A Tisza új élete. LIFE-Nature program a Közép-Tiszán

A Tisza új élete LIFE-Nature program a Közép-Tiszán

Fotó: Zsoldos István

A Tisza új élete LIFE-Nature program a Közép-Tiszán

„A Tisza, a szőke Tisza, néha valósággal szőke, olyan, mint a reggeli kávé, ellenben néha barna, mint a hígra hagyott kakaó. Mikor szőke, akkor szelíd, mikor barna, akkor haragos, akár csak néha szelíd szőke, azután komoly barna leány volna. Hogy néha miért világos és néha miért barna, azt tudni nem lehet. Valóságos rejtély az egész folyó, s az úristen az alföldi magyar kedvéért talán csak azért teremtette, hogy nyugalmas napjaiban ezen a talányon törje a fejét.” Tömörkény István: Munkák és napok a Tisza partján

WWF Magyarország Budapest, 2002.

ÍRTA: Siposs Viktória és Kis Ferenc LEKTORÁLTA: Haraszthy László és Gadó György Pál A RAJZOKAT KÉSZÍTETTE: Földi Bea és Majoros Csaba CÍMLAPFOTÓ: Lőrincz István: tündérfátyol és kiskócsag Kis Ferenc: hullámok KIADTA: WWF Magyarország 1124 Budapest, Németvölgyi út 78/b Tel.: (1) 214-5554, fax: (1) 212-9353 E-mail: [email protected] www.wwf.hu Adószám: 18226814-1-43 Számlaszám: ERSTE Bank: 11649001-07903500-49000003 NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: PRO vision Stúdió Budapest, 2002. április Támogatók:

Az Európai Unió LIFE programjának támogatásával

Az Osztrák Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával

Köszöntő

A

tartotta állandó mozgásban természeti rendszereit. A vízszint szabályozása, a folyó és a valamikor általa táplált vizes élőhelyek kapcsolatának újraélesztése, a természeti gazdagság megőrzését biztosító ökológiai folyamatokat szabadítja fel kényszerű rabságukból. Szemlélete túlmutat a hullámtér árvédelmi töltések szabta korlátjain, kitekint a valamikori ártér természeti rendszereire, előrevetítve a munka folytatásának lehetőségét. Már most gondolatban újrateremti a vízi és szárazföldi természeti rendszerek ősi kapcsolatát, harmóniáját. Aradi Csaba igazgató Hortobágyi Nemzeti Park

Tisza, a tájat formáló és éltető őserő, hazánk jellegzetes alföldi térségének szimbólumává vált. Jelen kiadvány egy nagyszabású tájléptékű rehabilitációs munka lehetőségét, szükségességét, és eszközeinek változatosságát tárja elénk. Olyan – szakmailag megalapozott – javaslatokat tesz, amelyek megvalósításuk esetén példaként szolgálhatnak a Tisza mentén élők számára. Megoldást keres a folyó biológiai változatosságának, ökológiai folyosó jellegének megőrzésére, eszközül használva a hagyományos földhasználati formák kínálta lehetőségeket, a helyi lakosság boldogulását is szem előtt tartva. Az alföldi ember gyakran sóhajtott föl: „két Isten kellene ennek a tájnak, egyik, hogy árassza, másik, hogy szárassza”. Ez a kettősség éltette, tartotta fenn a Tiszát kísérő mozaiktájat, biztosította a térségi kapcsolatokat,

Mi az a LIFE? A LIFE szó angolul köztudottan annyit tesz, mint „élet”, ám az Európai Unió szótárában francia mozaikszó (L’Instrument Financier pour l’environment), melynek magyar fordítása „Pénzügyi Eszközök a Környezetvédelemért”. A LIFE három fő területen nyújt pénzügyi támogatást: környezetvédelem, természetvédelem és Európán kívüli tevékenységek. Jóllehet mindhárom témában a környezet helyreállítása a cél, mindegyik területnek megvannak a sajátos céljai. A LIFE 1992-ben indult, és napjainkig húsz országban közel háromszáz projekt megvalósítását tette lehetővé. A természetvédelemi LIFE a vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséhez, élőhelyek komplex védelméhez és fajvédelmi programokhoz nyújt támogatást. 1996 és 1999 között 450 millió Eurót használtak fel a LIFE programokra. A csatlakozás előtt álló országok számára 1999-ben nyílt meg a LIFE pénzügyi kerete. Elsőként Románia hét projektje kapott támogatást. 2001-ben Magyarországon két LIFE program indulhatott el, közülük az egyik a Tisza-LIFE, melyet a következő oldalakon részletesen bemutatunk.

3

Bevezetés

M

it keres a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete a Tiszán, Nagykörű, Tiszajenő vagy Tiszakürt határában? – kérdezheti kiadványunk olvasója. Nem alaptalan ez a kérdés, hiszen a WWF-et sokan úgy ismerik, hogy olyan közkedvelt és látványos fajok védelmével foglalkozik, mint az emberszabású majmok, az afrikai és ázsiai elefánt, az orrszarvú fajok, a tigris és a tengeri teknősök. Ám, ha a WWF küldetésének meghatározását olvassuk, már közelebb járunk a Tiszához: A szervezet célja, hogy elősegítse a biológiai sokféleség megőrzését, a szennyezések csökkentését és az erőforrások fenntartható használatát. Ahogy az egy céltudatos szervezethez illik, a WWF azt is eldöntötte, hogy milyen területekre összpontosít, vagy idegen szóval, mik a prioritásai: az erdők, az édesvizek, az óceánok és partjaik, egyes kiemelt fajok védelme, a klímaváltozás elleni küzdelem és a mérgező anyagok használatának korlátozása. Talán érzékelik, hogy a felsorolt területek még mindig óriási feladatot jelentenek. Ezért a WWF úgy döntött, hogy korlátozott energiáit bolygónknak azokra a körzeteire össz-

Nagykócsag Fotó: Lőrincz István

pontosítja, amelyekben a biológiai sokféleség a leggazdagabb és egyúttal a legveszélyeztetettebb. A tudósok Földünkön 200 ilyen régiót határoztak meg. Nekünk magyaroknak nem kell messzire utaznunk, hogy ilyen értékes és veszélyeztetett régiót találjunk. A 200-as listán a Kárpátok koszorúja és a Duna-delta is szerepel. Márpedig könnyen belátható, hogy a Dunadelta élővilága szempontjából rendkívül fontos, hogy mennyit sikerül megőriznünk – esetleg helyreállítanunk – a Duna és a mellékfolyók gazdag élővilágából. Mikor Magyarországon a Duna alsó szakaszára (a Gemenci-erdő vidékére) és a Tisza folyóra koncentráljuk szaktudásunkat és anyagi erőinket, akkor egyúttal a nemzetközi célkitűzések valóra váltásán is dolgozunk. A WWF Magyarország LIFE programja az ártéri gazdálkodás megőrzésével, sőt egyes elemeinek felelevenítésével sokat tehet a Kárpát-medence biológiai sokféleségének megőrzéséért. És bár biztos vannak, akik a szibériai tigrisek védelmét fontosabbnak tartják, a Tisza mentén vannak olyan értékeink, melyeket helyettünk senki más nem fog megvédeni. Mikor Nagykörű, Tiszajenő vagy Tiszakürt határában hozzájárulunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez, egyúttal segítjük a Duna-delta védelmét, és szervezetünk világméretű célkitűzéseinek megvalósítását is.

