HAVAS ATTILA
A vállalatok és a közfinanszírozású kutatóhelyek K+F és innovációs együttmûködése Magyarországon(1) A nemzeti, ágazati és regionális innovációs rendszerek szereplői közötti együttműködés sok országban – különösen a sikeresekben – az elemzők és a szakpolitikusok érdeklődésének előterében áll. Ennek egyik fő oka, hogy a sikeres innovációs folyamatokhoz sokféle tudás szükséges, és ez a tudás általában megoszlik az innovációs rendszer különböző szereplői között. Az együttműködésük tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szükséges tudáselemek megszülethessenek, s majd azokat integrálni lehessen a társadalmi-gazdasági hasznosítás érdekében. Általánosabban megfogalmazva, az innovációs rendszerek teljesítménye nem az alkotóelemeik „egyéni” teljesítményétől függ elsősorban, hanem az elemek közötti kapcsolat és együttműködés intenzitásától és minőségétől. (Fagerberg et al. 2005; Lundvall et al. 2002; Niosi, 2002) A cikk a magyar nemzeti innovációs rendszer (NIR) szereplői közötti lehetséges együttműködési formák közül a vállalatok és a közfinanszírozású kutatóhelyek kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) együttműködését elemzi. Először különböző szemszögekből, statisztikai adatokra támaszkodva jellemzi ezeket a kapcsolatokat, majd vállalati interjúk alapján vizsgálja az együttműködések indítékait és eltérő típusait. Ezekre az eredményekre támaszkodva szakpolitikai ajánlások zárják az elemzést.
A nemzeti innovációs rendszer szereplôi és KFI együttmûködésük: statisztikai elemzés A K+F tevékenységet folytató szervezetek száma megduplázódott Magyarországon 1995–2009 között: 1442-ről 2898-ra nőtt.(2) 2004-ig különösen a felsőoktatási kutatóhelyek száma emelkedett gyorsan, újabban viszont a vállalkozási K+F egységeké. A legtöbb kutatóhely azonban még 2009ben is a felsőoktatásban működött (1394), és közel ugyanennyi a vállalkozások tulajdonában (1307). A vállalkozások súlyának növekedését jelzi a kutatók foglalkoztatási szerkezetének átalakulása is: 2006-tól a vállalkozások foglalkoztatták a legtöbb kutatót (teljes munkaidőre átszámítva [FTE]). A szektor részesedése a 2005-ös 31,5%-ról 2006-ban 35,6%-ra nőtt, majd 2009-ben már 44,7%-ra emelkedett. A legnagyobb foglalkoztató 2005-ben még a felsőoktatás volt (37,2%), de azóta csökken (1) A cikk a magyar innovációs rendszert különböző szempontok alapján vizsgáló elemzésekre támaszkodik: „Ágazati innovációs és termelési rendszerek: A járműipar, az elektronika és a távközlési berendezésgyártás esete.” (OTKA, T 046880 KGJ) és Micro-Dyn (EU 6. KTF Keretprogram; http://www.micro-dyn.eu). A kézirat első változatához hasznos megjegyzéseket fűzött Garai Orsolya és Szunyogh Zsuzsanna. (2) Az adatok forrása a KSH és az Eurostat.
FEMU_2010-4.indd 57
2011.06.17. 14:33:07
58
FÓKUSZBAN a részaránya, és 2009-ben már csak 30,7%-ot ért el. Az államháztartási K+F szektor(3) súlya a 2005ös 31,2%-ról 2009-ben 24,6%-ra csökkent. Évtizedek óta a vállalkozások K+F ráfordításai (BERD) a legmagasabbak, a második helyen az államháztartási K+F intézetek állnak (GOVERD), a harmadikon pedig a felsőoktatási kutatóhelyek (HERD). A vállalkozások K+F ráfordításai 2007 óta meghaladják a másik két szektor összesített adatát is, és 2009-ben már a teljes K+F ráfordítás (GERD) 57,2%-át tették ki. Ez az arány azonban elmarad az EU27 átlagától (62,1%). A NIR szereplői között többféle kapcsolat alakulhat ki: a vállalkozások K+F megbízásokat adhatnak a másik két szektornak, ötleteket kaphatnak a KFI tevékenységükhöz a felsőoktatási és államháztartási szektorban működő kutatóhelyektől, és innovációs feladatok megoldása érdekében együtt is működhetnek azokkal.(4) A fejezet további részei ezeket a kapcsolatokat tekintik át, nemzetközi összehasonlításban.(5)
A vállalati források súlya a K+F tevékenységek finanszírozásában A magyar vállalkozások a K+F tevékenységüket döntő mértékben a saját forrásaikból finanszírozzák: 2008-ban 79,8% volt ez az arány, megközelítve az EU27 átlagát (82,0%), de 2009-ben 71,0%-ra csökkent. Az üzleti források jelentős részét – 2009-ben 87,5%-ot – a „kerítésen belül”, azaz a vállalkozási szektorban költik el. Azt is érdemes kiemelni, hogy a vállalkozások nem elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a felsőoktatási, valamint az államháztartási kutatóhelyeken végzett K+F tevékenység költségeihez. Sőt, a pénzügyi adatok tanúsága szerint az elmúlt években szorosabbá vált a három szektor közötti együttműködés Magyarországon.
