„A TANULÁSSAL A TUDÁSIG, A TUDÁSSAL A KÉPZETTSÉGIG”
SI-HU-2-2-014
ÚTMUTATÓ a „Tanulás az életre” pályázat keretében az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódással fenyegetettek, illetve kikerültek képzésben való bent maradását illetve visszavezetését segítő programok végrehajtásához
Mentorok felkészítése a tanításra a »Tanulás az életre« c. nevelési - képzési programban.
Népi Egyetem és Kétnyelvű Középiskola, Lendva Népi Egyetem, Ptuj Első Magyar-Dán Termelő Iskola Alapítvány, Zalaegerszeg 2012 1
1. A PROGRAM CÉLJA, JELLEMZŐI
BEVEZETÉS Az egész életen át tartó tanulás napról napra nagyobb szükséglet mindenki számára, a képességeket és a kompetenciákat a jelenlegi „információs” társadalmi és gazdasági környezetben egész életen át kell fejleszteni ahhoz, hogy az egyén tevékenyen részt vegyen a társadalmi életben, és azért is, hogy eredményes legyen az állandóan változó munka világában. A gazdasági, technológiai és társadalmi fejlődés az átlagos műveltségi igényt a nagy többség részére középiskolai szintre emelte, amit a legtöbb európai országban a 10 – 12 év kötelező iskoláztatás bevezetése is jelez. A megfelelő képzettség megszerzéséhez alapvető jelentőségűek az írástudással kapcsolatos (írási, olvasási, szövegértési), szóbeli kommunikációs és alapvető számolási, logikai képességek, amelyek a tananyag értelmes elsajátításához, az elsajátított tudás ellenőrzéséhez, és ezáltal az igényes munkavégzéshez is szükségesek.
Sok ember, így fiatalabbak és idősebbek jelentős részének esetében is a középiskolai képzésébe való bekapcsolódás életfordulatot jelent. A fiatalok egy jelentős hányada részére azért, mert előttük ezzel valami teljesen új igény jelenik meg, az idősebbek részére pedig azért, mert ők már abbahagyták az aktív tanulást, az azóta eltelt időben az elsajátított tudás egy részét esetleg már elfelejtették, vagy akkoriban nem is sajátították el, más része pedig már elavult.
2
Az új helyzetben a tanulás eredményes újra kezdéséhez vagy magasabb szinten történő folytatásához elengedhetetlen feltétel a jó kezdés, az egyes tudásterületeken a sikertelenség kezelése azonnal, amint a nehézségek megmutatkoznak. Azonban tudatában kell lenni annak, hogy a tanulási nehézségeket nem lehet azonnal elhárítani, ugyanakkor pedig önmaguktól nem tűnnek el. De ha az, akinek a tananyag elsajátításánál tanulási nehézségei vannak, nem kap segítséget, a nehézségei csak fokozódnak, és az illető a sikertelenségek elvarázsolt gömbjében találja magát, amelyből nem lát kiutat.
Kivételesen sebezhető csoportot alkotnak a képzésbe való újbóli bekapcsolódásnál azok a felnőttek, akik ifjúkorukban az iskolai sikertelenségük miatt kiléptek a képzésből. A képzésben való sikertelenség miatt az újbóli bekapcsolódás előtt szorongást élnek meg, hiszen tudatában vannak annak, hogy az újabb sikertelenség érheti őket. A képzésben résztvevő felnőttek számára rendelkezésre bocsátott tanulási segítség mellett szükséges a képzési folyamat során a résztvevőket arra is motiválni, hogy a sikertelenség miatt ne lépjenek ki a képzésből, illetve ne hagyják abba a tanulást. Ezt a támogatást lehet biztosítani, a lemorzsolódást megakadályozni azokkal a képzési programokkal, amelyek kialakítására az ATT projekt keretében kerül sor.
A CÉLCSOPORT FŐBB JELLEMZŐI Az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódással fenyegetett fiatalok, illetve kikerült felnőttek legjellegzetesebb ismertetőjelei mindkét célcsoport esetében: • a kisebb motiváltság a tanuláshoz (gyenge általános műveltség, rossz tapasztalás a tanulásról), 3
• hiányos képességek a kommunikációban, az információk keresésében, ezáltal alkalmatlanság a tevékeny bekapcsolódáshoz a szélesebb társadalmi közösségbe, • a tanulási technikák hiányos ismerete, • agresszió és az önagresszió, • rossz anyagi körülmények, • nem megfelelő családi viszonyok.
A PROGRAM CÉLJAI A program célja, hogy a mai demokratikus társadalomban mindkét célcsoport számára megfelelő segítséget biztosítson a megfelelő képzettség megszerzéséhez, amihez alapfeltétel az alapképességek és készségek fejlődése.
Az ATT projekt keretében két fő program fog megvalósulni, amelyek a további képzésbe való bekapcsolódás lehetőségét fogják a résztvevők számára biztosítani: • Az egyik azon diákok részére készül, akiknek különösen rossz a tanulmányi eredményük, és a lemorzsolódás veszélye fenyegeti őket, • a másik azon felnőttek számára fog lehetőséget biztosítani, akiknek hiányzik az a tudásuk, ami lehetővé tenné számukra a továbbtanulást.
4
A fő célok, amelyeket a képzésben résztvevők számára a program biztosítani kíván, a következők: • A szociális és mentális képességek, a tanulási motiváció és tanulni tudás képességének megszerzése, • az alaptudás és alapképességek (kommunikáció szóban, írásban, elektronikusan, számolás, logikus gondolkodás) megfelelő szintre fejlődése, amelyek részükre lehetővé teszik a további ismeretek és tudás elsajátítását, birtoklását,
A programhoz kapcsolódik egy 70 órás mentor felkészítő tanfolyam, amely a célcsoport képzéséhez szükséges speciális tudást biztosítja az érintettek számára.
EGYES KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE A PROGRAM SORÁN A mentoroknak, akik a foglalkozásokat vezetik, a tananyag feldolgozását a konkrét célcsoporthoz, azon belül pedig az egyes résztvevőkhöz kell igazítaniuk. Ehhez a képzés megkezdése előtt meg kell állapítaniuk, hogy kinek melyik területeken vannak hiányosságai. Ezt több módon érhetik el, éspedig: • beszélgetés útján a leendő résztvevővel, • beszélgetés útján azokkal a pedagógusokkal, akik azokban az iskolai rendszerű formális képzésben tanítanak, amit a résztvevő látogat vagy látogatott, • a személyes mappa (portfólió) áttekintése útján, 5
• belépési mérés segítségével. A program keretében a következők fejlesztése valósul meg:
a) ALAPTUDÁS ÉS KÉPESSÉGEK • az alapképességek felújítása és/vagy megszerzése (anyanyelvi beszédkészség, olvasás, íráskészség, számolási alapkészség), • számítógépes alapismeretek, az IKT használata, • képesség az információ keresésére, kiválasztására és használatára, • a továbbtanuláshoz szükséges alaptudás egyéb (pl. természettudományos, idegen nyelvi) területeken (fakultatív). b) SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK • viselkedéskultúra, a jó és rossz megkülönböztetésének képessége, • reális önismeret, önfegyelem, kritika és a dicséret elfogadása és gyakorlása • a csoporton belüli együttműködés képessége, alkalmazkodás képessége, •
a rossz szociális helyzet, állapot kezelésére, megváltoztatására való képesség,
• szabályismeret és szabálykövetés képessége.
6
c) EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS • tanulási és munkamotiváció • a tanulási technikák megszerzése, amelyek az egyéni tanuláshoz szükségesek, • a személyes képzési utak tervezésének, a megvalósulás ellenőrzésének képessége, • az egész életen át tartó tanulás elfogadása, mint út a minőségi élethez. d) AKTÍV ÁLLAMPOLGÁRSÁG • saját szerepünk megismerése a képzésben, a jogok és a kötelezettségek ismerete, • saját értékeink és hibáink megállapítása és a másság befogadása, • a demokrácia alapvető elveinek megismerése.
A KÉPZÉS SZERKEZETE
Mindkét képzés összes óraszáma 150. A program moduláris, megvalósítása differenciált képzési csoportok és egyének szerint is. Minden csoport számára 10 modult kell megvalósítani, amit a tanárok a tanulási csoport előzetes tudásának figyelembe vételével alakítanak ki. A képzés 5 napos modulokból, naponta 3 tanítási órából állnak, minden modul befejezését követően a résztvevőknek 1 hét szabad. 7
A programot tartalmilag értelemszerűen a programban meghatározottan kell megvalósítani.
A különböző modulok
behatárolt témához vagy területhez kötődnek (vannak tervezve), ami hangsúlyossá teszi, ill. kiemeli az egyes programok tartalmát, mint például: a számítástechnikát, a helyesírást, a tartalmat, ami a dokumentációs írásbeliséggel függ össze, a tanulási technikákat, a számtan alkalmazását, stb. Annak ellenére, hogy az egyes modulok hogyan alakulnak ki, fontos, hogy benne az összes didaktikai elvek érvényesüljenek.
A KULCSKOMPETENCIÁK REFERENCIAKERETE
A referenciakeret 8 kulcskomptenciát határoz meg:
1) AZ ANYANYELVEN VALÓ KOMMUNIKÁCIÓ
Képes a kifejezésmódra és a fogalmak, gondolatok, érzelmek, tények és vélemények megértésére írásban és szóban (meghallgatás, beszéd, olvasás és írás);
8
e kompetencián belül szükséges fejleszteni a megkülönböztetést és a különböző szövegtípusok alkalmazását, az információk keresését, gyűjtését és átdolgozását, a segédeszközök használatát, a saját írásos és szóbeli érvelések kifejezését meggyőződéses módon, a körülményeknek megfelelően.
2) IDEGEN NYELVEN VALÓ KOMMUNIKÁCIÓ
A megértési képességen alapul, a fogalmak, a gondolatok, az érzelmek, a tények és vélemények írásban és szóban kifejezésén és értelmezésén alapul a megfelelő társadalmi és kulturális körülmények sorában – a képzés és a továbbképzés, a munka, az otthon és a szabadidő; a lényeges tudás összetevői az idegen nyelvű kommunikáláshoz a szóbeli értesítés megértési képessége, az ösztönzés, a megértés és a szöveg írása összhangban az egyén szükségletei szerint.
Az egyének képesek kell, hogy legyenek megfelelően használni a segédeszközöket, valamint nem hivatalosan is nyelveket tanulni, mint az egy életen át tartó tanulás részeként.
3) MATEMATIKAI KOMPETENCIA, VALAMINT ALAPKOMPETENCIÁK A TUDOMÁNY ÉS A TECHNOLÓGIA TERÜLETÉN
9
A matematikai kompetencia az elsajátítás képessége és a matematikai gondolkodási mód alkalmazása számos nehézségek megfejtésére a mindennapi életben, és bekapcsolja a képességet és a készültséget a matematikai gondolkodási módok alkalmazására (logikai és területi gondolkodás) és ábrázolására (képletek, minták, szerkezet, grafika és táblázat);
a matematikához szükséges tudás a számok alapos ismeretét, továbbá a mértkegységet és a struktúrákat, az alapeljárásokat és az alapvető matematikai fogalmakat egyesíti;
a tudás területén levő kompetencia a képességre vonatkozik és a tudás alkalmazásának készültségére, valamint a természetes világ értelmezésének a
metodológiájára, azzal a céllal, hogy megállapítsák a kérdéseket és a következtetéseket a
bizonyítékok indoklásával az említett tudás felhasználásánál, és a metodológiát, mint visszhangot az ismert emberi kívánságokra vagy szükségletekre;
a tudás és a technológia területén levő kompetencia bevonja a változások megértését, amelyek az emberek tevékenységétől keletkeznek;
a tudás és a technológia számára a legfontosabb tudás a természetes világ elve, az alapvető tudományos konceptusok, elvek, módszerek, technológia, a technológiai termékek és eljárások, valamint a tudomány hatásának megértése, és a természetes világ technológiájának a megértése;
10
többek között a tudomány és a technológia területén a kompetenciák bevonják az alkalmazási képességet a technológiai felszerelésekkel és a gépekkel való kezelési képességet, valamint jelentik a kezelési képességet a tudományos adatokkal együtt céljaink elérésében, vagy az elfogadott döntéseket, vagy a bizonyíték alapján való határozatokat.
4) A DIGITÁLIS ÍRÁSBELISÉG
A digitális írásbeliség bevonja az információs társadalom technológiáinak a biztonságos és kritikai használatát a munka során, a szabadidőben és a kommunikációnál, az IKT alapvető tudása támogatásával, éspedig a számítógép használatánál a keresésben, az értékelésnél, a megőrzésnél (tárolásnál), a termelésben, az információk bemutatásánál és cseréjénél, valamint a kommunikálásban és a közös hálózat együttműködésében a világhálón;
alapos megértést követel és a természet ismeretét, az információs társadalom technológiáinak alkalmait a mindennapi életben, ami a jelentősebb számítógépes aplikációkat tartalmazza (a szövegek átdolgozása, a táblázatok, adatgyűjtemények, tárolás és az adatok kezelése, valamint a lehetőségek megértése, az internet potenciális veszélyei és a kommunikáció az elektronikus médiák segítségével a munkánál, a szabadidőnél, az információcserénél és a közös hálózatnál);
a szükséges tudás a keresés adottságát összesíti, az információk gyűjtését és átdolgozását, valamint azok használatát kritikus és szisztematikus módon a fontosság értékelésével, és a valóságos és virtuális megkülönböztetésével az egyidejű összeköttetések felismerésénél. 11
Az információs társadalom technológiáinak az alkalmazása megköveteli a kritikus és átgondolt viszonyt az elérhető információhoz, és az interaktív médiák felelősségteljes használatát, alkalmazását a közösségekben és a hálózatokban. A digitális írásbeliség támogatja az érdeklődést a munka után a közösségekben és a hálózatoknál, a kulturális, szociális és szakmai szándékkal.