Élet a folyószabályozás előtt

H

tak, ahol a gyümölcsfákra gyakran szőlőt is futtattak. Még a XVIII. század végén is a közösségi vagyonba tartoztak ezek a gyümölcsösök: amikor kihirdették a szüretet, mindenki egy-egy szekérnyit szedhetett a termésből. A Tisza felső szakaszának hullámterében a dzsungelgyümölcsösök maradványai kis foltokban ma is megtalálhatók. A folyók mentén élők ismerték a víz mozgását, kihasználták a természetes mélyedésekben megmaradó víz előnyeit, sőt kismértékű földmunkákat is végeztek, hogy a vizet céljaiknak megfelelően tereljék és visszatartsák. A vízpartot szegélyező magasabb parton (övzátonyon) át a víznek kapukat, azaz fokokat nyitottak, így az árvizeket nagy területen szétterítették. A víz visszahúzódásakor a fokot elzárták és így gazdag élővilágú területeket alakítottak ki. A fokrendszer működésének lényege, hogy a vízfeltöltés alulról történik: a fokrendszer legmélyebb pontja, a fok van összeköttetésben a folyóval. Ha az áradás eléri ezt a szintet, alulról, rombolás nélkül tölti fel az árteret. Ha a mélyületben elérte a víz a kívánatos szintet, a fok lezárásával (rekesztéssel) lehet megelőzni, hogy az ár levonultával a víz ahol jött, el is folyjon. A fokok nem csupán „árvízvédelmi berendezések” voltak, a szétterülő sekély víz kiváló ikrázóhelyként, halbölcsőként is szolgált.

ermann Ottó a halászatot és a nomád állattartást tekinti a két legősibb magyar foglalkozásnak. Már az Árpád-korban is voltak a fokgazdálkodáshoz kapcsolódó mesterségek: a gyűjtögető pákászok, mocsárban halászó csíkászok, magányosan tevékenykedő halászok és vadászok. Nagy felelősséggel járó, embert próbáló munkát végeztek a pásztorok is, mivel a rájuk bízott állatállomány az egész közösség vagyona volt. A Tisza­melléken élők a tavakban, kisebb­nagyobb vízállásos réteken tömegesen fogták a halakat, pl. a csíkot és az úri konyha keresett ételét, a mocsári teknőst. Emellett piacra vitték a nádat, a gyékényből előállított méhkasokat, kosarakat, szekérborító gyékényszőnyegeket, a tavakban termő sulymot, a kannamosó füvet és a szőlőkötöző kákát. A Tisza menti emberek leleményesek voltak és alaposan ismerték a körülöttük lévő élővilágot, ezért a legnehezebb időszakokban is megtalálták megélhetésüket. Andrásfalvy Bertalantól tudjuk, hogy az 1830­as évek elején, a nagy szárazság idején a halászok elkeseredettségükben földművelésre adták a fejüket, csónakjaikból sertésólakat építettek, vagy eltüzelték azokat. Az 1840­es évek közepén viszont akkora halbőségről számolnak be a korabeli írások, hogy „ha a kereskedő egy­két forintért megvett két mázsa halat, a harmadikat ráadásul kapta”. Az ártereken termő alma-, körte-, szilva- és diófák akár a tartósabb vízborítást is elviselték, ellenállóbbak voltak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, nem igényeltek metszést és ápolást. Mivel ezeket a gyümölcsösöket nem kellett gondozni, buja növényzetű „dzsungelgyümölcsösöket” alkot-

A magyarországi folyók ártere a folyószabályozások előtt

5

Gátak közé szorítva

A

szántóföldi gazdálkodásra. A szántók területének jelentős növeléséhez a korábban megkezdett erdőirtás után az ármentesítés is szükségessé vált. Új fejezet nyílt a víz- és tájgazdálkodásban: a század végén már nagy területeket érintő beavatkozásokra is sor került, pl. a Mirhó-fok lezárására. A XIX. század első felében megkezdődött a hazai mérnökképzés, a célirányos térképezés, melyek megteremtették a munkák szakmai hátterét. A „verítékes honfoglalás” élére a nyugati műveltségű Gróf Széchenyi István állt, aki a Közlekedési Bizottmány elnökeként a közlekedési rendszer javításában és a szántóterületek növelésében látta a fejlődés fő irányát. Az ő személyes közreműködésének és agitációs munkájának köszönhetően 1846-ban megalakult a Tiszavölgyi Társulat, mely önkormányzati alapon működött, a költségeket a haszon arányában osztotta fel. A Társulat az ármentesítés mellett a vízi utak fejlesztését, az öntözést, a csapadék-visszatartást és az erózió elleni védekezést is feladatának tekintette. A gabonakonjunktúra idején a terményeket legolcsóbban a folyón tudták szállítani. Az uszályokat a folyóparton ökrökkel vontatták felfelé. A szabad út biztosítása érdekében a mederparti értékes erdőket kivágták, a fokokat pedig eltömték. A Tisza árterének, azaz az egykor elárasztott területnek legnagyobb része ma már a gátakon kívül, a mentett oldalon található. Az ármentesített terület meghatározó részén ma intenzív mezőgazdasági technikával szántóföldi és kertészeti növénytermesztés folyik. Az egykori ártér gátak közé rekesztett részét hullámtérnek nevezzük. Ma ennek harmadát is intenzíven hasznosítják. A hullámtér mintegy harmada erdő, melynek kb. fele nemesnyár-ültetvény, közel harmada szántó, s csak a maradék egyharmad területen helyezkednek el gyepek és természetes élőhelyek, mint pl. mocsarak. Az emberi tevékenység megkezdése előtt Magyarország területén 85%-os volt az erdősültség.

legjelentősebb középkori szokásjogi gyűjtemény, Werbőczy Hármaskönyve szerint hazánkban már a XIII–XV. században gyakori volt a vízfolyások árkokban, csatornákban történő elvezetése, a szántók, erdők árvédelme, víztározó malomgátak építése. E korai szabályozási munkák másik legfőbb célja a folyók hajózhatóvá tétele volt, amely lehetővé tette pl. a faúsztatást és a királyi bányavidékek sószállítmányainak célbajuttatását. (Innen kapta nevét pl. a Sajó: Sav-jó – Só-folyó.) A XVIII. századi népesség-növekedés fokozta a gabona iránti keresletet. A piac igényeinek kielégítése érdekében a rideg állattartásról egyre többen áttértek a

A Tisza-szabályozás Vásárhelyi Pál tervei alapján 1846 nyarán Tiszadob határában, az Urkomi-magaslaton fekvő Andrássybirtokon kezdődött meg Széchenyi István jelképes kapavágásával

