Nagy Anita KÖZÉRDEKŰ MUNKA A GYAKORLATBAN* Amennyiben a közérdekű munka1 fogalmát definiálni szeretnénk, akkor ehhez az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2010)1. számú Ajánlásában írtakat hívhatjuk segítségül, melyszerint „A közérdekű munka olyan közösségi büntetés vagy intézkedés, amely a pártfogó felügyelői szolgálat által szervezett és felügyelt, a közösség javára, a bűnelkövető általokozott sérelem valóságos vagy szimbolikus jóvátételeként végzett ingyenes munkát foglalja magában.”2 „A nyugat–európai jogirodalomban a közérdekű munka végzését olyan fő vagy mellékbüntetésnek tekintik, amely szociális és reduktív (nevelő, képző) jellegű tevékenység elvégzését jelenti fizetség nélkül, ezzel elősegítve ugyanakkor az elítélt beilleszkedését, vagy újra beilleszkedését a társadalomba.3 Európában – különösen a XVI. századi Angliában és Németalföldön – a fenyítő és dologházakig vezethetjük vissza a rabmunka kialakulását. A szabadságvesztés-büntetés és a munka egybekapcsolása nem a büntetőjogi gondolkodás vagy a büntetés-végrehajtási gyakorlat terméke. A fenyítő és dologházak elsősorban nem börtönök voltak, (bár később azzá váltak) hanem valamiféle kombinációi a szegény és árvaházaknak. A társadalom perifériájára sodródókkal való foglalkozás, a szegényügy kialakulása vetette föl először a munkáltatás gondolatát, lehetőséget teremtve a csavargó elemeknek a tisztes megélhetésre. A dologházakban nem a büntető intézetet látták, hanem a sikeres reszocializáció egyik útját.4 Már Mária Terézia rendelkezései rögzítették írásban, hogy az a jobbágy „aki az erdőket rontotta, a fákat nyeste, a kártérítésen felül háromnapi munkával tartozzon.”5 A 18. században a közérdekű munkát Németországban csak bizonyos rendkívüli esetekben alkalmazták. Így például akkor, amikor enyhébb bűncselekményt követett el az elítélt, a börtönbüntetés kiegészítéseként. A szabadságelvonást nem tartalmazó, önálló munkabüntetés először a Szovjetunió jogában jelent meg 1917-ben. Jellemzője volt a meghatározott időtartam, a kijelölt munkahelyen végzendő munka, a munkabér meghatározott részének elvonása, az elkövető megjavításának, nevelésének igénye a kollektíva nevelő hatása által.6 *
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 A közérdekű munka büntetés végrehajtásának legfontosabb szabályait jelenleg négy jogszabály tartalmazza: a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.), a büntetések és az intézkedésekről szóló 1979.évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.), amelyet kiegészít egyrészt a büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002.(IV. 9.)IM. rendelet illetve a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről valamint ehhez kapcsolódóan egyes igazságügy miniszteri rendeletek módosításáról szóló 17/2003.(VI. 24.) IM. rendelet 2 A Miniszteri Bizottság CM /Rec (2010) 1. sz. Ajánlása a tagállamok számára, az Európa Tanács Pártfogási Szabályairól 3 Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001. 315. o. 4 Kabódi Csaba-Lőrincz József-Mezey Barna: Büntetéstani alapfogalmak. Rejtjel Kiadó, 2005., 202. o. 5 Vókó György i.m. 312. o.
