A víz élet, gondozzuk közösen! VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV DUNA RÉSZVÍZGYŰJTŐ. közreadja: Észak- dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2015

„ A víz élet, gondozzuk közösen! ” VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV

DUNA RÉSZVÍZGYŰJTŐ közreadja: Észak- dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2015. november

Duna részvízgyűjtő VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV - 2015

VITAANYAG II. A VITAANYAGOT A KORMÁNY NEM TÁRGYALTA MEG, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Elérhetőségek: Észak- dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) Cím: 9021 Győr, Árpád út 28-32.

Honlapok: www.eduvizig.hu/ (ÉDUVIZUIG intézményi honlapja) www.ovf.hu ( az OVF intézményi honlapja) www.vizeink.hu ( a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és a tervezés honlapja) www.euvki.hu (az EU VKI szakmai dokumentumainak és a jelentések honlapja) Központi email cím: [email protected] [email protected]

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 Duna részvízgyűjtő

TARTALOM BEVEZETŐ ........................................................................................................................... 1 1

A DUNA KÖZVETLEN RÉSZVÍZGYŰJTŐ JELLEMZÉSE .............................................. 4 1.1

1.2

1.3

1.4

2

Természeti környezet ........................................................................................................................ 5 1.1.1

Domborzat, éghajlat ................................................................................................................................... 5

1.1.2

Földtan, talajtakaró .................................................................................................................................... 5

1.1.3

Vízföldtan ................................................................................................................................................... 7

1.1.4

Vízrajz ........................................................................................................................................................ 8

1.1.5

Az éghajlatváltozás és -vízgazdálkodási következményei ....................................................................... 10

1.1.6

Élővilág .................................................................................................................................................... 15

Társadalmi és gazdasági viszonyok .............................................................................................16 1.2.1

Településhálózat, népességföldrajz ......................................................................................................... 17

1.2.2

Területhasználat ...................................................................................................................................... 17

1.2.3

Gazdaságföldrajz ..................................................................................................................................... 19

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szereplői ...............................................................................25 1.3.1

Hatáskörrel rendelkező hatóság .............................................................................................................. 26

1.3.2

A tervezést végző szervezetek ................................................................................................................ 27

1.3.3

Érintettek.................................................................................................................................................. 28

1.3.4

Határvízi kapcsolatok ............................................................................................................................... 29

Víztestek ...........................................................................................................................................30 1.4.1

Vízfolyás víztestek ................................................................................................................................... 30

1.4.2

Állóvíz víztestek ....................................................................................................................................... 32

1.4.3

Erősen módosított és mesterséges víztestek .......................................................................................... 32

1.4.4

Felszín alatti víztestek.............................................................................................................................. 34

VÉDETT TERÜLETEK ................................................................................................ 39 2.1

Ivóvízkivételek védőterületei ..........................................................................................................39 2.1.1

Felszíni ivóvízbázisok .............................................................................................................................. 40

2.1.2

Felszín alatti ivóvízbázisok ...................................................................................................................... 41

2.2

Tápanyag- és nitrátérzékeny területek ..........................................................................................46

2.3

Természetes fürdőhelyek ...............................................................................................................49

2.4

Természeti értékei miatt védett területek .....................................................................................51 2.4.1

3

A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek ...................................................................... 52

EMBERI TEVÉKENYSÉGBŐL EREDŐ TERHELÉSEK ÉS HATÁSOK .......................... 55 3.1

3.2

Vizek fiziko-kémiai elváltozását okozó terhelések .......................................................................55 3.1.1

Pontszerű szennyezőforrások .................................................................................................................. 56

3.1.2

Diffúz szennyezőforrások ......................................................................................................................... 68

Veszélyes anyag szennyezés és az emisszió leltár .....................................................................73


3.3

3.4

3.5

4

3.2.1

Pontszerű szennyezőforrások .................................................................................................................. 74

3.2.2

Diffúz szennyezőforrások ......................................................................................................................... 86

Morfológiai beavatkozások ............................................................................................................90 3.3.1

Keresztirányú műtárgyak, duzzasztások .................................................................................................. 91

3.3.2

Hosszirányú beavatkozások .................................................................................................................... 93

3.3.3

Fenntartási tevékenységek ...................................................................................................................... 93

Vízjárást módosító beavatkozások ................................................................................................94 3.4.1

Víz visszatartása vízhasznosítási célból .................................................................................................. 95

3.4.2

Vízátvezetések ........................................................................................................................................ 95

3.4.3

Vízszintszabályozás................................................................................................................................. 96

3.4.4

Vízkivételek és bevezetések .................................................................................................................... 97

Egyéb terhelések ...........................................................................................................................107 3.5.1

Közlekedés ............................................................................................................................................ 107

3.5.2

Rekreáció............................................................................................................................................... 109

MONITORING HÁLÓZATOK ÉS PROGRAMOK ........................................................ 112 4.1

4.2

4.3 5

Felszíni vizek .................................................................................................................................112 4.1.1

A monitoring elemei ............................................................................................................................... 112

4.1.2

Felszíni vizek monitoring programjai ...................................................................................................... 113

Felszín alatti vizek .........................................................................................................................115 4.2.1

A monitoring elemei ............................................................................................................................... 115

4.2.2

Felszín alatti vizek monitoring programjai .............................................................................................. 115

Védett területek .............................................................................................................................118 VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI ELEMZÉSE .......................................................... 120

5.1

Víziközmű szolgáltatások költségmegtérülésének értékelése .................................................120

5.2

Mezőgazdasági vízszolgáltatás ...................................................................................................122

5.3

Saját vízkivételek ...........................................................................................................................123

5.4

Duzzasztás energetikai célból .....................................................................................................124

6

A VIZEK ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSE, JELENTŐS VÍZGAZDÁLKODÁSI KÉRDÉSEK AZONOSÍTÁSA ........................................................................................................ 126 6.1

6.2

6.3

Felszíni vizek állapotának bemutatása .......................................................................................126 6.1.1

Ökológiai és kémiai állapotértékelés ...................................................................................................... 126

6.1.2

Felszíni víztestek ökológiai és kémiai állapota ....................................................................................... 128

Felszín alatti víztestek állapotának minősítése ..........................................................................138 6.2.1

Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése ................................................................... 139

6.2.2

Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése ........................................................................... 159

Védelem alatt álló területek állapotának értékelése ..................................................................172 6.3.1

Ivóvízkivételek védőterületei .................................................................................................................. 172

6.3.2

Nitrát- és tápanyagérzékeny területek ................................................................................................... 179

6.3.3

Természetes fürdőhelyek ....................................................................................................................... 185


6.3.4

Természeti értékei miatt védett területek ............................................................................................... 188

6.3.5

A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizeink állapota ................................................... 193

6.4

A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák és okaik ...........................................194

6.5

A problémák és okaik a kiemelt víztestek tekintetében ............................................................208

7

KÖRNYEZETI CÉLKITŰZÉSEK ................................................................................ 223 7.1

Mentességi vizsgálatok ................................................................................................................224

7.2

Döntési prioritások ........................................................................................................................226

7.3

Környezeti célkitűzések elérésének ütemezése ........................................................................229

8

INTÉZKEDÉSI PROGRAM ........................................................................................ 232 8.1

VGT1 Intézkedéseinek, projektjeinek megvalósulása ...............................................................232

8.2

Intézkedések Programjának szerkezete (2015-2027) .................................................................236

8.3

A VGT2 tervezett intézkedései .....................................................................................................245 8.3.1

Intézkedési adatlapok és jó gyakorlatok ................................................................................................ 245

8.3.2

Felszíni vizek fiziko-kémiai állapotát javító intézkedések ....................................................................... 247

8.3.3

Veszélyes anyagokkal kapcsolatos intézkedések .................................................................................. 268

8.3.4

Hidromorfológiai intézkedések ............................................................................................................... 271

8.3.5

Felszín alatti vizek terhelésének csökkentésére szolgáló intézkedések ................................................ 273

8.3.6

Ivóvízellátás biztonsága ......................................................................................................................... 274

8.3.7

A természeti értékei miatt védett területek jó ökológiai állapotának elérése érdekében tervezett intézkedések ........................................................................................................................... 275

8.3.8

8.4

A fürdésre kijelölt vizekre vonatkozó intézkedések ................................................................................ 276

Az éghajlatváltozás hatásainak kezelése ...................................................................................277 8.4.1

Az IPCC 5. jelentése, 2014 .................................................................................................................... 277

8.4.2

EU Blueprint, Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló stratégiai terv, 2012 ............................... 278

8.4.3

Az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó hazai stratégiák .................................................................... 279

8.4.4

Az éghajlatváltozás hatásainak kezelése a VGT-ben ............................................................................ 281

8.5

Az árvizi kockázat kezelési terv és a VGT kapcsolata ...............................................................282

8.6

Rendelkezésre álló források 2014-2020 ......................................................................................288

9

8.6.1

A Vidékfejlesztési Program támogatási rendszere ................................................................................. 288

8.6.2

Magyar Halászati Operatív Program támogatási rendszere .................................................................. 288

8.6.3

KEHOP támogatási rendszere ............................................................................................................... 288

8.6.4

A TOP támogatási rendszere ................................................................................................................. 291

KAPCSOLÓDÓ PROGRAMOK ÉS TERVEK .............................................................. 295 9.1

Megyei stratégiai dokumentumok és programok ......................................................................295 9.1.1

Budapest Főváros Tematikus Fejlesztési Programja ............................................................................. 296

9.1.2

Fejér Megye Területfejlesztési Programja .............................................................................................. 298

9.1.3

Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Program ....................................................................... 300

9.1.4

Komárom-Esztergom Megye ................................................................................................................. 302

9.1.5

Tolna Megye Területfejlesztési Programja ............................................................................................. 304


9.1.6

Baranya Megyei Területfejlesztési Program .......................................................................................... 305

9.1.7

Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Programja .................................................................................. 307

9.1.8

Nógrád Megye Területfejlesztési Programja .......................................................................................... 309

9.1.9

Pest Megyei Területfejlesztési Program................................................................................................. 311

9.1.10

Somogy Megye Területfejlesztési Programja ......................................................................................... 312

9.1.11

Vas Megye Gazdaságfejlesztési Fókuszú Területfejlesztési Programja ................................................ 314

9.1.12

Veszprém Megye Területfejlesztési Programja ...................................................................................... 315

Széchenyi 2020 ..............................................................................................................................316

9.2

10

9.2.1

Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) ......................................................... 316

9.2.2

Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) ..................................................................... 318

9.2.3

Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) ........................................................ 322

A KÖZVÉLEMÉNY TÁJÉKOZTATÁSA ..................................................................... 323 10.1 A tájékoztatás folyamata ..............................................................................................................323 10.2 Társadalmi véleményezési határidők és feladatok ....................................................................324 10.3 A társadalom bevonásának hatása a terv tartalmára ................................................................329 10.4 A Vízgazdálkodási Tanácsok szerepe és feladatai a VGT véleményezési folyamatban ........329

Ábrák 1-1. ábra:

Jellemző felszínközeli kőzetkifejlődés a Duna közvetlen részvízgyűjtőn ...................................................... 6

1-2. ábra:

Jellemző talajtípusok aránya a Duna közvetlen részvízgyűjtő területén ....................................................... 7

1-3. ábra:

Átlagos évi középhőmérséklet alakulása a Duna részvízgyűjtő területén ................................................... 11

1-4. ábra:

Az évi átlagos csapadékösszeg alakulása a Duna részvízgyűjtő területén ................................................ 12

1-5. ábra:

Az átlagos évi potenciális párolgás alakulása a Duna részvízgyűjtő területén ........................................... 13

1-6. ábra:

A területhasználat a Duna részvízgyűjtőn (átlagértékek 2012-ben) ............................................................ 18

1-7. ábra:

A beruházások megoszlása a gazdasági ágak főbb csoportjai szerint (2012) ............................................ 20

1-8. ábra:

A vezetékes vízzel illetve a közcsatornával ellátott lakások aránya a Duna részvízgyűjtőn ....................... 23

1-9. ábra:

Vízfolyás típusok darabszáma a Duna részvízgyűjtőn ................................................................................ 31

1-10. ábra:

Víztestek kategóriák szerinti darabszáma a Duna részvízgyűjtő esetében a második és az első VGT-ben34

2-1. ábra:

A vízbázisok megoszlása a védett vízkészlet szerint a Duna-részvízgyűjtőn ............................................. 42

2-2. ábra:

A vízbázisok vízkészlet típusa és kapacitása a Duna-részvízgyűjtőn ......................................................... 43

3-1. ábra:

Települési szennyvíztisztítók kibocsátásának vízminőségi hatásai ............................................................ 60

3-2. ábra:

Jelentős ipari üzemek tevékenységenként a Duna részvízgyűjtőn ............................................................. 62

3-3. ábra:

Az állatállomány alakulása, 2004-2014 ...................................................................................................... 65

3-4. ábra:

2012. évi étkezési haltermelés faji megoszlása .......................................................................................... 67

3-5. ábra:

Összes nitrogén terhelés útvonalankénti megoszlása a teljes terhelés százalékában 2009-2012—es évek átlag terhelésére vonatkozóan .................................................................................................................... 70

3-6. ábra:

Magyarország felszíni vizeit érő összes nitrogén terhelés terjedési útvonalankénti megoszlása a 2009 és 2012 közti időszak átlagában, vízgyűjtőnként ............................................................................................. 70

3-7. ábra:

Összes foszfor terhelés terhelési útvonalankénti megoszlása a teljes terhelés százalékában ................... 71


3-8. ábra:

Magyarország felszíni vizeit érő összes foszfor terhelés terjedési útvonalankénti megoszlása a 2009 és 2012 közti időszak átlagában, vízgyűjtőnként ............................................................................................. 72

3-9. ábra:

Káresemény képekben: Vörösiszap-katasztrófa, Kolontár, 2010.10.04. ..................................................... 81

3-10. ábra:

Műtárggyal rendelkező, illetve műtárggyal nem rendelkező víztestek száma a részvízgyűjtő alegységein 91

3-11. ábra:

Keresztirányú műtárgyak száma a részvízgyűjtő alegységein .................................................................... 92

3-12. ábra:

Felszíni vízkivételek megoszlása használat szerint (2013. évi mennyiségek alapján) ................................ 98

3-13. ábra:

Felszíni vízbevezetések megoszlása használat szerint (2013. évi mennyiségek alapján) ......................... 99

3-14. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok szerint ................................................................................... 102

3-15. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok és használat szerint (2008-2013) .......................................... 102

3-16. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a használat célja szerint 2008-2013 között (parti szűréssel együtt) ................. 103

4-1. ábra:

Vízszintmérés szondával – egy mechanikus és egy digitális mérőeszköz ................................................ 116

4-2. ábra:

Merített mintavétel forrásból vízminőség vizsgálathoz.............................................................................. 117

4-3. ábra:

Mintavétel figyelőkútból vízminőség vizsgálathoz ..................................................................................... 117

4-4. ábra:

Vízminőségi online közegészségügyi információs portál .......................................................................... 119

6-1. ábra: A felszíni vizekre vonatkozó minősítési rendszer sémája ............................................................................... 127 6-2. ábra:

A felszíni víztestek ökológiai állapota a víztestek száma szerinti megoszlásban ..................................... 129

6-3. ábra:

A felszíni víztestek biológiai minősítésének a víztestek száma szerinti megoszlása élőlény-csoportonként131

6-4. ábra:

Vízfolyások és állóvizek számának megoszlása a fizikai-kémiai minősítésre kapott osztályba sorolás szerint ....................................................................................................................................................... 135

6-5. ábra:

Vízfolyások hidromorfológiai elemek szerinti minősítése .......................................................................... 137

6-6. ábra:

Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése a Duna részvízgyűjtőn.................................. 141

6-7. ábra:

A vízszint változás trendje a Duna részvízgyűjtő sekély porózus víztestein ............................................. 143

6-8. ábra:

A Dunántúli-középhegység karsztvízszint térképe (2014. jan.1.) állapot és a karsztvízszint változása 2003 és 2014 között .......................................................................................................................................... 146

6-9. ábra:

Karsztvízszint idősorok a Keleti-Bakonyban ............................................................................................. 147

6-10. ábra:

Karsztvízszint idősorok a k.1.2. víztesten ................................................................................................. 148

6-11. ábra:


6-12. ábra:


6-13. ábra:

Karsztvízszint idősorok a kt.1.3. víztesten ................................................................................................ 151

6-14. ábra:

Karsztvízszint idősorok a k.1.5. és a kt.1.5. víztesten............................................................................... 152

6-15. ábra:

A Duna részvízgyűjtő felszín alatti víztől függő élőhelyei .......................................................................... 155

6-16. ábra:

A vízkivételek, forráshozamok idősora a teljes karsztvíztárolóra .............................................................. 157

6-17. ábra:

A felszín alatt víztestek kémiai állapota a Duna részvízgyűjtőn ................................................................ 161

6-18. ábra:

Duna részvízgyűjtőjén végzett peszticid hatóanyagcsoport vizsgálatok aránya ....................................... 162

6-19. ábra:

Részvízgyűjtőkön mért növényvédőszer átlagok ...................................................................................... 167

6-20. ábra:

A felszín alatti víztestek összesített állapota ............................................................................................. 172

6-21. ábra:

A sérülékeny felszín alatti ivóvízbázisok veszélyeztetettsége a Duna részvízgyűjtőn .............................. 179

6-22. ábra:

A nitrát monitoring pontok eloszlása földhasználat szerint (2008-2011) ................................................... 182

6-23. ábra:

Vízvisszatartás eredménye az Ipoly mentén............................................................................................ 190

6-24. ábra:

Balaton vízeresztő zsilipje a Sió-csatorna felé .......................................................................................... 217

7-1. ábra: Felszíni víztestekre vonatkozó ökológiai célkitűzések megvalósulása ............................................................ 231


8-1. ábra:

Intézkedések tervezésének módszertana a VGT2-ben ............................................................................ 237

8-2. ábra:

Vízminőségi modellel végzett terhelés hatás elemzés eredménye: jelentős szennyvízbevetések és a szennyvízbevezetések hatása miatt jelentősen terhelt víztestek .............................................................. 250

8-3. ábra:

Jelentős diffúz terhelést okozó vízgyűjtők, jelentős forrásterületek, erózió miatt érzékeny vízgyűjtők és felszín alatti vízből származó terhelés miatt kockázatos víztestek vízgyűjtői ............................................ 260

Táblázatok 1-1. táblázat: Területhasználatok megoszlása Magyarországon és a Duna részvízgyűjtőn ............................................. 18 1-2. táblázat: Az alegységi tervek készítéséért felelős vízügyi igazgatóságok ................................................................. 27 1-3. táblázat: A vízfolyások biológiai adatokkal igazolt típusai ......................................................................................... 31 1-4. táblázat: Az állóvizek biológiai adatokkal igazolt típusai............................................................................................ 32 1-5. táblázat: Felszín alatti víztestek típusainak eloszlása a Duna részvízgyűjtőn ........................................................... 37 2-1. táblázat: KEOP források felhasználása a vízbázisok biztonságba helyezésére a Duna-részvízgyűjtőn ................... 44 2-2. táblázat: Az ásvány és gyógyvizek felhasználás szerint a Duna-részvízgyűjtőn ....................................................... 45 2-3. táblázat: Az ásvány és gyógyvizek védendő vízkémiai jellege a Duna-részvízgyűjtőn ............................................. 45 2-4. táblázat: Nitrátérzékeny területek jellemzői a Duna-részvízgyűjtőn .......................................................................... 48 2-5. táblázat: Vízfolyás víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn ....... 52 2-6. táblázat: Állóvíz víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn ........... 52 2-7. táblázat: Felszín alatti víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn . 52 2-8. táblázat: Halállomány szempontjából védett vizek és az érintett víztestek a Duna-részvízgyűjtőn ........................... 53 3-1. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó átlagos szennyezőanyag terhelése a Duna közvetlen részvízgyűjtőjén (2010-2012) ......................................................................... 59 3-2. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelésének változása 2007 és 2012 között a Duna részvízgyűjtőn ............................................................................... 59 3-3. táblázat: A befogadóra gyakorolt hatás szempontjából jelentős terhelést okozó TESZIR-ben nyilvántartott kommunális települési szennyvíztisztítók száma a Duna részvízgyűjtőn .................................................... 60 3-4. táblázat: Jelentős ipari üzemek száma tevékenységenként a részvízgyűjtőn ........................................................... 62 3-5. táblázat: Felszíni vizek közvetlen ipari szennyvíz terhelése ágazatonként a Duna részvízgyűjtőn (2010-2012)...... 63 3-6. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, ipari szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelésének változása 2007 és 2010-2012 között a Duna részvízgyűjtőn ...................................................................................... 64 3-7. táblázat: Releváns veszélyes anyagok a felszíni vizek monitoringja alapján a Duna vízgyűjtőn ............................... 74 3-8. táblázat: Nehézfém kibocsátás 2010-2012 között a Duna részvízgyűjtőn................................................................ 75 3-9. táblázat: Veszélyes anyagokat érintő tevékenységek, országos és részvízgyűjtő szinten ........................................ 76 3-10. táblázat:

Vízminőségi káresemények típusa és száma ....................................................................................... 78

3-11. táblázat:

Visszatérő káresemények (2010-2012) ................................................................................................ 79

3-12. táblázat:

Városi csapadékvíz jellemző szennyezőanyagai és forrásai ................................................................ 87

3-13. táblázat:

Felszín alatti vízkészletet nem csökkentő vízhasználatok (2008-2013. évi átlag, ezer m3/év) ........... 100

3-14. táblázat:

Felszín alatti víz közvetlen vízkivételek vízhasználatok szerinti megoszlása (2008-2013. évi átlag, ezer

m3/év) 3-15. táblázat:

....................................................................................................................................................... 101

Jelentős és fontos felszín alatti vízkivételek ....................................................................................... 103

4-1. táblázat: A biológiát támogató fizikai-kémiai elemek ............................................................................................... 113


6-1. táblázat: A felszíni víztestek ökológiai minősítésének eredményei minőségi elemenként és összesítve, a víztestek darabszáma szerint .................................................................................................................................. 130 6-2. táblázat: A felszíni víztestek ökológiai minősítésének eredményei a különböző kategóriákban .............................. 130 6-3. táblázat: A támogató fizikai és kémiai jellemzők szerint végzett vízminősítés eredménye elem csoportonként vízfolyásokra és állóvizekre ...................................................................................................................... 134 6-4. táblázat: A felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát meghatározó vizsgálatok a Duna részvízgyűjtőn .............. 140 6-5. táblázat: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése tesztenként és víztest típusonként a Duna részvízgyűjtőn ........................................................................................................................................... 140 6-6. táblázat: Süllyedés teszt szerint gyenge állapotú víztest a Duna részvízgyűjtőn .................................................... 141 6-7. táblázat: Süllyedés teszt szerint jó állapotú, de kockázatos víztestek a Duna részvízgyűjtőn................................. 142 6-8. táblázat: A karsztvízszint emelkedésének mértéke a 2003-2014 közötti időszakban ............................................. 145 6-9. táblázat: A vízmérleg teszt szerint gyenge állapotú víztest ..................................................................................... 153 6-10. táblázat:

A vízmérleg teszt szerint jó, de gyenge állapot kockázata állapotú víztest ......................................... 153

6-11. táblázat:

A közvetlen és közvetett vízkivételek arány a teljes vízkivételhez viszonyítva ................................... 154

6-12. táblázat:

A források hozama.............................................................................................................................. 157

6-13. táblázat:

Gyenge mennyiségi állapotú víztestek a felszín alatti víztől függő jelentős ökoszisztémák állapota

alapján ...................................................................................................................................................... 158 6-14. táblázat:

A felszín alatti víztestek kémiai állapotát meghatározó vizsgálatok a Duna részvízgyűjtőn................ 160

6-15. táblázat:

Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése tesztenként és víztest típusonként a Duna

részvízgyűjtőn ........................................................................................................................................... 160 6-16. táblázat:

Diffúz eredetű szennyezettségek vizsgálata teszt alapján gyenge, vagy kockázatos állapotú víztestek162

6-17. táblázat:

Víztestek, melyeken a DDT, DRIN, HCH és HCB kimutatható koncentrációban van jelen................. 163

6-18. táblázat:

Víztestek, melyeken a foszforsav észterek kimutatható koncentrációban kerültek mérésre............... 164

6-19. táblázat:

Víztestek, melyeken a fenoxi-karbonsavak kimutatható koncentrációban kerültek mérésre .............. 164

6-20. táblázat:

Triazin koncentrációk víztestenként .................................................................................................... 165

6-21. táblázat:

Részvízgyűjtőkön mért növényvédőszer átlagok ................................................................................ 166

6-22. táblázat:

Termelőkutak és védőidomon belüli megfigyelőkutak szennyezettsége miatt gyenge állapotú víztestek168

6-23. táblázat:

A felszín alatti víztől terhelt felszíni vízfolyások és gyenge állapotú felszín alatti víztestek ................ 169

6-24. táblázat:

Trend szerint kockázatos és gyenge összesített minősítésű víztestek a 2000-2012 időszakban ....... 170

6-25. táblázat:

Ivóvízbázisok minősége (Az állapotértékelés a 2009-2012 évi mérési adatok alapján készült) ......... 174

6-26. táblázat:

A szennyezett vízbázisok ................................................................................................................... 176

6-27. táblázat:

Trofitási mutatók változása az előző és a jelenlegi megfigyelési időszak között ................................ 180

6-28. táblázat:

Trofitás trend állóvizekben és folyóvizekben az előző és a jelenlegi megfigyelési időszak között a

mintavételi helyek százalékában .............................................................................................................. 180 6-29. táblázat:

Felszín alatti vizek átlagos nitrát koncentrációinak (mgNO3/l) megoszlása 2008-2011 közötti

időszakban................................................................................................................................................ 182 6-30. táblázat:

A nitrát tartalom változása a 2004-2007 és a 2008-2011 időszakok között ........................................ 184

6-31. táblázat:

Fürdőhelyek minősége (az állapotértékelés a 2010-2014 évi jelentések alapján készült) .................. 186

6-32. táblázat:

Természetes fürdőhely kijelölése által érintett víztesteken a fürdőhelyek jellemző minősítése 2010-

2014 időszakban....................................................................................................................................... 187 6-33. táblázat:

Az egyes védett területtípusokkal érintett víztestek ............................................................................ 192


6-34. táblázat:

Az egyes víztesttípusokkal érintett védett területek ............................................................................ 193

6-35. táblázat:

Halas vízként kijelölt felszíni vizek minősége (az állapotértékelés a 2009-2012 évi mérési adatok

alapján készült) ......................................................................................................................................... 194 6-36. táblázat:

Jelentős vízgazdálkodási problémák .................................................................................................. 201

8-1. táblázat: Célok, intézkedések projekt száma intézkedés típusonként 2012-ig a Duna részvízgyűjtőn, db .............. 232 8-2. táblázat: Az operatív programok VKI célokat szolgáló intézkedéseinek pénzügyi jellemzői 2007-2015 a Duna részvízgyűjtőn** ........................................................................................................................................ 234 8-3. táblázat: Definiált terhelés típusok .......................................................................................................................... 238 8-4. táblázat: Intézkedési csomagok (KTM) ................................................................................................................... 243 8-5. táblázat: Kommunális szennyvíztisztító telepek elvárható elfolyó vízminőségi követelményei: alap – elvárható érték (technológiai határérték), BAT: az elérhető legkisebb érték adott telepméret tartományban, mely a befogadó vízminőség védelme érdekében előírható ................................................................................ 255 8-6. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelés változása a 2010-12 évi alapállapot és a 2021-re tervezett állapot között ................................................ 255 8-7. táblázat: Diffúz terhelésre ható intézkedések alkalmazási célterületének meghatározásához figyelembe vett kritériumok és a kijelölt célterületek (potenciális alkalmazási területek) nagysága ................................... 263 8-8. táblázat: ÁKK és VGT intézkedések kapcsolata ..................................................................................................... 284 8-9. táblázat: KEHOP VKI-hoz, illetve vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezett támogatásai 2014-2020 között .......... 289 8-10. táblázat:

A megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok tervezési jogkörében készülő fejlesztési

programok forrásainak indikatív összege a Duna részvízgyűjtőn (310,1 Ft/Euró árfolyamon számítva) .. 291 8-11. táblázat:

Duna részvízgyűjtőre jutó megyei szintű fejlesztési TOP források intézkedésenként, Mrd Ft ............ 292

9-1. táblázat: A megyék területének a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó aránya ............................................................... 295 9-2. táblázat: A megyék indikátor vállalása a VKI szempontjából lényeges intézkedésenként a Duna részvízgyűjtőn .. 320 10-1. táblázat: Fórumok áttekintése………………………………………………………………………………………………327

TÉRKÉPEK JEGYZÉKE (szövegben) 1. térkép:

A tervezési terület – a Duna részvízgyűjtő .................................................................................................... 4

2. térkép:

Árvízzel veszélyeztetett területek és védvonalak .......................................................................................... 9

3. térkép:

Belvízzel veszélyeztetett területek .............................................................................................................. 10

4. térkép:

Duna részvízgyűjtő terület minősítése biológiai aktivitásérték alapján ........................................................ 19

5. térkép:

Magyarország részvízgyűjtő területei ......................................................................................................... 27

6. térkép:

Magyarország tervezési alegységei ............................................................................................................ 28

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE 1-1 1-2 1-3 1-4 1-5 2-1 2-2 2-3 2-4

Felszíni víztestek Felszíni víztest típusok referencia jellemzői Erősen módosított víztestek terhelései Felszín alatti víztestek Felszín alatti víztestek háttérértékei és küszöbértékei Vízbázisok Nitrát- és tápanyagérzékeny területek Természetes fürdőhelyek Természetvédelmi oltalom alatt álló területek


3-1 3-2 3-3 3-4 3-5 3-6 3-7 3-8 3-9 3-10 3-11 4-1 4-2 4-3 4-4 4-5 4-6 6-1 6-2 6-3 6-4 6-5 6-6 6-7 6-8 6-9 7-1 8-1 8-2 8-3 8-4 8-5 8-6 8-7 8-8 8-9 9-1 10-1 10-2 10-3 10-4

Szennyvízterhelés jellemzői: Kommunális és ipari szennyvízkibocsátások adatai Települési Szennyvízelvezetési Információs Rendszer PRTR köteles telephelyek és tevékenységek (2010-2012) Vizek tápanyag terhelése Veszélyes anyagokkal összefüggő emberi tevékenységek Veszélyes anyagokkal foglalkozó küszöbérték feletti üzemek Bányászat - Meddőhányók és zagytározók kockázati besorolása Hulladékgazdálkodás - hulladéklerakók Hidromorfológia Felszíni vízkivételek és vízbevezetések Felszín alatti vízkivételek Felszíni vizek monitoring programja – Monitoring helyek és vizsgált jellemzők Felszín alatti vizek monitoring programja - Monitoringhelyek és vizsgált jellemzők Védett területek monitoring programja, monitoringhelyek Jogszabályok, szabványok, műszaki előírások Felszíni vizek monitoring programja – Terepi jegyzőkönyvek Felszín alatti vizek monitoring programja – Terepi jegyzőkönyvek Felszíni víztestek állapota Felszíni vizek biológiai állapotértékelése Felszíni vizek fizikai és kémiai állapotértékelése Felszíni vizek hidromorfológiai állapotértékelése Vízkivételek a felszín alatti víztesteken Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése Vízbázisok veszélyeztetettsége A tápanyagterhelésre érzékenynek kijelölt felszíni vizek állapotértékelés Víztől függő Natura 2000 területek állapota Célkitűzések és mentességek VGT1 intézkedések finanszírozása A Duna részvízgyűjtő tervben nevesített projektek megvalósulásának előzetes értékelése Terhelések, intézkedések Természetvédelmi jó gyakorlatok Felszín vizek fiziko-kémiai állapotát javító intézkedések Felszíni vizek veszélyes anyagok terhelésének csökkentésére irányuló intézkedések Hidromorfológiai intézkedések Felszín alatti vizek állapotát javító intézkedések Természetvédelmi intézkedések Programok, tervek Jelentős Vízgazdálkodási Problémákra érkezett írásbeli vélemények és szakértői válaszok Vízgyűjtő-gazdálkodási tervre érkezett írásbeli vélemények és szakértői válaszok Fórumokon elhangzott észrevételek, kérdések és szakértői válaszok Vízgazdálkodási Tanácsok ülései

TÉRKÉPEK JEGYZÉKE 1-1. 1-2. 1-3. 1-4. 1-5. 1-6. 1-7. 1-8. 1-9. 1-10. 2-1. 2-2. 2-3. 2-4. 2-5. 3-1.

Átnézeti térkép Területhasználat Vízfolyás víztestek kategóriái Vízfolyás víztestek típusai Állóvíz víztestek kategóriái Állóvíz víztestek típusai Felszín alatti víztestek sekély porózus és sekély hegyvidéki Felszín alatti víztestek porózus és hegyvidéki Felszín alatti víztestek porózus termál Felszín alatti víztestek karszt és termálkarszt Ivóvízkivételek védőterületei Tápanyag- és nitrátérzékeny területek Természetes fürdőhelyek és fürdővizek Védett természeti területek Natura2000 és egyéb védett területek Kommunális és ipari szennyvíz-bevezetések


3-2. 3-3. 3-4. 3-5. 3-6. 3-7. 3-8. 3-9. 3-10. 3-11. 3-12. 3-13. 3-14. 3-15. 3-16. 4-1. 4-2. 4-3. 4-4. 4-5. 4-6. 6-1. 6-2. 6-3. 6-4. 6-5. 6-6. 6-7. 6-8. 6-9. 6-10. 6-11. 6-12. 6-13. 6-14. 6-15. 6-16. 6-17.

Mezőgazdasági pontszerű szennyezések E-PRTR és Seveso üzemek Szennyezett területek és káresemények Diffúz foszforterhelés Diffúz nitrátterhelés Völgyzárógátak, fenékküszöbök, tározók, töltések Hidromorfológiai befolyásoltság – morfológia Hidromorfológiai befolyásoltság – hidrológia Vízkivételek felszíni vizekből Vízkivételek felszín alatti vizekből sekély porózus és sekély hegyvidéki Vízkivételek felszín alatti vizekből porózus és hegyvidéki Vízkivételek felszín alatti vizekből porózus termál Vízkivételek felszín alatti vizekből karszt és termálkarszt Közlekedés Hulladékgazdálkodás Felszíni vizek monitoringja Felszín alatti vizek monitoringja sekély porózus és sekély hegyvidéki Felszín alatti vizek monitoringja porózus és hegyvidéki Felszín alatti vizek monitoringja porózus termál Felszín alatti vizek monitoringja karszt és termálkarszt Védett területek monitoringja Felszíni víztestek ökológiai minősítése Felszíni víztestek osztályozása biológiai elemek Felszíni víztestek osztályozása fizikai-kémiai elemek Felszíni víztestek osztályozása hidromorfológiai elemek Felszíni víztestek kémiai minősítése Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota sekély porózus és sekély hegyvidéki Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota porózus és hegyvidéki Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota porózus termál Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota karszt és termálkarszt Felszín alatti víztestek kémiai állapota sekély porózus és sekély hegyvidéki Felszín alatti víztestek kémiai állapota porózus és hegyvidéki Felszín alatti víztestek kémiai állapota porózus termál Felszín alatti víztestek kémiai állapota karszt és termálkarszt Védett területek állapota – Ivóvízkivételek védőterületei Védett területek állapota – Természetes fürdőhelyek és fürdővizek Védett területek állapota – Tápanyagérzékeny területek Védett területek állapota – Natura2000 területek és halas vizek

Rövidítések jegyzéke AAS AGN AGROTOPO AIR AKG AKI ÁKK ÁMÖ ÁNTSZ AOX AU BAT BKSZT BM BMP BOI BTEX CEN CIS CMEF

Atomabszorpciós spektrometria A Nemzetközi jelentőségű vízi utakról szóló európai megállapodás Agrotopográfiai Adatbázis Agrár Információs Rendszer agrár-környezetgazdálkodás Agrárgazdasági Kutató Intézet Árvízi Kockázatkezelés Általános Mezőgazdasági Összeírás Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Adszorbeálható szerves halogénvegyületek analitikai egység (analythical unit) legjobb elérhető technológia (Best Available Techniques) Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep Belügyminisztérium Bejárható Magyarország Program Biológiai Oxigénigény illékony monoaromás szénhidrogének összefoglaló rövidítése (Benzol, Toluol, Etil-benzol, Xilol) nemzetközi szabvány típus Egységes megvalósítási stratégia (Common Implementation Strategy) Vidékfejlesztési Programok értékelési keretrendszere (Common Monitoring and Evaluation


CNRM CORINE DDT DPSIR DRBMP ECOSTAT EEA EFOP EGK EGT EIONET EKHE EMEP EMVA ENSZ EGB EPER E-PRTR EQR EQS ESPON ETE EU EUME EURATOM EüM FAV FAVI FAVÖKO FEVI FM FÖMI FVM GD GDP GINOP GIS GOP GWP HCH HIR HKI HM HMGy HMKÁ HMMI HMMI_m HMMI_sl HOP ICPDR IKOP IMJP INTERREG IVC IPCC IPPC ISO ISPA JVK K+F

Framework) Francia Meteorológiai. Szolgálat Európa környezeti információs rendszere (Community-wide Coordination of Information on the Environment) diklór-difenil-triklóretán hajtóerők/hatótényezők, terhelések, állapotok, hatások és válaszok (Driving forces, Pressures, States, Impacts, Responses) Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (Danube River Basin Management Plan) Kormányzati Hatásvizsgálati Központ Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency) Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Európai Gazdasági Közösség Európai Gazdasági Térség Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat egységes környezethasználati engedély Európai Monitoring és Értékelési Program (European Monitoring and Evaluation Programme) Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága Európai Szennyező Anyagok Kibocsátási Regisztere (European Pollutant Emission Register ) Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás környezetminőségi arány (Environmental Quality Ratio) környezetminőségi határérték (Environmental Quality Standards) Európai Tervezési Megfigyelő Hálózat (European Observation Network for Territorial Development and Cohesion) európai területi együttműködés Európai Unió Európai Mértékegység: a gazdaság ökonómiai mérete az üzem potenciális jövedelemtermelõ kapacitása alapján Európai Atomenergia Közösség Egészségügyi Minisztérium felszín alatti vizek Felszín Alatti Víz és a Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszere felszín alatti víztől függő ökoszisztéma országos felszíni vízminőségi adatbázis Földművelésügyi Minisztérium Földmérési és Távérzékelési Intézet Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Útmutató dokumentum (Guidance Document) bruttó hazai termék Gazdaságfejlesztési és Innovatív Operatív Program Térinformatikai rendszer (Geographical Information System) Gazdaságfejlesztési Operatív Program Föld Felmelegítési Képesség (Global Warming Potential) lindán (hexachlorciclohexan) Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer Hulladék Keretirányelv Honvédelmi Minisztérium Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot Multimetrikus Makrozoobenton index család Multimetrikus Makrozoobenton hegyi típus Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus Halászati Operatív Program Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (International Commission for the Protection of the Danube River) Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program Ivóvízminőség-javító Program Interregionális Együttműködési Program Intergovernmental Panel on Climate Change Integrált Szennyezés Megelőzés és Ellenőrzés (Integrated Pollution Prevention and Control) nemzetközi szabvány típus Strukturális Felzárkózást Segítő Eszköz (Instrument for Structural Programmes for pre-Accession) Jelentős vízgazdálkodási kérdés, probléma Kutatás és Fejlesztés


KAP KÁRINFO KEHOP KEOP KIOP KOI KHEM KHV KHVM KöM KÖFE KöViM KÖZOP KSH KSH NKI KTJ KTVF KvVM LE LKV LLL LNV LSZK MÁFI MAHAB MAHOP MAKE MAVÍZ ME MePAR MFGI MgSzH MME MOHOSZ MSZ MTA MW MWh NATO NBmR NBS NCA NCST NDS NEEAP NÉS NFFK NFGM NFÜ NGO NHST NKIS NKP NKS NKTH NPI NTS NTA NVÍZS OECD OFTK OGY

Közös Agrárpolitika Országos Kármentesítési Program adatbázisa Környezet- és Energetikai Hatékonysági Operatív Program Környezet és Energia operatív program Környezet és Infrastruktúra Operatív Program Kémiai oxigénigény Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium környezeti hatásvizsgálat Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség Közlekedési és Vízügyi Minisztérium Közlekedés Operatív Program Központi Statisztikai Hivatal Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézete Környezetvédelmi területi jel Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium lakosegyenérték legkisebb víz életen át tartó tanulás (Life Long Learning) legnagyobb víz logisztikai szolgáltató központok (szövetsége) Magyar Állami Földtani Intézet Magyar Hidrológiai Adatbázis Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Magyar Agrárközgazdasági Egyesület Magyar Vízközmű Szövetség Miniszterelnökség Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Országos Horgász Szövetség magyar szabvány Magyar Tudományos Akadémia megawatt Megawattóra (Megawatthour) Észak-atlanti Szerződés Szervezete (North Atlantic Treaty Organization) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Nemzeti Biodiverzitás Stratégia Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Terv Naftalindiszulfonát Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024 Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem-kormányzati szervezet, civil szervezet (non-governmental organization) Nemzeti Halászati Stratégiai Terve Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia 2020 Nemzeti Környezetvédelmi Program Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra-fejlesztési Stratégia Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Nemzeti Park Igazgatóság Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia Nemzeti Természetvédelmi Alapterv Nemzeti Vízstratégia Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development) Országos Fejlesztési És Területfejlesztési Koncepció Országgyűlés


OHT OKIR OKKP OKTF OP OSAP OTK OTrT OVF OVGT OVT PAF PAH PCB PCDD pH PM POP PRTR REACH ROP RSD RVGT Rvgy RVT SPME SKV TAKI TEN-T TESZIR TFH TIKEVIR TIM TIR TNT TOC TOP TPH TSZH TTI TVT ÚMVP URBACT VAHAVA VÁTI VEKOP VÉL VGT VGT VIKÁR VIR VITUKI VIZIG VIZIR VKI VKJ VKKI VKSKTB VM VOC VOCI

Országos Hulladékgazdálkodási Terv Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer Országos Környezeti Kármentesítési Program Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Operatív Program Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program Országos Területfejlesztési Koncepció Országos Területrendezési Terv Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Országos Vízgazdálkodási Tanács Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv policiklusos aromás szénhidrogének (polycyclic aromatic hydrocarbons) poliklórozott bifenil Poliklórozott Dibenzo-p Dioxinok Hidrogénkitevő (pondus Hydrogenii) Pénzügyminisztérium környezetben tartósan megmaradó, túlélő szerves szennyező anyagok (Persistent Organic Pollutants) Szennyező Anyagok Kibocsátási és Transzfer Regisztere (Pollution Release and Transfer Register) vegyi anyagok regisztrációja, kiértékelése és engedélyezése (Registration Evaluation and Authorization Chemicals) Regionális Operatív Program Ráckevei (Soroksári) – Duna-ág Részvízgyűjtő-gazdálkodási Terv részvízgyűjtő Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanács szilárdfázisú mikroextrakció stratégiai környezeti vizsgálat Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Transz-Európai Közlekedési Hálózat Települési szennyvíz információs rendszer Települési folyékony hulladék Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Talaj Információs Monitoring Természetvédelmi Információs Rendszer TriNitro-Toluol robbanóanyag összes szerves szén (total organic carbon) Terület- és Településfejlesztési Operatív Program összes ásványolaj szénhidrogén (total petroleum hydrocarbons) települési szilárd hulladék Tudomány, technológia és innováció Területi Vízgazdálkodási Tanács Új Magyarország Vidékfejlesztési Program városfejlesztési hálózati program (Urban Development Network) Programme Változás Hatás Válaszadás (MTA projekt) Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program Vízminőségvédelmi éves bejelentő lap vízgyűjtő-gazdálkodási terv Vízgazdálkodási Társulat Vízminőségi Káresemények Vízminőségi Információs Rendszer Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízügyi Igazgatóság Vízgazdálkodási Információs Rendszer „Víz Keretirányelv” (2000/60/EK irányelv) Vízkészletjárulék Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Vízgazdálkodási Keretirányelv Stratégiai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot Vidékfejlesztési Minisztérium illékony organikus vegyületek (volatile organic compounds) klórozott alifás szénhidrogének


VP VTD VTT WATECO

Vidékfejlesztési Program vízterhelési díj Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Economics and the Environment – The Implementation Challenge of the Water Framework Directive


Bevezető A vizek, különösen az édesvizek léte, állapota és használata életünk egyik legfontosabb tényezője. Miután a víz nem korlátlanul áll rendelkezésünkre, ezért ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz, és a folyók, tavak tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és a felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. A víz használata költségekkel is jár. A folyók, patakok, tavak vize, valamint a felszín alatti víz nemcsak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értékeket is hordoz, jövedelemszerzési és költségmegtakarítási lehetőségeket kínál. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a „Víz Keretirányelvnek” (2000/60/EK irányelve, továbbiakban VKI) kidolgozásához, mely 2000. december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az ebben előírt feladatok végrehajtása, ugyanakkor Magyarország - elhelyezkedése miatt – alapvetően érdekelt abban, hogy a Duna nemzetközi vízgyűjtőkerületben mielőbb teljesüljenek a VKI célkitűzései. A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek „jó állapotba”1 kerüljenek. A keretirányelv szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. Amennyiben a természeti vagy a gazdasági lehetőségek nem teszik lehetővé a jó állapot megvalósítását 2015-ig, úgy a teljesítés határidejét ütemezni lehet a VKI által felkínált mentességek megalapozott indoklásával 2021-re, illetve 2027-re. Ezek az időpontok képezik egyben a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés második és harmadik ciklusát. Az első végrehajtási időszak 2015. december 22-vel zárul le, ugyanekkor kezdődik el a jelenlegi második tervezés, vagy első felülvizsgálat által meghatározott intézkedési program végrehajtása. A Víz Keretirányelv általános célkitűzései a következők:  a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása,  a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével,  a vízminőség javítása a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével,  a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása,  az árvizeknek és aszályoknak a vizek állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak mérséklése. A VKI alapelve, hogy a víz nem csupán szokásos kereskedelmi termék, hanem alapvetően örökség is, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni. A vízkészletek használata során hosszútávon fenntartható megoldásokra kell törekedni.

1

Jó állapot: A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi egészség, másrészt az ökoszisztémák igényeiből indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb célokra (rekreáció, öntözés) használt vizek minősége megfelel a használat által szabott követelményeknek, illetve a vizektől függő természetes élőhelyek működését nem zavarják az ember által okozott változások. Vízfolyások és állóvizek esetén a jó ökológiai és kémiai állapot vagy potenciál, a felszín alatti vizeknél a jó kémiai és mennyiségi állapot elérése a cél 2015-ig, 2021-ig, vagy 2027-ig.

Bevezető

–1–


A jó állapot eléréséhez szükséges javító beavatkozásokat össze kell hangolni a fenntartható fejlesztési igényekkel, de szigorúan a VKI elvárásainak figyelembevételével. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv tartalmazza az összes szükséges információt, amely a víztestekről rendelkezésre áll, az állapotértékelések eredményét, azt, hogy milyen problémák jelentkeznek a tervezési területen és ezek okait, továbbá, hogy milyen környezeti célokat tűzhetünk ki, és ezek eléréséhez milyen műszaki és szabályozási intézkedésekre, illetve pénzügyi támogatásokra, ösztönzőkre van szükség. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során meghatározó jelentőséget kap a társadalmi párbeszéd. Számos esetben az intézkedések megvalósíthatósága az érintettek kompromisszum készségén is múlik. A végleges, felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási terv ezért folyamatos, nyílt tervezés és a társadalmi vélemények beépítése eredményeképpen készül el. Az első vízgyűjtő-gazdálkodási terv - amelynek felülvizsgálata jelenleg feladatunk - megtalálható a www2.vizeink.hu honlapon a Dokumentumtárban (végleges változat elérhetősége: http://www2.vizeink.hu/files/Reszvizgyujto_VGT_Duna.pdf). A Víz Keretirányelvről és a végrehajtás európai gyakorlatáról még több információ érhető el a www.euvki.hu oldalon, vagy a http://circa.europa.eu/Public/irc/env/wfd/ information honlapon. A VKI gyökeres szemléletváltozást jelentet a vízgazdálkodás területén, hiszen számos műszaki jellegű, jogi, gazdasági, intézményi, szervezeti intézkedés koordinált végrehajtását igényli. A VGT nem kiviteli terv, hanem a vizek állapotát feltáró és a „jó állapot” elérését megalapozó stratégiai terv. Célja az optimális intézkedési változatok átfogó (műszaki, szabályozási és gazdasági-társadalmi szempontú) ismertetése, amely meghatározza az intézményi feladatokat, és amely alapján folytathatók, illetve elindíthatók a megvalósítást szolgáló programok (az intézkedések második csomagjának 2018-ig kell működésbe lépnie). A tervezés módszertani elemeit részletesen az OVGT és mellékletei, háttéranyagai tartalmazzák. A részvízgyűjtő tervek a tervezési folyamat részvízgyűjtőre, alegységekre és víztestekre vonatkozó információit, eredményeit mutatják be, módszertani és országos jellemzők az OVGT-ben szerepelnek. Az első VGT felülvizsgálata során az első tervezés tapasztalatait, valamint a Bizottság ajánlásait is célszerű megfogadni, amelyet az első VGT értékelése alapján fogalmaztak meg. A Magyarországra vonatkozó ajánlásokat az Európai Bizottság {COM(2012)670 final, SWD(2012)379 15/30} munkadokumentuma tartalmazza. A módszertani útmutatók ajánlásának megfelelően a tervezésben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által létrehozott DPSIR (Driving forces, Pressures, States, Impacts, Responses – hajtóerők/hatótényezők, terhelések, állapotok, hatások és válaszok) integrált keretmodellt alkalmazzuk. A VGT szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek kapcsolódnak a településekhez, a földhasználatokhoz, az ipari tevékenységekhez, a turizmushoz. A VGT tehát nem egy hagyományos vízgazdálkodási terv. Sok tekintetben a vízgazdálkodás témakörébe tartozó intézkedéseket határoz meg (vízminőségvédelem, a vizek állapotának értékelése, vízhasználatok szabályozása), miközben követelményeket támaszt számos más vízügyi szakmai tevékenységgel szemben (például árvízvédelem, vízkárelhárítás,

Bevezető

–2–


öntözés, hajózás, vízi energia-hasznosítás, vízi infrastruktúrák építése és működtetése stb.) is, sőt más ágazatok együttműködését is igényli. Az egész országra kiterjedő VGT alapján elindulhat a megvalósítás és a részletes tervezés. A VGT-re épülhetnek konkrét projekt javaslatok, jogszabályi változások, a támogatási rendszerek céljai és prioritásai, illetve megfogalmazhatók a végrehajtás részletes kritériumai 2018. év végéig. A víztestek (vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz), valamint a vízgyűjtők szintjén történő kivitelezés pedig a konkrét területhez kötődő érdekeltek (állam, önkormányzat, gazdálkodó szervezet vagy magánszemély) feladata. A VKI célkitűzései keretet adnak a vízügyi hatósági tevékenységnek is. A VGT-ben megfogalmazott és hatályba léptetendő új, vagy módosított jogszabályokon keresztül a hatósági intézkedéseknek is a tervben kitűzött környezeti célok teljesítését kell segíteniük.

Bevezető

–3–


1

A Duna közvetlen részvízgyűjtő jellemzése

A Duna-közvetlen részvízgyűjtő terület nagysága 34.730 km2 (az ország területének 37%-a), amelyen összesen 455 db víztest (379 vízfolyás és 76 tó) található. A víztestek állapotértékelése, a „jó állapot” meghatározása, a környezeti célkitűzések, a műszakilag lehetséges intézkedések mind jelentősen függenek a szomszédos, felvízi országok vízgazdálkodási gyakorlatától. A tervezési terület természetföldrajzi témájú átnézeti térképe az 1-1 térképmellékletben, illetve az 1. térképen található. 1. térkép:

1. fejezet

A tervezési terület – a Duna részvízgyűjtő


–4–


A Duna felső folyása mentén található országok gazdasági teljesítőképessége magasabb, mint az alsóbb szakaszok mentén fekvő országoké. Az eltérő gazdasági helyzet a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket is érinti, beleértve például a jobb (környezetbarát) technikák és technológiák alkalmazását, a szennyvíz-elvezetés és kezelés magasabb színvonalát, ugyanakkor a terhelések következtében a Duna vízgyűjtőben található víztestekre gyakorolt negatív hatásokat is.

1.1 Természeti környezet A vízgyűjtő természeti adottságai és geopolitikai helyzete alapvetően meghatározzák a tervezési területen lévő víztestek környezetét. A víztestek állapota, a jelentős vízgazdálkodási problémák, a környezeti célkitűzések, a műszakilag lehetséges intézkedések mind függenek az ökorégió, Magyarország és a szomszédos - döntően felvízi - országok vízgazdálkodási gyakorlatától. 1.1.1 Domborzat, éghajlat A Duna-közvetlen részvízgyűjtő domborzatát az alacsony tengerszint feletti magasság és a viszonylag gyenge morfológiai tagoltság jellemzi, legmagasabb pontja a Börzsöny hegységben fekvő Csóványos (938 m), legalacsonyabb pontja a Duna magyarországi alsó szakaszán található. Területének nagy része alföld. A terület éghajlata nem egységes, a nyugati országhatárhoz közeli területeken - Alpokalja, Kisalföld - az óceáni hatások jobban érvényesülnek, a középső Duna-völgy szárazföldi, míg a déli országhatárhoz közeli területeken jelentős a mediterrán hatás. A napsütéses órák száma a nyugati határszélen évi 1700 óra, míg a Duna-Tisza köze déli részén 2100 óra évente. Az évi középhőmérséklet a Kisalföld nagy részén és a Dunántúli-középhegység Duna részvízgyűjtőhöz tartozó területén hozzávetőleg 1°C-al alacsonyabb, mint a Budapesttől délre húzódó Duna-völgyben. Az évi közepes hőingás a Kisalföldön 21,5-22,5°C, a dunántúli-középhegységi területeken kicsivel kisebb 21-22°C, és legnagyobb a fővárostól délre húzódó területeken: 23-24°C. A hőösszeg is jelentősen különbözik a Duna részvízgyűjtő nyugati (2900°C) és déli részén (3300°C). Egységes viszont a terület a jellemző szélirány tekintetében, ez mindenütt az ÉNy-i. A legnagyobb szélsebességeket a Kisalföldön mérik az országban, a részvízgyűjtő más területein az országos átlagnak megfelelő a szélsebesség (2-4 m/s). A területen az évi csapadékmennyiség hazai viszonylatban tág határok között mozog 600-900 mm, legkevesebb (600 mm) az Alföld területén, a legtöbb a nyugati határszélen (800-900 mm). A csapadék megoszlása időben is változik. Két maximum figyelhető meg, az elsődleges, kora nyári (április-június) és a másodlagos, őszi (október). A legkevesebb csapadék január-februárban esik. 1.1.2 Földtan, talajtakaró A Duna-közvetlen részvízgyűjtőn a legidősebb földtani elemek a Variszkuszi hegységképződés felszínen lévő maradványai: a Velencei-hegység és a Mecsekben a Mórágyi-rög gránitja, valamint a Soproni-hegység gneisz- és csillámpalája. A perm időszak legjellegzetesebb képződménye a vörös homokkő. A földtörténeti középkorban a tengerből homokkő és márgarétegek, majd hatalmas tömegű mészkő és dolomit rétegek rakódtak le. Ez építi fel a Dunántúli-középhegység legnagyobb részét és a Kisalföld medencealjzatát. A jura tenger vörös mészkőrétegei a Gerecsében az ún. piszkei márványként ismertek. A krétában összezáruló tenger törésvonala a 1. fejezet


–5–


vizsgált területet a Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc tengelynél két kőzetlemezre (afrikai - „Pannonegység” és eurázsiai - „Tisza-egység”) osztja. Az újidő trópusi tengereinek, majd később a Pannon-tengernek a több ezer méter vastag üledékeire (mészkő, márga, barnakőszén) a későbbi folyók üledékei rakódtak, amelyeket a szél formált tovább. A pannon üledékek első-sorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság területén halmozódtak fel. A Duna részvízgyűjtő területén a földtörténet során jelentős volt a vulkáni tevékenység hatása is: Visegrádi-hegység, Börzsöny. A pliocénben működő bazaltvulkánosság eredményei a Sághegy, a Somló, a Kab-hegy, valamint Salgótarján környékén a Salgó és a Somoskő. 1-1. ábra:

Jellemző felszínközeli kőzetkifejlődés a Duna közvetlen részvízgyűjtőn feltöltés agyag

7% 2%

finom kőzetliszt, agyag

1% 4% 5% 2%

vastag finom kőzetliszt, agyag

1%

21%

durva kőzetliszt vastag durva kőzetliszt

1%

homok

16%

5% 7% 15%

13%

vastag homok kavics homokkő, breccsa mészkő márga dolomit mélységi magmás

Forrás: MÁFI, felszín közeli 10 m kőzetkifejlődése M=1:500 000

A Duna-közvetlen részvízgyűjtő területén a felső 10 m-ben található fedőkőzet képződmények között a laza üledékes kőzetek (finom kőzetliszt, agyag, homok) az uralkodók. Ezek alapvetően meghatározzák a fölöttük kialakuló fedőtalajok fizikai, kémiai tulajdonságait. A vizsgált terület talajai két fő csoportba tartoznak: az alföldeken elsősorban mezőségi (csernozjom) talajok (23%), a domb- és hegyvidékeken barna erdőtalajok találhatók (40 %). A mezőségi talajok közül a legjobb minőségűek a Mezőföldön alakultak ki. A csapadékosabb nyugati országrészben az ún. fakó erdőtalajok a jellemzőek. A láptalajok a Rábca és a Fertő-Hanság térségében fordulnak elő. A Szigetköz belvizes területein és a Duna Budapesttől délre húzódó szakaszán réti és öntéstalajokat találunk. A Velencei-tó és a Keleti-Bakony vízgyűjtőin jelentős a kőzethatású talajok, pl. rendzina aránya.

1. fejezet


–6–


1-2. ábra:

Jellemző talajtípusok aránya a Duna közvetlen részvízgyűjtő területén Víz vagy nincs adat 2% 1%

19%

7%

Váztalajok

5%

Kőzethatású talajok 2%

Barna erdőtalajok Láptalajok Csernozjom talajok 40%

23% 1%

Szikes talajok Réti talajok Öntéstalajok

Forrás: TAKI, AGROTOPO

A talajok víztartó-képessége a vizsgált terület nagy részén átlagosnak tekinthető. A Duna-Tiszaközét, a Tolnai-hegyhát keleti előterét és a Rába torkolata környékét fedik nagyon csekély víztartóképességű talajok. A hegyvidéki területekre a jó vízraktározó-képesség a jellemző. Talajtermékenység szempontjából a terület nagyon kedvező helyzetben van. A meghatározó fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok jók, a kedvezőtlen talajkárosodások mértéke viszonylag alacsony. Szélerózió által veszélyeztetett területek Fejér megyében a Sárbogárdi és Dunaújvárosi kistérségben vannak. Csuszamlás által veszélyeztetett és egyéb erózióveszélyes térszínek a középhegységek, valamint a Mecsek és a Dunántúli-dombság területén vannak, ahol nagy relieffel rendelkező felszíni képződmények vannak. A kisalföldi részen a láposodás gátolja a termékenységet. 1.1.3 Vízföldtan Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben gazdag. Felszín alatti vízkészletünk mennyisége, környezeti és használati értéke európai viszonylatban kiemelkedő jelentőségű. Hazánkban a talajvíz átlagos terepszint alatti mélysége 2-5 méter, szélső értékeiben 0 és 16 méter. A talajvízszint elsősorban a csapadék függvényében ingadozik. A talajvíz kapcsolatban van a felszínnel, a csapadékkal, ezért könnyen elszennyeződik, így általában nem alkalmas emberi fogyasztásra. Magyarországon a felszín alatti vízkészletek közé soroljuk a folyók mellett kitermelhető, túlnyomórészt a folyóból származó ún. parti szűrésű vizeket is (ennek kiemelkedő jelentőségét mutatja többek között az is, hogy Budapest vízellátása a Duna parti szűrésű vízkészletére épült ki). A terület földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben igen gazdag. A talajvíz átlagos terep alatti mélysége 1-4 méter közötti. A Duna-közvetlen részvízgyűjtő területére jut az Alföld egyharmada, amelynek sztyepp-területein meghatározó szerepe van a talajvizeknek. A nagy vastagságú medencebeli üledékek és a hegyvidékek karsztos képződményei kiváló felszín alóli vízbeszerzési lehetőséget biztosítanak. A térség ivóvízellátásának legnagyobb részét ebből fedezik. A vizsgált terület az ország üzemelő és távlati vízbázisainak jelentős részét felöleli. A Fertő tó, a Szigetköz, a Rába torkolati szakasza, a Dunántúli-középhegység területének jelentős része, a

1. fejezet


–7–


Duna Visegrádi-szorostól vett Budapest fölötti és alatti szakasza, valamint a Mecsek és a Villányi-hegység vidéke mind vízkészleteket rejt. A felszín alatti vizek kitermelése lakossági, ipari, mezőgazdasági, bányászati, energetikai, szolgáltatás céljából Magyarországon fontos. Továbbá jelentős – a felszín alatti vizek természetes összetétele miatt - az ivóvízminőségű vizek előállításához szükséges tisztítási igény, valamint a termálvizek turisztikai és energetikai célú hasznosítása. 1.1.4 Vízrajz Magyarország medencejellege a vízhálózat képét is alapvetően meghatározza. Hazánkban mintegy 9800 nyilvántartott vízfolyás található. Ezek összes vízhozamának több mint 90%-át 24 külföldről érkező nagy és közepes vízfolyás adja. A Duna részvízgyűjtőn 455 víztest található. A Duna az ország folyóhálózatának egyik főtengelye. Magyarországi szakaszának hossza 417 km, amelyből 140 km szlovák-magyar határszakasz. Teljes magyarországi szakaszán az esése 26 méter, ami kilométerenként átlagosan 6 cm-t jelent. Jellemző vízhozama Budapestnél kisvízi időszakban 600, középvízkor 2300, nagyvízkor 8000-10000 m³/s. A Duna fontosabb magyarországi mellékvizei betorkollási sorrendben a következők: Lajta, Rábca, Rába, Ipoly, Sió, Dráva, míg a szlovák-magyar közös Duna-szakaszon szlovák oldalon torkollik be a Vág és a Garam. Az ország területén lefolyó víz mintegy háromnegyedét a Duna és a Dráva szállítja. A Duna vízminőségét alapvetően tehát a külföldről érkező víz minősége határozza meg. Hazánk folyóin évente két jelentős árhullám levonulása jellemző, a kora tavaszi (március) áradást a hóolvadás okozza, a kora nyári áradást pedig a nyár eleji csapadék maximum. Magyarországon az árvízvédelem több száz éves múltra tekint vissza. A Duna-közvetlen részvízgyűjtőn az ország árvízzel veszélyeztetett területeinek mintegy negyede található, 5610 km2. Ezek elsősorban a Mosoni-Duna, a Rábca és a Rába menti területek, valamint a Budapesttől délre húzódó Duna-völgy egészen az országhatárig. A Dunán évente átlagosan 2-3 árhullám vonul le, a nagyobb áradások száma növekvő tendenciát mutat. Hazánkban a folyók árterén mintegy 700 település található. Árterületen él közel 2,5 millió lakos, a vasútvonalak 32%-a, a közutak 15%-a és a mezőgazdasági művelt területek egyharmada, valamint közel 2000 ipari üzem helyezkedik el veszélyeztetett területen. Nagy folyóink vízminőségét alapvetően a külföldről érkező víz minősége határozza meg. Kis és közepes vízfolyásaink minőségében meghatározó szerepet játszik a kisvízi vízhozam. A szélsőséges vízjárási körülmények miatt ez általában kis értéket jelent, így e miatt a szennyezések esetén akár jelentős ökológiai károsodás is előfordulhat. A terület legjelentősebb sekély állóvize a Fertő tó és a Velencei-tó. A Fertő tófejlődés szempontjából elöregedett állapotban van. Sekély, nádasokkal tarkított vize már többször kiszáradt, ez Európa legnyugatibb helyzetű sztyepp-tava. A tó teljes felszíne 116,0 mAf szinten 309 km², de ebből csak 75 km² jut hazánk területére, melynek teljes egésze a Fertő-Hanság Nemzeti Park részéként országos védelem alatt áll. A Velencei-tó turisztikai jelentőségét növeli fővároshoz közeli fekvése. Területe 25 km², de jelentős részét nádasok fedik. Sekély (átlagosan 1,5 m mély), erősen feltöltődött állapotú tó. Vízellátása (saját vízpótló rendszerének működtetése ellenére) rapszodikus, vízszintje változó. Nyugati része madárrezervátum.

1. fejezet


–8–


A Kiskunság homokbuckái között szélvájta mélyedésekben kialakult felszín alatti víztől függő tavak találhatók. Többségük szikes terület, sajátos növény- és állatvilággal. Patakok, folyóvizek visszaduzzasztása során kialakított tavaink például a Tisza-tó, a Tatai-Öreg-tó az Orfűi-tórendszer, az Abaligeti-tó, és még számos tározó. A síkvidéki területek több mint felét – kb. 60 %-át – veszélyezteti belvíz. A belvízzel erősen veszélyeztetett területek kisebb-nagyobb foltokban szétszórva, de főleg a folyóvölgyek legmélyebb részein helyezkednek el. Összterületük 2300 km2, a teljes síkvidéki terület 5%-a. A belvízzel közepesen veszélyeztetett térség a teljes síkvidéki terület 26%-a. Az ide sorolható térségek a részvízgyűjtőn a Duna-völgyi főcsatorna menti sáv, a Kisalföldön a Fertő-Hansági táj, míg a Dunántúl többi részén csak egészen kis területek (pl. a Sárvíz mentén). A belvízzel mérsékelten veszélyeztetett terület a síkvidék 29%-a. Ebbe a kategóriába esik többek közt a Duna-Tisza közi hátság jelentős része. Az 1980-as évek elejétől az itt tapasztalható tartós talajvízsüllyedés miatt e térség belvízi veszélyeztetettsége csökkent. A 19. század közepétől fokozatosan végrehajtott védelmi célú beavatkozások hatására síkvidéki folyóink szabályozottá váltak, illetve a belvízelvezető rendszer részeként a természetes mederformát felváltotta a könnyen karbantartható mesterséges trapézalak. A kiterjedt belvízelvezető-rendszer (mintegy 40 000 km) túlnyomó része mesterségesen kialakított csatorna. A XIX. század közepétől fokozatosan végrehajtott védelmi célú beavatkozások hatására síkvidéki folyóink szabályozottá váltak, illetve a belvízelvezető rendszer részeként a természetes mederformát felváltotta a könnyen karbantartható mesterséges trapézalak. A kiterjedt belvízelvezető-rendszer (mintegy 40 ezer km) túlnyomó része mesterségesen kialakított csatorna. 2. térkép:

1. fejezet

Árvízzel veszélyeztetett területek és védvonalak


–9–


3. térkép:

Belvízzel veszélyeztetett területek

Forrás: Pálfai 2003.

A csapadék időben és térben egyenlőtlen eloszlása miatt Magyarországon 100 évből 28 év várhatóan aszályos. Az éghajlati vízhiány/víztöbblet a 100 mm/évet meghaladó vízfölöslegtől a 350 mm/év feletti vízhiányig értékek között változik. Ezt az időszakosan ismétlődő természeti jelenséget - amely az érintett területen az élővilág, a mezőgazdaság, és ezeken keresztül a társadalom számára is nagymértékű és tartós vízhiányt jelent - az éghajlat változása várhatóan súlyosbítja. A XIX. század közepét követő beavatkozások, az árterek és vízjárta területek visszaszorítása, a tájhasználat megváltozása következtében az aszály mértéke területében és időtartamában is növekedett. Magyarországon a szélsőséges vízgazdálkodási körülmények elleni küzdelem jelentős hajtóerő. Az árvízvédelem, a belvízvédelem, a szárazság és az aszálykár elleni védekezés mindegyike országos léptékű hajtóerő, de különösen jelentős az Alföldön, illetve a Tisza részvízgyűjtőn. 1.1.5 Az éghajlatváltozás és -vízgazdálkodási következményei A Föld légkörének összetétele és éghajlata mindig változott. Az elmúlt évmilliók alatt hidegebb és melegebb időszakok követték egymást, aminek okai között egyaránt megtaláljuk bolygónk Nap körüli pályájának ingadozásait, új növényfajok elterjedését, de a nagy vulkánkitöréseket is. Az iparosodás időszaka óta, de különösen az elmúlt évtizedekben azonban az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, amely összefügg az ipari forradalom óta egyre növekvő fosszilis tüzelőanyag felhasználás nyomán felszabaduló szén-dioxid légkörbe jutásával. A mind gyakoribbá váló forró, aszályos nyarak és enyhe telek, a világszerte tapasztalt rendkívüli időjárási események egy globális mértékben veszélyes folyamat tünetei. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentései szerint nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy az ember természet átalakító, sokszor káros tevékenysége a Föld klimatikus rendszerét is elérte. A világgazdaság és társadalom fejlődését, valamint a földi éghajlat érzékenységét számításba véve a tudományos közösség értékelése szerint 1,1 - 6,4 °C közötti mértékben várható 2100-ra a melegedés (az előző évszázad végéhez képest).

1. fejezet


– 10 –


Hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének további csökkenése és a csapadékeloszlás átrendeződése (több csapadék télen, kevesebb nyáron) várható, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése. 1-3. ábra:

Átlagos évi középhőmérséklet alakulása a Duna részvízgyűjtő területén

Forrás: OMSZ

Az éghajlatváltozás nemcsak a jövő, hanem már a jelen problémája is. Az elmúlt években rekord csapadékú és rekord száraz évek váltották egymást, melyhez gyakran a hőmérsékletet tekintve is kiemelkedő értékek társultak. A megszokottnál jelentősen melegebb és egyben aszályosabb 2011-es és 2012-es évek után 2013 a 9. legmelegebb évnek adódott hazánkban az elmúlt 113 év viszonylatában.

1. fejezet


– 11 –


Az 1901-től kezdődő 113 éves homogenizált, interpolált adatsor alapján az adatokhoz illesztett lineáris trend egyértelműen emelkedést mutat, mely az elmúlt 113 évben +1.12°C-nak, az elmúlt 33 évre vonatkozóan pedig +1.35°C-nak adódik2. A lehullott csapadék szempontjából elmúlt évek szélsőségesek voltak: 2010. év a legcsapadékosabb, majd rögtön 2011 a legszárazabb, 2012 pedig a 10. legszárazabb év volt 1901 óta hazánkban. 2013-ban pedig egy éven belül tapasztalhattuk meg mind a jelentős csapadéktöbbletet (az év elején), mind a súlyos csapadékhiányt. A homogenziált, interpolált adatok alapján 2010-ben 69%-kal több csapadék hullott, mint a sokéves átlag, a szokásos 500-800 mm-t jelentősen meghaladva többnyire 800-1400 mm között. 2011-ben viszont országos átlagban 407,4 mm csapadék hullott, mely – bár csekély különbséggel a korábbi rekordhoz képest - a legalacsonyabb értéknek számít 1901 óta. Ezt megelőzően a legszárazabb év a 2000-es volt 408,8 mm-rel. Az elmúlt 113 év adataihoz exponenciális trendet illesztve 6.8%-os mérsékelt csökkenés jelentkezik, míg az elmúlt 33 évet tekintve 12.7%-os növekedés figyelhető meg az éves csapadékösszegekben (azonban ezek egyike sem szignifikáns)3. 1-4. ábra:

Az évi átlagos csapadékösszeg alakulása a Duna részvízgyűjtő területén

Forrás: OMSZ

2 3

http://met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/eghajlati_visszatekinto/elmult_evek_idojarasa/main.php?no=7&ful=csapadek http://met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/eghajlati_visszatekinto/elmult_evek_idojarasa/main.php?no=7&ful=csapadek

1. fejezet


– 12 –


Az európai és hazai modellkutatások azt valószínűsítik, hogy Magyarországon az éghajlatváltozás hatására módosulhat az országban rendelkezésre álló vizek mennyisége és minősége is. A legfrissebb vizsgálatok szerint Magyarország klímája valószínűleg mediterrán irányba fog eltolódni, magasabb átlaghőmérséklettel, kevesebb nyári csapadékkal, nagyobb potenciális párolgással, ennek nyomán kisebb átlagos felszíni lefolyással és felszín alatti vizeket tápláló beszivárgással. Emellett várható a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése is, aminek következményeként időszakosan rendkívül nagy felszíni lefolyással (árvízzel és belvízzel) kell számolni. A rendelkezésre álló vízkészlet mennyiségét a lehullott csapadék és a területi párolgás különbsége határozza meg, amely az alábbi ábra tanúsága szerint csökken. 1-5. ábra:

Az átlagos évi potenciális párolgás alakulása a Duna részvízgyűjtő területén

Forrás:OMSZ

A tudományos elemzések alapján várható, hogy az elkövetkező évtizedekben jelentős mértékben megváltozó hőmérséklet- és csapadékviszonyok, az évszakok eltolódása, egyes szélsőséges időjárási jelenségek erősödése és gyakoriságuk növekedése veszélyezteti a természeti értékeinket,

1. fejezet


– 13 –


a vizeinket, az élővilágot, az erdőinket, a mezőgazdasági terméshozamokat, az építményeinket és a lakókörnyezetünket, valamint a lakosság egészségét és életminőségét. Az ENSZ IPCC tudóscsoport állapította meg, hogy a klímaváltozás a biológiai sokszínűségre, azaz az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa. Az éghajlatváltozás az egész Földön és Magyarországon is jelentős környezeti hajtóerő, amely fokozódik az éghajlatkutatók becslése alapján. A szélsőséges időjárási események elleni küzdelem hagyományosan fontos területe a hazai vízgazdálkodásnak. A szélsőséges csapadékok növelik az árvízi és belvízi kockázatot. A jövőben várható extremitások miatt, főleg kis vízfolyásokon helyi jelentőséggel megváltozik a villámárvizek bekövetkezésének gyakorisága. A csapadék várható időbeli átrendeződése miatt változni fog a felszín vízkészlet mennyisége is. A téli csapadék egyre nagyobb mértékben fog eső formájában hullni, amely a téli lefolyás növekedését okozza és a jelenleginél korábbi és magasabban tetőző árhullámokat eredményezhet miután a korábban hóban tárolt vízkészlet késleltetés nélkül fog lefolyni. A belvízkérdést az éghajlatváltozás alapvetően nem befolyásolja, a csapadék éven belüli eloszlásának megváltozása miatt azonban továbbra is fel kell készülni tél végén, tavasz elején szélsőséges belvizek kialakulására. A korábbinál kisebb nyári csapadék és jelentősebb potenciális párolgás hatásra a nyári kisvizek számottevő csökkenése prognosztizálható, amely jelentősen csökkentheti a tározás nélkül hasznosítható felszíni vízkészleteket (A kisvízi készlet csökkenése várhatóan a Duna esetében is érezhető mértékű lesz). A tározók méretét korlátozhatja a feltöltésüket meghatározó téli időszak szélsőségei, illetve párolgás-növekedés miatt bekövetkező vízveszteség. Hasonló okok miatt csökken a tavak természetes vízkészlete is. Azaz a jövőben a tavakban gyakrabban fog előfordulni tartósan alacsonyabb vízállás. A Budapesti Műszaki Egyetem vizsgálatai alapján a Balaton 2003-as évben előállt vízszintcsökkenéséhez hasonló változás a jövőben 20-30 évente előfordulhat. A kisvízi hozamok csökkenése érzékenyebbé teszi a vízfolyásokat a szennyezőanyagterhelésekkel szemben is. A kisebb vízmennyiség miatt a vizek hígítása csökkenhet, viszont a magasabb hőmérséklet növeli a biokémiai folyamatok sebességét, ezért egyes szennyezések lebomlása gyorsabb lehet. A hirtelen keletkező, gyors árvizek által a vízgyűjtőkről nagyobb mennyiségben mosódik le szennyezőanyag, és romlik a vízfolyások tápanyagmérlege. Növekszik a havária események kockázata is. A klímaváltozás hatása a felszín alatti vizek mennyiségét és minőségét is érinti. A csapadékban, a potenciális párolgásban és az általánosan érvényes szárazabb talajállapotok miatt a felszín alatti vizeket tápláló csapadék-utánpótlódás általános csökkenése várható, arányaiban ez az Alföldön lesz a legnagyobb mértékű. Az Alföldön jelentősen csökken az öntözésre fordítható felszín alatti víz mennyisége, és ez 50 – 100 év távlatában veszélyeztetheti a nagy arányban felszín alatti vízkészletekre épülő ivóvízellátást is. A szárazabb időjáráshoz kapcsolható romló ökológiai állapot mellett felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák, vizes élőhelyek (pl. szikes tavak) válhatnak veszélyeztetetté a klímaváltozás következtében. A kisebb beszivárgás ellenére, a korábbival azonos szennyezőanyag mennyiség mellett növekszik a nagy csapadékok hatására bemosódó szennyezőanyag koncentrációja. Az aszály előfordulásának valószínűsége Magyarország egyes területein növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt években a mérsékelt aszály előfordulásának valószínűsége - feltehetően az egyre 1. fejezet


– 14 –


markánsabban jelentkező klimatikus változások jeleként és következményeként - minden évszakban jelentősen nőtt, és emellett a tavaszi és téli időszakokban a rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége is nagyobb lett. A Dunántúlon és az Északi-középhegység területén egy erőteljes klímaváltozás ellenére sem várhatóak olyan mértékű aszályhelyzetek és tartós aszályos időszakok kialakulása, amelyek jelentős károkat okoznának. A fentiek alapján a vízgazdálkodás területén fel kell készülni az egyre nagyobb gyakorisággal és váltakozó jelleggel előforduló vízbőségre, illetve vízhiányra. Magyarországon az aszályos és belvizes évek gyakorisága, nagysága és kárkövetkezménye eltérő. A nagy kiterjedésű aszályos területek jövőbeni valószínűsége nagyobb, mint a lokális vagy kisebb területeket érintő bel- vagy árvizeknek. Ennek ellenére a gyakoribbá váló rendkívüli időjárási események, a lezúduló nagy esőzések, fokozódó veszélyt jelentenek, és komoly károkat okozhatnak. A részvízgyűjtőn az éghajlatváltozás miatt a vízgazdálkodási szélsőségek elleni küzdelem jelentősége növekszik. 1.1.6 Élővilág A VKI XI. melléklete szerint meghatározott ökorégiók közül Magyarország a ökorégióban helyezkedik el. Hazánk hat nagytája – az Alföld, a Kisalföld, Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység – Dunántúli-középhegység fekszik kizárólag hazánk területén. A többi öt nagytáj az is folytatódik.

„Magyar Alföld” az Alpokalja, a közül csupán a államhatáron túl

Magyarország területe alig egy százaléka Európáénak, természeti értékeink gazdagsága azonban messze meghaladja ezt az arányt. A Kárpát-medence ugyanis egyedülálló állat- és növényvilággal rendelkezik, mivel a térség több klímahatás találkozási területe. A Kárpát-medencében nagy számban élnek szubmediterrán és kontinentális típusú növényfajok, kisebb számban azonban atlantikus, alpi és kárpáti eredetű fajok is előfordulnak. Sok itt a bennszülött, más néven endemikus növény- és állatfaj. A fajgazdagság mellett az élőhelyek sokszínűsége is jelentős értéket rejt. Hazánkban a vízi élőhelyektől kezdve a szikes és homok pusztákon, az árvalányhajas lejtősztyeppeken át a szubmediterrán jellegű tölgyesekig, üde bükkösökig, hegyi kaszálórétekig és sziklagyepekig nagyon sokféle élőhely típus található meg viszonylag érintetlen állapotban. Hazánkban több mint 42000 állat- és kb. 2250 magasabbrendű növényfaj él. A medence viszonylag kis területén számos időjárási és helyileg ható földrajzi tényező (például a víz, vagy a változatos talaj) hatására gazdag élővilág alakult ki, amely azonban többnyire kisebb kiterjedésű élőhelymozaikokból áll. Így megőrzése sokkal nehezebb feladat, mint az ezer kilométereken keresztül azonos élőhelyeké. A részvízgyűjtő növényvilága igen változatos: Magyarország 25 flórajárásából 15 részben vagy egészben-e területen fekszik. A Duna, illetve a Dunakanyar maga is egy erőteljes választóvonal, az ún. közép-dunai flóraválasztó. A Dunakanyar számos dél-nyugat felől terjedő szubmediterrán faj legészakibb előfordulási területe, a Duna pedig az észak-északkelet felől érkező fajok számára jelent barriert. Ezen a részvízgyűjtőn florisztikai értelemben kifejezetten magashegységi jellegű területek is előfordulnak, ilyenek a Soproni- és Kőszegi-hegység és az Őrség egy része. Számos fokozottan védett növényfaj előfordulási helye a Duna-közvetlen vízgyűjtője. A Duna Budapesten kívüli teljes szakasza a Natura 2000 hálózat része. Jelentős kiterjedésű ramsari (nemzetközi jelentőségű vadvízi, vízimadarak élőhelye) területek találhatók a Duna mentén (pl. Gemenc), a

1. fejezet


– 15 –


Duna-völgyi főcsatorna mellékvizei mentén, a Rába felső folyása mentén, és a Hanságban, a Szigetközben, illetve a Fertő tó maga is egy kiemelt terület. Az erdők fontos szerepet töltenek be a vízgyűjtők hidrológiájában, mivel befolyásolják a csapadék lefolyását, beszivárgását. Jelenleg az ország közel 20%-át erdő borítja, az erdők területe a múlt század közepe óta folyamatosan növekszik, 2012-re megközelítette a 2,06 millió hektárt. Az erdőterületek koncentráltan helyezkednek el az országban, kiterjedt erdős részek találhatók a Dráva és a Balaton részvízgyűjtőjén (az erdősültségi arány itt a terület egynegyedét is meghaladja), illetve a Tisza-részvízgyűjtő észak-magyarországi részén. Az éghajlatváltozás miatt a biodiverzitás csökkenése várható, amelynek súlyosságát és területi megoszlását elsősorban a meteorológiai vízmérleg változásának várható területi eltérései, az egyes élőhelyek éghajlatváltozással szembeni érzékenysége, valamint az egyes térségek ilyen jellegű változásokhoz való alkalmazkodási képességének mértéke határozza meg. Ezek alapján döntően az ország középhegységi és dombvidéki részein koncentrálódnak azok az összefüggő, nagy kiterjedésű térségek, amelyek kiemelten vagy fokozottan sérülékenyek az éghajlatváltozással valószínűsíthetően kiváltott biodiverzitás csökkenéssel szemben. Az e szempontból legsérülékenyebb területek a Magas-Bakony, a Kőszegi-hegység, a Venvidék, illetve az Északiközéphegység és annak északi előtere. A természetközeli élőhelyek degradációja és szétdarabolódása megszünteti az ún. „fauna folyosókat”, ezáltal az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai sokkal szélsőségesebb módon jelentkeznek. Például a homokpuszta gyepek nyíltabbá válnak, a nedvességigényesebb és főként a sekélyebben gyökerező fajok visszaszorulnak. Jelentősen változhat a fajtaösszetétel, életforma és flóraelem spektrum. Valószínűleg növekedni fog a földbeni részek aránya a fitomasszában, növekszik a rövid tenyészidejű fajok aránya. Az éghajlatváltozás befolyásolhatja majd az erdők növekedési és reprodukciós kapacitását, az éghajlatváltozás üteme valószínűleg meghaladja majd a fafajok növekedési és reprodukciós sebességét. Ily módon az erdők faösszetétele valószínűleg módosulni fog; erdőtípusok tűnhetnek el, míg új fajtársulások és új ökoszisztémák jelenhetnek meg. Az erdei biomassza mennyisége csökkenhet, tekintettel a fabetegségek és kórokozók gyakoribb és kiterjedtebb fellépésére, illetve a sűrűbben kitörő és hevesebb erdőtüzekre.

1.2 Társadalmi és gazdasági viszonyok A vízgyűjtőn élők, a vízhasználók szociális és gazdasági körülményei alapvetően meghatározzák a tervezési területen lévő víztestek állapotát, a vízgazdálkodási problémákat és a megvalósítható intézkedések körét. Ugyanakkor a társadalmi és gazdasági viszonyok közismerten függnek a vizek mennyiségétől és minőségétől. A vízi környezet a fenntartható fejlődés egyik alapeleme. A jelentős vízgazdálkodási kérdések meghatározó hajtóereje a társadalom és a gazdaság, ezért stratégiai jelentőségű a társadalmi-gazdasági viszonyok elemzése. A vízgyűjtők és a közigazgatási egységek (település, megye, régió, stb.) határai általában nem esnek egybe, ezért a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban KSH) által közölt adatok vízgyűjtőkre történő kivetítése becsléssel történik (a két leggyakoribb módszer az arányosítás a területtel, illetve a lakos számmal).

1. fejezet


– 16 –


1.2.1 Településhálózat, népességföldrajz A Duna-közvetlen részvízgyűjtő terület 34.730 km2, ami az ország területének több mint egyharmadát, (37,3%) jelenti, ezzel a 2. legnagyobb kiterjedésű részvízgyűjtő. Területe az ország hét régiójából csak egyet, az Észak-Alföldi régiót nem érinti. A terület népsűrűsége jóval az országos átlag fölötti. Ennek legfőbb oka, hogy itt található az ország legsűrűbben lakott térsége: a főváros és környéke. A városok számának növekedésével, illetve a városokban élő népesség gyarapodásával folyamatosan nőtt a városi lakosság aránya. Az Európai Unió regionális politikájának eredményekén hét régiót hoztak létre. A régiók tervezésistatisztikai és fejlesztési célokat szolgáló egy vagy több megyére (a fővárosra) kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával lehatárolt társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési egységek. Régiónként tekintve a legnépesebb – a fővárost is magában foglaló – Közép-Magyarország, majd az Észak- és a Dél-Alföld régiók következnek. A Dél- és Nyugat-Dunántúli régiókban egymillió alatti a lakosságszám. A területfejlesztés és a közigazgatás legkisebb területi elemei ma a járások (175 járási és 23 kerületi hivatal), amelyek 2013. január 1-vel, először mint közigazgatási egységek jöttek létre, majd 2014-ben örökölték a kistérségek statisztikai és területfejlesztési szerepét is. A 2011. január 1-jével létrejött fővárosi és megyei kormányhivatalok jelentősen csökkentették a korábbi időszakra jellemző területi széttagoltságot. A kormányhivatalokba fokozatosan bevonták a különböző szakigazgatási szerveket, pl. földhivatal, talajvédelem, népegészségügy, stb. A közigazgatás hatékony (olcsóbb és gyorsabb) működése és egységes feladatellátása érdekében 2015. április 1-től további belső és külső integráció történt, amelynek keretében a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek és a bányakapitányságok hatósági feladatai is kormányhivatalokba kerültek, valamint a hivatalok belső felépítése is módosult. Magyarországon a településfejlesztés, illetve a lakosság vízgazdálkodási infrastruktúra ellátása jelentős hajtóerő. A költséghatékony ellátást hátrányosan befolyásolja a nyugati országokhoz képest kis méretű települések magas részaránya. 1.2.2 Területhasználat A vízgyűjtők környezeti állapotának értékelésekor, a víztestek diffúz szennyezésből származó terhelésének, valamint többek között a csapadékból származó lefolyás és beszivárgás becslésekor a területhasználatokat is szükséges figyelembe venni.

1. fejezet


– 17 –


1-6. ábra:

A területhasználat a Duna részvízgyűjtőn (átlagértékek 2012-ben)

Forrás: FÖMI

1-1. táblázat: Területhasználatok megoszlása Magyarországon és a Duna részvízgyűjtőn Területhasználat

Belterület Szántó Szőlő, gyümölcsös Vegyes mezőgazdasági Rét, legelő Erdő Vizenyős terület Álló- és folyóvíz Összesen

Magyarország km2 5 740 48 054 1 817 4 524 13 025 17 226 861 1 763 93 011

% 6,2 51,7 2,0 4,9 14,0 18,5 0,9 1,9 100

Változás 2000/2012 km2 +151 -948 -301 +1 215 +1 212 -734 -399 -198 0

% 0,2 -1,0 -0,3 1,3 1,3 -0,8 -0,4 -0,2 0,0

Duna % 7,7 (+) 50,7 (-) 2,0 (-) 4,7 (+) 11,8 (+) 20,6 (-) 1,0 (-) 1,4 (-) 100

Forrás: FÖMI, CORINE 2012, CLC2000 és CLC2012

A belterület kategóriába sorolt mesterséges felületek aránya épphogy meghaladja a 6%-ot, az elmúl időszakban növekedett, kiemelten a közép-magyarországi régióban, azaz a Dunarészvízgyűjtőn. Magyarországon mezőgazdasági tevékenység az ország összterületét jelentő 9,3 millió hektárból valamivel több, mint 7,4 millió hektár termőterületen folyik. A CORINE kategóriákat és a területfejlesztési ágazatban a változások értékelésére javasolt módszert (9/2007 (IV. 3.) ÖTM rendeletet) a vízgyűjtőkre alkalmazva elkészíthető a vízgyűjtőterületek biológiai aktivitásérték (biológiai aktivitásérték: egy adott területen a jellemző növényzetnek a település ökológiai állapotára és az emberek egészségi állapotára kifejtett hatását mutató érték) minősítése.

1. fejezet


– 18 –


4. térkép:

Duna részvízgyűjtő terület minősítése biológiai aktivitásérték alapján

Jó és kiváló állapotú területek közé a Dunántúli-középhegység (Bakony, Vértes) erdősült területei tartoznak. Rossz minősítésű terület nincs, ami azt mutatja, hogy a biológiai állapot szempontjából mértékadó, koncentrált antropogén hatások kis területre (nagyvárosok és iparvidékek térsége) korlátozódnak, amelyek hatása a víztest vízgyűjtők kb. 100 km2-es léptékében csak mérsékelt módon érvényesülhetnek. 1.2.3 Gazdaságföldrajz A területi gazdasági folyamatok a vízgyűjtő-gazdálkodás alapvető meghatározói, hiszen a területi rendszerek mozgatórugója a gazdasági értékteremtés. A bruttó hazai termék (GDP) adatai alapján tíz évig (1997−2006) a magyar gazdaság viszonylag egyenletes ütemben, évente kb. 4%kal növekedett, majd 2006-ban a lassulás jelei mutatkoztak, melyek 2008-ban a gazdasági regresszió hatására fölerősödtek. A GDP növekedési üteme 2004 és 2013 között mindössze 4% volt (évente átlagosan csak 0,4%). Az Európai Uniót jelenleg alkotó 28 ország átlagához viszonyítva 1995-ben az egy főre jutó GDP 52%-ot ért el hazánkban. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk évében, 2004-ben – egy viszonylag dinamikus felzárkózási időszakot követően – 63%-ot mutatott hazánk egy főre jutó GDP-je az uniós átlaghoz viszonyítva, ugyanez 2013-ban 67%-ot ért el. A gazdasági teljesítményben az egyes részvízgyűjtők között érzékelhető különbségek mutatkoznak. Közép-Magyarország a legmagasabb fejlettségi színvonalú, azonban előnye fokozatosan csökkent az elmúlt években a viszonylag fejlettebb dunántúli régiókhoz képest. A kevésbé fejlett területek lemaradása ugyanakkor összességében tovább nőtt, közülük egyedül DélAlföld került közelebb az országos átlaghoz.

1. fejezet


– 19 –


1-7. ábra:

A beruházások megoszlása a gazdasági ágak főbb csoportjai szerint (2012)

Forrás: KSH

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése elsősorban a vízzel kapcsolatos ágazatok gazdasági jellemzőinek meghatározását igényli, ezért a továbbiakban ezeket tekintjük át. A mezőgazdaság és az erre épülő élelmiszeripar mindig meghatározó szerepet töltött be a magyar gazdaságban. A mezőgazdaság a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 4,0%-os aránnyal járult hozzá 2013-ban, míg élelmiszeripar a GDP előállításából 1,8%-kal részesedett 2012-ben. Rövidebb időtávon a mezőgazdaság teljesítményét nagyban befolyásolja az időjárás és az árszínvonalak változása. 2012-ben például a mezőgazdaság bruttó hozzáadott értékének volumene 19%-kal maradt el az egy évvel korábbitól a rendkívül száraz időjárás következtében, ezt a termelői árak összességében 15%-os növekedése valamelyest kompenzálta. Általában véve csökkent a jövedelmezőség, a mezőgazdasági árak elmaradtak az inflációtól, és az agrárolló szélesre nyílt. A mezőgazdasági ráfordítások árai például átlagosan 6,8%-kal drágultak 2012-ben. A mezőgazdasági vízhasználatban dominál a halastavi vízkivétel (általában kétharmada) és az öntözés (27%), melyeket döntően felszíni vízkészletekből fedeznek, kisebb jelentőségű az állattenyésztés vízszükséglete, amelyet inkább felszín alatti vízből elégítenek ki. Az agrárszerkezet és a vízkészletek rendelkezésreállás különbségeinek köszönhetően az egyes részvízgyűjtőkben az országos átlagtól eltérő a vízhasználatok megoszlása. Az összes mezőgazdasági vízkivétel közel fele a Tisza vízgyűjtőn, további 40%-a a Duna vízgyűjtőn valósul meg. Az engedélyezett öntözhető területhez képest a Tisza vízgyűjtőjén volt a legmagasabb (62%), a Duna vízgyűjtőjén pedig a legalacsonyabb a ténylegesen öntözött terület aránya. Az öntözött terület az összes mezőgazdasági terület 2%-a (1,64 - 2,3%) körül ingadozott országosan az elmúlt 5 évben. Magyarországon az édesvízi halgazdálkodás több évszázados múltra tekint vissza. A földrajzi, vízi és klimatikus adottságok kedvezőek nem csak a hagyományos tógazdasági, hanem a természetes vízi halászathoz és az intenzív üzemi „iparszerű” haltermeléshez is. A XIX. század végére a Duna és a Tisza szabályozási munkái a nagykiterjedésű lápos, mocsaras területeket nagyrészt megszüntették. Ezt követően kezdődött meg a mesterséges halastavak nagyarányú építése. A Dunántúlon nagy számban, völgyzárógátas halastavak épültek, melyek általában kisebb méretűek. Jelenleg a hazai haltermelés legnagyobb részét a tógazdaságok adják.

1. fejezet


– 20 –


Magyarországon a mezőgazdaság jelentős vízgazdálkodási hajtóerő, különösen a Tisza és a Duna részvízgyűjtőn. A GDP egynegyedét az ipar állítja elő. Az ország ipari termeléséből korábban legnagyobb potenciállal rendelkező Közép-Dunántúl részesedése évről évre csökkent, és 2009-től már KözépMagyarország vezeti a termelési rangsort, 25%-ot meghaladó részarányával. Az iparon belül a feldolgozóipar, ezen belül is a gépipar szerepe a meghatározó. A feldolgozóipar súlya Nyugat- és Közép-Dunántúlon a legmagasabb, 97–98 %, míg az energiaipar – a paksi atomerőműnek köszönhetően – Dél-Dunántúlon tölt be az átlagosnál lényegesen nagyobb szerepet. Nyugat- és Közép-Dunántúlon összpontosult az ország járműgyártásának háromnegyede, de erősödik a DélAlföldön is az elmúl évek fejlesztéseit követően. Közép-Magyarországon és Észak-Alföldön a gyógyszeripar jelentősége kimagasló. Az ország legnagyobb felszíni vízhasználói az ipari üzemek. Az ipari vízkivételek több mint 95%-át a villamos energiaipar használja fel hűtővízként. A legjelentősebb vízhasználat – a hűtővíztől eltekintve – az iparon belül a feldolgozóipari tevékenység. A legnagyobb vízhasználó az élelmiszeripar és a vegyipar vízkivétele (45-48%), ezen kívül még a bányászat képviselteti magát kevés százalékkal. Speciális – vízkivétellel nem járó – ipari vízhasználat a vízerőművek „in situ” felszíni víz használata. Az összes ~20 milliárd m3/év vízhasználatból ~15 milliárd m3/év vízmennyiséget eresztenek át a vízerőművek turbináin, amely évente ~200 ezer MWh vízerőművel termelt villamos energiát eredményez. Magyarország műszakilag hasznosítható vízerő-potenciálja kb. 1000 MW (Duna 72%, Tisza 10%, Dráva 9%, Rába és Hernád 5%, egyéb 4%). E vízerő-készlet csak nagy ráfordítással aknázható ki. Magyarországon évtizedek óta 38 létesítmény 50 MW vízerőmű-kapacitással üzemel, a Tiszán a Tiszalöki Vízerőmű és a Kiskörei Vízerőmű található (11,5 MW és 28 MW), a Rábán és a Hernádon, ill. mellékfolyóikon üzemel a hazai törpe vízművek többsége. A hazai kis- és törpe vízerőművek nagy része a kedvezőbb adottságokkal rendelkező NyugatDunántúlon, a Rába baloldali vízgyűjtő területének kisvízfolyásain található. Az itt üzemelő négy vízerőmű - a csörötneki, az ikervári, a körmendi és az alsószölnöki - együttes teljesítménye 2085 kW, évi átlagos energiatermelésük 10 millió kWh. A Rábán a Nicki duzzasztó mellett létesített Kenyeri Vízerőmű (névleges teljesítménye: 1,5 MW, éves átlagos energiatermelése 9 millió kWh áram) hasznosítja a vízerő készletet. A Duna részvízgyűjtőn az „in situ” vízhasználat az országos mennyiség 10 %-át sem éri el. Kiemelkedően magas ezzel szemben az ipari célú vízkivétel: az országos fölhasználás csaknem 90%-a itt történik. Az országos közüzemi vízkivételből is nagy aránnyal (több mint 60%) részesedik ez a részvízgyűjtő, ami még annak tudatában is igen nagy szám, hogy ezen a részvízgyűjtőn él az ország lakosságának fele. Összességében – éppen az „in situ” vízhasználat alacsony volta miatt – e részvízgyűjtő mind a lakossági (50%) mind a területarányához (37%) mérten csekélyebb mértékű (27%-os) vízhasználatot mutat. Az ipar jelentősen terheli a felszíni vizeket használtvíz- és szennyvízkibocsátással. A legtöbb használtvizet a villamosenergia-ipar bocsátja ki, ennek következménye a felszíni vizek hőterhelése. A hőszennyezés másik forrása a termálvíz használat (pl. gyógyfürdők). Az ipari szennyvízkibocsátás a rendszerváltáskor erősen lecsökkent és azóta is lassan mérséklődik. A

1. fejezet


– 21 –


szennyvízmennyiség és a szennyezőanyag-tartalom csökkenése a szennyvíztisztítási hatásfok növekedésének, illetve a környezetbarát gyártási technológiák elterjedésének is köszönhető. Az ipari kibocsátások több mint fele nem közvetlenül, hanem a települési szennyvíztisztítókon keresztül éri el a felszíni befogadókat. A kibocsátásokat vízgyűjtő területi szinten vizsgálva megállapítható, hogy a Duna vízgyűjtőnél az emissziók százalékos megoszlása hasonló képet mutat, mint az országos összesítésnél (köszönhetően a budapesti szennyvizek jelentős arányának). A nehézfém kibocsátást tekintve a Duna vízgyűjtőről érkezik a legtöbb terhelés, ennek oka elsősorban a főváros, amely a nehézfém kibocsátás mintegy 75%-áért és a többi szennyezőanyag feléért felelős. A Dunát elsősorban a települési szennyvíz, a cukor-, a papír- és a cellulóziparból származó szerves kibocsátások, a szén- és olajtüzelésű erőművekből származó mikroszennyezők, valamint a vegyi-, a vas- és acélipari üzemek kibocsátásai terhelik. Az ipari szennyvizek 75%-át a feldolgozóipar bocsátja ki, ezen belül a szennyezőanyag-tartalom alapján az élővízfolyások szerves anyag terhelésében az élelmiszer-, a vegy-, a textil- és papíripar jelentős. A veszélyes anyagok kibocsátásában a vegyipar, a kohászat, a gépipar, valamint a textilés bőripar a fő tényező. Magyarországon részvízgyűjtőn.

az

ipar

jelentős

vízgazdálkodási

hajtóerő,

különösen

a

Duna

Gazdaságunkra jellemző a szolgáltatások számának és arányának látványos előretörése. 2012-ben a nyilvántartott nyereségérdekeltségű szervezeteknek közel 60%-a szolgáltató jellegű volt. E szektor aránya a Duna részvízgyűjtőn – különösképpen pedig annak közép-magyarországi és dél-dunántúli régióira jutó területén – kiemelkedően magas. A vállalkozások tevékenységi struktúrája az elmúlt években gyökeresen átformálódott. A változás elsősorban a különféle szolgáltatásokat nyújtók számának és arányának látványos előretörésében mutatkozott meg. A legnagyobb arányban a gazdaságilag legfejlettebb közép-magyarországi régióban, valamint a Balaton vonzásának köszönhetően a Dél-Dunántúlon fordultak elő. A szolgáltatási ágak értéktermelésben betöltött szerepe egyre fontosabb. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás gazdasági ágat nem számítva valamennyi régióban e szektor állította elő a bruttó hozzáadott érték több mint felét. 2007 óta az ország minden településén van közüzemi ivóvíz szolgáltatás. Az ország kedvező hidrogeológiai adottságainak köszönhetően a közüzemi célra kitermelt és szolgáltatott víz több mint 94%-a felszín alatti eredetű és csak kb. 6%-a származik felszíni vízbeszerzésből. A közművek által kitermelt ivóvíz mennyiségének 72-75%-a a háztartások által kerül felhasználásra országosan és részvízgyűjtőnként egyaránt. A vízveszteség átlaga 25%, legkisebb a Duna részvízgyűjtőn, legnagyobb és így legrosszabb a Tisza részvízgyűjtő szolgáltatóinál. A vízveszteség áttételesen utal a vízilétesítmények műszaki állapotára, valamint az üzemeltetés minőségére. A vízvezeték hálózat hossza 2013-ban 34 000 km volt. Az ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 2000 és 2007 között országosan 92,1%-ról 98%-ra növekedett, azóta gyakorlatilag változatlan. A közüzemi célra kitermelt víz fogyasztása – a víz- és csatornadíjak emelkedése miatt – az utóbbi két évtizedben fokozatosan csökkent. A szolgáltatott ivóvíz mennyisége 2013-ban 357 millió m3 volt, ami 12%-kal kevesebb, mint 2008ban. A 90-es évek elejétől kezdődően ugyanis csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, 1997-től

1. fejezet


– 22 –


stagnáló fogyasztás figyelhető meg. Az 1 főre jutó vízfogyasztás az utóbbi években 92-100 liter/fő/nap A közüzemi szennyvízelvezető-hálózat kiépítése az 1990-es évtized közepe után felgyorsult. A keletkező szennyvíz elvezetése közcsatornán addig általában csak a nagyobb településeken, főként a városok sűrűn lakott központi részein társult a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez. 1990-ben mindössze a települések 24%-a rendelkezett közüzemi szennyvízcsatornával, melyek nagy lakosságszáma következtében így a részvízgyűjtő lakásállományának 52%-a volt csatornázva. Az ezredfordulóra a közcsatornával rendelkező települések száma gyakorlatilag megduplázódott, ennek ellenére még az EU-csatlakozási tárgyalások során a teljes körű csatornázottság követelménye (a közműolló zárása) volt az egyik környezetvédelmi szempont, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években a közműves szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás intenzíven fejlődött. 2013-ban már 871 településen működött közcsatorna, mely sok esetben nem fedte le a csatornázott település teljes területét. Az vízgyűjtő lakásállományán belül ekkor már 84% (1 millió 983 ezer) volt a közcsatorna-hálózatba bekapcsoltak aránya. Ennek hatásaként a közműolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és a közcsatornához csatlakozó lakások arányának különbözete) 14%-ra zárult. A közműolló záródása főként a nagyvárosokban és vonzáskörzetükben jellemző. 1-8. ábra:

A vezetékes vízzel illetve a közcsatornával ellátott lakások aránya a Duna részvízgyűjtőn

Forrás: KSH A szennyvízcsatorna-hálózat kihasználtságát rontja, hogy kiépítését követően a lakosság egy része nem csatlakoztatja rá a lakását, mert magasnak tartja a csatornahasználati díjat. Miközben a csatornahálózatra kötött lakások aránya a 2000. évi 51,3%-ról évi 2,5-3%-kal nőtt, 2012 végén

1. fejezet


– 23 –


elérte a 79,6%-ot, ugyanakkor lassabban csökkent azon lakások aránya, amelyek bár csatornázott területen vannak, nincsenek a csatornahálózatba bekötve: 2004-ben 9,5%, 2006-ban 9,2%, 2008ban 7,9%, 2012-ben 7,3%. A rákötést ösztönzi a talajterhelési díj, továbbá a 2012. január 1-től fokozatosan szigorodó szabályozás. Nem közvetlenül közcsatornán keresztül (általában tartálykocsikkal) további 2 millió m3 települési folyékony hulladékot gyűjtöttek be és ártalmatlanítottak 2012-ben. (A települési folyékony hulladék mennyisége a csatornázottság növekedésével csökken.) A közcsatornán elvezetett szennyvíz lakosegyenértékben kifejezett terhelése dinamikusan növekszik, fajlagos mennyisége (l/fő/nap) kismértékben csökken. Ennek következtében a tisztítandó szennyvíz töményebb, amelynek okaként elsősorban a vízfogyasztás csökkenése nevezhető meg. A települési szennyvíztisztító-kapacitások kiépítése során fontos teendő a biológiai és a III. fokozatú (elsősorban a nitrogén- és foszfortartalom eltávolítására irányuló kémiai) szennyvíztisztítás arányának további növelése, az ún. másodlagos közműolló zárása, mely egyúttal EU-követelmény is. 2009-ben még a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyűjtött szennyvizek közel 50%-át vezették kezelés nélkül a befogadókba. Ebből a legnagyobb tételt a fővárosi szennyvizek jelentették: közel 22,4 millió m3 került közvetlenül a Dunába Budapestnél 2009-ben. 2012. év végén, a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 99,8 %-át megtisztították, ebből 2 %-ot csak mechanikai úton, 98 %-ot mechanikai és biológiai fokozattal, ezen belül 83 %-ot III. tisztítási fokozattal is. A tisztítási arány – az új Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (továbbiakban: BKSZT) beüzemelésével – közel 100 % lett. A szennyvíztisztító telepek hatékonysága a létesítmények műszaki állaga, az alkalmazott technológia, a kiépített teljesítmény, a tisztítandó szennyvíz mennyisége, szennyezőanyag-terhelése és az üzemeltetés szakszerűsége függvényében eltérő. Összességében megállapítható, hogy 2012 végén a szennyvízelvezetési agglomerációkból összegyűjtött szennyvíz szennyvíztisztító telepeinek nitrogén- és foszfortartalom eltávolításának (tápanyageltávolítás) hatékonysága a N esetében: 73,1%, míg a P esetében: 74,4%. A szennyvíztisztítás mellékterméke a szennyvíz-iszap, amelynek mennyisége a Szennyvíz Program előrehaladásával nő. Ma Magyarországon a szennyvíz-iszap egynegyedét még lerakókon helyezik el, annak ellenére, hogy az iszap mezőgazdasági szempontból értékes szerves tápanyag, amelyet célszerű lenne visszaforgatni a termőtalajba. Az utóbbi években javult a hasznosítás aránya. Általában a csatornába vezetett ipari szennyvizek a jogszabályoknak megfelelő minőségűek és az üzemeltetők a mai kor követelményeinek megfelelő tisztítás-technológiákat alkalmaznak, így az iszapok hasznosítása lehetséges. A vízi szállításban a személyszállítás elenyésző az ezredforduló utáni időszakban évente 30–40 ezer ember utazott. 2012-ben azonban a BKV elindított három új, menetrend szerinti, budapesti hajójáratot (D11, D11, D13), aminek következtében a forgalomba állított hét hajót fél év alatt 346 ezren vették igénybe elsősorban turisztikai céllal összesen 2,6 millió utaskilométert megtéve. Az áruszállítás teljesítménye az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődik annak ellenére, hogy a vízen szállított áru mennyisége jelentős mértékben ingadozik évente. A vízi áruszállítás, alakulását nemcsak a gazdasági környezet, hanem az időjárási viszonyok, a csapadék mennyisége és a vízjárás is nagymértékben befolyásolja. 2011-ben a nyári szárazság miatt hónapokon keresztül csak 50–60%-os terheléssel haladhattak az uszályok, sőt volt olyan időszak is, amikor a hajók egyáltalán nem hagyhatták el a kikötőket. Az átlagos vízi szállítási távolság azonban évek óta

1. fejezet


– 24 –


növekvő tendenciát mutat. 2010-ben a Duna magyarországi szakaszán 10 millió tonna árut mozgattak meg, 2,4 milliárd árutonna-kilométer teljesítményt generálva, elsősorban a külföldi hajók által végzett, zömében nemzetközi szállítások jellemzőek. Magyarország ún. nagyhajózásra alkalmas vízi útjainak hossza 1638 km, ennek 85%-a állandóan, 15%-a időszakosan hajózható. 28 nagyobb kikötő van Magyarországon, a kikötők áruforgalma is növekszik. Az elmúlt évtizedben több kikötőfejlesztés is történt, amelynek célja a trimodális funkció betöltése (a közúti és vasúti kapcsolat kialakítása) és áruforgalmi központ kialakítása volt, pl. Baja Ro-Ro, Csepeli Szabadkikötő Ro-Ro, Győr-Gönyű Ro-Ro-La kikötő. A kikötők forgalmának döntő része (96%-a) a Duna vízgyűjtőjén zajlik. Az EU tagállamainak területén kijelölt Transz-Európai Közlekedési Hálózat (TEN-T) a hajózható belvízi útvonalakat, folyami és tengeri kikötőket köt össze közúti, vasúti és légi közlekedési elemekkel egységes rendszerré. A TEN-T VII. számú közlekedési folyosója a Rajna/Majna-Duna folyami hajózási útvonal, melybe hét kikötőnk: Győr-Gönyű, Komárom, Budapest-Csepel, Dunaújváros, Baja, Mohács, Szeged tartozik. A vízi turizmus fogalmát a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben a turisztikai terminológiánál szélesebb értelemben használjuk ide értve minden, a vízhez kötődő rekreációs tevékenységet, pl. a horgászat, termálturizmus. Hazánk folyó- és állóvizei megfelelő lehetőséget nyújtanak a vízi turizmus számára. A Balaton, a Velencei-tó, a Fertő és a Tisza-tó mintegy hétszáz négyzetkilométer vízfelülettel rendelkezik. Komoly lehetőséget jelenthet a magyar turizmus számára a vitorlásturizmus minőségének fejlesztése. Magyarország nemzetközi összehasonlításban is jelentős termálvízkészletekkel – az ország területének mintegy 80%-án található hévíz – és kedvező geotermikus adottságokkal rendelkezik. Az adottságokat tekintve világviszonylatban nagyhatalomnak számítunk, közvetlenül Japán, Izland, Olaszország és Franciaország mellett Magyarország rendelkezik a világ egyik legbővebb termálvíz kincsével. A hévíz-előfordulások nagyobb részénél – a víz összetétele alapján – lehetséges a gyógyvízzé nyilvánítás is. A feltárt gyógy- és termálvizek (és az erre épülő szolgáltatások) már jelenleg is kiemelt jelentőséget biztosítanak az egészségturizmusnak. 2012-ben 137 olyan település volt Magyarországon, amely valamilyen formában érintett volt a gyógyturizmusban. Tíz leglátogatottabb, gyógyturizmusban érintett település a kereskedelmi és a magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák együttes száma alapján sorrendben: Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló, Siófok, Bük, Balatonfüred, Sárvár, Zalakaros, Sopron és Győr. Magyarországon a szolgáltatások jelentős vízgazdálkodási hajtóerők, különösen a lakosság vízellátása és a keletkező szennyvíz összegyűjtése, kezelése, elhelyezése.

1.3 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szereplői A VKI 3. cikkelye 7. pontja alapján az előírások végrehajtásért felelős, úgynevezett Hatáskörrel Rendelkező Hatóságot - Felelős Intézmény(eke)t - 2003. december 22-ig az EU tagállamoknak ki kellett jelölniük. A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet 3. § (3) pontja határozza meg a vízgyűjtő-gazdálkodási terv összeállításáért felelős szervezeteket. Ugyanezen rendelet 19 §-a alapján a tervezésbe a „társadalom minél szélesebb körét”, azaz az érdekelteket, véleményezés céljából be kell vonni. A 4. § (2) pontja szerint pedig az intézkedési programok előkészítése során a határokkal osztott vizekre vonatkozóan együtt kell működni az Európai Unió szomszédos tagállamaival, míg a nem EU tagokkal törekedni kell a

1. fejezet


– 25 –


koordinációra, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kapcsolatokra vonatkozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések, megállapodások szabályai szerint. 1.3.1 Hatáskörrel rendelkező hatóság Hazánkban a 2000/60/EK Víz Keretirányelv végrehajtásának irányításáért a Belügyminisztérium (1051 Budapest, József Attila u. 2-4.) felel, ezért a Belügyminiszter a hatáskörrel rendelkező hatóság vezetője. A BM felelős:  a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséért felelős szervezetek (OVF, VIZIG-ek) tervezési munkájának koordinálásáért;  az Európai Unió Bizottsága számára a jelentések elkészítéséért és elküldéséért. A BM illetékessége a Duna vízgyűjtő kerületen belül, az ország teljes területére kiterjed. A Minisztérium feladata továbbá a szakirányú stratégiai irányítás, az Európai Unió jogszabályainak hazai harmonizációja és jogszabályalkotás, az állami feladatok és az Európai Unió felé vállalt és kötelező feladatok parlamenti érdekképviselete, VKI intézkedések tárcaközi egyeztetése és a tárca költségvetési forrásainak biztosítása. E mellett felel az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartásért, a határvízi feladatok ellátásért és az általa kijelölt szakértőkön keresztül közreműködik a Duna vízgyűjtő kerület nemzetközi tervének (ICPDR DRBM Plan) összeállításában. Az egész országra kiterjedő első vízgyűjtő-gazdálkodási terv a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával, más minisztériumokkal együttműködve készült el a vízfolyások, az állóvizek és a felszín alatti vizek állapotának javítása, illetve megőrzése érdekében. A második terv a Belügyminisztérium felkérésére, szintén a társminisztériumokkal együttműködve fog elkészülni. Magyarország, mivel teljes területe a Duna-medencébe tartozik, így, ellentétben a legtöbb EU tagállammal, csak egy vízgyűjtőkerület – a Duna vízgyűjtőkerület - vízgyűjtő-gazdálkodási tervének elkészítésére kötelezett. Ennek kidolgozása szoros együttműködésben történt a többi érintett tagországgal, a munkát a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) fogja össze. Magyarország, a Duna-medencén belül, három nemzetközi részvízgyűjtőn (a Duna közvetlen, a Tisza, és a Dráva) osztozik a szomszédos országokkal. Ezek Magyarországra eső területei adják az ún. részvízgyűjtő tervezési területeket, valamint a Duna részvízgyűjtőjéből – jelentősége miatt – kiemelendő a Balaton részvízgyűjtője, így ez az országos tervezés negyedik részvízgyűjtője. A nemzetközi, valamint a hazai előírások kielégítése és a hatékony társadalmi véleményezés érdekében a tervezés hazánkban több szinten valósult meg:  országos szinten az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv,  részvízgyűjtő - Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton - szinten (4 részvízgyűjtő terv),  tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv)  víztestek szintjén (a VKI előírásai szerint lehatárolt 889 vízfolyás szakaszt, 189 állóvizet, 185 felszín alatti víztestet jelent).

1. fejezet


– 26 –


5. térkép:

Magyarország részvízgyűjtő területei

1.3.2 A tervezést végző szervezetek A Duna részvízgyűjtő Terv elkészítése és a részvízgyűjtőn belül a tervezés koordinációja az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr feladata. Az alegységi tervek elkészítése és helyi szinten az érdekeltek bevonása a területileg illetékes 6 vízügyi igazgatóság, együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a vízügyi és vízvédelmi, a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokkal. 1-2. táblázat: Az alegységi tervek készítéséért felelős vízügyi igazgatóságok Tervezési terület 1-1 1-2 1-3 1-4 1-5 1-6 1-7 1-8 1-9 1-10 1-11 1-12 1-13 1-14 1-15 1-16

Felelős

Szigetköz Rábca és a Fertő Rába Marcal Bakony-ér és Concó Általér Gerecse Ipoly Közép-Duna Duna-völgyi-főcsatorna Sió Kapos Észak-Mezőföld és Keleti-Bakony Velencei-tó Alsó-Duna jobb part Felső-Bácska

1. fejezet

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja Közép-dunántúli Vízügyi Közép-dunántúli Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja


– 27 –


6. térkép:

Magyarország tervezési alegységei

Tekintettel a tervek rendkívül komplex és átfogó tartalmára, azok elkészítésében vállalkozási szerződés keretében szakértők, tervezők is részt vesznek, nevezetesen az ÖKO – UTIBER – AQUAPROFIT Konzorcium, amelynek vezetője az ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Zrt., tagjai: az UTIBER Közúti Beruházó Kft. és AQUAPROFIT Műszaki-, Tanácsadási- és Befektetési Zrt. A Konzorcium számos alvállalkozót vesz igénybe a tervezési munkák elvégzésére. 1.3.3 Érintettek A vízzel kapcsolatos kérdésekben a társadalom minden tagja érintett. A társadalom bevonása a tervezésbe három szinten történik: legszélesebb körben az alegységeken, míg részvízgyűjtő szinten megyei és régiós hatáskörű, országos szinten országos hatáskörrel rendelkező állami és nem közigazgatási szervek, egyéb közigazgatási, tudományos és szakmai érdekképviseleti, továbbá állampolgári érdekképviseleti (civil) szervezetek közvetlen megkeresésével. A véleményezési eljárásba magánszemélyek, illetve a nem közvetlenül megkeresett szervezetek, akár Magyarország határain kívül élők is, bármelyik szinten bekapcsolódhatnak a www.vizeink.hu honlap segítségével. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket – a különböző tervezési szinteken – a vízgazdálkodási tanácsokról szóló 1382/2013 (VI.27.) Kormány határozat szerint megalakult testületek: Területi és Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok, valamint az Országos Vízgazdálkodási Tanács tagjai véleményezik, és javaslatokat terjesztenek fel, amelyek beépülnek a végleges tervekbe. Az alegységi terveket az Észak-dunántúli, a Nyugat-dunántúli, a Közép-Duna-völgyi, az AlsóDuna-völgyi, a Közép-dunántúli, valamint a Dél-dunántúli Területi Vízgazdálkodási Tanácsok tárgyalják. A Duna Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanács (RVT) tagjai javaslatokat fogalmaznak meg a részvízgyűjtő tervre figyelemmel az alegységi tervekre érkezett és a TVT-k által elfogadott észrevételekre. A Duna RVT véleményét felterjesztik az Országos Vízgazdálkodási Tanács elé.

1. fejezet


– 28 –


1.3.4 Határvízi kapcsolatok A határvízi kapcsolatok Magyarország szempontjából létfontosságúak hiszen vízfolyásaink több mint 90%-a a határon túlról érkezik és felszín alatti vízkészletünk jó része is onnan származik. Az ország medence jellegét jól mutatja, hogy 24 folyón érkezik víz hazánkba, és 3 folyón keresztül távozik. A felszín alatti vizek esetében a beszivárgási területek nagy része határon kívül esik, az országba való be- és kiáramlás hasonló arányú, mint a felszíni vizek esetében. A 185 db felszín alatti víztestből 95 db határokkal osztott. A határral osztott vízgyűjtőkkel, víztestekkel kapcsolatos egyeztetések hivatalos testületei a mind a hét szomszédos állammal, kétoldalú megállapodás keretében működtetett Határvízi Bizottságok. A Bizottságok ülésein elfogadott javaslatokat a tervezés (az intézkedési program kialakítása, illetve a mentességek meghatározása) során a tervezőknek figyelembe kell venniük. Duna vízgyűjtő szintű (ICPDR) együttműködés: A Duna vízgyűjtő kerületben a tagországok együttműködését a „74/2000. (V. 31.) Korm. rendelet a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló, 1994. június 29-én, Szófiában létrehozott Egyezmény kihirdetéséről” című nemzetközi egyezmény szabályozza. A kormányrendelet tartalmához igazodva Magyarország csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, hogy a Duna vízgyűjtőn osztozó államok (jelentős érintettségben 14 ország) közös finanszírozásban, bécsi székhellyel megbízzák az ICPDR Titkárságát a Duna vízgyűjtő kerület szintű vízgyűjtőgazdálkodási terv létrehozásával és az ezzel járó koordinációval. A Duna vízgyűjtő kerület szintű vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete elkészült, annak tartalma a http://www.icpdr.org/main/draftplans-2015 linken elérhető és véleményezhető. Kétoldalú együttműködések: Ausztria: 1959. évi 32. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határvidék vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról 1985/17. Osztrák-magyar szerződés a környezetvédelem területén való együttműködésről Szlovákia: 55/1978. (XII. 10.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya között a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról 1999/17. Nemzetközi Szerződés a Szlovák - Magyar Kormányok környezetvédelem és természetvédelem terén való együttműködésről

között,

a

A határvízi egyezmény megújítása folyamatban van: 34/2015. (IV. 23.) ME határozat a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a közös vízgyűjtőkön és a határvizeken történő együttműködésről szóló Egyezmény létrehozására adott felhatalmazásról Szerbia: Egyezmény a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között a vízgazdálkodási kérdések tárgyában (1955)

1. fejezet


– 29 –


1.4 Víztestek A Víz Keretirányelv a vizekkel kapcsolatos előírásait és elvárásait az úgynevezett víztesteken keresztül érvényesíti, így a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei is a víztestek. A Duna részvízgyűjtőn VKI fogalom meghatározásait követve, a következő víztest fajták kerültek kijelölésre:  természetes felszíni vizek: vízfolyás és állóvíz víztestek,  erősen módosított víztestek olyan természetes eredetű felszíni vizek, amelyek az emberi fizikai tevékenység eredményeként jellegükben jelentősen megváltoztak, fenntartásuk e megváltozott formában azonban több szempont alapján is indokolt;  a természetes felszíni vizekhez hasonló mesterséges; valamint  felszín alatti víztestek. Magyarország területét a 185 felszín alatti víztest, valamint a kijelölt 1078 felszíni víztest közvetlen vízgyűjtői tökéletesen lefedik. Az országhatáron 213 víztest vízgyűjtője nyúlik túl, ahol a külföldről érkező hatások közvetlenül befolyásolhatják a jó állapot elérését. A Duna-közvetlen részvízgyűjtő területen 455 víztest található, melyből 379 vízfolyás és 76 állóvíz. A Duna-közvetlen részvízgyűjtő területe az országhatáron is túlnyúlik, azaz a külföldről érkező hatások befolyásolhatják a jó állapot elérését. Így határvízi problémák jelentkezhetnek. A felszíni víztestek listáját, kategóriáit, típusba sorolását és főbb jellemzőit az 1-1 melléklet tartalmazza, a felszín alatti víztestek főbb adatait az 1-4 melléklet mutatja be. A felszíni víztestek elhelyezkedését és besorolását kategóriánként, típusonként az 1-3 - 1.-6, a felszín alatti víztesteket pedig az 1-7 - 1-10 térképmellékletek mutatják be. 1.4.1 Vízfolyás víztestek A Víz Keretirányelv szerint a “vízfolyás” olyan szárazföldi vizet jelent, amely nagyobbrészt a földfelszínen folyik, de amely útjának egy részén a felszín alatt is áramolhat. Az EU Víz Keretirányelv alapján a 10 km2-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokat kellett kijelölni víztestként, mint a vízhálózat jelentős elemét vagy elemeit. A Duna-közvetlen vízgyűjtőn 379 folyó, patak, vagy csatorna került kijelölésre víztestnek. A biológiai validáció eredményeinek figyelembe vételével a vízfolyásokra vonatkozó tipológia 15 féle természetes típust különböztet meg, amelyek közül az alábbi 1-3. táblázatban közöltek találhatók meg a Duna részvízgyűjtőn.

