ERGONÓMIA 5.6 1.4
A túlórázás, a kevés alvás és a nem végzetes akut szívinfarktus összefüggése Tárgyszavak: túlórázás; alváshiány; munkaterhelés; szabadnap; szívinfarktus.
Már 1977-ben az amerikai halálozási statisztikák vizsgálata azt mutatta, hogy a szívkoszorúér-betegségek miatti halálozások száma a gazdasági fellendülés idején megemelkedik, a gazdasági depresszió idején viszont csökken. Ezt a jelenséget valószínűleg a fellendülés idején fokozottabb mértékű túlmunka és a miatta fellépő stressz okozta. Japánban az 1980-as években írtak le a gyakori túlmunkát végző és keveset alvó személyek között haláleseteket. A jelenséget külön névvel karoshinak nevezték el. Meg kell jegyezni, hogy a gazdasági fellendülés idején Japánban a munkaidő jóval hosszabb volt, mint más ipari országokban. Az USA-ban végzett követéses vizsgálat adatai azt mutatták, hogy a szívkoszorúér-betegség gyakoribb volt azok között, akik heti 67 órát vagy ennél többet dolgoztak. Hollandiában, Dániában és Svédországban végzett utólagos felmérések eredményei is arra utalnak, hogy a hosszabb munkaidő növeli a szívinfarktus előfordulásának valószínűségét. A hosszabb munkaidő általában együtt jár azzal, hogy az érintett személy kevesebbet alszik Az Amerikai Kardiológiai Társaság felmérése, valamint más vizsgálatok is arra utalnak, hogy a rövidebb alvási idő növeli a szívinfarktus előfordulásának valószínűségét. Japánokon vizsgálták a munkaidő és az alvási idő hosszának a szívinfarktus előfordulási valószínűségére gyakorolt hatását, és ennek a két tényezőnek egymással való kapcsolatát.
Módszer A vizsgált személyek A vizsgálatokat 1996 szeptembere és 1998 szeptembere között végezték Fuoka város és környéke 22 kórházában 260 szívinfarktuson átesett, 40–79 év közötti dolgozó férfi betegen egy hónappal a megbetegedés után. A nőket és a munkanélküli férfiakat a vizsgálatból kizárták. A betegek mellett 445 főből álló kontrollcsoportot is megvizsgáltak. A kontrollokat a népesség-
nyilvántartásból választották ki, és minden beteg mellett lehetőleg két, azonos korú és lakóhelyű személyt is megvizsgáltak. A kockázati tényezők Kérdőíves módszerrel mérték fel a vizsgált személyek munkával, életmóddal és egészségi állapottal kapcsolatos adatait. A felmérést szakképzett egészségügyi dolgozók végezték. Felmérték a vizsgált személyek és kontrollok átlagos heti munkaidejét, az egy évben kivett szabadnapok számát, külön a munkanapokon és külön a szabadnapokon az alvással töltött időt és az előző évben azoknak a napoknak a számát, amikor az illető 5 óránál kevesebbet aludt. Külön regisztrálták az előző hónapban letöltött heti munkaidő és a szabadnapok számát, valamint az előző hét azon napjainak számát, amikor a vizsgált személy 5 óránál kevesebbet aludt. A kérdőívben rögzítették a dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokat, a szívinfarktussal kapcsolatba hozható korábbi betegségeket (magas vérnyomás, magas vérzsírértékek, diabétesz) a testtömegindexet, a munkakört, az esetleges váltott műszakban végzett munkát, valamint a munkával járó terhelést is. Statisztikai elemzés Számítógépes módszerekkel összehasonlították az egyes csoportok munkaidejének, szabadnapjaik számának és alvásidejének átlagait. Meghatározták ezeknek a tényezőknek a szívinfarktusra vonatkozó esélyarányokra gyakorolt hatását. (Az esélyarány, angolul odds ratio röviden OR: az egyes vizsgált csoportokra vonatkozó kockázat aránya.)
