A Toyota-háború. NKE Biztonság- és védelempolitika MSC Szárazföldi hadműveletek. Rémai Dániel december 13

A Toyota-háború

NKE Biztonság- és védelempolitika MSC Szárazföldi hadműveletek Rémai Dániel 2012. december 13.

Toyota-háború Készítette: Rémai Dániel

Tartalom Tartalom ............................................................................................................................................... 2 I. Bevezetés .......................................................................................................................................... 3 I.1. Célkitűzések ............................................................................................................................... 3 I.2. Általános bevezető ..................................................................................................................... 3 II. A szemben álló felek ....................................................................................................................... 5 II.1. Csád .......................................................................................................................................... 5 II.2. Líbia .......................................................................................................................................... 7 II.3. Összehasonlítás ......................................................................................................................... 9 III. Technikai felszereltség ................................................................................................................. 10 III.1. A csádi hadsereg .................................................................................................................... 10 III.2. A csádi lázadó erők ............................................................................................................... 10 III.3. A líbiai hadsereg .................................................................................................................... 11 IV. A kontextus feltárása ................................................................................................................... 12 IV.1. Előzmények – diplomáciai csatározás és burkolt megszállás ............................................... 12 IV.2. Az első líbiai expanzió .......................................................................................................... 13 IV.3. Egységkormányok ................................................................................................................. 14 IV.4. A FAN mint gerillacsoport.................................................................................................... 15 IV.5. Habré visszatérése és a csádi polgárháború .......................................................................... 16 V. Az események 1986-1987-ben ...................................................................................................... 18 VI. Eredmények ................................................................................................................................. 19 VI.1. Politikai és diplomáciai eredmények .................................................................................... 19 VI.2. A Toyota Land Cruiser pick-up ........................................................................................... 20 VII. Összegzés ................................................................................................................................... 21

2


„Az az elképzelés, hogy a háború néhány bravúros lovasroham, remekül kivágott menetelések, katonák és tisztek hőstetteinek sorozata, menthetetlenül elavult.” Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj

I. Bevezetés I.1. Célkitűzések Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy feltárjam a Csád és Líbia között 1978 és 1987 között tartó konfliktus hátterét. A közel egy évtizeden átívelő csatározások a modern kori történelemnek egy olyan korszakában zajlottak, amikor a világ még kevésbé figyelt Afrikára. Az afrikai országok ebben az időszakban az ütközőállamok szerepét töltötték be a bipoláris világrendben. A Szovjetunió és Amerika a nyílt háború helyett lokális háborúkat szponzorált a harmadik világban1, ezzel próbálva növelni térnyerését az el nem kötelezett országok között. Célom, hogy feltárjam azokat a háttértényezőket, amelyek a két ország közötti szórványos hadviselést előidézték az említett időszakban. Dolgozatom kimeneteleként azonban az 1986 és 1987 között zajló, a világ közvéleménye számára Toyota-háborúként elhíresült összecsapás-sorozatot kívánom elemezni. Ennek oka egyrészt, hogy e részháború vezetett a két ország közötti konfliktusok lezáráshoz. Másrészt a modern hadviselés egyik fő eleme a mobilitás olyan, korábban nem alkalmazott megvalósítására került sor, amely napjainkig példaként szolgál számos hasonló környezeti tényezők között zajló és hasonló kvalitású konfliktusban. Így vizsgálom majd a csádi erők által alkalmazott pick-up terepjárók bevetésének előnyeit és hátrányait. I.2. Általános bevezető „Az ember létezésével és az emberi társadalom kialakulásával kapcsolatos legkorábbi ismert bizonyítékok Kelet- és Északkelet-Afrikából kerültek elő.”2 Afrika az a kontinens, amely a mai élő ember ősének genetikai táptalaját biztosította. Klímája, változatos növény- és állatvilága lehetővé tette, hogy a mai ember őse innen induljon kirajzásra és népesítse be a ma ismert világot. Azonban az emberiség történelme során Afrika fokozatosan háttérbe szorult. Röviden áttekintve az emberiség történelmének hajnalán az afrikai kontinens környezete nyújtotta a legjobb táptalajt a ma élő ember ősének kialakulásához. Ezt követően Afrika északi része (az ókori Egyiptom) és a kapcsolódó területek jelentettek a korabeli kultúra fellegvárát. Az 1

Alfred Sauvy francia demográfus használta először a kifejezést azon országokra, amelyek a Hidegháború idején nem

kötöttek szövetséget egyik világhatalommal sem. Forrás: Third World Etymology – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Third_World - Mentés időpontja: 2012.12.01. 2

J.D. Fage – William Tordoff: Afrika története – Osiris Kiadó, Budapest, 2004 – 9. page 3


emberi technológia fejlődésével a hangsúly egyre inkább eltolódott a Földközi-tenger medencéjébe. A hajózási technológia fejlődése megalapozta a föníciai expanziót, majd ezt követően az ókori görög és római világ virágzását. Afrika, mint kontinens két részre szakadt. Az északi részek közelebb helyezkedtek a Földközi-tenger medencéjében fekvő birodalmakhoz, így élénk volt a gazdasági kapcsolat. Azonban az ókori görög és római világnak már ez is egzotikusnak számított. Az európai történelem ókori és kora középkori időszakában az afrikai kontinens jelentős részén a törzsi szövetségek és a kisebb birodalmak (Mali Birodalom, Ashanti Birodalom) voltak a meghatározók. Évszázadok teltek el, mire Afrika, mint kontinens ismert lett Európa számára.3 Afrika újbóli felfedezése annak köszönhető, hogy Amerika felfedezésével megindult a kereslet az olcsó munkaerő iránt. Az első felderítő akciók alapvetően a rabszolga kereskedők expedíciós műveletei voltak. Ezt követték az európai hatalmak szervezett gyarmatosítási akció, amelyek kezdetben csak katonai helyőrségek telepítését jelentették, majd később kolóniák létrehozását (ld.: búrok)4. Az 1900-as évek elejére Afrika 90 százalékban európai gyarmattá vált. A gyarmatosítás szinte egyet jelentett a területek kiszipolyozásával. A XX. század első felének európai hatalmi átrendeződése, az 1930-as évek gazdasági válsága illetve a II. világháború pusztításának eredményeként 1945 után megerősödtek az afrikai függetlenségi mozgalmak, amely folyamat alapvetően fokozatosan a gyarmatbirodalmak széteséséhez vezetett. Összességében le kell szögeznünk, hogy az afrikai gyarmatbirodalmak szétesése, már megindult az I. világháborút követően. A folyamat azonban lassú és körülményes volt. A II. világháború után az erőpozíciók megváltozása és a már függetlenné vált afrikai államok inspirálta példa okán egyre több gyarmat indult el a függetlenedés útján. Ennek kiváltó körülményeiről és részleteiről J. D. Fage részletesen ír Afrika története – A visszaszerzett függetlenség című fejezetében.5 A gyarmatbirodalmak felbomlása egy teljesen új helyzetet teremtett a kontinensen. A korábbi elnyomás után az újonnan létrejövő – sok esetben történelmi jogalappal nem rendelkező6 országoknak meg kellett küzdeni egy újonnan alakuló állam minden problémájával az etnikai kérdésektől kezdődően a gazdasági válságon át egészen a politikai kultúra kialakításáig. Ennek eredménye lett, hogy Afrika története a XX. század második felében és a XXI. század elején

