Katona Magda
A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM ÚJ KIHÍVÁSAI AFGANISZTÁNBAN ÚJ TAKTIKA: A BEÉPÜLÉS. TERRORISTÁK A PARLAMENTBE ? Afganisztánban a bonni konferencia ütemtervének utolsó állomásaként, az eredeti ütemtervhez és a meg nem valósult reményekhez, be nem váltott ígéretekhez képest is túl késon, 2005. szeptember 18-án törvényhozási választásokat tartottak, melynek nyomában azonban nem az új demokrácia elor enyomulása, hanem intézményeinek kisajátítása, a haduraknak, a vallási ko nzervatívoknak és a drogbáróknak a hatalomba való bebetonozása, s a törvényhozásban túlnyomó többségbe kerülésükkel büntetlenségük biztosítása történt. Csak a regionális vetélkedésnek kedvezoen, igen ellentmondásos, fragmentált, hatáskör nélküli, gyenge parlament áll fel, eközben stabil szintre beálló gerillaháború tapasztalható, és ismételten a polgárháború réme feny eget. A nemzetközi közösség pedig eközben kikipálja az utolsó strigulát? 2005. szeptember 18-án mintegy hatezer jelölt mérkozött a 249 fos alsóház, a Woleszi Dzsirga, valamint a 420 fos tartományi tanácsok helyeiért. Ez a világtörténelem egyik legtöbb részvevos, legbonyolultabb választása. A képviseloi helyek tartományi megoszlását a lakosság számaránya döntötte el, ám pontos cenzus nincs, ami teret enged a politikai manipulációknak. A noi helyeket legalább egynegyedes arányban megszabták. A legtöbb képviselot a parlament alsóházába 33 fot a kabuli tartomány jelölte, közülük 9 not, a tartományi tanácsba 29 képviselobol 8 not, a legkevesebbet a pandzssíri, egyegy férfi és noi, illetve 9 fobol 3 noi jelöltet. Karzaí elnök, élve elnöki vétójogával, olyan egyéni listás választási ren dszert csikart ki, amely megakadályozza a politikai pártok választási szereplését. 2005. októberében 76 bejegyzett párt muködött, s további 19 várt bejeg yzésre. Míg a tavalyi elnökválasztást magas érdeklodés, az idei törvényhozási választásokat a teljes és általános kiábrándultság miatt rendkívül alacsony rés zvétel jellemezte. Négy évvel a bonni konferencia után még a fovárosban sincs áram és víz, nincsenek aszfaltutak, a segélymilliárdok eltuntek a korrupciós csatornákon. Nincs biztonság, a fovárosban a nemzetközi erok tartják fenn a 1
rendet, a vidéket a hadurak, a helyi kiskirályok, a drogbárók, a törzsfok tartják rettegésben. Nincs gazdaság, nincs termelés, csak a kábítószergazdaság virágzik, fenntartva a nemzeti valuta viszonylagos stabilitását. Noha a tavalyi 10.7 millió regisztrált szavazóhoz képest 12.4 millióra nott a választói né vjegyzékbe vettek száma, részvételük Kabulban nem érte el a 36 %-ot és országszerte is kérdéses, hogy meghaladta-e az 50 %-ot. Elovetítette a választási csalások arányát, hogy a 12.5 millió szavazónak 40 millió szavazólapot nyomtattak. Noha a szavazók ujját megjelölo tintával az idén nem volt baj, de a szomszédos országokból özön löttek be a hamis szavazóigazolványok, nem volt elkerülheto a többszöri, de foleg a helyettesíto szavazás, és foleg a szavazati lapok, sot teljes urnák tömeges cseréje. E kiábrándultság, az újjáépítés teljes kudarca, a választási csalásokon való szélesköru felháborodás és a „nagy játszma” intenzifikálódása kiszélesítette a terrorizmus belföldi bázisát. A hadurak, a bunözoi szindikátusok és az Al-Káida új összefogása pedig félelmetes robbanóelegyet alkot. A szeptemberi 18-i választások országszerte viszonylag békésen zajlottak le, a várt támadások elmaradtak. A terrorszervezetek ugyanis a külso támadás helyett a beépülés módszerét választották a stabilizálódó gerillaháború destabilzáló tényezojével kombinálva. A választási körülmények megnövelték a kirobbanó polgárháború veszélyét, ami mellett a stabilizálódó gerillah áború veszélye is fennáll. Noha a választási törvény kizárja fegyveres szervezetek tagjai, háborús és emberiségellenes bunök elkövetoinek indulását, azonban ezeknek korlátoz ására semmiféle jogi módszer t nem vezettek be. A fo módszerek: szavazatok vétele, fenyegetéssel történo kizsarolása, szavazólapok vagy teljes urnák cseréje a szavazóközpontokba szállítás során, más szavazatainak ellopása, a rivális jelöltek szavazatainak kivétele a számlálásnál, ahol szavazatonként és tartományonként, sot napszakonként változtak az árfolyamok. A visszaélések fo táptalaja azonban a kaotikus számlálási rendszer volt, amely nem a szavazókörökben, hanem a tartományi közpo ntokban történt, ahova a távoli körzetekbol szamár, jak- és teveháton, heliko pterekkel vagy konvojokban jutottak el az urnák. Éjjel megérkeztek a közpo ntokba, ahol csak reggel bontották fel oket. Ekkor történt egy szintén kétes folyamat: a különbözo járások urnáit külso megfigyelok nélkül felbontották és összekeverték, hogy ne lehessen az egyes körzetekre ráismerni, majd az urnákat ismét lezárták. Az egyéni szavazati rendszer miatt nem lehettek a pártok és a hatezer jelölt képviseloi a szavazóbizottságok tagjai, csak megfigyelok, így sok esetben a szavazóbizottságok homogén politikai körbol verbuválódtak. A 6.270 szavazóközpontból 700-at ki kellett zárni a csalások miatt. 2
Az új parlament zömében mudzsáhíd vezetokbol és iszlám konzervatívokból áll. Négy tálib vezeto, a legbefolyásosabb parancsnokok és szinte az összes, az 1992-96 közötti polgárháborúért felelos hadúr indult és nyert, Mohaqqeq és Akbari hazara hadurak, Qanúní, Csakari parancsnok, Almasz parancsnok és többen a Súra-i Nizár egykori parancsnokai közül, az AlKáidás kötodésu, konzervatív vahábita Szajjáf, és Rabbání volt elnök. Számukra az ártatlanság vélelme nyilvánvalóan azonos a büntetlenség vélelm ével, amelynek eléréséhez, legitimációjukhoz a legjobb út a parlamentbe jutás. Harcukat a szokásos harcmodorban, minden törvényesség mellozésével ví vták most is, csak golyók helyett választási csalásokkal. Kabulban Mohaqqeq hazara hadúr elso, Qánúní második, Szajjáf a negyedik helyen végzett. Kiv étel Ramazán Basardúszt, aki a Karzaí-kormány és a korrupt és hatástalan nemzetközi szervezetek populista ostorozásával szerezte mandátumát. Nangarharban a legnagyobb drogbáró Hazrat Ali került az elso helyre. Úgy tunik, a 2004. októberi elnökválasztással ellentétben, ezúttal a tradicionális erok kerekedtek felül a modernizáló erok felett. Vagy az elherdált segélyek et, a sikkasztásokat és a