A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK VISELÉSÉNEK KÉRDÉSEI BEHAJTHATATLANSÁG ESETÉN TRUNKOS ANITA KRISZTINA

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. (2012), pp.601–609.

A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK VISELÉSÉNEK KÉRDÉSEI BEHAJTHATATLANSÁG ESETÉN TRUNKOS ANITA KRISZTINA A végrehajtási eljárás megindulásának feltétele, hogy a végrehajtást kérő az önálló bírósági végrehajtó felhívásában szereplő költségeket megfizesse. Amennyiben ezen kötelezettségének nem tesz eleget, az eljárás egy évig szünetel, azt követően megszűnik. A végrehajtó csak az előzetesen kalkulált költségeinek megfizetése után foganatosíthat végrehajtási cselekményeket, ekkor kutatja fel az adós vagyontárgyait, pénzeszközeit, jövedelemforrásait. Sikeres behajtás esetén a végrehajtás összes költségét az adós viseli. De ki fizesse a végrehajtó tevékenységével kapcsolatos költségeket, ha a követelés az adóson behajthatatlan? A tanulmány erre a kérdésre keresi a választ. Kulcsszavak: önálló bírósági végrehajtó, végrehajtási eljárás, eljárás szünetelése, költségviselés, munkadíj, költségtérítés, készkiadás, költségátalány, behajtási jutalék, adós, követelés, behajthatatlan. The requirement of starting of an executive procedure is the payment of the costs, which are included in the call of the independent court bailiff. In case the petitioner doesn’t pay them, the procedure will be interrupted for a year, after that period it will be stopped. It is allowed for the baliff to effectuate executive actions only if his estimated costs are paid. After that he searches for the debtor’s properties, financial means and source of incomes. If the levy is succesfull, every expenses will covered by the debtor. But who has to pay the costs of the executive procedure, when the claim is irrecoverable on the debtor? The paper focuses on this question. Keywords: independent court bailiff, executive procedure, intermission of the procedure, financing, wage, refundation of cost, out-of-pocket expensis, lump cost, commission of enforcement, debtor, claim, irrecoverable.

1. Bevezető gondolatok A bírósági végrehajtási eljárás olyan nemperes eljárás,1 amelynek során az állam kényszerítő erővel juttatja érvényre a jogi szankciót, amely irányulhat valamely követelés kielégítésére, kivételesen azonban későbbi teljesítés biztosítására is. Lehet egyrészt a bírósági polgári peres és nemperes eljárásnak az utolsó, nem szükségképpeni szakasza, amelyre kizárólag az adós önkéntes, határidőn belül történő teljesítésének hiányában kerül sor. Végrehajtási eljárás megindítását alapozhatják meg másrészt bizonyos közjegyzői okiratok, valamint bíróságon kívüli jogvitát eldöntő szervek határozatairól, így pl. a választottbírósági eljárásban kötött egyezségről kiállított okirat is. A biztosítási intézkedés végrehajtása a peres eljárással egyidőben történik. Az eljárás lefolytatására az önálló bírósági végrehajtó jogosult,2 

Dr. TRUNKOS ANITA KRISZTINA PhD-hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected]

1

2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéséről és igazgatásáról (Bszi.) 162. §. A bírósági végrehajtó eljárása nemperes eljárás, a hatáskörében tett intézkedése mindenkire kötelező. 2 Bszi. 160. § (2) A polgári ügyben, munkaügyi vitában hozott marasztaló határozat és bírósági egyezség, valamint a büntetőügyben hozott, vagyoni kötelezettséget megállapító határozat végrehajtása – ha jogszabály nem tesz kivételt – a bíróság és a bírósági végrehajtó feladata.

