ADALÉKOK A DEBRECENI TANfTŐK~PZ~S TZSRT~NETÉHEZ 1949-1959 Mervó Zoltánné
Bevezetés Magyarországon az intézményes tanítóképzés viszonylag későn jelentkezett, mégis, a kiegyezés fldején már 38 tanító és 5 tanítónőképző működött, valamennyi egyházi keretek között. Az iskolákban szolgálatot teljesítő mintegy 16 000 tanító kevésnek bizonyult, mert 11 000 tanítói állás betöltésre várt . Minthogy az egyházi tanítóképző k képtelenek voltak a tanítóhiány pótlására, 1868-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslata alapján a népoktatási törvény intézkedett a tanítók képzésér ől és elrendelte 30 állami tanító és tanítónőképző szervezését. Ez az intézkedés Debrecenben is lendületet adott a tanítóképzés ügyének. Bár a Kollégium évszázadokkal korábban biztosította partikulái számára a tanítókat elsősorban a növendéktanítóság" intézményével a rend szeres elméleti oktatás és felkészítés csak 1802-ben vette kezdetét, amikor Budai Ézsaiás megbízást kapott az oktatástan tanítására . A neveléstani tanszék felállítására 1824-ben Zákány József tett javaslatot, így nevéhez fű= ződik a tanítóképzés megszervezése. 1855-től két tanárral, egyéves időtartammal működött a praeparandia, majd 1866-ban kétévesre emelték a képzést. Az önálló tanítóképző az 1868 . évi XXXVIII . tc. alapján 1869-ben nyílt meg. 1871-1881 között három, majd 1882-t ől a debreceni zsinat döntése alapján négyéves képzést vezettek be.i A XIX, század második felében a gazdasági élet fejlődésével megváltozott a nők társadalmi szerepe is. Nem volt szégyen már, ha a nő kenyérkeresővé vált, sőt a VKM is elősegítette különböz ő tanfolyamok szervezé sével képesítéshez jutásukat . Így került sor Debrecenben 1898-ban a Svetits Intézet keretében a római katolikus tanítónőképző, majd 1899-ben a felső leányiskolával közös szervezeti keretben a református növendékek részére a Dóczi tanítónőképző megnyitására . A tanítónőképzést érintő szervezeti változások következtében 1924/25től ötosztályos képzést vezettek be. Az 1938 . évi XIII . tc. megszüntette a középfokú tanítóképzőket, mert a továbbiakban tanítóképz ő akadémiákon kívánta biztosítani a tanerő utánpótlást. A kétévesre tervezett akadémiára a négyéves líceum elvégzése biztosította a felvételt, emiatt 1938 szeptemberétől a képz ők a líceumok számára előírt tantervet vezették be és a tanítóképző k fokozatosan líceummá alakultak. A :második világháború esemé1 A Debreceni Református Kollégium története . (Szerk . : Barcza Jó~~~f) Bp. 1988 . 227. 125
nyeimegakadályozták a tanítóképz ő akadénnia kifejlesztését, emiatt a tan,ítóképzés középfokon nyert megoldást. ' Megemlítjük, hogy a több évszázados hagyományra visszatekint ő Református Kollégium adott helyet az országban elsők között megalakult Dolgozók Tanítóképzőjének 194? szeptemberében, mely társadalmi öntevékenység alapján elsősorban a tanulók kezdeményezésére alakult.2 A közoktatás államosításával 1948 . június 16-án az általános iskolák és középiskolák jelentős része állami kezelésbe került . Debrecenben az államosítás 1948-ban a képz ők közül csupán a Svetits Tanítónőképzőt érintette, mert mind a Református Kollégiumi Tanítóképz ő, mind a Dóczi Intézet hagyományaira tekintettel - mentesült az államosítás alól . Mivel azonban református általános iskolák, gyakorló iskolák már nem voltak, a fenntartó testület valószínűleg feleslegesnek tartotta ezt az intézménytípust s az 1948/49-es tanévben már nem is indítottak első osztályokat. Ez a tagozat négy év alatt kibocsátotta növendékeit és megszűnt. 1948-ban így csupán a nők számára indult tanítóképző állami keretek között a Svetits Tanítónőképz ő jogutódjaként. Debrecenben a VKM, valamint a Debreceni Tankerületi Főigazgató rendelkezése folytán az Állami Svetits Mátyás Leánylíceum és Tanítónőképz ő Intézet pedagógiai gimnáziummá alakult át s vezetésére Osváth Ist ván kapott megbízást, aki az intézet mb. igazgatói teendőit 1949 . január 31 . óta ellátta . A fiúk számára a debreceni állami Révai Miklós Gimnáziummal egy igazgatás alatt kezdte meg működését az Állami I. Sz. Pedagógiai Gimnázium. Minthogy a fiúk létszáma kevésnek bizonyult, leányokkal egészítették ki az osztálylétszámot s így az egy osztályból álló koedukációs pedagógiai gimnázium önálló tantestület nélkül a Szent Anna utca 17. szám alatt (ma Béke útja) lévő Állami Általános Gimnázium Pedagógiai Gimnáziumi tagozataként kezdte meg működését Török Péter mb . igazgató irányítása alatt. A fiúgimnázium tanári karában mindössze egy nő i tanerő volt, aki a leánytanulók felügyeletét kénytelen volt maga ellátni. A tanítóképz ő két tanéven át működött a gimnázium kebelében s 1951 . szeptember 1-jén vált önálló iskolává Osváth István igazgatása alatt. Az intézmény háromosztályú tanítóképzője ekkor négyosztályú gyakorló iskolá val is bő vült. Az iskolának önálló épülete nem lévén, továbbra is a gimnázium épületében kapott helyet, míg a gyakorló iskola II-IV. osztálya a Tanítónőképző Intézet Béke útja 26 . számú épületében nyert elhelyezést.3 A tanulók A kormányzat a tanítóképzéstől olyan eredményt várt, amely a kormány programjának megvalósításában hathatós segítséget nyújthat. Ennek érdekében elvárta, hogy az újtípusú társadalom számára olyan szocialista értelmiséget neveljen, akik a rájuk bízott feladatoknak eleget tudnak tenni, 2 Uo . 271. 3 HBML . XXVI . 51/a. 1. - 299/1949 és tantestületi jkv. 1951 . szept. 24 ., valamint XXVI . 12/b . 12 . - 1280-13-47/1951. szept. 20 . és XXVI . 52/a . 1 . - 1949. jan. 31 .