korrupciót, az elszalasztott lehetoségeket torolták meg, a be nem váltott ígéreteket kérték számon ? Nem gyoztek azok a mérsékelt tálibok, akiket megdolgoztak az amerikai börtönökben, nem jutott képviseloi helyhez a bagrami börtönbol kiengedett Vakil Mutavakkil molla, volt tálib külügyminiszter, sem Khákszár molla, a tálibok egykori belügyminiszter-helyettese. (Ok a Ghilzaí törzsszövetség Tokhí, illetve Szulaimán Khel törzséhez tartoznak). Szeptember 11-e után a két, egymással ádázan vetélkedo nyugati pastun törzsszövetség közül a Durrání törzsek tagjai kerültek a hatalomba, nemcsak a Karzaí fivérek, de még a marxista tábornok is), a Ghilzaiak pedig továbbra is a társadalom elnyomottainak sorait gyarapítják (az o bosszújuk voltak a marxista puccsok, majd a tálib mozgalom gyozelemre segítése). Ok most a déli tartományokban stabil szintre beálló gerillaháború utánpótlási bázisát alkotják. Csak a keményvonalas tálibok — Adbul Szalám Raketi a híredt rakétás molla (Zábul), az óriás Buddhák lerombolására parancsot adó egykori bamiáni kormányzó Maulavi Mohammad Iszlámí (Szamangán), Molla Qalamuddín a stadionkivégzéseket rendezo egykori tálib vallás - és erkölc sügyi miniszter — kerültek be. A mérsékeltekhez soroltak közül csak Abdul Szalám Zaíf molla jutott képviseloi mandátumhoz, akit a pakisztáni szolgálatok emberének tartanak. Több helyen így is szekularizált jelölt gyozött. A konzervatív pastun törzsi sávon Szajjid Mohamed Gulabzoí, a Nadzsibullah-rezsim belügyminisztere a vezeto jelölt, míg Kandahárban a tálibok volt fovárosában Núrul Haq Olomí tábornok, Nadzsibullah volt vezérkari fonöke, Farahban az alkotmányozó 3
nemzetgyulésen a hadurak ellen nyíltan kiálló fiatal lány, Malalai Dzsoja, Kabulban pedig Nadzsibullah prominens híve, Kabír Randzsbar akadémikus is bejutott. Bekerült 68 no, hattal több, mint hivatalos kvótájuk, mintegy ötven független értelmiségi, 11 ANDP-s, marxista múlttal rendelkezo. A több mint száz pastun küldött zöme független. A törzsi területeken nem az ideológia számít, hanem a törzsi hovatartozás. Gulabzoí, aki Zadrán törzsbeli úgy lett Khosztban képviselo, hogy Sahnawáz Tanaí, Nadzsibullah puccsista hadügyminisztere meggyozte a Zadránokkal rivális másik nagy törzset, a Tanaít, hogy ezúttal tegyék félre régi ellentéteiket és Zadránra szavazzanak. Kandahárban pedig a tartományban élo három nagy Durrání törzs vetélkedik. Olomí tábornok annak ellenére, hogy ma is marxistának vallja magát, azért gyozött a tálibok fovárosában, mert a királyi törzshöz tartozik, Barakzaí. Ellenben a legnépesebb helyi törzs a Popalzaí, Karzaí törzse. Azért kerültek be a kandahári tartomány alsóházába és tartományi tanácsába elso helyen a Karzaí fivérek. A harmadik egy Núrzaí törzsbeli, Karzaí korábbi törzsi m inisztere. A köztá liboknak számos helyen nem tetszik a hadurak, nemzetközi bunözoi szindikátusok és az Al-Káida új ka pcsolata. Kandahárban és Khosztban az ujjászervezodo tálibok nem bántották a marxista jelölteket (ám Tanaí ellen Khosztban volt merényletkísérlet), de felléptek a legrosszabb híru mudzsáhíd parancsnok jelöltek ellen. Mindebbol az a tanulság, hogy a helyes törzsi és nemzetiségi politika Afganisztánban a terrorizmus elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze. Rendkívül heterogén összetételu, fragmentált, igen ellentmondásos törvényhozás várható. A helyzetet bonyolítja, hogy a felsoház 102 helyére a 34 tartomány egy-egy jelöltet delegál. A jelöltek egynegyede no kell legyen. Egyharmadukat az elnök nevezi ki, egyharmadukat a járási, városi tanácsok. A bizonytalan járási határok miatt helyhatósági választásokat még nem tartottak. Ideiglenesen a helyhatóságok harmadát is a tartományi tanácsok delegálták ideiglenesen a felsoházba hogy a parlament ne legyen csonka. A korlátozott hatásköru, széthúzó parlament nem tud majd várhatóan megbirkózni olyan súlyos kérdésekkel, mint a külföldi támaszpontok, vagy a Durand-szerzodés problémája. Kérdés, milyen szavazóblokkok jönnek létre? A hadurak és iszlám konzervatívok a dzsihádi és iszlám értékek mentén fo gnak össze, föderatív szerkezetet vagy nagyobb autonómiát követelve az északi kisebbségek számára. Karzaí ezzel szemben a pastunokra és az értelmis égiekre számíthat. Kiegyensúlyozó szerepet játszhatnak a noi képviselok, ám etnikai és vallási tekintetben ok is erosen megosztottak. 4
GERILLAHÁBORÚ VAGY POLGÁRHÁBORÚ? Az Egyesült Államok hadvezetése az afganisztáni sikertörténetet arra akarta felhasználni, hogy csökkentse afganisztáni eroit, nagyobb szerepet szánva szövetségeseinek, és az egész közép-ázsiai régiót az Öböl térségéig behálózó bázisai rendszerének, s változtasson stratégiáján. Ma már az egyetlen háború elvét akarja követni, átcsoportosítván eroit Irakba, valamint a terrorizmus elleni belföldi küzdelemre összpontosítva figyelmét. A szeptember 18-án esedékes törvényhozási választások az afganisztáni politikai rendezés forg atókönyvét eloíró bonni konferencia és a sikertörténet utolsó mérföldkövét jelentették volna. A 2005. szeptember 18-i törvényhozási választásokkal megváltozott helyzet 1 minderre rácáfolni látszik. Míg az afganisztáni amerikai erok parancsnoka, David Barno tábornok 2005 áprilisában még azt prognosztizálta, hogy egy éven belül teljesen eltunnek Afganisztánból a tálibok, és nem térnek viszsza a nemzetközi terroristák2. Ezzel szemben a 2005-ös esztendo során Afganisztánban az eroszak mindaddig sohasem látott hulláma tapasztalható, iraki stílusú távirányítású bombákkal, öngyilkos merényletekkel, föld -levego rak étákkal, amerikai helikopterek lelövésével. Ennek elozménye olyan kormán yzati ur, amelyben a központi kormány hatalma alig terjed Kabulon túlra, és a helyi hadurak, drogbárók által ellenorzött vidéken is a vákuumeffektus érv ényesül, fehér foltok alakulnak ki, ahol nem muködnek a kormányzati funkc iók. A biztonsági helyzet drámai romlása nemcsak azzal magyarázható, hogy a kormányhatalom nem terjed ki ezen régiókra, a tálibok kiuzése óta nem változott semmi, az amerikaiak a hadurak, a drogbárók és bunözoi szindik átusok szövetségére hagyatkoztak, s a tálibok kiuzését követoen kooptálták oket a hatalomba, s az elégedetlenség ezekben a régiókban már-már népfelkelési szintet ölt , de a regionális vetélkedés fellángolásával is.