5) A TANULÁS TANÍTÁSA
A tanulási képességet jelenti, és a tanulás melletti kitartást, megszervezni a saját tanulásunkat, beleértve az idő hatékony igazgatását, az információk kezelését individuálisan és csoportban;
bekapcsolja a tudatot a saját tanulási folyamatról és a szükségletekről, a lehetőségek megismerését, amelyek rendelkezésre állnak, és jelenti a nehézségek leküzdését az eredményes tanulásért;
jelenti az új tudás megszerzését, átdolgozását és befogadását, jelenti a készségeket, valamint a tanácsok keresését és alkalmazását; a tanulás tanításával a gyerekek saját előző tapasztalataikat építik különböző körülmények közt, például otthon, szolgálatban, a képzésben, és a továbbképzésben;
12
az egyéntől megköveteli, hogy ismeri és megérti a tanulási stratégiákat, amelyek leginkább megfelelnek számára, ismeri és megérti a saját tudásának és képességeinek előnyeit és hátrányait, valamint jelenti, hogy meg tudja keresni a tanulási alkalmakat, a képesítést és a tanácsokat, és a támaszt, ami lehetőségére áll;
A tanulás tanításánál a képességek megkövetelik először az alapvető általános tudást (olvasás, írás és számolás, valamint az IKT tudás), amik szükségesek a továbbtanuláshoz. Ezen tudás alapján az egyén alkalmas az új tudás befogadására és feldolgozására. Ezért szükséges a tanulási minták hatékony irányítása, a szakmai út és munka igazgatása, főleg pedig az egyén legyen alkalmas kitartani a tanulás mellett hosszabb ideig, valamint kritikailag gondolkodni a tanulás céljairól.
6) A SZOCIÁLIS ÉS ÁLLAMPOLGÁRI KOMPETENCIÁK
Egyéni, személyek közti és kultúrák közti kompetenciákat egyesít, valamint merít a jó modor valamennyi formájából, ami az egyéneket képessé teszi a hatékony és konstruktív együttműködésre a szociális és a szakmai életben, és főleg az egyre változatosabb társadalomban, valamint az esetleges viták megoldásában;
az egyéneket az állampolgári életben a teljes részvételre képezik a szociális és a politikai konceptusok és struktúrák alapján, valamint a szövetség alapján a tevékeny és demokratikus részvételért;
13
a személyes és társadalmi boldogulással vannak összeköttetésben, ami jó fizikai és szellemi egészség megértésének a jelentőségét követeli, mint az egyén forrását a saját családja részére és a szűkebb szociális környezete részére, valamint a tudást arról, hogy hogyan elérni ezen egészséget, és hogyan karbantartani az egészséges életmóddal;
ezen kompetenciák magja a konstruktív kommunikálási készségek különböző környezetben, a türelmesség, a különböző nézetek kifejezése és megértése, az egyeztetések a bizalom megteremtésével és az együttérzéssel; - az egyéneket meg kell tanítani a demokrácia konceptusaira, továbbá meg kell tanítani a jogokat, az egyenlőséget, az állampolgárságot és az állampolgári jogokat beleértve azokat, amelyeket különböző institúciók használnak helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szinten.
Az egyének képesek kell, hogy legyenek a stressz és a frusztrációk megtanítására, aztán képesek legyenek mindezt konstruktív módon kifejezni, de szükséges tudniuk megkülönböztetni a személyes és szakmai életet. Érdeklődniük kell a szociális-gazdasági fejlődés iránt, a kultúrák közti kommunikálásért, meg kell becsülniük a különbözőségeket és egymást, valamint készségesek kell, hogy legyenek leküzdeni az előítéleteket, és hajlandók a kompromisszumok megkötésére.
7) ÖNKÉPZÉS ÉS VÁLLALKOZÓ SZELLEM
Azt jelenti, hogy az egyén képes megvalósítani saját elgondolásait;
14
egyesíti az alkotókedvet, az újítást és a kockázat elfogadását, valamint a tervezés képességét és a projektek vezetését céljaink elérésében;
segítés az egyéneknek, nemcsak a mindennapi életükben és a társadalomban, hanem a munkahelyen is a munkahelyi hátterek megértésében, és az alkalmak kihasználásában;
a szükséges tudás egyesíti, a megállapítás képességét a rendelkezésre álló lehetőségeknél a magán,- a szakmai- és a vállalkozói területen (például a gazdaság széleskörű ismeretét, valamint a kihívásokat, amelyekkel a munkáltató vagy a szervezetek szembesülnek);
a tudás a projektek proaktív vezetésére vonatkozik (a tervezés képességére, a szervezetekre, a vezetésre, a delegálásra, az elemzésre, a kommunikálásra, a projektek tervezésére, az értékelésre és a feljegyzésekre), a hatékony képviseletre és tárgyalásra, valamint az egyén munkaképességére és a csoportmunkára.
A vállalkozói viszony megjelöli a kezdeményezések cselekvését, a függetlenséget, az innovációt az egyéni és a szociális életben úgy, mint a szolgálatban. Bevonja a motivációt is és az elszántságot a célok elérésére.
8) KULTURÁLIS TUDAT ÉS KIFEJEZÉSMÓD
15
Jelenti az elgondolás kreatív kifejezésmódját, az érzéseket és a tapasztalatokat a különböző médiákban, beleértve a zenét is, a formázó művészetet, az irodalmat és a vizuális művészetet;
a kulturális tudás a helyi, a nemzeti és az európai kulturális örökségről szóló tudatot kapcsolja össze, valamint meghatározza az örökség helyét a világban, és merít a fő kulturális részek alapismereteiből, beleértve a populáris mai kultúrát is;
a készség bekapcsolja a figyelembevételt és a művészetekben való élvezetet, valamint az egyén veleszületett önkifejezését.
A saját kultúránk és az azonosságérzésünk igazi megértése jelenthetik az alapját a nyílt viszonynak és a különböző kultúrák megnyilatkozása tiszteletének. A pozitív viszonyulás jelenti az alkotás örömét, a készültséget az esztétikai lehetőségek ápolására művészi önkifejezéssel, és együttműködést a kulturális életben.
OKTATÓ-NEVELŐMUNKA A LEMORZSOLÓDOTAKKAL
Az ifjúság elsődleges feladata az iskolába járás és a tanulás. Az idő, amit a fiatalok az iskolai padban eltöltenek, fontos jelentőségű a személyiség kialakulásában, mert bár az oktatás ideje alatt kialakuló személyiségi vonások főleg másodlagosak, lényegesen befolyásolják a fiatalkorúak életminőségét. Az önkép, az önábrázolás, az öntudat, a tanuláshoz
16
valamint a tanárokhoz és az egyidősekhez való viszony, a bizalom, a biztonságérzés, az intellektuális képességek fejlettségi mértéke mind-mind lényegesen befolyásolják a fiatalok további sorsát.
Éppen a kamaszkorban kell az egyénnek erős önazonosságot szereznie, egységes, következetes és folytonosságon alapuló álláspontot kialakítva önmagáról és saját maga értékeléséről. Az önazonosság affektív és kognitív tényezőkből tevődik össze. Az önazonosság kognitív elemei az önmegértést és az önmegismerést teszik lehetővé, az effektív elemek pedig pozitív és negatív érzelmeket alakítanak ki önmagunkkal szemben, és emocionális viszonyt más emberek iránt.
Az önazonosság a következőkből ered: - a szelektív elfogadásból és az egyén gyerekkori önazonosságának elutasításaiból; - abból, amit erről egy adott társadalom egy meghatározott időben a fiatal emberekről feltételez.
Az önazonosság kialakult érzése különböző önábrázolásokat egyeztet össze, azokat, amelyeket az egyén gyerekkorban kipróbál – és amik a kamaszkorban meglepő módon ismétlődnek – és különböző szerepek alkalmankénti átvételét, amelyek közül az egyén választhat, és amelyek iránt elkötelezi magát. A különböző szerepek kiválasztásával az egyén pl. azt szeretné bebizonyítani, hogy bátor. Bizonyos ideológiákhoz és csoportokhoz való hűség is olyan tulajdonság, amit az egyénnek ki kell fejlesztenie ebben a korszakban. Az kamasz az fiatalabbakhoz képest kisebb mértékben fogadja el a szülők vezető szerepét, de nagyobb mértékben kívánja olyan mentorok és vezető egyéniségek vezetését, akik olyan implicit vagy explicit ideológiák közvetítői, amelyekhez szívesen kötődnek. 17
Az elért önazonossági státusz, ami legtöbb esetben csak a késői kamaszkorban alakul ki, önmaga elfogadásával, emocionális stabilitással, az önmagára irányuló csökkenő figyelemmel van összekapcsolódva, és nagyobb késztetést jelent önmaga megmutatására mások előtt, hiszen az kamasz az önmaga iránt érzett elégedettség miatt várja a pozitív visszaigazolást mások részéről.
Az általános és a középiskolából lemorzsolódottak önazonosságuk bizonytalansága, kialakulatlansága miatt nehezen fedezik fel a pozitív azonosságot, hiszen eddigi életük során sikertelenek voltak, aminek a társadalom azonban általában nem tulajdonít elég nagy jelentőséget.
A LEMORZSOLÓDOTTAK PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSE
Az általános vagy középiskolai oktatásból lemorzsolódottak pszicho-szociális fejlődése legtöbbször akadályozott, ezért személyiségük kialakulatlan a következő okokból:
- A társadalomba való bekapcsolódás nélkül az egyén nem tud pszicho-szociálisan fejlődni Az egyén elveszti az osztálytársakkal, kortársakkal a rendszeres kapcsolattartás lehetőségét, mert legtöbbször nem kap rendszeres, állandó munkát sem. Ennek következményképpen a társadalom perifériájára szorul, magára van hagyva, nem képes a társadalomba beilleszkedni, közösséghez tartozni. Ebben a helyzetben nincs lehetősége az alapvető általános emberi szükségletek 18
(biztonság, szociális hovatartozás, szeretet nyújtása és kapása, megbecsülés és önmegbecsülés, önbizonyítás) kielégítésének elérésére.
- A pszicho-szociális fejlődés alapvető funkciója a kamaszkorban az erős önazonosság kialakítása, ami bizonyos társadalmi szerepek átvételéhez kötött. Lehetősége a konstruktív társadalmi szerepek átvételére annak a fiatalnak alig van, aki kimarad az iskolából, ugyanakkor azonban nagyobb a valószínűsége a társadalmilag elfogadhatatlan és nem konstruktív szerepek elsajátításának.
- A fiatal még mindig az önazonosságát keresi, de ha kimarad az általános vagy középiskolából, kialakulatlan önazonossága ellenére rá van kényszerítve, hogy úgy funkcionáljon, mint a felnőttek, vagy pedig továbbra se önállóan él, hanem függőségben a szüleitől. Az első esetben, mielőtt még kialakult volna a saját azonossága, a felnőttek világába van taszítva, a másik esetben pedig komolyan veszélyeztetve van önálló személyiségének kialakulása.
- Az egyén nehezen tartja fenn a pozitív önképét és az önbizalmát, hiszen sikertelen volt eddigi élete során, amit a felnőtt társadalom úgy igazol vissza, mint leglényegesebb jellemzőjét.
Mindezen tényezők miatt az általános és középiskolából lemorzsolódottak pszichoszociális fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a társadalomba való reintegrálásuk, reintegrálódásuk. A lemorzsolódott úgy reintegrálódhat a társadalomba, hogy újból bekapcsolódik az oktatásba, vagy stabil és megfelelő foglalkoztatást talál, esetleg csatlakozik 19
bizonyos személyekhez, szervezetekhez. Lényeges hatással van a reintegrálásra, ha a fiatalnak van lehetősége pozitív környezetben barátkozni, tanulni, valamint önmaga értékeit bizonyítani.
Gyakran a hivatalos, erre hivatott szervezetek (pl. munkaügyi hivatalok) a lemorzsolódottaknak nem tudnak sem állást, sem pedig megfelelő iskolát ajánlani. Sokuknak ezért csak az a lehetőségük marad, hogy különböző non-formális csoportokhoz csatlakozzanak, és így próbáljanak meg érvényesülni. A lemorzsolódottak többsége azonban nem eléggé önálló, leleményes ehhez sem, a non-formális csoportok sem közvetítenek mindig pozitív mintákat..
AZ ISKOLAI SIKER (TELENSÉG) FOGALMA
Lényeges jelentőségűek azok a kritériumok, amelyeket kiválasztunk az iskolai siker (telenség) megítélésére. Kritériumként használhatjuk: - az egyik oldalon az osztályzatokat és a bizonyítványokat; - a másik oldalon pedig az iskola által közvetített tudás, megszerezhető kompetenciák minőségét, alkalmazhatóságát, és egyéb fejlesztési lehetőségeinek elérhetőségét.
Andragógiai szempontból az iskolai sikertelenségnek különösen fontos kritériuma, hogy mennyi tanulási képességet, tanulási leleményességet és tanulási önállóságot szerzett meg az egyén a tanulás során. A tanulási képességek abban mutatkoznak meg, hogy mennyire megfelelően választja ki a tanulási forrásokat és módszereket, mennyire célszerűen 20
használja azokat, valamint milyen jól találja fel magát azokban a szituációkban, amikor a tanulás terén számára nehézségek jelentkeznek. A tanulási önállóság az egész tanulási ciklusban levő önállóságot jelenti: a szükséglet megállapítását a tanulásban, a tanulási célok felállítását, a tanulás tervezését az oktatási folyamatában, valamint a tanulás evalvációját.
A kérdés az, hogy az osztályzatok és a bizonyítványok milyen mértékben tükrözik a minőséget és a tudás alkalmazhatóságát, valamint az iskola egyéb fejlesztési feladatainak elérhetőségét, az iskolai sikertelenség az iskolában levő sikertelenséget jelenti, vagy pedig az iskola sikertelenségét.
Az egyén sikertelensége az iskolában, illetve az oktatásban jelentheti a rossz illetve negatív osztályzatokat és bizonyítványokat, és/vagy a fejlődési lehetőségek hiányos elérhetőségét. Bizonyos iskolák sikertelensége a magas mértékű lemorzsolódásban nyilvánul meg (habár nem szükséges, hogy az iskola legyen a fő hibás a lemorzsolódásért), és egyéb jellemzőkben, amelyek arra mutatnak, hogy ezek az iskolák nem jól funkcionálnak.(pl. rossz iskolai klíma - hangulat). Az iskola sikertelenségét pedig úgy is érthetjük, mint a szülők, a munkáltatók és mások elégedetlenségét: - az oktatási programmal; - a fiatalok tudatlanságával, akik eredményesen befejezték az oktatást; - a feltételekkkel és klímával, amelyben az oktatás folyik; - a teljes iskolai rendszerrel, stb.