126
akik jól tudják formálni az új embertípust.4 E törekvés megvalósítását els ősorban a munkás és dolgozóparaszt származású fiatalokban látta, így tudatosan ezek a növendékek képezték a tanítóképző bázisát. Már az I. évfolyam indításakor a beiskolázott 41 tanulóból 8 növendék nagy- és kisüzemi munkásszármazású, 16 szegényparaszt és dolgozóparaszt, 8 értelmiségi és 9 tanuló egyéb származású . Később méginkább érezhető az eltolódás a munkás- és parasztszármazásúak javára . 1951/52-ben az iskola 128 növendékéből 41 munkás, 54 paraszt és 33 egyéb származású, s a tanulóknak 50%-a vidékr ől bejáró .5 Az 1952/53 tanévre szóló beiskolázási program előírta, hogy fokozott politikai munkával kell biztosítanunk a munkásszármazású tanulókon belül a nagyüzemi munkásság, a dolgozóparaszt származású tanulókon belül pedig a tszcs-tagok gyermekeinek továbbtanulását."s Az 1953/54 . tanévben 132 tanulója volt a képzőnek. Ezek közül munkásszármazású 35 tanillő (27%), paraszt 61 (46%), értelmiségi 5 (4%), egyéb (22%), osztályidegen 1 (0,70/0).' A Megyei Iskolai Bizottság által tanítóképzőbe irányított tanulók közül sokan voltak, akik vagy egyáltalán nem akartak továbbtanulni, többen pedig nern pedagógiai pályára készültek. Ebben az időben a DISZ is nagyon aktívan tevékenykedett a képző be való beiskolázás érdekében. Felkeresték a helybeli és vidéki VIII . osztályokat és agitáltak a képzőbe való beiratkozás mellett. 1952-ben a beiskolázott 45 tanulóból csak 3? maradt a képzőben. A lemorzsolódott falusi gyermekek közül is többet erőszakkal iskoláztak be külön kedvezmények ígérgetésével s amikor arra került sor, hogy a mérsékelt térítési díjat a diákotthoni elhelyezésért megfizessék, a szülők - szűkös anyagi körülményeik miatt - ezt a csekély összeget sem tudták vállalni . I3ozzájárult a lemorzsolódáshoz az a körülmény is, hogy kezdetben nem volt alkalmassági vizsga s így felvételt nyertek olyanok is, akik pl. hiányos zenei hallásuk miatt nem voltak megfelel ők a képző elvégzésére. Sak volt az osztályokban az olyan tanuló, akik nem éreztek hivatást a tanítói pálya iránt, így a tanárokra várt az a feladat, hogy az arra alkalmasakat megnyerjék a tanítói hivatásnak s felébresszék bennük a tanítói pálya iránti érdeklődést.$ A fentiekben vázolt nehézségek a tanulmányi eredményekben is megmutatkoztak, hiszen a képz őbe felvett tanulók előképzettsége nem volt egységes . Már 1949 decemberében megállapította az intézmény igazgatója, hogy az I. osztályba beiratkozott növendékek előképzése terén bizonyos hiányosságok mutatkoznak. A Debrecen város belterületén működő iskolókból intézetünkbe került növendékek általában megőrizték múltévi tanulmányi színvonalukat, a külső ségi és vidéki iskolákból bekerültek középérdemjegyében sok esetben egy-két jegyes visszaesés tapasztalható, főként a helyesírásban, a nyelvtani és mennyiségtani ismeretekben . A kifejezőkészség hiánya főleg a vidéki fiútanulóknál észlelhető " .s Az 1951 . évi eredmények is azt bizonyították, hogy a képző tanulóanyaga gyenge . A tantes4 XXVI . 51/a. 1. - Tantest. jkv . 1951 . dec. 9. 5 Uo . és 274%1949-50 . 6 HBML . XXVI . 51/b. 19 7 HBML . XXVI . 51/a. 1. 8 HBML . XXVI . 51/a. 1, jkv. 1951 . szept. 24 ., 1952 . ápr. 22 ., 1952 . június 25. 9. HBML . XXVI . 5 1;a. 1. - 195 f1949 . dec. 30 .
127
tület véleménye szerint sok nem odavaló elem van, nem alkalmasak erre a pályára, ezért szükséges, hogy már az I . osztályban szelektáljanak a tanárok . E tekintetben nagy a tanári felelő sség .'° Az 1952 . évi tanulmányi ellenő rző értekezleten is megállapították, hogy pl . magyar nyelv és irodalomból a tanulók igen mérsékelt tudással kerültek fel az általános iskolából s így a
tanárok munkáját nagyon
fogalmazás,
megnehezíti
az értelmes beszéd
gyatékosságok
fokozott
és
hiányok pótlása,
a
a helyesírás,
jó kifejező készség terén mutatkozó
megszüntetésére
való
törekvés .
A
fo-
mennyiségtan
tanulása okozta a legnagyobb nehézséget az iskolában, mivel e tárgyból is gyenge készültséget hoztak magukkal a tanulók. Csak kevesen voltak képesek a matematikánál elengedhetetlen önálló okfejtésre,
logikus gondolkodásra, következtetések, összefüggések felismerésére, mert a növendékek nem hozták magukkal e készségeket az általános iskolából . Sajnálatos módon e tárgyból az iskola
123 tanulójából 14 kapott elégtelen osztályzatot, míg a jelesek száma 13 volt . A testnevelő tanár sem elégedett az eredményekkel,
mert a
tanyákról,
falvakról bekerült növendékek nem ismerték
még az alapgyakorlatokat sem, tornateremben nem tornáztak, így teljesen alapfokról kellett kezdeni a
képző ben oly fontos testnevelés tanítását. A hiányok pótlását minden tantárgy esetében csak a tanárok és tanulók meg-
feszített munkájával sikerült megoldani . A tanárokra különösen nagy feladat
hárult
a korrepetálások megszervezésével,
foglalkoztatásának
biztosításával,
a
gyenge
a
tanulópárok
jó
tanulók egyéni
összehangolásával .
A
brigádversenyek jobb munkára ösztönözték a tanulókat . A
tanítóképz ő s
növendékek
tantárgyanként
elért
tanulmányi
eredménye
az 1952/53 . tanévben" ".',. . i
~
3- ;' -' " t-
, i
K .. ~~ 2 .~' 3
-
'yr al
,~ki~i'` S ,?j
al8meaeteló ~_ :°~ ~él8meüet 16 ~r ° y+`I
~
~
x n.
nl `6 ~~ 7 "B ` 94~~ 10 ~~ 1 i "1
1 eÍ2'
",III
d tl pr .,. .~_~ TV . -k ^fs. E "
eYómenételó°., t.i°< ~ 7
14~~`1 ; ~3b 1T
lem
~ k ~i i0 %ó ~ ?'
r~
~
9~ks~!ii
aL
é-1 G1'~
4
,
i_
R -,F~7a
~'3
i1.
G
y19 20~~'21`f 22 ~ 23 . ~ ~ ~tLS 26 ~ 2T 28 59{30
~
. .
~
_ _. T
-r? .,
J
~ ..~ afP`
JJ
....i
G: - >Jvi{G' ` j`
I ti ~D10t/~;.U"~! .~ ~ : .,r i, ~.,~ li ~í~ah t .i
~ ~~. ~~. a ~ ~ ~~ , ~.~ ~ ' ~~ a~ ' ~ ~ ~. ~~ - ' ~ ,~ . /lt M~ ;,r ~ ~~`;. . ~ ?? "
12 ~ .%e~nPi " ' ~ ' - a ~~ S ~ .~ I "1 ~~:~~
":` .~Y1!
s 13 6
y h >~-
~d, 3 -=L'~IQ ,L s ` ~
, ~ s'
10 HBML. XXVI . 51/b. 19. - 88/1951-52 . 11 HBML. XXVI . 51/b . 20.
128
8 z ~ ~ .,~.,,~. ~f~~
I \~1. .
SómeúetelQ~ ~r°~ ~~,~elSméoétel~~~ r"~`
~3 T'rré
~^ ~1
r
J
hr q
y ~r' f I ~Á ".