1. fejezet


– 30 –


1-3. táblázat: A vízfolyások biológiai adatokkal igazolt típusai Biológiai HidroTípus típus kód morfológiai kód altípus

Vízgyűjtő méret

Mederesés

Mederanyag

Geokémiai Tengerszint jelleg feletti magasság

1

S

1S

kicsi

nagy esésű

durva

szilikátos

dombvidékihegyvidéki

2

S

2S

kicsi

nagy esésű

durva

meszes


2

M

2M

közepes

nagy esésű

durva

meszes


3

S

3S

kicsi

közepes esésű

meszes

dombvidéki

3

M

3M

közepes

meszes

dombvidéki

4

L

4L

durva

meszes

dombvidéki

durva - közepesfinom durva - közepesközepes esésű finom

nagyon nagy – közepes esésű nagy

5

S

5S

kicsi

kis esésű

durva

meszes

síkvidéki

5

M

5M

közepes

kis esésű

durva

meszes

síkvidéki

6

S

6S

kicsi

kis esésű

közepes-finom

meszes

síkvidéki

6

M

6M

közepes

kis esésű

közepes-finom

meszes

síkvidéki

7 9

L F

7L 9F

nagy Duna méretű

kis esésű közepes esésű

közepes-finom durva

meszes meszes

síkvidéki síkvidéki

9

K

9K

Duna méretű

kis esésű

durva

meszes

síkvidéki

10

A

10A

Duna méretű

kis esésű

közepes-finom

meszes

síkvidéki

1-9. ábra:

Vízfolyás típusok darabszáma a Duna részvízgyűjtőn

A VKI II. mellékletének 1.3 pontja előírja, hogy minden felszíni víztest típusra meg kell határozni a jellemző hidrológiai-, morfológiai és fizikai-kémiai feltételeket, amelyek a kiváló ökológiai állapothoz

1. fejezet


– 31 –


szükségesek, továbbá a biológiai referenciát minden biológiai minőségi elemre: fitoplankton, fitobentosz, makrofita, makrogerinctelen, és halak, amelyeket a kiváló ökológiai állapothoz tartozó értékek jellemeznek. A részvízgyűjtő típusok referencia jellemzőinek leírását - hidromorfológiai, fizikai-kémiai és biológiai elemenként - az OVGT 1-2 melléklete tartalmazza. 1.4.2 Állóvíz víztestek A Víz Keretirányelv szerint a “tó” egy szárazföldi felszíni állóvizet jelent, így tavaink állóvíz víztestekbe sorolták. Az állóvíz víztestként az 50 hektárnál nagyobb természetes tavak és tócsoportok kerültek kijelölésre. Az állóvizek közé új kijelölésként felvételre kerültek a jelentősebb hullámtéri holtágak az 50 hektáros mérethatár figyelembe vételével. A Duna részvízgyűjtő területén 76 állóvíz került kijelölésre. Magyarországon összesen 7587 tavat és vizes területet („wetland”) tartanak nyilván (összterületük: 2230 km2), víztestként azonban csak 828 állóvíz került kijelölésre a 0,5 km2-es méretbeli alsó korlát miatt. A vizes élőhelyek nem víztestként, hanem védett területként jelennek meg a vízgyűjtőgazdálkodási tervben. A természetes állóvíz víztesteket az 1-1 melléklet sorolja fel. Az állóvizekre vonatkozó tipológia 8 természetes állóvíz típust különböztet meg a biológiai adatok figyelembe vételével, amelyek közül a Duna részvízgyűjtőn az alábbi táblázat bemutatott típusok találhatók meg: 1-4. táblázat: Az állóvizek biológiai adatokkal igazolt típusai Típus

2 3 5 6 7

Méret

>10 km2 <10 km2 0,5-1 km2 < 10 km2 > 10 km2

Tengerszint feletti magasság

síkvidéki síkvidéki síkvidéki síkvidéki dombvidéki

Geokémiai jelleg

szikes szikes szikes meszes vagy szerves meszes

Vízmélység

<3m <1m <3m <3m <3m

Vízforgalom

Állandó Időszakos Állandó Állandó Állandó

A referencia jellemzők típusonkénti leírását - biológiai, fiziko-kémiai és hidromorfológiai elemeit az OVGT 1-2 melléklete tartalmazza. A legtöbb állóvíz víztest meszes - kis területű - sekély - nyílt vízfelületű - állandó típusba sorolható be. Természetszerűleg a Balatonnak és a Fertő tónak nincsen párja, de számos más víztest is egyedül képviseli a típusát, pl. Velencei-tó nyílt vizes terület, Kolon-tó. Az állóvíz víztesteket jellemző adatok a mellékletek között az 1-1 mellékletben találhatóak. 1.4.3 Erősen módosított és mesterséges víztestek A Víz Keretirányelv sajátos fogalma az “erősen módosított víztest” egy olyan természetes felszíni víztestet jelent, amely társadalmi, vagy gazdasági igények kielégítése céljára, emberi tevékenységből származó fizikai változások eredményeként jellegében lényegesen megváltozott,

1. fejezet


– 32 –


és amelyet a tagállam ekként kijelölt. Az erősen módosított kategóriába sorolt víztestek természetes eredetűek, azonban hidrológiájuk és/vagy morfológiájuk emberi beavatkozások, létesítmények hatására jelenleg jelentősen eltérnek saját természetes állapotuktól. Az ember által okozott változás olyan mértékű (és e módosítás az emberi igények miatt továbbra is fenntartandó), hogy a víztest vízfolyás/állóvíz kategóriát vált – például völgyzárógátas tározók esetében - és emiatt a jó állapot nem érhető el. A Víz Keretirányelv által használt másik fontos felszíni vizes kategória a “mesterséges víztest”, amely emberi tevékenység eredményeként, kifejezetten valamilyen cél elérése érdekében létrehozott felszíni víztestet jelent. Ebbe a kategóriába azokat a víztesteket soroljuk, ahol a vízfelület létrehozása előtt szárazulat volt. Általában ebbe a csoportba sorolhatók a csatornák, a bányatavak és az oldaltározók is. Az erősen módosított és mesterséges víztesteknél a maximális vagy jó öko-potenciál, mint célállapot meghatározásánál irányadó lehet az adott erősen módosított víztesthez leginkább hasonlító természetes víztípus jó állapota. Ugyanakkor ezeknél a víztesteknél a funkció fenntartása az elsődleges szempont (pl. belvíz csatornánál a vízelvezető képesség fenntartása, halastónál a haltenyésztéshez szükséges körülmények fenntartása), ezért a környezeti célkitűzés meghatározható a használattól függően is, de törekedni kell a környezeti szempontból „jó gyakorlat” elérésére. Az erősen módosított víztestek kijelölése az első VGT-ben foglaltakhoz képest módosult, elsősorban azért, mert időközben több e témával foglalkozó európai szabvány jelent meg, amelyeket alkalmaztunk a módszertan átdolgozásánál: MSZ EN 14614:2005, MSZ EN 15843:2010 és MSZ EN 16039:2012 A víztestek határai a VKI II. melléklet 1.1. (v) bekezdésének figyelembe vételével felülvizsgálatra kerültek: külön víztestként kijelöltük és az erősen módosított víztestek közé soroltuk azokat a víztereket, amelyek kategóriát váltottak, azaz jellemzően mederelzárás miatt a vízfolyásból állóvíz jellegűvé váltak. Továbbá befolyásolta a vizsgálat menetét a DPSIR modell alkalmazása, amely a hajtóerő – terhelés - hatás láncolat követését igényli. A víztesteket érő hidromorfológiai módosítások számbavételének és fenti feltételekkel történő összevetésének eredményét az 1-2 melléklet tartalmazza, továbbá az előzetes erősen módosított besorolás az 1-1 melléklet felszíni víztestek listájában is jelezve van. A VITAANYAG egyik célja, hogy a társadalom beleszólhasson a döntésekbe és a VKI szerint az erősen módosított besorolás egy olyan kérdés, amelyben a társadalmi-gazdasági érdekeket is figyelembe kell, lehet venni. Az érintettekkel közösen az alábbiakat kell megfontolni:  Az azonosított beavatkozás megszüntetése veszélyezteti-e más cél/igény elérését vagy kielégítését, ha igen a veszélyeztetett cél/igény beletartozik-e a VKI által megadott körbe (környezeti cél, hajózás, tározás ivóvíz és öntözés célra, energiatermelés, ár- és belvízvédelem, rekreáció, egyéb fontos célok, igények).  Az adott igény kielégítése megoldható-e más, a jó állapot elérését nem befolyásoló módon, illetve annak megvalósítása nem jár-e aránytalan költségekkel, illetve a társadalom támogatja-e?

1. fejezet


– 33 –


A kijelölt víztesteknek 46%-a (208 db) természetes vízfolyás vagy állóvíz, mesterséges kategóriába 16% (72 db) sorolandó, míg a természetes eredetű víztestek közül erősen módosított 38% (176 db) víztest (1-10. ábra). Csökkent a mesterséges víztestek darabszáma (7%-kal kevesebb), 5%-kal nőtt az erősen módosított víztestek, míg 2% a természetes víztestek aránya. 1-10. ábra:

Víztestek kategóriák szerinti darabszáma a Duna részvízgyűjtő esetében a második és az első VGT-ben

Az erősen módosított vagy a mesterséges felszíni víztestekre a maximális ökológiai potenciál értékét kell kidolgozni, amit az ilyen víztestek referencia értékeiként értékelnek. A maximális ökológiai potenciál referencia értékeit 6 évenként felül kell vizsgálni. Az erősen módosított víztestek kijelölése hidromorfológiai jelentős terhelések alapján megtörtént, biológiai validációja, célkitűzései, gazdasági elemzése és érintettekkel való véleményezése folyamatban van. 1.4.4 Felszín alatti víztestek A Víz Keretirányelv a következő felszín alatti vizekkel kapcsolatos fogalmakat vezeti be:  “Felszín alatti víz” minden olyan víz, ami a föld felszíne alatt a telített zónában helyezkedik el, és közvetlen kapcsolatban van a földfelszínnel vagy az altalajjal.  „Felszín alatti víztest” a felszín alatti víznek egy víztartón vagy víztartókon belül lehatárolható részét jelenti.  “Víztartó” (vagy vízadó) olyan felszín alatti kőzetréteget vagy kőzetrétegeket, illetve más földtani képződményeket jelent, amelyek porozitása és áteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását, vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését.

1. fejezet


– 34 –


A felszín alatti víztest (FAV) lehatárolás és jellemzés módszertan legfontosabb elemeit „a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól” szóló 30/2004 (XII. 30.) KvVM rendelet határozza meg. A FAV-ok esetében a VKI felszín alatti leányirányelvét is figyelembe kell venni: 2006/118/EK a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (továbbiakban: FAVI). Magyarországon felszín alatti vizeinket széleskörűen hasznosítjuk, így az átlagosan 10 m 3/nap-nál nagyobb hozammal megcsapolt vízadók mindenhol előfordulnak. A felszín közelében kijelölt víztestek felső határa a terepfelszínhez legközelebb található vízfelszín. A felszín alatti víztestek alsó határát pedig a már nem vizet, hanem szénhidrogéneket tároló kőzetek, vagy az úgynevezett „medence aljzat”, illetve alaphegység képezi. Hidraulikai szempontból az úgynevezett túlnyomásos térrész - ahova a gravitációs energia már nem képes lejuttatni a csapadékból származó vizeket kijelöli a felszín alatti víztestek természetes alsó határát. A felszín alatti víztestek lehatárolásának módszere nem változott az első VGT óta, de a rendelkezésre álló újabb információk alapján 28 víztest határa módosult országosan, de nem változott a víztestek darabszáma. Elsősorban a karszt víztestek rétege változott meg (18 db), jelentősebb módosítások történtek még a porózus termál víztesteken (6 db), a többi rétegben nem számottevőek a javítások. Magyarországon 185 felszín alatti víztest lehatárolása történt meg az első VGT-ben, melyből a Duna-közvetlen részvízgyűjtőn 85 található. A víztestek listáját és a VKI II. melléklet 2. pontja alapján előírtak szerinti legfontosabb hidrogeológiai jellemzőit az 1-4 melléklet tartalmazza, a természetes vízminőséget jellemző háttérérték és küszöbérték táblázatot az OVGT 1-5 melléklete tartalmazza, míg a víztestek térképi bemutatása az 1-7 – 1-10 térképmellékleten történik. A felszín alatti víztestek első lehatárolási szempontja a geológia, amelynek eredményeként háromféle vízföldtani főtípus különíthető el:  Medencebeli, uralkodóan porózus vízadók a törmelékes üledékes kőzetekben,  Karszt (csak a főkarsztba, azaz a triász korú dolomit és mészkő közé sorolható) a karbonátos kőzetekben,  Vízadók a hegyvidéki területek vegyes összetételű kőzeteiben (kivéve a főkarszt). A porózus víztestek Magyarország legnagyobb kiterjedésű, hidraulikailag összefüggő felszín alatti víztest-csoportja. Alsó határát a paleozoós, mezozoós alaphegység alkotja, bár vastagságának megállapításakor annak esetleg víznyerésre alkalmas felső néhány 10 m-es repedezett zónáját is figyelembe vették. Peremét (a hegyvidéki víztest-csoporttal közös határát) az alsó- és felsőpannon határ felszíni metszése adja. A porózus víztestek kód jele: „p”, 111 db víztestet sorolunk ebbe a típusba. Ezek közül 44 db-ot sorolunk a Duna – közvetlen részvízgyűjtőhöz. A karszt víztestek Magyarország területén – a porózus után – a második legfontosabb regionális jelentőségű vízadó képződmények, amelyek a mezozoós – elsősorban triász korú – karbonátos, repedezett, karsztosodott összletben fordulnak elő, ez az úgynevezett főkarszt-víztároló. Velük szoros hidraulikai kapcsolatban álló eocén mészkövekkel együtt, ezek a képződmények alkotják a karszt víztestek csoportját. Alárendelten júra és kréta, valamint paleozoós mészkövek is a „főkarsztba” sorolhatók. A karszt víztestek – amelyeknek részei a lezökkent, mélyben futó karszt nyúlványok is - lehatárolásában tükröződnek a hagyományos vízföldtani tájegységek. A karszt víztestek kódjele: „k”, 29 db víztestet sorolunk ebbe a típusba országosan, amelyből 17 db található részvízgyűjtőn.

1. fejezet


– 35 –


A hegyvidéki víztestek a hegyvidéki területeken találhatóak. Ehhez a víztest főtípushoz – a karszt víztestek csoportjába soroltakon kívül – változatos földtani képződmények tartoznak, amelyek kora a quartertől a mezozoikumon át a paleozoikumig terjed, egyaránt előfordulnak bennük porózus, repedezett és karsztosodott vízadók. A fő-karsztvíztárolóhoz nem sorolt karbonátos képződmények a hegyvidéki víztest részei. A térképeken a karszt víztestek felszíni kibúvásai a hegyvidéki víztestekben „folytonossági hiányként” jelennek meg. A hegyvidéki víztestek kódjele: „h”, 45 db víztestet sorolunk ebbe a típusba. Ebből 24 db esik a Duna- közvetlen részvízgyűjtőre. A porózus és karszt víztestek esetében a második lehatárolási szempont a vízhőmérséklet:  Hideg vizek (kitermelt víz hőmérséklete nem haladja meg a 30 °C-ot)  Termálvizek (kitermelt víz hőmérséklete eléri, illetve meghaladja a 30 °C-ot) Magyarország sajátos geotermális adottságai következtében az ország jelentős részén tárhatunk fel 30 °C-nál melegebb vizeket. A hideg és termál víztesteket a 30 °C-os izoterma felület választja el. Ugyan a karszt víztestek esetében is a 30 °C-os izoterma felület választja el a hideg és a termál karszt víztesteket, a hegységek tektonikai szerkezetéből adódóan a hideg és a termál karszt víztesteket – az egyszerűbb kezelhetőség érdekében – egymás mellett elhelyezkedőknek tételezték fel. A lehatárolási módszertan másik egyszerűsítési eredménye, hogy a hegyvidéki víztesteknél nem különítenek el termál víztesteket. A termál víztestek kódjele: a főtípus kódjelet követő „t”, 23 db víztestet sorolunk ebbe a típusba (és 162 db-ot a hideg típusba). A részvízgyűjtőhöz 10 db termálvíztestet soroltak, amelyek közül 2 db porózus-termál és 8 db karszttermál víztest. A porózus víztestek (medencebeli, dombvidéki) és a hegyvidéki víztestek esetében a következő lehatárolási szempont az érzékenység:  Sekély (hagyományosan ún. „talajvíz”)  Nem sekély (réteg és hasadékos vizek) A sekély víztest érzékenysége több szempontból is megmutatkozik:  a sekély vízadók erőteljes meteorológiai hatás alatt álló felszín alatti vizek, amelyek vízjárása különbözik a mélységi vizekétől;  a sekély vízadók a felszíni vizekkel közvetlen kapcsolatban állnak (kiemelt szerepük van a felszín alatti víztől függő ökoszisztémáknál – „FAVÖKO”);  a sekély vízadók természetes vízminősége – a légköri kapcsolat miatt – különbözik a mélyebben lévőktől (sótartalom, oxigén háztartás, hőmérséklet, ion összetétel);  a sekély víztestek emberi hatásoknak való kitettségük miatt ténylegesen, illetve potenciálisan szennyezettek lehetnek (fennáll annak a lehetősége, hogy kémiai állapotuk gyenge). A sekély víztest teteje a telített és háromfázisú zóna határa, azaz a talajvíz színe. A víztest alja a vízföldtani helyzettől függ:  Ha a felső kb. 50 m-ben van vízzáró, vízrekesztő képződmény, akkor a víztest alsó határa az első vízadóösszlet feküjében lett megállapítva (vízföldtani határ). A hegyvidéki területeken a laza üledékek és a kőzetek közötti felület.

1. fejezet


– 36 –


 Ha a felső 50 m-ben nincs vízzáró, vízrekesztő képződmény, vagy nincs elég ismeret róla, akkor a víztest alsó határa a talajvíz szintje alatti 30 m-es mélységben húzható meg. A sekély víztestek kódjele: a főtípus kódjelet megelőző „s”, 77 db víztestet sorolunk ebbe a típusba. A részvízgyűjtőn 35 db található ebből, 12 db hegyvidéki és 23 db porózus sekély víztest. A negyedik lehatárolási szempont a vízgyűjtő: A felszín alatti víztesteket - a Víz Keretirányelv szerint - a felszíni vízgyűjtőkhöz kell rendelni, ezért adminisztratív szempontból egyszerűsíti a helyzetet, ha - ahol lehetséges és értelme van - a felszín alatti víztestek felszíni vízgyűjtők szerint tovább osztódnak. Ennek eredményeképpen a porózus és a hegyvidéki (sekély, réteg és hasadékos) víztesteknél általában a felszíni vizek vízválasztói, míg a karszt víztesteknél a nagyobb forrásokhoz köthető felszín alatti vízgyűjtő határ és a termál víztesteknél is a felszín alatti vízgyűjtő jelenti a további felosztást. A hideg karszt-víztároló felosztása a következő forrás-csoportokhoz tartozó vízgyűjtők alapján történt: Hévízi- és Tapolcai-források, Balaton-felvidék forrásai, Dunántúli-középhegység déli forrásai, Tatai– és Fényes-források, Budai-források, Tettye-forrás. Ezekhez igazodik a termál karszt víztestek lehatárolása is. 1-5. táblázat: Felszín alatti víztestek típusainak eloszlása a Duna részvízgyűjtőn Duna részvízgyűjtő

Magyarország

sekély porózus

23

55

sekély hegyvidéki

12

22

porózus

19

48

hegyvidéki

12

23

porózus termál

2 9

8 14

8

15

85

185

Víztestek típusa

karszt termálkarszt Összes

A fentieken kívül még 7 db felszín alatti víztest érinti a Duna – közvetlen részvízgyűjtőt, amelyek más részvízgyűjtőkhöz kerültek besorolásra. (pt.3.1; pt.2.5; kt.3.1; kt.4.1; h.3.1; sh.3.1; k.3.1) Az ötödik lehatárolási szempont – az áramlási rendszer - egyedül a porózus víztesteknél alkalmazható, ezáltal a beszivárgási és megcsapolási területek szétválasztása történik meg:  Leáramlási területek  Feláramlási területek  Vegyes áramlási rendszerű dombvidéki és hegylábi területek A leáramlási és feláramlási területek közötti átmeneti területeket az egyszerűsítés érdekében elhanyagolják. További egyszerűsítést jelent, hogy a lokális áramlási rendszerek is figyelmen kívül hagyottak – még a sekély víztestek esetében is –, annak ellenére, hogy a mennyiségi és kémiai jellemzők mozaikossága ennek a következménye. Feláramlással jellemezhető víztestek kijelölése ott történt, ahol jelentős a párolgás útján történő megcsapolás. A sekély hegyvidéki és dombvidéki területeken a feláramlási területek a völgyekben húzódnak, amelyek olyan keskenyek (kivétel a szélesebb völgyek, mint például a Marcal), hogy a víztestek 100.000-es méretarányú

1. fejezet


– 37 –


felbontásában nem kezelhetőek, emiatt ezekben a térségekben a porózus vízadók hidrodinamikai típusa: vegyes (beszivárgási és feláramlási is). Országosan 95 felszín alatti víztest határos valamely szomszédos országgal, ezek közül 40 víztestet tekintenek határral osztott víztestnek a Határvízi Bizottságok megállapodásai szerint. A Duna-közvetlen részvízgyűjtőn 36 db határmenti víztest található, ebből határvízi megegyezés szerint határral osztott 10 db. A Duna Bizottság 7 víztest csoporttal (Duna szinten jelentős, vagy 4000 km2 nagyobb) foglalkozik, amely 28 felszín alatti víztestet tartalmaz, ebből 11 esik a közvetlen vízgyűjtőre. További fontos hidrológiai jellemzője a felszín alatti víztesteknek, hogy milyen kapcsolatban vannak a felszíni vizekkel, vizes élőhelyekkel. 115 felszín alatti víztest van, amelynek lényeges víztől függő ökoszisztéma kapcsolata van („FAVÖKO”), ezek közül 55 db van a Duna-közvetlen részvízgyűjtőn. VKI II. melléklet 2.2 pontja előírja, hogy a felszín alatti víz jellemzésére a természetes háttérszint határértékek meghatározását, annak érdekében, hogy minősíteni lehessen a felszín alatti víztesteket. A felszín alatti víztest kémiai állapota akkor jó, ha a környezetben természetes körülmények között előforduló anyagok koncentrációja a háttérértékekhez közeli, az ember által előállított szintetikus anyagoké pedig nullához közeli. A VKI 17. cikkelyében, illetve a FAVI 5. cikke előírja a megfordítási pont meghatározását a felszín alatti víztesteket érő jelentős terhelések és a tartósan emelkedő tendenciák azonosítása érdekében. A felszín alatti víz jó kémiai állapotára vonatkozó küszöbértékek megállapításához figyelembe vesszük a háttérértékeket, a kapcsolódó FAVÖKO-k érzékenységét, továbbá humán toxikológiai és ökotoxikológiai ismereteket, különös tekintettel arra, hogy hazánkban uralkodóan felszín alatti vízből történik az ivóvízellátás. A háttér- és küszöbértékeket az OVGT 1-5 melléklete tartalmazza.

1. fejezet


– 38 –


2

Védett területek

A Víz Keretirányelv kiemelt figyelmet fordít a felszíni és felszín alatti vizek mellett a védett területekre is. A VKI szempontjából védettnek számít minden olyan terület, illetve felszín alatti tér, melyet a felszíni és/vagy a felszín alatti vizek védelme érdekében, vagy közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából valamely jogszabály erre kijelöl. Ezek közé tartoznak: az ivóvízkivételek védőidomai, illetve védőterületei, a tápanyag- és nitrát-érzékeny területek, a természetes fürdőhelyek, a természeti értékei miatt védett területek és a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek. Ebben a fejezetben a védett területek kijelölésével, nyilvántartásával kapcsolatos információkat foglaljuk össze, a védett területek állapotértékelésével a 6.3 fejezet foglalkozik. A Duna-részvízgyűjtőn a védett területek elhelyezkedését a 2-1 – 2-5 térképmellékletek mutatják be.

2.1 Ivóvízkivételek védőterületei A VKI szerint napi 10 m3 ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő vagy erre a célra távlatilag kijelölt) vízkivétel környezetét (az érintett víztestet vagy annak a tagállam által kijelölt részét) védelemben kell részesíteni. Ennek a hazai joggyakorlat a közcélú vízbázisok esetén megfelel. A felszíni vízkivételi művek természetes vagy mesterségesen felduzzasztott tavakból, felszíni vízfolyásokból nyerik vizüket, így alapvetően sérülékenyek. A felszín alatti vízbázisoknak is több mint a fele sérülékeny, mert olyan természeti-földtani környezetben található, ahol a terepfelszín alá kerülő szennyező anyagok - még ha évtizedek alatt is – de lejuthatnak a vízellátást biztosító víztérbe. Ezeken a vízbázisokon különösen fontos a biztonságba helyezés és a kockázatkezelés. A vízkészlet minőségét különleges intézkedésekkel kell megőrizni, pótolva a természetes védelem hiányát. A vízbázisok védelmét a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendeletben 4 meghatározott jogszabályi kötelezettség írja elő, amely egyaránt vonatkozik a felszíni és a felszín alatti vízbázisokra. A 1995. évi LVII. törvény alapján a vízbázisvédelemmel összefüggő egyes feladatok elvégzéséért az ivóvízellátó létesítmények tulajdonosai, azaz regionális vízmű esetében a magyar állam, míg önkormányzati, vagy azok társulásából létrejött vízmű esetében az önkormányzatok felelősök. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény szerint a víziközmű-szolgáltatás díjának megállapításakor - a biztonságos üzemeltetés érdekében - a vízbázisvédelem indokolt költségeit figyelembe kell venni. A Duna-részvízgyűjtőn lévő vízbázisok védőidomait és védőterületeit a 2-1 térképmelléklet mutatja be. A felszín alatti vízbázisoknál különböző lehet a védőterület státusza. A diagnosztikai vizsgálatok alatt helyszíni mérésekre alapozott, részletes számításokkal határozták meg a védőidomokat és védőterületeket (ún. számított védőterületek). A számítással, szerkesztéssel meghatározott védőterületek végső formája a jogszabály szerint földhivatali, ingatlanhasználati térképen telekhatárokhoz igazítva kerül kialakításra (ún. földhivatali változat). Becsült azok a védőterületek, amelyeknél a becslés közelítő módszerrel történt 2009-ben, vagy azt megelőzően.

4

123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről.

2. fejezet

Védett területek

– 39 –


Az ivóvízkivételekkel és védőterületeikkel kapcsolatos fontosabb információkat 2-1. melléklet táblázatai (a-f) tartalmazzák. A fogyasztók biztonságos vízellátása érdekében fontos lépés volt az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 4. § (6) bekezdésében az üzemeltetők felelősségi körében az ivóvízbiztonsági tervek elkészítésének előírása, amelyet vízellátó rendszer méretének függvényében fokozatosan vezetnek be, a véghatáridő 2016. július 1.:  a több mint 100 000 főt ellátó rendszerek esetén legkésőbb 2012. július 1-jéig,  az 50 000–100 000 főt ellátó rendszerek esetén legkésőbb 2013. július 1-jéig  az 5000–49 999 főt ellátó rendszerek esetén 2014. július 1-jéig,  az 50–4999 főt ellátó rendszerek esetén 2016. július 1-jéig kell benyújtani jóváhagyásra az érintett üzemeltetőknek az ivóvízbiztonsági tervet az illetékes országos, vagy területi népegészségügyi szervhez. Az üzemeltetőnek a vízellátórendszer főbb elemein (beleértve a víznyerő helyet, vízbázis védelmet) végigvezetve kell a szükséges adatokat, a lehetséges veszélyeket, a kockázatértékelés módját, a beavatkozási lehetőségeket, és az ellenőrző rendszert a vízbiztonsági tervben rögzíteni. A vízbiztonsági tervek tartalmi követelményeit, a tervezés módszertani elemeit a közegészségügyi hatóság (OTH) és a víziközmű szolgáltatók (Magyar Víziközmű Szövetség) közösen dolgozták ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak figyelembe vételével. Az elkészített útmutató elérhető az OTH honlapján is: http://oki.antsz.hu/files/dokumentumtar/vbtutmutato2013.pdf. A vízbázisvédelmi 5 és a vízbiztonsági 6 rendeletek közösen biztosítják a fenntartható egészséges vízellátást, ezért a rendeletek közötti ellentmondások feloldása szükséges. 2014. július 1-jéig az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országosan 42 (2010: 2 db, 2011: 5 db, 2012:12, 2013: 19 db, 2014: 4 db) jóváhagyó határozatot adott ki a szolgáltatók által benyújtott vízbiztonsági tervekre. 2.1.1 Felszíni ivóvízbázisok Ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizek védettségét a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet7 mondja ki. A rendeletben rögzített 19 felszíni vízkivétel közül a Duna-részvízgyűjtőre 2 felszíni ivóvízbázis esik: 1 közvetlenül vízfolyásból (Nógrádszakál – Ipolypatak), 1 pedig ivóvízellátás céljára létesített völgyzárógátas tározóból (Komravölgyi-víztározó Komra-patak) biztosítja az ivóvizet. Az Ipolyból kitermelt vizet a Komravölgyi-víztározóba vezetik át. A felszíni vízbázisok fontosabb adatait a 2-1/a melléklet mutatja be. A felszíni vízre telepített vízkivétel védelme érdekében belső és külső, valamint hidrológiai védőövezetet kell kijelölni, amelynek szabályait a vízbázis-védelmi kormányrendelet 8 3. számú melléklete adja meg.

123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről. 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 7 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről. 8 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről. 5 6

2. fejezet

Védett területek

– 40 –


A parti szűrésű vízbázisokat a hagyományokat követve felszín alatti vízbázisok között mutatjuk be, annak ellenére, hogy a kitermelt vízkészlet több mint 50 %-a (rendszerint 90 % feletti része) a felszíni vízből származik. A parti szűrésű vízbázisoknál a felszíni víz és meder, valamint a háttér védelme is szükséges, csak így lehet biztosítani hosszú távon a megfelelő vízminőséget és mennyiséget. 2.1.2 Felszín alatti ivóvízbázisok Magyarországon az ivóvíz célú vízkivételek közel 95 %-a származik felszín alatti vízbázisból. Vízbázisnak együttesen a termelő objektumot, és azt a felszín alatti térrészt nevezzük, ahonnan a termelőkút az utánpótlását kapja. A több mint 50 fő vízellátását biztosító 801 felszín alatti ivóvízbázis esik a Duna részvízgyűjtő területére. A 2-1/b melléklet táblázata nyújt ezekről a vízbázisokról áttekintést (település, üzemeltető, státusz, kitermelt mennyiség, védőterület, védőidom kijelölés időpontja, stb.). Az első VGT-hez képest az adatbázis annyiban változott, hogy belekerültek a kisebb, naponta kevesebb, mint 10 m3 – t szolgáltató vízbázisok is. A részvízgyűjtőt tekintve, 803 felszíni és felszín alatti ivóvízbázis védőterületeinek és védőidomainak térképi állománya áll rendelkezésre, ebből 169 vízbázis esetében, védőterületet tekintve, csak 100 m sugarú bufferzóna van a termelő objektum(ok) körül (ebből 72 vízbázis rendelkezik védőidommal). A vízadó szerint négyféle vízbázist különböztet meg a jogszabály. Az egyes típusok elkülönítése fontos a védett vízkészletek és a 6-3. fejezetben tárgyalt veszélyeztetettség szempontjából.  A karsztvízbázis: olyan vízbázis, melyben az igénybe vett, vagy arra előirányzott vízkészlet a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) pórusaiban, hasadékaiban, üregeiben helyezkedik el; lehet nyílt tükrű, amely a meteorológiai viszonyok közvetlen hatása alatt áll, vagy fedett. 85 karsztvízbázis esik a Duna-részvízgyűjtő területére.  A parti szűrésű vízbázis: felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízbázis, melyben a vízkivételi művek által termelt víz utánpótlódása 50 %-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik. A meder és a termelő kút közötti úton a felszíni víz fizikai, kémiai és biológiai „szűréséről” a természet gondoskodik úgynevezett „ökoszisztéma szolgáltatást” nyújtva. A Duna-részvízgyűjtő területére 84 parti szűrésű vízbázis esik, melyből 36 távlati ivóvízbázis.  A rétegvízbázis: olyan vízbázis, melynek megcsapolt képződményei az első vízzáró, vagy féligáteresztő réteg alatti, vagy 50 méternél mélyebben települt törmelékes vízadó kőzetek. A Duna-részvízgyűjtő területére 535 rétegvízbázis esik, melyből 2 távlati ivóvízbázis.  A talajvízbázis: olyan vízbázis, melyben az igénybe vett vagy arra előirányzott vízkészlet a törmelékes felszín közeli képződmények telített zónájában helyezkedik el, vagy az első vízzáró vagy féligáteresztő réteg mélységéig, vagy nem mélyebben, mint 50 m. A Dunarészvízgyűjtő területére 97 talajvízbázis esik, melyből 7 távlati ivóvízbázis. A működés és a biztonságban tartás szempontjából fontos megkülönböztetni az üzemelő és távlati vízbázisokat. Az üzemelő vízbázisok nagysága (kiépített kapacitása), termelése és védett vízkészlete nagyon eltérő (2-1/c melléklet) lehet. A legnagyobb védett vízkészlettel rendelkező vízbázisok a parti szűrésű és a karsztos vízbázisok között fordulnak elő. A Duna melletti parti szűrésű vízbázisok esetén nem ritka, hogy a csáposkutak, a csőkutak és a galériák több kilométer hosszan 2. fejezet

Védett területek

– 41 –


sorakoznak a folyó mellett. A Duna-részvízgyűjtő területére esik a legnagyobb kapacitású parti szűrésű és egyben az ország legnagyobb vízbázisa a Kisoroszi vízbázis (védett vízkészlet:130 000 m3/nap). A karsztvízbázisok közül a legnagyobbak közé tartozik a Bakonyban található Nyirádi vízbázis (védett vízkészlet: 43 200 m3/nap). Az üzemelő vízbázisok összes védett vízkészlete a Duna-részvízgyűjtőn 1 992 685 m3/nap (országos 60 %-a). Az adatokból látható, hogy a védett vízkészlet mennyisége jóval meghaladja a ténylegesen kitermelt mennyiséget. 2-1. ábra:

A vízbázisok megoszlása a védett vízkészlet szerint a Duna-részvízgyűjtőn

A távlati vízbázisok jó vízadó adottságokkal rendelkező területek. Az állam potenciális, kiaknázható vízkészletként kezeli vízkészletüket. A távlati vízbázisok zöme parti szűrésű vízbázis, a legtöbb a Duna völgyben található. A távlati vízbázisokon a termelőkutak létesítése még nem történt meg, a védőterületek fiktív kutakkal kerültek meghatározásra. Éppen ezért pontosan nem ismerjük, hogy az adott vízbázis képes-e a reménybeli vízkészletet produkálni. A távlati vízbázisok esetében ezért előfordulhat, hogy a védett nyilvántartott készlet túlbecsült. A Duna-részvízgyűjtőn a távlati vízbázisok összes védett vízkészlete 1 275 400 m3/nap (országos 69 %-a).

2. fejezet

Védett területek

– 42 –


2-2. ábra:

A vízbázisok vízkészlet típusa és kapacitása a Duna-részvízgyűjtőn

Az ivóvízbázisok védőterületeinek kijelölése és nyilvántartása A közcélú felszín alatti ivóvízbázisok esetében a védőterületeket és védőidomokat hatósági határozattal kötelező kijelölni. A sérülékeny vízbázisok esetében belső, külső és hidrogeológiai védőövezetekből áll össze a védőterület. A földtanilag védett (nem sérülékeny) vízbázisoknak csak védőidoma van, de a jogszabály szerint a kutak körül ekkor is kötelezően ki kell jelölni egy minimum 10 m sugarú belső védőterületet. A belső védőterületeknek, hogy a termelőkutak körüli szigorú védelem mindig biztosítható legyen, állami illetve önkormányzati tulajdonba kell kerülniük. A többi védőterületen az ingatlan, illetve a létesítmény tulajdonosának, a tevékenység végzőjének kötelessége, hogy a védőterületi határozatban foglaltakat betartsa, és tevékenységét – amennyiben az szükséges, külön engedélyben, illetve kötelezésben kiadott előírások szerint - a vízbázis védelem szempontjait figyelembe véve végezze. A kormányrendelet szerinti védőidomok és védőterületek meghatározására, az állapotértékelésre és a figyelőhálózat kiépítésére 1995-ben beruházási célprogram indult, amelybe előzetes szűrés alapján 614 üzemelő és 75 távlati vízbázis került. A Célprogram keretében országosan az 1995-2013 időszakban állami forrásból 318 db sérülékeny üzemelő vízbázis biztonságba helyezését megalapozó (diagnosztikai) vizsgálatra került sor. A befejezett vizsgálatok mellett további két esetben — forrás hiánya miatt — a diagnosztikai vizsgálat I. üteme valósult meg. A Duna-részvízgyűjtő területén 3 db üzemelő vízbázis diagnosztika a 2003-ban megkötött szerződések alapján jelenleg is folyamatban van. A program keretében végzett vizsgálatok magukban foglalják a vízbázis biztonságba helyezését, illetve biztonságba tartását meghatározó feladatokat. 1994-2004 közötti időszakban a központi költségvetés alapján, központi forráselosztás ütemében folyt a vízbázisok biztonságba helyezése. 2004-től a központi költségvetés erőteljesen lecsökkent, így a diagnosztikai vizsgálatok KEOP támogatás keretében folytatódtak. Országosan 64 üzemelő és 13 távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata készült el ebből a keretből. A közcélú sérülékeny üzemelő ivóvízbázisok védőövezeteinek meghatározására a KEOP-2.2.3/A konstrukcióban a távlati vízbázisokra pedig a KEOP-2.2.3/C konstrukcióban lehetett pályázni. A KEOP-2.2.3/B 2. fejezet

Védett területek

– 43 –


konstrukció a biztonságba helyezés intézkedéseinek megvalósítására nyújtott pályázati lehetőséget. A konstrukcióban 100%-os támogatás elnyerésére volt lehetőség, amelynek 85% Kohéziós Alap és 15% hazai társfinanszírozást jelentett. A projekteket számokban a következő táblázat mutatja be. 2-1. táblázat: KEOP források felhasználása a vízbázisok biztonságba helyezésére a Dunarészvízgyűjtőn projekt [db]

vízbázis [db]

pályázó

KEOP-2.2.3/A

14

25

önkormányzat, üzemeltető vízmű

1 111

KEOP-2.2.3/B

3

3

önkormányzat, üzemeltető vízmű

1 661

KEOP-2.2.3/C

2

7

vízügyi igazgatóság

Összesen

19

35

-

konstrukció

támogatás [millió Ft]

358 3 130

A célprogramon felül számos védőterület/védőidom kijelölése az üzemeltető kezdeményezésére, az üzemeltető költségére történt. E munkák keretében többnyire a diagnosztikai vizsgálat elmaradt, és a védőterület/védőidom meghatározás csak a meglévő adatokra támaszkodott. A védőidomok és védőterületek kijelölési folyamata a hatósági határozat kiadásával és ennek következményeként a belső és külső védőterületek földhivatali telekkönyvi bejegyzésével ér véget. A védőterülettel kapcsolatos többi információ a vízikönyvbe kerül bejegyzésre. A határozatok kiadásában jelentős elmaradás van. A nyilvántartás szerint a Duna-részvízgyűjtő területén lévő ivóvízbázisok közül mindössze 260 db közcélú vízbázis rendelkezik védőterületi határozattal. A határozattal nem rendelkező vízbázisok között nagyon jelentősek is vannak. A határozat kiadásának akadályát sok esetben az jelenti, hogy a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet szabályozása (korlátozások és tiltások) nem értelmezhetők teljes mértékben a vízbázisra. A jogszabály norma szövege és a részletes korlátozásokat és tiltásokat tartalmazó 5. melléklet nincs összhangban, az 5. melléklet elnagyolt, ugyanakkor kategórikus tiltásokat tartalmaz. A legtöbb probléma a karsztos, és a települési környezetben található vízbázisok esetében, a belső és külső védőterületek kijelölésével kapcsolatban merül fel. A védőterületek kijelölését nagyon sok esetben maga a vízbázis tulajdonosa, az önkormányzat akadályozza meg, mert település fejlesztési elképzelései ellentétesek a vízbázisvédelem érdekeivel, vagy a határozat végrehajtása olyan kompenzációs költségeket vet fel, amelyet soha nem fog tudni kigazdálkodni. Azokon a jó állapotú vízbázisokon, ahol gazdasági és társadalmi okok miatt a jogszabály által előírt szigorú korlátozás végrehajtása irreális célkitűzés, a vízbázist részlegesen biztonságban lévő vízbázissá kellene nyilvánítani. Annak ellenére, hogy a jogszabály erre lehetőséget ad, ilyen típusú védőterület és biztonságba helyezési terv 1 db készült az országban. A vízbázisok állapotát és veszélyeztetettségét a 6.3.1 fejezet mutatja be. Ásvány és gyógyvizek vízbázisai Az ásvány-gyógyvízhasználatok nem számítanak közcélúnak, de a 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet hatálya alá tartoznak. Esetükben a védőterület kijelölése a jogszabály szerint nem

2. fejezet

Védett területek

– 44 –


kötelező, de a védett vízadóból történő származás, a szennyeződés mentesség az ásvány vagy gyógyvízzé minősítés feltétele. A szennyeződés mentességet pedig csak a védőterület kijelölésével lehet biztosítani. A védőterület meghatározásának és kijelölésének menete megegyezik a közcélú vízbázisokéval. A minősített ásvány és gyógyvizeket szolgáló vízbázisokat a 2-1/d melléklet táblázata, az egyéb közcélokat szolgáló (pl. palackozás, fürdő, élelmiszeripar) vízbázisokat a 2-1/e melléklet táblázata mutatja. A védőterületeknek a felszíni víztestekkel való kapcsolatát a 2-1/f melléklet tartalmazza. 2-2. táblázat: Az ásvány és gyógyvizek felhasználás szerint a Duna-részvízgyűjtőn Felhasználás módja

Ásványvíz

Gyógyvíz

Ivási célú

29

6

Fürdési célú

16

75

8

9

Ivási és fürdési célú Palackozási célú

57

Összesen

110

90

Az ásvány és gyógyvizek esetében nemcsak a felszíni szennyeződéstől kell védeni a vízbázist, hanem a minősítés alapját képező vízkémiai összetételnek is stabilnak kell lennie (összetétel ismert és állandó). A legtöbb ásvány és gyógyvíz a felszín alatti vizeinkre általánosan jellemző kalcium-magnézium-hidrokarbonátos összetételű, de vannak közöttük különleges összetételű, pl. szulfátos, jodidos vizek). 2-3. táblázat: Az ásvány és gyógyvizek védendő vízkémiai jellege a Duna-részvízgyűjtőn Vízkémiai jelleg

Ásványvíz

Gyógyvíz

(Ca,Mg)(Cl,HCO3)

1

0

(Ca,Mg)(SO4,HCO3)

4

1

(Ca,Mg)HCO3

57

4

(Na, Ca, Mg)(Cl,HCO3)

1

2

(Na, Ca, Mg)(SO4,HCO3)

4

2

(Na,Ca)(CI, SO4)

0

1

(Na,Ca)(Cl,HCO3)

0

5

(Na,Ca)(Cl,SO4,HCO3)

2

2

(Na,Ca)HCO3

7

2

(Na,Ca,Mg) (Cl,SO4,HCO3)

5

13

(Na,Ca,Mg)Cl

1

0

(Na,Ca,Mg)HCO3

9

2

(Na,Mg)(CI,HCO3)

0

2

(Na,Mg)SO4

0

5

Mg(HCO3)

2

1

Na(Cl,HCO3)

4

22

2. fejezet

Védett területek

– 45 –


Vízkémiai jelleg

Ásványvíz

Gyógyvíz

Na(Cl,SO4,HCO3)

1

0

NaCl

5

6

NaCl (jodidos)

0

2

NaHCO3

7

17

2.2 Tápanyag- és nitrátérzékeny területek A 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet 9 a nagy tavainkat (Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó) nyilvánította a növényi tápanyagterhelés miatt érzékenynek, és ennek megfelelően ezek vízgyűjtőterületét jelölte ki védettségre szoruló tápanyagérzékeny területeknek. Az említett vízgyűjtőterületek a 27/2006 (II. 7) Korm. rendelet szerint egyúttal nitrát-érzékenyek is (lásd alább). A védettség a szennyvíz bevezetésekre vonatkozó előírások szempontjából jelent megkülönböztetést (10 000 lakos-egyenérték felett tápanyag eltávolítási kötelezettség). A települési és egyéb kibocsátókra részlet szabályokat határoz meg a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet, amelynek 2. számú melléklete gyakorlatilag kiegészíti a kormányrendelet szerinti tápanyagérzékeny területeket további „vízminőségvédelmi” területekkel és kibocsátási határértékek határoz meg a szennyvizek befogadóba való közvetlen bevezetésére vonatkozóan a vízminőségvédelmi területi kategóriák szerint. Többek között a 10 000 lakos-egyenérték feletti települési szennyvíztelepekre szigorúbb tápanyag eltávolítási kötelezettséget ír elő a nitrátérzékenyként kijelölt területeken is. A Duna-részvízgyűjtőre 20 felszíni vízgyűjtő esik, melyek tápanyagérzékeny területek: Velencei-tó (9 vízgyűjtő), Fertő (2 vízgyűjtő), Tatai Öreg-tó, Szelidi-tó, Ráckevei-Soroksári-Dunaág, Komra-völgyi-tározó valamint 5 vízfolyás szakasz (Duna, Dobroba-patak). A nitrátérzékenynek minősülő területeket a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet10 határozza meg. A „nitrát-rendelet” célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szemben, és a vizek meglévő nitrát-szennyezettségének további csökkentése. Magyarország az első Nitrát országjelentést 2008-ban készítette a 2004-2008 közötti időszakról, a második jelentést 2012-ben a 2008-2011-es időszakról. A nitrátérzékeny terület kijelölésében nem történt lényegi változás a második időszakban. A Nitrát irányelv 2008-2011 időszakra vonatkozó, végrehajtásáról szóló második jelentés keretében elvégzett, dominánsan felszíni vizek állapotértékelésének eredményei alapján, felül kellett vizsgálni a nitrát érzékeny területek kijelölését; a területben további 23,1%-os növekedés adódott (ország területének 70%-ra). Ennek megfelelően, 2013. szeptember 1-jétől, a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet további kijelölendő nitrátérzékeny területekkel egészült ki, mely területeket a korábban készült második Nitrát országjelentés nem tartalmaz. A 2012. évi Nitrát országjelentés kijelölt területei a következőképpen csoportosíthatók: 

9

10

a felszíni vizek védelme szempontjából: a Balaton, a Velencei-tó, és a Fertő tó, valamint az ivóvízellátási célt szolgáló tározók vízgyűjtőterületei (7 250 km2);

240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről. 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről.

2. fejezet

Védett területek

– 46 –




a felszín alatti vizek sérülékenysége alapján kijelölt területek (33 894 km2).

Ebbe a körbe tartoznak az üzemelő és távlati ivóvízbázisok (4 781 km2), ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek külön jogszabály szerint kijelölt vagy lehatárolt védőterületei (lásd 2.1 fejezet), valamint a felszín alatti vizek védelme szempontjából kiemelt egyéb területek: ahol a karsztos képződmények 100 m-nél kisebb mélységben találhatók, illetve ahol a fő porózus-vízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van. Az ivóvízbázisvédelmi szempontok érvényesítése a hazai sajátosságokat és prioritásokat tükrözi. A 27/2006 (II. 7) Korm. rendelet további nitrátérzékeny területeket jelöl ki: települések belterülete (7.264 km2), bányatavak 300 méteres parti sávja (541 km2), állattartó telepek, trágyatárolók, trágyafeldolgozás területe. Alapvetően a felszíni vizek, kisebb részben felszín alatti vizek állapotértékelésének eredményei alapján, felül kellett vizsgálni a nitrátérzékeny területek kijelölését, újabb lehatárolási szempontokat határozott meg a 27/2006 (II. 7) Korm. rendelet 2013. évi módosítása: eutróf és potenciálisan eutróf állapotba kerülő felszíni víztestek közvetlen vízgyűjtői; valamint a felszíni víztestek közvetlen vízgyűjtői, ahol a nitráttartalom meghaladja, illetve helyes mezőgazdasági gyakorlat nélkül meghaladhatja az 50 mg/l értéket. A nitráttal kapcsolatos előírás olyan területekre is vonatkozik, ahol a felszín alatti vízre áll fenn. Ezeket a területeket a 43/2007 (VI. 1.) FVM rendelet 11 jelöli ki a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR12) tematikus fedvényeként. A 2012. évi „Nitrát országjelentésben” MePAR szinten kijelölt területek kiterjedése 42 519 km2 (ország területének 46%-a), azonban a 2013. évi kijelölési módosítással a nitrátérzékeny területek mérete 65 268 km2-re növekedett, mely az ország területének már közel 70%-a. A jelenleg kijelölt nitrátérzékeny és tápanyagérzékeny területeket a 2-2 térképmelléklet mutatja be. A 2-4. táblázat a nitrát-érzékeny területek kiterjedését foglalja össze típusonkénti bontásban. A tápanyag- és nitrátérzékeny területek felszíni és felszín alatti vízzel való kapcsolatát a 2-2/a-b melléklet mutatja be.

11 12

43/2007 (VI. 1.) FVM rendelet a nitrátérzékeny területeknek a MePAR szerinti blokkok szintjén történő közzétételéről MePAR: Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer

2. fejezet

Védett területek

– 47 –


2-4. táblázat: Nitrátérzékeny területek jellemzői a Duna-részvízgyűjtőn Nitrátérzékeny terület típusa

Mennyisége

Mennyisége

(országos)

(Duna-rvgy)

A 2012. évi Nitrát országjelentésben, MePAR szinten szereplő területek

42 519 km2

18 827 km2

A 2013. évi nitrátérzékeny területek

65 267 km2

27 191 km2

35 813 km2

8 349 km2

45 km2

15 km2

22 748 km2

8 364 km2

eutróf és potenciálisan eutróf felszíni víztestek vízgyűjtői, nitrát meghaladja vagy 2013. évi meghaladhatja az 50 mg/l nitrátérzékeny értéket területek új felszín alatti víz nitrát területei koncentárciója meghaladja, meghaladhatja a 50 mg/l értéket 2012. és 2013. évi nitrátérzékeny területek növekedése

Megjegyzés tápanyag-érzékeny területek, felszíni és felszín alatti ivóvízbázisok, karsztos vízadók, porózus vízadók, bányatavak 300m-es partisáv, belterületek tartalmazza a 2012. évi területeket, minimális különbségekkel átfedésben egyéb nitrátérzékeny területekkel

A nitrátérzékeny területek kijelölése évente aktualizálható és négyévenként felülvizsgálandó. A 2013. szeptember 1-jétől kijelölt nitrátérzékeny területeken a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló 59/2008 (IV.29.) FVM rendelet szerinti Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat (továbbiakban HMGY) előírásait 2014. szeptember 1-jétől kell alkalmazni. Az új területeken 4 éven keresztül többlet támogatás igényelhető a HMGY előírások bevezetésével járó nehézségek leküzdése érdekében. Ennek megfelelően például állattartó telepek korszerűsítésére 2007-2013 között EMVA forrásból 4935 üzemnek 590 millió Euró került kifizetésre az UMVP keretében. 2012. január 1-jétől a HMGY rendelet 13 vízminőségi célokat szolgáló területsávot, úgynevezett vízvédelmi sávot határoz meg a vizek partvonalától. A rendelet 1. számú melléklete („A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” előírásai) értelmében a vízvédelmi sávokra vonatkozó előírások a következők: Nem juttatható ki 

műtrágya a MePAR-ban grafikusan megjelölt felszíni vizek partvonalától mért 2 méteres sávban;



szervestrágya a MePAR-ban grafikusan megjelölt 5000 négyzetméter feletti állóvizek partvonalától mért 20 méteres sávban, a völgyzáró gátas halastavak esetében a partvonaltól mért 5 méteres sávban, a MePAR-ban grafikusan megjelölt egyéb felszíni vízfolyások partvonalától mért 5 méteres sávban, azzal, hogy a védőtávolság 3 méterre csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla 50 méternél nem szélesebb és 1 ha-nál kisebb területű.

2. fejezet

Védett területek

– 48 –


A vízvédelmi sáv kijelölése és a HMKÁ előírások bevezetése döntő fontosságú első lépések voltak a parti sáv ökológiai célú helyreállítására érdekében. Országosan 64 880 hektár a kijelölt vízvédelmi sáv területe. A vízvédelmi sávoknak 2014-es gazdálkodási évtől kezdődően az agrártámogatási rendszer „zöldítésében” jelentős szerepük van. A zöldítés minden eleme pozitívan hat a vizek állapotára, de a transzport útvonalakba történő beavatkozások érdekében és közvetlenül a vizek ökológiai állapota szempontjából legfontosabb a vízvédelmi sáv, amelyet tehát a vizek és a part ökoszisztéma szolgáltatásokban betöltött jelentős szerepe miatt sorolnak az ökológiai jelentőségű területtípusok közé14.

2.3 Természetes fürdőhelyek A fürdővizek kijelölésének elveit a 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet 15 határozza meg. A rendelet szabályozza a fürdőhely kijelölésének eljárási rendjét, a vízminőség ellenőrzésének szabályait, a minősítés és a védőterület kijelölésének módját. A rendelet hatálya a természetes fürdővizekre terjed ki és nem vonatkozik medencés közfürdőre, a gyógyfürdőre, valamint olyan mesterségesen létesített vízterekre, amelyek nincsenek összeköttetésben sem felszíni, sem felszín alatti vizekkel. A fürdővizek kijelölése a fürdési szezont megelőzően történik. A fürdővíz kijelölésére akkor kerülhet sor, ha a fürdőzők számának napi átlaga legalább 8 egybefüggő naptári héten várhatóan meghaladja a 100 főt, valamint ha a fürdőzés 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet szerint szükséges közegészségügyi követelményei teljesülnek. Számuk évente változik az aktuális igények és a feltételek teljesítése függvényében. A fürdőhely védőterülete a fürdőhely területét övező, a víz minőségének megóvása érdekében meghatározott szárazföldi terület és vízfelszín, ennek jelzése a fürdőhely üzemeltetőjének a feladata. Tavakban és holtágakban a fürdőhely területének határától a vízfelületen minden irányban 100–100 m kiterjedésű, a vízparton pedig – az igénybe vett területen kívül – legalább 10 m szélességű védőterületet kell kijelölni. A Duna, a Tisza és a Dráva folyóknál a védőterületet csak a fürdőhellyel azonos oldali folyóparton kell kijelölni. További folyóvizek partján létesített fürdőhelynél a vízfolyás felső folyószakaszán a folyó mindkét partján 100 m hosszúságú, a vízfolyás alsó folyószakaszán 10 m hosszúságú, a vízparton pedig – az igénybe vett területen kívül – legalább 10 m szélességű védőterületet kell kijelölni. A kijelölt védőterület határait jól látható figyelmeztető táblákkal kell megjelölni és ott a külön jogszabályban meghatározott korlátozásokat be kell tartani. A fürdőhely kijelölésekor figyelembe kell venni a szennyvízbevezetésre előírt minimális távolságot. Folyóvizeknél - a fürdőhely folyásirány szerinti felső határa feletti szakaszán, a fürdési idényben előforduló legkisebb vízhozam mellett - ajánlott szennyvíz-bevezetési távolságok az alábbiak:

14

15



500-szorosnál nagyobb hígulás esetén a fürdőhely feletti folyószakaszon legalább 5 km,



200-500-szoros hígulás esetén a fürdő feletti folyószakaszon legalább 15 km,



200-szoros hígulás esetén a fürdő feletti folyószakaszon legalább 25 km.

FM-NAK-MVH: Zöldítés – gazdálkodói kézikönyv 2015 (http://www.gabonatermesztok.hu/documents/AgrarkamaraZoldites.pdf) 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről

2. fejezet

Védett területek

– 49 –


A védőtávolságokat a már meglévő fürdőhelyek esetében is ellenőrizni kell, új strandok és/vagy új szennyvízbevezetés létesítésekor a tervekben elő kell írni ennek betartását. A védettség fizikálisan nem terjed ki az érintett víztest teljes hosszára, a hatástávolságok azonban a szennyvíz-befogadó kapcsolat ismeretében határozhatók csak meg. A fenti jogszabály és a VKI védettségre vonatkozó követelményei értelmében a fürdőhely kijelölésével érintett víztesteket a tervben meg kell jelölni, hogy az ebből adódó különleges követelményeket figyelembe lehessen venni az állapotértékelés (lásd még az 6.5 fejezetet), a célkitűzések és az intézkedési programok tervezése során. Az intézkedési programok tervezésekor a vízminőségi célok (fürdővíz követelmény) teljesíthetőségét a szennyvízbevezetésekre vonatkozó hatástávolságok betartásával kell biztosítani. A strandok lokális szennyezettségéből származó problémák megoldása (például a higiénés előírások nem megfelelő biztosítása) nem tartozik a VGT hatáskörébe. A természetes fürdőhely háttér szennyezettségének növekedésével összefüggő vízminőség romlás megakadályozására (bakteriológiai szennyezettség, vízvirágzás) az intézkedési programoknak ki kell terjednie. Jelenleg 309 potenciális fürdőhelyet tartanak nyilván, ebből 67 található a Duna-részvízgyűjtőn. 56 állóvíz, 11 pedig folyók mentén található. Az állóvízi strandok túlnyomó többsége a részvízgyűjtőn a nagyobb tavaink vízpartján található (Velencei-tó 10 fürdőhely, RáckeveiSoroksári-Dunaág 5 fürdőhely, Tatai-Öreg-tó, Szelidi-tó, Délegyházi-tavak 4 fürdőhely). A többi fürdőhelyet holtágakon és kavicsbánya tavakon alakították ki (Faddi-Holt-Duna). A folyóvízi strandok között 8 fürdőhely a Dunán és mellékágain, 3 pedig a Sugovicán van kijelölve. Az említett fürdőhelyek összesen 12 állóvíz és 4 vízfolyás víztestet érintenek. A Duna-részvízgyűjtőn 2013ban a potenciálisan strandként nyilvántartott 67 természetes fürdőhelyből 59-et jelöltek ki. Kijelölt fürdőhely és fürdővíz miatt érintett víztestek térképi állományban is rögzítésre kerültek (2-3 térképmelléklet). A fürdőhelyek listája a 2-3 mellékletben található. A mellékletben azonosítjuk azokat a víztesteket, melyek részei (egyes szakaszai) fürdési célú vízhasználat miatt védettséget élveznek. A víztestek mellett megtalálható a víztesten belül kijelölt fürdőhelyek száma is. A táblázatban a 2013-ban üzemelő strandok száma mellett az is szerepel, hogy a 2006-2013 közötti időszakban a víztesten összesen hány strandot tartottak természetes fürdőhelyként nyilván. Az összesítésnél azokat a fürdőhelyeket is számításba vették, amelyek csak időszakosan (egy-egy évben) üzemeltek, illetve amelyek vízminőség ellenőrzése nem, vagy csak hiányosan történt meg. Ezen kívül a 2-3 melléklet utolsó táblázata olyan kicsi víztereket sorol fel, amelyek nem lettek víztestként kijelölve, hanem csak valamelyik víztesthez tartozó vízgyűjtőn helyezkednek el és fürdőhelyként nyilvántartásba vették. A térképen megjelenített fürdésre használt vizek száma a mellékletben felsoroltakhoz képest nagyobb. A különbséget azok a fürdőhelyek jelentik, melyeknél a fürdési célú használat ellenére a kijelölésre nem került sor (például azért mert fürdésre nem alkalmas a víz minősége miatt). A VKI értelmében azonban a védettség csak a jogszabály szerint kijelölt és nyilvántartott fürdővizekre érvényesíthető.

2. fejezet

Védett területek

– 50 –


2.4 Természeti értékei miatt védett területek A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet16 szerint a víz jó állapota/potenciálja elérése és fenntartása a természetvédelmi célok egyidejű teljesítésével lehet eredményes, mivel az élőhelyek jelentős értékű ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak. A természeti értékei miatt védett területek kiemelten fontosak a vizek ökológiai állapota szempontjából ugyanakkor a víztől függő élőhelyek esetében a védett terület állapotát jelentősen befolyásolja a kapcsolódó víz minősége és mennyisége. A VGT szempontjából kiemelt területek: 

az EU szabályozással összhangban kijelölt védettségi elemek (különleges madárvédelmi terület, különleges és kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, jelölt Natura 2000 terület, jóváhagyott Natura 2000 terület);



„a természet védelméről” szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt) alapján meghatározott országos jelentőségű védett természeti területek;



a törvény 17 erejénél fogva ("ex lege") védett természeti területek (lápok, szikes tavak), természeti emlékek (források, víznyelők, barlangok);



az egyedi jogszabállyal védett természeti területek (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek);



a Ramsari Egyezmény keretében kijelölt területek.

A különböző szempontok szerint, a Duna részvízgyűjtőn a jogszabályi védettség alá tartozó területeket, az érintett felszíni víztestek megjelölésével a 2-4 melléklet (hazai természetvédelmi területek, Naturta2000, Ramsari védett területek) tartalmazza. Az országos védelem alatt álló, illetve egyedi jogszabály által védett területeket, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó és a Natura 2000-es területeket térképen mutatja be a VGT. Az „ex lege” védett természeti területek helyrajzi számos listáit miniszteri tájékoztatóban hirdették ki. A barlangok nyilvántartásában 4098 barlang szerepel, melyből a Duna-részvízgyűjtőn 2209 található, melyekhez 1012 védőövezet tartozik. Forrásként több mint 4600 objektum szerepel a nyilvántartásban a részvízgyűjtőhöz kapcsolódóan. Az országos védelem alatt álló, valamint a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területeket a 2-4 térképmelléklet, a Natura 2000-es területeket pedig a 2-5 térképmelléklet mutatja be. A víztestek érintettségét a VGT keretében elkészült nyilvántartás tartalmazza. Közvetlen az érintettség, ha a vízfolyás víztest keresztülfolyik természetvédelmi területen, az állóvíz víztest ilyen területre esik. Ezen kívül, az érintettség összesítésekor a víztestekkel közvetlenül nem érintkező, a vízgyűjtőterületükön található jelentős védett területeket is figyelembe kell venni. Természeti értékei miatt védett területek a felszíni kapcsolattal rendelkező felszín alatti víztestek (beszivárgási területek) szinte mindegyikét (112 víztestet) érintik, valamint azok a termálkarszt víztestek, amelyek forrása táplál természeti értékei miatt védett területet, mint például a Nyugat-dunántúli termálkarszt a Hévízi-tavat. Az érintettségre vonatkozó összefoglaló adatokat a 2-5., 2-6. és 2-7. táblázatok tartalmazzák.

16 17

221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

2. fejezet

Védett területek

– 51 –


2-5. táblázat: Vízfolyás víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn Érintett vízfolyás víztest Védettségi kategória benne van

részben benne van

dinamikus kapcsolat

Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület, ex-lege

8

116

188

Natura 2000 terület

13

236

204

Természetmegőrzési (KjTT, KTT)

9

227

195

Madárvédelmi (KMT)

9

112

56

Ramsari terület

0

54

12

Összes érintett FEV

16

247

264

2-6. táblázat: Állóvíz víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn Érintett állóvíz víztest Védettségi kategória benne van

részben benne van

dinamikus kapcsolat

Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület, ex-lege

10

5

20


22

18

21


15

14

18


18

6

8

Ramsari terület

15

4

1

Összes érintett FEV

24

19

32

2-7. táblázat: Felszín alatti víztestek természeti értékei miatt védett területtel való érintettsége a Duna-részvízgyűjtőn Érintett felszín alatti víztest

Védettségi kategória

db Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület, ex-lege

54


55


55


47

Ramsari terület

23

Összes érintett FAV

56

2.4.1 A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt, védelemre vagy javításra szoruló felszíni vizek azok a külön jogszabályban meghatározott vízfolyások és állóvizek, amelyek fenntartható módon képesek biztosítani, illetve a vízszennyezettség csökkentése vagy megszüntetése esetén

2. fejezet

Védett területek

– 52 –


képesek lennének biztosítani a vízre jellemző őshonos halfajok természetes biológiai sokféleségét. A védettséget az ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002 (XI. 5.) KvVM rendelet mondja ki, amely megfelel a halak életének megóvása érdekében védelmet vagy javítást igénylő édesvizek minőségéről szóló 2006/44/EK Irányelvének. Ezen rendeletek hatálya nem terjed ki a halastavi és az intenzív haltermelés céljait szolgáló természetes vagy mesterséges tavak vizére. A halas vizeket a rendelet három típusba sorolja, melyekben előforduló fajok életfeltételeinek biztosításához a rendelet 4. számú mellékletben vízszennyezettségi határértékeket ír elő: 

Pisztrángos (salmonid) vizek: azon halas vizek, amelyek pisztráng szinttájú halfajokkal jellemezhetők (jellemző fajaik a sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario), a fürge csele (Phoxinus phoxinus), a kövi csík (Barbatula barbatula) stb.),



Márnás vizek: azon halas vizek, amelyek márna szinttájú halfajokkal jellemezhetők (jellemző fajaik a paduc (Chondrostoma nasus), a márna fajok (Barbus spp.) és a bucó fajok (Zingel spp.), a leánykoncér (Rutilius pigus virgo) stb.),



Dévéres (cyprinid) vizek: azon halas vizek, amelyek jellemzően a dévér szinttájú, valamint a tavi, illetve a mocsári halfajokkal jellemezhetők (jellemző fajaik a dévér (Abramis brama), a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalamus), a sügér (Perca fluviatilis), a csuka (Esox lucius), a ponty (Cyprinus carpio), a lápi póc (Umbra krameri), az angolna (Angulilla anguilla) stb.).

A kijelölést az illetékes környezetvédelmi hatóságok ötévente felülvizsgálják. Jelenleg hét vízfolyás (illetve azoknak meghatározott szakaszai) tartoznak a rendelet hatálya alá, ezek mindegyike víztest, melyek ezáltal védetté válnak. Az érintett víztest, valamint a halélettani szempontból védettnek kijelölt szakasz a teljes víztest hosszához viszonyított arányát a 2-8. táblázat adja meg. 2-8. táblázat: Halállomány szempontjából védett vizek és az érintett víztestek a Dunarészvízgyűjtőn VIZIG

1

1

Vízfolyás

Határoló szelvények

Galla-patak

0+00011+100

Rába

0+00010+550

Érintett víztest Szakasz A vízvédelmi hatóság Illetékességi területen teljes hosszban Mosoni-Duna torkolat és Marcal torkolat között

Kód

Név

Arány

AEP505 Galla-patak alsó

100%

AEP506 Galla-patak felső

100%

AEP902 Rába torkolati szakasz

57%

Kategória

Pisztrángos víz

Dévéres víz

A VKI IV. melléklet 1 (ii) pontjában előírt - a gazdasági szempontból fontos vízi állatfajok védelmére kijelölt területek – Magyarországon nincsenek, mivel hazánkban a halgazdálkodás nem jelentős gazdasági ágazat. A gazdasági elemzésekhez készített WATECO útmutató18 alapján a vízi állatfajok fontosságát a vízhasználatok gazdasági elemzése keretében kell vizsgálni statisztikai

18

Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive (2000/60/EC) Guidance Document No. 1 Economics and the Environment – The Implementation Challenge of the Water Framework Directive (WATECO)

2. fejezet

Védett területek

– 53 –


adatokra alapozva, a teljes vízgyűjtőkerület, vagy országos, esetleg részvízgyűjtő szinten. A KSH adatai alapján a halgazdálkodási ágazat – tógazdaságok és természetes vízi halászat – által létrehozott bruttó hozzáadott értéke csak 0,015%-a a teljes nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének, a mezőgazdaságon belül is csak 0,34%-ot tesz ki. A halgazdálkodás bruttó hozzáadott értéke 3,6 milliárd Ft volt 2010-ben és 2011-ben, míg 2012-ben ez 3,4 milliárd Ft-ra csökkent a KSH nyilvántartása szerint. Ezek alapján a VKI gazdasági elemzés megállapította, hogy a tó- és természetes vízi halgazdaságok országosan nem képviselnek jelentős nemzetgazdasági ágazatot. Mindennek ellenére vannak olyan térségek, ahol lokálisan fontos gazdálkodási tevékenységet jelent a halgazdálkodás valamelyik fajtája.

2. fejezet

Védett területek

– 54 –


3

Emberi tevékenységből eredő terhelések és hatások

Az emberi tevékenységekből eredő terhelések számbavételének és a hatások elemzésének célja, hogy a vizek állapota szempontjából jelentős vízgazdálkodási kérdések feltárása megtörténjen. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe foglalt intézkedésekkel a humán terhelésekkel, beavatkozásokkal okozott problémákat kell megszüntetni, vagy csökkenteni; a Víz Keretirányelvnek nem célja minden vízügyi probléma megoldása. Ennek a fejezetnek a célja, hogy bemutassa a Duna részvízgyűjtőre vonatkozóan:  a számba vett emberi terheléseket,  az emberi tevékenységek közvetlen hatását a vizekre, és  meghatározza a „jelentős” terheléseket, azaz végeredményben a feladat - az állapotértékelés figyelembe vételével - a jelentős vízgazdálkodási kérdések lehatárolása. Az alkalmazott módszer a 3. számú „Terhelések és Hatások” című Közös Végrehajtási Stratégiai Útmutató 19 ír le részletesen (IMPRESS). Jelentősnek tekintjük azokat a terheléseket, amelyek meghaladják valamely környezetvédelmi jogszabályban megadott küszöbértéket, vagy a víztestek, védett területek állapotára, olyan jelentős negatív hatással van, hogy a jó állapot elérése nem lehetséges, vagy kockázatos.

3.1 Vizek fiziko-kémiai elváltozását okozó terhelések A víztestekre előírt célkitűzések teljesítéséhez szükséges intézkedések tervezése a célok elérését akadályozó terhelések víztest szintű beazonosítását igényli, melynek eredményeként a jelentős terhelések és azok mérséklését eredményező intézkedések meghatározhatók. A vízi ökoszisztémák működését szabályozó folyamatok komplexitása miatt a vizeket érő terhelések és ezek állapot változást eredményező következményének kapcsolatrendszerét feltárni csak a hatás-válasz függvények teljes ismeretében lenne lehetőség. Tekintve, hogy ezen ismereteink az esetek többségében hiányosak, vagy nem elegendőek ahhoz, hogy a szükséges kapcsolati függvények tervezési eszközként rendelkezésre álljanak, a terhelések hatáselemzését többféle, esetenként egymásra épülő, egyszerűtől a bonyolultabbig terjedő modellek (matematikai eszközök) segítségével igyekszünk elvégezni. E fejezet és mellékletei összeállításához szükséges adatgyűjtések során ugyanarra az emberi tevékenységre vonatkozó információ több forrásból is beszerezésre került. A vízgyűjtőgazdálkodási terv maga az eredeti, egyedi adatokat többnyire nem tartalmazza, hanem az azokból előállított feldolgozott információkat mutatja be. Az egyedi adatok közlését a legtöbb adatgazda nem engedélyezte. Ezért a terv az adatok forrását minden esetben tartalmazza, valamint azt is, hogy azok milyen feldolgozáson estek át. Az adatgyűjtés a 2010-2012. közötti időszakra terjedt ki. A feldolgozás előkészítéseként minden esetben a legteljesebb körű, egyenszilárdságú, országos lefedettséget biztosító adatbázisok összeállítására törekedtünk, ezért az adatok feldolgozása is országosan egységes módszertannal történt. Az emberi tevékenységek hatáselemzését akadályozó (esetleg ellehetetlenítő)

19

Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive (2000/60/EC) Guidance Document No 3 Analysis of Pressures and Impacts (IMPRESS)

3. fejezet


– 55 –


hiányosságok és problémák feltárásra kerültek, azok bemutatása az alfejezetekben szintén megtalálható. A terhelések egy nagy csoportját képezik a települési, ipari és mezőgazdasági tevékenységből származó, pontszerű és/vagy diffúz eredetű a felszíni és felszín alatti vizekbe jutó szennyezőanyag bevezetések. Az ezek feltárására irányuló hatáselemzés olyan vízgyűjtő szintű modellalkalmazásokat kíván meg, melyben képesek vagyunk a szennyezőanyagok és azokat közvetítő folyamatokat leírni (felszíni és felszín alatti lefolyási pályák, a vízgyűjtő összegyülekezési folyamata, oldott- és partikulált anyag transzport) és a szennyezés útját a forrásoktól a végső befogadóig nyomon követni. A víztestek közvetlen szennyvízbevezetéssel összefüggő tápanyag terhelésének és szerves anyag forgalmának, valamint az eróziós okokra visszavezethető talajvesztésnek a meghatározása, vízminőségi okok miatt, az EU hasonló vizsgálataiban is központi szerepet játszik. A jelentős terhelések meghatározásához több módszer alkalmazására került sor. A terhelés-hatás elemzés módszere alapvetően három pillérre épül:  A felszíni vízhálózat topológiáját figyelembe vevő vízminőségi modell, melyben a mederbe belépő terhelések levonulása és ezzel egyidejűleg a vízminőség változása lebomlási egyenletekkel közelítve számítható (gyakorlatilag az USA-EPA QUAL modell családban használt megközelítés);  Valamint az Európa szerte elfogadott a MONERIS modell metodikája, melyet víztest vízgyűjtő szinten alkalmazva a területre jellemző természeti és antropogén tényezők ismeretében a nitrogén és foszfor emissziókat eredményei. A módszertani leírást és a tesztelés eredményeit az OVGT 3-1 háttéranyaga tartalmazza. 3.1.1 Pontszerű szennyezőforrások Pontszerű szennyezőforráson kisebb kiterjedésű, lehatárolható helyen található, adott tevékenységből származó szennyezőanyag kibocsátást értünk. A VKI II. melléklete szerint a felszíni, illetve a felszín alatti víztestet valószínűleg elérő azon jelentős pontszerű antropogén terheléseket szükséges számba venni, amelyek települési, ipari, mezőgazdasági és más létesítményekből, illetve tevékenységekből származnak, különös tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EKG és az ipari kibocsátásokról (környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló 2010/75/EU irányelvekre, valamint a 2006/11/EK irányelvre a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről. 3.1.1.1 Települési szennyezőforrások Települési szennyvíz A pontszerű tápanyag és szerves anyag terhelés meghatározó elemei a települési kommunális szennyvíz kibocsátások. A települési önkormányzat feladata a közszolgáltatások keretében gondoskodni a csatornázásról, a szennyvizek tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről, illetőleg a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezéséről.

3. fejezet


– 56 –


A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéshez a települési szennyvízből származó emberi terhelés számbavétele céljából a 2010-2012 évre vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra. A részletes műszaki adatok a 3-1 és 3-2 melléklet táblázataiban találhatók. A városi csapadékvíz kibocsátásokra vonatkozóan megállapítható, hogy a csapadékvíz bevezetésekkel kapcsolatos emberi hatás növekszik, mivel a belterületek, illetve a leburkolt területek aránya is emelkedik. A városi (települési) csapadékvíz terhelést a lefolyás jelentős megnövelése, valamint a csapadékvízzel bemosott szennyezőanyagok okozzák. Külön problémát jelent, ha a csapadékvíz heves zápor alkalmával a közcsatornába kerül, mivel a szennyvíztelep túlterhelése nem megfelelő tisztítást, végeredményben a befogadó balesetszerű szennyezését okozza, vagy az átemelők záporkiömlőjén keresztül közvetlenül az élővizet szennyezi. A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. 4. és 5. cikke előírja, hogy minden 2.000 lakosegyenérték (a továbbiakban: LE) feletti szennyezőanyagterheléssel jellemezhető szennyvízelvezetési agglomeráció közműves szennyvízelvezetését és II. fokú biológiai tisztítását – érzékeny befogadók és 10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti esetén ezen túlmenően III. fokozatú tisztítását – az előírt határidőkre – a 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációkra vonatkozó, aktualizált nemzeti szennyvízprogram szerinti 2015. december 31-i véghatáridővel – meg kell oldani. A Duna részvízgyűjtőn 2012-ben 301 db kommunális szennyvíztisztító üzemelt, vagyis több mint 20 új szennyvíztisztító üzembe helyezésére került sor 2007 óta. A jelenleg működő telepek az előző vízgyűjtő-gazdálkodási terv adataihoz képest 871 db település háztartási, közintézményi és a közcsatornába kibocsátó ipari üzemek szennyvizét fogadják, mely mintegy 200 új település csatornázottságát jelenti. A nemzeti szennyvízprogram hatályos 25/2002. (II.27.) Korm. rendeletében a 2012. december 31-i állapotban 7.195.477 LE összes terheléssel 377 db 2000 LE feletti szennyvízelvezetési agglomeráció szerepel a részvízgyűjtőn. A keletkező kommunális szennyvizeket biológiai (és esetenként kiegészítő kémiai) tisztítás után vezetik a vízfolyásokba, ritkábban állóvizekbe, illetve talajra helyezik ki (nyárfás, vagy öntözés). A csatornahálózaton összegyűjtött szennyvizek tisztítás után általában felszíni vízbe kerülnek. A tisztított szennyvizek biológiailag bontható szervesanyagot, növényi tápanyagokat és kisebb mennyiségben előforduló egyéb anyagokat (nehezen bontható szerves vegyületeket, sókat, fémeket, esetenként toxikus vagy hormonháztartást befolyásoló anyagok) is tartalmaznak. A vízi ökoszisztémák ezeket az anyagokat általában a terhelés nagyságától és a befogadó vízhozama által biztosított hígulás mértékétől függően képesek tolerálni. 2012. év végén a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 100 %-át megtisztították, ebből 2 %-ot csak mechanikai úton, 98 %-ot mechanikai és biológiai fokozattal, ezen belül 84 %-ot III. tisztítási fokozattal is. A tisztítási arány – az új Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (továbbiakban: BKSZT) beüzemelésével –lett 100%. A részvízgyűjtőn 15 db olyan települési szennyvízkibocsátás van, amely Duna vízgyűjtőkerület szinten is jelentős, illetve Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (PRTR) köteles telephely, mivel a terhelés, vagy a kapacitás meghaladja a 100.000 lakosegyenértéket. A kommunális szennyvízkibocsátásokra vonatkozó emissziós adatok több forrásból is rendelkezésre állnak, ez magában rejti a párhuzamosságból származó ellentmondásokat. A statisztikai célú közmű nyilvántartási adatbázis, az OSAP 1376 statisztikai adatszolgáltatásból feltöltött Települési Szennyvízelvezetési Információs Rendszer, azaz a TESZIR, melynek 2012

3. fejezet


– 57 –


évre vonatkozó adatait a 3-2. melléklet mutatja be. A TESZIR tartalmazza a település(rész)ek becsült terhelési adatait, a csatornázási rendszerek (szennyvízelvezetési agglomerációk) és a kommunális szennyvíztisztító telepek adatait (üzemeltető, a nyers és tisztított (kibocsátott) szennyvíz mennyiségét, a nyers és tisztított (kibocsátott) szennyvíz koncentrációkat, a telepek kapacitását, valamint tájékoztató információkat a technológiáról és a kibocsátásról (tisztított szennyvízből származó terhelés, nem csatornázott településekről, településrészekről származó diffúz terhelés). A 220/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet és a 27/2005 (XII. 6.) KvVM rendelet szerinti adatszolgáltatások az éves kibocsátásokról (VÉL adatlapok) tartalmazzák a nagyobb városok szabadkiömlőit, a kommunális intézmények különálló kibocsátásait (pl. laktanyák, üdülők). Elméletben az összes települési szennyvíztelepnek mindkét országos adatbázisban szerepelnie kellene, hasonló paraméterekkel (technológia, kapacitás, terhelés). Jelentős eltérések, hiányok azonban a tapasztalatok szerint nagy számban fordulnak elő. A szennyvízkibocsátók bevallási adatainál figyelembe kell venni, hogy kibocsátóknak erős érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy az eredmények számukra „kedvezőek” legyenek, ezért a terhelés adatok ellenőrzése elkerülhetetlen. Elsősorban a szennyvíz mennyiségi adatoknál, az irreálisan magas vagy alacsony tisztítási hatásfokoknál tapasztalni problémákat. A különböző adatforrásokból származó terhelés adatok ellentmondásai esetében – a biztonságra törekvés okán – a nagyobb (de reális) érték került figyelembe vételre. A szervesanyag- és tápanyagterhelést jellemző komponenseken kívül csak szórványosan állnak rendelkezésre adatok (pl. fém- és só kibocsátás), speciális szennyezőanyagokkal (pl. antibiotikumok, háztartási vegyszerek) kapcsolatos kibocsátási adatokról pedig egyáltalán nincsenek információk. Ezen adathiányok miatt a vizeket érő terhelés meghatározása becsléseken is alapszik. Kommunális szennyvizekből származó szerves és tápanyagterhelés A szennyvízkibocsátásokat a befogadó víztestek alapján adatbázisba rendezték. Ha az elsődleges befogadó nem kijelölt víztest, a legközelebbi felszíni víztestet tekintették befogadónak, talajban történő elhelyezésnél pedig a felszín alatti (sekély porózus, hegyvidéki vagy karszt) víztestet. Az adatbázis tartalmazza a telep kapacitását, a jelenlegi terhelést (lakosegyenértékben és vízmennyiségben kifejezve), valamint az éves szennyezőanyag kibocsátásokat (BOI, KOI, összes N, összes P, só, lebegőanyag). A kibocsátók elhelyezkedése a 3-1 térképmellékletben látható. A tápanyag és szerves anyag mutatók alapján jelenleg is a települési szennyvízbevezetések okozzák legnagyobb arányban a felszíni vizek közvetlen pontszerű terhelését, annak ellenére, hogy a tisztított szennyvízzel kibocsátott nitrogén és foszfor mennyisége 2012-re jelentősen csökkent, köszönhetően a tisztítási hatékonyság növekedésének. A szennyvíztisztító telepek hatékonyságát a nitrogén (továbbiakban: N) és foszfor (továbbiakban: P) eltávolítás (tápanyageltávolítás) vizsgálata alapján értékelik. 2012. decemberi 31-i állapot szerinti eltávolítási hatásfokok a N esetében: 73,1 %, míg a P esetében: 74,4 %, amely eltávolítási hatásfok már közelít a települési szennyvíz irányelvben előírt 75%-hoz. A 2000 LE alatti nemzeti szennyvízprogramban nem szereplő, ellátatlan települések szennyezőanyag-terhelése: 193.000 LE, amelyeket nem veszünk figyelembe a pontszerű terhelések között (diffúz terhelés). A Duna részvízgyűjtőre vonatkozó összesített terhelés adatok eredményét a 3-1. táblázat tartalmazza.

3. fejezet


– 58 –


3-1. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó átlagos szennyezőanyag terhelése a Duna közvetlen részvízgyűjtőjén (20102012) Kibocsátott Részvízgyűjtő név szennyvíz (millió m3/év)

Duna ebből Budapest Ország összes

Átlagos éves kibocsátás (tonna/év)

BOI

KOI

Összes N

Összes P

328

6836

19856

5308

651

161

4360

10119

1929

243

523

10085

31038

9243

1127

A szerves- és tápanyagterhelések országosan a legnagyobb mennyiségben a Duna részvízgyűjtőn kerülnek a vízfolyásokba. 2011 előtt - a Budapesti Központi Szennyvíztisztító (BKSZT) megépítését megelőzően - a hazai Duna vízgyűjtő részesedéséből komponenstől függően 60 – 90%-ot a főváros tett ki (a tisztított és a tisztítatlan szennyvizekkel együtt), mely 3-1. táblázat 2010-2012 közti időszakra vonatkozó összegzett terhelésében jól látható. A BKSZT üzembe helyezését követően már jelentős csökkenés tapasztalható a tápanyag és szervesanyag terhelésben (3-1. ábra, 3-2. táblázat). 3-2. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelésének változása 2007 és 2012 között a Duna részvízgyűjtőn Ország összes

Kibocsátott szennyvíz (millió m3/év)

BOI

KOI

Összes N

Összes P

2007

343

39920

70676

7310

1430

2012

309

5760

17318

4768

621

-34

-34159

-53358

-2542

-809

Trend

Éves kibocsátás (tonna/év)

A szennyvíz bevezetések befogadóra gyakorolt hatáselemzéséhez az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv 8.3.2.1 fejezetében bemutatott QUAL-2 típusú vízminőségi modellt futtatták le, mely során a pontforrásokból származó terhelés eredményeként előállt koncentráció növekedést számították ki. Egy szennyvízbevezetés akkor bizonyul jelentősnek, ha a befogadóra előírt célkitűzés teljesítését megakadályozza. Ehhez két feltétel együttes teljesülését vizsgálták: 1) A víztestben a pontszerű terhelésekből a modellel számított koncentráció növekmény meghaladja azt az értéket, ami a jó állapot eléréséig az emberi hatásokból megengedhető. Ezt a növekményt a víztípus referencia állapotára jellemző koncentráció (feltételezett természetes háttérérték) és a jó/mérsékelt osztályhatár közti különbségként határozták meg.

2) A modellben rejlő bizonytalanságok hatásának csökkentésére az 1. pontban meghatározott feltétel teljesülése mellett a terhelés jelentőségének megállapításához az állapotértékelés eredményét is figyelembe vették. A terhelés csak akkor bizonyult jelentősnek, ha ezt az elsődleges befogadó állapotértékelése is visszaigazolja (a fizikai és kémiai minősítés és a biológiai minősítő elemek közül szerves- és tápanyagterhelést mutató fitobenton eredményét figyelembe véve az

3. fejezet


– 59 –


állapot mérsékelt vagy annál alacsonyabb osztály). modellszámítási eredmények elfogadásra kerültek.

Adathiány

esetén

a

Az elemzés külön történt a 4 komponensre, majd azokat összesítve – ahol valamely komponensre jelentősnek bizonyult, akkor a terhelést jelentősnek ítélve – történt a végső besorolás. Eszerint a 311 települési kommunális szennyvíztisztítóból 61 kibocsátása bizonyult jelentősnek (3-3. táblázat, 3-1. ábra). Ezek legnagyobb számban a Duna vízgyűjtő mellék vízfolyásait terhelik (elsősorban a kis és közepes méretű vízfolyásokat). 3-1. ábra:

Települési szennyvíztisztítók kibocsátásának vízminőségi hatásai

3-3. táblázat: A befogadóra gyakorolt hatás szempontjából jelentős terhelést okozó TESZIRben nyilvántartott kommunális települési szennyvíztisztítók száma a Duna részvízgyűjtőn Kibocsátók összesen 2010-2012

(db)

Ebből jelentősnek minősített (db)

(db)

Ebből jelentősnek minősített (db)

Duna

288

131 (45 %)

311

61 (20 %)

Ország összes

660

259 (39 %)

711

131 (18 %)

Részvízgyűjtő név

Kibocsátók összesen 2007

A települési szennyvíz irányelv (91/271/EGK), mint VKI 11.3 (a) pontjának megfelelő alapintézkedés, fokozatos teljesítésével, a csatornahálózat fejlesztésével a felszín alatti vizek terhelése csökken. A leendő szennyvíztisztító telepek, mint új pontforrások, a felszíni vizek terhelését várhatóan növelik. Hasonló következménye lesz a meglévő telepek kapacitás bővítésének is, ha az nem jár együtt technológiai fejlesztéssel, a tisztítási hatásfok emelésével. A 3. fejezet


– 60 –


2015-ig csatornázandó települések többségének szennyvizét meglévő szennyvíz agglomerációkhoz csatlakozva, a jelenleg már üzemelő telepekre fogják rávezetni. A vizek összes terhelését tekintve várhatóan a terhelés növekményt ellensúlyozza a jelenleg működő telepek korszerűsítésével járó tisztítási hatásfok-javulás, azonban ezzel együtt a terhelések térben jelentősen átrendeződnek, a kisebb vízhozamú befogadók esetében a bővítés következményeként előálló terhelés növekedés kedvezőtlen hatásával kell számolni. 3.1.1.2 Ipari szennyezőforrások Ipari szennyvíz A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet szerint ipari szennyvíz minden olyan szennyvíz, amelyet valamely ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására szolgáló helyiségből bocsátanak ki, és ami nem háztartási szennyvíz vagy csapadékvíz és nem veszélyes hulladék, míg a háztartási szennyvíz emberi tartózkodás céljára szolgáló területről vagy szolgáltatásból származó szennyvíz, amely az emberi anyagcseréből és háztartási tevékenységből származik és nem minősül veszélyes hulladéknak. A közvetlen felszíni vizekbe történő ipari és egyéb kibocsátások a ”hagyományos” szennyező anyagok (szervesanyag, tápanyagok) esetében ismertek, az emissziók jellemzéséhez a kibocsátók bevallása (VÉL – Vízminőség-védelmi éves jelentési - lapok) alapján a vízügyi hatósági adatbázis szolgáltat – pontatlansága és hiányosságai miatt alapvetően tájékoztató jellegű – információt. A részletes 2010-2012-re vonatkozó kibocsátási adatokat a 3-1 melléklet „ipari és egyéb szennyvízterhelés” lapja tartalmazza. A településeken található ipari üzemek leggyakrabban a közcsatornán keresztül a település kommunális szennyvíztisztítóra vezetik – szükség esetén előtisztítás és/ vagy tározás után – a keletkező szennyvizeiket. A közvetett (közcsatornába) kibocsátókról nincsenek megbízható adatok, a települési szennyvíztisztító telepnél már nem lehet szétválasztani a szennyező anyagok kommunális, illetve ipari részét. A PRTR nyilvántartás adatait a 3-3 melléklet tartalmazza, míg a telepek elhelyezkedését a 3-4 térképmelléklet mutatja be. A Duna részvízgyűjtőn a 2010-2012 közti időszakban a jelentős ipari kibocsátók száma 191 db volt. A PRTR telephelyek jelentős részén ipari tevékenységet folytatnak, azonban az OKIR adatbázis ezen kívül még nagylétszámú állattartótelepet is tartalmaz. A 3-4. táblázat a PRTR rendeletben meghatározott küszöbérték feletti, így jelentős kibocsátónak számító ipari üzemek darabszámát 2010 és 2012 között a PRTR nyilvántartás szerinti csoportosításban mutatja be, míg a PRTR telephelyek tevékenység szerinti megoszlását a 3-2. ábra szemlélteti.

3. fejezet


– 61 –


3-2. ábra:

Jelentős ipari üzemek tevékenységenként a Duna részvízgyűjtőn

Az EKHE köteles cégek a talajba, a levegőbe és a vizekbe (közvetlenül és közvetetten) – az összmennyiséget tekintve – rendeletben meghatározott küszöbérték feletti mennyiségben bocsátanak ki szennyező anyagokat. A telepek többsége a levegőszennyezés elleni küzdelem érdekében került az EKHE létesítmények listájába. Ezen üzemek szerepe a vizek állapotában kevésbé jelentős, hatásuk közvetetten jelentkezik, ennek megfelelően például a diffúz nitrát terhelések számításakor a levegőből kiülepedő nitrogén terhelés is figyelembevételre kerül. A csak légszennyező anyagokat kibocsátó üzemek figyelmen kívül hagyása azért sem lehetséges, mert a technológia során felhasznált nyersanyagok odaszállítása és tárolása is veszélyekkel járhat. Ezekkel az üzemekkel a balesetszerű szennyezések és a szennyezett területek esetében is számolni kell. Továbbiakban azonban csak a vízbe közvetlenül és/vagy a földtani közegbe (közvetetten a vízbe) kibocsátó ipari tevékenységek és hatások kerülnek bemutatásra. 3-4. táblázat: Jelentős ipari üzemek száma tevékenységenként a részvízgyűjtőn Duna

Tevékenység

3. fejezet

2007

2010-2012

Energiaágazat

43

29

Fémek termelése és feldolgozása

48

45

Ásványipar

45

15

Hulladék- és szennyvízkezelés

106

46


– 62 –


Duna

Tevékenység 2007

2010-2012

Vegyipar

46

34

Papír- és faipar

7

7

Élelmiszeripar

14

14

Egyéb tevékenység

1

1

310

191

Összesen

Az értékelés összesített eredményét, azaz a főbb szennyező anyagok emisszióját a 3-5. táblázat mutatja be ágazatok szerinti bontásban. Látható, hogy a terhelésben döntően a kommunális szennyvíztisztító telepek dominálnak. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a felszíni vizek terhelésének alakulása nagyobb mértékben függ a települési szennyvizektől, mint a közvetlen ipari kibocsátóktól. Természetesen a települési szennyvizek tartalmazzák a közvetett ipari kibocsátók szennyező anyagait is. 3-5. táblázat: Felszíni vizek közvetlen ipari szennyvíz terhelése ágazatonként a Duna részvízgyűjtőn (2010-2012) Szennyvíz

BOI5

KOI

Nitrogén

Foszfor

millió m3/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

Bevezetések száma

Termálvíz, fürdővíz

13,5

3,4

97,7

1,9

0,04

67

Szolgáltatóipar

3,2

22,8

91,2

11,2

1,1

19

Mezőgazdasági

0,1

0,4

4,5

1,3

0,1

2

Kőolaj-feldolgozás

9,7

90,8

275,7

23,8

0,8

1

Kohászat, fémfeldolgozás

52,6

45,8

1650,1

14,8

0,2

13

Hulladékkezelés

0,6

60,1

140,0

8,4

0,4

3

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

0

328,5

27,6

2748,4

414,8

8,6

12

Élelmiszeripar

5,5

96,4

351,5

26,5

14,2

20

Egyéb feldolgozóipar

25,1

187,4

2751,0

556,0

34,0

29

Ágazat

Halászat Energiaipar

Bányászat

3,0

0,2

30,6

0,3

0,01

4

Egyéb

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

0

Összes

442

535

8 141

1 059

59

170

Ipari és kommunális terhelés aránya (%)

57%

7%

29%

17%

8%

35%

Mennyiségi szempontból az energia szektor aránya a legmagasabb, ennek azonban döntő hányada hűtővíz, amely szennyező anyagokat nem tartalmaz, viszont ezek a felszíni vizek hő terhelését okozzák, ugyanez jellemzi a termálvíz bevezetéseket is. A Duna részvízgyűjtőn szerves- és tápanyag-terhelésben a közvetlen élővízbe vezetett ipari szennyvizek aránya a kémiai oxigénigény kivételével nem számottevő.

3. fejezet


– 63 –


A terhelések időbeni változását a 3-6. táblázat mutatja be. A 2007-es állapothoz képest a kémiailag bontható szervesanyag terhelés csökkent, míg a biológiailag bontható jelentősen nem változott, a tápanyagformák esetében a foszfort és a nitrogént jelentős terhelésnövekmény jellemzi. 3-6. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, ipari szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelésének változása 2007 és 2010-2012 között a Duna részvízgyűjtőn Szennyvíz

KOI

BOI5

Nitrogén

Foszfor

millió m3/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

18686 8141

566 535

482

2010-2012

779 442

1 059

37 59

Trend

-337

-10545

-31

577

22

Év 2007

Használt termálvíz Hazánkban ágazati szempontból is kiemelt jelentősége van a termálvizek különböző célú (rekreációs, mezőgazdasági, ipari) felhasználásának. A használt termálvizet élő vízfolyásokba, jobb esetben tározókba engedik, de az utóbbiak leeresztésének is a végső állomása valamilyen felszíni víz. A használt termálvíz beeresztése a felszíni vízfolyásba a termálvíznek a felszíni víztől esetenként jelentősen eltérő magas sótartalma, ion összetétele és hőmérséklete, és ezzel összefüggésben a befogadó ökoszisztémájának átalakulása miatt okozhat gondot (faji összetétel változása, idegen, esetleg invazív fajok elterjedése). További problémát jelenthet az, hogy a hévíz kutak egy részében jelentős a fenol (és származékai) valamint a PAH vegyületek előfordulása. A gyógyászati és termálfürdői hasznosításból adódóan a bakteriális szennyezettség is probléma forrása lehet. A fenti 3-5. táblázat a termálvíz kibocsátásra vonatkozóan is tartalmazza a főbb szennyező anyagok emisszióját. A rendelkezésre álló adatok alapján a Duna vízgyűjtőn 67 felszíni vízbe bocsátó telephely van, melyből 14 termálvíz kibocsátás jelentős a terhelés-hatás elemzés eredménye szerint. 3.1.1.3 Mezőgazdasági szennyezőforrások A mezőgazdasági pontszerű szennyezőforrások közé soroljuk az állattartó telepet, az akvakultúrát (halászatot), hulladékgazdálkodási létesítményt, élelmiszeripari üzemet és a mezőgazdasági alapanyagot előállító, raktározó vegyipari üzemet (pl. vegyipari létesítmények foszfor-, nitrogénvagy káliumalapú műtrágyák előállítása) tekintjük. Utóbbi két teleptípust az ipari szennyezőforrásoknál már számba vettük ezért ennek a fejezetnek nem tárgyai. Állattartó telepek A felszín alatti vizek és esetenként a felszíni vizek szempontjából jelentős pontszerű szennyező források lehetnek az intenzív tartású, nagy létszámú állattartó telepek amennyiben a trágyakezelés, tárolás nem felel meg a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat előírásainak. A szervestrágya tárolás, kezelés és hasznosítás megfelelő megoldása a vizek nitrogén szennyezésének megakadályozása céljából lényeges, hiszen a trágya bizonyos szempontból hulladék, de sokkal inkább a termőterületek tápanyag-gazdálkodását segítő, hasznos melléktermék. A nem megfelelően szigetelt, vagy méretezett trágyatároló elsősorban a felszín alatti vizeket szennyezi el lokálisan igen magas – akár a nitrát direktívában meghatározott 50 mg/l

3. fejezet


– 64 –


tízszerese - nitrát-koncentrációt eredményezve a trágyatároló környezetében. Az is előfordulhat, hogy a tárolás helyéről kimosott szervestrágya felszíni vízben okoz károkat (az ammónia tartalom miatt fellépő oxigénhiányos állapot eredménye halpipálás, rosszabb esetben halpusztulás lehet). Az állattenyésztés hozzájárul az üvegház hatású gázok kibocsátásához is, amelyből az ammónia oxidálódva a többi nitrogén vegyülettel együtt kiülepedéssel diffúz terhelésként jelenik meg, amellyel a 3.2 fejezetben foglakozunk. A keletkező szervestrágya mennyisége alapvetően az állatlétszám alakulásától függ. Az állatállományról a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állattenyésztési Igazgatóságnál Tenyészet Információs Rendszerben tárolva tartási helyre és tenyészetekre állnak rendelkezésre adatok. A KSH adatai használhatók fel a megyei és országos tápanyagmérleg számításokhoz, amelyet a diffúz terhelési részben (3.2 fejezet) használunk fel. A KSH idősorai alapján (3-3. ábra) a szarvasmarhák állománya 2011 óta emelkedik, 2013-ban 2%-kal több jószágot tartottak a gazdák, mint egy évvel korábban. Az egyéni gazdaságoknál az egy gazdaságra jutó szarvasmarhák száma nőtt (14-ről 17-re), míg a gazdasági szervezeteknél 499-ről 460-ra csökkent 2010 és 2013 között. A hazai sertésállomány utoljára 2006-ban növekedett az előző évhez viszonyítva. Azóta évről-évre újabb mélypontot ér el az állatlétszám, 2008 óta lineáris trenddel jellemezhető a zsugorodás. Az egyéni gazdaságok részaránya fokozatosan csökkent, valamint az 1990-es évek elején még többségben lévő háztáji tartás évről évre háttérbe szorult, a gazdasági társaságoknál a jelentős ingadozások mellett is mérsékeltebb, 7%-os volt a csökkenés. A Kormány 2012-ben kihirdetett Nemzeti Sertésstratégia célkitűzése az sertésállomány megduplázása 2020-ig, amelynek eredményei már 2014 évben megmutatkoztak és az állomány növekedésnek indult. 3-3. ábra:

Az állatállomány alakulása, 2004-2014

A juhállomány az évek óta tartó csökkenés után 2012-ben és 2013-ban is emelkedett.A hazai baromfiállomány 2011 óta csökken. 2013-ban közel 4%-os volt a fogyás. Döntően a baromfiállomány 77%-át adó tyúkfélék számának 5%-os csökkenése okozza a fogyást, de a pulykaállomány is csökkent 10%-kal.A kacsaállomány alig marad el az egy évvel korábbitól libából viszont többet jelentettek a gazdaságok. A baromfiállomány közel kétharmada vágóállat, amely évente többször lecserélődik a telepen. 3. fejezet


– 65 –


Az állattartó telepek által okozott szennyezés elsősorban nem az állatok létszámától, hanem a trágyatárolás korszerűségétől függ. Ezért jelenik meg a megfelelő trágyatárolók kiépítése alapintézkedésként a Nitrát Irányelv teljesítési feladatai között. Az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó UMVP támogatás keretében az állattartók komplex infrastrukturális támogatást vehettek igénybe 2012-ben trágyakezelés és tárolás, állati férőhelyek kialakítása, jó minőségű takarmány előállítása és a telepi állategészségügyi helyzet javítása céljából. A trágya kihelyezésével, illetve a szerves trágya hasznosítással a termőterületek tápanyagmérleg számításakor foglalkozunk. Erre azonban diffúz terhelések és hatáselemzés részben térünk vissza a 3.1.2 fejezetben. Az állattartó telepek kiépített kapacitását a 3-2 térképmelléklet mutatja be. Halászat A halgazdálkodást a Víz Keretirányelv kétféleképpen kezeli, egyrészt, mint terhelést, ezért előírja a halgazdálkodási területek számbavételét (II. melléklet 1.4 pontja utolsó bekezdése), másrészt, mint védendő értéket, így lehetőséget biztosít a gazdasági szempontból fontos vízi állatfajok védelmére területek kijelölésére (IV. melléklet 1. 2 pont). E kettősség a magyarországi helyzetre is jellemző, hiszen a környezetvédelmi szabályozásban (27/2005 (XII. 6.) KvVM rendelet) a halastavak, mint szennyezőanyag kibocsátók jelennek meg. Ugyanakkor a 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (továbbiakban: HHvT) szól, azaz a haltermelésnek a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével összhangban való gyakorlásával, továbbá a természetes vízi ökoszisztémák halállományának megóvásával foglakozik. A VKI 5. cikkely szerinti gazdasági elemzés megállapította, hogy a halgazdálkodási ágazat – tógazdaságok és természetes vízi halászat – országosan nem képvisel jelentős nemzetgazdasági ágazatot, mivel az általa létrehozott bruttó hozzáadott érték csak 0,015%-a a teljes nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének, ezért nincs szükség a VKI IV. 1.2 pontja szerinti védőterület kijelölésére. A halastavak jelentős szerepet játszanak a vízi élőhelyekként, mivel a tavak egy része természetes mocsár, vagy időszaki vízállás helyén létesült, illetve egyes tórendszerek élővilága megközelíti a természetes mocsarak fajgazdagságát. Ma a halastavak azok a vízfelületek, amelyek a valamikori, az ország 25%-ára kiterjedő vízi világot kis foltokban megőrizték az Alföldön. A halgazdálkodás jelentős hatással van a vizek állapotára, ezért a természetes vizek jó ökológiai állapotának elérése csak a halászat és a horgászat szempontjainak érvényesülése mellett, az érintettek aktív részvételével valósítható meg. A 2013. szeptember 1-től hatályos új HHvT a lehetőségek szerint figyelembe veszi az ökológiai szempontokat, így végrehajtási rendeleteivel együtt alkalmazva a „jó halgazdálkodási gyakorlat” bevezetése megtörtént Magyarországon. A halgazdálkodási területek számbavételéhez a vízügyi nyilvántartás (vízjogi engedélyek, szolgáltatási szerződések) állnak rendelkezésre. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet nyilvántartása szerint 2012-ben a tógazdaságok területe 28 658 ha volt, amelyből 7517 ha Natura2000 terület. Takarmányként felhasználásra került 40 ezer tonna abrak míg a szaporulat 12,2 tonna volt, ebből 9,2 tonna ponty. Mindehhez elhasználódott 246,7 millió m3 felszíni víz. A halgazdálkodást a második VGT-ben, mint vízhasználat tárgyaljuk, ezért a tógazdaságok vízkivételeit, valamint a

3. fejezet


– 66 –


tározós halastavaknál felhasznált vizek mennyiségét a felszíni vízkivételek (3.4.1 fejezet) között vesszük számba, valamint a tározók által okozott hidromorfológiai változtatást pedig a 3.3.1 fejezetben. A halastavakból leeresztett használt vizek minőségével kapcsolatos terhelést az előző 3.1.1.2 fejezetben már bemutattuk. A kibocsátási pontok a 3-2 térképmellékleten láthatóak. A Halászati Operatív Program keretében közel 8 milliárd Ft támogatást kapott 50 pályázó, amellyel 17 203 ha-on 439 gazdálkodási egységben történt halgazdálkodási fejlesztés. 3-4. ábra: 2012. évi haltermelés faji megoszlása

Forrás: AKI

étkezési

A hazai haltermelés több mint kilencven százalékban (területét tekintve) a tógazdasági termelést jelenti. Többségében pontyot, busát, amurt és néhány ragadozó halfajt (harcsa, süllő és csuka) állítanak elő. A típustól idegen, esetleg invazív fajok betelepítése a VKI alapján közvetlen terhelést okoz, aminek hatására megváltozik az ökoszisztéma összetétele. Olyan invazív halfajok is előfordulnak, amelyek a haltermelésben is károkat okoznak pl. az ezüstkárász (Carassius auratus), a törpeharcsa (Ameiurus spp.) és kínai razbóra (Pseudorasbora parva). Tekintettel arra, hogy halak felmérése a VKI monitoringban még nem történt meg (folyamatban van), ezért pontos állapotértékelés még nem adható, de jelenlegi ismereteink alapján is feltételezhető, hogy a tájidegen fajok részaránya jelentős természetes vizeinkben. Ugyanakkor a tógazdasági haltermelés fontos szerepet tölt be a természetes vizek halasításához szükséges tenyészanyag (közöttük védett és veszélyeztetett fajok) előállításában is.

A völgyzárógátas tározóknál a hosszirányú átjárhatóság akadályozása, valamint általában a továbbengedett víz mennyisége és minősége okoz problémát. Gyakori probléma a parti sávban, illetve a mederben a makrofiták hiánya, vagy nem megfelelő összetétele. Hidrológiai szempontból előnyös, hogy a tavaszi nagyvizeket a tározók visszatartják, viszont hátrányos, hogy vízhiányos időszakban a halastónak is szüksége van a vízre, így egyéb célú hasznosítása nem lehetséges, tehát a környezet számára ekkor nem jelent hasznosítható vízkészletet, sőt a párolgási veszteség pótlására plusz igényt támaszt. A természetes eredetű tavak vízjárását a gazdálkodási igényeknek megfelelően módosítják (zsilipek, átvezetés, stb.). A halastavi haltermelés során a tógazdasági munkaműveleteknek köszönhetően egy sajátos vízi rendszer, ún. halastavi ökoszisztéma jön létre mely hidrobiológia szempontból nézve szélsőségesen hipertróf, sekélytavi rendszernek tekinthető. A halastavakban működő anyagforgalmi folyamatok a természetes rendszerekével ekvivalensek, de oly módon manipuláltak, hogy azok a haltermelés érdekeit szolgálják. Fontos sajátsága a halastavi rendszereknek a planktonikus élet túlsúlya, amely a könnyen felvehető oldott tápanyagokra épül. Ezt az állapotot maga a megfelelő nagyságú halállomány tartja fenn, a mesterséges beavatkozások (pl. hínárkaszálás, trágyázás) csak ennek alapfeltételeit teremtik meg. A halastavi ökoszisztéma másik fontos jellemzője a mesterségesen magasan tartott trofitási szint. Ugyanakkor a bevitt tápanyag

3. fejezet


– 67 –


jelentős része a céltermékként előállított hallal a rendszerből kivételre kerül. Emiatt ez a rendszer a természetes vizes rendszerekkel ellentétben ökológiai szempontból plagioklimax állapotában van. Jól jelzi ezt az a tény, hogy megfelelő tömegű népesítő anyag kihelyezése nélkül a feltöltött tavakban a természetes sekélyvízi élőhelyekre jellemző szukcesszió kezdődik, s három-négy év elegendő ahhoz, hogy hínarasok, olykor homogén nádasok vagy bokorfüzes társulások alakuljanak ki az egykori nyíltvizes területen. Ennek megfelelően a halastavak vízminőség szempontjából azért problémásak, mivel jellemzően magas tápanyag- és lebegőanyag tartalmú vizet bocsátanak ki, a kibocsátási adatokat a 3-1 melléklet tartalmazza (ipari és egyéb szennyvízterhelés). A tógazdaságokból származó terhelés értékelése érdekében az adatokat összevetettük a kommunális és az ipari szennyvízkibocsátásokkal (3.1.1.2 fejezet). A halászati ágazat táp-, lebegő- és szervesanyag terhelése összességében nem jelentős (harmadik a települési és az ipari után), viszont a víztestenkénti vizsgálatnál már problémák jelentkeznek. A legtöbb tógazdaság kis vízfolyást, vagy kisesésű csatornát terhel, ezért a középvízi vízhozamra számított hígulási arány mind a dombvidéki völgyzárógátas, mind a síkvidéki tavaknál alacsony. A haltermelők és a VKI célkitűzései a vízminőség tekintetében közösek, mivel a halak jó közérzetének biztosításához jó minőségű, magas oxigén telítettségű, szennyezőanyagoktól mentes, kevés anyagcsere terméket tartalmazó víz szükséges. A halak tartási körülményei gyakran nem felelnek meg a halak természetes viselkedési igényeinek, mivel esetleg már a bevezetett víz minősége sem megfelelő. A probléma mindenképpen kivizsgálást igényel, bár az okok általában ismertek (belvíz eredendő vízminősége, felvizen bevezetett szennyvíz és diffúz szennyező hatások), de rendszeres monitoring hiányában a mértéke ismeretlen. A halastavakkal kapcsolatosan mindenképpen szükséges hangsúlyozni, hogy európai jelentőségű a halastavak fészkelő, és vonuló madárállománya. A halastavakon megfigyelt madárfajok száma meghaladja a 300-at, azaz a Magyarországon előforduló fajok 80%-át. A hazai halastavakon a fészkelő fajok száma is meghaladja a százat. A vízhez kötődő madárfajok hazai állományának meghatározó hányada költ, táplálkozik, vagy pihen vonulása során a halastavakon, így azok nem csak a fajszám, hanem az állománynagyság tekintetében is kiemelt jelentőségűek. Kiemelkedő a halastavakon mind a természetvédelmi oltalom alatt álló, mind az SPA jelölő fajok száma. A költő fajok közül európai jelentőségű a kanalas gém (Platalea leucorodia), cigányréce (Aythya niroca), kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) halastavi állománya, a vonulók közül ki kell emelni a darut (Grus grus) és a kis liliket (Anser erythropus). A szintén európai jelentőségű vidra (Lutra lutra) állomány jelentős hányadának biztosítanak élőhelyet a halastavak, aminek köszönhetően a hazai vidra populáció nagysága stabilizálódott. 3.1.2 Diffúz szennyezőforrások 3.1.2.1 Diffúz nitrogén és foszfor terhelés A nem pontszerű, diffúz szennyezések rendszerint nagy területről érkeznek kis koncentrációban, a kibocsátások térbeli elhelyezkedése elszórt és pontosan nem ismert. Az emissziók valamilyen intenzív területhasználat (mezőgazdaság, település, erdőgazdálkodás) következményei. Bár az egyes (lokális) kibocsátások mértéke önmagában kicsi, hatásuk a vizekre összegződve jelentkezik. A szennyezés a forrásoktól valamilyen közvetítő közegen keresztül jut el a vizekig, például a talajon, a háromfázisú zónán keresztül a talajvízig, a befogadóba történő belépés vonal, vagy felület mentén történik. A terjedésben (felszíni és felszín alatti transzport) meghatározó szerepük van a hidrológiai folyamatoknak.

3. fejezet


– 68 –


A szennyezés érkezhet felszíni és felszín alatti lefolyással (oldott állapotban vagy szilárd formában (talajhoz/hordalékhoz kötötten); továbbá a légköri száraz/nedves kihullással. A források és a pontszerű-diffúz jelleg szerinti csoportosítás némileg átfedésben van egymással. Például a szennyvíz eredetű terhelés pontszerű, ha közvetlenül vagy a vízfolyások közvetítésével jut a tóba, vagy diffúz, ha a talajon és a talajvízen keresztül éri el a felszíni vizeket. Mezőgazdasági eredetű terhelésnél a legtöbb esetben pontszerű kibocsátónak tekinthetők az állattartó telepek, a földhasználatból származó terhelés (műtrágya lemosódás, talajerózió stb.) viszont jellegzetesen diffúz. Diffúz szennyezésnek tekintjük a nagyszámú, önmagában kisebb jelentőségű, elszórt, állandó vagy időszakos jellegű pontszerű kibocsátást is (például csapadékcsatornák, dréncsövek vagy belterületi szennyvíz szikkasztók összessége), melyek együttesen már számottevő hatásúak lehetnek. Utóbbiak olyan kibocsátásokat jelentenek, melyek ugyan konkrét helyhez kötöttek, és emiatt pontszerűnek tekinthetők, szennyezéseik viszont a meteorológiai eseményekkel, illetve a hidrológiai folyamatokkal szorosan összefüggnek, így valójában nem-pontszerű jellegzetességeket hordoznak. A pontszerű-diffúz jelleg megítélése ugyanakkor a lépték kérdése is: sok apró pontszerű kibocsátás együttesen, nagyobb területi léptéken már diffúzként kezelhető (például belterületeken a lakossági szennyvíz szikkasztás), míg egy egész város kibocsátásai egy nagy folyó, mint befogadó szempontjából pontszerűként is tekinthetők. A pontszerű és diffúz terhelések közötti eltérés nemcsak a szennyezés helyének és a terjedés útvonalának különbségéből, hanem azok időbeli változásából is adódik. A nem pontszerű terhelést – tekintve, hogy a terjedési folyamatokat alapvetően a hidrológiai tényezők határozzák meg – sztochasztikus változások jellemzik. A bemutatott jellemzők a diffúz szennyezések meghatározását meglehetősen bonyolult problémává teszik. Tekintettel a terhelés útvonalak sokféleségére, a diffúz terhelés meghatározására a legalkalmasabb módszer egy emissziós modell használata, mely jól leírja és számszerűsíti a különböző útvonalak közt végbemenő folyamatokat és kölcsönhatásokat. Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv elkészítése során a Moneris modellt használtuk fel a diffúz és pontszerű terhelések területi (víztest illetve nagyobb vízgyűjtő szinten) összegzésére. Összes nitrogén terhelés Az előzetes, nagy vízgyűjtőn aggregált, Magyarország teljes területére összegzett víztesteket érő nitrogén terhelés 25,3 kt/év volt az 2009-2012 időszakban, éves átlagban, melyből a Duna részvízgyűjtő részesedése csaknem 46%. Ha a terhelési útvonalankénti megoszlást tekintjük, elmondható, hogy összes nitrogén esetében a pontszerű kibocsátások számítanak elsőszámú szennyezőnek, melyek a teljes terhelés mintegy felét (49 %-át) teszik ki (3-5. ábra). A második jelentős forrás a felszín alatti vizek terhelési útvonala 23 %-kal.

3. fejezet


– 69 –


3-5. ábra: Összes nitrogén terhelés útvonalankénti megoszlása a teljes terhelés százalékában 2009-2012—es évek átlag terhelésére vonatkozóan

Az előbb leírt országos arányok a részvízgyűjtő egyes részein eltérő képet mutatnak (3-6. ábra). 3-6. ábra: Magyarország felszíni vizeit érő összes nitrogén terhelés terjedési útvonalankénti megoszlása a 2009 és 2012 közti időszak átlagában, vízgyűjtőnként

A Dunántúl déli és nyugati részén a talajvízből származó nitrogén terhelés dominanciája jellemző, míg a Duna-Tisza-közén nagy hangsúlyt kap a városi lefolyás, valamint a mezőgazdasági erózió. Összes foszfor terhelés Összes foszfor esetében 2 domináns terhelésforrás jellemző: a pontszerű kibocsátások 38%-kal, valamint a mezőgazdasági területek eróziója 35%-kal járul hozzá a teljes terheléshez. Elhanyagolható mennyiség érkezik a felszíni lefolyásból, a légköri kiülepedésből, valamint a drénezett területekről (3-7. ábra).

3. fejezet


– 70 –


3-7. ábra: Összes foszfor terhelés terhelési útvonalankénti megoszlása a teljes terhelés százalékában

A szennyezési útvonalak szerinti terhelés részvízgyűjtő szerinti területi megoszlását a 3-8. ábra mutatja be. A síkvidékeken a talajvíz, valamint a városi lefolyásból származó terhelés dominánsabb szerepet kap, mint az erózióra érzékenyebb területeinken, míg a dombvidéki területeken az erózióból származó terhelés játszik főszerepet. Érdemes kiemelni, hogy vannak olyan kis vízgyűjtők, ahol a természetes erózió a legfontosabb tényező az összes foszfor terhelést illetően (Pl. Ikva, Bodrog, Rinya-mente). Ez alapvetően a magasabb erdőborítási aránynak köszönhető. A mezőgazdasági erózió által erősen uralt területek az Észak-Dunántúli (Átal-és, Concó, Marcal) és a Dél-Dunántúli (Pl. Mezőföld, Kapos vízgyűjtő) területek, valamint a Duna-Tisza-közi hátság északi része.

3. fejezet


– 71 –


3-8. ábra: Magyarország felszíni vizeit érő összes foszfor terhelés terjedési útvonalankénti megoszlása a 2009 és 2012 közti időszak átlagában, vízgyűjtőnként

A diffúz terhelésekkel kapcsolatos alapadatok és a modellszámítások eredményei a 3-4. mellékletben találhatók meg. 3.1.2.2 Belvízelvezetés, meliorált területek Az előző fejezetben bemutatott modellezéssel a belvízzel elöntött területek megfelelő szintű figyelembe vételéhez a belvízelvezető hálózat és a meliorált területek, ezen belül a talajcsövezett területek részletesebb - vízminőségi modellezési szempontú – ismeretekre lenne szükség. A probléma jelentősége azonban nem engedi meg, hogy ne foglalkozzunk vele legalább a jelenlegi ismereteink szintjén, ezért röviden összefoglaljuk azokat a VKI szempontokat, amelyek a drénezett területekre vonatkoznak a diffúz terhelések értékelésekor.  Drénezés két fajtája fordul elő jellemzően Magyarországon: a vonalas belvízelvezető rendszer, vagy a területi talajcsövezett (meliorációval vízrendezett terület), illetve a nagyobb léptékben a sűrű belvízelvezető hálózat is tekinthető területi gyűjtőrendszernek  Magyarországon belvíz-érzékeny területnek tekinthető mintegy 230 ezer ha erősen veszélyeztetett, és további 860 ezer ha közepesen veszélyeztetett szántó, összesen 1090 ezer ha.  Magyarországon talajcsövezett mintegy 200 ezer ha (1990-es évek végéig), azonban a drénrendszerek nyilvántartása nem áll rendelkezésre, üzemképességi állapotukról nincs információ. A probléma mezőgazdasági termelés szempontjából jelentős értéket képviselő területeket érint, az ismeretek hiánya miatt nagyon nagy annak a kockázata, hogy rossz döntést hozunk.  A drénezés a táp- és szerves anyag forgalomban a talaj – talajvíz – felszíni víz, vagy a talaj – felszíni víz útvonalon a transzport folyamatokban játszik fontos szerepet.

3. fejezet


– 72 –


 Nem állnak rendelkezésre - módszeresen vizsgálat eredményeként - vízminőségi mérési adatok a drénezett területekről elfolyó vizekről, különösen nem a jelenlegi termelési gyakorlat mellett, de a szórványosan fellelhető információk alapján a drénezett területekről elvezetett vizek minősége rossz, például:  csatornahálózaton üzemeltetett monitoring pontokban kiugróan rossz mérési eredmények;  csatornahálózatban vízi szervezetek káresemény rendszeres előfordulása;

(hal

 halgazdálkodási problémák;

vízellátásakor

célú

tógazdaságok

és

kagyló)

tömeges pusztulása

jelentkező

vízminőségi

 vízügyi igazgatóság nem vállalja a felelősséget a szolgáltatott víz minőségéért.  A rendelkezésre álló vízminőségi adatok alapján három fő típus különböztethető meg  huminsavas víz (barna, áttetsző víz) magas szerves anyag tartalommal;  sós víz, szikes területekről kimosódott nátrium és szulfát mennyisége magas (öntözésre alkalmatlan);  „normális” víz, de magas a tápanyag tartalma, ezért eutróf  a három főtípus bármilyen arányú kombinációja magas táp- és szerves anyag tartalommal, ezért eutróf.  A belvízrendszer, talajcsövek a talajvizet is megcsapolják, így összegyűjtik a felszín alatti vízbe diffúz terhelésből lejutott tápanyagot és egyéb szennyezőanyagokat (peszticidek) és bevezetik a felszíni vizekbe (viszont a felszín alatti vizek vízminőségi állapota szempontjából előnyös). Összességében tehát megállapítható, hogy a belvízelvezetés kedvezőtlen vízkészlet-gazdálkodási hatásai mellett a vízminőségi hatásai miatt ökológiai szempontból is kedvezőtlen. Ezért a belvízrendszer jobb vízvisszatartáson alapuló átalakítása során, vagy általában a belvízelvezetés fejlesztésekor a vízminőségi szempontokat is fegyelembe kell venni, nem csak a mennyiségieket. Ehhez első lépésként a rendszer működését sokkal jobban meg kell ismerni, különben nem lesznek megfelelőek az intézkedések.

3.2 Veszélyes anyag szennyezés és az emisszió leltár A Víz Keretirányelv célkitűzése a felszíni vizek elsőbbségi (kiemelten veszélyes) anyagok által történő szennyeződésének megszűntetése és fokozatos csökkentése, annak érdekében, hogy a veszélyes anyagokkal való szennyeződések ne akadályozzák meg a felszíni víztestekre megállapított jó állapot elérésének célkitűzését. E cél érdekében vízszennyezés elleni stratégiát határoz meg a VKI 16. cikkelyében. A stratégia azokra a szennyezőanyagokra vagy szennyezőanyag csoportokra vonatkozik, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a vízi környezetre vagy az ivóvíz kitermelésére használt vizeken keresztül az emberre. Az ilyen szennyezőanyagok esetében az intézkedések célja a bevezetések, a kibocsátások és a veszteségek fokozatos csökkentése, a 2. cikk (30) bekezdésében meghatározott, kiemelten veszélyes anyagok esetében pedig a bevezetések, a kibocsátások és a

3. fejezet


– 73 –


veszteségek megszüntetése vagy fokozatos kiiktatása. A stratégia részét képezi azon elsőbbségi anyagoknak a meghatározása, amelyek a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelentenek. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/11/EK Irányelve (2006. február 15.) a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről szól, és két csoportot határoz meg: az I. csoportba tartozó anyagok kibocsátását meg kell szüntetni, a II. csoport esetében csökkenteni kell a szennyezést. VKI X. melléklete 33 anyagot vagy anyagcsoportot jelöl ki elsőbbségi veszélyes anyagként, majd 2013.09.01-től 45 eleműre bővült a lista. A környezetminőségi előírásokról szóló 2008/105/EK (EQS direktíva) európai parlamenti és tanácsi irányelv a Víz Keretirányelvvel összhangban környezetminőségi előírásokat (EQS) és újabb eljárásokat állapít meg az elsőbbségi anyagok tekintetében. Az EQS direktíva célja az elsőbbségi anyagok által okozott szennyezés fokozatos csökkentése és az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésének, kibocsátásának és veszteségének megszüntetése vagy fokozatos kivezetése. A releváns szennyezőanyagokat többféle módszerrel is megkíséreljük meghatározni. Az első módszer a vizek veszélyes anyagokra kiterjedő monitoringján alapszik, azaz a felszíni vizek kémiai állapotértékelésén. A Duna részvízgyűjtő esetében a veszélyes anyagok állapotértékelése alapján főként a nehézfém túllépések miatt nem teljesül a jó kémiai állapot (lásd 3-7. táblázat). További toxikus fém miatti minőségromlás pedig 15 víztest esetében volt tapasztalható (lásd 6-1. melléklet). A másik módszer az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala által a veszélyes anyagokkal összefüggő tevékenységekről vezetett nyilvántartása volt, melynek eredményeiről bővebb információt a 3.2.1.2 fejezet tartalmaz. 3-7. táblázat: Releváns veszélyes anyagok a felszíni vizek monitoringja alapján a Duna vízgyűjtőn Veszélyes anyag

Túllépések száma

Felhasználás

Forrás

Mezőgazdaság

Diuron

1

herbicid

Higany és vegyületei

8

klóralkáli-ipar

Ipar

Kadmium és vegyületei

2

galvánipar

Ipar

Ólom és vegyületei

3

galvánipar, akkumulátorgyártás/bontás

Ipar, kommunális szennyvíztisztítók

A pontszerű és a diffúz szennyezőforrásokat alfejezetekben mutatjuk be, amelyhez az országos adatbázisokat használtuk fel. 3.2.1 Pontszerű szennyezőforrások 3.2.1.1 Települési szennyezőforrások Települési szennyvíz A pontszerű veszélyes anyag terhelés meghatározó elemei a települési kommunális szennyvíz kibocsátások. A települési szennyvízzel kapcsolatos általános jellemzőket a 3.1.1.1 fejezetben bemutattuk. A veszélyes szennyezőanyagok részarányukat tekintve kisebb mennyiségben vannak jelen a kommunális szennyvízben, azonban abban minden olyan anyag megjelenik, amit

3. fejezet


– 74 –


megiszunk, megeszünk, vagy lemosunk magunkról, vagy háztartási tevékenységünk során a szennyvíz-elvezető hálózatba juttatunk (pl. gyógyszer, fertőtlenítő-, mosogató-, tisztítóanyagok, festékek, stb.). A települési szennyvízben az ipari üzemek által a közcsatornába vezetett ipari szennyvíz is megjelenik, a szennyezőanyag forrása a szennyvíztisztítónál már nem azonosítható. A települési szennyvíz veszélyes anyag tartalmáról a kibocsátási információkat tartalmazó VALVÉL és E-PRTR adatbázisból nyertünk ki adatokat. A városi csapadékvíz kibocsátásokra vonatkozóan nem áll rendelkezésre nyilvántartás. Általánosságban megállapítható, hogy a csapadékvíz bevezetésekkel a légköri kiülepedésből, a közlekedésből, az időjárásnak és fizikai behatásnak kitett felületekről a csapadékvízzel vízre veszélyes szennyezőanyagok mosódnak be, például olaj, nehézfémek. A terhelések jellemzését, a hatáselemzés lehetőségét jelentősen gyengíti, hogy az adatok pontatlanok, megbízható becslést nem tesznek lehetővé. A rendelkezésre álló hazai adatbázis, amely a pontforrások adatait tartalmazza, a fémek kivételével a 2008/105/EK Irányelv I. mellékletében szereplő komponensek emisszióira nem ad meg értékeket. Az emissziós és immissziós oldal szabályozásának különbözőségei miatt, az elsőbbségi anyagok közül sokat nem komponens szinten, hanem aggregált, összes formában mérnek, - ide tartoznak a PAH vegyületek, a növényvédő szerek és a fémek is- mely lehetetlenné teszi a pontszerű terhelések és a vízben meghatározott anyagáramok összehasonlítását. A rendelkezésre álló adatok alapján a veszélyes anyagok szempontjából a mért komponensek között a toxikus fémeknek van jelentősége, melyek kibocsátása döntően a kohászathoz és fémfeldolgozáshoz kötődik, de a kommunális szennyvizekben is jellemző (kivéve a cink ahol az eredet 80%-ban a fémipar, lásd 3-8. táblázat). 3-8. táblázat: Nehézfém kibocsátás 2010-2012 között a Duna részvízgyűjtőn Forrás Ipari Kommunális

Higany

Kadmium

Nikkel

Ólom

Cink

Réz

Króm

kg/év

kg/év

kg/év

kg/év

kg/év

kg/év

kg/év

16 100

51 175

2975 5942

3028 2972

16891 1841

2687 5131

2701 4052

3.2.1.2 Ipari szennyezőforrások Ipari szennyvíz A környezetvédelmi nyilvántartásban szereplő kibocsátási adatokról és feldolgozásukról az előző fejezetben mindent megadtunk. Hitelt érdemlő emisszió leltár nem állítható össze mindaddig, amíg a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szerinti önellenőrzési, adatszolgáltatási, adatbázis fejlesztési, nyilvántartás kezelési, adatfeldolgozási feladatok ellátásában érdemi változás nem történik. A veszélyes anyagok előfordulásának feltárása érdekében feldolgoztuk az OTH által megküldött adatszolgáltatást, amely az engedélyezési és REACH, CLP, PIC, biocid nyilvántartásokból VKI IX. és X. melléklete által meghatározott, valamint az Unió által gyanús (vizsgálat alatti) listára helyezett anyagokkal kapcsolatban szereplő minden releváns információ kigyűjtésével keletkezett. A nyilvántartásban azonosított veszélyes anyagokat tevékenységi kategóriába (importálás, felhasználás, gyártás, tárolás, forgalmazás, értékesítés) csoportosítva a 3-5. mellékletben mutatjuk be. A nyilvántartásban szereplő komponensek csak kis hányada „tiszta” vegyi anyag,

3. fejezet


– 75 –


általában egy termék alkotóelemeként vagy gyártási melléktermékként kerültek be a leltárba. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a listában szereplő anyagok sokkal inkább potenciális szennyező források, hiszen a veszélyes anyagok direkt, pontszerű kibocsátása a baleseti szennyezések kivételével kevéssé jellemző. A terjedési útvonalak szerepét erősíti meg a túllépések és az anyagok elsődleges forrásnál való előfordulási gyakorisága közti különbség is, ezekről készített összefoglaló kiértékelést 3-9. táblázat tartalmaz. 3-9. táblázat: Veszélyes anyagokat érintő tevékenységek, országos és részvízgyűjtő szinten Tevékenységek száma Anyag neve

1 1 1 2 2 3 10 1 4 14

Duna részvízgyűjtő 1 1 1 2 2 3 3 1 3 14

1

1

6 1 37 111 19 4 2 4 5 1 4 13

3 1 23 91 4 4 2 2 4 1 4 4

Országos

1,2,5,6,9,10-hexabromocyclododecane (1,2,5,6,9,10-ciklodekán) 1,2-diklóretán antracén benzo(a)pirén benzo(b)fluorantén,(benz(e)acefenantrilén), benzo(k)fluorantén (PAH_b) benzo(g, h, i)perilén, indeno[1,2,3-cd]pirén (PAH_c) benzol cibutrin (N'-terc-Butil-N-ciklopropil-6-(metiltio)-1,3,5-triazin-2,4-diamin) ciklodién peszticidek (aldrin, dieldrin, endrin, izodrin) cipermetrin diklórfosz (diklórvosz) 2,2-Diklóretenilfoszforsav-dimetil-észter; 2,2-Diklórvinildimetil-foszfát diuron hexaklór-ciklohexán naftalin nehézfémek: kadmium (1), nikkel (49), ólom (41), higany (20) nonilfenol (4-nonilfenol) oktilfenol (4-(1,1,3,3-tetra-metil-butil)fenol) pentaklór-fenol szén-tetraklorid terbutrin (2-terc-Butilamino-4-etilamino-6-metiltio-1,3,5-triazin) trifluralin triklór-etilén (triklóretén) triklór-metán (kloroform)

A nagy ipari körzetek zömében a Duna – közvetlen részvízgyűjtőn helyezkednek el, amelyben Budapest szerepe döntő. 3.2.1.3 Veszélyes üzemek, balesetszerű szennyezések, kárelhárítás A VKI a 11. cikkében, a VII. mellékletben, valamint a 221/2004 (VII. 21.) Kormányrendelet 18. §-a előírja, hogy a tervnek tartalmaznia kell a rendkívüli események (balesetek, természeti katasztrófák, havária-szennyezések), továbbá a műszaki berendezésekből származó anyagok általi jelentős szennyezések hatásainak megelőzését, mérséklését szolgáló intézkedéseket, amelyek a nehezen előre jelezhető események esetén is biztosítják a vízi ökoszisztémák veszélyeztetésének, károsodásának megelőzését, illetve a kár mérséklését, azaz a környezet biztonságát. A környezetbiztonság fogalomkörébe azok a biztonságunkat veszélyeztető események és folyamatok tartoznak, melyek egyrészt természeti (földrengés, árvíz, szélviharok, erdőtűz stb.), másrészt emberi eredetűek (pl. környezet-károsítással is járó ipari, közlekedési katasztrófák).