21
Ugyanolyan eredmény az osztályzatok terén vagy a tudásban egyesek számára sikert jelent, mások számára pedig teljes sikertelenséget. Az elvárásoknak tehát lényeges szerepük van abban, hogy az egyén hogyan éli meg az eredményeket, amelyeket elér.
AZ ISKOLAI LEMORZSOLÓDÁS OKAI
Az iskolai sikertelenség – főleg tágabb, de szűkebb értelemben is - bizonyos mértékig minden iskolai rendszerre jellemző. A leginkább klasszikus értelemben véve a lemorzsolódást tekintik legfontosabb mérhető jellemzőjének.
A lemorzsolódás okait többféleképpen lehet keresni: - az iskolai rendszerben, - egyes iskoláknál (pl.: a pozitív osztályzatok magas kritériumai, az anyag terjedelme, rossz tanárok, rossz klíma az iskolában), - az egyes tanárokban, - a tanulókban (pl.: alacsony motiváltság, alacsony ismeretszerzési képességek, érzékszervi problémák, betegségek), - a tanulók családjában és az egyén szociális hálózatában (pl.: alacsony szociális-gazdasági státus, rossz családi viszonyok, negatív viszony az oktatáshoz).
22
EGYÉNI v. INDIVIDUÁLIS TÉNYEZŐK v. FAKTOROK, MINT A SIKERTELENSÉG OKAI AZ ISKOLÁBAN
A tanulási tényezők hatnak egymásra, például az érzékek és az idegrendszer állapotának hatása az értelmi képességekre, a fizikai tényezők a fiziológiai, a szociális tényezők pedig majdnem az összes többi tényezőre.
A kognitivisták hangsúlyozzák, hogy a tanulási eredményekre lényegesen hat az, hogy a tanuló hogyan fogja fel, valamint hogy hogyan értelmezi a tanulási követelményeket, például, hogy mennyire igényeseknek tűnnek a feladatok; netán úgy véli, hogy megbirkózik velük; mennyire fontosak, érdekesek és személyileg értelemszerűen (a tanulók céljai és elvárásai nagyon fontosak) látja a feladatokat; milyen jelentőséget tulajdonít a jó eredményeknek és az osztályzatoknak. Hangsúlyozzák az előtudás fontosságát. Minden egyén egyedülálló módon értelmez. A tudatba való bekapcsolódás folyamata, illetve a felfogás először az érzékelésből áll. Egyesek több figyelmet szentelnek egyes dolgoknak, mások pedig a másikaknak, amit szelektivitásnak nevezünk. A figyelem irányítottsága attól függ, hogy mi számunkra a legfontosabb, és hogy egyáltalán mit akarunk elérni.
A félelem inhibirálja a tanulási folyamatot, hiszen az esetben, amikor az egyén veszélyeztetve érzi magát, az energiát a védelemre irányítja a szituáció elől, és nem a tanulási feladatok, illetve életproblémákra összpontosítja. Az érzések állapota is lényegesen hat az érzékelésre. A következő a megértés fokozata, az új érzékelés szembesítése a múltban megszerzett, meglévő tapasztalatokkal és magyarázatokkal. A megértési konfliktusok segítségével, amelyekhez akkor lehet eljutni,
23
amikor valamit nem sikerült megérteni, megváltoztatható a megértési struktúra, ami hatással van az egész további élet minőségére.
A tanulási eredményekre a kognitivisták szerint lényegesen befolyással van az, hogy az egyén hogyan érti és hogyan értelmezi a tanulási körülményeket és követelményeket.
GENETIKAI ISKOLA. A védő szószólók meg voltak győződve, hogy az intelligencia a genetikai bélyegektől függ, valamint hogy lehetséges azt az intellektuális hányadossal mérni. A siker illetve a sikertelenség az iskolában pedig e felfogás szerint az intelligenciától függ. Véleményük szerint az egyének a 90 alatti intellektuális hányadossal már az alapfokú oktatásban áthidalhatatlan nehézségekkel találkoznak, a 90 és a 100 közötti intellektuális hányadossal rendelkezők pedig tökéletesen abszolválhatják az alapfokú oktatást, nekik azonban valószínűleg a középiskolában lesznek nehézségeik, a 100 és a 120 IQ-val rendelkezők alig fogják tudni befejezni a középiskolát, az egyetemi oktatásra pedig legalább 120 IQ-val rendelkezni. Ezen elmélet alapján az iskola feladata leginkább az lenne, hogy kiválassza a legintelligensebb egyéneket, akik az elitet képviselik a társadalomban.
PSIHO-EMOCIONÁLIS ISKOLA. Aki a környezetben nem érzi jól magát, illetve érzelmi nehézségei vannak, intellektuálisan inhibirált, ami a gyengébb tanulási eredményekhez vezet. Ez az iskola a tanulási nehézségeket a különböző érzelmi konfliktusoknak tulajdonítja. A konfliktusok gyakran a tanuló iskolai környezetének megváltoztatásakor jelentkezhetnek, vagy pedig a felnövés kísérői. Minden átmenet az oktatás magasabb fokára a tanulótól megköveteli, hogy 24
alkalmazkodjék az új körülményekhez, de az egyes emberek különbözőképpen reagálnak az új környezetre. Néhányan nehézségekbe botlanak, amelyek kihatással vannak a magatartásukra, munkájukra és közvetve az iskolai rossz eredményre. A gyermek új körülményekhez való alkalmazkodása az iskolában leginkább a családban levő klímától függ. Ha a klíma feszült, a gyermek alkalmazkodási képessége a változásokra kisebb, ami úgy fejeződhet ki, mint az iskolai sikertelenség. A konfliktus a versengéssel is kapcsolatban lehet, hiszen az érzelmileg gyengébb gyerekeknél csekélyebb értékű komplexus jelentkezhet, és a kisebb értékűség érzése a képtelenség érzéséhez vezet el az iskolai nehézségekkel való szembesülésénél.
A KULTURÁLIS KORLÁTOZOTTSÁG. A családban és a tágabb környezetben a kulturális ösztönzés hiánya a gyerek relatív lassú intellektuális fejlődéshez vezet, főleg a szóbeli és a megismerkedési (felismerhetőségi) területen. Nagyon nagy jelentősége van a családnak a gyerek teljes fejlődésére, hiszen állandó példát mutat. Így pl. otthon könyvek, újságok megléte, olvasása, kulturális rendezvények látogatása azok a kulturális tevékenykedési tényezők a családban, amelyek a gyerek számára jobb lehetőségeket teremthet az iskolai eredményhez. A szülők által tanúsított érdeklődés a gyerek és az oktatása iránt, valamint a jó oktatási klíma a családban befolyásolják a gyerek személyiségének nagyobb kiegyensúlyozottságát, ami kihatással van a gyerek értelmi fejlődésére. A kutatók megállapították, hogy a gyerekek a szociokulturálisan gazdag családokban megszerzik a nyelvi kódot, amelyet az iskolában is használnak. A másik oldalon a gyerekek a alacsony szociokulturális családokban olyan nyelvi kódot szereznek, ami jelentéktelen vagy káros az iskola szempontjából, ez indoka lehet a gyengébb iskolai eredménynek. További tényező az iskolai sikertelenségnél a családok gazdasági helyzete, hiszen a jobb gazdasági helyzet jelenti a jobb anyagi lehetőségeket az oktatáshoz, és ez kihatással van az oktatás sikerességére. A család rosszabb anyagi helyzete miatt néhány fiatal nem is tud beiratkozni a kívánt iskolába. E 25
helyett abba az iskolába íratják, amelyik közelebb van az otthonához és olcsóbb, de amely nem motiválja, következményeképp sikertelenségéhez vezet.
INTERAKCIONISTA IRÁNYÍTOTTSÁG. A figyelem az iskolán belüli tevékenységekre irányul. A mindennapi mechanizmusokat próbálja analizálni, elemezni, amelyek az iskolai sikertelenséghez vezetnek, éspedig az interakciókon keresztül, amelyek az oktatási folyamatba vannak beágyazva. A tanárok kulturálisan nem semlegesek, és elvárásaik vannak magukkal és a saját tanulóikkal szemben. Az ő professzionális tapasztalataik és a szocio-kulturális hátterük erősen befolyásolják, ill. hatnak elvárásaikra és az ideális tanulóról kialakított elképzeléseikre. A tanárok jól értékelik azokat a tanulókat, akik ezekhez az ideálokhoz közelítenek, azokat a tanulókat pedig büntetik, akik nagyban eltérnek az ideáljuktól. A gyerekek gyorsan magukévá teszik a viszonyt, amelyet a tanárok velük szemben kialakítanak, ami befolyásolja a tanulók önképét. A tanulók a tanár elvárásaival összhangban kezdenek viselkedni és tanulni.
Az értékelés erősen kihat a tanulási folyamatra az iskolában, számos kritika tárgya. Az osztályzatok megbízhatósága és érvényessége az utóbbi időben gyakran meg volt kérdőjelezve. Az egyik érv, hogy a tanár a tanulókat a tudásukra való tekintettel relatívan helyesen értékeli, de az osztályzatok sokszor nem igazságosak, hiszen nem veszik figyelembe valamennyi egyidős tudásának szintjét nemzeti szinten. Így történhetik például, hogy a leggyengébb tanuló bizonyos osztályokban közepes osztályzattal van értékelve annak ellenére, hogy az ő tudása nemzeti szinten átlag alatti. Tehát az igazságtalan értékelés is sokszor oka lehet a sikertelenségnek az iskolában. Az értékelés terén ugyan nincs deklarálva, de biztosan használatos a fegyelem fenntartására is, a jutalmazásra és a tanulók büntetésére. Ebben az esetben az osztályzat 26
ismét nem objektív kimutatása a tudásnak. Fontos az is, hogy az értékelés mikor történik. A formatív vagy a folyamatos tudásértékelésnek külön értéke van, hiszen elég korán megmutatja a nem tudást, és lehetővé teszi az egyéni irányítást és a tanuló vezetését, valamint ebből a szempontból erős eszköz az iskolai sikertelenség ellen. A folyamatos értékelés hiánya pedig az iskolai sikertelenség tényezője.
A tanulási feltételeket a tanulók különböző képességeihez viszonyítva kellene alkalmazni, a tanulás gyorsaságának különbségét, a további tanulás motiváltságának különbségét is tekintetbe véve. Ha a tanulási feltételek nem a felsoroltak figyelembe vételével vannak kialakítva, tanulási sikertelenségben fog tükröződni, főleg a tanulásban gyengébb tanulóknál. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy általában az iskola egyedül nem tudja biztosítani az egyéni tanulás feltételeit a tanulók részére, ami természetesen leghatékonyabb módja lenne a tanulók sikertelenségének meggátolásában, hiszen az iskolának erre nincsen megfelelő anyagi- és káderfeltétele. Ez megköveteli, hogy újból a családra irányuljon a figyelem, mint a tanulásban való segítségnyújtás forrására.
A LEMORZSOLÓDÁS KÖVETKEZMÉNYEI
A lemorzsolódás következménye egyszerre társadalmi és individuális. A társadalmi például az állam anyagi és szociális megterhelése, és különböző szociális deviáns magatartási formák jelenségének elterjedése. Individuális következmények a szociális kapcsolatok csökkenése, a családokban a konfliktusok kiéleződése, számos negatív lelki változás kialakulása, az általános állapot és nemegyszer az egészség romlása is. 27
A fiatal ember kialakítja magával szemen a bizalmat, és ezzel egyben megteremti az értékelési viszonyt is magához, az önbecsülést a növekedő független viszony és az önállóság, a családon kívüli erősebb érzelmi kapcsolatteremtési képesség és külső megerősítési tapasztalatok alapján. Amennyiben a fiatal ember nem rendelkezik ezekkel a lehetőségekkel, ha nem látja maga előtt a világos, elérhető és megvalósítható célokat, ha a jövő bizonytalan és kérdéses, az értelem szerinti megerősítés, bizonyítás pedig bizonytalan, akkor nincs is az a belső kihívás az önállósulásra, amelyen egy felnőtt ember egészséges önmegbecsülése alapszik.
Így az érett felnőttség fokozatos kialakulása helyett sok fiatalnál a fejlődés megreked. Egyesek a gyermekkorban keresnek menedéket – vagy a különböző vigasztalásokban, és a pótlásokban (alkohol, drog), a betegségbe és tehetetlenségbe való menekülésben, vagy kitartanak a szülők iránti infantilis (érzelmi és egzisztencia) függőségben – a többiek a saját bizonytalanságukat saját maguk és mások ellen fordítják. Az önbizalom hiánya és a saját értékelésük alacsony értékelése a feszültség, az elégedetlenség, a szorongás, a félelem és a depresszió forrásai. Mindezekkel nagyon sok fiatal küzd, és saját maguk harcolnak saját elképzeléseik szerint, gyakran nagyon magas árat fizetve érte. Neurotikus zavarok, visszaélés a pszichoaktív eszközökkel, a szuicidiális viselkedés és az agresszió a szélsőséges közlések, üzenetek a felhalmozott szorongásról, bajokról.
A fiatal lemorzsolódottak az iskolából való kilépésükkel elveszítik az egykorúakkal a kapcsolatot, ebben az időszakban pedig túlzottan jelen van a kívánság az elismerés, az elfogadottság, a hovatartozás iránt, ezért a fiatal lemorzsolódottak nemegyszer azokat a személyeket keresik, akik hasonlítanak rájuk. A lemorzsolódottak elcsüggednek, az apátia és a 28
passzívitás sokszor csökkentik az egészséges személyiség fejlődésének lehetőségét, és az időszakos nem konstruktív viselkedési formák forrása. A fiatalok, akik huzamosabb ideig nem tudnak közreműködni a strukturált tevékenységekben, elveszítik saját általános alkalmazkodási képességüket, és kevésbé lesznek ellenállóképesek az objektíve kisebb külső és belső megterhelésekre.