Új stratégia Ahová nem terjed ki a központi kormány ellenorzése, ismét az újjászervez odött tálibok az urak, és benyomul az Al-Káida, amely visszatért Afganisztánba. A választásokig kettos stratégiát alkalmazott: beépülni az új hatalmi struktúrákba, nemcsak a helyi közigazgatásba, de az újonnan megválasztandó törvényhozásba is, másrészt merényleteivel elrettenteni a nemzetközi eroket a 1
Az afganisztáni törvényhozási választásokról lásd bovebben: Katona Magda: Bonn után – London elott. „Új Honvédségi Szemle” 2006/12 2 Greeg Zoroya: Afghanistan’s Insurgence Growing Stronger. “USA Today” November 16, 2005. 5
kiterjedtebb szerepvállalástól, és növelni a fehér foltok számát, területét. Mindehhez legfobb szövetségese a rekonstrukció kudarca, a be nem váltott ígéretek feletti szélesköru kiábrándultság. Nem értünk egyet azokkal az elemzésekkel, miszerint a példátlan afganisztáni terrorhullám a terrorszervezetek azon frusztrációjából táplálkozik, hogy nem sikerült megzavarni a törvényhozási választások nyugalmát. A törvényhozási választások politikai következményei ugyanis Afganisztánt visszaránthatják az 1990-es évek elso felének anarchiájába. Így – ha megtanulják helyesen kihasználni ezeket a következményeket, - abból jelentos mértékben profitálhatnak. nemcsak kádereiknek a helyi közigazgatás után a törvényhozásba való beépítésével, de az esetleg polgárháborúba torkolló álla ndósuló politikai válságok, a nemzetközi közösség jelenlétének és beavatkoz ásának igen alacsony szintje, a közigazgatási és más politikai intézményren dszeri diszfunkciók által lehetové váló, idovel polgárháborúba is torkolló gerillaháború fenntartásával, és kiszélesítésével. További fontos érvek szólnak amellett, hogy nem a meglepoen békésen lezajló törvényhozási választások okozta frusztrációról van szó. A törvén yhozásba való beépülés eredményességével mind az Al-Káida, mind az ujjászervezodo tálib ok, mind az afganisztáni rendezésben ellenérdekelt szomszédos országok igen elégedettek lehetnek: szép számban sikerült befolyásos kádereiket bejuttatni az új törvényhozásba, és ezáltal a polgárháborúba sodródni képes, szélesköru megmozdulásokat, a társadalmi erjedés új folyamatát indukálniuk. Ráadásul az eroszakhullám 2005 tavaszán kezdodött, és nem szeptember 18-át követoen. Ha ez egyáltalán összefüggésbe hozható az afganisztáni belso eseményekkel, akkor csakis a rekonstrukció eredménytelensége feletti kiábrándultsággal, és további két tényezovel: Az afganisztáni konszolidációs folyamatot az ország történelme során nem eloször ismét veszélyezteti a regionális vetélkedés, annak összes szöv evényes érdekellentéteivel. Afganisztán egyik szomszédjának sem érdeke Nyugat-barát, demokratikus, eros parlament. Afganisztánban a politikai intézményrendszer muködésképtelensége nem kormányválságokat, (az elnök nem a parlamentnek, hanem a nemzetgyulésnek, a Loja Dzsirgának felelos, s a kormány sem a parlamentnek, hanem az elnöknek tartozik felelosséggel) hanem parlamenti válságokat eredménye zhet. Az új parlament muködési zavarait állandó válságjelek fogják kísérni, s muködésképtelenségük esetén (vagyis igen gyakran) az elnök dekrétumokkal fog kormányozni. Ebben a rendszerben csak egyetlen elem stabil: az adott szintre beálló, stabilizálódó gerillaháború az ország bizonyos részein és meg6
szilárduló egyéb válsággócok (egyes területeknek teljes kiesése a kormány hatáskörébol).
A terror új kapcsolati hálója Jelentos változások mentek végbe magában az Al-Káida szervezetében, ahol a tavasszal súlyosan megsebesült Abú Múszáb Al-Zarkáví helyét átvette Aimán Al-Zaváhírí az egyiptomiakkal az élen, akik a preferált európai ha dszínterek (Bush terrorizmus elleni koalíciója élharcosainak, a spanyoloknak, briteknek, és másoknak a megbüntetése) mellett vissza akarnak térni hagy ományos hadszíntereikre, Afganisztánba és a Közel-Keletre). Mikor a felgyógyult Zarkáví visszatért Irakba, a két koncepció úgy kombinálódott, hogy a hitetlenek elleni világdzsihád gyakorlóterepe Irak mellett megint Afganis ztán, de emellett vissza kell térni a kollaboráns muszlim kormányok saját ter ületükön való megbüntetéséhez is. Ennek értelmében Irakból Afganisztánba irányították a nemzetközi harcosok egy részét, köztük öngyilkos terroristákat, és az iraki kurd eredetu, zömmel iráni kiképzésu Anszár Ul-Iszlám szervezet derékhadát, ok ugyanis beszélnek Afganisztán egyik hivatalos nyelvén, perzsául, így jobban képesek elvegyülni a lakosság körében. E fejleményekbol adódik az a tény is, hogy a békés választások és azok eredményei miatt rés zben frusztrálódott, ám részben elégedett tálibok (akiknek igen nagy tanulság, hogy éppen a leghírhedtebb, keményvonalas tálibok kerültek be a parlamentbe, és nem a mérsékeltek). beépülése az új törvényhozásba a vártnál jobban sikerült, épp úgy, mint új-régi szövetségeseiké, a haduraké, mindenekelott az Al-Káidát annak idején Afganisztánba behívó Abdul Rabb Raszúl Szajjáfé) új, közös katonai parancsnokságot hoztak létre az Al-Káidával. Ilyen korábban sohasem volt, az Al-Káidának az afganisztáni tálib rezsimre ráépülésének idején sem. Az Al-Káida két veterán arab harcost nevezett ki Afganisztán délnyugati, és délkeleti körzetei parancsnokának. A délnyugati zóna új parancsnoka az Anszár Ul-Iszlám veteránja, Abdel Hádí Iraqi, aki a tálib uralom alatt egy ideig az afganisztáni arab harcosok parancsnoki tisztét látta el, majd északon a takhári front élén vezette az ellenállást az Egyesült Front (Északi Szövetség) hadmuveleteivel szemben. A délkeleti körzet parancsnoka a marokkói Khálid Habib lett, aki szintén harcolt a tálibok alatt Afganisztánban. Az AlKáida afgán tálib regionális vezetoket is kinevezett Afganisztánba, a korábbi tálib regionális frontparancsnokságok átszervezésével. Egyikük a Paktika és Khoszt tartományokért felelos Szirádzsuddín Haqqáni, helyettese Mualim Mohamed Zaman. Logar és Paktia térségének vezetoje Szaifurrahmán Manszúr. Ismét tanyát vertek Dél-Afganisztánnak a kormány ellenorzése alól kicsúszó területein a külföldi terroristák, pakisztániak, arabok, csecsenek. 7
Paktika, Paktia és Khoszt afgán tartományok arab harcosait az algériai Abu Laisz Al-Dzsazairi, a szaúdi Abu Ehlász pedig a keleti Kunár és Nurisztán tartományok arab harcosait irányítja. Ok támadtak szeptemberben rakétákkal Hava Nurisztání képviselo-jelölt asszonyra. Hírszerzési források szerint a régiek közül mindössze mintegy 800 jól képzett tálib harcos maradt, de külföldrol, valamint a törzsi sávból pastun és külföldi harcosok új toborzása révén kétezerre duzzadt létszámuk. Ezek a harcosok jól képzettek, minoségileg különböznek elodeiktol. Irakból visszatéro dzsihádistáktól vagy éppen Irakban kapnak kituno kiképzést, amelyért az Al-Káida felel. 3 Az iszlám terminológia szójátékával élve; dzsihádjukat, szent háborújukat idzstiháddal, lankadatlan igyekezettel uzik 2003-ban létrejött egy Dzsais Ul-Muszlimín nevu szervezet Omár molla tálib szakadár ellenzékébol. A szervezet létrehozásának fo célja az volt, hogy vonja ellenorzése alá az Omár mollával szövetkezo hadurakat és törzseket, csábítsa át oket az új szervezethez, foleg Dél- és Délkelet-Afganisztánban. 2004-ben a Dzsais Ul-Muszlimín csatlakozott a tálibokhoz, de azok megbízhatatlannak találták oket, és 2004 októberében, három ENSZ-es külföldi választási munkatárs Kabul belvárosában, egy forgalmas közelekdési dugóban való elrablását követoen késobb megszakították kapcsolataikat.4 A 2005. szept 18-i törvényhozási választásokat követoen azonban újr aegyesültek, ennek köszönhetok az egyre aggresszívabb támadások. Októberben a Dzsaisul Muszlimín legbefolyásosabb parancsnokai egyesítették soraikat a tálibokkal. Közös parancsnokságot hoztak létre Khoszt, Paktika és Paktia tartományokban. Hasonló egyeségeket kötöttek más parancsnokokkal Kunár, Ghazni, Nangarhár és Kandahár tartományokban. Az ellenállás szempontjából mindez optimális idopontban történt, akkor, amikor a pakisztáni hadsereg a kasmíri segélymuveletekkel van elfoglalva az október 8-i földrengést követoen, és az ellenállás felhasználhatja a független törzsi sávot büntetlenül a két ország határán. 5.