3. fejezet


– 76 –


Veszélyes üzemek Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján (www.katasztrofavedelem.hu) található meg a Veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem listája. Az üzemek listáját és a potenciálisan érintett víztestek, vízgyűjtők meghatározását a 3-6. mellékletben közöljük, az üzemek elhelyezkedése a 3-3. térképmellékleten kerül bemutatásra. Az üzemek több mint harmada különböző veszélyes vegyi anyaggal foglalkozó gyártó, vagy kereskedelmi vállalkozás, a kőolaj-, vagy földgáz bányászata, feldolgozása, kereskedelme illetve felhasználása miatt veszélyes közel 30%. A veszélyes tevékenységet folytatók fele a Duna részvízgyűjtőn található a nagyobb ipari területeken koncentrálódva. Az üzemek gyakran a folyó közvetlen közelében települtek le, így nem meglepő, hogy a leginkább érintett a Duna, illetve a felszín alatti víztestek közül a „Duna bal parti vízgyűjtő – Vác-Budapest” elnevezésű sekély porózus víztest. A hazai szabályozás szerint az üzemben jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége függvényében az üzemeket három kategóriába sorolják: felső küszöbértékű, alsó küszöbértékű és küszöbérték alatti kiemelten kezelendő üzemek. A küszöbértéket meghaladóan közel kétszáz létesítmény veszélyes anyag gyártásával (bányászatával, előállításával, átalakításával) foglalkozik az üzemek, míg a létesítmények harmada tulajdonképpen csak nagy mennyiségű veszélyes anyag tárolása miatt szerepel a listán. Utóbbiak közé sorolhatók például a logisztika A veszélyes ipari üzemeken kívül balesetszerű szennyezés bekövetkezhet olyan helyzetekben is, amelyek nem tartoznak a katasztófavédelmi törvény hatálya alá:  atomenergia alkalmazásával összefüggő tevékenység;  közúti, vasúti, légi, vízi, vagy vezetékes szállítás;  bányászati tevékenység;  hulladéklerakók; és  katonai létesítmények. A veszélyes ipari üzemeken kívüli balesetek megelőzésének, kivizsgálásának szabályaival külön törvények foglalkoznak, így pl. a víziközlekedési balesetek a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény hatálya alá tartoznak, a közlekedési események szakmai vizsgálatát 2006. január 1-jétől a Közlekedésbiztonsági Szervezet látja el. A közlekedési balesetekkel kapcsolatos nyilvános információkat a www.kbsz.hu honlapon közölnek. Ehhez hasonlóan a nukleáris balesetelhárítással a www.haea.gov.hu, míg a bányák területén bekövetkező súlyos üzemzavarral (1993. évi XLVIII. törvény) kapcsolatos információk a www.mbfh.hu honlapon találhatók meg. A nukleáris környezetbiztonságért az Országos Atomenergia Hivatal felel, így a nukleáris balesetekre való felkészülés, következmények elhárítása, vagy enyhítése a nukleáris biztonság fontos elemei. A bányászati tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavart és munkabalesetet a bányafelügyelet vizsgálja ki azok okának megállapítása és a hasonló esetek megelőzéséhez szükséges intézkedések megtétele érdekében. Vízminőségi káresemények, kárelhárítás A környezeti (vízminőségi) káresemények nemcsak ipari balesetből származhatnak, azonban többnyire azok a legsúlyosabbak, ezért tárgyaljuk itt, a veszélyes anyagok fejezet alatt. Kárelhárításról akkor beszélünk, ha a haváriából adódott környezet veszélyeztetés vagy környezet károsítás megszüntetése érdekében azonnali műszaki beavatkozás szükséges (szemben a

3. fejezet


– 77 –


tartósan károsodott területekkel, ahol kármentesítést kell végezni). Az időben végzett kárelhárítás egyik célja a magasabb költségráfordítással járó kármentesítési munkálatok elkerülése. A kármegelőző hatósági feladatokat a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, illetve a vízügyi (vízvédelmi) hatóságok - a katasztrófavédelem keretein belül - látják el. A bekövetkezett káresemények kárelhárítási feladatainak operatív megoldásában a kulcsszerepet a Vízügyi Igazgatóságok játsszák, illetve ha védett természeti területen belül, vagy Natura 2000 területen történik káresemény a végrehajtásban a Nemzeti Park Igazgatóságok is részt vesznek. A megelőzési munkában létfontosságú, hogy a környezetre veszélyes technológiákkal és kibocsátásokkal dolgozó üzemek rendelkezzenek üzemi kárelhárítási tervvel, amely tervet a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság hagy jóvá. A területi vízgazdálkodás és az állami tulajdonú vízilétesítmények vagyon kezeléséért felelős Vízügyi Igazgatóságok pedig kötelesek ún. területi kárelhárítási tervet készíteni, amely alapján, a részvízgyűjtőn várható szennyezéseket, környezeti károk elhárítását és felszámolását – a megelőzés és a lokalizáció is ide értendő – el tudják végezni. A jelenlegi gazdasági helyzetben a területi kárelhárítási tervek folyamatos karbantartására és korszerűsítésére – sajnálatos módon - a pénzügyi források nem állnak rendelkezésre. A 2010-2012. évek kárelhárítási tevékenységet jellemző adatokat a Környezeti Káresemények Adatbázisából (VIKÁR) nyertük ki és vizsgáltuk meg. A VIKÁR alapján összeállított táblázatot a 3-6. melléklet tartalmazza, az események által érintett vizeket a 3-4. térképmelléklet mutatja be. A vizsgált időszakban összesen 225 db vízminőségi káresemény történt, Az előző VGT tervidőszakához képest az események számában javulás tapasztalható (előző tervidőszakban 404 db volt). A káresemények típusa bővült. 3-10. táblázat:

Vízminőségi káresemények típusa és száma

Káresemény típusa olajszennyezés egyéb halpusztulás szennyvíz bevezetés szilárd anyag szennyezés egyéb vegyi anyag szennyezés Oxigénhiány állati tetemek túlzott vegetáció növényvédő szer bemosódás szín uszadék állati vér hab trágya kommunális hulladék ismeretlen vörösiszap Összesen

3. fejezet

Káresemény vízfolyás (db)

Káresemény állóvíz (db)

78 21 8 22 3 1 4 4

17

5 2 1 12 1 4 8 8 182

1

Káresemény felszín alatti (db) 8

2 7 1 1 1

2 1 2 34

9


Káresemény összesen (db) 103 21 10 29 3 2 5 5

6 2 1 14 1 5 10 8 225

– 78 –


Az eseménytípusok eloszlását vizsgálva: jelenleg is listavezetők a kisebb-nagyobb szénhidrogénszennyezések (103 db), de a második legtöbb esemény a szennyvízbevezetés (29). Az egyéb szennyezéseknél (21) db a szennyezőanyagfajta igen változatos, és az esemény keletkezésének oka sem egyértelmű, de az események mindenképpen emberi figyelmetlenségre vezethetők vissza (habzások, elszíneződések, kellemetlen szaghatások). Együttes elemzésre kerültek az utóbbi 5 év alatt bekövetkezett káresemények, ugyanis visszatérő események hátterében nem megfelelő kezelés, tevékenység, vagy tartósan károsodott állapot lehetséges. Az alábbi események utalnak arra, hogy intézkedés szükséges: 3-11. táblázat:

Visszatérő káresemények (2010-2012)

Visszatérő káresemény

Lehetséges, vagy ismert okok

Duna Budapestnél, olajszennyezés síkvidéki kisvízfolyások (csatornák), holtágak hal és kagylópusztulás, oxigénhiány, túlzott vegetáció

hajózás, kikötők, városi csapadékvíz

úszó hulladék

hullámtéren hulladéklerakás

tápanyagterhelés, nem megfelelő áramlás, vagy vízsebesség

A felszíni vizeket érő szénhidrogén-szennyezések java része a Duna medrét éri, feltételezett oka, hogy a közlekedő folyami hajók „olajos” fenékvizeket engednek el. A folyam melletti folyékony és szilár hulladék átvevő „zöld” pontokat az elmúlt években kezdték el kiépíteni. A „zöld” pontok kiépítése után a folyami hajók környezetvédelmi ellenőrzésének fokozásával lehet elérni a nem kívánatos szénhidrogén-szennyezések drasztikus csökkenését. A szénhidrogén-szennyezések további forrásai a közúti balesetek (felszín alatti víztest minőségi állapotát veszélyeztetve), valamint a kőolaj termékvezeték vagy havariái. A kőolajvezetékek sérülései legtöbbször a vezeték védősávjában engedély nélküli végzett gépi munka (ároksás, tereprendezés) következményei, illetve illegális csőmegfúráshoz kapcsolódnak (bűncselekmény). Kisebb mértékben csökkent az eseményszám a szennyvízbevezetésből származó szennyezéseknek (51 db-ról 29 db-ra), amelynek kiváltó oka gyakran a technológiai fegyelem megsértése. Szintén csökkent a szilárd anyagszennyezések esetszáma (40 db-ról 3 db-ra). A vegyi anyagokból származó szennyezések száma csökkent (20 db-ról 2 db-ra). Az Uniós tagság megszerzése utáni időszakban az ipari, élelmiszeripari technológiák korszerűbbek, zártabbak lettek, ugyanakkor el kell mondani, hogy a technológiai fegyelemben van még mit javulni, mert az eseményszám jelentős hányadát szabálytalan tartályüzemeltetés (pl. nem megfelelő zárás a használat után, szabálytalan mosás) okozza. Egyetlen esetben sem sikerült növényvédő szer szennyezést azonosítani, amely nem feltétlenül csak annak a következménye, hogy ennyi eset következett be, hanem sokkal inkább a monitoring tevékenység hiányosságaira a mérési technológia elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A vizsgált időszak legjelentősebb – 2010. október 4-i emberáldozatokkal is járó, és több víztestre kiterjedő – környezet szennyezését a MAL Zrt. kolontári zagytárolójának átszakadása okozta, amelyet tárgyi fejezetben külön is ismertetünk. Magyarország sajátos kontinentális éghajlatának, vízgazdálkodásának és medence jellegének köszönhetően jellemzőek a természetes és mesterségesen épített folyóvízi (csatornabeli) és tavi élőlénypusztulások (hal, kagyló, rákpusztulás, valamint az oxigénhiányos állapotok (5 db

3. fejezet


– 79 –


esemény). Az élőlények elhullása általában a nyári időszakban, és különösen a kis vízmélységűvé és pangóvá váló vízterekben következik be. Ha az okokat vizsgáljuk, jó néhány esetben azt tapasztaljuk, hogy nem csak az oldott oxigén tartalom csökkenése okozza a pusztulást, hanem az hogy a pusztulás megelőző időszak kedvezőbb körülményei mellett populációnövekedés történik, majd a megváltozott abiotikus körülmények (kevesebb víz, melegebb, stb.) már nem elegendőek a kialakult élővilágnak és az érzékenyebbek ehhez nem tudnak alkalmazkodni. További vizsgálatokat igényel, hogy ezt egy természetes önszabályozó folyamatnak értékeljük-e és mely víztest típusoknál kell figyelembe venni az állapotértékelésben. Az oxigén hiányos állapot a csekély vízmozgású mesterséges csatornákra, feliszapolódott folyóvízi mellék- és holt-ágakra jellemző káreseményfajta. Általában hidrometeorológiai körülményekre hivatkoznak a bejelentők, de kialakulásukban szerepet játszhatnak nem megfelelő mezőgazdasági művelési tevékenységre is, mint trágyalé, hígtrágya, növényvédőszer szennyezések. A trágyalé és hígtrágya szennyezések tekintetében javulás mutatkozik, a pozitív tendencia valószínűleg a korszerű méretezett hígtrágya- és trágyalégyűjtő műtárgyak folyamatos megépítésének köszönhető. A vizsgált időszakban pakura szennyezés nem történt, elsősorban annak köszönhetően, hogy a pakura felhasználása erőteljesen visszaszorult hazánkban. MAL Zrt. vörösiszap tároló (Kolontár) X. zagykazetta gátszakadás Káresemény időpontja: 2010. október 4. 12:10 perc A Torna-patak völgyfenekén megépített X. zagykazetta szorítógátja átszakadt: az átszakadás a 22,00 m koronamagasságú gáton cca. 50 fm hosszon következett be. A gát mögött tárolt lúggal szennyezett vörösiszapból több mint 700 000 m3 (összes anyag becsült mennyisége: 800 000-1,5 millió m3) a Torna-patak völgyébe folyt és ott szétterült, illetve a Torna-patak medrébe jutott, perceken belül elöntve Kolontár község település egy részét. A káresemény 9 ember halálát okozta. A káresemények Kolontáron kívül még további 6 települést érintettek. A Torna-patakon a víz pH értéke 13-ra emelkedett. A gátszakadás után a vörösiszap-hullám elleni azonnali műszaki kárelhárítás – a lúgos zagyanyag tovahömpölygésének feltartóztatása - nem volt lehetséges, a legelső védekezési frontot a Tornapatak medrénél alakították ki, azonnal elrendelve a vízfolyás befogadóin (Marcal és Rába folyók) a sűrített vízhozam mérési és vízminőségi vizsgálatokat. A rendkívüli káresemény miatt a Kormány védelmi bizottságot (kormánybiztosság) állított fel. A vízvédelemmel kapcsolatos feladatok műszaki és vízminőség-védelmi munkáit – ide értve a sérült zagygát vizsgálatát és a zagykazetta gátjának műszaki bezárását is – helyszíni irányítással végezték, a helyi védekezési feladatokkal a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságot bízták meg, a műveleti munkák irányító hatósága a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Műszaki Irányító Törzse volt (OMIT). Az elvégzett vízvédelmi beavatkozások:  folyamatos vízminőség vizsgálatok a Torna-patakon, a Marcalon és a Rábán, valamint a Dunán (a Rába és a Duna víztestet a szennyezés hullám már nem érintette, köszönhetően a gyors és szakszerű intézkedés sorozatna)

3. fejezet


– 80 –


 a sérült gát mögé a hömpölygő iszapáradat feltartóztatására kettős védelmi vonal építése Kolontár település további megvédésére  a sérült X. zagykazetta északi oldalának megtámasztása, és a sérült gátrésznél bezárás készítése  a X/A zagykazettánál talpszivárgó építése és monitoring-rendszer kiépítése csurgalékvíz gyűjtő medencével és  lúgsemlegesítő (savadagoló) helyek kiépítése  kotrási munkák elvégzése és uszadék eltávolítás a zaggyal érintett vízfolyásokon, kolontári bányatavon és a befogadó Marcalon  vízminőségi automata monitoring kiépítése a Torna-patakon Kolontárnál  a hidaknál és átereszeknél gipsz és ecetsav beadagolása (a lúg semlegesítése, a pH normalizálása és a nagyon finom (kolloid) méretű zagy koagulálása (kicsapatás) érdekében (pl. közel 6000 tonna gipszet szórtak ki, amelynek rendkívül gyors beszerzése és helyszínre szállítása kivételes intézkedéseket igényelt)  a beadagolt gipsz anyag elkeveredésének fokozása, valamint oxigén-bevitel érdekében fenékküszöböket építettek terméskőszórással a Torna-patakon és a Marcalon A káresemény nagyságára, jelentőségére és összetettségére jellemző, hogy jogerőssé vált bírósági ítélet a környezetszennyezési ügyben ez idáig nem született. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság 2 332 842 400 Ft-ban állapította meg a rendkívüli vízszennyezési bírság összegét. 3-9. ábra:

Káresemény képekben: Vörösiszap-katasztrófa, Kolontár, 2010.10.04.

Foto: OMIT

Foto: OMIT – Nagy L.

X. Zagykazetta 2010.10.06.

3. fejezet

X. Zagykazetta ÉNy-i sarok 2010.10.06.


– 81 –


Foto: OMIT – Márta Z.


Torna-patak és a Marcal találkozása 2010.10.12.


Marcal Kamondnál 2010.10.13.


Marcal jobb part Kamondnál 2010.10.13.

Marcal jobb part Kamondnál 2010.10.13.

Hazánk alvízi helyzetéből adódóan vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A jelenlegi környezetvédelmi előírások mellett a talaj és a vízszennyezés valószínűsége jelentősen csökkent, de baleset (havária) bekövetkezésével mindig számolni kell. A rendkívüli szennyezések elleni védekezés alapvető eszköze a kárelhárítási tervek elkészítése üzemi és területi szinten egyaránt, valamint néhány vízgyűjtő esetében – a múltbeli tapasztalatok alapján – nemzetközi, határvízi tervek is szükségesek. A területi kárelhárítási tervek elkészítése, illetve felülvizsgálata forrás hiányában elakadt, ezért az első VGT óta nem készült újabb. Az üzemi tervek nyilvántartása jelenleg sem megoldott, a vízügyi és környezetvédelmi információs rendszerek közötti együttműködés a VIKÁR modulnál megszakadt, ezt orvosolandó informatikai fejlesztés folyamatban van. 3.2.1.4 Múltbeli szennyezések, szennyezett területek kármentesítése Általában múltbeli szennyezett területek kármentesítésén a felszín alatti vizek kármentesítését értjük, azonban az elmúlt időszakban több felszíni vizes kármentesítés is történt. Évtizedek óta tart a Mecseki uránérc bánya öregségi vizeinek kármentesítése. Mindkét esetben a bányavágatból 3. fejezet


– 82 –


kifolyó víz kezelése szükséges a felszíni víz minőségének védelme érdekében. A vörösiszap katasztrófa következményeit is a kárelhárítást követően kármentesítés keretében számolták fel, például a vörösiszapot kikotorták a medrekből és partokról. A felszín alatti vizekben lévő szennyeződéseknek az a legnagyobb veszélye, hogy az emberi szem elől rejtve vannak, így jelentős részüknél károsodás csak akkor válik ismertté, amikor az már közvetlen veszélyt jelent az élővilágra, sok esetben az emberek egészségére. A szennyezett területek részvízgyűjtőre vonatkozó számbavétele az OKKP keretében elindított országos számbavétel eredményeire alapszik. (FAVI-KÁRINFO rendszer adatlapjai) A földtani közeg szennyezésére döntően ásványi olaj (TPH) és BTEX komponensek jellemzők. A PAH és a halogénezett alifás és aromás szénhidrogén szennyezőanyagként való előfordulása is jellemző a részvízgyűjtőn. Megfigyelhető még, hogy a szennyezett területek egy része nehézfémekkel szennyezett. Az 1996 óta működő Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) célja felelősségi körtől függetlenül a földtani közegben (talajban) és a felszín alatti vizekben hátramaradt, akkumulálódott szennyezések, károsodások felderítése, megismerése, azok mértékének feltárása, a veszélyeztetett területeken a szennyezettség kockázatának csökkentése, a szennyezett területeken a szennyezettség mérséklése, vagy megszüntetés elősegítése. Az OKKP az Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képezi, valamint az egyedi beruházások mellett magában foglalja azokat az általános és országos feladatokat is, amelyek az program irányításához és összehangolt végzéséhez szükségesek. Minden olyan műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet, amely a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetőleg földtani közeg megismerésére, a szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentésére irányul, összefoglaló néven kármentesítésnek nevezünk. A kármentesítésnek három, egymástól elkülönülő szakasza van: tényfeltárás, beavatkozás, és monitoring. A szennyező fizet elv betartása mellett azokon a területeken ahol a szennyező tevékenységet végző környezethasználó már nem található meg állami felelősségi körben folyik a kármentesítés. Az állami felelősségi körbe tartozó kármentesítési feladatok elvégzése a kormányzati munkamegosztás szerint történik. Az érintett tárcák kármentesítési beruházásaikat OKKP tárcaalprogramok keretében valósítják meg. A hazai források mellett egyre nagyobb súlyt kap az uniós források felhasználása. Ennek első lépéseként (2004-2008) Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében országosan öt projekt valósult meg, melyek közül három a részvízgyüjtő területén történt:(Pétfürdő /Petrotár Kőolajterméktároló és Kereskedelmi Kft/, Dunaújváros/DUNAFERR kokszolómű/, Budapest, Illatos út/Budapesti Vegyiművek/. Az elmúl időszakban a szennyezett területek felszámolására részben állami, részben európai uniós támogatás (KEOP-2.4.0) állt rendelkezésre, amelynek segítségével a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a MÁV (Vasúti) Alprogramja, a Honvédelmi Minisztérium Honvédelmi Alprogramja, a Nemzetgazdasági Minisztérium különböző bányászati alprogramjai, a vízügyi igazgatóságok és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt., továbbá önkormányzatok kezdtek el, folytattak, vagy fejeztek be kármentesítéseket.

3. fejezet


– 83 –


Szennyezési csóvák kiterjedésének elemzése A VGT felülvizsgálata keretében a szennyezett területek számbavételén túl megkíséreltük elvégezni a 2006/118/EK Irányelv 5. cikk (5) pontja szerinti elemzést, amely a felszín alatti vizekben lévő szennyeződési csóvák hatásának értékelése érdekében a szennyezett területekről származó csóvák kiterjedésének tendencia-értékelését jelenti. A DPSIR modellt leíró 3. számú „Terhelések és Hatások” című Közös Végrehajtási Stratégiai Útmutató (Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive 2000/60/EC) alapján a felszín alatti vizek szennyezett területeit pontszerűnek és diffúznak is lehet tekinteni. A szennyezési csóva kiterjedésének elemzése részben azt a célt szolgálja, hogy eldönthessük egyes ágazatok szerinti csoportosításban a szennyezések pontszerűnek, vagy diffúznak tekintendő. Másik fontos cél annak kiderítése, hogy a csóvák terjedési tendenciái alapján a kockázat növekszik-e, jelentős-e a szennyezések hatása a felszín alatti vizekre, illetve a környezetre, élővilágra, emberekre. A feldolgozása a területileg illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek adatszolgáltatása alapján készült 2000-2012 közötti időszakra. Az elemzés eredményét a 3-6. melléklet tartalmazza, az események által érintett vizeket a 3-4. térképmelléklet mutatja be. A vizsgált időszakban kármentesítés a vízgyűjtőn 189 területen történt. Ezen belül kivizsgálás – azaz a szennyezés tényének hatósági megállapítása – az ismert szennyezett területek 1%-án történt, tényfeltárás 37 db volt. Beavatkozás a területen 54 esetben történt, monitorozás 89. A vizsgálati időszak alatt a kezelt területen 45 esetben megszűnt a szennyezés, a kármentesítés azonban még sehol nincs lezárva, legtöbb esetben utómonitorozás folyik. A szennyezési csóva alakulásáról a felügyelőség, illetve a KÁRINFO nem vezet megbízható nyilvántartást. Ezt mutatja az, hogy 88 esetben nem tudtak információval szolgálni. A területek közül 46 esetben véli úgy a felügyelőség, hogy a szennyezési csóva egyensúlyi állapotban van, míg 6 esetben növekedést jelölt meg. A kezelt területek közül 3 esetben jelezte, hogy a szennyező csóva határozottan csökken. A szennyezőanyagok közül legnagyobb gyakorisággal az alifás szénhidrogének (TPH) csoportja (119 db) fordul elő, a második helyen a benzol és alkilbenzolok (BTEX) csoportja következik (61 db), harmadik helyen áll a fémek (összes kioldható) és félfémek csoport ( 49 db). A policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) csak ezután következnek ( 33 db). A szervetlen vegyületek közül a nitrát, szulfát, ammónium fordul elő leginkább. Vízbázis érintettség szempontjából vizsgáltuk a vízbázis belső, külső és hidrogeológiai védőterületének érintettségét. A szennyezett területek legtöbb esetben nem érintenek vízbázist, nem esnek védőterületre. Összesen 11 szennyezett terület érint vízbázis hidrogeológiai védőterületet, de ezeknél a szennyezés kezelése (beavatkozás) megtörtént, vagy folyamatban van. Három vízbázis – Esztergom Prímás szigeti vízbázis, Szentendre Regionális D-i vízbázis, és Csepeli vízbázis – esetében nem kezdődött meg a beavatkozás, így a vízbázis veszélyeztetése fennállhat. Hulladékgazdálkodás Az elmúlt időszakban a hazai hulladékgazdálkodás terén számos jelentős változás történt. 2013. január 1-jével hatályba lépett a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Ht), a 98/2008/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, más néven a Hulladék Keretirányelvet (továbbiakban: HKI) átültetve és a magyar hulladékgazdálkodási ágazatot megújítva számos új

3. fejezet


– 84 –


fogalmat, elvet, célt és intézkedést vezetett be. A lerakásra kerülő hulladék mennyiségének csökkentése érdekében – mint hatékony gazdasági szabályozó eszközt – bevezette a hulladéklerakási járulékot, valamint a hulladékhierarchiának megfelelve a hulladékképződés megelőzésére és csökkentésére intézkedéseket fogalmazott meg. Ezen felül a Ht. szakmapolitikai célkitűzései között szerepel a rendelkezésre álló hasznosítási kapacitás minél több hulladékáram tekintetében történő növelése. További pozitívum, hogy elkészült az ágazat stratégiája és cselekvési terve (2055/2013 (XII.31.) Korm. Határozat 2014-2020 közötti időszakra szóló Országos Hulladékgazdálkodási Tervről). A vizek állapota szempontjából az utóbbi évek hulladékgazdálkodási fejlesztéseinek köszönhetően már csak két problémával kell számolni: bezárt/felhagyott lerakók rekultivációjával és az illegális/elhagyott hulladékokkal. Hazánkban 2009 júliusában bezártak azok a települési hulladéklerakók, amelyek nem feleltek meg az Európai Uniós előírásoknak. A KEOP pályázati rendszeren belül, EU-s projektek általi együttfinanszírozás során elindultak a régi lerakók rekultivációs programjai, amelyek a 2014-2020 fejlesztési időszakban is folytatódnak. 2013. június 1-jén a részvízgyűjtő területén 57 db, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő lerakó üzemel. A bezárt lerakók rekultivációja lassan halad. A rekultiválás során a nem megfelelő műszaki védelemmel ellátott lerakóknál is csak a letakarásra van gazdaságos megoldás, ezért a felszín alatti vizek szennyezése csak csökkenthető, de nem szűnik meg. Megfigyelő hálózatott kell üzemeltetni a szennyezési csóva terjedésének nyomon követésére. Folyamatos problémát jelent a hulladékok illegális lerakása. Az illegális lerakók számáról nincs megbízható adat. Az utóbbi években a közmunkaprogram keretében végrehajtott felszámolások és a „Te Szedd!” akcióknak köszönhetően számuk valamelyest csökkent. Az illegálisan lerakott hulladékok összetételében magas az építési és bontási hulladékok aránya, de megtalálható benne szinte valamennyi hulladéktípus. Az ipari, mezőgazdasági, inert, szennyvíziszap, stb. lerakók is korszerűsítve lettek, vagy folyamatban van fejlesztésük, vagy lezárásuk, majd rekultivációjuk. Ezeknél a lerakóknál is probléma lehet a nem megfelelő múltbeli kialakítás, ezért kockázatosak. Mind a települési, mind az ipari, bánya meddőhányók, vagy egyéb lerakók veszélyes anyagokat is bocsátanak ki a környezetbe. A hulladékgazdálkodás helyzetét részletesen elemzi a már hivatkozott Országos Hulladékgazdálkodási Terv. A jelenleg engedéllyel rendelkező települési és egyéb hulladéklerakók listáját a 3-8 melléklet tartalmazza, a lerakók elhelyezkedését a 3-16 térképmelléklet mutatja be. A korszerűtlen (már bezárt) hulladéklerakóktól származó terhelés fontos minősítést kapott, mivel a felszín alatti vizek minőségére lokálisan ugyan, de az ország területén mindenfelé előfordulóan olyan kockázatot jelent, amely még rekultivációval sem számolható fel tökéletesen. Az égetőművek kibocsátásai jelentősen csökkentek követve a szigorodó szabályozást, valamint a technológia is fejlődött. Mindennek ellenére a légkörből kiülepedve diffúz veszélyes anyag szennyezéssel számolni kell. A 2013-as nyilvántartás szerint Magyarországon 41 db létesítmény rendelkezik olyan hulladékkezelési engedéllyel, amely alapján veszélyes hulladék ártalmatlanítását végezheti. Ebből 13 létesítmény lerakó (műszaki védelemmel kialakított) és 13 darab égetőmű. Ezek közül a legjelentősebb 4 db között van a SARPI Dorog Kft. (Dorog) égetője.

3. fejezet


– 85 –


Az ipari hulladékok kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni a régi lerakókat. A múltban évtizedeken keresztül gondatlanul végzett hulladékkezelés, valamint a mainál jóval enyhébb szabályozás következtében számos helyen szennyezett területek alakultak ki. A régi, ma már lezárt, többnyire rekultivált lerakók mintegy tizede ma is veszélyezteti a felszín alatti vizeket, ezeket tekintjük jelentős pontszerű szennyező forrásoknak. Például az alumínium gyártás melléktermékeként keletkezett 835 ezer tonna vörösiszap ártalommentes elhelyezésére, illetve a vörösiszap kazettákból származó szennyezés megszűntetésére nincs gazdaságos műszaki megoldás. Több veszélyes hulladéklerakó területén, illetve környezetében esetleg évtizedekig tartó kármentesítés szükséges pl. Garé. Mogyoródon egy kőbányában gyógyszergyári hulladékégetés történt a nyílt színen, ez ma már környezet-egészségügyi szempontok miatt is elképzelhetetlen lenne, mindenesetre a felszín alatti vizek tartósan elszennyeződtek, kármentesítésük folyamatban van. Előrehaladás például, hogy az Üröm-Csókavári gázmassza lerakó kármentesítése lezárult. 3.2.2 Diffúz szennyezőforrások A diffúz veszélyes anyag szennyezés érkezhet felszíni és felszín alatti lefolyással (oldott állapotban vagy szilárd formában (talajhoz/hordalékhoz kötötten); továbbá a légköri száraz/nedves kihullással. A források és a pontszerű-diffúz jelleg szerinti csoportosítás némileg átfedésben van egymással. A diffúz szennyezések nagy területről érkeznek kis koncentrációban, a kibocsátások térbeli elhelyezkedése elszórt és pontosan nem ismert. Az emissziók valamilyen intenzív területhasználat (mezőgazdaság, település) következményei. Bár az egyes (lokális) kibocsátások mértéke önmagában kicsi, hatásuk a vizekre összegződve jelentkezik. A szennyezés a forrásoktól valamilyen közvetítő közegen keresztül jut el a vizekig, például a talajon, a háromfázisú zónán keresztül a talajvízig, a befogadóba történő belépés vonal, vagy felület mentén történik. A terjedésben (felszíni és felszín alatti transzport) meghatározó szerepük van a hidrológiai folyamatoknak. Diffúz elsőbbségi anyag kibocsátások A 2008/105/EK EQS direktíva előírása szerint az elsőbbségi anyagok emisszió leltárának minimális követelménye a releváns elsőbbségi anyagok diffúz kibocsátásának becslése a folyami terhelés és a pontszerű kibocsátások különbségeként. A diffúz kibocsátások becslése az adatok valamelyikének hiánya miatt csak specifikus szennyezőanyagokra és néhány nehézfémre (kadmium, nikkel, ólom) volt elvégezhető. Összességében megállapítható, hogy specifikus szennyezőanyagok és nehézfémek esetében az arzén kivételével a beérkező anyagáram meghaladja a kilépő mennyiséget, vagyis a beérkező terhelés nagy része az országban marad, a vizsgált elsőbbségi anyagok felhalmozódnak. A diffúz kibocsátások becslése az adatok valamelyikének hiánya miatt csak specifikus szennyezőanyagokra és néhány nehézfémre (kadmium, nikkel, ólom) volt elvégezhető. Összességében megállapítható, hogy specifikus szennyezőanyagok és nehézfémek esetében az arzén kivételével a beérkező anyagáram meghaladja a kilépő mennyiséget, vagyis a beérkező terhelés nagy része az országban marad, a vizsgált elsőbbségi anyagok felhalmozódnak. A diffúz kibocsátások becslését illetően megjegyzendő, hogy az éves terhelés számszerűsítéséhez nem volt elegendő mennyiségű és minőségű adat, így az eredmények további pontosítása, kiegészítése és a felszíni vizes monitoring fejlesztése szükséges. A környezetben jelenleg diffúz módon jelenlévő veszélyes anyagokról csak a felszín alatti és a talaj monitoringból állnak

3. fejezet


– 86 –


rendelkezésre információk. Eddig még nem végeztünk méréseket a biótákra és a mederüledék mérések is hiányosak. A hiányok pótlására folyamatban van egy országos felmérés. Az emisszió leltár elkészítése érdekében számba vettük azokat a veszélyes anyagokat, amelyeket kimutattak a felszín alatti vizekben. A 2000-2012 időszakban a felszín alatti vizekben detektált veszélyes anyagok listáját a 3-6. melléklet tartalmazza. A felszíni vizek emisszió leltára szempontjából a felszín alatti vizek a veszélyes anyagok tartós raktárának és utánpótlási forrásának tekinthetők. A felszín alatti vizek vizsgálati adatai alapján statisztikai módszerekkel meghatározott természetes háttér- és küszöbértékeket az 1-5. melléklet tartalmazza. A szintetikus anyagokra: triklór-etilén és tetraklór-etilén megadott 10 μg/l-es küszöbérték az ivóvíz irányelvben megadott határértéknek felel meg. 3.2.2.1 Települési diffúz kibocsátás A veszélyes anyagok mindegyikével számolni kell a településen. A kibocsátás pontszerű, vagy vonal menti (közlekedési útvonalak) a terhelés azonban diffúznak tekintendő a pontok sűrű elhelyezkedése miatt, valamint a légköri kiülepedés és a városi csapadékvíz lefolyás is diffúz forrás. 3-12. táblázat:

Városi csapadékvíz jellemző szennyezőanyagai és forrásai

Szennyezőanyag

Források

Hordalék, szilárd anyagok

Építkezések és egyéb nem burkolt felületek eróziója, légköri kiülepedés (közlekedési és ipari eredetű kibocsátásokból), az épített környezet mállási folyamatai, illetve záporkiömlők. Növényi maradványok (levelek, fűnyesedék), állati ürülék, utcai szemét és egyéb szerves anyagok állati ürülék, egyesített rendszer záporkiömlői (kevert szennyvíz)

Oxigénigényes (szerves, lebomló) anyagok Mikrobiológiai szennyezők, patogének Tápanyagok (nitrogén, foszfor) Nehézfémek (cink, réz, kadmium, nikkel, króm, ólom) Olajok, zsírok Egyéb szerves mikroszennyezők (peszticidek, fenolok, PAH-ok) Sók

Légköri ülepedés, fedetlen talajok eróziója, egyesített rendszer záporkiömlői (kevert szennyvíz), kertekben, parkokban használt műtrágya Légköri kiülepedés (közlekedésből, ipari kibocsátásokból), kültéri fémtárgyak (pl. ereszcsatornák), szemétlerakók csurgalékvizei. Közlekedés (gépjárművekből), benzinkutak, mosók Légköri kiülepedés (közlekedésből, ipari kibocsátásokból), kertekben használt növényvédőszerek Síkosság-mentesítés

A felsorolt szennyezőanyagok mindegyikére igaz, hogy a lefolyás, beszivárgás szennyezettsége tág határok között változhat a forrásoktól és a hígulást meghatározó folyamatoktól függően. A felszín alatti vizek aktuális terhelése arányos a csatornára rá nem kötött lakosokkal, valamint a kiskertek mennyiségével. A szennyvízzel gyógyszer, biocidek, háztartásban felhasznált ipari termékek jelennek meg, a kiskertekben a növényvédelmi tevékenység szermaradványai. Megjegyzendő, hogy a biocidok között engedélyezve vannak olyan veszélyes anyagok, amelyek a növényvédő szerként tiltva vannak, ezért a településeken ezekkel is számolni kell. A településen még számolni kell a kisipari tevékenységet végzők (pl. lakatos, autószerelő, mosoda, stb.) kibocsátásaira, valamint a közlekedést kiszolgáló létesítmények (benzinkút, járműtelep, stb.) balesetszerű, illetve nem megfelelő üzemeltetésből származó szennyezéseire. Mindezek a felszín 3. fejezet


– 87 –


alatti vizekbe és a csapadékvíz elvezetéssel a vízfolyásokba, tavakba kerülhetnek és a mérések szerint kerülnek is. Sajátos, de feltételezett nagy számuk miatt, jelentős veszélyforrást képviselnek a felhagyott, vagy meghibásodott, esetleg már eredendően rosszul kivitelezett kutak, amelyek felgyorsíthatják a felszín közeli talajvízben megjelent szennyeződéseknek a nagyobb mélységekbe való lekerülését. 3.2.2.2 Ipari diffúz kibocsátás A veszélyes anyagok pontszerű kibocsátásai jellemzőek az iparra, azonban a légkörbe kibocsátott ipari szennyezőanyagok a légköri kiülepedésben diffúz módon jelennek meg. 

A határértéket meghaladó fémek esetében az anyagokra jellemző, ipari termeléshez köthető lehetséges források/tevékenységek Magyarországon is jelen vannak (pl. fémipar, olajfinomítók, papíripar, textilipar, műtrágyagyártás, szerves és szervetlen vegyipar, stb.), transzport folyamatok miatt jelentős diffúz forrást jelent a légköri kiülepedés, és a burkolt felületekről való lefolyás.



A PAH vegyületek kőszénkátrányban vannak jelen. Kipufogógázból, kőolajlepárlók, kályhák füstgázából kerülnek a környezetbe, majd légköri kiülepedéssel vagy lefolyással jutnak a vizekbe. Lehetséges pontforrásként a kibocsátást jellemző ipari tevékenységek mindegyike jelen van Magyarországon.



Az egyéb szerves anyagok (kloroform, triklór-etán, 1,2-diklóretán, pentaklór-benzol, nonilfenol) esetében főként a gyártás, felhasználás során keletkező veszteségek, kibocsátások vagy a hulladéklerakás eredményezhet felszíni vizeket érő terhelést, illetve utóbbi esetben felszín alatti vizeket elérő terhelés. Mindezek jellemzően pontszerű kibocsátások, de összefüggő iparterületek, illetve jelentős kiterjedésű szennyezett területek diffúz terhelésként is értelmezhetőek.

3.2.2.3 Mezőgazdasági (erdészeti) diffúz kibocsátás A veszélyes anyagok egyik legnagyobb csoportját a növényvédő szerek jelentik, amelyek közül jelen elemzés szerint határértéket meghaladó komponensek jelentős problémaként azonosíthatók, mivel egyetlen komponens túllépése esetében is gyenge kémiai állapotúnak kell minősíteni felszíni vizeket, míg a felszín alatti vizek esetében a fent megadott határértékek érvényesek. A peszticidek közül a HCH, endoszulfán és ciklodién peszticidek használata Magyarországon tiltott, forrása valószínűleg múltbeli talajszennyezés következménye. A többi peszticid (diuron, izoproturon) esetében több potenciális forrás is lehetséges: légköri kiülepedés (endosulfán, izoproturon), talajvíz illetve dréncsövezés, a mezőgazdasági felhasználás következtében létrejövő szennyezés (talajerózió, lefolyás, közvetlen kibocsátás, kiömlés) illetve a burkolt területekről lefolyó csapadékvíz /vagy közcsatornába bocsátás által. A felszín alatti vizek szennyezettségében (sekély víztestek) is jelentős szerepet játszanak a növényvédő szermaradványok. A 3-6 melléklet sorolja fel azokat az anyagokat, amelyeket felszín alatti vizekben detektáltak és mezőgazdasági diffúz forrásúnak kategorizáltuk. A találati lista 84 anyagot tartalmaz, amelyek közül több perzisztens. A perzisztens szennyező anyagok közül többet is elterjedten használtak a mezőgazdaságban, kivonásuk ellenére jelenlétük ma is kimérhető az élelmiszerlánc minden elemében, így az emberekben is.

3. fejezet


– 88 –


3.2.2.4 Bányászat A diffúz szennyzőforrások között mutatjuk be a bányászati tevékenységet, mivel ez az egyetlen olyan (elsősorban felszín alatti vizeket) potenciálisan veszélyeztető tevékenység, amely nagy területeket érinthet. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény határozza meg az ásványi nyersanyagok bányászatának, a geotermikus energia kutatásának, kitermelésének, a szénhidrogén szállító vezetékek létesítésének és üzemeltetésének, továbbá az ezekhez kapcsolódó tevékenységeknek a szabályait figyelemmel az élet, az egészség, a biztonság, a környezet és a tulajdon védelmére, valamint az ásvány- és geotermikus energiavagyonnal való ésszerű gazdálkodásra. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéshez a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (www.mbfh.hu) „Bányászati területek nyilvántartása” 2014. február 21-i térképi állományát használtuk fel. A bányatelkek közül csak a jelenleg működő (műszaki üzemi tervvel rendelkező) és a rekultiváció alatt lévő bányákat vettük figyelembe, azokat a vizekre gyakorolt hatásuk alapján hat csoportba soroltuk: fluidum, szén és tőzeg, érc, kő, építőanyag és egyéb. A részletes, valamint az alegységekre és a felszín alatti víztestekre összesített adatok a 3-7 mellékletben találhatók, a bányatelkek elhelyezkedését a 3-3 térképmelléklet mutatja be. A vizek mennyiségi állapotával kapcsolatosan a bányászati tevékenységeket a 3.5.2 fejezetben mutatjuk be. Az ásványi nyersanyagok, mint nem megújuló természeti erőforrások, bányászatának meghatározó szerepe van a nemzetgazdaságon belül. A bányászati tevékenység az érintett környezet állapotát évtizedekre, vagy esetleg örökre megváltoztatja. A hazai nyersanyag-termelés az elmúlt 25 évben szerkezetében jelentősen átalakult: Magyarországon az ezredforduló tájékán a szénbányászat erősen visszaesett: a termelvény több mint 90%-a külfejtéssel termelt lignit; emellett egyetlen mélyművelésű barnaszénbánya üzemel. A feketeszén bányászat szünetel. Hasonlóan visszaesett 1989-től a magyar bauxitbányászat is; az egyetlen, jelenleg is működő cég a Bakonyi Bauxitbánya Kft. A színesérc-, urán- és mangánbányászat teljesen megszűnt, ezeknél jelenleg csak rekultivációs, kármentesítési tevékenység történik. Továbbra is kiterjedten működnek a felszíni művelésű építőanyag bányák: gipsz-anhidrit, kovaföld, talk, kvarcit, „gyógyiszap”, kaolinos homokkő, „töltésföld”. Ugyanakkor a bezárt bányák is folyamatos gondoskodást igényelnek, a bányaterületek utóhasznosítása, illetve rekultivációja nem mindenhol megoldott. A legnagyobb volumenű bányászati ágazat a fluidum (kőolaj, földgáz, széndioxid) bányászat, amely elsősorban a termál vízkészletekre lehet káros hatással. A nyersanyag minél hatékonyabb kinyerése érdekében visszasajtolt folyadékok vízre veszélyes anyagokat is tartalmazhattak (kockázatos szennyezőanyag közvetlen bevezetését 2000-ben kormány rendelettel megtiltották, ezt a Víz Keretirányelv is tiltja). Amennyiben a technológia megfelel az ezzel kapcsolatos környezeti előírásoknak, akkor a visszasajtolás, mint módszer nem kifogásolható (VKI 11. cikk (j) pontja), különösen akkor nem, ha ugyanabba a rétegbe történik a visszatáplálás, amelyből azt kitermelték. A mélyművelésű, vagy külszíni szén és lignit bányák esetében a felszín alatti vizek minőségére hatással lehetnek az úgynevezett „öregségi” vizek, amelyek a felhagyott bányát elárasztó és tovaáramló, szivárgó vizekkel terjednek. A felszín közeli tőzeg, lápföld és lápimész bányák a sekély porózus és a felszíni víztestekre vannak hatással, főleg a felszín alatti vizet védő fedőréteg eltávolítása miatt. Amennyiben a bányászati tevékenység következtében bányató keletkezik (pl. tőzegbánya-tó, süllyedék-tó), az a

3. fejezet


– 89 –


rekultivációt követően kikerül a bányatörvény hatálya alól, utóhasznosítását külön kormányrendelet szabályozza. Jelenleg 5 ilyen tőzeg, láp vagy lápi mész bánya üzemel a vízgyűjtőn, amelyek 3 sekély porózus víztestet érintenek. Az ércbányák esetében elsősorban a meddőhányókban és az öregségi vizekben jelenlévő nehézfémek jelentenek problémát A bezárt mecseki uránérc-bányánál az öregségi víz és a meddőhányó igényel folyamatos gondoskodást, ezen kívül a Pellérdi Vízműtelepnél aktív vízbázisvédelem fenntartását (érintett alegység: 3-3 Fekete-víz, érintett felszín alatti víztest: sp.3.3.1 és p.3.3.1 Feketevíz - vízgyűjtő). E felhagyott ércbánya terhelését jelentősnek minősítettük, valamint analógiák alapján és a határszelvényben mért magas fémtartalom alapján feltételezhetjük, hogy a Kárpátokban, a Duna vízgyűjtőkerület országhatáron kívüli részén található számos bezárt, vagy még működő ércbánya hasonló vízminőségi elváltozásokat okozhat, vagy a természetes háttér koncentráció magasabb. A kőbányák, mint tájsebek közismertek, vízzel kapcsolatosan viszont említésre inkább a robbantási műveletnél használt TNT érdemes, amely nitrát szennyezést okozhat. A bezárt kőbányáknál különösen gyakori a hulladékkal történő tömedékelés, illetve az illegális hulladéklerakás is. A vízgyűjtőn 69 db műszaki üzemi tervvel rendelkező kőbánya (mészkő, dolomit, andezit, bazalt, riolit, gránit, stb.) 8 db karszt és 6 db hegyvidéki víztestet érint. Az építőanyag bányák (249 db) a hegyvidéki, sziklás területeken kívül mindenhol előfordulnak, így szinte az összes sekély porózus és sekély hegyvidéki víztest érintett. A kavics-, homok- és agyagbányák jelentős részénél a fekü a talajvíz színe alatt húzódik, így a bányászat során felszínre kerül az addig védett felszín alatti víz. A bányabezárást követően bányató marad vissza, amelynek rekultivációja, majd utóhasznosítása - a felszín alatti vízkészlet minőségének védelme érdekében - különös figyelmet igényel.

3.3 Morfológiai beavatkozások A hazai 4 részvízgyűjtő közül a legösszetettebb a dunai a benne lévő tájegységek tulajdonságait figyelembe véve. Jelentős dombvidékek, egykori folyó-, és hordalékteraszok, alföldek tagolják, amely eltérő vízgazdálkodási kérdéseket vetnek fel, eltérő válaszokat vonva maguk után. A különböző tájegységeket a Duna kapcsolja össze 417 km-es magyarországi útja során, amely során végig érik hidromorfológiai terhelések. (Szigetköz vízpótló rendszerei, árvízvédelmi töltésezettség, hajózási útvonal fenntartása miatti partvédelem, Budapest szabályozott partja, stb). Az országos tervben felsorakoztatott emberi igények kielégítését szolgáló beavatkozások mindegyike megtalálható a részvízgyűjtőn:  völgyzárógátak, duzzasztóművek, zsilipek, magas fenékgátak, és fenékküszöbök;  az árvízvédelmi töltések;  a szabályozott, illetve rendezett medrek;  zsilipekkel szabályozott vízszintű állóvizek, szegényes parti növényzettel,  vízkivétel, vízvisszatartás, vízátvezetés,  a nem megfelelő mértékű, technológiájú és gyakoriságú fenntartás.

3. fejezet


– 90 –


A természetes vízfolyások között kevés olyan, amelyet nem érint valamilyen jelentős hidromorfológiai hatás. A nagyarányú befolyásoltságot elsősorban a szabályozottság okozza a Duna vízgyűjtőjén is. A következő ábra alegységenként mutatja meg a víztestek számát, és azon belül a műtárggyal rendelkező illetve nem rendelkező víztestek arányát. A víztest számok többnyire az alegység területét is mutatják. Egyedül a Gerecse alegységben több a műtárggyal nem rendelkező víztestek száma, mint a keresztirányú művekkel rendelkezőké. A 16 alegységből 10 olyan, ahol 25% feletti a keresztirányú művel nem rendelkező víztestek aránya. 3-10. ábra: Műtárggyal rendelkező, illetve műtárggyal nem rendelkező víztestek száma a részvízgyűjtő alegységein

A morfológiai beavatkozások számbavételének kiértékelését a 3-9 melléklet tartalmazza. A beavatkozások, létesítmények elhelyezkedését a 3-7 térképmelléklet a morfológiai értékelést pedig a 3-8 térképmelléklet mutatja be. A hidromorfológiai beavatkozások miatt vízjárásában jelentősen befolyásolt víztesteket a 3-9 térképmellékleten típustól függően különböző színnel ábrázoltuk. 3.3.1 Keresztirányú műtárgyak, duzzasztások A keresztirányú műtárgyak számát típusuktól függetlenül az alegységeken a következő ábra mutatja be. A „Rábca és a Fertő” (1_2), illetve a Kapos (1_12) alegységek mutatják fel a legtöbb műtárgyat, amely az előbbin a mezőgazdasági vízhasználatok miatti vízkormányzásokra, utóbbin a halastavi hasznosításra vezethető vissza. A többi kiemelkedő alegység is mezőgazdasági használatok miatt (főképp öntözés) rendelkezik számos vízkormányzó műtárggyal.

3. fejezet


– 91 –


3-11. ábra: Keresztirányú műtárgyak száma a részvízgyűjtő alegységein

A keresztirányú műtárgyak a Duna rész-vízgyűjtő víztesteinek 72%-át érintik. Tározó van a víztestek 26%-án, ill. nem biztosított az átjárhatóság a víztestek 24%-án. Völgyzárógátak, visszaduzzasztások A Duna részvízgyűjtőn az egyes alegységek nagyban különböznek a duzzasztóművek és völgyzárógátak számának tekintetében. A tájadottságok és a társadalmi igények a dombvidéken is eltérő sűrűséggel hoztak létre tározókat, míg a Kapos alegységén a halastavi tározás sűrűsége kimagasló, addig a Dunántúli-középhegység karsztos területei viszonylag kevés tározót mutatnak fel. A tározót létrehozó duzzasztások mintegy 63 %-a halastavi/horgásztavi elsődleges hasznosítású. A víztározók mintegy fele a Sió és a Kapos alegységen található, a többi egyenletesen oszlik meg az alegységek között.

3. fejezet


– 92 –


A visszaduzzasztás többnyire mezőgazdasági (vízkormányzás) célú, de megjelenik energetikai hasznosítás is. A Duna rész-vízgyűjtőn jelenleg 22 vízerőmű üzemel, ebből 3 közepesnek nevezhető, a Rábán, és egy a Kvassay-zsilipnél Budapesten. Csúcsrajáratás – amely számos uniós ország vizeinek rossz állapotát okozza – a hazai erőművek esetében nem jelenik meg terhelésként. Nagy folyóinkon a határon túli vízerőművek hatása okoz problémát. A nagy folyók/folyamok keresztművei a víz energiájának megváltoztatásával, a hordalékszállítást is befolyásolják, aminek a felvizen feltöltődés, az alvizen medermélyülés lehet a következménye. Többnyire a Duna (1 cm/év) mentén tapasztalható jelentős medermélyülés, amely részben a felsőbb szakaszok vízlépcsőinek hordalék-visszatartó hatása miatt (részben a folyószabályozás miatt) alakulhatott ki. A duzzasztók és a völgyzárógátas tározók esetén az átjárhatóság biztosítása érdekében jó megoldás lehet a hallépcsők létesítése. Erre példa a Rábán a Nicki duzzasztóműnél létesített hallépcső, illetve az Ipolyon épült több átjáró. Az elmúlt évtizedben számos új hallépcső épült, amelyek alkalmasak a hosszirányú átjárást biztosítani a vándorló élőlények számára. 3.3.2 Hosszirányú beavatkozások Töltésekkel szűkített ártér, elzárt mentett oldali területek A legjelentősebb árvízvédelmi művek a Duna részvízgyűjtőn annak legnagyobb folyójához kapcsolódnak. A Duna töltésezettsége szinte teljes, kisebb ártéri öblök bevédése történik még folyamatosan. A nagyobb vízfolyások közül a Rába, Rábca, Mosoni-Duna, Ipoly és a Sió rendelkeznek árvízvédelmi töltésezettséggel, de a szűk hullámtér mind a dombvidéki, mind a síkvidéki vízfolyásainkon jelenlévő probléma. Összesen 20 olyan víztest van a Duna rész-vízgyűjtőn, amelynek több mint 20%-a töltésezett. Meder szabályozása, partvédelem A szabályozást mindig valamilyen igény hozza létre (belvíz-, árvízlevezetés, öntözővíz kormányzása, vízvisszatartás, stb.) Egyetlen felszíni víztestünk sem mentes az emberi tevékenységtől, annak foka változhat. A Duna részvízgyűjtő vízfolyás víztesteinek 46 %-án olyan mértékű a beavatkozás a meder alakjába, hogy az már erősen módosított kategóriába helyezi a vízfolyást. Természetesen ide tartoznak a tározóval rendelkező víztestek is (ahol a tározó mérete nem éri el az 50 ha-t.) Az 50 ha-nál nagyobb tározók közül 35 található itt, jelenleg erősen módosított állóvíz víztestként. (A VGT1-ben, mikor a vízfolyások részének tekintettük a tározókat, ez a szám az erősen módosított vízfolyás víztestek számát növelte.) 3.3.3 Fenntartási tevékenységek A részvízgyűjtőn belüli eltérő tájadottságok miatt eltérő a fenntartási tevékenység az egyes víztesteken. Míg a síkvidéken a feliszapolódásból adódó feltöltődés miatt kell időszakosan kotorni, a dombvidékeken a medererózió lassítása a cél.

3. fejezet


– 93 –


A 2010-2014-es időszakban összesen 73 víztest volt érintett kotrással a Duna részvízgyűjtőjén. A kotrás szinte sosem érintette az egész víztest hosszát, vagy az egész mederkeresztszelvényt (csak jobb vagy bal partot) A kotort szakasz összhossza általában 5 km alatt maradt.

3.4 Vízjárást módosító beavatkozások A Víz Keretirányelv előírja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben szükséges a vizek mennyiségi állapotára ható terhelések számbavétele a vízkivételekkel együtt. Hazánkban a felszíni vizek jó ökológiai és a felszín alatti vizek jó mennyiségi állapota szempontjából a vízkivételek döntő jelentőségűek. A csapadék, az abból táplálkozó készletek térbeli és időbeli egyenlőtlen eloszlása miatt a természetes élővilág és az ember között kisvízi időszakban versengés alakul ki a vízkészletekért. A vízkivételek, vízbevezetések és más vízgyűjtőre, vízfolyásba történő átvezetések megváltoztathatják a felszíni víztestek természetes vízjárását, lefolyási viszonyait, olyan mértékben, hogy az már akadályozhatja az ökoszisztéma működését és a jó ökológiai állapot elérését, míg a felszín alatti vízből történő kitermelés pedig a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) elől vonhatja el a fennmaradásukhoz szükséges vizet. A Víz Keretirányelv szerint a természet ökológiai igényeinek kielégítéséhez szükséges vízkészleteket biztosítani szükséges, azaz az ember által felhasználható vízkészletet úgy kell meghatározni, hogy az ökológiai vízigényt már levontuk, figyelembe vettük. A vízigény kielégítési sorrendben a kommunális (ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási) igények elsőbbséget élveznek, szükséghelyzetben még az ökoszisztémával szemben is. A vízgazdálkodási törvény szerint a lakossági vízhasználatot a gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó víztermelések követik, majd rendre az állatitatási, a haltenyésztési, a természetvédelmi, a gazdasági és végül az egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú) vízigények követik. A folyók vízjárását a napi vízállások, vagy vízhozamok éven belüli változása jellemzi. Természetesen nem egy év, hanem hosszú időszak vízállásainak és vízhozamainak változása ad helyes információt a folyók vízjárására. Az LKV (legkisebb víz) és LNV (legnagyobb víz) közötti különbség - a vízjáték – alapján következtetni lehet a vízállások változékonyságára és minősíteni lehet a vízjárást. A felszín alatti vizek vízjárása általánosságban sokkal kiegyenlítettebb, mint a felszíni vizeké, a hidrometeorológiai változásokra késleltetve reagálnak, természetes tározási képességük függvényében biztosítani tudják a felszíni vizek alaphozamát. A különböző felszín alatti víztest típusok vízjárása ennek ellenére különböző jellegzetességeket mutat, így a nyílt karszt és hasadékos vízadók szélsőséges vízjárásúak, mivel közvetlen kapcsolatban vannak a felszíni rendszerekkel és a kőzet víztartó képessége általában alacsonyabb. A porózus vízadók vízjárása kiegyenlítettebb, a mélység felé haladva egyre inkább „mozdulatlan” a természetes vízjárás, mivel a meteorológiai események egyre kevésbé hatnak rájuk. A természetes vízjárás elsősorban az időjárási tényezőktől függ, de alakítják a lefolyási viszonyokat hosszútávon módosító emberi hatások is, így a területhasználat megváltozása vagy a felszín alatti vizekbe történő jelentősebb beavatkozások. Vizeink nagy része azonban már nem természetes vízjárású: a vízkivételek és vízbevezetések, a tározók vízvisszatartása, a vízátvezetések, a lefolyást, a kis-, közép- és nagyvízi állapotokat egyaránt befolyásolják. A természetes vízjárást ezek a beavatkozások oly mértékben képesek megváltoztatni, hogy az már akadályozza az ökoszisztéma működését és a jó ökológiai állapot elérését.

3. fejezet


– 94 –


A vízjárás a VKI szerint akkor éri el a jó állapotot:  ha völgyzárógátas tározó esetén a tározóból kisvízi időszakban annyi vizet engednek le az alvíz felé, amennyi felülről érkezik,  ha vízierőműveknél nincs csúcsrajáratás,  ha a vízkivételek nem csökkentik rendszeresen a mederben maradó vízhozamot az ökológiailag szükséges minimum alá,  továbbá nem történik a kisvízi hozamhoz képest jelentős vízbevezetés (amelynek elsősorban szennyezett bevezetésnél van jelentősége). 3.4.1 Víz visszatartása vízhasznosítási célból A völgyzárógátas tározók, céljukból és üzemeltetésükből adódóan gyakran teljes egészében visszatartják a tápláló vízfolyáson érkező vizeket. Így nem érvényesül az elv, miszerint a kisvízi időszakban érkező vizeknek megfelelő mennyiséget a tározóból le kell ereszteni az alatta lévő vízfolyás-szakasz számára. A kritérium az ökológiai szempontból a mederben biztosítandó (az ún. mederben hagyandó) vízhozam (időnként használatos a „készlet” és „igény” elnevezés is). Egyes tározókban, halastavakban fellépő vízminőség romlás (pl. eutrofizáció) kockázatossá teheti az alvízi szakaszon a jó állapot fenntartását. Kisvízi körülmények között ilyen esetben a tározóból történő vízeresztés nem éri el a célját. Kevés víz esetén (kisvízi vagy száraz időszakban) a síkvidéki kisebb természetes vízfolyásokon a duzzasztás általában a víz visszatartása, a tartós vízborítás biztosításának eszköze. Ez legfeljebb csak azokon a szakaszokon felel meg a jó állapotnak, ahol természetes állapotban is visszamaradt volna a víz, vagyis mélyfekvésű területeken. Magyarországon a tározás vízjárást módosító hatása számos víztestnél probléma, mely a dombvidéki kis és közepes vízfolyásokon a legjelentősebb. Problémát jelent, hogy a vízkészlet megőrzése, tartalékolása érdekében alig történik vízvisszatartás Magyarországon. Az úgynevezett „zöld infrastruktúrákat nem használjuk ki a rendhagyó időjárási viszonyokhoz történő alkalmazkodás érdekében. A természetközeli területek hasznos, úgynevezett „ökoszisztéma szolgáltatásokat” nyújthatnak a társadalom és a gazdaság számára például a talaj szén- és vízmegkötő képességének javításával, valamint a víz természetes rendszerekben (mélyfekvésű, ár-, vagy belvízveszélyeztetett területek) való tárolásával hozzájárulhat az aszályok kezeléséhez és az áradások, a talajerózió vagy az elsivatagosodás megelőzéséhez. A vízelvezető hálózat vízvisszatartó képességének növelése érdekében a belvízcsatornák átalakítása elkezdődött, azonban az országosan mintegy 50 ezer km hosszú csatornahálózat szükséges létesítményekkel való kiegészítése és az üzemrend módosítása, a finanszírozástól függően, akár évtizedekig is eltarthat. 3.4.2 Vízátvezetések Az országra jellemző, hogy térben és időben igen egyenlőtlen a felszíni lefolyás, a vízkészlet megoszlása: az 1078 felszíni víztest közül 208-ban az augusztusi 80%-os tartósságú kisvíz mennyisége nulla, ezek a medrek természetes körülmények között akár több hónapon keresztül sem szállítanak vizet. Nincs ez másként a Dun rész-vízgyűjtőn sem. Ez az oka annak, hogy a

3. fejezet


– 95 –


Kisalföld területén a vízátvezetésekre fontos szerep hárul az öntözési és halgazdasági vízigények kielégítésében. A Kisalföldön az öntözés a Rába és a Répce vízkészletén és átvezetéseken alapul. Az árvizek elleni védekezés eszköze a vízátvezetések kevésbé gyakori formája, az árapasztó csatorna, amely kedvező topográfiai feltételek esetén létesíthető. Funkciója, hogy árvízveszélynek kitett települések, területek felett kiágazva, az árvízi lefolyás egy részét másik vízfolyásba vezesse át. Jóllehet az árapasztó csatorna csak árvíz idején jut nagyobb szerephez, azonban medrének élővilága miatt kisvízi körülmények között is indokolt lehet egy korlátozottabb mértékű, ökológiai célú vízátadás. Vízszállításukat tekintve a legjelentősebb átvezetések a vízerőműveket kiszolgáló üzemvízcsatornák. Megemlíthető itt a Magyarország területén kívül fekvő, azonban a Duna szigetközi szakaszát alapvetően érintő dunacsúni átvezetés a bősi üzemvízcsatornába, átlagosan 1700 m3/s mennyiségben. További víztestként kijelölt vízfolyáshoz nem kapcsolódó öntözővíz átvezetés is üzemel. A Kisalföld területén a vízátvezetések többségükben a kis- és középvízi viszonyokat módosítják. A bevezetéssel érintett természetes vízfolyások (pl. szigetközi mentett oldali mellékágak) esetén a kis- és középvízi viszonyok jelentősen eltérhetnek a vízfolyásra eredetileg jellemző értékektől, ahogyan a vízpótlásra használt vízfolyások esetén is. Hasonlóan jelentős a változás az időszakos, illetve kis nyári vízhozamokkal rendelkező vizekbe történő nagyobb szennyvízbevezetések hatására, bár ezeknél a vízfolyásoknál általában a minőségi problémák lényegesen meghaladják a hidrológiai jellegűeket. A „túl kevés víz” az ország bármely pontján bekövetkezhet és a mezőgazdasági területek jelentős részét érintheti. A Duna-völgyi Együttműködő Rendszer a Duna-Tisza köze vízpótlására épült ki, ennek elemei a Duna-Tisza-csatorna, a Dunavölgyi-főcsatorna és a Kiskunsági-főcsatorna. A Duna-Tisza közi hátság déli részét a Ferenc-csatornán keresztül látják el. Jelentős vízgyűjtő közötti átvezetés történik a Rába és a Répce vízrendszere között. Ezen kívül néhány kisebb jelentőségű vízátvezetés található még a Duna részvízgyűjtőn. 3.4.3 Vízszintszabályozás Az állóvizek esetén a legerőteljesebb emberi hatás a vízszintszabályozás, azaz a bevezetések és a leeresztések szabályozása. A vízfolyás vízszintjének meghatározott szinten való tartásával egy, vagy egyszerre több vízgazdálkodási igény elégül ki, pl. a hajózáshoz szükséges vízmélység, vízkivétel (ivó, ipari, öntözés, élővíz) biztosítása, vízerő-hasznosítás, vízfolyás-szabályozás, vízkormányzás, természetvédelem. A vízszintszabályozás célja általában a vízhasználatok igényei szempontjából egy ideális vízszint „rögzítése”, amely viszont gyakorlatilag lehetetlen lenne, ezért a vízszintet egy tartományon belül tartják. Az üzemi vízszint alsó és felső értékei között a hidrometeorológiai előrejelzéstől és az időszaknak megfelelő igényektől függően a vizet visszatartják, vagy leeresztik. Néhány természetes tavunk esetében (pl. Fertő) a szabályozási szint évszaktól is függ, így a természetes vízjárást jobban követi, de a szélsőséges hidrológiai helyzetek hatásainak csökkentése minden szabályozott vízszintű víztestnél érvényesül. A felszín alatti vizek vízszintjét is gyakran szabályozzuk, például amikor az építési munkaterületet víztelenítik, azonban ez ideiglenes beavatkozás ezért nem jelentős. Megváltoztatja a felszín alatti vizek vízszintjét, ha az áramlás útjába torlasztó hatású létesítményt, például mélygarázst építünk be (megemeli), vagy egy a talajvíz szintjébe mélyen bevágódó mesterséges medret hozunk létre

3. fejezet


– 96 –


majd azon keresztül elvezetjük a beszivárgott vizet (süllyesztés). A kiterjedt mesterséges felszíni vízhálózat is szabályozza a talajvíz szintjét, a felszíni vízrendszer működtetésének függvényében csökkenti, vagy megemeli a felszín alatti víztest szintjét. VKI szempontból a legfontosabb elvárás, hogy indokolatlanul ne változtassuk meg a természetes vízjárási jellemzőket, azaz a belvízelvezető rendszerek csak a többletvizeket vezessék el és a fennmaradó időszakban ne csapolják meg a felszín alatti vizeket. Ehhez a területi vízgazdálkodás és csatornahálózat átalakítása szükséges: új létesítmények és az üzemrend módosítása, valamint zöld infrastruktúrák alkalmazása a visszatartásra. 3.4.4 Vízkivételek és bevezetések A Víz Keretirányelv előírja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben szükséges a vizek mennyiségi állapotára ható terhelések számbavétele a vízkivételekkel együtt. Hazánkban a felszíni vizek jó ökológiai és a felszín alatti vizek jó mennyiségi állapota szempontjából a vízkivételek döntő jelentőségűek Országos kitekintésben a vízkivételekről, vízhasználatokról megállapítható, hogy a 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, és 1997-től kezdődően kismértékű ingadozással lényegében stagnáló közüzemi fogyasztás figyelhető meg. 2000 óta az összes termelési célú tényleges vízkivétel mennyisége is stagnál. A tényleges vízkivétel minden évben elmarad az engedélyezett, (a vízjogi engedélyben) lekötött mennyiségtől. 3.4.4.1 Felszíni vizek vízmérlege A vízfolyásokból, tavakból történő vízkivételek közül általában a kisvízi időszakban jelentkező öntözés, a halastavak frissvíz igénye, valamint a hűtési célú energetikai vízkivétel lehet kritikus. A VKI szerint a vízfolyások ökológiailag szükséges minimum hozamának terhére történő vízkivételekre, és ily módon a jó ökológiai állapot szempontjából engedményekre nincs lehetőség. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés egyik fontos feladata az ökológiai szempontból szükséges, mederben hagyandó vízhozam meghatározása. A hazai vízfolyások évente átlagosan mintegy 117 km3 vizet gyűjtenek össze, ebből határainkon túlról 112 km3 érkezik, míg Magyarország területén 5,0 km3 képződik. Ennek a mennyiségnek azonban a lefolyás évszakos változásai és az egyenetlen területi hozzáférhetőség miatt csak töredéke hasznosítható, mely természetesen a Duna részvízgyűjtőjére is igaz. A felszíni vízből történő vízhasználatok számbavételéhez többféle adatgyűjtés együttes elemzésére van szükség, mivel a különböző vízhasználóknak, vízszolgáltatóknak (kommunális, ipari, mezőgazdasági, vízügyi szolgálat) egymástól eltérő adatszolgáltatásokat kell teljesíteniük. Az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) keretében a következő adatgyűjtések történnek a felszíni vízkivételekről:  1373-as adatlap " A mezőgazdasági vízhasználat és vízszolgáltatás",  1694-es adatlap "A felszíni vízkivételek és a felszíni vízbe történő vízbevezetések adatai". Ezen kívül felhasználtuk a vízkészletjárulék bevallásban közölt adatokat is (VKJ adatbázis), valamint a víztestekről a VIZIG-ek által készített adatlapokat, amelyek tartalmazzák az úgynevezett „főművi” vízkivételeket (a VIZIG-ek által üzemeltetett csatornákba emelt vizek). A felszíni vízkivétel táblázatok 2013. évi adatokat tartalmaznak, a víztestenkénti összesítéseket a 3-10. melléklet

3. fejezet


– 97 –


tartalmazza. A 3-10 térképmelléklet bemutatja vízkivételek víztestenkénti összes mennyiségét és hasznosítását, valamint jelöli a vízhiányos terülteket. 3-12. ábra:

Felszíni vízkivételek megoszlása használat szerint (2013. évi mennyiségek alapján)

Eltekintve a vízienergia termeléstől, amely mederbeni vízhasználatként ténylegesen nem jár a víz kivételével, az összes engedélyezett felszíni vízkivételt 2013-ban éves szinten 371,9 Mm3/év nagyságúnak számíthatjuk. A vízhasználatok nagyon eltérőek, mind ágazati, mind vízgyűjtő területi oldalát tekintve. Jelen fejezet a vízhasználatok ágazati hasznosításának és a rendelkezésre álló vízkészlet kihasználásának bemutatására törekszik. A 2013. évi adatok alapján készült elemzés szerint a legnagyobb vízkivételt az energetikai célú vízhasználatok jelentik (88,9%), ezen belül döntően a Paksi Atomerőmű, amely egymagában közel ötször több vizet vesz ki, mint az összes többi vízhasználat együttesen. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az energiaszektor – nagy vízkivétele ellenére – viszonylag kevés vizet használ el. A legnagyobb vízelhasználással az öntözés jár, amely a kivett vizet szinte teljes egészében elpárologtatja. A szennyvíz bevezetések döntő többsége kommunális eredetű, lényegesen kevesebb az ipari szennyvizek és használtvizek bevezetési helyek száma, jóllehet volumenük, ez utóbbiak közé számítva az erőművi hűtővíz kibocsájtásokat is, többszöröse a kommunális kibocsájtásnak. A 2013. évi adatok tükrében a Duna részvízgyűjtő felszíni víztesteit összesen 369,5 Mm 3/év mennyiségben terheli kommunális szennyvízbevezetés, valamint 3129,4 Mm3/év mennyiségben terheli ipari és egyéb használtvíz bevezetés (beleértve az energetikai célú hasznosítás utáni bevezetést is, mely ebből 2958,3 Mm3/év).

3. fejezet


– 98 –


3-13. ábra:

Felszíni vízbevezetések megoszlása használat szerint (2013. évi mennyiségek alapján)

Különösen a kommunális szennyvíz bevezetésekre igaz, hogy általában nem abba a vízfolyásba kerül, ahonnan kivették, már csak azért sem, mert a kommunális szennyvíz több mint fele felszín alatti vízkitermelés révén került felhasználásra. A kommunális szennyvíz az esetek többségében valamely kisvízfolyásba kerül bevezetésre, gyakran megsokszorozva a kisebb hozamú patakok lefolyását, a természetes vízjárástól eltérően alakuló hidrológiai helyzetek pedig a természetestől eltérő életfeltételeket hoznak létre az élővilág számára. 3.4.4.2 Felszín alatti vizek vízmérlege A Víz Keretirányelv II. melléklete 2.3. pontjában „Az emberi tevékenység felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának áttekintése” címén előírja, hogy az adott felszín alatti víztesten belül meg kell határozni a 10 m3/napnál nagyobb, vagy több mint 50 főt ivóvízzel ellátó vízkitermelési pontok helyét, valamint az éves átlagos vízkivétel mértékét. A felszín alatti vízkivételekről éves adatgyűjtés történik az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) keretében, a 1375 számú „A felszín alatti vizet kitermelő vízkivételek, valamint megfigyelő kutak üzemi figyelési tevékenysége” című adatlapok útján. A tervezés során ezen kívül felhasználtuk a vízkészletjárulék bevallásban (VKJ adatbázis) közölt víztermelő telepenként összesített mennyiségeket, valamint az egyéb vízjogi üzemeltetési engedélyekben szereplő víztermelési adatokat is, amelyek alapján meghatározható volt a hasznosítás módja, az objektumok vízkivételi cél szerinti besorolása. Az adatszolgáltatások feldolgozásának eredményeként alakult ki az éves felszín alatti vízkivételek adatbázisa.

3. fejezet


– 99 –


Az adatbázis az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben feldolgozott 2004-2007 közötti időszakot követő, 2008-2013 közötti időszak 6 évnyi termelési adatát tartalmazza, melyet a 3-11 mellékletben közlünk a tervezés és értékelés során felhasznált átlagos vízkivételekkel együtt. A jelenlegi tervezési periódusban mintegy 9 ezer objektum adata szerepel a részvízgyűjtőhöz tartozó mennyiségi nyilvántartásban. A nagyszámú adat 3-11 – 3-14 térképmellékleten történő feltüntetésére nem volt lehetőség, így a víztestek összegzett eredményei kerülnek bemutatásra víztest típusonként külön-külön térképen. A felszín alatti vízkivételeknél megkülönböztetünk közvetlen és közvetett vízkivételeket. A közvetlen vízkivételeken belül - a víztermelő kutak adatai mellett - a felszín alatti vízkészletet csökkentő, illetve a készletet nem csökkentő vízhasználatokat is nyilvántartjuk. Utóbbi vízhasználatok közé soroljuk a parti szűrésű vízkivételek felszíni vízből pótlódó részét, a kitermelt vizet visszatápláló objektumokat (talajvízdúsító medence, vízvisszasajtoló kút), és a kilépő forrásokra települt vízműveket, amelyeket a 3-13. táblázat tartalmaz a területileg érintett víztest típusonként összegezve. 3-13. táblázat: Felszín alatti vízkészletet nem csökkentő vízhasználatok (2008-2013. évi átlag, ezer m3/év) Visszatáplálás Víztest típus

parti szűrésű vízkivétel felszíni része

visszasajtolás felszín alatti vízből

talajvízdúsítás felszíni vízből

forrás vízművek hozama

hegyvidéki karszt

0 0

0 43

0 0

859 16781

porózus porózus termál

0 0

18 0

5327 0

0 0

sekély hegyvidéki sekély porózus

0 0

0 0

14836 201052

232 5

termálkarszt

0

0

0

553

összesen

0

60

221215

18430

A visszasajtoló, nyelető kutak a felszín alatti eredetű víz visszatáplálásával a víztestek vízmérlegét és ezáltal mennyiségi állapotát javítják. Vízfolyásokból történő talajvízdúsítási célú vízkivételek nem ismertek a Duna részvízgyűjtőn. A parti szűrésű vízkivételeknél a kitermelt víz vegyes eredetű: felszíni és felszín alatti. Definíció szerint parti szűrésű a vízkivétel ha a termelt víz nagyobb része (több mint 50%-a) a meder felől érkezik (a gyakorlatban a „jó” parti szűrésű vízkivételi helyeken a felszíni víz részaránya 80% feletti). A kétféle vízkivételi forrás vízmérlegben való elszámolása érdekében szakértői becsléssel (például a vízbázis-védelmi modellezések eredményei alapján) meghatározásra került a felszíni és a felszín alatti víz részaránya minden egyes parti szűrésű vízbázis, illetve kút esetében. A felszín alatti vízmérlegbe, az érintett felszín alatti víztest terheléséhez csak a megállapított részaránynak megfelelően kiszámított vízmennyiség került be, míg a fennmaradó rész a felszíni vízmérleg számításban jelenik meg. A forrás vízművek szabadon elfolyó hozamát nem tekintjük felszín alatti vízkivételnek, mivel a vízelvétel ebben az esetben is a felszíni víztől történik. Azaz az emberi tevékenység által okozott

3. fejezet


– 100 –


terhelés a felszíni vízkészletet éri. A források hozamát, beleértve a vízhasználatot is a felszín alatti víztestek teljes vízháztartási mérlegében, mint „kiadás” vesszük figyelembe, szemben például a beszivárgással, amit „bevételnek” tekintünk. A felszín alatti objektumból származó felszíni vízkivétel tájékoztatásképpen kerül közlésre a felszín alatti vízmérleg táblázatokban. A felszín alatti vízkészletet csökkentő közvetlen vízkivételeket a vízfelhasználás típusa szerint csoportosítva, víztestenként összegeztük. A felszín alatti víztermeléseket ivóvíz, ipari, energetikai, bányászati, öntözés, mezőgazdasági egyéb, fürdő/gyógyászati, egyéb célú, és az engedély nélküli (utóbbi becsült mennyiség) vízhasználati kategóriákba soroltuk. Az egyes víztestek közvetlen vízkivételeinek és a visszavezetések adatait a 3-11 melléklet tartalmazza. Az összegzett vízkivételek – parti szűrés és a forrás vízművek adataival kiegészítve – a 3-14. táblázatban szerepelnek.

összesen

engedély nélküli

egyéb

fürdő, gyógyászat

mezőgazdasági egyéb

öntözés

bányászati

energetikai

Víztest típus

ipari

ivóvíz

3-14. táblázat: Felszín alatti víz közvetlen vízkivételek vízhasználatok szerinti megoszlása (2008-2013. évi átlag, ezer m3/év)

parti szűrés (felszíni víz) (-)

214396

forrás vízművek hozama (-)

18430

0

0

0

0

0

0

0

0

18430

karszt

51763

4037

63

5945

112

304

890

142

0

63257

termálkarszt

1931

177

317

0

37

19

9337

260

0

12077

sekély hegyvidéki

4019

960

47

0

166

239

11

227

3175

8844

hegyvidéki

6463

463

0

1940

160

200

1263

306

14

10809

5708

290

88

1

350

381

221215

sekély porózus

42383

3546

285

1

3737

1333

642

2625

16591

71142

porózus

81514

14832

288

3

1154

7993

1777

3709

1748

113018

porózus termál Vízkivétel összesen (parti szűrés és források nélkül)

395

0

32

0

0

47

3320

35

0

3829

188468

24015

1032

7889

5366

10134

17241

7304

21528

282976

Vízhasználat mindösszesen

421293

29723

1322

7889

5454

10135

17591

7686

21528

522622

3. fejezet


– 101 –


3-14. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok szerint

A közvetlen felszín alatti vízkivételeket vízhasználat és víztest típus szerinti csoportosításban a 312., 3-13. és 3-14. ábra mutatja. A vízhasználati besorolások tekintetében az első vízgyűjtőgazdálkodási tervben szereplő értékeket a jelenlegi tervezési időszakban feldolgozásra került megnövekedett adatmennyiség, illetve az objektum- és víztest szintű adatfelülvizsgálat több esetben módosította. 3-15. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok és használat szerint (2008-2013)

A felszín alatti víztest típusokat vizsgálva megállapítható, hogy az összes vízkivételt tekintve a legnagyobb mennyiségű vízkivétel ezen a részvízgyűjtőn a hegyvidéki víztestekből történik, majd a porózus és a karszt következik a sorban. Az ivóvíz igen magas aránya minden víztest típusban meghatározó, kivéve a 30 °C-nál magasabb hőmérsékletű (termálkarszt, porózus termál) víztesteket, ahol a fürdő- és az energetikai célú vízkivétel a domináns.

3. fejezet


– 102 –


3-16. ábra:

Felszín alatti vízkivételek a használat célja szerint 2008-2013 között (parti szűréssel együtt)

A vízkivételek minősítése a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet felszín alatti igénybevételekre vonatkozó előírásai (1. melléklet 34. pont és 3. melléklet 80. pont) alapján történt. Az egyedi objektumok és objektumcsoportok össztermelése alapján, a Korm. rendelet 1. melléklet 34. pontban meghatározott 5 millió m3/nap mennyiségnél nagyobb, azaz környezeti hatásvizsgálat kötelezett vízkivételek jelentős terhelés minősítést kaptak (3-15. táblázat, 3-11 melléklet). A 13 db jelentős víztermelő telepen kívül, a rendelet 3. melléklet 80. pontban víztípusonként meghatározott mennyiségi korlátot meghaladó további 38 objektumcsoport vízkivételét (ld. 3-11 melléklet) pedig fontos terhelésnek tekintettük. 3-15. táblázat:

Jelentős és fontos felszín alatti vízkivételek Víztest

Jelentős vízkivételek száma (db)

Vízkivétel célja

kt.1.3

Dunántúli-középhegység -Veszprém, Várpalota, Vértes déli források vízgyűjtője Dunántúli-középhegység - Esztergomi-források vízgyűjtője Dunántúli-középhegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafő-források vízgyűjtője Budapest környéki termálkarszt

1

fürdő/gyógyászat

sh.1.7 sp.1.1.2

Börzsöny, Gödöllői-dombvidék - Duna-vízgyűjtő Hanság, Rábca-völgy északi része

1 1

ivóvíz ivóvíz

sp.1.13.1 sp.1.13.2

Duna bal parti vízgyűjtő - Vác-Budapest Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek

1 1

ivóvíz ivóvíz

sp.1.14.2 sp.1.9.1

Duna-Tisza köze - Duna-völgy északi rész Duna jobb parti vízgyűjtő - Budapest-Paks

1 2

ivóvíz ivóvíz, ipari

k.1.1 k.1.4 k.4.1

3. fejezet

2

ivóvíz, ipari

1

ivóvíz, ipari

2

ivóvíz, bányászat


– 103 –


Ivóvízellátás A Duna közvetlen részvízgyűjtőn, miként az országban is a legnagyobb arányban az ivóvíz biztosítása igényli a legtöbb vizet. A felszín alatti objektumokból kitermelt vízmennyiség, amelybe a parti szűrésű kutakból kivett vizeket is beleértjük, mintegy 83%-a hasznosul erre a célra. Az ivóvízellátásban jelentős parti szűrésű vízkészlet nagy kapacitású vízművek telepítését teszi lehetővé. A meder homokos-kavicságyán keresztül a folyó irányából érkező víz – a meder felületén található bioszűrőnek köszönhetően – általában jobb minőségű, mint a háttérből szivárgó víz. A parti szűrés a többi felszín alatti víztípushoz hasonlítva szinte „korlátlan” vízkitermelési lehetőséget teremt, anélkül, hogy – a karszt, porózus és hegyvidéki típusú víztestekkel ellentétben – a felszín alatti víztestben vízszint-süllyedést, vagy egyéb káros mértékű vízkészlet változást idézne elő. A parti szűrésű kutak felszíni vízkivétele nélkül dominánsan a porózus víztestekből kerül kitermelésre a közvetlen felszín alatti vízkivételek 23%-a, a sekély porózus víztestekből mintegy 11%-a. A karszt víztestekre eső 13% mellett a többi víztestből kitermelt mennyiség mindössze 12%-ot tesz ki. A 85 db felszín alatti víztest közül a teljesen vagy részben az ivóvízkivételek miatt 9 víztest terhelése minősült jelentősnek és 13 víztesté fontosnak. Jellemzően a Budapest ivóvízellátását biztosító vízművek kivételei haladják meg a minősítési értékhatárokat, a kitermelt víz mennyisége alapján legjelentősebbek az sp.1.13.2 „Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek” és az sp.1.14.2 „Duna-Tisza köze - Duna-völgy északi rész” víztestek parti szűrésű vízkivételei. A részvízgyűjtőn további nagymértékű víztermelő telepeket tartunk nyilván a Dunántúliközéphegység 3 karszt víztestjén (k.1.1, k.1.4, k.4.1) is. Fürdő és gyógyászati célú kitermelések A fürdők által felhasznált jelentős mennyiségű vízkivétel legnagyobbrészt a termálkarszt (53%) és a porózus termál (közel 19%) víztesteket terheli, kisebb mértékben a porózus és hegyvidéki hideg (10%, illetve 7%) víztesteket, míg a többi víztesttípusra eső vízkivétel aránya elhanyagolható. A 30 oC-nál melegebb felszín alatti vizek változatos eredetűek, korúak, összetételűek és hőmérsékletűek. A részvízgyűjtő területén 324 termálvíz kutat tartanak nyilván, melyek közül 275 db kút üzemel. A termálkarszt és porózus termál víztesteknél a gyógy- és termálfürdő hasznosítás dominál, a két víztest típusból 2008-2013. között évente átlagosan összesen 12,5 millió m3 hévizet termeltek ki fürdési célból. A fürdési célú víztermelési adatok alapján a budapesti gyógyfürdők 1 db jelentős (kt.1.3 „Budapest környéki termálkarszt”) vízkivétele mellett a részvízgyűjtő területén további 5 db fontos vízkivételt tartunk nyilván Komárom, Agárd, Szigetvár, Bük és Mosonmagyaróvár fürdőihez kapcsolódóan a kt.1.2, kt.1.6, kt.1.8, kt.1.11 termálkarszt és az sp.1.1.1 sekély porózus víztestek területén. Bányászat A bányászati közvetlen vízkivételek összesen csak 2%-ot tesznek ki a részvízgyűjtőn. A bányászati tevékenységgel kapcsolatos bányatelek nyilvántartásban és a felszín alatti víztestekre összesített adatok a 3-7. mellékletben találhatók. Az egykori uránbányászathoz kapcsolódóan bányavízkivétel a h.1.12 „Mecsek” víztesten.

3. fejezet

Kővágószőlősön

mutatkozik


nagymértékű

– 104 –


A Dunántúli-középhegységben a bányászati vízkivételek csökkenő tendenciát mutatnak, viszont a barnaszén bányászat miatt évtizedekig tartó karsztvízszint-süllyesztés utóhatása a korábbi vizsgálatok alapján 10 db hegyvidéki és 5 db karszt víztestet érint, valamint a múltbeli víztermelés hatása kiterjed a kapcsolódó termálkarszt víztestekre is. A bányabezárásokkal kapcsolatos kérdések összetettségét jelzi, hogy a fokozatosan visszatérő források vizesedési problémát okoznak az időközben beépült területeken. A mélyművelésű bauxitbányák esetében a vízszint-süllyesztés hatása a legutóbbi eredmények alapján 4 (hideg) karszt víztestet érint közvetlenül. A működő bányák száma – a jelenleg vizsgált időszakban mindössze 6 bányatelken folyt művelés – és a kapcsolódó bányavízkivételek mennyisége tovább csökkent, melynek eredményeként a karsztvíz-készletek regenerálódása folytatódik. A múltbeli vízkivételek hatása a felszín alatti vízmérlegben jelentkezik és a „Dunántúliközéphegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafő-források vízgyűjtője” elnevezésű k.4.1 víztesten tapasztalható, amely kihat a Hévízi-tó forrást tápláló kt.4.1 „Nyugat-dunántúli termálkarszt” víztestre. A k.4.1 víztest az ivóvíz mellett a bányászati vízhasználatok miatt is jelentős minősítést kapott. A fluidum (kőolaj, földgáz, széndioxid) bányászat 2 db porózus termál víztestet érint. A víztermelésekre és a víztestek mennyiségi állapotára negatív hatással lehet a túlzott nyersanyag kitermelés, mivel a csökkenő rétegnyomás a termálvízadók nyomásszintjét is megváltoztatja. A porózus termál víztestek általában nagyméretűek és jelentős statikus készlettel rendelkeznek, ezért a vízkivételek hatása jellemzően nem mutatható ki a készlet kihasználtsága alapján történő értékelésben. Mivel azonban a víztestek utánpótlódása korlátozott, a mennyiségi problémák (lokális) vízszint süllyedésként jelentkezhetnek. Ipari, energetikai, mezőgazdasági és egyéb célú kitermelések A víztestek közvetlen ipari vízkivételek miatti terhelése jelentősen kisebb mennyiségű, mint a közműves vízellátásé, amely viszont tartalmazza az ipari üzemeknek szolgáltatott vízmennyiséget is. Az ágazat részesedése a vízkivételek között a vízgazdálkodási nyilvántartás szerint mintegy 6%. Az ipari vízhasználat a sekély hegyvidéki - hegyvidéki, karszt és porózus víztesteken a legjelentősebb, itt a parti szűrésű vízkészlet hasznosítása kevésbé jellemző. Elsősorban ivóvíz, másodsorban az ipari vízkivételek mennyisége alapján jelentős minősítést kapott a k.1.1 „Dunántúli-középhegység -Veszprém, Várpalota, Vértes déli források vízgyűjtője”, a k.1.4 „Dunántúli-középhegység - Esztergomi-források vízgyűjtője”, és az sp.1.9.1 Duna jobb parti vízgyűjtő - Budapest-Paks víztest. Ipari vízként a tevékenység céljának megfelelően változatos vízkémiai összetételű vizeket használnak az egyes iparágak, azonban az élelmiszeriparban jelentkező jó minőségű, emberi fogyasztásra alkalmas (ivóvíz) vízigény gazdaságosan a felszín alatti vízkészletből elégíthető ki. A részvízgyűjtő vízkivételek között nem jelentős (0,3%) energetikai hasznosításra történő vízkivételek ezen a területen inkább a termálkarszt víztesteken jellemzők (24%), illetve kb. azonos arányban (20-21%) a partiszűrésű, sekély porózus és a porózus hideg víztesteken is előfordul. Míg az alacsonyabb hőmérsékletű vizek az erőművi szektorban kerülnek felhasználásra, a kitermelt hévizek hőtartalmát általában fűtési céllal hasznosítják, a mezőgazdaságban üvegházak és állattartó telepek, maradékhő-felhasználással a fürdők és uszodák, továbbá geotermikus közműrendszereken keresztül közintézmények, lakóépületek fűtésére, amely mellett a használati melegvíz ellátás is megjelenik. A visszasajtoló kutak nélkül létesített rendszerek termelése a termál víztestben a fluidumbányászati célú vízkivételeknél leírt problémákat okozhatja.

3. fejezet


– 105 –


Bár a felszín alatti vízkivételek mindössze 1%-át teszik ki a nyilvántartott öntözési célú vízhasználatok, a növények vízigényének kielégítésére kitermelt víz mennyisége jóval magasabb a hivatalos adatbázisba bekerült értékeknél. Az engedély nélküli öntözővíz-kivételek a teljes vízmérlegben a megfelelő külön kategóriában szerepelnek. A mezőgazdasági egyéb csoportban az öntözésen kívül minden más agrárevékenység – állattartás, akvakultúra, mezőgazdasági gépüzemek vízellátása, erdészet stb. – vízhasználata jelenik meg. Az egyéb kategóriába pedig rendkívül változatos vízhasználati célok kerültek, többek között kármentesítési, monitoring tevékenységhez kapcsolódó vízkivételek, tűzivíz, locsoló- és mosóvizek, ökológiai célú és egyéb állóvíz vízpótlások stb.). Jelentős vagy fontos vízkivétel az energetikai és a mezőgazdasági célú vízkhasználatokhoz hasonlóan nem kapcsolódik hozzájuk. Engedély nélküli vízkivételek Az európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű felszín alatti vízkészletünkre alapozott víztermelések az ezredforduló után országosan stabilizálódtak, de általános probléma – különösen az alföldi területeken (sekély porózus, porózus, sekély hegyvidéki víztesteken) – a jelentős mértékű engedély nélküli (vízügyi nyilvántartásban nem szereplő) vízkivétel. Ezek a termelő objektumok egyrészt nem vízjogi engedélyköteles (500 m3/év-nél kisebb víztermelésű), jegyzői engedélyes kiskutak, melyekről központi adatbázis híján mennyiségi információ nem szerezhető be. Másrészt szintén csak közvetett módon becsülhető a teljesen illegális – pl. az idényjellegű, öntözési célú – vízhasználat. E vízkitermelések nem csupán mennyiségi problémákat okozhatnak, hanem szennyezési veszélyt is jelenthetnek a közepes mélységű vízadókra. Az engedély nélküli vízkivételek meghatározására az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben készült szakértői becslés eredményeit használtuk fel, amely a közműves ellátottság, a település szerkezet és a hidrogeológiai adottságok figyelembe vételével készült, de függetlenül attól, hogy a vízkivétel milyen célt szolgál. A becsléssel készült engedély nélküli termelések 2008-2013. között, az összes közvetlen vízkivétel arányában 12%-ot értek el, az egyes víztestekre vonatkozó részletezett mennyiségi adatok a mellékletekben szerepelnek. Vízvisszatáplálás talajvízdúsítással jelenleg a Duna közvetlen részvízgyűjtőn nem történik. A jelenlegi tervezési időszak nyilvántartása alapján azonban a területen egyre több sekély mélységű – többnyire talajvizes – termelő-nyelető kútcsoportot létesítenek olyan kisebb geotermikus (hőszivattyús) rendszerek részeként, amelyek lakó- és középületek, áruházak fűtő- és hűtőrendszerét üzemeltetik, melegvízellátását biztosítják. Ismertek továbbá termálenergiát hasznosító geotermikus közművekhez kapcsolódó nagyobb mélységű visszasajtoló kutak is pl. Gárdony, Veresegyház településeken. Közvetett vízbetáplálást okoznak továbbá a duzzasztott felszíni vizek, vagy az öntözőcsatornák, amelyek talajvízdúsító hatását - monitoring adatok hiányában - csak becsléssel lehet meghatározni. A közvetett vízkivételek a közvetlen vízkivételekhez hasonló hatásokkal járó vízelvonásokat jelenthetnek, mint például a belvíz- és egyéb talajvizet megcsapoló csatornák által elvezetett vízmennyiség, az elterelt felszíni víz alacsony vízszintje miatt növekvő drénező hatás, a nagy felületű bányatavak többletpárolgása, és az eredetileg füves területek beerdősítése. A belvízelvezetés közvetett vízkivételi hatása víztest szinten az előző vízgyűjtő-gazdálkodási tervben került szakértői becsléssel meghatározásra. Ez alapján összességében országosan 30 db sekély felszín alatti víztestnél kell azzal számolni, hogy a belvízelvezetés negatív hatással lehet a

3. fejezet


– 106 –


vízkészletre. Ezek egy része a Duna részvízgyűjtőn a Hanság és a Dunavölgyi-főcsatorna környezetében fordul elő. Az állapotértékelésben a felszín közeli tőzeg, lápföld és lápimész bányák, valamint a kavics-, homok- és agyagbányák közvetett vízkivételével (megnövekedett evapotranspiráció), a mesterséges bányatavak többletpárolgásával is számolni kell. Ez a sekély porózus víztesteket érinti első sorban, a legnagyobb terhelés a Szigetköz és a Kisalföld területén levő víztesten tapasztalható. Az erdők felszín alatti vízkészletekre gyakorolt hatását csak részletes hidrológiai számításokkal lehet meghatározni. Az erdő fejlődése függ a termőhelyi adottságoktól: klimatikus tényezők, talajtípus és hidrológiai jellemzők, ugyanakkor lokálisan az erdő át is alakítja azokat így különösen a hidrológiai paramétereket, mint például a beszivárgást, a lefolyást, az evapotranspirációt. A közvetlen és közvetett vízkivételek jelentősen meghatározzák a víztestek állapotát, annak viszonyában, hogy azok milyen arányúak a hasznosítható készlethez mérten. A vízkivételek egyes sekély porózus víztestekben talajvízvízszint-süllyedést, a termál víztestekben nyomás- és hőmérséklet csökkenést eredményeznek (visszasajtolással lelassítható, megállítható). A vízkivételek hatására források apadhatnak el, vagy eredeti természetes hozamuk lecsökkenhet. Jelentős hatást okoz a felszín alatti víz szintjének csökkenése, amennyiben az adott víztest kisvízfolyást, vagy a hazánkban oly gyakori sekély, pl. szikes tavat táplált. A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapota azért fontos a kisvízfolyások és a sekély tavak esetében, mert csapadékmentes időszakban ez adja egyetlen forrásukat. A felszíni vizek az alaphozam-, tavaknál a területváltozások okait még tovább kell vizsgálni, mivel azt az éghajlatváltozás, a tájhasználat megváltoz(tat)ása, a közvetlen és közvetett vízkivételek külön-külön és ezek kombinációi is okozhatják. A felszín alatti vízkivételek befolyásolhatják a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) életminőségét is. A mennyiségi állapot változása mellett a víztermelések hatására vízminőségi változások is bekövetkezhetnek, amennyiben az olyan mértékű, hogy átalakítja az áramlási rendszert. Ebbe a körbe tartozik a termálvizek túlhasználata is, amely főként lokálisan, de akár regionális méretekben is csökkentheti a termálvíz hőmérsékletét, illetve ronthatja kémiai összetételét.

3.5 Egyéb terhelések Az egyéb terhelések között azokat az emberi hatásokat mutatjuk be, amelyek összetettségük miatt nem sorolhatók be az előző fejezetekbe. 3.5.1 Közlekedés A közlekedési hálózat közvetlen környezeti hatása vonalszerűen jelentkezik, s e hatás intenzitása a közlekedési tevékenység jellemzőitől (alágazat, műszaki állapot, stb.) és a helyszíntől (lakott terület vagy azon kívüli) is függ. A közlekedési rendszerek fejlettsége kihat a terület (vízgyűjtő) terhelési szintjére, mivel befolyásolja az emberek mobilitását. Másrészt a közlekedési csomópontok (logisztikai és szolgáltató területek, pályaudvarok, repülőterek, kikötők) pontszerűen fejtik ki környezeti hatásaikat, ahol ezek igen koncentráltan jelentkeznek. A jelentős vonalas és pontszerű közlekedési elhelyezkedését 3-15 térképmellékleten mutatjuk be.

3. fejezet


– 107 –


A közlekedési létesítmények elsősorban balesetszerű szennyezések okozása miatt veszélyesek a vizekre (3.2.1.3 fejezet). Hazánkban azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a járművek – legyen az vízi, közúti, vagy vasúti – műszaki állapota sem mindig megfelelő a környezetbarát működéshez. A közlekedés kibocsátásait, légszennyezésen keresztül közvetetten, valamint a csúszásmentesítésre használt (sózó) anyagok diffúz vízszennyező hatásait a 3.2.2 Diffúz terhelés fejezet részletesen tárgyalja. A logisztikai és kiszolgáló területek veszélyeit elsősorban a 3.2.1.4 fejezet alatt tárgyalt szennyezett területek rész mutatja be, ugyanis számos felszín alatti víz kármentesítési terület köthető közlekedési létesítményhez, pl. üzemanyag tároló, lefejtő, vagy feladó meghibásodása, illetve közlekedési vállalatok telephelyei, kikötői, gépüzemei, garázsai, közforgalmú benzinkutak, stb. Hajózás A hajózás a VKI szerint olyan emberi tevékenység, melynek negatív ökológiai hatásait az adott állam kezeli, azaz eldönti, hogy támogatja-e hajózás fenntartását, kialakítását, fejlesztését az adott víztérben. Ennek megfelelően a hajózással érintett víztesteket erősen módosított (vagy mesterséges) víztestté lehet nyilvánítani, ezáltal környezeti célkitűzésként a jó ökológiai potenciál teljesítése is megfelelő. A felszíni víziút osztályokat a 17/2002. (III.7.) KöViM rendelet határozza meg, mely szerint az „I” víziút osztályúak a legkisebb hosszúságú-, szélességű-, merülésű- és hordképességű hajók és kötelékük, a „VII” víziút osztályba pedig a fentiek szerinti legnagyobbakat sorolják be. A hajózást - káros anyag kibocsátás szempontjából - általában a leginkább környezetkímélő közlekedési módként emelik ki, különösen a nagytömegű áruszállítás esetében a vízi szállításnak vannak a legalacsonyabb externális költségei. A hazai közlekedés fejlesztési tervek szerint a kereskedelmi forgalomban cél az eltérő közlekedési módok kombinálása, amelyben jelentős szerepet szánnak a hajózásnak is. A hajózás biztosítása az érintett víztestek különböző hidromorfológiai megváltoz(tat)ását okozhatják: a hajózóút előírt szélességének és mélységének elérése érdekében a medrek mesterséges kialakítására (pl. sarkantyúk, vezetőművek, partbiztosítások), kimélyítésére, vagy a vízszint szabályozására lehet szükség, a meder rendszeres kotrása, fenntartása és a kikötőknél a part kiépítése jelenthet ökológiai problémát. A természetes szakaszokon a mesterséges hullámverés mederalakító hatása és a sekély vizű parti sávban a szaporodási helyek rombolása (ivadék pusztítása) is jelentkezik. A vízminőség szempontjából a balesetekből származó szennyezéseket és magához a hajózáshoz köthető vízszennyezéseket, pl. a ballaszt-víz, fenékvíz kiengedéséhez köthető szénhidrogén szennyezést emelhetjük ki. A hatásaiban legjelentősebb, jelenleg kijelölt víziút a Rajna–Majna–Duna víziút-rendszer, mely az Unió közlekedési hálózatának egyik kiemelt közlekedési folyosója, elsősorban áruszállítási, másodsorban személyszállítási célokat szolgál. Az érintett víztest a „Duna” víztest (a Duna Szigetköznél csak személyszállításban érintett). A többi folyami hajóút kisebb jelentőségű, míg a mellékágak és nagytavaink inkább turisztikai szempontból érdekesek. VKI szempontból problémát jelent olyan víztesteken a „hajózás miatt” a meder szabályozása, ahol nincs érdemi forgalom, csak a jogszabály által kijelölt viziút. A fenntartás költségeit a társadalomnak kell megfizetni, ugyanakkor gazdasági haszon – tevékenység hiányában – sincsen. A Dunán több helyen komppal lehet csak átkelni. amelyek viszont a vízjárás függvényében üzemelnek. Kifejezetten a hajózás és a kapcsolódó létesítmények miatt egyetlen víztest sincs

3. fejezet


– 108 –


erősen módosítottnak nyilvánítva, annak ellenére, hogy például a Duna magyarországi szakaszán a hajózóút rendszeres fenntartási beavatkozásokat igényel, pl. gázlók kotrása. A Vízminőségi Káresemények (VIKÁR) adatbázisa szerint a kisebb-nagyobb olajszennyezések rendszeresen érik a Dunát, amelyek a vízi közlekedésből származnak (3.2.1.3 fejezet). A kikötők elsősorban, mint potenciális pontszerű szennyezőforrások jelentenek veszélyt a vizek állapotára, másodsorban pedig a parti sáv átalakítása, esetleg külön öblözetek kialakítása, a meder kotrása miatt. A felszíni vizek terhelése szempontjából kisebb jelentőségűek a révek, ahol önjáró kompok, illetve átkelőhajók segítségével a keresztirányú közlekedést biztosítják gépjárművek, illetve személyek részére. E vízi közlekedési forma csökkenő tendenciát mutat, mivel a réveket hidakkal váltják ki. 3.5.2 Rekreáció A Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés keretein belül a vízhez kapcsolódó rekreáció (természetes fürdőhelyek, vízi turizmus, horgászat, medencés fürdők) által a felszíni és felszín alatti vizeket érő terhelésekkel, hatásokkal is foglalkozni kell. Fürdővizek, természetes fürdőhelyek A 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet meghatározza a fürdővizek kijelölésének elveit: természetes fürdőhelyek kijelölése akkor történhet meg, ha a fürdőzők számának napi átlaga legalább 8 egybefüggő naptári héten várhatóan meghaladja a 100 főt, valamint ha a rendelet szerint szükséges közegészségügyi feltételeknek megfelel. A természetes fürdőhelyek a VKI szempontjából védett területeknek minősülnek, ezért részletesen a 2.3 fejezetben bemutatásra kerülnek. A természetes fürdőhelyekkel, a fürdővizekkel érintett települések száma viszonylag alacsony, országosan összesen csak 125 településen van kijelölt fürdőhely. A Duna rész-vízgyűjtőre esik ezek közel 1/3-a (36 település). E szempontból tehát sok település hátrányos helyzetben van, mivel nincs megfelelő, fürdésre alkalmas felszíni vize. Habár pontos adatokkal nem rendelkezünk, közismert, hogy természetes fürdőhelynek ki nem jelölt területeket is használnak fürdőzésre. A 2009-től hatályos szabályozásnak megfelelően ezeket a pontokat is természetes fürdőhelyként kell nyilvántartani. A fürdőhely kialakításával okozott terhelések: 

a part vonalvezetésének megváltoztatása, esetenkénti mederkotrás, illetve mederfeltöltés;



a partmenti zonáció megváltozása, eltűnése;



a nád, hínár és egyéb vízinövényzet elterjedésének gátlása.

Fürdőzők által okozott hatások: 

naptej, krémek bemosódása;



kommunális szennyvíz és szilárd hulladék szennyezés (különösen a nem kijelölt és infrastruktúrával nem ellátott helyeken);



átlátszóság változása, az üledék felkavarása;



vízisportok által okozta terhelések (pl. üzemanyag).

3. fejezet


– 109 –


Vízi turizmus A vízi turizmus kiszolgálására létesített kis és közepes kikötők kerültek összegyűjtésre a Közlekedési Hatóságtól kapott információk alapján. Az adatok leválogatása alapján az országosan 82 településből a Duna rész-vízgyűjtőn található 35 település (43%) rekreációs célú kikötővel rendelkező. A kikötő nyilvántartásban nem szerepelnek a vízitúrázók által kedvelt természetes fövenyek, partok. Természetesen nagyobb vízfolyásainkon nyári időszakban a kajakkal, kenuval, egyéb kézi meghajtású csónakkal történő túrázók száma nem hanyagolható el, de mivel ezek használatához kiépített kikötőre nincs szükség, így ezekkel itt nem számolhattunk. Érintett vizek: Duna, MosoniDuna, szigetközi Duna mellékágak, Rába, Ipoly, Ráckevei-Soroksári-Duna-ág. A kishajó, csónak kikötők által kijelölt víztestek, illetve az ismert túraútvonalak által érintett 856 db település 41%a8351 település) tartozik a Duna rész-vízgyűjtőhöz. A vízi turizmus által okozott terhelések és hatások: 

a part vonalvezetésének megváltoztatása;



a szükséges mélység biztosítása érdekében lokálisan (túl gyakori) mederkotrás;



a part tagoltságának változása;



a partmenti zonáció megváltozása, eltűnése;



a nád, hínár és egyéb vízinövényzet elterjedésének gátlása;



kommunális szennyezés növekedése (különösen a vízitúrázók által kedvelt, de infrastruktúrával nem ellátott kikötőhelyeken);



üzemanyag szennyezés engedélyezett).

(azon

vizeken,

ahol

a

motoros

járművek

használata

Horgászat A horgásztavaink nagy része mesterséges eredetű (bányatavak és tározók), de számos horgásztársaság hasznosít mentett oldali és hullámtéri holtágat. A természetes eredetű vizeken működő horgászati tevékenység az országos állomány negyedét teszik ki. Vizeink minőségét számos helyen ronthatja a horgászati hasznosítás. A természetes vizekbe telepített halak fajösszetétele inkább tükrözi a horgászati szokásokat, mint az ökológiai szemléletet. További probléma a parti sáv növényzetének átalakítása megfelelő horgászhelyek kialakítása céljából (víziállás). A horgászat, a vízminőség-védelem és az ökológia szempontjai nem minden esetben egyeztethetők össze, viszont a horgászok által tisztán tartott partszakaszok aránya jelentős. A horgászok és a VKI célkitűzései a vízminőség tekintetében közösek, mivel a halak jó közérzetének biztosításához jó minőségű, magas oxigén telítettségű, szennyezőanyagoktól mentes, kevés anyagcsere terméket tartalmazó víz szükséges. A halak és élőhelyük, így különösen az ívóhelyek védelme a horgászvizek „jó” kezelése mellett képzelhető el, ugyanakkor sok mesterséges víztér kialakítása jelenleg ehhez nem megfelelő (pl. bányatavak, csatornák: meder alakja, parti sáv, növényzet, stb.).

3. fejezet


– 110 –


Medencés fürdőhelyek A medencés fürdőhelyek a gyógy- wellness-, és élményfürdőket, medencés strandokat jelentik, amelyek érintik felszíni és felszín alatti vizeink állapotát. Magyarország, ezen belül a Duna rész-vízgyűjtő igen kedvező adottságokkal rendelkezik a magas hőmérsékletű, nagy ásványi anyag tartalmú és gyakran gyógyhatású vizek tekintetében. E vizek összetételük és hőtartalmuk miatt háromféle módon hasznosíthatóak: gyógyászati célra, termálfürdőkben és energianyerésre. Olyan nagy hagyományú, világhírű gyógyfürdőkkel rendelkezünk, mint a budapesti hőforrások, Hévíz, stb. Az adottságaink azt eredményezik, hogy a hazai idegenforgalom egyik kulcsfontosságú kitörési területének értékelik a szakemberek a gyógy- és wellness turizmus fejlesztését. Ennek megfelelően, az e területre áramló tőkének és támogatásoknak köszönhetően meredeken emelkedik a fürdő, szálloda, gyógyintézmények létesítésének alapját adó termálvíz iránti érdeklődés. 2010-2013 között közel 200 fürdővel gyarapodott Magyarország, ami évi 50 új fürdőt jelent. Az élményfürdők és a strandok száma közel kétszer olyan gyorsan szaporodik, mint a gyógy és temálfürdőké. Az ország területén a KSH nyilvántartása szerint 584 medencés fürdő volt 2013-ban, ezek többsége vegyes szolgáltatást nyújt, azaz élményfürdő, gyógy-, vagy termálfürdő, strand és uszoda is kombinálódhat. A gyógy- és wellness turizmus a vizek mennyiségi és minőségi állapotára is hatást gyakorol, azokat negatívan befolyásolhatja. A termálvíz kitermeléssel és hasznosítással kapcsolatos mennyiségi kérdéseket a 3.4.2 fejezetben, míg a felszíni vizeket érő terheléseket a 3.1.1 fejezetben a többi vízhasználattal együtt mutatjuk be. A kitermelhető melegvíz-készletek már jelentős részben le vannak kötve. Veszélyes és ezért megengedhetetlen a hosszútávú, éves szinten utánpótlódó mennyiségen felül kitermelni ezeket a vizeket, mert különösen a mélységi hévizek igen lassan újulnak meg. A fürdővizek nem táplálhatók vissza a vízadó rétegekbe, ezért a használt vizeket felszíni befogadókba vezetik. A termálvizek elhelyezése gondot okozhat akkor, amikor a befogadók kis vízhozamú vízfolyások, sok esetben csatornák. A belvízelvezetés és az öntözési igények korlátozhatják a bevezethetőséget felszíni vízbe. A sótartalom veszélyeztetheti az ökoszisztémát és akadályozhatja az egyéb emberi használatokat is, pl. az öntözővíz hasznosítást.

3. fejezet


– 111 –


4

Monitoring hálózatok és programok

A vizekhez kapcsolódó monitoring olyan rendszeres mintavételi, mérési, vizsgálati, észlelési tevékenységet jelent, mely a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi állapotának megállapítását, jellemzését, illetve az állapot rövid, vagy hosszú távú változásának leírását lehetővé teszi. A monitoring és a VKI kapcsolata, részletes háttere az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben olvasható (http://www.vizeink.hu). A vizek monitoringjával kapcsolatos egyéb adatok a következő linkeken találhatók: http://www.hydroinfo.hu/ és http://web.okir.hu/hu/. A Duna részvízgyűjtő felszíni és felszín alatti vizeket célzó monitoring hálózatok elemei a mérési és mintavételi helyek, amelyek térbeli elhelyezkedését a 4-1 – 4-6 térképmellékletek mutatják be. A monitoringgal kapcsolatos jogszabályok, szabványok, műszaki előírások és útmutatók jegyzékét az OVGT 4-4 melléklet tartalmazza.

4.1 Felszíni vizek Szinte valamennyi európai országban, így hazánkban is több évtizedes múltja van a felszíni vizek mennyiségi és minőségi jellemzésének. Az EU csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban az MSZ 12749:1993 számú nemzeti szabvány definiálta a felszíni vizek vízminőségi vizsgálati és öt osztályos minősítési rendszerét. Jelentős változást jelentett a felszíni vizek vizsgálatában az Unió előírásainak bevezetése, amely bővítette a vízminőségi és a mennyiségi monitoringhoz kötődő tevékenységet, valamint különbséget tett a monitoring célja és jellege szerint. 4.1.1 A monitoring elemei A felszíni vizek esetén a monitoring kiterjed az ökológiai és a kémiai állapot szempontjából indikatív biológiai elemek és speciális veszélyes anyagok meghatározására, valamint azokra a fizikai, kémiai paraméterekre és hidromorfológiai jellemzőkre, amelyek az ökológiai állapotot befolyásolják. A felszín alatti vizeknél a programok a kémiai és a mennyiségi állapot megfigyelését célozzák meg. A védett területeken a feszíni és felszín alatti vizek megfigyelését olyan jellemzők egészítik ki, amelyeket az egyes védett terület kialakítását előíró jogszabály határoz meg. A felszíni mennyiségi monitoring hálózat az országos lefolyási jellemzők meghatározásához szükséges törzsállomásokból, helyi jelentőségű üzemi állomásokból, és árvízi helyzetben észlelő árvízi üzemi állomásokból tevődik össze. Vízállást mintegy 1800 állomáson, vízhozamot közel 520 állomáson mérnek az országban. A VKI mennyiségi monitoring programokhoz az észlelési pontok nagy részét a hosszú ideje működő vízrajzi észlelő hálózat állomásaiból választották ki. A hidromorfológiai mérések módszertana a 4-4 mellékletben felsorolt műszaki előírásokon alapul (lásd még a 4-1 térképmellékletet). A felszíni vizek esetén a monitoring kiterjed az ökológiai és a kémiai állapot szempontjából indikatív biológiai elemek és speciális veszélyes anyagok meghatározására, valamint azokra a fizikai, kémiai paraméterekre és hidromorfológiai jellemzőkre, amelyek az ökológiai állapotot befolyásolják. A felszín alatti vizeknél a programok a kémiai és a mennyiségi állapot megfigyelését célozzák meg. A védett területeken a feszíni és felszín alatti vizek megfigyelését

4. fejezet


– 112 –


olyan jellemzők egészítik ki, amelyeket az egyes védett terület kialakítását előíró jogszabály határoz meg. A VKI monitoring keretében végzett biológiai vizsgálatok a következő élőlénycsoportok minőségi és mennyiségi viszonyaira terjednek ki:  lebegő életmódot folytató algák (fitoplankton),  makroszkopikus (szabad szemmel látható) vízi lágyszárú növényzet (makrofita),  aljzaton, vagy egyéb szilárd felületen bevonatot képző algák (fitobentosz),  fenéklakó makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrogerinctelenek, makrozoobentosz), és  halak A biológiai mérések módszertana a 4-4 mellékletben felsorolt szabványokon, valamint nemzetközi és hazai szakértői tapasztalatokon alapul, a biológiai vizsgálatok módszertani útmutatói élőlénycsoportonként részletesen a 6-1 háttéranyagban találhatóak. A hidromorfológiai mérések módszertana a 4-4 mellékletben felsorolt műszaki előírásokon, alapul (lásd még a 4-1 térképmellékletet). A VKI V. melléklete megadja az általános fizikai-kémiai elemek meghatározásához alábbi táblázatban felsorolt „alapkémiai” paramétereket, melyek vizsgálata kötelező: 4-1. táblázat: A biológiát támogató fizikai-kémiai elemek Általános fizikai-kémiai elem Hőmérsékleti viszonyok

Vizsgált paraméter hőmérséklet oldott oxigén, kémiai oxigénigény (KOI), biológiai oxigénigény (BOI5) fajlagos elektromos vezetőképesség

Oxigén ellátottsági viszonyok Sótartalom Savasodási állapot

pH, lúgosság orto-foszfát ion, összes foszfor, ammóniumion, nitrátion, szerves nitrogén, összes nitrogén, a-klorofill Secchi átlátszóság

Tápanyag viszonyok Átlátszóság (csak tavaknál) Egyéb vizsgálandó elem Duna-vízgyűjtő specifikus anyagok

Vizsgált paraméter réz, cink, króm és arzén

A kémiai monitoringba sorolt veszélyes anyagok körét és a rájuk vonatkozó környezetminőségi előírásokat (EQS) az Unió központilag és kötelezően meghatározta a Víz Keretirányelv VIII., IX. és X. mellékletében, illetve 2008/105/EK irányelv20 kihirdetésével és módosításával. 4.1.2 Felszíni vizek monitoring programjai A felsorolt biológiai, hidromorfológiai, fizikai-kémiai és kémiai elemekből a vízfolyás és állóvíz víztestek típusától, valamit az emberi hatások mértékétől függően kialakított felszíni vizek monitoringja két programot és összesen tíz alprogramot tartalmaz. A monitoringhálózat elemeit a 4-1 melléklet sorolja fel, és a 4-1 térképmelléklet mutatja be.

20

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

4. fejezet


– 113 –


A feltáró és operatív programok keretében országosan összesen 1279 monitoringponton, a részvízgyűjtőn 498 monitoringponton, 352 víztesten történt mérés az értékelt időszakban. Ez a 456 dunai víztest 77,2%-a. A Duna vízgyűjtőjén további 16 olyan ponton történtek monitoringvizsgálatok, ami nem víztest, hanem szegmens besorolású. Ezekkel együtt összesen 54 feltáró monitoringpont, 332 tápanyag+hidromorfológiai és ugyanennyi (de részben más pontokon) kémiai terhelési okból operatív monitoringpont alkotja a vízgyűjtő monitoring-rendszerét. Az értékelési kritériumot elérő számú mérés a biológiát támogató kémia estében 341 víztesten történt. A vízgyűjtő-specifikus szennyezőkre 246 víztesten, a veszélyes anyagok tekintetében 251 víztesten, a biológiai jellemzőknél pedig 325 víztesten történt megfelelő számú és minőségű vizsgálat. A felszíni vizek operatív monitorozására kockázatosnak minősített víztestek kerültek kiválasztásra. A 2004-ben, előzetesen elvégzett kockázatértékelés hidromorfológiai szempontból, valamint szerves-, táp- és veszélyes anyag terhelés alapján történt. A medermorfológiai és azokat befolyásoló emberi beavatkozások viszonylag állandóak, így szintén elegendő hatévenkénti felmérésük. A veszélyes anyagok vizsgálatát csak hatévente egyszer kell végezni, akkor azonban havi gyakoriságú mintákból. Vizsgálati monitoringot ott működtetnek, ahol ismerethiány felszámolására, vagy rendkívüli esemény következményeinek kivizsgálására, vagy az operatív monitoring ideiglenes helyettesítésére van szükség. Magyarországon évente 150-200 olyan környezeti kárbejelentés történik, amelyet ki kell vizsgálni. A 2010-12 időszak három éves időtartama alatt 203 esemény történt a Duna vízgyűjtőjén. A bejelentések negyede olyan komolyabb esemény, hogy kárelhárítás és vizsgálati monitoring működtetése szükséges, évente néhány szennyezés határon túlról érkezik. A felszíni vizeket érő szénhidrogén-szennyezések java része a Duna medrét éri, az ok: a közlekedő folyami hajók „olajos” fenékvizeket engednek el. A legtöbb szennyezés levonulása, illetve a kárelhárítás csak néhány napig tart, de a legveszélyesebb rendkívüli események időben hosszabban is elhúzódhatnak, gondoljunk a tiszai cianid szennyezésre, a vörösiszap-tragédiára vagy a Rába habzására. Így történt ez a 2010. október 4-ét követően is, amikor a MAL Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tárolójánál történt üzemi baleset során több százezer köbméter friss vörösiszap került a környezetbe, elöntve Kolontárt és Devecsert, végighaladván a Torna-patakon, elérve a Marcalt, ahol végül a beavatkozások sorozatával sikerült a lebegő vörösiszapot eltávolítani és a pH és fémtartalom értéket normalizálni. Ezt követően került a víz tovább a Rábába, a Mosoni-Dunába és végül a

4. fejezet


– 114 –


Dunába. A képen a vizsgálati monitoring helyei láthatóak. A monitoring kiterjedésére jellemző, hogy október 4-től 29-ig, azaz 25 nap alatt összesen 3463 fémmérés és 5469 pH és elektromos vezetőképesség mérés történt. A vizsgálati monitoring 2011. augusztus közepéig folyt, 2010. december 11-ig napi, azt követően heti gyakorisággal. Érdekesség, hogy a kárelhárítási kármentesítési tevékenység előrehaladtával több alkalommal is tisztább volt a szennyezés által sújtott Torna - Marcal vízrendszer vize, mint a befogadó Rába - Mosoni-Duna - Duna vízrendszeré. A monitoring során egy-egy kisebb szennyezési hullámot is észleltünk az említett vizek érintetlen szakaszán.

4.2 Felszín alatti vizek Hazánkban a felszín alatti vizeink vizsgálata, monitoringja évszázados múltra tekint vissza. Ennek oka, hogy természeti adottságaink eredményeként a felszín alatti vizek állapota különösen fontos számunkra, hiszen más vízhasználatokon túl ivóvizünk több mint 95%-a innen származik. A felszín alatti vizek mennyiségi monitoringját „a vízügyi igazgatási szervezet vízrajzi tevékenységéről” szóló 22/1998. (XI. 6.) KHVM rendelet szabályozza. A felszín alatti mennyiségi monitoring hálózat a vízkészlet meghatározásához szükséges törzsállomásokból, helyi jelentőségű üzemi állomásokból, és a távlati vízbázisok megfigyelőkútjaiból tevődik össze. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséhez az állami monitoring mérésekből és az üzemi adatszolgáltatásból származó adatokat is felhasználták, mivel csak így lehet térben (három dimenzióban!) és időben megfelelően megismerni a felszín alatti vizek állapotát, illetve annak változását. 4.2.1 A monitoring elemei A felszín alatti vizekre vonatkozó VKI monitoring követelményeket a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004 (XII. 24.) KvVM rendelet foglalja össze. E szerint a felszín alatti monitoring rendszer két alrendszerből épül fel. Az egyiket az állami és önkormányzati felelősségi körbe tartozó, a közérdek mértékével arányban álló részletességű és sűrűségű, ún. területi (feltáró) monitoring alkotja. A hazai monitoring rendszer másik alrendszerét a környezethasználók által végzett mérések, megfigyelések képezik (környezethasználati monitoring). Ide tartoznak – többek között – a vízművek által végzett mérések, az ipari üzemek, hulladéklerakók, egyéb szennyezőforrások és a szennyezett területek környezetének monitoringja. 2007 tavaszán az Európai Bizottságnak megküldött monitoring jelentésben felsorolt, országos szinten közel 3500 észlelési hely és mérési program alkotja az „EU-VKI jelentési monitoring program”-ot, vagy röviden a „jelentési monitoring”-ot. A Duna részvízgyűjtőjén jelenleg összesen 1321 monitoring pont van. 4.2.2 Felszín alatti vizek monitoring programjai A Víz Keretirányelv szerint a felszín alatti vizek esetében is egy feltáró és egy operatív monitoringot programot kell működtetni, de az operatív monitoringot a feltáró monitoring működési időszakai között kell üzemeltetni és a megfigyelési tevékenység hangsúlyozottan a VKI célkitűzéseinek elérését veszélyeztető, azonosított kockázatok felmérésére irányul. A felszín alatti vizek állapotának megfigyelésére összesen 6 féle feltáró program működik.

4. fejezet


– 115 –


A vízszint mérési program (HUGWP_Q1) keretében 678 kútban mérik a vízszintet. Az észlelések gyakorisága a víztest típusától függ. 4-1. ábra:

Vízszintmérés szondával – egy mechanikus és egy digitális mérőeszköz

A vízhozammérési program (HUGWP_Q2) elsősorban forrásokra vonatkozik, néhány esetben azonban termálkútból elfolyó vízmennyiség mérésére is szolgál. Országosan összesen 48 helyen mérnek vízhozamot évente legalább egyszer, vagy a változatosabb vízjárású forrásoknál negyedévente, illetve havonta. A kémiai feltáró monitoring programok az alábbiak: A sérülékeny külterületi program (HUGWP_S1) a sekély porózus, hegyvidéki és nyílt hideg karszt víztestekre vonatkozik, ha a monitoring pont környezetében szántó, rét-legelő, erdő, szőlő, vagy gyümölcsös található. A sérülékeny külterületi programban összesen 389 monitoring pont van. A sérülékeny belterületi program (HUGWP_S2) ugyanazokat a víztest típusokat célozza, csak az ipari területeken, vagy településeken elhelyezkedő kutakban, 92 ilyen monitoring pont van, amelyből 18 ipari területen, 60 falusias, 14 pedig városias beépítettségű környezetben található.

4. fejezet


– 116 –


A sérülékeny külterületi és belterületi programban összesesített nyílt karsztba fúrt kutak, vagy a mintázott hideg karsztvíz források száma 55, míg a sekély hegyvidéki monitoring pontok 48, a hegyvidékieké pedig csupán 29 darab. A sérülékeny programokban az általános komponensek elemzésére évente kétszer vesznek mintát.

4-2. ábra: Merített mintavétel forrásból vízminőség vizsgálathoz

A védett rétegvíz programban (HUGWP_S3) a vízminőségi mintavétel évente csak egy alkalommal történik és csak a legalapvetőbb (kémhatás, sótartalom, összes szerves anyag) jellemző paramétereket vizsgálják. 239 monitoring pont van a védett rétegvíz programban, amelyeknek 85%-a porózus víztestbe fúrt termelőkút.