(3) Az államháztartási K+F szektor az Eurostat és az OECD-statisztikákban kormányzati szektor (government sector), a KSH kiadványaiban pedig „kutató-fejlesztő intézet és egyéb kutatóhely” megnevezéssel szerepel. Ebben a szektorban az MTA kutatóintézetei a legfontosabb szereplők. Az „egyéb kutatóhelyek” – többek között múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kórházak – nem kizárólagos alapfeladatként végeznek K+F tevékenységet. (A három szektor pontos definícióját lásd például a KSH „Kutatás és fejlesztés” c. kiadványainak módszertani mellékletében.) (4) A magyar NIR, illetve egyes elemeinek részletesebb elemzéséhez lásd többek között: Borsi és Udvardi, 2009; Havas, 2004, 2006, 2007, 2009; Havas és Nyiri (szerk.) 2007; INNO-Policy TrendChart 2008, 2009; Karsai, 2007, 2009; Mosoniné és Szunyogh, 2008; OECD 2008. A vállalatok és az egyetemek közötti együttműködést vizsgálja Inzelt, 2004, 2010, valamint Inzelt et al. 2009. (5) Inzelt, 2004 és 2010 ismerteti a gazdag külföldi szakirodalom néhány fontos megállapítását. Egy alapos irodalmi összefoglalás kötetnyi terjedelmű lenne, ezért a részletek iránt érdeklődő olvasók számára itt csak megemlíteni lehet néhány tanulmányt a szerteágazó kínálatból: Agrawal és Cockburn, 2002; Cowan, 2005; D’Este és Patel, 2007; Etzkowitz és Leydesdorff, 2000; Feller et al. 2002; Freeman, 1991, 1995; Howels és Nedeva, 2003; Laursen és Salter, 2004; Lester, 2005; Lundvall (szerk.) 1992; Mazzoleni és Nelson, 2007; Mansfield és Lee, 1996; Nelson (szerk.) 1993; Meyer-Kramer és Schmoch, 1998; Mora-Valentin et al. 2004; OECD 2001, 2002; Pavitt, 1999; Rosenberg és Nelson, 1994; Schartinger et al. 2002; Smith, 2002.
FEMU_2010-4.indd 58
2011.06.17. 14:33:08
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
59
1. ábra. A magyar felsőoktatási kutatóhelyek kutatás-fejlesztési ráfordításának pénzügyi forrásai, 2000–2009 (milliárd Ft) 70 60 Külföldi források
50 40
Egyéb hazai források
30
Állami költségvetés
20
Vállalkozások
10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Forrás: A KSH adatai alapján a szerzô által készített ábra
Míg 2000–2001-ben a felsőoktatási K+F ráfordítások 4–5%-a származott a vállalkozásoktól, ez az arány 2002–2006-ban 11–13%-ra ugrott, majd ezután is évről-évre emelkedett, és 2009-ben már 15,5% volt. (1. ábra) Ez számottevően magasabb, mint az EU27 átlaga (2008-ban 6,8%). A vállalkozások és az államháztartási K+F intézetek közötti pénzügyi kapcsolatok intenzitása többször, lényeges mértékben változott a vizsgált időszakban. A vállalkozásoktól származó források aránya 11–13% volt 2000–2001-ben, ennek a felére csökkent 2002–2004-ben, majd ismét 10% fölé emelkedett 2005-ben. 2006-ban 14,3%-ra ugrott, majd 2007–2009-ben 12,4–13,3% között hullámzott (2009-ben 12,6% volt) (2. ábra). Ez a gyakori és nem elhanyagolható arányú változás arra utal, hogy az állami ösztönző eszközök mellett további tényezők is jelentős mértékben befolyásolhatják az innovációs folyamatokat, azon belül a szereplők közötti együttműködést. 2. ábra. A magyar államháztartási kutatóintézetek kutatás-fejlesztési ráfordításának pénzügyi forrásai, 2000–2009 (milliárd Ft) 70 60 Külföldi források
50 40
Egyéb hazai források
30
Állami költségvetés
20
Vállalkozások
10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Forrás: A KSH adatai alapján a szerzô által készített ábra
FEMU_2010-4.indd 59
2011.06.17. 14:33:08
60
FÓKUSZBAN Ez a magyar adat is meghaladja az EU27 átlagát (2008-ban 8,2%). A magas magyar arány feltehetően azzal magyarázható, hogy abszolút értékben a K+F ráfordítások meglehetősen alacsonyak mind a két esetben: a HERD 43,1–62,6 Mrd Ft, a GOVERD pedig 53,6–62,3 Mrd Ft között mozgott 2002– 2009-ben. Így néhány cég nemzetközi összehasonlításban nem túl nagy összegű K+F megbízása is már a vállalkozási források magas arányához vezet(het) a HERD-en, illetve a GOVERD-en belül.