3
Scott Baldauf- Ashraf Khan: New Guns, New Drive for Taliban. „The Christian Science Monitor”, September 26, 2005. szerint 40 %-kal nottek 2004-hez képest az útmenti bombamerényletek, ez az arány azonban 2005 végére eléri a 60 %-os növekedést. 4 Syed Saleem Shahzad: Tribes, Traditions and Two Tragedies. „Asia Times” Sept. 12, 2003 5 Syed Saleem Shahzad: Stroking Afghanistan’s Resistance. “Asia Times” October 22, 2005 8
Új taktikák, új módszerek Az Al- Káida idegen harcosainak Afganisztánba történt visszatérésével Irakstílusú gerillaháború bontakozik ki olyan területeken, ahova nem ér el a kormány keze. Mindennapossá váltak az emberrablások, lefejezések, rajtaütések, öngyilkos merényletek. Irak megszállásáig ezek a módszerek ismeretlenek voltak Afganisztánban. A célpontok a hatalom helyi képviseloi, helyhatósági vezetok, rendorök, kormányhu papok, bírók, orvosok. Az öngyilkos merén yletek olyan sorozata tapasztalható, amelyre még sohasem volt precedens: távirányításos robbanóanyagokat, számítógépes detonátorokat, csúcstechnológiás fegyvereket csempésznek be az országba, valamint készpénzben dollármilliókat a fellángolt terrorkampány finanszírozására. A tálibok uralmuk idején sok fegyvert rejtettek el, s most újakat vesznek a haduraktól, és a Duránd-vonal túloldali törzsektol. Orosz és kínai SAM rakétákat szereznek be iraki-Kurdisztánból az Anszár Ul-Iszlám révén, valamint Iránból, Nimróz tartományon keresztül6. Taktikájuk is változott. Nem indítanak nagy offenzivákat. Felkeloik kis csoportjai útszéli bombákat telepítenek, gyakran támadnak civileket, rendororsöket, jároröket. Az útszéli bombák száma is mintegy 60 %-kal emelkedett a tavalyihoz képest. Bonyolult szerkezetu, távirányításos robbanószerkezetek, formált bombák érkeztek Irakból. Noha a technika régi, s foleg a Hekmatjárféle Hezb-i Iszlámí révén biztosított, a technológia új, amely foként Japánból és Kínából származik. Föld-levego rakétákkal is rendelkeznek. Szakadár szervezetük, az Akbár Agha vezette Dzsais Ul-Muszlimín (Muzulmánok Hadserege), a Hezb-i Iszlámi révén hatalmas régi fegyverraktárakra bukkant Stinger rakétákkal. Eg észen 2005-ig nem lottek le Stinger rakétákkal amerikai gépet, szeptember 26án Zábul tartományban Daicsopán térségében azonban ezt megtették, s az ötfos legénység életét vesztette. A tálibok minden korábbinál nagyobb elszántságának a katonai és bizto nsági szempontok mellett felmerült egy igen érdekes politikai vetülete. Afg anisztán új urai, a hadurak, akikkel Karzaí szövetkezett, a szovjetek elleni harc és az azt követo polgárháború, az ország kifosztása során megszedték mag ukat. Az új uralkodó elit gazdag. A tálibok és a marxisták szegények. A nép szegény és nem szereti új elitjét. Számos helyütt, mint Khosztban, a tálibok nem okoztak gondot ex-kommunista jelölteknek, de megfenyegettek gazdag mudzsáhídokat. Ez a neo-tálibok új dimenziója: osztálytudattal rendelkeznek. Mindennek a 2005-ös év során meg is lett az eredménye: az év novemberéig mintegy 1500-an, köztük 87 amerikai katona (a 2001. október 7-e óta 6
Hamid Mir: The Taliban’s New Face. “Rediff” (India) September 27, 2005. 9
életét veszto 186 amerikai katona csaknem fele), 12 kormányhu pap és 11 képviselojelölt vesztette életét. Míg 2001-ben az október hetedikén megke zdodött amerikai támadást követoen Afganisztánban hét amerikai katona esett áldozatul, 2002-ben számuk 47, 2003-ban ismét csak 47, 2004-ben 54 volt, idén novemberig legalább 87 amerikai katona halt meg. Ehhez járul a keletafganisztáni Kunár tartományban júniusban lelott amerikai helikopter 16 fos legénysége, és az ugyanebben a térségben eltunt amerikai felderíto csoport megtalált két katonájának holtteste. A 2002. márciusi Anaconda hadmuvelet óta elso ízben lottek le amerikai helikoptert. Ráadásul egy ugyanilyen Chinook áprilisban már lezuhant a rossz ido miatt. Az amerikaiak Kunár tartományban egy kis falu házainak bombázásával válaszoltak. Noha az am erikai hadvezetés szerint az egyik vályogkunyhóban terrorista kiképzés folyt, a 17 áldozat mind nokbol és gyermekekbol állt. Ráadásul ezzel kockára tették a nemzeti megbékélés programját, mert ebben a térségben Hekmatjár paranc snokai tömegesen adják meg magukat. 7 Alig egy hónappal a stratégiai partnerség aláírását követoen, - amellyel Karzaí elnök nem várta meg a szeptemberben felálló új parlamentet - a politikai stratégiai és katonai taktika újrafogalmazására szólította fel az amerikaiakat. A déli és délkeleti tartományokban az ellenállás – akárcsak Irakban – kezd népfelkelés jelleget ölteni. Májusban meggyilkolták Kandahárban a Karzaí kormányt, támogató hittudósok tanácsának vezetojét Maualví Abdul Fajjáz mollát. Június elsején pedig az o gyásszertartásán robbant bomba egy kandahári mecsetben, meggyilkolva 51 embert, köztük a rendori korrupció és a drogbárók ellen harcot hirdeto új kabuli rendorfonököt, Akram Khakrízvált. A déli Helmand, Zábul, Uruzgán és Kandahár, valamint a keleti Kunár tartományokban elszaporodtak az iraki típusú útszéli bombák, egész járások kerültek a felkelok kezére. Zábul tartomány Afganisztán Falludzsája, ahol speciális gerillataktikát kellett az amerikai csapatoknak adoptálniuk. Uugyanilyen taktikák alkalmazására készülnek a britek 2006 tavaszától Helmandban. Júniusban a felkelok elfoglalták Zábul tartományban Miánnisín járásszékhelyet a kormányzósággal és a rendororssel egyetemben. Foglyul ejtettek 55 rendort és kormánytisztviselot. Nyolc rendort legyilkoltak, többi túszukat — köztük a járáskormányzót és a rendorkapitányt — végül elengedték.
