A teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatása az aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítménymutatóira intézményi, megyei és regionális bontásban

MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS

A teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatása az aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítménymutatóira intézményi, megyei és regionális bontásban Dr. Boncz Imre, PTE Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ, Budapesti Corvinus Egyetem Dolgozatunkban a TVK intézményi/megyei/regionális szintre gyakorolt hatásainak elemzését végeztük el. Az elemzésben szereplô adatok az intézmények által az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) felé küldött jelentéseken alapulnak, és mindenhol az aktív fekvôbeteg szakellátásra vonatkoznak (2003-2006). Megvizsgáltuk az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintértéket, a TVK miatti finanszírozási veszteséget régiónként, megyénként, intézményenként. Eredményeink azt mutatják, hogy a finanszírozási esetszám 2003-2006 között a legnagyobb mértékben Budapesten, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-NagykunSzolnok és Fejér megyékben emelkedett, míg Tolna, Heves, Békés, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben jelentôsen csökkent. Az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintérték 2006-ban Közép-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl régiókban, illetve Gyôr-Moson-Sopron, Baranya, Hajdú-Bihar megyékben volt a legalacsonyabb. A 7 legnagyobb veszteséget elszenvedett intézmény (4 orvosképzô egyetem, 2 nagy megyei kórház és 1 országos intézet) mindegyike legalább 500 millió forintot veszített 2006-ban. A 10 legnagyobb veszteséget elviselô kórház a teljes kórházi szektor veszteségének 52%-át adja. Következtetésül elmondhatjuk, hogy a TVK miatti veszteség fôleg azokban a megyékben, illetve régiókban volt magasabb, ahol a progresszivitás magasabb szintjén álló intézmények, egyetemek találhatók.

The aim of our paper is to analyse the effect of the so-called performance volume limit (PVL) financing method on the acute hospital care according to counties, regions and hospitals. Data were derived from the nationwide administrative dataset of the National Health Insurance Fund Administration (OEP) covering the period 2003-2006. We analysed the trends in DRG cost-weights, cases and hospital days. Then we calculated the average annual reimbursement rate of DRG cost-weight with and without the application of PVL. Our results showed that between 2003 and 2006 the number of financed cases (patients) significantly increased in Budapest and county Csongrád, SzabolcsSzatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok and Fejér, while it decreased in county Tolna, Heves, Békés, Nógrád and Borsod-Abaúj-Zemplén. The annual average reimbursement rate of DRG cost-weight was the lowest in the regions Central Hungary, Northern-Greatplan and

Southern-Transdanubia and in counties Gyôr-MosonSopron, Baranya, Hajdú-Bihar. Each of the 7 hospitals with the highest loss (4 medical schools, 2 big county hospital and 1 national medical centre) had an annual loss at least 500 million HUF. The 10 hospitals with the highest loss accounts for 52% of the total loss of the whole hospital sector. We can conclude that the loss due to performance volume limit (PVL) was the largest in counties with medical schools.

BEVEZETÉS, CÉLKITÛZÉS Korábbi dolgozatunkban beszámoltunk a teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatásáról az aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítménymutatóira kórház-típusonkénti (progresszivitási szintenkénti) és szakmai bontásban, különös tekintettel az egyetemi klinikák helyzetére [1]. A dolgozat már megjelenése elôtt színvonalas, noha emocionális elemektôl sem mentes vitát váltott ki [2]. A vita – mint korábbi cikkünkben is utaltunk rá – fôleg a számszaki tények mögött meghúzódó általam feltételezett ok-okozati összefüggésekre fókuszált. A témát a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) is napirendre tûzte, és 2007. május 3-i ülésén megtárgyalta. Emlékeztetôül: a teljesítményvolumen-korlátos finanszírozási technika degressziós szakaszában, azaz 2004. és 2006 júniusa között a 2003. évi teljesítmény 100%-át véve 98%-os bázisnak, az e feletti teljesítmény 0-5%-os növekedés esetén 60%-kal, 5-10%-os növekedés esetén 30%-kal, míg 10% feletti növekedés esetén 10%-kal került kifizetésre. 2006 júliusától a bázisérték 95%-ra változott, és e felett semmi nem került kifizetésre. Jelen dolgozatunkban folytatjuk a TVK hatásainak elemzését az aktív fekvôbeteg szakellátás vonatkozásában, ezúttal a területi szintû hatásokat tekintjük át. Azt vizsgáljuk, hogy a TVK bevezetése 2004 és 2006 között milyen hatást gyakorolt regionális, megyei és intézményi bontásban.