A hegyvidéki vegyes összetételű, vagy a védett karszt vízadókat feltáró kutak száma elenyésző; 8 illetve 14 db. Hatévenként a védett rétegvíz programban lévő kutaknál is vizsgálni kell a veszélyes anyagokat, különösen a 218 ivóvíztermelő kút esetében A termálvíz program (HUGWP_S4) feltáró monitoringja a porózus termál és a meleg vizű karszt víztestekre terjed ki 29 monitoring ponton, hatévenként egyszeri mintavétellel történik, az általános vízminőségi paraméterekre. 4-3. ábra: Mintavétel figyelőkútból vízminőség vizsgálathoz

A felszín alatti vizek mintázása a monitoring pont típusától függ. A terepi jegyzőkönyv minták a 4-6. mellékletben találhatók. A 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet szerint a gyenge, vagy kockázatos (emelkedő trend) kémiai állapotú felszín alatti víztesteken operatív monitoringot kell üzemeltetni, amely jelenleg 232 mintavételi helyet érint. Az operatív monitoring a feltáró monitoringra épül. Az alap kémia paraméterek (nitrát, ammónia, szulfát, klorid, elektromos vezetőképesség) túllépései miatt gyenge állapotúnak minősített víztesteken az alábbi két operatív program egyikének végrehajtása szükséges 226 mintavételi helyen. A HUGWP_O1 operatív programban a gyenge állapotúnak minősített víztest valamennyi monitoring pontján - kivéve a HUGWP_O2 program szerint mért mintavételi helyek - évente kétszer az alapkémiai paramétereket kell vizsgálni A HUGWP_O2 operatív programot a gyenge állapotúnak minősített víztest ivóvíz-termelő objektumaira kell alkalmazni, kivéve a felszíni

4. fejezet


– 117 –


szennyezéstől bizonyítottan védett vízadókat szűrőző objektumokat (21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet 2. § k) pontja szerint), amelyeknél a HUGWP_O1 programot kell alkalmazni. A HUGWP_O2 programban évente négy mérést kell végezni alapkémia paraméterekre. Növényvédőszer küszöbérték feletti kimutatása miatt gyenge állapotúnak minősített víztesteken a HUGWP_O3 operatív programot kell alkalmazni, amelyben a víztestek valamennyi monitoring pontján évente egyszer vizsgálni kell a peszticideket, valamint az alap kémia paramétereket a HUGWP_O2 operatív programban meghatározottak szerint. Összesen csak 2 mintavételi helyet kellett kijelölni a Duna bal parti vízgyűjtő - Vác-Budapest víztesten. A pontszerű szennyezőforrásból származó alifás klórozott szénhidrogének túllépései miatt gyenge állapotúnak minősített víztestek esetében a víztest azon monitoring pontjain kell a HUGWP_O4 operatív programot alkalmazni, melyek a szennyezőforrás hatáskörzetében helyezkednek el (4 pont lett kijelölve a Szekszárd-Bátai- és Kölkedi-öblözet víztesten). A felszín alatti vizek kémiai és mennyiségi monitoringjának mintavételi helyeit a 4-2 – 4-5 térképmellékletek mutatják be. A 4-2 mellékletben a monitoring programba kijelölt kutak és források listája, valamint a vizsgálati program meghatározása szerepel. A 4-4 melléklet többek között tartalmazza azoknak a jogszabályoknak, szabványoknak és műszaki előírásoknak a listáját is, amelyek a felszín alatti vizek vizsgálatával kapcsolatosak.

4.3 Védett területek A védett területeknél a felszíni és felszín alatti monitoring programokat kiegészítik olyan jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az a közösségi joganyag tartalmaz, amely alapján az egyes védett területeket kialakították. A védett területeket az OVGT 2. fejezete mutatja be, ezért ebben a részben kizárólag ezek monitoringjával foglalkozunk. A felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatban lévő védett területeken működtetett monitoring programok listáját a 4-3 melléklet, a mintavételi helyeket a 4-6 térképmelléklet tartalmazza. Az üzemeltetők által végzett méréseken túl a kormányhivatalok laboratóriumai ellenőrző méréseket végeznek a felszíni ivóvízkivételi helyeknél a 6/2002 (XI. 5.) KvVM rendelet 21 előírásainak megfelelően. A vízügyi igazgatóságok a távlati ivóvízbázisnak kijelölt védőterületeken belül végeznek monitoring tevékenységet annak érdekében, hogy nyomonkövessék ezeknek - a jelenleg még nem hasznosított - ivóvízkészleteknek a mennyiségét és minőségét. A 4-3 mellékletben felsorolt ivóvízbázis monitoring helyek nem tartalmazzák az összes mintavételi pontot, hanem csak azokat, amelyeket reprezentatív helyként a jelentési monitoringba kijelöltek. Ezen helyek darabszáma összesen 537, amelyből felszíni víz minőségére egy pont, felszín alattira 536 pont vonatkozik, a többi mennyiségi észlelőhely. Az ivóvizek vizsgálatával kapcsolatos további információk a következő honlapon találhatóak: https://www.antsz.hu/ivovizminoseg/ivovizminoseg. A tápanyag- és nitrátérzékeny területek monitorozása a mai gyakorlatban már nem jelent külön programot. A felszíni vizek vizsgálata általában kiterjed a tápanyag viszonyok monitorozására, így a tápanyag-érzékeny vizeknél a 4.1 fejezetben bemutatott, továbbfejlesztett alap- és feltáró felszíni vizes program működtetése elegendő.

21

6/2002 (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről

4. fejezet


– 118 –


A nitrátérzékeny területeken a monitoring működtetéséről a „környezet állapotértékeléséhez szükséges monitoring rendszert működtető környezetvédelmi igazgatási szerv” gondoskodik a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet szerint. A felszíni vizek esetében az elmúlt ciklusban a feltáró monitoring program felelt meg a „nitrát rendelet” által meghatározott négyévenkénti, havi gyakoriságú mintavételnek és a tápanyagviszonyok vizsgálatának, a jövőben pedig az alap és feltáró monitoring fogja maradéktalanul kielégíteni a nitrát monitoring követelményeit a közben megnövekedett nitrátérzékeny területek ellenére. A nitrátérzékeny területek monitoring programjában 55 felszíni víz mintavételi hely volt az elmúlt ciklusban a részvízgyűjtőn. A felszín alatti víz vizsgálatára a vízkészlet szempontjából jellemző helyek kiválasztását, a mintavételeket szabályos időközönként végzését, valamint a gyakoriság hidrogeológiai adottságoktól és a vízkivétel mennyiségétől való függőségét írja elő a rendelet. 362 olyan felszín alatti kémiai monitoring pont van (2013. évi adat), amely a nitrátérzékeny terület vizsgálatát célozza. 4-4. ábra: Vízminőségi online közegészségügyi információs portál

A természetes fürdőhelyek monitoringja számos elemmel egészíti ki a felszíni vizeknél általában alkalmazott méréseket, ilyenek például a kátránymaradék, üveg, műanyag, gumi vagy egyéb hulladék, valamint a kékalgák, a fertőző baktériumok (fekális Enterococcus, Escherichia coli). A természetes fürdőhelyek monitoringjának működtetője a fürdőhely üzemeltetője, tulajdonosa az ellenőrzésért általánoságban a területileg illetékes járási kormányhivatal felel. A fürdővizek minőségével kapcsolatban további online információk az ÁNTSZ honlapján találhatóak http://oki.antsz.hu/

A természeti értékei miatt védett területeken a monitoring működtetéséről a természetvédelemért felelős miniszternek kell gondoskodnia. A nemzeti park igazgatóságok kezelésében, vagy felügyelete alatt lévő területeken a fenntartási, kezelési tervek tartalmazzák az adott védett terület monitoringjával kapcsolatos feladatokat. A Natura2000 területek monitoringjával kapcsolatos a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (az európai közösségi jelentőségű természet-védelmi rendeltetésű területekről), végrehajtását támogatják a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer (NBmR) keretében végzett vizsgálatok. Az NBmR szerinti monitoring tevékenység természetesen a Víz Keretirányelv szempontjából érdekes vízi és vizes élőhelyekre is kiterjed. Az NBmR keretében vizsgált 91 élőhely négyzet (quadrát) mindegyike érint valamilyen víztestet: vízfolyást, állóvizet, erősen módosított és/vagy felszín alatti víztestet. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerrel kapcsolatosan részletes információk az alábbi helyen találhatóak: http://www.termeszetvedelem.hu/nbmr. Az őshonos halak életfeltételeinek biztosítása céljából védett víztest csak egy van a részvízgyűjtőn (Rába), amit kémiai paraméterekre (pl. oxigéntartalom, nitrogénformák, réz, cink, stb.)

4. fejezet


– 119 –


5

Vízhasználatok gazdasági elemzése

A vízhasználatok gazdasági elemzése a következő feladatokból állt: 

A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése (OVGT 5. fejezet, 51 melléklet)



A vízhasználatok előrejelzése (OVGT 5.1 fejezet és 5-3 melléklet)



A vízi szolgáltatások költségmegtérülésének értékelése (OVGT 5.2 és 5.3 fejezet, 5-2 melléklet)



A jelentős vízhasználatok gazdasági feltételeinek értékelése (OVGT 5.5 fejezet és az 5-2 melléklet)

A gazdasági elemzés alapvetően országos szinten készült. A részvízgyűjtő tervben a gazdasági elemzés legfontosabb, a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez közvetlenül szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítésének eredményeit, azaz a vízi-szolgáltatások költségmegtérülésének értékelését foglaljuk össze.

5.1 Víziközmű szolgáltatások költségmegtérülésének értékelése A víziközmű szolgáltatásra vonatkozó elemzés a rendelkezésre álló adatok alapján készült. A MEKH, mint a víziközmű szolgáltatási piac felügyeleti szerve jogosult az adatbekérésre. Az indokolt költségek 2013-as adatokon alapulnak, és nem teljesen egyeznek meg a Vksztv. alapján történő díjképzés indokolt költségeivel. A különbség az, hogy jelen elemzés alapjául szolgáló indokolt költségek összehasonlító elemzés előtti állapotot mutatnak. Az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt a víziközmű ágazat által kiszolgált lakosok száma. 2013ban már a háztartások 94,4%-a rendelkezik vezetékes ivóvíz ellátással és 75%-a csatorna összeköttetéssel is. A közműolló az utóbbi 15 évben folyamatosan csökkent. A szolgáltatás általános színvonala eközben emelkedett, a beruházási támogatások fókuszában az ivóvízminőség javítása és a csatornahálózat bővítése, valamint a szennyvíztisztítók fejlesztése állt. A 2007-2013 tervezési időszakban a víziközmű-rendszerek fejlesztését célzó, KEOP támogatással megvalósuló fejlesztési beruházások szerződéssel lekötött értéke 627,6 mrd Ft, melyből az ivóvízminőség-javító projektek 146 mrd Ft, a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások 481,6 mrd Ft értékben részesedtek. A ROP támogatással megvalósuló szennyvízelvezetési projektek szerződéssel lekötött összköltsége 28,8 mrd Ft volt. A részben még ma is folyamatban lévő fejlesztések eredményeként 2013-ban a begyűjtött szennyvizek 75%-a harmadik fokozaton került tisztításra. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy a tisztítótelepek megfelelnek a 91/271/EGK városi irányelv elvárásainak. 2012. december 31i állapot szerint az összes agglomeráció mintegy 60 %-a rendelkezett megfelelő szennyvíztisztító teleppel. Az ivóvízminőség-javító projektek eredményeként pedig 2013 januárjára az ország összes településén biztosított volt az egészséges ivóvízhez történő hozzáférés vagy végleges, vagy átmeneti megoldással.

5. fejezet


– 120 –


A 2014-2020 közötti időszakban a KEHOP-ból továbbra is jelentős összegű forrás jut az ágazati fejlesztésekre, ivóvízminőség-javításra. Ezekkel az intézkedésekkel az ivóvíz irányelv és a városi szennyvíz irányelv derogációs követelményei 100%-ban teljesülni fognak. 2010-ben több mint 400 szolgáltató működött az országban különböző szolgáltatási színvonalon és jelentősen eltérő díjakkal. A szétaprózódottság a kisebb víziközmű-szolgáltatóknál a működési hatékonyság hanyatlásához is vezetett, jelentős forrásokat vontak ki a szektorból. A víziközműszolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) integrációra késztette a szolgáltatókat, ennek eredményeként ma már csak 42 víziközmű-szolgáltató működik. A szolgáltatási díjak országos szinten jelentősen szórnak, a víznél 5, a szennyvíznél 8-szoros különbségek léteznek. A lakossági díjakban meglévő különbséget ugyanakkor segít kiegyenlíteni az e célból az önkormányzatoknak juttatott központi támogatás, melynek összege 2009-2014-ig minden évben 4,5 milliárd Ft volt. A díjra csak a legmagasabb költségszinttel rendelkező települések jogosultak. A megfizethetőség a támogatás ellenére is probléma. Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a lakosság mintegy harmada a jövedelmi korlát felett fizeti a víziközmű szolgáltatások díját. A megfizethetőség trendszerű alakulása idősor adatok híján azonban nem vizsgálható. Az ellátottság kiteljesedésével párhuzamosan visszaesett a fogyasztás, elsősorban az emelkedő díjaknak köszönhetően. A csökkenő fogyasztáson belül nőtt a lakossági fogyasztás aránya, kezdetben a gazdasági szerkezetváltás, később a közületi fogyasztók víztakarékossági lépései, technológiai fejlesztései miatt. Az irányelvnek megfelelő hosszútávú költségmegtérülés a legtöbb szolgáltatónál hiányzik. A 2013as díjbevételek az indokolt költségek csupán mintegy 86,3%-ra voltak elegendőek, a hiány 38,3 milliárd forintot ér el. Az egyes szolgáltatásoknál a pénzügyi megtérülés arány eltérő szintű, az ivóvíz szolgáltatásnál 93%, a szennyvízszolgáltatásnál 80%. Az indokolt költségek nem tartalmazzák teljeskörűen a szolgáltatók kiadásait (pl. közműadó, vízszennyezési bírság), ami jövedelmezőségi problémákat vetít előre. A közműadó, amellett, hogy nehéz kigazdálkodni, aránytalanul sújtja a kiterjedt hálózattal rendelkező, jellemzően alacsony jövedelmi szintű felhasználói kört kiszolgáló vidéki szolgáltatókat. A szolgáltatási díjak 2012-ben egy 4,2%-os emelkedést követően befagyasztásra kerültek, majd 2013 közepén a rezsicsökkentés részeként a lakossági díjak 10%-kal csökkentek. A díjszámítás szabályait rögzítő és a Vksztv. költségmegtérülési követelményeit kielégítő díjrendelet egyelőre várat magára. Megfizethetőség tekintetében Magyarország sereghajtó az OECD országok között. Országos szinten egy átlagos háztartás átlagjövedelmének 2,5%-át költötte 2013-ban a víziközműszolgáltatásokra. Az alsó jövedelmi decilisben a jövedelem 8,4%-át érte el a víziközműszolgáltatásokra kifizetett összeg. Megállapítható, hogy a lakosság fele a nemzetközileg és hazai dokumentumokban is elfogadott jövedelmi korlát (3%) felett fizeti a víziközműszolgáltatások díját. Az ivóvíz minőségű vizet felhasználó ágazatok, mint például az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása, vegyi anyag, termék gyártása, gyógyszergyártás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nagyságrendileg magasabb mértékű vízkészletjárulékot fizetnek a saját vízellátás után, mint a közüzemi vízellátás igénybevétele következtében, ami magasabb saját célú igénybevételt jelent részben a szabályozás következményeként.

5. fejezet


– 121 –


A jelenlegi ivóvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 474 milliárd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Pontos értéket a vagyonértékelések elkészítését követően 2016. évben lehet meghatározni. A szennyvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 1042 milliárd Ft, amely vagyon azonban átlagban fiatalabb, mint az ivóvíz törzsvagyon. A vagyonértékelés számszerűsíteni fogja azt, ami az ágazati szereplők számára ma is nyilvánvaló: az eszközök állagmegőrzéséhez jelentős pótlólagos forrásokra van szükség, akár a szolgáltatás igénybevevőitől, akár külső forrásból.

5.2 Mezőgazdasági vízszolgáltatás Mezőgazdasági vízszolgáltatás alatt a felszíni vizekből növénytermesztési és halgazdálkodási tevékenységeket lehetővé tevő vízhasználatokat értjük. Az évi 300-400 millió m3 felhasznált vízmennyiség átlagosan kétharmad része halastavi és harmada öntözési célú, de ezek az arányok az időjárás függvényében és régiónként jelentős szóródást mutatnak. A KSH adatai alapján mintegy 400 halastó működik ma Magyarországon, kb. 25 ezer hektár területen. A vízigények egy összetett, sokcélú vízgazdálkodási rendszereken kerülnek kiszolgálásra. Ez a komplex infrastruktúra egyszerre nyújt szolgáltatást köz és magán tevékenységek számára, miközben tulajdonosi szempontból is több részre tagolódik. A mezőgazdasági vízszolgáltatás közelmúltig tartó leépülése már a rendszerváltás előtt megindult és csak az elmúlt néhány évben lassult stagnálássá. A hanyatlás lemérhető a megmozgatott víz csökkenő mennyiségében és az infrastruktúra állagromlásában egyaránt. A felhasználás nagymértékű csökkenése a magas fix költségek miatt jelentősen növeli a szolgáltatás fajlagos költségét a megmaradt felhasználásra vetítve, az emelkedő költségszint viszont visszaveti a szolgáltatás iránti igényt, ami végső soron egy lefelé tartó öngerjesztő folyamatba torkollik. Jelenleg időjárástól függően a mezőgazdasági területek 1-2%-a kerül öntözésre, miközben az öntözésre berendezett területek aránya 3,3%, ami európai összehasonlításban - figyelembe véve az éghajlati viszonyokat is - kifejezetten alacsonynak mondható. A szolgáltatás visszaesésében szerepet játszott az is, hogy rendszerváltás előtt kiépített infrastruktúra túlméretezett, már tervezése során sem mindenben illeszkedett a valós igényekhez és a mezőgazdasági gazdálkodás közgazdasági racionalitásához. A gazdálkodás peremfeltételeinek változása, mint pl. energiaárak emelkedése, földterületek kárpótlás utáni szabdaltsága vagy az állami szerepvállalás csökkenése sok helyen ellehetetlenítette a szolgáltatást. Egyértelműen látszik, hogy ebben a helyzetben a víz iránti keresletnek nem az öntöző víz ára, vagy a rendelkezésre álló készletek nagysága, korlátossága a fő mozgató rugója. A jelentős kiterjedtségű vízgazdálkodási infrastruktúra összetett funkciókat lát el, ugyanakkor a közösségi szolgáltatások értéke nem számszerűsíthető egyértelműen, ezért az érdekükben szükséges közösségi ráfordítások mértéke sem egyértelmű. Nincs egy világos, átlátható és hosszútávon stabil rendszer a költség és a hasznok felmérésére, és az érintettek közötti megosztására. Az alacsony kihasználtság és stagnáló mezőgazdasági öntözés ellenére az előrejelzések és a tervek a felhasználás bővülését prognosztizálják, tudni kell azonban, hogy noha a jó minőségű agrárterületeken a gazdálkodó szempontjából az öntözés kiépítése egy gazdaságilag megtérülő beruházás lenne, a legnagyobb akadályt az öntözés infrastruktúrájának gazdaságos kiépítéséhez szükséges egybefüggő és megfelelő méretű terület megszervezése jelenti.

5. fejezet


– 122 –


A vázolt problémákat részben és átmenetileg orvosolta a 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet, rögzítve az árszabás kereteit és vízmennyiség-arányossá téve a költségek elosztását a térségi vízpótló és vízelosztó művek esetében. A mezőgazdasági vízszolgáltatás költségmegtérülési mutatója 2012-ben 78 %, 2013-ban 115 % volt. A közvetlenül felmerülő költségeket a szolgáltatásból származó díjbevétel mindkét évben fedezte. A változást a szolgáltatás költségei között szereplő általános vízügyi igazgatási költségeknek az időjárás függvényében hullámzó nagysága okozza. A környezeti költségeket az infrastruktúra (a csatornák karbantartásának) jó üzemeltetési gyakorlatával lehet alacsonyan tartani, a költségek szintjére becsléssel nem rendelkezünk. A tógazdaságok nagy része ökoszisztéma szolgáltatója a környezetnek és nem fogyasztója. Mennyiségi korlátokból fakadó erőforrás költségekről általánosságban nem beszélhetünk. A szolgáltatás megfizethetőségéről nehéz univerzális megállapításokat tenni. Azon gazdálkodó szerveztek számára, amelyek jó minőségű területeken gazdálkodnak és a korábbi beruházásaiknak köszönhetően magas ráfordítással, az öntözés által magas többlethozamokat biztosító növényeket termesztenek, intenzív körülmények között önmagában nem okoz jelentős költséget az öntözővíz. Ez azonban csak az öntözést végző gazdálkodások kis részére igaz. A többség esetében, közepes minőségű területen, vagy nem kellően intenzív gazdálkodási módszerekkel egy öntözési beruházás jó eséllyel már nem térül meg. Az öntözés hazai lehetőségeit a jelenleginél csak jóval intenzívebb és hatékonyság orientáltabb gazdálkodás mellett lehet gazdaságosan kihasználni. A gazdálkodás termelékenységének javítása nélkül a halgazdaságok fizetőképessége az alapvető erőforrásáért minimális. Kisebb piaci zavarok, energia ár növekedés vagy a támogatási feltételek változása esetén kialakulhat egy olyan folyamat, amelyben épp a magasabb hozamok eléréséhez szükséges változó költségek fedezete tűnik el. Szabályozási javaslatok megalapozásához az elemzés alapján az alábbi fő megállapítások tehetők: 

Az öntözési szolgáltatás kibontakozását az szolgálhatná, ha növelni lehet a vízrendszer használatát a jelenleginél magasabb hozzáadott értékű közösségi és magán célú tevékenységek kiszolgálásán keresztül.



A vízpótlással elérhető területeken előállítható ökoszisztéma-szolgáltatások a közösség szintjén jelentkező (és kimutatható) hasznokat hoznak, ami egyértelművé teheti a vízrendszer fenntartásának közérdekét és vele az állami finanszírozás stabilizálását.



Másrészt a bővülő közösségi célú vízhasznosítások csökkentik a mezőgazdasági vízhasználatokra eső költségek arányát is.

5.3 Saját vízkivételek A szolgáltatás olyan felszín alatti vizekből történő vízkivétel, melynek célja a saját felhasználás. Megkülönböztetjük a termál víztesteket és az egyéb felszín alatti vízforrásokat. A termálvíz legfontosabb felhasználása a gyógyászati, rekreációs cél (gyógyfürdők, fürdők, kórházak - 58%), a fűtés (épületek, üvegházak fűtése - 17%) és a közműves vízellátás (ivóvíz szolgáltatás - 21%). 2012-ben kb. 1070 aktív termál kút volt regisztrálva, a mezőgazdasági és

5. fejezet


– 123 –


vízellátás célú kutak többsége az Alföldön, a fürdőkutak egyenletesebb eloszlásban az ország nagy részén. Az energetikai célú termálvíz hasznosítás után 2004 óta visszasajtolási kötelezettség állt fenn, a mezőgazdasági felhasználók (üvegházak) azonban 2012-ben felmentést kaptak ezen kötelezettség alól. Az üvegházi zöldségtermesztők tetemes visszasajtolási költségtől szabadultak meg, ami megnövelheti a termálvíz iránti keresletet. Tekintve, hogy az összes termálvíz kivététel 1,6%-áról van szó, készlet szempontból egyelőre marginális hatásról beszélhetünk, de a mezőgazdaság fűtési célú termálvíz használatának tendenciáit fontos figyelemmel kísérni, különösen a gyenge állapotú víztestek esetében. A nem termál vízkivétel kb. két-harmada a vízellátás, egy-harmada pedig a többi ágazat vízfelhasználása - az utóbbi tekinthető saját ellátásnak. A vízkivétel kb. 80%-a rétegvízből származik, a többi talajvíz és karsztvíz. Minőségi problémák rétegvizeknél és karszt víz esetén jellemzően nem állnak fent. Mennyiség probléma - az újrapótlódó vízmennyiséget meghaladó vízkivétel - a víztestek egy hányadánál jelentkezik, részletesen a VGT 6. fejezetben kerül ismertetésre. A saját vízkivétel után vízkészlet járulékot kell fizetni, termál készletek kitermelése után pedig bányajáradékot is. Az államnak a saját vízkivételek esetén jelenleg csak felügyeleti és igazgatási költségei merülnek fel a járulék bevételekkel szemben.

5.4 Duzzasztás energetikai célból A VKI meghatározása alapján vízi szolgáltatásnak minősül a vízienergia termelés, árvízvédelem és hajózás céljából megvalósított duzzasztás. Közülük az energetikai célú használat az, amelynek önmagában is célszerű a vizsgálata. Magyarországon nincs árvízvédelmi célból épített duzzasztó mű. Kizárólagosan hajózási célból létesített duzzasztásra sincsen példa ugyanis azokon a folyószakaszokon (a Tisza és mellékfolyóin, a Rába és melléfolyóin valamint a Sión), ahol duzzasztó művek vannak nincs a kereskedelmi célú hajózás, vagy jelentéktelen méretű. Az erőművek által termelt villamosenergia a hazai termelés átlagosan 0,6%-a, aminek átlagosan 80%-át a két tiszai többcélú duzzasztáson termelt energia adja. A maradékot sok kis erőmű szolgáltatja elsősorban a Hernád és a Rába vízrendszerében. Az 1995. évi LVII. törvény kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. Ez a lehetőség vonatkozik a duzzasztásra, vízienergia-termelésre, a hajózási út fenntartására, általában a mederfenntartásra, egyéb vízgazdálkodási tevékenységre. Az energiatermelési célú duzzasztások közvetlen közösségi ráfordításait meghaladják a termelőktől származó bevétele. A pénzügyi költségmegtérülés aránya 2012-ben 132%, 2013 110% volt. Közös Megvalósítási Stratégia (Common Implementation Strategy – CIS) keretében a duzzasztások kapcsán megfogalmazott álláspont alapján (CIS 2007) az energiatermelés elegendően indokolhatja egy víztest esetében az erősen módosítottság fenntartását, ugyanakkor a működés feltételének kell tekinteni a Víz Keretirányelv előírásaival való összhangot a kiegészítő létesítmények és működtetési gyakorlat kialakítása során. Ezek közül a legfontosabb szempontok a hosszirányú átjárhatóság biztosítása, és az alvízi vízjárás módosítása elsősorban a túl gyors változást okozó csúcsra járatás kérdése.

5. fejezet


– 124 –


Az OVGT elkészítése óta számos duzzasztáson készült hallépcső a jelenlegi állapot az alábbi számokkal jellemezhető az OVF adatszolgáltatása szerint a megtermelt villamosenergia %-ában: 

Hallépcső van, működik az összes duzzasztás 63 %-án



Hallépcső van, de nem működik az összes duzzasztás 10 %-án



Hallépcső van, de nem megfelelően működik az összes duzzasztás 23 %-án



Nincs hallépcső az összes duzzasztás 4 %-án

A két tiszai többcélú duzzasztás esetében a vízfelhasználás, vízmegosztás során az energiatermelés előtt prioritása van a Tisza-tó, elsősorban ökológiai szempontú vízszint tartásának, a regionális vízátvezetéseknek és a felszíni ivóvízbázisokhoz szükséges vízszintek biztosításának. A rendelkezésre álló információk alapján jelentős intézkedésekre a jó ökológiai potenciál elérése érdekében nincs szükség. A kisebb erőművek esetében hasonló, összegzett információk nem állnak rendelkezésre.

5. fejezet


– 125 –


6

A vizek állapotának értékelése, jelentős vízgazdálkodási kérdések azonosítása

6.1 Felszíni vizek állapotának bemutatása 6.1.1 Ökológiai és kémiai állapotértékelés ge A Víz Keretirányelv (továbbiakban: VKI) egységes szemléletű, ökológiai alapokon nyugvó, a vízi ökoszisztémák védelmét és funkciójának megőrzését előtérbe helyező állapotértékelési rendszert vezetett be a felszíni vizek védelme érdekében. A felszíni vizek állapotának jellemzése a VKI és az Európai Bizottság Közös Végrehajtási Stratégia keretében kidolgozott útmutatóiban előírt részben közösségi, részben nemzeti szinten rögzített módszereket követi22, ezek figyelembevételével készültek el a hazai típus- és terhelés-specifikus minősítési rendszerek. Az ökológiai állapot meghatározása négy minőségi elem figyelembevételével, 5 osztályos skálán (kiváló, jó, mérsékelt, gyenge, rossz), a víztípusra jellemző referencia állapothoz viszonyítva történik. A referencia-feltételeket víz-típusonként az 1-2 melléklet mutatja be. A kémiai állapot két osztályos minősítésen alapul (jó vagy nem éri el a jó állapotot), attól függően, hogy megfelel-e a környezetminőségi határértékeknek. Az állapotértékelés módszerének részletes leírását az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 6.1.1 fejezete tartalmazza. A felszíni vizek állapotértékelésének lépéseit és elemeit az 6-1. ábra mutatja be. A módszertani leírást részleteiben 6-1 (biológia minősítés), és a végleges tervben közlésre kerülő 6-2, 6-3 (fizikai-kémia és kémiai minősítés) és a 6-4 (hidromorfológiai minősítés) háttéranyagok tartalmazzák.

22

A felszíni vizek állapotértékelési rendszerét a Víz Keretirányelv V. melléklete, valamint a felszíni vizek ökológiai állapotának meghatározásáról szóló CIS GuidanceNo.13 (ECOSTAT útmutató), és a tipológia, referencia feltételek és minősítési rendszerek kidolgozásáról szóló CIS Guidance No.10 (REFCOND útmutató) ismerteti. Hazai szinten a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének szabályairól szóló 31/2004 (XII.30) KvVM rendelet szabályozza.

6. fejezet


– 126 –


6-1. ábra: A felszíni vizekre vonatkozó minősítési rendszer sémája Biológiai elemek FP

FB

MF

MZ

Hal

K

K

K

K

K

J

J

J

J

J

M

M

M

M

M

Gy

Gy

Gy

Gy

Gy

R

R

R

R

R

Legrosszabb osztály

Ökológiai állapot

Fizikai-kémiai elemek Szerv. Táp.

Sót.

Sav.

K

K

K

K

J

J

J

J

K


J M Gy

<J

<J

<J

<J R

Hidromorfológiai elemek Hossz. Duzz. Ártér Favíz. Vízj. Morf. K

K

K

K

K

K

Víztest állapota K


J M Gy

Egyéb specifikus szennyezők (fémek)

R

Jó Nem Veszélyes anyagok (elsőbbségi lista) Jó

Rosszabb osztály

Nem

Kémiai állapot Jó Nem

Az ökológiai állapot meghatározásához figyelembe vett négy minőségi elem:  5 élőlénycsoportra vonatkozó biológiai jellemzők:  fitoplankton-mikroszkopikus algák,  fitobentosz- bevonatlakó algák és makrofiton-makroszkopikus vizinövényzet,  makrozoobenton-makroszkopikus vizi gerinctelenek,  halak,  fizikai-kémiai elemek (szervesanyag, tápanyag, sótartalom és pH),  egyéb specifikus szennyezőanyagok (fémek),  hidromorfológiai jellemzők (hosszirányú átjárhatóság, vízjárás és sebességviszonyok, keresztirányú átjárhatóság és a parti sáv állapota, mederviszonyok, felszín alatti vizekkel való kapcsolat). A VKI a mikroszkopikus algák (fitoplankton) és a makroszkopikus vizinövények csoportját egy biológiai minőségi elemként veszi figyelembe vizinövényzetként. Az ökológiai állapotértékelés végeredményét a biológiai minősítés határozza meg.

6. fejezet


– 127 –


A hidromorfológiai minősítés eredményét a kiváló-jó határon, fizikai-kémiai minősítés eredményét a kiváló-jó és jó-mérsékelt ökológiai állapot határán kell figyelembevenni az ECOSTAT útmutató szerint 23. A specifikus szennyezők koncentráció-értékeinek meg kell felelnie a környezetminőségi határértékeknek (Environmental Quality Standards - EQS) a VKI 1.2.6 szerint. 2010-2012 között új, stresszor-specifikus indexek kerültek kidolgozásra, amelyek alkalmassá váltak az egyes terhelések hatásának kimutatására, ezek részletes leírása a VKI szerinti élőlénycsoportokra a 6-1. háttéranyagban található. Magyarország sikerrel zárta a VKI előírása szerinti nemzetközi ökológiai interkalibrációt 2012ben, amelynek eredményeként több biológiai módszerünk nemzetközi szinten is elfogadott, interkalibrált határértékkel rendelkezik és az Európai Bizottság Interkalibráció eredményét magában foglaló Határozatának részét képezi, mint nemzetközi joganyag (2013.9.20, C(2013) 5915). A Víz Keretirányelv a felszíni víztestek integrált állapotát az ökológiai állapot (biológiai, fizikaikémiai, specifikus szennyezők és hidromorfológiai minőségi elemek kombinációjával) és a kémiai állapot meghatározásával jellemzi, először a mintavételi helyek szintjén, majd víztest-szinten is. A mesterséges és az erősen módosított állapotú víztestek esetén a minősítés kiindulási alapja a maximális ökológiai potenciál, amely egy hasonló természetes állapotú víztest referenciaállapotából a víztest funkciójának megtartása mellett tett engedményként, vagy a maximálisan végrehajtható intézkedések eredményeként vezethető le, és a potenciálisan elérhető legjobb „állapotot” jelenti. A jó ökopotenciál ezzel szemben az a reálisan elérhető környezeti célkitűzés, amit az ökológiailag hatékony intézkedések végrehajtásával lehet elérni. Az osztályba-sorolás is azonos felbontású, csak az ökológiai „állapot” helyett a megfelelő szintű „potenciál” kifejezést kell alkalmazni. 6.1.2 Felszíni víztestek ökológiai és kémiai állapota 6.1.2.1 Felszíni víztestek ökológiai állapotának jellemzése Alkalmazott módszerek A biológiai minőségi elemek az ökológiai állapot legmeghatározóbb elemei, amelyek az öt osztályos minősítés végső eredményét adják, ha a kiváló-jó, jó-mérsékelt határon a hidromorfológiai és fizikai-kémiai elemek nem mutatnak rosszabb állapotot. A fizikai és kémiai jellemzők alapján történő minősítés az ökológiai állapot támogató elemei között az emberi hatások okozta szennyezőanyag terhelések jelenlétét mutatja. A vizsgált elemek leírását és az alkalmazott módszert (felhasznált adatok köre, adatellenőrzés, osztályhatárok megállapítása) az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 6.1.2.1 fejezete tartalmazza.

23

Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive (2000/60/EC) Guidance Document No 13 Overall Approach to the Classification of Ecological Status and Ecological Potential (ECOSTAT)

6. fejezet


– 128 –


Eredmények Az ökológiai állapot jellemzése a 2009-2012 közötti időszak VKI monitoring eredményei, valamint kiegészítő jelleggel egyéb kutatások, projektek VKI kompatibilis, hazai módszernek megfelelő adatai alapján történt. A feltáró és az egyes operatív monitoring alprogramok vizsgált biológiai, fizikai-kémiai és kémiai elemeit és ezek alprogramonkénti gyakoriságát, a mintavételi pontok helyét 4-1. mellékletben mutatjuk be. A Duna részvízgyűjtőjének felszíni vizei esetén 11% azon vizek aránya melyekről nincs olyan mennyiségű információ, hogy ökológiai állapotukat értékelni lehessen. Ezek döntő része kis vízfolyás, ill. mesterséges állóvíz. Az ökológiai állapotértékelés alapján megállapítható, hogy mindössze 9% azon vizek aránya melyek jó vagy kiváló állapotúak, így ezeken a víztesteken nem szükséges intézkedéseket tervezni. A mérsékelt állapotúak aránya 39%, ami az országos átlaghoz hasonló érték. E vizek esetén akár kisebb beavatkozások is elégségesek lennének ahhoz, hogy később jó ökológiai állapotúak lehessenek. Ugyanakkor a vizek közel azonos aránya esetén (gyenge ill. rossz ökológiai állapotú vizek) az ökológiai állapot javítása komolyabb beavatkozást igényel (6-2. ábra). 6-2. ábra:

A felszíni víztestek ökológiai állapota a víztestek száma szerinti megoszlásban

A vízfolyások ökológiai állapotát (erősen módosított és mesterséges víztestek esetén potenciálját) és az egyes minőségi elemek szerinti minősítések eredményeit 6-1 – 6-4 térképmellékletek mutatják be. Az osztályba sorolás arányait a minősítés részét képező elemcsoportonként és víztest kategóriánként a 6-1. és a 6-2. táblázatok foglalják össze.

6. fejezet


– 129 –


6-1. táblázat: A felszíni víztestek ökológiai minősítésének eredményei minőségi elemenként és összesítve, a víztestek darabszáma szerint Állapot/ potenciál /osztály

Biológiai osztályozás

Hidromorfológiai osztályozás

Fizikai-kémiai osztályozás

Specifikus szennyezők (fémek)

Ökológiai minősítés

db

%

db

%

db

%

db

%

db

%

Kiváló

4

1%

45

10%

36

8%

50

11%

3

1%

Jó

43

9%

143

31%

140

31%

187

41%

39

9%

Mérsékelt

148

32%

93

20%

116

25%

0

0%

177

39%

Gyenge

129

28%

1

0%

40

9%

0

0%

129

28%

Rossz

45

10%

113

25%

16

4%

0

0%

45

10%

nam/*

17

4%

0

0%

0

0%

0

0%

13

3%

Nincs adat

70

15%

0

0%

108

24%

204

45%

51

11%

Megjegyzés: Az ökológiai minősítés az 6-1. ábra szerinti „egy rossz - mind rossz” elv alapján történik, a fentiekben leírt szempontok figyelembevételével, tehát az összetevő minőségi elemekre vonatkozó arányokból nem számítható az összesített arány. A „nam”= nem alkalmazható minősítés alkalmazása két esetben történt: időszakos, rendszeresen kiszáradó víztesteknél vagy monitoring szempontjából az adott minőségi elemre nem releváns víztípusokban. Az ökológiai minősítést a specifikus szennyezőkre vonatkozó adatok hiánya esetén is elvégezték.

6-2. táblázat: A felszíni víztestek ökológiai minősítésének eredményei a különböző kategóriákban Víztest kategória Természetes jellegű

Osztály

Erősen módosított

Mesterséges

db

%

db

%

db

%

Kiváló

0

0%

2

1%

0

0%

Jó

17

11%

12

5%

10

13%

Mérsékelt

60

39%

85

38%

32

41%

Gyenge

55

36%

64

29%

10

13%

Rossz

8

5%

27

12%

10

13%

Nincs adat

9

6%

27

12%

15

19%

nam

4

3%

7

3%

2

3%

153

100%

224

100%

79

100%

Összes víztest

vizsgált

Megjegyzés: A „nam”= nem alkalmazható minősítés alkalmazása két esetben történt: időszakos, rendszeresen kiszáradó víztesteknél vagy monitoring szempontjából az adott minőségi elemre nem releváns víztípusokban.

A természetes és erősen módosított víztestek állapotának/potenciáljának összevetésekor fontos kiemelni, hogy az erősen módosított víztestek felülvizsgálata egy többlépcsős iteratív folyamat, amelynek része az állapotértékelés, a társadalmi egyeztetés és a tervezett intézkedések

6. fejezet


– 130 –


költséghatékonysági elemzése. Mindezek ismeretében véglegesíthető az erősen módosítottság és az ehhez tartozó célkitűzés: a jó ökológiai potenciál, amelynek alapja az ökológiai hatékony intézkedések végrehajtása. Így a jelenleg mérsékelt és annál rosszabb minősítési eredmények az erősen módosított víztestek társadalmi és az intézkedések gazdasági felülvizsgálata miatt változhatnak. Az állapotértékelés eredményeit külön-külön, minőségi elemenként is bemutatjuk. Biológiai jellemzők A biológiai állapot a vizsgált víztestek nagy részén mérsékelt (32%) és gyenge (28%), jelentős azonban a jó állapotú vizek aránya minden minősítési elemre összegzetten 9%, látható azonban, hogy minőségi elemenként eltérések mutathatók ki az egyes élőlény-csoportok között (6-3. ábra), ami egyrészt magyarázható az élőlénycsoportok eltérő terheléssel szembeni érzékenységével (stresszor-specifitásával) (6-1 melléklet), másrészt azzal, hogy a fitoplankton és makrofiton csoportok eltérő víztípusokon relevánsak a monitoring szempontjából, így adatgyűjtés csak a vizsgálatra kijelölt víztípusokból történt ezekre a minőségi elemekre (4-1 melléklet). A biológiai minőségi elemek víztestek száma szerinti megoszlását élőlény-együttesenként, a 6-3. ábrán mutatjuk be. 6-3. ábra:

A felszíni víztestek biológiai minősítésének a víztestek száma szerinti megoszlása élőlény-csoportonként

Megjegyzés: A „nam”= nem alkalmazható minősítés alkalmazása két esetben történt: időszakos, rendszeresen kiszáradó víztesteknél vagy monitoring szempontjából az adott minőségi elemre nem releváns víztípusokban.

6. fejezet


– 131 –


A fitobentosz (FB) élőlénycsoportban a legnagyobb arányban a mérsékelt állapotú vizek jellemzőek (34%) a Duna részvízgyűjtőjén. Jelentős még a jó (23%) és a kiváló (10%) állapotú víztestek aránya is. A Duna vízminősége jelentősen javult az utóbbi években, ezt mutatják a fitobentosz minősítési eredményei is, mely alapján a magyarországi szakasz nagyrészt jó, helyenként kiváló minőségű, bár Budapestnél kismértékű romlás még mindig megfigyelhető, itt mérsékelt minősítési kategóriába sorolható. A Dél-pesti szennyvíztisztító beüzemelésének hatására a Budapest alatti Duna-szakasznak is javult a fitobentosz alapján értékelt állapota. Annak ellenére, hogy a nagyobb mellékfolyók minősége mérsékelt (Ipoly, Mosoni Duna), vagy éppen gyenge (Sió) volt, ez a Duna fitobentosz alapján értékelt állapotában nem mutatkozott meg. Általánosságban elmondható, hogy a dombvidéki vízfolyásoknak jobb az állapota (kiváló/jó állapotú pl.: a Török-patak felső és Nagy-Vasfazék-patak, Veszprémi Séd), mint a síkvidékieké. A kisvízfolyások sokkal sérülékenyebbek. Addig, amíg a nagyobbak esetében a legrosszabb kategória a mérsékelt (pl. Rába, Rábca, Répce), a kisvízfolyások között számos gyenge állapotút (pl. Aranyhegyi- és Határréti-patakok, Ménes-patak-felső és Nógrádmegyeri-patak) találunk a fitobentosz alapján. A Duna részvízgyűjtő nagyobb tavai a Fertő és a Velencei-tó. Mindkettő jó állapottal jellemezhető a fitobentosz közösség alapján. Állóvízi besorolású, bár a Duna zsilipekkel szabályozott vízjárású ága a Ráckevei-Soroksári Dunaág. Vize egészen lassan áramlik, emiatt a növényi tápanyagban gazdag vízben bőven tenyészik az alga. Ez különösen a vegetáció periódusban szembetűnő. Mérsékelt állapotú a fitobentosz alapján. A Duna mentett oldali holtágai mérsékelt, illetve jó állapotúak, a használat mértékétől függően. Több mint 51,7% azon vizek aránya melyeknél a fitoplankton (FP) élőlénycsoport nem volt monitorozva, ill. amennyiben igen, nem olyan rendszerességgel, hogy az megbízható állapotértékelés alapját képezhetné. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Duna részvízgyűjtő vizei döntő részben olyan dombvidéki, ill. síkvidéki, durva mederanyagú kis vízfolyások melyek esetén a fitoplankton, azaz a vízben lebegő mikroszkopikus algaszervezetek mennyisége a csekély tartózkodási idő miatt elenyésző. Ezeknél a vízfolyásoknál a fitoplankton vizsgálata nem feltétlenül szükséges (ld. nam= az adott víztípusra nem jellemző élőlénycsoport), csak abban az esetben, ha meder- vagy oldaltározás miatt a vízfolyás fitoplanktonja tavi jelleget ölt és jelentősebb biomasszával jellemezhető. A fitoplankton monitorozás tervezésekor tehát nem csak típusspecifikus, hanem vízfolyás-specifikus sajátságokat is figyelembe kell venni. Azon vizek esetén, ahol a fitoplankton monitorozva volt, az egyes minőségi osztályok hasonló arányban oszlottak el. A Duna, mint a részvízgyűjtő legnagyobb befogadója, nagy jelentőséggel bír. Annak ellenére, hogy a befolyók minősége között fitoplankton alapján négyosztálynyi különbség is volt, ez a Duna fitoplankton alapján értékelt állapotában nem mutatkozott meg. A Duna mérsékelt és jó állapotú volt. A jó állapot a Budapest feletti szakaszra és a Sió torkolat alatti szakaszra volt leginkább jellemző. A Dunát a felszíni vízfolyásokon kívül számos konkrét pontszerű terhelés is éri (szennyvíztisztítók) bár ezek hatása a növényi tápanyag tartalomra jelentős lehet, de ezek a fitoplankton biomasszában és összetételben nem jelentkeznek olyan markánsan, hogy azok az állapot drasztikus romlását eredményeznék. A fitoplankton biomassza többnyire mezoeutróf, eutróf állapotra utal. A Duna részvízgyűjtőn a felszíni vizek közel 24%-án végeztek makrofiton (MF) alapú víztest monitorozást. Ez az arány még a nem releváns típusok számbavétele (nam-46,3%) mellett is

6. fejezet


– 132 –


rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy a makrofiton szervezetek ugyanolyan fontos elemei a biológiai vízminősítésnek, mint a fitobentosz vagy a makrozoobenton. Ez alól kivételt jelent a Duna, mint a részvízgyűjtő legnagyobb befogadója, amelyen a makrofiton alapú monitorozás, a folyó mérete miatt, nem számít relevánsnak. Az irodalom és a hazai vizsgálatok alapján is elmondható, hogy a makrofiton élőlénycsoport olyan stresszorokra érzékeny, mint a vízben található növényi tápanyagok (nitrogénformák és összes foszfor), illetve a vízpart ember általi bolygatottsága. Az áramló vizek közül kiváló állapotot jellemzően a részvízgyűjtőn található durva mederanyagú víztestek értek el. Ezek között van kis-, közepes- és nagyméretű vízgyűjtővel rendelkező víztestek is (pl. Rába, Galla-patak és Török-patak). A vizsgált víztestek többsége (76 db) a makrofiton közösségek alapján jó állapotban van, vannak kiváló állapotú vizek is (16 db) és arányaiban csak egy kevés számú víztest ért el mérsékelt állapotot. Ezek mind közepes méretű, közepesen finom mederanyagú víztestek, amelyek parti zonációjára jellemző az invazív fajok tömeges megjelenése. Az állóvizek közül a részvízgyűjtőn kiváló ökológiai állapotban kizárólag szikes tavakat találunk, mint a Bába-szék, Böddi-szék és Kelemen-szék. A makrofiton vegetáció alapján jó állapotban találhatóak a Duna mentett oldali holtágai (pl. Faddi-Holt-Duna, Bogyiszlói-Holt-Duna), illetve a természetes tavak közül a Velencei-tó, a Kolon-tó és a Fertő tó. A Duna részvízgyűjtőjén a vizek közel 75 %-ára van adat a vizi makrogerinctelenek (MZ) alapján. Azoknak a vízfolyásoknak, amelyekre adattal rendelkezünk a 25 %-a a jó/kiváló állapotba tartozik a makrozoobenton élőlénycsoport minősítési eredménye szerint. A Duna vízminősége mérsékelt, de összességében javuló tendenciát mutat az utóbbi években. Vannak olyan szelvények (pl.: Rajka, Medve, Dunaföldvár) ahol már esetenként jó, sőt időnként kiváló állapot is előfordul. A nagyobb mellékfolyók közül kiemelhető a kiváló állapotú Lapincs, Pinka, Lajta; továbbá jó állapotban van az Ipoly, a Rába, Rábca, Répce határ menti és torkolati szakasza. Rossz és gyenge értékelést kapott a Nádor csatorna, a Sió és a Kapos. Általánosságban elmondható, hogy a dombvidéki vízfolyásoknak jobb az állapota, mint a síkvidékieké. Kiváló ill. jó állapotú kisvízfolyások pl.: a Pinka, Sorok-Perint, Gyöngyös-patak, Cuha (Bakony-ér) alsó, Karasica, Concó. Gyenge, vagy rossz állapotú a Koppány, Rákos patak, Aranyhegyi- és Határréti-patakok. A Duna részvízgyűjtő nagyobb tavai a Fertő és a Velencei-tó nem kerültek értékelésre, új index kidolgozására van szükség ezeknél a vizeknél. A részvízgyűjtőn található holtágak többségében mérsékelt vagy gyenge állapotúak. A Kolon-tó és a Vadkerti-tó jó állapotú, míg a RáckeveiSoroksári-Dunaág mérsékelt értékelést kapott. A Duna részvízgyűjtőjén a víztestek 45%-a volt minősíthető a halak csoport alapján. A víztesteknek 29%-a nem volt minősíthető adathiány miatt, míg az ökológiai minősítésből kizárt víztestek aránya 26% volt. A Duna folyamra még nem rendelkezünk minősítési módszerrel a referenciális feltételek hiányában. Szakértői értékelés alapján a főág ökológiai állapota összességében jónak tekinthető. A folyamban viszonylag nagy mennyiségben megtalálhatók a domb és a síkvidéki folyók karakterfajai is, míg az idegen-honos fajok aránya (a gébféléket kivéve) viszonylag alacsony. A nagyobb dombvidéki folyók állapota jó (Ipoly, Rába), a síkvidéki folyóké, csatornáké mérsékelt vagy gyenge (Marcal, Kapos, Sió). A vízgyűjtőn több kiváló állapotú víztest is található (pl. Kemence-patak alsó szakasza, Lapincs). A Kapos folyó és vízgyűjtőjén nem található mérsékeltnél jobb víztest. Ez a vízgyűjtő viszonylagos elzártságával, a még mindig fennálló tápanyag és szerves terheléssel (pl. Kapos), a vízfolyásokon létesített

6. fejezet


– 133 –


halastavakból kijutó inváziós idegen-honos fajok nagy mennyiségével, a halak vándorlását korlátozó műtárgyak (völgyzárógátas halastavak) jelenlétével indokolható. Fizikai-kémiai jellemzők A fizikai és kémiai jellemzőkre a 2009 - 2012 időszak adataival a Duna részvízgyűjtőn található vízfolyás és állóvíz víztestek 76 %-át lehetett minősíteni (ez az arány az előző tervezési ciklusban 70 % volt). Az állóvizeknél (a víztestek számának csökkenése ellenére is) nagyobb az adathiány, a víztestek 39 %-ra volt mérési adat a minősítéshez. Vízfolyásokra ez az arány 84%. A minősítéshez az időszak összes adatát figyelembe vettük, az osztályba sorolás alapja a teljes időszakra számított átlagkoncentráció volt. Ez azonban csak a víztestek egy részénél jelentett négy éves mérési adatsort, mert a legtöbb monitoring állomásra csak rövidebb időszakra volt elérhető információ. A minimálisan figyelembe vett mintaszám négy, ez alatt a minősítés csak tájékoztató jellegű. A minősítés megbízhatósága a mintaszám a szórás és az osztályhatártól való eltérés ismeretében számítható. A megbízhatóság 3 fokozattal jellemzett (magas, közepes és alacsony). A legtöbb víztesten egy mintavételi hely található. Azoknál a víztesteknél, melyeken több mintavételi helyről is rendelkezésre állt mérési eredmény, a minősítésre reprezentatívabb hely lett kiválasztva. A reprezentativitást alapvetően két tényező befolyásolta: a mérések megbízhatósága (adatszámtól függően), és a mintavételi pont elhelyezkedése (kémiai szempontból az alsó, kifolyási ponthoz közelebbi hely mutatja leginkább összegezve a víztest állapotát). Az osztályba sorolás eredményeit komponens csoportonként a 6-3. táblázat és az 6-4. ábra mutatja. A minősítés az elem csoportok közötti legrosszabb osztály alapján történt, a GD-13 Útmutató előírásai szerint. 6-3. táblázat: A támogató fizikai és kémiai jellemzők szerint végzett vízminősítés eredménye elem csoportonként vízfolyásokra és állóvizekre Osztály

Szervesanyagok, TápanyagSavasodási Sótartalom oxigén háztartás készlet állapot

Fizikai-kémiai minősítés

Kiváló

175

57

170

318

36

Jó

119

139

105

21

140

Mérsékelt

42

95

64

3

116

Gyenge

3

39

6

0

40

Rossz

3

12

2

0

16

Nincs adat

114

114

109

114

108

Összes vizsgált víztest

342

342

347

342

348

6. fejezet


– 134 –


6-4. ábra:

Vízfolyások és állóvizek számának megoszlása a fizikai-kémiai minősítésre kapott osztályba sorolás szerint

Az összes víztestre nézve a támogató fizikai-kémiai elemek a víztesteknek csupán 38 %-án jeleznek olyan szennyezettséget, amely a víztestet gyenge vagy annál alacsonyabb osztályba sorolja. Az összes víztest 39 %-a, a minősített víztesteknek 51 %-a eléri a jó állapotot, 36 víztest kiváló (10 %). A jó és kiváló víztestek aránya komponens csoportonként magasabb. A paraméter csoportok között a tápanyagtartalom szerinti osztályozás hozza a leggyengébb eredményt, azonban még erre a csoportra is 57 % a jó és kiválóak aránya a minősítettek számára vetítve. Az oxigén háztartás, a sótartalom és a savasodási állapot esetében ezek az arányok rendre 86 %, 79 % és 99 %. A minősített víztestek arányát nézve a jó és kiváló állapotúak aránya közel azonos (vízfolyások 51 %-a és az állóvizek 47 %-a). A Duna teljes hazai szakaszán jó állapotú, és ugyanez mondható el a Mosoni-Dunára is. A kiváló minősítést minden esetben a tápanyag koncentrációk akadályozzák. A Duna jelentősebb mellékvízfolyásai közül a Rába és a Marcal jó állapotúak. A Medve – Szob közti szakasz kisebb vízfolyásai (Cuhai-Bakony-ér, Concó-patak, Általér, Kenyérmezei-patak, Unyi-patak) közül egyik sem jó állapotú (többségük mérsékelt vagy gyenge), és ugyanez mondható el a főváros környéki kisvízfolyásokra is. Jó állapotú viszont az Ipoly, továbbá a Dunavölgyi főcsatorna (a felső szakasz kiváló). A Sió a torkolatnál csak mérsékelt, mint ahogy a Kapos vízgyűjtő vízfolyásainak többsége is. A rossz állapotba sorolt, rendkívül szennyezett víztestek többsége (16-ból 13) vízfolyás víztest, köztük kiemelendő a Nádor-csatorna és a Bentapatak. A részvízvízgyűjtő két legjelentősebb állóvizének, a Velencei-tó (nyíltvizes és lápi víztest) és a Fertő tó vizének is jó a minősége. A Ráckevei-Soroksári Duna mérsékelt osztálybesorolást kapott. A kiváló állapotúak a védett szikesek (Böddi-szék, Szabadszállási-Büdös-szék, Bába-

6. fejezet


– 135 –


szék, Kelemenszék, Zab-szék). Jó állapotúak a jelentősebb holtágak (Faddi, Nagybaracskai), valamint Pécsi-tó és a Kolon-tó is. A nem megfelelő (mérsékelt vagy gyengébb állapotúak között több mesterséges halastó, néhány holtág (Bogyiszlói, Kadia-Ó-Duna), továbbá a Szelidi-tó szerepel. A kavicsbánya tavak többsége adathiány miatt nem volt értékelhető. A fizikai-kémiai elemek szerinti minősítés a biológiai minősítéshez viszonyítva jobb állapotot tükröz vizeinkről. Az eredmény a biológiai elemek közül továbbra is a fitobentosz élőlénycsoporttal mutat hasonlóságot (fitobenton minősítés szerint a minősített víztestek 47 %a éri el a jó állapotot), hisz ez a minősítő elem a szennyezést jól mutatja, de legkevésbé érzékeny a hidromorfológiai hatásokra. A víztípusok szerinti megoszlást nézve dombvidéki kisvízfolyások és a nagyobb folyók vízminősége jobb, míg a legtöbb probléma (gyenge és rossz állapotú víztest) a síkvidéki kisvízfolyások közt fordul elő. Ezek a kis hozamú, lassan áramló csatornák esetenként extrém magas szennyvíz eredetű terhelést mutatnak. Általánosságban most is elmondható, hogy a szennyezettség alapján a nagyobb folyók állapota a kisebbekhez viszonyítva – amennyiben antropogén terhelés, különösen kommunális szennyvíz bevezetés fennáll – lényegesen jobb. Ezt magyarázza az eltérő terhelhetőség: a kisebb vízfolyások (különösen a hegy- és dombvidéki vízfolyások felső szakaszai) a kis hígulás és a természetes állapotban alacsony szaprobitású vizek sokkal érzékenyebbek a szennyezésekkel szemben. Egyéb specifikus szennyezőanyagok (fémek) A Duna részvízgyűjtő területén a víztestek több, mint fele, azaz 252 víztest rendelkezik a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra megfelelő, értékelésre alkalmas vizsgálati eredménnyel, ez a 456 víztest 55,3%-a. 237 víztest, azaz a minősített víztestek 94 % legalább jó állapotú az értékelt víztestek közül a négy toxikus elem szempontjából. A 15 kifogásolható víztestből 6 esetben az arzén okoz gondot. A fennmaradó esetekben a cink és réz lépi túl a vonatkozó határértéket. Az arzén jellegzetes hazai, felszín alatti probléma, eredete geokémiai. Felszíni vizekben történő előfordulása is a felszín alatti vizek (alaphozam) hatásának tudható be. (A veszélyes anyagokkal kapcsolatos elemzéseket lásd az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 6-3. mellékletében és a végleges tervben közlésre kerülő 6-3. háttéranyagban.) Hidrológiai és morfológiai jellemzők A hidromorfológiai állapotértékelés három elemcsoportra – a morfológiai jellemzőkre, az átjárhatóságra, illetve a hidrológiai kritériumokra – külön-külön végez értékelést, majd ez a három az „egy rossz, mind rossz” elv alapján kerül együttes értékelésre. A hidromorfológiai osztályozás szerint a 379 víztest közül 113 lett rossz állapotú (30%). Gyenge állapot 1 esetben fordult elő, viszont 78 víztest kapott mérsékelt állapot besorolást (21%). Jó állapotot 150 (40%), kiváló állapotot 37 (10%) víztest ért el. A három értékelési kategória közül a Duna részvízgyűjtőn az átjárhatóság a hidromorfológiai jó állapot szűk keresztmetszete. A részvízgyűjtőn 113 víztest (30%) bizonyult átjárhatóság szempontjából rossz állapotúnak, és ebből adódóan ugyanezen víztestek a hidromorfológiai minősítésben is rossz állapotúként jelentek meg. Időszakosan átjárható lévén mérsékelt morfológiai állapotú 43 víztest (11%).

6. fejezet


– 136 –


A morfológiai jellemzők közül általában a jelentős hosszban végzett mederszabályozás, illetve a természetestől nagymértékben eltérő területhasználat miatt lett mérsékelt állapotú 67 víztest (18%), míg gyenge állapotú 1. Rossz állapot nem fordult elő. A hidrológiai állapot 7 víztest (2%) esetében került mérsékelt és 12 esetében gyenge besorolásba, valamennyinél a hasznosítható vízkészletet meghaladó vízkivétel és egyidejű duzzasztás miatt (6-5. ábra). A Duna részvízgyűjtő víztestei hidromorfológiai állapotértékelésének részletes adatai a 6-4. mellékletben találhatóak. 6-5. ábra:

Vízfolyások hidromorfológiai elemek szerinti minősítése

6.1.2.2 Felszíni víztestek kémiai állapotának jellemzése Alkalmazott módszerek Az élővilág hosszú távú, krónikus hatások elleni védelme érdekében a kémiai állapotértékelés a víztestek átlagos szennyezőanyag koncentrációját vizsgálja és viszonyítja a 2008/105/EK irányelv AA-EQS határértékeihez. Az alkalmazott módszer (felhasznált adatok köre, adatellenőrzés, osztályhatárok megállapítása) leírását az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 6.1.2.2 fejezete tartalmazza. Eredmények A kémiai állapotértékelés során a 2008 (2. félév) - 2012 közötti időszakban vett felszíni vízminták analitikai eredményei kerültek feldolgozásra. A kémiai állapotértékeléshez a Duna magyarországi részvízgyűjtőjén 251 víztesten történtek az elmúlt VGT ciklusban mérések, ami a 456 víztest 55,0%-a.

6. fejezet


– 137 –


A víztestek kémiai állapota 238 esetben (a vizsgált víztestek 94,8%-a) érte el a jó állapotot, míg 13 víztest esetében kifogásolható és 205 esetben ismeretlen. A rossz állapotot több elemnek, illetve vegyületnek, a környezetminőségi határértéknél (EQS) magasabb koncentrációja okozza, ezek közül kiemelkedik a higany és a kadmium, amelyek külön-külön és együttes határérték-túllépése összesen 11 dunai víztestet érint. A fennmaradó esetekben az ólom és egy növényvédőszer, konkrétan a diuron hatóanyag okoz gondot. A kémiai szempontból nem megfelelő víztestek egy része esetén több ok áll fenn, ami általában komplex terhelésre utal. A komponensek szemszögéből megközelítve a legtöbb problémát a fémek okozzák, melyek lehetnének ipari eredetűek, de a higany és kadmium a közismert egészségkárosító hatása (Minamata kór és Itai-itai betegség) és régóta tartó jogi szabályozása miatt általában nem jellemző már az ilyen kibocsátásokra. A valószínű forrás a fémek esetében a szennyezett területekről történő közvetlen vagy a felszín alatti víz közvetítésével történő lefolyás, ugyanez igaz a műszaki védelem nélküli hulladéklerakókra, a meddőhányókra, és külföldi eredetű is lehet a fémterhelés. A diuron csak mezőgazdasági eredetű lehet, herbicidként alkalmazzák ezt a klórozott urea típusú vegyületet. 6.1.2.3 Felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának összevont értékelése Az integrált minősítés a 6-1. ábrán feltüntetett módszertan szerint azt jelenti, hogy az ökológiai és a kémiai minősítés közül a rosszabbik dönti el a víztest állapotértékelésének eredményét. A víztestenkénti minősítési eredményeket, az állapotértékelés megbízhatóságát és az ökológiai és kémiai osztályba sorolást az 6-1 melléklet tartalmazza.

6.2 Felszín alatti víztestek állapotának minősítése A felszín alatti vizek állapotának minősítését a 30/2004 KvVM rendelet alapján kell végrehajtani. A jogszabály összhangban áll a VKI előírásaival, a „Felszín alatti vizek védelme Irányelvvel” és az EU szinten kiadott útmutatóval. A víztestek állapotának minősítését a 2008-2013 közötti időszak változásai szerint kellett elvégezni, figyelembe véve azonban az előzményeket, a hosszabb távú tendenciákat is. A felszín alatti vizek minősítése mennyiségi és kémiai (vízminőségi) szempontból történik. Az állapotértékelés feladata, hogy azonosítsa a gyenge állapotot kiváltó terhelést annak érdekében, hogy a megfelelő intézkedések meghatározásra kerüljenek. A Duna részvízgyűjtőhöz 86 felszín alatti víztest tartozik, ebből 12 sekély hegyvidéki, 12 hegyvidéki, 8 hideg karszt, 10 termál karszt, 23 sekély porózus, 19 porózus és 2 porózus termál víztest. A Duna-Tisza köze nyugati része a Duna vízgyűjtőhöz tartozik. Felszín alatti vizek vonatkozásában azonban az alföldi sekély porózus és porózus víztestek hidraulikailag folytonos, összefüggő áramlási rendszerének részei, ezért a felszíni részvízgyűjtők szerinti elválasztás csak mesterséges. Mesterséges az elválasztás a Dunántúli-középhegység esetében is, ahol a dél-nyugati részen található k.4.1, k.4.2. és kt.4.1 víztestek a Balaton részvízgyűjtőhöz tartoznak.

6. fejezet


– 138 –


Az állapotértékelések teljes módszertani ismertetését az OVGT 6.2. fejezete, valamint a mennyiségi értékelés 6-2-1 háttéranyaga, és a kémiai értékelés 6-2-2 háttéranyaga mutatja be. 6.2.1 Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése A felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát ötféle teszttel vizsgálták. A tesztek elvégzése során kiemelt szerepet kaptak a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák.  A süllyedéses teszt a monitoring kutakban mért adatok alapján trendelemzéseket végez. Felhasználja az értékelésekben a rendelkezésre álló szakértői anyagokat, regionális modellezések eredményeit. Kimutatja, hogy a víztesten hol és milyen mértékű vízszint süllyedés következett be.  Az un. vízmérleg teszt a víztest szintű vízigények kielégítését vizsgálja. Számszerűsíti a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák vízigényét és részletesen számba veszi a társadalmi terheléseket, a közvetlen és közvetett vízkivételeket. A víztest állapota akkor jó, ha az utánpótlás elegendő mind a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák, mind a társadalmi vízigények kielégítésére.  A felszín alatti vízből származó táplálás csökkenése a források vízhozamára, a vízfolyások alapvízhozamára is hatással lehet. A kisvízi hozam, ill. forráshozam azonban tartósan nem lehet kisebb, mint az ökológiai minimum igény, mert az az élővilág degradációjához vezethet. Ezt a folyamatot vizsgálja az un. felszíni víz teszt.  A FAVÖKO teszt a vizes és a magas talajvízállástól függő ökoszisztémák, a természetvédelem szerint megállapított állapotát veszi alapul. Ha víztesten jelentős ökoszisztémák károsodtak, akkor a víztest gyenge állapotú.  Az intrúziós teszt azt vizsgálja, hogy a vízkivétel következtében létre jött-e a természetes áramlási rendszerek olyan mértékű átalakulása, hogy az a felszín alatti víz hőmérsékletében és vízkémiai összetételében tartós változást eredményezett. Az egyes tesztek közül a legmagasabb megbízhatósága a közvetlen méréseken és tapasztalaton alapuló süllyedéses és FAVÖKO tesztnek van. A mennyiségi állapotra vonatkozó minősítést valamennyi felszín alatti víztestre el lehetett végezni, de nem mindegyik teszt volt alkalmazható minden egyes víztest esetében (6-4. táblázat). A mennyiségi állapot minősítésének eredményeit foglalja össze az 6-6. ábra, az 6-5. táblázat, a 65 melléklet, valamint a 6-6 - 6-9 térképmellékletek. Az elvégzett tesztek alapján a Duna vízgyűjtőn a 86 felszín alatti víztest közül 11 állapota gyenge és 16 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak.

6. fejezet


– 139 –


6-4. táblázat: A felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát meghatározó vizsgálatok a Duna részvízgyűjtőn A víztestek mennyiségi állapotára vonatkozó elvégezhető tesztek száma Víztestek típusa sekély porózus porózus porózus termál sekély hegyvidéki hegyvidéki karszt termálkarszt Összes

víztestek száma

Süllyedés teszt

Vízmérleg teszt

23 19

23 19

23 19

2 12

2 12 12 8 10 86

12 8 10 86

Felszíni vízre Vizes és szárazföldi vonatkozó ökoszisztémák Intrúziós teszt teszt állapota 23 22 19 1 2

12 12 7 6 79

12 12 7 3 57

12 12 8 5 60

10 31

6-5. táblázat: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése tesztenként és víztest típusonként a Duna részvízgyűjtőn Az egyes tesztek alapján gyenge mennyiségi állapotú víztestek száma Víztestek típusa sekély porózus porózus porózus termál sekély hegyvidéki hegyvidéki karszt termálkarszt Összes

víztestek száma 23 19 2 12 12 8 10 86

Süllyedés teszt

Vízmérleg teszt

0 0 0 0 0 0 1 1

3 2

Felszíni vízre Vizes és szárazföldi vonatkozó ökoszisztémák Intrúziós teszt teszt állapota 5 0 0 0 0

0 0 0 0 5

0 0 0 0 0

0 0 0 0 5

0 0

Az összesített minősítés alapján a víztestek száma kevesebb is lehet, mint az egyes teszteknél szereplő számok összege, mert egy víztest több ok miatt is lehet gyenge vagy bizonytalan állapotú

6. fejezet


– 140 –


6-6. ábra:

Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése a Duna részvízgyűjtőn

6.2.1.1 Tartós vízszintsüllyedés vizsgálata A süllyedéses teszt a monitoring kutakban mért adatok alapján vizsgálja, hogy a víztesten hol és milyen mértékű vízszintsüllyedés következett be. A vízszintsüllyedés-teszt részletes adatai és eredményei a 6-6 mellékletben találhatók. A felszín alatti vízkivétel hatására bekövetkező jelentős vízszintsüllyedési tendenciák elemzése részletes adatfeldolgozáson alapul. Az elemzés kiterjedt a csapadék mennyiségére, a monitoring kutakban mért adatsorokra, a túltermelések által okozott vízszintsüllyedésekre vonatkozó területi információkra, más projektekben elkészült regionális hidrodinamikai modellezési eredményekre és szakértői becslésekre is. A süllyedés tesztet mind a 86 db felszín alatti víztestre el lehetett végezni, ebből 1 állapota gyenge és 3 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak. 6-6. táblázat: Süllyedés teszt szerint gyenge állapotú víztest a Duna részvízgyűjtőn Érintett víztest kt.1.6

6. fejezet

Az érintett terület megnevezése Szabadbattyáni termálkarszt

A süllyedés oka Vízkivétel fürdési célra


– 141 –


6-7. táblázat: Süllyedés teszt szerint jó állapotú, de kockázatos víztestek a Duna részvízgyűjtőn Érintett víztest száma

Az érintett terület megnevezés e

0.05 - 0.2 m/év süllyedés

0.2 m/évet meghaladó süllyedés

Monitoring kutak alapján regionális süllyedés

A süllyedés oka

a víztest területének %-a

sp.1.2.1

Ikva-vízgyűjtő, Répce felső vízgyűjtője

 65

3

68

hosszútávon a

vízkivételek nem illeszkednek a száraz időszakok kisebb utánpótolódásához.



öntözési célú vízkivétel

mennyiségének növekedése, sp.1.2.2

Rábca-völgy déli része

84

8

92

jellemzően nem engedélyezett módon.



a mély belvízelvezető

csatornák megcsapolása és a belvízelvezetés beszivárgás csökkentő hatása sp.1.5.1

Marcal-völgy

66

4

70



porózus rétegekből

történő ivóvíz célú vízkivétel hatása

Porózus víztestek a Duna részvízgyűjtőn A vízgyűjtő sekély porózus víztestein 485 db monitoring kút található. 299 db monitoring kút esetében kismértékű vízszintsüllyedés volt tapasztalható a 2008-2013 közötti időszakban. Jelentősnek a sekély mélységű víztestek esetében a 0,05 m/év mértéket meghaladó tartós süllyedés tekinthető. A monitoringkutak száma alapján a süllyedés területi mértékét is lehetett vizsgálni. A sekély porózus víztestek esetében a trendszerű süllyedés alapján a víztestet a jó, de gyenge kockázata minősítést kapta, ha  0.05 - 0.2 m/év süllyedés a víztest területének több mint 50 %-t érinti  0.2 m/évet meghaladó süllyedés a víztest területének több mint 20 %-t érinti  Kettő együtt a víztest területének több mint 50 %-t érinti A 6-7. táblázat mutatja be a süllyedés mértékét azokon a víztesteken, amelyek a jó, de gyenge állapot kockázata minősítést kapták. A három bemutatott víztesten kívül további 5 db esetében a süllyedési trend a víztest területének 20-50%-ra jellemző.

6. fejezet


– 142 –


A VGT2 alatt elkészült trendelemzések elsősorban az adott időszakra jellemző erős éghajlati hatást mutatják. A 2010-es év, amikor extrém magas volt az éves csapadék mennyisége egyes területeken emelte a vízszinteket, a 2013-as év viszont rendkívül száraz volt. A felszín alatti vízkészlet változása legelőször a felszínen lévő sekély víztestek területén mutatkozik. Ezeken érvényesül legjobban az éghajlati hatás is, a csapadék mennyiségének változásán keresztül az utánpótlás mennyiségének csökkenése vagy növekedése. A 2008-2013 közötti időszakban a természetes és társadalmi hatások nehezen különíthetők el. A süllyedés nagy területi arányát, és a hosszabb távú tendenciákat is figyelembe véve azonban megállapítható, hogy a jelenlegi vízkivételek mellett a süllyedés állandósulhat, a jelenlegi vízkivétel mennyisége nem fenntartható, ezért a sekély porózus víztestek a jó, de gyenge kockázata minősítést kapták. A Duna részvízgyűjtőn található porózus víztestek különböző tájegységekben találhatók, különböző hidrogeológiai viszonyokkal jellemezhetők. 6-7. ábra:

A vízszint változás trendje a Duna részvízgyűjtő sekély porózus víztestein

A süllyedő trenddel jellemezhető sekély porózus víztestek egy része a Dunántúl ÉNyi-részén a Kisalföldön találhatók, és összefüggő területet képeznek.

6. fejezet


– 143 –


A sekély porózus víztestek esetében a csapadék mennyiségének változásán kívül a süllyedés jellemző okai a következők:  A vízkivételek nem illeszkednek a száraz időszakok kisebb utánpótlódásához, sőt általában ekkor növekszik meg az öntözési célú vízkivétel, gyakran nem engedélyezett kutakkal történő vízkivétellel. Az engedély nélküli, zömében öntözésre használt kutak aránya, és száma rohamosan nő.  A mély belvízelvezető csatornák miatti megcsapolás átlagát az sp.1.2.1 víztesten a teljes vízkivételen belül 65%-ra, az sp.1.5.1 víztest esetében 70%-ra becsülik.  A mélyebb porózus víztestekben történő vízkivétel hatása. A sekély porózus víztestek másik nagy összefüggő területe az Alföld nyugati részén található, a Duna-Tisza közi hátság Duna-völgy felőli része. A terület hidrogeológiai szempontból az Alföldhöz tartozik, a víztestek állapotát is nagymértékben befolyásolják a Tisza részvízgyűjtőn található, szomszédos víztestek természetes folyamatai és vízkivételei. A 4 db Duna vízgyűjtőhöz tartozó víztest (sp.1.14.1, sp.1.14.2, sp.1.15.1, sp.1.15.2) a 2008-2013 időszakra vonatkozó trendelemzések alapján nem lett gyenge állapotú, de a 0.05 - 0.2 m/év mértékű süllyedés eléri az sp.1.14.2 víztest esetében a 29%-t, az sp.1.15.2 víztest esetében a 31%-t. Hosszútávon a területre a süllyedő tendencia a jellemző. A süllyedés jellemzően a Dunavölgyi főcsatorna vonalát követi. A Duna részvízgyűjtő porózus víztestein 116 db monitoring kút található. Süllyedő trendet (a süllyedés mértéke nagyobb, mint 0,1 m/év) csak néhány kút idősora mutatott: Ólmod-Csepreg (p.1.3.1), Kistarcsa (p.1.14.1), Baja (p.1.15.2). A többi kútban inkább növekvő tendencia volt megfigyelhető. A Duna részvízgyűjtő nagyterületű termál porózus víztestein csak 16 db monitoring kút található. A Nyugat-Alföldön (pt.1.2) két monitoring kútban a süllyedés mghaladta a 0,1 m/évet. A Duna részvízgyűjtőhöz tartozó karsztvíztestek A Duna részvízgyűjtő hideg karszvíztestein összesen 150 db monitoringkút található, ebből 145 a Dunántúli-középhegységben. A kutak idősora alapján a hideg karsztos víztestek (Dunántúliközéphegység, Naszály, Nógrádi-rögök, Mecsek, Mohácsi-rögök) jó állapotúak. Jó állapotúak a termál karsztvíztestek is, egyet kivéve. A gyenge állapotú víztest a Szabadbattyáni termálkarszt (kt.1.6), ahol a monitoringkút süllyedő tendenciát mutat. A süllyedést a fürdési célú vízkivétel okozza. A karsztos víztestek közül a vízgyűjtő legjelentősebb, vízgazdálkodási szempontból is kiemelt területe a Dunántúli-középhegység. A Dunántúli-középhegység karsztos víztesteinek állapota A vízgyűjtő legjelentősebb, vízgazdálkodási szempontból is kiemelt területe a Dunántúliközéphegység 5 db karsztos és 4 db termál karsztos vízteste. A hidraulikai összefüggések alapján, vízföldtanilag a középhegységhez soroljuk a k.1.5 és kt.1.5 Naszály, Nógrádi rögök víztesteket. A főkarsztvíztároló szerves részei a Balaton részvízgyűjtőhöz tartozó k.4.1. és kt.4.1. víztest is. A két víztest a Balaton részvízgyűjtőnél kerülnek bemutatásra.

6. fejezet


– 144 –


A karsztos víztesteken 145 db monitoring kút idősora került feldolgozásra. A kutakra az emelkedő tendencia volt jellemző. Kisebb lokális süllyedést mutattak a kutak Csesznek, Fenyőfő (k.1.2), illetve Vál, Vilonya (k.1.1) és Szendehely (k.1.5) környezetében. A karsztos víztestekkel hiraulikailag összefüggő termál karsztvíztestek 21 db monitoringkútjában nem volt süllyedés. A Dunántúli-középhegységben a mélyművelésű bányászat az 1990-es évek elejére jelentős környezeti károkat okozó, tartós karsztvízszint süllyedést okozott. Legjelentősebb hatása a karsztvízszint csökkenése, a karsztforrások hozamának csökkenése, néhány víztest esetében a teljes elapadása volt. A bányászati vízkiemelés felhagyása után a területen az 1990-es évektől a karsztvíz fokozatosan emelkedett, annak ellenére, hogy az ivóvízkivételcélú karsztvízfelhasználás jelentős mértékű maradt. A VGT1-ben a Dunántúli-középhegység az emelkedő vízszint ellenére a gyenge minősítést kapta, mivel a magasan fekvő források még nem szólaltak meg, illetve a vízkivételek környezetében a mélyebben fakadók hozama nem érte el az ökológiailag kívánatos értéket. A 2010-es év extrém magas csapadék mennyisége jelentős mértékben módosított ezen a helyzeten. A Közép-dunántúli VIZIG beruházásában 2013-ban expedíciószerű felmérés keretében megmérték a visszatöltődés következtében újraindult források vízhozamát. Hidraulikai modellvizsgálatokkal előrejelezték a még várható karsztvízszint- és forráshozam emelkedéseket (Hydrosys 2013). 2014-ben újra elkészült a főkarsztvíztároló karsztvízszint térképe, ami alapján elmondható, hogy az egykori bányászati depressziók kiterjedése, mélysége csökkent, vagy teljesen eltűnt. A 2003-as térképen még jól látható kincsesbányai depresszió 2014-re, a megmaradt koncentrált ivóvízkivételek működése mellett, már csaknem feltöltődött. A tatabányai vízaknák depressziója is szűkült, és csak a XIV/A vízakna környezetére terjed ki. A különbség térkép alapján 2003-tól a tároló ÉK-i részen a karsztvízszint emelkedése átlagosan 15 m volt. 6-8. táblázat: A karsztvízszint emelkedésének mértéke a 2003-2014 közötti időszakban Víztest (Tárolórész)

2014. januári. karsztvízszint (mBf)

2003-2014 vízszintkülönbség (m)

150-170

25-30

Tatai és Fényes források (Tata térsége)

135

20

Esztergomi források (Dorog-Esztergom)

110-125

5-15

110

3-5

Veszprém, Várpalota, Vértes D-i f-ok (K-i Bakony)

Budapest környéki termálkarszt (Budai term. vonal)

6. fejezet


– 145 –


6-8. ábra:

A Dunántúli-középhegység karsztvízszint térképe (2014. jan.1.) állapot és a karsztvízszint változása 2003 és 2014 között

Forrás: Hydrosys Kft. 2013

6. fejezet


– 146 –


Veszprém-, Várpalota-, Vértes déli források vízgyűjtője (k.1.1. víztest) A Bakony K-i és középső, valamint a Vértes területére eső víztest forrásainak összhozama a második legnagyobb a középhegység víztestei között, kb. 97 000 m3/nap (68 m3/perc). 2014-re Csór, Iszkaszentgyörgy, Magyaralmás, Zámoly forrásainak kivételével az egykor elapadt források újra indultak, összegzett hozamuk kb. 94%-a az ötvenes években mértnek. A csóri ill. a rákhegyi ivóvíztermelés maradvány depressziója hátráltatja jelenleg a források újraindulását, ebben a térségben a karsztvízszintek néhány méterrel még alacsonyabbak a források fakadási szintjénél. Veszprém, Gyulafirátót, Öskü, Bántapuszta térségében a források hozama lényegében a korábbiakkal megegyező, itt a karsztvízszintek is gyakorlatilag megegyeznek az ötvenes években mérttel. Hajmáskér, Várpalota, Bodajk forrásai a mért hozamok szerint csak részben regenerálódtak. A bodajki, fehérvárcsurgói karsztforrások megindulása 2010-ben kezdődött, az az évi extra nagy csapadék és beszivárgás hatására. Ebben a térségben még tart a visszatöltődés, a hozamok emelkedése várható. A víztest állapota jó. 6-9. ábra:

Karsztvízszint idősorok a Keleti-Bakonyban Karsztvízszint idősorok - K-i Bakony (k.1.1. víztest) 180

Vízszint [mBf]

150

120

90

60

30

0 1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Bakonykúti HgI-41

Isztimér-3

Tés-1

Bodajk HgI-43

Csór HgI-44

Iszkaszentgyörgy Kp-248

Tatai- és Fényes-források vízgyűjtője (k.1.2.) és az Észak-dunántúli termálkarszt (kt.1.2.) víztest A k.1.2. víztest területén az észlelőkutakban a vízszint gyakorlatilag mindenütt meghaladta az 1970-ben mért értékeket, a vízszintek változása elérte az 50-70 m-t is. A térség legalacsonyabb vízszintjei még mindig a tatabányai vízkivétel környezetében mérhetők, 130 mBf alatt, de a vízkivétel depressziója csak kis területre terjed ki. Az 1990-től kezdődött visszatöltődés és vízszintemelkedés eredményeként a 2000-es évektől megkezdődött az elapadt források újraindulása. Először a legalacsonyabban fakadt dunaalmási források indultak meg, majd 2002-től a tatai Fényes-források hozama is növekedni kezdett. 2014ben a tatai városi források egy része is működött már, azonban a víztest forráshozamai kb. 30 000 m3/nap összes hozamukkal az ötvenes évek hozamának csak kb. 87 %-t érték el.

6. fejezet


– 147 –


A kt.1.2. termál karszt víztest felszíni utánpótlási területtel nem rendelkezik, észlelőkút nincs a területén. Nyomásviszonyai feltehetően a Tata térségi tárolórészhez hasonlóan alakulhattak. Tata térségében a jelenleg 136 mBf körüli karsztvízszintek elérhetik a 140 mBf-et. A további vízszintemelkedés következtében a tatai városi források hozama emelkedhet, és hamarosan megszólalhat az Angol-parki Tükör-forrás is. Tatán a visszatérő források jelentős műszaki károkat is okozhatnak. Karsztvízszint idősorok a k.1.2. víztesten

Vízszint [mBf]

140

Karsztvízszint idősorok - Tata térsége (k.1.2. víztest) és a tatai Fényes-forrás vízhozam idősora

800

120

600

100

400

80

200

60 1955

Fényes-f. vízhozam [l/sec]

6-10. ábra:

0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

Kocs-1

Tata-Pokol

Tata-Fényes

Vértesszőlős-1

(Tatabánya-8)

Fényes-források

2010

Esztergomi-források vízgyűjtője (k.1.4.) és az Esztergomi termálkarszt (kt.1.4.) víztest A viszonylag kis kiterjedésű k.1.4. víztest a Gerecse és a Pilis Ny-i területeire és a Vértes É-i végére esik. Az eocén bányák 1990-es leállását követően itt is megindult a visszatöltődés. A DNy-i térségben a vízszintek már meghaladták a 130 mBf, az ÉK-i részen a 120 mBf értéket, és további emelkedés várható. A Duna közelében a vízszintek 10-20 m-el alacsonyabbak, itt már érvényesül a folyó megcsapoló hatása, emiatt a vízszintemelkedés lassulása is várható. A víztest legjelentősebb forrása az esztergomi Mala-forrás volt. A 28-29 oC-os forrás vize a csaknem folyamatos kb. 4000 m3/nap kutas víztermelés ellenére a strand melletti Duna mederben, ill. partfalban több helyen felfakad. A forrásvíz mederszintű felszíni megjelenése a kilencvenes évek második felétől valószínűsíthető, amikor a karsztvízszint kb. 102 mBf fölé emelkedett. A forrás növekvő hozamú működése a víztest jó állapotára utal. A kt.1.4. Esztergomi termálkarszt víztest területén nincs forrás, két 2006-ban fúrt esztergomi termálkút 30-31 oC-os vizet termel. A víztest átnyúlik a szomszédos Szlovákia területére.

6. fejezet


– 148 –


6-11. ábra:

Karsztvízszint idősorok a k.1.4. víztesten

Karsztvízszint idősorok - Gerecse-hg. (k.1.4. víztest)

140 130

Vízszint [mBf]

120 110 100 90 80 70 60 1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

Neszmély-3

Tarján-2

Bajna-74

Gyermely-1

Tatabánya-10

Tatabánya-8

2000

2005

2010

Nyergesújfalu-30

Budai-források vízgyűjtője (k.1.3.) és a Budapest-környéki termálkarszt (kt.1.3.) víztest A víztest a Vértes ÉK-i részétől a Pilisig és a Duna budapesti szakaszáig terjed, magában foglalja a Budai-hegység és a Pilis jelentős területeit. A bányászati vízkiemelésnek a Budai-hegység D-i területein – Budakeszi, Budaörs – gyakorlatilag nem volt kimutatható hatása. A depresszió a Budai-hegység Ny-i oldalán elsősorban a Pilis irányába terjedt, de a hegység É-i tárolórészén is jelentős vízszintsüllyedést okozott, itt azonban a nyílt karsztos területek közelében a hatás késleltetve és kisebb mértékben jelentkezett. A Budai források vízgyűjtője víztest természetes karsztvíz megcsapolásait eredetileg az É-budai langyos források – Csillaghegy-, Római-fürdő-forrásai, az óbudai Árpád-forrás és a József-hegyi langyos források jelentették. Az É-i források az 1990-es évek közepéig többször elapadtak, a kilencvenes évekre a József-hegyi források közül is csak a Római-forrás működött gravitációsan. Jelenleg valamennyi forrás működik, a forráshozamok rendszeres mérése azonban nem megoldott. A kt.1.3. termálvíztest lényegében a Csepel-sziget alsó végétől a Szentendrei-sziget felső végéig a Duna két oldalán mintegy 30-40 km széles sávban húzódik. Természetes megcsapolását három eltérő hőmérsékletű és vízkémiai összetételű forráscsoport alkotta, ezeknek utánpótlási területe, áramlási pályái, fakadási szintjei is különböznek. A Margitszigettől É-ra az egykori Fürdősziget területén (Dagály strand közelében), ill. a Margitsziget ÉNy-i oldalán fakadtak 35-40 oC-os vizek. A Lukács-Császár fürdő környezetében a langyos források szomszédságában 40-60 oC-os források voltak, míg a Gellért-hegy Duna menti részén három fürdő területén fakadtak 40-48 oC-os vizek. Jelenleg a termálvíztesten a források hozamáról aktuális mérési adatok tudomásunk szerint nincsenek, forrásként a Rudas- és Rác-fürdők forrásai működnek, illetve a Dunában fakadó szökevényforrások. A József-hegy térségében az 50-60 oC-os termálvíz egy része feltehetően a talajvízbe, ill. a Dunába szivárog el, a fürdők területén a melegvíz használat gyakorlatilag kutakból történik.

6. fejezet


– 149 –


A víztest területén jelentősége ellenére nagyon kevés az észlelőkút, jószerével Budapest területén a fürdők környezetében, ill. Pátyon vannak észlelőkutak. Ez utóbbi kutak idősorában a bányászati depressziós hatások kimutathatók, a kilencvenes évek közepétől tartó monoton emelkedés ellenére sem érték el az 1970 évi kb. 137 mBf értékű vízszintet. A főváros pesti oldalán található törzshálózati észlelőkutak szintjében az Elektromos, a Dagály és az Erzsébet téri észlelőkút esetében egyértelmű a nyomásnövekedés, ez a Margitsziget É-i termálvízrendszer regenerálódására utal. A víztest Dél-budapesti területein lévő észlelőkutak érdemi változást nem mutatnak, amiből arra lehet következtetni, hogy a termálkarszt D-i részét a regionális bányászati hatások nem vagy csak alig érintették, a térségben egyensúlyi helyzet van, a kutas víztermelés valószínűleg a szökevény források hozamának rovására történik. A Gellért-hegyi térség észlelőkútjainak vízszintingadozásai a forrásoknak a Dunával való hidraulikai kapcsolatát jelzik. A vízszintek emelkedése és a forrásműködés a víztest jó állapotára utal. 6-12. ábra:

Karsztvízszint idősorok a k.1.3. víztesten

140

140

130

120

120

100

110

80

100 1955

60 1960

1965

Budajenő-2 Csobánka-6

6. fejezet

Óbarok-1 vízszint [mBf]

Vízszint [mBf]

Karsztvízszint-idősorok - Budai-hg.-Pilis-Duna-balpart-Vértes-ÉK (k.1.3. víztest)

1970

1975

1980

Solymár-85 Óbarok-1

1985

1990

1995

Városmajor-1 Pilisszántó-1

2000

2005

2010

Óbuda-2


– 150 –


6-13. ábra:

Karsztvízszint idősorok a kt.1.3. víztesten

Karsztvízszint idősorok - Budapesti termálkarszt (kt.1.3. víztest) 125

Vízszint [mBf]

120 115 110 105 100 95 1955

1960

1965

1970

1975

Városliget II.

1980

1985

Elektromos

1990 Dagály

1995

2000

2005

2010

Erzsébet tér

Naszály-Nógrádi rögök (k.1.5.) és a Nógrádi termálkarszt (kt.1.5.) víztest A k.1.5. víztest kis kiterjedésű felsőtriász karsztos területre terjed ki, a vízgyűjtő viszonylag magas helyzetű, karsztforrások nem csapolják meg. A beszivárgó víz a szomszédos Nógrádi termálkarsztos víztesten keresztül a Budapesti termálkarszt felé áramlik, legközelebbi természetes megcsapolási területe a budapesti termális források lehetnek. A területen található Szendehely-1 és Nézsa-3 észlelőkutak vízjárása függőkarsztos jellegű, vízjárásuk évi periodicitást mutat. A két kút vízjárása éven belül hasonló, tükrözi a beszivárgás változásait, tendenciájában azonban ellentétes jellegű. A kt.1.5 víztest határán lévő Vác K-73 jelű kút nyomás alatti jellegű, a nézsai kút vízjárását tendenciájában követi. Az emelkedő vízszintek a víztest megfelelő állapotát jelzik.

6. fejezet


– 151 –


6-14. ábra:

Karsztvízszint idősorok a k.1.5. és a kt.1.5. víztesten Karsztvízszint idősorok - Naszály-Nógrádi rögök és Nógrádi termálkarszt (k.1.5. és kt.1.5. víztestek) 170 160 150

Vízszint mBf

140 130 120 110 100 90 1955

1960

1965

1970

1975

1980

Szendehely-1

1985

1990

Nézsa-3

1995

2000

2005

2010

Vác K-73

A Duna vízgyűjtőhöz tartozó sekély hegyvidéki és hegyvidéki víztestek Ebbe a csoportba tartoznak a Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység, a Velencei-hegység, a Börzsöny, Cserhát, Gödöllői-dombvidék víztestei, illetve a Dunántúli-középhegység és a Mecsek nem karsztos fedőképződményei. Ezen a hatalmas területen összesen 16 db monitoringkút található. Egyetlen kútban Bicske környékén (h.1.5) volt trendszerű süllyedés. A felszín alatti víz hasznosíthatóságát a víztestek földtani felépítése erősen limitálja, ezért nagyobb területre jellemző depresszió nem tud kialakuni, ami a gyenge állapotot előidézheti. 6.2.1.2 A felszín alatti vízkészlet állapota a vízmérleg teszt alapján A vízmérleg teszt a víztest szintű vízigények kielégítését vizsgálja. A vízmérleg teszt részletes adatai és eredményei a 6-7 mellékletben találhatók. A vízmérleg teszt az emberi igényeket kielégítő vízhasználatok, és az ökoszisztémák célállapotához tartozó vízigények közötti konfliktust vizsgálja. Ilyen értelemben nem hagyományos vízmérlegről van szó, hiszen az ökoszisztémák vízfogyasztása (a felszín alatti vizektől függő szárazföldi és vízi ökoszisztémák vízigénye, valamint a felszíni víztestek jó ökológiai állapotához szükséges alaphozam) nem az aktuális, hanem a jónak vélt állapot szerint szerepel a számításokban. Az ökoszisztémák célállapota ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontok együttes figyelembevételével határozható meg. A felszín alatti vízgyűjtő (víztest-csoport) jó állapotának kritériuma, hogy a társadalom által közvetlenül felhasznált, vagy valamilyen tevékenységgel előidézett közvetett vízkivételek mennyisége ne haladja meg a hasznosítható/rendelkezésre álló vízkészletet. A vízmérleg tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 79 db esetében lehetett elvégezni, ebből 5 állapota gyenge (6-9. táblázat) és 14 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak (6-10. táblázat).

6. fejezet


– 152 –


6-9. táblázat: A vízmérleg teszt szerint gyenge állapotú víztest Víztest kódja

6-10. táblázat:

A víztest neve

sp.1.14.2

Duna-Tisza köze - Duna-völgy északi rész

sp.1.15.2

Duna-Tisza köze - Duna-völgy déli rész

sp.1.4.2

Dunántúli-középhegység északi peremvidéke hordalékterasz

p.1.14.2


p.1.15.2


A vízmérleg teszt szerint jó, de gyenge állapot kockázata állapotú víztest Víztest kódja

A víztest neve

sp.1.10.1

Duna jobb parti vízgyűjtő - Paks alatt

sp.1.10.2

Bölcske-Bogyiszlói-öblözet

sp.1.13.1

Duna bal parti vízgyűjtő - Vác-Budapest

sp.1.13.2

Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek

sp.1.9.1

Duna jobb parti vízgyűjtő - Budapest-Paks

p.1.10.1

Duna jobb parti vízgyűjtő - Paks alatt

p.1.10.2


p.1.9.1

Duna jobb parti vízgyűjtő - Budapest-Paks

sh.1.4

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Által-ér-torkolat Visegrád

sh.1.5

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Budapest alatt

sh.1.6

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Visegrád - Budapest

h.1.4

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Által-ér-torkolat Visegrád

h.1.5

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Budapest alatt

h.1.6

Dunántúli-középhegység - Duna-vízgyűjtő Visegrád - Budapest

Porózus víztestek a Duna részvízgyűjtőn A sekély porózus víztesteken a Duna részvízgyűjtőn a legjelentősebb vízkivételeket a Duna jobb és bal partján sorakozó partiszűrésű vízbázisok jelentik. Partiszűrésűnek, a jogszabályi definíció szerint, azt a vízbázist nevezzük, ahol a termelőkútból kitermelt víz legalább 50%-a a felszíni vízből, jelen esetben a Dunából származik. Általánosságban elmondható, hogy ez a folyó mederanyagától függ, minél kevesebb a kavics, annál kevesebb a felszíni víz aránya. Ercsiig akár 80%-os is lehet ez az arány, Ercsitől délre ennél kevesebb. Az arányok pontos megállapítása nehéz feladat. Bár vannak rá mérési módszerek, modellezéssel is lehet számítani, mégis a becslés sok bizonytalanságot takar.

6. fejezet


– 153 –


A sekély porózus víztesteken jelentős az öntözési célú vízkivétel is. Az öntözési célú vízkivétel jelentős része engedélyezetlen kutakkal történik. A sekély porózus víztestek vízkészletére jelentős hatással van a belvízelvezetés, ami a beszivárgó csapadék mennyiségét, így az utánpótlást csökkenti, illetve a mélyen bevágott, egyenes vonalvezetésű trapézmedrek, amelyek a talajvizet tartósan megcsapolják. A kavicsbányászat által létrehozott tavak többlet párolgása is hatással van a talajvízszintre. A részvízgyűjtőn rengeteg bányató található. Kritikus terület a Duna-Tisza közi Hátság északi pereme, ahol az RSD és a Duna-Tisza csatorna által határolt területen több mint 50 kavicsbánya működik, melyek együttes felülete több mint 1000 hektár. A felhagyott kavicsbányák összfelülete további 500-600 hektárra tehető. A bányatelekké nyilvánított területek a tavak területének háromszorosára becsülhetők. A bányatelkek területe, illetve az elbányászott területek folyamatosan nőnek, ami jelentős vízgazdálkodási problémákat vet fel. Az elbányászott térségekben (Kiskunlacháza-Délegyháza-Bugyi-Szalkszentmárton) a bányatavak környezetében a talajvíz süllyedése észlelhető, és észrevehetően csökkentek a belvízi elöntések is. Az új bányatavak nehezítik a belvízelvezető rendszerek működését is. A nagyszámú és nagy kiterjedésű kavicsbánya-tavak negatív hatással vannak a vízmérlegre, mivel a felszínre került talajvíz párolgása nagyobb, mint a természetes növénytakaró párolgása. A párolgási hiány oldalirányú szivárgásból pótlódik. A talajvíz természetes esése ÉK-DNy-i irányú, így az elpárolgó víz a Duna-Tisza hátság felől áramló talajvízből pótlódik. A bányatavak felületének növekedésével, az újonnan létesülő tavaknak a Duna-Tisza közi Hátság területére húzódásával várhatóan növekszik a Duna-Tisza közi Hátság felszín alatti vízkészletének a veszélyeztetettsége, tekintettel az aszályos időszakok várható jövőbeni gyakoriságára. 6-11. táblázat: A közvetlen és közvetett vízkivételek arány a teljes vízkivételhez viszonyítva Érintett víztest száma

Az érintett terület megnevezése

Közvetlen vízkivétel (Teljes vízkivétel %-a)

Közvetett vízkivétel (Teljes vízkivétel %-a)

sp.1.14.1

Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő északi rész

36

64

sp.1.14.2


27

73 (21% kavics bányászat)

sp.1.15.1

Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő déli rész

22

78

sp.1.15.2


15

85

A porózus víztestekből az ivóvízkivétel dominál. A termálvíz felhasználása elsősorban fürdés, gyógyászati célokat szolgál. A jelentős vízkivételek a nagyobb városokhoz kapcsolhatók. A felszín alatti víztől függő élőhelyek a sekély porózus víztesteken találhatók, vízellátásukhoz azonban közvetett módon, a víztestek közötti átadódás révén a porózus víztestek is hozzájárulnak. A VGT2 FAVÖKO élőhelyek térképének lehatárolása a részletes térinformatikai elemzések alapján történt az állóvíz szegmens, a CLC50, az ex lege lápok és szikes tavak, a Natura2000 területek, az erdőtérkép, valamint a 2006-os és 2013-as talajvízállás GIS állomány felhasználásával.

6. fejezet


– 154 –


6-15. ábra:

A Duna részvízgyűjtő felszín alatti víztől függő élőhelyei

Egy élőhely vízigénye megadható a víz állapotára vonatkozó feltételekkel (átlagos vízszint, vízjárás, talajnedvesség tartalom, stb.) és kifejezhető vízhozamban is. A felszín alatti víztestek vízmérleg tesztjéhez a vízigényt hozamban, sokéves, átlagos viszonyokra vonatkoztatva adták meg (6-7 melléklet). A sekély víztestek jellemző FAVÖKÖ-i a vizes és szárazföldi ökoszisztémák, amelyek a felszín alatti áramlási rendszerek kilépési, megcsapolási pontjain alakulnak ki: tavak, mocsarak, lápok, a magas talajvízállástól függő nedves gyepek, láprétek és mocsárrétek, erdők, ártéri erdők. A lefűződött holtágak vízellátásuk jórészét ma már felszín alatti vízből kapják. A kijelölt élőhelyek egy része a Duna hullámterén (ártéri erdők) vagy mentett oldalon, de a vízfolyáshoz közel található (mentett oldali holtágak és erdők). Ezek vízellátásában – főleg árhullámok idején – jelentős szerepe van a vízfolyásból talajvíz térbe szivárgó víznek, ami csökkenti a felszín alatti vízigényt. Az árhullámok elmaradása a felszín alatti víz szerepét növeli. Többletpárolgási területekkel elsősorban a síkvidéken és hátsági területeken kell számolni, mert dombvidékeken az élőhelyek jelentős része a kisvízfolyások mély, keskeny völgyeire korlátozódik, és az élőhelyen kívül általában sehol nincs felszín közelében a talajvíz.

6. fejezet


– 155 –


A síkvidéki vízfolyások nagy része időszakos jellegű és nincs számottevő felszín alatti eredetű ökológiai készlete (a közvetlen környezete talajvizének átmeneti megcsapolása nem jelentős). A síkvidéki víztestek egy részénél, a mélyebben beágyazott és feláramlási területeken lévő folyók (Dunavölgyi-főcsatorna, Duna-Tisza-csatorna, stb.) esetében az ökológiai kisvíz a meder oldaltáplálása formájában jelentkezik. A Szigetközi hullámtéri vízpótló rendszerből (HTVP) történő elszivárgás két FA víztestet érint: nagyobb részben az "sp.1.1.1 Szigetköz", kisebb részt az "sp.1.1.2 Hanság, Rábca-völgy északi része" nevűt. A Duna elterelése előtti időben a szigetközi Duna nagyobb mértékben táplálta a FA vizeket, a hátrahagyott Duna meder az időközben végbement feliszapolódás miatt jelenleg valószínűleg jóval kevesebbet szivárogtat el. A Dunántúli-középhegység karsztos, hegyvidéki és sekély hegyvidéki víztestei A karsztvíztestekből történő vízkivétel elsősorban az ivóvíz igények kielégítését szolgálja. A termelés jellemzően forrásfoglalásokból, és mélyfúrású termelőkutakból történik. A tatabányai XIV/A és XIV/c vízaknák koncentrált vízkivétele eléri a 14.000 m3/napot. Jelentős vízfelhasználás a fürdő, gyógyászati célú vízfelhasználás a Budai-források vízgyűjtője (k.1.3.) és a Budapest-környéki termálkarszt (kt.1.3.) víztesteken. A karsztvíztestek jellemző FAVÖKO-i a karsztforrások. A források ökológiai vízigényét a felszíni vízfolyások jogszabály szerinti ökológia vízigényéhez igazítva úgy határozták meg, hogy az utánpótlási területükön létesített vízkivétel nem csökkentheti a forrás átlagos hozamát egyharmadnál nagyobb mértékben, vagyis az ökológiai vízigény a forrás átlagos hozamának kétharmada. A Budai-források esetében meg kell említeni, hogy a források készlete elsősorban nem ökológiai vízigényeket szolgál. A fürdőkben fel nem használt víz a Dunába folyik, illetve eleve a Duna medrében fakad fel. Ugyanakkor a források értékes vízkészletét védeni kell, a források környezeti vízigénye hasonlóan lett meghatározva, mint az ökológiai vízigény. A Dunántúli-középhegység karsztforrásai a hidraulikailag összefüggő, nagy kiterjedésű főkarsztvíztárolót csapolják meg. A főkarsztos források jórészt az ún mélykarsztból fakadnak, a nagy kőzetvastagság, nagy tárolt készlet, és a viszonylag kis szivárgási sebesség miatt, hozamukat elsősorban a sokévi átlagos beszivárgás határozza meg. Korábbi rendszeres mérések hiányában nincs megbízható adatunk a források eredeti – a bányászati karsztvízszint süllyesztés időszakát – megelőző hozamairól, ezért csak az ötvenes években mért adatokkal lehet összehasonlítani a mai hozamokat (6-12. táblázat). A rendszeres mérések többnyire az ötvenes évektől indultak és néhány forrástól eltekintve a hatvanas-hetvenes években, részben az elapadással kapcsolatosan megszűntek. Néhány, törzshálózatba bevont forrás mérése a nyolcvanas évek elejétől újra indult, ezek közül azonban kevés a főkarsztos forrás. Az utóbbi években ezek az egyébként havi rendszerességű mérések is megritkultak, az adatsorok hiányossá váltak.

6. fejezet


– 156 –


6-12. táblázat:

A források hozama

Víztest

Víztest neve

Mért, becsült hozam 2013-2014

Mért átlagos hozam 1951-60

(m3/nap)

(m3/nap)

k.1.1.

Veszprém-Várpalota, Vértes D-i források vízgyűjtője

97 494

104 026

k.1.2

Tatai és Fényes- források vízgyűjtője

29 521

33 313

k.1.3

Budai források vízgyűjtője

36 490

23 059

k.1.4

Esztergomi források vízgyűjtője

2 880

5 417

6-16. ábra:

A vízkivételek, forráshozamok idősora a teljes karsztvíztárolóra Összes vízkivétel a Dunántúli-khg.-ben

1500000 1250000

3

m /d

1000000 750000 500000 250000 0 1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

év Budapest

DKH K-i rész

T atabánya

Dorog

Kincses

Várpalota

DKH Ny-i rész

Nyirád, Halimba

Ajka

Balinka, Dudar

Források

Hévízi-tó

A karszvíztározót fedő sekélyhegyvidéki víztestek forrásairól lényegesen kevesebb a rendelkezésünkre álló mérési adat. Bár a forrásmérések az ötvenes években megkezdődtek, ezeken a forrásokon rendszeres mérések nem nagyon történtek. Ennek feltehetően az a magyarázata, hogy a forrásokat elsősorban azokon a területeken vizsgálták, ahol a helyi vízellátás nem volt megoldható talajvizekből, ill. a jelentkező vízigény nagyobb volt. A sekélyhegyvidéki víztestek nem rendelkeznek jelentős tárolt készlettel. A területek jellegzetessége az általában változatos kőzetösszetétel miatti kis forrás-vízgyűjtő és a karsztos területeknél lényegesen nagyobb forrássűrűség, ennek az a következménye, hogy sok a kisebbnagyobb vízfolyás. Mivel a forrásnyilvántartás csak kevés számú forrásról tartalmaz információt, ezeknek a területeknek a vízforgalmáról, vízkészletének változásáról a vízfolyások adatai alapján tájékozódhatunk. Amíg karsztterületeken a felszíni lefolyás és a visszapárolgás elhanyagolható mértékű a beszivárgáshoz képest, addig a sekélyhegyvidéken a víztároló összlet kis rétegvastagsága, a kőzetnek a karsztnál rosszabb áteresztőképessége, nagyobb felszíni lefolyás miatt a számítható beszivárgás és a tárolható vízkészlet mennyisége is kisebb. A források táplálta vízfolyások hozama változékonyabb, főleg a felső szakaszokon, ahol a források fakadnak. A sekélyhegyvidéki területek beszivárgási viszonyai nagyon függnek a vízgyűjtő fedőjének az anyagától, ill. a domborzati viszonyoktól.

6. fejezet


– 157 –


A Dunántúli-középhegység területén nehéz elkülöníteni, hogy a vízfolyások milyen mértékben kapják az utánpótlásukat alluviális megcsapolás révén, és milyen mértékben a karszt és nem karszt forrásokból. A karsztvíztestek és a hegyvidéki, sekély hegyvidéki viztestek kapcsolata sem ismert pontosan, ezért önállóan a hegyvidéki, sekély hegyvidéki viztestekre, a vízmérlegben számított elvárt ökológia készlet lehet, hogy túl magas érték. Ezért a vízmérlegben ezen víztestek nem a gyenge, hanem a jó, de gyenge kockázata minősítést kapták. 6.2.1.3 Felszíni víz teszt A felszín alatti vízből származó táplálás csökkenése a források vízhozamára, a vízfolyások alapvízhozamára is hatással lehet. A kisvízi hozam, ill. forráshozam azonban tartósan nem lehet kisebb, mint az ökológiai minimum igény. Ezt vizsgálja az un. felszíni víz teszt. A felszíni vízre vonatkozó teszt alapján a 86 felszín alatti víztest közül 57 db esetében lehetett elvégezni a tesztet, amely alapján az összes víztest jó állapotú. 6.2.1.4 Felszín alatti vizektől függő jelentős vizes és szárazföldi ökoszisztémák állapota A FAVÖKO teszt a vizes és a magas talajvízállástól függő jelentős ökoszisztémák állapotát vizsgálja. Jelentősnek a kiemelt természetmegőrzési területeket, a NATURA2000 területekké nyilvánított élőhelyeket tekintették. A FAVÖKO-k részletes adatait és a teszt eredményei a 6-8 mellékletben találhatók. A tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 60 db esetében lehetett elvégezni, ebből 5 állapota gyenge. Jó, de gyenge kockázatúnak minősített víztest nincs. 6-13. táblázat: Gyenge mennyiségi állapotú víztestek a felszín alatti víztől függő jelentős ökoszisztémák állapota alapján Érintett víztest száma

Az érintett terület megnevezése

Felszín alatti víz mennyiségi állapota miatt jelentősen károsodott NATURA 2000 terület

sp.1.1.2

Hanság, Rábca-völgy északi része

HUFH30005

sp.1.2.2


HUFH30005, HUFH20002

sp.1.7.1

Séd-Nádor-Sárvíz-vízgyűjtő

HUDD20040, HUDI20003, HUDI20033, HUDI20044, HUDI20054, HUDI30002

sp.1.14.1

Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő HUKN20002, HUKN20011, HUKN20015, északi rész HUKN20025

sp.1.15.1

Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő HUKN20004, HUKN20013, HUKN20024, déli rész HUKN20030, HUKN30003

A Kisalföld porózus medencéjének összetett áramlási rendszerében a felszín alatti víz lokális és regionális kiáramlási területein sajátságos vizes élőhelyek alakultak ki. Az egyik legjelentősebb felszín alatti víztől függő élőhely a Fertő-tó és a Hanság területe. A Szigetköz ártéri holtágrendszerének utánpótlása nagyobb mértékben függ a felszíni víztől.

6. fejezet


– 158 –


A vízszint süllyedése a Kisalföldre jellemző FAVÖKO élőhelyek (tavak, lápok, mocsarak, mentett oldali holtágak, magas talajvízállású területeken található erdők és gyepek) degradációjában nyilvánul meg. Sok területen a vizes élőhelyek nagy része már évek óta teljesen száraz, növényzetük átalakulóban van. A Duna-völgyi főcsatorna vonalában találhatók a Homokhátság jellemző FAVÖKO-i, a regionális és mélységi felszín alatti áramlási rendszerek kiáramlási területein található lápok és szikes tavak rendszere. A természetvédelem értékelése szerint a hoszútávú folyamatok eredményeképpen mára ezeket az élőhelyeket a kiszáradás fenyegeti, illetve egyes esetekben már ki is száradtak. 6.2.1.5 Felszín alatti víz minőségének változása a túlzott vízkivétel eredményeképpen (intrúziós teszt) A teszt szerint egy FAV víztest akkor van jó állapotban, ha nem áll fenn hosszú időn keresztül/tartósan sós, vagy egyéb gyenge minőségű víz intrúzió, amely vízkivételekhez köthető vízszint, vagy hidraulikus emelkedési magasság csökkenésből, vagy áramlási viszonyok megváltozásából ered. Meg kell jegyezni, hogy tartós sós, vagy egyéb intrúzió úgy is fennállhat, hogy az nem jár az áramlási viszonyok megváltozásával. Ez a teszt szorosan kapcsolódik a vízkémia értékelés intrúziós tesztjéhez. Ahol az antropogén úton megváltozott vízszintek geokémiai változásokat idéznek elő egy FAV testben és ez a víztest minőségének leromlásához vezet, és ahol ezek a változások jelentősek és a vonatkozó vízkémiai határértékek meghaladásával detektálhatók, vagy veszélyeztetik bármely, a Víz Keretirányelvben meghatározott célt, a vízminőség tesztet kell alkalmazni (6.2.2.6 fejezet). Az intrúziós tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 31 db esetében lehetett elvégezni, amely alapján az összes víztest jó állapotúnak bizonyult. 6.2.2 Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése Felszín alatti víztartóink jelentős hányada sérülékeny, ami azt jelenti, hogy a földtani felépítés következtében a felszínről a diffúz és pontszerű szennyezőforrásokból származó szennyeződések rövid idő alatt lejuthatnak a felszín alatti vízbe, ahol elkeverednek, és a felszín alatti áramlások révén akár egy egész víztestet is elszennyezhetnek, gyenge kémiai állapotot eredményezve. Az egyes monitoring pontokon észlelt túllépések veszélyességét a következő szempontok szerint kell ellenőrizni:  a víztest diffúz szennyezettsége nem korlátozhatja a vízkészletek jövőbeli hasznosítását – a diffúz teszt Magyarországon a nitrátra, ammóniumra és növényvédőszerekre készült,  a víztest pontszerű szennyezőforrásból származó szennyezettsége nem korlátozhatja a vízkészletek jövőbeli hasznosítását, a vizsgálat a szerves mikroszennyezőkre és a klórozott szénhidrogénekre terjedt ki,  a vízmű termelőkutakban vagy a vízbázis észlelőkútjaiban tapasztalt túllépés nem vezethet a vízmű bezárásához vagy az ivóvízkezelési technológia módosításához (vízbázis teszt),  a szennyezés nem veszélyeztetheti felszíni vízfolyások ökológiai vagy kémiai állapotát (felszíni víz teszt),

6. fejezet


– 159 –


 a szennyezés nem veszélyeztetheti jelentős vizes vagy szárazföldi felszín alatti ökoszisztémák ökológiai állapotát.  jelentős termelés következtében nem következhet be a víztest minőségi terhelése (intrúziós teszt) A jó állapot megőrzése szempontjából kockázatosnak számítanak azok a víztestek, ahol valamely szennyezőanyag víztestre vagy annak egy részére vonatkozó átlagkoncentrációja tartós emelkedő, vagy a hőmérséklet csökkenő tendenciát jelez. A vízminőségi trendek elemzésének célja, hogy jelezze azokat a problémákat, amelyek a jelenleg még jó állapotú víztestek esetében felléphetnek, a már most is kimutatható jelentős és tartós koncentráció- vagy hőmérsékletváltozás miatt. A kémiai tesztekre is érvényes, hogy nem minden víztest esetében lehet az összes tesztet elvégezni (6-14. táblázat). 6-14. táblázat: A felszín alatti víztestek kémiai állapotát meghatározó vizsgálatok a Duna részvízgyűjtőn A víztestek kémiai állapotára vonatkozó elvégezhető tesztek száma a Duna vízgyűjtőn

Víztestek típusa

Diffúz Szennyezett víztestek száma szennyeződés ivóvízbázis (nitrát, ammónium) védőterület a víztesten (>20%)

Összesített trend szerinti víztest minősítés

Felszín alatti víztől függő vizes Felszíni vizek élőhelyek és Intrúziós teszt állapota szárazföldi ökoszisztémák állapota 23 2

sekély porózus

23

23

22

porózus

19

19

19

porózus termál

2

2

2

sekély hegyvidéki

12

12

12

12

12

hegyvidéki

12

12

12

11

12

karszt

8

8

8

7

8

termálkarszt

10

9

7

Összes

86

85

80

23

55

19 2

10 55

2

31

A víztestenkénti minősítés eredményeit a 6-15. táblázat, az 6-17. ábra, valamint a 6-9 melléklet összefoglaló táblázata mutatja be. A 185 db felszín alatti víztestből, a Duna részvízgyűjtő területére 86 víztest esik. Ebből 19 állapota gyenge és 9 minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak. 6-15. táblázat: Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése tesztenként és víztest típusonként a Duna részvízgyűjtőn Az egyes tesztek alapján gyenge kémiai állapotú víztestek száma a Duna vízgyűjtőn

Víztestek típusa

Diffúz Szennyezett víztestek száma szennyeződés ivóvízbázis (nitrát, ammónium) védőterület a víztesten (>20%)

Összesített trend szerinti víztest minősítés

Felszín alatti víztől függő vizes Felszíni vizek élőhelyek és Intrúziós teszt állapota szárazföldi ökoszisztémák állapota 7 0

sekély porózus

23

7

0

porózus

19

0

0

porózus termál

2

0

0

sekély hegyvidéki

12

0

1

1

1

hegyvidéki

12

0

0

1

0

karszt

8

0

3

0

0

termálkarszt

10

0

0

Összes

86

11

2

6. fejezet

7

7

0 0

0 8

0


0

– 160 –


6-17. ábra:

A felszín alatt víztestek kémiai állapota a Duna részvízgyűjtőn

6.2.2.1 Diffúz eredetű szennyezések A felszín alatti víztestek szennyezettsége szempontjából darabszámukat és területi kiterjedésüket is tekintve a diffúz eredetű szennyezettségek a legjelentősebbek. A diffúz eredetű szennyezettségek elemzése a VKI monitoring kutak adatain túlmenően az összes 2010 és 2012 közötti megbízható mérési adatra épül. Az értékeléshez nem csak a felszín alatti vizek kémiai adatait, hanem a felszínborítási, területhasználati jellemzőket is figyelembe vették. Utóbbira vonatkozó információk alapját a CORINE 2010-es adatbázis képezte. A diffúz szennyezettségek ellenőrzésénél a nitrát és az ammónium tartalom felszín alatti vizekben mért koncentráció eloszlását vizsgálták. Ellenőrizték a növényvédőszerek előfordulását is. A területi szennyezettségi arányok számítása több módszerrel is elkészült. A VGT1 eredményeivel történő összehasonlítás érdekében a korábbi módszerrel, illetve e módszer részleges módosításaival is készült elemzés. A vizsgálat összefoglalt eredményei a 6-10, 6-11 és 6-12 mellékletben kerülnek bemutatásra. A diffúz eredetű nitrát és ammónium szennyeződés vizsgálatát a 86 felszín alatti víztest közül 55 db esetében lehetett elvégezni, ebből 7 állapota gyenge és 1 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak (6-16. táblázat). A növényvédőszerek miatt egyetlen víztest sem kapott gyenge minősítést.

6. fejezet


– 161 –


6-16. táblázat: Diffúz eredetű szennyezettségek vizsgálata teszt alapján gyenge, vagy kockázatos állapotú víztestek Érintett víztest azonosítója sp.1.13.1 sp.1.14.1 sp. 1.15.1 sp.1.3.1 sp.1.6.1 sp.1.7.1

Érintett víztest neve Duna bal parti vízgyűjtő Vác-Budapest Duna-Tisza közi hátság Duna-vízgyűjtő északi rész Duna-Tisza közi hátság Duna-vízgyűjtő déli rész Rába-Gyöngyös-vízgyűjtő

Kapos-vízgyűjtő Séd-Nádor-Sárvíz-vízgyűjtő Duna jobb parti vízgyűjtő sp.1.9.1 Budapest-Paks Duna jobb parti vízgyűjtő sp.1.10.1* Paks alatt *- jó, de gyenge kockázata

Jelentősen szennyezett felszínborítás típus

Díffúz szennyezettség

Döntően mezőgazdasági, de jelentős a települési szennyezettség is Közel azonos mértékben mezőgazdasági és erdő Mezőgazdasági és települési; Hátsági leáramlási víztest csoport alapján Döntően mezőgazdasági, de jelentős a települési szennyezettség is Mezőgazdasági Mezőgazdasági

Nitrát

Mezőgazdasági Mezőgazdasági és települési; Hátsági leáramlási víztest csoport alapján

Nitrát

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy elsősorban a települési, és a mezőgazdasági felszínborításokon jellemző a jelentősebb diffúz (nitrát) szennyezettség. Továbbra is megállapítható, hogy a települések és a gyümölcsösök alatti felszín alatti víz általában nagyobb arányban szennyezett, mint a szántóterületek alatti, de nagyobb területi kiterjedésük miatt elsősorban a szántóterületek szennyezettsége a döntő. A mezőgazdasági területek nitrátszennyezettsége mozaikos jellegű, nagymértékben függ a táblánként (termelőnként) változó trágyázási szokásoktól. A növényvédőszerek miatt egyetlen víztest sem kapott gyenge minősítést, ugyanakkor nagyon sok mintavételi ponton, többnyire a határérték alatti koncentrációban, de kimutatták a jelenlétét. A Duna vízgyűjtőjén 1624 db hatóanyag mérés történt. A mérések arányát a 6-18. ábra mutatja. A részvízgyűjtőn egyetlen hatóanyagcsoport átlaga nem haladta meg a megfordítási pontot. 6-18. ábra:

6. fejezet

Duna részvízgyűjtőjén végzett peszticid hatóanyagcsoport vizsgálatok aránya


– 162 –


A 6-17. táblázat a DDT, DRIN, HCH és HCB mérések eredményeit mutatja be. 6-17. táblázat: Víztestek, melyeken a koncentrációban van jelen VOR kód

VIZIG kódja

Vízgyűjt ő száma

Víztest kódja

DDT,

DRIN,

HCH

és

A víztest neve

HCB

kimutatható

mérésszám (db)

átlag (µg/l)

DDT AIQ525

3

1

sp.1.14.2


27

0,061

AIQ581

1

1

sp.1.2.1


6

0,0003

AIQ652

2

1

sp.1.13.2

Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek

12

0,00004

AIQ625

6

1

sp.1.3.1

Rába-Gyöngyös-vízgyűjtő

17

0,00001

Drinek AIQ499

2

1

h.1.8

Börzsöny, Cserhát - Ipoly-vízgyűjtő

4

0,0005000

AIQ525

3

1

sp.1.14.2


27

0,0000326

AIQ625

6

1

sp.1.3.1


17

0,0000012

HEXAKLÓR-CIKLOHEXÁN (HCH), Lindán AIQ651

5

1

sp.1.11.2

Szekszárd-Bátai- és Kölkedi-öblözet

4

0,0075

AIQ643

4

1

sp.1.7.1


2

0,00150

AIQ625

6

1

sp.1.3.1


17

0,00059

AIQ608

5

1

k.1.8

Mecsek - karszt

2

0,00050

AIQ536

2

1

sp.1.13.1

18

0,00022

AIQ525

3

1

sp.1.14.2

24

0,00012

AIQ652

2

1

sp.1.13.2

17

0,00012

9

0,015

Duna bal parti vízgyűjtő - VácBudapest Duna-Tisza köze - Duna-völgy északi rész Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek HEXAKLÓR-BENZOL (HCB) Duna bal parti vízgyűjtő Budapest

-

Vác-

AIQ536

2

1

sp.1.13.1

AIQ643

4

1

sp.1.7.1


2

0,0025

AIQ525

3

1

sp.1.14.2


5

0,0014

AIQ625

6

1

sp.1.3.1


15

0,001

Foszforsav észterek közül a vizsgált időszakban a metil-paration, diazinon, klórfenvinfosz, malation, klórpirifosz, azinfosz, forát, pirimifosz-metil mérésére került sor. A víztestek átlagterhelését a 6-18. táblázat mutatja be. Látható, hogy a víztesteken végzett mérési koncentrációból számított átlagérték egy esetben sem éri el a küszöbértéket.

6. fejezet


– 163 –


6-18. táblázat: Víztestek, melyeken a foszforsav észterek kimutatható koncentrációban kerültek mérésre VIZIG kódja

Vízgyűjtő száma

AIQ643

4

1

sp.1.7.1


4

0,03025

AIQ558

1

1

k.1.2

Dunántúli-középhegység Tatai- és Fényes-források vízgyűjtője

5

0,012

AIQ583

2

1

sp.1.12.2

Ipoly-völgy

2

0,011666667

AIQ536

2

1

sp.1.13.1

Duna bal parti vízgyűjtő Vác-Budapest

23

0,001652174

AIQ625

6

1

sp.1.3.1


18

0,001055556

AIQ525

3

1

sp.1.14.2

Duna-Tisza köze völgy északi rész

13

0,000769231

VOR kód

Víztest kódja

A víztest neve

-

mérésszám (db)

Duna-

átlag (µg/l)

A fenoxi-karbonsavak és metabolitjaik közül a vizsgált időszakban a következők mérése történt: 2,4-D; 2,4,5-T; MCPA; Diklórprop; Mekoprop; Bentazon. A víztestek átlagterhelését a 6-19. táblázat mutatja be, amely alapján látható, hogy a víztesteken végzett mérési koncentrációból számított átlagérték egy esetben sem éri el a küszöbértéket. 6-19. táblázat: Víztestek, melyeken a fenoxi-karbonsavak kimutatható koncentrációban kerültek mérésre VOR kód

VIZIG kódja

Vízgyűjtő száma

Víztest kódja

A víztest neve

mérésszám (db)

átlag (µg/l)

AIQ609

5

1 sh.1.12

Mecsek

2

0,045

AIQ588

5

1 p.1.11.1

Karasica-vízgyűjtő

1

0,02

AIQ522

3

1 sp.1.15.2


1

0,02

AIQ525

3

1 sp.1.14.2


5

0,00134

AIQ554

4

1 h.1.1

Dunántúli-középhegység Marcal-vízgyűjtő

6

0,001333333

AIQ550

2

1 sh.1.6

Dunántúli-középhegység - Dunavízgyűjtő Visegrád - Budapest

6

0,0009

AIQ652

2

1 sp.1.13.2

Szentendrei-sziget dunai szigetek

15

0,000513333

és

-

egyéb

A részvízgyűjtőn végzett triazin mérések eredményét a 6-14. táblázat mutatja be.

