1
Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskola Pedagógiai és Pszichológiai Kar Vezető: Prof. Dr. Szabolcs Éva egyetemi tanár Pedagógiatörténeti PhD-Program Vezető: Prof. Dr. Németh András egyetemi tanár
Varjasi Gyula
A tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai sajátosságainak történeti összehasonlító elemzése Magyarországon 1928-tól napjainkig
Doktori (PhD) disszertáció
Témavezető:
Prof. Dr. Pukánszky Béla intézetvezető egyetemi tanár Hivatalos bíráló bizottság: Elnök: Prof. Dr. Szabolcs Éva egyetemi tanár Belső bíráló: Dr. Mikonya György habil. egyetemi docens Külső bíráló: Dr. Sanda István Dániel egyetemi adjunktus Titkár: Dr. Baska Gabriella PhD egyetemi adjunktus Tagok: Prof. Dr. Falus Iván egyetemi tanár Prof. Dr. Kollár Éva egyetemi tanár Dr. Döbrössy János DLA
BUDAPEST 2012
2
Tartalomjegyzék Ábrajegyzék ...................................................................................................................... 7 Táblázatjegyzék ................................................................................................................ 8 1.
Bevezetés ................................................................................................................ 10 1.1
A disszertáció témája, célkitűzései ............................................................... 10
1.2
A doktori értekezés témájának pedagógiatörténeti előzménye .................... 10
1.3
A témaválasztás indoklása ............................................................................ 13
1.4
A kutatás célja .............................................................................................. 13
1.5
A kutatás alapkérdései .................................................................................. 13
1.6
A kutatás bázishelyei .................................................................................... 14
1.7
A minta kiválasztása ..................................................................................... 15
1.8
A kutatás módszerei ..................................................................................... 16
1.9
A magyar nyelvű zenetanítás kezdete tanítóképzőben ................................. 18
1.10
A polgári iskolai énektanárképzés kezdete Magyarországon ....................... 20
2. A magyarországi tanárképző főiskolák énektanárképzésének, zenepedagógiai sajátosságainak változásai és fejlődésének rövid története 1928-tól .............................. 26 2.1
Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék....................................... 26
2.1.1
Az Ének-zene Tanszék megalapításának előzményei .............................. 26
2.1.2
Az Ének-zene Tanszék megalapítása ........................................................ 27
2.1.3
Az Ének-zene Tanszék elnevezéseinek változásai ................................... 27
2.1.4
A tanszék működési helyeinek változásai ................................................ 28
2.1.5
Az Ének-zene Tanszék oktatói és oktatásszervezése alapításától kezdve 28
2.1.6 Az ének-zene tanszék oktatott tantárgyainak alakulása az ének-zene– egyéb szakon 1973/74–1996/97-ig ......................................................................... 40 2.1.7
Az oktatott tantárgyak rendszere az ének-zene - karvezetés szakon ........ 41
2.1.8
A hallgatók által választható szakpárosítások .......................................... 42
2.1.9
Tudományos diákkör (TDK, OTDK) ....................................................... 42
2.1.10
A tanszék kapcsolatai................................................................................ 44
2.1.11
Tanszéki könyvtár ..................................................................................... 44
2.1.12
A tanszék infrastrukturális helyzete .......................................................... 45
2.1.13
A tanszék szerepe Szeged kulturális életében........................................... 45
2.1.14
A tanszék énekkarainak rövid története .................................................... 46
2.1.15
A tanszék oktatóinak fontosabb művészi munkája ................................... 51
2.2 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zenetanszék bemutatása .................................................................................................................. 56 2.2.1 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zenetanszék megalapítása és öt évig tartó működése .................................................................. 56
3
2.2.2 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének Tanszékén választható szakpárok és kötelező tantárgyak ........................................................ 58 2.2.3
Összefoglaló jelentés az ének-zene tanszék 1953/54. tanév évi munkájáról .................................................................................................................. 58
2.2.4 Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék oktatóinak óraszáma és oktatott tárgyai az 1953/54-es tanévben ........................... 60 2.2.5
A tanszéki értekezletek szerepe a tanszék életében az 1953/54-es tanévben .................................................................................................................. 61
2.2.6 Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék megszűnése ............................................................................................................. 62 2.3 A pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének és jogutódjainak pedagógiatörténeti áttekintése..................................................................................... 63 2.3.1 Az Ének-zene Tanszék megalapítása és oktatóinak pedagógiai munkássága ............................................................................................................. 63 2.3.2
A Pécsi Tanárképző Főiskola elnevezéseinek változásai ......................... 65
2.3.3
Az Ének-zene tanszék tanszékvezetői és oktatói ...................................... 65
2.3.4 A Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene tanszék oktatóinak szakirodalmi munkássága 1972. December 31-ig (Takács, 1973) ............................................... 69 2.3.5
A Pécsi Tanárképző Főiskola énekkarai ................................................... 73
2.3.6
A Pécsi Tanárképző Főiskola Nőikara...................................................... 74
2.3.7
Az Ének-zene Tanszék oktatóinak művészi alkotó munkája.................... 75
2.4 A Debrecenben alakult Egri Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék énekzenetanárképzésének pedagógiatörténeti bemutatása ................................................. 77 2.4.1
Az alapítás (újjászervezés) körülményei .................................................. 77
2.4.2
A tanszék munkájának újraindítása .......................................................... 80
2.4.3
Ünnepélyes rendezvények 1963-ban ........................................................ 82
2.4.4
Tanulmányi kirándulások 1963-ban ......................................................... 82
2.4.5
Az Ének-zene Tanszék vezetői és tanári kara az alapítástól kezdve ........ 82
2.4.6
Részvétel a város (megye) zenei életében ................................................ 84
2.4.7
Az Ének-zene Tanszék külföldi kapcsolatai ............................................. 84
2.4.8
A hallgatók eredményei versenyeken, fesztiválokon ............................... 85
2.4.9
Az együttesek eredményei: ....................................................................... 85
2.4.10
A tanszék pedagógiai jellegű koncepciói.................................................. 85
2.5 A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék ének-zenetanár képzésének pedagógiatörténeti áttekintése..................................................................................... 88 2.5.1
A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék megalapításának előzményei .................................................................................................................. 88
2.5.2 A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék megalapítása és történetének összefoglalása ......................................................................................................... 89
4
2.5.3
A Nyíregyházi Főiskola elnevezésének változásai ................................... 92
2.5.4
Az Ének-Zene Tanszék tanszékvezetői .................................................... 92
2.5.5
Az Ének-Zene Tanszék oktatói 2009-től .................................................. 92
2.5.6
A Nyíregyházi Főiskola Gaudemus Kórusa ............................................. 94
2.5.7
A Gaudemus Kórus szereplései 1993-tól 2007-ig .................................... 95
2.6 A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék énekzenetanárképzésének rövid története .......................................................................... 99 2.6.1
A tanszék alapításának előzményei .......................................................... 99
2.6.2
Az Ének-zene Tanszék alapítása............................................................. 100
2.6.3
Az Ének-zene Tanszék elnevezéseinek változásai ................................. 100
2.6.4
A tanszék oktatói az alakulástól kezdve ................................................. 101
2.6.5
Oktatás, nevelés, célok, küldetés ............................................................ 105
2.6.6
Az Egyházzene szak oktatóinak publikációi .......................................... 109
2.6.7
Berzsenyi Dániel Vegyeskar ................................................................... 110
2.6.8
Kéziratból megszólaltatott szakrális kompozíciók az elmúlt 20 évben .. 112
2.6.9
Szakrális kompozíciók közzététele ......................................................... 113
A Berzsenyi Dániel Vegyeskar egyházzenei lemezei ........................................... 113 2.7 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar és jogutódjának az ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék (Budapest) énektanárképzésének, zenepedagógiai koncepcióinak változásai és fejlődésének rövid története ................................................................................................................... 114 2.7.1
A tanszék megalakulása .......................................................................... 114
2.7.2 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar Zenei Tanszék elnevezéseinek változásai ....................................................................... 115 2.7.3
Az ének-zenetanárképzésben oktatott fontosabb tárgyak tematikája ..... 118
2.7.4
A tanszék kórusélete ............................................................................... 121
3. A magyarországi főiskolai énektanárképzés pedagógiai koncepcióinak összehasonlító elemzése ............................................................................................... 123 3.1
Pedagógiai sajátosságok történeti megjelenése Szegeden 1928-tól 1947-ig .... .................................................................................................................... 123
3.2 A tanárképző főiskolai énektanárképzés pedagógiatörténetének összehasonlítása 1945-től a szakpárok és képzési idők változása alapján................ 124 3.3
A zenei tantárgyak oktatásának eredményessége az egyes intézményekben. .. .................................................................................................................... 132
3.4 Az énektanárképzésben résztvevő oktatók által írt főiskolai jegyzetek megoszlása a tanszékek között ................................................................................. 132 3.5
Együttműködés az énektanárképzésben résztvevő tanárok között ............. 134
3.6 között
Nézeteltérések, konfliktusok az énektanárképzésben résztvevő tanárok ................................................................................................................... 134
5
3.7
Az ének-zene kifejezés jelentősége a tanárképzésben ................................ 135
3.8
Az énektanárképzésben résztvevő tudományos minősítést szerzett oktatók .... .................................................................................................................... 136
3.9 Az interjúalanyok szóhasználatának összehasonlítása (számítógépes szövegelemzés) ......................................................................................................... 140 4.
A kutatás eredményei............................................................................................ 145 4.1 Oktatási koncepciók változásai pedagógiatörténeti szempontból a magyar ének-zenetanárképzésben.......................................................................................... 145 4.2 A központi irányítású felsőoktatási rendszer befolyása a magyarországi tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzésre ........................................................... 147 4.3
A tanítási koncepciók változásai a tantárgyak vizsgálatán keresztül ......... 148
4.4
Egyéb kutatási eredmények összegzése ..................................................... 149
4.5 Összegző megállapítások a mai ének-zenetanárképzés általános helyzetéről (A MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) 2009/6/XII/1-6. számú határozatai alapján) ................................................................................................................... 150 5.
Összegzés .............................................................................................................. 151
6.
Melléklet ............................................................................................................... 153 6.1 Interjú Monoki Lajos nyugdíjas főiskolai docenssel, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék egykori tanszékvezetőjével ......................... 153 6.2 Interjú dr. hab. Maczelka Noémi DLA tanszékvezető főiskolai tanárral, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék tanszékvezetőjével .............. 157 6.3 Interjú Németh Olivérnével (Fekete Amália), a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének Tanszék egykori tanárával ............................................................................... 164 6.4 Interjú Sinkóné Hortobágyi Évával, a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének Tanszék egykori hallgatójával .................................................................................. 172 6.5 Interjú dr. Bohus Mihálynéval, Az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Énekzene Tanszék egykori hallgatójával .......................................................................... 180 6.6 Interjú Tillai Aurél Liszt díjas egyetemi tanárral, a pécsi tanárképző főiskola oktatójával ................................................................................................................. 183 6.7 Interjú Dr. Lakner Tamás DLA egyetemi docens tanszékvezetővel az 1948ban alapított pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék - jelenleg a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet tanárával ........... 198 6.8 Interjú Kondéné Angyal Margit kántorral, a Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék egykori hallgatójával ................................................................ 200 6.9
Interjú Rezessy László Nyugdíjas főiskolai tanárral 1994. augusztus 22-én .... .................................................................................................................... 205
6.10 Interjú Dr. Kelemen Imre nyugdíjas főiskolai tanárral, az egri tanárképző főiskola oktatójával ................................................................................................... 212 6.11
Dr. Dombi Józsefné 2008 októberében tartott konferencia előadása ......... 217
6.12 Interjú Ferencziné dr. Ács Ildikóval, a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezetőjével .................................................................................................... 222
6
6.13
Interjú Dr. Bodnár Gáborral, az Az ELTE BTK Zenei tanszék vezetőjével ... .................................................................................................................... 230
6.14
Az énektanárképzésben résztvevő oktatók által írt főiskolai jegyzetek ..... 233
6.15
Köszönetnyilvánítások ............................................................................... 237
6.16
Irodalomjegyzék ......................................................................................... 238
7
Ábrajegyzék 1. ábra: A kutatás bázishelyei ......................................................................................... 15 2. ábra: Bartalus István portré ........................................................................................ 26 3. ábra: A gyakorló polgári iskola az1930-as években ................................................... 28 4. ábra: Kodály Zoltán és Szeghy Endre ........................................................................ 31 5. ábra: Szeghy Endre főiskolai tanár, 1944-ben ............................................................ 32 6. ábra: Békési Imre leckekönyvének első oldala ........................................................... 34 7. ábra: Békési Imre leckekönyvének második oldala az 1955/56-os tanévben ............. 34 8. ábra: Könyvtár és szakkatalógus az 1970-es évek elejé ............................................. 39 9. ábra: Az Állami Pedagógiai Főiskola bélyegzője és a tanszékvezető aláírása ........... 56 10. ábra: A Budapesti Pedagógiai Főiskola bélyegzője .................................................. 56 11. ábra: A Budapesti Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszék munkatervének részlete57 12. ábra: Az Oktatásügyi miniszter utasítása a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola megszűnéséről ............................................................................... 62 13. ábra: A Pécsi Pedagógiai Főiskola első épülete a Janus Pannonius utcában ............ 63 14. ábra: Csenki Imre ...................................................................................................... 77 15. ábra: Az Ének-zene tanszék új orgonája ................................................................... 81 16. ábra: Erdős Jenő: Kórusmuzsika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében .................... 95 17. ábra: A pedagógiai főiskolák képzési idejének három évben való megállapítása .. 127 18. ábra: az interjúalanyok szóhasználatának összehasonlítása.................................... 145 19. ábra: Beéneklő gyakorlat ........................................................................................ 167 20. ábra: Beéneklő gyakorlat ........................................................................................ 167 21. ábra: Beéneklő gyakorlat ........................................................................................ 167 22. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata ........................................................... 168 23. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata ........................................................... 168 24. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata ........................................................... 168 25. ábra: Fekete Amália magánénekórát tart 1955-ben Szegeden az Ének-zene Tanszék egyik tantermében ......................................................................................................... 169 26. ábra: Budapest, 1956. május 8. rádiófelvétel .......................................................... 174 27. ábra: 1956. május 6. Budapest, országos Kultúrverseny ........................................ 174 28. ábra: Arezzo 1986 ................................................................................................... 202
8
Táblázatjegyzék 1. táblázat: Az interjúra kiválasztott oktatók és végzett hallgatók .................................. 16 2. táblázat: A zene szakos hallgatók számának alakulása az Apponyi Kollégiumban 1910-1948-ig (Tóth, 1994. Magyar Pedagógia 94. évf. 1-2. sz. 110. o.) ........................ 23 3. táblázat: Tanszékvezetők ............................................................................................. 28 4. táblázat: A tanszék munkatársainak eltöltött évei a főiskolán 1928-tól ...................... 29 5. táblázat : Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1928/29 – 1946/47-ig a Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén ........................................................................................................................................ 32 6. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1947/48 – 1961/62-ig a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékén .................................................................... 35 7. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1962/63–1973/74-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén ................................................................... 39 8. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1973/74 – 1994/95-ig a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén .......... 41 9. táblázat: Az ének-zene szakos hallgatók által választható szakpárosítások a bolognai rendszer bevezetéséig ...................................................................................................... 42 10. táblázat: Minősítések ................................................................................................. 46 11. táblázat: Hazai szereplések és versenyek Kardos Pál vezényletével ......................... 47 12. táblázat: A vegyeskar minősítései ............................................................................. 49 13. táblázat: Részvétel kórusversenyeken ........................................................................ 49 14. táblázat: Külföldi hangversenyek .............................................................................. 49 15. táblázat: Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének tanszékvezetője ................................................................................................................ 57 16. táblázat: Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének oktatói ............................................................................................................................. 57 17. táblázat: A budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zene Tanszékének heti tantárgyterve az 1952/53. tanévben ........................................................................ 58 18. táblázat: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék és utódintézményei elnevezéseinek változásai ................................................................................................ 65 19. táblázat: Tanszékvezetők ........................................................................................... 65 20. táblázat: Az oktatók és dolgozók a tanszéken eltöltött ideje...................................... 66 21. táblázat: A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Zenei Tanszékéből és a budapesti Zeneművészeti Főiskola Pécsi Kihelyezett tagozatából megalakult Művészeti Kar jelenlegi oktatói.................................................................... 66 22. táblázat: Az Ének-zene Tanszék oktatóinak szakirodalmi munkássága 1972. december 31-ig ............................................................................................................... 69 23. táblázat: A PEDFŐ, később JPTE, még később PTE NŐIKARA versenyeredményei ........................................................................................................................................ 74 24. táblázat: A PUELLAE PTE Női Kamarakórus versenyeredményei .......................... 75 25. táblázat: Szakpárosítások az 1963/64-es tanévben (Tóth és Szőkefalvi, 1964. 52.).. 80 26. táblázat: Az Egri Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének és utódintézményeinek tanszékvezetői ................................................................................. 82 27. táblázat: Az Ének-zene Tanszék oktatói .................................................................... 82 28. táblázat: A női kar elismerései kórusrendezvényeken Tar Lőrinc vezetésével .......... 85 29. táblázat: A női kar elismerései kórusrendezvényeken Sz. Vass Márta vezetésével ... 85
9
30. táblázat: A vegyeskar elismerései kórusrendezvényeken Szepesi Györgyné és 1995től Kis Katalin vezetésével .............................................................................................. 85 31. táblázat: A zenekar elismerései Gulyásné Székely Éva vezetésével .......................... 85 32. táblázat: A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék elnevezésének változásai ..... 92 33. táblázat: A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék tanszékvezetői .. 92 34. táblázat: A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék oktatói .............. 92 35. táblázat: A Gaudemus Kórus szereplései 1993-tól 2007-ig ...................................... 95 36. táblázat: A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék és utódintézményeinek elnevezései .................................................................................... 101 37. táblázat: A szombathelyi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének oktatói ...... 101 38. táblázat: Jelenlegi oktatók ....................................................................................... 103 39. táblázat: Tanszékvezetők ......................................................................................... 105 40. táblázat: A Berzsenyi Vegyeskar külföldi fellépései ................................................ 110 41. táblázat: A Zenei Tanszék elnevezéseinek változásai 1984-től ............................... 115 42. táblázat: Tanszékvezetők ......................................................................................... 115 43. táblázat: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszékének jelenlegi oktatói ....................................................................................... 116 44. táblázat: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék egykori oktatói ................................................................................................ 116 45. táblázat: A kiegészítő ének szakcsoport óraterve .................................................... 124 46. táblázat: Az ének kiegészítő szakcsoport óraterve 1933/34. tanévtől az 1946/47. tanévben ........................................................................................................................ 124 47. táblázat: Az énektanárképzés szakpárosításainak összehasonlítása az 1947/48. tanévben ........................................................................................................................ 127 48. táblázat: Az énektanárképzés szakpárosításainak összehasonlítása az 1952/54. tanévben ........................................................................................................................ 127 49. táblázat: Az ének-zene szakosok számára választható szakpárosítások 1959-től1967ig Pécsett ....................................................................................................................... 129 50. táblázat: A főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai koncepciók összefoglaló táblázata1945-től ........................................................................................................... 131 51. táblázat: A főiskolákon gyakorlatban is használt jegyzetek írásának megoszlása . 133 52. táblázat: Az énektanárképzésben résztvevő tudományos fokozatot elért oktatók doktori értekezései 1928-tól .......................................................................................... 136 53. táblázat: Zenetörténeti témájú doktori értekezések ................................................. 138 54. táblázat: Zenepedagógiai témájú doktori értekezések ............................................ 138 55. táblázat: Népzene témájú doktori értekezések ......................................................... 139 56. táblázat: Zeneelmélet témájú doktori értekezések ................................................... 139 57. táblázat: A kórusirodalommal foglalkozó doktori értekezések ............................... 139 58. táblázat: Zongora és előadóművészet témájú doktori értekezések .......................... 139 59. táblázat: számítógépes szövegelemzés eredménye ................................................. 140 60. táblázat: A magyarországi főiskolai ének-zenetanárképzés sajátosságai az egyes intézményekben ............................................................................................................. 149 61. táblázat: Egyéb kutatási eredmények ...................................................................... 149
10
1. Bevezetés 1.1 A disszertáció témája, célkitűzései Doktori értekezésemben a magyar állami polgári iskolák és 1945 után az állami általános iskolák számára énektanárokat képző főiskolák tanárképzésének pedagógiatörténetét kutatom 1928-tól kezdve az alapításuk sorrendjében (Szeged, Budapest, Pécs, Eger, Nyíregyháza, Szombathely, Budapest). A disszertáció elkészítésekor az volt a célom, hogy bemutassam az 1945 előtti Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola énektanárképzésének történetét, 1945 után pedig összehasonlítsam annak jogutódjaiban a pedagógiai főiskolákon, később a tanárképző főiskolákon, illetve a pedagógusképző karokon folyó énektanárképzés történetének pedagógiai koncepcióit. Doktori dolgozatom témája nem terjed ki az elemi- és 1945 után az alsó tagozatos iskolák ének-zene tantárgy tanítóinak képzésére, sem a zeneiskolai tanárképzésre, sem a középiskolai énektanárképzésre, sem a Zeneakadémián folyó művészeti tanárképzésre. Az imént felsorolt intézményekben folyó képzések elemzése nem képezi a jelen dolgozat tárgyát. Kutatásom, egyrészt az állami polgári iskolai ének-zenetanárképzésre, másrészt az állami polgári iskola jogutódjaiban folyó ének-zenetanárképzésre irányul. Az állami polgári iskolai tanárképzés a tanítóképzésből nőtt ki, és ez egy gyakorlati iskolapedagógiai professzióra, néptanítói professzióra alapozódó, a középiskolai tanárképző és az elemi iskola közötti 10-től 14 éves korú gyerekpopulációra szóló képzés, ami egy sajátos helyet foglalt el az iskolai rendszerben. Mészáros István írásaiban különbséget tesz a középfokú és a középszintű iskolák között. Középfokú iskolán a polgári iskolát érti, ami hat éves vagy négy éves, de később egységesen négy éves iskolai képzést jelent. A középszintű az érettségivel záruló középiskola, ez lehet klasszikus humán gimnázium, reáliskola és reálgimnázium. Ezek a középiskolák az 1920-as évek végére mind érettségivel záródnak. Akik ezeket a középiskolákat elvégezték, felvételi vizsga nélkül bekerülhettek az egyetemi intézményekbe.
1.2 A doktori értekezés témájának pedagógiatörténeti előzménye A 19. században gyors ütemben meginduló polgári fejlődés nyomán megerősödő polgárság különböző csoportjai a hagyományos iskolarendszerben keresték az érvényesülési lehetőséget. Ezeknek a rétegeknek a művelődési igényei új iskolatípusok kialakulásához vezettek. Egyre nagyobb igény mutatkozott olyan iskolatípusok iránt, amelyek a legfontosabb alapismereteket nyújtó népiskola és a magasabb tanulmányokra előkészítő klasszikus, latin középiskola mellett önálló, gyakorlati irányú képzést nyújtanak (Nóbik, 2010. 13-14. o.). Az 1867-es kiegyezés, az önálló magyar államiság lehetővé tette a közoktatásügy további fejlődését. Az 1868. évi 38. törvénycikk intézkedik a városi kispolgárság (tisztviselők, kereskedők, iparosok) igényeinek kielégítését szolgáló polgári iskola létrehozásáról is.
11
Ebbe a négyéves – később széles körben népszerűvé váló – intézménytípusba az elemi iskola első négy osztályának elvégzése után biztosította a továbbtanulás lehetőségét. Az iskolatípus sikerét jól érzékelteti, hogy a századfordulón polgári iskolát végzett mintegy 4000 fiútanuló 60%-a, a közel félezer polgárit végzett lánytanuló 40%-a folytatta tovább tanulmányait (elsősorban tanítóképző, tanítónőképző intézetben). A tanulmányaikat befejező fiúk előtt, az állami hivatalnoki karrier alsóbb szintjei – írnoki, díjnoki, vasúti tisztviselő, jegyzői állások – nyíltak meg, a lányok többsége pedig tanulmányai befejeztével otthon maradva készült a „művelt háziasszony‖, a feleség és anya szerepre (Németh és Pukánszky, 2004. 446. o.). Az 1868. évi 38. törvény 67., 68. és 74. paragrafusa a következőképpen rendelkezett a polgári iskolákról: 67. § Nagyobb községek, melyeknek anyagi ereje engedi, kötelesek felső népiskola helyett polgári iskolákat állítani és tartani fenn. 68. § Polgári iskolákban a tanfolyam fiúk számára 6 év, leánygyermekek számára 4 év. 74. § A polgári iskola tantárgyai. a) hit- és erkölcstan; b) anyanyelvi nyelvtan és irodalom; c) a hol a tanítási nyelv nem magyar, ott a magyar nyelv; d) a hol a tanítási nyelv a magyar, ott a harmadik évfolyamon kezdve, a német nyelv; e) számvetés, kiterjesztve a polgári politikai számvetésig; f) mértan - hazai és egyetemes; g) földrajz - hazai és egyetemes; h) történelem - hazai és egyetemes; i) természetrajz - tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra; k) természettan - tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra; l) vegytan - tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra; m) mezei gazdaság vagy ipartan, tekintettel a község és vidéke szükségére; n) statisztika; o) köz, magán és váltójog alapvonalai; p) könyvvitel; q) rajz, a mértannal összhangzatba véve és szépírás; r) ének; s) test- és fegyvergyakorlat. Rendkívüli tantárgyak, a mint a község ereje engedi, és rendkívüli órákban, a latin, franczia s a t. nyelvek és zene.1 Az 1868. évi népiskolai törvény az egész országban az elemi népiskola fölé,
1
Internet: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5360 A letöltés időpontja: 2012. július 13.
12
illetve a felsőbb népiskola mellé megszervezte a polgári iskolát. Nevelési céljaként olyan általános műveltség átadását határozta meg, amelyre a tudományos pályára nem törekvő, minden jobb módú magyar állampolgárnak szüksége van. A polgári iskola főként a két világháború közötti szakemberképzés termékeny megoldása, ami érettségit nem adó, de középkádereket képző iskola volt, és később sokkal inkább szakmai felkészültséget adott az 1945 után létrehozott általános iskolai képzéshez viszonyítva, amely inkább általános műveltséget nyújtott. A tananyag a népiskolánál magasabb szintű, de a főiskolai tanulmányokra előkészítő középiskolánál kevesebb volt. Erre az iskolatípusra hamarosan tanárokat is kellett képezni. Magyarországon a trianoni békekötést követően hatalomra kerülő Bethlenkormány kultuszminisztere, az átfogó kultúrpolitikai programot megfogalmazó Klebelsberg Kunó munkája nyomán kezdődik a trifurkációs (népiskola, polgári és gimnázium) iskolarendszer kibontakozása. A Klebelsberg nevéhez fűződő modernizációs program középpontjába a középosztály erejének növelésére szolgáló kulturális reform áll. A miniszter a magyar társadalom fokozatos és óvatos átalakítása legfontosabb eszközének az iskoláztatás tartalmi átalakítását tekintette, a társadalmi modernizációt afféle „tudásberuházás‖ útján kívánta megvalósítani. Az ebben az időben is tovább élő hatosztályos népiskola elvégzése adta a képzés első irányát. A népiskola első négy évének befejezése után a „gyakorlatias irányt‖ az 1927-ben középfokú iskolává minősített, négy évfolyamos polgári iskola jelentette, amely a tanító- és óvóképzőkbe s egyéb középszintű szakiskolákba nyitotta meg az utat. A népiskola 4. osztályát befejezve (tehát 10 éves korban) a tanulók évenként 14-16%-a iratkozott be a polgáriba (Németh és Pukánszky, 2004. 448. o.). A hazai polgári iskolai tanárképzés 1873. január 15-én kezdődött el a fővárosban a polgári iskolai leány- és 1873. október 28-án a fiúiskolák számára. A kezdettől fogva egymással párhuzamosan, de egymástól szervezetileg külön működő polgári iskolai tanárnő- és tanárképzés folyt ezekben az iskolákban. A két intézmény egyesítve 1928ban került át Szegedre. A polgári iskolai tanárképzés totálisan a néptanítói szakmából ered, tehát nem a rosszul működő középiskolai tanárképzés helyébe akart kerülni, hanem ez a típusú iskolai képzés a gyakorlati és hétköznapi iskolapedagógia paradigmájáról szólt. A polgári iskolai tanárképzés azért tudott megerősödni, mert szakmai oldalról segítségül hívta az egyetemet. Az 1945. augusztus 18-án kiadott minisztériumi rendelettel létrehozott nyolcosztályos általános iskola megszervezésével, mely a polgári iskolák és a gimnáziumok alsó négy osztályát olvasztotta magába, új fejezet kezdődött a magyar iskolaügy történetében. Az általános iskola, miként elnevezésében is ennek kifejezésére törekedett, egységes alapműveltség közvetítését tűzte ki célul minden 6-14 éves gyermek számára (Németh és Pukánszky, 2004. 449. o.).
13
A polgári iskolai és az általános iskolai tanárképzés történetével már számos kutatás foglalkozott, azonban a disszertációmban én arra a kérdésre keresem a választ, hogy a polgári iskolai tanárképzőben, illetve annak a jogutódjaiban2 hogyan folyt az ének-zenetanárképzés.
1.3
A témaválasztás indoklása
A disszertáció azzal a szándékkal jött létre, hogy a tanárképző főiskolai énekzenetanárképzés, illetve ének-zenei tanszékei oktatási koncepcióinak pedagógiatörténetét konstruálja oly módon, hogy ma hogyan látjuk az énekzenetanárképzés történetét, és ebből a megközelítésből adjon egy egységes képet az oktatásban és a kulturális életben betöltött szerepéről. Az 1985/86-os tanévtől kezdve kísérem figyelemmel a főiskolákon folyó pedagógiai munkát, és azon a tanárképző főiskolán tanítok, amely Magyarország legrégibb folyamatosan működő tanárképző intézménye. A különböző szellemi és politikai irányzatok és a gyakran változó nevelési és oktatási koncepciók ugyan sok akadályt gördítettek az ének-zenetanárképzés intézményeinek oktatói elé, de mind a mai napig fenn tudott maradni az általános iskolai énektanárképzés intézménye.
1.4
A kutatás célja
Célom, hogy a magyar tanárképző főiskolák ének-zene3 tanszékei oktatóinak eddig elért pedagógiai tevékenységének és oktatási koncepcióinak eredményeit összegyűjtsem, kiaknázzam a kutatás folyamán megszerzett – a téma szempontjából – koherens információkat, dokumentumokat, képeket, hangfelvételeket és egyéb kutatási eredményeket, majd ezeket pedagógiatörténeti szempontok szerint összehasonlítsam és elemezzem. Kutatásaim eredményeit publikálva konferenciákon, az ének-zene tanszék honlapján vagy könyv formájában, hozzájáruljak az európai felsőfokú zenetanárképzés történetének feltárásához, a múlt zenepedagógiai értékeinek megőrzéséhez és közvetetten az ének-zene szakos hallgatók személyiségének tudatosabb fejlesztéséhez.
1.5 A kutatás alapkérdései a) Hogyan folyt az ének-zenetanárképzés. a polgári iskolai tanárképzőben, illetve annak a jogutódjaiban? b) Milyen oktatási koncepciók váltották egymást pedagógiatörténeti szempontból a tanárképző főiskolák alapításától eltelt időszakban? c) Milyen pedagógiai kompetenciával rendelkeztek 1928-tól napjainkig az
2
Megjegyzés: 1948-ban a polgári iskolák megszűnésével a polgári iskolai tanárképzés is befejeződött, de elkezdődött az általános iskolai tanárképzés a pedagógiai főiskolákon. 3 Megjegyzés: Az ének-zene összevont szó csak iskolai értelemben használatos, mint tanszék vagy tantárgy.
14
énektanárképzésben oktató tanárok? d) Milyen mértékben érvényesültek Magyarországon a központi irányítású felsőoktatási rendszer hatásai az ének-zenetanárok képzésében? e) A magyar tanárképző főiskolák énektanárképző intézeteinek történetében meghatározott tantárgyak között voltak-e olyanok, melyeknek tanítási koncepciói – a központi irányítás által befolyásolt kultúrák egységesített felfogása miatt – nem, vagy keveset változtak az ének-zene tanszékek megalakulásának kezdetétől, és vannak-e olyan tantárgyak, melyeknek tanítási koncepciói eltértek egymástól az egyes oktatók művészi felfogásának és szakmai tudásuk különbözősége miatt? f) Léteztek-e az egyes ének-zene tanszékek oktatásában olyan különbségek, amelyek speciális módon fejlesztették a hallgatók képességeit? g) Milyen mértékben függött a hallgatók sikere az oktatók pedagógiai kompetenciájától és személyiségük kisugárzásától? h) Hogyan befolyásolta az 1993-as felsőoktatási törvény az énekzenetanárképzés fejlődését, mely nagyobb önállóságot biztosított a felsőoktatási szférának. 4 i) Milyen következménnyel járt a kétciklusú ének-zene tanárképzés bevezetése? j) Jelentett-e nagyobb változást a tanárképző főiskolák integrálódása az egyetembe?
1.6
A kutatás bázishelyei I.
II.
III.
Az 1928-ban alapított Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (SZTE JGYPK) Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék. Az 1947-ben alapított Budapesti Pedagógiai Főiskola (1949-től Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola) Ének-zene Tanszék, amely 1955-ben megszűnt. Az 1948-ban alapított Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet.
IV.
Az 1948-ban Debrecenben megnyílt Állami Pedagógiai Főiskola Énekzene Tanszék, amely 1949-ben Egerbe került, jelenleg Eszterházy Károly Főiskola (EKF) Ének-zene Tanszék.
V.
Az 1969-ben Nyíregyházán alapított Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Nyíregyházi Főiskola (NYF) Énekzene Tanszék. Az 1974-ben alapított Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Nyugat-magyarországi Egyetem Sava-
VI.
4 Internetes forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/ftv_20051101. pdf . A letöltés ideje: 2011. 06. 25.
15
VII.
ria Egyetemi Központ (NyME SEK) Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Művészeti Intézet Zenei Intézeti Tanszék. Az 1984-ben megnyílt budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE TFK) Zenei tanszék, jelenleg Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, (ELTE BTK) Zenei Tanszék.
1. ábra: A kutatás bázishelyei
1.7
A minta kiválasztása
A kutatásom mintavételeként közel 30 interjút készítettem aktív és nyugdíjas oktatókkal, valamint egykori hallgatókkal, melyet digitális hangfelvevővel rögzítettem. A disszertáció terjedelmének határai miatt, pedagógiatörténeti szempontok alapján csak 11 általam legfontosabbnak tartott interjút választottam ki és írtam bele a dolgozatba. Szeged, Budapest, Pécs, Eger, Nyíregyháza, és Szombathely tanárképző főiskolai intézmények ének-zene tanszékeinek tanszékvezetőivel, vagy olyan oktatókkal és kiválasztott végzett hallgatókkal készítettem interjút, akik jól ismerik az adott tanszék egykori oktatóit és a tanszék történetét. Az interjúalanyok között vannak olyanok, akiket már korábban személyesen is ismertem, de vannak olyanok is, akiket személyesen csak az interjú készítése kapcsán ismertem meg. Az interjúalanyok között vannak olyanok, akik az adott tanszék hallgatói is voltak, később pedig oktatók lettek. Pl. Németh Olivérné, aki a főiskola befejezése után a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék oktatója lett, vagy dr. Kelemen Imre, aki a Szegedi Pedagógiai Főiskola Énekzene Tanszék hallgatója volt, és a főiskola elvégzése után először Szegeden tanított, később pedig Egerben lett az Ének-zene Tanszék vezetője. Fontos szempont volt, hogy
16
felkeressem a legidősebb oktatókat, akik az 1950-es években szereztek ének-zenetanári diplomát. Az interjú alanyai között négyen is vannak, akik elérték a 80 éves kort, ezért olyan narratívákat is hallhattam az interjúk készítése során, melyeket dokumentumokban nem találtam.
1. táblázat: Az interjúra kiválasztott oktatók és végzett hallgatók
Szeged Monoki Lajos
Budapest
Pécs
Eger
Nyíregyháza
Szombathely
Rezessy László (átvett interjú) Szalai Miklós
Tillai Aurél
Dr. Kelemen Imre
Ferencziné dr. Ács Ildikó
Dr. Pozsonyiné Falusi Anikó
Dr. Lakner Tamás DLA Kondéné Angyal Margit
HegyesiHudik Margit Réz Lóránd főiskolai
Biró István
Dr. hab. Maczelka Noémi DLA Németh Dr. Bodnár Olivérné Gábor Sinkóné Hortobágyi Éva Dr. Bohus Mihályné Dr. Dombi Józsefné
1.8
A kutatás módszerei
A kutatás folyamán irányított és Oral History interjúkat készítettem. Azért választottam az Oral History interjúk készítését, mert ez nem más, mint az elbeszélt történeti beszámolók rögzítése és azok elemzésén alapuló kutatási, felmérési, ismeretszerzési módszer. Bemutatja, milyen kép alakult ki az emberek emlékezetében a történelmi eseményekről. „Az elbeszélt történelem felhasználásának gyökerei a történelem kezdetéig, az elsőként megszületett történeti emlékek koráig nyúlnak vissza. Az Oral History modern értelemben a magnetofon elterjedésével azonos idejű. A hetvenes évek elejétől indult el a történelmet „alulnézetből” szemlélő történeti kutatás.” (Vértesi Lázár, 2004. 19. évf. 1. sz. 162.). Oral History Archívum Magyarországon először 1985 őszén a Soros Alapítvány támogatásával az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézete keretei között jött létre. Az OHA megalakulásakor a fő gyűjtési körének az 1956-os forradalom szereplőit tekintette. Az Oral History alkalmazásának előnye, hogy megfogalmazódhat az, amit ma gondolnak az emberek mindarról, amit a múltban tettek. Az Oral History
17
alkalmazása némely esetben felülírhatja a téves dokumentumokat. A dokumentumok szerzői nem mindig mentesek a történelem felülírásának kísértésétől. „… a múlt olyan, az eseménytörténettel egyenértékű olvasatához segíthet hozzá bennünket, amely elsősorban nem a múlt magyarázata, hanem annak megértése szempontjából fontos. Erre a célra viszont jó eszköz az orális történet, sőt erre a célra sokkal alkalmasabb, mint az írott forrásokat hasznosító eseménytörténet-írás". (Magyar Tudomány, 2003. 1 5. sz. 136. o.). Az Oral History alkalmazásának korlátai is lehetnek. Az Oral History forrásait vizsgálva a szelektív amnézia, az emberek téves emlékezete nem hagyható figyelmen kívül. Az Oral History módszert az énektanárképzés pedagógiatörténeti kutatásának területén alkalmazom. Az interjúk elemzésén keresztül azt vizsgálom, hogyan tekintenek vissza, hogyan emlékeznek a mai oktatók a múltban megvalósult pedagógiai koncepciókra, milyen elemeket hagytak el, illetve őriztek meg belőlük. Az Oral History interjúk felvételével a kiválasztott tanárképző főiskolák énektanárképző koncepciói alakulásának feltárását és oktatói, tanítási felfogásainak összehasonlítását tűztem ki célul. Előzetes megismerés és információk alapján választottam ki a megfelelő interjúalanyokat: tanszékvezetőket, tanárokat és végzett hallgatókat. Ezen kívül az ének-zene tanszékekkel kapcsolatos releváns TV, rádió és audio felvételeket is tanulmányoztam. Disszertációmban az interjúk készítésén keresztül, archívumokban gyűjtött elsődleges források: dokumentumok, internetes információk elemzését végeztem el, és ezek eredményeit mutatom be. 1928-tól 1947-ig csak Szegeden képeztek polgári iskolai énektanárokat, de az a tény, hogy Magyarországon létrehozták a nyolc osztályos általános iskolákat, és miután 1947-től megkezdte működését a budapesti pedagógiai főiskola is, majd 1948-ban megalapították a debreceni (melyet 1949-ben Egerbe helyeztek át) és a pécsi pedagógiai főiskolát, döntően meghatározta a szegedi főiskola addigi egyedüli helyét és szerepét. Kutatási koncepciómban az énektanárképzés történeti feltárásán keresztül összehasonlító pedagógiatörténeti elemzést végzek 1947től, a tanárképzésben résztvevő – általam kiválasztott – oktatók pedagógiai munkásságát is röviden bemutatom az elkészített interjúkon keresztül. Az interjúkat kutató jellegű hermeneutikai vizsgálatokon keresztül értelmezem, melynek nem csak az eredeti történések pontos helyreállításának olvasata a cél, hanem az interjúalanyok egymástól eltérő történelmi-társadalmi pozíciójából adódó többlettudás megértése. Mielőtt a tanárképző főiskolai énektanárképzés pedagógiai koncepcióit vizsgálom, bevezetésként a magyar pedagógusképzés kialakulásáról írok, hogy a kutatott kor pedagógiai koncepcióinak megértéséhez közelebb vigyem az olvasót.
18
1.9 A magyar nyelvű zenetanítás kezdete tanítóképzőben 1828. november 11. fontos dátum a magyar énektanárképzés kialakulása előzményeinek tekintetében. Ezen a napon nyitotta meg kapuit Egerben, a Foglár-féle nevelőintézetben az első, magyar tanítási nyelvű tanítóképző. Az egri magyar tanítási nyelvű képző megteremtése Pyrker János László (1772-1847) érsek nevéhez fűződik. Pyrker mint szepesi püspök, egyházmegyéjében tett ellenőrző útjai során elszomorító állapotokat talált. „... 1819-ben Szepesi Megyében Egyházi Vizsgálatot tartván, több falusi iskolákban olly tanítókra találtam, kiknek inkább tanulni, mint tanítani kellene! Nevelé szívem fájdalmát némely Tanítóknak, kik mint énekesek az Isteni szolgálat végzésében részt venni szoktak, az éneklésben és orgonálásban fület, szívei sértő járatlanságok, akik ugyanazon ének s orgonával fojtják el a szívek buzgóságát, mellyel különben az ájtatosságot leghathatósabban emelni lehetne!"‖ (Kelemen, 1982. 364. o.) – írta 1828-ban Szent György napján kelt körlevelében. Ellenőrző útja után bejelentette, hogy Egerben tanítóképző intézetet szándékozik létrehozni. Az érsek elképzelése az volt, hogy az egri egyházmegyében csakis olyanok nyerhessenek tanítói és kántori alkalmazást, akik az általa felállított intézetben kapták kiképzésüket. Azok, akik esetleg máshol végezték tanulmányaikat, megfelelő vizsgák letételével bizonyították volna felkészültségüket. Azt is szerette volna elérni, hogy a már működő tanítók közül azok, akikről a kerületi esperesek megállapították, hogy még nem eléggé járatosak a tanításban és a ,,Hangászat mesterségében‖ (Pyrker János László, 1819.), az egri képzőben ezekből a tárgyakból megfelelő oktatásban részesüljenek. 5 Az iskola kezdeti éveinek történetéről Maskovics Mihály leírásából kapunk képet. Beszámol az intézet céljáról, rendtartásáról, az egyes tárgyakról, a tanárok feladatáról, a taneszközökről (könyvek, hangszerek) és a végzett növendékekről. Az iskola olyan tanítók képzését tartotta elsődleges céljának, akik egyben kántorok is lesznek. Fontos tehát, hogy ezek olyan jártasságot szerezzenek a zenében, amely „méltó az isteni szolgálat méltóságához’’. Fő célja az intézetnek, hogy olyan tanítókat képezzen, akik mind a tanítandó tárgyakban, mind pedig a zenében kellő ismeretekkel bírnak. Az érsek és a főkáptalan döntése szerint, a felvételek elbírálásakor előnyben kellett részesíteni azt a jelentkezőt, aki valahol már folytatott zenei tanulmányokat. Ugyanakkor – az érsek szavaival fogalmazva – ,,külnövendék‖-ként zeneileg teljesen alkalmatlanok felvételére is nyílt lehetőség. Az alábbiakban bemutatom, hogy milyen zenei tantárgyakat kellett tanulnia a tanítóképzős hallgatóknak az intézményben:
5
Megjegyzés: Maskovics Mihály az egri Főegyházmegyei Levéltár levéltárosa és a tanítóképző tanára.