ADATOK, MÓDSZEREK Az elemzésben szereplô adatok az intézmények által az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) felé küldött jelentéseken alapulnak, és mindenhol az aktív fekvôbeteg szakellátásra vonatkoznak. Elsô lépésben megvizsgáltuk az éves összes aktív fekvôbeteg szakellátási finanszírozási

IME VI. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2007. OKTÓBER

19


esetszám változását regionális és megyei bontásban 20032006. között (1. ábra). Ezt követôen megvizsgáltuk az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintértéket régiónként és megyénként a 2006. évben (2. ábra), választ keresve arra a kérdésre, hogy milyen átlagos Ft/súlyszám értékkel került finanszírozásra az adott területi egység betegellátása. A következô lépésben a TVK miatti finanszírozási veszteség számításával azt mutattuk ki (3. ábra), hogy ha az egyes régiók illetve megyék a kihirdetett országosan egységes, degresszió nélküli Ft/súlyszám alapdíj szerint kapták volna a finanszírozásukat, és nem a degresszióval csökkentett értéket, akkor mennyi lett volna a többletbevételük, illetve így mennyi lett a veszteségük. A degresszió miatti veszteséget abszolút értékben (millió Ft) és a potenciális bevétel százalékában egyaránt megadtuk. Itt a 2006. finanszírozási évet vizsgáltuk, ami a 2005. október és 2006. szeptember közötti teljesítményeket, illetve a 2006. január és 2006. december közötti finanszírozást jelenti. A TVK miatti veszteség összehasonlíthatóságának fokozása érdekében a veszteséget egy lakosra vetítve is megadtuk (4. ábra). Az 5. és 6. ábrán az egy súlyszámra esô átlagos forintértéket ábrázoltuk kórházméret (ágyszám) szerint a 2006-os finanszírozási év adatai alapján. A kórházméret szerinti elemzésnél a nyers ágyszámok (5. ábra) elemzése mellett

az ágyszám-sávok szerinti elemzését is elvégeztük (6. ábra). Az ágyszám sávok 100-as léptékkel emelkednek (0100, 101-200, 201-300 stb.) 1500 ágyig, efelett egy sávot hagytunk. A pontok az átlagértéket, míg a vonalak a 95%-os megbízhatósági tartományt jelölik. Az eddig kapott eredmények felhasználásával – a 2006. év adatai alapján – grafikonon ábrázoltuk az egyes kórházak veszteségét abszolút értékben forintban (7. ábra) és az éves bevételük százalékában (8. ábra). Végezetül a 7. ábra adatai alapján elkészítettük a veszteség-koncentráció számítását (1. táblázat). A 9. ábra pedig azt szemlélteti, hogy az akut szívinfarktust (AMI) követô 30 napos halálozás és az egy súlyszámra jutó térítési díj hogyan alakult néhány kiválasztott kórházban. Az AMI halálozásra vonatkozó adatok az OEP minôségi indikátor projektjébôl származnak [3]. Minden nagy adatbázis elemzésekor felvetôdik a validitás kérdése, különösen vonatkozik ez az adminisztratív célból gyûjtött adatokra [4]. Ezt elôzô dolgozatunkban tisztáztuk.