Az innováció legfontosabb információforrásai A NIR szereplői közötti kapcsolat minőségét jelzi az is, hogy a vállalkozások mit tekintenek az innováció legfontosabb információforrásának. A magyar innovatív vállalkozások messze a legnagyobb arányban a vállalatcsoporton belüli információkat tekintik a legfontosabbnak (2006–2008ban 50%-uk), és a velük kapcsolatban álló más vállalkozásokat is magas arányban említik (vevők: 39%, beszállítók: 26%, versenytársak: 21%). Az államháztartási kutatóintézetek jelentősége eltörpül a többi forráséhoz képest, a felsőoktatási kutatóhelyek pedig csak a 2004–2006-os időszakban váltak fontosabbá, mint a szakirodalom és a szakmai szövetségek(6). (1. táblázat) 1. táblázat. Az innovációs tevékenységek információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya (100 = minden innovatív vállalkozás) Információforrás
1999–2001
A vállalkozáson belül
64,0
A vállalatcsoporton belüli más vállalkozások
5,6
2002–2004
2004–2006
2006–2008
41,7
40,5
50,3
Vevôk
72,0
28,2
33,9
39,0
Beszállítók
33,2
23,4
21,5
26,3
Versenytársak, más vállalkozások az ágazatban
47,5
17,7
19,8
20.9
Tanácsadók, magántulajdonú K+F szervezetek
–
6,5
9,3
15,0
12,6
13,1
12,7
4,7
7,6
10,2 8,1
Konferenciák, kiállítások, vásárok Felsôoktatási kutatóhelyek Szakirodalom Szakmai szövetségek Államháztartási kutatóintézetek
32,4
a
6,3 25,9b
9,9
7,4
–
5,5
4,2
6,1
8,6
1,2
2,4
4,2 Forrás: Eurostat
a A táblázat első oszlopában megnevezett információforrás, azaz „Konferenciák, kiállítások, vásárok” a 2002–2004-es időszaktól érvényes. Az 1999–2001-es kérdőívben „kiállítások, vásárok” szerepelt ebben a sorban. b A táblázat első oszlopában megnevezett információforrás, azaz „Szakirodalom” a 2002–2004-es időszaktól érvényes. Az 1999–2001-es kérdőívben „Szakmai konferenciák, találkozók és folyóiratok” szerepelt ebben a sorban.
(6) Az 1. táblázat a 2006–2008-as „helyezések” szerint rendezve sorolja fel az egyes információforrásokat. Az 1999–2001es időszak adatai jelentősen eltérnek a következő három felmérés során adott válaszoktól, amit nehéz lenne kézenfekvő okokkal magyarázni. A teljesség kedvéért azonban ezek az adatok is szerepelnek a táblázatban, már csak azért is, mert az abszolút számokban meglévő nagy különbségek ellenére a vizsgált időszakokban csak kis elmozdulások voltak az egyes források egymáshoz viszonyított jelentőségében.
FEMU_2010-4.indd 60
2011.06.17. 14:33:09
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
61
A 2006–2008-as innovációs felvétel elérhető adatai alapján nemzetközi összehasonlításban is hasonló kép rajzolódik ki: az innovatív vállalkozások minden országban a vállalatcsoporton belüli információkat tekintik a legfontosabbnak, és a velük kapcsolatban álló más vállalkozásokat is magas arányban említik. Éppen ezért – és a jobb áttekinthetőség érdekében – a 3. ábra csak az innovációs tevékenységek üzleti információforrásainak megítélését tünteti fel. A 4. ábra foglalja össze, hogy az egyes országokban hogyan értékelik az innovációs tevékenységek – kis leegyszerűsítéssel – tudományosnak tekinthető információforrásait. Ezeket szembetűnően kevesebb innovatív vállalkozás tekinti „nagyon fontosnak”. A legtöbb országban a konferenciákat, kiállításokat és vásárokat említik ebben a csoportban az első helyen, a szakirodalmat a második – néhány kivételes esetben az első – helyen, s csak ezeket követik a felsőoktatási kutatóhelyek és az államháztartási kutatóintézetek. Ettől eltérően a magyar felsőoktatási kutatóhelyek a második helyre kerültek, lényegesen magasabb értékkel, mint az egyetlen másik kivételt jelentő finn egyetemek, főiskolák. Tehát a magyar felsőoktatási kutatóhelyek megítélése a legjobb az EU-ban.(7) 3. ábra. Az innovációs tevékenységek üzleti információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% CY
LU
FI
SI
FR
DE
BE
Vállalatcsop.
MT
HU 7FWåL
PL
ES
RO
#FT[»MMÇUÍL
NL
IT
SK
7FSTFOZU»STBL
CZ
HR
LV
EE
PT
LT
BG
5BO»DTBEÍL
Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik.
(7) Az Eurostat által koordinált innovációs felmérésben az EU-tagországok mellett Horvátország és Norvégia is részt vett.
FEMU_2010-4.indd 61
2011.06.17. 14:33:09
62
FÓKUSZBAN 4. ábra. Az innovációs tevékenységek „tudományos” információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás) 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% CY
LU
LV
MT
SI
PL
RO
DE
Konf. kiállítás
HR
HU
BE
SK
Szakirodalom
CZ
PT
BG
Szakmai szöv.
IT HE
LT
FI
FR
EE
NL
ES
PRO
Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE= felsôoktatási kutatóhelyek PRO= államháztartási kutatóhelyek
Az innovációs együttmûködések gyakorisága és hasznossága vállalati szemszögbôl Magyarországon az innovatív vállalkozások a beszállítóikkal működnek együtt a legnagyobb arányban (2006–2008-ban a 27,5%-uk). A 2000-es évek elején még majdnem ilyen arányban említették a vevőket is. Azóta a vevők szerepe csökkent, s felzárkóztak melléjük a felsőoktatási kutatóhelyek, valamint a tanácsadók és magántulajdonú K+F szervezetek (rendre 18,6%; 18,7% és 16,6%). Az említés gyakorisága alapján a következő csoportba tartoznak a versenytársak és a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások (13,1%; 11,8%), majd leszakadva az államháztartási kutatóhelyek (6,5%). (2. táblázat) 2. táblázat. A magyar innovatív vállalkozások együttműködésének gyakorisága a partnerek típusa szerint (100 = minden innovatív vállalkozás) Az együttmûködésben résztvevô partner
1999–2001
2002–2004
2004–2006
2006–2008
A vállalatcsoporton belüli más vállalkozás
5,1
10,1
8,3
11,8
Beszállítók (berendezések, anyagok, alkatrészek, szoftver)
26,8
26,2
25,5
27,5
Vevôk
24,8
19,6
16,2
18,6
Versenytársak (az ágazatban mûködô más vállalkozások)
10,9
13,6
12,1
13,1
Tanácsadók*
14,6
12,6
15,3
16,6
Magántulajdonú K+F szervezetek
13,7
Felsôoktatási kutatóhelyek
21,6
13,7
18,0
18,7
Államháztartási kutatóintézetek
8,6
4,9
6,1
6,5
Forrás: 1999–2001: KSH, azután Eurostat
* A tanácsadók és a magántulajdonú K+F egységek részvételével végzett együttműködést 2002 óta összevontan vizsgálták a CIS-kérdőívek.
