A RIPPL-RÖNA1 MÜZEl M KÖZLEMÉNYEI
Adatok a fehér gólya (Ciconia c. ciconia fészkeiéi viszonyaihoz Somogyban, 1956-ban tRTA: MARIÁN MIKI <»^
K \l'u>\ \|{. 1956
E MUNKA \ SOMOG1 MEGYEI rANÁCS NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYÁNAK, TÁMOGA1 lSÁ\ \l JELENT MEG
>. *
\
.
Adatok a fehér gólya (€ieonia с. eieonia L.) fészkelési viszonyaihoz Somogyban, 1956-ban írta: MARIÁN MIKLÓS Ez évben elhatároztam, hogy igyekszem átfogó képet kapni, a Somogyban, hazánk e jellegzetes dorn vidékén élő fehér gólyák (Ciconia c. cíconia L.) elter jedési és íészkelési viszonyairól. Célom elérésének <- egyik alapfeltétele volt, hogy minél több fészekre vonatkozó adat birtokába juthassak. A megye min den részébe a fészkelési idő alatt természetesen nem juthattam el, így a magam megfigyelései nem lettek volna elegendők, ezért igyekeztem azokat minél több megfigyelő segítségül hívásával kiterjeszteni. Az adatgyűjtésben segítségemre volt a kaposvári fiúgimnázium 160 vidéken lakó diákja, akik közvetlen irányí tásom mellett végezték a megfigyelést és 125 vidéki erdész és falusi iskolában működő pedagógus, akiket körlevél útján kértem fel a segítségre. (400 körleve let küldtem ki, de sajnos, csak mintegy harmaduk érkezett vissza a kért ada tokkal.) Ilyen módon 172 községben vagy környékén található 398 fészket sike rült megfigyelnem, illetőleg róluk adatokat szerezni. Az adatok —• leszámítva a megye kis délkeleti sarkát — Somogy minden részéből származnak. így, ha nem is rendelkezünk az ez évben területünkön találhaó összes fészekre vonat kozó adattal, mégis áttekinthető képet kapunk az idei fészkelési viszonyokról A fészkek.lelőhelyét térképen feltüntetve látható, hogy a fehér gólya terü letünkön mindenütt költ. Somogyban még igen sok a vizes terület. Számos jel legzetes észak-déli irányú patak (»árok«, ahogy itt nevezik), mocsár (»berek«), vizes rét található megyeszerte. így ez a vizes életterekhez vonzódó madár' úgyszólván mindenütt megtalálja a megfelelő életfeltételeket. Annál is inkább, mert — amint ezt legutóbb S z í j j J. és L. táplálkozásbiológiai vizsgálatai is bizonyítják — vízi és vízkörnyéki szervezetekből álló tápláléka mellett nagy szerepet játszik a mezőgazdasági területeken összeszedett szárazföldi táplálék. Szántőn, kaszálón szedegető gólyát sokszor figyeltünk meg. A fészkek.száma egy-egy költőhélyen 1—6 között váltakozik. Nagyobb szá mú fészek csak néhány helyen van, ahol nagy kiterjedésű berkek találhatók, így Somogyszentpálon 29, Szőkedencsen 24, Niklán 14 fészek. A fészkek megoszlása a tartó aljzat szerint a következő: Fára építette a fészkét Kéményre építette a fészkét Cserépháztetőre építette a fészkét Nád- és szalmatetőre építette a fészkét Templomtoronyra építette a fészkét Szalmakazalra építette fészkét Kitett rossz kocsikerékre építette a fészkét
160 142 55 19 9 6 3
pár pár pár pár pár pár pár
Látható, hogy az ősi fán való fészkelés visszaszorul az épületen való fész keléssel szemben. (160 pár fészkelt fán, 238 pár épületen, vagy egyéb helyen.) Ennek oka az, hogy egyre kevesebb lesz a fehér gólyánál megfelelő élettér ben az öreg, fészkelésre alkalmas fa. A fák közül legjobban kedvelik a fenyőket, különösen a letörött vezér haj tásúakat. Fenyő azonban aránylag kevés van, ezért a legkülönbözőbb lom bos-fákra rakják fészküket. Megfigyeltünk gólyafészket tölgy, akác. nyár, hárs, éger, vadgesztenye, bükk, szil, nyír. és gyümölcsfákon. Ezek között is különösen a vihar által megcsonkított öreg fákat, mint a fészekrakásra könynyen felhasználhatókat lakják legszívesebben. A költőpárok nagy többsége épületre {háztető, kémény, torony, épület rom) építi a fészkét, A szalmatetős házak, melyeknek teteje kedvenc fészkelő helye volt a fehér gólyának, egyre fogynak, ezért a fészkek egyre inkább a házak kéményein épülnek miután a cserép- vagy palatető fészkelésre nem alkalmas. Érdekes, hogy négy költőpár