A HÁZASSÁGI VAGYONJOG SZABÁLYOZÁSI TENDENCIÁJA AZ EURÓPAI UNIÓBAN TRUNKOS ANITA KRISZTINA

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/2. (2011), pp. 643–659

A HÁZASSÁGI VAGYONJOG SZABÁLYOZÁSI TENDENCIÁJA AZ EURÓPAI UNIÓBAN∗ TRUNKOS ANITA KRISZTINA∗∗

Bevezetés Az Európai Unió belső határok nélküli térségének kialakulásából szükségszerűen következik a különböző tagállamok állampolgárai közötti együttélési formák számának növekedése, illetve az ilyen párok jelenléte egy olyan tagállamban, amelynek nem állampolgárai. Ezen folyamat tovagyűrűző hatásaként e párok olyan vagyontárgyakat szerezhetnek, amelyek az Unió több országának területén találhatóak. A nemzetközi párok válása, különválása vagy az egyik fél halála esetén e párok vagyonának megosztásával, illetve kezelésével kapcsolatban gyakran merülnek fel olyan váratlan, a felekre nézve hátrányos következményekkel járó gyakorlati és jogi nehézségek, amelyek a házasság vagyonjogi hatásait szabályozó anyagi jogi és nemzetközi magánjogi szabályok közötti jelentős eltérésekből adódnak. A tagállamokban egyre többször találkozhatunk házasságon kívüli, nemzetközi dimenziójú párkapcsolati formákkal is mint új társadalmi jelenséggel. Ezen együttélési forma legalizálására 14 tagállam1 lehetővé teszi ún. „bejegyzett élettársi közösség”2 létrehozását, mely szabályozásban még jelentősebbek az eltérések a tagállamok nemzeti jogában. Az ebből adódó nehézségek felszámolása érdekében az ilyen kapcsolatok felbomlásának vagyonjogi következményekre is ki kell terjednie a szabályozásnak.

∗

A tanulmány az OTKA K 68304 nyilvántartási számú kutatási szerződésének keretei között készült. ∗∗

DR. TRUNKOS ANITA KRISZTINA PhD-hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék 1

Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Szlovénia és Svédország. 2 Két olyan személy életközössége, akik párként együtt élnek, és akik ezt a közösséget a lakóhelyük szerinti tagállam joga által létrehozott hatóságnál bejegyeztették.

644

Trunkos Anita Krisztina

A felmerülő probléma nagyságrendjét jelzi, hogy 2007-ben az Unióban felbontott 1 047 427 házasságból annak 13%-a érintett nemzetközi párokat, ugyanezen évben – becslések szerint – 390 000 nemzetközi házasság ért véget valamely fél halálával. Az Unióban bejegyzett, a tulajdon tekintetében3 nemzetközi jellegű élettársi közösségek száma több mint 41 000 volt. Az Unió vagyonjogi rendszerei4 Az uniós tagállamok törvényen alapuló házassági vagyonjogi rendszereit három nagy csoportba sorolhatjuk. Ettől a házastársak bizonyos, a törvény által engedett keretek között, pl. házassági szerződéssel térhetnek el. – vagyonösszesítő rendszer: a házasság megkötésével létrejövő közös tulajdon (vagyonközösség), melynek további három altípusát különböztethetjük meg, (pl. spanyol, olasz, belga, francia, cseh, észt, portugál egyes spanyol autonóm tartományi, luxemburgi és holland házassági vagyonjogi rendszer), – vagyonelkülönítő rendszer: a házasság megkötésével nem jön létre vagyonközösség (E különvagyoni rendszernek különböző formái működnek az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Finnországban, Görögországban és Írországban.), – a vagyonelkülönítő és szerzeményi közösségen alapuló rendszer kombinációja: a házasság tartama alatt a vagyon elkülönítése a szerzés arányában (pl. Németországban és Lettországban). A tagállamok anyagi joga – habár többségük különbséget tesz a jogszabályon és a megegyezésen alapuló házassági vagyonjogi rendszer között – eltérő. Közös a szabályozásban, hogy a jogszabályon alapuló rendszert jogválasztás hiányában kell alkalmazni. Harmonizációs törekvések a házassági vagyonjog terén 2004 után Már a Hágai program5 célul tűzte ki az Unió határon átnyúló vonatkozásokkal bíró polgári és családi ügyek peres eljárásaiban felmerülő jogi és bírósági akadályok megszüntetését. Azonban sem az 1970-es hágai konvenció, sem a Brüsszel 3

A tulajdon tekintetében nemzetközi jellegű élettársi közösségnek tekintjük a bejegyzett élettársi közösségeket és a külföldön élő vagy külföldön tulajdonnal rendelkező bejegyzett élettársi közösségeket. 4 WOPERA Zsuzsa, Európai családjog, Bp., HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009, 175–177. 5 Hágai program a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban,http://ec.europa.eu/ewsi/UDRW/images/items/docl_1242_74340510.pdf (2011.05.05).

