ADALÉKOK SZTRIPSZKY HIADOR PÁLYAKEZDÉSÉHEZ (Nagyszombati levéltári források alapján)

UDVARI ISTVÁN

ADALÉKOK S Z T R I P S Z K Y HIADOR PÁLYAKEZDÉSÉHEZ (Nagyszombati levéltári források alapján) Sztripszky Hiadort (1875-1946) magyar és ruszin bibliográfusként , néprajzosként , iro­ dalomtörténészként tartja számon a tudományos közvéleményünk, kevésbé ismert nyel­ vészeti tevékenysége és szépirodalmi munkálkodása. Életének kolozsvári korszakában - 1897-1908 között a kitűnő képzést nyújtó Ferenc József Tudományegyetem, majd a kolozsvári múzeumok falai között formálódtak ki tudományos érdeklődésének legfon­ tosabb területei. Már korábban felfigyeltünk arra, hogy a Kolozsvárott tanultakat köz­ vetlenül hasznosította, adaptálta a kárpátaljai ruszinokra vonatkozó néprajzi és könyvé­ szeti témájú műveiben. Meggyőződésem szerint a kolozsvári tanulmányok, a kolozsvári tudományos iskola szemlélete, a kolozsvári szellemi légkör egy életre szólóan meghatá­ rozta Sztripszky munkásságát. 1897 Sztripszky pályafutásának indulási éve. Az ekkor 22 esztendős ifjú a Magyar Szemle hasábjain több cikkben fejti ki nézeteit. Ebből az esztendőből származik az első ismert fordítása is: Rudanszkij Sztepan versét fordítja le magyarra. Ekkortól folyamato­ san publikál. Néprajzi témák mellett ekkoriban foglalkoztatja egy regény gondolata is, melyben a ruszin értelmiség alakjait mutatná be . E helyütt feltétlenül említést kell arról tenni, hogy a kitűnő tudós a Bereg vármegyei, Munkács közeli Selesztó községben született. Szülőföldjével egész életében intenzív kapcsolatokat ápolt. Többek között a szülőfalujához való közelséggel indokolta, hogy 1905-ben Kisvárdára pályázott történelem-földrajz szakos gimnáziumi professzori állás­ ra . A Néprajzi Értesítő hasábjain 1904-ben Szabolcs megyei vonatkozású cikke jelent 1

2

3

4

5

1

2

3

4

5

Erről lásd Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador könyvészeti munkásságáról. Könyv és Könyvtár XX. Debrecen, 1998. 67-97.; Uő. Sztripszky Hiador nagyszombati hagyatékának bibliográfiai vonatkozású adatai. Könyv és Könyvtár XXI. Debrecen, 1999. Vö. Udvari István - Viga Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Hermán Ottóhoz. Hermán Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVIII. Miskolc, 1998. 1299-1314.; Uők: A néprajzos Sztripszky Hiador. Néprajzi Értesítő. LXXXI. (1999). 147-175.; - Udvari István: Adatok Sztripszky Hi­ ador néprajzi munkásságához. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Közlönye. VIII. 1998. 4. sz. 9-11.; Uő: Sztripszky Hiador néprajzi munkásságához. In: Madarak voltunk. Szerk. Punykó Mária. Beregszász-Budapest, 1999. 59-79. Vö. Udvari István: Sztripszky Hiador névtani munkássága. Magyar Nyelv. XCV 1999. 4. sz. 412-418.; Uő: Sztripszky Hiador a ruszin irodalmi nyelvről. In: Papp Ferenc akadémikus 70. születésnapjára. Barátok, pályatársak, tanítványok tanulmányai, visszaemlékezései. Szerk. T. Molnár István - Klaudy Kinga Debrecen, 2000. 310-313. Vö. Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések. 1860-1914. 91. Erről Volodimir Hnatyuk lembergi etnográfusnak írott levelében számolt be. Az kisvárdai állást akkor nem töltötték be. Vö. Tkacsov Szerhij: Liszti Hiadora Sztripszkoho do Volodimira Hnatyuka. ISztr. H. levelei Hnatyuk Volodimirhez]. In: SlavicaTarnopolensiaó. Ternopil, 1999. 145.

meg . Külön tanulmányba kívánkozó kérdés Sztripszky Hiador Nyíregyházáról indult Krúdy Gyula kapcsolata. Meggyőződésem szerint Krúdy ruszinok iránti érdeklődését éppen Sztripszky tartotta ébren. S. Benedek András művelődéstörténész szerint a Ha­ vasi kürt. Ruszka Krajna kistükre irodalmi szociográfiájára kimutatható hatással volt Sztripszky Halottasházi játékok Máramarosban című (1909) dolgozata. Nem kétséges, hogy Sztripszky 1918 őszétől a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Osztá­ lyának vezetőjeként, majd a Tanácsköztársaság idején a Ruszin Népbiztosság (miniszté­ rium) művelődésügyi főmunkatársaként szerepet játszhatott a Havasi kürt - Magyaror­ szág ruszin lakossága szépirodalmi eszközökkel történő bemutatásának - megrendelésé­ ben és megjelentetésében. Nyíregyházán szólnom kell arról is, hogy Sztripszky kitűnő ismerője volt az evangélikus szlovákok énekeskönyve könyvészetének. Több ismeretlen Tranosciust is feltárt. 6

7

8

Sztripszky küzdelmes életének még a Magyar Néprajzi Múzeumhoz köthető szaka­ szában (1909-1918) kapcsolatba került a szlovák művelődés és tudomány egyes képvi­ selőivel. A két világháború között pedig több szlovák tudományos és kulturális mű­ hellyel is kapcsolatokat ápolt. Levelezésében, dolgozataiban, fellépett a csehszlovakizmus, - a cseh és szlovák nemzet és nyelv egysége hazugságra épített elmélete ellen, s széles bázison alapuló bibliográfiai adatgyűjtésére támaszkodva tagadta a Csehszlová­ kiában akkor hivatalosnak minősülő tételt a szlovákok ezeréves elnyomásáról. Számos levelében és dolgozatában cáfolta a cseh tudományos körök által terjesztett konjunktu­ rális tételt „ hogy ezer évig itt nem történt semmi. " Sok könyvészeti adattal és több dol­ gozattal, magyarországi közgyűjteményekben készített fényképekkel, s olykor értékes könyvek budapesti vásárlásával támogatta a szlovák nyelvi és kulturális autonómia k i ­ bontakozását a csehszlovakizmus béklyójából. Itt csupán jelezzük, hogy Sztripszky

6

7

8

A szabolcsi morotvák halászatáról. Néprajzi Értesítő V. évf. 233-240. A klasszikus magyar író ruszin tematikájú írásait egybegyűjtve lásd Krúdy Gyula: Havasi kürt. Felföldi Kincsestár. VI. A kötet anyagát válogatta, szerk. Sturm László. Miskolc, 2001. Beloñ Rusinsky (=Sztripszky Hiador): Literárne nákresy. Budapest, 1940; Uő: Ako pracujú pá­ ni slovnikári? Potreba íreöitého slovenského slovníka. Slovenské noviny. 1939.; Uő: Z piesní slovenského l'udu v Novohrade. Slovenské noviny. 1939; Uő: Péter Pázmány a literatura slovenská. Slovenské noviny. 1939. 18-22. sz.; Uő: ESte dve neznáme Cithary. (1686, 1707). Cirkevné listy. 51. 1937. 407-409; 420-422; Uő: Historia Cithary z roky 1638. Cirkevné listy. 52. 1938. 132-134; 145-147; 166-168; 192-193; Uő: Kegeliusove duchovné premysTovanie. Cir­ kevné listy. 52. 1938. 7-8; 36-38; Uő. Rukopisny spevník slovensky z roku 1689. Cirkevné listy. 51. 1937. 28-30; 49-50; 66-68, 91-93; 113-114; Uő: Trnavská univerzita v sluzbe unionistickej idey. In: Pamiatke trnavskej univerzity 1635-1777. Trnava, Spolok sv. Vojtecha 1935. 241-257; Uő: Vydanie Cithary z roku 1693. Cirkevné listy. 51. 1937. 176-178.; Sztripszky Hia­ dor: Vel'konoöny koláö chudobného öloveka. Rusínska Pudová povest' zo stolice Mármarosskej. Slovenské noviny, 26. 19. 4. 1911. 1-3.