7
Ezek a parancsnokok a Hezb-i Iszlámí Khálíd Farouqi vezette csoportjához tartoznak, amely Kabulban pártbejegyzési kérelmet nyújtott be a Karzaí-kormány igazságügyminisztériumának. 10
Július elején két további kormányhu pap lett merénylet áldozata, július 8án a pénteki ima idején pedig Paktiában meggyilkolták Maulaví Agha Dzsán ismert kormányhu hittudóst. Julius-14-én Maulaví Száleh Mohammadot, a Helmand tartományi Ulema Tanács elnökét motorkerékpárról lotték le Laskargáhban. Augusztusban Ghazni, Khoszt és Paktika, és ismételten Kandahár tartományokban gyilkoltak meg kormányhu papokat. Szeptember 26-án Daicsopán térségében Zábul tartományban a felkelok lelottek egy amerikai Chinook helikoptert. Az ötfos legénység életét vesztette. Ugyan ez már nem az elso idén lelott amerikai helikopter, ám ez volt az elso, amelyet bizonyíthatóan Stinger rakétákkal lottek le. Július- augusztus -szeptemberben kilenc képviselojelöltet gyilkoltak meg, köztük az egyiket, Qarabaghit Kabulban. A tízedik gyilkosság váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Szept. 27-én az északi Mazar -i Saríf városában Asraf Ramazán képviselojelöltet gyilkolták meg. Itt nem a tálibokat, hanem egy, az Al-Káidával kábítószer -csempészetben közösen érdekelt ismert dro gbárót, tádzsik nemzetiségu északi hadurat Atta Mohamedet vádolták felbújtással. Noha Asraf Ramazán meggyilkolását tömegtüntetések kísérték, ezt követoen még további két képviselojelölt vált terrorcselekmény áldozatává. Szeptemberben rakétatámadás érte a keleti Nangarhár tartomány Khugiáni térségében Száfie Sziddiqí, Nurisztánban pedig Hava Alam Nurisztání noi képviselojelölteket. Mindkét hölgy — egyikük neves író, másikuk ismert riporter, — túlélte a támadást, és bejutottak a parlamentbe. Szeptember 28-án egyenruhába öltözött öngyilkos merénylo motorkerékpáron felrobbantott egy bombát az afgán hadsereg kabuli kiképzo központjának bejárata elott, ahol a hazatéro katonák a buszokra vártak. Kilenc katona életét vesztette. Október 4-én Kandahárban négy brit katona öngyilkos merénylo bombájától halt meg. Október 5-én Szpin Boldakban egy benzintartály robbantásban hatan életüket vesztették, 14-en megsebesültek. Ugyanazon a napon Paktia tartományban tálibok lelottek egy gépet, 28 afgán katona életét vesztette. Október 8-án Khoszt tartomány Zanai járásában bomba robbant egy mecsetben, megölve Maulaví Mohammed Khánt. O a nyolcadik, 2005-ben meggyilkolt kormányhu pap. Novemberig még ketten követték. Október 9-én két brit Harrier harci gép megrongálódott a kandahári rep ülotér elleni rakétatámadásban. Ugyancsak október 9-én egy amerikai katona öngyilkos merénylo robbantásában Girisk városában életét vesztette. Október 11-én két öngyilkos merénylet történt Kandahárban, amelynek célja egy benzintartály felrobbantása volt a kandahári amerikai bázison. Új motívum, hogy a képzettebb merénylok nem véletlenül támadnak. Egy-egy, 11
katonailag jól megtervezett, és politikai következményeit jól kikalkulált akc ióra kapnak megbízatást. Ilyen volt október elején a kandahári tartományban 18 afgán rendor meggyilkolása. Október 15-én Helmand tartományban ugyancsak 18 rendor vesztette életét egy összecsapásban. Október 16-án Condolizza Rice amerikai külügym iniszter kabuli látogatása alkalmából hat rakéta csapódott be az afgán fovárosban. Október 18-án hat rendort meggyilkoltak Uruzgánban. Október 20-án öt orvos életét vesztette egy kandahári kórház elleni tám adás során. Október 22-én autóbombarobbantás során vesztette életét Nimroz tartomány rendorfonöke, és a tartományi hírszerzés vezetoje. Azon a napon Zarandzsban is meggyilkoltak egy rendortisztet, Kunár tartományban pedig egy nemzetbiztonság i tisztet. November 1-én Helmand Dasu járásában tálib harcosok el akartak foglalni egy rendororsöt. A csata során öt rendor és öt tálib életét vesztette. November 4-én Helmand tartományban tálib felkelok eltették láb alól a tize negyedik képviselojelöltet, Abdul Ghanit. Ugyanaznap Uruzgán tartományban koalíciós és afgán erok három hadmuveletük során tizenhárom tálib felkelot gyilkoltak meg. November 5-én Helmand tartományban a rendorök háromórás tuzharc során lelotték Kabir molla, tálib parancsnokot. Novem ber 7-én Helmand tartomány területén tálib harcosok rendorjármuvekre támadtak. A harc során két tálibot meggyilkoltak, tizenkettot elfogtak. November 9-én Helmand kormányzója alig élte túl egy öngyilkos merén ylo támadását, 10-én tálib harcosok lelotték a nimrozi kormányzó helyettesét. Ugyanakkor Khosztban is megpróbáltak elfoglalni egy járási rendorkapitán yságot. November 10-én Kandahár térségében a tálibok rakétákkal támadtak egy rendorségi konvojra. Hét rendort meggyilkoltak, kettejüket elrabolták. Uruzgán tartományban tálib militánsok lefejeztek két civilt. Kunár térségében a felkelok és az amerikai erok nehéztüzérség bevetésével csatáztak. November 11-én Helmand tartomány Mardzsa járásában a tálibok lem észároltak két rendort. November 12-én Helmand tartományban Afghan Gharban a tálibok ugyancsak két rendort öltek meg. Ezen a napon szintén Helmand tartományban a Szangín és Laskargah közötti úton a tálibok rátámadtak egy rendorjármure, és ugyancsak meggyilkoltak két rendort. November 14-én Kabulban a dzs alálábádi úton a NATO politikai szerv ének brüsszeli tanácskozásával egyidoben két támadásban öngyilkos merén ylok az UNAMA-UNOPS választási központja közelében a dzsalálábádi úton eloször egy robbanóanyagokkal megrakott Toyota Corollával, egy óra múlva 12
egy másik jármuvel hajtottak bele egy görög, illetve német ISAF -NATO jármube. Az egyik támadás hat afgán életébe került, és két görög katona megsebesült, a másik során egy német katona és egy afgán fiú életét vesztette, két német katona sérüléseket szenvedett. Késobb a két támadás áldozatainak száma kilencre emelkedett. Ugyanaznap támadás érte Kabulban a brit ISAF eroket saját táborukban. A brit csapatok elleni támadás és a két öngyilkos merénylet egy jól koordinált támadássorozat része. A dzsalálábádi út mentén számos nemzetközi és afgán tábor fekszik, valamint a fováros egy olyan szuburbiuma, Utkhel, ahol még nappal is a tálibok az urak. November 15-én Kandahárban hasonló öngyilkos merénylet történt, szintén robbanóanyagokkal megrakott Toyota rohant bele egy katonai jármube, négy afgán vesztette életét. Paktika tartományban ugyanezen a napon egy útszéli bomba robbant, öt áldozatot követelve.
