CSESZNÁK ANITA * A jövedelmezıség vizsgálata, különös tekintettel az agrárgazdaságokra

CSESZNÁK ANITA* A jövedelmezıség vizsgálata, különös tekintettel az agrárgazdaságokra Research of the Profitability with special Regard to the Agricultural Economy In every forms of economies is very important to research the abilities to make profits. It’s mainly important in Hungary because the Hungarian agriculture have a great importance. Firstly must to examine the factor of the profitability. These factors are the structure of the landed property, and the capital supplying. In Hungary the assets of the agricultural economies are used up. In these sector the interventions of the state or government is indispensable. One of the implement of the intervention is the export supporting.

1. Gazdasági vállalkozások céljai Minden gazdálkodási forma esetében fontos az, hogy a jövedelemtermelési lehetıségeit felkutassuk. Kiemelten lényeges ez a mezıgazdaság esetében, hiszen a magyar gazdaságban nagy szerepet töltött be, s remélhetıleg fontos is lesz. A közgazdaságtan egyik alapvetı feltételezése, hogy a gazdasági szervezetek célja a profitmaximalizálás. A mezıgazdasági vállalkozások több szempontból is speciális tulajdonságokkal bírnak, a céljaik is lehetnek mások, mint az egyéb gazdálkodó szervezeteké. A profitmaximalizáláson túl célként megjelenhet a családi munkaerı jövedelemszerzésre hasznosítása, lakóhelyhez kötıdés, családi birtok fenntartása stb. Az egyszemélyes és családi vállalkozások érdekeltségi viszonyai ebbıl következıen egyszerőek, mivel a vállalkozás érdekei és a családi érdekek egybeeshetnek. Ám a mezıgazdasági vállalkozások esetében is elıfordulhat, hogy a különbözı célok egymásnak ellentmondanak. A hosszú távú cél ennek kapcsán nem az egyenletes jövedelemszerzés, hanem a rövidebb távon elérhetı jövedelmekrıl lemondva idıszakonként nagyobb fejlesztések történhetnek, amelyek ebben az esetben szinte elengedhetetlenek. Ebbıl következıen a hosszú távú átlagjövedelem maximalizálására kell tehát törekedni. A jövedelmezıség vizsgálatakor megkülönböztetjük a gazdasági vállalkozásokat aszerint is, hogy milyen idıtávra létesítették azokat. Az egészen rövid ideig * BGF Pénzügyi és Számviteli Fıiskolai Kar, Matematika-Statisztika Tanszék, fıiskolai tanársegéd.

208

CSESZNÁK A.: A JÖVEDELMEZİSÉG VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL...

mőködı vállalkozások esetében, ahol a befektetés és a megtérülés idıpontja közötti idıtartam olyan rövid, hogy annak nincs lényeges gazdasági jelentısége. A profitot mérhetjük egyszerően a bevételek és a kiadások különbözeteként. (Ez inkább csak tranzakciónak tekintendı.) Ha több évig mőködı – de határozott idıre létesített – vállalkozásról van szó, akkor a vállalkozás eredményének mérése a diszkontálás segítségével történik. Ekkor a vállalkozás során kapott bevételeknek a jelen idıpontra diszkontált öszszegébıl kivonjuk a felmerült kiadások jelenre diszkontált összegét. A határozatlan idıre létesített vállalkozások eredményének mérése komolyabb nehézséget okoz. Ezek állandóan megújítják, bıvítik eszközeiket, készleteznek, tıketartalékot győjtenek. A jövedelmezıség, eredményesség konkrét vizsgálatában a mérleg- és eredménykimutatás lehet a segítségünkre.