szlovakisztikai tevékenysége, kapcsolata a szlovák művelődés képviselőivel teljességgel feldolgozatlan. Sztripszky hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori buda­ pesti csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Könyvtárába , majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fel­ lelhetők. A Szent Adalbert Egyesület az anyagi gondokkal küzdő, nyugdíjas kutatótól még életében megvásárolta a szlovák vonatkozású kéziratainak és könyveinek egy részét, azzal a feltétellel, hogy ezeket az Egyesület majd halála után veheti át. Sztripszky váratlan elhunytát követően a megélhetési gondokkal magára maradt özvegye azonban az egész hagyatékot átadta Alexander Horák prelátusnak, a Szent Adalbert Egyesület elnökének, azzal a kikötéssel, hogy a kiadó jogok őt, az özvegyet illetik meg. A hagya­ ték megszerzésének és gyors Csehszlovákiába történő elszállításának célja, Alexander Horák egyik levele szerint az volt, hogy az értékes gyűjtemény egészét biztosítsák a szlovák tudomány számára. Az anyag Nagyszombatba kerülését követően felmerült az is, hogy a Szent Adalbert Egyesületet meg nem illető magyar vonatkozású fondok kerül­ jenek vissza Budapestre". A Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték első rendezője Ivan Panykevics prágai egyetemi docens, ukrainista nyelvész volt. A magyar nyelvet és kultúrát nem is­ merő Panykevics az évtizedeken át szervesen épülő Sztripszky-irattárat módszertanilag egyáltalán nem helyeselhető módon három csoportra bontotta: magyar, szlovák és kár­ pátaljai ruszin részre. A hagyaték rendezésén 1946-47-ben három hétig dolgozó Pany­ kevics Alexander Horákhoz írott leveléből képet nyerhetünk Sztripszky irattáráról, me­ lyet a hatvanas évek elején bekövetkezett viszonylag szakszerű feldolgozásáig és leltár­ ba vételéig nyitott szekrényekben tároltak, a kölcsönbe adott iratokat nem dokumen­ tálták. A hagyaték szerves egységét sajnálatos módon, már Panykevics megbontotta, s az később egyre fogyott, folyamatosan kisebbedett, szétszóródott, sérült, jelentős része pedig eltűnt vagy kallódik valahol. Eltűnt vagy lappang Sztripszky kiterjedt levelezésé­ nek magyar, ruszin és ukrán nyelvű része. A Panykevics által jelzett ruszin és ukrán nyelvű, 111. tematikájú irattári anyagból szinte semmi sem található meg Nagyszombat­ ban. A magyar nyelvű ül. tematikájú hagyatékrész ma alig van képviselve. Hiányoznak a Panykevics által jelzett gép- ill. kéziratos Sztripszky-dolgozatok . Az önzés és mohóság 9

10

12

9

10

11

12

Erről adatokat lásd Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról. Könyv és Könyv­ tár. XX. 1998. 74-75.; - Dr. Belon Rusinsky (=Sztr.H.): Literárne nákresy. Bp., 1940.; - Teré­ zia KaSSayová: Inventár rukopisov Archívu literatúry a umenia Matice Slovenskej. XXIII. Fondy 155-158. Martin, 1996. 12-13, 18; - V(endelín) J(ankoviő): Poznámky k bibliografickym prácam Hiadora Stripského ak ich slovenskym vzt'ahom. Kniznica. 1958. (a továb­ biakban Jankovié, 1958.) 70-77. A katolikus szlovákok 1870-ben alakult egyesületéről lásd Hadrián Radvani: Bibliográfia vydaní Spolku Sv. Vojtecha. 1870-1994. Trnava, 1996.; - Vojtech Strelka: Panteon dejatel'ov Spolku Svatého Vojtecha v Trnave. Trnava, 1995. Erről lásd Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. ő. 4. Fasc. 483. ő. 337. Lásd Ivan Panykevics levelét Alexander Novákhoz. Fasc. 221. Fol. A. ő. 4. A cseh nyelvű le­ velet magyar fordításban függelékként teljes egészében közzétesszük.

nyomán Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték megcsonkulásában, szétszóródásában szerepet játszott annak rendkívül szakszerűtlen előzetes feldolgozása, de igazi oka talán mégis az volt, hogy a katolikus Szent Adalbert Egyesület tevékenységét 1948 után a csehszlovák hatalom erősen korlátozta, sőt egy időre bezárták az egyesület levéltárát, könyvtárát, ill. az utóbbit világi kezelésbe adták. A Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában mára megőrződött töredékes Sztripszky-hagyaték bibliográfiai szempontból viszont teljesebb és értékesebb, mint amit a szakirodalom jelez. Vendelin Jankoviö szlovák bibliográfus és az ő nyomán Borsa Gedeon Sztripszky nagyszombati hagyatékában mindössze 500 címleírás nyers fogal­ mazását jelzik, s öt ún. gyűjtőfüzetnek a meglétét . 1999. július 18-22. között Sztripszky munkásságának szlavisztikai vonatkozásait kutatva áttekintettem a töredékes hagyaték egészét. Rövid nagyszombati kutatóutam so­ rán meggyőződhettem arról, hogy a levéltár ma j ó kutatási és fénymásolási lehetősé­ geket biztosít, s megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy az utóbbi évek szakiro­ dalma s különösen pedig a Régi magyarországi nyomtatványok eredményeinek tükré­ ben a hazai bibliográfusoknak talán értelme lenne Sztripszky ma kutatható bibliográfiai hagyatékát részletesen feltárni és értékelni, tekintettel Borsa Gedeon véleményére, mely szerint Sztripszky egyes értékesebb nyomtatványokhoz írt megjegyzései felérnek egyegy kisebb tanulmánnyal . Nagyszombati kutatóutam során bukkantam rá Sztripszky hagyatékában az alább közzétett levelére . Levelében Sztripszky a magyarországi ruszin népnyelven alapuló irodalmi nyelv fejlesztése mellett tesz hitet. Hangsúlyozza, hogy a kárpátaljai ruszin írástudóknak szakítaniuk kell az egyházi szláv majd az orosz nyelven alapuló X I X . szá­ zadi irodalmi nyelvi hagyományokkal és a helyi nyelvjárásokra támaszkodva kell új, modern ruszin irodalmi nyelvet teremteni. A nyelvfejlesztés során ajánlja tekintetbe venni a galíciai ukrán mintákat, melyeket nagyra értékel. A népnyelvben történő is­ koláztatástól, felvilágosító célú, a modern gazdálkodás módjait megismertető népnyelvü kiadványoktól a ruszinok szociális gondjainak megoldását is remélte. Magyarország hét ruszinoklakta vármegyéjének megerősítésének célja vezérelte le­ vele megírása során, vallva, „ ...tízszer jobb hazafiak leszünk, ha polgártársainknak ke­ nyeret adunk a koldusbot helyett kezébe... százszor hazafiasabb nemzetiség leszünk... ha fölvilágosítjuk a tömegeket, ha visszatartjuk a hazai rögökön... " Levelében kiemeli, hogy „ nincs olyan magyar törvény, mely azt kívánná, hogy hagy­ juk el nemzetiségünket, dobjuk el, mint a ruhát nyelvünket, s öltözzünk másikba. Ellen­ ben egy csomó törvény van, mely megengedi minden nemzetiségnek saját életét úgy be­ rendezni, ahogy neki tetszik, a maga nyelvét fejleszteni, ápolni, stb... " 11

14

15

16

' Vö. Jankoviö, 1958. 75-76.; - Vö. Borsa Gedeon: Sztripszky Hiador. A Könyvtáros. IX. 1959. 4. sz. (a továbbiakban Borsa, 1959.) 263-266. Régi magyarországi nyomtatványok Szerk. Borsa Gedeon - Hervay Ferenc I—II. Bp., 1983. Borsa, 1959. 265-266. Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 254. fol. A.ő 2/a. 3

14

15

16

A magyar államhatárokon belül a nemzetiségi jogok maximális biztosítását termé­ szetesnek tartotta élete késői alkotói korszakában is . A továbbiakban Sztripszky levelét jegyzetekkel ellátva teszem közzé, megőrizve az eredeti helyesírást és punktuációt. 17

17

Vö. Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador késői alkotói korszakához. Magyar szavak szó­ tára lengyelek részére (1939).; — Vörösmarty Mihály: Szózat című költeményének ruszin for­ dítása. In: Polono-Hungarica. VIII. Nyelvészet-Irodalom-Történelem-Kulturtörténet. Szerk. Banczerowski Janusz. Bp., 2000. 361-378.

FÜGGELÉK I. A levelet Sztripszky Hiador valószínűleg Sztripszky Konstantinhoz írta* Kedves öcsém! Nagyon óhajtanám kedves öcsém, ha összegyűjtened valamelyik nap ruszén társaidat, (bizonyára vannak) lassan fölvilágosítanád, hogy ne féljenek, nem adják el azzal Ma­ gyarországot, ha ruszén könyveket fognak olvasni, megtanulják azt az igazi ruszén nyel­ vet, melyet 22 milliónyi nép beszél három ország közt fölosztva. A z alap, melyet 1837ben M . Saskevics a nép nyelvének irodalmivá emelésekor vett, ez volt: egész tömegé­ ben a nép szavaival írni, amely szók pedig hiányoznak (: terminus technikusok stb, a mi nem is lehet a parasztbeszédben, minthogy nincs rá szüksége a parasztnak, nincs rá sza­ va pl. eszmény stb.) azt kiképezni, vagy kölcsön venni bármelyik szláv néptől, csak a muszkától ne. Főcél: bebizonyítani, hogy a kisorosz nyelv, más, mint a nagyorosz . S azóta oly szépen kifejlődött ez a nyelv, hogy tekintélyt vivott k i magának az összes szláv népek között, természetesen a muszkát leszámítva. A kisorosz irodalom tulajdonképen 1798-ben indult meg pozitive: Kotlyárevszky tiszta ukrainai rutén nyelven megirta az Eneis paródiáját s azóta számtalan kiváló férfiút számlál a kisorosz irodalomtörténet, kik közül néhányat fölsorolok: Sevcsenko , Marko Vovcsok , Fegykovics , Csájcsenko, Rudánszky , Ivan Franko , (: a legelső költő, regény és drámairó most) Karpenko 18

19

20

21

22

25

18

19

2 0

21

2 2

2 3

2 4

2 5

2 6

23

24

26

Sztripszky Konstantin a két világháború között a munkácsi orosz tannyelvű gimnázium tanára és igazgatója is volt. Nem csatlakozott az ukrainofd irányzathoz, hanem a russzofil nyelvi, művelődési irányzat zászlóvivője lett. Ruszén = ruszin Saskevics Markiján (1811-1843) galíciai ukrán költő. Alapítója és szerzője volt a Budán 1837ben megjelent ukrán népnyelvű Ruszalka Dnyisztrovaja c. almanachnak. Vö. Világirodalmi Lexikon (a továbbiakban VIL) 12. k. 544-545. Az orosz tudományos akadémia 1905-ben hozott határozatot arról, hogy a kisorosz (=ukrán) nyelv önálló szláv nyelvnek tekintendő. Kotljarevszkij Ivan (1769-1838) Vö. VIL 6. k. 616. Sevcsenko Tarasz (1814-1861) ukrán költő. Vö. VIL. 12.k. 810-812. Sztripszky Hiador szá­ mos költeményét lefordította. Vö. Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador műfordítói tevékenységéhez. Könyv és Könyvtár XXI. Debrecen, 1999. Vovcsok Marko (1833-1907) ukrán és orosz nyelven alkotó írónő. Vö. VIL 17. k. 283-284. Fegykovics Oszip Jurij (1834-1888) bukovinai ukrán költő, író. Vö. VIL 3. k. 62. Rudanszkij Sztepan (1834-1873) ukrán költő. Vö. VIL 12. k. 258. Sztripszky több köl­ teményét tolmácsolta magyar nyelven. Franko Iván (1856-1916) ukrán költő, író, irodalomtörténész. Vö. VIL 3. k. 329-330. Sztripszky Hiador egy kötetnyi elbeszélését magyar nyelvre fordította. Vö. Ivan Franko: A veres zsidófiú története. Bp., 1916.

