A TÓTURIZMUS HELYZETE ÉS FEHLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON Dr. Remenyik Bulcsú – Dr. Tóth Géza – Dr. Molnár Csilla1 The present study aims to reveal changes of the roles in tourism and tourism development opportunities of lakes in Hungary. The two main objects of the study are to describe the changes in the role of lake tourism in Hungary and to illustrate the development opportunities of the sector. In the western part of Central Europe (Germany, Switzerland, Austria and Slovenia), lake tourism have already become a leading tourism product since the 1970s. Lake tourism was developing best on the bigger lake such as the Balaton, Tisza and Velencei lake became the most popular spots of lake tourism. Opportunities for future development are connected to tourism-ecological developments. Tourism-ecology presents analysis of tourism with a modern approach, which examines the tourism of areas along rivers from three aspects (human ecology, regional ecology, settlement ecology). Regional tourism builds connection with active tourism, human ecology does the same with ecotourism and settlement ecology is in contact with cultural and heritage tourism. Keywords: lake tourism, tourism ecology, ecotourism, culture tourism, natural tourism
BEVEZETÉS
A víz olyan természeti erőforrás, amely a világon mindenütt a legsikeresebb turisztikai desztinációk alapját jelenti (Mill–Morisson, 1992). A tavak – keletkezésüknél és fejlődésüknél fogva – rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a turizmusban történő hasznosításukat meghatározzák (Cooper, 2006). A nagy kiterjedésű, nyugodt víztömeg látványa és hangulata, az élővilág, a háttértelepülések sokszínű természeti és kulturális értékei látogatók sokaságát vonzzák. A turizmus e terméke az érintett desztináció és a fejlesztések irányai függvényében egyaránt tartozhat a tömeg- és az alternatív turizmus tárgykörébe. A tanulmány célja, hogy bemutassa a szabadidős turizmus tárgykörébe tartozó tóturizmus szerepének változását és fejlesztési lehetőségeit Magyarországon. Közép-Európa nyugati felében – főleg a német anyanyelvű országokban - a tóturizmus már az 1960-as évektől vezető turisztikai termékké vált Az 1960-as években felívelő téli tömegturizmus, a sielés aktív életmódra ösztönözte ezen országok lakosságát, míg a nyári időszakban a tóturizmus vált vezető termékké. A tóturizmus 4S-sel - Sailing (hajózás), Swimming (úszás), Summer (nyár), Surf (szörf) – leírható termékei képesek voltak megszólítani szinte valamennyi korosztályt. A 1
Dr. Molnár Csilla egyetemi docens Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Marketing Intézet, Turizmus Intézeti Tanszék
1
tavak környékén megvalósult szálláshelyfejlesztések nem igényeltek nagy beruházásokat, hiszen a vízpartok mentén főleg kempingek jöttek létre (Petykó, 2010), ahol a sátrazás és a lakókocsis turizmus vált divattá. Magyarországon a tóturizmus területén lévő tömegturisztikai fejlesztések 1963-tól indultak meg először a Balatonnál, amikor a turizmusipar politikai megítélése megváltozott. A rossz gazdasági helyzet, továbbá a szocialista országok (főleg Románia, Bulgária) sikeres tengerparti fejlesztései az állampárt vezetőit is változtatásokra ösztönözték. „Hivatalos tétellé” vált, hogy a turizmus alapelvévé kell tenni a nyugati beutazó forgalom, így a devizabevételek növelését (Rehák, 2011). Ennek érdekében 1964-ben egyszerűsítették a deviza és vámszabályokat, gyorsítottak a vízumkibocsájtás menetén, több országgal szemben vízummentességet vezettek be és javítottak az utasok devizaellátásán is. Az 1968-ban induló „Új Gazdasági Mechanizmus” a népgazdasági prioritások közé sorolta a turizmus fejlesztését, a tóturizmus az üdülőturizmussal együtt vezető turisztikai termékké vált Magyarországon. A ’70-es évektől kezdődő két évtizedben a Balaton nemcsak a belföldi lakosok, de a hazánkba látogató külföldiek – elsősorban a németek – kiemelt desztinációjává vált. Az 1980-as évek közepére a Balaton part kezdett telítetté válni, a tó teherbíró képessége immár a határokat feszegette. A fenntarthatóság igénye egyre nagyobb szerepet kapott, így a fejlesztések másik két tavunk, a Velencei-tó és a Tisza-tó felé fordultak. Az 1990-es években nemzeti parkok sora jött létre a vizes élőhelyeken (a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a Duna-Ipoly Nemzeti Park), a nemzeti parkok kezdték egyre inkább az ellenőrzésük alá vonni a számukra értékes területeket. 1999ben a Hortobágyi Nemzeti Parkot felvették a világörökségi listára, ezzel a Tisza-tó Madárrezervátum része is világörökségi védettséget kapott. A Fertő-Hanság Nemzeti Parknak nagy szerepe volt abban, hogy a Fertő-tavat 2001-ben kultúrtájként a világörökség részévé választották. Remélhetőleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park közreműködésével a Balaton északi partja a megalakulóban lévő Balaton Geopark részévé válhat. A fenntartható turizmusfejlesztés jegyében az új húzótermékké az ökoturizmus és a falusi turizmus vált.
