A VKI ÁLTAL ELŐÍRT ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE

ÖKO

KÖRNYEZETI, GAZDASÁGI, TECHNOLÓGIAI, KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ ÉS FEJLESZTÉSI RT

Munkaszám: 125/2004.

A VKI ÁLTAL ELŐÍRT 2004. ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE - I. KÖTET -

1013. Budapest. Attila út 16. I. 3. 1253. Budapest. Pf. 7.; e-mail: [email protected] TEL/FAX: 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580; Fax éjszaka: 375-7774

1

ÖKO KÖRNYEZETI, GAZDASÁGI, TECHNOLÓGIAI, KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ ÉS FEJLESZTÉSI RT


A VKI ÁLTAL ELŐÍRT 2004. ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE

Témafelelős: Kovácsné Molnár Gyöngyi

Közreműködött: Hartwig Lászlóné Marossy Zoltán Dr. Rákosi Judit Bácskai György Dr. Ijjas István GKI Gazdaságkutató Rt.

Kovácsné Molnár Gyöngyi témafelelős

Dr. Ress Sándor elnök-vezérigazgató

Budapest, 2004. december hó

2

RÖVIDÍTÉSEK

VKI BLS GKI VCSOSSZ KSH OSAP KvVM WATECO PEP FVM OVF VIZIG VKJ NFT ÁMÖ T-STAR OSAP 1062 OSAP 1364 OSAP 1365 OSAP 1378

Vízügyi Keretirányelv Baseline Scenario (Alap forgatókönyv) GKI Gazdaságkutató Rt. Víz és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége Központi Statisztikai Hivatal Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Gazdasági Elemzés (Munkacsoport) Pre-Accession Economic Programme Földművelés és Vidékfejlesztési Minisztérium Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízügyi Igazgatóság Vízkészlet-járulék Nemzeti Fejlesztési Terv Általános Mezőgazdasági Összeírás 2000. Települések Statisztikai Rendszere Jelentés a települések ivóvízellátásáról, szennyvízelvezetéséről és szennyvíztisztításáról Jelentés a vizek szennyezéséről Jelentés a közcsatornák szennyezéséről Az ipari vízhasználók víztermelési és vízkezelési adatai

MELLÉKLETEK I.1. I.2. I.3. II.1. II.2. II.3 II.4 III:1.

Összefoglaló táblázat a vízhasználatok gazdasági jellemzéséhez kialakított adatbázisról Vízhasználatok műszaki adatai Vízhasználatok gazdasági adatai A GKI prognózisa A vízfogyasztás és a vízigény, valamint a települési szennyvizek szennyezőanyagkibocsátásának előrejelzése Az ágazatok fajlagos vízfogyasztásának és összes vízfelhasználásának prognózisa Az élővízbe és közcsatornába bocsátott szennyvíz és szennyezőanyagok mennyiségének alakulása Elemzés a VCSOSZSZ tagvállalatainak gazdálkodásáról, költségeiről, bevételeiről

3

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 1 1. AZ EU JELENTÉS VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI ELEMZÉSE MUNKARÉSZÉNEK ELKÉSZÍTÉSE...................................................................................... 2 1.1.Vízkivételek és a vízszennyezés általános jellemzése ..................................................... 3 1.2 A közüzemi ivóvízellátás és szennyvízelvezetés-tisztítás általános helyzete, a háztartások ellátottsága .......................................................................................................... 9 1.3 Mezőgazdaság ................................................................................................................ 13 1.3.1 Vízhasználat ............................................................................................................ 13 1.3.2 Vízszennyezés ......................................................................................................... 19 1.3.3. A mezőgazdaság gazdasági jellemzése .................................................................. 20 1.4 . Ipar ............................................................................................................................... 22 1.4.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat................................................................................... 22 1.4.2 Ipari szennyvíz és használtvíz kezelése, szennyezőanyag kibocsátás..................... 25 1.4.3. Feldolgozóipar........................................................................................................ 29 1.4.4 Vízenergia termelés................................................................................................. 31 1.5 Egyéb vízhasználatok..................................................................................................... 33 1.5.1 Halászat, Tógazdasági haltermelés, horgászat ........................................................ 33 1.5.2 Vízi szállítás ............................................................................................................ 34 1.5.3 Vízhez kötődő turizmus .......................................................................................... 36 1.5.4 Ár- és belvízvédelem............................................................................................... 37 1.5.5 Kavicskitermelés ..................................................................................................... 38

4

BEVEZETÉS Azz EU 2000/60/EK vizügyi keretirányelv célja, - többek között, - hogy hozzájáruljon a fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos vízhasználatokhoz elegendő, jó minőségű felszíni és felszín alatti víz biztosításához. Ennek érdekében a Keretirányelvnek a vízhasználatok gazdasági elemzésére vonatkozó előírásai szerint a tagállamoknak olyan vízárpolitikát kell kialakítaniuk, amely megfelelő ösztönzést ad a vízhasználóknak a vízkészletek hatékony felhasználásához és ezáltal a Keretirányelv vízvédelmi céljainak eléréséhez. A munka a vonatkozó EU útmutató (WATECO guidance: Economics and environment. The implementation challenge of the Water Framework Directive), a Duna Védelmi Egyezmény bizottságának Szakértői Csoportja által kialakított elvárások, valamint a WG 2B IRBM közgazdasági kérdésekkel foglalkozó ECO1 információs anyagai ( Information Sheet on River basin Characterization Report: Assessment of the Recovery of costs for Water Services, Economic Analysis of water uses, Baseline scenario) alapján készült. A munka során megtörtént: 1. Duna Védelmi Egyezmény Bizottságának Szakértői Csoportja (ICPDR) által igényelt jelentés összeállítása 2004. tavaszán megtörtént és kiküldésre került. Ezt nem szerepeltetjük jelen tanulmányunkban. 2. Az EU jelentés vízhasználatok gazdasági elemzése munkarészének elkészítéséhez kiegészítettük a 2003. évi munka során összeállított adatbázist a 2002. évre. A jelentés táblázatainak, ábráinak, szövegének elkészítésnél áttekintettük az időközben kiadott EU útmutatók igényeit. A vízhasználatok jellemzése ezek alapján történt, ezt az I. kötet tartalmazza, a Mellékletekben foglalt táblázatok a jelentés szerves részét képezik. 3. A baseline scenárió (alapforgatókönyv) kidolgozása során prognosztizáltuk a vízgyűjtő kerület (Magyarország) fejlődését feltételezve, hogy minden hatályos irányelv követelményeinek megfelelő vízvédelmi intézkedések megszületnek (business, as usual). Baseline scenáriót a II. kötet és mellékletei tartalmazzák 4. Az EU jelentés költségmegtérülés vizsgálati részében megtörtént a pénzügyi és teljes költségmegtérülés értékelése a közüzemi ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás szektorban, illetve a mezőgazdasági vízszolgáltatásban. A költségmegtérülés vizsgálatát a III. kötet tartalmazza. 5. Végül a jelentés összeállítása során tapasztalt információ hiányok alapján javaslatot készítettünk a jövőben elvégzendő feladatokra. Az elkészült jelentést szakmai, majd társadalmi vitára kell bocsátani, ezek után lehet véglegesíteni.

1

1. AZ EU JELENTÉS VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI ELEMZÉSE MUNKARÉSZÉNEK ELKÉSZÍTÉSE A vízhasználatok gazdasági elemzése az EU által kiadott „2005 Reporting Guidance” alapján készült az ország egészére mint egységes vízgyűjtő kerületre. Az előkészítő munkák során a főbb vízhasználatokra elkészült a Duna Védelmi Egyezmény Bizottságának Szakértői Csoportja által összeállított adatigény lista alapján egy országos adatbázis, amely a szükséges adatokat a lehető legmélyebb területi bontásban tartalmazza. A teljes adatbázis tartalmát az I.1. Melléklet tartalmazza. Az EU-nak készített országos szintű elemzéshez az időközben megjelent „2005 Reporting Guidance”-ban szereplő táblázatok kerültek kitöltésre. Mivel az adatokat nem csupán a bázisévre (2000.), hanem az azóta eltelt lehető legtöbb évre kell kitölteni, ezért a közlendő táblázatokat kettébontottuk a technikai adatok és a gazdasági adatok táblázatára (I.2. és I.3. Melléklet), valamint kiegészítettük egy forrás és megjegyzés oszloppal. A gazdasági adatok közül kivettük a kereslet rugalmasságára és a BAT alkalmazásának szintjére vonatkozó sorokat, mivel arra számszerű adat Magyarországon nincs. Szakértői becslés alapján szöveges értékelés a BLS-ban található e két mutatóra. A gazdasági adatokat Ft-ban adtuk meg. A végleges jelentés elkészítésekor ezeket át kell számolni Eurora. Egyeztetni kell, hogy milyen árfolyamon történjen az átszámítás. A fontosabb vízhasználatokra vonatkozó adatgyűjtés kiterjedt a következő vízhasználatokra: Víziközmű ellátás (ellátottsági mutatók), háztartási, ipari és mezőgazdasági vízhasználatok viszonylatban Mezőgazdasági vízhasználatok (földterület használati adatok, öntözés és halászat vízfogyasztása, bruttó jövedelem, bevétel, mezőgazdasági foglalkoztatottság, a mezőgazdaságból élők száma, munkajövedelem) Ipar (ipari bruttó kibocsátás, hozzáadott érték, alkalmazásban állók száma a fontosabb ágazatokra, munkajövedelem). Energia termelés (energiatermelésre és vízenergia termelésre vonatkozó kapacitás és termelési adatok, bruttó hozzáadott érték, alkalmazottak, munkajövedelem) Hajózás, szállítás (vízi áruszállítás mennyiségére és értékére, kikötőkre, hajók számára vonatkozó adatok) Kavicskitermelés (összes termelés, árbevétel) Halászat, halgazdálkodás (összes termelés, árbevétel) Horgászat, motorcsónakázás, szörfözés (horgászó személyek száma) Vízi idegenforgalom (egy turistanap összes kiadása, vízi turizmussal kapcsolatos vendégéjszakák száma, alkalmazásban állók száma, bevétele) Árvízvédelem (védett lakosok száma, megvédett gazdasági tevékenységek éves GDPje, védekezés időtartama, költsége) Belvízvédelem (védekezés időtartama, mennyisége, költsége)

2

1.1.Vízkivételek és a vízszennyezés általános jellemzése Vízkivétel Felszíni vizeink 96%-a külföldről érkezik. Az ország tranzit jellege alapvetően meghatározza a felszíni vízkészletek mennyiségét és minőségét is. Az ország mértékadó természetes felszíni vízkészlete 2386 m3/s. A tényleges vízkivétel 2001-ben országosan a mértékadó hasznosítható vízkészlet 15%-a volt. A vízkészlet kihasználtságában az egyes vízgyűjtőterületek adatait tekintve jelentős eltérések tapasztalhatók. Az országosan kiemelt jelentőségű vízfolyások mértékadó és tényleges vízkészletgazdálkodási helyzete aktív, azaz a vízkészlet kihasználtsága alacsony, vízhiány nincs. Az engedélyezett vízhasználatok mértéke alapján előfordulnak erősen túlterhelt vízfolyások (pl. a Sebes-Körös), illetve vízfolyás-szakaszok. A kisebb vízfolyások esetében egyes időszakokban előforduló vízhiány csökkentése a vízhasználók belső vízgazdálkodásának szabályozásával és/vagy a vízkészletek tér- és időbeli átcsoportosításával érhető el. Magyarország vízkészletekben gazdag, de a vízbázisok ¾-e sérülékeny. A hazai és külföldi eredetű felszíni vízfolyások szennyezése különböző környezetvédelmi problémákat okozhat az ökoszisztémában, a vízművekben és az ivóvízbázisban. Magyarország felszín alatti vízkészletei kiemelkedő természeti erőforrást képviselnek, azonban ezek nem regenerálódnak természetes módon, és költséges eljárások nélkül hosszú ideig szennyezettek maradnak. A nagy számú termál-, illetve gyógyfürdőmedencék feltöltését is kutak, esetenként források biztosítják. A felszín alatti vizeket ipari célokra és mezőgazdasági területek öntözésére is használják. A felszín alatti vizek jelentősége ugyanakkor a természetes növényzet és a mezőgazdaság szempontjából is nagy. A megfelelő mélységben elhelyezkedő talajvíz szükséges a növények optimális vízellátásához. A természetes állapotú, foglalatlan vagy foglalt források kiemelt természeti értékeket képviselnek. A felszín alatti víztermelés a ’80-as években a 2000. évinél több mint 50%-kal nagyobb volt, a karsztvíz-termelés a természetes utánpótlás ütemének közel a duplája, a rétegvíz-termelés több területen a tartósan kitermelhető készlettel közel azonos mértékű volt. A túlzott igénybevétel a karsztterületeken a források kiapadásában és a karsztvízszint nagyarányú süllyedésében, a medenceterületeken pedig a rétegvízszintek csökkenésében és a talajvízszint süllyedésben mutatkozott meg. A legnagyobb mértékű vízszint-süllyedések a Dunántúli középhegység fő karsztvíztárolójában következtek be. Az országosan tapasztalható talajvízszint-süllyedés a Duna-Tisza közi homokhátság egyes területein a 3 m-t is meghaladta. A vízkivételek - elsősorban a bányabezárásokkal összefüggésben - a ’90-es évek eleje óta jelentősen csökkentek, és jelenleg a karsztvízszintek regionális emelkedése figyelhető meg. A veszélyhelyzetbe került értékes hévforrások - Hévízi-tó, budapesti termálkarszt környezetében is emelkednek a karsztvízszintek. A rétegvíz-kitermelés csökkentésének kedvező hatása a vízszintek alakulásban is megmutatkozott: a süllyedések mérséklődtek, s egyes helyeken már emelkedés is tapasztalható. A ’90-es évek második felének csapadékosabb időjárása, illetve a vízkitermelés csökkenése a Duna-Tisza-közi homokhátság talajvízszint-süllyedését is mérsékelte.

3

Termálvízfeltárásra az ország területének mintegy háromnegyedén van lehetőség. A termálvizet adó kutak mintegy 30%-a balneológiai célú, több mint egynegyedüket ivóvízellátásra hasznosítják. A ’80-as évek víznyomás-szint csökkenése nemcsak az ivóvíz ellátásra használt rétegvizeket, hanem a rétegzett hévíztartó-képződményeket is érintette. Ez utóbbiak igénybevételének növelése megállíthatja az utóbbi évtized kedvező tendenciáját és további nyomásszint-csökkenést eredményezhet. Az ivóvízellátásra igénybevett rétegvizek minősége általában az adott vízadó réteg és a vízkőzet kölcsönhatás eredményeképpen alakul ki, és az ember okozta szennyezés nélkül sem mindig felel meg az ivóvízellátás igényeinek. A rétegeredetű vízminőség-rontó összetevők közül a metán, a vas, a mangán, az ammónia és az arzén emelhető ki. A vízkivételek alakulását a következő táblázatok mutatják be. Az engedélyezett, lekötött mennyiség minden évben meghaladja a tényleges vízkivétel, víztermelés nagyságát. 1.1. táblázat:

Vízkivétel alakulása

Termelési célú 3

2000. 2001. 2002.

m 18 877 869 622 21 090 987 775 21 032 647 349

Lekötött m3 18 914 519 231 21 132 716 449 21 288 566 244

1.2. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszíni víz millió m3 Megnevezés 2000 2001 2002 Megoszlás 2002 Közüzemi vízkivétel 364 352 352 6% Ipari vízkivétel 4 841 4 950 4 821 83% Mezőgazdasági célú vízkivétel 655 650 611 11% Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) 21 22 25 0% Összes vízkivétel 100% 5 880 5 974 5 808 In sitú (vízerőmű) vízhasználat 12 257 14 391 14 495 Mindösszesen 18 138 20 365 20 303 Forrás VKJ statisztika Megjegyzés: A táblázatban a felszíni víz kategóriában a parti szűrésű vizek is szerepelnek.

4

Felszíni vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között in situ vízhasználat (vízerőmű) nélkül 2002.

Közüzemi Ipar Mezőgazdaság+halászat Egyéb

1.1. ábra

1.3. táblázat: Vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszín alatti víz millió m3 Megnevezés 2000 2001 2002 Megoszlás 2002 Közüzemi vízkivétel 453 450 450 62% Ipari vízkivétel 172 161 162 22% Mezőgazdasági célú vízkivétel 66 67 69 9% Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) 49 49 49 7% 740 Összes vízkivétel 726 730 100% Forrás VKJ statisztika

Felszín alatti vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között in situ vízhasználat (vízerőmű) nélkül 2002.


1.2. ábra

5

1.4. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között Megnevezés Közüzemi vízkivétel Ipari vízkivétel Mezőgazdasági célú vízkivétel Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) Összes vízkivétel In sitú (vízerőmű) vízhasználat Mindösszesen Forrás: VKJ statisztika

2000

2001

millió m3 Megoszlás 2002

2002

817 5 012

802 5 111

802 4 983

12% 76%

721

716

680

10%

70 6 620

71 6 700

74 6 538

2% 100%

12 257 18 878

14 391 21 091

14 495 21 033

Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között in situ vízhasználat (vízerőmű) nélkül 2002.


1.3. ábra Magyarországon - az in situ vízhasználatokon kívül - a különböző gazdasági tevékenységek és a lakosság számára termelt összes vízmennyiségnek 2002-ben (6,538.1 106m3/a) 88,8 %-át (5,808 106m3/a felszíni vízből és parti szűrésű vízből biztosítják, a többit felszín alatti vízkészletek igénybevételével (730 106m3/a), ami a teljes víztermelés 11,2 %-a. A felszíni vízkivétel közel 83%-át az ipari vízkivételek adják. A felszín alatti vizek több, mint 62%-át a közüzemek termelik ki. Az ország legnagyobb vízhasználói az ipari üzemek. Részesedési arányuk 2002-ben az összes vízmennyiségnek mintegy 76 %-a. A közüzemi vízkivétel részaránya 12%, a mezőgazdasági 10%, egyéb vízkivétel (szolgáltatások, építőipar) 2%.

6

Szennyező anyag kibocsátás 1.5. táblázat: Élővízbe kerülő szennyezőanyagok kibocsátása, 2002 t/év Ágazatok Mezőgazdaság Halászat Bányászat Feldolgozóipar –élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar – fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Szállítás, posta Pénzügyi tevékenység Egészségügyi és szociális ellátás Egyéb közösségi Közcsatornán tisztítás nélkül elvezetve Közüzemi szennyvíztisztítóra vezetve

Összesen

BOI5

KOId

18 1766 110 596 3 286 563 4942 33 148 1927 9049 180 3613 5 21 346 1666 2 28 120 451 0 1 317 987 11 73 7 31 0 7 3 75 5 15 19 88 19411 57352 11978 36849 35059 118041

Lebegőanyag Nitrogén

436 621 24 1935 38 1256 965 16 3076 52 249 0 486 561 47 9 37 11 16 22873 17748 50457

147 22 6 118 6 16 625 2 137 6 27 0 36 8 1 1 12 3 8 3094 6304 10580

Vas

0 0 1 6 0 0 14 0 136 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 165 179 502

Nehéz Szulfidok Foszfor fémek

0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 2

4 7 4 21 1 1 37 0 0 2 6 0 1 1 1 0 2 1 2 922 1128 2140

0 0 1 1 0 0 3 0 0 0 26 0 0 0 0 0 0 0 0 80 33 145

Forrás „Jelentés a vizek szennyezéséről“ OSAP 1364 A „Jelentés a vizek szennyezéséről” 2002. évi kibocsátási adatai alapján megállapítható, hogy a közvetlenül élővízbe kerülő szennyezőanyag kibocsátás döntő részét a települési szennyvízből eredő szennyezőanyagok teszik ki. A BOI5 kibocsátás 89,5%-át, a KOI 79,8%át, a lebegő anyag 80,5%-át, a nitrogén 89%-át, a foszfor 96%-át, a nehézfémek 78%-át adja a közüzemi szennyvízelvezetésből származó kibocsátás.

7

1.6. táblázat: Közcsatornába kerülő szennyezőanyagok kibocsátása 2002 t/év Ágazatok

Mezőgazdaság Halászat Bányászat Feldolgozóipar –élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar – fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar –nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Szállítás, posta Pénzügyi tevékenység Egészségügyi és szociális ellátás Egyéb közösségi Háztartási szennyvíz Összesen

BOI5

KOId

100 492 0 0 0 0 3366 33299 27 2271 2 304 63 7122

Ülepedő Nitrogén anyagok

Vas

Szulfidok

Nehéz fémek

16 0 0 1261 18 59 183

167 1 0 1666 8 3 133

0,14 0,00 0,00 4,05 0,00 0,00 4,16

0,54 0,00 0,00 0,52 0,00 0,11 0,01

0,06 0,00 0,00 1,09 0,02 0,16 0,71

2 60 112

216 196 527

0 0 2

1 35 6

0,00 1,00 0,51

0,01 0,00 0,07

0,00 1,28 1,26

209

1704

80

24

7,00

0,07

5,28

0 899 141 403 30 23 1183 3524 96 620 67 399 635 2277 291 3133 12195 26311 18579 83719

0 7 20 319 79 34 315 124 656 3174

64 0,00 26 8,00 5 0,00 143 0,00 12 4,00 15 0,00 641 15,01 107 1,02 1358 2,01 4415 47

0,28 0,01 0,00 0,01 0,00 0,00 0,00 0,07 0,69 2

0,01 0,08 0,00 0,04 0,24 0,14 0,57 0,09 0,34 11

Forrás: „Jelentés a közcsatornák szennyezéséről“ OSAP 1365 A közcsatornák szennyezésének két meghatározó forrása van, a háztartásokból és az élelmiszeriparból származó szennyvíz. A fémek vonatkozásában a gépipar, kohászat, fémfeldolgozás a legjelentősebb szennyező. A szennyvizek mennyiségének és a vízszennyező anyagok időbeli alakulását 1988-2002 között a közcsatornák és az élővizek szennyezésére vonatkozóan a II.4. Melléklete tartalmazza. Az utolsó három évre az I.2. Mellékletben, a technikai adattáblában is megtalálhatók a szennyvízmennyiségre és szennyezőanyagokra vonatkozó adatok. A főbb vízhasználatok gazdasági teljesítménye a bruttó kibocsátásukkal és az általuk termelt GDP-vel jellemezhetjük. E két mutató az egyes vízhasználatok esetében eltérően alakult az elmúlt években (lásd az 1.7 táblázatot). A felhasznált víz mennyiségét és a vizek szennyezését elsősorban a bruttó kibocsátás alakulása befolyásolja, míg a gazdálkodás eredményességét az erőforrások felhasználásával termelt GDP mutatja. A bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátáson belül a Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás esetében a legnagyobb, az utóbbi években azonban lényegében stagnáló, az országos GDP-hez való hozzájárulása azonban csekély (1,8 %). Viszonylag magas arányú a kibocsátásból a GDP aránya a Villamosenergia termelés és a Mezőgazdaság esetében, de mindkettő esetében csökkenő tendenciájú. A feldolgozóipar adja az országos GDP jelentős

8

részét (38 %-át), de a GDP termelő képessége a vizsgált szektorok közül a legkisebb, bár javuló tendenciájú. 1.7. táblázat: Főbb vízhasználatok bruttó kibocsátásának és bruttó hozzáadott értékének alakulása 2000

Bruttó kibocsátás (milliárd Ft) Ország összesen Mg, vad-, .., A+B Feldolgip,D Vill. Energ, gáz-, gőz-, vízellátás, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, H Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás Bruttó hozzáadott érték (Milliárd Ft) Ország összesen Mg, vad-, .., A+B Feldolgip,D Vill. Energ, gáz-, gőz-, vízellátás, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, H Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás Bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátás %-ában Ország összesen Mg, vad-, .., A+B Feldolgip,D Vill. Energ, gáz-, gőz-, vízellátás, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, H Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás*

2001

2002 Ágazat

aránya az országoshoz 2002ben, %

29178,9 32783,9 35239,6 1 474,1 1 735,8 1 717,8 12 551,4 13 471,3 13 521,1 1 010,1 1 097,4 1 203,8 464,4 528,6 609,8 175,9 225,8 254,6

100,0 4,9 38,4 3,4 1,7 0,7

11482,7 490,9 2 754,4 412,4 204 77,3

13077,5 562,7 2 971,9 407 231,1 98,7

14807,6 544,3 3 210,4 441,1 265,3 110,8

100,0 3,7 21,7 3,0 1,8 0,7

39,4 33,3 21,9 40,8 43,9 43,9

39,9 32,4 22,1 37,1 43,7 43,7

42,0 31,7 23,7 36,6 43,5 43,5

100,0 75,4 56,5 87,2 103,5 103,5

Forrás: KSH, *Becslés

1.2 A közüzemi ivóvízellátás és szennyvízelvezetés-tisztítás általános helyzete, a háztartások ellátottsága Az alábbi táblázatok a víztermelés, szolgáltatás mennyiségét mutatják be. 1.8. táblázat: A közüzemi vízkivétel megoszlása fogyasztói csoportok között ezer m3 2000. 2001. 2002. 817 367 802 392 801 886 Összes közüzemi vízkivétel Háztartási célú 566 305 558 634 560 194 vízkivétel Egyéb fogyasztói 251 062 243 758 241 692 vízkivétel Forrás: VKJ statisztika, vízkivétel megoszlása a szolgáltatott vízmennyiség aránya alapján számított (OSAP 1062)

9

A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiségnek több, mint kétharmada (69%) a lakosság ivóvízellátását, mintegy harminc %-a az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket szolgálja. 1.9. táblázat: Ivóvízszolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása 2000. Összes szolgáltatott ivóvíz ezer m3 Ebből háztartásnak szolgáltatott ivóvíz ezer m3 Egyéb fogyasztónak szolgáltatott ivóvíz ezer m3 Vízveszteség % Forrás: OSAP 1062

2001.

2002.

560 103

534 961

545 639

388 062

372 445

381 182

172 041

162 515

164 458

19,2

19,5

19,2

A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiségnek több, mint kétharmada (69%) a lakosság ivóvízellátását, mintegy harminc %-a az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket szolgálja. A vízveszteség 19% körül alakul. Magyarországon gyakorlatilag minden település rendelkezik vezetékes vízellátással (99,8%). A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari csapolóhelyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya évről évre mintegy 0,5% körül növekszik. 2002ben elérte a 93%-ot. A közkifolyós ellátásban részesül a népesség közel 7%-a. A szolgáltatott ivóvíz 42%-ának minősége néhány paraméter esetében elmarad az EK irányelv 1, illetve a 2001-ben kihirdetett hazai kormányrendelet határértékeinek előírásaitól, és csak a lakosság 58%-a él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége megfelelő. Ezen belül 27,4%-ot érinti az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek miatti nem megfelelő ivóvízminőség. Magyarországon 2001-ig hatályban lévő ivóvízszabvány egyes komponensekre magasabb határértéket engedélyezett, mint az Európai Közösség által elfogadott 98/83/EK irányelv. Az EU harmonizáció keretében elfogadott új hazai jogszabály (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet) szerint a szolgáltatott ivóvízben lévő, határértéket meghaladó és az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek (arzén, nitrát, bór, fluorid, ammónium) a lakosság 27,4%-át érintik hátrányosan (ld. 1.10. táblázat). Ezért szükséges az ivóvíz minőségének javítása különösen, a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a DélDunántúlon. Az 1.10. táblázat bemutatja a megfelelő ivóvízzel el nem látott lakosok számát, kiemelve a leginkább érintett területeket.

1

Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv

10

1.10. táblázat: Megfelelő ivóvízzel el nem látott lakosok száma és %-os aránya régiónként 2002-ben

Régió

Megye

Az ivóvíz minősége Arzén (0.03 mg/l koncentrációjú), határérték feletti bór, nitrát, fluorid (2006-ig megoldandó)

Az ivóvíz minősége Arzén (0.01-0.03 mg/l koncentrációjú), határérték feletti ammónium (2009-ig megoldandó)

Összesen

lakosok száma

%

lakosok száma

114,041

8.5

939,919

136,519

9.0

856,349

56.2

Pest

3,701

0.4

169,427

16.4

Budapest

0

0.0

0

0.0

0

0.0

5,529

0.5

42,618

3.8

48,147

4.3

1,506

0.2

40,388

4.1

41,894

4.3

38,761

4.0

243,544

25.0

282,305

29.0

32,479

2.6

125,255

9.9

157,734

12.4

332,536

3.3

2,417,500

24.1

2,750,036

27.4

%

Lakosok száma

%

Bács-Kiskun

Dél-Alföld

Csongrád

70.1

1,053,960

78.6

992,868

65.2

Békés

ÉszakAlföld

KözépMagyarország KözépDunántúl

NyugatDunántúl

SzabolcsSzatmárBereg Hajdú-Bihar JászNagykunSzolnok

173,128

16.8

Fejér Komárom Veszprém GyőrMosonSopron Vas Zala

DélDunántúl ÉszakMagyarország

Somogy Tolna Baranya BorsodAbaújZemplén Heves Nógrád

Összesen (Budapesttel együtt)

A magas, azonban az egészségre közvetlenül nem ártalmas vas- és mangántartalom miatt kifogásolható a szolgáltatott ivóvíz a lakosság 14,6%-nál (545 településen, 1,674,000 fő érintett). Ezt a problémát 2015-ig kell megoldani. Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás A közcsatornán elvezetett szennyvizek mennyisége 2002-ben 1.429 ezer m3/nap, a gyűjtőhálózat hossza pedig 29,5 ezer km volt.

11

1.11. táblázat: Szennyvízkezelő művek Összesen száma kapacitása db 1000m3/d 2000. 515 2088,7 2001. 539 2110,6 2002. 555 2189,6 Forrás: OSAP 1062

Mechanikai tisztítást végző művek száma db

kapacitása 1000m3/d 23 394,4 19 386,9 18 368,1

Biológiai tisztítást végző művek

Fejlett vízkezelést végző művek

száma kapacitása db 1000m3/d 356 1198,1 369 1171,5 375 1242,2

száma kapacitása db 1000m3/d 136 496,2 151 552,2 162 579,3

A közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás legfontosabb jellemzőit az 1.12. táblázat foglalja össze. 1.12. táblázat: Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1997-2002) 1997 1998 1999 2000 2001 2002 em3/d em3/d em3/d em3/d em3/d em3/d % % % % % % Az összegyűjtött 1 565 1 514 1 613 1 466 1 407 1 433 szennyvíz mennyisége és aránya 100 100 100 100 100 100 Ebből: 738 659 656 494 554 499 Tisztítatlanul a befogadóba vezetett szennyvíz mennyisége és aránya 47,1 43,5 40,7 33,7 39,4 34,8 A befogadóba 827 855 957 972 853 934 tisztítás után vezetett szennyvíz mennyisége 52,9 56,5 59,3 66,3 60,6 65,2 és aránya Ebből: 51 48 33 68 56 60 Csak mechanikailag tisztított szennyvíz mennyisége és aránya 3,3 3,2 2,0 4,6 4,0 4,2 Biológiailag tisztított 776 806 924 905 798 875 szennyvíz mennyisége és aránya 49,6 53,3 57,3 61,7 56,8 61,0 Ebből: 124 175 229 291 302 280 III. tisztítási fokozattal is tisztított szennyvíz mennyisége 7,9 11,6 14,2 19,8 21,5 19,5 és aránya A csatornahálózatba bekötött lakások és az összes lakás számának 46,0 47,6 49,1 51,0 53,5 56,0 aránya (%) A szennyvíztisztító22,8 25,3 28,1 31,5 30,1 34,2 hoz kapcsolt népesség aránya (%)* Forrás: KvVM és KSH

12

* Számított adat, a csatornára kötött népesség arányának és a biológiailag tisztított szennyvíz arányának szorzata A csatornahálózatra rákötött lakások aránya az összes lakáshoz viszonyítva az 1996. évi 44,9%-ról 2002-re elérte az 56%-ot. A többi lakossági szennyvíz szikkasztásra kerül. A szennyvíztisztítási arányok a bemutatott hat évben jelentősen javultak, 2002. év végén a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 65 %-át tisztították meg (csak mechanikai úton 4 %, mechanikai és biológiai fokozattal 61 %-át, ezen belül közel 20 %-ot III. tisztítási fokozattal is), 34,8 % még mindig tisztítás nélkül került a befogadókba. 2002-ben a lakossági szennyvíz mindössze 34%-a került biológiai tisztítás után a befogadóba. A közműolló – a korábbi évekkel szemben – 1996-tól évről-évre csökkent. Közüzemi víz- és csatornahálózatra csatlakoztatott lakások aránya, 1980-2002 37,0

100

45,8

80 33,9 0

%

60 40 20 0

1980 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 A vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya Közműolló

Forrás: KvVM 1.4. ábra A közműolló (vízellátás és a csatornázás ellátottsági érték közötti különbség) 37 %-ra csökkent. 1.3 Mezőgazdaság 1.3.1 Vízhasználat A mezőgazdasági vízhasználatok négy területre tagolhatók: - öntözés - halastó - állattenyésztés - egyéb

13

A fenti vízhasználatok közül az első kettő együtt kezelhető, mivel a hazai körülmények között döntően felszíni vízkészletekről történő vízkivételt jelentenek. Gazdasági jelentőségét tekintve nagy súlya az öntözésnek és a halastavi vízhasználatnak van. 1.13. táblázat: A mezőgazdasági vízfelhasználás alakulása Megnevezés

2000

Halastó ellátására Öntözés Állattenyésztés Egyéb Mezőgazdasági saját víztermelés összesen Víziközműtől vásárolt víz Mindösszesen Forrás: VKJ

2001

2002

Millió m3 Megoszlás 2002-ben

505,5 178,0 28,7 8,5 720,7

502,4 180,2 29,3 4,4 716,3

463,2 186,0 28,9 1,5 679,6

4,8

4,1

4,7

725,5

720,4

684,3

68% 27% 4% 0%

99% 1% 100%

A mezőgazdasági vízfelhasználás alakulása 2002. 1% 0% 4% Halastó ellátására

27%

Öntözés Állattenyésztés Egyéb 68%

Víziközműtől vásárolt víz

1.5. ábra A mezőgazdasági célú vízfelhasználás évenkénti ingadozásokkal, de növekvő tendenciát mutatott 1990-ig, ekkor megközelítette az 1000 millió m3-t. 1993-tól kezdve folyamatos, radikális csökkenés figyelhető meg. A mélypontot jelentő 1997-1999-as években a vízfelhasználás a 90-es szint 40-45%-át tette ki. 2000-ben újból nőtt a vízfelhasználás és 2000-2002 700 millió m3 körül ingadozott. Az összes mezőgazdasági célú vízfelhasználás 2000-2002-ig 9%-kal csökkent. Megállapítható, hogy a támogatási rendszerek változása, a támogatások növekedése nem változtatta szignifikánsan a mezőgazdasági célú vízigényt. A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi felhasználás dupláját is ki tudná szolgálni.

14

Öntözés 1.14. táblázat: Öntözött terület alakulása Vízjogilag engedélyezett Öntözhető terület Öntözött terület Összes mezőgazdasági terület Öntözött terület az összes mezőgazdasági területhez képest

2000 203,1

2001 208,1

2002 210,2

2003 219,9

ezer hektár 2004 205,7

115,7 5 854,1

95,9 5 853,2

124,8 5 867,3

134,7 5864,7

102,9 5863,8

2,13

2,30

1,75

1,98 1,64 Forrás: Agrárgazdasági kutatóintézet (AKII), KSH

A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület az elmúlt években kis ingadozásokat mutatott, érdemi változás nem történt. 2004-re az öntözhető terület 2000-hez képest 1,2%-kal nőtt. A ténylegesen öntözött terület ingadozása jelentősebb volt (a legnagyobb és a legkisebb érték között 30% a különbség). A ténylegesen öntözött terület az öntözhető terület 50-60%-a között mozgott 2000-2004 között. Az öntözési célú vízkivétel 4,5%-kal nőtt 2000 és 2002 között. Az öntözött terület az összes mezőgazdasági terület 2%-a körül ingadozott. Az öntözéses gazdálkodás Magyarországon kedvezőtlen helyzetben van a szántóföldi növények megöntözött területe alig éri el a vetésterületének 2 %-át.

15

1.15. táblázat: Az öntözött területek növénykultúrák szerinti alakulása (2000-2004)

Megnevezés

Vízjogilag engedélyezett öntözhető terület

Megöntözött alapterület

Ha

ha

2000

2001

2002

2003

2 004

2000

2001

2002

2003

188 298

187 818

184 766

181 251

159 124

111 667

91 555

112 212

116 292

87 451

37 993

26 822

27 041

26 848

20 226

3 491

3 397

3 058

2 966

3 310

napraforgó

7 988

4 249

2 743

4 101

957

burgonya

7 832

5 396

4 514

4 109

3 596

cukorrépa

13 726

14 957

13 256

8 644

8 522

1 596

479

819

962

250

14 594

17 743

8 271

8 966

4 734

52 066

32 998

35 997

47 578

26 964

29 977

19 279

18 262

28 700

16 664

zöldborsó

7 694

6 727

7 424

6 075

zöldbab

1 484

1 254

1 515

1 160

paradicsom

2 673

1 269

2 298

2 394

344

paprika

2 095

1 238

5 318

1 737

550

613

159

572

62

Szántó összesen ebből: kukorica rizs

3 755

4 685

szója takarmánynövények Zöldségfélék összesen

ebből: csemege kukorica

fejeskáposzta

39 007

2 867

3 288

2 004

16

Megnevezés 2000 Gyümölcsösök összesen

3 731

Vízjogilag engedélyezett öntözhető terület

Megöntözött alapterület

Ha

ha

2001 8 373

2002 9 669

2003

2 004

12 063

12 324

5 421

körte

2000

2001 3 013

7 596

2003

2 004

6 869

4 844

4 571

4 505

2 518

551

452

417

396

kajszibarack

350

185

248

141

őszibarack

398

314

263

124

málna

416

361

226

351

szeder

164

127

68

88

ebből: alma

2 773

2002

Szőlő

247

188

922

135

427

2

38

575

79

142

Gyep

1 353

2 498

2 287

2 973

4 872

453

575

1 696

1 688

753

Egyéb (erdő, fásítás stb.)

9 486

9 246

12 542

23 490

28 982

838

731

2 680

9 804

9 666

203 115

208 123

210 186

219 913

205 728

115 733

95 912

124 759

134 731

102 856

Összesen

Forrás: Agrárgazdasági kutatóintézet (AKII)

17

A megöntözött területek nagysága a vízjogilag engedélyezett öntözhető területek 50 %-át tette ki. A vízjogilag engedélyezett területek 2004. évi csökkenése leginkább a szántóterületeket (főként a zöldségféléket: csemegekukorica, paradicsom), a kukorica, a napraforgó és a burgonya vetésterületeket érintette. Minimális növekedés mutatkozott a gyümölcsös és szőlő ültetvényekre kiváltott engedélyeknél illetve a gyep és egyéb területeknél. A megöntözött területeknek 2004-ben 85 %-át a szántóföldi növények, 5 és 1%-át a gyümölcs és szőlő ültetvények, 10 %-át pedig az egyéb területek jelentették. A zöldségfélék a megöntözött szántóterületek 30%-át teszik ki, ezen belül is 62 % öntözött területet képvisel a csemegekukorica és 22 %-ot a zöldborsó. Magasnak mutatkozik még a kukorica (23%), a cukorrépa (10%) és a takarmánynövények (5,4%) megöntözött területének százalékos aránya a megöntözött szántón belül. Az öntözéses gazdálkodás jelentőségét néhány növényfaj esetében a viszonylag magas vetésterülethez viszonyított megöntözött területnagyság %-os mutatója jelzi. A zöldségféléknél jelenleg a zöldbab (85,9%), a csemegekukorica (58,2%), a zöldborsó (40,4%) és a zöldpaprika (14,6%), más szántóföldi növények közül természetesen a rizs (100,0%) a cukorrépa (14,2%), és a burgonya (12,2%) képvisel ilyen magas értéket. A megöntözött területek 86,4%-át közel fele-fele arányban az észak és dél-alföldi régiók megyéi képviselik, míg az észak-alföldi régióban kiöntözött vízmennyiség csaknem 70%-át teszi ki a teljes kiöntözött vízmennyiségnek. A gazdaságszerkezeti összeírás szerint az öntözést alkalmazó gazdaságok (26 795) közel 85 %-a ebbe a két régióba tartozik. Halastavak vízellátása 1.16. táblázat: Vízjogilag engedélyezett és üzemeltetett halastavak területe ezer ha 1999

2000

2001

2002

Vízjogilag engedélyezett terület

30,3

31,5

31,1

31,1

Üzemeltetett halastavak területe

27,7

28,1

27,5

26,5

Forrás: OVF Az édesvízi haltermelésnek több évszázados múltja van Magyarországon. A földrajzi, vízi és klimatikus adottságok kedvezőek a hagyományos tógazdasági, és esetenként az intenzív üzemi, valamint a természetes vízi haltermeléshez, halászathoz. A kedvező ökológiai adottságaink és a rendelkezésre álló technológiai ismertek megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy az ágazat az elkövetkező években nagyobb szerepet töltsön be a magyar agrárgazdaság egészében. A halászat a magyar mezőgazdaság nemzetközileg versenyképes területe - a magyar pontytermelés, mennyiségét tekintve a 2. helyet foglalja el Európában - amit igazol a magyar technológiák átvétele és szakértőink közreműködése a belvízi halászatfejlesztési programokban a világ minden részén. Magyarországon 2003-ban a halgazdálkodási célokra felhasználható terület 172.000 ha, ebből természetes víz és víztározó 147.000 ha, és mesterséges halastó 25.000 ha. (1) A tógazdasági és természetes vízi halgazdálkodáson

18

kívül egyre nagyobb szerep jut az "iparszerű" haltermelésnek. Ezeken a telepeken előállított halmennyiség a tógazdasági termelés 3-4%-a. Haltermelésünk 63 %-át a ponty adja. Magyarországon a kilencvenes évek végén regisztrált 65 kg/fő érték körüli éves húsfogyasztásnak mintegy 40%-át a sertéshús, a másik 40%-át a baromfihús, kb. 6-8%-át a marhahús teszi ki, és a maradék megoszlik a belsőségek, a halhús és az egyéb húsféleségek között. Ha az adatokat országos összesítésben vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a halhús relatív nagysága a húsfogyasztási szerkezetben az elmúlt tíz évben nem nagyon változott. Sem a vízjogilag engedélyezett terület, sem az üzemeltett terület érdemben nem változott az utóbbi 1999-2002-ig. A kitermelt és a felhasznált víz mennyisége kis mértékű ingadozást, illetve csökkenést (9% illetve 3% mutat). Állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági célú vízfelhasználás Az állattenyésztési célú vízkivétel az utóbbi években szinten maradt, ez egyéb vízfelhasználás csökkent. A mezőgazdasági telephelyek, állattartó telepek, majorok vízhasználatai az előzőekhez képest elenyésző mennyiségű, kielégítése általában felszín alatti vízkészletből történik, saját vízkivétellel, vagy települési víziközmű rendszerekből. Becslések szerint a mezőgazdasági telephelyi vízhasználatok 15-18 millió m3/évre tehetők. 1.3.2 Vízszennyezés A mezőgazdaság nitrogén és foszfor szennyezését befolyásoló tényezőkről részletes adatok, idősorok a 2.3.5. fejezetben találhatók) A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű szennyező anyag terhelését leginkább a különböző kemikáliák és a talajerő utánpótlására felhasznált szerves- és műtrágyák mennyisége, a kijuttatás módja, az alkalmazott agrotechnikák határozzák meg. Ezen felül jelentős szennyező forrást jelent az állattartás során képződő trágya kezelése, ahol elsősorban a hígtrágya okozza a legnagyobb kockázati tényezőt. A mezőgazdasági terület az1992-1999 közötti időszakban egy kis mértékű emelkedést mutatott, majd a földterület 2000-re 5,6 %-kal csökkent, és ezt követően egy kis mértékben emelkedett. 2002-ben 5867 ezer hektár a mezőgazdasági földterület nagysága. A keletkező szerves trágyából származó N-és P mennyisége az állatállomány alakulásától függ. A vizsgált időszak állatállományának alakulását az 1.17 táblázat mutatja a KSH adatai alapján. 1.17. táblázat: Az állatállomány alakulása Év Állatállomány (ezer db.) 2000 2001 2002

Szarvasmarha 805 783 770

Sertés 4834 4822 5082

Juh 1129 1136 1103

Baromfi 30529 34034 32010

Ló 75 60 63

Forrás: KSH

19

Az ugyanerre az időszakra vonatkozó műtrágya felhasználást a KSH adatai alapján közvetlenül ismerjük. Az 1.18. táblázatban megadjuk a szerves- és műtrágya alapján számolt N és P mennyiségeket. 1.18. táblázat: A szerves és a műtrágya alapján számított N és P mennyiségek Ezer tonna/év Megnevezés 2000 2001 2002 Műtrágyából 258 275 293 származó Nitrogén Szervestrágyából 106.6 107,9 107,4 származó Nitrogén Összes Nitrogén 364,6 382,9 400,4 Műtrágyából 45 58 60 származó foszfor Szervestrágyából 22,4 22,9 22,8 származó foszfor Összes foszfor 67,4 80,9 82,8 Fajlagos tápanyag 62,29 65,28 68,25 mennyiség kg/ha Nitrogén Fajlagos tápanyag 11,51 13,79 14,11 mennyiség kg/ha foszfor Forrás: KSH és szakértői tanulmányok alapján 1.3.3. A mezőgazdaság gazdasági jellemzése A mezőgazdaság gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. A főbb mutatókat az 1.19. táblázat foglalja össze (részletesen lásd a I.3. Mellékletet). Az ország bruttó kibocsátásának 4,9 %-át adja a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat együttesen, 2002-ben a növénytermesztés és az állattenyésztés csaknem ugyanolyan mértékben, kb. 40 %-ban járult hozzá a bruttó kibocsátáshoz. A GDPnek a bruttó kibocsátásénál kisebb hányadát, 3,7 %-át termeli meg a mezőgazdaság. A mezőgazdasági felvásárlási árak nagyon ingadozóak, van olyan év, amikor az infláción felüli mértékű az árnövekedés, s van amikor abszolút értékben is csökkennek az árak. Ezen belül általában – még tendenciájában is - eltérő a növénytermelés és az állattenyésztés áralakulása. Az agrárolló (termelői árindex/mezőgazdasági ráfordítások árindexe) az utóbbi időben folyamatosan csukódik, s 2002-ben elérte a 100 %-ot. Nincsenek külön foglalkoztatottsági és jövedelmi adatok a növénytermesztésre és az állattenyésztésre, illetve a halászatra vonatkozóan. Az ágazat összesen az ország alkalmazottainak 4,2%-át foglalkoztatta 2002-ben, s a nettó keresetek az országos átlagnál 25 %-kal voltak alacsonyabbak. A mezőgazdaságban keletkező nettó vállalkozói jövedelem a nem fizetett munkaerő jövedelmét, az egységekhez tartozó földből nyert jövedelmet és a tőke hozadékát tartalmazza. A bruttó kibocsátás értékéből a 2000. évi 13,5%-os szintről 2002-re 9,8 %-ra csökkent a nettó vállalkozói jövedelem a mezőgazdaságban. 20

1.19. táblázat: A mezőgazdaság vízhasználatának összefoglaló gazdasági jellemzése Mutató Gazdaságok száma összesen, db Ebből - társas vállalkozások száma, db - egyéni vállalkozások száma, db Bruttó hozzáadott érték, milliárd Ft Bruttó kibocsátás mezőgazdaság összesen, milliárd Ft Növénytermesztés bruttó kibocsátása, milliárd Ft Állattenyésztés bruttó kibocsátása, milliárd Ft Növénytermesztés aránya a mezőgazdaság bruttó kibocsátásában, % Állattenyésztés aránya a mezőgazdaság bruttó kibocsátásában, % Mezőgazdaság növekedése, volumenindex, % Termelői árak alakulása mezőgazdaság összesen, előző év=100 Termelői árak alakulása növénytermesztési és kertészeti termékek esetében, előző év=100 Termelői árak alakulása élő állatok és állati termékek összesen, előző év=100 Agrárolló, % Foglalkoztatottak száma ILO szerint, ezer fő Alkalmazásban állók száma, ezer fő Teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma, ezer fő Munkaerőfelhasználás, ÉME* Alkalmazásban állók bruttó keresete Ft/fő/hó Alkalmazásban állók nettó keresete Ft/fő/hó Működési eredmény, Millió Ft Termelési tényezők jövedelme, Millió Ft Nettó vállalkozói jövedelem, Millió Ft Nettó vállalkozói jövedelem a bruttó kibocsátás %-ában Forrás: KSH *Éves munkaegység=1800 óra

2000 37 959 11 365 26 594 490,9 1 474,1

2001 37 660 13 078 24 582 562,7 1 735,8

2002 n.a. 12 945 n.a. 544,3 1 717,8

627,7

692,8

692

544,6 42,6

660,8 39,9

660,2 40,3

36,9

38,1

38,4

92 122,5

123,4 106,0

87,9 98,3

130,8

91,3

103,2

112,4

121,2

94,4

94,9 255,5 131,4 126,0

97,3 243,4 119,6 112,5

100,0 240,9 113,1 106,0

665 885 59 538 40 905 263 222 399 416 199 404 13,5

638 704 72 144 48 794 269 251 408 072 210 302 12,1

636 454 83 687 59 101 226 085 376 888 168 754 9,8

21

1.4 . Ipar 1.4.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat Az ipari vízgazdálkodást két adatbázis alapján lehet jellemezni. A vízkészletjárulék nyilvántartásból az összes víztermelés, vízkivétel megállapítható (továbbiakban VKJ). Ennél szűkebb körre elérhetők az üzemi vízgazdálkodásra és szennyvízkezelésre vonatkozó adatok. Az ipari vízgazdálkodásra vonatkozó adatgyűjtés (továbbiakban ipari statisztika) az 1378 nyilvántartási számú adatlapon történik, melyet az adatszolgáltatásra kötelezett 5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/d frissvíz használatot elérő ipari vízhasználók kötelesek kitölteni. 1.20. táblázat: Az ipari vízbeszerzés alakulása Megnevezés Saját vízkivétel Közüzemi vízellátás Összes ipari vízhasználat

2000.

2001.

3

3

1000m 4 678 636 54 396 4 733 032

% 1000m 98,9% 4 777 993 1,1% 54 928 100% 4 832 922

2002. % 1000m3 % 98,9% 4 650 142 98,8% 1,1% 55 435 1,2% 100% 4 705 578 100%

Forrás: VKJ Az ipari üzemek a saját termeléssel beszerzett vízmennyiséget a közműves vízszolgáltatásból és egyéb termelőktől átvett vízzel is kiegészítik. Az összes vízbeszerzés elenyésző része, 1,11,2%- a származik a közüzemi vízszolgáltatásból a többi mind saját kutas vízellátás. Az ipari üzemek saját vízbeszerző művei segítségével termelt vízmennyiség megoszlása 2002-ben a víz eredete szerint következő: felszíni víz: 96,5%, felszín alatti víz 3,5%. 1.21. táblázat: Az ipar vízhasználatának alakulása Ipar vízhasználata

Közüzemi vízellátás

Saját víztermelés

Összesen

1000m3 1000m3 1000m3 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 190 127 89 26 643 24 046 22 486 26 833 24 173 22 574

Bányászat és kitermelőipar Feldolgozó iparból - élelmiszeripar 13 285 13 640 16 087 77 931 77 046 76 102 91 217 90 686 92 188 - textil és bőripar 1 166 1 217 1 027 6 027 5 460 5 201 7 194 6 677 6 227 - fa és papíripar 3 448 2 865 2 700 16 489 15 507 14 386 19 937 18 372 17 086 - vegyipar, kőolaj finomítás, stb. 15 339 16 645 15 529 42 393 42 593 45 458 57 731 59 238 60 987 - kohászat (fémfeldolgozás) 2 510 4 513 2 586 6 255 5 828 5 045 8 765 10 341 7 631 - gépipar 5 857 3 271 4 881 9 090 8 631 7 757 14 947 11 901 12 638 - egyéb feldolg. ipar 1 838 1 610 1 673 7 881 6 801 6 605 9 719 8 411 8 279 Teljes feldolgozó ipar 43 443 43 760 44 483 166 067 161 866 160 554 209 510 205 626 205 037 Elektromos energia termelése és elosztása 10 763 11 041 10 8644 819 9264 925 0814 800 1034 830 6894 936 1234 810 967 Összes ipari tevékenys. 54 396 54 928 55 4355 012 6365 110 9934 983 1425 067 0325 165 9225 038 578

Forrás: VKJ, OSAP 1062, ipari vízgazdálkodási statisztika. A saját víztermelés a VKJ-ból, a közüzemi vízellátás megoszlás a az ipari vízgazdálkodási statisztikából, a közüzemi vízszolgáltatás nagyságát az ipar egészére az OSAP 1062 tartalmazza.

22

Ipari vízhasználat ágazati megoszlása 2002. Bányászat és kitermelőipar - élelmiszeripar - textil és bőripar - fa és papíripar - vegyipar, kőolaj finomítás, stb. - kohászat (fémfeldolgozás) - gépipar - egyéb feldolg. ipar Elektromos energia termelése és elosztása

1.6. ábra A villamosenergia iparnak továbbra is meghatározó szerepe van az iparon belül, sőt jelentősége a vízbeszerzés tekintetében növekszik. Részesedési aránya a korábbi 87-88 %-ról napjainkra 95 %-ot is meghaladó mértékű. Ezzel párhuzamosan a többi ipari szektor részesedési aránya a vízbeszerzésből 12-13 %-ról 5% körülire csökkent. A vízhasználat megoszlása 2002-ben a főbb ipari ágazatok között a következő: Villamosenergiaipar 95,4%, Feldolgozóipar 4,4 %, Bányászat és kitermelőipar 0,4 %. A hűtési célú vízhasználat teszi ki a villamosenergia ipar vízhasználatának 97-98%-át az ipari vízgazdálkodási statisztika szerint. 1.22. táblázat: Hűtési célú vízhasználat. ezer m3 Összes saját vízbeszerzés Vízbeszerzésből hűtés Hűtés aránya az ipar egészében, % Villamos energiaipar saját vízbeszerzése Villamosenergiaipar saját vízbeszerzéséből hűtés Hűtés aránya a Villamosenergiaiparban, %

2000. 4 324 914 3 993 311 92,3 3 989 177 3 875 337 97,1

2001. 4 503 978 4 247 395 94,3 4 244 782 4 153 883 97,9

2002. 4 436 109 4 152 604 93,6 4 196 240 4 055 553 96,6

Forrás: OSAP 1378 A vízmennyiség megoszlását és arányát a különböző vízbeszerzési források között a villamosenergia ipar nélküli adatok torzítás nélkül tükrözik:

23

Ipari vízhasználat ágazati megoszlása elektromos energia termelése nélkül 2002. 12 638

8 279

Bányászat és kitermelőipar

22 574

7 631

- élelmiszeripar - textil és bőripar - fa és papíripar

60 987

- vegyipar

92 188

- kohászat - gépipar

17 086

- egyéb feldolg. ipar

6 227 1.7. ábra

Az elmúlt években a beszerzett víznek kereken 97 %-át fordították az ipari üzemek technológiai, szociális és egyéb célú frissvíz felhasználására. Az ipari üzemek jelentős részénél a frissvíz nem fedezi a gyártástechnológiához szükséges teljes vízmennyiséget. Ezért az üzemek nagy része a frissvizet ismételt felhasználással többször hasznosítja. Ez egyben jelentősen csökkenti a kibocsátott szennyvíz (használtvíz) mennyiséget, de általában nagyobb koncentrációjú szennyvizet eredményez. Az ipar teljes vízhasználata tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy mennyi frissvízre lett volna szükség az ismételt vízhasználat lehetőségének kihasználása nélkül. Ennek megfelelően a teljes vízhasználat a frissvíz és az ismételten használt víz együttes mennyisége. Az ipar víztermelését, frissvíz használatát, az ismételt vízhasználatot és a teljes vízhasználatot országos összesítésben, valamint annak megoszlási arányát a villamosenergia ipar és a többi ipari szektor között az 1.23. táblázat mutatja be:

24

1.23. táblázat: Az ipari vízhasználat adatai Beszerzett víz megoszlása % Villamosenergia ipar Többi ipari szektor 2000 4515,2 89,7 10,3 2001 4656,3 92,5 7,5 2002 4615,3 92,9 7,1 6 3 Összes frissvíz használat 10 m /a Frissvíz használat megoszlása % 2000 4414,7 90,5 9,5 2001 4553,4 93,4 6,6 2002 4484,7 93,8 6,2 Ismételt vízhasználat megoszlása % Ismételt vízhasználat 106 m3/a 2000 2916,8 52,4 47,6 2001 2562,6 39,6 60,4 2002 3279,2 48,6 51,4 6 3 Teljes vízhasználat 10 m /a Teljes vízhasználat megoszlása % 2000 7068,6 76,7 23,3 2001 7015,0 74,9 25,1 2002 6928,9 74,2 25,8 Forrás: OSAP 1378 Év

Összes vízbeszerzés 106 m3/a

Az ipari vízgazdálkodás korszerűségét, a víztakarékossági technológiák terjedését jól mutatja a frissvízkihasználási tényező alakulása. Országosan hat év alatt kis mértékű, 3%-os javulás figyelhető meg. A frissvízkihasználási tényező 1997-ben 1,63 volt, 2002-re 1,68-ra nőtt. Az egyes ágazatok eltérő fejlődést mutatnak. Amíg a feldolgozóiparban a frissvízkihasználási tényező több, mint 25%-kal nőtt, a villamosenergiaiparban a tényező közel 10%-kal csökkent. A feldolgozóiparon belül a gépipar mutatója javult a legjobban közel 80%-kal.

1.4.2 Ipari szennyvíz és használtvíz kezelése, szennyezőanyag kibocsátás

Az ipar szennyvízkibocsátását, a közcsatornába és az élővízbe kerülő tisztítást igénylő szennyvíz teljes mennyiségét 1988-2002-es időszakra az OSAP 1064, 1065 alapján a II.4. Melléklet mutatja be. 1997-2002. évek között a kibocsátott ipari szennyvíz és használtvíz kezelése a nagyobb ipari vízfogyasztók körében az 1.24. táblázat szerint alakult.

25

1.24. táblázat: Az ipari szennyvízkezelés adatai Kezelés módjának megnevezése

1997

Szennyvíz: - kellően tisztított - részlegesen tisztított - nem tisztított Tisztítást igénylő szennyvíz összesen Tisztítást nem igénylő használtvíz Összes kibocsátás Forrás: OSAP 1378

1998

1999

2000

2001

ezer m3/év 2002

129,1 83,5 31,8 244,4

77,6 78,9 30,9 187,3

64,1 84,7 46,3 195,0

81,7 48,3 38,1 168,1

64,9 44,5 32,8 142,2

69,2 50,0 25,8 145,0

4387,5

4300,2

4107,8

4126,1

4332,8

4262,7

4631,8

4487,6

4302,9

4294,2

4475,0

4407,7

2001.

2002.

Tisztítást igénylő szennyvíz összesen 300,0 250,0 200,0 150,0 100,0 50,0 0,0 1997.

1998.

1999.

2000.

1.8. ábra Az ipari üzemből kibocsátott víz egy része kellően, részlegesen vagy nem tisztított szennyvíz, más része tisztítást nem igénylő használtvíz. Az utóbbiak nagy része hűtővíz. Az összes kibocsátásnak 2002-ben közel 97 %-a tisztítást nem igénylő használtvíz, melynek nagy része csak hővel szennyezett, és minősége - a hőmérsékletet kivéve - általában kezelés nélkül megfelelő. A kibocsátás fennmaradó része (3 %) azonban a legkülönbözőbb szennyezőanyagokat tartalmazó szennyvíz, amely kezelés nélkül nem vezethető a befogadóba, vagy megfelelő előkezelés nélkül a közcsatornába. Különösen veszélyes, hogy az ipari szennyvíz mennyiségének több, mint felét, 52,3%-át tisztítás nélkül vagy csak részlegesen tisztítva juttatják a befogadóba illetve közcsatornába.

26

1.25. táblázat: A kibocsátott szennyvíz ágazatok, a befogadó és kezelés szerint 2002-ben

Mezőgazdaság Bányászat és kitermelőipar Feldolgozó iparból - élelmiszeripar - textil és bőripar - fa és papíripar - vegyipar, kőolaj finomítás, stb. - kohászat (fémfeldolgozás) - gépipar - egyéb feldolg. ipar Teljes feldolgozó ipar Elektromos energia termelése és elosztása Összes ipari tevékenys. Építőipar Szolgáltatások Egyéb Összesen

Ezer m3

Közcsatornába Élővízbe Összesen RészleNem RészleNem RészleNem Kellően gesen tisztított Összesen Kellően gesen tisztított Összesen Kellően gesen tisztított Összesen 30,7 55,9 188,7 95,4 17,0 0,6 126,1 72,9 189,3 275,3 113,0 388,3 0,4 0,0 150,2 0,0 0,0 1 554,2 1 554,6 0,0 150,2 1 704,8 150,6 1 554,2 10 541,8 650,8 205,2

8 056,3 209,4 265,4

4 345,4 22 943,5 4 629,7 349,2 1 209,4 1 171,6 353,6 824,2 11 848,8

2 176,3 0,0 3 413,1

244,3 7 050,3 15 171,5 10 232,6 17,8 1 189,4 1 822,4 209,4 0,0 15 261,9 12 054,0 3 678,5

4 589,7 29 993,8 367,0 2 398,8 353,6 16 086,1

302,6

3 049,4

1 609,6

1 418,4

788,4 31 710,3 29 806,1

2 398,0 36 671,9

4 961,6 29 503,5

4 467,8

333,4 1,3 1 822,4 2 157,1 2 464,9 27 936,9 9 320,1 39 721,9 2 798,3 27 938,2 11 142,5 41 879,0 1 367,4 608,5 1 602,5 3 578,4 854,9 552,0 8,9 1 415,8 2 222,3 1 160,5 1 611,4 4 994,2 162,3 60,0 896,0 1 118,3 384,5 324,1 43,9 546,8 384,1 939,9 1 870,8 752,5 13 563,5 12 250,3 10 978,7 36 792,5 50 857,9 35 820,8 10 423,4 97 102,1 64 421,4 48 071,1 21 402,1133 894,6 693,6 0,0 1 139,1 1 832,7 1 319,8 18,2 159,0 1 497,0 2 013,4 18,2 1 298,1 3 329,7 14 257,5 12 250,3 12 268,0 38 775,8 53 731,9 35 839,0 10 582,4100 153,3 67 989,4 48 089,3 22 850,4138 929,1 2,0 0,0 12,1 28,7 0,0 0,0 30,7 0,0 12,1 14,1 28,7 42,8 570,3 1 865,1 2 265,8 4 701,2 124,7 35,5 0,0 695,0 1 900,6 2 265,8 4 861,4 160,2 276,7 0,0 446,7 0,0 0,0 31,0 276,7 0,0 477,7 723,4 31,0 754,4 15 137,2 14 171,3 15 181,3 44 489,8 53 980,7 35 891,5 10 614,0100 486,2 69 117,9 50 062,8 25 795,3144 976,0

Forrás: OSAP 1378

27

A kibocsátott szennyvíz, használtvíz elhelyezése Az országban kibocsátott ipari szennyvíz és használtvíz elhelyezését jellemző 1997. és 2002. évi adatok a következők: 1.26. táblázat: Ipari szennyvíz és használtvíz elhelyezés adatai Használtvíz/szennyvíz mennyisége 106 m3/a Használtvíz/szennyvíz Villamosenergia elhelyezés módja országos összesen ipar közcsatornába felszíni vízbe talajba hasznosítva egyéb elhelyezés ÖSSZESEN: Forrás: OSAP 1378

1997

2002

1997

2002

71,6 4554,8 3,8 11,4 3,1 4644,7

57,9 4340,9 3,3 14,1 1,5 4417,7

4,7 4319,6 0,3 0,3 0,1 4325,0

3,9 4164,2 0,5 4,2 0,0 4172,8

többi ipar 1997 66,9 235,3 3,5 11,0 2,9 319,6

2002 54 176,8 2,8 9,9 1,4 244,9

1997-2002 között a közcsatornába vezetett szennyvíz mennyisége gyakorlatilag 20%-kal csökkent. A felszíni vízbe és a talajba vezetett használtvíz mennyisége 5%-kal, illetve 14%-kal csökkent, ami kedvező volt a felszíni vizek terhelésének csökkentése szempontjából. Örvendetes, hogy a hasznosítással elhelyezett mennyiség növekedett, ami a felszíni vizek és a közüzemi csatornaművek terhelését előnyösen befolyásolta. Az egyéb elhelyezési mód jelentősége egyre csökken. A használtvíz, szennyvíz mennyiségének megoszlási aránya az elhelyezés módja szerint 2002-ben: # közcsatornába 1,3 % # felszíni vízbe 98,2 % # talajba és egyéb 0,2 % # hasznosítva 0,3 %

1.27. táblázat: Ipari szennyezőanyag kibocsátás alakulása (közvetlen élővízbe és közcsatornába bocsátott együtt) 2002. t/év BOI5

Bányászat és kitermelőipar Feldolgozó iparból - élelmiszeripar - textil és bőripar - fa és papíripar - vegyipar - kohászat - gépipar - egyéb feldolg. ipar Teljes feldolgozó ipar Elektromos energia termelése és elosztása Összes ipari tevékenység

LebegőKOId Nitrogén anyag

117,4 2257,5

451,6

Vas

Nehéz Szulfidok Foszfor fémek

313,7

0,1

0,5

3,6

0,1

3929,6 38241,4 3196,1 1783,3 59,7 2418,0 55,7 14,1 1928,9 9352,5 1315,3 18,8 242,6 10735,4 1148,0 758,3 406,0 1861,9 3076,1 172,3 329,5 2154,1 329,4 51,7 6,5 1137,4 16,3 67,5 6902,8 65900,9 9136,9 2866,0 458,6 1390,2 493,4 61,9 7478,8 69548,6 10081,9 3241,6

10,1 0,0 0,0 18,2 137,1 8,2 0,0 173,5 8,0 181,6

0,5 0,0 0,1 0,9 0,0 0,1 0,3 1,9 0,0 2,4

20,6 1,0 1,2 37,0 0,0 5,8 0,1 65,7 1,0 70,3

1,7 0,2 0,2 4,1 1,4 31,6 0,0 39,2 0,1 39,3

Forrás: Élővizek szennyezése OSAP 1364, közcsatornák szennyezése OSAP 1365 Az ipar szennyezőanyag kibocsátásának alakulását, a közcsatornába és az élővízbe kerülő szennyező anyagok mennyiségét és az együttes mennyiségeket a 1994-2002-es időszakra az OSAP 1064, 1065 alapján a II.4 Melléklet mutatja be. 1.4.3. Feldolgozóipar A legjelentősebb vízhasználat – a hűtővíztől eltekintve - az iparon belül a feldolgozóipari tevékenység. Ezen belül is azokat az ágazatokat vizsgáljuk részletesen, amelyek a vízfogyasztás és a vízszennyezés döntő részét adják: - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) A baseline scenárió (BLS) is ezen ágazatokra készült. A fenti vízhasználatok és vízszennyezések mellett a feldolgozóipar gazdasági adatai 20002002-ben a következőképpen alakultak:

29

1.28. táblázat: A feldolgozóipar vízhasználatának gazdasági jellemzése Mutató

Bruttó hozzáadott érték, Milliárd Ft Ipar (C,D,E összesen) - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) Alkalmazásban állók száma (FTE), ezer fő Ipar (C,D,E összesen) - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) Alkalmazásban állók bruttó keresete Ft/fő/hó Ipar (C,D,E összesen) - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) Alkalmazásban állók nettó keresete Ft/fő/hó Ipar (C,D,E összesen) - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) Feldolgozóipar hozzáadott értéke (D), volumenindex, % Fajlagos vízfelhasználás (m3/1000 Ft bruttó kibocsátás) Feldolgozóipar (D) - Élelmiszeripar (DA) - Vegyipar (DF+DG+DH) - Papíripar (DD+DE) - Fémfeldolgozás (DJ) - Gépipar (DK+DL+DM) Forrás: KSH, *A GDP esetében 2001-ben

2000

2001

2002

Arány az ipar egészéhez 2002-ben* (%)

3196,7 393,5 529,7 199,2 253,5 1006,6

3409,0 481,0 545,8 236,6 266,6 1009,1

3686,4 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.

