A TARTALOMBÓL: Amerika üzenete Mr. Jones...2. Hová tûnt Gy. F.? Ez a bajunk veled, Viktor Az engedetlen civil tudnivalói

A TARTALOMBÓL: Amerika üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Mr. Jones . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Hová tûnt Gy. F.?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Ez a bajunk veled, Viktor. . . . . . . . . . . . . 7 Az engedetlen civil tudnivalói. . . . . . . . . 8 Közösen és békésen az erõszak ellen . . . 11 Gáz és könny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Pontosítás a fegyverekhez . . . . . . . . . . . 15 Ehhez képest langyos dagonya. . . . . . . . 16 a Kádár-diktatúra Erkölcsi forradalom Magyarországon. . . 17 Prof. Dr. Papp Lajos: Magyarokhoz . . . . 19 Egy gondolkodó magyar levele. . . . . . . . 20 Papp Lajos professzorhoz Nyiss weblapot, lehet gyógyszertárad! . . 21 Régi idõk nagy tanúi . . . . . . . . . . . . . . . 22 Rosszabbul élünk, mint 80 éve . . . . . . . 23 Nézõpont . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Tomcat a diplomás majmokról . . . . . . . 24 Dr. David Duke Magyarországon . . . . . 25 Ördögi körök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Egyetértek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Mostanában nemcsak divattá, de már-már elemzõi köteleséggé lett azon gúnyolódni, ha valaki az alkotmányozó nemzetgyûlés szükségességérõl beszél. Az, hogy véletlenszerûen összeáll néhány ember alkotmányozni, persze tényleg vicces lehet, ne feledjük azonban, hogy az Egyesült Államok alkotmányát egy alkotmányozó konvenció alkotta meg. Márpedig az alkotmányozó nemzetgyûlés összehívásának rendszerváltáskor felmerült gondolata, pontosan ezt a mintát követte volna. De vajon, mit is üzen nekünk ma, az USA alkotmánya? A most lezajlott képviselõházi választások kapcsán feltûnhet, hogy Amerikában két évente tartanak választást az alsóházban és a szenátusban egyaránt. Míg azonban az alsóház minden tagját újra választják, addig a szenátoroknak csak egyharmadát. Õk ugyanis hat éven át tölthetik be a posztot. Tehát ügyesen keveredik a folyamatosság, és a szavazók véleményének folyamatos tükrözése. Így ugyanis a mindenkori többség egyik házban sem tudja magát egykönnyen – fõként a folyó ügyektõl függetlenül – stabilizálni négy éven át. Nem beszélve arról, hogy az elnök, mint a végrehajtó hatalom vezetõje (tehát politikai értelemben a magyar miniszterelnöknek megfelelõ személy) ugyanúgy a választóktól nyeri legitimitását, mint a képviselõk, illetve a szenátorok. Már ebbõl a néhány vonásból is láthatjuk, hogy mennyire finomra hangolt jogi alkotás biztosítja a demokrácia tényleges megvalósulását abban az országban, amelyben pedig soha nem volt diktatúra. De ne feledjük, hogy a maga módján a mi alkotmányunk is csodálatos alkotás. Európában rajtunk kívül nem igen találunk olyan államot, ahol a második világháború után ne lett volna elõrehozott választás, ne alakulhattak volna át a parlamenti koalíciós viszonyok négy éven belül. Nálunk azonban minden kormány biztos lehet abban, hogy kitölti a négy éves periódusát. Bármit tesz. Nos, ez a bármi okozta azt a kihívást, hogy valamelyik gárda tényleg ki akarja tapogatni ennek a bárminek a határait. És itt tartunk most: a kormány elképzelhetõ legnagyobb stabilitása a választók számára elképzelhetõ legnagyobb instabilitást teremtette meg. Gondoljunk például az adózás szabályaira, vagy bármely más, a politikai rendszer által szabályozott kérdésre. Mivel a négy éves perióduson belül, nem tudunk változást elérni – ami most például az Egyesült Államokban megtörtént -, azért a kormány nyugodtan tud „dolgozni“. Ez a „dolgozni“ azonban, mint kiderült, olykor éppen a nem-dolgozást jelentette. A tökéletes felelõtlenség rendszerét. Nem volt az a botrány, ami ezt megváltoztathatta volna. Legalábbis eddig nem volt, és ami alkotmányunk betûjét illeti, jelenleg sincs. Egyetlen lehetõség valóban a gyülekezési és egyesülési jog kihasználása. Közben, mint látjuk, ez ellen is támadást indított a jelenlegi kormány. Persze ez Európai normáktól nem tudja magát függetleníteni ez a végtelenül cinikus kormány sem. Egy ponton már vissza kellett, hogy vonuljon. Falanxarcú Gergényi Péter pár hete még viccelõdött az esetleges lemondását firtató kérdésen. Megélhetési Kuncze Gábor öblös basszusa visszhangozta: nem történt törvénytelenség. És ez volt az egész kormány és mindkét koalíciós frakció álláspontja is. Most valami mégis történt. Talán ez már maga a rugalmas elszakadás. Ne feledjük azonban, hogy Gergényi feláldozása nem elég ahhoz, hogy maga a demokrácia legyen stabil a kormány helyett. Mezõ József Ákos

„Ha minden útszéli bódé árulhat gyógyszereket akkor viszont elõfordulhat, hogy lázcsillapító helyett húgykõoldót szedetnek be veled vagy a többi zsenivel, csak mert azon több a haszon...” Szerintem külön nekik liberalizálni kéne a sebészeket is, mer’ olyan drágák. Meg amúgy is: hálapénzes, rohatt sebészmaffia a zegész. Mér’ ne mûthetné meg ezeket egy géplakatos mellékállásban? Vagy egy balett-táncos. Esetleg kõfaragó. Csak az „óccsítás” (ami mint tudjuk, komoly hatékonyságnövelt tényezt) miatt. MAGYARORSZÁGI INTERNETES ELLENÁLLÁSI MOZGALOM. Hideg van, az emberek nem szeretnek tüntetni menni, a szervezés is bonyolult. Ráadásul az emberek otthon ülnek a számítógép elõtt interneteznek. Épp ez lenne a Internetes Ellenállás Mozgalom lényege: Azon személyek akik nem támogatják a jelenlegi kormányt, hasonlóképp tiltakozhatnak mint a tüntetésen, csak nem kiabálással, hanem elektronikus levéllel. Gyakorlatilag ingyenes, két perc alatt lehet regisztrálni új e-mail címet. És a kormányt támogató szervezeteknek e-mailen tiltakozó levelet küldeni írásban, fotóban, mindenki saját transzparenst készíthet Paint rajzprogrammal. Ha egy ember húsz e-mailt tiltakozó levelet küld el egy címre, száz tüntetõ kétezer e-mailt tud elküldeni. Gyakorlatilag 30 perc alatt. Minden egyes tüntetõ egyszer felhívja a szervezetet és bemondja, hogy Gyurcsány takarodj, az száz tüntetõ esetén száz telefonhívás naponta. Az e-maileknél arra kell vigyázni, hogy minden nap másik e-mail címet kell regisztrálni. A tárgy mezõbe mindig teljesen más szót kell megadni, és a tartalomban is. Akár a tüntetéstõl teljesen függetlenül, pl. vers elküldése. Így nem tudnak SPAM szûrést csinálni. Viszont hogy ténylegesen elektronikus tüntetés legyen és ne zaklatás, ezért megjelölnénk idõpontokat, hogy mikor „tüntetnénk“. Megjelölnénk idõpontokat, szervezetet és e-mail címet, aztán kezdõdhet a korszakalkotó elektronikus tüntetés. „korszakalkotó“ – http://www.sikoly.hu / Remélem tetszik.

BÖSZMESÉG ÉS BALÍTÉLET Ez aztán a csapda: a Fidesz-tagságra lenne szükség a szocialista és szabad demokrata gazdasági reformok biztonságos véghezviteléhez, úgyhogy most az elkerülhetetlen együttmûködésrõl kellene nyafognom, de nem teszem, mivel nem vagyok Dávid Ibolya. Sokkal valószínûbb, hogy a szocialisták átpasszírozzák valahogy ezeket a reformötleteket a parlamenten, Gyurcsányt legkésõbb 2008 végén eltüntetik a színrõl, aztán elõszednek valami fiatal, szimpatikus jelöltet, aki még nem hazudott sohasem. Két forgatókönyv jöhet szóba: a Fidesz nekimegy a kampánynak Orbánnal, és – hajszálnyival ugyan, de – megint bukik, vagy észbe kapnak végre, és a Brüsszelbe lapátolt vezér helyére találnak valakit, aki nemcsak zászlólengetésre képes rávenni az embereket, hanem szavazásra is. Ez esetben esélyük is lehet – a Gergényi belügyminiszter felügyelete alatt lezajló 2010-es választásokon. Para-Kovács Imre – Magyar Hírlap, 2006. november 23.

A KÖZTÁRSASÁG DEMOKRATIKUS RENDJE ÉS AZ Õ VÉDELMEZÕI „Az SZDSZ politikusai tudják, mit jelent a diktatúra és a diktatúra rendõrsége ellen fellépni, és tudják azt is, mit jelent a demokráciát védeni. Köszönjük a rendõröknek, hogy védik a köztársaság demokratikus rendjét” – tette hozzá Kuncze Gábor.

2

jó ha figyelünk

avagy A régi-új miniszterelnök 2. rész – Mottó: Idézet Debreczeni József „Az Új miniszterelnök” címû könyvének 204. oldaláról: „Dobrev Klára szerint két oka van annak, hogy „Feri itt is pillanatok alatt irányítói pozícióba került”. Egyrészt, mert igazi „vezérbika”-alkat, másrészt, „mert különleges képessége van a stratégiai gondolkodásra. A felmerülõ problémákra szinte azonnal tud strukturális megoldást adni. Nagyon gyorsan meglátja a dolgok lényegét, nagyon gyorsan szintetizál, szóval látja a fától az erdõt. Pontosabban a fákat is meg az erdõt is látja.” Haladunk tovább a Debreczeni-féle „Az új miniszterelnök” címû könyv fõ csapásirányán. Az egészben az a legrosszabb, hogy a mûminiszterelnök politikai karrierjérõl szóló fejezetéhez érve a dolog egyre csak fokozódik, ha lehet mondani, hatványozódik. Ismét elõkerül OV, de ez még a kisebbik baj. A szerzõ (Debreczeni) összefoglalja Gyurcsánynak az akkoriban született írásait, annak tartalmi mondanivalóját, eszmeiségét, amolyan szájbarágós stílusban. Ezzel még mindig nem lenne semmi bajom. De! ?s itt jön az, amiért billentyûzetet kellett ragadnom – lásd az elõzõ, a „Régi-új miniszterelnök?” címû írást. Akárcsak a mû elején, most még inkább a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülök, mer’ hogy a könyvben leírtakkal szemben, azt látom, hogy semmi sem valósult meg a zseniális üzletember már-már briliáns politológiai és gazdaságstratégiai meglátásai közül. Nemhogy nem valósult meg, hanem pozícióba kerülvén a milliárdosból mûminiszterelnökké avanzsált egykori KISZfiú homlokegyenest az ellenkezõjét produkálja annak, amit annak idején oly nagy szakértelemmel és minden bizonnyal lelkesedéssel papírra vetett. Már csak azért is érthetetlen számomra ez az egész, mert – ahogyan azt Debreczeni is leírja – Francisco részérõl komoly szervezõ, rendszerezõ munka, olvasással töltött idõ áll a megszületett publicisztikák mögött. Ha másért nem is, de már a belefeccölt idõ és energia miatt megérné legalább a töredékét megvalósítani annak, amit olyan szépen papírra vetett annak idején. De nem. Valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag Francisco megmakacsolta magát, homlokegyenest másik irányba megy. Félreértés ne essék, a mûanyagaellenzék glóriáját sem szeretném fényezni, de a tények azok bizony makacs dolgok. Az államadósság növekedésének hirtelen meglódulása, a gigantikus hitelfelvétel Megyóék alatt indult el, aztán Franciscoék alatt szökött szárba. Ehhez képest terjengõs ömlengéseket olvashatunk Debreczeni könyvéjó ha figyelünk

ben arról – magától Fletótól, és ráadásul Debreczeni még rá is tesz egy lapáttal saját, elõzõ Orbán könyvébõl –, hogy a Fidesz (meg úgy unblock a jobboldal összegészében) milyen szarul vezette az országot, meg hogy elmaradtak a reformok. Az az igazság, hogy bennem felmerült egy kérdés. Persze lehet, hogy én látom rosszul a dolgot, de azért mégis feltenném: Mondja már meg nekem valaki, hogy a rossebbe van az, hogy a százszor elátkozott, mozdulatlanná merevedett konzervatív viszonyok között úgy ahogy, de elvagy, majd ahogy visszajönnek a komcsik, beindulnak az agyonajnározott és a médiában végletekig sulykolt reformok (meg az õ elmaradhatatlan szükségességük), te pedig, drága proletár testvérem – velem egyetemben, természetesen – azonnal elindulsz lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel. Hol a francban van megírva az, most már úgy tûnik megkérdõjelezhetetlen dogmaként, hogy egy reformnak szükségszerûen mindig rossznak kell lennie, mindig kényelmetlenséget kell okoznia a népnek, akiért állítólag ez az egész történik? Egyszerûen nem értem. A könyvet olvasva, az a benyomásom alakult ki, hogy Gyurcsány Ferenc egész egyszerûen eltûnt. Legalábbis az a személy, akit ma ezen a néven, mint Magyarország regnáló miniszterelnökét ismerünk, nem azonos azzal, akirõl a könyv szerzõje írt. Illetve van még egy másik lehetõség is, Debreczeni hazudik, és amit a könyvében leírt nem igaz, vagy legalábbis nem úgy igaz. És a kötetet éppen a

miniszterelnök az, aki – viselkedésével, cselekedeteivel, politikai hozzá nemértésével, iszonyú szarvashibáival – hiteltelenné teszi. Vagy talán elfogyott a tálentum? Elillant a tehetség? Na mindegy, erre a késõbbiekben még visszatérünk, azt hiszem a könyvbõl vett idézetek önmagukért beszélnek. Nem én találtam ki õket, magától a kormányfõtõl, illetve a szerzõtõl származnak. Akadnak szép számmal olyanok, akik szerint a jelenleg regnáló kormányfõ semmi újdonságot nem hozott, politizálásában semmi eredeti nincs, az csupán Tony Blairnek, de leginkább stratégiai fõtanácsadójának Anthony Giddensnek a brit baloldalt megújító, ún. „harmadik utas” politikai programjának egyfajta magyarított változata, hazánkra átfazonírozott lightosabb verziója. Ezt látszik megerõsíteni, hogy Debreczeni is errõl ír a miniszterelnökrõl szóló könyvében: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 171–172. oldaláról: „A Giddens-könyv* egyszerre ad helyzetelemzést a globalizálódó világban bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai változásokról, illetve programot a politika – elsõsorban az elbizonytalanodott baloldal – számára ebben az új helyzetben. A nyugati világra vonatkozó látleletet és prognózist Gyurcsány adoptálja a magyar helyzetre. Ennek kapcsán lázas olvasásba kezd – angolul és magyarul. Amit ekkortájt rohanva összeolvas, az a témában jártas szakemberek felkészültségéhez mérten persze kevés és esetleges. Az eredménye viszont – a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képességének köszönhetõen – meghökkentõ.” * A szóban forgó könyv Anthony Giddens: A harmadik út – A szociáldemokrácia megújulása címû munkája, mely 1998-ban jelent meg NagyBritanniában, 1999-ben pedig Magyarországon. Itthon a könyvet a Perfekt, Gyurcsány egyik cége adta ki, miután megvásárolták a jogokat.

Hová tûnt a tálentum? Hová lett a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képessége? Ha Francisco mûminiszterelnökként is birtokában van a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képességének, hogy a rossebbe van az, hogy elkúrták? Nem kicsit, nagyon! Ha a jelenleg regnáló kormányfõ ilyen zseniálisan – és fõként gyorsan – átlátja a dolgokat, ezenfelül még arra is képes, hogy azokat rendszerbe foglalja, hogy a rossebbe van az, hogy mióta segedelmével hatalomra került a kódszámmal ellátott titokszolga, majd önként és dalolva átvéve tõle a stafétabotot, õ maga állt a kormányrúdhoz, megyünk lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel? 3

Elvtársak, hová tûnt Gyurcsány Ferenc? Hová tûnt a tálentum, a tehetség, a lényeglátás? A problémákon mindig pillanatokon úrrá lévõ szervezõ zseni? Hol van? Ha kissé szarkasztikusan szemléljük a történéseket, a nép ajkán született bölcsességgel azt is mondhatnánk: „Hamar munka ritkán jó! Lehet, hogy a gyors helyzetértékelésbe olykor-olykor becsusszan itt-ott egy kisebb-nagyobb hiba is? Lehet, hogy nem is olykor-olykor, hanem szinte mindig? Lehet, hogy nem is egy-egy, hanem inkább csõstül? Lehet, hogy nem is kisebbek azok a hibák, hanem inkább nagyobbak? Hát, Gy. F. eddigi ténykedéseit nézve, könnyen meglehet, hogy valami ilyesmirõl van szó. Persze az is lehet, hogy a helyzetértékelés valóban korrekt, pontos és gyors, ám ha ez lenne a helyzet, akkor meg azt nem értem, hogy a kormányfõ és stábja, miért a józan ésszel levonható következtetésekkel homlokegyenest ellentétes, azokkal szembemenõ lépéseket lép meg. Ez röviden úgy néz ki, ahelyett, hogy most már a magyar embereknek, ha tetszik a népnek, kedveznének végre – épp itt lenne az ideje, ránk férne – fogják magukat, oszt’ tekernek még egyet kettõt a présen. Nem értem. Pedig annak idején – ahogyan azt Debreczeni is oly kitûnõ részletességgel és alapossággal prezentálja olvasói számára – hõse (így jelöli meg legtöbbször könyvének fõszereplõjét), szóval Gy. F., amikor még nem mûminiszterelnökként, hanem csak a gazdaságban fungáló egyszerû milliárdos kádkõ királyként tengette sokszor fáradságos és viszontagságos munkás hétköznapjait, jelentékeny mennyiségû írást publikált különféle sajtóorgánumokban arról, milyen az ország és benne a szegfûmintás utódpárt helyzete, és mit is köllene itten most csinyáni, hogy fölvirágozzunk, vagy valami effélék. Szemezgessünk hát kicsinység, a teljesség igénye nélkül! Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 173. oldaláról: „Kik lettek a globalizáció vesztesei? Elsõsorban azok, akiknek semmijük sincs, amit eladhatnának a piacon... az aluliskolázottságtól szenvedõ, peremhelyzetre szorult milliók... mindazok, akiknek nincs tõkéjük, legyen az pénz-, tudás-, kapcsolati, kulturális vagy bármilyen egyéb tõke. Ha piacelvûvé válik a társadalom, akkor a piaci hasznosság jelöli ki benne az egyes emberek helyét... A ...gazdasági növekedés a fejlett országok többségében nem járt együtt a reáljövedelmek hasonló arányú bõvülésével, az átlagos életszínvonal enyhe emelkedése mögött a társadalmi egyenlõtlenségek jelentõs növekedése húzódik meg. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek.” Lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, számomra nem 4

Debreczeni József, a szerzõ, és ahogyan többször is nevezi, „könyének hõse”, azaz Francisco, a mûminiszterelnök világos minden. De! Elgondolkoztak Önök már azon, mit jelent az, hogy piacelvûvé válik egy társadalom? Egy társadalom soha nem válhat piacelvûvé! Soha és semmilyen körülmények között! De legalábbis teljesen soha nem válhat azzá! Egy ember helyét a társadalomban soha sem jelölheti ki kizárólagosan az, hogy a piac vagy a gazdaság szempontjából mennyi hasznot hajt, vagy hogy egyáltalán hajt-e valami hasznot! AZ EMBER NEM HOLMI ÁRUCIKK! NEM VAGYUNK FOGYASZTÁSI JAVAK, HOGY CSAK ÉS KIZÁRÓLAG PÉNZBEN MÉRJENEK BENNÜNKET! VAGY TALÁN EZ LENNE A MODERN KORI RABSZOLGASÁG ÚJ ELNEVEZÉSE? Ha ez bekövetkezik, ha ennek egyszer eljön az ideje, akkor eljön a vég. Eljön a vég, mert akkor, amikor az ember helyét egy tár-

sadalomban kizárólag az fogja kijelölni, megmérni, meghatározni, hogy mennyire felel meg a piac vagy a gazdaság szempontjainak, nos akkor, kedves barátaim, az ember helyére a pénz kerül, a mindenség középpontjába pedig Isten helyett a Mammon, és ha idáig eljutunk, akkor végképp elszabadul a pokol. Óhatatlanul is Luc Besson „Ötödik elem” címû filmje jut eszembe, ahol Vito Cornelius, a világot megmentõ univerzális fegyver, az Ötödik Elem titkának õrzõje beszél arról, mi történik, ha felcserélõdnek az alapértékek, mi történik akkor, ha a négy természeti õselem és az ember, az ötödik elem harmóniája felborul, vagyis a mindent elpusztító Gonosz kerül a középpontba. „Négy elem, egy ötödik elem körül, amely felsõbbrendû: a tökéletes harcos, aki az életet jó ha figyelünk

hivatott védeni. A régiek szerint együtt alkotják a Teremtés Fényét, mely képes életet vinni az Univerzum legtávolabbi zugaiba is. De ha a Gonosz ideáll a fénybõl sötét lesz, az életbõl halál. Örökre.” Jól felfogott üzleti érdekein túlmenõen, még Hollywood is az élet, az igazi értékek mellett teszi le a voksot. Legalábbis ebben az esetben. Továbbhaladva a Debreczeni-féle könyvben, a 174. oldalon találunk egy nagyon érdekes idézetet, ahol Gy.F. a nyugati neokonzervatív politikát ostorozza. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 174. oldaláról: „A jobboldal... radikális változások ígéretével állott elõ. A neokonzervatív terápia csökkenõ adókat, kisebb és hatékonyabb államot, korlátozásoktól mentes gazdaságot, megkurtított szolgáltatásokat, s az ezekre támaszkodó kínálatvezérelt gazdaságpolitikát ígért. A... dinamizált gazdaság új munkahelyek megteremtését, csökkenõ munkanélküliséget, növekvõ jövedelmeket, végsõ soron a társadalmi felemelkedés új lehetõségét vetítette elõre.” Emlékszünk még az SZDSZ-re? Az adócsökkentés pártjára? Igaz, a darabidõvel ezelõtt megszavazott adócsökkentési javaslatokat a választási gyõzelem után aztán sebtiben vissza is vonták. Erre mondják azt mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus hallgatók, hogy „segget csináltak a szájukból”. Mely pártok szajkózzák nap mint nap, hogy kisebb és hatékonyabb államra van szükség, s közben irodabútor, mobiltelefon meg új autó tendereket írnak ki milliárdos értékekben? Mely pártok azok, amelyek minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megkurtítsanak – sõt, bizonyos esetekben gyakorlatilag ellehetetlenítsenek – bizonyos szolgáltatásokat? Lásd rákos betegek várólistája. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 174–175. oldaláról: „A jobboldali politika regnálása nyomán kialakult új helyzetre végül megfogalmazódott a sikeres baloldali válasz. (…) Újraformálható-e a baloldal társadalmi bázisa, amikor a társadalmat nem... a tulajdonhoz való viszony szegmentálja, hanem felértékelõdik a versenyképes tudás, az alkalmazkodás, az egyéni, családi kulturális háttér szerepe. (…) A jóléti állam helyére lépõ esélyteremtõ állam... a polgárok többségét már nem akarja, nem tudja megvédeni, viszont jelentõs mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy... ez utóbbiak sikeresen állják a versenyt a globalizálódó új gazdaságban.” Na itt álljunk meg egy pillanatra Istenben szeretett felebarátaim! Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol aggályaimnak kell hangot adnom. jó ha figyelünk