A LEMORZSOLÓDÁS MEGAKADÁLYOZÁSA
A gyerekek és a fiatalok iskolai sikertelensége ellen a preventív vagy a kuratív intézkedésekkel lehet harcolni. A megelőző intézkedések például: gondoskodás a tanítás, az oktatás magas színvonaláról, a diákok részére minőségi oktatási – szakmai tanácsadás; egyes diákok haladásának pontos nyomon követése, korai reakciók olyan esetekben, amikor megállapítható, hogy egyes tanulók tudása nem megfelelő; az iskola előtti oktatás-nevelés és az oktatás-nevelés speciális programjai, stb.
Kuratív intézkedésekkel például a lemorzsolódottak részére ingyenes oktatási lehetőséget lehet biztosítani, vagy bizonyos speciális intézkedésekkel az iskolában javítani lehet a tanulók felkészültségét, illetve felzárkóztató jellegű programokkal segíteni lehet az általános és középiskolai oktatásból lemorzsolódottakat, hogy szembesüljenek a lemorzsolódás következményeivel, és pótolni tudják hiányosságaikat.
29
2. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA A programba való bekapcsolódás a felnőtt résztvevők részére önként vállalt, a diákok pedig a programban a tanárok javaslatára vesznek részt.
A programban való részvétel során figyelembe kell venni: • a résztvevők saját kívánságait, amennyiben önmagukról egyedül megállapítják, hogy milyen tudásbeli hiányosságaik vannak, amelyek gátolják a tanulásuk folytatását, az iskolai tanulmányaik eredményes befejezését, • tanulóknál a tanár vagy a nevelési tanácsadó, felnőtteknél a képzés vezetőjének a javaslatát arra vonatkozóan, hogy a tanuló/résztvevő tanulási nehézségei milyen alapkészségek hiányai miatt keletkeznek.
A programban nemcsak a tudás átadásáról/átvételéről vagy a készségek begyakorlásáról van szó,, hanem az egyén lehetőségének biztosításáról is, hogy a konkrét helyzetben tevékeny szerepet tanúsítson a tudás megszerzésében és az alapkészségek alkalmazásában. A tanulási folyamatban a tanuló/résztvevő egyedül, de a programban résztvevő mentorral, a többi résztvevőkkel és a többi közreműködőkkel együttműködve megfontolja, értékeli és általánosítja a tapasztalatot, amit megszerezett. A program keretében a résztvevők a tartalom és a tények mellett az elveket, az eljárást és azt a technikát is elsajátítják, amit a kritikus gondolkodó használ.
30
Azért, hogy a programban résztvevők aktív résztvevőkké váljanak a tanulási folyamatban, a mentoroknak (tanároknak) igényesebb, és a hagyományostól eltérő feladatokat kell megoldaniuk, mint amilyeneket általában a transzmissziós, hagyományos tanítási modellnél alkalmaznak. A mentorok a Tanulással az életért című program keretében a tanulási folyamatban moderátorok, hiszen saját viselkedésükkel és tevékenységükkel a résztvevőket ösztönözniük kell, és segíteni kell nekik, hogy a tanulásban tevékenyek legyenek.
A mentoroknak/tanároknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a résztvevők tanulásának segítésére és fejlődésének nyomon követésére, kevésbé a tananyag tartalmának átadására, mint a résztvevők egyéni fejlesztésére kell összpontosítaniuk. A programban a diákoknak, illetve a felnőtt résztvevőknek segítenek a tanulási célok tervezésénél, megvalósulásának nyomon követésénél és értékelésénél, segítenek a tanulásban valamint az elsajátított tudás és készségek alkalmazásánál a különböző szituációkban.
a) A tanulási folyamatot a tanulókra/résztvevőkre kell összpontosítani, ami azt jelenti, hogy a munka tervezésénél a programban a kiindulópontot a tanuló/résztvevő tanulási igénye és érdeklődése kell hogy jelentse, amit a csoportos beszélgetés során kinyilvánított. A program munkatervezésénél így a tanuló/résztvevő előzetes tudását, képességeit kell figyelembe venni, valamint a tanulásra való felkészültséget. Külön figyelmet kell szentelni a külső tényezőknek, ami azt jelenti, hogy a programba bekapcsoltak részére ösztönző tanulási környezetet kell biztosítani. A résztvevők mindannyian működjenek együtt a tanulás tervezésénél, megvalósításánál és értékelésénél. A mentor feladata, hogy segítsen nekik az egyes tanulási elemek elrendezésénél, összekapcsolásánál és az eredmények értékelésénél. Ebben a 31
folyamatban a mentor aktív hallgatóvá válik, és ő lesz az az összekötő, aki különböző kérdésekkel és utasításokkal irányítja a résztvevő gondolkodását és munkáját a csoportban.
b) A tanulási tartalmakat a résztvevők életével, élettapasztalataival kell összekötni, ezért a mentornak azokat a tartalmakat kell kiválasztani, amelyek a tanulók/résztvevők különböző társadalmi szerepéből és társadalmi helyzetéből következik, amit mint családtagok, tanulók, képzésben résztvevők, munkások és állampolgárok töltenek be. Ezért az egyes tartalmak tervezésénél azokat kell kiválasztani, amelyeket a tanulók/résztvevők az előzetes ismereteik miatt könnyebben helyeznek el az elsajátítandó tudás között, és amelyeknél felismerik az elsajátított tudás gyakorlati alkalmazását. Ez a mentoroknak lehetővé teszi, hogy megkeressék a megfelelő példákat az életben, amelyekkel a programba bekapcsoltak identifikálódhatnak, vagy felismerhetik azókat, mint életszerűeket. Az alapcél az, hogy a résztvevők megismerjék, hogy a tanulás eszköz a problémák megoldásánál, ilyen módon az egész tevékenységet értelmezni is lehetséges. Éppen ezért a mentor számára fontos, hogy ismerje a kultúrát, az értékeket, az érdekeket, az igényeket és az élet struktúráját, amit a résztvevők megélnek. Hogy a tanulókat/résztvevőket jobban megismerjék, különböző módszereket és technikákat használnak, amelyek ezt lehetővé teszik. Személyes (egyéni vagy csoportos) beszélgetés a tanulókkal/résztvevőkkel, a tanulók/résztvevők bemutatása, rövid életrajzírása a program bevezető óráin, együttműködés a közös akcióknál vagy a közös találkozásokon, amelyekre meghívottak a család többi tagjai is, és ahol a mentor megismerheti az örökséget, a népi hagyományokat, kultúrát, amihez a tanuló/résztvevő tartozik. Ugyanakkor elérendő, hogy a mentor megismerkedjen az objektív adatokkal is a környezetről és a viszonyokról, amelyek közt a tanulók/résztvevők élnek. Az ilyen jellegű munka és az egyének 32
megismerése a mentornak lehetővé teszi, hogy megismerje a program résztvevőit, mint teljes személyiségeket, és velük együtt létrehozzák az egyenrangú és a humanista erényeken alapuló egymásközti viszonyokat,
a
tanulók/résztvevők pedig a programban személyileg teljes egészében megnyilvánuljanak, és ezáltal önálló emberekké váljanak.
c) A tanítási tartalmak, a tanítási módszerek és a tanítási anyag integrativitási elve alkalmazásával a tanulóknak/résztvevőknek könnyebb az eligazodás a különböző alapkészségek élet követelményeivel való összefüggése között, megtanulhatják, amit különböző körülményeknél alkalmazhatnak. Lehetőség teremtődik, hogy a tárgyat és a problémákat, amit megoldanak, különböző értelmezési szempontok alapján szemléljék, és különböző módon próbálják megoldani. Így kritikusan formálják saját nézeteiket a különböző jelenségekről, ahogy a problémák saját megoldási módjait és a saját tanulási stílusukat is. Itt nagyon kiemelt jelentőségű a projekttanulás, amelynél a tanuló/résztvevő vagy a kisebb csoport kiválasztja a területet vagy a tanulási projekt tárgyát, kidolgozza a tervet, elvégzi és értékeli az elvégzett munkát és a tanulást, amit megcsinált/amit megcsináltak. A mentor az elvet úgy valósítja meg, hogy a kiemelt tartalmak mellett, mint például az IKT használata, tárgyalja az integrális problémákat, például az önéletrajz írását a számítógépen. De egyéb elemekre is figyelmeztethetnek a számvitellel kapcsolatban (például a tartalom, forma, helyesírás, az önéletrajz stílusa, az Europass CV írását is tanulják, hogy megismerjék az önéletrajz különböző formáit). A projektmunka miatt különböző tanulási módszereket kell alkalmazni, amit a tanulók/résztvevők egyszer önállóan, másszor pedig párokban vagy kisebb csoportban oldanak meg, az eredményeket összehasonlítják
egymás közt, valamint emellett megtanulják a saját véleményüket bemutatni, képviselni és 33
megvédeni. A mentor munkájához tartozik a tanulók/résztvevők közti kommunikálás ösztönzése, hiszen mindez hozzájárul a csoport nagyobb összefogásához, a résztvevőket ösztönzi, és közvetlen jó tapasztalatokat ad nekik.
d) A mentortól megkövetelendő, hogy a tanulóknak/résztvevőknek segítsen a személyes fejlesztési terv kidolgozásában, ami személyes tanulási célokat foglal össze, feladatokat és lépéseket, amit az egyén a kitűzött cél elérésében valósít meg. A mentortól megkövetelendő az időpontok keret meghatározása a különböző tanulási lépések és formák kivitelezésénél, valamint az időközönkénti tudás ellenőrzése és a tanulási folyamat értékelése. A mentoroknak közre kell működni a tanulókkal/résztvevőkkel a tervezésben és értékelésben a fejlesztési terv alapján. Az önálló munkánál a mentor leginkább az egyén fejlődését hangsúlyozza, és a figyelmet a képzés elkezdése előtti és az új tudás és az önállóság összehasonlítására összpontosítsa. Ugyanakkor a mentor egyik legfontosabb munkája az osztályban a tanuló/résztvevő ösztönzése a további tanuláshoz, és az új tanulási célok felismeréséhez. A tanulókat/résztvevőket a program ideje alatt egész időn át biztatni kell, hogy saját maguk fejezzék ki saját véleményüket a fejlődésükről, hiszen így önállóbbak lesznek, és felelősebbek saját tanulásukért.
e) A tanulók/résztvevők részére szükséges biztosítani, hogy saját maguk kiválaszthassák a tanulási tartalmat, amelyek révén megjavíthatják az alapkészségeiket. Fontos, hogy a tananyag össze legyen kötve az életközelségi elvvel, hiszen a program előírja, hogy a tanítás olyan tartalommal folyjék, ami a tanulókhoz/résztvevőkhöz közel áll, éppen ezért az
34
utóbbiak csak általánosan vannak meghatározva. Így biztosítva van, hogy a tanulás a életszerű problémákon alapuljon, amelyek a tanulók/résztvevők számára érdekesek és aktuálisak.
f) A tanítási projekteket úgy kell megtervezni, hogy három vagy négy tanítási nap alkalmával valósuljon meg. A másik lehetőség egy tanulási projekt kiválasztása, ami az összes találkozón szerepel, az egyes találkozásokkor pedig a feladatok (célok) közül egyet-egyet valósítottak meg. Itt a mentornak figyelembe kell vennie az egyes tanulási célok kitűzését, valamint a programban tekintetbe vett főbb standardokat. A projekttanulás a résztvevőknek ugyanis lehetővé teszi, hogy környezetükben különböző személyekkel és intézményekkel együttműködjenek – például információk megszerzése céljából a munka világáról. A mentornak az ilyen jellegű együttműködést ösztönözni, és a tanulóknak/résztvevőknek a kapcsolatok felvételét segíteni kell.
35
3. KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓVAL BESZÉDÉRTÉSI KÉSZSÉGEK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A programban résztvevők tudjanak bemutatkozni, kialakítani egyszerű utasításokat, érthetően megfogalmazni kérdéseket és átadni információkat személyes kapcsolatokban és telefonon keresztül, valamint beszélni a mindennapi történetekről (beszélni saját tapasztalataikról és élményeikről, leírni kívánságaikat és céljaikat, valamint saját érzéseiket). Beszélgetésekben érthetően be tudják mutatni a megszerzett tudást, valamint strukturáltan felelni kérdésekre bizonyos eseményekről vagy dolgokról. Saját szavakkal tudják visszaadni az elolvasott szöveget, hogy kihangsúlyozzák a legfontosabb tényeket.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
A beszédértési készség betanítása kiválasztott szövegek mellett történik. A mentor ösztönözze a résztvevőket/diákokat, hogy a
beszédkészségüket
különböző
helyzetekben
és
különböző
szituációkban
gyakorolják.
A
mentornak
a
résztvevőket/diákokat ösztönöznie kell a beszédre úgy a formális, mint a nem formális szituációkban. A nem formális 36
beszédszituációra példa a szünetek is, amikor a mentor beszélhet egyes résztvevőkkel/diákokkal vagy kisebb csoportokkal a mindennapi eseményekről (itt azt tartja szem előtt, hogy a résztvevők/diákok hogyan használják a nyelvet a mindennapi szituációkban, hogyan beszélnek, mi okoz számukra nehézséget, de azt is megállapítja, hogy a résztvevők számára milyen témák érdekesek, és melyek azok, amit az egyes tanulási találkozásokkor a programba beiktat). Ugyanúgy a mentornak a formális beszédhelyzeteket is meg kell teremteni (például beszélgetés az iskolában, a munkahelyen, különböző szituációkban), ahol, mint alapmódszert a szerepjátékot kell kiválasztania, ahol a mentor egyben a hivatalnok/a tanár/a munkáltató/az igazgató szerepe van… A beszédkészségek gyakorlására a formális helyzetekben szívesen látott dolog az előzőekben megtervezett látogatások a különböző szervezetekhez, ahova elszállítjuk a résztvevőket/diákokat vagy a külső vendégek látogatásai. A résztvevőket az ilyen jellegű találkozásokra a mentor előzőleg felkészíti.