100,0 14,1 16,0 6,9 7,8 29,6

798,5 118,9 78,5 52,4 73,8 230,2

787,4 114,3 76,9 51,8 76,5 237,0

773,8 119,4 76,6 53,0 71,8 237,0

100,0 15,4 9,9 6,8 9,3 30,6

91 553 86 000 128 310 80 241 87 927 97 846

104 801 99 640 146 639 92 765 98 746 111 615

118 206 110 378 162 084 102 628 110 587 126 379

100,0 93,4 137,1 86,8 93,6 106,9

57 679 54 850 77 023 51 255 55 791 61 324 111,0

65 451 62 991 86 974 58 814 62 286 69 249 102,4

76 199 72 552 98 258 68 535 72 751 80 609 103,0

100,0 95,2 128,9 89,9 95,5 105,8

0,043 0,142 0,090 0,061 0,016 0,003

0,034 0,141 0,089 0,054 0,015 0,003

0,031 0,137 0,090 0,050 0,013 0,002

100,0 443,9 290,8 162,8 41,9 7,5

30

A GDP egynegyedét előállító ipar, ezen belül különösen a feldolgozóipar egy recessziós időszak utáni fellendülési pályán van. Az ipari növekedés 2001 második felében veszítette el korábbi lendületét, a stagnálást 2002 második felében átmenetileg ismét gyorsuló termelésbővülés követte. Ez 2003 tavaszán lefékeződött, majd a tavalyi év őszén új fellendülési szakasz vette kezdetét. Az iparon belül a főbb vízhasználatok közül a gépipar járul hozzá a legnagyobb mértékben (30%) az ipar által termelt GDP-hez, az alkalmazottak számában való részesedéséhez hasonló mértékben. A gépiparban átlagosan elérhető bruttó kereset 7 %-kal volt magasabb az ipar átlagánál. A gépipar a vízfogyasztás és szennyezés tekintetében termelési arányánál jóval kisebb arányban részesedik. A második legjelentősebb ágazat a vegyipar, amely az iparban alkalmazottak 10%-ával szemben 16 %-kal járul hozzá az ipar GDP termeléséhez. A vegyiparban – kiemelkedő jövedelemtermelő képességének megfelelően – a bruttó átlagbérek átlagosan 37 %-kal voltak magasabbak az ipar átlagánál. A vegyipar az élelmiszeripar után a második legnagyobb vízfogyasztó, és a fémfeldolgozás után a második legnagyobb szennyezést kibocsátó ágazat. Az élelmiszeripar a legnagyobb vízfogyasztó az iparon belül, és a harmadik legnagyobb szennyezést kibocsátó ágazat. Az iparban alkalmazottak 15%-ával hasonló nagyságrendben, 14%-kal járul hozzá az ipar GDP termeléséhez. Az élelmiszeriparban a bruttó átlagbérek átlagosan 7 %-kal voltak alacsonyabbak az ipar átlagánál. A fémfeldolgozás az élelmiszeriparnál kisebb arányt képvisel a termelésben, de arányai ahhoz hasonlóak. A papíripar az ipari termelés és foglalkoztatásnak mindössze 7%-át képviseli, s az ágazatban elérhető bérek az ipari átlaghoz képest több, mint 10 %-os elmaradást mutatnak. 1.4.4 Vízenergia termelés A vízerőkészlet hasznosítás folyószakaszonkénti megoszlása aránytalan. Kiépítettsége alacsony, ami Magyarország természeti és földrajzi adottságaiból következik. A nagyobb folyók közép- és alsószakasz jellegűek, viszonylag kis eséssel. A vízerőkészlet nagy ráfordítással aknázható ki. Ebből következően a magyarországi vízerőhasznosításra csak járulékos jelleggel került sor, ott ahol a folyók hasznosítási célrendszerekbe vízlépcsőkkel történő szabályozását egyéb – domináns – hasznosítási feladatok időszerűvé tettek (pl. öntözés, vízszintszabályozás stb.). A Duna magyarországi szakaszának főmedrében vízerőművek jelenleg nincsenek. A Duna magyarországi vízgyűjtőjén a Rába folyó 100.56 km szelvényében Ikerváron van kis teljesítőképességű vízerőmű. Ezen kívül néhány rendkívül kis (törpe teljesítőképességű) erőmű kizárólag helyi igények kielégítését szolgálja. A Tisza völgyben a Tisza folyón Kiskörénél (403.42 km szelvény, rendelkezésre álló teljesítőképesség 15,5 MW) és Tiszalökön (524.20 km szelvény, rendelkezésre álló teljesítőképesség 7,2 MW) vannak a legjelentősebb vízerőművek. Észak-Magyarország területén a Hernád folyón Kesznyétennél (13.56 km), Felsődobszánál (54.35 km) és Gibártnál (65.9 km) vannak kis-teljesítőképességű vízerőművek. Kelet-Magyarország területén is van néhány rendkívül kis (törpe teljesítményű) erőmű. A vízerőhasznosításra berendezett 31

helyeken a vízerőtelep mellett mindenütt duzzasztómű és halcsatornák is létesültek. A nagyobb erőműveknél – a hajózható folyókon – hajózsilip is létesült. 1.29. táblázat: A vízenergiatermelés adatai Megnevezés 2000 2001 Üzemelő vízenergia 22,0 23,2 kapacitás, MW Vízerőműben termelt 178 199 185 997 villamos energia, MWh Vízerőműben termelt 0,5 0,5 villamos energia aránya az összes termelt energia energiához képest, % Forrás: Magyar Energia Hivatal, Villamos Energia Statisztikai Évkönyv

2002 23,8 194440 0,6

1.30. táblázat: Vízerőhasznosítás adatai 2000-ben Vízgyűjtő terület

Ténylegesen Ténylegesen Rendelkezésre Igénybe veheálló teljesítő- tő teljesítőKépesség Képesség MW MW

Éves maximális csúcs MW

Termelt VillamosEnergia MWh

Vonalra Adott villamosenergia MWh

Duna vízgyűjtő területe Ikervár (Rába) 1,2 1,2 2,1 20284,0 20284,0 Nyugati törpék 0,4 0,4 0,4 3736,0 3736,0 Duna összesen 1,6 1,6 2,5 24020,0 24020,0 Tisza vízgyűjtő területe Kisköre (Tisza) 11,4 11,3 26,0 89935,0 86698,0 Tiszalök (Tisza) 5,7 5,1 11,3 42683,0 41170,0 Kesznyéten (Hernád) 2,7 2,3 4,4 16514,0 16244,0 Felsődobsza (Hernád) 0,3 0,3 0, 2506,0 2452,0 Gibárt (Hernád) 0,3 0,3 0, 2541,0 2509,0 Keleti törpék 0,0 0,0 0, 0,0 0,0 Tisza összesen 20,4 19,3 41,7 154179,0 149073,0 Ország összesen 22,0 20,9 44,2 178199,0 173093,0 Forrás: Magyar Energia Hivatal, Villamos Energia Statisztikai Évkönyv, 2000 A villamos energia termelés és elosztás gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. Gazdasági adatok általában csak a Villamosenergia- gáz-, gőz-, melegvíz ellátás (40) és ezen belül a Villamosenergia termelés és elosztás ágazatra (40.10) összesen vannak. A főbb mutatókat az 1.31. táblázat foglalja össze a 40.10 ágazatra (részletesen lásd az I.3. Mellékletet). Az ország bruttó kibocsátásának 3,4 %-át adja a villamosenergia-, gáz-, gőz-, melegvíz ellátás. A GDP-nek a bruttó kibocsátásénál kisebb hányadát, 3 %-át, ezen belül az ipari GDPnek kb. 6 %-át termeli meg. A termelt villamos energia mennyiségének aránya alapján a vízi energia termelés adja az ipari GDP 0,3 %-át. A villamosenergia árak általában az infláció mértékén felüli mértékben emelkednek. 32

Az ágazat összesen az ország alkalmazottainak 1%-át foglalkoztatta 2002-ben, s a bruttó keresetek mind az országos, mind az ipari átlagnak kb. másfélszerese. 1.31. táblázat: A villamosenergia termelés vízhasználatának összefoglaló gazdasági jellemzése Mutató Bruttó hozzáadott érték, Milliárd Ft Alkalmazásban állók száma, ezer fő Alkalmazásban állók bruttó keresete Ft/fő/hó Alkalmazásban állók nettó keresete Ft/fő/hó *becslés Forrás: KSH

2000 216,0* 32,4 138 144 81 500

2001 196,5* 28,5 161 965 94 044

2002 n.a. 25,9 189 177 110 327

1.5 Egyéb vízhasználatok 1.5.1 Halászat, Tógazdasági haltermelés, horgászat A halászatot alapvetően a mezőgazdasági szektorral együtt mutattuk be az 1.3. fejezetben. A halászat- és természetvédelem jól összehangolt működése eredményezheti, hogy a hazai természetes vizeinkben élő 74 halfaj élettere ne sérüljön. A tógazdasági halászat a termelés természetes kísérőjeként teszi lehetővé egyes természeti értékek megtelepedését, jelenlétét a halastavakban. Mindkét érdekcsoport részére fontos a halastavak üzemelése. A halgazdálkodók számára a megélhetés forrását jelenti, a természetvédők számára pedig egy olyan lehetőséget, mely optimális esetben biztosítja a vízi élőhelyek fennmaradását. A halgazdaságok száma (az AKII adatszolgáltatóinak száma) évente több mint 10 %-kal nő. Az eladott halmennyiség ezzel szemben jelentősen (7-11%-kal) csökkent. Ezzel párhuzamosan az értékesített hal értéke is csökken. A halászat a statisztikában általában a mezőgazdasággal együtt, azzal összevontan szerepel. 1.32. táblázat: A tógazdasági haltermelés, horgászat gazdasági jellemzése: Mutató Halgazdaságok száma, db Eladott halmennyiség, kg Értékesített hal értéke, millió Ft Horgászó személyek száma Horgászó személyek száma naponta Kifogott halak mennyisége, kg Forrás: FVM, AKII

2000 2001 2002 219 249 278 12 815 010 11 937 354 10 614 556 6 407,5 5 968,7 5 307,3 380 000 52 778 4500 körül

Horgászni Magyarországon megközelítőleg 130.000 hektár természetes vízterületen lehet, ebből mintegy 30.000 hektár összterület a különböző horgászszervezetek közvetlen hasznosításába tartozik, míg a többi vízterületen halászati és horgászati tevékenység is folyik.

33

A fogási statisztikából meghatározható az egy horgászra jutó évenkénti átlagfogás, mely két évben meghaladta a 19 kg-ot, 1997-ben csak 16,0 kg volt és 2000-ben megközelítette a 21 kgot. Ha a 2000. évi összes horgászzsákmány megoszlását vizsgáljuk, megállapítható, hogy míg a halászszervezetek és más hasznosítók vízterületein 941,6 tonna volt a halfogás, addig a horgászszervezetek vizein 4.139,1 tonna halat fogtak. Tehát az összes horgászfogás 81,5% esett a horgászszervezetek hasznosította vizekre, annak ellenére, hogy hasznosításukba a hazai vizek összterületének csak egynegyede tartozik.

1.5.2 Vízi szállítás A hajózás, szállítás a „Szállítás, raktározás, posta, távközlés” ágazatba tartozik. A szállított áru mennyisége jelentős mértékben ingadozik évente, ez valószínűleg a hajózható időtartammal, politikai eseményekkel, stb. is magyarázható. Az átlagos szállítási távolság azonban kismértékben növekvő tendenciát mutat. 1.33. táblázat: A hajózás, szállítás vízhasználatának gazdasági jellemzése: Mutató Szállított áru, ezer tonna Szállított áru, ezer tkm Átlagos szállítási távolság, km Nagyobb kikötők száma Kikötők áruforgalma, tonna Forrás: KSH, KTI

2000 2 903 1 055 363,4 28 n.a

2001 2 420 891,1 368,2 28 5 217 516

2002 3 006 1 120,3 372,7 28 n.a

A vízi szállítás területén (kikötők és hajózás együtt) 2000-ben kb. 2000 főt foglalkoztattak. Az ágazat bruttó kibocsátása 10 Mrd Ft, az országos bruttó kibocsátásnak mindössze 0,34 ezreléke volt, a termelt 3,2 Mrd Ft hozzáadott érték esetében ez az arány 0,28 ezrelék volt. 2000-ben a vízi szállítás területén elérhető átlagos bruttó 74 916 Ft/fő/hó kereset az országos átlag alatt marad 14%-kal. A tevékenység üzemi eredménye negatív volt (-0,6 Mrd Ft) 2000ben. A személyszállítás 2000-ben 0,2 Milliárd Ft fogyasztói árkiegészítésben részesült, és a vízi szállítás 0,1 milliárd Ft egyéb támogatásban részesült. A Közlekedéstudományi Intézet által készített alábbi térkép jól szemlélteti a fontosabb dunai és tiszai kikötők áruforgalmának területenkénti alakulását és annak árucsoportonkénti összetételét, amely megyénként igen eltérő.

34

1.9. ábra

35

1.5.3 Vízhez kötődő turizmus Magyarországon nincs közvetlen adatgyűjtés a napi turista számra vonatkozóan. KSH adatgyűjtés van azonban a vendégek számára és a vendégéjszakákra vonatkozóan. A településsorosan kapott adatokat mind beépítettük az adatbázisba, függetlenül attól, hogy ott vízhez kötődő turizmus lehetséges-e. Külön összesítést készítettünk a vízi jellegű kiemelt üdülőkörzetekre. Azon települések adatait összegeztük, amelyek olyan üdülőkörzetekhez tartoznak, amelyek a vízhez kötődő turizmushoz kapcsolhatók: -Balaton-üdülőkörzet partközeli települései -Dunakanyar -Tisza-tó -Velencei-tó-Vértes -Felső-Tisza-szakasz -Kapos-völgy -Magyarországi Alsó-Duna-szakasz -Rába-Marcall mente -Ráckevei Duna -Szigetköz -Szolnoki Tisza-szakasz -Tisza-Körös mente A vízhez kötődő turizmusban a vendégek száma több mint 2,3 millió fő, akik összesen több mint 9 millió éjszakát töltenek el. Az átlagos 1 főre jutó vendégéjszakák száma kicsit csökkenő tendenciát mutat. A vendégek több mint 80 %-a a kereskedelmi szálláshelyeket veszi igénybe, s ennek aránya nő a magán szálláshelyek vendégei száma rovására. Ennek hátterében a statisztikai jelentések pontossága is húzódhat (pl. a magán szálláshelyeken gyakoribb lehet a vendég be nem jelentése). Kereskedelmi szálláshely: üzletszerűen, folyamatos napi üzemeléssel szállásszolgáltatást nyújtó létesítmény. Nem értendő a kereskedelmi szálláshelyek közé a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás. A statisztikai megfigyelés köre 1999-től kezdődően a 10-nél több ággyal kempingek esetében 30-nál több férőhellyel - rendelkező szálláshelyekre terjed ki. A vízparti üdülőkörzetek aránya a turizmuson belül szálláshely kategóriánként eltérő. A kereskedelmi szálláshelyek esetében kb. egyharmados, a magánszálláshelyeknél pedig kétharmados arányt képvisel a vízhez kötődő turizmus az összes turizmuson belül (részletesen lásd az 1.34. táblázatban), s tendenciájában növekvő jellegű. Az 1 főre jutó vendégéjszakák száma azonban kb. 20-25 %-kal több a vízhez kötődő turizmus esetében, mint a turizmus egészének országos átlaga.

36

1.34. táblázat: A vízhez kötődő turizmus jellemzői Mutató Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db Vendégek száma összesen, fő Vendégéjszakák száma összesen, db 1 főre jutó vendégéjszakák száma, db Átlagos napi kiadás Ft/fő Vízi turizmusból származó bevétel, Mrd Ft A vízi turizmus aránya a teljes turizmuson belül (%) Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db Vendégek száma összesen, fő Vendégéjszakák száma összesen, db 1 főre jutó vendégéjszakák száma, db Forrás: T-STAR, KSH

2000

2001

2002

1 679 289

1 909 499

1 949 991

5 987 341

7 069 165

7 005 211

376 393

409 994

379 548

2 435 016

2 522 173

2 155 570

2 055 682 8 422 357 4,1 2623 40,2

2 319 493 9 591 338 4,1 2731 55,0

2 329 539 9 160 781 3,9 2999 56,3

28,3

31,4

31,6

32,6

37,9

38,0

60,2

62,5

59,8

63,0

66,2

61,8

31,3 37,9 121,0

34,5 42,7 123,9

34,2 41,8 122,1

Turistáktól származó kiadásokra vonatkozóan csak ország összesen adatok vannak a turizmus bevételeire, illetve a külföldieket és a hazai bevételt különítik el. Az 1 turistanapra eső kiadás becslésénél a főbb üdülőkörzetenként a KSH által közölt 1 vendégéjszakára jutó szállásdíjból indultunk ki. Ezt súlyoztuk az üdülőkörzetenként regisztrált vendégéjszakák számával. Az egyéb vendéglátási kiadásokra vonatkozóan pedig feltételeztük, hogy az nagyságrendileg megegyezik a szállásdíjjal. A vízhez kötődő turizmusból eredő turistáktól származó kiadásokat becsültük az átlagos napi kiadások és a vendégéjszakák szorzatával.

1.5.4 Ár- és belvízvédelem Magyarországot a 1998-2002 között öt évben több rendkívüli árvíz sújtotta, nagy folyóink közül a Tiszán négy (1998-2001), a Dunán egy (2002) nagy árvíz fordult elő. Magyarország népességének jelentős része árvízveszélyes területen él. Az árvízvédelem időtartama az első két évben 110 nap körül volt, 2002-ben 128 napra emelkedett, de

37

rendkívüli fokozatú védekezésre 2001-ben és 2002-ben lényegesen kisebb szakaszon volt szükség, mint 2000-ben. Ennek megfelelően a védekezési költség is a 2000. évi fele volt csak 2001-ben. A 2002. évi védekezési költség annak ellenére csökkent 2001-hez képest, hogy a védekezési feladat nagyobb volt. 1.35. táblázat: Az ár- és belvízvédelem jellemzői Mutató Szabályozott folyószakasz hossza, km Rendezett vízfolyások, km Védett népesség, ezer fő Védett gazdasági tevékenység értéke, milliárd Ft Tulajdonokban potenciálisan bekövetkezhető veszteség, milliárd Ft Árvízvédelem időtartama, nap Védekezéssel érintett védvonal hossza, km Ebből rendkívüli fokozattal érintett, km Védekezési költség, millió Ft Belvízvédelem időtartama, nap Maximális elöntésű terület, ezer hektár Átemelt vízmennyiség, ezer m3 Védekezési költség, millió Ft Forrás: OVF *védekezés legmagasabb fokozata **becslés

2000 1 839 10 809 4 403** 5 680**

2001 1 894 10 258 4 370** 6 372**

2002 1864,5 10951 4376** 7211

5 000** 114 R* 2 965 1 614 12 206 158 III* 343 1 648 4 828

112 R* 1 080 205 6 726 204 III* 54 306 373

128R* 1500 286 4016 110 II* 4 86 333

A belvíz – a földrajzi fekvés következtében - Magyarország népességének szintén jelentős részét érinti. A védekezés időtartama 2001-ben kiugróan magas volt. A maximális elöntésű terület nagysága és az átemelt víz mennyisége jelentősen csökkent az elmúlt években. Ezzel párhuzamosan a védekezési költség is csökkent. 1.5.5 Kavicskitermelés A kavicskitermelés mennyisége - a 2001-es visszaesés ellenére – növekvő trendet mutat. A nagyobb kitermelések évében azonban az értékesítés átlagára kisebb volt, mint a kisebb mennyiség kitermelése esetén, tehát az összértékesítés nem nőtt olyan mértékben, mint a kitermelt mennyiség. 1.36. táblázat: A kavicskitermelés gazdasági jellemzése Mutató Kavicskitermelés, m3 Kavicskitermelés, tonna Összes értékesítés, millió Ft Egy m3 átlagára Ft/m3 Egy tonna átlagára Ft/tonna Forrás: KSH

2000 6 104 402 10 337 473 6 811 896 1 518

2001 5 853 014 9 971 227 5 723 1023 1 742

2002 7 993 832 13 628 890 8 827 906 1 544

38

I.1. MELLÉKLET ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT A VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI JELLEMZÉSÉHEZ KIALAKÍTOTT ADATBÁZISRÓL

Vízhasználatok gazdasági elemzése. Mutatórendszer

Forrás

0. Települések besorolásához és a csoportosítások elvégzéséhez szükséges azonosítók Települések területi számjele Vízgazdálkodási besorolások

2000.

2001.

2002.

KSH Ter-Info 240/2000 (XII.23.) Kormányrendelet

KSH Ter-Info 49/2001 (IV.3.) Kormányrendelet

KSH Ter-Info

Legkisebb aggregáltsági szint

Feldolgozott legfrissebb időpont

település

2002

település

2001

I. Assessing the economic importance of water uses I. A vízhasználatok gazdasági jelentőségének becslése General socio-economic indicators Általános társadalmi-gazdasági indikátorok

Population - Népesség Total population - Összes népesség T-STAR T-STAR T-STAR Total number of population of economic active age KSH ÉK. 15-74 éves korú KSH ÉK. 15-74 éves korú KSH ÉK. 15-74 éves korú Gazdaságilag aktív korú népesség Nemzetközileg a 15-64 éves, a 15-74 éves, illetve a 15 évesnél idősebb T-STAR 15-59 éves nők és 15- T-STAR 15-59 éves nők és 15- T-STAR 15-59 éves nők és 15népesség tartozik a gazdaságilag aktív korú népességbe 62 éves férfiak 62 éves férfiak 62 éves férfiak Number of households - Háztartások száma T-STAR T-STAR T-STAR Distinction between rural and urban (which classification between Települések területi számjele Települések területi számjele Települések területi számjele rural and urban is being used in the different countries) tartalmazza tartalmazza tartalmazza Különbségek a vidéki és városi népesség között (amely Mo. területi, települési Mo. területi, települési Mo. területi, települési megkülönböztetések a különböző országokban a vidéki és városi beosztásának szöveges beosztásának szöveges beosztásának szöveges viszonyok között használatosak) ismertetése ismertetése ismertetése Population density – distinguished between rural and urban levels T-STAR alapján számított T-STAR alapján számított T-STAR alapján számított - Népsűrűség (megkülönböztetve vidéki és városi szintet) érték érték érték beszerzési áron beszerzési áron beszerzési áron Gross Domestic Product - Bruttó hazai termék (GDP)

2002

megye

2002

település

2002

település

2002

település

2002

országos

2002

település

2002 2002

Overall - Összesen

KSH 2001. évi ék.

KSH 2002. évi ék.

KSH 2003. évi ék.

megye

Per capita - Egy főre eső GDP

KSH 2001. évi ék.

KSH 2002. évi ék.

KSH 2003. évi ék.

megye

2002

GDP/foglalkoztatottak száma

megye

2002

Per employee - Egy foglalkoztatottra eső GDP

GDP/foglalkoztatottak száma GDP/foglalkoztatottak száma

Rate of economic growth - Gazdasági növekedés mértéke

Bruttó hozzáadott érték folyóáron



Overall - Összesen Per sector (the rate of economic growth should be distinguished between the three main economic sectors (agriculture, industry, and services) Szektoronként (a gazdasági növekedés mértékét meg kell különböztetni a három főbb gazdasági szektor között (mezőgazdaság, ipar és szolgáltatások)

T.st.ék.2001

T.st.ék.2002

KSH 2003. évi ék.

megye/országos

2001/2002

KSH 2003. évi ék.

megye/országos

2001/2002

T.st.ék.2001

T.st.ék.2002

Monthly net average income - Átlagos nettó havi Reprezentatív háztartásstat. felvétel alapján jövedelem Per capita - Egy főre jutó érték Per household - Egy háztartásra jutó érték

OKO Rt.

település

T.st.ék.2000 Egy főre jutó értékből számított

Reprezentatív háztartásstat. felvétel alapján

Reprezentatív háztartásstat. felvétel alapján

T.st.ék.2001 Egy főre jutó értékből számított

T.st.ék.2002

2006.03.03

Egy főre jutó értékből számított

régió

2002

régió

2002

1. oldal


Forrás

Nettó átlagkereset

2000.

2001.

2002.


T.st.ék.2000

T.st.ék.2001

T.st.ék.2002

megye

Feldolgozott legfrissebb időpont 2002

Employment and unemployment - Foglalkoztatottak és reprezentatív KSH felmérés reprezentatív KSH felmérés reprezentatív KSH felmérés (ILO) alapján (nztközi stat) (ILO) alapján (nztközi stat) (ILO) alapján (nztközi stat) munkanélküliek Total employed - Összes foglalkoztatott Population employed in main economic sectors (agriculture, industrial sectors, services) - Alkalmazásban állók száma (mg., ipar, szolg.)

T.st.ék.2000

T.st.ék.2001

T.st.ék.2002

megye

2002

T.st.ék.2000

T.st.ék.2001

T.st.ék.2002

megye

2002

megye

2002

T.st.ék.2000 T-STAR



település

2002

OSAP1062+ipstat+VKJ OSAP1062+ipstat+VKJ

gáltatott mennyiség van meg. OSAP1062+ipstat+VKJ OSAP1062+ipstat+VKJ

település település

2002 2002

OSAP1376viz

OSAP1376viz

OSAP1376viz

település

2002

1062 ivolakas:osszes_evv * ter2000:nepesseg/ter2000: osszlakas (fő) OSAP 1062

1062 ivolakas:osszes_evv * ter2000:nepesseg/ter2000: osszlakas (fő) OSAP 1062

1062 ivolakas:osszes_evv * ter2000:nepesseg/ter2000: osszlakas (fő) kibővült OSAP 1062


2002

OSAP 1062

OSAP 1062

kibővült OSAP 1062

település

2002

OSAP 1062

OSAP 1062


település

2002

nem volt adatgyűjtés

nem volt adatgyűjtés


település

2002

Unemployment rate - Munkanélküliek aránya Regisztrált munkanélküliek száma Characteristics of water services - A vízügyi szolgáltatások jellemzői Teljes vagy csak a közüzemi OSAP1062+ipstat+VKJ OSAP1062+ipstat+VKJ

Water production - Víztermelés From surface water - Felszíni vízből From groundwater - Felszín alatti vízből

Water supply (vízszolgáltatás)

(water

delivery)

-

Vízellátás

Number of water supply companies/entities - Vízszolgáltató vállalatok/egységek száma Public water supply - Közüzemi vízellátás Population connected to public water supply - Közüzemi vízellátáshoz kötött népesség Total public water supply - Teljes közüzemi vízellátás Water supply to the household sector - Háztartási szektor felé szolgáltatott víz Water supply to the industry sector - Ipar felé szolgáltatott víz (közület összesen) Water supply to the agriculture sector - Mezőgazdaság felé szolgáltatott víz Self supply - Önellátás Total water supply from self-supply - Saját víztermelésből származó összes víz Population with self-supply - Népesség saját vízellátással Industry with self-supply - Saját víztermeléssel rendelkező ipar Agriculture with self-supply - Saját víztermeléssel rendelkező mezőgazdaság

OKO Rt.

legyen benne? Csak a szol

2002

Alábbi 3 összege

Alábbi 3 összege

Alábbi 3 összege

település

2002

az ellátatlan népesség*átl. vízfogy.



település

2002

VKJ

VKJ

VKJ

település

2002

VKJ

VKJ

VKJ

település

2002

2006.03.03

2. oldal


Forrás 2000.

2001.

2002.



település

2002

település

2002

település

2002

település

2002


2002 2002

település

2002

település

2002

település

2002


2002 2002

település

2002

település

2002

település

2002

település

2002

Water demand (only for water supply and not for self-supply) – distinction between rural and urban areas Vízigény (csak a közüzemi vízellátás és nem az önellátás felé) – megkülönböztetve vidéki és városi területeket 1062(szolgvíz)/ter2000(népes 1062(szolgvíz)/ter2000(népes 1062(szolgvíz)/ter2000(népess ség) ség) ég) 1062(szolgvíz)/ter2000(összla 1062(szolgvíz)/ter2000(összla 1062(szolgvíz)/ter2000(összlak Per household - 1 háztartásra jutó kás) kás) ás) OSAP1062 OSAP1062 Leakage rate - ratio between delivered and billed waters kibővített OSAP1062:hálózati és elszivárgás mértéke – a szolgáltatott és a számlázott víz aránya (a (ivóvterm:osszes_viz/szolgvíz:oss (ivóvterm:osszes_viz/szolgvíz:oss szolg. veszteség, em3 technológiai vízszükségletet is tartalmazza) z_szolg) z_szolg) Per capita - 1 főre jutó

Wastewater treatment - Szennyvízkezelés Population connected to public sewerage system - Közüzemi OSAP1062 alapján becsült OSAP1062 alapján becsült OSAP1062 alapján becsült szennyvízelvezetéshez kapcsolt népesség Population connected to wastewater treatment plant közvetlen adatgyűjtés nincs közvetlen adatgyűjtés nincs közvetlen adatgyűjtés nincs Szennyvíztisztítóhoz kapcsolt népesség Treatment plants - Szennyvízkezelő művek OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz Total number and capacity - Száma és kapacitása OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz Number and capacity of mechanical treatment plants OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz Mechanikai tisztítást végző művek száma és kapacitása Number and capacity of biological treatment plants - Biológiai OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz tisztítást végző művek száma és kapacitása Number and capacity of advanced treatment plants - Fejlett OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz OSAP1376szvíz vízkezelést végző művek száma és kapacitása Public collected/treated wastewater (a distinction should be made between information/data discussing collected wastewater and treated wastewater; see the distinction above between ‘connected to public sewerage system’ and ‘connected to wastewater treatment plant’) Közüzemileg elvezetett/kezelt szennyvíz (különbséget kell tenni az információk között: adatok az összegyűjtött szennyvíz mennyiségről és a kezelt szennyvíz mennyiségről; lásd a fenti megkülönböztetést: ’közüzemi szennyvízelvezetéshez’ és ’ szennyvíztisztítóhoz kapcsolt’ Total per year - Évi összes mennyiség (elvezetett) OSAP1062 OSAP1062 OSAP1062 Total per year - Évi összes mennyiség (kezelt) OSAP1063 OSAP1063 OSAP1063 Total from household sector - Háztartásokból származó összes 1062(Szv_elv:hazt_szv) 1062(Szv_elv:hazt_szv) 1062(Szv_elv:hazt_szv) mennyiség 1062(Szv_elv)/ter2000(népes 1062(Szv_elv)/ter2001(népess 1062(Szv_elv)/ter2002(népess Per capita per year - Fejenként évente ség) ég) ég) 1062(Szv_elv)/ter2000(összla 1062(Szv_elv)/ter2000(összla 1062(Szv_elv)/ter2000(összlak Per household per year - Háztartásonként évente kás) kás) ás) Total from industrial sector - Ipari szektorból származó összes OSAP 1378 OSAP 1379 OSAP 1380 mennyiség Total from agricultural sector - Mezőgazdasági szektorból nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés származó összes mennyiség

OKO Rt.

2006.03.03

3. oldal


Forrás 2000.

Irrigation water supply - Öntözés Number of irrigation water companies/entities - Öntözésre felkészült vízszolgáltató vállalatok/egységek Total area irrigated - Összes öntözött terület Main products of irrigated areas - Öntözött területekről származó főbb termékek (szántó, rizs, gyümölcsös, szőlő öntözött területe és kiöntözött mennyiség) Farmers connected to public irrigation water supply - Közüzemi öntözéshez kapcsolt gazdaságok Total irrigation water supply - Öntözésre szolgáltatott összes vízmennyiség Farmers with self supply- Önellátó gazdaságok Total irrigation with self-supply - Öntözött összes vízmennyiség saját vízellátásból From surface water - Felszíni vízből From groundwater - Felszín alatti vízből

2001.

2002.



OSAP 1373

OSAP 1374

OSAP 1375

szervezetek

2002

OSAP 1373/FVM AKII

OSAP 1373/FVM AKII

OSAP 1373/FVM AKII

megye

2002

FVM AKII

FVM AKII

FVM AKII

megye

2002

megye megye

2002 2002

AMÖ: település, Stat. évk.: megye

2002

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

Az összes mezőgazdasági vízellátás az önellátásnál szerepel



VKJ VKJ

VKJ VKJ

VKJ VKJ

Other services - Egyéb szolgáltatások Storage capacity for multipurpose and for special ones - Többcélú nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés és egyedi célú tároló kapacitás Number of water reservoirs - Víztározók száma OVF OVF OVF Volume of water reservoirs - Víztározók térfogata OVF OVF OVF Manageable / retentive volume of water reservoirs - Víztározók Jövőben a Vízigeknél az üzemeltetési engedélyek kiadásakor gyűjteni felhasználható/visszatartandó térfogata Deposit volume of water reservoirs - Víztározók csapadéktérfogataJövőben a Vízigeknél az üzemeltetési engedélyek kiadásakor gyűjteni

In addition, it should be discussed whether water reservoirs have a multi-purpose function or are being used only for a special purpose (i.e. for drinking water only, for agriculture/irrigation only, for hydropower only). Ezen kívül le kell írni, hogy a víztározók többcélú funkcióval rendelkeznek-e, vagy speciális célúak (pl. csak ivóvíz, Jövőben a Vízigeknél az üzemeltetési engedélyek kiadásakor gyűjteni mezőgazdaság/öntözés, vízenergia célúak).

Characteristics of water uses - Vízhasználatok jellemzése Agriculture - Mezőgazdaság Total arable area Used pattern - Összes megművelt terület (összesen és használatonként)

OKO Rt.

ÁMÖ 2000 /Stat.évk.2000

Stat. évk.2001

2006.03.03

Stat. évk.2002

4. oldal


Forrás 2000.

2002.



ÁMÖ 2000:gazdasági szervezetek, egyéni gazdálkodók / Ter.st.évk.2000, Mgi évk.2000.:ökológiai gazdálkodás

Ter.st.évk.2001, Mgi évk.2001.:ökológiai gazdálkodás

Ter.st.évk.2002, Mgi évk.2002.:ökológiai gazdálkodás

AMÖ:település, Ter.st.évk: megye, száma kistérségenként (halászattal együtt), ökológiai gazdálk. csak országosan

Gazdaságok száma összesen

ÁMÖ 2000:gazdasági szervezetek, egyéni gazdálkodók / Ter.st.évk.2000

Ter.st.évk.2001

Ter.st.évk.2002

ÁMÖ: település/Ter.Stat.: megye

2002

Társas vállalkozások száma


Ter.st.évk.2001

Ter.st.évk.2002


2002

Egyéni vállalkozások száma


Ter.st.évk.2001

Ter.st.évk.2002


2002

Ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági termelők száma

Biokontroll Hungária Kht.



Ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytató kiskertek száma



nincs adat

Átállási terület




Átált terület




Ökológiai állattartás (számosállat)





Stat. évk.2001

Stat. évk.2002


Stat. évk.2001

Stat. évk.2002


Stat. évk.2001

Stat. évk.2002

KSH évk.2000

KSH évk.2001

KSH évk.2002

megye

2002

Betakarított terület (búza, árpa kukorica, burgonya, cukorrépa)

KSH évk.2000

KSH évk.2001

KSH évk.2002

megye

2002

Average per hectare - Hektáronkénti átlag (búza, árpa kukorica, burgonya, cukorrépa)

KSH évk.2000

KSH évk.2001

KSH évk.2002

megye

2002

Farm and farming systems types (criteria used for classification: size, intensive-farming, traditional/sustainable – farming , organic / environmental friendly farming, etc.)Gazdaság és gazdálkodói rendszerek típusai (az osztályozáshoz használt kritériumok: méret, intenzívgazdálkodás, hagyományos/fenntartható – gazdálkodás, szerves/környezetbarát gazdálkodás, stb.)

Livestock - Lábasjószág Number per type - Típusonkénti szám (szarvasmarha, ebből tehén, sertés, ebből anyakoca, juh, tyúkféle Száz hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha állomány Száz hektár mezőgazdasági területre jutó sertés állomány Gross production - Bruttó termelés Total gross production - Összes bruttó termelés (tonnában búza, árpa kukorica, burgonya, cukorrépa, gyümölcs, szőlő)

OKO Rt.

2001.

2006.03.03

2000: regionális, 2001:megye, 2002: ország 2000: regionális, 2001:megye 2000: regionális, 20012002:megye 2000: regionális, 20012002:megye 2000: regionális, 20012002:megye

AMÖ: település, Stat. évk.: megye AMÖ: település, Stat. évk.: megye AMÖ: település, Stat. évk.: megye

2002 2001 2002 2002 2002

2002 2002 2002

5. oldal


Forrás 2000.

2001.

2002.



Total turnover - Összes forgalom (értékesítés nettó árbevétele)

KSH adatszolgáltatás



megye

2002

Turnover for key industrial sub-sectors - Kulcsfontosságú ipar alszektorok forgalma




megye

2002

KSH évk. 2000. KSH évk. 2000.



országos országos

2002 2002




országos országos

2002 2002

Villamosenergia Stat. évk. 2000 Villamosenergia Stat. évk. 2000

Villamosenergia Stat. évk. 2001 Villamosenergia Stat. évk. 2001

Villamosenergia Stat. évk.2002

Erőművenként

2002


Erőművenként

2002

vízenergiával termelt /összes termelt villamos energia

Erőművenként

2002

Industry - Ipar Turnover - Forgalom

Services - Szolgáltatások Turnover - Forgalom Total turnover - Összes forgalom (bruttó kibocsátás) Bruttó hozzáadott érték Turnover for key services - Kulcsfontosságú szolgáltatások forgalma Total turnover - Összes forgalom (bruttó kibocsátás) Bruttó hozzáadott érték Hydropower - Vízenergia Installed hydropower capacity - Üzemelő vízenergia kapacitás Electricity produced - Termelt elektromos áram As percentage of national production - A nemzeti termeléshez viszonyítva Conventional thermal power and nuclear power - Hagyományos hőenergia és nukleáris energia Installed conventional thermal power capacity / nuclear power capacity - Üzemelő hagyományos hőerőmű kapacitás/ nukleáris energia kapacitás Electricity produced - Termelt elektromos áram As percentage of national production - A nemzeti termeléshez viszonyítva

Navigation/transport - Hajózás/szállítás Number of boats through key points - Kulcsfontosságú pontokon átmenő hajók száma Goods transported - Szállított áru Quantity - Mennyisége Árutonnakilométer Fajlagos szállítási távolság Value - Értéke bruttó kibocsátás

OKO Rt.

vízenergiával termelt /összes vízenergiával termelt /összes termelt villamos energia termelt villamos energia

Villamosenergia Stat. évk. 2000



Erőművenként

2002

Villamosenergia Stat. évk. 2000 hagyományos, illetve nukleáris erőművel termelt /összes termelt villamos energia



Erőművenként

2002

hagyományos, illetve nukleáris hagyományos, illetve nukleáris erőművel termelt /összes erőművel termelt /összes termelt villamos energia termelt villamos energia

Erőművenként

2002

ország ország ország

2002 2002 2002

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

KSH évk.2000. KSH évk.2000. KSH évk.2000. nincs adatgyűjtés KVM

KSH évk. 2001 KSH évk. 2001 KSH évk. 2001 nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés

KSH évk. 2002 KSH évk. 2002 KSH évk. 2002 nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés

2006.03.03

2000

6. oldal


Forrás

Activity of harbours - Kikötői tevékenység Number of harbours - Kikötők száma Quantity of goods - Árumennyiség Value of goods - Áru értéke Gravel extraction (from rivers and or other water courses) Kavicskitermelés (folyókból és vagy egyéb vízfolyásokból) Number of companies - Vállalatok száma Number of sites - Helyek száma Turnover - Forgalom (értékesítés) Total volume of gravel extracted per year - Éves kavicskitermelés teljes mennyisége Fish farming - Halászat Number of fish farms - Halgazdaságok száma Turnover - Forgalom Quantities of fish sold per year - Eladott halmennyiség évente Leisure fishing - Horgászat Number of persons - Személyek száma Number of persons per day - Személyek száma naponta Boating and wind-surfing - Vitorlázás és szörfözés Kishajók száma Number of persons per day - Személyek száma naponta



nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés

ország kikötőnként

2001 2001

Iparstatiszt. évk. 2001 nincs adatgyűjtés KSH adatszolgáltatás


ország

2002

megye

2002




megvan

beszerzendő

FVM AKII FVM AKII adatokból becslés FVM AKII



ország megye megye

2002 2002 2002

nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés nincs adatgyűjtés

FVM FVM

ország ország

2002 2003

KVM

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

ország

2000

becslés KVM adatok alapján

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

2000.

2001.

2002.

KVM KVM nincs adatgyűjtés

KTI KTI nincs adatgyűjtés


megye

ország

2002

2000

Water-related tourism - Vízhez kötődő turizmus Number of tourist per day - Turisták száma naponta

Expenses - Kiadások

Total expenses from tourists - Turistáktól származó kiadások összesen Average expenses per day - Átlagos napi kiadások Total turnover - Teljes forgalom (bruttó kibocsátás)

Vendégek és vendégéjszakák Vendégek és vendégéjszakák Vendégek és vendégéjszakák száma T-STAR-ból száma T-STAR-ból száma T-STAR-ból

település

2002

település

2002

vendégéjszakák alapján és szállásköltség statisztikai adatok alapján becsült



nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

KSH évk.2000. nincs adatgyűjtés



üdülőkörzet ország

2002 2002

OVF Vízgazdálkodási Adatok

ország

2002

Flood control - Árvízvédelem Urban drainage and agricultural drainage - Vízelvezetés városokból és a mezőgazdaságból Árvízvédekezés (időtartama, legmagasabb fokozata, védekezéssel érintett védvonal hossza, védekezési költség)

OKO Rt.

OVF Vízgazdálkodási Adatok OVF Vízgazdálkodási Adatok

2006.03.03

7. oldal


Forrás 2000.

2002.



ország

2002

Belvízvédekezés (időtartama, legmagasabb fokozata, maximális elöntésű terület, védekezési költség)



Overall length of conditioned water courses - Szabályozott vízfolyások teljes hossza



Rendezett vízfolyások hossza



Population protected - Védett népesség Turnover of protected economic activities - Védett gazdasági tevékenységek által termelt GDP Potential loss of properties/economic activities Tulajdonokban/gazdasági tevékenységekben potenciálisan bekövetkezhető veszteség

OKO Rt.

2001.

OVF

OVF

OVF

Vízügyi Igazgatóságonként Vízügyi Igazgatóságonként település

népesség alapján becsült



település

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

nincs adatgyűjtés

2006.03.03

2002 2002 2002 2002

8. oldal

I.2. MELLÉKLET VÍZHASZNÁLATOK MŰSZAKI ADATAI

Közüzemek egésze Water Uses Drinking water supply

Műszaki adatok volume abstracted
2000

2001

millió m

millió m3 3

453

450

Forrás VKJ

Megjegyzés

450 VKJ

364

352

352

millió m

1062 OSAP 560

Leakage rate A hálózati és szolgáltatási vízveszteség aránya az összes termelt (beszerzett vízhez) Csak vízműrendszert üzemeltető szolgáltatók száma Vízmű- és szennyvízrendszert üzemeltető szolgáltatók száma

2002

3

535

547

%

1062 OSAP

Db

19,2 134

19,5 130

19,2 122

OVF

Db

190

194

199

OVF

A statisztikában a vízi-közművek által termelt víz nem egyezik meg a VKJ-ban szerplő értékkel (kisebb)

1

Közüzemek egésze Water Uses Wastewater treatment

Műszaki adatok Csak szennyvízrendszert üzemeltető szolgáltatók száma Összes víziközmű szolgáltatók száma Szennyvíztisztítók száma Mechanikai tisztítást végző művek száma Biológiai tisztítást végző művek száma száma Fejlett vízkezelést végző művek száma Szennyvíztisztítók kapacitása Mechanikai tisztítást végző művek kapacitása Biológiai tisztítást végző művek kapacitása Fejlett vízkezelést végző művek kapacitása

Db

2000 51

2001 53

2002 56

Forrás OVF

Db

375

377

377

OVF

Db

515

539

555

Db

23

19

18

Db

356

369

375

1062 OSAP 1062 OSAP 1062 OSAP

Db

136

151

162

1000m3/nap

2088,7

2110,6

2189,6

1000m3/nap

394,4

386,9

368,1

1000m3/nap

1198,1

1171,5

1242,2

1062 OSAP

1000m3/nap

496,2

559,3

579,3

1062 OSAP

Megjegyzés

1062 OSAP 1062 OSAP 1062 OSAP

2

Households- Háztartások Water Uses Techical data Drinking water Háztartási célú supply vízkivétel Szolgáltatott ivóvíz mennyisége Vezetékes ivóvízzel ellátott lakásban élő népesség száma és aránya Vezetékes vízzel ellátott, közkifolyós ellátásban részesülő népesség száma, aránya Population connected to public water system Vezetékes ivóvízzel ellátott lakosok száma

2000

2001

2002

Forrás

Megjegyzés

3

millió m

millió m3

566

559

560

388

372

381

fő % 9 394 474 92,1%

9 421 914 92,6%

727 502 7,15%

1/

KSH

1/

9 432 397 93%

fő %

775 223 7,65

KSH

689 681 6,8%

fő %

KSH

10 169 697 99,7%

10 149 416 99,75

1/

10 122 077 99,8

3

Households- Háztartások Water Uses Techical data 2000 2001 2002 Forrás Megjegyzés Population with fő KSH 1/ self supply % Saját vízellátással rendelkező 30 601 25 437 20 285 lakosok száma 0,3% 0,25% 0,02% Wastewater Population fő KSH 1/ treatment connected to % sewerage system Szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt laksában élő népesség száma 5 202 152 5 443 546 5 679 723 és aránya 51% 53,5% 56% Pop connected fő KSH 1/ with ww % Számított adat, a treatment plant csatornára kötött Szennyvíztisztító népesség arányának hoz kapcsolt és a biológiailag lakásban élő tisztított szennyvíz 3 213 094 3 062 631 3 468 688 lakosok száma és arányának szorzata 31,5 30,1 34,2 aránya 1/ A statisztika csak az ivóvízzel ellátott és a csatornázott lakások számát közli, a lakosok száma az átlagos lakásban lakó emberek számával felszorzott érték

4

Törölt: ¶

Agriculture Water Uses General information

Növénytermesztés

Technical data Volume of raw surface water abstracted for agriculture Mezőgazadsági célú felszíni vízkivétel Volume of water supplied by public networks Összes mezőgazdasági vízhasználat Total cropped area, szántó terület Kert Gyümölcsös Szőlő Gyep Volume of raw surface water abstracted for irrigation, Öntözési célú felszíni vízkivétel Öntözött terület Öntözött terület az

2000 720,7

2001 716,3

millió m3

4,8

4,1

4,7

millió m3

725,5

720,4

684,3

VKJ

Ezer hektár

4426,7

1504,5

4515,5

KSH

101,6 95,2 104,8 1015,8

97,9 97,7 104,6 1048,5

98,3 97,4 92,8 1063,3

KSH KSH KSH KSH VKJ

3

millió m

Ezer hektár Ezer hektár Ezer hektár Ezer hektár millió m3

ha %

178,0 115,7 1,98

180,2 95,9 1,64

2002 Forrás 679,6 VKJ

OSAP 1062, VKJ

Megjegyzés Csak felszíni vizből termelt saját mezőgazdasági vízkivétel van Csak a víziközműből származik

Csak felszíni vizből termelt saját öntözési vízkivétel van

186,0 124,8 AKII, KSH 2,13 AKII, KSH

5

Agriculture Water Uses

Állattenyésztés

Halastó ellátására

Technical data összes mezőgazdasági terület arányában Állattenyésztési és egyéb mezőgazdasági célra kitermelt víz Halastavi vízhasználat céljára kivett összes víz Üzemeltetett halastavak területe

2000

2001

2002

millió m3

millió m3

Forrás

Megjegyzés

VKJ

37,2

33,7

30,4 VKJ

505,5 28,1

502,4 27,5

463,2 26,5

Csak felszíni vizből termelt saját állattenyésztési vízkivétel van Csak felszíni vizből termelt halastavi vízkivétel van

OVF

6

For Industry Water Uses General information

Technical data összes ipari vízhasználat

2000

2001

2002

5 067 032

5 165 922

5 038 578

26 833

24 173

22 574

209 510

205 626

205 037

4 830 689

4 936 123

4 810 967

145498

139223

138929

6477 65911 13145 1343 149 24

9907 70481 10325 3114 314 31

7479 68132 9709 2946 73 42

3

ezer m

ebből bányászat, kitermelőipar vízhasználata összes feldolgozóipar vízhasználata villamosenergia ipar vízhasználata

ezer m3

összes tisztítást igénylő ipari szennyvízkibocsátás Ipari BOI5 kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén Összes foszfor nehézfémek

ezer m3

ezer m3 ezer m3

t/év t/év t/év t/év t/év t/év

Forrás Megjegyzés VKJ 1/ 1062 OSAP OSAP 1378 .VKJ, 1/ 1062, 1378 VKJ, 1/ 1062, 1378 VKJ, 1/ 1062, 1378 2/ 2/ 3/

3/

3/ 3/ 3/ 3/ 3/

3/ 3/ 3/ 3/ 3/

7

For Industry Water Uses Élelmiszeripar

Vegyipar

Technical data Volume of water used vízhasználat Volume of effluents discharges Tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége Ipari BOI5 kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén Összes foszfor Nehézfémek Volume of water used, vízhasználat Volume of effluents discharges, Tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége Ipari BOI5 kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén

2000

2001

2002

ezer m3 ezer m3

91 217

90 686

92 188

26959

41518

29994

2740 28110 2426 285 17 1,25

5446 40147 2339 1813 17 1,23

3930 38241 3196 1783 21 1,71

57 731

59 238

60 987

t/év t/év t/év t/év t/év t/év ezer m3 ezer m3

3/

38659

36883

36672

82 12960 2987

233 11525 1840

243 10735 1148

519

639

758

t/év t/év t/év t/év

Forrás Megjegyzés VKJ, 1./ 1062, 1378 OSAP 2/ 1378

3/ 3/ 3/ 3/ 3/ VKJ, 1062, 1378 2/

3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 1./ 2/

3/

3/

3/ 3/ 3/

3/ 3/ 3/

8

For Industry Water Uses

Papíripar

Fémfeldolgozás

Technical data Összes foszfor nehézfémek Volume of water used vízhasználat Volume of effluents discharges Tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége Ipari BOI5 kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén Összes foszfor nehézfémek Volume of water used vízhasználat Volume of effluents discharges Tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége Ipari BOI5

2000 t/év t/év ezer m3

2001

2002

Forrás Megjegyzés 3/ 3/ 37 3/ 3/ 4,10 .VKJ, 1./ 1062, 1378 17 086 2/1 2/

116

285

4,99

7,75

19 937

18 372

20631

18416

16086

2423 14890 2994 9 2,94 0,09

2782 11160 1777 9 3,05 0,11

1929 9353 1315 19 1,24 0,16

8 765

10 341

7 631

t/év t/év t/év t/év t/év t/év ezer m3

3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 3/ .VKJ, 1062, 1378

3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 1./ 2/

t/év

25987 3,93

24516 1,32

41879 2,97

3/

3/

9

For Industry Water Uses

Gépipar

Technical data kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén Összes foszfor nehézfémek Volume of water used vízhasználat Volume of effluents discharges Tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége Ipari BOI5 kibocsátás Ipari KOI kibocsátás Összes lebegőanyag Összes nitrogén Összes foszfor nehézfémek

2000 t/év t/év t/év t/év t/év ezer m3

2001

2002

2703 2684 294 1,10 3,9

1667 2916 179 1,24 1,3

2417 3130 184 2,20 3,0

14 947

11 901

12 638

Forrás 3/ 3/ 3/ 3/ 3/ .VKJ, 1062, 1378

Megjegyzés 3/ 3/ 3/ 3/ 3/ 1./ 2/

17020

t/év

4718

4994

3/

3/

140 229 329 3/ 3/ 2333 1740 2154 3/ 3/ 461 313 329 3/ 3/ 63 176 52 3/ 3/ 7,31 3,42 5,78 3/ 3/ 11,52 19,35 31,64 1/ Saját víztermelés és közüzemtől vett víz együtt. A saját víztermelés VKJ-ből, a közüzemi víz ágazati megoszlása az ipari vízgazdálkodási statisztikából (1378), összes ipar részére szolgáltatott ivóvíz 1062 OSAP-ból 2/ Az adatok forrása OSAP 1378.Ez nem teljeskörű aadatgyűjtés, csak az 5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/d frissvíz használatot elérő ipari vízhasználókra terjed ki. 3/ Az adatok forrása OSAP 1364, 1365.Az ipari szennyezőanyag kibocsátás az ipar által közcsatornába és élővízbe bocsátott szennyvízmennyiség összege

t/év t/év t/év t/év t/év

10

For Industry Water Uses Energiatermelés összesen

Hagyományos hőenergiával termelt elektromos áram

Atomenergia

Hydropower

Technical data Installed capacity

MW

2000 7222

2001 7600

2002 7669

Electricity production Installed capacity

1000MWh

34 867

36 145

35 497

MW

5302

5672

5732

Electricity production Installed capacity Electricity production Installed capacity Electricity production

1000MWh

20 042

21 376

20 780

MW 1000MWh

1834 14 180

1849 14 126

1848 13 953

MW 1000MWh

22 178

23 186

24 194

Forrás Magyar Energia Hivatal: Villamos Energia Statisztikai Évkönyv 2000, 2001, 2002.

Megjegyzés 4/

4/

4/

4/

4/ A rendelkezésre álló változó teljesítőképesség (RT) évi átlaga: az a legnagyobb wattos teljesítmény, amelyet az erőmű tartósan megengedhető túlterhelések és a meglévő állandó, illetve változó hiányok figyelembevételével szolgáltatni tud.

11

For other sectors Water Uses Fishing: professional

t

2000 12815

2001 11937

2002 10615

Forrás FVM, AKII

ezer fő

380

380

380

FVM, AKII

Becsült adat

Tonna ezer tonna

4,5 2 903

4,5 2 420

4,5 3 006

FVM KSH, KTI

Becsült adat

Annual number of tourist. days vendégéjszakák száma Vizi üdülőkörzetek száma

ezer db.

8422

9591

9161

T-Star, KSH

db

11

11

11

T-Star, KSH

Flood protection

Total population Protected Védett népesség

ezer fő

4403

4370

4376

Becslés

Other usesKavicskitermelés

Kitermelés mennyisége

Ezer tonna/év

10337

9971

13629

KSH

Fishing: leisure

Navigation

Water related tourism

Technical data Annual production, eladott halmennyiség Number of fishermen Horgászok száma Annual production Quantity of goods transported p.a Szállított áru.

Megjegyzés

12

I.3. MELLÉKLET VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI ADATAI

COLOUR CODE: Data related to economic characterisation of the water use Data related to recovery of costs Households Water Uses Drinking water supply

Economic data Average price

Ft/m3

2000 120,4

2001 132,7

2002 143,0

Forrás

Employment

FTEs, fő

22997

22177

21312

Value added

Mrd Ft/%

56,9/ 1,78

62,7/ 1,84

n. a. még

Ip.stat. Évk. 2.26 Ip.stat. Évk. 2.42

Ft/m3

98,1

108,3

121,6

VCSOSZSZ

VCSOSZSZ

Elasticity of demand Wastewater treatment

Average price Employment Value added Elasticity of demand

Megjegyzés VCSOSZSZ tagok súlyozott átlaga 41. ágazat: Víztermelés, kezelés, elosztás 41. ágazat: Víztermelés, kezelés, elosztás Csak szöveges értékelés van VCSOSZSZ tagok súlyozott átlaga Cégenként a VCSOSZSSZ-nél a vízellátással együtt Nincs a szennyvízágazatra külön Megegyezik az ivóvízzel

1

Agriculture Water Uses General information (A+B)

Economic data Income of sector, bruttó átlagkereset Income of sector, nettó átlagkereset Employment alkalmazottak Munkaerőfelhasználás Value added Margins, nettó vállalkozói jövedelem Annual turnover, bruttó kibocsátás Prices

Növénytermesztés

2000

2001

2002

Forrás

Ft/fő/hó

59538

72144

83687

Ter.Stat Évk. 3.4.

Ft/fő/hó

40905

48794

59101

Ter.Stat Évk. 3.5.

FTEs, 1000 fő

126,0

112,5

106,0

Ter.Stat Évk. 14.2.

665885

638704

636454

Stat. Évk. 21.3

Mrd Ft/év

490,9

562,7

544,3

Millió Ft

199404

210302

168754

Stat. Évk.15.7 Stat Évk. 21.2

Mrd Ft

1474,1

%

122,5

ÉME, AWU

1735,8

106,0

1717,8

Stat. Évk. 15.6

98,3

Stat. Évk. 18.1

Income of sector Employment Value added

Mrd Ft

Becslés 209,0

224,6

219,3

627,7

692,8

692

Margins Annual turnover,

Mrd Ft

Megjegyzés

Annual Working Unit=1800 munkaóra

A nem fizetett munkaerő jövedelmét, az egységekhez tartozó földből nyert jövedelmet és a tőke hozatékát mutatja.

Előző év =100 Csak az A+B-re együttesen van Csak az A+B-re együttesen van A bruttó kibocsátás alapján Csak az A+B-re együttesen van

Stat. Évk.

2

Agriculture Water Uses

Állattenyésztés

Economic data bruttó kibocsátás Prices

2000

2001

2002

Forrás

130,8

%

91,3

103,2

Stat. Évk. 18.1

Income of sector Employment Value added

Fishing: professional/ Halászat

Annual turnover, értékesítési bevétel

Becslés

Mrd Ft

Margins Annual turnover, bruttó kibocsátás Prices

Megjegyzés

21.2

181,4

214,2

209,2

. Mrd Ft % Millió Ft

544,6 112,4

660,8 121,2

660,2 94,4

6407,5

5968,7

5307,3

Előző év =100 Csak az A+B-re együttesen van Csak az A+B-re együttesen van A bruttó kibocsátás alapján Csak az A+B-re együttesen van

Stat. Évk. 21.2 Stat. Évk. 18.1

FVM/ AKII alapján becslés

Előző év =100

Ugyanaz, mint a fishfarming

3

For Industry Water Uses General information (C,D,E)

Élelmiszeripar (DA)

Vegyipar (DF+DG+DH)

Economic data Income of sector, bruttó átlagkereset

2000

2001

2002

Forrás

Ft/fő/hó

91553

104801

118206

Ter.Stat Évk. 3.4.

Income of sector, nettó átlagkereset Value added

Ft/fő/hó

57679

65451

76199

Ter.Stat Évk. 3.5.

Mrd Ft

3196,7

3409,0

3686,4

Employment alkalmazottak Income of sector, bruttó átlagkereset Income of sector, nettó átlagkereset Value added

FTEs, 1000 fő

798,5

787,4

773,8

Stat. Évk. 15.7 Ip.stat.Évk. 2.26

Ft/fő/hó

86000

99640

110378

Ip.stat.Évk. 2.28

Ft/fő/hó

54850

62991

72552

Ip.stat.Évk. 2.30

Mrd Ft

393,5

481,0


FTEs, 1000 fő

118,9

114,3

119,4

Ft/fő/hó

128310

146639

162084

Ip.stat.Évk. 2.28

Ft/fő/hó

77023

86974

98258

Ip.stat.Évk. 2.30

Mrd Ft

529,7

545,8

Employment alkalmazottak

FTEs, 1000 fő

78,5

76,9

76,6

Ip.stat.Évk. 2.42 Ip.stat.Évk. 2.26


Megjegyzés

2002-re még nem jelent meg


4

For Industry Water Uses Papíripar (DD+DE)

Fémfeldolgozás (DJ)

Gépipar (DK+DL+DM)

Economic data Income of sector, bruttó átlagkereset Income of sector, nettó átlagkereset Value added

2000

2001

2002

Forrás

Ft/fő/hó

80241

92765

102628

Ip.stat.Évk. 2.28

Ft/fő/hó

51255

58814

68535

Ip.stat.Évk. 2.30

Mrd Ft

199,2

236,6

Employment alkalmazottak Income of sector, bruttó átlagkereset Income of sector, bruttó átlagkereset Value added

FTEs, 1000 fő

52,4

51,8

53,0

Ft/fő/hó

87927

98746

110587

Ip.stat.Évk. 2.28

Ft/fő/hó

55791

62286

72751

Ip.stat.Évk. 2.30

Mrd Ft

253,5

266,6


FTEs, 1000 fő

73,8

76,5

71,8

Ft/fő/hó

97846

111615

126379

Ip.stat.Évk. 2.28

Ft/fő/hó

61324

69249

80609

Ip.stat.Évk. 2.30

Mrd Ft

1006,6

1009,1

Employment alkalmazottak

FTEs, 1000 fő

230,2

237,0

237,0




Megjegyzés




5

For Industry Water Uses Villamosenergiagáz-, gőz-, melegvíz termelés (40)

Energiatermelés és elosztás összesen (40.10)

Hagyományos hőenergiával termelt elektromos áram

Economic data Income of sector, bruttó átlagkereset

2000

2001

2002

Forrás

Ft/fő/hó

133568

154489

178332

Ip.stat.Évk. 2.28

Income of sector, nettó átlagkereset

Ft/fő/hó

79219

90286

105009

Ip.stat.Évk. 2.30

Value added

Mrd Ft

355,5

357,3

Employment

FTEs, 1000 fő

48,1

42,7

40,0


Income of sector, bruttó átlagkereset

Ft/fő/hó

138144

161965

189177

Ip.stat.Évk. 2.28

Income of sector, nettó átlagkereset

Ft/fő/hó

81500

94044

110327

Ip.stat.Évk. 2.30

Value added

Mrd Ft

216,0*

196,5*

Employment

FTEs, 1000 fő

32,4

28,5

25,9

Becslés a (40)-ből Ip.stat.Évk. 2.26

Value added Employment

Megjegyzés


A termelési érték arányában

Csak a 40.10-re becsülhető FTEs, fő

13402

12155

10392

Vill.Energ . Évk

6

For Industry Water Uses Atomenergia

Economic data Value added Employment

Hydropower

2000

2001

2002

Forrás

FTEs, fő

2785

2722

2721

Vill.Energ . Évk

FTEs

103

102

99

Vill.Energ . Évk

Value added Employment

Megjegyzés Csak a 40.10-re becsülhető Csak a 40.10-re becsülhető Csak a 40.10-re becsülhető Csak a Tiszavíz Vízerőmű Kft.-t tartalmazza.

7

For other sectors Water Uses fish-farming Fishing: leisure Navigation

Economic data Annual turnover, értékesített hal értéke Daily expense p.p.

Millió Ft

2000 6407,5

2001 5968,7

2002 5307,3

Forrás FVM/ AKII

Megjegyzés Ponty átlagára 500 Ft/kg Nincs adatgyűjtés

Employment linked to harbour uses Employment linked to navigation Annual turnover, bruttó kibocsátás Value added

FTEs, fő

1966

Milliárd Ft

10,0

Mrd Ft

3,2

Value of goods transported p.a., helyett áruszállítás bevétele Income of sector, bruttó átlagkereset Income of sector, nettó átlagkereset Local income generated helyett Üzemi tevékenység eredménye

Mrd Ft

5,4

Ft/fő/hó

74916

Ft/fő/hó

49119

Mrd Ft

-0,6

KVM: A közlekedé s, a posta és a vízgazdálk odás adatai 1997-2000

8

For other sectors Water Uses Water related tourism

Economic data Daily expense per tourist day

Ft/fő/nap

2000 5245

2001 5462

2002 5998

Forrás Stat. Évk alapján becslés

Annual turnover, bruttó kibocsátás

Milliárd Ft

175,9

225,8

254,6

Becslés

Annual turnover, bevétel

Milliárd Ft

40,2

55,0

56,3

Becslés

Total employment, FTEs, ezer fő alkalmazottak száma

Becslés

29,3

Flood protection

Total turnover of protected areas

Mrd Ft.

Annual cost of flood damages Annual expense for Millió Ft protecting hazardous zones, árvízvédekezés

32,9

33,5

5680

6372

7211

Becslés

12206

6726

4016

OVF

Megjegyzés A szállásköltség statisztikai adatával egyezőnek feltételeztük az egyéb költést H szektor bruttó kibocsátási adatából a vendégéjszakák arányában becsülve A napi költés és a vendégéjszakák szorzata A vízi turizmus aránya alapján becsülve a H szektor adatából Egy főre eső GDP és a védett népesség szorzata Nincs adatgyűjtés Vízgazdálkodási adatok 19992002

9

For other sectors Water Uses

Other uses: Kavicskitermelés

Economic data Belvízvédekezés költsége Annual turnover, összes értékesítés Egy tonna átlagára

Millió Ft

2000 4828

2001 373

2002 333

Millió Ft

6811

5723

8827

Ft/tonna

1 518

1 742

1 544

Forrás OVF

Megjegyzés Vízgazdálkodási adatok 19992002

KSH KSH

10

ÖKO



A VKI ÁLTAL ELŐÍRT 2004. ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE - II. KÖTET -


TARTALOMJEGYZÉK

2. GAZDASÁGI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI ELŐREJELZÉS 2015-IG, AZ ÚN. BASELINE SCENÁRIÓ ELŐÁLLÍTÁSA............................................................................ 1 Bevezetés ............................................................................................................................... 1 2.1. A vízfogyasztás és a vízigények előrejelzése................................................................ 2 2.1.1 A vízfogyasztás és a vízigények jelenlegi nagysága, tendenciái.............................. 2 2.1.2 Vízfogyasztás, vízigény előrejelzés feltételezései, scenáriói .................................... 5 2.1.3 Az előrejelzés eredményeinek bemutatása, értékelése........................................... 13 2.2. A szennyezőanyag kibocsátás, az élővizek terhelésének előrejelzése ..................... 17 2.2.1 A települések élővízbe történő szennyezőanyag kibocsátásának előrejelzése ...... 17 2.2.2 Az ipari közvetlen felszíni vizekbe kibocsátók KOId, BOI5, lebegőanyag, nitrogén és foszfor emissziójának előrejelzése ................................................................................ 4 2.2.3 Az ipari eredetű fémkibocsátás alakulása. ............................................................ 20 2.2.4 A mezőgazdasági diffúz szennyezés, a nitrogén- és foszfor kibocsátásának alakulása.......................................................................................................................... 34 2.2.5 Az élővizek terhelésére vonatkozó előrejelzések összefoglaló értékelése.............. 46

MELLÉKLETEK II.1. II.2. II.3 II.4

A GKI prognózisa A vízfogyasztás és a vízigény, valamint a települési szennyvizek szennyezőanyagkibocsátásának előrejelzése Az ágazatok fajlagos vízfogyasztásának és összes vízfelhasználásának prognózisa Az élővízbe és közcsatornába bocsátott szennyvíz és szennyezőanyagok mennyiségének alakulása

2. GAZDASÁGI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI ELŐREJELZÉS 2015-IG, AZ ÚN. BASELINE SCENÁRIÓ ELŐÁLLÍTÁSA Bevezetés A baseline scenárió (alapforgatókönyv) kidolgozása során prognosztizáltuk a vízgyűjtő kerület (Magyarország) fejlődését feltételezve, hogy minden hatályos irányelv követelményeinek megfelelő vízvédelmi intézkedések megszületnek (business, as usual). Az előrejelzés a következő témákra készült el: 1. A vízhasználók, lakosság, ipar, szolgáltatások, mezőgazdaság vízfogyasztásának előrejelzése mind a közüzemi vízfogyasztásra, mind a saját kutas vízellátásra, és a teljes vízigény előrejelzése 2. A vízhasználók terhelésének, fontosabb ágazatok szennyezőanyag kibocsátásának előrejelzése A jelentés tehát bemutatja országosan a terhelés változását, a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének változását 2015-ig, de nem tudja becsülni az egyes vízfolyások, víztestek minőségének konkrét alakulását. Az iparon belül a fontosabb, nagy vízigényű és/vagy nagy vízterhelést okozó ágazatokra külön prognózisok készültek: • Élelmiszeripar • Vegyipar • Papíripar • Fémfeldolgozás • Gépipar • Energiatermelés A mezőgazdasági vízigény előrejelzésnél az öntözés és a halastavak vízellátása, a szennyezés előrejelzésnél a növénytermesztés és az állattenyésztés került bemutatásra. A szennyezőanyag kibocsátás előrejelzése négy területre készült, négy külön elemzés került kidolgozásra: 1. A közüzemi, azaz települési (háztartások, közcsatornába bocsátó ipar) szennyvízkibocsátás, és élővízbe történő szennyezőanyag kibocsátás alakulása. A prognózis a következő anyagokra készült: BOI, KOI, összes szervetlen nitrogén, ammónia-ammónium, foszfor, lebegőanyag. 2. Az ipari közvetlen felszíni vizekbe kibocsátók KOId, BOI5, lebegőanyag, nitrogén és foszfor emissziójának előrejelzése 3. Az ipari eredetű fémkibocsátás alakulása. Itt az élővízbe és a közcsatornába kerülő ipari fémkibocsátás együttes alakulását vizsgáltuk, tekintettel arra, hogy a települési szennyvíztisztítók a fémkibocsátás csökkentést nem tudják megoldani 4. A mezőgazdasági diffúz szennyezés, a nitrogén- és foszfor kibocsátásának alakulása.

1

A vizsgálatok általános menetét az alábbiakban ismertetjük. Az előrejelzés első lépéseként elkészítettük a Magyarország gazdasági fejlődésének prognózisát. (A GKI által készített teljes előrejelzést II.1. sz. melléklet tartalmazza). Ezt a gazdasági előrejelzést minden területen felhasználtuk. E prognózis tartalmazza a következőket: 1.A gazdasági növekedés előrejelzése, különösen a fontosabb szektorokban (főbb ipari ágazatok kiemelése) 2.Demográfiai előrejelzés 3.Földhasználati változások előrejelzése 4.Technológiai változások irányainak előrejelzése, EU mezőgazdasági politikájának hatása (CAP) stb. Az előrejelzés második lépéseként a legtöbb területen a meghatározó folyamatokra trendanalízist készítettünk, ennek alapján és gazdasági előrejelzés felhasználásával készültek az első prognózisok. A harmadik lépésben a kibocsátás csökkentés prognosztizálásakor figyelembe vettük az EU alábbi hatályban lévő direktíváit (illetve a megfelelő hazai jogszabályok követelményeit) kielégítő intézkedéseket és várható hatásukat: − 91/271/EK irányelv (települési szennyvíztisztítás) − 91/676 EK irányelv (mezőgazdasági forrásokból származó nitrát szennyezés) − 76/464/EGK direktíva és ahhoz közvetlenül kapcsolódó un. leánydirektívák 82/176/EGK (higany), 83/513/EGK (kadmium) 84/156/EGK (higany 2) 84/491/EGK (hexaklórciklohexán), 86/280/EGK (egyes I. listás veszélyes anyagok és módosításai)) − 96/261/EGK irányelv (IPPC) Végül negyedik lépésben mindezek eredőjeként előállítottuk a terhelések előrejelzéseit. Mind a vízigények, mind a terhelések előrejelzésekor a bizonytalanságok kezelésére különböző scenáriókat alkalmaztunk, ezeket az egyes területeknél ismertetjük. A továbbiakban a részletes előrejelzéseket és az összegző prognózist mutatjuk be. 2.1. A vízfogyasztás és a vízigények előrejelzése 2.1.1 A vízfogyasztás és a vízigények jelenlegi nagysága, tendenciái A vízfogyasztás és a vízigény előrejelzés a következő vízhasználó csoportok szerinti bontásban készült: • lakosság (vezetékes ivóvízhálózatba bekapcsolt lakosok, közkifolyós ellátásban részesülők, saját kutas), • ipar, szolgáltatások(közműves ellátás és saját kutas, ez utóbbiban megkülönböztetve a hűtési célú vízkivételt) • mezőgazdaság (közműves ellátás, saját kutas) A tényadatoknál bemutatjuk, a VKJ statisztikában szereplő legnagyobb tételt is az ún. in sitú vízigényt (pl. vízerőmű), de azt a prognózisnál figyelmen kívül hagytuk az ún. in sitú vízigényt.

2

Az összes vízigény megegyezik az összes vízkivétellel, amit a vízkészletjárulék statisztikában (VKJ) szerepel. A saját kutas vízigény feltételezésünk szerint megegyezik a vízhasználattal/vízfogyasztással. A saját kutas adatoknál is a VKJ adatokat szerepeltetjük és nem az ágazati statisztikákból nyerhető (ipari, mezőgazdasági vízgazdálkodási) A közműves vízellátásnál a 1062 OSAP statisztikából indultunk ki, a vízigény a vízfogyasztás és a vízveszteség, valamint a belső felhasználás összege. Mivel a VKJ-ban szereplő vízkivételi adatok és a közműves statisztikában szereplő víztermelési adatok eltérnek (a VKJ vízkivétel mintegy 8-9%-al nagyobb) ezért két vízigény számot szerepeltetünk, vízigény minimum, illetve vízigény maximum néven. Az előrejelzésnél használt kiinduló adatok a II.2. mellékletben szerepelnek. Lakossági vízfogyasztás alakulása 2.1. táblázat: Az 1 lakosra jutó vízfogyasztás alakulása 1994-2003 között 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

m3/év 2003

43,4

41,3

38,4

36,9

36,8

36,6

38,4

36,6

37,4

39,1

Forrás: KSH 1062 OSAP A 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, de 2001-től kezdődően kis mértékű emelkedés figyelhető meg. Mezőgazdasági vízfogyasztás alakulása 2.2. táblázat: A mezőgazdasági célú vízfelhasználás alakulása 1970-2002 Mezőgazdasági vízfelhasználás 1970. 1975. 1980. 1985. 1990. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002.

millió m3 665,0 890,3 699,6 727,0 987,6 949,0 945,0 711,0 662,1 455,6 407,5 407,2 441,5 725,5 720,4 684,3

3

A mezőgazdasági célú vízfelhasználás alakulása 1970-2002.

20 01 .

19 99 .

19 97 .

19 95 .

19 93 .

19 90 .

19 80 .

19 70 .

1200,0 1000,0 800,0 600,0 400,0 200,0 0,0

Forrás. VKJ

2.1. ábra A mezőgazdasági célú vízfelhasználás évenkénti ingadozásokkal, de növekvő tendenciát mutatott 1990-ig, ekkor megközelítette az 1000 millió m3-t. 1993-tól kezdve folyamatos, radikális csökkenés figyelhető meg. A mélypontot jelentő 1997-1999-as években a vízfelhasználás a 90-es szint 40-45%-át tette ki. 2000-ben újból nőtt a vízfelhasználás és 2000-2002 700 millió m3 körül ingadozott. Az összes mezőgazdasági célú vízfelhasználás 2000-2002-ig 9%-kal csökkent. Megállapítható, hogy az utóbbi évek támogatási rendszerek változása, a támogatások növekedése nem változtatta szignifikánsan a mezőgazdasági célú vízigényt A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi felhasználás dupláját is ki tudná szolgálni. Ipari vízfogyasztás alakulása Az utóbbi 10 évben az ipari vízfelhasználás ágazatonként eltérő mértékben, de általában csökkent. Annak érdekében, hogy a gazdasági recesszió, illetve az esetleges fellendülés hatásait korrigáljuk és a technológiai változások hatását tisztábban mérjük a fajlagos, az 1000 Ft bruttó kibocsátásra jutó vízfelhasználás tendenciáit mutatjuk be az ipari vízgazdálkodási statisztika által felmért körre, amely a nagyobb vízfogyasztók (5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/d frissvíz használatot meghaladó fogyasztók) adatait tartalmazza. Az adatokból látszik, hogy az ipar vízfelhasználása 16%-kal, ezen belül a feldolgozóipar vízhasználata 36%-kal, az energia ipar vízhasználata 11%-kal csökkent, miközben az ipar átlagos fajlagos egy forint bruttó hozzáadott értékre eső vízfelhasználás felére esett vissza.

4

2.3. táblázat: Az ipar fajlagos vízfelhasználásának alakulása

1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002.

1000 Ft bruttó Bruttó Ipar Bruttó Ipar hozzáadott hozzáadott termelői hozzáadott vízfelhasználása értékre eső érték árindexe érték vízfelhasználás folyó áron 2002. évi 2002. évi árszinten árszinten 3 mrd Ft mrd Ft 1000 m m3 /1000Ft 717 1,123 2 255 5497,0 2,44 824 1,108 2 339 5170,6 2,21 994 1,113 2 533 4869,2 1,92 1 316 1,289 2 602 4657,4 1,79 1 606 1,218 2 607 4910,6 1,88 2 124 1,204 2 864 4842,8 1,69 2 505 1,113 3 035 4760,0 1,57 2 796 1,051 3 223 4577,1 1,42 3 197 1,116 3 302 4477,7 1,36 3 427 1,052 3 365 4679,2 1,39 3 729 0,982 3 729 4626,4 1,24

Ipar 1000Ft GDP-re jutó vízfelhasználása 2002. évi árszinten

.

. 20

02

. 20

01

. 20

00

. 19

99

. 19

98

. 19

97

. 19

96

. 19

95

.

94

19

93

19

19

92

.