6

Az elmúlt kétszáz év nagymérvű erdőterület-csökkenése azonban lényegesen megváltoztatta az Alföld ökológai viszonyait. Korabeli térképek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1800­as években a mai Magyarország területének már csak 28%­át borították erdők. A jobbágyfelszabadítás következtében 1848–1878 között 1,3 millió hektár erdőt irtottak ki, majd helyüket legelőként hasznosították. Az első világháború után az ország területének csupán 11,8%-át borította erdő. A különböző fásítási programoknak köszönhetően napjainkig mintegy 600 000 ha erdő telepítésére került sor, ezek többsége azonban az őshonos fafajok termőhelyére telepített tájidegen, klónozott, rövid vágásfordulójú ültetvények. Ma hazánk 19%-át borítják erdők és faültetvények, az Alföld erdősültsége még ennél is jóval alacsonyabb. A hullámtéri szántókon elsősorban kukoricatermesztés folyik, ami azért lehetséges, mert léteznek olyan, rövid tenyészidejű fajták, melyek – kora tavaszi áradás esetén – az ár levonulta után vetve is behozzák lemaradásukat, és termést tudnak érlelni. A későn vetett kukorica gyors fejlődését két tényező segíti elő: a magas tápanyagtartalmú talaj, mely az áradáskor elterített folyami iszapnak köszönhető, és az áradás után a talajban megmaradó nedvesség. A talaj jó tápanyagellátása következtében a gyomnövények is gyorsan fejlődnek. Ezek ellen régen kapálással védekeztek, ma vegyszerekkel. A Tisza vízminőségének védelme érdekében fontos a vegyszerhasználat megszüntetése, mivel a hullámtérről a mérgező anyagok az élő vízbe is könnyen bemosódhatnak. Országszerte jellemző, így a hullámtereken is, hogy a gyepek még a XX. század közepén is nagyobb jelentőséggel bírtak, mint ma. Akkoriban a legelők és kaszálók biztosították az állattenyésztés alapját. Az utóbbi húsz évben azonban az állatállomány folyamatosan csökkent, miközben már korábban a termelt takarmányokra alapozó intenzív (istállózó) szarvasmarhatar-

tás aránya nőtt. Legeltetés és kaszálás helyett ma szántóföldön termelik a takarmányt. A gyepek használatának, kezelésének elmaradása azok leromlásához vezet, majd átalakulnak cserjés, erdős társulássá. Mivel a természetvédelmi szempontból is értékes gyepterületek jelentősen megfogyatkoztak, a megmaradtak megőrzése és a leromlott gyepek rehabilitációja fontos feladat. A mederátvágások mellett folyamatosan épültek a töltések és a nagyobb településeket védelmező körgátak, melyeket az árvizek figyelembe vételével magasították és szélesítették. A Tisza és mellékfolyói mentén 4500 km (az egész országban 6400 km) gát épült, aminek hatására a 38 500 km2-nyi ártér 1800 km2-re (az ország mai területén 25 000 km2­ről 1200 km2-re) csökkent. A megépült töltések több, mint 840 települést, a körgátak 48 várost és nagyobb falut védelmeznek. A hajdani vízi világból élő, kenyerüket vesztett emberek nagy része beállt kubikosnak, s az általuk végzett földmunka (töltések építése, átvágások kiásása) – ha a Duna-völgyben végzett vízimunkákat is beszámítjuk – közel 40 000 km2-nyi területet mentesített az árvizektől. (Ebből a mai határaink közé mintegy 23 000 km2 esik.)

7

Jégmadár Fotó: Haraszthy László

Vízgazdálkodás és árvízmegelőzés ma

A

(1867–68, 1879, 1888, valamint 1919, 1932, 1940–41) mindig hozzájárultak a rendszer továbbfejlesztéséhez. 1998–2001 között azonban 28 hónap alatt négy, minden korábbi mértéket meghaladó árhullám vonult végig a folyón, amely után már nem lehet gátmagasítással elérni a kellő biztonságot, ezért koncepcióváltásra volt szükség. A „Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése” néven 2001–2002-ben kidolgozott terv lényege az árvízi vésztározás, amely racionális tájfejlesztést tesz lehetővé. A szűkre szabott hullámtér és a kiszárított hatalmas területeken elszikesedő egykori ártér problémáival az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak a tájökológusok. Mivel a folyó hordalékát nem tudja szétteríteni az egykor hatalmas ártéren, azt e szűk hullámtérben rakja le, ami ennek következtében folyamatosan feltöltődik. Az emberi tevékenység (erdőirtások, csatornázás, utak építése stb.) következtében a vízgyűjtőn lehulló csapadék sokkal gyorsabban kerül a folyóba. A feltöltődés és a megváltozott vízjárás számos újabb problémát okoz. A hullámterek egyre magasabbra kerülnek, míg a folyómeder folyamatos mélyülése miatt a vizek egyre alacsonyabb szinten folynak le. Ennek következménye, hogy a településeket veszélyeztető árvizek után néhány héttel már súlyos aszály mutatkozik. Az emberi beavatkozás egy másik súlyos következménye a tájidegen fajok behurcolása. A XX. század első felében rézsűfásításra használt gyalogakác (Amorpha fruticosa) kedvező élőhelyet talált, és elterjedt a Tisza hullámterében. Ez az négy-öt méter magasra növő cserje sűrű bozótost alkot, amelyben a fényért folytatott küzdelmet kevés növényfaj bírja. A méhészek kedvelik, hiszen időszakosan jó mézelő, ám agresszív terjeszkedésével rendkívül súlyos kárt okoz, az őshonos növényzet nagy részét kiszorítja a hullámtérből.

Tisza mai árvízvédelmi rendszerének kiépítését több lépésben, számos módosítással végezték el. A kanyarulatok átvágása során először vezérárkot ástak azzal a céllal, hogy annak mélyítését és szélesítését majd maga a folyó végzi el. Vásárhelyi Pál szándéka egy olyan árvízi

Árvízi védekezés Nagykörűben 2000 áprilisában Fotó: Siposs Viktória

meder megalkotása volt, amelynek töltései között gyorsabban és szétterülés nélkül vonulnak le az árhullámok. A Tisza-szabályozás megkezdését követő katasztrófák

8

A Tisza a WWF tevékenységének középpontjában A WWF 1986­ban kezdte tevékenységét Magyarországon a Magyar Madártani Egyesület (ma Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) ragadozómadár-védelmi programjának támogatásával. Önálló képviseletet 1991­ben nyitott. Kezdetben elsősorban a rendszerváltással együtt járó törvénykezést segítette szakmai javaslataival, a magyarországi természeti értékek megőrzése érdekében. Már ebben az időben kiemelten foglalkoztunk a Tisza menti ártéri erdők védelmével, 1993-ban kiadvány készült, melyben az ártéri erdők helyzetét mutattuk be. A WWF Magyarország 1995­ben kidolgozott természetvédelmi stratégiájában a Tisza-völgyet határozta meg fő tevékenységi területének. A WWF Magyarország célja, hogy hozzájáruljon a Tisza-völgy biológiai sokféleségének megőrzéséhez és ahol lehetséges, egy korábbi, gazdagabb élőhely visszaállításához a természetvédelem, az extenzív mezőgazdaság és a szelíd turizmus eszközeivel. A Tisza menti természeti értékek többsége csak a térségre jellemző külterjes gazdálkodási formákkal együtt őrizhető meg, amelyek egyúttal hozzájárulnak a régió lakosságának megélhetéséhez is. A WWF Tisza programja 1999-ben indult. Az első mintaterületek rehabilitációja 2000­ben, a súlyos cián­ és nehézfém­szennyezés évében valósult meg. Áprilisban készült el Tiszabábolnán a vízvisszatartást biztosító Agyagosi-zsilip, októberben került átadásra Nagykörűben egy tanösvény és a kubikrendszer rehabilitációjának első 400 m-es szakasza. Májusban szürkemarhalegeltetéssel megkezdődött a Körös hullámterében az

Sajtótájékoztató a kubikrehabilitáció helyszínén Fotó: Rákosi Péter

agresszív terjedésű, tájidegen gyalogakác visszaszorítása. Szintén 2000-ben jelent meg a Tisza-völgy természeti értékei megőrzésének lehetőségeit elemző kiadvány, valamint számos rövid ismertető a mintaterületeken folyó munkáról. A WWF Magyarország kezdeményezésére a Tiszával foglalkozó szervezetek részvételével két szövetség alakult. A Tisza Platform a cián­ és nehézfémszennyezést követően alakult a szennyezés okozta károk felmérésére és a rehabilitáció megtervezésére. A Tisza Műhely tagjai az ártéri gazdálkodás felelevenítésének elvi és gyakorlati lehetőségeivel foglalkoznak.