6. fejezet


– 164 –


6-20. táblázat:

Triazin koncentrációk víztestenként

VOR kód

VIZIG kódja

Vízgyűjtő száma

AIQ554

4

1

h.1.1

Dunántúli-középhegység Marcal-vízgyűjtő

AIQ598

6

1

h.1.11

Kőszegi-hegység, Vas-hegy

AIQ557

4

1

h.1.2

AIQ549

1

1

h.1.3

AIQ545

1

1

h.1.4

AIQ499

2

1

h.1.8

AIQ559

4

1

k.1.1

AIQ558

1

1

k.1.2

AIQ543

2

1

k.1.3

AIQ552

1

1

k.1.4

AIQ608

5

1

k.1.8

Dunántúli-középhegység - SédNádor-vízgyűjtő Dunántúli-középhegység - Dunavízgyűjtő Mosoni-Duna - Által-értorkolat Dunántúli-középhegység - Dunavízgyűjtő Által-ér-torkolat Visegrád Börzsöny, Cserhát - Ipolyvízgyűjtő Dunántúli-középhegység Veszprém, Várpalota, Vértes déli források vízgyűjtője Dunántúli-középhegység - Tataiés Fényes-források vízgyűjtője Dunántúli-középhegység - Budaiforrások vízgyűjtője Dunántúli-középhegység Esztergomi-források vízgyűjtője Mecsek - karszt

AIQ654

1

1

p.1.1.1

Szigetköz

AIQ572

1

1

p.1.1.2

AIQ555

4

1

sh.1.1

AIQ609

5

1

sh.1.12

Víztest kódja

AIQ556

4

1

sh.1.2

AIQ548

1

1

sh.1.3

AIQ550

2

1

sh.1.6

AIQ500

2

1

sh.1.8

AIQ653

1

1

sp.1.1.1

A víztest neve -

Hanság, Rábca-völgy része Dunántúli-középhegység Marcal-vízgyűjtő

északi -

Mecsek Dunántúli-középhegység - SédNádor-vízgyűjtő Dunántúli-középhegység - Dunavízgyűjtő Mosoni-Duna - Által-értorkolat Dunántúli-középhegység - Dunavízgyűjtő Visegrád - Budapest Börzsöny, Cserhát - Ipolyvízgyűjtő Szigetköz Hanság, Rábca-völgy északi része Duna jobb parti vízgyűjtő - Paks alatt

mérésszám (db)

átlag (µg/l)

10

0,0481

1

0,0020

1

0,0050

3

0,0120

3

0,0055

7

0,0009

11

0,0831

4

0,007

2

0,0055

13

0,0035

8

0,0075

10

0,0773

2

0,0005

2

0,0150

6

0,009

5

0,0624

14

0,1982

9

0,0022

10

0,0040

29

0,0087

20

0,0116

3

0,0217

AIQ573

1

1

sp.1.1.2

AIQ540

4

1

sp.1.10.1

AIQ498

4

1

sp.1.10.2


8

0,0008

AIQ589

5

1

sp.1.11.1

Karasica-vízgyűjtő

2

0,0075

13

0,0421

AIQ651

5

1

sp.1.11.2

Szekszárd-Bátaiöblözet

AIQ583

2

1

sp.1.12.2

Ipoly-völgy

2

0,0170

sp.1.13.1

Duna bal parti vízgyűjtő - VácBudapest

30

0,0103

AIQ536

6. fejezet

2

1

és

Kölkedi-


– 165 –


VOR kód

VIZIG kódja

Vízgyűjtő száma

mérésszám (db)

átlag (µg/l)

AIQ652

2

1

sp.1.13.2

17

0,0149

AIQ531

3

1

sp.1.14.1

19

0,1202

AIQ525

3

1

sp.1.14.2

26

0,0153

AIQ529

3

1

sp.1.15.1

9

0,0489

AIQ522

3

1

sp.1.15.2

38

0,0105

AIQ581

1

1

sp.1.2.1

18

0,0343

AIQ628

1

1

sp.1.2.2


10

0,0001

AIQ625

6

1

sp.1.3.1


52

0,0859

AIQ562

1

1

sp.1.4.2


19

0,0274

AIQ603

4

1

sp.1.5.1

Marcal-völgy

5

0,010

AIQ586

5

1

sp.1.6.1

Kapos-vízgyűjtő

10

0,0979

AIQ643

4

1

sp.1.7.1


30

0,0464

sp.1.9.1

Duna jobb parti Budapest-Paks

8

0,0011

AIQ537

2

1

Víztest kódja

A víztest neve Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek Duna-Tisza közi hátság - Dunavízgyűjtő északi rész Duna-Tisza köze - Duna-völgy északi rész Duna-Tisza közi hátság - Dunavízgyűjtő déli rész Duna-Tisza köze - Duna-völgy déli rész Ikva-vízgyűjtő, Répce felső vízgyűjtője

vízgyűjtő

-

A 6-21. táblázat és 6-19. ábra a részvízgyűjtőkön mért növényvédőszer átlagokat mutatja be. A 6-19. ábra jól mutatja, hogy a peszticidek közül a felszín alatti vízben a legmagasabb koncentrációban a triazinok mérhetők. A mérési eredmények alapján a részvízgyűjtőre számított átlagkoncentrációk nem érik el a megfordítási pontot. 6-21. táblázat:

Részvízgyűjtőkön mért növényvédőszer átlagok

Növényvédőszer

Átlagérték (µg/l) Duna RV.

Tisza RV.

Dráva RV.

Balaton RV.

DDT

0,001383

0,00009

0,00121

0

Drin

0,00138

2,5E-07

0

0

HCH

0,00024

0,00003

0,003

0

HCB

0,000569

0,000438

0

0

0

0,00568

0

Foszforsav észterek

0,001335

0,000354

0,002276

0

Fenoxi-karbonsavak

0,002408

0,000347

0,002333

0,000114

Triazinok

0,022712

0,004952

0,015251

0,083317

Karbamátok

6. fejezet


– 166 –


6-19. ábra:

Részvízgyűjtőkön mért növényvédőszer átlagok

6.2.2.1 Pontszerű szennyezőforrások okozta terhelések vizsgálata A pontszerű szennyezések koncentrációját jelentős mértékben csökkentheti a keveredés, illetve e szennyezésekkel terhelt vizek általában csak töredékét képezik a receptorok vízigényeinek, vagy az ivóvíztermelést biztosító víztest vízkészletének. A szennyezési csóvák kiterjedésének elemzése alapján (3-6 melléklet) nem ismerünk jelentős kiterjedésű, a víztest egészének állapotát veszélyeztető pontszerű szennyezőforrást, és a szennyezőforrás okozta talajvíz szennyeződést. A talajvízben, monitoring kutakban mért szerves mikroszennyezőket a 6-13 melléklet mutatja be. 6.2.2.2 Vízbázisokat veszélyeztető szennyezőanyag túllépések A szennyezőanyagok jelenléte az ivóvizet szolgáltató vízbázisok esetében az emberi egészséget közvetlenül is veszélyeztetheti, ezért a víztesteken belül a vízbázisok kiemelt figyelmet kapnak az állapotértékelés során. A vízbázisok besorolása egyes részvízgyűjtőkbe a védőterületek súlyponti koordinátáinak figyelembe vételével történt. Azonban adódhatnak olyan esetek, amikor a vízbázis nem arra a részvízgyűjtőre esik, ahova a víztestet sorolták. Ezért a vízbázis teszt értékelése a víztest szerinti részvízgyűjtőbe soroláson alapszik. A 86 felszín alatti víztest közül 85 db esetében lehetett elvégezni a vízbázis tesztet. A vizsgálat alapján 11 darab víztest állapota gyenge és 9 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak. (6-22. táblázat). Jelentős szennyezés összesen 19 vízbázist érint, ezek közül 8 vízbázison már termelőkút is szennyeződött. Általában települési vagy mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezés jellemző a szennyezett vízbázisokra, de előfordul szulfát, ammónium, peszticid túllépés is, mint a gyenge állapot okozója. Az alábbi táblázatból látható, hogy a szennyezett vízbázisok kétharmada a budapesti agglomerációban található, és partiszűrésű vízbázisok is vannak közöttük.

6. fejezet


– 167 –


6-22. táblázat: Termelőkutak és védőidomon belüli megfigyelőkutak szennyezettsége miatt gyenge állapotú víztestek Érintett víztest jele

Vízbázis neve Veszprém, Kádárta

Szennyezés

Szennyezés nem

termelőkútban

termelőkútban

NO3

k.1.1 Veszprém, Séd-völgyi vb.-ok

NO3

k.1.3

Pilisborosjenő, DJRVR Pilisborosjenői vízbázis

NO3

k.1.6

Kőszárhegy karsztakna

NO3

sh.1.6

Leányfalu, DJRVR Leányfalui vízbázis

sp.1.11.2

Szekszárd Lőtéri vb.

NO3 NH4

Budapest IV., Balpart I. Vmt.

NH4, SO4

Dunakeszi, DBRVR Dunakeszi vízbázis

NO3

Fót, DBRVR Fót I-II. és Gyermekvárosi vízbázis

NO3

Gödöllő DBRVR Gödöllő D-i vízbázis

NO3

NO3, Atrazin

sp.1.13.1 Gödöllő DBRVR Gödöllő É-i vízbázis Kerepes-Kistarcsa Vízmű

Atrazin NO3

Pócsmegyer, Surányi vmt.

NO3

Szigetmonostor, Pócsmegyeri vmt.

NO3

Halásztelek, Csepel-Halásztelek vm.

NO3

Szigetújfalu, Tököl-Szigetújfalui vm.

NO3

sp.1.3.1

Szombathely - Újperinti vízbázis

NO3

sp.1.7.1

Székesfehérvár, Aszalvölgyi vm.

sp.1.9.1

Ercsi partiszűrésű vízbázisok

sp.1.13.2

sp.1.14.2

NO3 NO3

6.2.2.3 A felszín alatti víztestből származó szennyeződés következtében bekövetkező vízminőség romlása felszíni vízfolyásokban A VKI szerint a szennyezés nem veszélyeztetheti felszíni vízfolyások ökológiai vagy kémiai állapotát. A teszt a felszín alatti vízből a felszíni víztestbe történő esetleges szennyező anyag bejutás lehetőségét vizsgálja és azt, hogy van-e hatása a felszín alatti víztestből a felszíni vízfolyásba jutó szennyező anyagoknak az ökológiai állapotra, illetve veszélyezteti-e a Víz keretirányelvben foglaltakat. A tesztet a felszín alatti koncepcionális áramlási modell alapján minden felszínen található víztestre el lehet végezni, ahol a felszíni vízfolyás megcsapolja a talajvizet. A szennyező komponensek közül a nitrátot vizsgálták. A vizsgálat eredményeit a 6-15 melléklet mutatja be.

6. fejezet


– 168 –


A felszíni vizek kémiai és ökológiai minősítését és ennek módszerét a 6.1. fejezet mutatja be. A felszíni vízfolyások állapotára vonatkozó tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 55 db esetében lehetett elvégezni, ebből 8 állapota gyenge. Jó, de gyenge kockázatúnak minősített víztest nincs.(6-23. táblázat). 6-23. táblázat: A felszín alatti víztől terhelt felszíni vízfolyások és gyenge állapotú felszín alatti víztestek Érintett víztest azonosítója

Érintett víztest neve

Felszíni vízfolyás megnevezése

sh.1.4


Únyi-patak alsó

AEQ084

sp.1.13.1

Duna bal parti vízgyűjtő - Vác-Budapest

Szilas-patak és vízgyűjtője

AEQ012

sp.1.2.1


Hosszú-víz és Rátka-patak

AEP598

Ikva középső

AEP611

Metőc- és Pós-patakok

AEP800

Kardos-ér felső

AEP640

Szaput-árok

AEP974

Szakonyi-övcsatorna

AOC861

sp.1.3.1


Hosszú-víz és Rátka-patak

AEP598

sp.1.4.1

Dunántúli-középhegység északi peremvidéke

Kocs-Kisigmándi-ér

AOC804

Kocs–Mocsai-vízfolyás felső

AOC806


Concó alsó

sp.1.4.2

sp.1.6.1 sp.1.7.1

Kapos-vízgyűjtő Séd-Nádor-Sárvíz-vízgyűjtő

Kenyérmezei-patak mellékága

AEP371 és AEP657

Szőny–Füzitői-csatorna

AEQ022

Gyulai-árok

AEP550

Kapos közép

AEP632

Rovákja-patak

AEP929

Vereb–Pázmándi-vízfolyás

AEQ104

6.2.2.4 A FAV víztestből származó szennyeződés felszín alatti víztől függő vizes és szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatása A vizsgálat meghatározza, hogy a FAV testből származó szennyeződés van-e olyan hatással a felszín alatti víztől függő ökoszisztémára, amely nem összeegyeztethető a Víz Keretirányelvben megfogalmazottakkal, vagy más, védett területekre vonatkozó célokkal. A tesztet minden olyan FAV testre el kell végezni, amelyhez kapcsolódik károsodott, vagy a károsodás kockázatával terhelt felszín alatti víztől függő vizes vagy szárazföldi élőhely. Ezek a sekély porózus víztestek. A kémiai állapotot, a mennyiségi állapothoz hasonlóan, a kiemelt jelentőségű NATURA2000 területekre határozták meg. Első lépésben a természetvédelem értékelését kell figyelembe venni, de a természetvédelem kimondottan a víz szennyezettsége miatti károsodást nem állapított meg.

6. fejezet


– 169 –


Az állapot értékelése a 2010-2012 közötti időszakot figyelembe véve, a NATURA2000 területekre eső egy-egy monitoring kút adatai alapján, és a felszín alatti víztestekre vonatkozó háttérértékek és ökológiai küszöbértékek figyelembe vételével történt (6-16. melléklet). Összességében azonban egy-egy monitoringpont alapján a vizes élőhelyre gyakorolt hatás nehezen állapítható meg. A teszt megbízhatósága az értékelhető adatok száma miatt alacsony. A felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapotára vonatkozó tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 2 db esetében lehetett elvégezni, amelyek közül mindkettő jó állapotú. 6.2.2.5 Felszín alatti vízkémiai monitoring adatok trendvizsgálata és értékelés A statisztikai trendvizsgálatok a Víz Keretirányelv célkitűzéseinek megfelelően, a Vízgyűjtőgazdálkodási Terv felülvizsgálata keretében megvizsgált, potenciálisan szennyeződést indikáló szervetlen vízkémiai komponensek és főbb paraméterek, valamint szerves vízkémiai komponensek, illetve peszticidek figyelembe vételével készültek. A 2000–2012 közötti időszak adatai alapján a trendvizsgálat szerint gyengének, illetve kockázatosnak minősített víztestek esetében a szennyezőforrások közelében létesített monitoring objektumok esetleges trendet módosító hatása is vizsgálat tárgyát képezte. A trend szerinti összesített víztestminősítést a 6-12 melléklet ismerteti. Az összesített trend szerinti víztest minősítést a 86 felszín alatti víztest közül 80 db esetében lehetett elvégezni, ebből 2 állapota gyenge és 6 darab minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak. 6-24. táblázat: Trend szerint kockázatos és gyenge összesített minősítésű víztestek a 2000-2012 időszakban

Trend szerint víztest minősítés 2000-2012 adatok alapján (jó, gyenge, kockázatos) VOR kód

AIQ545

AIQ556

Víztest jele

h.1.4

sh.1.2

6. fejezet

Víztest neve

Dunántúliközéphegység Duna-vízgyűjtő Által-ér-torkolat Visegrád Dunántúliközéphegység Séd-Nádorvízgyűjtő

-

-

összes monitoring objektum alapján

szennyezőforr ás közelében létesített monitoring objektumok nélkül

gyenge* (NO3)

gyenge (NO3)

Trend szerint víztest minősítés 2006-2012 adatok alapján, szennyezőforrás közelében létesített monitoring objektumok nélkül (jó, gyenge, kockázatos)

Összesített trend szerint víztest minősítés (jó, gyenge, kockázatos)

jó

gyenge* (NO3)

kockázatos#((atr azin)


kockázatos#

– 170 –


Trend szerint víztest minősítés 2000-2012 adatok alapján (jó, gyenge, kockázatos) VOR kód

AIQ544

Víztest jele

sh.1.4

AIQ583

sp.1.12.2

AIQ536

sp.1.13.1

AIQ525

sp.1.14.2

AIQ581

sp.1.2.1

AIQ625

sp.1.3.1

Víztest neve

Dunántúliközéphegység Duna-vízgyűjtő Által-ér-torkolat Visegrád

összes monitoring objektum alapján

szennyezőforr ás közelében létesített monitoring objektumok nélkül

gyenge (NO3)

gyenge (NO3)

Trend szerint víztest minősítés 2006-2012 adatok alapján, szennyezőforrás közelében létesített monitoring objektumok nélkül (jó, gyenge, kockázatos)

Összesített trend szerint víztest minősítés (jó, gyenge, kockázatos)

jó

gyenge (NO3)

kockázatos (NO3)

kockázatos (NO3)

-

Ipoly-völgy Duna bal parti vízgyűjtő - VácBudapest Duna-Tisza köze Duna-völgy északi rész Ikva-vízgyűjtő, Répce felső vízgyűjtője Rába-Gyöngyösvízgyűjtő

kockázatos# (NO3, NH4)

kockázatos (NO3, NH4)

kockázatos (NO3) kockázatos# (SO4) jó (NH4)

kockázatos# (NH4) kockázatos# (NO3) kockázatos# (SO4)

kockázatos (SO4)

kockázatos (SO4)

jó

kockázatos (SO4)

kockázatos#((pe szticid összes) jó& (NO3)

kockázatos (NO3)

kockázatos# kockázatos (NO3)

kockázatos# (NO3)

gyenge: 95%-os szignifikancia szint mellett; gyenge*: 90%-os szignifkancia szint mellett kockázatos: 95%-os szignifikancia szint mellett; kockázatos*: 90%-os szignifikancia szint mellett; kockázatos#: szignifikáns emelkedő trend, a trend 2012-2027 közötti időszakban haladja meg a küszöbértéket jó#: szignifikáns csökkenő trend, de az illesztett értékek küszöbérték, vagy megfordítási pont felettiek; jó &: nincs trend, de az illesztett értékek küszöbérték, vagy megfordítási pont felettiek

6.2.2.6 Intrúziók vizsgálata A teszt kapcsolódik a mennyiségi állapot értékeléshez, továbbá a hosszantartó és jelentős tendenciákkal kapcsolatos értékeléshez is. A mennyiségi értékelést a minőségi értékelés előtt kell elvégezni, amely rávilágít arra, hogy a termeléshez köthetően hol várható minőségi terhelés, azaz hol lesz meg a sós, vagy egyéb intrúzió kockázata. A felszín alatti víztestek koncepcionális áramlási modellje alapján a tesztet a porózus, a termál porózus és a termálkarszt víztestekre lehet elkészíteni. Az intrúziós tesztet a 86 felszín alatti víztest közül 31 db esetében lehetett elvégezni, amely alapján az összes víztest jó állapotú. Mint ahogy a trendvizsgálat mutatja a szennyezettség mutatójaként használt indikátorok, főleg a nitrát mennyiségének trendszerű emelkedése a sekély porózus rétegekre jellemző. A porózus rétegekben az ivóvíz termelés ugyan jelentős, és hatással van a sekély porózus rétegekre is,

6. fejezet


– 171 –


mégis a nitrát szennyeződés a trend és diffúz szennyeződés vizsgálatok alapján nem húzódott le a porózus vízadó rétegekbe. 6.2.3 Felszín alatti víztestek állapotának összesített minősítése Felszín alatti víztestek összesített minősítését a mennyiségi és a kémiai minősítés eredményei közül a rosszabbik határozza meg. Az elvégzett tesztek alapján, a részvízgyűjtő területén lévő 86 felszín alatti víztest közül 46 jó állapotú, 25 darab állapota gyenge és 15 minősíthető jó, de gyenge kockázatúnak. Az eredmények azt mutatják, hogy a részvízgyűjtő területén 16 sekély porózus, 2 porózus, 1 hegyvidéki, 2 sekély hegyvidéki, 1 termálkarszt és 3 karsztos víztest mind mennyiségi, mind minőségi szempontból rossz állapotban van. 6-20. ábra:

A felszín alatti víztestek összesített állapota

6.3 Védelem alatt álló területek állapotának értékelése 6.3.1 Ivóvízkivételek védőterületei A vízkivételek védett területének kijelölése, leírása és térképi bemutatása a 2. fejezetben található. Ebben a pontban a védett területek állapotára és veszélyeztetettségére vonatkozó értékelést mutatjuk be. A felszíni és felszín alatti vízbázisok megkülönböztetése az állapot és veszélyeztetettség szempontjából is indokolt.

6. fejezet


– 172 –


Az ivóvízkivételek és védőterületeik állapotát és veszélyeztetettségének mértékét a 6-18 melléklet mutatja be. 6.3.1.1 Felszíni ivóvízbázisok A 2.1.1 fejezetben ismertetett felszíni ivóvízbázisok minősítése a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben megadott határértékek szerint történt, és a meghatározott fizikai és kémiai paraméterekre terjedt ki. A minősítéshez a környezetvédelmi hatósági monitoring keretében végzett és az országos felszíni vízminőségi adatbázisban (FEVI) nyilvántartott mérési adatokat használták fel a 2009-2012 időszakra vonatkozóan. Az adatok és a vizsgált komponensek száma a teljes körű értékelést csak az alábbi korlátokkal tette lehetővé: 

a vizsgálati gyakoriság egyetlen esetben sem érte el az előírt, évi 20 mintaszámot;



nem volt mérési adat az alábbi paraméterekre: fluorid, szelén, bárium, oldott vagy emulgeált szénhidrogének;



nagyon kevés adat volt a mikrobiológiai paraméterekre (Coli, Fecalcoli, Salmonella, összes telepszám);



valamint szórványos adatok volta csak a PAH és peszticid paraméterekre.

A minősítés eredményét a 6-25. táblázat mutatja be. A vízkivételi helyek (illetve azokhoz legközelebb lévő KTJ mintavételi helyek) értékelése alapján a felszíni vízbázisok állapota megfelelő, a felszíni ivóvízbázisok védőterületein folyó tevékenységek jelenleg nem okozzák a felhasznált felszíni víz olyan mértékű károsodását, amely a vízbázisok működését veszélyeztetné. A rendeletben meghatározott paraméterekre vonatkozó határérték túllépés egy mintavételi helynél fordult elő: 

Az Ipoly vízminősége kifogásolt a foszfát koncentráció túllépés miatt. A tápanyag problémát az Ipoly víztest ökológia állapotértékelése jelzi, a biológiai állapot a tápanyagra érzékeny fitobenton miatt csak mérsékelt besorolású. A fizikai-kémiai paraméterek tápanyag csoportja szerinti minősítés szerint azonban a folyó jó állapotú. Tekintve, hogy ez a minősítés az átlagos koncentrációkra készül, az ivóvízkivételekre vonatkozó előírás pedig a szélsőértékeket is figyelembe veszi, feltételezhető, hogy magasabb tápanyag koncentrációk vízjárás függően időszakosan fordulnak elő. Az Ipoly vize a Komravölgyitározóba kerül bevezetésre. A tározó vízminősége az előírásoknak megfelel. Hosszú távon azonban az Ipolyból származó tápanyagterhelés kockázatával számolni kell.



A víztározók esetében általában a legtöbb problémát a víz hőmérsékletének nyári növekedése okozza, amikor a baktériumok egyedszáma növekszik. Villámárvizet okozó nagyobb esőzések után a vízgyűjtőről bemosódó hordalék és a vele érkező szennyezőanyagok okoznak veszélyt.

6. fejezet


– 173 –


6-25. táblázat: Ivóvízbázisok minősége (Az állapotértékelés a 2009-2012 évi mérési adatok alapján készült) Mintavét

VízVízfolyás,

kivétel

Alegy-

állóvíz neve

helye

ség

Érintett víztest

(fkm) Komra-völgyi tározó, Komra-patak Ipoly, bal part

1+094

1-8

125+260

1-8

Komra-völgyitározó Ipoly

6/2002.

eli hely

(XI. 5.)

KTJ

KvVM r. 4.

azono-

§ szerinti

sítója

kategória

1.sz.mell. szerinti megfelelés

ANS516 101847729

A2

igen

AEP614

A2

nem

101178472

Határértéket túllépő komponens(ek)

foszfát

6.3.1.2 Felszín alatti ivóvízbázisok állapota és veszélyeztetettsége Az részvízgyűjtő területén 732 üzemelő, 24 tartalék és 45 távlati vízbázis található (összesen 801 felszín alatti vízbázis), ebből 548 db vízbázis sérülékeny, mert olyan természeti-földtani környezetben van, ahol a terepfelszín alá kerülő szennyező anyagok - még ha évtizedek alatt is de lejuthatnak a vízellátást biztosító víztömegbe. A felszín alatti vízbázisok veszélyeztetettségét a vízadó típusa alapvetően meghatározza. Sérülékenyek a talajvízbázisok, a fedetlen karsztvízbázisok, és a parti szűrésű vízbázisok. A konkrét földtani felépítéstől függően a sekély rétegvízbázisok is lehetnek sérülékenyek. Ezeken a vízbázisokon jelenthetnek kockázatot a természetes folyamatok és a prognosztizált éghajlatváltozásból eredő szélsőségek is. A sérülékeny felszín alatti ivóvízbázisok állapotát és veszélyeztetettségét meghatározó terhelések és folyamatok a következők:  Jogi védelem hiánya,  Az emberi tevékenység által okozott tényleges és potenciális terhelések hatása,  Termelőkutak vagy a védőterületen belül található megfigyelőkutak szennyezettsége,  Védőterületen belül feltárt (a megfigyelőkutak által nem feltétlenül jelzett) felszíni víz, talajvíz- vagy talajszennyezések,  Területhasználathoz kapcsolódó veszélyeztetettség (belterületek és mezőgazdásági területek együttes aránya a vízbázison),  Felszíni víz szennyeződéséből fakadó veszélyeztetettség,  Vízadó földtani közeg veszélyeztetettsége,  Éghajlati veszélyeztetettség (mennyiségi, vízminőségi),  Árvízi veszélyeztetettség. A veszélyeztetettségi vizsgálatok során, a fent említett szempontokat figyelembe véve, a sérülékeny vízbázisok öt kategória valamelyikébe kerültek. A legmagasabb 5. kategóriába kerültek azok a sérülékeny vízbázisok, amelyek a kémiai minősítés során szennyeződött termelőkút miatt gyenge minősítést kaptak. A 4. kategóriába azok a vízbázisok kerültek, amelyek védőterületen belüli megfigyelőkutakban szennyező anyag túllépés, illetve a pontszerű talajvíz- vagy talajszennyezés kimutatható volt. Veszélyeztetett vízbázisok (3. kategória) közé tartoznak azok,

6. fejezet


– 174 –


ahol a belterületek és a mezőgazdasági területek együttes aránya meghaladja a 75%-ot, továbbá azok a vízbázisok, ahol a vízadó földtani közeg, árvízi, éghajlati és felszíni víz okozta veszélyeztetettség indokolták. A mérsékelten veszélyeztetett, 2. kategóriába akkor került egy vízbázis, ha a belterületek és a mezőgazdasági területek együttes aránya 40%-75% közé esik, vagy ha az egyéb veszélyeztetettségi vizsgálatok indokolták. Az 1. kategóriába kerültek azok a vízbázisok, amelyeket nem veszélyeztetnek a fent említett terhelések és folyamatok. A vízbázisok besorolása egyes részvízgyűjtőkbe a védőterületek súlyponti koordinátáinak figyelembe vételével történt. Ezen a felosztáson alapszik a vízbázisok veszélyeztetettségének értékelése. Jogi védelem hiánya és a biztonságba helyezés elmaradása A közcélú felszín alatti ivóvízbázisok esetében védőterületeket és védőidomokat hatósági határozattal kötelező kijelölni. A határozatok kiadásában jelentős elmaradás van. A nyilvántartás szerint országos szinten 613 darab közcélú vízbázis rendelkezik védőterületi határozattal. A Duna részvízgyűjtő területén összesen 264 vízbázisra készült el védőterületi határozat, ebből 204 darab sérülékeny vízbázis. A fennmaradó 344 darab sérülékeny vízbázisnak nincs jogerős védőterületi határozata. A védőterületek kijelölésének a célja, hogy a hatósági határozatok a 123/1997 (VII.18.) jogszabály szerint kötelezzék a területhasználókat a vízbázis védelmének megfelelő, nem környezetszennyező tevékenységre, egyes tevékenységeket kategorikusan tiltsanak vagy korlátozzanak, illetve meglévő szennyeződések esetén előírják a szennyeződés felszámolását, vagyis biztonságba helyezzék a vízbázist. Az üzemeltető feladata a továbbiakban, hogy a védőterületen nyomonkövesse, és a hatóságnak bejelentse a változásokat, vagyis biztonságban tartsa a vízbázist. Az üzemeltető feladata a szennyeződések vizsgálatára a monitoring rendszer üzemeltetése. A legnagyobb veszélyforrást az jelenti, hogy védőterületi határozatok hiánya miatt, a fent említett intézkedések és korlátozások nincsenek jogilag szabályozva. Az emberi tevékenység által okozott tényleges és potenciális szennyezések Termelőkutak vagy a védőterületen belül található megfigyelőkutak szennyezettsége Összesen 20 vízbázist veszélyeztet szennyezés, melyből 19 üzemelő, 1 tartalék (Kőszárhegy karsztakna). Összes védendő vízkészletük 509 722 m3/nap. A részvízgyűjtő területén összesen 13 darab vízbázis védőterületére eső megfigyelőkút szennyeződött. A Fóti vízbázisnál már a termelőkútban is kimutatható volt a szennyező komponens. Ezen felül, további 7 vízbázis termelőkútjaiban észleltek szennyezőanyag túllépést. A termelőkutakban nitrát koncentráció 7 darab, ammónia túllépés pedig 1 darab vízbázisnál jelentkezett. Peszticid koncentráció a Fót II. és Gödöllő É-i vízbázis megfigyelőkútjaiban meghaladta az előírt határértéket (6-26. táblázat). A termelő- és megfigyelőkutakban kimutatott nitrát szennyezés jelentős része mezőgazdasági vagy települési eredetű.

6. fejezet


– 175 –


6-26. táblázat:

A szennyezett vízbázisok Vízbázis neve Veszprém, Kádárta

Szennyezés

Szennyezés nem

termelőkútban

termelőkútban

NO3

Veszprém, Séd-völgyi vb.-ok

NO3

Pilisborosjenő, DJRVR Pilisborosjenői vízbázis

NO3

Kőszárhegy karsztakna

NO3

Nyirád térségi vízmű

NH4

Leányfalu, DJRVR Leányfalui vízbázis

NO3

Szekszárd Lőtéri vb.

NH4

Budapest IV., Balpart I. Vmt.

NH4, SO4

Dunakeszi, DBRVR Dunakeszi vízbázis

NO3

Fót, DBRVR Fót I-II. és Gyermekvárosi vízbázis

NO3

Gödöllő DBRVR Gödöllő D-i vízbázis

NO3

Gödöllő DBRVR Gödöllő É-i vízbázis Kerepes-Kistarcsa Vízmű

NO3, Atrazin

Atrazin NO3

Pócsmegyer, Surányi vmt.

NO3

Szigetmonostor, Pócsmegyeri vmt.

NO3

Halásztelek, Csepel-Halásztelek vm.

NO3

Szigetújfalu, Tököl-Szigetújfalui vm.

NO3

Szombathely - Újperinti vízbázis

NO3

Székesfehérvár, Aszalvölgyi vm.

NO3

Ercsi partiszűrésű vízbázisok

NO3

Védőterületen belül feltárt pontszerű talajvíz- vagy talajszennyezések A diagnosztikai vizsgálattal rendelkező vízbázisok adatai alapján a leggyakrabban előforduló potenciális veszélyt az üzemanyag és fűtőanyag tárolók, az állattartótelepek, a növényvédőszer és műtrágya raktárak, felhagyott TSZ géptelepek és az illegális hulladéklerakás jelentik. A sérülékeny vízbázisok diagnosztikai vizsgálata és az országos felügyelőségi adatszolgáltatás szerint négy esetben (Szentendre D-i vízbázis, Hidas vízbázis, Vác D-i vízbázis, Budapest XXI. kerület) a talaj és a talajvíz feltárt pontszerű szennyezése (illékony klórozott és aromás szénhidrogének) veszélyt jelent az ivóvízbázis számára. A felügyelőségi adatszolgáltatás alapján Esztergom Prímás szigeti vízbázis veszélyeztetettsége nem bizonyított. Csepel esetében az illékony klórozott szénhidrogén határérték túllépésen kívül, problémát jelentenek a fémek, TPH, PAH magas koncentráció értékei is. A legnagyobb szennyezést Szentedre D-i vízbázisánál észlelték. A szennyezés felszíni vetületének nagysága 266 000 m2, a szennyezett víz térfogata, pedig 349 200 m3. Ezek a vízbázisok a 4. kategóriába kerültek.

6. fejezet


– 176 –


Területhasználathoz kapcsolódó veszélyeztetettség A diffúz szennyeződések nagy része a települési és a mezőgazdasági területekről származik. A vízbázisok veszélyeztetettségének diagnosztikája során indokolt volt a területhasználatok védőterületen belüli vizsgálata. Területhasználati térképeket és a védőterületekre vonatkozó térképi állományt összevetve a részvízgyűjtő területén 341 sérülékeny vízbázis (62%) került a 3. (veszélyeztetett) kategóriába. Ez azt jelenti, hogy e vízbázisok védőterületén a belterületek és a mezőgazdasági területek együttes aránya nagyobb, mint 75%. Felszíni víz szennyeződéséből fakadó veszélyeztetettség Vizminőségi veszélyeztetettséget okoz a felszíni vízfolyáson érkező szennyezőanyag. A Duna mellett található partiszűrésű vízbázisok a legveszélyeztetebbek. A partiszűrésú vízbázisok kitermelt vizének Budapestig átlagosan a 60-80%-a származik a folyó felől, lejjebb ez 50% körüli értékre csökken. Havária esetén (pl. vörösiszap katasztrófa) a termelőkutakat leállítják, így konkrét szennyezésről nincs információ. A karsztvízbázisokra szintén negatív hatással lehetnek a felszíni vízfolyáson érkező szennyezőanyagok. Ebből a megközelítésből 155 darab (28%) vízbázis veszélyezetett. A földtani közeg állapotában történő változás A részvízgyűjtő területén potenciális veszélynek vannak kitéve a parti szűrésű vízbázisok. A főbb veszélyforrások a meder állapotában (medermélyülés vagy kavicskotrás) bekövetkező változások. A dunai parti szűrésű vízbázisokat kedvezőtlenül érintette a nagyarányú kavicskotrás, míg a szigetközi távlati vízbázisokra a Duna elterelése volt kedvezőtlen hatással. A karsztos területeken folyó bányászat, a felszín megbontása és a víztartó rétegek kitermelése növelik a karsztos területek veszélyeztetettségét. Földtani közeg állapotában bekövetkező változás alapján, a részvízgyűjtő területén összesen 155 (28%) vízbázis (parti szűrésű és karsztvízbázis) került a 3. (veszélyeztetett) kategóriába. Kavics-, homok- és agyagbányák művelése során a védett felszín alatti víz felszínre kerülhet, így a talajvízbázisok mérsékelten veszélyeztetett, 2. kategóriába kerültek. Az éghajlat változásából eredő potenciális veszélyek A csapadék biztosítja a felszín alatti vizek utánpótolódását, ha ebben változás következik be, akkor a csapadékkal közvetlenül kapcsolatban lévő vízbázisokra lesz leginkább hatással. Az éghajlati veszélyeztetettség vizsgálata során külön értékelés készült a minőségi és a mennyiségi változásból eredő potenciális veszélyekre. Minőségi változás szempontjából a karsztvízbázisok jelentősen veszélyeztetettek. Extrém időjárási események hatására a karsztvízbázisoknál a felszíni lefolyásból származó szennyeződés bemosódása, illetve a barlangjáratokból származó hordalékanyag jelenthet gondot. Mennyiségi változás szempontjából jelentős veszély áll fenn a karsztvízbázisok és talajvízbázisok esetében. Az éghajlat mennyiségi változásából fakadó potenciális veszély 168 (31%) vízbázisnál (talajés karsztvízbázis) áll fenn, míg minőségi változásból adódó veszély 77 (14%) vízbázisnál (karsztvízbázis) jelentős.

6. fejezet


– 177 –


A parti szűrésű vízbázisokat mind minőségi, mind mennyiségi szempontból mérsékelten veszélyeztetettnek (2. kategória) értékeltük. Árvízi veszélyeztetettség A felszíni vizek árvízkor veszélyeztethetik a vízbázisokat, különösképpen a parti szűrésű és a karsztvízbázisok esetében okozhat problémát. A parti szűrésű vízbázisoknál az árvíz után visszamaradó pangó víz, illetve a felszíni víz minőségében bekövetkező változás okozza a veszélyt. A karsztvízbázisoknál a magas vízállás okozta szennyeződés bemosódás jelenthet gondot. Azok a vízbázisok szintén veszélyeztetettek, melyek védőterülete nagyvizi medret érint. Ezek a vízbázisok a 3. (veszélyeztetett) kategóriába kerültek, így a részvízgyűjtő területén 197 (36%) vízbázisnál áll fenn jelentős árvízi veszélyeztetettség. Összevont értékelés Az ivóvízbázisok veszélyeztetettsége a fenti szempontok szerint összevontan is értékelhető. Az 548 sérülékeny vízbázis (összes védendő vízkészlete 3 260 358 millió m3/nap) megoszlása a veszélyeztetettségi kategóriák között: 1. kategória jó állapotú vízbázis: 20 vízbázis, védendő vízkészlet: 9 034 m3/nap 2. kategória mérsékelten veszélyeztetett vízbázis: 32 vízbázis, védendő vízkészlet: 22 841 m3/nap 3. kategória veszélyeztetett vízbázis: 473 vízbázis, védendő vízkészlet: 2 687 281 m3/nap 4. kategória megfigyelőkútban kimutatott szennyezés, illetve pontszerű talajvíz- vagy talajszennyezés: 15 vízbázis, védendő vízkészlet: 504 190 m3/nap 5. kategória termelőkútban kimutatott szennyezés: 8 vízbázis, védendő vízkészlet: 37 012 m3/nap

6. fejezet


– 178 –


6-21. ábra:

A sérülékeny felszín alatti ivóvízbázisok veszélyeztetettsége a Duna részvízgyűjtőn

6.3.2 Nitrát- és tápanyagérzékeny területek Magyarországon az eutrofizáció - az ország speciális földrajzi fekvése (topográfiai viszonyok: domborzat, medence-fekvés), geológiai és éghajlati adottságai (alapkőzet, talajtani adottságok, erózió, kontinentális klíma), hidrológiai sajátosságai (folyók mederesése, kis fajlagos lefolyás-nagy tartózkodási idő, magas a sekély, endorheikus tavak aránya), illetve a vizek fizikai és kémiai karaktere miatt - mind a folyók, mind a tavak esetében részben emberi hatásra bekövetkező, részben természetes jelenség. Folyóink egyharmada eutróf, közel fele potenciálisan eutróf kategóriába sorolható, tavaink túlnyomó többsége nem eutróf, közel harmada potenciálisan eutróf. Nagyobb vízfolyásaink többsége, néhány közepes vízfolyás, valamint a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken átfolyó vagy azok határán folyó kisvízfolyások és öntöző-csatornák eutróf, illetve potenciálisan eutróf minősítéssel jellemezhetőek. A trofitás értékelése mellett a nitrát-jelentésben a trofitási mutatók változásának vizsgálata is elkészült (6-27. táblázat) országos szinten. A mutatók változása jelzi, hogy hogy egyszerre vannak jelen növekvő és csökkenő trofitásiterndek (6-28. táblázat).

6. fejezet


– 179 –


6-27. táblázat: Trofitási mutatók változása az előző és a jelenlegi megfigyelési időszak között Változás

Klorofill-a nyári

PO4-P éves átlagnál

ÖP éves átlagnál

átlagnál növekvő erőteljesen

33,0 %

19,3 %

20,3 %

gyengén

6,1 %

4,7 %

7,5 %

8,0 %

4,2 %

8,5 %

erőteljesen

45,3 %

69,8 %

48,1 %

gyengén

6,6 %

1,9 %

15,6 %

stabil csökkenő

6-28. táblázat: Trofitás trend állóvizekben és folyóvizekben az előző és a jelenlegi megfigyelési időszak között a mintavételi helyek százalékában Eutrofizációs trend erőteljesen

gyengén

stabil

gyengén

erőteljesen

növekvő

növekvő

csökkenő

csökkenő

Folyók klorofill-a nyári átlag

35,1

5,4

8,1

6,5

44,9

Folyók nitrát átlag

4,3

8,0

51,3

29,9

6,4

Folyók PO4-P átlag

18,7

5,3

4,3

2,1

69,5

Folyók ÖP átlag

19,3

5,9

9,6

16,6

48,7

Tavak klorofill-a nyáriátlag

20,0

12,0

8,0

8,0

52,0

Tavak ÖP átlag

28,0

20,0

0,0

8,0

44,0

A növekvő trendet mutató vízgyűjtők védelmének érdekében, tekintettel a felszíni vizek tápanyagterhelésének jelentős mértékére, a nitrát-érzékeny területek növelésével a védettség fokozására tettünk javaslatot. A javaslatunk alapján a nitrát-érzékeny területek összeségében 23,1%-kal növekednek. A tápanyagterhelésre érzékeny vízgyűjtők kijelölésével a 91/271/EEC direktíva a szennyíztisztításra fokozott tápanyag eltávolítást ír elő azokon a területeken, melyeken a felszíni vízbe vezetett tápanyagterhelés az arra érzékeny vizek eutrofizációdását okozhatja. Magyarország a Duna-medencében helyezkedik el. A Fekete-tenger védelme érdekében - földrajzi helyezte miatt - a tápanyageltávolításra vonatkozó előírásoknak meg kell, hogy feleljen. A hazai szabályozás ezen túlmenően is kijelöl tápanyag-érzékeny területeket. A 6-8 melléklet a tápanyagterhelésre érzékenynek kijelölt felszíni vizek állapotértékelését mutatja be a részvízgyűjtőn. A mellékletben felsorolt 23 víztest a hazai szabályozás értelmében fokozott védelem alatt áll. A víztesteket az ökológiai minősítés elemei közül azokkal jellemeztük, melyek a trofitási állapotot közvetlenül vagy közvetett módon jellemzik. Megadtuk egy integrált, a trofitási állapotot jellemző minősítést is: eszerint a 23 víztestből 14 (61%) megfelelő, azaz a minősítő elemek nem utalnak jelentős tápanyagterhelésre vagy magas eutróf állapotra. 6 víztest esetében az állapot kifogásolt, további 3 víztest adathiány miatt nem volt értékelhető. Összességében

6. fejezet


– 180 –


megállapítható, hogy ezeknek a védelem alatt álló víztesteknek a trofitási állapota az országos átlagnál jobb, tápanyagterhelésük az esetek többségében nem jelentős. 6.3.2.1 Felszín alatti vizek A Víz Keretirányelv szempontjából védettnek számít minden olyan terület, illetve felszín alatti tér, melyet a felszíni és/vagy a felszín alatti vizek védelme érdekében, vagy közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából valamely jogszabály erre kijelöl. Ezek közé tartoznak a tápanyag- és nitrátérzékeny területek is. Ebben a fejezetben a felszín alatti vizek szempontjából nitrátérzékeny területek kijelölését, vízminőségét, felülvizsgálatát mutatjuk be a Nitrát Országjelentés (Jelentés a 91/676/EGK irányelv 10. cikke értelmében „a mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezéssel szembeni vízvédelmi feladatok végrehajtásáról”) alapján. Magyarország az első Nitrát országjelentést 2008-ban készítette a 2004-2008 közötti időszakról, a második jelentést 2012-ben a 2008-2011-es időszakról. A nitrátérzékenység szempontjából kitüntetett területeket a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet határozza meg. A „nitrátrendelet” célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szemben, és a vizek meglévő nitrát-szennyezettségének további csökkentése. A nitrátérzékenység szempontú állapotértékelés a 2012 előtti időszakra vonatkozik (második országjelentés), a következő állapotértékelés 2016-ban esedékes. Csapadékviszonyok Magyarországon a 2008-2011 közötti időszakban két évben az évi csapadékmennyiség szélsőségesen változott. 2010 rendkívül csapadékos, míg 2011 száraz volt különösen a növények fejlődése szempontjából fontosabb első félévben. A 2010. évi rendkívül nagy csapadékokat eredményező időjárás már 2009. októberében elkezdődött és 2010. év végéig tartott, ezt követően 2011. január átlag alatti csapadékokat eredményezett. 2011. év átlag alatti csapadékai nem okoztak készlethiányt, mivel a 15 hónapig tartó nedves periódus miatt a talaj és a felszín alatti víztartók leürülése, illetve a belvíz elöntések felszámolása még hónapokig eltartott. A négy éves időszakok csapadék átlaga nem mutat eltérést a sokéves átlagoktól, ennek ellenére lényeges a csapadékeloszlás éves és területi eloszlása, mivel a rendkívül nagy csapadékok hatására a talajból minden bizonnyal a tápanyagok nagyobb mértékben mosódtak ki, amit az értékeléskor figyelembe kell venni. Felszín alatti vizek állapotértékelése Az EU Víz Keretirányelv szerinti felszín alatti kémiai jelentési monitoring program – mely egyúttal megfelel a Nitrát irányelv szerinti felszín alatti víz monitoringnak is - összesen1763 db megfigyelési pontra terjedt ki. A 2004-2011. évi adatgyűjtés összesen 21 385 db egyedi kémiai elemzést, illetve nitrát adatottartalmazott. A vízminőségi adatok főleg két forrásból származnak, nagyobbrészt az üzemelő, zömében közüzemi vízmű kutak és források kötelező éves statisztikai adatszolgáltatásából (OSAP-1375 sz. adatlap), kisebb részben pedig az állami finanszírozású kémiai területi monitoring pontok méréseiből.A pontok túlnyomó része (1540 db) nitrátérzékenynek jelölt területen található, a nem nitrátérzékeny területeken 223 pont került kijelölésre.Annak fontosságát

6. fejezet


– 181 –


mutatja, hogy 15 olyan monitoring pont található nem nitrátérzékeny területen, ahol az átlagos, és/vagy a maximális nitrát tartalom meghaladja az 50 mg/l értéket. 6-22. ábra:

A nitrát monitoring pontok eloszlása földhasználat szerint (2008-2011)

A felszín alatti vizeink nitrát szennyezettségi állapota közepesnek mondható, hiszen a 2008-2011 periódusban összesen 121 monitoring ponton (6,9%) haladta meg az átlagos nitrát tartalom az 50 mg/l értéket. További 40 olyan pont van, ahol az átlag ugyan 50 mg/l alatti, de a maximális nitrát koncentráció (legalább egy alkalommal) nagyobb volt, mint 50 mg/l. A határérték feletti koncentrációk csak a 30 m-nél sekélyebb nyílt tükrű felszín alatti víztípusoknál, illetve kis számban a karsztvizek esetében fordultak elő (6-29. táblázat). 6-29. táblázat: Felszín alatti vizek átlagos nitrát koncentrációinak (mgNO3/l) megoszlása 2008-2011 közötti időszakban Víztipus

Pontok %-os megoszlása (mg NO3/l)

Összes

< 25

25-39,99

40-50

>50

Nyílt tükrű sekély felszín alatti víz (0-5 m)

77,1

6,6

3,5

12,8

227

Nyílt tükrű felszín alatti víz (5-15 m)

74,5

7,2

3,4

14,9

416

Nyílt tükrű felszín alatti víz (15-30 m)

85,3

4,9

0,9

8,9

225

Nyílt tükrű mély felszín alatti víz (>30 m)

87,5

12,5

0

0

24

Fedett (captíve) felszíni víz

100

0

0

0

714

Karsztvíz

86,6

6,4

0,6

6,4

157

Összes:

87,8

3,9

1,4

6,9

1763

Az átlagos koncentrációk alapján a veszélyeztetett (40-50 mg/l nitrát tartalmú) monitoring pontok száma 25 db (1,4%), a maximális koncentrációk esetében 26 db (1,5%). A maximum koncentrációk alapján számolva közülük 10 esetben prognosztizálható, hogy a változás eléri az 50 mg/l értéket a következő 4 éves periódus végére. A sekély vízadójú és különösen a parti szűrésű kutak esetében figyelembe kell venni, hogy a nitrát koncentrációk jelentősen ingadoznak aszerint, hogy a folyóból vagy a talajból érkezik-e a

6. fejezet


– 182 –


vízutánpótlódás, illetve nagy mennyiségű csapadék hatására történt-e tápanyag kimosódás a talajból. Az éghajlatváltozás hatásainak értékelése érdekében megvizsgáltattuk a tápanyagmérleg éves változását, amelyhez a 4M növénytermesztési modellt alkalmazták. A modellszámításokat a CCWaterS projekt keretében a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet végezte. A modellben ötféle Magyarországon jellemző talajt és nyolc tipikus növényt (pl. búza, kukorica) figyelembe véve, 150 éves éghajlati idősorral (A1B éghajlatváltozási forgatókönyv CNRM globális modell) számították ki a nitrogén kimosódását három féle nitrogén trágya hatóanyag bevitel (40/70/100 kg/ha/év) vizsgálata mellett. A modellezés eredményei alapján megállapítható, hogy a kimosódás éves értékei igen nagy szórást mutatnak jelezve azt, hogy a kimosódás jellemzően hullámokban történik. Nagy-, illetve kismértékű kimosódással jellemzett évek/periódusok követik egymást. A kimosódás bizonytalansága (szórása) kis mértékben ugyan, de függ a trágyázás intenzitásától: intenzívebb szinten nagyobb kimosódási szélsőségeket tapasztalhatunk. A nitrát-kimosódásra jelentősebb hatással bír a csapadékeloszlás, mint a tápanyag bevitel többlete, viszont a nitrátérzékenység szempontjából veszélyeztetettebb talajoknál a szélsőségek jelentkezése és így a kimosódás mértéke fokozottabb. Mindezek alapján a felszín közeli vizekben mért nitrát koncentráció ingadozásai is megmagyarázhatóak. A fedett nyomás alatti rétegvizeinkben az átlagos nitrát tartalom sehol sem haladta meg a 25 mg/les koncentrációt. Ennek oka a felszín alatti vízáramlás lassúsága a magyarországi porózus vízadókban (vertikálisan 0,05-0,1 m/év, horizontálisan 2-4 m/év). Regionális, intenzív leáramlási területeken a beszivárgás átlagosan 50-100 mm/év, így az utóbbi 50 évben beszivárgott víz jelenleg a talajvíz felső 10-20 méterében található, feláramlási területeken még ennél is sekélyebben. Magyarországon az 1950-es években kezdődött az intenzív mezőgazdasági termelés,a legnagyobb műtrágya felhasználás 1970-90 között volt, amikor duplája volt a vizsgált időszak átlagos 50-56 Nkg/ha/év értéknek, és az állatállomány (így a trágya felhasználás is) négyötszöröse volt a mai értékeknek. Sokkal nagyobb nitrát terhelés érte ekkor a talajvizeket, mint a 2004-2011 közötti időszakban, amikor az összes trágyafelhasználás mennyisége átlag 70-80 Nkg/ha/év volt. Az 1970-90 között beszivárgott talajvíz sok helyen már 5 méternél mélyebben található, ezért valószínűsíthető, hogy az 5-15 m közötti „1a” víztípusban gyakoribb (14,9%) az 50 mg/l-t meghaladó átlagos nitrát tartalom, mint az 5 méternél sekélyebb „0” típusúaknál (12,8%). Ezzel párhuzamosan a legsekélyebb vízrétegben a szélsőséges időjárás okoz kimutatható változásokat a nitrát szennyezettségben. A karsztvíz monitoring pontok 6,4%-ában haladja meg az átlagos nitrát tartalom az 50 mg/l értéket, ezek közül 6 karsztforrás. Korábbi vizsgálataink szerint a források vízminőségét elsősorban a fakadási hely környezetében bekövetkező szennyeződés szabja meg. Ez azt jelenti, hogy a forrás vízminősége sem reprezentálja a teljes vízgyűjtőterület vízminőségét. A források kémiai vizsgálatai is igazolják, hogy a belterületeken általában szennyezettebb a felszín alatti víz, mint a külterületeken. A nitrát tartalom változásának trendjét 1720 monitoring ponton lehetett vizsgálni.Az átlagos nitrát koncentráció alapján, az összes monitoring pontra számolt trend összességében kedvező, mivel a pontok 10,4%-ánál tapasztalunk gyenge (+1 - +5 mg/l/4év), 5,7%-ban erős növekedést (>+5 mg/l/4év). A gyengén és az erősen növekvő trend összege így 16,1%, ami kissé alacsonyabb

6. fejezet


– 183 –


érték, mint a gyengén és erősen csökkenő trendek 16,6%-a. Az átlagos koncentrációk alapján a nyílt tükrű felszín alatti monitoring pontok esetében azonban nagyobb a növekvő trendek összege, mint a csökkenő trendeké. A maximum nitrát koncentráció alapján, az összes monitoring pontra számolt trend összességében kedvezőtlenebb, mint az átlagkoncentráció esetében. Megállapítható, hogy a sérülékeny zónában (0, 1a, 1b és 3) a 2008-2011 közötti időszakban, összehasonlítva a megelőző időszakkal, több helyen kiugró értékeket mértek a nitrát tartalomban, amely a 2010. évi szélsőséges csapadék események eredménye lehet. A maximum koncentrációk alapján nitrátérzékeny területeken kisebb a monitoring pontok nitrát tartalmának időbeli változása, mint a nem nitrátérzékeny területeken. A nem nitrátérzékeny területeken emelkedő trenddel jellemezhető 73 monitoring pont 49 esetben (67,1%-ban) sekély TIM pontok (Talajinformációs Monitoring) mellé fúrt, a környezeti változásokra nagyon érzékenyen reagáló vízmintavételi hely. 6-30. táblázat:

A nitrát tartalom változása a 2004-2007 és a 2008-2011 időszakok között pontok %-os értéke (nitrát trend) növekvő erőteljesen gyengén stabil csökkenő erőteljesen gyengén

maximum NO3értéknél

éves átlag

9,94 % 12,85 % 56,51 %

5,7 % 10,41 % 67,33 %

12,5 % 8,2 %

10,29 % 6,28 %

A 2008. évi és a 2012. évi jelentések statisztikai összefoglaló eredményeinek összehasonlítása a felszín alatti vizek minőségi állapotának romlását mutatja a két időszak között. Ebben azonban jelentős szerepet játszik az is, hogy a védett vízadókat monitorozó és így kiváló vízminőségű pontok arányát jelentősen csökkentettük a veszélyeztetett sérülékeny vízadókhoz képest a jelen nitrát országjelentéshez. Nitrátérzékeny területek kijelölése A Nitrát Irányelv 2008-2011 időszakra vonatkozó, végrehajtásáról szóló második jelentés keretében elvégzett, dominánsan felszíni vizek állapotértékelésének eredményei alapján, felül kellett vizsgálni a nitrát érzékeny területek kijelölését; a területben további 24%-os növekedés adódott (ország területének 70%-a). Ennek megfelelően, 2013. szeptember 1-jétől, a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet további kijelölendő nitrátérzékeny területekkel egészült ki, mely területeket a korábban készült második Nitrát országjelentés nem tartalmaz. Hasonlóan a felszíni vizekhez, a 2008-2011 időszak vízminőségi vizsgálatai és azok elemzése alapján a felszín alatti vizek esetében is további nitrátérzékeny területek kijelölése szükséges. A felszíni alatti vizek állapotára vonatkozó adatok alapján 15 db 50 mg/l feletti átlagos és/vagy maximális koncentrációjú monitoring pont (lásd 8. táblázat) környezete került kijelölésre. Ezen kívül 10 olyan pontot határoztunk meg, ahol az emelkedő trend miatt 2015-ben a nitrát tartalom várhatóan meghaladja az 50 mg/l-t, illetve egy pont esetében a 37,5 mg/l-es „megfordítási pont határértéket”, azaz veszélyeztetettnek minősül. Az emelkedő trendű, veszélyeztetett helyeket is nitrátérzékenyként javasoljuk kijelölni. Az előzetes területbecslés alapján a felszín alatti vizek

6. fejezet


– 184 –


veszélyeztetettsége miatt a nitrátérzékeny terület potenciális növekedése kevesebb, mint 0,5%-ot tesz ki. A 2013-ban kijelölt, jelentős mértékben (24%) növekedett nitrátérzékeny területekre (ország területének 70%-a) vonatkozó állapotértékelés 2016-ban esedékes. A cselekvési programok intézkedéseinek végrehajtására és hatására vonatkozó értékelés A 2008-2011 időszak folyamán a környezetvédelmi hatóság által felkeresett, nitrát érzékeny területen található telepek átlagos száma 577 volt, mely jelentős mértékű növekedés az előző ciklus átlagértékéhez képest. A helyszíni ellenőrzések tapasztalata alapján az állattartó telepek több mint 70%-a felelt meg a hatályos jogszabályi előírásoknak a trágyatárolók műszaki kialakítását, illetve tárolási kapacitását illetően, amely szintén lényeges javulást mutat az előző ciklushoz képest, és amely a cselekvési programok végrehajtásának hatékonyságát is jelzi. A cselekvési program intézkedéseinek végrehajtásában a legnagyobb probléma az állattenyésztés területén a trágyatárolással és trágyakezeléssel kapcsolatos elvárások teljesítésében tapasztalható. A jogszabályoknak való megfelelés érdekében jelentős beruházásokra volna szükség. Probléma azonban, hogy a gazdálkodók nehezen tudják megvalósítani a nem termelő beruházásaikat, így a cselekvési programba foglalt trágyatárolók építési kötelezettségét. A 20072013-as programozási időszakra vonatkozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban az állattartó telepek korszerűsítésére vonatkozó intézkedések keretében három jogcím került meghirdetésre azért, hogy a gazdálkodók eleget tudjanak tenni a jogszabályi elvárásoknak. Előrejelzés a felszín alatti vízminőség jövőbeni változásáról A tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszerek további fejlesztése szükséges annak érdekében, hogy a nitrogén trágyázási adagok minél inkább összhangban legyenek a növény igényével, valamint a szélsőséges időjárási események hatása minél kisebb legyen. Környezetvédelmi szempontból örvendetes tény, hogy a trágyázás költségei jelenleg és várhatóan a jövőben is olyan magasak lesznek, hogy a gazdaságos növénytermesztés és a haszon maximalizálása is az optimális tápanyag bevitel felé tereli a gazdálkodókat. Tekintettel arra, hogy az új környezetbarát és költséghatékony trágyázási szaktanácsadási rendszereket a 2000-es évek második felében kezdték el alkalmazni és ezekre való átállás önkéntes, így a kedvező hatás érvényesülésére is hosszabb időre van szükség. A felszín alatti vizes monitoring pontok adatainak kiértékelése alapján a felszín alatti vizek állapota nagyon lassan, de javul, miközben újabb területek nitrátérzékeny kijelölésére van szükség. A lokális hatások miatt a monitoring pontok önmagukban nem értékelhetők, ugyanakkor feltételezve, hogy a kijelölt mintavételi helyeink reprezentálják a magyarországi helyzetet a nitrátszennyezettség tekintetében, környezetvédelmi szempontból megnyugtató megoldás csak az lenne, ha az optimális (környezetbarát és költséghatékony) tápanyag-gazdálkodási módszereket általánosan alkalmaznák Magyarország teljes területén (mind a nitrátérzékenynek kijelölt, mind a nem kijelölt területeken). 6.3.3 Természetes fürdőhelyek A fürdővíz használat által érintett víztestek jellemzése az Országos Közegészségügyi Intézet 2010-2014 évekre készült és lejelentett minősítési eredményei alapján történt.

6. fejezet


– 185 –


A 2006-ban életbe lépő új „fürdővíz” irányelv (2006/7/EK) a korábbi előírásoknál szigorúbb követelményeket támasztott a fürdővizek minőségével és azok monitorozásával szemben egyaránt. Az irányelv szerinti minőségi értékelést első alkalommal a 2011. évi fürdési idényt követően volt kötelező jelenteni, de már a 2010-es évi minősítés is rendelkezésre állt az új értékelési rendszer szerint. Az értékelt 5 évben 240 fürdőhely jellemzésére került sor országos szinten. A strandok kijelölése évenként változik és a kijelölt fürdőhelyeknek nem mindegyikére készül jelentés. A 6-31. táblázatban a minősítés eredményeit összesítettük országos szinten. Az utolsó oszlopban a teljes időszakra legjellemzőbbnek tekintett értéket vettük alapul a statisztikához. Az összes minősítettből (240) 174 fürdőhelyen a vízminőség megfelelt, ez 72%-os megfelelést jelent. A strandok 56 %-án stabilan kiváló a vízminőség. Ezek az értékek alacsonyabbak a megelőző vízgyűjtő-gazdálkodási tervben közölt arányoknál (megfelelő 92 %, kiváló 62 %), azonban ez nem jelent állapot romlást, csupán a nem értékelt vagy valamely okból nem minősíthető helyek aránya növekedett (60 db, 25 %). Jelenleg a kijelölt fürdőhelyekből mindössze 6 db (2.5 %) olyan eset van, ahol a nem megfelelő vízminőség tartósan akadályozza a fürdőzést. 6-31. táblázat: Fürdőhelyek minősége (az állapotértékelés a 2010-2014 évi jelentések alapján készült) 2006/7/EK irányelv szerinti osztálybesorolás

20102010

2011

2012

2013

2014

2014 időszak átlaga

1

Kiváló

116

168

138

116

161

135

2

Jó

27

34

25

27

33

35

3

Megfelelő

4

4

4

4

6

4

4

Kifogásolt

5

11

4

5

4

6

58

5

42

58

20

42

20

6

8

20

12

15

7

0

6

7

0

3

237

228

227

237

236

240

5 6 7

Nem megfelelően mintázott Új kijelölés Változás miatt nem minősített Összes minősített fürdőhely

Az új értékelési rendszerben a vízminőségi haváriákat és a bezárások okát is jelenteni kell. Az öt évben összesen 5 alkalommal állt elő olyan kedvezőtlen vízminőségi helyzet, melyet a jelentések dokumentálnak. Ebből 3 alkalom a Balatonon volt (Zamárdi egyik strandja és két strand Gyenesdiáson, valamint 2014-ben a Tiszán Mindszentnél és a Hegyhátszentjakabi halastavon). Ezek a haváriák olyan rendkívüli helyzetek, melyek oka lokális szennyezés, nincsenek összefüggésben a víztestek állapotával. Továbbá a folyóvizi strandokon több alkalommal akadályozta a fürdőzést a levonuló árhullám (legtöbbször 2010 és 2013 években). Az értékelt 240 fürdőhelyből 198 található közvetlenül víztesten, melyből a Duna részvízgyűjtőn található összesen 30 strand. Ezeknek a standoknak a vízminőségi jellemzését adtuk meg a 6-32. táblázatban.

6. fejezet


– 186 –


6-32. táblázat: Természetes fürdőhely kijelölése által érintett víztesteken a fürdőhelyek jellemző minősítése 2010-2014 időszakban fürdőÉrintett víztest

helyek száma

2006/7/EK irányelv szerinti minősítése

AIQ960

Velencei-tó nyílt vizes terület

9

2

jó

AIG941

Délegyházi-tavak

3

6

AIH066

Faddi-Holt-Duna

3

2

jó

AOC756

Duna Szob–Budapest között

3

1

kiváló

AEP812

Mosoni-Duna középső

2

4

esetenként kifogásolt

AEP811

Mosoni-Duna felső

2

3

megfelelő

AIH070

Fertő

1

1

kiváló

AIH128

Szelidi-tó

1

2

jó

AIH138

Vadkerti-tó (Nagy-Büdös-tó)

1

2

jó

AIQ014

Ráckevei-Soroksári-Dunaág

1

1

kiváló

ANS497

Deseda-tározó

1

1

kiváló

ANS547

Pécsi-tó

1

1

kiváló

ANS554

Szálkai-tározó

1

1

kiváló

AEQ010

Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló Rendszer

1

2

jó

ANS534

Mocsai-kavicsbánya-tavak

0

nincs

bezárt

ANS559

Tatai-Öreg-tó

0

nincs

bezárt

adathiány vagy kijelölés módosítás miatt nem minősíthető

Potenciálisan intézkedést igénylő, a fürdőhely szempontjából nem megfelelő minősítésűek azok a víztestek, melyek strandjai több alkalommal nem feleltek meg a kötelező határértékeknek. 20102014 évi értékelés szerint ez 1 víztestet érint a Duna részvízgyűjtőn, mely: a Mosoni-Duna középső szakasza. A nagy tavak és a kisebb állóvizek többségével a fürdővíz követelmények teljesítését tekintve továbbra sincs probléma. A Velencei-tó fürdővize kiváló-jó állapotú. Kiváló a vízminőség a Fertőn is, továbbá kiváló vízminőséget jelentettek a Ráckevei-Soroksári-Dunaág ráckevei strandjáról (bár megjegyezzük, a dunaágon csak ez az egy fürdőhely működhetett és innét sem volt minden évre minősítés, a többi strand zárva volt). Továbbra is érvényes, hogy a fürdővizek vonatkozásában a valóságos helyzet a bemutatott statisztikához képest kedvezőtlenebb, hiszen több olyan állóvizünk és vízfolyásunk is van, melyeken a vonatkozó szabályozás értelmében strand eleve ki sem jelölhető a nem megfelelő bakteriológiai vízminőség miatt (például az említetett Ráckevei-Soroksári-Dunaág mellett ide tartozik a Tatai-Öregtó is). Az állapotértékelés során vizsgálni szükséges, hogy az esetenként vagy rendszeresen nem megfelelő minőségű strandok esetében teljesül-e a szennyvízbevezetések védőtávolságára vonatkozó követelmény. A kifogásolt vizek többségénél található a védőtávolságon belül kommunális vagy ipar jellegű szennyvízbevezetés. Ezek tényleges hatását a fürdőhelyek vízminőségének biztosítása érdekében fel kell tárni, szükség esetén a háttér-szennyezés mértékének megállapítására vizsgálati monitoringot kell végezni.

6. fejezet


– 187 –


A védettség okán azokkal a fürdésre kijelölt vizekkel is foglalkozni kell, melyek víztestekhez nem tartoznak (lásd 2.3 fejezet) azonban állapotuk kifogásolt. A 2010-2014 közti jelentésekben ezekre a fürdőhelyekre – a többségében megfelelő minősítés mellett – csak nem minősíthető állapot besorolás fordult elő. Az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben 5 db ilyen intézkedést igénylő fürdőhely volt megjelölve. Ezek közül a Bánki-tó és a Szegedi Sziksós-fürdő strandok kiválóak, a Mártélyi Holt-Tisza jó minősítésűek voltak a vizsgált időszakban. Az Omszki-tavi strand és a Bajánsenyei Krammer-tó strandja nem üzemeltek. 6.3.4 Természeti értékei miatt védett területek A Duna részvízgyűjtő morfológiai és éghajlati értelemben egyaránt rendkívül változatos, ebből következően a területén található víztől függő ökoszisztémák állapota, ill. az azt befolyásoló tényezők köre is meglehetősen sokféle. A részvízgyűjtő szinte teljes területén továbbra is a víz hiánya okozza a legsúlyosabb ökológiai-természetvédelmi problémákat. A vízhiány közvetlen okai, a problémák jellege, súlya, ill. az élőhelyek károsodásának mértéke alapján a részvízgyűjtőn többféle területtípust különböztethetünk meg:  Duna menti térség,  Homokhátság,  karsztos területek,  folyóvölgyek (Rába, Répce, Sió és Kapos)  Velencei-tó A Duna-menti területek a közvetlen részvízgyűjtő legnagyobb részét teszik ki. A Duna országunk legnagyobb folyója, változatos élőhelyek táplálója és - Európa fontos víziútja. E két tény számos konfliktus forrása. A víztestek, vízpartok élővilága, ill. a térség víztől függő ökoszisztémái számára a vizek jó állapotának biztosítása bizonyos esetekben ellentmondásba kerül a vízi út biztosítása szempontjából fontos kívánalmaknak. Évtizedes a probléma a javarészt a felvízi szakaszok tározói okozta hordalékhiány, a hajózóút fönntartása érdekében végzett szabályozások és kavicskotrások miatti medermélyülés, mivel ezek a dunai mellékágak és holtmedrek folyótól való elszakadását, társulásaik vízellátottságának csökkenését, az állományok leromlását okozzák. A Duna legfontosabb élőhelyei az iszapos partú folyók, a mocsárrétek, ligeterdők, mellékágak és kavicszátonyok. A Dunában endemikus, fokozottan védett, az európai közösség szempontjából kiemelt jelentőségű, Natura2000-es halfajok fordulnak elő (német bucó, magyar bucó, stb). E fajok megóvása prioritást élvez. A Duna mellékágaiban, illetve az ártér egyes pontjain tömegesen fordulnak elő kétéltű- és hüllőfajok, illetve az ezekkel táplálkozó madarak. A hazai Duna-szakasz legnagyobb része vagy országosan védett természeti terület (Szigetköz Tájvédelmi Körzet, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Gemenc TK, közöttük jelentős kiterjedésű ramsari területek) vagy a Natura 2000 hálózat része, esetleg mindkettő. A Duna menti hullámterek, árterek Közép-Európa különlegesen értékes élőhelyei. A Dunában és a folyóhoz közvetlenül kapcsolódó hullámtéri, esetleg mentett oldali egykori ártéri élőhelyeken több mint 2000 növényfaj és több mint 5000 állatfaj (100 hal, 12 kétéltű, 8 hüllő, 180 madár (fészkelők) 41 emlős, és számos gerinctelen) találja meg életfeltételeit, s köztük számos mára nagyon megritkult, így törvényi védettséget élvez.

6. fejezet


– 188 –


A hazai szakaszon túlnyomó részben védett folyó életközösségeinek létfeltételeit több tényező is veszélyezteti. A folyó medersüllyedésének már jelzett problémájával a terv más pontja foglalkozik, e folyamat hatása az érintett élőhelyekre nézve igen kedvezőtlen, hiszen a talajvízszint további csökkenése, a mellékágak lefűződése az élőhelyek degradációjához, eltűnéséhez vezet. A vízparti élőhelyeket érintő jellegzetes dunai probléma a partszakaszok elépítése és a hullámtér feltöltése, ami még súlyosabb következményű abban az esetben, ha az érintett terület a Natura 2000 hálózat része. A víziközlekedés által keltett parti hullámverés pusztulást okozhat a parti, partmenti élőhelyek állományaiban, különösen kisvízállás esetén. Komoly kártételei lehetnek az egyszerre hosszú folyamszakaszon végrehajtott kotrásoknak is, amelyek megbolygatják a fajok, társulások élőhelyeit, - a nagy területi kiterjedés miatt - kevés esélyt adva a visszatelepülésre. Az elmúlt években a mederfenntartási munkálatok kivitelezése terén terjedőben van az ami ökológiai szempontokat is figyelembe vevő mederkarbantartás. (Például a Benta patak mederrendezése során a kotrás és a rézsű-igazítás szakaszosan, csak a hidrulikilag szükséges helyeken történt meg, két halöböl beiktatásával.) A Duna-mentén külön említést érdemel a Szigetköz, ahol korábban a védett területek állományainak leromlásához a mentett oldalon a jelenlegi földhasználati módok: szántóföldi, ritkábban erdőgazdálkodási célú vízelvezetés vezetett. A legnagyobb problémát a védett területek tekintetében a Duna elterelése okozta. A vízpótlásal nem érintett területeken ennek hatása ma is érzékelhető. A vízhiány következtében helyenként a társulások részleges szárazodása tapasztalható. A parti zonáció hiánya miatt ún. csonka társulások vannak az intenzív művelésű mezőgazdasági területekkel szomszédos vízfolyás szakaszokon, amelyekből a változó körülményeket kevésbé toleráló, az eredeti természeti adottságokra jellemző fajok rendre eltűnnek. Az elmúlt években ezen a területen mentett oldali és hullámtéri vízpótló rendszer ökológiai célú továbbfejlesztése történt, és folyamatban van a Mosoni-Duna ökológiai rehabilitációja: holtágak, lefűződött mellékágak, folyó menti laposok, nedves élőhelyek, ivóhelyek vízellátásának javítása. A víztől függő élőhelyek vízzel kapcsolatos problémáinak elemzésekor külön ki kell térni a Rába alsó szakaszának drasztikus medersüllyedésére, mely az egész alsó Rába-völgy vízgazdálkodására, a talajvíz szintjére hatással lévő regionális probléma. A térségben a víztestek közvetlen közelében és azok tágabb környezetében közösségi jelentőségű társulások alakultak ki, melyek jelenleg már vízhiánnyal küzdenek. E probléma kezelésére született pl. a Répce és a Rábca menti hansági vizes élőhelyek (pl. Nyírkai-Hanyi élőhely) vízellátását célozó KEOP finanszírozású projekt. A meder kimélyítése és a vízmentesítő árkok miatti vízszint-csökkenés következtében a partmenti területek művelhetővé váltak, így a vízfolyások menti sávok drasztikusan összeszűkültek, ami a víztől függő élőhelyek életterének csökkenését eredményezte. Kisvízfolyások esetében gyakori a partélig történő művelés. Az erdővel borított területeken egy másik – a vízhiányt tovább fokozó nem fenntartható gyakorlatról is említést kell tenni, ez pedig az jelenlegi erdőművelés általánosan jellemző formája. Az erdők kiváló klímaszabályozók és óriási szerepük van a vizek megtartásában. Ebben a funkcióban az erdő fedett, kötött talaja és a fák lombozata egyaránt fontos tényező. A nagy területre kiterjedő véghasználat egycsapásra megfosztja az érintett területet ettől a komoly vízraktározó tényezőtől, jelentősen hozzájárulva ezzel a vízhiányhoz. Ilyen problémák jellemzik pl. az Ipoly-menti területeket. Az itt jelentkező vízhiány enyhítését tűzte célul pl. a Hont és

6. fejezet


– 189 –


Drégelypalánk térségében az élőhelyrekonstrukció (6-23. ábra). 6-23. ábra:

Ipoly

bal

partján

vízvisszatartással

megvalósított

Vízvisszatartás eredménye az Ipoly mentén

(Forrás:www.dinpi.hu)

A Fertő közvetlen közelében a szántóföldi gazdálkodás és az ennek érdekében történő vízelvezetés okoz gondokat a szikesek és a különféle láprétek élőhelyein. A Duna-Tisza-közi Homokhátság Duna vízgyűjtőre eső területének vízhiánya régóta nyilvánvaló, a helyzet mára kritikussá vált. A felszín alatti vizek esetében a hátságon az igen mély és tartósan, jelentősen csökkenő talajvízszintek, valamint rétegnyomás-szintek egyértelműen a pótlódást meghaladó mértékű túlhasználat jelei. A területen továbbra is jellemzőek az engedély nélküli, vagy az engedélyben kiadottól eltérő mértékű vízhasználatok, annak ellenére, hogy az elmúlt években számos engedély nélküli vízkivétel ellenőrzés alá került. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák a beszivárgási területen ezáltal térségi mértékben veszélyeztetettek. A víz minőségéből fakadó ökológiai problémák (mint pl. szennyvízkibocsátások, állattartó telepek, hulladéklerakók, diffúz mezőgazdasági szennyezések) kisebb területi kiterjedésben és mérsékeltebb ökológiai kárt okozva jelentkeznek. A területen található európai jelentőségű pusztai társulások - magassásosok, zsombéksásosok, lápok, buckaközi láprétek, kiszáradó láprétek, mocsárrétek, homoki tölgyesek - jelentősen sérültek. A talajfelszín mélyedéseiben lefolyástalan szikes tavak (Zab-szék, Kelemen-szék, Pipás rét) és mocsarak (Kisréti-tó és Fehér-szék) alakultak ki. Vízutánpótlásuk jelenleg kizárólag csapadék-, illetve mélységi eredetű. Probléma a szikes tavakra jellemző nyílt felszíni vízborítás kiterjedésének, időtartamának, gyakoriságának csökkenése, a felső talajréteg sótartalmának csökkenése, kilúgozódás, kiszáradás, nedvességkedvelő fajok eltűnése, szárazságkedvelő fajok elszaporodása, fajszegényedés, az élőhely teljes eltűnése. Az ok a felszíni és felszínalatti vízhatás együttes gyengülése. A talajvízszint-süllyedés okai között lokálisan és regionálisan ható hatótényezők egyaránt

6. fejezet


– 190 –


szerepelnek. A Homokhátságot a minimálisan szükséges ökológiai vízmennyiség tartós hiánya jellemzi, melynek következményeként térségi kiterjedésű ökológiai értékvesztés tapasztalható. Az ökológiai krízissel fenyegető készlethiány enyhítésére több megoldás is előkészületben van. A DVCS-ből megvalósuló vízpótlás a védett területek egész füzérét (Ágasegyházi rét, Kurjantó, Fülöpházi Hosszúrét, Kondor-tó) fogja éltetni. A hátsági magasabban fekvő területek ökológiai vízellátásának javítására komplex vízvisszatartó-vízpótló-beszivárogtató projekt van előkészületben. A Dunántúli középhegység karsztos területeinek kiterjedése ezen a vízgyűjtőn ugyan nem nagyarányú, de az itt élő társulások vízzel összefüggő problémái némileg eltérnek a Duna menti területen tapasztalhatóktól. Itt is a legjellemzőbb tünet a szárazodás miatti degradáció, a gyomosodás, a fajösszetétel megváltozása, az élőhelyek fragmentálódása, szűkülése, a vízfolyásokban a patakfauna szegényedése, szélső esetben kiszáradása (Kígyós-patak, Meleg víz). A károsodás elsődleges oka részben a túlzott mértékű vízkiemelés, amit a lemélyített medrek gyors vízlevezetése tovább fokoz. Ezek a medrek többségükben megcsapolják a talajvizeket is. Így egyazon ok következménye megjelenik a felszíni és felszín alatti vizeknél is, ill. az azoktól függő ökoszisztémákban. A gyomosodás, a flóra és fauna összetételének megváltozása is jórészt erre az elsődleges okra vezethető vissza, de természetesen megjelennek más emberi károsító hatások is, mint pl. a szennyvízbevezetés, mezőgazdasági művelés és egyéb terhelések. Külön csoportot képeznek a részvízgyűjtőn a folyóvölgyek (Rába, Rábca, Sió, Kapos). E területek egyik típusproblémája főként a kisebb vízfolyásokon az, hogy elveszítik kapcsolatukat a környező területekkel (függő meder, csatorna jelleg), így a vizeket gyorsan levezetik, ami miatt a vizes élőhelyeik természetes vízkészlete csökken. Szintén gyakori probléma, hogy ezeken a vízfolyásokon a műtárgyak megakadályozzák az élővilág hosszirányú mozgását. A medrek lemélyítése, kiegyenesítése, lefolyástalan területek lecsapolása a terület szárazodását okozza, ami az őshonos növényfajok eltűnését, a társulások degradációját, inváziós fajok térnyerését idézi elő. Az utánpótlódás mértékének csökkenésével egyrészt süllyedhetett a talajvíz szintje, másrészt mérséklődtek a kiöntések, rövidült a vizek tartózkodási ideje, megszűnt a területi vízvisszatartás, így károsodtak a fentebb felsorolt élőhelyek. Visszaszorultak a nagyobb vízigényű fajok, helyüket pedig többnyire zavarást tűrő gyomok, ill. inváziós fajok vették át. A vizes élőhelyeken történő beavatkozások tették lehetővé a mezőgazdaság terjeszkedését ide, a vízjárta területekre és ennek következménye a szántóföldi gyomok erőteljes terjedése, és a diffúz tápanyag-, hordalék- és vegyszerterhelés növekedése is, melyek ugyancsak az élőhelyek károsodását okozták. A Pinka rehabilitációját célzó projekt keretében Pornóapátiban a mederbe épített fenékküszöb létesítésével valósult meg a berágódott, lemélyült meder helyreállítása, valamint a kapcsolódó holtág vízpótlása. Jelentős vízfolyás a Rába, amelynek az Alsószölnöktől Sárvárig terjedő szakasza viszonylag szabályozatlan, így természetvédelmi szempontból kiemelkedően értékes. A folyót érintő legnagyobb természetvédelmi problémát a duzzasztógátak okozzák (pl. Magyarlak, Körmend), amelyek a Rába hosszirányú átjárhatóságát teszik lehetetlenné elsősorban a halak számára. A Szentgotthárdi duzzasztó hosszirányú átjárhatóságát az OpenWehr határmenti program keretében oldották meg. A Velencei tó ökológiai problémái talán kisebb jelentőségűek a föntebb említetteknél, mivel védett természeti területek közül a Vértesi TK dolomit és mészkő alapú kőzeten található hegyvidéki

6. fejezet


– 191 –


védett területein és a Pákozdi Ingókövek TT területén a felszíni és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák jelentősége nem túl nagy. A TK területén található Csíkvarsai-rét, valamint a Zámolyi-medence esetében azonban meghatározó ökológiai tényező a víz. A terület csatorna jellegű, túlkotort vízfolyásai elvesztették kapcsolatukat a környező területekkel, külvizek gyors átvezetése csökkenti a vizes élőhelyek természetes vízkészletét, amit a lecsapoló árkok tovább fokoznak. A tóban a vízszintet a turisztikai igények határozzák meg, jelentős mennyiségű invazív hal jelenléte figyelhető meg. Összességében megállapítható, hogy a részvízgyűjtő víztől függő védett területeinek legnagyobb problémája továbbra is a vízhiány, annak ellenére, hogy több jelentős beavatkozás is történt annak mérséklésére. Továbbra is nehézséget okoznak a határainkon túli felvízi területeken történő folyóhasználatok, mivel kevesebb víz érkezik az országba, mint ami a folyó természetes vízjárásából adódna. Ezeket a vízkészletekkel összefüggő határvízi problémákat szükséges lenne nemzetközi megállapodások keretében rendezni, annak érdekében, hogy a VKI céljai teljesülhessenek. A Duna részvízgyűjtőn az egyes védett területtípusok, illetve a víztesttípusok kölcsönös érintettségét a 6-33. és 6-34. táblázat mutatja be. Az ex lege szikes tavak 7 tó és 17 vízfolyás vízgyűjtőt, míg az ex lege lápok 10 tó és 116 vízfolyás vízgyűjtőt érintenek a részvízgyűjtő 77 tó és a 379 vízfolyás vízgyűjtő víztestjéből. (A nemzeti parki területeken elhelyezkedő ex lege területek nem kerültek beszámításra.) 6-33. táblázat:

Az egyes védett területtípusokkal érintett víztestek az

az egyes védett területtípusokkal érintett víztestek száma (db)

összes érintett víztesttípus

Natura 2000

országosan védett természeti terület

VKI víztest természetmegőrzési

madár-

nemzeti

táj-

természet-

védelmi

park

védelmi

védelmi

körzet

terület

ramsari

vízfolyás

249

236

121

72

37

20

56

vízfolyás vízgyűjtő

231

195

56

31

68

62

12

állóvíz

35

31

24

16

2

2

19

állóvíz vízgyűjtő

23

18

8

1

3

8

1

6. fejezet


– 192 –


6-34. táblázat:

Az egyes víztesttípusokkal érintett védett területek az egyes víztesttípusokkal érintett védett területek száma (db)

a védett természeti terület típusa vízfolyás

vízfolyás

állóvíz

vízgyűjtő

állóvíz vízgyűjtő

Natura 2000 természetmegőrzési

89

140

16

17

Natura 2000 madárvédelmi

22

17

11

6

nemzeti park (NP)

5

5

3

1

tájvédelmi körzet (TK)

14

19

2

3

természetvédelmi terület (TT)

17

68

2

9

ramsari

14

7

8

1

A víztől függő Natura 2000 területek friss ökológiai gyorsértékelésének eredménye alapján a Duna részvízgyűjtőn fekvő 107 víztől függő N2000 terület közül:  jelentősen károsodott: 56  károsodott: 32  kevésbé károsodott: 9  nem, vagy alig károsodott: 10 6.3.5 A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizeink állapota A halak élőhelye szempontjából védettnek kijelölt vizek (2.5 fejezet) minőségi követelményeit a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet rögzíti. Az egyes komponensekre vonatkozó határértékek az élőhely típusától függően eltérőek (szigorúsági sorrendben: pisztrángos, márnás és dévéres vizek). A határértékeket a minták 95 %-a esetében teljesíteni kell. A kijelölt, védelem alatt álló vizeink az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzített helyzethez hasonló problémákat mutatnak, de több esetben javuló tendencia figyelhető meg. A minősítést a 6-35. táblázat összegzi, mely szerint: 

a Rába torkolati szakaszán sem jelzett az értékelés határérték túllépést (korábban fenol probléma volt), a vízminőség most megfelelő;



a Galla-patak alsó szakasza továbbra is több komponens szempontjából kifogásolt, mely a korábbi ipari tevékenység hatása helyett most már inkább belterületi szennyvíz eredetre

6. fejezet


– 193 –


utal (a vízgyűjtőn a belterület aránya jelentős), a szennyezés kismértékben a felső szakaszon is jelen van. 6-35. táblázat: Halas vízként kijelölt felszíni vizek minősége (az állapotértékelés a 20092012 évi mérési adatok alapján készült) Halas vízként kijelölt felszíni víz

rolósz elvé-

Minősítés 6/2002. (XI.5.)

Érintett víztest

HatáSzakasz

KvVM szerint

Kategória

nyek

Kód

Név

%

Mintavé-

Meg-

Kifogá-

teli hely

fele-

solt pa-

(KTJ)

lés

raméter sótartalomf

Illetékességi Galla-

0+000-

területen

patak

11+100

teljes hosszban

Piszt-

AEP505

rángos

Galla-patak alsó

100 %

101179756

oszfát,

nem

összes foszfor

víz AEP506

Galla-patak felső

100 %

102087454

nem

101178357

igen

sótartalom

A MosoniRába

0+00010+550

Duna torkolat és Marcal torkolat

Dévéres víz

Rába AEP902

torkolati szakasz

56 %

között

6.4 A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák és okaik Az erősen módosított víztestek nem jó állapotába speciálisan és döntően belejátszik a módosítottság hidromorfológiai oka, illetve az azt okozó emberi tevékenység. Erre a problémára jellemzően rásegít a víztestek megfelelő fenntartásának hiánya, ami nem csak jelentős elmaradásokban, de gyakran a rossz fenntartási gyakorlatban is megnyilvánul. A természetes víztestek állapotát a fentiek jelenléte mellett az ipari, mezőgazdasági, települési a pontszerűen vagy diffúz módon bekerülő szennyezései, a tisztított, vagy tisztítatlan szenny- és használtvizek bebocsátásai befolyásolják döntően. A mesterséges vízfolyás víztestek az erősen módosítottakkal mutatnak hasonlóságot, míg a mesterséges tavak általánosan nem értékelhetők megfelelően a VKI adta keretek között. A hidromorfológiai problémákat tekintve jól jellemzi a helyzetet, hogy a több mint 350 vízfolyás víztest harmada erősen módosított, és ezek még az enyhébb megítélés mellett sem érik el a jó ökológiai potenciált. A kiemelt víztestekkel kapcsolatos problémákkal a következő fejezet foglalkozik. A Duna morfológiai változása a folyószabályozás és az árvízmentesítés óta jelentős mértékben kihat a víztest és a betorkolló víztestek állapotára. A legjelentősebb, a Duna szigetközi szakaszán a felszín alatti vizekre is hatást gyakorló beavatkozás a Duna 1992-es elterelése volt. Ezt megelőzően, az 1985-1992 közti időszakban, a folyó közvetlen befolyása a jelenleginél sokkal erősebb volt az említett szakaszon. Az elterelés óta jelentős vízpótló szerepe már csak a Rajka-Dunakiliti és az Ásványráró - Szap közötti

6. fejezet


– 194 –


szakaszoknak van. A Rajka-Dunakiliti közti szakasz beszivárgása nagyon megnövekedett. Ez a víz részben a tározóból, részben pedig a Duna felső szakaszán a talajvíztartó rétegekbe belépő és a Szigetköz felé felszín alatt áramló vízből származik. Az 1995-ben megépült hullámtéri vízpótló rendszer a talajvíz viszonyokat annyiban befolyásolja, hogy a felső szakaszon már a felszín alatti áramlási rendszerbe bejutott vizet a Szigetközben tartja. Hatása észrevehető még a medertől távolabb levő kutakban is. Jellemzően a jelentősebb vízminőségi problémák egy része a mezőgazdasági tevékenységből és a települési szennyvizekből fakadnak. A vízfolyásokra általánosan a pontszerű és diffúz tápanyag- és szervesanyag-terhelés jellemző. Jelentős problémát okoz, hogy a mezőgazdasági területek általában a partélig műveltek, figyelmen kívül hagyva még a minimálisan a medrek karbantartásához jogszabályban is rögzített un. fenntartósávot is. A víztestek nagy részén hiányzik a vízfolyásokat kísérő, a vizek túlzott vízinövény benőttségét korlátozni tudó, árnyékoló és szűrő funkciót betöltő fás-bokros állomány. A kommunális és ipari szennyvízbevezetések jellemző problémája abból adódik, hogy a tisztított, a csak részlegesen tisztított, vagy akár a tisztítatlan szennyvizeket is gyakran időszakos, vagy állandó kisvízfolyásokba, kettős működésű csatornákba engedik, mely a befogadó terhelhetőségi viszonyait figyelembe nem vevő tisztítási paraméterek mellett vízminőségi problémákat okozhatnak. A szennyvíz-bevezetésekből kialakuló negatív hatás sokszor szemmel látható, jelentős és azonnali intézkedéseket igényelhet (havaria helyzetek kezelése). A felszín alatti vizek tekintetében a vízszint csökkenés okoz gondot. A Dunántúliközéphegységi bányászat miatti vízkiemelések vízszintcsökkentő hatása az itt található karsztvíztestekben is jelentős mértékben érvényesült. A bányászat felhagyását követően a karsztvízkészletek regenerálódása megkezdődött, mely a vízszintek emelkedésében kimutatható, ami a régi források sorra történő megszólalásában is megnyilvánul, azonban a vízkészlet mennyiségi állapota még mindig nem éri el a bányászat előtti időszakét. A mezőgazdasági ágazat vízgazdálkodással szemben támasztott belvízelvezetési követelménye részben ellentétbe került a természetvédelmi ágazat vízvisszatartási követelményével, másrészt az aszályos időszakok gyakorisága miatt maga a növénytermesztés is más megoldást igényel. Ez a probléma például érinti a Kiskunsági Nemzeti Park területének védett vizes élőhelyeit. A Duna-Tisza-közi Hátságon az igen mély és tartósan, jelentősen csökkenő talajvízszintek, valamint rétegnyomás-szintek az éghajlati hatások mellett a pótlódást meghaladó mértékű (túl-) használattal, a belvíz elvezetéssel és a területhasználatokkal is összefüggenek. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák a beszivárgási területen térségi mértékben veszélyeztetettek. A talajvízhelyzet kialakulásában a természeti tényezőkön kívül egyéb, feltehetően antropogén hatások is érdemben közrejátszottak. A települési közüzemi vízművek elterjedése, a vízhasználatok általánossá válása hozzájárult a döntő mértékben rétegvizeket és közvetetten a talajvizet érintő, túlzott mértékű felszín alatti vízkitermeléshez. Szintén nagy kockázatot jelentenek mind a vízbázisok, mind pedig - elsősorban - a rétegvízkészlet minőségére az illegálisan fúrt kutak, melyek a vízminőségi szempontokon túl mennyiségi problémákat is okozhatnak. A jelentős mértékű, ellenőrizhetetlen vízkivételek szakszerűtlen kútkiképzésükkel (pl.: talaj- és rétegvíz összenyitása, palástcementezés hiánya) hozzájárulhatnak a mélyebb vízbázis ill. a rétegvíztartók elszennyeződéséhez, illetve veszélyeztethetik az

6. fejezet


– 195 –


engedéllyel rendelkező vízkivételeket. A tanyák körül újjászületett gazdaságok, kiskertek vízigényének biztosítására talajvízből becslések szerint közel annyi vizet termelnek ki, mint amennyi a hátsági régió teljes ipari vízigénye. A vízrendezés során kialakított belvíz-elvezető csatornák megcsapoló hatása is közrejátszott a talajvízszint csökkenésében. A nagyszámú és nagy kiterjedésű kavicsbánya-tavak is negatív hatással vannak a vízmérlegre, mivel a felszínre került talajvíz párolgása nagyobb, mint a természetes növénytakaró párolgása. Ennek következményeként ezek a mesterséges tavak megcsapolják környezetükben a talajvizet. A Magyar Kútfúrók Egyesülete becslése szerint 2012. évben országosan mintegy 8000-9000 kutat készítettek, ennek 90-95%-át engedély nélkül. Sajnos az engedély nélküli kutak jelentős hányadát – mintegy a felét – szakképzetlen fúrók készítik. A helyzet 2012 óta sem változott. Az engedély nélkül készített, szakszerűen megépített kutak vízkészlet-gazdálkodási kockázatot jelentenek, mert nem kerülnek be a nyilvántartásokba. A kontárok által készített kutak ezt a problémát fokozzák, mert az általában egy csöves, kavicsolt kútszerkezet és a sokszor alkalmatlan béléscső alkalmazása miatt a vízadó rétegek összekapcsolásával vízminőségi kockázatot is jelentenek. Nincsenek „elfogadható pontosságú” információk arról, hogy melyik részvízgyűjtőn, vagy melyik alegységben milyen arányt képviselnek az engedély nélküli vízhasználatok a hasznosítható vízkészletekhez viszonyítva. A Magyar Vízkútfúrók Egyesülete szerint a kedvező vízföldtani adottságú területeken az 50-100 méter, helyeként már 150 m-es mélységhatárig is tömeges az ilyen kutas vízfeltárások előfordulása, ezek pedig igenis veszélyeztetik az ivóvízkészleteink minőségét és a vízkészlet-gazdálkodás alapjait ássák alá. A mennyiségi problémákat is mutató víztestek esetében nem csupán az ökológiai, de a vízgazdálkodási problémák is kezelést igényelnek. A hiányok hatással vannak az igények kielégíthetőségére, az ellátás biztonságára. A túlhasználatok miatt részben az igényeket is rangsorolni kell, másrészt meg kell keresni ezek kielégítésének más lehetőségeit is. A kavicsbányatavak és mesterséges talajvizes tavak káros hatásai is jelentősek. A porózus rétegződésű, főleg síkvidéki területeken nagy számban fordulnak elő a homok-, kavics-, agyagbányászatból visszamaradt bányatavak, anyagnyerő helyek, illetve létesülnek látványtavak, horgásztavak, amelyeknek vízfolyással nincs kapcsolatuk. Utánpótlódást ezek a tavak a csapadékból és a talajvízből kapnak. A felszín alatti vízkészlet vonatkozásában mennyiségi és minőségi problémák is felvetődnek: Az ilyen talajvizből táplálkozó tavak keletkezésével a talajvíz felszínre kerül, nő a párolgás, csökken a talajvízszint. Egy-egy tó hatása önmagában nem jelentős, de ha a kavicsos-homokos rétegződésű, hidraulikailag összefüggő talajvíztartóval rendelkező területen túl sok ilyen tó létesül, azok hatása összeadódik és kedvezőtlenül befolyásolhatja a talajvízkészletet mennyiségi szempontból. Megnő az a víztükör felület, aminek a párolgása már jelentősen megváltoztathatja a víztest vízháztartását, esetleg tendencia jellegű talajvízszint süllyedést okozhat hosszútávon. A jelenlegi szabályozás szerinti hatásvizsgálatok nem foglalkoznak az összeadódó hatásokkal, nincs, ami határt szabjon a tavak elszaporodásának. Vízminőség szempontjából is kedvezőtlen lehet a hatása. Amennyiben a tó ivóvízkivétel utánpótlódási területén helyezkedik el, a talajvízáramlás rajta keresztül a vízkivétel helye felé irányul. Az ilyen tavak mederüledékéből vett iszapminták vizsgálata gyakran mutat szennyezést, ami a vízkivétel, vízbázis szempontjából szennyező forrás lehet.

6. fejezet


– 196 –


Másrészt a hulladékok, szennyező anyagok illegális elhelyezése a tóban nehezebben ellenőrizhető, hiszen nem szembetűnő az elhelyezés. A Duna-Dráva Nemzeti Park hullámtéri területeinek fő természetvédelmi problémája a vizes élőhely jellegének megváltozása, a holtágak vízellátásának a Duna medermélyülése miatti csökkenése. Vízfolyások: hidromorfológia problémák 

A műtárgyak hosszirányú átjárhatóságának korlátozottsága a halak és más vízi élőlények számára. Kialakulásának oka lehet a vízfolyáson létesített duzzasztómű, ami a víztestek egytizedénél, a völgyzárógátas tározás a víztestek negyedénél, míg a fenékgát/fenéklépcső a víztestek tizedénél okozza ezt a problémát. Az új fejlesztéseknél a hossz-irányú átjárhatóság érdekében hallépcsők illetve olyan zsilipek épülnek, melyek alsófelső átfolyást tesznek lehetővé.



A vízjárás, vízszint (vízmélység), és a sebességviszonyok nem megfelelőek. Ennek a problémának egyik előidézője lehet a határon túli árvízvédelmi, és vízkészlet-gazdálkodási beavatkozások, ilyen fordul elő pl.: a Duna Szigetközi szakaszánál, ahol a Dunát 1992-ben elterelték. A hullámtéri vízpótló rendszer teljes kiépítése még folyamatban van, kiterjesztése Alsó-Szigetköz területére várhatóan 2015. év elejére készül el. A részvízgyűjtőn helyenként a probléma másik előidézője a zsilipekkel történő olyan vízszintszabályozás, mely jelentősen eltér a természetestől. Ez elsősorban öntözési és belvízelvezetési igények kielégítése miatt jelentkezik, a víztestek negyede érintett ebben.



Medermélyülés. Duzzasztott szakaszok alatt kialakuló jelenség. A Duna esetében annak teljes szakaszán jelentkezik, ez pl.: Gönyű-Szob között meghaladja a 2 métert.



Vízhiány, túl alacsony vízszint. Kialakulásának oka a jelentős vízkivétel, vízmegosztás, illetve a vízelvezetés lehet, valamint okozója lehet még az, hogy a vízfolyások és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek (holtágak, mellékágak) között a kapcsolat a folyószabályozások miatt megszűnt, vagy jelentősen korlátozott. A vízkivételek a víztestek tizedénél jelent problémát, a tározók alatti vízfolyás szakaszokon pedig aszályos időszakokban vízhiány léphet fel. A Duna medersüllyedése károsan hat ilyen szempontból a mellékágakra. A Duna Szigetközi szakaszán ez gondot jelent.



Feliszapolódás. Okozója lehet a vízgyűjtőn bekövetkező erózió, a tápláló vízfolyások nagy hordalékhozama. Maga a feliszapolódás mérhető probléma, ami a vízfolyások felénél okoz gondot.



Mederforma, mederállapot, parti sáv nem megfelelő. A hajózás, illetve a kikötők miatt ez a probléma csak két helyen fordult elő, de ökológiai szempontból is nagyon fontos a gázlók problémájának rendezése. A rendezett meder is nagy problémát jelent, közel a vízfolyások felénél figyelhető ez meg.



Zavart parti sáv, a zonáció hiánya, benőtt medrek. Okozója a nem megfelelő mederkezelés, mely lehet túlzott vagy elmaradt növényirtás a mederben és a parti sávon, illetve a meder kotrása, iszapolása. A benőtt medrek oka lehet, hogy az egykori mellékágakon nincs megfelelő vízmozgás, jelentős a feliszapolódás, és ezért a növényzet nagyon

6. fejezet


– 197 –


gyorsan növekedésnek indul. Ez általános problémaként majdnem minden vízfolyásunkra elmondható. Vízfolyások: terhelések 

A tápanyag és /vagy szervesanyag-tartalom túl magas. Számos okozója lehet ennek a terhelésnek: 

Hullámtéri tevékenységek, azon belül is a növénytermesztés okoz a víztestek kevesebb, mint felénél problémát. Az ártéri területeken a fő gond az, hogy sok esetben a művelt területek a partig húzódnak. A probléma kihathat a hidromorfológiára is.



Kommunális szennyvíztelepek bevezetései is okozhatnak nagy tápanyag-terhelést. Ilyen jellegű probléma a víztestek negyedénél lépett fel, általában a tisztítók nem megfelelő hatékonysága miatt, illetve a befogadók méretéhez, természetes öntisztulóképességükhöz képest jelentős bebocsátások esetén.



A belvízbeveztések is okozhatnak szerves és tápanyag többletet egy vízfolyáson.



A halastavi vízleeresztésekből származó többlet terhelések a víztestek negyedén okoznak problémát.



A mezőgazdaság által használt szántóföldi műtrágya és szervestrágya használat miatt a víztestek felénél tapasztaltunk szervesanyag és tápanyagdúsulást. A bemosódást fokozhatja még a védősáv hiánya is.



Ha a felszíni vízfolyás alatt egy szennyezett felszín alatti víztest található, akkor a felszín alatti víztest terhelésként jelentkezik a felszíni víz esetében, ha a kettő között kapcsolat áll fenn. A probléma oka gyakran vezethető vissza a települési csatornázatlanságra illetve mezőgazdasági diffúz szennyezésekre. Állattartó telepek is okozhatják ezt a problémát.



Diffúz szennyezés által, melyet a mezőgazdaság, illetve hulladéklerakók okozhatnak, a víztestek 10%-a veszélyeztetett.



Ugyancsak okozhatnak ilyen jellegű problémát az ipari szennyvízbevezetések is, elsősorban az élelmiszeripari üzemek esetén tapasztalhatunk ilyet.



Kémiai kockázat, veszélyes anyagok bekerülése. Belterületen a csapadékvíz-elvezetés hiánya miatt alakulhat ki, ez a víztestek harmadát veszélyezteti. A problémának kiváltó okai lehetnek a mezőgazdaság, az ipari szennyvízbevezetések, a közlekedés, illetve a szennyezett felszín alatti víztestek.



Túl nagy sótartalom. Ezt a termálvíz bevezetések okozhatják, de számuk a részvízgyűjtő területén csekély.



Túl magas hőmérséklet. Néhány lokálisnak tekinthető esetben a hűtővíz-bevezetések, illetve a termálvíz-bevezetések környezetében fordul elő.

6. fejezet


– 198 –


Állóvizek: hidromorfológiai problémák és terhelések 

A vízjárás, vízszint (vízmélység), és a sebességviszonyok nem megfelelőek. Okozója lehet a zsilipekkel szabályozott tározóknál a leeresztés, a természetes tavaknál a természetestől teljesen eltérő vízszintszabályozás.



Vízhiány, túl alacsony vízszint. Kialakulásának oka a jelentős vízkivétel és a vízelvezetés, illetve a zsilipes szabályozás (tározás) lehet.



Mederforma, mederállapot, parti sáv nem megfelelő. Okozója lehet a partvédelem, a belterületi szakaszok, illetve a strandok léte.



Zavart parti sáv, zonáció hiánya, egyéb ökológiai problémák. Kialakulásához hozzájárul a nem megfelelő karbantartás, a túlzott vagy elmaradott növényírtás, valamint a parti részek beépítettsége is. Ahol a parti sáv szabályozott, több víztest esetében is hiányzik a zonáció.



Tápanyag és /vagy szervesanyag-tartalom túl nagy. Számos okozója lehet ennek a terhelésnek: 

A kommunális szennyvíztelep bevezetések a legnagyobb problémát az RSD esetében jelentik.



A halászat, horgászat többlet tápanyagbevitele majdnem minden víztest esetében problémát okoz.



A strandok főleg a Velencei-tónál, de más rekreációs helyeken is problémákat okoznak.



A mezőgazdaságban használt műtrágya illetve trágya is okozhatja ezt a problémát.



A tavak belső terhelése, a szennyezett üledék is hozzájárul ehhez a problémához.



Az állóvizet tápláló vízfolyáson túl nagy tápanyagterhelés érkezhet.



A nem megfelelő karbantartás, a növényzet irtásának hiánya is okozhatja az állóvizekben a tápanyagok feldúsulását.

Felszín alatti víztestek: mennyiségi és minőségi problémák 



Mennyiségi csökkenés, hiány. Számos okozója lehet ennek a problémának: 

Terület-használatból eredő beszivárgás csökken.



Túlzott vízkivétel(ek) a felszín alatti víztesten. Ilyen probléma áll a Duna-Tisza közi hátság fokozatos talajvíz-szintsüllyedése, a kt.1.3 (Budapest környéki) termál karszt negatív vízmérleg problémája mögött.



A korábbi túlzott vízkivételek utóhatásaként is fennállhat a mennyiségi csökkenés.



Egyéb okok: csapadékhiány, klímaváltozás, belvízelvezetés miatt csökkenő felületi beszivárgás, talaj-szerkezet.

Ökológiai vízhiány. A lokális talajvízkivételek miatt a Duna-Tisza közi hátság állapota hosszú ideje problémás.

6. fejezet


– 199 –




Magas nitrát és/vagy ammónium szennyezettség. Számos okozója lehet ennek a problémának: 

A víztestek felénél a mezőgazdasági – szántóföldi műtrágya – és szervestrágya használata okozza ezt a problémát.



Diffúz települési hatások és az állattartó telepek is elősegítik a szennyezett állapot kialakulását.

A VKI szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamat lényeges eleme a jelentős vízgazdálkodási problémák feltárása abból a célból, hogy az intézkedések olyan válaszok legyenek a jelentős kérdésekre, amelyek a jó állapot eléréséhez, a problémák megoldásához vezetnek. DPSIR keretmodell segítségével meghatároztuk a terv 1 fejezetében a hajtóerőket: társadalmi, gazdasági és természeti okokat, amelyek a vizek állapotát kedvezőtlenül befolyásoló igényekhez vezetnek, 3. fejeztében a jelentős emberi terheléseket és hatásukat a vizekre, 6. fejezetében a jó állapottól való eltérés mértékét, azaz a jelentős negatív hatás indikátorait. Az alábbi táblázatban a jelentős vízgazdálkodási problémákat foglaljuk össze a 3. számú „Terhelések és Hatások” című útmutató24 szerinti bontásban. A teljes áttekintés érdekében minden (VKI értelmében) terhelés felsorolunk, azokat is amelyek nem relevánsak a részvízgyűjtőn, ezért a jelentőseket külön megjelöljük.

24

Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive (2000/60/EC) Guidance Document No 3 Analysis of Pressures and Impacts (IMPRESS)

6. fejezet


– 200 –


6-36. táblázat:

Jelentős vízgazdálkodási problémák

Hajtóerő és terhelés megnevezése

Víztest / védett terület típusa

A terhelés leírása

A hatás leírása

Terhelés jelentőségének értékelése

Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Savasodás, só- és hőszennyezés

Jelentős küszöbérték feletti tevékenységek, részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás (Duna)

Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Savasodás, só- és hőszennyezés

Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás (Duna)

1. Pontszerű szennyezések 1.1 Települési szennyvíz bevezetése felszíni vízbe

vízfolyás, állóvíz, fürdővíz

EU Települési Szennyvíz Irányelve szerinti és egyéb kommunális szennyvíz beleértve a közcsatorna hálózatra vezetett minden szennyvizet és a tisztítás nélkül befogadóba pontszerűen kibocsátott szennyvizet is.

1.2 Települési csapadékvíz egyesített rendszerű közcsatornás bevezetése felszíni vízbe

vízfolyás, állóvíz, fürdővíz

1.3 Ipari Emissziós Irányelv alá tartozó üzemek szennyvízbevezetése felszíni vízbe 1.4 Ipari Emissziós Irányelv alá nem tartozó üzemek szennyvízbevezetése felszíni vízbe 1.5 Múltbeli szennyezések, szennyezett területek (ipari, felhagyott hulladéklerakók, honvédelmi területek, közlekedési létesítmények) 1.6 Működő hulladéklerakók (kommunális, ipari, bányászati)

vízfolyás, állóvíz, védett terület

Egyesített rendszerű közcsatornán a szennyvíztelepre érkező nagy mennyiségű csapadékvízzel kevert szennyvíz (balesetszerű) bevezetése felszíni befogadóba. (az elválasztott rendszerű csapadékcsatorna külön pontban) Ipari szennyvíz bevezetése E-PRTR méretű üzemekből

6. fejezet

vízfolyás, állóvíz, védett terület

Egyéb ipari pontforrások nem E-PRTR szerinti üzemekből

vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz

Ipari üzem vagy korábbi ipari tevékenység miatti szennyezés, települési és ipari hulladék elhelyezés vagy régi balesetszerű szennyezés pontszerű előfordulása


Települési vagy ipari hulladéklerakók által okozott pontszerű szennyezések

Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás)

Nem jelentős

Nem jelentős

Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás)

Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás

Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás)

Jelentős víztest szinten jelentős hatás


– 201 –





A hatás leírása

1.8 Halastó és horgásztó leeresztése felszíni vízbe

vízfolyás

Halastavak vagy horgásztavak leeresztéséből származó pontszerű bevezetés

1.9.1 Egyéb, Termálvíz bevezetés felszíni vízbe

Vízfolyás, védett terület

Használt termálvizek felszíni vizekbe történő bevezetése.

1.9.2 Egyéb, Hűtővíz bevezetés felszíni vízbe

vízfolyás állóvíz

Hűtővizek vízfolyásokba vagy tavakba történő visszavezetésből adódó hőterhelés.

1.9.5 Egyéb, Szakszerűtlenül kiképzett kutak

felszín alatti víz

Szakszerűtlen kútkiképzésből származó közvetlen szennyezőanyag bevezetés felszín alatti vízbe.

Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés

Só- és hőszennyezés, esetenként kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Hőszennyezés a felszín alatti víz szennyezése

Terhelés jelentőségének értékelése Jelentős víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Nem jelentős

Jelentős részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás (Duna)

2. Diffúz szennyezések 2.1 Települési csapadékvíz lefolyásból származó szennyezés (burkolt felületek, közlekedési területek, légköri kiülepedés)


Települési területén szennyeződött (só, elsőbbségi veszélyes anyagok, tápanyag, szerves anyag) csapadékvíz lefolyás vagy beszivárgás.

2.2 Mezőgazdasági területről (szántó, ültetvény, legelő)

vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz, védett terület vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz

Mezőgazdasági területekről származó erózió, szennyezett lefolyás vagy beszivárgás. Szennyezőanyagok: tápanyag, szerves anyag és növényvédőszer.

2.5 Múltbeli szennyezett területek (nagy kiterjedésű ipar, bányászati, közlekedési terület)

6. fejezet

Felhagyott ipari üzem vagy korábbi ipari, bányászati tevékenység miatti szennyezés, ipari és bányászati hulladék elhelyezés vagy régi baleseti szennyezés maradványa. Diffúz jellegű előfordulás.

Sószennyezés Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás) Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás a felszín alatti víz szennyezése

Nem jelentős

Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás


– 202 –




2.9 Halászati, horgászati tevékenység kibocsátásai

vízfolyás, állóvíz

2.10 Egyéb, Szennyezett üledékből (múltbeli szennyezés akkumulálódott szennyező anyagai) származó kibocsátás


A terhelés leírása Felszíni víztestet – vagy annak részét – képező halastavak vagy horgásztavak halgazdálkodásból, horgászatból származó belső terhelése, amely meghatározza a víztest állapotát/potenciálját Szennyezett üledékből származó ún. másodlagos terhelés. Feliszapolódott mederből a múltbeli szennyezés visszakerül a vízbe

A hatás leírása

Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés

Eutrofizációt okozó szerves- és tápanyag szennyezés Kémiai (veszélyes anyag) szennyezés, amely az emberi egészségre és az élővilágra káros (elpusztulás, elváltozás)


Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás (kockázat: üledék és bióta monitoring hiányában a hatás mértéke nem ismert)

3. Vízkivételek és átvezetések 3.1 Mezőgazdasági célú vízkivételek és átvezetések (öntözés, állatitatás) 3.2 Közüzemi vízellátás céljára vízkivételek és átvezetések

3.3 Ipari célra vízkivételek és átvezetések

3.4 Hűtővíz célra vízkivételek és átvezetések 3.5 Halgazdaság és rekreáció (horgászat) célra felszíni vízkivételek és átvezetések

6. fejezet

vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz, védett terület vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz, védett terület vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz, védett terület vízfolyás

Mezőgazdasági célú vízkivételek vagy átvezetések (mesterséges vízellátó hálózat): öntözésre, illetve állattenyésztéshez.

vízfolyás

Hidrológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér csökkenése, vagy eltűnése

Ivóvízellátási célú vízkivételek vagy átvezetések. Hidrológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér csökkenése, vagy eltűnése Ipari célú vízkivételek vagy átvezetések, kivétel hűtővíz


Vízkivétel vagy átvezetés hűtővíz célra.


Vízkivétel vagy átvezetés oldaltározóként működő halastavak illetve rekreációs (horgász) tavak számára.


Fontos víztest szinten jelentős hatás (kockázat: jövőbeli fejlesztések) Nem jelentős

Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás


– 203 –





A hatás leírása


3.6 Energetika célra vízkivételek és átvezetések

vízfolyás

Vízkivétel vagy átvezetés energia termelési céllal


3.7 Egyéb, Termálvíz hasznosítása energetikai célból


Termálvizek fűtési célú hasznosítása visszatáplálás nélkül

Hidrológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér csökkenése, vagy eltűnése Felszín alatti víz szintjének csökkenése

Fontos víztest szinten jelentős hatás

3.8 Egyéb, Termálvíz hasznosítása rekreációs célból


Termálvizek fürdési, gyógyászati célú hasznosítása.


Fontos víztest szinten jelentős hatás

Fontos víztest szinten jelentős külföldi hatás

4.1 Morfológiai módosítás: vonalvezetés, mederforma, parti sáv 4.1.1 Árvízvédelmi morfológiai beavatkozás

célú

vízfolyás

Vízfolyások hosszirányú és keresztirányú szabályozása, (mederátvágás, töltés, módosított mederforma és növényzónák, árvédelmi töltésekkel szűkített ártér). Vízfolyások hosszirányú szabályozása, trapézformájú meder, medermélyítés drénezési céllal, átalakított növényzónák. Mesterséges medrek kialakítása. Vízfolyások kis és középvízi szabályozása, kotrás, kikötők.

Morfológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér változatosságának csökkenése

4.1.2 Mezőgazdasági céllal morfológiai beavatkozás

vízfolyás


4.1.3 Hajózási célú morfológiai beavatkozás

vízfolyás

4.1.4 Egyéb, Belterületi szakaszon morfológiai beavatkozás


Belterületi vízfolyás és tópartok átalakítása közlekedési, rekreációs és kiemelt árvízvédelmi céllal. Mesterséges medrek kialakítása.


4.1.5 Egyéb, Rekreációs céllal morfológiai beavatkozás


Vízfolyások, tavak partjának és a parti növényzónának a módosítása (pl. strand kialakítása, horgászat) kotrás.



Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás Jelentős részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás (Duna) Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás

4.2 Morfológiai módosítás: gátak, fenékküszöbök, zsilipek, elzárások

6. fejezet


– 204 –





A hatás leírása

4.2.1 Energiatermelési céllal

vízfolyás

Mederelzárás tározás és vízszintemelés céljából.

4.2.2 Árvízvédelmi céllal

vízfolyás

Tározás árvízcsúcs csökkentési céllal.

4.2.3 Ivóvízellátási céllal

vízfolyás

Ivóvíztározók kialakítása.

Morfológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér változatosságának csökkenése hallépcső nélkül hosszirányú átjárhatóság nem biztosított Morfológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér változatosságának csökkenése Morfológiai változások miatt megváltozott élőhelyek, víztől függő élettér változatosságának csökkenése

4.2.4 Mezőgazdasági céllal

vízfolyás

Mederelzárás tározás vagy vízszint emelés vízkivezetés céljából.


4.2.5 Rekreációs céllal

vízfolyás állóvíz

Mederelzárás tározási céllal, duzzasztás vízszintemelési vagy vízkivezetési céllal.


4.2.6 Ipari céllal

vízfolyás

Mederelzárás tározási vagy vízszintemelési céllal közvetlen vízkivétel vagy vízkivezetés céljából.


4.2.7 Hajózás céljára

vízfolyás

Duzzasztás vízmélység növelő céllal.


4.2.8 Egyéb, Halgazdálkodás céljára


Mederelzárás tározási vagy duzzasztási céllal, esetleg vízszintemelés vízkivezetés céljából.


Terhelés jelentőségének értékelése Nem jelentős

Nem jelentős

Nem jelentős Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Nem jelentős Jelentős víztest szinten jelentős hatás

4.3 Vízjárás módosítása

6. fejezet


– 205 –




4.3.1 Mezőgazdasági célból

vízfolyás, felszín alatti víz

4.3.2 Hajózási célból

vízfolyás

4.3.4 Közüzemi vízellátási célból

vízfolyás

4.3.5 Halgazdálkodá si célból


A hatás leírása

Természetesnél nagyobb vízhozamok öntözési vagy belvíz elvezetési céllal (esetenként, nem megfelelő területi vízgazdálkodásból adódóan: vízvisszatartás hiánya). Vízmegosztás hajózó csatornák kialakítási célból.


Tározók alvízi leeresztése jelentősen eltér a természetestől.


vízfolyás

Tározók alvízi leeresztés jelentősen eltér a természetestől.


4.3.6 Egyéb, Természetvédelemi célból

vízfolyás

Ökológiai, természetvédelmi célú vízpótlás átvezetése miatt a természetestől eltérő vízjárás


4.3.7 Egyéb, Szennyvízbevezetése miatt

vízfolyás

Szennyvízbevezetések miatt a természetestől jelentően eltérő kisvízi hozamok


4.3.8 Egyéb, Helytelen vízmegosztás árapasztó csatorna és főmeder között

vízfolyás

Árapasztó csatornák esetén nem megfelelő vízmegosztás, az ökológiai kisvíz nincs biztosítva.



Terhelés jelentőségének értékelése Jelentős víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Nem jelentős Jelentős víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás Fontos víztest szinten jelentős hatás

Egyéb terhelések 5.1 Felszíni vízbe juttatott idegen fajok vagy kórokozók

6. fejezet


Idegenhonos özönfajok kiszoríthatják a természetes fajokat az élőhelyről. Tudatos betelepítés, véletlen behurcolás, éghajlatváltozás miatti invázió. Kórokozók bejutása és terjedése

Megváltozott ökoszisztéma

Fontos részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás


– 206 –




5.2 Állatok/növények tenyésztése//termelése és kivétele


5.3 Szemetelés, illegális hulladéklerakás


6.1 Felszín alatti vizekbe mesterséges beszivárogtatás, visszasajtolás

felszín alatti víz ivóvízbázis

6.2 Felszín alatti víz jelentős süllyedése nem vízigények kielégítése miatt

felszín alatti víz védett terület

7. Balesetekből származó szennyezések


8. Ismeretlen eredetű hazai vagy külföldi terhelések

vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz, védett terület

6. fejezet


A hatás leírása

Kereskedelmi halászat vagy rekreációs/sporthorgászat, kereskedelmi növény-, vagy alga kitermelés a víztestekből. Például nádgazdálkodás, halgazdálkodás természetes vizekben. Illegális hulladéklerakókból származó bemosódás, köztéri szemetelés, hajózásból eredő szemét. Árvíz idején megnövekvő úszószemét, árvíz után ártéri lerakódás. Talajvízdúsítás, szénhidrogén termelő kutakból a kivett folyadék, illetve használt termálvíz visszasajtolása nem megfelelő szintbe)

Megváltozott ökoszisztéma

Ideiglenes süllyesztése a felszín alatti víz szintjének tipikusan bányászat vagy munkagödör építkezésnél. Közvetett vízkivételek a természetesnél nagyobb vízelvonást mély csatornák, kavicsbánya tavak, elterelt folyók miatt. Balesetek bekövetkezésének potenciális veszélye és a baleset által okozott szennyezés, határon átterjedő szennyezés is lehet


A terhelés nem ismert, illetve valószínűsíthető a külföldi eredet

Víztest állapota nem jó


Fontos víztest szinten jelentős hatás Úszószemét (ahogy azt a Tengervédelmi Irányelv meghatározta), megváltozott élőhely Felszín alatti víz szennyezése Felszín alatti víz szennyezése

Felszíni és felszín alatti víz szennyezése

Fontos víztest szinten jelentős hatás (Duna, Rába) Nem jelentős

Jelentős részvízgyűjtő és víztest szinten is jelentős hatás

Nem jelentős

Nem jelentős


– 207 –


6.5 A problémák és okaik a kiemelt víztestek tekintetében A részvízgyűjtő tervekben azokat a víztesteket (víztest-csoportok) javasolták kiemeltnek, amelyeket az ICPDR-ral történő egyeztetések során annak nyilvánítottak: 

vízfolyások: a Duna és a Dráva vízgyűjtőjén a 4000 km2-nél nagyobb, a Tisza vízgyűjtőjén pedig az 1000 km2-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező folyók;



állóvizek: 1000 ha-nál nagyobb felületű természetes állóvizek;



felszín alatti vizek: 4000 km2-nél nagyobb felszíni vetülettel rendelkező víztest-csoportok, illetve kétoldalú megegyezés alapján jelentősnek tartott víztest-csoportok, valamint a Tisza vízgyűjtőn a 1000 km2-nél nagyobb területű víztestek, és a határokkal osztott víztestek (kivéve a termál víztesteket).

A fentiek azonban olyan nagyszámú víztestet, illetve olyan jelentőségű vizeket soroltak volna ide, hogy lényegében vizeink nagyobbik része vált volna kiemelté, ami a kiemelt kezelés szempontjából használhatatlanná tenné a kategóriát. Ennek megfelelően szűkítettük a kiemelést. Azokat a vízfolyásokat, amelyek csak egyetlen alegységi tervhez tartoznak, az alegységi tervben kell tárgyalni, és ott kell említeni, hogy a kiemeltek közé tartozik. Az állóvizek mindegyike egyetlen alegységhez tartozik, ennek ellenére ezeket külön kiemeljük a részvízgyűjtő tervekben. A Fertő és a Velencei-tavat kiemelt víztestnek tekintjük. A felszín alatti vizek esetében a fontosság és a problémák jelentősége alapján is szelektálva soroltuk ide a vizeket. Fontos megjegyezni, hogy a kiemeltség nem elsősorban prioritási tényezőt jelent, hanem inkább az érintett területek nagysága, a problémák összefüggő mivolta, a megoldások közös jellemzői miatt együttes kezelés igényét jelenti. A Duna részvízgyűjtő esetében kiemeltnek tekintjük: a Dunát (az RSD-vel), a Rábát, a Siócsatornát, a Fertő-tavat és a Velencei-tavat, a Dunántúli-középhegység karszt területét, valamint a Duna-Tisza Közi Homokhátságot. 6.5.1.1 Duna Hidromorfológiai problémák A Duna szigetközi szakaszát árvízvédelmi és hajózási igények miatt szabályozták, illetve árvízvédelmi töltéseket építettek. Ennek eredményeképpen alakult ki a Duna jelenlegi medre és a hozzátartozó mellékágrendszer, valamint a mentett oldalon ma is megtalálható holtágak, medrek hálózata. A Mosoni-Duna korábban a Duna legjelentősebb mellékága volt, ahonnan a térség árvízmentesítése érdekében a Duna árvizeit Rajkánál zsilippel kizárták. A Duna 1992 októberében történt elterelését követően jelentősen megváltozott a közös RajkaSzap közötti szakasz állapota. Az érkező víz jelentős része a bősi erőművön keresztül folyik le, az Öreg-Duna medrébe átadott vízhozam töredéke a folyó természetes vízhozamának. Ennek következtében a szigetközi mellékágakból „kiszaladt” a víz, kiszáradtak. A kezdeti átmeneti vízpótlási intézkedéseket váltotta fel 1995-től a Duna 1843 fkm-ben létesített fenékküszöb és a hullámtéren számos műtárgy építésével létrehozott hullámtéri vízpótló rendszer szakszerű üzemeltetése. A vízpótlás Alsó-Szigetközben folyamatban van, befejezése 2015-ben várható,

6. fejezet


– 208 –


azonban a Duna alacsony vízszintje, a mellékágrendszerrel való kapcsolat, a hossz- és keresztirányú átjárhatóság hiánya továbbra is problémát jelent. A Bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a mellékágrendszerek nagy része kiszáradt. A mellékágak vízpótlása érdekében végrehajtott szükségintézkedések keretében a mellékágak alsó végeit is le kellett zárni. Azokon a már meglévő műveken kívül, melyek a vízi élőlények számára az átjárhatóságot lehetővé teszik, további ilyen célú műtárgyak épülnek meg 2015-ig. Ezeknek a műveknek az elkészültével a Duna ökológiai értelemben vett átjárhatósága és a vízi élőlények vándorlásának feltételei javulni fognak. Több, az ökológiai átjárhatóságot biztosító műtárgy épül ki 2015-ig mind a Szigetköz hullámtéri ágrendszerében, mind pedig a mentett oldali vízpótló rendszer és a Mosoni-Duna között. A mentett oldali vízpótló rendszer a korábbi holtágak összekötésével fokozatosan épült ki, mesterséges vízpótlást kap, de az Alsó-Szigetközben a vízpótlás kiépítése még zajlik, befejezése szintén 2015-ben várható. A Mosoni-Duna alsó szakaszán továbbra is jelentős problémát jelent a Duna medersüllyedéséből adódó vízszint-süllyedés. A Duna németországi, ausztriai és szlovák szakaszainak vízlépcsőzése térségünkben a folyó természetes hordaléktranszportját megakadályozza, a görgetett hordalékszállítás gyakorlatilag megszűnt. A folyó hordalékmozgatásra alkalmas energiapotenciálja medererózióra fordítódik, intenzitásának növekedésével a kisvízi meder folyamatosan rágódik be egyre mélyebbre a Szigetköz alatt található kavicspaplanba. A környéki vízfolyások (mint pl. Rába, Mosoni-Duna) kis vízszintjei is radikálisan lecsökkentek. A talajvízviszonyokra a Duna megcsapoló hatást gyakorol. A fenti problémák kezelésére jelenleg több Európai Unió által finanszírozott vízügyi beruházás van kivitelezés alatt. Tovább haladva a Duna medersüllyedése továbbra is jelentős mértékű, Gönyű térségében meghaladja a 2 métert. Ez hatással van a környező talajvíztestre, a felszín alatti víztől függő ökoszisztémákra, illetve a mellékágrendszerek vízellátására. A medersüllyedés veszélyeztetheti a parti szűrésű vízbázisokat. A kis- és középvízszintek süllyedése miatt a korábbi sekélyvizű kavicszátonyok növényzettel benőtt szigetekké alakulnak, így fontos ívó- vízi és élőhelyek szűnnek, szűntek meg, s ugyanakkor új „ökológiailag aktív” parti zónák és ívóhelyek jönnek létre. Összességében azonban, a mellékágak feltöltődésének következtében a folyamat ökológiailag erősen negatív mérleget mutat, és kedvezőtlenül érinti a folyó árvízlevezető képességét is. A mellékágak gyakori kiszáradása, lefűződésük folyamata, értékes élőhelyek eltűnéséhez vezet. . Az ezekből adódó árvízlevezető képesség lehetséges javításának a célja a Nagyvízi Mederkezelési Terv (NMKT) elkészítése. A talajvizet is megcsapolja a bevágódás miatt mélyebbre került Duna. Az érintett térségekben a talajvízszintek csökkenése növeli az aszályos periódusok kialakulásának veszélyét, és egyes esetekben akár a kis vízfolyások vízforgalmát is megszünteti. A Duna Budapest (Kvassay-zsilip) és Baja közötti szakasz folyamszabályozásának elsődleges célja a jéglevonulás elősegítése, a Duna bal- és részben jobbparti településeinek és mezőgazdasági művelésű területeinek árvízmentesítése volt. A zavartalan jéglevonulás érdekében végzett szabályozás egyben a hajózási feltételek javítását is szolgálta. A beavatkozások hatására a folyószakasz hossza mintegy 40%-kal csökkent, esése közel kétszeresére nőtt, megnövelve folyásának sebességét is, ami a víz mederbontó energiájának növekedésével járt együtt. Hatására

6. fejezet


– 209 –


ezen a szakaszon is erőteljes mederbeágyazódási folyamat indult meg. A beágyazódás a már említett problémák mellett, a hullámtéri erdők vad- és halgazdálkodásának, a rekreációs turizmusnak sem kedvez. Mivel az alföldi, Duna-menti területek mezőgazdasági célú vízpótlásában nagy szerepe van a folyóból kivezetett víznek, további - főként gazdasági - problémát jelent az alapvetően gravitációs vízellátásra kialakított rendszerben a szükséges vízmennyiség szivattyúkkal való pótlása. A magyarországi alsó Duna-szakasz (Duna Sió torkolat – országhatár között) szabályozási munkáinak (folyó-szabályozás, ármentesítés és a kapcsolódó mederanyag kitermelés) eredményeként a jeges árvizek veszélye nagymértékben csökkent, biztosítható az előírt méretű hajózóút, az árvízvédelmi művek védik a mentett oldali értékeket. Az, hogy a folyamszabályozás viszonylag stabil, helyszínrajzi értelemben állandónak tekinthető Duna-medret hozott létre, bizonyos szempontok szerint kedvezőtlen következményekkel is jár. Ezek közül a legjelentősebb hatás ezen a szakaszon is a Duna főmedrének süllyedése, mely alapvetően az előzőekben már említett emberi beavatkozások hatására vezethető vissza. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv kidolgozása óta eltelt időszakban a Duna-projekt keretében jelentős, a védképességet javító beavatkozások történtek: a töltés szerkezeti stabilitásának javítása, a töltéskorona burkolat kiépítése, műtárgy rekonstrukciók. Többek között a 2013. évben megvalósult a Csepel-szigeti védvonalat érintően három szakaszon végzett töltéserősítés annak az előírt magasságúra és keresztmetszetűre történő kiépítésével. A másik jelentősebb, az árvízvédelmi fővédvonalat is - bár csak közvetve - érintő (jelenleg folyó) projekt az R/S/D Projekt, melynek keretén belül a Duna-ág két szabályozó nagyműtárgyának, a Kvassay- és Tassi-zsilipnek a rekonstrukciója valósul meg. Jelenleg folyamatban van az Árvízi Kockázat Kezelés, illetve az ezt segítő nagyvízi mederkezelési tervek kidolgozása. Ennek keretében az elöntéssel veszélyeztetett területekre a kockázatok csökkentését és a védképesség fenntartását szolgáló intézkedési terv születik. A nagyvízi mederkezelési tervek és a VGT2 párhuzamosan kerülnek kidolgozásra és uniós követelmény a két terv összehangolása, valamint a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele a tervek készítésénél. A Duna vízminősége A Duna vízminősége a fizikai-kémiai paraméterek alapján Budapestig jónak mondható, majd a főváros hatására minőségromlással kell számolni. A szervesanyag szennyezés (BOI5 és KOI) maximumát Dunaföldvár (1560 fkm) alattig érezteti hatását, attól kezdve javul a minőség. Ezzel párhuzamosan az oldott oxigéntartalom is csökken a folyásirányban. A Duna vízminőségi problémái között jelentős szerepe van az algásodásnak. A Duna vize mindig tartalmaz elegendő tápanyagot az algák szaporodásához, az alsó szakasz az év felében eutrofikus állapotú, ami a szakasz síkvidéki jellegének megfelelő. Fitoplanktonjának összetételében a folyóvízre jellemző elemek dominálnak. A magyarországi alsó szakasz szervesanyag-tartalma a folyó vízhozamához képest nem túl magas, mikrobiológiai jellemzők alapján azonban szennyezett. A folyót érő szennyezések legfontosabb és legjelentősebb forrásai, a Duna menti nagyvárosok Budapest, Győr Baja szennyvízelvezető rendszerei. Az RSD szennyezőanyag terhelése számos forrásból származik, melyek közül ki kell emelni a dunai tápvizet, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kezelt szennyvizének bevezetését, kisebb mértékben az ipari szennyvizeket, a diffúz terheléseket, a csatornázatlan települések, szigeti üdülők talajvíz terheléseit. A vízréteg elsekélyesedése, az állóvíz jelleg, a nyári időszakos

6. fejezet


– 210 –


fölmelegedés gyakran kialakulásához vezetett.

jelentős

vízminőség-romláshoz

és

kedvezőtlen

ökológiai

állapot

Fenti problémákra kínálna megoldást a KEOP forrásból megvalósuló „A Ráckevei (Soroksári)Duna-ág (RSD) mellékágai kotrása, műtárgyépítés és - rekonstrukció" elnevezésű projekt, melynek elemei közé tartozik többek között a csatornázási kérdések megoldása, az FCSM Rt. Délpesti Szennyvíztisztító Telepéről a Duna-ágat terhelő tisztított szennyvíz nagy Dunába történő átvezetése és a Tassi vízleeresztő műtárgy átépítése is. A meglévő Tassi műtárgy felújítása megtörtént. A Kvassay vízlépcső tápzsilipének teljes felújítása- beleértve a táblák cseréjét is megvalósult. A tápzsilipnél a rácsszemét felszedő rendszer építése szintén megtörtént. A többi projektelem megvalósítása a 2014-2020-as időszakra tolódott át. Eredetileg projektelemként szerepelt "A Duna-ágon felhalmozódott mintegy 2 millió m3 iszap eltávolítása és a kijelölt zagylerakóhelyekre történő kirakása" is, azonban a 1281/2012. (VIII. 6.) Korm. határozat visszavonta. A Duna vízminőségének és a védett területek állapotának javítása érdekében a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) területén a Duna menti vizes élőhely rehabilitációs program (GEF) keretében hullámtéri területek vízügyi rekonstrukciója történt meg, amely az érintett területek vízzel való ellátottságát részben javítja (kotrások, zsilipek építése, monitoring rendszer létesítése). Jelentősebb állapotjavulást eredményezett a LIFE projekt keretében a Duna hullámterében végzett Szabadság-zátony élőhely-rehabilitációja. A hajózóút biztosítása és a természetvédelem A Duna az európai víziút rendszer meghatározó része, a Duna - Majna - Rajna vízi-út a VII. számú Transz-Európai Közlekedési Folyosó részét képezi. A Duna folyamon a hajóút kitűzését a víziút helyi jellegzetességei, forgalma, valamint a jellemző hajókaravánok méretei alapján kell kialakítani, melyet nemzetközi szerződések, törvények és rendeletek szabályoznak. A vonatkozó Duna Bizottsági ajánlások (DK/TAG 77/11) alapján a hajóút mélységét úgy kell biztosítani, hogy a biztonságos utazás min. 25 dm merülési mélységtől lehetséges. A hajóút szélességes a Bécs– Belgrád szakaszon (1921,05–1170,00 fkm) legalább 120-150 m, indokolt esetekben (pl. olyan szakaszok esetében, amelyek geomorfológiai viszonyaik alapján kedvezőtlen helyzetben vannak, valamint azon szakaszok, amelyekre kiemelt figyelmet fordítottak a DK/tag 69/18 közgyűlésén hozott döntés kibocsátásakor) a minimális hajóút-szélesség csökkentése megengedett, amennyiben a hajózás biztonsága bizonyíthatóan biztosított. A nemzetközi hajózóút maga után vonja személy és teherhajó kikötők létesítését is. A meglévők mellett új kikötők létesítésének egyre erőteljesebb igénye jelentkezik. A Duna Gönyű – Szob közötti szakaszán a medermorfológiai változások, sziklás talajú gázlók miatt több helyen, a hajózási kis vízszinthez vonatkoztatva az előírt hajóút paraméterek nem biztosíthatók. A legkritikusabb területek Nyergesújfalu és a Helemba-sziget térségének sziklás szakaszai. Hajózási korlátozások találhatók Ebed, Garamkövesd és Szob környékén. A Duna Szob-Kisapostag közötti szakaszán komoly problémát jelentenek a meglévő gázlók-és hajóút szűkületek, amelyek elsősorban a kisvizes időszakban jelentős korlátozást jelentenek a hajózásra nézve. Ezen a mintegy 140 km hosszúságú szakaszon 10 gázló és 7 hajóút szűkület található a 2013. évi mederfelmérés alapján. A gázlók legalább részleges rendezése azért is lényeges feladat, hiszen egy esetleges hajózási havária jelentős veszélyforrást hordozhat a folyam és élővilága számára is, a parti szűrési vízbázisok veszélyeztetettsége mellett.