Kare , Drahomanov , Kosztomarov , Antonovics , Hrusevszkij és mások. Később irok még erről bővebben. Olvasd el figyelmesen e 24 oldalú írásomat, s ha találsz bará­ taid (ruszének) közt olyat, akik nem dühös magyarok, mert ezekkel szóba állni nem le­ het; gyűjtsd össze őket lakásodra s ott olvasd föl. Nyugodt lehetsz, nem lesz bántódásod a magyarok részéről, mert róluk nagyon is elösmeréssel nyilatkozom. De te szép tettet végezhetsz, szolgálatot teszel nemzetiségednek, részt fogva venni abban a nagy és ne­ mes munkában: 500.000 ruszén paraszt halottaiból föltámasztása, s Magyarország 7 vár­ megyéjének megerősödése . Ha társaid rokonszenvezni akarnak eszmémmel: a paraszt ruszén nyelvet bevezetni az irodalomba, ird meg nekem címeiket és különösen azokét, kik a gimnáziumban jelesen tanultak s tudnának irni, mint pl. ez, amit én küldök itten neked. 27

28

29

30

31

32

Olvasd el legelőször is Ст нограф1чт замшки з Угорсько'г Руси Ю. Жатковича™, cimű füzetet, amely szót nem értei, ird ki egy darab papirra sorjában, az­ tán küldd el nekem, én majd megmagyarázva, visszaküldöm. Persze, egyelőre csak az értékesebbet olvasd el, ami kék ceruzával van oldalhúzva. Aztán olvassatok, közösen, (: hogy legyen kivel eszmét cserélni, vitatkozni) a Bukovinát , utóbb pedig az 1стор1я PycH(-t) . 34

35

Előre figyelmeztetlek, hogy az 1стор1я Руси a nép számára van irva, könnyű olvas­ mány; de a nép mindenütt konzervatív lévén jobban szereti a megszokott Ъ , Ы , Ъ be­ tűket a könyvben, amik már itt nem használhatosak. A rendes helyesírás a Bukovinajé, vagy a mi sztrojnai papunk Zsatkovics füzetében. Most csak irj nekem vissza magyarul, legközelebbi levelem már ruszénul lesz, elvárom, te is ugy fogsz majd irni. Figyelj: abcúg muszka; п о р у с ь к и писати и г о в о р и т е , а не п о русски. Ez a különbség. Add társaidnak is tudtára. 36

Most pedig végzem levelem és csókollak,

2 7

2 8

2 9

3 0

31

32

33

34

35

36

Hiador

­Karpenko Karij (1845­1907) Vö. VIL 6. k. 78. Drahomanov Michajlo (1841­1895) ukrán történész, irodalomtörténész. Kosztomanov Mikola (1817­1885) ukrán történész, etnográfus. Antonovics Volodimir (1834­1908) ukrán történész, etnográfus. Hrusevszkij Mihajlo (1866­1934) ukrán történész, irodalomtörténész. Vö. VIL 4. k. 640­641. Sztripszky Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes vármegyék ruszinjaira gondolt. Zsatkovics Kálmán György (1855­1920) kárpátaljai író, műfordító, történész. Vö. VIL 18. K. 246. Vázlatok a magyarországi oroszok életéből címmel 1895-ben a Budapesti Szemle hasáb­ jain (112-134, 275-301) néprajzi ihletésű dolgozatot tett közzé, amit ukrán nyelvre is lefordí­ tottak és Lembergben kiadtak. Csemovicban megjelenő ukrán nyelvű folyóirat. Oroszország (Rusz) története. Ruszinul írj, ne oroszul.

Cimem. A n wohlgeb Herrn. H(iador) S(ztripszky) Hörer der Philosophie in Lemberg U l . Zyblikiewicza 27. I I . 6. Tedd el e levelemet, mert k i fogom nyomtatni külön füzetbe, másodszor megírni pedig nem tudom. 37

Tárász Sevcsenkonak - született 1814. paraszt szülőktől, jobbágy-marhaként bánt el földes­ ura, később meglátva tehetségét, festőnek képeztette ki; barátjai - Ukraincek - 1500 rubelért megváltották urától szabadságát; első költő, ki a paraszt, kisorosz (rutén) nyelven irta, a nép el­ nyomása, a jobbágyság eltörlése iránti izgatás diktálta lángoló Urai és történeti epikai költemé­ nyeit, miknek meglett a hatásuk: a kisoroszok tudatára ébredtek annak, hogy ők nem egyek a muszkákkal, ők külön nép, külön történettel, karakterrel, tehát joguk van külön nyelvre iro­ dalomban, iskolákban és közéletben; Kosztomarowal, a későbbi európai hírű történésszel és 10-15 más fiatal emberrel megalakította a „Cirill és Metód társulatot", melynek föladata volt elő­ készíteni a kisoroszok külön nemzeti nyelvi és társadalmi életük alapjait; a muszka kormány, attól tartva, hogy a kisorosz nyelv külön jogai és érvényesülése elszakítja a birodalomtól a 19 milliónyi kisorosztól (ruténok) lakott Ukrainát, (Déloroszországot): Szibériába küldte a társulat összes tag­ jait; Sevcsenkót 10 esztendei kényszer katonai szolgálatra a legdurvább munkákra ítélték, mely aláásta életerejét, ugy hogy fiatalon, 1861. meghalt, megsiratva az összes (22 milliónyi: Galíciá­ ban 2,5, Magyarországon 1/2 millió) kisoroszok által. Első lévén, ki a közönséges, de élő paraszt nyelvet hozta be a mesterkélt, de holt, senki által nem beszélt muszka és templomi (ószláv) nyelv­ keverék helyett az irodalomba, mely által tehát lerakta alapját a fölvilágosodásnak, a haladásnak, mely ezerszer nagyobb fokon áll a galíciai és oroszországi ruténeknél, mint a mi szerencsétlen magyarországi ruténjeinknél, kiket ősidőktől fogva ószláv, latin, magyar és a fenti nyelvkeverék­ kel, tehát idegen és nem a saját, jól megérthető nyelvével tanítanak, azaz hogy nyomják a sötét­ ségbe s ezzel egyúttal az anyagi tönkremenésbe - Sevcsenko a rutének (kisoroszok) nemzeti apostolává, valóságos szent alakjává vált. Emlékét őrzi müveinek tizenegyszeres kiadása, minden nyilvános helyen (kaszinók, népolvasókörök falun, városon) szobra és arcképe, valamint a Lembergben 1874 fölállitott „Sevcsenko Irodalmi Társulat" , mely vezetője az egész Kisoroszország szellemi életének, nép-középiskolákban, egyetemen, hírlap és tudományos irodalomban, közélet­ ben egyaránt, s mely nemsokára átalakul a „kisoroszok tudományos Akadémiá"-jává. A nemzeti élet és munkatevékenység ideáljának, a jog és igazság apostolának nevében köszöntlek a távoli Lembergből kinek arcképét itt láthatod levelem homlokán . 38

39

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatójaként Sztripszky egy félévet, az 1897/98-as tanév téli szemeszterét Lembergben (Lvivben, Lwówban, Lvovban) végezte el. Lembergi ösztöndíja megszerzésében a kolozsvári egyetem néprajz professzorának Herrmann Antalnak volt szerepe. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású so­ rozat néprajzi szerkesztőjeként Herrmann Antalnak az egész Monarchiára kiterjedő kapcsolatai voltak a néprajzosok körében. Vö. Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. IX. évf. Kolozs­ vár, 1999. Az Ukrán Tudományos Akadémia funkcióit betöltő Sevcsenko Tudományos Társaság 1914ben Sztripszkyt tagjai közé választotta. Ajánlói: Tomasivszkij Sztepan történész, a ma­ gyar-lengyel történeti kapcsolatok kutatója s Hnatyuk Volodimir folklorista. A levélpapír homlokán bal oldalt ukrán költők, írók arcképe található, melyhez Sztripszky kommentárt fűzött. E megjegyzéseket petittel szedve közöljük.