602

Trunkos Anita Krisztina

aki nem áll a bírósággal szolgálati jogviszonyban, hanem önálló jogállású személyként végez igazságügyi feladatokat. Már az eljárás megindítása is költségekkel jár, amelyet a végrehajtást kérőnek kell előlegeznie, sikeres végrehajtás esetén pedig az adós viseli azt. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a költségviselés fenti szabályai – a kötelezettség adóson való behajthatatlansága miatt – nem érvényesíthetők. Kérdésként merül fel, hogy ilyenkor ki viselje az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási cselekmények foganatosításával kapcsolatos költségeit? Az utóbbi időben egyre gyakrabban szembesülhetünk a fenti problémával, amelyre még nem alakult ki egységes joggyakorlat. A bíróságok a végrehajtási eljárás megszüntetése vagy szünetelése miatt kiállított díjjegyzék ellen benyújtott végrehajtáskérői kifogásokra más-más tartalmú és indoklású végzéseket hoznak, ugyanakkor a végrehajtási joggal foglalkozó szakkönyvek szerzőinek véleménye, valamint az önálló bírósági végrehajtók gyakorlata is megoszlik. Jelen tanulmányban a fenti ellentmondások okaira és lehetséges megoldására keressük a választ. 2. A végrehajtás költségei és a költségek előlegezése 2.1. A végrehajtási eljárás költségstruktúrája Annak érdekében, hogy a fenti dilemmára megkíséreljük a megoldást megtalálni, a végrehajtási költségekre vonatkozó rendelkezések elemzéséből kell kiindulnunk, amelyek a következő jogforrásokban nyertek szabályozást:  az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (a továbbiakban: Vht.)  a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet a bírósági végrehajtói díjszabásról (a továbbiakban: Vdr.)  az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről (a továbbiakban: Vüsz.)  8/2001. (IV. 27.) IM rendelet a bírósági végrehajtási eljárásban felszámítandó általános költségátalány megfizetésének szabályairól (a továbbiakban: Kamarai átalányrendelet)  a 23/2005. (XI. 10.) IM rendelet egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról A Vht. 254. § (1)–(6) bekezdései rögzítik az önálló bírósági végrehajtó díjazását, amelynek részletszabályait a Vdr. tartalmazza. A bírósági végrehajtásban felmerülő költségelemek nagyon sokrétűek. Egy részük már a végrehajtás elrendelésével, azaz a végrehajtási lap kiállításakor, illetve a végrehajtási záradék elkészítésekor felmerül. Az önálló bírósági végrehajtó által kézhezvett végrehajtható okiraton ezen költségtényezők már szerepelnek. A behajtási jutalék azonban eredményfüggő, csakis sikeres végrehajtás esetén illeti meg az önálló bírósági végrehajtót. A bírósági végrehajtó az ügy iktatását követően első lépésként felhívást készít a végrehajtást kérő részére, amelyben attól függően, hogy a végrehajtási eljárás pénzkövetelés behajtására avagy meghatározott cselekmény végrehajtására irányul, meghatározza az eljárás kezdetén megfizetendő költségeket. Az eljárás csakis akkor indítható meg, ha a végrehajtást kérő a felhívásnak eleget tett, azaz a felhívásban szereplő összeget a végrehajtó letéti számlájára megfizette. Ennek hiányában a végrehajtható okirat az adós részére kézbesítésre sem kerül. A költségfelhívástól számított egy évig – befizetés hiányában – az eljárás a Vht. 52. § e) pontja alapján szünetel, majd egy év eltelte után a végrehajtás a Vht. 54. § (3) bekezdése értelmében megszűnik.