A szerepjátékokon kívül a beszédkészségek gyakorlásánál egyéb módszereket is használhatunk, például a „mesélő stafétát”, amikor valaki a csoportban elkezdi mesélni a szöveg tartalmát, amit a résztvevők/diákok előzőleg elolvastak, a többiek pedig fokozatosan folytatják, vagy az elbeszélést (amennyiben a téma nem kiválasztott szöveg) folyamatosan kigondolják. Ugyanúgy a módszerek egyike a „megtiltott betű” játék, ahol a résztvevők/diákok meghatároznak egy vagy több betűt, amelyek a következő játékban be lesznek tiltva. Ezután mindegyik játékosnak el kell mondani a saját történetét (például, hogy mit csinált a hétvégén), amikor is a szavaknak nem szabad a megtiltott betűket tartalmazniuk. A játék a gyakoribb betűk (p, r, a, e, …) kizárásával nehezebbé lesz, vagy a betűk nagyobb számának kizárásával.
37
OLVASÁSÉRTÉSI KÉSZSÉGEK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők a programban megtanulnak olvasni különböző közérthető szövegeket, dokumentumokat, nyomtatványlapokat és térképeket, gyakorolják az értő olvasást (kezdjük a rövidebb, egyszerűbb szövegekkel), nehézségek nélkül megértik a szövegben az alapvető információkat, és tudják ezeknek a tartalmát összefoglalni. A kevésbé igényes szövegben képesek a tények és a vélemények megkülönböztetésére. A tanulók/résztvevők képesek lesznek különböző fajta szövegek olvasására (szótár, kézikönyv, cikk), megismerik az olvasás különböző technikáit, valamint a szövegből ki tudják olvasni az üzenetet, és meg tudják különböztetni a kevésbé fontos információktól.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
Az olvasásértési készség gyakorlása olyan szövegekkel történjen, amelyekkel a tanulók/résztvevők saját életük során találkoznak (először értelemszerűen a szövegeket az újságokból használják, a hangsúly a téma vonzóságán és érdekességén van). Az olvasási készségek gyakorlása olyan szövegekkel is történhet, amit a mentor a projektek kapcsán fog használni, a tanulóknak/résztvevőknek készítsen feladatlapokat, amelyek különböző igény szintűek. Így az is ellenőrizhető, hogy az olvasási készség az egyes résztvevőknél mennyire fejlett.
38
A legmegfelelőbb módszer az olvasásértési készség gyakorlására a szöveges munkamódszer. A mentornak tudatában kell lenni, hogy a tanulók/résztvevők olvasási készsége gyengébb, és hogy az alapcél, hogy meg kell tanítania őket a értő olvasásra. A különböző módszereket használhat a szöveges munkánál: az aláhúzásosat, a fontos szavak, mondatok értelmezését, a szöveg kapcsán feltett kérdések, a fontos üzenet összegzését saját szavakkal, a meg nem értett szavak leírását, a rokon értelmű szavak, az azonos hangzású szavak keresését, stb. Ha a mentor elhatározza, hogy a tanulók/résztvevők a szöveggel önálló munkát végezzenek, a munkához érthető utasításokat is kell adnia.
Fontos, hogy a mentor az olvasási készségeket az egyéb tevékenységekkel együtt tervezze. Ajánlatos, hogy a mentor a tanulókat/résztvevőket arra ösztönözze, hozzanak magukkal olyan szövegeket, amelyek az egész csoportnak érdekesek lehetnek, vagy a mentor készítsen hirdetőtáblát, amelyre kitűzhetik az olyan szövegeket, amelyek érdekesek valamennyiük számára.
Az olvasási készég fejlesztéséhez fontos, hogy a mentor a tanulókat/résztvevőket ösztönözze a tanítási órákon kívül is. A programba való bekapcsoláskor mindenkivel beszélje meg, hogy a program ideje alatt melyik könyvet olvassa el, de vegye figyelembe az egyén érdeklődését és azt, hogy olyan irodalmi művet válasszon ki, amelyik az érintettet megragadja, érdekli. Az olvasási készséget olyan módon is ösztönözheti, hogy valamilyen olyan aktuális témát választ, amely a programban mindenkit érdekel (minden alkalommal egy valakit bízzon meg, hogy aktuális témáról híreket közvetítsen a csoportnak – aki készüljön fel a fellépésre).
39
ÍRÁSBELI KÉSZSÉGEK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők tudjanak egyszerű szövegeket írásban megfogalmazni a mindennapi életből vett tartalommal, számoljanak be saját tapasztalataikról és élményeikről, írják meg rövid magyarázataikat, indoklásaikat vagy véleményeiket. Ennek során figyelembe kell venni a helyesírási és nyelvtani szabályokat Tudjanak kitölteni használatos nyomtatvány űrlapokat, valamint megírni rövidebb és hosszabb nem művészi szövegeket. Gyakorolják a különböző tankönyvekből elolvasott szövegek tartalmának leírását, a gondolati minták megértését és leírását, az írásos információk és leírások közlését.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
Az írásbeli készségek gyakorlása olyan szövegekkel történik, amelyekkel a résztvevők a mindennapi életben találkoznak. Különös hangsúlyt kell fektetni azon problémákra, amelyekkel a résztvevők olyan szituációkban találkoznak, amikor fel kell készülniük egy vizsgára, illetve amikor írásban kell kommunikálniuk különböző társadalmi helyzetekben. Az írásban megjelenített problémákat el kell helyezni a tágabb, interdiszciplináris közegben, amit a csoport fogalmaz meg (például előkészület a történelmi írásbelire vagy a nonprofit lakás megszerzésére). Amennyiben a probléma így van feldolgozva, lehetséges, hogy a megszerzett tudást és írásbeli készségeket fel tudják használni valódi élethelyzetekben, össze tudják 40
kapcsolni egyéb készségekkel. Az írásbeli készségek gyakorlását jó összekötni az IKT használattal - ösztönözzük, hogy a szövegek írása mellett a személyi számítógépet használják az egymásközti kommunikációra (elektronikus levelezés).
SZÁMÍTÁSI KÉSZSÉGEK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők tudják használni a főbb számítástechnikai operációs rendszereket, valamint tudjanak megoldani mindennapi életből vett problémákat ezek alkalmazásával. Értsék meg, tudják elmagyarázni és használni a képileg és szimbolikusan kifejezett mennyiségi adatokat. Tudják meghatározni és kiválasztani azokat az adatokat, amelyeket a problémák megoldására felhasználhatnak. Gyakorolják a százalékszámítást, a törtek számítását és a decimális számolást, valamint tudják alkalmazni a mérési alapfogalmakat, egységeket és a közöttük lévő viszonyokat. Ismerjék az geometriai alapfogalmakat, tudják alkalmazásukkal megoldani az egyszerűbb feladatokat. Az eredményeket tudják a matematikai ábrázolások, gráfok és táblázatok segítségével értelmezni, megmagyarázni.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
A számítási készségek fejlesztése interdiszciplináris tanítási projektek keretében folyjon, amikor a résztvevők a különböző feladatokhoz számítási készségeiket alkalmazzák. Így például lehet a feladat egy lakás vagy szoba bebútorozása, ahol a 41
tanulóknak/résztvevőknek ki kell számítaniuk, hogy mennyi és milyen anyagot használnak, mennyibe kerül számukra a vásárlás, stb. A mentornak a munka során értelmes utasítást kell adnia, és irányítania, ugyanakkor pedig segítenie is kell őket, amikor a problémák megoldásánál elakadnak. Mindenképpen javasolt, hogy a tanulóknak/résztvevőknek lehetővé tegyük a személyi számítógép használatát internetes hozzáféréssel, amely segítségével lehetőségük van megtudni az egyes árucikkek árát.
A számítási feladatok a mindennapi életen alapuljanak, a mentor a résztvevőket arra kérje, hogy saját maguk javasoljanak olyan tartalmakat, amelyek az iskolában nehézséget okoznak számukra. Az adatok statisztikai feldolgozásakor a mentor az osztályból vegye a példákat (például a nők és a férfiak száma, életkori struktúra, stb.)
AZ INFORMATIKAI TECHNOLÓGIA (IKT) HASZNÁLATA KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők ismerjék a környezetükben található különböző automaták, a számítógép, a számológép, a mobiltelefon használatát, ismerjék a személyi számítógép működését, az alap eljárásokat az internet segítségével az információk keresésénél, az internet előnyeit és hátrányait. Ismerjék a szövegszerkesztés használatának alapjait, az elektronikus levelezés és az információk gyűjtését internet segítségével.
42
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
A mentor feladata a tanulási feladatok (projektek) olyan megtervezése, hogy az eredményes teljesítéshez valamennyien az IKT-t használják (tanulók/résztvevők kisebb csoportjánál a projektet tanórai feladat formájában tervezze – valamennyien az internet segítségével keressék meg a tananyagot, készítsék el a dolgozatot, és azt mutassák be a többi csoportnak).
ÉLETVITELI ISMERETEK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők ismerjék és értsék a mindennapi élethez szükséges alaptörvényeket és elveket, ismerjék az otthonuk és a tágabb vidékük infrastrukturális rendezettségét, és igazodjanak el benne térkép használatával.
Ismerjék a test működését és az egészséges élet szokásait, ismerjék az környezetvédelem alapfogalmait és az ezzel kapcsolatos feladatokat az egyén és különböző szervezetek aspektusából, valamint megismerjék a köz- és kulturális intézményeket saját környezetükben.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
43
Az életvitel tanítása segít a tanulóknak/résztvevőknek megérteni a kultúrát és helyes életmódot abban a környezetben, ahol élnek, és így biztosítani, hogy tevékenyen közreműködjenek és így teljesebben éljenek. A program keretében a résztvevők ismerjék fel az alkalmakat és lehetőségeket, amit a környezet felajánl az egyéneknek a teljesebb és boldogabb életért.
A mentor feladata az, hogy összekösse a tanulókat/résztvevőket a környezettel, amelyben élnek. Ezért szükséges minden projektet úgy megtervezni, hogy betervezze a különböző intézmények látogatásait, valamint a külső munkatársakkal való kapcsolattartást, mert ez ösztönző az új motivációk kialakulására.
KOMMUNIKÁCIÓ KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
Az új környezetben a tanulók/résztvevők tudjanak bemutatkozni, helyesen kezelni a különböző szociális helyzeteket, ismerjék a kritika és dicséret kifejezésmódjait, tudjanak magyarázatot kérni, ha valamit nem értenek, tudjanak kommunikálni iskolai szituációkban, és a tanulási csoportokban legyenek képesek konszenzus kialakítására.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
44
A kommunikációs jártasság szorosan egybefügg a szóbeli és írásbeli jártassággal. A tanulókat/résztvevőket meg kell tanítani mások aktív meghallgatására, ez különböző kommunikációs játékokkal erősíthető. A tanulóknak/résztvevőknek segíteni kell különböző olyan értékes tulajdonságok, viselkedési formák kialakításában, amelyekkel a kommunikáció során érvényesülhetnek, megadják a kommunikációs partnereknek a kellő tiszteletet. A legeredményesebb módszer, amivel a helyes kommunikáció ösztönözhető a szerepjáték, amivel a tanulók/résztvevők a különböző helyzeteket szimulálják. A tanulók/résztvevők az aktuális témákról az eszmecserék során mellette és ellene érvelnek, ennek során ösztönözni kell a szóláshoz a jelentkezést, a rövid és tömör közlést, a türelmességet, a viselkedési alapszabályok betartását (főleg olyan példáknál, amikor különböző nézetekkel és álláspontokkal szembesülnek, mint amilyen a sajátjuk). Ennek során aktuális televíziós adást is megnézhetnek.
EMBEREK KÖZTI VISZONYOK KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők a csoport tagjaival tudjanak tiszteletteljes és baráti viszonyokat kialakítani, ismerjék az alapszabályokat a viszályok megoldásánál, megfelelőképpen feleljenek a beszédtárs szükségleteire és szándékaira. Ismerjék és alkalmazzák a helyes magatartás szabályait, tudjanak be kapcsolódni a tanítási csoportba, és tudjanak a munkában közreműködni a közös cél elérése érdekében.
45
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
A tanulók/résztvevők számára a tanár fogja nyújtani saját viselkedésével a leghitelesebb modellt az emberek közti tiszteletteljes viszony ösztönzésére. A csoport viselkedésének megfelelősége, vezethetőségének lehetősége a vezető magatartásától közvetlenül függ, mert tükröződik a csoport tagjainak viszonyaiban. Az emberek közti viszonyok fejlesztésénél és erősítésénél a legfontosabb módszer a beszélgetés és az eszmecsere, amelyeket a tanulók/résztvevők egymással és a mentorral folytatnak. Előtérbe kell helyezni az oktatásban levő viszonyokat, a nemek közti viszonyokat, a generációk közti viszonyokat és a különböző társadalmi csoportok közti viszonyokat. A tanulók/résztvevők számára érdekesek, és így hatékonyak lesznek a különböző tréningek a konfliktusok megoldásáról, a megegyezések elfogadásáról, stb. Ezen a téren fontos az eredmény eléréséhez a feladatok megosztása a csoportos tevékenység során.
EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A tanulók/résztvevők ismerjék a tanítási folyamat alapvető jellemző vonásait, különböző elérhetőségeket és az információk forrásait saját környezetükben, a tanítási célok tervezésének módjait.
46
Fejlesszék pozitív tanulási szokásaikat és készségüket valamint alkalmasságukat az egy életen át tartó tanulásra (a szótárak, lexikonok
használata, stb. szerezzenek tudást az ismeretlen információk megszerzésére), önállóan tervezzék az oktatási
célokat, tudjanak kialakítani személyes oktatási tervet, tudják saját maguk kiválasztani a tanulási módokat és figyelemmel kísérni valamint ellenőrizni saját előrehaladásukat.
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ
A mentornak kötelessége a tanulók/résztvevők számára megmagyarázni, hogy milyen jelentősége és hatása van a tanulásnak a jelenkori (korszerű) társadalomra, valamint hogy milyen fontos hatása van az egyén és a közösség fejlődésére és előrehaladására.