1. ábra Az éves összes aktív fekvôbeteg szakellátási finanszírozási esetszám változása regionális és megyei bontásban 2003-2006 között (2003 = 100%)

2. ábra Az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintérték régiónként és megyénként (2006)

20


EREDMÉNYEK Az 1. ábra mutatja az éves összes aktív fekvôbeteg szakellátási finanszírozási esetszám változását regionális


3. ábra A degresszió miatti veszteség abszolút értékben (millió Ft, bal függôleges tengely) és a potenciális bevétel százalékában (bevétel %-a, jobb függôleges tengely) regionális és megyei bontásban (2006)

4. ábra A degresszió miatti veszteség egy lakosra vetítve regionális és megyei bontásban (2006)

és megyei bontásban 2003-2006 között (2003 = 100%). A esetszámváltozása jelentôsen meghaladja, míg az ÉszakMagyarországi régió esetszámváltozása jelentôsen elmaradt az országos átlagtól. Ugyanezen finanszírozási esetszám a legnagyobb mértékben Budapesten, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér megyékben emelkedett, míg Tolna, Heves, Békés, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben jelentôsen csökkent. Az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintérték (2. ábra) 2006-ban Közép-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl régiókban volt az országos átlag alatt. A megyék közül elsôsorban Gyôr-Moson-Sopron megye érdemel említést, ahol egészen alacsony, alig 125 ezer forintot ért el egy súlyszám átlagos OEP térítési díja. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a Nyugat-Dunántúli régió másik két megyéjében (Vas és Zala) volt az országban a legmagasabb Ft/súlyszám díj. Hajdú-Bihar és Baranya megyében szintén nagyon alacsony volt a Ft/súlyszám térítési díj. A TVK miatti veszteség (3. ábra) mind abszolút értékben, mind a bevétel százalékában a legmagasabb KözépMagyarországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon volt. Megyei bontásban vizsgálva a finanszírozási veszteség abszolút értékben Budapesten, Hajdú-Bihar, Baranya, GyôrMoson-Sopron és Csongrád megyében volt a legmagasabb. A bevétel százalékában Gyôr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar

és Baranya megyék szenvedték el a legmagasabb veszteséget. A TVK miatti veszteséget egy lakosra vetítve (4. ábra) itt is Közép-Magyországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb. A megyék közül pedig Hajdú-Bihar, Baranya, Gyôr-Moson-Sopron és Csongrád megyékben, illetve Budapesten volt a legmagasabb. A korábban említettek miatt Vas és Zala megyében minimális volt a veszteség. Egy súlyszámra esô átlagos forintérték kórházméret (ágyszám) szerinti elemzését a 2006. év vonatkozásában az 5. és 6. ábra szemlélteti. A regressziós elemzés (5. ábra) nem mutat érdemi összefüggést az ágyszám és a Ft/súlyszám térítési díj között (R2=0). Amennyiben nem az egyes ágyszámokat használjuk, hanem sávokba (0-100, 101-200, 201-300 stb.) csoportosítva elemezzük (6. ábra), akkor azt látjuk, hogy a magasabb sávba tartozó intézményeknél nagyobb a megbízhatósági tartomány, ami azonban vélhetôen inkább a kis kórházszám miatt van. A 7. ábrán szemléltetjük az egyes kórházak éves veszteségét abszolút értékben, forintban. Az éves veszteség igen széles határok között mozog: míg vannak olyan kórházak, ahol gyakorlatilag nem volt TVK/degresszió miatti veszteség, addig a lista elsô 7 helyén szereplô intézmények mindegyike legalább fél milliárd (500 millió) forint veszteséget szenvedett el egyetlen év alatt. A 7 intézmény között ta-


21


újabb 15%-ot. Vagyis a 20 legnagyobb veszteséget elviselô kórház a teljes veszteség 67%-át adja. A minôség és a finanszírozás összefüggéseire utaló 9. ábra azt szemlélteti, hogy az akut szívinfarktust (AMI) követô 30 napos halálozás és az egy súlyszámra jutó térítési díj hogyan alakult néhány kiválasztott kórházban. Látható, hogy a Pécsi Tudományegyetemen a 11%-os halálozás feleakkora, mint az ezt követô második legalacsonyabb érték. Ez a magas színvonalú, minôségi ellátás azonban a legalacsonyabb Ft/súlyszám értékkel kerül díjazásra.