~ ~ o, 6 ~ ~5~,,~
,;;j,
~',: :
Y. ~h 33 ~ 6 "` V~
Yd ~ vr Lt ,~-, s
,~~5!i~68 6, .-,-_~
A tanulmányi eredményeket származás szerint is vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a parasztszármazású tanulók közül elsősorban a diákotthonban elhelyezettek tanulmányi eredménye kedvez ő, mert felügyelet mellett legtöbbjük példamutató szorgalommal tanult. Nem mondható el mindez a bejáró tanulókra, mert kiesnek a felügyelet hatóköréből s ők képezik a leggyengébb tanulói anyagot. 1955 februárjában az iskola tanulmányi eredménye a következőképpen alakult :'2 Munkásszármazásúak átlaga : 3,08 Dolgozóparaszt származásúaké: 8,28 Értelmiségi : 2, 75 Egyéb : 3,10 Osztályidegen : 4, A diákotthon lakóinak átlaga : 3, 59 Tanulószobásoké : 3, 51 Bejáróké : 2,71 Helybelieké : 3, 63 Súlyos problémát jelentett a képzésben a tanulók nagymérv ű túlterhelése is. A növendékek hiányos felkészültsége mellett segítették ezt a rossz tankönyvek is, melyeknek egy része nem a tanítóképzősök számára készült . Fokozta a nehézséget, hogy az intézet szemléltet ő eszközökkel való ellátása sem volt biztosított. Felhívta ezért az igazgató a tantestület figyelmét szemléltet ő képek és eszközök készítésére, a gondos táblai vázlatok írására, a szomszédos iskolák anyagának kölcsönkérésére. 1955-ben a nevelési értekezleten megállapították, hogy a tanulók 38-40 órát ülnek hetente a padokban, s emellett még 18-20 órát otthon kell tanulással eltölteniök, indokolt tehát a tanulók idegessége, tanulmányi eredményük visszaesése . A tanulók túlterhelésének enyhítése érdekében célul tűzték a szaktanári órákon a tanítás színvonalának növelését, mert ezzel biztosíthatták a tanulóknál a bevésést, a begyakorlást . A minisztérium is tisztában volt a tanulók túlterhelésével, de népgazdasági és tervgazdasági megfontolásból továbbra is fenntartotta a négyéves képzési idő t, egyidej űleg azonban gondoskodott a tananyagcsökkentésről. Erdey Grúz Tibor közoktatásügyi miniszter is megállapította, hogy tanulóanyagunk nem elég jó, alkalmazzuk tehát hozzájuk az anyagot. Véleménye szerint: ne tanítsunk minden órán újat, otthonra elvégzendő új anyagot ne adjunk, érjük el a tananyag ésszerű redukálásával a minél jobb begyakorlást. Tanítóképzésünkben döntő szempont az legyen, hogy a tanulók teljes biztonsággal dolgozzák fel azt, amire az alsó négy osztály tanításában szükségük van" .'a A tanárok 1949 szeptemberében az I. Sz. Pedagógiai Gimnázium I. osztálya a Révai Miklós fiúgimnázium tagozataként kezdte meg tevékenységét . Önálló testület nem lévén, a tanárok a günnázium tantestületéből kerültek ki . Nábrády Mihály igazgatóhelyettes történelmet, Aradi Gyula testnevelést tanított a fiúk számára, Czakó György földrajzot, Deák Györgyné magyart 12 HBML. XXVI . 51/a. 1 . Jkv, 1955. febr . 1 . 13 HBML . XXVI . 51/a. 1 . Jkv. 1951 . szept. 24 . és 1955, nov. 22 .
129
nevelést (utóbbit csak a leányok számára) oktatott. Őraadóként Jakó Dezső és oroszt, Tatár Miklós vegytant, Zsigó Ményhértné mennyiségtant és testéneket és zenét valamint karéneket, Tar Zoltán pedig rajzot tanított . 1951 szeptemberét ől, amikor a tanítóképző önálló intézménnyé vált és gyakorló iskolája is megkezdte működését, a tantestület 15 főből állt. Az igazgatót és a nevelőket a Hajdú-Bihar Megyei Tanács oktatási osztálya nevezte ki. A szocialista nevelési törekvések megvalósításában fontos szerep jutott a tantestületnek. A szaktárgyak tanítása mellett bizonyos reszortfeladatok ellátását is vállalmok kellett. Közülük került ki a szakszervezeti titkár, az SZTK-felelős, kultúrfelelős, a pedagógiai munkaközösség vezetője, a közönségszervező, a tantestületi jegyző, az ifjúsági és tanári könyvtáros, a segélykönyvtáros, a dekoráció vezetője, az énekkar irányítója, a tagdíjkezelő és sajtófelelős, a szakkörvezetők, a sportvezető, az MSZT-felel ős, a Szül ői Munkaközösség és a Szülők Iskolája felelőse, a köznevelés gondozója és az úttörővezetők.'4 Az országos törekvéseknek megfelelő en a helyi tanácsok oktatási osztályai nagy gondot fordítottak a nevelők folyamatos továbbképzésére, melyek ideolág~iai és szakmai jelleg űek voltak . Az 1952/ 53-as tanévben pl. az intézet 15 nevelőjéből az igazgató és a tanulmányi vezető szakosító tanfolyamon tanult, mLg 9 nevelő szakmai továbbképz ő tanfolyamon vett részt.l' Ezen túlmenően a tanároknál is tanulópár rendszert alakítottak ki, hogy megbeszéljék a feldolgozandó anyaggal összefüggésben alkalmazható helyes módszert a nevelői és oktatói eljárásokat azokkal az új kollégákkal, akik korábban még nem dolgoztak tanítóképzőben. l`' A módszertani munkaközösségek közül eredményesen működött az igazgató vezetésével a pedagógiai munkaközösség. Feladata a tantestület szakmai továbbképzésének, a képzés hatékonyságának fokozása volt . A munkaközösség havonta tartott összejövetelén a pedagógia elméleti és gyakorlati időszer ű kérdéseit vitatta meg, hogy ezáltal jobb felkészültséget biztosítson az eredményesebb oktató-nevelőmunka végzéséhez. Sor került a Köznevelés legfontosabb cikkeinek ismertetésére. Munkakapcsolatot alakítottak ki a testvér tanítónőképző pedagógiai munkaközösségével, mert így lehetőség nyílt két azonos célkitűzést követ ő iskola szakembereinek tapasztalatcseré]ére.1' Az 1952/53-as tanév alakuló tantestületi értekezletén a felettes hatóságok elvi útmutatása alapján az igazgató a következő feladatokat jelölte meg a tanárok számára: 1. Iskolánkban még többet törődjünk a politikai és er kölcsi neveléssel . Az igaz hazafiság, a bátor helytállás erényeit alakítsuk ki növendékeinkben. 2. Küzdjön a tantestület minden erejével az ellenséges ideológia iskolánkba való behatolása ellen. 3. A DISZ munkájának megjavítása, támogatása . 4. Miénk az iskola Építsük, szépítsük iskolánkat" mozgalmakat karolja fel a tantestület.'8 Szervezeti szempontból a tanítóképző az 1952/53-as tanévtől újtípusú iskola lett. Tanulmányi vezetőt kapott Gál István tanár személyében. Feladata a mindennapi pedagógiai tennivalók szervezése, irányítása volt.l9 Mű14 15 16 17 18 19
HBML. XXVI . HBML. XXVI . HBML . XXVI . HBML . XXVI . HBML . XXVI . Uo . Jkv. 1952 .