3,00 2,00 1,00 0,00

2.2. ábra Az ipar jelenlegi korszerűségét, a BAT követelmények teljesítési szintjét átlagosan a hazai szakértők közepesnek értékelik. Ez alól egy-két ágazat kivétel (pl. cementipar BAT szintje jónak, a sertéstenyésztés színvonal alacsonynak mondható). Az átlagos színvonalhoz kapcsolódik, hogy a víztakarékosság ugyan gyorsan terjed, de még vannak tartalékok. 2.1.2 Vízfogyasztás, vízigény előrejelzés feltételezései, scenáriói Az előrejelzésnél Magyarország népességére 3, a fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulására 3, a mezőgazdaság vízfogyasztására 2 és az ipari vízfogyasztásra 3 különböző feltételezéssel éltünk. E feltételezéseket csoportosítottuk és végül három scenárió készült: egy alacsony (Aval jelölt) vízigény, egy magas (M) és egy a valószínű (V) forgatókönyv került számszerűsítésre.

5

Vízigény számítás feltételezései ForForrás gatókönyv V GKI alapváltozat szerint változtatva. Magyarország népessége % változás / év 20. A KSH előrejelzés (50 év alatt 20%-os csökkenés) szerint változtatva M Szakértői becslés, alacsony népességfogyást feltételezve. A trend hasonló a GKI Fiatal és Európa forgatókönyveihez. V,A,M Szakértői becslés: 99,95% 2015-re. Feltételeztük, hogy egy kis arányú népesség mindig marad Közműves vízellátásba bekötött lakosok aránya %pont változás/év 19. vízellátás nélkül, pl. tanyákon élők. V Szakértői becslés: 2005-re 110 l/fő/nap, 2010-re Vezetékes ivóvízzel ellátott lakosok fajlagos vízfogyasztása l/fő/nap változás 19. 120, azután stagnál A Szakértői becslés: 2005-re 110 l/fő/nap, azután stagnál M Szakértői becslés: 2005-re 110 l/fő/nap, 2010-re 120, 2015-re 130 V,A,M Szakértői becslés, a jelenlegi 6,8%-ról, 2015-ig 0-ra csökken a bekapcsolt lakások arányának alakulása függvényében Közkifolyós ellátásban részesülő lakosok aránya % pont változás/év 19. Közkifolyós ellátásban részesülő lakosok fajlagos V,A,M Szakértői becslés 53,3 l/fő/nap vízfogyasztása l/fő/nap 19. Vezetékes ivóvízzel el nem látott lakosok fajlagos V,A,M Szakértői becslés 50 l/fő/nap vízfogyasztása (saját kutas) l/fő/nap 19. Ipar V A bruttó kibocsátásra eső vízfogyasztás csökkenés jelenlegi tendenciája és a gazdasági növekedés Ipari vízfogyasztás 19 trendje alapján ágazatonként számolva A A vízfogyasztás a jelenlegi szintről 2015-re 15%-al 19 csökken minden ágazatban, mert a magas fajlagos Lakosság

Mértékegység

6

Lakosság

Mértékegység

ForForrás gatókönyv

19

A villamosenergia ipar hűtési vízfelhasználása Mezőgazdaság

%

19

Mezőgazdaság közüzemi vízellátása

m3/év

19.

Halastó ellátására

m3/év

21

m3/év változás

19

Öntözés

vízfogyasztás csökkenés mértéke meghaladja a gazdasági növekedési ütemet. M A vízfogyasztás a jelenlegi szintről 15%-al nő 2015-re minden ágazatban, mert a gazdasági növekedés meghaladja a fajlagos vízfogyasztás csökkenését V,A,M A villamosenergiaipar hűtési célú vízfelhasználását az ipari vízgazdálkodási statisztika arányainak feleltettük meg: 2000-ben 97,1%, 2001-ben 97,9% 2002-ben 96,6. 2003 után stagnál a villamosenergiaipar hűtési célú felhasználása. V,A,M Szakértői becslés: A mezőgazdaság közműves vízfogyasztása 2000-2002. közötti évek átlagán stagnál. A saját termelésből történő felhasználás számításának metodikáját Judit már leírta, aszerint számoltam. V 2006-ig stagnál az öntözés, 2007-től 2015-ig 20%os a növekedés M

m3/év változás

19

Az öntözés 2015-ig egyenletes ütemben növénytermesztés dinamikájának megfelelően, 1,8 -szeresére nő.

a

V,A,M 2006-ig stagnál a halastavi vízfelhasználás, Állattenyésztés Egyéb

3

m /év változás m3/év változás

19 19

%pont változás

19.

Belső felhasználás Vízveszteség aránya

2007-től 2015-ig 20%-os a növekedés V,A,M 2002-tő stagnál Szakértői becslés: A belső felhasználás a 20002002. közötti évek átlagán stagnál. Szakértői becslés: A vízveszteség 2015-re 15%-ra

7

Lakosság

Mértékegység

ForForrás gatókönyv mérséklődik.

Egyéb

m3/év

Szakértői becslés: Az egyéb felhasználás (VKJ és 1062 eltérése) a 2000-2002. közötti évek átlagán stagnál.

8

A feltételezések indoklása Lakossági vízfogyasztás A lakossági vízfogyasztás a demográfiai változások, a vízellátás szintje és a fajlagos vízfogyasztás eredőjeként alakul ki. Feltételezésünk szerint a közműves vízellátás 2015-re közel 100%-os (99,95%) lesz, a közkifolyós ellátás megszűnik, az ellátott területen minden lakás el lesz látva vezetékes ivóvízzel. A népesség töredéke 0,05% továbbra is vezetékes ivóvíz nélkül marad. A fajlagos vízfogyasztásnál semmiképpen nem számolunk csökkenéssel, a valószínű változat is közel 10%-os növekedéssel kalkulál. Ezt alátámasztja, hogy az utóbbi években a fogyasztók költségérzékenysége, a vízfogyasztás árrugalmassága csökkent, sőt sok esetben megszűnt. Erre vonatkozóan a friss elemzések megállapítják (1), hogy sok társaságnál már a fogyasztók elérték azt a fogyasztási szintet, ahol már árrugalmasság nincs és a vízfogyasztás a reálértékben növekvő díjak ellenére emelkedett. Tapasztalatok szerint napjainkban az ivóvízfogyasztásban sokkal nagyobb szerepe van az időjárásnak, mint az áraknak. Az ipari vízfogyasztás A valószínű forgatókönyv szerinti ipari vízfogyasztás előrejelzésének első lépéseként az 1000Ft bruttó kibocsátásra jutó ipari vízfogyasztás utolsó 4 évének (VKJ statisztika) ágazatonkénti adatait határoztuk meg. Csak négy évet tudtunk figyelembe venni, mert hosszabb időszakra nincsenek meg a VKJ statisztikából kinyerhető összes vízkivételi adatok. Hosszabb időszakra csak a vízgazdálkodási statisztika áll rendelkezésre, ami nem teljes körű. Az utóbbi 4 évben az ipar fajlagos vízfogyasztása jó ütemben csökkent. A megfigyelhető tendenciák alapján jeleztük előre a fajlagos vízfogyasztás alakulását ágazatonként. Ha a vízgazdálkodási statisztika 10 éves idősorát tekintjük, akkor általános tendencia volt a fajlagos vízfogyasztás nagy mértékű csökkenése a 90-es évek elején, közepén, a csökkenés üteme mérséklődött a 90-es évek végére, 2000-es évek elejére. Még ez a lassabb csökkenési ütem sok ágazatban nem tartható (a trend negatív tartományba menne át) A VKJ négy évi adatai is csökkenést mutatnak, itt is előfordul, hogy egyes ágazatoknál olyan mértékű lenne a csökkenés, hogy a prognózisnál ezt szakértői becslés alapján korrigálni kellett. A fajlagos vízfogyasztás alakulása 2002-2015 között jól mutatja a víztakarékossági technológiák terjedésének ütemét. A legnagyobb vízhasználó, a villamosenergiaipar fajlagos vízfogyasztása kis mértékben 12%-al csökken. A feldolgozóiparon belül a legnagyobb csökkenést a gépipar mutatja, meghaladja a 90%-ot, az élelmiszeripar fajlagos vízfogyasztása lényegében nem változik, a vegyipar fajlagosa is csak 12%-al csökken, a kohászat csökkenése 86%. A fajlagos vízfogyasztás prognosztizált értékei és a GKI bruttó kibocsátás prognosztizált volumenindexei szorzatával megkaptuk a vízfelhasználás ágazatonkénti, évenkénti alakulását. A feldolgozóipar vízfelhasználása kis mértékben közel 4%-al, nő, ezen belül mintegy 70%-al nő a vegyipar, 7,5%-al az élelmiszeripar vízfelhasználása. A többi ágazat vízfogyasztása radikálisan csökken. A villamosenergiaipar vízfogyasztása lényegében stagnál. A fajlagos vízfogyasztás csökkenés és a vízfogyasztás ágazatonkénti prognózisát a II.3 melléklet mutatja be részletesen. Az alacsony forgatókönyv feltételezése szerint a vízfogyasztás 15%-kal csökken minden ágazatban. Ekkor a BAT és egyéb víztakarékossági követelmények miatt radikálisan csökken

9

a fajlagos vízfogyasztás. Ezt a feltételezést indokolhatja az, hogy a magyar gazdaság versenyképességének javításához lényegesen javítani kell a termelés hatékonyságán, az anyag és energiatakarékosság területén komoly előrelépés várható. A magas, pesszimista forgatókönyv azzal számol, hogy bár a fajlagos vízfogyasztás csökken, de a gazdasági növekedés jobban nő, összességében 2015-re 15%-os növekedés várható. Ekkor nem sikerül a víztakarékosságot megfelelő mértékben elterjeszteni. A szakmai viták után majd módosítani lehet a feltételezéseken. A mezőgazdasági vízfogyasztás A GKI prognózisa szerint a 2000-2006 közötti időszak mezőgazdasági teljesítményét, átlagos mezőgazdasági GDP növekedés vonatkozásában a stagnálás jellemzi. Ezt követően a mezőgazdasági GDP dinamikája évi 3-5% lesz. A mezőgazdasági termelésen belül a növénytermesztés súlya nő. A jelenlegi támogatási rendszer a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségét emeli leginkább. A szántóterület kismértékű csökkenését a gondosabb talajművelés, talajerő pótlás magasabb hozamokkal ellensúlyozza. A magas szintű termelést ároldalról az intervenciós felvásárlás rendszere biztosítja. A szántóföldi növénytermesztésen belül az eddiginél sokkal változatosabb termelési struktúrára lehet számtani. Az egyszerűsített közvetlen támogatási rendszer a földalapot támogatja, függetlenül annak minőségétől és attól, hogy mit termelnek rajta. Ez lehetőséget ad arra, hogy a földeken az arra a célra legmegfelelőbb termékeket termeljék. A mai búza-kukorica hegemónia megváltozik és felzárkóznak a rost és energia növények. A továbbiakban a mezőgazdasági vízfelhasználás alakulását módosító tényezőket vesszük számba Öntözési vízigényt módosító tényezők Az öntözés hosszútávú tendenciáját befolyásolja a globális felmelegedés, az aszály bekövetkezési esélyének alakulása. Az FVM által kiadott Aszálystratégia a vízgazdálkodással és az öntözéssel kapcsolatban a következő megállapításokat tartalmazza: 1. A vízgazdálkodás területén a nemzetközi trendeket figyelembe véve kell felkészülni az egyre nagyobb gyakorisággal és váltakozó jelleggel előforduló vízbőségre, illetve vízhiányra. A vízkészlet-gazdálkodásban és a vízkormányzásban ezért nagy figyelmet kell fordítani minden optimális költséggel megvalósítható és kielégíthető kapacitást biztosító víztározási lehetőség kiépítésére és kihasználására (csapadékvíz helyben tartása, folyók vizének visszatartása, kis- és közepes víztározók építése, térségi vízátvezetések megteremtése), valamint a különböző ágazati stratégiák összehangolására. 2. Kiemelten kell foglalkozni az öntözéssel, mint az aszálykár-csökkentés egyik leghatásosabb eszközével. Új komplex mezőgazdasági vízhasznosítási programot kell kidolgozni (öntözés, halászat, belvízgazdálkodás), beleértve a gazdaságossági határértékek meghatározását is.

10

Figyelembe kell azonban venni az öntözéses gazdálkodás következő sajátosságait: • Az öntözés csak a hazai termőterület egy meghatározott – bár az eredményesség szempontjából el nem hanyagolható – részén alkalmazható. Az aszály szempontjából az öntözésnek, mint aszálykár-csökkentő eszköznek csak korlátozott jelentősége van, hiszen az összes potenciális öntözési lehetőségünk kihasználása esetén is a mezőgazdaságilag művelt területnek csupán néhány százalékán fejtheti ki kedvező hatását. Az öntözhető és öntözővízzel gazdaságosan ellátható területeken azonban, valamint egyes növénykultúrák esetében, amelyek hazai viszonyok között csak rendszeres vízpótlással termeszthetők eredményesen (pl. kertészeti kultúrák), döntő szerepe van az öntözés alkalmazásának, ezért ezekben a térségekben és ágazatoknál az öntözés bevezetése és fejlesztése az aszálystratégia fontos része. • Az öntözés a növénytermesztés szempontjából az egész gazdálkodási rendszert és a termesztés biztonságát meghatározó agrotechnikai eszköz, ugyanakkor a vízgazdálkodás szempontjából az adott terület harmonikus vízháztartásának kialakításához alkalmazott műszaki beavatkozás is. • Az öntözéses gazdálkodás, a rendszeres vízellátás lehetőségét figyelembe vevő, speciális, intenzív gazdálkodást jelent, amelyet alapvetően meghatároznak a gazdaságossági és a jövedelmezőségi viszonyok. • Az öntözésnek, mint növényi vízpótlásnak alapvetően az adott növény adott helyen jelentkező vízigényén és öntözővíz-igényén, mint agro-ökológiai követelményen kell alapulnia, bevezetése és tartós alkalmazása csak akkor várható, ha az öntözést végző gazdálkodónak jövedelmező. • Feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy az öntözés talajtani szempontból ne fejtsen ki káros hatásokat, azaz nem minden rendelkezésre álló vízkészlet alkalmas öntözésre. A klímaváltozás szignifikáns vízfelhasználás növelő hatása alapvetően 2015 után prognosztizálható, de kisebb mértékben befolyásolhatja a 2012 utáni vízigények alakulását. A mezőgazdaság versenyképességének javítása, a tőkeerős gazdálkodók arányának növelése, a vízigényes kultúrák fejlődése Az öntözés szerepe, indokoltsága a jövőben a termelés biztonságának megteremtésében, az egyenletes termékminőségben és a tartós piaci jelenlét biztosításában általában véve nem a tömegtermelésben, hanem a versenyképesség fokozásában jelölhető meg. 2006-ig várhatóan nem lesz szignifikáns javulás a mezőgazdasági versenyképességben, de 2007-től számításba lehet komoly vízigény növelő tényezőnek venni a mezőgazdaság versenyképességének pozitív változását, a tőkeerős gazdálkodó réteg növekedését és a vízigényes kultúrák térhódítását a mezőgazdaság intenzíven gazdálkodó részében. A korszerű öntözési technológiák terjedése Az öntözőrendszerek veszteségét a következőkben minimalizálni kell, jelenleg elérik sokszor a 40,50%-ot. Az automatikus csepegtetető öntözés elterjedése várható. Ennek következtében ugyanannyi vízfelhasználással nagyobb terület öntözhető, a fajlagos, hektárra vonatkozó vízigény csökken.

11

Az öntözési kapacitás alakulása Az előrejelzést meghatározó fontos tényező, hogy mennyi fejlesztés szükséges a bővítéshez. A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi szint több, mint kétszeresét ki tudja szolgálni. Akár 500 ezer hektárt lehet öntözni. Ez alapvetően megkönnyíti az öntözés elterjedését. Öntözési kapacitás növelés csak speciális helyeken, speciális kultúráknál válik szükségessé. Halastavak vízhasználatát módosító tényezők Az EU támogatások szerepe (2) Az Európai Unióba történő követő években a hazai halászat és halfeldolgozás kedvező irányú átalakulása várható. Az EU által biztosított támogatási rendszert és a fokozatosan bővülő piacot kihasználva a versenyképességet biztosító fejlettségi állapotba kell kerülni. Az EU-ba történő csatlakozásunkat követően egyaránt a hazai halkereskedelem folyamatos bővülése várható. Mivel a tógazdasági termelés színtere általában környezetileg érzékeny területnek számít, így az agrár-környezetvédelmi jellegű támogatásokra, illetve az ilyen irányelvek szerint történő gazdálkodási formák bővülésére számítani lehet az ágazatban. Ebből kifolyólag, hosszabb távon a halas gazdaságoknak aktívabban be kell kapcsolódniuk a horgász-, falusi- és öko-turizmusba. Az EU-hoz történő csatlakozásunk esetén a különböző mezőgazdasági támogatások odaítélésénél mindig az adott szektor termelési alapjait veszik figyelembe. A halászatban ezek a termelési alapok a tavak területe a kapcsolódó műtárgyakkal és egyéb létesítményekkel együtt, valamint a bennük lévő tenyészanyag. A tóterület növelés mellett szól még az édesvízgazdálkodás fontosságának előtérbe kerülése. A világon egyre égetőbb problémát jelent az édesvízhiány, így hazánkban is egyre többször lép fel aszály, ami pedig alapvetően veszélyezteti a termelést nemcsak a halászatban, de a többi művelési ágban is. Elemi érdekünk lenne, hogy minél több édesvizet tartsunk meg országunk területén. A halastavak üzemeltetése hozzájárul a felszíni vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodáshoz, illetve a talaj és légköri nedvességi állapotok javításához. Mindezek tükrében kiemelt figyelmet kell szentelni tóterület növelésére és annak támogatására. Több célú hasznosítás A csatlakozás közeledtével előtérbe kerül a halastavak hasznosításánál a természetvédelem, a horgászturizmus, az öko-turizmus, a madárfigyelés (bird watching) szerepe. Erre egyre markánsabb igény jelentkezik nemcsak az EU tagországaiban, hanem hazánkban is. A tógazdáknak ki kell használniuk azt, hogy olyan termelői bázissal rendelkeznek, mely alapvetően többfunkciós. Míg a horgászvizek kialakításával a termőterületet csökken, addig az öko-turizmus és madárfigyelés a termelői tavakon is megvalósítható és bevétel-kiegészítést jelenthet a gazdáknak. Korszerű halgazdálkodás, a halfogyasztás alakulása A korszerű halgazdaságra a vízvisszaforgatás lesz jellemző, ami csökkenti a vízigényt. A hazai halfogyasztás szignifikáns emelkedésére nem lehet számítani.

12

Öntözési scenáriók Valószínű Egyik scenárió szerint 2015-ig a jelenlegi 205,7 ezer hektár vízjogilag engedélyezett öntözhető terület 250 ezer hektárra nő, ennek megfelelően az öntözés mennyisége is 20%-al nő. Ezen belül 2006-ig stagnál az öntözés, a növekedés 2007-től egyenletes ütemben nő. Magas (Reálisan optimista) Másik scenárió szerint az öntözési vízigény követi a növény-termesztés volumenének változását, tehát mintegy 1,8-szeresére nő. Amennyivel nő a vízigényes termékek aránya, a versenyképesség, a tőkeerős gazdálkodók aránya, ugyanannyival csökken a vízveszteség fejlődik az öntözési technika. A halastavak vízfelhasználására vonatkozó scenárió Itt egy forgatókönyvvel számolunk. A reális scenárió szerint összhangban a középtávú halászati ágazati stratégiával a halastavak területe és vízigénye 2015-ig 20%-al nő. Ezen belül 2006-ig stagnál a halastavi vízfogyasztás, a növekedés 2007-től egyenletes ütemben nő. Az állattenyésztési és egyéb mezőgazdasági vízhasználatra vonatkozó scenáriók Itt is egy reális scenárió alapján történik az előrejelzés. E szerint az állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági vízhasználat stagnál, mert ugyan nő az állattenyésztés volumene, de ezt kompenzálja az állattenyésztési technika vízigényességének csökkenése. 2.1.3 Az előrejelzés eredményeinek bemutatása, értékelése Az előrejelzés részletes eredményei és grafikonjai a II.2 mellékletben találhatók. A fontosabb összefoglaló mutatók előrejelzését a három forgatókönyvre az alábbi táblázatok tartalmazzák:

13

2.4. táblázat Valószínű változat Összes Összes Lakossági vízfogyasztásból vízfogyasztásból vízfogyasztás hűtővíz nem hűtővíz m3/év 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

4650919173 4786615871 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004 4606314004

m3/év 1 755 904 664 1 686 010 925 1 722 402 677 1 743 052 271 1 734 625 772 1 737 354 745 1 741 342 372 1 753 907 281 1 766 056 282 1 778 879 404 1 794 071 997 1 800 220 272 1 805 473 218 1 809 545 120 1 812 806 156 1 814 232 266

m3/év 388 620 666 372 909 628 381 551 696 385 434 576 389 368 613 393 325 796 400 575 011 407 869 444 415 208 699 422 592 387 430 020 076 430 548 704 431 074 082 431 596 177 432 115 046 432 630 700

Ipari, szolgáltatási Mezőgazdasági Összes vízigény vízfogyasztás vízfogyasztás (hűtővíz nélkül) m3/év m3/év m3/év 598 670 950 553 324 570 610 002 476 603 341 666 590 981 131 589 752 921 586 491 332 576 414 431 565 876 798 555 968 856 548 386 383 538 658 651 528 038 843 516 241 272 503 636 062 489 199 140

725 509 648 720 447 227 684 285 704 711 277 462 711 277 462 711 277 462 711 277 462 726 624 839 741 972 217 757 319 594 772 666 972 788 014 349 803 361 727 818 709 104 834 056 482 849 403 859

6 620 984 598 6 700 727 934 6 538 399 647 6 562 058 240 6 550 741 500 6 551 086 584 6 553 361 451 6 563 697 825 6 573 535 117 6 583 956 075 6 596 898 088 6 599 260 033 6 600 669 311 6 600 874 175 6 600 221 287 6 597 671 632

2.5. táblázat Alacsony változat Összes Összes Lakossági vízfogyasztásból vízfogyasztásból vízfogyasztás hűtővíz nem hűtővíz m3/év 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

4650919173 4786615871 4606314004 4553164227 4500014450 4446864673 4393714896 4340565119 4287415342 4234265565 4181115788 4127966011 4074816234 4021666457 3968516680 3915366903

m3/év 1 755 904 664 1 686 010 925 1 722 402 677 1 741 783 269 1 737 771 404 1 733 766 446 1 726 092 385 1 733 763 640 1 741 432 819 1 749 099 988 1 756 765 173 1 764 428 400 1 772 089 693 1 779 749 076 1 787 406 575 1 795 062 253

m3/év 388 620 666 372 909 628 381 551 696 384 543 254 387 569 879 390 603 411 389 967 841 389 330 208 388 690 500 388 048 781 387 405 079 386 759 418 386 111 824 385 462 320 384 810 932 384 157 722

Ipari, szolgáltatási Mezőgazdasági Összes vízigény vízfogyasztás vízfogyasztás maximum (hűtővíz nélkül) m3/év m3/év m3/év 598 670 950 553 324 570 610 002 476 602 963 986 595 925 496 588 887 006 581 848 516 574 810 026 567 771 536 560 733 046 553 694 556 546 656 065 539 617 575 532 579 085 525 540 595 518 502 105

725 509 648 720 447 227 684 285 704 711 277 462 711 277 462 711 277 462 711 277 462 726 624 839 741 972 217 757 319 594 772 666 972 788 014 349 803 361 727 818 709 104 834 056 482 849 403 859

6 620 984 598 6 700 727 934 6 538 399 647 6 508 177 729 6 448 460 138 6 388 761 424 6 324 606 182 6 275 840 356 6 227 116 070 6 178 432 931 6 129 790 502 6 081 188 352 6 032 626 056 5 984 103 197 5 935 619 362 5 887 174 189

14

2.6. táblázat Magas változat Összes Összes Lakossági vízfogyasztásból vízfogyasztásból vízfogyasztás hűtővíz nem hűtővíz m3/év 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

4650919173 4786615871 4606314004 4659463781 4712613557 4765763334 4818913111 4872062888 4925212665 4978362442 5031512219 5084661996 5137811773 5190961550 5244111327 5297261104

m3/év 1 755 904 664 1 686 010 925 1 722 402 677 1 748 639 270 1 777 805 541 1 787 311 229 1 805 954 205 1 839 181 871 1 872 756 786 1 906 689 554 1 940 991 186 1 985 281 795 2 031 098 460 2 078 558 065 2 127 786 904 2 178 921 393

m3/év 388 620 666 372 909 628 381 551 696 385 876 999 390 263 025 394 681 816 402 422 148 410 225 371 418 091 271 426 019 637 434 010 259 442 062 924 450 177 469 458 353 639 466 591 226 474 890 020

Ipari, szolgáltatási Mezőgazdasági Összes vízigény vízfogyasztás vízfogyasztás maximum (hűtővíz nélkül) m3/év m3/év m3/év 598 670 950 553 324 570 610 002 476 617 040 967 624 079 457 631 117 947 638 156 437 645 194 927 652 233 417 659 271 907 666 310 397 673 348 887 680 387 378 687 425 868 694 464 358 701 502 848

725 509 648 720 447 227 684 285 704 702 722 738 720 464 492 718 512 899 722 377 053 740 763 007 759 433 532 778 399 442 797 671 963 826 871 416 857 535 048 889 779 992 923 732 754 959 529 959

6 620 984 598 6 700 727 934 6 538 399 647 6 622 496 226 6 703 376 948 6 764 566 978 6 835 579 148 6 921 121 406 7 006 956 175 7 093 093 922 7 179 545 532 7 275 930 995 7 373 787 282 7 473 231 151 7 574 388 792 7 677 396 518

15

2.7. táblázat :Vízfogyasztás, vízigény alakulása 2002.

Összes vízfogyasztásból hűtővíz Összes vízfogyasztásból nem hűtővíz Lakossági vízfogyasztás Ipari, szolgáltatási vízfogyasztás (hűtővíz nélkül) Mezőgazdasági vízfogyasztás Összes vízigény

4 606 314 004 1 722 402 677 381 551 696 610 002 476 684 285 704 6 538 399 647

Valószínű szcenárió

2015. Alacsony szcenárió

4 606 314 004 1 814 232 266 432 630 700 489 199 140 849 403 859 6 597 671 632

3 915 366 903 1 795 062 253 384 157 722 518 502 105 849 403 859 5 887 174 189

Magas szcenárió 5 297 261 104 2 178 921 393 474 890 020 701 502 848 959 529 959 7 677 396 518

m3/év Változás 2015/2002 Valószínű Alacsony Magas szcenárió szcenárió szcenárió 100% 85% 115% 105% 104% 127% 113% 101% 124% 80% 85% 115% 124% 124% 140% 101% 90% 117%

16

A lakossági vízfogyasztás számításaink 2002-2015 között nő, az alacsony növekedési scenárióban 1%-kal, a magas növekedést feltételezve közel 24%-kal, a valószínű változás 13%. A mezőgazdasági vízfogyasztás növekedés 24-40% közé esik. Az ipari fogyasztás hűtővíz valószínű változat szerint 20%-kal csökken, a magas változat 15%-os növekedést mutat. A hűtővíz mennyisége várhatóan szinten marad, ami meghatározó nagyságrendje miatt döntően meghatározza a teljes vízfogyasztás és vízigény alakulását. Az összes vízigény, ami a már a vízveszteséget is tartalmazza a valószínű változat szerint szinten marad (1%-kal nő), az alacsony növekedési forgatókönyv szerint 10%-kal csökken, a magas forgatókönyv 17%-s növekedést prognosztizál.

2.2. A szennyezőanyag kibocsátás, az élővizek terhelésének előrejelzése 2.2.1 A települések élővízbe történő szennyezőanyag kibocsátásának előrejelzése

A szennyezőanyag kibocsátás jelenlegi nagysága és megoszlása A szennyező anyag kibocsátás előrejelzés a következő szennyezők szerinti bontásban készült: • lakosság (keletkező háztartási szennyvíz, közcsatornán elvezetett háztartási szennyvíz) • ipar, szolgáltatások(közcsatornán elvezetett szennyvíz ágazati bontásban) A kiinduló adatok a 1065 OSAP, KSH, OVF statisztikákra épülnek. A tisztítókra kerülő bemenő szennyvíz szennyezőanyag tartalma is a 1065 statisztikából számolt érték. A szennyvíztisztítók jelenlegi tisztítási hatásfoka „A szennyvíztisztítók katasztere” című tanulmány felmérésének eredményeinek felel meg. Az előrejelzésnél használt kiinduló adatok a II.2 mellékletben szerepelnek. Az elmúlt években jelentős mértékben csökkent mind az élővizekbe, mind a közcsatornába kerülő szennyezőanyagok mennyisége. A 1994-2002 közötti adatokat, a BOI, KOI, lebegő anyag, nitrogén, szulfidok, foszfor, nehézfém kibocsátásra a II.4 melléklet mutatja be. A melléklet tartalmazza a szennyezőanyagokon kívül a szennyvízmennyiségeket is külön a közcsatornákra, külön az élővizekre, valamint az iparra, gazdálkodókra összevontan is. A változást összefoglalóan a 2.8. táblázat mutatja be.

17

2.8. táblázat :Az élővízbe kerülő szennyvíz és szennyezőanyagok mennyiségének alakulása % Mezőgazdaság (2002/1988) Halászat (2002/1988) Bányászat (2002/1988) Feldolgozóipar -élelmiszergyártás (2002/1988) Feldolgozóipar -textíliák, bőr (2002/1988) Feldolgozóipar -fa és papíripar (2002/1988) Feldolgozóipar-vegyipar (2002/1988) Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek (2002/1988) Feldolgozóipar- kohászat (2002/1988) Feldolgozóipar - fémfeldolgozás (2002/1988) Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása (2002/1988) Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés (2002/1988) Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás (2002/1988) Építőipar (2002/1988) Kereskedelem (2002/1988) Szállítás, posta (2002/1988) Pénzügyi tevékenység (2002/1988) Egészségügyi és szociális ellátás (2002/1988) Egyéb közösségi (2002/1988) Összes ipar + építőipar (2002/1988) Települési szv. tiszt.nélkül (2002/1994) Települési szv. Szennyvíztisztítón (2002/1994)

Tisztítást igénylő szennyvíz

BOI5

KOId

Lebegőanyagok

Nitrogén

Vas

Szulfidok

288,12 0,00 170,07 69,48 4,13 0,00 40,70 31,16 132,08 162,51

295,81 523,86 9,64 81,48 20,24 109,58 49,34 160,63 34,95 91,49

23,55 0,00 30,48 31,43 0,55 0,00 8,77 1,81 29,31 0,00

47,62 0,00 2,43 69,07 0,37 0,00 9,00 0,71 28,61 0,00

29,53 0,00 24,10 39,15 2,67 0,00 16,35 23,05 271,56 0,00

0,00 0,00 85,91 54,55 0,00 0,00 45,16 0,00 4,10 0,00

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

24,80 0,00 49,20 0,00 563,52 105,95 0,00 0,00 0,63 66,36 147,65

265,12 0,00 102,83 0,00 1547,35 29,45 284,09 32,78 0,64 79,43 1565,39 134,28

16,46 0,00 207,75 0,00 90,40 4,17 0,00 0,00 0,04 22,42 357,53 34,39

6,80 0,00 44,46 0,00 296,34 8,93 0,00 0,00 0,02 20,40 169,09 137,54

31,69 0,00 62,47 0,00 0,00 9,13 0,00 0,00 0,06 21,52 819,75 172,88

1,58 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 3,98 0,00 0,00

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 5,26 0,00 47,36

Foszfor 0,00 0,00 461,55 0,00 0,00 0,00 22849,74 0,00 0,00 0,00

Nehéz fémek 0,00 0,00 1,95 21,95 2,72 0,00 8,97 12,57 3,41 0,00

240,70 35,73 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 1,47 0,00 2139,34 18,19 6111,17 296049,04 506,82 1091349,94

18

A települési szennyezőanyag kibocsátási előrejelzés feltételezései, scenáriói A települési szennyezőanyag kibocsátás függ a szennyvízkibocsátás nagyságától, a bemenő szennyvíz szennyezőanyag tartalmától, a csatornázottság, a szennyvíztisztítás alakulásától. Mivel a szennyvízkibocsátás nagysága függ a vízfogyasztás alakulásától ugyanazon scenáriókra készül előrejelzés, mint a vízfogyasztás előrejelzésnél. Tehát itt is három scenárió készült: egy alacsony (A-val jelölt) vízigényre épülő szennyezőanyag kibocsátás, egy magas (M) és egy a valószínű (V) forgatókönyv került számszerűsítésre. A többi tényezőnél csak egy-egy feltételezéssel éltünk, ami adódott a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Program és a vonatkozó jogszabályok céljaiból és követelményeiből, Így a szennyvíztisztítás hatásfoka is az előírt határértékek szerint alakul. Ezek a feltételezések a következők:

2.9. táblázat: A települési szennyezőanyag kibocsátási előrejelzés feltételezései Megnevezés Mértékegység Csatornázottság alakulása % A keletkező háztartási A szennyvízprogram szennyvíz hány százalékát ütemezésének megfelelően vezetik el közcsatornán 2015-re 85% Biológiai szennyvíztisztítás % A szennyvízprogram aránya ütemezésének megfelelően 2015-re az elvezetett szennyvíz 100%-át Tápanyag eltávolítással % A szennyvízprogram tisztított szennyvíz aránya ütemezésének megfelelően 2008-ra elérjük a jelenlegi szint 1,7-szeresét. A jelenlegi eltávolítási % Az ammónia-ammónium hatásfok két esetben is javul eltávolítási hatásfoka a biológiai tisztítóknál a jelenlegi 62,3%-ról, 85%-ra nő. A III. fokozatú tisztításnál a foszfor eltávolítás 76,1%-ról 80%-ra nő. Az előrejelzés eredményeinek bemutatása, értékelése Az előrejelzés részletes eredményei és grafikonjai II.2 mellékletben találhatók. Az élővízbe kerülő szennyezőanyagok mennyiségének előrejelzését a három forgatókönyvre az alábbi táblázatok tartalmazzák:

2.10. táblázat

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

BOI

KOI

kg/év

kg/év

17 069 480 36 765 090 34 729 086 34 980 566 34 345 782 34 122 287 33 637 965 32 886 484 32 018 762 31 181 953 17 408 999 15 936 150 14 373 397 12 732 630 11 012 413 9 215 231

123 953 250 138 417 459 116 931 850 115 938 900 114 408 753 114 286 018 113 415 552 111 702 370 109 652 858 107 749 425 66 957 486 62 851 781 58 461 189 53 829 063 48 944 978 43 811 893

Valószínű változat Összes Ammóniaszervetlen ammónium Nitrogén Nitrogén kg/év kg/év 17 507 712 21 769 084 20 079 068 18 801 152 18 887 673 19 228 232 19 495 365 19 649 371 19 775 950 20 246 492 19 392 019 19 605 708 19 791 678 19 960 349 20 104 287 20 218 416

8 870 363 10 661 542 10 954 114 9 380 540 9 180 433 9 089 217 8 931 705 8 704 471 8 448 026 8 255 541 5 741 534 5 300 051 4 815 386 4 290 539 3 724 125 3 116 131

Foszfor

Lebegőanyag

kg/év

kg/év

1 672 189 2 783 763 2 078 285 2 023 201 2 026 699 2 057 086 2 079 964 2 090 344 2 097 388 2 125 355 1 863 806 1 861 378 1 855 390 1 846 877 1 835 197 1 819 959

50 861 111 103 234 492 50 047 631 60 009 862 59 588 055 59 923 271 59 902 774 59 470 622 58 892 856 58 189 089 33 735 088 31 167 098 28 436 066 25 564 598 22 549 012 19 392 911

2.11. táblázat

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

BOI

KOI

kg/év

kg/év

17 069 480 36 765 090 34 729 086 35 057 060 34 704 404 34 272 609 33 308 415 32 250 280 31 098 724 30 009 730 16 556 542 15 172 507 13 711 586 12 174 242 10 560 941 8 872 154

123 953 250 138 417 459 116 931 850 116 192 430 115 603 355 114 789 491 112 304 424 109 541 437 106 502 058 103 698 801 63 678 816 59 839 994 55 769 393 51 468 398 46 938 399 42 180 803

Alacsony változat Összes Ammóniaszervetlen ammónium Nitrogén Nitrogén kg/év kg/év 17 507 712 21 769 084 20 079 068 18 842 265 19 084 889 19 312 940 19 304 370 19 269 245 19 207 701 19 485 365 18 442 460 18 666 224 18 880 387 19 084 991 19 280 079 19 465 696

8 870 363 10 661 542 10 954 114 9 401 053 9 276 290 9 129 258 8 844 202 8 536 079 8 205 277 7 945 190 5 460 392 5 046 078 4 593 666 4 102 378 3 571 448 3 000 119

Foszfor

Lebegőanyag

kg/év

kg/év

1 672 189 2 783 763 2 078 285 2 027 625 2 047 861 2 066 148 2 059 586 2 049 905 2 037 121 2 045 457 1 772 542 1 772 183 1 769 960 1 765 882 1 759 960 1 752 203

50 861 111 103 234 492 50 047 631 60 141 088 60 210 246 60 187 255 59 315 909 58 320 135 57 200 610 56 001 586 32 083 200 29 673 605 27 126 752 24 443 467 21 624 579 18 670 924

2

2.12. táblázat

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

BOI

KOI

kg/év

kg/év

17 069 480 36 765 090 34 729 086 35 441 237 35 449 766 35 355 214 35 089 346 34 690 347 34 151 484 33 640 176 18 942 262 17 714 228 16 333 972 14 795 234 13 091 670 11 216 851

123 953 250 138 417 459 116 931 850 117 465 741 118 086 219 118 415 468 118 309 104 117 829 378 116 956 671 116 243 827 72 854 635 69 864 479 66 435 473 62 549 027 58 186 295 53 328 174

Magas változat Összes Ammóniaszervetlen ammónium Nitrogén Nitrogén kg/év kg/év 17 507 712 21 769 084 20 079 068 19 048 751 19 494 784 19 922 998 20 336 533 20 727 162 21 093 196 21 842 620 21 099 933 21 793 217 22 491 323 23 193 798 23 900 184 24 610 011

8 870 363 10 661 542 10 954 114 9 504 076 9 475 521 9 417 634 9 317 083 9 181 921 9 010 736 8 906 365 6 247 209 5 891 405 5 472 219 4 985 579 4 427 278 3 792 978

Foszfor

Lebegőanyag

kg/év

kg/év

1 672 189 2 783 763 2 078 285 2 049 845 2 091 844 2 131 414 2 169 708 2 205 002 2 237 092 2 292 907 2 027 957 2 069 062 2 108 471 2 146 059 2 181 701 2 215 268

50 861 111 103 234 492 50 047 631 60 800 153 61 503 407 62 088 454 62 487 404 62 732 656 62 815 621 62 776 413 36 706 239 34 644 571 32 314 833 29 705 900 26 806 498 23 605 200

Települések élővíz szennyezésének alakulása 2.13. táblázat: Települések élővíz szennyezésének alakulása Kimenő szennyezőanyag Megnevezés

BOI KOI Összes szervetlen Nitrogén Foszfor Lebegőanyag

2002.

2015.

Változás 2015/2002 %

Alacsony Magas Valószínű Alacsony Magas szcenárió szcenárió szcenárió szcenárió szcenárió kg/év kg/év 27% 29% 9 253 331,0 9 932 459,5 27% 38% 40% 43 993 030,1 47 221 804,4 37% 101% 101% 109% 20 079 068,4 20 218 415,7 20 302 007,1 21 792 029,5 88% 94% 2 078 285,2 1 819 959,1 1 827 483,6 1 961 607,8 88% 39% 39% 42% 50 047 631,3 19 392 910,7 19 473 089,2 20 902 274,9

Valószínű szcenárió kg/év kg/év 34 729 085,8 9 215 231,4 116 931 850,1 43 811 893,3

Az eredmények azt mutatják, hogy a BOI kibocsátás a 2002 évi szint 27-29%-ra, a KOI kibocsátás, 37-40% ra, a lebegőanyag kibocsátás 39-42%-ra csökken. A foszfor kibocsátás csökkenése kisebb mértékű 6-12%-os. A nitrogén kibocsátás nő 1-9%-kal.

3

2.2.2 Az ipari közvetlen felszíni vizekbe kibocsátók KOId, BOI5, lebegőanyag, nitrogén és foszfor emissziójának előrejelzése

Általános megállapítások A közvetlen élővízbe kibocsátó ipari létesítmények részaránya az összes (közvetlen és közvetett) kibocsátókhoz képest általában kevés. A vizsgált szennyező anyagok közvetlen élővízbe kerülő arányát mutatja a 2.3. ábra, amely a 2002 évi kibocsátási adatokon alapul. Élővízbe kerülő szennyező anyagok megoszlása 2002-ben 100% 90% 80% 70% 60%

Települési

50%

Ipar

40%

Egyéb

30% 20% 10% 0% BOI5

KOId

Lebegő-anyag

Nitrogén

Foszfor

2.3. ábra A szennyező komponensek közül a KOId és a lebegőanyag részaránya kb. 20 %, a BOI5 10 %, míg a foszfor és különösen a nitrogén csak elenyésző mennyiségben kerül közvetlenül a felszíni vizekbe. Ebből az következik, hogy a felszíni vizek terhelése szempontjából a települési szennyvíztisztítók teljesítménye és eltávolítási hatásfoka fogja elsősorban a vizek szennyezését meghatározni, a közvetlenül a felszíni vizekbe bocsátó ipari létesítmények csak kis mértékben befolyásolják az összes kibocsátást. A közvetlen felszíni vizekbe történő kibocsátások becsléséhez először megvizsgáltuk, hogy az összes ipar + építőipar kibocsátás milyen hányada származik a feldolgozóipari emisszióból. A 2.14. táblázatban és a 2.4. ábrán az 1992-2002 időszak emisszióit vizsgálva bemutatjuk a feldolgozóipari emisszió részarányát az összes ipar + építőiparhoz képest.

4

2.14. táblázat: A feldolgozóipar kibocsátása az összes ipar + építőiparhoz viszonyítva Év KOId 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

BOI5 96.7 96.2 97.0 94.4 96.6 96.2 95.5 95.6 95.3 95.5 96.4

Feldolgozóipar részaránya (%) Lebegőanyag Nitrogén 95.1 89.1 91.0 96.8 92.2 96.2 94.9 86.5 92.4 95.4 92.3 93.3 98.1 92.9 90.2 95.8 93.1 83.6 98.7 92.8 85.8 91.4 92.4 87.4 94.9 94.0 90.8 80.7 99.3 89.2

Foszfor 91.2 91.1 89.2 84.9 88.0 96.8 99.0 97.1 98.6 99.0 92.4

Feldolgozóipari kibocsátás részaránya az összes ipar+építőipar %-ában 120.0 100.0 KOId BOI5 Lebegőanyag Nitrogén Foszfor

80.0 60.0 40.0 20.0 0.0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

2.4. ábra Az adatok jól mutatják, hogy a feldolgozóipar kibocsátása a meghatározó jelentőségű valamennyi vizsgált szennyező anyag vonatkozásában. A teljes idősor és valamennyi szennyező anyag figyelembevételével a feldolgozóipar az összes felszíni vízbe történő ipari kibocsátás átlagosan 93,2 %-át produkálja, így a vizsgálatokat a továbbiakban a feldolgozóiparra végeztük.

A kibocsátások előrejelzése Az ipari emissziók prognosztizálását két egymástól független módszerrel végeztük, amely egy-egy külön scenáriónak felel meg. Az 1. scenárióban azt vizsgáltuk, hogy miképpen alakult az 1992-2002 közötti időszakban a feldolgozóiparban a kibocsátott szennyvíz mennyisége és annak átlagos szennyezőanyag koncentrációja. A szennyező anyag 5

koncentrációk idősora alapján megállapítható, hogy milyen trend érvényesül a vizsgált időszakban, illetve milyen változás prognosztizálható e trend alapján a 2015-ig terjedő időszakra. A kibocsátott szennyvíz mennyiségének változása szintén egy trendet mutatott, amelynek extrapolációja adja meg a jövőben várható szennyvíz mennyiséget. A várható kibocsátott szennyvíz mennyisége illetve a szennyező anyag koncentrációk alakulása határozza meg végső soron a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét. Ez a scenárió tehát pusztán a trendek alakulását veszi figyelembe, és nem vizsgálja egyéb befolyásoló paraméter hatását. A 2. scenárióban a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségéből illetve a GKI feldolgozó iparra vonatkozó előrejelzéséből indultunk ki oly módon, hogy az 1992-2002 időszakra vonatkozóan meghatároztuk az egységnyi volumenre eső szennyező anyag kibocsátást, amely a különböző szennyező anyagoknál más és más trendet mutatott, majd a 2002 utáni időszak gazdasági előrejelzése alapján ezekből a trendekből számítottuk ki az adatok extrapolációjával a várható kibocsátásokat. Ezt követően megvizsgáltuk, hogy milyen korlátozó tényezők fogják befolyásolni a pusztán gazdasági növekedés alapján számított kibocsátásokat. Itt elsősorban a hazai kibocsátási határértékek szabályozásában történt változások hatását vettük figyelembe. A korábbi vízminőség védelmi területi kategóriánként meghatározott kibocsátási határértékeket ugyanis 2003-tól egy többszintű, korszerűbb szabályozás váltotta fel, amely prioritást biztosít a technológiai kibocsátási határértékeknek, ugyanakkor lehetőséget ad a vízminőségi célkitűzések megvalósítása érdekében szigorúbb egyedi határértékek bevezetésére.

Az feldolgozóipar szennyvízkibocsátásának alakulása Az 1992-2002 közötti időszakban a feldolgozóipar összes szennyvízkibocsátását a 2.15. táblázat és a 2.5. ábra mutatja.

2.15. táblázat:A feldolgozóipar szennyvízkibocsátása Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Szennyvíz mennyisége (1000 m3/év) 218466 187142 142990 165562 229824 220969 199354 205078 204431 154403 164560

6

Szennyvíz mennyiség 1000 m3/év 250000

200000

150000 Feldolgozóipar

100000

Lineáris (Feldolgozóipar) y = -1523.7x + 199395

50000

.

.

.

.

. 20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

.

0

2.5. ábra Bár az adatok szórása nagy, egy csökkenő trend figyelhető meg a kibocsátott szennyvíz mennyiségben. A csökkenés gyakorlatilag lineáris a vizsgált időszakban. 2002 utánra a trend alakulását két tényező határozza meg, a feldolgozóipar növekedési üteme, illetve a fajlagos vízhasználat alakulása. A GKI prognózisa alapján a növekedés üteme 2006 után meg fogja haladni a korábbi időszakét, ami a vízhasználat növekedését eredményezné. Ugyanakkor ezzel ellentétes tendencia a BAT hazai bevezetése, amely a fajlagos vízhasználat tekintetében egy erőteljesebb csökkenést fog eredményezni. A két ellentétes hatás eredőjeként azt feltételeztük, hogy a vízhasználat lineáris csökkenő trendje a jövőre nézve is fennmarad. Ezt a változást mutatja az ábrán a szaggatott vonal.

A feldolgozóipar volumennövekedése A volumennövekedést a GKI prognózisa alapján a 2.16.. táblázat és a 2.6. ábra mutatja be. A adatok az 1992. évhez mint bázisévhez viszonyított volumennövekedést mutatják.

7

2.16. táblázat: A feldolgozóipar volumennövekedése a bázisévhez (1992) viszonyítva Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Feldolgozóipar volumennövekedése 1.00 1.07 1.18 1.21 1.22 1.33 1.41 1.49 1.55 1.59 1.77 1.86 1.89 2.07 2.29 2.57 2.90 3.20 3.54 3.91 4.31 4.64 5.00 5.39

8

Volumennövekedés 6.00 y = -0.00003710x4 + 0.00214721x3 - 0.03099778x2 + 0.21360260x + 0.76572330

5.00

4.00 Feldolgozóipar Polinom. (Feldolgozóipar)

3.00

2.00

1.00

19 92 19 94 19 96 19 98 20 00 20 02 20 04 20 06 20 08 20 10 20 12 20 14

0.00

2.6. ábra A 2.6. ábra jól szemlélteti a növekedési ütem felgyorsulását a 2006 utáni időszakban. Az ábrán feltüntettük a növekedés trendjét leíró polinom egyenletét és menetét (szaggatott vonal).

Szennyező anyagonkénti prognózis A vizsgált szennyező anyagok kibocsátásának 2015-ig való becsléséhez két scenáriót állítottunk fel: • •

1. scenárió: a kibocsátott szennyvíz mennyiség illetve szennyező anyag koncentráció trendje alapján prognosztizált szennyező anyag kibocsátás, 2. scenárió: a feldolgozóipar volumenváltozása és az egységnyi volumenre vetített szennyező anyag mennyiség trendjéből levezetett szennyező anyag kibocsátás az esetleges csökkentő tényező (határértékekek változása) figyelembevételével.

KOId Az 1992-2002 évek kibocsátási adatait illetve az ebből számított KOId koncentrációkat a 2.17. táblázat mutatja. Megfigyelhető a KOId koncentráció folyamatos csökkenése, ami a biológiai szennyvíztisztítók fokozatos elterjedését mutatja. Ebben az időszakban az un. területi kibocsátási határértékek voltak érvényben, amelyek a KOId-re a kibocsátások által leginkább érintett területeken 100 illetve 150 mg/l koncentrációt jelentettek. Látható, hogy a számított koncentrációk a kezdeti időszakban a felső határértéket is meghaladták.

9

2.17. Táblázat: KOId kibocsátás és koncentráció Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Kibocsátás (t/év) 46129 39716 38203 41021 39838 32016 26707 20461 26980 19841 19968

Koncentráció (mg/l) 211 212 267 248 173 145 134 100 132 129 121

A két scenáriónak megfelelő becsült kibocsátási adatokat az 2.18. táblázat és a 2.8. ábra mutatja. A táblázatokban szereplő többi oszlop a számításokhoz szükséges adatokat tartalmazza oly módon, hogy az ott szereplő értékek a mért illetve a mérésekből számított adatokhoz legjobban illeszkedő görbék egyenleteiből lettek kiszámítva. Az ábrán a két scenáriónak megfelelő prognosztizált kibocsátásokon kívül feltüntettük az 1992-2002 közötti időszak mért értékeit is.

2.18. táblázat: Prognosztizált KOId kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Progn. konc Progn.. szennyvíz Kibocsátás (t/év) Volumen Egységnyi volumenre Kibocsátás (t/év) (mg/l) mennyiség (1000 m3/év) 1.scenárió növekedés eső kibocsátás 2.scenárió. 275 197871 1.00 46730 54470 46730 219 196348 1.09 40540 42931 44006 191 194824 1.18 35170 37228 41588 174 193300 1.25 30511 33569 38202 161 191777 1.30 26469 30924 34515 152 190253 1.35 22963 28875 30933 144 188729 1.39 19921 27214 27679 138 187205 1.44 17282 25822 24853 133 185682 1.50 14993 24629 22477 128 184158 1.58 13007 23587 20526 124 182634 1.68 11284 22662 18949 121 181111 1.81 9789 21833 17682 117 179587 1.96 8492 21081 16659 115 178063 2.15 7368 20393 15819 112 176540 2.36 6392 19761 15108 110 175016 2.61 5545 19174 14480 107 173492 2.89 4810 18628 13898 105 171968 3.20 4173 18117 13333 103 170445 3.53 3620 17637 12768 102 168921 3.88 3141 17184 12187 100 167397 4.25 2725 16755 11583 99 165874 4.63 2364 16348 10955 97 164350 5.02 2051 15960 10302 96 162826 5.41 1779 15590 9627

10

KOId kibocsátás (t/év) 60000

50000

40000 Kibocsátás (mért) 30000

Kibocsátás (1.scen.) Kibocsátás (2.scen.)

20000

10000

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0

2.7. ábra A 2015-ig terjedő prognózis azt mutatja, hogy a koncentrációváltozás és a szennyvíz mennyiség alapján becsült KOId kibocsátás (1. scenárió) 22 %-kal, míg a gazdasági növekedés alapján becsült KOId emisszió (2. scenárió) 52 %-kal lesz kevesebb, mint a viszonyítási alapnak tekintett 2002 évi kibocsátás. A gazdasági növekedést figyelembe vevő 2. scenáriónál a kibocsátási határértékek változása nem jelent további csökkentő tényezőt, mivel a technológiai kibocsátási határértékek a korábbi területi határértékek intervallumába esnek.

BOI5 A BOI5-re csak 1994-től állnak rendelkezésre adatok, erre a komponensre korábban nem vonatkozott kibocsátási határérték. A mért kibocsátási adatokat és a számított koncentrációkat a 2.19. táblázat, míg a prognosztizált emissziókat a 2.20. táblázat és 2.8. ábra mutatja.

11

2.19. táblázat: BOI5 kibocsátás Év 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Kibocsátás (t/év) Koncentráció (mg/l) 4072 28 3798 23 4251 18 6367 29 3114 16 2448 12 3502 17 4243 27 3176 19

2.20. táblázat: Prognosztizált BOI5 kibocsátás

Év 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Progn. konc (mg/l) 26 23 22 20 20 19 19 18 18 17 17 17 17 16 16 16 16 16 16 15 15 15

Progn.. szennyvíz mennyiség (1000 m3/év) 194824 193300 191777 190253 188729 187205 185682 184158 182634 181111 179587 178063 176540 175016 173492 171968 170445 168921 167397 165874 164350 162826

Kibocsátás Egységnyi Csökkentő Kibocsátás (t/év) Volumen volumenre tényező (t/év) 1.scenárió 2.scenárió. növekedés eső kibocsátás 1 1.00 4413 5082 4413 1 1.09 4059 4464 4406 1 1.18 3732 4125 4413 1 1.25 3432 3890 4297 1 1.30 3156 3711 4116 1 1.35 2903 3565 3910 1 1.39 2669 3441 3709 1 1.44 2455 3334 3530 1 1.50 2257 3238 3384 1.58 2076 0.99 3152 3243 1.68 1909 0.98 3074 3142 1.81 1756 0.96 3002 3044 1.96 1615 0.92 2934 2914 2.15 1485 0.88 2872 2805 2.36 1365 0.84 2812 2711 2.61 1256 0.8 2756 2623 2.89 1155 0.76 2703 2535 3.20 1062 0.72 2652 2443 3.53 977 0.68 2603 2342 3.88 898 0.64 2556 2230 4.25 826 0.6 2511 2106 4.63 759 0.56 2468 1971

12

BOI5 kibocsátás (t/év) 7000 6000 5000 4000

Kibocsátás (mért) Kibocsátás (1.scen.) Kibocsátás (2.scen.)

3000 2000 1000

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

0

2.8. ábra Mindkét scenárió csökkenő trendet mutat. Az első esetben folyamatos kibocsátás csökkenés prognosztizálható, míg a másodiknál, ha pusztán a gazdasági növekedést vennénk figyelembe, akkor 2005 után növekedés következne be. Figyelembe kell azonban venni, hogy a technológiai határértékek általában szigorú követelményeket támasztanak a BOI5 kibocsátással szemben. A pusztán gazdasági növekedés alapján számított koncentrációk az átlagos BOI5 határértéket megközelítenék ezért a határértékek teljesítése limitáló, csökkentő tényező, amelyet 2003-tól kezdődően először kisebb, majd később évi 4 %-kal vettük figyelembe. Végeredményben az 1. scenárióban 22 %-os, míg a 2. scenárióban 38 %-os csökkenés mutatkozik a 2002. évi kibocsátáshoz képest.

Lebegőanyag Az 1992-2002 időszak lebegőanyag kibocsátását és a számított koncentrációkat a 2.21. táblázat tartalmazza, míg a két scenáriónak megfelelő prognosztizált kibocsátásokat a 2.22.. táblázat és a 2.9. ábra mutatja.

13

2.21. táblázat: Lebegőanyag kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Kibocsátás t/év) 20498 14657 15548 20026 14394 13865 12184 8378 10099 8261 7669

Koncentráció (mg/l) 94 78 109 121 63 63 61 41 49 54 47

2.22. táblázat: Prognosztizált lebegőanyag kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Progn. konc Progn.. szennyvíz Kibocsátás (t/év) Volumen Egységnyi volumenre Kibocsátás (t/év) (mg/l) mennyiség (1000 m3/év) 1.scenárió növekedés eső kibocsátás 2.scenárió. 117 197871 1.00 19766 23167 19766 92 196348 1.09 17052 17995 18510 79 194824 1.18 14710 15472 17395 72 193300 1.25 12691 13868 15890 66 191777 1.30 10948 12715 14276 62 190253 1.35 9445 11827 12723 59 188729 1.39 8148 11111 11321 56 187205 1.44 7029 10513 10108 54 185682 1.50 6064 10003 9091 52 184158 1.58 5231 9558 8256 50 182634 1.68 4513 9165 7579 49 181111 1.81 3893 8814 7032 47 179587 1.96 3359 8496 6589 46 178063 2.15 2898 8206 6222 45 176540 2.36 2500 7940 5909 44 175016 2.61 2156 7694 5631 43 173492 2.89 1860 7465 5375 42 171968 3.20 1605 7252 5128 41 170445 3.53 1385 7052 4883 41 168921 3.88 1194 6863 4634 40 167397 4.25 1030 6685 4380 39 165874 4.63 889 6516 4120 39 164350 5.02 767 6356 3852 38 162826 5.41 662 6203 3580

14

Lebegőanyag kibocsátás (t/év) 25000

20000

15000


10000

5000

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0

2.9. ábra A lebegőanyag kibocsátás és a koncentráció folyamatos csökkenő trendet mutatott a 19922002 évi időszakban. Mindkét scenárióban a csökkenés trendje folytatódik, annak üteme azonban lelassul. Ha a prognosztizált adatokat a 2002. évi kibocsátáshoz hasonlítjuk, akkor az 1. scenárióban a 2015-re előrejelzett kibocsátás csökkenés 19 %, míg a 2. scenárióban 53 %.

Nitrogén Az 1992-2001 időszak nitrogén kibocsátását és a számított koncentrációkat a 2.23.. táblázatban tüntettük fel, míg a két scenáriónak megfelelő prognosztizált kibocsátásokat a 2.24.. táblázat és 2.10. ábra tartalmazza.

15

2.23. táblázat: Nitrogén kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Kibocsátás (t/év) 2080 874 1137 1808 2241 1424 2867 631 831 906

Koncentráció (mg/l) 9.5 4.7 8.0 10.9 9.8 6.4 14.4 3.1 4.1 5.9

2.24. táblázat: Prognosztizált nitrogén kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Progn. konc Progn.. szennyvíz Kibocsátás (t/év) Volumen Egységnyi volumenre Kibocsátás (t/év) (mg/l) mennyiség (1000 m3/év) 1.scenárió növekedés eső kibocsátás 2.scenárió. 9.2 197871 1.00 1689 1816 1689 8.1 196348 1.09 1511 1584 1640 7.5 194824 1.18 1352 1458 1598 7.1 193300 1.25 1209 1371 1514 6.8 191777 1.30 1082 1305 1411 6.6 190253 1.35 968 1251 1304 6.4 188729 1.39 866 1206 1203 6.2 187205 1.44 774 1167 1114 6.1 185682 1.50 693 1133 1039 6.0 184158 1.58 620 1102 978 5.9 182634 1.68 554 1073 931 5.8 181111 1.81 496 1047 896 5.7 179587 1.96 444 1023 870 5.6 178063 2.15 397 1001 852 5.5 176540 2.36 355 979 839 5.5 175016 2.61 318 959 829 5.4 173492 2.89 284 940 821 5.4 171968 3.20 254 922 812 5.3 170445 3.53 227 905 802 5.3 168921 3.88 203 888 789 5.2 167397 4.25 182 872 774 5.2 165874 4.63 163 857 754 5.1 164350 5.02 146 842 732 5.1 162826 5.41 130 828 705

16

Nitrogén kibocsátás (t/év) 3500 3000 2500 2000


1500 1000 500

14 20

12 20

20

10

08 20

06 20

04 20

02 20

00 20

98 19

96 19

94 19

19

92

0

2.10. ábra A nitrogén kibocsátás és a koncentráció folyamatos csökkenő trendet mutatott a 1992-2001 évi időszakban. Mindkét scenárióban a csökkenés trendje folytatódik, annak üteme azonban lelassul. Ha a prognosztizált adatokat a 2001. évi kibocsátáshoz hasonlítjuk, akkor az 1. scenárióban a 2015-re prognosztizált kibocsátás csökkenés 9 %, míg a 2. scenárióban 22 %.

Foszfor Az 1992-2002 időszak foszfor kibocsátását és a számított koncentrációkat a 2.25. táblázat tartalmazza, míg a két scenáriónak megfelelő prognosztizált kibocsátásokat a 2.26. táblázat és 2.11. ábra mutatja.

17

2.25. táblázat: Foszfor kibocsátás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Kibocsátás (t/év) 1.7 2.2 9.3 9.9 12.8 30.0 88.8 37.8 147.2 310.7 68.2

Koncentráció (mg/l) 0.008 0.012 0.065 0.060 0.056 0.136 0.446 0.184 0.720 2.012 0.414

2.26. táblázat: Prognosztizált foszfor kibocsátás

Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Progn.. szennyvíz Kibocsátás Progn. konc mennyiség (t/év) (1000 m3/év) 1.scenárió (mg/l) 0.074 197871 14.6 0.147 196348 28.9 0.221 194824 43.1 0.295 193300 57.0 0.369 191777 70.7 0.442 190253 84.1 0.516 188729 97.4 0.590 187205 110.4 0.663 185682 123.2 0.737 184158 135.7 0.811 182634 148.1 0.884 181111 160.2 0.958 179587 172.1 1.032 178063 183.7 1.106 176540 195.2 1.179 175016 206.4 1.253 173492 217.4 1.327 171968 228.1 1.400 170445 238.7 1.474 168921 249.0 1.548 167397 259.1 1.621 165874 268.9 1.695 164350 278.6 1.769 162826 288.0

Egységnyi Kibocsátás Volumen volumenre Csökkentő (t/év) eső kibocsátás tényező 2.scenárió növekedés 1.00 1.0 1 1.0 1.03 10.0 1 10.3 1.11 19.9 1 22.1 1.18 33.2 1 39.3 1.26 43.5 1 54.7 1.33 51.9 1 69.1 1.41 59.1 1 83.0 1.48 65.2 1 96.5 1.55 70.7 1 109.9 1.63 75.6 1 123.0 1.70 80.0 1 136.2 1.78 84.0 0.99 147.8 1.85 87.7 0.98 159.1 1.93 91.1 0.96 168.4 2.00 94.3 0.92 173.5 2.07 97.3 0.88 177.6 2.15 100.1 0.84 180.6 2.22 102.7 0.8 182.7 2.30 105.2 0.76 183.7 2.37 107.6 0.72 183.7 2.45 109.9 0.68 182.7 2.52 112.0 0.64 180.6 2.59 114.1 0.6 177.5 2.67 116.0 0.56 173.4

18

Foszfor kibocsátás (t/év) 350.0 300.0 250.0 200.0

Kibocsátás (t/év) Kibocsátás (1.scen.) Kibocsátás (2.scen.)

150.0 100.0 50.0

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0.0

2.11. ábra A többi vizsgált szennyező anyagtól eltérően a foszfor kibocsátás egyértelműen növekvő tendenciát mutat. Amennyiben megvizsgáljuk, hogy a feldolgozóiparon belül melyek a jellemző foszfor kibocsátó iparágak akkor a többi szennyezőanyaggal ellentétben szinte a teljes kibocsátás a vegyiparból és az élelmiszeriparból származik, ezen belül is a vegyiparnak a részaránya nagyobb. Ennek megfelelően a 2. scenárióhoz rendelt prognózisnál, amely a gazdasági növekedést veszi figyelembe, nem a teljes feldolgozóipar növekedést, hanem a vegyipar és az élelmiszeripar foszfor kibocsátással súlyozott növekedési ütemét vettük alapul. A 2.26. táblázat volumennövekedés oszlopában a korábbiaktól eltérően ezek az értékek szerepelnek. A másik lényeges különbség, a többi komponenshez képest, hogy a korábbi szabályozás a foszforra csak állóvizekre adott meg kibocsátási határértéket kivéve a kiemelt vízminőségvédelmi területeket illetve az ivóvízbázisokat és üdülőterületeket. Az új technológiai határértékeken alapuló szabályozás viszont a foszfor kibocsátásra a legtöbb iparágnál határértéket határoz meg, függetlenül a befogadótól. A foszfor kibocsátás szempontjából domináns iparágaknál (vegyipar és élelmiszeripar) a határérték 1,5 – 2 mg/l. Ennek megfelelően a 2. scenáriónál figyelembe vettük a technológiai határértékeket mint korlátozó, kibocsátást csökkentő tényezőt, amely 2002 után kezdődik és 2004-től évi 4 %-os kibocsátás csökkentést eredményez. Ez az érték úgy lett meghatározva, hogy a technológiai határértékek mint limitáló tényező következtében a kibocsátott szennyvíz foszfor koncentrációja nem növekedhet, és ennek biztosításához ilyen mértékű kibocsátás csökkenés szükséges. Ezzel ellentétben az 1. scenárió pusztán a meglévő trendet veszi figyelembe, és mint pesszimista becslés ennek extrapolációját jelenti. Az így prognosztizált szennyvíz foszfor koncentrációja 2015-re 1,8 mg/l-t érné el, ami ugyan megfelel az 1,5 – 2.0 mg/l

19

határértéknek, azonban irracionálisnak tekinthető mivel azt jelenti, hogy, a feldolgozóipari összes kibocsátott szennyvíz átlagos foszforkoncentrációja gyakorlatilag a határértéken van. Az egyes évekhez rendelt kibocsátási adatok igen nagy eltérést mutatnak, amit a 2.25. táblázat 2001 és 2002 évi adata jól mutat. Ennek megfelelően viszonyítási alapnak nem a 2002 évi kibocsátást, hanem a 2001 és 2002 évi emissziók átlagát tekintjük, amely 190 t/év. Az 1. scenárió szerint, így 2015-re a foszfor kibocsátás 52%-os növekedése, míg a 2. scenárió szerint viszont 9 %-os csökkenése prognosztizálható.

Következtetések A közvetlen felszíni vízbe bocsátó ipari létesítmények szennyező anyag emissziója gyakorlatilag csak töredéke a közvetett kibocsátóknak a vizsgált szennyező anyagok vonatkozásában. Ennek megfelelően az itt érvényesülő trendek csak kis mértékben befolyásolják az összes felszíni vizekbe jutó szennyező anyagok mennyiségét. Az ipari kibocsátás legnagyobb hányada a feldolgozóiparból származik (93,2 %), ami azt eredményezi, hogy a feldolgozóiparra prognosztizált emissziókhoz képest az összes ipari kibocsátás max. 10 %-kal lesz nagyobb. A vizsgált scenáriók, amelyek az előrejelzés egymástól független megközelítési módját jelentik, többé-kevésbé hasonló trendeket mutattak. Általánosságban megállapítható, hogy a KOId, BOI5, lebegőanyag és nitrogén kibocsátásban mindkét scenáriónál a bázisévhez viszonyítva csökkenés, míg a foszfornál jelentős növekedés illetve kis mértékű csökkenés mutatkozik. Az eltéréseket nemcsak a megközelítési módszer különbözősége, hanem a kiindulási adatok szórása is eredményezi. 2.2.3 Az ipari eredetű fémkibocsátás alakulása.

Gazdasági előrejelzés A GDP volumenének alakulása A magyar gazdaság 1997-2000-ben tapasztalt dinamikus növekedése – elsősorban a világgazdasági recesszió hatására 2001-től lelassult. A lassulás 2003 első felében elérte mélypontját. A gazdasági folyamatok iránya 2003 második felében már nagyobbrészt megfordult. Kedvező változások indultak meg, amelyek 2004 első felében folytatódtak. A gazdaság élénkülni kezdett: a GDP és különösen az ipari termelés és az export növekedése felgyorsult.

2.27. táblázat: A GDP volumenének alakulása 2000-2015 2000

2001 2002 2003 2004 2005 2006 előző év = 100%

I. Mezőgazdaság, vad- és 92,1 erdő- gazdálkodás; halászat II. Ipar 109,6 III. Szolgáltatások 103,2 GDP összesen 105,2 Forrás: KSH és GKI prognózisa

123,4

87,9

96,0 110,0

2007- 20112010 2015 éves átlag

98,0 103,0 103,0 105,0

100,4 101,3 105,4 106,5 106,0 107,0 105,3 104,2 104,9 106,8 103,5 103,0 103,5 104,0 103,0 104,0 103,8 103,5 103,0 104,0 104,0 104,3 104,3 104,3

20

A 2004-2006 közötti években a világgazdasági konjunktúra javulása és az Európai Unióhoz történő csatlakozás elősegíti a magyar gazdaság növekedésének fokozatos gyorsulását Ha a korábbinál mérsékeltebben is, ismét jellemzők lesznek a 2000 előtti évekre jellemző strukturális átrendeződések: a GDP húzóereje ismét az ipar (ezen belül a feldolgozóipar) lesz, emellett nő az építőipar, a távközlés és egyes üzleti szolgáltatások aránya is. A GDP növekedési üteme 2015-ig, az időszak átlagában 4,3% körül alakul. A fejlődés 2010ig export- és beruházás-orientált lesz, ezt követően mindinkább csökken a beruházások és nő a fogyasztás jelentősége, a szolgáltatások előretörésével pedig az export-orientáltság mértéke is mérséklődik. 2015-ig az ipar és az építőipar marad a legdinamikusabban fejlődő ágazat, egyaránt 8-9% körüli ütemmel. Az utóbbit a nagy infrastrukturális, főleg közlekedési beruházások, valamint a magas szinten maradó lakásépítés indokolja. A gazdasági növekedés csak nagyjából 2015 után válik szolgáltatás-vezéreltté, vagyis az ipar és építőipar addig jellemzően átlag feletti ütemben bővül. A strukturális átalakulás során folytatódik az energiaigényes termelés visszaszorulása, ugyanakkor a tudás- és technológiaigényes termelés (IT-szektor, gyógyszeripar) bővülése. Minden jel arra mutat, hogy a magyar feldolgozóipar az elmúlt évek erőteljes béremelkedése és a reálértelemben számottevően erősödő árfolyam nyomán végleg elvesztette versenyképességét azokban az ágazatokban, ahol már valójában korábban sem volt az (textilipar, ruházati ipar, cipőipar, stb.), de a magasabb feldolgozottságot, nagyobb szakmai felkészültséget igénylő területeken (híradástechnika, elektronika, jármű-részegység, gyógyszeripar, stb.) európai méretekben továbbra is hatékonynak, befektetésre érdemesnek minősül.

Az ipari bruttó kibocsátás alakulása A GDP egynegyedét előállító ipar, ezen belül különösen a feldolgozóipar egy recessziós időszak utáni fellendülési pályán van. Az ipari növekedés 2001 második felében veszítette el korábbi lendületét, a stagnálást 2002 második felében átmenetileg ismét gyorsuló termelésbővülés követte. Ez 2003 tavaszán lefékeződött, majd a tavalyi év őszén új fellendülési szakasz vette kezdetét. Míg a 2006-ig tartó fejlődés levezethető a jelenlegi iparszerkezetből, a beruházásokból és az exportpozíciókból, a későbbi időszakban egyre jobban megnő az ipar fejlődésében az innovációk, ezen belül is az információtechnológia terjedés jelentősége. A GKI előrejelzése szerint az ipari bruttó kibocsátás alakulását 2006-ig illetve az azt követő időszakban az alábbi táblázatok mutatják

21

2.28. táblázat: Az ipari bruttó kibocsátás Volumenindexek, százalék (előző év = 100) 2000 118,3 124,5 105,9 121,0 107,1

2001 103,6 105,2 99,4 112,3 100,6

2002 102,6 101,7 101,9 97,9 98,6

2003 106,4 109,8 99,5 104,5 101,7

Ipar összesen Feldolgozóipar Élelmiszeripar Papíripar Vegyipar Kohászat és 121,0 102,8 94,5 111,6 fémfeldolgozás Gépipar 140,0 107,8 101,8 113,6 Egyéb feldolgozóipar 123,2 115,9 118,4 75,7 Villamosenergia ipar 98,2 97,5 104,6 103,9 Forrás: 2000, 2001: KSH, utána GKI Rt. becslés, prognózis

2004 106,0 110,3 100,6 105,7 106,7

2005 107,3 112,5 103,9 107,6 109,3

2006 107,8 112,8 103,9 107,6 109,3

112,5 116,7 115,0 101,5

110,9 117,3 110,0 101,5

110,9 117,3 110,0 101,5

2.29. táblázat: Az ipari bruttó kibocsátás éves átlagai, 2007-2015 Átlagos éves volumenindexek, százalék 2007-2010 Ipar összesen 106,6 Feldolgozóipar 110,4 Élelmiszeripar 102,5 Papíripar 104,0 Vegyipar 105,1 Kohászat és fémfeldolgozás 107,1 Gépipar 114,3 Egyéb feldolgozóipar 104,6 Villamosenergia ipar 100,7 Forrás: GKI Rt. prognózis

2011-2015 105,4 107,7 102,8 103,8 101,7 102,5 110,0 103,5 100,6

Élelmiszeripar Az élelmiszeripar kilátásai ambivalensek. Bár a privatizáció során jelentős külföldi tőke áramlott az ágazatba, csak korlátozottan mutatja a piacgazdasági viselkedés jegyeit. Az agráralapok bizonytalanságai nem tették lehetővé a nagyüzemi élelmiszer-feldolgozás megerősödését. Az uniós csatlakozás első hatásai már megmutatkoznak az élelmiszeriparban. Ez az alsóbb feldolgozási fázisok termelésének visszaesésével, a magasabbak gyorsuló fejlődésével írható le. Az alapanyagok nem csak hazaiak. Igen valószínű, hogy hosszabb távon ez a tendencia megerősödik, a termékszerkezet az egészséges életmód követelményeit kielégítő, de egyre inkább konyhakész élelmiszerek előállítása felé tolódik el. Az élelmiszeriparban különösen nagy jelentősége lesz az alap- és segédanyagokkal való takarékos gazdálkodásnak. Ez kihat mind az alapanyag, mind a technológia megválasztására.