A végrehajtási eljárási költségek viselésének kérdései behajthatatlanság esetén

603

A végrehajtást kérő költségelőlegezését a Vht. 34. § (1) bekezdése,3 valamint – ezzel összhangban – a Vdr. 1. § (2) bekezdésének első mondata4 írja elő. A végrehajtást kérő előlegfizetési kötelezettsége azonban nem újkeletű jelenség. Ezen szabályozásra már Sárffy Andor könyvében is találunk utalást.5 A végrehajtással összefüggésben felmerülő költségelemeket a Vdr. tételesen felsorolja, egyúttal meghatározza annak az ügyértékhez igazodó mértékét is. Alapvetően négy költségfajtára oszthatjuk ezeket: munkadíjra,6 költségtérítésre,7 behajtási jutalékra8 és egyéb végrehajtói díjakra, költségekre.9 A pénzfizetésre irányuló végrehajtás esetén felmerülő munkadíj vonatkozásában három számítási módot tartalmaz a Vdr. Elsőként az ügyértékhez igazodó kalkulációt. Annak érdekében, hogy a számítás bázisa pontosan meghatározható legyen, a Vdr. 7. § (1) bekezdése konkrét meghatározást ad az ügyérték fogalmára. Eszerint ügyértéknek minősül a főkövetelést, a járulékokat, valamint a költségeket magában foglaló összeg. A végrehajtási ügyértékhez igazodó munkadíjat a Vdr. 8. § (1) bekezdése sávosan regresszíven határozza meg, ezen túlmenően a 8. § (2)–(5) bekezdéseiben egyéb ügyértékhez igazodó munkadíjakat is részletez. Meghatározott cselekményre (elvégzésre, tűrésre, abbahagyásra) irányuló végrehajtás esetén a végrehajtót megillető munkadíjat az eljárásra fordított idő függvényében kell megállapítani, melynek összegét a Vdr. 9–10. §-ai minden megkezdett óra után konkrét összegben határozzák meg. Az „Egyéb munkadíj” címszó alatt, a Vdr. 11-11/A. §-okban tárgyalt összegek fenti két munkadíjelemen felül illetik meg a végrehajtót. Ezen tételek a végrehajtó székhelyén kívül foganatosított cselekményekkel, valamint a személyes kézbesítéssel kapcsolatban merülhetnek fel. A költségtérítés a készkiadást és a költségátalányt foglalja magában. Készkiadásként számíthatja fel az önálló bírósági végrehajtó az ellátási költségeket, szállásköltséget, utazási költséget, ingóság lefoglalása esetén annak szállítási költségét, a lezárt helyiség felnyitásával és visszazárásával felmerülő költségeket, a tanúk költségtérítését, a bíróság vagy más bírósági végrehajtó részére megküldött iratok másolási költségét, valamint az eljárás során felmerülő egyéb költségeket, amelyet a Vdr. csak példálózó jelleggel ad meg. Ugyanazon eljárási cselekménnyel kapcsolatosan két jogcímen nem számítható fel költség. Ugyancsak kizárt egyetemleges adóstársakkal szemben folyó eljárásban azonos eljárási cselekmények következtében felmerülő készkiadások többszörös felszámítása. Ezért az ilyen kettőségek elkerülésére a szabályozás külön is kitér.10 A költségátalány mint költségtérítés a készkiadáson felül a munkadíjjal arányosan illeti meg az önálló bírósági végrehajtót, mely összeg a végrehajtónak az eljárás szünetelését 3

34. § (1) A végrehajtás során felmerülő költséget – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli. 4 (2) A munkadíjat és a költségtérítést a végrehajtást kérő előlegezi; ezeket az összegeket és a behajtási jutalékot az adós viseli. 5 SÁRFFY Andor: A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1938, 69. 6 Vdr. II. fejezete. 7 Vdr. III. fejezete. 8 Vdr. V. fejezete. 9 Vdr. V/A. fejezete. 10 Vdr. 12–15/A. §§.

