Pro Publico Bono Online Támop Speciál 2011
Közigazgatástudományi Kar
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
BOROS ANITA A KÖZIGAZGATÁSI JOG EUROPANIZÁLÓDÁSA - különös tekintettel Középmagyarországi Régióban megvalósuló közbeszerzési eljárásokra*
Jelen cikkünk a tagállami közigazgatási jog europanizálódásának kérdéseivel foglalkozik, választ keresve arra, vajon milyen területeken a legintenzívebb a közösségi közigazgatási politika hatása és milyen mértékben kell a tagállami közigazgatási autonómiának alárendelődni a közösségi akaratnak. A tagállami és a közösségi gazdaság szempontjából az egyik legfontosabb terület a közbeszerzések kérdésköre, ezért tanulmányunkban górcső alá vesszük a közbeszerzések jogának europanizálódásának kérdését. 1. 1.1.
Európai közigazgatási jog és a közigazgatási jog europanizálódása A közigazgatási jog europanizálódás és az európai közigazgatási jog fogalmi elhatárolása
A közösségi közigazgatási jog és a tagállami közigazgatás viszonyának kérdése a közösség létrejötte óta a tagállami és a közösségi hatáskörmegosztás egyik prominens kérdése. A tagállamok a csatlakozás feltételeként kötelesek nemzeti jogrendszerüket a közösség addigi tagállamai által kimunkált közösségi joghoz igazítani. A jogharmonizáció hazánk esetében a legtöbb területet érintette, ugyanakkor a szorosabb értelemben vett közigazgatási jogi jogharmonizációra látszólag nem került sor, hiszen a közigazgatási kérdések szabályozása tagállami hatáskörben maradt. Az elmúlt években azonban a közösségi politika tagállami közigazgatásra gyakorolt hatásának intenzitása jelentős mértékben megnövekedett. Ez elsősorban olyan területeken szembetűnő, ahol a közösségi gazdaságpolitika, illetőleg a belső piac egységes fellépést követel meg. Az európai közigazgatási jog az európai közigazgatási jog elsősorban az Unió jogának végrehajtását jelenti egyrészről az Unió szervei, másrészről a tagállami közigazgatási *
Ez a tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005. számú TÁMOP program [Társadalmi Megújulás Operatív Program] Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért alprojektjében, a „Közigazgatási szervezet és e-kormányzás” műhelyben készült. A műhely (kutatócsoport) vezetője: Imre Miklós. A tanulmányt szakmai szempontból lektorálta: Török Gábor egyetemi tanár (BCE). A szerző egyetemi adjunktus (BCE Közigazgatástudományi Kar); elérhetősége:
[email protected].
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
2
szervek által, míg a közigazgatási jog europanizálódása a közösségi jogalkotás tagállami közigazgatás-formáló kérdéseire koncentrál. Ezzel szemben az europanizáció a tagállami közigazgatás közösségi jogi gondolkodás és jogi tevékenység által történő befolyásolását, átformálását és egyes esetekben helyettesítését jelenti.1 Az Unió és a közösségi politikák vonatkozásában kialakított közösségi jog nemzeti jogra gyakorolt hatása eltérő az Unió egyes államait tekintve, figyelemmel a csatlakozás időpontjára és az egyes államok alkotmányos, illetve közigazgatási berendezkedésére. A közösségi jog tagállami közigazgatásra gyakorolt hatása mind a nemzeti anyagi mind az alaki jog vonatkozásában megmutatkozik.2 A közösség fejlődésével a tagállamok és a közösség kapcsolatrendszerének kiteljesedésével párhuzamosan a közösség egyre intenzívebb módon ragadta magához bizonyos olyan kérdések közösségi szinti szabályozását, melyek a közösségi jogon kívüli nemzeti jogrendszerekben tipikusan tagállami szabályozási hatáskörbe tartoztak. A közösségi közigazgatási szabályozók tagállami közigazgatásba történő beavatkozásának folyamata a 80-as évekre vezethető vissza, elkezdődött az egyes közösségi politikák szisztematizálása, melynek eredményeként a 90-es évekre a közösségi jog a tagállamok közigazgatását rendkívüli mértékben determináló tényezővé vált. Ennek egyik prominens példája a Factortame-ügy, amely során a Közösség erőteljesen beavatkozott az Egyesült - Királyság közigazgatási jogába.3 A Factortame-ügy tekinthető az első olyan ítéletnek, amely a tagállami közigazgatásba történő közösségi beavatkozás kezdeti lépését jelentette: ezt követően sorban születtek olyan ítéletek, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de a tagállamok felelősségét állapították meg. kimondó ítéletei a közösségi joggal össze nem egyeztethető tagállami magatartás miatt. A közigazgatás és a közigazgatási jog europanizációja nem új keletű fogalom a közigazgatás-tudomány számára: elsődlegesen a német szakirodalom homlokterében áll, mely a kérdés kapcsán elsősorban a primer és szekunder jogforrások végrehajtásához kapcsolódó európai bírósági ítéletek, az irányelvek átültetése, és a közösségi jogon keresztül a tagállami közigazgatás továbbfejlesztésének lehetőségeit vizsgálja.4 A közösségi jog végrehajtása vonatkozásában megkülönböztetünk közvetlen és közvetett végrehajtást. A közösségi jog közvetlen, közösségi szervek általi - közigazgatási értelemben vett - végrehajtás csak igen szűk körben értelmezhető. A közösségi jog végrehajtása elsősorban a Bizottság feladata, de egyes esetekben a Tanács is szerepet kap bizonyos segédszervek közreműködésével, mint például a különböző tanácsadó, regionális és egyéb közigazgatási bizottságok, vagy az ügynökségek5 bevonásával.