Eredmények Nem volt lényeges különbség a vizsgált és a vizsgálatban részt nem vevő kontrollok között a heti munkaidőben (44,4, ill. 45,7 óra) és a havi szabadnapok száma (1,8, ill. 1,7) tekintetében. A vizsgáltak alvási ideje azonban rövidebb volt (7,0, ill. 7,3 óra). A szívkoszorúér-betegség kockázati tényezőit a vizsgált esetekre és a kontrollokra külön-külön az előző évben eltöltött munkaidőre vonatkozóan vizsgálták. Mind a vizsgáltak, mind a kontrollok között azok esetében, akik rövidebb ideig dolgoztak, nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy ülő foglalkozásuk volt és nem fizikai munkát végeztek. Azon kontrollok esetében, akiknek a munkaideje hosszabb volt, nagyobb munkahelyi terhelésnek voltak kitéve. A vizsgáltak közül a magas vérnyomás gyakorisága nagyobb volt azok között, akik heti 41–60 órát dolgoztak, míg a heti ugyanennyi órát dolgozó kont-
rollok esetében a magas vérnyomás gyakorisága kisebb volt. Mind a vizsgáltak, mind a kontrollok esetében a hosszabb munkaidő összefüggött a kevesebb szabadnappal, a rövidebb alvási idővel és az olyan munkanapok számával, amikor az illető 5 óránál kevesebbet aludt. A vizsgáltakra, és a kontrollokra egyaránt megnézték a munkaidő tartamát, a szabadnapok számát az elmúlt évben és az elmúlt hónapban, valamint az alvásra fordított időt. A vizsgáltak hosszabb ideig dolgoztak és kevesebbet aludtak: hosszabb volt az átlagos munkaidejük, és a munkanapokon az alvásidejük, valamint több napon fordult elő, amikor 5 óránál kevesebbet aludtak, mint a kontrollok között. A havonta kivett szabadnapok száma és az alvás időtartama valamivel kisebb volt a vizsgáltak esetében, de ez a különbség nem volt szignifikáns. Az ismert kockázati tényezők számításba vétele nem változtatta meg ezeket az eredményeket. A megelőző évben, valamint az előző hónapban letöltött munkaidő progresszíven növelte az akut szívinfarktus esélyarányát. Habár az előző évben kivett szabadnapok száma nem függött össze az akut szívinfarktus kockázatával, az esélyarány mérsékelt emelkedését találták azok között, akik az előző hónapban két szabadnapnál kevesebbet vettek ki. Azoknál a személyeknél, akik a munkanapokon átlagosan 5 órát vagy annál kevesebbet aludtak, az akut szívinfarktus kockázata kétszeres volt. Azok esetében, akik keveset aludtak szintén magasabb volt a kockázat értéke, de ez az érték nem mutatott szignifikáns különbséget. Azoknak a napoknak a száma, amikor a vizsgált személy kevesebbet aludt öt óránál, szintén pozitívan függött össze a szívinfarktus nagyobb kockázatával; a gyakori rövid idejű alvás sokkal feltűnőbb összefüggést mutatott a szívinfarktus fokozott kockázatával. A kockázati tényezőkkel való statisztikai korrekció nem változtatta meg az eredményeket, kivéve az utolsó hónapban kevés szabadnapot kivevő személyek esélyarányát. Utólag megvizsgálták a munkaórák és az alvásidő, ill. a múlt évi és az utóbbi időben kivett szabadnapok számának összefüggését az akut szívinfarktus kockázatával. A hosszabb munkaidő, a kevesebb szabadnap vagy a kevés alvás nagyobb emelkedést okoztak az esélyarányban, de az összefüggés egyik vizsgálatban sem volt szignifikáns.