2
1. A TAVAK ÁLTAL ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK LEHATÁROLÁSA, ELEMZÉSE
A jelen tanulmányban vizsgált négy tó (Balaton, Fertő-tó, Tisza-tó, Velencei-tó) elemzése némi nehézségbe ütközik. Ennek az az oka, hogy a természetföldrajzi határokat igen nehéz megfeleltetni a közigazgatási határokkal. E probléma feloldására térinformatikai szoftver (ArcView 9.3.1.) segítségével azon településeket határoltuk le, melyek közigazgatási területének akár 1 négyzetkilométernyi része is az adott tó egy részét tartalmazza. A parttól távolabb elhelyezkedő településeket nem vettük figyelembe. Természetesen ezzel nem állítjuk, hogy e települések a partközelség hasznát ne élvezhetik, de ezzel az önkényes távolságkijelölést elkerüljük. A hivatkozott módszerrel vizsgálatunk során 75 települést határoltunk le, melyek több mint fele 1000 és 2000, illetve 2000 és 5000 fő közötti népességű. Az össznépesség viszonylatában e két kategória jelentősége némileg kisebb, s ekkor már előtérbe kerül a vizsgálati terület egyedüli 50000 főnél népesebb települése: Sopron. Összességében megállapíthatjuk,
hogy
a
tavak
által
érintett
települések
meglehetősen
zömében
elaprózódottak (1.táblázat).
1. táblázat: A tavak által érintett települések népességnagyság szerint, (2010)
Településnagyság
A települések
kategóriák
száma
Megoszlás, %
A települések népessége
Megoszlás, %
-
199
2
2,7
267
0,1
200 -
499
13
17,3
4 706
1,8
500 -
999
9
12,0
6 402
2,4
1 000 - 1 999
24
32,0
33 491
12,7
2 000 - 4 999
18
24,0
58 156
22,1
5 000 - 9 999
4
5,3
29 979
11,4
10 000 - 19 999
2
2,7
24 389
9,3
20 000 - 49 999
2
2,7
45 394
17,2
50 000 -
1
1,3
60 755
23,1
Összesen
75
100,0
263 539
100,0
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
3
2. A TÓTURIZMUS HELYZETE NAPJAINKBAN
A következőkben a tavak által érintett települések néhány – általunk fontosnak vélt – indikátorát vesszük górcső alá. Kiindulópontként természetesen le kell szögezzük, hogy bár a tavakhoz tartozó települések összehasonlítása megtehető, az viszont nem, hogy az egyes társadalmi-gazdasági jelenségek alakulását, illetve folyamatait csupán a turizmus helyzetéhez kötődően magyaráznánk. Véleményünk szerint bár a jelenségek összekapcsolódnak, de azok háttere sokkal összetettebb. A Balaton 51 vizsgált településén a legfrissebb adatok szerint közel 147 ezer, a Fertő tónál fekvő 7 településen közel 66 ezer, a Tisza-tó 12 településén mintegy 28 ezer, s végül a Velencei-tó 5 településén közel 23 ezer fő lakott. A kutatási célterületek népességének változása ugyanakkor különböző: míg a Velencei- és a Fertő tavak esetében 2000-hez viszonyítva egyértelműen jelentős népesség növekedés történt, addig a Balatonnál csak stagnálásról, míg a Tisza-tó esetében csökkenésről beszélhetünk. A Velencei-tó, és a Fertő-tó környékére jelentős, a Balaton településeire mérsékelt, míg a Tisza-tóra egyértelműen az elvándorlás a jellemző az elmúlt évtizedben. A Tisza-tó környéke hasonlóan rossz helyzetben van a fejlettséget mutató két alapindikátor, a munkanélküliségi arány és az egy főre jutó jövedelem vonatkozásában is. Itt jóval magasabb a munkanélküliség, illetve alacsonyabb a fajlagos jövedelemszint, mint az országos átlag. A legkedvezőbb helyzetben munkanélküliség vonatkozásában a Fertő tó, míg a jövedelem tekintetében a Velencei-tó van (2.táblázat).