130
51/a. 1. - 51/1949. nov. 28 . és 1951 . szept. 1-jei jkv. 51/b. 20 . - Statisztikai jelentés 1952 . 51/a. 1. - Jkb. 1952 . jún. 23 . 51/ b. 19 . - 1951/52. évi Munkaterv. 51/a. 1. - Jkv. 1952 . aug. 28 . szept. 13.
ködése a tanítóképzőben rövid élet ű volt, mert a Szakérettségis Kollégium igazgatójává nevezték ki s így kivált a tantestületb ől. A tanulmányi vezetői teendőket ezután Zsigó Menyhértné, majd É. Kiss Sándor látta el. Az 1953-ban életbe lépen új rendtartás szigorú rendszabályokat foganatosított. A tanárok kötelességévé tette pl. hogy a szaktanárok negyedévenként adjanak elemzést munkájukról, kötelez ővé tette a tanmenet és óravázlat készítést, elő írta, hogy a dolgozatokat a tanár két hét alatt javítsa s adjon segítséget a DISZ-nek a kultúr- és sporírnunkában. A tankönyv használatát, valamint a szovjet pedagógia és a haladó magyar pedagógiai irodalom tanulmányozását a tanárra nézve kötelezővé tette. Az igazgató számára pedig a tantestület nevelését tűzte feladatul.z° Az 1955 . szeptember 13-i tantestületi ülésen az igazgató az elmúlt év legnagyobb hiányosságának rótta fel, hogy a nevelés területét nem tartották egyenrangúnak az oktatással s nem volt elmélyült az ifjúság világnézeti nevelése és a DISZ-szel való tör ődés sem. Megállapította, hogy az oktatás vonalán is csak részeredmények születtek, mert az olyan alapvető készsé= gek kialakításában mint a helyesírás, a szép magyar beszéd, az írás és számolás, valamint a fizika és történelem tanítása, az igényektől elmaradt .21 A pedagógusok anyagi megbecsülését jelentette az 1955-ben végrehajtott bérrendezés, mely átlagosan 30, de egyes személyek esetében 50%-os bérfejlesztést biztosított. A magyar dolgozó nép állama, a Magyar Dolgo zók Pártja bőkezűen gondoskodott a pedagógusokról - jegyezte meg az igazgató az 1955 . szeptember 25-én tartott értekezleten .2a 1955 novemberében előtérbe került az ifjúság eszmei-politikai nevelésének kérdése. A tanítóképzőben ennek különös hangsúlyt adtak, hiszen a leendő tanítók elé támasztott követelmények között szerepelt a falu és tanyavilág ideológiai felvilágosítása, politikai vezetése s ebből következően elsőrendű feladat volt a tanórákon és azon kívül az ifjúság politikai nevelése . E célnak rendelték alá a szakköri munkát, de a tanmenetek ilyen irányú átdolgozását is szükségesnek tartotta az iskola vezetése . A munkaértekezlet keretében Eszmei-politikai nevelés iskolánkban" címen elhangzott előadás is hangsúlyozta, hogy a nevelőtestületnek politikai közösséggé kell kovácsolódnia, mert csak egységes politikai és világnézet ű testület tud egységes hatást kifejteni. Felvet ődött a tanárok részér ől az a gondolat is, hogy már a felvételinél válogatási szempont legyen, hogy elsősorban haladó szellemű szülők haladó gondolkodású gyermekei kerüljenek a képzőbe, mert ha ilymódon jobb közösséget tud a testület összekovácsolni, jobb lese az iskolában az eszmei-politikai nevelés.23 Kívánalomként fogalmazódott meg például a képz ős növendékek művelt magatartásának kialakítása. A tanítójelöltek - mint az igazgató megállapította - a legelemibb udvariassági szabályokkal sincsenek tisztában, nem tudnak helyesen viselkedni a felnőttek társaságában, de sok kívánnivalót hagy hátra egymás közötti viselkedésük is. Az iskola nevelési feladatai között ezért helyet kápott a jó modorra, udvariasságra, helyes viselkedés kialakítására irányuló törekvés, mi20 21 22 23
Uo. Jkv. 1953 . febr. 22. Uo . Jkv. 1955. szept. 13 . HBML . XXIII. 112,/a . 14. - Jkv. 1955 . szept. 25 . HBML . XXVI . 51%a . 1. - 1955 . nov . 8. Munkaértekezleti jkv.
vel a leendő tanítókra szülők, gyermekek, DISZ-fiatalok nevelése vár s e feladatra a képzőnek kell őket felkészíteni. Az 1956 nyarán tartott tanévnyitó - az országos események hatásaként - már szabadabb légkör megvalósítását helyezte kilátásba. A tanítón őképzőben az igazgatónő jelezte, hogy ez évben igyekeznek a pedagógu sok továbbképzését megszabadítani azoktól a merev, dogmatinta, iskolásrendszer ű formáktól, melyek, sajnos eddig nagymértékben jellemezték . . . Megszűnik a folytonosan ismétlődő SZKP tanítása, előtérbe kerül az előadásos propaganda . A továbbképzési rendezvényeken a gondolati szabadságnak meg kell teremtődnie . Ehhez azonban az szükséges, hogy a kartársak bátran vessék fel kételyeiket, olyanokat is, melyekről eddig nern illett, nem volt szabad beszélni' ° .as Az 1949-ben egy osztállyal, tantestület nélkül indult tanítóképző 1957re kiteljesedett. A 486 tanuló 17 tanulócsoportban 30 pedagógus irányításával működött. A tanítóképző intézet nevelőtestülete - az énektanár kivé telével - középiskolai tanári képesítéssel, illetve a gyakorló iskolai vezetők szaktanítói képesítéssel rendelkeztek . Az MSZMP-nek két tanár volt tagja. épület, felszerelés
Az 1949-ben indult I. Sz. Pedagógiai Gimnáziumnak a Révai Miklós (ma Csokonai Gimnázium) adott otthont. Az intézmény önálló felszereléssel nem rendelkezett. Egy 1950 . évi jelentés már megfogalmazta, hogy fejlesztésével szükségessé válik az intézeti és szertári felszerelés megalapozása, ezért szükségesek iskolapadok, szekrények, zongora, szemléltető és rajzeszközök, munkapadok.2' 1951 . augusztus 27-én a tanítóképző levált a gimnáziumról és önálló igazgatással folytatta tevékenységét. Vendégként továbbra is a Csokonai Gimnázium épületében maradt az iskola, sőt átmenetileg szükségessé vált a gyakorló isikofa meg,szervezés~ével a Tanítónőképző néhány tantermének igénybevétele . Az iskolának tanteremi felszerelése csupán egy osztály számára volt, a többi tanterem kölcsön bútorokkal volt berendezve . A szertáries könyvtári felszerelés is kiegészítésre szorult. 1952-ben döntés született a tanítóképzés számára a Blaháné utcán önálló székház felépítésére . A beruházás költségeit a közoktatásügyi minisztérium és Hajdú-Bihar megye tanácsa V. B. oktatási osztálya vállalta . A kivitelezésre a 61/1 . számú Építő Vállalat kapott megbízást. Az évről évre húzódó építkezés gátja volt tulajdonképpen három intézmény oktató-nevelő munkájának . A tanítóképző ideiglenes elhelyezése zavart okozott a Csokonai Gimnázium fejlődésében, de Debrecen általános iskolai tanügyében is, hiszen a Tanítónőképzőben épületgondok miatt kellett megszüntetni a gyakorló iskola fels ő tagozatát.28 Zavart okozott a képző számára is a két épületben való elhelyezés, mert egyik iskolából a másikba való szünet alatti járkálás a szakmai munka rovására történt. Felszabadulás volt tehát 1954 ősze, amikor végre új, jól felszerelt otthonba költözött az iskola . Az osz24 Uo. Jkv. 1956 . jan. 31 . 25 HBML. XXIII. 112/a. 13 . - 853/5/1956 . aug. 25 . 26 HBML. XXVI. 51/b. 19. - 290/1957 . 27 HBML. XXVI. 51/a. 1. - 285/1949-50 . márc . 14 . 28 HBML. XXVI. 51/b. 19. - 256/1954 .