22

Papíripar A magyarországi papíripar zömét a hullámpapír- és egyéb csomagolóanyag gyártás teszi ki, emellett még a háztartási és egészségügyi papírtermék előállítása is jelentős. Az írónyomópapír termelés csekély. A csomagolóanyag-ipar a fellendülő konjunktúrának köszönhetően növekvő kereslettel találkozik. Mivel a gyárak zömében már lezajlottak a szükséges korszerűsítések, ezeket ki is tudják elégíteni. A terület valószínűleg életképes lesz a következő tíz évben is, ha lépést tud tartani a folyamatos technológiai megújulással. Technológiai kutatások folynak arra nézve, hogy a rostok növényekből történő kivonásához kevesebb vizet használjanak fel, illetve ne vízzel történjen a folyamat. E kutatások eredményei forradalmi technológiai változásokat eredményezhetnek az iparágban. Vegyipar A petrolkémián alapuló magyar vegyiparnak komoly gondot okoznak a magas olajárak, mert felfelé nyomják a műanyagipari termékárakat, ugyanakkor az utóbbi időben jelentős beruházások történtek a műanyag alapanyagiparban. Hosszabb távon a műanyag-feldolgozás szerepe kérdéses. A magas olajárak megdrágíthatják a műanyagot, és a versenyző egyéb anyagok kiszoríthatják a termékek egy részéből. Másrészt viszont a műanyagok tulajdonságai számos esetben – különösen a speciális felhasználási területeken – előnyt jelentenek az alternatívaként alkalmazható anyagfajtákhoz képest. A versenyt valószínűleg a kutatásfejlesztési eredmények döntik el. A vegyipar másik kutatás-fejlesztés igényes ágazata, a gyógyszeripar. A termelés itt is számottevően bővülhet. A magas olajár itt is gyakorol némi hatást, mégpedig kedvezőt, javítja a hagyományos nagy vevőink (Oroszország, Ukrajna) fizetőképességét. Az új gyógyszerek várhatóan a biotechnológia és molekuláris biológia területén születnek majd. Mindez a gyógyszeripari – főként szerves - hulladékok mennyiségének csökkenésével és jellegének megváltozásával jár. Kohászat és fémfeldolgozás A fémek iránti világpiaci kereslet 2003 végén kezdett erősen növekedni. Ennek legfőbb oka a világgazdasági fellendülés és a rendkívül gyorsan növekvő kínai és indiai gazdaság alapanyag igénye. Várható, hogy ezek a hajtóerők a közeljövőben gyengülnek és a fémek iránti kereslet mérsékeltebb növekedése ismét nyugodtabb piaci helyzethez vezet a következő évben. A magyar termelők számára a kedvező konjunktúra szintén kedvező piaci környezetet teremt. A világpiaci tendenciákból az következik, hogy a fémek iránti keresletet elsősorban a polgári (főként járműipari és építőipari) felhasználás határozza meg. Ezek a területek a következő években átlag felett fognak növekedni, ezért a keresleti oldalról a kohászat és fémfeldolgozás fejlődése is biztosított. A magyar vas- és acélágazat helyzete azonban nem túl bíztató. Legfőbb konkurensei, a szlovák és lengyel termelők is uniós tagok lettek, tovább nem alkalmazható termékeikkel szemben piacvédelem.

23

Hosszabb távon a fémek megmunkálása és felhasználása is nagy változások elé néz. Az egyik várható fejlődési irány az ötvözetek, másik az egyéb módon kombinált anyagok terén várható. Valahol a vegyipar és a fémipar határterületén fejlődnek a fém alapú kerámiák. Gépipar A feldolgozóipari növekedés húzó iparága továbbra is a gépipar marad. A növekvő keresletet a már megvalósított, illetve a bejelentett beruházások kapacitásoldalról is ki tudják elégíteni, sőt várható újabb cégek megjelenése is. Ugyanakkor a termelésleállítások sem értek még véget. A korszerű információtechnológiák gyártásában két cégcsoport látszik elkülöníthetőnek. A nagy nemzetközi cégek (Nokia, Ericcson, Siemens, stb.) tartósan berendezkednek, egyre komplexebb és tudásigényesebb tevékenységeket telepítenek az országba. A szerződéses összeszerelők (Flextronics, Elcoteq, stb.) viszont a gyors termékváltás és a hatalmas költségverseny miatt mindig ott gyártják a megrendelt terméket, ahol az a leggazdaságosabb. Így azután hol felfuttatják, hol csökkentik a magyarországi termelésüket. Ez a folyamat marad a következő években is. Az egyéb gépipari ágazatokban is megfigyelhető, hogy a nagy multinacionális cégek egyre inkább bővítik a magyarországi telephelyeiket és egyre sokrétűbb tevékenységet telepítenek ide. Bár a közvetlen hazai beszállítások aránya nem túl magas, áttételesen jelentős keresletet generálnak, ez épp a visszaesés éveiben vált nyilvánvalóvá. A hazai cégek is egyre alkalmasabbá válnak arra, hogy lazább-szorosabb módokon szerepet kapjanak a korszerű gépipari termékeket előállító hálózatokban. A járműiparban is látványos változások zajlottak le, de a Suzuki folytatja a termékváltást, az Audi is folyamatos bővítési, fejlesztési terveket jelentett be. Nemzetközi autóipari beszállító cégek is érdeklődnek a magyarországi telephelyek iránt. Egyre több – sokszor más ágazatban dolgozó – hazai vállalkozás is partnerre talál a járműiparban. A gépipari – ezen belül az autóipari – termelés tehát a következő években dinamikusan bővülhet. A gépipar jövőjét a számítástechnika, híradástechnika, egyéb elektromos gépgyártás és a műszeripar összenövéséből kialakuló új ICT-ipar jelenti. Ezen a téren a magyar adottságok kimondottan jók, a legkorszerűbb termékek nem csupán termelése, de fejlesztése is jelen van az országban. Problémát jelent viszont, hogy a magyar feldolgozóiparban az iparág már túlsúlyosnak számít, egy újabb ágazati válság komoly gondokat okozhat. A probléma másik részét az iparág másik előnye jelenti: a nemzetközi fejlődés fő áramlataiba való bekapcsolódás. Ez ugyanis az iparág vezető multinacionális cégeinek domináns hazai szerepét is jelenti, vagyis olyan cégekét, amelyek fejlesztéspolitikáját máshol, más szempontok alapján határozzák meg, mint a hazai tulajdonban levő vállalkozásokét. A magyar állam itt elsősorban hatósági és szabályozó szerepkörében tudja érvényesíteni a hazai környezetvédelmi érdekeket. Pozitív viszont, hogy ezek a cégek etikai kódexeik szerint szintén fontos szempontnak tartják a környezet megóvását – nem ritkán saját termékeikkel járulnak hozzá.

24

Az ipari eredetű fémkibocsátás várható alakulása Az ipari ágazatok bruttó kibocsátásának alakulása 2015-ig A magyar gazdaság a 2001 évet követő lassulás után 2003 második felében ismét növekedési pályára lépett, a gazdaság élénkülni kezdett: a GDP és különösen az ipari termelés és az export növekedése felgyorsult. A GKI előrejelzése szerint a 2004-2006 közötti években a világgazdasági konjunktúra javulása és az Európai Unióhoz történő csatlakozás tovább segíti a magyar gazdaság növekedését, a GDP húzóereje ismét az ipar (ezen belül a feldolgozóipar) lesz, emellett nő az építőipar, a távközlés és egyes üzleti szolgáltatások aránya is. 2015-ig az ipar és az építőipar marad a legdinamikusabban fejlődő ágazat, egyaránt 8-9% körüli ütemmel. Az alábbi ábrán bemutatjuk az egyes ipari ágazatoknak a bázisévhez (2002) viszonyított prognosztizált relatív volumen növekedését. Volumen növekedés a bázisévhez (2002) viszonyítva

5.00 4.50 4.00 3.50

Ipar összesen Feldolgozóipar

3.00

Élelmiszeripar Papíripar

2.50

Vegyipar Kohászat és fémfeldolgozás Gépipar

2.00

Egyéb feldolgozóipar Villamosenergia ipar

1.50 1.00 0.50

15 20

14 20

12

11

10

09

08

07

06

05

04

03

13 20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

02

0.00

2.12 ábra

25

A 2.12 ábra jól mutatja, hogy az iparon belül a legdinamikusabban fejlődő ágazat a feldolgozóipar, amely 2015-re valamivel több, mint háromszorosát éri el a 2002 évi bruttó kibocsátásnak. A feldolgozóiparon belül az ipari átlagot meghaladó növekedés várható a kohászat és fémfeldolgozás területén illetve a gépiparban. Ez utóbbi tekinthető a legdinamikusabban fejlődő ágazatnak, a növekedés a bázisévhez viszonyítva meghaladja a 4,5-szöröst.

A kibocsátások alakulása az 1992-2002 közötti időszakban Az 1992-2002 időszakban az ipari ágazatok fémkibocsátását a 2.13 ábra szemlélteti. Bár az adatok igen nagy ingadozást mutatnak, az egyértelműen látszik, hogy az ipari ágazatok közül a teljes kibocsátást gyakorlatilag a feldolgozóipar határozza meg, ehhez képest a többi ágazat emissziója elhanyagolható. Összes nehézfém kibocsátás (t/év)

140.00

Feldolgozóipar Bányászat

120.00

Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar

100.00

Összes ipar + építőipar 80.00

60.00

40.00

20.00

0.00 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002.

2.13. ábra A következő grafikon a feldolgozóiparon belüli ágazatok összes fémkibocsátását mutatja be.

26

Feldolgozóipar nehézfém kibocsátása (t/év)

70.00

Feldolgozóipar élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar

60.00

Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek

50.00

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás 40.00

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés 30.00

20.00

10.00

0.00 1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

2.14. ábra Megfigyelhető, hogy 1998-tól a legjelentősebb fémkibocsátó ágazatok közül, mint a gépipar, fémfeldolgozás, vegyipar és az élelmiszeripar a gépipar emissziója erőteljesen nőtt, míg a többié csökkenő tendenciát mutatott. 2002-ben a feldolgozóiparon belül a gépgyártás, -javítás vált meghatározóvá a fémkibocsátás tekintetében. A korábban legjelentősebb kibocsátóként szereplő vegyipar részaránya 2002-re már erőteljesen visszaesett.

A fémkibocsátás részarányának prognosztizálása 2015-ig Mint korábban megállapítást nyert, a feldolgozóipar emissziója határozza meg az összes ipari fémkibocsátást. Amennyiben a bruttó kibocsátás (volumen) prognosztizált jövőbeli változását kombináljuk a fémkibocsátás ágazatonkénti megoszlásával, akkor megkapjuk az egyes ágazatonként a fémkibocsátás relatív súlyának alakulását a vizsgált időszakra. A 2.15. ábra azt mutatja, hogy a feldolgozóiparon belül a legjelentősebb ágazatoknak hogyan változik a relatív súlya az összes fémkibocsátásban, a 2002 évhez mint bázisévhez viszonyítva.

27

%-os részesedés a fémkibocsátásban 100.00 90.00 80.00 70.00

Élelmiszeripar

60.00

Papíripar

50.00

Vegyipar

40.00

Kohászat és fémfeldolgozás Gépipar

30.00 20.00 10.00

20 15

20 14

20 13

20 12

20 11

20 10

20 09

20 08

20 07

20 06

20 05

20 04

20 03

20 02

0.00

2.15. ábra A fenti diagram egyértelműen jelzi a gépipar súlyának további növekedését az összes fémkibocsátás tekintetében. Míg 2002-ben az összes fémkibocsátás 78 %-a eredt a gépiparból, ez az arány 2015-re már 90 %-ra nő. A vegyipar, kohászat és fémfeldolgozás illetve az élelmiszeripar szerepe tovább csökken. Megállapítható, hogy a vizsgált időszak végére az ipari fémkibocsátás alakulását elsősorban a gépgyártás, -javítás fogja meghatározni.

A kibocsátások alakulása Első lépésben azt vizsgáljuk meg, hogy miként alakulnának a kibocsátások 2002-höz képest a feldolgozóiparon belül, ha pusztán a volumennövekedést vennénk figyelembe. A 2.30. táblázat és a 2.16. ábra 2015-ig mutatja a fémemisszió alakulását, ha a 2002 évhez képest semmiféle környezetvédelmi jogszabályváltozás nem történt volna, az akkori előírások maradtak volna érvényben.

28

2.30. táblázat: A feldolgozóipar jelentősebb ágazatainak fémemissziója

Év 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Élelmiszeripar 1.71 1.70 1.73 1.72 1.73 1.80 1.87 1.92 1.97 2.02 2.07 2.12 2.18 2.24

Papíripar 0.16 0.18 0.18 0.18 0.19 0.21 0.22 0.23 0.24 0.25 0.26 0.27 0.28 0.29

Fémkibocsátás t/év Kohászat és Vegyipar fémfeldolgozás 4.10 3.02 4.12 3.10 4.07 2.93 4.14 3.27 4.41 3.68 4.82 4.08 5.27 4.53 5.54 4.85 5.82 5.20 6.12 5.57 6.43 5.96 6.54 6.11 6.65 6.26 6.77 6.42

Gépipar 31.64 34.11 34.72 39.44 46.03 53.99 63.34 72.39 82.74 94.58 108.10 118.91 130.80 143.88

Összesen 40.63 43.22 43.63 48.76 56.06 64.91 75.23 84.94 95.97 108.53 122.82 133.96 146.19 159.61

Feldolgozóipar fémkibocsátás (t/év) 160.00 140.00 120.00

Élelmiszeripar

100.00

Papíripar 80.00

Vegyipar 60.00

Kohászat és fémfeldolgozás Gépipar

40.00 20.00

20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09 20 10 20 11 20 12 20 13 20 14 20 15

0.00

2.16. ábra A számadatok azt mutatják, hogy feldolgozóiparon belül a gépipar kivételével a 2002-2005 közötti időszak enyhe emelkedését egy dinamikusabb növekedés váltja fel, amely 2012 után lelassul. A gépipar esetében a 2005 utáni erőteljes növekedés egészen a vizsgált időszak végéig megmarad.

29

A kibocsátások csökkentését befolyásoló tényezők Az előző fejezetben bemutatott trend tehát egy olyan hipotetikus prognózist reprezentál, amelyben csupán a gazdasági növekedést vesszük figyelembe, de a különböző környezetvédelmi intézkedéseket nem. Valójában a bázisévhez viszonyítva a felszíni vízvédelem szempontjából alapvető jogszabályi változások jöttek létre: • • • •

A korábbi területi kibocsátási határértékeket egy korszerűbb, több szintű határértékrendszer váltotta ki, amely prioritást biztosít az iparáganként meghatározott technológiai kibocsátási határértékeknek. A vízminőségi célkitűzések megvalósítása érdekében a környezetvédelmi felügyelőségeknek lehetőséget biztosít egyedi vízgyűjtő területi határérték bevezetésére, amely a kibocsátási határértékek további szigorítását jelenti. Elkészült egy országos szennyezés csökkentő program, amelyik a fémek közül 2015re a cink emisszió csökkentését irányozza elő. A Veszélyes anyag irányelv illetve a Víz Keretirányelv hazai jogrendbe való átültetésével a Hg, Cd, Pb és Ni emissziók csökkentésére lehet számítani, mivel ezek a komponensek az I. listás anyagok illetve az elsőbbségi anyagok körébe tartoznak, amelyekre nézve a kibocsátások jelentős csökkentését illetve teljes megszüntetését kell elérni.

Első lépésben megvizsgáltuk, hogy a technológiai határértékek bevezetése milyen változást hozott a korábbi területi kategóriák szerinti határértékekhez képest. A 2.31 táblázatban a legjelentősebb fémkibocsátó ágazatokra vonatkozó technológiai határértékeket és a korábbi területi alapon szerveződő felszíni vízbe illetve közcsatornásba megengedett kibocsátási határértékeket mutatjuk be. Ahol technológiánként eltérő határérték vonatkozik, ott azok átlaga szerepel a táblázatban. A régi felszíni vízre illetve közcsatornára vonatkozó területi határértékek a kibocsátások által leginkább érintett vízminőség védelmi területi kategóriákra (III. és V.) vonatkoznak.

2.31. táblázat: Kibocsátási határértékek (μg/l) Komponens

Cu Pb Cr As Cd Hg Ni Zn Ag Sn Összesen

Technológiai határértékek Régi területi határértékek Fémgyártás Vegyipar Vas és acélgyártás vas kivételévelFémmegmunkálásFelszíni (III/V) Közcsatorna (III/V) 2 0.55 0.5 0.5 2 2 0.5 0.7 0.5 0.5 0.2 0.4 1 0.5 0.5 0.5 1 1 0.1 0.1 0.1 0.1 0.1 0.2 0.05 0.2 0.2 0.17 0.05 0.1 0.01 0.05 0.05 0.05 0.01 0.05 1 0.5 0.5 0.5 1 1 10 2.3 1 2 5 10 0.1 0.1 0.1 0.1 0.1 0.2 2 2 2 2 0.5 0.5 16.76 7 5.45 6.42 9.96 15.45

A táblázatban szereplő dőlt számok azt jelzik, hogy ezekre a komponensekre nincs határérték megállapítva, azonban ahhoz, hogy a határértékek összege (a megengedett összes fémkibocsátás) összehasonlítható legyen, a – a hasonló technológiára vonatkozó legvalószínűbb értéket vettük fel. A komponensenkénti összesített kibocsátási határérték – 30

amely az egyedi határértékek összege – jelzi, hogy a legjelentősebb fémkibocsátó ágazatoknál szigorodtak a határértékek a korábbi területiekhez (felszíni és közcsatorna) képest. E technológiai határértékeknek a korábbi területi határértékekhez (a felszíni és a közcsatornás határértékek átlagához) viszonyított aránya, illetve az ágazatok fémkibocsátásban való részesedése alapján prognosztizálhatjuk a feldolgozóipar fémkibocsátását arra az esetre, ha csökkentő tényezőként csak a technológiai határértékek bevezetése befolyásolná a jövőben az emissziókat. A 2.32. táblázatban és az azt követő ábrán bemutatjuk, hogyan alakulnának az emissziók, ha a területi határértékek maradtak volna érvényben, illetve hogyan alakulnának a technológiai határértékek bevezetése következtében. A táblázatban a technológiai/területi arány azt mutatja, hogy mennyivel csökken a kibocsátás a határértékek szigorodása miatt. Itt figyelembe vettük, hogy a vonatkozó jogszabály értelmében az egységes környezeti használat engedély köteles üzemek részére a technológiai határértékek teljesítésének határideje 2007, míg a többinél 2010. Ennek következtében a technológiai határértékek bevezetése miatti emisszió csökkenés 2010-ig fokozatosan fog bekövetkezni. A 2002-2010-ig terjedő időszakra a csökkenést lineárisnak feltételeztük.

2.32. táblázat:A kibocsátások alakulása a régi és az új szabályozás szerint Év 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Technológiai/Területi 1.000 0.950 0.900 0.800 0.700 0.600 0.550 0.500 0.478 0.475 0.472 0.469 0.466 0.464

Területi (t/év)

Technológiai (t/év) 40.6 43.2 43.6 48.8 56.1 64.9 75.2 84.9 96.0 108.5 122.8 134.0 146.2 159.6

40.6 41.1 39.3 39.0 39.2 38.9 41.4 42.5 45.9 51.6 58.0 62.9 68.2 74.0

31

Fémkibocsátás (t/év) 180.0 160.0 140.0 120.0 100.0

Területi Technológiai

80.0 60.0 40.0 20.0 0.0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

2.17. ábra Az országos szennyezés csökkentő program megvalósítása-, továbbá az I. listás és elsőbbségi anyagok kibocsátásainak csökkentése érdekében a későbbiekben a határértékek szigorítására illetve egyedi területi határértékek bevezetésére lesz szükség a Hg, Cd, Ni, Pb és Zn komponensek vonatkozásában. Ennek bevezetése csak 2010 után, fokozatosan várható, mivel eddig az időpontig kell megfelelni a technológiai határértékeknek. E várható intézkedések következtében 2010 után évi 5 %-os emisszió csökkenést prognosztizálva a kibocsátások a 2.33. táblázat és a 2.18. ábra szerint alakulnak. Az ábrán összehasonlításként feltüntettük azt az esetet, amelyben nem lépnének érvénybe az említett szigorító intézkedések. Ez a görbe a 2.17. ábra technológiai jelölésű görbéjének felel meg.

2.33. táblázat: A fém kibocsátások alakulása a feldolgozóiparban a szükséges további szigorítások következtében Év 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

További csökkentő tényező Prognosztizált kibocsátás (t/év) 1 40.6 1 41.1 1 39.3 1 39.0 1 39.2 1 38.9 1 41.4 1 42.5 0.95 43.6 0.9 46.4 0.85 49.3 0.8 50.3 0.75 51.1 0.7 51.8

32

Prognosztizált fémkibocsátás a feldolgozóiparban (t/év) 80.0

70.0

60.0

50.0 Technológiai

40.0

Prognosztizált

30.0

20.0

10.0

0.0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

2.18. ábra A 2.19. ábrából jól kitűnik a pusztán a technológiai határértékek bevezetésének, illetve az azon felüli további intézkedések hatása. Az első esetben a 2010-et követő években az ipari volumennövekedés következtében a kibocsátás meredeken nő, a technológiai határértékek ugyan a korábbi területi határértékekhez képest lassítják a növekedés ütemét, azonban nem elegendőek az emissziók csökkentésére. A szigorító intézkedések csökkenthetik a növekedési tendenciát, adott esetben meg is állíthatják. Az itt bemutatott scenárió alapján összességében 2015-re kb. a felszíni vizek 25 %-os fém terhelésnövekedése prognosztizálható a 2002 évihez viszonyítva.

Következtetések Az ipari eredetű fémkibocsátás előrejelzése alapjában véve két scenáriót mutat be. Az első, amely a pesszimistább megközelítést tartalmazza abból indult ki, hogy a kibocsátás szempontjából domináns feldolgozóipar volumennövekedése és a jelenleg már érvényes technológiai határértékek fogják meghatározni a kibocsátások jövőbeli alakulását. Ez a scenárió nem veszi figyelembe azokat az egyéb korlátozó tényezőket, amelyek az emissziók csökkentését kényszerítik ki. A második scenárió amely már figyelembe veszi az egyedi területi határértékek bevezetésének hatását, amely elsősorban a Hg, Cd, Ni, Pb és Zn komponensek vonatkozásában fog érvényesülni reálisabb képet mutat, mivel a hazai

33

jogrendbe már átvett Veszélyes anyag irányelv illetve a Vízvédelmi keretirányelv a kiemelten veszélyes anyagok tekintetében (Hg, Cd, Pb, Ni) a kibocsátások drasztikus csökkentését illetve fokozatos megszüntetését írja elő. Ennek érvényesítési eszköze a kibocsátási határértékek szigorítása akár a technológiai határértékeken keresztül, akár egyedi vízgyűjtő területi határértékek alkalmazásával. A nem kiemelten veszélyes komponensek esetében, pl. Zn az országos szennyezés csökkentő program keretein belül kerül sor a kibocsátások csökkentésére. A fentiek alapján megállapítható, hogy a fémkibocsátó ágazatok dinamikus fejlődése nem eredményezi az emissziók jelentős emelkedését és ezen belül pedig a kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásának sokkal inkább a csökkenése mint a növekedése várható. A fémkibocsátás tekintetében a feldolgozóipar a meghatározó jelentőségű, az építőipar a villamosenergia, gáz-, hő- és vízellátás szerepe elhanyagolható. A feldolgozóiparon belül is a gépipar az, amelyik a jelenben és fokozódó mértékben a jövőben is, a kibocsátások legnagyobb hányadáért felelős. 2015-re a fémemisszió tekintetében a gépipar prognosztizált részaránya 90 % lesz a feldolgozóiparon belül. 2.2.4 A mezőgazdasági diffúz szennyezés, a nitrogén- és foszfor kibocsátásának alakulása. Magyarországon a kilencvenes évtized gazdasági-társadalmi változásai gyökeresen átalakították a mezőgazdaság szervezeti rendszerét és tulajdonviszonyait. A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya az elmúlt évtizedben csökkent. Gazdasági szerepvesztése nemcsak a többi ágazathoz viszonyítva, hanem a ráfordítások és a teljesítmények abszolút értékében is bekövetkezett. A rendszerváltás után az addigi állatállomány létszáma számottevően lecsökkent, a mezőgazdasági tevékenység volumene, valamint a műtrágyázás szintje jelentősen visszaesett. A 90-es évektől kezdődően a tápanyag-gazdálkodást negatív tápanyagmérleg jellemzi.

A mezőgazdasági termelés 2015-ig terjedő előjelzése A GKI prognózisa szerint a 2000-2006 közötti időszak mezőgazdasági teljesítményét, átlagos mezőgazdasági GDP növekedés vonatkozásban a stagnálás jellemzi. Ezt követően a mezőgazdasági termelés dinamikája fokozatosan belesimul a nemzetgazdaság fejlődésének ütemébe.

2.34. táblázat: A mezőgazdasági GDP és a bruttó termelés dinamikája 2000-20015 között, % 2000

2001

2003

2004

2005

2006

123,4

87,9

96,0

110,0

98,0

103,0 103,0

105,0

115,8

95,9

95,4

110,0

99,0

102,0 103,4

108,0

Előző év = 100% 92,1 Mezőgazdasági GDP volumen Mezőgazdasági bruttó termelés 93,6 volumene

2007- 20152010 2011 éves átlag

2002

34

2015-ig a művelés alá vont földterület mintegy 10%-os csökkenésére lehet számítani. Ez 580 ezer hektár földet jelent. A földek művelésből való kivonásának egy része a 2008-ig tartó időszakban következik be. A művelés alá vont földterület támogatás megvonás miatti csökkenése nem változtatja meg érzékelhetően a mezőgazdasági kibocsátás mennyiségét, mert eddigi hozzájárulásuk a piaci árualaphoz elenyésző volt. 2008 után a vidékfejlesztési pillér erősödése és a területpihentetés kötelező elrendelése már a mezőgazdasági kibocsátás kismértékű (1-2%-os) csökkenéséhez vezethet. Az alapvető alágazatok egyensúlyának alakulását a 2.19. ábra mutatja

A bruttó term elés megoszlása alágazatonként, %

100%

0%

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2011

Egyéb

3

7

9

9

10

10

10

8

10

Állattenyésztés

46

46

44

43

41

40

40

40

40

Növénytermesztés

51

48

47

49

49

50

50

52

50

Forrás: KSH Mezőgazdasági termelés 2003. GKI becslés

2.19. ábra A jelenlegi támogatási rendszer a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségét emeli leginkább. A szántóterület kismértékű csökkenését a gondosabb talajművelés, talajerő pótlás magasabb hozamokkal ellensúlyozza. A növénytermesztés súlya a mezőgazdasági kibocsátáson belül 2011-ig várhatóan emelkedni fog és eléri az 52%-ot. 2015-ig az állattenyésztés fokozatosan felfejlődik és az időszak végére visszaállhat az 50-40%-os egyensúly az egyéb tevékenységek emelkedő aránya mellett. A mezőgazdaság fejlődésének várható környezeti hatásai A növénytermesztés esetében környezeti kockázati tényezőt jelentenek: • az intenzív művelés alá vont területek nagysága, • a termelés intenzitása, • a termelési struktúra homogenitása, • a GMO termelés elterjedése, • a termőterület túlhasználata és ebből fakadóan • a növényvédőszerek és a talajerő-pótlás alkalmazása. A megművelt területek vonatkozásában bizonyos mennyiségű terület művelés alól történő kivonásával is számoltunk, ennél azonban jelentősebb lesz más irányú, de mezőgazdasági hasznosítása a területeknek.

35

A termelés intenzitása a 2008-ig tartó időszakban várhatóan növekedni fog, ezzel párhuzamosan a kijuttatott kemikáliák mennyisége is emelkedik. A 2015-ig tartó időszakot az fogja meghatározni, hogy mennyire képes megerősödni a Közös Agrárpolitikán belül az un. második pillér, vagyis milyen források fordíthatók a mezőgazdaság nem élelmiszertermelő szektorára. Az ökológiai gazdálkodás (bio-gazdálkodás) a környezetbarát mezőgazdasági termelés előhírnöke. Mai mezőgazdaságunkban még nem jelentős mennyiségben folytatnak ilyen jellegű termelést. Jelenleg 100 ha az ökológiailag megművelt terület, 2007-ig 300-350 hektárra futhat fel, 2015-ig elérheti az 500 hektárt. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az összes termelés 10%-a körül stagnálni fog a termelés, elsősorban piaci korlátok miatt. Az állattenyésztés környezeti kockázatát: • a termelés mennyisége, • a termelés koncentrációja, • a tartási-trágyázási technológia jelenti elsősorban. Az állattenyésztés esetében a sertés és baromfi ágazat átmeneti visszaesésével számolunk, ez csökkenti a környezeti terhelést is egyben. A megújuló állattartásnak az EU szabványoknak megfelelően korszerűsítenie kell tartási körülményeit is. A legnagyobb környezetvédelmi kockázatot az állattartásban a trágya ezen belül is a hígtrágya kezelése jelenti. Az almos trágyázás során nyert érlelt trágya a talajerő utánpótlás kedvező műtrágya kiváltó eszköze. A két trágyakezelési mód eltérő tartási technológiát kíván. A trágya kezelés megfelelő módját 2020-ig mindenképen meg kell oldani. Összességében úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdaság szennyezőanyag kibocsátása 2015-ig nem fog növekedni. 2008-ig elsősorban az állattenyésztés termelésének visszaesése miatt csökken a környezetszennyezés, 2008 után pedig a vidékfejlesztési pillér megerősödése hat kedvezően a mezőgazdasági termelés környezeti viszonyaira.

A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű N- és P terhelésének várható alakulása 2015-ig A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű szennyező anyag terhelését leginkább a különböző kemikáliák és a talajerő utánpótlására felhasznált szerves- és műtrágyák mennyisége, a kijuttatás módja az alkalmazott agrotechnikák határozzák meg. Ezen felül jelentős szennyező forrást jelent az állattartás során képződő trágya kezelése, ahol elsősorban a hígtrágya okozza a legnagyobb kockázati tényezőt. A szennyező anyagok többnyire diffúz forrásként kerülnek a felszíni vizekbe lefolyással, talajerózióval, kioldódással a talajvízen keresztül illetve légköri kiülepedéssel (pl. ammónia). Természetesen a felszíni vizek N-és P terhelésében nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipariés települési szennyvizek ugyanúgy szerepet játszanak, ebből a szempontból különösen az utóbbi a jelentős. A N- és P terhelés jövőbeni alakulását számos tényező befolyásolja, amelyek mint hatótényezők pozitív illetve negatív irányba befolyásolhatják a felszíni vizekbe kerülő szennyező anyag mennyiségeket. Fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termelés illetve termelési szerkezet változása, a földterület alakulása, a termelés intenzifikálása, a termőtalajok tápanyagellátottságának alakulása, a jó mezőgazdasági gyakorlat illetve a környezetbarát technológiák elterjedése. Szintén jelentős befolyásoló tényező a jogszabályi 36

háttér változása, a vízminőségi határértékek várható bevezetése, a vízgazdálkodási tervek, szennyezés csökkentő programok megalkotása és végrehajtása. Az egyes befolyásoló tényezők külön-külön történő számszerűsítése igen nehéz és csak igen nagy bizonytalansággal lehetséges, ezért a prognózishoz az 1992-2002 évek mezőgazdaságra vonatkozó statisztikai adataiból kiindulva megvizsgáltuk a trendeket és ezek 2015. évre történő extrapolálását tekintettük egy olyan kiindulási alapnak, amelyhez képest vizsgáltuk az egyes befolyásoló tényezők növelő illetve csökkenő hatását. Ez a fajta megközelítés tehát azt jelenti, hogy kiindulási állapotként feltételeztük, hogy az 1992-2002. közötti időszakban megfigyelt trend változatlan formában folytatódik 2015-ig, és ehhez képest próbáltuk megállapítani, hogy melyek azok a legfontosabb folyamatok, amelyek ezt a trendet befolyásolják. Az analízishez felhasznált statisztikai adatok (pl. szerves- vagy műtrágya felhasználás) tulajdonképpen számos paraméter együttes hatását tükrözik, így a trendek is a különböző hatótényezők eredőjét mutatják. A mezőgazdasági földterület alakulása A KSH adatai alapján a mezőgazdasági területek nagysága a vizsgált időintervallumban az alábbiak szerint alakult:

2.35. táblázat: A mezőgazdasági földterület alakulása Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Mezőgazdasági terület (ezer ha) 6136 6129 6122 6179 6184 6194 6193 6186 5854 5865 5867

A mezőgazdasági terület az 1992-1999 közötti időszakban egy kis mértékű emelkedést mutatott, majd a földterület 2000-re 5,6 %-al csökkent, és ezt követően egy kis mértékben emelkedett. A GKI prognózisa 2015-re a 2002. évhez képest 10 %-os terület csökkenést jelez, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági földterület nagysága 2015-ben 5280 ezer ha lesz. Szerves- illetve műtrágya felhasználás A keletkező szerves trágyából származó N-és P mennyiségét az állatállomány alakulásából és a fajlagos N-illetve P kibocsátásból számíthatjuk. A vizsgált időszak állatállományának alakulását az alábbi 2.36 táblázat mutatja a KSH adatai alapján.

37

2.36. táblázat: Az állatállomány alakulása Év Szarvasmarha 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

1159 999 910 928 909 871 873 857 805 783 770

Állatállomány (ezer db.) Sertés Juh 5364 1752 5001 1252 4356 947 5032 977 5289 872 4931 858 5479 909 5335 934 4834 1129 4822 1136 5082 1103

Baromfi 30535 26542 29847 27549 21062 23419 24082 25732 30529 34034 32010

Ló

71 75 60 63

A fajlagos N- illetve P kibocsátás becsült értékeit a 2.37. táblázat mutatja. A N fajlagosok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Bizottsághoz benyújtott „A mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezéssel szembeni vízvédelmi feladatok végrehajtásáról” szóló 2004. júniusi jelentésében szereplőknek felelnek meg. Ugyanakkor a P-ra vonatkozó fajlagosokat - mivel a jelentés ezeket nem tartalmazza - a Duna vízgyűjtő területére végzett daNUbs 2003. augusztusi jelentés (Harmonized inventory of point and diffuse emissions of nitrogen and phosphorus for transboundary river basin) 2.37. táblázatában megadott N és P fajlagos kibocsátási adatok arányosításával képeztük.

2.37. táblázat: Fajlagos N- és P kibocsátás Szarvasmarha N P

47.3 7.42

Fajlagos kibocsátás (kg/állat) Sertés Juh 7.28 4.92 1.7 0.96

Baromfi 0.82 0.22

Ló 37.05 4.95

Az állatállomány és a fajlagos kibocsátások alapján számított N és P mennyiségét a 2.38. és a 2.39. táblázat foglalja össze.

2.38. táblázat: A szerves trágyából számított N mennyisége t/év Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Szarvasmarha 54820.7 47252.7 43043 43894.4 42995.7 41198.3 41292.9 40536.1 38076.5 37035.9 36421

Sertés 39049.92 36407.28 31711.68 36632.96 38503.92 35897.68 39887.12 38838.8 35191.52 35104.16 36996.96

Juh 8619.84 6159.84 4659.24 4806.84 4290.24 4221.36 4472.28 4595.28 5554.68 5589.12 5426.76

Baromfi 25038.7 21764.44 24474.54 22590.18 17270.84 19203.58 19747.24 21100.24 25033.78 27907.88 26248.2

Ló 2492 2492 2492 2492 2492 2492 2492 2630.55 2778.75 2223 2334.15

Összesen 130021.2 114076.3 106380.5 110416.4 105552.7 103012.9 107891.5 107701.0 106635.2 107860.1 107427.1

38

2.39. táblázat: A szerves trágyából számított P mennyisége t/év Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Szarvasmarha 8599.78 7412.58 6752.2 6885.76 6744.78 6462.82 6477.66 6358.94 5973.1 5809.86 5713.4

Sertés 9118.8 8501.7 7405.2 8554.4 8991.3 8382.7 9314.3 9069.5 8217.8 8197.4 8639.4

Juh 1681.92 1201.92 909.12 937.92 837.12 823.68 872.64 896.64 1083.84 1090.56 1058.88

Baromfi 6717.7 5839.24 6566.34 6060.78 4633.64 5152.18 5298.04 5661.04 6716.38 7487.48 7042.2

Ló 333 333 333 333 333 333 333 351.45 371.25 297 311.85

Összesen 26451.2 23288.4 21965.9 22771.9 21539.8 21154.4 22295.6 22337.6 22362.4 22882.3 22765.7

A lóra vonatkozó állatállományra 1992-1998 között nem volt adat, ezért erre az időszakra a mennyiségeket az 1999-2002 időszak átlagának vettük. Az ugyanerre az időszakra vonatkozó műtrágya felhasználást a KSH adatai alapján közvetlenül ismerjük. A 2.40. táblázatban megadjuk a szerves- és műtrágya alapján számolt N és P mennyiségeket.

2.40. táblázat: A szerves és a műtrágya alapján számított N és P mennyiségek Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Műtrágya (et/év) N 144 152 243 191 203 206 248 262 258 275 293

P 14 24 27 29 34 42 39 39 45 58 60

Szerves trágya (et/év) N P 130.0 26.5 114.1 23.3 106.4 22.0 110.4 22.8 105.6 21.5 103.0 21.2 107.9 22.3 107.7 22.3 106.6 22.4 107.9 22.9 107.4 22.8

39

Szerves és műtrágya felhasználásból eredő N és P mennyisége (et/év)

350

300

250

200

N (mű) P (mű) N (szerv) P (szerv)

150

100

50

0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2.20. ábra Míg a N és P műtrágya felhasználás egy növekedő tendenciát mutat, a szerves trágyából származó N és P mennyisége 1994-ig csökken, majd ezt követően stagnál. A 2.41. táblázatban a szerves és a műtrágya felhasználás alapján bemutatjuk az összes tápanyag felhasználás alakulását az 1992-2002 közötti időszakra. A 2.42. táblázat illetve a 2.21. ábra az 1 ha területre vetített fajlagos N és P felhasználást mutatja.

2.41. táblázat: Az összes N és P felhasználás Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Összes tápanyag mennyisége (et/év) N P 274.0 40.5 266.1 47.3 349.4 49.0 301.4 51.8 308.6 55.5 309.0 63.2 355.9 61.3 369.7 61.3 364.6 67.4 382.9 80.9 400.4

82.8

40

2.42. táblázat: Fajlagos tápanyag felhasználás Év

Fajlagos tápanyag mennyisége (kg/ha) N P 44.66 6.59 43.41 7.72 57.07 8.00 48.78 8.38 49.90 8.98 49.89 10.20 57.47 9.90 59.76 9.92 62.29 11.51 65.28 13.79 68.25 14.11

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Fajlagos N és P felhasználás (kg/ha)

120.00 100.00 80.00

N (fajl) P (fajl)

60.00

Lineáris (N (fajl)) Lineáris (P (fajl))

40.00 20.00

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0.00

2.21. ábra A táblázatokban szereplő adatok a műtrágyák éves értékesítéséből- illetve az állatállományból eredő szerves trágya N és P számított összes- illetve a teljes mezőgazdasági területre vetített, fajlagos mennyiségét mutatják. Ez utóbbi azt jelenti, mintha a N és P mennyisége egyenletesen elosztva kerülne ki a teljes mezőgazdasági területre. A ténylegesen felhasznált adatok ettől eltérhetnek (pl. nem a teljes keletkező szerves trágya mennyiség kerül felhasználásra.) Az összes és a fajlagos N és P felhasználás a vizsgált időintervallumon belül folyamatos emelkedést mutat. Az emelkedés üteme lineáris, ezt illetve ennek az emelkedési ütemnek az extrapolációját mutatja a szaggatott vonal az ábrán. Az adatoknak ez az extrapolációja jelenti a kiindulási scenáriót, amely szerint 2015-ig ugyanezzel a növekedési ütemmel fog nőni a N és P felhasználása.

41

A felhasználást befolyásoló tényezők A GKI prognózisa szerint a termelés intenzitása a 2008-ig tartó időszakban várhatóan növekedni fog, ezzel párhuzamosan a kijuttatott kemikáliák mennyisége is emelkedik. A mezőgazdasági földterület 10 %-os csökkenése várható 2015-re, ami azt eredményezi, hogy ugyanolyan fajlagos tápanyag felhasználás mellett ez összességében 10 %-os felhasználás csökkentést jelent. Az MTA TAKI által becsült agronómiai megközelítésű nitrogén és foszfor mérleg azt mutatja, hogy a 90-es évektől kezdődően a nitrogén és foszfor tekintetében negatív tápanyagmérleg a jellemző, a nitrogénnél 1999-ben a mérleg már pozitívvá vált. Az 19922002 közötti időszakban a fajlagos tápanyag felhasználás trendje lineárisan emelkedő volt, az emelkedés üteme a tápanyag ellátottság javulásával hosszabb távon várhatóan már csökkenni fog. A korábbi gyakorlat szerint a kijuttatott trágya 40-60 %-a hasznosult. Amennyiben a jó mezőgazdasági gyakorlatnak megfelelően a hasznosuló arány nő, akkor ugyannyi tápanyagmennyiséghez kevesebb trágya felhasználására lesz szükség. Összességében úgy ítéljük meg, hogy a növénytermesztés intenzifikálásával nem nő arányosan a kijuttatott trágya mennyisége. Az állattenyésztés visszaesése, amely a keletkező szerves trágya mennyiségi csökkenését eredményezi, nem jelenti a tápanyag felhasználás csökkenését, inkább a műtrágya részaránya fog nőni. További korlátozó tényező, hogy a Vízvédelmi Keretirányelv értelmében 2015-ig el kell érni a vizek jó vízminőségi állapotát. A hazai vizsgálatok kimutatták, hogy ehhez leginkább az ammónia, nitrit, nitrát és foszfor kibocsátások csökkentésére van leginkább szükség, a toxikus komponensek tekintetében kedvezőbb állapotban vannak a felszíni vizeink. Összességében a kiindulási scenárióhoz képest a fajlagos tápanyag felhasználás tekintetében olyan változás prognosztizálható, hogy a növekedés üteme 2008 után lecsökken. A mezőgazdasági terület csökkenését figyelembe véve ez pedig az összes tápanyag felhasználás tekintetében a növekedési ütem ennél nagyobb mértékű visszaesését fogja eredményezni. A fentiek figyelembevételével két scenáriót állítottunk fel. Az 1. scenárió szerint a fajlagos tápanyag felhasználás növekedési üteme 2015-ig marad lineáris és a növekedés trendje ugyanaz mint a 1992-2002 közötti időszakban. A 2. scenárióban feltételeztük, hogy a fajlagos felhasználás növekedési üteme 2008-ig ugyanaz, mint az 1. scenárióban (lineáris) ezt követően már csak egy kis mértékű növekedést tételeztünk fel (logaritmikus). Az összes felhasznált N és P mennyisége a fajlagos felhasználás és a mezőgazdasági terület szorzata. A mezőgazdasági terület változásának trendjét a 2.22. ábra szemlélteti:

42

Mezőgazdasági terület (ezer ha) 6400 6200 6000 5800 5600

Terület

5400 5200 5000

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

4800

2.22. ábra Az összes N és P felhasználás amely mindkét scenáriónál figyelembe veszi a terület csökkenés fenti trendjét a következőképpen alakul: Összes N és P (et/év) 600.00 500.00 400.00 N (1.scen) P (1. Scen)

300.00

N (2. Scen) P (2. Scen)

200.00 100.00

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0.00

2.23. ábra

43

A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű várható szennyezése A mezőgazdasági eredetű N és P a már korábbiakban említettek szerint, diffúz módon kerül a felszíni vizekbe. Az emissziót az összes N és P mennyisége és az emissziós faktor alapján becsülhetjük meg, amely utóbbi a felszíni vizekbe kerülő N és P hányadát jelenti. A Duna vízgyűjtőjére végzett már idézett vizsgálat (Harmonized inventory of point and diffuse emissions of nitrogen and phosphorus for transboundary river basin) Magyarországra is meghatározta a mezőgazdasági eredetű diffúz N és P terhelést. Eszerint az 1998-2000 időszakra számítva 11490 t/év nitrogén illetve 2036 t/év foszfor került diffúz módon a mezőgazdaságból a hazai felszíni vizeinkbe. Ezeket a mennyiségeket az 1998-2000 évi összes felhasznált N, illetve P mennyiségekkel arányítva megkapjuk az emisszió faktorokat, amelyek a N és P felszíni vizekbe kerülő hányadát mutatják. A számítások szerint az összes N 3,16 %a, az összes P 3,21 %-a jutott a felszíni vizekbe. Feltételezésünk szerint az emisszió faktorok a nitrát rendelet következtében, a jó mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásával illetve a trágyakezelés, -tárolás javulásával csökkenni fognak. Becslésünk szerint a csökkenés mértéke 2004-2008 között évi 1 %, ezután évi 2 %, ami 2015-ig összesen kb. 20 %-os javulást eredményez a bázisévhez viszonyítva. Az emisszió faktoroknak a változását a 2. scenárióban vettük figyelembe. Az 1. scenárió - ahol sem a fajlagos tápanyag felhasználás növekedési ütemének csökkenését, sem az emisszió faktorok változását nem vettük figyelembe – tulajdonképpen a jelenlegi trend és mezőgazdasági gyakorlat extrapolációját jelenti. A két scenáriónak megfelelő diffúz emisszió mérétékét a 2.43. táblázatban és a 2.25. ábrán mutatjuk be.

44

2.43. táblázat: Prognosztizált diffúz eredetű emisszió Év

Emisszió (t/év) 1. scenárió 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

N 8613 9019 9421 9819 10213 10602 10988 11369 11746 12119 12488 12805 13115 13418 13714 14002 14283 14557 14823 15083 15335 15579 15816 16046

2. scenárió P 1288 1420 1551 1681 1809 1936 2062 2186 2310 2432 2552 2662 2769 2874 2977 3077 3175 3271 3365 3456 3546 3633 3717 3800

N 8613 9019 9421 9819 10213 10602 10988 11369 11746 12119 12488 12805 12984 13150 13302 13442 13498 13271 12968 12660 12349 12034 11717 11398

P 1288 1420 1551 1681 1809 1936 2062 2186 2310 2432 2552 2662 2741 2816 2887 2954 3001 2960 2901 2840 2777 2713 2648 2582

45

N és P emisszió (t/év) 18000 16000 14000 12000 N (1.scen) P (1. scen) N (2. scen) P (2. scen)

10000 8000 6000 4000 2000

20 14

20 12

20 10

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

0

2.24. ábra A mezőgazdaságból származó diffúz eredetű nitrogén és foszfor emisszió eltérően alakul a két scenáriónak megfelelően. Az 1. scenárió, amely egy pesszimista előrejelzést testesít meg, mivel csak a jelenlegi trendet veszi figyelembe, azt eredményezi, hogy a nitrogén felszíni vizekbe jutó mennyisége kb. 28 %-kal megnő a 2002. évi mennyiséghez képest. A foszfornál a növekedés még nagyobb, kb. 49 %. A 2. Scenárió, amely már figyelembe veszi a megfelelő tápanyag gazdálkodást és az emisszió csökkentő tényezőket, kedvezőbb prognózist vázol fel, eszerint a nitrogén mennyiség a 2002. bázisévhez képest 9 %-al csökken, a foszfor gyakorlatilag nem változik. 2.2.5 Az élővizek terhelésére vonatkozó előrejelzések összefoglaló értékelése. Az alábbi táblázatok az összes élővízbe kerülő szennyező anyag mennyiségét mutatják a különböző változatok esetén. A BOI-re KOI-ra, Lebegőanyag-ra a települési kibocsátások (lásd 2.2.1)ás az élővízbe közvetlenül kibocsátók (2.2.2) együttes mennyisége szerepel. A nitrogén és a foszfor esetében a települési és közvetlenül élővízbe történő kibocsátásokon túl a mezőgazdasági diffúz szennyezések is szerepelnek (2.2.5. fejezet) A fémkibocsátásokat külön kezeltük (2.2.4). Az egyes források hozzájárulásának arányát a teljes kibocsátásból 2015-re a 2.44. táblázat mutatja be.

46

2.44. táblázat: Élővízbe bocsátott szennyezőanyagok forrásonként összetétele 2015 Forrás BOI Települési szennyvíz Közvetlen élővízbe bocsátás Mezőgazdasági diffúz Összes

KOI

Összes szervetlen Nitrogén

Foszfor

Lebegőanyag

82,4%

82,0%

62,6%

39,8%

84,4%

17,6%

18,0%

2,2%

3,8%

15,6%

0,0% 100%

0,0% 100%

35,3% 100%

56,4% 100%

0,0% 100%

A szennyezőanyag kibocsátás meghatározó forrása BOI, KOI és lebegőanyag vonatkozásában a települési szennyvíz. A közvetlen élővízbe bocsátott szennyezőanyagok aránya 2002-höz képest nő, 2015-ben 16-18% között mozog. A nitrogén esetében mezőgazdaság már jelentős részt képvisel, foszfornál pedig a kibocsátás nagyobb része származik a mezőgazdaságból. Ezen anyagoknál a közvetlen kibocsátások elenyésző részt képviselnek. A szennyezőanyagok összesített mennyiségét változatonként a következő táblázatok mutatják be.

47

2.45. táblázat BOI

Összes szennyezőanyag - Valószínű változat Összes KOI szervetlen Foszfor Lebegőanyag Nitrogén

t/év 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

0 0 4 413 4 406 4 413 4 297 4 116 3 910 20 778 40 295 38 113 38 224 37 488 37 166 36 552 35 691 34 730 33 805 19 944 18 379 16 715 14 963 13 118 11 186

t/év 46 730 44 006 41 588 38 202 34 515 30 933 27 679 24 853 146 430 158 943 135 881 133 621 131 068 130 105 128 524 126 182 123 551 121 082 79 725 75 039 70 044 64 784 59 247 53 439

t/év 10 302 10 659 11 019 11 333 11 624 11 906 12 191 12 483 30 293 34 866 33 498 32 502 32 742 33 230 33 636 33 920 34 095 34 329 33 162 33 055 32 915 32 748 32 553 32 321

t/év 1 289 1 430 1 573 1 720 1 864 2 005 2 145 2 283 4 092 5 339 4 766 4 833 4 927 5 041 5 140 5 222 5 279 5 268 4 949 4 885 4 815 4 740 4 661 4 575

t/év 19 766 18 510 17 395 15 890 14 276 12 723 11 321 10 108 59 952 111 490 57 627 67 042 66 177 66 145 65 812 65 102 64 268 63 317 38 618 35 801 32 816 29 685 26 401 22 973

48

2.46. táblázat Összes szennyezőanyag - Alacsony változat Összes BOI KOI szervetlen Foszfor Lebegőanyag Nitrogén t/év 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

0 0 4 413 4 406 4 413 4 297 4 116 3 910 20 778 40 295 38 113 38 300 37 846 37 317 36 222 35 055 33 810 32 633 19 092 17 616 16 054 14 404 12 667 10 843

t/év 46 730 44 006 41 588 38 202 34 515 30 933 27 679 24 853 146 430 158 943 135 881 133 874 132 262 130 608 127 412 124 021 120 400 117 032 76 447 72 027 67 352 62 423 57 240 51 808

t/év 10 302 10 659 11 019 11 333 11 624 11 906 12 191 12 483 30 293 34 866 33 498 32 543 32 939 33 315 33 445 33 540 33 527 33 568 32 212 32 115 32 003 31 873 31 729 31 569

t/év 1 289 1 430 1 573 1 720 1 864 2 005 2 145 2 283 4 092 5 339 4 766 4 837 4 948 5 051 5 120 5 182 5 219 5 188 4 857 4 796 4 730 4 659 4 585 4 508

t/év 19 766 18 510 17 395 15 890 14 276 12 723 11 321 10 108 59 952 111 490 57 627 67 173 66 799 66 409 65 225 63 951 62 576 61 130 36 966 34 308 31 507 28 563 25 477 22 251

49

2.47. táblázat BOI

Összes szennyezőanyag - Magas változat Összes KOI szervetlen Foszfor Lebegőanyag Nitrogén

t/év 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015.

0 0 5 082 4 464 4 125 3 890 3 711 3 565 20 510 40 099 37 967 38 593 38 524 38 357 38 023 37 562 36 963 36 396 21 645 20 366 18 937 17 351 15 603 13 685

t/év 54 470 42 931 37 228 33 569 30 924 28 875 27 214 25 822 148 582 162 004 139 594 139 299 139 167 138 808 138 070 137 003 135 585 134 361 90 492 87 048 83 190 78 897 74 146 68 918

t/év 10 429 10 603 10 879 11 190 11 518 11 853 12 194 12 536 30 387 34 990 33 640 32 901 33 633 34 342 35 030 35 688 36 316 37 322 36 828 37 764 38 698 39 630 40 558 41 484

t/év 1 303 1 449 1 594 1 738 1 880 2 020 2 159 2 296 4 105 5 351 4 778 4 872 5 033 5 189 5 342 5 488 5 629 5 792 5 632 5 774 5 914 6 048 6 177 6 303

t/év 23 167 17 995 15 472 13 868 12 715 11 827 11 111 10 513 60 864 112 792 59 213 69 614 69 999 70 294 70 427 70 427 70 281 70 028 43 758 41 508 39 000 36 222 33 162 29 808

2.48. táblázat: Az egyes scenárió eredményei Megnevezés t/év BOI KOI Összes szervetlen Nitrogén Foszfor Lebegőanyag Fémek

2002.

38 113 135 881 33 498 4 766 57 627 40,6

2015. változás 2015/2002% Valószínű Alacsony Magas Valószínű Alacsony Magas szcenárió szcenárió szcenárió szcenárió szcenárió szcenárió 29% 28% 36% 11 186 10 843 13 685 39% 38% 51% 53 439 51 808 68 918 96% 94% 124% 32 321 31 569 41 484 96% 95% 132% 4 575 4 508 6 303 40% 39% 52% 22 973 22 251 29 808 128% 393% 51,8 51,8 159,61 128%

Az eredmények azt mutatják, hogy a BOI kibocsátás a 2002 évi szint 29-36%-ra, a KOI kibocsátás, 38-51%-ra, a lebegőanyag kibocsátás 39-52%-ra csökken. A foszfor kibocsátás 5%-al is csökkenhet, de magas változat esetén 32% is prognosztizálható. Hasonló a helyzet a nitrogén esetében, ahol 4% csökkenéstől 24%-os növekedésig változhat a mennyiség. A fémek mennyisége várhatóan 28%-298%-al növekszik.

50

Ahogy fent bemutattuk a települési szennyvizek minden szennyezőanyagra (fémek kivételével) meghatározó nagyságrendet képviselnek. Az előrejelzés során a települési szennyvíztisztítás irányelv szerinti fejlődését, a szennyvízprogram terv szerinti végrehajtását minden változatnál adottságnak vettük. Amennyiben ez nem teljesül, akkor a nitrogén, foszfor terhelés biztosan nagy mértékben meg fog ugrani, minden esetben. Annak ellenére, hogy a az előrejelzés minden változatában a település szennyvíztisztítás megfelelően alakul, a fémek, a nitrogén, foszfor mennyiségének kedvezőtlen alakulása mégis bekövetkezhet. Ez a magas scenárió esetében történne meg, e változatban nem kerülnek a gyakorlatban teljes körűen érvényesítésre a veszélyes anyagokra és a nitrátra vonatkozó irányelvek, valamint az IPPC irányelv (91/676 EK,76/464/EGK, 96/261/EGK irányelvek). A valószínű és az alacsony scenárió csak a vízfogyasztás függvényében változik. Mindkét változat az összes vonatkozó EU irányelvek maradéktalan megvalósulásával számol. E prognózisok a szennyezőanyagok több (BOI5, KOI, lebegőanyag), illetve kevesebb (nitrogén, foszfor) csökkenését mutatják. Csak akkor érhető el a nitrogénnál és a foszfornál kis mértékű csökkenés, ha a mezőgazdasági diffúz szennyezésre a kedvezőbb forgatókönyv érvényes, tehát a megfelelő tápanyag gazdálkodás, a nitrát program és az egyéb emisszió csökkentő tényezők érvényesülnek. Tekintettel az előrejelzések bizonytalanságára a nitrogén, foszfor szennyezés biztos csökkenése érdekében kiegészítő intézkedéseket érdemes tenni. Különösen igaz ez a nagy terhelésű víztestek területén. Az előrejelzés szerint egyedül a fémek szennyezése növekszik még alacsony változatban is, ami adódik a fémkibocsátó ágazatok (gépipar, kohászat, fémfeldolgozás) várható, az átlagnál jóval dinamikusabb fejlődéséből. Ugyanakkor a fémeken belül az új EU konform határértékek bevezetése és érvényesítése, valamint az országos szennyezéscsökkentő program intézkedései hatására a kiemelten veszélyes anyagok Hg, Cd, Ni, Pb és Zn csökkenése várható.

51

Hivatkozások (1) A kéttényezős vízdíj bevezetésének társadalmi hatásvizsgálata (ÖKO Rt-VCSOSZSZ 2004) (2) Középtávú ágazati stratégia kialakítása a halászati ágazatban Készítette Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Közhasznú Társaság, Haltermelők Országos Szövetsége Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Halászati Terméktanács)

52

II.1. MELLÉKLET A GKI PROGNÓZISA

GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt.

A vízgyűjtő kerület (Magyarország) gazdasági és vízgazdálkodási fejlődésének előrejelzése 2015-ig, az ún. baseline scenárió előállítása

Készült az ÖKO Rt. megrendelésére.

Budapest, 2004. október

GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. Postacím: 1364. Budapest, Pf. 78. Internet hálózati cím: http:// www.gki.hu Székhely: Telefon: Fax: E-mail:

Budapest, V., Semmelweis u. 9. 318-1284, 318-1868 318-4023 [email protected]

Telephely: Telefon: Fax: E-mail:

Budapest, V., Gerlóczy u. 11. 266-2088, 317-6232 266-2118 [email protected]

Készítették: Adler Judit Karsai Gábor Némethné Pál Katalin Vanicsek Mária

COPYRIGHT: GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. A tanulmánynak vagy részeinek bármely módon való sokszorosítása tilos. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

Tartalom

1. A GDP volumenének alakulása főbb nemzetgazdasági szektorok szerint

1

2. A foglalkoztatottak számának alakulása főbb nemzetgazdasági szektorok szerint

3

3. Magyarország demográfiai jellemzői

5

4. Az ipari bruttó kibocsátás és a foglalkoztatottak számának alakulása

12

5. A mezőgazdasági bruttó termelési értékének bemutatása

19

1. A GDP volumenének alakulása főbb nemzetgazdasági szektorok szerint A magyar gazdaság 1997-2000-ben tapasztalt dinamikus növekedése – elsősorban a világgazdasági recesszió hatására 2001-től lelassult. A lassulás 2003 első felében elérte mélypontját. A 2003. évi 3%-os ütem – a korábbi évekhez hasonlóan – így is több mint 2 százalékponttal meghaladta az EU átlagos növekedését. A gazdasági folyamatok iránya 2003 második felében már nagyobbrészt megfordult. Kedvező változások indultak meg, amelyek 2004 első felében folytatódtak. A gazdaság élénkülni kezdett: a GDP és különösen az ipari termelés és az export növekedése felgyorsult. A GDP volumenének alakulása 2000-2015 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

98,0

előző év = 100% I. Mezőgazdaság, vad- és 92,1 erdő- gazdálkodás; halászat II. Ipar 109,6 III. Szolgáltatások 103,2 GDP összesen 105,2 Forrás: KSH és GKI prognózisa

96,0

110,0

2007- 20112010 2015 éves átlag

123,4

87,9

103,0

103,0

105,0

100,4 104,9 103,8

101,3 105,4 106,5 106,0 107,0 106,8 103,5 103,0 103,5 104,0 103,5 103,0 104,0 104,0 104,3

105,3 103,0 104,3

104,2 104,0 104,3

A 2004-2006 közötti években a világgazdasági konjunktúra javulása és az Európai Unióhoz történő csatlakozás elősegíti a magyar gazdaság növekedésének fokozatos gyorsulását. A magyar gazdaság fejlődésének belső tényezői nem akadályozzák az élénkülő gazdasági növekedést, bár kiugróan dinamikus fejlődést nem alapoznak meg. A gazdasági növekedés üteme 2004-2006 között évi átlagban a 4%-ot alig haladja meg, de így is magasabb a korábbi évek átlagánál. Ezt egyfelől a világgazdasági élénkülés hatására bővülő export, másfelől a beruházások dinamikájának fokozódása eredményezi, miközben a fogyasztás növekedési üteme mérséklődik; a növekedést az EU-csatlakozás is elősegíti. Ha a korábbinál mérsékeltebben is, ismét jellemzők lesznek a 2000 előtti évekre jellemző strukturális átrendeződések: a GDP húzóereje ismét az ipar (ezen belül a feldolgozóipar) lesz, emellett nő az építőipar, a távközlés és egyes üzleti szolgáltatások aránya is. A GDP növekedési üteme 2015-ig továbbra is bő 2 százalékponttal meghaladja az EU-ét, az időszak átlagában 4,3% körül alakul. A fejlődés - részben az EU kínálta lehetőségek kihasználása, részben a versenyképesség javítása illetve a modernizációhoz szükséges belföldi források mobilizálása érdekében, továbbá az EMU-hoz történő csatlakozás előfeltételét jelentő szigorú költségvetési politika következtében – 2010-ig export- és beruházás-orientált lesz. Ezt követően mindinkább csökken a beruházások és nő a fogyasztás jelentősége, a szolgáltatások előretörésével pedig az export-orientáltság mértéke is mérséklődik.

1

A 2007-2015 közötti időszakon belül érdemes megkülönböztetni az euró bevezetéséig, várhatóan 2010-ig tartó, majd az ezt követő időszakot. Míg a 2007-10 közötti növekedésre az euróövezethez történő csatlakozás megkívánta költségvetési szigor és a világgazdasági konjunktúraciklus várhatóan lefelé menő ága inkább csökkentőleg, az EU-ból érkező beruházási források megugrása inkább gyorsítólag hat. Ezzel szemben 2010 után az euró bevezetése gyorsítja, az EU-források stagnálása vagy csak szerény növekedése mérsékli a gazdaság dinamikáját. 2015-ig az ipar és az építőipar marad a legdinamikusabban fejlődő ágazat, egyaránt 8-9% körüli ütemmel. Az utóbbit a nagy infrastrukturális, főleg közlekedési beruházások, valamint a magas szinten maradó lakásépítés indokolja. A gazdasági növekedés csak nagyjából 2015 után válik szolgáltatás-vezéreltté, vagyis az ipar és építőipar addig jellemzően átlag feletti ütemben bővül. Az agrárgazdaság éves átlagos növekedési üteme 2007-2015 között évi 4% körüli lesz, ezzel részesedése stagnál a megtermelt GDP-ből. A szolgáltatások iránt - a gazdasági fejlődésnek köszönhetően - jelentősen bővül a kereslet. Az üzleti szolgáltatások fejlődése gyors lesz, a nagy közösségi szolgáltatások - pl. oktatás, egészségügy - esetében viszont a működés reformja elkerülhetetlen. Ez például az oktatásban a gyerekek számától és a képzési irányoktól függően leépítéseket és bővítéseket egyaránt jelent, s a változások iránya egyértelműen a piacosodás irányába mutat. A strukturális átalakulás során folytatódik az energiaigényes termelés visszaszorulása, ugyanakkor a tudás- és technológiaigényes termelés (IT-szektor, gyógyszeripar) bővülése. A magyar gazdaságnak egyrészt lehetősége van az EU-n belül a fejlett és kevésbé fejlett régiók közötti szerkezetváltási folyamatba való fokozott bekapcsolódásra, másrészt növekvő lehetősége van az EU és a kívül maradó országok közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok egyik központjává válásra.

2

2. A foglalkoztatottak számának alakulása főbb nemzetgazdasági szektorok szerint A munkaerő-kereslet várható alakulását a beruházási színvonal, dinamika és összetétel, továbbá a szabályozási rendszer elmeinek változása (a munkabérekre rakodó közterhek mértéke, a bruttó-nettó bérek aránya, a munkaügyi ellenőrzés következetessége és szigorúsága), a gazdasági fejlődés munkaigényességi szintjének alakulása. A foglalkoztatottak számának változása nemzetgazdasági áganként a munkaerő-felmérés szerint Nemzetgazdasági ág

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007- 20112010 2015 összes növekedés 91 97 95 96 95 97 99 98 98,7 97,9 110 107 106 107

előző év= 100% prognózis A,B Mezőgazdaság 92,7 95,3 99,0 89,3 97 96 97 C,E Energiaipar összesen 87,1 93,2 95,3 91,0 93 95 98 C,E-ből Villamosenergia ipar 89,0 99,3 92,6 91,9 94 98 99 D Feldolgozóipar 100,4 102,6 99,9 96,4 99 99 100 C,E,D Ipar összesen 98,9 101,7 99,5 96,0 98,5 98,7 99,9 F Építőipar 105,9 101,6 99,8 110,5 102,5 103 103 G Kereskedelem, javítás 104,9 101,3 100,4 100,2 100 101 101,5 H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 100,8 106,6 95,9 101,5 103 102 101 104 110 I Szállítás, raktározás, posta, távközlés 101,5 99,7 99,1 97,9 98 99 99 96 98 J Pénzügyi tevékenység 104,2 93,6 95,4 96,7 103 101 98 104 105 K Ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás 112,1 107,1 106,3 114,2 108 106 103,5 119 120 L Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás 99,3 98,0 102,1 104,7 100 100 101 100 100 M Oktatás 104,0 97,4 101,1 103,5 101 101 101 96 95 N Egészségügyi, szociális ellátás 101,4 97,3 100,8 111,0 102 102 102 106 110 O-Q Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 96,4 99,3 97,6 108,0 100 102 100 106 110 Nemzetgazdaság összesen 101,2 100,3 100,1 101,3 100,4 100,6 100,8 102,7 104,0 Éves átlagos növekedési ütem 1,00668 1,00787 Forrás: KSH munkaerő-felmérési adatok (átsúlyozott, sorkatonák nélkül) és GKI prognózis

A GKI RT. becslése szerint a 2007-2010 közötti időszakban 2,7%-os létszámnövekedés várható, amely 108 ezer fős bővülésnek felel meg. A vizsgált periódus keresletének évi átlagban 0,7%-os emelkedése lassú és nem igazán teszi lehetővé a teljes foglalkoztatáshoz való érzékelhető közeledést (a 15-64 közöttiek foglalkoztatási arányának 70%-os elérését). A 2011-2015-ig tartó időszakban enyhén gyorsuló létszámdinamikával kalkuláltunk (évi átlagban 0,8-0,9%-kal) melynek hatására a 15-74 év közötti foglalkoztatottak száma további 163 ezer fővel, 4.260 ezer fő körülire emelkedik. Így a 2007-2015 közötti időszakban nagyságrendileg 270 ezer fővel emelkedik a foglalkoztatás, ez összesen közel 7%-os növekedésnek felel meg.

3

A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági áganként a munkaerő-felmérés szerint (ezer fő) Nemzetgazdasági ág 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 A,B Mezőgazdaság 275,7 255,5 243,4 240,9 215,2 208,7 200,4 194,4 C,E Energiaipar összesen 115 100,2 93,4 89,0 81,0 75,3 71,6 70,1 C,E-ből Villamosenergia ipar 90,7 80,7 80,1 74,2 68,2 64,1 62,8 62,2 D Feldolgozóipar 933,1 936,7 961,0 959,9 925,5 916,2 907,1 907,1 C,E,D Ipar összesen 1048,1 1036,9 1054,4 1048,9 1006,5 991,6 978,6 977,2 F Építőipar 252,2 267,1 271,5 271,0 299,4 306,9 316,1 325,6 G Kereskedelem, javítás 517,9 543,2 550,1 552,1 553,1 553,1 558,6 567,0 H Szálláshely-szolgáltatás, 133,2 134,3 143,1 137,3 139,4 143,6 146,5 147,9 vendéglátás I Szállítás, raktározás, posta, 308,7 313,3 312,5 309,7 303,2 297,1 294,2 291,2 távközlés J Pénzügyi tevékenység 80,9 84,3 78,9 75,3 72,8 75,0 75,7 74,2 K Ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás 182,5 204,6 219,1 232,8 265,9 287,2 304,4 315,1 L Közigazgatás, védelem, kötelező 284,1 282,1 276,4 282,1 295,4 295,4 295,4 298,4 társadalombiztosítás M Oktatás 310,5 322,8 314,5 318,0 329,0 332,3 335,6 339,0 N Egészségügyi, szociális ellátás 241,8 245,2 238,7 240,7 267,2 272,5 278,0 283,6 O-Q Egyéb közösségi, személyi 173,1 166,9 165,7 161,8 174,8 174,8 178,3 178,3 szolgáltatás Nemzetgazdaság összesen 3809,3 3856,2 3868,3 3870,6 3921,9 3938,2 3961,8 3991,8 Forrás: KSH munkaerő-felmérési adatok (átsúlyozott, sorkatonák nélkül) és GKI prognózis

2010 176,9 66,6 59,1 898,0 964,6 358,1 601,0

2015 171,6 64,0 57,3 880,1 944,0 383,2 643,1

153,8 169,2 279,6 274,0 77,2 81,0 374,9 449,9 298,4 298,4 325,4 309,1 300,6 330,6 189,0 207,9 4099,5 4262,1

A foglalkoztatás strukturális átrendeződése a mezőgazdaság és az ipar létszámának csökkenő ütemű szűkülésével jár. A mezőgazdaság igazodása az EU követelményekhez – melyekre a mezőgazdasági fejezetben kitérünk – létszámfelszabadító hatású. Az ipar és az építőipar termelő feladatai jelentősek, de a termelékenység növekedése, a versenyképességi követelmények teljesítése létszámcsökkentő. Az építőipar létszáma azért fog nőni remélhetőleg, mert a fekete foglalkoztatás egy részét sikerül kifehéríteni, továbbá itt sok munkaigényes felújítási, rekonstrukciós feladat is lesz. A szolgáltató ágazatok létszáma összességében jelentősen nő, de ezen belül erős differenciálódás várható. A legjelentősebb létszámfelszívók az üzleti szolgáltatók lesznek, kiemelkedően az ingatlanügyletek, bérbeadás, gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás ágazat. Az Európai Unióba való integrálódás, az EU támogatások fogadása és a kedvezményezettek pályázási kötelezettsége, az euróövezetbe történő belépés igen jelentős jogi, számviteli, tanácsadási, stb. feladatot generál. Ugyanakkor a közigazgatás létszáma alapvetően szinten marad (jelentős hullámzások mellett), míg az oktatásban dolgozók száma a gyermekszám csökkenése miatt lassan fogyásnak indul. A népesség folyamatos öregedése miatt a személyi szolgáltatások és az egészségügy-szociális ellátás ágazat létszáma kikerülhetetlenül növekedni fog. A foglalkoztatási esélyeket valószínűleg növelni fogja az Európai Unió Strukturális Alapjaiból érkező támogatások felhasználása.