Kedves öcsém! Nagy időket kezdünk élni. Tanultad a világtörténetet, tehát tudod, hogy az összes emberi intézmények, az idő retortájában örökös forrongásban, állandó fejlődésben vannak. Krisztus is megmondotta: „Tökéletesedjetek!" Az emberi ész különfélesége s ezzel egyúttal az ellentétes irányú munkálkodás az emberiség tömegében mindig összehalmoz bizonyos eszméket, melyek, mint a lombikban fejlődő gázok, annál nagyobb feszültséget okoznak, minél inkább letartja őket valami. Bizonyos fokot elérve, vagy ki kell nyitni a lombik csapját, vagy pedig a gázok óriási nyomása szétzúzza az üveget. így van ez az emberekkel. A külső kényszerek, törvények, intézkedések, melyek bizonyos számú embert társasággá kötnek össze: a lombik üvege. A z emberek munkál­ kodása, élete, vágyai és ambiciói, karaktere és szelleme: a gázok. Ugyancsak vigyáznia kell a felügyelőnek, aki a csapnál áll. X V I . Lajos nem értett hozzá, hogy őrizze meg keze alatt a lombikot is, saját országát, meg a benne levő anyagot is, lakosságát. Az üveg fölrobbant 1789-ben, megölte Lajost és vele néhány százezer alattvalóját. Pedig lehetett volna a gázfeszülést anélkül is csökkenteni. De nem ugy történt. A lombikba lezárt gá­ zok kiszabadulva, óriás erővel, mely annál nagyobb, tudod a fizikából, mennél nagyobb volt az ellenállás, - szétáradtak a vén Európa minden lombikjába, az egyes országokba s betörték annak üvegét, kiszabadították a bennük szorongó elemeket. A szabadság, jog és egyenlőség elemei valamennyi társukat kiszabadították rabságukból, kivéve azokat, akik Muszkaországban feszülnek, nyomakodnak. Mindenüt elfoglalta helyét az a három éltető elem, Magyarországon is, bár akkor nagyon kis mértékben még. 1848-ban megis­ métlődött ez a robbanás, szétáradt elemei egész tömeggel csaptak Magyarországra, s megérlelték lakosait politikailag, úgy, hogy önálló életet kívántak maguknak lehetőleg külön Ausztriától. S mi volt az első megnyilatkozása ennek? A jobbágyság eltörlése, a nép, a parasztok millióinak jogelösmerése. Kapcsolatban haladt ezzel a szellemi élet alapjának, a fölvilágosodás közvetítő eszközének, az irodalmi nyelv átalakulása. M i volt a magyar irodalom 1825-ig? Irodalom volt az? Magyar volt az? Mikor Kazincy finomkodásai és B. Szabó Dávid meg a többi iró gyöngédkedése folytán "a bongora szomoronc hangozványai mellett, galambepedvényerezessél cincároztak honunk báj és kelle­ metességdús leányzói". Erdélyi János, Arany, de kivált Petőfi óta óriási a változás a ma­ gyar irodalmi nyelvben és magában az irodalomban. Pedig ők éppen a 48-as években léptek föl s bevezették az irodalomba a nép nyelvét, egyidőben azzal, a mikor az alkot­ mány sáncaiba bevezették magát a népet. A gatyás parasztnak, a hortobágyi közönséges parasztnak egyszerű, de életerős, eleven nyelvén kezdtek i m i , az abszolút többségben levő parasztosztály nyelve lett, alapjává a nemzeti élet kijegecesedésének. Hoznék példát máshonnan is, pl. az olaszok ma milyen hatalmas nép az irodalomban, a művészetek különböző ágaiban. Igen, de nekik volt idejük elég erre a fejlődésre, mert Dante még a XIV. században adta meg a példát Divina comediájával, mely az olasz parasztok élő nyelvén volt irva, hogyan kell kiszorítani az addig általánosan uralkodó latin és provance nyelvkeveréket, mely éppen idegensége miatt távol tartotta az általá­ nos tömeget, a parasztot, a fölvilágosodástól, mely éppen idegensége miatt csak egyes nagyobb urak, a kiváltságos elemek osztályrésze volt. Míg nem volt Dante, nem volt nemzeti olasz élet. A franciáknál, dánoknál, svédeknél, románoknál többé kevésbé ugyanaz a jelenség. De sőt magában Oroszországban szóról szóra ugyanez történt Nagy Péter idején.

Fegykovics József (Oszép) elbeszélésiró és költő első ruszén iró a bukovinai ruszének földjén, hol ma ők 268 000-en vannak. Érted már most a nép nyelvének óriási fontosságát? Az abszolút többségben lévő pa­ rasztok nyelve jogainak elösmerése nélkül nincs élet, nincs haladás, mert ezeknek esz­ köze éppen az a nyelv . Hogy ez mennyire igaz, ijesztő példa rá a magyar-rutének szo­ morú sorsa, kik elhanyagolva mindenkitől, szellemileg és anyagilag a sülyedés megdöb­ bentő fokán állanak, Magyarország szégyenére vannak. Hogy jutottunk mi ide ? Figyelj. Negyvenkilencben ide cammogott az agyaglábu északi kolosszus, kezet ad­ va Ausztriának, elvágta Magyarország önálló életének fonalát. Megint a lombikhoz for­ dulok: Magyarország lombikja tele volt feszülő és nyugodtabb gázokkal. A magyar elem rettentően el volt nyomva, a többi elemek kevésbé. A magyarországi nem magyar polgá­ roknak Ausztria inkább kedvezni iparkodott, segítette őket majd mindenben, csak azért, hogy a magyarok rovására menjen. Elösmerte valamennyinek nyelvét, jogosultságát az iskolákban, az irodalomban: tehát a művelődés és fölvilágosodás eszközeire nézve. És az oláh, horvát, szerb, tót, német, fejlődött lassan de biztosan, mert valamennyinek fej­ lődési alapja, a szellemi élet fundamentuma: saját nyelve és pedig a parasztok egyszerű nyelve, mely természetesen az igényekhez és követelményekhez simulva, rég megfino­ modott, ép az által, hogy az izlést ösmerő urak vették kezökbe. A balsors azonban a ruténekkel máskép számolt: adott neki egy embert, a ki ábrándokra alapítva a maga és népe boldogságát, magát és népét is a megsemmisülés útjára terelve. Ez Dobránszky A d o l f volt. Abban az időben növekedett föl, mely csak úgy zúgott a szlávofilizmus szellemétől, melyet úgy értelmeztek at ábrándozok, hogy eldobva a saját nyelvét, karak­ terét, tradícióit, történelmét, álljon valamennyi szláv nép a - muszkához, mint köztük a 40

41

2

0

1

12

Sztripszky e véleményének számos publicisztikai cikkében később is hangot adott. Eltérően az orosz irodalmi nyelvre orientálódó ruszin értelmiségiektől, a kárpátaljai ruszin népnyelv ki­ munkálását, irodalmi szintre emelését tartotta szükségesnek. Vallotta, hogy a ruszinok műve­ lődése csak a népnyelvre alapozott irodalmi nyelven lehet hatékony. A kárpátaljai ruszinok iro­ dalmi nyelveként az orosz nyelvet perspektivátlannak ítélte meg. Vö. pl. Sztripszky H.: Moskophilismus, ukrainismus és hazai rusznákok. Budapesti Szemle, 153. K. 1913. 434. sz. 278-296; Uő: Sztarsa ruszka piszmennoszty na Uhorscsinyi. Klny. Az ungvári Nauka-ban megjelent cikksorozatból. Ungvár, 1907.; - Szabó Oreszt: A magyar oroszokról (Ruthének). Bp., 1913. 82. Az Erdős Kárpátokban élő ruszin nép szellemi és anyagi felemelkedését szolgálandóan az el­ múlt század végén indult el az un. felvidéki akció, melynek keretében a ruszin lakosság szá­ mára, a kormányzat Negyilja címmel ruszin népnyelvü lapot adott ki s a gazdálkodás korsze­ rűsítését szolgálandóan több brossurát is megjelentetett 1908-1909-ben. Sztripszky három könyvecskét fordított le ruszinra: 1., A selyemhernyó tenyésztés tizenkét parancsolata; 2., Ho­ gyan ültessünk eperfát.; 3., Hogyan termesszünk eperfát? Mindhárom könyvecske napvilágot látott cirill és magyar helyesírású latin betűs változatban is. Mikola Musinka: Liszti Volodimira Hnatyuka do Ivana Panykevicsa (1920-1926). Naukovij Zbirnik Muzeju ukrajinszkoji kulturi III. 1967. 182. Dobránszky Adolf (1817-1901). A moszkvofil irányzat tipikus alakja. Muszkavezető. I . Mik­ lós cár seregeit ő kalauzolta a Kárpát-medencébe. Vö. Botlik József: Hármas kereszt alatt. Gö­ rög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997). Bp., 1997. (a továb­ biakban Botlik, 1997.) 82-83.