A nemzetközi együttmuködés új formái Afganisztánban a terrorizmus elleni küzdelem során A támadásokkal csaknem egyidoben, november 11-én döntöttek a NATO országok védelmi miniszterei arról, hogy kiterjesztik Nagy-Britannia afg anisztáni szerepvállalását, amely 2006 májusában átveszi az ISAF paranc snokságát. A NATO-ISAF eroi jelenleg a gerillaháború által nem sújtott északon tevékenykednek. Az olaszok és spanyolok már berendezkedtek nyug aton, 2006-ban pedig az ISAF délen létesít PRT -ket. Míg az északi zóna német, a déli övezet brit parancsnokság alá kerül. A britek a felkelés által leginkább sújtott Helmand tartomány székhelyén, Laskargáhban létesítenek tartományi rekonstrukciós csoportot, PRT-t, amelynek létszáma az országban a legnagyobb, ezerfos lesz, szemben a többi 22, 100-150 fos, kevésbé hatékony PRT -kkel, amelyek nem képesek biztonságot szolgáltatni a tartományban tevékenykedo NGO-knak, és nem képesek nagyobb volumenu rekonstrukciós munkálatokra sem. E nagy PRT feladata lesz többek között a kábítószer termelés elleni küzdelem és, alternatív termények termesztésének elterjesztése is. Ugyancsak Helmandban hoznak létre egy másik ezerfos harcoló egységet Apache helikopterekkel. Adam Ingram védelmi miniszter éppen a merényletek napján arról tájékoztatta a brit parlamentet, hogy megkezdték a Helmand tartományban bevetendo elit ejtoernyos alakulatok és helikopteres támadó egységek felkészítését. 2006 elején kétezer brit katona érkezik Afganisztánba, s ezzel a brit erok létszáma 4 800-ra emelkedik. Ezek az egységek bevethetok gerillahadviselés ellen, és részt vesznek a kábítószercsempészet elleni küzdelemben. Nem háborús hadviselésre készülnek, de helyi fegyveres konfliktus leverésére, hadurak, kábítószercsempészek, Al-Káidás terroristák, Al13
Káida szövetségesek és tálibok ellen fognak harcolni. Átveszik továbbá a britek a koalíciós erok kandahári parancsnokságát 5-800 fovel, (ahol kanadai PRT létesül), innen végeznek muveleteket a kandahári tartományban és Uruzgan egy részén (ahol holland PRT alakul). Ugyancsak 5-800 fos brit erovel muködtetik Kabulban a NATO erok központi parancsnokságát, hogy kiváltsák a 20 000 fos amerikai hadero csapatkivonásait. Tavasszal négyezer amerikai katona hagyja el Afganisztánt, ezt a 2006 év során további csapatkivonások követik. Ezt az urt kitöltendo, a britek a nemzetközösség tagállamaival és más országokkal is új szövetségrol, harcoló egységek közös felállítás áról tárgyalnak. Nagy-Britannia felkelés -ellenes koalíciót 8 kíván létrehozni az amerikai erok részleges kivonását követoen a gerillahadviselés ellen kiké pzett speciális erokbol. November 14-én döntött minderrol a brit parlament azon ülésén, ahol John Reid védelmi államtitkár hosszútávú afganisztáni brit szerepvállalásról beszélt. Még nincs döntés e felkelésellenes ero nagyságáról, tárgyalások folynak a mandátumáról, hogy kik vesznek részt benne, és hol muködik. Az európai országok közül csak Hollandia kíván részt venni benne. A holland erok számát 950-rol 1.300-ra növelik, zömük Uruzgánba és részben Kandahárba kerül. Noha az afganisztáni elkötelezettségrol Irakkal ellentétben a németeknek is az a véleményük, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távon jelen kell lennie, ám Németország, Franciaország és Spanyolország nem kíván harcolni a Bush-adminisztráció „terrorizmus elleni háborújában”9. A londoni merényletek, II. Erzsébet brit királyno megfenyegetése és a helmandi merényletek összefüggnek. 2006 végéig Nagy-Britannia kivonja eroit Dél-Irakból, és átadja a déli körzet parancsnokságát az iraki eroknek. Ellenben fokozza afganisztáni szerepvállalását. Az Al-Káida ugyanúgy keríti körül a briteket, mint annak idején a spanyolokat. Maga Dadullah molla, a legprominensebb tálib vezeto vállalta a felelosséget a merényletekért. Az üzenet világos: ízelíto, hogy mi vár az ISAF erokre délen, valamint az, hogy már Kabul sem jelenti az idegenek számára a biztonság szigetét, ide is elér a felkelok keze. Az, hogy a második legmagasabb rangú tálib vezeto nyilatkozott, nyílt hadüzenetnek tekintheto: most már nemcsak a kollaboráns afgánok puhább célpontjait, de magukat a nemzetközi eroket veszik célba.
8
Ahmed Rashid: Questions the Army Must Ask Before Going into Affghanistan. „The Telegraph” (UK) November 16, 2005 9 Richard Norton-Taylor: Britain Isolated over Role in Aafghanistan. – Allies Reluctant to Get Involved in War of Terror. – Tribal Feuds and Opium Trade Hinder Peacekeeping. “The Guardian” (UK) Friday, November 4, 2005. 14
Ma már a nemzetközi közösség számára világos, és ennek a britek a szószólói, hogy Afganisztán hosszabb távú nemzetközi katonai jelenlétet ig ényel, mint Irak, különben visszasüllyed az anarchiába. A NATO fo katonai döntéshozó szerve november 14-én arról döntött, hogy az ISAF békefenntartó eroi szorosabb együttmuködést hoznak létre a felkelok ellen küzdo, az Egyesült Államok vezette koalíciós erokkel. A NATO katonai bizottságának megállapodása, amelynek még el kell nyernie a politikai döntéshozók jóváhagyását, egy 2004-ben kirobbant vitát zár le, am ikor Németország, Franciaország és más országok megakadályozták annak a javaslatnak a keresztülvitelét, hogy vonják össze az ISAF és a koalíciós eroket közös NATO parancsnokság alatt. A NATO 2003-ban vette át az ISAF parancsnokságát. Az ISAF -NATO erok 2006-os déli kiterjesztése magasabb szintu koordinációt és együttmuk ödést igényel a NATO és az amerikai erok között. Berlin és Párizs ragaszkodik az eredeti békefenntartó feladatok megtartásához, azon az állásponton van, hogy a NATO eroknek távol kell magukat tartani a felkelok elleni veszélyes harctól, amit a koalíciós erok a Tartós Szabadság hadmuvelet keretében folytatnak. Ezzel szemben több ISAF tag is, Nagy-Britanniával az élen ragaszk odik hozzá, hogy a NATO által vezetett eroknek a közvetlen harcra is készen kell állniuk. A kompromisszumos terv értelmében a NATO egységes parancsnokságot hoz létre egylánc-rendszeru irányítással egy közös ISAF parancsnok vezetése alatt, ám helyettese felel a felkelésellenes harc irányításáért. Ennek értelm ében a felkelok üldözésének java továbbra is az amerikai erokre hárul. A délre való kiterjesztéssel egyidoben a 2005 végén 9.000 fos ISAF erok létszámát 15.000-re növelik, figyelembe véve a keletre való kiterjedés további fázisát is. A Katonai Bizottság szeretné átfogalmazni a szolgálati szabályzatot, tekintetbe véve, hogy veszélyesebb területen a csapatoknak hogyan kell reagálniuk a támadásokra. A kiterjesztési terv értelmében brit, holland és kanadai csap atok vezetik a déli kiterjesztést, míg a németek a franciákkal és törökökkel északon, az olaszok és spanyolok közösen nyugaton helyezkednek el. 10.