6. fejezet


– 211 –


A hajózóút biztosítása érdekében jelentős, az ökológiai állapotot negatívan érintő beavatkozások történtek. A hajózási szempontból helyenként túl széles meder miatt a szigetek és a part közötti mellékágak nagy részét felülről lezárták, keresztgátakkal a partba bekötötték. A vízpótlás céljából kialakított csőátereszek jórészt eltömődtek, a mellékágak feliszapolódtak. A feltöltődő mederben és a folyamszabályozási műveken megjelent a fás növényzet. Bizonyos esetekben a hajózóút kialakítás, a mederkotrás vagy a kikötőépítés a vízbázis védelemmel is konfliktusba kerül, például a szűrés intenzitását csökkentő vagy azt növelő hatásokkal. Az integrált folyógazdálkodás céljainak megfelelően a hajózhatóság javítását, az annak érdekében szükséges beavatkozásokat, a folyót más módon használók és hasznosítók érdekeihez, és a jó ökológiai állapot megtartásához, eléréséhez kell igazítani. A Duna legkiemelkedőbb természeti értékei - közöttük bennszülött (endemikus) fajok – a gyors áramlású sekély kavicsos élőhelyeken fordulnak elő. Ezek a helyek esetenként gázlóként is nyilván vannak tartva, de nem szükségszerűen, mivel hajózási értelemben a gázló a folyó legmélyebb részén kijelölt hajóútban a hajózás számára nem megfelelő mélységű mederfenék. A medersüllyedés miatt a kis- és középvízszintek csökkentek, és a szárazföldi vegetáció mederbeli megjelenése miatt az év nagy részében a hajóúti mélyebb szakaszok és a szárazföld között eltűnt az átmeneti mederszakasz, ahol korábban az élőhelyeknek megfelelő adottságok rendelkezésre álltak. Vélhetően konfliktushelyzetet teremt majd azon hajózóút szakaszok rendezésének kérdése, ahol még a lankás rézsűvel rendelkező kavicsos élőhelyek megtalálhatók, mivel a hajóút rendezés ezek egy részét megszüntetheti. A kotrás következtében megváltozott áramlási- és sebességviszonyok további kedvezőtlen hatásokat okozhatnak. Ez a mederalakítás szélsőséges esetben a Duna bennszülött fajainak eltűnéséhez vezethet. Az átmeneti területek visszaállítását célzó intézkedéseket mind az ökológiai-, mind az árvízvédelmi szempontoknak, mind madárvédelmi, illetve az élőhely-védelmi irányelveknek megfelelően kell megtervezni és végrehajtani. Jelen tervezési ciklusban készültek el, illetve készülnek a Duna menti ökológiai folyosó védett, és NATÚRA 2000-es területeinek kezelési-, és fenntartási tervei. A hajózás hatásai között meg kell említeni a hullámkeltést, ami - különösen alacsony vízállás mellett - igen nagyarányú halivadék- és kagylópusztulást eredményez. Emlékeztetünk a Duna megnövekedett nemzetközi turistahajó forgalmára. A Duna magyarországi középső és alsó szakaszán az árvízvédelem és partbiztosítás mellett a hajóút biztosítása érdekében végzett beavatkozások is elsősorban hidromorfológiai változásokat okoztak, ami főleg a makrozoobenton és hal élőlénycsoportok élőhelyeit érintette. Ezen élőlénycsoportok VKI szerinti minősítése nem mutat megfelelő állapotot. Összefoglalva, a hajózás és a hajóutak kialakítása, fejlesztése a folyam életközösségére, így az ökológiai állapotra számos hatást gyakorol. A hajózás a Duna élővilágát közvetlenül (hullámzás, vízáramlás) és közvetetten (hajóút építése, karbantartása) is érinti. A hajóút fenntartására szolgáló kőszórások, kavics kotrások térségében megváltoznak az áramlási viszonyok, megváltozik az aljzat minősége. A szabályozás következtében a meder morfológiájának strukturális sokfélesége csökken, ami a biológiai sokféleségre is kedvezőtlen hatással van. A hajózás által okozott zaj, hullámzás, áramlási sebességek hirtelen változásai komoly stresszként jelentkeznek a Duna élővilágára, alapvetően meghatározza például a halállomány összetételét azáltal, hogy az ivadék fejlődését limitálja.

6. fejezet


– 212 –


A jelenlegi hajózási kultúra mellett a hajóforgalom növekedésével a ritkább érzékenyebb fajokkal szemben előtérbe kerülnek az igénytelen közönséges fajok (bodorka, sügér), a biológiai sokféleség csökken. A megnövekedett hajóforgalom következtében várható, hogy a természetes halfaj-közösség helyébe tágabb tűrésű, közönséges fajokból álló közösség lép, ami a Dunával kapcsolatos Natura 2000-es, illetve VKI kötelezettségek teljesíthetőségének esélyeit jelentős mértékben csökkentheti. A hajózás fejlesztése, hajózóút biztosítása tipikusan olyan program, amelynek a VKI céljait akadályozó hatásai is vannak, így ebben az esetben a VKI 4. cikk 7 pontjában megadott szempontok szerinti környezeti-társadalmi vizsgálatok kötelezőek. A Mosoni-Duna A Mosoni-Dunát három víztest alkotja melyek mindegyike kiemelt víztest. Ezek a következők: a Mosoni-Duna alsó (0+000 fkm – 14+485 fkm), a Mosoni-Duna középső (14+485 fkm – 86+908 fkm) és a Mosoni-Duna felső (86+908 fkm – 118+394 fkm) szakasza. A Mosoni-Duna, a Duna egyik fattyúága, nyomvonala szinte az eredeti medrében halad, rendkívül kanyargós. Az 53 km-es távolságot 124 km-en tesz meg és Véneknél torkollik a Duna 1794 fkm szelvényébe. A folyónak önálló vízgyűjtőterülete gyakorlatilag nincs, viszont a betorkolló mellékvízfolyások (Lajta, Rábca, Rába) jelentős vízgyűjtővel rendelkeznek. A folyó vízbetáplálása teljes mértékben szabályozott módon történik. Korábban a Duna egyik mellékágából a Régi Rajkai zsilipen keresztül, napjainkban a Dunacsúnyi tározóból, a Szivárgó csatornán keresztül a VI.-os (Vígh) zsilippel történő szabályozással. A Mosoni-Duna vízellátása 1995-ben a fenékküszöb üzembe helyezése után stabilizálódott. Vízbetáplálása üzemrendben szabályozott, évszaktól, és a Duna dévényi vízjárásától függően 8-40 m3/s között változik. Ez a mennyiség magasabb, mint a Duna elterelése előtt, a 80-as évek végén jellemző érték. A folyó vízjárását az egyes szakaszokon jelentősen befolyásolják még a Lajtán, a Rábcán és a Rábán érkező vízhozamok. A Mosoni-Dunának önálló árvize nincs, mivel a vízkivétele zsilippel szabályozott. Az öblözetek védelmét elsőrendű árvízvédelmi művek biztosítják, melyek összesített hossza közel 150 km. A Mosoni-Duna középső szakaszára jellemző a kisebb-nagyobb szigetek, mellékágak, holtágak előfordulása. A vízfolyás alsó szakaszán problémaként jelentkezik a Duna medersüllyedésének vízszintcsökkentő hatása, melynek következtében csökken a vízfolyás partján található vizes élőhelyek kiterjedése is. A folyó természetközeli jellegét erősítik a Mosoni-Duna szigetei. A bedőlt fák, a feltorlódott uszadékok hordalékmegfogó hatása, az előretörő vegetáció következtében a kevésbé markáns mellékágak lefűződési folyamata figyelhető meg. Különösen kisvizes időszakban a szigetek egy része félszigetnek tekinthető a mellékágakat több helyen áttöltötték. A vízi élőlények közlekedési lehetősége a folyó és a mentett oldali csatornák között korlátozott. Ezeknek a fenti kedvezőtlen folyamatoknak a visszafordítására beavatkozások történtek a Mosoni-Duna teljes szakaszán meder és a mellékágak kotrásával, vezetőművek és hallépcsők kialakításával. A Mosoni-Dunára a mederképző vízhozamokhoz képest túlzott mederméretek miatt a meder egy részének elnádasodása, elhinarasodása, helyenként eliszaposodása jellemző. Ez elsősorban a belterületi szakaszokon okoz problémát. A Győr városi folyószakaszon a partvédőműveket a korábbi jellemző vízszinteknek megfelelően építették ki, melyeknek a megváltozott vízjárási viszonyokhoz igazodó átépítése folyamatban van a Mosoni-Duna belterületi szakaszain. A vízszintcsökkenés azonban városképi, esztétikai szempontból továbbra is kedvezőtlen hatású, különösen a belvárosi szakaszon

6. fejezet


– 213 –


A három erősen módosított víztest ökológiai potenciáljának javulása várható a 2015-ig befejeződő beruházások által. A Mosoni-Dunán az érvényes vízjogi engedéllyel rendelkező felszíni vízhasználatok tekintetében felszíni vízkivételek és vízbevezetések egyaránt megtalálhatók. A Mosoni-Duna felső szakaszán elsősorban az öntözéses vízigények jelentkeznek. Az alsó szakaszon ipari vízkivételek találhatók, melyek közvetlenül a Mosoni-Dunához, illetve az Iparcsatornához kötődnek. A Mosoni-Duna középső víztesten a 83+902 fkm-ben található a Mosonmagyaróvári duzzasztómű, melynek célja az öntözővíz-igények kiszolgálása érdekében a Lébényi-Hanyi öntöző főcsatorna vízellátása felé. A Mosoni-Duna középső részen a szennyvízbevezetések (ipari, kommunális) dominálnak, ezek közül a mosonmagyaróvári szennyvíztisztító telep a jelentősebb mennyiségű. Az alsó szakaszon is találhatók szennyvízbevezetések, melyek közvetlenül a Mosoni-Dunához, illetve az Iparcsatornához kötődnek. A szennyvízbevezetések közül a Győr város és környékének szennyvíztisztítását szolgáló bácsai szennyvíztelep bevezetése a legnagyobb mennyiségű. Innen a tisztított szennyvizet a 8+350 fkm szelvényben eresztik a Mosoni-Dunába sodorvonali bevezetéssel. Bár az 1980-as évekhez képest a tisztított szennyvíz mennyisége némileg csökkent, az átlagosan 0,4 m3/s-os vízbevezetéssel kell számolni. A Mosoni-Duna győri szakaszán rendszeresen visszatérő probléma, hogy a város csatornázottsága elavult, esőzések idején túlterhelt, ezért a városi egyesített rendszerű csatornákból esővízzel higított szennyvíz rendszeresen átemelésre kerül a Mosoni-Dunába. Mennyisége éves szinten eléri, esetenként meg is haladja a 200-500 ezer m3-t. Szennyező hatását a Mosoni-Dunán kialakuló kedvezőtlen hidrológiai helyzet (Duna visszaduzzasztó hatása) tovább fokozhatja. A Mosoni-Duna alsó víztestnél a kémiai minősítés szerint nem jó az állapot, a szerves elsőbbségi anyagok közül a többgyűrűs aromás szénhidrogének koncentrációja haladta meg a határértéket, míg az egyéb fémek esetében a réz határérték túllépése fordul elő. 6.5.1.2 Rába A Rába a Duna egyik legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. Ausztriában az Alpok keleti lejtőjén 1200 m körüli magasságban két ágból ered. Alsószölnök térségében lép Magyarország területére. Szentgotthárdon egyesül a nála kétszer nagyobb Lapinccsal. Kelet felé haladva Körmenden keresztül, az átlag 2,5 km széles völgyben éri el Rábahídvéget, majd azután északi irányba fordulva jut el Sárvárig. Onnan észak-keleti irányban továbbhaladva, a Kisalföldön át Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. Jelentős jobboldali mellékfolyója nincs. Baloldalon viszont számos jelentős, a Peremhegységben eredő mellékfolyót találunk. A Rába hossza a szabályozások és a természetes mederváltozások következtében az elmúlt 100 évben sokszor jelentősen változott. A Rába folyó Sárvár alatti szakasza korábban Nick térségében két ágra szakadt, a Rábára és a Kis-Rábára. A Rába folyó magyarországi szakaszának legjelentősebb vízhasználata a Kis-Rába vízpótló rendszer vízigénye. A ténylegesen kivett vízmennyiség sokszor jelentősen elmarad az engedélyezett 8 m3/s-tól. Szabályozható vízkivételre az 1930-as évektől, a nicki duzzasztómű megépülésétől van lehetőség. A vízpótló rendszeren lévő vízigények, így a vízkivétel üzemrendje azóta többször megváltozott. Eleinte elsősorban a térségben működő vízimalmok vízigényét elégítette ki, majd a mezőgazdasági területek növekedésével öntözőrendszerként működött. A privatizáció után a mezőgazdaság átalakulásával az öntözési igény csökkent, de megjelentek más típusú vízhasználatok. A Kapuváron működő vízerőmű állandó vízhozamot kíván az üzemeléséhez.

6. fejezet


– 214 –


A 90-es évek végén a Fertő-Hanság Nemzeti Park élőhely-rekonstrukciók létesítésébe kezdett, amelyek a Hanságra jellemző ökoszisztémáknak megfelelő környezet kialakítását jelentik. Ezeket ma már mérnöki létesítmények üzemeltetésével lehet fenntartani, s vízigényüket ökológiai vízigényként a Kis-Rába rendszer biztosítja. A térségben több kisebb-nagyobb halastó is létesült, s ezek vízpótlása is e rendszeren keresztül történik. Természetesen mindezek mellett megmaradtak a korábban jellemző öntözési igények is. A Rábán akár tartósan is előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a rendelkezésre álló vízkészlet nem elegendő a vízigények kielégítésére. A Rába vízhozama nyáron gyakran 20 m3/s alá csökken, tartósan csapadékhiányos időszakban pedig 10 m3/s körüli, vagy az alatti érték. Ilyenkor a vízi ökoszisztémák védelme és az optimális vízfelhasználás érdekében a vízügyi hatóság az aktuális vízkorlátozási terv alapján vízkorlátozást rendelhet el. Ilyen vízkorlátozásra a jelentősebb vízigények miatt elsősorban a Sárvár alatti folyószakaszon kerül sor. A Rába-felső magyarországi szakaszán Alsószölnöknél, Csörötneknél, és Körmendnél üzemel kis teljesítményű erőmű. Szentgotthárdon egy duzzasztógát létesült a múlt században ipari vízigény kielégítése céljából. Ikervár felett a Rábára telepített duzzasztó medertározással biztosítja az ikervári erőmű 5 db turbinája számára szükséges 28 m3/s hozamot. A Rábán és a mellékvízfolyásain kiépített üzemvízcsatornával rendelkező erőművek problémát jelentenek esetenként, mert jelentősebb vízhozam csökkenést okoznak a főmeder érintett szakaszán. A vízi élővilág és a víziturizmus számára a hosszirányú átjárhatóságnak a duzzasztók az akadályozói, hallépcsők ill. csónakátemelők hiányában. A nicki duzzasztómű esetében befejeződött a hallépcső kiépítése, mellyel biztosított az ökológiai átjárhatóság is. Szentgotthárdon az OPENWER „Duzzasztók átjárhatósága a határvidéki Rábán” projekt keretében a meglévő duzzasztó átépítésre került. A szentgotthárdi duzzasztónak eddig kizárólag mederstabilizáció szerepe volt. A felújítás során kiépült egy hallépcső, mely a halak átjárhatóságát hivatott biztosítani és egy csónakleeresztő is készült (2013-ban). Ezzel megoldódott a hosszirányú átjárhatósága a vízi élővilág számára. Az Ikerváron a duzzasztómű korszerűsítése során az elavult berendezéseket lecserélték, a vízépítési műtárgyakat felújították, továbbá a halak átjutását könnyítő hallépcsőt is kiépítettek. Csörötnek-Magyarlaki Vízerőmű telep átépítésre került egy turbina épülettel és egy hallépcsővel. Körmendi duzzasztó szintén átépítésre került. Jelentős probléma a Rába és a hullámtéri holtágak, mélyterületek megfelelő kapcsolatának, a hossz- és keresztirányú átjárhatóságnak a hiánya. A főmeder elkülönül a hullámtéri holtágaktól, laposoktól, ami a vízszintsüllyedésre, a medervándorlásra, a feliszapolódásra, illetve a vízszintsüllyedés hatására a középvízi meder, valamint kiszáradó mélyebb fekvésű hullámtéri területek elnövényesedésére vezethető vissza. A keresztirányú átjárhatóságot jelentősen korlátozzák a középvízi meder partélein kialakuló övzátonyok. A folyóhoz kapcsolódó vízfolyásoknál, csatornáknál sem megoldott a szabad átjárhatóság. A Rába töltésezésekor a mentett oldali holtágak levágásra, áttöltésre kerültek, kapcsolatuk a folyóval megszűnt, csak talajvízből kapnak vízpótlást. A Duna medersüllyedése és a Rába alsó szakaszán a 1970-es években végzett kotrások jelentős vízszintsüllyedést okoztak a folyó alsó szakaszán, így a Rába mentén található holtágak és mellékágak egy-két kivételtől eltekintve az év nagy részében részben, vagy teljesen kiszáradnak, szukcessziójuk felgyorsul, illetve süllyedt a talajvíz. A vízszintsüllyedés miatt a hullámtéri területek elöntési gyakorisága lecsökkent. Új holtágak kialakulására pedig nincs lehetőség, csökkent a vízfolyáshoz csatlakozó állóvizek

6. fejezet


– 215 –


gazdagsága. A mentett oldali holtágak rehabilitációjára és a folyóval történő kapcsolat helyreállítására erős helyi igény mutatkozik. A folyó menti talajvízsüllyedés miatt a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák károsodása, az élőhelyi gazdagság és változatosság csökkenése észlelhető. A Rába Sárvár alatti szakaszán a területhasználatból adódóan a vízszennyezések diffúz szennyezésből származhatnak, illetve a Sárvár feletti szakaszról szállítódnak tovább, valamint a betorkoló Répce-árapasztó szennyezéseit továbbítják. A Rába Akcióprogram végrehajtásra került, azóta a Rábán zavaró habzási jelenség nem lépett fel. A bőrgyári szennyvíz bevezetések hatására azonban továbbra is magas a határszelvényt átlépő felszíni víz sótartalma. Megállapítható, hogy a Rábát osztrák oldalon jelentős szennyezőanyag terhelés éri. A Lapincs sótartalma jelentősen lecsökkent az osztrák fűtőmű leállítása következtében. 6.5.1.3 Sió-csatorna A Sió és a Nádor-csatorna első jelentős rendezése, a meder kijelölése, kiásása a XIX. század első felére tehető. A közös mederszakasz ekkor még Bátánál torkollott a Dunába. A Sió-csatorna a siófoki leeresztő műtárgynál ágazik ki a Balatonból és északnyugat-délkelet irányban Fejér és Tolna megye határában halad a Duna felé. A csatorna hossza 120,822 km, befogadója a Duna jp. 1497 fkm szelvénye. A Sió-csatorna a Balaton, a Közép-Dunántúl vízfolyásai, továbbá közvetetten - a Dinnyés-Kajtori-csatornán keresztül - a Velencei-tó vizét szállítja a Dunába. A csatorna jobb partja felől érkező, legnagyobb vízhozammal rendelkező vízfolyás a Kapos, illetve jelentős a Völgységi-patak, balról pedig a Nádor-csatorna. A Duna nagyvizeinek kirekesztése érdekében 1974-ben a Sió torkolati szakaszán megépült az árvízkapu. Elsődleges feladata a Balaton vízszintszabályozási szintje feletti vizek levezetése, azaz a felesleges balatoni vizek Dunába való eljuttatása. A csatorna vízjárása nem egyenletes, ebből a szempontból három szakaszra osztható: a Siófoktól a Kapos torkolatig terjedő felső szakasz vízjárása a Balatonból történő esetenkénti vízeresztéstől függ. A Kapos torkolattól a Sárvízcsatorna torkolatáig terjedő középső szakasz vízjárását a balatoni vízeresztés, továbbá a Kapos és a kisebb patakok, valamint a Sárvíz-csatorna vízhozama alakítja. A Sárvíz-csatorna torkolatától a Dunáig terjedő alsó szakasz vízjárása az árvízi kapu – a Torkolati Mű – működésétől függ. A Sió csatorna siófoki belterületi, felső szakaszában lévő víz minősége, a nyári időszakban a meleg hatására gyakran jelentősen romlik, ami csak a Balaton felől öblíthető át. A Siót terheli a Balaton I. sz. szennyvízelvezetési régiójában összegyűlt szennyvíz, mely a siófoki szennyvíztisztító telepen kerül tisztításra. A bevezetett tisztított szennyvíz mennyisége 4.284 em3/év, mely mennyiség szezonális ingadozása jelentős. A nyári vízhiányos időszakban való elvezetés mennyisége kb. 2,5 – 3-szorosa a téli időszakban elfolyó mennyiségnek. A Sió-csatorna vízgyűjtő medre jelenleg szennyezett, növényzettel egyre nagyobb arányban benőtt, elhanyagolt.

6. fejezet


– 216 –


6-24. ábra:

Balaton vízeresztő zsilipje a Sió-csatorna felé

6.5.1.4 Fertő-tó A Fertő tó a sztyepptavak legnyugatibb és egyben legnagyobb, több mint 300 km2-es tava. Különleges természeti értéket képvisel, bioszféra rezervátum, Ramsari terület és nemzeti park is. A tó biológiai állapota a minősítések alapján minden minősített élőlénycsoport esetében megfelel a jó állapot kritériumainak. A tó kezelését Magyarország és Ausztria közösen a Határvízi Bizottság határozatai alapján végzi. A tavat mindkét ország jó ökológiai állapotúnak minősítette. A tóval kapcsolatos környezeti célkitűzésünk a jó ökológiai állapot megőrzése, ehhez kapcsolódóan a tó belső terhelésének csökkentése. A tó távlati, több szakterületet és ezek kölcsönhatását is átfogó kezelését az osztrák féllel együttműködésben megvalósuló „Fertő tó stratégiai tanulmánya” hivatott megfogalmazni. A stratégiai tanulmány jelenleg véglegesítés alatt áll. A tavat ma már közvetlenül kizárólag csak biológiai és tápanyag eltávolítási fokozattal tisztított szennyvíz éri (Balf, Podersdorf). A veszélyes anyagok szerinti minősítés alapján a Fertő tó szintén jó kémiai állapotúnak tekinthető. A Fertő tó hidromorfológiai szempontból szabályozott vízjárású. Problémát a tó természetes elöregedési folyamataival járó jelenségek okoznak. A tó mai képére, de különösen a magyar tórészre a nagymértékű feltöltődés és elnádasodás jellemző. A természeti tényezők által irányított folyamatban a szél a domináns tényező. A gyakori erős szelek a sekély vizet fenékig mozgásba hozzák, a tófenék iszapját felkavarják. Az uralkodó É-ÉNy-i széljárás által keltett áramlás a laza iszapot a déli magyar tórészre sodorja és a nádasszegélyben halmozza fel. A Fertő tó rendkívül sekély. A 115,60 mAf. (Ausztriában érvényes adriai tengerszint fölötti magasság) vízálláshoz tartozó átlagos vízmélység az egész tóra 1,34 m, a magyar tórészen 1 m, a náddal fedett részen

6. fejezet


– 217 –


néhány deciméter. A sekély víz kedvez a nádövezet fejlődésének, és a nádövezet fejlődése elősegíti az iszap lerakódását A hordaléklerakás-feltöltődés a mindenkori nádas szegélyben és a mindenkori vízállásnak megfelelő szintig megy végbe. A jó minőségű nádasok javítják a tó vízminőségét, a javuló vízminőség kedvezően hat a nádasok állapotára. Az elöregedett, a tó területéről ki nem került nádanyag halmozódó szerves anyagai gyorsítják a tó feltöltődési folyamatát. A feltöltődés természetes folyamat, megfordítására tavi méreteket tekintve nincs lehetőség, helyi szintű mérséklése viszont lehetséges. A nádgazdálkodás ebben hatékony segítséget nyújthat. A Fertő tó medrének feltöltődése tekintetében az elmúlt 90 év távlatában mintegy 90 millió m 3 tótérfogatcsökkenést lehetett megállapítani, ami 1-1,5 millió m3 évi feltöltődési tendenciát reprezentál. Az átlagos feltöltődés mértéke 3-5 mm/év-re tehető. A tóban a feliszapolódás mértéke északról dél felé fokozatosan növekszik. A magyarországi tórészen jelentősen intenzívebb a térfogatváltozás, mintegy 13,0 mm/év. Ez a tavon belüli belső hordalék-átrendeződéssel hozható összefüggésbe. A magyar tórész iszaptérfogata 50 millió m3. Napjainkban a kisvizes évek hatására az elnádasodás üteme nőtt, 2,31 ha/évre tehető. A Fertő tó nádgazdálkodása kiemelkedő szerepet képvisel a tó életében, kezelésében és hasznosításában. A nádszállítási céllal kialakított csatornák partján az összefüggő depóniák akadályozzák a nádas vizének mozgását. Hatalmas pangó vízterek alakultak ki, ahol a vízbe hulló növényi maradványok rothadása miatt anaerob viszonyok uralkodnak. Vízminőségi szempontból bizonyított, hogy a degradációval erősen érintett területeken az üledék szervesanyag-tartalma magasabb, redoxpotenciál értéke viszont alacsonyabb, ami a kedvezőtlenebb oxigénviszonyokra vezethető vissza. Ennek következménye az iszapban kötött növényi tápanyag, a foszfor visszaoldódása. A nádövezeten belül a csatornahálózat feliszapolódott, a parcellák frissvíz- pótlása, dinamizmusa korlátozott mértékű. A vízelvezetésben csak az ún. főcsatornák vesznek közvetlenül részt, rontva ezzel a nádövezet szűrő, vízvédelmi funkcióját is. A nádasok összes szárazanyag produkciója a tó magyar oldalán 100 ezer tonnára tehető. A nádas terület minden kiaratott 1%-a 1000 t-val csökkenti a terület feltöltődését, ez évente kb. 1 mm feliszapolódást jelentene. Jelenleg a nádas területének csak töredékét aratja ki évente a használati joggal rendelkező vállalkozó. További problémát jelent a nádarató gépek taposási kára. A terhelés következtében kipusztulnak a nádrizómák. A nádasok minősítését az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 1984-ben, 1999-ben és 2007-ben végeztette el. A degradálódott nádasállomány 1984-2007 között 8 %-kal növekedett. A tagolt, elöregedő, pusztuló nádasok területe 153 hektárral növekedett, a ligetesedő, fásodó területek nagysága 6,7-szeresére nőtt. Folyamatban van a Fertő tó nádasainak és a tómeder vízpótló csatornáinak rekonstrukcióját célzó projekt. A Fertő tó előrehaladott és természetvédelmi szempontból nem kívánatos eutrofizációjának lassítása, a tó magyar oldalát jellemző déli „nádöv” vízellátásának javítása, ezáltal pedig a nádasok minőségének, egészségességének, a tavi biodiverzitás kedvezőbb ökológiai feltételeinek javítása. A munkák befejezése 2015 második felére várható. Határon átnyúló projekt 2011-2014 közötti megvalósítása során nagypontosságú és nagyfelbontású digitális domborzatmodell készül a Fertő tó medrére, valamint a levezető rendszer felső részére.

6. fejezet


– 218 –


6.5.1.5 Velencei-tó A Velencei-tó Európa egyik legnyugatibb sztyepp-tava. A tavat két víztestre bontották, a nádas-lápi terület szerves, a nyílt vizes szikes, mindkettő pedig sekély és állandó víztest. Különbség területük nagyságában – az egyik kis-, a másik közepes területű –, illetve vízfelületük növényzettel borítottságában – az egyik benőtt, nádas-lápi terület, a másik nyílt vizes – jelenik meg. Fontos különbség, hogy a nádas-lápi víztest egésze természetvédelmi terület, míg a másik nyíltvizes víztest adja a tó fürdési, rekreációs funkcióját és erősen módosítottként nyilvántartott. A Velencei-tó partvonalának teljes hossza 26,5 km, ebből véglegesen szabályozott (beton és kőművekkel kialakított) 17,6 km. A parti sávon hiányzik a zonáció. A Császár-vízen két VIZIG kezelésű tározó létesült, melyeknek elsődleges hasznosítási célja a Velencei-tó vízpótlásának biztosítása. A Császár-víz a Velencei-tó teljes vízgyűjtőjének 67%-áról szállítja a vizet a tóba. A Zámolyi- és a Pátkai-tározók üzemeltetésével elérhető, hogy fürdési idényben a minimális vízszint 90%-os valószínűséggel a 120 cm-es agárdi vízállás felett maradjon. A vízpótlás hatással van a Velencei-tó természetvédelmi területén lévő vízminőség alakulására is. Mind a nyílt vizes terület, mind a nádas lápi terület jobb állapotban van a térség vízfolyásaihoz képest. A természetes víztestekhez sorolt nádas-lápi területnek jó a vízminősége, de a betorkolló vízfolyáson (Császár-víz alsó) érkező szerves-, és tápanyagterhelés következtében időszakosan a vízminőség romlása tapasztalható. Ez elsősorban az algák növekedését elősegítő foszfor koncentráció növekedésében, ezzel párhuzamosan a víz klorofill-a tartalmának emelkedésében nyilvánul meg. A Pátkai- és Zámolyi-tározókból levezetett víz, amely a tó vízszintszabályozását szolgálja, a vízpótlások alkalmával hatással van a Velencei-tó természetvédelmi területén lévő vízminőség alakulására is. A turisztikailag, társadalmilag és ökológiailag is nagy jelentőségű Velencei-tó nyílt vizes területének vízminősége folyamatos ellenőrzés alatt áll, fürdővízként megfelelő a minősége. A betorkolló vízfolyáson (Vereb-Pázmándi vízfolyás) érkező szerves-, és tápanyagterhelés a nádas-lápi területhez hasonlóan különösen a kora tavaszi és nyári időszakban időszakos vízminőség romlást eredményezhet. A Vereb-Pázmándi vízfolyáson, valamint a Gárdonyi Határ-árkon keresztül érkező termálvíz bevezetések, és az üdülési, horgászati tevékenység is jelentősen terheli a tó víztestet. A Velencei-tó nyílt vizes területére készült közel teljes körű felmérés az elsőbbségi anyagokra és a fémekre. Határérték túllépés nem volt. 6.5.1.6 Dunántúli-középhegység karszt területei Az érintett öt víztest mennyiségileg nem jó állapotú és egy pedig a megfelelés határán volt, az előző VGT ciklus értékelése szerint. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint azonban a karsztvízszintek továbbra is folyamatosan nőttek az eltelt 6 évben, így valószínűsíthető, hogy több karszt víztest is el fogja érni a jó állapotot. Dunántúli-középhegység-Veszprém, Várpalota, Vértes déli források vízgyűjtője nevű karsztvíztest (k.1.1), mennyiségi állapota valószínűleg jó. A Veszprém-Várpalota-Vértes déli részéig húzódó karsztvíztesten a karsztvízszint emelkedés, különösen a Várpalota, Balinka és Kincsesbánya térségi bányászathoz kapcsolódó vízemelés megszűnése után jelentős ütemben folytatódik (Öskü, Várpalota - Bántapuszta térsége). Kincsesbánya Rákhegy II vízaknai jelentős ivóvíz kivétel megmaradása miatt az akna közvetlen közelében a karsztvízszint stagnál, vagy csak jelentéktelen mértékben emelkedik. Ebben a szűk térségben az eredeti karsztvízszintek soha nem térnek vissza,

6. fejezet


– 219 –


így egyes régi források feltételezhetően soha nem fognak megszólalni (pl. Meluzina-forrás, Duzzogó-forrás). A karsztos víztest minősége, különösen annak nyílt, vagy alig fedett területein mezőgazdasági, települési és ipari eredetű szennyeződések hatását mutatja, különös tekintettel a nitrát szennyezésre. Ennek megfelelően kémiai minősítése nem jó. A nagymértékű és területű nitrát szennyezés több, a karsztvízre települt ivóvízbázist ellehetetlenített (nemesvámosi, kádártai), amelyeket a Veszprém városi vízbázisokról igyekeznek pótolni, ezáltal az itt okozott karsztvízszint csökkenés miatt a nitrát szennyeződés Veszprém város alap vízbázisait is veszélyezteti. Papkeszi, Királyszentistván, Vilonya, Litér, Hajmáskér vízellátásánál is komoly kockázat a nitrát szennyeződés. Ipari jellegű szennyező hatás Veszprém, Peremarton-gyártelep, Várpalota, Pétfürdő térségében főleg nitrát formájában jelentkezik. (Külszíni bányászat, volt műtrágya és robbanóanyag gyártás) Az előző ciklusban a vízmérleg teszt alapján mennyiségileg a k.1.2 (Dunántúli-középhegység Tatai- és fényes források vízgyűjtője) víztestnél vízmennyiség hiánya volt kimutatható , így a víztest nem érte el a jó mennyiségi állapotot A mennyiség hiányának főbb oka a korábbi évtizedek mélyműveléses bányászati tevékenységével járó, nagy mennyiségű felszín alatti vízkivétel. Mára azonban ezen a víztesten szinte teljesen megszűnt a bányászat, egyedül a Márkushegyi bányaüzem működik még, jelentéktelen vízkivétellel. Ennek következtében a karsztvíztároló regenerálódása megindult, így ez a víztest mennyiségileg valószínűleg jó állapotú lesz a részletes értékelések eredményeként. A süllyedés miatt kiszáradt források újra megindultak, Problémát az okoz, hogy a lokális hatások (vízkivételek depresszója) a karsztvízszint emelkedését, források visszajöttét késleltet-hetik, vagy gátolhatják. Az emelkedő karsztvízszint negatív hatással is jár, mivel nem kívánt fakadóvizeket okoz (pl.: tatai területek). A korábban vizenyős területek kiszáradásával megváltoztak a terület-használatok, több helyen beépítésre kerültek. Ezeken a helyeken a fakadó vizek megjelenése az épített környezetben kárt okozhatnak. A víztest kémiai állapota jónak minősített. A k.1.3 Dunántúli-középhegység - Budai-források vízgyűjtője karszt víztest mennyiségi szempontból nem jó állapotú, míg kémiai szempontból jó állapotúnak minősítést kapott az első VGT1-ben. A nem jó mennyiségi állapot oka a túlzott vízkivételekben kereshető. A jó állapot visszaállítása 2021-re lehetséges. A térségben folyamatosan nyilvánul meg újabb és újabb érdeklődés a karsztvíz felhasználására alapozó gazdasági vállalkozások létesítése iránt. A karsztvíz készletek mennyiségi állapotára való tekintettel új, lekötni kívánt vízkontingens csak megfelelően, számításokkal és mérésekkel alátámasztott vizsgálat esetén fogadható el. Ezzel együtt felmerül annak a lehetősége is, hogy az engedéllyel lekötött, de ki nem termelt vízkészletek „újraosztása” is indokolttá válik. A k.1.4 Dunántúli-középhegység - Esztergomi-források vízgyűjtője karszt víztest a k.1.2 víztesthez hasonlóan mennyiségi szempontból nem jó állapotú volt. Ennek egyik oka volt a bányászati vízkiemelések miatti lesüllyedt vízszint. A bányászat azonban mára teljesen megszűnt, így az itteni vízszintek is folyamatosan emelkednek a k.1.2 víztesthez hasonlóan, ill. azzal párhuzamosan és feltételezhetően ez a víztest is elérheti a jó állapotot. A térség vízellátását alapjában véve a Dunántúli-középhegység főkarsztvíz tárolójára alapozott vízbázisok szolgáltatják, így a mennyiségi probléma másik oka itt a vízkivételekben kereshető. A víztest kémiai állapota itt is jónak minősített volt.

6. fejezet


– 220 –


A Balaton részvízgyűjtőjéhez tartozó, de földrajzi egységként itt tárgyalt k.4.1 karsztvíztest (Dunántúli-középhegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafő-források vízgyűjtőjén) mennyiségi állapota tovább javult, valószínűleg jó állapotba került. A bányavízemelés hatására sok forrás elapadt, vagy hozamuk jelentősen csökkent. A bányabezárásokat követően továbbra is fennmaradt Nyirád térségi koncentrált jelentős ivóvíztermelés miatt ezen szűk térségben lévő források hozama soha nem fogja elérni eredeti mértékét. A víztest kémiai szempontból sem jó állapotú, amit egyrészt a 20% feletti diffúz nitrátszennyeződés, másrészt egy szintén nitráttal-szennyezett ivóvízbázis védőterület okoz, amelyből a vízszolgáltatás emiatt megszűnt. A sok probléma miatt a jó állapot elérése csak 2027-re lehetséges. 6.5.1.7 A Duna-Tisza közi Hátság A Duna-Tisza közi Hátság problémáit részletesebben a jobban érintett Tisza-részvízgyűjtőnél tárgyaljuk, de miután a Duna részvízgyűjtő is érintett, röviden itt is bemutatjuk a problémát. Az 1970-es évek közepétől a Duna-Tisza közi Hátság területén fokozatos talajvízszint-süllyedés indult meg. Az 1980-as évek közepéig a vízszintsüllyedés üteme és mértéke megfelelt a meteorológiai viszonyok (csapadék, hőmérséklet) alakulásából adódó állapotoknak. Az 1980-as évek második felétől a talajvízszint-süllyedés üteme viszonylag nagy területeken (elsősorban a legmagasabban elhelyezkedő részeken) felgyorsult. Az egész Hátság tekintetében a vízszintsüllyedés átlagosan 1-1,5 m, egyes helyeken, 1989 végén azonban már meghaladta a 3 m-t. A süllyedés üteme azóta sem csökkent, sőt néhol még növekedett is. Ladánybene, Érsekhalma, Rém, Borota térségében már 5-6 m-es vízszintsüllyedés mutatható ki a sokéves átlagértékhez viszonyítva. A 90-es évek végétől kezdve napjainkig a leginkább kiemelt térszínnel jellemezhető, fokozottan problémás térségekben a süllyedés mértéke lelassult, de nem szűnt meg, illetve a Hátság egyéb területein stagnáló, de a korábbi süllyedésnek megfelelő mélyen található vízszintek lettek jellemzőek. Bár a monitoring hálózat alapján szerkesztett talajvízszint térképek nem mutatják ki egyértelműen, a tanulmányok és a területekre készített szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a homokhátsági sekély víztestek területén a süllyedések kiterjedésüknél fogva regionálisak, hosszú távon folyamatosak és a tendencia sem változik, ezért ezek a részvízgyűjtőn érintett víztestek (sp.1. 14.1, sp.1.15.1) mennyiségileg nem jó állapotúak. Az előzetes vizsgálatok szerint a víztestek egészére jellemző mértékben károsodott FAVÖKO-k e sekély porózus víztesteket érintik. A hátsági területeken a FAVOKÖ károsodása elsősorban az állóvizek felületének csökkenését, illetve a magas talajvízállású területeken található növényzet degradációját jelenti. A vízszint süllyedés és a mélyen található vízszintek következtében a vizes élőhelyek és a szárazföldi FAVÖKO-k jó állapotához szükséges vízigények felszín alatti vízből származó kielégítése megszűnt, illetve drasztikusan lecsökkent. A közvetlenül a csapadékból származó utánpótlódás mértéke is csökkent a felgyorsult beszivárgás következtében. Eddigi ismereteink szerint az ökoszisztémák felszín alatti víz mennyiségi állapotromlásának következtében bekövetkező károsodása, a regionális léptékű talajvízszint süllyedés hatására alakult ki.

6. fejezet


– 221 –


A talajvízhelyzet kialakulásában a természeti tényezőkön kívül egyéb, feltehetően antropogén hatások is érdemben közrejátszottak. A természeti tényezők közül elsősorban a csapadékszegény időjárást és a melegedő klíma miatt növekedő párolgási viszonyokat kell megemlíteni. Az időjáráson kívül az alábbi antropogén hatások vezethettek e kedvezőtlen vízháztartási állapot kialakulásához: A nagyszámú és nagy kiterjedésű kavicsbánya-tavak negatív hatással vannak a vízmérlegre, mivel a felszínre került talajvíz párolgása nagyobb, mint a természetes növénytakaró párolgása. Ennek következményeként ezek a mesterséges tavak megcsapolják környezetükben a talajvizet. Az új bányatavak nehezítik a belvízelvezető rendszerek működését is. A bányatavak felületének növekedésével, az újonnan létesülő tavaknak a Duna-Tisza közi Hátság területére húzódásával várhatóan növekszik a Duna-Tisza közi Hátság felszín alatti vízkészletének a veszélyeztetettsége, tekintettel az aszályos időszakok várható jövőbeni gyakoriságára. A területen több településen a felhagyott bányatavak közvetlen térségének lakóövezeti beépítését szorgalmazzák közműves szennyvízelvezetés kiépítése nélkül. A szennyvíztisztítást egyedi kisberendezésekkel kívánják megoldani, amely negatív hatást gyakorolna mind a tavak, mind a talajvíz vízminőségére. A települési közüzemi vízművek elterjedése, a vízhasználatok általánossá válása hozzájárult a döntő mértékben rétegvizeket és közvetetten a talajvizet érintő, túlzott mértékű felszín alatti vízkitermeléshez (a lakosság vízellátását biztosító vízművek által kitermelt vízmennyiség 1965 – 1990 közötti időszakban közel ötszörösére emelkedett. A 90-es évek második felétől ez a növekedés megszűnt, stagnáló állapot vált jellemzővé). A talajvíz-kitermelés növekedése is fontos tényezője változásnak. A tanyák körül újjászületett gazdaságok, kiskertek vízigényének biztosítására talajvízből becslések szerint közel annyi vizet termelnek ki, mint amennyi a régió teljes ipari vízigénye. A vízrendezés során kialakított belvíz elvezető csatornák megcsapoló hatása is közrejátszott a talajvízszint csökkenésében. A más-más időben, különböző szakember-csoportok által készített tanulmányok a természeti tényezők és az emberi beavatkozások hatását a talajvízszint csökkenésre eltérő nagyságúra becsülték. Ez az érték az 50-50 % és a 80-20 % között mozgott. Ez a tény nyilvánvalóan rávilágít arra, hogy mind az észlelési adatokban, mind a vizsgálati módszerekben jelentős bizonytalanság lehet. A jelen tervezési időszakban a belvízlevezető rendszer negatív hatásainak enyhítésére, illetve a vízvisszatartásra vonatkozó problémák egy része megoldásra került az EU-s támogatással megvalósult, mennyiségi és minőségvédelmet is szolgáló beavatkozások keretében a Dunavölgyben. Duna-Tisza közi Hátság problémáinak enyhítésére szolgáló projektek jelenleg tervezés, előkészítés fázisban vannak (Közép-homokhátsági mintaprojekt). A célkitűzések eléréséhez azonban további beavatkozásokra, intézkedésekre lesz szükség. A védett és Natura 2000 területek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése vagy elérése érdekében hozott intézkedéseket vagy korlátozásokat a természetvédelmi hatóság a területről készítendő kezelési, fenntartási tervekben határozza meg. Az érintett területek tervei részben elkészültek, illetve készítésük folyamatban van, társadalmi egyeztetésük megvolt.

6. fejezet


– 222 –


7

Környezeti célkitűzések

A Víz Keretirányelv a felszíni vizekre a következő környezeti célkitűzések elérését tűzi ki:  a víztestek állapotromlásának megakadályozása;  a természetes állapotú felszíni víztestek esetén a jó ökológiai és jó kémiai állapot megőrzése vagy elérése (vagy a kiváló állapot megőrzése); 

az erősen módosított vagy mesterséges felszíni víztestek esetén a jó ökológiai potenciál (a hatékony javító intézkedések eredményeként elérhető állapot) és jó kémiai állapot elérése;

 az elsőbbségi anyagok által okozott szennyeződések fokozatos csökkentése és a kiemelten veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetése vagy fokozatos kiiktatása. A felszín alatti vizekre a VKI-ban előírt célok kiegészülnek a felszín alatti vizek védelmére vonatkozó 2006/118/EK25 irányelvben foglaltakkal: 

a felszín alatti vizek szennyeződésének korlátozása, illetve megakadályozása;

 a víztestek állapotromlásának megakadályozása;  a víztestek jó mennyiségi és jó kémiai állapotának elérése;  a szennyezettség fokozatos csökkentése, a szennyezettségi koncentráció bármely szignifikáns és tartós emelkedő tendenciájának megfordítása. Mindezeken túlmenően a vizek állapotától függő, az egyes víztestekhez közvetlenül, vagy csak közvetetten kapcsolódó védett területeken (lásd 2. fejezet) teljesíteni kell a védetté nyilvánításukhoz kapcsolódó speciális követelményekkel összefüggő célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket, a vizeket, illetve a vízgyűjtőket érintően. Az erősen módosított állapotú víztestek kijelölésére vonatkozóan a VKI előírja - VKI 4. cikk (3) bekezdés -, hogy igazolni kell, hogy a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált, hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne. A VKI alapkövetelménye szerint a megállapított célokat 2015-ig el kell érni. A környezeti célkitűzés csak akkor érhető el, ha valamennyi intézkedés megvalósul és hatásuk meg is jelenik a vizek állapotában. Ez a gyakorlatban jellemzően így nem valósítható meg. Lehetnek olyan víztestek, ahol a jó állapot/potenciál csak a következő kétszer 6-éves tervciklusban érhető majd el (2021-es vagy 2027-es határidővel), illetve lehetnek sajátos víztestek is, amelyek természetes állapota olyan, hogy hosszútávon is csak enyhébb környezeti célkitűzés érhető el. Emiatt a VKI lehetővé teszi mentességek alkalmazását megfelelő és alapos indoklás alapján.

25

2006/118/EK Irányelv a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (2006. december 12.)

7. fejezet


– 223 –


7.1 Mentességi vizsgálatok A mentességi vizsgálatok célja azoknak az indokoknak a bemutatása, amelyek a VKI által megfogalmazott célkitűzések elérését megakadályozzák. Nagyon lényeges, hogy minden egyes mentességi indok, amire a VKI lehetőséget ad minden egyes víztesten külön-külön megjelenjen a VGT-ben. A mentességeket a célok szerint is külön-külön kell megállapítani, a felszíni vizeknél külön kell vizsgálni az ökológia célkitűzések és a kémia célkitűzésekre és a felszín alatti vizek esetében a mennyiségi és kémiai célkitűzésekre. A mentességek lehetőségei:  időbeni mentesség (VKI 4. cikk (4) bekezdés), három féle okból adható. A célkitűzések teljesítése műszaki megvalósíthatósági (M), vagy aránytalan költségesség (G) vagy a természeti viszonyok miatt meghatározott határidőre nem érhető el (T), ezért annak határidejét 2021-re, vagy 2027-re lehet módosítani. (A 2027 utáni teljesítés abban az esetben fogadható el, ha minden intézkedés megtörtént 2027-ig, de ezek hatása még nem érvényesül).  a természetes vizek esetében enyhébb környezeti célkitűzések megállapítása (VKI 4. cikk (5) bekezdés) indoka az, hogy a víztestet érintő emberi tevékenység által kielégített környezeti és társadalmi-gazdasági igények nem valósíthatók meg olyan módszerekkel, amelyek környezeti szempontból jelentősen jobb megoldások, és amelyeknek nem aránytalanul magasak a költségei. Ebben az esetben azt is igazolni kell, hogy az összes olyan intézkedés megtörtént, amely a hatásokat csökkenti.  időbeni mentességet vagy enyhébb célkitűzést egyaránt indokolhat kivételes vagy ésszerűen előre nem látható természetes ok, vagy vis major, illetve a felszíni víztest fizikai jellemzőiben, vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új változások, illetve új emberi tevékenységek hatása (VKI 4. cikk (6) bekezdés).  egy felszíni víztest fizikai jellemzőiben vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új változások (hidromorfológiai beavatkozások) és egyéb fenntartható fejlesztések esetén a VKI 4. cikk (7) szerinti mentesség adható, ha a vizsgálat eredménye ezt igazolja. A VKI 4.4 és 4.5 mentességi vizsgálatok módszerét az EU mentességekkel foglalkozó útmutató26 alapján a VGT1 tervezése során dolgozták ki a hazai sajátosságok figyelembevételével, amit a az OVGT2 7-1 háttéranyag mutat be. A VKI 4.7. cikkely szerinti vizsgálat ma már kötelező eleme a (stratégiai) környezeti vizsgálatoknak, a környezeti hatásvizsgálatnak, az engedélyezési eljárásoknak. E nagyon fontos, de bonyolult vizsgálat jó gyakorlata még nem alakult ki, ezért készül útmutató a VKI 4.7 cikkely szerinti elemzés elvégzéséhez, amelynek még nem végleges változatát az OVGT2 7-1 melléklet tartalmazza. A víztestenkénti mentességi indokokat a 7-1. melléklet tartalmazza. A különböző mentességi indokok előfordulását foglalja össze felszíni vizek vonatkozásában a 7-1. táblázat. A táblázat mutatja, hogy még mindig jelentős az adathiány, ismerethiány miatti mentesség. Egyedül a vízfolyások ökológiájával kapcsolatban került túlsúlyba a gazdasági indok.

26

Guidance Document on Exemptions to the Environmental Objectives (CIS Guidance Document No. 20)

7. fejezet


– 224 –


Van olyan víztest, ahol két mentességi indok is előfordul, jellemzően akkor, ha szükséges a szomszédos országokkal való összehangolt intézkedés is a célállapot elérésére. 7-1. táblázat: A mentességi vizsgálatok eredményei felszíni vizekre (az ok előfordulása a mentességet igénylő víztestek %-ában)

Mentességi okok

M1: Jelenleg nem ismert megbízhatóan a víztest állapota, illetve a kedvezőtlen állapot oka M2: A jó állapot eléréséhez a szomszédos országgal összehangolt intézkedésekre is szükség van G2: Az intézkedések 2015-ig történő megvalósítása aránytalanul magas terheket jelent a nemzet-gazdaság, a társadalom bizonyos szereplői, vagy egyes gazdasági ágazatok számára T1: Ökológiai állapot helyreállása hosszabb időt vesz igénybe.

Vízfolyások,

Vízfolyások,

Állóvíz,

Állóvíz,

ökológia %

kémia %

ökológia %

kémia %

25,33%

40,37%

68,83%

71,43%

3,43%

0,00%

0,00%

0,00%

60,95%

2,90%

14,29%

2,60%

6,33%

0,00%

0,00%

0,00%

A felszín alatti vizeknél legtöbbször a természeti okok alapján igazolható mentesség. A különböző mentességi indokok előfordulását foglalja össze felszín alatti vizek vonatkozásában a 7-2. táblázat.

7. fejezet


– 225 –


7-2. táblázat: A mentességi vizsgálatok eredményei felszín alatti vizekre (az ok előfordulása a mentességet igénylő víztestek %-ában)

Mentességi okok

M1: Jelenleg nem ismert megbízhatóan a víztest állapota, illetve a kedvezőtlen állapot oka G1: Az intézkedéseket az adott víztesten nem éri meg megtenni a becsülhető pozitív és negatív közvetlen és közvetett hatások, illetve hasznok és károk, ráfor-dítások alapján T1: Ökológiai állapot helyreállása hosszabb időt vesz igénybe. T2: A felszín alatti víz állapot helyreállásának ideje hosszabb

Felszín alatti vizek,

Felszín alatti vizek,

mennyiség %

kémiai állapot %

62,96%

0,00%

0,00%

0,00%

18,52%

0,00%

37,04%

100,00%

7.2 Döntési prioritások Kiindulási alap azoknak az intézkedéseknek a listája, amelyek szükségesek a jó állapot (mesterséges és erősen módosított víztestek esetén a jó ökológiai potenciál) eléréséhez (víztestenkénti intézkedési listát a 8-6, 8-7, 8-8, 8-9, 8-10 mellékletek. Ez a lista tartalmazza a már eldöntött, folyamatban lévő, vagy tervezett intézkedéseket (kiemelten az alapintézkedéseket27), és ha ezek nem elegendőek, a szükséges kiegészítő intézkedéseket. A lista összeállításakor a költség-hatékonyságra vonatkozó szempontokat is érvényesíteni kellett. A részletes intézkedési program műszaki és gazdasági elemeinek tervezésével párhuzamosan, a különböző társadalmi egyeztetések (ld. 10. fejezet) eredményeinek figyelembevételével került és kerül sor a célkitűzések pontosítására és a mentességek indoklásának véglegesítésére: Az intézkedések válogatásának, azok ütemezésének és a környezeti célkitűzések teljesítésének összehangolása többlépcsős iteratív folyamat eredménye, amelyben egyaránt szerepelnek a műszaki, a gazdasági és a társadalmi szempontok. Az előző pontban bemutatottak alapján látható, hogy nem lehet minden víztestre egyszerre, 2015ig, de 2021-ig sem elérni a környezeti célkitűzést, ezért már a VGT1-ben szükség volt szűrési kritérium rendszer felállítására, amely az intézkedésekre és a víztestekre vonatkozó időbeni rangsorolás szempontjait, azaz a prioritásokat rögzíti. Ez a prioritás rendszer lényegében nem változik. Kétféle prioritást kell alkalmazni a VKI felépítéséből és logikájából következően:

27

Alapintézkedések a VKI VI. mellékletében felsorolt irányelvekben (pl. Települési Szennyvíz, Nitrát irányelv) foglalt előírások hazai megvalósítását szolgáló intézkedések.

7. fejezet


– 226 –


 intézkedési prioritást, amely a különböző típusú intézkedéseket rangsorolja, a fontosságuk, a VKI-ban betöltött szerepük alapján,  területi prioritást, amely a víztesteket rangsorol, a fontosságuk, illetve egymáshoz, vagy a védett területekhez való kapcsolódásuk alapján - ezeknél a prioritás úgy érvényesül, hogy az intézkedéseket a célkitűzésnek megfelelő ütemezéssel kell megadni. Intézkedés típusú prioritások  Elsődleges prioritása van a VKI szerinti alapintézkedések és az ún. további alapintézkedések, azaz a VKI céljait szolgáló, már hatályos tagállami szabályozási intézkedések, végrehajtásának. Ez független attól, hogy az intézkedések a VKI szempontjából szükségesek-e vagy elegendőek-e célkitűzések eléréséhez.  A VGT végrehajtási feltételeit megteremtő, átfogó intézkedések (szabályozási, gazdasági ösztönzők, hatósági és igazgatási munka fejlesztése, valamint a monitoring és az információs rendszerek fejlesztése, a támogatási rendszerek fejlesztése, képességfejlesztés és szemléletformálás). Az átfogó intézkedések közül azokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az intézkedési program végrehajtásához (szabályozási, gazdasági ösztönzők már 2016-2018 között ütemezetten kell megvalósítani. Terület-víztest szintű prioritások  Be kell illeszteni a terv második ciklusába azokat az intézkedéseket, amelyek elfogadott projektekben szerepelnek és elősegítik egyes víztestek környezeti célkitűzéseinek elérését.  Előnyben kell részesíteni a VKI 4. cikk 1. c) alá eső, nem megfelelő állapotú védett területeket, és a jó állapotuk eléréséhez szükséges intézkedéseket. A fürdő- és halas vizek esetében eleve 2015-ig kezelni kellett a problémákat, a természeti értékei miatt védett területeken és az ivóvízbázisok védőterületein pedig mindenképpen meg kell akadályozni a további romlást, a természeti értékei miatt védett területek esetében a vizek nem megfelelő állapotát javító intézkedéseket legkésőbb 2021-ig meg kell valósítani, a szükséges monitoringgal és feltárással összehangolva.  Azok a víztestek prioritást élveznek, ahol a jelenlegi támogatási ciklusban 2021-ig finanszírozható intézkedésekkel (beleértve a szükséges, javasolt támogatási rendszerbeli változásokat) elérhető a jó állapot. A prioritás kiterjed azokra a jó állapotú víztestekre is, ahol a jó állapot fenntartása intézkedést igényel.  A fentieken túl, ha valamilyen speciális szempont indokolja, hogy a víztestre vonatkozó intézkedéseket 2021-ig megvalósítsák – az előző, kötelezően alkalmazott szempontokkal szemben, az alábbi mérlegelési szempontokat kell figyelembe venni: 

A probléma megoldásának sürgőssége: a nem cselekvés komoly következményei és/vagy magas költségei, vészhelyzet kialakulásának lehetősége (pl. ivóvízbázis elszennyeződése);



Azok a víztestek, ahol a szükséges intézkedések kiemelkedően hatásosak, azaz adott intézkedési kombináció kis költséggel nagy eredményt ér el;



Minta jellegű, intézkedések;

7. fejezet

tapasztalatszerzésre

alkalmas


víztestek,

illetve

vizsgálandó

– 227 –




Hasonló körülmények esetében a természetes jellegű víztestek prioritást élveznek az erősen módosítottakkal és a mesterségesekkel szemben;



Az adott víztest ökológiai szerepe, fontossága kiemelkedő;



A víztest célkitűzésének megvalósításához kapcsolódó, erős társadalmi igény (pl. sok embert pozitívan érint, idegenforgalom, éghajlatváltozás hatásának mérséklése);



Azok az intézkedések, amelyek önmagukban is egyértelműen kedvező folyamatokat indítanak el az adott víztest esetében (pl. vízvédelmi zóna a parti sávban);

A mérsékelt ökológiai osztályba sorolt víztestek előnyben részesíthetők. A VGT2 időszakában az intézkedések ütemezésénél még egy fontos szempont van, amit a korábbiaknál komolyabban figyelembe kell venni, ez pedig a stabil finanszírozási háttér. A legfontosabb, a VGT-t alapjaiban befolyásoló Bizottsági dokumentumot, a Jelentéstételi Útmutatót, Reporting Guidance (továbbiakban RG) még nem fogadták el (jelenleg mi a 2015. októberi változatot használjuk). Ezen dokumentum alapján kell majd 2016 márciusában a WISEben beszámolni a tervekről. Az RG-ben alapvető követelmény az intézkedési adatlapok kitöltése OVGT 8-4 melléklet, amelyben a mentességet érintő kérdés, hogy meg kell adni a vezető intézmény, felelős hatóság nevét, az intézkedés végrehajtásában közreműködő partnereket, az intézkedés költségei és finanszírozási módját, biztosított-e a finanszírozás a VGT2 időszak alatt, meg kell nevezni a pontos forrást is. Nagyon fontos tehát, hogy nem tekinthető a VGT2 időszakában az Intézkedési program részének, aminek nincs, vagy nem lesz biztosítva, vagy nem biztosítható a forrása (legyen az fejlesztési, működtetési forrás, EU-s pénz, vagy hazai pénz). A 2021. évi célkitűzések meghatározásakor tehát figyelembe kell venni, hogy az igénybe vehető állami és EU fejlesztési források nagy része determinált, a 2014-2020-as eldöntött Operatív Programok és a Vidékfejlesztési Program keretében. Jelentős szerepe lehet a VGT2 intézkedéseknek abban, hogy a rendelkezésre álló keretekből, amennyire csak lehet VKI intézkedéseket, vagy VKI konform fejlesztéseket valósítsanak meg (pályázati kiírások, pótlólagos hazai források), Mindebből adódik, hogy a megvalósíthatónak kell lennie.

2021-ig

tervezett

Intézkedési

Programnak

reálisnak

és

Hangsúlyozni kell, hogy gyakorlati jelentősége mind a 2021-ig végrehajtandó intézkedéseknek, mind a 2027-ig végrehajtandó intézkedéseknek van. 2021-ig valós, ténylegesen 2021-ig megvalósítható intézkedéseket kell tervezni. Itt lényegében a VGT inkább követő szerepet játszik, döntően az adott kereteken belül mozoghat. Bár a célokat (pl. enyhébb célkitűzések többszöri alkalmazását) a következő tervben (2021-ben), a pontosabb állapotértékelés, az előkészítő vizsgálatok, a megvalósítás addigi tapasztalatai és a változó finanszírozási lehetőségek figyelembevételével felül kell vizsgálni és a megvalósíthatóságot újraértékelni, mégis a most 2027ig megfogalmazott intézkedésekkel már ténylegesen el kell érni a célokat. Egyetlen kivétel lehet, ha minden intézkedést megtett az ország a jó állapot elérése érdekében, de természeti okok miatt 2027 utánra csúszik át a tényleges célok elérése. A VKI előírásai szerint a 2027-ig vízgyűjtő gazdálkodási tervek tartalmazzák azoknak a 11. cikkben előírt intézkedéseknek az összefoglalását, amelyeket a víztestek kívánt állapotának a meghosszabbított határidőig történő fokozatos

7. fejezet


– 228 –


eléréséhez irányoztak elő; továbbá az ezen intézkedések végrehajtását jelentősen késleltető okokat és az intézkedések végrehajtásának ütemtervét. Ezért a VGT3 intézkedéseinek előkészítését már az időszak közepén el kell kezdeni és a következő VGT3 így válhat kezdeményező szereplőjévé a tervezési folyamatoknak. A VGT3 előkészítése kapcsán, a 2027-es célok elérése érdekében javasolható a VGT2-ben megfogalmazott, 2021-ig nem végrehajtható intézkedések további tervezése 2018-ig. Itt a műszaki, szabályozási intézkedéseken túl kimagasló jelentősége van a finanszírozási, gazdasági megalapozásnak. Figyelembe kell venni, hogy várhatóan 2020 után az EU finanszírozás jelentősége csökken, a hazai források szerepe várhatóan nő.

7.3 Környezeti célkitűzések elérésének ütemezése A fentiekben bemutatott tervezési folyamat eredményeként kialakult a víztestenkénti intézkedések és ehhez kapcsolódóan a célkitűzések elérésének előzetes ütemezése. Az intézkedések ütemezését az egyes intézkedéscsoportokra a 8-6 melléklet, a 8-7 melléklet, 8-8 melléklet, a 8-9 melléklet és a 8-10 melléklet mutatja be. A 7-1 melléklet bemutatja a víztestenkénti célkitűzések elérésének előzetes ütemezését, figyelembe véve az állapotértékelés eredményeit, az állapotértékelés megbízhatóságát, az intézkedések reális ütemezését, a megvalósuló intézkedések várható hatás megjelenési idejét. A felszíni víztestek vonatkozásában külön megvizsgáltuk a fiziko-kémiai állapotra ható terhelésektől függő ökológia célkitűzéseket és mentességi indokokat is, amit külön oszlopban jelöltünk. Eredmények: A felszín alatti víztestek közül 27 van, ahol jelenleg nem jó a mennyiségi állapot (azaz gyenge, vagy jó, de gyenge kockázatú). Ezek közül 18 olyan víztest van, amelynél 2021-re a jó mennyiségi állapot elérhető és 9 víztesten csak 2027-re lehet elérni a célt. A kémiai jó állapotot jelenleg 56 FAV víztesten sikerült elérni, 29 olyan víztest van, ahol nem jó a kémiai állapot. Egy víztesten 2021-ig, 28 víztesten 2027-ig várható a jó kémiai állapot. 7-3. táblázat: A jó állapotot elérő felszín alatti víztestek aránya időszakonként, a minősítés típusa szerint Jó állapot

2015

2016-2021

2022-2027

Összesen

Mennyiség

68,24%

21,18%

10,59%

100,00%

Kémia

65,88%

1,18%

32,94%

100,00%

A vízfolyás víztestek (379) közül 351 van, ahol jelenleg nem jó az ökológiai állapot, vagy az ökológiai potenciál és ezért a célkitűzés a „jó ökológiai állapot elérhető”, illetve a „jó ökológiai potenciál elérhető”. Ezek közül főleg a KEOP-os, ROP-os szennyvíztisztítás korszerűsítési fejlesztések és diffúz szennyezést csökkentő beavatkozások eredményeként 2015-re 24 víztest eléri a fiziko-kémiai jó állapotot. További 80 olyan víztest van, amelynél 2021-re a fiziko-kémiai állapot várhatóan az ökológiai állapot/potenciál jó minősítést kaphat.

7. fejezet


– 229 –


Az állóvizek esetében a még nem jó állapotú/potenciálú 64 víztest között nincs olyan, amelyik 2015-re eléri a jó fiziko-kémiai állapotot, viszontg 42 van, amelyik 2021-re éri el a jó fiziko-kémiai állapotot. A fiziko-kémiai jó állapot elérése után bizonyos időnek kell eltelnie a jó ökológiai állapot/potenciál bekövetkezéséhez. A tavaknál, a kis esésű, nagyon kis esésű kis és közepes vízfolyásoknál az üledék és a lassú vízcsere miatt kell 6 év a fiziko-kémiai jó állapot elérése után ahhoz, hogy a biológiai állapot is jó legyen. A többi vízfolyás esetében a jó fiziko-kémiai állapot elérése után 3 évvel már tervezhető a jó ökológiai állapot. A biológiai folyamatok alapján azt lehet megállapítani, hogy 2021-re jó ökológiai állapot/potenciál elérhető a felszíni vízfolyás víztestek közül 24-nél, 2027-ig a VGT2 intézkedései alapján 80 víztestnél. Az állóvizek esetében 2027-re 42 víztest éri el a jó állapotot. A VGT3 ideje alatt a folyóvizeknél 247, az állóvizeknél 22 víztesten kell intézkedéseket megvalósítani annak érdekében, hogy 2027-re a fiziko-kémiai állapot jó legyen, ennek hatására a természeti folyamatok közreműködésével 2027 után várható a jó ökológiai állapot/potenciál elérése. A vízfolyás víztestek közül jelenleg jó kémiai állapotú 215 db, 164 pedig vagy nem jó állapotú, vagy adathiány miatt nem lehetett minősíteni. Az állóvizek közül jelenleg 23 a jó, 54 a nem jó kémioai állapotú, vagy adathiány miatt nem minősített víztest A jelenleg nem jó állapotú vízfolyások (164 db), állóvizek (54 db) 2027-re érhetik el a jó kémiai állapotot. 7-4. táblázat: A jó ökológiai állapotot/potenciált időszakonként, a víztestek típusa szerint Víztestek típusa

2016-2021

felszíni

2022-2027

víztestek

28

24

80

247

Állóvíz

13

0

42

22

41

24

122

269

felszíni


száma

2027+

Vízfolyás

Összes víz

7. fejezet

2015

elérő

– 230 –


7-1. ábra: Felszíni víztestekre vonatkozó ökológiai célkitűzések megvalósulása

2021-ig összesen a vízfolyások 14%-az állóvizek 17%-a éri el a jó állapotot./potenciált .2022-2027ig a vízfolyások 21%, az állóvizek többsége 55%-a éri el a jó ökológiai állapotot/potenciált. A vízfolyás víztestek nagyobbik fele 65%-a, az állóvíz víztestek közel 29%-a a jó ökológiai állapot/potenciált várhatóan csak 2027 után éri el. A VKI 4.7 cikk alapján feltételezhetően a mentességi kritériumoknak megfelelő társadalmigazdasági igényeket kielégítő okok:  Települések fenntartható fejlesztése, árvízvédelme, belvíz és csapadékvíz elvezetése, lakosság ivóvízellátása beleértve a tározást is  Mezőgazdasági területek ár- és belvízvédelme, öntözés, állattartás, halgazdálkodás vízellátása  Ipari- és energiatermelés vízhasználatai beleértve a tározást és duzzasztást is  Közlekedési létesítmények védelme és hajózás  Turizmus és rekreáció (vízi turizmus, horgászat, fürdés)  Vízgazdálkodási célú fentiekbe nem tartozó egyéb (vízvisszatartás, tározás, átvezetés, természetvédelem, stb.) beavatkozásai

7. fejezet


– 231 –


8

Intézkedési program

8.1 VGT1 Intézkedéseinek, projektjeinek megvalósulása A VKI előírja, hogy a vízgyűjtő gazdálkodási terv minden korszerűsítésének tartalmaznia kell az előrehaladás értékelését, ezen belül az intézkedések megvalósulását, valamint minden olyan intézkedés összefoglalását és magyarázatát, amelyet előirányoztak a korábbi vízgyűjtő gazdálkodási tervben, de nem tettek meg. AZ OVGT 8.1. fejezete értékeli a VGT1 átfogó és műszaki intézkedéseinek országos végrehajtását, elemezve a VGT1 8.8. fejezetében szereplő intézkedési program összefoglaló táblázatában tervezett intézkedések sorsát. Ez a táblázat tartalmazta mind a meglévő, már jelenleg alkalmazott intézkedéseket, mind a tervezett intézkedéseket, bemutatva a felelősöket és határidőket. Jelen fejezetben csak a részvízgyűjtőn az Operatív Programok támogatásával – megvalósuló projekteket mutatjuk be és nem foglalkozunk a csak országos szinten értékelhető intézkedésekkel (pl. az ÚMVP-ből finanszírozott agrár intézkedések). A Duna részvízgyűjtőn 2012-ig megvalósult, illetve folyamatban lévő fejlesztéseket átnéztük olyan szempontból, hogy az adott projekt, VGT intézkedést valósít-e meg, vagy tartalmaz-e VGT1-ben tervezett intézkedést. Sok esetben egy projekt keretében több fajta VGT intézkedés és egyéb vízgazdálkodási célú beavatkozás is megvalósult. Az értékelés eredményét és az operatív programokból VKI célokra költött összegeket és projekt darabszámokat pályázati konstrukciónként a 8-1 melléklet mutatja be. 8-1. táblázat: Célok, intézkedések projekt száma intézkedés típusonként 2012-ig a Duna részvízgyűjtőn, db Intézkedés típusok

Projektek száma

IP1. Területi agrár intézkedési csomag

8

IP2. Vízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizek parti sávjára vonatkozó agrár intézkedési csomag

11

IP3. Vízfolyások és állóvizek medrét érintő intézkedési csomag

119

IP4: Vízfolyások medrét érintő létesítményekkel kapcsolatos intézkedési csomag

25

IP5. Kikötőkkel és a hajózás fenntartásával kapcsolatos intézkedési csomag

6

IP6: Halászati és horgászati tevékenységgel kapcsolatos intézkedési csomag

33

IP7: Települési intézkedési csomag

117

IP8: Kommunális szennyvízkezelésre vonatkozó intézkedési csomag, felszíni vizeket érintő intézkedések

199

IP9: Kommunális szennyvízkezelésre vonatkozó intézkedési csomag, felszíni alatti vizeket érintő intézkedések

187

IP10: Felszíni vizekbe történő pontszerű bevezetésekkel kapcsolatos egyéb intézkedések

21

IP11: Az ivóvízellátás minőségét és biztonságát javító intézkedések

192

IP12: Fenntartható vízhasználatok megvalósítása

209

IP13: Szennyezett területek és haváriák veszélyességét csökkentő intézkedések (felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozóan) IP14: Károsodott, védett élőhelyekkel és más védett területekkel kapcsolatos egyedi intézkedések ÁT: Átfogó intézkedések

59 388

Összesen

8. fejezet

114

1 688


– 232 –


A projektek pontos állapotjavító-hatása azonban nehezen megítélhető. A ROP-os projektek (186 db) EMIR-ben megtalálható projekt leírásaiból megállapítható, hogy a klasszikus csapadékvíz elvezetéshez köthető (elöntés, kiöntés) problémák megoldást tartalmaznak. Volt néhány településen csapadékvíz tározó létesítés is. Ezeknél sem volt szempont azonban a talajvíz visszapótlás, csak az árhullám csökkentés. A ROP-os projektek zömében kistelepülésekről van szó, ahol a beszivárogtatás valóban alárendelt a relatíve sok burkolatlan felület miatt. A problémák jellemzően a nagy és az erősen urbanizálódott közepes településeken jelentkezhetnek. A ROP-os projektek között például vannak nagyobb települések is, ahol már biztosan lenne helye a csapadék-vízgazdálkodásnak, de e településeken sem látszik ilyen törekvés. Külön célvizsgálatot végeztünk a 2010-ben elkészült részvízgyűjtő-gazdálkodási terv vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések fejezetében, valamint a kiemelt vizeket érintő intézkedések fejezetében felsorolásra került konkrét és tervezett projektek megvalósulásáról. A részvízgyűjtő ezen fejezetei tartalmazták azokat a hidromorfológiai terheléseket csökkentő intézkedéseket és projekteket, amelyeket a 2010-2015-es tervezési időszakban (illetve egyes projekteknél 2015 után) kívántak megvalósítani. A vizsgálat eredményét, az intézkedések és projektek megvalósulásának értékelését a 8-2 melléklet mutatja be. Mindezen adatok, értékelések mutatják, hogy a VGT intézkedési programjának végrehajtása elindult, sok intézkedés megvalósult, de az intézkedések jelentős részének végrehajtása, különösen a hidromorfológiai beavatkozások közül a következő tervezési időszakra maradt. A Duna részvízgyűjtő területére vonatkozóan 2015 áprilisáig a KEOP-ban és a ROP-okban megítélt támogatásokat az alábbi táblázat foglalja össze (részletes projektenkénti adatok a 8-1 mellékletben láthatók). Ez gyakorlatilag már a 2007-2013. finanszírozási időszak teljes támogatását tartalmazza. A Duna részvízgyűjtőn támogatások 87 %-át a KEOP biztosítja, a Ropok részaránya összesen 13 %. Az alap-intézkedésekre fordított összeg a teljes támogatásnak 55 %-a.

8. fejezet


– 233 –


8-2. táblázat: Az operatív programok VKI célokat szolgáló intézkedéseinek pénzügyi jellemzői 2007-2015 a Duna részvízgyűjtőn** Források

Támogatott

Leszerződött

projektek

összeg

száma Forráshely

Megnevezés

db

MFt

Leszerződött

Kifizetett

Támogatási

összköltség

összeg

arány

MFt

MFt

%

Teljesítés aránya összegben %

Alapintézkedések KEOP

2.2.2

Monitoring rendszerek fejlesztése Környezetvédelmi célú informatikai rendszerek fejlesztése

7

12 739,0

12 739,0

1 612,8

100,0

12,7

15

5 305,7

5 372,1

5 263,7

98,8

99,2

9

673,7

711,8

678,2

94,6

100,7

2

999,8

999,8

953,6

100,0

95,4

4

3 632,2

3 660,5

3 632,0

99,2

100,0

82 90 46

35 638,6 157 000,2 11 680,9

42 514,8 178 766,8 11 829,4

19 841,9 133 366,4 9 326,7

83,8 87,8 98,7

55,7 84,9 79,8

9

2 278,7

2 422,7

2 248,2

94,1

98,7

37

9 402,2

9 406,7

7 078,6

100,0

75,3

240

222 364,5

251 222,1

169 411,6

88,5

76,2

Környezetvédelmi célú informatikai fejlesztések

ROP-ok

a közigazgatásban* A VKI végrehajtásához kapcsolódó informatikai

KEOP

2.2.2

KEOP

6.3.0

KEOP

1.3.0

Ivóvízminőség-javítás

KEOP

1.2.0

Szennyvízelvezetés és tiszítás

rendszer fejlesztése Környezetvédelmi célú informatikai fejlesztések a közigazgatásban*

Természetvédelem Élőhelyek és élettelen természeti értékek megőrzését, helyreállítását szolgáló

ROP-ok

beruházások* Élőhelyvédelem- és helyreállítás, vonalas KEOP

3.1.2

létesítmények természetkárosító hatásának mérséklése*

Alapintézkedések összesen

8. fejezet


– 234 –


Források

Támogatott

Leszerződött

projektek

összeg

száma Forráshely

Megnevezés

db

Leszerződött

Kifizetett

Támogatási

összköltség

összeg

arány

MFt

MFt

%

MFt

Teljesítés aránya összegben %

További Alap és Kiegészítő intézkedések KEOP

2.2.1

Komplex vízvédelmi beruházások

KEOP

2.2.3

Vízbázisvédelem 2000 LE alatti települések szennyvízkezelése

ROP-ok KEOP

2.1.3

KEOP

1.1.1

A

tájgazdálkodást

megalapozó

Települési

szilárdhulladék-gazdálkodási

és

kistérségi

szintű

rekultivációs

programok elvégzése

KEOP

2.3.0

Települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja

KEOP

2.4.0

Kármentesítés

ROP-ok

20 977,8

13 405,6

98,3

65,0

19 39

2 978,2 12 209,7

2 978,2 14 760,4

2 333,9 11 992,1

100,0 82,7

78,4 98,2

0

0,0

0,0

0,0

11

52 600,2

59 374,8

40 879,8

88,6

77,7

40

33 217,9

33 507,0

31 697,9

99,1

95,4

30

2 035,2

2 324,3

1 844,7

87,6

90,6

10 11 186

31 182,7 22 372,1 21 285,5

31 182,7 22 372,1 23 705,2

29 853,2 16 508,8 20 029,2

100,0 100,0 89,8

95,7 73,8 94,1

14

14 877,4

15 027,3

14 384,2

99,0

96,7

324

180 156,3

192 702,8

151 231,3

93,5

83,9

564 277 287

402 520,8 349 160,6 53 360,2

443 924,9 384 973,2 58 951,7

320 642,8 269 466,4 51 176,5

90,7 90,7 90,5

79,7 77,2 95,9

vízi

rendszerek fejlesztése* Helyi

ROP-ok

20 615,3

infrastruktúra kiépítése

Lerakó rekultivációk* ROP-ok

4

Belterületi csapadékvíz-elvezetés és gyűjtés* Helyi és térségi jelentőségű vízrendszerek rekonstrukciója* További Alap és Kiegészítő intézkedések összesen Intézkedések mindösszesen Ebből KEOP

ROP-ok *Ezen intézkedéseknek csak egy része VKI célú **A projekt település alapján történt a legyűjtés, nem a projektek teljes településlistái alapján Forrás: Miniszterelnökség EMIR adatbázisa, 2015 április

8. fejezet


– 235 –


8.2 Intézkedések Programjának szerkezete (2015-2027) Az intézkedések programjának célja az előző VGT-hez képest nem változott, azaz a cél a 6. fejezetben bemutatott jelentős vízgazdálkodási problémák megoldása, a vízfolyásokra, állóvizekre és felszín alatti vizekre, valamint a védett területekre meghatározott, felülvizsgált környezeti célkitűzések elérése. Tartalmazza a szükséges szabályozási, műszaki, finanszírozási, intézményrendszeri feladatokat Az intézkedések tervezésénél alapvető követelmény a hatékonyság, ami annyit jelent, hogy a DPSI sorrendet kell követni. 

A leghatékonyabb intézkedések a hajtóerőt (igényt) befolyásoló beavatkozások (pl. gazdasági szabályozók, jogi szabályozások, határértékek, víztakarékos berendezések alkalmazása, oktatás, K+F, monitoring képességfejlesztés, intézményfejlesztés). „D”



Második a hatékonysági rangsorban a terheléscsökkentő intézkedések (szennyvíztisztítás hatásfokának növelése, tápanyag-gazdálkodás); „P”



Ezután következnek az állapotjavító intézkedések (pl. rehabilitáció, vízpótlás); „S”



Végül, ha a fenti intézkedések nem érnek el megfelelő eredményt, vagy nincs másra mód akkor a hatás mérséklő intézkedésekre kerül sor (holtág, hullámtér revitalizációja), egyes árvízvédelmi intézkedések kompenzációja), „I”

sora

Ebből adódik, hogy a VGT2 intézkedési programjának tartalma lényegében nem sokat változott a VGT1-hez képest, de a hangsúlyok eltolódtak: 

A korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a hajtóerők és terhelések (DP), illetve az intézkedések (R) közötti kapcsolat egyértelmű bemutatása, vagyis az intézkedések gyakorlati alkalmazása főként a terhelés elemzés eredményein alapul.



A VGT2 intézkedései között jelentősebb szerepe van a szabályozási intézkedéseknek, kidolgozott szabályozási koncepcióknak, gazdasági ösztönzőknek, vízárpolitikai intézkedéseknek és a „puhább” intézkedéseknek (útmutatók, tanácsadás, képzés).



A terv több háttér információt szolgáltat a tervezőknek, a döntéshozóknak, a lakosságnak.



A VGT horizontális jellege erősödik, a VKI célkitűzésekhez minden projektnek hozzá kell járulnia, a vízgazdálkodási projektekben kell lennie VGT projekt elemnek.



A műszaki Intézkedések részletesebben lesznek intézkedésekre jó gyakorlatok kerülnek bemutatásra.

kidolgozva,

a

legfontosabb

A VGT1 intézkedési programja iteratív szakmai és társadalmi egyeztetési folyamat eredményeként alakult ki, és ez a nyílt tervezési eljárás érvényes a felülvizsgálatára is. A fejezet bemutatja a a részvízgyűjtőn és a hozzátartozó alegységekre vonatkozó a társadalmi párbeszédre ajánlott intézkedéseket. Az átfogó (zömében a hajtóerőkre ható) intézkedéseket az OVGT 8.4 fejezete mutatja be a következő csoportosításban: 

Jogalkotási feladatok, hatósági és igazgatási munka erősítése



Monitoring intézkedések és informatikai fejlesztések

8. fejezet


– 236 –




Vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülésére szabályozási koncepció és intézkedések

tett



Kutatás, fejlesztés, képességfejlesztés, szemléletformálás

intézkedések.

Gazdaság-

Az intézkedések programja kidolgozásának VGT2-ben alkalmazott módszertani lépéseit foglalja össze a 8-1. ábra. 8-1. ábra:

Intézkedések tervezésének módszertana a VGT2-ben Részvízgyűjtő és országos szinten: Terhelések, intézkedések és indikátorok összesítése ütemezéssel (jelen, 2021, 2027)

A terheléseket és az intézkedéseket jellemző indikátorok kiválasztása

Intézkedések allokációja

Állapotértékelés (minőstés)

Víztestek

Terhelések elemzése

Intézkedések listája (a terhelés fv.-ében)

Terhelés típusok

Intézkedési csomagok

Országos szintmódszertan

A VGT1-hez képest a módszertanban megjelenő különbségek: 

Az alkalmazható intézkedések rendszerének összeállítása a terhelés típusok és az intézkedési csomagok megszabta keretek között



Releváns indikátorok kiválasztása terhelés típusok és intézkedési csomagok szintjén



Egyes intézkedések alkalmazásának, ütemezésének és a környezeti célkitűzéseknek (mentességeknek) a meghatározása a választott indikátorokkal összhangban



A tervezési egység (Magyarországra 1 országos és 4 részvízgyűjtő terv készül) szintjén készülő jelentés szerkezete és tartalma, amely terhelés típusonként mutatja be az

8. fejezet


– 237 –


alkalmazott intézkedési csomagokat és a kiválasztott indikátorok jelenleg érvényes és 2021-re, illetve 2027-re előrejelzett értékeit. A Bizottság útmutatója az intézkedések tervezése céljából a 8-3. táblázatban bemutatott terhelési struktúrát határozza meg. A táblázatban feketével jelenik meg az eredeti javaslatt, míg kék színnel a hazai szempontok alapján definiált új típusokat. 8-3. táblázat: Definiált terhelés típusok fekete: EU által definiált terhelési típus, kék: kiegészítés, illetve hazai definíció fekete: EU által definiált terhelési típus, kék: kiegészítés, illetve hazai definíció A terhelés kódja és rövid neve (hajtóerő és forrás)

Érintett víz


kategória

1. Pontszerű szennyezések 1.1 Települési szennyvíz

vízfolyás,

Minden településről, akár az EU Települési Szennyvíz Irányelve

bevezetése felszíni

állóvíz

hatálya alá tartozik, akár nem. Beletartozik a városi, nem ipari

befogadóba

területekről gyűjtött szennyvíz is. Bele értendők a tisztítás nélküli vagy nem megfelelően tisztított pontszerű kibocsátások is.

1.2 Egyesített rendszerrel

vízfolyás,

Nagy csapadék idején, az egyesített rendszeren a

érkező nem kezelt,

állóvíz

szennyvíztelepre érkező higított szennyvíz pontszerű bevezetése

hígított szennyvíz

felszíni befogadóba, kapacitáshiány miatt.

bevezetése felszíni

A telepen kívüli túlfolyás diffúz szennyezés (lásd 2.1 terhelés), az

befogadóba

elválasztott rend-szeren érkező csapadékvíz pontszerű bevezetése az 1.9.4 terhelésnél. jelenik meg.

1.3 IED (Ipari Emissziós

vízfolyás,

Irányelv) alá tartozó

állóvíz

Ipari pontforrások E-PRTR szerinti üzemekből

üzemekből felszíni vízbe 1.4 IED alá nem tartozó

vízfolyás,

üzemekből felszíni vízbe

állóvíz

Egyéb ipari pontforrások nem E-PRTR szerinti üzemekből

1.5 Felhagyott szennyezett

vízfolyás,

Felhagyott ipari üzem vagy korábbi ipari tevékenység miatti

területek (ipar, hulladék,

állóvíz, felszín

szennyezés, illegális ipari hulladék elhelyezés vagy régi baleseti

honvédelmi, közlekedés)

alatti víz

szennyezés maradványa. Pontszerű előfordulás

1.6 Létező hulladéklerakók

vízfolyás,

Települési vagy ipari hulladéklerakók pontforrásai.

(kommunális, ipari)

állóvíz, felszín alatti víz

1.7 Bányavíz bevezetés

vízfolyás

felszíni vízbe

Külszíni vagy felszín alatti bányászatból származó pontforrások. A vízkivétel a bányászat folytatásához szükséges.

1.8 Halastó és horgásztó

vízfolyás

Halastavak vagy horgásztavak leeresztésből származó pontforrás

1.9.1 Egyéb: Termálvíz

vízfolyás

Használt termálvizek felszíni vizekbe történő bevezetése.

1.9.2 Egyéb: Hűtővíz

vízfolyás

Hűtővizek vízfolyásokba vagy tavakba történő visszavezetésből

bevezetés felszíni vízbe

állóvíz

adódó hőterhelés.

1.9.3 Egyéb: Állattartó -

vízfolyás,

Mezőgazdasági tevékenységből (főként állattartótelepekről)

telepekről származó


származó pontforrások.

bevezetés felszíni vízbe

8. fejezet


– 238 –


A terhelés kódja és rövid neve (hajtóerő és forrás)

Érintett víz


kategória

szennyvíz, szennyezés

alatti víz

1.9.4 Egyéb: Belvíz és

vízfolyás,

Belvizek vagy települési csapadékvizek pontszerű bevezetése

városi csapadékvíz

állóvíz

felszíni befogadókba.

1.9.5 Egyéb: Szakszerüt-

felszín alatti

Szakszerűtlen kútkiképzésből származó közvetlen szennyezőanyag

lenül kiképzett kutak

víz

bevezetés felszín alatti vízbe.

2.1 Települési lefolyásból

vízfolyás,

Diffúz települési szennyezőforrásokból származó erózió, szennyezett

(kertek, burkolt felületek,


lefolyás vagy beszivárgás. Szennyező-anyagok, tápanyag, szerves

közterület, légköri

alatti víz

anyag, elsőbbségi anyagok.

2.2 Mezőgazdasági

vízfolyás,

Mezőgazdasági területekről származó erózió, szennyezett lefolyás

területről (szántó,


vagy beszivárgás. Szennyezőanyagok: tápanyag, szerves anyag és

ültetvény, legelő)

alatti víz

növényvédőszer.

2.3 Erdészeti

vízfolyás,

Erdőművelés alatt álló területekről származó erózió és szennyezett

tevékenységből


felszíni lefolyás (telepítésből származó tápanyag, nem megfelelő

alatti víz

erdőgazdálkodás, mint pl. tarvágás, rosszul kijelölt feltáró utak)

vízfolyás,

Diffúz szennyezés közúti, vasúti és légi közlekedésből, illetve azok


infrastruktúrájából.

bevezetése felszíni befogadóba

2. Diffúz szennyezések

kiülepedés)

2.4 Közlekedésből

alatti víz 2.5 Felhagyott szennyezett

vízfolyás,

Felhagyott ipari üzem vagy korábbi ipari, bányászati tevékenység

területek (ipar, bányászat


miatti szennyezés, illegális ipari hulladék elhelyezés vagy régi

közlekedés – nagy

alatti víz

baleseti szennyezés maradványa. Diffúz jellegű előfordulás.

2.6 Csatornahálózatba

vízfolyás,

Csatornára nem kötött települési szennyvízből eredő szennyezés,

nem bekapcsolt forrásból


amely diffúznak tekintett.

kiterjedésű)

alatti víz 2.7 Légköri kiülepedés

vízfolyás,

Diffúz szennyezés bármilyen eredetű légköri kiülepedésből.

állóvíz, felszín alatti víz 2.8 Bányákból

vízfolyás,

Diffúznak tekintett, bányászati tevékenységből eredő szennyezés (pl.


bányaterületen történő lefolyás vagy bányával érintkező felszín alatti

alatti víz

víz).

2.9 Halászatból,

vízfolyás,

Felszíni víztestet – vagy annak részét – képező halastavak vagy

horgászatból

állóvíz

horgásztavak halgazdálkodásból, horgászatból származó belső terhelése,

2.10 Egyéb: Szennyezett

vízfolyás,

Szennyezett üledékből származó ún. másodlagos terhelés.

üledékből

állóvíz

Feliszapolódott meder.

8. fejezet


– 239 –


A terhelés kódja és rövid neve

Érintett víz


kategória

(hajtóerő és forrás) 3. Vízkivételek és átvezetések 3.1 Mezőgazdasági céllal

vízfolyás,

Mezőgazdasági célú vízkivételek vagy átvezetések: öntözésre, illetve


állattenyésztéshez.

alatti víz 3.2 Közüzemi vízellátás

vízfolyás,

céljára


Ivóvízellátási célú vízkivételek vagy átvezetések.

alatti víz 3.3 Ipari célra

vízfolyás,

Ipari célú vízkivételek vagy átvezetések, kivétel hűtővíz.

állóvíz, felszín alatti víz 3.4 Hűtővíz célra

vízfolyás

Vízkivétel vagy átvezetés hűtővíz célra.

3.5 Halgazdaság és

vízfolyás

Vízkivétel vagy átvezetés oldaltározóként működő halastavak illetve

rekreáció (horgászat)

rekreációs (horgász) tavak számára.

számára 3.6 Egyéb: Termálvíz

felszín alatti

hasznosítása

víz

Termálvízkivételek fürdési, gyógyászati és energiahasznosítási célra.

4.1 Vonalvezetés/mederforma/ parti sáv/ morfológiai módosítása 4.1.1 Árvízvédelem miatt

vízfolyás

Vízfolyások hosszirányú és keresztirányú szabályozása, (mederátvágás, töltés, módosított mederforma és növényzónák, árvédelmi töltésekkel szűkített ártér).


vízfolyás

Vízfolyások hosszirányú szabályozása, trapézformájú meder, medermélyítés drénezési céllal, átalakított növényzónák.

4.1.3 Hajózás miatt

vízfolyás

Vízfolyások kis és középvízi szabályozása, kotrás, kikötők.

4.1.4 Egyéb: Belterületi

vízfolyás,

Belterületi vízfolyás és tópartok átalakítása közlekedési, rekreációs

szakaszok miatt

állóvíz

és kiemelt árvízvédelmi céllal.

4.1.5 Egyéb: Rekreációs

vízfolyás,

Vízfolyások, tavak partjának és a parti növényzónának a módosítása

céllal állóvizek

állóvíz

(pl. strand kialakítása, horgászat) kotrás.

4.2 Gátak, fenékküszöbök, zsilipek, elzárások 4.2.1 Energiatermelés miatt

vízfolyás

Mederelzárás tározás és vízszintemelés céljából.

4.2.2 Árvízvédelmi céllal

vízfolyás

Tározás árvízcsúcs csökkentési céllal.

4.2.3 Ivóvízellátási céllal

vízfolyás

Ivóvíztározók kialakítása.


vízfolyás

Mederelzárás tározás vagy vízszint emelés vízkivezetés céljából.

4.2.5 Rekreációs céllal

vízfolyás

Mederelzárás tározási céllal, duzzasztás vízszintemelési vagy

állóvíz

vízkivezetési céllal.

vízfolyás

Mederelzárás tározási vagy vízszintemelési céllal közvetlen vízkivétel

4.2.6 Ipari céllal

8. fejezet


– 240 –


A terhelés kódja és rövid neve (hajtóerő és forrás)

Érintett víz


kategória

vagy vízkivezetés céljából. 4.2.7 Hajózás céljára

vízfolyás

Duzzasztás vízmélység növelő céllal.

4.2.8 Egyéb,

vízfolyás,

Mederelzárás tározási vagy duzzasztási céllal, esetleg

Halgazdálkodás céljára

állóvíz

vízszintemelés vízkivezetés céljából.

vízfolyás,

Természetesnél nagyobb vízhozamok öntözési vagy belvíz elvezetési

felszín alatti

céllal (esetenként, nem megfelelő területi vízgazdálkodásból

víz

adódóan).

vízfolyás

Vízmegosztás hajózó csatornák kialakítása miatt.

vízfolyás

Csúcsrajáratás miatt változó alvízi vízjárás, vízmegosztás az üzemi

4.3 Változások a vízjárásban 4.3.1 Mezőgazdaság miatt

4.3.2 Hajózás miatt Magyarországon nem azonosítható terhelés 4.3.3 Vízenergia-termelés

csatorna és a főmeder között.

miatt 4.3.4 Közüzemi vízellátás miatt

vízfolyás

Tározók alvízi leeresztése jelentősen eltér a természetestől.

4.3.5 Halgazdálkodás miatt

vízfolyás

Tározók alvízi leeresztés jelentősen eltér a természetestől.

4.3.6 Egyéb:

vízfolyás

Ökológiai, természetvédelmi célú vízpótlás átvezetése miatt a

Természetvédelem miatt 4.3.7 Egyéb: Szennyvíz-

természetestől eltérő vízjárás vízfolyás

bevezetés miatt

Szennyvízbevezetések miatt a természetestől jelentően eltérő kisvízi hozamok

4.4. Felszíni vizek és vizes

vízfolyás,

Kiszáradt medrek, vizes élőhelyek aszály, elterelés vagy gyors

élőhelyek kiszáradása

állóvíz

vízelvezetés miatt

5.1 Felszíni vízbe juttatott

vízfolyás,

Ide tartoznak az idegenhonos özönfajok, amelyek kiszoríthatják a

idegen fajok vagy

állóvíz

természetes fajokat az élőhelyről. Tudatos betelepítés, véletlen

Egyéb terhelések

kórokozók

behurcolás, éghajlatváltozás miatti invázió. Kórokozok bejutása és terjedése

5.2 Állatok/növények

vízfolyás,

Kereskedelmi halászat vagy rekreációs/sporthorgászat, kereskedelmi

tenyésztése//termelése és

állóvíz

növény-, vagy alga kitermelés a víztestekből. Például

kivétele

nádgazdálkodás, halgazdálkodás természetes vizekben.

5.3 Szemetelés, illegális

vízfolyás,

Illegális hulladéklerakókból származó bemosódás, köztéri

hulladéklerakás,


szemetelés, hajózásból eredő szemét. Árvíz idején megnövekvő

úszószemét

alatti víz

úszószemét, árvíz után ártéri lerakódás.

6.1 Felszín alatti vizekbe

felszín alatti

Talajvízdúsítás, szénhidrogén termelő kutakból a kivett folyadék,

mesterséges

víz

illetve használt termálvíz visszasajtolása mint potenciális

beszivárogtatás,

veszélyforrás (nem megfelelő minőség, illetve nem megfelelő

visszasajtolás

visszasajtolási szint miatt)

6.2 Felszín alatti víz

8. fejezet

felszín alatti

Ez a kategória foglalja magába azokat a tevékenységeket, amelyek


– 241 –


A terhelés kódja és rövid neve (hajtóerő és forrás) jelentős süllyedése nem

Érintett víz


kategória víz

felszín alatti víz szintjének csökkentésével tesznek lehetővé felszín

vízigények kielégítése

alatti tevékenységeket (tipikusan bányászat vagy nagy építkezések).

miatt

Vagy a létesítmény a természeteshez képest növeli a vízelvonást (ún. közvetett vízkivételek), mint pl. mély csatornák, kavicsbánya tavak, elterelt folyók.

7. Egyéb terhelések, Védett területeket érő terhelések 7.1 Védett természeti

vízfolyás,

A védett természeti területek vízjárásában okozott olyan egyedi

területeket károsító


elváltozások, amelyek a 3. és a 4.3 pontban tárgyalt terhelések

vízjárás változás

alatti víz

esetében általában nem minősül jelentősnek. (pl. jelentős lokális felszín alatti vízkivétel Natura 2000-es terület közelében.)

7.2 Védett természeti

vízfolyás,

A védett természeti területeket érő olyan vízminőségi hatások,

területeket károsító


amelyek az 1. és 2. és 5. pontban tárgyalt terhelések esetében

szennyezés

alatti víz

általában nem minősülnek jelentősnek (pl. Natura 2000-es erdők hullámtéren vagy nitrát-érzékeny területen.)

7.3 Ivóvízbázisok

vízfolyás,

Ivóvízbázisok védőterületén található szennyezőforrások, amelyek

területét érintő


veszélyeztetik a termelt víz minőségét. Egyébként nem jelentős (pl.

szennyezések

alatti víz

csatornázatlan település).

7.4 Fürdőhelyeket érő

vízfolyás,

A fürdőhelyek védősávjában vagy hatásterületén előforduló

szennyezések

állóvíz

szennyezőforrások, amelyek az egyedi előírások miatt vállnak jelentőssé.

8. Ismeretlen eredetű hazai

Csak akkor releváns, ha az állapot nem éri el a jót, és a terhelés nem

vagy külföldi terhelések

ismert, illetve valószínűsíthető a külföldi eredet

9. Régi szennyezések

vízfolyás,

Azokban az esetekben pl., amikor a felszín alatti víz jelentősen


szennyezett korábbi tevékenységek/terhelések miatt, ami már nem

alatti víz

létezik.

10. Balesetekből

vízfolyás,

A már bekövetkezett baleset jellegű szennyezéseket az 1.5 és a 2.5

származó szennyezések


terhelések lefedik. Itt arról a potenciális veszélyről van szó, amit a

alatti víz

jövőbeli balesetek okozhatnak. Intézkedési szempontból van szerepe.

A Bizottság útmutatója által meghatározott fő intézkedési típusokat, azaz intézkedési csomagokat (KTM) foglaltuk össze a 8-4. táblázatban. A terhelésekhez hasonló módon kékkel jelöltük az általunk definiált intézkedési csomagokat és áthúzással azt az egyetlen központilag definiált intézkedést, amelyre Magyarországon nincs szükség (savasodás elleni védelem) A táblázat megjegyzések oszlopa tartalmazza a hazai módosítások, javaslatok indoklását.

8. fejezet


– 242 –


8-4. táblázat: Intézkedési csomagok (KTM) fekete: EU által definiált terhelési típus, kék: kiegészítés, illetve hazai definíció Megjegyzés

Kód

Az intézkedés célja

1 2 3

Szennyvíztisztítótelepek építése és korszerűsítése Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése

4

Bekövetkezett szennyezések csökkentése, felszámolása, beleértve a felhagyott szennyezett területek kármentesítését

5

Hosszirányú átjárhatóság helyreállítása, duzzasztás csökkentése

6

A hidromorfológiai viszonyok javítása, a hosszirányú átjárhatóságon kívül

7

A vízjárási viszonyok javítása illetve az ökológiai kisvíz helyreállítása

Bővített cél: Magyarországon azokra a területekre is vonatkozik, ahol még fennáll a tevékenység, de a feladat műszaki szempontból ugyanaz. Az intézkedés két fontos eleme, egymástól függetlenül is alkalmazható.

A KTM7 EU kulcsintézkedésen belül célszerű

7a

Ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában.

külön csoportként kezelni a vízkivételekből, vízátvezetésekből adódó ökológiai problémák kezelését (a típusterhelés is más).

8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

A víz hatékony felhasználását elősegítő műszaki intézkedések, az öntözés, az ipar, az energiatermelés és a háztartás területén Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a lakossági vízi szolgáltatás területén Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében az ipari vízi szolgáltatás területén Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a mezőgazdasági vízi szolgáltatás területén Tanácsadó szolgáltatás a mezőgazdaság részére Ivóvízbázisok védelmét szolgáló intézkedések (védőterületek, pufferzónák) Kutatás, tudásbázis fejlesztés a bizonytalanság csökkentése érdekében Elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetése és elsőbbségi anyagok kibocsátásának csökkentése Ipari szennyvíztisztítók korszerűsítése, bővítése Talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyagterhelés csökkentése Invazív, tájidegen fajok és betegségek terjedésének megelőzése és szabályozása A rekreáció (beleértve a horgászatot is) káros hatásainak megelőzése és szabályozása A halászat és egyéb olyan tevékenységek káros hatásainak megelőzése és szabályozása, amelyek állatok és növények

8. fejezet


– 243 –


Kód

21 22 23 25 26

Megjegyzés

Az intézkedés célja

eltávolításával járnak Településekről, épített infrastruktúrából és közlekedésből származó szennyezések megelőzése és szabályozása Erdészeti tevékenységből eredő szennyezés megelőzése és szabályozása A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések A savasodás ellensúlyozására szolgáló intézkedések Halgazdasági hasznosítás káros hatásainak megelőzése és szabályozása

Magyarországon nem jelentős probléma A halászat szabályozása, a jó gyakorlatok elősegítése kiemelt fontosságú. A KTM20 a biológiai hatásokkal foglakozik. Speciális problémákat vet fel, nehezen sorolható

27

Termálvizek kezelése a vízfolyásokba történő bevezetés előtt

az egyéb pontszerű bevezetéseket kezelő intézkedési csoportokba

28 29

30

31

Hűtővizek felszíni vízbe történő bevezetésének szabályozása Mezőgazdasági telepekről (állattartásból) származó terhelés csökkentése Hordalék- és tápanyag-visszatartás felszíni befogadókba történő bevezetés előtt Beszivárogtatás, visszasajtolás korszerűsítése, szabályozása

Lásd előző magyarázat. Célszerű külön intézkedési csoportban, az ipari szennyvizektől külön kezelni. Elválasztott rendszerű csatornákból és belvízcsatornákból származó szennyezések rövid távú hatékony csökkentésére Alapintézkedés, amely csak erőltetetten sorolható a 15-ös KTM-be. A felszín alatti vizek mennyiségi állapotát

32

Nem vízigények kielégítését szolgáló felszín alatti vízelvonások szabályozása, a hatások enyhítése

befolyásoló ún. közvetett vízkivételek kezelése miatt indokolt, amely egyrészt szabályozást, másrészt kompenzációs beavatkozást igényel

33

34

Károsodott vízi és vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül Károsodott vízi és vizes és szárazföldi élőhelyek védelme vízminőségi hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül

35

Fürdőhelyek védelmét biztosító speciális intézkedések

36

Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása

A VGT1-ben hangsúlyos intézkedési csomag volt, megtartása indokolt. A VGT1-ben hangsúlyos intézkedési csomag volt, megtartása indokolt. Speciális, különböző szempontokat összehangoló intézkedési csomag, amit célszerű külön kezelni. A VGT1-ben fontosnak tartott probléma, ami nem oldódott meg. A KTM4 kulcsintézkedési csomag a bekövetkezett

37

Balesetből származó szennyezések megelőzése

szennyezések felszámolására enyhítésére fokuszál, a megelőzés és a haváriák kezelésére történő felkészülés szintén kiemelt jelentőségű.

A 8-4. táblázatban szereplő intézkedési csomagok közül a 17 és 25 sorszám közöttiek olyanok, amelyek már egyes tagállamok javaslatai alapján kerültek be a listába. A hazai javaslatok a 26 – 37 sorszám között találhatók. A 24-es sorszám hiánya abból adódik, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése önálló intézkedési csomagként jelent meg, amelyet azonban – helyesen – 8. fejezet


– 244 –


töröltek, mert ennek a feladatnak az egyes problémák kezelésébe kell beilleszkednie, ahol az releváns. A nemzeti, illetve részvízgyűjtő szintű tervezéshez a definiált intézkedési csomagok önmagukban túlzottan átfogóak. Céljuk a tervek összehasonlíthatósága és a VKI végrehajtásának EU szintű értékeléséhez szükséges információ biztosítása. Az EU útmutató is rögzíti, hogy az egyes intézkedési csomagokat a tagállamok töltik fel nemzeti (illetve tervezési egység) szintű specifikus intézkedésekkel, a továbbiakban intézkedésekkel. (Azért javasoljuk az egyszerű elnevezés megtartását, mert ez az a szint, amelyre a VKI „intézkedés” definíciója vonatkozik.) Kevés olyan intézkedési csomag van, amely önmagában lefedi annak a problémának a megoldását, amelyhez hozzárendelték/hozzárendeltük. Az intézkedési program tervezésének egyik fontos alapozó lépése az intézkedési csomagoknak és az intézkedéseknek a terhelés típusokhoz rendelése. A tervezés az előző fejezetben felsorolt szempontok szerint történt, a hazai sajátosságok figyelembevételével. A terhelés – intézkedés kapcsolat teljes táblázata, valamint a felhasznált háttér információk a 8-3 mellékletben találhatók. A 8-3. melléklet az intézkedéseket a terhelések fő csoportjai szerint mutatja be: 

Pontszerű szennyezések



Diffúz szennyezések



Morfológiai elváltozások



Vízkivételek és vízjárás



Ivóvíz



Védett természeti területek és fürdésre kijelölt vizek

A táblázatban az egyes terhelés típusokhoz megjelennek az érintett víz kategóriák, a releváns intézkedési csomagok, majd ezek összetevői: kötelező alapintézkedés, további alapintézkedés és kiegészítő intézkedés bontásban. Továbbá megadtuk: kötelező intézkedés esetén a kapcsolódó irányelvet, további alapintézkedés esetében a VKI szerinti intézkedéscsoportot (b – g), míg kiegészítő intézkedés esetében a funkcionális csoportot (KI1 – KI16). A táblázat utolsó oszlopában megjelenik, hogy a VGT1-ben melyik az azonos vagy hasonló intézkedés.

8.3 A VGT2 tervezett intézkedései 8.3.1 Intézkedési adatlapok és jó gyakorlatok Az intézkedések 8.2 fejezetben bemutatott struktúrája megfelel az EU jelentési útmutatójában megadott követelményeknek. A VGT1-ben alkalmazott intézkedések csatolásával bizonyos folytonosság is biztosítható. Az intézkedéseket tovább bontottuk négy intézkedési elemre, amelyek már konkrét beavatkozásokat jelentik. Ezek szabályozási, gazdasági ösztönzők és pénzügyi eszközök, egyéb

8. fejezet


– 245 –


nem szerkezeti, végül műszaki elemek. Egy intézkedés többféle típusú elemet is tartalmazhat, de az is előfordulhat, hogy egyetlen elemből áll. Az intézkedési csomagok tartalma tehát a következő: 

Az egyes csomagokba tartozó intézkedések (alap, további alap, kiegészítő)



Egyes intézkedések intézkedési elemei (szabályozás, gazdasági szabályozók-pénzügyi eszközök, nem-szerkezeti, műszaki)

Az OVGT 8-4 mellékletben található a VGT2 intézkedéseinek komplex, részletes bemutatása adatlapok segítségével. Az intézkedésekről tehát összefoglaló excel táblázat és részletes adatlapok készültek, a következő kötött tartalommal: 

intézkedés kódja



az intézkedés elnevezése



az intézkedés kategóriája (alap, további alap, kiegészítő)



az alkalmazás szintje (nemzeti, vízgyűjtő, részvízgyűjtő, víztest, helyi)



érintett víz kategória (vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz)



hasonló intézkedés a VGT1-ben



szabályozási intézkedési elemek leírása (kapcsolódó hazai jogszabályok, szabályozás módosítási javaslat)



gazdasági ösztönzők leírása



pénzügyi eszközök



egyéb "nem szerkezeti" intézkedési elemek leírása



műszaki intézkedési elemek leírása (jó gyakorlatok)



intézkedés hat: hajtóerőre hat, terhelés csökkentő, állapotjavító, hatáscsökkentő



intézkedés indikátorai (kötelező, javasolt, indoklás)



a sikeres végrehajtás feltételei, illetve várható problémák a végrehajtásban



az intézkedés végrehajtásáért felelős intézmény, Az intézkedés végrehajtásában potenciálisan közreműködő szervezetek, társadalmi csoportok



a költségek legfontosabb jellemzői



a finanszírozás forrása és rendelkezésre állása



járulékos hatások (a természeti erőforrásokra, természeti környezetre, gazdaságra, társadalomra, fenntartható fejlődésre.)

A gazdasági ösztönzők közül a legfontosabbak a KTM-ként is szereplő vízárpolitikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében, amelyekről részletes koncepció és előterjesztés készült (OVGT 8-5 melléklet). A műszaki intézkedési elemek leírása általában a jó gyakorlatokat tartalmazza, de van olyan intézkedés, amelyről külön részletes jó gyakorlat útmutató készült. Mindezen részletesebb dokumentumokra az intézkedési adatlapok is hivatkoznak. A már elkészült jó gyakorlat útmutatók a következők:

8. fejezet


– 246 –


Csak az adott intézkedésre jellemző releváns részek lettek kitöltve. A műszaki intézkedési elemek leírása az intézkedés lényegét mutatja be röviden, esetenként a jó gyakorlatokat is tartalmazza. Van olyan intézkedés, amelyről külön részletes jó gyakorlat leírások készültek. Mindezen részletesebb dokumentumokra az intézkedési adatlapok is hivatkoznak. A jó gyakorlat útmutatók a következők: 

OVGT 8-2 melléklet: Hidromorfológiai jó gyakorlatok (nemzetközi és hazai jó gyakorlatok)



OVGT 8-6 melléklet: Települési csapadékvíz gazdálkodás útmutató, a jó gyakorlat



OVGT 8-7 melléklet: Településszintű, programszerű szennyvízkezelés kistelepüléseken



OVGT 8-13 melléklet: Természetvédelmi intézkedések és jó gyakorlatok

A KEOP-ból finanszírozott VGT hidromorfológiai intézkedést (is) tartalmazó VIZIG-es projekteket végignézve kiválasztottuk a sokkal kisebb számú, a későbbiekben feltételezésünk szerint is jó hidromorfológiai gyakorlatként példaként szolgáló projekteket, amit az OVGT 8-2 melléklet mutat be. A vízfolyásokra vonatkozó hidromorfológiai projektek, illetve projektelemek a jó gyakorlat körébe tartoznak, ha 

Elengedhetetlen kedvezőtlen hidromorfológiai beavatkozás esetén azt ellensúlyozza egy másik beavatkozás oly módon, hogy a hidromorfológiai állapotértékelésnél alkalmazott adott kategória pontszáma nem romlik vagy az összesített hidromorfológiai állapot javul és ezt a későbbiek során az ökológiai állapot alakulása is igazolja.



Azoknál a beavatkozásoknál, melyek kedvező vagy kedvezőtlen hatásúak is lehetnek a tervezés során már figyelembe veszik az ökológia szempontokat is, a kedvező hatás elérésére alkalmas megvalósítási mód alkalmazására törekednek.



Kedvező hatású beavatkozás esetén az érintett hidromorfológiai állapot javul és ezt a későbbiekben az ökológiai állapot alakulása is igazolja.



Több típusú beavatkozás alkalmazása esetén az összesített hidromorfológiai állapot javul.

A megvalósult projektek jelentős részénél még nem áll rendelkezésre olyan hosszabb időtartamú vizsgálat, mely választ adhatna a hatékonyság kérdésére és valóban bizonyítaná feltételezéseinket, előzetes várakozásainkat. Ennek feltétele azonban olyan nyomonkövetési monitoring kidolgozása és alkalmazása, mely nagy valószínűséggel választ ad a hatékonysági kérdésekre. A vízügy szakembereink feladata a kapott eredmények értékelése, az ok-okozati összefüggések feltárása. A következő tervezési időszakra javasoljuk a hidromorfológiai projektek eredményeinek értékelésére alkalmas indikátor rendszer kidolgozását. Az OVGT 8-2 melléklet a nemzetközi hidromorfológiai jó gyakorlatokat is bemutatja. A 8-4 melléklet tartalmazza azokat a részvízgyűjtőn megvalósított természetvédelmi projekteket is, amelyek a VKI szempontból jó gyakorlatként ajánlhatók. 8.3.2 Felszíni vizek fiziko-kémiai állapotát javító intézkedések Az ökológiai állapot meghatározó háttér kémiára (támogató elemekre) az oxigén háztartást befolyásoló szerves terhelés, a trofitásra ható tápanyagterhelés, valamint a hőmérsékleti viszonyok és a halobitás megváltozását okozó hő- és sóterhelés van hatással. Ezeket, vagyis a felszíni vizek fizikai és kémiai elváltozását okozó terheléseit a 3.1 fejezet ismertette. Az ökológia minősítés 8. fejezet


– 247 –


részét képező fizikai és kémiai paraméterek szerinti minősítés eredményét a 6.1 fejezet tartalmazza. Az intézkedések tervezése a DPSIR logikája mentén a terhelések hatáselemzésére támaszkodik, melynek eredményeként meghatározásra kerültek a jelentős hatást okozó terhelések. Az intézkedések feladata a jelentős terhelések megszüntetése, vagy legalább mérséklése olyan mértékben, hogy a víztestek állapotára vonatkozó célkitűzések elérhetők legyenek. Az intézkedéseknek műszaki és szabályozási elemei is vannak, melyek különböző szintű alkalmazása vezet a vizek állapotának javításához. Jelen fejezet a tervezés módszerét és eredményét ismerteti, elsősorban azokra az intézkedési elemekre vonatkozóan, melyeknek víztest szintű meghatározása lehetséges volt. Az intézkedések műszaki tartalmának és a kapcsolódó szabályozásnak leírását, beleértve a horizontális intézkedéseket is, az országos terv 8-4 mellékletben megadott intézkedési adatlapok tartalmazzák. 8.3.2.1 Kommunális szennyvízbevezetésekből származó szerves anyag és tápanyagterhelés csökkentése Jelentős terhelések meghatározása A pontforrásként ismert terhelés típusok között a szervesanyag és tápanyagok legnagyobb mennyiségét a települési szennyvizeket tisztító szennyvíztisztító telepek kibocsátásai adják. A kommunális szennyvizek megfelelő tisztítását alapintézkedésként a 91/271 EEC direktíva írja elő. Az irányelv teljesítésére hozta létre Magyarország a (többször módosított) 25/2002 kormányrendeletben a Szennyvízelvezetési- és tisztítási programját (Szennyvíz program), melyben rendelkezik az agglomerációk kialakításáról és a kiépítési határidőkről. A csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizek tisztítási követelményeit a 28/2004 KVVM miniszteri rendelet szabályozza. Ennek nyomán az elmúlt közel másfél évtized alatt mintegy 700 szennyvíztisztító építése, korszerűsítése történt meg az országban. A vizek terhelését nézve a települési csatornahálózatok jelentős környezet terhelést szüntetnek meg azáltal, hogy a felszín alatti vizek szennyvíz elhelyezésből származó közvetlen vagy közvetett szennyezését megakadályozzák. Ugyanakkor a hálózatok végpontja pontforrásként terheli a befogadó felszíni vizeket. Annak érdekében tehát, hogy mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek terhelését minimalizáljuk, az összegyűjtött szennyvizek csak megfelelő tisztítás után vezethetők a befogadókba. A szükséges tisztítás mértékét a Városi szennyvíz direktíva és a hazai emissziós rendelet (28/2004 KVVM) ennek megfeleltetett technológiai határértékei megadják. Azonban lényeges, hogy ez a követelmény szükséges, de nem minden esetben elégséges feltétele annak, hogy a tisztított szennyvíz bevezetése ne okozzon olyan terhelést a befogadó élővíz számára, mely az ökológiai jó állapot elérését megakadályozza. Az élővizek terhelhetősége (más szóval terheléssel szembeni érzékenysége) nem egyforma, azt számos tényező, mindenek előtt a mederbeli vízhozam (hígító kapacitás), a bevezetési pont feletti háttérterhelések, és a bevezetett anyag tulajdonságai, lebomló képessége befolyásolja. A szükséges tisztítást tehát mindezek figyelembe vételével, a tényleges terhelhetőségi szint megállapításával lehet meghatározni. Ebből következően a szennyvíztisztításra vonatkozó intézkedések tervezése a terhelések befogadóra gyakorolt hatáselemzésén alapul. Az elemzés kiindulási állapotát a szennyvíztelepi kibocsátások számbavétele, a 3.1 fejezet terhelési állapotfelmérése adja. A kommunális szennyvíztisztítókra vonatkozó adatgyűjtés eredményeként a 2012-es felmérési állapotra nézve 311 db. kommunális szennyvíztelep működött a Duna részvízgyűjtőn. A városi 8. fejezet


– 248 –


szennyvíztisztítókon kívül még további 42 kommunális jellegű kibocsátást tartanak nyilván, melyek közt 14 db. fővárosi szabadkiömlő is szerepel (ezekből terhelés értelem szerűen csak időszakosan jelentkezik). A pontforrások összesen (közvetlenül vagy közvetve) 231 felszíni víztestbe vezetik a tisztított szennyvizeket. A hatáselemzés nem csak a 2012 évi terhelési állapotot vette figyelembe, hanem az azt követő időszakban megépült, vagy még 2015 után építendő új szennyvíztisztítókból várható 31 új szennyvízbevezetésekre is kiterjedt. A hatáselemzés a 3.1 fejezetben ismertetett QUAL-2 típusú vízminőségi modellel történt. A számítási algoritmus a mederbeli lefolyás mentén, az utazási idő függvényében számítja a szennyezőanyagok koncentrációjának változását. A modell a teljes vízfolyás víztest hálózatra és a folyóvizekkel kapcsolatban lévő állóvizekre (tározókra) is kiterjed. A kommunális szennyvízbevezetések mellett a közvetlen ipari szennyvízkibocsátásokból származó szervesanyag és tápanyagterhelés is számításba lett véve. A részben mérési adatokra kalibrált, részben irodalmi értékeken alapuló „default” paraméter beállításokkal végzett modellfuttatások az átlagos viszonyokra jellemző középvízi vízhozamokra történtek, melyben a számított koncentrációk az éves átlagok reprezentálják. A számított koncentrációk a bevezetett szennyvizek vízminőségi hatását mutatják, tartalmazva a felvízi (átadódó) és közvetlen terhelés(ek) addicionális hatását a lebomlással korrigálva. A koncentrációk minden víztest esetében egy reprezentatív pontra lettek kiszámítva. Ez a pont a legalsó, kifolyási szelvény, melyben a célállapot teljesülésére vonatkozó feltétel megadható. Ezt a feltételt a jó állapot határértéke és a természetes háttérérték különbözete, vagyis az antropogén terhelésből megengedhető koncentráció növekmény jelenti. A modellszámítás 4 komponensre (KOI, BOI, összes N és összes P) történt. A számított koncentrációkat víztestenként a célértékkel összevetve, ahol egy víztestben valamely komponensre magasabb érték adódott, a hatást jelentős. A végső besoroláshoz az állapotértékelés eredménye is figyelembe lett véve: ha a modellszámítás határérték túllépést eredményét a mérések nem támasztották alá, akkor a hatást nem tekintettük jelentősnek. Az eredmények szerint a kommunális és ipari szennyvízbevezetések 51 víztest esetében okoztak olyan mértékű terhelést, ami a vízminőségi jó állapot elérését akadályozza. Ezek tehát a szennyvízbevezetések miatt kockázatos víztestek. Néhány kivételtől eltekintve mind olyan kisvízfolyások, melyek 100%-ban hazai területről érkező lefolyást szállítanak. A hatáselemzés következő lépése a jelentős szennyvízbevezetések leválogatása volt. Potenciálisan minden kibocsátás jelentős, melynek befogadója szennyvízbevezetés miatt kockázatos. Valójában azonban csak azok, melyek önmagukban is jelentősek, azaz a felvízi hatások és a víztestbe vezetett esetleges más szennyező források nélkül is olyan terhelést okoznak, mely a befogadóban a vízminőségi célkitűzést akadályozza. Ennek eldöntéséhez a szennyvízkibocsátásokat befogadó víztestenként rendezve külön-külön is vizsgáltuk a bevezetés okozta koncentráció növekményt. Eszerint a 311 meglévő és a 31 új települési kommunális szennyvíztisztítóból 63 kibocsátása bizonyult jelentősnek, további 42 kommunális jellegű kibocsátásból pedig egy bevezetés kapott jelentős minősítést és a 2012 után (8.2. ábra). Fontos minősítést azok a bevezetések kaptak, melyek más terhelésekkel együtt már jelentős hatásúak. Ezekből összesen 83 db. lett az elemzés eredménye szerint. A jelentős és fontos terheléseket, valamint a hatásuk miatt kockázatos víztesteket a 8.2 ábra mutatja. A Duna vízgyűjtőn a legtöbb jelentős szennyvízbevezetés a főváros közelében van, melyek „elszenvedői” egyéb emberi hatásokkal (városi diffúz terhelés, hidromorfológiai hatás) is jelentősen terhelt kisvízfolyások, pl. a 8. fejezet


– 249 –


Hosszúréti-patak, Szilas-patak, Rákos-patak, kenyérmezei-patak, Gaja-patak stb., de a KaposKoppány vízrendszer és az Ipoly mellékvízfolyásai is jelentősen terheltek. A terhelések hatás szerinti besorolását a 2012-es kibocsátási állapotra a 3.1.1 fejezet 3-1 melléklete is tartalmazta. Az azóta épült, illetve még a Szennyvíz program megvalósítása során a jövőben épülő és/vagy kapacitásában növekedő szennyvíztelepek prognosztizált kibocsátását a fizikai-kémiai állapot javításához szükséges intézkedéseket tartalmazó 8-8 mellékletben adjuk meg. 8-2. ábra:

Vízminőségi modellel végzett terhelés hatás elemzés eredménye: jelentős szennyvízbevetések és a szennyvízbevezetések hatása miatt jelentősen terhelt víztestek

Kommunális szennyvízbevezetéseket érintő intézkedések tervezése A kommunális szennyvízbevezetésekhez, mint pontszerű szennyezőforrásokra vonatkozó intézkedés az „1. Szennyvíztisztító telepek építése és korszerűsítése”, a Reporting Guidance első számú kulcsintézkedése. Az intézkedés öt alintézkedési elemet tartalmaz: 1.1 A Szennyvíz Program megvalósítása, új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (rekonstrukció, kapacitás növelés, technológia fejlesztés), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. 1.2 Azonos céllal, mint 1.1, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. 8. fejezet


– 250 –


1.3 Alternatív szennyvíz elhelyezési mód (pl. tisztított szennyvíz nyárfás elhelyezése, átvezetés másik befogadóba), a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül. 1.4 A szennyvíztisztító telep záportároló kapacitásának növelése, a kezelési technológia fejlesztése. 1.5 Csapadékvíz szennyvízcsatornára történő rákötéseinek csökkentése, különösen a felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny területeken. Az 1.1 tehát alapintézkedés, mely a 91/271 EEC szerinti, a Városi szennyvíz irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban a Szennyvíz program megvalósítását jelenti. Teljesítési határideje 2015. A szennyvíz program befejezését célzó beruházások az előző VGT készítésétől számított tervezési időszakban az új szennyvíztisztító telepek építése mellett jelentős számú telepen kapacitás bővítést eredményeztek. Ezeknél a beruházásoknál rekonstrukció is megvalósult, sok telepen átépítésre került a korábbi, elavult technológia és az engedélyezési folyamat során az elfolyó vízminőségi határértékek is szigorodtak. A határérték megállapítása jelenleg az érvényben lévő 220/2004 Korm. rendeletben meghatározottak szerint, a 28/2004 KVVM miniszteri rendeletben definiált technológiai és területi határértékek alapján történi. A környezetvédelmi hatóságoknak lehetőségük van a kötelező előírásoknál szigorúbb, egyedi határérték megállapítására. Ezt az első vízgyűjtő-gazdálkodási terv jogszabályi intézkedéseként megvalósult jogszabályi módosítások eredményeként előírt terhelhetőség vizsgálat eredményére hivatkozva tehetik meg. A vízminőségi célkitűzéseket, melyet a tisztított szennyvizet befogadó víztestre kell elérni, a 10/2010 VM miniszteri rendelet tartalmazza. A VKI értelmében tehát a jelenlegi szabályozás keretei között is lehetőség van a kibocsátási (emissziós) és a befogadóban teljesítendő (immissziós) határértékek összehangolására. A probléma azonban az, hogy a megvalósításra vonatkozó hatósági joggyakorlat eltérő, melynek legfőbb oka, hogy a terhelhetőség vizsgálatok elvégzésére a hatóságok nem kaptak egységes iránymutatást. További probléma az is, hogy a területi határértékek elavultak, sok esetben nem veszik figyelembe a befogadó vízfolyások és terheléssel szembeni valós érzékenységét. Ezért a 2009-2015 közti szennyvíztelepi fejlesztéseknél annak ellenére, hogy az új engedélyezési folyamat során az elfolyó vízminőségi határértékek felülvizsgálata megtörtént, nem minden esetben történt meg a VKI célkitűzésének teljesítéséhez szükséges határérték szigorítás azoknál a szennyvíztelepeknél, melyek a bővítés előtt vagy azt követő állapotukban a befogadó víztestre jelentős terhelésként hatnak. Az 1.1 intézkedés részeként a „pontszerű szennyezőforrásokból származó közvetlen és közvetett bevezetések szabályozása” az intézkedés szabályozási elemeként a határérték megállapításra vonatkozó szabályozás módosítását jelenti, mely az emissziós és immissziós határértékek összehangolását és egyben a meglévő határértékek felülvizsgálatát is magában foglalja. Az intézkedés részeként készül el a terhelhetőségi vizsgálatok elvégzésének gyakorlati útmutatásait tartalmazó útmutató. Azokat a szennyvízkibocsátókat, melyeknél a befogadó jó állapotának elérése miatt – a fentiekben ismertetett terhelés hatás elemzés eredményeként - határérték szigorítás szükséges, a terv – mint az 1.1-hez tartozó további alapintézkedés – megjelöli (8-8 melléklet kibocsátásonkénti intézkedéseket tartalmazó munkalapja). Megjegyezzük, hogy az esetek döntő többségében a határérték szigorítás a P kibocsátásra vonatkozik. 8. fejezet


– 251 –


Az 1.1. intézkedés megvalósításának, mint alapintézkedés, a finanszírozási forrása is biztosított. A 2015-ig lezajlott beruházások a KEOP forrásokból, a 2015 utáni időszakra átnyúló fejlesztések a KEHOP forrásokból finanszírozhatók. A KEOP projektek keretében megvalósult fejlesztéseknél a kapcsolódó projekt száma a 8-8 mellékletben megjelölésre került. Abban az esetben, ha a beruházó a megvalósításra már elfogadott KEHOP pályázattal rendelkezik, a tervben az intézkedéssel érintett szennyvíztisztító telepnél a „KEHOP projekt” megjelölést tettük. A még elfogadott pályázattal nem rendelkező, de a 25/2002 Kormányrendelet szerint a Szennyvíz program keretei közt megvalósítandó szennyvíztelepi fejlesztéseknél a „25/2002 kr. szerinti kötelezettség, nincs elf. projekt” megjelölés látható. A KEOP projektek 2015-ig befejeződnek, a KEHOP (illetve leendő KEOP) projektek esetében a megvalósítási határidő 2021. Az intézkedéseket a 8-8 melléklet víztestenkénti összesítésben is megadja. Tekintettel arra, hogy mint jeleztük, az alapintézkedésként végrehajtott szennyvíztelepi fejlesztések esetében nem minden esetben történt meg a befogadó VKI szerinti célkitűzésének eléréséhez szükséges határérték szigorítás, ennek szükségességét, mint további alapintézkedés, az összesítőben „1.1 (hé. szig)” beírás mutatja. A további alapintézkedés szükségessége a megvalósítási tervezett időpontját késleltetheti, különösen azoknál, melyek már megvalósultak vagy ha a beruházás már engedélyesett tervvel rendelkezik. Ez leginkább a KEOP projekteket érinti, így ennek okán a határidők 2015-ről 2021-re, esetenként 2027-re módosultak. A megvalósítás lehetséges határideje attól is függ, hogy a szennyvíztisztító telep képes-e egy szigorúbb határérték teljesítésére az üzemeltetés módosításával (például a vegyszeradagolás emelésével az elfolyó P koncentrációra szigorúbb határérték tartható), vagy további beruházást igénylő fejlesztés szükséges. A szennyvíz kibocsátásonként meghatározott 1.1 szerinti intézkedések a Duna részvízgyűjtőn az alábbiak: 

Szennyvíztelep fejlesztés (új telep és/vagy bővítés és rekonstrukció) 88 KEOP projekt keretében valósult meg, ezek többsége 2015-re befejeződik. A beruházások 18 jelentős és 26 fontos kibocsátást érintenek). A KEOP-os beruházásból épülő (épült) telepek közül 28 esetben van szükség további alapintézkedésként határérték szigorításra, ebből 22 esetben ez a szigorítás csak a foszfor (P) határértékre vonatkozik, 6 kibocsátónál nitrogén határérték szigorítása, egy szennyvíztelepen a szervesanyag kibocsátás csökkentése is szükséges volt (Szécsényi szennyvíztisztító tele)..