legerősebbhez. Pedig ez hamis értelmezés volt; az igazi ez: minden szláv nép szeresse önmagát, s a maga emberségéből álljon lábra, ha fekszik; s haladjon, ha áll. Kol­ dusfillérekkel nem lehet százezreket, csak egyeseket jól laktatni, akik aztán a maguk éle­ tét, biztosítva látván, ábrándokkal szeretnék táplálni a tömeget. Ilyen volt Dobránszky. Mint a muszka hadsereg komiszáriusa nagy kegyben volt a bécsi udvar előtt; sőt, Vilá­ gosnál ő képviselte a császár személyét; 1849 ősze óta nagy ember lett: 4 rutén megyé­ nek főfőembere volt, (zsupán). Mint politikai hatalmat gyakorló főhivatalnok nagymér­ vű átalakítást tett megyéiben, a hivatalokba csak a nagyorosz istenre esküvőt ültette be, orosz nevekkel látta el az összes hivatalokat, melyeknek hivatalos nyelve: a nagyorosz volt. Az iskolákban falun úgy mint városon, oroszul tanitottak, újságjaink, könyveink oroszok voltak: a 7 rutén vármegyéből Dobr(ánszky) orosz tartományt alakitott. A rutén népről, rutén nyelvről szó sem volt, minden csak orosz. Hogy nemzetiségünket megerő­ sítse, intelligenciát akart nevelni, és sikerült is neki: mindenütt orosz szó hangzott, temp­ lomban, utcán, nyilvánosan és a magánéletben. Csakhogy az az orosz szó nem a miénk volt. Dobránszky kiadta a jelszót: a rutének és az oroszok egy nép, egy karakter, Írjunk tehát ne máskép, mint a nagyoroszok szép, erős, kifejlődött irodalmi nyelvén. És irtunk nagyoroszul, vallottuk a nagyorosz egységet, nem voltunk rutének. Megalakult muszka segítséggel a Sz(ent) Bazil társulat Ungváron és azóta mai napig melegágya a muszka­ ságnak, ellensége a népnek, önönmagának. Életfejlődésünk alapját: a saját rutén nyel­ vünket kiszakította lábunk alól Dobránszky s vitt, hurcolt a vesztőhelyre. Nagyorosz ne­ mességet igyekezett nevelni a mi intelligenciánkból, s minthogy az iskola és közigaz­ gatás az ő kezében volt, sikerült is neki: csupa muszka nemesekké lettünk érzelemben, nyelvben, gondolkozásban. A népet megvetettük vagy igyekeztünk oroszositani. Ebből az lett, hogy a mi társadalmunk kettészakadt: nagyorosz nemeségü intelligenciára és nyomorult, tudatlan, tehát szegény parasztosztályra. Máskép beszélt az úr, máskép a pa­ raszt. Pedig jaj annak a népnek, mely nem egy nyelven igyekszik fölvilágosodni. Magyar és Oroszország közt feküdt azonban Galícia. Emiatt nem érintkezhetett a mi intelligenciánk a muszkával; élőszóval, naponként beszélgetni - ahhoz Krözus kell, hogy ide oda utazgasson. Micsak az irodalmi nyelvben vettük át a muszka nyelvet; a nyelv pedig fejlődik, átalakul úgyszólván naponként valami kis formája, szava, szótag­ ja, hangzója. Természetesen így nem fejlődhetet a mi nagyorosz extra nyelvünk, a ter­ mészetes fejlesztés helyett hozzáfogtunk hát a mesterséges fejlesztéshez: a szükséges k i ­ fejezéseket, mik hiányzottak, nem a nép nyelvéből pótoltuk, hanem a holt, századok óta halott ószláv vagy templomi nyelvből. JJpaeoMaHoe Muxaüno. Kievi volt egyetemi tanár, a muszka száműzte őt, mert tudományos fegyverekkel bebizonyította: a ruszének külön nép, külön nyelvvel. Rettentő sokat írt össze, tör­ téneti és etnográfiai (néprajzi) müveket. Sokat élt Svájcban; irt francia, angol, spanyol, olasz, né­ met, bolgár, lengyel, rutén és orosz nyelveken. Meghalt 1895, mint a szófiai egyetem rendes ta­ nára. Értsd meg jól: az ember és vele a nyelv lépten nyomon fejlődik, a természetes uton... Micsoda nyelvvé fejlődik azonban az ilyen nyelv, mely holt nyelv anyagából pótolja szükségleteit? Maga is holttá válikl A muszka alap lassan kicsúszott a mi irodal­ munk nyelvéből s helyét elfoglalta a halott ószláv nyelv szótömege. A tudósok elne­ vezték ezt a világtörténelemben példanélküli páratlan nyelvet: jazécsie-nek, magyarul:

nyelvhabaréknak. M i t szólna ahhoz a világ, ha a spanyol vagy olasz parasztot latin nyel­ ven tanítanák iskolában, újságban, könyvekben, irodalomban? Hiszen rokon a két nyelv, ép úgy, mint a rutén nyelv a muszkáéhoz vagy az ósszlávhoz. De a latin fejlődésképte­ len, mivel latin nemzet nincs, olasz, spanyol meg van; azonképen képtelen az ószláv és vele a mi mostani irod(almi) nyelvünk fejlődni s vele egyúttal mi sem fejlődhetünk, mivel nincs ószláv nemzet, a mi irodalmi nyelvünk pedig sem muszka, sem ószláv, sem rutén: annál kevésbé képtelen a fejlődésre tehát a vele élők fejlesztésére. Lásd az ered­ ményét; mit tapasztalunk ma? Azt az irodalmi nyelvet nem beszéli senki, nem tudja megtanulni senki, mert az nem a miénk, az egy bitang jószág, senki nyelve. És mégis erőszakolják ránk! Nem lesz muszka nyelvű, mert a muszka nyelv 1849 óta nagyon k i ­ fejlődött, a mi irod(almi) nyelvünk, a fenti okok folytán, ott maradt, ahol a mádi zsidó; de a szellem, a szellem az mai napig is muszka. (Értem azokat, akik nálunk tollal mun­ kálkodnak). M é g mindig kisért az a szellem - pedig Dobránszky rég lebukott már lég­ várából, - mely az 50-es években azzal biztatta a mi nyomorult koldus népünket: „Te most zabkenyeret és krumplit eszel, nyomorogsz; de várj egy kicsit, eljön majd a Mikulás, hoz majd neked finom kalácsot. Várj, várj, légy türelmes." Hanem a Mikulás nem jött el, de helyette elment az a kormány, mely ezt az egész ko­ médiát, csak a magyarok iránti gyűlöletéből provokálta: s eltörlődött, mint a kréta a spongyától, az egész mesterséges orosz élet. Nem lett a Dobránszkyék erőlködésének semmi eredménye, mert az felszínes volt, a nép életébe, az alsó nép rétegébe nem bocsá­ tott gyökeret." A paraszt nem járt k i 16 iskolát, nem változhatott muszkává, maradt pa­ rasztnak, amilyen volt. Igen, de milyen parasztnak? A 67-es évek szabadság szellője elfújta az egész kártyavárat. A mi intelligenciánk, nem tudva élni egy holt nyelv szellemében, hirtelen átcsapott a másik oldalra: átmagya­ rosodott. Ez még nem volna baj, hiszen kötelessége minden magyar állampolgárnak az államnyelv tudása. De itt az történt, hogy az általános tömeg, intelligenciánk 90 %-je, mely talán vágyódott is kiszabadulni a holt nyelvhabarék szorító karjai közöl, mindegy szálig ott hagyta a régi zászlót, s az újhoz állott. Igen, de a régi zászlót, elhagyva, elhagy­ ta tökéletesen a népet, a parasztosztályt, s míg amaz kizárólagosan magyar lett, nyelv­ ben és gondolkozásban, emez kizárólagosan rutén maradt. Minthogy pedig az előzmények, melyek a cirillbetűkhöz voltak kötve, olyan ijesztőkké lettek az átmagya­ rosodott intelligenciára, hogy senki nem kívánt egy cirill betűt sem vetni tollával a papír­ ra, félve, hogy a muszkaság gyanújába és kellemetlenségeibe esik: úgy értelmezte a ma­ gyar állampolgári kötelességét, hogy otthagyta (a népet) teljesen védtelenül a terméket­ len, kenyeret nem adó természet, és szipolyozó zsidók martalékául. Nem is jutott eszébe, hogy annak a népnek tanítás kell, fölvilágosodás kell, ezt pedig csak saját nyelvével le­ het elérni. Nem, dacára, hogy Krisztus Urunktól egyenest kapta megbízását ez az értel­ miség: „menjetek és tanítsatok", nem adott parasztjának egy ronda ABC-és könyvön kívül egyetlen nyomtatott betűt sem, nem tanította semmire, és még sopánkodik, nem tudja eltalálni az baj okát: miért oly szegény a magyar rutén pap? Se irodalmi, Hasonlóan vélekedett Hodinka Antal is 1941-ben, a Kárpátaljai Tudományos Társaság szak­ osztályainak összevont ülésén megtartott előadásában. Vö. Hodinka Antal válogatott kéziratai. Szerk. Udvari István. Vasvári Pál Társaság Füzetei 11. Nyíregyháza, 1992. 109-120.

tudományos, sem közgazdasági, praktikus ismereteket terjesztő könyveket, hírlapokat, nem adott neki; összes szellemi szükségletét az Ungváron megjelenő naptár elégítette k i , s az se az ő nyelvén irva... Nem, mert intelligenciánk 90 %-je kizárólag magyar, nem akar tudni sem a rutén nyelvről, cirill betűkről, nem, mert akkor nem lenne j ó magyar (?), nem tanítja hát a pa­ rasztot, de azért követeli tőle a stólát. Sevcsenko sírja a Dnjiper mellett Ukrajnában, egészen magánosan a víz partján egy roppant tágas síkság közepén, kisoroszul úgy hívják: cren (puszta) Ide temették saját kívánsága szerint a rutének Petőfijét. A megmaradt 10 % pedig kétségbeesetten fogódzik az ószláv-muszka nyelvhabarék szalmaszálába, adja a magyart és suba alatt fügét mutat neki, szívében pedig egyre táp­ lálja a reményt, hogy mégiscsak eljön valamikor az a fehér kalács... Meghalt a Bazil társulat , életképtelennek bizonyult be, mert alapja is olyan volt, mégis erőlködnek, erőlködtek és vissza is erőszakolták a megsemmisülésből ezt a sze­ rencsétlen társulatot. Csupa parasztból áll a mi népünk, meg papokból: nincs talán plebejusabb nemzet, mint mi; azért mégis mily arisztokratikusán gondolkozunk! Bizonyítja a Homicsko Miklós esete, aki 1877-ben, Kárpát című orosz lapjában, abból az alkalom­ ból, hogy Drahomanov Mihály kievi kisorosz, egyetemi tanár meglátogatta és igyekezett rábeszélni, hogy a holt érthetetlen habarék helyett irjon a nép élő nyelvén, ezeket irta: „Drahomanov azt akarja, hogy mi a szolgák nyelvén Írjunk; pedig tudnivaló, hogy az iro­ dalom mindenütt az urak számára iródik". így, így, mi irunk az uraknak, az urak nyel­ vén; a parasztot meg üldözi a mostoha természet meg a zsidó uzsorája - a fölvilágosítás hiánya miatt! 44