2. táblázat: A tavak által érintett települések néhány jellemző adata
1000 főre
Tavak
Lakónépesség Lakónépesség (2011. jan 1.)
(2000=100)
Egy főre jutó
jutó
Munkanél-
jövedelem,
vándorlási
küliségi
2010
egyenleg
arány (2010)
(országos
(2000-2010)
átlag = 100)
Balaton
146 708
100,8
3,4
7,7
97,6
Fertő tó
65 828
110,5
10,4
2,6
90,2
Tisza-tó
28 055
87,5
-8,0
16,8
74,5
Velencei-tó
22 948
118,2
23,0
6,3
116,0
9 985 722
97,9
–
8,9
100,0
Ország
4
összesen Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
Az egy főre jutó jövedelmet (1.ábra) érdemes tovább, részletesen is megvizsgálni, mivel belőle a térségek legfontosabb fejlettségi tendenciái kiolvashatók. A vizsgált négy térség közül egyértelműen a Velencei-tó a legfejlettebb, ráadásul itt láthatjuk a leggyorsabb fejlődést is (+15,2 százalékpont). Bár ebben a körben a legfejletlenebb a Tisza-tó térsége, mégis fejlődése 2000 és 2010 között majdnem elérte a Velencei tavat (+14,7 százalékpont). A Balatonnál inkább csak stagnálást láthatunk (+3,7 százalékpont), míg a Fertő-tónál a visszaesés igen jelentős (-17,6 százalékpont). Felmerül a kérdés, hogy ezek a fejlődési tendenciák milyen területi különbségek mellett mutatkoznak a tavaknál? Vizsgálatunkban a hazai tanulmányokban gyakran szereplő Hooverindexet alkalmaztuk (3.táblázat), ami 0-tól 100%-ig terjedő skálán azt fejezi ki, hogy az egyik vizsgált jellemző (jelen esetben a személyi jövedelemadó alapot képező jövedelem) mekkora hányadát kellene az egyes szakaszok települései között átcsoportosítani ahhoz, hogy megoszlása pontosan megegyezzen a másik vizsgált jellemző (jelen esetben népesség) települések közötti megoszlásával. Mivel eltérő nagyságú településcsoportokat vizsgáltunk, így az összehasonlíthatóság érdekében az egy területegységre eső eloszlásváltozását igyekeztünk mérni. Képlete:
n ∑ xi − f i h = i=1 , 2n ahol xi és fi két megoszlási viszonyszám (esetünkben az i-edik település népességének, illetve jövedelmének részesedése az adott szakasz össznépességéből, illetve összes jövedelméből), melyekre fennáll a következő két egyenlet: ∑xi=100% és ∑fi=100%. n a településszám.
5
1. ábra: A vizsgálati térségek egy főre jutó jövedelme az országos átlag százalékában, 2001-2010
120,0 110,0 100,0 Balaton
százalék
90,0
Fertő tó 80,0
T isza tó
70,0
Velencei tó
60,0 50,0
20 10
20 09
20 08
20 07
20 06
20 05
20 04
20 03
20 02
20 01
40,0
é vek
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
Mint látható, az egy településre jutó területi különbségek mértéke a Tisza- és a Velencei-tónál a legmagasabb, ráadásul mindkettőnél a tendencia egyértelműen pozitív. A Fertő tó esetében ezzel szemben a viszonylag alacsony különbségek tendenciája negatív. A négy desztináció közül a Balaton térsége mutatja a legkisebb területi különbséget, melyek mértéke az elmúlt időszakban jelentősen nem változott.