604


követő folytatása során ismételten jár.11 A kézbesítés foganatosítására a készkiadások és a költségátalány felszámítása tekintetében eltérő szabályozás érvényesül.12 A Vdr. 18–20. §-ai alapján a behajtási jutalék csak abban az esetben illeti meg a végrehajtót, amennyiben az eljárása – teljesen vagy részben – eredményesen zárul. A pénzköveteléshez kapcsolódó jutalékrendszer szintén sávosan regresszív, egyetemleges adóstársak esetén a behajtási jutalék alapjául a konkrét adós által teljesített összeget kell figyelembe venni. Meghatározott cselekmény végrehajtásánál a behajtási jutalék összege tételesen rögzített. Az V/A. fejezet „Egyéb végrehajtói díjak, költségek” címmel 2008-ban került be a rendeletbe,13 melyben bizonyos speciális esetekben felszámítható költségtényezőket rögzített a jogalkotó. 2.2. Az eljárás kezdetén megfizetendő költség A behajtási jutalék csakis – legalább részben – eredményes eljárás esetén illeti meg a végrehajtót, ezért az eljárás kezdetén kizárólag a munkadíjának és költségtérítésének részeként szolgáló összegek megfizetésére hívhatja fel a végrehajtást kérőt. E költségelemek közül a munkadíj és költségátalány vonatkozásában a Vdr. 17. § (1) bekezdése az a)–d) pontjaiban külön nevesítve határozza meg a pénzkövetelés behajtására, a tartásdíj, munkabér és kártérítési összeg behajtására, a biztosítási intézkedés végrehajtására, valamint a meghatározott cselekmény végrehajtására és az ideiglenes intézkedés foganatosítására tekintettel felszámítható összegeket, amely az első három esetben a munkadíjhoz, illetve a költségátalányhoz igazodik. A biztosítás intézkedés kivételével – ahol a végrehajtót a teljes munkadíj és költségátalány megilleti – a rendelet az így bekérhető összeg minimumát és maximumát is meghatározza, ezáltal biztosítva a végrehajtást kérő részére az előre láthatóságot. Meghatározott cselekmény végrehajtása esetén az eljárás kezdetén megfizetendő összeg tételesen meghatározott. A készkiadás összege az eljárás elején nem határozható meg pontosan. Mértéke az eljárás során foganatosított intézkedések függvényében széles határokon belül változhat. Ezért a Vdr. 17. § (5) bekezdése az eljárás kezdetén feljogosítja a végrehajtót, hogy a „várhatóan felmerülő” készkiadásának megfelelő költség előzetes megfizetésére is igényt formáljon. A végrehajtó által ekként az eljárás kezdetén bekért költség minden valószínűség szerint el fog térni az eljárás – érdemi vagy ügyviteli – befejezésekor kalkulált költségektől. Az eltérés akár pozitív, akár negatív irányú lehet. A különbözettel a végrehajtó a díjjegyzék kiállításakor elszámol a felekkel. 3. A díjjegyzékkel kapcsolatban felmerülő gyakorlati probléma 3.1. Díjjegyzék kiállítása az eljárás ügyviteli befejezésére tekintettel Amikor a végrehajtási eljárás eredményesen zárul, az önálló bírósági végrehajtó az ügy érdemi befejezésére tekintettel kiállítja a díjjegyzéket, és azt a feleknek kézbesíti. A végrehajtás során befolyt összeg kifizetésének sorrendjét a Vht. és a Kamarai átalányrendelet szabályozza figyelemmel arra az esetre is, amikor a befolyt összeg a behajtani kívánt va11

Vdr. 16. § (1)–(3) bek. Vdr. 16. § (4)–(6) bek. 13 Beiktatta: 28/2008. (XII. 10.) IRM rendelet 3. § Hatályos: 2009. január 1-jétől. 12