1
SCHMIDT – ASSMANN: Deutsches und Europäisches Verwaltungsrecht. Deutsches Verwaltungsblatt 1993. 29. HENNEKE, HANS – GÜNTER: Europäisierung des Verwaltungsverfahrensrechts. Zeitschtrift für Gesetzgebung. 2001.1. sz. 71. 3 BOROS ANITA: A közigazgatási jog és a közigazgatási eljárásjog europanizálódása. In: Jogtudományi Közlöny, 2011. (megjelenés alatt) 4 SCHMIDT, REINER: i.m.161. 5 Ld. bővebben a Tanács 58/2003. EG rendeletét 2
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
3
Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a közösségi jog végrehajtására hatást gyakorol a Bíróság esetjoga, valamint az egyéb közösségi szervek egyedi ügyekben született döntései is. A közvetett, tagállami közigazgatási szervek által megvalósuló végrehajtás általánosabbnak tekinthető a jelenlegi közösségi közigazgatási rendszerben. A tagállami szintű végrehajtás szintén két vonatkozásban értelmezhető: az egyik, amikor a tagállam a saját tagállami végrehajtó hatalma gyakorlása útján hajt végre egy bizonyos közösségi közigazgatási feladatot, míg a másik esetben egy tagállam közvetett végrehajtása hatással van a többi tagállam közigazgatási végrehajtására is – ilyenkor jöhetnek létre például az ún. transznacionális közigazgatási cselekmények.6 A közösségi jog közvetett végrehajtása nem jelenti azt, hogy a tagállami közigazgatási szervek nem gyakorolnak végrehajtási funkciókat, hiszen a tagállami közigazgatási szervek eljárásuk során kötelesek a közösségi jog előírásaira is figyelemmel lenni.7 Ha megvizsgáljuk a közösségi jog végrehajtására vonatkozó szabályrendszert és az Európai Bíróság esetjogát, megállapítható, hogy ezen a területen a leghézagosabb a közösségi jogi szabályozás rendszere.8 A közösségi közigazgatási jog és a tagállami közigazgatás viszonyát a közösségi alapelvek mellett a közösségi jogalkotás is determinálja: a közösségi jogforrások közül a közigazgatási jogterületeket érintően a rendeletek és az irányelvek szerepe emelendő ki. Az irányelvek többnyire generális klauzula jelleggel fogalmaznak meg a tagállamok számára követendő irányokat.9 1.2. Hatáskörmegosztás az Unió és a tagállamok között a közösségi jogforrásokban A közösségi jog elsőbbségének kérdését az Európai Bíróság konkretizálta ítéleteiben – először a Costa vs. ENEL ügyben, ahol a Bíróság kimondta, hogy a tagállamok a közösség létrehozásával bizonyos hatásköröket ruháztak a közösségre, mellyel saját szuverenitásukat is korlátozták. 1971-ben a Bizottság vs. Franciaország ügyben a Bíróság kifejtette, hogy a közösségre átruházott hatáskörök egyoldalú nyilatkozattal nem vonhatók vissza. Ilyen elveken nyugodva 1978-ban a Bíróság az ún. Simmenthal II-ügyben a Bíróság az eddigieket kiegészítve úgy rendelkezett, hogy a nemzeti bíróságok a nemzeti jogot a közösségi jognak megfelelően kell értelmezniük. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskör-megosztási kérdések világosabbá váltak: az EU egy olyan közösség, amelynek tagállamai lemondtak a közösség javára egyes jogaikról, úgy hogy azokat átruházták a közösségre vagy annak intézményeire.10 Az alapszerződések ugyanakkor nem határozWINTER, GERD: Kompetenzverteilung und Legitimation in der Europäischen Mehrebenverwaltung. Europarecht 2005. 3. sz. 256. 7 BOROS ANITA: A közigazgatási jog és a közigazgatási eljárásjog europanizálódása. In: Jogtudományi Közlöny, 2011. (megjelenés alatt) 8 HENNEKE, HANS – GÜNTER: i.m. 72. 9 SCHWARZE, JÜRGEN: i.m. 797.p. 10 HORVÁTH ZOLTÁN – ÓDOR BÁLINT: Az Európai Unió reformja. Az Unió Lisszabon Után. Budapest. HVGORAC Kiadó, 2008. 114. 6
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
4
ták meg a közösségi és a tagállami kompetenciák pontos elhatárolásának alapelveit, mely a hárompilléres rendszerben számos politikai és legitimációs problémát eredményezett. Az integráció mai szintjén ugyanakkor a további mélyítés csak úgy tűnt kivitelezhetőnek, ha a tagállamok számára világos, hogy mely területeken veszélyezteti szuverenitásukat az integráció és milyen hatáskörök maradhatnak tagállami jogkörben.11 A közösségi és a tagállami hatáskörmegosztás viszonyát leginkább kifejező két alapelv: a szubszidiaritás és az arányosság alapelve. A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. A Lisszaboni Szerződést megelőzően is megkövetelték a szerződéses alapelvek, hogy a Bizottság csak úgy tehessen jogalkotásra javaslatot, ha már megvizsgálta, hogy az nem sérti a szubszidiaritás alapelvét, ám az erre vonatkozó kontrollmechanizmusok kidolgozatlanok voltak. Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Az Európai Unióról Szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 3. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy az Unió „célkitűzéseit a megfelelő eszközökkel, a Szerződésben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg”, melyet az EUSZ. 4. cikke egészít ki azzal, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad. A hivatkozott cikk második bekezdése kimondja azt is, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan részét képezi azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is, tiszteletben tartva az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így például a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad. A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben deklarálásra került, hogy − valamennyi intézmény biztosítja a szubszidiaritás és az arányosság elvének folyamatos tiszteletben tartását az Európai Unióról szóló szerződés 3b. cikkében meghatározottak szerint, − a jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése előtt a Bizottság széles körű konzultációt folytat. Ennek során, adott esetben, a tervezett intézkedés regionális és helyi vonatkozásait is figyelembe kell venni,
