SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA NEVELÉSTUDOMÁNYI (SPORTTUDOMÁNYI) DOKTORI ISKOLA
A TESTI FELÉPÍTÉS, A TESTÖSSZETÉTEL ÉS A FIZIKAI TELJESÍTMÉNY-JELLEMZŐK VIZSGÁLATA 10-13 ÉVES FIÚKNÁL KÉSZÍTETTE: MAHMOUD
OTHMAN
TÉMAVEZETŐ: Dr. MÉSZÁROS JÁNOS Ph.D. egyetemi tanár
BUDAPEST 2001
A Bíráló Bizottság: Prof. Dr. Makara Gábor, elnök Dr. Pápai Júlia, titkár Dr. Martos Éva, Prof. Dr. Gyenis Gyula Prof. Dr. Tihanyi Józef,
Az értekezés opponensei: Prof. Dr. Buday Józef Prof. Dr. Gombocz János
Bevezetés A növekedés,a fejlődés és az érés komplex és plasztikus biológiai folyamat, melynek végeredményeként sok-sok belső (genetikai) és külső környezeti hatás eredőjeként alakul ki az adott életszakaszt vagy a fiatal felnőttkort jellemző morfológiai és funkcionális állapot (Eiben et al. 1998). Napjainkban már evidenciának tekinthető, hogy a harmonikus gyermekfejlődés egyik exogén feltétele a fejlődő gyermek rendszeres és a szükséges intenzitást elérő fizikai aktivitása. Malina és Bouchard (1991) ez utóbbi feltételt az egészséges gyermek fejlődését facilitáló egyéb környezeti hatásokkal (megfelelő táplálkozás, általánosan ingergazdag környezet, az egészségügyi ellátás minősége, a klíma, a család mérete és ezen belül a születési sorrend, a pihenés és az aktív periódusok rendszeressége és harmóniája stb.) egyenrangúnak minősíti. A gyermekek spontán fizikai aktivitása a fejlett társadalmakban, éppen a társadalmi hatások következtében (óvodai foglalkozások, iskola-előkészítő) jelentősen csökken 2-5 éves kor között és lényegében ez a redukált mennyiségű aktivitás marad konstans a fiúk mintáiban a posztpubertásig (Canada Fitness Survey 1983). A csökkent fizikai aktivitás (csupán 3-4 óra nem szervezett testmozgás hetente) káros következményeit az iskolai testnevelés önmagában még az órák napi gyakoriságával sem tudja kompenzálni (Bouchard et al. 1986, Mészáros 1990, Othman et al. 2000a). Szorító tehát a szükség, hogy mennyiségében és minőségében is megfelelő (tehát biológiailag adequat) aktivitási programot biztosítsunk gyermekeinknek és a program végrehajtását folyamatosan ellenőrizzük is (Barabás 1985, Frenkl et al. 1990, Mészáros et al. 1996). A rendszeres fizikai aktivitás kedvező hatásai azonban nemcsak a testi fejlődés, a testösszetétel vagy éppen az élettani és motorikus teljesítőképesség szempontjából értékelendők (Després et al. 1990). Függetlenül az állóképességet fejlesztő aktivitás céljától, de nem a rendszerességétől és alkalmankénti időtartamától, a fizikailag aktív életmód kedvező hatású a leggyakrabban említett rizikótényezők csökkentésében. Ezek: •
a különböző szív és koronária betegségek,
•
a magas szérum koleszterin szint (HDL és LDL egyaránt),
•
a vér triglicerid szintjének növekedése,
2
•
a magas vérnyomás,
•
a törzsre lokalizálódó testzsírtartalom növekedés,
•
a csökkent inzulinszekréció,
•
a felesleges só és ásványi anyag felhalmozódás.
