Mentorok a gyakorlatban
Készítette: Nagy Tamás
Mentorok a gyakorlatban
A következő oldalakon az Alapítványban dolgozó mentorok munkájáról olvasható összefoglaló, hivatásukról, szerepeikről és határaikról, mely hangsúlyozottan, „nem mentori szemüvegen” keresztül kerül megfogalmazásra, hanem sokkal inkább a segítő szakmában dolgozó szakember jellegzetességeinek viszonylatában.
1, Bevezető gondolatkör Hagyományos értelemben a mentor szó jelentése: pártfogó, nevelő személy, aki bölcsességével és tudásával pártfogoltját elkíséri a tudás megszerzésének útján. Támogató és problémamegoldó attitűd jellemzi, de nem cselekszik a pártfogolt helyett, annál inkább annak érdekében. A megfogalmazásból látszik, hogy alapesetben ez leginkább egy aktív tanár-diák viszonynak felel meg, amely egy konkrét cél érdekében, adott tárgyi és idői keretek között, meghatározott eszközök és képességek birtokában (mindkét fél részéről) jön létre. Középpontjában azonban a kapcsolat áll, az interperszonális, gyakran nem is csak diádikus helyzet, melyben a szereplők a tanulási folyamaton túlmenően jóval többet kapnak: a személyes viszonyulás önismeret és önértékelés gyarapító érték és normarendszerét. Ebben a folyamatban tehát a mentor és a mentorált is résztvevő, hatnak egymásra, befolyásolják egymást és (főleg) tanulnak egymástól és egymásról. Természetesen a mentori munkának komoly történelmi hagyományai vannak, hiszen már az ókori görögök, arabok és középkori társadalmak is ismerték és használták ezt a „módszert” a tudásanyag átadására, és –el ne felejtsük- arra, hogy megtanítsák a megszerzett tudás felhasználásának módját a gyakorlatban.. Az utóbbi időszakban a mentorálás háttérbe szorult a többi oktatási módszer mellett, hiszen azok jóval hatékonyabbnak és alaposabbnak, esetleg mérhetőbbnek/elszámolhatóbbnak tűntek használhatóság terén, de bizonyos kulcsterületeken mind a mai napig fellelhető. Magyarországi viszonylatban az oktatás (általános iskola, középiskola és felsőoktatás mentor programjai), a szociális és munkaügy (munkanélküliek mentorálása, rehabilitációs mentorálás, hátrányos helyzetű egyének és családok mentorálása), a munkaerőpiac (munkaterület specifikus mentorképzési programok), a magánszféra (magán alapítványok létrehozása különböző képzési területek pártfogolása érdekében) területein jelenik meg ez a kapcsolati forma, a legtöbb esetben azonban csak egy, a sok képzési és tudásátadó eszköz között. Ami különlegessé teszi és kiemeli ezen keretek közül (pl.: a hagyományos iskolai oktatás keretei közül) a már említett kapcsolati sajátosság, a személyes jelleg, mely a bevonódásnak magas fokát teremti meg a mentor és a mentorált között. Ez a bevonódás azonban különösen jó táptalaja azon személyes / intézményi / kulturális értékek és normák elsajátításának, melyek lehetővé teszik, hogy a mentorálás ne „csak” tanulás / tanítás legyen, hanem ténylegesen neveléssé is válhasson.
Összegezve a fentieket látható, hogy a mentorálás: •
folyamat, tehát aktív részvételt kíván
•
szakma
•
szerep
•
viszonyulás, érték és normarendszert hordoz, ezért személyes
•
eszköz és módszer
•
mindig rendelkezik intézményi / tárgyi / idői keretekkel
•
személyiségfejlesztő eljárás
•
mérhető, ellenőrizhető
2, A hátrányos helyzetű gyermekek tehetségfejlesztő programjaiban dolgozó mentorok munkájának jellegzetességei A továbbiakban azokra a mentorokra koncentrálunk, akik a mentor szakma korántsem szűk terepét képezik: a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek / serdülők / fiatal felnőttek mentorai kerülnek középpontba. Magyarországon az utóbbi két évtizedben jelentős tehetségfejlesztő programok indultak el, azon gyerekek felzárkóztatására, akik lehetőségeikben elmaradnak az átlagos gyermekpopulációtól, és a kialakult szóhasználat szerint: hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű jelzőt kapnak. Ezen gyermekek tehetségesek, tehát egy vagy több területen (nemcsak intellektuális, hanem egyéb képességbeli területen is) kiemelkednek a korátlagra jellemző nívóból, de életkörülményeik, családi helyzetük, anyagi helyzetük, esetleg nem szellemi jellegű sérültségük következtében –ezen programok hiányában- nem jutnak el képességeik és tudásuk magas szintű kibontakoztatásához. A mentorok és tanárok, akik legtöbbször szakirányú képzésben is részt vesznek, képessé válnak ezen gyermekek tehetségének kibontakozását elősegíteni, a hátrányos helyzetből adódó sajátosságokat kezelni, és hozzájárulni a gyermekek személyiségfejlődésének pozitív irányú változásához. Mielőtt továbbhaladnánk a mentor szakma megismerésében érdemes röviden összefoglalni a hátrányos helyzet fogalmának ismérveit, hiszen a mentori munka során alapvető keretként szolgál, egyrészt kijelöli azokat a határokat, melyek mentén a gyermekek és családjaik élnek és gondolkodnak, másrészt behatárolja a lehetséges problématerületeket és ezáltal kijelöli a beavatkozási pontokat.