4

3. Magyarország demográfiai jellemzői A területi népesség-előreszámítás a kistérségek / kerületek, Budapest és a megyék, a régiók és Magyarország (lakó)népességének előrebecslését adja a 2001, 2006, 2011, 2016, 2021 időpontokra, férfiak és nők, ötéves korcsoportok szerinti bontásban. Az előreszámítás alkotóelem-eljárással készült, tehát a változásokkal is számol: születésekkel, halálozásokkal, belföldi és nemzetközi vándorlásokkal. Az előreszámítás országos összesítése szerint folytatódik a népesség számának csökkenése a következő időszakban. Magyarország népessége 2001 elején 10 millió 200 ezer fő volt, a várható létszám 2021 elején 9 millió 850 ezer fő, ami 3,5%-os csökkenésnek felel meg (a csökkenés már 2015-ig zömében megvalósul). A vándorlási hipotézis szerint 2021-ig legkevesebb 220 ezer fő vándorlási nyereség képződik, ami jelentősen csökkenti az egyre nagyobb mértékű természetes fogyást. A népesség száma a különböző forgatókönyvekben, 1995–2050 millió fő 11,0 10,5 10,0 9,5 9,0

Alap Európa

8,5

Idős Fiatal

8,0

Magas Alacsony

7,5 7,0 1995

2000

2005

2010

2015

2020

2025

2030

2035

2040

2045

2050

A természetes szaporodás előjele hosszabb ideje negatív Magyarországon. Ennek oka az alacsony termékenységben, a viszonylag magas halandóságban és az idős népességben egyszerre keresendő. 2001-2021 között 574 ezerrel többen halnak meg, mint ahány gyermek születik. Pedig a hipotézisek a meginduló termékenységeemelkedés mellett erőteljesen növekvő élettartamokkal számolnak. A népességcsökkenés általánossá válik területi viszonylatban. Az előreszámítás szerint csak a régiók közül egyedül Közép-Magyarországon várható népességtöbblet: 37 ezer fő, 1,3%, az összes többiben csökken a népességszám. Abszolút számban Dél-Alföld (100 ezer fő), százalékban Dél-Dunántúl a legnagyobb mértékben fogyó régió.

5

A 20-64 évesek számának alakulása 1995-2050 között millió fő 6,5

6,0

5,5

Alap Európa Idős

5,0

Fiatal Alacsony Magas

4,5

4,0 1995

2000

2005

2010

2015

2020

2025

2030

2035

2040

2045

2050

A 20-59 évesek számának alakulása 1995-2050 között millió fő 6,0

5,5

5,0 Alap Európa

4,5

Idős Fiatal

4,0

Alacsony Magas

3,5

3,0 1995

2000

2005

2010

2015

2020

2025

6

2030

2035

2040

2045

2050

A megyék közül Győr-Moson-Sopron és Pest megyék népesség növekszik, az összes többi megye népessége csökken. Lényegében nem változik Fejér megye lakosságszáma. A sor másik végén 10%-os csökkenést mutat Békés, Nógrád, Zala. A fogyás Budapesten lesz a legnagyobb: a lakosságszám ugyan „csak” 5%-kal csökken, ez a népesség méretével párosítva mégis a legmagasabb, közel 90 ezer fős létszámcsökkenéssel egyenértékű. Mindez igen erős természetes fogyás és az időszak összességében pozitív vándorlási egyenleg mellett jön létre. E pozitív egyenleg nélkül – mely döntően a nemzetközi vándorlási nyereségből táplálkozik – Budapest lakosságszáma legalább 130 ezer fővel, 7%-kal csökkenne 2021-ig. Kistérségenként a viszonyok differenciáltabbak lesznek az előreszámítás szerint. Bár a kistérségek népessége is általában fogy, mégis a számítások 33 kistérség esetében népesség-gyarapodást jeleznek. Ezek zömmel Közép-Magyarországon, a Budapest-Győr és a Budapest-Székesfehárvár tengelyen vannak, de kisebb mértékben Észak-Alföldön is megjelennek. Előbbiekben a népesség gyarapodása egy kiegyensúlyozott reprodukció következménye, melyben a gyermekszám, az élettartam és a vándorlási egyenleg egyszerre hat pozitívan. Utóbbi esetekben a növekedés „születéscentrikus”: a magasabb gyermekszámok és a fiatal népesség hozzák létre, még annak ellenére is, hogy a vándorlások egyenlege negatív. Ha a kistérségeket a természetes szaporodás és a vándorlási egyenleg előjele szerint vizsgáljuk, 2001-2021 között 50 olyan kistérség lesz, ahol a természetes szaporodás és a vándorlási egyenleg is negatív (1. típus); további 86 kistérségben a természetes szaporodás negatív, a vándor egyenleg pozitív (2. típus). 9 kistérségben pozitív szaporodás és negatív vándor egyenleg van (3. típus). Végül 5 kistérség kerül a 4-es csoportba, ahol a természetes szaporodás pozitív vándorlással párosul. Az általában alacsony, az 1990-es években túlságosan is alacsony születésszámok miatt a 0–19 évesek száma és aránya csökken. Az átlagos arány-mérséklődés 2021ig 3 százalékpont, de régiónként, megyénként elérheti az 5, kistérségekben a 7 százalékpontot is. Gyökeres változást jelez a 0–19 évesek aránya néhány budapesti kerületben: arány-növekedést, ami az idős népesség magas halálozása, a bevándorlás és a magasabb születésszámok együttes következménye.

7

A kistérségek lakónépességének változása 2001-2021 között (%)

Népességváltozás 2001-2021 (%) 0,6 -3,9 -6,5 -9,6 -15,2

— — — — —

23 0,6 -3,9 -6,5 -9,6

(30) (31) (25) (33) (31)

Népességváltozás típusa 4 (5) 3 (9) 2 (86) 1 (50)

8

A 20–64 éves aktív korúak száma jelenleg még növekszik, illetve stagnál. 2011-től azonban a létszám már alacsonyabb a 2001. évinél, 2021-re pedig 6 millió alá csökken. 2021 környékére már közel fél millió fővel is alacsonyabbá válhat a korcsoport nagysága országosan. Budapesten az aktív korúak száma már csökken, számuk 200 ezer fővel is kevesebb lehet. A 20-64 évesek részarányának változása 2001-2021 között (%)

20-64 évesek arányváltozása -0,26 — 3,57 (50) -2 — -0,26 (50) -5,75 — -2 (50)

A 2006-ig tartó időszakban még csak enyhén emelkedik az idősek száma. Ezt követően nagyot fordulnak a tendenciák. 2021-ben az idősek száma Fejér megyében 47 (!), Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyékben 40%-kal(!) is több lehet a mostaninál. Még ezeket a mértékeket is túllicitálja Pest megye az idős emberek létszámának közel 60%-os(!!) emelkedésével. Azt mondhatjuk, hogy az időskorúak, 65 évesek és idősebbek száma mutatja a következő időszaknak a népességcsökkenés melletti legfontosabb területi demográfiai változását, a népesség rapid öregedését. Ami az idősek össznépességen belüli arányának változását illeti, ez, ha lehet, még markánsabban tükrözi az öregedési folyamat mindent átható voltát, mint a létszámok. Országosan az idősek aránya 15,1%-ról 20,4%-ra változik 2021-ig. Az 5,3 százalékpontos emelkedés a régiók esetében 4,6–6,6, a megyéknél 3,7–6,9, a kistérségeknél 0,0–9,4 százalékpont közötti változást átlagol. Budapesten az idősek aránya 17,8%-ról 22,1%-ra változik, tehát országos viszonylatban mérsékelten nő, de lesznek olyan kerületek (az előreszámításban az I., az V.–IX. kerület mutatkozik ilyennek), ahol a lakosság fiatalodik, csökken az idősek aránya!

9

Az öregedés egyik mércéje a népesség átlagos korának nagysága. Magyarország átlagpolgára 2001-ben 39 éves volt, 2021-ben pedig 43 éves lesz. Legidősebb az I. kerület, ahol a népesség átlagos kora jelenleg 47 év felett van. A kistérségek között ugyanez az Őriszentpéterről (Zala megye) állítható 43,7 évvel. Az átlagos kor a megyék között Budapesten, a régiók között Közép-Magyarországon a legmagasabb, ahol már 40 év felett alakul. 2021-ben a csúcstartók: II. kerület (46 év), Fonyódi kistérség (46 év), Zala megye (44 év), Nyugat-Dunántúl (44 év), tehát idősödésben kiegyenlítődés, helycserék lesznek a következő időszakban. Mindez a kiindulási korösszetételben már benne van, amit erősítenek / gyengítenek a demográfiai változások: a termékenység szerény, de többé-kevésbé egységes emelkedése, az átlagos szülési kor egyöntetű növekedése, az élettartamok jelentős megugrása mind a férfiak, mind a nők esetében. Nem egyértelmű a vándorlás hatása, különösen a határokat átszelő vándorlásé, melynek korösszetétele meglehetősen idős. Összességében mérsékelten csökkenő, jelentősen öregedő területi népességeket vetít előre a kistérségi / kerületi népesség-előrebecslés. A demográfiai folyamatok a kiegyenlítődés felé tartanak – ez az előreszámítás alaphipotézise –, de a változások lassúak, áttörésről abban az értelemben, hogy megváltozna a trendek irányultsága, nem beszélhetünk. Ugyanakkor hosszabb távlatban, s erre egy-egy kerület, kistérség esetében van példa, elérhetőnek tűnnek olyan generális változások is, mint a népességcsökkenés megállása vagy az öregedési folyamat „mederben” tartása. Mindemellett az iskolai végzettség szerinti előreszámításból adódó egyik legfontosabb következtetés, hogy folytatódik és felgyorsul az iskolázottsági szint, a magasabb végzettségi szintekkel rendelkező népesség számának expanzív emelkedése. A kevesebb mint 8 általánossal rendelkező 15 éves és idősebb népesség száma 2001-ben 950 ezer fő körül volt, létszámuk 2006-ban 680 ezer fő, 2021-ben mindössze 200 ezer fő. A pontosan 8 osztályt végzettek száma a 2001. évi 2,9 millió főről 2006-ra 2,7 millió főre fogy és 1,6 millióra 20 év alatt. A szakmunkás-végzettséggel rendelkezők száma a 2001. évi 1,6 millióról 1,7, illetve1,9 millióra változik. Ez a változás a ma még fiatal réteg idősebb korba lépésével (a demográfiai csere őket még nemigen érinti) és a csökkenő új végzettek belépésével alakul ki. A középfokú végzettségűek (érettségizettek) száma 2,2 millióról 2,3, illetve 3,0 millióra emelkedik. A legnagyobb mértékű változás a felsőfokú végzettségűeknél várható: létszámuk 940 ezerről 2006-ra 1,1 millióra nő és 1 millió 600 ezerre ugrik 20 év alatt (3. sz. táblázat). A tendenciák területenként hasonlóak, de a mértékek eltérnek. Budapesten, miközben a 15+ évesek száma 3,3%-kal esik 2006-ig, s 6%-kal mérséklődik 2021-ig, addig 2006-ig 33, 2021-ig 82%-kal csökken a 8 osztály alatti, 15, illetve 57%-kal a 8 osztályos végzettség. Az említett speciális demográfiai cserefolyamat miatt a szakmunkások száma még növekszik 7, illetve 18%-kal, miközben a középfokú

10

végzettségűek száma minimálisan csökken 2006-ig és csak 6%-kal bővül 2021-ig. A felsőfokú végzettségűek viszont 2006-ig 10%-kal, 2021-ig 48%-kal lehetnek többen, mint jelenleg. Az iskolázottsági boom ennél lényegesen nagyobb változásokat okoz megyénként. Szabolcs-Szatmár-Beregben például a 15+ évesek száma 2006-ig 0,9 2021-ig 1,5%kal emelkedik, miközben a 8 osztály alattiak száma 26, illetve 74, a 8 osztályosoké 3 illetve 34%-kal csökken. A szakmunkások száma ugyan csak 8, illetve18%-kal lesz nagyobb, de a középfokú végzettségűek 14, illetve 76, a felsőfokúak 26, illetve 101%-kal lehetnek többen, mint jelenleg. Ami a kistérségi változásokat illeti, a háttérben itt is az országos tendenciák uralkodnak. A rendkívül eltérő startpozíciók mentén azonban a különbségek igen számottevőek maradnak 2021-ig. A 15+ évesek száma 24%-kal bővül Budaörsön, míg az Őriszentpéteri kistérségben 13%-kal csökken. A 8 általános alattiaknál a legnagyobb csökkenést hosszútávon az Encsi kistérségben mutatja az előrebecslés, közel 90%-ot. A 8 osztályt végzettek száma 23 és 56% közötti csökkenést mutat, előbbit a Mátészalkai kistérség, utóbbit Budapest. A szakmunkásoknál 10% (Bonyhádi kistérség) és 53% (Gárdonyi kistérség) között változik. A középfokúaknál a Baktalórántházi kistérség viszi el a pálmát 150%-os bővüléssel, míg Budapesten a változás csak 6%. Egyébként szép számmal akadnak 100% feletti változások ebben a kategóriában: az Enyingi, Hevesi, Lengyeltóti, Nagykállói kistérségben egyaránt 130% körüli a bővülés mértéke. A felsőfokúaknál hasonlóan szélsőséges arányok fordulnak elő. A legkisebb változást a Salgótarjáni kistérség mutatja, 45%-os növekedéssel. A felsőfokúak legnagyobb mértékben, 180%-kal a Téti kistérségben lesznek többen. Természetesen az arányok értékelésénél messzemenően tekintettel kell lenni a 2001. évi kiinduló helyzetre, hiszen alacsony létszámoknál néhány fős bővülés is igen nagy változási százalékokat eredményez. Az említett Téti kistérség esetében például a 27 ezres népességből mindössze 1300 fő mondta magát felsőfokú végzettségűnek 2001-ben. Összességében tehát országosan és minden egyes régióban is a humán erőforrás lényeges, általános javulására kell számítani, ha csak az iskolai végzettség emelkedését vesszük figyelembe. Speciális helyzetben lesz továbbra is a közép-magyarországi régió, mely a többi régióhoz képest mérsékeltebb változások ellenére az élen marad a legalább középfokú népesség arányát tekintve. Budapest, azon belül a budai elitkerületek továbbra is messze az országos átlagok előtt haladnak lakosságuk iskolázottságát tekintve, bár jelentős a vidék felzárkózása – legalábbis az előrebecslés szerint. Ám a felsőfokon végzettek II. kerületre előrebecsült 56%-os aránya egyelőre megközelíthetetlenül magas marad. Továbbra is jelentős koncentrálódás fog érvényesülni a kvalifikált potenciális munkaerő területi elhelyezkedésében.

11

4. Az ipari bruttó kibocsátás és a foglalkoztatottak számának alakulása A GDP egynegyedét előállító ipar, ezen belül különösen a feldolgozóipar egy recessziós időszak utáni fellendülési pályán van. Az ipari növekedés 2001 második felében veszítette el korábbi lendületét, a stagnálást 2002 második felében átmenetileg ismét gyorsuló termelésbővülés követte. Ez 2003 tavaszán lefékeződött, majd a tavalyi év őszén új fellendülési szakasz vette kezdetét. Az eltelt és a következő háromévi iparfejlődési pálya eltérő jellegzetességeket mutat. Az ezredfordulós recesszió és belföldi keresletélénkítési periódus erősen lelassította a növekedés ütemét, visszavetette a beruházásokat. A 2003 végén megindult fellendülés pedig új exportorientált növekedési szakaszt hozott, ami a várakozások szerint az előrejelzési időszak végéig kitart. A folyamat szorosan együtt mozgott a világgazdaság helyzetével: az információtechnológiai szektor először túltermelési válságba került, majd tavaly e szektor magához térésével újabb növekedési periódus kezdődött. Mivel a magyar feldolgozóipar legnagyobb súlyú ágazatai éppen ezen a területen találhatók, az információtechnológiai szektor világméretű növekedési pályára állása a magyar ipari termelők számára kedvező feltételeket teremt. Az ITC szektor növekedésének hajtóereje a modern technológiáknak a hagyományos gazdasági ágakban és a fogyasztási cikkekben való elterjedése lesz. Ez részben további ipari ágazatok számára jelent növekvő keresletet, részben minden cég számára a versenyben való helytállás alapkövetelményévé teszi az innovációt. Míg a 2001-2002. évi belföldi keresletet élénkítő gazdaságpolitika a feldolgozóipar hazai értékesítésének stagnálásával járt, addig az export élénkülése minden jel szerint magával húzza majd a belföldi piacot is. Ez elsősorban a vállalatok között kiépült bonyolult kapcsolati hálók következménye, amelyek sokkal kiterjedtebbeknek bizonyultak a korábbi beszállítási arányokon alapuló becsléseknél. Így biztosra vehető, hogy a lakossági jövedelemnövekedés jövőre várt lefékeződése nem csökkenti, az – üzleti és kormányzati - beruházások élénkülése ellenben növeli a magyarországi eladási lehetőségeket a feldolgozóipar vállalatai számára. A növekedésnek így mind a hazai, mind a külpiaci kereslet bővülése hajtómotorja lesz. Bár a világgazdasági konjunktúra javulásának mértéke és időtartama elég bizonytalan, a magyar ipar feltehetően élni tud a fellendülés hozta esélyekkel. Az uniós csatlakozás a feldolgozóipar egésze szempontjából azt jelenti, hogy az együttműködési lehetőségeket valamivel könnyebb lesz kihasználni, mint korábban. Néhány ágazatban azonban a vámok változása és az utolsó kereskedelmi akadályok lebontása miatt az importverseny erősödésére is lehet számítani, ami remélhetőleg az ágazati versenyképesség javulását eredményezi majd (főleg az elektronikai fogyasztási cikkeknél, esetleg elektronikai alkatrészek, részegységek piacán a TávolKeletről, gépjárműveknél az USA-ból, élelmiszereknél a régi és új uniós tagállamokból). Minden jel arra mutat, hogy a magyar feldolgozóipar az elmúlt évek erőteljes béremelkedése és a reálértelemben számottevően erősödő árfolyam nyomán végleg 12

elvesztette versenyképességét azokban az ágazatokban, ahol már valójában korábban sem volt az (textilipar, ruházati ipar, cipőipar, stb.), de a magasabb feldolgozottságot, nagyobb szakmai felkészültséget igénylő területeken (híradástechnika, elektronika, jármű-részegység, gyógyszeripar, stb.) európai méretekben továbbra is hatékonynak, befektetésre érdemesnek minősül. A feldolgozóipari növekedés meggyorsulása nem járt a foglalkoztatás bővülésével. Mind 2002-ben, mind 2003-ban 1,5-2%-kal csökkent a dolgozók létszáma és 2,5%-os létszámfogyást regisztráltak az idei első félévben is. Ennek részben az az oka, hogy az ipari termelékenység emelkedésének üteme a 2002. évi 5,3 és a 2003. évi 8,8% után csak most zárkózik fel a korábban megszokott 10% körüli szintre. Másrészt viszont a vállalkozók egyre szélesebb csoportjai fogalmaznak meg egyre határozottabb és élesebb kifogásokat a magyarországi munkaerő szakképzettségéről. Ugyanakkor további problémát jelent az ingatlanpiac és közlekedési infrastruktúra állapota is, ami röghöz köti a munkanélkülieket és megakadályozza, hogy rugalmasan mozogjanak a régiók között aszerint, hol mutatkozik kereslet. Ezek a gondok a következő években valószínűleg nem oldódnak meg, de talán enyhülnek. Valószínű, hogy a feldolgozóipar munkaerő kereslete és rendelkezésre álló kínálat közötti szerkezeti eltérés fennmarad, de kezelhető lesz. Míg a 2006-ig tartó fejlődés levezethető a jelenlegi iparszerkezetből, a beruházásokból és az exportpozíciókból, a későbbi időszakban egyre jobban megnő az ipar fejlődésében az innovációk, ezen belül is a már említett információtechnológia terjedés jelentősége. Az ITC vezérelte technológiai fejlődés várhatóan a következő fő változásokat okozza a „hagyományos” iparágakban: −

Sokkal hatékonyabban használják fel az erőforrásokat. Ennek egyik látványos aspektusa az élőmunka termelékenységének (akár az egy főre jutó bruttó termelést, akár a hozzáadott értéket nézzük) folyamatos emelkedése, amit az elmúlt tíz évben megfigyelhettünk. (Az ITC iparban élenjáró USA-ban ez sokkal gyorsabb ütemben történt, mint Európában.)

−

A hatékonyság javulása kiterjed minden egyéb forrásra is, abban a sorrendben, ahogy szűkös volta problémát jelent az adott iparág számára. Az élőmunka-igényes iparágakban tehát a munkaerő kiváltása lesz a fő irány, az energiaigényeseknél az energia-megtakarítás. Mivel az elemzők egyre inkább úgy vélik, hogy az olcsó olaj korszakának vége, sőt 2010 után komoly földgázhiány is várható, az innovációk eleinte a fajlagos felhasználás csökkentésére, később pedig új energiahordozók használatára irányulnak majd. Ezek egyike lehet – a mai tudásunk szerint – esetleg a hidrogén, aminek égésterméke a víz. Nyersanyaghiány eddig legfeljebb csak átmenetileg (természeti, politikai katasztrófák következtében kiesett termelés miatt) akadályozta az ipar növekedését a világban, és a piacgazdasági átalakulás óta Magyarországon is. A fel-felszökő nyersanyagárak azonban újabb lökést adtak az anyagfelhasználás hatékonyságát javító innovációknak is. Ugyanilyen szerepe van az emissziós

13

szabályozás szigorításának, hiszen a hatékonyabb nyersanyag-felhasználás kevesebb kezelendő hulladékot is jelent.

−

Az ITC vezérelte várható fejlődés másik iránya a fogyasztók igényeinek hatékonyabb kielégítése. A gyáripart egyforma termékek nagysorozatú előállítása jelenti, hiszen ez a gazdaságos. Az új információs technológiák azonban alapvető tevékenységszervezési változást tesznek lehetővé (és a verseny miatt szükségessé) ez az ún. egyedi tömegtermelés (personalised massproduction). A gyártó helyeken modulok, részegységek készülnek, az eladási pontokon (vagy azok közelében, vagy kiszállítás közben) a megrendelő igényei szerint szerelik össze a kívánt tulajdonságokkal bíró végterméket. Így kevesebb raktáron maradó végtermék készül el. A személyre szabott tömegtermeléssel mindenki találkozhatott már, aki új autót rendelt egy szalonban. Itt megkérdezik a vevőt, milyen színt, milyen fényezést, milyen kárpitozást óhajt, ezután az eladóval áttekintik, hogy az alapfelszerelés mellé milyen további eszközöket (extrákat) szeretne a vevő, kiválasztja az autórádió típusát, stb. (Tulajdonképpen be sem kéne menni, mindez interneten keresztül is lebonyolítható.) Ezek után egy-két héttel átvehető a vevő kívánságait pontosan tartalmazó jármű. A fizetési konstrukciók hasonlóképpen a vevő számára legmegfelelőbben alakíthatók. A számítástechnikai szaküzletek ugyanígy néhány nap alatt összerakják a vevő céljait legjobban szolgáló részegyeségeket tartalmazó computert. De nem csupán a modern termékek piacán működik ez a rendszer: elemes bútort hasonló módon lehet rendelni és tudunk olyan farmernadrág gyártó cégről, amelyik a megküldött méretek alapján gyártja le a vevő részre kiválasztott modellt néhány nap alatt. Léteznek olyan kozmetikai boltok, ahol a tárolt alapanyagokból a vevő bőrtípusának megfelelően keverik ki az arckrémet, stb.

Az információtechnológia behatolása a hagyományos iparágakba tehát azt eredményezheti, hogy az ipar takarékosabban használja fel a Föld erőforrásait és mégis több ember igényeit elégíti ki, magasabb színvonalon. Azt elég nehéz megjósolni, hogy a következő tíz évben meddig jut el a magyar ipar ezen az úton, de az biztos, hogy ezen kell járnia. Az ipari bruttó kibocsátás Volumenindexek, százalék (előző év = 100) 2000 2001 2002 Ipar összesen 118,3 103,6 102,6 Feldolgozóipar 124,5 105,2 101,7 Élelmiszeripar 105,9 99,4 101,9 Papíripar 121,0 112,3 97,9 Vegyipar 107,1 100,6 98,6 Kohászat és fémfeldolgozás 121,0 102,8 94,5 Gépipar 140,0 107,8 101,8 Egyéb feldolgozóipar 123,2 115,9 118,4 Villamosenergia ipar 98,2 97,5 104,6 Forrás: 2000, 2001: KSH, utána GKI Rt. becslés, prognózis

14

2003 106,4 109,8 99,5 104,5 101,7 111,6 113,6 75,7 103,9

2004 106,0 110,3 100,6 105,7 106,7 112,5 116,7 115,0 101,5

2005 107,3 112,5 103,9 107,6 109,3 110,9 117,3 110,0 101,5

2006 107,8 112,8 103,9 107,6 109,3 110,9 117,3 110,0 101,5

Az ipari bruttó kibocsátás éves átlagai, 2007-2015 Átlagos éves volumenindexek, százalék

Ipar összesen Feldolgozóipar Élelmiszeripar Papíripar Vegyipar Kohászat és fémfeldolgozás Gépipar Egyéb feldolgozóipar Villamosenergia ipar

2007-2010 2011-2015 106,6 105,4 110,4 107,7 102,5 102,8 104,0 103,8 105,1 101,7 107,1 102,5 114,3 110,0 104,6 103,5 100,7 100,6

Forrás: GKI Rt. prognózis

Hosszabb távon is arra kell számítani, hogy az ipari növekedés nem jár jelentős létszámfelszívó hatással. A fejlődés elsősorban technikai jellegű lesz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a növekedés egyre kevesebb főt igényel, valószínűleg speciális, ám gyorsan változtatható szaktudással. A következőkben egy mérsékelten optimista prognózist mutatunk be a fontosabb iparágak várható fejlődéséről. Az az iparág, amelyik nem képes rátérni a vázolt ITC vezérelte fejlődési pályára, nem egyszerűen stagnálni, vergődni fog, de valószínűleg el is tűnik a prognózis időszak végére. 1. Élelmiszeripar Az élelmiszeripar kilátásai ambivalensek. Bár a privatizáció során jelentős külföldi tőke áramlott az ágazatba, csak korlátozottan mutatja a piacgazdasági viselkedés jegyeit. Az agáralapok bizonytalanságai nem tették lehetővé a nagyüzemi élelmiszerfeldolgozás megerősödését. Az uniós csatlakozás első hatásai már megmutatkoznak az élelmiszeriparban. Ez az alsóbb feldolgozási fázisok termelésének visszaesésével, a magasabbak gyorsuló fejlődésével írható le. Az alapanyagok nem csak hazaiak. Igen valószínű, hogy hosszabb távon ez a tendencia megerősödik, a termékszerkezet az egészséges életmód követelményeit kielégítő, de egyre inkább konyhakész élelmiszerek előállítása felé tolódik el. Ezt fogják szolgálni az élelmiszeripari feldolgozásra egyre inkább alkalmas mezőgazdasági termékek is. (Az még nagy kérdés, hogy ezek vegyi, géntechnológiai vagy egyéb úton születnek meg.) Az élelmiszeriparban különösen nagy jelentősége lesz az alap- és segédanyagokkal való takarékos gazdálkodásnak. Ez kihat mind az alapanyag, mind a technológia megválasztására. Az alkalmazásban állók létszáma az élelmiszeriparban erősen csökkenő tendenciát mutat. Sajnos további jelentős leépítések valószínűsíthetők, nem csupán a felesleges kapacitások miatt, de azért is, mert az élelmiszerbiztonsági előírások egyre inkább kivonják az embert a termék előállítási folyamatából.

15

2. Papíripar A magyarországi papíripar zömét a hullámpapír- és egyéb csomagolóanyag gyártás teszi ki, emellett még a háztartási és egészségügyi papírtermék előállítása is jelentős. Az író-nyomópapír termelés csekély. A csomagolóanyag-ipar a fellendülő konjunktúrának köszönhetően növekvő kereslettel találkozik. Mivel a gyárak zömében már lezajlottak a szükséges korszerűsítések, ezeket ki is tudják elégíteni. A terület valószínűleg életképes lesz a következő tíz évben is, ha lépést tud tartani a folyamatosan technológiai megújulással. A papíripari kutatások két fő problémája: a cellulóz előállítási forrásainak bővítése (egynyári növényekből), az újrahasznosítás arányának növelése. Bár a környezetvédelmi kutatások fő iránya a kyotói egyezmény szerinti üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésre irányul, folynak munkák arra is, hogy a rostok növényekből történő kivonásához kevesebb vizet használjanak fel, illetve ne vízzel történjen a folyamat. E kutatások eredményei forradalmi technológiai változásokat eredményezhetnek az iparágban. 3. Vegyipar A petrolkémián alapuló magyar vegyiparnak komoly gondot okoznak a magas olajárak, mert felfelé nyomják a műanyagipari termékárakat. Helyettesítési hatás egyelőre azért nem érvényesül, mert az erre alkalmas egyéb alapanyagok – elsősorban a fémek, ötvözetek és kompozitok – iránti kereslet is nő a konjunktúra élénkülése miatt. Ugyanakkor az utóbbi időben jelentős beruházások történtek a műanyag alapanyagiparban. A két nagyvállalatnál (TVK, Borsodchem) megvalósult bővítés a magasabb hozzáadott értékű termékek arányának növelését teszi lehetővé a konjunktúra-érzékenyebb tömegműanyagokhoz képest, ez oldja a műanyagipar olajártól való erős függését. Hosszabb távon a műanyag-feldolgozás szerepe kérdéses. A magas olajárak megdrágíthatják a műanyagot, és a versenyző egyéb anyagok kiszoríthatják a termékek egy részéből. Másrészt viszont a műanyagok tulajdonságai számos esetben – különösen a speciális felhasználási területeken – előnyt jelentenek az alternatívaként alkalmazható anyagfajtákhoz képest. A versenyt valószínűleg a kutatás-fejlesztési eredmények döntik el. A vegyipar másik kutatás-fejlesztés igényes ágazata, a gyógyszeripar Ennek útja a nemzetközi hálózatokhoz való csatlakozás, részben tulajdonosi, részben együttműködési kapcsolatokon keresztül. A termelés itt is számottevően bővülhet. A magas olajár itt is gyakorol némi hatást, mégpedig kedvezőt, javítja a hagyományos nagy vevőink (Oroszország, Ukrajna) fizetőképességét. Az új gyógyszerek várhatóan a biotechnológia és molekuláris biológia területén születnek majd. Az is várható, hogy a hatásmechanizmusok vizsgálatában az élő szervezeteken (in vivo) végzett kísérletek egyre szűkebb körre terjednek ki, az alapozó kutatások fázisaiban a laboratóriumi tesztek és számítógépes szimulációk 16

jelentősége nő meg. Mindez a gyógyszeripari – főként szerves - hulladékok mennyiségének csökkenésével és jellegének megváltozásával jár. A létszám nem változik jelentősen a vegyiparban. Ez erősen technológiaigényes iparág, a drága berendezéseket kezelni képes szakember legalább annyira befektetésnek számít, mint maga a berendezés. A cégek igyekeznek is megtartani munkatársaikat a konjunktúra hullámzásai közepette is. Hosszabb távon is a jelenlegi létszám fennmaradására lehet számítani az ágazatban – hacsak az olajpiac drasztikus fejleményei alapjaiban át nem rendezik az egész vegyipart. 4. Kohászat és fémfeldolgozás A fémek iránti világpiaci kereslet 2003 végén kezdett erősen növekedni. Ennek legfőbb oka a világgazdasági fellendülés és a rendkívül gyorsan növekvő kínai és indiai gazdaság alapanyag igénye. Várható, hogy ezek a hajtóerők a közeljövőben gyengülnek és a fémek iránti kereslet mérsékeltebb növekedése ismét nyugodtabb piaci helyzethez vezet a következő évben. A magyar termelők számára a kedvező konjunktúra szintén kedvező piaci környezetet teremt. Az alumíniumipart ugyan kellemetlenül érinti, hogy az unió 6% vámot vet ki az eddig vámmentesen behozott orosz alumíniumtömbökre, de ez a tarifa három év alatt fokozatosan lép életbe, tehát a feldolgozóknak van idejük alkalmazkodni. A világpiaci tendenciákból az következik, hogy a fémek iránti keresletet elsősorban a polgári (főként járműipari és építőipari) felhasználás határozza meg. Ezek a területek a következő években átlag felett fognak növekedni, ezért a keresleti oldalról a kohászat és fémfeldolgozás fejlődése is biztosított. A magyar vas- és acélágazat helyzete azonban nem túl bíztató. Legfőbb konkurensei, a szlovák és lengyel termelők is uniós tagok lettek, tovább nem alkalmazható termékeikkel szemben piacvédelem. Hosszabb távon a fémek megmunkálása és felhasználása is nagy változások elé néz. Az egyik várható fejlődési irány az ötvözetek, másik az egyéb módon kombinált anyagok (nem is csak fémek, ld. pl. a TETRA-PAK anyagokat) terén várható. Valahol a vegyipar és a fémipar határterületén fejlődnek a fém alapú kerámiák. A fémek különböző oxidjai részben őrzik a fém tulajdonságainak egy részét, részben új tulajdonságokat is felmutatnak, számos új felhasználási módban és célra alkalmazhatók. Az ércekből a fémoxidok kivonása sokkal kevesebb energiát igényel, mint a tiszta fémé. A fémiparban időnként és helyenként szakemberhiány tapasztalható. Mivel pár éve még erős túlkínálat volt fémmegmunkáló szakemberekből, nem biztos, hogy a hiány mennyiségi természetű.

17

5. Gépipar A feldolgozóipari növekedés húzó iparága továbbra is a gépipar marad. A növekvő keresletet a már megvalósított, illetve a bejelentett beruházások kapacitásoldalról is ki tudják elégíteni, sőt várható újabb cégek megjelenése is. Ugyanakkor a termelésleállítások sem értek még véget. A korszerű információtechnológiák gyártásában két cégcsoport látszik elkülöníthetőnek. A nagy nemzetközi cégek (Nokia, Ericcson, Siemens, stb.) tartósan berendezkednek, egyre komplexebb és tudásigényesebb tevékenységeket telepítenek az országba. A szerződéses összeszerelők (Flextronics, Elcoteq, stb.) viszont a gyors termékváltás és a hatalmas költségverseny miatt mindig ott gyártják a megrendelt terméket, ahol az a leggazdaságosabb. Így azután hol felfuttatják, hol csökkentik a magyarországi termelésüket. Ez a folyamat marad a következő években is. Az egyéb gépipari ágazatokban is megfigyelhető, hogy a nagy multinacionális cégek egyre inkább bővítik a magyarországi telephelyeiket és egyre sokrétűbb tevékenységet telepítenek ide. Bár a közvetlen hazai beszállítások aránya nem túl magas, áttételesen jelentős keresletet generálnak, ez épp a visszaesés éveiben vált nyilvánvalóvá. A hazai cégek is egyre alkalmasabbá válnak arra, hogy lazábbszorosabb módokon szerepet kapjanak a korszerű gépipari termékeket előállító hálózatokban. A járműiparban is látványos változások zajlottak le, de a Suzuki folytatja a termékváltást, az Audi is folyamatos bővítési, fejlesztési terveket jelentett be. Nemzetközi autóipari beszállító cégek is érdeklődnek a magyarországi telephelyek iránt. Egyre több – sokszor más ágazatban dolgozó – hazai vállalkozás is partnerre talál a járműiparban. A gépipari – ezen belül az autóipari – termelés tehát a következő években dinamikusan bővülhet. A gépipar jövőjét a számítástechnika, híradástechnika, egyéb elektromos gépgyártás és a műszeripar összenövéséből kialakuló új ICT-ipar jelenti. Ezen a téren a magyar adottságok kimondottan jók, a legkorszerűbb termékek nem csupán termelése, de fejlesztése is jelen van az országban. Problémát jelent viszont, hogy a magyar feldolgozóiparban az iparág már túlsúlyosnak számít, egy újabb ágazati válság komoly gondokat okozhat. A probléma másik részét az iparág másik előnye jelenti: a nemzetközi fejlődés fő áramlataiba való bekapcsolódás. Ez ugyanis az iparág vezető multinacionális cégeinek domináns hazai szerepét is jelenti, vagyis olyan cégekét, amelyek fejlesztéspolitikáját máshol, más szempontok alapján határozzák meg, mint a hazai tulajdonban levő vállalkozásokét. A magyar állam itt elsősorban hatósági és szabályozó szerepkörében tudja érvényesíteni a hazai környezetvédelmi érdekeket. Pozitív viszont, hogy ezek a cégek etikai kódexeik szerint szintén fontos szempontnak tartják a környezet megóvását – nem ritkán saját termékeikkel járulnak hozzá. A fémmegmunkálók hiányáról fentebb elmondottak a gépipart is érintik. Itt már gépészmérnök hiányt is jeleztek. A gépiparban foglalkoztatottak száma ismételten növekedésnek indult. A következő tíz évben is hullámzóan alakul majd a létszám a konjunktúra és a technika fejlődés függvényében. 18

5. A mezőgazdaság bruttó termelési értékének bemutatása A mezőgazdasági GDP-termelés erős volatilitású. A jó években az ágazat növekedése meghaladta a nemzetgazdaság növekedését (2001, 2004), rossz esztendőkben, pedig elmaradt mögötte (2001, 2002). Prognózisunkban abból indulunk ki, hogy az EU csatlakozást követő 2-3 évben kb. 2006-ig nehéz idők következnek a mezőgazdaság számára, mert strukturális átalakuláson kell átmennie. Ezért terveztünk a nemzetgazdaságinál jóval alacsonyabb növekedési ütemet erre az időszakra. Ez nem azonosan érinti a mezőgazdaság nagy szektorait: a növénytermesztést és az állattenyésztést, valamint a nagy és kistermelőket. A 2000-2006 közötti időszak mezőgazdasági teljesítményét, átlagos mezőgazdasági GDP növekedés vonatkozásban a stagnálás jellemzi. Ezt követően a mezőgazdasági termelés dinamikája fokozatosan belesimul a nemzetgazdaság fejlődésének ütemébe. Lassan megújul és magához tér az állattenyésztés, teljes jogú EU tagok leszünk támogatási szempontból is, és beindul a CAP reform, amely stabil jövedelembiztonságot teremt a mezőgazdasági termelők számára. A 2007-1010 közötti években még lassúbb lesz a növekedés üteme, mint a nemzetgazdaságé. Ennek oka részben az, hogy ez még a támogatás felzárkóztatás időszaka, másrészt az állattenyésztés átalakulása még tart ebben a szakaszban. A 2011-2015 közötti periódusban – bízva a CAP reform sikerében – úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdaság növekedés picit még meg is haladhatja a nemzetgazdaságiét. Miután a mezőgazdaság fejlődését a két nagy alágazat: a növénytermesztés és az állattenyésztés változásának dinamikája határozza meg, és ezek fejlődése eltérő pályákon fut az előrejelzés során ezeket a trendeket is meg kell határoznunk. Az alágazatok fejlődésére a statisztikai rendszer a bruttó kibocsátás változóját használja. A mezőgazdasági GDP és a bruttó termelés dinamikája 2000-20015 között, % 2007- 20152010 2011 Előző év = 100% éves átlag 92,1 123,4 87,9 96,0 110,0 98,0 103,0 103,0 105,0

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Mezőgazdasági GDP volumen Mezőgazdasági bruttó termelés 93,6 115,8 95,9 95,4 110,0 99,0 102,0 103,4 108,0 volumene

19

A mezőgazdasági GDP és a bruttó termelés dinamikája 130,0 125,0 120,0 115,0 110,0 105,0 100,0 95,0 90,0 85,0 80,0 00/99

01/00

02/01

03/02

GDP volumen

04/03

05/04

06/05

Bruttó term.volumen

Mint az ábrából is látható a mezőgazdaságban erőteljesen együtt mozog a GDP és a bruttó kibocsátás. A mezőgazdaság szempontjából jobb években a GDP általában meghaladja a bruttó termelést, a rosszabbakban némileg alatta marad. Ezt a múltbeli tendenciát vittük tovább az előrejelzés során. 2011-2015 közötti időszakra terveztünk egy kis elnyílást a bruttó termelés javára a CAP reform kiteljesedésének hatására. Mezőgazdasági bruttó termelés folyóáron, alágazatonként, milliárd forint 2007- 20112010 2015 Éves átlagos Folyó áron kibocsátás 2006-os áron 607,1 691,4 695,3 710,6 773,0 773,0 815,1 787,3 817,5 544,7 661,4 653,0 624,9 646,8 618,4 652,1 620,7 654,0 41,4 99,5 128,1 129,3 157,7 154,6 163,0 106,0 163,5 1193,2 1452,3 1476,4 1464,8 1577,5 1545,9 1630,2 1514,0 1635,1 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Növény-termesztés Állattenyésztés Egyéb Összesen Bruttó termelés dinamikája 113,8 121,7 101,7 99,2 107,7 98,0 105,4 103,4 108,0 folyóáron % Bruttó termelés, 93,6 115,8 95,9 95,4 110,0 99,0 102,0 103,8 108,0 Volumen index, % infláció,% 109,8 109,2 105,3 104,7 106,9 104,9 103,5 Forrás: KSH évkönyv 2003. Mezőgazdasági termelés 2003, GKI becslés

A mezőgazdasági termelés várható alakulását alapvetően a következő tényezők határozzák meg: − − −

A tradíciók és a múltbeli folyamatok által befolyásolt jelenlegi állapot. Az Európai Unió mezőgazdasági szabályozási rendszere és az erre épülő támogatási rendszer, 2006-ig a CAP (Közös Agrárpolitika), ezt követően a CAP reform bevezetése és alkalmazása. A világ és Európa agrár keresletének és termelésének alakulása.

Mindezeket figyelembe véve bemutatjuk, hogy milyen főbb befolyásoló faktorok mentén és meggondolásoktól vezérelve alakítottuk ki a fenti számokat. 20

Az Európai Unió mezőgazdaság szabályozási és támogatási rendszere A Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások eredményeként Magyarországon a kvótával szabályozott termékeknél a csatlakozást megelőző évek termelésének megőrzésére törekedhet, míg más esetekben kismértékű fejlődésre van lehetőség. Ezt a támogatási rendszer több oldalról támasztja alá: a bázisterületek, vagy kvóták meghatározásával és a közvetlen kifizetések mértékének szabályozásával. 2003-ban meghatározták a folyamatosan bevezetendő CAP reform alapelveit: − − −

a mezőgazdaság versenyképességének fejlesztését, a termelés helyett a termelők támogatását, a vidékfejlesztési pillér felzárkóztatását.

A reformot követően három különböző rendszer működhet egymás mellett a közvetlen kifizetések vonatkozásában: a korábbi, az un. Standard rendszer; az új tagállamok számára felkínált Egyszerűsített Területalapú Támogatási Rendszer (SAPS); és az Egységes Gazdaságtámogatási Rendszer (SFPS). E háromból hosszú távon kialakul a jövő támogatási formája az Egyszerűsített Támogatási Rendszer (SPS). A reform lényege a közvetlen támogatások teljes elszakítása (decoupling) a termeléstől, annak érdekében, hogy a versenyképességet csak a piaci folyamatok befolyásolják, ne a támogatások mértéke. A gazdák és gazdaságok a múltbeli termelésük alapján, mintegy történelmi jogon megkapják egyösszegben korábbi támogatásaikat, akkor is, ha felhagynak a mezőgazdasági tevékenységgel. A régi tagállamok az Egységes Gazdaság Támogatási rendszerre 2005 és 2007 között kötelesek áttérni. Az új tagállamok áttérése 2005 és 2008 között kívánatos, de ennek feltétele az IIER, az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer bevezetése és bizonyos élelmiszerbiztonsági és állatjóléti intézkedések bevezetése. Amennyiben az áttérés eddig nem fejeződik be az EU befagyasztja a közvetlen kifizetéseket a 2008as szinten (ami ekkor az országnak a csatlakozási szerződés alapján járó támogatás 50%-a lesz). 2008-ra tehát várható, hogy az ország áttér az új gazdaságtámogatási rendszerre. Az EU várakozásai a reformmal kapcsolatban a következők: − − −

A mezőgazdasági termelés 1-2 %-kal történő csökkenése, A mezőgazdaságból élők jövedelembiztonságának megteremtése, A vidékfejlesztési pillér megerősítése.

21

A Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyar mezőgazdaságra erőteljes, többirányú hatást gyakorol: A mezőgazdasági termelés bővítése irányába történő hatások Szabályozó és támogatási rendszer kiszámíthatósága, biztonsága A növénytermesztésben az eddiginél magasabb, kiszámítható jövedelem (területalapú, közvetlen kifizetések, intervenciós felvásárlási rendszer)

A mezőgazdasági termelés bővítése ellen ható tényezők Bázis terület meghatározása, kvóták meghatározása. Az abrakfogyasztó ágazatokban a termelési támogatások megvonása. Állatjóléti, élelmiszer egészségügyi szabályok Vidék fejlesztés felzárkóztatása Környezetvédelmi előírások CAP reform, decoupling

A mezőgazdasági művelés alá vont földterület alakulása Az 5,8 millió hektár mezőgazdasági művelés alá vont területből, amely az összes terület 63%-a 1 4,5 millió hektár a szántóterület és ebből mintegy 3 millió hektáron folyamatosan gabonát termelünk. Számíthatunk-e a mezőgazdasági művelés alá vont területek csökkenésére az elkövetkező 11 évben? A közvetlen földalapú támogatási rendszer, amely a jelenleg érvényes CAP rendszer egyik alappillére, a bázis terület csökkenése ellen hat, különösen a jelenlegi vegyes (egyszerűsített és sztenderd) támogatási formában. Nem kapnak támogatást azonban az 1 ha alatti szántó és a 0,75 ha alatti gyümölcsössel rendelkező gazdák. Arra lehet számítani, hogy a támogatáshoz nem jutó, részjövedelem szerzésre berendezkedett kisgazdaságok tevékenysége abbamarad, földjük vagy értékesítésre kerül és betagozódik egy nagyobb birtok egységbe, vagy művelésből kivonódik. Az 1 ha alatti gazdaságok részesedése a termőterületből 0,12%. A vidékfejlesztés felfejlődése a mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas területek kivonására ösztönöz. Itt a tájgazdálkodás más hasznosítási formái, a tájfenntartás, falusi turizmus stb. fognak meghonosodni. 2015-ig a művelés alá vont földterület mintegy 10%-os csökkenésére lehet számítani. Ez 580 ezer hektár földet jelent. A földek művelésből való kivonásának egy része a 2008-ig tartó időszakban következik be. A támogatás megvonás miatt a mezőgazdasági művelést folytatni nem akarók erre az időre döntési helyzetbe kerülnek. A 2008 utáni időszakot a vidékfejlesztés forrásai fogják meghatározni. 2006-ot követően a CAP reform következtében beinduló CARPE (Közös Agrár és Vidékfejlesztési Politika), a második pillér megerősödését jelenti. Jelentős 1

A megművelt földterület aránya a legmagasabb a régi EU tagországok és az újonnan csatlakozott országok között egyaránt.

22

vidékfejlesztési források esetében a mezőgazdaság élelmiszer alapanyag termelő funkciója mellé egyre inkább felzárkózik a vidékfejlesztés, tájfenntartás és a mezőgazdasági energiatermelés. Ebben az időszakban következik be a váltás a mezőgazdasági piaci termőterület és egyéb tájgazdálkodási funkcióra történő hasznosítás között. A CAP reform következtében kötelező mintegy 10%-os terület pihentetés is ebben az időszakban fog megjelenni. 2013-ban megélénkül a földpiac, mert felszabadul a derogációs földvásárlási tilalom alól, és a kisföldek összevásárlásával bizonyos eddig nem művelt földterület mennyiség ismét bekerülhet a mezőgazdasági termelés körébe, bár valószínűen az eddigitől eltérő funkcióval. A művelés alá vont földterület támogatás megvonás miatti csökkenése nem változtatja meg érzékelhetően a mezőgazdasági kibocsátás mennyiségét, mert eddigi hozzájárulásuk a piaci árualaphoz elenyésző volt. 2008 után a vidékfejlesztési pillér erősödése és a területpihentetés kötelező elrendelése már a mezőgazdasági kibocsátás kismértékű (1-2%-os) csökkenéséhez vezethet. A tulajdoni és birtokstruktúra megváltozása. A földalapú támogatások nem tesznek kivételt a jó és rossz minőségű földek között. Ez emeli a föld árát és bérleti díját, ami akadályozhatja a földek adásvételét. 2008-ig a jelenlegi tulajdoni és birtokstruktúra jelentősen nem fog átalakulni, a bérleti díjak emelkedése viszont várható a közvetlen támogatások mértékével arányosan. A CAP reform új eleme, hogy a támogatási jog a földterülettel vagy anélkül is átruházható lesz, de csak azzal együtt adható bérbe. Ez várhatóan arra fogja ösztönözni a földhasználókat, hogy támogatási jogosultságukat a saját tulajdonú földterületükre koncentrálják. Magyarországon földtulajdon változásokra a kereslet élénkülése után lehet számítani, amikor a földvásárlási korlátozások feloldásra kerülnek, 2013 körül. Ekkor a birtokstruktúra koncentrációjával számolhatunk. Az alapvető alágazatok egyensúlyának alakulása Az évente megtermelt 10-15 millió tonna gabona elsődleges fogyasztói az un. abrakfogyasztó ágazatok, az emberi fogyasztás és a kivitel mellett. Az így kialakult egyensúly tükröződik hagyományosan a mezőgazdasági termelési volumen megoszlásában.

23

A bruttó termelés m egoszlása alágazatonként, %

100%

0%

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2011

Egyéb

3

7

9

9

10

10

10

8

10

Állattenyésztés

46

46

44

43

41

40

40

40

40

Növénytermesztés

51

48

47

49

49

50

50

52

50

Forrás: KSH Mezőgazdasági termelés 2003. GKI becslés

A jelenlegi támogatási rendszer a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségét emeli leginkább. A szántóterület kismértékű csökkenését a gondosabb talajművelés, talajerő pótlás magasabb hozamokkal ellensúlyozza. A magas szintű termelést ároldalról az intervenciós felvásárlás rendszere biztosítja. A szántóföldi növénytermesztésen belül az eddiginél sokkal változatosabb termelési struktúrára lehet számtani. Az egyszerűsített közvetlen támogatási rendszer a földalapot támogatja, függetlenül annak minőségétől és attól, hogy mit termelnek rajta. Ez lehetőséget ad arra, hogy a földeken az arra a célra legmegfelelőbb termékeket termeljék. A mai búza-kukorica hegemónia megváltozik és felzárkóznak a rost és energia növények. Az állattenyésztésen belül az abrakfogyasztó ágazatok 2-3 éves átmeneti visszaesésére kell számítani. A támogatási rendszer számukra hátrányos megváltozása mellett kell végrehajtani a fajta- és technológiai megújítást. Ez mintegy 20%-os visszaesést okozhat a sertés és baromfi ágazatban. Figyelembe véve a két ágazat súlyát az összes kibocsátásban (15, illetve 10%) 5-6%-os visszaeséssel számolhatunk. 2007-2011 között az állattenyésztés megújulásával számolunk. Nem mennyiségi, hanem minőségi javulás következik be. A mennyiségi növekedést ugyanis a piaci túltermelés erősen korlátozza. A 2015-ra kialakulnak újra az egészséges egyensúlyi arányok a két alágazat között. A két nagy alágazat mellett fokozatosan erősödik a mezőgazdasági kiegészítő tevékenységek fontossága. A növénytermesztés súlya a mezőgazdasági kibocsátáson belül 2011-ig várhatóan emelkedni fog és eléri az 52%-ot. 2015-ig az állattenyésztés fokozatosan felfejlődik és az időszak végére visszaállhat az 50-40%-os egyensúly az egyéb tevékenyégek emelkedő aránya mellett. A mezőgazdasági termelés erőteljes hullámzásokat mutat, amelyet főként a gabonatermés változásai okoznak. 1995 és 1998 között a mezőgazdasági termelés kismértékben csökkent, majd enyhén emelkedett. 1999-2000 között ismét visszaesést tapasztalhattunk, amit egy 2001-es termelési volumennövekedés követett, és 2002-ben ismét csökkenés állt be, amit további követett 2003-ban a kivételesen aszályos időjárás miatt. Az évtized első felében hasonló folyamatok (belső piac összeomlás, külső piacvesztés) mentek végbe a gazdaság többi 24

szektorában is, de ott ezt követően a növekedés mezőgazdaságban mind a mai napig nem láthatunk.

megindult,

amit

a

A gabonatermelés alakulása 2015-ig A GOFR növények termelése kapja a legtöbb közvetlen támogatást az Európai Uniótól. 2008-ig kiszámíthatóan emelkedik a gabona-olajosmagvak, fehérje növények termelésének jövedelmezősége, ami a terméshozamok emelkedéséhez vezet: a jobb növény védelem és trágyázás csökkenti a termelés időjárástól való függését is. A visszaeső abrakfogyasztó ágazatok nem vetik vissza a gabonatermelést, mert azt piaci oldalról biztosítja az intervenciós felvásárlás. 2008 után várható, hogy az előbb említett szántóföldi biodiverzitás utat tör és változatosabb termelési struktúra alakul ki. Az agrártermelés jövedelmezősége A magyar agrártermelés nemcsak mennyiségileg zsugorodott az évek során, hanem egyre veszített a versenyképességéből, és csökkent a termelés jövedelmezősége. Sajnos a költség oldalról komoly elmaradásai vannak a magyar mezőgazdaságnak, amelynek hatékonysága mindkét termelési tényező tekintetében elmarad, nemcsak nemzetközi versenytársaitól, hanem a magyar nemzetgazdaság átlagától is. A versenyképes, árutermelő mezőgazdaság, Magyarország kedvező termelői adottságaiból és jelentős mértékben a bár csökkentett, de mégis plusz forrásként jelentkező Európai Uniós és hazai közvetlen termelői, és kisebb mértékben a pályázati úton elnyerhető támogatásokból táplálkozik. A növekedés és az átalakulás üteme attól függ, hogy milyen mértékben sikerül a versenyképes mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges közvetlen forrásokat megszerezni. Az üzemi mezőgazdaság versenyképes szektora 2007-re kialakul. Nemzetgazdasági súlya várhatóan tovább csökken, GDP 3%-ánál várhatóan nem lesz nagyobb, de hatékonysága ugrásszerűen megnő. A termelési szerkezetben a szántóföldi növénytermesztés és az erre épülő állattenyésztés lesz a meghatározó. Belső szerkezete, fajtaválaszték, termelési – tartási-kultúra tekintetében várhatók változások. pl. durumbúza termelés előretörése a búzafajták között, energia és rostnövények aránya, vagy a kettőshasznosítású szarvasmarhatartás visszaszorulása, a hús és tejtermelés szétválasztása, a munkaerő-igényes intenzív zöldség és gyümölcstermesztés felfutása. A magyar mezőgazdaság 2015-re – amellett, hogy kibocsátása csak kismértékben növekszik – strukturálisan jelentősen átalakul. Hatékonysága és jövedelmezőképessége emelkedik, alkalmazkodóképessége megnő, multifunkcionalitása előtérbe kerül. Eltartó-képessége azonban jelentősen romlik. Kevesebb ember fog tudni megélni a mezőgazdaságból, mint ma, de a mainál magasabb színvonalon. A vidékfejlesztés önmagában nem fogja tudni megoldani ezt a problémát. A vidéki egyéb munkalehetőségek telepítése szükséges a ma ott élő lakosság helyben tartására.

25

A mezőgazdaság fejlődésének várható környezeti hatásai A természeti környezet számára a magyar mezőgazdaság erős intenzitásánál fogva (a művelés alá vont terület az európai átlag kétszerese) komoly kockázati tényezőt jelent. Az elmúlt két évtized alatt Magyarországon kialakult a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek hálózata, ám ennek dacára a természet veszélyeztetettsége nem csökkent. A rendszerváltás kettős irányba hatott: egyrészt csökkent a kemikáliák felhasználása, ami kedvező irányú befolyást jelentett, másrészt a birtokelaprózódás, a tulajdon és a művelés ketté válása kedvezőtlen irányú folyamatokat indított el. Az EU csatlakozás lehetőséget kínál a természeti erőforrások újragondolt, optimális felhasználására, a legmegfelelőbb technológiák alkalmazására. A vidékfejlesztési alapok elkülönítésével források is teremtődnek a nehezen vagy egyáltalán nem megtérülő környezet-helyreállítási beruházások finanszírozására. Természetvédelmi szempontból a legtöbb eredményt a kölcsönös érdekérvényesítés (cross-compliance) alkalmazása hozhat 2 , amely a mezőgazdasági és környezetvédelmi politikának, s azok támogatási rendszereinek összehangolását jelenti. A növénytermesztés esetében környezeti kockázati tényezőt jelentenek: az intenzív művelés alá vont területek nagysága, a termelés intenzitása, a termelési struktúra homogenitása, a GMO termelés elterjedése, a termőterület túlhasználata és ebből fakadóan a növény védőszerek és a talajerő-pótlás alkalmazása. A megművelt területek vonatkozásában bizonyos mennyiségű terület művelés alól történő kivonásával is számoltunk, ennél azonban jelentősebb lesz más irányú, de mezőgazdasági hasznosítása a területeknek. Ma mintegy 1-1,5 millió hektár a nem hatékonyan művelhető szántóterület. Az agroökológiai potenciál újraértékelését követően e területek más irányú hasznosítása várható. Ez lehet, energianövények termelése, tájfenntartás, amely során a korábbi szántó területek gyepként illetve erdőként kerülnek hasznosításra, vagy turizmus általi hasznosításuk történik. A termelés intenzitása a 2008-ig tartó időszakban várhatóan növekedni fog, ezzel párhuzamosan a kijuttatott kemikáliák mennyisége is emelkedik. A 2015-ig tartó időszakot az fogja meghatározni, hogy mennyire képes megerősödni a Közös Agrárpolitikán belül az un. második pillér, vagyis milyen források fordíthatók a mezőgazdaság nem élelmiszertermelő szektorára. Ha ez a pillér megerősödik és megfelelő jövedelmet képes biztosítani az itt foglalkoztatott rurális népességnek, akkor ez a környezet szennyezést is visszafogja. 2015-ig mindenképpen a mezőgazdasági és természetvédelmi érdekharmonizáció megerősödésére számítunk. Az EU egyenlőre sikeresen zárkózik el a GMO termékek behozatala elől, jóllehet a külső nyomás folyamatosan erőteljes főleg amerikai részről. Az EU dolgozik a szabályozási rendszer módosításának és a génkezelt termékek jelölési rendszerének kialakításán, hogy a fogyasztók szabadon választhassanak a piacon felkínált termékek közül. 3 Magyarországon semmilyen GMO növény termesztése nincs 2

NagySz.-MárkusF.: A mezőgazdasági és természetvédelmi politika összehangolásának lehetőségei az Európai Unióban Bp. 1995. 3 A génkezelt termékekkel kapcsolatos környezetvédelmi előírásokat a 2001-ben elfogadott 18-as direktíva szabályozza.

26

pillanatnyilag engedélyezve. Várhatóan meg fognak jelenni egy idő után ezek a termékek. Kedvezőtlen hatásukról egyelőre nem beszélhetünk, mert ez még kutatás tárgya, még csak félelmeink vannak e téren. A génkezelt és nem génkezelt termékek megkülönböztetésének elrendelése közgazdaságilag helyes lépés, megkülönböztetés nélkül ugyanis a nem génkezelt termékek nem lennének versenyképesek. A piac megosztása esélyt ad a hagyományos termékek számára. Az ökológiai gazdálkodás (bio-gazdálkodás) a környezetbarát mezőgazdasági termelés előhírnöke. Mai mezőgazdaságunkban még nem jelentős mennyiségben folytatnak ilyen jellegű termelést. Jelenleg 100 ha az ökológiailag megművelt terület, 2007-ig 300-350 hektárra futhat fel, 2015-ig elérheti a 500 hektárt. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az összes termelés 10%-a körül stagnálni fog a termelés, elsősorban piaci korlátok miatt. Napjainkra az extenzív gazdálkodási módok többnyire csak olyan területeken maradtak fenn, ahol a fizikai adottságok nem tették lehetővé az intenzívebb termelési módszerek bevezetését, főként kedvezőtlen kémiai, vagy fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajokon, meredek lejtőkön, a száraz, vagy éppen a túl nedves területeken. Néhány esetben azonban az extenzív rendszerek fennmaradásának inkább társadalmi okai lehetnek (tőkehiány, elaprózott birtokszerkezet, szállítás nehézkessége), amik elérhetetlenné teszik az intenzifikálást a tulajdonos számára. A jövőben, amennyiben az extenzív gazdálkodás vidékfejlesztési támogatást fog kapni, és az intenzívvel azonos jövedelmet képes a gazdálkodóknak biztosítani, alkalmazása tudatossá válik és elterjed. Az állattenyésztés környezeti kockázatát a termelés mennyisége, koncentrációja, a tartási-trágyázási technológia jelenti elsősorban. Az állattenyésztés esetében a sertés és baromfi ágazat átmeneti visszaesésével számolunk, ez csökkenti a környezeti terhelést is egyben. A megújuló állattartásnak az EU szabványoknak megfelelően korszerűsítenie kell tartási körülményeit is. A legnagyobb környezetvédelmi kockázatot az állattartásban a trágya ezen belül is a híg trágya kezelése jelenti. Ma évi mintegy 15 millió köbméter híg és 10 millió tonna egyéb trágya képződik, amelyből a felhasználás 5 millió tonna. A hígtárgya megfelelő szikkasztás után is veszélyt jelent a környezetre, mert a földre juttatva a vizek elnitárátosodásához vezet. A hígtrágya-kezelésre már számos megoldási lehetőség kínálkozik (mechanikus, biológiai, illetve ezek kombinációja), de a megfelelő kezelés és elhelyezés a környezetvédelmi előírások betartásával már jelentősen befolyásolja a termelés gazdaságosságát. A hígtrágya hasznosítható a biogáz termelésben is, az ilyen irányú berendezések létesítésére – 2-4 éves megtérülése – miatt a banki hitelfelvétel lehetőségei is kedvezőbbek, mint az egyéb mezőgazdasági beruházásokhoz. Az almos trágyázás során nyert érlelt trágya a talajerő utánpótlás kedvező műtrágya kiváltó eszköze. A két trágyakezelési mód eltérő tartási technológiát kíván. A trágya kezelés megfelelő módját 2020-ig mindenképen meg kell oldani. A nagy telepek léte a korszerű technológia mellett verseny előnyt biztosit. A nagy telepeknek azonban a környezet-és állatvédelmi szempontoknak is meg kell tudni felelni. A fejlesztések során célszerű a 300-600 tehén illetve kocaférőhelyes telepek kialakítására törekedni. Számolni kell azzal is, hogy a kistermelők többsége a

27

környezetvédelmi követelményeknek nem fog tudni megfelelni a költségek miatt. Ezért is prognosztizáltuk -többek között- az állattenyésztés átmeneti csökkenését. Összességében úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdaság szennyezőanyag kibocsátása 2015-ig nem fog növekedni. 2008-ig elsősorban az állattenyésztés termelésének visszaesése miatt csökken a környezetszennyezés, 2008 után pedig a vidékfejlesztési pillér megerősödése hat kedvezően a mezőgazdasági termelés környezeti viszonyaira.

28

II.2. MELLÉKLET A VÍZFOGYASZTÁS ÉS A VÍZIGÉNY, VALAMINT A TELEPÜLÉSI SZENNYVIZEK SZENNYEZŐANYAGKIBOCSÁTÁSÁNAK ELŐREJELZÉSE

Vízfogyasztás

Összes vízfogyasztásból hűtővíz Alacsony változat m3

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

Összes vízfogyasztásból nem hűtővíz Valószínű változat m3 1900000000 1 900 000 000 1 800 000 000 1800000000 1 700 000 000 1700000000 1 600 000 000 1600000000 2000. 2003. 2006. 2009. 2012.

Összes vízfogyasztásból nem hűtővíz Alacsony változat m3 1,5 1850000000 1800000000 1 1750000000 1700000000 0,5 1650000000 1600000000 0 2000.

2015.

2006.

2009.

2009.

2012.

2015.

2012.

400000000 1,5 390000000 1 380000000 0,5 370000000 360000000 0 2015.

2000.

2003.

2006. 1

1.

2009.

.

.

.

20 12

.

.

20 10

20 14

2015.

Lakossági vízfogyasztás Magas változat 3 m

2012.

2015.

600000000 600 000 000 400 000 000 400000000 200 000 000 2000000000 0 2000.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

2003.

1 2006.

Összes vízfogyasztásból nem hűtővíz Magas változat m3 3000000000 3 000 000 000 2 000 000 000 2000000000 1 000 000 000 1000000000 0 0 2000. 2003. 2006. 2009. 2012.

Lakossági vízfogyasztás Alacsony változat 3 m

Lakossági vízfogyasztás Valószínű változat m3 450000000 450 000 000 400 000 000 400000000 350 000 000 350000000 300 000 000 300000000 2000.

2003.

20 08

2000. 2002. 2004. 2006. 1 2008. 2010. 2012. 2014.

20 02

.

0

20 00

0

.

2000000000 0,5

5500000000 5 500 000 000 5 000 000 000 5000000000 4 500 000 000 4500000000 4 000 000 000 4000000000 2000. 2002. 2004. 2006. 2008. 2010. 2012. 2014. 20 06

4000000000 1

.

6000000000 1,5

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

.

.

.

20 14

20 12

.

20 10

.

.

.

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

.

4 900 000 000 4900000000 4 800 000 000 4800000000 4 700 000 000 4700000000 4 600 000 000 4 500 000 000 4600000000 4500000000 2000. 2002. 2004. 2006. 2008. 2010. 2012. 2014.

Összes vízfogyasztásból hűtővíz Magas változat m3

20 04

Összes vízfogyasztásból hűtővíz Valószínű változat m3

2003.

2006.

2009.

2012.

2015.

Vízfogyasztás

2006.

2009.

2012.

650000000 1,5 600000000 1 550000000 0,5 500000000 450000000 0 2015.

2000.

Mezőgazdasági vízfogyasztás Valószínű változat 3 m

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

2003.

2006.

2009.

2012.

2006.

2009.

2012.

2015.

2015.

2000.

2003.

2006. 1

2009.

2012.

2012.

2015.

2000.

2003.

1 2006.

2.

2009.

2006.

2009.

2012.

2015.

1 500 000 000 1500000000 1 000 000 000 1000000000 500 000 000 500000000 0 0 2000.

2003.

2006.

2009.

2012.

2015.

Összes vízigény maximum Magas változat 3 m

1,5 7000000000 6500000000 1 6000000000 0,5 5500000000 5000000000 0 2015.

2003.

Mezőgazdasági vízfogyasztás Magas változat 3 m

Összes vízigény maximum Alacsony változat 3 m

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

2003.

2009.

1,5 1000000000 800000000 1 600000000 400000000 0,5 200000000 0 0

Összes vízigény maximum Valószínű változat 3 m 6 800 000 000 6800000000 6 700 000 000 6700000000 6 600 000 000 6600000000 6 500 000 000 6500000000 6 400 000 000 6400000000 2000.

2006. 1

Mezőgazdasági vízfogyasztás Alacsony változat 3 m

1000000000 1 000 000 000 500 000 000 500000000 0 0 2000.

2003.

800000000 800 000 000 600 000 000 600000000 400 000 000 400000000 200 000 000 2000000000 0 2000.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

2003.

Ipari, szolgáltatási vízfogyasztás Magas változat 3 m

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

800000000 800 000 000 600 000 000 600000000 400 000 000 400000000 200 000 000 2000000000 0 2000.

Ipari, szolgáltatási vízfogyasztás Alacsony változat 3 m

2012.

2015.

8 000 000 000 8000000000 7 500 000 000 7500000000 7 000 000 000 7000000000 6 500 000 000 6 000 000 000 6500000000 5 500 000 000 6000000000 5500000000 2000.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

Ipari, szolgáltatási vízfogyasztás Valószínű változat 3 m

2003.

2006.

2009.

2012.

2015.

Vízszennyezés

40 000 000 30 000 000 20 000 000 10 000 000 0

Települési szennyvízből élővízbe kerülő BOI5 előrejelzése Alacsony változat

40 000 000 30 000 000 20 000 000 10 000 000 0

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

40 000 000 30 000 000 20 000 000 10 000 000 0

Települési szennyvízből élővízbe kerülő KOI előrejelzése Valószínű változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő BOI5 előrejelzése Magas változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő KOI előrejelzése Alacsony változat

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

Települési szennyvízből élővízbe kerülő BOI5 előrejelzése Valószínű változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő KOI előrejelzése Magas változat

100 000 000

50 000 000

50 000 000

50 000 000

0

0

0

1.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

150 000 000

100 000 000

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

150 000 000

100 000 000

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

150 000 000

Vízszennyezés

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes szervetlen nitrogén előrejelzése Valószínű változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes szervetlen nitrogén előrejelzése Magas változat 30 000 000 25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes szervetlen nitrogén előrejelzése Alacsony változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes ammónia-ammónium nitrogén előrejelzése Valószínű változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes ammónia-ammónium nitrogén előrejelzése Alacsony változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes ammónia-ammónium nitrogén előrejelzése Magas változat

10 000 000

10 000 000

5 000 000

5 000 000

5 000 000

0

0

0

2.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

15 000 000

10 000 000

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

15 000 000

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

15 000 000

Vízszennyezés

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes foszfor előrejelzése Valószínű változat

3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes foszfor előrejelzése Magas változat

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes foszfor előrejelzése Alacsony változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes lebegőanyag előrejelzése Valószínű változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes lebegőanyag előrejelzése Alacsony változat

Települési szennyvízből élővízbe kerülő összes lebegőanyag előrejelzése Magas változat

3.

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

120 000 000 100 000 000 80 000 000 60 000 000 40 000 000 20 000 000 0

120 000 000 100 000 000 80 000 000 60 000 000 40 000 000 20 000 000 0 20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

20 00 . 20 02 . 20 04 . 20 06 . 20 08 . 20 10 . 20 12 . 20 14 .

120 000 000 100 000 000 80 000 000 60 000 000 40 000 000 20 000 000 0

II.3. MELLÉKLET AZ ÁGAZATOK FAJLAGOS VÍZFOGYASZTÁSÁNAK ÉS ÖSSZES VÍZFELHASZNÁLÁSÁNAK PROGNÓZISA

Bányászat fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Élelmiszeripar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,16

0,14

0,12

0,1

0,08

0,06

0,04

0,02

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Textil és bőripar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,04

0,035

0,03

0,025

0,02

0,015

0,01

0,005

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Fa- és papíripar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,07

0,06

0,05

0,04

0,03

0,02

0,01

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Vegyipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,0905

0,09

0,0895

0,089

0,0885

0,088

0,0875 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Kohászat fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,018 0,016 0,014 0,012 0,01 0,008 0,006 0,004 0,002 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Gépipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,0035

0,003

0,0025

0,002

0,0015

0,001

0,0005

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Egyéb feldolgozóipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,05 0,045 0,04 0,035 0,03 0,025 0,02 0,015 0,01 0,005 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Teljes feldolgozóipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,04

0,035

0,03

0,025

0,02

0,015

0,01

0,005

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Villamos-energiaipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 16,5

16

15,5

15

14,5

14

13,5

13

12,5 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Építőipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,01 0,009 0,008 0,007 0,006 0,005 0,004 0,003 0,002 0,001 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Szolgáltatások fajlagos vízfogyasztásának alakulása 0,06

0,05

0,04

0,03

0,02

0,01

0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Összes ipar fajlagos vízfogyasztásának alakulása 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

1011.

2012.

2013.

2014.

2015.

Vízfelhasználási diagrammok

Bányászat vízfelhasználása (millió m3)

19 99 . 20 01 . 20 03 . 20 05 . 20 07 . 20 09 . 20 11 . 20 13 . 20 15 .

40 30 20 10 0

Élelmiszeripar vízfelhasználása (millió m3) 85 80 75

19 99 . 20 01 . 20 03 . 20 05 . 20 07 . 20 09 . 20 11 . 20 13 . 20 15 .

70

Textilipar vízfelhasználása (millió m3)

19 99 . 20 01 . 20 03 . 20 05 . 20 07 . 20 09 . 20 11 . 20 13 . 20 15 .

8 6 4 2 0

1.


Fa- és papíripar vízfelhasználása (millió m3)

19 99 . 20 01 . 20 03 . 20 05 . 20 07 . 20 09 . 20 11 . 20 13 . 20 15 .

20 15 10 5 0

Vegyipar vízfelhasználása (millió m3)

19 99 . 20 01 . 20 03 . 20 05 . 20 07 . 20 09 . 20 11 . 20 13 . 20 15 .

100 80 60 40 20 0

Kohászat vízfelhasználása (millió m3)

5.

3.

20 1

1.

20 1

9.

20 1

7.

20 0

5.

20 0

3.

20 0

1.

20 0

20 0

19 9

9.

10 8 6 4 2 0

Gépipar vízfelhasználása (millió m3)

2.

5.

3.

20 1

1.

20 1

9.

20 1

7.

20 0

5.

20 0

3.

20 0

20 0

1.

20 0

19 9

9.

10 8 6 4 2 0


Egyéb feldolgozóipar vízfelhasználása (millió m3)

20 1

5.

3.

1.