3

Benkes Mihály: Helyzetkép Fekete-Afrikáról, - Politikai afrikanisztikai tanulmányok, Budapest, 2006

4

Búrok – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%BArok – Mentés időpontja: 2012.12.02.

5

J.D. Fage – William Tordoff: Afrika története – Osiris Kiadó, Budapest, 2004 – 391-418. page

6

pl: Szudán 4

T Toyota-háború ú Készíítette: Rémai Dániel D

polgárháboorúk és orrszágok köözötti villonngások fen nyegető, olyakor fegyyveres harccba átváltóó sorozatakéént írható le..7 Ebbben a közeegben szám mos olyan geopolitikaai, etnikai, gazdasági, nemzetközzi politikaii tényezőt kell k figyelem mbe venni, amelyek meghatározó m óak lehetnekk egy-egy kkonfliktus kirobbanása k a esetén.

II. A szem mben álló felek f II.1. Csád II.1.1. Törrténeti áttekkintés8 A mai m Csád területén korábban k kiisebb szultáánságok terrültek el. A kora közzépkortól a gazdaság alapját a a karravánutak jelentették. A 800-as év vektől terülletén fennállló királyság g a Szaharaa térségébenn az egyik leegnagyobb erőt képviselte egészen n az 1890-ees években bekövetkezzett francia gyarmatosíításig. 19200-ban Franccia- Egyenlíítői Afrika része lett, majd 19588-tól autonóóm tagként a Francia Közösség tagállama. 1960-ban nyerte el az a ország függetlenséégét, de – hasonlóan a darfuri régióhoz – a legeltetőő muzulmáán lakosság és a földm művelő közzösség közöött kitört po olgárháborúú egészen azz 1980-as évvek végéig tartott. t A koonfliktus azz 1990-es évvek végén úújra kiéleződ dött és csakk 2002-ben sikerült s a koormánynak megegyeznnie a lázadó csapatokkaal.

II.1.2. Fölldrajzi adotttságok „Ésszakon az oázisokkal o taarkított Szaahara terül el, e amelyet a Tibeszti éés Ennedi sziigethegységg töri meg. Dél felé a sivatag szty yeppbe, majjd a Csád-ttó medencéjéének lefolyáástalan, moocsaras vidéékébe megy y át. […] Az A éghajlatta trópusi, dee a csapadékk mennyiségge változó. A Szaharáb ban nem érii el az évi 50 millimétertt. A januári középhőméérséklet 21 °C, a júniussi 34 °C. Azz ország déli részén az időjárás i neddves trópusii. Az éves csapadékme c ennyiség 10000 mm, am mi többnyire a májustóll októberig tartó esőss évszakban n hullik lee. Errefelé a december-jjanuári középhőmérsékklet 25 °C, míg m az áprillisi 31 °C.”9

II.1.3. Gazzdasági muttatók

7

Rémai Dánniel – Szeminááriumi Dolgozzat – PARS PR RO TOTO – Észak-Szudán É – Dél-Szudánn (2012)

8

Chad – Forrrás: http://en.w wikipedia.orgg/wiki/Chad - Mentés M időpo ontja: 2012.12.01.

9

Chad – Forrrás: http://en.w wikipedia.orgg/wiki/Chad - Mentés M időpo ontja: 2012.12.01. 5


Csád nagy területe ellenére az egyik legszegényebb Afrikai ország. Lakosságának közel 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Ennek oka egyrészt az elzártság a tengertől, másrészt a közel permanens polgárháború, amely az elmúlt 50 évet jellemezte. Emellett Csád számos alkalommal keveredett konfliktusba szomszédaival, az általunk vizsgált Líbia elleni közel tíz éves hadiállapot mellett több alkalommal összetűzésbe kerültek többek között például az észak-szudáni vezetéssel is.10 Az ország számára a mezőgazdaság jelenti szinte az egyetlen jelentősebb bevételi forrást. A lakosság 80 százaléka a primer szektorban dolgozik. Szinte kizárólag mezőgazdasági terményeket exportálnak. Az import közel duplája az exportnak. A legjelentősebb importpartner napjaikban is Franciaország.11

II.1.4. Népesség

2. ábra12

10

Csád és Szudán között 2005. december 23-án tört ki háború, mivel Csád nem nézte jó szemmel, hogy az észak-

szudáni vezetés által támogatott milíciák (Demokrácia és Szabadság Mozgalma – RDF) csádi területeken is fosztogattak. Bashirt Idriss Dédy csádi elnök a háború exportálásával és Csád labilitásának növelési kísérletével vádolta. A konfliktus egészen a 2007. május 3-án aláírt fegyverszüneti egyezményig tartott 11

Csád számára a legnagyobb kitörési pont kőolajkészleteinek kiaknázása lehetne, amelyre a Világbank 2000-ben hitelt

is adott. Egyelőre azonban még nem termel jelentős bevételt a kőolajexport. Az elemzők egy része szerint, ha a termelés eléri az elméleti maximumot, akkor az ország gazdasági problémái enyhülni fognak. Azonban számos elemző aggódik, hogy a Csádban is ki fog alakulni az a társadalmi probléma, amely más olajexportőr országokban is, azaz: a lakosság szegénységben élő része tovább szegényedik, míg a vezető réteget teljes mértékben elárasztja a korrupció és a társadalmi olló teljesen szétnyílik. 12