s^almatetős házon is kéményre rakta fészkét. (Tapsony, Balatonújlak, Nagybajom.) A fészkek korára vonatkozó adatokból (a megfigyelt fészkek mintegy harmadára sikerült ilyeneket gyűjteni) kitűnik, hogy a fészkek legnagyobb része az elmúlt 10—15 esztendőben épült jelenlegi helyén. A legöregebb fész kek: 39 éves, nyárfán (Nagybajom—Kunmajor), 36 éves, százados tölgyön (Somogycsicsón), templomtornyon • (Bedegkéren) és kéményen (Feketebézsenyben). További hárem 30 év óta épül minden évben újra jelenlegi helyén. A többi mind fiatalabb. A megfigyelt 398 fészekből az idén 20 lakatlan. A fiókák számát 246 fészekben sikerült megállapítani. E fészkekben öszszesen 718 fióka nőtt fel és repült ki. Egy-egy fészekben a fiókák száma 2—4 között váltakozik. Mindössze 9 (eszekben találtunk ötös fészekaljat. Érdekes ez azért, mert H o m o n n a y 1940-ten a Balaton körül végzett vizsgálatai al kalmával az ötös fészekaljat még gyakorinak találta. Egy költőpárra az idén Somogyban átlagban 3 fióka esik. A megfigyelt lakott fészkek körzetében tehát a költés után 1840 gólya élt, ami elég jelentős szám megyénk kb. 6000 km 2 -nyi területéhez mérten. A valóságban azonban ennél nagyobb számú gólya élt Somogy эап az idén, mivel természetszerűleg nem rendelkezhettünk az összes fészekre vonatkozó adattal. Vidékünkön általában mindenütt szeretik a fehér gólyát, azonban minden évben és így az idén is, sok helyen elpusztították az egész fészekaljat, mert a gólyák kárt tettek a baromfiban. Megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy az egyre nagyobb méretű gépesítés nem igen zavarja meg a fehér gólya életmódját. így Vése-Marionpusztán évek óta közvetlenül a gépműhely mellett áF.ó fán fészkelnek. Nem zavarja őket az állandó zaj. A balatonmenti Nagybe:.-ekben 2—300 m-ről egész nap elhall gatja a hernyótalpas traktor zörgését. A traktor után lépegetve ugyanúgy vizsgálgatja a friss szántást és szedi az egereket, pockokat, mint régen az eke után. Sőt, néha aratógép után is já::. (Balatonújlak.) Fentiek alapján arra következtetünk, hogy bár a lecsapolások megkezdése előtti viszonyokhoz képest vidékünkön csökkent a fehér gólyák száma, valen ciájuk segítségével a mezőgazdasági területek növekedése és a gépesítés foko zása ellenére jól idomul a jelenlegi természeti alottságokhoz. A fehér gólya még mindig gyakori madara Somogyoríszágnak. Végezetül köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik támogatták mun kámat és ezzel az állattani honismeret ügyét szolgálták.
A FEHER çélYÀ FÉSIKELŐ -HELYEI
I R O D A L O M B r e u e r G y.: Adatok a fehér gólya biológiájához. (Aquila 1948—1951, LV—LVIÍL-p. 235—236). G e r é b y Gy.: Madártani megfigyelések Pécs kör nyékén. (Aquila, 1941—1944, LI—LIV, p. 174). — H o m o n n a y N.: A fehér gólya fészkelési viszonyai és ökológiai sajátságai a Balaton vidékén. (Magyar Biol. Kut. Int. Műnk. XIII, 1941, p. 75—101). — H o m o n n a y N.: A Balaton költő madarai tekintettel a fészkelő területek és fészkelő madárfajok Baíatonmelléki jellegzetességeire. (Magyar Biol. Kut. Int. Műnk. XI, 1939, p. 394—241). — H o r v á t h L.: The Ornis of the Mecsek Mountains Based on Oecologic and Oologic Researches. (Ann. Mus. Nat. Hung. Tom. IV, 1953, p. 211—225). — N a g y I.: Biológiai mefigyelések egy fehér gólya páron, kü lönös tekintettel a fióka-etetésre. Aquila, 1952—1955, LIX—LXII, p. 145—159). — R a d v á n y i O.: A fehér gólya hetes iészekalja. (Aquila, 1943, L, p. 410). — S c h e n k J.: Ciconia ciconia (L.) Helyi hatások a vonulásra és a táplálko zásra. (Aquila, 1903, X, p. 259—260). — S á t o r i J.r A fehér gólya hetes fé szekalja. (Aquila, 1943, L, p. 409). — S z i j j J. & S z i j j L.: Adatok a fehér gólya (Giconia с ciconia L.) táplálkozás biológiájához. (Aquila, 1952—1955, LIX—LXII. p. 83—90). — T h ó b i á s G y . : A fehér gólya mint a zöld kabóca pusztítója. (Aquila, 1943, LX, p. 411).