3. táblázat: A vizsgált térségek Hoover indexei, 2001-2010
Tavak
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
Balaton
0,22
0,23
0,23
0,22
0,21
0,21
0,21
0,20
0,21
0,20
Fertő tó
0,55
0,52
0,54
0,47
0,43
0,41
0,42
0,35
0,33
0,27
Tisza-tó
0,84
0,92
1,02
1,11
1,17
1,17
1,19
1,13
1,05
1,00
Velencei-tó
0,73
0,79
0,63
0,76
0,86
0,94
0,88
0,90
1,11
1,01
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
A térségek kereskedelmi szálláshelyeinek vendégforgalmát tekintve messze kiemelkedik a Balaton, hisz a hazai szálláshely kapacitás egynegyedét adó desztinációba csoportosul az
6
országos vendégéjszakák közel ötöde. Ráadásul e területen a leg piacképesebb, magasabb kategóriába sorolt szállodai férőhelyek száma is kiemelkedő. 2000-hez viszonyítva a férőhelyek csak a Tisza tónál nőttek, míg a legjelentősebb visszaesés a Fertő-tónál látható (4.táblázat).
4. táblázat: Kereskedelmi szálláshelyek néhány jellemzője a vizsgált térségekben
Vendégéjsza Tavak
Vendégéjszaka (2010)
ka 2010 (2000=100)
Férőhely (2010)
Férőhely, 2010 (2000=100)
Balaton
18,9
78,2
26,2
94,2
Fertő tó
2,8
121,1
1,4
76,6
Tisza-tó
0,5
106,5
2,4
135,3
Velencei-tó
0,9
110,5
2,0
86,3
100,0
106,5
100,0
99,6
Összes település
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
A tendenciákat vizsgálva megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy 2000 és 2010 között csak a Balatonnál csökkent a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma, míg a többi térségben növekedés látható. A legjelentősebb gyarapodás a Fertő tónál történt (2.ábra).
2. ábra: Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakái a vizsgált térségekben, 2000=100
7
160 140 120 Balaton százalék
100
Fertő tó
80
T isza tó Velencei tó
60
Országos átlag 40 20
20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09 20 10
0
é ve k
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
A a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről_és a szálláshelyüzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. Rendelet elnevezés szerinti egyéb szálláshelyek (2009-ig magán-szálláshelyek) tekintetében a Balaton dominanciája még jelentősebb. Itt realizálódik a vendégéjszakák négytizede, illetve a férőhelyek fele. 2000-hez ugyanakkor a férőhelyek itt és a Velencei-tónál csökkentek, míg a másik két tónál jelentős bővülés látható (5.táblázat).
5. táblázat: Egyéb szálláshelyek néhány jellemzője a vizsgált térségekben
Tavak
Vendégéjszaka,
Vendégéjszaka,
2010
2010 (2000=100)
Férőhely, 2010
Férőhely, 2010 (2000=100)
Balaton
39,7
67,9
50,7
76,8
Fertő tó
1,0
134,8
0,5
158,3
Tisza–tó
1,2
205,6
2,1
188,2
Velencei-tó
0,7
16,4
1,2
85,0
100,0
88,7
100,0
102,6
Összes település
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
A vizsgálati időszak alatt a kereskedelmi szálláshelyeknél tapasztaltakkal megegyező folyamatok zajlottak az egyéb szálláshelyek piacán is: a Balatonnál és a Velencei-tónál
8
jelentős csökkenés, a másik két térségben növekedés látható. A legjelentősebb gyarapodás mind a kapacitások, mind pedig a vendégéjszakák tekintetében a Tisza-tónál történt. Ennek oka véleményünk szerint egyrészt az egyre erősödő és hatékonyabbá váló, a termékfejlesztést és kommunikációt is magában foglaló Tisza-tavi marketing tevékenységben rejlik, másrészt természetesen a fogyasztói szokások megváltozása is ebbe az irányba hat.