Épp most hallottuk a miniszterelnök eftárstól, hogy ezentúl majd „a társadalmat nem... a tulajdonhoz való viszony szegmentálja, hanem felértékelõdik a versenyképes tudás”. Nagy tisztelettel kérdezném, ha ennyire fontos szerepe lesz a jövõben a versenyképes tudásnak, tessék szíves nekem megmondani, mi a büdös francér zárják ki onnan a tandíj bevezetésével sok ezer potenciálisan jó képességû, ám anyagiak híján oda bejutni nem képes magyar oskolást? Mert én bizony a tandíj bevezetésével nem látom, mitõl bõvülne hazánkban rohamos léptekkel a kimûvelt emberfõk száma. Mert hát ugye ez lenne valamennyiünk közös érdeke, meg, ahogyan azt mán az elõbb is mondani teccett a miniszterelnök eftársnak, a versenyképesség szempontjából sem elhanyagolható ugyebár a tudás, szóval hogy a rossebbe leszünk mi versenyképesek akkó’, ha nem engedjük be az egyetemekre a népeket tanulni, csak azokat, akik mög tuggyák fizetni a baromi drága tandíjat? És akkor arra még egy árva szót sem vesztegettünk, hogy a modern kori bér- és adósrabszolgaság egyik jelzésértékû momentumaként, kis hazánk ifjú titánjai életvitelszerû nyomorgásukat – az állam hathatós segítségével – úgy kezdik el, hogy a diákhitel nevezetû valamivel egy életre, de legalábbis hosszú évekre eladósítják õket. Persze értem én, annak idején az átkosban volt a húsz-harminc évre felvett és fizetett lakás OTP meg hasonlók, mostanra is kell valami, amivel hosszú évtizedekre röghöz kötötté tehetjük a szerencsétlen pógárt, addig se járatja a pofáját, meg nem megy az utcára tüntetni. Ha jól viseli magát, nem terheljük meg jelzáloggal az õ vagy a szülei ingatlanját. Ha kinyitja a pofáját, akkor meg azonnal a feketelistán találhatja magát. Ja és még valamit! Ne feledkezzünk meg a dolog másik felérõl se! Már tudniillik a sokat és állandóan hangoztatott európai árak másik felérõl, a soha és sehol nem hangoztatott európai bérekrõl! Mer’ hogy európai árakat csak európai bérekbõl lehet fizetni, és ennek a megállapításnak a kristálytiszta közgazdaságilag is megalapozott logikájához nem kell egyetemet végezni. Kéne végre egy kis pénzt adni az embereknek, mer’ hogy fogyasztani csak az tud, akinél van valamennyi zsé. Ha nincs lóvé, bezár a bazár! Olyan egyszerû ez – a klasszikusok szavajárásával élve –, mint a vonatfütty. De van itt még valami, egy apró, ám annál jelentõségteljesebb momentum, amely mellett ugyancsak nem mehetünk el szó nélkül. Aszongya a miniszterelnök eftárs, hogy „a jóléti állam helyére lépõ esélyteremtõ állam... a polgárok többségét már nem akarja, nem tudja megvédeni.” Képzeljük el azt a szituációt, amikor a polgárok többsége egyszer csak gondol

egyet és aszongya: Hát köszönjük szépen, de innentõl kezdve mi már nem akarjuk, nem tudjuk tovább finanszírozni adónkkal az esélyteremtõ államot, mer’ hogy mink annak idején még a jóléti állam nevû valamivel kötöttük meg – mondjuk így, hogy gentlemen agreement alapján az íratlan – ún. társadalmi szerzõdést. Abban meg ugye az vót benne, hogy a befizetett adónk fejében az állam gondoskodik az alapvetõ dógokról, most meg ugye a jóléti rendszerváltással a jóléti államnak is befellegzett, mi meg most mán úgy gondónánk, hogy köszönjük szépen, de nem kérnénk tovább ebbõl az esélyteremtõ izébõl, mer’ hogy ez sok mindenkinek (külföldi multik, tõzsdespekulánsok stb.) teremt esélyt, csak éppen nekünk nem. És most arra kérnék mindenkit, egy pillanatra nézzen körül, nézzen rá kis hazánk versenyképtelenné dinamizált gazdaságára! A rekord nagyságú munkanélküliségi ráta mellett is fantasztikus, kettõ egész valahány százalékos növekedést produkáló hazai piacára! Eddig a 4%-os növekedés volt a hivatkozási alap. Mára kiderült, hogy ez sem igaz. Nem úgy igaz, nem annyi. A 4%-ot szerették, sulykolták is az ölebmédián keresztül rendesen. Most, hogy a 4% már a múlté, még mindig maradt egy jól hangzó és elõrángatható érvük. De az Unió stagnálásához, vagy néhány tized százalékos növekedéséhez képest ez még mindig imponáló nagyságú eredmény! Ne felejtsük el azonban hozzátenni – már csak azért sem, mert õk mindig elfelejtik! –, hogy a velünk együtt csatlakozott országok közül ezzel az értékkel a sorban az utolsók között kullogunk. Hiába no, a verseny mindenek felett! Apropó! Ha már a verseny szóba került! Ezen a ponton fel kell tennem még egy kérdést. A mûminiszterelnök által neoliberális gazdasági gúnyába bújtatott állítólagosan új szociáldemokrácia téteti fel velem ezt a kérdést, méghozzá nem is alaptalanul. Ez pedig így hangzik: Beszélhetünk-e még versenyrõl? A piacot önszabályozó, korrigáló és kontrolláló versenyrõl. Véleményem szerint NEM!!! A verseny, a szó múltbéli, hagyományos értelmében ma már nem létezik. Végképp a múlté, az enyészeté. Több okból kifolyólag is. Az egyik ilyen ok, s talán hazánk a legjobb példa rá, a korrupció. Ismeretség, kenõpénz, visszacsorgatott lóvé nélkül ma már semmi sem megy, ha vállalkozó vagy enélkül nemhogy elintézni, de lassan már mozdulni sem tudsz. Ez lenne hát a verseny? Ezt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen versenynek nem. De van itt még valami, ami talán még a korrupciónál is problematikusabb. Vajon 5

beszélhetünk-e versenyrõl akkor, amikor olyan szereplõk ellen kell pástra lépni a gazdaság küzdõterén, melyeknek éves büdzséjük sok esetben meghaladja egy teljes ország egész éves költségvetését? Ez lenne hát a verseny? Ezt sok mindennek lehet nevezni, csak versenynek nem. És talán az újabban divatba jött esélyteremtõ állam is megérdemel még egy aprócska kis kiegészítést. Ha csak a legújabbakra, a gázár és a vasúti közlekedés 70%-kal történõ drágulására gondolunk. Tessék szíves nekem megmondani, hogyan növeli ez mondjuk a vidéken élõk esélyeit, meg a versenyképességüket? Azon gondolkodtam, vajon milyen lenne ez az esélyteremtõ és versenyképesség növelõ és szociálisan frankón érzékeny újbaloldali állam, ha nem lenne ennyire esélyteremtõ? Még belegondolni is szörnyû. Ezután a kis kitérõ után térjünk vissza a mûminiszterelnök irodalmi munkásságához! Szemlézgessünk még kicsit a figyelemreméltó gondolatok és a gazdaságstratégiai elemzések széles tárházából. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 176. oldaláról: „Mi dönti el, hogy ki van fenn, és ki van lenn? A rendelkezésre álló elemzések egyöntetûen azt bizonyítják, hogy a társadalmi státust alapvetõen meghatározó jövedelmi helyzet és az anyagi jóléti pozíció döntõen az iskolai végzettségtõl függ. Ez utóbbit viszont nagyrészt eldönti a családi származás. Ha valaki szerencsés, és értelmiségi családba születik, az apja felsõfokú végzettségû, illetve vezetõ értelmiségi beosztásban dolgozik, akkor csaknem biztos lehet a sikerben. Gazdagság és a szegénység egyaránt újratermeli önmagát, aki lentre született, az lent is marad.”

A fenti témát az elõbbiekben már amolyan érintõlegesen megemlítettük, de azt hiszem közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, ez a jövõ egyik, ha nem a legfontosabb kulcsa, ezért megéri még néhány perc erejéig visszatérni rá. Szóval. Ha már az elõbb sem értettük, mi a fenének kell bevezetni a tandíjat, akkor amellett meg mán végképp nem értjük – pláne akkor, amikor ezt is maga a miniszterelnök eftárs jelentette ki az imént, hogy aszongya: „Gazdagság és a szegénység egyaránt újratermeli önmagát, aki lentre született, az lent is marad” –, no szóval, hogy ha anyagi lehetõségek híján százezreket kizárunk a felsõoktatásból, ezáltal nem nyílik lehetõségük a társadalom nagyobb piaci értékkel bíró tagjaivá válni, akkó’ tessék szíves nekem megmondani, hogy a rossebbe fogják majd ezek az emberek megszüntetik a gazdagság és a szegénység újratermelését, hogy a fenébe lesznek képesek ennek a gazdasági ollónak a két szárát összébb zárni, amikor a tandíj bevezetésével éppen a kormány az, aki konzerválja ezt a rossz és senki számára sem elõnyös helyzetet? Ráadásul a gazdasági tényezõkön túlmutatva ez a társadalom instabilitását is tartósíthatja. „Aki lentre született, az lent is marad” – mondja a mûminiszterelnök. Õ is látja, ó is ismeri a problémát, hatalomra jutva azonban mégsem tesz ellene semmit. Pontosabban, ha még nem tenne semmit, talán azzal kevesebb kárt okozna, csakhogy õ éppen az ellenkezõjét teszi annak, amit egy ilyen helyzetértékelés után elvárna tõle az ember. Bennem meg egyre csak az a kérdés motoszkál: hová tûnt Gyurcsány Ferenc? Hová tûnt a Debreczeni-féle könyv „hõse”? A hõs, ahogyan a szerzõ oly gyakran aposztrofálja a ripacsokat is megszégyenítõ tehetségtelen-

séggel bíró Franciscót. Hová tûnt az egykor a korrektségre, szavahihetõségre és megbízhatóságra oly sokat adó üzletember? Hová tûnt a briliáns gazdasági stratéga és politikai elemzõ? Merthogy ez a mai langaléta, a kamerák elõtt pózoló, és a vaskefe elõtt féltérdre rogyó hórihorgas ripacs egészen biztosan nem azonos azzal, akit e könyvbõl megismerhettünk, az hétszentség. A különbségek szembeötlõek, a különbségek ordítóan nagyok a mai miniszterelnök viselt dolgai és az egykor oly sikeres milliárdos üzletemberrõl lefestett kép gyurcsányi portréja között. Az idõnk a türelmünkkel együtt fogytán. Ahogyan annak idején Jovó Sztaniszlavjevics Galócza, Szlavónia réme mondta: „Jön már a tél, jövöget.” Míg a zsarnok az egykor a néptõl elvett villában kortyolgatja a Henessy konyakot, esetleg pöfékelve szivarozgat a jó meleg kandalló mellett, hatalmát senkitõl sem féltvén, hiszen a felemásra sikeredett rendszerváltó „elit” által összefércelt, toldozott-foldozott törvények és jogrendszer gyakorlatilag bebetonozza pozíciójába a mindenkori gyõztest, addig az ország különbözõ településein tüntetõk fáradnak, csüggednek, fogynak és fagyoskodnak. Ez a harc lesz a végsõ? Egészen biztosan nem. De talán érdemes megszívlelnünk annak a dalnak egy rövid kis rigmusát, amely szintén Ivan Kusan Galócza címû darabjában hangzik fel, s így szól: „ámbár unalmas az élet, a nyomor még unalmasabb!” Mind közül azonban a legveszélyesebb, a szellemi terror, amikor lelkeinket akarják nyomorba taszítani, mert az szinte mindig helyrehozhatatlan károkat okoz. Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténhessen! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A hétvégi Fidesz fáklyás felvonulás jelmondata az auschwitzi koncentrációs táboréra utal Gál J. Zoltán szerint. A Fidesz szombati fáklyás felvonulásán használt „Az igazság szabaddá tesz” mondata Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint összecseng az auschwitzi koncentrációs tábor „A munka szabaddá tesz” jelmondatával. Gál J. Zoltán szerint erre a Fidesznek magyarázatot kellene adnia. A politikus ezt azután mondta, hogy a parlamentben Ecsõdi László (MSZP) megkérdezte tõle, vajon miért nem volt rendbontás november 4-én. Ecsõdi azzal magyarázta a békés megemlékezést, hogy kijózanítóak voltak a nyilvánosságra hozott tények, és az igazság tette felelõssé az embereket. Gál J. Zoltán válaszában azt mondta: a csendes többség megmutatta magát, a zavargó kisebbségnek pedig nincs támogatottsága. 6

jó ha figyelünk

Elárult minket Sok levél érkezett szerkesztõségünkbe mostanában, melyben számon kérik rajtunk, hogy miért „támadjuk“ a nemzeti oldal „igaz“ képviselõjét, Orbán Viktort, és pártját, a Fideszt*. Bár „Viktorka“ és a Fidesz bûnlajstromát hosszan ecsetelhetnénk. jöjjön inkább egy hír a Fidelitas háza tájékáról és annak kommentárja: „Nemrég kaptuk a hírt, mely szerint a Fidesz elnöke elfogadta meghívásunkat és köszöntõt is fog mondani a szülinapi bulin! Nem mindennapi esemény elé nézünk tehát, tudjátok, szombaton este 8 órától!!! Várunk mindenkit, hiszen “Több, mint buli, ez A buli!"" áll a Fidelitas tájékoztatójában. Tehát tíz éves lett a Fidelitas. A semmit el nem ért, gyáva Fideszjugendek születésnapi bulit rendeznek önmaguk ünneplésére. Hogy teljesebb legyen a kép „Viktor, Viktor“ is részt vesz a dõzsölésben. Mindeközben a nemzeti oldal igaz képviselõi anyagi csõd szélén állnak, akárcsak hõn szeretett hazájuk, Orbán és sleppje mulatni megy! Bizonyára minden okuk megvan az örömre. Megbukott a Gyurcsány-rezsim, az ország élén nemzeti kormány áll, szárnyal a gazdaság és nagy a jólét. A börtönökbõl kiengedték a meghurcolt forradalmárokat, és az új, nemzeti kormány anyagi és erkölcsi kárpótlásban részesítette õket. Határon túli testvéreink magyar állampolgárok és széles körû autonómiát élveznek szülõföldjükön. Az EU zsákszámra hordja a pénzt Magyarországra, a bûnözés ismeretlen nálunk, a cigányok teljes mértékben „beintegrálódtak“ társadalmunkba. A népességfogyás megfordult és tízezerszámra születnek az egészséges magyar gyerekek. A munkanélküliség rémálma csak a múlté, a bérbõl és fizetésbõl élõk elõtt egy kiszámítható és stabil életpálya áll. Fõvárosunk utcáin rend van, nincs kutyapiszok, graffiti és a közlekedés kiváló. A demokrácia valósággá vált, a törvények és a bíróságok az adófizetõ állampolgárok érdekeit szolgálják. A korrupció megszûnt. Ugyebár így van, Viktor? Ugyebár így van, tisztelt „nemzet miniszterelnöke“? Ugyebár így van, „Vezénylõ Tábornok úr“? Ugyebár így van kedves kis öreg és fiatal nénik és bácsik, hölgyek és urak, kik oly hévvel véditek Viktort minden jogos kritikától? Nem, nincs így? És miért nem? Tán csak nem neked kellett volna, a rendszerváltoztatás utáni „nemzeti“ politikusnak ezeket megtenned? De igen Viktor, neked! Tán csak nem neked, a legnagyobb ellenzéki párt vezetõjének kellett volna elkergetni a tolvaj és hazug Gyurcsány-bandát, és átvenni a kormányrudat? De igen Viktor, neked! Hiszen egyébként ma-

Mint ismert, a tavaszi parlamenti választási kampányban a Fidesz vádolta azzal az MSZP-t, hogy az Új Magyarország program szlogenje („Van egy ország. Van egy ember. Van egy program.“) náci jelmondatra utal. (MTI) *** [„Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János 8,31-32)] *** Kuruc komment: Szerkesztõségünk tagjai viszont cipõt hordanak, ami azért antiszemitizmus, mert a Dunába lõtt zsidókkal levetették lábbelijüket. Bizony. http://www.kujó ha figyelünk

gad is kimondtad, leírtad, hogy a Gyurcsány-kormány illegitim (törvénytelen). A politikai logika szerint egy ellenzéki párt célja, hogy kormányozhasson. Demokráciában pedig a kormány ellenõrzése. Nálad, Viktor? Se politikai logika, se demokrácia. Csak a buli, a téged ajnározó, téged istenítõ nyálas és semmire sem használható zsúrfiúk és barbi-lányok körében. És Önök, és Ti, kedves öregek és fiatalok, kik annyira imádjátok Viktort, nem nektek kellene számon kérni a be nem váltott ígérteket? A meg nem valósult terveket? De igen bizony, Önöknek, Nektek kellene ezt megtenni a Fidesz vagy Fidelitas gyûléseken, a párthoz közeli rendezvényeken. Igaz, a Fidesz és ifjúsági szervezete egyszerû tagjai körében sokan részt vettek az MTV ostromában, a Kossuth téri, nem fideszes tüntetéseken, harcoltak október 23-án és felemelték szavukat a politikai foglyok érdekében. Sorsuk azonban a kizárás, jobb esetben a háttérbe szorítás lett, mivel pártvezéreik még saját üldözött tagjaikat sem védték meg (lásd Goró Oszkárt, mint a legismertebbet). Hol van az október elsejei önkormányzati „népszavazás“ eredményének következménye? A Fidesz kasszájában bizony ott van. A következõ négy év önkormányzati képviselõk által felduzzasztott pártköltségvetésében van az eredmény. Aztán majd elbukunk megint egy választást, mert „csõdországot“ kormányozni nem hasznos dolog politikailag. Hol van a hetvenkét órás ultimátum eredménye? Hol van a Kossuth térre meghirdetett, Gyurcsány távozásáig tartó, napi nagygyûlés? Sehol. És mindeközben te Viktor, bulizol. És mindeközben Önök, Ti, fideszes elvakultak véditek õket velünk, „radikálisokkal“ szemben, a haza érdekei ellen. Hát ez a bajunk veled Viktor! Hogy a „kerekasztal-paktumok“ bûze érzõdik rajtad. Hát ez a bajunk Önökkel, Veletek, kedves Viktor-rajongók, hogy vakon meneteltek a vágóhídra! Isten óvja Hazánkat, mert „vezetõink“ képtelenek rá! Forrás: Taltosh Kuruc.Info *Ugyanakkor még több levelet kaptunk, amely nekünk adott igazat, nem reprezentatív felmérésünk szerint pedig olvasóink mindössze 8%-a vélte úgy, hogy a november 4-i néma Fidesz-felvonulással Orbán megbuktatta vagy megrengette volna a Gyurcsányt-diktatúrát. Forrás: Kuruc.info

ruc.info/reszletes.asp?MainID=1& HirID= 7099 (Ezt most kissé félrehallotta gáljzoltán. Általános iskolában is tanítják azt a mondatot, amire talpig összefélve magát a nemgój koalíciós kutyafarkával. Úgy hangzott: „Arbeit macht frei”. Ami magyarul annyit tesz, hátha így gáljzoltán is megérti: A munka szabaddá tesz. Ugye kedves Recsket megépítõk utódai, körmöket szegelõ és tépõk leszármazottai, így egészen más. Így már ismerõs. Ugyanez az aljas és cinikus szemlélet uralkodott a génjeikben is. Míg el nem jött 1956! Valóban az igazság szabaddá tesz, noha a fél ország olvassa Furcsány Nyerenctõl a Mein Blogot. LK

7

(Túl vagyunk a jelenlegi válság elsõ felvonásán, nem tudhatjuk, a következõ hetek, hónapok mit hoznak... Alább egy kis-, de használható káté, arra az esetre, hogy...) Hogyan viselkedj házkutatás alatt és/vagy bizonyítékok, ill. annak feltüntetett tárgyak elkobzásánál? A házkutatás általában gyanúsított személyek letartóztatására, ill. bizonyítékok lefoglalására, elkobzására szolgál. A házkutatás nem egyéb, mint az állami erõszak súlyos támadása a polgár magánszférája ellen. Ezért aprólékosan tudni kell az idevágó törvény rendelkezéseit, amelyben benne foglaltatnak a „jogállami garanciák“ is. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a valóságban minden teljesen másképp történik. Például a törvény elõírja, hogy házkutatást csak a törvényszéki bíró rendelhet el, azonban ha „késési veszély“ fenyeget, akkor az ügyész, ill. ezek segédhivatalnokai is elrendelhetnek házkutatást. Ami a törvényben kivételes esetekre van elõírva, az a valóságban szinte állandó jelleggel bír, vagyis csak az ügyész és a rendõrparancsnokok rendelnek el házkutatásokat.Tennivalók házkutatás közben: Ügyvédet és tanúkat bevonni (esetleg futáron keresztül értesíteni ezeket, mert a telefont elõre kikapcsolják). Bírósági házkutatási parancsot követelni; ha ilyen nincs, megfigyelni, hogy ki adta ki a parancsot; a házkutatási parancsról másolatot kérni. Neveztessük meg a házkutatás okát. A bevetés vezetõjének nevét, szolgálati számát megkérdezni és lejegyezni. A házkutatás ellen rögtön írásos panaszt emelni és beküldeni. Ne engedjük meg, hogy az összes helyiséget egyszerre kutassák át. Csak a jelenlétünkben kutathatják át a helyiségeket, egymás után, mégpedig úgy, hogy a szemünk mindenen rajta lehessen. Egyébként kijelenthetjük, hogy a „bizonyítékot“ a rendõrök rejtették el. Ha a lakástulajdonos nem tartózkodik otthon, és Te barátként tartózkodsz a lakásban, akkor valamilyen helyettest kell keresni, pl. felnõtt hozzátartozót vagy a szomszédokat. Ne tegyünk kijelentéseket, semmilyen „beszélgetésbe“ ne engedjük magunkat belevinni. Ne segítsünk a házkutatóknak pl. felcsavarni a szõnyeget, félrehúzni a szekrényt stb. Figyeljünk arra, hogy a házkutatási parancsban feltüntetett kereteket a házkutatás ne lépje túl. Olyan esetekben, ahol hivatalosan bejelentve több személy lakik egy lakásban, arra kell ügyeljünk, hogy csak az illetõ holmiját kutassák át, és a többiekét ne. Minden eltérést a parancshoz és a törvényhez képest jegyezzünk fel. 8

Rózs-Flores Eduardo Ügyeljünk arra, hogy a személyes iratokba csak az ügyész és a bíró kaphasson bepillantást. Ha mégis a rendõr talál ilyen iratokra, akkor arra kell vigyázni, hogy csak futólag átlapozza, és ha érdekesnek találja, akkor azt egy borítékba köteles helyezni és az ügyésznek átadni, aki köteles lepecsételni. Jogunkban áll a lepecsételt boríték ügyész vagy bíró általi felbontásánál jelen lenni. Ha a címes füzetünket kobozták el, akkor arról jogunkban áll másolatot kérni. Ha valamilyen tárgyat lefoglalnak és elkoboznak, errõl rögtön elismervényt kell kérni. Ha semmit nem koboznak el, akkor arról kell elismervényt kérni. Mindenféleképpen kérjünk a házkutatás okáról egy írásos megindoklást. Semmit se írjunk alá a saját írásos panaszunkon kívül. A keletkezett károkról tanúk bevonásával fényképeket készítsünk. Ezek után a kármentesítésrõl a számlát be kell nyújtani a rendõrségnek. A házkutatás után nyújtsunk be panaszt a rendõrök, de különösen a bevetést vezetõ rendõr ellen. Kártérítés követelése esetén megkülönböztetendõ: – ha az érintett személy a házkutatási parancs szerint vádolt személy, de a házkutatás nem vezetett eredményre, akkor kártérítést kell követelni; – ha az érintett személy a házkutatási parancs szerint nem vádolt személy, és a házkutatás nem vezetett eredményre, akkor az ügyészségen keresztül az államkasszából kártérítést kell követelni.