1
A közérdekű munka felügyeletének szabályozása azonban már sokkal későbbi időre tehető, így például Németországban a közérdekű munka szervezett felügyelete csak 1947-ben történt meg. Az elítéltnek a felügyelet szabályai szerint az alábbi kritériumoknak kellett megfelelni: szabadon kellett élnie a családjánál, a munkáját a hivatalnak „képesnek” kellett lennie felügyelni (Arbeitsamt), s a munkát a tartományi hivataloknak kellett rendelkezésre bocsátania.7 Hazánkban a javító-nevelő munkát új intézményként az 1950. évi II. törvény 48. §- a honosította meg büntetőjogunkban. A törvény miniszteri indoklása szerint olyan intézkedésként vezették be, amely – a büntetéssel ellentétben – kizárólag a javításra és nevelésre irányult. Alkalmazására akkor kerülhetett sor, ha a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhető, és ha a törvény a bűncselekményre öt évet meg nem haladó szabadságvesztést rendelt el. Kiszabásakor tekintettel kellett lenni a bűncselekmény jellegére, súlyára. Mai szemmel nézve számos alapelvet (köztük például a jogbiztonság, az anyagi jogi legalitás, vagy az arányosság elvét) sértő módon, az elkövető társadalmi helyzetének is szerepe volt a büntetés alkalmazásakor. Tartama: egy hónaptól két évig terjedhetett. Az elítélt a bíróság által meghatározott természetű munkát volt köteles végezni, amelyért csökkentett díjazásban részesült. A csökkentés mértékét azonban a bíróság állapította meg esetenként, amelynek határait a törvény oly módon rögzítette, hogy a díj egytized részénél kisebb és egynegyedénél nagyobb nem lehetett.8 Hátrányaként kell kiemelni, hogy csak szűk körben érvényesült, csak állami vállalatnál, illetve állami gazdaságnál munkaviszonyban lévő személyekkel szemben lehetett alkalmazni. Hasonlóan azonban a mai szabályozáshoz, amennyiben a munka végzésére kötelezett nem tett eleget a munkavégzési kötelezettségének, vagy a fegyelmi szabályokat súlyosan megszegte, akkor a hátralévő részt átváltoztatták börtönbüntetésre. A közérdekű munkát a Btá. ugyan intézkedésként határozta meg, de előbb a gyakorlat, majd a jogalkotás is elismerte büntetés jellegét.9 Az 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető törvénykönyvéről, (un. szocialista Btk.), még a főbüntetések között szabályozta a közérdekű munkát. A Különös Részben 27 helyen fordult elő, mint alternatív büntetés és alkalmazási lehetőségét szélesítette a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés is.10 Tartama: három hónaptól egy év és hat hónapig terjedhetett, illetve halmazati és összbüntetés esetén két évig. A jogszabály értelmében a közérdekű munkát már elvileg, bárkivel szemben alkalmazhatónak találták, s a büntetést nemcsak állami szerveknél lehetett végrehajtani, hanem szövetkezetben, illetve az elítélt korábbi munkahelyén is. Az elítélt a munkáért munkabért kapott, s a munkabére öt-húsz százalékáig terjedő részét az állam javára levonhatták. Az 1971.évi 28.törvényerejű rendelet szélesítette a közérdekű munka alkalmazási körét úgy, hogy kijelölt munkatelepekről rendelkezett. (A kijelölt munkatelepeken történő végrehajtásról szóló rendelkezések azonban nem léptek hatályba.) Az 1978.évi IV. törvény (Btk) lényegében változatlan formában átvette a korábbi szabályozást, majd az 1988. január 1-én hatályba lépő 1987.évi III. törvény megtartotta eredeti formájában a javító-nevelő munkát, de már bevezette mellette a közérdekű munkát is. 6
A közérdekű munka büntetés végrehajtási gyakorlatának elemzése, 2008. Készítette: dr. Gombik Gergely szakreferens, Központi Igazságügyi Hivatal, Készült az Igazságügyi Hivatal megbízásából, Kutatási beszámoló 7 Kohlhaas: Gemeinützige Arbeit an Stelle von Freiheitsstrafen? Ein Erfahrungsbericht, in DRZ 48, 485. p. 8 1950. évi II. tv. Büntető Törvénykönyv Általános Részéről, 48.§ (3) bekezdés 9 1959. évi 39. tvr., 10 Mónusné Kiss Katalin: A közérdekű munka speciális jellegének főbb vonásai http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2006/a_kozerdeku_munka_specialis_jellegenek_fobb_vonasai
2