605

lamennyi követelést nem fedezi. A végrehajtási költségek azonban e sorrendben abszolút prioritást élveznek.14 Így a végrehajtást kérő által az eljárás kezdetén megfizetett költségek az adós részéről megtérítésre kerülnek. Díjjegyzék kiállítására azonban az eljárás ügyviteli befejezésekor15 is sor kerül, ugyanis a Vüsz. befejezett ügyek kezelésére vonatkozó rendelkezései érdemi és ügyviteli befejezés esetén egyaránt alkalmazandóak. A díjjegyzék ellen – csakúgy, mint az eljárás kezdetén megfizetendő költségfelhívás ellen – a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslati eszközként végrehajtási kifogás benyújtására van lehetőség a Vht. 254. § (5) bekezdése, illetve a 217. § (1) bekezdése alapján. Végrehajtási kifogás előterjesztésére egyre gyakrabban kerül sor a Vht. 52. § d) pontja szerinti szünetelés esetén kiállított díjjegyzék ellen. E pont alapján akkor van helye szünetelésnek, ha az adósnak semmilyen vagyontárgya nincs, vagy van ugyan vagyontárgya, de az mentes a foglalás alól, illetve ha a mentes vagyontárgyakon felül kizárólag olyan csekély értékkel bíró vagyontárgyak lelhetők fel, amelyek értéke a foglalás költségét sem fedezné. Ugyancsak ezen szakasz kerül alkalmazásra, ha a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, illetve romlandó áru sikertelen értékesítése esetén, ha annak szavatossági ideje lejárt.16 Az értékesítés sikertelensége csak akkor állapítható meg, ha az önálló bírósági végrehajtó a Vht.-ben szabályozott valamennyi módon megpróbálta a vagyontárgyat értékesíteni,17 azaz ingóságnál és ingatlannál is feltétel az árverésen18 és árverésen kívüli19 értékesítés megkísérelése, illetve az, hogy ezek sikertelensége esetén a vagyontárgyat a végrehajtást kérő részére követelése fejében átadásra felkínálja.20 A végrehajtó a fenti esetekben – az ok megjelölésével – jegyzőkönyvbe foglalva megállapítja az ügy szünetelését, a jegyzőkönyv másolatát pedig megküldi a feleknek. Egyúttal – az ügyviteli befejezésre tekintettel – kiállítja a díjjegyzéket a ténylegesen felmerült költségeiről. Előfordulhat, hogy az eljárás megindításakor a végrehajtást kérő által megfizetett költség a foganatosított eljárási cselekmények következtében ténylegesen felmerült végrehajtási költségeket nem fedezi. Ezért – anélkül, hogy a végrehajtást kérő követeléséhez akár csak részben hozzájutott volna – a végrehajtó felhívja a végrehajtást kérőt a díjjegyzékben foglalt többletköltségek további előlegezésére. Számos végrehajtási kifogást a fenti okra visszavezethetően terjesztenek elő a végrehajtást kérők. A bírói gyakorlat a kifogás rendezésében nem egységes, más-más döntések születnek nem csak a bírói fórumok, hanem az egyes konkrét ügyek függvényében is. A végzések pro és contra egyaránt tartalmaznak hivatkozásokat korábbi bírósági döntésekre, Al14 Vht. 164. § (1): A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget – az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget – kell kielégíteni. Kamarai átalányrendelet 6. §: Az általános költségátalány összegének elszámolására és kielégítésére a Vht. 164. §-a megfelelően irányadó azzal, hogy a végrehajtási eljárás során befolyt összegből előbb a végrehajtónak járó készkiadást, költségátalányt, munkadíjat, ezeket követően az általános költségátalány összegét kell elszámolni. A behajtási jutalék kiegyenlítésére az ezen összegek megfizetése után fennmaradó összeg használható fel. 15 Az ügyviteli befejezés eseteit a Vüsz. 34. §-a részletezi. 16 BALOGH Olga–B. KOREK Ilona–CSÁSZTI Ferenc–JUHÁSZ Edit: A bírósági végrehajtás, HVG–Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2009, 183. 17 NÉMETH János–VIDA István: A bírósági végrehajtás magyarázata, KJK–Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004, 377. 18 Vht. 118. §; 141. § (1). 19 Vht. 133. § (1); 157. § (1). 20 Vht. 134. § (1); 158. § (1).