A jelen vizsgálat célja Jellemezni az Egyiptomban és Magyarországon élő 10-13 éves (tehát biológiailag nagy valószínűséggel még nem érett), rendszeresen nem sportoló fiatalok állóképességi, gyorsasági és robbanékonysági teljesítményét. Elemeztük továbbá a testi felépítés (a konstitúció vagy morfológiai alkat) és a testösszetétel
(a
testtömegre
vonatkoztatott
testzsírtartalom)
népességenkénti
különbözőségeit, vagyis olyan tényezőkét, amelyek teljesítményt növelő vagy csökkentő hatásai bizonyítottak. Célunk továbbá számszerűsíteni azt is, hogy a szekuláris trend néven ismert humánbiológiai változások milyen mértékben hatnak a prepubertáskorú fiúk motorikus teljesítőképességére. A kérdések megválaszolására, a vizsgálatra önként jelentkező, 10-13 éves naptári életkorú, egészséges, egyiptomi és magyar fiúknál (N = 2191) végeztünk antropometriai, motorikus teljesítmény és terheléses élettani (spiroergometriai) adatfelvételt. Az egyiptomi fiatalok Banha város (Északkelet Egyiptom) lakói. A település megyeszékhely, lakosainak száma kb. 2.5 millió. A vizsgált fiatalok meghatározó hányada az egyiptomi középosztály gyermeke, nemzetiségét tekintve mindegyik arab. A magyarországi mintákat a fővárosban és a főváros környékén élő tanulók közül verbúváltuk. A magyar fiatalok többsége szintén középosztálybeli (a két középosztály azonban nem feltétlenül jelent azonos életszinvonalat), etnikai hovatarozásuk alapján mind europid. A vizsgálatban az időlegesen könnyített, vagy tartósan gyógytestnevelésre, rehabilitációs célú fizikai aktivitásra utalt gyermekek eredményeit nem elemeztük. Az adatfelvétel és feldolgozás során szakirodalmilag elfogadott antropometriai eljárásokkal (összevpnt mérőszámokkal, indexekkel és relatív mutatókkal) jellemeztük a
vizsgáltak
testi
felépítését,
növekedési
3
és
szomatotípusát,
valamint
testösszetételükben a depózsír mennyiségét (Parizková 1961, Conrad 1963, Heath és Carter 1967, Drinkwater és Ross 1980). A spiroergometriai vizsgálatban a gyermekek biológiai fejlettségét a direkt mutatók mellett a csontéletkorral validált morfológiai életkorral is jellemeztük (Mészáros 1990). Az antropometriai jellemzéshez szükséges testdimenziók felvétele során a Nemzetközi Biológiai Program --IBP-- (Weiner és Lourie 1969) eljárási ajánlásait követtük. A motorikus teljesítőképesség jellemzésére a Központi Sportiskola munkatársai által kidogozott és beválásában ellenőrzött próbarendszert alkalmaztuk (Szabó 1977). Ennek elemei: • 30 m futás a gyorsaság jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 0,1 s. • 1200 m futás a kardiorespiratorikus állóképesség jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 1 s. • Helyből távolugrás a robbanékonyság és a kar-törzs-láb koordináció jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 1 cm. Három sikeres kísérletből a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba. • Kislabdahajítás a kar-törzs-láb koordináció jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 10 cm. Három sikeres kísérletből a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba. A vita maxima-típusú terheléses gázanyagcsere vizsgálatot a Testnevelési és Sporttudományi Kar Spiroergometriai Laboratóriumában végeztük. A futószalagterhelés indukálta kardiorespiratórikus változásokat Jaeger µ-DATA-SPIR analizátorral mértük és a változások sebességét a 30 másodpercenként átlagolt és a jegyzőkönyv számára nyomtatott eredményekkel jellemeztük. A vizsgálat során a terhelés folytatását kizáró tünettel nem találkoztunk. A lépcsőzetesen növekvő fizikai terhelést a futószalag (Jaeger LE-6000) sebességének és meredekségének növelésével biztosítottuk a következő, kétpercenkénti lépcsőzés szerint: ∗ egyéni bemelegítés és 2 perc séta 5 km × óra-1 sebességen és 0% meredekségen,
4
∗ 8 km × óra-1 sebesség és 0% meredekség, ∗ 10 km × óra-1 sebesség és 0% meredekség, ∗ 12 km × óra-1 sebesség és 0% meredekség, ∗ 12 km × óra-1 sebesség és 3% meredekség. Amennyiben az intenzitás még nem érte el a vizsgált személy aktuálisan jellemző teljesítmény maximumát, a továbbiakban a futószalag meredekségét növeltük 2 percenként 3%-kal. A terheléses gázanyagcsere vizsgálat során tanulmányozott változók: percventilláció (l × min-1), rövidítése a továbbiakban = MV, légzésszám (légvétel × min-1), rövidítése = BF, oxigén-kihasználási százalék, rövidítése (FO2), szén-dioxid termelési százalék, rövidítése (FCO2), terheléses gázcsere hányados, rövidítése = R, szívfrekvencia (ütés × min-1), rövidítése = HR, abszolút aerob teljesítmény (l × min-1), rövidítése = VO2, szén-dioxid termelés (l × min-1), rövidítése = VCO2, oxigénpulzus (ml × ütés-1), rövidítése = O2P, testtömegre vonatkoztatott aerob teljesítmény (ml × kg-1 × min-1), rövidítése = RVO2. A vonatkozó kérdésfeltevésünknek megfelelően ebben az összehasonlításban csak a terhelés maximumán jellemző gázanyagcsere paramétereket elemeztük. A 30 másodpercenként folyamatosan regisztrált adatoknak ebben a vizsgálatban csupán abban volt jelentősége, hogy pontosan megítélhessük: a vizsgált személy nagy valószínűséggel elértee aktuálisan jellemző maximumát, vagy pszichés okokból állította le a terhelést. Eredmények és megbeszélés A megfogalmazott kérdésekre adható válaszokat az alábbiakban foglaljuk össze.