5. ábra Egy súlyszámra esô átlagos forintérték ágyszám (kórházméret) szerint (2006)

7. ábra Az egyes kórházak vesztesége abszolút értékben 2006-ban (millió Ft)

6. ábra Egy súlyszámra esô átlagos forintérték ágyszám-sávok (kórházméret) szerint (2006) 8. ábra Az egyes kórházak vesztesége a bevétel százalékában 2006-ban (%)

láljuk a 4 orvosképzô egyetemet, 2 nagy megyei kórházat és 1 országos intézetet. A 8. ábrán pedig bemutatjuk az egyes kórházak éves veszteségét éves bevételük százalékában számolva. Az eredmények itt is rendkívüli szórást mutatnak: a 0 százalékos veszteségtôl kezdve a 10%-ot jóval meghaladó veszteséggel bezáróan, országos átlagban 3,4%-ot adva. Végezetül az 1. táblázat mutatja a TVK miatti éves finanszírozási veszteség koncentrációját. A 10 legnagyobb veszteséget elviselô kórház a teljes kórházi szektor veszteségének 52%-át adja. A következô 10 kórház (11-20.) pedig

22


MEGBESZÉLÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A TVK bevezetése és alkalmazása eltérô mértékben érintette az intézményeket, megyéket és régiókat. A regionális és megyei elemzés azt mutatja, hogy a veszteség fôleg olyan megyékben, illetve régiókban volt magasabb, ahol a progresszivitás magasabb szintjén álló intézmények, egyetemek találhatók (Budapesten, Hajdú-Bihar, Baranya és Csongrád megyék). A Nyugat-Dunántúli régióban Vas és


1. táblázat A TVK miatti éves finanszírozási veszteség koncentrációja

9. ábra Akut szívinfarktust követô 30 napos halálozás (minôség) és az egy súlyszámra jutó térítési díj (finanszírozás) néhány kiválasztott kórházban

Zala megye minimális finanszírozási veszteséget szenvedett el, ugyanakkor Gyôr-Moson-Sopron megye az egyik legmagasabb veszteséget érte el. Korábbi elemzésünk megerôsítéseként kijelenthetjük tehát azt, hogy a progreszszivitási központok jelen elemzésünk szerint is a TVK-rendszer nagy vesztesei közé kerültek. Az intézményi szintû elemzés is azt mutatja, hogy a TVK- rendszer alkalmazásának hatása óriási különbségeket eredményezett a kórházak között. Az a tény, hogy a 10 leg• • • • • • • •

nagyobb veszteséget elviselô kórház a teljes kórházi szektor veszteségének 52%-át adja, az egészségpolitikai döntés hatásának egyenetlenségét tükrözi. Ezen 10 intézmény egyébként a finanszírozásnak csupán hozzávetôlegesen 33%-át tudja magáénak, tehát a finanszírozásból való részesedésüknél jóval nagyobb mértékben csapódott le rajtuk a TVK miatti veszteség. A hatását tekintve 10 kórházra koncentráló egészségpolitikai intézkedés érdekesnek ugyan érdekes elképzelés, de szakmailag nem védhetô. Elismerjük, az eddig bemutatott számok és elemzések valóban tragikus képet festenek a TVK hatásairól, azonban ennek ellenére úgy véljük, hogy a probléma nem a teljesítményvolumen-korlát (TVK), vagy ha kissé praktikusabban értelmezzük, a klasszikus, békebeli szocializmus 1980-as éveiben már megszokott bázis-finanszírozással van, hanem annak konkrét megvalósításával. Ezt ugyanis meg lehetett volna oldani szakmailag korrekt módon, mind orvosszakmai, mind egészség-politikai, mind egészség-gazdaságtani oldalról, 2004-2006 között és 1990 elôtt egyaránt. Be kell vallani persze: egyik esetben sem sikerült így megoldani. A fô probléma ott van, hogy a TVK kezdeti megállapítása (2003-2004) óta nem történt meg annak utánkövetése, elemzése és a tényleges betegforgalomhoz történô korrekciója. Ezen korrekció elmaradása pedig a TVK-rendszer felemás hatásait eredményezte, és a bázis-finanszírozáshoz való visszatérés kísérletének sikertelenségét okozta. Ugyanakkor félô, hogy a 2007. április 1. után bevezetett finanszírozás, mely a korábbi TVK-rendszer torzóira épül, ugyancsak kaotikus hatást eredményez az intézmények finanszírozásában. Tekintettel arra, hogy immáron két részletes számszaki elemzéssel rendelkezünk a 2004-2006 közötti idôszakról, a TVK-ról szóló elemzésünk következô részében a TVK 2007. április 1. utáni alkalmazásáról, illetve hatáselemzésének egészségpolitikai vonatkozásaival (pl. transzparencia, szektorsemleges finanszírozás, verseny a kórházak között) foglalkozunk.