606


kotmánybírósági határozatokra, valamint más bíróságok ítélkezési gyakorlatára. Ugyancsak találkozhatunk e problémafelvetéssel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának több jelentésében. 3.2. A végrehajtási kifogás megalapozottságával kapcsolatos jogi álláspontok A szünetelés során kiállított díjjegyzék elleni végrehajtási kifogásokban a jogorvoslatért folyamodó felek gyakorta hivatkoznak – álláspontom szerint teljesen alaptalanul – a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.657/2005. számú,21 valamint a Pfv.I.21.234/2003. számú22 határozataira. A két döntés a tanulmányban vizsgált kérdés szempontjából irreleváns, ugyanis mindkét jogeset az adós elleni felszámolási eljárás megindulása miatti, a Vüsz. 33. § c) pontja alapján a bíróság által megszüntetett végrehajtási eljárást követően kiállított díjjegyzékben felszámított költségek megfizetése ellen benyújtott végrehajtási kifogásról szól. Szembetűnő azonban, hogy a Legfelsőbb Bíróság e két határozatában elismerte, hogy az önálló bírósági végrehajtót kétségtelenül megilleti a Vdr. alapján megállapított és a díjjegyzékben feltüntetett végrehajtási költség. Csupán arra mutatott rá, hogy ezen összeg – tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárás a fentebb idézett jogszabályhely miatti megszüntetésére figyelemmel érdemi befejezést nyert – nem hárítható a végrehajtást kérőre. A végrehajtó a jogszerűen felszámított költségét az adóssal szemben a felszámolási eljárásban hitelezőként érvényesítheti. A Vht. 52. § d) pontja szerinti szünetelés esetén kiállított díjjegyzék elleni végrehajtási kifogásokban számos alkalommal történik a BDT2002. 645-re23 visszatérő hivatkozás. A Fővárosi Bíróság 47.Pkvf.20.562/2000 számú ügyben a végrehajtási kifogás előterjesztőjének a kifogás elutasítása miatti fellebbezését – az abban kifejtett jogi állásponttal együtt – alaposnak találta. Indoklásul előadta, hogy szünetelés esetén a végrehajtó a díjjegyzéket ugyan kiállítja, anélkül azonban, hogy a végrehajtást kérő akár csak részben hozzájutott volna követeléséhez, az önálló bírósági végrehajtó a költségelőlegként megfizetett összegeken felüli, az eljárás során felmerült további költségeinek viselésére nem kötelezheti. 3.3. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontja az önálló bírósági végrehajtó díjazásával kapcsolatos szabályozásról Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az AJB-1876/2011. számú ügyben jelentést készített a végrehajtási eljárások hivatalból indított átfogó vizsgálatáról, amelyben kitért az önálló bírósági végrehajtó díjazásával kapcsolatos hatályos szabályozásra is.24 Álláspontja kialakítását megelőzően tájékoztatást kért a Magyar Bankszövetség főtitkárától, illetve meghatározott kereskedelmi bankoktól a lakossági hitelezéssel összefüggésben megindított végrehajtási eljárásokról, majd az általuk jelzett problémákkal kapcsolatban véleményének kifejtésére kérte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot és a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamarát (a továbbiakban: MBVK). 21

BH2006. 405. BH2007. 13. 23 Amikor a követelés behajthatatlan és az adós tartozásából a végrehajtást kérőhöz semmi nem folyt be, akkor a végrehajtó – noha díjjegyzéket a szünetelés esetén is kiállít – nem hívhatja fel a végrehajtást kérőt, hogy a korábban már előlegezett költségen felül az addigi költségeit fizesse meg, azaz viselje. 24 http://obh.hu/allam/jelentes/201101876.rtf (Lehívás ideje: 2012. május 17.). 22


607

A Magyar Bankszövetség főtitkára a végrehajtási költségek mértékét „a valóságtól elrugaszkodott és a végrehajtói munkával arányban nem álló”-nak minősítette. Annak a véleményének adott hangot, miszerint még az önálló bírósági végrehajtók között sincs egységes gyakorlat a Vht. 52. § d) pontja miatti szünetelés esetén az ügy befejezéséhez kapcsolódó teendők tekintetében. Úgy ítélte meg, hogy amennyiben a végrehajtást kérő a követeléséhez részben sem jutott hozzá, az eljárás kezdetén megfizetett költségeken túl további költségviselésre nem kötelezhető. A miniszter válaszában a behajthatatlanság miatti szünetelés esetével kapcsolatosan kiemelte, hogy az eljárás eredményességét meghiúsító objektív körülmény az adósnál merül fel, ezért „nincs akadálya annak, hogy a végrehajtó a végrehajtást kérőt a különbözet megfizetésére hívja fel, ha az eljárás kezdetén megfizetett költségelőleg a foganatosítás érdekében megtett intézkedésekkel felmerülő költségeket mégsem fedezte”. Az MBVK elnöke azt hangsúlyozta, hogy a végrehajtó munkadíja alapvetően megbízási jellegű költségtétel. Az eljárás megindításakor a készkiadások összetettsége miatt lehetetlen volna előre megállapítani, hogy azok milyen cselekmények foganatosításával összefüggésben merülnek majd fel. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 876/D/2004. AB határozatában25 kifejtettekre is, miszerint: „A végrehajtási eljárás természetéből következően tehát nincs lehetőség a végrehajtást kérő által előlegezendő összeg pontos meghatározására.” Az eredménytelen végrehajtási eljárás alatt keletkező, az önálló bírósági végrehajtó intézkedéseinek költségei tárgyában rámutatott arra, hogy e költségek viselésére a végrehajtó nem kötelezhető. Hangsúlyozta, hogy „nincs olyan jogszabályi előírás, amely szerint a rendelet szerinti összegekre a végrehajtó eredménytelen behajtás esetén nem tarthatna igényt”. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelentésében a Vdr. 1. § (2) bekezdését26 és a 21. § (1) bekezdését27 egymásnak oly mértékben ellentmondónak minősítette, amely már alkalmas a jogbiztonság és a tisztességes eljárás alkotmányos követelményének megsértésére, egyúttal felkérte a minisztert, hogy a Vdr. teljes díjrendszerét vizsgálja felül, illetve arra, hogy pontosan határozza meg a Vht. 52. § d) pontja szerinti szünetelés esetén a végrehajtót megillető díjat. 3.4. Az eltérő álláspontok és az eltérő bírói döntések lehetséges oka A felvetett probléma minden bizonnyal abból adódik, hogy a bírói gyakorlat nem veszi figyelembe a 23/2005. (XI. 10.) IM rendelettel az egyes igazságügyminiszteri rendeletekben átvezetett módosításokat, jóllehet a változás a Vdr.-t is több szakaszában érintette. Számos változás állt elő a Vdr. szóhasználatában, így – többek között – a IV. fejezet a korábbi 25