5
a. A nyilvánvaló emberfajták közötti különbségek függvényében van-e biológiai vagy statisztikai differencia a két népességet jellemző növekedési típusban (mint a genotípus egyik becslésében), a növekedési típus korcsoportonkénti trendjében, valamint a testtömegre vonatkoztatott testzsírtartalmában? I. A vizsgált egyiptomi gyermekek testmagassága és testtömege következetesen és szignifikánsan kisebb, mint a magyaroké. Ez az eredmény értelmezhető az etnikai különbségek következményeként is, de a relatív testtömeg átlagok statisztikailag egyformák. A testtömeg különbözősége tehát alapvetően a testmagasság átlagok differenciáira vezethetők vissza. A statisztikailag különböző átlagok körüli szórások mindkét mutató esetében az egyiptomi mintában voltak nayobbak, vagyis az erre vonatkozó hipotézisünk nem tartható. II. A hasonló relatív tömegben a testzsírtartalom átlagai a 10 évesek korcsoportját kivéve statisztikailag egyformák de humánbiológiai megítélés alapján szinte kritikusan nagyok. A véleményünk szerint a testösszetétel nem lehet etnikai sajátosság, hiszen a minősítés mindkét mintára vonatkozik. A feltételezett okok között elsősorban az életmód negatív komponensei említhetők (elsősorban a nagyon redukált mennyiségű fizikai aktivitás és csak másodsorban a táplálkozási szokások). Nem lehet jogos elvárás az, hogy az életmód és az életvezetés társadalmi szinten jelentkező (tehát általánosnak tekinthető) hiányosságait (a Magyarországon csendes gyilkosnak nevzett kórt, az általános inaktivitást és az egészségtelen táplálkozást) a korlátozott számú és időtartamú testnevelés órák önmagukban kompenzálják. III. A növekedési típus átlagok mintánkénti és korcsoportonkénti különbségeinek elemzése után megállapítjuk. Valószínűen az etnikai differenciák egyik következményeként értelmezhetően az egyiptomi fiatalok növekedési típusa (a rendelkezésre álló magyar referenciák alapján) metromorf, de egyben normoplasztikus. A 2000-ben vizsgált magyar gyermekek testi felépítése (ugyanezen minősítési kritériumrendszer
alapján)
inkább
mérsékelten
hiperlasztikus.
6
leptomorf
és
mérsékelten
IV. További, elsősorban módszertanilag figyelemre méltó eredményünk az, hogy a magyarországi minták vizsgálata után leírt, szignifikáns másodfokú tendencia (amelynek leptomorfiás csúcspontja Magyarországon következetesen a 13 éves fiúk korcsoportjára esik) az egyiptomi gyermekek metrikus és plasztikus indexsora alapján is felismerhető. Az egyetlen figyelemre méltó különbség ebben a vonatkozásban az, hogy az egyiptomi mintánál a leptomorfiás csúcspont a 12 évesek korcsoportjára tehető. Ez a csúcspont Szmodis és munkatársai (1976), valamint Mészáros (1990) megfogalmazása szerint egybeesik a serdülési növekedési lökés (Peak Height Welocity) időpontjával. Ismerve a két országban a megvilágított (tehát napos) órák számában bizonyítható differenciákat --amely Malina és Bouchard (1991), valamint Singh és munkatársai (1992) állítása szerint, hasonló életszinvonal mellett kapcsolatba hozható az érés időpontjával-- a korábbi nemi érés Egyiptomban nem zárható ki, bár erre vonatkozóan ebben a mintában nem gyüjtöttünk adatokat. A növekedési típus korábbi pozitív irányú változása az egyiptomi mintában szintén értékelhető az érés következményének is. b. Milyen különbségek bizonyíthatók a két népesség fiataljainak szomatotípusában
(a
konstitúció
fenotipikus
jellemzőinek
megnyil-
vánulásában)? I. A mintánkénti szomatotípus különbségek elemzése után a legszembetűnőbb eredmény az, hogy összefüggésben a testzsírtartalomnál leírtakkal, mindkét népességnél az I. komponens viszonylagos stabilitása és más mintákétól kissé nagyobb mérőszáma a jellemző. A relatív robuszticitás mérőszáma numerikusan, általában csak kissé nagyobb, mint a relatív kövérségé. II. Megállapítható az is, hogy a serdüléssel kapcsolatos méret-, alak- és testösszetétel változások ezzel a módszerrel csak nagyon kis érzékenységgel regisztrálhatók. Talán ennek is a következménye az, hogy a nyolc korcsoport szomatotípusának korfüggése semmilyen észszerű matematikai modellel nem közelíthető.
7
A konstitúció becslésére használt két eljárással nyert közös eredmény az, hogy a magyar gyermekek kissé fokozottabb nyúlánksága a Conrad (1963) módszerrel is és a szomatotípus meghatározásával is bizonyítható. A bemutatott eredmények alapján ismételten bizonyítást nyert, hogy a két eljárás más-más humánbiológiai lényegét mutatja meg a morfológiai alkatnak. Párhuzamos alkalmazásuk az antropometriai kérdésfeltevésű vizsgálatokban tehát indokolt. c. Van-e statisztikai vagy testnevelő tanári megítélés alapján különbség a két népesség gyermekeit jellemző minták motorikus teljesítményében? I. A motorikus teljesítmények összefoglalásául elmondható. Függetlenül az alkalmazott próbák jellegétől és a végrahajtás időtartamától a két fiatalabb korcsoportban a mintánkénti teljesítményátlagok nagyon hasonlóak, a 12-13 éves korosztályokban a magyar gyermekek eredményei jobbak. A szórások azonban minden próbában nagyok. Az átlagok korfüggése szignifikáns ugyan, de általában csak a szélső értékek különbsége jelentős. II. A mintánkénti és korcsoportonkénti eredményhasonlóság azonban nem az alkalmazott próbák érzéketlenségének a következménye. Szabó (1977) tapasztalatai szerint a négy próba együttes eredménye még a Központi Sportiskolába felvételizők teljesítményei között is jól szelektál, sőt, a beválásra vonatkozó előrejelző jelentősége sem elhanyagolható. A gyenge teljesítmények alapvető oka tehát a gyermekek ilyen tekintetben jellemző képzetlenségében keresendő. d.