2.1 A hátrányos helyzetről, rövid összegzés
A hátrányos helyzet, mint jelző és állapot, kritériumrendszere többször változott és finomodott az elmúlt évek során. Gyakran találkozunk a gyakorlatban annak a nehézségével, hogy pontosan elkülönítsük a hátrányos helyzet objektív paramétereit egy adott gyermekcsoporton, sőt akár adott földrajzi területen belül, ezért jelen összegzésben a törvényi megfogalmazást tekintjük kiindulási alapnak, illetve a szakirodalomban fellelhető információkat összegezzük. •
Ktv. 121. § 14. hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapította.
•
Gyvtv. 5. § n) veszélyeztetettség: olyan - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult - állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
A hátrányos helyzet általános jellemzői: •
Rosszabb életkörülmények
•
Művelődési hátrányok
•
Szülők alacsonyabb iskolázottsága
•
Egészségügyi okok
•
Család szerkezete, működése
A veszélyeztetett gyermek személyiségfejlődését nagy valószínűséggel fenyegeti valamilyen károsodás: •
az énfejlődésben,
•
a szocializációban,
•
a magatartásban,
•
az értékorientációkban,
•
az igényszintben,
•
az aktivitás vonatkozásában
A hátrányos helyzet hátterében álló családi szerkezet jellemzői: •
Érzelmi kötelékek hiánya
•
Zavarok a család biztonságos érzelmi bázisként való működésében
•
Szülői modellek hiánya, vagy súlyos torzulása
•
Feszültségek leküzdésének, kezelésének zavarai
•
A szülők közötti interakció hiánya, vagy torzulása
•
Hiányos vagy eltorzult kommunikációs háló a családon belül
•
Nevelési eljárások hiánya vagy éppen túlzott alkalmazása
A hátrányos helyzetű, de tehetséges gyermekek jellemzői: •
A magas IQ nem elegendő protektív faktor a veszélyeztetettség prevenciójára.
•
Jelentős eséllyel jelentkezni fognak problémák / krízisek a gyermekek fejlődése során, melyek túlmutatnak a normatív fejlődési krízis keretein
•
A gyermek érzelmi IQ-ja kulcsfontosságú a problémamegoldásban és stressz feldolgozásban, de a
•
Sikeres megküzdés: a társas támogatás mértékétől, a személyiség fejlettségétől és a rendelkezésre álló megküzdési stratégiáktól válik függővé
A lényeg azonban, hogy bár az érzelmi IQ, a stressztűrő képesség, a megküzdési stratégiák a családi milliőben alapozódnak meg, de JÓL FEJLESZTHETŐEK érzelmileg telített, biztonságos felnőttgyermek kapcsolatban.
2.2. A tehetségfejlesztés két oldala: a gyermek és a mentor kölcsönhatása A bevezetésben említett személyes kapcsolat a tanár-diák között, mostanra már mentor-hátrányos helyzetű, de tehetséges fiatal kapcsolatává érett. Mint előbb láthattuk, a gyermek és családja oldaláról ez a kapcsolat megterhelt, a tehetségesség ténye egyáltalán nem könnyíti meg a gyermek életét, sőt figyelembe véve a mentorok beszámolóit, inkább nehezíti azt, hiszen a fejlesztésben részesülő gyermek már látja mit ér(het)ne el, és így belátása van arra, hogy mit veszít(hetne). A gyermek tehát –többek között- a hátrányos helyzet terhét hozza magával a kapcsolatba, a mentor pedig –hivatásának megfelelően- hordozza azt valamely mértékben. Ahhoz, hogy ezt a speciális mentor-mentorált kapcsolatot megérthessük, érdemes körbejárni a témát a két résztvevő oldaláról. Ennek formája részben kérdések révén történik, gondolatébresztő formában, részben pedig megállapításokkal, melyek a gyakorlat oldaláról szolgálnak tényszerű információként.