Tüntetések szervezése, lefolytatása Tanácsok a résztvevõknek: Mit vigyél magaddal? Személyi igazolványt; ha pl. mégis otthon felejted, ez egy ok arra, hogy bevigyenek ideiglenesen a rendõrségre, addig míg (úgymond) az azonosságodat tisztázni tudják! De mi lenne, ha senki sem vinne magával személyazonossági igazolványt? Aprópénzt telefonálni. Olyan orvosságokat, amelyeket rendszeresen be kell venned. Csak ügyvédek és közvetlen hozzátartozók, ill. barátok telefonszámát és címét; a telefonszámokat pl. írd a karodra vagy más testrészedre! Táplálékot. Ceruzát és jegyzetfüzetecskét az emlékezet támogatására. Kis ruhaspriccelõ mûanyag flaskóban tiszta vizet a szemeid kimosására, ha netalán CN/CS-gázokat vetnének be. Kötszert. Vízhatlan ruhát, amely esõnek és vízágyúnak is ellenáll. Gázvédõ szemüveget (megteszi az uszószemüveg is). A gumibotütések kivédésére szerezz be egy tarkót és orrot védõ sisakot! A szájat és orrot is védõ-takaró nyakkendõt a fotósok és a gáztámadás elleni védekezésre. Tanácsok a résztvevõknek: Mit hagyj otthon? Személyes jegyzetfüzetedet, naplódat. Címes füzetedet. jó ha figyelünk

Személyes fényképeidet. Kontaktlencséket (egyes gyártmányok veszélyesek a szemre gáztámadás esetén). Citronádét: semmi egyebet ne használj a szemed kimosására, csak tiszta vizet! Passzív fegyverek A tüntetés szervezõinek tisztában kell lenni a tüntetéseken való álcázás tilalmával, ill. a riasztópisztolyok és más önvédelmi fegyverek használatának tilalmával. Tüntetéseken passzív fegyvernek tekintendõ bármilyen maszk hordása, még a napszemüveg is, ha ezt a törvények tiltják! Általános viselkedési szabályok A tüntetés alatt csak ismerõsök mellett állj és menj! A tüntetés végén is csak ezzel a csoporttal hagyd el a terepet! Rendõrségi spiclikre figyelj, és a gyanúsakat jelentsd a szervezõknek, figyelmeztesd a többieket, és próbáljátok meg azt elszigetelni! A rendõrség mind gyakrabban használja az engedetlenségi mozgalom kriminalizálásának módszerét ahhoz, hogy azt le tudja fejezni: ennek keretében civil ruhás rendõröket is belekevernek a tüntetõk közé megfigyelõ és provokatív célokkal. Meg kell szervezd a tüntetés megfigyelõinek megfigyelését: Pl. hol vannak az elrejtett mikrofonok, fotósok, videósok stb. Jegyezd fel az autószámukat, fényképezd le te is õket, jegyzeteket és vázlatokat készíts! A megfigyelõitek ne vegyenek részt a tüntetésben, mert letartóztatás esetén a különlegesen fontos anyagokat elkobozzák! Fel kell fedezd idejében a speciális rendõrségi egységeket, hogy idejében fel tudj készülni, mely irányból fog a brutális támadás jönni! Fedezd fel a „bogáncsokat“, amelyek a fontosabbnak tûnõ, de a rendõrség számára még ismeretlen személyeket hazáig követik, és rádión leadják az adatokat a letartóztatási egységeknek. Fedezd fel a provokatõröket is. Kerüld velük az összeütközést! A nagy valószínûséggel felfedezett rendõrségi spicliket, ügynököket több tüntetõ segítségével állítsátok „falhoz“, bírjátok szóra! Ne kezdj meggondolatlan, magányos akciókba! Megfigyeléseidrõl készíts rögtön - ahogy vége a tüntetésnek - jegyzeteket, és ezeket add át a kiértékelõ bizottságnak. A jegyzeteidben térj ki minden részletre: hova voltak felállítva a különbözõ rendõrségi egységek, esetleg a tûzoltóság, merrõl jött a támadás, milyen felszerelése volt a rendõrségnek, és azt hogyan használták stb. jó ha figyelünk

Tennivalók sebesülések esetén: Gyorsan a megfelelõ jellel ellátott szanitéchez menj. Ezeknek el kell látni és oltalmazni a sebesülteket. Ha a fejre kapott ütések miatt szédülés, hányinger, emlékezetkiesés vagy fejfájás lép fel, akkor fordulj ismerõs, megbízható orvoshoz. CN/CS-sebesülések esetén (erõs viszketés, könnyezés, átmeneti vakulás stb.) tiszta vízzel mosd le a bõröd, ill. a szemed. A szemedet oldalra tartott fejjel belülrõl kifelé mosd ki alaposan! Ha légzési nehézségeid támadnak, akkor fordulj gyorsan orvoshoz! A tüntetés után, amilyen gyorsan csak lehet, mosd magad le hideg vízzel kb. öt percig, utána meleg vízzel és semleges szappannal tusolj. Kutyaharapással menj 24 órán belül orvoshoz. Viselkedés tüntetés miatti letartóztatás esetén A letartóztatás elõfeltételei: „Friss tetten“ kaptak el, és meneküléssel is gyanúsítanak. Valamilyen egyéb bûntettel gyanúsítanak. A rendõrség azzal gyanúsít, hogy a tetthelyen nem tudta a személyazonosságodat megállapítani. Ha a letartóztatáskor aktívan védekeztél, akkor a végrehajtót akadályoztad munkája kivitelezésében; ezzel „tettedet“ súlyosbítottad. Ha letartóztattak, hangosan kiáltsd a neved, és nézz szét tanúk, barátok után. Ha megláttad, hogy valamelyik barátodat, tüntetõ társadat letartóztatták, annak hangosan kiáltsd a nevét, és nézz szét további tanúk után. A letartóztatottak jogai Megtudni a letartóztatás okát. Csak a személyi adataidat add meg; állj ellen minden trükknek (fenyegetés, ígéretek stb.), ami belõled többet akar kihúzni ennél. Ne írj alá semmit (kivéve az 5. pontot)! Telefonon értesítsd a közvetlen hozzátartózódat vagy barátodat és/vagy ügyvédedet. Ennek megtagadása esetén csak azt ismételd, engedjék meg, hogy értesítsd õket. Ujjlenyomatvétel és lefényképezés esetén érthetõen mondd ki tiltakozásodat, ha ez mégis megtörténik, akkor a késõbbiekben írásban tiltakozz! Sebesülések esetén orvoshoz van jogod, akitõl kérd, hogy a sebesülést írásban igazolja. Kérj egy írásos igazolást az elkobzott tárgyaidról, amit neked magadnak nem kell aláírnod. Követeld a letartóztatásban részt vevõ rendõrök szolgálati számát és nevét.

Legkésõbb 24 órán belül vagy szabadon kell hogy engedjenek, vagy a letartóztatási bíró elé kell kerülj! Tanácsok letartóztatottaknak: Más letartóztatottakkal cseréld ki a személyi adataidat, hogy késõbb tudd tanúkként megidéztetni õket. Figyelj a letartóztatottak közé becsempészett spiclikre. A többi letartóztatottakkal csak a legszükségesebbet beszéld meg. Kiszabadulásod után készíts gyorsan emlékezetbõl jegyzõkönyvet. Írd bele a következõ pontos adatokat: dátum, óra, hely, pontos körülmények, letartóztatás lefutása, rendõrség viselkedése, tanúk nevei; rajzvázlatokkal és esetleg fényképekkel egészítsd ki feljegyzéseidet. Attól függetlenül, hogy a letartóztatás alatt hoztak-e orvost, vagy sem, a sebesüléseid igazolására szabadulásod után fordulj a bizalmi orvosodhoz. Szabadulásod után keresd fel a bizalmi ügyvédedet is, hogy a védelmedet, ill. az ellenlépéseket megbeszéld vele. Ha az esetedet ejtették vagy megnyerted, akkor kérd, hogy semmisítsék meg a felvett ujjlenyomatodat és fényképedet. Külön kérés nélkül ezt szinte sosem teszik meg. Letartóztatásod és szabadulásod után fordulj minden esetben egy civil engedetlenségi vagy egyéb érdekvédelmi szervezethez. Ha szükséges és lehetséges, fordulj a médiához! Viselkedési szabályok és jogi támogatás az engedetlen civil számára Annak a lehetõsége, hogy egy rendõrségi ellenõrzésbe kerülsz, elég sokféle: gyalogosok szokásos ellenõrzése, közúti ellenõrzés, razzia stb. A rendõrség ezeken az ellenõrzéseken a következõ intézkedéseket foganatosíthatja: Ellenõrzi az autó papírjait. Megállapítja a személyazonosságodat. Letartóztathat (bevisznek az õrszobára). Kikutatják az autódat. Átkutatják a zsebeidet, táskáidat. Elkobozzák „a fegyvereidet és veszélyes szerszámaidat“ meg egyéb „bizonyítékokat“. Ahhoz, hogy ne tûnj egészen magatehetetlennek és kiszolgáltatottnak a rendõrségi intézkedések alatt, tartsd be a következõ parancsolatokat: Közúti ellenõrzéseknél kérni fogják az autó papírjait: tejesítsd kérésüket! Ha a személyazonosságod megállapítása a cél, akkor biztosan nem az autó papírjait fogják elõször kérni. Ajánlom neked, hogy kérdezd meg, miféle ellenõrzésrõl van szó. Kötelességük az ellenõrzés okát megmondani. Ne engedd magad ködös válaszokkal kifizetni, mint pl: „Veszélyelhárítás!“ vagy 9

„Gyanús alakok kiszûrése!“ stb. Ha konkrétan a te személyed ellen nem tudnak okokat megadni, akkor szóban protestálj, és az ellenõrzés tényérõl kérj igazolást. Ha ezt megtagadják, akkor érdeklõdd meg, ki vezeti a bevetést, és ugyanezt kérd a vezetõtõl is. Mindig érdeklõdd meg az ellenõrzést végzõ rendõr nevét és szolgálati számát. Ha ezt megtagadja, akkor megint fordulj a bevetés vezetõjéhez. Ha a rendõrség át akarja kutatni a zsebeidet, autódat, ill. testi motozást akar végrehajtani, akkor szóban egyértelmûen protestálj. Egy késõbbi jogi védekezés folyamán fontos megállapítás lehet, hogy az átkutatásnak nem vetetted magad „önkéntesen“ alá. Kérdezd meg az átkutatás okait. Passzívan protestálj, vagyis: – ne add át magadtól az autó kulcsait; – ne nyisd ki magadtól az autó csomagtartóját, a táskáidat; – egyszóval a kényszerintézkedések alatt ne légy segítõkész! Átkutatásnál, ill elkobzásnál kérj minden esetben egy jegyzõkönyvet. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell: – az okokat; – a jogi alapokat, vagyis mely törvény hányadik paragrafusa jogosította fel õket az intézkedés foganatosítására; – az idõpontot; – a helységet; – az elkobzott tárgyakat; – az intézkedõ rendõr nevét és aláírását. Ha az egészségügyi dobozodat kérik, vagy a figyelmeztetõ háromszöget, amiket kötelességed bemutatni, javaslom, hogy ezeket tartsd elöl az autóban. Így nincs okuk arra, hogy a csomagtartódat ezek miatt felnyittassák. Ha bevisznek az õrszobára, akkor ezt már elõzetes letartóztatásnak lehet tekinteni. Ezt csak a következõ esetekben foganatosíthatják, ha: – tetten érnek; – bûntettel gyanúsítanak; – az a véleményük, hogy az ellenõrzés helyén személyazonosságod nem megállapítható. Minden mozdulatodat tudatosan ellenõrizd, mert ilyen alkalmakkor a hirtelen mozdulatokat (pl. ha kiszakítod magad) a rendõrség „erõszakos ellenállásnak, a végrehajtó szerv akadályoztatásának, ill. veszélyeztetésének“ tekintheti, és ez büntethetõ. Tehát jegyezd meg: a hirtelen mozdulatok életveszélyesekké válhatnak!

Az õrszobán kérd:

lamügyészt, errõl kérem értesítsenek. Köte-

lességemnek érzem õt is értesíteni arról, – a jogaid ismertetését; – a letartóztatás okát; hogy önök nem engedték meg nekem az – azon jogodat, hogy rögtön felhívhasd az ügyvédem értesítését." ügyvédedet vagy az egyik hozzátartozódat (ilyen esetekre mindig tarts magadnál aprópénzt vagy kártyát). Ne tégy semmilyen kijelentést, csak a személyi adataidat add meg. Ha valamelyik rendõr intézkedés közben megsebesített, akkor kérj rögtön orvost. A sebesülésedrõl az orvossal készíttess írásos látleletet, kezeltesd vele a sebeidet, sérüléseidet. Késõbb a háziorvosoddal vizsgáltasd meg magad még egyszer, és kérj tõle is írásos látleletet. Ha intézkedés közben a rendõr elszakította a ruhádat, errõl kérj igazolást. Ujjlenyomat, lefényképezés esetén egyértelmûen tiltakozz, és kérd, hogy ezt vegyék jegyzõkönyvbe. Ha 24 órán belül nem visznek bíró elé, akkor szabadon kell hogy bocsássanak. (Ez a törvény országonként különbözhet.) Tanuld meg kívülrõl, hogy a rendõrséggel mit vagy köteles közölni: „Ezennel megadom önöknek a személyi adataimat (ha erre a törvény kötelez): – nevem; – születésem helye és ideje; – foglalkozásom (a munkaadód nevét ne add meg); – címem; – állampolgárságom. Ha valamilyen más törvény nem kötelez, akkor további adatokat személyemrõl nem adok meg. Az üggyel kapcsolatban semmilyen minõségben, sem mint belekeveredett, sem mint gyanúsított, sem mint tanú kijelentéseket, vallomást nem teszek. Nem szeretnék általánosságokban sem beszélni az „ügyrõl“, mert tudom, hogy önöknek kötelességük errõl jegyzeteket készíteni. Mivel már minden személyi adatomat, amire kötelezhetnek, megadtam, ezért azt szeretném, hogy most azonnal engedjenek szabadon. Ha ezt mégsem teszik, akkor a saját költségemre a következõ személyeknek szeretnék telefonálni: A továbbiakban az ügyvédemmel szeretném a kapcsolatot felvenni. A neve, címe és a telefonszáma a következõ: ... A telefonköltségeket az ügyvédem fogja fizetni. Abban az esetben, ha nem teljesítik a kérésemet, akkor kötelességemnek érzem, hogy szolgálati visszaélés - az ügyvédem értesítésének megtagadása - miatt panaszt tegyek önök ellen. Ha bevonnak az ügybe egy ál-

Vizsgálati fogság Ha letartóztatásod után a bíró kiállítja a letartóztatási parancsot, akkor vizsgálati fogságba kerültél. A vizsgálati fogságot csak abban az esetben lehet elrendelni, ha „bûntettel sürgõsen gyanúsítanak“, ill. „alámerülési veszély“, súlyos bûntett, ill. visszaesés gyanúja forog fenn. A bírónak „az aránytartás alapvetõ szabályát“ be kell tartania, vagyis kötelessége a vizsgálati fogság idõtartamát az ügy fontosságának arányában a lehetõ legrövidebbre szabni. Néhány viselkedési szabályt és a jogaidat tartsd szem elõtt: Használd a vallomástétel megtagadásának jogát, csak a személyi adataidat add meg. Ha a letartóztatási parancs „eltûnési veszélyre“ hivatkozik, akkor hangoztasd, hogy állandó lakhellyel rendelkezel, rokonaid, gyerekeid, munkahelyed stb. vannak. A fentiek bizonyításására ügyvédedet vond be. Ezek után nyújts be egy kérést a letartóztatási parancs hatályon kívül helyezésére, és ebben kérd a szabadon bocsátásodat is. Ellenkezõ esetben az ügyvédednek - kaució vagy napi jelentkezési kényszer terhe mellett is, de - el kell érnie a szabadlábra helyezésedet. Szabadon bocsátásod után rögtön - az ügyvéded segítségével - kérd a rehabilitálásodat. Ha a szabadlábra helyezésedet nem sikerül elérni, akkor értesítsd a közeli hozzátartozóidat és a bizalmidat a civil engedetlenségi mozgalomból. Három hónap múlva - csak ha kéred - kirendelnek neked egy védõügyvédet. Ha védõügyvédet nem kaptál, akkor a következõ jegyzõkönyvet írasd: „Én, ... ezennel megbízom ... (név, cím) ügyvédet a jogi védelmemmel. Megbízom ezt az ügyvédet, hogy szerezzen be: – egy „beszélõt“ (látogatásra vonatkozó engedélyt); – a letartóztatási parancs egy másolatát; – az elõállítási parancs egy másolatát. Megbízom még, hogy letartóztatásomról értesítse a következõ személyeket: ... (nevek, címek)." Rózsa-Flores Eduardo Forrás: kapu.cc

AZ SZDSZ MÉLYPONTJAIT NEHÉZ RANGSOROLNI

„Arról a pártról, amelyik kipécézte magának azt a szerepet, hogy egyfajta morális magaslatról megfegyelmezi a politikai életet, kiderül, hogy amikor egy kicsit be van rezelve, kiteszi a traktorral behajtani tilos táblát.” Schiffer András ügyvéd, ismert jogvédõ

10

jó ha figyelünk

Hegedûs Zsuzsa: Magyarországon a rendszerváltáskor túlstabilizálták a rendszert Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján a fõvárosban történtek megdöbbentették a hazai és a külföldi közvéleményt. Nehezen volt elképzelhetõ, hogy a rendszerváltást követõen 16 évvel ilyen mértékû rendõri fellépéssel találkozhatnak azok, akik nemzeti ünnepünkön a forradalom helyszíneit kívánták felkeresni s ott megemlékezni. Az idáig vezetõ események hátterérõl kérdeztük a Párizsban élõ szociológust, Hegedûs Zsuzsát, aki az 1990-es évek elején a Tégy a gyûlölet ellen mozgalom és kampány fõ szervezõje volt. A túlzottnak nevezhetõ rendõri fellépés árnyékában alig esik már szó a folyamatot, a jelen morális válságát elindító történésekrõl. Ennek következtében felmerül a kérdés, most milyen helyzet van nálunk? Leginkább azt lehet elmondani, hogy helyzet van, ami egyre inkább fokozódik. Úgy gondolom, hogy szét kellene választani a dolgokat. A demokratikus intézményrendszer egy olyan keret, ami a feltételeket biztosítja. Viszont minden hatalom hajlik arra, hogy visszaéljen hatalmával. A demokrácia egy tanulási folyamat. Ha minél többször megérik a bármikor hatalmon levõk, hogy elkergetik, szankcionálják, leváltják õket, akkor lassanként megtanulják, hogy két választás között sem rendelkeznek teljhatalommal. Most is ez lett volna, ha a valós számokat mondják meg a választási kampány során a költségvetés állapotáról. Ez az a társadalmi korlát, amivel a hatalmat gyakorlókat rá lehet szoktatni, kényszeríteni a demokratikus jogszabályok, alapelvek, viselkedési normák tiszteletben tartására. Még fontosabb társadalmi tanulási folyamat, amikor egy kormányintézkedéssel szemben maguk az állampolgárok lépnek fel. Például, mint most, amikor egy kormány minden elõze! tes egyeztetés, társadalmi vita nélkül bejelenti, hogy pár hónapon belül több ezer kórházi ágyat, sõt kórházakat szüntet meg. Ilyenkor az emberek, a szakmai szervezetek elkezdenek tiltakozni, társadalmi vitát kezdeményeznek. Az ellenzék, mivel ez az ellenzék dolga, ezt a vitát próbálja kinyitni, népszavazás kezdeményezésével. Itt nem az igen-nem a kérdés, hanem, hogy szembesüljenek az emberek azzal, hogy mi a valóságos tét, s ezen keresztül maguk dönthessék el, milyen egészségügyet akarnak. Olyat, ahol csak a kiváltságosaknak jár nyugati szintû ellátás, a többinek meg a minimum, vagy olyat, amelyik mindenki számára egyenlõ esélyt nyújt a gyógyulásra. A hatalommal szembeni társadalmi korlát megteremtése az egyik jó ha figyelünk

Hegedûs Zsuzsa feltétele, hogy valósan mûködjön a demokratikus intézményrendszer, a másik pedig, hogy alternatívák is felszínre kerüljenek. Ez a szakmai szervezetek dolga, nem a politikai ellenzéké elsõsorban. Ez mind a normális mûködés feltétele lenne. Mi az, amibõl látni, hogy nem demokratikus úton zajlanak a dolgok? Amikor a demokrácia alapfeltételeit sértik meg, s annak nincs azonnali szankciója, az nem fér bele a normális mûködés feltételeibe. Ennek nem az az oka, hogy nincs felháborodás, hanem az, hogy Magyarországon a rendszerváltáskor túlstabilizálták a rendszert. A demokráciának nem kell túl stabilnak lennie, elég, ha az intézményrendszere az. Nem lenne baj például, ha alacsonyabb lenne a parlamenti küszöb, hogy a társadalomban lévõ véleménykülönbségek szélesebb spektruma jelenjen meg az intézményrendszeren belül. Annak ellenére, hogy én közismerten a szélsõjobb ellen harcolok, bármikor hajlandó vagyok kiállni azért, hogy mint minden egyes állampolgár, élhessenek a demokrácia által biztosított jogokkal, nevezetesen a szólásszabadság adta jogukkal. És ha van két-három százaléknyi választópolgár, aki velük ért egyet, akkor juthassanak be a parlamentbe is. Ez az egyik probléma. A másik a rendszerváltáskor létrejött paktum, ami szerint Magyarországon vála! sztás nélkül gyakorlatilag nem lehet sem minisztert, sem miniszterelnököt buktatni. Ez azért nagy baj, mert így nehezen elsajátítható, ami nyugaton magától értetõdõ, vagyis ha olyat követ el egy kormánytag, ami a demokratikus alapokat sérti meg, akkor elvárható legyen a menesztése, lemondása. Itt nem a hazugságról van szó, mert ez nem hazugság volt, hanem közérdekû adatok szándékos meghamisítása, ami sokkal súlyosabb kate-

gória. Ha hazugságnak minõsítjük, akkor az egészet el lehet maszatolni, ahogy ezt meg is tették. A választási ígéreteket sem szabad összemosni ezzel az esettel. A költségvetési adatok ugyanis az állampolgárok pénzének felhasználásáról szólnak, és az azzal való elszámolás minden kormány számára kötelezõ. Ez pedig alapkövetelmény. Nemcsak az információhoz való jogot sértették meg, hanem közérdekû adatot hamisítottak. Hol a pénz, ha nincs ott? Az õszödi beszéd pedig arra kellett, hogy mindenki szembesüljön azzal a cinizmussal, hogy nemcsak hogy õk tudták, hane! m el is mondták egymás között. Egy ilyen eset után jogosan követelhetõ a lemondás? Mondok más példákat is, amelyek után nyugaton azonnal lemondana az illetékes. Az egyik ilyen az augusztus 20-i tragédia. A másik a MTV székháznál történtek, ami után a szakminiszter felajánlotta a lemondását, de a miniszterelnök nem fogadta el. Kérdezem, hogy október 23. után miért nem adta be a lemondását, pedig sokkal súlyosabb dolgok történtek? Az egész ország közvéleménye láthatta a televíziós közvetítések során, hogy ami az utcán történt, az elképzelhetetlen egy demokratikus jogállamban. Mit kell tenniük az embereknek, akiket most megpróbáltak megfélemlíteni, ha mégis ki akarják fejezni elégedetlenségüket a hatalommal szemben? Mi lehet a megoldás? Arra kell rájönniük, és ehhez nem ész kell, hanem idõ, hogy miként kapcsolódik össze ez a kormányzati arrogancia és az erõszak, ami a diktatúrákra jellemzõ. Ez hogyan kapcsolódik össze azzal, amikor bejelentik, hogy hat hónap alatt „lezavarjuk“ az egész egészségügyi átalakítási programot. Azt gondolom, ez a reform-diktatórikus eljárás „ki fogja vágni“ a biztosítékot, és a közvélemény az erõszakmentes engedetlenség különbözõ formáin keresztül fogja megteremteni, valószínûleg napokon, heteken belül azt a társadalmi korlátot, ami visszakozásra kényszeríti õket. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki érezze, ez az õ ügye, az õ és gyerekei esélyérõl, jövõbeli lehetõségeirõl van szó. S ebben a döntést nem lehet átengedni senkinek. Legfõképpen pedig senki ne féljen fellépni azokért az ügyekért, amelyek fontosak számára. Ugyanis a demokrácia csak akkor mûködik, ha az állampolgárok nem félnek élni a jogaikkal. S nem is kell félniük, ha és amenynyiben erõszak! mentesen lépnek fel. Forrás: Aradi Lajos - www.helyitema.hu