Változik-e
vizsgáltjaink
antropometriai
jellemzőinek
és
motorikus
teljesítményének megítélése ha a kövérnek minősülők (F% > 22) jellemzőit kihagyjuk az összehasonlításból? I. A bemutatott eredmények ismeretében megállapítjuk, hogy a kövérnek minősülők kihagyása a mintákból az alapadatoknál (testmagasság, testtömeg) korábban megfogalmazott következtetéseinket lényegesen nem befolyásolta. A magyar gyermekek értékelhetően magasabbak és a magasságuk arányában nehezebbek is, mint egyiptomi kortársaik. Az alapadatok korcsoportonkénti átlagai között bizonyított különbségeket elsősorban a nyilvánvaló antropológiai differenciákkal magyarázzuk.
8
A szelekció egyik eredményeként a teljes mintáknál leírt testösszetételbeli különbségek nem jelentősek és ami ilyen tekintetben fontosabb véletlenszerűek. A kövérek kihagyása a csoportból balra és fölfelé (vagyis fokozottan leptomorf, de hipoplasztikus irányba) mozdította el a Conrad-féle (1963) index-átlagok alapján megszerkeszthető korfüggő irányultságokat, de alapvetően nem változtatta meg azok biológiai tartalmát. II. A kövérek motorikus teljesítményeinek mellőzése nem változtatta meg a korábban megfogalmazott és öszszességében gyengének minősített gyorsasági, robbanékonysági és állóképességi teljesítményeket. Elfogadjuk ugyan a relatív testzsírtartalom és a fizikai teljesítőképesség kapcsolatára vonatkozó eredményeket, de hozzátesszük, ez a hatás csak akkor realizálható, ha a teljesítmények mögött valóban gyakorlás, rendszeres fizikai aktivitás feltételezhető. A bemutatott eredmények tehát ismételten bizonyítják, hogy mindkét országban valódi és hatékony beavatkozásra van szükség. Nem csupán azért, mert a kövérnek minősülők gyakorisága mindkét mintában nagy (ennek várható következményei megbízható pontossággal becsülhetők), hanem azért is, mert a motorikus teljesítményátlagok szinte teljes inaktivitásra utalnak. Ebben a vonatkozásban nem eléggé meggyőző érv, ha egyetlen testnevelő tanár szolgáltat risztó eredményeket, hiszen az akarat hiánya könnyen indokolható azzal, hogy a bemutatott eredmények mintafüggő jelenségek. Égetően szükséges lenne tehát egy valóban reprezentatív adatgyűjtés és elemzés. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az adatgyűjtés önmagában nem elég, csupán csak az első lépés. Magyarországon több vizsgálati eredmény egybehangzóan bizonyítja, hogy adatainkat valóban nem tekinthetjük mintafüggőnek (Barabás 1985, 1989, Barabás és Makszin 1997, Eiben et al. 1991, 1998). A közlemények megjelenési dátuma által kijelölhető periódusban többször változott az oktatási és sportkormányzat, de átfogó intézkedés sajnos eddig még nem történt. A beavatkozásra valóban alkalmas szervek, intézmények vagy személyek javaslatai és határozatai csak üres frázisnak minősülnek, ha nem biztosítják a szervezeti, anyagi és személyi feltételeket az iskolai testnevelés és a szabadidősport hatékonyságának fejlesztéséhez.
9
e. Választ kerestünk arra is, hogy a jellemző motorikus teljesítmények hátterében milyen élettani teljesítőképesség (maximális abszolút és testtömeg-relatív oxigénfelvétel) becsülhető. I. Összefogflaló értékelésünk az, hogy spiroergometriai vizsgálatban részt vett gyermekek biológiailag nemhogy előretartók, inkább kismértékben, de nem a teljesítményt értékelhetően befolyásoló mértékben retardáltak. Test-összetételükben a kor függvényében növekvő relatív izomtömeg és a stabilan 12 % körüli testzsírtartalom a jellemző. II. A mért adatok és a számított eredmények tanúsága szerint vizsgáltjaink relatív oxigénfelvétele nem jobb, de nem is rosszabb, mint a más munkacsoportok által közölt eredmények (Al Hazza és Suliman 1993, Demeter 1981, Frenkl et al. 1990, Krahenbuhl et al. 1985, Ma Li-Hong 1996, Mészáros et al. 1996, Nieman 1995, Petrekanits 1995, Othman et al. 2000, 2000a). Ezek alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi lehet a magyarázata a fejezet első két részében bemutatott eredmények és a jelen adatok közötti valódi ellentmondásnak. Összhangban Bouchard és munkatársai (1996, 1997) megfogalmazásával, a népesség öröklött biológiai jellemzőinek módosulását egyértelműen kizárhatjuk a lehetséges okok sorából. A tapasztalt differenciák magyarázata két csomópont köré rendezhető. Az első feltételezett ok, a mintában vizsgált személyek érdeklődése a fizikai teljesítőképességük iránt. Bevallottan vagy burkoltan ezért vállalták a vizsgálatot. A lehetséges magyarázatok másik csoportja már összetettebb. A teljesítmény maximum adódik a laboratóriumi vizsgálat jellegéből. A spiroergometriai adatfelvételt egyénenként hajtottuk végre. Jelentős motiváció többletet ad továbbá, ha a vizsgált gyermek körül egyszerre több vizsgáló is tevékenykedik. A laboratóriumi vizsgálatban továbbá folyamatos a visszajelzés, ugyanis a vizsgáltat a terhelés folyamatában kialakuló változásokról rendszeresen tájékoztatjuk. A lényegi ok megítélésünk szerint azonban az, hogy a terhelés intenzitását a futószalagergometriás protokollban nem a vizsgált állítja be, ez adódik a vizsgálati elrendezésből (Otrhman 2000a).