HORVÁTH ZOLTÁN – ÓDOR BÁLINT: Az Európai Unió reformja. Az Unió Lisszabon Után. Budapest. HVGORAC Kiadó, 2008. 117. 11
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
5
− a Bizottság a jogalkotási aktusok tervezeteit és módosított tervezeteit az uniós jogalkotóknak történő továbbítással egyidejűleg továbbítja a nemzeti parlamenteknek. − a jogalkotási aktusok tervezeteit a szubszidiaritás és az arányosság elve tekintetében külön indokolni kell, − az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, illetve adott esetben – amennyiben a jogalkotási aktus tervezete tőlük származik – a tagállamok csoportja, a Bíróság, az Európai Központi Bank, illetőleg az Európai Beruházási Bank figyelembe veszi a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti parlamenti kamarák indokolt véleményét, − az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus megtámadására irányuló, valamely tagállam által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 230. cikkében megállapított eljárás szerint benyújtott, illetve egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje, illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbított keresetek elbírálására. Az EUSZ 5. cikke expressis verbis deklarálja, hogy az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó, melynek megfelelően minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. Az uniós politikákról szóló rendelkezéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés tartalmazza (a továbbiakban: EUMSz.) - kivéve az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések. A Közösség és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás szabályait az EUM- Szerződés Első Részének 1. címe részletezi, melynek 2. cikke szerint: − Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása, − amennyiben egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. Ebben az esetben a tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta, illetve amennyiben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról, − meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit. Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját. A közösségi közigazgatási jog tagállami közigazgatást determináló egyik kiemelt jelentőségű dokumentuma a 2000-ben elfogadott Alapjogi Charta, melynek 41. cikke bevezet-
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
6
te a” jó közigazgatáshoz való jogot”, mely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A jó közigazgatáshoz való jog magában foglalja: − mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, − mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, − illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen, − az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják.12 Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az Unió a tagállamok jogában foglalt közös általános elvek alapján megtérítse számára az intézményei és alkalmazottai által feladatuk teljesítése során neki okozott károkat, illetve hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez, és ugyanazon a nyelven kapjon választ.13 Szintén 2000-ben fogadta el a Parlament „A helyes hivatali magatartás európai kódexét”,14 mely a helyes hivatali magatartás általános elveit15 tartalmazza, így különösen a diszkrimináció tilalmát, a hatalommal való visszaélés tilalmát, a pártatlanság és függetlenség, az objektivitás, a tisztességes eljárás, a meghallgatáshoz való jog és a nyilatkozattételi jog alapelveit. Ezek az alapelvek bár nem kifejezetten a tagállamok számára írnak elő követendő magatartást, mégis hatást gyakorolnak a nemzeti közigazgatási jogra, hiszen a legtöbb tagállam átültette az említett alapelveket saját jogrendszerébe. 2001. július 25-én a Bizottság elfogadott egy Fehér Könyvet a közösségi végrehajtásról (European Governance),16melyhez a Bizottság számos alkalommal közleményt fűzött. A Bizottság megállapításai és javaslatai az alábbiakban foglalhatók össze: − A Bizottság célul tűzte ki a közhivatalok adminisztrációs terheinek és költségeinek csökkentését, valamint a meglévő jogszabályok egyszerűsítését, a jogszabályokhoz való egyszerűbb és könnyebb hozzáférhetőség javítását, − szükséges a jogalkotási folyamatok egyszerűsítése, az előzetes egyezetések folyamatának kidolgozását, illetve a különböző jogalkotási szintek összetett hierarchiájának csökkentését és a nemzeti szinten hozott és közösségi szabályokhoz hozzáadódó döntések szerepének tisztázását.17
Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikk (2) bek. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikk (3) – (4) bek. 14 ABL. L. 267. 20.10.2000 15 HILL, HERMANN: i.m. 1318. 16 Europäisches Regieren – Ein Weissbuch, Brüssel, 25.7.2001, KOM (2001) 428. 17 BOROS ANITA: A közigazgatási jog és a közigazgatási eljárásjog europanizálódása. In: Jogtudományi Közlöny, 2011. (megjelenés alatt) 12
13
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
7