A NAGY JÁTSZMÁT ÚJRA JÁTSSZÁK 2004 októberében az afganisztáni elnökválasztások sikeréhez az is hozzájárult, hogy Pakisztán akkor hermetikusan lezárta határait. A gyenge afgán állam révén biztosított stratégiai mélység, a másik irányban ezáltal biztosított 10
Justin Huggler: The War with no End. „The Independent” (UK) November 15, 2005 15
szabadabb játéktér ma is a pakisztáni biztonságpolitikai sarokköve. A diplomatikus, határozatlan Karzaít nem tekintették a pakisztáni iszlámisták olyan markáns afgán elnöknek, akinek nyomában a pastunok, beludzsok szekuláris nemzeti érzései Pakisztánban is megerosödnének, és kisöpörnék az iszlámistákat. Iszlámábád attól tart, hogy a szeptemberi sikeres parlamenti választások után felálló új kormány eroteljesebben fogalmaz meg nemzeti érdekeket, markánsabban Pakisztán-ellenes lesz. Ezért most már nyitva állnak a határok, s Pakisztánból naponta militánsok százai özönlenek afgán területre. Cheney alelnök és Porter Goss, a CIA igazgatója, akárcsak Khalilzád leköszönt kabuli amerikai nagykövet, Bin Ladenék hollétét illetoen ki nem mondva, ám világosan Pakisztánra utalt. A pakisztáni hatóságok siettek replikálni, hogy szerintük a tálibok és az Al- Káida vezetoi a törvényen kívüli Dél-Afganisztánban bujkálnak. 11 Lutfullah Hakimi tálib szóvivo kvettai letartóztatását Iszlámábádban úgy kommentálták, mint mérföldkövet a terrorizmus elleni harcban. De hogyan tudott szabadon mozogni Kvettában, hogyan tudta pakisztáni mobiltelefonról hívogatni a hírügynökségeket, és felelosséget vállalni a tálibok nevében különféle terrorakciókért? A pakisztáni hatóságok ezt úgy magyarázták, hogy mindössze propagandista volt, akit nem lehetett közvetlen összefüggésbe hozni semmiféle merénylettel. Csak afgán és amerikai nyomásra tartóztatták le. A Hakimi ügy rámutat Pakisztá n bonyolult kapcsolatára a tálibokkal, segít rávilágítani arra a kettosségre, amely a kormány amerika-barát külpolitikája és a tálibok burkolt támogatása között fennáll. A tálibok jelentos támogatásban részesülnek továbbra is Pakisztánban, különösen Afganisztán határán, a törzsi ügynökségeken. Washington most azzal vádolja Iszlámábádot, hogy toborzásra, ellátásra és kiképzésre a tálibok szabadon használják területét. A pakisztáni hatóságok tagadják, hogy támogatnák a felkeloket, az utóbbi hónapok csapatelhelyezéseire hivatkoznak a pastun törzsi ügynökségen, és a Durand-vonal körülkerítését helyezték kilátásba. Ugyanakkor különbséget tesznek a felkelok és a Pakisztánban menedéket nyert politikusok között. 12 Arra hivatkoznak, hogy Karzaí indulni hagyott hasonló személyeket a törvényhozási választásokon. Annak ellenére, hogy mintegy 700 Al-Káida aktivistát tartóztattak le – köztük Omár sejket, Amdzsád Farúqit és Maulana Fazlur- Rahmánt- és több, mint 300 katona vesztette életét a törzsi ügynöks égeken, foleg az Észak- és Dél-Wazirisztánban külföldi harcosokkal és helyi szövetségeseikkel vívott küzdelem során, de vonakodik hasonló eréllyel fellépni a tálibok ellen. 13 A MMA választási szövetség, amely Pakisztán két, 11
B. K. Bhandrakumar: Foul Play in the Great Game. Asia Times, July 13, 2005. Syeed Saleem Shahzad: Tentangled in Terror’s Net. “Asia Times” Julz 30, 2005. 13 Ahmed Rashid: Great Game Reloaded. Daily Times (Pakistan) July 30, 2005. 12
16
Afganisztánnal határos tartományát az Északnyugati Határtartományt és Beludzsisztánt kormányozza, és annak vezetoje – nem azonos a letartóztatott Al-Káidás prominenssel, - Maulana Fazlur Rahmannal, a tálibok nyílt támogatójával. 14 Az Al-Káida-tag kasmíri szervezeteket viszont a rivális vallási vezeto Qazi Husszein Ahmed vette pártfogásba az ellenzéki Néppárttal öszszefogva. 15 Afganisztán, Pakisztán és az Egyesült Államok bonyolult játszmát játszanak, a nemzetközi terrorizmus elleni közös harc ürügyén valójában érdekeik homlokegyenesen eltérnek. Afganisztán a Közép-Ázsia és a Perzsa-öböl szénhidrogénkészleteit birtokló, Amerika-barát Nagy-Közel-Kelet vízió leggyengébb láncszeme. Bush elnök Bin Ladenék elfogására koncentrált a nemzetépítés helyett, ahelyett, hogy Afganisztán megszilárdítására olyan komplex stratégiai tervet támog atott volna, amely megakadályozza a tálib felkelés új erore kapását, hogy Afganisztán újjáépítésére, a politikai intézmények megerosítésére, eros nemzeti hadsereg kiépítésére törekedett volna, a békefenntartást a hadurakra bízta. 16 Bin Ladenék elfogása is másodlagos volt, hamarosan átcsoportosították eroiket Afganisztánból az iraki háborúra. Karzaí elnök számára az igazi veszélyt nem az Al-Káida jelenti, hanem az, hogy a tálibok új felkelését Pakisztán és az afgán hadurak is támogatják. Ám az igazi csapást az iraki háború jelentette számára, amely elvonta a ny ugati segítség zömét. Karzaí számára a terrorizmus elleni fo hadszíntér továb bra is Afganisztán-Pakisztán határán, a törzsi területeken van, s nem Irakban. Határozatlansága és az amerikaiaktól való túlzott függése kivívta a hazai konzervatívok és a szomszéd országok haragját egyaránt. Ahelyett, hogy regionális szövetség kiépítése révén akadályozná meg, hogy a szomszédok beavatkozzanak Afganisztán ügyeibe, 2005 májusában Bush elnökkel túl sietve írt alá stratégiai szövetséget, meg sem várva az új parlament felállását. Ez a lépés és a guantanamói foglyokkal való bánásmód tömegtüntetéseket váltott ki az egész régióban. Az amerikaiak is elégedetlenek Karzaíjal, mert az elnökválasztások sikerébol nem sikerült politikai tokét kovácsolnia, nem 14
Óvatosabb azonban a terrortámogatás terén Qazi Husszain Ahmed, aki nem kíván konfrontálódni a kormányzattal. A Deobandi JUI Maulava Fazlur Rahmán irányít ásával, akárcsak Maulana Szamí’ Ul-Haq frakciója, aktívan részt vesznek a madraszák hitharcosainak kiképzésében. In: Fazlur Rahman’s Shocking Allegations. “Daily Times”(Pak) Aug. 9, 2005. Az Északnyugati Határtartomány MMA kormánya lehetové teszik, hogy a militánsok bejussanak Afganisztánba, Vazirisztánból Mansera táboraiba helyezték át a harcosokat a Kaali Szarak útvonalon. 15 John Lancester: Arrest Points to Murky Talib-Pakistani Ties “Washington Post” Sunday, Oct. 9. 2005. 16 Katona Magda: Az eroszak új hulláma. „Népszava” 2005. szeptember 01. 17