Értékelés Az ismertetett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a hosszabb munkaidő összefüggésben van az akut szívinfarktus kockázatával, függetlenül attól, hogy a szívkoszorúér-betegség más kockázati tényezői jelen vannak-e. A kevés alvás vagy a gyakori alváshiány, különösen a megbetegedést megelőző időben szintén kapcsolatban állt a fokozott kockázattal. Az, hogy az esélyarány nagyobb az utolsó hónapban kivett, az előző évinél kevesebb szabadnap esetén, és ugyancsak nagyobb a megelőző héten, vagyis a közelmúltban előfordult kevés alvás esetén, arra utalnak, hogy az alvásnak és a pihenésnek a
megbetegedést megelőzően előforduló hiánya kiválthatja az akut szívinfarktus kialakulását. A már említett, Japánban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a legutóbbi hónapban napi 11 óránál többet dolgozó személyek között, kétszer akkora volt az akut szívinfarktus kialakulásának kockázata, mint akik ebben az időben 7,1–9,0 órát dolgoztak naponta. Ebben a vizsgálatban a napi munkaórák és az akut szívinfarktus közötti kapcsolat monoton volt. A tanulmányban a munkaórák legkisebb kategóriája a heti 40 óra vagy annál kevesebb volt. Ha ezt a legalacsonyabb kategóriát felosztották 35 óra alatti és 35–40 óra közötti csoportokra, a monoton, pozitív összefüggés továbbra is észlelhető volt: a kiigazított esélyarányok a következőképpen alakultak: a heti 35 óra alatti csoportban 1,0, (ez volt a viszonyítási alap)a 35–40 órás csoportban 1,5, a 41–60 órás csoportban 1,7, és a 61 óra feletti csoportban 2,9. A korábbi, szintén Japánban végzett tanulmány során a vizsgált személyek kórházban fekvő betegek voltak, a kontrollok pedig a munkahelyi rutin orvosi vizsgálaton átesett személyek. Így lehetséges volt, hogy a vizsgáltak már korábban, egészségi állapotuk miatt rövidebb munkaidőben dolgoztak, mint a normál munkabeosztás szerint dolgozó egészséges kontrollok. Az ismertetett vizsgálatban a kontrollokat a népesség-nyilvántartás alapján választották ki, így az egészséges munkás jelenség által okozott zavaró hatás nem állt fenn. A munkaterhelés és a szívkoszorúér-betegség közötti összefüggést számos tanulmány igazolta. Feltételezték, hogy a munkaterhelés, különösen a fokozott munkahelyi elvárás kapcsolatban áll a munkaidő hosszával és a kevés alvással, amely a túlmunkán és a kevés alváson keresztül kiváltja a szívkoszorúér-betegségek kialakulását. Az itt ismertetett vizsgálatban a munkahelyi elvárás pozitív összefüggést mutatott a munkaidő hosszával és negatív összefüggést az alvásra fordított idővel, de ezek az összefüggések elég gyengéknek bizonyultak. A váltott műszakban végzett munka szintén az akut szívinfarktus kockázati tényezője, amelynek hatása a rövid és kényelmetlen alváson keresztül érvényesül. A kontrollok között az egy műszakban dolgozók átlagos alvásideje 7,0, míg a váltott műszakban dolgozóké 6,8 óra volt. A túlórázás megfosztja a dolgozókat az alvástól és a szabadidőtől. Azonban a kevés alvás maga is a kimerültség jele lehet. Jelen vizsgálat nem foglalkozott az alvás minőségével. Egyes nézetek szerint a rossz alvás fokozhatja az akut szívinfarktus kockázatát. Más vizsgálatok szerint azonban az alvás minősége nem függ össze az akut szívinfarktus kevés alvás által okozott fokozott kockázatával. Mivel a kontrolloknak a vizsgálatban való részvételi aránya nem volt elég nagy, az eredményeket óvatosan kell értékelni. Feltételezhető, hogy az a személy, aki hosszabb ideig dolgozott, nagyobb valószínűséggel tért ki a vizsgálatban való részvétel elől. Az előzetes vizsgálat adatai szerint azonban nem volt lényeges különbség a vizsgálatban részt vevő és a részt nem vevő kontrollok között a munkaidő és a szabadnapok száma tekintetében, de a részvételt nem vállalók bizonyosan kevesebbet aludtak. Nem valószínű, hogy
telt nem vállalók bizonyosan kevesebbet aludtak. Nem valószínű, hogy az akut infarktusnak a túlórázás, a kevés alvás és a kevés szabadnap okozta fokozott kockázatát túlbecsülték. Lehetséges, hogy akinek szívinfarktusa volt, befolyásolhatta a munkára és az alvásra vonatkozó érzéseit az infarktus kialakulása előtt. Ezért az értékelés területén óvatosságra van szükség. Jelen munka csak a nem végzetes kimenetelű infarktusokkal foglalkozott, és nem tudja feltárni a munkaidő és az alvásidő szerepét a végzetes kimenetelű esetekben. Ezért ezek az eredmények nem általánosíthatók. A túlórázásnak az akut szívinfarktus kockázatának fokozódására gyakorolt hatásának biológiai magyarázatára több lehetőség kínálkozik. Ismeretes, hogy a túlórázás emeli a vérnyomást és fokozza a szívműködést, ami szívtáji fájdalmakat, depressziót és kimerülést okozhat. Ezeknek a jelenségeknek a krónikussá válása olyan elváltozásokat eredményezhet, ami közre játszhat a szívinfarktus kialakulásában. Megfigyelték azt is, hogy a keveset alvó emberek között gyakrabban alakul ki a magas vérnyomás rosszindulatú formája.