FEMU_2010-4.indd 62
2011.06.17. 14:33:10
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
63
A 3. táblázat öt új tagországgal (Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia), két korábban csatlakozott ún. kohéziós országgal (Írország és Portugália), valamint az EU egyik leggazdagabb tagországával (Ausztria) együtt mutatja a magyar adatokat. A fejlettebb Szlovéniában több innovatív vállalkozás jelzett valamilyen együttműködést mint Magyarországon, és meglepő módon az osztrák adat kis mértékben ugyan, de még a lengyeltől is elmarad: rendre 48,0%; 41,3%; 39,3% és 38,8%. A magyar vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek közötti együttműködés gyakorisága nem éri el a szlovén és osztrák értékeket, viszont meghaladja a cseh, szlovák, lengyel, ír, portugál és román gyakoriságot. Az államháztartási kutatóhelyekkel folytatott együttműködés gyakorisága más képet mutat: a többi országot messze megelőzve Szlovénia vezeti a sort (16,9%), Lengyelország és Szlovákia következik 9% körüli értékkel, Magyarországon, Csehországban, Portugáliában és Írországban 5,6–6,5% közötti a gyakoriság, míg Románia 3%-kal zárja sort.
Ausztria
Csehország
Írország
Lengyelország
Magyarország
Portugália
Románia
Szlovákia
Szlovénia
3. táblázat. Az innovatív vállalkozások együttműködésének gyakorisága kilenc EU tagországban, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás)
A vállalatcsoporton belüli más vállalkozás
17,0
13,0
11,6
9,4
11,8
7,4
4,6
12,7
20,2
Beszállítók (berendezések, anyagok, alkatrészek, szoftver)
21,9
24,3
14,6
31,3
27,5
21,9
10,5
27,8
41,0
Vevôk
16,2
19,4
13,3
20,4
18,6
18,6
8,2
22,0
35,9
Versenytársak (az ágazatban mûködô más vállalkozások)
9,2
11,7
5,5
11,7
13,1
9,4
4,8
14,7
24,4
Tanácsadók, magántulajdonú K+F szervezetek
14,6
13,4
9,4
10,8
16,6
11,0
4,4
14,6
24,2
Felsôoktatási kutatóhelyek
19,6
13,0
9,2
10,7
18,7
8,9
5,1
12,5
23,1
Államháztartási kutatóintézetek
7,3
6,2
5,6
9,1
6,5
5,7
3,0
8,6
16,9
38,8
32,9
24,1
39,3
41,3
28,4
13,8
32,2
48,0
Az együttmûködésben részt vevô partner
Együttmûködések összesen
Forrás: Eurostat
Az együttműködés ténye mellett fontos információ, hogy a vállalkozások kit tekintenek a leghasznosabb partnernek. Magyarországon a legnagyobb arányban a beszállítókat tartják annak, majd a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek következnek (12,7%; 7,5–7,5%). Számos EU-tagországban a beszállítók, a vevők és a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások számítanak a leghasznosabb partnernek. (5. ábra)
FEMU_2010-4.indd 63
2011.06.17. 14:33:10
64
FÓKUSZBAN 5. ábra. Az innovációs együttműködés során leghasznosabbnak tartott partnerek, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) CY PL HR SI NL BE LT SL EE HU SE FR AT CR PT NO BG LU IT ES MT RO DE LV 0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
7»MMDTPQ#FT[»MMÇUÍL7FWåL7FSTFOZU»STBL 5BO»DTBEÍL NBH»O, 'T[FSWF[FUFL)&130T
Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE = felsôoktatási kutatóhelyek. PROs = államháztartási kutatóhelyek
FEMU_2010-4.indd 64
2011.06.17. 14:33:10
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
65
A 2006–2008-as innovációs felvétel elérhető adatai szerint az innovatív vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek közötti együttműködés gyakorisága alapján Magyarország az ötödik helyen áll, és a magyar felsőoktatási kutatóhelyek megítélése ebben az összehasonlításban is a legjobb az EU-ban(8). (6. ábra) 6. ábra. Az innovatív vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek együttműködésének gyakorisága és megítélése, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) FI SI AT BE HU DK HR SE NL CZ LT NO SK FR LU DE PL LV IE PT EE CY ES IT RO BG MT
0%
5%
10%
van HE partner
15%
20%
25%
30%
HE a leghasznosabb partner Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE = felsôoktatási kutatóhelyek
(8) Az Eurostat által koordinált innovációs felmérésben az EU-tagországok mellett Horvátország és Norvégia is részt vett.