2. Birtokstruktúra A mezıgazdaság jövedelmezıségi viszonyait alapvetıen meghatározza a földtulajdon, illetve a birtokstruktúra. Az 1990-es évek elejéig a termıföldek 80%-ot meghaladó mértékben nagyüzemi tulajdonban voltak, de az állami gazdaságok és a termelıszövetkezetek együttes földhasználata 90%-ot is elért. (A kis és magántermelık az ország 6,18 millió hektárnyi mezıgazdasági területébıl 1990-ben összesen 620 ezer hektáron gazdálkodtak.) A termıföld magánkézbe adása elkezdıdött már 1988-ban, ám ekkor még nagyon lassan. 1988-1990 között az állami gazdaságok területébıl mintegy 6000 ha került magánszemélyek vagy magántársaságok tulajdonába. 1990-ben 72 ezer hektárral csökkent az állami terület, majd kárpótlás címen 1992-ben újabb 100 ezer hektárral. A kárpótlás döntıen a termelıszövetkezetek tulajdonában lévı termıföldeket érintette. 1996 végén a mintegy 660 ezer ha állami és önkormányzati tulajdonú terület kivételével a teljes mezıgazdasági terület magánszemélyek tulajdonában volt. A magángazdálkodás földviszonyaiban tehát lényeges szerkezeti elmozdulások következtek be. Ezzel együtt a földtulajdonnal rendelkezı háztartások száma 1996 végén elérte az 1,8 millió fıt. Az 1. ábrán jól látszik, hogy 1990 és 1998 között hogyan változott a földtulajdonlás szerkezete. Megnıtt az egyéni gazdálkodók aránya, s jelentısen lecsökkent a szövetkezeteké. A vállalatok és gazdasági társaságok aránya csak igen kis mértékben ingadozott. A hazai magángazdaságok átlagos területi mérete 1990-ben alig haladta meg a 0,5 ha-t. Számuk ezzel szemben rendkívül nagy volt, elérte az 1,2 milliót, amelyek a már említett 620 ezer hektáron gazdálkodtak. 1990 után az általános várakozással ellentétben nem nıtt, hanem csökkent a törpegazdaságok száma.

209

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2002

1. ábra Az ország földterületének használata gazdálkodási formák szerint 1990 és 1998 között (%)1 Érdekes megvizsgálni az egyéni gazdaságok földterületének koncentrációját (3. ábra). Az Európai Unió átlagában az 1-5 hektár közötti földterülettel rendelkezı gazdaságok aránya 49%. Ezzel szemben látható, hogy Magyarországon az 1 hektár alatti gazdaságok aránya 70%. Vagyis sokkal elaprózottabb a birtokszerkezet, mint az Unióban, s ez nem elég alapja egy olyan termelési háttérnek, amely az elfogadható életszínvonalhoz a jövedelmet biztosítani tudja. Az ábráról leolvasható, hogy a legkisebb földterülettel rendelkezı gazdaságok 70,4%-a a teljes termıterületnek csupán a 7,7%-át birtokolja. A földtulajdon jelenlegi szerkezetébıl a földhasználatot illetıen több következtetés adódik: • a mezıgazdasági termeléssel foglalkozók nagy részének kicsi a földterülete a versenyképes mezıgazdasági termeléshez, • ez a kör általában bıvíteni szeretné gazdaságát, földet kíván vásárolni, • vannak olyan földtulajdonosok, akik bérbe kívánják adni földjeiket (a legritkább esetben szándékozzák eladni a földjeiket). A problémák áthidalásához jelentıs tıkére lenne szükség.

1 Adatok forrása: Éliás János: A jelzáloghitelezés szerepe a mezıgazdaság finanszírozásában.

210


2. ábra Egyéni gazdaságok megoszlása a földterület nagysága alapján 20001

3. ábra Az egyéni gazdaságok földterületének koncentrációja1

1

Adatok forrása: Figyelı 2002/28. szám 15. o.