9

A Tisza-LIFE program helyszíne

A

A Tisza-LIFE program a Közép­Tiszai Tájvédelmi Körzet területén folyik. A Közép­Tiszai Tájvédelmi Körzet (KTTK) a Tisza mentén 134 km hosszan húzódik. A védett hullámtéri terület csak Szolnoknál szakad meg egy 6 km­es szakaszon. A KTTK 1978­ban alakult, területe 7670 hektár, melynek 59%­a erdő, 13%-a gyep, 25%-a művelésből kivett terület, illetve a folyó vízfelülete, míg a fennmaradó 3% szántó, gyümölcsös és nádas. A mintaterületeken az élőhely-rehabilitációs munkát az önkormányzatok és a környezetükért felelősséget érző helyiek segítségével végezzük. A műszaki tervezéssel és kivitelezéssel a régió vállalkozóit bíztuk meg, és a területek kezelését is helyi gazdálkodók bevonásával valósítjuk meg. A munkák a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal és a területileg illetékes hatóságokkal szoros együttműködésben folynak.

Tisza szabályozásával kapcsolatban már említettük, hogy a fokok jelentős részét elzárták, betemették. Régi térképek segítségével és alapos földrajzi kutatómunkával a korábbi fokrendszer maradványai felkutathatók. A feltárások eredményeként kiválaszhatók azok, amelyek rehabilitációja a gyakorlatban elvégezhető, majd azokon az egykori fokgazdálkodás feleleveníthető. A WWF Magyarország a három mintaterületen megvalósított sikeres rehabilitáció után nagyobb léptékű munkába kezdett. A WWF Ausztriával közösen pályázott az Európai Unió LIFE program természetvédelmi fejezetének támogatására a Felső­Mura osztrák szakaszának és a magyarországi Közép­Tisza rehabilitációjának programjával. A támogatást nyert Tisza-LIFE program 2001 januárjában indult, és 2005 decemberében zárul. Célja a Tisza menti egykor gazdag élővilágú, de károsodott területek rehabilitációja a korábban említett természetvédelmi javaslatoknak megfelelően, extenzív hasznosítással. A LIFE program keretében négy mintaterület rehabilitációját és kezelését, a védett területek bővítését és tájékoztató tevékenységet tervezünk.

A rehabilitációba bevont területek fontosabb adatai Kőtelek kb. 500 ha

Nagykörűi kubikok 80 ha

Nagykörű Tóalj 100 ha

Tiszajenő 210 ha

Tiszakürt 44 ha

Tulajdonjog

magán

állami

önkormányzat + magán

2/3 állami 1/3 magán

állami

Kezelői jog

erdőbirtokosság + magán

KÖTI VÍZIG

önkormányzat + magán

Hortobágyi Nemzeti Park + magán

védelemre tervezett

védett

védett

Terület

Védettség

10

védelemre tervezett

Hortobágyi Nemzeti Park védett

Kőtelek

Nagykörű

Tiszajenő

Tiszakürt Fotók: Zsoldos István

11

Kubikgödör rehabilitációs projekt Nagykörűben A

A WWF Magyarország részt vesz a Nagykörűi Tájrehabilitációs Programban. 2001 tavaszán elkészült az első 400 m-es kubikgödör szakasz rehabilitációja, valamint egy tanösvény is kialakításra került. A kubikgödrök között jellegzetes formára alakított fűzfák állnak. Ágaikat a törzs közelében rendszeresen visszavágják, így sűrű, gömbszerű lombú fákat alakítanak ki, melyek kiváló hullámtörők. A kubikerdők a

folyószabályozás során a töltések építéséhez szükséges föld kitermelésére szolgáló anyagnyerő helyeket nevezzük kubikgödröknek. Ezek a gödrök általában – így Nagykörűben is – a töltéssel párhuzamosan, több sorban a hullámtéri oldalon helyezkednek el. Halbölcsőknek és haltemetőknek is nevezik őket, mivel árhullámok idején ideális ívóhelyként szolgálnak, a vízszint csökkenésekor azonban csapdaként működnek, mivel abban ivadékok milliói maradnak vissza. A kubikok vize gyakran teljesen elpárolog, és így az ivadékok is elpusztulnak. A XIX. századi források tanúsága szerint már akkoriban is próbálkoztak a kubikok ivadéknevelő képességének hasznosításával, az akkor ásott összekötő csatornák azonban idővel feltöltődtek. A program előkészítése során sikerült megtalálni ezen csatornák maradványait, amelyek segítségül szolgáltak a rehabilitációs munkálatoknál. A „nagykörűi ötlet” szerint a kubikgödröket olyan rendszerré kell kapcsolni, mely lehetővé teszi a vízszint szabályozását és egyúttal kapcsolatot teremt az élő folyóval. A kubikgödröket összekötő csatornarendszer egy zsilipen keresztül közvetlenül a Tiszába vezeti vissza a vizet. A munka pontos geodéziai méréseken alapszik. A kubikok alja, illetve az őket öszszekötő csatornahálózat egy irányba, a zsilip és a folyó felé lejt. A rendszer levezető-csatornájának alsó pontján épített zsilip segítségével a tavaszi áradáskor annyi víz tartható vissza, amennyi a nyári párolgás után is elegendő a halaknak. A rendszer leengedése nyár végén vagy ősszel célszerű, amikorra az ivadékok kellően megerősödtek. A leengedés egyben lehalászás is: a levezető csatornában a méretes halak hálóval történő kifogása mellett az ivadékok a Tiszába juthatnak. Természetesen a rehabilitált kubikgödrök között is mindig van több olyan, amelyek nincsenek a rendszerbe kötve, ezek a madaraknak szolgálnak táplálkozóhelyül.

A tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum) nedves termőhelyeken előforduló évelő növény Fotó: Lőrincz István A kubikok lehalászása kisszerszámokkal történik Fotó: Kis Ferenc

A vöröshasú unka (Bombina bombina) hazánkban gyakori faj, de az EU országaiban száma erősen csökken, ezért a madár- és élőhelyvédelmi irányelv alapján védelem alatt áll Fotó: Haraszthy László

12

ligeterdőkre jellemző kosbor, a széles levelű nőszűfű (Epipactis helleborine), a korhadó fatörzseken pedig a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) fordul elő. A nagykörűi rehabilitált kubikok vizét először 2001 őszén engedték le. A kifogott halak között megtalálhatóak voltak őshonos halfajaink: a lápi póc (Umbra krameri), a réti csík (Misgurnus fossilis), a folyami géb (Gobius fluivatilis) és a csuka (Esox lucius) is. Némi aggodalomra ad okot a tájidegen, betelepített törpeharcsa (Ictalurus nebulosus) tömeges jelenléte, és nemkívánt tiszai elterjedése. A nagykörűi kubikrehabilitációs modell a mesterséges szelekció lehetőségét is biztosítja, mivel a törpeharcsa a legsekélyebb vízmélységig bent marad a kubikokban, így könnyen lehalászható és értékesíthető, vagy madártápláléknak visszahagyható.

töltés védelmét szolgálják. Az öreg, odvas botoló füzekhez igen gazdag élővilág tartozik. Számos odúlakó madárfaj költ bennük, de itt találja meg nyugodt pihenőhelyét a vadmacska is. A kubikgödrök a töltések közvetlen közelében sorakoznak, melyeket az utóbbi évtizedekben nem hasznosítottak. Ennek köszönhető, hogy napjainkig szinte változatlanul maradhattak meg. A kubikgödrök háborítatlan sávja a hullámterek legértékesebb élőhelyei közé tartozik. A terület jellemző botanikai értéke a tavasszal és nyár elején virágzó debreceni torma (Armoracia macrocarpa) és nyári tőzike (Leucojum aestivum), valamint az ősszel virító tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum). A kubikgerendákon – azaz a kubikgödröket elválasztó földsávokon – a puhafás

A nyílt vízfelületeken gyakran megjelenik a rucaöröm (Salvinia natans) Fotó: Kis Ferenc

A réti csík (Misgurnus fossilis) szélsőséges körülményeket is elvisel, kis oxigénigényű halfaj, nappal az iszapban rejtőzik, főleg éjjel jár táplálék után Fotó: Lőrincz István

A botoló füzesekben él a búbos banka (Upupa epops) Fotó: Lőrincz István A vízzel telt kubikgödrök a Tisza élővilágát gazdagíthatják Fotó: Haraszthy László

13

Állandó vízborítás biztosítása a Tóalján

N

zik) ma is virágzik a zöldség­ és gyümölcstermesztés, az ősi gyümölcsfák (főleg körtefélék) jól bírják az árvizek elöntéseit is. A Tóalja termékenységét jól illusztrálja a nagykörűi mondás: „megfial a Tóalja”. Ez a termékenység ősidők óta a rendszeres elöntéseknek köszönhető. Az 1970-es években azonban itt is nyárigát épült a termelés (rövidtávú) biztonsága érdekében. 1999-ben a víz gyorsabb lefolyása érdekében megkezdték a gát átvágását, de az ár a kezdődő emberi beavatkozást felülírva átszakította a töltést. Azóta a mélyületben helyreállt az egykori Anyita-tó, a modernkori természetidegen gazdálkodás ellehetetlenült és teret nyitott a természethez igazodó fenntartható tájhasználatnak. A WWF által támogatott Tóalja Rehabilitációs Program keretében a hosszú vízborítás miatt kipusztult nemesnyaras helyébe természetszerű erdő kerül. Az elgyomosodott szántóföldekből magyar szürke marhák segítségével értékes legeltetett gyepterületek alakíthatók ki. Ehhez meg kell teremteni a természetszerű vízgazdálkodás feltételeit is, ami műszaki beavatkozást is igényel. Az Anyita-fok revitalizálásával a főmeder és a tó rendszeres és szabályozható kapcsolatát alakítjuk ki. A természetes élőhelyek folyószabályozás következtében megváltozott vízgazdálkodása javítható. Az extenzíven hasznosított területeken a természeti értékek megőrzése mellett a lakosság helyben maradása is elősegíthető, megteremtve a hosszú távú területkezelés lehetőségét. A rehabilitáció során élőhelyek mozaikos együttesét alakítjuk ki, vagy azok természetes kialakulását segítjük. A rehabilitáció lényege, hogy a régi csatornák kitisztításával a terület és a folyó között olyan összeköttetés alakítható ki, melyen keresztül a víz ki­ és beáramlása

agykörűnél a szabályozás előtt több nagy kanyart tett a Tisza. A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Nagykörű környékén az ármentes magasparton már a honfoglalást megelőző időkben emberi település alakult ki. A község monostorát a feljegyzések először 1212-ben említik. A Tisza szabályozásakor három átvágást végeztek: 1847–48-ban, 1856-ban és 1934-ben. Az egyik – később anyamederré nagyon nehezen fejlődő – átvágáshoz a falu jelentős részét lerombolták. A Nagy-foki vízrendszert elgátolták, és az a mentett oldalra került. Bár az egykori medrek és tómedencék ma is fellelhetők, rehabilitációjuk ma már nehéz feladat lenne. Egy kisebb fok és a hozzá tartozó ártéri tó viszont a hullámtéren maradt, ezért ez könnyebben feléleszthető. Ez az Anyita-fok és a hasonló nevű tó, amely a Tóaljának nevezett hullámtéri öblözet mélyen fekvő részeit foglalja el. A szabályozások után a területet szántóföldként igyekeztek hasznosítani, de a nedvesebb időszakban rendszeresen megjelenő víz ezt lehetetlenné teszi. A mederhez közelebb eső magasabb, homokos területeken (a térképeken Homokszigetnek neve-

A töltés mentén néha felbukkan hazánk egyetlen teknős faja, a mocsári teknős (Emys orbicularis) Fotó: Lőrincz István

14

A Tisza menti gazdag élővilág egyik képviselője az édesvízi szivacs (Spongilla lacustris) Fotó: Siposs Viktória

lönböző magasságban, különböző átmérőjű odúkat vésnek, melyek közül már a tavi denevérek is tudnak az utódneveléshez megfelelőt választani. A kedvező vízháztartás miatt a kétéltűek és hüllők számára is ideális élőhely a Tóalja, mivel nyáron sem száradnak ki teljesen azok a kisebb vízállások, pocsolyák, ahol ezek az állatok élnek. A tipikus hegyvidéki fajokat leszámítva valamennyi békafajunk megtalálható ezen a területen. Poszátáink közül a kis poszáta (Sylvia curruca), a kerti poszáta (Sylvia borin) és a barátposzáta (Sylvia atricapilla) gyakori, de előfordul itt közeli rokonuk, a halvány geze (Hippolais pallida) is.