2. Az európai közigazgatási jog hatása a tagállami közigazgatásra, különös tekintettel a közbeszerzések jogára 2.1. A közösségi közbeszerzési jog hatása a tagállami közbeszerzési szabályozásra A közösségi jog egyik legkézenfekvőbb hatása a tagállami közigazgatási rendszerekre a közigazgatási jog alapelveiben keresendő: a hagyományos állam – állampolgár jogviszonyt a legtöbb közigazgatási területen felváltotta egy rendkívül komplex, a közösségi, a nemzetközi és a nemzeti jog szövevényes hálója által kreált és szabályozott jogviszony. Belső Piacon realizálható verseny intenzitásának a hetvenes évektől a Közösség megpróbálta a közbeszerzést is az egységes piac szellemében szabályozni. Az 1987-es Egységes Európai Okmány előtt létrehozott úgynevezett Fehér Könyvben a kormányzati, és a közüzemi beszerzésekről, valamint a közbeszerzési ügyekben igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről is szó esett. A közösség a klasszikus (elsősorban kormányzati) szereplők beszerzéseire értékhatárokat állapított meg (ún. közösségi értékhatárok), melyek alatti beszerzések esetében az irányelvek alkalmazása nem kötelező. Az irányelvek háromféle közbeszerzési eljárást különböztetnek meg, így a nyílt eljárást (open procedure), a meghívásos eljárást (restricted procedure), valamint a tárgyalásos eljárást (negotiated procedure). A közösségi jog kötelező jelleggel előírja a tagállamok számára egy önálló közbeszerzési fórum létrehozását és a jogorvoslati jog biztosítását. A közösségi jog megfelelő végrehajtását ebben az esetben is a Bizottság felügyeli. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (a továbbiakban: Európai Megállapodás) önálló rendelkezéseket tartalmazott hazánk számára a közbeszerzések jogát érintő harmonizációs kötelezettségekről, "A verseny és más gazdasági rendelkezések" fejezet-cím alatt. Az Európai Megállapodás 66. cikk alapján ideiglenesen lehetőség volt Magyarország nemzeti közbeszerzési piacának védelmére is, amely azt jelentette, hogy − lehetőség adódott a közösségi vállalatok magyarországi szerződés-odaítélési eljárásokban való részvételének korlátozására és teljes kizárására is az átmeneti időszakban, − a beszerzéssel összefüggésben az áru hazai származása, illetve a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték alapján történő előnyben részesítés nem ütközött az Európai Megállapodásban foglaltakkal a 10 éves átmeneti időszak alatt, − Magyarország az átmeneti időszak végére a közösségi vállalatok irányában a nemzeti elbánás biztosítására vállalt kötelezettséget, s nem arra, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályait a közösségi normákhoz harmonizálja, − alapvető célként nevesítettük a GATT Kormányzati beszerzésekről szóló Kódexéhez való csatlakozást.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
8
− A megállapodás szerint „Magyarország és a Közösség a Megállapodás rendelkezéseivel összhangban, valamint az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény előírásainak megfelelően, a Megállapodás hatálybalépésekor kezdődő és legfeljebb tíz évig tartó átmeneti időszak alatt fokozatosan szabadkereskedelmi övezetet hoz létre.18 (…) Magyarország és a tagállamok fokozatosan kiigazítanak minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot annak a biztosítása érdekében, hogy a Megállapodás hatálybalépése utáni ötödik év végére az áruk beszerzési és forgalmazási feltételei tekintetében a Magyarországhoz és a tagállamokhoz tartozó személyek között ne legyen megkülönböztetés.”19 − Az első közbeszerzési törvényünk 1995-ben a közbeszerzésekről szóló – akkori − hat európai közösségi irányelv, és a GATT Kormányzati Beszerzésekről szóló Kódexe és a közbeszerzések tárgyában született UNIDROIT-mintatörvény, valamint az 1934-es Közszállítási Szabályzat egyes normáira épült és már akkor igyekezett olyan rendszert kidolgozni, amely megfelelt a közösségi közbeszerzési jog általános elveinek. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság 2000-ben is kedvező értékelést adott a közbeszerzések magyarországi szabályozásáról és gyakorlatáról. A november 8-án kiadott országjelentés megállapította, hogy: „A jogi szabályozás harmonizációja terén a közbeszerzés megfelelő módon előrehaladt, de az értékhatárok, határidő, kivételek, értékelési kritériumok, a nemzeti preferenciák leépítése, valamint a közüzemekkel folytatott eljárások területén még további erőfeszítésekre van szükség. Néhány szabály jelenleg szigorúbb az acquis által megengedettnél. A jogi szankcionálás és a jogorvoslat, valamint az eljárások megindítására vonatkozó szabályozás tekintetében még további harmonizáció szükséges. Magyarország már létrehozta az acquis ezen részének átvételéhez szükséges testületet.”20
Az Európai Megállapodás 7. cikke Az Európai Megállapodás 32. cikke 20 GAJDOS RÓBERT – BOROS ANITA: A Közbeszerzések Tanácsa. Múlt és jelen. A közbeszerzés gyakorlata. Szakértők útmutatói ajánlatkérőknek és ajánlattevőknek. RAABE Kiadó, Budapest, 2011 (megjelenés alatt).: 18 19
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
9
Az eljárások számának és értékének alakulása az 1996-2003 közti időszakban
Forrás: Közbeszerzések Tanácsának beszámolói a vizsgált időszakra21 A hazai közbeszerzési piac felélénkülésével párhuzamosan fokozatosan befejeződött a közösségi irányelvek felülvizsgálata is: az eredeti elképzeléshez képest jelentős késéssel ugyan, de 2003. év végén jutottak egyezségre a jogalkotásért felelős intézmények az új közbeszerzési irányelvek végleges változatát illetően. Az irányelvek formális elfogadására 2004 februárjában, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésükre pedig 2004. április 30-án került sor.22 A közösségi szintű közbeszerzési szabályozás elsődleges jogforrásait tekintve elsősorban az alapító szerződések rendelkezései emelendők ki, melyek a különböző belső piac működésére vonatkozó alapelvek – pl. a diszkrimináció tilalma, a versenytisztaságának védelme − deklarálásával nagymértékben meghatározzák a tagállami közbeszerzési jog szabályozásának kereteit. Rendkívül lényeges ugyanakkor kiemelnünk, hogy a közbeszerzések jogának legfontosabb jogforrásai rendeleti és irányelvi szinten jelennek meg. A rendeletek közvetlenül vonatkoznak minden tagállamra, általánosan érvényesek, közvetlenül alkalmazhatóak. A legfontosabb közbeszerzési tárgyú rendeletek: − A Bizottság 1177/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a 2004/17/EK, a 2004/18/EK és a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közbeszerzési eljárásokra irányadó értékhatárok tekintetében történő módosításáról, − A Bizottság 1422/2007/EK rendelete (2007. december 4. ) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szerződés-odaítélési el-