Összefoglalás Az előző évben végzett túlórázás és a kevés alvás kapcsolatban vannak az akut szívinfarktus megnövekedett kockázatával és a közelmúltban előfordult nem elégséges alvásidő szintén kapcsolatban van a megnövekedett kockázattal. A vizsgálatokból levonható következtetések: • A túlórázás kapcsolatban van az akut szívinfarktus fokozott kockázatával. • A nem megfelelő alvás szintén kapcsolatban van az akut szívinfarktus fokozott kockázatával. • A túlórázás és a nem elégséges alvás (a közelmúltban) szoros kapcsolatban van az akut szívinfarktus fokozott kockázatával. Ajánlott intézkedések: • Kívánatos a heti munkaidő 40 órára vagy ennél kevesebbre csökkentése. • Akik hosszabb munkaidőben dolgoznak, azoknak ajánlatos eleget aludni és legalább havi két szabadnapot kivenni. (Dr. Megyeri Miklós) Liu, Y.; Tanaka, H.: Overtime work, insufficient sleep, and risk of non-fatal acute myocardial infarction in Japanese men. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 7. sz. 2002. p. 447–451. Knutsson, A.; Hallguist, J. stb.: Shiftwork and myocardial infarction: a case-control study. = Occupational and Environmental Medicine, 56. k. 1. sz. 1999. p. 46–50. Netterstrom, B.; Nielsen, F. E. stb.: Relation between job strain and myocardial infarction: a case-control study. = Occupational and Environmental Medicine, 56. k. 6. sz. 1999. p. 339– 342.
Röviden… Epoxigyanták – korszerű szerkezeti anyagok, amelyek súlyos bőrbetegségek kiváltói Kiváló műszaki tulajdonságaik miatt az epoxigyanták elterjedt szerkezeti anyagokká váltak a villamos- és az elektronikai iparban, a modellezésben, az építőiparban, ragasztó- és kötőanyagként a lakk- és festékiparban. Különösen azokon a területeken, ahol a megmunkálást kézzel végzik, allergiás kontakt ekcéma keletkezik, ami részben a gyantakomponenseknek (biszfenol-A–epiklórhidrin gyanta, biszfenol-F–epiklórhidrin gyanta, glicid-éter stb.), részben a térhálósító komponenseknek (pl. izoforon-diamin, xililéndiamin) tulajdonítható. Az egyéb foglalkozási allergiákkal összehasonlítva, itt az érintkezés és a bőrallergia jelentkezése közötti idő igen rövid, és a kéz mellett az arcon és egyéb fedetlen testrészeken is jelentkezhet. 2001-ben „Epoxigyanta” címmel tanácskozást hívtak össze, ahol a kérdést a gyártók, felhasználók, orvosok, műszakiak és munkavédelmi szakemberek különböző szempontok alapján világították meg. Mivel az epoxidok okozta bőrbetegségek száma nő, elhatározták, hogy új Műszaki Veszélyes Anyag Szabályzatot (TRGS) állítanak össze a témában. Először az receptúra szerinti alkotórészek listáját állították össze, majd kérték a gyártókat, hogy közöljenek információkat az elvégzett toxikológiai vizsgálatok eredményeiről, és a foglalkozás-egészségügyi tapasztalatokról. Azokon az anyagokon kívül, amelyekre létezik törvényes besorolás, a többi nyersanyagra nincs még az előírásoknak megfelelően kitöltött biztonsági adatlap sem. A TRGS kidolgozásához két tipikus epoxidfelhasználó ágazatot vettek figyelembe. Az anyag- és eljárás helyettesítéséről a munkacsoport még vitázik. A 2003. év elején a munkacsoport felvette a kapcsolatot az Ipari Szakmai Szövetség (HVBG) megfelelő munkacsoportjával, amelyek az ágazatra jellemző óvintézkedéseket kidolgozzák. Igen hasznos segítséget nyújt a Bőrgyógyászati Klinikák Információs Szövetsége, akik projekt keretében akarják az epoxidallergia diagnosztizálási eljárását javítani, és új epikután vizsgálatsorozatot végeznek a recepturában szereplő anyagokkal. Csak a nyersanyaggyártók, az epoxidgyártók, a felhasználók és az ellenőrző hatóság együttes tevékenysége teszi lehetővé a bőrkárosodások számának csökkenését. Az epoxigyanta-gyártók az utóbbi időben hajlandóságot mutattak a megelőzés javítására, ugyanakkor a nyersanyaggyártók kevés jelét adták az együttműködési szándéknak. (Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 63. k. 5. sz. 2003. p. 169–170.)