így áll a dolog: Dobránszky idejében a rutén társadalom osztályai: muszkák és ruté­ nek, ma pedig: magyarok és rutének (és 10 % félmuszka). Vagyis az intelligencia előbb muszka volt, most magyar, a köznép pedig mindig rutén: mi annyit jelent, hogy az intel­ ligencia sem lelkiismereti, sem külső kényszer kötelességből nem foglalkozott a köznép fölvilágosításával oly eszközökkel, melyekkel értelméhez és szívéhez hozzá tudott vol­ na férni. Ez pedig annyit jelent, hogy a magyarországi rutén köznép 1848 óta semmit sem fejlődött. Hogy ez igaz, mutatják a mai szomorú állapotok. így van az, a mikor az ember légvárakba kapaszkodik, nem tudja megérteni kellően az idő szellemét. A mi ruténjeink szellemi és anyagi tönkremenése két sarkalatos hibából következett, a történelem filozófiájának két izben való hibás, lelkiösmeretlen ér­ telmezéséből egyik, a 40 es évek óta fennálló szlávofilizmus, a másik pedig 1867 óta a magyar állampolgári kötelességek hibás magyarázatából. E kettő csak abban külön­ bözik, hogy az áramlás iránya ellentétes; egyébként pedig mindkettő bün, vagy ha tet­ szik, politikai hiba volt, mindkettőt bűnhődés követte. A z elsőről szólottam már. Rövi­ den csak azt mondom még, hogy valamennyi szláv nemzet úgy akarta boldogulását kez­ detben elősegíteni, hogy a leghatalmasabb „testvér", a muszka köntöséhez dörgölődött. A muszka adott is mindegyiknek j ó tanácsot sőt kalácsot is, hanem cserében valami egyebet kívánt aztán: rajta lenni, minden áron azon munkálkodni, hogy 10, 20, 100 év múlva, már „elkészítve" találja azt az országot, a maga részére, melyben ők élnek. Erre A Szent Bazil Társulat 1864-ben alakult népművelő társaság. Vö. Botlik, 1997. 87-97.

az elkészítésre első lépés az irodalmi és történelmi egység, vallás, - tehát a muszka iro­ dalmi nyelv átvétele. A többi aztán magától jön. így történt az a tótoknál, Galíciában a ruténeknél, aztán a bolgárok és szerbeknél. Hanem mindenüt akadtak éber emberek, kik észrevették a hibát s most megfordítva a helyes irányban haladtak: megtagadták a musz­ kával való közösséget, külön saját nemzeti életet kívánva maguknak. Ehhez pedig az első lépés: külön irodalmi nyelv teremtése. Honan vegyék? Az abszolút többségben levő parasztok nyelvét a szükséghez képest kiművelve irodalmi nyelvül, tehát szellemi és nem­ zeti külön életük alapjául a saját nyelvüket fogadták el. Ezt megtették már a csehek, tótok, horvátok, szerbek, bolgárok és a galíciai rutének. Csak két hely van még, hol ez nem történt meg, mind a két helyen a muszka befolyás következtében: egyik a 19 m i l ­ liónyi Ukraina, magában Oroszországban, a másik pedig Magyarországon, a mi rutén­ jeinknél. Hasonlítsuk össze a különböző szláv népek mai állapotát közgazdasági, irodal­ mi, társadaloméleti tekintetben a magyar rutének állapotával ugyanazon pontokban: mily órfás különbség?! Vegyük csak legközelebbi rokonainkat: galíciai testvéreinket. Itt sincs ugyan Eldorádó, mert hiszen baj mindenütt van; de legaláb a törekvést, a j ó szán­ dékot látni a baj orvoslására, melynek egyedüli eszköze a tudomány, a fölvilágositás. A fölvilágositás pedig csak saját nyelvén való tanítással lévén eszközölhető. Galíciában 1873-ban kidobták a pokol fenekére a hivatalokból, iskolákból, irodalomból a szeren­ csétlen muszka nyelvet, mely itt a közvetlen szomszédság folytán mai napig is virul, (bár csak virágokat, de gyümölcsöt nem terem), átalánosan behozták a közönséges paraszt rutén nyelvet, ezen irják a hírlapokat, tankönyveket, a tudományos foliántokat, azon a nyelven, melyet úr és paraszt egyformán beszél és ért. M i lett ennek a következ­ ménye! Mondok egy pár adatot. Galíciában van a ruténeknek: a lembergi egyetemen 8 tanszékük, 5 rutén nyelvű 8 osztályú gimnáziumjuk, 2500 kitűnően felszerelt népiskolá­ juk, 19 napi és heti lapjuk, a tudomány minden ágát művelő Sevcsenko irod(almi) társu­ latuk, 7 művelődésterjesztő egyesületük, 37 különféle (dal, műsor) egyesületük, 3 szín­ társulatuk, Lembergben állandó színházuk, vannak orvosaik, ügyvédeik, tanáraik, mér­ nökeik, j ó papjaik, van képzett iparos osztályuk, felbámulnál, ha látnád rendes havi estélyeiket; ezek a suszterek, asztalosok különbül néznek ki és forognak a táncteremben, beszélnek a szónoktribünön, mint akárhány magyar intelligens ember:); van irodalmuk, kitűnő termékekkel, melyeket európai nyelvekre fordítgatni érdemesnek tartanak; van 1800 népolvasó körük, minden faluban ugy szólván, s nem kocsmázni járnak vasárnap, mint Magyarországon, hanem tanulni; van 360 községi magtárjuk, 490 fillérbankjuk, nem szorulnak a zsidó 200 % os jószívűségére. Szóval a paraszt osztály eléggé művelt, az uri osztály a korral együtt jár. Es ez azért, mert az ur itt ugy beszél, azon a nyelven, amelyiken a paraszti És váljon mi van minálunk, a magyar ruténeknél? Jó semmi, de semmi; rossz ijesztő mértékben sok. Az intelligencia maga sem tudja, m i : rutén e, orosz e, magyar e? Nem tudja, melyik a háromból az ő nyelve. Nem dolgozik semmit népe érdekében, a nép nyelvén, hanem megy szolgálatát felajánlani Bpestre, mint Romanec , a Kárpáti Lapok 45

4 5

Romanecz Aladár szerkesztő Vö. Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések. (1860-1910). Bp., 1977. 225.

szerzője, évi 800 frt subventióért; avagy a távoli Sz.Pétervárra, a földi paradicsomba, mint Balugyánszky, Kimák, Orlay, Fencik, Gebe Demeter . Az idő rohan, kerekét megállítani nem lehet. És mi még mindég azt hisztik, hogy le­ het ábrándoznunk... fényes hivatalokról, csengő rubelekről, éhesen, nyomorogva.... A nép pusztul, a mostoha természet, a zsidó uzsorája, az éhség kergeti ki abból a földből, melyet hazájának tanul nevezni - a távol tengeren túlra, Amerikába. S mindez csak a tanulatlanságra vezethető vissza, ez pedig az irodalmi nyelvre! Még mindig nem tanul­ ták meg nálunk, mi az igazi szlávofdizmus, hogyan kell azt összeeggyeztetni az állam­ érdekekkel és a lelkiismerettel; még mindig vannak tények, melyek a hibás szlávofilizmust értelmezik és propagálják, öntudatosan e vagy tudatlanul az mindegy; mert még mindig a régi nyomokon jár a Bazil Társulat, a Lisztok, a Nauka . Ennyi legyen a szlávofilizmusról. A m i pedig a magyarságot illeti, arra azt mondom: Nincs olyan magyar törvény, mely azt kívánná, hogy hagyjuk el a nemzetiségünket, dobjuk el, mint a ruhát, nyelvünket s öltözzünk másikba. Ellenben egy csomó törvény van, mely megengedi minden nemze­ tiségnek saját életét úgy berendezni, ahogy neki tetszik, a maga nyelvét fejleszteni, ápol­ ni stb. csak hazaárulás ne legyen belőle. Nos, hogy használtuk ki e törvények kedvez­ ményeit? Idegen nyelvet, idegen szellemet plántáltunk át hazánkba, mely nem lehet a mi életünk alapja, mert az az alap rossz. Ezért nem is élünk; ezért tagadja meg a rutén az ő származását. Ezért nem tudjuk, kik vagyunk tulajdonképpen; ezért nincs nekünk nyel­ vünk, ezért nem hallani Magyarországon rutén szót művelt ember ajkáról, csakis a pa­ rasztviskókban. Magyarországon nem nyomtatják a rutén nyelvet, hanem csak beszélik (a parasztok t.i.). Ezért is nem a magyarok a mi ellenségeink, hanem önmagunk, a mi vakságunk. A magyarok oltalmat adtak, törvényt a mi nemzetiségi jogainkról, tehát ők nekünk jóakaróink, barátaink. S ezt a barátságot tisztelni és meghálálni kell a haza irá­ nyában. Hanem ellenségeinket önmagunk közt kell keresni. Azok a mi ellenségeink, akik - ma talán félig öntudatlanul - a régi nyomokon járva, minden igyekezetet elakar­ nak fojtani, mely a népet, a nép nyelvét, a népnek tanítását a maga nyelvén illeti. Azok a mi ellenségeink, a kik azt a muszka-ószláv nyelvhabarékott vallják a maguk irodalmi nyelvének (suba alatt pedig azt hiszik, hogy muszkául irnak); azok a mi ellenségeink, akik a népiskolába az érthetetlen nyelvhabarékon irt könyveket hozták be, minek követ­ keztében azon a nyelven semmiféle tudományt, ösmeretet, maguknak nem szerezhetnek, mert még ráadásul még egy másik - tehát egyszerre két idegen nyelven - magyarul ta­ nítják azokat, a kik egy szót sem tudnak magyarul. Azok a mi ellenségeink, a kik nem akarnak a guba szagú, de élő parasztnyelven irni, hanem irnak Isten tudja micsoda „ma­ gas" nyelven. Gondoljunk csak vissza a Baróti Szabó Dávid „szomoronc cincározmányaira"! Akkurát ugy vagyunk, rutének, 1897 ben, mint a magyarok 1797 ben! Száz esz­ tendővel elmaradtunk. Boldog Isten, mikor hozzuk helyre ezt az óriási mulasztást. 46