132
tálytermek mellett már előadóterem, szertárak és tanműhely is rendelkezésre állt. Az intézmény 1956 . március 18-án Maróthi Györgyöt választotta névadójául . 29 1957-ben a berendezések és felszerelések, valamint a könyvtárak, szertárak anyagának összértéke 736 233 Ft volt.3o
A nevelőmunka
A nevelés új feladatai megvalósításának legfontosabb eszköze továbbra is a tanítási óra, az ifjúsági szervezet, a diákotthon, az ünnepélyek és a könyvtár maradtak, de mellettük olyan új nevelési fórumok is helyet kap tak, mint a szakkörök, a tanulószoba, a társadalmi munka. Az intézmény oktató munkája a tanítói hivatásra való felkészítést szolgálta. Ebből következően a szaktárgyak oktatása során állandóan figyelemmel kísérték az általános iskola követelményeit, az alsótagozati oktatás módszereit. Fokozott figyelmet fordítottak az alapvető készségek, mint a helyes beszéd, értelmes, világos fogalmazás, a helyesírási készség fejlesztésére, a kívánatos írásforma kialakítására, számolási és rajzolási készség növelésére. Az .iskola munkaterve az oktatás eredményessége érdekében nagy súlyt helyezett a tanmenetek készítésére, a tanítási óra helyes megszervezésére, a jó óravázlatokra. Tanulmányi követelményként szabta meg a tanulmányi színvonal emelését. Elsősorban a közepes tanulók tömegéből kívánt jó tanulókat, de növelni tervezte a kiváló tanulók számát is. Ennek eszközéül főként a szakköri munkát határozta meg. Különös hangsúlyt kapott a szemléltető oktatás, a szemléltető eszközök készítése, a jó táblai vázlat . Az igazgató látogatásain Lúl az osztályf őnökök számára is előírta a munkaterv, hogy minél gyakrabban látogassák osztályaikban kartársaik óráját, hogy figyelemmel kísérhessék munkamódszerüket, s jobban ismerhessék osztályaik tanulóit . Tapasztalatszerzés céljából célszerűnek tartotta kiterjeszteni a látogatást a testvér tanítónőképz ő tanítási óráira is. A tantárgyak közül elsősorban a magyar, a mennyiségtan és a zene tanulása okozta a legnagyobb gondot a tanulóknak, e téren voltak leggyengébbek az eredmények, ezen korrepetálással kívántak segíteni . Megállapítást nyert, hogy nagyon hiányos a tanulók olvasottsága, ezért a magyar szakos tanárok számára az olvasómozgalom megszervezését írta elő a munkaterv. Ennek keretében a növendékeknek lehet ősége nyílt a házi olvasmányok megtárgyalására, közös elolvasására . A jobb tanulmányi eredmény elérését, a mélyebb és alaposabb tárgyi tudást, a határozott irányú érdeklődés kielégítését a szakköri munka biztosította. A szakköri foglalkozások az adott tantárgy keretében szerzett ismeretek elmélyítésétj, gazdagítását kívánták szolgálni. Ennek érdekében a tanulók igénye szerhit működött pedagógiai, orosz nyelvi, matematikai, biológiai, később irodalmi és fizika szakkör. A szakköri munkát az iskola a szertárfejlesztés érdekében is célszerűnek tartotta, mivel lehető ség nyílt arra, hogy a tanulók megtanulják a szemléltető eszközök és szertári tárgyak készítését. A sportkör munkája a jó egyéni teljesítmények elérése és a sporttehetségek gondozása és fejlesztése mellett arra irányult, hogy a tö29 HBML . XXVI . 51/a. i. - 1955 . dec. 28-i jkv. 30 HBML . XXVI. 51/b. 19 . - 1/1957.
133
megsport lehető ségeit minél szélesebb körben biztosítsa s felkészítse a tanulókat a Munkára, Harcra Kész (MHK) sportmozgalom próbáinak erzdményes letételére. Az énekkar alkalmat adott művészi szépségű kórusművek el őadásában való részvételre, kollektív éneklésre, a karvezetés titkainak elsajátítására, az énekkar szervezésében, vezetésében való közreműködésre, mely a leendő tanítók számára igen fontos követelmény volt . A tanulók tudásának mélyítését szolgálták a tanulmányi versenyek: Ezeknek több formája alakult ki. A felkészülés a háziversenyeken történt. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó növendékek számára biztosította a to vábbjutást az iskolák közötti, majd az országos versenyekre. A sikeres szereplést a Szülői Munkaközösség díjazta. 1956-ban pedagógiából, magyar irodalomból, helyesírásból, történelemből, földrajzból, biológiából, matematikából, fizikából, tanítási gyakorlatból és zenéből szerveztek házi tanulmányi versenyt, de szerepelt a szavalóverseny megrendezése is.3' Az iskola különválása után alakult meg az intézmény önálló DISZszervezete . A tanulmányi színvonal emelésén és a munkafegyelem megszilárdításán kívül tagjainak politikai nevelése volt ebben az időben a DISZ elsődleges feladata. i7nnepélyek megrendezésében mű ködtek közre, de szép eredményt mutattak fel a gyakorló iskolai növendékek nevelésében is . A DISZ-tagok közül 1952-ben 25-en végeztek úttörővezetői tanfolyamot, ezek közül 9 növendék a gyakorló iskola pajtáscsaládjában, a többiek a városi iskolákban teljesítettek pajtáscsalád vezetést .32 Míg az úttörő mozgalom irányításában aktívan részt vettek a képzősök, saját szervezetükben, a DTSZ-ben nem voltak kezdeményezők. Mint az igazgató megállapította : hiányzik a mi DISZ-szervezetünkben a tenniakarás, a kezdeményezés, a fiatalos lendület . A DISZ nem tudja most önmagát adni és megcsappant az az eleven és szoros kapcsolat a diákság és a nevelők között, mely kezdetben volt . A DISZ-titkár megállapítása szerint is kevés a komoly llISZ-tag. Unotta , sokan neon vállalnak munkát, sablont látnak e tenületen.33 A későbbiekben sem sokat javult a helyzet. Még 1955-ben is arról tesznek említést, hogy a DISZ komoly feladatokra még nem alkalmas. Még az olyan egyszerűbb szervezési munkákat sem látja el, mint a rendfenntartás, mozgósítás valamilyen ifjúsági megmozdulásra, sajtópropaganda stb. Csupán a kultúrmunkában születtek szép eredmények a tánccsoport és a színjátszók munkája nyomán. Az iskola nevelési munkájában igen fontos hely jutott az iskola és a családi ház kapcsolatának kialakítására. E cél megvalósításához szükség volt a Szülői Munkaközösség és a Szül ők Iskolája, a családlátogatások és a szül ői értekezletek megszervezésére . Kezdetben a tanítóképzős növendékek szülei közül csak kevesen kapcsolódtak be a Szül ői Munkaközösség munkájába és a Szülők Iskolája előadásait is kevesen látogatták . Nehézséget okozott az osztályfőnökök számára a vidéki szülő felkeresése, emiatt kihelyezett vidéki szül ői értekezletet szerveztek számukra jó eredménnyel. Szükségesnek tartotta az iskola e fórumokat annak érdekében, hogy a személyes kapcsolatok útján elejét vegyék a lemorzsolódásnak, s a szül ők segítsége révén patronálják a diákotthoni növendékeket . Ennek érdekében az SZM többször szervezett varródélutánt a kollégiumban . Az SZ1VT mun31 HBML. XXVI. 51/a. 1. - Jkb. 1952. jún . 13. és XXVI. 51/b. 19. Munkatervek. 32 HBML. XXVI. 51/a. 1 . - 1952. jún . 23-i jkv . 33 IJo . 1952. okt. 31-i nevelési értekezleti jkv. és 1955 . ápr . 14-i jkv.