AB közlöny XV. évf. 3. szám. A munkadíjat és a költségtérítést a végrehajtást kérő előlegezi; ezeket az összegeket és a behajtási jutalékot az adós viseli. A végrehajtói kézbesítésért (Vht. 31/D. §; a továbbiakban: kézbesítés) járó díjat a végrehajtást kérő (kérelmező) előlegezi és viseli. 27 A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni. 26

608


„Előleg” helyett „Az eljárás kezdetén megfizetendő költség” alcímet viseli. Ennek megfelelően a korábbi „előlegezni” helyett „megfizetni”-re,28 „befizetett előleg” helyett „az eljárás kezdetén megfizetett költség”-re,29 „előleg” helyett „költség”-re,30 „előlegfelhívás” helyett pedig „költségfelhívás”-ra31 módosultak a Vdr.-ben használt fogalmak, megdöntve ezáltal a módosítás előtt tárgyban született bírósági határozatok, különösen a BDT2002. 645 alkalmazhatóságát. Gyekiczky Tamás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez írt Nagykommentárjában32 több olyan bírósági határozatot említ, amelyek a megváltozott szabályozásnak megfelelően a követelés behajthatatlanságára visszavezethető szünetelés esetén a végrehajtást kérőre telepítik a költségviselést. Az általa említett jogesetek a következők: A Vas Megyei Bíróság a Pkf.20.619/2007/2. számú határozatában kifejtette, hogy a Vht 52. § d) pontja miatti szünetelés nem eredményezi az ügy érdemi befejezését, így kizárólag a végrehajtó által kiállított díjjegyzékben szereplő költségek előlegezésére kerülhet sor. Az „ellentétes jogértelmezés azt eredményezné, hogy befejezett végrehajtási ügyben a végrehajtó lenne kénytelen viselni az eljárás kezdetén megfizetendő költség, valamint a díjjegyzék szerinti munkadíj, költségátalány és készkiadás teljes összege különbözetét”. Ezen jogi érvelést a Pest Megyei Bíróság 9.Pkf.28.277/2007/2. számú határozatában akként egészítette ki, hogy az ügy érdemi befejezésére vonatkozó szabályokat – azaz az adós költségviselését – kizárólag az eredményes végrehajtási eljárások esetében lehet alkalmazni. Az érdemi elintézésig a végrehajtást kérő költségelőlegezési kötelezettsége érvényesül, így a szünetelés miatt kiállított és kézbesített díjjegyzékben szereplő összeg kiegyenlítésére a végrehajtást kérő köteles. A Fővárosi Bíróság 47.Pkfv.630.518/2006/2. és 57.Pkfv.634.552/2008/2. számú határozataiban arra a következtetésre jutott, hogy a költségelőleg teljes összegének a végrehajtást kérőre hárítása a végrehajtóval való együttműködésre ösztönző hatással lehet. A Veszprém Megyei Bíróság 1.Pkf.20.939/2005/3. számú határozata a végrehajtó által foganatosított indokolt intézkedésekkel felmerülő munkadíjának és készkiadásának megtérítése iránti igényét a behajtás sikerességétől független jogos igénynek fogadta el, mely alól csak a behajtási jutalék kivétel. 4. Záró gondolatok Az önálló bírósági végrehajtó a napi tevékenysége során a rá vonatkozó törvényi és rendeleti szintű jogforrások figyelembevételével foganatosítja az egyes eljárási cselekményeket. Ezen jogforrások mind az eljárás megkezdésekor megfizetendő költség, mind pedig az ügy befejezésekor szükségessé váló pénzügyi elszámolások vonatkozásában konkrét szabályokat tartalmaznak, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a végrehajtás tényleges költségei – a majdan foganatosítandó intézkedések ismeretének hiányában – előre nem prognosztizálhatók.