19
a) A zongora-, és az orgonajáték alapjai Ebben olyan szintet kellett a növendékeknek elérniük, hogy a népénekkíséreteket és egyszerűbb prelúdiumokat („Előhangzatokat‖) elfogadható („illő‖) módon képesek legyenek eljátszani. b) Gregorián-ének Azokat a dallamokat tanulták, illetve gyakorolták, amelyek a kántori szolgálat ellátásához a legfontosabbak voltak. (Elsősorban a responzóriumok, valamint a nagyheti szertartások és a temetési szertartások hivatalosan előírt dallamai.) c) Magyar egyházi népének Ennek a tárgynak a feladata az volt, hogy az általános miseénekeken kívül, az egyházi év különböző időszakaira, ünnepeire (Advent, Karácsony, Nagyböjt, Húsvét, az egyes szentek ünnepei, Mária-énekek stb.) való énekek közül minél többet megtanuljanak énekelni s orgonával kísérni. Foglalkoztak még ezeken kívül temetési búcsúztatók írásával is. d) Zeneelméleti ismeretek Maskovics Mihálynál erről kifejezetten nem történik említés. Ennek oka valószínűleg az, hogy ezzel az orgonajáték elsajátítása közben foglalkoztak. Alább közöljük annak a tantervnek egy részét, amelyet Wilt Antal osztrák származású zenetanár dolgozott ki, s amely az érsek s a helytartótanács jóváhagyása után, már az iskola működésének első évében érvénybe lépett. Eszerint az 1828/29-es tanévben, az első félévben zeneelméletből a tananyag a következő volt. „I. szakasz. A közönséges Törzsök Regulárul. A Hangokrul. 1. A Hangtudomány hány betűből áll? 2. Mibül áll a Scála? 3. Mi által mutatódnak meg a Hanglajtorján a Hangok? 4. Hányféle Kultsok vannak a Musikába? 5. És mitsoda következésök vannak azoknak? 6. A Kóták, Pausáknak és Pontoknak Betse? 7. Betsére nézve hányféle a Kóták? 8. Mi értetik a Hármas Kóták alatt? 9. A Pausákrul. 10. Mitsodák a Pausák a Musikába? 11. A Pontokrul. 12. Mit jelent a Pont a Musikába? 13. Hányféle változtató Jegyek vannak a Musikába? 14. A tactusról. 15. Mibül áll a Tactus és hányféle? 16. Hogy osztatik el a Tempó, vagy Időhatározás? 17. Az Időhatározáson kívül mitsoda különböző Jegyek vannak még a Musikába? 18. A Hangtávolságrul. 19. Mit teszen egy Intervallum és Mitsoda?
20
20. Mint
szükséges a Hangtávolságot (Intervallum) illendően kiszámítani? 21. Mit tesz egy Kóma a Musikában? 22. Mibül áll a tiszta Akkord Dur és Moll tónusba?” (Benkóczy Emil, 1928. Pyrker első magyar tanítóképzője 38-39. o.). Az egri tanítóképző intézményben kapott oklevélen az igazgató és a pedagógiai tárgyakat tanító professzor aláírásán kívül, ott találjuk az orgonatanár és az egyházi népének tanárának aláírását is. Pyrker egri kezdeményezésének nyomán, a negyvenes évek közepéig több új tanítóképző alakult az országban. Ezek részben egyházi, részben pedig állami alapítású iskolák voltak. 1845-ben a helytartótanács elküldte az érseknek e képzők tantervét azzal a kéréssel, hogy az egyöntetűség kedvéért az egri intézetben is kívánatos lenne a bevezetése. Pyrker azonban már 1844-ben átszervezte az iskolát, mégpedig oly mértékben, hogy annak tantervi követelményei új tárgyak bevezetése folytán, jóval nagyobbak voltak az állami tantervnél. Bár a zenei tárgyak oktatása (résztárgyak, óraszám) ezután is az eddigiek szerint történt, bizonyosnak látszik, hogy az egyéb tantárgyakkal járó megnövekedett elfoglaltság miatt a gyakorlásra kevesebb idő jutott. A növendéklétszám is jelentősen emelkedett, s így a zenetanárok nem sokat tudtak a diákok egyéni tanításával foglalkozni. A színvonal emelkedésről tehát semmiképpen sem beszélhetünk. A felvétel feltételei változatlanok maradtak. Így továbbra is előnyben részesültek azok, akik bizonyos zenei előképzettséggel bírtak. A felvételi folyamodványt az igazgatóhoz kellett benyújtani, de a felvételről végső fokon maga az érsek döntött (Kelemen, 1982. 363-367. o.). Levonhatjuk a következtetést, hogy a magyar ének-zentanárképzés kialakulásában fontos szerepet játszott a tanítóképzőkben folyó ének-zenetanítás, amely kezdetben főleg a kántorok képzését tartotta elsődleges feladatának.
1.10 A polgári iskolai énektanárképzés kezdete Magyarországon „Az 1868. XXXVIII. tc. az összes népoktatási intézetekben kötelezővé tette az iskolai énektanítást és ennek megfelelően a tanítóképző-intézetek számára a kötelező tárgyak sorában előírta az ének-zene (különösen hegedű és zongora) tanítását.” Tóth 1994. Magyar pedagógia 94. évf. 1–2. szám 95. o.). A rendelet a zenei nevelést az egész ember nevelésének eszközeként fogta fel. „Az iskolai értesítők tanúsága szerint voltak olyan zenetanárok, akik szakképzettségüket magán zenetanodában, énekiskolában, vagy a Pest-budai Hangászegyesületi Zenedében, vagy a Nemzeti Zenedében sajátították el. Tanítottak ének-zenét kántor-tanítók is, akik előtte tanítóképzőt végeztek és az életben nagy gyakorlatot szereztek.” (Tóth, 1994. 96. o.)
21
Eötvös József halála után Trefort Ágoston Gyertyánffy Istvánt6 bízta meg a polgári iskolai tanítóképző Intézet megszervezésével. Az 1873-ban induló polgári Iskolai Tanítóképző Intéztet Gyertyánffy István Paedagógiumnak nevezte el. A tanári pályára készülő hallgatók a következő tantárgyakat tanulták énekből: zongora, ének, összhangzattan, orgona, zenetörténet. 1875-től már polgári iskolai énektanárokat is találunk a tanítóképző ének-zene tanárai között. 1873-ban megalakult a polgári iskolai tanítóképezde a budai elemi iskolai tanítóképzőre építve. Az intézet a nyelv- és történettudományi, továbbá a mennyiségtani és természettudományi szakcsoporton kívül a művészeti szakcsoport keretében ének-zene tárgyakat is tanított és felkészítette a jelölteket az iskolai tanításra. „A Paedagogiumban a művészeti szakcsoport hallgatóit kezdetben Bartalus István tanította. A magas színvonal biztosítéka volt az is, hogy a VKM a polgári iskolai tanítói képesítői vizsgára miniszteri biztosként Erkel Ferencet (1876–1879) és Nikolics Sándort (1876–1888) a zeneakadémia igazgatóját, illetve tanárát bízta meg.” (Tóth, 1994. 96. o.) 1887-ben került először sor a tanítóképző-intézeti tanárképzés megszervezésére (Trefort Ágoston 28.903/1887. számú rendelete). A képzéssel és kvalifikációval kapcsolatos nézetek közül a miniszter Gyertyánffy István koncepcióját fogadta el és a tanítóképző-intézeti tanárképzést a polgári iskolai tanárképzésre építette (VKM 28903/1887. számú rendelet). Zenetanárképzés az egy éves tanfolyamon csak a Paedagogiumban folyt. Az egy éves tanfolyam-szerű tanítóképző-intézeti tanárképzés 1887–1897-ig tartott. Gróf Csáky Albin miniszter 1892. március 21-én kiadott 29.761/1891. számú rendeletében célul tűzte ki, hogy „az állami tanítóképzőkből kikerülő tanítójelöltek az egyházi énekek tanítására is képessé tétessenek, s esetleg kántori minőségben is működhessenek‖. Tantervet bocsátott ki annak érdekében, hogy a katolikus, református és evangélikus hallgatók a III. és IV. osztályokban, heti egy órában, az ének-zene tanár vezetésével egyházi vonatkozású szisztematikus kiegészítőképzést nyerjenek. Az egyházi főhatóságokat felkérte: hitoktatóik tegyék lehetővé, hogy a növendékek templomokban minél gyakrabban segédkezhessenek szertatásokon, „a kántori teendők gyakorlatias elsajátítása‖ érdekében. A tanítóképző-intézeti tanárképzés eredményességének fokozása érdekében 1897-ben a minisztérium egy igen fontos rendelkezést fogalmazott meg, azt, hogy a
6
Gyertyánffy István (Tibód, 1834. dec. 25.–Bp., 1930. aug. 2.): tanár, pedagógiai író. 1853–55 között a kolozsvári orvos sebészeti intézet hallgatója, majd 1869-ig tanár a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1869-ben a svájci tanítóképzők tanulmányozására utazott. 1870-ben a székelykeresztúri, 1873-ban a budai tanítóképző igazgatója. Igazgatása alatt az intézmény polgári iskolai képzővel, gyakorló polgári iskolával és tanítóképző tanárképzővel bővült. 1899-ben nyugalomba vonult. 1878-tól az Országos Közoktatási Tanács tagja. Szerkesztette a Néptanítók Lapját (1874–94). 1882-ben megírta a Budapesti magyar királyi állami elemi és polgári iskolai tanítóképezde múltja és jelene (1873/74–1880/81) című munkát. További publikációi: Emlékirat a magyar királyi tanítóképezdék reformja ügyében (Székelyudvarhely, 1872); Az ellenzéki szellem az iskolában (Bp., 1876); A tanítóképző intézeti tanárok képzésének és képesítésének kérdése (Bp., 1898); Az országos Tanszermúzeumról és Pedagógiai Könyvtárról (Bp., 1923).
22
tanfolyam hallgatói ezután két éven keresztül a budapesti magyar királyi tudományegyetemen hallgassanak pedagógiai előadásokat, később a szaktárgyaikat is. A VKM 57009/1898. számú rendelete a zenetanárképzést az Országos Zeneakadémia hatáskörébe utalta. Az ellenvélemény egyik fő képviselője Gyertyánffy István volt. Ellenvéleményének alapja az a nézet volt, hogy a Zeneakadémia művészeket nevel, a képzőintézetekben pedig pedagógiához értő zenetanárokra van szükség. A századfordulón kibontakozó viták és javaslatok alapján került sor a tanítóképző-intézeti tanárképzés (humán és reálszak) végleges rendezésére 1906-ban, majd a tanítóképzőintézeti zenetanárképzés rendezésére 1908-ban. 1906-ban tehát lezárult a tanfolyami keretben történő tanítóképző-intézeti zenetanárképzés időszaka (Tóth 1994. 98-99. o.). Az Apponyi Kollégium 1906–1949 között a tanítóképző-intézeti tanárképzés önálló intézete volt, amely személyi és adminisztratív kapcsolatban állt a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolával. A polgári iskolai tanárképzésre épített két éves képzés az első időszakban, Budapesten (1906–1930) – külön férfi és női kollégium, külön igazgatóval és szakvezető tanári gárdával, de egy miniszteri biztos irányítása alatt – a Tudományegyetemmel, a Képzőművészeti Főiskolával és a Zeneművészeti Főiskolával együtt oldotta meg a hallgatók elméleti képzését. A második időszakban, Szegeden (1930–1949) az Apponyi Kollégiumnak, mint koedukált oktatási intézménynek a Szegedi Tudományegyetem volt a partnere a humán és reálszakos hallgatók elméleti képzésében. Ebben az időben a Kollégium Budapesti Tagozata gondoskodott a rajz és zene szakos tanárjelöltek elméleti képzéséről a Képzőművészeti Főiskolával és a Zeneművészeti Főiskolával karöltve. A kollégiumi szakvezetést és az egyetemi (főiskolai) elméleti képzést egészítette ki a tanítóképzőintézetben a didaktikai gyakorlat. Ennek a három intézménynek (Apponyi Kollégium, egyetem-főiskola, gyakorló tanítóképző) együttes munkája jelentette a tanítóképzőintézeti tanárképzést. A kormányzati rendelkezés, amely a tanítóképző-intézeti tanárképzést a polgári iskolai tanárképzésre építette, lehetőséget adott arra is, hogy a középiskolai tanárok oklevelük érvényességét (kiegészítő vizsgával) a tanítóképzőintézetre is kiterjeszthessék (Tóth, 1992. Magyar Pedagógia 92. évf. 4. sz. 285. o.). A kollégiumi szabályzat 1906. év októberében született meg (VKM 76629/1906.) és ennek értelmében két bentlakásos intézetet, egy férfi és egy női kollégiumot hoztak létre. A bentlakásos intézetek 1908-ban az Apponyi Collegium nevet kapták és új szervezeti szabályzatot fogalmaztak meg. „E szabályzatok értelmében a tanító- és tanítónőképző-intézeti tanárjelöltek számára az állam a budapesti polgári iskolai tanítóképző-intézettel, az Erzsébet-Nőiskola polgári iskolai tanítónőképzőintézettel és az e célra kijelölt gyakorló (budapesti I. kerületi) tanító- és (budapesti VI. kerületi) tanítóképző-intézetekkel kapcsolatban – külön-külön a férfiak és a nők számára – egy-egy collegiumot – Apponyi Collegium – tart fenn, avégből, hogy a collegiumok tagjait főiskolai, tudományegyetemi, országos képzőművészeti főiskolai, illetőleg országos magyar királyi zeneakadémiai tanulmányaik ideje alatt a szakpályájukra való elméleti és gyakorlati előkészülésben vezessék és támogassák.‖ (Tóth 1992. Magyar Pedagógia 94. évf. 1–2. sz. 100. o.).
23
A tanítóképző-intézeti zenetanárjelöltek olyan okleveles polgári iskolai ének tanítók lehettek, akiknek a zenei szakból jeles oklevelük volt, és akiket a zeneakadémia orgona tanszakán az akadémiai tanfolyamra, illetve a zongora vagy hegedűtanszakon az előkészítő tanfolyamra sikeresen letették a felvételi vizsgát. A két éves képzés során a Zeneakadémia gondoskodott a tanszak és a vele kapcsolatos tárgyak képzéséről, a tanszakkal nem kapcsolatos oktatást az Apponyi Kollégium látta el. A kötelező óraszám legalább 20 óra volt. A zenetanári tanfolyam szaktárgyai a következők voltak: orgona, zongora, zeneszerzés, egyetemes zenetörténet, zeneesztétika, magyar zene elmélete, magyar zene története, karének, a hangszerelés és partitúraolvasás, liturgia, hegedű, az ének és zenetanítás módszertana. Az Apponyi Collegium szervezeti szabályzatában foglaltak kötelezők voltak a zenetanárjelöltekre is. 1916-ban a kollégisták számára elrendelték a közös pedagógiai előadások hallgatását. Az előző évben (1915) kötelezővé tették az első évesek számára a hospitálási naplójegyzet vezetését, a másod éveseknek a tanítási tervek írásos elkészítését. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián zongorából vagy hegedűből tanári oklevelet szerzett zenetanárok (nők) kérhették képesítésük kiterjesztését a tanítóképző-intézetekre. A zenetanárok képesítésének lebonyolítására a miniszter 5 éves időszakra nevezte ki az Országos Tanítóképző-intézeti Zenetanárvizsgáló Bizottságot. Az Apponyi Kollégium igazgatóján és szakvezető tanárán kívül a Zeneakadémia tanárai voltak a tagjai. Az első bizottság összetétele 1909-ben a következő volt. Elnök: Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia igazgatója; alelnök: Chován Kálmán; a bizottság tagjai: Bloch József, Herzfeld Viktor, Kemény Rezső, Kodály Zoltán, Kun László, Laub István, Moravcsik Géza, Szabados Béla, Szautner Zsigmond, Szendy Árpád zeneakadémiai tanárok, Sztankó Béla szakvezető tanár, a bizottság jegyzője, és Dr. Vángel Jenő az Apponyi Kollégium igazgatója. 2. táblázat: A zene szakos hallgatók számának alakulása az Apponyi Kollégiumban 1910-1948-ig (Tóth, 1994. Magyar Pedagógia 94. évf. 1-2. sz. 110. o.) Időszak
Összes hallgató
férfi
Első időszakban végzett 1910–1930
27 %
22 81,5
Második időszakban végzett 1931–1948
109 %
Összesen 1910–1948
136 %
7
nő
közép. isk. tanár 10 37
egyéb7
5 18,5
Végzettség polg. isk. tanár 7 27
49 45
60 55
– –
87 80
22 20
71 52
65 48
7 5,1
97 71,3
32 23,6
Megjegyzés: az „egyéb‖ végzettség a művészi képesítést, az egyházzenei képesítést jelenti.
10 37
24
Az 1920. évi trianoni békediktátum, amely megállapította Magyarország új határait, az elcsatolt területekkel együtt kevesebb, mint felére csökkentette a tanítóképző-intézetek számát (1918-ban 91 tanítóképző, 1920-ban 43 tanítóképző). Érthető, hogy a kormányzat 1921-ben felmérte a helyzetet és megvizsgálta a tanárok képesítésének kérdését. A jelentés rámutatott arra, hogy zenét különböző végzettségű tanárok tanítanak a képzőkben, továbbá, hogy az új rendszerű képzésben, tehát az Apponyi Kollégium intézményében a 197 összes szakos tanár közül 11 fő (10 férfi, 1 nő) végzett zene szakon (zeneelmélet 4, orgona 3, zongora 2, hegedű 2 fő) és tanít. A jelentés megfogalmazta a tanárszükségletet és javasolta többek között, hogy az 1921/22es évre zene szakra is hirdessenek felvételi pályázatot (Tóth 1994. Magyar Pedagógia 94. évf. 1-2. sz. 104. o.). 1921-ben az elcsatolt Pozsonyból az Erzsébet királynőről elnevezett egyetemet Szombathelyre szerették volna telepíteni, de a város vezetői nem vállalták az egyetem befogadását, mely így Pécsett lelt otthonra. 1922-ben felmerült a zenetanárképzés reformja. A reformmal kapcsolatban a bírálatok Kosáry János összefoglalásában azt kifogásolták, hogy a szervezeti szabályzat szerint túlságosan sokféle az előképzettsége (okleveles polgári iskolai énektanár, az akadémián végzett zongora, hegedű vagy énektanár, középiskolai énektanár, stb.) azoknak, akik a tanítóképző-intézeti zenetanárképzésben vehetnek részt (Tóth, 1994. Magyar Pedagógia 94. évf. 1-2. sz. 104. o.). 1928-ban került sor az énektanárképzés átszervezésére. A polgári iskolai tanárképzés átszervezését Klebelsberg Kunó a polgári iskolákról szóló 1927. évi XII. tc. felhatalmazása alapján 1928-ban hajtotta végre, lényege a két állami polgári iskolai tanárképző főiskola egyesítése és Szegedre helyezése, a tanulmányi idő 4 évre emelése és az egyik szaktárgyból meghatározott óraszámban egyetemi tanulmányok előírása volt. Egyidejűleg Klebelsberg Szegedre helyezte a tanítóképző intézeti tanárokat és tanárnőket képző Apponyi Kollégiumot is. Az átszervezés szükségességét Klebelsberg 1928. júniusi minisztertanácsi előterjesztésében az alábbi érvekkel támasztotta alá: „Már az 1927. évi, majd az 1928/129. évi költségvetés indoklásában...előterjesztettem azt a szándékomat, hogy a polgári iskolai tanárképzést reformálni és az egyetemi oktatással kapcsolatba hozni szándékozom. A polgári iskolai tanárképzés...ma Budapesten két önálló főiskolában folyik. A tanárképzésnek a szegedi tudományegyetemmel való egybekapcsolása nemcsak személyzeti megtakarítást és a két főiskolának összevonását, tehát jelentékeny egyszerűsítést jelent, hanem a polgári iskolai tanárképzés színvonalát is emeli...8 De sokat várhatunk ettől a reformtól a polgári iskolai tanárok szellemének átalakulása szempontjából is. Minthogy a polgári 8
A két budapesti főiskola összevonása az 1914/15. évi költségvetésben felvett kiadásokhoz képest közel 800.000 pengő évi megtakarítást jelentett, hiszen nemcsak az egyik főiskola összes dologi kiadásait lehetett megtakarítani, hanem a két budapesti internátus költségei is önmaguktól megszűntek azáltal, hogy a bennlakó növendékek a szegedi Horthy-kollégiumban voltak elhelyezhetők. Huszti J. 1937. 84.
25
iskolai tanárok nagyobb része vidéki városokban és nagyobb községekben működik, előnyös, ha kiképzésüket is vidéki, falusi és tanyai környezettel bíró városokban nyerik, ahol jövendő működési terüket jobban megismerhetik, mint eddig a fővárosban, amelynek megszokása őket a vidéki élettől már eleve elidegenítette. A szegedi egyetemre azért esett választásom, mert ezen az egyetemen a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar mellett külön mathematikai-természettudományi kar is van szervezve, tehát a tanárok szabályszerű kiképzése minden tanulmányi irányban biztosítható. Egyben a reform kultúrpolitikámnak azt a sarkalatos elvét is szolgálja, hogy a főváros mellett legyenek hatalmas vidéki művelődési gócpontok is, a főváros ne nyeljen el minden magyar kulturális intézményt.” Az átszervezés a legnagyobb gonddal őrködött azon, hogy a volt budapesti főiskolák régi bevált hagyományaiból semmi se menjen veszendőbe, sőt, amennyire a körülmények ezt szükségessé tették és megengedték, az újjászervezett intézmény tudatosan a régi nyomokon próbált továbbfejlődni. Megmaradtak a régi szakcsoportok, megmaradtak a tanulmányi rendben mindazok a követelmények, amelyek a szakfőiskolákon nélkülözhetetlen szigorúbb fegyelmi és tanulmányi ellenőrzést voltak hivatva biztosítani, megmaradtak, sőt a polgári iskola gyakorlati jellegének megfelelően továbbfejlődtek a kiegészítő (gyakorlati) szakkörök, megmaradt és továbbfejlődött a didaktikai kiképzést szolgáló gyakorló polgári iskola (Kiss és Vajda, 2010. 96. o.).
26
2. A magyarországi tanárképző főiskolák énektanárképzésének, zenepedagógiai sajátosságainak változásai és fejlődésének rövid története 1928-tól 2.1 Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 2.1.1 Az Ének-zene Tanszék megalapításának előzményei A tanítóképző-intézeti tanárképzés megszervezésére 1887-ben került először sor Trefort Ágoston 28.903/1887. számú rendelete alapján. A tanítóképző-intézeti tanárképzést a polgári iskolai tanárképzésre építette (VKM 28903/1887. számú rendelet). „A Paedagogium és az Erzsébet Nőiskola intézeteiben tanfolyam keretében történő tanárképzés egyöntetűségének érdekében a miniszteri rendelet munkaterv készítését írta elő.”9 Az első ének-zene tanszék Budapesten az 1874/75-ös tanévben a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán alakult meg. Az oktatást Bartalus István, a főiskola első ének tanára irányította, aki a népdalkutatás terén korának egyik úttörője volt. Több énekkönyvet írt az oktatás számára.10 A Bartalus-hagyaték egy része ma is megtalálható a Szegedi Tudományegyetem könyvtárában. Portréját az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék földszinti termében őrizzük (1. Ábra). Bartalus István pedagógus, zeneszerző, zenetanár, zenetörténész, író, zenekritikus, népdalgyűjtő 1821. november 23-án született Bálványos-Váralján. Édesapja református lelkész volt. A kolozsvári főiskolán teológiát, bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. Az 2. ábra: Bartalus István portré intézet neves igazgatója Ruzitska György11 vette pártfogásba. Először vadászkürtön tanult, és 24 évesen kezdett zongorát tanulni. 1851ben került Pestre. 1852-ben Gönczy Pál,12 a század legjelentősebb pedagógusa hívta
9
Idézi: Tóth Gábor, (1994): A Tanítóképző-intézeti zenetanárok képzése (1908–1948). Magyar Pedagógia, 94. évf. 1–2. sz. 97. 10 Bartalus István (1887): A magyar palotás zene és a népdalok. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Magyarország I., Bp.,); Bartalus István (1873-1896): Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (I–VII., Bp.; Bartalus István (1861):101 magyar népdal, Pest; Bartalus István (1862): Gyermek dalhon; Pest; Bartalus István (1873): Thököly, Bercsényi nótái, Rákóczi induló képletei, Pest. 11 Ruzitska György (Bécs, 1789–Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző, pedagógus. Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként működött. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetitora és karmestere is volt. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai Conservatoriumot, melynek haláláig igazgatója és tanára volt. Alonso c. operáját 1829-ben Pesten mutatták be. 12 Gönczy Pál (1817–1892) tanulmányait Debrecen ősi Kollégiumában folytatta, ahol a bölcsészettel ismerkedett. Együtt járt iskolába Arany Jánossal. Pályafutásának első próbaköve a Hajdúböszörmény mel-
27
meg az ekkor alapított nevelőintézetnek, a későbbi református gimnáziumnak tanárául az 1860-as években. Arany János baráti köréhez tartozott. 1867-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett. Székfoglaló értekezése: "A magyar egyházak zenéje a XVI. XVII. században", mely a Kisfaludy Társaság évlapjai IV. kötetében olvasható. 1869 decemberében Eötvös József közoktatásügyi miniszter a budai állami tanítóképzőbe hívta meg zenetanárnak. 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett (Dombi, 2003. 96. o.). 2.1.2 Az Ének-zene Tanszék megalapítása Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter – aki következetes decentralizációs felsőoktatás-politikát képviselt – 1928-ban az egyik pesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát, mely a Paedagogium keretében működött és a másik Polgári Iskolai Tanárnőképző Főiskolát, mely az Erzsébet Nőiskola keretében működött, egyesítette és Szegedre helyezte (Németh és Pukánszky, 1999. Magyar Pedagógia, 99. 3. sz. 255. o.). A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének első oktatója és vezetője Szögi Endre (1943-tól Szeghy-re változtatta nevét). Kezdetben Szeghy Endre volt az énektanár-képzésnek az első és egyedüli tanára. Minden tárgyat maga tanított. Az 1930/3l-es tanévben már óraadók (Kertész Lajosné zongoratanárnő, Cholnoky Margit magánének-tanárnő) segítették a munkáját. 2.1.3 Az Ének-zene Tanszék elnevezéseinek változásai A tanszék elnevezésében az évek folyamán az alábbi változások történtek: 1928-1947-ig Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Zenetanszék 1947-1962-ig Szegedi Pedagógiai Főiskola Zenetanszék 1962-1973-ig Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék 1973-tól Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (JGYTF) Ének-zene Tanszék 1996-tól Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék JGYTF (Apróné, Bereczki, Csillik, Galgóczi és Monok, 1998. 357. o.). 2000-től Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék (SZTE JGYTFK) 2006-tól Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (SZTE JGYPK) Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék
letti Zeleméren, Karap Sándor és Diószegi Sámuel birtokán létrehozott Árva-nevelő és Gyámintézet megszervezése és irányítása volt. Az előkészület során ez tette számára lehetővé a svájci tanulmányutat, ahol módjában állt megismerkednie Pestalozzi (1746–1827) pedagógiai elveivel, s részben annak gyakorlati megvalósításával. 1845-től az intézet valamivel több mint három éven át eredményesen működött. Igazgatója volt annak az 1852-ban megalapított fővárosi magán nevelőintézetnek, melyből 1859-ben a budapesti református gimnázium vált.
28
2.1.4 A tanszék működési helyeinek változásai 1928-tól a Boldogasszony sgt. 8. épület három termében folyt a zeneoktatás.13 (2. Ábra). Az 1963/64es tanévben a Hámán Kató utca 25., (később 1991-től Szent Ferenc utca) épületének II. emeletén kapott helyet a tanszék. Nyolc tanári szoba, egy könyvtár, egy zenei előadó és egy pedagógiai előadó állt rendelkezésére a tanításhoz. A 60-as években a 3. ábra: A gyakorló polgári iskola az1930-as években pedagógiai előadó neve Lenin-terem volt. Itt tartották az énekkari, a zenekari próbákat és a tanszéki tanári és hallgatói hangversenyeket is. A 1986/87-es tanévben a tanszék helyiségei bővültek. A III. emeleten kialakítottak két tanári szobát (Garamszegi József és Varjasi Gyula oktatók szobái), két szolfézs termet és a karvezető szakos hallgatók részére egy termet, ahol két pianínó állt rendelkezésre a vezénylési gyakorlat oktatásához. 1994 augusztusában a tanszék a Hattyas sor 10. sz. alatti volt Kossuth laktanya épületébe (jelenleg Hattyas utca) költözött, mert az egyház visszakapta a Szent Ferenc utcai iskola épületét. A földszinten kilenc egyéni tanári szoba, az emeleten egy tanári szoba, amelyet Meszlényi Róbert XX. századi zeneszerzőről Meszlényi teremnek neveztek el, és egy nagyobb közös helyiség található, ahol a tanszéki értekezleteket tartják. Az emeleten hat terem áll a hallgatók rendelkezésére: egy légkondicionálóval ellátott előadóterem, ahol hangversenyeket és konferenciákat is tartanak, egy kisebb előadó terem és négy szolfézsterem, ahol a hallgatók a tanítás után gyakorolhatnak az ott található pianínókon. Az énekkari létszám bővülésével a karének gyakorlat a közeli III. számú épület nagytermében, a zeneinformatikai és számítógépes zenei program tárgyak tanítása is szintén a III. számú épület számítógépes termében kapott helyet. 2.1.5 Az Ének-zene Tanszék oktatói és oktatásszervezése alapításától kezdve A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének és annak jogutód intézményeinek tanszékvezetőit és dolgozóit az alábbi táblázatban mutatom be. Név
3. táblázat: Tanszékvezetők Tanszékvezetésben töltött idő
13 Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/S zeged2.html, a letöltés ideje: 2011. 07. 02.
29
Szeghy Endre
1928-1952
Heintz Fülöp Szeghy Endre
1952-1954 1954-1961
Avasi Béla Monoki Lajos Bárdi Sándor Maczelka Noémi
1961-1973 1973-1988 1988-1999 1999-
1..
4. táblázat: A tanszék munkatársainak eltöltött évei a főiskolán 1928-tól A tanszék munkatársai Az oktatásban töltött évek Oktatott tárgyak, Dr. Szeghy Endre (1898-1972) 1928-1961 zeneelmélet, karvezetés
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
Kertész Lajosné Cholnoky Margit Gerfig Béla Tihanyi Nándor Varga Klára Erdős János (1920-2010) Mészáros Emma (1929-) Heintz Fülöp (1894-nincs adat) Kézdi Elza Németh Olivérné (1929-) Dr. Kelemen Imre (1930-) Dr. Faludy Béla (1911-1966) Dr. Káldor János (1910-1982) Péter Józsefné Frank Klára (1914-) Szendrei Imre (1926-1983) Varga Ferenc
1930-1957 1930-1957 1932-(nincs adat) 1932-(nincs adat) 1932-1955 1949-1957 1951-1997 1952-1955 1952-1955 1954-1957 1952-1954 1955-1961 1955-1961 1955-1971 1955-1969 1955-
18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.
Kovács Gabriella Felsmann Emília Dr. Avasi Béla (1922-2002) Kardos Pál (1927-1978) Frank Oszkár (1922-) Kardos Pálné (1939-) Veszely Gabriella (1938-) Bánhidi Bartl Ödön Garamszegi József (1917-2012) Gyarmati Sándorné Monoki Lajos (1934-)
1955-1961
29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
Gábor Éva (1924-1998) Rózmann Ákos (1939-2005) Nagy István (1940-) Joó Ete (1937-2008) Rozgonyi Éva (1940-) Fehér Istvánné (1937-) Bárdi Sándor (1943-2009) Dr. Szűcs Lajos (1948-) Dr. Szűts Istvánné Joó Enikő (1945 -) Dr. Dombi Józsefné (1948-) Lázár Zsoltné (1940-)
1964-1979 1965-1970 1965-1974 1969-1974 1969-1971 1970-1998 1971-1999 1971-1974 1971-1973
zongora-tanár operaénekesnő zongora és magánének tanár zeneelmélet-tanár szolfézs-tanár karvezető zongora-tanár zenetörténet-tanár magánének, zongora magánének-tanár zenetörténész karvezető zeneelmélet-tanár zongora-tanár zongoraművész, zongora-tanár partitúraolvasás, úttörő- és társaszene-tanár, zenetörténész magánének-tanár magánének-tanár zeneelmélet-tanár, zeneszerző Liszt-díjas karnagy zeneelmélet-tanár, zeneszerző szolfézs, zongora-tanár magánének-tanár szolfézs-tanár magánének, módszertan-tanár zongora-tanár hegedű, népzene-tanár tanszék-vezető magánének-tanár zeneszerző, orgonaművész zongoraművész karvezető karvezető takarítónő operaénekes, magánének-tanár zeneszerző, karmester zongora-tanár
19731973-1997
zenetörténet és zongora-tanár zongora, magánének-tanár
38. 39.
1961-1992 1961-1965 1961-1982 1962-1974 1962-1980 1963-(nincs adat) 1963-1987 1963-1964 1963-1996
30
1973-1995 1974-
karvezető magánének, hangegészségtan
1974-1993 1974-
44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59.
Dr. Mihálka György (1924-2008) Szabady Józsefné Dr. Békési Magdolna (1948-) Kreuter Vilmosné (1943-) Dr. Erős Istvánné dr. Haincz Erzsébet (1951-) Vass M. Katalin Dr. Szabó Orsolya DLA (1948-) Varsányi Mária (1945-) Berényi Bogáta (1941-1993) Vadász Ilona Török János Dr. Ordasi Péter DLA (1948-) Vass Irén (1947-) Dr. Maczelka Noémi DLA (1954-) Egri László (1954-) Lipták Margit (1959-) Varjasi Gyula (1959-) Dillman Éva Bereczkiné Gyovai Ágnes (1965-) Joóbné Czifra Éva (1959-) Dr. Csanádi László DLA (1954-)
karvezetés, zenetörténet szolfézs, karvezetés, zeneesztétika karvezető, zenei szerkesztő zongoraművész, zongora-tanár operaénekes, magánének-tanár módszertan-tanár, újságíró
60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73.
Laczy Julianna (1957-) Magay Judit? Petrigán Erzsébet (1969-) Dr. Pukánszy Béla DSc.(1954-) Delley József (1937-2006) Illés Mihály (1947-) Jancsovics Antal (1937-) Kurucz Zita (1970-) Gyüdi Sándor (1959-) Dr. Kovács Gábor PhD (1966-) Sziklavári Károly (1969-) Szudi Mária (1958-) Dohány Gabriella (1958-) Rákai Zsuzsanna (1974-)
19911991-1994 1993-1995 1985-1992 1989-1991 1989-1991 1995-1997 1995-2000 1994-1995 199820002000-2004 2001-2002 2003-2008
74.
Németh József (1942-)
2005-2012
75.
Dr. Asztalos Bence DLA (1973-)
2009-
40. 41. 42. 43.
1975-1976 1977-1982 1980-1983 1980-1996
1982-1995, 1997-2009 198319831983-1986 198419851992-1993 199019901990-
karvezető, karvezetés-tanár karvezető, módszertan-tanár zongoraművész, zongora-tanár operaénekes ügyintéző, tanácsos karvezető, magánének-tanár gordonkatanár népzene és zongora-tanár zongora-tanár zongora, zeneelmélet és orgona-tanár magánének-tanár szolfézs-tanár szolfézs-tanár gordonka-tanár zongora-tanár magánének-tanár liszt-díjas karmester karvezető, szolfézs-tanár Liszt-díjas karnagy karvezető, karvezetés-tanár szolfézs-zeneelmélet tanár szolfézs-tanár karvezetés-tanár muzikológus, zeneirodalomtanár Liszt-díjas operaénekes magánének-tanár operaénekes, magánénektanár, hegedűművész
31
4. ábra: Kodály Zoltán és Szeghy Endre
A Szegedi Állami Polgáriskolai Tanárképző Főiskolán 1928/29-től 1933/34ig négyéves négy szakcsoportos képzés folyt. A Szegedi Állami Polgáriskolai Tanárképző Főiskola első szakcsoportvezetője dr. Szögi Endre az alapítási évtől ideiglenes (óraadó), 1933-tól pedig végleges tanárként töltötte be tanszékvezetői feladatkörét. Szeghy Endre bölcsészdoktori szigorlatot tett neveléslélektanból, pedagógiából és
filozófiából. Az Országos Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzés tanszakon záróvizsgázott 1928-ban. Elvégezte még a Tanítóképző Intézeti Tanárok Apponyi Kollégiumát is 1931ben. (Apróné, Bereczki, Csillik, Galgóczi és Monok, 1998. 533. o.). Működési területe az oktatói tevékenységén túl kiterjedt a népdalgyűjtési, zeneszerzői munkásságára, vezetőként a főiskolai és egyházi énekkarra, a Népdalegyesületre, a Főiskolai Kamarakórusra és a Főiskolai Énekkarra. Nevéhez fűződik Kodály: Jézus és a kufárok, Öregek, Mátrai képek szegedi bemutatója, sőt a Psalmus Hungaricust is előadták 1954 májusában. Szeghynek ajánlotta Kodály az Intermezzo vegyeskari változatát és Bárdos Lajos a Szeged felől című kórusművet. Ez a kórus emlékezetes szereplései Szegeden kívül a Zeneakadémián hallhatók voltak. Az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság Képesítő vizsgálati anyakönyve alapján az Ének Kiegészítő Szakcsoport hallgatóinak száma 1930-1949 között 363 fő volt. Az alapvizsgálat tárgyai két év után (1928-29, 1929-30) filozófia, pedagógiai, zeneelmélet és gyakorlati ének voltak. (Dombiné, 2003. 10. o.). A képesítővizsgálat írásbeliből az ének volt, szóbeliből viszont zenetörténet és formatan, a polgári iskolai énektanítás módszertana, magánének, zongora és gyakorlati tanítás.14 A Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által létrehozott változás kijelölte az addig sokat vitatott intézet főiskolai színvonalát és rangját.
14
Az 1883. évi középiskolai törvény rendelkezett a tanári képesítés feltételeiről és a vizsgálatok általános követelményeiről. Előírta a szakjukhoz tartozó tárgyak négyéves tanulmányozását. Az egyéves nevelői gyakorlatot, továbbá képesítő vizsga tételét a vizsgáló bizottság előtt. Tanítás terén a rendszeres módszertani értekezletek mellett a szemléltetés és a kísérletezések útján való tanítást is bevezette.
32
A négy éves képzés alatt három szakcsoport működött. Ehhez társult még hat kiegészítő szakcsoport is. A tanterv és órabeosztás 1947-ig működött ennek megfelelően. Ebben a döntő szerepet dr. Szeghy Endre játszotta. Kinevezett rendes tanárként csak ő tanított. Munkáját óradíjas kollegák segítették, mint pl. Gerfig Béla, 5. ábra: Szeghy Endre főiskolai tanár, 1944-ben Tihanyi Nándor és Varga Klára oktatók, polgári iskolai tanárok és gyakornokok. Az 1929/30-as tanévben alakult meg a Főiskolai Énekkar. Az 1933/34-es tanévben a hallgatók kérésére jött létre a kamarakórus. Az országon belül több helyen adott koncerttevékenységeken túl a tanárjelöltek karvezetőkké történő kiképzését is szolgálta. Több esetben a hallgatók maguk vezényeltek, a tanár – Szeghy professzor – elnöki tisztet töltött be (Dombiné, 2003. 11. o.). 15
5. táblázat : Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1928/29 –1946/47-ig a Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén Év Tantárgyak Tanulmányi Szakpárosítások időszak 1928/29 – 1. Zeneelmélet és zenetörténet Négy év Négy szakcsoportos kép1932/33 2. Ének zés. Az ének az úgyne3. Zongora, orgona, harmónium vezett kiegészítő szak4. Gyakorlati tanítás csoportok közé tartozott. 5. Karének (1929/30-tól) 6. Kamarakórus (1929/30-tól) 7. Bevezetés a filozófiába, pszichológiába és logika 8. Pedagógia 9. A filozófia története 10. A pedagógia története 11. Etika 12. Gyakorlati tanítás 13. Német nyelv 15. Közgazdasági és társadalmi ismeretek 16. Néprajz 17. Testgyakorlás 18. Latin nyelv 1933/34 – 1. Összhangzattan Három év Három szakcsoportos 1946/47 2. Összhangosítás és formatan képzés. Az ének a vá3. A polgári iskolai énektanítás módszerlasztható kiegészítő
15
Internet: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_4/pages/ 020_zenei_elet.htm 2010. okt. 10.
33
tana 4. Zenetörténet és összhangosítás 5. Ének és énekgyakorlat 6. Magánének 7. Zongora 8. Transzponálás 9. Harmónium 10. Tanítási gyakorlat 11. Karének 12. Bevezetés a filozófiába, lélektan, logika, ismeretelmélet 13. Pedagógia 15. A filozófia története 16. A pedagógia története 17. Etika 18. Tanítási gyakorlat 19. Testgyakorlás 20. Latin 21. Német 22. Közgazdaságtan
szakkörök közé tartozott
Az 1945. augusztus 18-án kelt 6650/1945. M. E. számú rendelet alapján az ideiglenes nemzeti kormány létrehozta a 8 osztályos általános iskolát. Ezzel a rendelettel egyben megszűnt a polgári iskola intézményrendszere (Apróné, Bereczki, Csillik, Galgóczi és Monok, 1998. 181. o.). 1947-ben ebben az új rendszerben kezdte meg működését két pedagógiai főiskola (Budapest, Szeged). Horváth Tibor a Köznevelés 1949. június 15-i számában azt emeli ki, hogy „Az MKP kezdeményezésére létrehoztuk 1947-ben a pedagógiai főiskolákat.”1947 és 1967 között 14 tanterv készült. A 20 év alatt állandóan tantervet változtató munkastílus nehezítette az eredményes oktató-nevelő munkát. Pl. 1947-ben és 1950-ben két tanterv is megjelent. A minisztérium 1949-es rendelete kötelezővé teszi minden hallgató számára az orosz nyelv, az SZKP (Szovjet Kommunista Párt) történetének tanulását és a magyar stílusgyakorlatot. Az első szocialista tanterv két főszakos és egy kiegészítő szakos, amely három éves képzési időre készült. A tanterv az egyes szakcsoportok tárgyait három kategóriába: kötelező tantárgyak, szaktárgyak, kiegészítő tárgyak csoportjába sorolja. Ez tulajdonképpen megegyezik a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tantárgyi rendszerével. Az ének szaktárgy óraszáma mindhárom tantárgystruktúrában magas. Dr. Ágoston György így értékelte a reformmunka jelentőségét: „A legdöntőbb eredménye a párthatározatnak, hogy nyáron megszületett a pedagógiai főiskolák új, közös, egységes programja… A reformbizottság a párttól kapott útmutatások alapján elkészítette a pedagógiai főiskolák óratervét… A készségi tárgyakat is komollyá tettük azáltal, hogy az ének-zenét, testnevelést, rajzot főszakká tettük.” (Kávássy, 1964. 9. o.). A működő szakpárok a következők voltak: magyar nyelv és irodalom-ének-zene, történelem-ének és 1954-től 1956-ig ének-testnevelés. (Dombiné, 2003. 12. o.).