10
A felsorolt motivációs tényezők és ”kényszerítő körülmények” általában biztosítják, hogy a gyermek valóban maximumot teljesítsen, míg a pályavizsgálatok alkalmával az ilyen lehetőség nagyon korlátozott. II. A relatív aerob teljesítmény és a testméretek kapcsolata nagyon laza vagy nem is szignifikáns. A terheléses élettani mutatók közül az abszolút és a relatív percventilláció összefüggése a testtömegre vonatkoztatott oxigénfelvétellel viszont az adat nagysága és a terhelés alatti hőszabályozás hatékonysága szempontjából is jelentős. III. Az abszolút percventilláció (mivel nagymértékben életkor és testösszetétel függő adat) kevésbé szelektál az egyének között, mint a relatív mérőszám. Értelmezése azonban könnyebb, mint a testtömegre vonatkoztatott aerob teljesítményé. Az abszolút értékben kifejezett maximális oxigénfelvétel életkor és plasztikus index függése általában közepes erősségű vagy szoros. Az abszolút percventilláció lineáris kapcsolata az aerob teljesítménnyel erősebb, mint a relatív adaté. A bemutatott nagyon mérsékelt fizikai teljesítményeknek az abszolút értékben kifejezett aerob teljesítmény sem lehet biológiai magyarázata. f. Elemezzük azt is, hogy az elmúlt 20-25 év folyamán Magyarországon jelentősen megváltozott társadalmi és gazdasági környezetnek milyen áttételes vetületei bizonyíthatók a prepubertás-korú fiatalok testalkati jellemzőiben és motorikus teljesítményében. I. A testméretek és a testösszetétel szekuláris trendjére vonatkozó összefoglaló következtetésünk az, hogy 25 év alatt szignifikánsan nagyobb lett a 10-13 éves fiúk termete és testtömege is. Az eredmény burkoltan vagy direkten azt is jelenti azonban, hogy az elmúlt 25 alatt a testi fejlődésben még valóban jelentős volt lemaradás, azaz a pótlás szüksége (Sälzler 1975, Wolanski 1978, Mészárosd et al. 1981). A magasabb termet pozitív irányú nemzedéki változás, de a nagyobb tömegben 2000-ben szignifikánsan nagyobb a raktárzsír mennyisége és aránya is. Ez utóbbi két eredmény megítélése egyértelműen negatív, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos fizikai aktivitású gyermekek relatív testzsírtartalma már 1975-ben is nagyobb volt, mint a fejlődésbiológiai szempontból kívánatos 14-16% (Mohácsi és Mészáros 1978, Szmodis et al. 1990).
11
II. A metrikus index korcsoportonkénti és mintánkénti különbségeinek elemzése után megállapítható, hogy a budapesti fiúk az ezredfordulón szignifikánsan nyúlánkabbak (leptomorfabbak, gracilisabbak) mint 25 évvel korábban. A karcsúbb konstitúciót azonban sem pozitív, sem negatív értéktartalommal nem társíthatjuk mindaddig, amig a gracilitás fokozódása a vitális szervek (elsősorban a szív és a tüdő) optimális működéséhez szükséges teret értékelhetően nem csökkenti. A növekvő gracilitás és a nagyobb relatív testzsírtartalom együttes megjelenése azonban már kedvezőtlen következmény. III. A mozgatórendszeri fejlettséget bemutató plasztikus index generációnkénti különbségei a magasabb termet ellenére sem bizonyíthatók. A plasztikus index és a motorikus teljesítmények szignifikáns korrelációja ismeretében (Mészáros és Szmodis 1977, 1986, Szabó és Pápai 1997, Szmodis et al. 1976, Szmodis és Mészáros 1980, Mészáros 1990) a 25 év alatt lényegében változatlan mozgatórendszeri fejlettség nem lehet prediktora a jobb fizikai teljesítményeknek az ezredfordulón. IV. Az ezredfordulón vizsgált 10-13 éves fiúk motorikus teljesítménye az elemzett négy próbából háromban értékelhetően gyengébb, mint a 25 évvel korábban jellemző átlagok. Ilyen tekintetben az egyetlen kivétel a 30 m futás, amely próbában sem testneveő tanári, sem pedig statisztikai értelmezés szerint nem volt a minták átlagai között differencia. A gyengébb középértékek körüli szórások általában nagyobbak, mint a jobb teljesítményekhez tartozó variabilitások. Az 1975-ben és 2000-ben vizsgált motorikus teljesítmények öszszehasonlítása szükségszerűen új megvilágítást ad a szekulris trend következményeit elemző tanulmányoknak is. Nem ítélhetjük