211


3. A mezıgazdaság tıkeellátottsága és tıkeszükséglete A magyar mezıgazdaság dinamikus fejlıdése 1992-ben megállt, átmeneti stagnálás után túlsúlyba kerültek azok a leépülési folyamatok, amelyek leginkább a termelés csökkenésében, a tıke kivonásában, vagyonvesztésben és eladósodásban mutatkoztak meg. A mezıgazdaság eszközállománya elhasználódott, elavult. A saját tıke értéke és aránya egyaránt csökkent, ami a mezıgazdasági vállalkozások nagy részének vagyonfelélésével magyarázható. Ezekbıl következıen az ágazat hitelképtelenné vált. Az ágazat tıkeszegény, mely a tartalékok hiányában is megmutatkozik. Mindezek az alábbi körülményekre vezethetık vissza: • a ráfordítások költségével összehasonlítva tartósan alacsonyak a termelıi árak, így nem képzıdik meg a szükséges jövedelem a pótláshoz, • a gazdaságos export lehetıségei korlátozottak, a hazai vásárlóerı pedig az ágazattal szemben csak mérsékelt igényt támaszt, • nem mőködik hatékony támogatás, kompenzációs, illetve garanciarendszer, • a fentiek miatt a bankok bizalmatlanok a mezıgazdasággal szemben, a tartózkodás egyre inkább kölcsönös (a normál bankhitel költségét nem tudják kigazdálkodni), • nagyon gyenge az ágazat, különösen a családi gazdaságok érdekképviselete, emiatt is gyenge az alkupozíciójuk. A hazai gazdaságok adósságának nagy része rövid lejáratú kötelezettség, a hitelek adósságterhei többnyire csak újabb hitelek felvételével finanszírozhatók, a hitelfelvevı gazdaság ebbıl következıen egy olyan körfolyamatba kerül, amelybıl külsı segítség nélkül nincs sok esélye kilábalni. Az Európai Unió országaiban a folyó finanszírozásban az idegen források nem játszanak nagy szerepet, a mezıgazdasági hitelek ott közép- és hosszúlejáratúak. A mezıgazdaság hazánkban jelenleg 90%-ot elérı arányban csak saját forrásait mőködteti, ez pedig bıvítéstfejlesztést alig tesz lehetıvé.

4. A mezıgazdaság sajátosságai A mezıgazdaság a nemzetgazdaság egyik kockázatos ágazata, amely nagymértékben elıre nem számítható körülmények – pl. az idıjárás – által meghatározott. A tevékenységek többsége, mint korábban már bemutattam, olyan tıkeigényes tevékenység, amelynek megtérülési ideje lassú. A termelés idıigénye miatt, a termelési döntések meghozatalakor a termelık nem ismerik az output árát, ezért a különféle várakozásoknak nagy szerepük van. Ezek a várakozások általában naiv várakozások, hiszen a döntéshozók csak saját tapasztalataikra, elızı évek eredményeire alapozhatnak. A termelés mennyiségére, és az eladási árakra vonatkozó információk a fent említett okok miatt bizonytalanok. A mezıgazdasági ág szociális problémát is képvisel, hiszen a szektorban sok, kisebb családi gazdaság mőködik, amelyben a munkát a családtagok végzik és a gazdasághoz szükséges pénzügyi forrásokat a gazdaság által biztosított alacsony jövedelembıl teremtik elı. Mivel legtöbbjük számára a tevékenység nem kifizetıdı, éppen a mezıgazdaság és a többi gazdasági ág közötti méltányos jövedelemelosztás érdekében az állami beavatkozás nem nélkülözhetı.

212


5. Állami szerepvállalás Az állam agrárgazdaságba történı beavatkozására a szakirodalom által is elfogadott, öt fı okot említhetünk, amelyek alapul szolgálnak az agrárszektorba történı beavatkozásához. A mezıgazdasági ár- és jövedelemtámogatási programokat alapvetıen a kisgazdaságok alacsony bevételei indokolják. A mezıgazdasági árak és jövedelmek stabilitásának a szükségessége az állami beavatkozást igazolta. Az árstabilitás két dolgot jelenthet: • a rossz termelési döntések elıfordulási valószínőségének csökkenését, • a szolgáltatott információkon keresztül a családi gazdaságokra nehezedı gazdasági döntés megkönnyítését. A kielégítı mezıgazdasági kínálat kialakítása a harmadik ok arra, hogy az állam beavatkozzon a mezıgazdaságba. Ez különféle ösztönzı programok segítségével a termelés növelésén, a mezıgazdasági kutatásokon keresztül történhet. Az élelmiszerbiztonság kérdése szintén alátámasztja az állami beavatkozást. Néhány ország kivételével számosan még mindig fontosnak tartják (Japán, Svájc) a belföldi élelmiszertermelés növelését a belpiaci intézkedéseken keresztül. Az állami jelenlét ötödik oka az, hogy a mezıgazdasági termıterületeket megırizzék a jövı generáció számára. A különféle állami programok a korlátozottan rendelkezésre álló víz megırzésére, a víz minıségének javítására, a sőrőn lakott területek termıterületeinek megóvására, vagy a fenntarthatóságra egyaránt irányulhatnak. Az állami beavatkozás okaként további tényezıket is említhetünk: az externáliák, a piaci kudarcok stb.