34
Az 1954/55. tanévben az ének-zene tanszék hallgatója volt Békési Imre is, aki 1987-től 1990-ig és 1995-től 1998-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója volt. Hangszalag problémái miatt az orvosa nem ajánlotta az ének-zene szak folytatását. A leckekönyvét a kutatás céljából rendelkezésemre bocsátotta. Ebben látható, hogy a zenei tantárgyakat kik tanították: Az éneket (hetente 5 óra) Erdős János, a zeneelméletet (hetente 2 óra) Szeghy Endre, a hangképzéselméletet (hetente 1 óra) Faludi Béla, a magánéneket (hetente 1/2 óra) Kissné, a zongorát (hetente 1/2 óra) Szeghy Endre, a karéneket (hetente 2 óra) Erdős János, a hegedűt Belle Ferenc (hetente 1/2 óra) tanította. 6. ábra: Békési Imre leckekönyvének első oldala
7. ábra: Békési Imre leckekönyvének második oldala az 1955/56-os tanévben
1955-ben megszűnt a budapesti Pedagógiai Főiskola, és a történelem-ének szakpárt is Szegedre helyezték Budapestről. Említésre méltó esemény volt 1956 májusában, amikor a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezetésével, valamint a főiskola ének-zene tanszéke közös ünnepi előadással köszöntötte Kodály Zoltánt. Ekkor
35
mutatták be a Háry János Intermezzójának vegyeskari változatát. Ezen a koncerten Liszt Ferenc: Esz dúr zongoraversenyével fellépett ifjabb Szendrei Imre zongoraművész is, aki 1955-ben került a tanszékre, zongoratanárként.16 Az 1956-os események miatt az oktatás október 24-től szünetelt 1957. január 14-ig. 1954/55-től 1959-ig tehát a két főszakos szakpár magyar-ének, történelem-ének volt. (Kávássy, 1964. 11. o.). A szaktárgyak és a kötelező tárgyak aránya egyharmad volt. 1959-ben négy évre emelték a három éves képzési időszakot, de újra bevezették a három szakosságot, miszerint az alap szakpárokhoz lehetett választani az ének szakot, 1964-től újra visszaállították a kétszakos képzést. Addig is azt az engedményt tették, hogy ha a három szakon valaki sikertelen volt, két szakon levelező tagozaton folytathatta tovább tanulmányait. 6. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1947/48 – 1961/62-ig a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékén
Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken Év Tantárgyak Tanulmányi időszak 1947/48 1. Ének (szolfézs) Három év – 2. Karvezetés 1949/50 3. Zeneelmélet 4. Hangképzés-magánének 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Az ének-zene tanítása Kiegészítő kollégiumok: 9. Énekkar 10. Zenekar 1950/51 1. Ének (szolfézs) Két éves és gya– 2. Karvezetés korlóév 1954/55 3. Zeneelmélet 4. Hangképzés-magánének 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Az ének-zene tanítása Kiegészítő kollégiumok: 9. Énekkar 10. Zenekar 11. Marxizmus-leninizmus, 12. Lélektan, 13. A pedagógia általános alapjai 14. Didaktika 15. Neveléstan 16. Tanítási gyakorlat
16
Szakpárosítások Kétszakos képzés (Magyar nyelv, magyar irodalom - ének-zene az általános iskola alsó és felső tagozatára)
Két-, illetve egyszakos képzés magyar - ének-zene szakcsoport, ének-zenetestnevelés szakcsoport (1951-től történelemének)
Zsigmondné Pap Éva (2008): Doktori értekezés (Szeged zenei élete 1945 és 1960 között). 30. p.
36
1953/54– 1954/55
17. Orosz nyelv 18. Testnevelés 19. Magyar nyelv 1. Ének 2. Karvezetés 3. Zeneelmélet 4. Hangképzés-magánének 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Az ének-zene tanítása Kiegészítő kollégiumok: 9. Énekkar 10. Zenekar 11. Lélektan 12. A pedagógia általános alapjai 13. Neveléstan 14. Neveléstörténet 15. Úttörőmozgalom Három éves
1954/55
1955/56
1959/60
1. Ének 2. Karvezetés 3. Zeneelmélet 4. Hangképzés-magánének 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Az ének-zene tanítása Kiegészítő kollégiumok: 9. Énekkar 10. Zenekar 1. Ének 2. Karvezetés 3. Zeneelmélet 4. Hangképzés-elmélet 5. Zongora 6. Magánének 7. Zenetörténet 8. Partitúra-olvasás 9. Úttörő- és társas- zene 10. Módszertan
Három éves
Négy év
Megszüntetik az egyszakos képzést és csak a kétszakost engedélyezik Kétszakos képzést engedélyezik (Magyar nyelv és irodalom – ének, Történelem – ének, Ének – testnevelés)
Háromszakos képzés (a hallgatók valamennyi kötött szakhoz választhatják az éneket)
1961. szeptember 1-jével jelentős személyi változás történt, amikor Dr. Szeghy Endrét Avasi Béla főiskolai docens váltotta föl a tanszék élén. Dr. Faludy Bélát Kardos
37
Pál17 főiskolai docens, dr. Káldor Jánost Frank Oszkár főiskolai docens követte az 1961/62-es tanévtől. Avasi Béla tanszékvezetésének az időszakára esik a jegyzetek írása, amelyeket egy éves kipróbálás után neves szakmai bírálatok útra bocsátásával tankönyvként használhattak tovább. Avasi Béla, Frank Oszkár, Gábor Éva, Kardos Pál munkáit említem meg. A bírálók sorában Bárdos Lajos, Dobszay László, L. Hegyi Erzsébet, Molnár Antal, Újfalussy József és Vargyas Lajos nevét olvashatjuk. A főiskolai reform keretében új tantervek, új programok és új jegyzetek születtek. E reformok kitalálói, végrehajtói a megalakult minisztériumi szakbizottságok vezetői, vagyis a társfőiskolák tanszékvezetői voltak. A tantárgyak megvitatása nemcsak miniszteriális szinten, hanem a társfőiskolákon is történt. Ennek hatására vezették be önálló tárgyként a népzenét, valamint a kötelező zongoraoktatáson túl az egyéb hangszerek tanítását is, ami a főiskolai zenekarok megalakulásának lehetőségét jelentette. A tanszék tantestülete a következő évben Kardos Pálnéval és Veszely Gabriellával bővült. 1963-ban megszűnik a tanítóképző. Az intézeti tanárok egy részét átveszi a főiskola. Így került a tanszéki oktatók sorába Bánhidi Bartl Ödön, Garamszegi József, Gyarmati Sándorné és Monoki Lajos is. Garamszegi József több mint 10 évig a módszertan tanára volt. Ez időben a tanszék tanárai gyakran tartottak hangversenyeket, melyeket sokszor a Tisza Szálló hangversenytermében rendeztek meg. A zeneelmélet magas szintű oktatásán túl kiemelkedik a Kardos Pál vezette kar. Országos sikereiken túl a legrangosabb zenei versenyekre kapnak meghívást, ahol nagy sikerrel szerepelnek. A tanszék életében még az a tény is fejlődést hozott, hogy az I. sz. Gyakorló Általános Iskolából a Hámán Kató utcai épületbe költözhettek. Mód nyílt egy szakszerű könyvtár elhelyezésére. 17
Kardos Pál (Cegléden született 1927. febr. 9-én.) karmester, pedagógus, Liszt Ferencdíjas (1972). Oklevelét a Nagykőrösi Tanítóképző Intézetben szerezte (1945). 1947-től Bp.-en tanított, ezzel párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakán diplomát szerzett (1952). 1953-tól 1961-ig a miskolci zeneművészeti szakiskolában tanított, 1955-től vezette az iskola leánykarát. 1961-től 1972-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola docense. 1972-től haláláig Kecskeméten, a Kodály Zoltán Gimnáziumban tanított, vezette a leánykart és a Kecskeméti Városi Vegyeskart. Pedagógiai és művészi munkája mellett végig jelentős népművelő tevékenységet folytatott. Számos előadást, tanfolyamot tartott itthon, valamint külföldön. Kórusaival különböző nemzetközi versenyeken (Arezzo, Zürich, Debrecen) több díjat nyert. 1978. febr. 16-án halt meg Kecskeméten. Megjelent könyvei és jegyzetei: Kardos Pál (1969): Kórusnevelés – kórushangzás. Zeneműkiadó, Budapest; Kardos Pál (1968): Egyszólamúság az énekkari nevelésben. Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó, Szeged; Kardos Pál (1970): Karvezetés III. Intonálás. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest; Kalmár Márton, Kardos Pál, Lugossy Magda, Mihályi Gyuláné (1973): Zenei nevelés az általános iskolában. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.
38
39
8. ábra: Könyvtár és szakkatalógus az 1970-es évek elejé
Elkészült Avasi Béla jóvoltából a szakkatalógus is, ez a gyűjtemény az alapja a mai szép, sokoldalú könyvtárunknak, melyet a Szegedi Tudományegyetem közös könyvtárába helyeztek át 2007 után. Személyi változások 1970-re a következők: Gábor Éva énekművész 1964-ben, Vámosi Nagy István zongoraművész 1965-ben jött a tanszékre. 1969-ben Joó Ete és Rozgonyi Éva karvezetőkkel bővült a tanszék oktatókara. Időközben jött és távozott Rózmann Ákos zeneszerző a tanszékről (Dombiné,
2003. 13. o.). 7. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1962/63–1973/74-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1963-1965-ig Év Tantárgyak Tanulmányi Szakpárosítások időszak és 1962/63 – 1. Ének (szolfézs) Négy év Kétszakos képzés (Ma1964/65 2. Zeneelmélet gyar nyelv és irodalom 3. Karvezetés – ének-zene, történelem 4. Magánének – ének-zene) 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Népzene és magyar zenetörténet 9. Az ének-zenetanítás módszertana 10. Énekkar 11. Politikai gazdaságtan 12. Filozófia 13. Etika 14. Tudományos szocializmus 15. Testnevelés 16. Iskolaegészségtan 17. Logika 18. Általános lélektan 19. Fejlődés- és neveléslélektan 20. Neveléselmélet 21. Nevelési gyakorlat 22. Didaktika 23. Neveléstörténet 24. Népművelés 25. Iskolaszervezettan 26. Tanítási gyakorlat 27. Pedagógiai szeminárium 28. Lélektani szeminárium
40
1964/65
29. Orosz nyelv 30. Nyelvművelés 1. Ének (szolfézs) 2. Zeneelmélet 3. Karvezetés 4. Magánének 5. Hangszerjáték 6. Partitúraolvasás 7. Zenetörténet 8. Népzene és magyar zenetörténet 9. Az ének-zenetanítás módszertana 10. Énekkar 11. Politikai gazdaságtan 12. Filozófia 13. Etika 14. Tudományos szocializmus 15. Testnevelés 16. Iskolaegészségtan 17. Logika 18. Általános lélektan 19. Fejlődés- és neveléslélektan 20. Neveléselmélet 21. Nevelési gyakorlat 22. Didaktika 23. Neveléstörténet 24. Népművelés 25. Iskolaszervezettan 26. Tanítási gyakorlat 27. Pedagógiai szeminárium 28. Lélektani szeminárium 29. Orosz nyelv 30. Nyelvművelés
Négy év
Kétszakos képzés (Magyar nyelv és irodalom – ének-zene, történelem – ének-zene, matematika – ének)
2.1.6 Az ének-zene tanszék oktatott tantárgyainak alakulása az ének-zene–egyéb szakon 1973/74–1996/97-ig 1973-tól 1997-ig megjelent tantervek szerint az ének-zene szakon tanított zenei alaptantárgyak a következők: ének, szolfézs, karvezetés, zeneelmélet, zenetörténet, hangképzés, hangszerjáték, ének-zene tanítása (módszertan), iskolai gyakorlat, partitúraolvasás. A kötelező pedagógiai és politikai tantárgyakat az 5. számú táblázatban mutatom be. Az 1973-as tantervben a tantárgyak mellett kiegészítő tantárgyként szerepel az énekkar, zenekar, zenehallgatás és a zongora. Az 1984/85-ös tantervben az énekkar, a zeneirodalmi ismeretek helye a kötelező tárgyak körébe került. Emellett megjelent egy kiegészítő utasítás: a kötelező zongora, szabadon választható speciálkollégium: a zenekari játék, a zeneesztétika, és a zongora-hegedű metodika. Az 199l-es tanévben az óraszámok csökkentek, ezért a tantárgyak rendszere átalakult, így megszűnt a partitúraolvasás, IV. évfolyamon pedig megjelent az államvizsga előkészítő tárgy. Az énekkar kiegészítő utasításként szerepel, a zenekar működése 1995-ben megszűnt. 1994-es tanévtől valamennyi hallgató hangszerjáték főtárgyként zongorázni tanul, azonban fakultatív lehetőség van hegedű- és citerajáték tanulására is.
41
8. táblázat: Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1973/74 – 1994/95-ig a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1973-1975-ig Év Tantárgyak Tanulmányi Szakpárosítások időszak 1973/74 – 1. Ének Négy év Kétszakos képzés 1973/74 2. Szolfézs (Magyar nyelv és iro3. Karvezetés dalom – ének-zene, 4. Zeneelmélet történelem – ének5. Zenetörténet zene) 6. Hangképzés 7. Hangszerjáték 8. Ének-zene tanítása (módszertan) 9. Iskolai gyakorlat 10. Partitúraolvasás 11. Énekkar, (kiegészítő tárgy) 12. Zenekar, (kiegészítő tárgy) 13. Zenehallgatás, (kiegészítő tárgy) 14. Zongora 15.Didaktika 16. Pedagógia 17. Neveléstörténet 18. Úttörő mozgalom pedagógiája 19. Politikai gazdaságtan 20. Dialektikus és történelmi materializmus 21. Tudományos szocializmus 22. Etika 23. A munkásmozgalom története 24. Orosz 25. Testnevelés 1984/85 1. Ének Négy év Kétszakos képzés 2. Szolfézs 3. Karvezetés 4. Zeneelmélet 5. Zenetörténet 6. Hangképzés 7. Hangszerjáték 8. Ének-zene tanítása (módszertan) 9. Iskolai gyakorlat 10. Partitúraolvasás 11. Énekkar, (kötelező) 12. Zenekar, (kiegészítő tárgy) 13. Zenehallgatás, (kiegészítő tárgy)
2.1.7 Az oktatott tantárgyak rendszere az ének-zene - karvezetés szakon Az 1989-ben alakult karvezetés szak a tantárgyak újabb rendszerezését vonta maga után, melyek a következők: szolfézs, zeneelmélet, zenetörténet, karvezetés, vezénylési gyakorlat, kargyakorlat, népzene, módszertan, hospitálás, énekkar, tanítási gyakorlat, hangszerjáték, hangképzés, partitúraolvasás, szolfézs-módszertan, záróvizsga előkészítő. Az 1997/98-as tanévtől lehetőség nyílik a szolfézs szakirány felvételére, amely a hallgatóknak plusz hat óra képzést jelent a III. és IV. évfolyamon. A szolfézs szakirányt választó hallgatók tantárgyai: szolfézs, szolfézs-módszertan, zeneelmélet, karvezetés, zenetörténet, zenepedagógia, hangszerismeret, módszertan, műelemzés,
42
hangszerjáték, hangképzés, speciálkollégium, hospitálás. 2.1.8 A hallgatók által választható szakpárosítások 9. táblázat: Az ének-zene szakos hallgatók által választható szakpárosítások a bolognai rendszer bevezetéséig Év szakpárosítás megjegyzés 1928-tól 1933-ig Egyéb-ének Négy szakcsoportos képzés és választható ének 1933-tól 1947-ig Egyéb-ének Három szakcsoportos képzés és választható ének 1949-től 1951-ig Egyéb-ének Kétszakos és ének kiegészítő szakos képzés 1951-től 1955-ig Egyéb-ének Két-, illetve egyszakos képzés 1962-től Ének-magyar folyamatosan 1962-től 1975-ig Ének-történelem 1962-től 1971-ig és Ének-matematika 1985-től Ének-matematika folyamatosan 1962-től 1973-ig Ének-orosz 1975-től 1979-ig Ének-népművelés 1985-től Ének-szlovák, ének-román folyamatosan 1993-1997-ig Ének-olasz 1993-1997-ig Ének-német nemzetiségi 1988-1998-ig Ének-karveztés 1991-1997-ig Ének-hittan
2.1.9 Tudományos diákkör (TDK, OTDK) A tanszék aktív tudományos és művészeti diákköri munkát tud felmutatni. Bizonyítják ezt az elért eredmények. A Tudományos Diákkör munkáját éveken át neves főiskolai tanárok irányították, mint Avasi Béla és Frank Oszkár. Nyugdíjba vonulásuk után Ordasi Péter vette át a Tudományos Diákkör irányítását, majd miután a békéscsabai konzervatórium igazgatója lett, dr. Dombi Józsefné lett a Tudományos Diákkör gondozója. 1979 és 1996 között 24 dolgozat jutott az OTDK-ra, ezek között több dolgozat kapott különdíjat és III. díjat, valamint elismerő oklevelet. A Tudományos Diákkör jelentős eseményei között fontos megemlíteni a zenei műveltségi versenyt, melynek anyagát 1982-ben Avasi Béla főiskolai tanár állította össze, s a főiskola hallgatói igen nagy számban vettek részt ezen a vetélkedőn. 1989-ben Bárdos Lajos művei és pedagógiai öröksége címen előadó ülést szervezett a diákkör. A dolgozatok értékelését Lukin László, a Bárdos Társaság elnökségének tagja végezte. A TDK dolgozatok témái: zenei elemzések, zenetörténeti kutatások. A Művészeti Diákkör munkássága 1973-tól új színnel gazdagodott, Bárdi Sándor vezetésével. A diákkör eleinte zenekari és szóló számok bemutatásával foglalkozott. Első operaelőadásuk Mozart: Bastien és Bastienne még hangversenyszerű volt, de később (mivel az együttes egy tagjának rendezői ambíciói voltak) már jelmezben, zenekarral és díszletek között adták elő Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló című vígoperáját. Az együttes attól kezdve egyfelvonásos, kevés szereplős, ún. opera-buffákat játszik, azokra a hallgatókra, nézőkre gondolva, akik még nem ismerkedtek meg a műfaj szépségével, vagy éppen
43
kíváncsiak az opera nálunk ritkán látható kamaraváltozatára. Az együttes és vezetőjük, Bárdi Sándor jelentős kutatómunkát végzett. Az együttes tagjai számos könyvtárnyi anyagot olvastak át, szakemberekkel konzultáltak. Így mutatták be Magyarországon először Salieri: Csellel vagy anélkül; Gluck: A jó útra tért részeges; Gluck: A csodadoktor; Pauer: A vacsora című vígoperáját. 1977-1978-ban nagy sikerrel szerepeltek a „Ki Mit Tud?‖ vetélkedőn. A televízió felvételt is készített az együttessel: Bach: Quodlibet-jét adták elő. 1979 nyarán 15 alkalommal mutatták be Makón és környékén Haydn: A patikus című vígoperáját. 1973-tól 1979-ig a Művészeti Diákkör kilenc operát mutatott be 80 előadásban, amelyek a következők voltak: Mozart: Bastienn és Bastienne; Orff: A hold; Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló; Salieri: Csellel vagy anélkül; Britten; A kis kéményseprő; Gluck; A jó útra tért részeges; Gluck: A csodadoktor; Haydn: A patikus; Paisiello: Az énekmester. Az állandó szereplők: Vajda Júlia, Tóth Márta, Szilágyi Béla, Kovács András, Ördög József voltak. 1976-ban a TDK „a JGYTF Legeredményesebb Diákköre‖ III. fokozatát kapta. 1980-tól a Kisopera a Bartók Béla Művelődési Központ pártfogásával működött. 1982-től már a Muzsikáló Udvar keretében mutatták be az újabb és újabb műveket, mint például Boito: Vásottfalva című gyermekoperáját, Donizetti: Rita, Grétry: A kincskereső, Méhul: Szerelmi cselszövés, Adam: A nürnbergi baba, Pauer: A vacsora, Mozart: Varázsfuvola, Mozart: A kariói lúd, Offenbach: A házikoncert, Fioravanti: Falusi énekesnő, Offenbach: Tulipatan szigete, Donizetti: Házitanító a pácban című műveit. A 90-es évektől kezdve a hallgatók újra nagy létszámban vettek részt a Tudományos és Művészeti Diákkör munkájában. 1991-ben Mozart halála évfordulója tiszteletére zenei versenyt rendezett a diákkör, a program kamaraének, hegedű és zongora A és B kategóriából állt. A versenyben a tanszék hallgatóinak 60%-a vett részt. A hallgatók produkcióit ismert művészek bírálták el: Berdál Valéria és Szabó Orsolya. 1992-ben a Művészeti Diákkör bemutatta Gluck: A rászedett kádi című vígoperáját, felkészítő tanár Bárdi Sándor, zongorán közreműködött Lázár Zsoltné, 1993-ban Gershwin: Porgy és Bess című operáját adták elő, felkészítő tanár: Bárdi Sándor, zongorán közreműködött Maczelka Noémi, 1993-ban Orff: A hold című kisoperáját adták elő, 6 szólistával és kamarakórussal. Felkészítő tanár: Bárdi Sándor, zongorán kísérte Lázár Zsoltné és Dombi Józsefné, 1994-ben Mozart: Kairói lúd c. kisoperáját adták elő 9 résztvevővel. Felkészítő tanár és az operát fordította Bárdi Sándor, zongorán kísért Lázár Zsoltné, 1995-ben Offenbach: Tulipatan szigete című kisoperáját mutatták be hét résztvevővel. Felkészítő tanár és az operát fordította Bárdi Sándor, zongorán kísért Lázár Zsoltné, 1996 márciusában Mozart: Bastien és Bastienne című kisoperáját mutatták be. Zongorán közreműködött Mátyus Ivett főiskolai hallgató, 1996-ban Paisiello: Az énekmester című kisoperáját mutatták be 4 résztvevővel. Felkészítő tanár Bárdi Sándor, zongorán kísért Szentpéteri Matild főiskolai hallgató,
44
1992-től a kisopera szereplői a karvezetés szakos hallgatók közül kerültek ki, de lehetőség nyílt az ének-más szakos hallgatóknak is, hogy részt vegyenek a Tudományos és Művészeti Diákkör munkájában, 1993-ban Csajkovszkij halálának 100. évfordulójára emlékeztek hangverseny keretében, 1994-ben a TDK hangversenyen mintegy 37-en vettek részt. 1995-ben az országban elsőként a Tudományos és Művészeti Diákkör országos zongoraversenyt hirdetett főiskolai hallgatók számára, melyre 1995 novemberében a Diákköri Konferencián került sor. Ezzel a hangszerjáték szerepének jelentőségét kívánta elősegíteni. A verseny magas színvonaláról Frank Oszkár zenetudós, valamint Szabó Orsolya zongoraművész elismeréssel nyilatkozott. A versenyen 28 fő vett részt az ország 5 főiskolájáról. 1996-ban a Tudományos és Művészeti Diákkör országos karvezető versenyt rendezett. Ez nagy feladat elé állította a hallgatókat, mivel nemcsak a művek vezénylését, hanem a művek próbálása során tett észrevételeket is pontozta a zsűri. A versenyt neves zsűri bírálta el: Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy, Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy, valamint Fódi Krisztina. A verseny több fordulóból állt. A döntőbe két szegedi versenyző is bejutott és a díjazottak között szerepelt László Éva, felkészítő tanára: dr. Mihálka György, valamint Mátyus Ivett, felkészítő tanára: Kreuter Vilmosné. 1995-ben az Ének-zene Tanszék Tudományos és Művészeti Diákköre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola legeredményesebb diákköre I. fokozatát nyerte el (Békési, Laczó, Csillik, Bereczki, Galgóczi és Monok, 1999. 364–367.). 2.1.10 A tanszék kapcsolatai 2.1.10.1 Belföldi kapcsolatok A tanszék szoros kapcsolatot tart magyarországi főiskolák ének-zene tanszékeivel: Nyíregyházi Főiskola (NYF) (régebben Bessenyei György Tanárképző Főiskola), Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME) Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Zenei Intézeti Tanszék (régebben Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola), Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, (ELTE BTK) Zenei Tanszék (régebben ELTE Tanárképző Főiskolai Kar). 2.1.10.2 Külföldi kapcsolatok A legkorábbi kapcsolat a nyitrai Universita Konstantina Filozofa Pedagógiai Fakultásával épült ki. Az Erasmus nemzetközi kapcsolatok 2011-re több mint 20 külföldi intézményre kiterjedtek.
2.1.11 Tanszéki könyvtár A tanszéki könyvtáros és gépíró először Gondi Sarolta, majd 1984-től a könyvtár elköltöztetéséig: Lipták Margit volt. A tanszéki könyv- és kottaállomány
45
hozzávetőlegesen 9000 kötetet tett ki. Hét zenei folyóirat járt rendszeresen. 1500 db hagyományos hanglemez, 100 db CD lemez és 130 műsoros videofelvétel állt rendelkezésre, melyből 55 db koncert- és operafelvétel. (Ezek is 2005 körül az SZTE könyvtárába kerültek át. A tanszéki könyvtár katalógusának összeállításában igen sokat tettek Erdős János, Mészáros Emma, Németh Olivérné Fekete Amália, Bárdi Sándor, a lemeztár katalogizálásában Frank Oszkár, Kreuter Vilmosné és Bárdi Sándor.
2.1.12 A tanszék infrastrukturális helyzete Az ének-zene szak képzésében egyik alapvető infrastrukturális egység a hangszerállomány. A zongorákat a tanszék örökölte a 20-as, 30-as évekből. Ezek a zongorák régiek voltak, de a 70-es években új pianínókkal gyarapodott a tanszék hangszerállománya. A pianínók keletnémetektől és a csehektől származtak. A 80-as években egy Yamaha zongorát vett a tanszék. Ez sokáig a legjobb zongora volt, majd 20 évig nem került új zongora a tanszékre. Az utóbbi két évben (2011, 2012) két új hangversenyzongorát vett a tanszék. A kijelölt zongorák és pianínók az oktatás ellátása mellett gyakorlási lehetőséget is biztosítanak a hallgatóknak. Digitális zongora és orgona is hozzáférhető mint gyakorló hangszer. A szabadon választható tantárgyak, speciálkollégiumok – vonószenekar, reneszánsz fúvós együttes stb. – működését biztosítja a vonós– és fúvós hangszerek tanszéki állománya: hegedűk, brácsák, gordonkák, egy nagybőgő, valamint furulyák. Oktatástechnikai eszközök; DVD felvevő és lejátszó, lemezjátszók, magnetofonok, asztali és hordozható számítógépek, zeneszerkesztő programok, TV-k, video lejátszók. 2.1.13 A tanszék szerepe Szeged kulturális életében Szegeden az Ének-zene Tanszék 1929-től folyamatosan részt vett a város kulturális életében. Szeghy Endre Sok kórust vezetett. Még mielőtt a tanszékre került volna, akkor is voltak gyári kórusai, amelyekkel új kórusműveket is bemutatott, pl. 1933-ban Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntőjét. Először egy egyházi énekkar működött, mert a harmincas években a városi és az egyházi rendezvények szorosan összefonódtak. Később egy népdal együttes, és a főiskola kamarakórusa közreműködött városi rendezvényeken, amely önkéntes jelentkezőkből állt. Bárdos Lajos jelenlétében volt az első bemutatkozásuk. 1956 májusában a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezetésével, valamint a főiskola ének-zene tanszéke közös ünnepi előadással köszöntötte Kodály Zoltánt. Ekkor mutatták be a Háry János Intermezzójának vegyeskari változatát. Ezen a koncerten Liszt Ferenc: Esz dúr zongoraversenyével fellépett ifjabb Szendrei Imre zongoraművész is, aki 1955-ben került a tanszékre, zongoratanárként. Kodály látogatása ösztönözte a Kodály kórus megszervezését. Ez már önkéntes egyesület volt, melyben sok főiskolai hallgató énekelt. Mai viszonylatban párhuzamba
46
lehet állítani a Bartók kórussal, amit Rozgonyi Éva után jelenleg Ordasi Péter DLA vezet. Mindketten tanítottak Szegeden a Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén. A városunkban sok zenét szerető egykori főiskolás is csatlakozik a kórushoz. A karnagy munkájának célja, hogy a zeneirodalom gyöngyszemeit megszólaltassa, tehát reneszánsz kórusműveket épp úgy énekeltek, mint Bartók, Kodály és kortárs műveket. A Népművelési Intézet szervezésében Kardos Pál rendszeres előadásokat tartott. Az Őszi Kulturális Fesztivál és az Egyetemi Tavasz városi rendezvényein a tanszék tanárai és az énekkar rendszeresen szerepel. 2.1.14 A tanszék énekkarainak rövid története a) A kamara kórus története A 30-as évek elején kezdte meg működését. Megalapítója dr. Szeghy Endre, aki több mint három évtizedes áldozatos munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar énekkari kultúra, különösen Bartók és Kodály művészetének szolgálatában. Az együttes több ízben szerepelt Budapesten, a Magyar Rádióban, valamint az ország különböző városaiban. Az 1946/47-es tanévben a kamarakórus dr. Szeghy Endre vezetésével egyik virágkorát élte. 1950-től fokozatosan nagyobb létszámú vegyeskarrá alakult át. Új karnagy, Erdős János vezetésével az énekkar 1951-ben és 1953-ban az országos kulturális szemle megyei első díját nyerte el. 1954-ben jelentős állomása volt az énekkar működésének Kodály: Psalmus Hungaricusának a mester jelenlétében történő előadása Ferencsik János vezényletével. 1955 őszén a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnése után dr. Faludy Béla vezetésével az énekkar több ízben lépett fel Budapesten, többek között a Magyar Rádióban. Jelentős esemény volt Kodály Zoltán köszöntése 1956 májusában, amikor a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezetésével, valamint a főiskola ének-zene tanszéke közös ünnepi előadással bemutatta Kodály Zoltán: Háry János Intermezzójának vegyeskari változatát. 1959-től a zeneszakos férfihallgatók létszámának csökkenése miatt a vegyes kar szükségszerűen női karrá alakult át. 1961 szeptemberében Kardos Pál vette át az énekkar vezetését, amely 1962-től mint női kar, számos hangversenyt adott Szegeden és a megye több városában. 1964-ben az I. országos énekkari minősítőn aranykoszorú fokozatot nyert el 97 ponttal. b) A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Női Kara Az alakulás éve 1961. Az elnevezés 1982-ben megváltozott, azóta: I. Számú Női Kar. Karnagya: Kardos Pál 1961-1972; Joó Ete 1972-1973; Dr. Mihálka György 19731993. Év
10. táblázat: Minősítések A minősítés megnevezése
Karvezető
47
1964 1966 1974 1976 1981 1985
Aranykoszorú diplomával Aranykoszorú diplomával Fesztiválkórus diplomával Kiemelt hangversenykórus Kiemelt hangversenykórus Kiemelt hangversenykórus
Kardos Pál Kardos Pál Mihálka György Mihálka György Mihálka György Mihálka György
A kórus felvételei gyakran hallhatók a rádió műsorában. Többször adott önálló rádióhangversenyt. A BBC Énekeljenek a népek rádiós versenyén 1984-ben az egyneműkari kategória II. díját nyerte (Dr. Mihálka György).
Év 1964 1964 1967 1968 1986 1964-1974
11. táblázat: Hazai szereplések és versenyek Kardos Pál vezényletével A minősítés megnevezése I. országos énekkari minősítőn aranykoszorú fokozat (97 ponttal) II. országos énekkari minősítőn aranykoszorú diplomával minősítést szerzett a keszthelyi egyetemi és főiskolai énekfesztiválon Hangverseny az Országos Filharmónia kamaratermében, Budapesten Debreceni Nemzetközi Kórusverseny Fellépés a Kongresszusi Központban rendezett díszhangversenyen Hangversenyek Szegeden - az Országos Filharmónia szervezésében
Külföldi fesztiválokon és versenyeken való részvétel Arezzoi Kórusverseny I. díja (Kardos Pál) A többi fesztiválon és versenyen a karnagy dr. Mihálka György volt: Nyitrai Főiskolai Verseny, Kiemelt Nemzetközi Diploma, 1974. Köln Rádió: 70 perces műsor, 1976. VI. Nemzetközi Tours-i Kórusfesztivál, 1977. A zsűri egyhangú döntése alapján Grand Prix-díjat ítéltek oda, ugyancsak megkapták az egyneműkari 1. díjat és a közönség díját. Middlesbrough Kórusverseny, 1978.1. díj, Hajdovsčina, Jugoszlávia, 1981. Neerpelt Kórusverseny I. díj summa cum laude 1984. + a Holland Minisztérium díja. Karditsa, Görögország, 1985. Hangverseny több görög városban: Argostili, Lixouri, Poligyros. VI. Nemzetközi Mediterrán Fesztivál, Molfetta, Olaszország, 1986, Hangverseny szereplések: Bari, Boitonto, Fasano, Castellane di Monte, Róma, Trieszt Hangversenykörút az NSZK-ban: Lindenholzhausen, Karlstein, Hanau, Wiesensteig, Geislingen Harmonie Festival Limburg Ifjúsági kategória II. díj, női kari kategória II-III. díj, Karditsa Nemzetközi Verseny: Grand Prix és karmesteri díj, 1989. Neerpelt Kórusverseny: I. díj summa cum laude és a Holland Minisztérium díja 1992. Kitüntetések: Kiváló együttes, 1977. Nívódíjak c) A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú Női Kara,
48
1991-től felvette Kardos Pál nevét. Az alakulás éve: 1981. Karnagya: Berényi Bogáta 1981-1983 Ordasi Péter 1983-1995, 1997-létszáma: 51 fő Minősítése: Aranykoszorú: 1985, Hangversenykórus: 1990. Rádiószereplések: 1986-tól évente rádiófelvétel a Kóruspódium számára 1992-ben és 1994-ben egyenes adásban a Kóruspódium évadzáró hangversenyén Hazai szereplések Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napok, 1987. Fellépés városi rendezvényeken II. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, arany diploma, 1990. Tanárképző Főiskolák Kórusfesztiválján részvétel, 1989, 1997. Külföldi szereplések Karditsa Kórusverseny, Grand Prix, 1988. Amiens Egyetem meghívására hangversenykörút (1993) Franciaország Arezzo, Nemzetközi Kórusverseny IV. hely, 1991.
49
d) A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Vegyeskara A kórus az Ének-zene Tanszék kamarakórusaként kezdte meg működését az 1930-as évek elején. Megalapítója dr. Szeghy Endre, aki több mint három évtizedes áldozatos munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar énekkari kultúra, különösen Bartók és Kodály művészetének szolgálatában. Az együttes több ízben szerepelt Budapesten a Magyar Rádióban, valamint az ország különböző városaiban. Az 1946-47-es tanévben a kamarakórus egyik virágkorát élte. 1950-től fokozatosan nagyobb létszámú vegyeskarrá alakult át. Új karnagya, Erdős János vezetésével az énekkar 1951-ben és 1953-ban az országos kulturális szemle megyei első díját nyerte el. A vegyeskar 1963-ban újjáalakult Monoki Lajos (1963-65), Joó Ete, Erős Istvánné, majd Kreuter Vilmosné (1974-97) irányításával. 1998-tól Kovács Gábor vezetésével működik. 2009-től a Kardos Pál Nőikarral összeolvadva a tanszék egyetlen kórusaként Argenteus név alatt működik. 1998-tól 2008-ig (a műsor megszűnéséig) rendszeresen készített felvételeket a Magyar Rádió Kóruspódium című műsora számára. 2005. május 21-én Szeged Napján tartott ünnepi hangversenyén többek között Tóth Péter zeneszerző által a kórus számára komponált „Ave maris stella‖ ősbemutatóját énekelte. 12. táblázat: A vegyeskar minősítései Minősítés Aranykoszorú Ezüstkoszorú Fesztiválkórus Hangversenykórus cum laude Hangversenykórus
Év 1980 1984 1990 1996 2000
Év 1988 1991
Helyszín Zellhausen Budapest
13. táblázat: Részvétel kórusversenyeken kategória Nemzetközi Kórusverseny III. Nemzetközi Kórusverseny B1 kategória
1993 1996
Spittal an Drau
IV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Nemzetközi Kórusverseny
14. táblázat: Külföldi hangversenyek Év 1987 1988 1989 1990 1994 1995 1996 2001 2003 2006
Helyszín Finnország (Turku, Vaasa, Kaustinen) Zellhausen Olaszország (Vicenza) Spanyolország (Siguenza, Alcala de Henares, Madrid) Olaszország (Palestrina) Dunaszerdahely Spittal an Drau Olaszország (Loreto) Lengyelország (Rzeszow) Finnország (Turku), Szerbia (Szabadka)
díj Arany diploma kategória 1. díj, karnagyi különdíj A1 kategória Ezüst diploma
50
2010
Csehország (Olomutz, Brno)
Rádiószereplések 1983-tól 1996-ig minden évben a Kóruspódium műsorában, az 1987-es felvételért Kóruspódium-díj. Hazai szereplések A kórus 1974-től 1997-ig 157 hangversenyen lépett fel. 1978 óta az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napokon szerepelt. A kórusok 1990. évi országos minősítésén „Fesztiválkórus" fokozatot ért el. 1991-ben a III. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny B 1 kategóriában „Arany" diplomát nyert, valamint elnyerte a kategória I. díját, karnagyi különdíjat. 1991. az „Év Kórusa" cím. 1993-ban a IV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny A1 kategóriájában „Ezüst" diplomát nyertek, és a kórus képviselte az országot a 33. Nemzetközi Kórustalálkozón Loretoban (Olaszország). 1994-ben június 25-én a Róma melletti Palestrinában (G. Pierluigi da Palestrina szülővárosában) önálló koncertet adtak a Palestrina Társaság szervezésében. A „Dunaszerdahelyi Zenei Napok‖ rendezvényén, a Szent György Templomban rendezett koncerten énekeltek 1995-ben. 1996. március 26-án az énekkarok országos minősítő hangversenyén (Éneklő Magyarország) Hangversenykórus Cum Laude fokozatot ért el. 1997. május 6-án a kórus karnagya, Kreuterné Dévényi Ilona művészi és pedagógiai munkájáért megkapta a Szegedi Éneklő Ifjúság Karnagyi Díját. e) A tanszék zenekarának története A főiskolai kamarazenekar 1965-ben alakult Monoki Lajos vezetésével. Igen nagy feladatra vállalkozott, amikor a különböző fokon álló hallgatók köréből egy egységes hangzású zenekart alakított ki. Hozzájárult a hallgatók élményvilágának gazdagításához és a zeneirodalmi ismeretük elmélyültebb tudásához, hiszen olyan mesterműveket is bemutattak, amelyek különleges csemegének számítottak (pl. Händel: Apollo és Daphne c. kantáta, Purcell: Tündérkirálynő c. műve). 1973. október 15-től 20-ig szlovákiai hangversenykörútra indult a zenekar. Több alkalommal szerepelt az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Fesztiválokon, 1980-ban bronz fokozatot, 1982-ben ezüst fokozatot kapott. A Tudományos és Művészeti Diákkör hangversenyeibe is rendszeresen bekapcsolódott, valamint alkalmat adott a kiváló képességű karvezető szakos hallgatók számára, hogy vezényelhessék is ezt a zenekart (pl. Száz Krisztina, Márton Anikó, Harmath József). A zenekar repertoárjából kiemelkednek a következő művek: Bach: f-moll zongoraverseny, szólisták: Mészáros Emma, Nagy István, Bach: c-moll kétzongorás verseny, szólisták: Maczelka Noémi, dr. Kemény Erzsébet, Händel: F-dúr orgonaverseny, szólisták: Mészáros Emma, Csanádi László, Schubert: G-dúr mise, Bach: Magnificat, Bach: h-moll szvit, Bach: V. Brandenburgi verseny, szólisták: Mészáros Emma, Maczelka Noémi, Monoki Lajos és a főiskolai hallgatók. Corelli: Karácsonyi concerto, Händel: Apollo és Daphne, Albinoni:
51
Adagio, Purcell: Tündérkirálynő, Sugár: Rondo, szólisták: Mészáros Emma, Simon Erika főiskolai hallgató. Jelentős és emlékezetes volt a ballagásokon való szereplés, ahol magyar népdalokat és virágénekeket adtak elő a Hámán Kató utcai épület folyosóján, így nemcsak az ének szakos hallgatók, hanem a főiskola többi hallgatója számára is maradandó élményt nyújtottak. A város kulturális életébe is bekapcsolódtak (pl. az Orvosegyetem Gyógyszerészkarának nyitó bálján játszottak, és Szeged környéki falvakban is több alkalommal léptek fel, pl. Zákányszék, Bordány). A zenekar 1995-ig működött. A bevezetett reform során a hegedűoktatás fakultatív tárggyá vált, így a hallgatóknak a továbbiakban az Egyetemi Zenekar nyújtott lehetőséget zenekari játékra. Monoki Lajos főiskolai docens áldozatos, kiváló munkája révén 30 évig működött a főiskolai zenekar.
2.1.15 A tanszék oktatóinak fontosabb művészi munkája Kezdettől fogva a legreprezentatívabb volt a karvezetők kiváló munkája, mellyel hírnevet szereztek az ének-zene tanszéknek belföldön és a 60-as évektől kezdve külföldön is. A tanszék énekkarai dr. Szeghy Endre, dr. Faludi Béla, Erdős János, Garamszegi József (a Gyakorló Iskola kórusvezetője), Kardos Pál Liszt-díjas karnagy, Joó Ete, dr. Mihálka György, Jancsovics Antal Liszt-díjas karnagy, Ordasi Péter, Kreuter Vilmosné, Kurucz Zita, Kovács Gábor és Varjasi Gyula munkássága nyomán érhettek el kiváló eredményeket. A kórusok munkáját aktívan segítették: Veszely Gabriella, Rozgonyi Éva, Kardos Pálné, Gábor Éva, Varjasi Gyula, Laczi Júlia, Mészáros Emma, Péterné Frank Klára, Szabó Orsolya, Maczelka Noémi, Dombiné Kemény Erzsébet és Vass Irén. Az 50-es évek közepétől nemzetközi versenyeken díjat nyert vagy külföldi szereplések által hírnevet szerzett művészek oktatták a hangszerjátékot, és itthoni szereplésükkel maradandó élményt adtak a főiskolának. Szendrei Imre kétszeres Liszt-díjas zongoraművész a Varsói Chopin verseny díjazottja rendszeresen fellépett a főiskolán rendezett „Zenés szerdák" hangversenysorozatban, melyet a Leninről elnevezett előadóteremben tartottak. 1956. május 27-én a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett főiskolai napon Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyét játszotta nagy sikerrel, ezen alkalommal mutatták be Kodály Zoltán Intermezzójának vegyeskarra és zenekarra írt változatát is, melyen Kodály Zoltán maga is részt vett. (Péter, 1982. 101. o.). Szendrei Imre évente adott önálló szólóestet. Liszt, Chopin, Bartók művészetét állította repertoárja középpontjába, 1966-ban Duisburgban játszotta Bartók III. zongoraversenyét. 1967. április 12-én tartották a tanszéken Avasi Béla és Frank Oszkár szerzői estjét, melyen közreműködtek a tanszék művésztanárai: Szendrei Imre, Mészáros Emma,
52
Nagy István (zongora), Veszely Gabriella, Gábor Éva (ének). Az 1960-as évektől a tanszéken rendszeresen tartottak tanári hangversenyeket. Igen gyakran a Rajz Tanszék tanárainak kiállításával kötötték össze ezeket a hangversenyeket. 1965-től az 1970-es évek elejéig Gábor Éva, Veszely Gabriella énekművészek önálló dalestet és kamarakoncerteket adtak Péterné Frank Klára és Mészáros Emma zongoraművészek közreműködésével. Mészáros Emma zongoraművész 1956-tól 1997-ig igen aktívan vett részt a tanszék koncertéletében. Önálló zongoraesteket adott Beethoven, Liszt, Debussy műveiből, és rendszeres kísérője volt a tanszék énekművészeinek és hallgatóinak. Péterné Frank Klára zongoraművész filharmóniai koncerteken lépett fel, mint zongorakísérő és szólista, rendszeresen részt vett a József Attila Szabadegyetem zenetörténeti előadásainak zenei illusztrálásában. Előadóként Mészáros Emmával együtt részt vett az Avasi Béla által elindított Beethoven zongoraszonátái című előadássorozatban. 1970-ben tartotta a búcsúhangversenyét, de 1971-ben még Veszely Gabriella ének szólóestjét is kísérte. Élete végéig aktívan közreműködött budapesti énekkarokban korrepetitorként. Emlékezetesek voltak Nagy István zongoraművész koncertjei. Ezek közül is kiemelkedik Brahms: B-dúr zongoraversenyének előadása a Szegedi Nemzeti Színházban, valamint Schubert: Pisztrángötös bemutatása a tanszék hallgatói részére, melyben közreműködtek Bárdi Sándor, Monoki Lajos, Joó Ete, Vadász Ilona és Nagy István. Az 1973-as évtől a tanári koncertek aktív közreműködői voltak Bárdi Sándor énekművész, Bartók-Pásztory-díjas, Dombiné Kemény Erzsébet zongoraművész Artisjus-díjas, Szabadyné Békési Magdolna énekművész, Lázárné Matusovits Edit énekművész, Szabó Orsolya zongoraművész. 1982-től Maczelka Noémi zongoraművész Artisjus-díjas, 1985-től Varjasi Gyula énekművész, 1990-től Joóbné Czifra Éva zongoraművész, Bereczkiné Gyovai Ágnes zongorakísérő, Laczi Júlia énekművész és Csanádi László orgonaművész. 1973-ban megrendezésre került Szabadyné Békési Magdolna szerzői estje, a műsort Avasi Béla ismertette, kiállító művész Szűcs Árpád volt, közreműködött Bárdi Sándor, Szabady József, Szűcs Lajos, a Női Kar dr. Mihálka György vezetésével és egy meghívott fúvósötös. 1976-ban a Rákóczi-emlékünnepségen elhangzott Liszt Ferenc Rákóczi indulója. előadták Mészáros Emma és Szabó Orsolya zongoraművészek, közreműködtek Bárdi Sándor és Szabady Józsefné énekművészek. 1976. december 1-én francia estet tartott Gábor Éva és Szabó Orsolya, Debussy és Ravel művek hangzottak el. 1977. március 2-án Szatmári Géza szerzői estjét rendezték meg Bárdi Sándor, Szabady Józsefné és a Kamarazenekar részvételével. 1977 februárjában kétzongorás francia estet tartott Szabó Orsolya és Mészáros Emma, közreműködött Bárdi Sándor és Gábor Éva. 1977-ben Beethoven emlékest hangzott el a tanszék művésztanárainak részvételével a Díszteremben, közreműködött Bárdi Sándor, Dombiné Kemény Erzsébet, Mészáros Emma, Monoki Lajos, Szabady Józsefné és Szabó Orsolya.