pozitívnak a testmagasság és a testtömeg generációnkénti növekedését, ha a méreteiben nagyobb gyermek értékelhetően gyengébb fizikai teljesítményre képes. Márpedig adataink többsége arra utal, hogy minden olyan próbában, amelyben az eredményességhez minimális gyakorlás szükséges, a 2000-ben vizsgált fiúk elmaradnak 25 évvel korábban élt társaik teljesítményétől. V. A bemutatott és negatívnak ítélt tendenciák feltételezett okai az elmúlt két évben megjelent és csak a magyarországi viszonyokat elemző tanulmányokban foglaltak (Laki és Nyerges 2000, Laki et al. 2001) ismeretében, megítélésünk szerint a következőkben foglalhatók össsze:
12
i. A teljesítménysport (élsport, látványsport) eredményessége (a klubcsapatok vagy válogatottak nemzetközileg is elsimert szereplése) Magyarországon továbbra is érték, de jelentősen csökkent a nem versenycentrikus fizikai aktivitás presztizse. ii. A 25 évvel korábban jellemzőhöz viszonyítva (alapvetően az anyagi fedezet hiányára hivatkozva) csökkent a testnevelési osztályok száma és aránya is. iii. Ugyancsak anyagi okokra visszavezethetően sok sportegyesületben megszűntek az utánpótlásnevelő szakosztályok és sportiskolák. Még az ilyen tekintetben kiemelt Központi Sportiskolában is, az elmúlt 15 év alatt több mint felére csökkent a működő szakosztályok és az ott rendszeresen sportoló gyermekek száma. iv. A rekreációs célzatú fizikai aktivitás lehetősége napjainkra lényegében árúvá vált. A családok többsége azonban nem tud vagy nem is akar anyagiakat fordítani a gyermekek rendszeres testmozgására. v. A technikai fejlődés eredményeként Magyarországon is általánossá vált a számítógép használat lehetősége és a Nyugat-európai országokhoz hasonlóan kialakult az úgynevezett ”screenage” generáció, amely önmagában inkább üdvözlendő, mint kedvezőtlen. A negatív minősítés csak abban az összefüggésben társítható, ha rendszeres számítógép használat arányeltolódást eredményez a fizikai aktivitás és az ülőéletmód között. VI. Ebben a gondolatmenetben az elmúlt 25 alatt bekövetkező változásokat összességükben még jóindulattal sem nevezhetjük fejlődésnek, a tapasztalt módosulások inkább visszalépést jelentenek. A bemutatott és összességében egyáltalán nem kedvező eredményeket minősíthetjük meglepőnek, értékelhetjük riasztónak, károsnak vagy veszélyesnek, de azt nem állíthatjuk, hogy a disszertációban elemzett probléma Magyarországon új keletű. Ismereteink szerint az első ilyen tartalmú közlés 1913-ban jelent meg Földváry tanár úr tollából. Ezt követően Király Dezső (1925) sürgős segítséget kért, mert a Kispesti Reál Gimnázium tanulóinak ”egészsége, a testi fejlődése és fizikai teljesítőképessége kórosan elmaradt” az akkor fiziológiásnak ítélt állapottól. Azt lehet hangsúlyozni, hogy az életkörülmények a XX. század elején jelentősen rosszabbak
13
voltak, mint napjainkban (mert ez is igaz), de ez nem magyarázat, vagy indok a már akkor kért segítség elmaradására. Mintegy 50-60 évvel később (a gazdasági világválság és a II. világháború megpróbáltatásai után), az 1956-os forradalmat követő viszonylagos gazdasági stabilizáció idején (amikor már az ismét torzító hatások nélkül tanulmányozható volt a nemzedéki változás néven összefoglalt jelenség együttes) újra jogosan hangsúly kapott, mert már hangsúlyt kaphatott (legalább a szakirodalomban) az ifjúság testi fejlettségének és fizikai erőnlétének ”kétségbeejtő” állapota. Arday (1972), Gyenis (1975), majd néhány évvel később Eiben és Pantó (1981) tudományos alapossággal bizonyította, hogy a testösszetétel változása kedvezőtlen, a fizikai teljesítőképesség csökken és az egészségkilátások folyamatosan romlanak. Talán ismétlésnek tűnik, de nem felesleges hangsúlyozni, hogy munkánkban éppen az 1975ben jellemzőhöz, és már akkor is negatívan minősített adatokhoz hasonlítottuk a 2000ben mért antropometriai jellemzőket és motorikus teljesítményeket. Nem a relativitás fintora, hogy ami 20-25 évvel ezelőtt még aggodalomra adott okot, az napjainkban már kívánatos állapot!