3. TURIZMUSÖKOLÓGIA A TÓTURIZMUSBAN
A turizmusökológia a tóturizmust három (humán-, táj- és településökológia) aspektusból vizsgálja. A nemzetközi szakirodalomban több szerző is foglalkozik a turizmus és ökológia kapcsolatrendszerével
(Tyler-Dangerfield,
1999,
Grgona,
2005),
azonban
a
hazai
szakirodalomban még nem terjedtek el ezek a kutatások. A humánökológia a társadalom és turizmus viszonyát, a tájökológiai rész a földterületek beépítettségét, a településökológia az urbanizációs folyamatok és a turizmus viszonyai közötti párhuzamot vizsgálja.
3. 1. TÁJÖKOLÓGIA ÉS TURIZMUS KAPCSOLATA A tájökológiai vizsgálatok a földterületek beépítettségének változásait és a turizmus kapcsolatát elemzik. Kimutatható, hogy a tömegturizmus kialakulása után a táj teljesen átalakult, a műholdfelvételeken foltszerűvé váltak a megművelt mezőgazdasági területek, az erdővel borított térszínek. A térképek elemzésénél megfigyelhető, hogy a part menti változások a területen lezajló gyors urbanizációs folyamatok átalakították az infrastruktúrát és csökkentették a mezőgazdasági területek arányát. Az átalakulás formai tekintetben is rendkívül látványos, megnövekedett a települések beépített területe, a korábbi településközpontoktól általában távolabb kialakultak új, turisztikai funkciójú településrészek. A vízi-, vízparti turizmusra épülő idegenforgalom megjelenésekor a korábban nem közvetlenül az újonnan létrejött vízparton elhelyezkedő települések is „közelebb húzódtak” a tavakhoz (Radics, 2007). Egy 2003.évi kérdőíves megkérdezés szerint (Martonné–Bodnár, 2003) a válaszadók egyöntetűen pozitív hatásként értékelték a tavaink partján megvalósuló kerékpáros-, vízi- és ökoturisztikai
fejlesztéseket,
a
tóparti
térségek
kellemes
környezetet
biztosító
üdülőközpontjainak kialakulását. A negatív hatások közül az infrastruktúra rossz állapotát, a szemetelést és a part menti ingatlanárak emelkedését emelték ki. A tó kialakításához kapcsolódóan természetesen a vízparton megjelentek a vízi turizmushoz kapcsolódó
9
létesítmények, amelyek általában a kialakított gátakon belül jöttek létre a strandok, mint új létesítmények elsőrendű célpontjai lettek a turistáknak.
3. 2. TELEPÜLÉSÖKOLÓGIA ÉS TURIZMUS KAPCSOLATA A településökológia területén a települések belső területeinek átalakulását elemeztük. A felméréseink szerint a turizmus által érintett városrészeknek a presztízse megnövekedett, míg a városrészek a turizmus által kevésbé érintett területeken elhanyagoltabbá váltak. A turisztikai funkció megjelenése azonban nemcsak a területhasználat átalakulását hozta magával, hanem az érintett települések belső struktúrájának megváltozását is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a turisztikai célterületnek számító létesítmények, vendéglátóhelyek, a kikapcsolódást biztosító területek rendezettsége jelentős mértékben növekedett. Jellegzetességként írható le, hogy az üdülőfunkcióval jellemezhető területek fejlesztése mellett sokszor nem marad elég erőforrás a turisták által nem vagy csak ritkábban látogatott településrészek megfelelő fejlesztésére. Ezt bizonyítja, hogy az üdülőtelepek és turisztikai célpontnak számító településrészek esetében magasabb a megfelelően burkolt utak, járdák aránya, tehát a távolabb eső városrészek fejlesztésére nem marad elég önkormányzati forrás.