megvalósulhat. A tájhasználat és természetvédelem szempontjából megfelelő vízszint kialakításához egy zsilipet kell építeni a három csatorna közös, alsó szakaszán. A mintegy 100 hektáros területen a mozaikosság elősegítésére füzek és extenzív gyümölcsfajták telepítésére kerül sor. A gyep természetes állományának megőrzését magyar szürke szarvasmarhák legeltetése biztosítja. A program sikerét fogja jelezni, ha a területen megjelennek azok az indikátor fajok, amelyeknek különleges igényeik vannak. Ilyen bonyolult szerkezetű élőhelyen él az egész Európában veszélyeztetett tavi denevér (Myotis dasycneme) is. Amellett, hogy csak szennyezésmentes, nyílt vízfelületek fölött tud elegendő mennyiségű rovart fogni, odúlakó életmódja miatt szinte kizárólag elegyes, természetes ártéri erdőkben fordul elő. A telepített nemesnyár-ültetvényekben alig vagy egyáltaltán nem keletkeznek odúk, ezért azok alkalmatlanok számára. A természetes ártéri erdők vegyes korú állományában azonban már a közép fakopáncs (Dendrocopus medius), illetve a kis fakopáncs (Dendrocopus minor) is több táplálékot és búvóhelyet talál. Ezeket az erdőket kedvelik a kidőlt, korhadó fatörzsek kérge alatt rovarlárvákat kutató fekete harkályok (Dryocopus martius) és zöld küllők (Picus viridis) is. A felsorolt harkályok kü-

A földmunkák előkészítése geodéziai méréseken alapszik Fotó: Kis Ferenc

15

A tiszajenői Nagy-rét vízgazdálkodásának javítása

A

nedvességkedvelő növényfajok élnek. A vegetáció mintázatából jól látszik a felszíni szintkülönbség. Az emberi szem számára síknak tűnő területből jól láthatóan emelkedik ki a 3,5 méter magas Vár­domb. A területet korábban hosszú időn keresztül legeltették. Ma a természetközeli gyepen kialakult változatos életközösség fenntartása a legfontosabb feladat. Az állatok legelésének köszönhetően ugyanis elsősorban olyan alacsony növésű, taposás- és rágástűrő növények fordulnak elő, melyek természetvédelmi szempontból fontosak. A rossz vízellátottság is veszélyt jelent a természeti értékekre: áradás után a mélyebb részeken marad víz, mégis a terület jelentős részén nyár elejére már száraz a felA növényzet szín. Ez hasznosítási jól mutatja szempontból is kedvea szintkülönbzőtlen, hiszen a jó ségeket és a vízellátottságot vízellátottságú rétet egy Fotó: Siposs évben néha ötször is leViktória het kaszálni. A kezelés (legeltetés, kaszálás) hiánya a beerdősülés folyamatának kedvez, teret engedve a gyalogakác és más tájidegen, adventív fajok terjedéséA Nagy-rét jellegzetes nek is. A terület állapotáplálkozóhelye a nagy godának tának romlása ma még (fent, Limosa limosa) és a piroslábú megállítható: megfelelő cankónak (balra, Tringa totanus) mennyiségű víz és kezeFotó: Vajda Zoltán lés biztosításával kitűnő gyeppé alakítható. A rehabilitáció egyik célja a jobb vízellátottság bizA gyep nagy részén a felszíni szintkülönbség nem tosítása vízvisszatartással, amely kedvező élő­ és több, mint 20–40 centiméter, de ez is elegendő a nedtáplálkozóhelyet teremt többek között a parti- és gázlóves gyep mozaikosságának kialakulásához. A fokozamadarak számára. tos kiszáradás miatt a mélyebb fekvésű területeken Tiszajenő határában elterülő Nagy­rét egy 200 hektáros gyepterület. A Nagykőrös felől érkező Kőrös­ér északnyugaton a gyep határánál elkanyarodva megkerüli a Vár­dombot és magát mélyen bevágva torkollik a Tiszába. A XX. század közepén csatorna ásással lerövidítették az útját: az átvágás a Vár­domb másik oldalán fut. Az átvágásnak a nemkívánatos víz gyorsabb levezetésében lehetett szerepe. A rét és a Tisza között telepített nemesnyár sáv húzódik.

16

hatására létrejövő gyepszerkezet elsősorban a rövid füvű, illetve a kopárabb talajfelszínt igénylő madár- és rovarfajoknak kedvező. A mélyebb fekvésű, vizes területekre csak a költési idő után engedjük a szürke marhákat, mert ott olyan növénytársulások találhatók, melyekben a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagy goda (Limosa limosa) és a haris (Crex crex) fészkel. Várható, hogy a réten táplálékot és zavarásmentes élőhelyet találnak a kócsagfélék és a fekete gólya (Ciconia nigra) is. A Nagy­rét mintegy kétharmada a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) tulajdonában van, harmada pedig magántulajdonosoké. A HNP kiemelt céljai között szerepel, hogy a magántulajdonban lévő részeket is megvásárolja. A vegyes tulajdonjogból adódóan első lépésben a HNP által birtokolt 90 hektár rehabilitációja kezdődik meg, majd amint lehetségessé válik, a kezelés kiterjed a teljes rétre. A kezelés gyakorlati megvalósítását helyi gazdálkodók bevonásával végezzük. A terület jelenleg még nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A program célkitűzései között szerepel – a megvásárlás ösztönzésén túl – a teljes terület védetté nyilvánításának elősegítése, gyorsítása.

A Kőrös-ér vizének visszaduzzasztásával a terület vízellátása javítható, a vízborítás mértéke zsilippel szabályozható. A mélyebb fekvésű szinteket sötétebb kék szín jelzi. A sárga folt a Vár-domb néhány méteres magaslata. Ábra: Nagy Tibor

A Nagy­réten a legeltetés előre átgondolt, a felszíni és vízborítási viszonyokhoz térben és időben egyaránt alkalmazkodó legeltetési terv alapján folyik majd. A magasabb fekvésű, s így hamarabb kiszáradó részeken a területkezelés magyar szürke szarvasmarha legeltetésével, valamint kaszálással fog történni. A legeltetés

Már Mátyás király korából származnak feljegyzések arról, hogy a messze földön híres szürke marha lábon, olykor több, mint ezer kilométert megtéve, szinte veszteségek nélkül jutott el Nyugat-Európa piacaira. Tény az is, hogy a magyar szürkemarha-kereskedés vámjának harmincadából fedezte a kincstár a török kiűzésének hadikiadásait. Ezt a nagytestű, békés, ennek ellenére igen erős és szilaj állatot már akkoriban sem olcsósága, hanem kiváló minőségű húsa tette keresetté. Újra igaz ez napjainkban, amikor az intenzív takarmányozás hibái miatt fellépő BSE-kór és más betegségek fenyegetik Nyugat-Európát. A szürkemarha-állományok garantáltan BSE-mentesek, hiszen sosem kaptak állati eredetű takarmányt. Ez a fajta más betegségekkel szemben is ellenállóbb. A természetes körülmények között felnövő állatok nem kapnak semmilyen hormonkezelést, húsuknak magas a vastartalma, koleszterinszegény, és az elfogyasztott gyógynövényektől különleges aromája van. Fotó: Haraszthy László

17

Nemesnyaras átalakítása Tiszakürtön

T

Áprilistól júniusig csoportosan virágzik a nyári tőzike (Leucojum aestivum) Fotó: Dobrosi Dénes

iszakürt határában található egy 32 hektáros védett, enyhén szikes hullámtéri gyep, melynek kezelése nem biztosított. Közvetlen mellette húzódik egy 12 hektáros telepített nemesnyaras, mely a számára kedvezőtlen adottságok miatt csak sínylődik. A terület vízellátottsága megfelelő, beavatkozást nem igényel. A rehabilitáció célja a természetvédelmi szempontból nemkívánatos nemesnyaras megszüntetése, helyén a visszagyepesedés elősegítése és az így kialakuló egybefüggő 44 hektáros terület kezelése. Ezt magyar szürke szarvasmarha legeltetésével és kisebb részben kaszálással fogjuk megvalósítani.