A házassági vagyonjog szabályozási tendenciája az Európai Unióban

645

II. rendelet nem tartalmaz rendelkezést a házasság felbontására alkalmazandó jogról, a rendelet alkalmazási területe pedig magára a házasság felbontására, a különválásra és az érvénytelenítésre korlátozódik. Ezért az Európai Tanács a polgárok Európájának létrehozására irányuló munka további fokozásának szükségességét hangsúlyozta. Számos eredményt sikerült elérni e téren,6 azonban az igazságszolgáltatás és az igazságügyi együttműködés igénybevételének megkönnyítése, a kölcsönös elismerés maradéktalan alkalmazása érdekében további intézkedésre van szükség ahhoz, hogy az európai országok között húzódó határok ne jelentsenek többé akadályt a polgári jogi ügyek rendezése, illetve a bírósági eljárások indítása és a polgári jogi ítéletek végrehajtása során. Ennek kiindulópontja a kölcsönös bizalom megerősítése és egy, a tagállami jogrendszerek sokszínűségére és az európai jog általi egységességre épülő európai igazságügyi kultúra fokozatos kidolgozása, melynek megvalósításához létre kell hozni egy olyan, az igazságszolgáltatás területére vonatkozó uniós politikák végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését lehetővé tevő rendszert, amely ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a bíróságok függetlenségét, és amely valamennyi, már létező európai mechanizmussal összhangban áll. A családjog mint a polgári jog része a polgárok mindennapi életét érinti. Az Európai Tanács ezért nagy jelentőseget tulajdonít a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés továbbfejlesztésének, és a 2000-ben elfogadott kölcsönös elismerési program maradéktalan befejezésének. Ennek keretében a Bizottságot – többek között – a házasság során szerzett vagyonra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségéről szóló zöld könyv benyújtására kérte fel az Európai Tanács. A Zöld könyv7 – 23 kérdés felvetésével – a családjog összes vagyonjogi aspektusának megvizsgálva nemcsak a házassági vagyonjogi rendszerek területeit érintő kérdésekkel foglalkozik, hanem az élettársi közösségi formák vagyonjogi hatásait is vizsgálja. A kollíziós szabályok alapvető jelentőségű kérdéseit tárgyalja, tekintve, hogy az anyagi jogi szabályok harmonizálása – az uniós ál-

6

A házassági ügyek kérdésében elért eredmények különösen: 1347/2000/EK rendelet = Brüsszel II. rendelet, 44/2001/EK rendelet = Brüsszel I. rendelet, 2201/2003/EK rendelet = új Brüsszel II. rendelet 7 Zöld könyv a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre /Brüsszel, 17.07.2006 COM(2006) 400 végleges/ {SEC(2006) 952} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2006/com2006_0400hu01.pdf (2011.05.05).

646


lamok házassági vagyonjogi rendszereinek különbségeiből fakadóan – nem lehetséges.8 A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelet,9 amely 2005. március 1-jétől alkalmazandó, a házasság felbontásának vagyonjogi hatásait nem szabályozza. A Zöld könyv célja a jogalkalmazók feladatának megkönnyítése érdekében a jövőbeli szabályok általános jellegűvé tétele, melyeknek megkülönböztetés nélkül valamelyik tagállam vagy valamely harmadik állam jogának alkalmazásához kellene vezetniük. A házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó jog meghatározásának feltétele egy vagy több kapcsoló tényező azonosítása. Kérdésként veti fel továbbá, hogy a kiválasztott kapcsoló tényező az alkalmazandó jog által lefedett házassági vagyonjogi rendszerek valamennyi aspektusára vonatkozzon-e. (Pl. az ingatlanok esetén kapcsoló tényezőként olykor az ingatlan fekvése szerinti állam jogát alkalmazzák.) Előfordulhat az is, hogy a kollíziós szabály által kijelölt egy vagy több kapcsoló tényező (például a tartózkodási hely) időben módosul vagy áthelyeződik. Az 1978. március 14-i hágai egyezmény – jogválasztás illetve házassági szerződés hiányában – lehetőséget biztosít a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog automatikus módosulására a házastársak lakóhely- vagy állampolgárság változtatásának esetére. A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog módosulása – az adott nemzeti szabályozás értelmében – visszaható hatályú is lehet. Az akarati autonómia gyakorlása érdekében a tagállamok többségében lehetőség van arra, hogy a házastársak a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jogot megválasszák. Ennek fenntartása esetére a Zöld könyv korlátozott számú kapcsoló tényező közötti választási lehetőséget irányoz elő, mindenekelőtt olyanokat, amelyekhez a házastársakat tényleges kapcsolat fűzi.10 Meg kell továbbá vizsgálni, hogy az alkalmazandó jog megválasztását formai követelmé8

A házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó jogról szóló, 1978. március 14-i hágai egyezményt csak Franciaország, Luxemburg és Hollandia ratifikálta. 9 2201/2003/EK rendelet a házassági ügyekbe és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérő és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:19:06:32003R2201:HU:PDF (2011.05.05). 10 Pl. a házastársak vagy egyikük szokásos tartózkodási helye vagy állampolgársága stb. szerinti állam joga.