FEMU_2010-4.indd 65
2011.06.17. 14:33:11
66
FÓKUSZBAN Az államháztartási kutatóintézetekre is elvégezve ugyanezt az összehasonlítást, az együttműködés gyakorisága alapján Magyarország a 16. helyre kerül, és a magyar államháztartási kutatóintézeteket mindössze az innovatív vállalkozások 0,8%-a tekintette a leghasznosabb partnernek. Összesen 18 országban volt ez az arány 1% körül, vagy az alatt. A legmagasabb értéket (4,1%) Norvégiában mérték. (7. ábra) 7. ábra. Az innovatív vállalkozások és az államháztartási kutatóhelyek együttműködésének gyakorisága és megítélése, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) FI SI DK NO BE LU HR NL LT PL SK FR SE AT LV HU ES CZ PT IE DE BG CY EE RO IT MT
0%
5% van PRO partner
10%
15%
20%
25%
PRO a leghasznosabb partner Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. PRO = államháztartási kutatóhelyek
FEMU_2010-4.indd 66
2011.06.17. 14:33:12
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
67
A KFI együttmûködések mozgatórugói alulnézetbôl Az elmúlt 10 évben számos pályázat ösztönözte a vállalkozások és a felsőoktatási, valamint az államháztartási kutatóhelyek közötti KFI együttműködést.(9) Feltehetően ezeknek is köszönhető, hogy az évtized elejéhez képest az innovatív vállalkozások nagyobb hányada számolt be ilyen típusú együttműködésekről. (2. táblázat). Az utóbbi években egyre több egyetem működik szorosan együtt vállalkozásokkal (például közösen határozzák meg a PhD-képzések programját, a diákok a vállalkozások által megjelölt problémák közül is választhatnak kutatási témát). Ebben feltehetően szerepe volt a kooperációt ösztönző pályázatoknak is. Azonban az egyetemi kutatók és a vállalkozások céljai még most is jelentősen eltérnek, és a kutatók gyakran a szükségesnél kisebb mértékben veszik figyelembe a vállalkozások igényeit. Ennek következtében általában a kívánatosnál gyengébb az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés. (Arnold et al., 2007) A GKM helyzetértékelése is súlyos gondokra hívja fel a figyelmet: „A kutatói és a gazdasági szféra között nem megfelelő a tudásáramlás. A gazdasági szempontok nem jelennek meg a közfinanszírozású kutatóhelyek menedzsmentmunkájában, a kutatási témák kiválasztásában és a kutatók értékelésében sem. A dinamikus fejlődést esetenként merev, tekintélyelvű struktúrák korlátozzák, a költségvetési kutatóhelyek nagy része reformra szorul. Alig van szakembercsere a költségvetési kutatóhelyek és a vállalatok között […].” (GKM 2008, 34) A cikket megalapozó kutatás során készített interjúk is megerősítették, hogy jelentős eltérés van az egyetemek, kutatóintézetek és a vállalatok KFI tevékenységét meghatározó célok és érdekek között. Röviden: a vállalatok sokféle KFI tevékenységben érdekeltek – a napi műszaki problémák megoldásától a hosszú távú célokat szolgáló, stratégiai jellegű, magas szintű tudományos-technikai tudás létrehozását, sőt új elméleti eredmények elérését követelő projektekig –, de ezeknek előbbutóbb mind mérhető üzleti eredményhez kell vezetniük (javuló termelékenység, nagyobb piaci részesedés, új piacok meghódítása vagy létrehozása, magasabb haszon stb.). A projekteket rendszeresen értékelik, s amikor úgy látják, hogy a kitűzött cél elérése nem valószínű, az adott projektet alaposan átalakítják (résztvevők köre, kutatási módszerek, költségvetés stb.), vagy leállítják. A szigorú, szoros ellenőrzés (határidők, költségkeretek betartása) tehát mindennapos gyakorlat, s alapvető követelmény az elért eredmények – különösen az üzletileg érzékeny információk – titkosságának védelme is. Ezzel szemben a közfi nanszírozású kutatóhelyeken dolgozók egyik legfontosabb célja az eredmények minél gyorsabb, minél szélesebb körű publikálása: a szakmai becsvágyukon túl erre kényszeríti őket a teljesítményük értékelési rendszere is. Ebben a világban hagyományosan lazábbak voltak a határidőkkel kapcsolatos követelmények, de újabban ez változik. A potenciális partnerek eltérő érdekeltsége, az első látásra kibékíthetetlen, strukturális okokból fakadó ellentétek tehát komoly akadályokat gördítenek az egyetemek, kutatóintézetek és a vállalatok együttműködése elé. Ezek azonban nem magyar sajátosságok, más országokban is hasonló különbségek érvényesülnek, mégis intenzívebb és eredményesebb az együttműködés, különösen az államháztartási kutatóintézetekkel. (6., 7. ábra) Az interjúk alapján a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködés három lényegesen eltérő típusát lehet megkülönböztetni, de természetesen más fajta kooperáció is létezhet, illetve ennél részletesebb osztályozás is lehetséges. Az alábbi osztályozás két fő szempontot vesz figyelembe: van-e tulajdonosi kapcsolat a partnerek között, illetve mi a KFI együttműködés célja. (9) Ezeket a pályázatokat részletesebben ismerteti pl. Havas és Nyiri (szerk.) 2007 és az ERAWATCH szakpolitikai adatbázisa: http://cordis.europa.eu/erawatch/
FEMU_2010-4.indd 67
2011.06.17. 14:33:13
68
FÓKUSZBAN
K+F intenzív spin-off cégek és az alapító egyetem/kutatóintézet együttmûködése A K+F (vagy K+F intenzív termelő és szolgáltató) tevékenységek végzésére létrehozott spin-off cégek és az ezeket alapító egyetem(ek)/kutatóintézet(ek) között magától értetődően szoros az együttműködés, különösen akkor, ha a spin-off cég vezető kutatói folytatják a korábbi tevékenységüket (pl. rész-munkaidőben) az alapító szervezetnél. A személyes kapcsolatok ellenére ezekben az esetekben is lehetnek súrlódások, ha az alapító szervezetek nem eléggé rugalmasak, nem képesek eléggé figyelembe venni a spin-off cég üzleti érdekeit, nem tudják összehangolni az egyetemi-akadémiai és az üzleti világ eltérő érdekeit, viselkedési szabályait. A közösen végzett KFI tevékenység célját és jellegét a spin-off cég üzleti lehetőségei határozzák meg.