A finanszírozási esetszám 2003-2006 között (2003 = 100%) a Közép-Magyarországi régióban az országos átlag felett, míg az Észak-Magyarországi régióban az országos átlagtól elmaradva változott. Ugyanezen finanszírozási esetszám 2003-2006 között a legnagyobb mértékben Budapesten, Csongrád, Szabolcs-SzatmárBereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér megyékben emelkedett, míg Tolna, Heves, Békés, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben jelentôsen csökkent. Az egy aktív súlyszámra kifizetett éves átlagos forintérték 2006-ban Közép-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl régiókban, illetve Gyôr-Moson-Sopron, Baranya, Hajdú-Bihar megyékben volt a legalacsonyabb. A TVK miatti veszteség mind abszolút értékben, mind a bevétel százalékában a legmagasabb Közép-Magyarországon, ÉszakAlföldön és Dél-Dunántúlon volt. Megyei bontásban vizsgálva a finanszírozási veszteség abszolút értékben Budapesten, Hajdú-Bihar, Baranya, Gyôr-MosonSopron és Csongrád megyében volt a legmagasabb. A bevétel százalékában Gyôr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar és Baranya megyék szenvedték el a legmagasabb veszteséget. A TVK miatti veszteség egy lakosra vetítve is Közép-Magyarországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb. A megyék közül pedig Hajdú-Bihar, Baranya, Gyôr-Moson-Sopron és Csongrád megyékben, illetve Budapesten volt a legmagasabb, míg Vas és Zala megyében minimális volt a veszteség. A 7 legnagyobb veszteséget elszenvedett intézmény (4 orvosképzô egyetem, 2 nagy megyei kórház és 1 országos intézet) mindegyike legalább 500 millió forintot veszített 2006-ban. A 10 legnagyobb veszteséget elviselô kórház a teljes kórházi szektor veszteségének 52%-át adja.

2. táblázat A TVK számszerû hatása az országos aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítmény mutatóira megyei/regionális bontásban


23


Az elôzô dolgozatunk kapcsán megfogalmazott szerkesztôségi észrevételekre a 3. táblázatban reagálunk. Tiszteletben tartva a szerkesztôség véleményét, jelezni szeretném, hogy korábbi és jelenlegi elemzésünkben is álláspon•

•

•

tunk számszaki elemzésekre épül, nem csupán feltevésekre, logikai következtetésekre. A hely rövidsége miatt befejezésként, felsorolásszerûen a Szerkesztôség 3 ellenérvére szeretnék még válaszolni:

Vattabetegek. Lehet, hogy az egyetemek nem csökkentették a vattabetegek számát, de az is lehet, hogy igen, ezt nem tudjuk. De az biztos, hogy a szerkesztôségi közlemény semmilyen bizonyítékot nem hoz fel arra, hogy a fôvárosi vagy a városi kórházak megszabadultak volna a vattabetegektôl! Így nem bizonyított, hogy az egyetemek nem szabadultak meg, bezzeg a fôvárosivárosi kórházaknak ez sikerült. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) ülésén a résztvevôk többsége egyetértett azzal, hogy nem is lett volna szerencsés az ún. vattabetegektôl megszabadulnia a fôvárosi, illetve városi kórházaknak, hiszen alapvetô menedzsment-érdek, hogy a magas fedezeti pontú betegeket tartsák meg (vattabeteg), és a nagy költségû betegeket küldjék tovább a magasabb progresszivitási szintre. CMI-elemzés. Valóban igaz, hogy 2005-ben beépültek a kemoterápiás gyógyszerek a HBCS-be, illetve többször volt HBCS visszanormálás. De ha utánanézünk a költségvetési számoknak, azt látjuk, hogy a költségvetés betartása érdekében történt az onkológiai szerek beépítése a HBCS-be. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy éves „X” milliárd Ft értékû gyógyszerkassza terhet áttolták a HBCS-be, mégpedig „X-n”, vagyis jóval alacsonyabb térítésért. A különbözetet azokkal az intézményekkel fizettetik meg, akik az onkológiai betegeket ellátták (abban viszont egyetértünk a t. Szerkesztôséggel, hogy ezek is zömében az egyetemek). Szakmánkénti TVK. Valóban, 2007. április elôtt sem szakmánkénti, sem intézménytípusonként, sem megyénként, sem régiónként nem került megállapításra TVK. Mint ahogyan a HBCS sem kerül definiálásra ilyen módon és a vakbélmûtétek számát sem osztották le (eddig) megyékre. Ugyanakkor a szokásos területi egyenlôtlenségek mindenhol megjelennek, így itt is. Azonban mégis igaz: egyes intézménytípusok, szakmák nagyobbat veszítettek a TVK-n, mások kisebbet. Mint ahogyan a HBCS-rendszerben is egyes szakmák, intézmények CMI-értéke, vagy átlagos ápolási ideje magasabb vagy alacsonyabb, pedig senki nem definiálja elôre, hogy mennyi legyen.

3. táblázat Reagálás a TVK-elemzésünkrôl szóló cikkhez fûzött szerkesztôségi kommentárra [2]

IRODALOMJEGYZÉK [1] Boncz I. A teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatása az aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítménymutatóira, különös tekintettel az egyetemi klinikák helyzetére. IME, 2007, 6(4): 21-26. [2] Pásztélyi Zs. Szerkesztôségi kommentár. IME, 2007, 6(4): 27.

[3] Boncz I., Belicza É., Takács E. Akut myocardialis infarctus kórházi halálozási aránya OEP adatok elemzésével. Cardiologia Hungarica 2005, 35: A49. [4] Stevens AJ, Raftery J, Roderick P. Can health technologies be assessed using routine data? Int J Technol Assess Health Care, 2005, 21(1): 96-103.

A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Boncz Imre 1993-ban végzett általános orvosként a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1996-ban közgazdasági szakoklevelet szerzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. Világbanki ösztöndíjjal a rotterdami egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1997-ben Master of Science fokozatot kapott (Erasmus University Rotterdam, The Netherlands Institute for Health Sciences). 2002-ben Európai Unió szakértô diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán. 2007-ben tudományos minôsítést (PhD-fokozat) nyert a Pécsi Tudományegyetemen. Több külföldi egyetemen vett részt tanulmányúton, kreditpontos kurzuson (University of Oslo, University of Cambridge, University

24


of Ghent, Karolinska Institute Stockholm, Katholieke Universiteit Nijmegen, Maastricht Limburg University). 1993-1999 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Karán dolgozott, jelenleg a Kar Egészségbiztosítási és Egészségpolitikai Tanszékének tiszteletbeli docense. Oktatási területe az egészségügy finanszírozása, egészségbiztosítás, népegészségügy. 1999-2006 között az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál dolgozik, kezdetben a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, a Nyugat-Dunántúli Egészségügyi Területi Fôosztály vezetôjeként Szombathelyen, majd az OEP Szakmapolitikai és Koordináló Fôosztály fôosztályvezetôje Budapesten. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ stratégiai igazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára.

A teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatása az aktív fekvôbeteg szakellátás teljesítménymutatóira intézményi, megyei és regionális bontásban

Recommend Documents