647

nyekhez kell-e kötni, valamint hogy a házastársak közötti megállapodás időben korlátozott legyen-e. A tagállamokban a nemzetközi joghatóság meghatározására eltérő kritériumrendszer érvényesül a házassági vagyonjogi rendszerek területén. Valamennyi érintett fél és különösen a hitelezők jogbiztonságának biztosítása érdekében javaslattal él az Unióban a házassági vagyonjogi rendszerek nyilvánosságának megteremtésére. Ugyanakkor kívánatosnak tartaná a házastársak mentesítését a tartózkodási helyük megváltoztatása következtében előálló, a házassági vagyonjogi rendszerüket érintő változások nyilvánosságra hozatala alól. Nem elhanyagolható immár azon tagállamok11 száma, amelyek szabályozzák a valamely hatóság előtt bejegyzett szerződéseket és élettársi közösségeket, ezért valamennyi tagállam különböző jogi problémákba ütközhetnek e bejegyzett kapcsolatok felbomlása esetén. Ennek ellenére a házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó jogot szabályozó kollíziós szabályokat még nem terjesztették ki más együttélési formákra, ekként az ilyen kapcsolatokat érintő jogviták során más kapcsoló tényezők is számításba jöhetnek. (A 2201/2003/EK rendelet nem alkalmazandó a bejegyzett élettársi közösségek felbontására, mivel ezekre nem terjed ki a hatálya.) A jelenlegi megoldás helyett, miszerint a bejegyzés helye szerinti ország hatóságai rendelkeznek joghatósággal a területükön bejegyzett élettársi közösségek felbontására, meg kellene határozni, hogy mely hatóságok rendelkeznek joghatósággal egy külföldön bejegyzett pár vagyonának megosztására. A Bizottsághoz a Zöld könyv által felvetett 23 kérdésre további 40 válasz érkezett a tagállamok kormányaitól, akadémiáktól és jogi szervezetektől.12 E válaszoktól megállapítató, hogy a common law országok kivételével, melyek kontinentális európai értelemben vett házassági vagyonjogi rendszerrel nem rendelkeznek, meleg fogadtatásban részesült. Az Egyesült Királyság – korábbi ezirányú állásfoglalásával összhangban – továbbra sem támogatja az előirányzott közösségi jogalkotást.

11

Dánia, Svédország, Hollandia, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Németország, Finnország, Portugália, Luxemburg, Egyesült Királyág. 12 Summary of replies to the green paper on the conflicts of laws in matters concerning matrimonial property regimes, including the questions of jurisdiction and mutual recognition, Brussels, 5 February, 2008. http://ec.europa.eu/civiljustice/news/docs/summary_answers_com_2006_400_en.pdf (2011.05.05).

648


2005. március 14-én az Európai Bizottság az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) véleményét a Zöld könyvről.13 Az EGSZB a véleménye a következők szerint foglalható össze: Az EGSZB egyetért a zöld könyv azon koncepciójával, mely szerint nem javasolja az anyagi jog harmonizációját. Ehelyett két irányt javasol a jogalkotás számára abban az esetben, ha a házasság felbontására vonatkozó ügyben nemzetközi összetevő is felmerül: – a bírói hatáskör (az illetékes eljáró bíróság meghatározása, és határozatainak elismerése minden tagállamban), – az illetékes bíróság által alkalmazandó jog meghatározása. Rámutat arra, hogy – bár a 2201/2003/EK rendelet nem foglalkozik a házasság felbontásának jogalapjával, a házasság vagyonjogi következményeivel vagy egyéb járulékos kérdésekkel – nem lehetséges a házasság felbontásának kérdését annak családi és vagyonjogi illetve gazdasági következményeitől teljesen függetleníteni, mert azok az illetékes eljáró bíróság függvényében különbözőek lehetnek. A házasság felbomlásának okaira vagy következményeire irányuló kérdésekkel ugyanis az alkalmazandó nemzeti jog foglalkozik. Ekként a házastársak vagyonának sorsát a közös életük, illetve az életközösség felbomlása során is a tagállamok nemzeti joga szabályozza. A Tanács elé több európai bizottsági kezdeményezés is került a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén. Ezek közül a Róma III. rendelet javaslat14 a házastársak különválására vonatkozott, és módosításokat javasolt a 2005. január 1-jén hatályba lépett 2201/2003/EK rendelethez, mely az 1347/2001/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül helyezte ugyan, de nem tartalmaz az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, a rendelet tárgyalása során e kérdés fel sem merült. A 2201/2003/EK tanácsi rendelet lehetővé teszi, hogy a házastársak több alternatív joghatósági ok közül válasszanak, melynek köszönhetően egy konkrét ügyben az alkalmazandó jogot az adott tagállam nemzeti kollíziós szabályai határozzák meg, így ezek nagyon eltérő kritériumokon alapulnak. A tagállamok – törekedve arra, hogy az eljárást az a jogrend szabályozza, amellyel az ügy a leg13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a Zöld könyvről {COM(2005) 82 final (2006/C 24/08)} http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:024:0020:0024:HU:P DF (2011. 05.05.) 14 Javaslat a Tanács rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről {COM(2006) 399 final} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0399:FIN:HU:PDF (2011.05.05).