sikerült szervezett politikai bázist kiépítenie. A szeptemberi választásoknak politikai, párt, nemzeti platform és világos ideológia nélkül vágott neki. Azzal, hogy Karzaí Pakisztánt okolja a problémákért, saját sikertelenség érol tereli el a figyelmet, ám a pakisztáni katonai rezsim minden diplomáciai tagadás ellenére mindmáig támogatja a tálibokat. Musarraf elnök kettos játékot játszik. Ha kifüstöli a terroristákat, elveszíti partneri jelentoségét a terrorizmus elleni harcban, ráadásul megdöntik hatalmát az iszlámisták, akik a hadseregben is erosek. Washington valójában a rivális Indiát látná szívesen a térség eros bástyája gyanánt. Ezt az iszlám szélsoségesekkel szövetséges pakisztáni tisztek csak késleltetni tudják, nem megakadályozni, létérdekük Bin Ladenék életben tartása. Musarraf csak akkor tud elkerülni egy puccsot, ha engedményeket tesz az iszlámista tiszteknek, bizonyítva, hogy nem az amerikaiak bábja. Pakisztán csak hatalmas amerikai nyomásra kezdett katonai muveleteket a törzsi ügynökségek területén, ám nem indított nagyobb hadmuveletet Beludzsisztánban, ahol a tálibok ujjászervezodtek. Az afganis ztáni parlamenti választásokon induló Mutavakkil volt tálib külügyminiszter öccsét is a beludzsisztáni Kvettában lotték le. Így Afganisztánban állandósuló gerillaháború, gyenge parlament és hatástalan kormányzás, Indiában pedig új front nyitása biztosítja az Al-Káidának is oly kívánatos „stratégiai mélys éget”. Pakisztánban megszuntek a terrortámadások, ellenben Indiában megkezdodtek. A pakisztáni kormány azt állítja, hogy India afgán területrol támogatja a beludzs nacionalisták felkelését, hogy megakadályozza a gwadari kikötoépítést. A pakisztáni tábornokok viszont, hogy elejét vegyék a pastun nacionalisták felkelésének, ragaszkodnak hozzá, hogy fenntartsák politikai befolyás ukat Afganisztán pastun lakosságának körében, és a szeptemberi afgán törvényhozási választások idején – a tavaly októberi elnökválasztással ellentétben, - nem voltak hajlandók lezárni a határt. A terrorizmus elleni harc ür ügyét azonban arra használják, hogy katonaságot telepítsenek a pastun és beludzs törzsi ügynökségekbe, és azzal a megdöbbento ötlettel álltak elo, hogy körül kellene keríteni a Durand vonalat, véglegesítve a pastunok megosztottságát. Musarraf elnök naiv volt, amikor az ellene való merényletkísérleteket követo megegyezést arra akarta kihasználni, hogy rendezze kapcsolatait Indiával, mérsékelje a nukleáris vetélkedést, csúcstalálkozó jöjjön létre, és lépés eket tegyenek a kasmíri válság rendezésére. Hiába tiltotta be már korábban a kasmiri szeparatista Laskar-i Tajjíba és Dzsais -i Mohammadí szervezeteket, azok Al-Dzsihád néven újra egyesültek. Hiába vállalta a november eleji ojdelhii merényletsorozatért egy kevésbé ismert kasmjri szervezet, az Iszlámí 18
Inqilábí Mahaz (Iszlám Forradalmi Szövetség) a felelosséget, mindenki tudja, hogy valójában a Laskar-i Tajjíba követte el. A Harakat Ul-Mudzsáhidin tevékenységét Harakat Ul-Anszár néven folytatta vezetoje, Qari Szaifullah Akhtár kiadatása után is, és a másik kasmiri szervezet, a Dzsamiat Ul-Anszár vezetoje Maulana Fazlur Rahmán letartóztatása is csak olaj volt a tuzre, akinek kipakolása nehéz helyzetbe hozta az is zlámábádi tábornokokat. Csitráli táboraikat sem sikerült bezárni. A Harakat Ul-Dzsihád Al-Álamí (HUJI) (A Világdzsihád Szervezete) félautonómiát muködtet pakisztáni-Kasmírban. Legnagyobb tábora Kotli. Vezetoje Moh amed Iljász Kasmírí. A Harakat Ul-Mudzsáhidin (HUM) és a HUJI fúzionáltak. Új nevük Dzsamí’át Ul-Mudzsáhidín. Ellenben a Dzsamí’át-i Iszlámí sikeresebben olvasztotta magába Kasmírban az összes szélsoséges szervezetet. Benazir Bhutto volt miniszterelnök, az ellenzéki Néppárt vezetojének férje, Aszef Zardari és a pakisztáni Dzsamí’t-i Iszlámí vezetoje Qazi Husszein Ahmed ma már együtt muködtetnek új militáns sejteket. A kasmíri katasztrófa ürügyén új Dzsamí’át-i Iszlámí- néppárti szövetség bontakozik ki Musarraf elnök eltávolítására. Musarraf elnök nem tehetett mást, mint szövetkezett a legnagyobb pakis ztáni iszlám fundamentalista pártokkal, akik idealizálják Bin Ladent, és az Afganisztánnal határos pastun és beludzs tartományokat kormányozzák. A pakisztáni elnöknek ugyanis nem érdeke, hogy Bin Ladent elkapják az am erikaiak. Ha ez megtörténik, leértékelodik, mint a terrorizmus elleni háború szövetségese, a fundamentalisták pedig szakítanak vele. Végül Musarraf politikailag izolálódhat. Ezért a karacsii hadtestparancsnok, illetve Saukat Aziz miniszterelnök elleni merényletet követoen, és az Al-Káida prominens einek Abu Farradzs Al-Líbí, Omár sejk, Maulna Fazlur Rahman és társainak 2005. tavaszi-nyári letartóztatása és a militáns szervezetek betiltása után — amely intézkedéshullám a 2005. július 7-i és 21-i londoni merényletek után tetozött, — a Musarraf-adminisztráció titkos paktumot kötött az Al-Káidával a néhai diktátor, Ziaul Haq fia Ezsázul Haq közvetítésével. A paktum muködik. A terroristák Pakisztánban abbahagyták az akciókat, Afganisztánra és most már Indiára koncentrálnak. Az Al-Káida táborokat Vazirisztánból áthelyezték Manserába, parancsnokaik pedig felszívódtak a pakisztáni nagyvárosokban. Bin Laden feltehetoen nem a pastun törzsi sávon bujkál, hanem északon, Kína és Afganisztán határán, ahol a Karakoram hegyláncai és a Pamír csúcsai egymásba olvadnak, ott, ahova nem helyeztek pakisztáni csapatokat. Beludzsisztánban is gyér a pakisztáni katonai jelenlét, de nem jöhet számításba rejtekhelynek, mert nemcsak a tálibok aktívak, de ellenfeleik, a világi nacionalisták is, és a helyzet 19
turbulens. Ezért alapveto érdeke az Al-Káidának, hogy legjobb búvóhelyén, Kasmírban ne jöjjön létre indiai-pakisztáni összefogás. Ehhez járul az iráni elnökválasztások fiaskója, ahol az amerikai expanziós törekvésekkel szembeni nemzeti összefogás jelszavával tudták a konzerva tívok minden várakozással ellentétben sosem látott mértékben megszilárdítani pozícióikat. A sanghaji csoport asztanai tanácskozásán Oroszország és Kína pedig a kirgizisztáni és üzbegisztáni eseményekkel kapcsolatosan igyekszik elejét venni a rendszerváltási dominónak, felszólítva az Egyesült Államokat, adjon határidot közép-ázsiai bázisainak kiürítésére. A májusi üzbegisztáni esem ények is bumerángnak bizonyultak, Karimov elnököt nem gázolta el a Grúzián és Ukrajnán átrobogó színes forradalmak vonata, ám az amerikaiak üzbegis ztáni, khánábádi bázishasználatát erosen korlátozták, és fel is mondták. Afganisztánt a szervezet novemberi, biskeki tanácskozásán felvették a közép-ázsiai regionális gazdasági együttmuködés (CAREC) szervezetébe. Azerbajdzsán, Afganisztán, Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán mellett a következo, a kínai-turkesztáni Urumcsiban tartandó tanácskozáson Oroszország is csatlakozik. November 10-én Dhakában döntés született róla, hogy Afganisztánt felv eszik a SAARC országok sorába nyolcadik tagként. 2006. január 1-tol tagja lesz a dél-ázsiai szabadkereskedelmi övezetnek (SAFTA).
KONKLÚZIÓ Mivel az újonnan fellángoló gerillaháború okai elsosorban a politikai intézményrendszer muködésképtelenségében és muködésének visszásságaiban keresendok, az ellene való harc fontos eleme a katonai és biztonságpolitikai elemeken túlmenoen, sot mindenekelott a politikai harc, illetve a harc politikai elemeinek tisztázása, a szövetségesek Afganisztánnal kapcsolatos egys éges, kohézív, per spektívikus stratégiájának kidolgozása. Mindenekelott a politikai intézményrendszer fejlesztése és az etnikai feszültségek, illetve az egyes etnikumok elégedetlenségének minimalizálása révén. Mindebbol következoen a nemzetközi terrorizmus elleni harc során elotérbe kerülnek a politikai feladatok. A kábítószer elleni küzdelmen és a rekonstrukció hatékonyabbá tételén kívül ennek új elemei: helyes nemzeti, nemzetiségi, etnikai és törzsi politika, a politikai intézményrendszer fejlesztése, tartományi tanácsok és minél elobb felállítandó helyhatóságok hatékony muködésének segítése, feladatkörük tisztázása, politikai pártok megerosítése, megfelelo politikai képviselet a pastunok számára, segítségnyújtás a pártké p20
viselet biztosításában. Igen fontos elem a rekonstrukció felgyorsítása, mind enekelott az ország katasztrofális energetikai helyzetének megoldása, az iv óvízellátás biztosítása, az úthálózat kiépítése, munkalehetoségek biztosítása.
21