Ezen törvény miniszteri indokolása szerint nincs meghatározva a közérdekű munka fogalma, így annak kimunkálása a végrehajtás során a bírói gyakorlatra várt. A közérdekű munka fogalma körében egy bírósági határozat jelent meg a (BH 1994/465), amely szerint a közérdekű munkán a közérdeket szolgáló tevékenységet kell érteni, amely valamely település közlekedésének a biztosításához, a közbiztonság fenntartásához szükséges anyagok raktározása révén a közérdeket szolgálja, ezért az ilyen munkahely a közérdekű munka végzésére kijelölhető. A jogszabály viszonylag széles körben adott lehetőséget a javító-nevelő munka alkalmazására. A javító-nevelő munka azt jelentette, hogy az elítélt köteles volt a kijelölt munkahelyen meghatározott munkát végezni. A díj egy részét- öt-harminc százalékig - az állam javára levonták.11 A javító-nevelő munkát az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett módosítás törölte el, tekintettel az alkalmazásából adódó nehézségekre. Az 1997. évi LXXIII. törvénnyel egyeduralkodó munkabüntetésként maradt a közérdekű munka, s e törvény 3. §- a alapján az ítélő bíróság feladata lett annak meghatározása, hogy az elítélt milyen természetű munkát köteles végezni. A közérdekű munka lényege, hogy az elítélt hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy szabadidejében, díjazás nélkül végzi az ügyben ítélkező bíróság által meghatározott időtartamú12 és jellegű13 munkát, anélkül, hogy ez munkaviszonyt keletkeztetne.14 A közérdekű munkával kapcsolatos publikációk hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a végzendő munkát az elítélt személyiségének megfelelően kell megválasztani. A jogalkalmazónak a munka természetének meghatározásánál az elítélt egészségi állapotát és képzettségét is figyelembe kell vennie. A bíróság a terhelt egészségi állapotát és képzettségét a bizonyítási eljárás adataiból ismerheti meg, így e büntetés indítványozása esetén, már a nyomozás során fel kell deríteni az ehhez szükséges adatokat, így a szakképzettséget igazoló iratokat be kell szerezni, szükség esetén környezettanulmányt kell készíteni.15 Az ügydöntő határozatban azonban a bíróság az új szabályozás mellett sem dönt mindenről (csak a munkát és a tartamát határozza meg), így a közérdekű munka büntetés végrehajtásának következő lépcsője a büntetés-végrehajtási bíró lesz, aki a konkrét munkahelyet a hivatásos pártfogó javaslatára kijelöli. A közérdekű munka kijelölésében a nemzetközi szakirodalom egyöntetűen rámutat arra, hogy a közérdekű munkát kórházakban, pszichológiai intézményekben, idősek otthonában, természetvédelemmel összefüggésben, parkok es utcák rendbetételében kell állnia16 A közérdekű munka törvényességi felügyeletét, úgy mint a többi szankció esetén is, az ügyészség látja el, mint arra Lajtár István is utal „a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a büntetés-végrehajtás, illetve annak törvényességi felügyelete a világ számos országában bizonyos mértékben vitathatatlanul ügyészi feladat, függetlenül az ügyészség alárendeltségétől, alkotmányos helyzetétől. Az ügyészség az az apparátus, amely a nemzetközi elvárásokban is megfogalmazott, a büntetés-végrehajtást övező külső garancia és
11
Nagy F. i.m. 396. o. A közérdekű munkát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke negyvenkettő, legnagyobb mértéke háromszáz óra. – Btk. 49. § (4) 13 pl. szellemi, könnyű/nehéz fizikai munka 14 Bv.tvr. 61.§ (1) 15 Btk. kommentár (2011) 117.oldal Szerző: Berkes György dr., Kiss Zsigmond dr., Kónya István dr., Molnár Gábor Miklós dr., Rabóczki Ede dr., Akácz József dr., Belegi József dr., Katona Sándor dr., Márki Zoltán dr., Mészár Róza dr., Szerkesztő: Berkes György dr., Rabóczki Ede dr. 16 Hans-Heinrich Jescheck : Strafrecht Allgemeiner Teil, 3.Aufl.1978., S 680 p. 12
3