20 1

20 1

9.

7.

20 0

20 0

20 0

5.

3.

1.

20 0

20 0

19 9

9.

10 8 6 4 2 0

Teljes feldolgozóipar vízfelhasználása (millió m3)

5.

20 1

20 1

3.

1.

20 1

20 0

9.

7.

5.

20 0

20 0

3.

1.

20 0

20 0

19 9

9.

180 170 160 150 140

Villamos energiaipar vízfelhasználása (millió m3)

5.

20 1

3.

20 1

1.

20 1

9.

20 0

20 0

7.

5.

20 0

3.

20 0

1.

20 0

19 9

9.

8 000 6 000 4 000 2 000 0

Építőipar vízfelhasználása (millió m3)

3.

5.

20 1

3.

20 1

1.

20 1

9.

20 0

7.

20 0

5.

20 0

3.

20 0

1.

20 0

19 9

9.

10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0


Szolgáltatások vízfelhasználása (millió m3)

5.

3.

20 1

20 1

20 1

1.

9.

7.

20 0

20 0

20 0

5.

3.

1.

20 0

20 0

19 9

9.

200,0 150,0 100,0 50,0 0,0

Ipar összes vízfelhasználása (millió m3) 8000,0 6000,0

4.

5.

3.

20 1

20 1

1.

9.

20 1

20 0

7.

20 0

5.

3.

20 0

20 0

1.

20 0

19 9

9.

4000,0 2000,0 0,0

II.4. MELLÉKLET

AZ ÉLŐVÍZBE ÉS KÖZCSATORNÁBA BOCSÁTOTT SZENNYVÍZ ÉS SZENNYEZŐANYAGOK MENNYISÉGÉNEK ALAKULÁSA

Élővízbe bocsátott tisztítást igénylő szennyvíz mennyisége 1000 m3/év 800000

700000 Bányászat

600000

Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar

500000

Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat

400000

Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés

300000

Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Összes ipar + építőipar

200000

Települési szennyvíz 100000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (BOI5 t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 25000

Bányászat 20000

Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek

15000

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés

10000

Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Összes ipar + építőipar Települési szv. tiszt.nélkül

5000

Települési szv. szennyvíztisztítón

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (KOId t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 120000

Bányászat

100000

Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar

80000

Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás

60000

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás

40000

Építőipar Összes ipar + építőipar Települési szv. tiszt.nélkül Települési szv. szennyvíztisztítón

20000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (lebegő anyagok t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 80000

Bányászat

70000

Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr

60000

Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek

50000

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás

40000


30000

Építőipar Összes ipar + építőipar 20000

Települési szv. tiszt.nélkül Települési szv. szennyvíztisztítón

10000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (nitrogén t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 18000

16000 Bányászat 14000

Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr

12000


10000


8000

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés

6000

Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar

4000

Összes ipar + építőipar Települési szv. tiszt.nélkül

2000

Települési szv. szennyvíztisztítón

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (vas t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 9000

8000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

7000

Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar

6000


5000

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása

4000

Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás

3000

Építőipar Összes ipar + építőipar

2000


1000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (szulfidok t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 20,0 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

18,0


16,0


14,0


12,0

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása 10,0


8,0


6,0


4,0 2,0 0,0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (foszfor t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 2500,00

Bányászat 2000,00


1500,00

Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása

1000,00

Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Összes ipar + építőipar

500,00


0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (nehézfémek t/év) mennyisége a szennyvizüket élővízbe bocsátóknál (1988-2002) 200,00 180,00

Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

160,00


140,00


120,00


100,00

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása 80,00


60,00


40,00

T elepülési szv. tiszt.nélkül T elepülési szv. szennyvíztisztítón

20,00 0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

A közcsatornába bocsátott szennyvíz mennyisége (1000m3/év) (1988-2002) 300000

250000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr

200000

Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat

150000

Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás

100000

Építőipar Összes ipar + építőipar Háztartási szennyvíz

50000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (BOI5 t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (19882002) 16000,0

14000,0 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

12000,0


10000,0


8000,0

Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása

6000,0

Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar

4000,0

Összes ipar + építőipar Háztartási szennyvíz

2000,0

0,0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (KOId t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 160000 140000

Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr

120000

Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar

100000

Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat

80000


60000


40000


20000 0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (ülepedő anyagok t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 7000

6000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás Feldolgozóipar -textíliák, bőr

5000


4000

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás 3000


2000


1000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (nitrogén t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 2500

Bányászat

2000


1500

Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása

1000

Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar Összes ipar + építőipar

500

Háztartási szennyvíz

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (vas t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 14000

12000


10000

Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar 8000


6000


4000


2000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (szulfidok t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 16,00

14,00 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

12,00


10,00


8,00


6,00

Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés Villamosenergia, gáz-,hő- és vízellátás Építőipar

4,00

Összes ipar + építőipar Háztartási szennyvíz

2,00

0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vízszennyező anyagok (nehéz fémek t/év) mennyisége a szennyvizüket közcsatornába bocsátóknál (1988-2002) 90,00 80,00 Bányászat 70,00


60,00


50,00


40,00

Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása Feldolgozóipar -nyersanyag visszanyerés

30,00


20,00

Háztartási szennyvíz 10,00 0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Tisztítást igénylő szennyvíz élővízbe és közcsatornába bocsátott mennyisége összesen 1000 m3/év 500000

450000

400000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

350000


300000


250000

Feldolgozóipar- kohászat Feldolgozóipar - fémfeldolgozás Feldolgozóipar -gépek, stb. gyártása, javítása

200000


150000


100000

50000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (BOI5 t/év) kibocsátás (1988-2002) 12000

Bányászat

10000


8000


6000


4000


2000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (KOId t/év) kibocsátás (1988-2002) 250000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás 200000

Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar Feldolgozóipar -nemfém ásványi termékek

150000


100000


50000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (nitrogén t/év) kibocsátás (1988-2002) 7000

6000

Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

5000


4000


3000


2000


1000


0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (vas t/év) kibocsátás (1988-2002) 14000

12000 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás 10000

Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar

8000


6000


4000

Építőipar Összes ipar + építőipar 2000

0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (szulfidok t/év) kibocsátás (1988-2002) 35,0 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás

30,0

Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar 25,0


20,0


15,0


10,0

5,0

0,0 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Vipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (foszfor t/év) kibocsátás (1988-2002) 350,00

300,00 Bányászat Feldolgozóipar -élelmiszergyártás 250,00

Feldolgozóipar -textíliák, bőr Feldolgozóipar -fa és papíripar Feldolgozóipar-vegyipar

200,00


150,00


100,00

Építőipar Összes ipar + építőipar 50,00

0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Ipari, mezőgazdasági, építőipari, szolgáltatási pontszerű vízszennyező anyag (nehézfémek t/év) kibocsátás (1988-2002) 300,00

250,00


200,00


150,00


100,00


50,00

0,00 1988.

1989.

1990.

1991.

1992.

1993.

1994.

1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

ÖKO



A VKI ÁLTAL ELŐÍRT 2004. ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE - III. KÖTET -


TARTALOMJEGYZÉK 3. AZ EU JELENTÉS KÖLTSÉGMEGTÉRÜLÉS VIZSGÁLATI RÉSZÉNEK ELKÉSZÍTÉSE .......................................................................................................................... 1 Bevezetés................................................................................................................................ 1 3.1. Pénzügyi költségmegtérülés értékelése a közüzemi ivóvízellátás, közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás szektorban ............................................................................. 3 3.1.1 Vízszolgáltatások meghatározása, az elemzés szintjének lehatárolása ..................... 3 3.1.2 Intézményi, szabályozási helyzet, finanszírozási, árképzési rendszer a költségmegtérülés vonatkozásában (árszint és árstruktúra, támogatások)..................................... 4 3.1.3 A vízszolgáltatás, a szolgáltatók, vízhasználók és szennyezők jellemzése............. 13 3.1.4 Pénzügyi költségek bemutatása............................................................................... 18 3.1.5 A bevételek alakulása.............................................................................................. 29 3.1.6. A pénzügyi költségmegtérülési ráta alakulása ....................................................... 30 3.1.7 Az egyes fogyasztói csoportok (vízhasználók, szennyezők) közötti megkülönböztetés (keresztfinanszírozás)......................................................................... 36 3.2. Pénzügyi költségmegtérülés értékelése a mezőgazdasági vízszolgáltatásban .............. 37 3.2.1 Vízszolgáltatások meghatározása, az elemzés szintjének lehatárolása, a vízszolgáltatás jellemzése ................................................................................................ 37 3.2.2 Intézményi, szabályozási helyzet, finanszírozási, árképzési rendszer a költségmegtérülés vonatkozásában (árszint és árstruktúra, támogatások)................................... 37 3.2.3 Mezőgazdasági vízszolgáltatás költségmegtérülésének alakulása .......................... 49 3.3. Teljes költségmegtérülés értékelése .............................................................................. 53 3.3.1 Vízkészletjárulék..................................................................................................... 53 3.3.2 Szennyvízbírság, csatornabírság ............................................................................. 55 3.3.3 Környezetterhelési díjak......................................................................................... 57 3.4 Teljes költségmegtérülést biztosító vízárrendszer kialakítása ....................................... 63 3.4.1 A 98/83 ivóvízminőségi irányelv és a 91/271 települési szennyvíz kezelési irányelv megvalósításának várható költségei és díjnövelő hatása.................................................. 63 3.4.2 A teljes költségmegtérülést érvényesíteni képes vízárpolititika kialakítása ........... 66 4 AZ INFORMÁCIÓ HIÁNYOK MEGHATÁROZÁSA ÉS JAVASLAT A KÉSŐBBI JELENTÉSEKHEZ SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓ SZINT BIZTOSÍTÁSÁRA ................... 69 4.1. A vízhasználatok gazdasági jellemzése......................................................................... 69 4.2. Baseline Scenárió .......................................................................................................... 69 4.3. Költségmegtérülés......................................................................................................... 70 4.4 A költség-hatékonysági elemzések előkészítése, megalapozása.................................... 71 III.1.sz. MELLÉKLET: ELEMZÉS A VCSOSZSZ TAGVÁLLALATAINAK GAZDÁLKODÁSÁRÓL, KÖLTSÉGEIRŐL, BEVÉTELEIRŐL ......................................... 72 Források................................................................................................................................ 80

3. AZ EU JELENTÉS KÖLTSÉGMEGTÉRÜLÉS VIZSGÁLATI RÉSZÉNEK ELKÉSZÍTÉSE Bevezetés A vízszolgáltások jelenlegi költségmegtérülésének értékelése részét képezi a VKI III. melléklete szerinti jelentés összeállításának. A munka a vonatkozó EU útmutató (WATECO guidance: Economics and environment. The implementation challenge of the Water Framework Directive), a Duna Védelmi Egyezmény bizottságának Szakértői Csoportja által kialakított elvárások, valamint a WG 2B IRBM közgazdasági kérdésekkel foglalkozó ECO1 információs anyaga ( Information Sheet on Assessment of the Recovery of costs for Water Services for 2004 River basin Characterization Report) alapján készült. A VKI határozott különbséget tesz a vízszolgáltatás, vízhasználat, tevékenységek között. A 2. cikk a következő fogalom meghatározásokat tartalmazza: „38. “Vízszolgáltatás” mindazon szolgáltatás, amely a háztartások, a közintézmények és bármely gazdasági tevékenység számára a következőket nyújtják: a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása, b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, melyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak. 39. “Vízhasználat” jelenti a vízszolgáltatásokat bármely más, az 5. cikkbe és a II. mellékletbe tartozó olyan tevékenységgel együtt, amely jelentős hatással van a víz állapotára.” A fenti különbségnek az adatgyűjtésben is tükröződni kell, ugyanis a vízszolgáltatások esetében nemcsak azok fontosságát kell jellemezni az adott vízgyűjtő kerületben, hanem a költség-visszatérülés elvének érvényesüléséről is be kell számolni. A WATECO munkacsoport által elfogadott módszertani útmutatóban a következő fogalom meghatározások szerepelnek. Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben: emberi tevékenységek, amelyek a vizek állapotára NEM szignifikáns hatást gyakorolnak. Vízhasználatok:

A vízszolgáltatások, azon tevékenységekkel együtt, amelyek SZIGNIFIKÁNS hatással vannak a vizek állapotára.

Vízszolgáltatások:

A felszíni és felszín alatti vizek kivétele, tározása, kezelése és elosztása, továbbá a szennyvizek összegyűjtése, kezelése és bevezetése a felszíni vizekbe.

1

Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben Vízhasználatok

Vízszolgáltatások

3.1. ábra A VKI 9. cikke foglalkozik a vízszolgáltatások költségeinek visszatérülésével. 9.cikk A vízszolgáltatások költségeinek visszatérülése 9.1. A tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások költségei visszatérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletek védelmével összefüggő költségeket is, tekintetbe véve a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzést, és különösen a szennyező fizet elvet. A tagállamok 2010-re biztosítják ― hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika a készletek hatékony használatára ösztönözze a vízhasználókat, és ezen keresztül járuljon hozzá ezen irányelv környezeti célkitűzéseinek teljesüléséhez, ― a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását a vízszolgáltatások költségeinek megtérítéséhez, legalább ipari, mezőgazdasági és háztartási bontásban, a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzés alapján, és figyelembe véve a szennyező fizet elvet. A tagállamok ennek során tekintettel lehetnek a költség visszatérítés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, továbbá az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati jellemzőire. E vízárpolitika kialakítását segíti a vízszolgáltatások költség-megtérülési szintjének felmérése, elemzése.

2

3.1. Pénzügyi költségmegtérülés értékelése a közüzemi ivóvízellátás, közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás szektorban 3.1.1 Vízszolgáltatások meghatározása, az elemzés szintjének lehatárolása Magyarországon – összhangban az EU követelményekkel - a következő vízszolgáltatásokra végeztük el a részletes költségmegtérülés vizsgálatot: • Közüzemi ivóvízellátás, amely magában foglalja az ivóvíz kitermelését, kezelését és a használókhoz való juttatását, •

Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás, amely magában foglalja a szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, tisztított víz befogadóba vezetését, valamint a keletkezett szennyvíziszap kezelését és elhelyezését.

E tevékenység struktúra egyes elemei a működés feltételeitől függően hiányozhatnak: • ivóvízellátás területén előfordul, hogy vízkezelésre nincs szükség (pl. karsztvíz), vagy vízkezelésre lenne szükség, de nincs vagy nem működik az erre szolgáló technológiai rendszer, • szennyvízelvezetés, tisztítás területén az elvezetéshez nem minden esetben társul tisztítás, illetve az nem mindig teljes körű és megfelelő fokozatú. Ebből következően az iszapkezelés sem történik meg minden esetben, és megtörténte esetén sem mindig kellő fokozatú. Az ivóvízellátáson kívül a közüzemi szolgáltatók folytatnak ipari vízminőségű víz értékesítést is, ezek azonban a közműves szektorban nem kulcsfontosságúak, az összes vízértékesítés mintegy 5%-át teszi ki. A választást indokolja, hogy Magyarországon a közüzemi víz- és szennyvízszolgáltatás kiemelt szerepet játszik az élővizek szennyezésében. A „Jelentés a vizek szennyezéséről” 2002. évi kibocsátási adatai alapján megállapítható, hogy a közvetlenül élővízbe kerülő szennyezőanyag kibocsátás döntő részét a települési szennyvízből eredő szennyezőanyagok teszik ki. A BOI5 kibocsátás 89,5%-át, a KOI 79,8%-át, a lebegő anyag 80,5%-át, a nitrogén 89%-át, a foszfor 96%-át, a nehézfémek 78%-át adja a közüzemi szennyvízelvezetésből származó kibocsátás. A vízi környezetben megjelenő veszélyes anyagok jogi szabályozása (alapjait az 1976-ban megjelent un. "Veszélyes anyagok" irányelv (76/464/EGK) rakta le) előírja a tagállamok számára, hogy a II. listás anyagokra szennyezés csökkentő programokat készítsenek a vizek minőségének javítása érdekében. A hazai releváns vízszennyező anyagok előzetes listája a következő: cink, réz, nikkel, króm, ólom, arzén, összes foszfor, cianid, ammónia, nitrit, nitrát, összes nitrogén. E komponensek tekintetében a cink és réz kivételével a közvetlen felszíni vízbe történő ipari kibocsátás elhanyagolható a településihez képest, az összes emisszió 0-8 %-át teszi ki. Ennél valamivel magasabb a réz (13 %) illetve a cink (36 %) közvetlen ipari emissziója. A közüzemi vízkivételek is jelentős arányt képviselnek, az összes vízkivétel 12,3%-át teszik ki. Jelen költségmegtérülési elemzés területi egysége Magyarország egésze. Ennek legfontosabb oka, hogy Magyarország egységesen a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. Ugyanakkor a díjak és a költségmegtérülési szintek eltérése nem függ a részvízgyűjtőktől

3

sem, hanem más tényezők határozzák meg (szolgáltatási méret, felszín alatti vízkészletek elérhetősége stb.) Az elemzés 2002. évre készült. 3.1.2 Intézményi, szabályozási helyzet, finanszírozási, árképzési rendszer a költségmegtérülés vonatkozásában (árszint és árstruktúra, támogatások) A vízügyi szektor pénzügyi folyamatait befolyásoló jogszabályok A közüzemi vízszolgáltatások működtetésének, gazdálkodásának szabályozását alapvetően három törvény rendelkezései határozzák meg. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény (továbbiakban önkormányzati törvény) előírásai szerint a települési önkormányzat kötelező feladata az egységes ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés, tisztítás. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény a szervezeti, tulajdoni kérdésekről a következőképpen rendelkezik: „Az állam a kizárólagos tulajdonában lévő regionális víziközművek és csatornák vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzat) a törzsvagyonába tartozó víziközművek létesítésére, felújítására, karbantartására és üzemeltetésére (a továbbiakban: működtetés) a) saját többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezetet hoz létre, vagy költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapít, vagy b) a működtetés időleges jogát koncessziós szerződésben a pályázat nyertesének engedi át.” A hatályos díjrendszerre vonatkozóan az árak megállapításáról 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban ártörvény) az alábbiak szerint rendelkezik: Az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját, ill. a szennyvízelvezetés, tisztítás és kezelés díját az önkormányzat képviselőtestülete állapítja meg. Az állami tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját, ill. a szennyvízelvezetés, -tisztítás és -kezelés díját a – a pénzügyminiszterrel egyetértésben környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg. A közüzemi vízszolgáltatásokra vonatkozóan széleskörű szakma-specifikus szabályozás van hatályban, melynek alkalmazása révén a -szervezeti és működési, -vízgazdálkodási, -környezetvédelmi, -népegészségügyi és egyéb követelmények teljesítése érvényesíthető. Az elmúlt tíz évben az addig több évtizede szinte változatlan joganyag megújult, folyamatosan változik és az Európai Unióhoz való csatlakozás okán a követelmények szigorodtak.

4

• • • • • • •

• • • • •

A vízi közműszolgáltatáshoz kapcsolódó fontosabb jogszabályok: 2001. évi LXXI. Törvény A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvény módosításáról 2003. évi LXXXIX. Törvény A környezetterhelési díjról 201/2001. (X. 25.) Korm.r. Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 220/2004. (VII. 21.) Korm. r. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 205/2001. (X. 26.) Korm. r. Az egyes vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok módosításáról 25/2002. (II. 27.) Korm. r. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Programról 26/2002. (II. 27.) Korm. r. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról 27/2002. (II. 27.) Korm. r. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program végrehajtásával összefüggő nyilvántartásról és a jelentési kötelezettségről 7/2002. (III. 1.) KöM r. A használt és szennyvizek kibocsátásának méréséről, ellenőrzéséről, adatszolgáltatásáról, valamint a vízszennyezési bírság sajátos szabályairól 9/2002. (III. 22.) KöM–KöVíM egy. r. A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól 21/2002. (IV. 25.) KöVíM r. A vízi közművek üzemeltetéséről 274/2002. (XII. 21.) Korm. r. a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet és a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/ 2001. (X. 26.) Kormányrendelet módosításáról

A működtetés gazdasági szempontból rendkívül szigorúan behatárolt: • a kötelező feladat ellátása érdekében felmerülő ráfordításokat alulról behatárolják a szabványok, hatósági, környezetvédelmi, egészségügyi előírások és határértékek, • a bevételeket felülről behatárolja a hatósági ármegállapítás. E határok között azonban az üzemeltető szervezetek az alapítói tulajdonosi (önkormányzati, állami) elvárásoknak megfelelően különböző részérdekeket érvényesíthetnek a pénzügyi folyamatokon, a költség- és árpolitikán keresztül, mint pl. • magas színvonalú szolgáltatást fedező árak alkalmazásával hatékony gazdálkodás folytatása, maximális biztonságra törekvés, • előzőek mellett a települési víziközmű beruházásokhoz fedezet biztosítása, • befektetések megtérülésének biztosítása hatékony gazdálkodással, osztalékfizetés révén, • a még elégséges színvonal és működőképesség megtartása alacsony díjszint mellett. A gyakorlatban mind a négy magatartás előfordul erősen függően a működtető tulajdoni, szervezeti rendszertől. A jogi szabályozáson keresztül közvetített, elvárt szolgáltatási színvonal biztosítása ráfordításokat igényel, melyek elmaradása – kellő alapítói, tulajdonosi kontroll híján – hatósági szankciók kiváltását kellene, hogy eredményezze. Ennek vannak jelei – pl.

5

mérésügyi előírások megsértéséért fogyasztóvédelmi bírság, befogadó szennyezéséért szennyvízbírság – ám a kényszerítés ereje nem elégséges, illetve a többszereplős folyamatban, a megosztott felelősség és a hatóságok szankcionálási eszköztára folytán a jogkövető magatartás nehezen elérhető. A vízi közszolgáltatást közvetlenül ellátó intézményi rendszer a rendszerváltást követően, az elmúlt tíz évben alakult ki. Ez az intézményi rendszer az utóbbi években stabilizálódott, de változása korántsem mondható befejezettnek. A jogi és szervezeti rendszer nagymértékben befolyásolja a vízügyi szektor, ezen belül a vízi közszolgáltatás pénzügyi folyamatait. Az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés, tisztítás ráfordításaiban jelenleg is megjelennek nevesítetten környezeti- és erőforrás költségek (vízkészletjárulék, szennyvízbírság). Ezeken túl az ágazat visel minden adót, amelyet az általános szabályozás szerint fizetni kell, nem élvez semmilyen mentességet, kedvezményt. Tulajdoni kérdések, értékcsökkenés, bérleti díj elszámolása A víziközmű tulajdonlás jelenlegi ismert formái, és a tulajdon működtetésének módjai a következők: • állami tulajdon → vagyonkezelés • önkormányzati tulajdon → szerződés alapján történő üzemeltetés gazdasági társasággal → költségvetési intézménnyel üzemeltetés • társasági tulajdon → saját vagyon működtetése A tulajdonformák nem tisztán jelennek meg, a gazdasági társasági formában működő üzemeltetők többféle tulajdont működtetnek: - az állami alapítású társaságok a tartós állami tulajdonú víziközműveket vagyonkezelik, az önkormányzati tulajdonú víziközműveket szerződés alapján üzemeltetik, - az önkormányzati alapítású társaságok vagy kizárólag önkormányzati tulajdonú víziközműveket működtetnek szerződés alapján, vagy ezen kívül saját tulajdonukban lévő eszközöket is, melyek vagy alapításkor és későbbi tőkeemeléssel, vagy saját létesítés útján kerültek hozzájuk. A többségi tulajdonos állam és önkormányzatok mellett megjelentek az állami – önkormányzati közös alapítású gazdasági társaságok és kisebbségi tulajdonosként önállóan üzemeltetői jogosítványokkal nem rendelkező gazdasági társaságok, illetve külföldi szakmai befektetők. Fontos, a hosszú távú stabil gazdálkodást meghatározó kérdés a pótlás, rekonstrukciók megvalósításának helyzete. A tulajdon és az értékcsökkenés problémaköre szorosan összefügg. Értékcsökkenésről csak társasági tulajdon és vagyonkezelés esetében beszélhetünk. A szolgáltatók többsége a közművagyon szerződéses üzemeltetését végzi, itt az értékcsökkenést „helyettesítő” használati, bérleti díj funkcionál. A bérleti díjat a szolgáltatók fizetik a tulajdonos önkormányzatoknak, amelyek azt nem mindig költik teljes egészében víziközmű pótlásra, rekonstrukcióra. Jellemző probléma még az elmulasztott vagyonértékelés következtében az alacsony eszközérték. A cégek általánosan a társasági adó törvény által behatárolt leírást alkalmazzák. Nincs kellő szellemi kapacitás, számítástechnikai háttér, idő, pénz az eszközök olyan mélységű – műszaki információs rendszerként használható, objektum

6

szintű – nyilvántartására, amely alapján a valós elhasználódási idő, és az ehhez tartozó leírás megállapítható lenne. Az állami regionális víziközművek vagyonkezelésben végzik az eszközök működtetését, de az elszámolt értékcsökkenésnek csak 30-50%-át szerepeltethetik értékcsökkenésként mérlegükben. Az elszámolt értékcsökkenés, bérleti díjak mértéke, felhasználása pedig szoros kapcsolatban áll a közművek tulajdoni helyzetével. E témáról az utolsó felmérés 1998-ban született 1, amelyet röviden a III.1.sz. mellékletben ismertetünk A rendszerváltás utáni önkormányzati vagyonátadás következményeként az eszközök a bruttó érték helyett az akkori nettó értéken lettek az önkormányzatoknak átadva. E „nettósodás” következtében a létesítéskori érték tovább inflálódott, és az „elhasználódási idő” megnőtt. Természetesen nem a valóságban, csak a nyilvántartásban: annak következtében, hogy a leírást általában változatlan kulccsal folytatták, alacsonyabb kiindulási érték (a nettóból lett bruttó) azonos mértékkel folytatott leírása hosszabb idő alatt történik meg. Az infláció és a jelzett nettósítás hatásának kiküszöbölésére alkalmazható eszköz volt a vagyonértékelés. Sajnos, a közmű tulajdonosok és üzemeltetők nem mind ismerték fel a lehetőséget, sok esetben elszalasztották a vagyonértékelést. Az értékcsökkenés elszámolt mértéke az üzemeltetők túlnyomó részénél megegyezik a társasági adóról szóló törvényben meghatározott, adómentesen elszámolható mértékkel. Hosszabb időtávon gondot okozhat az eszközök élettartamának a nyilvántartás szerinti, nem tudatos megnyújtása is. Ez abból származik, hogy a vagyonátadást követően az újonnan alapított, vagy átalakult gazdasági társaságok – függetlenül a vagyonértékeléstől – használt eszközöket vettek át, de túlnyomórészt továbbra is az eredeti – jellemzően a társasági adó törvény mellékletében szereplő – leírási kulcsokat alkalmazták, holott az akkori könyv szerinti értéket a várható használat, a hátralévő élettartam éveire kellett volna felosztani. Az önkormányzat nyilvántartásában szereplő, az üzemeltetővel szerződéses alapon működtetett közművek kisebb hányadánál a használati, bérleti díj megegyezik az eszközök amortizációjával, nagyobb részénél kisebb annál. A vagyonátadáskori nettó értéken nyilvántartott eszközök után az adómentesen elszámolható értékcsökkenés, illetve az annak megfelelő bérleti, használati díj sem nyújt fedezetet a szükséges felújításokra, pótlásokra, pedig sok helyen ennél kevesebb a bérleti díj, és nincs garancia arra, hogy ezt az összeget a tulajdonos a célnak megfelelően használja fel. Árszabályozás, árképzés Az ármegállapításra összességében csak az ártörvény előírásait kell alkalmazni. E szerint a legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. Nagyon lényeges követelmény, hogy a hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. minőség, határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani. A hatósági árat, valamint alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. E rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet. A lakosságot közvetlenül érintő hatósági ár változtatásáról a hatósági ár 1

A víziközművek integrált üzemelését elősegítő szabályozási és árképzési rendszer kialakítása (ÖKO Rt.1999)

7

megállapítója legkésőbb a hatósági ár érvénybelépésével egyidejűleg köteles a lakosságot tájékoztatni. A törvény arról is rendelkezik, hogy a hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. E jogszabály az árhatóság, azaz a KvVM, illetve helyi önkormányzatok által alkotott rendelet, mely gyakorlatilag jellemzően a közműves vízellátás és csatornázás szabályainak helyi megfogalmazására szűkül. A rendelet rendszerint üzemeltetői kezdeményezésre készül, és a konkrét ármegállapításon kívül helyi döntés eredménye, hogy áralkalmazási feltételként mit tartalmaz. Magyarországon nincs országos árhatóság, árellenőrző szervezet. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter minden évben kiad egy díjrendeletet, amelyben meghatározza az állami tulajdonú víziközmű szolgáltatók által maximálisan alkalmazható árakat. A jelenleg hatályos rendelet alapján egytényezős, kizárólag az elfogyasztott ivóvíz mennyiségéhez igazodó ivóvíz- és csatornadíjak vannak érvényben. A viszonylag alacsony költségű szolgáltatást biztosító településeknek előnyös volt az a lehetőség, hogy kiváltak a nagyobb vállalatokból és így alacsonyabb vízdíjat tudtak biztosítani. A fajlagos költségek, így a támogatás nélküli díjak szóródása nagyon nagy az országban. Általános jelenség még a nagyobb szolgáltatóknál is, hogy a bevételek az üzemeltetési költségeket alig fedezik, nincs fedezete az eszközök karbantartásának vagy a pótlásoknak. Az önkormányzatok gyakran nem ismerik el az indokolt ráfordításokat a díjban, sőt előfordul, hogy még a közvetlen üzemeltetési költségek szintjét sem éri el a díj. A kalkulált díjak esetében jelenleg mind az önkormányzatoknak, mind a támogatási döntéshozóknak nehéz eldönteni, hogy csak a reális és indokolt költségeket tartalmazzák-e, vannak-e és hol vannak gazdálkodási tartalékok, ezeket milyen műszaki, gazdasági, pénzügyi intézkedésekkel lehetne mobilizálni. Az ivóvíz- és csatornadíj növekedése nagymértékű csökkenést eredményezett az ivóvízfogyasztásban. Ennek hatására a meglévő szennyvíztisztító telepek hidraulikai terhelése csökkent. Az új telepek kapacitásméreteinek meghatározásánál az önkormányzatok ritkán vannak tekintettel a szakaszos kiépítésre, az új telepek is hidraulikailag alulterheltek. A lakossági díjak is növekedtek, bár itt működik egy díjtámogatási rendszer, amely bizonyos szint fölötti költségek esetén a háztartási díjnövekedést megakadályozza. E támogatási összeg a központi költségvetésben szerepel. 3.1. táblázat: A lakossági víz-és csatornaszolgáltatás támogatása Mrd Ft 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 1,5 1,5 1,5 2,0 2,5 3,0 3,4 3,8 4,1 4,5 4,9 Forrás: költségvetési törvények

2003 5,6

2002-ben a küszöbérték (amely fölött az állami költségvetés támogatást nyújt a lakossági fogyasztóknak ivóvíz szolgáltatásnál) 240 Ft/m3. Ivóvíz és csatornaszolgáltatás együtt 434 Ft/m3. Támogatásként az önkormányzatok a költség és a küszöbérték közötti érték 95,4%-át kapják meg. A küszöbérték 1997-ben ivóvízre 130 Ft/m3, ivóvízre és szennyvízre együtt

8

225Ft/m3 volt. A küszöbérték növekedése messze nagyobb, mint az infláció, tehát a legnagyobb lakossági díjak reálértéke lényegesen, mintegy 20%-kal nőtt. A szolgáltatók többségénél magasabb az ipari, közület díj, mint a lakossági díj, ami csak részben a ráfordítás támogatási rendszernek köszönhető. A másik oka a magasabb közületi díjaknak az, hogy ezeket sokszor - szociális megfontolásokból - az önkormányzatok magasabban állapítják meg a lakossági díjaknál. 3.2. ábra: Az átlagos víz- és csatornadíjak alakulása 1999-2004 között

1999

2000

2001

2002

2003

2004

250

Ft/m3

200 150

169,3 163,99 142,96 132,71 120,39 106,93

192,88 176,85 154,53 139,98 128,06 115,54

100

173,86 148,64 131,15 121,57 108,29 98,09 86,03

154,1 144,79 130,02 115,18 99,43

50 0 Lakossági vízdij

Nem lakossági vízdíj

Lakossági csatornadíj

Nem lakossági csatornadíj

3.2. táblázat: A vízdíjak alakulása 2002-ben Megnevezés Legkisebb vízdíj Legnagyobb vízdíj Átlag Legkisebb csatornadíj Legnagyobb csatornadíj Átlag

Lakossági díj 72 278 143,0 50 490 121,6

Ft/m3 Közületi (nem lakossági) díj 72 2194 154,5 64 1167 144,8

Forrás: Víz-és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége (VCSOSZSZ)

A 3.2 táblázatból kitűnik, hogy a lakossági díjak átlaga és szórása is kisebb, mint a közületi díjaké. A közületi vízdíjak átlaga 20%-kal, a csatornadíjak átlaga pedig 63%-kal nagyobb, mint a lakossági díjaké. A legnagyobb lakossági vízdíj közel négyszerese, a legnagyobb lakossági csatornadíj pedig mintegy tízszerese a legkisebbnek. A legnagyobb közületi vízdíj közel 30-szorosa, a legnagyobb közületi csatornadíj pedig 18-szorosa a legkisebbnek. A díjak ilyen nagy szórása minden bizonnyal nemcsak az objektív vízkészlet gazdálkodási adottságokból és szolgáltatási színvonalbeli különbségekből adódik, hanem gazdálkodási, méretgazdaságossági és hatékonysági problémák is közrejátszhatnak.

9

A víziközmű szolgáltatás területén különféle díjszerkezeteket alakítottak ki a szolgáltatók és az önkormányzatok. Az alapszolgáltatások díjszerkezetére a következő legismertebb alapvető típusok jellemzők: •

Egytényezős díjszerkezet: - egységár típusú díj - sávos díjszabás (block tarifa) - fix díjas díjszabás

•

Kéttényezős díjszabás: - alapdíj + szolgáltatási díj (változó díj) - előfizetői díj + szolgáltatási díj (változó díj)

A járulékos szolgáltatások (pl. számlázás, díjelszámolás, stb.) elszámolása is különböző módon történhet. Van ahol az alapszolgáltatás költségeivel együtt kezelik, s van ahol külön díjtételként jelenik meg. A kéttényezős díjak bevezetése az utóbbi években előtérbe került. A kisfogyasztók és idényfogyasztók az egytényezős díjrendszerben nem a kiszolgálásukhoz szükséges ráfordításoknak megfelelő mértékben járulnak hozzá a víz- és csatornaszolgáltatás költségeihez, a nagyobb mennyiséget fogyasztók terhére. Összesen az országban 488 településen alkalmaztak 2003-ban kéttényezős vízdíjat, s 102 településen kéttényezős csatornadíjat Magyarországon. A vízzel ellátott népesség 16 %-át, a csatornaszolgáltatásba bekapcsolt népességnek pedig 5 %-át érintette összesen a kéttényezős díj. 2004-ben tovább nőtt a kéttényezős víz- és szennyvízdíjat alkalmazó szolgáltatók száma. A kéttényezős vízdíjat alkalmazó települések közül 5 db megyei jogú város, 37 db város, a többi község. A csatornadíj esetében 1 db megyei jogú város, 13 db város, a többi község. A VCSOSZSZ 95 tagcégének 2004-ben mintegy harmada, azaz 31 szolgáltató alkalmaz kéttényezős díjat, amely összesen 3157 ezer főt érint. Ezek között van olyan cég (14 db), amely csak a vízdíj esetében alkalmaz kéttényezős rendszert, a csatorna díjrendszere azonban egytényezős még. Átlagosan az alapdíj a változó díjnak 1,4-szerese a vízdíj esetében, s 2szerese a csatornadíjnál.

A fizetőképesség alakulása, a fizetett vízdíjak és jövedelmek viszonya A fizetőképesség alakulása az egy főre jutó vízfogyasztás (2002-ben 37,4 m3/fő/év) és az egységdíj szorzataként kalkulált egy főre jutó ivóvíz- és csatornaköltségeknek az egy főre jutó éves jövedelemben képviselt arányával vizsgálható. A 3.3 táblázat szemlélteti a víz- és csatornadíjak átlagos arányát a jövedelemhez 2002-ben, illetve ezek alakulását a minimális és maximális díjak esetén. Az átlagos terhelés (1,7 %) 2002-ben jóval alatta maradt az EU által szabott 4%-os fizetőképességi plafonnak, de a maximális díjak esetén tapasztalható 5 %-os terhelés már felette van, amelyet az ártámogatás rendszere tud kompenzálni.

10

3.3 táblázat: Az éves víz- és csatornaköltségek alakulása a lakosság jövedelméhez képest, 2002 Minimum Ivóvízköltség Ft/fő/év Csatornaköltség Ft/fő/év Ivóvíz- és csatorna költség összesen Ft/fő/év Ivóvízdíj Ft/m3 Csatornadíj Ft/m3 Ivóvízés csatornadíj összesen Ft/m3 Ivóvízköltség % Csatornaköltség % Ivóvíz- és csatorna költség összesen %

Maximum Éves költségek

Átlag

2 670

10 397

5 348

1 870

18 326

4 563

5 311 Egységdíjak 71,4 50

28 723

9 911

278 490

143 122

142 768 Költség a háztartások jövedelmének arányában 0,5 1,8 0,3 3,2 0,9

5,0

265 0,9 0,8 1,7

2004. január 1-től változott az ÁFA kulcs 12 %-ról 15 %-ra. Ez érinti mind a vízszolgáltatást, mind a szennyvízelvezetés-, tisztítást. Ez önmagában 2,7 %-kal növeli a lakossági díjakat. Az ÁFA levonására jogosult gazdálkodókat nem érinti az ÁFA-kulcs változása, mivel ők visszaigényelhetik az ÁFA összegét.

Beruházások támogatási rendszere A jelenlegi finanszírozási rendszer elvi sémája a következő: az önkormányzat fejleszt (az állami támogatások segítségével), vagy állami művek esetén az állam fejleszt a szolgáltató felel a működtetésért, a szintentartásért. A vízgazdálkodási törvény kategorikusan nem zárja ki a felsoroltakon kívül más forrás igénybevételét. Ezért esetenként a helyi önkormányzatok, ha - az üzemeltetőnél - nagy volumenű bővítő beruházásról döntenek és ahhoz forrásaik nem elegendőek, úgynevezett "fejlesztési hányad" beépítéséről gondoskodnak a díjmegállapításnál. Jelenleg is működik ilyen konstrukció (pl. a Fővárosban), mely a jelenlegi finanszírozási helyzetben elfogadható és feltehetően szélesebb körben is el fog terjedni, különösen, ha a fogyasztók fizetőképessége javul. A szolgáltatási díjak általában tehát az üzemelési, fenntartási költségeket és a pótlási kiadásokat fedezik. Elvétve fordul elő ún. fejlesztési díjhányad. Az önkormányzatok az érvényes szabályozási rendszer szerint elsősorban infrastrukturális célú fejlesztésekre állami támogatást igényelhetnek az állami költségvetés különböző előirányzataiból. A legfontosabbak ezek közül 2002-ben a címzett és céltámogatások, a KAC, VICE céljellegű decentralizált támogatások rendszere, a területfejlesztési támogatások (regionális támogatások) rendszere. Az állami fejlesztési támogatások rendszerében az egyes feladatok eltérő mértékű támogatási hányaddal rendelkeznek. A támogatás mértéke a fejlesztési költségek 50%-ától akár 100 %-

11

áig terjedhet a megyék fejlettségi szintjétől függően. A területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségekben az önkormányzati és non profit jellegű szervezetek által megvalósított fejlesztések, beruházások GDP mutatójuktól függetlenül megkaphatják a 100 %-os támogatást. A vizsgált közszolgáltatások mindegyikénél többcsatornás támogatási rendszer működött. A 2002. évi támogatási lehetőségeket foglalja össze a 3.4 táblázat.

3.4. táblázat: Az önkormányzatok legfontosabb támogatási forrásai a vizsgált közszolgáltatások feladataihoz a feladatok jellege szerint Intézkedések Megyei jogú városok szennyvíztisztítása

Címzett és céltámogatás -

Települések szennyvízelvezetése és tisztítása

Céltámogatás 50% 1 Mrd Ft felett címzett támogatás

Ivóvízellátás

Címzett támogatás 200 millió Ft érték felett járhat

Fejezeti kezelésű célelőirányzatok 25% biológiai szennyvíztisztítás, 35% mechanikai tisztítás, iszapkezelés KAC 20% VICE 20% max. 100 millió Ft

VICE 20% max. 100 millió Ft

Területfejlesztési (regionális) támogatások -

Területfejlesztési célelőirányzat 20-30 % vagy Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás 30-70% céljellegű decentralizált támogatás 30-70% leginkább a céljellegű decentralizált támogatásból esélyes Területfejlesztési célelőirányzat 20-30 % vagy Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás 30-70% céljellegű decentralizált támogatás 30-70% leginkább a céljellegű decentralizált támogatásból esélyes

A táblázatban a vissza nem térítendő támogatások beruházási költséghez viszonyított maximálisan elérhető arányai szerepelnek. E támogatások közül a címzett és a céltámogatás a meghatározó a szennyvízelvezetés, tisztítás vonatkozásában. Általában csak azok a települések valósítják meg fejlesztéseiket, amelyek cél, illetve címzett támogatásban részesülnek. E területeken a második legfontosabb forrás a KAC. Kisebb szerep jut a VICE-nek a szennyvizes fejlesztések finanszírozásában. Tipikus esetben 70-75%-ban állami pénzek fedezték a fejlesztéseket (100%-os állami hozzájárulás is előfordul) a többit kell az önkormányzatoknak saját forrásból állni. E támogatási rendszer segítségével az elmúlt években valóságos csatornázási, szennyvíztisztítás építési láz alakult ki, komoly nagyságrendű beruházások indultak be, ezzel piacot is teremtve az építési vállalkozásoknak. 12

A tapasztalatok szerint a területfejlesztési célelőirányzatból és a területi kiegyenlítést szolgáló támogatásból 2002-ben csak kivételesen finanszíroztak az eddigiekben települési hulladékgazdálkodási és vízgazdálkodási beruházásokat. Elsősorban az elmaradott és az egyéb térségek kaphatnak egyáltalán ezekből az alapokból. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban hulladékgazdálkodási fejlesztésekhez, szennyvizes és az ivóvizes fejlesztésekhez számottevő támogatás a területfejlesztési forrásokból egyelőre nem szerezhető. Az önkormányzatok a közvetlen saját erő pótlására általában lakossági forrásokat is igénybe vesznek víziközmű társulatok szervezésével. A víziközmű társulatok tagjai kamattámogatással kapnak hiteleket, amin keresztül ismét állami támogatás jelenik meg. Néhány önkormányzatnál nemzetközi hitelek és EU (PHARE, ISPA, stb.) források is megjelentek az önerő kiváltására a korábbi években. 2002 óta változott a finanszírozási rendszer. 2004-től kezdődően az EU által az ISPA-ból, a Kohéziós Alapból és a Strukturális Alapokból támogatott beruházások hazai társfinanszírozási része a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) költségvetésében szerepel külön előirányzatként, tehát sem cél- és címzett támogatási előirányzatból, sem egyéb támogatásból nem finanszírozható. Az 1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről 2002-2004 évekre határozta meg a támogatható célok körét, ezért az Országgyűlésnek határoznia kell a 2005. évtől támogatandó beruházások köréről. Bár a jelenlegi törvénymódosítási javaslat még nincs elfogadva, várható, hogy az ivóvízellátás továbbra is a címzett támogatásból, a szennyvízelvezetés- és tisztítás a címzett támogatásból és céltámogatásból is finanszírozható. Alapvető változást jelent, hogy megszűnik a KÖVICE (2002-ben még KAC, és VICE), a céljellegű decentralizált támogatás és a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás. További fontos változást jelent, hogy a címzett- és céltámogatás a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) hatáskörébe került, azaz a régiók, regionális fejlesztési tanácsok fognak dönteni a támogatott beruházásokról. Ezzel egyrészt nagy lépés fog történni az egycsatornás finanszírozás felé, másrészt a döntések decentralizálása irányában. 3.1.3 A vízszolgáltatás, a szolgáltatók, vízhasználók és szennyezők jellemzése Míg 1992-ben még 33 víziközmű szolgáltató szervezet működött, napjainkra a szolgáltató szervezetek száma megközelíti a 380-at.

3.5. táblázat: A víziközművet üzemeltető szolgáltatók száma az üzemeltetett rendszerek szerint (db) Üzemeltetett 1998 1999 2000 2001 2002 rendszerek Csak 144 137 134 130 122 vízműrendszer Vízmű- és 178 187 190 194 199 szennyvízrendszer Csak 37 38 51 53 56 szennyvízrendszer Összesen 359 362 375 377 377 Forrás: Vízgazdálkodási Adatok 1998-2002, OVF 13

A magyar víziközmű szolgáltatás üzemeltetési színvonalában meglévő eltérések nőttek. A vízi közműves szolgáltatások jelenlegi elaprózódott jellege miatt a szolgáltatás biztonsága, a szolgáltatás színvonala és az árak tekintetében szélsőségesen eltérő képet mutat. A Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetségének (a továbbiakban: VCSOSZSZ) tagja 2002. év végén 97 szervezet, melyek közül egy (Településszolgáltatási Egyesület) további 37 üzemeltető szervezetet képvisel. A Szövetség tagszervezetei által szolgáltatott adatok jellemzőek a teljes magyar vízi közszolgáltatásra, mivel a teljes évi ivóvíz értékesítés túlnyomó többségét (95 %-át) e szervezetek teljesítik, amelyek az ország 2700 településén üzemeltetnek vízi közműveket. Nagyon eltérő az egyes szolgáltatók mérete, ellátási területe. A 24 legnagyobb szolgáltató látja el az ország 75%-át, ezek nagy szolgáltatók mindegyike 100 ezer lakosnál többet lát el. Magyarországon óriási változások következtek be 1989 óta a víziközmű tulajdoni, árképzési, szolgáltatási viszonyaiban. A VCSOSZSZ tagvállalataira rendelkezünk a tulajdoni és gazdálkodási formákra vonatkozó részletes információkkal. A VCSOSZSZ tagszervezeteinek tulajdoni és szervezeti formái: Részvénytársaságok 24 - állami alapítású 3 - önkormányzati alapítású 19 - állami és önkormányzati alapítású 2 Korlátolt felelősségű társaságok 60 Közhasznú társaságok 5 Önkormányzati vállalatok 2 Egyéb szervezetek (intézmény, egyesület) 4 Összesen

95

A Szövetség tagszervezetei között uralkodó cégforma a korlátolt felelősségű társaság - a KHT -kal együtt, mely nem lett népszerű a vízi közszolgáltatásban – az összes szervezet 67 %-a e formában működik. Az üzemeltető szervezetek egynegyede részvénytársaság, melyek gazdasági súlya szervezeti arányukat jóval meghaladja, e cégek adják a tagszervezetek ivóvíz értékesítésének csaknem 70 %-át, szennyvízelvezetésének, tisztításának 75 %-át. A tulajdoni és üzemeltetési viszonyokat jól jellemzi országos szinten a vízellátási létesítmények megoszlása. A vízellátási létesítmények (2002. év végén 7014 db) 74,7%-a volt önkormányzati tulajdonban, 9,2%-a állami tulajdonban, 16,1%-a egyéb tulajdonban. Az üzemeltetés formája is eltérő országosan. A vízellátási létesítményt üzemeltető szervezetek 61%-a önkormányzatok gazdasági társaságaként, intézményeként, 8%-a állam gazdasági társaságaként működik. Gazdasági társaságok koncessziós szerződés keretében működtetik a vízilétesítmények 10,9%-át, üzemeltetési szerződéssel a 20,1%-át. A közműves vízellátás és szennyvízelvezetés, -tisztítás keretében a lakosságon kívül az intézmények, az üdülők, a kereskedelem és a csatlakozó ipari üzemek szükségletét is biztosítják.

14

Ivóvízellátás Víztermelés, szolgáltatás Magyarország vízkészletekben gazdag, de a vízbázisok ¾-e sérülékeny. A közüzemi vízellátás nagyrészt (2002-ben 92%-ban) felszín alatti vizekre és parti szűrésű vízbázisokra épül. A felszíni vízkivételek mindössze 8%-ot tesznek ki. A hazai és külföldi eredetű felszíni vízfolyások szennyezése különböző környezetvédelmi problémákat okozhat az ökoszisztémában, a vízművekben és az ivóvízbázisban. Magyarország felszín alatti vízkészletei kiemelkedő természeti erőforrást képviselnek, azonban ezek nem regenerálódnak természetes módon, és költséges eljárások nélkül hosszú ideig szennyezettek maradnak. Az alábbi táblázatok a víztermelés, szolgáltatás mennyiségét mutatják be.

3.6. táblázat: Víztermelés és szolgáltatás alakulása 2000. Víztermelés összesen Átvett/átadott víz egyenlege Hálózati és szolgáltatási vízveszteség Belső felhasználás Szolgáltatott víz Veszteség aránya (leakage rate) Forrás: 1062 OSAP

2001.

Ezer m3

2002.

721 362

687196

734 115

25 090

25 944

-1 824

143 245 43 103 560 103

138 782 39 330 534 961

140 071 46 562 545 639

19,2

19,5

19,2

A vízveszteség alakulása nagymértékben különbözik az egyes szolgáltatóknál. A jobb, nagyobb, tőkeerős cégeknél 15% körül alakul, de előfordul 30% is. A szolgáltatók nagy számú rendszereket létesítményeket üzemeltetnek.

3.7. táblázat: Vízműrendszerek, vízellátási létesítmények száma a létesítmény fajtája szerint, az év végén (db)

Megnevezés Vízműrendszer Vízellátási létesítmény Ebből: víztermelő Víztisztító Vízszállító Vízelosztó hálózat

1999 1652 6889 1854 813 884

2000 1651 6911 1852 828 884

2001 1659 6956 1858 846 896

2002 1666 7014 1864 879 904

3338

3347

3356

3367

15

3.8. táblázat: Ivóvíz szolgáltatás mennyiségének alakulása a víziközműveknél ezer m3 2000. 2001. 2002. 560 103,3 Szolgáltatott ivóvíz 534 960,8 545 639,8 388 062,2 372 445,4 381 181,5 - háztartásoknak 172 041,1 162 515,4 164 458,3 - egyéb összesen Ebből.- iparnak 55 435,4 - egyéb közületnek 104 329,0 -szolgáltatott mezőgazdasági víz 4 693,9 Forrás: KSH 1062 OSAP felmérés Szolgáltatott ivóvíz megoszlása 2002.

- háztartásoknak - iparnak - egyéb közületnek

3.3. ábra A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiségnek több, mint kétharmada (69,9% a lakosság ivóvízellátását, mintegy harminc %-a az egyéb gazdasági tevékenységeket szolgálja. A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari csapolóhelyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint 2002. év végén az ország lakosságának 99,8 %-a részesül közműves ivóvízellátásban, ebből a közüzemi elosztóhálózatba bekötött lakások aránya 93%, a közkifolyós ellátás 6,8%-ot tett ki (Forrás: OVF). A közműves vízellátás tehát közel az egész népességet érinti. Ivóvízminőség Az ivóvízminőséggel kapcsolatban vannak (sokszor a természetes koncentrációk miatt, pl. arzén) problémák. Magyarországon 2001-ig hatályban lévő ivóvízszabvány egyes komponensekre magasabb határértéket engedélyezett, mint az Európai Közösség által elfogadott 98/83/EK irányelv. Az EU harmonizáció keretében elfogadott új hazai jogszabály (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet) szerint a szolgáltatott ivóvízben lévő, határértéket meghaladó és az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek (arzén, nitrát, bór, fluorid, ammónium) a lakosság 27,4%-át érintik hátrányosan (lásd az 1.10.táblázatot). Ezért szükséges az ivóvíz minőségének javítása különösen, a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon. A táblázat bemutatja a megfelelő ivóvízzel el nem látott lakosok számát, kiemelve a leginkább érintett területeket. 16

A magas, azonban az egészségre közvetlenül nem ártalmas vas- és mangántartalom miatt kifogásolható a szolgáltatott ivóvíz a lakosság 14,6%-nál (545 településen, 1,674,000 fő érintett). Ezt a problémát 2015-ig kell megoldani. A vízfogyasztás alakulása

3.9. táblázat: Az 1 lakosra jutó vízfogyasztás alakulása 1994-2000 között 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

m3/év 2003

43,4

41,3

38,4

36,9

36,8

36,6

38,4

36,6

37,4

39,1

A 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, de 2001-től kezdődően kis mértékű emelkedés figyelhető meg. Nagy különbség van városok és községek között.

3.10. táblázat: A fajlagos vízfogyasztás alakulása Évek

2000. 2001. 2002.

Egy lakásra jutó lakossági vízfogyasztás liter/lakás/nap Összesen 283,4 269,4 224,0

Városok 307,4 289,6 224,5

Községek 236,5 230,5 216,1

Egy lakosra jutó lakossági vízfogyasztás liter/lakás/nap Összesen 105,8 100,3 102,5

Városok 121,5 114,7 117,4

Községek 79,8 76,8 78,5

Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás A csatornahálózatra rákötött lakások aránya az összes lakáshoz viszonyítva az 1996. évi 44,9%-ról 2002-re elérte az 56%-ot. A többi lakossági szennyvíz szikkasztásra kerül. A közműolló (vízellátás és a csatornázás ellátottsági érték közötti különbség) 37%-ra csökkent. A csatornával ellátott településrészeken a bekötött lakások száma 2.303 ezer db-ra növekedett, a csatornázott területen a bekötetlen lakások száma 414 ezer db. A rákötési arány növelésében nem sikerült számottevő eredményt elérni. a csatornázott területeken élő lakosság jelentős hányada, mintegy 15%-a nem él a rákötés lehetőségével. A közcsatornán elvezetett szennyvizek mennyisége 1.429 ezer m3/nap, a gyűjtőhálózat hossza pedig 29,5 ezer km volt. A szennyvíztisztítási arányok a 2000. évi adatokhoz képest kis mértékben javultak, 2002. év végén a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 66 %-át tisztították meg (csak mechanikai úton 5 %, mechanikai és biológiai fokozattal 61 %-át, ezen belül 20 %-ot III. tisztítási fokozattal is), 34 % még mindig tisztítás nélkül került a befogadókba. Alapvető célkitűzés, hogy az élővízbe vezetett szennyvizeket legalább biológiai fokozattal kell megtisztítani. A kiemelten védendő, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, holtágak, tározók stb.) tápanyag terhelését csökkenteni kell. Ezen a területen a harmadik fokozatú – fejlett technológiai – kezelés is szükséges. A célkitűzések között szerepel a szennyvíztisztítás

17

során keletkező iszap megfelelő kezelésének, ártalommentes elhelyezésének, illetve hasznosításának megoldása is. Az elkészült közcsatorna hálózatra történő rákötések lassúsága és részben a szennyvizek mennyiségének csökkenése (valamint az ezzel járó minőségváltozása) miatt a kapacitás hiány és bőség a települések szennyvízelvezetése és –tisztítása terén együtt van jelen. Az alacsony rákötési arány tovább csökkenti a szennyvízelvezető és tisztító rendszer terhelését. Az alacsony kihasználtság magas fajlagos költségekkel, magas csatornadíjakkal jár együtt.

3.11. táblázat: Szennyvízelvezetési szolgáltatás mennyiségének alakulása a víziközműveknél

Elvezetett szennyvíz - háztartásokból - iparból - egyéb közületből Forrás: KSH 1062 OSAP felmérés

2000 530 483,6 240 765,7 -

2001 519 549,3 235 529,7 -

289 717,9

284 019,6

ezer m3 2002 525 178,5 247 878,3 80 113,3 197 186,9

Elvezetett szennyvíz megoszlása 2002.

- háztartásokból - iparból - egyéb közületből

3.4. ábra 3.1.4 Pénzügyi költségek bemutatása

Beruházások a.) Központi költségvetésből megvalósuló állami beruházások Az öt állami tulajdonú regionális víziközmű társaság beruházásait az állami költségvetés 100%-ban finanszírozza. A KvVM két előirányzata fedezi a regionális víziközművek (zömmel bővítő jellegű) beruházásait:

18

3.12. táblázat: Központi regionális víziközmű beruházások 2002. évi pénzügyi felhasználása Millió Ft KvVM Előirányzat Vízellátás Szennyvízelvezetés-, Összesen megnevezése tisztítás Balatoni Regionális Víziközmű-hálózat fejlesztése 659,8 590,7 1 250,5 Egyéb Regionális Víziközmű-hálózat fejlesztése 522,2 1,2 523,3 Regionális Víziközmű-hálózat fejlesztése összesen 1 182,0 591,9 1 773,9 b.) Önkormányzati beruházások 3.13. táblázat: Önkormányzatokat segítő állami támogatások 2002 Millió Ft Előirányzat Vízellátás Szennyvízelvezetés-, Összesen megnevezése tisztítás KvVM kiemelt 0 354 354 városok szennyvízkezelése BM Címzett 149 315 464 támogatás BM Céltámogatás 0 37 290 37 290 Területfejlesztés Támogatások Ebből -TEKI 223 334 557* -CÉDE 210 315 524 KAC 0 13 018 13 018 VICE 282 1 945 2 228 Összesen 864 53 571 54 435 Forrás: KvVM, BM *

TEKI előirányzatból az összes vízgazdálkodási beruházás ismert, a szakágazati megoszlás szakértői becslés

19

3.14. táblázat: Önkormányzati kiadások 2002 Vízellátás Felhalmozás célú pénzeszközátadás államháztartáson kívülre (közmű szolgáltató cégeknek) Felhalmozás célú pénzeszközátadás államháztartáson belülre (pl. önkormányzati költségvetési szervnek) Felújítás Immateriális javak, termelőeszközök vásárlása, létesítése Kölcsönök nyújtása és törlesztése Összes felhalmozás Forrás: PM

Szennyvízelvezetés-, tisztítás 193 3 464

Millió Ft Összesen

3 657

4

5 471

5 475

598 2 337

999 57 297

1 596 59 635

1

867

868

3 133

68 098

71 231

c) Vállalati beruházási költségek Beruházási költségek fedezete A beruházások megvalósítására a vízi közszolgáltatóknál a következő források állnak, illetve állhatnak rendelkezésre: • értékcsökkenési leírás és/vagy az azt pótló használati, bérleti díj, • adózott eredmény, • vállalkozások által fizetett közműfejlesztési hozzájárulás, • véglegesen átadott fejlesztési célú pénzeszközök, támogatások, melyek származhatnak az alapító önkormányzatoktól (ezt tartalmazza a 3.14 táblázat), az állami költségvetésből, külföldi forrásokból, illetve különböző célelőirányzatoktól közvetlenül vállalatokhoz kerülő összegek Itt utalunk vissza, hogy a víziközmű létesítmények megvalósulhatnak állami, önkormányzati vagy üzemeltetői beruházásban, illetve létesülhetnek az érdekeltek (fogyasztók) finanszírozásában is. Megkerülhetetlen e helyen a víziközmű tulajdoni helyzet kérdése, hiszen ettől nagymértékben függenek a beruházási költségek és lehetőségek. Mint már említettük új közmű létesítmények beruházása állami, önkormányzati feladat, a meglévő közművek pótlása, felújítása, korszerűsítése pedig a közmű tulajdonosának kötelessége, hiszen a tulajdonosnak kell rendelkeznie a megfelelő forrásokkal. A tulajdonos hasznosítja a közmű eszközöket és a hasznosítással elért bevétel fedezi a pótló – felújító – korszerűsítő beruházásokat 20

A hasznosítás többféleképpen történhet és történik: • Az állam vagyonkezelésbe adta közműveit és rendelkezett arról, (törvényben és szerződésben!) hogy a közművek értékcsökkenése az üzemeltetőknél elszámolásra, az árakban megtérülésre, és célja szerint felhasználásra kerüljön. A jelenlegi rendelkezés szerint az értékcsökkenés felét lehet csak a regionális vállalatoknál amortizációként elszámolni és pótlásra felhasználni. •

Az önkormányzatok közműveiket többségi tulajdonukban lévő gazdasági társaságba apportálták, ahol az általános szabályok szerint az értékcsökkenés szintén elszámolásra, az árakban megtérülésre és az alapítók által felügyelten és ellenőrzötten felhasználásra kerül. Más esetekben az önkormányzatok közműveiket megtartották – különösen az utóbbi években létesített víziközműveket – az üzemeltetőknek használatba, bérbe adták és az árakban érvényesített használati, bérleti díj szolgálna pótló beruházásokra. E konstrukcióban előfordul a szabályozott, ellenőrzött működés, amely biztosítja a bérleti díj célja szerinti felhasználását és ismertek olyan esetek is, amikor a használati díj – pénzügyi nehézségek miatt – nem kerül a közmű tulajdonosához, vagy kerül, de nem, illetve nem teljes egészében célja szerint van felhasználva.

A beruházások forrásaival kapcsolatban legfontosabb azok léte, rendelkezésre állása és természetesen mértéke. A vízi közszolgáltatásban a beruházási források mértéke rendkívül neuralgikus pont, hiszen inflációs időszakban a beszerzési érték után elszámolt amortizáció nyilvánvalóan nem elég az egyszerű újratermelésre sem; bővítésre, korszerűsítésre pedig különösen nem. Márpedig a rendszerváltást követő években nagymértékű infláció volt, ami elértéktelenítette – többek között – a vízi közművek pótlási fedezetét is. Ez a korábban létesült, bérbeadással hasznosított eszközökre is érvényes, mivel a megállapodás szerinti bérleti díj jellemzően az értékcsökkenéssel egyenlő. Az infláció mellett a víziközművek vagyonátadáskori értékét az addig elszámolt amortizáció is csökkentette, így a vagyonátadás után alakult üzemeltető társaságok csak nettó értéken szerepeltethették könyveikben az eszközöket, amelyek adómentes leírási ciklusa ebből következően indokolatlanul megnyúlt. Az inflációs hatást részben ki lehetett védeni a közmű apporttal alakult vállalkozásoknál vagyonértékeléssel, ám ezzel nem, illetve nem kellő mértékben éltek az átalakuló vállalatok. A szolgáltatás díjaiban megtérülő beruházási forrás tekintetében nyilvánvalóan a legfőbb korlát a díj, illetve az üzemeltető társaság eredményessége, hiszen azok az üzemeltetők sem élnek a forrásoldalról legkedvezőbb amortizáció elszámolással, ahol erre még lenne adómentes lehetőség (állami társaságok), és általában nem alkalmaznak az adómentes értékcsökkenésnél magasabb bérleti díjat, pedig az szabad megállapodás kérdése. Ezzel szemben, ahol az árhatóságként és alapítóként működő helyi önkormányzat azt szükségesnek tartja, a közszolgáltatásokon elért, realizált nyereségéből teremt elő többlet beruházási forrást, elsősorban új közművek – jellemzően csatornák – építésére. A korábbi beruházások amortizációként elszámolt költségei és a közmű használati díjak, amennyiben azok az árakban érvényesítve, majd a fogyasztóktól beszedve rendelkezésre 21

állnak, az elhasználódott eszközök pótlásának, felújításának, korszerűsítésének forrását szolgálják. A költségként elszámolt értékcsökkenésről és a bérleti díjról a VCSOSZSZ-nek a tagszervezetei szolgáltatnak adatokat, az azonban nem ismert, hogy mennyi és milyen összetételben (új közmű vagy pótlás) került abból beruházásra felhasználásra. A beruházások fedezetének alakulásáról a III.1.sz. melléklet számol be részletesen. A továbbiakban feltételezzük, hogy a teljes elszámolt értékcsökkenés beruházási (elsősorban pótlási) célra felhasználásra kerül. A bérleti díjat a cégek befizetik az önkormányzatnak, amelyek várhatóan pótlási célra felhasználják azt. Ennek formája lehet az önkormányzat által fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköz, vagy az önkormányzati víziközművek felújítása, korszerűsítése. A jövőbeni bővítő beruházásokról a VCSOSZSZ-nek nincsenek adatai. Feltételezve, hogy az értékcsökkenést és bérleti díjat a meglévő eszközök pótlására, használják fel, új közmű beruházásra az adózott eredmény, illetve fizetett osztalék és részesedés levonása utáni mérleg szerinti eredmény szolgál. Áttekintve a 2002. éves beszámoló adatait, 83 tagszervezetből tíznek a mérleg szerinti eredménye negatív volt, míg 11 tagszervezet adózott eredményéből osztalékot is fizetett. A tagszervezetek túlnyomó többségének tehát mérleg szerinti eredménye pozitív, és pozitív eredménytartalékkal, valamint lekötött tartalékkal rendelkeznek. A pozitív eredménytartalék, a lekötött tartalék, valamint a mérleg szerinti eredmény a tagszervezeteknél mintegy 18 milliárd Ft, melynek egy része feltehetően beruházásokat szolgál, erre vonatkozóan azonban nincsenek adataink. A mérleg szerinti eredmény önmagában 5,2 milliárd forint volt, folyamatosan nő (2000-ben 1,7 Mrd Ft, 2001-ben 3,8 Mrd Ft). Feltételezésünk szerint 2002. évben a VCSOSZSZ cégek elköltötték a 2001. évi eredményüket, azaz mintegy 3,8 milliárd forintot ( a 2002. évi mérleg szerinti eredmény 73%át) fejlesztésre. Ezen források gyakorlatban kiegészülhetnek a vállalkozásoktól beszedett közműfejlesztési hozzájárulással, egyéb pályázható és elnyert összeggel, amelyek nagyságrendje nem ismert. Feltételezésünk szerint az összes cég beruházása 4,4 milliárd Ft. E fejlesztések harmadát az ivóvízágazatban, kétharmadát a szennyvízágazatban fektették be (a két szolgáltatás aránya a fizetett bérleti díjjal megegyező). Sajnos részletes adatokkal csak a VCSOSZSZ tagvállalatok esetében rendelkezünk. Az ország egészére meg kell becsülni a többi szolgáltató beruházási és egyéb költségeit is. A VCSOSZSZ a szolgáltatás volumenében (az értékesített ivóvíz mennyiségében) az ország ivóvíz értékesítésének 95%-át adja (1062.sz OSAP felmérés). Ugyanakkor a cégek összes bevétele (ráfordítások támogatásával együtt) 10%-al meghaladja a VCSOSZSZ tagvállalatok bevételét. A víz- és csatornadíjakból származó összes bevétel viszont csak 3,5%-al több, mint a VCSOSZSZ cégeké (forrás: OVF). A VCSOSZSZ cégek kapták 2002-ben az összes ráfordítás támogatás 4900 millió Ft 52%-át, miközben a többi cég a 48%-ot. A VCSOSZSZ-en kívüli cégek átlagosan lényegesen nagyobb fajlagos költséggel tudják a szolgáltatást ellátni. Az értékesített ivóvíz 1 m3-re jutó támogatás a VCSOSZSZ tagok esetében átlagosan 2,2Ft volt, a többi szolgáltatónál 38,3 Ft jut egy m3-re, az országos átlag 4Ft/m3. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a többi szolgáltató költségei kiadják a VCSOSZSZ költségeinek 7%-át.

22

3.15. táblázat: Vállalatoktól származó beruházási források alakulása víziközművek összesen1 2002 Millió Ft Vízellátás Szennyvízelvezetés-, Összesen tisztítás Értékcsökkenés 7 124 6 848 13 972 Bérleti díj 2 302 4 563 6 865 Beruházás eredmény 1 466 2 934 4 400 terhére, egyéb forrásból Összes vállalati 10 892 14 345 25 237

1 A VCSOSZSZ tagoknál tapasztalt és becsült értékek 7%-al megemelt összege

3.16. táblázat: Vállalatoktól származó beruházási források alakulása regionális víziközművek 2002 Millió Ft Vízellátás Szennyvízelvezetés-, Összesen tisztítás 1 776 756 Értékcsökkenés 2 533 218 412 Bérleti díj 629 40 30 Beruházás eredmény 70 terhére1 Összes vállalati 2 034 1 198 3 232

Forrás : VCSOSZSZ

1 Szakértői becslés, mérleg szerinti eredmény 2001-ben 69,8 millió Ft, 2002-ben 70,7 millió Ft

Beruházási költségek összesítése A tényleges állami, önkormányzati, vállalati beruházási költségek meghatározásánál el kell kerülni a dupla számbavételt, tehát a vállalatok által fizetett bérleti díj összegét le kell vonni az önkormányzatok beruházási kiadásainak összegéből. Feltételezzük továbbá, hogy az elszámolt értékcsökkenést a cégek teljes egészében a pótlási kiadásaik finanszírozására fordítják. A vállalati egyéb beruházások forrása, a mérleg szerinti eredmény.

23

3.17. táblázat: Víziközmű beruházások források szerinti bontásban 2002 Millió Ft Vízellátás Szennyvízelvezetés-, Összesen tisztítás Állami források 2 046 54 163 56 209 (állami beruházások, önkormányzatok állami támogatása) Önkormányzati saját -32 9 963 9 931 források (önkormányzati saját, lakossági források, állami támogatás és bérleti díj nélkül) Vállalati források 10 892 14 345 25 237 (amortizáció, bérleti díj, mérleg szerinti eredményből, eredménytartalékból) Összes beruházás 12 906 78 471 91 377

Viziközmű beruházások források szerinti bontásban 2002.

Állami források Önkormányzati saját források Vállalati források

3.5. ábra A vízellátás esetében az önkormányzatok kevesebbet költenek, mint amennyi a rendelkezésükre álló pénz. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a szolgáltatók áltak befizetett bérleti díj egy részét nem forgatják vissza pótlási, beruházási célra. A szennyvízelvezetés, tisztítás esetében az önkormányzati forrás jelentős része (kb. fele a lakossági közműfejlesztési hozzájárulásból adódik).

24

3.18. táblázat: Víziközmű beruházások 2002 Vízellátás Központi állami beruházások Önkormányzati beruházási kiadások (állami támogatások, bérleti díjak, saját források felhasználásával) Vállalati beruházások (értékcsökkenés és eredmény terhére) Összes beruházás

Szennyvízelvezetés-, tisztítás 1 182 592

Millió Ft Összesen

1 774

3 133

68 098

71 231

8 591 12 906

9 781 78 471

18 372 91 377

Vízellátási célú beruházások 2002. 9,16%

24,28%

Központi állami beruházások Önkormányzati beruházási kiadások

66,56%

Vállalati beruházások

3.6. ábra Szennyvízelvezetés- tisztítás célú beruházások 2002.

12,47%

0,75%

Központi állami beruházások Önkormányzati beruházási kiadások Vállalati beruházások 86,78%

3.7. ábra 25

Viziközmű beruházások összesen 2002.

20,11%

1,94%

Központi állami beruházások 77,95%

Önkormányzati beruházási kiadások Vállalati beruházások

3.8. ábra

26

Működési és fenntartási költségek alakulása A VCSOSZSZ tagszervezeteinél a költségek szakmai szempontok szerinti összetételét az ágazati eredménykimutatás tartalmazza.

3.19. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás költségei és ráfordításai a VCSOSZSZ tagvállalatainál 2002 Kiadások megnevezése

Víz

Szennyvíz Összeg M HUF

RÁFORDÍTÁSOK Működési és fenntartási kiadások - közvetlen anyagköltség 2 248 2 523 - vásárolt víz költsége 4 138 60 - technológiai villamos energia költség 5 622 3 402 - közvetlen bérköltség 6 930 4 000 - személyi jellegű kifizetések 737 312 - bérjárulékok 2 646 1 496 - értékcsökkenési leírás 6 677 6 418 - igénybe vett szolgáltatás 4 142 6 832 - ebből közmű bérleti, használati díj 2 157 4 276 - egyéb szolgáltatások 1 189 887 - összetett közvetlen költségek 16 562 8 531 - ebből javítás, karbantartás 10 259 4 180 - belső szolgáltatás, aktivált saját teljesítmény, -194 211 saját termelésű készletek állományváltozása - eladott áruk és szolgáltatások értéke 280 1 834 18 569 9 103 Közvetett költség (adminisztratív költség) 4 202 8 700 Egyéb ráfordítások - ebből szennyvízbírság 144 - vízkészletjárulék* 1 471 73 749 54 309 Üzemi ráfordítás összesen Üzemi ráfordítás értékcsökkenés és bérleti díj 64 915 43 615 nélkül Üzemi ráfordítás értékcsökkenés, bérleti díj és 63 444 43 471 szennyvízbírság, vízkészletjárulék nélkül *A közüzemek által fizetett VKJ országosan 2002-ben 1548 millió Ft volt (ennek 95%-a jut a VCSOSZSZ cégekre). A VCSOSZSZ költségek elemzését, a költségstruktúra alakulását a III.1.sz Melléklet mutatja be.