www.kozbeszerzes.hu (2011.01.25.) GAJDOS RÓBERT – BOROS ANITA: A Közbeszerzések Tanácsa. Múlt és jelen. A közbeszerzés gyakorlata. Szakértők útmutatói ajánlatkérőknek és ajánlattevőknek. RAABE Kiadó, Budapest, 2011 (megjelenés alatt). 21 22
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
10
járásokra vonatkozó alkalmazási értékhatárai tekintetében történő módosításáról, − A Bizottság 2083/2005/EK rendelete (2005. december 19.) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek a közbeszerzési eljárásokban alkalmazandó értékhatárok tekintetében történő módosításáról, − A Bizottság 1564/2005/EK rendelete (2005. szeptember 7.) a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzététel, − A Bizottság 213/2008/EK rendelete (2007. november 28.) a közös közbeszerzési szószedetről (CPV) szóló 2195/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a közbeszerzési eljárásokról szóló 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a CPV felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról, − A Bizottság 2151/2003/EK rendelete (2003. december 16.) a közös közbeszerzési szószedetről (CPV) szóló 2195/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, − Az Európai Parlament és a Tanács 2195/2002/EK rendelete (2002. november 5.) a közös közbeszerzési szószedetről (CPV), − Az Európai Parlament és a Tanács 176/2008/EK rendelete (2008. február 20.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003/EK rendeletnek Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozása következtében történő módosításáról, − A Bizottság 105/2007/EK rendelete (2007. február 1.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról, − Az Európai Parlament és a Tanács 1888/2005/EK rendelete (2005. október 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003/EK rendelet módosításáról tekintettel a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia Európai Unióhoz történő csatlakozására, − Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról.23 Az említett rendeletek közül a legjelentősebb szerepet az Európai Parlament és Tanács közös közbeszerzési szószedetről szóló – többször módosított − 2195/2002/EK rendelete képezi (a továbbiakban: CPV-rendelet). A rendelet annak érdekében került kidolgozásra, hogy a szerződések tárgyának megnevezése jobban kapcsolódjon a közbeszerzési ágazat különleges jellemzőihez és hogy azonos áruleírást tartalmazó, és az áruleírásokhoz ugyanazokat a megfelelő alfanumerikus kódokat hozzárendelő egységes hivatkozási rendszer kerüljön kidolgozásra, amely által a nyelvi akadályok közösségi szinten áthidalhatók.24 23 24
www.kozbeszerzes.hu (2011.01.29.) BOROS ANITA – TÁTRAI TÜNDE (szerk.): Közbeszerzési kommentár. Budapest, 2011. (megjelenés alatt)
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
11
Az irányelvek ezzel szemben, valamilyen cél elérését írják elő a tagállamok számára, azonban a közösségi jogalkotó a teljesítés módját a tagország belső jogszabályalkotására bízza. A legfontosabb közbeszerzési tárgyú irányelvek: − Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, − Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról, − A Bizottság 2005. szeptember 7-i 2005/51/EK irányelve a közbeszerzésről szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XX. mellékletének, valamint a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv VIII. mellékletének módosításáról, − A Bizottság 1422/2007/EK rendelete (2007. december 4.) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szerződés-odaítélési eljárásokra vonatkozó alkalmazási értékhatárai tekintetében történő módosításáról, − Az Európai Parlament és a Tanács 2007/66/EK irányelve (2007. december 11.) a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról, − Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/81/EK irányelve a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról − Az Európai Parlament és a Tanács 2009/33/EK irányelve (2009. április 23.) a tiszta és energia hatékony közúti járművek használatának előmozdításáról.25 Lényeges ugyanakkor annak hangsúlyozása is, hogy a közbeszerzési közösségi jogforrások elsősorban a közösségi szinten meghatározott értékhatárokat elérő, illetőleg azt meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkoznak, vagyis a közösség a közösségi értékhatárokat el nem éréi közbeszerzések szabályozását meghagyja tagállami hatáskörben – látszólag. A 2004/17/EK irányelv, továbbá a 2004/18/EK irányelv számos koordinációs szabályt határoznak meg az uniós értékhatár feletti közbeszerzési eljárások összehangolásához. A tagállamoknak ezeket az összehangolásra vonatkozó, de a közbeszerzési folyamatot nem minden szempontból lefedő eljárásokat át kell ültetniük saját nemzeti törvényeikbe. A tagállamok többsége egyazon törvényen belül szabályozza az uniós értékhatár feletti és alatti közbeszerzéseket, míg a szabályozással nem rendelkező tagállamok az uniós értékhatár alatti esetekben is a versenyeztetést támogatják.
25
www.kozbeszerzes.hu (2011.01.29.)