Együttmûködés egyszerûbb mûszaki-technikai problémák megoldása érdekében A vállalatok többsége – beleértve a nagyon egyszerű gyártási eljárásokat alkalmazó cégeket is – gyakran szembe találja magát műszaki-technikai problémákkal (más alapanyagot vagy részegységet használnak a termék módosítása vagy a beszerzési forrás megváltoztatása miatt, a megrendelők nyomására csökkenteni kell a költségeket, javítani kell a gyártási folyamatok megbízhatóságát vagy egy termék műszaki színvonalát, ezek miatt korszerűbb gépet kell beilleszteni a meglévő gyártási rendbe stb.). A nagyvállalatok általában a belső erőforrásaikra támaszkodva megoldják ezeket a feladatokat. A kis és közepes méretű cégek azonban többnyire külső segítséget keresnek ilyen esetekben, legtöbbször a közelükben működő egyetemekhez, főiskolákhoz fordulnak – különösen akkor, ha találnak olyan pályázati lehetőséget, ami az egyébként is elvégzendő feladat költségeit részben fedezi.
Együttmûködés hosszabb távú, stratégiai jelentôségû K+F feladatok elvégzése érdekében A KFI intenzív tevékenységet folytató vállalatok számára stratégiai jelentőségű feladat az ígéretes, de még kiforratlan tudományos-technikai lehetőségek alaposabb megismerése, vagy áttörést hozó új lehetőségek teremtése. Ezekben az esetekben jelentős szakmai előnyöket hozhat az élenjáró ismeretekkel, a szükséges kutatói képességekkel rendelkező, a tudományos hálózatokba beágyazott egyetemekkel, kutatóintézetekkel kialakított együttműködés. A tudás és a feladatok megosztása révén csökkenthető a tudományos-műszaki kockázat és a kutatás költsége is. Ráadásul ezt a fajta együttműködést hazai és európai uniós pályázatok is ösztönzik. A hosszú távra szóló KFI kapcsolat gyakran együtt jár a felsőoktatás támogatásával (pl. laborok felszerelése révén), PhD-ösztöndíjak felkínálásával, de legalábbis kutatási témák felajánlásával a PhD-disszertációkhoz. A vállalatok számára mindez azért előnyös, mert így az egyetemről kikerülő diplomások már diákként megismerik azokat a módszereket, amelyeket a vállalathoz kerülve használniuk kell majd, illetve a vállalat által felajánlott témákon dolgozó PhD-hallgatókat munka közben is megismerhetik, így megalapozottabban – nemcsak interjúkra, írott dokumentumokra támaszkodva – dönthetnek arról, hogy alkalmazzák-e őket. Ezzel megtakaríthatják a keresésre és betanításra fordítandó idő és energia egy részét. Ez a fajta együttműködés leginkább nagyvállalatokra jellemző, de természetesen vannak olyan kis- és közepes méretű vállalkozások is, amelyek üzleti stratégiája ezt szükségessé teszi. Az osztályozást még finomítani kell és lehet. Attól függően, hogy egy elemzés milyen kérdésekre keres választ, többek között a következő szempontok alapján lehet az eltérő típusokat meghatározni: az együttműködés célja, szervezeti keretei és időtartama; a résztvevők köre (pl. hazai és külföldi
FEMU_2010-4.indd 68
2011.06.17. 14:33:13
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
69
egyetemek, kutatóintézetek), valamint a résztvevők fontosabb jellemzői (pl. a vállalatok mérete, tulajdonosi köre). Annyit azonban már a jelenlegi, korlátozott körre kiterjedő – csak négy ágazatot vizsgáló, viszonylag kevés interjúra támaszkodó – kutatás alapján is meg lehet állapítani, hogy jelentősen eltérő típusai vannak a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködésnek, amit a támogató szakpolitikai intézkedések tervezésekor is figyelembe kellene venni. Ez azonban még nem jellemző Magyarországon.(10)
Következtetések, ajánlások A szakirodalomban általánosan elfogadott megállapítás szerint eredményes innovációs folyamatokhoz mindig többfajta tudás együttes alkalmazására van szükség, s ez a tudás gyakran több szervezet között oszlik meg. A NIR szereplői közötti együttműködés intenzitása és minősége tehát kulcsfontosságú. A cikk ebből az állításból kiindulva mutatta be a magyar NIR szereplői közötti pénzügyi kapcsolatokat, valamint a vállalatok által hasznosnak ítélt információforrásokat és az innovációs együttműködésben részt vevő partnerek vállalati értékelését. A statisztikai elemzést vállalati interjúk tanulságai egészítették ki. Több intézkedés is támogatta a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek együttműködését Magyarországon. Az elmúlt években ezek közül egyet, a „Kooperációs Kutató Központ” (KKK) pályázatot értékelték külső szakértők. Összefoglaló megállapításuk szerint a KKK pályázat pozitív hatást gyakorolt a részt vevő vállalkozások innovációs tevékenységére, a PhD-képzésre, az egyetemeken, főiskolákon folyó oktatási és képzési tevékenység fejlesztésére, valamint spin-off cégek alapítására. (Netwin Kft és Laser Consult Kft 2005) A támogatás révén 19 KKK alakult, de további 19 központ jött létre egy másik pályázat eredményeként, amelynek hasonló céljai voltak („Pázmány Péter” Program – Regionális Egyetemi Tudásközpontok). A kooperációs kutatóközpontok és a regionális egyetemi tudásközpontok párhuzamosan működnek, feladataik és a megcélzott technológiai vagy tudományos területek alapján semmilyen különbségtétel nem történt közöttük. Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy az egyes támogatási programok céljai között jelentős átfedések vannak. (ÁSz 2008, 44) A pályázati kiírások másik hiányossága, hogy nem vették figyelembe az együttműködések sokszínűségét: a különböző szereplők eltérő célok elérése érdekében, más-más jogi, szervezeti formák között és időtartamra kezdenek együttműködni. Ezért szükséges az állami támogatási formák újragondolása, az eltérő típusú szereplők igényeihez, céljaihoz igazított pályázatok bevezetése. A vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek együttműködésének hatásosabb ösztönzéséhez át kell alakítani a közfinanszírozású kutatóhelyeken dolgozók értékelési rendszerét is: a publikációk és az idézettség mellett el kell ismerni a gyakorlati eredmények létrehozásához, az innovációs folyamatok sikeréhez nyújtott hozzájárulást is. Ez különösen érzékeny pont, hiszen egyrészt évszázados hagyományokat kell felülvizsgálni, másrészt az egyetemi autonómia megsértése nélkül kell az új értékelési rendszer alapelveit az érintettekkel közösen kidolgozni, majd bevezetni. A közfinanszírozású kutatóhelyeken dolgozókat nemcsak kiváló kutatókká kell képezni, hanem a projektek kiválasztásában, majd vezetésében résztvevőket fel kell vértezni a kölcsönösen előnyös
(10) Külön vizsgálatot igényelne annak megállapítása, hogy vannak-e olyan országok, amelyekben ilyen módon tervezik a szakpolitikai intézkedéseket, és ha igen, akkor ez minek köszönhető, illetve milyen elemzésekre támaszkodnak a célok és eszközök meghatározása során.
FEMU_2010-4.indd 69
2011.06.17. 14:33:13
70
FÓKUSZBAN együttműködéshez szükséges általános jogi, vezetési, iparjogvédelmi, hálózatépítési stb. ismeretekkel is. Ezeknek az ismereteknek a terjesztését érdemes lenne állami eszközökkel is támogatni. Az együttműködések gördülékenyebbé tételét szolgálná, ha sikerülne az egyetemek és kutatóintézetek döntéshozatali módszereit az üzleti világban ismert és elfogadott normákhoz közelíteni – de természetesen a fontos értékek és érdekek feladása nélkül, a tudományos kutatás autonómiájának tiszteletben tartásával. Szükséges lehet az értékek és a jogi szabályozás egyes részeinek az újragondolása is, ami szintén kizárólag az érintettek bevonásával képzelhető el.
Irodalom •
Agrawal, A., – Cockburn, I. M. (2002): University Research, Industrial R&D, and the Anchor Tenant Hypothesis. NBER Working Paper Series, 9212, http://www.nber.org/papers/w9212
•
Arnold, E., – Busch, N., – Fayl, G., – Guy, K. (2007): Programme Monitoring at NKTH: Principles and a Pilot Exercise, http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=507&articleID=5 420&ctag=articlelist&iid=1
•
ÁSz (2008): Jelentés a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működésének ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék, http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/01DF2F521B764B1EC125746C0044 740A/$FILE/0809J000.PDF
•
Borsi B., – Udvardi A. (2009): Innovációpolitika hogyan? Kis- és középvállalati tükör 2007-ben. Külgazdaság, LIII, 68–100.
•
Cowan, R. (2005): Universities and the Knowledge Economy, MERIT-Infonomics Research Memorandum series, 2005-027
•
D’Este, P., – Patel, P. (2007): University–industry linkages in the UK: What are the factors underlying the variety of interactions with industry?, Research Policy, 36, 1295–1313.
•
Etzkowitz, H., – Leydesdorff, L. [2000]: The Dynamics of Innovation: From National Systems and ’Mode 2’ to A Triple Helix of University-Industry-Government Relations, Research Policy, 29, 109–123.
•
Fagerberg, J., – Mowery, D. C., – Nelson, R. R. (szerk.) (2005): The Oxford Handbook of Innovation, Oxford, Oxford University Press
•
Feller, I., – Ailes, C. P., – Roessner J. D. (2002): Impacts of research universities on technological innovation in industry: evidence from engineering research centers, Research Policy, 31, 457–474.
•
Freeman, C. (1991): Networks of innovators, a synthesis of research issues, Research Policy, 20, 499–514.