2.2.1 A gyermek oldala •
Mit jelent a gyermek(ek) számára a halmozottan hátrányos / hátrányos helyzet kifejezés és állapot?
A legtöbb gyermek tisztában van a fogalom jelentésével, ennek kereteivel és határaival, pozitívan értékelik élethelyzetük változásait. A fogalom pejoratív értelmezésével optimális mértékben küzdenek meg, melyben komoly szerepet kapnak a programokba épített személyiségfejlesztő módszerek. •
Vajon mikortól érti meg, vagy várható el Tőle, hogy megértse, hogy milyen lehetőséget kapott a program révén?
A fejlődéslélektan a kisiskoláskor második felére, nagyjából 9-10 éves korra teszi a belátás képességének kialakulását, mely az elvont gondolkodás „előszobája”. Természetesen ezen életkor előtt is működik az empátia és a kogníció, de szükséges az agyi fejlettség, a saját tapasztalás, és az elméleti tudás hármasának érett összhangja. •
„Tehetségesnek – Okosnak lenni”, mit jelent ez számukra, meg tudják e fogalmazni miért tehetségesek Ők?
A gyermekek pontosan értik a tehetségesség fogalmát, egymásról értékítéletet képesek alkotni ebben a viszonyrendszerben, de ezen túlmenően saját kognítiv képességeik megítélésében bizonytalanok és/vagy pontatlanok. Ebben részben életkori sajátosságok, részben önértékelési problémák játszanak szerepet, melyek jól oldhatók a rendelkezésre álló személyiségfejlesztő feladatokkal. •
Hogyan értékeli a gyermek a mentort, a személyes jelleget tartja fontosnak, vagy inkább a szakmai jelleg dominál az értékítéleteiben?
A gyermekek szinte kivétel nélkül a mentorral való kapcsolat személyes jellegét emelik ki jellemzéseikben, ezek az élmények pozitívak és igen meghatározóak a gyermekek mindennapi életében, befolyásolják értékítéleteiket és mindennapi szemléletmódjukat. •
Milyen a gyermek és családja kapcsolata a programmal és az alapítvánnyal? A család motivált-e, együttműködik-e a mentorral / programmal?
A programokban résztvevő gyermekek családja szinte minden esetben támogatja a gyermeket, kitörési lehetőséget látva jelenlegi élethelyzetükből, inkább jellemző a családi delegáció. Megjegyzésre kívánkozik, hogy a legtöbb tehetségfejlesztő programban a családdal való kapcsolattartás protokoll jellegű, esetleg „pontszerű” alkalmakra (pl.: családlátogatás) korlátozódik, ezáltal éppen ott veszít lehetőséget a gyermek fejlesztésére, ahol leginkább szükség lenne rá. Természetesen ennek megoldása lehetséges, amelyre Magyarországon egyedüliként a „Csányi Alapítvány a Gyermekekért” alapítvány dolgozott ki komplex programot. •
A család delegációja: a támogatott gyermek „rejtett” küldetése: „te vagy aki megmentesz minket…”, „te más lehetsz, mint mi…” stb, hogyan befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését? (Lásd előzőekben leírtak.)
2.2.2 A mentor oldala Felmerülő kérdések és problémahelyzetek A mentori munka kompetenciája:
A mentori szerep jellegzetességei a fejlesztésben: Több, mint:
•
Mit kell tennem a cél eléréséhez?
•
Mihez értek?
•
Mihez van jogom a munkám során?
•
Kitől kérhetek segítséget, mint mentor?
•
Meddig tart a személyi felelősségem?
•
Meddig tart a szakmai felelősségem?
•
A mentori munka stresszterhelése, viszonyítsunk a többi segítő szakmához
•
A döntés és felelősségvállalás mértéke
•
Tervek és célok a munkavégzésben, minimum és maximum elvárt követelmények a mentori munkában
•
Szakmai és magán élet határproblémája: „Mit viszek haza és mit hozok el otthonról…?”