11

„Sétálok a pesti rakparton a Szabadság híd felé. Belém karol egy srác. Együtt megyünk. Harminc rohamrendõr elindul futólépésben az Erzsébet hídtól, a rakparton. Mi lassan megyünk tovább. Odaérnek hozzánk. Nyolcan körbeállnak. “Mutassák a kezüket!" A srác keze koszos. Erre a gumibotnyéllel többször hasba döfik, ütlegelik. Mellettem rogyott le a földre. Hasra fektették. Ott mellettem rugdosták a testét és a fejét. Jajgatott. A rendõrök üvöltöztek. „Rohadt mocskos állat! Kellett neked barikádot építeni, baszd meg! Meg kõvel dobálni! Rohadt, szemét Fidesz-bérenc!“ Még egyszer megnézték, koszos-e a tenyerem. Aztán üvöltve utasítottak, takarodjak el onnan, minek jöttem ide, miért nem maradtam otthon, amikor lövöldöznek.” Ezt egy e-mailbõl idézem, amit október 25-én kaptam egy barátomtól. A barátom szavahihetõségében maximálisan megbízom, állításainak igazságáért a saját hitelemmel vállalok felelõsséget. A barátom nõ. Október 23-án este az utcán sétált. Amikor meglátta a csata elõkészületeit a Ferenciek terén, nem tudott szabadulni a látványtól, látni akarta, hogy mi történik. Az eseményekben semmilyen módon nem vett részt, két, szintén a közelben álló ismerõséhez hasonlóan biztonságosnak vélt távolságból nézte. Az ismeretlen fiú, aki belé karolt, a jelek szerint talán tényleg részt vett a barikádépítésben. A rendõröknek joguk volt elállítani, majd a kezének koszossága, esetleg videofelvételek vagy más bizonyítékok alapján eljárást kezdeményezni ellene. Ehhez nem volt joguk. Ez a hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazás bûncselekménye. A történet folytatódik: „Továbbhaladva látom, hogy két barátomat hassal a földre fektették. Kezük hátrakötve. Üvöltenek a rendõrök: “Mocskos állatok! Többet nem fogtok barikádot építeni meg köveket dobálni. Az már tuti, hogy kibasznak a munkahelyedrõl, ha megtudják, hogy itt voltál." Ott fekszik még két fiatal srác, hason, hátrakötött kézzel. Egyikük fejébe többször belerúgnak bakanccsal. Hallom, hogyan koppan a koponyacsont. Jajgat. Többször elismétlem, hogy ismerem õket, igazolom õket, nem csináltak semmit, mondom a nevüket, kérem, hogy engedjék el õket. Minden rendõr fekete símaszkban, semmi azonosító. Kérdezik, ismerem-e a két másik srácot. Mondom, biztos egyetemisták. „Milyen egyetem, baszd meg? ELTE? Közgáz? Vagy valami egyházi?“ Közben rugdossák õket. Átkutatják a táskámat. El kell indulnom a híd felé, a rohamrendõrök azt mondják, kerüljem a rendõröket. Egész testemben remegek. Hallom, ahogy jajgatnak, kiabálnak. A két barátomat a Gyorskocsi utcába vitték. A lányt 12 óra múlva kiengedték. Szabálysértés a vád. A fiút még mindig fogva tartják. Nem csináltak semmit. Nem kiabáltak, nem dobáltak. Az általuk meghatalmazott ügyvédet nem engedték be egyik kihallgatásra sem. A srácot 12 órán belül nem hallgatták ki, úgy tartották fogva. A hivatalosan kirendelt véd nem tudott róla, hogy a hivatalosan kirendelt véd. Bevittek egy 17 éves, 150 centi magas kislányt, mondván, barikádot épített. A gondviselõje nem lehetett jelen a kihallgatáson. Egy lányt megvertek, kitört a foga a vaskorláton verés közben. A táskáját minden cuccával, ami benne volt, bedobták a Dunába. A srácok cipjét elvették, és bedobták a Dunába. 16 órán keresztül álltam a Gyorskocsi kijáratánál, és vártam, hogy kiengedjék a barátaimat. Mindenkinek meghallgattam a történetét, akit kiengedtek. Akivel beszéltem, azt megverték, összerugdosták, meggumibotozták, leverték a derekát." 2006. október 23-ára sokáig fogunk emlékezni. Jelentése is lesz. Már van is. Szám szerint õket, egymással mindenben ellentétesek. 12

Akik hagyományosan kényesek az emberi jogok védelmére, emiatt a hatalom, ezen belül a karhatalom mûködésének törvényességére és a törvényességnek a nyilvánosság erejével történ ellenõrzésére, most mintha kényszerítve éreznék magukat egy olyan narratíva elfogadására a történtekrõl, amelynek keretei között muszáj azt gondolni, hogy a rendõrség október 23-án megvédte a szabadságot és a demokráciát, és ehhez képest minden más mellékes részletkérdés. * Ha valami megrázó történik velünk, azt értelmezni kell, a történést be kell illeszteni egy történetbe, amiben elnyeri a jelentését, e nélkül képtelenség is ép lélekkel embernek lenni. Nagyon fontos, hogy mi a jelentése annak, ami történt, mi az a történet, amit a történések kiadnak, most mégis azt javaslom, egyelõre tegyük husserli zárójelbe a történetet, és foglalkozzunk csak a történésekkel. Mert a történések önmagukban is nagyon fontosak, és most mintha a történet miatt nem akarnánk látni õket, az erdõtõl a fákat, pedig ha megfelel reakció nélkül maradnak, az a magyar baloldal erkölcsi önfelszámolásával lesz egyenértékû. Egyébként sem árt néha empiristának lenni. Soha nem tudhatjuk, elegendõen érzékenyek vagyunk-e a másikat ért méltánytalanságokra, van-e fülünk a másik történetének meghallására, hogy mást is észrevegyünk, mint amit az elõzetes hangoltságunk láttat velünk. Ennek a rövidlátásnak az empirizmus (fenomenológia, dekonstrukció, mindegy, hogy hívjuk) az egyetlen orvossága. Nos, kedden a rendõrök nagyon helyesen feloszlattak több, be nem jelentett, agresszív és veszélyes demonstrációt. A fennálló törvények szerint ezt kellett tenniük. Köszönet és megbecsülés érte. És nagyon helytelenül tették a következõket: Nemcsak feloszlatták a demonstrációkat, hanem a résztvevõiket, ha módjuk nyílt rá, egyenként agyba-fõbe verték. Lehet oszlatni, a vezéreket õrizetbe venni, az ellenszegülõkkel szemben kényszerít eszközökkel élni. Nem lehet földön fekvõ embert bakanccsal rugdosni, a menekülõket egyenként levadászni és összeverni, az elállítandókat, akiknek már se ellenszegülni, se elmenekülni nincs módjuk, bántalmazni. Nemcsak könnygázt, gumibotot, pajzsot és védõruhát használtak, hanem gumilövedéket, mégpedig olyan módon, ami nagyon veszélyes és teljesen felesleges. Részt vettem külföldön többtízezres tüntetésekben, tapasztaltam, máshol hogy dolgozik a rendõrség. Egy professzionális rendõrség megoldja, hogy úgy számoljon fel törvénytelen tömegdemonstrációkat, vagy törvényes demonstrációk törvénytelenné fajuló részeit, hogy a résztvevõkben ne tegyen maradandó kárt. A rendõri fellépés nem jelenthet aránytalanul najó ha figyelünk

gyobb veszélyt a randalírozókra nézve, mint amilyen veszélyt k jelentenek a békés állampolgárokra nézve. Az élethez és az egészséghez fûzd jog a legalapvetõbb alkotmányos jogok egyike. A gumilövedék nem alkalmas általános eszköze a tömegoszlatásnak, legfeljebb a tömegben lév felfegyverkezett személyek ellen, célzottan indokolt bevetni. Ne mondja senki, hogy ez szakmai kérdés, amit nem tudok megítélni. Ez erkölcsi kérdés, amit némi józan ésszel bárki beláthat. Alkalmas lehet ostromlott objektumok védelmére, például indokolt lett volna a tévészékház védelmében alkalmazni, vagy a törvényes rendezvények résztvevõinek védelmében, ha bárhol megtámadták volna õket. A gumilövedéket kilövõ fegyverrel felszerelt rendõrök jelenléte a 23-án utcára vezényelt csapatokban önmagában nem kifogásolható. Az, ahogy az eszközt használták, életveszélyes, botrányos és tûrhetetlen. Mikor ezt írom, még nem tudni pontosan, hányan szenvedtek maradandó látáskárosodást a gumilövedékek okozta sérülések miatt. Ez a link egy olyan eset leírására mutat, amikor 20-30 rendõr oszlatott fel egy egyfõs, hazafelé tartó tömeget a Síp utcában. Elõbb öt méterrõl kilõtték a bal szemét, majd menekülés közben még ötször hátba lõtték: http://index.hu/politika/belfold/1026siiip/. Ktvel dobálták az embereket. A rendtr nem dobálhat ktvel. A tüntettn nincs rohamsisak. Ha fejen találja egy kt, simán belehalhat. A rendtr ezért a felé dobott követ sem dobhatja vissza. Számos bizonyíték van rá, hogy a rendtrök ktvel hajigálták az embereket. A lakótársam a tanúja volt, hogy az Erzsébet téren a rendtrök nem visszadobtak, hanem saját innovációból kezdtek köveket dobálni egy olyan területre, ahol nem is láthatták pontosan, hogy mi van, mert a növényzet takarta. Természetesen azonnal felszólította tket, hogy ezt hagyják abba. Válasz gyanánt vagy öten felé fordultak, anyázni kezdték, az egyikük három méterrtl ráfogott egy puskát, majd hoztak egy kamerát és levideózták. Az eset egyes részleteit egy portugál tévétársaság rögzítette, ment is az esti híradójukban. Íme a link, ami a portugál tévé adásának realplayerrel nézhet, online verziójára mutat: rtsp://195.245. 176.21/rtpfiles//telej/Telej23102 006.rm. A szituációról az index.hu angol nyelvf blogján is van felvétel, ezen látható, ahogy egy rendtr lehajol a kért, eldobja, lehet hallani, ahogy a lakótársam rászól, és ahogy visszaüvöltenek rá: „Kussoljál!“: http://riotsinhungary.blog.hu/? D=061027. Viperával vertek embereket. Számos képi bizonyíték van rá, hogy rendtrök a közbiztonságra veszélyes eszközként betiltott, vipera néven ismert, golyóban végztdt, teleszkópos rúddal vertek az ütlegeket egyedül elszenved, semmi ellenállást nem tanúsító embereket, nemegyszer fejbe. Viperával percek alatt meg lehet ölni valakit. A rendtrségi törvény nem véletlenül írja el a gumibot vagy azzal egyenértékf eszköz használatát a rendtrök számára. Attól, hogy a vipera szintén hosszú és hengerszimmetrikus, nem lesz a gumibottal egyenértékf eszköz. Annak megítélésekor, hogy mi számít egyenértékfnek, ép elmével csak abból lehet kiindulni, hogy gumibot azért olyan, amilyen, hogy szakszerf használata esetén egészségkárosítás nélküli fájdalomokozással lehessen kényszeríteni az intézkedés alanyát az együttmfködésre. A vipera erre alkalmatlan. Itt látható egy bizonyító erejf kép: http://index.hu/politika/belfold/1024rndrtlkp/. Indulatból támadtak, bosszút álltak. A rendtr ne intézkedjen dühbtl, ne álljon bosszút a sérelmeiért. Mint az elején idézett beszámolóból kiderül, egyik-másik rendtr indulatának szabad folyást engedve politikai véleményére utaló megnyilvánulást is tett. Ez tfrhetetlen. A rendtr legyen hideg, pontos profi, aki védtfelszerelése, az alkalmasan kiválasztott stratégia és a szakszerf parancsnoki vezetés révén számíthat rá, hogy nem kerül valódi veszélybe, de ha mégis, akkor sem veszíti el az önuralmát, és nem felejti el a törvényeket. A rendtr nem a törvény maga, hanem a törvény kikényszerítésének szakembere. A demokráciában ftszabályként nincs helye az ertszaknak. Senki más nem alkalmazhat ertszakot, csak az állam, és az állam is csak azért, hogy a törvényeknek érvényt szerezzen, és csak a szükséges és arányos mértékben. Ha egy rendtr etttl eltér körülmények köjó ha figyelünk

zött vagy eltér mértékben alkalmaz ertszakot, ugyanúgy el kell járni vele szemben, mint bárki közemberrel szemben. Éppen ezért írja el a rendtrségi törvény, hogy minden eljáró rendtr viseljen azonosítót. A rendtr is a törvényeknek alávetve látja el a feladatát, a törvények betartásáért személyes feleltsséggel tartozik, és ennek a feleltsségnek érvényesíthetnek kell lennie. 23-án eleve úgy vonult fel a rendtrség, mintha készült volna arra, hogy a személyes feleltsség még véletlenül se legyen érvényesíthet. Számtalan fotó és mozgókép tanúsítja, hogy a rendtrök egységesen nem viseltek azonosítót. Ezen a webhelyen az index.hu beszámolója olvasható arról, hogy milyen magyarázatot adott a budapesti ftkapitány az azonosító hiányára: http://index.hu/politika/belfold/ 1025znstht/. * A törvényellenes demonstrációk szomszédságában volt egy törvényes rendezvény is. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk Orbán Viktornak a jelen krízisben játszott szerepértl, és annak a döntésnek az erkölcsi minségértl, ami a Fidesz megemlékezését egy olyan helyszínre vitte, ami eddig mindig beleesett a zavargások vonulási irányába, a hatályos törvények szerint a Fidesznek joga, mégpedig kiemelten védendt demokratikus alapjoga volt akkor és ott tömegrendezvényt szervezni. A rendtrség egyik legfontosabb feladata az lett volna azon a napon, hogy megvédje a rendezvény résztvevtit attól, ami történt. Ehhez képest a rendtrség nem vette elejét annak, hogy a jogszerf oszlatás alanyai és a törvényes rendezvény résztvevti nagy számban összekeveredjenek. Ez még akkor is rendkívül súlyos mulasztás, ha elutasítjuk azt a feltételezést, hogy a rendtrség aktív okozója is volt az összekeveredésnek. Ha pedig a két tömeg már összekeveredett, a rendtrségnek nincs joga az összekeveredett embereket, a randalírozókat és a törvényes rendezvényrtl hazafelé tartókat, megkülönböztetés nélkül oszlatni. Ha a jogszerf magatartást folytatók és a rendzavarók között nem lehet különbséget tenni, a rendtrségnek fel kell függesztenie az intézkedését, mert jobb, ha a törvénytelen demonstráció egy idtre fedezéket talál a békés állampolgárok tömegével elkeveredve, mint ha alapvett demokratikus jogaikkal törvényesen él ártatlan emberek esnek rendtri ertszak áldozatául. Utóbbira jellegzetes példa Révész Máriusznak, a Fidesz volt szóviv\pard plain tjének az esete. A törékeny alkatú fiatalembert fejbe lttték, lapockáját törték: http://index.hu/x?cbl=1& c 0_0_1=http%3A%2F%2Findex. hu%2Fgal%3Fdir %3D0610% 2Fbelfold%2Fmarius%2F. Ez a cikk pedig egy, a Fidesz rendezvényértl hazafelé tartó, a gumilövedék-zápor eltl kapualjba menekül, gyermekeket védelmezt nt bántalmazásáról szól: http://index.hu/politika/belfold/veresa deakon/. Végül rövidítés és változtatás nélkül a magyarországi jezsuita tartományftnök 27-i nyilatkozata egy rendtársának többszöri megverésértl, és arról, hogyan akadályozta meg a rendtrség, hogy a megvert pap saját temploma elttt interjút adjon a Hír TV-nek és a lengyel közszolgálati tévének: „Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Budapest, 2006. október 27. Rendtársunk, P. Vértesaljai László jezsuita szerzetes pap 2006. október 23-án Budapesten részt vett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékez nagygyflésen. Ezt követen a rendtrök két alkalommal gumibottal megverték és összerugdosták. Eltször mint a nagygyflésrtl távozó egyszerf és békés járókelt, majd mint a rendtrökhöz a békítés szándékával közeledt papot, ismét súlyosan bántalmazták. Ezután a tömeghez visszatérve mindent elkövetett, hogy megfékezze az indulatokat. P. Vértesaljai László sérüléseit gumibotozás, rugdosások és a gyomrát ért könnygázgránát-lövedék okozták, errtl hivatalos orvosi látlelet készült. Rendtársunkkal október 26-án a lengyel TVP és a Hír TV stábja riportot kívánt készíteni a rend Mária utcai temploma elttt. Ezt közterület-felügyeltk és a hívásukra helyszínre érkezt rendtrök 13

ertszak alkalmazásával megakadályozták. Eljárásuk indoklásaként területfoglalási és forgatási engedélyt követeltek, ami a sajtó szabadságáról szóló törvénnyel ellentétes. A történtek miatt ezen nyilatkozatunkkal kifejezésre juttatjuk megdöbbenésünket és szolidaritásunkat rendtársunkkal, P. Vértesaljai Lászlóval. P. Lukács János SJ jezsuita tartományftnök" Aki elképzelni sem tudja, hogy történhet meg, hogy 2006-ban valaki nem adhat interjút az utcán, nézze meg, így történt: http://www.hirtv. hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=3785. A rendtrök ezúttal sem viseltek azonosítót, nem igazolták magukat. * A javaslatom tehát az, hogy mielttt elköteleznénk magunkat a történteknek a belpolitikai narratívák által kínált valamely instant értelmezése mellett, menjünk közel ezekhez az egyszerf tényekhez, és hagyjuk magunkat a hatásuk alá kerülni. Azoknak az embereknek az igazára kellene most érzékenynek lenni, akiket megvertek, megaláztak, megfélemlítettek, megvakítottak, mert balgán azt gondolták, október 23-án le lehet menni az utcára, nem tudták, hogy törvénytisztelt ember ilyenkor otthon nézi tévén a nemzetközi potentátokkal ékesített állami megemlékezés közvetítését a kiürített és hermetikusan lezárt Kossuth térrtl, és azt is csak a saját feleltsségére, bevizsgált védtfelszerelésben, s emiatt rosszkor voltak rossz helyen. Ezeknek az embereknek a méltósága, egészsége, alapvett emberi jogai és politikai szabadságjogai iránt kéne elkötelezettnek lenni, akkor is, ha egyébként örülünk, hogy a rendtrség elbánik a szélstjobboldali gyújtogatókkal. (Nota bene, nem azért kell elbánni velük, mert szélstjobboldaliak, hanem mert gyújtogatók.) Más szóval, most kellene liberálisnak lenni. A fentebb elsorolt egyszerf tényekbtl az a következtetés adódik, hogy október 23-án a rendtrségnek nem sikerült egy demokrácia rendtrségeként viselkednie. Hogy ne általánosítsak? Tetszettek volna azonosítót viselni, akkor talán módom volna nem általánosítani. Hogyan ne általánosítsanak azok, akiknek Gergényi tábornok az arcába vágta, hogy semmilyen vizsgálat nem lesz a rendtrségen belül, tessék az ügyészségen próbálkozni vádat emeltetni a símaszkos, azonosító nélküli elkövettk ellen? Ha nem lehet feleltsségre vonni egyenként azokat a rendtröket, akiknek láthatón fogalmuk nincs arról, hogy mi a rendtrség szerepe egy demokráciában, vagy egyszerfen csak maguk is bfnöz hajlamúak, és örömüket lelik az ertszakoskodásban, abból egyenesen következik, hogy a vezettket kell feleltsségre vonni. Ha ezt következmény nélkül lehet, akkor vége a világnak. * Egy percig nem gondolom, hogy kifejezett politikai megrendelésre lépett fel a rendtrség ennyire brutálisan, és tolta rá a htbörgtket a Fidesz-rendezvényre. Nem vagyok ennek a narratívának az elfogadására hangolva. F okokként a fegyelmezetlenségre, kiképzetlenségre, a parancsnokok inkompetenciájára, a személyi állomány szociokulturális összetételére és a szeptember 18-i fiaskó túlkompenzálására tippelnék. Az viszont már megkérdtjelezhetetlenül a politika, közelebbrtl a kormány és a kormányzó pártok feleltssége, hogy a történtekre mi a reakció. Ha a hatalomnak nem sikerül kimondania, hogy ezt nem lehet, akkor nagyon nagy baj van. A kormánypárti politikusok a történtek láttán azonnal levegtvétel nélküli orbánviktorozásba kezdtek, hogy egy pillanatra se legyen kétség afeltl, hogy mit kell gondolni. 24-én a liberális párt elnökéttl megtudhattuk, lám, t nem lttték fejbe, mint a fideszes ex-szóvivtt, mert nem járt olyan helyen. Nem lett rendkívüli vitanap az eltzt napról. Az ellenzéki javaslatot leszavazta a házbizottság. Három fideszes vezetésf bizottság, ha már azonnali plenáris vitát nem sikerült kicsikarni, együttes ülésen kérdezte volna az eltzt nap eseményeirtl a rendtri vezettket, a bizottságok kormánypárti többsége azonban nemmel szavazott a napirendi javaslatra, s ott14