649

szorosabb kapcsolatban van – az alkalmazandó jogot egy sor kapcsoló tényező alapján határozzák meg. Ugyanakkor vannak olyan tagállamok is, amelyek a házassági eljárásokban kizárólag hazai jogukat („lex fori”) alkalmazzák. Ezen túlmenően pl. Belgium megengedi a külföldi vagy a belga jog közötti választást a felek számára. A Róma III. rendelet javaslat az általános célkitűzések elérése érdekében akként módosította volna az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó szabályokat, hogy harmonizált kollíziós szabályokat vezetett volna be, mely szabály az Európai Unió valamely tagállama jogának vagy harmadik állam jogának alkalmazását is eredményezhette volna. Korlátozottan, de lehetővé kívánta tenni a felek számára az alkalmazandó jog megválasztását és a megállapodást a joghatóságról. Teljes mértékben kizárta az ügy vissza- vagy továbbutalását, amit ugyanakkor az EGSZB15 bizonyos feltételekkel (az ügyet elsőként tárgyaló bíróságnak lenne erre lehetősége, sürgősségi eljárással) elfogadna. A javaslat kivételes esetekben – a közrendre utalással – lehetőséget adott volna a bírónak arra, hogy eltekintsen a kollíziós szabály által kijelölt külföldi jog alkalmazásától. Ezzel ellentétben az EGSZB az ítéletek egységes elismerésével kapcsolatban azon véleményének adott hangot, hogy a nemzeti közrenddel való összeegyeztethetetlenséget nem, csakis a közösségi közrenddel szembeni öszeegyeztethetetlenséget lehessen alkalmazni másik állammal szemben. A 2009-ben lezárult Hágai programot felváltó, 2010–2014-ig érvényes Stockholmi program16 kiemelt céljai között szerepel az olyan, határokon átnyúló családjogi ügyek közösségi jogi szabályozása, melyeket az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta nem sikerült bevonni az egységesített szabályok védőernyője alá. Ekként megfogalmazódik a különféle közbenső intézkedések (pl. végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás) eltörlése bizonyos eljárásjogi intézkedések, illetve kollíziós szabályok mint biztosítékok kíséretében. A kölcsönös elismerés kiterjesztése a mindennapi élet szempontjából jelentős, de még nem lefedett területekre irányul, így többek között a házassági vagyonjogra és a párok különválásának vagyonjogi következményeire. A program a különválás és a házasság felbontása tekintetében a kollíziós szabályok uniós szintű harmonizációjának folytatására ösztönöz, természetesen a tagállam15

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről {COM(2006) 399 final (2006/C 325/17)} http://www.epa.oszk.hu/00800/00877/01043/pdf/00710072.pdf (2011.05.05). 16 A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa {Brüsszel, 2009. december 02. (04.12) (OR. en) 17024/09} http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/09/st17/st17024.hu09.pdf (2011.05.05).

650


ok jogrendszereit, közrendjét és az e területen fennálló nemzeti hagyományait tiszteletben tartva. 2010. március 24-én látott napvilágot az Európai Bizottság Javaslata a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról.17 A javaslat hátterét az a tény szolgáltatta, hogy a Róma III. rendelet elfogadásához nem teremtődött meg az egyhangúság, mely a fennálló nehézségek tükrében ésszerű határidőn belül sem várható. Tíz tagállam18 azon szándékát jelezte a Bizottság felé, miszerint a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, egyúttal kérték a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a Tanácsnak. A javaslat okait és céljait a következőkben jelölhetjük meg: – a jogbiztonság és a kiszámíthatóság növelése, – a rugalmasság növelése a felek korlátozott autonómiájának bevezetésével, – az egyik házastárs „bíróságra rohanásának” megelőzése. A javaslat célja, hogy a kollíziós szabályok harmonizálásával egyszerűsítse az igazgatási eljárásokat. Az alkalmazandó joggal kapcsolatban egységes szabályokat kíván bevezetni a házasság felbontására és a különválásra, melyek a résztvevő tagállamok nemzeti kollíziós szabályait váltanák fel a határon átnyúló ügyekben. A rendelet a rugalmasságot kívánja biztosítani a házastársak számára, ezért lehetővé teszi a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztását, melyet meghatározott körre korlátozna.19 Jogválasztás hiányában az alkalmazandó jogot meghatározott kapcsoló tényezők alapján javasolja meghatározni. E kapcsoló tényezők többnyire az eljáró bíróság országa szerinti jog alkalmazására fognak vezetni. A jogbiztonságot hivatott biztosítani továbbá a vissza- és továbbutalás kizárása. A kollíziós szabály által kijelölt külföldi jog szabályai csak közrendi okokból mellőzhetők. A résztvevő tagállamok továbbra is alkalmazhatnák a korábbi két- vagy többoldalú egyezményekben rögzített kollíziós szabályokat, amennyiben ezen egyezményeknek a rendelet elfogadása időpontjában részesei voltak. 17