53
1978-ban Schubert emlékestet tartottak, melyen a fent felsorolt tanárok és Lázár Zsoltné működtek közre. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmával a Nemzetközi Gyermekalap javára tanári hangversenyt rendeztek a főiskola Dísztermében, 4.000 Ft bevétellel. Az esten közreműködtek a tanszék művésztanárai. 1981-ben tudományos emlékülést rendeztek Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából. Közreműködött Avasi Béla, Frank Oszkár, Kreuter Vilmosné, Szabó Orsolya, Bárdi Sándor, Dombi Józsefné, Lázár Zsoltné, dr. Mihálka György. 1986-ban Maczelka Noémi és Dombiné Kemény Erzsébet I. díjat nyertek az Olaszországban rendezett kétzongorás versenyen, valamint ebben az évben kapták meg az Artisjus-díjat. 1987 novemberében ünnepélyes TDK hangverseny volt a Tisza Szállóban, melyen közreműködött a főiskola valamennyi énekkara, zenekara és a művésztanárok. 1988-ban jubileumi díszhangversenyen vettek részt a színházban, melyben szintén közreműködött a főiskola összes kórusa Kreuter Vilmosné, Ordasi Péter, Berényi Bogáta és dr. Mihálka György vezetésével, zongorán közreműködött Maczelka Noémi. 1989-ben a tanszéki hangversenyen elhangzott Liszt Ferenc: h-moll szonátája Maczelka Noémi előadásában és Wagner: Wesendonk dalok Szabadyné Békési Magdolna és Mészáros Emma előadásában. A 80-as évek végéig emlékezetesek maradnak azok a karácsonyi koncertek, melyeket Berényi Bogáta szervezett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a 89-es hangversenyt a Sportcsarnokban tartották, amely zsúfolásig megtelt. Közreműködtek az ének-zene tanszék hallgatói, akik pásztorjátékokat, reneszánsz táncokat mutattak be, többek között kórusművek, szavalatok is elhangzottak, és a zenekar karácsonyi énekeinek kísérete is emlékezetes marad, amelyet Avasi Béla komponált erre az alkalomra. 1990-ben Kardos Pálra emlékeztek az ének-zene tanszéken több héten keresztül. Meghívott vendégek: Delley József, Gregor József, Rozgonyi Éva, Bódás Péter, Péterné Frank Klára, Frank Oszkár, Horváth Dezső és Varga Ferenc. 1991-ben, Széchenyi születésének 200. évfordulójára rendezett emlékülés zenei műsorát adta Bárdi Sándor, Dombiné Kemény Erzsébet, valamint a főiskolai hallgatókból alakult férfikórus. 1991-től Csanádi László orgonaművész évenként több önálló orgonakoncertet adott, és a TDK hangversenyek zárónapján is több alkalommal közreműködött. 1994-ben Varjasi Gyula Rómában a Nemzetközi Palestrina Kórusversenyen vegyeskari kategóriában I. díjat nyert kórusával a Szegedi Dóm Énekkar karnagyaként. 1995-től a rendszeres tanszéki tanári hangversenyeket felváltotta a konferenciákon való szereplés és a főiskola nagy központi ünnepségein való közreműködés. 1995-ben az Országos Mentálhigiénés Konferencián és 1996-ban a tankönyves konferencia nyitóprogramjában vettek részt Brahms szerelmi dalkeringők c. darabjával, közreműködtek: Bárdi Sándor, Laczi Júlia, Szabadyné Békési Magdolna, Varjasi Gyula
54
(ének), Dombiné Kemény Erzsébet és Maczelka Noémi (zongora). 1996-ban a Szegeden rendezett Európa-napon Maczelka Noémi a Szegedi Nemzeti Színházban Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraversenyét adta elő nagy sikerrel. 1997-ben a Tamás Gergely Alajos Alapítvány által az énekkarok számára hirdetett versenyen I. díjat nyert a Szegedi Dóm Énekkara, melynek karnagya Varjasi Gyula és amelyen elhangzott Tamás Gergely Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriuma is a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanári zenekarának kíséretével, Altorjay Tamás, Kerényi Tiborné és Varjasi Gyula énekes szólisták közreműködésével és Gyüdi Sándor vezényletével. A Zenei Világnapon a főiskola vegyeskarát Varjasi Gyula vezényelte Gárdonyi Zsolt Németországban élő zeneszerző és orgonaművész szerzői estjén, az elhangzó művek szegedi bemutatónak számítottak. 1997-ben az SZTE JGYPK Művészeti Intézet megalakulásának első évfordulóján a kiállítással egybekötött hangversenyen közreműködött a tanszék valamennyi hallgatója és tanára. Többek között előadásra került Dohnányi Ernő: Szegedi miséjének két tétele, mely a Szegedi Fogadalmi Templom felavatására készült kettős kórusra, négy szólistára és zenekarra. A zenekari szólamot zongorán szólaltatta meg Maczelka Noémi, közreműködött Bárdi Sándor, Laczi Júlia, Szabadyné Békési Magdolna, Varjasi Gyula (ének), Dombiné Kemény Erzsébet (orgona), vezényelt Jancsovics Antal Liszt-díjas karnagy, a betanításban segítettek Kreuter Vilmosné, Kurucz Zita tanárok. A műsoron elhangzott még Bárdos Lajos: Szeged felől című kórusműve dr. Mihálka György vezényletével, Kodály Zoltán: Vejnemöjnen című kórusműve Jancsovics Antal vezényletével és Maczelka Noémi zongorakíséretével, valamint Maczelka Noémi bemutatta Liszt Ferenc: Revive Szegedin című zongoradarabját, Dombiné Kemény Erzsébet Mendelssohn: Rondó capriccioso című darabját játszotta, Joóbné Czifra Éva Schubert: Tánc, Brahms: Szerelmi dalkeringők című műveiben működött közre, mint zongorakísérő, a szólisták a tanszék énekművész tanárai. 1997 decemberében Szatmári Géza 100. születésnapjára emlékeztek a Bálint Sándor Művelődési Házzal közös koncerten. Közreműködött Bárdi Sándor, Szabadyné Békési Magdolna (ének), Maczelka Noémi (zongora), Dombiné Kemény Erzsébet (zongorakíséret). 1997. december 11-én „Hagyományaink őrzése" címmel tartottuk az első tanári tanszéki koncertet a Hattyas sori épületben. Avasi Béla és Frank Oszkár 75. születésnapja, Jancsovics Antal 60. születésnapja tiszteletére. Avasi Béla ünnepi előadásában Bartalus Istvánról, a tanszék alapítójáról emlékezett meg. Majd felhangzottak Bartalus, Avasi és Frank Oszkár művei Maczelka Noémi, Szabadyné Békési Magdolna, Dombiné Kemény Erzsébet, Joóbné Czifra Éva és Varjasi Gyula előadásában. A tanszék művésztanárai éveken keresztül a főiskola tanévnyitó, diplomakiosztó ünnepségein rendszeres közreműködők voltak. A tanszéken végzett hallgatók közül igen sokan gazdagították az iskola hírnevét, országos és nemzetközi hírű elismertségre tettek szert. Ezek közül megemlítem azokat,
55
akik a diploma megszerzése után felsőoktatási intézményben kaptak zenetanári állást: Bánki Vera, Erdősné Fagler Erika, (gyakorló iskolai tanár) Erdős János, Faragó Laura, Fekete Amália, Garamszegi József, dr. Mihálka György, Monoki Lajos, Ordasi Péter, Pajor Márta, Vass Irén.
56
2.2 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zenetanszék bemutatása 2.2.1 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zenetanszék megalapítása és öt évig tartó működése A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének tanszéke 1947-ben kezdte meg az énektanárképzést. A levéltári adatok szerint több nevet is használtak a tanszék elnevezésére. A körpecséten 9. ábra: Az Állami Pedagógiai Főiskola bélyegzője és a Állami Pedagógiai Főiskola-Budapest tanszékvezető aláírása Zene tanszék olvasható. Az 1952/53as tanév munkatervében ének-zene tanszék szerepel. Az 1953/54. tanév összefoglaló jelentésben ének-zenetanszék írásmód található. 1947-től a főiskolán már bevezették a történelem-ének és az ének-testnevelés szakos hallgatók képzését is. 1949 őszére Rezessy László kapott tanszékvezetői kinevezést, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára, Rezessy László 1956-ig vezette a tanszéket, amely akkor a Cukor utca 6. szám alatt volt (ma Apáczai Csere 10. ábra: A Budapesti Pedagógiai Főiskola János Gyakorló Gimnázium). bélyegzője A budapesti Pedagógiai Főiskola tanári értekezletéről 1951. február 7-én készült jegyzőkönyvben dr. Faludi Béla tanár javasolja, hogy a magyar-ének-zene szak mellett önálló ének-zene szak is legyen. Ezt indokolja az a tény, hogy maga az ének-zene szak 8 tantárgyat jelent, amit a jelenlegi óraszámmal igen nehéz ellátni. A budapesti Pedagógiai Főiskola 1951. március 21-én tartott rendkívüli értekezletén Rezessy László tanár megjegyezte, hogy „az anyag megfelelő elvégzése feltétlenül szükségessé teszi az óraszám felemelését a zene tanszéken". 18 Ezt követően 1952 szeptemberében elindult a tanszéken az egyszakos tanárképzés is, amely csak három évig működött. Ebben a három évben tehát egy és kétszakos képzésben is képeztek énektanárokat.
18
Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm.
57
11. ábra: A Budapesti Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszék munkatervének részlete
Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék oktatói 15. táblázat: Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének tanszékvezetője Év Név Rezessy László 1949-1956 16. táblázat: Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének oktatói Sorszám Név Oktatatott tantárgy Rezessy László Zenekar, Úttörőzene, partitúraolvasás 1. dr. Faludi Béla Karvezetés, Karének 2. dr. Rossa Ernő Zenetörténet, Népzene 3. dr. Káldor János Zenetörténet, Zeneelmélet 4. Wertheimer Ilona Zongora 5. dr. Erdődi Józsefné Zongora 6. dr. Soltész Elekné Zenetörténet 7. Péter Józsefné Ének (Szolfézs) 8. Lászik Mária Hangképzés 9. dr. Bozsi Mihályné Hangképzés 10. Szendrei Imre Zongora, Partitúraolvasás 11. Szávai Nándorné Fél státuszban 12. Kerényi György Fél státuszban 13. Perényi László óraadó 14. Abonyi István óraadó 15.
58
2.2.2 A Budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének Tanszékén választható szakpárok és kötelező tantárgyak
17. táblázat: A budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zene Tanszékének heti tantárgyterve az 1952/53. tanévben 19 Kimutatás Az Ének tanszék heti órarendi elfoglaltságáról, a tanszékhez tartozó szakok előadási és szemináriumi csoportmegoszlás szerint részletezve. Külön tantárgyként írandó be az elméleti és szemináriumi, illetve gyakorlati tárgyak csoport és óraszámai Lét- Tantárgy csoport lét- Előadások csoLeadandó Évfolyam Szak szá száma portlétszáma órák száma m I.
I:
Ének-zene
Ének-zene
16
20
Ének Hangképzés Népzene Zeneelmélet Zeneelmélet szeminárium Zenetörténet Zenetörténet szeminárium Hangképzés gyakorlat M. ének Partitúraolvasás Zongora Úttörőzene Ének Zeneelmélet Zenetörténet Hangképzés Hangképzésgyakorlat Karvezetés Partitúraolvasás Zongora Karének
2 1 1 1
8-8 16 16 16
4 1 1 2
2 1
8-8 16
2 2
1 1 1
16
1
16 16 16 16 16 10-10 10-10 20 20
1 8 8 16 1 4 4 1 1
20 10-10 20 20
7 2 7 10x4.1/2 5-2x
2.2.3 Összefoglaló jelentés az ének-zene tanszék 1953/54. tanév évi munkájáról „Az idei tanév munkáját az eddigieknél fokozottabban jellemzi az általános iskolai munkára, a pedagógushivatásra való nevelés, a tanulmányi színvonal emelése, a főiskolai módszerek alkalmazása. Idei munkatervünket a júniusi kormányprogram és a Központi Vezetőség oktatásügyi határozata értelmében készítettük el és hajtottuk végre.
19
Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm
59
Különös gondot fordítottunk a hazafias, esztétikai és érzelmi nevelésre, ami tárgyunk természeténél fogva fokozott lehetőségeket nyújt – lévén művészeti tárgy. Ismertettük haladó hagyományainkat, hazánk múltbeli és mai kulturális értékeit, a Szovjetunió és a népi demokráciák zenei törekvéseit és eredményeit. Programjainknak megfelelően tárgyainkat a marxizmus-leninizmus szellemében oktattuk. A vizsgakövetelményeket fokozatosan, változatlan tematika mellett, színvonalukban emeltük, tartalmukban elmélyítettük. 1.Tanulmányi eredmények, a hallgatók tanulmányi munkájára vonatkozó észrevételek. I. évf. ének-zene. A csoport nagyon jól felkészült az év végi vizsgákra, minden hallgató nagy fejlődést mutatott. Jó kollektíva, egymást segítik a hallgatók. Kiemelkedően dolgozott: Falus Tamásné, Ács Jolán, Vörös János, Weisz Judit, Szabó István. Nagyon gyenge: Gógutz György és Ódor István, akik 2-2 tárgyból elbuktak. I. évf. történelem-ének. Jól összeforrott, jó munkafegyelmű csoport. Fegyelmezettek, soha senkit nem kellett figyelmeztetni, a kollektíva nevelte a hallgatókat. A szakérettségizett Tóth János is sokat fejlődött. A csoport nagyon igyekszik, bár vannak gyenge képességűek: Vékony Jolán, Kasper Éva, Nemék Karola, Német Mária. Kiemelkedett: Érdy Éva, Palkó Anna, Kövér Imre jó munkája. Legtöbbet fejlődött Üveges Tibor. II. évfolyam ének-zene. Sok problémát adó csoport mind fegyelem, mind előmenetel terén, mégis a tanszék eddigi munkájában az egyik legerősebb, legképzettebb csoport volt. A vizsgák és eredményeik hűen tükrözték a hallgatók évi munkáját és azt, hogy egyszakos képzéssel magasabb nívót lehet elérni, mint kétszakossal. II. évf. történelem-ének. A leggyengébb csoportja a tanszéknek. Ennek egyik oka, hogy sokan felvételi vizsga nélkül jöttek a tanszékre. A hallgatóknak ma is az államvizsga után alapvető zenei hiányosságaik vannak, mert tárgyi hiányosságaik mellett a második félévben még lusták is voltak. Ki kell emelni Nagy Margit szakérettségis hallgatót, aki minden zenei ismeret nélkül jött a Főiskolára és az élvonalra küzdötte fel magát a két év alatt. Emeltük a vizsgakövetelményeket, ennek érdekében állandóan emeltük tanításunk színvonalát. Erősebben kapcsoltuk egymáshoz az érintkező zenei tárgyakat /zenetörténethez szükséges példák feldolgozása szolfézs órán is stb./ A zenetörténet tanítása irodalom, képzőművészet, történeti ismeretek átadásával is bővült, színvonalában emelkedett azáltal is, hogy az egész anyag beépült a társadalom fejlődésbe. Minden tárgyunk döntő irányvonala az általános iskolai munka jobb előkészítése volt. Az önálló munkára való nevelésnek több módszerét dolgoztuk ki és próbáltuk ki. a/ feladatul tűztük ki az általános iskolai tanításhoz szükséges új módszeres fogások felkutatását. b/ a hallgatók hangszer-ismertetési kiselőadásokat tartottak c/ zongora, partitúra és karvezetés órákra önállóan dolgozták ki a műveket
60
d/ önálló vázlatkészítés e/ tanmenetkészítés f/ A népzene anyagának átkutatása ritmusféleségek csoportosítása szempontjából g/ önálló zenetörténeti dolgozatok, tanulmányok készítése, ezek összeállításánál irányadó szempont volt a hallgatók önálló gondolkodásra késztetése. /társadalmi, politikai és kulturális kérdésekről/”.20 2.2.4 Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék oktatóinak óraszáma és oktatott tárgyai az 1953/54-es tanévben a) Rezessy László tanszékvezető heti 14 órában tanított, a zenekart vezette, zeneelmélet jegyzetet készített Rossa Ernővel. Rendszeresen látogatta a tanárok óráit, vezette a tanszéki értekezleteket, részt vett a tanácsüléseken, intézte a könyv és kottabeszerzéseket. Kidolgozta a három éves képzés tervét, vizsga és beszámolórendjét és a zeneelmélet tematikát. Zeneelmélet és úttörőzene programokat készített és módosított. b) Dr. Faludi Béla tanszékvezető helyettes heti 17 órában tanított. Az énekkart vezette. A terem és házirend felelőse, a főiskolai ünnepségek szervezője és rendezője. Bírálta a hangképzéselmélet programot és elkészítette a három éves képzés karvezetés tematikáját. A MÁV Szimfonikusok két hangversenyét vezényelte a Zeneakadémián. Ady kantátát és dalokat szerzett. c) Dr. Rossa Ernő adjunktus heti 17 órában tanított. Zeneelmélet programot és jegyzetet készített /Rezessyvel/. Népzeneprogramot készített és módosított. Bírálta Hegyi József pécsi főiskolai tanár készülő népzene jegyzetét. Szakszervezeti bizalmi, hospitált a kartársak óráin, egy ízben szerepelt a rádióban – a II. ének-zene csoport kórusát vezényelte. Zeneszerző, szövegíró és műfordító. Tanított a Gyógypedagógiai Főiskolán és több tanfolyamon. d) Dr. Káldor János adjunktus heti 17 órában tanított. Zenetörténet programokat készített, elkészítette a három éves képzés zenetörténet tematikát. Tankönyvet ír. Osztályfőnök, ideológiai felelős és konferencia-vezető. Több előadást tartott a Népművészeti Intézet tanfolyamain, a Népművelési és Külügyi Főiskolán, a Természettudományi Társulat megbízásából és honvédtiszti iskolákon. A Postás Szakszervezet zeneiskoláját vezeti és ott is tanít. e) Wertheimer Ilona adjunktus heti 20 órában tanított, a zongora szakfelelőse, a III. évesek összekötője, rend- és tisztaságfelelős, a zongoraversenyek szervezője és vezetője. Zongora programokat készített és módosított. Szakfelügyelt és hospitált. A Zeneakadémián a zenetudományi tanszak zeneelmélet óráit hallgatja.
20
Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm.
61
f) Dr. Erdődi Józsefné tanársegéd heti 19 és ½ órában tanít. A tanárok hiányzásának és a diákszálló látogatásnak a felelőse. Kiemelt népnevelő. Továbbképzést folytat Ungár Imre Kossuth-díjas zongoraművésznél. g) Dr. Soltész Elekné tanársegéd heti 18 órában tanít. Szolfézsprogramokat és módosításokat készített, elkészítette a három éves képzés szolfézstematikáját /Péternével/. Szakfelügyelt, hospitált. Adminisztrációs felelős, elkészítette a tanszék munkatervét, jelentéseit, beadványait. Az Ének-zene Tanszék és a Marxista Tanszék összekötője. A szolfézsverseny szervezője. Továbbképzését a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszakán folytatja. Szolfézsjegyzetet készített /Péternével/. A Zeneművész Szövetség pártszervezetének tagja. h) Péter Józsefné Frank Klára tanársegéd heti 18 órában tanított, szakérettségis felelős, szolfézsjegyzetet készített /Soltésznéval/ elkészítette a három éves képzés szolfézstematikáját /Soltésznéval/. A tanszék pártbizalmija. A DISZ és a tanulmányi osztály összekötője. Szakfelügyelt, hospitált. Hangversenyezett mint zongoraművész és mint a Fővárosi Énekkar és a Pedagógiai Szakszervezet Énekkarának tagja. i) Lászik Mária tanársegéd heti 18 és ½ órában tanított. Osztályfőnök és Könyvkottatáros. Pártonkívüli népnevelő. Jegyzőkönyvvezető, anyagbeszerző. A Fővárosi Énekkar és a Pedagógiai Szakszervezet Énekkarának tagja. Továbbképzést folytat Péterné és Rossa kartársaknál. j) Dr. Bozsi Mihályné tanársegéd heti 19 órában tanít. Osztályfőnök. Szakfelügyelő. A Fővárosi Énekkar és a Pedagógiai Szakszervezet Énekkarának tagja. k) Szendrei Imre tanársegéd heti 19 és ½ órában tanított. Beiskolázási és dekorációs felelős. MSZT összekötő. Zongoraművész. 1953-ban szerzett oklevelet. l) Szávai Nándorné fél státusban szerzett oklevelet. m) Kerényi György fél státusban szerzett oklevelet. n) Perényi László óraadó. o) Abonyi István óraadó.21 2.2.5 A tanszéki értekezletek szerepe a tanszék életében az 1953/54-es tanévben Az 1953/54-es tanév folyamán 16 tanszéki és két munkaközösségi értekezletet tartottak. Ezeken tárgyalták meg a felmerülő elvi kérdéseket, szervezték a közös munkát, az egyéni feladatokat és intézték a folyó ügyeket. Az értekezletek főbb programpontjai: Tanulócsoportok szervezése, programok és jegyzetek bírálata, bemutató tanítások megbeszélése, versenyek és pályázatok kiírása, osztályfőnökök beszámolója, szakmai önálló munkára nevelés kérdése, főiskolai módszerek problémája stb. A
21
Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm.
62
tanszékvezető ezeken az értekezleteken ismertette a tanácsülések határozatait. 2.2.6 Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék megszűnése Darvas József oktatásügyi miniszter utasítása alapján a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola megszűnt, és a főiskola tanulmányi munkáját 1955. augusztus hónap elsejétől a Szegedi Pedagógiai Főiskola folytatta tovább. Faludi Béla, Káldor János, Péter Józsefné Frank Klára és Szendrei Imre is az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola megszűnésével Szegeden, a Pedagógiai Főiskolán folytatták a tanítást. Ekkor került Szegedre Szalay Miklós történelem-ének szakos hallgató is, aki később a Magyar Állami Operaház karigazgatója lett. Lászik Mária Budapesten egy általános iskolában folytatta a tanítást. Falusi Mariann ismert könnyűzenei énekes Lászik Mária tanítványa így nyilatkozott róla: „Amikor bementem az első napon, akkor azt láttam, hogy a tintatartó helyén – merthogy akkoriban még ilyen is volt – furulyák sorakoztak. Pillanatok alatt megtanultam rajta játszani, de a zene iránti elkötelezettséghez az is hozzájárult, hogy az osztályunk egy az egyben kórus volt, melyet egy fantasztikus énektanárnő, Lászik Mária vezetett. Felnőttkoromig abból a zenetudásból éltem, amit Mária nénitől tanultam zeneelméletből.”22 A még nem végzett történelem-ének szakos hallgatók a Pécsi Pedagógiai Főiskolán folytathatták tanulmányaikat. 1955-ben ugyan megszüntették az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolát, de Rezessy Lászlót még egy évre megbízták, hogy lássa el a végzős énekszakos levelező hallgatók további oktatását.23
12. ábra: Az Oktatásügyi miniszter utasítása a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola megszűnéséről
A budapesti Apáczai-Csere János Pedagógiai Főiskola / a továbbiakban: Fő-
22 23
Internetes forrás: http://www.borsonline.hu/cikk.php?id=45200 A letöltés ideje: 2012. július 11. Internetes forrás: http://www.parlando.hu/2012/2012-2/2012-2-19.htm A letöltés ideje: 2012. június 23.
63
iskola/ megszüntetéséről szóló 1017/1955./II.6./ Mt. h. számú határozat 3. pontjában foglalt felhatalmazás .alapján a határozat végrehajtása tárgyában az alábbiakban intézkedem: 1.A Főiskola tanulmányi munkáját 1955. évi augusztus hó1-től a 2. és 5. pontokban foglalt kivételektől eltekintve, a szegedi Pedagógia Főiskola folytatja tovább…”24 1956. szeptemberben Rezessy László a Pécsi Pedagógiai Főiskolára került.
2.3 A pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének és jogutódjainak pedagógiatörténeti áttekintése 2.3.1 Az Ének-zene Tanszék megalapítása és oktatóinak pedagógiai munkássága Pécsett a Pedagógiai Főiskola 1948ban nyitotta meg kapuit a Kardos Kálmán (ma Janus Pannonius) utca 5. számú épületében. Az intézmény első igazgatója dr. Szabó Pál Zoltán volt. Az ének-zene tanszék hároméves képzéssel kezdte meg működését 1949-ben. Az ének-zenetanárképzés formai és tartalmi kereteit részben a tanítóképzés, részben a zeneművészeti főiskolai és a polgári iskolai tanárképzés szisztémájából merítette. Dr. Hegyi József (1913-1978) volt az első tanszékvezető, aki korábban a pécsi tanítóképzőben dolgozott. Sokoldalú tanári tevékenységére jellemző volt, hogy a tanszék vezetése, és az ének, karvezetés, zeneelmélet, népzene, magyar zenetörténet, ének-zene 13. ábra: A Pécsi Pedagógiai Főiskola első tanítás módszertana tantárgyak oktatása épülete a Janus Pannonius utcában mellett elkészítette ezen tantárgyak tankönyvét is, melyekkel pályázati első díjakat nyert. A tanszéket 22 évig vezette, ezalatt az MTA tanszéki kutatóhelyének vezetője, témafelelőse is volt. A tanszékvezetői megbízás alól 1970-ben kérte felmentését, de az oktatómunkát tovább folytatta. Pszichológusdiplomát szerzett 1973ban a debreceni egyetemen. Mind a főiskolai, mind a városi zenei életben sokrétű szerepet vállalt. Szakmai tanfolyamokat szervezett, előadásokat tartott, cikkeket, tanulmányokat írt. Karnagya volt a főiskola, a bőrgyár, a MÁV kórusának, valamint a városi Mecsek Együttes 1957-ben megalakult kórusának. Közben 15 évig a Pécs városi és a Baranya megyei zenei szakreferensi tisztséget is ellátta. Munkásságát nemcsak
24
Csongrád Megyei Levéltár : A budapesti pedagógiai főiskola. A kutatás ideje: 2012. június 25.
64
Baranyában, de országos szinten is elismerték. Sakkozóként szintén elismertségre tett szert, szakíróként is számon tartották. Szenvedélyesen kutatta Tinódi Lantos Sebestyén életpályáját, de pszichológiai kutatásairól is ismert lett. A számos kitüntetésben, díjban részesülő Hegyi József, aki élete utolsó pillanatáig dolgozott szakkönyvein (Ivasivka és Kovács, 350. o.). Dr. Hegyi József főiskolai karnagyi tevékenységének két csúcspontja Kodály Zoltán műveihez kapcsolódik. 1954. május 3-án az ő vezényletével szólalt meg először Pécsett a Székely fonó című daljáték a főiskola Kodály-estje keretében. A főbb szerepeket Özörényi Olga, Somos Jenő, dr. Teremi Gáborné, dr. Nemerey Péter, dr. Péczely Lászlóné és Kende János énekelte, közreműködött a Pedagógia Főiskola énekkara és a pécsi Dózsa lövésztiszti iskola zenekara. Az előadást megelőző Kodályhangversenyen a Nagyszalontai köszöntőt, a Békedalt és a Magyarokhoz kánont a főiskola és a gyakorló iskola énekkara énekelte Hegyi József vezényletével. A másik jelentős eseményre a Pedagógiai Főiskola 10 éves jubileuma alkalmával, 1958. május 18-án megrendezett Kodály-hangversenyen került sor. A Pécsi Nemzeti Színházban ekkor ősbemutatóként került előadásra a „Háry János‖ Intermezzójának dr. Vargha Károly verse mellett Rábai Miklós koreográfiájával, tánccal kiegészített változata, melyet a főiskola ének- és tánckara és a szakiskolai zenekar adott elő, dr. Hegyi József vezényletével. A tanszék alapításának első évében Antal György tanította a szolfézst és karvezetést. Az erdélyi születésű Antal György Liszt-díjas karnagy, zenetanár, pedagógus (Gyimesbükk, 1917. 12. 09. – Pécs, 2007. 12. 12.) 1930tól élt Pécsett.25 1942–1949 között a pécsi tanítóképző, majd 1949–1952 között a Pedagógiai Főiskola tanára. Tillai Aurél is tanítványai között volt. 1952–1967 között a zeneművészeti szakiskola igazgatója, 1965–1987 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete Pécsi Tagozatának igazgatója. Nevéhez fűződik a Pécsi Szabadtéri Színpad, a Liszt-terem létesítése és a Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor szervezése. Az 1950-es évek elején ő szervezte újjá a Pécsi Szimfonikus Zenekart. Az Antal György kezdeményezésére létrejött Pécsi Szimfonikus Zenekar 1951. március 6án adta első hangversenyét. Megalapította a Pécsi Liszt Ferenc Kórust, melynek karnagya volt és a Polgári Daloskört, mely egyben a pécsi kórusmozgalom első aranykorának kezdetét is jelentette. 25 Antal György a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézetben tanult, majd 1940-43-ig Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Középiskolai tanítóintézeti tanárképző szakon, karnagyképző, és orgona szakon is szerzett diplomát. Ádám Jenő és Bárdos Lajos is a tanárai voltak. Elsősorban oratórikus műveket vezényelt. Johann Sebastian Bach, George Friedrich Händel, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Sugár Rezső, Farkas Ferenc jelentős alkotásai mellett műsoron tartotta a XX. századi zeneszerzők műveit is. Európa több országában hangversenyezett. Kodály műveinek egyik legkiválóbb előadójaként tartották számon, különösen kiemelkedő volt 1953-as Psalmus Hungaricus-előadása. Tagja volt a Nemzetközi Händel Társaságnak, a Kodály Zoltán Társaságnak és a Bárdos Lajos Társaságnak. A Magyar Zeneművészek Szövetsége Dél-Dunántúli Csoportjának elnöke is volt. Kitüntetései: Grastyán-díj (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, Munka Érdemrend arany fokozat (1977), Liszt-díj, Közművelődési Díj, Pro Urbe, Magyar Népköztársaság Csillagrendje.
65
1981-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola integrálódott a Janus Pannonius Tudományegyetembe. Tillai Aurél a Parlando folyóiratban ír az ének-zene tanszék átalakulásáról: „Bizonyára sokan csodálkoznak, hogy miért az egyetem képviseletében szólal meg valaki, s mindjárt a mondanivalóm kezdete az, hogy hogy kerül a zene az egyetemre. Nyilván ennek történeti okai is vannak, hiszen a Pécsről elvett bölcsészet visszahelyezése a Tanárképző Főiskolán, annak továbbfejlesztésén keresztül történt, és miután ott korábban működött ének-zene tanszék, természetes, hogy ez fölvethette azt a gondolatot, mi lesz ennek a sorsa, vajon az egyetem keretében tovább tud-e működni. De ha arra gondolunk, hogy az „universitas” szó önmagába foglalja azt, hogy a tudományoknak és a művészeteknek a teljessége kell, hogy az egyetemen megjelenjen, s továbbá tudjuk azt, hogy számos nyugati egyetemen a zene ugyancsak tanszéket kap, akkor talán már nem is olyan különleges az, hogy Magyarországon van egy olyan egyetem, amelynek zenei tanszéke is van. Sőt továbbmenőleg, a közeljövőben alakul meg a művészeti kar, amely a szépművészeteket és a zenét fogja összefoglalni, és a bölcsészettől immár különváltan egy újabb kara lesz az egyetemnek. A BTK és a TTK az ugyancsak Pécsett működő orvosi egyetemmel és a műszaki főiskolával együtt egy nagy, nyugati mintájú egyetemmé kíván átalakulni.” (Parlando folyóirat 1996. 1. sz.). 26 2.3.2 A Pécsi Tanárképző Főiskola elnevezéseinek változásai 18. táblázat: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék és utódintézményei elnevezéseinek változásai Évszám Elnevezés Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék 1949-1962 Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 1962-1982 Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara Ének-zene Tanszék 1982-1996 1996-2000 A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Zenei Tanszékéből és Szépművészeti Tanszékéből megalakult a Művészeti Kar Zenei Tanszék Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet Karvezetés, Zenei Elmé2000leti és Kórus Tanszék
2.3.3 Az Ének-zene tanszék tanszékvezetői és oktatói
1. 2. 3. 4. 5.
26
19. táblázat: Tanszékvezetők nev ev dr. Hegyi József (1913-1978) 1949-1970 Jakab Zoltán 1970-1971 Könczöl Ferenc 1971-1972 Jakab Zoltán 1972-? Hegyi István
Tillai Aurél (1996): Mindenki kell, hogy tanuljon karvezetést! Parlando folyóirat 1996. 1. sz. http://www.parlando.hu/1996-1.html. A letöltés ideje: 2012. 07. 08.
66
6. 7. 8. 9. 10.
Vidovszki László Kircsi László Jobbágy Valér DLA Kamp Salamon DLA (Liszt díjas) Lakner Tamás DLA 17. táblázat:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.
20. táblázat: Az oktatók és dolgozók a tanszéken eltöltött ideje nev ev Antal György (1917-2007) 1949-1951 dr. Hegyi József (1913-1978) 1948-1974 Tillai Aurél (Liszt díjas) 1951-2012 Vönöczky Endre 1951-1956 Székely Júlia 1952-1968 Vági Istvánné 1952-1971 Rezessy László 1955-1959 Heintz Fülöp 1956-1960 Privler Gyula András 1956-1967 Dudók Lajosné 1958Kovács Gyuláné 1959-1961 Dobay Jenő 1959-1961 dr. Rizner Dezsőné 1959Dobák Pál 1960Sinkovics Georgette 1960Szántó Péterné 1960Fonay Zsuzsa 1961Hadik István 1961-1963 Jakab Zoltán 1962dr Pilláry Endréné 1962-I985 Kanizsai Lászlóné 1963Nyakas József 1964-1973 Kováts András 1965-1976 Könczöl Ferenc 1965Balatinecz Márta 1971Lányi Péter 1973-1976 Nőt Béláné 1973-1978 Hegyi István 1975-1980 1981-2003 Papp György 1975Jobbágy Valér (Liszt díjas) 1976Marxné Bukszár Márta 1978Várdai István 1978Marosvölgyi Mária 1978Horváth Béláné Nincs adat Rizner Dezsőné Nincs adat Miskolczi Katalin Nincs adat
21. táblázat: A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Zenei Tanszékéből és a budapesti Zeneművészeti Főiskola Pécsi Kihelyezett tagozatából megalakult Művészeti Kar jelenlegi oktatói Oktatók Beosztás Szákterulet Tánszek óraadó oktató klarinét Fafúvós Hangszerek 1. Arnóth Zoltán óraadó oktató korrepetíció Zenei Elméleti és Kórus 2. Balatoni Sándor óraadó oktató korrepetíció Fafúvós Hangszerek 3. Balogh Ildikó
67
4.
Bánfalvi Béla
hab. egyetemi tanár
hegedű
Vonós Hangszerek
5. 6.
Bánfalvi Zoltán DLA Bánky József
hegedű zongora
Vonós Hangszerek Szólóhangszerek
7.
Bazsinka József
tanársegéd ny. főiskolai tanár óraadó oktató óraadó oktató
tuba
8.
Bogár Zsófia
óraadó oktató
korrepetíció
9.
Dr. Bogárné Kiss Tünde Dr. Kamp Salamon (Liszt díjas) Dr. Lakner Tamás (Liszt díjas) Drahos Béla (Liszt díj) Erdélyi Zoltánné Janzsó Ildikó Farkas István Péter
óraadó oktató
hangképzés
Rézfúvós és Ütőhangszerek Vonós Hangszerek, Rézfúvós és Ütő Hangszerek Szólóhangszerek
egyetemi docens
Zenei Elméleti és Kórus
hab. egyetemi docens
karvezetés, kargyakorlat, kóruskarnagy karvezetés, módszertan fuvola
óraadó oktató
gordonka
Vonós hangszerek
hab. egyetemi docens
harsona
15. Fodor Gabriella
óraadó oktató
16. Gergely László 17. Góth Tamás
óraadó óraadó
18. Gönczy László
tanársegéd
19. Granik Anna
óraadó oktató
kötelező zongora, continuo, középkori polifónia, gregorián szakmódszertan ütőhangszer, kamarazene, módszertan zenetörténet, kamarazene korrepetíció
Rézfúvós és Ütőhangszerek Zenei Elméleti és Kórus
20. Győrffy István
óraadó oktató
21. Halász Ágnes
főiskolai docens
22. Halmos Béla 23. Herpay Ágnes DLA
óraadó egyetemi adjunktus
24. Holics László DLA
tanársegéd
Horváth István Horváth Judit Horváth Zoltán Huszics Ibolya Keresztes Nóra DLA Kertesi Ingrid (Liszt díjas) 31. Kertész Attila (Liszt díjas) 32. Király Csaba (Liszt díjas) 33. Kircsi László
óraadó óraadó óraadó óraadó egyetemi adjunktus egyetemi adjunktus
10. 11. 12. 13. 14.
25. 26. 27. 28. 29. 30.
egyetemi docens
egyetemi docens, óraadó hab. egyetemi docens ny. főiskolai tanár
zeneelmélet, analízis, ellenpont szolfézs, kötelező zongora és korrepetició népzene fagott és szakmódzsertan, fúvós szólampróba zongora, kamarazene, improvizáció hangképzés korrepetició színpadi játék korrepetició szolfézs, zeneelmélet magánének, kamarazene repertoár ismeret
Zenei Elméleti és Kórus Fafúvós hangszerek
Zenekari Rézfúvós és Ütőhangszerek Zenei Elméleti és Kórus Fafúvós Hangszerek, Rézfúvós és Ütőhangszerek, Vonós Hangszerek Zenei Elméleti és Kórus Zenei Elméleti és Kórus Zenei Elméleti és Kórus Zenekari Szólóhangszerek Zenei Elméleti és Kórus Szólóhangszerek Szólóhangszerek Szólóhangszerek Zenei Elméleti és Kórus Szólóhangszerek Szólóhangszerek
zongora
Szólóhangszerek
kamarazene
Zenekari Hangszerek
68
34. 35. 36. 37.
Kreka László Ludmány Emil DLA dr. Magay Judit Megyeri Krisztina
óraadó óraadó hab. adjunktus egyetemi tanársegéd óraadó oktató
38. Meláth Andrea
egyetemi docens
39. Neumayer Károly (Liszt díjas)
egyetemi docens
40. Paláncz Tamás 41. Palotai István
ny. főiskolai docens óraadó hab. adjunktus
42. Papp Gábor
óraadó oktató
43. 44. 45. 46. 47.
Pólus László Romos Zsolt Sólyom Katalin Sturcz László Szilvágyi Sándor
óraadó oktató óraadó óraadó óraadó tanársegéd
48. Sztankov Iván 49. Szüle Tamás
óraadó óraadó
50. Tillai Aurél
professor emeritus
51. Vas Bence DLA 52. Dr. Váradi Marianna DLA 53. Weisenfeld Melinda DLA
egyetemi docens tanársegéd adjunktus
kürt mélyhegedű karvezetés, szolfézs analízis, zeneszerzési gyakorlatok magánének, kamarazene trombita, kamarazene, fúvószenekar karnagya klarinét és kamarazene trombita, kamarazene hegedű, kamarazene, vonószenekar karnagya gordonka fuvola, kamarazene beszédgyakorlat oboa gitár, szakmódszertan gordon magánének, kamarazene Komplex zenei gyakorlat gitár magánének, kamarazene zongora, korrepetíció
Zenekari Hangszerek Vonós Hangszerek Zenei Elméleti és Kórus Szólóhangszerek Szólóhangszerek Rézfúvós és Ütőhangszerek Zenekari Hangszerek Rézfúvós és Ütőhangszerek Vonós Hangszerek Vonós Hangszerek Fúvós Hangszerek Szólóhangszerek Fúvós Hangszerek Szólóhangszerek Vonós Hangszerek Szólóhangszerek Zenei Elméleti és Kórus Szólóhangszerek Szólóhangszerek Szólóhangszerek, Rézfúvós és Ütőhangszerek
Székely Júlia (Bp., 1906. máj. 8. – Bp., 1986. márc. 19.): író, zongoraművész, tanár. Zongoratanulmányait Szatmári Tibornál kezdte a bp.-i Nemzeti Zenedében, majd Kodály Zoltánnál tanult, és Bartók Béla növendékeként 1934-ben szerzett zongoratanári diplomát. Közben a Színművészeti Akadémián rendezői tanfolyamot végzett. 1929-ben Bécsben mutatkozott be mint zongoraművész. Budapesten bemutatták a Nemzeti Kamara Színházban Nóra leányai című színművét Bajor Gizi rendezésében (1938. ápr. 28.). 1945-1948 között a Színház c. lapnál volt kritikus. 1952-68-ban a pécsi Tanárképző Főiskolán énektanárképzéssel foglalkozott, adjunktus, majd docens beosztásban. Jelentős irodalmi tevékenységet folytatott. A repülő egér c. regénye (Bp., 1939) nagy sikert aratott. Cikkekben és rádióelőadásokban idézte fel Bartók Béla tanítási módszerét. Számos Bartók-átiratot készített. Hangjátékokat, zenész-életrajzokat,
69
televíziós játékokat írt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió számára.27 Hegyi István (1941. júl. 8.) Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Karvezetés és Énektanár-képző Tanszakán szerzett diplomát 1966-ban. Tanárai többek közt: Bartha Dénes, Gárdonyi Zoltán, Hegyi Erzsébet, Kroó György, Párkai István, Szőllőssy András, Szőnyi Erzsébet, Ujfalussy József és Vásárhelyi Zoltán. 1966-75-ig a Pécsi Erkel Ferenc Konzervatórium, majd az abból kivált Művészeti Gimnázium tanára lett. Szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat és népzenét tanított. 1975-től a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa. 1980/81-ben tanár és karvezető Bagdadban, a különleges tehetségek iskolájában, a Music and Ballet Schoolban. 1982-ben főiskolai docensi kinevezést kapott a Pécsi Tanárképző Főiskolán. 15 évig a Pécsi Bartók Béla férfikar másodkarnagya. 1987-1997-ig a Pécsi Kertvárosi Református Templom Psalmus kórusának a karnagya. 1991-92-ben az Indiana University of Pennsylvania (IUP) vendégprofesszora. 1993-2003-ig egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetemen. Közben 19661985-ig megszakításokkal, összesen mintegy 8 éven át a Pécsi Zenetanárképző Főiskola óraadó tanára. 1990-ben doktori fokozatot szerzett. A védés elnöke Ujfalussy József, zenei elnök: Szőnyi Erzsébet. Disszertációja könyv alakban is megjelent: Világunk zeneoktatási öröksége, a zeneoktatás kisenciklopédiája (1997). Fontosabb előadások: sorozat a külföldi zeneoktatásról szlovák főiskolákon és zeneakadémián (Eperjes, Besztercebánya, Nyitra és Pozsony). Két előadás a magyar zenetörténetről: Pittsburgh (PA), a magyar népzenéről California (PA) város. 2003-ban ment nyugdíjba. Kiváló tanítványai: Jandó Jenő, Ligeti András, Gyöngyössy Zoltán, Kovács Sándor, Lakner Tamás, Kamp Salamon, Hoppál Péter és még sokan mások. 2004-ben jelent meg Shinichi Suzuki: Nurtured by Love. A new approach to education (1984). [A szeretet pedagógiája. A tehetségnevelés egyedülálló megközelítése] c. fordítás angolból (Budapest, Óbudai zeneiskola). Több mint 30 tanulmány, főként a külföldi zeneoktatásról és népzenéről. Kiadásra vár: Európa népzenéje, több mint 600 oldalas, kottákkal és képekkel illusztrált könyv. 2.3.4 A Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene tanszék oktatóinak szakirodalmi munkássága 1972. December 31-ig (Takács, 1973) 22. táblázat: Az Ének-zene Tanszék oktatóinak szakirodalmi munkássága 1972. december 31-ig Sorszám Nev Publikáciok Megjelenes Dobák Pál A partitúraolvasás néhány oktatásPTF Tud. Közlem. 1964. 2091. módszertani problémája 224. Hegyi József Énekórák az általános iskola 1. osz- Köznev. 1948. 299-300. 2.