CIA World Factbook – 2006 – Link: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ - Mentés

időpontja: 2008.08.01. 6


Az ország teljes népességge napjainkkban kb. 9 millió fő, de d nagyon alacsony (7 7 fő/km2) a v jelentősen azz elmúlt éévtizedekbeen, jelentőss népsűrűségg. A valláási megoszllás nem változott többségbenn vannak a muszlimok m szemben a törzsi és a keresztény k h hitűekkel. II.1.5. CSÁ ÁD Össszességébenn elmondhaatjuk, hogy Csád a szeegény orszáágok sorábaa tartozik ma m is és azz általunk viizsgált időszzakban ez még m inkább így volt. Cssád környezzeti adottsággai és az 1960 óta tartóó belső harcook jelentős mértékben m r rontják az ország o fejlőd dési lehetősségeit. II.2. Líbiaa II.2.1. Törrténeti áttekkintés Líbbia történelm me már idősszámításunkk előtt 8000 környékén szolgál érddekességekk kel. A Wadii Mathendouuson és az Akkakusz-hegységbenn talált kőfe festmények és karcolattok alapján ekkor márr gabonaterm melő és házziállat tenyéésztő emberrcsoportok éltek é itt. Teekintettel arrra, hogy a mai m Líbia a Földközi-teenger partjáán fekszik, így jobbann érintették az ókori éss a középkoori Európa eseményei.. „Az orszáágot 1510-bben spanyool, majd kéésőbb máltaai csapatokk igázták lle, 1544-been a Törökk Birodalom m része lett. […] Az 1911-1912. 1 évi olasz-ttörök háborrúban Olaszzország gyaarmata lett.. 1942-től brit b és franncia közigaazgatás alattt volt. A második világháborúb v ban hadszín ntérré vált,, területén súlyos harcook folytak. Olaszorszáág a II. viláágháború uttán kampánnyt indított nemzetközi n i ellenőrzés alá vett terrületei, legffőképp Líbiaa visszavéteeléért. […] Az ENSZ döntése végül nem azz olaszoknakk kedvezett:: az országoot három beefolyási övezetre osztó Franciaorszzág, Nagy-B Britannia éss az

Egyessült

létrehozásáára.”

Állam mok

köteleezte

magáát

az

orszzág

egyessítésére,

füüggetlen

kormányzat k t

13

Líbbia 1954. december d 2 24-én függgetlen király ysággá vállt. A Líbiaai Egyesültt Királyságg uralkodójaa I. Idris leett, aki addiig, mint meghatározó vallási vezzető töltött be fontos szerepet, a szenussziak emírjekéént. 1954-bben jelentőss kőolaj-kéészletet fedeztek feel, ennek nyyomán megnnőttek az álllami bevéteelek. A világ egyiik legszegényebb orsszágából hirtelen h ren ndkívül gazdag orrszág lett. „Az 1969. szeptembber 1-jén katonai k puccsal léttrehozott isszlám alapookon nyugvvó arab szocialista állam egyrre fokozódóóan nyugatellenes politiikát folytato ott. Az orszzág élére az akkor még g mindösszee 26 éves Moammer M K Kadhafi ezreedes került. Az arab nacionalizm n mus és a szoocializmus egy sajátoss

13

Líbia – Linnk: http://hu.w wikipedia.org//wiki/L%C3% %ADbia - Men ntés időpontja:: 2012.12.01. 7


ötvözetét dolgozta ki és tette általánossá az országban. Líbia az arab egység érdekében többször tett föderációs javaslatot Egyiptomnak, Tunéziának és Csádnak is.”14 Kadhafi az évek során egyre inkább a nyugati államok ellen fordult. Számos konfliktusra került sor Líbia és más országok között. Kadhafi diktatórikus módszereit és rendszerét egészen a 2011-ben kirobbant arab-tavaszként emlegetett forradalmi hullám okozta líbiai-polgárháborúig a világ egyik legkeményebb és egyben legfurcsább jellemzőkkel rendelkező államszerveződéseként tartották számon.

II.2.2. Földrajzi adottságok „A keskeny parti síkság sok helyütt sós sztyeppvidékétől keletre az Akdar-hegység fennsíkja, délre pedig a szaharai tábla néhány oázissal tarkított kő- és agyagsivatagja, valamint a Szahara legnagyobb egybefüggő homoktengere, a Líbiaisivatag található.

A Tripoli környéki Dzsifára-síkságot

délről a Nefúsza-hegység határolja, ettől délre magas fekvésű kősivatag terül el, még délebbre pedig egy hatalmas, buckás homoktenger az algériai határ és Szabhá között. Líbiában kevés a felszíni víz, és nincsenek állandó folyók, de sok a föld alatti vízfolyás és az artézi kút. A

partvidék

klímája

mediterrán,

októbertől

márciusig nem ritka az eső. A legnedvesebb éghajlatúak az északi hegységek, itt az évi csapadékmennyiség elérheti a 600 mm-t. Alig 150 km-rel délebbre már a sivatag peremén vagyunk, itt a csapadék a 100 mm-t sem éri el. Tripoliban a januári középhőmérséklet 12 °C, a júliusi 26 °C, a csapadék 375 mm. Az ország belsejében 14 °C-ot, illetve 35 °C-ot mérnek, és 50 mm-nél is kevesebb a csapadék évente.”15

II.2.3. Gazdasági mutatók A líbiai gazdaság alapját az 1950-es évek második felében meginduló kőolaj kitermelés adja. „1971-re a népi szocializmus antiimperialista eszméinek megfelelően […] valamennyi nagyobb vállalat közvetlen állami tulajdonba került.”16

14

Líbia – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADbia - Mentés időpontja: 2012.12.01.

15

Líbia – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADbia - Mentés időpontja: 2012.12.01.

16

Líbia – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADbia - Mentés időpontja: 2012.12.01. 8


II.2.4. Népesség Líbia becsült lakossága 6 millió fő körül mozgott az elmúlt 30 évben. A lakosság többsége (90%) arab. A lakosság öt százaléka berber, öt százalék olasz és fekete-afrikai. Jelentős, de arányaiban alacsony a tuareg és a tubu népcsoport száma is. A vallási megoszlás terén még Csádnál is nagyobb többségben vannak a muszlim hitűek.