A résztvevőkkel ismertetni kell a legfontosabb, a folytonos tanuláshoz szükséges dokumentumokat és oktatási törvényeket, melyekben az oktatáshoz fűződő jogok vannak meghatározva. A megfelelő tudás eléréséhez ezen a területen a tanár gondoskodik a személyes oktatási tervről, ahol külön gondot fordít az olyan életcélok kialakítására, amelyek szorosan egybefüggnek az oktatással.
Az egyes témák tárgyalásánál és a tanulási projektekben történő tanulásánál a tanárok figyeljenek a tanulás szervezésére és a tanulási szokások és jártasságok fejlesztésére, amit a tanulók/résztvevők a sikeres tanulás érdekében használnak –fedezzék fel és ismerjék meg saját tanulási stílusukat. Keressenek különböző információkat tájékoztatási forrásokból, és foglalják 47
azokat össze, használják a szótárakat, lexikonokat, a honlapokat és más segédeszközöket ismeretlen információk megmagyarázására. Ismerjék az alapvető feltételeket, amelyek az eredményes tanuláshoz szükségesek – helyet, az időbeli tervezést, az iskolai tanulás beillesztését a mindennapi életbe, a tanulási technikákat.
48
4. MENTOROK FELKÉSZÍTÉSE A TANÍTÁSRA KÉPZÉSI PROGRAM
A KÉPZÉSI PROGRAM NEVE
Mentorok felkészítése a tanításra a »Tanulás az életre« c. nevelési - képzési programban.
TARTALMI TERÜLET
Specifikus tanári kompetenciák fejlesztése olyan diákokkal és felnőttekkel való foglalkozások vezetéséhez, akiket a lemorzsolódás fenyeget.
A KÉPZÉSI PROGRAM CÉLJAI ÉS A KULCSKOMPETENCIÁK LEÍRÁSA
A képzési program célja tanárok mentori feladatokra való felkészítése olyan tanulókkal és felnőttekkel végzendő munkához, akiket a kivételesen rossz eredményeik miatt az a veszély fenyeget, hogy nem végzik el azt az iskolai évfolyamot, amelybe beiratkoztak, vagy a sikertelenség miatt már kiléptek a „normál” képzési programból, mert túl nagyok a tanulási nehézségeik. A mentorokat ezért fel kell készíteni a velük való speciális feladatok megoldására, a tanulás, az új tudás 49
befogadása terén mutatkozó objektív és szubjektív okok, nehézségek feltérképezésére, azok eredetének tisztázására, főleg pedig az „előítéletükben” kialakult rossz tulajdonságaik ellenére a velük való foglalkozás eredményességéhez szükséges eszköztár alkalmazására.
A program legalapvetőbb célja ennek megfelelően a mentorok képessé tétele a »Tanulás az életre« c. képzési programban történő tanításra, ami azt jelenti, hogy a képzés során: - megszerzik azt a tudást és a képességet, amely lehetővé teszi számukra a program önálló végrehajtását; - tudatosodik bennük, hogy akkor tekinthetik munkájukat eredményesnek, ha a tanulók, felnőttek által elvégzett munka és jó teljesítmény a résztvevők saját megelégedettségéhez vezet. A felkészítés keretében a feladat tehát a tanárok számára annak a mentoráláshoz szükséges metodológiai-módszertani, pedagógiai, pszichológiai és andragógiai tudásnak az átadása, amely segítségükre lehet a célcsoporttal való foglalkozás során.
A programban a mentorok fontos tudást és képességeket sajátítanak el, amelyeket a mindkét célcsoporttal való munkában hasznosítanak, többek között, hogy: - ismerjék meg a pszichológiai és társadalmi-gazdasági jellemzőket és a fiatalok és felnőttek szükségleteit, amelyek az életre szóló tanulás feltételrendszerét befolyásolják; -
ismerjék fel a sikertelenség okait és értsék azokat a körülményeket, amelyek a sikertelenséget az egyénnél előidézték; 50
- tudják a különböző, hatékony tanulási/tanítási módszereket alkalmazni a program megvalósítása során (például: a szerepjátékot, a szöveggel való munkát, a képanyaggal való munkát, a brainstormingot, a példák tanulmányozását, a tárgyalás módszerét, …); - legyenek képesek a programban résztvevőket különböző módon bátorítani, hogy átvegyék az aktív kezdeményezést a saját tanulásuk megtervezésénél, és rövidtavú célokat tűzzenek ki a képzés keretében, ugyanakkor pedig gondoskodnak a saját képzési útjuk menetéről (saját képzési, fejlesztési terv kidolgozása); - ismerjék a közös dinamika működési elemeit és törvényszerűségeit, valamint az egyén hatását a csoportra és a csoport hatását az egyénre; - ismerjék a tanulás tanácsadási elemeit a saját képzési, fejlesztési terv egyes céljainak elérésében; - ismerjék és alkalmazzák az írástudás alapjainak serkentési motivációs elemeit olvasásnál, írásnál és számolásnál; - ismerjék és alkalmazzák a tantárgyköziség tényezőit, lehetőségeit a képzési projektoktatásban; - szerezzenek közvetett tapasztalatot a tanár mentori szerepéhez az Életre való tanulási programban – főleg a formális tanítási formából kiindulva egyes olyan képzési projektek létrehozásához, ahol a résztvevők egyszerre mindazt a nyolc kulcskompetenciát elsajátíthatják, amelyek az eredményességhez szükségesek.
A KÉPZÉS CÉLCSOPORTJÁNAK MEGHATÁROZÁSA
A célcsoport tagjai lehetnek azon tanárok, akik vagy/és 51
- legalább öt év munkatapasztalattal rendelkeznek, - akik a saját nevelőmunkájuk során átlagon felül sikeresek, - akik szakvizsgával rendelkeznek az oktatás-nevelés területén. Az említettek mellett a továbbképzési programba bekapcsolódhatnak pedagógiai-andragógiai végzettségű és szakvizsgával rendelkező egyéb diplomások is. További feltétel, hogy akik bekapcsolódnak a programba, legyenek széles látókörűek és empatikusak, motiváltak a célcsoporttal való foglalkozásra, legyenek kommunikatívak, és tudják elfogadni a másságot előítélet nélkül. Az is kívánatos, hogy közvetlen munkatapasztalatokkal rendelkezzenek olyan fiatalokkal és a felnőttekkel végzett munka területén, akik rossz tanulmányi eredményeket értek el, és általános vagy specifikus tanulási nehézségekkel küzdenek. A program megvalósítása során a résztvevők között tudják terjeszteni a türelmességet, az egyenjogúság és a demokratikusság eszméjét, amiért szükséges ismerniük az emberi jogokat és az állampolgári nevelés feladatrendszerét.
A KÉPZÉSI PROGRAM MEGHATÁROZÁSA
A „Mentorok felkészítése a tanításra” a »Tanulás az életre« c. képzési program része, amely az ATT (»A tanulással a tudásig, a tudással a képzettségig«) közös projektben az ESRR költségeiből finanszírozott a 2. nyilvános pályázat OP SI-HU 2007-2013 keretein belül. Létrejötte főleg az olyan képzési programok hiányának következménye, amelyek azon felnőtteknek és a fiataloknak nyújtanak esélyt, akik nem rendelkeznek megfelelő tudással, és akik kifejezetten rossz tanulmányi eredménnyel rendelkeznek. A program arra irányul, hogy a mentorok olyan munkát legyenek képesek végezni, 52
amelynek eredményeképpen a célcsoport tagjai elsajátítják az iskola sikeres befejezéséhez szükséges tudást, főleg pedig az elsajátított tudás hasznosítását, tanulják meg használni az eredményes tanulási módszereket, amelyek segítségével a képzésben való részvételük könnyebb és sikeresebb lesz. A középiskolai és egyéb formális képzési programok támogató programjáról van tehát szó, főleg azon fiatalok és felnőttek kiegészítő képzésére való felkészülésről, akik a sikertelenség miatt a képzés területén legalább részben, ha nem teljesen kirekesztettek, stigmatizáltak, és ezért nem motiváltak az iskola sikeres befejezésére. Mivel a tanulási nehézségekkel és tudásdeficittel küzdő tanulók és a felnőttek szokásosan nem ismerik fel saját nehézségeiket, saját hiányosságaikat, de a kettő közti következményszerű kapcsolatokat sem, főleg a tudás hiányát szeretnék eltitkolni, ezért nem mindegy, hogy a tanárok hogyan közelednek hozzájuk, és hogyan vezetik őket a munka során. Fontos, hogy a tanárok ismerjék a motivációs fogásokat, és be tudják mutatni a tudás alkalmazását. A tanárok, akik a képzés formális programjaiban tanítanak, ilyen jellegű tudással általában nem rendelkeznek, vagy az ilyen jellegű képzési módszereket nem tudják a gyakorlatban hasznosítani. A mentorok számára szóló felkészítő programban való közreműködésükkel lehet elérni, hogy megfelelően tudják „megszólítani” a programban résztvevőket, hogy szuverénen ki tudják választani a módszereket és a munka formáit, amelyek a résztvevőket ösztönzik a munkára, hogy a képzési folyamatban biztassák őket, ami által a tudás passzív átvevőiből a képzési folyamat aktív alkotóivá válhatnak.
A KÉPZÉS IDŐÜTEMEZÉSE
A képzés időtartama 70 óra szervezett és a közvetlen tanulásra (csoportban illetve egyéni munkára is). 53
A képzés intenzitása hetente kétszer 5 felnőttképzési tanítási óra (45 perc). A képzési időpontok alkalmazkodnak a résztvevők kívánalmaihoz. A program délelőtti vagy délutáni időszakban is megvalósítható, a résztvevők kívánságára akár sűrűbben is, mint hetente kétszer.
A KÉPZÉS SZERKEZETE
A tanítási csoportban a közvetlen munka műhelymunka és előadások formájában történik. A program megvalósításához projektor, hordozható számítógép, fehér tábla és színes filctollak, post it lapocskák, valamint tanítási anyag (prezentáció) szükséges, amiket az előadó készít el/elő. A munka frontálisan, egyénileg, valamint kisebb csoportokban folyik. A tanítási módszerek kombináltak.
TEMATIKUS LEÍRÁS
Sorszám TÉMA
Az órák száma
1
A PROGRAM BEMUTATÁSA A MENTOROK
2
SZÁMÁRA ÉS A MUNKA FOLYAMA 2
TANULÁS AZ ÉLETRE PROGRAM BEMUTATÁSA,
3
54
VALAMINT A MENTOROK ALAPVETŐ JELLEGZETESSÉGE A PROGRAMBAN NEVELÉSI-OKTATÁSI MUNKA AZOKKAL A 3
DIÁKOKKAL ÉS FELNŐTTEKKEL, AKIK AZ
5
ISKOLÁBAN SIKERTELENEK – JELLEGZETESSÉGEK, PSZICHOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK 4
A TANÁR SZEREPE A PROGRAMBAN – KONKRÉT
5
MUNKA A CÉLCSOPORTTAL 5
PROJEKTMUNKÁN ALAPULÓ PROGRAM
5
MÓDSZEREI ÉS TANULÁSI FORMÁI
6
A TANULÁS TANULÁSA – REGE VAGY VALÓSÁG
5
7
SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÉS DINAMIKA A
5
TANULÓCSOPORTBAN
55
8
A TANULÁS INDIVIDUALIZÁLÁSA
5
9
OLVASÁSSAL, ÍRÁSSAL ÉS SZÁMOLÁSSAL
5
ÖSSZEFÜGGŐ TANULÁSI NEHÉZSÉGEK KEZELÉSE
10
A MOTIVÁCIÓ ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ TÉNYEZŐI
5
11
SZEMÉLYES KÉPZÉSI FEJLESZTÉSI TERV –
5
ELŐKÉSZÜLET ÉS IRÁNYÍTÁS
12
AZ ÍRÁS- ÉS OLVASÁSI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE 5
13
MATEMATIKAI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
5
14
HOGYAN KELL ELKÉSZÍTENI EGY TANULÁSI
5
PROJEKTET – A KÜLÖNBÖZŐ TANTÁRGYI TERÜLETEK ÖSSZEKÖTÉSE
56
15
A TANULÁSI PROJEKT ELŐKÉSZÍTÉSE -
5
GYAKORLATIAS PÉLDA, EGYÉNI MUNKA ÖSSZESEN 70
RÉSZLETES TARTALOM
1. A PROGRAM BEMUTATÁSA A MENTOROK SZÁMÁRA ÉS A MUNKA FOLYAMA
A résztvevők megismerik a mentorok programját, kötelezettségeiket a program során, az egész ATT projekt és tudás leírását, amit a képzés során elsajátítanak. Bemutatásra kerül a képzés órarendje a jó andragógiai gyakorlat minden törvényszerűségével, valamint az egyéni és csoportos munka jellemzői a képzés során. A résztvevők megismerik azokat a feltételeket is, amelyeknek eleget kell tenniük a képzés sikeres befejezéséhez.
2. TANULÁS AZ ÉLETRE PROGRAM BEMUTATÁSA, VALAMINT A MENTOROK ÁLTALÁNOS JELLEGZETESSÉGE A PROGRAMBAN
57
A résztvevők e programrészben a képzési program indokoltságáról, céljairól, arról, hogy mely tudás és készségek szükségesek az általuk tanítandó mindkét célcsoporttal végzett munkához, hogy miért éppen a kiválasztott tanárok a célcsoport tagjai szereznek ismereteket.
A mentori munka alapvető jellegzetességeinek leírása alapján a programban a résztvevők megoldják a „Milyen tanár vagyok és milyen szeretnék lenni” feladatot. A feladatot a tematika elvégzése végén csoportosan kell kiértékelni (elkészítjük annak a tanárnak a teljes képmását – ábráját – képét, aki a Tanulás az életre képzési programot irányítja).