27
Internet: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC14240/14733.htm A letöltés ideje: 2012. 06. 07.
70
tályában Énekórák az általános iskolában Énekórák a 2. és 3. osztályban Az énekszaktanító
3. 4. 5.
Hegyi József Hegyi József Hegyi József
6. 7.
Hegyi József Hegyi József
8.
Hegyi József
9.
Hegyi József
10.
Hegyi József
11.
Hegyi József
12.
Hegyi József
Kodály Zoltán énekpedagógiája művei tükrében Népművelési zenei előadásvázlatok
13.
Hegyi József
Sakk kombinációk
14. 15.
Hegyi József Hegyi József
Útmutató karvezetőknek Az énektanítás módszertana
16.
Hegyi József
17. 18.
Hegyi József Hegyi József
Gondolatok a III. megyei dalos találkozó után. Népzene hagyományunk ápolásáról Magyar népzene
19. 20.
Hegyi József Hegyi József
21.
Hegyi József
22.
Hegyi József
23. 24.
Hegyi József Hegyi József
25.
Hegyi József
26.
Hegyi József
27. 28. 29.
Hegyi József Hegyi József Hegyi József
30. 31.
Hegyi József Hegyi József
32.
Hegyi József
33.
Hegyi József
Ünnepeljük dallal! Énekoktatásunk fejlődése a reform mérlegén I. Énekoktatásunk fejlődése a reform mérlegén II. Dunántúli terc a baranyai népdalokban A VIII. kongresszus szellemében A bólyi MEDOSZ énekkar 80 éves jubileumára Tyeplov: A zenei képességek pszichológiája Két dal hallás utáni tanítása a reform tükrében Magyar népzene A művészeti csoport művelődéséért A szép és kifejező éneklés megvalósítása az alsó tagozatban Zenetörténet Ének-zene kézikönyv az általános iskola 1. osztályában tanító nevelők számára Ének-zenei munkafüzet a 2. osztály számára Énekeskönyv a 2. osztály számára
34.
Hegyi József
Hozzászólás a Pécsi Tanárképző
A zene története Énekórák az általános iskola 3. osztályában. Vokális összhangzattan és ellenponttan Pécs város és Baranya megye sakkélete Daloló baranyai falvak
Köznev. 1948. 467-468. Köznev. 1948. 508-510. Keszthely, 1948, Helikon ny. 35. Pécs, 1948. PPF Litogr. 64. Köznev. 1949. 17. Pécs, 1950. PPF. Litogr. 64. Sakk élet, 1954. 279-280. Baranyai népműv. 1955. 3040. PPF. Évk. 1956. 67-69 Népműv. Tájék. 1956. 1.8. sz. 16. Bp Társszerkesztő: Négyesy György 1956. Sport K. 238. Bp. 1956. MM kiad. 48. Ped. Főisk. Jegyz. Bp. 1957. 117 Baranyai Műv. 1957. 38-41. Baranyai Műv. 1957. Jún. 56. Ped. Főisk. Jegyz. Bp. 1958. 178 Baranya m. Tanács. 1958. 48. ÉZT. 1959. 77-87. ÉZT. 1959. 104-108. PPF Évk. 1959/60 309-314. ÉZT. 1959. 65-66. Műv. Tájék. 1961. Ápr. 71-76. Ped. Szle. 1961. 563-566. ÉZT. 1962. 45-53. Bp. 1962. Tankönyvk. 232 Műv. Tájék. 1962. Dec. 66-69. ÉZT. 1959. 1962. 97-104. Bp. 1962. Tankönyvk. 232 /Társszerző: Kovács Lajos/ Bp. 1963. Tankönyvk. 87 /Társszerző: Kovács Lajos/ Bp. 1963. Tankönyvk. 28 /Társszerző: Kovács Lajos/ Bp. 1963. Tankönyvk. 46 PTF Tud. Közlem. 1963. 49-
71
Főiskolán tartott reformankéton Kézikönyv az általános iskola 1. osztályában ének-zenét tanító nevelők számára Tanárképzés a VIII. kongresszus szellemében Ének és zene
35.
Hegyi József
36.
Hegyi József
37.
Hegyi József
38.
Hegyi József
39
Hegyi József
40.
Hegyi József
41.
Hegyi József
42.
Hegyi József
Ének-zene szakos tanárjelöltek kéthetes falusi gyakorlata Az 1964. évi kulturális seregszemle zenei tapasztalatai A felsőoktatási intézményekben folyó KISZ munka alapvető tartalmi feladatai, tevékenységi keretei és módszerei a kommunista szakemberképzés segítésében A nevelési terv és a tanterv követelményeinek összehangolása az ének-zenei oktató-nevelő munkában Combination in Chess
43.
Hegyi József
Így kombináljunk
44.
Hegyi József
45.
Hegyi József
48.
Hegyi József
49.
Hegyi József
Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeinek zenei rendszere Az ének-zene tanításának módszertana Karvezetés V. A karvezetés elmélete Dalgyűjtemény I.
50.
Hegyi József
Tinódi Lantos Sebestyén
51.
Hegyi József
Dalgyűjtemény II.
52.
Hegyi József
Kombination in Schach
53. 54.
Hegyi József Hegyi József
Népzene és magyar zenetörténet Dalgyűjtemény III.
55.
Hegyi József
Magyar népdalok és népies dalok Berze-Nagy János hagyatékából
56.
Hegyi József
Az ének-zene tanítása
57.
Hegyi József
58. 59.
Heintz Fülöp Jakab Zoltán
Ének-zen tankönyv az ált. isk. 1-2. osztály számára A magyar népdal valóságtükrözése Sűrű magyar kisérőzene
60.
Kovács Gyuláné
Gondolatok a serdülők énektanításáról
50. ÉZT. 1963. 34-37. ÉZT. 1963. 67-68. Műv. Tájék. 1964. Szept. 5456 ÉZT. 1964. 3. Sz. 117-126. Műv. Tájék. 1964. 34-39. Bp. 1964. Kézirat. Jutalmazott pályamű
ÉZT. 1964. 193-202, 241-244. /Társszerkesztő: Négyesy György/ Bp. 1965. Corvina. 305 /Társszerkesztő: Négyesy György/ Bp. 1965. Sport K. 174. PTF Tud. Közl.em. 1966. Ser. 8. 3-16 Bp. 1967. Tankönyvk. 311 /Társszerkesztő: Fasang Árpád/ Bp. 1967. Tankönyvk. 112 /Társszerkesztő: Vági Istvánné/ Bp. 1968. Tankönyvk. 171 Pécs, 1968. Szigetvár város Tanácsa. Szikra ny. 111 /Társszerkesztő: Vági Istvánné/ Bp. 1968. Tankönyvk. 242 /Társszerkesztő: Négyesy György/ Bp. 1969, Corvina 302 Bp. 1969, Tankönyvk. 258 /Társszerkesztő: Vági Istvánné/ Bp. 1970. Tankönyvk. 191. Janus Pann. Muz. Évk. 1968. Pécs 1971. Kaposvár Somogy m. ny. 119-152. Főisk. Tank. Bp. 1972. Tankönyvk. 277 Átdolg. Kiadás Bp. 1972. 5 75+4 p. PPF Évk. 1958-59. 147-156. Bp. 1970. Népműv. Prop. Int. Zongorakivonat. 8 PPF. Évk. 1959/60 121-128.
72
61.
Könczöl Ferenc
62. 63. 64.
Privler Gyula András Rezessy László Rizner Dezsőné
65.
Sinkovics Georgette
66.
Sinkovics Georgette
67.
Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné
A repülő egér
/Társszerző: Tillai Aurél/ Főisk. jegyzet Bp. 1970. 129148. Regény. Bp. 1939. 375
Bartók pedagógiai módszere
PPF Évk. 1956. 81-89.
Bartók tanár úr
Pécs, 1957, Dunántúli Magvető 143 p. Bp. 1958. Magvető 286 p.
A halhatatlan kedves
79. 80
Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Székely Júlia Dr. Staud Gézáné Tillai Aurél Tillai Aurél
81.
Tillai Aurél
82.
Tillai Aurél
83.
Tillai Aurél
Weöres Sándor: Szán megy el az ablakom alatt Bartók: Senkim a világon, Kodály: Esti dal és Cseppben a tenger c. kórusművek elemzése Kosztolányi Dezső: Magányos vadlúd
84.
Tillai Aurél
Siptár Ernő: Tárd ki szíved
86. 87.
Tillai Aurél Tillai Aurél
Weöres Sándor: Magányban Weöres Sándor: Tavaszi induló
68. 69. 70. 71. 72.
73. 74. 75. 76. 77. 78.
Az általános iskolai tanárképzés másfélévtizedes eredményei az iskolai énekszakoktatásban és a népművelésben Liszt Ferenc a nevelő
Parlando 1966. Szept. 18-20.
A szeptimakkordokról Hogyan formálódik a KISZ alapszervezet közössége? „Szerelmem Hirosima‖ film zenéjéről Karvezetés IV.
PPF Évk. 1957. 237-242 Felsőokt. Szle. 1971. 266-270.
Schubertiada Bartók és a gyerekek
PPF Évk. 1958/59. 157-159.
Filmvilág 1960
Vándorévek. Liszt Ferenc életrajza
Tanulmány Bartókról. Család és iskola 1960. 6 p. Tanulmány B. T. halálának 200 éves évfordulója alkalmából. Család és iskola 1961. 9. Sz. 11-15. Regény. 1961. Zeneműk. 481 p. Ungarische Rudnschau. 1961. 200 p. Bp. 1962. Móra k. 186 p.
A két Madáchné
Dráma 1964 Jelenkor 823-838.
Elindultam szép hazámból
Bp. 1965. Móra K. 205 p.
Zongoratanítás az énektanítás képzésben Renaissance zárlatok Weöres Sándor: Nádi csibe
PTF Tud. Közlem. 1965. 281290. PPF Évk. 1960. 317-336. Kórusmű. Bp. 1960. Népműv. Int. 2 p. Kórusmű. Bp. 1960. Népműv. Int. 4 p. PPF Évk. 1962. 443-459.
Brunswick Teréz
Liszt és Bartók tanulmány
Kórusmű. Nóta meg ne állj. Pécs, 1962. Baranya m. Tanácsa 28-32. P. Kórusmű. Nóta meg ne állj. Pécs, 1962. Baranya m. Tanácsa 33-35. P. Kórusmű. Nóta meg ne állj.
73
88.
Tillai Aurél
Áprily Lajos: Tavaszodik
89.
Tillai Aurél
Szabó Lőrinc: Hörpentő
90.
Tillai Aurél
Szabó Lőrinc: Hörpentő
91.
Tillai Aurél
92.
Tillai Aurél
Művész és közönsége századunk közepén Magányos vadlúd
93. 94
Tillai Aurél Tillai Aurél
Vörösmarty Mihály: Sziget Weöres Sándor: A birka iskola
93.
Tillai Aurél
94.
Tillai Aurél
A főiskolai zeneelmélet oktatás reformja az értelmi nevelés tükrében Karvezetés IV. Vezénylés, kórustanítás, interpretáció.
95.
Tillai Aurél
Vargha Károly: Szól a kakukk
96. 97.
Vági Istvánné Vági Istvánné
98. 99.
Vági Istvánné Vági Istvánné
100.
Vági Istvánné
101. 102. 103
Vági Istvánné Vági Istvánné Vági Istvánné
Az énekes-nevelés kérdései Az anyanyelv szerepe az énektanítás kialakításában Hangképzés A patak-motívum Schubert dalköltészetében Die Bedutung der Sprache in der Musikbildung A gyermek hangképzése Hanképzés-elmélet Dalgyűjtemény I.
104. 105.
Vági Istvánné Vági Istvánné
A testmozgás szerepe az éneklésben Dalgyűjtemény II.
106.
Vági Istvánné
Dalgyűjtemény III.
Pécs, 1962. Baranya m. Tanácsa 33-35. P. Kórusmű. Bp. 1963. Népműv. Int. 4 p. Kórusmű. Bp. 1963. Népműv. Int. 5 p. Kórusmű. Bp. 1963. Népműv. Int. 3 p. Jelenkor. 1964 75-78. Kórusmű. Rezessy: Partitúraolvasás. Bp. 1966. Tankönyvk. 224-225. Kórusmű. 1966. Zeneműk. 3 p. Kórusmű. Rezessy: Partitúraolvasás. Bp. 1966. Tankönyvk. 122. SZTF. Évk. 1968. 336-337. /Társszerkesztő: Sinkovics Georgette/ Főisk. Jegyz. Bp. 1970. Tankönyvk. 129-248. Kórusmű. Bp. 1970 Népműv. Prop. Int. 10 p. Új zenei Szle. Bp. 1955. PPF Évk. 1957. 223-235. Főisk. Jegyz. Bp. 1958. 132 p. PPF Évk. 1960. 471-479. Schweizeriache Musikzeitung. 1961. 12. Sz 24-28. ÉZT. 1963. 5. Sz. 8-11. Főisk. Jegyz. Bp. 1963. 171 p. /Társszerkesztő: Hegyi József/ Főisk. Jegyz. Bp. 1968. 242 p. Parlando 1968. 7-8. Sz. 21-43. /Társszerkesztő: Hegyi József/ Főisk. Jegyz. Bp. 1969. 242 p. /Társszerkesztő: Hegyi József/ Főisk. Jegyz. Bp. 1970. 191 p.
2.3.5 A Pécsi Tanárképző Főiskola énekkarai Pécsi Egyetemi Kórus - korábbi nevén a „Pécsi Tanárképző Főiskola Vegyeskara‖ 1949- ben alakult. Első karnagyai Antal György és Hegyi József voltak. Ők honosították meg Pécsett a madrigáléneklést, mely az ötvenes években tiltott, vagy csak rosszallóan megengedett műfaj volt, egyházi zene pedig természetesen szóba sem jöhetett. A helyőrség zenekarával közösen színpadra vitték Kodály "Székelyfonó" c. dalművét, melyet dr. Péczely László rendezésében a főiskola dísztermében több ízben is nagy sikerrel adtak elő. Ez időre esik Bárdos Lajos látogatása is a Tanárképző Főiskolán, aki a kórus koncertjén néhány művét is vezényelte. A főiskola ötéves
74
jubileuma alkalmából a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett ünnepi hangversenyen megjelent Kodály Zoltán is. Itt mutatták be "Intermezzo‖ című zenéjének ének-, zene-, és tánckarra átírt változatát a főiskola tanárának, dr. Vargha Károlynak a szövegével. A jeles műfordító néhány Kodály és Bárdos művéhez írott szövegén kívül számos madrigál fordításával is megajándékozta az együttest. 1956 óta a kórust Tillai Aurél vezeti. 1987-től - az egyetemmé válás következtében - viseli az együttes jelenlegi nevét. Több alkalommal énekeltek Kodály jelenlétében. Így Pécsett többször is a Liszt teremben, Budapesten a Zeneakadémián. A mester láthatólag kedvét lelte az együttes produkcióiban, ezt szavaival is kifejezésre juttatta. Folyamatosan részt vesznek az egyetem, a város és az ország zenei életében. Gyakran énekelnek a Magyar Rádióban és olykor a televízióban is. A tanárképző főiskolák és az egyetemek fesztiváljainak állandó résztvevői. Az országos minősítéseken mindig a legmagasabb fokozatot nyerték el, többször is megkapták a „Kiváló Együttes‖ kitüntetést. A vegyeskar tagjai elsősorban a Művészeti Kar ének-zene szakos hallgatói. Ám minden időben lehetőség nyílt arra is, hogy a Janus Pannonius Egyetem (később PTE) más karán vagy szakán tanuló, megfelelő zenei előképzettséggel, kórusmúlttal rendelkező hallgatók énekkari tevékenységet folytathassanak az egyetem kapuin belül. Gyakran előfordult, hogy egy-egy jogász, medikus, vagy akár külföldi (svájci, angol, amerikai) hallgató is énekelt a kórusban. 2.3.6 A Pécsi Tanárképző Főiskola Nőikara A Pécsi Tudományegyetem Nőikarát 1977 óta vezette Jobbágy Valér. Az együttes fennállásának közel három évtizedében jelentős nemzetközi sikereket ért el. Az egyetem Művészeti Karának volt és akkori hallgatói jogutódként 1999-ben létrehozták a PUELLAE Női Kamarakórust, mely rövid fennállása alatt számos jelentős eredményt ért el rangos nemzetközi versenyeken. Emellett képviselte a magyar kóruskultúrát a Nancy-i Kórusfesztiválon (2000) valamint az amerikai karnagyok éves sympoziumán az Egyesült Államokbeli Connecticut-ban (2000). 23. táblázat: A PEDFŐ, később JPTE, még később PTE NŐIKARA versenyeredményei 1978 1981 1984 1986 1991 1994 1996 1997
Tours (Franciaország) nemzetközi kórusverseny I. helyezés BBC London I. helyezés Debrecen nemzetközi kórusverseny II. helyezés Arezzo (Olaszország) nemzetközi kórusverseny két I. helyezés, két különdíj és a Fesztivál Nagydíja Marktoberdorf (Németország) nemzetközi kamarakórus verseny II. helyezés (I. díjat nem adtak ki) Tours (Franciaország) nemzetközi kórusversen II. és III. helyezés és a Francia Kulturális Minisztérium Különdíja Maasmechelen (Belgium) nemzetközi kórusverseny I. helyezés és Különdíj Arezzo (Olaszország) nemzetközi kórusverseny három kategóriában I., II., III. helyezés (utóbbi két kategóriában I. helyezést nem adtak ki)
75
1998
Róma (Olaszország) nemzetközi kórusverseny két kategóriában I. helyezés és Különdíj, Legjobb Karnagy Díja
PUELLAE PTE Női Kamarakórus név alatt: 24. táblázat: A PUELLAE PTE Női Kamarakórus versenyeredményei 1999 1999 2001 2002 2002 2004 2005
Marktoberdorf (Németország) nemzetközi kamarakórus verseny II. helyezés (I. helyet nem adtak ki) Takarazuka (Japán) Aranyérem a nőikari kategóriában Arnhem (Hollandia) nemzetközi kórusfesztivál I. helyezés Tolosa (Spanyolország) nemzetközi kórusversen folklór I. helyezés, polifónia II. helyezés, kamarakórus világi zene II. helyezés, kamarakórus egyházi zene III. helyezés Camerino (Olaszország) nemzetközi kórusverseny nőikari I. helyezés, kamarakórus I. helyezés, nagydíj (Grand Prix) Tours (Franciaország) nemzetközi kórusverseny nőikari II. helyezés, (I. helyet nem adtak ki), a Francia Kulturális Minisztérium Különdíja Várna (Bulgária) nemzetközi kórusverseny nőikari I. helyezés, kamarakórus I. helyezés
2.3.7 Az Ének-zene Tanszék oktatóinak művészi alkotó munkája A tanszék történetének során született művek közül több is különböző országos pályázatokon, fesztiválokon rangos elismerést aratott, díjat nyert és - időállónak bizonyulva — ma is ott szerepel az országos kórusmozgalom repertoárján, gyakran hallható a Budapesti és a Pécsi Rádió műsorán, hivatásos és amatőr együttesek előadásain, illetve egy részük a zeneműkiadó, a Népművelési Intézet gondozásában nyomtatásban is megjelent. Dr. Hegyi József hagyatékában fellelt műveinek - dalok, zongoradarabok, kamarazenei és zenekari kompozíciók - előadásáról pontos adatok sajnos nem maradtak fenn. Ami a visszaemlékezések alapján egyértelműen megállapítható: több kórusműve népdalfeldolgozások — hangzott el a pécsi főiskola vegyeskarának, a Pécsi Bőrgyár és a Mecsek Együttes Kórusának előadásában. Az 1955-56-ban készült „Baranyai szüreti képek” című ének-zene-tánckari kompozíciója az 1956-ban megrendezett Főiskolai Napokon került bemutatásra, és még abban az évben az Egyetemek, Főiskolák Kulturális Seregszemléjén — Budapesten — I. díjat nyert a főiskolai együttesek előadásában. Számos kísérőzene készült elsősorban hivatásos és amatőr táncegyüttesek számára, valamint vokális-hangszeres népzenei feldolgozás és nagyobb lélegzetű szimfonikus összetételű zenekarra megrendelt — önálló kompozíció. Ezen művek egy része az 1963-73 közti években került a Madách Színház bemutatóin a közönség elé, illetve a Budapest Állami Táncegyüttes külföldi turnéi során a Szovjetunióba, Lengyelországba, Jugoszláviában, Vietnámba, Angliába, Franciaországba és az Egyesült
76
Államokba. Az említetteken kívül a BM. Duna Művészegyüttes, a Honvéd Központi Művészegyüttes, a Pécsi Mecsek Táncegyüttes, a Dombóvári Táncegyüttes, a Zalai Táncegyüttes részére több mint 20 kísérőzene készült. A tanszéki oktatók alkotó munkájában a gyermek és ifjúsági kórusirodalom gyarapítása is szerepelt. Különböző ünnepi alkalmakkor történt megszólaltatásaikon kívül közülük több kiadásra került, illetve elhangzott a Pécsi Rádió műsorán. A klasszikus és a kortárs költők szövegére komponált kórusművek száma is jelentős. Ezek a művek gyakran szerepelnek a rádióműsorokban, a hivatásos és amatőr kórusok hangversenyein. Számos alkotás kiadásra, illetőleg lemezfelvételre került.
77
2.4
2.4.1
A Debrecenben alakult Egri Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék ének-zenetanárképzésének pedagógiatörténeti bemutatása Az alapítás (újjászervezés) körülményei
A debreceni pedagógiai főiskola szervezését 1948 tavaszán indították meg. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tervei szerint a főiskolát átmenetileg a debreceni tudományegyetem épületében helyezték el. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948. június 1-jén bízta meg dr. Kiss Tihamér egyetemi magántanárt a főiskola megszervezésével. (Estefánné, Kaló, Kis-Tóth, Nagy, Orbán, Palcsóné, Szűcs és Vargáné, 1998. 9. o.). Az első újsághírben a debreceni Pedagógiai Főiskoláról a következőket írták: „Közoktatásunk terén új korszakot jelentett az általános iskola bevezetése. Az egész magyar társadalom 14. ábra: Csenki Imre műveltségi és demokratikus világnézeti átalakítása fordul meg ezekben az iskolákban, amelyek a műveltséget és világnézetet egy új típusú nevelő, a Nevelőképző Főiskolákon felkészült általános iskolai tanár fogja kialakítani. Még 1947 elején sok vita folyt, hogy milyen is legyen az új általános iskolai nevelőképzés. 1947 februárjában a Magyar Kommunista Párt döntően beleszólt ez ügybe s megadta a főiskola mai szervezését. E szerint a főiskolai keretben folyó nevelőképzés kinő a középiskola szintjéből, de nem utánozza az egyetemet sem. A három éven át minden főiskolai hallgatóra kötelező filozófiai, lélektani, szociológiai és pedagógiai, valamint ének, kézimunka, és testnevelés tantárgyakon kívül a hallgatók hét szakcsoport közül választhatnak: magyar nyelvet és irodalmat és ehhez orosz vagy francia és angol nyelvet, ének-zenét, történelmet mint társszaktárgyakat. Vagy választhatják s földrajz-természetrajz-ember élete, mennyiségtan-természettan és vegytan szakcsoportot és e három utóbbi szakcsoporthoz kiegészítő tantárgyként szabadon választhatnak rajzot, testnevelést, műhely, gazdasági és háztartási gyakorlatokat. Az előadásokat nemcsak hallgatják, hanem szakonként kialakuló munkaközösségekben naponta közösen feldolgozzák. A budapesti és szegedi Nevelőképző Főiskolák után ez évben sor kerül a debreceni és pécsi Főiskolák megnyitására is. A nyár folyamán és a közelmúlt napokban a debreceni Főiskolára mintegy 150 pályázó közül eddig 116 hallgatót vett fel a felvételi bizottság. Legalább 120 hallgatóval már e hó végén megindul a nevelőképző munka a debreceni Nevelőképző Főiskolán…” A tanév megindításakor komoly nehézséget jelentett a tantermek és berendezési tárgyak hiánya. A legfontosabb berendezési tárgyak, asztalok, padok, laboratóriumi berendezések késve érkeztek meg, a tantermek átépítése pedig november közepéig elhúzódott. Ennek ellenére október 22-én szerény keretek között megtartották az első
78
tanévnyitót, és 116 hallgatóval megindult az oktatás. (Estefánné, Kaló, Kis-Tóth, Nagy, Orbán, Palcsóné, Szűcs és Vargáné, 1998. 10. o.). Az 1948-ban Debrecenben megnyílt Állami Pedagógiai Főiskolán az Ének-zene Tanszéket is megszervezték. A tanszék első vezetője és egyedüli tanára Csenki Imre volt. Ő volt a főiskola kulturális életének a felelőse. Különösen kiemelkedett a főiskolai énekkar, melynek ugyancsak Csenki Imre volt a vezetője. Ebben az évben országos, sőt európai hírnévre tett szert a debreceni kollégiumi kórus. Mivel a kollégiumi kórus vezetője és a főiskolai énektanára ugyanaz volt, sok főiskolai hallgató szerepelt a kollégiumi kórusban. Később, 1950-ben ez a kórus lett egyik alapja az Állami Népi Együttesnek. (Estefánné, Kaló, Kis-Tóth, Nagy, Orbán, Palcsóné, Szűcs és Vargáné, 1998. 11. o.). A következő év őszétől (1949. október 5-én volt az évnyitó), már Egerben folyt az oktató munka. Csenki Imre nem jött át Egerbe, mert nem akarta otthagyni az akkor már országos hírű kollégiumi kórusát. Egerben a képzés 3 éves és kétszakos volt, melynek végén a jelöltek államvizsgát tettek. Az ének szak mellé a magyar, a történelem és valamivel később a testnevelés szak járult. Az 1950. év nagy változást jelentett a pedagógiai főiskolák számára. Novemberben egy olyan minisztériumi rendelet jelent meg, amely a nagyfokú pedagógushiányra hivatkozva a főiskolák tanulmányi idejét két évre csökkentette, oly módon, hogy a harmadévet a hallgatók gyakorló évként általános iskolában töltötték, és tanév végén tettek államvizsgát. Az akkor már III. éves hallgatókra ez úgy vonatkozott, hogy a kollokviumok és szigorlatok sikeres letétele után a II. félévet már általános iskolában gyakorlattal töltik. A félév befejezésével a főiskolán államvizsgát tesznek. Az alsóbb évfolyamok hallgatói számára azonban ez az iskolai gyakorlat valóban teljes év volt. A kétéves képzés bevezetésével párhuzamosan megszüntették a kiegészítő tárgyakat, a felszabadult órákat a szaktárgyak oktatásának megerősítésére fordították. A főiskola tantestülete korántsem volt annyira meggyőződve a bevezetett kétéves képzés hasznos voltáról. Ez a minisztériumi rendelet politikai nyomásra kiadott, kellően végig nem gondolt szükségintézkedés volt. 1951 tavaszán az egész főiskolát megmozgató rendezvény volt az első főiskolai kulturális nap megrendezése. Ennek tervét már 1951 elején elfogadták, és májusban valósították meg. A főiskola vezetőségének az volt a célja, hogy a város lakossága előtt bebizonyítsák, hogy a pedagógiai főiskola mind szakmailag, mind kulturális szempontból igen komoly helyet foglal el a város életében. Az ünnepség megrendezésére május 19-én és 20-án került sor. Május 19-én este a MÁV Budapesti Igazgatóság filharmonikus zenekara a főiskola énekkarával együtt hangversenyt adott, melyen a város lakói közül mintegy ezer ember jelent meg. Május 20-án a főiskolai kultúrest, melyet a főiskola zárt udvarán rendeztek meg, este fél 8-tól fél 10-ig tartott. A műsorban a főiskola énekkara és tánccsoportja szerepelt, és műsorukat mintegy 3000 ember tekintette meg. A rendezvény lebonyolítása jelentős anyagi és fizikai erőt, nagy szervezettséget követelt, de eredményével egy olyan hagyományt indított útnak, amely 1955-ig évenként visszatérően jelentős eseménye volt mind a főiskolának, mind Egernek.
79
1954 februárjában jelent meg az MDP Központi Vezetőségének határozata a közoktatás felülvizsgálatáról. Ez a párthatározat részletesen elemzi az 1945-től eltelt időszak oktatásügyi eredményeit és hiányosságait, s az eredmények elismerése mellett megállapítja, hogy „nem gondoskodtunk megfelelően általános iskoláinkról‖, s „reális adottságaink számbavétele nélkül túlfejlesztettük és túlszakosítottuk közép- és felsőoktatásunkat‖. (Estefánné, Kaló, Kis-Tóth, Nagy, Orbán, Palcsóné, Szűcs és Vargáné, 1998. 34. o.). Gyakorlatilag a párthatározatnak ez a megállapítása eldöntötte a pedagógiai főiskolák további sorsát is. Világos volt, hogy ezek után a főiskolákat mint általános iskolai tanárképző intézményeket nem lehet megszüntetni, hisz az alsó fokú oktatás további fejlesztéséhez feltétlenül szükséges volt a tanárképző intézmények fenntartása is. Ugyanakkor ez a párthatározat tette lehetővé, sőt szükségessé, hogy 1954 tavaszán megjelent az Oktatásügyi Minisztérium 8550-46/1954. IX. sz. rendelete a pedagógiai főiskolák képzési idejének 3 évre való felemeléséről. Az oktatásügyi miniszter említett utasítása a következőket tartalmazta: „Az 1950. évi 21. sz. törvényerejű rendelet 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el: 1. A pedagógiai főiskolákon a tanulmányi időt az 1954/55. iskolai évtől kezdődően 3 évben állapítom meg. 2. Az oklevél megszerzése előtti gyakorló évet megszüntetem. 3. A harmadik tanulmányi év végén a hallgatók az 1032/1952. (IX. 27.) Mt. h. sz. minisztertanácsi határozatban előírt államvizsgát tesznek. A sikeres államvizsga után a hallgatók általános iskolai tanári oklevelet kapnak. 4. A pedagógiai főiskolákon az 1954/55. tanévtől kezdődően két-szakos képzés bevezetését rendelem el. A kétszakos szakcsoportokat külön utasításban szabályozom. 5. Az 1954/55. tanév előtt beiratkozott hallgatók az eddig érvényben volt tanulmányi rend szerint folytatják tanulmányaikat.” Vitathatatlan tény, hogy a kétéves általános iskolai tanárképzés számos problémát rejtett magában. Egyrészt két év alatt valóban nem lehetett megfelelően felkészített szaktanárokat kibocsátani, másrészt a kétéves képzés szükségszerűen a hallgatók nagyarányú megterheléséhez vezetett. A kétéves képzés időszakában a hallgatók átlagos heti óraszáma 40-45 között volt. Ez a rendkívül magas óraszám szükségszerűen azt eredményezte, hogy a hallgatók a kötelező olvasmányokat sem tudták kellő mértékben elsajátítani, arra pedig csak elenyészően jutott idejük, hogy ezeken túlmenően saját szorgalmukból szakkönyveket olvassanak. Az általános iskolai tanárképzési rendszer módosítása az ének tanszék működésére is hatással volt. Így pl. 1955 szeptemberétől egy központi határozat folytán oktatáspolitikai és gazdasági okok miatt a főiskola néhány tanszéke - közöttük az ének-zene tanszék is - megszűnt. Újjászervezésére 1959-ben került sor. (Estefánné, Kaló, Kis-Tóth, Nagy, Orbán, Palcsóné, Szűcs és Vargáné, 1998. 9. o.).
80
2.4.2 A tanszék munkájának újraindítása A tanszék munkájának újraindítása Rezessy László főiskolai tanár nevéhez fűződik, aki az 1959/60-as tanévtől 1973/74-es tanév végéig vezette a tanszéket. Rezessy László kitűnő zenepedagógus és oktató, amellett termékeny zeneszerző, több főiskolai tankönyv és jegyzet írója, megalapítója és sok éven át vezetője volt a főiskolai és a városi szimfonikus zenekarnak is Egerben. 1961elején az oktatók létszáma nem érte el az ötöt a tanszéken. Az egyre növekvő hallgatói létszám azonban szükségessé tette a tanszék oktatói létszámának jelentős emelkedését. Ekkor kerültek a tanszékre olyan fiatal oktatók, akik hosszú időre stabilizálták a tanszék helyzetét. 1961-ben került a tanszékre Ary Tiborné Hencz Irén (hangképzés), Ary Tibor (partitúraolvasás, zongora, zeneelmélet), 1962-ben Csikós Andor (módszertan, vegyeskar, partitúraolvasás), Kelemen Imre (zongora, zenetörténet), Tar Lőrinc (karvezetés, kórus). 1963-70-ig dolgozott a tanszéken Cseh Béla (hangképzés) és 1970-84-ig Vajda Lászlóné (hangképzés). Az egri évek kezdetekor még igen szerény körülmények között működött a tanszék. A hirtelen felduzzasztott tanári karnak - a tanszékvezető szobáján kívül - csak két kis szűk tanári szobája volt. Ezekben és az épület különböző termeiben négy zongora nyert elhelyezést. A nagy főiskolai belső korszerűsítések után (1968) javultak jelentősebben a tanszék helyi viszonyai, négy tanári szobával gyarapodott a helyiségek száma. Folyamatosan nőtt a zongoraállomány, amely a 70-es évek közepére 15-re szaporodott. Kezdetben a tanári szobákban folyt az egyéni tárgyak oktatása, később kialakult a mai rend, a tanári szobákban nem tanítanak már. Az Egri Pedagógiai Főiskola 1963-ban megjelent évkönyve szerint az alábbi szakpárosítások léteztek: 25. táblázat: Szakpárosítások az 1963/64-es tanévben (Tóth és Szőkefalvi, 1964. 52.) Tantárgyak I. évfolyam II. évfolyam III. évfolyam IV. évfolyam 9 5 11 9 Magyar-orosz-ének 9 3 5 8 Magyar-történelem-ének 4 2 4 Biológia-földrajz-ének 3 2 Matematika-fizika-ének 1 2 1 Matematika-kémia-ének
Az újjászervezés idején a képzés 4 évre, de ugyanakkor háromszakosra bővült (pl. magyar-történelem-ének, magyar-orosz-ének vagy biológia-földrajz-ének). A két szakos, 4 éves képzés az 1964/65-ös tanévtől indult. Az 1975/76-os tanévben népművelés-ének szakpárosítás indult, amely egy év után megszűnt. Az 1990-es évek elejétől már a magyar és történelem mellett német, angol, francia, hittan, művelődésszervező szakok is választhatók voltak az ének mellé. Az 1993/94. tanévben ének-zene-karvezetés szak is indult. 1998 őszétől átmenetileg szünetel a szak indítása. Az 1959/60-as tanévtől levelező oktatás is folyt a tanszéken. Az egyéni oktatási forma és a csoportos foglalkozásoknak részben gyakorlati
81
jellege lehetővé teszi a hallgatók szaktárgyi tudásszintjének emelése mellett a nevelőtevékenység hatékony érvényesítését. A tanár közelebb kerül a hallgatókhoz, jobban megismeri őket, kialakul közöttük a bizalommal teli kapcsolat, amely emberi és szakmai vonatkozásban eredményes munkához vezet. Mivel a hallgatók igen változatos alaptudással kerülnek a főiskolára, a tanárnak gyakran a hallgató egyéni tudásszintjéhez kell igazítania a tananyagot, hogy a hallgató a tantervi követelményeket teljesíteni tudja. A tanulmányi munka segítése érdekében a tanárok látogatják a hallgatók gyakorlati tanításait, segítenek a felkészülésben. A hallgatók szakmaszeretetét bizonyítja a sok zenei témájú szakdolgozat. A szakmára való felkészülés mellett az egyéni foglalkozás jó lehetőséget teremt a hallgatók előadói tehetségének kibontakoztatására. Igen sok tehetséges hallgató lép fel mint énekes és hangszeres szólista a főiskola és a város különböző zenei rendezvényein, hangversenyeken, országos seregszemléken. E zenei seregszemléken a hallgatók mindig nagy sikerrel szerepeltek. Több alkalommal elnyerték a legeredményesebb szólista csoport kitüntető címet. A tanszék zenetermében egy sípos orgona is van, melyet eredetileg Angster József és Fia pécsi orgonagyára építette 1930-ban. Az orgonát 2011ben újra építették. Mészáros Károly, Békés Balázs orgonaépítő mesterek, valamint Ferencz József tanár, orgonaszakértő és Réz Lóránt orgonaművész tervezték. Eredetileg a hangszer pneumatikus rendszerű, kétmanuálos, 12 változatú orgona volt. Elektromos traktúrára átépítette, nyolc regiszterrel bővítette, az Angster klaviatúra felhasználásával az új elektromos traktúrájú, kétmanuálos játékasztalt készítette a budapesti Művészi Kézműves Vállalat Orgonaüzeme az 1966. évben. Az átépítés tervezői Kelemen Imre, Rezessy László és Ocskay György voltak. Az orgona 20 változatú, az I. manuál és a pedál elektropneumatikus táskaládás, a II. manuál kúpládarendszerű hangszer volt. A sípsorok száma 26, a sípok száma 1294. Az orgonát újraépítette a 15. ábra: Az Ének-zene tanszék új orgonája
BKM Orgonaüzem Kft. Békés Balázs és Mészáros Károly irányításával. Az orgona felavatásán, 2012. április 24-25-én az Eszterházy Károly Főiskola és a Farkas Ferenc Zeneiskola orgonatanszaka, valamint Kovács Levente, Sossio Capasso és Réz Lóránt orgonaművészek működtek közre. A tanszék a hallgatók előadói tevékenységét aktívan támogatja. Évente több 2012.07.27. Fotó: Varjasi Tamás
82
alkalommal rendez hallgatói hangversenyt, különböző házi zenei versenyeket. Az ének szakos hallgatók más témák felé is nyitottak, részt vesznek az irodalmi színpad, a népi tánccsoport, a népi zenekar munkájában is. Az énekkar és a zenekar funkciója a közösségben végzett aktív zenei tevékenység nevelő hatásának kiaknázása, a közművelődés területén végzendő feladatok ellátása. 2.4.3 Ünnepélyes rendezvények 1963-ban 1963. április 2-án a főiskola művészeti szakköreinek bemutatóját rendezték meg. Közreműködtek: a főiskola leánykara, a kamarakórusa, a tánccsoportja, az irodalmi színpada. Művészeti vezetők voltak: Dr. Kalmár Lajosné docens, Csikós Andor adjunktus, Szívós József művészeti főelőadó, Tar Lőrinc tanársegéd (Szőkefalvi, 1964. 52. o.). 2.4.4 Tanulmányi kirándulások 1963-ban A III. éves hallgatók május 15-18 között vettek részt Budapesten tanulmányi kiránduláson. Létszám: 18 fő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán több órán hospitáltak, majd megtekintették a Liszt Ferenc múzeumot. Az Erkel Színházban Puccini: Tosca című operáját hallgatták meg. Meglátogatták a munkásőrség központi énekkarának hangversenyét. Hospitáltak a IX. kerület Bakáts-téri zenei általános iskolában. (Szőkefalvi, 1964. 82. o.). 2.4.5 Az Ének-zene Tanszék vezetői és tanári kara az alapítástól kezdve 26. táblázat: Az Egri Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékének és utódintézményeinek tanszékvezetői Tanszékvezetők Év 1948-1949 Csenki Imre 1949-1953 Kutasi Klára 1953-1954 Szalay Lajos 1954-1956 Heintz Fülöp 1956-1959 Oktatáspolitikai okok miatt a tanszék nem működött 1959-1975 Rezessy László 1974-1976 Tar Lőrinc 1976-1978 Szécsényi Olivér 1978-1990 Dr. Kelemen Imre 1990-1995 Szepesi Györgyné 1995-2004 Gulyásné Székely Éva 2004Dr. Gábos Judit
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
27. táblázat: Az Ének-zene Tanszék oktatói A tanszék munkatársai Tary László Dr. Király Gyula Dózsa Ferencné Geibinger Sándor Auer Gyula Rezessy László Gyárfás Győzőné
Az oktatásban töltött évek 1950 - 1955 1952 -1962 1953 - 1955 1953 - 1955 1959 - 1970 1959-1975 1960 - 1966
83
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53.
Pataki Veronika Könczöl Ferenc Ary Tibor Ary Tiborné (Hencz Irén) Back Éva Csikós Andor Dr. Kelemen Imre Tar Lőrinc Cseh Béla Nagy Miklós Vajda Lászlóné (Dr. Pusztai Jánosné) Záborszky István Moskovszky Vince (Dobos Andrásné) Mag Stefánia Palotai Ferencné Rózsa László Marík Erzsébet Gulyásné Székely Éva Kátai László Aradi Tiborné Juhász Flórián Szepesi Györgyné Tamás Endréné Barta Anna Dudás Anna Szili Mihály Dobosné Luda Andrea Veliczkyné Csák Judit Almássy Erzsébet Dunkel Norbert Gábos Judit Hegyesi-Hudik Margit Tóthné Baranyi Krisztina Kocsis Eszter Lee Myeong Jae Csizmadia Géza Kis Katalin Réz Lóránt Dr. Tóthné Várady Krisztina PhD Nagy Zoltán Csüllög Judit Püskiné Udvarhelyi Boglárka Zombola Péter Sziklavári Károly Molnár Szabolcs Somos Csaba
1960 - 1961 1960 1961 - 1996 1961 – 1994 1961 - 1962 1962 - 1988 1962 - 2012 1962 - 2000 1963 - 1970 1966 - 1991 1969 - 1984 1970 - 1972 1971 - 1975 1972 - 1997 1972 - 1991 1974 - 1987 1975 1977-20111977-2010 1978 - 1986 1978 - 1986 1978 - 1995 1982 - 1986 1987-2009 1987 1987 - 1991 1988 - 1993 1988 - 1989 1991 - 2009 1991 - 1994 1991 1991 1991 – (1994) 2001 1992 - 1993 1992 - 1993 1994 - 1998 1994 1998 1998 1998 1999 2001 20092002-2006 20102009-2010
Az oktatók névsora nem tartalmazza az összes egykori és jelenlegi óraadót.