4. ábra17

II.2.5. LÍBIA Líbia, mint Afrika egyik kiemelt és már az 1950-es években aktív olajexportőre földrajzi fekvése okán – a Földközi-tenger közelsége – jelentős előnyökkel rendelkezik más afrikai országokkal szemben. Gazdasága erős, de alapvetően az exportbevételekre épült már 1950-től. II.3. Összehasonlítás

5. ábra18

17

CIA World Factbook – 2006 – Link: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ - Mentés

időpontja: 2008.08.01. 9


A fenti ábra jól érzékelteti az általunk vizsgált időszakban a Líbia és Csád közötti gazdasági különbségeket, amelyek jelentős hatással voltak a konfliktus során a bevethető haderő minőségi és mennyiségi faktoraira is.

III. Technikai felszereltség III.1. A csádi hadsereg19 A csádi hadsereg alapvetően francia hagyományokon nyugszik a gyarmati időszakból eredően. François Tombalbaye az ország első elnöke, aki 1960 és 1975 volt hatalmon az 1970-es években megduplázta az akkori hadsereg létszámát. Intézkedései főleg a Nemzeti Gárdát, a Nomád Gárdát20 és a csendőrséget érintették, ezzel paralel háttérbe szorította az ún. FAT-ot, amelynek tisztje jelentős mértékben hozzájárultak későbbi megbuktatásához. Miután Hissène Habré21 hatalomra került (1982) az őt támogató északi hadsereg (Forces Armées du Nord—FAN) alkotta az új hadsereg magját. Hivatalosan 1983-ban olvasztották be a korábbi hadsereget az északi-hadsereg alakulataiba (FANT). Az általunk vizsgált időszakban alakultak ki a mai csádi hadsereg alapjai, de a csádi-líbiai konfliktus idején jelentős problémát jelentett, hogy a vezetőváltások magukkal vonták a hadseregen belüli változásokat is. A Csád és Líbia között lezajlott konfliktusos évtizedének idején egy zilált, kialakulóban és átalakulóban lévő technikailag elmaradott hadsereg állt szemben a kőolajexportból támogatott líbiai haderővel. III.2. A csádi lázadó erők A Csád és Líbia közötti konfliktus első éveiben a líbiai kormányzat nem avatkozott be saját haderővel a küzdelmekbe. Tevékenysége sokkal inkább a csádi ellenzéki erők támogatására korlátozódott.

18

Az összegek milliárd dollárban értendők. A diagramot a Nemzetközi Valutaalap Purchasing Power Parity (PPP)

metódussal készült becslése alapján készítettem. Link: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_past_and_future_GDP_%28PPP%29#GDP_milestones - Mentés időpontja: 2012.11.07. 19

Military of Chad – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Military_of_Chad - Mentés időpontja: 2012.11.30.

20

National and Nomad Guard – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Nomad_and_National_Guard - Mentés időpontja:

2012.11.30. 21

Hissène Habré – csádi vezető – 1982-1990 - Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Hiss%C3%A8ne_Habr%C3%A9 -

Mentés időpontja: 2012.11.28. 10


Tekintettel arra, hogy Csád történelme során nem egy alkalommal kerültek a hatalom közelébe korábban ellenzéki katonai parancsnokok22 így számos esetben az lázadó erők beépültek a csádi hadsereg kötelékébe. Összességében elmondható, hogy a csádi lázadó erők és a csádi hadsereg nagyon hasonló szinten volt az 1960-as évek elején. Azonban a líbiai támogatás által a csádi lázadó erők szert tettek számos a Szovjetunió által a térségbe szállított fegyverre és a katonai vezetőknek lehetőségük volt részt venni kiképzéseken kelet-európai szocialista országokban. III.3. A líbiai hadsereg23 Líbia jobb földrajzi fekvése és kőolajkészletei miatt jelentős nemzeti vagyonnal rendelkezett, így képes volt fenntartani az 1960-as évektől a kor kívánalmainak a maga nemében megfelelően magas szintű hadsereget. Egészen Kadhafi hatalomra kerüléséig I. Idris király megpróbált az USA-hoz és NagyBritanniához közeledni. A Líbiai hadseregnek azonban már korábbi hagyományai voltak, azonban a II. világháborúban elszenvedett veszteségeket a nyugati-blokk fegyvertárából pótolták egészen 1969-ig. Kadhafi hatalomra kerülésével a nyugat ellenesség, az arab egység és a szovjet rendszerelmélet keveréke adta a líbiai nemzeti politikát. Így fokozatosan a líbiai hadseregen belül is túlsúlyba kerültek a szovjet típusú technikai eszközök és a „csereprogramok” által a katonai vezetők körében és inkább a szovjet stratégiai felfogás lett az elfogadott. Tekintettel a gazdasági potenciálra Kadhafi idején a Líbiai Hadsereg jelentős erőt képviselt a térségben. Modern légiereje volt, amely főleg a szovjet haditechnikára épült (MiG-21, MiG-23, SZU-22, Mi-24 helikopter). Emellett rendelkezett több páncélos hadosztállyal is. Kézifegyverek tekintetében a hadsereg ellátása főleg AK-47 típusú gépkarabélyokból állt. Emellett jelentős volt a légvédelmi ütegek mennyisége a líbiai hadseregben, amelyek főleg a szovjet SZ-7524 sorozat típusai voltak. Kadhafi számos konfliktusba sodorta országát,25 amelyekben nagy szüksége volt a jelentős katonai potenciálra – a tényleges harc vagy az elrettentés érdekében - mivel ellenfelei is jól felszerelt hadsereggel rendelkeztek. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az 1986-87-es Toyota-

22

pl.: Habré, Goukouni

23

Military History of Lybia – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Military_history_of_Libya - Mentés időpontja:

2012.11.29. 24

SZ-75 – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/S-75_Dvina - Mentés időpontja: 2012.11.30.

25

líbiai-egyiptomi háború (1977); ugandai-tanzániai háború (1978); sidra öbölbeli fiaskó (1989); második kongói

háború (1998, 2003) 11


háború eseetén éppen ez a jól felszerelt f haadsereg okozta a líbiaaiak vereséégéhez vezeető taktikaii hátrányt.