28

Vdr. 2. §. Vdr. 4/A. §. 30 Vdr. 17. § (2) (4) és (5) bekezdései, valamint a (8) bekezdés e) f), és gb) pontjai. 31 Vdr. 17. § (9) bek. 32 GYEKICZKY Tamás: Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez, 151–152. http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/99178/1/file_up_GyekiczkyTBirosagiVegrehajtas.pdf (Lehívás ideje: 2012. május 17.). 29


609

A jogbiztonság és kiszámíthatóság elvét szem előtt tartva azonban az eljárás megindításakor felszámítható költségeket esetenként a minimum és maximum összegek rögzítésével, máshol annak tételes meghatározásával e rendeletek meghatározott mederbe szorítják. Belátható, hogy az önálló bírósági végrehajtó – jóllehet közhatalmai tevékenységet lát el – nem kötelezhető arra, hogy a tevékenységével összefüggésben felmerült munkadíjáról és költségtérítéséről az eljárás sikertelensége miatt „lemondjon”. Tevékenysége leginkább a megbízáshoz hasonlítható, ahol eredményre nem, csakis gondos eljárásra köteles. Az eredményorientáltságot a behajtási jutalék – mint „sikerdíj” – biztosítja és eredményes végrehajtás esetén honorálja. E körben azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az önálló bírósági végrehajtó a bírósági és közjegyzői megkereséseknek köteles eleget tenni, ugyanis hatályos jogforrásaink nem teszik lehetővé sem a szabad végrehajtó választást, sem azt, hogy a végrehajtó a részére megküldött ügyek között válogathasson, visszautasítva az általa eleve sikertelennek ítélt vagy a várhatóan kifejtendő tevékenységhez képest aránytalanul keveset profitáló megkereséseket.33 Fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a végrehajtás jogforrásainak egyértelműen ki kellene mondaniuk azt, hogy a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításával ténylegesen felmerülő költségeket az önálló bírósági végrehajtóra hárítani nem lehet. Amennyiben a követelés az adóson – teljesen vagy részében – behajthatatlan, a végrehajtó adóstól meg nem térülő költségeinek viselője értelemszerűen csakis a végrehajtást kérő lehet.

33 Vht. 32. §: (1) A bíróság, illetőleg a végrehajtható okiratot kiállító szerv a végrehajtható okiratot – a 10. § d) és e) pontjában említett végrehajtható okirat kivételével – megküldi az adós lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást kérőnek. (2) A végrehajtható okiratot az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz kell eljuttatni, ha a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, vagy b) az (1) bekezdés az adós lakóhelye, illetőleg székhelye hiányában nem alkalmazható.

A kiadásért felelős: a Miskolci Egyetem rektora Prof. Dr. Patkó Gyula Megjelent a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában A kiadó felelős vezetője: Burmeister Erzsébet A kéziratot ellenőrizte: dr. Sáry Pál Példányszám: 100 Készült a Miskolci Egyetem Sokszorosító Üzemében, Miskolcon A sokszorosításért felelős: Pásztor Erzsébet TU –2012 – 400 – ME Sokszorosítóba leadva 2012. szeptember

A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK VISELÉSÉNEK KÉRDÉSEI BEHAJTHATATLANSÁG ESETÉN TRUNKOS ANITA KRISZTINA

Recommend Documents