6. Exporttámogatás Magyarországon A mezıgazdasági támogatásokat vizsgálva Magyarországon megállapíthatjuk, hogy jelentısen átcsoportosultak a támogatási formák. A támogatások legjelentısebb hányada a piacra jutási támogatás, ám ennek összege 1994 és 1998 között nominálértéken is csökkent. Szintén lecsökkent a reorganizációs támogatások összege is, különösen 1996-tól. Ezzel szemben a beruházások támogatásának a nagysága és az aránya is növekedett ebben a periódusban. Szintén növekedett a termelés költségeit csökkentı támogatások nagysága. A támogatások megoszlásának a változását az 5. ábrán látjuk, melyen jól nyomon követhetı, hogy az arányok eltolódtak a piacra jutási támogatásoktól a termelés költségeit csökkentı támogatások és a beruházások felé. A piacra jutási támogatásoknak jelentıs része exporttámogatás, s kisebb hányada agrárpiaci támogatás illetve állami felvásárlás. Bár az utóbbi években itt is némi átrendezıdést figyelhetünk meg (6. ábra). Az ábrán jól követhetı, hogy az exporttámogatás nagysága jelentısen csökkent, míg az agrárpiaci támogatások összege jelentısen nıtt.

213


4. ábra Mezıgazdasági támogatások Magyarországon (M Ft)1 Az exporttámogatás nem más, mint a ráfordítás és az értékesítési ár közötti különbség, amit a jogosultaknak az állam fizet ki meghatározott feltételek mellett. Az exporttámogatásoknak az a célja, hogy különbözı okokból ösztönözze a termékek kivitelét, valamint a külföldi piacon értékesítésre kerülı áruk versenyképességét erısítse a az adott ország belföldi termékeivel szemben. Az exportrezsim célja az országon belüli felesleg felszámolása és a termelık jövedelmeinek javítása az exportösztönzésen keresztül. Ezt a feladatot exporttámogatások, illetve az export-visszatérítések segítségével kívánják elısegíteni azért, hogy a világpiaci árak és a belsı árak közötti különbséget áthidalják. A termelési támogatások célja, hogy a belföldi és a világpiaci árak közötti különbséget felszámolja, ezzel védelmezve a hazai termelıket a külföldi versenytárstól. Az exporttámogatás formailag kétféle lehet. Történhet normatív támogatásként és pályáztatásként. Normatív támogatás alkalmazása során az év elején meghirdetésre kerül, hogy mely ágazatokat támogatnak. A rendszer jelentıs hiányossága, hogy rugalmatlan, hiszen nem veszi figyelembe az év során bekövetkezı változásokat, melyek kedvezıek, vagy kedvezıtlenek is lehetnek. Vagyis elıfordulhat, hogy olyan ágazat kap támogatást, mely az egész évi teljesítménye alapján nem „szorult” rá.