{COM(2010) 105 végleges} http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/com/com_com%28201 0%290105_/com_com%282010%290105_hu.pdf (2011.05.05). 18 Bulgária, Görögország (később visszavonta kérését), Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Magyarország, Ausztria, Románia és Szlovénia. 19 Szokásos tartózkodási helyük, vagy utolsó közös szokásos tartózkodási helyük szerinti állam joga, feltéve, hogy egyikük még ott tartózkodik, az egyik házastárs állampolgársága szerinti jog vagy az eljáró íróság országa szerinti jog.


651

2010. július 22. napján a Tanács meghozta határozatát a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról.20 A megerősített együttműködés létrehozására irányuló kérelemhez időközben több tagállam csatlakozott,21 tehát a kérelmező tagállamok száma 14-re nőtt, azonban a csatlakozás lehetősége bármikor nyitva áll valamennyi tagállam előtt. 2010. december 20. napján a Tanács elfogadta a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1259/2010/EU rendeletet,22 amelynek területi hatálya a megerősített együttműködésben résztvevő tagállamokra terjed ki, rendelkezéseit ezen tagállamok között 2012. június 21-től kell alkalmazni. Újabb előrelépést jelent a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv,23 mely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének, valamint az Európai Parlament fokozottabb szerepének, a tagállami parlamentek szélesebb körű bevonásának az Unió demokratikus legitimitását erősítő hatást tulajdonít. Hangsúlyozza, hogy az uniós jog nagymértékben hozzájárulhat a nemzetközi párokat érintő válások, illetve egyéb életközösségek felbontása során előálló feszültségek és a jogbizonytalanság megszüntetéséhez, az eljárások során hozott jogi aktusok, valamint a családi állapotot igazoló egyéb dokumentumok joghatásainak kölcsönös elismeréséhez. Megállapítása szerint nemcsak a döntéshozatal egyszerűsödött, hanem az Európai Bíróság is szélesebb körű felülvizsgálati jogot kapott, egyúttal az Európai Unió Alapjogi Charta-ja jogi szempontból kötelezővé vált a tagállamokra nézve. Az uniós jog nagymértékben hozzájárulhat a nemzetközi párokat érintő válások és egyéb életközösségi formák felbontása során jelentkező feszültségek csökkentéséhez, csökkentheti az érintett szülők és gyermekeik jelenlegi jogbizonytalanságát. Ez a jogi aktusok elismerése előtti akadályok lebontásával és a

20

(2010/405/EU). http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:189:0012:0013:HU:P DF (2011.05.05). 21 Németország, Belgium, Lettország, Málta és Portugália. 22 1259/2010/EU rendelet (2010.12.20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32010R1259:HU:HTML. 23 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv {COM(2010) 171 végleges}, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0171:FIN:HU:PDF (2011.05.05).

652


családi állapotot igazoló dokumentumok joghatásainak kölcsönös elismerésével érhető el. A cselekvési terv melléklete a célkitűzések eléréséhez szükséges konkrét fellépéseket tartalmazza, azok ütemtervével együtt. A polgári jog területére előirányzott, a házassági vagyonjogi kollízióról szóló rendeletjavaslat – beleértve a joghatóság és a kölcsönös elismerés kérdését –, valamint a más típusú életközösségek esetében a párok különválásának vagyonjogi következményeiről szóló rendeletjavaslat ütemterv szerinti várható időpontját 2010. évben jelölte meg. A Bizottság 2011-ben kiadott közleménye és rendeletjavaslatai A célkitűzéshez képest kis késéssel, 2011. március 16-án a Bizottság közleményt bocsátott ki a nemzetközi párok vagyonjogával kapcsolatos bizonytalanságok megszüntetése érdekében,24 valamint előterjesztette javaslatát a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos,25 illetve a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben26 a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendelet megalkotására. A közleményt és a két javaslatot kísérő „A hatásvizsgálat összefoglalása” című szolgálati munkadokumentumában27 az elérendő általános és konkrét célkitűzéseket táblázatos formában foglalta össze az alábbiak szerint:

24

{COM(2011) 125 végleges} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0125:FIN:HU:PDF (2011.05.05). 25 {COM(2011) 126 végleges} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0126:FIN:HU:PDF (2011. 05. 05.) 26 {COM(2011) 127 végleges} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0127:FIN:HU:PDF (2011. 05. 05.) 27 {SEC(2011) 328 végleges} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=SEC:2011:0328:FIN:HU:PDF (2011. 05. 05.)