134
kájában nagyobb szerepet vállaltak a gyakorlóiskolai növendékek szülei, akik helyben laktak. Részt vettek iskolai ünnepélyek megszervezésében, családlátogatásokat végeztek, s ennek tapasztalatairól tájékoztatták az iskola vezetését. Segítettek az orvosi vizsgálatok megszervezésében, a szalagavatók lebonyolításában, de több szülő szemléltet ő eszközök készítésével is segítséget nyújtott a nevelőknek. 1355-ben pl. a Szülői Munkaközösség készpénzben és a szülők természetbeni munkájával mintegy 15 000 Ft értékben segítette az iskolát. A patronáló üzemek, továbbá azok a munkahelyek, ahol a szül ő k dolgoztak, igy pl. a Ruhagyár, Orvosi Műszergyár, Járműjavító, Gyógyszergyár rendszeresen hozzájárultak az iskola berendezéseinek, felszereléseinek kiegészítéséhez, javításához. A képz őnek nem volt önálló diákotthona, így a leánytanulók a tanítónő képz ő vel közös Makarenko diákotthonban, a fiúk a Móra Ferenc kollégiumban nyertek elhelyezést. A kollégiumi élet és a körülmények kedve zően befolyásolták a tanulók magatartását, tanulmányi munkáját . Hozzájárult ehhez Mozga Zoltán kollégiumi igazgató is, aki rendszeresen figyelemmel kísérte az iskola munkáját, s a tanulók érdekében szoros kapcsolatot tartott fenn a tanárikarral . Ennek eredménye, hogy általában a legmagasabb tanulmányi átlagot a diákotthonos tanulók érték el, de jó hatással voltak tanulótársaikra is, hiszen a közösségi munkában mindig példamutatóak voltak . Mindezt teljesítették annak ellenére, hogy az épület adottságai, túlzsúfoltsága nem biztosította az otthon melegét. Hátránya volt, hogy több intézmény tanulói nyertek ott elhelyezési, így nem képezhette szakdiákotthon jellegét .3s A bejáró tanulók, valamint a helybeli tanulók közül azok számára, akiknek szülei lakáskörülményeik miatt nem tudták biztosítani a feltételeket az eredményes tanuláshoz, az iskola, tanulószobát adott. Itt a nö vendékek tanári felügyelet mellett készülhettek a másnapi órákra . Azok számára, akik csak ebédelési lehetőséget igényeltek, az iskola a diákotthonok menzáján biztosított meleg ételt . Az 1952/53-as tanévben az intézet 157 növendéke közül 61 tanuló volt a diákotthonok lakója, 35 tanuló vette igénybe a tanulószobát, s ugyancsak 35 tanuló számára nyújtott az intézet menzai ellátást . A diákotthonokban, a tanulószobán és a menzán a térítési díjakat a tanulók szociális helyzetétől és tanulmányi eredményének függvényében állapították meg. A 61 diákotthonos közül 7 tanuló mentesült a hozzájárulási díj fizetése alól, 15 tanuló 30, 20 növendék 50, 13 hallgató 100, illetve 6 tanuló 200 Ft havi térítést fizetett. A tanulószoba és menza havi hozzájárulási díja 20-70 Ft között mozgott . A tanulók származás szerinti megoszlása a diákotthonokban és a tanulószobán 1952/53. évben Munkás Értelmiségi Dolgozóparaszt Egyéb Osztályidegen
Diákotthonban 15 3 32 11 -
~
Tanulószobán 11 1 14 8 1
34 Uo. 1955. jún . 24-i jkv . és XXVI. 51/b. 20. - Jelentés a Szülői Munkaközösség munkájáról 1956. febr. 1. és XXVI. 51/a. 1. - 1952. jún . 23-i jkv. 35 HBML. XXVI. 51/a. 1. 1954.jún ius 26. 36 HBML . XXVI. 51Íb. 20. - Statisztikai jelentés 1952/53 .
135
A gyakorló iskola 1951 szeptemberétől a tanítóképző önálló intézménnyé válásával szükségessé vált a tanítójelöltek számára gyakorló iskola létesítése a hospitálások és gyakorlati tanítások lefolytatásához. A gyakorló iskola megszervezé se nem kis gondot okozott az iskola vezetésének, hiszen 9 iskolakörzetből toborozták a négy osztály növendékeit. Természetes, hogy az iskolák a tánulóanyag heggyengébb hányadát adták, így ez a gyenge összetételű, de magatartás szempontjából is erősen kifogás alá eső gyermekanyag csak arra volt alkalmas, hogy elriasszon sok tanítójelöltet a nevelői pályától . Szerencsére nem ez állt a gyakorló iskola tanítóira . Ők igen képzett, nagy tapasztalattal rendelkező pedagógusok voltak, akik igen hamar jó kapcsolatot teremtettek a gyermekekkel és a szülőkkel és eredményeket mutattak fel mind a tanulók előhaladásában, mind magatartásában . A gyakorló iskola négy kiváló egyénisége Futó Klára, K. Nagy Erzsébet, Zsigó Károly és Horváth József nemcsak osztályában teremtett rendet, de igyekezett megkedveltetni, a nehézségeken átsegíteni a tanítójelölteket is. Az iskola jó munkájáról tanúskodik az a tény, hogy az osztályonként betölthető néhány helyért már a beírások alkalmával megrohamozták a szülők az iskolát . A tantestület a tekintetben foglalt állást, hogy a tanítók minden évben ugyanazon évfolyamon tanítsanak, mert így alaposabban megismerhetik egy-egy osztály tananyagát s ellátják magukat a szükséges szemléltető képekkel és eszközökkel, így munkájuk éppen a tanítóképzés szempontjából sokkal értékesebb és tökéletesebb . 3' A gyakorló iskola tanulmányi átlaga mindig megelőzte a képző eredményeit, annak ellenére, hogy a gyakorló iskolában a munkásszármazású tanulók átlaga csak 2,95, az értelmiségi származású gyermekeké 4,02, az egyéb származásúaké 3,9% . A gyakorló iskola vezető tanára a munkásszármazású tanulók gyenge tanulmányi eredményének okát abban látta, hogy a gyermekek sokat vannak egyedül, mert mindkét szül ő dolgozik s nincs aki felügyeljen munkájukra, viselkedésükre. Ezek számára napközi otthonok létesítését, javasolta. Az 1955. évi eredmények már kimagaslóak a gyakorlóban. A 156 tanuló közül 48% kitűnő és jeles eredményt ért el, csak egy gyermek elégséges és 30 közepes rendű. Az eredmények láttán a szülők a fels ő tagozat kiépítéséért ostromolták az iskola vezetését, hogy gyermekeik 8 éven át ebbe az iskolába járhassanak . A tantestület azonban inkább az alsótagozat párhuzamosítása mellett döntött, mert így a képzősök számára tágabb lehetőség nyílt a gyakorlásra s a gyakorló iskolai tanerők túlterhelése is megszűnt . A gyakorló iskola jó híre elterjedt a városban . 1956-ban már 120 jelentkezőből választotta ki a megyei és városi pártbizottság és a pedagógus szakszervezet, valamint az oktatási osztály küldöttéből álló iskolabizottság azt a 46 gyermeket, akik a következő évben I. osztályba felvételt nyertek. A tanulók összetétele származás szerint : munkás 22, dolgozóparaszt 4, értelmiségi 10, alkalmazott 5, egyéb származású 5 tanuló .3$
37 HBML. XXVI. 51/a. 1 . - 1952, jún. 23-i jkv. 38 Uo . - 1956 . június 27 ., 1954 . ápr. 14 ., 1955 . máj . 5., jún. 18 .