1

Adatok forrása: Podruzsik Szilárd: A búzeexport-támogatás…

214


5. ábra A mezıgazdasági támogatások megoszlása Magyarországon1 A pályázati rendszer elınye, hogy piaci zavar esetén kiírható, s az összeg nagyságát is lehet limitálni. Az exporttámogatás és az állami felvásárlás változásaiból adódóan a piacra jutási támogatások megoszlása igen jelentısen átrendezıdött (7. ábra). Mint látható, igen jelentısen megnıtt az agrárpiaci támogatások, illetve az állami felvásárlások aránya. Az exportszabályozás az alábbiakat foglalja magába: • Az exporttámogatási rendszernek – igazodva a nemzetközi egyezményekhez – elı kell segítenie a kereslet és a kínálat egyensúlyának kialakulását, valamint a hatékony agrárexportot. A támogatás, mint már volt szó róla történhet normatív kulcs alapján és pályáztatás útján is. Az utóbbi esetben többlettámogatás remélhetı. • Az exportengedélyezési rendszer a mezıgazdasági alapanyagokra, nyersanyagokra a belsı piac védelmében mőködtethetı, figyelembe véve a vállalt nemzetközi kötelezettségeket. Az engedélyköteles termékek kivitele csak az exportengedély beszerzése után történhet meg. • Az exportlefölözés azt az esetet hivatott kivédeni, hogy az exportırök – veszélyeztetve az ellátás biztonságát – külpiacon értékesítsék termékeiket akkor, amikor a belsı árszint a világpiaci árszint alá kerül A túlzott export megaka-

1


215


dályozásának érdekében a lefölözéssel megszüntethetı a két árszint közötti különbség.

6. ábra Piacra jutási támogatás (M Ft)1

7. ábra A piacra jutási támogatás megoszlása1

1


216


Összefoglalás A társadalmi-gazdasági átalakulás egyik legnagyobb vesztese a mezıgazdaság volt, ennek jelei a vagyonvesztés, a likviditási zavarok és az eladósodás. Ezek a nehézségek pozitív hatásokkal is jártak, többek között a költségek csökkentését, a felesleges eszközök értékesítését, az adottságokhoz jobban igazodó termelés megszervezését. A gazdaságok jelentıs részénél azonban állandósult a pénzügyi egyensúlyhiány, hiányzik a saját erı, mely a jövedelmezıséghez elengedhetetlen. A hitelek rövid futamidejőek és magas kamatúak, mivel nagy a visszafizetés kockázata, alacsony az ágazat jövedelmezısége és bizonytalan a jövıbeli fejlıdése. A mezıgazdaság jövedelemtermelı képességének helyreállításával a folyó finanszírozásban visszaszorulna a hitelek szerepe, s ezzel a hosszú lejáratú beruházási hitelek kerülnének az elıtérbe. Az EU tagságra való felkészülés jegyében, néhány éven belül meg kell oldani a mezıgazdaság mőszaki-technikai alapjainak a kialakítását, amennyiben nem akarunk tartós versenyhátrányba kerülni. Az egészséges birtokkoncentráció kialakulásának is rengeteg akadálya van: az a földtulajdonosi kör ragaszkodik legjobban a földjéhez, amely már nem képes a korszerő mezıgazdaságra; a földár növekedésére spekulálók széles rétege stb. Mindezeket figyelembe véve az állam jelentıs szerepvállalása nélkül nem oldható meg a mezıgazdaság jövedelmezıségének helyreállítása.

Irodalom Mezıgazdasági üzemtan I-II. Szerk: BUZÁS GYULA, NEMESSÁLYI ZSOLT, SZÉKELY CSABA. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. GYÉVAI Z., SZIRMAI S. P.: Csatlakozási tárgyalások a mezıgazdaságról. Figyelı, 2002/ 28. szám. BURGERNÉ GIMES ANNA: Földhasználat és földbirtok-politika az Európai Unió országaiban. Statisztikai Szemle, 1998. május-június. SOÓS LİRINC: A regionális fejlettség és a mezıgazdaság néhány összefüggése. Statisztikai Szemle, 1998. március. OROS IVÁN: A birtokszerkezet Magyarországon. Statisztikai Szemle, 2002. július. PODRUZSIK SZILÁRD: A búzaexport-támogatás jóléti hatása Magyarországon. Külgazdaság, 2000. 44. évf. 2. köt. 30-39. o. ÉLIÁS JÁNOS: A jelzáloghitelezés szerepe a mezıgazdaság finanszírozásában. Ph. D. értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem.

217

CSESZNÁK ANITA * A jövedelmezıség vizsgálata, különös tekintettel az agrárgazdaságokra

Recommend Documents