A tiszavirág (Palingenia longicauda) igen érzékeny a környezeti változásokra, különösen a víz szennyezettségére Fotó: Lőrincz István

A szikesekre jellemző növénytársulás a tiszakürti gyep különleges értéke Fotó: Siposs Viktória

18

A védett terület bővítése Kőteleken

K

kezménye, hogy ma már nagy területet foglalnak el az invázív gyomfajok: a gyalogakác, a szerbtövis, a kanadai aranyvessző. Bíztató jel, hogy a gyalogakác sűrű rengetegéből kiemelkedő fiatal fekete és szürke nyár egyedek jól fejlődnek. Más területen szerzett tapasztalatok alapján várhatjuk, hogy később nagyobb lombot fejlesztve állandó árnyékolásuk hatására a gyalogakác kipusztul alattuk. A terület ligetesedik, erdősül. Hosszú távon várhatóan erdővé alakul. Célunk az erdősülés elősegítése, mivel a nagy, egybefüggő erdők diverzitása lényegesen nagyobb, mint a kisebb foltoké. A terület magántulajdonban van, és természetvédelmi oltalom alatt sem áll. Az elmúlt tíz évben a művelés elmaradása arra utal, hogy a tulajdonosok számára a terület hasznosítása nem vonzó. A Hortobágyi Nemzeti Park a terület megvásárlását és védetté nyilvánítását tervezi. A WWF Magyarország ebben segíti a nemzeti parkot.

őtelek határában található a védett Gói­tói­ Holt­Tisza, mely ún. „szentélyholtág”. A Tisza és mellékfolyói mentén található morotvák (holtágak) természetvédelmi szempontból legértékesebb képviselőit „szentély” kategóriába sorolták a kutatók. A szentély típusú holtágak kizárólag természetvédelmi célt szolgálnak, azokon horgászat, vízisportolás nem engedélyezhető. Az egykor hatalmas folyókanyart a Tisza szabályozásakor, 1865­ben átvágták, így alakult ki a morotva. Élővilága gazdag és változatos. A morotva és a Tisza közötti területen szántóföldi gazdálkodást és erdőművelést folytattak. A rendszerváltás után a szántók egy részét fokozatosan felhagyták, ennek egyik követ-

Az összefüggő ártéri erdők megfelelő élőhelyet biztosítanak a zavarásra különösen érzékeny fajok, pl. a fekete gólya (Ciconia nigra) számára Fotó: Tömösváry Tibor

A gyalogakác sűrűjéből feltörő fiatal fekete nyár 10-15 év alatt árnyékolásávál a gyalogakác pusztulását okozza Fotó: Siposs Viktória

19

Hódtelepítés a Közép-Tiszán

A

vizes élőhelyek jelentős csökkenése és a kíméletlen vadászat miatt a XIX. század végére az eurázsiai hód (Castor fiber) a kipusztulás szélére jutott. Hazánkban 1854-ben lőtték ki az utolsó példányt. Közel másfél évszázaddal később a Szigetközben észleltek újból hódokat, amelyek az akkoriban Ausztriába visszatelepített állományból vándoroltak át. A nagy távolságra történő természetes bevándorlás túlságosan lassú folyamat. Mivel belátható időn belül nem volt reálisan várható, hogy a Duna magyarországi alsó szakaszára az állatok természetes úton eljutnak, a WWF Magyarország 1996-ban elkezdte a hódok tervszerű visszatelepítését. A Tisza és mellékfolyói mentén számos helységnév őrzi a hódok egykori jelenlétének emlékét, így pl. Hódmezővásárhely, Kishódos, Nagyhódos. A hódokat prémjük és pézsmájuk miatt szerte az országban vadászták. Ha a folyók menti ártéri erdők megfelelő élőhelyet biztosítanak a hódnak, az a terület változatosságát és az ártér gazdag élővilágát is jelzi.

A hód éjszakai állat, jelenlétéről főleg rágásnyomai alapján szerezhetünk tudomást Fotó: Haraszthy László

A WWF Magyarország 2001 őszén a Felső-Tiszához kapcsolódó Öreg-Túr mentén telepített hódcsaládokat, melyek a folyamatos megfigyelés tanúsága szerint jól érzik magukat új élőhelyükön. A Tisza mentén olyan eurázsiai hódok fognak új otthonra lelni, amelyek már stabil állománnyal rendelkező osztrák és német területekről származnak. A hód a nyári hónapokban főként lágyszárú növényekkel, a téli időszakban fakéreggel, rügyekkel táplákozik. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Az eurázsiai hód a közhiedelemmel ellentétben ritkán épít várat, inkább üregekben él. A LIFE program keretében a potenciális élőhelyek részletes felmérését követően, 2002 őszén kerül sor hód telepítésre a Közép-Tiszán. Ezt az eseményt a helyi gazdálkodók, vadásztársaságok körében végA hód nappal ritkán kerül szem elé Fotó: Gerhard Schwab zett ismeretterjesztés előzi meg.

20

A Tisza-LIFE és az ismeretterjesztés

A

A természetkímélő, extenzív tájhasználat termékeinek bemutatására fesztivált szervezünk, ahol vásári hangulatban mutatjuk be a természet kínálta változatos haszonvételek széles skáláját. A hangsúly természetesen az ártéri, hullámtéri gazdálkodás „gyümölcsein” van, és nem csak szó szerinti értelemben. A hullámterek füzeseinek vesszőjéből font kosár, a vizes laposok partjain növő gyékényből szőtt szakajtó, a kévékbe kötött nád, a réteken nőtt sásból készített kenyereskosár, az őshonos feketenyár törzséből és vastagabb ágaiból faragott tányérok és tálak, sőt bútorok mind­mind a régi vízi világból származó, esztétikus használati tárgyak, melyek a konyhában és a ház körül ma is jól hasznosíthatók. Aki az eszközökön kívül extenzíven előállított élelmiszert is vásárol, a hagyományőrzés és a természetvédelem célja mellett saját egészségét is szolgálja. Az ártéri gyümölcsös, a kubikok és a Tóalja halai, a réteken gyűjtött méz, a szabadon legelésző szürke marhák és mangalicák húsa és szalonnája a modern állattartás veszélyeitől mentes, kitűnő, egészséges élelmiszer.