136
Az iskola kapcsolata a gyakorlóévesekkel
A tanítóképzés szervezetének megfelelően a képzős érettségi vizsgálat utáni gyakorlat szerves része volt a képzésnek s az volt a feladata, hogy segítse a képzési cél tökéletesebb megvalósítását, felkészítse a jelölteket a gyakorlati tanítói munkára.39 A debreceni Tanítóképző 1953 júniusában bocsátotta ki az érettségi után azt a 33 tanítójelöltet, akik a tanítói pályát választották hivatásuknak. Az iskola úgy kezelte gyakorlóéveseit, mint a tanítóképz ő V. évfolyamát, mint akik továbbra is az iskola növendékei, csak segít őtársakat kapnak munkahelyük igazgatóitól, nevelőitől a pályára való felkészülés nehéz napjaiban. A közoktatásügyi miniszter a gyakorlóévesekkel kapcsolatban a következő utasítást adta : Nem közömbös . . . a gyakorlóévesekkel való foglalkozás sem, akik még tulajdonképpen az iskola növendékeinek számítanak az oklevelük megszerzéséig. Az ezekkel való foglalkozás a tanítóképző elsőrendű feladata, mert hiszen a gyakorlóévben dől el, hogy a jelöltjeinkb ő l botcsinálta pedagógusok, vagy pedig a hivatásukért lángoló és lelkesedő ifjú tanítók válnak-e majd."s° Az iskola komolyan vette a minisztérium utasítását és kapcsolatot teremtett minden gyakorlóévessel új munkahelyén . Közel félezer sokszorosított vázlatot juttatott el egyes tárgyak fontosabb anyagrészeiből, melye ket a gyakorlóiskolai tanítók készítettek el. A jelöltek számára rendezett két konferencián pedig a képesítő vizsgai tételek kidolgozásához kaptak tanácsokat . Megállapítható volt a jelöltek előadásából, hogy mind az iskolai munkában, mind az iskolán kívül komoly feladatokat kaptak iskolájukban pl. DISZ-titkár, kultúrfelelős, úttörővezető stb., de rájuk bízták felsőtagozati tárgyak tanítását is annak ellenére, hogy a képesítő vizsgáig ezektől mentesíteni kellett volna őket. Nem csoda tehát, ha az első képesít ő vizsgai eredmények tanítástanból, módszertanból, iskolaszervezet-tanból és tanítási gyakorlatból nem hozták meg a várt eredményt . A képesítőzött 33 jelöltből 6 kitűnő, 1 jeles, 5 jó eredményt mutatott fel, 14 tanuló közepes, 6 elégséges eredménnyel szerzett oklevelet, 1 növendék elégtelen érdemjegyet kapott.4' A gyakorlóévesekkel való foglalkozás a továbbiakban rendszeressé vált. 1955-ben a kétnapos konferencia keretében bemutató tanításokat is tartottak számukra a gyakorlóiskolában, melyeket óraelemzés követett. A szaktanárok számonkérték a képesítő óravázlatait .42 Az 1956 nyarán megtartott képesítő vizsgálat 2,8-es átlageredménye ismét azt jelezte, hogy a négyéves képzési forma változtatásra szorul, mert az általános műveltséget és a tanítói szaktudást egyaránt biztosító tananyag elsajátításához ez az idő kevés. A vizsgabizottság elnöke szerint a gyakrló év alatt nemhogy tanulnának a növendékek, hanem még azt is elfelejtik, amit négy év alatt tanultak. A tanítóképzés 4 évről 5 évre való felemelése szinte elemi feltétele a tanítóképzés megjavításának.43 József : Tanítóképzés Sárospatakon Bp. 1986. 287. sköv. 40 IiBML. XXVI. 51/ b. 19. - Osváth István igazgató cikke a Köznevelés számára . 41 HBML. XXVI. 51/ b. 20. Statisztikai jelentés 1954. júl . 5 42 HBML. XXVI. 51/a. 1. - 1955. dec . 13-i jkk7. 43 HBML. XXIII. 12/ b. Jelentés a Debreceni Maróthi György Fiú Tanítóképző Intézet képesítő vizsgájáról 1956. jún . 11.
39 Ködöböcz
137
Az 1949-1954 között felduzzasztott - főként tanítón őképz ős osztályokból kikerülő nagyszámú pedagógus-gárda átmenetileg enyhítette a tanítóhiányt, emiatt a pedagógusképzés ütemét lassítani kellett. Ettől az év től már csak egy első osztály indult a tanítónőképzőben 24-es létszámmal. Az így felszabadult tanerők és tantermek jobb kihasználása érdekében a kormányzat iskolapolitikájához igazodóan, mely a képzők mellett gimnáziumok szervezését szorgalmazta - az 1956/57 . tanévtől gimnáziumi osztályok megnyitására került sor. Része volt rnár ez az átszervezés a tanítóképzés tervezett reformjával kapcsolatos folyamatnak. 1957-ben ismételten felvető dött a tanító- és óvónőképző intézetek tanulmányi ideje felemelésének kérdése, az alsótagozati képzés akadémiai szintre emelése. A témában kifejtette közös állásfoglalását a'debreceni két tanítóképz ő intézmény igazgatója is. Annak a véleménynek adott hangot, hogy az érettségivel befejeződő négyéves tanítóképző, valamint az utána következő gyakorlóév nem tudta megoldani sem az általános műveltség, sem a szakképzés problémáit. A tanulók nem birkózhattak meg - különösen a gyenge általános iskolai indítással - azokkal a nehézségekkel, amelyeket a tanítóképz ő helytelentervezés ű tanterve jelentett számukra. Véleményük szerint csak a főiskolai nevelőképzés képes biztosítani olyan alsótagozati nevel őket, akik rendelkeznek azokkal az alapvető készségekkel, elméleti és gyakorlati pedagógiai felkészültséggel, általános műveltséggel, arait jogosan elvár a tanítótól a társadalom . Az élet támasztotta követelmények fokozódása következtében az 1950-es évek második felében már túlhaladt az idő a középfokú képzés fölött s ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. évi 26. számú törvényerej ű rendelete a tanító- és óvónőképzést magasabb szintre emelte. Kimondta a rendelet, hogy a tanítók és óvónők képzésére a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete és közvetlen irányítása alatt álló felsőfokú intézményként működő tanítóképz ő intézeteket, illetve óvón őképző intézeteket kell létesíteni" .4s Az új intézmény feladata az általános iskola I-IV. osztálya számára mű velt, hivatásukat értő és szerető, kommunista világnézetű és erkölcs ű tanítók képzése . A középfokú tanítóképz ő, melybe időközben beolvadt a tanítónőképző is - 1957-t ől fokozatósan megszüntette osztályait . 1959. szeptember 1-jén megindult az érettségire épül ő fels ő fokú tanítóképzés . Összefoglalás
A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1949. július 26-án kelt rendeletével a líceumokat, az óvónő- és tanítóképz ő intézeteket részben pedagógiai gimnáziummá szervezte át, részben megszüntetésükr ől intézkedett . Ez az intézménytípus egyetemi és főiskolai továbbtanulásra készített elő, másrészt az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatára biztosította a nevelőképzést. A pedagógiai gimnáziumok mindössze az 1949/50 . tanévben működtek s 1950-ben négyévfolyamú tanítóképző, illetve hároméves szakiskola jellegű óvónőképző intézetekké szervezték át. Ez a képzési forma, mely négyéves középiskolai tanulmány után érettségit, majd egyéves gya44 HBML. XXIII . 112/a. 13. - 853/5/1958. aug . 25. 45 Magyar Közlöny 1958. 80. sz. 1958. szept 8.