Angaben für die №§tgewohnheiten des weissen Storches ( O e o n i a e, ciconia L.) int Komi t ä t e Somogy, i m J a h r e 1956 VON M. MARIÁN - . Das Komitat Somogy ist ein Hügelland, das sich im südwestlichen Teil Ungarns vom Balaton-See bis zur Drau erstreckt. Auf diesem Gebiet unter sucht der Verfasser im Jahre 1956 die Nistgewohnheiten des Storches. Bei seinen Beobachtungen waren ihm 125 Förster und Lehrer, wie auch 160 Gimnasialschüler behilflich, die in verschiedenen Teilen des Komitates wohnen. So gelang es ihm aus 172 Ortschaften und ihrer Umgebung die Angaben über 398 Nester vorzufinden. Die Angaben stammen, den südwestlichen Winkel des Komitates ausgenommen, aus dem ganzen Gebiet des Komitates. somit ergibt sich ein allgemeines Bild über die diesjährigen Nistgewohnheiten. Man kann feststellen, dass der weisse Storch auf dem ganzen Gebiet des Komitates brütet, da die zahlreichen Bäche und Sümpfe entsprechende Lebensbedingun gen dafür darbieten. Die Zahl der Nester schwankt an einem Nistplatz im allgemeinen zwischen 1—6 Nester in grösserer Zahl (29, 24, 14) sind nur hie und da vorzufinden. Auf einen Baum bauten ihre Nester 160 Paare Auf einen Rauchfang 142 Paare Auf ein Ziegeldach 55 Paare Auf ein mit Schilf und Stroh bedektes Dach 19 Paare Auf einen Kirchturm '-'• 9 Paare Auf einen Strohschober 6 Paare Auf ein angelegtes Wagenrand 3 Paare Daraus ist ersichtlich, dass die Nistgewohnheit auf einem alten Baum durch die auf einem Gebäude allmählich zurückgedrängt wird: 160 Paare nisteten auf einem Baum, 238 auf einem Gebäude. Der Grund dafür ist, dass in dem entsprechenden Lebensraum die alten, für das Nisten geigneten Bäume sich fortwährend vermindern. Der grősste Teil der Brutpaare baut das Nest auf ein Gebäude {Hausdach, Rauchfang, Turm, Ruine). Die mit Stroh bedeckten Häuser nehmen allmälich ab, und die Nester werden immer mehr auf den Rauchfängen der Häuser angebracht. Der grősste Teil der Nester wurde in den vergagenen 10:—15 Jahren gebaut. Doch kennen wir auch zahlreiche alte Nester, die ältesten sind 39, 36, 30 Jahre alt. Von den beobachteten 398 Nestern sind in diesem Jahr 20 unbewohnt ge blieben. Die Zahl der Jungen konnte man in 246 Nestern feststellen. In diesen Nestern wurden insgesamt 718 Junge aufgezogen. Die Zahl der Jungen in den einzelnen Nestern schwankt Zwischen 2—4. Nur in 9 Nestern waren 5 Junge vorhanden. Auf ein Brutpaar fallen durchschnittlich 3 Junge. Im Kreis der beobachteten bewohnten Nester wohnten also nach dem Brüten 1840 Störche, was eine erhebliche Zahl ist in Bezug auf ein Gebiet von ungef. 6O00 Km 2 unseres Komitates. In der Wirklichkeit aber lebten in diesem Jahr in Somogy eine grössere Anzahl von Störchen, denn wir konnten natürlich dies bezüglich nicht über sämtliche Angaben verfügen. Auf Grund dieser Beobachtungen kann man darauf folgern, d ass sich zwar die Zahl der weissen Störche infolge der Entwässerungen verminderte, Kraft iher Valenz passen sie sich trotz der Vermehrung der landwirtschaft lichen Gebiete und der Maschinisierung den jetzigen Naturverhältmssen gut an. Der weisse Storch ist immer noch ein heimischer Vögel im Komitat So mogy. Erklärung der Kartenskizze: jeder schwarze Punkt bezeichnet ein brüten des Paar. ä
Kiadja a Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. 1956 Fk.: Takáís Gyula — Somogy ni. Nyomdaipari V. 1 i 13 200 — Nyf'.: Hidas ,T.