•
Freeman, C. (1995): The ‘National System of Innovation’ in historical perspective, Cambridge Journal of Economics, 19, 5–24
•
GKM (2008): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája (2007–13), http://nfgm.gov. hu/feladataink/kkv/vallpol/helyzetelemzes
•
Havas A. (2004): A nemzeti innovációs rendszer erősítése: Elméleti keret, nemzetközi összehasonlítás és gazdaságpolitikai javaslatok, kutatási jelentés a MeH részére, Budapest, MTA KTI
FEMU_2010-4.indd 70
2011.06.17. 14:33:13
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY •
Havas A. (2006): A nemzeti innovációs rendszer lehetséges fejlődési útjai. In: Tamás Pál (szerk.): A tudásalapú társadalom kialakulása Magyarországon (184–223. o.), Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó
•
Havas A. (2007): A vállalati K+F és innovációs tevékenységek ösztönzésének lehetőségei Magyarországon. Budapest, Tudomány- és Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testület
•
Havas A. (2009): Magyar paradoxon? A gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai. Külgazdaság, LIII, 74–112.
•
Havas A., – Nyiri L. (szerk.) (2007): A magyar nemzeti innovációs rendszer, háttértanulmány az OECD 2007/2008. évi innovációs országjelentése számára, http://www.nih.gov.hu/ oecd-innovacios
•
Howels, J., – Nedeva, M. (2003): The international dimension to industry-academic links, International Journal of Technology Management, 25, 5–17
•
INNO-Policy TrendChart (2008): Policy Trends and Appraisal Report, Hungary, 2008, http:// www.proinno-europe.eu/extranet/upload/countryreports/Country_Report_Hungary_2008.pdf
•
INNO-Policy TrendChart (2009): Innovation Policy Progress Report, Hungary, 2009, http:// www.proinno-europe.eu/extranet/upload/countryreports/Country_Report_Hungary_2009.pdf
•
Inzelt A. (2004): Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. Közgazdasági Szemle, LI, 870–890.
•
Inzelt A. (2010): Külföldi részvétel a hazai egyetemek és az ipar közötti együttműködésben. Közgazdasági Szemle, LVII, 431–456.
•
Inzelt A., – Schubert A., – Schubert M. (2009): Egyetemi és gyakorlati szakemberek együttműködése. Educatio, 18, 32–49.
•
Karsai J. (2007): Kifelé a zsákutcából: Állami kockázati tőke és innováció. Közgazdasági Szemle, LIV, 1085–1102.
•
Karsai J. (2009): A kockázati tőke szerepe az innováció finanszírozásában Magyarországon. Külgazdaság, LIII, 42–62.
•
KSH (2003): Innováció 1999–2001. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal
•
Laursen, K., – Salter, A. (2004): Searching high and low: what types of firms use universities as a source of innovation?, Research Policy, 33, 120–1215.
•
Lester, R. K. (2005): Universities, Innovation, and the Competitiveness of Local Economies: summary report from the local innovation project – phase I, MIT IPC Working Paper IPC-05-010
•
Lundvall, B-Å., – Johnson, B., – Andersen, E. S., – Dalum, B. (2002): National systems of production, innovation and competence building. Research Policy, 31, 213–231.
•
Lundvall, B-Å. (szerk.) (1992): National Systems of Innovation: Towards a theory of innovation and interactive learning, London, Pinter
FEMU_2010-4.indd 71
71
2011.06.17. 14:33:13
72
FÓKUSZBAN •
Mansfield, E., – Lee, J-Y (1996): The modern university: contributor to industrial innovation and recipient of industrial R&D support. Research Policy, 25, 1047–1058.
•
Mazzoleni, R., – Nelson, R. R. (2007): Public research institutions and economic catch-up, Research Policy, 36, 1512–1528.
•
Meyer-Kramer, F., – Schmoch, U. (1998): Science-based technologies: university-industry interactions in four fields. Research Policy, 27, 835-851.
•
Mora-Valentin, E. M., – Montoro-Sanchez, A., – Guerras-Martin, L. A. (2004): Determining factors in the success of R&D cooperative agreements between firms and research organizations. Research Policy, 33, 17–40.
•
Mosoniné Fried J., – Szunyogh Zs. (2008): Kutatás és fejlesztés a közszférában. Közgazdasági Szemle, LV, 60–69.
•
Nelson, R. R. (szerk.) (1993): National Innovation Systems: A comparative study, Oxford, Oxford University Press
•
Netwin Kft. és Laser Consult Kft. (2005): Értékelési zárójelentés. Kooperációs Kutató Központok Program: A vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatások. http://www.nih.gov.hu/ innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok/kooperacios-kutato
•
Niosi, J. (2002): National systems of innovation are ‘x-efficient’ (and x-effective): Why some are slow learners. Research Policy, 31, 291–302.
•
OECD (2001): Innovative Networks: Co-operation in national innovation systems. Paris, OECD
•
OECD (2002): Benchmarking industry-science relationships. Paris, OECD
•
OECD (2008): OECD Reviews of Innovation Policy: Hungary. Paris, OECD
•
Pavitt, K. (1999): Technology, Management and Systems of Innovation. Cheltenham, Edward Elgar
•
Rosenberg, N., – Nelson, R. R. (1994): American universities and technical advance in industry. Research Policy, 23, 323–348.
•
Schartinger, D., – Rammer, Ch., – Fischer, M.M., – Fröhlich, J. (2002): Knowledge interactions between universities and industry in Austria: sectoral patterns and determinants. Research Policy, 31, 303–328.
•
Smith, K. (2002): What is the ‘Knowledge Economy’? Knowledge intensity and distributed knowledge bases. UNU/INTECH Discussion Paper Series 2002–6.
FEMU_2010-4.indd 72
2011.06.17. 14:33:13