138
korlat után tanítói képesítést nyújtott, visszaesést jelentett a korábbi ötéves tanítóképzéssel szervben. Bár a tanítóképz ő feladataként jelölték meg 1950ben, hogy elmélyítse és továbbfejlessze az általános iskolában megszerzett ismereteket, a tananyagban, az oktató-nevelő munkában a marxista-leninista világnézetet érvényesítette és nagyműveltségű, a korszer ű pedagógiai ismeretekben gazdag tanítónemzedéket neveljen. Ezt a műveltséget a négyéves képzés a nagy túlterhelés révén nem tudta biztosítani, hiszen a leendő tanítónak ezen túlmenően még a szakképzettséget is meg kellett szereznie . A tanítóképző elé tűzött kettős követelmény, hogy tudniillik az általános képzést biztosítsa, de ugyanakkor szakképesítést is nyújtson, nehézségekbe ütközött, hiszen korábban a képzőkbe jobb tanulmányi eredménnyel kerülhettek a tanulók. 1949-tő l a Megyei Iskolai Bizottság osztotta szét az általános iskolát végzett tanulókat tanulmányi eredményük és rátermettségük, szakmai irányultságuk figyelmen kívül hagyásával. A középfokú tanítóképzésnek ez a rendszere egy évtizeden át érvényben maradt, s ha a feszültségeket s az ellentmondásokat nem is tudta feloldani, az általános iskolák alsó tagozatai számára képesített nevelőket biztosított . ADDITIONAL DATA ON THE ~IISTORY OF TEACHERS TRAINING IN DEBRECEN (1949-1959) Zoltlynné Mervó
The decre of July 1949 issued by the Minister of Religion and public education reorganized the liceums" and teachers' training schools into pedagogic secondary grammar schools . This type of institutes was a preparatory one for universities and colleges, ás well as a teachers' training school for the primary schools. These pedagogic secondary grammar schools only wonked in the year 1949/50 and were then transformed into for years' teachers' training schools. This form of education offered the maturity examination after 4 years and a primary school teachers' degree after another year of practice, thus meaning a setback from the former five years' training. The task of the teachers' training school was to offer a more thorough and advanced knowledge of what was taught in the primary school and to educte a teacher generation of high intelligence and modern pedagogic ba,ckround. However, due to the overloading of students this intelligence was not ensured since they had to specialize in addition to obtain general education . Moreover, after 1949 it was the Schooling Committee of the County that decided about the further staudies of primary school pupils ; since they neglected the pupils' results potentials and professional orientation, many students started the training without ever having thought about becoming pedagogues. This system of teachers' traininig at the secondary school level was maintained in spite of its contradictions for a decade, thus supplying primary schools with educatéd teachers.
jjaxxate o nodzomaaae npenodaeanzenezi xuszuux tuKOn a deópezsexe e 1949-1959 zodax Mepso 3onbTaxxe MNHHCTp OÓHjero OÓpa30BŰHFIA N penHCNH HOCTBHOBneHHCM OT i1K)HA 1949 r. nepeOpraH1330Ban nNIieH N neJ~arorNYCCKHe yvpeNCZjeHHA B neJ{arorH9eCKylO r11MHa3NK) . 3TOT THn y4peACZ[eHNA HOjjrOTBBJINBan óypyH;HX CTyJjeHTOB By30B, a TBKNCe HpenOJ~aBaTenei~ Mnaj1,HIHX Kna0008 HavanbHhIX llIKOn. 11eJ~arorNYCCKNe ri1MHa3NH ChyHKI(HOHI3pOBan41 nnlllb B Te9eHHe 194950 yve6HOro roAa H c ceHTA6pA 1950 r. óbinH nepeopraHn3osanbi s nepyv}inHU~e co cpoxoM o6yveHHA 4 roAa. 3Ta i~opMa oópa3osa13HA, xoTOpaA nocne 4 neT yvé661 ,gaBana aTTecTaT 3penocTH H nocne oAxoro roga npaxTl3xH - RHnnon3 npenoRasaTenA rinapulnx xnaccoB HflvanbHbIX IllKOn ABnftnaCb perpeCCIteF1 n0 OTHO1lleHIiK) K npaKTLIKOB3BllIeT3yCA jj0 3TOro 5neTHeMy Kypcy oóyvexnA . OAxoH l13 3aRav Ho noRroTOSxe npenoAanaTenen MnaAIHHx Knaccos Havanbxbix mxon AsHnocb Aanbtie~3mee yrnyóneHHe u pa3BHTHe 3HaHHN, npilo6peTeliHbix s Havanbiio~ wKOne, a TaxNCe noAroTOBxa oópa3osaHHbix npenopasaTene~i c o61C1lipnblMli neparor}ivecxHMH 3HaHHAMH Ha cospemletIHOM yposee . 3TOT ypOBCHb OÓpa30BaHilOCT11 - n3-3a nepeilarpy3xH - 4-neTHHH KypC OÓyveHNA He npeJ~OCTdBnAn, T3K K ő K 3a 3TOT Hep730jj 661no HCOŐXOJj11M0 333y9HTb He TOnbKO OŐH{Ne, HO I7 Hj)O(fieCCHOHanblible f{}ICI{31nnHHbl . Kpohie 3TOro, c 1949 r. 0ónacTHON xoMHTeT WKOnbHOro OÓpa30BŰHnA paCHpeJ~enAn y`ieHHKOB J;nA nt)Oj(OnxCeHHA yvéóbl He yv41TbIB ŰA 11X yCneBaeMOCTN, CKJIOHHOCTN, np0(peCCHOHanbH033 OpIfeHTa1~HH, H03TOr1y CK),~]a nOnőnN N Te y4eHNKH, KOTOpble rOTOBNJIHCb He K neJ{arorH9eCKON j~eATenbHOCTII . 3Ta CIICTCMB CpejjHCPO Cnel(I1anbHOCO OÚpa30BaHIiA - }IeCMOTpA H3 npOTHBOpeYHA npocyulecTBOSana Ha npoTA>,ceHiili 10 neT 11 oóecnevllBana óypyu{}ix npenogasaTeneH AnA MnaJ~llIHX KnaCCOB Iia9 űnbHbIX llIKOn .