IV. A kon ntextus felltárása IV.1. Előzzmények – diplomácia d ai csatározáás és burko olt megszálllás A Csád C és Líbia közötti konfliktus k allapját az Ao ouzou-sáv birtoklása b allapozta meg g. Az alábbii ábrán láthaató, hogy ez e egy 114 000 km2-ess terület, am mely 100 km k széles éés Csád észzaki részén,, Líbiával haatárosan terrül el.26

6. ábraa27

A líbiai l követelés alapja egy 1935-öös – nem raatifikált - szerződés, aamelyet még g az akkorii gyarmattarrtók, az olasszok és a fraanciák kötötttek az Aou uzou-sáv felosztásáról. Alaapvetően a líbiai beavvatkozás egéészen 1969 9-ig28 csak a csádi elleenzéki geriillacsapatokk támogatásáából állt, azzonban Kaddhafi hataloomra kerüléése után ezz megváltozzott. 1970-ttől Kadhafii nyíltan tám mogatta a FROLINAT F erőit. Segíítette őket, hogy a szoovjet blokk országaiban n kiképzéstt kapjanak illletve modeern fegyvereekkel látta el e őket. 19771. augusztuus 27-én Tombalbaye T megvádoltta Egyiptom mot és Líbiiát, hogy táámogatta azz ellenzéki gerillákat g azz ellene szeervezett pucccsban. Ezzzel paralel megszakíto m tt minden diplomáciai d i kapcsolatoot a két orsszággal. Ezzt követőenn Kadhafi a FROLINA AT-ot ismeerte el hivaatalos csádii 26

Aouzou- sááv - Link: httpp://en.wikipeddia.org/wiki/A Aouzou_Strip - Mentés időppontja: 2012.12.01.

27

Aouzou- sááv - Link: httpp://en.wikipeddia.org/wiki/A Aouzou_Strip - Mentés időppontja: 2012.12.01.

28

Kadhafi haatalomra kerüllése által új típpusú líbiai bell- és külpolitik ka vette kezdeetét 12


kormányként (1971.09.17.), míg Csád az ENSZ-ben tiltakozott Líbia expanziós törekvései ellen. A diplomáciai konfliktus a franciák által Líbiára gyakorolt nyomás hatására, Nigéria elnökének Hamani Diori-nak közvetítésével oldódott meg 1972 áprilisára, amikor is visszaálltak a diplomáciai kapcsolatok (1972.04.17.) Kadhafi beszüntette a FROLINAT hivatalos támogatását és javultak a két ország közötti kapcsolatok. Kadhafi személyesen látogatott 1974-ben Csádba. Tombalbaye és Kadhafi 1972 decemberében barátsági szerződést írt alá és Tombalbaye – egy homályos egyezmény keretében29 átengedte az Aouzou-sávot.30 1973 közepén líbiai csapotok jelentek meg a térségben és bázisokat építettek ki. Ezt követően Líbia saját közigazgatási területeként kezelte a kérdéses terültet. Félix Malloum tábornok 1975. április 13-án magához ragadta a hatalmat. Az ellenzéki politikusok egyik fő indoka Tombalbaye ellen a Líbiával való megbékélés volt. Kadhafi a puccs hatására tovább növelte a FROLINAT támogatását. 1976 áprilisában Kadhafi támogatta a Malloum elleni merényletet és a FROLINAT egységeit nyíltan líbiai csapattestekkel támogatta. 1976 októberében azonban a FROLINAT-on belül szakadás történt. Egy kisebb csoport, a Líbia ellenes Hissene Habré vezetésével kivált és Malloum mellé állt (FAN), míg a többség kitartott a Kadhafi támogatta Goukouni mellett, aki a People’s Armed Force vezetője lett (FAP). Kadhafi egészen 1977-ig nem nyújtott támogatást a FAP-nak, azonban akkor jelentős mennyiségű fegyvert juttatott a szervezetnek (AK-47, páncélöklök, 81 és 82 mm-es aknák és gránátvetők). Ezzel a felszereléssel a FAP támadást indít a FAN központi állásai ellen, amelyek súlyos veszteségeket szenvednek – 300 halott és a muníció jelentős része a FAP kezébe kerül -. A teljes vereséget a francia megfigyelők beavatkozása előzte meg. Malloum tekintettel arra, hogy az Aouzou-sáv egyértelműen líbiai megszállás alá került úgy határozott, hogy mielőtt offenzívát indít az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet31 elé terjeszti a kérdést. Mindeközben Malloum titkos szövetségre lépett a FAN vezetőjével, Habréval Kadhafi ellen. Ennek részeként 1978. augusztus 29-én nemzeti egységkormány alakult. IV.2. Az első líbiai expanzió Miután Kadhafi felmérte befolyásának gyengülését sor került az első nyílt hadmozdulatokra Csád ellen Líbia részéről 1978-ban. Ennek első lépéseként a Goukouni vezette FAP elindította 29

Az egyezmény tényleges részletei nem kerültek nyilvánosságra azóta sem. Számos hamisítványnak ítélt levelezés

került elő az elmúlt 40 évben, de nem lehet pontosan tudni mit tartalmazott konkrétan a megegyezés. 30

Izrael azt állította, hogy a Tombalbaye 40 millió fontot fogadott el Kadhafitól az egyezmény keretében. Erre válaszul

Tombalbaye nem sokkal az békekötés után megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. 31

Organisation of African Unity – Az Afrikai Unió elő szervezete – 1963-2002 – Link:

http://en.wikipedia.org/wiki/Organisation_of_African_Unity - Mentés időpontja: 2012.12.10. 13


1978. január 29-én elindította az Ibrahim Abatcha32 offenzívát az észak-csádi kormányerők ellen. A fő ütközetre Faya-Largeau-nél került sor, ahol 5000 csádi katona állt szemben 2500 lázadóval és 4000 líbiai katonával33. A város 1978. február 18-án esett el. A líbiaiak nem vettek részt a szárazföldi hadműveletekben, a logisztikai és ellátási feladatokat végezték valamint tüzérségi- és légi támogatást nyújtottak a FAP csapatainak. A