84
2.4.6 Részvétel a város (megye) zenei életében Az ének tanszék tanárai és hallgatói évtizedek óta aktív közreműködői az intézmény, a város és a régió zenei életének. Tanáraink jó része ott található a város valamely zenei intézményében, együttesében (Zeneiskola, Szimfonikus zenekar, a városban működő kórusok valamelyike, Gárdonyi Géza Színház stb.). Többen, énekesés hangszeres szólószerepléseikkel (önálló-koncert, közreműködés) - állandó résztvevői a városi rendezvényeknek, ugyanakkor eleget tesznek a környező, s a távolabbi helységek meghívásainak is. Kátai László zeneszerzői tevékenysége, dr. Kelemen Imre tudományos, zenetörténeti írásai, Szabó Viola országosan ismert népzenei előadó-művészete, Gábos Judit és Marík Erzsébet magas színvonalú zongorajátéka, Réz Lóránt orgonajátéka, Hudik Margit, Almássy Erzsébet sokszínű, több zenei műfajban megmutatkozó szólóéneklése, Kis Katalin karvezetői tevékenysége, Marík Erzsébet, Dudás Anna, Csüllög Judit, Nagy Zoltán színházi korrepetitori, betanító, oktató munkája kiemelkedő és meghatározó. Gulyásné Székely Éva 30 éve tagja az egri Szimfonikus Zenekarnak és kisebb kamaraegyütteseknek. Barta Anna aktívan kapcsolódik be a kóruséletbe. A tanszék egyes tanárai állandó tagjai bizonyos megyei, városi rendezvények (kórustalálkozók, népdalkörök bemutatója stb.) zsűrijének is. Rendszeres a szakmai kapcsolat a városban működő zenetanárokkal, akiknek óraadói munkája segíti a tanszék oktatói feladatainak ellátását. 2.4.7 Az Ének-zene Tanszék külföldi kapcsolatai Az Ének-zene Tanszék fennállása óta aktív szerepet vállalt a főiskola intézményközi kapcsolatainak ápolásában és fejlesztésében, melyek közül kiemelkedőek: Bél Mátyás Egyetem, Besztercebánya (Szlovákia), University of Minnesota, Duluth (USA), a Loire-Atlantique megyei ADDM (Franciaország), a Valdosta State University (USA), Univerzita Konstantina Filozofa Nitre (Szlovákia), Cieszyn-i Egyetem (Lengyelország), University Arteveldehoge-Scholl, Gent (Belgium). Ezen kapcsolatok tanár- és diákcserék, illetve művészeti együttműködés szintjén valósultak meg. A már meglévő, jól működő külkapcsolatok eddig is lehetővé tettek hallgatói csereprogramokat, melyek a résztvevők számára rendkívül inspiratívak voltak. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk új perspektívákat nyitott meg a pályázati alapokon történő hallgatói csereprogramok kiaknázásában. Emellett külföldi vendégoktatók is voltak: Stanley Wold és Patricia Laliberte - University of Minnesota, Duluth; Larry Scully és Lyle Indergaard - Valdosta State University (USA); Jean-Marie Bellec, Jean-Pierre Déruard, Frederic Chifforeau - az ADDM Nantes-i Intézete; Jeremiás Margit - Conservatoire Royale (Brüsszel); Barbara Krakauer New York-i hegedűművész, stb.
85
2.4.8 A hallgatók eredményei versenyeken, fesztiválokon A 60-as évektől rendszeressé vált, hogy az ország egyetemei és főiskolái művészeti bemutatókat tartanak. Ezeket általában kétévenként rendezték, különböző helyszíneken - nevezetesen Keszthelyen, Egerben, Sárospatakon, Debrecenben. Ezeken a rendezvényeken hallgatóink minden alkalommal eredményesen szerepeltek. 2.4.9 Az együttesek eredményei: Év 1963 1966 1968 1974 1976 1982 1984 1986
Év 2003
28. táblázat: A női kar elismerései kórusrendezvényeken Tar Lőrinc vezetésével A kórusrendezvény helye Elismerések Eger arany oklevél és különdíj Keszthely arany oklevél és különdíj Keszthely arany oklevél és különdíj Eger arany oklevél és különdíj Eger arany oklevél és különdíj Eger arany oklevél és különdíj Sárospatak arany oklevél és különdíj Debrecen arany oklevél és különdíj 29. táblázat: A női kar elismerései kórusrendezvényeken Sz. Vass Márta vezetésével A kórusrendezvény he- Elismerések lye Besztercebánya arany oklevél (I. hely) és abszolút győztesnek járó diploma
30. táblázat: A vegyeskar elismerései kórusrendezvényeken Szepesi Györgyné és 1995-től Kis Katalin vezetésével Év A kórusrendezvény helye Elismerések Eger ezüst oklevél 1980 Eger arany oklevél 1982 Sárospatak arany oklevél 1984 Besztercebánya (Szlovákia) Nemzetközi Kórusverseny arany oklevél 1997
Év 1978 1984
31. táblázat: A zenekar elismerései Gulyásné Székely Éva vezetésével A kórusrendezvény helye Elismerések Eger arany oklevél Sárospatak ezüst oklevél különdíj
2.4.10 A tanszék pedagógiai jellegű koncepciói A tanszék alapvető elvárásként fogalmazta meg a korszerű ének-zene tanárképzés feladatait. Olyan, a tanult ismerteket átadni tudó és magasrendű zenei élményt adni képes tanárok kibocsátása a legfőbb cél, akik a magyar ének-zene oktatás hagyományait és a legújabb törekvéseket is magukban hordozzák. Különös hangsúlyt fektet a tanszék a hallgatók egyéni adottságainak, képességeinek fejlesztésére. Egyéni óra keretében a hangképzés és hangszertudás fejlesztése fontos oktatási feladat. Elméleti ismereteik, zeneirodalmi tájékozottságuk elmélyítésével, karvezetői képességeik továbbfejlesztésével a különféle iskolatípusokban elhelyezkedő tanárok önálló alkotótevékenysége hozzájárul a környezetük kulturális életének, színvonalának
86
emeléséhez. Az ének tanszék tanárai és hallgatói évtizedek óta aktív közreműködői az intézmény, a város és a régió zenei életének. Az oktatás különböző területein, kulturális egyesületekben (kórusok, zenekarok) a színház zenés produkcióiban állandóan jelen vannak. Rendszeres a szakmai kapcsolat a városban működő zenetanárokkal, akiknek óraadói munkája segíti a tanszék oktatói feladatainak ellátását. A tanszék oktatótevékenysége többirányú. Egyrészt a közoktatás számára képez olyan ének-zene tanárokat, akik a hagyományos módon tanulják szaktárgyaikat egyéni óra keretében (hangképzés, hangszerjáték, partitúraolvasás). A csoportórai foglalkozások sem passzív részvételt kívánnak a hallgatóktól, hiszen pl. a szolfézs, zeneelmélet, karvezetés órákon aktív gyakorlati feladatokat kell megoldaniuk. A zeneművek megismeréséhez, feldolgozásához elengedhetetlen a rendszeres zenehallgatás, analizálás. A kórusokban és zenekari gyakorlaton való részvétellel megismerik azokat a műveket, melyeket később az oktatás során a gyakorlatban alkalmazhatnak. Szerepléseikkel fejlődik előadókészségük, mellyel a későbbi oktatómunkájukban is biztosabb fellépést, határozottabb kiállást segíthetünk elő. Az oktatótevékenység korszerűsítése, folyamatos fejlesztése a további cél. Az oktatáshoz szükséges hangszerek pl. a két sípos orgona és a zongorák mellett az utóbbi években a multimédiás eszközök beszerzésével bővülnek az oktatás újabb lehetőségei. Csizmadia Géza szakértelme meghatározó ezen a területen. A számítógépes zeneszerkesztés megismerésével a hallgatóknak lehetőségük nyílik a megszerzett ismeretek felhasználására a korszerűbb zeneoktatás területén. A nappali tagozatos hallgatóknak speciálkollégium keretében van módjuk a MIDI szabvány megismerésére, működtetésére, a hangforrásként szolgáló eszközök üzembe helyezésével, kezelésével kapcsolatos tudnivalók elsajátítására. Megtanulják a minőségi hangfelvételek készítésének módjait, a zenei hang számítógéppel történő digitalizálásával és mintaként való felhasználásának módszereit, a digitalizált hang transzformálásának, szűrésének és effektusokkal való ellátásának metódusait. Az ének-zene tanszék önálló kutatási profilra tett szert a hetvenes évektől kezdve.28 A Heves megyei népballadák gyűjtése és csokorba kötése történt meg, valamint zenetörténeti tanulmányok és művelődéspolitikai cikkek láttak napvilágot. 1997 nyarán került sor a XIV. Nemzetközi Magánének Mesterkurzusra. Ez a rendezvény, a kurzus színvonala, a koncertek iránt mutatott érdeklődés teszi lehetővé, hogy 1998-ban is megrendezésre kerüljön a mesterkurzus.
28
Szerk. dr. Budai László (1982) Acta Academiae Paedagogicae Agriensis Nova Series Tom XVI. Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XVI. 12. p. Kiadó: Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger.
87
A tanszék oktatói továbbra is részt kívánnak venni a különféle szakmai konferenciákon, rendezvényeken, aktívan bekapcsolódva a régió zenei életébe és eleget téve az egyéni meghívásoknak országon belül és határon kívül pl. részvétel kórusfesztiválokon, koncerteken, előadóként, közreműködőként, zsűritagként, felkészítő tanárként, stb. Mindezek a feladatok sok szervezőmunkát igényelnek, melyhez elengedhetetlen a jó adminisztratív háttér, az egymást segítő, szakmailag jól összehangolt munkatársi kapcsolat. A bolognai folyamat, a felzárkózás, a versenyképesség megőrzése és erősítése óhatatlanul a megújulás felé vezet; rohamosan változó világunkban a piac újabb és egyre erősödő kihívások elé állít bennünket. Az utóbbi évtizedben az ének-zene tanárok, hangszertanárok és művészek képzése mellett megnőtt az igény olyan zenei szakemberek jelenlétére is, akik a kultúra és a média különböző területein adódó speciális feladatokat magas szintű zenei képzettségük segítségével színvonalasan oldják meg. Az észak-magyarországi régióban az ének tanszék eddig is meghatározó, sőt egyedülálló képzési profilt nyújtott. Az új, színesebb képzési paletta várhatóan még nagyobb vonzerővel bír majd a fiatalság körében. A várhatóan jelentős fejlődésnek induló kulturális jellegű információáramlás és információcsere mellett nem elhanyagolandó szempont a zenei ízlés hozzáértő szakemberek általi fejlesztése, a leendő zenehallgató-generációk nevelése, a személyiség művészetek révén történő fejlesztése. Az erre irányuló társadalmi igény - a sokszínű európai kultúra befogadásának következményeként - az elkövetkezendő évtizedekben valószínűleg növekedni fog. Mindezek mellett természetesen nélkülözhetetlen az ének-zene tanárok képzése is, mely az új struktúra szerint a Bachelor, majd a Master képzésben teljesedik ki. A végzettek elhelyezkedési lehetőségei már Eger városában és a városkörnyéken is igen gazdagok: ifjúsági-, gyermek- és felnőtt művelődési intézmények, helyi rádió- és tv stúdiók, színház, bábszínház, helyi szimfonikus zenekarok, tánc- és drámacsoportok, egyházi intézmények. A nemzetközi tapasztalatok alapján határozottan állítható, hogy a zenei-kulturális nevelés más, elsősorban bölcsészeti jellegű tárgyakkal együtt a "hagyományos" felsőoktatási intézményrendszerben oktatható legjobban, elválasztva a merőben más módszereket igénylő előadó-művészeti-, illetve zenetudományi képzéstől. Az Eszterházy Károly Főiskola ének-zene tanszéke fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepelte egy, 2009. szeptember óta tartó rendezvénysorozattal. A 2010. februári előadáson magyar és szlovák vonatkozású zeneműveket adtak elő a főiskolára érkező vendégművészek. Az ének-zene tanszék oktatói és hallgatói egyaránt részt vettek azon a rendezvénysorozaton, amelyet a főiskolán folyó zenei oktatás megindulásának 60. évfordulójára szerveztek. A tanév kezdete óta számos szóló- és kamarakoncertet adtak már. Az előadásokon a hallgatók lehetőséget kapnak arra, hogy bemutathassák saját szerzeményeiket. „Kiemelten fontos, hogy az ének-zene tanszék igyekszik hallgatóközpontúvá tenni
88
az ének-zene oktatást, így lehetőséget adunk a fiatal tehetséges hallgatóinknak is, hogy koncerten mutathassák be saját műveiket.‖29
2.5 A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene30 Tanszék ének-zenetanár képzésének pedagógiatörténeti áttekintése 2.5.1 A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék megalapításának előzményei 1959 szeptemberétől indult a Felsőfokú Tanítóképző Intézet, érettségire épülő, hároméves képzése Nyíregyházán és még több városban, a középfokú tanítóképzők helyett, melyben a kezdeti elképzelés szerint zenei alkalmassági vizsga mellett, magas óraszámban kaptak énekes és hangszeres – zongora, hegedű – képzést a bekerült hallgatók. Tarczai Zoltán 10 évig tanított szolfézs jellegű éneket, tantárgy pedagógiát és zongorát. Ő lett a szakcsoport vezetője, és ennek révén bekerült a minisztérium mellett működő Ének-Zenei Szakbizottságba, melynek az egyes intézményekben folyó munka segítése, összehangolása, tantervek, órakeretek kidolgozása volt a feladata. 1960-tól, a már működő tanárok részére a minisztérium lehetőséget adott ének szaktanári diploma megszerzésére. Ennek konzultációs központját a Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe telepítették, ott oktatták a hallgatókat, és Egerben, a tanárképző főiskolán vizsgáztak. Ez kétéves stúdium volt, hetenkénti rendszeres konzultáció mellett. Hétfőn reggel nyolctól délután három óráig tartottak az órák, és az így végzettek közül több kitűnő szaktanár került ki, aki a kórusvezetésben és még más zenei pályán is megállta a helyét. Az elméleti, csoportos órákat, zeneelméletet, szolfézst és karvezetést Tarczai Zoltán tartotta.31
29
Nagy Zoltán főiskolai adjunktus EKF A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék helyesírása eltér a többi intézmény helyesírásától. 31 Tarczai Zoltán megjelent könyvei és egyéb kiadványai: 1. Bartókról Bartókért...? - Magunkért! Szabolcs-Szatmár Megyei Művelődési Központ módszertani kiadványa, 1981. 2. Portrévázlat Bartókról. Szabolcs-szatmári Szemle, 1981. 2. sz. 77-88.1. 3. Zenehallgatás az általános iskola 5. osztálya számára. Tanszerismertető 248 a TANÉRT 1982. 4. Zenehallgatás az általános iskola 6. osztálya számára. Tanszerismertető 272. a TANÉRT 1983. 5. Zenehallgatás - általános iskola 5. osztály. SLPX 19156-19158 Hungaroton1983, 6. Zenehallgatás - általános iskola 6. osztály. SLPX 19193-19135 Hungaroton1984. 7. A Szózat közkincs! KÓTA 1984, 10. sz. 7-8,1. 8. Néhány kiegészítés az 5-6. osztály zenehallgatási anyagához. Az Ének-zene tanítása, 1984. l. sz. 3-40.1. 9. Interjú - Kelet-Magyarország 1985. március 8. 10. Még egyszer a Szózatról. KÓTA 1985. 6. sz. 6.1. 11. A tanítóképzés elképzelhetetlen énektanítás nélkül - interjú. Köznevelés 1985. áprilisi szám 1213.1. 12. Erkel elfelejtett Szózata. Kelet-Magyarország, 1985. október 26. 30
89
2.5.2 A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék megalapítása és történetének összefoglalása A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola 1962-ben nyitotta meg kapuit, és az ÉnekZene Tanszéke 1969-óta működik. A tanszék vezetésére Tarczai Zoltánt kérték fel. A megalakulás után kétszakos tanári diplomát szerezhettek az ott végzett hallgatók. A 20– 22 fős magyar–ének, történelem–ének, orosz–ének párosítású I. évfolyam oktatását a tanszékvezető Fehér Ottóval, és néhány zeneiskolai tanár segítségével végezte. 1989-től ének-zenetanár, karvezetés szakot, 1991-től pedig közel két évtizeden át ének-zene- népzenetanár szakon tanulhattak a felvett hallgatók. A bolognai rendszer bevezetése után az akkreditációs bizottság 2007-től az énekzene alapszak (karvezetés és népzene szakiránnyal), illetve az erre épülő ének-zene tanári mesterszak bevezetését elfogadta. Az ének-zene tanári képzést kínáló intézmények közül a Nyíregyházi Főiskola az egyetlen, ahol a hagyományos általános iskolai énektanárképzésen túl népi-hangszeres képzésben is részesülhetnek az ének-zene alap- és tanár szakos hallgatók. Az itt végzettek a magyar népzenére épülő iskolai énekzenetanítás elkötelezett képviselőivé válhatnak. A tanszék oktatói a zenei élet neves szakemberei. A hazai és nemzetközi koncertéletben, konferencián való részvétel, díjak, kitüntetések, írott és hangzó publikációk sora jelzi felkészültségüket. Az általuk végzett munka eredményeit tükrözik az előző évek tudományos diákköri munkái, kitűnő szakdolgozatai, együttesei, énekkarai, népzenei formációi sikerei, díjai. Az ének-zene tanszék által művelt művészeti területen hazai és nemzetközi hírű eredményekkel büszkélkedhetnek. Nemzetközi kapcsolatrendszerük behálózza Európát, az oktatói és hallgatói mobilitás folyamatosan bővül (Partnerek: Rostock – G, Umea – S, Jyväskyla – SF, Liverpool – GB, Leuven – B, Rzeszow – PL, Siauliai - LT). A Nyíregyházi Főiskola Ének-zene Tanszéke egy Európában egyedülálló témájú Erasmus Intenzív Program résztvevője: 2005 óta tagja az ArGeNord (International Arbeitgemeinschaft Musikpädagogik der nördlichen Länder Europas) elnevezésű nemzetközi zenepedagógiai munkacsoportnak, melyet 5 európai felsőoktatási intézmény szakemberei koordinálnak. A projekt lehetőséget teremt nemzetközi hallgatói/tanári együttműködésre. 2006-ban két oktató és10 hallgató Liverpoolban, 2009-ben két oktató és nyolc hallgató Umeaban vett részt kéthetes iskolai tanítási gyakorlattal egybekötött intenzív zenepedagógiai programon.32 2010-ben Nyíregyháza volt a program házigazdája, majd 2011-ben Leuven (http://www.nyf.hu/enek-zene/node/149). 2012-ben
13. Schumanns Werke in Ungarna - R,-Schumanns-Tage 1985. 10. Wissenschaftliche Arbeitstagung in Zwichau 36-41.1. 14. Egy elfelejtett Erkel-műről. Az Ének-Zene Tanítása, 1986.1. sz. 17-19.1. 32
Internet: http://www.nyf.hu/node/1263 A letöltés ideje: 2012. július 28.
90
már két IP résztvevője lesz a tanszék. A régebbi kurzus helyszíne ezúttal Rostock lesz, de 2012-ben intézményi koordinálással egy új IP veszi kezdetét. 2012. márciusának második felében debütált a Vizuális és auditív tapasztalat. Szocio-kulturális találkozások névre keresztelt Erasmus Intenzív Program, három különböző Uniós ország felsőoktatási intézményének (a litvániai Siauliai Egyetem, ejtsd: Solé, a Nyíregyházi Főiskola és a Partiumi Keresztény Egyetem) partnerségében. A zene és a vizuális művészetek találkozásait körüljáró, közel két hetes, angol nyelven zajló nemzetközi workshopnak ezúttal a Nyíregyházi Főiskola adott otthont. Az említett intézményeket 6-6 zenész és képzőművész hallgató, illetve 3-3 vezető tanár képviselte.33
Erasmus kapcsolatok az Ének-Zene Tanszéken Hallgatói mobilitás - vendéghallgatók Időpont
Név
Intézmény
2001/2002
Jana Fuhrmann
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2002/2003
Sönke Roth
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2004/2005 2009/2010 2010/2011 2010/2011 2011/2012
Marcin Belcyr Michael Van Campenhout Tar Boróka Korpos Szabolcs Deák Erzsébet Boglárka
University of Rzeszow Lemmensinstituut, Leuven Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem
Hallgatói mobilitás - Erasmus ösztöndíjban részesült főiskolai hallgatóink 2000/2001
Időpont Bucz Júlia
Intézmény Hochschule für Musik und Theater Rostock
2000/2001
Ipacs Andrea
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2001/2002
Dobos Krisztián
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2001/2002
Trázsi György
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2002/2003
Lövey Márta
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2005/2006
Hajdú Sándor Szabolcs
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2005/2006 2006/2007 2006/2007
Rácz Vera Kiss Csilla Anna Horváth Katalin
University of Jyväskylä University of Jyväskylä Umeå University
33
Név
Internetes letöltés: (http://www.nyf.hu/enek-zene/node/183). A letöltés ideje: 2012. augusztus 17.
91
2008/2009 2011/2012 2011/2012 2011/2012 2011/2012
Király Zoltán Antal Édua Rimán Barbara Puskó Márton Balogh Judit
Liverpool Hope University Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem
Oktatói mobilitás - vendégprofesszorok Időpont
Név
Intézmény
2003. március
Dagmar Gatz Prof. Dr. Karla Schöne
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2005. április
Dagmar Gatz Prof. Dr. Karla Schöne
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2007. május
Matti Vainio Markku Pöyhönen Tuomas Eeroca Vaakko Ertekilä Petri Toiviainen
University of Jyväskylä
2007. május
Prof. Dr. Karla Schöne
Hochschule für Musik und Theater Rostock
2007. május 2009. október
Dr. Vytautas Zalys Dr. Malgorzata Zarębińska Dr. Krzysztof Kostrzewa
Siauliai University University of Rzeszow
2010. május
Anita Lehmann Maciej Kanikula
University of Rzeszow
2012. április
Dr. Hausmann Alice
Partiumi Keresztény Egyetem
2012. május
Dr. Fodor Attila
Partiumi Keresztény Egyetem
Oktatói mobilitás - Erasmus ösztöndíjban részesült tanszéki oktatók Időpont 2001. január
Név Ferencziné Ács Ildikó
2001. június
Ferhérné Székely Ildikó
2003. március 2006. február 2006. február 2007. június
Ferencziné Ács Ildikó Ferencziné Ács Ildikó Juhász Erika Ferencziné dr. Ács Ildikó
2007. június
Agárdi Éva
2007. november 2008. április 2009. május 2010. április 2010. november 2011. november 2012. április 2012. május
Veres Imola Agárdi Éva Agárdi Éva Ferencziné dr. Ács Ildikó Ferencziné dr. Ács Ildikó Bíró István Kissné dr. Mogyorósi Pálma Deákné dr. Kecskés Mónika
Intézmény Hochschule für Musik und Theater Rostock Hochschule für Musik und Theater Rostock University of Wolverhampton Liverpool Hope University Liverpool Hope University Hochschule für Musik und Theater Rostock Hochschule für Musik und Theater Rostock Liverpool Hope University University of Jyväskylä University of Jyväskylä Siauliai University University of Rzeszow Partiumi Keresztény Egyetem Partiumi Keresztény Egyetem Lemmensinstituut, Leuven
92
2.5.3 A Nyíregyházi Főiskola elnevezésének változásai 32. táblázat: A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék elnevezésének változásai Év A tanszék elnevezése Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 1962-1972 Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 1972-2000 Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar Ének-Zene 2000-2008 Tanszék Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Kar Ének-Zene Tanszék 2008-
2.5.4 Az Ének-Zene Tanszék tanszékvezetői
1. 2. 3. 4.
33. táblázat: A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék tanszékvezetői Név A tanszékvezetésben eltöltött évek Tarczai Zoltán (1930-2009) 1969-1990 Fehérné Székely Ildikó 1990-2003 Dr. Joób Árpád 2003-2009 Ferencziné dr. Ács Ildikó 2009-
2.5.5 Az Ének-Zene Tanszék oktatói 2009-től 34. táblázat: A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék oktatói
nev
beosztás
tántárgyi kor
ev
1.
Arany János
ádjunktus
zenetortenet
2005-2010
2.
Bíró István
3.
Bíróné Csóka Beáta
muvesztánár nepi furulyá, neprájz ádjunktus zongorá
4.
Bordásné Gyöngyösi Erika Deákné dr. Kecskés Mónika DLA
adjunktus
magánének
1987-2010
főiskolai docens
2010-
6.
Ferencziné dr. Ács Ildikó DLA
főiskolai tanár
7.
Gergely-Gál Ágnes
tanársegéd
8.
Huszár Lajos DLA
egyetemi tanár
szolfézszeneelmélet, zongora szolfézszeneelmélet, karvezetés szolfézszeneelmélet, magánének zeneelmélet
5.
20081990-
198920112009-2011
93
népzeneelmélet
2003--2011 1994-
tanársegéd
népi ének, néprajz, népzeneelmélet magánének
adjunktus
zenetörténet
2008-
13.
Kissné dr. Mogyorósi Pálma DLA Kissné Timkó Mária
adjunktus
zongora
1985-2010
14.
Nauner-Agárdi Éva
adjunktus
2000-
15.
Ördög Mária
főiskolai docens
16.
Dr. Pintér-Keresztes Ildikó DLA
adjunktus
17.
Rőmer Ottó
művésztanár
citera, néprajz, népzeneelmélet szolfézszeneelmélet, szakmódszertan szolfézszeneelmélet, szakmódszertan népi hegedű
18.
Sinka Krisztina
tanársegéd
magánének
2010-
19.
2010-2011
karvezetés
1990-
21.
Tárczyné Csiki Edit
főiskolai docens főiskolai docens adjunktus
néprajz
20.
Szőkéné dr. Vajda Mária Tamási László
magánének
1974-2012
22.
Tóth Nándorné
zongora
1982-2011
23.
Vasvári Tamás
főiskolai docens művésztanár
zongora
1993-2010
9.
Dr. Joób Árpád
10.
Juhász Erika
főiskolai docens adjunktus
11.
Kazár Ticiána
12.
2009-2010
1990-2010 20111995-2012
Külső óraadók 2009-től nev 1. Borsi Ferenc
tántárgyi kor citera
ev 2011-2012
2. Gebri József
zenetortenet
2010-2011
3. Kácsor István
1997-
4. Mészáros Béla
néptánc, néptáncelmélet citerá
5. Osvay Károlyné
szakmódszertan
2011
2010
94
6. Rácz Gyula
népi brácsa
2009
7. Tirpákné Lizák Teodóra
zongora
2010
Szakvezetők: Duliczki Tamás – Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Pere Marianna – Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
2.5.6 A Nyíregyházi Főiskola Gaudemus Kórusa A kórus elődje, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nőikara 1969-ben alakult. Az énekkar fokozatosan bekapcsolódott a város, megye, majd az ország zenei vérkeringésébe, ünnepségeken, zenei megemlékezéseken, rádiófelvételeken, nemzetközi fesztiválokon és versenyeken vett részt. Fehér Ottó, majd Ferenczi Erzsébet után 1993tól 2010-ig Ferencziné Ács Ildikó volt a kórus karnagya. Jelenleg Tamási László irányítja az együttest. 1995-ben a budapesti V. Nemzetközi Kórusverseny Nőikari kategóriájában, valamint 1997-ben a Besztercebányai Nemzetközi Kórusversenyen ezüst minősítést értek el. 2002-ben Nívó-díjat, majd 2004-ben és 2006-ban fődíjat kaptak Nagykállóban, a Kállai Kettős Kórustalálkozón. A szakmai munka legsikeresebb állomásának a debreceni XIX. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt (2000) tekintik: az egyneműkari kategóriában a nyíregyházi Gaudemus Kórus II. díjat nyert, karnagyuk Lantos Rezső-díjat kapott. 2001-ben az Éneklő Magyarország Országos Kórusminősítés keretében Hangversenykórus cum laude minősítést értek el. Az énekkar összetétele az évek soron állandóan változott. A törzstagok énekzene szakos főiskolai hallgatók. A Gaudemus nevet a Nyíregyházi Főiskola megalakulásával egy időben, 2000ben vették fel. 2004-ig kizárólag nőikarként működtek. Újabb beosztás alapján ekkor a tanszék karvezetős és ének-zenetanár szakos férfi énekesei is csatlakoztak munkájukhoz. Létszámuk nem volt elegendő egy nagyobb vegyeskar megalakításához, ezért kettévált a kórus és a próbaidő. 2004 szeptemberétől vegyes- és nőikar alkotta a Gaudemus Kóruscsoportot. A karvezetős hallgatók bekapcsolódása után az énekkar feladatai közé tartozott a karvezetői záróvizsga-hangversenyek lebonyolítása is.
95
A térség, a megye pedagógusképzésében betöltött szerep, a hagyomány és kórusmúlt feltárása, megőrzése indította útjára a debreceni kórusverseny díjából alapított Gaudemus Egyesület kiadásában 2002-ben megjelent kiadványt: Erdős Jenő Kórusmuzsika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében című könyvét.34
16. ábra: Erdős Jenő: Kórusmuzsika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
2.5.7 A Gaudemus Kórus szereplései 1993-tól 2007-ig Idopont 1993. oktober 9. 1993. december 16. 1994. április 21. 1994. április 23. 1994. április 27-29. 1994. oktober 1. 1994. oktober 16. 1994. december 9. 1995. április 9-12. 1995. április 20. 1995. május 11. 1995. május 20. 1995. május 20. 1995. szept. 26. 1995. szept. 7. 1995. oktober 10. 1995. december 7.
34
35. táblázat: A Gaudemus Kórus szereplései 1993-tól 2007-ig Rendezveny Helyszín Népzenei Tudományos KonfeNyíregyháza rencia Dancs Lajos Emlékére, Karácsonyi hangverseny, Nyíregyháza Éneklő Ifjúság rádiófelvétel Nyíregyháza Dalos Tavasz`94 Kóruspódium Mátészalka rádiófelvétel Éneklő Ifjúság Napok Nyíregyháza Zenei Világnap Nyíregyháza Bárdos Lajos Emlékünnepély Nyíregyháza Karácsonyi hangverseny Nyíregyháza V. Nemzetközi Kórusverseny, Budapest Ezüst Diploma Éneklő Ifjúság rádiófelvétel Nyíregyháza Minősítő hangverseny, Nyíregyháza Fesztiválkórus cím Tisza-parti Dalos Találkozó, Kó- Tiszavasvári ruspódium rádiófelvétel templomi hangverseny Tiszadada Ünnepi megemlékezés Bartók A nyíregyházi Korona Szállóban halálának 50. évfordulóján Előadás ―Bartók Béla kórusműBGYTF Bartók- termében vei‖ címmel Nyíregyháza Énekkari hangverseny a hannoNyíregyháza veri Camerata Vocala kórussal Karácsonyváró hangverseny, Nyíregyháza
Internet: http://www.nyf.hu/enek-zene/node/138. A letöltés ideje: 2012. augusztus 17.
96
1996. március 28. 1996. április 20. 1996. áug. 18-22. 1996. november 6. 1996. december 12. 1997. március 4. 1997. március 22. 1997. junius 25-28. 1997. nov. 27. 1997. december 1998. február 26. 1998. április 23.
1999. március 20. 1999. nov. 11-13. 2000. március 18. 2000. május 6. 2000. julius 4-8. 2000. szept. 30. 2000. december 13. 2001. április 26. 2001. november 10. 2001. december 7. 2001. december 12. 2001. december 16. 2002. szeptember 30.
2002. november 9.
Széchenyi István Általános Iskola, Gyermekműsor „Gondolatok a 60 éves kóruskötetről‖ címmel Bartók-előadás és énekkari hangverseny I. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál Kodály Zoltán Emlékműsor Karácsonyváró hangverseny ―Cantata e pittura‖ címmel a BGYTF Leánykarának hangversenye Bárdos Lajos Szimpózium Nemzetközi kórusverseny, Ezüst Diploma „Mozgás a zenében‖ címmel hangverseny gyermekeknek Karácsonyi hangverseny „Állatok a muzsikában‖ címmel hangverseny gyermekeknek „Játék és mese‖ címmel hangverseny gyerekeknek Jubileumi hangverseny Bárdos Lajos születésének 100. évfordulója tiszteletére II. Nyíregyházi Kortárs Zenei Napok A Nyíregyházi Főiskola ÉnekZene Tanszékének 30 éves jubileumi hangversenye Tisza-parti Dalos Találkozó Bartók Béla XIX. Nemzetközi Kórusverseny II. díj Zenei Világnap a Vasvári Pál Gimnáziumban, Karácsonyi hangverseny Éneklő Magyarország 14. Országos Kórusminősítésen Hangversenykórus cum laude fokozat I. Gaudemus Zenei Műhely CD felvétel Horváth Barnabás műveiből Felnőtt Kórusok Megyei Találkozója Karácsonyváró hangverseny Zeneakadémia, Kodály Zoltán tiszteletére rendezett ünnepi díszhangverseny Zenei Világnap Könyvbemutató ünnepség Erdős Jenő: Kórusmuzsika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Kállai Kettős Kórustalálkozó
Mátészalka A Zeneiskola Nagytermében Nyíregyháza Nyíregyháza Korona Szálló Kodály-termében Nyíregyháza Nyíregyháza A főiskola Mozaik-termében, Nyíregyháza Debrecen Besztercebányai Akadémia` 97 A BGYTF Mozaik-termében, Nyíregyháza Nyíregyháza A BGYTF Mozaik-termében, Nyíregyháza A BGYTF Mozaik-termében, Nyíregyháza Nyíregyháza Nyíregyháza Nyíregyháza Tiszavasvári és Tiszalök Debrecen Nyíregyháza Nyíregyháza Nyíregyháza Nyíregyháza Vásárosnamény Nyíregyháza Hangverseny a Budapesti Történeti Múzeumban Nyíregyháza
Nagykállóban
97
2002. november 19. 2002. december 11. 2003. április 27. 2003. áugusztus 19. 2003. szeptember 9. 2003. oktober 5. 2003. oktober 6. 2004. oktober 23. 2004. november 6. 2004. december 2005. április 2.
2005. december 5. 2006. március 22. 2006. április 7-8. 2006. április 22. 2006. május 4. 2006. május 29. 2006. szeptember 19. 2006. szeptember 22. 2006. november 12. 2007. március 5. 2007. március 20.
2007. május 6. 2007. oktober 1.
Nívó-díj Kórustalálkozó Lantos Rezső születésének 75., halálának 25. évfordulója alkalmából Karácsonyváró hangverseny Tisza-parti Dalos Találkozó Örömkoncert A Hallgatói Információs Központ átadása Ünnepi hangverseny Szokolay Sándor tiszteletére Városi megemlékezés az aradi vértanúk kivégzésének 154. évfordulóján 1956-os forradalom és szabadságharc 48. évfordulója alkalmából rendezett díszünnepség Kállai Kettős Kórustalálkozó Fődíj Karnagyi különdíj Karácsonyváró hangverseny CD-felvétel – Gaudemus Kórus közreműködése a rátkai Hagyományőrző Népdalkör Emeld fel fejedet! c. CD-jén Kórushangverseny a főiskola Mozaik-termében Kórustalálkozó, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Nyíregyházi Hangoló Hangverseny a főiskola Mozaiktermében 40. Tiszaparti Dalos Találkozó Kórushangverseny a főiskola Mozaik-termében Kóruspódium – Rádiófelvétel a Kodály Zoltán Általános Iskolában DLA- hangverseny – Zeneakadémia Kisterme Kollégium átadó ünnepsége Kállai Kettős Kórustalálkozó Nagydíj, Karnagyi különdíj Kodály-Napok. Ünnepi mise és Kodály- emlékhangverseny a római katolikus templomban Nyíregyházi Művészeti Hetek A helsinki Suomen Laulu és Gaudemus Kórus koncertje a Váci Mihály Művelődési Központban „Énekel az ország 2007‖ Brahms: Német Requiem Zenei Világnap
Budapest, – Pesti Vigadó Nyíregyháza hangverseny Tiszavasváriban és Tiszadobon Budapest Nyíregyháza Kodály Zoltán Általános Iskola, Nyíregyháza Evangélikus Templom, Nyíregyháza Mátészalka
Nagykálló Nyíregyháza Nyíregyháza
Nyíregyháza Beregszász Nyíregyháza Tiszavasvári Nyíregyháza Nyíregyháza
Budapest Nyíregyházi Főiskola Nagykálló Nyíregyháza Nyíregyháza
Budapest, Művészetek Palotája Ajak
98
2007. november 10. 2007. december 20. 2008. március 2008.julius 2-7. 2008. december 2009. április 25. 2009. oktober 15. 2009. oktober 17. 2009. december 17. 2010. április 13. 2010. április 24.
Tisza-parti Dalos Találkozó Karácsonyi Köszöntés – ünnepi műsor Kórustalálkozó, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola IFAS Pardubice – kórusverseny és templomi hangverseny az IFAS keretében Karácsonyi kántálás – önálló hangverseny Tisza-parti Dalos Találkozó FIABCI nívódíj táblaavató ünnepsége Ünnepi hangverseny Bárdos Lajos születésének 110. évfordulója tiszteletére Karácsonyi hangverseny HangSzókép Tisza-parti Dalos Találkozó
Tiszavasvári, Tiszalök Nyíregyháza Beregszász
Ajak Tiszavasvári Nyíregyházi Főiskola Nyíregyháza, Kodály Zoltán Általános Iskola Nyíregyházi Főiskola Nyíregyházi Főiskola Tiszavasvári
A tanszéken korábban működött még: Tanítós Kórus, Anonymus Kórus, Népzenész Kórus. A bolognai váltás után a szakstruktúra megváltozása hallgatói létszámcsökkenést eredményezett. Jelenleg egy kórus működik a tanszéken.
99
2.6 A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék énekzenetanárképzésének rövid története
2.6.1 A tanszék alapításának előzményei A szombathelyi főiskolai énektanár képzés szakmai előzményei egyrészt a tanítóképzés zenei területén, másrészt pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola megbízásából, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet keretében működő konzultációs központ tevékenységének köszönhetően tárható fel. 1959 szeptemberétől hároméves Felsőfokú Tanítóképző Intézet kezdi meg működését Szombathelyen a kőszegi, valamint a pápai középfokú tanítóképzők jogutódaként. A Szombathelyi Tanítóképző Intézet 1959-ben megalakult Ének-zene Szakcsoportja eredményes és magas színvonalú munkát végzett a tanító szakos hallgatók zenei képzésében, de részt vett a népművelő-könyvtáros szakosok esztétika oktatásában is. Tagjai: Endrődy Alfréd szakcsoportvezető, Békefi Gábor Békefi Antal35, Kokas Klára, Horváth Rezső. A közoktatás területén nagy tapasztalattal rendelkező, elismert szaktudású tanárok alapozták meg a fejlesztés lehetőségét. A szakcsoport tagjai az intézeti oktató-nevelő munkán kívül a megye zenei életének is résztvevői voltak, kórusokat vezettek, előadásokat tartottak. Elméleti munkásságuk a következő témákra irányult: népdalgyűjtés, zenei emlékek feltárása és tudományos feldolgozása, kutatómunka az ének-zenei nevelés hatásáról az óvodások és általános iskolások lelki és testi fejlődésében, a zeneesztétika alapjának tanításához jegyzetírás a népművelőkönyvtáros szak részére, a zenei ismeretterjesztés, zenehallgatás módszerének feldolgozása. A zenei képzés színvonalát megnyugtatóan jelezte, hogy az iskolákban a tanítói diploma birtokában is sokan vállalták a felső tagozatban az énekoktatást, legtöbbjük később levelező tagozaton szerzett diplomát a pécsi vagy a szombathelyi főiskolán. Közülük is kerültek ki kiváló énektanárok, karvezetők, sőt szakfelügyelők, szaktanácsadók, gyakorlatvezető mentorok, tankönyvírók.
35
Békefi Antal (1926-1982): zeneszerző, zeneíró, karnagy, kántor, pedagógus. 1947—1949 között a budapesti Zeneakadémián középiskolai énektanári és egyházkarnagyi oklevelet szerzett. Ezzel egy időben, 1950-ig szülőhelyén kántortanítóként működött. 1950—1959 között Zircen általános iskolai énekzenetanár és karnagy, 1955—1957-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést tanult. 1959-től haláláig Szombathelyen a Főiskola tanszékvezető tanáraként oktatott. Tagja volt a Kóta Országos elnökségének és a Tanárképző Főiskolák Országos Bizottságának. Karnagyként Ausztriában és Csehszlovákiában vendégszerepelt. Néprajzi, zenetörténeti, népzenei témákról cikkeket; kórusműveket és dalokat is írt. Gyermekoperái: A kis aranykígyó (bemutató 1951); A feneketlen tó (bemutató 1959); A csodafű (bemutató 1960); A tábori kukta (bemutató 1966); A tarka kiscsibe (bemutató 1967). — M. Bakonyi népdalok (2. bővített kiadás, Veszprém, 1977); A bakonyi szegény ember dalai (Budapest, 1966); Gyermekfoglalkozás-tan (Budapest, 1966); Vasi népdalok (Szombathely, 1976); A kőfejtők dallamos munkarigmusai és jelzőkiáltásai (Budapest, 1978). — Irodalom: Gáspár Mária: Gyászhír (Kóta, 1982).
100
A megbecsülés és bizalom jele volt a szombathelyi intézmény, benne a zenei szakcsoport kijelölése a pécsi főiskola konzultációs központjaként, a kihelyezett tagozat létesítését megelőző években. A pécsi tanszék igen kedvezően értékelte a szombathelyen konzultáló hallgatók teljesítményét. A Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatán matematika– testnevelés, matematika–ének-zene, matematika–orosz tanári szakokon indul el a képzés. A matematikával párosított három szak között az ének-zene is helyet kapott. A szakcsoport oktatói az elsők között kaptak főiskolai szintű szakmai feladatot, ekkor még intézeti tanári minőségben, a Tanítóképző Intézet alkalmazásában. A tagozat indításának feltétele volt, hogy az oktatást az akkori szakcsoport oktatóival kellett ellátni, így négyen kezdték meg a munkát: Békefi Gábor szakcsoportvezető, Békefi Antal, Nigó Józsefné és Horváth Rezső.
2.6.2 Az Ének-zene Tanszék alapítása Az 1974. év az önállósodás éve volt: létrejött a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, és ezen belül az Ének-zene Tanszék Békefi Antal vezetésével. A kiegészítő jellegű, tanítószakos zenei képzés helyébe a zenei szakképzés lépett. A kezdeti ének-zene-matematika és ének-zene-népművelés szakot (1974/1975) az ének-zene-történelem (1976/1977) és az ének-zene-magyar (1984/1988) szak követte, majd beindult az ének-zene-karvezetés szak (1990/1991), amelynek diplomájával a középiskolai énektanári pálya is megnyílt a hallgatók előtt. Az 1991/1992-es tanév nagy mérföldkő a Tanszék életében, mert akkor indult el a Magyarországon, főiskolai szinten egyedülálló, ökumenikus szellemiségű Ének-zeneegyházzene szak. Az oktatásban egyházi személyiségek is részt vettek: Monsignore dr. Pem László, dr. Konkoly István megyéspüspök, dr. Áment Ferenc Lukács orgonaművész, regens chori, Szakál Elemér református esperes és Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész. Kitágultak a lehetőségek a kétszakosság keretein belül is, hiszen az ének szak már több szakkal is párosítható lett, (Pl. Ének-zene-tanító, Ének-zene-rajz, Ének-zene-angol stb.). 2002-ben kezdte meg tanulmányait az első évfolyam az Énekzene alapszakon (BA), amely a magyarországi felsőoktatás átalakítása után, ahhoz igazodva alakította ki tantervét és tantárgyi programjait, több új kurzussal bővülve (pl. Zeneterápia: Fasching Zsuzsanna). Az alapszak mellett két szakirány választható: karvezetés és egyházzene. 2.6.3 Az Ének-zene Tanszék elnevezéseinek változásai 1971-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatán matematika–testnevelés, matematika–ének-zene, matematika–orosz főiskolai tanári szakokon indult el a képzés Szombathelyen. 1974-től önállóvá vált az intézmény, és évekig Szombathelyi Tanárképző Főiskola néven működött. 2000. január 1-jétől az Országgyűlés döntése alapján az intézmény regionális szerepű főiskolai centrum lett.
101
36. táblázat: A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék és utódintézményeinek elnevezései Év Elnevezés Szombathelyi Tanítóképző Főiskola Ének-zene Szakcsoport 1959-1974 Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 1974-1984 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék 1984-1991 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Zenei Tanszék 1991-1992 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Zenei Intézet 1992-1994 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Zenei Tanszék 1995-2008 Nyugat-magyarországi egyetem Savaria Egyetemi Központ Zenei Intézeti Tanszék 2008-2009 Nyugat-magyarországi egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti, Nevelés- és 2009Sporttudományi Kar Művészeti Intézet Zenei Intézeti Tanszék
2.6.4 A tanszék oktatói az alakulástól kezdve Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.
37. táblázat: A szombathelyi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének oktatói Név Az oktatásban töltött Oktatott tantárgy évek Dr. Antal Laura DLA 2009karvezetés Bánk Emília 1973-1989 Békefi Antal 1959-1982 Békefi Gábor 1959-1976 Csárics Sándorné 1974Csikósné Tamás Katalin 2001Czenek Lászlóné 1991-1997 Dósa Mária 1976-1977 Endrődi Alfréd 1959-1978 Farkas Erzsébet 1987magánének Fasching Zsuzsanna 1991Für Éva 1973-1987 Holéci Szilvia 1980-1998 Horváth Barnabás 2008Horváth Imre 1983Horváth László Liszt-díjas 2008-2009 Horváth Rezső 1961-1995 Iván Ildikó 2002Joó Ete 1974-1980 Károlyi Pál 1990-2005 Kerényi Eszter 1988-2008 Kertesi Ingrid Liszt-díjas, Érdemes 2008magánének Művész Kiss Gyula Liszt-díjas 2003Kiss József Béla 1998-2002 Kovács Gábor 1991-1996 Köteles György 1978Kulcsár Sándor 1974-1988 dr. Kutasné Csikor Éva 1973-1983 Laborczi Erzsébet 1996-2006 Martonné Szécsi Éva 1980-1991 Mihalikné Krémer Erzsébet 1990-1994 Morva Péter 1998-1999 Nagy Márta 1982-1986 Nagymiklósi József 1973-1991
102
35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52.