WWF Magyarország a Tisza menti élőhelyvédelmi és rehabilitációs tevékenységéhez szorosan hozzátartozik az ismeretterjesztés is. Kiadványaink, rendezvényeink, honlapunk számos, a Tiszával és a programmal kapcsolatos hírt tesz közzé. Kiadványaink közül ez, a projektet bemutató az első. Későbbre tervezzük a hódok életét és a magyarországi helyszíneken történt visszatelepítés eredményeit bemutató kiadványt, valamint a kubikgödör rehabilitációs programról szóló ismeretterjesztő füzetet. Kiadványainkat eljuttatjuk a térség döntéshozóihoz, falugazdászaihoz, lakosságához. Iskolákban a diákok ismereteinek gazdagítására előadásokat tartunk, tanulmányi kirándulásokat szervezünk. A térség polgármesterei, valamint gazdálkodással foglalkozó szakemberei számára fórumot szervezünk az ártéri gazdálkodás felelevenítésének lehetőségeiről. A program végén, 2005­ben tudományos konferencián adunk számot az elért eredményekről, a kitűzött célok teljesítéséről. Szakembereket, hatóságok képviselőit, a térségben tevékenykedő és a Tiszával foglalkozó szervezetek és oktatási intézmények tagjait fogjuk meghívni. A mintaterületek mellett tájékoztató táblákat helyezünk ki a látogatók részére, melyekből megismerhetik az adott területen az élőhely-rehabilitáció előtti állapotot és a megoldásra váró természetvédelmi feladatokat. Megtudhatják a rehabilitációs munka célját, várható eredményét. A táblák tájékoztatást adnak a területen élő fajokról, valamint ismertetik a program élővilágra gyakorolt hatását. Önálló internetes oldalunkon (www.tiszalife.hu) olvasható a TiszaLIFE program leírása, eseményei, rendezvényei, aktuális hírei. A média képviselőit rendszeresen tájékoztatjuk a projekt eseményeiről, sikereiről.

2001. szeptemberében először került megrendezésre az Extenzív Termékek Fesztiválja Szarvason Fotó: Kis Ferenc

21

Fogalomtár Holtág (holtmeder) – a folyók szabályozása vagy a természetes medervándorlás következtében keletkezett olyan meder (mederszakasz), amely a természetes vízszállításban nem vesz részt. Hullámtér – a folyók, vízfolyások partvonala és az árvédelmi töltés közötti terület. Kubikgödör – az árvízvédelmi töltés építéséhez nyitott anyagnyerő hely. Mértékadó árvízszint – az árvízvédelmi művek, valamint a folyók medrét, a hullámteret és a nyílt árteret keresztező építmények megvalósításánál (tervezésénél) figyelembe veendő árvízszint. Övzátony – a folyó által saját hordalékból épített a part mentén hosszirányban elhelyezkedő magaslat. Őshonos faj – egy adott növény- és állatföldrajzi régióban, élőhelyen kialakulása óta jelenlévő, azzal összhangban fejlődő faj. Ezzel szemben tájidegennek tekintjük az adott tájra nem jellemző, más földrajzi környezetből származő növény- vagy állatfajt.

Adventív fajok – az ember által behurcolt vagy betelepített, más földrajzi területen honos növény-, illetve állatfajok. Ártér – a folyó által potenciálisan elönthető terület. A mentesített árteret árvízvédelmi művek védik az elöntéstől. A nyílt árteret létesítmények nem védik. Árvízi meder – a hullámtér és a folyómeder együttese. Extenzív mezőgazdaság – olyan alacsony terhelésű mezőgazdasági rendszer (pl. műtrágyák, növényvédő szerek hiánya vagy mérsékelt használata), amelyben a termelés a természeti erőforrások fenntartható használatán alapszik. Ezzel szemben az intenzív mezőgazdaság olyan nagy külső terhelésű rendszer, amelyben iparszerű, általában nagyüzemi termelés folyik. Fok – az övzátonyban lévő, általában természetes „kapu”, amelyet az ártéri gazdálkodás idején a mögöttes területek hasznosítási igényeinek megfelelően időszakonként elzártak, illetve megnyitottak.

22

Ajánlott és felhasznált irodalom GADÓ György Pál (szerk.). A természet romlása – a romlás természete. Föld Napja Alapítvány. Bp., 2000. HARASZTHY László: Természeti értékeink megőrzésének lehetőségei az Európai Unióban, WWF Füzetek 14. Bp., 1999. HARASZTHY László: A Tisza-völgy természeti értékeinek megőrzése, WWF Füzetek 17. Bp., 2000 IHRIG Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Országos Vízügyi Hivatal, Bp., 1973. KARÁCSONYI Zoltán: A fok-rendszer és rehabilitációs lehetőségeinek vizsgálata a Tisza felső szakaszán; a Tímári fok-rendszer. XXII. Halászati Tudományos Tanácskozás, Szarvas, 1998. KARÁTSON D. (szerk.): Magyarország földje. (A Pannon Enciklopédia sorozatból) Kertek, Bp., 2000. KÁROLYI Zsigmond–Nemes Gerzson: A KözépTiszavidék vízügyi múltja I–II–III. (Vízügyi Történeti Füzetek 8–9–10.) Bp., 1975. LÁSZLÓFFY Woldemár: A Tisza (Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben). Bp., 1982. SZILÁGYI Miklós: A tiszai halászat. MTA Néprajzi tanulmányok, Bp., 1995. VÁGÁS István: A Tisza árvizei. Vízdok, Bp., 1982.

ANDRÁSFALVY Bertalan: Duna mente népének ősi ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975. ANDRÁSFALVY Bertalan 2000: Ártereink múltja és jövője In: A természet romlása – a romlás természete. Bp., 2000. Szerk. Gadó György Pál, Föld Napja Alapítvány, p. 66–93. BALOGH Péter: A Tisza menti tájrehabilitáció szükségességéről, alapelveiről és lehetőségeiről: a nagykörűi tájrehabilitációs program. – kézirat – Nagykörű, 2000. BOTÁR Imre–KÁROLYI Zsigmond: A Tisza szabályozása I–II. (Vízügyi Történeti Füzetek 3–4.) Bp., 1971 DEÁK Antal András: Fokok és árvizek (www.dunamuzeum.org.hu), 2001. DOBROSI Dénes–HARASZTHY László–SZABÓ Gábor: Magyarországi árterek természetvédelmi problémái – WWF Füzetek 3. Bp., 1993. DÓKA Klára: A vízimunkálatok jelentősége a gazdasági életben (1772–1918). Bp., 1987. DUNKA Sándor–FEJÉR László–VÁGÁS István: A verítékes honfoglalás. Bp., 1996. FEJÉR László–KAJÁN Imre (szerk.): Mérlegen a Tisza-szabályozás. Bp., 1992.

23

Tartalomjegyzék Köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Élet a folyószabályozás előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Gátak közé szorítva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Vízgazdálkodás és árvízmegelőzés ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 A Tisza a WWF tevékenységének középpontjában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A Tisza-LIFE program helyszíne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Kubikgödör rehabilitációs projekt Nagykörűben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Állandó vízborítás biztosítása a Tóalján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A tiszajenői Nagy-rét vízgazdálkodásának javítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Nemesnyaras átalakítása Tiszakürtön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Védett területek bővítése Kőteleken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Hódtelepítés a Közép-Tiszán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A Tisza-LIFE és az ismeretterjesztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Fogalomtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Ajánlott és felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

24

©1986, WWF – World Wide Fund For Nature (Formerly World Wildlife Fund) ®WWF Registered Trademark owner

A WWF a világ legnagyobb nemzetközi, nem kormányzati természetvédelmi szervezete. Tagsága meghaladja a 4,7 millió főt, nemzeti szervezet és képviselet 96 országban működik. A WWF küldetése, hogy megállítsa bolygónk élővilágának pusztulását és olyan jövőt építsen fel, amelyben az ember harmóniában él a természettel. Főbb célkitűzései: • az élővilág sokféleségének megőrzése, • az erőforrások fenntartható módon történő hasznosítása, • a környezetszennyezések csökkentése.