faya-largeau-i

események

eredményeként

Goukouni

megerősítette

hatalmát

a

FROLINAT-on belül, míg a csádi kormányerők elvesztették a Nemzeti és Nomád Gárda csapatainak közel 20 százalékát. Malloum február 6-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Líbiával, de Faya-Largeau után kénytelen volt tűzszünetet kötni, ám Kadhafinak is csökkentenie kellett a FROLINAT támogatását francia nyomásra. A Bengázi Egyezményt francia, szudáni és zairei nyomásra március 27-én írták alá. Ennek keretében Malloum elismerte a FROLINAT-ot és tűzszünetet kötöttek. Csád elfogadta a líbiai jelenlétet az Aouzou-sávban valamint elfogadták, hogy a francia erők nem támogatják a Malloum-féle vezetést Csádban. Ennek fő célja az volt, hogy Malloum hatalmát gyengítsék a dél-csádi területeken. 1978. április 15-én Goukouni líbiai támogatással a főváros, N'Djamenában felé indult csapataival. Malloum többszöri kérésére a franciák beavatkoztak és 2500 katona segítségével sikerült megvédeni N'Djamena városát. A döntő csata Ati34-nál zajlott, ahol a lázadók megtámadtak egy 1500 fős dél-csádi helyőrséget. A csádi Nemzeti és Nomád Gárda a Francia Idegenlégió valamint a 3. Francia Tengerészgyalogos hadosztály támogatásával két nap alatt verte vissza a FROLINAT csapatait. A francia beavatkozás után a líbiai légierő nem vett részt a FROLINAT hadműveleteinek támogatásában, így több sikertelen próbálkozás után a lázadók visszahúzódtak az északi országrészbe. IV.3. Egységkormányok A fiaskó hatására Goukouni és Kadhafi kapcsolata megromlott.35 Ennek egyik fő jele volt, hogy 1978. augusztus 27-én Ahmat Acyl36, Goukouni helyettese líbiai csapatok támogatásával megtámadta Faya-Largeau-t, de vereséget szenvedett. A Goukouni engedélye nélkül végrehajtott

32

Ibrahim Abatcha – muszlim csádi politikus (1938-1968) - Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Ibrahim_Abatcha -

Mentés időpontja: 2012.12.05. 33

ún. megfigyelő

34

Ati városa – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Ati,_Chad - Mentés időpontja: 2012.12.06.

35

Ennek oka egyrészt a katonai vereségekben keresendő. Másrészt abban, hogy Goukouni nem értett egyet a Kadhafi

által a Zöld Könyvben megfogalmazott etnikai elvekkel. 36

Ahmat Acyl – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Ahmat_Acyl - Mentés időpontja: 2012.12.06. 14


támadásra reagálva Goukouni kiutasította a líbiai „tanácsadókat” Csádból és megszakította a FROLINAT és Líbia közötti kapcsolatokat. Mindeközben N'Djamena-ban egyszerre voltak jelen a Habré-t támogató FAN csapatok és a Malloumot támogató FAT csapatok. 1979. február 12-én érték el Goukouni emberei a fővárost. A becslések szerint március 16-ig 2000 és 5000 fő között volt a halottak és 40 000-60 000 közötti a menekültek száma. Habré csapatait francia egységek is támogatták. Egy nemzetközi békekonferencia keretében állapodtak meg a szemben álló felek a hatalom megosztásáról 1979 márciusában. Malloum távozott a hatalomból és Habré Goukouni-val kényszerült megosztani a hatalmat, amelynek elérése érdekében Nemzeti Egységkormány alakult (Transitional Government of National Unity - GUNT). Annak ellenére, hogy Líbia is elismerte a GUNT-ot továbbra is támogatta Acyl csapatait és már áprilisban kisebb katonai műveleteket hajtott végre az Aouzou-sávban. 1979. június 26-án 2500 fős líbiai kontingens vonult be Faya-Largeau-be. A GUNT francia támogatást kért. Mindeközben északon líbiai támogatással megalakult az Együttes Ideiglenes Front (Front for Joint Provisional Action – FACP), mint ellenkormány. A nemzetközi nyomás, a Líbiával folytatott harcok és a Nigériai kormány által elrendelt gazdasági embargó miatt a GUNT kénytelen volt feladni egyeduralmát és egy nyitott egységkormányt hirdetni. Ezt 1979. augusztus 21-én a lagosi békeegyezményben ratifikálták. A francia csapatoknak az egyezmény alapján el kellett hagyniuk Csádot és a helyüket afrikai nemzetközi békefenntartó erők vették át. A korábbi Líbia ellenes személyek37 jelentős száma ellenére az új egységkormány eléggé Líbia párti lett. IV.4. A FAN mint gerillacsoport A szakadék Habré és Goukouni között egyre mélyült, amelynek eredményeként a FAN és a FAP között újra harcok törtek ki N’Djamenaban 1980. március 22-én. A FAN csapatai június 6-án elfoglalták Faya-Largeau városát. Ennek hatására Goukouni visszatért régi szövetségéhez és Barátsági Szerződést írt alá Kadhafival június 15-én. Ez tartalmazta a két ország katonai és védelmi együttműködését is. Ennek eredményeként október elején líbiai csapatok légi támogatással elözönlötték

az

Aouzou-sávot,

hogy

Goukouni

csapatait

támogassák

Faya-Largeau

visszafoglalásában. Faya-Largeau lett a FAP erőinek központja, ahonnan decemberben megindult a FAN által ellenőrzött N’Djamena elleni támadás. A támadásban a FAP csapatai T-54-es és T-55 harckocsikat vettetek be. A FAP-t szovjet és kelet-német tanácsadók segítették. A Habré által irányított erők védte főváros december 16-án esett el. 37

pl.: Goukouni, Habré 15


Habré Dakarba menekült és kijelentette, hogy a FAN gerillaszervezetként folytatja harcát Goukouni rendszere ellen. 1981-ben Kadhafi és Goukouni kapcsolata ismét megromlott. A líbiai erők északon számos támadást imitáltak, amelyeket a FAN támadásainak álcáztak és a FAP erői ellen irányultak. A két vezető közötti konfliktus alapja az volt, hogy 1981 elején kb. 14 000 líbiai katona állomásozott Csádban. Goukouni frakciójának Líbia ellenes tagja a felügyelt területek „líbiaizálódásától” tartottak. A területeken élők pedig nem voltak hajlandóak elfogadni a líbiai törvényeket és a Zöld Könyvben Kadhafi által megfogalmazott irányelveket. A Goukouni vezette egységkormány és Líbia között októberben törtek ki a harcok. Az Afrikai Egységszervezet beavatkozása kötelezte a líbiai erőket, hogy hagyják el Csád területét. Kadhafi csapatait november 16-ig áthelyezte az Aouzou-sávba.