36
Nagyné Fülöp Zsuzsanna Németh István Nigó Józsefné Pajor Éva (Kamarásné) Pitti Katalin Liszt-díjas Pócza Julianna (Stark Julianna) Dr. Pozsonyiné Falusi Anikó36 Radics Éva Rácz Aladár Sabáli László Sellyei Gáborné Szabó Csaba Szijj Gábor Szilasi Alex Tóth Péter Tőke Lászlóné Virágh András Liszt- díjas Vinczeffy Adrienne37Artisjus-díjas karnagy
1996-2006 1972-1990 1968-1991 1987-1995 20081992-2006 19841980-1984 1990-1998 1973-1974 1976-1996 1988-2003 1992-2002 1999 2007-2008 198819941978-
karének, karvezetés
magánének
orgona karének, karvezetés
Dr. Pozsonyiné Falusi Anikó zenei tanulmányait a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola zongora szakán kezdte, majd a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett zongora és magánének szakon. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán diplomázott magánének és szolfézs szakon, tanárai voltak többek között Szabó Miklós, Kovács Brigitta. A Zeneakadémiát Kollár Éva tanítványaként 1995-ben végezte. 1984 óta oktatója a Zenei Tanszéknek, ahol ez idő alatt magánéneket, szolfézst, egyházzene-irodalmat és partitúraolvasást tanított. Az Egyetemen oktat a 2004-ben létrehozott Színház-művészeti Tanszéken is. Énekesi pályáját számtalan hazai és külföldi (USA, Kanada, Ausztria) koncert jellemzi. Művészi pályája fontos állomása, hogy 2008 óta állandó korrepetitora a szombathelyi Weöres Sándor Színháznak. 37 Vinczeffy Adrienne 1954-ben született Budapesten. 1978-ban szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneakadémia Középiskolai Énektanár és Karvezető szakán Erdei Péter, Párkai István, Szőnyi Erzsébet és Szokolay Sándor tanítványaként. 1978-tól a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja Zenei Tanszékének (korábban: Berzsenyi Dániel Főiskola) karvezetés tanára. 1991-2009-ig tanszékvezető. 1995-től a Zenei Intézet, 1996-2000-ig pedig a Művészeti Intézet igazgatója. Több évtizede vezeti a Zenei Tanszék Tudományos és Művészeti Műhelyét.
103
Név
38. táblázat: Jelenlegi oktatók Beosztás
Dr. Antal Laura DLA (1976-) Csikósné Tamás Katalin(1974-) Dr. ozs nyiné Falusi Anikó Farkas Erzsébet Fasching Zsuzsanna Dr. Horváth Barnabás DLA( 1965-) Iván Ildikó (1959-) Kiss Gyula38 Köteles György (1953-) Máriás Zsolt (1970-) Pitti Katalin (1951-) Vinczeffy Adrienne (1954-) Virágh András (1960)
főiskolai docens főiskolai adjunktus mb. tanszéki koordinátor, főiskolai docens főiskolai docens főiskolai adjunktus főiskolai docens főiskolai docens főiskolai tanár, Liszt-díjas főiskolai docens főiskolai tanársegéd főiskolai docens, Liszt-díjas, Érdemes Művész főiskolai docens főiskolai tanár, Liszt-díjas, Érdemes Művész
Az oktatásban töltött idő 2009199819841987199120082002200319802002-
1978-
A tanári kar az elmúlt évtizedekben az igényekhez alkalmazkodva változott, bővült. A jelenlegi művésztanárok nemcsak az intézmény kulturális életében vesznek részt, hanem az országos és nemzetközi hangverseny és operaéletnek is elismert, állandó résztvevői: Farkas Erzsébet, Iván Ildikó Artisjus-díjas, Kertesi Ingrid Lisztdíjas, Érdemes művész, Kiss Gyula Liszt díjas, Máriás Zsolt, Pitti Katalin Liszt-díjas, Virágh András Liszt-díjas. A Zenei Tanszék munkájában rendszeresen vesznek részt zeneszerzők: Békefi Antal, Szabó Csaba, Károlyi Pál Erkel-díjas, Tóth Péter Erkel-díjas, Horváth Barnabás. A tanszéken oktató zeneszerzők publikációi számosak, időről-időre a művésztanárok és a tanszék együttesei is megszólaltatják műveiket. (dr. Pozsonyiné Falusi Anikó, Orchidea Nőikar, Berzsenyi Dániel Vegyeskar.) A tanszék oktatói sokirányú publikációs tevékenységet folytatnak: CD-k, könyvek, kották, tudományos-kritikai írások, tankönyvek, jegyzetek, oktatási segédeszközök, vagy segédanyagok jelennek meg a következő témakörökben:
38
Kiss Gyula 1967-ben Kadosa Pál növendékeként kitüntetéssel szerzett diplomát. Tanulmányai alatt megnyerte az 1966-ban a Magyar Rádió által rendezett első zongoraversenyt, még ebben az évben díjnyertese a nemzetközi Liszt-Bartók zongoraversenynek. 1972-ben Liszt Ferenc díjjal tüntették ki. Az ezt követő években egész Európában, ezen kívül Ausztráliában, Japánban Szingapúrban, az USA legnagyobb koncerttermeiben lépett fel. 1985-89 között Tokióban vendégprofesszor, 1999-2003 között Dél-Koreában vendégprofesszor. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat kamarazenét, emellett a Nyugat Magyarországi Egyetem Zenei Tanszékén tanít főiskolai tanárként. Versenyek: 1960 Baráti Népek seregszemléje I. díj. 1966 Magyar Rádió első zongoraversenyét nyeri meg 1966 Nemzetközi Liszt-Bartók zongoraversenyen IV. díj (I. díj nem került kiosztásra) 1967 Taorminában a nemzetközi zongoraversenyen I. díj 1968 Taorminában a nemzetközi zongoraversenyen I. díj 1969 Olaszországban, Terniben II. díj;
104
zeneelmélet, népzene, esztétika, zenepszichológia, zenepedagógia, zenei művelődéstörténet, egyházzene, a hangképzés élettana, zeneterápia. A tanszék programjait, közös kutatásait és művészeti munkáját a 20 éve működő Tudományos és Művészeti Műhely végzi, amely publikációi révén egyedülálló a magyar felsőoktatásban. A műhely fő kutatási területe témaköreiben lemez, könyv és kottasorozatok (A Magyar Egyházzene Évszázadai 1-6; Az Esterházy udvar zenéje sorozat), tudományos kiadványsorozat (Zenei Füzetek) jelentek meg. A Vinczeffy Adrienne által vezetett műhelyben Csikósné Tamás Katalin zenetörténész az elméleti kutatásokban, Virágh András orgonaművész az orgonakíséretekben, a Berzsenyi Dániel Vegyeskar pedig, a sokszor kéziratból bemutatott művek megszólaltatásában vesz részt, de csatlakoznak a bemutatókhoz a tanszék művésztanárai is: Farkas Erzsébet, Iván Ildikó, Kertesi Ingrid, Máriás Zsolt, Pitti Katalin, dr. Pozsonyiné Falusi Anikó, Stark (Pócza) Julianna. Jelentős eredményeket értek el az elmúlt időszakban a tanszék hallgatói is, akik a zenetörténet, a folklór, a közművelődés, a pedagógia, az egyházzene tárgykörben írott dolgozataikkal, valamint művészeti produkciójukkal értek el helyezéseket az OTDK-n39 és az OMDK-n40 (Felkészítő oktatók: Köteles György, Szabó Csaba, Sellyei Gáborné, Farkas Erzsébet). Kiemelkedő eredményeket értek el tanszéki együtteseink is, amelyek közül főiskolánk Zenekara Köteles György vezényletével (1980-1991) számos hazai koncert mellett olaszországi vendégszereplésen is részt vett, az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napokon pedig ezüst oklevelet szerzett. A zenekart 1991-93-ig Németh Pál vezette. A Tanítós kórus Kulcsár Sándor karnagy vezetése alatt működött és ért el sikereket. A Nőikar (1980 óta Orhidea Nőikar) hazai fesztivál- illetve versenyeredményei közül kiemelkedik karnagyuk, Horváth Rezső karnagyi különdíja (IX. Nemzetközi Bartók Béla Kórusverseny), illetve a II. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Arany Diplomája, de külföldi fellépései is jelentősek. (Görögország, Észtország, Ausztria, NDK) 1995-től a karnagy Horváth Imre, akivel hazai koncertjein kívül ausztriai vendégszereplésre is utazott a kórus. A vegyeskar első karnagya Békefi Gábor volt (1959-62), őt követte Békefi Antal (1962-75), Joó Ete (1975-80), akik országos hírűvé emelték az együttest, és hosszú évtizedekre megalapozták a művészeti munkát. A mai nevén: Berzsenyi Dániel Vegyeskar jelenlegi karnagya 1980-tól Vinczeffy Adrienne. A kórus az elmúlt három évtizedben bejárta Magyarországot és fellépett Európa 13 országában, valamint turnézott Mexikóban és két ízben Spanyolországban. Kiemelkedő fellépésük 1986-ban volt Olaszországban, ahol II. Pál pápa audienciáján énekeltek. A Vegyeskar részese volt
39 40
Országos Tudományos Diákköri Konferencia Országos Művészeti Diákköri Konferencia
105
számos nemzetközi fesztiválnak és versenynek hazánkban, valamint Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Németországban, Svájcban, Lengyelországban és Olaszországban, ahonnan I., II. és III. helyezéseket, valamint több különdíjat is elhoztak. Első nemzetközi versenyeredményük 1986-ban született, amikor a XII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen I. Díjat nyertek. Legutóbbi versenyeredményeik: 2006-ban Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusverseny – I. Díj, valamint Különdíj, 2007-ben XI. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny – Arany Diploma, 2008-ban 43. Miezdzyzdrojei Nemzetközi Kórusverseny – Arany Diploma, Ezüst Diploma és a Régió Karnagyi Különdíja. A Vegyeskar országos szakmai minősítése: ARS MAXIMA, a Musica Mundi a Világ 1000 legjobb kórusa egyesített – minden kórustípust magába foglaló – listáján a 432. helyezett. A tanszék együttesei több hazai és nemzetközi rádió és televízió-felvételt is készítettek, kazetták, gyűjteményes és önálló lemezek, lemezsorozatok, Olaszországban megjelent lemez őrzi előadásaikat. A tanszék hangversenyéletét a felkészítésben segítséget nyújtó oktatók alapján a hallgatók növendékhangversenyei színesítik, de időről-időre a tanítványaink önálló kezdeményezésében több évtizede alakult „Hangműhely‖ előadásait is meg lehet hallgatni, amelynek 20 éves jubileumi eseménye a Hangműhely Fesztivál volt. Az oktatás feltételei is örvendetesen javultak az elmúlt években, mindenekelőtt említendő az épület, amit a tanszék a sajátos igényeinek figyelembevétele alapján alakítottak át szemináriumi termekkel, gyakorló termekkel, könyvtárszobával és egy 140 főt befogadó, zongorával és orgonával rendelkező koncertteremmel, az 1996-ban elkészült Liszt Teremmel. Tanszékvezetők Endrődy Alfréd Békefi Gábor Békefi Antal Németh István Szabó Csaba Vinczeffy Adrienne Dr. Pozsonyiné Falusi Anikó
39. táblázat: Tanszékvezetők Év 1959-1962 1962-1974 1974-1982 1982-1990 1990-1991 1991-2009 2009-
2.6.5 Oktatás, nevelés, célok, küldetés A felsőfokú tanítóképzés megalakulásakor az Ének-zene szakcsoport már a kezdeti időszakban feladatául azt tűzte ki, hogy a hallgatókkal el kell sajátíttatni a zenei neveléshez szükséges alapismereteket, s ezzel egyidejűleg fejleszteni kell bennük azokat a képességeket, amelyek alkalmassá teszi őket a tárgy korszerű oktatására. Az általános zenei műveltség kifejlesztése, a képzés színvonalának emelése, egységes módszertani eljárások kialakítása és érvényesítése az adott tárgy területén folyó munkában – mindezek fontos elemként jelentek meg az akkori tantervekben. Ezek az alapelvek folyamatosan a mai napig a fő gerincét képezték az oktatói, nevelői munkának. Ugyanakkor a szerkezeti és a szakmai változások, valamint a
106
társadalom változó igényeihez való igazodás újabb és újabb megoldandó feladatokat állított a tanszék oktatói elé. A tanárképzés létrejötte nagy minőségi változást jelentett, de ugyanilyen jelentős változás az ének-zene-karvezetés szak megalakítása is, amely már nemcsak az általános iskolai, hanem a középiskolai énektanári pályára, s a legkülönbözőbb kórusok szervezésére és vezetésére is alkalmassá tette a hallgatókat. Az ökumenikus szellemiségű ének-zene- és egyházzene szak hazánkban az egyházzenei feladatok ellátására is felkészítette az itt tanulókat. A 2007/2008-ban elindult ének-zene alapszak (BA) pedig már a napjainkban strukturálisan átszervezett felsőoktatásba illeszkedik bele. Mindezekhez szükséges volt az elmúlt évtizedek során, hogy a fő célkitűzéseket szem előtt tartva az oktatás, zenei nevelés kellő hajlékonysággal igazodjon az adott feladatokhoz. A tanári kar is ehhez igazodva bővült és színesedett: művésztanárok, zenetörténeti kutatással foglalkozó elméleti tanárok, zeneszerzők, vezető egyházzenészek és a Római Katolikus Egyház, a Református Egyház valamint az Evangélikus Egyház jeles képviselői tanították az egyes szaktárgyakat. Művésztanáraink a magyarországi és nemzetközi koncertélet elismert, aktív résztvevői, CD felvételeik is sokrétűek. A tudományos és művészeti műhely munkája egyedülálló a magyar felsőoktatásban, hisz eredményként számtalan CD látott napvilágot. Kiemelten a fontos elemek közé tartozott folyamatosan a zenepedagógiai tárgyak oktatása és a tehetséggondozás. A kiemelkedő képességű hallgatók egyéni, személyre szabott oktatása biztosítja a sokirányú fejlődésüket. A sokszínű európai kultúra befogadásának következményeképpen létező társadalmi igény a zenei ízlés hozzáértő szakemberek általi fejlesztése, a leendő zenehallgató generációk nevelése, és a személyiség művészetek által történő fejlesztése. A Tanszék oktatói-nevelői-művészeti munkája révén olyan szakemberek képzését célozza meg, akik ezeknek az új kihívásoknak is meg tudnak felelni. A szombathelyi egyházzenész-képzés gondolata az 1980-as évek végén merült fel. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Zenei Tanszékének vezetője, Németh István fogalmazta meg és terjesztette az intézmény vezetősége elé a koncepciót. Az Egyházzene szak kidolgozását és elfogadtatását is ő kezdte el, amit nyugdíjba vonulásakor a tanszék irányításával együtt Szabó Csaba vett át (1990-1991-es tanév). A megfelelő engedélyek birtokában az Ének-zene–Egyházzene szakpárosításban végül 1991 szeptemberében indult képzés Szombathelyen. Az Egyházzene szak ökumenikus szellemiségű. Az Egyházzene szaktanári karát, a tanszékvezetést 1991 nyarán megkezdő Vinczeffy Adrienne kérte fel. A liturgia tárgy oktatását dr. Konkoly István megyéspüspök vállalta el, aki nyugdíjba vonulásáig mindenben segítette az egyházzene képzését. Az evangélikus Liturgia oktatását Fehér Károly lelkész, a református liturgia oktatását pedig Szakál Elemér esperes vállalta. A szak első orgonatanára dr. Áment Ferenc Lukács atya, a Pannonhalmi Bazilika orgonaművésze, a főmonostor regens chori-ja lett, aki óraadóként oktatta a tárgyat. A szakon egyházzenei szaktárgyakat tanító tanárok az elmúlt két évtizedben: Herbert Wulf, Csizmadia Márta, Laborczi Erzsébet, Pócza-Stark
107
Júlia orgona, Dr. Ecsedi Zsuzsanna, Kéringer László, Károlyi Pál egyházzene irodalom, Horváth Rezső, Nagyné Fülöp Zsuzsanna, Kocsisné Körmendi Klára karvezetés, Kürnyek Róbert liturgia. A kezdetektől tanít egyházzenei tárgyakat Monsignore dr. Pem László PhD a Szombathelyi Egyházmegye zeneigazgatója, a Székesegyház Werner kórusának karnagya, valamint a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Tagozatának igazgatója. Pem atya oktatott tárgyai: gregorián ének, népének, egyházzene gyakorlat, liturgia. Az Evangélikus liturgia tárgyat jelenleg Gregersen Labossa György lelkész oktatja. 1993-tól a liturgikus orgonajátékot és az orgonát Virágh András tanítja, aki egyben az egyházzene szakcsoport vezetője is lett. Virágh András emellett a Budapesti Belvárosi Főplébánia templom Főzeneigazgatója is. Munkásságát 2001-ben Liszt-díjjal jutalmazták. A karvezetéssel kapcsolatos tárgyakat a kezdetektől Vinczeffy Adrienne tanította, valamint ő vezette a Berzsenyi Dániel Vegyeskart. Az Egyházzene szak indulásánál a legtöbb feladatot az jelentette, hogy egy olyan korszerű, ugyanakkor hagyományokra épülő tananyagot és kottaanyagot állítsanak össze az oktatók, amely méltó egyrészt a magyar egyházzene képzési hagyományaihoz, másrészt a Szombathelyi Egyházmegye nagy múltú zenei életéhez. (A Szombathelyi Székesegyházban kezdte meg működését dr. Werner Alajos atya, aki a hírneves Schola Cantorum Sabariensis fiú-vegyeskar alapító-karnagya volt. Werner atya 1934-44-ig működött Szombathelyen, ahol a kórus vezetésén kívül számos kompozíciót is írt.) Az Egyházzenei Szakcsoport a hagyományok tiszteletére épülő, a legújabb kutatásokat a tananyagba beépítő egyházzenei műhellyé kovácsolódott, amely a kutatásokatpublikációkat a Zenei Tanszék Hang Műhelyén keresztül valósítja meg. A szakcsoport tanárai és hallgatói – elsősorban a Berzsenyi Dániel Vegyeskar fellépésein keresztül – részt vesznek a tanszék és a Nyugat-magyarországi Egyetem zenei életében, szívesen közreműködnek liturgikus eseményeken. Virágh András a szakcsoport vezetőjeként gondot fordít a hallgatók elméleti és gyakorlati ismereteinek rendszeres bővítésére is. Ezt a célt szolgálják a rendszeresen megrendezett orgonatúrák, amelyek során az egyházzene szakos hallgatók testközelből megismerhetik és kipróbálhatják Magyarország legszebb és legnagyobb orgonáit. Ezek a hangszerek többnyire a püspöki székhelyeken találhatók, – Szombathely, Pécs, Szeged, Kalocsa, Eger, Budapest – ahová magánemberként lehetetlen bejutni. A tanulmányi kirándulások alkalmával a kiemelkedő templomok, székesegyházak, bazilikák mellett számos hangversenytermi orgonát is meglátogatott a szakcsoport: Művészetek Palotája, Zeneakadémia – Budapest, szekszárdi Művészetek Háza - Szekszárd, Alapfokú Művészeti Intézet – Salgótarján. Az orgonatúrák alkalmat adtak orgonaműhelyek meglátogatására is: Budapesten – Váradi és Fia, Pécsett – a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra KFT üzeme. Ezek a látogatások a műhely vezetőinek szakszerű vezetésével zajlottak. Az egyházzene szak hallgatói és tanári kara két kiemelkedő külföldi tanulmányi kiránduláson is részt vett (Olaszország – 1995, Ausztria – 2003), melyek közül az 1995-ben Rómában és a Vatikánban tett látogatás azért lett különösen emlékezetes, mert dr. Konkoly István megyéspüspök közbenjárásával a hallgatóknak alkalmuk volt a Vatikánban celebrált misén énekelni. A tanulmányutakon szerzett élmények és benyomások elemi erővel
108
hatottak a résztvevőkre, szakmai munkájukhoz és jövőbeni fejlődésükhöz perspektívát és inspirációt szolgáltattak. Monsignore dr. Pem László az egyházzene gyakorlat című tárgy oktatása során a Szombathelyi Székesegyház nagy múltú zenei és liturgikus életébe vonta be az egyházzenész hallgatókat. Pem László az általa tartott szentmiséken rendszeresen megbízta hallgatóit a liturgikus orgonajáték-szolgálattal, amelyet a szentmise végeztével a hallgatókkal személyesen konzultálva minősített, korrigált, gyakorlati tanácsaival látva el tanítványait. Vinczeffy Adrienne a karvezetés tárgy során, valamint az énekkar munkájában az ismert szakrális kompozíciókon kívül a legújabb kutatások eredményeivel is megismertette a hallgatókat, így rendszeresen szólaltattak meg kéziratos kompozíciókat, valamint a Musica Danubiana sorozat darabjait is. A kórus nemzetközi kitekintésre is szert tett saját külföldi egyházzenei koncertjei, valamint a határon túli gyülekezetek számára celebrált miséken való részvételek által. Az Egyházzenész-képzés természetes velejárójaként a HangMűhely rendszeresen rendezett koncertekkel egybekötött konferenciákat, egyházzenei programokat. Ezek közül kiemelkedik az Egyházzenei Napok programsorozata (Evangélikus Egyházzenei Napok – 1992, Katolikus Egyházzenei Napok – 1993, Református Egyházzenei Napok – 1994, Ökumenikus Egyházzenei Napok – 2002 – folyamatosan az egész tanévben). Az egyházzene szak nemcsak eszmeileg ökumenikus, hanem a gyakorlatban is, ami az egyes szaktárgyak tananyagában éppen úgy megnyilvánul, mint a közös liturgikus eseményeken. A szakcsoport publikációiban is – lemezek, kották, könyvek – megjelenik az ökumené, hiszen az egyes kiadványok katolikus és protestáns műveket is tartalmaznak. A szombathelyi Egyházzene szak jó kapcsolatokat ápol a város és a megye felekezeteivel: a város legtöbb templomában az egyházzene szakon végzett orgonistakántor van szolgálatban. A protestáns gyülekezetek közül különösen jó kapcsolata alakult ki a szakcsoportnak a szombathelyi Evangélikus Gyülekezettel, egyrészt a tanítványok, másrészt közös programok révén (koncertek, fogyatékkal élők számára rendezett program). A Szombathelyen végzett hallgatók egy része továbbtanul, így vannak, akik elvégezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene szakát, vannak, akik orgonaművészi diplomát szereztek hazánkban vagy külföldön és akadnak olyanok is, akik az éneklést választva hivatásuknak, énekművészi diplomát szereztek. Volt hallgatóink rendszeresen visszajárnak a kórusba énekelni, valamint szólista és orgonakísérői feladatokat is vállalnak. Az egyházzenész-képzés a Zenei Tanszék 16 éve felavatott épületében zajlik, ahol 3 kis gyakorló orgona és egy három manuálos elektronikus Ahlborn orgona áll az oktatók és a hallgatók rendelkezésére. Az első gyakorló orgonát az intézmény vásárolta, a másodikat dr. Konkoly István megyéspüspök ajándékozta a tanszéknek, a harmadik gyakorló orgonát és a koncertorgonát a tanszék nyertes pályázatának köszönheti. A képzés hétköznapjait és ünnepnapjait, a vizsgákat és a koncerteket, a lemezfelvételeket és a konferenciákat a 100-120 főt befogadó koncertteremben élik meg a hallgatók, az oktatók és a hozzájuk látogató vendégek. A 20 éves szombathelyi egyházzenész-képzés kiemelkedő eseménye, s egyben az ünnepi év nyitánya volt 2010. november 15-én, a Szent Péter Székesegyházban dr. Veres András
109
megyéspüspök úr és Peter Mullerborn domkapitular által celebrált misén való közreműködés, amelynek keretén belül a Berzsenyi Dániel Vegyeskar egy Nemzetközi Liszt Együttes tagjaként bemutatta Liszt Ferenc Esztergomi miséjének Vatikáni változatát. Az esemény zenetörténeti jelentőséggel bírt, hiszen a misét Liszt idejében nem mutatták be, így ez alkalommal volt a mű Vatikáni ősbemutatója. A nemzetközi együttest és a mise állandó részeit Virágh András, a változó részeket pedig Vinczeffy Adrienne vezényelte.
2.6.6 Az Egyházzene szak oktatóinak publikációi Virágh András szóló, illetve oratórikus CD, DVD felvételei: 1996. Liszt Ferenc összes orgonaművei (5 CD) 1997. Kodály Zoltán orgonaművei 1998. Remekművek mollban, Karácsonyi orgonaszó 1999. Laudatio Musicae Pro, Cesar Franck összes orgonaművei (3CD) 2000. Classical hits for 2001. Selected Hungarian Organ Works (2CD) 2002. Tamás Gergely Alajos: Nándorfehérvár 1456 oratórium 2003. J. S. Bach Orgonaművei I-II. (2CD) 2004. J. S. Bach Orgonaművei III. 2005. J. S. Bach Orgonaművei IV. 2006. J. S. Bach Orgonaművei V. Giuseppe Verdi: Requiem 2008. Hommage a J. S. Bach Liszt Ferenc: Esztergomi-mise vatikáni változat 2009. Koloss István: Hungaria Vivat oratórium Ruggiero Leoncavallo: Requiem Monsignore dr. Pem László Ph.D legfontosabb publikációi: Könyvek: Advent a liturgiatörténet tükrében, Budapest, 1977 (licencia dolgozat) Az advent liturgiája, - története és pasztorális jelentősége, Budapest, 1982. (doktori disszertáció) A gregorián ének I. Szombathely, 1992 A gregorián ének interpretációja II. Szombathely, 1992 A gregorián ének esztétikája III. Szombathely, 1994 A gregorián ének a gyakorlatban IV. Szombathely, 1995 Szakrális magyar népénekek és népszokások, Szombathely, 1999 Rapporti tra il canto popolare ungherese e il canto gregoriano Roma, 1998 Valláspedagógia az újraevangelizálás fényében - I.- II. , Sárvár, Újsziget -Rota 2000 Didaktika I.-II., Sárvár, 2002.
110
A sámánisztikus rítus és a liturgikus gazdagság szellemi lelki megalapozása a magyarság életében. In: „Mindent az Evangéliumért‖ (dr. Gyürki László 70. születésnapjára) Körmend, 2002. Valláspszichológia I.-II. , Sárvár, Újsziget-Rota, 2004 Isten pedagógiája és a teljes önátadás Sárvár, Újsziget-Rota, 2006
2.6.7 Berzsenyi Dániel Vegyeskar A Berzsenyi Dániel vegyeskart Békefi Gábor alapította, tőle vette át a vezetést Békefi Antal, majd Joó Ete. A kórus három évtizede működik Vinczeffy Adrienne vezetésével. A Vegyeskar repertoárja az elmúlt 20 évben erőteljesen kibővült az egyetemes és a magyar szakrális zene irányába, mint a cappella, mint hangszerkíséretes művek tekintetében. A kórust karnagyán kívül időről-időre egyházzenész hallgatók is vezényelték hallgatói koncertek keretében, ahol rövidebb-hosszabb motetták mellett kisebb oratórikus műveket is bemutattak (Pl: Vivaldi: Gloria). A kórus ezen túlmenően is rendszeresen vett részt oratóriumok előadásában, elsősorban a Savaria Szimfonikus Zenekar (korábbi nevén: Szombathelyi Szimfonikus Zenekar) felkéréseinek eleget téve, de önálló bemutatókat is rendeztek. A kórus rendszeresen vett részt hazai és nemzetközi fesztiválokon-versenyeken, ahol előszeretettel indultak szakrális műsorral, illetve ha alkalom nyílt, egyházzenei kategóriában. Kiemelkedő eredményeik a fenti kategóriákban: Concorso Internationale di Canto Corale – Gorizia – Olaszország, 1999: Egyházi mű legjobb előadásáért – Különdíj 43. Nemzetközi Kórusverseny és Fesztivál – Miedzyzdroje – Lengyelország – 2008: Musica Sacra Kategória – Arany Diploma. Év 1990 1991 1991 1991 1994 1995 1996 1999 2002 2002 2004 2004 2008 2010
40. táblázat: A Berzsenyi Vegyeskar külföldi fellépései Ország Anglia Anglia Hollandia Írország Franciaország Németország Ausztria Olaszország Mexikó Spanyolország Franciaország Románia– Erdély Lengyelország Olaszország
A kórus számára a következő kortárs szerzők komponáltak szakrális műveket: Szokolay Sándor, Szőnyi Erzsébet, Kocsár Miklós, Tóth Péter, Horváth Barnabás,
111
Károlyi Pál, Gyöngyösi Levente. A Berzsenyi Dániel Vegyeskar által az elmúlt két évtizedben bemutatott oratórikus kompozíciók. Sztravinszkij: Zsoltárszimfónia – Loughborough – Anglia, 1990, vezényelt: Lars Edlund Kodály: Psalmus Hungaricus – Szombathely – Bartók Terem 1993, Zalaegerszeg – Városi Koncertterem 1993, a Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, vezényelt: Robert Houlihan Szombathely – Bartók Terem 1998 a Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, vezényelt: Kocsár Balázs Bárdos Lajos: Missa Prima – Missa Tertia,Veszprém – Vegyipari Egyetem – Aula 1993, Kőszeg – Jézus szíve templom 1998, orgonán közreműködött: Lőrincz Katalin, vezényelt: Vinczeffy Adrienne. Kodály: Missa Brevis – Szombathely – Bartók terem 1992, Veszprém – Székesegyház 1993, orgonán közreműködött: Áment Ferenc Lukács, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Károlyi Pál: Magyar Mise – ősbemutató, Szombathely – BDTF – Díszterem 1993 Liszt Terem 2000, orgonán közreműködött: Áment Ferenc Lukács, vezényelt: Vinczeffy Adrienne. Esterházy Pál: Saule, Saule – Szombathely – Liszt Terem/lemezfelvétel 1999 közreműködött: Camerata Pro Music, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Giuseppe Verdi: Requiem – Graz – Ausztria 1996 Pannon Festival Orchester, ,vezényelt: Alois J. Hochstrasser, Szombathely – Művelődési és Sportház 1998 a Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, vezényelt: Kocsár Balázs Liszt Ferenc: Via Crucis – Szombathely – Liszt Terem 1998, 1999 orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Harmat Artúr: Te Deum – Szombathely – Liszt Terem/lemezfelvétel 2000 orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Lajtha László: Missa – Szombathely – Liszt Terem 2000, Bartók Terem 2001, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczefy Adrienne Lisznyay Szabó Gábor: Missa Salesiana – Szombathely – Liszt Terem/lemezfelvétel 2002, Budapest – Belvárosi Főplébániatemplom 2010, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Joseph Haydn: Missa Sancti Nicolai – Szombathely – Liszt Terem – nyilvános lemezfelvétel 2003, Joseph Haydn Konzervatorium Zenekara (Eisenstadt) vezényelt: Vinczeffy Adrienne, Szombathely – Bartók Terem 2006, Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral vezényelt: Vinczeffy Adrienne Werner Alajos: Szent Márton mise – Szombathely – Liszt Terem/lemezfelvétel 2002, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne, Werner Alajos: Szent Márton mise Angers – Franciaország 2004, Tours – Basilique Saint. Martin 2004, orgonán közreműködött: Szokody Ildikó negyedéves egyházzene szakos hallgató, Budapest – Belvárosi Főplébánia-temlom, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne
112
W. A. Mozart: Requiem – Szombathely – Szalézi templom 2005, Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, vezényelt: Pál Tamás Michael Haydn: Te Deum – Szombathely – Bartók Terem 2006, Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Fauré: Requiem – Szombathely - Szalézi templom 2006, Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, vezényelt: Alpaslan Ertüngealp Szőnyi Erzsébet: Boldogasszony éneke – Szombathely – Liszt Terem 2009, 2010 Sopron – Nyugat-magyarországi Egyetem 2009, Sopron – Liszt Terem 2010, Budapest – Belvárosi Főplébániatemplom 2010, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Hummel: Átkelés a Vörös tengeren, The Progressive Haydn Orchestra, vezényelt: Petr Zejfart Szokolay Sándor: Amor Sanctus – Szombathely – Liszt Terem 2010 Budapest – Belvárosi Főplébániatemplom, Sopron – Liszt Terem, orgonán közreműködött: Virágh András, vezényelt: Vinczeffy Adrienne Liszt Ferenc: Esztergomi mise, Vatikáni változat, Budapest – Belvárosi Főplébániatemplom 2010, Vatikán – Szent Péter Bazilika 2010, Albano – San Pancratio Székesegyház 2010, Nemzetközi Liszt együttessel, vezényelt: Virágh András és Vinczeffy Adrienne 2.6.8 Kéziratból megszólaltatott szakrális kompozíciók az elmúlt 20 évben Gregor Werner: Surrexit Christus – vegyeskar Regina Coeli – S, kamaraegyüttes Michael Haydn: Te Deum – Szoprán, Alt, Tenor, Basszus, vegyeskar, zenekar Regina Coeli – Szoprán, Alt, Tenor, Basszus, vegyeskar, zenekar Audi Filia – vegyeskar, zenekar Franz Novotny: Salve Regina – Alt, vegyeskar, hegedű, orgona Alma ex C –S, kamaraegyüttes J. N. Fuchs: Salve Regina – Szoprán, Alt, Tenor, Basszus, vegyeskar, orgona J. N. Hummel: Offertorium – Szoprán, Alt, Tenor, Basszus vegyeskar, orgona Batthyány Ödön: Ave Maria – alt szóló, orgona Drushetzky: Benedictus – Szoprán, Alt,Tenor, Basszus, vegyeskar, orgona Beliczay Gyula: Ave Maria – szoprán szóló, vegyeskar, orgona Mosonyi Mihály: Ave Maria – tenor szóló, vegyeskar, zenekar Werner Alajos: Szent Márton mise –Tenor, Basszus, vegyeskar, orgona Gyászba borult – vegyeskar Hans Koessler: Victoria – vegyeskar Bárdos Lajos: Vexilla Christus inclyta, O languens Jesu, O Gloriosa Virginum, Jesu memoria, Rex Clementissime, Surrexit Christus, Ascendit Christus, Aeterna Rex, Sancta Parens, O Jesule, Domina Mundi, Lisznyay Szabó Gábor: Missa Salesiana – Szoprán, Alt, vegyeskar, orgona
113
Kósa György: Lauda anima mea Dominus – vegyeskar, orgona, Deus meus – vegyeskar, orgona Halmos László: Magnificat – Szoprán, Alt, Tenor, Basszus, vegyeskar Szabó Csaba: Requiem for a girl – Basszus, gyermekkar,vegyeskar, zenekar Szőnyi Erzsébet: Motetta a Lélekről – vegyeskar, orgona, Boldogasszony éneke – vegyeskar, orgona Szokolay Sándor: Ima rontás ellen – vegyeskar, Amor Sanctus – Szoprán, nőikar vegyeskar, orgona Koloss István: Fohász – vegyeskar, orgona Károlyi Pál: Magyar mise – vegyeskar, orgona, Stille Nacht – vegyeskar, orgona, Ave Maria – vegyeskar Mohay Miklós: 132. Zsoltár – vegyeskar Kocsár Miklós: Négy Máriaének, 1. O, Maria, Mater pia, 2. O, Maria, sine spina, 3. Maria, fons aqua vivae, 4. O, Maria, gratiosa – vegyeskar, orgona Tóth Péter: Dormi Jesu – vegyeskar Horváth Barnabás: Con Anima, Laetare cor meum, Ave maris Stella, Ave, dulcis Gyöngyösi Levente: Puer natus – vegyeskar Daróci Bárdos Tamás: Bajai fohász – vegyeskar, Mostan kinyílt – vegyeskar, Himnusz Jézus nevére - vegyeskar 2.6.9
Szakrális kompozíciók közzététele Bárdos Lajos: Himnuszok 1989 Az Esterházy udvar zenéje 2009 Werner Alajos: Missa in honorem Sancti Martini, Laudes Sancti Martini 2010
A Berzsenyi Dániel Vegyeskar egyházzenei lemezei Bárdos Lajos: Missae, Motettae, Hymni – 1989 A Magyar Egyházzene Évszázadai I. – 1999 A Magyar Egyházzene Évszázadai II. – 2000 A Magyar Egyházzene Évszázadai III. – 2001 A Magyar Egyházzene Évszázadai IV. – 2006 A Magyar Egyházzene Évszázadai V. – 2002 A Magyar Egyházzene Évszázadai VI. – 2008 Az Esterházy udvar zenéje - 2 CD - 2003 Évszázadok Karácsonya 2004 Reflexiók a Magyar Egyházzene Évszázadai c. kiadványra 41
41
Internet: http://www.bdtf.hu/Events/Attachments/653/Megh%C3%ADv%C3%B3%2020%20%C3%A9ves%20az
114
2.7 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar és jogutódjának az ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék (Budapest) énektanárképzésének, zenepedagógiai koncepcióinak változásai és fejlődésének rövid története 2.7.1 A tanszék megalakulása Az 1984/85-ös tanévben alapították meg tanszéket. Öt oktatóval és 18 hallgatóval kezdődött el a munka. A tanszéket a kezdeti időben négy évig Ujfalussyné Pap Enikő főiskolai docens vezette, aki az előkészítés munkájában is teljes erővel vett részt. Ő tanította a karvezetést és vezette az énekkart, majd Kollár Éva következett. Ő 1998-ban a Zeneakadémiára került, így Zongorné Juhász Irén lett a tanszék vezetője, aki addig helyettes volt. Dr. Bodnár Gábor mellette volt tanszékvezető-helyettes 2007ig, ezután ő vette át a tanszék vezetését. Mindig az előző tanszékvezető-helyettes vette át a stafétabotot, a vezetői módszer legfeljebb az adott személy egyénisége miatt változott, de a koncepciót közösen alakították ki. Dr. Ujfalussy József akadémikus - az első tanév befejezésének tízedik évfordulója alkalmából -1995. június 16-án köszöntőt mondott a tanszék évzáró ünnepségén. „Akkoriban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora voltam. Emlékszem, mintegy tizenkét évvel ezelőtt döbbenten ébredtünk rá a szinte hihetetlennek látszó valóságra, hogy Budapesten nincs olyan tanárképző intézmény, amelynek az általános iskolai ének-zenetanárok képzése volna a feladata. Sürgősen munkához láttunk, hogy pótoljuk a hiányt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetésében, Tanárképző Főiskolai Karában és a Művelődési Minisztériumban megértő segítőtársakra találtunk. Poszler György akadémikus, professzor úr volt akkor az Egyetem tanulmányi rektorhelyettese, a Főiskolai Kar élén Benczédi József főigazgató úr állott. A Minisztérium részéről Körber Tivadarné kedves kollégánk viselte szívén a létesülő tanszék gondját-baját. A szervezés munkájában Zongorné Juhász Irén tanárnő részvétele jelentett becses segítséget. Mi magunk a Zeneművészeti Főiskola részéről szakmai tanácsokkal igyekeztünk szolgálni, főként Párkai István tanszékvezető tanár úr jóvoltából.”42 Először Budapesten 1984-ben kezdődött el a munka az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán a Kazinczy utcában nagyon romantikus keretek között, két alagsori és két negyedik emeleti tanteremben, de amikor a Tanárképző Főiskolai Kar megkapta a Markó utcai épületet a bírósággal és a mentőkkel szemben, az ének tanszék is kapott termeket a második, harmadik és negyedik emeleten (az új hozzáépített szárnyban).
%20egyh%C3%A1zzen%C3%A9szk%C3%A9pz%C3%A9s%20%20szerkeszt%C3%A9s%20n%C3%A9lk%C3%BCl.pdf A letöltés ideje: 2012.06.10. 42 Dr. Ujfalussy József akadémikus köszöntője az 1995. június 16-án megtartott záróünnepségen Parlando 1996.1.
115
Csaknem húsz év múltán a Bölcsészettudományi Kar önálló szervezeti egységeként találtunk otthonra a Múzeum körúti Trefort-kert „F‖ épületében, ahonnan viszont a Természettudomány Kar költözött el Lágymányosra. Az új tanszéken leválasztottak termeket és összeépítettek különálló szobákat az F épület földszintjén, és egy dísztermet is kialakítottak. A felújítás során egy koncertek rendezésére alkalmas, száz férőhelyes kamaraterem is létesült. Azóta a Zenei Tanszék nemcsak a magyarországi énektanárképzés és az Egyetem kulturális életének meghatározó szereplője lett, hanem tudományos-művészeti eredményeivel az intézmény hazai és külföldi hírnevét is gyarapította: oktatóink koncertjei, publikációi, díjai mellett büszkék lehetünk a hallgatókból álló énekkar sikereire valamint a Bölcsészkar történetének első, Országos Művészeti Diákköri Konferencián szerzett Pro Arte aranyérmére.43 2.7.2 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar Zenei Tanszék elnevezéseinek változásai A XXI. század fordulóján, Magyarországon elkezdődött egy egyesülési folyamat. A kisebb intézmények gazdálkodási és egyéb racionális okok miatt beolvadtak nagyobb oktatási intézményekbe. Ezek a változások szükségessé tették a névváltoztatásokat is. Év 1984-1985 1985-2000 2000-
41. táblázat: A Zenei Tanszék elnevezéseinek változásai 1984-től Elnevezés Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Főiskolai Kar Ének-zene Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Főiskolai Kar Zenei Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék
A tanszék megalapítása óta négy tanszékvezető váltotta egymást. Jellemző erre a tanszékre, hogy minden esetben a tanszékvezető helyettesek váltak tanszékvezetővé. Név Dr. Ujfalussyné Pap Enikő Dr. Kollár Éva (Liszt díjas) Zongorné Juhász Irén Dr. Bodnár Gábor
42. táblázat: Tanszékvezetők Tanszékvezetésben töltött idő 1984-1987 1987-1998 1998-2007 2007-
A tanszék története folyamán a kinevezett oktatók létszáma az öt főtöl a 18 főig gyarapodott. Az 1990-es évektől azonban folyamatos visszaesés mutatkozik. Jelenleg a tanszék kinevezett oktatói létszáma a tanszékvezetővel együtt 12 fő.
43
Internetes forrás: music.elte.hu, a letöltés ideje: 2012. október 22.
116
43. táblázat: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszékének jelenlegi oktatói Név Oktatott tárgyak zeneelmélet, zongora, zongorakíséret 1. Bodnár Gábor DLA magánének, beszédgyakorlat-hangegészségtan, hangképzés 2. Hercz Dorman Aliz zongora, zongorakíséret-korrepetíció (a tanszék kórusával, ill. ma3. Cseh Dalma gánének órákon) szolfézs, zeneelmélet, zenei készségfejlesztés – tehetséggondozás 4. Daragó Rita Laura zenetörténet 5. Dolinszky Miklós PhD zongora, zongorakíséret 6. Dominkó István DLA Erdős Ákos DLA vezénylési gyakorlat, kargyakorlat, előadói gyakorlat, vegyeskar, 7. szakmódszertan, kórusirodalom-ismeret Heim Mercedes magánének 8. zeneelmélet, műelemzés, partitúraolvasás, 20. századi szolfézs és 9. Horváth Ágnes hangszerismeret zongora 10. Ivanyickaja Irina vezénylési gyakorlat, kargyakorlat, előadói gyakorlat, vegyeskar, 11. Mindszenty Zsuzsánna DLA (Liszt díjas) szakmódszertan, kórusirodalom-ismeret magánének 12. Wiedemann Judit PhD
A tanszék közel 30 éves fennállása alatt 82 oktató vett részt az énekzenetanárképzésben. Ez a létszám felülmúlja a 80 éve Szegeden működő tanszék oktatói létszámát is. 44. táblázat: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék egykori oktatói Név Oktatott tárgyak Operaházi énekmester, magánének 1. Adorján Ilona Aranyos Ágota népzene, néptánc, histórikus tánc 2. szolfézs, zeneelmélet 3. Avar Nemes Zsuzsanna néptánc 4. Babinecz Sándor hangszeres népzene 5. Bakó Judit magánének 6. Bakos Márta hangegészségtan 7. Balázs Boglárka Dr. hangszeres népzene 8. Balogh Sándor módszertan 9. Bányász-Németh Tilda zenetörténet 10. Batta András dr. hangszeres népzene 11. Berecz András szolfézs, zeneelmélet, partitúraolvasás, analízis 12. Bernáth András Bottka Mária Cecília zongora, zongorakíséret, kamarzene 13. hangszeres népzene 14. Budai Ilona zenetörténet, magyar zenetörténet, XX. századi zenetörténet, népzene 15. Dobszay Ágnes dr. korrepetíció, transzponálás, partitúraolvasás 16. F. Kurcsinka Erzsébet magánének 17. Fáklya Erzsébet zeneelmélet, szolfézs 18. Fejős Alíz zenetörténet 19. Földes Imre beszédtechnika 20. Földessy Margit kamarazene 21. Füzesséry Tibor zongora, zongoramódszertan 22. H. Becht Erika zongora 23. H. Horváth Ilona
117
24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75.