kontrollrendszert – sajátos eszközei és módszerei révén – a leghatékonyabban tudja képviselni és gyakorolni.”17 A közérdekű munka végrehajtásában fontos szerepet játszik a pártfogó felügyelői szolgálat. A pártfogói szervezet időközben azonban átalakításra került. A fő változást az jelenti, hogy az egységes pártfogói szolgálat létrehozásával a korábbi bírósági pártfogók fizikailag is elkülönültek a büntetés-végrehajtási bírótól, az új szervezeten belül pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a kapacitások függvényében az egyes megyei (fővárosi) hivatalokban külön kijelölt pártfogó(k) lássa(ák) el a közérdekű munka végrehajtásával kapcsolatos teendőket, ahogyan ezt a fiatalkorúak esetében már jogszabály is előírta.18 A Legfelsőbb Bíróság BKv 4/2007. véleménye alapján, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közérdekű munka büntetés végrehajtása nem folyamatos, hanem megszakításokkal történik, tekintettel arra, hogy az elítélt a heti pihenőnapján vagy szabadnapján köteles elvégezni. Szabadidőnek minősül a szabadságon töltött idő is, ezért az elítélt a közérdekű munkát a szabadsága terhére is teljesítheti. A 2009. évi LXXX. törvény 2010. május 1. napján kezdődő hatállyal annyiban módosította a korábbi rendelkezéseket, hogy a korábbi napokban megállapított közérdekű munkavégzést órákban megállapított munkavégzés váltotta fel, így jelenleg a Btk. 49.§ (4) bekezdése alapján a közérdekű munka legkisebb mértéke negyvenkettő, míg a legnagyobb mértéke háromszáz óra. A Bv. tvr. 61.§ (2) bekezdése alapján pedig a napi munkaidő legalább négy és legfeljebb nyolc óra lehet. Európa egyes államainak büntetőjogában azonban már lényegesen különbözik az óraszámban megadott generális minimum és maximum. Gyakorinak tekinthető a 200 és 300 óra közötti felső határ, ahogyan pl. az angoloknál és franciáknál a 240 óra. Az újabb szabályozásban azonban e fölötti tartammal is egyre gyakrabban találkozhatunk, mint pl. a spanyol Btk. szerinti 384 óra.19 Ezt követően tekintsük át közérdekű munka végrehajtásának főbb lépcsőit. Az ítélet meghozatala előtt a közérdekű munka végrehajtását három nagy szakaszra bonthatjuk. Első szakasz: Büntetés-végrehajtási bírói szakasz Második szakasz: Pártfogó felügyelői vélemény elkészítésének szakasza Harmadik szakasz: Pártfogó felügyelői szakasz Az első szakaszban a közérdekű munka kiszabásáról, az ítélkező bíróság által küldött, értesítőlap alapján kap tájékoztatást a büntetés-végrehajtási bíró. Az értesítőlap tartalmazza, hogy korábban készült-e az elítéltről pártfogó felügyelői vélemény, s ha korábban nem készült, akkor az értesítőlap tartalmazza a következőket: az elítélt iskolai végzettségét, szakképzettségét, a munkaképességével kapcsolatos adatokat, az elítélt kérelmét a büntetésnek a tartózkodási helyen történő végrehajtására. Ezt követően a büntetés-végrehajtási bíró megvizsgálja: fennáll-e valamely végrehajtást kizáró ok, így például: halál, elévülés, kegyelem (Btk. 66.§), nincs-e a Bv. tvr. 66.§ (3) bekezdésében foglalt esetleges kizáró ok,
17
Lajtár István: Jogállami biztosítékok a hazai büntetés-végrehajtásban,a garancia- és kontrollrendszer komplexitása és fejlesztésének lehetséges irányai.2008.Bp.PhD értekezés (http://193.224.191.196:8080/phd/Lajtár_Istvan.phd.pdf) 18 17/2003.(IV.24) IM. rendelet 13. § (1) a fiatalkorúak pártfogó felügyelői közül a megyei (fővárosi) igazgató jelöli ki azt, aki a fiatalkorúval szemben kiszabott közérdekű munka végrehajtását szervezi és ellenőrzi. 19 Nagy Ferenc: A közérdekű munka egyes európai államok büntetőjogában, Büntetőjogi Kodifikáció, 2004. évi 1. szám 8. o.
4
az elítélt előzetes fogvatartásban vagy házi őrizetben töltött idővel nem töltötte-e ki a büntetés tartamát, az alapügyben eljáró bíróság nem engedélyezett-e halasztást a végrehajtásra.20 Ha nem áll fenn, egyik lehetőség sem, a közérdekű munka foganatba vehető, s büntetésvégrehajtási bíró feladata, hogy: záradékolja, felülbélyegezze és aláírja az értesítőlapot. Ennek másolatát az egyéb iratok másolatával együtt megküldi a székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői hivatalnak, azzal, hogy 30 napon belül készítsenek pártfogó felügyelői véleményt a munkahely kijelölése érdekében. (Az ítélkező bíróság az iratokat a terhelt lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak küldi meg.) A pártfogó felügyelő illetékessége az első munkahely kijelölése alkalmával alakul ki, így ha az elítélt a büntetés-végrehajtási bírói szakaszban kéri, hogy munkahelyét a tartózkodási helyén jelöljék ki,21 az iratoknak a tartózkodási hely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíróhoz való áttétele révén az eszerinti hivatal pártfogója lesz illetékes. A második szakaszban a pártfogó felügyelő az iratok kézhezvétele után intézkedik az esetleg hiányzó adatok pótlásáról és azt is vizsgálja, hogy van-e akadálya a végrehajtásnak. Ilyen akadály lehet például, hogy időközben a közérdekű munkára ítélt, büntetés-végrehajtási intézetbe került. Amennyiben semmilyen akadálya nincs a végrehajtásnak, akkor az elítéltet felhívják a pártfogó felügyelő előtti megjelenésre. Ha az elítélt átvette ugyan a felhívást, de nem jelentkezik a megadott időpontban, személyesen keresi meg a pártfogó felügyelő és az elítélt tartózkodási helyén információt gyűjt, esetleg a helyszínen jegyzőkönyvet vehet fel. Ha az elítélt a felhívásra megjelenik, akkor pártfogó felügyelő jegyzőkönyvet készít, amelyet a véleményhez csatolnak.22 Ezt követően a pártfogó ismét megvizsgálja, hogy nem merülnek-e fel kizárási okok, így pl. végrehajtási akadály időközben nem következett-e be, (azaz pl. az elítéltet büntetésvégrehajtási intézetben helyezték el), vagy esetleg a büntetést kiszabó bíróság időközben a végrehajtásra az elítéltnek halasztást engedélyezett.23 A pártfogó felügyelő mindeközben a kiválasztott munkahelyet írásban nyilatkoztatja, hogy mely időponttól, milyen jellegű közérdekű munka végzésére van igénye.24 A továbbiakban a pártfogó felügyelő a vonatkozó szabályoknak megfelelően írásba foglalja véleményét, és a két kötelező kiegészítő irattal, vagy az estleges egyéb iratokkal együtt a büntetés-végrehajtási bíró elé terjeszti. A harmadik szakaszban a büntetés-végrehajtási bíró 30 napon belül végzést hoz, amelyben kijelöli a közérdekű munka végrehajtására szolgáló helyet. A büntetés-végrehajtási bíró dönthet úgy is, hogy meghallgatást tart, ekkor a pártfogó felügyelő javaslatától számított nyolc napon belül kitűzi a meghallgatást és a meghallgatásra az elítéltet megidézi, és arról az ügyészt értesíti.25 A büntetés-végrehajtási bíró felhívja az elítéltet, hogy a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére a munkahelyen mikor jelentkezzék. 20
9/2002. IM. rendelet. 63.§ (1) bekezdése 9/2002. IM. rendelet. 63.§ (7) 22 A jegyzőkönyv tartalmazza az elítélttel kapcsolatosan gyűjtött információkat, különös részletességgel azokat, melyek a végrehajthatóságot befolyásolhatják.(Így például az elítélt elérhetőségét, a nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy hol kívánja letölteni a büntetését, egészségi állapotát, szakképzettségét, nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy mikor tud eleget tenni a kötelezettségének, minden olyan körülményt, amely a munkavégzést akadályozná.) 23 Halasztás az elítélt kérelmére adható indokolt esetben egy alkalommal három hónapi időtartamra. Kivételesen indokolt esetben három hónapot meghaladó vagy ismételt halasztás is engedélyezhető a Bv.tvr. 65.§ (1) bekezdése alapján. 24 9/2002. (IV. 9.) IM. rendelet 63. § (4) alapján a munkahely írásbeli nyilatkozata vagy a szóbeli nyilatkozatról készített feljegyzés kötelező melléklete a továbbítandó pártfogó felügyelői véleménynek. 25 A meghallgatás mellőzése nem lenne összhangban a CPT 1994. évi Magyarországnak szóló ajánlásával. – lásd Belovics Ervin – Lajtár István – Pacsek József – Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog magyarázata. HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001., 90. o. 21
5
Ezzel egyidejűleg a büntetés-végrehajtási bíró a munkahelynek megküldi a munkahely kijelöléséről szóló végzést, tájékoztatja a kiszabott közérdekű munka tartamáról a munkahelyet, továbbá arról, hogy az elítélt mikor köteles a munkahelyen megjelenni. A kijelölt munkahelynek is vannak köztelezettségei, amelyet a Bv. tvr. 62.§- a alapján köteles teljesíteni, így például:a pártfogó felügyelő által megküldött nyilvántartó lapot kell vezetnie, és az elítélttel kapcsolatban kért felvilágosítást a pártfogó felügyelőnek megadnia. A munkahelynek haladéktalanul értesítenie kell a pártfogó felügyelőt, ha az elítélt a munkakötelezettségének nem tesz eleget, vagy a büntetését megkezdte, vagy ha a büntetés végrehajtására más munkahelyet indokolt kijelölni, illetve akkor is tájékoztatja a munkahely a pártfogó felügyelőt, ha a büntetését kitöltötte. A munkahely kijelölésénél fontos megjegyeznünk, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatnak fontos szerepe van, hiszen a Bv. tvr. 60.