IV.5. Habré visszatérése és a csádi polgárháború Goukouni az IAF (Inter African Force) erői segítségével próbálta megtartani hatalmát a Habré vezette FAN csapatokkal szemben. Belpolitikai helyzete javítása érdekében megpróbálta Líbiával helyreállítani a kapcsolatokat 1982-ben, de Kadhafi az egy évvel korábbi fiaskó miatt neutralitásba burkolózott a csádi polgárháború kapcsán. Jelen dolgozat kereteibe nem fér bele a csádi polgárháború ismertetése, ezért csak röviden foglalnám össze az eseményeket. Amerikai és francia nyomásra az IAF csapatok nem avatkoztak bele a FAN és a GUNT (FAP) küzdelmébe. Ennek eredményeként 1982. június 7-én Habré visszatért N’Djamenaba, míg Goukouni és csapatai Kamerunba menekültek. A következő években a GUNT folytatta gerillatevékenységét Habré rendszere ellen, jórészt Líbia támogatással. Az események hatására két francia intervencióra is sor került (Operation Epervier és Operation Manta). A polgárháború jelentősen megviselte Csádot. „Habré több fronton folytatta a fegyveres ellenállást, a vele szemben állókat brutalitással kezelte, uralma alatt sokakat kínoztak meg és mészároltak le. 1983 nyarán a GUNT erői jelentős líbiai támogatással támadásokat intéztek kormányzati pozíciók ellen Észak- és Kelet-Csádban. A líbiai közvetlen beavatkozásra válaszul a francia és zairei erők beavatkoztak Habré oldalán, ellenlökésekkel a 16. északi szélességi kör felett fekvő területekre szorították vissza a felkelőket és a líbiai egységeket. 1984 szeptemberében a francia és líbiai kormányok keret megállapodást írtak alá erőik kivonásáról Csádból. A megállapodásnak megfelelően az év végére a francia és zairei csapatok távoztak az országból, azonban Líbia megszegte ezt és ismételten okkupálta, megszállta Csád északi területeit, immár harmadszor.”38 38

Csád történelme – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1d_t%C3%B6rt%C3%A9nelme - Mentés időpontja: 16


Az alábbi térkép mutatja a GUNT és a Habré erői által felosztott Csádot az 1980-as évek elején. A francia intervenciós csapatok a 15 szélességi kör mentén próbálták meg egymástól elzárni Habré és a GUNT erőit.

7. ábra39

Kadhafi nem ismerte el a Habré vezette csádi kormányzatot. Azonban amerikai támogatással Habrénak sikerült stabilizálnia a helyzetet és „a lázadók erőit Dél-Csádban kormányzati mészárlások szabdalták szét 1984 során. A következő évben Habré kiegyezett több ellenzéki csoporttal: a Csádi Demokratikus Fronttal (Front Démocratique du Tchad, FDT) és a Demokratikus Forradalmi Tanács Akció-koordinációs Bizottságával (angolul Coordinating Action Committee of the Democratic Revolutionary Council).”40

2012.11.30. 39

A csádi polgárháború 1983-1986 – Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Chadian%E2%80%93Libyan_conflict - Mentés

időpontja: 2012.12.05. 40

Csád történelme – Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1d_t%C3%B6rt%C3%A9nelme - Mentés időpontja:

2012.11.30. 17


V. Az események 1986-1987-ben Áttekintve az 1986-os ún. Toyota háború előzményeit összességében elmondhatjuk, hogy a csádi hadseregnek (FANT) jelentős erőt kellett felvonultatnia a líbiai expedíciós csapatok ellen. Mindemellett a konfliktus lezárásához nagyban hozzájárult a csádi belpolitikai helyzet viszonylagos stabilizálódása, Kadhafi nemzetközi elszigetelődése és térvesztése az észak-csádi térségben. Összességében azt mondhatjuk, hogy az erőviszonyok sokkal kiegyenlítettebbekké váltak 1987-re, mint a korábbi években. Habré fő célja az észak-csádi líbiai fő kommunikációs bázis, Fada elfoglalása volt. Ezt 2000 líbiai katona és Kadhafi leghűségesebb észak-csádi szövetségesei a Demokratikus Forradalmi Tanács (CDR) csapatai védték. A támadást a FANT vezető parancsnoka, Hassan Djamous irányította. Körülbelül 4500-5000 főt vonultatott fel a fada-i védelem ellen. Taktikája a terep ismeretén alapult, próbálta kerülni a frontális támadásokat és csapatait minél jobban mobilizálni. A fada-i ütközet a FANT számára komoly siker volt. Elfoglalták a helyőrséget, a harcokban 784 líbiai katona esett el és közel 100 tartálykocsi semmisült meg, míg a FANT vesztesége 50 katonára korlátozódott. Kadhafit meglepte a hirtelen vereség. Intézkedései között volt az tartalékosok mozgósítása (1987.01.04.) A franciák elleni retorzióként pedig elrendelte Arada bombázást, amelyre a francia légierő Oudi Doum elleni légitámadással válaszolt. Ezzel a csapással a franciák hónapokra megbénították a líbiai légierő Csád felé irányuló radarrendszerét. Jelentős előnyhöz juttatva a csádi nemzeti csapatokat. Az események hatására márciusra már 11000 líbiai katona állomásozott a térségben. Hassan Djamous csapatai Oudi Doum ellen intéztek támadást, amely aknamezővel, 5000 líbiai katonával, tankokkal, páncélozott járművekkel és légierővel védett líbiai támaszpont volt. Az erős védelem ellenére Djamous mobil csapatainak - amelyek Toyota pickup terepjárókról indított lövegekkel, gyors mozgásukkal demoralizálták az ellenfelet - sikerült elfoglalnia Oudi Doum városát. A becslések szerint 1987 első három hónapjában körülbelül 3000 líbiai katona vesztette életét és jelentős hadianyag semmisült meg. Az Oudi Doum-nál elszenvedett vereség demoralizálta a líbiai csapatokat. Kadhafi elvesztette észak-csádi szövetségeseit és ezáltal Habré lehetőséget szerzett arra, hogy az Aouzousávból kiszorítsa a líbiai csapatokat. 1987 augusztusában a FANT csapatai az Aouzou-sáv fővárosa, Aouzou ellen vonultak. Az első sikerek ellenére Líbia fokozta a bombázásokat és sikerült visszaszorítani a csádi csapatokat. A líbiai haderő sikeréhez hozzájárult, hogy minden esetben csak olyan akciókat bonyolítottak, amelyek során támadó alakulataik kívül maradtak a FANT által használt támadó rakéták hatókörén. Eközben a franciák elutasították Habré kérését, amelyben francia légi támogatást kért a FANT 18


csapatainak. Ennek oka, hogy François Mitterrand francia köztársasági elnök szerint Aouzou városa vitatott területen helyezkedett el. Augusztus végére a líbiai csapatok visszafoglalták Aouzou városát. Ennek oka, hogy a líbiai hadvezetésnek eddigre sikerült ledolgozni a FANT által alkalmazott Toyota pickup-ok mobilitásából eredő előnyét. Habré a vereség ellencsapásaként szeptember 5-én a Maaten al-Sarra-ban fekvő líbiai légitámaszpontot bombázta komoly károkat okozva Líbiának. Egyes beszámolók szerint közel 1000 líbiai katona vesztette életét, 300-an kerültek fogságba és több százan menekültek el. Valamint a csádi beszámolók szerint 32 líbiai légi vadász semmisült meg (MiG-21, MiG-23, SZU-22, Mi-24 helikopterek). Maaten al-Sarra jelentős változást hozott a konfliktus nemzetközi megítélésében: a franciák elhatárolódtak a csádi katonai akciótól, míg Amerika üdvözölte azt.