hagyta az üléstermet, mert szerintük puccszerf volt a bizottsági meghallgatások rapid kezdeményezése. Gergényi biztosított mindenkit, hogy nem mond le. 25-én reggel a Népszabadságból arról értesültünk, hogy „A hétfti eset láttán minden jogtisztelt polgár elst gondolata ugyanaz volt: a rendet helyre kell állítani. Nem így a Fidesz, amely rögtön a törvényszegtk oldalára állt, mentséget keresett, indokolatlan erszakról beszélt, és felmutogatott gumilövedékkel próbált hangulatot kelteni.“ Továbbá: „Hogy a rendtri erélyesség egyeseknek (ftként a résztvevtknek és a két nagyobbik ellenzéki pártunknak) provokációként hatott, annak oka egyszerf: elszoktunk a határozott intézkedésekttl.“ (Bugyinszki György: Elst reflex) A kormánypártok napirend eltti felszólalói mintha le sem feküdtek volna, az eltzt napi lendülettel tették feleltssé mindenért a Fidesz elnökét. 26-án a ftvárosi közgyflés kormánypárti többsége leszavazta a Fidesz frakcióvezettjének a 23-án történtek megvitatására irányuló javaslatát. Délután közleményt adott ki az MSZP nttagozata, amelyben szerette a békét, a rendet, és a rend reit. Kora este az index.hu ezt a hozzászólást idézte Gyurcsány blogjából: „Miközben egyszerfen lenyfgözött az a szakszerfség, amellyel a rendtrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizett állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. Pl. lakás, jobb felszerelés, családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit k most megtettek értünk, és kimondom: a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat.“ A közönség, a jelek szerint tehát elsajátította, hogyan kell nemcsak a helyes módon, de rögtön Gyurcsány Ferenc jellegzetes stílusában is gondolkodni a rendtrség három nappal korábbi fellépésértl. Estére kiderült, a ftvárosi közgyflés közlekedésrendészeti és közterület-használati szabályozással tiltja ki a Budapestre készül gazdák traktorait a városból, majd Demszky az Inforádióban kiállt a rendtrök mellett, mondván, „ha a rendtrség a legkeményebb eszközökkel lép fel, hogy a ftútvonal járható legyen, akkor ezt az eljárást támogatom“. Ma reggel ugyancsak a ftvárosi közgyflés rendeletmódosítással szakbizottsági engedély beszerzéséhez kötötte a politikai rendezvényeken a színpad állítását és a hangosítás alkalmazását, szigorítva a gyülekezési jog gyakorlásának járulékos szabályait. Nem tudok semmi más lényeges eseményrtl (október 27-én délutánig, mikor ezeket a sorokat írom), ami a kormány vagy a kormányzó pártok részértl a 23-án tapasztalt rendtri fellépéssel kapcsolatos közvetlen vagy közvetett reflexiónak lenne tekinthet. Érkezett viszont reakció az Európai Bizottságtól. Néhány órája tudható, hogy a jogi és igazságügyi biztos kérte az igazságügyi és rendészeti minisztert a kormány rendelkezésére álló adatok átadására a hétfti esetleges eltúlzott rendtri ertszakkal kapcsolatban, és érdekltdését fejezte ki a magyar hatóságok által indított vizsgálatok eredményei iránt. * Itt tartunk most. Szerintem ez az a helyzet, amikor - ritkán indokolt ez a többes els, de most talán az - nekünk, az ország liberális értelmiségének kéne kimondani, nem kimondani, sikítva kiabálni, hogy tfrhetetlen botrány, ami történt, és hogy nem vállalunk ezzel semmiféle közösséget. Nem félhetünk annyira a három-négy százaléknyi fasisztoid szélstjobbtól, hogy ne tegyük meg. Ha nem tesszük meg, azzal azt mondjuk ki, hogy a liberalizmus már csupán azt jelenti számunkra, hogy nem Orbán Viktor van kormányon. És biztos, hogy többé nem formálhatunk igényt arra, hogy konzervatív polgártársaink becsületes embereknek tartsanak bennünket. Márpedig akkor – minimális értékkonszenzus és a legelemibb összetartozás igenlése nélkül – kész, vége, puszi, földbe állt a köztársaság, egyszer s mindenkorra. Forrás: Rauschenberger Péter

jó ha figyelünk

Olvasói levél: Ezeket a fotókat már mi is kiszúrtuk a hét végén. :( A páncéltörõ puskagránátokhoz néhány pontosítás: Magyar fejlesztésû, AK illetve AMD Kalasnyikov géppisztoly vázára felépített gránátvetõkrõl van szó. Annó még a munkásõrséget is felszerelték vele... A fegyver mindkét változata kint volt az utcán 23-án. Mindkettõ alkalmas gázgránát kilövésére, de amennyire tudom, csak a katonai változat tud repeszgránátot illetve páncéltörõ gránátot kilõni. Viszont akár a rendszeresített 5 löszeres tárral, akár 10, 20, vagy harmincas tárral használják, alkalmatlan éles löszer kilövésére. Egyszerûen csak a rövidebb vaktöltényt tölti be. (Hál istennek!) A repesz és a páncéltörõ változatnak is maximum 400m a hatótávolsága, nem 800, és ennyi is csak azért, mert egy kisegító reaktív rakétahajtómûvel is rendelkeznek ezek a gránátok. DE! A 23-i fotókon a rendõrök kezében lévõ gránátokról ez a hajtómû hiányzik, (láthatóan rövidebb a gránát farokrésze, mint a fegyverismertetõ képeken! És a gránáttest alatt nincsenek ott a fúvókák.) Így viszont a célzott lõtávolság nem lehet nagyobb 50-100 méternél. Nem mintha az utcai harcban ez nem lenne bõven több a kelleténél! Szerintem a rendõrség „bölcs vezetõi”, vagy a „Kárpátok Új Géniusza” bepánikolt a T-34-es elindításától és kivezényelte a páncéltörõket az utcára. Végül is ezek a gránátok bármilyen nehézgépjármû ellen hatékonyak. Még az egyik legjobbnak tekintett izraeli Merkava harckocsi ellen is, ha jó a találat. :((( Más: Ha végignézed a gumilövedékes fegyverekrõl készült képeket legalább 5-6 különbözõ kinézetû fegyver volt használatban! Ezek többsége nincs rendszeresítve sem a rendõrség, sem a hadsereg különleges alakulatainál. Két verzió van: 1. Vagy felszólították a rendõröket, hogy hozzák magukkal az otthoni vadászpuskájukat - de ennyi rendõr nem vadászik szerintem. 2. Kiürítették a kapitányságokon a leadott és/vagy elkobzott fegyverek raktárait. Ez a valószínûbb. Ha nem lenne siralmas, akkor nevetséges lenne. Ja és a törvényességrõl sem vagyok meggyõzõdve. Ezek mindössze technikai jellegû észrevételek. A lényeg ugyanaz: felháborító, törvénytelen, stb...

A fegyvert a Magyar Néphadsereg 1974. augusztus 2-án, míg a Belügyminisztérium 1975-ben rendszeresítette jó ha figyelünk

15

Sohanem gondoltam volna, hogy egyszer az kell kimondanom: a Kádár-diktatúrában nem volt ilyen rendõri fellépés, mint amilyent az elmúlt hetekben tapasztalhattunk. Ütöttek bennünket rövid gumibotokkal 72-ben, 73-ban a Március 15. tér környékén, be is vittek, de nem volt gumilövedék, sokkoló és nem voltak ennyire elrettentõ, direkt ítéletek. Még a megfélemlítés sem volt ilyen mértékf mondom én, aki azért szívtam ott eleget, de erre a mostani rendõrállamra legvadabb álmaimban sem gondoltam. Nem voltam szélsõbalos maoista liberális értelmiségi, nem voltam Harasztin meg Konrád Györgyön szocializálódott francia újbaloldal-rajongó. Egy Nyugat-imádó hippinövendék voltam, aki otthonról útravalót hozott. A második világháborút a hazáért végigharcoló, a Don-kanyart megjáró apa magyarságszeretetét, a soproni 18-as magyar királyi gyalogezred hadnagya nagypapa 1918 óta lángoló antikommunizmusát, és a patkányköztársaság prominensei, valamint a vörös terroristákkal szembeni kibékíthetetlen ellenszenvét. Persze, hogy akartam a magyar zászlót, a Kossuth nótát 1972-73-ban. Persze, hogy üvöltöttem: Le a rendõrállammal! Persze, hogy nem álltam be a sorba, nem lettem KISZ-es vagy ifjúgárdista. Akkor félig hittem, hogy elmondhatom a véleményemet a rendszerrõl a kocsmákban való beszélgetésekkor, így aztán nagyon nem is csodálkoztam, hogy bevarrtak, munkahelyemrõl kirúgtak, megfigyeltek és megtagadták a szabad utazás lehetõségét. Jó, de erre az egészre 1990-ben nemet mondtunk KISZ-estõl, kommunistástól, Kádárostól, rendõröstõl, mindenestõl, és most 16 év után mi van? Sokkal nagyobb diktatúra, sokkal erõteljesebb rendõrterror, mint akkoriban. Egy KISZ-esbõl lett milliárdos utasítására, aki demokráciáról papol és a totalitárius rendszert képviseli. 72-ben felrúgott a rendõr, mikor a debreceni dzsessz napokkor a parkban aludtam, s akkor is kaptunk két pofont, meg felírtak bennünket, amikor Egerben 78-ban a rendõr szeme láttára átmentünk a kocsik között a járda helyett az úttesten, és visszaszóltunk neki. Olyat azonban, hogy tömegbe lõjenek, békés járókelõket verjenek véresre csak azért, mert rosszkor voltak rossz helyen, bármennyire is szomorú bevallanom, direktben a Kádárék alatt nem tapasztaltam. Persze, egy-egy nagyobb koncert után, lásd 80-as Edda és Korál, beborult a rendezvényt biztosító fakorlát sor, persze, hogy cigaretta csikkeket kaptak a rendõrlovak 72-ben a Free-koncertkor, de ilyen, hogy állig felfegyverzett, hosszú gumibotokkal és kardlapokkal vagdalkozó rendõrosztagok támadjanak meg embere16

ket, üssenek szét mindenkit és a bíróságokon a legkeményebb diktatúrákat idézõ ítéletek születhessenek, ilyet a 60-as évek óta ez idáig egyetlen utcán járó sem tapasztalhatott. Mi azt mondtuk 90-ben, hogy de jó, itt a szabadság, hittük és reméltük, s megbocsátottunk a kommunista rendõrségnek is - gondolván, hogy ezentúl õk majd nem pártpolitikai elveket követnek, és a munkásosztály súlyos ökleként sújtanak le, hanem a bûnözõk ellen harcolnak, s ezt hittük is többé-kevésbé az idei õszig. Igen, sokunkat bosszantott, hogy adott esetben a rendõrnek kell elköltöznie, ha lakat alá tett egy kisebbségi bûnözõt, mert félt a rokonság bosszújától. Igen, felhördültünk, amikor elítélte a média azt a rendõrt, aki el akart fogni egy bûnözõ cigányt, és az vele született betegsége miatt a helyszínen elhalálozott. Igen, akkor szorítottunk a rendõrért, hogy nem lehet kettõs mérce, s nem lehet olyan, hogy politikai megfontolásból az emberek nem egyenlõek, s a kisebbségnek még a bûnelkövetéshez is van joga. Szorítottunk a meghurcolt rendõrökért, akiket leköpnek, megtámadnak, és nem csaphatnak oda, mert akkor mindenféle bélyegeket kapnak. Aztán gyökeresen megváltozott a helyzet. Éles lõszerekkel teli speciális fegyverekkel ellátott kommandósok ütötték-verték, lõtték az embereket csak azért, mert más a politikai hozzáállásuk, mint a hatalmon lévõ egykor már elûzött KISZ-eseknek, kommunistáknak, III/3-as patrónusoknak, és mindazoknak a letûnõ rendszerbõl újjáéledt egykori nemzetrontóknak, akik semmit nem változtak. Ha diktatúra van, s ez a fellépés, még azt mondom, elfogadom. De itt azt mondják, demokrácia van, egy szétszakított országban, ahol egymásnak feszül két erõteljes oldal. A közömbösöknek, az otthon ülõknek, a tévé elõtt sörözõknek addig mindegy, hogy kit ütnek-vernek, amíg nem találkozik az események-

kel, s csak az a fontos számára, hogy legyen show, mfsor, buzizsúr meg deviancia, a változásban bízók, a régiek visszatértét nem akarók, a hazugságot elvetõk pedig jó lesz, ha csendben maradnak, mert megint jön az eljárás, a gumibot, a házkutatás, s a megfélemlítés. A rendõr most nem azt jelképezi, amit 15 éven át nagyon sok embernek jelentett, hogy szeretjük, mert szolgál és véd. A rendõr most éppen olyan utált figurája legalább az ország felének, mint akkor volt, amikor az uniformist csak párttagkönyvvel lehetett felvenni. Ez megint kinek jó? Az árokásóknak, a kiárusítóknak, akik a maradékot is oda akarják prédára dobni. Gondoljuk csak el, hol ér többet ugyanaz a ház? A csodás Rózsadombon, vagy a budapesti dzsumbujban? Õk egy dzsumbujt akarnak, hogy a maradékot üsse rendõr, rabolja ki cigány, s a társadalom egyik felén szfnjön meg a rendõrrel szembeni rokonszenv, a tolerancia. Kinek jó az, ha sokan úgy gondolják, mint egykoron, amikor Sósék, vagy Ricter Richárd hazavágott egy pár fakabátot, hogy jó-jó, ez mind rendben van, csak az a létszám, az egy kicsit kevés, több kellett volna. Erre is oda kellett volna figyelni azoknak, akik kiparancsolták a rendõröket az utcára, akik azt sugallták, hogy ütni kell és brutálisan, noha éreztek valamit, mert ezért takartatták a rendõrök arcát az álarcokkal. Jó lesz az, ha majd ütnek valahol egy rendõrt és akkor az emberek elfordulnak? Sokkal nagyobb a felelõsség annál, mint amit a hatalom szolgálatába szegõdött vezércsicskák gondolnak. Nem csak a jog, a gyülekezés és szólás szabadsága, hanem a demokráciába és a demokrácia egyik tartópillérébe, a rendtrbe vetett hit is meggyengült. S ha nézzük a jelenlegi tízmilliós csonka magyarságot, ha csak pár millióan gondolják is így, már akkor is borzasztó nagy baj van. jó ha figyelünk

Mi történt hazánkban? 2006. november 4-én, a nemzetközi bolsevizmus ellen vívott küzdelem 61. évében, az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásának 50. évfordulóján lezárult egy különös korszak Magyarországon. Végleg megbukott a 16 évvel ezelõtt megkötött, paktumokra épülõ, felülrõl vezérelt rendszerváltás, miközben a hazug és illegitim Gyurcsány-kormány minden támadás ellenére a helyén maradt. A jelenlegi miniszterelnök esete és személye példátlan a magyar történelemben. Nemcsak tisztességtelen és erkölcstelen bábfigura, nemcsak lop, csal és hazudik, hanem október 23-i nemzeti ünnepünk óta már magyar vér is tapad a kezéhez. Pénzzel, puccsal és erõszakkal megszerzett hatalma során elárulta és kiárusította a nemzetet, megtagadta annak ifjúságát és külhonban élõ - kettõs állampolgárságot és autonómiát követelõ - nemzetrészeit, s most karhatalmi brutalitással verette össze a szabad, független, igazságos Magyarország mellett demonstráló békés tüntetõket. Gyurcsány Ferenc kötél általi életre ítélte a pórázon tartott, gyarmatosított Magyarországot. Az ámokfutás beteljesedéséhez azonban kellett a súlyos betegségekkel küszködõ jobboldal asszisztálása. A „baloldal jobboldala“ pénzügyi és politikai fogottsága okán nem engedte felnõni maga mellett a tradicionális nemzeti érdekképviseletet. Pártérdekek önzõ szorításából nem tudott kilépni a távlatos nemzetpolitikai célok irányába. Bármennyire fájdalmas, de leginkább a Fidesz érdekelt a mûködésképtelen kétpártrendszer fenntartásában, vagyis a Gyurcsány-kormány további regnálásában! A bukott miniszterelnököt jelenleg öt tényezõ tartja hatalmon, a felháborodott népakarattal szemben: A globalizációs gyarmati folyamatokat irányító, részben láthatatlan, nemzetközi pénzpiaci háttérhatalom. A „konc“ körül végsõkig kitartó, centralizált és kézben tartott szocialista pártbürokrácia és parlamenti frakció, plusz az élõsködõ, kollaboráns, magyarellenes SZDSZ-es értelmiség támogatása. A pártállami idõkbõl átmentett, ellenõrzés nélküli, szélsõ balliberális médiastruktúra és annak vezetõ hangadói. A diktatúra erõszakszervezeteibõl és annak titkos nemzetbiztonsági kapcsolataiból átvedlett vezetõ körök. A demokratúra megalkuvó, gyáva és erõtlen politikai ellenzéke, melynek nem érdeke semmiféle mélyre hatoló változás. Mi történt valójában? A felháborító és aljas balatonõszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követõen a Kossuth téren és szerte a magyar vidéken, a nemzeti ellenállás kibontakozásaként, kormányellenes és rendszerjó ha figyelünk

váltást követelõ, folyamatos tüntetések kezdõdtek. A tiltakozók kinyilvánították, hogy ami ma hazánk utcáin és terein történik, az pártok felett álló, egyre erõsödõ nemzeti ellenállásban megtestesülõ összefogás, amely békés erkölcsi forradalom keretében nyilvánul meg. Ennek az erkölcsi megújulásnak a célja egy új, tisztességes és igazságos 4. köztársaság létrehozása. A tüntetõk szerint a hazugságokra épülõ és ezáltal felbomlott társadalmi szerzõdés semmissé vált, ezért valódi népképviseletet és népakaratot megjelenítõ, újrafogalmazott alkotmányos rendre van szüksége az országnak. A demonstrációk során láthatóvá vált, hogy Magyarországon széleskörû nemzeti ellenállás bontakozik ki egy igazságtalan, hazug és korrupt társadalmi rendszerrel szemben, valamint a nemzeti érdekeket semmibe vevõ, értékpusztító globalizációs folyamatok ellen. Ez a nemzeti ellenállás egy olyan félresikerült „rendszerváltás“ eredményeként jött létre, amely testi, lelki, szellemi és gazdasági szinteken súlyos válságba sodorta hazánkat. A nép esetenként nemcsak az egykori hatalmát átmentõ posztkommunista kormányzás, hanem az azt leváltani képtelen politikai „elit“ felett is ítéletet mondott. A tüntetõk szégyenletesnek és sajnálatosnak tartották, hogy tudatosan kimódolt alkotmányos béklyókban vergõdve a Magyar Köztársaság elnöke, kormányfõje, kormánya és a parlamenti pártok felelõs vezetõi még mindig nem önmaguk hiteltelenségében és alkalmatlanságában látják a jelenlegi alkotmányos válságot és a nemzeti ellenállást kiváltó, lényegi okokat. Tizenhat elfecsérelt esztendõ képviseleti demokráciája képtelennek bizonyult arra, hogy állampolgárainak elfogadható létfeltételeket teremtsen a leszerepelt politikai garnitúra. Az em-

berek csalódottak lettek, nem hittek már abban, hogy a jelenlegi helyzet a mostani intézményi keretek között, alkotmányjogi eszközökkel alapvetõen megváltoztatható. Minden jel arra mutatott, hogy a többszörösen kifosztott, becsapott és arcul köpött nemzet megalázottjai és megnyomorítottjai mindaddig a tereken maradnak, amíg a jelenlegi bábkormány, a jelenlegi országgyûlés le nem mond. A tüntetõk minden alkalommal nemzeti kormányt követeltek! Mindvégig hittek abban, hogy alkotmányos alapjogaikat gyakorolják, miközben békésen tiltakoznak a kormány hazugságai és megnyomorító intézkedései ellen. Hittek az egyetemes emberi jogokban, miközben visszautasították a „csõcselék“, a „lázadók“ és a „köztörvényes bûnözõk“ megnevezést, miközben elutasították az erõszakot. Hittek abban, hogy nem térhet vissza a rettegett rendõrállami terror, a pártállami múlt. Tévedtek. Nagyot tévedtek. Mit követeltek a békés tüntetõk? Elsõsorban természetesen a választási csalásokon rajtakapott Gyurcsány Ferencnek és kormányának azonnali távozását. Azt, hogy szûnjön meg végre a rejtett panamákra épülõ, nemzeti vagyont felszámoló, böszme modorú „Gyurcsány-jelenség“. Az országos tiltakozások ezért a „módszerváltás“ kritikája mellett valódi rendszerváltást és népképviseleti demokráciát követeltek. Ehhez kapcsolódva új és igazságos választójogi rendszert, átlátható pártfinanszírozást szorgalmaztak. A képviselõi visszahívhatóság intézménye mellett kétkamarás parlamentet akartak, ahol megjelenhetne végre a társadalmi ellenõrzés hiteles intézménye. A megmozdulások résztvevõi elvetették az ellenzék szakértõi kormányra tett javaslatát, és nemzeti érdekvédõ kormány felállítása mellett érveltek. A legfontosabb követelések egyike az alkotmányozási folyamat azonnali beindítása volt, amely Nemzetgyûlés összehívása során helyreállíthatná a sérült magyar történelmi jogfolytonosságot. Mindemellett követelések fogalmazódtak meg az igazságos közteherviseléssel, az eladósodással, a nemzeti érzelmû médiával, a pártoktól független bíróságokkal, a politikai foglyok ügyével, az alkotmányos és emberi jogok megsértésével, a nemzeti fegyveres testületek létrehozásával, valamint a globalizációs folyamatok kártékonyságával kapcsolatban. Végül, de nem utolsó sorban, a tiltakozók idõszerû követelésként hangoztatták az 1956-os magyar forradalom erkölcsi tisztaságának beemelését a mai közéletbe. Az emberek ellenségképeire épülõ, megosztó pártpolitika helyett, nemzeti érdekvédõ politikát sürgettek. A felsorolt témák változatosságából és minõségébõl is kitûnik, hogy mennyire 17

hazug és képmutató volt a tüntetõk csõcselékként való beállítása. A Kossuth téri tüntetések szellemileg ugyan idõvel kifáradtak, és a kezdeti polgári tömegek is átalakultak szociológiai értelemben a vesztesek hadává, de mint tudjuk, a permanens forradalom nem értelmiségi mûfaj. Nem lehet kizárólag üres mellébeszélésekkel, angol popszámokkal, ötórai teákkal, rózsadombi nyugdíjas kispolgárokkal, a konvergenciaprogram nyerteseivel elérni a kormánybuktatást. A gyáva, finnyás, arisztokratikus magyar jobboldali elit távolságtartó közönye nagyban hozzájárult a tüntetések minõségi leépüléséhez. A dühös, fáradt, becsapott és elcsigázott népet mindössze „vízhordó“ szerepre áldozta be a végig taktikázó parlamenti ellenzék. Miben összegezhetõ az erkölcsi forradalom pozitív hatása? A visszatekintés során megállapítható, hogy Magyarország már nem tud, és nem akar ugyanabba a képmutató, hazug állapotba visszasüllyedni, mint a tiltakozási hullám kezdetén. Az ország újkori történelme során soha nem bontakozott még ki ilyen hosszantartó, széles és folyamatos nemzeti ellenállás, amely gyökeresen átírta volna a nyilvános közbeszédet. Soha ilyen mértékben nem hullott le az elhazudott rendszerváltásról, a posztkommunista rezsimrõl, és az álságos paktumokba belenyugvó megélhetési ellenzéki politikáról a lepel. Lehullott az álarc a hazug, kiüresedett és kontraszelektált 3. köztársaságnak szinte minden intézményérõl és vezetõ tisztségviselõjérõl. Pozitív folyamatnak tekinthetõ a politikai baloldal totális szétzüllése és korrumpálódása is. Gyurcsány Ferenc akarva-akaratlan a jelenlegi Kádár-korszak szellemi éltetõje és eltemetõje is egyben, áttételesen pedig a magyar nemzeti radikális mozgalom felerõsítõje. A történések jelentõsen megtépázták a pártok hitelét és befolyását, megindult a jobboldal átstrukturálódása. (Érdekes és elgondolkodtató tény, hogy még a parlamenten kívüli nemzeti radikális MIÉP és Jobbik sem tudott érdemben profitálni az erkölcsi forradalom váratlan fellobbanásából!) Egyre markánsabban kialakult egy pártok felett álló, tradicionális nemzeti érdekek és értékek mentén szervezõdõ, harcos tömegerõ, egy saját önbecsülésére büszke népmozgalom. A tüntetések alatt divat lett ismét magyarnak lenni! A korszellem által életre hívott, hagyományos nemzettudatukat és keresztény erkölcsüket büszkén vállalók aránya folyamatosan növekedett, létszámuk a felmérések szerint elérte a választópolgárok 10-15%-át. A kényszerszavazók lassan kihátráltak a húzd meg, ereszd meg taktikát folytató, legnagyobb ellenzéki párt mögül, keresik eljövendõ, aktív politikai