§ (3) bekezdése alapján rendszeresen tájékoztatja a törvényszéket és a pártfogó felügyelői szolgálatot azokról a munkahelyekről, amelyek a közérdekű munka végzésére elítéltnek a kijelölését igénylik. A közérdekű munka végrehajtására általában az előzőekben felvázoltak szerint kerül sor, de az esetek jelentős részében több probléma is adódhat, s ettől eltérő mederben folytatódhat az eljárás. Így például – csoportosítva a közérdekű munka végrehajtását „megtörő” okokat – beszélhetünk akadályoztatott végrehajtásról, a végrehajthatóság megszűnéséről, félbeszakításról, új munkahely kijelöléséről, meghiúsult végrehajtásról a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Akadályoztatott a közérdekű munka végrehajtása, amennyiben a büntetés letöltése azért nem kezdődött meg, mert a felhívást nem lehetett az elítéltnek kézbesíteni (kétszeri megkísérlése után sem vette át, ismeretlen a jelzett címen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik), illetve már a pártfogó felhívására sem jelent meg, és tartózkodási helyén nem volt megtalálható, továbbá ha a munkahelyen nem jelent meg, így a munkahelyről nem érkezik értesítés a végrehajtás megkezdésére vonatkozóan. Ilyen esetben a pártfogó lépéseket tesz annak érdekében, hogy az elítéltet elszámoltassa, jegyzőkönyvben figyelmeztesse, felkutassa, (tartózkodási helyén próbálja megkeresni, felhívást bocsát ki, a rendőrségtől illetőleg a BVOP-tól szerez be információt az elítélt feltételezhető tényleges tartózkodási helyére vonatkozóan).26 Amennyiben nem sikerült eredményt elérnie, ezt javaslatban jelzi az illetékes büntetésvégrehajtási bíró felé, egyben büntetés-végrehajtási bírói intézkedést kezdeményez az elítélt tényleges tartózkodási helyének felkutatása iránt. Ilyen intézkedések lehetnek: lakcímfigyelés elrendelése, körözés, elfogató parancs kibocsátása.27 Ha a pártfogó felügyelő azt észleli, hogy az elfogatóparancs kiadásának oka megszűnt, javaslatot tesz annak visszavonására. A végrehajthatóság megszűnéséről akkor beszélhetünk, ha a Bv. tvr. 66.§ (3) bekezdésében megjelölt okkal találkozunk, azaz az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás állt be, amely nem teszi lehetővé a közérdekű munka végrehajtását, vagy az elítélt legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült, vagy ha a korábbiakban említett, Btk. 66.§-ban írt kizáró ok (elévülés, halál, kegyelem) következik be. Félbeszakításra ismételten a Bv.tvr. ad lehetőséget a 65. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint, ha a megkezdett közérdekű munka a büntetés-végrehajtási bíró 26 27
17/2003.(IV.24) IM. rendelet. 12. § (1) Bv. tvr. 6/A.§ (1)
6
engedélyével – hivatalból vagy az elítélt kérelmére – félbeszakítható. A pártfogó felügyelő a döntés előtt meghallgatható, s a pártfogó felügyelői vélemény beszerezhető. Az elbíráláshoz szükséges iratokat a pártfogó szerzi be és továbbítja javaslatával együtt, ha a félbeszakítást az elítélt kérte, ha az elítélt gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá ha az elítéltet más ügyben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és azt ténylegesen tölti is. Új munkahely kijelölése akkor kerülhet szóba, ha a közérdekű munka az eredetileg meghatározott helyen nem hajtható végre, vagy végrehajtása más munkahelyen célszerű. Más munkahely kijelölését kérheti az ügyész, a munkahely és az elítélt is a büntetés-végrehajtási bírótól, s jellemzően az eljárásban a pártfogó is meghallgatható, pártfogó felügyelői vélemény beszerzése is elrendelhető. Meghiúsult végrehajtás esetén a pártfogó felügyelő intézkedései nem vezettek eredményre, az elítélt hosszabb ideje vonja ki magát a végrehajtás alól. Nézzük meg a következőkben, hogy mely személyi kör esetében fordulhat elő potenciálisan, hogy a közérdekű munka büntetés végrehajtása sikertelen vagy kétes kimenetelű lehet: 1.) Nem alkalmas a közérdekű munka büntetésre az a személy, akinek munkaszocializációja sérült. Ennek ismertetőjele lehet: folyamatosan munkaviszonnyal nem rendelkezik, megélhetését bűncselekményből vagy alkalmi munkából fedezi. Ilyen a.) az alkalmi munkások azon csoportja, amely nem napi rendszerességgel dolgozik, b.) a munkával szerzett keresetét nem tudja félretenni, a keresetet a család élelmezésére vagy saját élelmezésére fordítja, c.) a munka jellege szakképzettséget nem igényel: kukázás, papírgyűjtés, utcai árusítás. 