Általános célkitűzés Az európai igazságszolgáltatási térségben a polgárok szabad joggyakorlását továbbra is nehezítő korlátozások eltávolítása a házassági vagyonjog, valamint a párok különválásából fakadó tulajdonjogi következmények kölcsönös elismerésének kiterjesztése révén.

653

Konkrét célkitűzések 1. Elkerülni a párhuzamos eljárásokat, valamint különböző anyagi jogok alkalmazását a házaspárok és nem házaspárok tulajdonára. 2. Biztosítani, hogy a házastársak és élettársak, lehetőség szerint, megválaszthassák a helyzetükre alkalmazandó szabályokat és jogi rendelkezéseket. 3. Megkönnyíteni a házaspárok és nem házaspárok nemzetközi tulajdonjogi rendszereivel kapcsolatos határozatok elismerését és végrehajtását. 4. Lehetővé tenni a párok számára, hogy ugyanazon bíróság elé vigyenek az ügyükhöz kapcsolódó valamennyi (a házassági vagyonjogi rendszer különválás vagy halálozás miatti megszűnéséből fakadó) jogi kérdést. 5. Biztosítani, hogy a házastársak és élettársak tisztában vannak azzal, hogy a vagyonjogi rendszer megszűnése esetén melyik jog alkalmazandó esetükre (amennyiben az alkalmazandó jogot nem ők maguk választják). 6. Biztosítani az összeegyeztethetőséget más javasolt EU-szabályokkal (pl. az örökléssel és végrendelettel kapcsolatban, valamint házastársak esetében a válóperes eljárásra alkalmazandó joggal kapcsolatban). 7. Fokozni a házassági és nem házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos információkhoz történő hozzáférést.

654


A Bizottság összesen hét szakpolitikai lehetőséget28 vizsgált meg az alapvető jogok, a társadalmi hatások, a pénzügyi költségek és a gazdasági hatások összevetésével, melyek közül kettőt részesített előnyben: két külön rendelet elfogadását a házasság, valamint a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos kollíziós és joghatósági szabályok összehangolásáról, az ítéletek és egyéb jogi aktusok elismerésével kapcsolatos szabályok bevezetéséről, illetve a vagyonjogi rendszerekről való tájékoztatás mint szakpolitikai lehetőség weboldal létrehozására irányuló alopciót a vagyonjogi rendszerek és a hatályos nemzeti szabályok nyilvántartásairól. A Bizottság közleményében visszautalt a 2010. október 27-én előterjesztett évi jelentésére,29 melyben a szabad mozgáshoz való jog mint uniós polgársághoz fűződő jog akadályai között kitért a nemzetközi párok vagyonával kapcsolatos bizonytalanságokra. A jogbiztonság garantálása érdekében három megoldási módozatot vázolt. Elsőként a 2010. februárjában megkötött francia–német megállapodáshoz30 hasonló, a tagállamok közötti bilaterális megállapodások lehetőségét vizsgálta, e megoldást azonban nem tartotta alkalmasnak a felmerülő problémák teljeskörű kiküszöbölésére. Másodikként a tagállamok anyagi jogának összehangolását vizsgálva rámutatott, hogy erre az Unió nem rendelkezik hatáskörrel, azt a szerződések egyértelműen kizárják. Szerződéskonform megoldást kizárólag a harmadikként vázolt megoldás eredményezhet, miszerint uniós szinten kell szabályozni a házasságok és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásait. Ennek érdekében a Bizottság két külön rendeletjavaslatot terjesztett a Tanács elé, melynek indokaként az szolgál, hogy – bár a két javaslat szerkezeti és tartalmi szempontból hasonló – a házasság jogintézménye az unió valamennyi tagállamában létezik, ugyanakkor a bejegyzett élettársi közösséget csak a már 28

A megvizsgált hét szakpolitikai lehetőség: 1. Status quo 2. A polgárok célzott tájékoztatása annak tudatosítása érdekében, hogy egy másik tagállamban nem feltétlenül azonosak a vagyonjogi rendszerek, és hogy bejegyeztethetik a saját rendszerüket 3. A joghatósági szabályok összehangolása, valamint az ítéletek, bírósági határozatok és okiratok automatikus elismerése és végrehajtása 4. A kollíziós szabályok összehangolása 5. Egységes választható európai formanyomtatvány a házassági szerződésekhez 6. A kollíziós és joghatósági szabályok összehangolása, valamint az ítéletek automatikus elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok bevezetése 7. Tájékoztatás a házaspárok és bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi rendszereiről. 29 {COM(2010) 603 végleges} http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0603:FIN:HU:PDF (2011.05.05). 30 Bilaterális megállapodás Németország és Franciaország között a házastársak közös szerzeményeinek megosztására vonatkozó, választható házassági vagyonjogi rendszer bevezetéséről.