27

3.20. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás költségei és ráfordításai* az ország egészére 2002 Kiadások megnevezése Üzemi ráfordítás összesen Üzemi ráfordítás értékcsökkenés és bérleti díj nélkül Üzemi ráfordítás értékcsökkenés, bérleti díj és szennyvízbírság, vízkészletjárulék nélkül

Víz

Szennyvíz Összeg M HUF 78 690,2 57 947,7 69 196,3 46 537,2 67 694,7

46 383,6

*A VCSOSZSZ tagoknál tapasztalt értékek 7%-kal megemelt összege

3.21. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás költségei és ráfordításai* a regionális víziközművekre 2002 Millió Ft Kiadások megnevezése Víz Szennyvíz Üzemi ráfordítás összesen 16 488,1 7 096,1 Üzemi ráfordítás értékcsökkenés és bérleti díj 14 711,8 6 339,7 nélkül Üzemi ráfordítás értékcsökkenés, bérleti díj és 14 711,8 6 302,8 szennyvízbírság szennyvízbírság nélkül Forrás: VCSOSZSZ

28

3.1.5 A bevételek alakulása

3.22. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás bevételei a VCSOSZSZ tagvállalatainál, 2002 Millió Ft Bevételek megnevezése Víz Szennyvíz Díjbevételek 74 333 53 143 Egyéb bevétel 3 833 8 529 -ebből csatornabírság 58 - ráfordítás támogatás 1 151 1 416 Üzemi bevétel összesen 78 166 61 672 Üzemi bevétel üzemeltetési támogatás nélkül 77 018 60 256 3.23. táblázat: Központi költségvetésből ráfordítás támogatás nagysága, 2002 Millió Ft Szolgáltatók Ivóvíz Szennyvíz Összesen VCSOSZSZ tagok 1 151 1 416 2 567 Többi szolgáltató1 1 046 1 287 2 333 Összesen 2 197 2 703 4 900 1/ feltételezve, hogy a többi szolgáltató esetében is, a VCSOSZSZ tagokéhoz hasonlóan 44,8% támogatás jut az ivóvíz szolgáltatásra 55,2% a szennyvízre.

3.24. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás bevételei1 országosan, 2002 Millió Ft Bevételek megnevezése Víz Szennyvíz Díjbevétel 76 935 55 003 Egyéb bevétel 3 967 8 529 -ebből csatornabírság 60 - üzemeltetési támogatás 2 197 2 703 Üzemi bevétel összesen 80 902 63 532 Üzemi bevétel üzemeltetési támogatás nélkül 78 705 60 829 1 A díjbevétel, egyéb bevétel a VCSOSZSZ tagvállalatai bevételeinél 3,5%-kal magasabb. 3.25. táblázat: A vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás bevételei regionális víziközművek 2002 Millió Ft Bevételek megnevezése Víz Szennyvíz Díjbevétel 15 647,0 5 830,6 Egyéb bevétel 707,5 1 195,5 -ebből csatornabírság 0 0 - ráfordítás támogatás 312,2 1 007,4 Üzemi bevétel összesen 16 354,5 7 026,1

29

3.1.6. A pénzügyi költségmegtérülési ráta alakulása Két féle országos szintű pénzügyi költségmegtérülési rátát számolunk: • Országos pénzügyi költségmegtérülési ráta1 (or1) = összes díjbevétel/összes pénzügyi költségx100 • Országos pénzügyi költségmegtérülési ráta2 (or2) = (összes díjbevétel+ vízkészletjárulék+szennyvízbírság)/összes pénzügyi költségx100 A költségek alatt a tőkeköltségeket, a működési és fenntartási költségeket és az adminisztrációs költségeket értjük. Az adminisztrációs költségen az EU ECO 1 drafting munkacsoportja az engedélyeztetés költségét érti, amit az állami adminisztrációnak fizetnek a vízhasználók. Megfontolandó, hogy a magyar vízkészletjárulék intézményét hova soroljuk, adminisztrációs költségek közé, vagy olyan externális, vízerőforrás költségnek tekintjük, ami már a vállalati költségtényezők között is megjelenik. Az itt következő számításokban a VKJ és a szennyvízbírság is az üzemi ráfordítások között szerepel. A pénzügyi költségmegtérülési ráta (or2) esetében figyelembe tudjuk venni nemcsak a ráfordítások között a már bevezetett és megfizettetett környezeti és erőforrás költségeket (VKJ, szennyvízbírság), hanem nemzetgazdasági szinten jelentkező bevételként is számolunk e tényezőkkel.

3.26. táblázat: Pénzügyi költségmegtérülési ráták számítása víziközművek összesen országos szint 2002 Millió Ft Megnevezés Ivóvíz Szennyvíz Összesen Beruházási, 12 906,0 78 471,5 91 377,54 tőkeköltségek Működési és 69 196,3 46 537,2 115 733,5 fenntartási költségek (üzemi ráfordítások) Összes költség 82 102,3 125 008,7 207 111,0 Díjbevétel 76 935,0 55 003,0 131 938,0 Vízkészletjárulék 1 548,0 0 1 548,0 Szennyvízbírság* 0,0 150.0 150,0 Bevétel 78 483,0 55 153,0 133 636,0 Megtérülési ráta or1 93,7 44,0 63,7 % Megtérülési ráta or2 95,6 44,1 64,5 % *VCSOSZSZ adat alapján becsült érték Adatok forrása: VCSOSZSZ, KvVM

30

3.27. táblázat: Pénzügyi költségmegtérülési ráta számítása regionális víziközművek összesen országos szint1 2002 Millió Ft Megnevezés Ivóvíz Szennyvíz Összesen Beruházási, 2 033,8 1 198,2 3 232,0 tőkeköltségek Működési és 14 711,8 6 339,7 21 051,5 fenntartási költségek (üzemi ráfordítások) Összes költség 16 745,6 7 537,9 24 283,5 Díjbevétel

Megtérülési ráta or1 %

15 647,0

5 830,6

21 477,6

93,4

77,4

88,4

1 Adatok forrása VCSOSZSZ, KvVM

3.28. táblázat: Pénzügyi költségmegtérülési ráta (ráta 1) számítása önkormányzati víziközművek összesen országos szint 2002 Millió Ft Megnevezés Ivóvíz Szennyvíz Összesen Beruházási, 10 872,2 77 273,3 88 145,5 tőkeköltségek Működési és 5 484,5 40 197,5 94 682,0 fenntartási költségek (üzemi ráfordítások) Összes költség 65 356,7 117 470,8 182 827,5 Díjbevétel 61 288,0 49 172,4 110 460,4 Megtérülési ráta 93,8 41,9 60,4 or1% Az eredményekből látszik, hogy a vízellátás költségmegtérülési rátája (or1=93,7%) lényegesen meghaladja a szennyvízelvezetés – tisztításét ( or1=44%). Ennek alapvetően az az oka, hogy a szennyvízprogram keretében nagy volumenű beruházások valósultak meg zömmel állami, kisebb részt önkormányzati forrásból. Az állami víziközművek megtérülési rátája mind a két szolgáltatás esetében valamivel nagyobb, mint az önkormányzati víziközműveké. Ez is főként a nagy összegű önkormányzati szennyvíz beruházások állami támogatásának következménye. A két fajta megtérülési ráta összevetése alapján megállapítható, hogy a vízellátás vonatkozásában a vízkészletjárulék figyelembe vétele a bevételek között közel 2%-al javított a megtérülési mutatón. A szennyvízbírság ugyanakkor érdemben nem befolyásolja a ráta alakulását. Az országos szintű elemzés mellett érdemes megvizsgálni a szolgáltatói szintű megtérülési ráta, a vállalati eredmények alakulását.

Vállalati szintű megtérülési ráta számítása A vállalati pénzügyi költségmegtérülési ráta (vr1)a következő: Pénzügyi költségmegtérülési ráta= összes díjbevétel/összes vállalati éves pénzügyi költségx100 Kiszámítjuk a vállalati költségmegtérülési rátát az összes üzemeltetési támogatás nélküli bevételre is. 31

A vállalati pénzügyi költségmegtérülési ráta (vr2)a következő: Pénzügyi költségmegtérülési ráta= (összes bevétel – üzemeltetési támogatás)/összes vállalati pénzügyi költségx100. Ezen felül bemutatjuk az összes bevétel (üzemeltetési támogatással együtt) és összes költség arányát (vr3), ami jól jellemzi a vállalati szintű eredmény alakulását.

3.29. táblázat: Vállalati szintű megtérülési ráta számítása Megnevezés Ivóvíz Beruházási, tőkeköltségek (értékcsökkenés, bérleti díj) Működési és fenntartási költségek (üzemi ráfordítások) Összes költség Díjbevétel Összes bevétel (üzemeltetési támogatás nélkül) Összes bevétel Vállalati megtérülési ráta vr1. Vállalati megtérülési ráta vr2. Vállalati megtérülési ráta vr3.

9 425,9

11 411,6

Millió Ft Összesen 20 837,4

69 196,3

46 537,2

115 733,5

78 622,2 76 935,0 78 705,0

57 948,8 55 003,0 60 829,0

136 570,9 131 938,0 139 534,0

80 902,0 97,9

63 532,0 94,9

144 434,0 96,6

100,1

104,9

102,2

102,9

109,6

105,8

Szennyvíz

Vállalati szinten a díjbevételből a költségek 96,6%-a, a támogatások nélküli bevételekből a költségek 102,2% térül meg. Az ivóvíz ágazat üzemeltetési támogatás nélkül számolt bevétele éppen, hogy fedezi a költségeket, míg a szennyvízágazat esetében a bevétel közel 5%-kal haladja meg a költségeket. A fenti átlagszámok komoly különbséget takarnak. A VCSOSZSZ 97 tagvállalata közül 18 szolgáltatónál az ivóvíz ágazat, 44 cégnél a szennyvíz ágazat veszteséges volt 2002-ben. 19 szolgáltató összességében veszteséges lett (a víziközmű szolgáltatók foglalkoznak fürdőszolgáltatással, egyéb vízgazdálkodási, építőipari tevékenységgel). Megállapítható, hogy összességében nyereséges a víziközműszolgáltatás. Felmerül, hogy elegendő-e a nyereség a magas színvonalú szolgáltatás biztosítására. Ha az értékcsökkenés és a bérleti díj nagysága fedezné a valós pótlási, rekonstrukciós igényeket, akkor beszélhetnénk megalapozottan hosszútávon is stabil gazdálkodásról. Ez a problémakör összefüggésben van a víziközmű szolgáltatás távlati biztonságával, mivel az ellátó rendszerek eszközeinek felújítása, pótlása az erre fordítható fedezet – az értékcsökkenés, illetve a bérleti díjak – függvénye. Sajnos nem rendelkezünk országos adattal, 32

felméréssel arra vonatkozóan, hogy a pótlási, rekonstrukciós célú forrásokat mennyivel kellene növelni a gazdaságilag hosszútávon életképes szolgáltatás biztosítása érdekében. Annyi feltételezhető, hogy a rendkívüli nagy szóródást nem a víziközművek műszaki állapota indokolja, hanem sokkal inkább a korábban említett érdekek, az ennek alárendelt árpolitika determinálják. Egyedül a regionális vízművek esetében lehet megalapozott becslésre vállalkozni. A regionális víziközműveknél a vagyonértékelés korrekten megvalósult (háromszorosára nőtt a vagyon értéke), ugyanakkor a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium megállapított az egyes cégekre 0,3-0,5-ös állandó amortizációs szorzót. Reálisan tehát a jelenleg elszámolt értékcsökkenési leírás legalább duplája lenne szükséges a megfelelő szintentartás biztosítására.

3.30. táblázat: Vállalati szintű megtérülési ráta számítása regionális víziközművek (jelenlegi értékcsökkenés, bérleti díj nagyság esetén) Millió Ft Megnevezés Ivóvíz Szennyvíz Összesen Beruházási, tőkeköltségek (érték1 993,8 1 168,3 3 162,0 csökkenés, bérleti díj) Működési és fenntartási költségek (üzemi 14 711,8 6 339,7 21 051,5 ráfordítások) Összes költség 16 705,6 7 508,6 24 213,5 Díjbevétel 15 647,0 5 830,6 21 477,6 Összes bevétel (üzemeltetési támogatás 16 042,3 6 018,7 22 061,0 nélkül) Összes bevétel 16 354,5 7 026,1 23 380,6 Vállalati megtérülési ráta vr1. 93,7 77,7 88,7 Vállalati megtérülési ráta vr2. 96,0 80,2 91,1 Vállalati megtérülési ráta vr3. 97,9 93,6 96,6 3.31. táblázat: Vállalati szintű megtérülési ráta számítása regionális víziközművek (jelenlegi értékcsökkenés, bérleti díj kétszerese esetén) Millió Ft Megnevezés Ivóvíz Szennyvíz Összesen Beruházási, tőkeköltségek (érték3 987,6 2 336,6 6 324,2 csökkenés, bérleti díj) Működési és fenntartási költségek (üzemi 14 711,8 6 339,7 21 051,5 ráfordítások) Összes költség 18 699,4 8 676,3 27 375,7 Díjbevétel 15 647,0 5 830,6 21 477,6 Összes bevétel (üzemeltetési támogatás 16 042,3 6 018,7 22 061,0 nélkül) Összes bevétel 16 354,5 7 026,1 23 380,6 Vállalati megtérülési ráta vr1. 83,7 67,2 78,5 Vállalati megtérülési ráta vr2. 85,8 69,4 80,6 Vállalati megtérülési ráta vr3. 87,4 81,0 85,4 33

A regionális víziközművekre vonatkozó számítások szerint a vállalati megtérülési ráták alacsonyabbak, mint az összes víziközmű esetén (jelenlegi értékcsökkenési szint esetén is). Különösen nagy az elmaradás a szennyvíz ágazatban. Itt a díjbevétel a költségek mindössze 78%-át fedezi, de az összes bevétel sem éri el a költségek 94%-át. A két szolgáltatás együttesen is veszteséges. Amennyiben az életképes gazdálkodás biztosítása érdekében az értékcsökkenés és a bérleti díjak összegét kétszeresére növeljük a megtérülési ráta és az eredményesség is radikálisan romlana. Az ivóvíz ágazatban a díjbevétel a költségek közel 84%-át, a szennyvízágazatban mindössze 67%-át fedezné, A két ágazat együttesére is a bevételek közel 15%-kal kisebbek a költségeknél. Ez azt jelenti, hogy, ha a díjbevételeket és a költségeket egyensúlyba akarjuk hozni, akkor a vízdíjakat 19%-kal, a csatornadíjakat 49%-kal kellene növelni. Az összes bevételt ivóvíz esetében 14%-kal, a csatorna ágazat bevételeit (beleértve a ráfordítás támogatás emelésének lehetőségét is) 23%-kal kellene emelni a nullszaldós gazdálkodás elérése érdekében. Az önkormányzati közművek közül a két legnagyobb (a Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek) és számos vidéki nagy cég korrekt vagyonértékelést valósított meg. Ugyanakkor a III.1.sz mellékletben bemutatott felmérés részvevőinek 40%-ánál nem történt vagyonértékelés, 21%-ánál részleges vagyonértékelés valósult meg, 39%-ánál történt teljes vagyonértékelés. Mindezek alapján szakértői becslésként minimálisan 30%-os növekedés szükséges a pótlásra, rekonstrukcióra szolgáló források esetében.

3.32. táblázat: Vállalati szintű megtérülési ráta számítása (jelenlegi értékcsökkenés, bérleti díj 30%-os növelése esetén) Megnevezés Ivóvíz Beruházási, tőkeköltségek (értékcsökkenés, bérleti díj) Működési és fenntartási költségek (üzemi ráfordítások) Összes költség Díjbevétel Összes bevétel (üzemeltetési támogatás nélkül) Összes bevétel Vállalati megtérülési ráta vr1. Vállalati megtérülési ráta vr2. Bevétel (támogatással együtt)/költség

9 425,9

11 411,6

Millió Ft Összesen 20 837,4

69 196,3

46 537,2

115 733,5

78 622,2 76 935,0 78 705,0

57 948,8 55 003,0 60 829,0

136 570,9 131 938,0 139 534,0

80 902,0

63 532,0

144 434,0

94,5

89,6

92,4

96,6

99,1

97,7

99,3

103,5

101,1

Szennyvíz

34

E becslést korrigálni lehet a végleges jelentésben, amennyiben a rekonstrukciós igény pontosan számszerűsítésre kerül. Erre vonatkozóan jelenleg készül egy felmérés másik téma keretében.

A víziközművek összességének megtérülési rátái még 30%-os értékcsökkenés, bérleti díj növekedés esetén is jelentősen romlottak, a két szolgáltatásra a vr1 együttesen 4,4%-ot, a vr2 4,3%-ot, a vr3 4,7%-ot romlana. Ezzel együtt támogatások nélkül veszteségessé válna a két szolgáltatás. Az ivóvíz ágazatban a díjbevétel a költségek közel 95%-át, a szennyvízágazatban mindössze 89%-át fedezné. A két ágazat együttesére is a bevételek közel 8%-kal kisebbek a költségeknél. Ez azt jelenti, hogy, ha a díjbevételeket és a költségeket egyensúlyba akarjuk hozni, akkor a vízdíjakat 5,5%-kal, a csatornadíjakat 10,4%-kal kellene növelni. Összegzés A rendelkezésre álló adatokból összegzésképpen a költségmegtérülésre az alábbi megállapítások tehetők: 1. A vízellátás esetében a díjbevétel az összes költség (teljes beruházási és üzemelési, fenntartási költség) közel 94%-át fedezi, lényegesen meghaladja a szennyvízelvezetéstisztítás rátáját (44%). Ennek alapvetően az az oka, hogy a szennyvízprogram keretében nagy volumenű beruházások valósultak meg zömmel állami, kisebb részt önkormányzati forrásból. A két szolgáltatás együttes díjbevétele a költségek mintegy 64%-a. A vízellátás vonatkozásában a vízkészletjárulék figyelembe vétele a bevételek között is közel 2%-kal javít a megtérülési mutatón. A szennyvízbírság ugyanakkor érdemben nem befolyásolja a ráta alakulását. 2. A vállalati szintű elemzés megmutatta, hogy az ivóvízellátás esetében a díjbevételből a költségek (értékcsökkenés, bérleti díj, üzemelési és fenntartási költségek) mintegy 98%-a, a szennyvízágazat esetében, a költségek 95%-a térül meg. Az ivóvíz ágazat üzemeltetési támogatás nélkül számolt bevétele éppen, hogy fedezi a költségeket, míg a szennyvízágazat esetében a bevétel közel 5%-kal haladja meg a költségeket. Az üzemeltetési támogatással együtt mindkét ágazat nyereséges, ez teremti meg a nyereségági fejlesztések fedezetét. A fenti átlagszámok szolgáltatónként komoly különbséget takarnak. 3. A jelenleg elszámolt értékcsökkenés és bérleti díjak nagysága nem elegendő a valós pótlási, rekonstrukciós igények finanszírozására. Nem rendelkezünk országos adattal, felméréssel arra vonatkozóan, hogy a pótlási, rekonstrukciós célú forrásokat mennyivel kellene növelni a gazdaságilag hosszútávon életképes szolgáltatás biztosítása érdekében. Az reálisan feltételezhető, hogy a regionális vízkiközműveknél 100%-os emelésre lenne szükség. Országos szinten óvatos becslést alkalmazva 30%os növekedés szükséges. A víziközművek összességének megtérülési rátája közel 4,5%-kal romlott. Ha a díjbevételeket és a költségeket egyensúlyba akarjuk hozni, akkor a vízdíjakat 5,5%-kal, a csatornadíjakat 10,4%-kal kellene növelni.

35

3.1.7 Az egyes fogyasztói csoportok (vízhasználók, szennyezők) közötti megkülönböztetés (keresztfinanszírozás) A VCSOSZSZ szolgáltatói közül mindössze 18-ban (19%) nincs differenciálás a fogyasztótípusok között, a lakossági, az önkormányzati intézmények illetve az egyéb vállalkozások, intézmények vízdíja megegyezik. A többi cég differenciál a lakossági díjak alacsonyabbak a többinél. (ez alól egy cég kivétel). Az átlagos nem lakossági ivóvízdíj ( a tervezett értékesítésre számolva) 2002.évben 8%-kal, a csatornadíj 19%-kal magasabb a lakossági díjaknál. Nincs információ és nem is jellemző, hogy a közületen belül mennyi az ipari díj, mennyi a többi. A szolgáltatás fajlagos költségei feltételezésünk szerint lényegében nem különböznek a fogyasztási csoportok szerint. A valóságban a nem lakossági, nagy ipari fogyasztók vízellátása fajlagosan olcsóbb, ugyanakkor az ipar szennyvizeinek tisztítása bizonyos szennyezők esetén drágább, mint a háztartási szennyvizek kezelése.

3.33. táblázat: Ivóvízellátás költségei és bevételei, megtérülési rátája fogyasztási csoportonként Millió Ft Megnevezés Háztartás Közület (nem Összesen lakosság) 381 181,5 164 458,0 Szolgáltatott ivóvíz 545 639,8 mennyisége ezer m3 Összes költség1 57 356,3 24 746,0 82 102,3 Díjbevétel2 52 474,5 24 460,5 76 935,0 Megtérülési ráta (or1) % 91,0 98,8 93,7 1 A költségeket az értékesített ivóvíz arányában osztottuk fel

2. A bevételeket a VCSOSZSZ cégeknél alkalmazott eltérő díjszintek alapján osztottuk fel

Az eredményekből látszik, hogy a közületi fogyasztóktól származó díjbevételek majdnem teljesen 98,8%-ban fedezik az ivóvízszolgáltatás összes költségét a beruházási és tőkeköltségeket is beleértve. A lakossági díjbevétel viszont a költségek 91%-át teszi ki.

3.34. táblázat: Szennyvízelvezetés,-tisztítás költségei és bevételei, megtérülési rátája fogyasztási csoportonként Millió Ft Megnevezés Háztartás Közület (nem Összesen lakosság) Elvezetett szennyvíz 247 878,3 277 300,2 525 178,5 mennyisége Összes költség1 59 002,7 66 006,0 125 008,7 Díjbevétel2 23 584,9 31 418,1 55 003,0 Megtérülési ráta (or1) % 40,0 47,6 44,0 1 A költségeket az értékesített ivóvíz arányában osztottuk fel 2. A bevételeket az eltérő díjszintek alapján osztottuk fel

Az eredményekből látszik, hogy a közületi fogyasztóktól származó díjbevételek közel 50%ban fedezik az szennyvízszolgáltatás összes költségét a beruházási és tőkeköltségeket is beleértve. A lakossági díjbevétel viszont csak a költségek 40%-át teszi ki.

36

3.2. Pénzügyi költségmegtérülés értékelése a mezőgazdasági vízszolgáltatásban 3.2.1 Vízszolgáltatások meghatározása, az elemzés szintjének lehatárolása, a vízszolgáltatás jellemzése A mezőgazdasági vízhasználat legnagyobb része (utóbbi években közel 70%-a) a halastavi vízhasználat, az öntözési célú pedig 25% körül alakult 2000-2002 között.

A mezőgazdasági vízszolgáltatás és felhasználás egy esetről esetre változó bonyolultságú és hierarchizáltságú rendszerben valósul, illetve valósult meg. A hierarchizáltság első lépcsőfokát a felhasználásra kerülő víz „forrásának” jellege adja meg (1). Magyarországon a mezőgazdasági célra felhasznált vizek a következőképp kategorizálható „forrásokból”, víznyerő helyekből, vízkészletekből származhatnak: a) állami főművek segítségével, közbeiktatásával felszíni vízkészletekből (csatornákból, tározókból, stb.) – 69 % b) természetes felszíni készletekből (főművi szerepvállalás nélkül rendelkezésre álló készletekből) folyókból, vízfolyásokból, tavakból, holtágakból, stb. (társulati, illetve profitérdekelt szolgáltató és egyéni gazdálkodói vízkivételek, saját tulajdonú eszközökkel üzemel)– 21 % c) felszín alatti vizekből (alapvetően talajvízkutakból)– 10 % ad a) Az első „a)” alatti esetben arról van szó, hogy a vízkivétel olyan vízkészletből (csatornából, tóból, mesterséges vízfolyásból) származik, mely rendelkezésre állása állami főműnek minősített műtárgyakkal, eszközökkel biztosított. ad b) A második „b)” pont alatti esetben a felszíni vízkivétel egy részt természetes készletekből valósul meg, másrészt a vízkivétel során az állami, főművi, vízkészletgazdálkodási, tevékenység egyáltalán nem kap szerepet, és így a szolgáltatáshoz állami szereplő (VIZIG, illetve állami tulajdonú regionális vízmű vállalat) egyáltalán nem kapcsolódik. ad c) A harmadik „c)” pont alatti esetben állami „kötődésű” résztvevő nem szerepel, és jellemzően arról van szó, hogy közvetlenül a felhasználók talajvízkutakból nyerik a mezőgazdasági célra felhasznált vizet – közbenső vízszolgáltató kiiktatottnak tekinthető. Ez az esetkör jellemzően a saját megoldású, fúrt kutakból való egyéni vízhasználatot jelent. Jelen elemzés kiemelten foglalkozik az állami szerepvállalást igénylő a.) pontban leírt mezőgazdasági vízszolgáltatással. Az elemzés éve 2000. Az elemzés területi szintje az ország egésze. 3.2.2 Intézményi, szabályozási helyzet, finanszírozási, árképzési rendszer a költségmegtérülés vonatkozásában (árszint és árstruktúra, támogatások)

A főművi vízkészletekre épülő mezőgazdasági célú vízszolgáltatások struktúrája 1. eset: A víznyerőhely vízkészlete főművel biztosított és a ráépülő elosztó, továbbszállító öntözési célú vízkivételek kapacitásai az állam forgalomképes vagyonát alkotják és azok VÍZIG kezelésben vannak.

37

Jellemzően két üzemeltetési variáció fordul elő: a) A víznyerőhely hasznosítható készletének öntözési célú vízkivételére és továbbszállítására valamely gazdasági érdekeltségű szervezet vállalkozik, jellemzően bérüzem jelleggel. A szolgáltató az állam (a VÍZIG) eszközeivel látja el a szolgáltatást. A szolgáltatót pályázat útján választják ki. A pályázók lehetnek Kft-k, magánvállalkozások, de maguk a (cégbíróságon bejegyzett) vízitársulatok. A vízügyi igazgatóságok a pályázati kiírásban a bérleti díjra vonatkozó ajánlatokat nem kérnek, vagyis a „bérüzem” az eszközök „ingyenes” bérlését jelenti. Megkövetelik azonban a bérlőtől a fenntartási, karbantartási munkák maradéktalan elvégzését, ami általában komoly költségekkel jár. Előnyt jelent a pályázat elbírálása során az, ha a pályázó a lehetőségeken belül a legalacsonyabb árszinten tervezi meg a szolgáltatás ellátását. Az árnak, díjnak fedeznie kell a folyó üzemviteli költségeket és ugyanakkor forrásként kell szolgálnia a karbantartási, illetőleg fenntartási munkák elvégzésére is. Ez a bérüzemeltetési forma a legelterjedtebb szolgáltatási forma. Gazdaságossági szempontból a vízitársulati „bérüzemelés” rendkívül előnyös. Ezek non-profit szervezetek, amelyek a jobb szolgáltatási szint megteremtésében érdekeltek, ugyanis a társulat tagjai alapvetően az érintett egyéni gazdálkodók, szervezetek, illetve állami gazdaságok. További hatékonysági előnyt jelent számukra, hogy a 6/2000. FVM rendelet alapján jelentős mértékű állami támogatás igénybevételére voltak jogosultak (mezőgazdasági célú vízgazdálkodási létesítmények beruházási és fenntartási támogatása). b) Valamilyen ok miatt a főművekkel biztosított vízkészleteknek a további hasznosítása, a mezőgazdasági területekre történő eljuttatása a vízügyi igazgatóságokra hárul (pl. sikertelen pályáztatás). 2. eset: A víznyerőhely vízkészlete főművel biztosított és a ráépülő elosztó, továbbszállító öntözési célú szolgáltatói kapacitások az állam kizárólagos tulajdonában vannak (a nem forgalomképes vagyonrészhez tartoznak) és felettük a kezelői jogokat a VÍZIG gyakorolja. A gyakorlatban ezek közül egy darab vízrendszer üzemeltetése koncessziós formában valósul meg, a többi a VÍZIG-ekre hárul. 3. eset: A víznyerőhely vízkészlete főművek segítségével biztosított és a ráépülő elosztó, továbbszállító öntözési célú szolgáltatói kapacitások valamely vízitársulat tulajdonában vannak. Ekkor a társulat a szolgáltatáshoz szükséges műtárgyakat, szivattyútelepeket, tározó infrastruktúrákat tulajdonosként működteti, és a kiszolgált – természetesen társulati tag – gazdák az érdekeltségi hozzájáruláson felül jellemzően többletpénzt nem fizetnek. 4. eset: A víznyerőhely vízkészlete főművel biztosított és a ráépülő víztovábbító, szolgáltató, illetőleg közvetlen felhasználói célt biztosító rendszerek kapacitásai, eszközei magántulajdonban vannak. Ide sorolódnak a másodlagos főművekkel történő öntözőtelepi öntözések. Két üzemeltetési variáns fordul elő: a) a víznyerőhely vízkészletét valamely szolgáltató emeli, osztja tovább és/vagy használja fel. A szolgáltató jellemzően lehet egyben maga egy közvetlen felhasználói rendszer is. b) a vízkészletek főművel biztosítottak és az öntözéssel foglalkozó gazdák, szervezetek a saját tulajdonban lévő eszközeikkel, kizárólag saját felhasználási célra öntözőkapacitásokat

38

működtetnek. Ez a megoldás elég nagy számúnak becsülhető, de az íly módon felhasználásra kerülő víz mennyisége, ill. a megöntözött területek kiterjedése nem igazán számottevő. 5. eset: Másodlagos főművi rendszerekkel történő vízszolgáltatások (mintegy 30 darab, 40000 hektár mezőgazdasági művelési terület, elsősorban kertészet). Szervezetileg, üzemelés szempontjából a társulati, illetőleg a magántulajdoni üzemelés esetkörébe sorolható az öntözőtelepek, a másodlagos főművi öntözések esete.

Az öntözési vízárrendszer bemutatása Az öntözési díj megállapítása a szolgáltatók a VIZIG-ek joga, az öntözési díj nem hatósági, hanem szabad árkategóriába tartozik. A díjmeghatározás alapvető jellemzője, hogy a díjak fedezzék az üzemeltetési és fenntartási költségeket. A rekonstrukciós és fejlesztési költségek viszont teljes egészében az államot terhelik. Az előzőekben ismertetett különböző mezőgazdasági vízszolgáltatási változatok, öntözővíz szolgáltatási struktúrák esetében különböző az üzemeltetési költség nagysága és szerkezete. Ennek megfelelően az öntözési szolgáltatások díjai is nagyon tág határok között mozognak. Maguk a díjkonstrukciók is esetről-esetre változhatnak. A vízszolgáltatási díj szabadáras kategóriába tartozik. 2000-ben a következő konstrukciók alapján képezték a szolgáltatók a díjaikat: -Fix (pontosabban terület alapú) díjszabás. Az öntözött terület nagysága után hektáronként egy fix (a kiöntözött vízmennyiségtől független) pénzösszeget fizetnek a szolgáltatónak (öntözőfürtök esetében ez a díj, mint maximális érték az 50000 Ft-ot is elérheti hektáronként) -Változó (vízmennyiség alapú) díjszabás. A felhasználók a biztosított víz mért nagysága után fizetik a szolgáltatás díját. (a díjtétel maximumát ebben a kategóriában is az öntözőfürtök esetköre jelenti amikor is a díj 50 Ft/m3 nagyságú is lehet) -Kevert alapú díjszabás. A felhasználók egyrészt fizetik a fix alapdíjnak nevezhető díjösszeget és ezen felül még fizetik a felhasznált vízmennyiség függvényében alakuló úgynevezett változó díjat. A díjak szélső értékei szakértői vélemények alapján 2000-ben a következők voltak: -Főműre épülő szolgáltatások esetében a) VIZIG: alapdíj 350-1500 Ft/ha, változó díj 0,6-8 Ft/m3 b) egyéb: változó díj 1,6-10 Ft/m3 -Főmű nélküli szolgáltatások esetében jellemzően csak változó díj kerül kiszabásra: 1 Ft/m3

Támogatások Működési támogatások Az állami támogatások az öntözés területén meghatározóan FVM támogatások voltak. Ezek alapvetően a 90-es évek végén és 2000-ben a rekonstrukciókra, illetve a fejlesztésekre vonatkoztak (esetlegesen speciális körben még fenntartásokra is). Az agrárgazdálkodási célok - köztük az öntözés és halgazdálkodás – költségvetési támogatásáról évente jelent meg FVM rendelet az adott évi támogatási célokról és mértékekről (6/2000 (II.26.), 15/2001 (III.3.), 102/2001 (XII.16.), 3/2003 (I.24.), 127/2003 (XII.17.) FVM rendelet).

39

A rendeletekben az agrártermelést segítő támogatások között a földalapú növénytermelési támogatások körében 2002-ig szerepelt a szántóföldi növény, szabadföldi zöldség és termő gyümölcsültetvény területeken öntözővíz használata, ha erre érvényes vízjogi, illetve saját névre szóló öntözési üzemeltetési engedéllyel rendelkezett az igénylő. A támogatást birtokhatár nélkül lehetett igénybe venni a 3.35. táblázat szerinti mértékben. Az igénylő földhasználó öntözővíz-használatra és halastóra igényelhetett vissza nem térítendő támogatást, amely az igényléskor a tulajdonában vagy haszonbérleti szerződés alapján használatában volt.

3.35. táblázat: Vízgazdálkodási célú működési támogatások a mezőgazdaságban Támogatás célja Halastó Öntözővíz

Vissza nem térítendő támogatás összege 2000. év 2001. év 3000 Ft/hektár 4 000 Ft/hektár 3 Ft/m3 13 Ft/m3

2002-ben megszűnt az ilyen üzemeltetési támogatás, a halászat területén a környezet- és természetkímélő halászati termelési módok alkalmazása esetén lehetett (5 hektár halastó felett) 8000 Ft/hektár támogatást kapni. 2000-ben az aszálykárok enyhítésére a 30/2000 (VI.16.) FVM rendelet a kiöntözött víz után 10 Ft/m3 támogatást tett lehetővé. A támogatás alapjául figyelembe vett vízmennyiség nem haladhatta meg a kalászos növények esetén a 200 m3-t, egyéb szántóföldi növényeknél a 400 m3-t, a szántóföldi kertészeti növényeknél és az ültetvényeknél a 600 m3-t hektáronként. A vízitársulatok által működtetett helyi/térségi érdekeket szolgáló közcélú vízgazdálkodási művek fenntartásához az alábbi normatív támogatások jártak. Látható, hogy a támogatások értéke általában nem nőtt, sőt egy-két tételnél még csökkent is.

40

3.36. táblázat: A vízkárelhárítási létesítmények fenntartásához érvényes normatív támogatások munkanemenként Földmunkák Iszaptalanítás 0,5-1,5 m3/fm száraz mederből géppel Iszaptalanítás 0,5-1,5 m3/fm víz alóli kitermelés géppel Depónia rendezés - géppel Földszállítás - földfelrakással 5 km-ig szállítva Járóút építés géppel Kézi iszaptalanítás Irtási munkák Gazkaszálás kézzel, sík terepen Gazkaszálás kézzel, rézsűs felületen Gazkaszálás géppel, sík felületen Gazkaszálás géppel, rézsűs felületen Nádkaszálás kézzel Nádkaszálás géppel Cserjeirtás kézi Cserjeirtás géppel Fakitermelés: nem fenntartási tevékenység Tuskózás (cserjézés után) 0,2 m3/m2 Műtárgyak Műtárgyak általános karbantartása 1 m3/sec vízszállításig Műtárgyak általános karbantartása 1 m3/sec vízszállítás felett Műtárgy nagy karbantartása 1 m3/sec vízszállításig Műtárgy nagy karbantartása 1 m3/sec vízszállítás felett Gépészet Stabil elektromos szivattyú telep

2001.

2002. 370 Ft/ m3

370 Ft/ m3

460 Ft/ m3 160 Ft/ m3 840 Ft/ m3 60 Ft/ m2 2 000 Ft/ m3

460 Ft/ m3 160 Ft/ m3 840 Ft/ m3 60 Ft/ m2 2 000 Ft/ m3

8 Ft/ m2 12 Ft/ m2 6 Ft/ m2 7 Ft/ m2 35 Ft/ m2 15 Ft/ m2 110 Ft/ m2 55 Ft/m2

8 Ft/ m2 12 Ft/ m2 6 Ft/ m2 7 Ft/ m2 35 Ft/ m2 15 Ft/ m2 110 Ft/ m2 55 Ft/ m2

5 100 Ft/ m3

4 000 Ft/ m3

20 000 Ft/db/év

5 000 Ft/db/év

40 000 Ft/db/év

50 000 Ft/db/év

100 000 Ft/db/év

100 000 Ft/db/év

200 000 Ft/db/év

200 000 Ft/db/év

300 000 Ft/ m3/sec/év

300 000 Ft/ m3/sec/év

Beruházási támogatások A beruházási támogatásokat a vízitársulatok és a gazdálkodók vehetik igénybe, A beruházásokról és egyben a hazai öntözések rekonstrukcióiról, fejlesztéseiről (az 1990-97-es időperiódust tekintve) a számok tükrében a következők mondhatók el: Ebben az időszakban kb. 20 milliárd Ft-os értékben valósultak meg öntözési beruházások, ebből 8 milliárd forintnyi értéket képviselt az FVM támogatás, 9 milliárd Ft-ot az érdekeltek saját erőként biztosítottak, 2 milliárd Ft forrása hitel volt, 1 milliárd Ft pedig egyéb forrásokból származott. Anyagi, műszaki összetételt, illetve működési célt tekintve a beruházások megoszlása a következő volt: • öntözőtelep építésére 7,5 milliárd Ft-ot, • öntözőgép beszerzésre 10,5 milliárd Ft-ot,

41

•

vízellátó infrastruktúra fejlesztésre (közcélú művekre) pedig 2 milliárd Ft-ot fordítottak.

Amennyiben a realitásnak megfelelően feltételezzük, hogy beruházás csak állami támogatás segítségével valósult meg, akkor az állami támogatás részaránya 45% körül mozgott az elmúlt időszakban.

Az agrárgazdasági beruházások támogatása keretében 2000-ben nem lehetett új támogatási kérelmet benyújtani meliorációs és öntözésfejlesztési beruházásokra, csak a korábbi években megítélt támogatásokat folyósították. Lehetőség volt azonban a mezőgazdasági célú belvízhálózat létesítményeinek támogatására a külterületi belvízelvezető csatorna kezelői, illetve tulajdonosai számára. A támogatás célja az FVM feladatkörébe tartozó, illetve a vízitársulatok által működtetett mezőgazdasági célú művek felújításával, karbantartásával a belvízkárok megelőzése, csökkentése, elhárítása, illetve a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében szükséges vízgazdálkodási beavatkozások megvalósítása volt. A támogatás igénybe vehető volt: a) meglévő mű érvényes vízjogi engedélye szerinti, (illetve eredeti állapotra történő) helyreállításához az üzembiztonság, a kárelhárítás és a kármegelőzés érdekében (értéknövelő beruházás), b) új, közcélt szolgáló vízilétesítmény létesítéshez. A támogatás a forgalomképes, állami tulajdonú és az önkormányzati tulajdonú, külterületi mezőgazdasági művekhez, illetve a külterületi közcélú belvízelvezető (volt üzemi) rendszerekhez volt adható, a beruházási költség legfeljebb hetvenöt százalékának megfelelő mértékben. 2001-től továbbra is igénybe lehetett venni a fentihez hasonló támogatást a vízkárelhárítási létesítmények beruházási és fenntartási támogatása keretében, az előzőekhez hasonló mértékben, csak kiegészült a földművelésügyi hivatalok kezelésében lévő művek esetében a beruházás 100%-os támogatásával.

2001-től ismét lehetett új támogatási kérelmeket beadni meliorációs és öntözésfejlesztési beruházásokhoz. Az öntözővíz-szolgáltató létesítmények építésének, a meglévő építmények technológiai korszerűsítéssel járó értéknövelő felújításának támogatása és az öntözési beruházások, valamint a meliorációs beruházások támogatása esetében: a) a fejlesztési célú végleges juttatás, mértéke az áfa nélküli beruházási költség 40%-a, valamint b) a forgalomképes állami tulajdonú és csak öntözési célt szolgáló vonalas létesítmények esetén a fejlesztési célú végleges juttatás mértéke az áfa nélküli beruházási költségek 70%-a (2002-től ez a cél kikerült a támogatásból), c) beruházás megvalósításához felvett, a 2. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelő, éven túli lejáratú beruházási hitel után a jegybanki alapkamat 40 %-ának megfelelő mértékű kamattámogatás. E jogcímen pályázat benyújtásával támogatás volt igényelhető a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény szerint forgalomképes, állami tulajdonú mezőgazdasági vízgazdálkodási, azon belül öntözési célokat szolgáló létesítménynek minősülő, vagy annak minősített létesítmény megvalósítására vagy felújítására. Támogatásban az részesülhetett, aki mezőgazdasági vízszolgáltatást (TEÁOR 01.41) folytatott, kivéve vízügyi igazgatási szervezet területi szerveit.

42

Beruházási támogatásban részesíthető öntözővíz-szolgáltató, öntözővíz-hasznosító és meliorációs építmények 1. Öntözővíz-szolgáltató építmények (öntözővíz-szolgáltató mű beruházás): Szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdő művelési ágban nyilvántartott, nem belterületen lévő termőföld öntözővíz ellátásához a vízbeszerzést, tárolást, szállítást, szétosztást és kormányzást biztosító vízi létesítmények összessége (műtárgy, nyílt vagy zárt szelvényű csatorna, stabilan beépített gépek és irányítástechnikai eszközök, víztározók, stb.), beleértve a stabilan beépített gépek és eszközök szerelési munkáit villamosenergia-ellátás esetén a secunder vezetéket és szerelvényeit is. 2. Öntözővíz-hasznosító építmények (öntözési beruházás): Szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdő művelési ágban nyilvántartott, termőföldön termelt növények vízigényének mesterséges kielégítését szolgáló építmények, műszaki berendezések összessége. Támogatható öntözővíz-hasznosító építménynek minősülnek a rizstelep építményei és műszaki berendezései is. A támogatás kérhető a) új öntözővíz-szolgáltató építmények létesítéséhez, vagy b) meglévő építmények értéknövelő felújításához, beleértve az építmények rendeltetésszerű használatához szükséges BTO 291224 00 00 számú termékcsoportba tartozó gépek és berendezések vásárlását és technológiai szerelési munkáit is.

Beruházási támogatásban részesíthető meliorációs építmények: Szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdő művelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló a) vízháztartás szabályozó építmények: - nyílt vízelvezető csatorna vagy árok, - az árvízcsúcs csökkentő kisvíztározó egymillió köbméter térfogatig, - talajcsövezés és létesítményei (beleértve az átemelő szivattyútelepeket és azok a technológiai, gépi szerelését), - talajcsövezéshez a kiviteli tervdokumentációban előírt mélylazítás, - műtárgyak (átereszek, átemelő építmények stb.); b) talajjavítás (legalább 6 éves tartamhatással), ideértve a külön jogszabályokban foglaltak szerinti talajtani szakvéleményt is; c) területrendezés építményei: - tereprendezés, - vízmosások, felesleges utak, árkok megszüntetése, - földúthálózat kialakítása, - területrendezést előkészítő irtási munkák. A halászati rendeltetésű új építési beruházások megvalósításának, valamint a meglévő épületek, építmények technológiai korszerűsítéssel is járó átalakításának, értéknövelő felújításának támogatása szinte változatlanul működött éveken keresztül, csak a támogatás feltételeiben és mértékében volt némi változás. A végleges fejlesztési célú juttatás a beruházási költség 25-30 %-a körül mozgott, amelyhez 40 %-os kamattámogatás járult. A halászat körében a halastavak (beleértve a telelőt, halágyat, haltáró medencét, lehalászó helyet), keltetők esetében azok értéknövelő felújítása, takarmánytárolók, geotermikus energia felhasználásával üzemelő intenzív haltermelő rendszer volt támogatható, a telephelyen belüli kiszolgáló infrastruktúrával együtt. A halastavak átalakítására nem igényelhető támogatás.

43

A halászati beruházások általánosabb célú támogatása a „Halgazdálkodási tevékenység támogatása” jogcím alatt valósult meg minden évben, kisebb módosításokkal. Támogatás nyújtható a következő tevékenységek folytatásához: a) természetes vizek halállományának pótlása, b) halpusztulásokkal összefüggő kármegelőzés, kárelhárítás, valamint a halállomány megújítása (2003-ban kikerült a támogatási célból), c) természetesvízi halállomány védelme, d) természetesvízi élőhelyek javítása, e) természetesvízi halgazdálkodással összefüggő kutatási és ismeretterjesztő tevékenység, f) nemzetközi halászati szervezetekben nemzeti képviselet ellátása, g) halászati igazgatással kapcsolatos költségek. A pályázati úton elnyerhető támogatás mértéke legfeljebb a teljes megvalósítási költség ötven százaléka, az e) pont esetében legfeljebb nyolcvan, 2003-ban csak 75 %-a százaléka lehetett.

Nincs országos adat az öntözési célú beruházások alakulásáról, csak a támogatásokról. A nyújtott támogatásokról is csak a 2002. évi adatok állnak rendelkezésre, nincs időben folyamatos feldolgozás és értékelés a mezőgazdasági támogatások alakulásáról.

44

3.37. táblázat: Öntözésfejlesztési és meliorációs beruházások támogatásának áttekintése, 2002. SZERZŐDÉSES ÁLLOMÁNY SZERINTI TELJESÍTÉS (2002. november 30-i állapot) Beruházási cél ha* Öntözés összesen:

2002. év mFt**

ha*

2003. év mFt**

ha*

2004. év mFt**

15.358

2.123

7.015

1.049

785

77

Ebből: Új öntöző, vízszolgáltató mű építése

834

186

600

94

20

7

Meglévő öntöző, vízszolgáltató mű felújítása

3.855

138

1.526

126

328

15

Új öntöző telep építése

7.227

1.675

2.996

698

73

21

Meglévő öntöző telep felújítása

3.442

124

1.893

129

364

34

Melioráció összesen:

14.013

592

3.483

186

35

16

12.737

342

1.503

75

2

1

29.371

2.715

10.498

1.235

820

93

- Ebből talajjavítás: Mindösszesen: Forrás: FVM * Érintett terület ** FVM támogatás

Tényleges elszámolások szerint igénybevett összeg: ebből öntözésfejlesztés: melioráció: 2002-ben már fel nem használható összeg:

2.575.166,1.972.667,602.499,229.834,45

2003. végén hatályon kívül helyezték az agrártámogatási rendszerről szóló jogszabályokat. Helyüket az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program keretében nyújtható támogatások veszik át. A Nemzeti Aszálystratégia tartalmazza a mezőgazdasági vízgazdálkodás öntözésfejlesztésének a stratégiáját, amely kijelöli a jövőbeli támogatási lehetőségek kereteit.

A mezőgazdasági vízgazdálkodás öntözés-fejlesztési stratégiája 1) Az Európai Uniós kötelezettségek miatt várhatóan csökkenteni kell a mezőgazdaságilag művelt területeket. Az ár- és belvízveszélyes területeken és a gyengébb minőségű talajokon indokolt a művelési ágak változtatása. A területcsökkenés ellensúlyozására a jó termőhelyi adottságokkal rendelkező térségekben vizsgálandó az öntözési lehetőségek növelése. 2) Az Európai Unió COM (97) 49 keretirányelve, valamint a 2000/60/EC Víz Keretirányelv mint a vízgazdálkodási politika kialakításának új jogi eszköze rendelkezik a közeljövőben érvényesítendő legfontosabb alapelvekről. A terület- és vidékfejlesztés prioritásai között szerepel a termelés biztonságát szolgáló öntözés fejlesztés is. 3) Az új tulajdonosi és terület használatoknak megfelelően jelentkező (a meglévő rendszerektől eltérő) igényeket a felújítások és bővítések mellett fejlesztésekkel is ki kell elégíteni az öntözés területén is. 4) A kizárólagos és a közeljövőben az FVM-hez átkerülő állami, társulati, üzemi művek körét, azoknak szabályozását, a kapacitások újraértékelését vízgyűjtő-, illetve részvízgyűjtő területenként kell elvégezni. 5) Az FVM vízgazdálkodási stratégiájának fontos célkitűzése, hogy az időszakonként jelentkező víztöbbleteket ne csupán elvezessük a területekről, hanem a későbbi hasznosítás érdekében tározzuk. A kis és közepes tározási lehetőségek kialakítását, hasznosítását a kiemelt támogatások közé kell sorolni. 6) A rekonstrukciós programot úgy kell kialakítani, hogy lehetővé váljon a nagyüzemi öntöző rendszerek átalakítása a kis- és középgazdaságok öntözésfejlesztési igényeinek kielégítésére. 7) Kiemelten foglalkozni kell a Tisza-völgy és az Alföld löszháti talajain megvalósuló öntözés fejlesztésével. Az öntözés-fejlesztés elsősorban azokon a területeken javasolható, ahol a termelési érték 250-300 ezer Ft/ha felett van (pl. vetőmagtermesztés, burgonya, zöldség, hibridkukorica). 8) Az öntözés-fejlesztés és a rekonstrukció megvalósítása során az „automatizmusok” helyett a pályázati rendszer irányába kell elmozdulni. 9) A meglévő öntözési kapacitások kihasználását a forgóeszköz hiány akadályozza. Meg kell vizsgálni a 3-4 hónapos kamatmentes vagy alacsony kamatú hitel

46

bevezetésének lehetőségét – normatíva alapján –, ami még néhány évig a fejlesztést is megelőző fontosságú feladat. 10) Létre kell hozni – az FVM irányításával – a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási tanácsot, amelynek feladata a pályázatok véleményezésén túl a közép- és hosszú távú programok évenkénti felülvizsgálata, aktualizálása, illeszkedve a vízgazdálkodási, térség- és vidékfejlesztési, természet- és környezeti feltételekhez, előírásokhoz, különös tekintettel az EU irányelvekre. 11) Összevont, egymást kiegészítő támogatási rendszert szükséges kialakítani, bevonva az érintett tárcák támogatási lehetőségeit, különös tekintettel a célelőirányzatokra (KAC, VICE). 12) A vízgazdálkodáson belül az öntözés-fejlesztést csak a vízrendezési és belvízvédelmi rendszerekkel együttesen szabad kialakítani. 13) Gondoskodni kell az öntözéses gazdálkodás területén is a szaktanácsadási, képzési, továbbképzési rendszer működtetéséről. 14) A mezőgazdasági célú vízgazdálkodási létesítmények üzemeltetését, fenntartását, fejlesztését a Vízgazdálkodási Társulatokra kell bízni, szükség esetén új társulatok alakításával, illetve a meglévők átalakításával, tevékenységük kiegészítésével.

A feltételek megteremtéséhez, a fenti célok megvalósításához, a rekonstrukciós feladatok végrehajtásához – 10-12 éves programot figyelembe véve – évi 3-4 milliárd Ft szükséges. A 2001. évi költségvetés már ezek figyelembe vételével került összeállításra. A vízrendezési és belvízvédelmi hálózat 6-7 éves rekonstrukciós programjához illeszkedő feladatokat azok figyelembe vételével és párhuzamosan célszerű elvégezni. Az öntözés-fejlesztéseket az agrárágazat egészében, annak teljes rendszerében lehet megítélni, ezért a támogatási rendszereket is ezekhez igazodóan kell megalkotni, érvényesítve a kölcsönös feltételek teljesülését (technikai, infrastrukturális, pénzügyi és termelési).

A támogatásokhoz, a vízszolgáltatás állandó költségeinek támogatásához évi 1,5-2,0 milliárd Ft szükséges. Az EU források felhasználását alapvetően az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) szabályozza, amely vissza nem térítendő támogatást nyújt öntözési és halászati fejlesztésekhez is a beruházás összes elszámolható költségének 45-60 %-áig. Az 1.1. kódszámú mezőgazdasági beruházások támogatása tárgyú pályázati felhívás tartalmazza az öntözési beruházások támogatását (Kódszám:1.1.5) és a meliorációs beruházások támogatását (Kódszám:1.1.6) Az 1.3. kódszámú halászati ágazat strukturális támogatás szélesebb körű tevékenységekre terjed ki.

47

A támogatásban részesíthető tevékenységek 1) Akvakultúra. Tógazdaságok és iparszerű haltermelő rendszerek építése, felújítása, halkeltetők korszerűsítése (Kódszám: 1.3.1) keretében: a) Akvakultúra termelési kapacitás növelése (új egységek építése és/ vagy meglévők bővítése) (Kódszám: 1.3.11) • Halastavak (beleértve a telelőt, halágyat, haltároló medencét, lehalászó helyet és vízellátólecsapoló csatornák és műtárgyak) és geotermikus energiával üzemelő intenzív haltermelő rendszerek építése, illetve az előbb felsoroltak és a halkeltetők értéknövelő felújítása a hozzájuk tartozó telepi infrastruktúrával együtt. • A támogatott telepi infrastruktúrába értendő a telepen belüli úthálózat, elektromos hálózat, terménytároló. • Telepen belüli úthálózattal kapcsolatos beruházás esetén támogathatóak az utak és a hozzájuk tartozó épített környezeti elemek és műtárgyaik (pl.: padka, vízelvezető árokhálózat, áteresz, csatorna, híd, fel- és lehajtó) létesítése. • Az elektromos hálózattal kapcsolatos beruházás esetén támogatható: - a telepen belüli hálózat fejlesztése, - a vállalkozások célját szolgáló telepen belüli energiaellátás fejlesztése, különösképpen az alternatív energiaforrások alkalmazása, mely hosszú távon fenntartható, környezetbarát és költségkímélő megoldást kínál, - a korszerűtlen, környezetszennyező energiát szolgáltató berendezések lecserélése, amennyiben az a termelő vállalkozást szolgálja, - a szükséges munkavédelmi, biztonságtechnikai, tűzmegelőzési és elhárítási, vagyon- és személybiztonsági berendezések. 2) Halfeldolgozók építése, bővítése, felújítása és korszerűsítése (Kódszám: 1.3.2) keretében: a) Feldolgozó kapacitás növelése: új egységek építése és/vagy a meglévők bővítése (Kódszám: 1.3.21) • Korszerű, kiskapacitású (maximum bruttó 3 tonna/nap) halfeldolgozók építése („mini halfeldolgozók”). (A bruttó kapacitás jelenti a halfeldolgozó üzembe bevitt input alapanyagmennyiséget.) • Meglévő halfeldolgozó üzemek hatékonyságát és kapacitáskihasználtságát növelő fejlesztések, korszerűsítések. b) Meglévő feldolgozóegységek korszerűsítése a fizikai kapacitás növelése nélkül (Kódszám: 1.3.22) • Meglévő halfeldolgozó üzemek olyan jellegű fejlesztése és korszerűsítése, amely nem jár a fizikai kapacitás kihasználtság növelésével. 3) Természetes vízi halászat (Kódszám: 1.3.3) keretében: A hagyományos természetes belvízi halászati tevékenységet folytatók új halászati eszköz beruházásai (nem siklótestű halászcsónak, illetve a beszerzett halászcsónakhoz szállító utánfutó, függesztett motor, hűtőláda, jéggyártó gép). A támogatást a halászati szervezetek kollektíven, vagy a halászok egyénileg vehetik igénybe.

A pályázat meghirdetésekor a támogatásra rendelkezésre álló keretösszeg 2004. december 31-ig 261 630 ezer Ft + a nemzeti hozzájárulás 79 815 ezer Ft. 2005. január 1-jétől újabb keretösszeg nyílik meg.

48

3.2.3 Mezőgazdasági vízszolgáltatás költségmegtérülésének alakulása Az öntözési költségek, beruházások és díjak alakulásáról nincs teljes körű statisztika, ezért országos szintű megtérülési rátát nem lehet számolni. Ezért egy 2000-ben készült felmérés alapján (1) tudjuk egyes rendszerek költségeit bemutatni.

Vízügyi igazgatóság által üzemeltetett öntözőrendszerek költségei A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság a kizárólagos állami tulajdonban maradó Jászsági és Nagykunsági öntözőcsatornák üzemeltetését végzi. Az üzemeltetés vízszolgáltatást és vízátvezetést jelent. A vízszolgáltatást egyrészt az öntözőfürtöket üzemeltető szolgáltatók, másrészt a főcsatornákból és tározókból közvetlenül ellátható termelők felé végzi. A rendszerek teljes mértékben gravitációsan működnek.

Sorszám

3.38. táblázat: A vízszolgáltatás költségek a Nagykunsági és Jászsági öntözőcsatornáknál, 2000 Költség EFt összetevők

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 12.

Üzemelés bér költség 5 392 Társadalom biztosítás 39+4,2 % 2 331 M.hely megközelítés 1 74 Karbantartás + Vízvizsgálat 6 097 Övcsatorna költség 6 625 Anyag, energia költség 389 Egyéb ktsg. 350 Általános ktsg. (10+10 %) 2 692 Üzemelési és fenntartási 23 876 költségek összesen: 13. Eredmény, befizetési célú 3663 költség (felújítások fedezete) 14. Összes költség 27 539 (A napi üzemköltség 291 nap öntözési idényre számolva 94 636 Ft / nap.)

3.39. táblázat: Szolgáltatási díjak a Nagykunsági és Jászsági öntözőcsatornáknál 2000 Szolgáltatási díjak 2000. évben Megevezés Főcsatorna Tározótéri halastó szántó, rizs I. Üzemeltető szervezetek Rendelkezésre állás (Ft/ha) 1 300 450 Változó díj (Ft/em3) 100 100 II. Közvetlen vízhasználatok Rendelkezésre állás (Ft/ha) 2 090 800 80 3 Változó díj (Ft/em ) 475 475 475 III. Vízhasznosítási idény utáni vízszolgáltatás Átalánydíj (Ft/nap) 44 000 A fenti díjak az ÁFA-t nem tartalmazzák (ÁFA mértéke: 12 %)

49

2000 évben öntözésre felhasznált vízmennyiség: 27627 cm3 halastóra felhasznált vízmennyiség: 12899 cm3. A megöntözött terület: 25697 ha szántó 1930 ha rizstelep 2530 ha halastó. Összes bevétel 26 millió Ft.

A díjak fedezik az üzemelési és fenntartási költségeket, a tényleges felújításokat (megtérülési ráta 100%), de a felújítási szükségleteket nem tudják teljes mértékben finanszírozni. Az így számolt megtérülési ráta 94,5%. 2000-ben öntözési célú főművi beruházás és rekonstrukció nem történt. Általában is a VÍZIG-eknél nullszaldós szokott lenni az öntözési művek működtetése. A VÍZIG-ek ugyanis az üzemeltetési és fenntartási költségeit, a felújítási költségek egy részét a működési költségvetéséből fedezi, de az öntözésre általában nem szokott kapni a költségvetésből pénzt. Így kénytelen olyan díjat megállapítani amely non-profit módon fedezi az öntözési művek üzemeltetését és fenntartását.

Vízgazdálkodási társulat által üzemeltetett öntözőrendszer A Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat. Az öntözésre berendezett terület bruttó 4.741 ha. A társulat 2000. évben 7.132 ha területen 38.193 em3 víz értékesítésére kötött szerződést. A Tervezett bevétel: 43.200 eFt

3.40. táblázat: A 2000. évi vízszolgáltatási díj Megnevezés Alapdíj Ft/ha Változódíj Ft/em3 Változódíj Ft/em3 szántó = 1,5 em3/ha rizs, halastó = 13 em3 Vízdíj összesen Ft/ha Fajlagos költség Ft/em3 Költségek munkabér és járulékai energia javítás, karbantartás fenntartás, /csatorna szállítás amortizáció főcsatorna díj általános költségek

Gravitációs szántó rizs, halastó 2.358 7.864 1.162 745

Szivattyús Szántó rizs, halastó 2.238 3.434 2.327 1.799

1.743

9.685

3.491

23.387

4.101 2,73

17.549 1,35

5.728 3,80

26.821 2,06

3.41. táblázat: A költségek %-os megoszlása Gravitációs 27,3 23,5 3,9 24,4 20,9

Szivattyús 27,3 26,0 2,6 19,6 3,5 0,1 20,9

Megjegyzés:a vízkészlet használati járulékot az árak nem tartalmazzák

50

A társulat árai tartalmazzák a VÍZIG-nek fizetendő öntözési szolgáltatási díjat is, amely a költségek közel negyede. A társulat, miként a többi non-profit érdekeltségű vízitársulat is nullszaldós eredménnyel kalkulál.

Saját üzemeltetésű felszín alatti nyomócsöves öntözőrendszer A szabadszállási Róna Mg.Szövetkezet a Kiskunsági Főcsatorna mentén 2200 ha-on gazdálkodik, melyből 700 ha-t tagi integrációban művelnek. Az összes üzemelési költség 61.073 mFt, amiből 44,2 % állandó költség, amely akkor is fölmerül ha egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés vízmennyiség kerül kiöntözésre. Az 1 m3-re eső fajlagos költség alakulása. Kiönt.víz em3 1998-ban 1505 1999-ben 467 2000-ben 2940

Ft/m3 31,60 103,60 20,77

A fenti adatokból látható, hogy amennyiben kis vízmennyiség kerül kiöntözésre az állandó költségek olyan mértékben megemelik a víz m3 költségét, hogy az már a termékben gazdaságosan nem realizálódik. A vízszolgáltatási díj és a vízkészlet járulék az összköltség 13,4 %-a. A vízszolgáltatási díj 2,50 Ft/m3, a VKJ 0,28 Ft/m3. Az 1684 ha öntözött területre vetítve 1 ha öntözési költsége 36.267.- Ft.

Összegzés A rendelkezésre álló adatokból összegzésképpen az alábbi megállapítások tehetők: 1. A főművi öntözési szolgáltatási díj általában 100% körül fedezi a szolgáltatás üzemelési és fenntartási költségeit, a felújítási igényt viszont nem finanszírozza, a szükséges rekonstrukciókat és fejlesztéseket az állami költségvetés állja. 2. A vízitársulatok díja szintén fedezi az üzemelési és fenntartási költségeket, de ezen túl fedezi az értékcsökkenést és a szükséges fejlesztések egy részét. 3. A gazdálkodók fizetik a szolgáltatási díjakat, ha nem saját kutas ellátást valósítanak meg, ezen felül igénybe vehetik a beruházási és az évenként változó nagyságú működési támogatásokat. A fejlesztések mintegy 45%-át a 90-es évek végén az állami költségvetési támogatásból finanszírozták. 4. Országos átlagban jellemző, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatás díja az összes öntözési költségnek átlagosan 20 %-át teszi ki. Jellemző értékek 2000-ben a fix, a területre vonatkozó díjszabás esetében 1500-9000 Ft/hektár körül, míg a változó díj esetében 1-9 Ft/m3 érték körül mozogtak. Az öntözés belső üzemi költségei átlagos esetben 2000-ben 40 000 Ft/ha körül alakultak. Ebből és az öntözési szolgáltatások díjából, illetve a vízkészletjárulékból kialakuló kb. 50 000 Ft-os hektáronkénti öntözési ráfordítás egy átlagérték, ami az öntözések körülményei és az öntözött kultúrák típusai szerint jelentősen szóródhat, 30 000 Ft/ha-tól a 300 000 Ft/ha-ig terjedően. Az üzemi költségben legnagyobb tételt az amortizáció (40 %), illetve az energiaráfordítás (30 %) jelenti. 5. Pontos megtérülési ráta számítása adatok hiánya miatt nem lehetséges, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján szakértői becslést lehet alkalmazni. A társulati és

51

gazdálkodói beruházások tekintetében 2000-ben reálisan feltételezhető, hogy a 90-es évekhez hasonlóan a fejlesztések mintegy 45 %-át állami költségvetési támogatásból finanszírozták. A működési támogatás 2000-ben 3 Ft/m3 volt, 178 millió m3 volt az öntözési vízkivétel, az öntözött terület 115,7 ezer hektár. Az egy hektárra jutó vízmennyiség 1538 m3. Az öntözési technikától és az öntözött növénykultúráktól függően 50-300 ezer forint/hektár öntözési költség, ami 32-192 Ft/m3 költségnek felel meg. A működési támogatás 2000-ben 3Ft/m3 volt, 2001-ben 13Ft/m3. Tehát 2000-ben a működési költségek 1,5-9 %-át fedezték a támogatások. 2001-ben ez az arány növekedett, 6-36 % között alakult.

52

3.3. Teljes költségmegtérülés értékelése 3.3.1 Vízkészletjárulék A hazai vízjogi szabályozás szerint a vízkivételekhez és a vízhasználatokhoz (így a mezőgazdasági célú vízkivételekhez és vízhasználatokhoz is) vízjogi engedély szükséges. Hasonlóképp minden vízkivételhez tartozó vízilétesítmény létrehozatalához, vízimunka elvégzéséhez szükség van vízjogi engedélyre. A hazai vízjog a vízkivételhez illetőleg a vízhasználathoz a vízjogi engedély alapján – az engedélyben szereplő illetőleg a ténylegesen felhasznált vízmennyiség szerint – vízkészletjáruléknak nevezett pénzbefizetési kötelezettséget ír elő. A járulék az erőforrás-védelem és az optimális hasznosítás nélkülözhetetlen eszköze. Vagyis, hogy a vízkészletjárulék (megfelelően differenciáló konstrukcióiban) az értékesebb vizek pazarlásának elkerülését; a megfelelő, az optimális vízhasználati struktúra létrejöttét szolgálja. A járulék nagysága: • egyrészt az úgynevezett alapdíj mutatóértéke alapján határozódik meg. Ez 1 m3 vízfelhasználáshoz tartozó forintösszeget jelent. Ennek a tényezőnek a jele: A • másrészt a vízkivétel mértségének vagy nem mértségének mutatóértéke alapján határozódik meg. Mért esetben ez az érték 1 különben 2. A tényező jele: m • harmadrészt a vízkivételt biztosító vízkészlet típus mutatóértéke alapján határozódik meg (felszíni vízkészletek esetében ez a vízminőségtől függően: 0,1; 0,1; 0,3; 0,4 értékeket vehet fel, illetőleg felszín alatti készletek esetében a rétegvizek és a talajvizek különböző kategóriáitól függően ez az érték 1–4 közötti értékeket vehet fel).A tényező jele: g • végezetül negyedrészt a vízjogi engedély szerint a felhasználtnak tekintendő vízmennyiség m3-ben számolt mutatóértéke alapján határozódik meg. Ennek a tényezőnek a jele: V A vízkészletjárulék a fenti Vízkészletjárulék=A×m×V×g.

négy

tényező

szorzataként

áll

elő,

vagyis:

A vízkészletjárulék alapdíj évről-évre változik. Nagyságát a mindenkori költségvetési törvényben szabályozzák. A vízkészletjárulék évente növekvő mértékű bevételt jelentett a központi költségvetésnek Vízügyi Alap Célelőirányzatnak, 2003-2004-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Alap célelőirányzatnak).

3.42. táblázat: Vízkészletjárulék nagysága Millió Ft

Megnevezés 2000 Vízkészletjárulék összesen Forrás KVVM

2001 6 016,5

2002 6 740,1

2003 7 140,5

8 067,5

53

3.43. táblázat: A vízkészlet-járulék mértékek alakulása Megnevezés A Vízkészletjárulék alapdíj (A) Túlfogyasztási járulék Engedély nélküli vízhasználat Üzemi fogyasztó

2002. évi Ft/m3

2003. évi Ft/m3

index %

b 1,90

c 2,40

D 126,3

Eltérés Ft/m3 (c-b) e 0,50

3,80 12,20

4,80 15,40

126,3 126,2

1,00 3,20

5,90

7,50

127,1

1,60

Saját vízkivétellel rendelkező ipari vízhasználók fizetik a legtöbb vízkészletjárulékot, az összes VKJ mintegy 72-77%-át. Ezen belül az energetikai vízfelhasználók közel 50%-kal részesednek a VKJ fizetésből. Az energetikai vízhasználaton kívüli gazdasági célú vízfelhasználók átlagosan mintegy 6 Ft-ot fizettek egy köbméter vízkivétel után. A közművek 2002-ben összesen mintegy 1550 millió forint járulékot fizettek (A VCSOSZSZ adatok alapján). A járulék az ivóvízellátás átlagos fajlagos ráfordításának 1-2 %a. A vízkészletjárulék és az ivóvízbázis védelemmel kapcsolatos költségek az ágazati eredménykimutatásban, mint egyéb szolgáltatások, illetve közvetlen üzemeltetési, esetleg karbantartási költségként kerülnek kimutatásra, tehát a pénzügyi megtérülést torzítják. Amennyiben külön akarjuk az üzemeltetési, karbantartási, valamint a központi és erőforrás költségeket kimutatni, utóbbiakat az előbbiekből ki kell emelni. A mezőgazdaság által fizetett vízkészletjárulékról van részletes kimutatás.

3.44. táblázat: Mezőgazdasági célú vízhasználatok utáni vízkészletjárulék fizetési kötelezettség Millió Ft Megnevezés 2001 2002 Öntözés 93,6 146,1 Állattartótelepek egyedi vízellátása 171,3 221,8 Termálvíz hasznosítás 167,8 179,8 Halastavak, rizstermesztés 61,8 82,5 Egyéb mezőgazdasági célú vízhasználat 13,7 17,7 Mezőgazdaság összesen 508,1 647,9 A mezőgazdasági célú vízhasználatok után fizetendő vízkészletjárulék az összes vízkészletjárulék 7,5-9%-át tette ki 2001-2002-ben. Az 1990-es évek elejétől kezdődően új öntözéspolitikai elemet jelentett a KöM-KöViM által megfogalmazott azon környezet és erőforrás-védelmi (alapvetően ivóvízbázis-védelmi célú) 54

elvárás is, miszerint az öntözések (és benne nyomatékosan az új öntözések), a rekonstrukciók döntően a felszíni vízkészletekre épüljenek. (Ez a jelentős felszíni készletekkel nem rendelkező területeken komoly feszültségeket okoz – Nyírség, Duna-Tiszaközi hátság, Maros hordalékkúp). A felszín alatti vízbázisokra épülő öntözések esetkörében a vízkészletjárulék díjtételt alakító szabályozókulcsai már a talajvizek esetében is (főképp az I. osztály esetében) komoly szankcionáló szorzókat alkalmaznak. Így például az I. osztályú talajvizekből kitermelt víz köbméterére eső vízkészletjárulék díj a felszíni készletekre eső díjnak akár hússzorosa is lehet. Ez az eltérés (a nem mért vízfogyasztás esetében) akár 40-szeres mértékűre is felnőhet. Rétegvizek esetén a díj differencia akár 80-szoros is lehet a felszíni vízhasználatokhoz viszonyítottan. A felszíni vizek esetében a járulék az öntözéssel járó összes költségnek viszonylag kis hányadát teszi ki. A járulékfizetési kötelezettséget átmenetileg felfüggesztik aszálykárok esetén. 3.3.2 Szennyvízbírság, csatornabírság

Szennyvízbírság, csatornabírság (2002-ig) Ismert és – a vízkészlet-járulékhoz hasonlóan - évtizedek óta alkalmazott környezeti költség a szennyvízbírság és csatornabírság. A szennyvízbírságot a határérték feletti szennyezők az élővízbe bocsátott szennyezésük után fizetik. Ide tartoznak nem megfelelő szennyvíztisztítás esetén a települési víziközművek is. A csatornabírságot a közcsatornába bocsátók fizetik, amennyiben túllépik a határértéket. Az elmúlt évtizedekben a bírság nagysága túl alacsony volt ahhoz, hogy ösztönözzön a szennyezés-csökkentési intézkedések megvalósítására.

3.45. táblázat: Szennyvíz bírság alakulása Megnevezés Központi szennyvízbírság bevétel Önkormányzati szennyvízbírság bevétel Összes fizetett szennyvízbírság

223

225

248

258

millió Ft 2003 531

95

96

106

158

228

318

321

354

368

759

1999

2000

2001

2002

A fizetett szennyvízbírság 30%-a önkormányzatokhoz kerül, 70%-a a központi költségvetés (Környezetvédelmi és Vízügyi Alap 2004-ig) bevétele. 2002-ben a központi szennyvízbírság bevétel 257,8 Mrd Ft volt, önkormányzatok bevétele 110,5, az összes fizetett szennyvízbírság 368,2 Mrd Ft volt. A bírság nagy részét, mintegy 60%-át a közvetlen élővízbe bocsátó ipari szennyezők fizetik, de jelentős tételt 40%-ot fizetnek a közüzemi csatornaművek is. Az e címen fizetett összeg VCSOSZSZ szinten 2002-ben nem jelentős (az egyes üzemeltetőknél lehet az) az összes üzemi ráfordítás 2,6-3,7 ‰-ét fizették a VCSOSZSZ tagok 2000-2002 években, ez abszolút összegben 120-170 millió Ft közötti összeg (2002-ben 144 55

millió Ft). Ezt részben fedezte az ipari szennyezőktől beszedett csatornabírság; a fedezet mértéke évente eltérő (33 %-tól 77 %-ig). 2002-ben a beszedett csatornabírság 58 millió forint volt, ami a szennyvízbírság 44%-a. A régi bírságrendszer nem ösztönzött a szabályok betartására és forrásteremtésre is csak korlátozottan volt alkalmas.