2.) Nem alkalmas a közérdekű munka büntetésre a hajléktalan. A hajléktalan életmódja, életvitele a napi szállás, ingyenes koszt, mosdás lehetősége, illetve ezek szerzése köré csoportosul. A sorban állás a szállásért, a zsíros kenyérért több órás foglalatosság. 3.) Nem alkalmas a közérdekű munka büntetés letöltésére a kábítószerfüggő, az alkoholista. Elsősorban a fizikai állapotuk, a hiányállapotban fellépő szorongásuk, bizonytalanságaik miatt nem képesek a büntetés-végrehajtásban való részvételre.28 A végrehajtás meghiúsulása esetén mindig vizsgálni kell az önhibát, hiszen a Btk. 50.§ (1) alapján csak ekkor van lehetőség a közérdekű munka büntetés szabadságvesztésre történő átváltozatására. Mivel az elítélt a kényszermunka tilalma folytán munkavégzésre nem kötelezhető, ebben az esetben a munkáltatónál levő iratait be kell kérni és javaslatot kell tenni az ügyészségnek, hogy kezdeményezze a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását a Bv. tvr. 11/A. § alapján.29 A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy hat órai közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg, s az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg Btk. 50.§ (2) bekezdése szerint. A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatása iránti ügyészi indítvány alapján kitűzi a meghallgatás időpontját. A meghallgatáson, amennyiben a büntetés-végrehajtási bíró az ügyészi indítványnak helyt ad, a közérdekű munka átváltoztatásra kerül, de ha az átváltoztatásra nincs ok, akkor a büntetés-végrehajtási bírói indokolt esetben más munkahelyet jelölhet ki, illetve az átváltoztatásra irányuló indítványt elutasítja. Előfordulhat azonban az is, hogy ügyész az 28
Tóth Erika: A közérdekű munka büntetés végrehajtásának gyakorlati tapasztalatai. Kriminológiai Közlemények, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1998, 56. szám, 70. o. 29 A javaslatnak tartalmaznia kell a feltárt adatokon és körülményeken alapuló összefoglaló jelentést, a pártfogó felügyelői véleményt, továbbá az eljárás lefolytatásához szükséges iratokat.
7
indítványát visszavonja, így az eljárás megszüntetésre kerül. Mindezek végeztével büntetésvégrehajtási bírói a jogerős átváltoztató végzés kiadmányát megküldi annak a pártfogó felügyelői szolgálatnak, amely a közérdekű munka végrehajtását ellenőrizte, a pártfogó felügyelő pedig a büntetés-végrehajtási bíró által átadott végzés kiadmány alapján értesíti a munkahelyet a közérdekű munka hátralevő részének szabadságvesztésre való átváltoztatásáról a 9/2002 (IV.9.) IM. rendelet 71. §- a alapján. A közérdekű munka nem teljesítésének következményeiben két eltérő felfogás figyelhető meg. Az angol és francia szabályozásban a nemteljesítés esetén alkalmazott pénzbüntetés vagy szabadságvesztés nem lép a közérdekű munka helyére, az azt kiszabó határozat hatályát nem érinti, tehát többletszankcióként kerül alkalmazásra és nem mentesít a végrehajtás alól. Ezzel szemben áll a másik megoldás, amely nem teljesítés esetére a közérdekű munka átváltoztatásáról, annak pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel való helyettesítéséről rendelkezik.30 Érdekes az átváltoztatással kapcsolatosan megjegyezni, hogy a közérdekű munka átváltoztatása letöltendő szabadságvesztésre a büntetés-végrehajtási intézetek számára is nehézséget jelent. A nevelők közlése szerint a rövid tartamú büntetést töltő elítélek nem hajlandók beilleszkedni az intézet rendjébe, súlyos fegyelmezési problémákat hordoznak, melynek kezelésére a bv. intézetek nincsenek felkészülve.31 A közérdekű munka végrehajtása feletti törvényességi felügyeletet a büntetésvégrehajtási ügyész látja el, aki jogköréből adódóan az egész