3. 3. HUMÁNÖKOLÓGIA ÉS TURIZMUSRA VONATKOZÓ ELMÉLETEK VIZSGÁLATA. A társadalom és turizmus viszonyának kutatásakor azt vizsgáltuk, hogy az érintettek hogyan észlelik, és miként minősítik a turizmus fejlődése következtében tapasztalt változásokat. Az
előbb
hivatkozott
megkérdezések
kimutatták,
hogy
a
helyi
lakosok
és
a
természetvédelemmel foglalkozó szakemberek elfogadják a megnövekedett turistaforgalmat a településeken, azonban ellentételezésként az infrastrukturális fejlesztéseket hiányolják (utak, szeméttárolók kiépítése). Az itt nyaraló idősebb korosztály jelentős problémának tartja a zajszennyezést a parkolókhoz és a közutakhoz közeli területeken, valamint a nyári időszakban működő éjszakai szórakozóhelyeken. A középkorosztályt leginkább a horgászok és a vadkempingezők által okozott szemetelés zavarja. A horgászok egy jelentős része hagy hátra maga után szemetet, beleértve a kiürült műanyag csalis dobozt is, amelyet gyakran lehet látni a horgászhelyeken, vagy a víz tetején úszva. A megkérdezett természetvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint a fenntartható turizmusfejlesztésnél figyelembe kell venni a tavainkat, mint potenciális vízbázist is. A szennyvízhálózat fejlesztésével a szennyvíz 10
elvezetése megoldott a hétvégi házaknál és a települések nagy részén (fontos lenne a teljes csatornázottság megteremtése). Közvetlen veszélyt jelentenek a fürdőzők testéről a vízbe kerülő napozószerek, amelyek a víz felszínén vékony filmréteget alkotnak, ez a réteg csökkenti a víz oxigénfelvevő, oxigénátadó képességét, és ez rontja a vízi élőlények életfeltételeit. A Tisza-tónál a vadkempingezés mellett a legnagyobb problémaként az engedélyezett jet-ski motorcsónak-használatot jelölték meg, az üzemanyag szennyezi a tó vizét és károsítja élővilágát, ugyanakkor a motor keverő hatása megkönnyíti az oxigén bejutását a víz mélyebb rétegeibe, s növeli a víz oldott oxigéntartalmát.
4. FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK A TÓTURIZMUS TERÜLETÉN, A TURIZMUSÖKOLÓGIA ALAPJÁN
A tóturizmus fejlesztési lehetőségei között mind a négy tavunknál a kerékpáros turizmus és a vízi turizmus prioritást élveznek. A kerékpáros turizmus egyre kedveltebbé válik Európában még olyan országokban is, ahol a kapcsolódó infrastruktúra kevésbé kiépített. A Happy Bike és Magyar Kerékpárosklub vonatkozó kutatásai és előrejelzései alapján megállapítható, hogy a turizmus e formája iránt hazánkban is nő a kereslet és egyre inkább a minőség irányába tolódik. Peeters (Peeters „et. al.” 2007) kutatásai szerint évente közel 2,8 milliárd kerékpáros turisztikai utazást, kirándulást bonyolítanak le a Kontinensen. A legalább egy éjszakát a felkeresett területen eltöltő kerékpárosok száma 25,6 millió körüli, ami az összes EU tagállamok lakói által generált turisztikai célú utazás 3%-át Az EuroVelo jelentése szerint (www.eurovelo.org) , az egynapos kiránduló utakon az átlagos fejenkénti költés európai átlaga 16, a többnapos utazásoké fejenként 350 € körül alakul napjainkban. A kerékpáros nyaralások átlagos fejenkénti napi költése 53.36 €, melynek kb. 40%-át szállásra, 30%-át ételre és italra, további 30%-át pedig más szolgáltatásokra (vásárlásra, közlekedésre, programokra) fordítják. Az Európai Uniós pénzügyi támogatásoknak köszönhetően lassan a tavaink körüli kerékpár úthálózat lassan kiépül és a nagy európai útvonalakhoz (EUROVELO-hálózat) való csatlakozás is megvalósul. A kerékpáros turizmus vendégkörén belül Magyarország nagy tavainál is érdemes figyelemmel lenni annak valamennyi formájára, így a turisztikai élmény integrált részét képező hagyományos kerékpáros turizmusra, a kerékpáros nyaralásra, melynek során a kerékpározás, mint kedvelt kikapcsolódási forma motivál az utazásra, körtúra, csillagtúra vagy vándortúra formájában (a tó körülkerékpározása) a hosszabb távú kerékpáros utakra (ez esetben például a Balaton és a Velencei-tó közös fejlesztése is megvalósulhat) illetve a 11