Vízszennyezési bírság, csatornabírság (2002-től) A környezetvédelmi bírság hagyományos szerepe az EU-konform új vízvédelmi szabályozás keretei között megszűnik A szabályozás a jogérvényesítés hatékony rendszerét alakítja ki a vízszennyezési bírság és egyéb jogkövetkezmények segítségével, ezzel biztosítva, hogy a követelmények ténylegesen is teljesüljenek. Ezért lett a megfelelő nagyságú bírságtételek bevezetése „A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól” szóló kormányrendelet (2001) sarkalatos pontja, hiszen az ösztönző szintű vízszennyezési bírság jelentősen elősegíti a rendeletben felállított határérték rendszer betartását. Olyan bírságszint került meghatározásra, amely mellett a vízszennyezők a részükre megállapított EU konform határértékek teljesítése érdekében szennyezés-csökkentő intézkedéseket foganatosítanak a határérték túllépés esetén kiszabott bírság fizetésével szemben. Ebben az összefüggésben tehát a bírságfizetés alternatívája a szennyezés-csökkentő intézkedés. A megemelt szintű bírságfizetési kötelezettség a türelmi idő lejárta és a kibocsátás megfelelő szintre történő csökkentésének elmaradása esetén keletkezik. Türelmi idő általában 2010 (kivéve IPPC tevékenységek 2007, érzékeny területek szennyvíztisztítása 10 ezer LE fölött 2008, 2000-15000 LE fölött agglomerációk szennyvíztisztítása 2015).A 203/2001. Kormányrendelet bírságolási elvének szellemében az új vízvédelmi rendelet - 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet „A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól” is az elrettentő erejű bírságolási rendszert alkalmazza, mellyel a szennyezés nem „megvásárolható”, illetve szennyezés mellett az üzemelés nem fenntartható. Ezen bírságolási elv szerint mind a vízszennyezési bírság, mind pedig a csatornabírság azonos nagyságrendű fajlagos bírságtételeket tartalmaz. A szolgáltatót a szennyvízelvezető mű ellenőrzéséért, valamint a bírságszámítási feladatok elvégzéséért a csatornabírságból részesíteni kell. A csatornabírságból való részesedésnél célszerű megtartani a jelenlegi 80-20 %-os megoszlási arányt a szolgáltató és a hatóság között, mivel a szolgáltatóra jutó rész szolgál fedezetként a csatornában és a tisztítótelepen keletkező károsodásokért. Szennyvízelvezető műre vezetett szennyvizek kibocsátóinak bírságolása csatornabírság, felszíni vízbe vezetett szennyvizek kibocsátóinak bírságolása vízszennyezési bírság kiszabásával történik. A bírság szerepe tehát átértelmeződik minden szabályozási területen: a korábbi hazai gyakorlattól eltérően valóban elrettentő mértékű lesz, és az egyszeri kivetés válik általánossá. Ha a bírság kivetése nem vezet eredményre, egyéb közigazgatási kényszerítő eszközök (végső esetben üzembezárás) igénybevételére kerül sor. A 220/2004. (VII. 21.) Korm. Rendelet előírásai szerint: „amennyiben a kibocsátó a szennyezéscsökkentést a felügyelőség által jóváhagyott szennyezéscsökkentési ütemtervnek megfelelően hajtja végre, kérelmére a bírságot (csatornabírságot vagy vízszennyezési bírságot) a felügyelőség az adott szennyező anyag kibocsátási határértéke fölötti kibocsátása után a számított teljes bírság 3%-ában állapítja meg. Ez a kedvezmény a jóváhagyott szennyezéscsökkentési ütemtervben foglalt fejlesztések megvalósításáig (üzembe helyezésig), de legfeljebb a türelmi idő végéig tart.”Tehát, ha a szennyvízkibocsátó szennyvíz-kibocsátási paraméterei a türelmi idő lejárta után nem felelnek meg a határértékeknek, a szükséges 56

szennyezőanyag kibocsátásának csökkenése nem következik be, akkor a kötelezettnek a be nem fizetett bírságot egy összegben be kell fizetnie. A vízszennyezési bírság és a csatornabírság komoly mértékben ösztönzi a szennyezőket a szennyezéscsökkentő intézkedések megvalósítására. A kormányrendelet gazdasági hatásvizsgálata kimutatta, hogy az új határértékeknek való megfelelés az ipar szakágazataiban 70-100 Mrd Ft, a nem ipari ágazatokban és a bányászatban 15-25 Mrd Ft értékre becsülhető szennyezéscsökkentő beruházás megvalósítását eredményezi 2004. évi áron a türelmi idő alatt. A települési szennyvizek – hatályos joganyagnak, illetve az új szabályozás szerinti előírásoknak való megfelelő tisztításhoz a meglévő tisztító telepek fejlesztéséhez mintegy 3540 Mrd Ft értékű beruházás, a nagyvárosok és a főváros hiányzó szennyvíztisztító telepeinek kiépítéséhez mintegy 140 Mrd Ft értékű beruházás megvalósítása szükséges, amiből kb. 130 Mrd Ft-ot tesz ki a fővárosi szennyvíztisztítók építése. A szükséges beruházások megvalósítása nem okoz a gazdasági szférában lényeges árszínvonal növekedést. Az összes gazdasági becsült árszintváltozás 0,06-0,08%, a feldolgozóipar és a villamos-energia-, gáz-, hő- és vízellátás esetében együttesen 0,08-0,1%. A már hatályos joganyagok (szennyvíztisztítási követelmények) végrehajtása következtében Budapesten kb. 65%-os csatornadíj emelkedés várható a beruházások hatására, míg a vidéki városokban átlagosan 15-20% a lakossági és 10-15% a közületi díjak esetében. A közölt vidéki adatok átlagszámok, tehát azokban a városokban, ahol nem szükségesek beruházások, a jelenlegi díjszint nem változik a határérték rendszer miatt, azokban pedig ahol beruházásokat kell megvalósítani, a bemutatottnál jóval nagyobb mértékben – a budapesti példa alapján akár 65%-kal is – növekedhet a csatornadíj. 3.3.3 Környezetterhelési díjak A 2004-től bevezetésre került (2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról, továbbiakban ktd törvény) a környezetterhelési díjak (ktd) rendszere. A ktd a nemzetközi szakirodalomban ismert emissziós alapú kibocsátási adóknak felel meg. A ktd a szennyező fizet elven alapuló adójellegű elvonás, amely hozzájárul a környezetvédelmi intézkedések finanszírozásához. A díjat a kibocsátott anyag minden egysége után meg kell fizetni, nemcsak egy bizonyos határérték felett. A ktd kivetésének alapvető célja a környezeti minőség javítása, a jelentős környezeti problémák megoldásához való hatékony hozzájárulás, továbbá, hogy a gazdálkodók és a fogyasztók gazdasági döntéseiben a környezetterhelés ténye a döntést befolyásoló tényező legyen. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a környezetet terhelő anyag kibocsátásának árat szab a díj, amely befolyásolja a gazdálkodó vagy a fizetésre kötelezett lakos gazdasági döntéseit. A díj mértékét ezért úgy határozzák meg, hogy az megfelelő mértékben ösztönözzön az emisszió csökkentésére. A környezetterhelési díjakkal a környezetvédelmi szempontok beépülnek a gazdasági döntéshozatalba, mely a gazdaságpolitika hosszú távú céljainak megvalósulását segíti elő. A természeti erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás különösen igényli az állami beavatkozást, mert a külső gazdasági hatások nagymértékű jelenléte miatt erre a piac önmagában nem képes. A környezetterhelési díjak rendszere a gazdasági tevékenységek minőségi fejlesztésének előmozdításán keresztül a fenntartható fejlődést hivatott szolgálni. A ktd közgazdasági megközelítése azt az elvet valósítja meg, amely szerint a környezet használatával másnak okozott károk, költségek meg kell, hogy jelenjenek az azt okozónál, 57

kényszerítve ezáltal magatartása környezeti következményeinek vállalására. Ebben az összefüggésben megfeleltethető a nemzetközi szóhasználatban elterjedt, az EU politikájában kiemelt fontosságú "szennyező fizet elv" érvényesülésének. Összhangban van azzal a törekvéssel is, amely az EU tagországokban az önkéntes jogkövetést és a határérték alatt is a károsanyag-kibocsátás csökkentésének ösztönzését helyezi előtérbe. Közgazdasági értelemben a ktd a környezetterhelés árának felelhet meg. A nemzeti vagyon részét képező környezeti értékeket, a természeti erőforrásokat kísérli meg ezzel a piac számára is értékelhetővé tenni, ezáltal a velük való ésszerű gazdálkodást megalapozni. Vízterhelési díj A ktd. egyik fajtájaként bevezetésre került a vízterhelési díj 2004. január 1.-i hatállyal, amit minden élővízbe bocsátó szennyező fizet, beleértve a víziközműveket is. A vízterhelési díj mértékét a vízterhelési díj a vízterhelő anyag évenként kibocsátott teljes mennyiségének természetes mértékegységben (kg-ban) kifejezett tömege, a vízterhelő anyagok egységdíja, a területérzékenységi, valamint az iszapelhelyezési szorzó határozza meg az alábbi módon: A vízterhelési díj mértéke A vízterhelési díj mértéke: VTD (Ft/év) = ∑ (Mi [kg/év] x Pi [Ft/kg]) x T x I Ahol VTD: Mi: T: I: P:i

a fizetendő vízterhelési díj, az adott (i-edik) vízterhelő anyag nettó - belépő-kilépő közötti különbség - kibocsátott éves mennyisége, az 1. Számú táblázatban meghatározott területérzékenységi szorzó, a 2. Számú táblázatban meghatározott iszapelhelyezési szorzó, az adott (i-edik) vízterhelő anyagra érvényes, a 3. számú táblázatban meghatározott egységdíj. A területérzékenységi szorzó mértéke Területi kategória A B C

Szorzótényező (T) 1,4 1,0 0,7

Területi kategóriák: „A” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően a Balaton, valamint vízgyűjtő területe, „B” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően az egyéb védett területek (befogadók), „C” kategória: a külön jogszabályban meghatározott területi lehatárolásnak megfelelően az általánosan védett felszíni vízminőségvédelmi területek (befogadók).

58

Az iszapelhelyezési szorzó mértéke Az elhelyezés módja A 1. Hasznosítás, égetés Mezőgazdasági hasznosítás (felhasználás szántóföldön, fásított területen, pl. nemesnyárültetvényben), engedélyezett rekultiváció, komposztálás Égetés 2. Egyéb elhelyezés átmeneti depónia végleges depónia, egyedi (csak iszap vagy települési szilárd hulladékkal együtt) regionális végleges depónia (csak iszap vagy települési szilárd hulladékkal együtt) egyéb, engedélyezett elhelyezés

Iszapszorzó (I) Területi kategória B

C

0,8

0,8

0,8

1

1

1

1,3 1,2

1,2 1,1

1,1 1,0

1,1

1,0

1,0

1,1

1,0

1,0

Az egységdíj mértéke Vízterhelő anyag Dikromátos oxigénfogyasztás (KOIk) Szerves oldószer extrakt Összes foszfor Összes szervetlen nitrogén Összes higany Összes kadmium Összes króm Összes nikkel Összes ólom Összes réz

Egységadó mértéke Pi (Ft/kg) 90 1 800 1 500 180 220 000 44 000 8 800 8 800 8 800 4 400

A kibocsátók által közcsatornán elvezetett, majd felszíni vízbe bocsátott vízterhelő anyag után fizetendő díjat a közüzemi csatornahálózatot működtető közszolgáltató a szolgáltatás árán felül a terhelés arányában áthárítja a szolgáltatást igénybe vevőkre. 50%-ban visszaigényelheti a vízterhelési díjat a közüzemi csatornahálózatot érintő környezetterhelést csökkentő környezetvédelmi beruházást megvalósító beruházó a beruházás kivitelezési időtartama alatt évente időarányosan, de legfeljebb 5 évig. A vízterhelési díj legjobban azokat a szolgáltatókat, településeket érinti, ahol van csatornázás, de nincs, vagy nem megfelelő a szennyvíztisztítás. Esetenként azok a szolgáltatók is elég jelentős díjat fizethetnek, ahol létezik szennyvíztisztító. A ktd törvény szerint a díjakat fokozatosan vezetik be. A vízterhelési díj fizetésére kötelezett kibocsátó 2004-ben a törvény alapján megállapított vízterhelési díj 30%-át, 2005-ben 40%-át, 2006-ban 50%-át, 2007-ben 80%-át, 2008-tól 100%-át köteles megfizetni. A parlamentnek benyújtott költségvetési törvénytervezet a 2005.évi kötelezettséget módosítaná 30%-ra, tehát 2005-ben is a 2004. évi szintű befizetés történne. Az előzetes gazdasági hatásvizsgálat eredményei szerint a vízterhelési díjból előirányzott költségvetési bevétel 2004. évben 6-7 Mrd Ft lenne. A lakosság számára ez 4-5 Mrd Ft, a gazdaság számára 2 Mrd Ft terhet jelent. A vízterhelési díj közvetlenül érinti a lakossági csatornadíjat, amelynek a várható évi 7-8 %-os önkormányzati hatáskörben történő emelését

59

további 9 %-kal növelheti. A leginkább érintett iparágak, melyek gazdasági terhe 200 és 350 millió Ft között lesz, a textil, illetve bőripar, vegyipar, valamint a fa- és papíripar. A többi iparágnál jelentkező hatás 100 millió Ft alatt van.

A befizetésre kerülő vízterhelési díj összeg több, mint 90%-a a "települési szennyvízelvezetés" ágazatot terheli. Ez az a tétel, mely áthárításra kerül. A modellszámítások szerint a települési szennyvízelvezetési vtd mintegy 71%-a, az összes vtd 64%-a érinti a fővárost. A lakosságot országos átlagban a vízterhelési díj 59%-a érinti. A gazdálkodók közvetlen vízterhelési díj fizetési kötelezettségének több, mint 3-szorosa a közcsatornába bocsátott szennyvizek után fizetendő áthárított vízterhelési díj, amennyiben az önkormányzatok - m3 arányosan - megvalósítják a közcsatornára eső vízterhelési díj áthárítását. Ha az önkormányzatok áttérnek a szennyező anyagok szerint differenciált díjmegállapításra, ez az arány még tovább nő, a terhek eltolódnak a közcsatornára bocsátó lakosságtól a közcsatornára bocsátó gazdálkodók felé. Talajterhelési díj A felszín alatti vizek és a talaj minőségének védelme érdekében talajterhelési díj került alkalmazásra. A ktd törvény szabályozás szerint a talajterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá, és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés alapján szennyvízelhelyezést alkalmaz. A törvény tehát a csatornázott területeken ösztönzi a közcsatornára csatlakozást mind a lakosság, mind a gazdálkodók esetében. lakosságra és a gazdálkodókra egyaránt. A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj bekezdésben meghatározott alapja, a meghatározott egységdíj (120 Ft/m3), valamint a területérzékenységi és a veszélyeztetési szorzó határozza meg. A talajterhelési díj alapja helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó szennyvízelhelyezés esetében (lakosság) a szolgáltatott víz mennyisége, csökkentve az ivóvízvezeték meghibásodása következtében elszivárgott, illetve külön jogszabály szerint locsolási célú felhasználásra figyelembe vett vízmennyiséggel. Vízjogi engedély alapján végzett szennyvízelhelyezés (gazdálkodók) esetében a talajterhelési alapja a szenny- és használt víz éves mennyisége csökkentve a külön jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezései szerint megtisztított víz mennyiségével. Talajterhelési díjkedvezmény jár annak a lakossági kibocsátónak, akit az illetékes települési önkormányzat - a fővárosban a kerületi önkormányzat - rendelete rászorultsági alapon díjkedvezményben részesít, illetve mentesít a díjfizetési kötelezettség alól. Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön jogszabályban meghatározott egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz, illetve akinél a közcsatorna kiépítésre került, de műszakilag nem áll számára rendelkezésre. A talajterhelési díjra vonatkozó rendelkezések 2004. július 1-jén léptek hatályba. A talajterhelési díjat is – a vízterhelési díjhoz hasonlóan fokozatosan vezetik be. 2004. évben a ktd törvény alapján megállapított talajterhelési díj 20%-át, 2005. évben 40%-át, 2006. évben 50%-át, 2007. évben 75%-át, 2008. évben 90%-át, a 2009. évtől 100%-át köteles megfizetni. A parlamentnek benyújtott költségvetési törvénytervezet a 2005.évi kötelezettséget módosítaná 20%-ra, tehát 2005-ben is a 2004. évi szintű befizetés történne.

60

A talajterhelési díj mértéke A talajterhelési díj mértéke: TTD = E x A x T x V ahol TTD: E: A: T: V:

Sorszám

1. 2.

Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

a fizetendő éves talajterhelési díj, az egységdíj (Ft/m3), a díjfizetési alap (m3), a területérzékenységi szorzó, az 1. számú táblázatban meghatározva, a veszélyeztetési szorzó, az 1 - 2. számú táblázatban meghatározva.

A területérzékenységi szorzó és a veszélyeztetési szorzó mértéke 1. számú táblázat Területérzékenységi szorzó Tevékenység megnevezése (T) Veszélyeztetési szorzó (V) Kevésbé Érzékeny érzékeny Fokozottan területen területen érzékeny területen 1,0 1,0 1,5 3,0 Helyi vízgazdálkodási hatósági engedély alapján végzett talajterhelés 1,1 2.0 5,0 Vízjogi engedély alapján végzett a 2. számú talajterhelés táblázat szerint Vízjogi engedély alapján végzett talajterhelés veszélyeztetési szorzójának mértéke (V) 2. számú táblázat Talajt terhelő anyagok Komponens Szennyező komponensek koncentrációja terhelési szorzó (C) (Ktsz) Bikromátos oxigénfogyasztás Szerves oldószer extrakt (olaj, zsír) PH 6 alatt HCl-ben PH 9 felett NaOH-ban Nátrium (200 mg/l-t meghaladó érték esetén) Fenolok Összes nitrogén ANA detergens Fluoridok Összes foszfor Könnyen felszabaduló cianidok Összes cianid Réz Ólom Króm (összes) Króm VI. Arzén Kadmium Higany Nikkel Cink Ezüst Toxicitás (LC 50% hígítás igénye)

0,0050 0,0100 0,0025 0,0025 0,0250 0,0250 0,0025 0,0300 0,0250 0,0100 50,0000 0,0500 0,5000 2,0000 0,5000 2,0000 2,0000 5,0000 100,0000 2,0000 0,5000 10,0000 0,0100

A veszélyeztetési szorzó számítása: V = ∑[C x Ktsz]

61

ahol V: C: Ktsz:

a veszélyeztetési szorzó, a szennyező komponens koncentrációja (mg/1), a komponens terhelési szorzó.

A veszélyeztetési szorzó megállapítása úgy történik, hogy a szennyező komponens koncentrációját [C(mg/l)] össze kell szorozni az adott komponensre meghatározott „komponens terhelési szorzó (Ktsz)”-val, majd az így kapott szorzat értékeket össze kell adni. Az összeg egyenlő a veszélyeztetési szorzóval.

Összegzés A teljes költségmegtérülés vonatkozásában összegzésképpen az alábbi megállapítások tehetők: 1. A ponszerű élővízbe kibocsátók, a határértéken túl szennyező (bírságolt) ipari és szennyvízkibocsátók, közüzemek a szigorú vízvédelmi szabályozás (elrettentő erejű bírság, egyéb szankciók) miatt érdekeltek és kényszerítettek kibocsátásuk határidőre való csökkentésére. 2. A bevezetett vízterhelési díj további ösztönzést jelent a határértéken túl szennyezők számára a szennyező anyag kibocsátás csökkentésére. A VTD bevezetése a határérték alatti ipari, közüzemi kibocsátókat kiemelten ösztönzi – eltérő mértékben – szennyezéscsökkentő intézkedésekre, ill. az összes kibocsátót kisebb költséggel járó, de folyamatos beavatkozásra.

3. Ha a külső költségeket csak a jelenlegi EU direktívák teljesítése érdekében szükséges szennyezéscsökkentési költségnek fogjuk fel, akkor a felszíni vízbe (pontszerűen) szennyvízt bocsátók (mind az ipar, mind a közüzemek) a rájuk vonatkozó türelmi időre internalizálják ezeket a költségeket. Türelmi idő általában 2010 (kivéve IPPC tevékenységek 2007, érzékeny területek szennyvíztisztítása 10 ezer LE fölött 2008, 2000-15000 LE fölött agglomerációk szennyvíztisztítása 2015). Ebben az értelemben tehát a türelmi időre megvalósul a teljes költségmegtérülés. 4. A csatornázott területeken a bevezetett talajterhelési díj hatékony ösztönzést jelent mind a lakosság, mind a gazdálkodók esetében a csatornára való rákötésre. Ezzel a talaj és felszín alatti vizek minősége javul. Várható, hogy a lakosság rákötési hajlandósága lényegesen nő, néhány éven belül a jelenlegi 15% helyett 2-3% lesz azon csatornázott területen lakó lakosok aránya, akik nem kötnek rá a csatornára. 5. A diffúz (mezőgazdasági) szennyezésre vonatkozó gazdasági szabályozó nincs jelenleg Magyarországon. 6. A vízkivételt, vízhasználatot szabályozó, a vízierőforrás költségeket részben megjelenítő szabályozó eszköz a vízkészletjárulék, amely a használattól és a víztipustól függ. A járulék a vízkivétel költségének mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind a közüzemi szektorban viszonylag kis hányadát teszi ki, ezért általános víztakarékossági hatása mérsékelt. Ez alól kivételt jelent olyan vízhasználat, ahol szankcionáló jelleggel magas a vízkészlet járulék (pl. felszín alatti vízkivétel öntözési célra).

62

3.4 Teljes költségmegtérülést biztosító vízárrendszer kialakítása 3.4.1 A 98/83 ivóvízminőségi irányelv és a 91/271 települési szennyvíz kezelési irányelv megvalósításának várható költségei és díjnövelő hatása Ivóvízminőség-javító program

3.46. táblázat: Az Ivóvízminőség-javító Program kiadásainak tervezett alakulása 20032009 között (2002.évi árszinten) Millió Ft 2003-2009 Megnevezés Vízkezelés 98.500 Üzemeltetési eszközfejlesztés 5.600 ÁNTSZ 3.000 Program-előkészítés, menedzselés, ellenőrzés 4.200 Összesen 111.300 2006. december 25-ig azokon a településeken kell megoldani az ivóvízminőség javítását, ahol az ivóvízben lévő arzén koncentráció meghaladja a 30 μg/l-t, valamint azokon a településeken, ahol a nitráttal, nitrittel, bórral, fluoriddal szennyezett ivóvizek minősége nem felel meg a határértékeknek. Az érintett települések száma 191, az érintett lakosok száma 332,5 ezer fő. 2009. december 25-ig a 10 μg/l arzén koncentráció feletti és az ammónium-ion határérték feletti szennyezést tartalmazó ivóvizek minőségének javítását kell elvégezni. Az érintett települések száma 686, az érintett lakosok száma 2417,5 ezer fő. Összesen 877 település, 2750 fő érintett. Az egyéb vízkezelést (így pl. vas, mangán, szervesanyag. összes keménység stb.) 2015-ig szükséges megoldani. A program teljes beruházási szükséglete 230 Mrd Ft. A 2131/2003.(VI.19.) Kormányhatározat az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtásának részletes előkészítéséről és finanszírozási rendszeréről a 2004-2006 közti időszak költségtervét tartalmazza.

3.47.táblázat: Az Ivóvízminőség-javító Program kiadásainak tervezett alakulása 2004-2006 között Megnevezés Vízkezelés Laborfejlesztés Program-előkészítés Összesen

2004 5,0 1,5 0,9 7,4

2005 17,2 1,3 0,6 19,1

2006 22,0 1,3 0,6 23,9

Milliárd Ft Összesen 44,2 4,1 2,1 50,4

Az előzetes hatásvizsgálatok szerint az érintett önkormányzatokat és a lakosságot rendkívüli mértékben érinti az ivóvízminőség-javító programhoz tartozó beavatkozások finanszírozása. A direktíva teljesítéséhez szükséges beruházások java része az önkormányzati vízműveket terheli. A szükséges beruházások az érintett önkormányzatok éves beruházásainak 15-17%-át (a program megvalósításának ütemétől függően) teszik ki, költségvetésének pedig kb. 2%-át.

63

A víztermelés, -kezelés és –elosztás ágazat eredményességét a szükséges beruházások nagymértékben rontják. A szükséges beruházások jelentette költségnövekedés az összes tevékenység szintjén is veszteséget produkál. A készített esettanulmányok alátámasztják az egész ágazatra előre jelzett hatást, a beruházásokkal érintett vízművek veszteségessé válnak, az ivóvíztermelés és szolgáltatás területén kívül jelentkező bevételek, nyereségek nem képesek fedezni az ivóvízellátásnál keletkező veszteségeket. Az elfogadott ivóvízminőség-javító programban foglalt beruházások végrehajtása miatt jelentősen nőhetnek az ivóvíz-díjak az érintett településeken az üzemeltetési és fenntartási költségek és az amortizáció növekedése miatt. Amennyiben a költségek növekedését, teljes mértékben a vízdíjak emelésével kívánjuk kompenzálni, az érintett szolgáltatóknál – a szükséges beavatkozások függvényében - a díjak 1,2-2-szeresére történő emelésére van szükség az előzetes hatásvizsgálat szerint. Az Észak-alföldi Ivóvízminőségjavító Program (amely a Kohéziós Alap segítségével fog megvalósulni) esetében várhatóan átlagosan 37 %kal fognak emelkedni a díjak az ivóvízminőség javítás költségei miatt, településeken azonban jelentős különbségek tapasztalhatók (15-69 % között mozog a szükséges díjemelés mértéke).

Települési Szennyvizek Ártalommentes Elhelyezésének Nemzeti Programja A Nemzeti Program két részre tagolódik: az „A” program Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. (II. 27.) Kormány Rendelet) és a „B” program, „a közműves szennyvízelvezető és –tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelési Nemzeti Megvalósítási Program” (174/2003. (X.28.) Kormány rendelet).

Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program („A” program) A szennyvízgyűjtő rendszerek megvalósításának ütemezése: a) A 91/271 EGK irányelv előírásai tekintetében: • • •

Magyarország 2008-ig létrehozza a kijelölt érzékeny területeken a 10 ezer LE feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban a szennyvízgyűjtő rendszereket, 2010-ig minden 15 ezer LE-nél nagyobb szennyvízelvezetési agglomerációban a szennyvízgyűjtő rendszerek kiépülnek, 2015-ig a 2 ezer - 15 ezer LE nagyságú szennyvízelvezetési agglomerációkban megvalósulnak a gyűjtőrendszerek;

b) Magyarország egyéb hazai kötelezettségének tekintetében: •

megvalósítja a 2000 LE alatti vízbázisvédelmi célprogramba bevont települések szennyvízelvezetési agglomerációk szennyvízgyűjtő rendszereit.

A szennyvíztisztító telepek megvalósításának ütemezése: a) A 91/ 271 EGK irányelv előírásai tekintetében Magyarország:

64

• • • •

2008- ig megoldja az érzékenynek minősített területeken elhelyezkedő 10 ezer LEt meghaladó szennyvízelvezetési agglomerációkban a gyűjtőrendszerekhez hasonlóan a III. tisztítási fokozat kiépítését, 2010- ig gondoskodik minden 15 ezer LE –nél nagyobb, normál érzékenységű szennyvízelvezetési agglomerációkban a szennyvizek másodlagos (biológiai tiszításáról), 2015- ig – legkésőbb – minden 2-10 ezer LE nagyságú szennyvízelvezetési agglomerációkban biztosítani kell a biológiai tisztítást (másodlagos tisztítást), 2015- ig – legkésőbb – minden 10-15 ezer LE nagyságú szennyvízelvezetési agglomerációkban biztosítani kell a biológiai tisztítást (másodlagos tisztítást),

b) Magyarország egyéb hazai kötelezettségének tekintetében: •

a 2 ezer LE alatti szennyvízelvezetési agglomerációkban megoldja a szennyvizek megfelelő tisztítását és ártalommentes elhelyezését.

Élelmiszeripari szennyvizek A befogadóba bocsátott élelmiszeripari szennyvizek paraméterei legkésőbb 2008. dec. 31-éig megfelelnek az Irányelv előírásainak. A Magyar Köztársaság a szennyvízkibocsátások megfelelőségét az engedélyezési eljárás keretén belül és a - felszíni vizek védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet szerinti kibocsátási paraméterek betartatásával fogja biztosítani. A program a következő költség-ütemezést tartalmazza (szennyvízgyűjtő rendszerek és szennyvíztisztító telepek költségei együttesen ) :

4.48. táblázat: A program költségütemezése

EU által előírt fejlesztések Időszak

Normál terület

Érzékeny terület

Összesen

Egyéb hazai követelmény

Mindösszesen

(Mrd Ft) 2003. jan. 1. - 2005. dec. 31.

58,9

18,0

76,9

1,4

78,3

2006. jan. 1. - 2010. dec. 31.

429,9

25,7

455,7

16,7

472,4

2011. jan. 1. - 2015. dec. 31.

293,7

0

293,7

108,2

401,9

Mindösszesen 2003. jan. 1 2015. dec. 31. között

782,5

43,7

826,3

126,3

952,6

A program következtében egyrészt számos településen a szakszerűtlen szikkasztás helyett csatornázás valósul meg. A lakosság nem fizet szippantási díjat, hanem csatornázási díjat köteles fizetni. A díjnövelési hatást ott érdemes számszerűsíteni, ahol eddig is csatornadíjat fizettek. E településeken korszerűsíteni kell a szolgáltatást, szennyvíztisztító telepeket kell

65

létesíteni, vagy bővíteni, vagy korszerűsíteni. A program által létrehozott eszközök működtetési többletköltségei (amortizáció, üzemelési és fenntartási költségek) jelentős mértékben növelik az eddig alkalmazott díjakat. A már vízszennyezési bírságrendszernél is ismertetett előzetes hatásvizsgálat szerint a szennyvízprogram végrehajtása következtében Budapesten kb. 65%-os csatornadíj emelkedés várható a beruházások hatására, míg a vidéki városokban átlagosan 15-20% a lakossági és 10-15% a közületi díjak esetében. A közölt vidéki adatok átlagszámok, tehát azokban a városokban, ahol nem szükségesek beruházások, a jelenlegi díjszint nem változik a határérték rendszer miatt, azokban pedig ahol beruházásokat kell megvalósítani, a bemutatottnál jóval nagyobb mértékben – a budapesti példa alapján akár 65%-kal is – növekedhet a csatornadíj.

Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Program („B” program) A szennyvízberuházások területén nem csupán a 2000 fő feletti településekre vonatkozó Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program („A” program) EU felé vállalt teljesítését kell pénzügyileg támogatni, miután a Kormány elrendelte a 174/2003. (X. 28.) Korm. rendelet szerinti, a közműves szennyvízelvezető és tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programjának („B” program) végrehajtását is. A keletkező szennyvizek ártalmatlanításának környezetvédelmi szakmai prioritásokon alapuló támogatása egyben biztosítja az állampolgárok esélyegyenlőségéhez fűződő jogait, mert a komfortos lakás elemi követelmény a kistelepüléseken is. A kormányrendelet 2020-ig határozza meg az egyedi szennyvízkezelési feladatokat és a tervezett költségeket, 2003-2020 között összesen 433 Mrd Ft.

Az Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Program végrehajtásához kapcsolódó jogszabályok és a támogatási rendszer kidolgozás, illetve elfogadás alatt állnak, ezért e program végrehajtása eddig nem kezdődött meg. 3.4.2 A teljes költségmegtérülést érvényesíteni képes vízárpolititika kialakítása A VKI előírja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a vízszolgáltatások költségei visszatérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletek védelmével összefüggő költségeket is, tekintetbe véve a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzést, és különösen a szennyező fizet elvet. Mindebből adódóan a környezeti és gazdasági szempontokat integráló vízárpolitikának építeni kell: − A teljes költség visszatérülés elvére. − A vízárstruktúra változatosabb alkalmazására és a vízmérés elősegítésére. − A környezeti költségek és az erőforrások értékelésére, és beépítésére az árat meghatározó költségekbe. − Áttekinthető/átlátható politika fejlesztési folyamat kialakítására, amely épít a vízhasználók és a vízfogyasztók részvételére. − A vízárpolitika szakaszos/fokozatos megvalósítására.

66

Magyarország már számos lépést tett a fenti elvek megvalósítására: •

• • • • •

Az üzemelési, fenntartási, pótlási költségeket fedező ivóvíz- és csatornadíjrendszer bevezetése 90-es évek elejétől (ez alól csak a kiugróan magas költségszintű szolgáltatók kivételek). Az ivóvízellátás esetében országosan 2002-ben a díjbevételből a költségek (értékcsökkenés, bérleti díj, üzemelési és fenntartási költségek) mintegy 98%-a, a szennyvízágazat esetében, a költségek 95%- térül meg. Üzemelési és fenntartási költségeket fedező öntözővízdíjak szabadáras rendszerének alkalmazása A kéttényezős díjrendszer elterjesztése (folyamatos) Vízkészletjárulék működtetése Vízterhelési és talajterhelési díj bevezetése (2004-től) Szigorú vízszennyezési és csatornabírság rendszer bevezetése az élővizek szennyezőire (2002-től, illetve 2004-től)

A nemzetközi összehasonlítás megmutatja, hogy a fejlett országok jelenlegi átlagos gyakorlatától a Magyarországi gyakorlat általánosságban nem marad el, hiszen az ivóvízdíjak és csatornadíjak fedezik a működési és fenntartási költségeket, a pótlási költségeket, illetve a pótlási szükségletek jelentős részét, a támogatási rendszer alapjában csak a bővítő jellegű beruházásokat és a kimagaslóan magas költségszintű szolgáltatókat érinti. A mezőgazdasági főművi szolgáltatási vízdíjak fedezik az üzemeltetési és fenntartási költségeket, az állami finanszírozás az esetleges pótlási és a bővítő jellegű beruházásokat érintik. A tervezett vízárpolitikával kapcsolatban a 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtőgazdálkodás egyes szabályairól a következőképpen fogalmaz. „Olyan, a szolgáltatott víz értékének megfelelő, a vízkészletek hatékony használatára ösztönző, a vizekkel kapcsolatos árpolitikát kell alkalmazni, amely a vízszolgáltatás környezeti, valamint erőforrás költségeit is figyelembe vevő költség-visszatérülés elvén alapul.” A teljesítés során „figyelembe vehetők a költség-visszatérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásai és az adott vízszolgáltatással érintett terület földrajzi és éghajlati adottságai.” Az Európai Unió Vízvédelmi keretirányelvének szellemében kialakítandó vízárpolitika elérése Magyarországtól is (több más országhoz hasonlóan) komoly erőfeszítéseket fog igényelni. Az ivóvízminőség-javító program, a szennyvízprogram fejlesztéseinek 2010-ig 100%-ban díjból való finanszírozása nem reális cél, hiszen e tevékenység fejlesztésére jelentős mértékű EU támogatások is járnak, amelyek várhatóan 80-90%-ban fedezik a beruházások költségeit. A teljes ivóvízminőség-javító program és a szennyvízprogram határideje 2015.

Ahogy a 3.4.1 pontban bemutattuk két szakterületi program megvalósítása jelentős díjnövekedést indukál. Ivóvízdíj esetében 20%-200%-ig (É-Alföld esetében 15-69 %) terjedő, csatornadíj esetében 15%-65%-ig terjedő díjnövekedésre lehet számítani. A pótlási igény teljes körű megfizettetése pedig, ahogy a 3.1.6 fejezetben kimutattuk átlagosan legalább ivóvíz esetében 5,5%-os, csatornadíj esetében 10,4 %-os díjszint növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy, ha a díjbevételeket és a költségeket egyensúlyba akarjuk hozni, akkor a vízdíjakat 5,5%-kal, a csatornadíjakat 10,4%-kal kellene növelni. 67

Egyes esetekben pótlási igény fedezése miatt a díjnövekedés elérheti az 50%-ot is. Ha reális vagyonérték, és valós elhasználódási időre megállapított leírás lenne, akkor sem lenne könnyű fizetőképességi problémák és politikai ellenállás miatt a díjakban azonnal és teljes mértékben a szükséges amortizációt érvényesíteni. Mindezek alapján 2010-re a vízdíjak tekintetében is biztosítani kell a következőket: − Az árakban érvényesíteni kell 2010-ig legalább az amortizációs költségeket, illetve a pótláshoz szükséges fedezetet. − A vízkészletjárulék rendszerének továbbfejlesztését és mértékének emelését meg kell oldani, annak érdekében, hogy az un. erőforrásköltségek beépülhessenek az árakba és befolyásolhassák a vízhasználók preferenciáit. − A környezeti költségek meghatározása és szükség esetén a ktd szabályozás továbbfejlesztése esetleg más szabályozó eszközök bevezetése (pl. diffúz szennyezés mérséklése érdekében) is része a vízárpolitikának. − Fontos feladat, hogy lépések történjenek a bővítő beruházások fedezetét is biztosító díjrendszerre való áttérés érdekében.

Célként lehet kitűzni, hogy 2015 után a teljes körűen kiépített rendszerek működtetését, szintentartását és a szükséges kisebb minőségjavítás, fejlesztéseket már a díjbevételek 100%-ban finanszírozzák. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelő kompenzációs lehetőségeket kell kialakítani. Az öntözővízdíj tekintetében a szükségessé váló állami tulajdonú főművi rekonstrukciók, fejlesztések várhatóan hosszú távon is állami forrásból fognak megvalósulni. A 2015-ig terjedő időszakban az EU támogatások nagy mértékű növekedése várható. Ennek ellenére a hazai finanszírozási igény is jelentős marad. A hazai finanszírozási rendszerben törekedni kell a magán tőke bevonására, a PPP megoldások alkalmazására, a hitelek, ezen belül a kedvezményes hitelek szerepének növelésére. Megfontolandó, hogy a 2015-ig terjedő időszakban a térítésmentes támogatást folyamatosan válthatná fel egy olyan konstrukció, amelyben egy csökkenő támogatáshoz egy növekvő hitelfelvételi lehetőség társulna. Ahhoz, hogy a fent megfogalmazott célok megvalósuljanak a víziközmű-szabályozás (e munka jelenleg folyik) változtatása indokolt. A díjrendszer korszerűsítése és a teljes költségmegtérülés elvének alkalmazása érdekében az alábbi intézkedések megtétele szükséges 2010-ig: • az önkormányzati törzsvagyon vagyonkezelésbe adása lehetőségének biztosítása • a díjrendszer egységes szabályozásának megteremtése, az egységes árképzés során figyelembe veendő tényezők meghatározása (nem jelenti az önkormányzati ármeghatározás eltörlését) • Az árképzés ellenőrzési rendszerének megteremtése • a lakossági működési állami támogatás átalakítása

68

4 AZ INFORMÁCIÓ HIÁNYOK MEGHATÁROZÁSA ÉS JAVASLAT A KÉSŐBBI JELENTÉSEKHEZ SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓ SZINT BIZTOSÍTÁSÁRA 4.1. A vízhasználatok gazdasági jellemzése Az információ és ismeretszint jellemzését az I. kötet 1. Melléklete tartalmazza. Az információk alapján el lehet dönteni, hogy az adott vízhasználat milyen gazdasági értéket képvisel, hány fő foglalkoztatásához járul hozzá, mely gazdasági ágak milyen nagyságú árbevételét eredményezi, milyen gazdasági értékeket véd stb.

A táblázat lehetséges vízhasználatonként megjelöli • az adatforrást, • az információ aggregáltságának legalacsonyabb fokát, • a feldolgozott legutolsó évet Azon adatokat, ahol a legkisebb aggregáltsági szint a település, közvetlenül fel lehet használni a vízgyűjtőgazdálkodási tervek készítésénél a víztestekre vonatkozó gazdasági elemzések elvégzéséhez. A többi esetben a helyi adatok becslésére a következő legkisebb aggregáltsági szintű adat használata, illetve helyi adatgyűjtés ajánlható. Jövőben elvégzendő munkák: -Kereslet rugalmassági vizsgálatok végzése (nem csak a vízfogyasztásra, hanem a főbb vízhasználatokra). -A táblázatokban szereplő „nincs adatgyűjtés” esetében az adatgyűjtés optimális költséghatékony módjának kidolgozása és megszervezése -Nincsenek külön foglalkoztatottsági és jövedelmi adatok a növénytermesztésre és az állattenyésztésre, illetve a halászatra vonatkozóan. - A vízgazdálkodási statisztikák adattartamának egységesítése, a vízkivételi, víztermelési, szennyvízkibocsátási, kezelési adatok ellentmondásainak kiszűrése

4.2. Baseline Scenárió A jövőben a baseline scenárió továbbfejlesztése szükséges a VKI követelményei szerint. Két irányban kell további lépéseket tenni: • A baselin scenárió regionális és vízgyűjtő területi szintű elkészítése • A 2004. évi baseline scenárió feltételezéseinek ellenőrzése, kulcs indikátorok felmérése. Elsősorban a vízgazdálkodással kapcsolatos technológiai változások, BAT színvonal előrejelzésének tudományos, szakmai megalapozása szükséges pl. a víztakarékosság, a szennyvíz szennyezőanyag tartalmának, szennyvíztisztítás hatásfokának becslése. Kiemelten kell foglalkozni az ipari vízhasználatok, szennyezések előrejelzésének megalapozásával.

69

4.3. Költségmegtérülés A pénzügyi költségmegtérülés értékelésére rendelkezésre állnak: •

Központi támogatások

•

Önkormányzati kiadások

•

Vállalati költségek, bevételek, eredmény a VCSOSZSZ tagvállalataira, a többi cégre készülő statisztika nem kellően pontos

Semelyik információ nincs bontva települési szintre, tehát víztestekre, részvízgyűjtőkre való elemzésre nem alkalmas. Az országos szintű elemzéshez jelenlegi információkon túl a VCSOSZSZ-en kívüli szolgáltatók pontosabb adataira lenne szükség. A vízgyűjtőgazdálkodási tervekhez az országos és vállalati szintű adatokat települési szintű adatokra kell bontani. A valós pótlási igény meghatározására egy országos felmérés elvégzése szükséges. Időben folyamatos feldolgozás és értékelés szükséges a mezőgazdasági támogatások alakulásáról. (költségmegtérüléshez) A teljes költségmegtérülés későbbi értékelésére rendelkezésre fognak állni a vízkészletjárulékon túl, a vízterhelési és talajterhelési díjak, vízszennyezési bírság és csatornabírság adatai. Szükséges lenne a környezeti és erőforrás költségek nagyságának meghatározása. Ekkor lehetővé válna országos szinten a teljes költségmegtérülési ráta számítása: Teljes költségmegtérülési ráta= (összes díjbevétel+környezeti, erőforrás járulékok adók)*100/(összes pénzügyi költség+környezeti költség+erőforrás költség)

70

4.4 A költség-hatékonysági elemzések előkészítése, megalapozása A költség-hatékonysági elemzések elkészítéséhez rendelkezésre: állnak ún. alapintézkedések végrehajtásához (ivóvíz, szennyvíz, mezőgazdasági nitrát, veszélyes anyag) szükséges beruházási költségek volumene (a vonatkozó programokban, gazdasági hatásvizsgálatokban) és fajlagos értékei (átlag, szokásos intervallum). A következő lépésben a vízgyűjtő gazdálkodási tervek költség-hatékony elemzéseinek végrehajtásához szükséges egy adatbázist létrehozni. Azon költségek összegyűjtése javasolható, amelyek nem terület-specifikusak. • Ez az adatbázis nemcsak az infrastruktúra, az alapintézkedések költségeire vonatkozna (ezt könnyebb összeszedni), hanem a kiegészítő intézkedések meghatározását és költségeit tartalmazná (pl. a wetland helyreállítás, egyéb műszaki beavatkozások) • A költségek sávját kellene meghatározni (minimum, átlag, maximum). A költségeket leginkább befolyásoló tényezőket is meg kell határozni, ezzel elősegítve az extrapolációt egy speciális területre, feltételre. • A nem terület specifikus fontosabb gazdasági/környezeti hasznok összegyűjtése is javasolt. Ez az információ segítheti az aránytalanul nagy költségek elemzését és a derogációs kérelmek igazolását. Magyarország elnyert egy EU által támogatott „Transitional Facility projekt”et, melynek témája Víz Keretirányelv végrehajtása II. A projekt célja a VKI által 2005. március 22. jelentés utáni igényeinek támogatása, a gazdasági elemzés módszertani segítése, részletes vizsgálatok elvégzése. Ez a projekt nagymértékben elősegíti a 4.1-4.4 pontban megfogalmazott feladatok elvégzését.

71

III.1.sz. MELLÉKLET: ELEMZÉS A VCSOSZSZ TAGVÁLLALATAINAK GAZDÁLKODÁSÁRÓL, KÖLTSÉGEIRŐL, BEVÉTELEIRŐL 1. Az értékcsökkenés, bérleti díjak és a pótlási beruházások helyzete Ismert, hogy a területen a vízi közművek önkormányzati tulajdonba adásával rendkívül heterogén helyzet alakult ki. A megismeréshez rendelkezésre állnak a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége tagcégei több mint felének (62 cégről az 1998. évi Éves beszámoló adatai, 52 cégről részletes, a vagyoni helyzetet, vagyonértékelést, értékcsökkenés elszámolást, szerződéses üzemeltetést felmérő értékelés) adatai, melyekből már lehet következtetést levonni az ország összes üzemeltetőjére vonatkoztatva 2. A vizsgált körben jellemzően gazdasági társaságok találhatók, de előfordulnak önkormányzati intézmények is. Az adatszolgáltatók között a szervezeti forma szempontjából -

18 részvénytársaság (28) 29 korlátolt felelősségű társaság (54) 1 közhasznú társaság (3) 2 költségvetési szerv (4) 2 vállalat (2)

található (zárójelben a Szövetség adott szervezeti formában működő összes tagszáma szerepel. Mivel a Szövetség tagjai országos szinten a víziközmű szolgáltatás több mint 95 %át adják, a fennmaradó mintegy 250 szervezet jellemzően kisméretű gazdasági társaság, illetve költségvetési szerv, mely utóbbi tipikusan egy település vízi közszolgáltatását végzi.) A felmérésben résztvevők közül az alapítást/átalakulást követően a tárgyi eszközök a könyvekben, eredeti -

bruttó értékben szerepeltek 7 üzemeltetőnél, nettó értékben szerepeltek 29 üzemeltetőnél.

Természetesen erre a kérdésre csak azok válaszoltak, ahol az eszközök az üzemeltető könyveiben szerepelnek, de ahol az önkormányzat vette át és tartja nyilván a vízi közműveket, ott ezt csakis az átadáskori nettó értékben tehette. Tehát a vagyonátadás következménye egy nagymértékű „nettósodás” lett, amelynek következtében a létesítéskori érték tovább inflálódott, és – mint majd látható az értékcsökkenési leírás fejezetnél – az „elhasználódási idő” megnőtt. Természetesen nem a valóságban, csak a nyilvántartásban: annak következtében, hogy a leírást általában változatlan kulccsal folytatták, alacsonyabb kiindulási érték (a nettóból lett bruttó) azonos mértékkel folytatott leírása hosszabb idő alatt történik meg. Az infláció és a jelzett nettósítás hatásának kiküszöbölésére alkalmazható a vagyonértékelés. Erre csak ott volt adó- és illetékmentes lehetőség, ahol az eszközöket a tulajdonos gazdasági társaságba apportálta, illetve a korábbi üzemeltető szervezet vállalatból társasággá alakult.

2

A víziközművek integrált üzemelését elősegítő szabályozási és árképzési rendszer kialakítása (ÖKO Rt.1999)

72

Egyszeri, kivételes lehetőség adódott továbbá a tartós állami tulajdonban maradt víziközművek eszközeinek értékelésére a kincstárral kötött vagyonkezelési szerződést megelőzően. Sajnos, a közmű tulajdonosok és üzemeltetők nem mind ismerték fel a lehetőséget: a felmérés körében a következő válaszokat adták: - alapításkor/átalakuláskor nem történt vagyonértékelés 17 cégnél, - részleges vagyonértékelés történt (pl. csak az ingatlanokra terjedt ki) 9 cégnél, - teljes vagyonértékelés történt 16 cégnél, és az eredeti értékből az átértékelés után a következő mértékben merült fel eltérés: 10 %-on belül 10-100 % között 100-200 % között 200-300 % között 300 % fölött

2 üzemeltetőnél 4 üzemeltetőnél 2 üzemeltetőnél 4 üzemeltetőnél 1 üzemeltetőnél

Három üzemeltető nem számszerűsítette az eltérést, illetve azt jelezte, hogy nem volt eltérés. Bár a víziközművek életkora az egyes üzemeltetőknél eltér, elég nagy a szóródás az értékkülönbözetekben, amelyet nem valószínű, hogy az életkor, állapot eltérések indokolnak. Inkább arról van szó, hogy a vagyonértékelés a megrendelő „igénye” alapján került végrehajtásra: egységes elvek, számítási metódus alkalmazása fel sem merült. Kivétel ez alól a kincstári vagyonkezelésbe került állami regionális közmű: ezeknél ugyanaz a vállalkozás, egységes elvek alapján végezte el a vagyonértékelést, melynek eredményeképpen mind a hat érintett társaságnál hasonló – mintegy háromszoros – értéknövekedés következett be. Ahol az üzemeltetők tulajdonában/vagyonkezelésében vannak a tárgyi eszközök, ott felmerül az értékcsökkenés elszámolásának kérdése. A felmérés kiterjedt arra is, hogy milyen módszerrel állapítják meg az üzemeltetők az értékcsökkenést, figyelembe veszik-e az eszközök várható élettartamát, az üzemeltetés körülményeit, vagy mechanikusan az adómentesen költségként elszámolható mértéket alkalmazzák, vagy esetleg annál alacsonyabb összeget. Az értékcsökkenés elszámolt mértéke az üzemeltetők túlnyomó részénél megegyezik a társasági adóról szóló törvényben meghatározott, adómentesen elszámolható mértékkel, az alábbiak szerint: -

Az értékcsökkenési leírás mértéke a társasági adótörvény mellékletében előírttal megegyezik 23 üzemeltetőnél Eltér attól öt üzemeltetőnél, lefelé három, felfelé két helyen Fix összegű – a társasági adótörvény mellékletében előírtnál alacsonyabb mértékű- a tartós állami tulajdonban lévő viziközművek üzemeltetőinél.

Arra a kérdésre, hogy figyelembe veszik-e az eszközök várható használatát, élettartamát, fizikai elhasználódását, erkölcsi kopását, üzemeltetésének jellemző körülményeit a leírás mértékének megállapításakor 27 üzemeltető nemmel, 13 igennel felelt. Mivel azonban az igennel válaszolók túlnyomó többsége a leírás mértékét a társasági adótörvény mellékletében szereplő mértékkel azonosan határozta meg, az „igen” válasz nem tekinthető megalapozottnak. Mindössze 8 üzemeltetőnél segít az eszköz-nyilvántartáshoz kapcsolódó műszaki információs rendszer a leírás mértékének meghatározásában.

73

Az erről adatot szolgáltató 22 cégnél az elszámolt értékcsökkenés az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékéhez viszonyítva (átlagos leírási kulcs) jellemzően 3-6 %-os (17 cégnél), de vannak ennél alacsonyabb (1-2 % is!) és magasabb (7 %) mértékek is. Mivel a legalacsonyabb adómentes leírási kulcs – épület, építmény 2-3 % - az ennek megfelelő átlagos leírás nem nyújthat fedezetet a gyorsabban elhasználódó eszközök pótlására. (Tapasztalataink szerint a gépészeti berendezéseket is tartalmazó vízi építmények – pl. szennyvíz hálózat, tisztítótelep – átlagos leírása 4-5 %). Az adatok azt valószínűsítik – melyet a szöveges válaszok is alátámasztanak, - hogy a jelenleg elszámolt amortizáció nem nyújt fedezetet az indokolt beruházásokra. Hosszabb időtávon gondot okozhat az eszközök élettartamának a nyilvántartás szerinti, nem tudatos megnyújtása is. Ez abból származik, hogy a vagyonátadást követően az újonnan alapított, vagy átalakult gazdasági társaságok – függetlenül a vagyonértékeléstől – használt eszközöket vettek át, de túlnyomórészt továbbra is az eredeti – jellemzően a társasági adó törvény mellékletében szereplő – leírási kulcsokat alkalmazták, holott az akkori könyv szerinti értéket a várható használat, a hátralévő élettartam éveire kellett volna felosztani. Ez azonban a TA tv-ben előírtnál magasabb leírást eredményezett volna, amelynek az adómentesen elszámolható mértékhez képest megjelenő különbözete után társasági adó fizetési kötelezettség keletkezik, másrészt a hatósági árak sem fogadták (volna) be a magasabb leírást. Az árképzés kapcsán felmerült, hogy ha az elszámolt amortizáció nem fedezi a beruházási szükségleteket, a díjba ún. „fejlesztési hányadot” lehet(ne) beépíteni. Ugyanez az eredmény érhető el a társasági adó törvény mellékletében szereplőnél magasabb leírási kulcs alkalmazásával is, de az elvi indoklása más: - az amortizációs kulcsok növelésével, azaz az elhasználódási idő rövidítésével a pótló, felújító beruházások fedezete növelhető, - a fejlesztési hányad alkalmazásával deklaráltan új létesítmény megvalósításához lesz fedezet. A Szövetség felmérésében résztvevő 52 üzemeltető közül 17-nél fejlesztési hányadot is tartalmaz a díj, 13 üzemeltetőnél mindkét tevékenységre, 3 üzemeltetőnél csak vízre, 1 üzemeltetőnél csak csatornára vonatkozóan. A fejlesztési hányad mértékét az üzemeltetők a díj %-ában közölték: eszerint jellemzően a díj 5-16 %-a szolgál e célra, de előfordul ennél alacsonyabb (1 %) és jóval magasabb (28 %, 42 %) mérték is. Ez azt mutatja, hogy ahol a beruházások megvalósításához szükség van rá, ott az árhatóság a díjmegállapításnál figyelembe veszi a fejlesztési szükségleteket, és gondoskodik a forrásról. Az önkormányzat nyilvántartásában szereplő, az üzemeltetővel szerződéses alapon működtetett közműveknél kérdés volt, hogy a használati, bérleti díj megegyezik e az eszközök amortizációjával (ezen a könyv szerinti érték TA tv. Mellékletében előírt kulcsokkal számított értékcsökkenést kell érteni), vagy eltér attól, és ha igen, merre. 52 üzemeltetőből 35 válaszolt erre a kérdésre: - 12 cégnél az amortizációval azonos összegű a bérleti díj, - 23 cégnél az amortizációtól eltér a bérleti díj összege, úgy, hogy 17 cégnél kevesebb, 4 cégnél több a bérleti díj az amortizációnál, kettő pedig nem válaszolt.

74

A bérleti díj sorsáról 37 üzemeltető nyilatkozott (több mint az előző kérdésnél, mert volt, aki nem ismerte az üzemeltetett eszközök amortizációját, így nem tudta, hogy a bérleti díj annál több vagy kevesebb) 15 cégnél az önkormányzat(ok) átadjá(k) a bérleti, használati díjat az üzemeltetőnek, míg 20 cégnél nem, egy helyen pedig részben. A tulajdon egységes kezelése, nyilvántartása szempontjából az a helyes megoldás, hogy ha az önkormányzat a közműveket saját tulajdonában tartotta, a felújító, pótló beruházásokat is, melyekre az amortizációt helyettesítő bérleti, használati díj nyújt fedezetet, maga vegye állományba. A vagyonátadáskori nettó értéken nyilvántartott eszközök után az adómentesen elszámolható értékcsökkenés, illetve az annak megfelelő bérleti, használati díj sem nyújt fedezetet a szükséges felújításokra, pótlásokra, pedig sok helyen ennél kevesebb a bérleti díj, és nincs garancia arra, hogy ezt az összeget a tulajdonos a célnak megfelelően használja e fel. Az üzemeltetőknek e kérdésben nincs mindenütt, vagy nincs pontos információjuk, de aggasztónak tartják a közművek hosszú távú biztonságát.

2. A VCSOSZSZ tagvállalatainál felmerült beruházási költségek mértéke A VCSOSZSZ tagszervezetei rendelkezésre álló adataiból a beruházási költségek bemutatására a 2002. évet célszerű felhasználni, mert 2001. évtől szolgáltatnak az üzemeltetők a közmű használati díjakról adatot, márpedig a költségként elszámolt értékcsökkenés és közmű használati díj egyaránt a meglévő közművek pótlása, felújítása, korszerűsítése fedezetére szolgál. Megemlítendő, hogy a két kulcsfontosságú közszolgáltatás, az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés, tisztítás értékcsökkenése két év alatt mindössze 6 %-kal (ivóvíz 4,6 %, szennyvíz 8 %) nőtt; ez is alátámasztja a már lecsökkent pénzromlás időszakában is jelenlévő elértéktelenedést. A VCSOSZSZ 81 adatszolgáltató szervezetének adatai alapján 2002. évben: SzennyvízIvóvízMegnevezés elvezetés, Összesen ellátás tisztítás Elszámolt közvetlen értékcsökkenési leírás 6677 6418 13095 • millió Ft 9,6 14 11 • a teljes önköltség %-ában Bérleti, használati díj 2157 4277 6432 • millió Ft 3 9,4 6 • a teljes önköltség %-ában Beruházási fedezet összesen 8834 10693 19527 • millió Ft 12,6 23,4 17 • a teljes önköltség %-ában Az adatok azt mutatják, hogy a vízi közszolgáltatók évente mintegy 20 milliárd Ft beruházási fedezetet teremtenek elő. Ez az összeg nem áll teljes egészében rendelkezésre, hiszen egy része – pl. éven túl egy heti bevételnek megfelelő összeg – az adósoknál marad, más – ma ismeretlen – része nem célja szerint kerül felhasználásra.

75

Ez az összeg a Szövetség tagcégei által üzemeltetett, mintegy 600 milliárd Ft bruttó értékű eszközállomány 3,3 %-ának felel meg, azaz az átlagos pótlási fedezet 30 éves elhasználódás mellett lenne elegendő. A beruházásokra felhasználható, költségként elszámolt értékcsökkenés és bérleti díj együttesen a teljes önköltség egyhatodát, 17 %-át teszi ki. Ágazatonként vizsgálva megállapítható, hogy a szennyvízelvezetés, tisztítás a beruházás-igényesebb, kisebb terjedelme ellenére országos szinten a teljes önköltségen belül csaknem kétszerannyi beruházási forrás fedezete van, mint az ivóvíznek. Ebben a beruházás-igényességen kívül közrehat az is, hogy a szennyvízelvezetés, tisztítás létesítményei nagy számban épültek az utóbbi években, és ezeknek igen magas volt a létesítési költsége. (Ismert, hogy az önkormányzati csatorna-beruházások nem a leghatékonyabb módon folynak a beruházási ráfordítások tekintetében.) A csatorna-beruházások dinamikáját mutatja az is, hogy míg az elszámolt értékcsökkenésben a korábban említett 8 %-os növekedés volt, a közmű bérleti, használati díj az ágazatban csaknem 20 %-kal nőtt. A beruházási források átlaga rendkívül nagy differenciálódást takar: erre utal hogy a 2002-ben adatot szolgáltató 76 üzemeltetőből 17 társaság rendelkezik az elszámolt értékcsökkenés csaknem 90 %-ával és a használati, bérleti díjak felével, együttesen a beruházási források háromnegyedével. Az egyes üzemeltetők beruházási fedezete abszolút összegének eltérésein túl teljes önköltségükhöz viszonyított arányukban is nagy a szórás: a 10 % részaránytól a 43 %-ig. A közmű tulajdonlás helyzetét mutatja, hogy a 81 adatszolgáltató közül 76 mutat ki a szolgáltatás közvetlen költségei között értékcsökkenést, azaz többségüknek feltehetően van közmű tulajdona, míg 58 társaság közmű bérleti díjat is, illetve öt esetben csak azt számol el.

Fajlagos beruházási költségek A fajlagos beruházási költségek összehasonlításához összesítettük az amortizációt és a használati/bérleti díjat. Az e címen elszámolt költségekben rendkívül nagy a szóródás, amelyet az alábbi táblázat mutat:

1 m3 szolgáltatásra eső amortizáció + bérleti díj Ft/m3 5 Ft/m3 alatt 6-10 Ft/m3 között 11-15 Ft/m3 között 16-20 Ft/m3 között 21-30 Ft/m3 között 30-40 Ft/m3 között 40-50 Ft/m3 között 50 Ft/m3 felett Összes üzemeltető

Szennyvízelvezetés, tisztítás üzemeltetők száma 6 4 11 10 22 9 10 5 12 18 7 15 3 6 3 5 74 72

Ivóvízellátás

76

Ivóvízellátás esetén a szolgáltatók háromnegyedénél 6 Ft/m3-től 30 Ft/m3-ig terjed az 1 m3 szolgáltatásra elszámolt fejlesztési forrás. Külön megvizsgáltuk e szempontból a nagyobb, 5 millió m3-t meghaladó éves értékesítést kimutató cégeket, ahol egy kicsit magasabbak a fajlagos értékek, e körben a szolgáltatók háromnegyede 11 Ft/m3-től 30 Ft/m3-ig számol el amortizációt, bérleti díjat. A nagy különbségeket indokolja a közművek állapota, bár inkább az alacsony díjszint miatt alacsonyan tartott költségszint lehet a jellemző. A szennyvízelvezetés, tisztításnál jellemzően magasabbak a fajlagos költségek, amely – korántsem utalnak rá – magasabb beruházás-igényt és újabb létesítményeket feltételez.

3. A költségstruktúra elemzése a VCSOSZSZ tagvállalatainál 2002. évben a költségek összetétele a teljes önköltség százalékában az alábbiak szerint alakult: Szennyvízelvezetés, Ivóvízellátás Költség megnevezése tisztítás Költségei a teljes önköltség %-ában 1. Értékcsökkenés, közmű bérleti díj 13 23 2. Üzemeltetési költségek 45 48 3. Karbantartási költségek 15 9 4. Adminisztratív (közvetett) ktg. 27 20 5. Teljes önköltség 100 100 A két kulcsfontosságú tevékenység üzemeltetési költség arányai a teljes önköltségen belül csaknem azonosak (45-48 %), azaz a teljes önköltség csaknem fele üzemeltetési költség. Lényeges eltérés van a pótló, felújító beruházások fedezetét szolgáló értékcsökkenés, bérleti díj arányában a két ágazat között, ami a szennyvíz beruházások költség-igényességével, valamint azzal magyarázható, hogy e beruházások nagy számban valósultak meg az utóbbi években, és értékük nem inflálódott az ivóvíz létesítményekéhez hasonlóan. A karbantartási költségek a csatornázási ágazatban elmaradnak az ivóvíztől, ez a létesítmények alacsonyabb életkorának tudható be. Az adminisztratív költségek nagyobb arányban terhelik az ivóvízellátást a csatornázásnál, melynek oka feltehetően e költség vetítési alapjában az élőmunka-igényesség eltérését jelzi.

Üzemeltetési költségek Az üzemeltetési költségek összetételét a további részletezésben vizsgálhatjuk:

Szennyvízelvezetés, tisztítás üzemeltetési költségeinek összetétele a teljes önköltség %-ában 3 6 8 7 6 17 13 15 13 Ivóvízellátás

Költség megnevezése 1. Közvetlen anyagköltség 2. Villamos energia költség 3. Vásárolt víz költsége 1-3 Közvetlen anyagköltség 4. Személyi ráfordítások (közvetlen bérköltség, személyi

77

Szennyvízelvezetés, tisztítás üzemeltetési költségeinek összetétele a teljes önköltség %-ában Ivóvízellátás

Költség megnevezése jellegű kifizetések, járulékok) 5. Igénybe vett szolgáltatások 6. Összetett közvetlen költség (karbantartás nélkül) 7. Közvetített szolgáltatások 1-7. Üzemeltetési költségek összesen a teljes önköltség %-ában

5 8

8 10

45

4 48

Az üzemeltetési költségek összetétele azt mutatja, hogy az anyagköltségek az ivóvíznél csaknem 40, csatornánál 30 %-át teszik ki az üzemeltetési költségeknek, míg az élőmunka költsége 30 % körül mozog. Az összetett közvetlen költségek költségnemenkénti összetevőit a VCSOSZSZ nem gyűjti, ezek elsősorban a szállítási- és gépköltségeket, a laboratóriumi vizsgálati költségeket foglalják magukba. A fajlagos költségek az üzemeltetés tekintetében is rendkívül szóródnak. Két szakmai ok részben megmagyarázza a nagyarányú eltéréseket e költségkategóriában: - az ivóvíz ágazat fajlagos költsége az értékesített ivóvízre vannak vetítve, így azok az üzemeltetők, akik más szolgáltatóknak adják át a termelt vizet, elosztásra, magasabb fajlagos költséget mutatnak ki a valósnál. (Az értékesítés mennyiségi adatait külön gyűjtjük vízátadásra, és ivóvíz értékesítésre, mely utóbbi a teljes szolgáltatást jelenti, a költségeket azonban a Szövetség ágazati bontásban gyűjti.) A költségekben emiatt halmozódás jelentkezik, mert a kitermelés költségeit egyrészt kimutatják részleteiben a vízátadók, másrészt – mint átvett víz költségét – az átvevő üzemeltetők. A vízátvétel a teljes önköltség 6 %-a, ágazati szinten kiszűrhető, üzemeltetői szinten pedig a halmozódás nem jelentkezik. - a szakmában elterjedt nézet volt, hogy a hibaelhárítási tevékenység a folyamatos üzemeltetés érdekében merül fel, ezért költségeit üzemeltetési költségként gyűjtötték. A Szövetség 2001-től azt az álláspontot képviselte, hogy az összes javítási – karbantartási költséget egységesen, együtt mutassák ki a tagszervezetek, függetlenül attól, hogy hibaelhárítás, vagy megelőző karbantartás címén merült fel. Az adatokat a Szövetség ennek megfelelően kéri, ám a – főleg kisebb üzemeltető szervezeteknél tapasztalható – kiemelkedő – fajlagos közvetlen anyagköltség arra utal, hogy nem egységes a költséggyűjtés, javításhoz felhasznált anyag- és egyéb költségek is jelentkeznek a közvetlen üzemeltetési költségekben. A fajlagos villamos energia költségek az összes üzemeltetési költségek között homogénebb csoportot képeznek. E területen nincsenek értelmezési különbségek, az eltéréseket a vízátadással kapcsolatos okok, az eltérő természeti, technológiai lehetőségek, valamint a gazdálkodás hatékonyságának szintje indokolja. A fajlagos villamos energia költségek alakulását jellemzik az alábbi adatok: 78

Fajlagos villamos energia költségek Ft/m3 3 5 Ft/m alatt 6-10 Ft/m3 között 11-15 Ft/m3 között 16-20 Ft/m3 között 21-25 Ft/m3 között 25-30 Ft/m3 között 31 Ft/m3 felett Összes üzemeltető

Szennyvízelvezetés, tisztítás üzemeltetők száma 2 4 17 7 28 24 22 15 2 12 1 4 2 8 74 74

Ivóvízellátás

Az ivóvízellátásnál az üzemeltetők kétharmadának fajlagos villamos energia költsége 6-20 Ft/m3 között van, amelyet indokolhat az eltérő emelési magasság, szállítási távolság, alkalmazott technológia, technikai színvonal. Jellemző, hogy e tartományba esik a nagyságrendileg első 19 szolgáltató szervezet fajlagos villamos energia költsége is. A csatornázási ágazatnál nagyobb a szóródás, bár az átlagos fajlagos költség alacsonyabb (9 Ft/m3), mint az ivóvíznél (11 Ft/m3). A nagyméretű szolgáltatóknál is nagyobb a szóródás a szennyvízelvezetés, tisztításban, mint az ivóvíznél, bár ezen üzemeltetők zöme (18-ból 15 cég) a 6-20 Ft/m3 fajlagos villamos energia költséget mutatja. A fajlagos személyi jellegű költségeknél megfigyelhető, hogy az elsősorban nagyvárosokban működő, költséghatékony működési feltételekkel rendelkező üzemeltetőknél e tétel nagyon kedvező; a bérben 10 Ft/m3 alatti. A többi üzemeltetőnél nagy a szóródás, húszszoros különbségek is vannak, az átlag pedig kedvező képet mutat.

Karbantartási költségek A tagszervezetek a karbantartási költségeikről nem szolgáltattak teljes körűen adatot. E költségfajta több költségnemből tevődik össze, magában foglalja a saját javítások anyag-, bérés egyéb költségeit, és az idegen karbantartást is. Az összetett közvetlen költségekből kiemelt adatként csak az üzemeltetők alig több mint fele, 54 cég adott adatot. Ezek megbízhatósága is kétséges, erre lehet következtetni a rendkívül nagy szóródásból, továbbá az üzemeltetési költségeknél leírtakból, miszerint a hibaelhárítást nem minden cég javítási munkaként mutatja ki. Az ismert adatok alapján a két fő ágazat karbantartási költsége abszolút összegben megközelíti az évi 15 milliárd Ft-ot. Ez az üzemeltetett művek eszközértékének 2,4 %-a, fajlagosan pedig az alábbiak szerint alakul:

Fajlagos javítási, karbantartási költségek Ft/m3 5 Ft/m3 alatt 6-10 Ft/m3 között 11-20 Ft/m3 között 21-30 Ft/m3 között

Szennyvízelvezetés, tisztítás üzemeltetők száma 10 17 9 12 4 13 12 4

Ivóvízellátás

79

31-40 Ft/m3 között 41-50 Ft/m3 között 51 Ft/m3 felett Összes üzemeltető

7 6 6 54

1 4 3 54

A fajlagos adatok is arra utalnak, hogy az ivóvízellátás a karbantartás-igényesebb ágazat, az átlagos karbantartási költség 20 Ft/m2. A szennyvízelvezetésre, tisztításra fajlagosan 11 Ft/m3 jut.

Adminisztratív költségek A teljes önköltségből igen nagy részt, a két ágazatnál együttesen 24 %-ot, abszolút összegben csaknem 28 milliárd Ft-ot tesznek ki a közvetett (adminisztratív) költségek. Idetartoznak a központi irányítás költségei és mindazok a közvetlenül el nem számolható, a tevékenységekre fel nem osztható költségek, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a teljesített szolgáltatásokhoz, bár azok érdekében merültek fel. A Szövetség tagszervezetei nem alkalmaznak egységes önköltségszámítási szabályokat, így természetesen az egyes cégeknél eltér a közvetlenül, illetve közvetetten elszámolható költségek köre és a költségfelosztás módja. Arányaiban magasabb közvetett költséget visel az ivóvíz ágazat, és az egyes cégek fajlagos adatai között 4-5-szörös különbözet mutatkozik. A csatornázási ágazat az ivóvízhez képest kevesebb közvetett költséget visel, itt a fajlagos mutatók eltérése az egyes cégek között 5-6szoros. Az összes üzemi ráfordítás része még az egyéb ráfordítás, amely az értékvesztéseket, a selejtezett eszközök kivezetéskori nettó értékét, a helyi adókat, a fizetett bírságokat és hasonló ráfordításokat takar. E ráfordítások is felosztásra kerülnek a tevékenységekre. Amely tételről megállapítható, hogy mely tevékenység érdekében merült fel, ott kerül kimutatásra (pl. szennyvízbírság). A VCSOSZSZ tagszervezetei üzemi ráfordításaiban ivóvízellátásnál 5,7 %, szennyvízelvezetésnél 16 %, összességében 10 % az egyéb ráfordítások aránya. Kiemelkedően magas e tétel a fővárosi szolgáltatóknál (14, illetve 41 %), így ha az összes szolgáltatóból a fővárosiakat kiemeljük, az üzemi ráfordításokban az egyéb ráfordítások aránya csak 3-4 %. A további számításoknál ezt a tényt figyelembe szükséges venni.

Források 1. A víziközművek integrált üzemelését elősegítő szabályozási és árképzési rendszer kialakítása ÖKO Rt-VCSOSZSZ 1999 2. A vízhasználatok gazdasági elemzésének előkészítése ÖKO Rt-VCSOSZSZ 2003.

80

A VKI ÁLTAL ELŐÍRT ÉVI GAZDASÁGI ELEMZÉSRE VONATKOZÓ JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSE

Recommend Documents