Felhasznált irodalom Al-Hazza, H.M. and Suliman, M.A. (1993): Maximal oxygen uptake and daily physical activity in 7 to 12-year-old boys. Pediatric Exercise Science, 5: 357-366. Arday L. (1972): Ifjúságunk testalkatának módosulásáról aggódva. Valóság, 15: 8. 6269. Barabás A. (1985): Magyar fiatalok motorikus tulajdonságai. Állóképességi mu-tatók. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 1. 49-57. Barabás, A. and Makszin, I. (1997): Selected physical fitness and physical acti-vity of Hungarian schoolchildren. Acta Biologica Szegedinesis, 42: 169-173. Bouchard, C.-Simoneau, J. A.-Lotrie, G.-Boulay, M. R.-Marcotte, M. and Thi-bault, M. C. (1986): Genetic effects in human skeletal muscle fiber type distribution and enzyme activities. Journal of Physiology and Pharmaco-logy, 64. 1245-1251. Bouchard, C.-Malina, R. M.-Pérusse, L. (1997): Genetics of fitness and physi-cal performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 311-345.
14
Canada Fitness Survey (1983): Canadian youth and physical activity. Govern-ment of Canada, Fitness and Amateur Sport, Ottawa. Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus. Springer-Verlag, Berlin. Demeter, A. (1981): Sport im Wachstums- und Entwicklungalter. Anatomische, physiologische und psychologische Aspekte. Johann Ambrosius Barth, Leipzig. Després, J-P.-Bouchard, C. and Malina, R. M. (1990): Physical activity and co-ronary heart disease risk factors during childhood and adolescence. Ex-ercise and Sport Science Reviews, 18. 243-261. Drinkwater, D. T. and Ross W. D. (1980): Anthropometric fractionation of body mass. In: Ostyn, M.-Beunen, G. and Simons, J. (Eds.): Kinanthropomet-ry II. University Park Press, Baltimore, 178-189. Eiben O.-Pantó E. (1981): A magyar ifjúság biológiai fejlődésének áttekintése. Adatok az ifjúságpolitika természettudományos megalapozásához. Hu-manbiologia Budapestinensis, Supplementum 1. Eiben, O. G.-Barabás, A.-Pantó, E. (1991): The Hungarian National Growth Study I. Reference data on the biological developmental status and phy-sical fitness of 318 year old Hungarian youth in the 1980s. Humanbio-logia Budapestinensis, 21. Eiben O.-Németh Á.-Barabás A. és Pantó E. (1998): Adatok Budapest ifjúsá-gának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Bu-dapestinensis, 24: 5-142. Földváry, M. (1912-13): Testfejlődési viszonyok a nagyváradi Prem. főgimná-zium tanulóinál. A Premontrei Főgimnázium évkönyve, Nagyvárad. Frenkl, R.-Szabó, T.-Mészáros, J. (1990): Selección de deportistas de edad in-fantil. Archivos de Medicina del Deporte, VII. No. 25. 71-78. Gyenis Gy. (1975): Az akceleráció és a civilizációs ártalmak. Anthropologiai Közlemények, 19: 129-131. Heath, B. H. and Carter, J. E. L. (1967): A modified somatotype method. Ame-rican Journal of Physical Anthropology, 1. 57-74. Király D. (1925): Testi fejlődési viszonyok a kispesti Deák Ferenc Áll. Reálgimnázium
tanulóinál.
Anthropo-fiaiológiai
könyvnyomdája, Budapest, 4-31.
15
tanulmány.
Springer
Gusztáv
Krahenbuhl, G. S.-Skinner, J. S. and Khort, W. M. (1985): Developmental as-pects of maximal aerobic power in children. Exercise and Sport Science Review, 13: 503538. Laki, L.-Nyerges, M. (2000): Sporting habits of youth in Hungary in the millen-nium. Kalokagathia, 75th Anniversary Special Issue, 24-35. Laki L.-Szabó A.-Bauer B. (2001) (Szerk.): Ifjúság 2000. Gyorsjelentés. Nem-zeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 63. Ma Li-Hong (1996). Pubertás- és prepubertáskorú kínai és magyar fiatalok ae-rob teljesítményének összehasonlító vizsgálata. Egyetemi doktori érte-kezés, MTE, Budapest, 85. Malina, R. M. and Bouchard, C. (1991): Growth, maturation, and physical acti-vity. Human Kinetics Books, Champaign, Illinois. Mészáros J. (Szerk.) (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Budapest. Mészáros, J-Szmodis, I. (1977): Indices of physique and motor performance in pupils attending schools with a special physical education curriculum. In: Eiben, O. G. (Ed.): Growth and Developnemt; Physique. Akadémiai Kia-dó, Budapest, 253260. Mészáros J.-Szmodis I.-Mohácsi J. és Frenkl R. (1981): A nemzedéki változás és a gyermekkori fejlődés kérdései az 1970-es években végzett kereszt-metszeti vizsgálat alapján. Biológia, 29: 163-198. Mészáros, J.-Mohácsi, J.-Petrekanits, M. and Frenkl, R. (1996): Anthropo-metric and exercise physiological characteristics of regularly training and non-athletic boys aged 9 to 14. In: Bodzsár, É. B. and Susanne, C. (Eds.): Studies in Human Biology. Eötvös University Press, Budapest, 287-291. Mohácsi J. és Mészáros J. (1978): A test tejles zsírtartalmának változása gyer-mek-, serdülô- és fiatal felnôttkorban. A XIII. Biológiai Vándorgyűlés Elô-adásainak Ismertetése, Budapest, 38. Othman, M.-Sziva, Á.-Mészáros, J.-Mohácsi, J. (2000): Anthropometry and ae-robic power in athletic boys. Kalokagathia, 152-157. Othman, M.-Mészáros, J.-Mohácsi, J. (2000a): Age dependency of exercised cardiorespiratory parameters in preadolescent boys. The 75th Anniver-sary