3. NEVELÉSI-OKTATÁSI MUNKA AZOKKAL A DIÁKOKKAL ÉS FELNŐTTEKKEL, AKIK AZ ISKOLÁBAN SIKERTELENEK – JELLEGZETESSÉGEK, PSZICHOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK
Aprólékosan megtárgyalásra kerül, hogy kik azok a fiatalok és felnőttek, akiket a lemorzsolódás veszélye fenyeget. A résztvevők négy csoportot alakítanak ki, és saját maguk megindokolják, hogy a képzés során a fiataloknál és a felnőtteknél hogyan határozzák és nevezik meg a sikertelenséget, valamint hogy ez hogyan tükröződik a lemorzsolódással fenyegetett tanulók illetve iskolából lemorzsolódott felnőttek életének különböző területein.
A résztvevők a tematikus témakörökön belül megismerkednek a következőkkel: - tanulási sikertelenségek individuális szemlélete; - a környezet szerepe az iskolai sikertelenség előidézésében; 58
- tanulási nehézségek meghatározása, terjedelme és alcsoportjai; - tanulási sikertelenség mérete, kiterjedése; - tanulási nehézségek csoportosításának korszerű módja; - írástudás fokának korrelációja a tanulási nehézségekkel; - a tanulási nehézségek hogyan hatnak a képzettségi szintre és az egyén írástudására; - tanulási sikertelenség következményei az egyén pszichoszociális fejlődésére és szellemi, lelki egészségére; - tanulási sikertelenség megértésének jelentősége a tanulási nehézségek hatékony kezelésénél, -
a tudás társadalmának fejlődése;
- védelmező tényezők a fiataloknál és a felnőtteknél, akik specifikus tanulási nehézségekkel rendelkeznek; - tanulási nehézségek felfedezése és felismerése; - tradicionális és korszerű eszközök a tanulási sikertelenségek leküzdésére; - általános elvek a fiatalokkal és a felnőttekkel való bánásmódnál a tanulási nehézségek kapcsán; - fiatalok és felnőttek tanulási nehézségeinek hatékony stratégiai segítése; - szociális készségek fejlődésének fontossága azon fiatalok és felnőttek szociális bekapcsolódásánál, akiknek tanulási nehézségei vannak; - tanár tudásának, viselkedésének jelentősége az egyén szociális elfogadásánál.
4. A TANÁR SZEREPE A PROGRAMBAN – KONKRÉT MUNKA A CÉLCSOPORTTAL
59
A résztvevők megismerkednek az általuk irányított programban való szerepükkel. A tematikus szerkezet kezdetén párban elvégzik a gyakorlatot, hogy tapasztalják, milyen a különbség a mentor és a tanár között, valamint hogy a tanár mikor válik mentorrá. A résztvevők a tematikus témakörökön belül megismerik: - azt a folyamatot, amivel a mentor irányít; - a különböző biztatásokat, ösztönzéseket a tanulásra; - hogy mi szükséges a mentornak a csoportban; - a mentor viselkedési szerepét és a kommunikációs stílusát; - a mentor szerepét az osztályban; - a módokat, ahogy a mentorok bemutatkoznak, és ahogy közvetítik az információkat; - a mentor kiválóságának mértékét; - a mentor erejének forrásait, és hogy hogyan kell megkeresni, megtalálni azokat az egyénben; - hogy hogyan továbbítsuk a visszatérő információkat; - hogy hogyan alakulnak a hatékony tanulási tapasztalatok; - hogy hogyan bánjanak a »problémás« résztvevőkkel; - a kommunikációs minták megismerését a csoportokban, és hogy hogyan lehet értelemszerűen ezt felhasználni a tanulásban;
60
- a tervezett gyakorlat alakítását, és a demonstrálásokat (szemléltetéseket) a célcsoport részére; - a korszerű mentor kompetenciáit.
5. A PROJEKTMUNKÁN ALAPULÓ PROGRAM MÓDSZEREI ÉS TANULÁSI FORMÁI
A témaegységek végén a résztvevők gyakorlatban használják a különböző tanulási formákat és módszereket. Többek között a résztvevők a témakör végén: - ismerik a különböző tanulási formákat, amelyeket a csoportmunka során minél hatásosabb módon összekapcsolnak; - ismerik a különböző tanulási módszereket és fejlesztik azok használatának a készségét; - ismerik a különböző tanulási módszerek céljait, és fel tudják őket használni a részcélok megvalósításánál az osztályban; - megértik és használják a tanulási projektmunka minden részét; - tudatában vannak a tanulási projektek és az azok által elsajátított tudás fontosságának; - megértik az irányító mentor szerepét a tanulási projektmunkában; - ismerik a tanulási projektmunka típusait; - ismerik a tanulási projektmunka elveit; - tudatában vannak a megváltozott tanár-tanuló viszonynak.
61
6. A TANULÁS TANULÁSA – REGE VAGY VALÓSÁG
A résztvevők megismerik az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, amit a program alatt terjeszteniük kell. Tudatában kell lenniük annak, hogy a tanulás nem csak memorizálás és a tananyag ismétlése, hanem a tanulásnak mélyebb a terjedelme, amit mindenkinek tudnia kell. A résztvevők ebben a témakörben: - meg tudják határozni az egyénre vonatkozó tanulás jelentőségét; - megismerik az egyén tanulásra való motiválásának módjait; - az egyéneknek meg tudják magyarázni, miért van szüksége bizonyos tudásra, és ismerik a tudás felhasználhatóságát; - megismerik a tanulás folyamán fejlődő kulcskompetenciákat; - megismerik a különböző tanulási stílusokat és lehetőségeket, és hogy azok miként alkalmazhatók a tanulási célok eléréséhez; - tudják, miként lehet az egyének tanulásának eredményességét javítani; - be tudják mutatni a különböző tanulási stratégiákat.
7. SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÉS DINAMIKA A TANULÓCSOPORTBAN
Ebben a témakörben a résztvevők megismerik, mi a személyes kapcsolatok jelentősége és a hatása az egyén és a csoport sikerességére. A résztvevőknek tudniuk kell, hogy az egyének közötti összekötő kapocsként felelősek az 62
egyenértékű kapcsolatok kialakításáért és a türelmes kommunikációért a csoport tagjai között. A témakör keretében a résztvevők: - megismerik a jó kommunikáció céljait (a hatásos kommunikáció készségeit, a nonverbális kommunikáció jelentését, a verbális kommunikációt és annak törvényszerűségeit); - tudják, hogyan kell megtartani a beszéderőt kellemetlen helyzetekben (konfliktusos helyzetek kerülése, általánosítás...) és miként lehet megmagyarázni egy kellemetlen szituációt; - megismerik a csoportokra vonatkozó játékszabályokat; - tudják, miként hat a résztvevők önbizalma és önbecsülete a csoportmunkára; - a csoportszellemet erősítő játékokat és gyakorlatokat ismernek meg.
8. A TANULÁS INDIVIDUALIZÁLÁSA
A résztvevők megismerik a tanulás individualizálásának a jelentőségét és az individualizált tanulás előnyeit az egyének közös végcéljának elérésében. A résztvevők a tanítási egység végén egyebek mellett megértik: - a tanulás individualizálásának jelentőségét azon egyének számára, akik már nem tudják leküzdeni tanulási nehézségeket; - az egyén tanulási individualizáción alapuló kognitív fejlődésének ösztönzését; - a tartalmi-tematikus és didaktikus-metodikus tanulási individualizáció közötti különbséget; 63
- az egyénhez módosított tananyag jelentőségét; - azt, hogy miért kell a csoportnak, amelyben dolgoznak, megmagyarázni a tudás alkalmazható szemléleteit; - hogy mit jelent a gyakorlatban a minőségi tanítás és a változatosság figyelembe vétele; - hogy hogyan felügyelni a résztvevők közötti egyéni különbségeket; - milyen módon járulhatnak hozzá a tanulás individualizálásához a jó taneszközök és a minőségi tananyagok; - mely tanulási stratégiákat használják a fiatalkorúak, és melyeket a felnőttek, valamint milyen módon lehet a különböző tanulási stratégiák alapján individualizálni a tanulást; - hogy miért nagy a tanácsadás jelentősége az individualizáció elveinek megvalósításában.
9. OLVASÁSSAL, ÍRÁSSAL ÉS SZÁMOLÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ TANULÁSI NEHÉZSÉGEK
A résztvevők a tanítási egységben megismerik az alapvető, olvasással, írással és számolással összefüggő tanulási nehézségeket, és azt a tényt, hogy a programon belül nem hanyagolhatják el az alapkompetenciákat, hanem ösztönözniük kell a résztvevőknél azok egyéni fejlesztését. A témakörben a résztvevők megismerik: - a 8 kulcskompetenciát, amelyeket a program futamideje alatt szisztematikusan fejlesztenek; - a tanulási nehézségeket, amelyek forrása az általános iskolai oktatás idején hiányosan fejlesztett kulcskompetenciák; - a metakompetencia képességeit, alapvető készségeit és jelentőségét; - az alapvető készségek és az írásbeliség közötti korrelációkat; 64
- az olvasással, írással és számolással összefüggő általános és specifikus tanulási nehézségeket; - hogy hogyan bánni azokkal az egyénekkel, akiknek olvasással, írással és számolással összefüggő tanulási nehézségei vannak; - hogy hogyan lehet segíteni azoknak, akiknek olvasással, írással és számolással összefüggő tanulási nehézségei vannak.
10. A MOTIVÁCIÓ ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ TÉNYEZŐI
A résztvevők megismerik az élethosszig tartó tanulás ösztönző elemeit, motívumait és akadályait, valamint a tanulási nehézségek leküzdését elősegítő külső és belső motiváció jelentőségét. Ebben a tanegységben megismerik: - a várakozás elméletét; - a különböző célokat, amelyek az egyént aktivitásra motiválják; - a tanulási motiváció modelljének elemeit; - az egyén motivációjára ható szükségleteket; - az önrendelkezés elméletét; - az érdekfejlesztés különböző stratégiáit; - az illetékesség fogalmát; - a tanulási motiváció területeit.
65
11. SZEMÉLYES KÉPZÉSI FEJLESZTÉSI TERV – ELŐKÉSZÜLET ÉS IRÁNYÍTÁS
A résztvevők megismerik a személyes képzési fejlesztési terv jelentőségét és szerepét a programban. A tanegység keretében megismerik: - a személyes képzési fejlesztési terv fogalmát, és azt, hogy mire szolgál; - a személyes képzési fejlesztési tervek különböző példáit; - a személyes képzési fejlesztési tervek alapvető részeit; - hogy kinek és miért szükséges a személyes képzési fejlesztési terv; - hogyan és miért elkészíteni a személyes képzési fejlesztési tervet; - milyen módon kell követni a személyes képzési fejlesztési tervet és a célok megvalósítását; - mire van szükség a személyes képzési fejlesztési terv elkészítésekor; - miért szükséges a személyes képzési fejlesztési terv elkészítésekor a tanácsadási beszélgetés a résztvevő és a tanár között; - a személyes képzési fejlesztési terv bevezetésének feltételeit.
12. AZ ÍRÁS- ÉS OLVASÁSI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
66
A résztvevők megismerik, miként fejlődik az egyéneknél az írás- és olvasáskészség, megismerik a készségek fejlesztéséhez szükséges feladatsorokat, valamint hogy miként lehet felfedezni az említett kompetenciák területén felmerülő hiányosságokat. A tanegység keretén belül többek között megismerik: - hogy mi a funkcionális írásbeliség, és ki a funkcionálisan írástudó; - a célcsoportok jellemzőit, helyzetét és szükségleteit; - a tanár szerepét az egyének írás- és olvasáskészsége fejlesztésében; - az írás- és olvasáskészséget fejlesztő tanítási tartalmak kiválasztását; - az élethosszig tartó olvasáskészség fejlesztésének modelljét; - hogy mi a funkcionális olvasáskészség, és mik az ismérvei; - az olvasás módjait és az olvasi stratégiákat; - a célcsoporthoz alkalmazkodó szöveggel való munkát; - a szöveget, mint nyelvi eszközt és kommunikációs eseményt; - hogy milyen módon küzdhetők le az olvasással és írással összefüggő tanulási nehézségek.
67
13. MATEMATIKAI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
A résztvevők megismerik, hogy milyen módon fejlődnek az egyéneknél a matematikai képességek, megismerik ezen képességek fejlesztéséhez szükséges feladatokat, valamint hogy milyen módon állapíthatók meg a fejlesztett matematikai képességek terén felmerülő hiányok. A résztvevők többek között megismerik: - mi sorolandó a matematikai írásbeliséghez; - mi jelöli a matematikai írásbeliséget – a 4 fő kompetenciát; - hogyan nyilvánul meg az egyén matematikai írásbelisége; - hogyan juttatjuk el az egyént a potenciális matematikai helyzetbe; - az egyének hogyan azonosítják a problémát egy adott esetben; - miként tervezendő a problémamegoldás folyamata; - miként ösztönözni a résztvevőket, hogy aktívan közreműködjenek a matematikai problémák megoldásában; - a matematikai képességek összekötését a valós élettapasztalatokkal.
14. HOGYAN ELKÉSZÍTENI EGY JÓ TANULÁSI PROJEKTET?
68
A résztvevőknek a témakör keretében be kell mutatni a tanulási projekt szerepét a kulcskompetenciák fejleszésében, valamint hogy milyen módon kapcsolódhatnak össze a tanulási projektben a különböző tudások és ismeretek. A témakörben a résztvevők megismerik: - mi legyen a tanulási projekt háttere; - mely kompetenciákat fejlesszék a tanulási projektben; - miért fontos a tanítási projektben a tantárgyközi oktatás; - milyen a tanár szerepe a tanulási projektben; - mit kell a tanulási projekt alapján tudniuk a tanulásról; - a tanulási projektmunka szerkezetét; - a tanulási projektmunka elveit.
15. A TANULÁSI PROJEKT ELŐKÉSZÍTÉSE
Ebben a témakörben a résztvevők párokban készítenek egy tanulási projektet, amit a tanulókkal vagy a felnőttekkel való munka során felhasználhatnak. Az elkészített tanulási projekt minden résztvevő számára a program eredményes befejezésének a feltétele.
69
A PROGRAM FOLYAMATA A képzés előkészítése
A képzéshez az első képzés meghirdetését megelőzően a felnőttképzési intézmény biztosítja a képzési programot, a szerzőtől megszerzi a felhasználás jogát erről szóló nyilatkozat szerző általi aláírattatásával. A programot bejelenti a székhely szerint illetékes hatóságnál nyilvántartásba vétel céljából.