14 telep bővítése valósul meg már elfogadott KEHOP forrásokból, további 48 pályázható megvalósítandó alapintézkedésként. Ezek között 20 jelentős és 18 fontos kibocsátást érintő van, melyekre 24 esetben javasolt a terv P határérték szigorítást, 4-nél N csökkentést is. Utóbbiak között van a Budapesti Csepeli Központi Szennyvíztisztító telep, melynél az elfolyó vízminőségi határérték további szigorítását nem elsősorban a befogadó víztestre való közvetlen hatás, hanem a Dunát befogadó Fekete-tenger védelmében a teljes Duna medencére vonatkozó kívánalmak indokolják (a 91/271 EEC direktívával összhangban tápanyagterhelésre érzékeny vízgyűjtőre vonatkozó előírások).

Az 1.2 alintézkedési elem tartalmában megegyezik az 1.1-ben megadottakkal, azonban csak azokra a szennyvíztelepekre vonatkozik, melyek nem a Szennyvíz program keretei közt valósultak vagy valósulnak meg. Ilyen értelemben ez az intézkedés is a további alapintézkedések kategóriájába tartozik. Azoknak a 2000 LE-nél kisebb lélekszámú településeknek a megvalósult, vagy megvalósítás alatt lévő szennyvíztelepei sorolhatók ide, 8. fejezet


– 252 –


melyek nem képezik a 25/2002 kr-ben rögzített szennyvíz agglomerációk részét. Ezeken a településeken a szennyvizek tisztításának és elhelyezésének többféle megoldása lehetséges. Abban az esetben, ha csatornahálózat és az összegyűjtött szennyvíz tisztítására önálló szennyvíztelep épül, terhelés szempontjából új pontszerű kibocsátás jön létre. (További alternatíva az egyedi, vagy decentralizált szennyvíz tisztítás és elhelyezés – lásd a 21.7 intézkedést). A szennyvíztelepek befogadói ebben a kategóriában is többségében felszíni vizek, a kibocsátás tehát a felszíni vizek vízminőségére való hatás alapján ítélhető meg, és a tisztítási követelményekre vonatkozó szabályozásánál is ezt kell figyelembe venni. Az 1.2 intézkedések megvalósítása a regionális operatív programokból finanszírozható. A tervezési időszakban (2015-ig) 70 új önálló szennyvíztelep létesült a ROP keretében a 2000 LE alatti kategóriában. Mivel méretükből adódóan a kibocsátott terhelésük is kicsi, jelentős terhelést okozó nincs köztük és fontos besorolást is csak 4 kapott. Az 1.3 alintézkedésben alternatív szennyvíz elhelyezési módként definiált kiegészítő intézkedésekre abban az esetben van szükség, ha 1.1 vagy 1.2 intézkedés nem elegendő, a kibocsátás ezek megvalósítása után is még olyan mértékű marad, hogy a befogadó víztestben a VKI szerinti célkitűzés elérését akadályozza. Az intézkedés többféle megoldást takar: utótisztítást, átvezetést vagy talajba szikkasztást, stb. A megoldások kiválasztása további részletes műszaki és gazdasági elemzéseket igényel. A 8-8 melléklet csak a potenciálisan szóba jöhető megoldás típusokat adja meg. Az elemzésben az is vizsgálandó, hogy a megvalósítás költsége nem vezet-e olyan mértékű társadalmi teherhez, mely indokolttá tenné a befogadóra előírt környezeti célkitűzés módosítását (jelentős szennyezőanyag terhelés miatt gyengébb célkitűzés). Alternatív megoldást jelent felszíni befogadó hiányában a felszín alatti vízbe történő tisztított szennyvíz elhelyezés. A felszín alatti vízbe történő elhelyezés lehetőségét minden esetben az érintett víztest terhelhetőségét figyelembe véve vizsgálni kell annak érdekében, hogy vízbázis veszélyeztetését, vagy a FAV jó állapot elérését ne akadályozza. Az 1.3 szerinti kiegészítő intézkedés 18 szennyvízkibocsátást érint. A megvalósítás (a célkitűzés enyhítésének vizsgálatát is beleértve) néhány kivételtől eltekintve 2027-re tervezett. Kivételt képeznek azok a kibocsátások, melyeknél a beruházás már folyamatban lévő projektek keretében megvalósítás alatt van. Ezek közt többségében olyan megszűnő telepek szerepelnek, melyek szennyvizét más telepekre vezetik át, például Budaörs szennyvíztisztító szennyvizének átvezetése a Budapesti Csepeli Központi szennyvíztelepre, továbbá Sopron-Balf szennyvíztelep bezárása és átvezetése a Soproni Szennyvíztisztítóba. A legtöbb 1.3 szerinti intézkedés megvalósítása a 2021-2027 közti időszakra realizálható. A teljesség igénye nélkül a jelentősebbek a következő városok szennyvíztelepeit érintik: Budapest Dél-Pesti Szennyvíztisztító, Székesfehérvár, Törökbálint, Gödöllő(KEOP), Dunakeszi. Ezek mindegyike olyan jelentős kibocsátás, mely a befogadó vízfolyásra kellő hígítóvíz hiányában akadályozza a jó állapot elérését. Az 1.4 szerinti intézkedési elem az egyesített rendszerű csatornahálózatokkal működő szennyvíztisztítókra, illetve a hálózathoz tartozó záporkiömlőkre vonatkozik. Tartalmazza a szennyvíztisztító telepi záportárolók kapacitásának növelését és a szükség esetén technológia fejlesztéseket valamint a záporkiömlőkből származó terhelés minimalizálását pl. csatornahálózati lefolyás-szabályozással.

8. fejezet


– 253 –


Magyarországon mintegy 50 településen üzemel egyesített csatornahálózat az elvezető rendszer részeként. Jelentősebb arányt az elválasztott rendszerű csatornák csak a nagyvárosi rendszerekben képviselnek, a részvízgyűjtőn Budapest, Győr, Nagykanizsa, Szombathely. A VKI célok biztosításához szükséges intézkedések között csak azok kerültek be a kibocsátásonként és víztestenként előirányzott intézkedési tervbe, melyek esetében a záporkiömlőkből származó terhelés a befogadót potenciálisan veszélyezteti. Ilyen pl. a fővárosi hálózat, ahol a záporkiömlők megszüntetése és szennyvíztelepre történő vezetése KEOP és KEHOP projektek keretében megvalósulás alatt áll. Ismert, hogy a csatornahálózatokban megjelenő többlet vizek (melyekhez többlet terhelés is társul) nem csak az egyesített rendszerekben igényelnek intézkedést. Az elválasztott csatornahálózatokat üzemeltetők nagy többségét érinti a hálózatokban megjelenő „idegenvizek” okozta probléma, mely egyrészt az illegális csapadékvíz bekötésekből, másrészt az infiltrációval kerül az elvezető rendszerbe (utóbbi főként kivitelezési probléma és az újabban épült rendszereknél is sajnálatos módon jellemző). Ennek megoldását az elsősorban üzemeltetői oldalról jelentkező, a kommunális szennyvíztisztítók működését is befolyásoló probléma nagyarányú, szerteágazó előfordulása miatt horizontális intézkedésként szükséges kezelni. Az intézkedési programban a csapadékvizekkel közvetített szennyezőanyag terhelés csökkentésére irányuló intézkedések között (21. számú kulcsintézkedés) szerepel. A csatornahálózatok építésével, illetve minden, a felszín alatti vizeket érintő települési intézkedéssel (beleértve az egyedi szennyvízelhelyezést, az idegenvizekből származó terhelést, és természetesen azokat a szennyvíztelepeket, melyek befogadója felszín alatti víz) a felszín alatti vizek jó állapotát biztosító intézkedések között szerepel a tervben. A szennyvíztelepekre vonatkozó intézkedések hatása a szerves- és tápanyagterhelésre Az 1.1 – 1.3 intézkedések hatását indikátorként a felszíni vizek fizikai-kémiai állapota szempontjából a víztestekbe vezetett terhelés változása mutatja. Ehhez szükség volt kibocsátásonként a terhelés jövőbeli értékének előrejelzésére. A terhelés becslés során a kibocsátás szabályozását érintő, a szabályozási intézkedések részét képező változtatások („A technológiai határértékek felülvizsgálata és az elfolyó vízminőségi határértékek megállapításának a befogadó terhelhetőségének meghatározásán alapuló szabályozása”) már figyelembe lettek véve. Ennek megfelelően, a szennyvíztelepek elfolyó vízminőségének meghatározása a telep méretének függvényében a 8.10 táblázatban megadott új határértékek alapján történt. Új telepre (melyekre mérési adat még nincsen) a táblázat alapkövetelményként megadott értékei irányadóak. A meglévő telepeknél, melyek elfolyó vízminőségére múltbéli mérési adat rendelkezésre állt, a mért értékeket vettük alapul abban az esetben, ha ezek az értékek nem magasabbak az alapkövetelményként megadott értéknél. Ellenkező esetben az alapkövetelmények teljesítendők. Azoknál a szennyvíztelepeknél, melyekre a terhelés-hatás elemzés szerint határérték szigorítás szükséges, a BAT határértéket kell alkalmazni arra a paraméterre, melynek terhelése jelentős vagy fontos. A határérték szigorításokat a 8-8 melléklet szennyvíz kibocsátónkénti listája paraméterenként jelöli, továbbá a beírt intézkedések is jelzik (1.1 további alapintézkedés illetve „1.1 (hé. szig)” a víztestenkénti összesítőben).

8. fejezet


– 254 –


8-5. táblázat: Kommunális szennyvíztisztító telepek elvárható elfolyó vízminőségi követelményei: alap – elvárható érték (technológiai határérték), BAT: az elérhető legkisebb érték adott telepméret tartományban, mely a befogadó vízminőség védelme érdekében előírható LE szerinti kategória

BOI (mg/l)

KOI (mg/l)

ÖsszesN (mg/l)

ÖsszesP (mg/l)

alap / BAT

alap / BAT

alap / BAT

alap / BAT

< 2 000

25 / 25

125 / 125

-/ 50

-/ 10 (5)

2 000 – 5 000

25 / 25

125 / 100

50 / 35

10 / 5 (2)

5 000 – 10 000

25 / 15

125 / 75

50 / 25

5/1

10 000 – 100 000

25 / 15

125 / 50

35 / 15

2 / 0,7

> 100 000

25 / 15

125 / 50

15 / 10

1 / 0,5

A 8.10. táblázat a 3.1.1 fejezetben bemutatott 2010-2012 időszakra meghatározott kiinduló terhelési állapothoz képest mutatja a szennyvíztelepi intézkedések megvalósításának terhelés változásra gyakorolt, előirányzott hatását. A táblázatban összesítve megadott, előrejelzett terhelés értékek az 1.3 intézkedéseknél csak az ismert átvezetéseket (illetve megszűnő telepeket) veszik figyelembe, a 2027 évi valós célérték ezért a tervezettől eltérő lehet. A változás mértéke és arányai szempontjából azonban az értékek, mint tervezési indikátorok alkalmazhatók. Látható, hogy a telepek növekvő száma mellett a szennyvíz mennyiségnek mintegy 10 %-os növekedése várható. A vizek terhelése azonban a telepekről elfolyó vízminőség tervezett javulása (határérték szigorítások hatása) eredményeként csökken. A csökkenés a BOI és a foszfor kibocsátásra a legjelentősebb, a vizekbe jutó terhelés a felére csökken. Az előirányzott intézkedések a vizek állapotértékelésével összhangban elsősorban a P terhelés miatt kockázatos felszíni vizek jelentős terhelését kívánják megszüntetni. 8-6. táblázat: Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelés változása a 2010-12 évi alapállapot és a 2021-re tervezett állapot között Szennyvíz-

Kibocsátott

kibocsátás

szennyvíz

(db)

(millió m3/év)

BOI

KOI

Összes N

Összes P

2010-12

311

328

6836

19856

5308

651

2021

336

336

3233

14437

4077

341

Változás

25

8

-3603

-5419

-1231

-310

%

8%

2%

-53%

-27%

-23%

-48%

Ország összesen

Éves kibocsátás (tonna/év)

8.3.2.2 Közvetlen ipari szennyvízbevezetésekből származó terhelés csökkentése A pontszerű ipari kibocsátásokat a 3.1.2 fejezet ismerteti. A közvetlen ipari kibocsátások különböző szektorokból, összesen 155 db. nyilvántartott bevezetést jelentenek a felszíni vizekbe (lásd: 3-1 melléklet második munkalapja). A fizikai- és kémiai állapotra ható intézkedések tervezéséhez a közvetlen ipari bevezetésekből származó szerves- és tápanyag, valamint a termálvíz használathoz kötődő hő- és sóterhelést szükséges számításba venni. Ennek eredményét az alábbiakban ismertetjük. 8. fejezet


– 255 –


Közvetlen ipari kibocsátásból származó szerves- és tápanyagterhelés csökkentése Az ipari szennyvízkibocsátásokra vonatkozó terhelés hatás elemzés a kommunális szennyvizekkel együtt, a vízminőségi modellbe az ipari kibocsátásokra rendelkezésre álló BOI, KOI, összes N és összes P adatokat betáplálva a kommunális terhelésekkel azonos módon történt. A terhelési adatok és az elvégzett elemzés alapján a 155 kibocsátásból mindössze 4 kibocsátás igényel intézkedést (ezek élelmiszeriparihoz, egyéb feldolgozóiparhoz kötődő kibocsátások). A kevés intézkedési igény az ipari bevezetések összes terhelésbeli alacsony részarányával magyarázható. megjegyezzük, hogy a valós kép e bemutatotthoz képest kedvezőtlenebb lehet, mert az ipari kibocsátások terhelés adatai sok esetben hiányosak, a komponensek között leggyakrabban csak a KOI-ra áll rendelkezésre megbízható adat. Az ipari kibocsátásokra tervezett intézkedéseket a 8-8 melléklet tartalmazza. Termálvíz felszíni vízbe vezetését érintő intézkedések A termálvíz hasznosításhoz kapcsolódó terhelések az ipari kibocsátások közt kiemelendők a felszíni vizekre gyakorolt hatásaik tekintetében. A fürdőkhöz, valamint egyéb kommunális és mezőgazdasági használathoz kötődő termálvíz használat a kibocsátott hőenergia, a használt termálvizek magas só és esetenként szervesanyag (fenol) tartalma jelentős terhelést okozhat a befogadó élővízben. A termálvizekre vonatkozó terhelés-hatás elemzéssel és a szükséges intézkedések tervezésével az országos terv is külön foglalkozik. Az ipari kibocsátások között a Duna részvízgyűjtőn 66 termálvíz bevezetés lett nyilvántartásba véve, melyek összesen 44 víztestet terhelnek. A bevezetésekre vonatkozóan hatáselemzés készült, mely figyelembe veszi (i) a bevezetett termálvíz /befogadó vízhozamból számított hígulási arányát (a befogadóra mértékadó vízhozamnak a 66%-os tartósságú ún. leggyakoribb vízhozamot véve alapul); (ii) a bevezetés hőmérsékletét és sótartalmát; (iii) a befogadó víztest állapotát sótartalom szerint (a hőmérsékletre, mint fizikai-kémiai paraméterre nem készült állapotértékelés). Az elemzés kritériumai az alábbiak voltak: 

Ha a Na% 90 feletti, eleve jelentős a termálvíz terhelés.



Ha a hígulás 10 alatti, jelentős a termálvíz terhelés.



Ha a hígulás 20 alatti, és a sótartalom alapján a víztest 4-es állapotú, jelentős a terhelés.



Ha a víztest állapota jó, de a hígulás 50 alatti, lehet, hogy fontos a terhelés.



Ha eleve jónál rosszabb a víztest sóra, akkor jelentős a terhelés.



Ha a víztest sótartalma kiváló, és a hígulás jelentős, nem megy jó alá az állapot, a termálvíz terhelés nem jelentős.



Ha nem ismert a hígulási arány, akkor a kategória "lehet, hogy fontos", határesetben úgyszintén.



Ha nem ismert a Na%, akkor a besorolás a többi paraméter alapján történt.



Ha a kumulált hatások alapján a fentiek valamelyike teljesül, a vonatkozó minősítést kapja a terhelés mértéke.

8. fejezet


– 256 –


Az elemzés eredményeképpen a 66 termálvíz bevezetésből 14 minősült jelentősnek (ezek önmagukban is jelentős hatásúak) de gyakran egy víztesten több bevezetés együttes hatása eredményez állapotromlást a vízminőségben. Az érintett vízfolyás víztestek közül 12 felszíni víztesten van egy vagy több olyan termálvíz kibocsátási hely, mely jelentős só és hőterhelést jelent és emiatt intézkedést igényel. Ezek többségükben termálfürdők (köztük a Szilas-patakot terhelő budapesti Aquaworld, a Velencei Termálfürdő s a Sikondai termálfürdő), 4 esetben a bevezetésről további információk szükségesek a hatás eldöntéséhez, ami a befogadókat tekintve előirányzott monitoring intézkedéshez vezet. A jelentős bevezetések estében az intézkedések a használattól függőek: Amennyiben a használat energetikai célú: 27.1 Energiatermelésre használt, elsőbbségi anyagot nem tartalmazó termálvizek kezelése és/vagy 31. Beszivárogtatás, visszasajtolás korszerűsítése, szabályozása. Fürdővíz használat esetén (melynél kontakt vízhasználat miatt a visszasajtolás nem alkalmazható), a lehetséges megoldások a 27.2. Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése intézkedési elemben szerepelnek. Az intézkedéseket a 8-8 melléklet termálvíz bevezetésekre vonatkozó munkalapja kibocsátásonként megadja. Ha a kibocsátás „Nem igényel intézkedést" = A jelenlegi jogszabályok szerint járhat el. A "Lehet, hogy fontos" esetében adathiány, vagy határeset miatt nem dönthető el, hogy kell-e rá intézkedni. Ezért ilyen esetek kezeléséhez további monitoring végzése a szükséges intézkedés. A piros számok adathibára utalnak. Ha a fenol index 20 feletti, akkor a 27.2 alkalmazandó. 8.3.2.3 Diffúz tápanyagterhelésből származó terhelés csökkentésére irányuló intézkedések Vízgyűjtő terhelések hatáselemzése A diffúz terhelés meghatározására közvetlen mérési lehetőség nincs. A vizeket különböző útvonalakon elérő terhelést méréseken alapuló modellezéssel lehet becsülni. A diffúz terhelés sajátossága annak változékony jellege, vagyis a vizekbe bejutó szennyezőanyagok mennyisége a transzport folyamatok mindenkori alakulásától függően változik. A terhelési modellek különböző tér- és időléptékben képesek a vízfolyásokba jutó anyagok sorsát lekövetni, a számítások ellenőrzésére a folyókban mért anyagáramok szolgálnak. Tekintve, hogy a vizek terhelésének jelentős hányada származik diffúz forrásokból, a vízminőség szabályozás-tervezés elengedhetetlen eszköze a modellezés. A terhelések meghatározására a nemzetközileg elfogadott (a Duna vízgyűjtőjére is alkalmazott) MONERIS módszerrel történt. A terhelés számítása az ország egészére készült, a számítás térbeli egysége a víztest vízgyűjtő. Az eredmények 1078 víztest vízgyűjtőre (P, N és hordalék terhelés és a tápanyagterhelés forrásonkénti megoszlása) rendelkezésre állnak (lásd: 3.2 fejezet és 3-2 melléklet). A modellszámítások ellenőrzése a 2009-2012 évi vízminőségi monitoring adatokkal történt azokra a mérési pontokra, melyekre megbízható (legalább havi gyakoriságú mintavételezésből számított) vízminőségi adat és vízhozam mérés is rendelkezésre állt (országosan mintegy 200 pont). A MONERIS módszer előnye számos más modellezési megközelítéssel szemben, hogy a számítás tetszőleges térléptékben végezhető (természetesen a számítás pontosságát a térbeli adatok rendelkezésre állása jelentősen befolyásolja), az időbeliség azonban a modellben nem jelenik meg azáltal, hogy a számítás hosszabb időszak átlagát képezi 8. fejezet


– 257 –


(statikus modell). Ezáltal a természetes változékonyságból (pl. szélsőséges időjárási helyzetekből) adódó terhelésingadozások kiküszöbölhetők, az eredmények pedig az állapotértékelés vetítési alapját képező tervezési időszakot (2009-2012) fedik le. A MONERIS modellből minden víztest vízgyűjtőjére rendelkezésre áll a N és P terhelés (kg/év), ami az adott víztestbe a vízgyűjtőterületről belép. A terhelések hatáselemzése során annak vizsgálata történt, hogy ezekből a terhelésekből milyen koncentráció lesz a víztestben és ez meghaladja-e a jó állapot kritériumaként definiált értéket. Amennyiben igen, a diffúz terhelés hatása jelentős. Az elemzés a pontszerű terhelések hatáselemzésénél ismertetett QUAL vízminőségi modell volt. A jelentős hatások feltárásához a modell futtatását diffúz terhelés betáplálásával végeztük, a pontszerű nélkül. Tehát a már kalibrált modellbe csak a diffúz terhelés került bevitelre, melynek eredményként a számított koncentrációk csak a diffúz terhelés hatását mutatják. A modell bizonytalanságaiból származó számítási hibák miatt előfordult, hogy a modell határértéket meghaladó koncentrációt számolt, melyet a vízminőségi adatok (az állapotértékelés eredménye) nem támasztott alá. Az ilyen esetekben a modell eredmény helyett a mérést fogadtuk el. Összességében a Duna részvízgyűjtőn 234 felszíni víztesten (a víztestek 51%-án) bizonyult jelentősnek a diffúz terhelés hatása. Ha az ezekhez tartozó közvetlen vízgyűjtőterületeket tekintjük, az összes terület 20 016 km2, a részvízgyűjtő területének 58%-a. A területi lehatárolása azért fontos, mert a diffúz terhelés csökkentéséhez nem a víztesten, hanem a vízgyűjtő területen kell beavatkozni. Területi beavatkozások tervezése a diffúz tápanyagterhelés csökkentésére A diffúz tápanyagterhelésre ható intézkedések a vízgyűjtőn folyó tevékenységet érintik, a területen folyó gazdálkodás módosítása, szélső esetben teljes megváltoztatása révén. A változtatás kikényszeríthető kötelező jogszabályokkal, azonban a legtöbb esetben a területhasználatot érintő művelésisi ág- és/vagy művelési mód változását eredményező intézkedések a támogatási rendszer keretei közt, önkéntes alapon valósíthatók meg. (részletesen lásd 8-9 melléklet, amelyik az VGT és az agrártámogatások kapcsolatát mutatja be). A terhelések hatáselemzésén alapuló tervezés során az önkéntes rendszernek hátránya, hogy a tényleges beavatkozási területek előre nem tervezhetők, így a beavatkozások hatékonysága sem jelezhető előre. A földhasználók csatlakozási hajlandóságát előre nem lehet kiszámítani, legfeljebb a támogatható célterületek kijelölésével lehet az intézkedéseket azokra a területekre irányítani, melyeken egy-egy beavatkozás hatásosnak bizonyult. A célterületek zonálisan igényelhető támogatás feltételeként megadhatók. Azonban azt, hogy az ily módon definiált, potenciálisan támogatható területeken melyek lesznek azok, ahol a gazdák pl. egy adott támogatási programhoz csatlakozva művelési mód vagy művelési ág változtatást végrehajtanak, csak az intézkedések utókövetése során lehet felmérni és ennek hatékonyságát értékelni. A potenciálisnak kijelölt, igénybe vehető területek nagysága általában jóval meghaladja a valós beavatkozási terület méretét. A területhasználatokra ható (földhasználat és azon történő gazdálkodást befolyásoló) intézkedések tervezése ezért elsősorban a területi differenciálás szempontrendszerének kialakításán (és ennek alkalmazásán) alapul. A területkijelölésnél figyelembe vett tényezők az alábbiak:

8. fejezet


– 258 –




Jelentős diffúz terhelés miatt kockázatos víztesthez tartozó közvetlen vízgyűjtők, melyek a vízminőségi modellel végzett hatáselemzés során lettek kijelölve (234 víztest vízgyűjtő, 8-3. ábra).



Jelentős forrásterületek, melyek meghatározása a terhelés modellből történt: azok a vízgyűjtők, melyeknél a víztest vízgyűjtőre számított fajlagos terhelést az ugyanarra a területre érvényes összes lefolyással elosztva a kapott koncentráció a jó állapotra érvényes N és P értéket meghaladta (396 víztest vízgyűjtő). Megjegyezzük, hogy a jelentős forrásterületek a víztestekben a lefolyás mentén összegződő hatások miatt nem minden esetben okoznak határértéket meghaladó koncentráció növekményt, azaz nem minősülnek jelentős terhelésnek).



Azok a vízgyűjtők, melyeknél jelentős a felszíni víz nitrát terhelése felszín alatti vízből (alaphozamból). Azoknak a víztesteknek a vízgyűjtői, ahol a vízminőségi állapotértékelés az összes szervetlen N komponensre nem éri el a jó állapotot, és ez kizárhatóan nem vezethető vissza pontforrásból származó terhelés hatására (42 víztest vízgyűjtő).



Mezőgazdasági erózió miatt érzékeny vízgyűjtők, melyeken az USLE modellből származtatott talajveszteség alapján a MONERIS modell eredményei szerint a mezőgazdasági területekről származó talajveszteség a vízgyűjtő átlagában a 100 kg/ha,év értéket meghaladja (117 víztest vízgyűjtő, a terület 21%-a). Például a fokozott erózióveszélyes területek a Somogyi, Tolnai dombság, Vértes és Gerecse művelés alatt álló szántói.



Természetes erózió miatt érzékeny vízgyűjtők, melyeken az USLE modellből származtatott talajveszteség alapján a MONERIS modell eredményei szerint a természetes felszínborítású területekről származó talajveszteség a vízgyűjtő átlagában az 500 kg/ha,év értéket meghaladja (101 víztest vízgyűjtő).



További szempontot jelentett a kijelölésnél a víztest vízgyűjtők CLC kategóriák szerint meghatározott földhasználati aránya (pl. erdősültség, legelők aránya egy bizonyos százalékos területarányt meghalad)

A területkijelölés néhány eredményét a 8-3. ábra szemlélteti.

8. fejezet


– 259 –


8-3. ábra:

Jelentős diffúz terhelést okozó vízgyűjtők, jelentős forrásterületek, erózió miatt érzékeny vízgyűjtők és felszín alatti vízből származó terhelés miatt kockázatos víztestek vízgyűjtői

A tápanyagterhelésre ható, terület differenciálás szerint tervezhető intézkedések körét a VGT kulcsintézkedései közül a „2. Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése” alá tartozó, elsősorban tápanyaghasználatra, másodsorban a művelési ág váltásra ható, a „17. Talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentését” eredményező, a „29. Mezőgazdasági telepekről (állattartásból) származó terhelés csökkentésére” valamint a „30. Hordalék- és tápanyag-visszatartás felszíni befogadókba történő bevezetés előtt” intézkedések adják. Az egyes kulcsintézkedések alá tartozó alintézkedések javasolt célterületének kijelölése a fent bemutatott szempontok intézkedés specifikus csoportosításával történt. A kritériumrendszert alintézkedésenként ismertetjük és a 8.12. táblázatban összegezzük. A táblázat utolsó oszlopai az alkalmazásra javasolt területek nagyságát, összeshez képesti arányát és az érintett víztestek számát is megadja. Hangsúlyozzuk, hogy ez a 8. fejezet


– 260 –


terület kijelölés a potenciális alkalmazási területeket jelenti. A területhasználatot érintő beavatkozások tényleges területe ennél jóval kisebb, hiszen nem várható-el (és nem is valószínűsíthető), hogy az önkéntes alapon adható támogatásokat a területen mindenki igénybe veszi. Tehát a kijelölés nem az összes területigényt, hanem a terület szerint differenciáltan adható támogatások prioritásait adja meg. Az alábbiakban alintézkedésenként bemutatjuk a területi prioritásokat meghatározó szempontokat. Az intézkedési elemek részletesebb ismertetése a 8-4 mellékletben található. 2.1 Tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken az EU Nitrát Irányelvben és a Közös Agrárpolitikára vonatkozó rendeletben foglaltak szerint, nitrát-érzékeny területeken, erózió-érzékeny területeken, valamint a vízfolyások mellett kijelölt védősávokban. Az intézkedés az okszerű tápanyag használatot írja elő, lényegében a „Helyes mezőgazdasági gyakorlat (HMGY)” kötelező szabályainak betartását jelenti, mint alapintézkedés. Területi alkalmazása ezért széleskörű, minden olyan területen alkalmazandó, melyen a diffúz terhelés veszélye fennáll: Terhelés-hatás elemzés szerint jelentős diffúz terhelést okozó vízgyűjtők + erózió érzékeny mezőgazdasági területek + nitrátérzékeny területek. 2.2 Tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása az alapot meghaladó mértékben önkéntes agrár-környezetvédelmi célprogram (ÁKG) keretében. Az intézkedés a 2.1 alapintézkedésnél szigorúbb korlátot ír elő, ezért az alkalmazás célterületét azok a vízgyűjtők jelentik, melyen a tápanyag bevitel az állapotértékelés eredményével igazoltan kockázatot okoz: Terhelés-hatás elemzés szerint jelentős diffúz terhelést okozó vízgyűjtők + szennyezett felszín alatti vízből származó nitrát terhelés (együttes feltételként megadva). 2.3 Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrárkörnyezetvédelmi célprogramok (ÁKG) keretében. Az intézkedés tartalmában azonos a 2.1 intézkedéssel, mely a nitrátérzékeny területekre kötelező, az intézkedés azonban kiterjesztendő az összes olyan vízgyűjtőre, melyen a diffúz terhelés veszélye fennáll: Terhelés-hatás elemzés szerint jelentős terhelést okozó vízgyűjtők + erózió érzékeny mezőgazdasági területek. 2.4 Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó - erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) kiegészítő intézkedés, mely a korábbi művelési gyakorlat teljes felhagyását jelenti. Alkalmazása ott indokolt, ahol a területhasználatból származó terhelésből származó vízminőségi kockázat fennáll, vagy annak megléte valószínűsíthető (erózióveszély miatt): Terhelés-hatás elemzés szerint jelentős terhelést okozó vízgyűjtők + erózió érzékeny mezőgazdasági területek. 17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Ide tartozik minden olyan intézkedés, mely a művelési ág megtartása mellett a tápanyagok továbbjutásának akadályozására (tápanyag transzportra) hatnak. A helyes mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozóan az AKG programokat igénybe vevők által kötelezően betartandó szabályok betartását jelenti. Célterülete ezért minden olyan vízgyűjtő, melyen a fajlagos terhelésből (jelentős forrás), a terhelés-hatásából (kockázatot okozó terhelés) vagy egyéb kockázati tényező miatt (erózióveszélyeztetettség) jelentős terhelés adódik. 17.2 Erózió-érzékeny területeken a meglévő teraszos művelés fenntartása, bizonyos kultúrák termesztésének korlátozása, illetve a fedettség biztosítása. 17.1-ből az erózió

8. fejezet


– 261 –


szempontjából veszélyeztetett területekre vonatkozó kötelező szabályok, kiegészítő intézkedésként alkalmazva. Alkalmazási célterület az összes kijelölt erózió érzékeny vízgyűjtő. 17.3 Erózió-érzékeny területek kijelölésének felülvizsgálata, finomítása – horizontális intézkedés, melynek célja a kijelölés további pontosítása és a veszélyeztetett területek adminisztratív lehatárolása oly módon, hogy beilleszthető legyen a támogatási feltételként a támogatási rendszerbe (MePAR blokk szintű kijelölés). Az alaptérkép a terv mellékleteként már rendelkezésre áll, a talajveszteség nemzetközileg elfogadott, hazai viszonyokra adaptált számítási módszerével (USLE – univerzális talajveszteségi egyenlet). 17.4 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése erózió-érzékeny területen agrárkörnyezetvédelmi célprogram (AKG) keretében (pl. erózióvédelmi talajművelés, táblamenti szegélyek, terasz, szintvonal menti sáncok, gyűjtőárkok). Az erózió csökkentés leghatékonyabb elemei, melyek kiegészítő intézkedésként alkalmazandó azokon az erózió szempontjából veszélyeztetett területen, ahonnét jelentős terhelés éri a vizeket: az összes mezőgazdasági erózió érzékeny vízgyűjtő + a terhelés-hatás elemzés szerint jelentős diffúz terhelést okozó vízgyűjtők (együttes feltételként alkalmazva). 17.5 Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrár-környezetvédelmi célprogram (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélylazítás), tehát elsősorban a földhasználat művelési módjainak megváltoztatása révén művelési ág változtatása nélkül (lefolyás csökkentését szolgáló vetésszerkezet, táji elemek, agrár-technikai módszerek alkalmazásával). Területkijelölés szempontjából a 17.4 komplementere: Nem erózióérzékeny területek, ahol a terhelés-hatás elemzés szerint jelentős a diffúz terhelés. 17.6 A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Az AKG gyepesítésre vonatkozó szabályai, melyek a már gyepesítésbe bevont területeken alkalmazhatók. A kijelölés a terhelés-hatás elemzés alapján jelentős diffúz terhelésű vízgyűjtőkre történt, ahol a legelő részaránya aránya > 10%. 17.7 Vízmosások megkötése, hordalékfogó gátak, tározók feletti szűrőmezők. Kiegészítő intézkedésként alkalmazandó műszaki megoldások, elsősorban olyan területeken, ahol már koncentrált tápanyagáramok jöttek létre. Kijelölése egyedi mérlegelést, tervezést igényel. 17.8 Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével (lásd 6.2, 6.3, 6.7, 6.8, 3 intézkedések). Az egyik legfontosabb, diffúz terhelés elleni védelmet szolgáló intézkedés. Minden olyan víztest mentén szükséges az alkalmazása, melyen a terhelés-hatás elemzés alapján a közvetlen vízgyűjtőről jelentős terhelés érkezik. 17.9 Az erózió és a lefolyás csökkentése erdőterületeken, a jó erdőgazdálkodási gyakorlat alkalmazásával (zárt korona vagy aljnövényzet, tarvágás mellőzése, erdei utak kijelölése). Az intézkedést az indokolja, hogy a természetes területekről, elsősorban erdőkből a mezőgazdasági területeknél is magasabb talajveszteség jellemző, a nem megfelelő fenntartás miatt. Az alkalmazás célterületei a természetes erózió miatt kockázatos vízgyűjtőterületek, ahol átlagot meghaladó az erdő részarányú erdősültség jellemző (> 20%). 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján – kötelező alapintézkedés a nitrát érzékenynek kijelölt területeken. 8. fejezet


– 262 –


30.1 Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A belvízelvezetésből származó tápanyagterhelés csökkentésére irányuló kiegészítő műszaki intézkedés. Alkalmazási célterületét az olyan síkvidéki vízgyűjtők jelentik, melyeken a belvíz veszélyeztetettség jellemző és a jelentős terhelést okoz a víztesten. Alkalmazási célterület a 17.5 intézkedéssel azonos, azonban az intézkedés a belvíz kockázatos területek kijelölésének pontosítását igényli. A felsorolt intézkedések hatásossága különböző. Fontos, hogy az alkalmazás célirányosan történjen és a költség igényesebb területi beavatkozások ott valósuljanak meg, ahol azok leginkább hatékonyak. 8-7. táblázat: Diffúz terhelésre ható intézkedések alkalmazási célterületének meghatározásához figyelembe vett kritériumok és a kijelölt célterületek (potenciális alkalmazási területek) nagysága Jelentős diffúz terhelés a víztesten (terheléshatás elemzés alapján)

Intézkedési elem

Jelentős forrásterület (terhelés modell)

Felszíni víz jelentős nitrát terhelés felszín alatti vízből

Mezőgazd.-i erózió miatt érzékeny vízgy.

Term. Nitráterózió érzéken miatt ynek érzékeny kijelölt vízgy. terület

+

Teljes Erdő > 20%

Legelő > 10%

Teljes (pot.) terület, km2

450

34607

100%

237

20183

58%

(pot.) terület, %

2.1

+

2.2

x

2.3

+

+

267

21692

62%

2.4

+

+

267

21692

62%

17.1

+

+

404

31453

91%

+

117

7221

21%

x

84

5544

16%

150

14471

42%

86

8298

24%

234

20016

58%

81

5157

15%

150

14471

42%

x

+

17.2 17.4

x

17.5

x

17.6

x

17.8

+

17.9

x

30.1

x

+

Érintett víztest vízgy., db.

x x

x x

db.

234

396

42

117

101

444

191

174

km2

20016

30520

2585

7221

6092

27191

14507

15719

%

58%

88%

7%

21%

18%

78%

42%

45%

Jelölések: + addicionális feltétel, x együttes feltétel

8. fejezet


– 263 –


8.3.2.4 A VGT2 és a 2014-2020 közötti időszak agrár- és vidékfejlesztési támogatásainak kapcsolata, javaslatok a továbbfejlesztésre A VGT2 és az agrártámogatási rendszerek kapcsolatának jellemzése A VGT2 végrehajtásának egyik kulcs ágazata a mezőgazdaság. A mezőgazdasági terhelések csökkentésének meghatározó feltétele a megfelelő agrártámogatási rendszerek működése. A VGT és az agrártámogatási rendszerek kapcsolatát mind a VGT1-ÚMVP időszakára, mind a jelenlegi időszakra (VP-VGT2) részletesen bemutatja a 8-9 melléklet. A VGT1 keretében megfogalmazott intézkedések az ÚMVP-be még nem tudtak bekerülni, de jelentős részük a VP tervezésének alapját képezték. Az új AKG rendszerén belül markánsan megjelennek a vízvédelmi szempontból kiemelten kezelendő területek: erózióérzékeny területek, belvízérzékeny területek, aszály-érzékeny területek. A Vidékfejlesztési Program (2014-2020) közötti időszakára elkészültek a vízvédelmi szempontú területek lehatárolásai (erózió-érzékeny szántóterületek bővítése, aszály-érzékeny szántó, belvíz-érzékeny szántó és gyep), amelyek azonban még nincsenek összekapcsolva a VGT állapotértékelésének eredményeivel (jónál rosszabb minősítést kapott víztestek vízgyűjtő területei). A vizek állapotának javítását célzó partmenti vízvédelmi sáv (puffer zóna) kialakítása a tulajdonviszonyok és a jelenlegi támogatási rendszerek szabályai miatt várhatóan nehézségekbe ütközik. A közös, együttes gazdálkodói magatartás és a támogatási rendszer szétszabdaltsága (elkülönülő agrár-környezetvédelmi, erdő-környezetvédelmi, beruházási vidékfejlesztési támogatások) hátráltathatják a vízvédelmi pufferzónák megvalósulását. Amennyiben a 2014-2020 időszakra tervezett vidékfejlesztési támogatási rendszer nem lesz kellően ösztönző ezen partmenti vízvédelmi sávok létrejöttéhez, akkor mérlegelendő kötelező szabályok bevezetése. Általában is igaz, hogy az agrár-ágazat szereplői közötti sajnálatos módon alacsony fokú együttműködési és innovációs készségek számos módon akadályozzák a versenyképesebb, erőforrás-hatékonyabb vagy a környezeti feltételekhez alkalmazkodóbb, összehangolt gazdálkodási struktúrák fejlődését. További problémát jelent, hogy a támogatások a hasznosított mezőgazdasági területre (HMT) irányultak, néhány kivételtől eltekintve. A támogatásokból kivett területek egy jelentős része azonban fontos tájképző elem, illetve fontos szerepet játszanak a területi vízvisszatartásban. A jelenlegi támogatási rendszerben gazdálkodók által nyújtott környezeti (ökológiai) szolgáltatások állam által történő elismerése kétszintű: 1) kötelező előírások alkalmazása, amely a közvetlen kifizetések feltétele 2) önkéntes előírások támogatása különböző célprogramokon keresztül, amely rendszerint a művelési ágakhoz (szántó, gyep, gyümölcsös, erdő) kapcsolódik. Mindkét esetben a gazdálkodók „teljesítménye” jellemzően egyedileg kerül elismerésre. Kivétel a tájgazdálkodási mintaterületek, ahol megkövetelik a gazdálkodók együttműködését, gazdálkodói közösségek létrejöttét. Tájgazdálkodási célterületek: a) Jogszabályok által jelenleg lehatárolt tájgazdálkodási mintaterületek: 8. fejezet


– 264 –


 Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése c. program által lehatárolt árvízi tározókhoz kapcsolódó tájgazdálkodási területek  Ős-Dráva Program célterületei,  Duna–Tisza-közti homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását szolgáló célterületek b) Egyéb, előkészítés alatt álló tájgazdálkodási területek. A közös cselekvési lehetőségek feltárására és az együttműködési formák és lehetőségek vizsgálatára további mintaprojektek indítása szükséges. A tájgazdálkodási célterületek lehetőséget biztosítanak továbbá az ún. „zöld pont” típusú agrár-környezetvédelmi kifizetési rendszer bevezethetőségének tesztelésére, amelyek a következő EU támogatási időszak agrárkörnyezetvédelmi kifizetéseinek alapjául szolgálhatnak. A tájgazdálkodás megvalósításának alapvető feltétele tehát a közösségi teljesítmények elismerése, a közös cselekvésre való ösztönzés. A különböző vízgazdálkodási, vízvédelmi tevékenységek a gazdálkodói közösségek különböző fokú együttműködését igénylik: 

Alapvetően az időszakos árasztás esetén szükséges több gazdálkodó közös együttműködése, mivel a mélyfekvésű területek csak kismértékben tagolhatók (tájgazdálkodási célú töltésekkel).



Az állandó elárasztás is igényelheti a gazdálkodók együttműködését, ha az adott földterület több gazdálkodó tulajdonában (használatában van).



Vízjárta területek létrehozása is igényelhet gazdálkodói együttműködést, ha a megőrzendő belvízfoltok több gazdálkodó tulajdonában (használatában) lévő földterületet érintenek.



Az elárasztás nélküli művelés nem igényel ugyan gazdálkodói együttműködést a vízgazdálkodás vonatkozásában, azonban amennyiben e területekről a belvizek elvezetése és a területen történő hasznosítása megvalósul, e gazdálkodók esetében is olyan környezetkímélő művelés megvalósítása indokolt, amelyek nem okozzák az elvezetett vizek káros mértékű szennyezését.



Erózióvédelem hatékonyságának érdekében az egy vízgyűjtő területen belül gazdálkodók együttműködését is erősíteni, illetve támogatni szükséges, illetve közösségi beruházások lehetőségét is biztosítani szükséges.

A 2013. júniusi reform úgy rendelkezik, hogy a közvetlen kifizetések 30%-a a fenntartható gazdálkodási intézkedések az ún. greening (zöldítés) foganatosításától, azaz a talajminőség, a biológiai sokféleség és általában véve a környezet védelmétől fog függni. Ilyen fenntartható gazdálkodás többek között a növénytermesztés diverzifikálása, az állandó gyepterületek fenntartása vagy az ökológiai zónák megőrzése a gazdaságokban. A közvetlen kifizetések tehát nemcsak alapjövedelemként szolgálnak a gazdálkodók számára, hanem környezeti közjavak nyújtását is biztosítják. A zöld komponens elemei közül vízgazdálkodási jelentőségűek: 

a köztes kultúrákkal vagy takarónövényzettel borított területek, valamint

8. fejezet


– 265 –




ökológiai fókuszterületek (EFA) 15 hektár feletti területein belül:  a táji elemek (sövény, facsoport, kis tavak, árkok, vízelvezető és öntöző árkok) és  a vízvédelmi sávok (HMKÁ vagy bővített változata).

A zöldítés hátránya ugyanakkor, hogy az ökológiai fókuszterület kialakítása csak 15 hektár feletti területek esetében lesz kötelező, így az ennél kisebb területeken gazdálkodók esetében nem kellően ösztönöz vízvisszatartásra alkalmas területek kialakítására. Szintén hátránya, hogy a gazdák egyénileg pályázhatnak. Javaslatok a VGT2 és a 2014-2020 közötti időszak agrár- és vidékfejlesztési támogatásainak összehangolásához A mezőgazdaság az élelmiszertermelés, a helyi gazdasági hálózatok működtetése, az energiatermelés és a foglalkoztatás mellett az egyik legfőbb karbantartója számos természeti erőforrásnak és természeti értéknek. Nem elhanyagolható az a stratégiai küldetés sem, miszerint mind az élelmiszer mind pedig az energia terén kulcsfontosságú a mezőgazdaság szerepe az importfüggőség/kiszolgáltatottság mérséklésében. A VKI végrehajtása során a mezőgazdaság multifunkcionális jellegét kell alapul venni, támogatni kell a mezőgazdaság környezetfenntartó szerepét, illetve a mezőgazdasági tevékenységből származó szennyezéseket a megfelelő szintre mérsékelni szükséges. A VGT szempontjából alapvető fontosságú, hogy olyan támogatási rendszer kerüljön kialakításra, amely képes figyelembe venni az egyes víztest vízgyűjtők eltérő problémáit, valamint hogy a költség-hatékonyság szempontját figyelembe véve a leghatékonyabb intézkedés kombinációk valósuljanak meg az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybe vételével. A közvetlen kifizetések „zöldítési” követelménye, valamint a VGT I. javaslataira jelentősen építő Vidékfejlesztési Program (2014-2020) várhatóan nagymértékben elősegítheti az agrárium ágazat hozzájárulását a vízvédelmi célkitűzésekhez. Továbbiakban, a támogatási eljárások részletes szabályainak kidolgozása során erősíteni szükséges, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások révén táji léptékű (víztest vízgyűjtő szintű) komplex, összehangolt gazdálkodói cselekvések valósuljanak meg. A Vidékfejlesztési Program 35. cikk (Együttműködés) alapján az Európai Unió „pilot” projekteket támogat, amelyek révén komplex vidékfejlesztési akciók valósulhatnak meg. Mindezeken felül azonban szükség van az egyes agrár- és vidékfejlesztési programok támogatási célterületei közötti szinergiák megteremtésére is. A „zöldítés” keretében az Ökológiai jelentőségű területek (Ecological Focus Area) kialakításának során javasolt érvényesíteni, hogy e területek kialakításának hatására csökkenjen a terhelt lefolyás. A vízvédelmi szempontból megfogalmazható feltételek, amelyek az EFA kijelölés keretében alkalmazható tájelemek elhelyezéséhez adnak prioritási szempontokat:  ha a terület vízfolyással határos, akkor az ökológiai jelentőségű terület kialakításával a jelenleg is jogszabályi kötelezettség szerint kialakítandó vízvédelmi sávot szélesítse  lejtős terepen a lefolyási irányra merőlegesen helyezkedjen el a kialakított terület  belvizes síkságon a belvíz-veszélyeztetettnek kijelölt területen kapjon az EFA tájelem helyet 8. fejezet


– 266 –


Ösztönzés szempontjából a leghatékonyabb megoldás akkor lenne elérhető, ha a feltételek be tudnak épülni a zöldítési kifizetés (80 €/ha) elfogadási feltételei közé. Részletes javaslatok a VGT II. és a 2014-2020 közötti időszak agrár- és vidékfejlesztési támogatásainak összehangolásához: 1) Legfontosabb feladat, hogy a Vidékfejlesztési Programban lehatárolt vízvédelmi zónarendszer elemei (erózió-érzékeny területek bővítése, aszály-érzékeny szántó területek kijelölése, belvíz-érzékeny szántó és gyep) további finomításra kerüljenek a jónál rosszabb ökológiai állapotú/potenciálú víztest vízgyűjtők figyelembe vételével. Mindez lehetőséget biztosít arra, hogy jónál rosszabb ökológiai állapotú/potenciálú víztest vízgyűjtőkön gazdálkodókat előnyben lehessen részesíteni (pl. többletpontokkal) a vízvédelmi célú pályázati források vonatkozásában. Az összehangolás során ezáltal lehetőség kínálkozik arra, hogy a vízvédelmi célú pénzügyi erőforrásokat a kockázatos víztestek vízgyűjtőin gazdálkodók számára koncentráljuk, javítva ezzel a költség-hatékonyságot is. 2) A területi összehangolást követően szintén fontos, hogy az egyes víztest minősítési kategóriák összehangolásra kerüljenek az agrár- és vidékfejlesztési támogatási lehetőségekkel, egyrészt, hogy meghatározható legyen mely támogatási célterületeken szükséges a jónál rosszabb ökológiai állapotú/potenciálú víztest vízgyűjtőkön gazdálkodók előnyben részesítése, másrészt hogy a gazdálkodók számára egyértelmű legyen, hogy az adott víztest vízvédelmi problémáinak kezelésére milyen támogatási források állnak rendelkezésre. 3) Az erózió-, de a belvíz-érzékeny területeken is jellemző, hogy az optimális intézkedések meghozatalához pl. területi vízvisszatartásra alkalmas területek meghatározásához, az erózió megfékezéséhez szükséges műszaki beavatkozások megtervezéséhez komplex víztest vízgyűjtő szintű tervezés és gazdálkodói szintű közös cselekvés szükséges, azaz az egyes beavatkozások ott valósuljanak meg, ahol azokkal a legnagyobb eredményt lehet elérni. Ennek biztosítása alapvetően az alábbi módokon történhet: a) vízvédelmi, továbbá víztakarékos öntözésfejlesztési szaktanácsadói hálózat működtetése, kialakítása. Olyan vízvédelmi agrár-szaktanácsadók képzése szükséges, akik az adott víztest vízgyűjtő vízvédelmi problémáit kellőképpen ismerik, és megfelelő szaktanácsadást tudnak biztosítani a gazdálkodók számára a hatékony megoldások és a szükséges pénzügyi források megtalálásában. Az egyes vízvédelmi célú beavatkozások elszámolhatók ugyanis egyes „zöldítési” kategóriákban is, amely a közvetlen kifizetések egyik feltétele. A szaktanácsadó hálózat biztosíthatja azt is, hogy a szükséges fejlesztéseket azon gazdálkodók valósítsák meg, ahol az adott intézkedés vízvédelmi szempontból a legoptimálisabb. b) a hatékony vízvédelmi szaktanácsadáshoz alapvetően szükséges, hogy a szaktanácsadók képzéséhez a különböző probléma típusok kezelésére vonatkozóan ún. „jó gyakorlatok” álljanak rendelkezésre. Ezen jó gyakorlati „kézikönyv”-ek elsősorban szakmai útmutatóként szolgálnak mind a szaktanácsadók, mind a gazdálkodók számára. Szintén támogatandó a táji léptékű vagy víztest vízgyűjtő szintű helyi vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozása mezőgazdasági és erdészeti gazdálkodók számára.

8. fejezet


– 267 –


c) szintén támogatni szükséges, hogy vízvédelmi és víztakarékos öntözésfejlesztési célú témaköröket felölelő példaértékű bemutatóüzemek valósuljanak meg, amelyek a fejlesztéseket igénybe kívánni vevő gazdálkodók számára „referenciaként” szolgálhatnak beruházási döntéseik meghozatalában. A fenti javaslatok megvalósításához igénybe vehető támogatás az EMVA 14. cikk Tudásátadás és tájékoztatási tevékenységek keretein belül (szaktanácsadók, képzések bemutató üzemi programok támogatása). Amennyiben a kialakított támogatási rendszer összekapcsolva egy, szükséges vízvédelmi képzési, tanácsadási rendszerrel nem ösztönzik kellően a gazdálkodók közös cselekvését igénylő vízvédelmi feladatok megvalósulását (pl. a megfelelő partmenti vízvédelmi puffersávok kialakítása, mélyfekvésű területeken vízvisszatartás megvalósítása stb.), megfontolandó a félidei értékelést követően a Vidékfejlesztési Program 35. cikk (Együttműködés) alapján komplex gazdálkodói akciók erőteljesebb támogatása, ösztönzése. 8.3.3 Veszélyes anyagokkal kapcsolatos intézkedések Az felszíni vizek veszélyes anyagok felhasználásából és keletkezéséből származó terheléseivel a 3.2 fejezet foglalkozott. Az ökológia minősítés részét képező specifikus szennyezőkre és az elsőbbségi anyagokra vonatkozó kémiai minősítés eredményét a 6.1 fejezet tartalmazza. A terhelésekkel foglalkozó fejezetben bemutatott bizonytalanságok a veszélyes anyagokat érintő intézkedések esetében a DPSIR szerinti terhelés-hatás elemzést az esetek túlnyomó többségében nem tették lehetővé, elsősorban a terhelések és az állapotértékelés kapcsolatának hiánya miatt. Az ismert terhelésekhez köthető, kibocsátási pont - víztest befogadó léptékű tervezésre csak korlátozottan volt lehetőség. Ebből következően az intézkedési programban a legnagyobb hangsúly továbbra is monitoring fejlesztésén van. A megfogalmazott szabályozási javaslatok a veszélyes anyagokból származó terhelések okozta kockázat minimalizálását tartják szem előtt. 8.3.3.1 Kommunális szennyvíztisztítókból származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések Az érvényben lévő 2013/39/EU Irányelv tartalmazza mindazon szennyezőanyagokat, melyek hatása akut vagy krónikus módon veszélyt jelenthet a vízi ökoszisztémára vagy az emberre. Az irányelvben foglalt 45 anyagon túl Magyarország a cink, réz, króm és arzén anyagokat választotta vízgyűjtő szinten jelentős, specifikus szennyezőnek. A kommunális szennyvíztisztítókra és a későbbiekben részletezésre kerülő ipari üzemekre általánosságban ugyanaz jellemző: nem ismert a kibocsátásból származó veszélyes anyag mennyisége illetve a tisztítási technológia eltávolítási hatásfoka az adott mikroszennyezőre. Más szavakkal: a mért emissziós paraméterek köre nem követi az immissziós szabályozás komponenskörét. Az emissziós mérések ellentmondásaiból fakadó adathiány lehetetlenné teszi hatékony intézkedések megtervezését. A vizekben határértékekkel szabályozott és emiatt vizsgálandó paraméterek száma ugyanakkor folyamatosan bővül. A jelenleg érvényben lévő megfigyelési lista már egyes gyógyszermaradványok előzetes monitoringját is előírja (lásd 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet). A mikroszennyezők esetleges eltávolítása jelentős beruházási terhet is ró a kibocsátókra (pl. negyedleges tisztítás bevezetése és üzemeltetése a települési szennyvíztisztítóknál). Az 8. fejezet


– 268 –


eltávolításra azonban csak akkor van szükség, ha a mikroszennyezők jelentős terhelést jelentenek a befogadóra. Akkor jelentős a terhelés, ha a befogadó már eleve terhelt ezen komponensekre, ha kicsi a vízhozama és ha nagy a kibocsátott mikroszennyező anyag tömegárama. A befogadó terhelését az immissziós monitoring és adatbázis, a vízhozamot a vízrajzi mérések és adatbázis szolgáltatja. Az emissziós vizsgálatoknak pedig a harmadik változó értékét, a mikroszennyezők koncentrációját, vagy anyagáramát kellene szolgáltatniuk. Bár a tervezett kutatási-adatgyűjtő programok keretében teljes emisszió profil vizsgálatok is történnek várhatóan, mégis szükséges az önellenőrzési és a hatósági emisszió mérések kiegészítése a releváns mikroszennyezőkkel. Egyegy konkrét termelési ágat, ide sorolva a szennyvíztisztítást is, jellemző releváns szennyezők körét egyedi vizsgálattal, vagy a kutatási-adatgyűjtő programok segítségével lehet megállapítani. A rendszeres és megbízható emissziós vizsgálatok segítségével válik lehetővé a jelentős/fontos kibocsátók esetén a szennyezés/terhelés csökkentését célzó vízminőség-javító intézkedések meghatározása. Jelenleg az emissziós mért paraméterek köre nem követi az immissziós szabályozás részletező elvét. Az önellenőrzés során mért emissziós komponens vagy az összes formára vonatkozik (pl. toxikus fémek) vagy pedig csoportparaméter (pl. adszorbeálható szerves halogén vegyületek, PAHok), mely megnehezíti az állapotértékelés és kibocsátás közti kapcsolat megteremtését. Az alábbiak alapján a kibocsátott szennyezőanyagok közül komponens szinten egyedül a fémek jellemezhetőek, de megjegyzendő, hogy a mért összes fémből nem ismerjük a megoszlást az oldott és partikulált forma között. A hatáselemzéshez a befogadó leggyakoribb vízhozamával számolt hígulási arányt, a felszíni víztestek állapotértékelésének eredményét, a befogadóban a kibocsátott szennyvízzel jelentkező koncentráció növekményt (cfém) és az adott fémre vonatkozó immissziós határértéket (EQS) használtuk fel. A toxikus fém emisszió hatásának elemzése a következő szempontok figyelembevételével történt: - a bevezetés fontos, ha EQS/2EQS*5 Ha egy telephelyhez több azonos víztestbe való bevezetés is tartozott, akkor valamennyi bevezetés azonos minősítést kapott. Az elemzések során nagyon kevés esetben jelentkezett összefüggés a koncentrációnövekmény és az állapotértékelés eredménye között. Végeredményként a kommunális szennyvíztisztítók kibocsátása közül 11 „jelentős”, 18 „fontos”, további 30 „lehet, hogy jelentős” (lásd 3-1 melléklet) besorolást kapott. Tekintettel arra, hogy a mért komponens az összes fém mennyiségét adja meg, ezért az oldott és partikulált forma közti megoszlás felmérése érdekében kiegészítő monitoring elvégzése szükséges intézkedésként a toxicitás pontos megállapításához és az erre épülő szennyezés csökkentési elv kidolgozásához. Abban az esetben, ha a kibocsátónál a technológia vagy a beérkező közcsatornás szennyvíz minősége indokolta, további szennyezés csökkentési intézkedéseket írtunk elő a „15.2 A kommunális rendszerbe vezetett ipari szennyvíz vízminősége minden paraméter tekintetében

8. fejezet


– 269 –


feleljen meg a legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján az üzemre előírt értéknek), kivéve a kommunális telep által kezelt paramétereket” intézkedés megjelölésével (8-10. melléklet). 8.3.3.2 Ipari és egyéb bevezetésekből származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések Az intézkedések kidolgozása a 8.3.2. fejezetben már ismertetett, kommunális szennyvíztisztítóknál is alkalmazott elemzési módszer eredményei alapján történt, mely következtében 10 kibocsátó „jelentős”, 9 bevezetés „fontos”, további 4 pedig „lehet, hogy jelentős” besorolást kapott a 604 bevezetésből. A toxicitás megállapításához ezen telephelyek esetében is a 14.1 intézkedés keretében kiegészítő monitoring végrehajtása szükséges intézkedésként. Abban az esetben, ha a technológia és a közcsatornás ipari szennyvizek minősége indokolta további szennyezés csökkentési intézkedéseket adtunk meg az érintett kibocsátókra és víztestekre (8-10 melléklet), az elsőbbségi anyagokra és az egyéb specifikus szennyezőkre vonatkozó intézkedési elemek megjelölésével: 15.1 Elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása az iparáganként meghatározható legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján. A hazai üzemekre megállapított "BAT-ok" aktualizálása. 16.1 Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése. A technológia által biztosított koncentráció és a határérték közötti különbség kezelése tisztítással. A pontforrásból származó veszélyes anyagok csökkentése alapvetően szabályozási intézkedéssel érhető el. 2008/105/EK irányelv környezetminőségi előírásokat és vízszennyezettségi immissziós határértékeket határoz meg. Ezt módosította (és a VKI X. mellékletét) 2013/39/EU irányelv az elsőbbségi anyagok vonatkozásában. A 33+8-as listán lévő anyagok száma bővült és egyes EQSek változtak (éves átlagok, maximumok). A kormány 248/2015. (IX.8.) kormányrendeletet adott ki egyes vízvédelmi tárgyú rendeletek módosításáról. Ez a 2013/39/EU irányelv hazai adaptálását jelenti. A vizek védelmével és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel kapcsolatos kormányrendelet szintű módosulások: 220/2014. Korm. rendelet esetében:

 Fogalmi rendszer bővült: mátrix és bióta taxon (vízi környezeti elem a mátrix: víz, üledék, bióta; bióta taxon: altörzs, osztály, vízi rendszertani kategória);  A 8. § változott, a jó kémiai állapot elérésére vonatkozó követelmény itt is megjelenik;  A rendelet 1. sz. melléklete kibővült 12 anyaggal; 221/2004. Korm. rendelet esetében:

 3.§ (6) bek. d) pont a küszöbértékek változásával összefüggésben a felszín alatti vizekre vonatkozóan;  2. sz. melléklet 11. pontja kiegészül a küszöbértékek meghatározására vonatkozóan. A 8.4 fejezet és a 8-14 melléklet tartalmazza a további komplex felszíni vízminőség-védelmi jogszabályi javaslatokat. 8. fejezet


– 270 –


8.3.3.3 Diffúz forrásból származó veszélyes anyag terhelés csökkentésére irányuló intézkedések A mezőgazdasági diffúz forrásból származó intézkedések az alábbiak:  

3.1 Növényvédő szerek alkalmazásának szabályozása EU Peszticid Irányelvalapján (szántó, ültetvények és legelő esetén) 3.2 Növényvédőszerek alkalmazásának korlátozása agrár-környezetvédelmi célprogram (AKG) keretében

A környezettudatos tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem hiánya a vizek minőségének veszélyeztetése mellett kedvezőtlen hatással van a talajok állapotára is. Ezzel szemben az okszerű vegyszerhasználat csak a legszükségesebb vegyi anyagot juttatja a termelésbe és a környezetbe. Az okszerű használat megfelelő mértékben csökkenti a termelés kockázatait, de a túlzott védelemből adódó környezetterhelést is. A hagyományos termelési módokról való áttéréshez szükséges a technológiák és ismeretek átadása és a megfelelő infrastruktúra kialakítása is, ami az okok időbeli felismerését és a legkisebb és leghatékonyabb beavatkozás meghatározását és végrehajtását támogatja. Az okszerű növényvédőszer használat, illetve az ezekre kevésbé támaszkodó termék-struktúrára vagy termelési módok valamelyikére való átállás jelentősen hozzájárul a felszíni és felszín alatt vizek állapotának javításához, a jó állapotú víztestek állapotának megőrzéséhez. Az okszerű növényvédőszer alkalmazásának szabályait a 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet tartalmazza. A 2009–2010 gazdálkodási évtől az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatásokat igénylőknél a Kölcsönös Megfeleltetés (KM) követelményein felül növényvédelmi minimumkövetelményeket is ellenőrzi a hatóság. Az AKG növényvédelmi minimumkövetelményekre vonatkozó ellenőrzések 2011. január 1-jétől az alábbi előírások betartására irányulnak: Gondoskodni kell a növényvédelemi tevékenység során kiürült csomagoló burkolatok, göngyölegek szakszerű összegyűjtéséről, kezeléséről, megsemmisítéséről. (pl.: növényvédő szer csomagolóeszköz más célra még tisztított állapotban sem használható). A minimumkövetelmény a 2014-2020 közötti AKG jogcím esetében is alkalmazásra kerül. 8.3.4 Hidromorfológiai intézkedések 8.3.4.1 Morfológiai elváltozások enyhítése Az intézkedések célja a folyók hosszirányú és keresztirányú szabályozottságából adódó ökológiai problémák megszüntetése vagy enyhítése. A kezelendő problémák: kiegyenesített meder, kanyar átvágások, módosított mederforma és parti sáv, korlátozott oldalirányú mederfejlődés, szűk és/vagy módosított területhasználattal rendelkező hullámtér, hullámtéri és mentett oldali holtágak és mellékágak gyenge vízellátottsága. Tekintettel arra, hogy a különböző hidromorfológiai módosítások gyakorlatilag minden felszíni víztestet érintenek, viszont ezek hatása általában kisebb, mint a vízminőségi terheléseknek, valalmint a hatások enyhítése nem minden esetben lehetséges anélkül, hogy annak hátrányos

8. fejezet


– 271 –


vízgazdálkodási következményei ne legyenek, ezért a javító beavatkozásokat térben és időben gondosan kell ütemezni. A jelentős morfológiai elváltozások sok esetben olyan emberi igényeket elégítenek ki, amelyek más módon történő megoldása aránytalanul drága lenne. Ezekben az esetekben a környezeti célkitűzés lehet enyhébb, vagy időbeli mentesség alkalmazható, sőt az erősen módosított kategóriájú víztesteknél speciális csak a hidromorfológiai elváltozásokra vonatkozó „kivétel” alkalmazható. Ezeknél az ún. jó ökológiai potenciál elérése a célkitűzés, amely az eredeti vízgazdálkodási cél megőrzése mellett ökológiai szempontú kompenzációs intézkedéseket igényelhet, amelyeket megkülönböztetésül 3 számjegyű kódolással jelöltünk. A VGT hidromorfológiai intézkedéseket térben és időben úgy célszerű ütemezni, hogy elsősorban az egyébként is beavatkozást igénylő vizeknél végrehajtandó rehabilitáció, revitalizáció, fejlesztés, stb. keretében az ökológiai szempontból előnyös megoldásokat előtérbe kell helyezni. Ezáltal a VKI szempontjainak jobban megfelelve fokozatosan átalakulhat a tervezési, kivitelezési, fenntartási, üzemeltetési gyakorlat, anélkül, hogy az emberi igényeket kielégítő vízgazdálkodási célok sérülnének. Ezt az elvet támogatja a VKI 4.7 cikk első bekezdése, amely a hidromorfológiai beavatkozások esetében – a cikkben előrt feltételek teljesülése esetében - mentességet biztosít az új változások miatt bekövetkező állapotromlás esetére is. Kiemelt figyelmet érdemelnek az árvízvédelem miatt végzett jelentős átalakítások (árvédelmi töltések, módosított meder, hullámtér, tározás). A VGT és az ÁKK összehangolásával külön fejezet foglalkozik (8.5. fejezet). Egyrészt a meglévő műtárgyak beépülnek az ÁKK-ba, másrészt új, hasonló funkciójú műtárgyakat, illetve beavatkozásokat terveznek. A tervezésekor figyelembe kell venni a jó ökológiai potenciál eléréséhez kapcsolódó követelményeket és a szükséges kompenzációs intézkedéseket. 8.3.4.2 Vízkivételek szabályozása, illetve a vízjárásban bekövetkezett változások enyhítése A vízkivételek, átvezetések, vízmegosztás, tározás, vízbevezetések módosítják a vízjárást, a vízszinteket és a vízhozamokat. Ezek mértéke meghaladhatja az ökológiai hatás szempontjából még elfogadható küszöbértékeket. Az intézkedések céljai: 

a vízhasználatok nyilvántartása és engedélyezése (felülvizsgálata),



víztakarékos módszerek alkalmazásának elősegítése,



a vízjárásban kompenzáció).

bekövetkezett

hatások

csökkentése

(üzemelés

módosítása

vagy

Önmagában általában a vízkivétel nem tekinthető jelentős, enyhébb célkitűzést indokoló emberi beavatkozásnak, amennyiben a vízigényeket más vízkészletekből lehet és kell kielégíteni. Műcsatornák és főmeder közötti vízmegosztás vagy völgyzárógátas tározókban történő vízvisszatartás (ivóvíz, öntözés, ipar, rekreáció célra) már tekinthető tartósan megmaradó változásnak, amelynek hatása üzemeltetéssel, vízpótlással csökkentendő. A víztest szintű terhelést és a kapcsolódó hidromorfológiai intézkedéseket, a DPSIR táblázatot a 87 melléklet mutatja be. A VGT HM intézkedései speciálisak sok szempontból összehasonlítva a többi intézkedés típussal. A legfontosabb jellegzetességeket az alábbiakban foglaljuk össze:

8. fejezet


– 272 –




Lényegesen több HM terhelés van a felszíni vizekben, mint pl. pontszerű szennyvíz bevezetés.



A terhelések általában valós társadalmi igényeket szolgáló vízgazdálkodási létesítmények, térben és funkcó szerint összefüggő vízgazdálkodási rendszerek működéséből adódnak.



Ahogy a VGT1-ben a jó állapot/potenciál eléréséhez szükséges intézkedési program költségbecslése mutatta a HM intézkedések költségei óriásiak meghaladják a 220 Mrd forintot.



A HM intézkedések jelentős része nem önmagában valósul meg, hanem egy vízgazdálkodási projekt részeként.

Mindebből adódik, hogy a HM intézkedéseket csak fokozatosan, körültekintve térben és időben is szakaszolva, az adottságok és korlátok figyelembe vételével lehet végrehajtani. A hidromorfológiai jó gyakorlat egyik fontos eleme a fenntartási tevékenység átgondolása (ezt igazolják a nemzetközi példák is). A jelenlegi mederfenntartási gyakorlat felülvizsgálata célszerű az alapvető vízgazdálkodási funkciók (pl. árvízvédelmi, belvízvédelmi és öntözési funkciók) megőrzése mellett az ökológiai szempontok erősítésével. Javasolt a vízfolyások típusaira (funkció, vízhozam, egyéb feltételek alapján kategórizálni) jó fenntartási gyakorlat pilot projekteket indítani, a gyakorlatban kipróbálni az egyes fenntartási lehetőségeket. Ezzel a műszaki fenntartási megoldások előnyei, hátrányai világossá válnak, ugyanakkor a költségek is megállapíthatók, a költség-hatékony megoldások kiválaszthatók. 8.3.5 Felszín alatti vizek terhelésének csökkentésére szolgáló intézkedések A felszín alatti vizek mennyiségi állapotára a terhelést a közvetlen és közvetett vízkivételek jelentik. A gyenge állapotú víztesteken a gyenge állapot oka, hogy az utánpótlódó vízkészlet kevés a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák és a társadalmi vízigényének biztosításához, vagyis a jelenlegi vízhasználatok nem fenntarthatóak. A hajtóerők és hatások azonosítását nehézzé teszi, hogy nagyon sok az engedélyezetlen vízkivétel. A felszín alatti vizek víztestenkénti intézkedési programját a 8-8 melléklet mutatja be. A felszín alatti vizek mennyiségi állapotát Magyarországon szabályozási módszerekkel lehet leginkább befolyásolni. A felszín alatti vizek vízkivétellel történő terhelése jelenleg is engedélyhez kötött. A szabályozás sokrétű, mely szabályok végrehajtása és betartatása a vízügyi hatósági apparátus jelenlegi szervezeti struktúrája és személyi állománya miatt nem éri el a kellő hatást. Ezért az intézkedések közül alkalmazni kell a 7a2 intézkedést: a felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Az engedélyezési folyamatot fel kell gyorsítani, a jogszabályokat egyszerűbbé, világossá és átláthatóvá kell tenni, a különböző ellentmondásokat ki kell szűrni. Sok esetben műszaki irányelveket kell inkább kidolgozni. Ugyancsak kimagasló jelentőségű a 7a.3 intézkedés: vízhasználatok kiegészítő szabályozása (pl. engedély nélküli vízhasználatok, megszüntetése, legalizálása). A VGT2 jelentős problémaként emeli ki az engedélyezetlen kutakat, amelyek egyrészt megnehezítik a hajtóerők azonosítását, nagyobb probléma, hogy a szakszerűtlenül kiképzett kutak vízminőség problémát is okoznak. Az engedély nélkül épített kutakat legalizálni kell, a rossz műszaki állapotú kutakat pedig el kell tömedékeltetni. Ez az intézkedés a sekély porózus és 8. fejezet


– 273 –


porózus víztestek felső részére van hatással. Részletesen lásd 36.1 intézkedés: szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A felszín alatti vízkivételek szabályozása keretében 2021-ig a gyenge állapotú víztestekre, és a jelentős vízkivétellel terhelt víztest részekre regionális modellezésen alapuló mennyiségi igénybevételi határérték megállapítása szükséges. A kiadott engedélyeket felül kell vizsgálni, és a valós termeléshez kell őket igazítani. A hatósági és vízügyi munka támogatására a vízgazdálkodási döntéseket támogató térinformatikai rendszerekre van szükség. Az általános szabályozási intézkedéseken túlmenően a következő intézkedések javítják a víztestek mennyiségi állapotát. A termál víztestekre a fürdő és energetikai célú vízkivételek gyakorolják a legnagyobb hatást. A tartósan süllyedő területeken a vízkivételi korlátozásra, és az engedélyek felülvizsgálatára van szükség. A gazdasági szabályozói eszközöket elsődlegesen ezeken a területeken lehet alkalmazni. A termálvíz felhasználása során növelni kell az energetikai kihasználtságot. A visszasajtolási kötelezettséget alapelvként vissza kell vezetni a szabályozásba. A meglévő vízhasználatok esetében, 2021-ig a használt termálvíz 40%-os visszasajtolási mértéke várható el a társadalmi egyeztetések alapján. A felszín alatti vizek mennyiségére a vízellátási ágazatban az ivóvízhálózatok rekonstrukciójával lehet legnagyobb mértékben hatni. A jelenlegi 20-30%-os nagyságrendű belső veszteség mérséklése jelentős hatással lehet a felszín alatti víz süllyedésének megállítására. A sekély porózus rétegek hidraulikailag összefüggésben állnak a porózus rétegekkel, ezért a mélyebb vízkivételek ezekben is éreztetik a hatásukat. A sekély porózus rétegek jellemző vízkivétele az öntözési célú vízkivétel, az engedély nélküli kútfúrások is ezekre a víztestekre jellemzőek. Az öntözési vízigényt a korszerű és víztakarékos technológiák bevezetésével lehet csökkenteni. El kell érni, hogy a lemélyített kutak bejelentésre kerüljenek, és jó minőségben kerüljenek kivitelezésre. A sekély porózus rétegekre, és közvetlenül a felszín alatti víztől függő élőhelyek állapotára közvetlenül hat a belvízvisszatartás. A felszín alatti vizek állapotjavítására külön projektek nem indulnak, de a belvízgazdálkodással kapcsolatos projektek esetében fő szempontként kell figyelembe venni a felszín alatti vizek állapotát. A sekély porózus rétegek állapotát javíthatja a talajvízdúsítás. Meg kell vizsgálni, hogy a tisztított szennyvíz milyen körülmények között szikkasztható el, különös tekintettel arra, hogy nagyon sok a diffúz nitrát szennyezés miatt gyenge állapotú sekély porózus felszín alatti víztest. 8.3.6 Ivóvízellátás biztonsága Az ivóvízellátás biztonsága kiemelt fontosságú cél. Ebbe beletartozik a szükséges készletek védelme, a működő és távlati vízbázisok biztonságba helyezése (a szennyezéstől mentes nyers víz biztosítása a vízkezelési igények csökkentése érdekében), a veszteségek csökkentése és a biztonságos üzemeltetés. Együttesen biztosítják ivóvíz irányelv szerint megkövetelt megfelelő minőségű vizet a csapnál. 8. fejezet


– 274 –


A VKI szerint a napi 10 m3 ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő vagy erre a célra távlatilag kijelölt) vízkivétel környezetét (az érintett víztestet vagy annak a tagállam által kijelölt részét) védelemben kell részesíteni. Ennek a hazai joggyakorlat a közcélú vízbázisok esetén megfelel. A VGT2 feltárta, hogy a vízbázis védelem hatékonysága nem elegendő, a vízbázisok jelentős részének nincs kijelölt védőidoma/védőterülete, és a biztonságba helyezés folyamata sem megnyugtató módon halad. A védőterületek kijelölését fel kell gyorsítani és a vízbázis védelmet a mindennapi gyakorlatban hatékonnyá kell tenni. 2022-ig az összes üzemelő vízbázisnak kijelölt védőterülettel kell rendelkeznie. A hatóság munkájához megfelelő döntéstámogató háttéranyagokat, informatikai rendszereket kell készíteni. A vízbázisok belső és külső védőterületén támogatni kell a jó vízbázis védelmi gyakorlat megvalósítását. Területhasználat váltással, vízvédelmi célú erdők kijelölésével a szennyezések kockázatát csökkenteni kell. El kell készíteni a 201/2001. (X.25.) kormányrendelet szerint előírt ivóvízbiztonsági terveket is. A 430/2013 (XI.15.) Korm. rendelet szerint az érintett üzemeltetőknek az ivóvízbiztonsági tervet az 5000–49 999 főt ellátó rendszerek esetén 2014. július 1-jéig, az 50–4999 főt ellátó rendszerek esetén 2016. július 1-jéig kell benyújtani jóváhagyásra az illetékes népegészségügyi szervhez. 8.3.7 A természeti értékei miatt védett területek jó ökológiai állapotának elérése érdekében tervezett intézkedések A vízi, a vizes és a víztől függő szárazföldi élőhelyek állapotának javítása érdekében két önálló intézkedés született. Az egyik a szárazodás következtében degradálódó, a másik a vízszennyezések miatt romló védett, vagy Natura 2000 területek állapotának javítását szolgálja. Mindkettő komplex intézkedés, tartalmaz műszaki és szabályozási jellegű beavatkozásokat egyaránt. Az intézkedések megvalósítása részben a vízfolyás-, vagy tó víztesteken, részben a vízgyűjtő víztesteken történhet (ld. 8-10 melléklet). A részvízgyűjtőn a 379 vízfolyás közül 228-on van szükség valamilyen intézkedésre a természeti értékei miatt védett területek ökológiai állapotának javítása érdekében. Ezek közül 20 víztesten az intézkedések várhatóan 2021-ig megvalósulnak, nagyrész KEHOP, ill. egy projekt LIFE forrásból. A részvízgyűjtőn található 77 tóként számon tartott víztest közül 31 víztesten szükséges beavatkozás. Közülük a Böddi-szék az egyetlen, amelyen a beavatkozások már meg is kezdődtek, a többi tó esetében 2027 a céldátum. A részvízgyűjtőn fekvő 456 vízgyűjtő víztest közül összesen 456 vízgyűjtőn tervezett valamilyen természetvédelmi célú intézkedés. Azokat a beavatkozásokat, amelyek nem köthetők megbízhatóan valamely víztesthez, de elengedhetetlenek a vizek által befolyásolt Natura 2000 területek jó ökológiai állapotának eléréshez Natura 2000 területre vonatkozóan fogalmaztuk meg (ld. 8-10 melléklet). A Natura 2000 területekre vonatkozó intézkedések esetében a konkrét terület konkrét problémájának ismeretében dönthető el, melyik víztesten a leginkább hatékony a beavatkozás, 8. fejezet


– 275 –


hiszen egy-egy Natura 2000 terület kiterjedésétől függően jelentős számú vízfolyással, tóval és akár több vízgyűjtővel állhat kapcsolatban. Az intézkedések tervezése során különös hangsúlyt helyeztünk a vízgyűjtőkön található, lápok és szikes tavak megóvására. Ezeknek az érzékeny élőhelyeknek jellemző problémája a vízhiány, ami elsősorban a környezetükben történő gazdálkodás módosításával enyhülhet. Ilyen intézkedés a 2.4 (művelési ág váltás), és 23 (területi vízvisszatartás). Minden olyan vízgyűjtő víztesten, amelyen szikes tó vagy láp fekszik, ezeket az intézkedéseket elengedhetetlennek tartjuk. A lápok és szikes tavak ex lege védett területek, melyek részben Natura 2000 területeken belül, részben azokon kívül fekszenek. A Natura 2000 területeken belül található ex lege lápok és szikes tavak előfordulása és a vonatkozó intézkedés is a Natura 2000 területeket bemutató táblázatban (8-10 melléklet) szerepel. A Natura 2000 területeken kívül fekvő lápok és szikes tavak előfordulása a vízgyűjtőre vonatkozó táblázatban (8-10 melléklet) van feltüntetve és itt jelennek meg az állapotuk javítását célzó intézkedések is. Ütemezett intézkedéseket kizárólag vízfolyás és tó víztestre vonatkozóan adtunk meg. A vízgyűjtőn megjelenített intézkedések zömükben megegyeznek a vízfolyásokra vagy tavakra vonatkozóakkal, az hogy azok a víztesten vagy a vízgyűjtőn valósulnak-e meg az intézkedések jellegétől függ. A hidromorfológiai beavatkozások értelemszerűen inkább a víztestet érintik, míg a területhasználatra vonatkozók inkább a vízgyűjtőt. Az intézkedések tervezése Az intézkedések tervezésének alapját a természeti értékei miatt védett területek 6. fejezetben bemutatott állapotértékelése és a Nemzeti Park Igazgatóságok 2015-ös adatszolgáltatása képezi. A területi természetvédelmi szakemberek Natura 2000 területenként és vízfolyásonként megfogalmazták a legégetőbb vízzel összefüggő természetvédelmi problémákat, a tervezett intézkedések e problémák kezelését célozzák. Az ütemezés elsősorban a rendelkezésre álló források figyelembe vételével történt. A 1318/2015. (V. 21.) kormány határozat 2. mellékletében ”A Környezeti és Energia-hatékonysági Operatív Program nevesített kiemelt projektjei” között felsorolt vízgazdálkodással összefüggő projektek megvalósítására a jogszabály szerint a 2014-2020-as európai uniós programozási időszakban kerül sor. Hasonló helyzetben vannak azok a LIFE+ projektek, melyek megvalósítása már (vagy még) folyamatban van, így hatásuk érzékelhető lesz ebben tervezési ciklusban. Ezek az intézkedések 2021-ig megvalósítandók. Ezek lefedik a rendelkezésre álló források 2/3-át. A fennmaradó 1/3-nyi összegből a fenti projektek által érintett vízfolyás és tó víztesteken tervezett egyéb beavatkozások megvalósítását javasoljuk. Ezáltal a források fókuszált felhasználása valósulhat meg, mert az érintett víztesteken minden – jelenleg ismert - természetvédelmi jellegű probléma megoldódik, e víztesteken a jó ökológiai állapot elérésének nem lesz természetvédelmi akadálya. 8.3.8 A fürdésre kijelölt vizekre vonatkozó intézkedések A fürdőhelyek védelmét biztosító intézkedési csomagba az alábbi intézkedések tartoznak: 

35.1 Az EU Fürdővíz Irányelv szerinti szabályozás



35.2 A kötelező műszaki feltételek, védősáv, maximális vendégszám, szennyezőanyag terhelés, ellenőrzési és működtetési feltételek szabályozása

8. fejezet


– 276 –




35.3 A strandok kijelölése és üzemeltetése során a partszakasz fürdővíz minőségi és ökológiai állapotára vonatkozó követelmények figyelembevétele

Az intézkedések a természetes fürdők kialakításának, működtetésének és megszüntetésének ökológiai és közegészségügyi feltételeire vonatkoznak. Ily módon az intézkedések meghatározzák azokat az ökológiai és közegészségügyi szempontból is megfelelő intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a 78/2008. (IV.3.) Korm. rendeletben rögzített a természetes fürdővizek minőségi követelményeivel, valamint a természetes fürdőhelyek kijelölésével és üzemeltetésével kapcsolatban meghatározottak és a VKI ökológiai elvárásai együttesen tudjanak érvényesülni. Az intézkedések célja a strandok kijelölése és üzemeltetése során a partszakasz fürdővíz minőségi és ökológiai állapotára vonatkozó követelmények összehangolt figyelembevétele. A természetes fürdőhelyen problémát okozhat a belterületről bevezetett csapadékvíz is, ezért célszerű ennek vizsgálatával is kiegészíteni a hatályos szabályozást. A természetes fürdők megszüntetésének jogi környezetét a vonatkozó kormányrendelet nem rögzíti ezért itt jogszabály módosításra van szükség.

8.4 Az éghajlatváltozás hatásainak kezelése Az első VGT egy külön fejezetben foglakozott az éghajlatváltozás és a vizek állapotának kapcsolatával, és az ebből a szempontból releváns intézkedésekkel (VGT1, 11. fejezet). Az általános megállapítások és javasolt intézkedések nem változtak az elmúlt 6 év alatt, ugyanakkor mind nemzetközi, mind hazai téren megjelentek olyan tanulmányok illetve stratégiák, amelyek pontosítják a háttér információkat és a VGT készítése során figyelembe veendő szempontokat. Többek között ennek, illetve az Európa 2020 Stratégiában az éghajlatváltozás kezelésének horizontális célként történő megjelenése és a fejlesztési források fenntarthatósági követelményekhez igazodó elosztása vezetett oda, hogy a második VGT-ben az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése horizontálisan jelenik meg az intézkedésekben. 8.4.1 Az IPCC 5. jelentése, 2014 Kormányközi Panel a Klímaváltozásról (IPCC) munkacsoportja 2014 márciusában közzétette 5. jelentését. Ennek leglényegesebb megállapítása, hogy a rendelkezésre álló, nagyszámú háttértanulmány alapján 95 %-os bizonyossággal az emberi tevékenység áll az utóbbi fél évszázadban tapasztalt jelentős globális átlaghőmérséklet-emelkedés hátterében. Ez azért fontos előrelépés, mert a korábbi jelentések nem foglaltak ennyire egyértelműen állást az okokat illetően, ami teret adott a kétkedők számára, illetve hivatkozási alapot azoknak az országoknak, amelyek mindmáig nem tettek megfelelő intézkedéseket a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében. A CO2 kibocsátás szabályozása és módosítása azonban kívül esik a vízgazdálkodás hatáskörén, ezért az éghajlatváltozás ebben a relációban hajtóerőnek tekinthető. A CO2 kibocsátására vonatkozó forgatókönyveket pontosították, és ennek eredményeképpen számottevően csökkent a hőmérséklet-változás ütemére vonatkozó előrejelzés. Míg a 4. jelentésben a globális hőmérsékletnövekedést a XXI. században a forgatókönyvek függvényében kb. 0,2 – 0,4 oC/évtized értékre becsülték, addig az 5. jelentésben ez 0,12 – 0,2 oC/évtizedre mérséklődött. Az edddigi észlelések alapján Magyarországra a globálisnál mintegy 20 %-kal nagyobb értékek jellemzőek. 8. fejezet


– 277 –


A csapadékra továbbra is érvényes a területek és az évszakok közötti átrendeződés. Az új jelentés alapján lényegében nem változott a korábbi becslés, miszerint Magyarországra a jelenleginél csapadékosabb tél és szárazabb nyár lesz jellemző, jelentős szélsőségekkel. További fontos megállapítás, hogy folytatódni fog az Északi-Sark jégsapkájának csökkenése, sőt akár teljes eltűnése is bekövetkezhet. Ez látszólag távoli probléma számunkra, ugyanakkor gyorsan (néhány év alatt) a jelenlegitől karakteresen eltérő időjárási viszonyok alakulhatnak ki és ez érintheti a Kárpát medencét is. A jelentés alapján levonahtó fontos következtetés, hogy Magyarországon az enyhébb hőmérsékletnövekedés miatt kisebb potenciális evapotranszspiráció kedvező lesz a kisvízi készletek és főként a felszín alatti beszivárgás szempontjából. Ugyanakkor a szélsőséges események (aszályok, extrém árvizek) megjelenésére továbbra is számítani kell, sőt ezek mértéke és gyakorisága tovább növekedhet. 8.4.2 EU Blueprint, Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló stratégiai terv, 2012 A növekvő vízigények és az éghajlatváltozás kedvezőtlen együttes hatása jelentős vízhiányhoz vezethet. Ezt felismerve az EU egy stratégiai tervet adott ki, amelynek célja a vízkészletek fenntartható használatának elősegítése, az ezt akadályozó körülmények elhárítása. A jelenlegi és a jövőben várható hátrányos tényezők között szerepel az éghajlatváltozás hatása is, amely egyaránt beolyásolja az igényeket és a készleteket. Európa középső és déli régióiban a vízigények növekedése csökkenő készletekkel párosul. A magasabb hőmérséklet, főként kánikulai időszakokban, vízminőségi problémákhoz vezethet, az extrém csapadékok pedig növelik az erózióval illetve lefolyással távozó tápanyag mennyiségét. Ez a helyzet jelentősen növeli a vízkészletek mennyiségi és minőségi sérülékenységét, amelyre elsősorban alkalmazkodással kell válaszolni. Növelni kell az ökoszisztémák ellenállóképességét, az ökoszisztéma szolgáltatások megőrzését, sőt hatékonyabb hasznosítását. Jobban ki kell használni a természetes vízvisszatartás lehetőségeit, valamint a környezetbarát infrastruktúrák alkalmazását (kevés vizet igénylő, és a vizeket nem szennyező zöld fejlesztések!). A vízigények ésszerűsítése érdekében a költségmegtérülésen alapuló megfelelő árpolitikát kell kialakítani, ötvözve egyéb ösztönzőkkel, amelyek elősegítik a terület adottságainak megfelelő földhasználatot, illetve víztakarékos technológiák és eszközök alkalmazását. A vízhiány enyhítése vízátvezetésekkel csak akkor javasolt, ha a vízigény oldalon már minden lehetőség kimerült és létjogosultsága a VKI fejlesztésekre vonatkozó elírásai szerint indokolható. Az árvízi kockázatokkal az Árvízi IIrányelv (2007) és az árvízkockázat-lezelési tervek foglalkoznak, amelyek első változatát 2015-ig dolgozzák ki, változtatásokra a tapasztalatok értékelése után kerülhet sor. Az aszály és vízhiány esetében pedig az ezzel a problémával foglalkozó 2007-es Közlemény, valamint ennek 2012-es felülvizsgálata a mérvadó. A stratégiai terv, ahol lehet, közös végrehajtási stratégiák kidolgozását feltételezi, annak érdekében, hogy szerepvállalásra ösztönözzön és elősegítse a Bizottság javaslatainak végrehajtását. Ebben az integrációban jelentős szerepe van a vígyűjtő-gazdálkodási tervek végrehajtásának és az ehhez kapcsolódó széleskörő társadalmi egyeztetési folyamatoknak. 8. fejezet


– 278 –


8.4.3 Az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó hazai stratégiák Nemzeti Aszály Stratégia, 2012 A Nemzeti Aszálystratégia (NAS) tervezete 2012-ben készült el. A Parlament nem fogadta el, kormányhatározat értelmében össze kell vonni a nemzeti vízstratégia kidolgozáával (lásd később). A NAS figyelembe veszi az EU vízhiány és aszály kezelésére vonatkozó 2007-es közleményét, és az első magyarországi VGT-ben megjelenő állapotértékelés eredményeit illetve a javasolt intézkedéseket. Az éghajlatváltozás szerepével kapcsolatban megállapítja, hogy az növeli az aszályos időszakok gyakoriságát és időtartamát (részletes elemzést tartalmaz az aszály mértékének értékeléséről). Az aszálykezelés jogi hátterének szerepére a VKI-t ajánlja, amely a vizek jó állapotának elérését tűzi ki célul, és ez magába foglalja az ökoszisztémák megfelelő működését is, ami az aszályhoz való alkalmazkodás egyik fontos eleme. A VKI előírja a takarékos vízhasználatok elősegítését szolgáló árképzést, és a takarékos vízhasználatok egyéb ösztönzését is. A VKI szigorú előírásokat tartalmaz a tervezett beavatkozás indoklásával kapcsolatban, ami biztosítja a fenntartható megoldások alkalmazását. A VKI szerepéből adódóan a javasolt intézkedések egyik csoportját a VGT1-ben leírt intézkedések adják: vízkivételek szabályozása, vízvisszatartás különböző formáinak növelése, belvízcsatornák megcsapoló hatásának csökkentése, tározók ökológiai szempontú üzemeltetése, takarékos vízhasználatok elősegítése, az igénygazdálkodás erősítése. Kiemeli továbbá a tájgazdálkodás jelentőségét. Ezek az intézkedések a VGT2-ben is megjelennek (lásd 8.5.4. fejezet). Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, 2014 – 2025, kitekintéssel 2050-re A Második Nemzeti Éghajlatváltzási Stratágia (NÉS) 2013-ban kiadott tervezete (parlamenti elfogadásra beterjesztve) a vizeket érő hatások értékelésében és a vízgazdálkodást érintő feladatok kidolgozásában figyelembe veszi az MTA Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és sratégiai feladatok c anyagában közölt elemzéseket, illetve az EU e témaval foglalkozó dokumentumait, különösen az előző pontban tárgyalt „Blueprint” ajánlásait. Megállapítja, hogy az éghajlaváltozás növeli a vízellátás a hazai vizek sérülékenységét (ezzel együtt a vízhiánnyal kapcsolatos kockázatot), amit alapvetően az egyéb emberi hatások (területhasználat, vízigény, vízkivételek) határoznak meg. A sérülékenység elsősorban alkalmazkodással csökkenthető. A stratégia részletesen elemzi az éghajlatváltozásnak a vízkészletek mennyiségi és minőségi állapotára gyakorolt hatását, és megállapítja, hogy: 

Az átlagos évi lefolyás folyóink többségén csökken, éven belüli eloszlása változik (télen nő, nyáron csökken). Ennek következtében a hasznosítás szempontjából lényeges kisvízi hozamok is csökkennek.



A szélsőséges csapadékesemények hatására gyakoribbá válnak az extrém árvizek: a kis vízfolyásokat érő ún. villámárvizek” és a nagy folyókon levonuló árhullámok egyaránt.

8. fejezet


– 279 –




A nagytavak vízmérlege romlik, gyakoribbá válnak a tartós alacsony vízállások.



A beszivárgás csökken. Kevesebb lehet a felszín alatti vizek természetes utánpótlása, hosszab távon módosíthatja a felszín alatti áramlási rendszereket.



A talajvízszint süllyedés és a talaj romló nedvességellátottsága növeli az aszályhajlamot és nő az aszályos évek gyakorisága, az aszály a mainál nagyobb térségre terjedhet ki.



A belvizek alakulása bizonytalan, várhatóan szélsőségessé válik



A vízhőmérséklet emelkedik, kánikulák idején gyors vízminőségromlás (oxigénhiány) léphet fel, a jégjelenségek csökkennek



A csökkenő kisvízhozam,, tartósan alacsony tóvízzint, süllyedő talajvzszint károsan érinti a tőlük függő okozisztémák állapotát

Ezek a hatások befolyásolják a különböző vízgazdálkodási ágak működését. A VGT szempontjából elsősorban (közvetlenül) a vízkészlet-gazdálkodás és a vízminőségszabályozás problémái, feladatai érdekesek, de tekintve, hogy a VGT közvetve minden olyan emberi tevékenységgel foglalkozik, ami a vizek állapotát befolyásolja (terhelésként jelenik meg), gyakorlatilag valamennyi vízgazdálkodási ágra kiterjed. A vízgazdálkodást számos egyéb tényező befolyásolja és az éghajlati és egyéb hatások nehezen választhatók szét, a következő lista a domináns éghajlati hatásokat adja meg: 

vízkészlet-gazdálkodás: csökkenő készletek, növekvő igények



vízminőség-szabályozás: kánikula idején romló vízminőség, novekvő érzékenység hűtővíz bevezetésekre, változó szennyvízminőség, extrém csapadékok idején nagyobb tápanyagés hordaléklemosódás, gyengülő regenerálódö képesség (szennyezőanag-lebontás), kisvíz idején rosszabb hígulási vizonyok



területi vízgazdálkodás: gyakoribb aszály, növekvő öntözési vízigény, ritkuló, de extrém mértékű belvizek



települési vízgazdálkodás: szennyezőanyag lemosódás



rekreáció: alacsony vízszintek, rosszabb vízminőség,



vízenergia termelés: kisebb vízhozam, a csúcsrajáratás nagyobb veszélye,



hajózás: tartós kisvízi viszonyok, kotrási kényszer vagy szabályozási, duzzasztási igény

változó

csapadékmennyiség

és

minőség,

fokozott

A fentiekben felsorolt problémák kezelésére a NÉS szerkezeti és nem szerkezeti intézkedéseket egyaránt javasol. Ezek között szerepel az ökoszisztémák állapotának jvavítása, ökoszisztéma szolgáltatások erősítése, vízvisszatartás, vízigényszabályozás, határértékek módosítása, bizonyos tevékenységek tiltása illetve korlátozása, területhasználat módostása, eróziócsökkentés, vízszintszabályozás, vízpótlás, vízfolyások, hullámterek, árterek rehabilitációja. A NÉS felorolja a fenti kategóriákba tartozó konkrét stratégiai feladatokat is. Ezek részletesebb kidolgozását viszont a Nemzeti Vízstratégia, illetve a VGT hatáskörébe utalja. A 8.5.4 fejezetben a VGT-t érintő intézkedési javaslatokat foglaljuk össze, megadva azt is, hogy ezeket melyik VGT intézkedés oldja meg. 8. fejezet


– 280 –


8.4.4 Az éghajlatváltozás hatásainak kezelése a VGT-ben A vízgyűjtő-gazdálkodási terv nem tartalmaz önálló, az éghajaltváltozás hatását mérséklő, vagy ahhoz való alkalmazkodást elősegítő külön intézkedési csomagot. Ezek a feladatok beépünek az egyéb terheléseket kezelő intézkedési csomagokba. Az ökoszisztémák jó állapota növeli képességüket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, tehát általános megközelítében a VGT összes intézkedése valamilyen mértékben hozzájárul ehhez a célhoz. Kétségtelen viszont, hogy az éghajlatváltozás, a NÉS-ben említett vízgazdálkodási hatásai miatt, sok tekintetben nehezití a VGT-ben szereplő jó állapot vagy jó potenciál teljesítését: rontja a vizek állapotát, illetve növeli a 8.2.2 fejezetben összefoglalt terheléseket. A kapcsolat fordítva is létezik, az ökoszisztémák jó állapota növeli a környezet adaptációs képességét (pufferkapacitását) a szélsőségesebb meteorológiai viszonyokhoz, azzal, hogy több vizet képes megtartani a területen, illetve megszűri és feldolgozza a szennyezőanyagokat. A következőkben felsoroljuk, hogy a fenti dokumentumokban jelzett, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást vagy a következmények csökkentését célzó intézkedések hogyan jelennek meg horizontálisan a VGT2 tervezetében. 

vízkivételek szabályozása,



takarékosságra ösztönző gazdasági eszközök,



az igénygazdálkodás elősegítése,



vízvisszatartás különböző formáinak növelése, (belvízcsatornák megcsapoló hatásának csökkentése),



területhasználat módostása, eróziócsökkentés,



ökoszisztémák állapotának jvavítása, ökoszisztéma szolgáltatások erősítése, vízfolyások, hullámterek, árterek rehabilitációja,



tározók ökológiai szempontú üzemeltetése,



bizonyos tevékenységek tiltása illetve korlátozása,



szennyvízkibocsátás határértékeinek módosítása,



vízszintszabályozás,



vízpótlás,



árvízi kockázat csökkentése az ökológiai szempontok figyelmbevételével

erősítése,

vízigényszabályozás

takarékos

vízhasználatok

A VGT hatévenkénti felülvizsgálati ciklusai lehetővé teszik az intézkedések módosítását, kiegészítését, vagyis a menetközben pontosabbá váló ismeretekhez, hatásokhoz való rugalmas alkalmazkodást (lásd pontosabb CO2 szcenáriókból származó kisebb előrejelzett hőmérsékletnövekedés).

8. fejezet


– 281 –


Az éghajlatváltozást, mint általában (horizontálisan) megjelenő hatást kell figyelembe venni a vízgazdálkodást érintő tervezésben (nem csupán a VGT-ben szereplő intézkedések esetében, hanem általában, pl. árvízvédelmi vagy vízellátási projektek esetében is). Kétségtelen, hogy az éghajlatváltozás bizonytalan ismerete növeli a tervezés bizonytalanságát is. Vizsgálani kell, hogy ez milyen mértékű, nem teszi-e bizonytalanná a projekt célkitűzését, illetve milyen rugalmas megoldásokat kell alkalmazni, hogy a bizonytalanság később kezelhető legyen. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítéséhez felsorolt intézkedések mindegyike valamilyen más, éghajlatváltozás nélkül is fennálló terhelés csökkentését, megszüntetését szolgálja. Ezek esetében az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez való hozzájárulás olyan pozitívum, amit figyelembe kell venni az adott intézkedés kiválasztásakor, illetve ütemezésekor.

8.5 Az árvizi kockázat kezelési terv és a VGT kapcsolata Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv (röviden Árvíz Irányelv, illetve ÁI) célja az EU tagállamok árvízmegelőzéssel és árvizek elleni védelemmel kapcsolatos tevékenységének összehangolása, szabályozása. Megvalósítása, azaz az árvízkockázat-kezelési tervek készítése szorosan kapcsolódik a Víz Keretirányelv (VKI) teljesítéséhez, illetve a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítéséhez. A két terv összehangolása az EU által rögzített kötelezettség. Magyarország Árvízkockázat-kezelési Terve külön projekt keretében készült el, párhuzamosan a VGT-vel. A két terv összehangolása több lépésben, illetve több szempont figyelembevételével történt. ÁKK intézkedések általános elemzése a VKI és a VGT megvalósítása szempontjából Az ÁKK 17 szerkezeti intézkedés típust definiált, amelyeknek a VKI, illetve a VGT szerinti elemzése a következő szempontok szerint történt (OVGT 8-17 melléklet): 

A VKI szempontjából kedvező hatások



A VKI szempontjából kedvezőtlen terhelések, hatások



Lehetséges hatáscsökkentő és kompenzációs intézkedések



A VGT szerint ajánlott jó gyakorlatok



Természetvédelmi szempontok

Az értékelés célja annak feltárása, hogy melyek a VGT megvalósításához hozzájáruló ÁKK intézkedések, illetve azok, amelyek megvalósítása árvízi szempontból szükséges lehet, azonban a vizek ökológiai állapotára kedvezőtlen hatással van. Az ÁKK intézkedési típusok elemzése kiterjed arra is, hogy az utóbbi esetben milyen hatáscsökkentő, illetve kompenzációs intézkedésekkel lehet csökkenteni a kedvezőtlen hatásokat. A tervezés során a VGT szerint ajánlott jó gyakorlatok és a természetvédelmi szempontok figyelembevétele erősíti a kedvező hatásokat és enyhíti a kedvezőtleneket. A természetvédelmi szempontok azért jelennek meg, mert a VKI szerint a NATURA 2000-es területeken a természetvédelmi előírások a jó állapot kritériumait jelentik.

8. fejezet


– 282 –


Ahol az ÁKK intézkedések a hidromorfológiai és időnként a vízminőségi állapotot javítják, ott hozzájárulnak egyes, a VGT-ben szereplő intézkedések megvalósításához, illetve az ÁKK szempontjából előnyös VGT intézkedések értelemszerűen közvetlenül mindkét irányelv célkitűzésének együttes megvalósítását jelentik. Az ÁKK intézkedések egy része tehát nem közvetlenül épülnek be a VGT-be, hanem valamely VGT intézkedés részeként (8-7 melléklet). A VKI-val összhangban lévő ÁKK tervezés lényege, hogy törekedni kell az ökológiailag is előnyös, a jó állapot elérését nem akadályozó megoldásokra. Ha ez műszaki-gazdaságitársadalmi indokok alapján nem lehetséges, a célul kitűzött árvízi kockázat csökkentéshez olyan intézkedések alkalmazása is szükséges lehet, amelyek ellentétesek a jó ökológiai állapot követelményeivel, és ezért a VKI terminológia szerint a víztest ökológiai állapota szempontjából „terhelést” jelentenek. A VGT2 3. fejezetében a már meglévő árvízvédelmi létesítmények számbavétele megtörtént, a víztestek állapotértékelése, illetve az erősen módosított kategóriába sorolás során ezekkel úgy számol, mint amelyek fennmaradnak. Mind a létező, mind a tervezett árvízi létesítmények és árvízvédelmi célú, a meder alakját, hullámteret vagy a növényzetet érintő, a jó ökológiai állapot elérését akadályozó beavatkozások esetében VKI által meghatározott tartalmú elemzésekkel kell igazolni ezek jogosságát. A jelentős terhelésként azonosított meglévő létesítmények, illetve beavatkozások esetén az elemzéseket hatévenként a VGT keretében kell elvégezni, a VKI 4.3 cikk szerint, mégpedig szükség szerint a víztest erősen módosított, vagy mesterséges kategóriába sorolásával. A tervezett jóvőbeli beavatkozások esetén a VKI 4.7 cikk szerint kell eljárni (hazai jogszabályok: 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól, KHV rendelet 314/2005. (XII.25. Korm. rendelet, 2014. április 2-től hatályos módosítása). A VKI 4.7 szerinti hatáselemzést és szükség szerint a mentességi feltételek teljesülésének vizsgálatát az új fejlesztés gazdájának kell elvégeztetnie erre szakosodott tervezővel. A VGT csak a következő terv felülvizsgálata során rögzíti a létesítményt vagy beavatkozást mint terhelést és indokolt esetben - az elemzés eredményére alapozva . a víztestet az „erősen módosított” kategóriába sorolja. Ugyanakkor a VKI 4.7 cikk szerint a VGT készítésekor már ismert jövőbeli okokat a tervben rögzíteni kell, illetve a két tervezési ciklus közben felmerülő új fejlesztéseknél a soron következő tervben kell szerepeltetni. Mindkét esetre érvényes, hogy a vizsgálatoknak igazolniuk kell, hogy megtörténtek vagy tervben vannak a kedvezőtlen hatások mérséklését szolgáló kiegészítő intézkedések. Ezek általában olyan ún. hatáscsökkentő intézkedések, amelyek az ökoszisztéma sérült funkcióját igyekeznek helyettesíteni, esetenként olyan hatékonyan, hogy a jó állapot/potenciál a beavatkozás ellenére elérhető. Az intézkedések rendszerében (8.3.4 fejezet) a kiegészítő intézkedéseket 3 számjegyű kódok különböztetik meg. Az ÁKK intézkedések között vannak olyanok, amelyek esetében a megvalósítástól és a konkrét helyszíntől is függ, hogy az intézkedés hatása kedvező vagy kedvezőtlen (esetleg semleges) a vizek állapotára. Ezért kiemelt jelentősége van az ökológiai szempontú jó gyakorlatokat is figyelembe vevő tervezésnek minden vízgazdálkodási beavatkozásnál. A 8-16 táblázat az ÁKK és a VGT intézkedések kapcsolati rendszerét mutatja be. A táblázat tájékoztatást ad arról, hogy az egyes ÁKK intézkedés típusok, az alkalmazástól függően, mely VGT intézkedések megvalósításában vehetők figyelembe, illetve milyen, a vizek állapotát kedvezőtlenül befolyásoló hatások léphetnek fel, és ezek csökkentésére milyen kiegészítő

8. fejezet


– 283 –


intézkedések alkalmazhatók. A táblázatban szereplő VGT intézkedésekről bővebb információk találhatók a 8-3 mellékletben, valamint az OVGT 8-4 mellékletben. 8-8. táblázat: ÁKK és VGT intézkedések kapcsolata ÁKK intézkedés

Kapcsolódó VGT

Hatáscsökkentő intézkedések

intézkedések 1. Ártéri, hullámtéri területhasználatok módosítása művelési ág váltással, ökológiai, és természetvédelmi szempontok figyelembevételével

2. A növényzet átalakítása és fenntartása, ökológiai és természetvédelmi szempontok figyelembevételével

Nagyarányú erdő  gyep konverzió esetén 4.1.1 terhelés típus: a parti sáv, hullámtér módosítása

Szántó  gyep vagy erdő konverzió esetén: 6.2 Mederforma és a növényzónák (parti zóna, hullámtér/ártér) rehabilitációja a jó állapot fenntartása

6.5.3 A parti növényzóna állapotának javítása az árvízvédelmi követelményekkel összehangolva (a jó ökológiai potenciálnak megfelelő viszonyok elérése),

17.8 Vízfolyások és tavak melletti partmenti védősávok kialakítása gyepesítéssel vagy agrár-erdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével

6.5.5 Kompenzációs hullámtéri erdősítés áramlási holtterekben, az erdősítés jó gyakorlatának kidolgozása, természetvédelmi szempontok figyelembevételével

A víztípusnak megfelelő parti növényzóna megtartása és a hullámtéri növényzet diverzitásának növelése esetén:

A parti növényzet: irtása, puffer zóna hiánya és homogén hullámtéri növényzet esetén 4.1.1 terhelés típus: a parti sáv, hullámtér módosítása

6.2 Lásd 1. ÁKK intézkedés

6.5.3 Lásd 1. ÁKK intézkedés

6.12 Belterületi vízfolyás partszakaszok rehabilitációja a települési funkciókkal összhangban

6.5.5 Lásd 1. ÁKK intézkedés

17.8 Lásd 1. ÁKK intézkedés 3 Mederkotrás, zátonyrendezés

Ha a kotrás célja a felhalmozódott iszap eltávolítása, a természetes meder helyreállítása

Ha a meder méreteinek növelése, trapézmeder kialakítása: 4.1.1 terhelés típus: mederforma módosítása, illetve


6.5.4 Hullámtér rendszeres elöntése, hullámtéri mellékágak holtágak összekapcsolása, vízpótlása, mesterséges vápák, ivadéknevelő helyek kialakítása, hullámtér lokális szélesítése

6.3 Az oldalirányú átjárhatóság rehabilitációja: töltések bontása (nyílt ártér kialakítása), áthelyezése (hullámtér szélesítése a jó állapotnak megfelelően), hullámtéri és mentett oldali holtágak és mellékágak vízellátása 6.12 Belterületi vízfolyás partszakaszok rehabilitációja a települési funkciókkal összhangban 4a.2 Szennyezett üledék egyszeri eltávolítása vízfolyásból vagy állóvízből

8. fejezet

6.11.3 Kotrás korlátozása, különös tekintettel parti szűrésű vízbeszerzésre alkalmas mederszakaszokon, 6.5.1 Trapézmeder forma természetesebbé tétele, kotrás korlátozása (lásd a 6.10.3 intézkedést is), amilyen mértékben az árvízi levezető kapacitás biztosítása ezt megengedi, a jó potenciálnak megfelelő fenntartás


– 284 –


ÁKK intézkedés

Kapcsolódó VGT


intézkedések Ha a hullámtéri holtágakmellékágak vízellátásának biztosítása

Parti szűrésű szakasz üledékének kotrása miatt: 7.3 terhelés típus: ivóvízbázis szennyezése 13.2 Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása

4 Víztározás, vízvisszatartás a mederben

Ha az árvízcsúcs csökkenése miatt kedvezőbb lehet az alvízi víztest ökológiai potenciálja

Ha a tározó nem megfelelő helyen épült 4.2.2 terhelés típus: Gátak


Ha a tározó vízleeresztése nem megfelelő (nem árvízi ok) 4.3.4 terhelés:

6.12 Lásd 3. ÁKK intézkedés 23.2 Vízvisszatartás tározással dombvidéki területeken, kisvízfolyásokon záportározókban, esetleg állandó tározókban

5.1.1 Hallépcső, megkerülő csatorna

7.3.1 Völgyzárógátas tározókból történő leeresztés szabályozása Parti szűrésű szakaszon üledékképződés 7.3 terhelés típus: ivóvízbázis szennyezése 13.2 Lásd 3. ÁKK intézkedés

5 Árhullám csökkentés oldaltározóban, szükségtározóban

Ha rendszeres az elöntés, és a tározott mennyiség felhasználása vízpótlásra, valamint az árvízcsúcs csökkenése miatt kedvezőbb lehet az alvízi víztest ökológiai potenciálja

nincs

6 Töltés áthelyezés

Ha az új hullámtéri terület területhasználata megfelelő

nincs

6.3 Lásd 3. ÁKK intézkedés 7 Töltésmagasítás, erősítés

Meglévő töltés esetén nem megoldott mentett oldali vízpótlás:

semleges

6.5.6 Töltések esetén mentett oldali vízpótlás

8 Új töltés/depónia építése

A ártér egy részének levágása miatt 4.1.1 terhelés típus: a hullámtér módosítása

nincs

6.5.6 Töltések esetén mentett oldali vízpótlás

9 Árapasztó csatorna kialakítása, fenntartása

8. fejezet

Ha a csökkenés ökológiai potenciált javít

Ha nem megfelelő a vízmegosztás 4.3.8 terhelés típus: változás a vízjárásban


7.4.3 Vízmegosztás nem árvízi


– 285 –


ÁKK intézkedés

Kapcsolódó VGT


intézkedések 6.12 Lásd 3. ÁKK intézkedés

időszakban, ill. az ökológiai kisvíz biztosítása mindkét ágban

6.5.6 Töltések esetén mentett oldali vízpótlás 10 Folyószabályozási művek átépítése

Az átépítés mértékétől függő hatásossággal:

Jelenlegi terhelések hatáscsökkentő intézkedései:

6.1 Hosszirányú szabályozás csökkentése (partvédő művek elbontása a meder oldalirányú fejlődésének biztosítása),

6.5.7 Szabályozási művek átépítése 6.11.2 Sarkantyúk átalakítása, feliszapolódás eltávolítása parti szűrésű vízbeszerzésre alkalmas szakaszokon

6.9 Kis- és középvízi mederszabályozás felszámolása (sarkantyúk, mederbiztosítások, partvédő művek bontása) 11 Lefolyási akadályok (hidak, kikötők, utak, vasutak, egyéb építmények) felülvizsgálata, átalakítása, elbontása

Különösen, ha hosszirányú átjárhatóságot akadályoz

nincs

6.4 Árvízi kockázatkezelési szempontból felesleges műtárgyak bontása, a mederszakasz rehabilitációja 6.10 Kikötők átalakítása

12 Hullámtéri mellékágak és holtágak rehabilitációja, mesterséges (ún. vápa) kialakítása

Ha holtág, mellékág vagy mély vápa

13 Nyári gátak és depóniák elbontása (részleges is)


nincs

14 Övzátony rendezés

Ha szakaszos bontás, megnyitás:

Ha jelentős a parti növényzet eltávolítása, 4.1.1 terhelési típus: parti sáv/hullámtér módosítása

nincs


6.2 Lásd 1. ÁKK intézkedés 6.3 Lásd 3. ÁKK intézkedés

6.5.1 Lásd 3. ÁKK intézkedés 6.5.3 Lásd 1. ÁKK intézkedés

15 Kanyarulatrendezés

Ha a levágott holtág élő marad, és növeli a diverzitást: 6.3. Lásd 3. ÁKK intézkedés

Ha akadályozza az oldalirányú mozgást, 4.1.1 terhelés típus: … vonalvezetés/ mederforma/ parti sáv módosítása 6.5.2 Mederátvágás megfelelő vonalvezetéssel és mederformával,

8. fejezet


– 286 –


ÁKK intézkedés

Kapcsolódó VGT


intézkedések 6.5.4 Lásd 3. ÁKK intézkedés 16 Mederstabilizáció

4.1.1 terhelési típus: vonalvezetés/ mederforma/ parti sáv módosítása

nincs

nincs hatáscsökkentő intézkedés

17 Üdülőterületek rendezése

Ha a területhasználatot is érinti:

nincs

6.4 Lásd 11. ÁKK intézkedés 21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése 21.5 Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása

A VGT teljesítését támogató intézkedések az ÁKK-ban Az ÁKK Terv valamennyi, az intézkedés típusok konkrét, folyószakasz és cél szerint specifikált alkalmazásainak (számuk kb. 1500) egyedi értékelése alapján kiválogathatók voltak azok az esetek, ahol az ÁKK intézkedés javítani fogja a vízfolyás hidromorfológiai viszonyait (várhatóan ökológiai állapotát is), megkülönböztetve a lokális és a víztest szintű hatásokat. A VGT Intézkedési Programja jelzi, hogy ilyen „win-win” intézkedések hol járulnak hozzá a VGT intézkedések megvalósításához. A 2020-ig megvalósuló, ÁKK intézkedések bemutatása Kiemelt jelentősége van azoknak az ÁKK intézkedéseknek, amelyeket a Környezeti és Energia Operatív Program (KEOP) keretében terveztek, de a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) időszakában fejeznek be, illetve a KEHOP által támogatott projektek keretében terveztek, és várhatóan 2020-ig megvalósulnak. A KEHOP-ban program szintű követelmény, hogy a projekteknek az árvíz irányelv mellett a VKI követelményeit is figyelembe vegyék és a projektek tartalmazzanak a VGT-ben szereplő intézkedéseket. Ez az elvárás megfelel annak az elvnek, hogy a VKI érvényesítése olyan horizontális elv, amely jórészt a különböző ágazati projekteken keresztül valósul meg, azzal, hogy a vizek állapotának javítása általános szempont és feladat. A tervezett intézkedések közül a VGT szempontjából azoknak van jelentősége, amelyek kedvező hatással vannak a vizek állapotára. Ezek esetében a vonatkozó VGT intézkedés (vagy annak egy része) a VGT Intézkedési Programjában a 2021-ig megvalósuló intézkedések között szerepel. A vizek állapotára várhatóan kedvezőtlen hatással bíró ÁKK intézkedések esetében a VGT bemutatja a szükséges/lehetséges hatáscsökkentő, illetve kompenzációs intézkedéseket is. (Ez a 4.7 cikk szerinti vizsgálatok előkészítését szolgálja, az intézkedési programban nem jelenik meg.)

8. fejezet


– 287 –


Az egyes, teljesen vagy részben árvízkockázattal foglalkozó KEHOP projektek VGT szempontú bemutatása, adatlapok formájában, a négy részvízgyűjtő-gazdálkodási tervhez kapcsolódó alegységi függelékekben jelenik majd meg.

8.6 Rendelkezésre álló források 2014-2020 8.6.1 A Vidékfejlesztési Program támogatási rendszere A 2014-2021-ig a Vidékfejlesztési Program (továbbiakban VP) forrásai szolgálják a VGT intézkedéseket is. A vízvédelmi célokat is szolgáló (diffúz és pontszerű) szennyezés csökkentési intézkedésekre (az agrárkörnyezet-gazdálkodási, a művelési ág- és módváltás, állattartó telepek) összességében a VP 536 Mrd forint keretösszeget allokált, ami az ÚMVP-ben szereplő összegnél (663 Mrd Ft) 19 %-kal alacsonyabb. 8.6.2 Magyar Halászati Operatív Program támogatási rendszere A MAHOP fő célja a fenntartható fejlődés mellett a lakosság magas színvonalú haltermékekkel való ellátása (a halfogyasztás folyamatos növelése) és az ágazat, elsősorban kkv szereplőinek hosszú távú megélhetésének biztosítása. Ugyancsak cél a természetes vizeink halállományának növelése és a biodiverzitás megőrzése. A VGT intézkedésekhez az 1. prioritástengely kapcsolódik a leginkább. 1. prioritástengely: A fenntartható és erőforrás-hatékony halászat és akvakultúra előmozdítása, beleértve az ezekhez kapcsolódó feldolgozást is Alprioritások: a) a vízi biodiverzitás és ökoszisztémák védelme és helyreállítása b) az akvakultúrához köthető ökoszisztémák fejlesztése és az erőforrás-hatékony akvakultúra előmozdítása c) a magas szintű környezetvédelmet, állat-egészségügyet és jólétet, illetve közegészségügyet szolgáló akvakultúra elő-mozdítása Prioritástengelyben tervezett specifikus cél(ok) megnevezése: 1. Fenntartható és erőforrás hatékony halgazdálkodás a természetes vizeken 2. Jó állapotú vízi- és vizes élőhelyek, egészséges és stabil halállományok, magas szintű biológiai sokféleség 8.6.3 KEHOP támogatási rendszere A KEHOP első négy prioritástengelye kapcsolódik a VKI intézkedésekhez, azonban különösen az 1. és a 2. tengely, amelynek részletes intézkedésenkénti tervezett forrását az alábbi táblázat tartalmazza.