47

46 Oroszországba kivándorolt ruszin értelmiségiek. Vö. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 2. Nyíregyháza, 1995. 11-15. Lisztok, Nauka: XIX. század végi ruszin periodikák. Vö. Böőr György: A magyarországi ruszin időszaki sajtó a XIX. században. Kolozsvár, 1943.

Galiciában már 1837 ben megjelent Saskevics Markián „Ruszalka Dnyisztrovája" tisz­ ta népnyelven írott rutén almanachja; Magyarországon pedig csak egy Kalendáriumocskát sem látunk nyomtatva a magunk nyelvén - 1897-ben! Itt a huszadik század a küszö­ bön. Hogy fog bennünket az találni? Lesz e legalább nyoma a törekvésnek, hogy uj útra térjünk, kigázoljunk abból a szerencsétlen mocsárból, melyet rosszakaróink és saját ma­ gunk készítettünk magunknak? Lesz e ember, rutén férfiú, aki megkezdi e nemes mun­ kát, mely önmagának j ó tudatot, népének boldogságot, az államnak pedig anyagi hasz­ not szerez ? Minden országban az átalakulás mozgalmát a fiatalság indította meg, ifjú erővel, fiatal bátorsággal és lelkesedéssel. Talán akad a mi fiatalságunk közt is olyan, a k i beösmeri, hogy tízszer jobb hazafi­ ak leszünk, ha polgártársainknak kenyeret adunk a koldusbot helyett kezébe; százszor hazafiasabb nemzetiség leszünk, s nem olyan talmi, mint most, ha fölvilágosítjuk a tö­ meget, ha visszatartjuk a hazai rögökön, mintha összetett kézzel, sopánkodva tovább is türnők, hogyan sülyed a magyarországi rutén paraszt az anyagi és szellemi pusztulás mocsarába; ezerszer nagyobb j ó t teszünk az államnak és önmagunknak ha szalmaszál helyett, (mint a mai Nauka), a megmentésére, erős csáklyával iparkodnánk őt abból a pocsolyából kihúzni, melybe előbb-utóbb magával ránt bennünket is, intelligens elemét ennek a szerencsétlen, sokat nélkülöző, j ó napot sohsem látott, mindenkitől elhagyott, de azért j ó hazafias érzelmű népnek, a magyarországi ruszén népnek.

FÜGGELÉK II. Panykevics Iván, a prágai Károly Egyetem docensének levele Alexander Horákhoz a Szent Adalbert Egyesület elnökéhez" Igen Tisztelt Elnök Úr. Prága, 1947. december 17. Már kétszer voltam Nagyszombatban, hogy a Szent Adalbert Egyesületben folytathas­ sam elhunyt barátom, dr. Sztripszky Hiador kéziratainak rendezését és tanulmányozását. A szünidőben a kéziratokat tartalmilag osztályoztam, s az anyagot három csoportra osz­ tottam: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin vagyis ukrán. Az utóbbi csoport számom­ ra és annak a vidéknek, ahol húsz esztendőt eltöltöttem különösképpen érdekes és fon­ tos. Elhunyt barátom által művelt szakterületeken, - a néprajz és nyelvészet terén mű­ ködtem magam is. Ungvári látogatásai idején többször is eszmét cseréltünk egymással, ezért hagyatéka számomra nagyon kedves és értékes, s a tudomány szempontjából is rendkívül fájdalmas lenne, ha a nagy tudományos értékkel bíró dolgokat sorsára hagy­ nánk. Pedig Pöstyéni prelátus úrtól éppen azt hallottam, hogy ezeknek az anyagoknak vissza kell kerülniük Pestre, ahol Sztripszky hagyatékának legalábbis egy része senkit sem érdekel. Legfontosabb munkájának az 1906-ban elkészült "Ruszinok Erdélyben" című ukrán nyelvű kéziratát tartom. E dolgozatnak Lvovban, a Sevcsenko Tudományos Társaság­ nál kellett volna megjelennie, melynek tagja volt a megboldogult dr. Sztripszky Hiador is . Nem tudom, mi okból nem került nyomdába, de e dolgozat tulajdonképpen ma sem veszített értékéből, s kisebb változtatásokkal ma is megjelentethető lenne. Még 1942ben kértem barátomat, hogy készítse elő sajtó alá munkáját. Aztán azt konstatáltam, hogy magyar nyelven elkezdte azt újra írni, de csak az 5. oldalig jutott el. 48

49

50

48

4 9

50

Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. N° 4. A cseh nyelvű levelet fordította, jegyzetekkel ellátta: Udvari István. Pöstyényi Ján (1891-1980) 1920-1945 között a Szent Adalbert Egyesület igazgatója. A Ruszinok Erdélyben című dolgozat Sztripszky hagyatékában ma nem lelhető fel. Sztripszky kéziratát lelőhelyre történő utalás nélkül Panykevics több dolgozatban is idézi, egy dolgozatá­ nak tárgyát pedig Sztripszky kézirata képezi. Vö. Panykevics Iván: Szemihorodszke paramijne csitannya pro pimsztu Jaroszlava na Szvjatopolkovi za ubittya Borisza is Hlíba. (=Erdélyi pa­ remia (szentírási olvasmány) Jaroszlav bosszúállásáról Szvjatopolkon Borisz és Gleb meggyil­ kolásáért.) Slavia. Praha, 1949. 1-2. sz. 86-99. Lásd még pl. Panykevics, I . : Ukrajinszko-bolharszki movnyi zvjazki v Szemihorogyi. (=Ukrán-bolgár nyelvi kapcsolatok Erdélyben). Sla­ via. 1955.2-3 sz. 211-240. Az erdélyi ruszinokról című cikkének kéziratát Sztripszky 1906 október 14-én küldte el Volodimir Hnatyuknak, a cikket azonban megfelelő szótárak hiányában nem tekintette lezártnak s zárófejezetet tervezett hozzá a bessenyők viszonyáról a ruszinokhoz. Vö. Tkacsov Szergij: Liszti Hiadora Sztripszkoho do Volodimira Hnatyuka. In: Slavica Tamopolensia 6. Ternopil, 1999. 146.

A másik (kéziratos) munkája még 1910 körül elkészült , de csak 1918-ben került nyomdába Pomuscsnik v domuvstvi N . Teodorovicsa z r. 1791 (=„N.TeodorovÍcs gaz­ dálkodási kalauza 1791-ből") címmel, s melyet dr. Sztripszky H . 1922-ben eladott az ungvári Proszvita egyesületnek. A dolgozatot besorolták a nevezett egyesület muzeális gyűjteményébe, s ennek megfelelően viseli annak pecsétjét, leltári számát. Nem tudom, mily módon került vissza az elhunyt kezeihez. Ezen egyesület nevében kérnem kell te­ hát, hogy a kéziratot jutassák vissza a Proszvita eperjesi fiókjának filiáljának. Teodorovics eredetije a - Proszvita múzeumában Ungvárott található. A megboldogult egy magyar-ruszin (ukrán) szótáron is dolgozott, melyet úgy vég­ zett, hogy Boksay-Révay kész szótárának oldalai közé ragasztott lapokra pótlásokat írt be. E kiegészítések csak szakember számára jelentenek értéket, mert iskolai helyesírás­ sal tüntette fel a nyelvjárási szavakat. E szótárt alaposan áttanulmányoztam . Egy egész sor gépiratos cikket is találtam , melyeknek egy része Ungvárott az okkupáció éveiben megjelent, más részükről viszont nem tudom megállapítani publikálva vannak-e vagy sem. A következő cikkekről van szó: 1., Nazva szela Nelipino „Nelipino - Hársfalva falu nevéről" 2., Orosz Idecz 3., A bajka - juhról 4. Borzsava 5. Széljegy­ zetek szlavisták számára 6. Verőcze és Verecke 7. O biskupovi OlSavském. A megjele­ nés kérdésére csak dr. Sztripszky H . özvegye tudna választ adni. A korábbi korszakok­ ból, valószínűleg Sztripszky egyetemi éveiből származik két Kárpátaljára vonatkozó néprajzi tárgyú, ukrán nyelvű kézirata . Külön kötegbe tettem a „Ruszka Krajnyát" érintő dolgokat 1919-ből . Ezt a köteget „politikailag fontos" jelzéssel láttam el. A kárpátaljai ruszinok nemzeti ébredése törté­ netére nézve értékes forrást jelenthetnek. 51