kerékpáros eseményekre (versenyek, teljesítmény túrák), továbbá kerékpáros tematikus utakra is. Az infrastrukturális beruházások mellett természetesen a kerékpáros szálláshelyek (Bed&Breakfast Hotelek), szervizek és kölcsönző állomások, megálló- és tárolóhelyek, kulturális programok és természeti látványosságok, kerékpáros események fejlesztése is fontos, amit hatékony marketing tevékenységgel – köztük a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő minősítési- és tájékoztatási rendszer kiépítésével - kell a turizmus nemzetközi piacára vinnünk. A nemzetközi tapasztalatok alapján egyre inkább jellemző egyéb szabadidős tevékenységek összekapcsolódása a kerékpáros turizmussal. Ilyenek például a geocaching, a bobozás, a kaland-pályák és a vizsgálati célterületek fejlesztése szempontjából fontos vízi turizmus. Utóbbin belül megfontolandó lehet olyan programok kialakítása, melynek során vízi, természetjáró- és evezős túrákkal kapcsolható össze az utazás. További kapcsolódási lehetőséget jelenthet a gasztro- és borturizmus (nagy tavaink környékén számos borút található), a rurális- és az örökségturizmus. A másik továbbfejlesztésre alkalmas termékké a vízi turizmus válhat. A hajózás legnagyobb lehetőségei a kirándulóhajók, a rendezvényhajók és esetlegesen az üdülőhajók vonatkozásában rejlenek. E téren a Balatonnál jelentős fejlesztések valósultak meg az elmúlt években, a többi desztinációban ugyanakkor a lehetőség még adott. A sportcélú hajózásba tartozik a vízisízés és a jet-ski. Ezek egy-egy szűkebb területhez kötődnek, általában a hajó tárolására,
vagy
vízrebocsátására
alkalmas
kikötő
környékén
jellemzőek.
A
horgászturizmushoz kapcsolódó vízi turizmusban a horgászok három lehetőség közül választhatnak: horgászhatnak partról, evezős csónakból, a Tisza-tónál motorral hajtott csónakból is. Mivel a horgászat sikerében jelentős szerep jut a helyismeretnek is, a horgászok többsége ragaszkodik a bevált helyekhez, ez is oka lehet, hogy a horgászturizmusra a csillagtúra jellegű, egy kikötőből induló, és oda visszatérő mozgás a jellemző (Füstös, 2009). Fejlesztésénél fontosak a parti vagy part közeli horgász-barát szálláshelyek és megfelelő minőségű vendéglátóhelyek, a kiépített kikötők, a jól felszerelt horgászboltok és a képzett túravezetők. Bár profi, megszállott horgászoknak egyéb kapcsolódó szolgáltatások nehezen adhatók el, érdemes figyelembe venni, hogy gyakran érkeznek családdal, akiknek a kikapcsolódási-
és
szórakozási
lehetőségei
meghatározóak
lehetnek
a
helyszín
kiválasztásakor. Vizsgálatba vont nagy tavaink mindegyikéről elmondhatjuk, hogy a halállomány jó, a divatos hazai- és a külföldi horgászmódszerek szinte mindegyike alkalmazható. Szűk keresztmetszetet főleg a víz megközelíthetősége (nádasok, hosszan beépített partszakaszok, és a szabályozatlanság (pl. betartható és betartatható horgászrend, halak megtartása és elvitele) miatt a más vendégekkel való konfliktusok, továbbá a sokszor 12
rendezetlen tulajdonjogok jelentenek. A turizmus e terméke esetében a felsoroltakon túl különösen a különböző horgász-csoportok eltérő igényeire és a vízterület adottságaira fókuszáló termékfejlesztés és a termékspecifikus tájékoztatást magában foglaló, hatékony marketing tevékenység vezethet sikerre.. Az egyes prioritások területén természetesen különbségek is kimutathatóak, hiszen míg a kulturális- és
örökségturizmus
a Balatonnál
jelentősebb,
addig
az
ökoturisztikai
fejlesztésekben a Fertő- és a Tisza-tó vezet.