8. ábra41

Tekintettel arra, hogy Kadhafi sorozatos vereségei mind nemzetközi, mind hazai téren meggyengítették hajlott a békekötésre. A másik oldalon Habrénak komoly francia nyomást kellett elviselnie Maaten al-Sarra után. Az Afrikai Egységszervezet közvetítésével 1987. szeptember 11-én került sor a tűzszünet aláírására.

VI. Eredmények VI.1. Politikai és diplomáciai eredmények 1. A csádi belpolitika Habré brutális módszerei ellenére stabilizálódott 2. Lezárult egy közel két évtizedes diplomácia és egy évtizedes katonai konfliktus Líbia és Csád között.42 41

csádi felkelők – a kép lett a Toyota-háború névadója és egyben jelképe is – Link:

http://en.wikipedia.org/wiki/Toyota_War - Mentés időpontja: 2012.11.01. 19


3. Kadhafi Líbiájának nemzetközi megítélése jelentősen romlott. 4. Líbia katonai erejét kétségbe vonták a térségben 5. A Líbiai Hadsereg egytizede megsemmisült, 7500 halott és 1,5 milliárd dollár értékű hadianyag megsemmisülésével járt Líbia számára a Toyota-háború. Csád ezzel szemben 1000 embert veszített. 6. Kadhafi és az USA viszonya megromlott. 7. Líbiában a GDP 1983 és 1988 között 40 százalékkal esett vissza. A hét évig tartó ENSZ embargó gazdasági kára Líbia számára becslések szerint 30 milliárd dollár volt. 8. Az USA-ban jelentős figyelem kísérte a két ország konfliktusát az utolsó években. Habré elnyerte Reagan-kormányzat támogatását, amelynek keretében 32 millió dolláros támogatást kapott Csád és az USA lehetővé tette Stringer légvédelmi rakéták vásárlását és telepítését számára. 9. 1988. október 3-én helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok Csád és Líbia között. A két ország a Nemzetközi Bíróság elé utalta az Aouzou-sáv kérdését, amely 1994. február 3-i döntésében Csádnak ítélte a területet.43 VI.2. A Toyota Land Cruiser pick-up A Toyota Land Cruiser pick-upok bevetése egy olyan jellegű újítás volt a FANT vezetőségének részéről, amelyet egyrészt a kényszer szült – a hadianyag hiánya okán -, másrészt zseniális stratégiai újítás. A gerilla hadviselés egy jól alkalmazható módszerét integrálták egy reguláris hadsereg kötelékébe egy magasabban kvalifikált, jobb és több hadianyag forrással rendelkező reguláris erő ellen. Jelentős előnyt jelentett a pick-upok gyorsasága és nagy teherbírása az adott környezeti feltételek között. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a hátrányaikról sem. Ezek a szállítóeszközök sokkal könnyebben sebezhetőek voltak, mint a hagyományos katonai, páncélozott eszközpark bármely darabja. (Tekintettel arra, hogy az alkalmazott járművek nem estek át semmilyen komolyabb katonai átalakításon.)

42

1988 májusában Kadhafi elismerte Habré kormányát. De nem ismerte el vereségét. Azt hangoztatta, hogy Líbia

ajándékba adta Csádnak az Aouzou-sávot. 43

Döntés az Aouzou-sávról –

Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Case_Concerning_the_Territorial_Dispute_%28Libya_v._Chad%29 Mentés időpontja: 2012.12.01. 20


Feltételezhetjük, hogy amennyiben a nemzetközi nyomás nem lett volna olyan erős Líbián, hosszú távon fölül kerekedhetett volna a mobilitásra alapozó FAT stratégián, ahogy azt a konfliktus lezárása előtti hadi helyzet alapján már előre vetíthetjük. Összességében elmondható, hogy a FANT által alkalmazott stratégiai bizonyos, jól lehatárolt körülmények, és helyzetek között kifejezetten hatékony tud lenni, de nem elegendő egy jól felszerelt reguláris hadsereg legyőzéséhez.

VII. Összegzés Dolgozatom témájául a Toyota-háborút választottam, de az 1986-87-ben lezajlott esemény egy nagyon hosszú és komplikált folyamat eredménye, amely magában foglalja Csád történelmének azt megelőző közel 25 évét. Véleményem szerint a FANT a Toyota-háborúban bizonyította, hogy képes felvenni a harcot egy korabeli modern módon felszerelt haderővel szemben. A Toyota-háború stratégiai szempontból mért legnagyobb eredménye, hogy megmutatta a mobilitás fontosságát egyrészt az olyan földrajzi környezet között, mint az Aouzou-sáv sivatagos vidéke, másrészt gyengébben felszerelt haderő számára stratégiai lehetőséget jelent ez a módszer modern hadseregek ellen. A Toyota-háború tapasztalatait azóta is számtalan hasonló hadszíntéren alkalmazták Afrikában.44 Talán a történelem iróniája köszön vissza a 2011-ben a Kadhafi ellen harcoló líbiai felkelőkről készült képben:

9. ábra45

44

Pl.: Csád-Szudán konfliktus (2005)

45

The Telegraph: Libya unrest: rebels clash with Gaddafi's troops near the oil terminal town of Ras Lanuf - Link:

http://www.telegraph.co.uk/news/picturegalleries/worldnews/8366261/Libya-unrest-rebels-clash-with-Gaddafis-troopsnear-the-oil-terminal-town-of-Ras-Lanuf.html?image=12 - Mentés időpontja: 2012.06.11. 21

A Toyota-háború. NKE Biztonság- és védelempolitika MSC Szárazföldi hadműveletek. Rémai Dániel december 13

Recommend Documents