52

53

54

55

56

57

51

52

53

54

55

5 6

5 7

A kézirat nem található meg Sztripszky hagyatékában. A magyar nyelvből Ungvár környéki ruszin népnyelve fordított gazdálkodási tanácsadót Sztripszky egy a népnyelven alapuló ruszin nyelvemlékek jelentőségét hangsúlyozó alapos ta­ nulmánnyal és szótárral kívánta közreadni, de az nem jelent meg, csupán korrektúra példánya­ inak részei őrződtek meg. Vö. Csucska P. P: Zakarpatoukrajinszka pamjatka naukovo-populjarnoho sztilju kincja XVIII. szt. Zapiszki naukovoho tovarisztva. 4-5. Prjasiv, 1977. 135-166. Vö. Boksay Emil - Révay Gyula - Dr. Brascsajkó Mihály: Magyar-ruszin szótár. Ungvár, 1928. A szótár Sztripszky hagyatékában nem lelhető fel. Külön vizsgálandó, nem került-e át a Szent Adalbert Egyesület könyvtárába. A Panykevics által felsorolt gépiratos cikkek egyike sem található meg Sztripszky hagyatéká­ ban. Egyik kézirat sem lelhető fel Sztripszky hagyatékában. A Panykevics által jelzett külön köteg a hagyatékban nem lelhető fel. A Ruthenica 1919 doszsziéban egyetlen egy 1919-ben keletkezett dokumentum, egy hangversenyre szóló magyar-ru­ szin kétnyelvű meghívó található. Vö. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagy­ szombat. Fasc. 270. Fol. 6.

Két külön kötegbe tettem gyűjtőútjainak jegyzetfüzeteit, melyekben kárpátaljai dalok, valamint történeti jegyzetek is találhatók . Nem volt időm áttanulmányozni őket. Egyéb jegyzetfüzetek a magyar dokumentumcsoportban vannak . Külön ládába tettem a tudományos kartotékját. Levelezése is ott található , mely külön rendezést igényel, amit csak az özvegye tud­ na elvégezni. 58

59

60

Igen Tisztelt Elnök Úr, arra szorítkoztam csupán, hogy tömören foglaljam össze azt, amit a mintegy háromhetes munkám nyomán konstatáltam. Tekintet nélkül hagytam a könyvtárat, melynek orosz része érdektelen, mivel nagyobb részben tankönyvekből vagy iskolai könyvtárakból kölcsönzött könyvekből áll. Lényeges okok folytán, többek között a szláv tudomány érdekében fordulok Önhöz, Igen Tisztelt Elnök Úr, hogy őrizze meg a szláv dolgokat számunkra, s tartsa azt Nagy­ szombatban vagy helyezze el Prágában a Szláv Intézetben, ahol a kutatás számára elér­ hetőbbek lennének. E kérdés szóbeli eszmecserét is igényelne, ezért nagyon örülnék, ha tervezett prágai útja során, melyről a prelátus úr informált, találkozna velem.

Nagy tisztelettel maradok, odaadó híve, dr. Ivan Panykevics egyetemi docens Prága XIV. 65. Zateckych 17/9. PS. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet még az elmúlt esztendőben átta­ nulmányoztam, és megállapítottam, hogy ilyen prédikációk ismertek más kéziratokból is. Dr. Sztripszky a kézirat keletkezését 1665-ra datálja, de nem tudom honnan vette ezt. 61

59

60

61

A hagyatékban nem lelhetők fel. Megőrződött pl. az RMK hat gyűjtőfüzete. Vö. Fasc. 259. Fol. A. Ne 1; a székely út vásárló­ könyve 1902-ből; egy erdélyi gyüjtőfűzet szintén a század elejéről. Vö. Fasc. 263. Fol. A.; négy kisméretű iskolai füzetbe írt ún. daloskönyv a XIX. század végéről. Vö. Fasc. 270. Fol. A. A tulajdonosok ill. lejegyzők nevei: 1. Fülöp József bözödi lakos Udvarhelyszék és székely­ keresztúri járásbeli lakos (1902); Kovács Béla Bereg vármegye, Rákos (1892); Fóris Mihály Marosvásárhely (1876); Borporai Kuri János Havacstő (1896). Sztripszky hagyatékában Nagyszombatban csak kevés levél található, melyeknek zöme szlo­ vák nyelvű. Ignatij pap prédikációi bőrkötésben megtalálhatók Nagyszombatban. Vö. Fasc. 254. Fol. A. JV°. 6. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet a Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi hetilapjában Sztripszky rövid ruszin nyelvű közleményben ismertette. Vö. Szobornyik iereja Ignatija (okoló 1660). Literaturna negyilja. III. évf. 1943. N° 13. 149-153.

FÜGGELÉK I I I . Sztripszky Hiador özvegyének levele Anton Baníkhoz**". B(uda)pest. 1957. III/6 Igen tisztelt Dr. Anton Baník

62

professor Úr!

Tisztelettel kérem az alábbi kérésemet figyelembe venni és segítségemre lenni, hogy az Önök tudományos Intézetétől végre megkaphassam azoknak a tudományos könyveknek az árát, amelyet elhunyt férjem Dr.Sztripszky Hiador pont az ostrom előtt az Intézetnek elküldött. Erről tudomása van Dr. Baník professzor urnák, amennyiben említést is tett 1946ban Dr. Horak Poverenik jelenlétébe, mikor Budapesten látogatást tettek nálam. A k ­ kor kértem is Professzor urat a közbenjárásért, hogy megkaphassam a könyvek árát, utá­ na többször írtam Bratislávába Dr. Horák Pov(erenik)nek, hogy sürgesse a könyvügyet, de sajnos hosszú 10 év után sem kaptam meg. 1951-be kitelepítettek Heves m(egyébe). 1954-be meghalt ott a nővérem és, ott most szept. végén 6 (keserves szenvedés) év után tudtam ismét B(uda)pestre visszajönni ami­ kor a letelepedés(i) engedély megszűnt, természetesen mindenemet elveszítettem, hon­ talanná váltam - közbe 80 éves, beteges törődött asszony vagyok, gyermektelen támasz nélkül, egy gyermekkori barátnőm, (aki) jóvoltából vett magához, adott ideiglenes la­ kást. Én nem alamizsnát kérek, hanem a jogos nékem járó összeget, nagyon jól tudom volt j ó néhány könyv, férjemmel együtt csomagoltam és tudom értéke is van azoknak, hiszen egy gyermekmese könyv is 20-30 ft. egy regény 50 ft-tól - hát egy ritka tudományos könyv?? A pénzátutalás nehézségben ütközik és talán én is jobban járok, ha a könyvek fejében élelmet tetszik küldeni az alátáplált szervezetemnek, amit sajnos itt nem tudok venni, és nagyon szükséges volna pedig, egy vámmentes szeretet/póstai csomagot felírással (di­ rekt lakásomra címezve. Cacaot, kis csokoládét, teát, halkonzervet; egy kérést fűzök még hozzá - minden egyes tárgyat, tessék még külön papírba burkolni, hogy ne hulljon k i az uton és így tönkre nem megy. 63

6 2

63

64

64

Budapest, 1957. március 6.; Lelőhelye: Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Levéltár. N2 132 0 22. Anton Baník (1900-1978) 1932-től a Szent Adalbert Egyesület könyvtárosa és levéltárosa, 1938-tól a turócszenmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár munkatársa, egy időben pedig igaz­ gatója. Horák Alexander római katolikus pap (1911-) 1940-1948 között a Szent Adalbert Egyesület elnöke ill. igazgatója. Sztripszkyné levele szerint, egyéb szlovák egyházak papjaihoz hason­ lóan, ő is agitált a magyarországi szlovákok között, azokat Csehszlovákiába történő áttetelepülésre biztatva. Poverenik, szlovák szó = megbízott. A Magyarországon működő, a csehszlovák-magyar la­ kosságcsere ügyében az egykori csehszlovák állam javára agitáló misszió megbízottja.

Még egy nagy kéréssel fordulok Professor úrhoz, ha lenne oly szíves Trnavába tele­ fonálni, érdeklődni, hogy 10 év (után) alatt, hogy a Sztripszky féle tömérdek kéziratok­ ból nem-e jött valami nyomtatás alá? Mert a tudományos művek után a szerzői j o g az özvegyet illeti törvényesen . Trnávaban a Spolok S.V(ojtecha) intézetbe van egy igen kedves ismerősöm Bálint Veronika Dr. Horák Poverenik volt pesti titkárnője, akit szívből üdvözlök, talán ő is tud a kéziratokról felvilágosítást adni, rajtam ezzel segíteni. Bocsánatot kérek, hogy terheltem soraimmal, de gondolva, hogy emberszeretetből és elhunyt férjem emlékéért meghallgatja kérésemet: Maradtam igaz tisztelettel: 65

66

özv. Dr. Sztripszky Hiadorné Cím.: Budapest X I . Bocskai út 21. I I I . 4.

A Sztripszky-féle tömérdek kéziratból semmi nem jelent meg. Spolok Svatého Vojtecha = Szent Adalbert Egyesület.

Kis Margit érettségi tablóképe

Kis Margit, utolsó tanári évében

(1923)

(1960)