655

hivatkozott 14 tagállam joga szabályozza. Mindkét javaslat a joghatósággal rendelkező bíróságra, az alkalmazandó jog meghatározására és a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályozást tartalmazza, mely szabályozás a nemek szempontjából semleges.31 A joghatóság tekintetében a Bizottság törekvése arra irányul, hogy az Unió már hatályos jogalkotási eszközeivel összhangot teremtsen. Amennyiben ugyanis az eljárások egyazon fórum előtt lefolytathatóvá válnak, lecsökken a párhuzamos eljárások száma, egyúttal költséghatékonyságuk is nő. Kizárná továbbá a „forum shopping”, azaz a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának lehetőségét is. Egyúttal biztosítaná, hogy valamennyi tagállam ugyanazon esetre ugyanazon jogot alkalmazza, mely a pár másik tagállamba költözésekor sem változna meg, és valamennyi vagyontárgyra alkalmazandó lenne. A házastársak számára – korlátozottan, de – biztosítaná a jogválasztás lehetőségét. A fenti célok elérése érdekében a házastársak, valamint a bejegyzett élettársak valamelyikének halála esetére az öröklés ügyében – jelenleg tárgyalás alatt lévő jogi aktus32 szerinti – joghatósággal rendelkező bíróság hatáskörét a fenti kapcsolatok vagyonjogi kérdéseire is kiterjeszti. A házassági vagyonjogi rendszernek a házasság felbontásából vagy a különválásból adódó megszüntetésére pedig – a házastársak beleegyezése esetén – az új Brüsszel II. rendelet joghatósági szabályait rendeli alkalmazni. Az eljárás megkezdése előtt a beleegyezést írásba kell foglalni, keltezéssel és aláírással ellátni, de megadható bármikor, az eljárás folyamán is. A házastársak beleegyezésének hiányában négy egyéb joghatósági okot szabályoz, melyek között sorrendiség van. Eszerint azon tagállam bírósága járhat el – amelynek területén a házastársak közös szokásos tartózkodási helye található vagy ennek hiányában, – amelynek területén a házastársak legutóbb közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik vagy ennek hiányában, – amelynek területén az alperes közös szokásos tartózkodási helye található vagy ennek hiányában,

31

Pl. a portugál jog alapján azonos neműek között megkötött házasság, illetve a francia jog szerint azonos neműek között létrejött bejegyzett élettársi közösség vagyonjogi következményeire is a fenti rendeleteket kell majd alkalmazni. 32 COM(2009) 154 végleges. http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/com/com_com%28200 9%290154_/com_com%282009%290154_hu.pdf (2011.05.05).


656

–

amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik közös lakóhellyel (domicile). Amennyiben a fenti kapcsolóelvek alapján egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, szubszidiárius joghatóság meghatározásával garantálja a felek és harmadik érdekelt személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését. Ilyen esetben azon tagállam bírósága járhat el, amelynek területén az egyik vagy mindkét házastársnak a vagyontárgya vagy vagyontárgyai megtalálhatók. Ekkor azonban a megkeresett bíróság csak e vagyontárgyakkal kapcsolatban hozhat határozatot. Forum necessitatisként eljárhatnak a tagállam bíróságai, amennyiben az eljárás lefolytatása harmadik államban ésszerűtlen vagy lehetetlen volna. Az alkalmazandó jogra vonatkozó javaslat eltér a házasság és a bejegyzett élettársi közösség esetén, tekintettel a két jogintézmény sajátosságaira. A javaslat a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog terén egységes rendszert hoz létre, mely a házastársak teljes vagyonára alkalmazandó, azaz minden ingó és ingatlan vagyonra függetlenül azok fellelhetőségétől. A házastársak akár a házasság fennállása alatt, akár annak megkötése előtt – a javaslat által felsorolt három lehetőségnek megfelelően – megválaszthatják a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jogot. Ezek a következők: – azon állam joga, amelyben a házastársak vagy leendő házastársak közös szokásos tartózkodási helye található, vagy – azon állam joga, ahol a házastársak vagy leendő házastársak e választás megtételekor szokásos tartózkodási helye található, vagy – azon tagállam joga, amelynek állampolgárságával a házastársak vagy a leendő házastársak egyike e választás megtételekor rendelkezik. Az alkalmazandó jog megválasztásának hiányában rangsorolt objektív kapcsolótényezőket rendel alkalmazni a kiszámíthatóság érdekében, melyek a következők: – azon állam joga, amelyben a házastársak házasságkötés utáni első közös szokásos tartózkodási helye található vagy ennek hiányában, – azon állam joga, amelyben a házastársak a házasságkötéskor közös állampolgársággal rendelkeznek33 vagy ennek hiányában, – azon állam joga, amelyhez a házastársakat együtt a legszorosabb kötelékek fűzik, figyelembe véve valamennyi körülményt, főleg a házasságkötés helyét.

33

Nem alkalmazható ezen kapcsolóelv, amennyiben a házastársak egynél több közös állampolgársággal rendelkeznek.