18

helyüket és szerepüket a választói palettán. A Kossuth téri tiltakozások az ott jelenlévõ civil szervezetekkel együtt -minden szervezetlenségükkel és esetlenségükkel együtt mégiscsak megvalósították a folyamatosságot, a hatékony nemzeti egységet és összefogást. A Gyurcsány-kormány eltávolítása érdekében létrejött spontán tüntetések végre a nemzeti oldalon is létrehozták és mûködtették a civil érték és hagyományõrzés egymásra utalt sokszínûségét. A Kossuth tériek minden hibájukkal együtt történelmet írtak az elmúlt hónapok alatt! Örvendetes tény, hogy mindezt a pártpolitika felett álló kezdeményezést idejekorán felismerte, támogatta és felkarolta a Magyarok Világszövetségének vezetõ testülete. A tüntetéssorozatok legnagyobb érdeme azonban az, hogy az utcákon végre megjelentek azok a bátor, antiglobalista, nemzeti érzelmû fiatalok, akik méltó örökösei az 1956-os Pesti Srácok hõsies generációjának. Félelmet nem ismerve szálltak szembe a hatalom nyílt provokációjával, és az elszabadult, szadista rendõrterrorral. Ez az ezerszer lesajnált és eltemetett, fiatal generáció megmutatta, hogyan kell lerombolni a szovjet megszállók emlékmûvét, hogyan kell visszafoglalni a hazug média fellegvárát, hogyan kell szembeszállni a posztkommunista restauráció erõszakosságával. A média torzításával szemben október 23-án, nemzeti ünnepünkön ismételten nem õk kezdeményezték az erõszakot. (Békések maradtak volna, akár november 4-én, amikor nem érte õket semmiféle erõszakos rendõri támadás!) Alkotmányos jogaikkal élve ünnepelni akartak a Kossuth téren, amelyet megtiltott a szószegõ hatalom. A magyar fiatalok példát mutattak a világnak, amikor szembeszálltak a kegyetlen karhatalmi erõszakkal. Hódolat és tisztelet illeti ezért a feleszmélõ és bátor magyar ifjúságot! A szabad Magyarország hamarosan büszke lesz hõsies áldozatvállalásukra. Milyen célokat nem tudott megvalósítani a fellángoló forradalom? A spontán tüntetések során nem volt kellõ szervezettség, infrastruktúra, pénz és médiatámogatás. A szervezõk nem rendelkeztek egységes politikai üzenetekkel és karakterekkel. Tudatosan nem volt szervezeti hierarchia és kiválasztott vezetõ, mindenki a csapatjáték híve volt. Az átgondolt stratégia és taktika hiányosságai mellett a négy kinevezett ügyvivõ alig gyõzte ellátni a rá nehezedõ feladatokat. A politikai pártok érdekazonosságuk révén még kívülrõl sem támogatták semmilyen formában a tüntetõk törekvéseit. A kétpártrendszer viszonyai ismét megölték a civil kezdeményezést és kreativitást. Senkinek sem volt érdeke a fellángoló erkölcsi felháborodás és szellemi

frissesség bemutatása és nyíltszíni támogatása. Az ellenséges médiaviszonyok mellett a Fideszhez köthetõ polgári média leginkább elhallgatta a tiltakozók mozgósító felhívásait. Különös, de talán a kereskedelmi média foglalkozott legtöbbet a kormánybuktató megmozdulások „botrányos“ jellegével. Javarészt sajnos nem mozdult meg a vidéki, alvó paraszti társadalom sem. A Kossuth téri tüntetések a média torzító hatása folytán nem sugárzódtak szét a vidéki településekre. A demonstrációk ezért jól izolálhatók és belterjesek maradtak. Negatív tapasztalatként elmondható, hogy a magyar társadalom többsége tudatos konfliktuskerülõ, legtöbbször nem vállalja be saját alapvetõ érdekeinek védelmét sem. Magyarországon hihetetlenül erõs a mesterséges eszközökkel fenntartott egzisztenciális és zsigeri félelem a hatalomtól, annak erõszakos, megtorló jellegétõl. A tüntetések alatt megfigyelhetõ volt, hogy nincs pártoktól független, bátor és önálló magyar középosztály és nemzetben gondolkodó értelmiségi elit, amely tömegesen csatlakozott volna a folyamatos békés tüntetésekhez. A beteg hazai pártstruktúra - a fiatalok kivételével - magához láncolt szinte minden közélet iránt vonzódó, tehetséges értelmiségit. A Kossuth téri tüntetések szellemi üzenete ezért szinte törvényszerûen elhalványult a tüntetések aktív, cselekvõ, harcos periódusai mellett. Hogyan tovább, Magyarország? Gondolkozzunk nemzetben! A beteggé tett magyar közélet belülrõl nem megreformálható. Kizárólag alulról építkezve, a hiteltelen pártokon túlról építhetõ újjá. Ehhez egészséges lelkületû és öntudatú, érdekvédõ és civil szervezetek sokasága és összefogása szükséges. Hiteles erõk által, ezért meg kell alakítani a nemzeti maximum programjára felépülõ politikai alternatívát, a Nemzeti Kerekasztal résztvevõinek egyenrangú közösségét. A Nemzeti Kerekasztal szervezeteinek és vezetõinek egy országos Nemzetgyûlés összehívásán keresztül be kell indítaniuk az alkotmányozó folyamatot, amely szellemi és szervezeti egységbe tömöríti a magyar feltámadás híveit! Saját infrastruktúrát, médiát és pénzalapokat kell létrehoznunk! Céljainkat és törekvéseinket el kell juttatnunk az ország lakosságához. Cselekvõ barátokat és támogatókat kell szereznünk itthon és külföldön egyaránt! Lezárult egy szép, hõsies és romantikus idõszak. Hosszú menetelés elõtt állunk. Folytatnunk kell a megkezdett erkölcsi forradalmat! Magyarországot, szeretett hazánkat nem hagyjuk idegen érdekek mentén, gyarmatként elpusztulni! Molnár Tamás ügyvivõ Magyar Október Mozgalom

jó ha figyelünk

Minden magyarokhoz fordulok: fõ-, és közemberekhez, bármely párthoz, vallási felekezethez tartozó kétkezi-, vagy szellemi munkával kenyerét keresõ jó szándékú Magyar Emberhez országhatáron innen és országhatáron túl. Könyörögve kérek mindenkit a közös gondolkodásra, közös munkálkodásra. Tizenhat éve az idegen elnyomástól felés megszabadultunk. Tizenhat éve belsõ háborút folytatunk ketté-, idõnként többfelé szakított Magyar Nemzetünkben. A negyven évig regnáló nemzetromboló hatalom és az ellenzéki csoportok egyezséget kötöttek, mely tizenhat éve a parlamenti pártok kezébe adta a néphatalom gyakorlását az Országgyûlés keretei között. A rendszerváltozás váratlanul következett be, és felkészületlenül ért bennünket. A jó szándékot utólag nincs jogunk kétségbe vonni, de az elmúlt tizenhat év történései bebizonyították azt, hogy a jelenlegi összetételben és jelenlegi formában az Országgyûlés képtelen ellátni népképviseleti és néphatalmi feladatát. A Magyar Parlamentben tizenhat éve a hasznos munka mellett iszapbirkózás folyik a bal és jobboldali pártok között, különbözõ kormányok regnálása alatt. Nemcsak a parlament szakadt két csoportra, hanem a magyar népet is két táborba kényszerítették, sokszor kettészakítva munkahelyi közösségeket, baráti és szellemi társaságokat, és ami a legszomorúbb, még családi közösségeket is szétromboltak. Tizenhat éve energiáinkat emészti, lelkeinket nyomasztja a kettéosztottság, a megosztottság. A hosszú ideje fennálló megosztottság gazdasági, erkölcsi, politikai válságba sodorta Nemzetünket. Ezen az úton tovább nem mehetünk. A megosztottságot fel kell számolnunk közösen, mind a tízmillió magyar állampolgár és mind a tizenötmillió magyar nemzettársunk segítségével és egyetértésével. Le kell számolnunk a mások által és a magunkban keltett illúziókkal is. Ezer éves történelmünk bizonyította, hogy a külhonból ígért önzetlen segítségek soha nem valósultak meg sem katonai, sem anyagi-gazdasági, sem erkölcsi vonatkozásban. Minden ember és minden nemzet hozzájuthat pénzhez, anyagi javakhoz: más népek-emberek leigázásával, kifosztásával,

rablással, lopással kölcsönkéréssel, uzsorakamattal és ügyeskedéssel, de maradandó nemzeti értéket, közös és egyéni vagyont csak munkával lehet teremteni. Értékteremtõ munkánkhoz elsõként rendezni kell közös dolgainkat. Rendet kell teremteni. Meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy ismét az örök erkölcsi törvények legyenek minden embernek, minden közéleti funkciót vállaló vezetõnek is a legfõbb törvénye. A jelenlegi ideiglenes Alkotmány, amely a szovjet megszállás alatt született, idegen, elnyomó hatalom diktátumára, az 1949. évi XX. törvényre alapozott, a többszöri módosítás ellenére erre a feladatra alkalmatlan. Nem alkalmas, mert nem az ezer éves történelmi hagyományainkra épül. Nem alkalmas, mert nem a szerves jogfejlõdést követi, hanem diktátumra épül. És legfõképpen nem alkalmas azért, mert hiányos. Nem a jelenlegi alaptörvényben lefektetett törvényekkel van alapvetõen baj, hanem azzal, ami nem került bele az alaptörvénybe. Tizenhat évvel ezelõtt még világosan látták ezt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõi, ezért látták el preambulummal a jelenleg érvényes alaptörvényt: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés

- hazánk új Alkotmányának elfogadásáig Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg:“ Tizenhat éve a magyar parlamenti pártok, a magyar Országgyûlés nem munkálta ki és nem alkotta meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Tizenhat éve a magyar Országgyûlés nem teljesítette elsõ és legfontosabb feladatát, pedig az önmaguk által szentesített jelenlegi alaptörvény szerint az Országgyûlés „A Magyar Köztársaság legfõbb államhatalmi és népképviseleti szerve (19.§ (1)), “mely e jogkörében megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát" (19. § (3/a). Tizenhat éve a magyar Országgyûlés és az azt mûködtetõ politikai pártok folyamatosan alkotmányos jogsértést követnek el pontosan azért, mert nincs közös akarat, nincs legalább kétharmados egyetértés. Ezért kérek minden felelõsséggel gondolkodó, jó szándékú magyar állampolgárt, a Magyar Köztársaság Elnökét, minden politikai pártot, minden vallási felekezetet, minden etnikai csoporthoz tartozó közösséget, minden tudóst és minden mûvészt (Magyar Tudományos Akadémia, Mûvészeti Akadémiák) minden szakszervezetet, minden civil érdekképviseletet, és minden néven nem nevezett kisebb-nagyobb nemzeti közösséget, hogy figyelembe véve és tiszteletben tartva a jelenleg érvényben lévõ alaptörvényt és annak 2.§ (2) bekezdésben foglaltakat: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja“, munkálja ki, teremtse meg az új, a végleges Alkotmányt! Tisztelettel kérem! Könyörgök! Fogjanak össze! Fogjunk össze, amíg nem késõ, amíg emberáldozat és további nemzetrombolás nélkül ez megtehetõ! „Hatalmi fölény, erõszak, önkény alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és igazságnak engedelmeskedõ hatalmat ismeri el. Alkotmány nélkül a magyarságnak az Európa közepét jelentõ Kárpát-medencében nincs jövõje. Nélküle nincs társadalmi igazság, nincs szolidaritás és boldogulás, nincs szabadság, nincs otthonosság és nincs egyenrangú európai részvétel.“ Dr. Papp Lajos magyar állampolgár Forrás: MOK

MAGYARORSZÁG: „ELFÁRADT, IDENTITÁSÁT VESZTETT, ELSZÜRKÜLT ORSZÁG” Az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke szerint Magyarország elvesztette korábbi dinamizmusát, amelyet az ország adottságainak jobb kihasználásával lehetne visszaszerezni. Úgy tûnik, hogy Magyarország elvesztette korábbi dinamizmusát, mintha identitását vesztette, elfáradt, elszürkült volna, miközben a régióban új versenytársai akadtak, például a 7-8 százalékos növekedést produkáló Románia – jelentette ki az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. Forrás: MNO jó ha figyelünk

19

„Drága Dr. Papp Lajos professzor Úr! Õseink szent nevére kérem, vállalja el a vezér szerepét! Ön az alkalmas személy erre a feladatra a mai Magyarországon. Akik ott voltak a színpadon, mind, egytõl egyig, hiteles személyek. Mindenki errõl beszélt a mise után. Önök azok, akik elindulhatnak azon az úton, hogy maguk mellé állítsák az ország magyarérzelmû értelmiségeinek színe-javát“ - írja olvasónk HunHír.Hu-hoz eljuttatott írásában. Talán azzal kezdeném, hogy én egy egyszerû, hétköznapi magyar ember vagyok. Egyik napról, a másikra élõ kényszervállalkozó. Ezzel a fejjel gondoltam végig mindazt, ami ebben az országban, az elmúlt pár hétben lezajlott. Kezdetektõl ott voltam a Kossuth téren, majd legvégül a Hõsök terén, nov.5.-én. Itt fogalmazódtak meg bennem azok a dolgok, melyeket most le kell írnom. Az lett számomra világossá, hogy a Kossuth-tériek azok, akik ma, egyértelmûen követelik nem csak a nemzetrontó hatalom távozását, hanem Magyarország erkölcsi, morális megújulását. A legnagyobb ellenzéki párt sajnos, csak köntörfalaz. Becsapta saját választóit is. (Kezdetben vala, az egész kompánia távozását követelték. Majd a Kossuth térre vonulva napról napra, egyre lejjebb adták. Lásd, a szónokaik szövegét: /Gyurcsánynak, Kókának és Veressnek mennie kell./ Következõ napon már arra kérték az MSZP-t, hogy /válasszanak maguk közül új miniszterelnököt. /Utolsó napon már, együtt akartak menetelni a baloldallal. Ezután következõ napon pedig lesunnyogtak a Kossuth térrõl, pedig okt. 23.-ig le volt foglalva nekik e hely. Amikor erre emlékeztettem egy odajáró Fideszest, akkor pislogott néhányat jó mélyen, majd azt mondta: Jé! Tényleg! Ezt észre sem vettem.) Okt 23.-án odáig merészkedtek az elvakult Fideszesek, hogy csõcselék provokátoroknak nevezték azokat, akik a rendõri ruhába bújt fenevadak elõl kerestek menedéket az Asztóriánál. Én viszont láttam jó részüknek a színeváltozását akkor, amikor kiderült, hogy innen már nem tudunk menekülni sehová, mert záporozni kezdtek a gránátok és mindenki prüszkölt és könnyezett. Elég volt átesni két ilyen rohamon ahhoz, hogy rájöjjenek: az õ vezérük rosszul gondolja, hogy ezeket szép szóval el lehet távolítani a hatalomból. Híveik nem veszik észre, hogy nem is gondolják ezt olyan komolyan. Annyi a nemzeti érzés bennük, hogy ha a vezér azt mondja, hogy zászlókat 20

ne hozzatok november 4.-én, akkor nem is hoznak. (S ha március 15.-én azt kérik, hogy kokárda helyett a fehér szalagjukat tegyék ki???) Egyet biztosan látok: Mi vagyunk a szittya fajta! A Kossuth-tériek az Árpád népe! Mi énekeljük a Himnuszt, a Szózatot, a Székely-Himnuszt és a Boldogasszony Anyánk-at. Mi vettük közfelkiáltással megvalósítandó programjaink közé, hogy gyermekeink, unokáink, az anyatejjel szívják magukba az egészséges nemzettudatot, s hogy az iskolákban igaz magyar történelmet tanuljanak! Mi, a Kossuth-tériek ragaszkodunk makacsul ahhoz, hogy söpörjük ki az országot megrontó sztálinista alkotmányt és helyezzük vissza legfõbb közjogi méltóságba a Szent Koronát, mint egyetlen nemzetmentõ tant. Attól tartok, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak és követõinek, ez egyáltalán nem fontos! Nekik csak az a fontos, hogy megmaradjon e marakodásra épülõ politikai struktúra, melyben 4 évenként mindig fel lehet heccelni és egymásnak ugrasztani a nemzetet. Mert jó, ha mindenki tudja: a politika a hatalomról, illetve annak megszerzésérõl szól. Ez azoknak fontos, - a politikusokon kívül - akik a holdudvarban helyezkednek el. Ezek pedig azok a vállalkozók, akik a saját párjuktól (annak hatalomra kerülésével) hatalmas állami megrendeléseket kapnak. Az összes többi ember mindkét oldalon, az állideológiákkal becsapottak közé tartoznak, akik csak arra jók, hogy az országos szavazó létszám, minél nagyobb legyen. Mi nem ezt akarjuk! Ebbõl elég volt! S lám, mire vetemedik mindkét oldal? Igen! Mindkét oldal randalírozóknak becsmérli azokat, akik vehemensen tiltakoznak a szabadságjogok eltiprásáért, hazánk lekurvázásáért, népünk kisemmizéséért, teljes kifosztásáért. Õket lövöldözték fejbe, õket üldözték utcáról utcára a könnygázgránátokkal. Õk mentek el misét hallgatni a Hõsök terére is! Itt fogalmazódott meg az én imám is. Teljesen spontán - amikor vége lett a misének - kis csoportunkkal elmentünk az ismeretlen katona sírja elé, hogy imádkozzunk minden hõsünkért. Akkor vettem észre, hogy pont szembe állunk hét vezérünkkel, középen Árpád fejedelmünkkel. Az imáink értük is szóltak: De szóltak Álmosért, Emeséért, Attila nagykirályunkért, Kathar kánért, Hunorért és Magyarért. És én lelkemben éreztem a kemény Árpád simogatását.

Az a Kossuth-tériek nagy baja, hogy nincs egy olyan vezér, aki a spontán imánk alatt, velünk nézett szembe a lováról. - Aki Isten és népe elõtt is minden tekintetben kiállta a próbát. Annak pedig semmi értelme tovább, hogy eljárjunk bárhová elskandálni, hogy „monnyon le! monnyon le!“, aztán a további célok ismeretének hiányában hazamenjünk. Elég volt már az önjelölt senkik, önkasseroló súlytalan személyek marakodásából, akik mindenféle bizottságokat alakítanak, hogy azokból ki tudják egymást paterolni, pedig még nincsenek is hatalmon. Drága Dr. Papp Lajos professzor Úr! Õseink szent nevére kérem, vállalja el a vezér szerepét! Ön az alkalmas személy erre a feladatra, a mai Magyarországon. Akik ott voltak a színpadon, mind, egytõl egyig, hiteles személyek. Mindenki errõl beszélt a mise után. Önök azok, akik elindulhatnak azon az úton, hogy maguk mellé állítsák az ország magyarérzelmû értelmiségeinek színe-javát. - Mert ebbõl a mozgalomból õk hiányoznak a legjobban. A kezdõ csapatba feltétlenül meg kell hívni Dr. Bakay Kornélt, valamint a Kossuth-téri felszólalók közül Pitti Katalint, Dr. Drábik Jánost és Usztics Mátyást is. Ez már egy erõs kezdõcsapat lehet. A Gyurcsány-kormány megbukott. Már csak a távozásának a dátuma kérdéses. Éppen ezért, minél elõbb alakítsanak egy olyan pártot, szövetséget, vagy akármit, amelyre mi is tudunk szavazni az elkövetkezõ választásokon. Merthogy, a Fideszbõl már elegünk volt! Elég volt már abból a hazugságból, hogy mivel nincs más - csak azért szavazzunk rájuk, hogy ne kommunista uralom legyen! Az Ön személye és az Ön körül csoportosult emberek azok, akiknek a szittya magyar is, meg a menet közben egyre többen gondolkodni és belátni kész emberek is csatlakozni tudnak. Minden elõdünk emlékére (akik mind szentek voltak, mert azért éltek, hogy mi itt lehessünk, hogy saját hazánk, nemzetünk legyen) szeretett Boldogasszony Anyánkra és a magyarokat megsegíteni kész Istenre kérem, vállalja el a mi vezetõnk szerepét! Igen! Ön is pontosan szembe nézett Árpád fejedelmünkkel, amikor beszédét mondta. Tudom, hogy azt mondta ott fenn a csillagösvényen, hogy /eridj fiam! Te méltó vagy népedhez!/ /Vezesd hát véreimet! Az Isten veled van!/ Isten áldja Önt! Tisztelettel: Gróf Mihály Forrás: HunHír.Hu

jó ha figyelünk

Negyedmillióan a patikaliberalizáció ellen KOMOLY AGGÁLYOK A GYÓGYSZERTÖRVÉNY KÖRÜL Tegnapi nap zajlott le az utolsó bizottsági ülés, ahol még módosító indítványokat lehetett benyújtani a gyógyszer-liberalizációs törvényjavaslathoz. A törvény november 20-án kerül szavazásra. A Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) több komoly problémára is felhívta a figyelmet. Gyurcsány Ferenc június elsején nyilatkozta, „az ország hangulata közvetve azon is múlik, hogy a gyógyszerészek hogyan tekintenek a világra.“ A Hávelné Szatmári Katalin, a MGYK elnöke szerint ma nagyon rossz a hangulata a gyógyszerészeknek. Azonban hiába keresték meg levélben a miniszterelnököt (három alkalommal is) együtt a két másik egészségügyi dolgozókat tömörítõ szervezettel, hiába áll mögöttük több mint százezer ember, a miniszterelnöknek nincs rájuk ideje. A Kamara két hete aláírásgyûjtõ akciót indított, hogy ezzel próbálja kikényszeríteni a tárgyalásokat, de legalább a figyelmet. Ezt 250 ezren írták a mai napig alá - jelentette be Szatmári Katalin. A feltevés az volt: „Elégedett vagyok a gyógyszerellátás jelenlegi biztonságos rendjével, és támogatom, hogy gyógyszert csak a gyógyszertárakban lehessen kapni. Nem értek egyet a patikaliberalizációval.“ Ez a negyedmillió ember többet jelent annál, minthogy a MGYK elnöke kér a kormánytól lehetõséget, hogy kifejthesse álláspontját - véli Szatmári Katalin, majd hozzátette, ez legalább annyit kellene jelentsen a kormány számára, hogy megálljon egy pillanatra és áttekintse a céljait. FELESLEGESEN KAMPÁNYOL A MINISZTÉRIUM Az egészségügyi kormányzat, számunkra érthetetlen módon reklámozza a törvényjavaslatban foglalt ötleteit - mondta Lestyán Balázs, a Kamara válságbizottságának elnöke. Miután lezajlott a törvénytervezet vitája, közpénzbõl kampányol, ráadásul nem szakmai szempontokat felsorolva. Ez ellentétes azzal a szakmai érvrendszerrel, amivel velünk kellene tárgyalni. Ráadásul az elutasító aláírások nagy számából kiderül, teljesen fölösleges is. KÉPESLAPOS KAMPÁNY A MULTIPLEXEKBEN November 20-ig gyûjtjük tovább az aláírásokat - folytatta Szatmári Katalin - majd eljuttatjuk a közjogi méltóságoknak. Hangsúlyozta, hét-nyolc alkotmányossági aggályt is felvet a törvénytervezet, amire külön felhívják a köztársasági elnök figyelmét és remélik, hogy él törvény adta jogával, nem írja alá a tervezetet, hanem elküldi az Alkotmánybírósághoz.