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
12
Nyolc tagállam (Ausztria, Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg és Románia) az értékhatár alatti beszerzéseknél ugyanazokat a szabályokat alkalmazza a klasszikus szektorban és a közszolgáltatók esetében is. Szlovéniában, Spanyolországban és Svédországban viszont a közszolgáltatók értékhatár alatti beszerzéseiről a közszolgáltatókra vonatkozó külön jogszabályokon belül rendelkeznek. Nyolc tagállam, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Lengyelország és a Szlovák Köztársaság, nem rendelkeznek a közszolgáltatók értékhatár alatti beszerzéseire vonatkozó jogszabályokkal. Ezekről a beszerzésekről egy vagy több külön törvényben rendelkeznek. Bár Dániában nincs jogszabály, az ajánlatkérőknek belső szabályzatot kell alkotniuk, míg Hollandiában a közszolgáltatókra vonatkozó rendelkezések alkalmazása önkéntes.26 Nos, a fentiek alapján megállapítható, hogy a legjelentősebb szerepet a tagállami közigazgatásra az irányelvek gyakorolják. A 18/2004 EGK irányelv preambuluma szerint ugyanis irányelv a tagállamokban az állam, a területi és a települési önkormányzatok, valamint a közjogi intézmények nevében kötött szerződések odaítélése során tiszteletben kell tartani a Szerződés elveit, és különösen az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét, továbbá az ezekből levezethető olyan elveket, mint az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés-mentesség, a kölcsönös elismerés, az arányosság és az átláthatóság elve. A bizonyos értéket meghaladó közbeszerzési szerződések esetében azonban tanácsos rendelkezéseket hozni az ilyen szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások közösségi összehangolására vonatkozóan, amely rendelkezéseknek az említett elveken kell alapulniuk annak érdekében, hogy érvényesülésüket biztosítsák, valamint, hogy a közbeszerzések verseny előtti megnyitását garantálják. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha egy közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban egy közjogi intézmény ajánlattevőként vesz részt, ez a magánjog hatálya alá tartozó ajánlattevők tekintetében ne torzítsa a versenyt. A 17/2004 EGK irányelv az ún. különös közbeszerzési eljárásra vonatkozik. Az irányelv preambulumában leszögezi, hogy a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban szükség volt egy olyan irányelv kidolgozására, amely a Bíróság joggyakorlatán alapul. A szerződések odaítélésére irányuló eljárások összehangolását szolgáló szabályoknak a szóban forgó ágazatokban történő bevezetését indokolja egyrészt az, hogy a nemzeti szervek különböző módszerekkel befolyásolhatják az ajánlatkérők magatartását, beleértve az ajánlatkérők jegyzett tőkéjében való részesedést és az ügyvezető, döntéshozó, illetve felügyeleti testületeikben való képviseletet. Az érintett beszerzési eljárások összehangolásának szükségességét másrészt az indokolja, hogy a tagállamok által az adott szolgáltatás teljesítéséhez szükséges hálózatoknak történő szállításra, e hálózatok szolgáltatására vagy működtetésére vonatkozóan megadott, különleges, illetve kizárólagos jogok miatt, működési piacaik jellege zárt.
Az uniós értékhatár alatti beszerzések szabályozása és az uniós irányelvek által részletesen nem szabályozott területek. 45. sz. SIGMA tanulmány. 26
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
13
Ugyanakkor az irányelv rámutat arra is, hogy a közösségi összehangoló rendelkezések alkalmazását szükségessé tevő értéket el nem érő közbeszerzési szerződések esetében „helyénvaló felidézni a Bíróság által kialakított joggyakorlatot, amely szerint a Szerződések (…) szabályai és elvei alkalmazandók.”27 Ez egyben azt is előre vetíti, hogy a tagállamok szabályozási szabadsága a közösségi értékhatárokat el nem érő közbeszerzések tekintetében is korlátozott. A közösségi értékhatár alatti szerződések jelentős lehetőséget jelentenek a belső piaci vállalkozások, különösen a KKV-k és az induló vállalkozások számára. (…) A több tagállamban felmerült költségvetési problémák tükrében különösen fontos a közpénzek leghatékonyabb felhasználásának a biztosítása. (…) az átlátható közbeszerzési eljárások bizonyítottan védelmet nyújtanak a korrupció és a protekcionizmus ellen. Ennek ellenére az ilyen szerződéseket még mindig számos esetben ítélik oda közvetlenül, versenytárgyalási eljárás nélkül a helyi szolgáltatónak. Az Európai Bíróság esetjogában megerősítette, hogy az EK Szerződés belső piacra vonatkozó szabályait a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek hatálya alá nem tartozó szerződésekre is alkalmazni kell.28 A közbeszerzések területén számos olyan, a soft law területéhez tartozó jogforrással is találkozhatunk, melyek bár kötelező erővel nem bírnak, mégis befolyással rendelkeznek a tagállami közbeszerzési jog szabályozására. Ilyen például a Bizottság által kibocsátott zöld és fehér könyvek.29 E dokumentumok célja ezért kettős: egyrészről iránymutatásul szolgálnak a tagállamok és ajánlatkérő szerveik számára arra nézve, hogyan alkalmazhatják a közösségi jogi keretet, másrészt kiemel több olyan nemzeti szabályt és gyakorlatot, amellyel megkönnyíthető a nemzeti szabályok közösségi szabályoknak való megfeleltetősége. Ebbe a körbe sorolható például − Az Európai Bizottság közleménye az általános érdekű szolgáltatásokról − Fehér könyv az általános érdekű szolgáltatásokról − Zöld könyv a PPP-kről − Az Európai Bizottság közleménye a PPP-kről − Az Európai Bizottság értelmező közleménye az IPPP-kről − Zöld könyv a védelmi beszerzésekről − Az Európai Bizottság közleménye a védelmi beszerzésekről − Az Európai Bizottság értelmező közleménye a környezetvédelmi szempontok alkalmazhatóságáról − Az Európai Bizottság közleménye az EK-Szerződés 226. cikkének végrehajtásáról Az Európai Bizottság értelmező közleménye a koncesszióról 17/2004 EK irányelv Preambulum 9. pontja A Bizottság értelmező Közleménye a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek által nem, vagy csak részben szabályozott közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó közösségi jogról (2006/C 179/02) 27 28
29
Lásd részletesen: www.kozbeszerzes.hu
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
14
− Az Európai Bizottság értelmező közleménye a szociális szempontok alkalmazhatóságáról − Az Európai Bizottság munkaanyaga az általános érdekű szociális szolgáltatásokra alkalmazható közösségi közbeszerzési szabályokról Az Európai Bizottság értelmező közleménye az irányelvek által nem szabályozott beszerzésekről. A közbeszerzési jogforrások között kiemelt helyet foglal el az Európai Unió Bíróságának esetjoga is. A Bíróság közigazgatási jogi szerepe elsősorban a tagállami végrehajtásra gyakorolt hatásában ragadható meg: az egységes bírósági gyakorlat ugyanis jelentős mértékben befolyásolja a tagállami végrehajtási eljárások fejlődésének irányát. A Bíróság szabályzatainak hátterében nem egy adott nemzeti jogrendszer áll, hanem jogtudománya majdnem az Unió összes tagállamának jogrendszeréből inspirálódik.30 2.2. A Közép-magyarországi Régió közbeszerzései és a közösségi közbeszerzési jog A hazai közigazgatás és azon belül a közbeszerzési intézményrendszer is elsősorban a központi régióra koncentrálódik: Budapesten található a közbeszerzések központi szervei, a Közbeszerzések Tanácsa és a Tanács mellett működő Közbeszerzési Döntőbizottság, a központi közigazgatási szervek és a nagy ajánlattevő gazdasági társaságok nagy része is. Az eljárások számának és értékének alakulása 2009-2010-ben
30
Európai közigazgatási elvek. SIGMA Tanulmányok No.27., www.oecd.org. (2011.01.25.)