657

A házastársaknak a házasság fennállása alatt bármikor lehetőségük van a választott jog megváltoztatására, mégpedig kifejezett szándéknyilatkozatuk esetén akár visszamenőleges hatállyal is. Ez a jog akár az egyik házastárs e választás megtételekor fennálló szokásos tartózkodási helyének, akár az egyik házastárs e választás megtételekor fennálló állampolgársága szerinti tagállamnak a joga lehet. Tehát míg a házastársaknak – jóllehet korlátozottan, de – lehetőségük van az alkalmazandó jog megválasztására, addig a bejegyzett élettársi közösségről szóló javaslat ilyen szabadságot nem biztosít e párok részére. Ez utóbbiaknál kizárólag az élettársi közösség bejegyzésének helye szerinti tagállam joga alkalmazható. A határozatok elismerését és végrehajtását a Bizottság – az Unión belüli szabad mozgás és hatékony végrehajtás érdekében – a polgári és kereskedelmi ügyekben szabályozott módon34 kívánja biztosítani, azaz a végrehajtást végrehajthatóvá nyilvánítási (exequatur) eljárás előzi meg a végrehajtás szerinti tagállam bírósága előtt, ez azonban – első lépésben – kizárólag a határozat formális ellenőrzésére korlátozódik. Az elismerés-megtagadási okok vizsgálatára csak későbbi fázisban, az alperes kifogása esetén kerülhet sor. Ez a megoldás a tagállamokban alkalmazott nemzeti szabályozást, illetve az egyes tagállamok között kötött kétoldalú megállapodásokat váltja fel. Mindkét javaslat rögzíti a határozatok megtagadásának indokait, melyek a következők: – az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik, – a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá, – összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik,

34

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendeletet (Brüsszeli I. rendelet) átdolgozására irányuló javaslat. COM(2010) 748 végleges http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0748:FIN:HU:PDF (2011.05.05).


658

–

összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel. A bejegyzett élettársi közösség esetén a határozat elismerését és végrehajtását nem tagadhatja meg a tagállam arra való hivatkozással, hogy ezen intézményt a megkeresett tagállam joga nem ismeri, vagy ahhoz nem társít ugyanolyan vagyonjogi hatásokat. A meghozott határozat érdemben nem vizsgálható felül. A határozatok automatikus elismerésének lehetőségét a Bizottság később kívánja megvizsgálni. A két javaslat nem érinti a tagállamok házassági vagyonjogi rendszerekkel és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaira vonatkozó anyagi jogát, az továbbra is nemzeti hatáskörben marad. Záró gondolatok A 2006-ban kiadott Zöld könyv és a Stockholmi Program által előirányzott rendelet javaslatokat a Bizottság tehát elkészítette, mely komoly előrelépésként értékelhető az uniós polgársághoz fűződő jogok előtti akadályok leküzdése felé vezető úton. Amennyiben a Tanács a javaslatokat elfogadja, a nemzetközi párok vagyonmegosztása és kezelése terén jelenleg fennálló bizonytalanságok teljes mértékben megszűnnek, elhozva a jogbiztonságot mind a házasság felbontásának, mind a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésének vagyonjogi következményeire nézve. A Bizottság az uniós polgárok tájékoztatása érdekében az Igazságügyi Hálózat honlapján a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja majd a házassági vagyonjogi rendszerekre és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaira vonatkozó nemzeti szabályozással kapcsolatos információkat, ezzel is segítve a vagyonjogi következmények megismerhetőségét.

Anita Krisztina Trunkos Tendencies of regulating matrimonial property rights in the European Union. Summary The adoption of European legislation on matrimonial property regimes was among the priorities identified in the 1998 Vienna Action Plan. The programme on mutual recognition of decicions in civil and commercial matters adopted by the Council on 30


659

November 2000 provided for the drafting of an instrument on jurisdiction and the recognition and enforcement of decisions as regards ’rights in property arising out of a matrimonial relationship and the property consequences of the separation of an unmarried couple’. Many instruments have already been adopted, in particular Regulation (EC) No 2201/2003 of 27. November 2003 concerning jurisdiction and the recognition and enforcement of judgments in matrimonial matters and the matters of parenteal responsibility, repealing Regualtion (EC) No 1347/2000. None of them, however, cover matriomonial property regimes. Because of the distinctive features of marriage and registered partnerships, and of the different legal consequences resulting from these forms of union, the Commission presented two separate Regulations in March 2011: one on jurisdiction, applicable law and the recognition and enforcement of decisions in matters of matrimonial property regimes, and the other on jurisdiction, applicable law and the recognition and enforcement of decisions in matters of the property consequences of registered partnerships. The purpose of these proposal is to establish a clear legal framework in the European Union for determining jurisdiction and the law applicable to matrimonial property regimes and facilitating the movement of decisions and instruments among the Member States. The paper focuses on the sequential steps of this legislation.

A HÁZASSÁGI VAGYONJOG SZABÁLYOZÁSI TENDENCIÁJA AZ EURÓPAI UNIÓBAN TRUNKOS ANITA KRISZTINA

Recommend Documents