A PLUSZ SZOLGÁLTATÁSOK, INKÁBB MÍNUSZ SZOLGÁLTATÁSOK A kormány a patikaliberalizációt azzal hirdette meg, hogy a betegek érdekében több szolgáltatás lesz igénybe vehetõ. Ez közel sincs így – mondta a kamara elnöke. Az új patikák nyitásához a szabály úgy van megírva, hogy csak három évig kell plusz szolgáltatás nyújtani. Ezek a szolgáltatások választhatók: vagy napi 24 órában tart nyitva, vagy heti 60 órában, vagy 40 órában és folyamatos készenlétet biztosít. Ez Szatmári Katalin szerint olyan, mintha egy cégben az állást vagy diplomával, vagy érettségivel, vagy nyolc általánossal lehet betölteni. A folyamatos készenlét azt jelenti, nincs gyógyszerész a patikában, de fél órán belül megjelenik. Elképzelhetõ tehát az a helyzet, hogy az egyik patikában a gyógyszerész egész éjjel ügyel, szemben vele az újban pedig telefonszámon érhetõ el fél órán belül. Ez nem szolgáltatásbõvülés. Ahogy a weblap készítés sem - tette hozzá Szatmári Katalin. Gyakorlatilag ugyanis elég lesz egy internetes weblapot készíteni, házhoz szállítási telefonszámmal, és máris megnyílhat az új patika. A BEFEKTETÕK CÉLJAI AZ ELSÕDLEGESEK Szatmári Katalin elmondta, az általuk (képviselõkön keresztül) benyújtott, tényleges szolgáltatásbõvülésre vonatkozó javaslatokat az egészségügyi bizottság nem támogatta. Nem a kormányprogram mentén történik az új patikák létesítése, hanem bizonyos befektetõk érdekében, akik ezek után patikát létesíthetnek. Általánosságban is kimondható, folytatta az elnökasszony, hogy az új szabályrendszer a régi patikák ellenében, és a befektetõi céllal nyitandó gyógyszertárak érdekében fogalmazódott meg. „CSAK A BEFEKTETÕK ÉRDEKEI SZÁMÍTANAK“ A szocialista képviselõk is támogatták azokat az ellenzéki javaslatokat, melyek szigorú biztonsági követelményeket tartanak szükségesnek a patikán kívüli gyógyszerforgalmazás kérdésében. A tegnapi bizottsági ülésen egy kivételével mindet visszavonták a képviselõk. A négy szigorításból ( zárt szekrényû tárolás, szakember jelenlétében való forgalmazás, törzskönyvezési eljárással határozzák meg a forgalmazható gyógyszereket, ezek körét az Országos Gyógyszerészeti Intézet határozza meg.) csak a zárt szekrényes tárolás maradt. A kamara elnöke felhívta a figyelmet, hogy ez a négy kritérium még a legliberálisabb országokban (USA, Hollandia) is elõírás. Ennek a célja az – folytatta –, hogy a bevásárlóközpontok nem kívánják, hogy költségeik ez irányban növekedjenek. „Olyan liberális rendszert építünk ki, amire még Amerika is megemeli a kalapját.“ Pénzes Dávid – Gondola

A KORMÁNYZÁS SZÜNETEL?

Most, hogy a lázas állapot csitulni látszik, Gyurcsány Ferencnek kormányoznia kell. Határozottan, egyértelmûen, proaktív módon. Nem másokra reagálva, nem arra várva, mit mond a Fidesz vagy Orbán Viktor. A kormányzás legelsõ feladata, hogy a kormány õszinte beszéddel szerezze vissza azok bizalmát, akikét elvesztette, s erõsítse meg azokat a hitükben, akik mindvégig kitartottak a kormány reformelképzelései mellett (mögött). E nélkül ugyanis hiába agyalnak ki a kormányzati mûhelyekben nagy nemzetmegváltó terveket. A reform örökölt kiváltságokat szüntet meg annak érdekében, hogy a köznek, a többségnek kedvezzen. De nem elég törvényt írni, majd a parlament elé terjeszteni arról, hogy hogyan változtatjuk meg az egészségügy vagyoni és földrajzi viszonyainkban kódolt egyenlõtlenségét. Azt, hogy erre miért van szükség, el is kell magyarázni az embereknek. A kiváltságok birtokosai tudnak olyan hangosan ágálni ellene, hogy elnyomják a józan magyarázat hangját. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek a reformokban, nyílt párbeszédre van szükség arról, mit és miért akar tenni a kormány. Párbeszédre mindenkivel, aki nem diktátumokkal, nem zsarolással akarják térdre kényszeríteni a választásokon kifejezett többségi akarat alapján kormányzó politikai erõket. Csík Rita Népszava, 2006. november 8. jó ha figyelünk

21

A Petõfi Népében jelent meg, Kecskeméten, 1957. december 15-én Pozsgay Imre írása: 1956: „tépett szájú, hasított körmû, sok kis senki“ forradalma... Az új oktatási év megindultával, különbözõ szemináriumokon ismét napirenden van a múlt évi ellenforradalmi események értékelése. Elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, minek tekintsük: forradalomnak vagy ellenforradalomnak az 1956. október-novemberben történteket? Tisztáznunk kell a fogalmakat annál is inkább, mert egyszerû emberek szájából ma is gyakran hallunk olyan kijelentéseket, hogy a „forradalom“ alatt ez, vagy az történt, stb. … Legtöbb, hasonlóan beszélõ ember jóindulatához semmi kétség nem fér, csupán úgy rögzõdött bennük a forradalom fogalma, hogy az egyenlõ a felfordulással, káosszal, mindenfajta társadalmi rendetlenséggel. Nem is gondolnak arra, hogy az igazi forradalom rendet jelent, egy új társadalom születését, mely természetesen a régi legyõzésével jöhet csak létre. Ebben a tekintetben minden forradalom egyforma volt. A régi termelési viszonyokat újakkal váltotta fel. A régi uralkodó osztály hatalmát egy eddig, legalábbis politikai tekintetben az elnyomott osztály uralmával helyettesítette. Így történt ez a szocialista forradalomban is, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy míg minden elõzõ forradalomban a kizsákmányolás régebbi formáját annak újabb formája váltotta fel, addig a proletárforradalom alapvetõ célkitûzése a kizsákmányolás teljes felszámolása. Röviden és igen vázlatosan ezek a szocialista forradalom ismérvei. Azon senki nem vitatkozik, hogy ezek a követelmények megfelelnek-e az elnyomott milliók érdekeinek. Méla szkeptikusok hosszas töprengés után csupán azt a kérdést szokták nekünk szegezni: mindez megvalósítató-e? Kérdésükbõl az is kiérzik, hogy õk nem nagyon hisznek benne. Persze a Szovjetunió sorozatos sikerei után egyre könnyebb igennel válaszolnunk. Én most mégsem ezekkel a kétkedõkkel szeretnék vitatkozni, hanem azokkal, akik a tavalyi októberi eseményeket is szeretnék forradalommá: „Egyetlen Magyar Nemzeti Forradalommá“ kozmetikázni. Könnyû nekik, hiszen olyan sajátosan „magyar nemzeti“ intézménytõl kapják az ideológiai támogatást, mint a Szabad Európa rádiója, mely viszont a legmesszebbmenõkig élvezi a „legmagyarabb magyarnak“, Dulles János óhazai gazdálkodónak és politikusnak erkölcsi és anyagi támogatását. Nehezebb nekem, mert ily tekintélyes pártfogók híján kénytelen vagyok a száraz és élvezhetetlen tények22

re támaszkodni, melyek – tudjuk jól – csak a józan ész kicsiny, bár de egyre hatalmasodó birodalmában jutnak, érdemükhöz méltó megbecsüléshez. Nézzük hát a forradalmat! Megfeleltünk-e 1956. október 23-ig a szocialista forradalom követelményeinek? Mielõtt még bizonyítanák, nyugodt lelkiismerettel merem mondani: igen. Mert, ha hibáztunk is, azért a tulajdon-viszonyokat sikerült úgy megváltoztatni, hogy abban sem Mindszenty, sem herceg Eszterházi nem nagy örömüket lelték. Ez magában is elég határosan bizonyítaná igazunkat, még ha a többi, igen jelentõs eredményt: a munkásosztály vezetõ szerepét, a kulturális forradalmat, a fokozódó anyagi jólétet elhallgatnám is. De minek hallgassak róluk, mikor ezek az eredmények mind a szocializmus irányába mutattak, mind azt bizonyították, hogy 1947-48-ban sikeresen hajtottuk végre szocialista forradalmunkat. És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petõfi-rondót, „nemzeti sajátosságaink“ körül, azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. - Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni. Tépett szájú, hasított körmû sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Elsõ Hazai Nemzeti Forradalmat“, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak“ neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lõwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának“ keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és õk nem látták még idõszerûnek e hányingert kiváltani. Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? - (Mondjuk, hogy a

forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom. Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezõje volt? Nagyon egyszerû ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak, vagy a föld visszaadására rávenni. Ez ellenforradalom, elõször szociális demagógiával, félrevezetéssel, hatalomra akart kerülni és ebbõl a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elõsegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „nemzeti Forradalom“ olyan nevezetesen renegátot sorolhatott „vezetõi“ közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngõbb fehér-terror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, õ a vezetõ, pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenty és a hozzá hasonló „forradalmárok“ fújták. Hiába, sokat fejlõdött a világ! A Horthy-féle fehér-terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy õk ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen ha nyíltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fûszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenty „szózatát“, vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év õszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált ó, ha emlékeznek még az 1919-1920-as évekre.) Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat! *** Aki esetleg további fogalom-tisztázást szeretne, Pozsgay Imre megtalálható a Fidesz Nemzeti Konzultációs Központjának Madách-téri irodájában. Természetesen elõzetes idõpont-egyeztetés után jelentkezhetnek a jó ha figyelünk

MAGYAR EMBERNEK JOGA VAN KÖNNYGÁZT SZÍVNI! 2007 március 18. A kormány bukásának napja. Remélem jó kemény telünk lesz. Hogy mindenki érezhesse a saját bõrén, az Uj Magyarország programját !! Mint a limuzin hátsó ülésérõl nyilatkozó Elmebeteg megigérte, egy emberibb országban fogunk élni. Tehát kívánok mindenkinek csikorgó hideget,igazi telet, szép fehér karácsonyt, sok-sok hóval. (ami idén is váratlan trauma lesz, a hóeltakarítók számára . Mert ugye a hónak van egy ismeretlen tulajdonsága, ami minden évben meglepi az illetékeseket: télen esik...). Amikor mindenki bevásárolt Télapóra, Karácsonyra, mulasson egy jót szilveszterkor... Dõzsöljön, mint a pannon puma, hisz bennünket irigyel a világ !! Aztán januárban, februárban fûtsön... Gondolkodjon el azon, hogy a következõ, legnagyobb gázáremelés tavasszal lesz... Utána jusson eszébe, mikor fletkót megkérdezték : „lesz gáz árememlés ? Mire õ cinikusan: miért ? Kéne ?“ Március elején jön a nem megemelt gázszámla ,az ígérethez hûen!! Tehát mikor jön március 15, akinek nem tetszik, az ne elmenjen az országból, mint fletkó ajánlotta, hanem legyen Budapesten az ünnepségeken... (reméljük nem lesz zártkörü megint, a nép is ott lehet a rácson belül) Ha valakinek nem tetszik majd a tavaszi helyzet, mivel joga van tiltakozni, tiltakozzon, tüntessen... Úgy számolom, pár nap alatt megbénul az ország ! Ha nincs már hova hátrálnunk, végre felébred mindenki és elegen leszünk már. Csak elõtte fagyoskodni, koplalni kell, hogy az embereket kiverje az utcára a „nagy jólét“... Fletó nyugdíjasai pedig otthon fognak megfagyni a vöröscsillagot szorongatva a kezükben!:))

Rosszabbak a magyar férfiak jelenlegi halálozási adatai, mint a sokak által olyannyira elátkozott Horthy-korszakban. A harmincas években nagyapáinknak-dédapáinknak sokkal több esélyük volt a hosszabb életre, mint kortársainknak. A Tudomány napja alkalmából hangzottak el az Akadémián ezek a meglepõ adatok. A magyar férfiak csupán 64%-ának van esélye arra, hogy megérje a 65. életévét. A korai halálozás aránya ma rosszabb, mint az 1930-as években. Többek között ezek az adatok is elhangzottak a Tudomány napja alkalmából az Akadémián rendezett elõadássorozaton. Ausztriában a férfiak 82%-a éri meg a 65 éves kort. A rossz halálozási adatok mögött sokszor társadalmi, lelki, civilizációs okok állnak. Dr. Kopp Mária a Magatartástudományi Intézet igazgatója elõadásában elmondta, hogy bár a világ nagy részén egyre jobbak az életfeltételek, az embereket ez a jólét nem teszi boldoggá, sõt egyes mutatók szerint egyre boldogtalanabbakká válnak. A meglepõ jelenségre a tudósok szerint az lehet a magyarázat, hogy az ember nehezen alkalmazkodnak a pszichológiai válaszokat igénylõ változásokra. Az utóbbi évszázad igen gyors változásai - például az anya-gyerek kapcsolat megváltozása, a nagycsalád értékadó szerepének gyengülése - bizonytalanságot, zavart eredményeztek. Ráadásul a gazdasági érdekek is erõsítik ezt az érzést, hiszen a kutatások szerint az „ideális fogyasztó“ a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember, aki a legkönnyebben manipulálható. A magatartáskutató szerint az a társadalom, ahol az értékvesztés a jellemzõ, ahol az emberek nem bíznak egymásban, ahol a mások félrevezetését természetesnek tartják, nemcsak lelkileg és fizikailag betegszik meg, hanem gazdasági teljesítménye is jelentõsen romlik. Dr. Kopp Mária szerint a kiút egyedül az emberek egymás iránti bizalmának, együttmûködési képességének erõsítése lehet. Különösen igaz ez a magyar társadalomra, ahol a gyors átalakulás miatt még nagyobb a veszélye a demoralizálódásnak. Forrás: www.hirtv.hu - Független Hírügynökség

„tépett szájú, és hasított körmû, sok kis senki forradalmárok“. Bejelentkezés: „Úri bitangok“. Az eszmecserérõl szóló tudósításoknak lapunk helyt ad. *** Egy politikus pálfordulásai – Részlet Lakatos Pál, 2002-ben kiadott, Az ellopott rendszerváltozás címû könyvébõl: jó ha figyelünk

„-1989. január 28., a Magyar Rádióban, a Kossuth Adón, a 168 Óra címû mûsorban elhangzik egy interjú Pozsgay Imrével, aki kijelentette, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. ...Pozsgay úgy magyarázza nekem ezt a bejelentést, hogy Grósz Károly akkor Davosban volt egy tárgyalássorozaton, és így nem kellett senkitõl engedélyt kérni a bejelentéshez.

...én úgy tudom azonban, hogy ehhez a bejelentéshez a Szovjetuniónak is volt valami köze. Kifejezetten egy embernek. Grósz Károly nálam lévõ anyagaiból tudom, hogy ezt a bejelentést Krucskov, az SZKP KB titkára, a KGB fõnöke, cirill betûs levelében engedélyezte. Ki kapta kézhez ezt a levelet? Grósz Károly, természetesen." (forrás: LakatosPal.hu)

23

Minden csak értelmezés, és nézõpont kérdése. Sokak szerint a Rendszerváltás / Rendszerváltoztatás elbukott. Valaki azt mondja, végbement, míg mások azt állítják el sem kezdõdött, más politikusok / értelmiségiek szerint pedig még tart. Amennyiben az értelmezés szerint a Rendszerváltoztatást annak tekintjük, hogy a kommunisták vagyonát és hatalmát átmentjük, nos akkor az MSZP-SZDSZ féle maffiatársaság szempontjából a Rendszerváltás siker. Ha arra gondolunk, hogy kiépültek a kvázi demokratikus intézmények, és ezt tekintjük rendszerváltásnak, akkor sikerrel jártak a 89-90-es kerekasztal tárgyalások. Ám ha arra gondolunk, hogy a valódi rendszerváltás azt jelenti, hogy a kommunisták egykori közép és felsõ vezetõi többé az életben nem juthatnak politikai pozícióba, nos ezen ér-

telmezés szerint a Rendszerváltoztatás még tart, nem fejezõdött be, hiszen posztkommunistáink újra és újra hatalomhoz jutnak. És az Alkotmányról / Alaptörvényrõl akkor még nem is beszéltünk Ha engem kérdeznek, a Rendszerváltozás szó nem jelent semmit. Egy régi, és egy új hatalmi elit vetélkedésbe kezdett, 90-ben a nép valódi megkérdezése nélkül megegyeztek, és azóta marakodnak, az ország közben pedig tönkrement. A Rendszerváltás maga az elmúlt 16 év. A teljes csõd. A politikai züllés, a média züllése, a kultúra züllése, és a nemzet állapotának totális globalista mocsárba való süllyesztése, „rágógumizálódása“, „elplázásodása“, „RTLklubbosodása“. Ez az elmúlt 16 év eredménye. Ha engem kérdeznek, az elmúlt 16 évben egy politikai elit felépítette a való-

di hazugsággyárat, hazugságra alapoztak mindent, és erre a hazugságra épültek fel intézményeink is. De mára a végéhez értünk... Sokan fel-felébrednek a 40 éves kommunista álomból, de már ébredezünk a 16 éves globalista álmainkból is, a fiatalság egy nagyobb része, egy aktív rétege valódi változást akar. Elegük van. A változáshoz le kell rombolnunk az elmúlt 16 év minden hazugságát, mert erre nem lehet semmit sem építeni Magyarországon! Elegünk van! A Gyurcsány kormány felpiszkálta a magyarokat, és most sokan nagyon, de nagyon mérgesek, és nagyon elegük van! Sokan vagyunk, és elegen! A magyarországi hazug világot hamarosan földig romboljuk! Közel a tavasz... Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

Nem értem, hogy magukat értelmesnek képzelõ emberek (bár ha belegondolok, a „képzelõ“ itt a kulcsszó) miért vannak mélységesen meggyõzõdve róla, hogy diploma nélkül senkik, azzal viszont félistenek, akiknek az életben minden sikerülni fog. (Vihogókórus elkussol, nekem ugyanis van diplomám.) Miért hiszi azt az egyszerû, infantilis, a legódobozból éppen csak kiserdült kölyök, hogy egy nyakkendõtõl és egy egyetemi indextõl máris õ lesz a Mérnök Úr, a Tanár Úr, esetleg a Fõnök Úr, holott csak egy tejfelesszájú kisköcsög marad, akinek akkor is ott a seggén a tojáshéj, ha minden nap a legdrágább kávéházban reggelizik az apja pénzén. Ma az egyetemek tízszer annyi diplomást bocsátanak ki, mint negyven éve. De hová mennek? Sehová, kérem. Negyven éve még épült az ország, sorra nyíltak az iskolák, kórházak, gyárak - kádári konszolidáció, fellendülés, tetszett tanulni róla? - most viszont lófasz se épül, és a sok szépen vasalt inges, riadtszemû rüszü jól pofára esik, amikor azt képzeli, hogy a diplomája miatt majd kinyalják a seggét „a multiknál“. Mert ugye, a riadtszemû rüszü csakis multihoz hajlandó elmenni, lehetõleg minél nyakatekertebb elnevezésû állásba, fingot kergetni. Ha pedig ilyen nem jut, hát esetleg mégis megpróbálkozik valami egyszerûbb munkával, de feltétel, hogy ne legyen piszkos a keze, és megfelelõ alázattal kezeljék az õ nagyságát. Mert ugye, õ diplomás. Akkor is, ha csak mosogat a sarki pizzériában. Aztán már az is valakinek képzeli magát, aki nem diplomás, csak majd egyszer az lesz, meg nem lesz az, de a bátyja majdnem az, és egyébként is, tessék felnézni rá, mert õ már tizenkilenc éves, és ma már mindenki tiszteletreméltó egyéniség, õ nettó százötven alatt nem megy ám el adatrögzítõnek, neki igenis jár a kiemelt fizetés, mert csak. Különben is a kurva anyját annak, aki dolgoztat. Egyszer látnék már egy szerény embert, aki nem azzal kezdi az ismerkedést, hogy az elegáns bõrtáskájából elõvarázsol egy csillivilli névjegyet, és a márkás szemüvegét megigazítva közli, hogy igen, a szórólap-osztogatós munkára jelentkezik, csak ne kelljen sokat dolgozni. Egyszer látnék már valakit, aki felfogja, hogy a futószalagon gyártott diplomája kurvára nem azonos egy negyven-ötven évvel ezelõtti diploma értékével, és attól, hogy pedigrét kapott, még funkcionális analfabéta marad. Tisztelet a kevés kivételnek, embernek és diplomának egyaránt. Forrás: Tomcat – kuruc.info

PATAKY: ÉLETVESZÉLYES LIBERÁLIS „ELVEK” Kiss Péter szerint nyugatos életminõség jön

Az Uniós tagsához fûzött jólét és szociális biztonság helyett új kaptalizmust kaptak a magyar munkavállalók, ahol a tõke és a munkaadók semmilyen felelõsséget nem vállalnak, egyedül a profit érdekli õket – jelentette ki a kormánnyal egyébként nyíltan lojális MSZOSZ megbízott elnöke, Pataky Péter. Forrás: MNO