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
15
A hazai közbeszerzési eljárások jelentős többsége a Közép-Magyarországi régióban, azon belül is Budapesten realizálódik. Az eljárások számának alakulása 2009-ben
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
16
Az eljárások számának alakulása 2010-ben
Forrás: Gajdos Róbert – Boros Anita: A Közbeszerzések Tanácsa. Múlt és jelen.31 A közösségi és a tagállami közbeszerzés kapcsolatát reprezentálja az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása. Magyarország viszonylatában egy olyan közbeszerzési ügy emelendő ki, mely a Közép-Magyarországi Régióhoz köthető, több szempontból is: az ajánlatkérő fővárosi érdekeltségű klasszikus ajánlatkérő volt, ahogyan a megvalósítandó beruházás is. C-138/08. sz. ítélete, melyben az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla fordult a Bírósághoz, 2008. február 13-án kelt határozatával, az előtte folyamatban lévő Hochtief AG, Linde-Kca-Dresden GmbH és a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság között, a Budapest Főváros Önkormányzata részvételével folyamatban lévő eljárásban. Az alapügy a közösségi értékhatárt meghaladó építési beruházásra irányuló tárgyalásos közbeszerzési eljárást érint. Budapest Főváros Önkormányzata 2005. február 5-én az alapügy tárgyát képező közbeszerzési eljárásra vonatkozóan részvételi felhívást tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az ajánlattételre felhívandó jelentkezők létszámaként minimum 3, maximum 5 fős keretszámot határozott meg. A részvételi határidő lejártáig öt részvételi jelentkezés érkezett, köztük az alapügy felpereseinek konzorciumáé. A beérkezett jelentkezések alapján Budapest Főváros Önkormányzata egyrészről összeférhetetlenség címén érvénytelennek nyilvánította a felperesek alkotta konzorcium jelentkezését, másrészt pedig az eljárásnak a két alkalmasnak minősített jelentkezővel való folytatásáról döntött, és ezek részére megküldte az ajánlattételi felhívást. GAJDOS RÓBERT – BOROS ANITA: A Közbeszerzések Tanácsa. Múlt és jelen. A közbeszerzés gyakorlata. Szakértők útmutatói ajánlatkérőknek és ajánlattevőknek. RAABE Kiadó, Budapest, 2011 (megjelenés alatt). 31
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
17
A felperesek Budapest Főváros Önkormányzatának határozata ellen jogorvoslati kérelmet nyújtottak be a Döntőbizottsághoz, amelyben többek között azzal érveltek, hogy a Kbt. 130. §-a szerint nem folytatható az eljárás, mivel az alkalmas jelentkezők száma nem érte el az előírt minimális létszámot. A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet elutasította. A felperesek ezt követően a KTKD határozatának bírósági felülvizsgálatát kérték, különösen a 93/37 irányelv 22. cikkének (2) és (3) bekezdésére hivatkozva. Mivel az elsőfokon eljáró bíróság szintén elutasította kérelmüket, a felperesek fellebbezéssel éltek a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E körülmények között határozott úgy a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé: A […] 93/37 irányelv 22. cikkének helyébe lépő 2004/18[…] irányelv 44. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának helye lehet-e, ha a közbeszerzési eljárás kezdeményezése olyan időben történt, amikor a 2004/18 […] irányelv már hatályba lépett, az átültetésére a tagállamok számára biztosított határidő azonban még nem telt le, így az a nemzeti jogba még nem épült be? Először is meg kell jegyezni, hogy az irányelv átültetésére előírt határidő letelte előtt nem kifogásolható, hogy a tagállamok még nem fogadták el az irányelv nemzeti jogba történő átültetéséhez szükséges intézkedéseket. Az alapügyben tehát a szóban forgó közbeszerzési eljárás megkezdése idején a 2004/18 irányelv még nem került átültetésre a magyar jogba, mivel az erre előírt határidő még nem telt le, így még a 93/37 irányelvet kellett alkalmazni az eljárás ezen szakaszában. A 93/37 irányelv 22. cikke (3) bekezdésének értelmében, ha tárgyalásos eljárás útján ítélnek oda egy szerződést, a tárgyalásban való részvételre meghívottak száma nem lehet kevesebb háromnál, feltéve hogy elegendő számú alkalmas jelentkező van. E rendelkezésből tehát az következik, hogy az ajánlatkérőknek legalább a tárgyalásra meghívott jelentkezők itt megadott minimális létszámát be kell tartaniuk, ha az alkalmas jelentkezők száma engedi. Ebből következően a 93/37 irányelv 22. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha tárgyalásos eljárás útján ítélnek oda egy szerződést, a tárgyalásra meghívott jelentkezők száma nem lehet kevesebb háromnál, feltéve hogy elegendő számú olyan vállalkozó kérte a meghívását az eljárásban való részvételre, aki az irányelv 24–29. cikkében foglalt előírásoknak eleget tesz, és megfelel az eljárás gazdasági és műszaki jellegű feltételeinek. Ennek megfelelően a 93/37 irányelv 22. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a közbeszerzési szerződést tárgyalásos eljárás útján ítélik oda, és az alkalmas jelentkezők létszáma nem éri el a szóban forgó eljárásra előírt minimális létszámot, az ajánlatkérő ennek ellenére folytathatja az eljárást úgy, hogy meghívja az alkalmas jelentkezőt vagy jelentkezőket az említett szerződés feltételeinek megtárgyalására. A másik releváns kapcsolódási pont a közösségi és a tagállami közbeszerzési jog tekintetében az ún. kötelezettségszegési eljárások köre. Kötelezettségszegési eljárást indíthat többek között a Bizottság, ha megítélése szerint egy tagállam a Szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. A Bizottság az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
18
Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.32 A kötelezettségszegési eljárások tekintetében a Bizottság az elmúlt időszakban a hazai közbeszerzési szabályozás és eljárások tekintetében több esetben is fellépett, vagy az irányelvek helytelen implementációja vagy egyedi eljárások vonatkozásában azok közösségi jogi rendelkezésekbe ütközése okán. 3. Összefoglalás A hazai közigazgatási jog a közösségi közigazgatási jog által determinált: ezt számos tényező meghatározza, így többek között a közösségi jogforrások, a közösségi szervek eljárásai, az Európai Bíróság esetjoga. A közbeszerzések joga egy olyan terület, amely a belső piac működése tekintetében kiemelt szerepet játszik a közösségi gazdaságpolitika alakításában, ezért intenzíven érvényesül a közösségi akarat érvényre juttatásának igénye a tagállami szinten. A Közép-magyarországi régió a hazai közbeszerzések szempontjából kiemelt szerepet játszik, hiszen az éves közbeszerzések közel fele ezen a régión belül valósul meg, ide köthetők az Európai Bizottság közbeszerzési tárgyú kezdeményezései, illetőleg az Európai Bíróság Magyarországot érintő előzetes döntéshozatali eljárásban született döntése is.
Felhasznált irodalom Barth, Michael – Demmke, Christoph und Ludwig, Grit: Die europäisierung des nationalen Verwaltungsverfahrens- und Verwaltungsorganisationsrechts im Bereich des Umweltrecht. Natur und Recht. 2001. 3. sz. 133-142. Brenner, Michael: Europarecht und Europäisierung in den Jahren 2000/2001. Deutsches Verwaltungsblatt 2001. 3. sz. 1017. Craig, Paul P.: Formal and Substantive Conceptions of the Rule of Law. Oxford, 1997. 3045. Dreier, Horst: Die drei Staatsgewalten im Zeichen von Europäisierung und Privatisierung. Die öffentliche Verwaltung. 2002.13. sz. 538. Henneke, Hans – Günter: Europäisierung des Verwaltungsverfahrensrechts. Zeitschtrift für Gesetzgebung. 2001.1. sz. 71. Hill, Hermann: Verwaltungskommunikation und Verwaltungsverfahren unter europäischem Einfluss. Deutsches Verwaltungsblatt 2002. 19. sz. 1305-1320. Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió reformja. Az Unió Lisszabon Után. Budapest. HVG-ORAC Kiadó, 2008. 229 - 280.
32
http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=1416 (2011.01.10.)
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
19
Joachim Becker: Der transnationale Verwaltungsakt. Deutsches Verwaltungsblatt 2001. 6.sz. 845-856. Tacke, Monika: Europäisierung des Telekommunikationsrechts: Eine neue Dimension. Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht 2002. 22. sz. 675 – 670. Ruffert, Matthias: Europäisierung des Verwaltungsrechts im Verwaltungsverbund. Die Verwaltung 2008. 3. sz. 540- 544. Sauerbaum, Joachim: Die Europäisierung des nationaln Verwaltungsverfahrensrechts am Beispielder Rückabwicklung gemeinschaftsrechtswiedriger staatlicher Beihilfen. Verwaltungs-Archiv. 2000. 2. sz. 178. Schmidt – Assmann: Deutsches und Europäisches Verwaltungsrecht. Deutsches Verwaltungsblatt. 1993. 3. sz. 915 - 924. Schmidt- Assmann: Europäisches Verwaltungsrecht In.: Perspektiven des Rechts in der Europäischen Union (szerk.: Peter-Christian-Müler-Graff), Heidelberg. C.F. Müller, 1998.115 - 140. Schmidt, Reiner: Die Reform der Verwaltung und Verwaltungsrecht. Verwaltungs – Archiv 2000. 2. sz. 164. Schwarze, Jürgen: Das Verwaltungsrecht unter europäischem Einfluss. Baden-Baden. Nomos, 1996. 18 - 780. Walter, Christian: Internationalisierung des deutschen und Europäischen Verwaltungsverfahrens - und Verwaltungsprozessrecht - am Beispiel des Arhus. Konvention, Europarecht 2005. 3. sz. 302-338. Winter, Gerd: Kompetenzverteilung und Legitimation in der Europäischen Mehrebenverwaltung. Europarecht 2005. 3. sz. 255-277.