8. fejezet


– 288 –


8-9. táblázat:

KEHOP VKI-hoz, illetve vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezett támogatásai 2014-2020 között

Prioritási tengely

Tervezett támogatási keret, MFt

Intézkedés Állami és önkormányzati árvízvédelmi művek fejlesztése

1. Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

Vízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás

81 494

Dombvidéki vízgazdálkodás fejlesztése, tározók építése

14 885

Egyéb pl. VKI monitoring

4 962 263 678

Összesen Ivóvízminőség javítás 2.Víziközmű fejlesztések

162 337

Szennyvízelvezetés és tisztítás Szennyvíziszap kezelés

56 665 268 236 60 829 385 730

Összesen

649 408

Mindösszesen

Az árvízi kockázat mérséklésére irányuló projektek előkészítése és megvalósítása az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelvben, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvben, a Tisza-völgyben a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvényben foglaltak figyelembe vételével történik. A projektek a Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben szereplő intézkedéseket (pl. hidromorfológiai állapot javítása, kompenzációs intézkedések) is tartalmaznak. Az árvizek kártételei elleni védekezés feltételeinek javítása keretében Magyarország domborzati, vízrajzi adottságait, a kiépített infrastruktúrát és az általa védett értékeket figyelembevevő, lehetőség szerint természetes árvízvédelmi megközelítést célzó megoldásokat, vagy kiegészítő intézkedéseket, a Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben szereplő intézkedéseket is magába foglaló fejlesztések, projektek eredményeképpen megvalósul a fejlesztéssel érintett védművek előírás szerinti kiépítettsége, új műtárgyak épülnek, illetve elavultak újulnak meg. A medrek vízlevezető képessége azok rehabilitációja, illetve rekonstrukciója eredményeképpen javul. Az árvíz szabályozott kivezetését és folyóba történő szükség szerinti visszavezetését (vagy vízhiányos területre történő átvezetését) szolgáló árvízszint-csökkentő, illetve hegy- és dombvidéki tározók épülnek, illetve újulnak meg, önkormányzatok állandósított védelmi rendszerei épülnek ki. A vízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás feltételeinek javítására irányuló projektek előkészítése és megvalósítása a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvben foglaltak figyelembe vételével történik majd, a projektek a vizek állapotát javító, a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben szereplő intézkedéseket is megvalósítanak. A vízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás feltételeinek javítása célkitűzés keretében a felszíni vizek tekintetében az édesvizek lehetőség szerinti visszatartását 8. fejezet


– 289 –


biztosító új vízi létesítmények épülnek, illetve a meglévő létesítmények rekonstrukciója révén javul azok állapota. A felszín alatti vizek esetében mérséklődnek a vizek mennyiségével összefüggő vízrendezési, vízkár-elhárítási és vízgazdálkodási problémák. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben rögzített intézkedést is tartalmazó fejlesztések, projektek révén, amelyek lehetőség szerint ökoszisztéma alapú megközelítéseket, vagy zöld megoldásokat, illetve kiegészítő intézkedéseket is tartalmazhatnak, várhatóan 1,1 millió ha-ral nő a vízgazdálkodási fejlesztéssel érintett területek nagysága, növekszik a visszatartható édesvíz mennyisége, mérséklődnek a vizek többletéből vagy hiányából származó kedvezőtlen hatások. A támogatott intézkedések hozzájárulnak a jó állapotú/ jó potenciálú víztestek arányának növekedéséhez. A dombvidéki vízgazdálkodás fejlesztése, tározók építése tervezett fejlesztések új tározók megépítését és meglévő tározók rekonstrukcióját célozzák, amelyek alkalmasak az árvízcsúcsok csökkentésére. A fejlesztések több célúak, a helyi igényektől és adottságoktól függően: a csapadékvíz helyben tartása, a felszíni vízlevezetés, vízlefolyás lassítása, a dombvidéki patakok vízhozamának egyenletesebbé tétele a hasznosítási lehetőségek megteremtésével. A projektek keretében - ahol ezek alkalmazására lehetőség van - támogatják továbbá a műszaki és nem műszaki megoldások kombinációját, illetve a zöld infrastruktúra megközelítést célzó kiegészítő intézkedések végrehajtását is. A projektek előkészítése és megvalósítása az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv és a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv figyelembe vételével történik. A projektek tartalmaznak a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben szereplő intézkedéseket. A Víz Keretirányelv előirásainak megfelelő monitoring rendszer fejlesztése által jelentősen csökken a „szürke”, és adathiányos felszíni víztestek száma, pontosabbá válik a felszíni és felszín alatti víztestek állapotértékelése, javul az értékelések megbízhatósága. Összefoglalóan megállapítható, hogy kizárólag olyan projektek támogathatóak, amelyek bizonyíthatóan hozzájárulnak - többek között - a VKI célkitűzések végrehajtásához, és a támogatott projekteknek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzített intézkedéseket is tartalmazniuk kell. A KEHOP 2. prioritástengelye, a települési vízellátás, szennyvízelvezetés és –tisztítás, szennyvízkezelés fejlesztése VKI alapintézkedéseket szolgál. Az ivóvízminőség-javító program és a szennyvízprogram befejezése a 2014-2020-as időszakban, várhatóan az első felében megtörténik, a források rendelkezésre állnak a KEHOP-ban. A következő időszak fő kihívása az ivóvízminőség terén az ólomprobléma megoldása, a szennyvízkezelés terén pedig a szennyvízprogramon felüli VKI követelmények teljesítése, a 2000 LE alatti települések szennyvízkezelésének megoldása. Ez utóbbira sem a KEHOP, sem a TOP nem tartalmaz forrást, hanem a VP 7.2.1 Kis léptékű szennyvíz-kezelési megoldások (2000 LE alatt) intézkedése támogatja. A KEHOP szennyvizes fejlesztései a felszíni vizekre várhatóan vegyes hatással lesznek, döntő többségük (telepkorszerűsítés) javítja a felszíni vizek minőségét, egy része megvalósítás-függő (ahol a feladat csatornázás bővítése és szennyvíztisztítás együtt, végül kis részben egyértelműen terhelést növelő (csak a csatornahálózat bővül). Mint az előző fejlesztési ciklusban, 2014-2020 között is számos, nem vízgazdálkodásnak nevesített, de tartalmilag azt érintő fejlesztés várható, különösen az Országos Környezeti Kármentesítési Program (KEHOP 3. prioritástengely 22 milliárd Ft), valamint a 8. fejezet


– 290 –


természetvédelmi és élővilágvédelmi fejlesztések (KEHOP 4. priortástengely 30 milliárd Ft) keretében. 8.6.4 A TOP támogatási rendszere A VGT Intézkedési Programjából a TOP-hoz az olyan intézkedések kapcsolhatók, amelyik a KEHOP-ban nem szerepelnek, de a vizek állapota szempontjából kiemelkedően fontosak, s mind a VGT, mind az NKP4 intézkedései között megtalálhatók. A 1702/2014. (XII. 3.) Korm. határozat a 2014–2020 közötti programozási időszakban a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program tervezésének egyes szempontjairól, valamint az operatív programhoz tartozó megyék megyei önkormányzatai és a megyei jogú városok önkormányzatai tervezési jogkörébe utalt források megoszlásáról tartalmazza a megyei önkormányzatok tervezési jogkörében készülő megyei szintű fejlesztési programok forrásainak indikatív összegét (Európai Uniós támogatás hazai társfinanszírozással együtt). A forrásoknak a Duna részvízgyűjtőre a megyéknek a részvízgyűjtőhöz tartozó területük arányában becsült összegét az alábbi táblázat tartalmazza. 8-10. táblázat: A megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok tervezési jogkörében készülő fejlesztési programok forrásainak indikatív összege a Duna részvízgyűjtőn (310,1 Ft/Euró árfolyamon számítva)

Megye

Fejér Győr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Tolna Baranya Bács-Kiskun Nógrád Somogy Vas Veszprém Zala Összesen

Megye részvízgyűjtő területhez tartozó területére jutó megyei szintű fejlesztési programok forrása, milliárd Ft 32,10 23,35 25,94 27,55 18,86 41,86 21,26 14,34 17,91 31,94 0,41 255,51

Részvízgyűjtőhöz tartozó megyei jogú városok jogkörében készülő fejlesztési programok forrása, milliárd Ft 24,49 32,41 13,17 6,86

14,75 14,53 11,54 117,75

Részvízgyűjtőhöz tartozó forrás összesen, milliárd Ft 56,59 55,76 39,11 34,41 18,86 41,86 21,26 29,09 32,44 43,48 0,41 373,26

Számításaink szerint a TOP megyei önkormányzatok tervezési jogkörében készülő megyei szintű fejlesztési programok forrásai indikatív összegének 32 %-a jut a Duna részvízgyűjtőre. Összesen 9 megyei jogú város található a Duna részvízgyűjtőn, az általuk felhasználható TOP forrás indikatív összege 30 %-a az összes megyei jogú város által felhasználható TOP forrásnak.

8. fejezet


– 291 –


8-11. táblázat:

Duna részvízgyűjtőre jutó megyei szintű fejlesztési TOP források intézkedésenként, Mrd Ft Győr-

Kimeneti indikátor neve

Fejér megye

MosonSopron megye

1. Térségi gazdasági környezet fejlesztése a foglalkoztatás elősegítésére 1.1. Helyi gazdasági infrastruktúra fejlesztése 1.2. Társadalmi és környezeti szempontból fenntartható turizmusfejlesztés 1.3. A gazdaságfejlesztést és a munkaerő mobilitás ösztönzését szolgáló közlekedésfejlesztés 1.4. A foglalkoztatás segítése és az életminőség javítása családbarát, munkába állást segítő intézmények, közszolgáltatások fejlesztésével 2. Vállalkozásbarát, népességmegtartó településfejlesztés 2.1. Gazdaságélénkítő és népességmegtartó településfejlesztés 3. Alacsony széndioxid kibocsátású gazdaságra való áttérés kiemelten a városi területeken 3.1. Fenntartható települési közlekedésfejlesztés 3.2. Önkormányzatok energiahatékonyságának és a megújuló energia-felhasználás arányának növelése

8. fejezet

KomáromEsztergom megye

Tolna

Baranya

megye

megye

BácsKiskun megye

Nógrád

Somogy

Vas

Veszprém

megye

megye

megye

megye

Duna részvízgyűjtő összesen

11,38

8,73

9,85

10,29

7,05

15,64

7,95

5,31

6,65

11,90

94,74

4,15

3,34

3,71

3,94

2,72

2,97

3,04

2,06

2,35

4,52

32,81

2,72

2,09

2,47

2,46

1,68

4,72

1,90

1,23

1,60

2,90

23,76

2,05

1,50

1,66

1,76

1,21

4,72

1,36

0,92

1,15

2,04

18,37

2,46

1,80

2,00

2,13

1,45

3,23

1,64

1,10

1,56

2,44

19,80

5,94

4,32

4,80

5,10

3,49

7,75

3,93

2,65

3,31

5,91

47,20

5,94

4,32

4,80

5,10

3,49

7,75

3,93

2,65

3,31

5,91

47,20

8,67

5,88

6,53

6,93

4,75

10,53

5,35

3,61

4,51

8,04

64,79

3,15

2,20

2,45

2,60

1,78

2,63

2,00

1,35

1,69

3,01

22,86

5,52

3,68

4,08

4,34

2,97

7,90

3,35

2,26

2,82

5,03

41,93


– 292 –


GyőrKimeneti indikátor neve

Fejér megye

MosonSopron megye

4. A helyi közösségi szolgáltatások fejlesztése és a társadalmi együttműködés erősítése 4.1. Egészségügyi alapellátás infrastrukturális fejlesztése 4.2. A szociális alapszolgáltatások infrastruktúrájának bővítése, fejlesztése 4.3. Leromlott városi területek rehabilitációja 5. Megyei és helyi emberi erőforrás fejlesztések, foglalkoztatás-ösztönzés és társadalmi együttműködés 5.1. Foglalkoztatás-növelést célzó megyei és helyi foglalkoztatási együttműködések (paktumok) 5.2. A társadalmi együttműködés erősítését szolgáló helyi szintű komplex programok 5.3. Helyi közösségi programok megvalósítása Összesen

KomáromEsztergom megye

Tolna

Baranya

megye

megye

BácsKiskun megye

Nógrád

Somogy

Vas

Veszprém

megye

megye

megye

megye


2,50

1,81

1,85

2,13

1,46

4,23

1,64

1,11

1,42

2,50

20,66

1,08

0,63

0,70

0,74

0,51

2,21

0,57

0,39

0,50

0,89

8,22

0,69

0,50

0,40

0,59

0,40

1,62

0,45

0,31

0,40

0,69

6,05

0,73

0,68

0,75

0,80

0,55

0,40

0,62

0,42

0,52

0,93

6,38

3,60

2,62

2,91

3,09

2,11

3,71

2,39

1,66

2,01

3,59

27,69

2,66

1,94

2,15

2,29

1,56

2,25

1,76

1,24

1,49

2,65

19,98

0,35

0,25

0,28

0,30

0,20

0,12

0,23

0,15

0,19

0,34

2,42

0,59

0,43

0,48

0,51

0,35

1,34

0,39

0,27

0,33

0,59

5,29

32,10

23,35

25,94

27,55

18,86

41,86

21,26

14,34

17,90

31,93

255,08

Forrás: Megyei ITP-kből saját összeállítás

8. fejezet


– 293 –


A belterületi csapadékvíz-gazdálkodást a TOP a „Vállalkozásbarát, népességmegtartó településfejlesztés” intézkedés közé sorolja. Ennek a forrásösszege nem ismert és a hatóköre is korlátozott. A TOP így fogalmaz: „a nagy léptékű, komplex csapadékvíz-elvezetési rendszerek / hálózatok kiépítése nem lehetséges. A fejlesztéseket vagy akcióterületi fejlesztésekhez igazodva szükséges megtervezni, vagy azokra a településrészekre célszerű fókuszálni, ahol a csapadékvíz elvezetés hiánya jelentős természeti kockázatokat hordoz magában.”A prioritástengelyhez tartozó indikátor pedig az „Bel- és csapadék-vízvédelmi létesítmények hossza”, s célértéke 2023-ra 558 km. A TOP-ban nincs utalás arra, hogy ezek a belterületi intézkedések valóban VKI konform megoldásokat fognak-e tartalmazni, azaz vízvisszatartás, vízminősdég-védelem meghatározó lesz-e. A fentieken túlmenően vannak olyan beavatkozások, amelyek a települési környezet minőségének javításával együtt vízvédelmi célokat is szolgálnak. Ezen intézkedések illeszkednek a 2. prioritás 1. beruházási prioritásába, amelyek a 2. specifikus célkitűzéshez tartoznak (a települési életminőség javítása környezeti infrastruktúra fejlesztések révén). Az EU által elfogadott TOP beavatkozási kategóriánként is megadja az uniós támogatások indikatív bontását. Vízgazdálkodás és az ivóvízkészletek védelme (021) (ideértve a vízgyűjtőgazdálkodást, a vízellátást, az éghajlatváltozáshoz való különleges alkalmazkodási intézkedéseket, a távfogyasztásmérést, a díjszabási rendszereket és a szivárgás visszaszorítását) céljára a TOP 12,6 milliárd Ft uniós támogatást irányoz elő, ez kiegészítve a hazai 15 %-os társfinanszírozással 14,8 milliárd Ft forrást jelent, amíg a ROP-okból a 2007-2013-as fejlesztési időszakra vonatkozóan belvíz- és csapadékvízelvezetésre összesen 73 mrd Ft, helyi és térségi jelentőségű vízrendszerek rekonstrukciójára 44 mrd Ft támogatást ítéltek oda. Ehhez képest az ennél szélesebb körre tervezett TOP keret ennek kb. tizede lesz. A TOP-ból a vízgazdálkodásra és az ivóvízkészletek védelmére (021) szánt országos keretből becslésünk szerint 4 milliárd Ft juthat a Duna részvízgyűjtő területére, ez kiegészítve a hazai 15 %os társfinanszírozással 4,7 milliárd Ft forrást jelent, szemben a ROP-ok Duna részvízgyűjtőre juttatott hasonló célú 36 Mrd Ft támogatásával. A biodiverzitás védelme és javítása, természetvédelem és zöld infrastruktúra (085) céljára a TOP 25,1 milliárd Ft uniós támogatást irányoz elő, ez kiegészítve a hazai 15 %-os társfinanszírozással 29,6 milliárd Ft forrást jelent, amíg a ROP-okból a 2007-2013-as fejlesztési időszakra vonatkozóan élőhelyek és élettelen természeti értékek megőrzését, helyreállítását szolgáló beruházásokra összesen 2,31 mrd Ft támogatást ítéltek oda. Ehhez képest a 2014-2020-as időszakra tervezett TOP keret majdnem 13-szoros növekedést jelent. A TOP-ból biodiverzitás védelme és javítása, természetvédelem és zöld infrastruktúra (085) szánt országos keretből becslésünk szerint 8 milliárd Ft juthat a Duna részvízgyűjtő területére, ez kiegészítve a hazai 15 %-os társfinanszírozással 9,5 milliárd Ft forrást jelent, szemben a ROP-ok Duna részvízgyűjtőre juttatott ilyen célú 2,28 Mrd Ft támogatásával.

8. fejezet


– 294 –


9

Kapcsolódó programok és tervek

Az országos programokat és az Országos VGT tartalmazza. A részvízgyűjtőkre vonatkozóan csak a részvízgyűjtőkhöz tartozó megyék programjait vizsgáljuk meg. A Duna részvízgyűjtőn elhelyezkedő megyéket és a megyék területének a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó arányát az alábbi táblázat mutatja be. 9-1. táblázat:

A megyék területének a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó aránya

Megye

Megye területének a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó aránya, %

Budapest

100,0

Fejér

100,0

Győr-Moson-Sopron

100,0

Komárom-Esztergom

100,0

Tolna

100,0

Baranya

49,6

Bács-Kiskun

66,2

Nógrád

51,7

Pest

58,9

Somogy

33,0

Vas

84,7

Veszprém

70,7

Zala

1,8

A magyar közigazgatás elmúlt években lezajlott reformja (a helyi önkormányzatok, a járások, a megyék és a központi állam közötti feladat- és forrásmegosztás újraszabályozásával) során létrejöttek azok a keretek, amelyek a helyi és térségi fejlesztéspolitikát meghatározzák. Ebből a szempontból a legfontosabb változás, hogy a megyék erős tervezési és területfejlesztési feladatköröket kaptak. Ezért először ismertetjük a megyék stratégiai programjait, majd a TOP keretében finanszírozni tervezett Integrált Területi Programjaikat, kivéve a Zala megyei dokumentumokat, mert területének csupán 1,8 %-a tartozik a Duna részvízgyűjtőhöz. A kapcsolódó megyei programokat és terveket, elérhetőségüket és a VKI 4.7. cikkely szerinti vizsgálat esetleges szükségességét a 9-1 mellékletben mutatjuk be, itt röviden csak a VKI-val kapcsolatos vonatkozásaikat foglaljuk össze. A 9-1 melléklet bemutatja az országos programokat is.

9.1 Megyei stratégiai dokumentumok és programok A megyei önkormányzatok tervezési feladatait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény, valamint a 2014-2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználásának tervezésével és intézményrendszerének kialakításával összefüggő aktuális feladatokról szóló 1600/2012. (XII. 17.) Korm. határozat, valamint a 2014-2020 közötti források területi koordinációjának kereteiről szóló

9. fejezet


– 295 –


1115/2013. (III.8.) számú határozat jelenti. A jogi keretek alapján a megyék elkészítették területfejlesztési koncepcióikat, továbbá közreműködnek a 2014-2020-as területi alapú fejlesztések megtervezésében, amihez elkészítették a koncepcióra épülő stratégiai programjukat, és gazdaságfejlesztési részdokumentumaikat. A programoknak a felszíni és a felszín alatti vizekre várható hatását a dokumentumokra elkészített SKV-k alapján foglaljuk össze. Mindegyik területfejlesztési programnak alapelve a fenntarthatósági szempontok érvényesítése, a környezeti értékek megóvása, mégis vannak olyan prioritások, amelyek a felszíni és a felszín alatti vizek nagyobb igénybevételét, terhelését eredményezhetik. 9.1.1 Budapest Főváros Tematikus Fejlesztési Programja A Tematikus Fejlesztési Program (TFP) három fejlesztési kulcstémát tartalmaz, melyek a Főváros szándéka szerint Integrált Területi Beruházás (új EU-s városfejlesztési megközelítés és finanszírozási eszköz) keretében tudnak majd megvalósulni: 4) Duna menti területek összehangolt fejlesztése A Duna Budapest meghatározó városképi eleme. A folyó az épített környezethez szervesen kapcsolódó, attraktív természeti tényező, melynek szerepe kiemelt jelentőségű Budapest városfejlesztése kapcsán. A folyó és a település kapcsolata azonban a városfejlődés során megszakadt, és részben ennek köszönhetően a közel hatvan kilométernyi dunai partszakasz nagy hányada alulhasznosítottnak tekinthető. Ugyanakkor a vízpart menti területek jelentős városfejlesztési potenciállal bírnak, és kihasználatlan erőforrással rendelkeznek mind gazdasági, társadalmi és környezeti téren. A fennálló lehetőségekhez képest a Duna vízfelülete is alulhasznosítottnak tekinthető, ami közlekedési és turisztikai értelemben egyaránt érzékelhető. A vízpartok hozzáférhetősége a rakpartok jelenlegi kialakítása miatt nehézkes, a kikötési kapacitások szűkek és a part menti területek számos esetben rendezetlen állapotot mutatnak. A Duna hálózati szerepének erősítése, valamint a folyóból származó erőforrások minél hatékonyabb feltárására és kihasználására az alábbi összfővárosi célok kerültek kialakításra: 

Árvízvédelmi megújulás



Partszakaszok gyalogos elérésének biztosítása



Közlekedési kapcsolatok javítása



Rekreációs, turisztikai potenciál kiaknázása



Barnamezős területek fejlesztése



Hajózás fejlesztése



Kisvízfolyás-torkolatok revitalizációjának előkészítése



Vízhasznosítás

Összesen 50 tételből álló indikatív projektlistát fogadtak el. A projektek több mint fele a partok megközelítését és a rekreációs és turisztikai potenciál kiaknázását szolgálja. A benyújtott projektek közel harmada a közlekedési kapcsolatok fejlesztése. A projektösszegek célonkénti megoszlása a középtávú célként legfontosabbnak ítélt árvízvédelmi megújulás és a közlekedési kapcsolatok dominanciáját tükrözi. A partszakaszok megközelítése és rekreációs és turisztikai potenciál kiaknázása két összefüggő cél, együttesen a projektek 28%-át

9. fejezet


– 296 –


teszik ki – itt sok hasonló volumenű projektötlet érkezett. A hangsúlyos célok közé sorolható a hajózás fejlesztése is, mely a tervezett beruházások 16%-át adja. A déli térségben elsősorban a helyi igényeket kielégítő projekteket terveztek, melyek a Duna főága mentén az extenzív partszakasz funkcióbővítését szolgálják; míg a Ráckeve-Soroksári Duna-ág mentén a természetközeli jellegre alapozó rekreációs fejlesztési igények voltak jellemzőek. A belvárosi térségben a projektek jelentős többsége az alsó- és felső rakpartok intenzív közösségi használatára, a parti gyalogos és kerékpáros hálózat kialakítására, illetve a Duna vízfelületének rendezett és közvetlen víz-élményt adó hasznosítására irányulnak. Az északi fejlesztési térségben az előbbi két térség adottságai keverednek. Az extenzív funkcióbővítés várhatóan növeli a Duna terhelését, módosíthatja a partvonalat, a revitalizáció pedig javíthatja a vízfolyások állapotát. 5) Alulhasznosított és barnamezős területek kezelése Jelentős kiterjedésű, mintegy 1250 hektárnyi olyan terület található, amely korábbi funkcióját elveszítve használaton kívülinek vagy alulhasznosítottnak tekinthető. Ezek a területek számos esetben ugyan rendelkeznek településszerkezeti helyzetükből fakadó területi fejlesztési potenciállal, de a megújulást a beruházások magas járulékos költségei (eseti kármentesítés, területrendezés, épületfelújítás) és a bőséges – kármentesítéssel, bontással nem érintett – zöldmezős területkínálat egyaránt hátráltatja. A városfejlesztés célterületeinek magját a barnamezős és alulhasznosított területek képezik. A város fenntartható fejlesztési pályára állítása és kompaktságának megtartása érdekében elengedhetetlen feltétel ezeknek a területeknek újra pozícionálása, átstrukturálása és újrahasznosítása. A stratégia az alábbi négy kiemelt célt fogalmazza meg: 

Funkcióhiányok megszüntetése a gazdaságilag racionális vegyes területhasználat preferálásával és a zöldfelületi rendszer bővítésével



Fenntartható gazdasági növekedést támogató fejlesztés



A megújulást akadályozó tényezők minimalizálása



Átmeneti hasznosítás támogatása

E célokhoz több mint negyven projektjavaslatot fogadtak el. A projektek jelentős része felhagyott gyárterületek vagy egykori közlekedési célú, jelenleg használaton kívüli területek helyzetének rendezésére, funkcióváltására irányul. A megjelölt beruházások fontos részét képezi a területek környezeti kárfelmérése, kárenyhítése, illetve az érintett területeken közösségi funkciók és zöldfelületek létesítése, a terület megnyitása a széles nyilvánosság előtt. Azon területek esetében, melyek végső rendezése nem várható a következő években, az átmeneti hasznosításra illetve a végső hasznosítás megtervezésére irányuló projektjavaslatok kerültek a TFP-be. Az alulhasznosított területek fejlesztése növelheti a vízigényt, a barnamezős területek kárenyhítése és a zöldfelületek növelése javíthatja a felszíni és a felszín alatti vizek állapotát. 6) Szociális városrehabilitáció A közterek és épületek állapota egyes városrészekben drasztikusan leromlott, a felújítások elmaradtak és a fizikai leromlás sok esetben egybe esett a hátrányos helyzetben lévő lakosság területi koncentrálódásával. Mivel a térbeli és társadalmi egyenlőtlenségek, valamint számos egyéb probléma (lakosság eladósodottsága) sok esetben a lakásstruktúrára vezethető vissza, a la-

9. fejezet


– 297 –


káspolitikai intézkedések szociális városrehabilitációs programokban megjelenítése indokolt. A TFP az alábbi célokat határozta meg: 

Közszolgáltatási rendszerek integrált, összehangolt működése



Városi területek, épített környezet fizikai megújítása



Közösségek erősítése, közösségfejlesztés, bizalom erősítése



Helyi gazdaságfejlesztés a foglalkoztatás bővítése érdekében



Integrált, differenciált fővárosi lakáspolitikai rendszer kialakítása



Bűnmegelőzés, drogprevenció, közbiztonság javítása



Tolerancia, elfogadás erősítése, diszkrimináció csökkentése

való

erőteljesebb

A leendő szociális városrehabilitációs programok akcióterületeken valósulhatnak majd meg, és kizárólag e területeken lesz felhasználható a VEKOP-ból szociális városrehabilitációra fordítható ERFA-források legalább 80%-a. További legfeljebb 20%-a az akcióterületeken kívül is felhasználható országos hatású és/vagy módszertani fejlesztési, kísérleti projektek megvalósítására. Az akcióterület lehatárolását a kerületi önkormányzatok határozhatják meg a krízis és veszélyeztetett lakótömbök figyelembevételével. Elsősorban a városi területek, épített környezet fizikai megújítása javíthatja a felszín alatti és a felszíni vizek minőségét. A vizsgált tervekben még nem szerepelt, de 2017-re Budapest elvállalta az úszó világbajnokság megrendezését. Az ehhez szükséges létesítmények kapcsán fog megvalósulni Budapest XIII. kerületi Dagály Strandfürdő helyszínéhez kötődő árvízvédelmi művek kiépítése és a keresztező (kapcsolódó) létesítmények kiváltása és átépítése a terület árvízi biztonságának növelése érdekében, amelyhez 5 milliárd Ft-ot a KEHOP fog biztosítani. 9.1.2 Fejér Megye Területfejlesztési Programja Meghatározták a megye stratégiai térstruktúráját és a területfejlesztési szempontból együtt tervezendő térségeket, a lehatárolás eredményeként a megyében 6 funkcionális térség alakult ki, amelyekre felvázolták az elérendő jövőképet: 7) Duna mente – Dunaújváros és térsége. Jövőkép: 5 megyére kiterjedő ipari-kereskedelmi, logisztikai és közszolgáltatási centrum 8) Budapesti agglomeráció vonzáskörzete. Jövőkép: Kölcsönösségen alapuló térségi kapcsolatrendszerrel bíró térség 9) Mór és térsége. Jövőkép: Prosperáló vállalkozói paradicsom 10) Székesfehérvár vonzáskörzete. Jövőkép: Innovatív gazdasági erőcentrum, életlehetőségeket biztosító vonzó urbánus célpont és kulturális-szakrális központ 11) Felzárkóztatandó térség. Jövőkép: A térség éléskamrája 12) Velencei-tó és térsége, Váli-völgy, Vértes térsége. Jövőkép: Ökoturisztikai paradicsom

A fejlesztési program prioritásai közül az alábbiak járnak jelentősebb környezeti hatással. A 2.2. Dunai közlekedési folyosó hasznosítása, kikötőfejlesztés c. intézkedéshez rendelhető beavatkozások zömében kedvezőtlen környezeti hatásokkal járnak:

9. fejezet


– 298 –




Közforgalmú kikötők építése



Multimodális csomópont kialakítása.

Ezek negatív hatása abban jelentkezik, hogy általában területfoglalással és többnyire az ökológiai folyosó megszakításával járnak, a szállítási forgalomból adódóan a környezetterhelést (levegő- és zajszennyezés) is jelentenek. További – a víziturizmus fejlesztése szempontjából – negatív tényező, hogy a beruházások vízfelőli látványa nem kedvező, az elvárt természeti környezethez nem adekvát. A dunai vízi-út kiépítésének kérdésével a Fejér megyei Területfejlesztési Stratégia és Operatív Program nem foglalkozik, ez országos szintű program. A tervezett kikötőfejlesztés, bővítés esetén a jelenleg meglévő terhelések még tovább növekednének, ezért hosszabb távon javasolt egy új áruforgalmi kikötő megépítése a Pentelei-hídnál. A 4.1. Multimodális logisztikai központok fejlesztése c. intézkedés alá tartozó, negatív környezeti hatással járó beavatkozások: 

Új multimodális logisztikai központok kialakítása



Meglévő multimodásli logisztikai központok infrastruktúrájának fejlesztése



Repülőtér fejlesztése.

Az új beruházások esetében elsősorban területfoglalással kell számolni, valamint azzal, hogy a beruházások megbonthatják a zöld infrastruktúrát és a beépített területek növekedésével járnak. A 7.1. Ipari központok üzemeinek, telephelyeinek technológiai fejlesztése, korszerűsítése, versenyképességének javítása c. intézkedés támogatható tevékenységei közül kedvezőtlen hatású: 

Új ipari parkok, iparterületek kialakítása,

és kettős hatással bír: 

Ipari telephelyek, inkubátorházak fejlesztése.

A negatív hatás elsősorban az új beruházások területfoglalási igényével, fragmentáló hatásával kapcsolatosak, de ugyanitt említhető a beépített területek növekedése, valamint a vízigény és a szennyvíz mennyiségének növekedése. A (8.) megye turisztikai centrumaiban integrált turisztikai fejlesztések megvalósítása prioritás intézkedései a turisztikai forgalom további növekedését fogja eredményezni 4 funkcionális térségben is, ezek közül a Duna-mente és a Velence-tavi térség a vízi turizmus eddig is frekventált területe volt. A fejlesztések nyomán várhatóan a környezeti terhelés is növekedni fog. A program horizontális prioritásai között szerepel a (10.) Stratégiai vízkészletek megőrzése és racionális használata, ennek alábbi intézkedései pozitív hatással lesznek a felszíni és a felszín alatti vizekre: 

Felszín alatti vízkészletek védelme, racionális vízhasználat elterjesztése



Felszíni vízkészletek fenntartható, szabályozott és összehangolt használata, a megfelelő vízgazdálkodás biztosítása



Környezeti kármegelőzés és kárelhárítás, valamint környezeti kármentesítés támogatása

9. fejezet


– 299 –


A 10.3. Megyei öntözési stratégia kialakítása, korszerű öntözési infrastruktúra kiépítése a vízgyűjtő-gazdálkodási szempontoknak megfelelően, a kapcsolódó iparágak fejlesztése c. intézkedésen belüli beavatkozások kettős hatással járhatnak: 

vízgazdálkodási infrastruktúra kialakítása,



a területen visszatartott víz mennyiségének növelésére alkalmas tározók kialakítása,



szárazságtűrő növények termesztésének ösztönzése,



üzemen belüli melioratív beavatkozások és az öntözővíz felhasználás hatékonyságának fokozása, víztakarékos technológiák elterjesztése).

A (13.) Természeti és épített környezet megóvása prioritás között szerepel a természeti értékek turisztikai vonzerővé alakítása c. intézkedés, ami szintén kettős hatással járhat. A (14.) Közszolgálati önkormányzati minimum-szint teljesítése prioritáson belül a Csapadékvíz elvezető rendszerek kiépítése és fenntartása intézkedés hatása a megvalósítás módjától függ majd. A (16.) A vidéki területeken az adottságokra épülő, magas multiplikációjú agrárgazdálkodás támogatása prioritás intézkedései pozitív hatással lehetnek a felszíni és felszín alatti vizekre: 

Környezetkímélő, a termőtalaj és vízkészletek védelmét szem előtt tartó agrárgazdálkodás kialakítása, vegyszerhasználat csökkentése



Az erdők közjóléti- és védelmi funkcióinak erősítése, a környezeti károk mérséklése erdőtelepítéssel és mezővédő erdősávok kialakításával



Magas kézimunka igényű gazdálkodási formák elterjesztése, helyi termékek piacának erősítése, külső függőség csökkentése, patrióta gazdaság elterjesztése

9.1.3 Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Program A megyei területfejlesztési koncepcióban rögzített célrendszerhez kapcsolódóan Győr-MosonSopron megye fejlesztési prioritásai az alábbiak: 13) A kreatív humán erőforrások fejlesztése 14) Az innováció térnyerésének előmozdítása 15) A megye és települései elérhetőségének javítása 16) A környezet megújítása, a kultúra támogatása, az életminőség javítása 17) A megye belső kohéziójának erősítése 18) A megye- és országhatáron átnyúló együttműködés fejlesztése A megye önkormányzatának hatáskörébe tartozó programok közül a turizmus, többek közt a vízi turizmus fejlesztése, alternatív energia felhasználás, ipari fejlesztések, építkezéssel járó bővülések lehetnek hatással a felszíni és felszín alatti vizekre: 

Gazdasági fejlesztések: új területek bevonása, építkezések esetén a felszíni és felszíni alatti vizek sérülhetnek. Ezek védelmét biztosítani kell. Megfelelő tervezés és kivitelezés mellett a szennyezések elkerülhetőek.

9. fejezet


– 300 –




Megyei beszállítók minőségbiztosítása: a minőségbiztosítás keretében várhatóan javul a beszállítók környezeti hatása is, így a felszíni és felszín alatti vizek minőségére gyakorolt negatív hatások csökkenése, illetve a vízfelhasználás hatékonyabbá válása várható.



Ipari parkok technológiák fejlesztése: Az ipari tevékenység bővítése növeli a felszíni és felszín alatti vizek szennyezésének veszélyét, azonban megfelelő kivitelezés esetén ez a veszély minimalizálható. A fejlesztések következtében a vízfelhasználás várhatóan hatékonyabbá válik a programoknak köszönhetően.



A mezőgazdasági tevékenység során használt tápanyagok által a felszín alatti és felszíni vizek szennyeződhetnek. A mezőgazdasági fejlesztések pozitív hatással lehetnek amennyiben azok a trágyahasználat minimalizálását is elősegítik.



A megyei komplex turizmusfejlesztési program jelentős vízi turizmussal számol. A vízi turizmus fejlesztése a part vonalvezetésének megváltoztatásával, a szükséges mélység biztosítása érdekében lokálisan (túl gyakori) mederkotrással, a part tagoltságának változásával, a partmenti zonáció megváltozásával, eltűnésével, a nád, hínár és egyéb vízinövényzet elterjedésének gátlásával, a kommunális szennyezés növekedésével, üzemanyag szennyezéssel (azon vizeken, ahol a motoros járművek használata engedélyezett) járhat. A gyógy- és wellness turizmus a vizek mennyiségi és minőségi állapotára is hatást gyakorol, azokat negatívan befolyásolhatja.

A megyei jogú városok hatáskörébe tartozó programoknál ipari fejlesztések (Győri Nemzetközi Ipari Park fejlesztése és Sopronban az iparterületek fejlesztése) következtében a technológia folyamatos fejlesztése által az ipari tevékenység okozta felszíni és felszín alatti vizek minőségére gyakorolt negatív hatása várhatóan csökkeni fog, továbbá a vízfelhasználás hatékonyabbá fog válni (amennyiben ilyen irányú fejlesztések is megvalósulnak). Az ipari létesítmények és tevékenységek gyarapodása által azonban összességében lehetséges a vízfelhasználás növekedése. Megfelelő tisztítás mellett a vizek minőségi állapotára negatív hatás megakadályozható. A beruházások során a talajvíz és felszíni víz szennyezését körültekintő munkavégzéssel védeni szükséges. Győrben a bel-, szenny- és csapadékvíz elvezetés fejlesztése várható, kedvezően befolyásolva a vizek minőségét. A járások hatáskörébe tartozó programok a felszíni és felszín alatti víz mennyiségét és minőségét kis mértékben befolyásolják. 7 járás található a megyében. A következő programok hatásait célszerű figyelembe venni: 

Ipari területek bővítését minden járásban tervezik: az ipari fejlődéssel várhatóan a vízfogyasztás is növekedni fog, mely a vízbázis mennyiségének csökkenésével és az ipari felhasználás után kikerülő tisztított szennyvíztől függő minőségi változással jár.



Gazdaságfejlesztő programok: a gazdaság fejlesztésével párhuzamosan a vízfelhasználás is növekedni fog, mely a vízbázis mennyiségének csökkenésével és a felhasználás után kikerülő tisztított szennyvíztől függő minőségi változással jár.



Térségi szintű, foglalkoztatás bővítési célú turizmus fejlesztés: nagy része a vízi turizmust célozza (pl. Csornai kemping és termálfürdő fejlesztése; vízi turizmusfejlesztés Sopronnémetiben, Rábca-part rehabilitáció, Nagyszentjánoson Duna Limes potenciális Világörökséghez kapcsolódó turizmus fejlesztése, Kunszigeten termálvíz-hasznosítás, Dunaszentpálon Mosoni-Duna turisztikai értékek fejlesztése; Nagybajcson kishajó kikötő és

9. fejezet


– 301 –


kiszolgáló egységei, stb.). Ennek vizekre történő hatása megegyezik a megyei fejlesztések hatásával. 

Kisléptékű közlekedési fejlesztések: A közutak fejlesztése mellett új hidak építését is tervezik.



Geotermális energia hasznosítása, termálvizek hasznosítása (Nagyszentjánoson hévízforrás hasznosítása; geotermikus energiát hasznosító energiaközpontok kialakítása Kapuváron, Mihályin): a föld hőjének hasznosítása energetikai szempontból pozitív hatású, hiszen jelentős mennyiségű CO2 emisszió megtakarítható vele. Fontos azonban a megfelelő és körültekintő tervezés és kivételezés, mivel a felszín alatti vizek által szállított földhő hasznosítása a felszín alatti vízháztartás rendjét felboríthatja (pl.: más hőmérsékletű felszín alatti víz visszasajtolása nem megfelelő rétegbe).



Belvíz-, csapadékvíz-, vízrendezési munkák: A fejlesztések következtében kisebb a kockázat, hogy a felszíni és felszín alatti vizekbe szennyezés kerüljön.



A települési környezet megújítása: Bogyoszlón a Kövecses-tó helyreállítása.



Árvízvédelmi intézkedések, a megfelelő árvízvédelem biztosításához szükséges a gátrendszer megfelelő kiépítése (Bakony-ér Többcélú Társulás 6 települése Bakony-ér menti vízrendezés, mesterséges duzzasztó tényezők kiküszöbölése, gátrendszer átfogó tervezése és építése az elöntéssel veszélyeztetett településeken, meder rehabilitáció; Dunaremetén hallépcső létesítése): Egy esetleges árvíz esetén a felszíni vizek minősége veszélybe kerülhet, mivel az elöntéskor a víz a parton lévő szennyeződéseket bemoshatja a felszíni vízbe. Ennek a kockázatnak csökkentése érdekében az árvízvédelmi intézkedések pozitív hatásúak a felszíni vizek tekintetében, de jelentős beavatkozást jelentenek.

Az ágazati programok során a megyei közmű hálózat fejlesztése, az árvízvédelmi intézkedések, a geotermális energia hasznosítása, az iparterületek bővítése és a gazdasági, termelési fejlesztések lesznek hatással a felszíni és felszín alatti vizekre. 9.1.4 Komárom-Esztergom Megye Komárom-Esztergom megye az országon belüli jelenlegi pozíció megőrzését tekinti reális jövőképnek. Az ezt biztosító átfogó célokat területi szemléletben fogalmazta meg. Az OFTK-ban megjelölt 10 stratégiai ágazat közül a megye 7 ágazatban is érintett: 

Autó- és járműipar: kiemelten Esztergom, Tatabánya, Bábolna;



Elektronikai iparágak, híradástechnika: kiemelten Tatabánya, Komárom, Dorog;



Gyógyszeripar: Dorog;



Mezőgazdaság, élelmiszeripar: kiemelten Kisalföld ( + Gyermely, Neszmély)



Logisztika: Tatabánya, Tata, Komárom, Esztergom;



Gépipar (pl.: az orvosi berendezések és eszközök gyártása), szerszámgyártás: Tatabánya, Oroszlány, Tata, Esztergom, Dorog, Lábatlan-Nyergesújfalu, Kisbér;



Turizmus: a megye több térségét érinti.

9. fejezet


– 302 –


Ezek az ágazatok nemzeti, sőt nemzetközi piacokra termelnek, a megye legjelentősebb foglakoztatói, ugyanakkor innováció és klaszterszerveződés tekintetében is rendelkeznek ígéretes eredményekkel. Az OFTK Budapestet kiegészítő ipari-logisztikai gyűrű részeként kívánja fejleszteni a Tatabánya-Tata városegyüttest. Ennek megfelelően tervezi a Program a Tatabánya központú városhálózati csomópont fejlesztését. A megyét két részre tagoló Tata-Tatabánya-Oroszlány tengely és a vele szorosan együtt élő települések alkotta „funkcionális várostérség” főleg spontán elemekből szövődő kapcsolatrendszerének szervezett együttműködéssé alakítása a cél. E várostérség súlypontja kétségtelenül Tatabánya, ugyanakkor elindult egy egészséges munkamegosztási folyamat, amelyben a lakóterületi és rekreációs-turisztikai vonatkozásban Tata jelentősége fokozódik, míg Oroszlány, megtartva hagyományos ipari funkcióit, turisztikai vonatkozásban is erősödik. A megye térszerkezeti megújulásának második kulcsterülete a Duna mente, amelyet a megye egyik stratégiai jelentőségű, Dunára szerveződő, magas presztizsű lakó- és rekreációs terület, illetve környezetbarát, kreatív kis- és mikro-vállalkozási térségévé kívánják fejleszteni a Dunakanyartól Komáromig terjedő térségre kidolgozandó, komplex térségi rehabilitációs programmal. A megye kis mérete ellenére három alapvetően eltérő karakterű vidéki térséggel bír, melyek az adottságaiknak megfelelő speciális fejlődési irányokba indultak el. A Kisalföld megyei területén az irány lényegében adott, a mezőgazdaság a rendszerváltás után az ország más részeitől eltérően kevéssé torpant meg, rugalmasan alkalmazkodott az új feltételekhez. Az új ágazatként megjelent megújuló energiatermelés jól illeszkedik a megye hagyományaihoz és a jövő trendjeihez is. A vidéki térségek országosan jól ismert „brand”-jeinek települései, kisvárosai (Bábolna, Nagyigmánd, Ács, Kisbér, Gyermely) lehetséges mezőgazdasági-élelmiszeripari vagy rekreációs központok. Az ipari és mezőgazdasági fejlesztéseket az 1. prioritás támogatja. A területi fókuszú turisztikai program (2. prioritás) a Duna menti térség, Által-értérsége és a vidéki térségek fejlesztését támogatja, ennek keretében az alábbi fejlesztések várhatók: 

A megye egészségturisztikai kínálatának fejlesztése (meglévő Komáromi vagy Esztergomi gyógyfüdő fejlesztése) fejlesztés.



Duna menti települések rákapcsolódása a nemzetközi turisztikai kínálatokra. A Duna‐ sziget élőhelyrehabilitációja, valamint tanösvények kialakítása elősegíti a biodiverzitás fenntartását, sőt esetleges növelését is. A Duna‐part rekreációs célú hasznosítása a környezeti állapot javulását eredményezheti.



Az Által ‐ ér vízgyűjtő turisztikai kínálatának hálózatba szervezése, meglévő attrakciók felértékelése, turisztikai eladhatóság fejlesztése kedvezően hathat majd az ökológiai elemekre, pl. elhanyagolt vízfolyások, víztározók megújítása.

A stabil, versenyképes, diverzifikálódó gazdaság (3. prioritás) fejlesztése keretében az iparterületek és gazdasági funkciójú területek, valamint működő vállalkozásaik összehangolt infrastruktúra fejlesztése, klímatudatos gazdaságfejlesztése intézkedés keretében a barnamezős területek, leromlott állapotú vagy alulhasznosított területek felértékelése, újrahasznosítása a megelőző kármentesítési munkálatok folytán javulhat egyes környezeti elemek állapota, elsősorban a talajé, illetve a felszín alatti vizeké. Az Országos Kármentesítési Program keretében

9. fejezet


– 303 –


a vörösiszaptározók, bányák, anyagnyerőhelyek, valamint depóniák rekultivációja folytán fokozatosan helyreállna az ökológiai egyensúly az érintett területeken. A biztonságos környezet, gyógyuló tájak (5. prioritás) keretében a vörösiszaptározók, bányák, anyagnyerőhelyek, valamint depóniák rekultivációja folytán fokozatosan helyreállna az ökológiai egyensúly az érintett területeken. Az integrált vízkészletgazdálkodás és kármegelőzés intézkedés keretében a Tatai Öreg‐tó valamint az Által‐ér rehabilitációjának második üteme elősegíti a táj arculatának megőrzését, közvetve előidézheti a kulturális örökséget hordozó laképületek fejlesztését is. Az intézkedés eleme a karsztvízforrások problémájának rendezése is. Támogatják a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezésének csökkentését, ezzel javítva a vizek minőségét. A közlekedésfejlesztési beavatkozások között az új útkapcsolatok (a „Környező régiópólusok /Székesfehérvár, Nyitra/ felé hiányzó kapcsolatok kiépítése és a meglévő kapacitások felértékelése, intelligens, környezettudatos közlekedési ‐ szállítási rendszerek kialakítása”, az Oroszlány‐Tatabánya‐Tata ipari területeinek összekapcsolása és M1 felé történő kivezetése, az 1.sz. főút új nyomvonalának kialakítását is magába foglalva, az új komáromi és esztergomi híd és közlekedési kapcsolataik kiépítése) dominálnak. A másik, ezzel részben átfedésben lévő jelentősebb hatású beavatkozás a kapcsolatok sűrítését szolgáló, a „Nagytérségi jelentőségű közúti kapcsolatok fejlesztése” prioritás (pl. Komáromi híd megépítése ‐ M1 kapcsolat kiépítése, M10 kiépítése, esztergomi teherkomp kiépítése, esztergomi új közúti és vasúti híd, 81 ‐ es ‐ 13 ‐ as főúti nyomvonal kapacitásbővítése, VO kiépítése és a hozzákapcsolódó logisztikai fejlesztések). Az új hálózati elemeket létrehozó közlekedési projektek esetében egyértelmű negatív hatások jelentkezhetnek a felszíni vizekre, elsősorban a síkvidéki területeken, ahol jelentős töltésépítések szükségesek egy-egy új nyomvonal esetében. A töltésépítést igénylő közúti fejlesztések a területen előforduló belvizek gyakoriságát növelik, illetve korábban belvízmentes területeken is megjelenhet a víz. Különösen új csomópontok kialakítása jár negatív hatással, ezekben az esetekben már a talajvizek áramlási viszonyai is megváltoznak, ezért a negatív hatások a felszín alatti vizek esetében is egyértelműek. 9.1.5 Tolna Megye Területfejlesztési Programja A Program átfogó célja, hogy a megye népességmegtartó képessége a társadalom minden szegmensében javuljon. A fejlesztési program az alábbi prioritásokat jelölte ki: 1) A gazdaság versenyképességének erősítése 2) Lehetőségteremtés a Tolna megyeiek számára – megtartó közösségek támogatása 3) Élhető és fenntartható környezet megteremtése 4) Köztevékenységek minőségének javulása 5) Fejlesztések hasznos és hatékony intézményrendszerének kialakítása

9. fejezet


– 304 –


A program - a KEHOP szennyvízkezelési és ivóvízminőség-javító beruházásokon kívül - nevesítve nem tartalmaz vízgazdálkodásra vonatkozó célokat, átfogóan a természeti környezet megóvását célozza meg. A Területfejlesztési Koncepcióban nevesített szénbányászat újraindítása, az építőipar újraélesztése és a közlekedésfejlesztés a megyei programban nem kerül kiemelésre, ami környezeti szempontból pozitív változásként értékelhető. A fejlesztési program kiemelt jelentőségű projekteket határoz meg, mint a megyei fejlesztés „zászlóshajóit”. A gazdaságfejlesztési prioritás támogatja mind a zöldmezős, mind a barnamezős beruházásokat és a telephelybővítések útépítést is magukban foglalhatnak. A túlzott, egyoldalú gazdasági növekedésre koncentrálás jelenthet potenciális veszélyforrást a felszíni és a felszín alatti vizekre, megfelelő előkészítéssel a negatív hatások csökkenthetők. A megye felszíni vizeinek állapota összességében jó minőségű. Első osztályú víz jellemzően csak a Duna Paks alatti szakaszán fordul elő az év nagy részében. Mérések alapján a Paksi Atomerőmű nem gyakorol káros hatást a víz minőségére, s mivel a tervezett új blokkok 2027 előtt várhatóan nem kezdenek el üzemelni, addig nem várható ebből eredő változás. Az építkezés azonban már elkezdődhet 2021 előtt, így ennek lehetnek negatív hatásai a felszíni és a felszín alatti vizekre. A Sió revitalizációja vízügyi, infrastruktúrafejlesztési és gazdaságfejlesztési terveket foglal magában. A csatornameder rendezését, a mezőgazdasági vízhasználat lehetőségeinek bővítését, a vízi, kerékpáros és falusi turizmus fejlesztését és az ezeket támogató szolgáltatások és termékek körének kiépítését tűzték ki célul. Tolna megyei turizmus fejlesztése a megye természeti és kulturális értékeire épít. A termálvízkincsre és a Dunára alapozza a turisztikai fejlesztéseket. Meg kell határozni a környezetkímélő vízi infrastruktúrafejlesztés és a vízpart használat alapelveit, amelyek biztosítják a megye folyóvizeinek fenntartható hasznosítását. A termál és gyógyvizekre épülő előirányzott fejlesztések a felszín alatti vízkincs minőségének és mennyiségének megőrzését veszélyezteti. A hévízforrások többszintű hasznosítása jelenleg nem jellemző, elsősorban gyógyászati célú hasznosítása viszont már szinte minden térségben megkezdődött és túlkínálat mutatkozik. Így ezek további fejlesztése nem csupán környezeti, de gazdasági szempontból is megkérdőjelezhető. Pozitív, hogy fókuszba emelendőnek nyilvánítja a program az ökoturizmust és a rekreációs turizmust is. 9.1.6 Baranya Megyei Területfejlesztési Program A Program egy stratégiai célban („Stratégiai erőforrások fenntartható használata”) és egy horizontális célban („Hosszú távú fenntartható növekedés biztosítása a társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontokon alapuló egyensúlyra törekedve”) előtérbe helyezi a természetes vízrajzi viszonyokhoz közeli vízgazdálkodásra épülő terület- és tájhasználatokat és a vízgazdálkodási, öntözési rendszerek kialakítását, megújítását. Különösen fontos e tekintetben a megye déli része, amit a Program egy területi célja külön kiemel. Összességében a Program céljainak megvalósulása javítja a vízgazdálkodás minőségét, az átfolyó vizek intenzívebb használata felé mutat. A prioritások és azok intézkedései közül a téma szempontjából a legfontosabbak a következők:

9. fejezet


– 305 –


I. prioritás a helyi erőforrásokon alapuló gazdaság megerősítése a lokális gazdasági környezet integrált fejlesztésével 1.1. intézkedése: Helyi termelésen alapuló ellátás biztonságának fokozása, az öntözéses gazdálkodás feltételeinek javítása Az intézkedés célja a klímaváltozással járó időjárási szélsőségek káros hatásainak csökkentése a mezőgazdasági termelésben. Az öntözéses gazdálkodás sikerét a helyes vízgazdálkodás döntően befolyásolja, mely magába foglalja a vizek mennyiségi és minőségi feltárását és védelmét, a vizek hasznosítását és hasznosítási lehetőségének megőrzését, a vizek többletéből és hiányából származó kár megelőzését, a kártétetek elleni védelmet és védekezést. Az intézkedés céljainak elérését segítő tevékenységek: 

Öntözési infrastruktúra kialakítása.



Vízgazdálkodási és tájhasználati rendszerek összehangolása.



Az öntözéses gazdálkodást szükségleteinek megteremtése.

segítő

vízvisszatartás,

vízrendezés

infrastrukturális

A prioritás első intézkedése mind a talaj, mind a vízháztartás szempontjából kiemelt kockázatokat rejt magában. A három támogatható tevékenység közül kettő, a vízgazdálkodási és tájhasználati rendszerek összehangolásának támogatása, illetve a vízvisszatartás, vízrendezés infrastrukturális feltételeinek megteremtése szervesen illeszkedik a környezet- és természetvédelmi célokhoz, illetve elvrendszerhez. Itt csak a végrehajtás hibáiból fakadó kockázatokkal számolhatunk. Az első sorban megjelölt támogatható tevékenység, az öntözési infrastruktúra kialakítása azonban már számos hosszú távú veszélyt rejt magában. Egyrészt az öntözés (ugyan az egyes alkalmazott technológiák és a talajminőség függvényében) a talaj kilúgozódásához, illetve elszikesedéséhez vezethet. Rövidtávon e hatások különféle agrártechnológiák segítségével mérsékelhetők, hosszútávon azonban ezek az energia és vegyszerigényes módszerek veszélyeztetik az agrártermelés gazdasági és természeti fenntarthatóságát. Az 1.4 intézkedés (Turisztikai attrakciók és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése) esetében az idegenforgalom elsősorban az élőhelyek és a különféle élőrendszerek természetes dinamikájával kerülhet összeütközésbe. A II. prioritás a helyi erőforrásokon alapuló gazdaság megerősítése a lokális gazdasági környezet integrált fejlesztésével. Az ipari és szolgáltató szektorban tevékenykedő vállalkozások elsősorban Komló és vonzáskörzetében összpontosulnak, e mellett Mohács-Bóly, Siklós-HarkányVillány térsége emelkedik ki gazdasági potenciál tekintetében. A prioritás célja a rendelkezésre álló belső erőforrások aktivizálásával és külső befektetések vonzásával a foglalkoztatás növelése, valamint a megyében működő vállalkozások jövedelemtermelő képességének erősítése. A túlzott, egyoldalú gazdasági növekedésre koncentrálás jelenthet potenciális veszélyforrást a felszíni és a felszín alatti vizekre, megfelelő előkészítéssel a negatív hatások csökkenthetők. Az V. prioritás a természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló és klímatudatos környezetgazdálkodás feltételeinek megteremtése 5.1. intézkedése: Vízgazdálkodási és kapcsolódó zöldfelület gazdálkodási fejlesztések megvalósítása. „A projekt eredményeként a vízellátó hálózat vízvisszatartáson alapuló tározókon és csatornarendszereken keresztül juttatja el a vizet közvetlenül a gazdálkodók közelébe. A fejlesztés eredményeként a csatornarendszerben folyó víz újra termékennyé és állatvilágban gazdaggá teszi a térséget, a területek mezőgazdasági szempontból újra értékessé válnak.” Az intézkedés gátak és vízelvezető rendszerek létesítését és

9. fejezet


– 306 –


fejlesztését is támogatva, olyan szerkezeti megoldásokat helyez előtérbe, amelyek nagyban hozzájárulnak a vízháztartás szélsőségeinek fokozásához. Bizonyos területeken a vízborítások elleni védelem nem lehet kérdéses, itt a csatornák jó karban tartása, a víz esetleges átemelése és az ezt szolgáló infrastruktúra megfelelő üzemeltetése elsőrendű szempont. Ugyanakkor egy patakvölgyben, vagy kisebb-nagyobb folyók ártérén kialakult természetes rendszerek, növénytársulások, élőhely-láncok erdők, gyepek, láp- és mocsárerdők, illetve láp- és mocsárrétek nemcsak elviselik, de egyenesen igénylik a vízborítást. Ilyen területeken a kiöntések megakadályozása, a víz gyors elvezetése nem segíti, inkább gátolja a természetes élőhely fennmaradását. A VI. prioritás az elérhetőség javítása, fenntartható közlekedési rendszerek létrehozásának előmozdítása 6.1. intézkedése: A megye nemzetközi elérhetőségét biztosító közlekedési infrastruktúra fejlesztése tartalmazza a dunai hajózás előmozdítását, az áruszállítás magasabb színvonalú logisztikai kiszolgálását biztosító vízi közlekedési infrastruktúra elemek (áruforgalmat bonyolító kikötők), illetve a légi közlekedés, a repülőtéri infrastruktúra fejlesztését is. A vízi közlekedés fejlesztése, bizonyos útszakaszok kiépítése célnál nem lehet előre jelezni a környezeti konfliktusok tényleges jelentkezését, jellegét és súlyát. A tényleges konfliktus ezen esetekben is a megvalósítás módjától és mikéntjétől függ. A vízi közlekedés fejlesztésével kapcsolatos aggályok a jelenlegi gyakorlatból fakadnak. A kis vízfolyások e szempontból irrelevánsak. A dunai hajózás fejlesztése vélhetően nem okoz különösebb feszültségeket, illetve nem jelent nagyobb környezeti konfliktust. 9.1.7 Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Programja A Területfejlesztési Programban hét prioritás terület került kijelölésre: 1) Gazdaság- és foglalkoztatás élénkítés 2) A vidék fenntartható fejlesztése 3) A megyeszékhely integrált fejlesztése 4) környezetgazdálkodás és klímaváltozáshoz való alkalmazkodás 5) Komplex megyei gazdaságfejlesztési menedzsment és marketing tevékenység megszervezése 6) Közösségek önszervező, öngondoskodó és együttműködési készségének kibontakoztatása 7) Térségi elérhetőség és mobilitás Az 1. és az 5. prioritás fejlesztési céljai járhatnak együtt több, környezeti szempontból negatív hatással. A környezeti szempontokat jobban előnyben részesítő 2. és 4. prioritások hatása ezzel szemben alapvetően pozitív. Környezeti szempontból jelentős negatív hatást kiváltó beruházásoknak minősíthetőek az ipari parkok (Kunbaja, Kalocsa, Baja) és az iparterületek kialakítása és fejlesztése (kétszámjegyű gyorsforgalmi utak metszésében, illetve a Duna folyó közlekedési potenciáljára is építő iparterületek fejlesztések, szabad vállalkozási zónán belül iparterület fejlesztése), valamint az autópálya (M8 és M9) beruházások. A turizmus potenciális negatív hatásai a látogatók okozta zavarás (általában területileg koncentrált módon) azok környezetterhelése (pl. hulladék) a fennmaradt természeti területek közvetlen 9. fejezet


– 307 –


közelében. A vízi infrastruktúra fejlesztése járulékos zajhatással járhat, valamint a turizmus okozta zajhatások miatt az ártéri élővilág zajterhelése megnőhet, mely az élőhelyek-re zavaró hatással lehet. A turizmust fejlesztő programok (lovas turizmus, túraútvonalak) nem megfelelő megtervezése a természetes területek zavarásával járhat együtt. A termálvízhez kapcsolódó egészségügyi és rekreációs beruházásoknál a használt termál-víz elhelyezése környezetterheléssel járhat (főleg szerves és szervetlen szennyezők tekintetében). Éppen ezért a termálvíz elhelyezés korlátait célszerű figyelembe venni, illetve a többcélú alkalmazást előnyben részesíteni. A klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásnál (4. prioritás) alapvetően az ember és a javainak biztonságnövelését szolgája, kiegészülve a gazdálkodás körülményeit javító vízgazdálkodással. Számos fejlesztés célozza meg a régió vízgazdálkodásának fejlesztését, mely a klímaváltozás hatása miatt a régió fontos prioritása. A vízgazdálkodási beruházásoknak azonban potenciális negatív hatásai is lehetnek a vízrendszerre, ökológiára. A vízi közlekedés fokozódása potenciális környezetszennyezésként jelentkezhet az élővizekben. A mezőgazdaság negatív hatásokkal lehet a felszíni és felszín alatti vízbázisokra, a talajra, a mezőgazdaságban használt szerves anyag és vegyszerterhelés (pl. műtrágyák, gyomirtók) környezetterhelése nyomán. Bács-Kiskun megye területfejlesztési operatív programja az alábbi országhatáron átnyúló fejlesztési programokat tartalmazza, s amelyek országhatáron átterjedő környezeti hatásával lehet számítani: 

Baja-Bezdán csatorna rekultivációja és kapcsolódó gazdaságfejlesztési projektek:

A Magyar- Szerb IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósuló Magyarország és Szerbia közös vízgazdálkodási beruházás során egyrészt a csatorna magyar részén kb. 32 km-es szakaszon történő mederkiépítése, másrészt az Európában egyedülálló, téglafalazatú Deák Ferenc zsilip, a Sebesfoki-zsilip és a Bezdáni-hajózsilip újjáépítése valósul meg. Előbbinél elsődleges cél a belvizek befogadása és elvezetése, valamint a vízi turizmus feltételeinek megteremtése, míg a zsiliprekonstrukcióknál a műtárgy eredeti funkciójának ismételt biztosítása. A beruházás természetvédelmi engedély birtokában történik, így beruházás illetve a műtárgyak funkcionalitásának környezetre gyakorolt ideiglenes negatív hatása minimális, egyébként pedig alapvető célja pozitív hatású. 

Katymár-Santic közötti új határátkelő létesítése:

Közös magyar- szerb célkitűzés a határátlépési lehetőségek sűrítése. A Katymár-Santic közötti új határátkelő gazdaságélénkítő hatása mellett a munkavállalást, a tanulást és a családi kapcsolatok ápolását is elősegítené. A természeti környezetre gyakorolt negatív hatása azonban prognosztizálható a közlekedési forgalom élénkülésével. Számos olyan program vagy programcsomag tervezett, amely környezeti szempontból inkább pozitív hatással jár. Egyrészről ezek a természet és kulturális örökség védelmét és bemutatását szorgalmazó projektek. A megye számos értékes természeti és épített környezeti értékkel rendelkezik, amelyek felújításra szorulnak, illetve az emberek ismeretei hiányosak róluk. Az épületállomány állapota kritikus, legalább kétharmada felújításra szorul. A természeti területek állagmegőrzése és rehabilitációja sok esetben erősen indokolt. Sok program energiahatékonysági lépéseket kezdeményez (közvilágítás javítása, megújuló energia alkalmazása stb.), melyek

9. fejezet


– 308 –


hozzájárulnak a régió fenntarthatóságához. A komplex program-csomagok (pl. Zöld Homokhátság projektcsomag, a Duna-Tisza közi Homokhátság vízháztartási viszonyainak javítása komplex vízgazdálkodási beavatkozásokkal) a fenntarthatóság három pillérének (társadalom, gazdaság és környezet) együttes fejlesztésével a régió vonzerejének javítására, a szociális problémák mérséklésére valamint a gazdaság fellendítésére adnak lehetőséget. Több programcsomagban direkt vagy indirekt módon a szemléletformálás és a környezettudatosság növelése is szerepel. A vízgazdálkodás nem csak infrastrukturális oldalról, hanem mező- és tájgazdálkodási oldalról is helyet kap. A fejlesztések közül a helyi vízkészletek megtartására vonatkozó törekvések, valamint a tisztított szennyvíz ökológiai célú vízpótlása fenntarthatósági lépések, melyek hozzájárulnak a régió ökoszisztéma-szolgáltatásainak fenntartásához. 9.1.8 Nógrád Megye Területfejlesztési Programja A Területfejlesztési Program öt prioritás keretében 34 db intézkedés megvalósítását tervezi: 1) Gazdasági aktivitás fokozása a foglalkoztatás bővítése érdekében 2) Megyei KKV-k versenyképességének és innovativitásának növelése 3) Helyi kulturális és természeti értékekre épülő gazdaság- és turizmusfejlesztés 4) Befogadó társadalmi és közösségi megújulás a foglalkoztatottság bővítése érdekében 5) Vonzó helyi élettér kialakítása a vállalkozások és a lakosság számára A területi célok meghatározásánál figyelembe vették Nógrád megye kis méretét. Megvizsgálva a gazdaság, illetve különösen társadalom helyzetét, két alapvető területet határoltak le: Kelet-Nógrád és Nyugat-Nógrád. A gazdasági mutatók összességében ugyan nem mutatnak jelentős eltéréseket, de a gazdaság szerkezete mégis különböző. A gazdaság és az export motorját a NyugatNógrádban működő multinacionális vállalatok adják, míg a hagyományos ágazatok és a belőlük kinőtt KKV-k Kelet-Nógrádban működnek. A fentiek alapján két területi program került meghatározásra, melyek középpontjában a gazdaság és az ipar fejlesztése áll. A Duna részvízgyűjtő esetében Nyugat-Nógrád gazdaság- és iparfejlesztési programját kell vizsgálni. Az ipari parkok telítettsége miatt a zöldmezős iparterület-fejlesztés Nyugat-Nógrádban sem maradhat el, és várhatóan itt könnyebb lesz fejlesztésbe vonható alkalmas területeket feltárni. A veszteségtermelő barnamezős területek ugyan kisebb mennyiségben, de ebben a térségben is jelen vannak, és mind városfejlesztési, mind gazdaságfejlesztési szempontból szükséges a fejlesztésükkel számolni. Nyugat-Nógrádban a kisvárosi életminőség nem minden tekintetben feleltethető meg a jelen lévő multinacionális vállalatok igényeinek. Ez az egyik oka annak, hogy a vállalatok menedzsmentje döntően nem helyi, hanem Pest megyéből ingázik. Az értelmiség térségbe vonzásához szükség van életminőséget javító szolgáltatás-fejlesztésre, ami különösen jellemző Rétság városára. A vállalkozói aktivitás, a kis- és középvállalkozások versenyképessége és foglalkoztatás bővítési potenciáljának fokozása kapcsán Nógrád megye optimális módon szándékozik kiaknázni, hogy hat járásából négy bekerült a szabad vállalkozási zónák közé. A Program ezt az adottságot jobban kihasználandó, építeni szándékozik Pest megye közelségére is:

9. fejezet


– 309 –


„A betelepülési kedvet a zónákban kínált kedvezmények mellett az a tény is élénkítheti, hogy a szomszédos Közép-magyarországi régióban a vállalkozások támogatására igen kevés, és alacsony intenzitású forrás fog rendelkezésre állni 2014-2020 között. Feltétlen ki kell használni a jövőben azt a kedvező pozíciót, hogy a Budapesthez földrajzilag legközelebb fekvő szabad vállalkozási zóna Nógrád megyében található.” Az 1. prioritás 4. intézkedése az új zöld és barnamezős területek fejlesztése, ez a Nyugat-Nógrádi területen várhatóan nem lesz meghatározó, de az erőteljes gazdaságfejlesztési törekvések negatív következményekkel járhatnak a felszíni és a felszín alatti vizek állapotára. A 3. prioritás 1. intézkedése a megye értékeire épülő, fenntartható turizmusfejlesztés. Az intézkedés lehetőséget teremt a helyi értékekre alapozott, a megye gazdaságát, foglalkoztatásának bővítését és vonzerejét erősítő turisztikai szolgáltatások térségi szintű, tematikus, munkahelyteremtéssel járó fejlesztésére, újak létrehozására és az azokhoz kapcsolódó marketing akciók és közös értékesítési tevékenységet célzó kezdeményezések támogatására. Cél a fogadó környezet és feltételek javítása, a turisztikai kínálat bővítése a szálláshelyek, turisztikai-, és egyéb, turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése által, mely hozzájárul a turisztikai potenciál erősítéséhez, a turisták tartózkodási idejének és a turizmusból származó bevételek növekedéséhez, illetve a foglalkoztatás bővítéséhez. A beavatkozás támogatja a megye értékeire épülő, sajátos vonzerővel bíró, egyedi, versenyképes attrakciók, termékek rendszerszerű fejlesztését és a kapcsolódó marketing tevékenységeket. A turizmus térségi szintű, dinamikus fejlesztése szintén negatív következményekkel járhat a felszíni és a felszín alatti vizek állapotára. A 3. prioritás 5. intézkedése az integrált vízgazdálkodási beruházások támogatása, természeti kockázatok megelőzésének, az ellenálló-képesség fokozásának elősegítése. A települési környezet biztonságának fokozása és a víz-és tájgazdálkodási problémák megoldása érdekében szükségesek az integrált víz-és tájgazdálkodási beruházások. A katasztrófák elleni védelem mellett biztosítani kívánják a mezőgazdaság vízigényének kielégítését, az öntözés-, halgazdálkodás, és a turizmus feltételeinek megteremtését is többfunkciós tavak létesítésével és a meglévők fejlesztésével. Az integrált vízgazdálkodási beruházások támogatása által lehetőség nyílik a területi vízkészletek megtartására, tározására, az ár- és belvizek megelőzésére, a kárelhárítás hatékonyságának növelésére. Szintén fontos feladatnak tartják a megye egyedülálló természeti értékeinek megőrzését, fenntartását és védelmét. A vízrendszer rehabilitációja, a vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás javíthatja a természeti, gazdasági és közvetve a társadalmi állapotokat is. A szélsőséges vízgazdálkodási viszonyok káros hatásait fenntartható módon, a térségek vagy vízgyűjtők szintjén integráltan kívánja a Program kezelni. A VKI intézkedések megvalósítását közvetett módon szolgálja a Program. Az egészséges ivóvíz – mint az egyik legfontosabb tényező – biztosítása érdekében, a Program célul tűzte ki az ivóvízbázisok védelmét, sérülékeny vízbázisok biztonságba helyezését, az üzemelő és távlati vízbázisok diagnosztikai vizsgálatát. A csőhálózati rekonstrukciókat, illetve a felszín alatti vizek minőségének megőrzését is kiemelt fontosságúnak tekinti a Program. A Program célja a legkisebb környezeti terheléssel járó szennyvízelvezetés és –kezelés, illetve a keletkezett szennyvizek gyűjtése, tisztítása, ezen belül az agglomerációk szennyvízelvezetési és –tisztítási programjának végrehajtása, meglévő szennyvízgyűjtő hálózatok fejlesztése. A szennyvíztisztító telepek rekonstrukciója és a szennyvíziszap-kezelési technológiák és ártalommentes iszapelhelyezés, valamint a tisztított szennyvizek és a szennyvíziszap újrahasznosítása határozott intézkedésként szerepel.

9. fejezet


– 310 –


9.1.9 Pest Megyei Területfejlesztési Program A Területfejlesztési Program átfogó céljai a társadalmi megújulás, a gazdaság dinamizálása és a térszerkezet fejlesztése, kiegyensúlyozása. Budapest központi szerepét nem megkérdőjelezve, hanem inkább megerősítve olyan policentrikus térben gondolkodnak, ahol koordinált térségfejlesztéssel, takarékos területhasználatot valósítanak meg, az épített és környezeti értékek megóvásával és fejlesztésével pedig vonzó életteret alakítanak ki. Speciális stratégiai céljuk a Pest Megyei Duna Stratégia megvalósítása és a Homokhátság térségének komplex fejlesztése. A fejlesztés teljesítéséhez mindhárom átfogó célban rögzített intézkedésekből használnak elemeket. A Duna Stratégia egyik fontos célkitűzése a Duna vízgazdálkodási lehetőségeinek kihasználása. Pest megye fejlődésében kiemelt szerepet szánnak a kreatív ipar, a gépipar, fejlett feldolgozóipar a gyógyszeripar, valamint a biotechnológia és a turizmus fejlesztésének. A gazdaságfejlesztés speciális célterületei Pest megyének csak a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó részén lettek kijelölve, ezek a következők: 

Logisztikai zóna: Érd, Százhalombatta, Szigetszentmiklós, Gyál, Dunakeszi, Fót, Kistarcsa, Dabas,



Kiemelt gazdasági-logisztikai zóna: Vecsés, Gyömrő, Üllő, Pécel,



High-tech versenyképességi-innovációs pólus: Veresegyháza, Gödöllő,



Innovációs zóna: Budaörs, Zsámbék, Budakeszi, Budakalász,

Pest megye lemaradó térségeinek komplex fejlesztését (CLLD) a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó alábbi területeken tervezik: 

Ipoly mente (szobi) térség fejlesztése



Dabas/Ráckevei térség fejlesztése

A komplex fejlesztés egyik eleme a térségi szintű, foglalkoztatás-bővítési célú turizmus fejlesztése, megtörve a jelenlegi tendenciát, hogy a turizmust a Duna, a Dunakanyar és Budapest márkaereje, a termálvizek és a vízi turizmus különleges adottságai határozzák meg. Tervezik a vízi és horgászturizmus hátterének (kikötők, kölcsönzők, Duna-ág kotrása, partok rendezése, esetleges infrastrukturális hiányosságok kiépítése) fejlesztését, valamint a fürdőturizmus bányatavakra irányuló ágának biztonságos kiépítését. A vizek védelmével kapcsolatos intézkedések több prioritás intézkedései között is szerepel. A IV. prioritás: települési infrastruktúrafejlesztés az élhetőbb, fenntarthatóbb lakókörnyezetért 2. intézkedése a környezetvédelem, természeti területek és értékek megóvása, élhetőbb települési környezet kialakítása. Az V. prioritás: fenntartható hatékonyan működő, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó épített és természeti környezet kialakítása keretében tervezik a vízgazdálkodás, vízvisszatartás létesítményeinek fejlesztését az alábbi intézkedésekkel: 

Megyei ár-és belvízvédelmi program(ok) kidolgozása

9. fejezet


– 311 –




Felszíni csapadékvíz elvezetés létesítményeinek fejlesztése



Vízvisszatartás, vízpótlás létesítményeinek kialakítása



Belvizek elleni védekezés



Élővizeink (folyók, tavak, patakok) és környezetük rendbetétele, revitalizációja



Szemléletformálás az ésszerű vízgazdálkodás tárgyában

Az intézkedések megvalósulása esetén a felszíni és felszín alatti vizek minőségében javulás következik be. Elsősorban a Ráckevei Soroksári-Duna-ág (RSD), de a Duna-folyam is potenciális rekreációs lehetőségeket rejtenek magukban, amelyek kihasználásának feltétele a vízminőség javulása. A közműolló csökken. A kisvízfolyások rendezetté tétele vízvédelmi szempontokon túlmenően ökológiai és zöldfelület-hálózati szempontból is fontos. A tervezett komplex ár- és belvízvédelmi programok kidolgozása csak az első lépcső a konfliktusok felszámolása, az ilyen irányú problémák megoldása felé. 9.1.10

Somogy Megye Területfejlesztési Programja

Somogy megye területe három részvízgyűjtőhöz is tartozik (Duna, Dráva, Balaton), körülbelül egyforma területtel. A program prioritásai mindhárom területen érvényesek, de a konkrét intézkedésekben lehetnek különbségek. Az intézkedések között a vízgazdálkodás területét leginkább érintő beavatkozások a következők: A 3. prioritás Somogy megye turisztikai potenciáljának erősítése keretében a 3.1. intézkedés: Területi fókuszú komplex turisztikai termékek innovatív fejlesztése. Az intézkedés elsősorban a megye turisztikai magterületeihez (a Duna részvízgyűjtőn Kaposvár és vonzáskörzete, Zselic) illeszkedik. A beavatkozások területi koncentráltsága mellett a megyei turisztikai kínálat kiemelt termékeinek és tématerületeinek (egészség-, vízi, kerékpáros, öko-, gasztronómia és bor-, valamint falusi és agro turizmus) preferenciája figyelhető meg. Az 5. prioritás: A fenntartható gazdálkodást és erőforrás felhasználást, valamint a megye lakosságának életminőség javítását támogató környezetgazdálkodási beruházások támogatása keretében: 

5.3. intézkedés: a mezőgazdasági termelésre gazdaságosan nem hasznosítható területeken biomassza termelő ültetvények létesítése. Szigetszerűen a megye teljes területén, de kiemelten a jellemzően gyenge termőképességű szántó területekkel rendelkező Belső-Somogyban tervezik.



5.4. A környezetvédelmi kommunális közszolgáltatások rendszerének fejlesztése és települési vízrendezés. A szennyvízkezelési projekteket a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Programról szóló, 25/2002 (II.27.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében meghatározott agglomerációs településlistákon nem szereplő 2000 lakos-egyenérték alatti településeken tervezik.



5.5. A hulladék feldolgozó és hasznosító ipar innovatív beruházásainak, ill. az iparág letelepedését szolgáló fejlesztések támogatása. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékok anyagában történő hasznosítását célzó fejlesztések megvalósítása a gazdaságossági és logisztikai adottságokat és szempontokat figyelembe véve elsősorban a térségi

9. fejezet


– 312 –


hulladékgazdálkodási programok keretében kijelölt gyűjtő- és feldolgozó (pl. előválogató) állomásoknak helyt adó településeken és vonzáskörzeteikben tervezettek. Somogy megye területfejlesztési programjában megfogalmazott prioritások és a betervezett beavatkozások összhangban vannak a területi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel. Ezek közül is kiemelt feladatként kezelik az alábbiakat: 

a felszíni és felszín alatti vízbázisok védelme,



komplex élőhely –és vízvédelmi program, a megye élővizei vízminőségének változatlan biztosítása,



a megye természeti adottságainak megfelelő felkészülés a klímaváltozás káros hatásainak kivédésére, a Kaposvár térségi víztározó-program folytatása, mezőgazdasági vízgazdálkodási létesítmények preventív fejlesztése, öntözési rendszerek fejlesztése.

A felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése érdekében kiemelt szempontként kezelik a csatornázatlan területeken a szennyvízkezelés megoldása. Fontos céljuk, hogy minden érintett település rendelkezzen települési szennyvízkezelési programmal. A program mind a hét prioritása során betervezett beavatkozások következetesen az innovációra épülnek. Az V. prioritás önmagában is a környezetvédelmet, a környezetgazdálkodás fejlesztését szolgálja. A betervezett települési és térségi infrastruktúra fejlesztések a talajok és vizek védelmét is szolgálják. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Somogy Megye 2014-2020 időszakra vonatkozó területfejlesztési programja tartalmazza a földtani közeg felszíni és felszín alatti vizek védelmére vonatkozó irányelveket, így a program megvalósulásával a jelenleginél kedvezőbb környezeti állapot alakulhat ki. A fejlesztések megvalósulása a Somogy Megyei Környezetvédelmi Programra épülve elősegíti az országosan védett, az ex lege védett, a helyi védett és a Natura 2000 területek természeti értékeinek védelmét. A megfogalmazott alábbi programpontok valójában természetvédelmi érdeket szolgálnak: 

Természeti kockázatok megelőzésének, az ellenálló képesség fokozásának elősegítése.



Komplex élőhely- és vízvédelmi program, a megye élővizei vízminőségének változatlan biztosítása.



Természeti értékeinek védelme



Fenntartható erdőgazdálkodás



Fenntartható tájhasználatot eredményező és GMO-mentes mezőgazdasági termelés támogatása.



Termőtalaj, termőföld védelme, nitrát irányelv gyakorlati érvényesítése.



A megye természeti adottságainak megfelelő felkészülés a klímaváltozás káros hatásainak kivédésére, mezőgazdasági vízgazdálkodási létesítmények preventív fejlesztése öntözési rendszerek fejlesztése.



Öko-szemléletet erősítő kisprogramok.

9. fejezet


– 313 –


A természetközeli erdőgazdálkodás bevezetését szolgáló beruházások elsősorban a hegységi és dombvidéki erdők és az ártéri erdők természetvédelmi fejlesztéseihez járulnak hozzá, míg a természetközeli mezőgazdálkodás bevezetését szolgáló fejlesztések főként a Natura 2000 és ÉTT területekre koncentrálnak. A mezőgazdasági művelés kiváltása energetikai ültetvényekkel komplex vízgyűjtővédelmi programokhoz kapcsolódóan vagy azok előkészítéseként szintén összekapcsolva jelenik meg a természeti és táji értékek védelmével. 9.1.11

Vas Megye Gazdaságfejlesztési Fókuszú Területfejlesztési Programja

A programban hét prioritás került kijelölésre. A megvalósítás során határozott törekvés volt arra, hogy a hátrányos helyzetű településekre minél több fejlesztési elem koncentrálódjon. A következő prioritások szolgálják az átfogó célok elérését a gazdaság-fejlesztéshez kapcsolódóan: 1) Vállalkozás-fejlesztési program a hozzáadott érték növeléséért 2) Élelmiszer-termelés a helyi élelmiszer-ellátás és agrárvállalkozás ösztönzésére 3) Turizmus a magasabb költési értékért és hosszabb tartózkodási időért 4) Energia-hatékonyság a fenntartható működésért és energia-tudatosságért 5) Emberi erőforrás program a tehetségek megtartásáért, vonzásáért 6) Egészséges környezet a magas életminőség segítéséért 7) Közlekedés fejlesztése a külső és belső elérhetőségért A Program megnevezi Vas megye fejlesztésének horizontális céljait, melyek minden releváns tevékenységet át kell, hogy hassanak: 

Fenntartható környezet- és tájhasználat



Barnamezős területek hasznosítása



Hátrányos helyzetű csoportok bevonása (esélyegyenlőség) a fejlesztésekbe



Korszerű információs és kommunikációs technológiák (ICT) alkalmazása

A vállalkozásfejlesztési, versenyképesség-javítási és közlekedés-fejlesztési tevékenységek megvalósítása a természetes vegetációval borított területfoglalással, területek művelés alóli kivonásával fog járni. A beszállítóvá válás elősegítése energia- és terület-igényes, illetve potenciálisan pontszerű talaj és talajvízterhelést eredményezhet. A Program megvalósulása során az infrastrukturális fejlesztések jelentős részben várhatóan zöldmezősek lesznek (lásd Szombathely, Söpte, Gencsapáti elképzeléseit), a művelésből kivont területek nagyságának és a földfelszín-lefedés hatásnak a növekedését eredményezik majd. Az Egészséges Környezeti Fejlesztések prioritás folyóvizek menti területek összehangolt fejlesztése intézkedése első helyen említi a felszíni vizek öntözéses gazdálkodásban való hasznosításának elősegítését. Ez a pont abban az esetben komoly környezeti kárral járna megvalósulása esetén, ha ez az öntözési lehetőség nem korlátozódik kizárólag az ár- és belvizek során megtartásra kerülő vízkészletek öntözéssel való hasznosítására. A megye felszíni vizeinek nagy többsége időszakos vízfolyás, de még az állandó vízfolyások is aszályos időszakban olyan kis vízhozamúak (még a Rába is), hogy annak további vízkivétellel való csökkentése már kritikus

9. fejezet


– 314 –


állapotot eredményez mind a víztest ökoszisztémája, mind a vízfolyás menti területek talajvízkészlete csökkenésén át a partmenti vegetációra. A Turizmus prioritáson belül tervezett nagyléptékű szabad vízfelület kialakításának gondolata a Koncepcióban még összekapcsolódott az árvízvédelemmel, egy közösségi védelmi célokat szolgáló árvíztározó kapott volna turisztikailag is vonzó jellemzőket. A Programban már önállóan jelenik meg a nagyléptékű szabad vízfelület kialakításának célja, pusztán turisztikai attrakcióként. A környező térségekben nagy népszerűségnek örvendő szabadvizes lehetőségek nagy tömegeket képesek ellátni. Ilyen akár Ikrényben, akár Rohoncon megtalálhatóak. Ebből a szempontból tehát teljesen indokolatlan egy új, mesterséges, a környék ökológiai egyensúlyát a legnagyobb óvatosság mellett is megbontó, esetleg leromboló víztest létrehozása. A víztározó létrehozása a töltések vonalán természetes talajfelületet vesz el, és mesterségesen alakít ki vízfelületet, emiatt barrierhatás jelentkezhet. További kockázatot jelent a víztározó ökológiai vízigényének kielégítése, továbbá a vízminőség biztosítása – úgy a jóléti, mint a természetes élővilág elvárásai szempontjából. A folyóvizek biokémiai jellemzői, oxigéntartalma, flórája és faunája eltér a víztározó állóvizének kialakuló ökoszisztémájától - emiatt a víztározó alatti folyó-szakaszon várható lesz az élővilág megváltozása. A feltöltés ideje alatt a folyó/patak mente a tározó alatt kevesebb vizet kap, az ökológiai vízigény nincs kielégítve, relatív szárazodás léphet fel. A turizmus prioritás kifejtésénél megjelenített szolgáltatások, az extrém, nagy energiaigényű sportok (jetski, vizisí, wakeboard), a rendezvények jelentős környezetterhelést eredményeznek. A mezőgazdaság fejlesztése, amennyiben nem kifejezetten extenzív, esetleg biogazdálkodás valósul meg, talaj-, és indirekt vízszennyezéssel mindenképpen számolni kell. A közlekedésfejlesztési prioritás keretleírása szintén tartalmaz olyan elemeket, amelyek környezeti terhelést, illetve természeti erőforrás túlzott igénybevételét jelentik: a határátlépő-helyek számának növelése és a vasúti kapcsolatok bővítése Ausztria felé. Az új közúti határátkelők kialakítása ugyanakkor kritikus hatású lehet a határsávban lényegében szinte összefüggően megmaradt természetes állapotú erdőterület számára. 9.1.12

Veszprém Megye Területfejlesztési Programja

Veszprém megye és térségei fejlesztésében a jóváhagyott területfejlesztési dokumentumok szerint prioritást élvez a versenyképesség növelése, a térség gazdaságának az itt élők megélhetését segítő fejlesztése, valamint a megye lakossága életminősége javítása, „jól léte” biztosítása. A Veszprém megyei program fontos céljai közé tartoznak a gazdasági hatékonyság növelése (inkubátorházak, innovációs és szolgáltató központok létrehozása és tanácsadási szolgáltatások fejlesztése, stb.), az erőforrások jobb kihasználása, és a közlekedésfejlesztés is. A területfejlesztési program egyik alapvető célja, hogy hozzájáruljon a környezetállapot javulásához. A fenntarthatóság elve, a környezeti értékek megóvása, a környezetbiztonság, a klímaváltozás negatív következményeinek csökkentése szinte minden prioritás esetében megfogalmazódott. Két fejlesztési prioritás ugyanakkor (1. prioritástengely „A térségi és a helyi gazdaság fejlesztése, foglalkoztatás bővítése a megye hagyományos foglalkoztató központjaiban illetve vidéki térségeiben” és beavatkozásai, a 3. prioritástengely „A mobilitás támogatása, az elérhetőség javítása, a helyi és térségi közlekedési infrastruktúra fejlesztése” és beavatkozásai) magukban hordozhatja a környezetkárosítás bekövetkeztének lehetőségét is.

9. fejezet


– 315 –


Az új beruházások (Ipari parkok, Inkubátorházak, Innovációs és Szolgáltató Központok létrehozása) és létesítmények esetében szükségszerűen tovább fokozódik a környezet terhelése. A túlzott, egyoldalú gazdasági növekedésre koncentrálás különösen a vegyipar, az alumíniumipar, a járműés a hozzá kapcsolódó elektronikai ipar jelenthet potenciális veszélyforrást. A Balatonfűzfő és Pétfürdő térségében vagy a szénbányászat újraindításával javasolt vegyipari fejlesztések esetében az innovatív megoldások előtérbe kerülése csökkentheti a felszíni és felszín alatti vizek terhelését. Az alumíniumipar (Ajka és Várpalota) fejlesztése esetében is fokozottan ügyelni kell a környezetvédelmi követelmények érvényesítésére. A fejlesztési prioritások másik potenciális környezetkárosítása a közlekedésfejlesztéshez kapcsolódhat (3. prioritástengely). A térség integrálásának és belső térszerkezet fejlesztésének alapfeltétele a műszaki infrastruktúra hálózat fejlesztése. A fejlesztési koncepció és a program távlatban számol a 8-as út négysávossá szélesítésével, az M8 autópálya kiépítésével és egy észak-déli (Tapolca-Devecser-Pápa-Győr) új főút kiépítésével, a 77-es számú új főút kiépítésével, a 83-as és a 84-es főutak fejlesztésével, települési elkerülő szakaszok építésével, vasúthálózat fejlesztéssel illetve a pápai repülőtér fejlesztésével. A mezőgazdasági művelés a talajra, a vizekre és az élővilágra gyakorolt hatásai révén kapcsolódik a környezeti elemekhez. A program 2. prioritása kiemelten kezeli a mezőgazdasági kapacitások növelésének kérdését, és az önfoglalkoztatás, a helyi termelés feltételeinek javítását szolgáló intézkedések erősítése is utal a mezőgazdaság szerepének várható növekedésére, amely jelentős hatással lehet a felszíni és a felszín alatti vizekre.

9.2 Széchenyi 2020 A Széchenyi 2020 operatív programjait a 9-1 melléklet mutatja be, jelen fejezetben csak azon tervezett nagyprojekteket, fejlesztéseket emeljük ki, amelyek közvetlenül hatnak a részvízgyűjtőre. A 2014-2020-as tervezés tekintetében a megyék elsődlegesen a Terület- és Településfejlesztési Operatív programban (TOP) megvalósuló fejlesztésekhez készítettek programokat - a TOP tartalmi és forrás keretei között. A Duna részvízgyűjtő területén Budapest és Pest megye nem részesülhet a TOP és a GINOP forrásaiból, viszont a VEKOP kifejezetten a Közép-Magyarországi régió támogatását szolgálja. 9.2.1 Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) A KEHOP-ban nevesített projektek közül a következők érintik közvetlenül a Duna részvízgyűjtőt: 

Mosoni-Duna torkolati szakaszának vízszint rehabilitációja, amelynek keretében a MosoniDuna torkolati műtárgyának rekonstrukciója valósul meg, eredményeként javul a MosoniDuna VKI szerinti állapota (maximális támogatás 19,3 Mrd Ft).



Váli völgy vízrendezési feladatai, eredményeként javul az érintett víztestek VKI szerinti állapota (maximális támogatás 3,5 Mrd Ft).



A Velencei-tavi partfal komplex fenntartható rehabilitációja, eredményeként javul a Velencei-tó VKI szerinti állapota (maximális támogatás 14 Mrd Ft).



A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág és mellékágai kotrása, műtárgyépítés és –rekonstrukció szakaszolt projektből a Tassi többcélú műtárgy megépítése, eredményeként javul a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág VKI szerinti állapota (maximális támogatás 6,5 Mrd Ft).

9. fejezet


– 316 –




Felső-dunai mellékágrendszerek árvízvédelme és vízpótlása I. ütem. A munkálatok eredményeként javulnak a vízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás feltételei. Javul a meder árvízlevezető képessége, és a mellékágak élővízzel történő ellátása (maximális támogatás 2,2 Mrd Ft).



Árvízvédelmi védvonalak mértékadó árvízszintre történő kiépítése a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén (maximális támogatás 1,5 Mrd Ft).



Rába-völgy projekt, a térség árvízvédelmének kiépítése (maximális támogatás 3,5 Mrd Ft).



Esztergom város árvízi biztonságának növelése a meglévő védvonal fejlesztése révén (maximális támogatás 9 Mrd Ft).



Budapesten a csillaghegyi öblözet árvízi biztonságának növelése a védvonal fejlesztése révén (maximális támogatás 10 Mrd Ft).



Budapest XIII. kerületi Dagály Strandfürdő helyszínéhez kötődő árvédelmi művek megvalósítása és a keresztező (kapcsolódó) létesítmények kiváltása és átépítése révén a terület árvízi biztonságának növelése (maximális támogatás 5 Mrd Ft).



Vác város árvízi biztonságának fejlesztése, a KEOP keretében támogatott projekt második szakaszának megvalósítása (maximális támogatás 1,63 Mrd Ft).



Visegrád város árvízi biztonságának fejlesztése, a KEOP keretében támogatott projekt második szakaszának megvalósítása (maximális támogatás 757 MFt).



A völgyfenéki települések (Vas és Zala megye) árvízi biztonságának növelése, víz okozta károk megelőzése, csökkentése, hét település védbiztonságának növelése (maximális támogatás 1,85 Mrd Ft).



Séd-Nádor-Gaja vízrendszer rehabilitációja I. ütem, a tározói kapacitás bővítése az árvízi biztonság és a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztonságának érdekében (maximális támogatás 1,9 Mrd Ft).



Záportározók építése a Baranya csatorna vízgyűjtőjén. A mellékvízfolyások által szállított vizek következményeként a Baranya-csatorna vízhozama jelentős, így cél e vízhozam csökkentése záportározók építésével, az árvíz kockázatok csökkentése érdekében (maximális támogatás 1,88 Mrd Ft).



Budapesti szennyvíziszapok hosszú távú kezelése, ártalmatlanítása, hasznosítása a HUHA II. Új Hulladékhasznosító és Iszapégető Erőmű létesítésével. Fő célkitűzés a főváros szennyvíztisztító telepein keletkező szennyvíziszap hasznosításának megoldása 2020-ig, ezzel az országos szennyvíziszap hasznosítási arányának növelése energetikai hasznosítással (maximális támogatás 50 Mrd Ft).



Esztergom Strázsa-hegy volt szovjet katonai gyakorló és lőtér kármentesítése, a szennyezett talaj, illetve talajvíz megtisztítása (maximális támogatás 600 MFt).



Volt Peremartoni Vegyipari Vállalat – Iszaptározó kazetták (Berhida III.) kármentesítése, a szennyezett talaj, illetve talajvíz megtisztítása (maximális támogatás 7 Mrd Ft).



A Hanság természetes élőhelyeinek komplex helyreállítása és fejlesztése (maximális támogatás 1,7 Mrd Ft).

9. fejezet


– 317 –




Vizes élőhely fejlesztése a Táti-szigetcsoport térségében. A Duna és ártere Natura 2000 terület Táti-szigetcsoport térségében található 300 hektáros részterületén vizes élőhelyek helyreállítása – mellékág-revitalizáció az átfolyást biztosító műtárgyrendszer kialakításával és részleges kotrással, valamint állóvizű vizes élőhelyek kialakításával, szabályozható vízvisszatartó műtárgy létesítésével, mocsárrét kialakításával, inváziós fajok visszaszorításával – a területen jelenlévő védett és közösségi jelentőségű természeti értékek megőrzése érdekében (maximális támogatás 475 MFt).



Az Ipoly-völgyben található kiemelt jelentőségű gyepterületek állapotának javítása legeltetéssel és a vízháztartás javításával. A magas természeti értéket képviselő gyepterületek állapotának javítása érdekében a projekt keretében lokális vízvisszatartó és vízkormányzó műtárgyrendszereket alakítanak ki, mentesítik a mocsárréteket és homoki gyepeket a cserjéktől, eltávolítják az inváziós fajokat az Ipoly-völgy DrégelypalánkBalassagyarmati szakaszán, legeltetéssel javítják természetvédelmi élőhelyek kezelésének hatékonyságát az infrastrukturális háttér fejlesztésével (maximális támogatás 600 MFt).

Mindegyik részvízgyűjtőt érinti a belvízi szivattyútelepek (820 MFt), a belvízvédelmi művek (5,2 milliárd Ft) és a kiemelt jelentőségű, a folyók életét befolyásoló nagyműtárgyak rekonstrukciója (10 milliárd Ft), ezek eredményeként javul az érintett víztestek VKI szerinti állapota. Számos szennyvízkezelési fejlesztés és néhány ivóvízminőség-javító projekt, valamint természetvédelmi infrastruktúra és vizes élőhely fejlesztés várható a Duna részvízgyűjtőn. 9.2.2 Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) A TOP tervezett beavatkozásai az országos fejlesztéspolitikai tervezés során feltárt, és az országos fejlesztési dokumentumokban (kiemelten OFTK, Nemzeti Vidékstratégia, PM) rögzítettek mellett az ezekkel összhangban folyó területi tervezés (megyei területfejlesztési koncepciók és programok) során feltárt fejlesztési szükségletekre alapozódnak. Az OFTK tartalmaz az egyes megyékre és nagyvárosokra beazonosított fejlesztési szükségleteket és fejlesztési irányokat, biztosítva az országos és területi tervezés összhangját. A TOP elsősorban a városok fejlesztésére fókuszál, amely mellett a várostérségek vidékfejlesztést célzó intézkedései is megjelennek. A felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozó VKI célkitűzések nem jelennek meg a TOP-ban, a célok érvényesítésére a pályázati feltételek megfogalmazásánál kerülhet sor. A TOP prioritástengelyei és intézkedései közül néhány valamilyen, negatív vagy pozitív hatással van a felszíni- és felszín alatti vizekre. A többi intézkedés vagy egyáltalán nincs hatással a vizekre vagy csak olyan általános információk állnak rendelkezésre a vizsgált dokumentumban, amelyek alapján nem lehetséges prognosztizálni a hatásokat. A VGT Intézkedési Programjából a TOP-hoz az olyan intézkedések kapcsolhatók, amelyik a KEHOP-ban nem szerepelnek, de a vizek állapota szempontjából kiemelkedően fontosak, s mind a VGT, mind az NKP4 intézkedései között megtalálhatók. A belterületi csapadékvíz-gazdálkodást a TOP a „Vállalkozásbarát, népességmegtartó településfejlesztés” intézkedés közé sorolja. A prioritástengelyhez tartozó indikátor pedig az „Belés csapadék-vízvédelmi létesítmények hossza”. A vízrendezési beavatkozások esetében fontos kérdés, hogy ezeket átfogó, az adott vízgyűjtő egészére kitekintő módon tervezik-e meg. Ellenkező esetben a települési csapadékvíz-elvezetési projektek a külterületi rendszerek további leromlását,

9. fejezet


– 318 –


eróziót, illetve a környező térségek vízháztartásának megváltozását, a vizes élőhelyek károsodását okozhatják. A fentieken túlmenően vannak olyan beavatkozások, amelyek a települési környezet minőségének javításával együtt vízvédelmi célokat is szolgálnak (a települési életminőség javítása környezeti infrastruktúra fejlesztések révén). Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a Duna részvízgyűjtőhöz tartozó megyék által tervezett, VKI-hoz kapcsolódó intézkedéseinek indikátorait.

9. fejezet


– 319 –


9-2. táblázat: A megyék indikátor vállalása a VKI szempontjából lényeges intézkedésenként a Duna részvízgyűjtőn


1.1. Helyi gazdasági infrastruktúra fejlesztése A fejlesztett vagy újonnan létesített iparterületek és ipari parkok területe A rehabilitált talaj összkiterjedése 1.2. Társadalmi és környezeti szempontból fenntartható turizmusfejlesztés A természeti és a kulturális örökségnek, illetve látványosságnak minősülő támogatott helyszíneken tett látogatások várható számának növekedése 1.3. A gazdaságfejlesztést és a munkaerő mobilitás ösztönzését szolgáló közlekedésfejlesztés A felújított vagy korszerűsített utak teljes hossza 2.1. Gazdaságélénkítő és népességmegtartó településfejlesztés Városi területeken létrehozott vagy helyreállított nyitott terek Belés csapadék-vízvédelmi létesítmények hossza A rehabilitált talaj összkiterjedése Városi területeken épített vagy renovált köz- vagy kereskedelmi épületek

9. fejezet

Mértékegység

Fejér megye

Győr-

Komáro

Moson-

m-

Tolna

Baranya

Sopron

Esztergo

megye

megye

megye

m megye

BácsKiskun megye

Nógrád

Somogy

Vas

Veszprém

megye

megye

megye

megye


hektár

49,00

40,14

44,59

47,36

32,74

35,68

36,56

24,74

27,95

53,73

392,48

hektár

18,28

14,73

14,17

17,39

0,00

4,95

0,00

0,13

10,16

19,80

99,61

42 525

32 627

45 000

38 496

0

33 285

0

19 279

25 031

45 296

281 540

km

13,66

10,00

11,04

11,73

8,43

31,39

9,05

6,11

7,62

14,14

123,17

m2

56 067

40 784

45 308

48 124

32 938

59 580

37 140

25 044

31 275

55 782

432 041

m

22 467

16 314

18 123

19 250

0

14 564

0

10 017

12 509

22 312

135 557

0,76

0,56

0,62

0,66

0,00

0,99

0,00

0,10

0,42

0,76

4,87

6 753

4 912

1 000

5 796

0

3 310

0

1 320

3 767

6 718

33 575

?

látogatás /év

?

hektár m2


– 320 –



Megújult vagy újonnan kialakított zöldfelület nagysága 3.2. Önkormányzatok energiahatékonyságának és a megújuló energia-felhasználás arányának növelése A megújulóenergia-termelés további kapacitása A megújuló energiaforrásból előállított energiamennyiség 4.3. Leromlott városi területek rehabilitációja Városi területeken épített vagy renovált köz- vagy kereskedelmi épületek Városi területeken létrehozott vagy helyreállított nyitott terek

9. fejezet

Győr-

Komáro

Moson-

m-

Tolna

Baranya

Sopron

Esztergo

megye

megye

megye

m megye

59 000

42 918

47 678

50 642

0

62 890

0

8 250

32 911

58 698

362 988

14,61

9,64

10,71

11,38

0,00

20,73

0,00

4,95

7,62

13,19

92,83

PJ/év

0,14

0,09

0,10

0,11

0,00

0,20

0,00

0,04

0,07

0,13

0,87

m2

284

263

292

310

0

154

0

162

202

360

2 027

m2

4 386

4 064

5 000

4 795

0

1 949

0

1 650

3 115

5 558

30 517

Mértékegység

m2

Fejér megye

BácsKiskun megye

Nógrád

Somogy

Vas

Veszprém

megye

megye

megye

megye


?

MW


– 321 –


9.2.3 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) A VEKOP átfogó célja, hogy biztosítsa a Közép-Magyarországi régió fejlődését, gazdasági versenyképességének további növekedését, valamint a régión belüli fejlettségbeli különbségek csökkentését. A Közép-Magyarországi régióhoz Budapest és Pest megye tartozik. Budapest teljes területe és Pest megye területének 59 %-a esik a Duna részvízgyűjtőre. A VEKOP a rendelkezésre álló támogatási forrásokat három stratégiai cél mentén koncentrálja: 1. a regionális gazdasági teljesítmény intelligens és fenntartható növelése (tudásgazdaság, innováció, vállalkozói környezet, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, turizmus, infokommunikációs beruházások támogatása), 2. a foglalkoztatás növelését segítő társadalmi környezet fejlesztése (napközbeni gyermekellátást biztosító intézmények, foglalkoztatás növelését támogató programok, oktatási és képzési rendszerek fejlesztése), 3. a versenyképességet és a társadalmi együttműködést is szolgáló közösségi fejlesztések egy élhetőbb környezet kialakulása érdekében (a lakosság és a közlekedés energiahatékonyságának növelése, településrehabilitációs fejlesztések, társadalmi együttműködés erősítése, a közigazgatás és közszolgáltatások működésének javítása, természetvédelem). A VEKOP prioritástengelyei és a hozzájuk tartozó specifikus célok és intézkedések igen tág szakterületi kört ölelnek fel a vállalkozások és a helyi gazdaságok fejlesztésétől, a foglalkoztatás ösztönzésén, az infrastruktúra bővítésén keresztül, a társadalmi befogadást segítő programokig, kompetenciafejlesztésig. A felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozó célkitűzésekhez a VEKOPban nem kapcsolódik cél. A VEKOP keretén belül tervezett tevékenységek többsége csak igen közvetett, áttételes módon befolyásolhatja a környezet állapotát. A tervezett természetvédelmi felmérések hosszabb távon, áttételesen járulhatnak hozzá a védett értékek megőrzéséhez, a rehabilitációs programok viszont közvetlen módon javítják az élőhelyek állapotát. Részben a VEKOP támogatásával valósulna meg a Pest Megyei Duna Stratégia több tervezett fejlesztése (pl. egységes dunai turisztikai desztinációfejlesztés, a Duna és mellékfolyóinak rehabilitációjához kapcsolódó tevékenységek megvalósítása, közös vízgazdálkodási és katasztrófa elhárítási rendszer kialakítása).

9. fejezet


– 322 –


10 10.1

A közvélemény tájékoztatása A tájékoztatás folyamata

A társadalmi egyeztetés az intézkedések tervezésének fontos eleme, amely visszahat a részletes tervezésre. Az egyeztetés után, az intézkedési programmal együtt válnak véglegessé a környezeti célkitűzések is. Lényeges, hogy az érdekeltek számára a közreadott információkból egyértelműen rajzolódjon ki az intézkedések hatékonysága, költségei, közvetett hatásai, a bizonytalanságok, a program finanszírozhatósága és megfizethetősége. A társadalmi egyeztetés hatékonyan támogatja a döntési folyamatot és rávilágíthat bizonyos ellentmondásokra is, valamint a nehezen számszerűsíthető szempontok beépülését segítik (pl. területfejlesztési prioritások, társadalmi támogatottság). A társadalmi bevonás hasonlóan az első VGT gyakorlatához ún. nyílt tervezési folyamatban zajlik, ennek keretében több fordulós véleményezés lesz. A különböző szakágazatok célkitűzéseinek korai megismerése, illetve integrálása érdekében a tervezés során a vízügyi és más ágazatok jelenleg érvényes stratégiai terve, térségi, regionális, vagy országos terve, programja is számba vételre kerül, továbbá e programok/projektek vizsgálatra kerülnek a várható hatások és a VKI 4.7 cikkelye szerinti kivétel alkalmazása érdekében. Az integrált vízgazdálkodási szempontok érvényesülése érdekében az árvízkockázatkezelési tervezés eredményeként szükségesnek tartott intézkedések is beépülhetnek a második VGT-be. A vizekre jelentős hatást gyakorol az éghajlatváltozás, ezért az ehhez kapcsolódó intézkedéseket (hatások mérséklése, alkalmazkodás) is tartalmaznia kell a tervnek. Az országos szintű intézkedések tervezése több lépésben történik, alkalmazkodva a társadalom bevonásának fázisaihoz, valamint a rendelkezésre álló információkhoz. A felülvizsgált VGT tervezetében szereplő intézkedések programja sorra veszi a következő ciklusokra tervezett intézkedéseket. A második VGT-ben az intézkedések tartalma is felülvizsgálatra kerül, valamint az első tervben nem megfelelően részletezett intézkedések kibontása a legfontosabb feladat. A felülvizsgált VGT a társadalmi egyeztetés alap-dokumentuma. A VGT2 végleges terv lesz, amely a társadalmi véleményezés eredményeként már tartalmazza az észrevételek alapján beillesztett módosításokat és kiegészítéseket is, az intézkedések és a finanszírozás ütemezésével együtt. A VGT-ben a hangsúly a fenntartható vízgazdálkodás és a környezetvédelem koncepcionális, stratégiai elképzeléseinek bemutatásán, a hatások feltárásán és megfelelő kezelésén, a megvalósítás jogi és pénzügyi hátterének biztosításán, a megvalósítás során betartandó technikai feltételek egyértelmű megfogalmazásán, a tervezést meghatározó gazdasági és társadalmi szempontok összefoglalásán van. Az egész országra kiterjedő VGT2 tervezése befolyásolja a 2014-2020 között tervezett fejlesztéseket, szakágazati programokat, valamint a víztestenként megadott intézkedések alapján folytatódhat a megvalósítás és a részletes tervezés. A VGT2-re épülhet majd az új konkrét projektek végrehajtása, és a szükséges jogszabályi változások. A víztestek (vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz), valamint a vízgyűjtők szintjén történő kivitelezés pedig a konkrét területhez kötődő érdekeltek (állam, önkormányzat, gazdálkodó szervezet vagy magánszemély) feladata. A VKI célkitűzései keretet adnak a vízügyi hatósági tevékenységeknek is. A VGT2-ben megfogalmazott jogszabály módosítási javaslatok alapján szabályozáson keresztül a hatósági intézkedéseknek is a tervben kitűzött környezeti célok teljesítését kell segíteniük.

10. fejezet

A közvélemény tájékoztatása

– 323 –


10.2

Társadalmi véleményezési határidők és feladatok

A társadalom számára a tervezés során három véleményezési szakasz áll rendelkezésre: I. szakasz: A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatának ütemtervének és munkaprogramjának nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája II. szakasz: Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája

III. szakasz: A felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási terv(ek) tervezetének nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája I. szakasz: A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatának munkaprogramjának nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája

ütemtervének

és

A magyar VGT felülvizsgálatának ütemterve és munkaprogramja tervezete 2013-ban elkészült. „A vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálatának ütemterve és munkaprogramja 2013-2015 (Vitaanyag)” 2013. július 22-én került nyilvánosságra. A VITAANYAG hat hónapon keresztül volt véleményezhető, 2014. január 23-ig a [email protected] email címre vagy a Nemzeti Környezetügyi Intézet postai címére. II. szakasz: Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések (JVK) nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája A VKI szerint a vízgyűjtőn azonosított jelentős vízgazdálkodási problémák (JVP-k) dokumentumát közzé kell tenni és legalább hathónapos konzultációs periódust kell biztosítani megvitatására. A jelentős vízgazdálkodási problémák közé a VKI környezeti célkitűzésének elérését befolyásoló társadalmi-gazdasági hatások /igények/ viszonyok/akadályozó tényezők, ill. dilemmák tartoznak, melyek intézkedéseket/megfontolásokat igényelnek a 2021-es határidő teljesítéséhez. A JVP - egy meghatározott szempontrendszer szerint - a természeti és műszaki kérdések és folyamatok összefoglalására szolgál, azaz nem tartalmazza a költségvetési, szabályozási kérdéseket. Figyelembe véve a vízvédelmi, természetvédelmi és környezetvédelmi szempontokat a feltárt jelentős vízgazdálkodási kérdések (későbbiekben a társadalmi vélemények alapján jelentős vízgazdálkodási problémáknak nevezve) és megoldandó feladatok összefoglalása, a 4 részvízgyűjtőre és a 42 alegységre 2014. november 24-én vált elérhetővé az OVF (http://www.ovf.hu/hu/jelentos-vizgazdalkodasi-kerdeseink) és a vízügyi igazgatóságok honlapján. A véleményeket 2015. május 31-ig lehetett megküldeni. A konzultáció alapját az alegységi és részvízgyűjtő szintű dokumentumok képezték. A JVP dokumentumokra a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságokra, valamint az OVF-be címezve e-mailben, levélben, és/vagy a Vízgazdálkodási Tanács üléseken szóban lehetett észrevételeket tenni. A Területi és a Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok megtárgyalták a JVP-ra érkezett társadalmi véleményeket. A JVP-kra írásban érkezett alegységi, részvízgyűjtő elemi észrevételekre, témakörökre bontva a VIZIG-ek, illetve a tervezők feldolgozták, írásban megválaszolták és dokumentálták. A „válaszokat” a végleges JVP dokumentumok melléklete tartalmazza táblázatos formában, ahol az is közlésre kerül, hova épül be az elfogadott javaslat.

10. fejezet


– 324 –


Az alegységi és a részvízgyűjtő JVP-re érkezett írásbeli vélemények és szakértői válaszok tételes feldolgozása a 10-1 mellékletben találhatók. A feldolgozás során a központilag regisztrált kérdések közül, azokat, melyek azonosíthatóak voltak, a releváns részvízgyűjtőhöz kapcsoltuk, továbbá a több részvízgyűjtő területét is érintő igazgatóságoktól továbbított véleményeket az érintett részvízgyűjtőkhöz csoportosítottuk. A kérdések, észrevételek jelentős része nemcsak a problémákat vetette fel, hanem intézkedési javaslatokat is tettek. Így a válaszok egy része értelemszerűen az volt, hogy az észrevételeket továbbítják a VGT tervezők felé. A VGT tervezők az észrevételeket újból átnézték és feldolgozták, a VGT, az Intézkedési Program kidolgozásánál figyelembe vették. A részvízgyűjtőkre vonatkozó, észrevételek alapján átdolgozott végleges JVP dokumentumok végleges változatai a társadalmi vita lezárását követően, 2015. július 10.-től elérhetők a www.vizeink.hu honlapon. A részvízgyűjtő és alegységi JVP dokumentumokat is figyelembe vevő, országos szintű JVP dokumentum 2015. június 21-én került fel a www.vizeink.hu honlapra, melyet 2015. július 31-ig lehetett véleményezni. Az országos szintű jelentős vízgazdálkodási problémák dokumentum vitaanyagára külön írásbeli észrevétel nem érkezett. A jelentős vízgazdálkodási problémák vitaanyagainak írásbeli véleményezése mellett 2015. július 29-én Jelentős Vízgazdálkodási Problémák (JVP) és szerepük a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálata során címmel fórum került megrendezésre, ahol az Országos JVP-ről szóban is lehetett észrevételeket megfogalmazni. A fórumon elhangzott szóbeli észrevételek és szakértői válaszok az OVGT 10-3 mellékletben találhatók. Minden beérkezett vélemény összesítésével a Duna részvízgyűjtőre 327 db. észrevétel érkezett, az összes észrevétel 36%-a. Megjegyezzük, hogy a 327 véleményből 259 került besorolásra, a százalékos eloszlás a besoroltakra vonatkozik. Az besorolt válaszok alapján látható, hogy a legnagyobb részben (36%) vélemény elfogadása és teljes egészében tervbe való beépítése történt meg, illetve meg fog történni. Második legjelentősebb vélemény szám (a vélemények mintegy harmada, 31%) viszont a terv szempontjából nem volt releváns. III. szakasz: A felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási terv(ek) tervezetének nyilvánosságra hozatala és társadalmi vitája Információ átadás A társadalom-bevonás első szintjét, az információ átadását a tervezés mindenki által elérhető honlapja, a www.vizeink.hu jelentette. A honlapon elérhetőek és letölthetőek az Országos és a Részvízgyűjtő tervek, az SKV, az írásban érkezett vélemények és a Fórumok meghívói, plakátjai és előadásai.

10. fejezet


– 325 –


A széles nyilvánosság folyamatos tájékoztatását biztosította az írott és elektronikus médián keresztül folyatott információs kampány, sajtómegjelenések melyek részben a Fórumokhoz kapcsolódtak, részben pedig az önkormányzatokon keresztül, azok megszólásával biztosította a nyilvánosságot. 2015-ben szeptember folyamán egy országos sajtótájékoztató mutatta be a projekt eredményeit.

Konzultáció A VKI 13. cikke és VII. melléklete szerint elkészített, felülvizsgált országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv I. vitaanyagának nyilvánosságra hozatala 2015. június 8-án történt meg, mely a www.vizeink.hu honlapon történő közzététel időpontja. A részvízgyűjtő-gazdálkodási tervek vitaanyagai pedig 2015. június 22-től érhetők el a honlapon. A konzultáció alapja tehát egy országos és négy részvízgyűjtő szintű vízgyűjtő-gazdálkodási terv. A dokumentumokra vonatkozóan az írásbeli észrevételezés lehetősége a közzététel időpontjától kezdve folyamatos, melyeket a [email protected] címre lehet megtenni. A jelen dokumentumban a szeptember 8-ig beérkezett írásbeli észrevételek kerültek figyelembe vételre, de az észrevételezés lehetősége továbbra is fennáll. Az írásbeli észrevételek felkerültek a www.vizeink.hu honlapra. A szeptember 8-a figyelembevételre.

után

beérkezett

észrevételek

a

végleges

tervben

kerülnek

majd

Összességében hat hónap áll rendelkezésre a második VGT tervezetének véleményezésére, 2015. június 8-tól, 2015. december 8-áig lehet folyamatosan véleményezni a terv vitaanyagait. Fórumok megrendezése A meghívók kiküldésére egy-két héttel a rendezvények előtt, speciális címlisták alapján került sor. A területi fórumok listájának összeállításában a Vízügyi Igazgatóságok címlistái szolgáltak alapul. Ezáltal mindig az adott terület érdekelt szervezetei, intézményei kerültek megkeresésre, úgy, mint: helyi önkormányzatok, kormányhivatalok, katasztrófavédelmi igazgatóságok, járási hivatalok, környezetvédelmi szervezetek, területi vízgazdálkodási tanácsok, társadalmi szervezetek, szakmai-tudományos szervezetek, nemzeti parkok, civil szervezetek és minden egyéb érintett szervezet, akiket adott témával kapcsolatban a Vízügyi Igazgatóságok szükségesnek tartottak bevonni. A projekt keretében 43 fórum megrendezésére került sor 2015. június 1. és 2015. szeptember 4. között. Az alábbi fórumtípusok megrendezésére került sor: 

Országos Szakmai Fórumok (9). Szakterületek kiemelt kérdései, szakmai egyeztetések.

10. fejezet


– 326 –




Területi Speciális Fórumok (8). Földrajzilag lehatárolható és különös figyelmet érintő területek.



Területi Vízgyűjtő-gazdálkodási Fórumok (VIZIG területén a VGT feladatok 12 db.)



Részvízgyűjtő fórumok (4 részvízgyűjtőre, Duna, Tisza, Dráva, Balaton)



Tematikus országos fórumok (8). A VGT legfontosabb vízhasználó csoportokat, hajtóerőket érintő eredményei, intézkedései (mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat, ipar, közlekedés, települések, energiaipar, természetvédelem, zöld szervezetek,



Egyéb fórumok (a Stratégiai Környezeti Vizsgálattal és a Jelentős Vízgazdálkodási Problémákkal kapcsolatos Fórumok).

A megvalósult fórumokat a 10-1. táblázat tartalmazza. 10-1. táblázat: Fórumok áttekintése Fórum

Fórum címe

típusa

Időpont

Országos szakmai

Felszín alatti vizek a 2. Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben

Országos szakmai

A VGT tervek összehangolása

Országos szakmai

Monitoring feladatok a 2. vízgyűjtő-gazdálkodási tervben

2015.06.17.

Országos szakmai

Területi vízgazdálkodás, mezőgazdasági vízszolgáltatás

2015.06.18.

Országos szakmai

Települési vízgazdálkodás, víziközmű, csapadékvíz-gazdálkodás

2015.06.18.

Országos szakmai

A vízgyűjtő-gazdálkodásra vonatkozó intézkedési tervek érvényesítése a feladatokban (MHT Országos Fórum)

Országos szakmai

Hidromorfológiai kérdések a Duna – Dráva - Balaton részvízgyűjtő 2015.07.08. területén

Országos szakmai

Hidromorfológiai kérdések a Tisza részvízgyűjtő területén

Speciális területi

A felszín alatti víz hasznosítása az Alföldön és a vízkivételek 2015.07.14. hatása


Hosszirányú átjárhatóság biztosítása hallépcső építésével

2015.07.15.


A Ráckevei-Soroksári Duna-ág vízgazdálkodása

2015.07.16.

Területi VGT

VGT-NYUDUVIZIG

2015.07.20.

Területi VGT

VGT-ADUVIZIG

2015.07.21.


A Nyírség vízháztartása

2015.07.22.

Területi VGT

VGT-TIVIZIG

2015.07.27.

Területi VGT

VGT-FETIVIZIG

2015.07.28.

Országos

Jelentős Vízgazdálkodási Problémák (JVP) és szerepük a 2015.07.29. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálata során

Országos

A második Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Stratégiai 2015.07.29. Környezeti Vizsgálata

10. fejezet

és

az

árvízi

kockázat

kezelési

2015.06.10. tervek

2015.06.17.

EU irányelvek és gyakorlati tervezési 2015.07.01.


2015.07.09.

– 327 –


Fórum

Fórum címe

típusa

Időpont

Területi VGT

VGT-DÉDUVIZIG

2015.07.30.

Területi VGT

VGT-KÖTIVIZIG

2015.08.03.

Területi VGT

VGT-KÖVIZIG

2015.08.04.

Területi VGT

VGT-ADTIVIZIG

2015.08.05.

Területi VGT

VGT-ÉMVIZIG

2015.08.10.

Területi VGT

VGT-KDVVIZIG

2015.08.11.

Területi VGT

VGT-KDTVIZIG

2015.08.12.


A Vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata a Rába alsó szakasz 2015.08.18. és a Hanság térségében


A Tisza-tó vízgazdálkodásának jelene és jövője

2015.08.19.

Részvízgyűjtő

A Tisza részvízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata

2015.08.24.

Részvízgyűjtő

A Dráva részvízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata

2015.08.25.

Területi VGT

VGT-ÉDUVIZIG

2015.08.26.


A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási kérdései

2015.08.27.

Részvízgyűjtő

A Duna részvízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata

2015.08.28.


A Dunántúli-középhegység karsztvíz készletének mennyiségi, 2015.08.31 minőségi állapota

Részvízgyűjtő

A Balaton részvízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés eredményei, az intézkedések 2015.09.01 programja (Zöld fórum)

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés természetvédelmet, védett 2015.09.01 területeket érintő eredményei, az intézkedések programja

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés mezőgazdasággal, erdészettel, halgazdálkodással kapcsolatos eredményei, az intézkedések 2015.09.02 programja - Vízminőség-védelem, terheléscsökkentés

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés mezőgazdasággal, erdészettel, halgazdálkodással kapcsolatos eredményei, az intézkedések 2015.09.02 programja - Vizek mennyiség védelme, vízhasznosítás, belvízgazdálkodás

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés települési vízgazdálkodással 2015.09.03 kapcsolatos eredményei, az intézkedések programja

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés ipart, közlekedést érintő 2015.09.03 eredményei, az intézkedések programja

Tematikus Országos

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés energiaipart érintő eredményei, 2015.09.04 az intézkedések programja

10. fejezet


2015. 31.

08.

– 328 –


Fórum típusa Tematikus Országos

Fórum címe

Időpont

A VKI szerinti mentességek alkalmazása

2015.09.04

10.3 A társadalom bevonásának hatása a terv tartalmára A folyamat felépítése (területi és tematikus, országos fórumok sora, írásbeli észrevételezés) alkalmas volt arra, hogy a problémák, állapot, hatások, intézkedések összefüggéseit a társadalmi bevonás folyamatába bekapcsolódók megismerjék és megvitassák. A jó állapot elérését célzó különböző intézkedések, megoldások számos variációját megvitatták az érdekeltek. Az I. vitaanyagra érkezett vélemények jelentős részét a tervezők figyelembe vették a tervezés során, amit a II. vitaanyag igazol. A konzultációs folyamatban szóban, vagy írásban érkezett véleményeket, elemi észrevételekre, témakörökre bontva a tervezők feldolgozták, írásban megválaszolták és dokumentálták. Lényeges része volt az írásbeli észrevételek esetében válasznak annak megjelölése, hogy a vélemény milyen módon kerül elfogadásra 2015 november 9-ig beérkezett részvízgyűjtő tervekre beérkezett írásos észrevételt és a szakértői válaszokat a 10-2 melléklet tartalmazza. A fórumokon elhangzott észrevételeket és szakértői válaszokat a 10-3 melléklet tartalmazza. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés társadalmi vitája folytatódik 2015. december 8.-ig. A projekt honlapján véleményezési felület áll rendelkezésre továbbra is a tervek írásbeli véleményezésére. A közzétett dokumentumokról az elektronikus konzultáció lehetővé teszi, hogy az érintettek az internet segítségével közvetlenül véleményt nyilváníthasson a közzétett tervdokumentumokról. A véleményt elektronikus úton a [email protected] e-mail címre lehet megküldeni. A közzétett dokumentumokról postai úton eljuttatott levélben is véleményt lehet formálni az ÖKO Zrt. 1253. Budapest, Pf. 7. címre eljuttatott levéllel.

10.4 A Vízgazdálkodási Tanácsok szerepe és feladatai a VGT véleményezési folyamatban A Vízgazdálkodási Tanácsok az aktív társadalmi bevonás szereplői, szakmai munkájuk kiemelten fontos szerepet kap a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatában és annak társadalmasításában. Területi és Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok 2014 novemberében elkészült Jelentős Vízgazdálkodási Problémák (JVP) c. dokumentumok vitaanyagának véleményezését végezték a rendelkezésre álló hat hónapos időszakban. A VGT véleményezésének nagyon fontos fórumai a területi, részvízgyűjtő és országos vízgazdálkodási tanácsok (lásd. 5/2009. (IV. 14.) KvVM rendeletet felváltó 1382/2013. (VI. 27.) Korm. határozatot a vízgazdálkodási tanácsokról, továbbiakban kormányhatározat). A tanácsok létszámát és összetételének fő szabályait a kormányhatározat határozza meg. A tanács tagjai a vízgazdálkodással kapcsolatos államigazgatási szervek, társadalmi szervezetek, gazdasági szereplők és szakmai-tudományos és civil szervezetek által jelölt képviselők lehetnek.

10. fejezet


– 329 –


A Területi Vízgazdálkodási Tanács (TVT) elősegíti a területi szintű vízgazdálkodás szakmai feladatainak egységes végrehajtását, valamint a vízügyi tervezés, a vízépítés és a szolgáltató tevékenység összehangolt működését. A TVT a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során a társadalmi részvétel biztosítása érdekében Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezési Bizottságot valamint Szakmai Bizottságokat hozott létre. Minden TVT egy főt delegál a Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsba. A VGT1 végrehajtásának folyamatában 2010-2015 között is fontos szerepet játszottak a területi vízgazdálkodási tanácsok. A vízgyűjtőterületen zajló, a vizek hasznosítását és védelmét szolgáló projektekkel kapcsolatban a tanácsok rendszeresen beszámoltatták a projekt kedvezményezetteket, illetve a szakmai bizottságaikat, így például az Ivóvízminőség-javító programról, a szennyvíz-elvezetési agglomerációs csatlakozási kérelmekkel kapcsolatos állásfoglalásukról. A tanácsok működése nagymértékben hozzájárult ahhoz is, hogy a társadalom és a nyilvánosság mind szélesebb körben értesüljön a vízgazdálkodással kapcsolatos, helyi jellegű kérdésekről, problémákról, tervekről, valamint közvetlenül részt vegyen az ezzel kapcsolatos döntési folyamatok előkészítésében. A területi vízgazdálkodási tanácsok megvitatták az alegységekre vonatkozó „Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések” dokumentumait, határozatot hoztak ezt továbbították a részvízgyűjtő vízgazdálkodási tanácsok részére, amelyet az RVT ülésen bemutattak és képviseltek. A négy részvízgyűjtő vízgazdálkodási tanács 2015. március-május időszakban tartották meg ezévi első ülésüket. A találkozó fő napirendi pontja a „Részvízgyűjtő Jelentős Vízgazdálkodási Kérdésekre érkezett vélemények, javaslatok áttekintése és azokkal kapcsolatban egységes állásfoglalás kialakítása volt. Tanácsok az elfogadott észrevételek JVK dokumentumokba való beépítéséről határozatot hoztak. 2015. 06. 22-én, az Országos Vízgazdálkodási Tanács ülésén foglalkozott a VGT kérdéseivel. Megtárgyalták az Országos Jelentős Vízgazdálkodási Problémák dokumentumát, a VGT2 vitaanyagot, valamint a vízhasználatok gazdasági elemzéséről szóló jelentést. A TVT-k, az RVT jegyzőkönyvei a 10-4 mellékletben találhatóak. A vízgazdálkodási tanácsok október, november folyamán megvitatják a VGT2 vitaanyagot és a tervek véglegesítésére a három szintű tanácsok (TVT albizottság, RVT, OVT) állásfoglalását, az SKV véglegesítését követően, az üléseken megfogalmazottakból fakadó, esetlegesen még szükséges módosítások elvégzése után kerül sor.

10. fejezet


– 330 –

A víz élet, gondozzuk közösen! VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV DUNA RÉSZVÍZGYŰJTŐ. közreadja: Észak- dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2015

Recommend Documents