16
International Congress on Sport Sciences, Budapest, Programme and Abstracts, 59-60. Nieman, D. C. (1995): Fitness and sports medicine. A health-realted approach. Bull Publishing Company, Palo Alto, California, 711. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Meta-bolism, 10. 794-807. Petrekanits M. (1995): A mellkas bőrének hőmérséklet-változása, mint terhe-léses élettani mutató. Felnőtt - gyermek és sportágankénti összehason-lítás. Kandidátusi értelezés (kézirat). MTE, Budapest. Sälzler, A. (1975): Die Akzeleration -ein gesselschaftlich und biologisch gestei-gerter Prozess. Anthropologiai Közlemények, 19: 195-200. Singh, S. P.-Sidhu, L. S. and Singh, J. (1992): Skeletal maturity. Growth deve-lopment and physical activity. Sports Autority of India, Netaji Subbas Institute of Sports, Pathiala. 206. Szabó T. (1977): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Az általános próák tapasztalatai. Utánpótlás-nevelés, KSI, Budapest, 3-54. Szabó, T. and Pápai, J. (1997): Physical and motor structure characteristics of 11 to 17 year olds. In: Armstrong, N.-Kirby, B. J. and Welsman, J. R. (Eds.): Children and exercise XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, Mad-ras, 99-104. Szmodis I.-Mészáros J.-Szabó T. (1976): Alkati és működési mutatók kapcso-lata gyermek-, serdülô- és ifjúkorban. Testnevelés- és Sportegészségü-gyi Szemle, 17: 4. 255-272. Szmodis, I. and Mészáros, J. (1980): Indices of physique and performance in prepubertal swimmers. Anthropologiai Közlemények, 24: 269-275. Szmodis, M.-Mészáros, J. és Mohácsi, J. (1990): Changes of body fat content in children aged 7 through 18. FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Amsterdam, 199. Weiner, J. E. S. and Lourie, J. A. (Eds.) (1969): Human Biology. A Guide to Field Methods. IBP Handbook, No. 9. Blackwell Scientific Publisher, Ox-ford. Wolanski, N. (1978): Secular trend in man: Evidences and factors. Collegium Anthropologicum, 2: 69-86.
17
A disszertáció témakörében megjelent közlemények jegyzéke Othman, M. (1997): Antropometriai és terheléses élettani jellemzők összehasonlító elemzése elsőosztályú labdarúgóknál. Kispad, 4. 30-38.
18
Othman, M. (1998): A labdarúgók szelekciójának és felkészítésének elemzése terheléses élettani paraméterek alapján, Kispad, 3. 24-33. Mészáros, J.-Rostás, K.-Mohácsi, J.-Prókai, A.-Othman, M. (1999): Body composition and performance in athletes. Nauka i Sport, 1. 69-77. Mészáros, J.-Mohácsi, J.-Rostás, K.-Farkas, A.-Othman, M.-Soliman, Y (1999): Age group differences of exercised VO2 in athletic girls. Pediatric Exercise Science, 11: 3. 281. Othman, M.-Sziva, Á.-Mészáros, J.-Mohácsi, J. (2000): Anthropometry and aerobic power in athletic boys. Kalokagathia, 152-157. Othman, M.-Mészáros, J.-Mohácsi, J. (2000): Age dependency of exercised cardiorespiratory parameters in preadolescent boys. The 75th Anniversary International Congress on Sport Sciences, Budapest, Programme and Abstracts, 59-60. Mészáros, J.-Othman, M.-Mohácsi, J.-Farkas, A. (2001): Minősített sportolók testösszetétele: Edzéshatás vagy szelekció? Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 4-6. Mészáros, J.-Othman, M.-Szabó, T. (2001): Anthropometry and motor performance scores in Hungarian schoolboys. A 25 years comparison. In: Hank, J. (Ed.): The exchange and development of sport culture in east and west. NTNU-AIESEP, Taipei, 102-103. Othman, M.-Mészáros, J.-Szabó, T. (2001): Secular trend and motor per-formance scores in Hungarian school-boys. International Scientific Journal of Kinesiology and Sport, (in press). Othman, M.-Mészáros, J.-Soliman, Y.-Mohácsi, J. (2001): Somatotype and motor performance
scores
in
Egyptian
and
Hungarian
schoolboys.
St.
Kinanthropologica, (in press). Mészáros, J.-Othman, M.-Soliman, Y.-Mohácsi, J. (2001): Anthropometry and physiological performance in athletes. Facta USERPE, (in press). Othman, M.-Szabó, T.-Lee, C.P.-Tatár, A.-Mészáros, J. (2001): Generation comparison of endurance, speed and explosive strength. Hungarian Review of Sports Medicine (in press).
19