KÖVETKEZTETÉSEK
A magyarországi tóturizmus perspektíváit vizsgálva kimutatható, hogy a turisztikai terméken belül tavaink közül a Balaton, a Tisza-tó, a Velencei-tó és a Fertő-tó turizmusa a meghatározó. A tóturizmus az 1990-es években elvesztette vezető szerepét a turisztikai termékek rangsorában és jelenleg is az egészség- és a kulturális- és örökségturizmus mögött található. A turizmus szakmán belül a Balaton (Rátz-Vízi 2004, Rátz-Michalkó 2008) és a Tisza-tó turizmusának (Dávid 2003, Dávid 2005, Michalkó 2005, Dávid-Michalkó 2008) a kutatása került előtérbe. A tóturizmus további vizsgálatának lehetőségei a turizmusökológiai kutatásokhoz kötődnek (Dávid-Vargáné Csobán 2010, Dávid-Baros-Patkós-Tuohino 2012).
5. IRODALOM
Dávid, L. – Michalkó, G. (Szerk.), (2007) A Tisza-tó turizmusa. Magyar Turizmus Zrt., Budapest, pp. 107-119. Dávid, L. − Baros, Z. − Patkós, Cs. − Tuohino, A. (2012) Lake Tourism and Global Climate Change: an integrative approach based on Finnish and Hungarian case-studies. Carpathian Journal of Earth and Environmental Sciences 2012/1. (in print) Dávid, L. – Vargáné Csobán, K. (2010) A turizmus ökológiai alapú fejlesztése. Turizmus, környezet, fenntartható fejlődés. Regionális Turizmuskutatás Monográfiák 2., Gyöngyös. Dávid, L. – Michalkó, G. (2008) A Tisza-tó turizmusa. Magyar Turizmus Zrt., Budapest. Dávid L. (2005) The Connection Between Lake Tourism and Regional Development along the River Tisza in Hungary, with Special Regard to the Improvement of Vásárhelyi Plan. China International Lake Tourism Forum, Hangzhou Thousand-Island Lake, China, pp. 1-6. Grgona, J. (2005) Tourism and Ecology. Annals of DAAAM&Proceedings. London.
13
Martonné, Erdős K.−Bodnár, R. (2003) A turizmus és környezet kölcsönhatásai a Tisza-tó példáján. In Csorba P. szerk.: Környezetvédelmi mozaikok. Debrecen. pp. 307-326. Michalkó, G. (2005) A Tisza-tó turisztikai potenciálja. Földrajzi Értesítő, LIV. Évf. 1-2. füzet pp. 129-147. Mill Robert Christie & Morrison Alastair M. (1992) The Tourism System. An Introductory Text. Second Edition. Prentice-Hall International Editions. Petykó, Cs. (2010) A kempingturizmus fejlődése 1964-től napjainkig. PhD-disszertáció. Pécs. Radics, Zs. (2007) A Tisza-tó településeinek turisztikai fejlődése és átstrukturálódása. In: Rátz, T. – Michalkó, G. (2008) A Balaton turisztikai miliője: a magyar tenger sajátos atmoszférájának turizmusorientált vizsgálata. – Turizmus Bulletin. XI. évf., 4. sz. pp. 13-19. Rátz, T. – Vizi, I. (2004) The impacts of global climate change on water resources and tourism: the responses of Lake Balaton and Lake Tisza. – In: Matzarakis, A. – de Freitas, C. R. – Scott, D. (eds.): Advances in Tourism Climatology. Ber. Meteor. Inst. Univ. Freiburg, Nr. 12, pp. 82-89. Rehák, G. (2011) Turizmuspolitika Magyarországon. PhD-disszertáció. Debrecen. Tyler, D.−Dangerfield, J. M. (1999) Ecosystem Tourism, a resource based philosophy for ecotourism. Journal of Sustainable Tourism. 7(2). London, pp. 146-158.
14