•
A mentor személyiségének fejlettsége, azaz a kiégés veszélye: „Elegem van…/ Megéri…” állapot
•
Tanár / Szociális szakember / Pszichológus
Kevesebb, mint: •
Szülő, Barát
Mivel a hátrányos helyzetű, de tehetséges gyermekek folyamatos segítséget igényelnek kibontakozásukhoz, a mentor munkája során kulcsfontosságú lesz a motiváció fenntartása a gyermekben. Érdekes, hogy a fejlesztés során nem feltétlenül és kizárólag a tehetséges terület segítésére lehet csak szükség, hanem éppen azokat az elemeket kell majd fejleszteni, melyben a gyermek lemarad (pl.. szociális készségek). Ezt a „finomhangolást”, nyilván nem lehet iskolában tanulni, hanem kell hozzá egy személyiségbeli érettség, élettapasztalat, szakmai tudás mentén megfogalmazható értékrendszer, melyet a mentor a gyermek felé mutat, olyan tükörként, melybe ha a gyermek belenéz, megláthatja magában azt a lehetőséget, melyet a mentor lát meg benne az évek távlatában. Természetesen egy ilyen nívó fenntartása, az állandó motiváltság megteremtése a tanulási folyamat során nagy kihívás, és egyben fárasztó feladat, hiszen jelentős személyes energiát, elköteleződést kíván a mentor oldaláról. Elmondhatjuk, a mentor személyiségével vesz részt a fejlesztésben, minden gyermekben benne hagy értékrendszeréből, világlátásból és tudásából egy jelentős darabot, amellyel formálja a gyermek egyéniségét. Ahogy a gyakorlatban mondják: „ez tölt fel” és persze hosszútávon ez is meríti ki a mentort. A mentori munka dinamikáját adja tehát a fenti jelenség, kijelölve a mentor szakmai és személyi felelősségét. Úgy tűnik, előbbi és utóbbi határait is magának húzza meg a mentor munkája során, de időnként szükséges, vagy fogalmazhatunk úgyis: kell, hogy „zsilipelni” tudjon a szakmai és magánélet területei között.
2.3. Miben tér el a Csányi Alapítványban végzett tehetségfejlesztő mentori munka az „átlagos” tehetségfejlesztő mentor munkájától? A Csányi Alapítványt és az alapítványban dolgozó mentorok munkáját ismerők már talán kitalálták a fenti kérdésre a választ, hiszen a több kisebb eltérés mellett, magából az alapítvány nemes célkitűzéséből adódik a mentori munkában összegződő jelentős differencia: A személyes bevonódás mértéke jóval nagyobb a „hagyományos” hátrányos helyzetű gyermekeket tehetségfejlesztő programokéhoz képest. A mentorok összmunkaidejüket tekintve jelentős mértékben foglalkoznak a hátrányos helyzetből, mint állapotból adódó, a gyermek nukleáris-származási családjára jellemző élethelyzetből következő mindennapi problémákkal, nehézségekkel. Nemcsak a tehetségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat látják el, hanem –amennyiben szükségessegítik a gyermek családi hátteréből adódó pszichoszociális problémák menedzselését is. Érthető módon ez a terület jelentős átfedést, rezonanciát jelent a mentor személyiségére, hiszen a mindennapi életvitellel kapcsolatos problémák megoldása automatikusan aktiválja a szakmai normákon túlmutató személyes élettapasztalatot, amely „használatán” keresztül, megkerülve a hivatásszemélyiség védelmét, kialakul(hat) az állandó pszichés és érzelmi készenlét állapota a segítésre, fokozatosan, de folyamatosan merítve a mentor rendelkezésére álló, megküzdésre szolgáló energiáit. Természetesen az egyéni stressztűrő képesség, a társas támasz mértéke, a folyamatos önképzés, az alapítvány szakmai segítségnyújtása (szupervíziós csoport, esetmegbeszélő csoport, mentortalálkozó, pszichológus szakértő bevonása, közös rekreációs tevékenységek) mind hozzájárulnak ennek sikeres kompenzálásához.
3. Összegzés A fenti oldalakon kísérletet tettünk a mentori munka jellemzőinek bemutatására, elindulva az általános ismérvektől és eljutva a mentori munka egy speciális területéhez, a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek mentorálásához a Csányi Alapítvány keretében. Lehetőség nyílt megismerni ennek a kapcsolatnak mindkét résztvevői oldalát, bepillantani lehetséges dinamikájukba a feltett kérdéseken és válaszokon keresztül. Természetesen ezek mélyebb megismerése további területekre vihetne, érdemes lenne tárgyalni a mentorok munkahelyi mentálhigiénéjét, a gyermekek Életút programban várható változásait, az alapítvány további dolgozóinak szerepét a fejlesztésben. Zárásként kihangsúlyozandó, hogy a Csányi Alapítvány az elmúlt évek munkája során több, mint 130 hátrányos helyzetű, tehetséges gyermek életéhez járult hozzá, az eddig ismert eredmények alapján, jelentős hatékonysággal és sikerrel.