A képzés meghirdetésének és indításának feltétele, hogy finanszírozása megoldott legyen. A képzés indítására akkor van lehetőség, ha a költségek fedezete a résztvevők általi befizetésekből, vagy más, külső forrásból biztosítható. Ez mindig az adott helyzetben érvényes feltételektől függ, EU vagy hazai forrásokra kiírt pályázatok, illetve esetleg normatív támogatás jöhetnek szóba. A finanszírozás akkor tekinthető biztosítottnak, ha erre a finanszírozó intézményünkkel a feltételeket pontosan rögzítő szerződést kötött a vonatkozó hatályos jogszabályokban előírtak szerint.
A potenciális résztvevők megtalálása érdekében a felnőttképző intézmény felveszi a kapcsolatot a környező iskolákkal, más oktatási intézményekkel, nevelési tanácsadóval, szakértői és rehabilitációs bizottsággal, a témában érintett civil szervezetekkel, melyeken keresztül eljuttatja a képzésbe való bekapcsolódás lehetőségének hírét az érintettekhez. A lehetőségről az intézmény honlapjáról illetve nyomtatott tájékoztatójáról (Tájékoztató képzésről és szolgáltatásokról) is lehet
70
információkat szerezni. Lehetőség van telefonos vagy e-mailon keresztül történő, illetve közvetlen személyes tájékozódásra is.
Túljelentkezés esetén az intézmény felvételi bizottságot hoz létre, mely az adott időpontban aktuális prioritások figyelembe vételével határozza meg a felveendők sorrendjét. Ilyenek lehetnek pl. a jelentkezés időpontja, a jelentkező motiváltsága a képzésen való részvétel iránt, az adott módszerek alkalmazására való alkalmasság, a foglalkozások látogatásának valószínűsége (a lehetséges akadályok leküzdhetősége) stb. A felvételi bizottság a jelentkező dokumentumai, személyes beszélgetés során szerzett benyomásai, a közreműködő szervek esetleges ajánlása alapján dönt, felvételi vizsga nincs.
A képzés megkezdése előtt valamennyi résztvevővel a képző intézmény felnőttképzési szerződést köt.
Amennyiben a megfelelő számú résztvevő és a képzés finanszírozása is megoldott, megtörténik az oktatók felkérése, velük megbízási szerződés megkötése, előzetes egyeztetés a program megvalósításának részleteiről. A képzési program alapján minden oktatóval sor kerül a tematika egyeztetésére, a képzési időpontok kijelölésére. Ugyancsak ekkor történik meg a tárgyi feltételek meglétének ellenőrzése, az ezzel kapcsolatos esetleges szerződések megkötése és beszerzések megvalósítása.
A képzésért felelős szakmai vezető elkészíti a program ütemtervét, amelyet az intézményvezető jóváhagyását követően mind az oktatók, mind a résztvevők illetve a megrendelő megkapnak, illetve hozzáférhető helyen bárki által megtekinthető. Ezzel 71
egyidőben minden érintett tájékoztatást kap az intézményen belüli belső szabályozás (Minőségpolitika, Házirend, Információs ügyfélszolgálat, Panaszkezelési szabályzat, stb.) rá vonatkozó részéről, a dokumentumok hozzáférésének módjáról.
A képzés megvalósítása
A képzési program moduláris felépítésű, a modulokon belül témák vannak. A különböző témákhoz elméleti és/vagy gyakorlati foglalkozások tartoznak, melyeknek részletes tematikáját a képzési program e dokumentuma tartalmazza.
A képzés megkezdésekor ennek megtörténtét rögzítjük a Naprakész kimutatás a képzésekről c. dokumentumban. A képzés a képzési program alapján folyik, és az ütemterv szerinti időütemezésben valósul meg. Az elméleti órák és a gyakorlati foglalkozások tantermi körülmények között valósulnak meg. A képzést a jogszabályokban meghatározott feltételekkel rendelkező elméleti és gyakorlati oktatók vezetik.
A képzés során sor kerül a képzésre vonatkozó dokumentáció (Haladási napló, Jelenléti ív, stb.) vezetésére. A programvezető folyamatosan, az intézmény vezetője pedig időszakonként ellenőrzi a képzési folyamatot, különös tekintettel a felnőttképzés speciális módszerbeli igényeire és a hatékonyságra. Erre vonatkozóan a résztvevők bármikor észrevételt tehetnek, igényt fogalmazhatnak meg. Különleges menet közbeni igények felmerülése esetén az intézmény vezetője dönt azok kielégíthetőségéről, annak módjáról. Amennyiben a képzés során erre szükség vagy igény van, az összes érintett 72
bevonásával megbeszélésre kerül sor. A képzéssel kapcsolatos résztvevői értékelés a képzés végén Elégedettségmérő lap kitöltésével realizálódik.
A képzés zárása
Modulok eredményes elvégzéséről a résztvevő kérésére Igazolást, e nem államilag elismert képesítést adó képzés eredményes elvégzéséről, minden modul követelményeinek teljesítése esetén a résztvevő személyi adatait, a teljesítés helyét, idejét, a képzés megnevezését és eredményes befejezésének tényét, valamint intézményünk nevét, székhelyét, nyilvántartási számát tartalmazó Tanúsítványt állítunk ki. A Tanúsítványok átvételét a résztvevők Tanúsítvány átvételi elismervény aláírásával ismerik el.
A képzés utómunkálatai
A képzés befejeztével elkészülnek a záródokumentumok, a program lezárása záró értekezleten történik, ahol sor kerül a tapasztalatok és eredmények előzőekben leírt oktatói és vezetői értékelésére. A program teljes dokumentációját a programvezető gyűjti össze, és az intézmény vezetőjének jóváhagyásával sor kerül irattári elhelyezésére, illetve egyes dokumentumok jogszabály szerinti megküldésére az illetékes hatóság, illetve a megrendelő vagy pályáztató számára. A legtöbb dokumentum az előírások szerint, de minimum 5 évre archívumba kerül.
73
A képző továbbra is figyelemmel kíséri a program beválását, azt szükség esetén a szerző hozzájárulásával módosítja.
A képzés során alkalmazott dokumentumok
Tájékoztató érdeklődőknek a képzésről és a képzéshez kapcsolódó szolgáltatásokról Képzési program A képzésbe való bekapcsolódás feltételei vizsgálatának dokumentuma Jelentkezési lap Felnőttképzési szerződés Szolgáltatási vagy támogatási szerződés (ha nem a résztvevők fizetik a képzési díjat) A képzés ütemterve Oktatók (trénerek) szakmai önéletrajzai Oktatók (trénerek) diplomamásolatai Az oktatók szerződései A képzési helyszín rendelkezésre állását igazoló dokumentum (tulajdonlap, bérleti szerződés vagy rendelkezésre bocsátási nyilatkozat) Haladási napló Jelenléti ív Vizsgadokumentumok 74
Elégedettségmérő lap Elégedettségmérést kiértékelő lap Tanúsítvány Tanúsítvány átvételének dokumentuma Képzés önértékelésének dokumentuma
A program során alkalmazott tudásmérési, értékelési rendszer Előzetes tudásmérés, értékelés
A
képzést
megelőzően
ajánljuk
fel
a
jelentkezők
számára
felnőttképzéshez
kapcsolódó
szolgáltatásainkat.
Ügyfélszolgálatunkon és a képzés helyszínén megtekinthető a Szolgáltatások jegyzéke. A szolgáltatások igénybe vételéről a jelentkezők a Jelentkezési lapon nyilatkoznak. Amennyiben erre akár a jelentkező, akár a finanszírozó oldaláról igény van, előzetesen megszerzett tudás felmérésére a képzést megelőzően kerül sor, a jelentkezők előzetes tudásáról a képző intézmény által megbízott szakemberek győződnek meg. Ha a program valamelyik modulját a résztvevő korábban, de két évnél nem régebben eredményesen elvégezte, akkor az újrateljesítés alól írásos kérése esetén felmentést kap. Ugyancsak felmentést kap a programmodul teljesítése alól az a 75
résztvevő, aki előzetesen megszerzett tudásszintjének mérését a modul tananyagából kérte, és annak eredménye alapján megállapítható volt az adott témából való felkészültsége. A mentesítésről a képző határozatban értesíti a résztvevőt.
Képzés közben alkalmazott tudásmérés, értékelés
A képzés folyamán oktatóink folyamatosan értékelik a résztvevők teljesítményét. Ennek leggyakoribb módja a szóbeli értékelés, amelyik minden teljesítést követően megtörténik.
Modulzáró tudásmérés, értékelés
Modularizált program lévén minden modul zárásakor sor kerül modulzáró értékelésre.
Programzáró tudásmérés, értékelés
A program vizsgával zárul, amelynek 2 részből áll: • szakdolgozat készítése • szóbeli vizsga
76
A vizsga részletes rendjét a képző intézmény szakemberei a képzést megelőzően határozzák meg, erről a képzés megkezdése előtt tájékoztatják a résztvevőket, illetve a feltételek a felnőttképzési szerződésben is rögzítésre kerülnek. A vizsgáról vizsgajegyzőkönyv készül.
Megszerezhető minősítések
Megszerezhető minősítés megfelelt vagy nem felelt meg.
Megszerezhető minősítésekhez tartozó követelményszintek
Megfelelt: minimum 70%-os teljesítmény.
Sikertelen teljesítés következményei
Sikertelen teljesítés esetén az adott vizsgarészből egy ízben javítóvizsga tehető. A résztvevő csak sikeres záróvizsga esetén kaphat tanúsítványt.
77
A program elvégzését igazoló dokumentum
A dokumentum megnevezése
Modulokról igazolás, a teljes képzésről tanúsítvány
A dokumentum kiadásának feltételei
A résztvevő hiányzása modulonként nem haladja meg a tanórák 20%-át (kivéve, ha a résztvevő a képző által hozott határozatban mentesítést kapott). Eredményes záróvizsgát tett.
A képzés megvalósításához szükséges személyi feltételek
A megvalósításhoz szükséges oktatók száma:
minimum 4 fő. 78
Az oktatók szükséges végzettsége, szakképesítése
Felsőfokú pedagógiai
Az oktatók szükséges gyakorlati ideje
Minimum 5 év oktatói, tréneri gyakorlat
Egyéb követelmények • a pedagógiai és tréneri munkához szükséges általános készségek, képességek, • empátia a képzésen résztvevők által oktatandó tartozó tanulókkal/felnőtt résztvevőkkel szemben, • képesség a nehéz nevelési és tanulási helyzetek kezelésének hiteles feldolgozására, gyakoroltatására, • képesség a hagyományostól eltérő, hatékony pedagógiai módszerek alkalmazásának hiteles feldolgozására, gyakoroltatására, • .
79
A képzés megvalósításához szükséges tárgyi feltételek A képzéshez szükséges helyszín paraméterei
A résztvevők létszámának megfelelő alapterületű tanterem, oktatóterem.
A képzés megvalósításához szükséges általános berendezési tárgyak, berendezés
A résztvevők létszámának megfelelő számú ülőhely, asztali férőhely. Tábla vagy flipchart.
A képzés megvalósításához szükséges oktatási segédeszközök
Minden résztvevő számára számítógép hozzáférési lehetőség. Oktatói számítógép kivetítővel Nyomtatási és fénymásolási lehetőség Jogtiszta szoftverek.
A képzés megvalósításához szükséges tankönyvek, könyvek, jegyzetek 80
?????
A tárgyi feltételek biztosításának módja
A tárgyi feltételeket a képző biztosítja.
A résztvevők elégedettségére vonatkozó információgyűjtés eljárása, a visszajelzések feldolgozásának és hasznosításának módja A résztvevők elégedettségére vonatkozó információgyűjtés eljárása és tartalma
A képzések egy ún. képzésértékelő elégedettségmérő lap önkéntes kitöltésével zárul, amely segítségével minden résztvevő lehetőséget kap arra, hogy név nélkül visszajelzést adjon a képzés tartalmáról, tárgyi feltételeiről, az alkalmazott oktatási módszerekről, az oktatók munkájáról, a szervezés módjáról, a résztvevők tudásának ellenőrzési és a követelmények teljesítési módjáról.
A visszajelzések feldolgozásának és hasznosításának módja
81
Az elégedettségmérő lapok kiértékelése megtörténik,, ennek alapján megtörténnek a szükséges intézkedések, az éves önértékelés során a tapasztalatok összegzésére kerül sor.
A képzés megvalósulására, valamint eredményességére vonatkozó információgyűjtés eljárása, a visszajelzések feldolgozásának és hasznosításának módja A képzés megvalósulására és eredményességére vonatkozó információgyűjtés eljárása és tartalma
Jelenléti ív, haladási napló vezetésére kerül sor, a foglalkozások megtartását, a résztvevők jelenlétét a képző folyamatosan ellenőrzi, a résztvevői és az oktatói vélemények, a vezetői tanfolyam-értékelés és éves önértékelés dokumentált.
Az eredményesség legfőbb mutatója a megfelelt/felnőttképzési szerződést kötött hányados, illetve az eredményességre vonatkozó résztvevői, oktatói és megrendelő munkáltatói észrevételek. Az eredményesség mutatójának tekinthetők az ismétlődő képzési megrendelések is.
A visszajelzések feldolgozásának és hasznosításának módja
82
Az egyes képzéseket követően a képző intézmény szakmai vezetője az oktatók bevonásával elemzi a képzésen résztvevők aktivitását, elért eredményeit, a résztvevők elégedettségmérésének tapasztalatait. A tapasztalatokat összegyűjtve a képzést minősítik, és a többi oktató számára is hozzáférhetővé teszik.
Az értékelés a következő programok (modulok) előkészítésében, az oktatók felkészítésében fontos szerepet kap, az oktatók önképzéséhez szintén felhasználásra kerül.
Év végén a képzés összefoglaló értékelése az éves önértékelésnél kerül felhasználásra, ennek alapján a tapasztalatok beépülnek a következő évi fejlesztési tervbe.
83