közérdekű munka végrehajtását felügyeli, így nem csupán az átváltoztatásra kerülő ügyekben van nagy szerepe indítvány tételi joga kapcsán, hanem abban is, hogy a pártfogó felügyelő eljárását végig kíséri, s amennyiben hibát vél felfedezni, akkor azt korrigáltatja. A közérdekű munka végrehajtása kapcsán az ügyész megvizsgálhatja a végrehajtást a munkahelyen, valamint a megyei (fővárosi) igazságügyi hivatalnál és megtekintheti a végrehajtással kapcsolatos iratokat. Ha az ügyész a közérdekű munka végrehajtásával kapcsolatban a munkajogi rendelkezések megsértését észleli, vagy a közérdekű munkára ítélt panasza munkajogi jellegű, erről a nem büntetőjogi ügyek intézését irányító főügyészhelyettest írásban tájékoztatja. A közérdekű munkának szabadságvesztésre átváltoztatására az ügyész, a pártfogó felügyelői jelentése, valamint az ahhoz csatolt, a munkahelytől érkezett értesítés alapján tesz indítványt a munkahely szerint illetékes büntetés-végrehatási bírónak. Szükség esetén meghallgatja a pártfogó felügyelőt, továbbá az elítélt magatartásának tisztázására környezettanulmányt is beszerezhet. Ha a közérdekű munkának szabadságvesztésre átváltoztatását nem tartja indokoltnak, más munkahely kijelölését is indítványozhatja.32 A pártfogó felügyelők szerepe a közérdekű munka kapcsán mondhatjuk, hogy kétirányú kontrollfunkció, hiszen egyrészt ellenőrzik, hogy az elítélt munkakötelezettségének eleget tesz-e, másrészt ellenőrzi, hogy a munkahely a büntetés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit teljesíti-e. Ezen túlmenőleg segítő tevékenységet is kifejt: mivel a munkavégzés önkéntes, a pártfogó felügyelő köteles saját eszközeivel segíteni a közérdekű munka eredményes végrehajtását, nem is beszélve arról, hogy a közérdekű munka szervezésében is betölt szerepet. A feladatait nézve még ide sorolhatnánk azt is, hogy pártfogó felügyelői véleményt készít a kijelölt munkahelyre, a halasztásra, a félbeszakításra vonatkozóan, a munkahelynek
30
Nagy Ferenc i.m. 8. o. Tóth Erika i.m. 76. o. 32 Lajtár István: Jogállami biztosítékok a hazai büntetés-végrehajtásban,a garancia- és kontrollrendszer komplexitása és fejlesztésének lehetséges irányai.2008.Bp.PhD értekezés (http://193.224.191.196:8080/phd/Lajtár_Istvan.phd.pdf) 31
8
elküldi az elítélt nyilvántartó lapját, a jelenléti ívet és az értesítési kötelezettség teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat, s helyszíni ellenőrzést végez.33
THE LABOUR IN THE PUBLIC INTEREST In Hungary there are two types of punishments: principal punishments and supplementary punishments. I examined the labour in the public interest, which is one of the principal punishments. A person sentenced to labor in the public interest is obligated to perform the work defined for him in the court sentence. Only such work may be ordered as work in the public interest which the convict, in light of his health condition and education, is presumed to be capable of performing. Unless otherwise provided for by law, the convict shall perform the labor in the public interest at least on one day per week, on the weekly day of rest or on his day off. If the convict does not voluntarily satisfy his work obligation, imprisonment shall be substituted for labour in thepublic interest or for its remaining part. This imprisonment shall be executed in a detention centre. Keywords: labour in the public interest, changing the labour in the interest to imprisonment, voluntary satisfy.
33
A helyszíni ellenőrzés szabályait a 9/2002 (IV.9.) IM.rendelet 14-15 §-ai szabályozzák. Eszerinta közérdekű munka végrehajtásának megkezdésétől számított harminc napon belül a pártfogó felügyelő különösen a következőket vizsgálja meg: a munkahely eleget tesz-e a közérdekű munka végrehajtása során reá háruló feladatoknak, pontosan vezeti-e a nyilvántartó lapot,a a közérdekű munka végrehajtása megkezdésének tényleges időpontját, azt, hogyaz elítélt valamennyi olyan napon dolgozott-e, amelyet munkában töltött időnek jelöltek meg,az elítéltet nem részesítették-e olyan munkaidő-kedvezményben, amely nem illeti meg,a munkahely biztosítja-e az elítéltet megillető jogokat.
9