24

jó ha figyelünk

Dr. David Duke: „Zsidó szupermácizmus a zsidókérdés amerikai szemmel” A közeljövõben végre magyarul is olvasható lesz a világ legolvasottabb anticionista könyve. A rendkívül nagy horderejû mû részletesen tárgyalja mindazokat a zsidókérdéssel kapcsolatos kérdéseket, amelyek a közvélemény érdeklõdésének középpontjában állnak, és végzetesen uralják nemcsak korunk Amerikájának közéletét, de meghatározzák hazánk és a világpolitika alakulását is. A könyv által tárgyalt néhány fõbb kérdés: a minden nép ellen gyûlöletet tanító zsidó vallás, a holocaust propaganda, a palesztin népirtás, a szeptember 11.-i terrortá-

madás, az iraki háború, a zsidó lobby, a cionista szupremácisták által megszállt amerikai kormány, és számos más kérdés, amelyekrõl a zsidók által uralt média sötétségben tartja a közvéleményt. Mindezt úgy tárja elénk a szerzõ, ahogy azt egy rendkívül bátor politikus Amerikából látja. A mû korunk tabu témáinak valóságos tárháza. A könyv meggyõzõ és bizonyító ereje a zsidó forrásokra támaszkodó dokumentatív anyagában rejlik. A könyv oly meggyõzõ, dokumentációi pedig oly vitathatatlanok, hogy az olvasó soha többé nem fogja úgy látni hazánk és a világ politi-

kai életét, mint eddig. A mû igazi világsiker. Oroszországban például már több mint 600 000 példány talált olvasójára. Kanadában pedig a zsidó szupremácisták olyan meggyõzõnek találták, hogy már be is tiltották, és a fellelhetõ példányait elégették. A szerzõ az Amerikai Egyesült Államok képviselõházának egykori tagja, aki minden nép egyenlõ jogaiért és az európai népek és kultúrájuk fennmaradásáért küzdõ politikusként vált világszerte ismertté. Az amerikai jobboldal meghatározó személyisége. Dr. David Duke a magyar kiadás alkalmából Magyarországra látogat a kiadó meghívására a könyvbemutató díszvendégeként, és egyben elõadó körutat tart a fõbb vidéki városokban is. A nagy érdeklõdésre számot tartó könyvbemutatóra és elõadásokra való tekintettel kérjük, a részt venni szándékozók elõzetes bejelentkezését, hogy helyüket biztosítsák. A bemutatóra és az elõadásokra a belépõ ingyenes. A szerzõ az elõadásokon dedikálja mûvét. Ára 3900 Ft. Elõjegyezhetõ 10% kedvezménnyel. Szeretettel várunk minden olvasót a rendkívül érdekfeszítõ könyvbemutatóra és a soha vissza nem térõ elõadásokra. Gede Testvérek Bt. Tel.: 1-349-4552 PATAKY: ÉLETVESZÉLYES LIBERÁLIS „ELVEK” Kiss Péter szerint nyugatos életminõség jön

Pataky szerint a globalizmus mellett megjelent az új liberalizmus, melynek „idézo"jelbe tett eszméi életveszélyesek". – Azt kérdezik, jobb egészségyet, oktatást, nyugdíjat akarsz? Akkor fizess. Most beszélnek öngondoskodásról, amikor csökkennek a keresetek – fogalmazott Pataky Péter. Elismerte, hogy a Gyurcsány Ferenccel a választások elo"tt kötött együttmu"ködési megállapodás több pontja nemhogy nem teljesült, hanem annak éppen az ellenkezo"je valósult meg. Ide sorolta a nyudíjba vonulás új szabályozását, hogy uniós bérfelzárkózatatás helyett a keresetek csökkenéséro"l van szó, illetve a minimálbér adómentességének elvesztését. Forrás: MNO

jó ha figyelünk

25

Csak a gesztusok politikája változtathat a jelenlegi patthelyzeten – véli Kis János. Csak a gesztusok politikája változtathat a jelenlegi patthelyzeten – véli Kis János. Az SZDSZ elsõ elnöke, a liberális értelmiség ma is meghatározó alakja szerint a válságért a kormányt terheli az elsõdleges felelõsség, de a felelõsségben osztoznia kell a Fidesznek is. – Kádárnak mennie kell, Medgyessynek mennie kell – csak a formát unta meg, hogy Gyurcsány esetében nem ilyen címmel írt most cikket? – Orbán Viktor nemrég azt mondta, hogy azért nem lehet elõrehozott választásokat tartani, mert a gazdaság mai állapotában nem bír ki egy választási kampányt. Ez igaz. Sõt egy elhúzódó kormányválságot sem bír ki. Ezért írtam, hogy Gyurcsánytól abban az esetben célszerû megvonni a bizalmat, ha az utódjában azonnal meg tudnak állapodni. Gyurcsány megfogadta a javaslatát, bizalmat is szavaztak neki. Megoldódott volna a válság? – Már október 2-án megírtam a Magyar Hírlapban, hogy a bizalmi szavazás csak a kezdete lehet a válság megoldásának. További lépések sokaságára van szükség; ezek egy részét sorra is vettem. Az a cikk elsõsorban a baloldali közönséghez szólt, ezért arról beszéltem, hogy a baloldalnak mit kellene tennie. De most, hogy önnel beszélgetek, arról is szólnom kell, hogy miben látom a jobboldal felelõsségét. Kétségtelen, a baloldal nem szívesen néz szembe azzal, hogy a Gyurcsány-beszéd valódi erkölcsi válságot okozott. A jobboldal viszont azzal nem akar szembenézni, hogy társfelelõsség terheli a válság kialakulásáért. Azt állítja, hogy Gyurcsány elcsalta a választásokat, tehát kormánya nem legitim. Miért, az? Talán nem csalta el a választást? – Megtévesztette a választókat, de nem fosztotta meg az ellenzéket a lehetõségtõl, hogy leleplezze a trükközést. A Fidesz ezt nem tette meg; inkább a hazug ígérgetésben kelt versenyre a kormányoldallal. Vakmerõ ígéretcsomagjával szemben a kormány ígéretei mértéktartónak, megalapozottnak tûnhettek föl. A Fidesz ahelyett, hogy rámutatott volna, segített elleplezni a bajt. Az eredmény elcsalásáról akkor lehetne beszélni, ha a két oldal nem együtt folytatta volna a hazudozást. A helyzet rendezéséhez szerintem nemcsak a kormányoldalnak kellene önkritikusabbnak lennie, hanem az ellenzéknek is. A kormány eltitkolta az államháztartásra vonatkozó adatokat. Ennek ellenére azt állítja: az ellenzéket is ugyanakkora felelõsség terheli? – Inkább azt mondanám: ha Gyurcsány Ferenc bûncselekményt követett el, ahogy 26

Áder János állítja, akkor Orbán Viktor bûnsegélyben marasztalható el. Az elsõdleges felelõsség a kormányé. Nem azért, mintha õ hazudott volna nagyobbat, hanem mert õ kormányzott. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a baloldal nézzen szembe az erkölcsi válsággal, amelyet a kazettabotrány kirobbantott. Nem lehetnek eszközei a gazdasági stabilitás helyreállítására, ha nem tudja visszaszerezni a választók bizalmát. A jobboldalnak viszont azzal kellene szembenéznie, hogy az erkölcsi válság nem legitimitási válság. – Ha a Fidesz felelõs, amiért nem világított rá a kormány hazugságaira, akkor ön és a liberális értelmiség is az. Annyit, mint az ellenzék, bizonyára tudtak az ország állapotáról. – Mindenkinek megvan a maga felelõssége, nekem is, önnek is. De egyikünknek sincsenek gazdasági szakértõink, akik fõállásban értékelik a kormány, a Nemzeti Bank által publikált adatokat és a kutatóintézetek prognózisait. A Fidesznek viszont vannak. – Úgy fest, a baloldal azért nem néz szembe a helyzettel, mert számára Orbán távol tartása a hatalomtól maga az erkölcsös cselekedet. Ön nem érez felelõsséget abban, hogy ez a balmorál alapja, s felülír minden más erkölcsi elvet? Ön szerint a jobboldal más ebben, mint a baloldal? Nagyon rossz véleményem van Orbán Viktorról, de mindig is azt képviseltem, hogy ha a másik oldal megsérti a demokratikus

normákat, az nem ad felmentést számunkra a demokratikus normák tiszteletben tartása alól. Ezt írtam a Medgyessy-ügyben és a mostani kazettaügyben is. Örülnék, ha a jobboldalon is megszólalna hasonló hang. – Ön is alapvetésként kezeli, hogy Orbán antidemokrata. – Valóban, szerintem Orbán Viktor nem demokrata. Én baloldali liberális vagyok. Az voltam már akkor is, amikor 1988. június 16-án megverettem magam a rendõrökkel a Batthyány-örökmécsesnél, mert ki akartam szabadítani Orbán Viktort a kezük közül. Nem telt bele tíz év, és azt hallom Orbán szájából, hogy a politika, amelyet támogatok, „idegenszerû“, késõbb pedig azt, hogy a baloldal soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy „rárontson nemzetére“. Hogyan tartanám demokratának, amikor engem és a velem egy oldalon állókat kirekesztené a politikai közösségbõl? – Legfeljebb a lelkibõl... – A politikai közösség lelki közösség. Azokból áll, akik egymást minden vitájukon túl közös nemzet tagjának érzik és ismerik el. – Egyébként a Gyurcsány-éra nem „rárontás“? Éjjel-nappal azt hazudták, hogy minden a legnagyobb rendben, miközben tudatosan tették tönkre a gazdaságot, csak hogy hatalomban maradhassanak. – Nem tették tudatosan tönkre a gazdaságot. Tovább halogatták a reformokat, melyeket az Orbán-kormány sem hajtott végre. A hazardírozásig mentek el annak a túlköltekezõ politikának a folytatásában, amelyet az Orbán-kormány kezdett. Arra játszottak, hogy az unió türelmes lesz, mert Orbán Viktort nagyobb veszélynek tartják a stabilizációra, mint õket. – Orbán alatt nem volt gazdasági válság, most van. A baloldal csak azért nem fogadta el a szakértõi kormány ötletét, mert õ javasolta? – Ha szakértõi kormány alakulna, azt az MSZP-nek és a Fidesznek közösen kellene támogatnia. Két olyan pártnak, amelyek közt beszélõ viszony sincs, és amelyek gazdasági programja fényévnyire van egymástól. Ahhoz, hogy bármilyen kibontakozás lehetségessé váljon, a két oldalnak elõször fel kellene vennie a kapcsolatot. El kellene kezdeniük beszélgetni arról, hogyan térhetnek vissza a parlamentáris gyakorlathoz. Ez parancsoló szükségszerûség, mert a patthelyzet elhúzódásának következményei beláthatatlanok. – Gyurcsány menesztése záloga lehetett volna a Fidesz bizalmának. - A miniszterelnököt a parlamenti többség választja, és tény, hogy Gyurcsánynak jelenleg nincs alternatívája. Ugyanígy a Fijó ha figyelünk

Újabb 400 roma döntött úgy, hogy ha nem kap a miniszterelnöktõl ÚJ LAKÁST, akkor elhagyja Magyarországot. Kérdés: Te kapsz új lakást a miniszterelnöktõl?? Pedig te dolgozol, ebbõl kifolyólag jövedelmed közel felét odaadod az államnak. És kapsz valamit érte? Igen: – Gyönyörû tûzijátékot – Autópályát amiért fizethetsz (Önöknek építjük az Önök pénzébõl) – Csodálatos lakáshiteleket (ahol csak 25% a hitel, és ha minimum 400 000 Ft a havi jövedelmed, van is esélyed egy lakásra) – És nem utolsó sorban kapsz érte szép, új autókban közlekedõ politikusokat, akiket semmi nem érdekel saját magukon kívül. Tehát ha lehet ne dolgozz! Így elõbb utóbb lesz szép Mercedes-ed! Lesznek több kilós arany nyakláncaid! Kapsz segélyt, még ha Mercedes-szel is mész érte! Kapsz ingyen jogosítványt ! (láttatok már romát vezetni tanulni ??? ) Szerepelhetsz jobbnál jobb mûsorokban hogy neked milyen kurva szar az életed. – És ami a legfontosabb, kimehetsz Franciaországba, mert ugye te olyan rohadtul üldöztetve érzed magad. De sajnos az már Európa, és nem biztos hogy ott is megúszod munka nélkül! Ugye mennyivel jobb nekünk?! Mi elvihetjük gyermekeinket a mi pénzünkbõl készült fizetõs autópályán a mi pénzünkbõl épülõ nemzeti színházhoz. Mennyivel pénzedbõl nem lesz metálzöld mercedes, arany nyaklánc. Talán jobb ez mint nekik! Hiszen mi jó van abban, ha kapsz lakást, van egyszer hozzájutsz egy saját lakáshoz. Talán egyszer az életben elmehetsz úgy egy hosszabb útra hogy nem kell félhavi fizetésedet autód, és mindezért még csak dolgoznod sem kell? autópályadíjra költened. Ugye nem!!!!!! Kérlek ha egyetértesz a levéllel úgy küldd tovább; ha nem, akkor Persze hogy nem ! Kérem tehát hogy senki ne próbálja meg ezeket az embereket le- ne. Villanypostán érkezett beszélni a távozásról. Hadd menjenek! Fogynak. És talán így a

– – – – –

desz elnökét a párt kongresszusa választja, és Orbánnak sincs alternatívája. Tudomásul kell vennünk, hogy mindketten megkerülhetetlenek, noha Gyurcsány elfogadhatatlan a jobboldal, Orbán pedig a baloldal számára. – Tehát a jobboldal úgymond az ország érdekében segítse Gyurcsány Ferencet? – A baloldal pedig Orbán Viktort? Nem, egész másról van szó. A politikai patthelyzethez kétféleképpen lehet közelíteni. Az egyik lehetõség az, hogy a jobboldal addig nem tárgyal, amíg Gyurcsány a miniszterelnök. Ez a válság prolongálásához vezet, mert a kormánypártok ha akarnának sem tudnának eleget tenni a követelésnek, hogy állítsanak új miniszterelnököt. A másik lehetõség az, hogy elkezdenek tárgyalni, és meglátják, hogy el tudnak-e jutni valamilyen közös megoldáshoz, amely a személyi kérdéseket is rendezi. Tudom, hogy ez nehéz, mert a Fidesz stratégiája arra a tézisre épül, hogy a Gyurcsány-kormány illegitim. Ha pedig illegitim, nincs mirõl tárgyalni, mondjon le. Ez azonban nem tartozik a lehetséges forgatókönyvek közé. Nem látok más kibontakozási lehetõséget, mint a kölcsönös puhatolózást; ehhez persze mindkét oldalnak gesztusokat kellene tennie. jó ha figyelünk

– Miféléket? – Abba kellene hagyni, hogy feljelentgetik egymást az ügyészségen. Vissza kellene térni a polgárháborús retorikától a normális beszédhez. A kormány ezen túlmenõ gesztusokat is tehet, és kell is hogy tegyen, hiszen õ van hatalmon. Egyértelmûvé kell tennie, hogy tiszteletben tartja az önkormányzati választások eredményét. Kínosan ügyelnie kell rá, hogy az uniós pénzek elosztása átlátható és pártatlan legyen. Lehetõvé kell tennie az október 23-i rendõri túlkapások tárgyilagos kivizsgálását. Hibát követett el, amikor már a vizsgálat elõtt kijelentette, hogy ha voltak is atrocitások, azokért a rendõri vezetés nem felelõs. Jó volna, ha a gyülekezési törvényt sem sietne módosítani. – Liberálisként nem csípi a szemét, amikor a fõpolgármester rendeletekkel korlátozza a gyülekezési jogot: engedélyhez köti a sátrak állítását, miközben az SZDSZ sörsátra ingyen foglalt közterületen állt a kampányban? – Nem tudom, mi volt a helyzet a liberális sátorral, de ami a gyülekezési jog rendeleti korlátozását illeti, azt helytelenítem. De hogy a másik oldalról is beszéljek: a Fidesz helyében százszor is meggondolnám, hogy elindítom-e a népszavazási kezdeményezést. Ez biztosan útjában áll a két oldal közeledésének,

hiszen nem titkolt célja, hogy meghiúsítsa a kormány reformterveit. Ráadásul hosszabb távon a Fidesz szempontjából is kontraproduktív. Tegyük fel, hogy a népszavazás sikert arat, és ahogy Orbán Viktor mondja, ezzel eldõl a kormány sorsa. Tegyük fel, hogy a következõ kormányt a Fidesz alakítja. Mi jön aztán? Megcsinálják, ami ellen a választókat mobilizálták? Vagy jégre teszik a reformokat? Utóbbit nem tehetik, mert akkor az államháztartás soha nem jön rendbe. – Ördögi körök. Hol a kitörési pont? – Föl kellene venni a kapcsolatot. Ez csak a háttérben történhet meg, mert a nyílt színen mindkét oldal kénytelen volna a saját közönségének szónokolni, ami meghiúsítaná a párbeszédet. Következõ lépésben össze kellene ülniük a gazdasági szakértõknek, hogy tisztázzák, egyetértésre tudnak-e jutni a stabilizáció és a reform kérdéseiben. Ezután lehetne megbeszélni, hogy milyen politikai formulával zárhatnák le a szeptember óta tartó válságot. Nem próbálnám meg elõre kitalálni, hogy miben állna ez a formula. Válságos helyzetekben a tárgyalások gyakran végzõdnek olyan eredménnyel, amelyet senki nem látott elõre. Forrás: Heti Válasz

27

Az össz-ázsiai lapban megjelent kétrészes, tanulmánynak beillõ cikkben ismerteti Victor N. Corpus, a Fülöp-szigeteki Haderõ nyugállományú dandártábornoka azt, hogy miért lenne végzetes az Egyesült Államokra nézve, ha háborúba keveredne Kínával. Egy interkontinális rakétával, tenegeralattjáróról indított ballisztikus rakétával vagy keringõ mûholdról indított és a nebraskai Omaha fölött mintegy 400 kilométerrel fölrobbantott egy megatonnás atomtöltet egy másodpercnél rövidebb idõ alatt az Egyesült Államok egész területét elektromágneses impulzussal megbénítaná és elpusztítaná az összes villamosvezetéket, használhatatlanná tenné a számítógépeket és a mikrochippel mûködõ hasonló elektronikus eszközöket.

KEDVES FÕSZERKESZTÕ! Ezt már olvastam valahol. Igazság és mese keveréke. Ha egy darab 1 megatonnás bomba elpusztítja az USA összes villamos vezetékét, akkor ott egy ember sem marad életben. Az ember ugyanis sérülékenyebb, mint egy villamos vezeték. Nem kell ilyen csodákkal magyarázni a dolgot. Egy ballisztikus rakétákkal vívott atomháborúnak – ahogy a pápa nyilatkozta a béke világnapján, amikor keményen elítélte azokat a nemzeteket, amelyek (ún. taktikai) atomfegyverek bevetését hivatalosan tervezik (két ilyen van, tessék kitalálni, melyik) – csak vesztesei lennének. Hogy a veszteség mértéke és formája milyen volna, azt senki sem tudja. Még a Fülöp szigeteki fõkatona sem.

Kína elpusztítaná az amerikai repülõgéphordozó anyahajókat és hatalmas számú nano-szatellitával lõnék ki az összes amerikai mûholdat. De ha ez sem lenne „elég“, beindulnának a kínai hadsereg hekkerei, a kibernetikai harcosok. E mellett leállítanák az Egyesült Államok olajimportját, Irán közremûködésével, amely a tengerfenékrõl rakéta segítségével felemelkedõ hajóaknák tömegeivel rendelkezik. Majd a kínai nemzeti bank átállítaná a világ legnagyobb valutatartalékát dollárról euróra, amelynek következtében a világ nagy bankjai a saját pénzük miatti aggodalmukban követnék a dollár összeomlása érdekében hozott pekingi döntést. Noha nem foglalkoznak vele, de Kína és Oroszország közeledése a modern idõk egyik legnagyobb, világrengetõ eseményeinek egyike, ami azt jelenti, Moszkva Peking mellett állna egy ilyen háborúban, csakúgy mint Irán. Amerikában, írja Corpus, egyes neokonzervatívok (az amerikai-izraeli politikai vonal feltétlen követõi) vannak olyan õrültek, hogy azt hiszik! : egy nukleáris háború megnyerhetõ. Az ilyen gondolkodás bolygónk végét jelentené.

Annak idején Mao Ce Tung mondta az atomfenyegetéssel kapcsolatban, hogy õ nem fél az atombombától. Mert mi történik akkor, ha meghal 10 millió kínai? Semmi. Százmillió? Még akkor is bõven marad belõlük. Ezért nem nyerhet az USA Kínával szemben. Arról nem is beszélve, hogy a globalizációs nyomás az USA iparát már Kínába költöztette. Az USA kereskedelmi mérlege negatív Kínával szemben. Az USA egy Irakkal sem bír katonailag. Ma már senki sem beszél komolyan Irán megtámadásáról, bár egyesek félnek attól, hogy Bush egy elmebeteg rohamában mégis meghozza ezt a döntést. Ez kegyelemdöfés volna az USA „szuperhatalmi” helyzetének.

28

A dollár veszélyeztetettsége békeidõben is fennáll, mert a dollárt csak egy nyomtatott papír, amelynek nincs reálértéke. Ha Kína a dollártartalékait felkínálná eladásra, a dollár értéke a tizedére, századára esne. Kínának hatalmas dollártartalékai vannak, és ma már az USA-nak a hitelezõjévé vált. Hogy ennek milyen gazdasági következményei volnának, azt megint senki sem tudja. Az csak egy mondat, hogy „a világkereskedelem megbénulna“. Ez igaz. Amit senki nem tud felmérni, hogy ennek milyen hatása volna a mindennapi életünkre. Azt csak sejteni lehet, hogy borzasztó. Sajnos, nem csak az USA számára. Ezért megy bele a világ abba, hogy ez a fiktív pénz ne omoljon össze, ami azt is jelenti, hogy az egész világ tudomásul veszi, hogy adót fizet az USA -nak, pontosabban a dollár tulajdonosainak, a dollár használatáért. Gondolj csak bele: a kõolaj- és földgáz-kereskedelem dollárban zajlik. Ha a dollár összeomlik, megszûnik a kereskedelem, mert nincs mivel fizetni. Hogy a kõolaj és földgáz-kereskedelem megszûnése milyen következményekkel járna, az felmérhetetlen.

Csodálkozni fogsz, de a világ legfejlettebb légvédelmi felderítõ és helymeghatározó rendszerét az ukránok fejlesztették ki. Ezt mindenki elismeri. Irán már vásárolt belõle. Az benne a pláne, hogy a hagyományos radarállomás helyét be lehet mérni, ez után ki lehet lõni, ami után a légvédelem csak a szabad szemmel történõ harcra van kárhoztatva, ami gyakorlatilag nem sokat ér. Az ukrán rendszer nem mérhetõ be. Nem segít ellene az antiradar felületbevonat sem. Továbbá az oroszoktól vásároltak légvédelmi rakétarendszereket. Az orosz tankelhárító rakéták jelesre vizsgáztak a Hezbollah kezében. Ez volt az, amire a zsidók nem számítottak. Hogy-hogy valaki visszalõ? Micsoda modortalanság! Õk fegyvertelen emberek mészárlására vannak berendezkedve. Ezért kivonultak Libanonból és bevonultak Gázába. Ott bátran harcolnak a fegyvertelen lakosság ellen. Ha az USA Iránt támadná meg, akkor hullanának az amerikai repülõgépek. Ezt az USA ugyanúgy nem tudná elviselni, mint a zsidók a tankjaik kilövését. Az USA most tart egy fenyegetõ, „atomfegyver csempészet elleni” hadgyakorlatot, több repülõgép anyahajóval és egy tucat ország részvételével a Perzsa öbölben. Provokáció az egész. Erre a perzsák is rendeztek egyet, amelyben bemutatták a legújabb rakétáikat is. Saját fejlesztés. Az amerikai diplomácia nagyon fitymálóan nyilatkozott az „iráni erõdemonstrációról”, de az amerikai katonák másképp vélekednek: õk megdöbbentek azon, amit láttak. Ne felejtsd el, a mûholdakon nézni tudják az egészet. De már Iránnak is van saját fejlesztésû kém-mûholdja. Õ is pontosan tudja, hol tartózkodnak a repülõgép anyahajók. (Biztosan nem tudod, hogy a libanoni háború idején az amik a Bagdad felett tartózkodó mûholdjukat átirányították Libanon fölé, hogy segítsék a zsidókat a mészárlásban, de a Hezbollah ennek ellenére gyõzött. Sõt, a zsidóknak egy hadihajóját is tönkretették. Gondold csak el: 2000 partizán visszavert egy harmincezres, a legkorszerûbb haditechnikával felszerelt páncélos hadsereget, és emellett úgy elrejtõztek, hogy nem tudták kibombázni õket.) Szervusz, Csöröge jó ha figyelünk