Halmos Béla Hankiss Ilona Hargita Péter Horváth Andrea Horváth Jenő Kálmán Hraschek Katalin Ifj. Csoóri Sándor Igó Lenke Juhász Zoltán Karácsony M. Erika Karas-Krasztel Elsbieta Kárpáti Magdolna Kékesi Judit Kiss Sándor Kiss Sándor Kleeberg S. Mária Kobzos Kiss Tamás Kollár Éva dr.(Liszt díjas) Körber Tivadar Körber Tivadarné Laborfalvi Sós Béla Lázár Katalin Legány Dénes Lőrincz János M. Katanics Mária M. Mátés Katalin Mészáros Krisztina dr. Mezei János dr. MiskeimLászló Miskovits Ildikó Mohay Miklós dr. Nagy Márta Paksa Katalin Pátkai Imre Patonai Katalin Pávai István Petrigán Erzsébet Pintér Ágnes Reményi János Salamon Attila Sapszon Ferenc Sári József Schmiedt Annamária Skripeczky Bertalanné Solymosi Ferenc Strack Orsolya Surján Péterné Szabó Helga dr. Szahakjan Nelson Széll Rita Tatai Éva Tóth Marianna
hangszeres népzene magánének magánének magánének iskolai tanítási módszertan hangszeres népzene karvezetés hangszeres népzene népzene, néptánc, histórikus tánc zongora magánének zongora, zongorakíséret, kamarazene zeneelmélet, szolfézs szolfézs, zeneelmélet iskolai tanítási módszertan hangszeres népzene tanszékvezető: karvezetés, kargyakorlat zenetörténet zongora magánének hangszeres népzene zongora, zongorakíséret, transzponálás-partitúraolvasás furulya kórusmódszertan magánének hangegészségtan zenetörténet, kamarazene zongora, zongorakíséret, kamarazene zongora, zongorakíséret szolfézs, zeneelmélet, analízis zongora hangszeres népzene zongora szolfézs, zeneelmélet hangszeres népzene zeneelmélet, szolfézs szolfézs, zeneelmélet, transzponálás-partitúraolvasás karvezetés, kargyakorlat, vezénylési gyakorlat néptánc karvezetés, kargyakorlat, vezénylésgyakorlat szolfézs, zeneelmélet magánének zongora korrepetíció néptánc zongora iskolai tanítási módszertan magánének histórikus tánc beszédtechnika magánének, hangegészségtan
118
76. Tősér Dániel 77. Ujfalussyné Pap Enikő dr. 78. Ujházy László 79. Valasek Szilvia 80. Vásárhelyi László 81. Vikár László dr. 82. Vimmerné dr. Vas Erika
számítástechnika alapító tanszékvezető, karvezetés, kargyakorlat, vezénylési gyakorlat hangtechnika zongora, zongorakíséret, kamarazene néptánc népzene zongora
2.7.3 Az ének-zenetanárképzésben oktatott fontosabb tárgyak tematikája Karvezetés A tanszéken az énektanárképzés szaktárgyai között kiemelten fontos szerepet kap a vezénylési gyakorlat és a kargyakorlat oktatása. A jövendő énektanároknak olyan repertoárismeretre, vezényléstechnikai és módszertani felkészültségre van szükségük, melynek birtokában a gyermekek éneklését, illetve egy nagyobb létszámmal működő kórust a lehető legmagasabb szinten képesek irányítani. A vezénylés tanítása kiscsoportos formában, heti két órában történik. A technikai elemek tanítása, gyakorlása, a különböző korcsoportoknak szánt irodalom megismerése mellett a művek memorizálására és stílusos megformálására is ezeken az órákon van lehetőség. A legfontosabb célok közé tartozik a kórusirodalmi tájékozottság kialakítása a reneszánsztól napjainkig, és a stílusismereti problémák helyes gyakorlati megvalósítása. A négy éves stúdium magába foglalja a gyermek- és nőikart, ifjúsági és felnőtt vegyeskari irodalom jelentős műveit. A kargyakorlat, a kórusvezetés mesterségébe való betekintés a II. évfolyamon kezdődik. Itt a vezénylési gyakorlat órákon technikailag jól megoldott - addig főleg zongorán megszólaltatott - műveket kóruson próbálhatják ki a hallgatók. Az oktatói munka fontos feladata, a hatékony próbavezetés, élményszerű feldolgozás és művészi megformálás képességének kialakítása, a problémamegoldó készség fejlesztése. A fejlődésről az évfolyamkoncertek adnak számot. A negyedik évfolyam hallgatói diplomakoncertjükön kar darabot vezényelnek. A műveket különböző zenei korszakokból választják, hogy ellentétes karakterek kifejezésére is lehetőség legyen. A diplomahangverseny követelménye a művek sikeres betanítása, művészi megformálása, technikai és zenei szempontból egyaránt hiteles interpretációja. Zongora Valamennyi zenei pályára készülő fiatal tanulmányait végigkíséri a zongoratanulás, akár zeneszerzőnek, hangszeres előadóművésznek, muzikológusnak vagy tanárnak készül. Az iskolai énektanár, karvezető, valamint szolfézs szakos hallgatók számára is nélkülözhetetlen, hogy főiskolai éveiket megelőző felkészültségükre alapozva fejlessze hangszeres tudásukat. A nálunk eltöltött évek során a hallgatóknak olyan fokú technikai és zenei szintet kell elérniük, amely alkalmassá teszi őket az énektanítás és kórusvezetői munka zongorázási feladatainak színvonalas ellátására. Az iskolai énekórákon, valamint a szolfézsórákon fontos, hogy a zenemű-
119
részleteket, harmóniai vagy formai elemzést, illetve a különböző stílusokat hitelesen tudják bemutatni. Az átlagosnál magasabb egyéni képességekkel rendelkező diákok számára lehetőséget biztosítunk a zongoratanítás módszertanának megismerésére. Legfőbb szándékunk azonban, hogy a társtantárgyak - szolfézs, zeneelmélet, karvezetés, partitúraolvasás - segítségével a zene irodalmában, stílusköreiben jártas széles látókörű énektanárok, szolfézstanárok, karvezetők képzéséhez hozzájáruljunk. Szakmódszertan A zenei tanszék alapításakor legfontosabb feladatának tartotta a magasan képzett énektanárok, karvezetők képzését. Természetesen ehhez elsődlegesen a zenei tárgyak magas fokú művelése szükséges. Ezért a tantárgyi tematika széleskörű zenei képzést biztosít a hallgatók számára. Az iskolai tanításra való felkészítés a szakmódszertan tárgy feladata, hogy a különböző iskolatípusokban folyó munkára kell, hogy kiváló tanárokat képezzen. A Szakmódszertan - a kisiskolás kortól az érettségiző diákokig – a zenei műveltség megalapozását, a zene megszerettetését, koncertlátogató, kórusban éneklő felnőttek nevelését tűzte ki céljául. Kiemelt fontosságot tulajdonít a gyakorlati képzésnek. A hallgatók négy féléven keresztül járnak gyakorlatra különböző iskolatípusokba, ahol kiváló gyakorlatvezető tanárok ismertetik meg őket a tanári hivatás rejtelmeivel, szépségeivel. Magánének A XXI. század elején az énektanári pályára készülő hallgatókra különleges, mondhatni missziós feladat hárul: olyan zenei hátteret kell a - sokféle zenei irányzatot megismerő - általános iskolások és gimnazisták számára biztosítaniuk, mely alapján a fiatalok választani tudnak az „érték‖ és „tucattermék‖ közül. Az ének-zenetanár csak széleskörű tudásával, az éneklés és a tanulók iránti szeretetteljes személyiségével tudja felkelteni a gyerekek érdeklődését a népdalok és a komolyzene remekművei iránt. A pedagógus a dalok élő bemutatásával nemcsak tudásanyagot adhat át, hanem egyfajta személyes, lelki és művészi többletet is, mely iránt minden korosztály fogékony. A magánének oktatók a hallgatókat olyan szintű képzésben kívánják részesíteni, mely által megfelelhetnek a pályájuk során felmerülő kihívásoknak. A tanszék stabil énektechnikai bázist igyekszik biztosítani számukra - ez képessé teszi őket hangjuk egészséges működésének hosszú távú megőrzésére. Az örömteli együtténeklés segít feloldani a tanár-diák kapcsolatban jelenlévő feszültségeket, egyben hatékony eszköz társadalmunk egyik legveszélyesebb jelensége, az érzelmi elszigetelődés elleni küzdelemben. Zenetörténet Az énektanári pályára készülő növendékek képzésében kiemelt helyet foglal el a zenetörténet alapos megismerése, mivel iskolai feladataik között - a zenei alapkészségek fejlesztése mellett - a zenetörténet különféle stíluskorszakaiban való tájékozódás, a kiemelkedő jelentőségű zeneszerzők és zeneművek megismertetése áll a középpontban. A zenetörténet, magyar zenetörténet és 20. századi zenetörténet tárgyak ehhez kívánnak
120
széleskörű „háttér-tudást‖, a repertoár kiépítéséhez forrásanyagot és stílusismeretet biztosítani. A növendékek megismerkednek a primitív kultúrák zeneéletétől kezdve az ókori, középkori, reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus korszak zenetörténetével és kiemelkedő kompozícióival, a századforduló és a 20. század fő zenei, irodalmi és művészeti irányzataival. A jövendő hazai énektanárok számára elengedhetetlen a magyar zenetörténetben való jártasság. A magyar múlt zenei emlékeit az általános történeti irányzatokban, stílusokban elhelyezve érthetjük meg történelmünk, kultúránk e fontos alkotórészének sajátosságait. A tárgyi ismeretek átadásán túl célunk, hogy a hallgatókat olyan elemzési módszerekkel ismertessük meg, melyek segítségével önállóan felkészülhetnek beszámolókra, előadásokra, vizsgákra, illetve majdani tanítási óráikra. Népzene Az iskolai énektanítás anyagának jelentős részét a magyar népdalok alkotják, ezért lényeges, hogy a hallgatók stílusosan, élvezhetően adják elő azokat, és majdani tanítványaikban kedvet ébresszenek a népdaléneklés iránt. A népzene tantárgy keretében ezek mellett megismerkednek a magyar népzene stílusrétegeivel, szövegi és zenei műfajaival, a népdalok elemzési módszereivel. Az elméleti ismereteket mintegy 180200 népdal megtanulása egészíti ki emlékezetből, stílusos előadásban, - ez utóbbiban eredeti népzenei felvételek meghallgatása és lejegyzése nyújt segítséget. Szolfézs, zeneelmélet A tanszék életének kevésbé látványos, ám mégis létfontosságú része a szolfézsés zeneelmélet oktatás. E tárgyak célja összetett: egy részről említendő a készségfejlesztés (mint pl. a zenei írás-olvasási készség a hallás, ritmusérzék, zenei memória, tonalitás-érzék, tiszta intonáció, transzponálás és chiavettázási képesség, lapról éneklés) a társas együttzenélés (kamaraének hangszerkísérettel). Másrészről az összhangzattan, a formatan, a műfajelmélet és a zenei analízis (a zene vertikális és horizontális történéseinek felismerése, a tonális összefüggések, a dallam, a harmónia, a ritmus, a dinamika, a hangszín elemeinek vizsgálata és összevetése) alapos tanulmányozása, mindezeken keresztül pedig a stílusérzék magas szintű kiművelése. A szükséges etűdszerű feladatokon kívül a zeneirodalom legszebb vokális és hangszeres szemelvényeit igyekszünk elemezni, a konzekvenciákat levonni, majd a tanultakat igényesen interpretálni. Fontosnak tartjuk, hogy - az igényesség mellett önálló munkára és saját vélemény kialakítására is ösztönözzük hallgatóinkat. Tárgyaink szorosan összefüggenek, ezért fontos a kollégák közti állandó kommunikáció. Tanterveinket magunk alakítottuk ki és teszteljük már több évfolyamon, de a minél tökéletesebb megvalósítás érdekében évenként felülbíráljuk, és - ha szükséges - az igényeknek megfelelően alakítjuk. A tanterv által előirányzott tananyag természetesen nem korlátozódik valamely iskolatípus anyagának ismertetésére, célunk minél teljesebben képzett zenészek útnak indítása.
121
2.7.4 A tanszék kórusélete Az ELTE Pro Musica Hungarica Vegyeskar A vegyeskar a tanszék alapításának évében, 1984-ben alakult dr. Ujfalussyné Pap Enikő vezetésével. A kórus a tanszék mindenkori hallgatóiból áll, a 2004/2005. tanévben létszáma elérte az 50-60 főt. Az énekkar 1987-ben vette fel a „Pro Musica Hungarica‖ nevet; ugyanebben az évben került a kórus élére Kollár Éva. Az 1998/99-es tanév kezdetén Erdős Ákos vette át az együttes irányítását. Az ELTE vegyeskara rendszeres résztvevője a hazai kóruséletnek. Számos alkalommal ért el kiemelkedő sikereket kül- és belföldön egyaránt: hangversenyeken, nemzetközi fesztiválokon és kórusversenyeken. A Magyar Rádió több alkalommal is készített felvételt az együttessel. Az együttes állandó zongorakísérője Bodnár Gábor. Az énekkar repertoárja igen sokrétű; a magyar karirodalom mellett az európai „a cappella‖ kóruskultúra valamennyi korszakának alkotásait magába foglalja. Az elmúlt 20 évben a kórus több alkalommal vállalkozott nagyobb lélegzetű oratorikus mű előadására önállóan, illetve más együttesekkel közös produkcióban. Az utóbbi években a kórus nagy hangsúlyt fektet ritkán hallható kórusművek előadására. A Pro Musica Hungarica jelentősebb fellépései és díjai: Németországi hangversenykörút; Bárdos Lajos fesztivál, Budapest; Tours, Franciaország - kamarakórus kategória; 1. díj, közönségdíj, karnagy díj, a francia kulturális minisztérium különdíja; Budapesti Nemzetközi Kórusverseny (aranydiploma); Nemzetközi Kamarakórus Fesztivál, Pécs; Nidderau - Eichen, Németország két I. díj, folklóri díj, karnagyi díj; Bárdos Lajos Szimpózium, Debrecen; Tours (Franciaország - a kórus a Nemzetközi Kórusfesztivál vendége); Spanyolországi koncertkörút; Erdélyi hangverseny körút, Tanárképző Főiskolák II. Országos Fesztiválja; Rhodos, Görögország - Grand Prix, két I. díj, vegyeskari kamarakórus kategória II. díj; Budapesti Nemzetközi Kórusverseny - aranydiploma, ifjúsági kategória I. díj, karnagyi különdíj; „Kóruspódium‖ - élő rádiós koncert Graz (Ausztria), vendégszereplés; Grado (Olaszország) Nemzetközi Kórusverseny –nagydíj és I. díj; Kóta minősítés: Hangversenykórus - Cum Laude; Svájci, francia, német hangversenykörút; Neerpelt (Belgium) Nemzetközi Kórusverseny – I. díj. Az ELTE Nőikar A nyolcvanas évek vége felé az ELTE Tanárképző Főiskola zenei Tanszékén a vegyeskar mellett a nőikar is megalakult dr. Ujfalussyné Pap Enikő vezetésével.
122
Ekkorra ugyanis - a hallgatói létszám sajátos alakulása következtében - a szólamarányok jelentősen megváltoztak. Azóta az I. és a II. éves leányhallgatók a nőikarban, a III. és IV. évesek pedig a vegyeskarban szerezhettek gyakorlatot a kétféle kórustípus hangképzésében és repertoárjában. 1989 őszétől a kórust Mindszenty Zsuzsánna vezeti. Az együttes állandó zongorakísérője Bodnár Gábor. Az ELTE Nőikar repertoárja a reneszánsztól napjaink zenéjéig terjed, számos magyar és külföldi kórusművet is bemutatott. A karnagy és kórusa egyaránt fontosnak tartja, hogy az együttes valamennyi zenei stílusban otthonosan tájékozódjon, minden művet megfelelő hangvétellel, a kornak és a zeneszerző elgondolásának figyelembevételével minél hűségesebben tolmácsoljon. Az ELTE Nőikar legfontosabb célja a tapasztalatszerzés és élményadás a főiskolás hallgatók - jövendő tanárok számára. Az ELTE Nőikar rendszeresen fellép az egyetem különböző rendezvényein, de számos hazai és külföldi fesztiválon, kórusversenyen is számottevő eredményeket ért el: Budapest, Marktoberdorf, Lindenholihausen, Arezzo, Pécs stb.
123
3. A magyarországi főiskolai énektanárképzés pedagógiai koncepcióinak összehasonlító elemzése Az 1928-tól vizsgált énektanárképzés pedagógiai koncepcióit a mellékletben található interjúk, a tanárképző főiskolák pedagógiatörténetével kapcsolatos dokumentumok és a levéltári források alapján hasonlítom össze.
3.1 Pedagógiai sajátosságok történeti megjelenése Szegeden 1928-tól 1947ig 1928-tól 1947-ig csak egy intézményben, Szegeden képeztek polgári iskolai énektanárokat. A magyarországi főiskolai énektanárképzés pedagógiai koncepcióit 1928-tól 1947-ig közvetlenül interjúkon keresztül már nem volt lehetőségem megvizsgálni, mert nem találtam olyan ma is élő oktatót, sem egykori főiskolai hallgatót, aki Szegeden a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén tanított vagy tanult. A főiskola ének-zene tanszékének 1928/29-től 1933/34-ig tartó időszakára a négyéves négy szakcsoportos képzés volt a jellemző. Az ének szakot kiegészítő szakcsoportként lehetett választani, ami öt tantárgyból állt: zeneelmélet és zenetörténet, ének, zongora, orgona és gyakorlati tanítás. A tanszéken orgona nem volt, de pedálos harmónium rendelkezésre állt. Orgonagyakorlást a szegedi templomokban lehetett folytatni. 1929-ben az ének szakcsoportos hallgatók kérésére Szögi Endre létrehozta a főiskola vegyeskarát is, amely ugyan tantárgyakon kívüli foglalkozás volt, de megalapozta Kodály és Bárdos kórusműveinek bemutatásán keresztül az egész ország ének-zenetanárképzésének énekkari profilját. Az ének-zenetanárképzés legreprezentatívabb ága ugyanis a főiskolai kórusok magas színvonalú működése volt. A főiskolai kórusokat kérték fel intézményi, városi és országos ünnepségek közreműködőjeként. 1933/34-től 1947/48-ig a négyéves három szakcsoportos képzés volt a jellemző. Az 1933-as négyéves háromszakos képzés tanterve biztosította az oktatómunka szilárdságát, viszonylagos állandóságát az 1947/48-as tanévig. Az 1944/45. tanév kezdetét és folytatását is a háború eseményei és következményei határozták meg. A főiskola épületét 1944 nyarán katonai célokra lefoglalták és az ének tanszék berendezéseit is Sopronba szállították. Annak ellenére, hogy a Vallás és Közoktatási Minisztérium megjelent rendelkezésére 1944/45-ben ideiglenesen szüneteltetni kell az oktatást, Szegeden a szovjet parancsnokság utasítása nyomán 1944. október 31-én mégis megindult az 1944/45. tanév. Az 1945/46-os tanévben a főiskola tanárai a normális mederbe terelődő főiskolai oktatás mellett elkezdték a munkálatokat az általános iskolai rendszer megszervezésére és kiépítésére. 1946 júniusában a főiskola még kiadta a polgári iskolai tanári diplomákat, de azt is beleírták, hogy a végzett hallgatók ezzel a diplomával az általános iskola felső tagozatában is taníthatnak.
124
45. táblázat: A kiegészítő ének szakcsoport óraterve Ének kiegészítő szakcsoport I. II. évf. III. évf. IV. évf. évf. 2 2 2 2 1. Zeneelmélet és zenetörténet 1 1 1 1 2. Ének 1 1 1 1 3. Zongora 1 1 1 1 4. Orgona 1 1 1 5. Gyakorlati tanítás 5 6 6 6 Összesen
Összesen 8 4 4 4 3 23
Az ének kiegészítő szakcsoport óraterve az 1933/34. tanévtől az 1946/47. tanévig változatlan maradt. 46. táblázat: Az ének kiegészítő szakcsoport óraterve 1933/34. tanévtől az 1946/47. tanévben Ének kiegészítő szakkör I. évf. II. évf. III. évf. IV. évf. Összesen 1 1 2 1. Összhangzattan 1 1 2. Összhangosítás és formatan 1 1 3. A polgári iskolai énektanítás módszertana 1 1 4. Zenetörténet és összhangosítás 1 1 2 5. Ének és énekgyakorlat 1 1 2 6. Magánének 1 1 1 3 7. Zongora 1 1 8. Transzponálás 1 1 2 9. Harmónium 1 10. Tanítási gyakorlat 1 1 1 1 4 11. Karének
3.2 A tanárképző főiskolai énektanárképzés pedagógiatörténetének összehasonlítása 1945-től a szakpárok és képzési idők változása alapján Az 1945. augusztus 18-án kelt 6650/1945. M. E. számú rendelet alapján az ideiglenes nemzeti kormány kezdeményezte az általános iskolai tanárképzés megszervezését. Különösen az Országos Köznevelési Tanács és a Pedagógusok Szakszervezete fejtett ki széles körű munkát a reform előkészítésére. Voltak olyan elképzelések, hogy a tanítóképző intézeteket kell átszervezni oly módon, hogy a negyedik osztály elvégzése után a pedagógusjelöltek még két évet végeznek, és ezzel általános iskolai tanári diplomát nyernek. Az első konkrét lépés 1947 nyarán a budapesti pedagógiai főiskola felállítása volt. Ezzel párhuzamosan megszüntették, illetve átszervezték a szegedi polgári iskolai tanárképző intézetet, és 1947-ben az új első évfolyamot már pedagógiai főiskolai évfolyamként indították be. Az általános iskolai tanárképzést így Szegeden és Budapesten valósították meg először, ezen belül az énektanárképzést is, amely kétéves és kétszakos képzéssel indult a nappali tagozaton. A
125
tanítók számára is lehetővé tették a tanári diploma megszerzését. 1947-től az 50-es évekig kétévi, nyári hathetes tanfolyamokon nyertek szaktanári képesítést. A Délmagyarország 1947. november 4. száma „Szerdán nyílik meg a szegedi nevelőképző főiskola” címmel ezeket írta: Dr. Alexits György minisztériumi államtitkár részt vesz a megnyitáson. A tanügyi reform elkészítésével és az általános iskolák felállításával szükségessé vált a nevelőképzés reformja is. Az általános iskolák felső osztályaiban az egytanítós rendszer helyett szaktanárok adnak elő. Ezért vált szükségessé, hogy nevelőképző főiskolát állítsanak fel. Ilyen főiskolát kettőt létesítettek az országban, mégpedig Budapesten és Szegeden. A szegedi az eddigi polgári iskolai tanárképző főiskola keretében került megszervezésre, de mindez ideig még nem nyílt meg. Ezzel kapcsolatban a Délmagyarország munkatársa kérdéseket intézett a tanárképző főiskola igazgatójához, Eperjessy Kálmán professzorhoz, aki egyben az új pedagógiai főiskola igazgatója és szervezője is.”44 Eleinte a főiskolát irányító minisztériumi szervek úgy képzelték el, hogy a pedagógiai főiskolák az általános iskolák alsó és felső tagozatára egyaránt képezzenek nevelőket. 1948-ban ennek megfelelően tervbe vették a régi tanítóképzők megszüntetését és pedagógiai gimnáziumok alakítását. Feltételezhetően ezt az elképzelést támogatta Faragó László is, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola első igazgatója, aki a főiskola feladatáról és szervezetéről írt egyik cikkében, 1949-ben azt mondja, hogy „olyan pedagógusok kialakításáról van szó, akik alsó fokú osztálytanításra, felső fokon pedig bizonyos tárgycsoportok szaktanítására nyernek képesítést‖. Szegeden az első szocialista tanterv két főszakos és egy kiegészítő szakos, amely három éves képzési időre készült. Az ének-zene szakot először csak a magyar nyelv és irodalom szakkal párosították. Budapesten a történelem-ének és ének-testnevelés szakos hallgatók képzése is folyt. 1951. február 7-én a budapesti Pedagógiai Főiskola tanári értekezletén dr. Faludi Béla tanár javasolta, hogy „a magyar-ének-zene szak mellett önálló ének-zene szak is legyen. Ezt indokolja az a tény, hogy maga az ének-zene szak nyolc tantárgyat jelent, amit a jelenlegi óraszámmal igen nehéz ellátni.”45 1952 szeptemberében elindult Budapesten az egyszakos tanárképzés is (énekzene szak), amely csak három évig működött. 1947-től történelem-ének és énektestnevelés szakos hallgatók képzése kezdődött el Budapesten. A Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékének pedagógiai koncepciója az 1952/53. tanév első féléves munkatervében olvasható: „Tanszékünk feladata, hogy az általános iskola felső tagozata számára Népköztársaságunkhoz hű, marxista-leninista tudással felvértezett, kitűnően képzett énektanárokat neveljen, akik odaadóan építik a
44
Délmagyarország 1947, november 4. sz. 2.p. Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm. 45
126
szocializmust, akikben a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet és a pedagógushivatástudat él. Ez év szeptemberében elindult tanszékünkön az egyszakos énektanárképzés, továbbfolyik a történelem-ének és az ének-testnevelés-szakos hallgatók képzése. Az énekszaktanári tanfolyam mindhárom évfolyama kiépült…Bemutatjuk hallgatóinknak a burzsoá zene rothadó folyamatát, felvesszük a harcot a hallgatóinkban itt-ott előforduló jazz-zene kedvelés ellen.‖46 Rezessy László a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Zene Tanszékének vezetője 1953. november 30-án megtartott tanácsülésen elmondja, hogy „Igen rossz helyzetet jelentenek az összevont vizsgák. Pl. ének és zenei tárgyakat egy jegyben foglalnak össze. Különbséget kell tenni vizsga és vizsga között, heti egyórás tárgy és többórás tárgy között. Az összevont jegy nem reális, nem kielégítő. Egyik tárgyból jobb a hallgató, a másikból kevésbé. Úgy látja, meg kell adni minden tárgy vizsgalehetőségét.”47 Rezessy László az 1954. január 8-án leírt pedagógiai elképzelésével áll ki a magyar zene oktatásának szüksége és fontossága mellett: „Zeneoktatásunk hagyományaink tiszteletére nevel. Minden tárgyunkban központi kérdéssé emeltük a magyar zene múlt és jelen eredményeit. A zenetörténeti oktatás pl. 18 órát fordít az Erkeltől napjainkig terjedő magyar zenetörténet tanítására. Ének és hangszeres oktatásunkban nemcsak a népdalokat, hanem Erkel, Mosonyi, Liszt, Lavotta, Bartók, Kodály és a mai magyar szerzők műveit is megtaláljuk. A karvezetés anyaga, a zeneelmélet példatára is bővelkedik zenei múltunk és jelenünk szemelvényeiben.”48 Az 1954/55. iskolai évtől három évre emelték. Az egyszakos képzést megszüntették, a tanulmányi időt és a gyakorló évet eltörölték. 49
46
A Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékének munkaterve az 1952/53. Tanév 1. felére Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948– 1955 9.96 fm. 47 Az 1953. november 30-án megtartott tanácsülés jegyzőkönyve; Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm 48 Csongrád Megyei Levéltár szegedi központjában talált irat. 49 Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, (fotó), 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm.
127
17. ábra: A pedagógiai főiskolák képzési idejének három évben való megállapítása 47. táblázat: Az énektanárképzés szakpárosításainak összehasonlítása az 1947/48. tanévben Budapest Szeged magyar nyelv és irodalom-ének-zene történelem-ének ének-testnevelés
48. táblázat: Az énektanárképzés szakpárosításainak összehasonlítása az 1952/54. tanévben Budapest Szeged magyar nyelv és irodalom-ének-zene történelem-ének ének-testnevelés Egyszakos ének-zene
1948-ban Debrecenben és Pécsett indul énektanárképzés. Az első két tanévben mindkét városban az ének csak a magyar nyelv és irodalommal volt párosítható. Budapesten, Egerben és Pécsett 1950/51. tanévtől három éven át képeztek énektestnevelés szakos tanárokat. Szegeden az 1951/52. tanévtől vezették be az énektestnevelés szakot. Ez a szakpárosítás az oktatók véleménye szerint nem volt szerencsés párosítás. Rezessy László az interjúban így beszélt a testnevelés-ének szakpárosításról: „Az a fiatalember futott három kilométert, és utána jött partitúra-olvasás órára. Lerogyott a zongora mellé, azzal nem lehetett csinálni semmit.‖ Németh Olivérné hasonlóan nyilatkozott: „Abban az időben volt olyan párosítás is, hogy ének-testnevelés. Jött a szerencsétlen hallgató 5000 méteres futásról, és alig kapott levegőt, pedig a mély légzést kellett volna gyakorolni. Nekik felső mellkasi légzést tanítottak, mi pedig az alsó mellkasi légzést tanítottuk. Így a tanítási stílusunk sem egyezett.‖ Az 1951/52. tanévtől mind a négy pedagógiai főiskolán bevezették a történelem-
128
ének szakot is. Ez a szakpárosítás jól bevált. Kevesebb problémát jelentett a képzés időigényessége tekintetében, mint a magyar-ének szak. A történelem és az ének szak, mind a képzés, mind pedig a hivatás gyakorlása szempontjából jól társul egymáshoz. 1955-ben megszüntették az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolát. Az ott tanító oktatók nagyobb része Szegedre került (Káldor János, Faludi Béla, Szendrei Imre, Péter Józsefné Frank Klára), de Pécsre és Egerbe is kerültek oktatók (pl. Rezessy László, aki mindkét helyen tanított). Az 1955/56. tanévben került bevezetésre a hároméves képzés. Magától értetődően ez minőségileg jobban felkészült tanárok képzését tette lehetővé. A tudásanyag mennyisége lényegében nem változott, de pozitív módon változott a tananyag feldolgozásának mélysége, eredményesebbé váltak a feldolgozás módszerei. Az előadó módszer helyébe az analizáló, szintetizáló, szisztematizáló módszer lépett. Mind az egyéni oktatású, mind a csoportosan oktatott tárgyak tekintetében lehetőség nyílott a reprodukálás művészi szintjének emelésére, a zenei stílusok vonatkozásában bemutató anyag kiválogatására. Új szakpárosításként jelentkezett a matematika-ének szak. A különböző jellegű két tantárgy kapcsolata jó hatásúnak bizonyult. A racionális gondolkodásmód nemcsak a zeneelméleti tudás fokozódásában éreztette hatását, hanem a zene stílusrendszereinek, műfajformáinak, modelljeinek appercipiálását és ezen keresztül a reprodukálás megformáltságát is segítette. Matematika szakos hallgatóinknak változatosságot, más irányú tevékenységből fakadó frissességet jelentett a zenével való foglalkozás, és viszont. Nem csupán a matematika révén jobb előmenetelű hallgatók felvételéből, hanem a két szaktárgy előbb vázlatosan kifejtett hatásaiból következett, hogy a matematika-ének szakos hallgatók tanulmányi átlaga általában magasabb volt, mint a más tárgyakkal kapcsolt ének szakosoké. Az általános iskolai tanárképzés fejlődésének újabb eredményeként 1959-ben megjelent az MM 29.710/1959. III. számú utasítása, mely a pedagógiai főiskolákon folyó tanárképzés idejét négy évre emelte. Ugyanakkor ez a rendelet intézkedett a háromszakos képzés bevezetéséről is. A négyéves képzésben a szakképzés elmélyültebbé, alaposabbá válhatott. A háromszakos képzés mellett is lehetővé vált, hogy a hallgatók egyes tárgyakból tudományos előképzést kapjanak. A háromszakos képzésben voltak előírt és választható szakok. Az Egri Pedagógiai Főiskolán kötelezően előírt szak volt a magyar-orosz szak, a magyartörténelem szak, a biológia-földrajz szak és a matematika-fizika szak. Ezekhez választható szakok voltak az ének, a rajz, a testnevelés, harmadik szakként az orosz, a kémia, a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, valamint a műszaki ismeretek és gyakorlatok. A falusi és tanyai iskolák körzetesítése, a szakrendszerű oktatás fokozatos megvalósítása szükségessé tette a háromszakos képzés bevezetését. A hármas szaktárgyi csoportosítást úgy kellett megnevezni, hogy a kis tanulólétszámú iskolák felső tagozatában 3-4 tanár valamennyi tantárgy szakrendszerű oktatását el tudja látni. Ennek folytán az ének szak is hatféle szaktárgyi csoportosításban szerepelt. Az 1959-1967-es években a pécsi Tanárképző Főiskolán a következő hármas
129
szakcsoportosítások voltak választhatók azoknak a hallgatóknak, akik ének szakot is választottak: 49. táblázat: Az ének-zene szakosok számára választható szakpárosítások 1959-től1967-ig Pécsett Sorszám Szakpárosítások Magyar- orosz-ének 1 Magyar- történelem-ének 2 Magyar- német-ének 3 Magyar- délszláv-ének 4 Matematika- fizika-ének 5 Matematika- kémia-ének 6
Szegeden az 1959/60-as tanévben bevezetik a négyéves képzést, és a tanterv visszatér a korábbi években már alkalmazott képzési formához: a kötelező szaktárgyak és a választható szaktárgyak rendszerére, s így alakul ki a háromszakos képzési forma. A szakcsoportok a következők lettek: 1. magyar nyelv és irodalom-orosz nyelv és irodalom; 2. magyar nyelv és irodalom-nemzetiségi (német, szlovák, román) nyelv és irodalom; 3. magyar nyelv és irodalom-történelem; 4. biológia-földrajz; 5. matematika-fizika; 6. matematika-kémia. Ezekhez az alapszakokhoz kellett választani a harmadik szakként szereplő tantárgyak közül az ének, rajz, testnevelés, orosz nyelv és irodalom, nemzetiségi nyelv és irodalom, kémia, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, műszaki ismeretek és gyakorlatokat. Az alapszakok, valamint a választható szakok szabad variálása következtében a szakcsoportok rendkívüli gazdagsága és sokrétűsége alakult ki. Az 1959/60-as tantervet kísérő útmutató 53 szakcsoport-variációt sorol fel. Szegeden sem a délszláv, sem a német szakos tanárképzést nem szervezik meg, ezért 16-tal kevesebb, vagyis „csak‖ 37 szakpárosításban folyt a képzés. Négyéves kétszakos képzés Az 1960-62. évekre a kormány minden szintű iskolatípusra kiterjedő érvénnyel, közoktatási reformot léptetett életbe. A közoktatási reform fő célkitűzései voltak: az ismeretanyag és a módszerek korszerűsítése, a túlterhelés csökkentése, a maximalizmus megszüntetése, a tanulók és hallgatók aktivitásának, az oktatás-nevelés hatékonyságának emelése. Az 1964/65. tanévben a négyéves kétszakos képzés mind időkeretben, mind tartalmi vonatkozásaiban a fentebbi koncepció jegyében, s a hagyományosan bevált szaktárgy párosítások formájában elégítette ki az iskolák szakrendszerű oktatási igényeit. A gyakorlati szükségletnek is jól megfelelő szakpárosítások voltak: Magyar- ének-zene, orosz- ének-zene, nemzetiségi nyelv- ének-zene, történelemének-zene
130
Egyedülálló volt a pécsi képzésben, hogy az éneket fel lehetett venni a délszláv nemzetiségi nyelvvel, Szegeden 1975-1979-ig ének-népművelés szakot is választhattak a felvételizők. Akik ezen a szakon végeztek, kiválóan megállták helyüket művelődési házak vezetőjeként is. Pl. a szegedi Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója Kiss Ernő, aki ének-népművelés szakon szerzett diplomát a szegedi főiskolán. Az interjúk alátámasztják, hogy az ének-testenevelés szak nem volt szerencsés párosítás és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ez a szakpárosítás nem volt hosszú életű. A magyar, a történelem és a matematika az ének szakkal párosítva elősegítette a két szak közötti tantárgy koncentrációt. Az irodalmi, történelmi háttér ismerete nagyban segítette a zenetörténeti korszakok elmélyült megértését. Az irodalom és a történelmi tájékozottság révén a hallgatók általános műveltsége is magas színvonalú volt. A matematikai ismeretek pedig a logikus gondolkodás révén hozzájárultak a zeneelméleti ismeretek megértéséhez. A hetvenes években a nyíregyházi főiskola ének-zene tanszéke új szakpárral jelentkezett a népzene révén. A kilencvenes években a szombathelyi főiskola ének-zene tanszékén lehetőség nyílt az éneket az egyházzenével párosítani. Budapesten az ELTE Zenei Tanszéken bevezették az ének-zene karvezetés szakot, amely mintájára a többiek is átvették ezt a párosítást. Ezek a tantárgypárosítások lehetővé tették, hogy egy specifikus területen magasan kvalifikált ének-zene tanárok kerüljenek ki a képzésből. Egerben a tanárképző főiskolán nagy hagyományai voltak az orgonatanításnak, amely visszavezethető az 1828-ban induló tanítóképzői orgonatanításra. Szegeden az 1960-as évektől kezdődően Avasi Béla és Frank Oszkár nevéhez fűződtek az országosan is kimagasló újabb zeneelméleti kutatások. Az 1990-es évektől kezdve Szegeden, az énekzene tanszéken Maczelka Noémi tanszékvezetése alatt majdnem minden évben rendeztek nemzetközi konferenciákat, melyen számos külföldi zenetanár is tartott előadásokat és énekes vagy hangszeres kurzusokat és hangversenyeket. Többek között hangversenyt adott vagy előadást tartott: Csehi Ágota (Szlovákia), Wolfgang Zawichowski (Ausztria), Jane Solose (Csehország), Cecilia Franchini (Olaszország), Yngve Ness (USA), Judita Kucerova (Csehország), Bard Dahle (Norvégia), Pekka Viljanen (Finnország), Hitace Onuray Egilmez és Özgür Egilmez (Törökország), Patrizia Prati és Vincenzo Oliva (Olaszország), Marina Primachenko (Ukrajna), Blanka Knopova (Csehország), Coca Gabriella (Románia), Mednansky Karol (Szlovákia), Jana Frostova és Marek Sedlacek (Lengyelország), Michele Franceso Battista, Roberto Bongiavánni és Emanuela Carnevale (Olaszország). Az 1993-as felsőoktatási törvény, mely nagyobb önállóságot biztosított a tanárképző intézeteknek, lehetővé tette, hogy gazdagabbá vált a szakpárosítások választása. Az eddigi szakpárosításokon kívül újdonságnak számított az ének-karvezetés szak bevezetése, később az olasz-ének, angol-ének, német-ének, szlovák-ének, de bevezették a hittan-ének szakpárosítás lehetőségét is. A 21. század elején a bolognai folyamat keretében az európai felsőoktatási
131
rendszer változásaihoz illeszkedve a hazai felsőfokú képzés és ezzel együtt az énektanárképzés is átalakul. A hagyományos duális rendszert, azaz az egyetemi és főiskolai képzésen nyugvó felsőoktatást a 2006/07-es tanévtől kezdve fokozatosan felváltja a többciklusú képzés, melynek egymásra épülő szakaszai a következők: alapszak (A/Bachelor, BSc vagy BA), mesterszak (M, MSc vagy MA), doktori képzés ( PhD vagy DLA). Ezt a képzési módot Magyarországon nagyon rövid idő alatt vezették be, és ezért újabb oktatási koncepcióváltozás előtt állunk. Remélhetően a tanárképzés újra egységes lesz. A tanárképzési koncepciót előkészítő munkabizottság 2012. május 17-i ülésén a művészetközvetítő tanárképzés zenei és vizuális területén a 4+1-es modell kialakításáról döntöttek. 50. táblázat: A főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai koncepciók összefoglaló táblázata1945-től Intézmények Ének-zene tanszékei Képzési idők 1945-1947. érettségi vizsgára épülő három év, háSzegedi Pedagógiai főiskola és jogutódjai rom szakcsoportos képzés 1947-1949. három éves képzés, magyar-ének szak 1949-1950. három éves, két főszakos egy kiegészítő szakos képzés 1950-1954. két éves és gyakorlóéves, kétszakos képzés 1954-1959. három éves kétszakos képzés 1959-1962. négy éves, három szakos képzés 1962-1996. négy éves, kétszakos képzés 1996- bolognai rendszer BA és MA képzés három és öt éves képzés Pedagógiai főiskola Budapest
Pécsi Pedagógiai Főiskola és jogutódja
Egri Pedagógiai Főiskola és jogutódja
Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Tanárképző Főiskola ELTE Tanárképző Főiskolai Kara és jogutódja
1947-1950. három éves, két szakos képzés 1950-1952. két éves és egy gyakorlóéves képzés 1952-1955. három éves, két- és egy szakos képzés 1955-ben megszűnik a főiskola 1948-1950. három éves két szakos képzés 1950-1952. két éves és egy gyakorlóéves képzés 1954-1959. három éves kétszakos képzés 1959-1962. négy éves, három szakos képzés 1949-1950. három éves, két szakos képzés 1954-1959. három éves, kétszakos képzés 1959-1962. négy éves, három szakos képzés 1969-1996. négy éves, kétszakos képzés 1996- három és öt éves képzés, bolognai rendszer BA és MA képzés 1974-1996 négy éves, kétszakos képzés 1996- három és öt éves bolognai rendszer, BA képzés 1984-1996 négy éves, kétszakos képzés
132
3.3 A zenei tantárgyak oktatásának eredményessége az egyes intézményekben Az oktatás eredményességét oly módon hasonlítottam össze, hogy a végzett hallgatók munkahelyi elhelyezkedését és művészi munkájuk eredményességét vizsgáltam. Ez a vizsgálat azonban nem teljes körű, csak azokat a végzett hallgatókat említem, akik országos hírűek lettek, illetve nemzetközi vagy országos elismerést szereztek. Szegeden az Ének-zene Tanszéken végzett hallgatók közül igen sokan gazdagították az iskola hírnevét, országos és nemzetközi hírű elismertségre tettek szert. Ezek közül megemlítem azokat, akik a diploma megszerzése után felsőoktatási intézményben kaptak zenetanári állást: Bánki Vera, Erdősné Fagler Erika, (gyakorló iskolai tanár) Erdős János, Faragó Laura, Fekete Amália, Garamszegi József, dr. Kelemen Imre, dr. Mihálka György, Monoki Lajos, dr. Ordasi Péter, Pajor Márta, Vass Irén. Pécsett Tillai Aurél helyezkedett el felsőoktatási intézményben. A Tillai Auréllel készített interjúból kiderül, hogy Pécsett az énetanári szakot végzett hallgatók közül kiknek a gyermekei lettek híres zenészek. Pl. Jandó Jenő zongoraművész édesapja és Gruber Márta is, Jandó Jenő az édesanyja, Pécsi Géza, - a „Kulcs a muzsikához” című könyv írója, - lánya Uzsalyné dr. Pécsi Rita PhD neveléskutató, azután Ligeti Andor, Ligeti András karmesternek az édesapja is a Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene szakos hallgatója volt. Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola hallgatója volt Szalai Miklós, aki több évtizeden keresztül a Budapesti Operaház kórusának karigazgatója volt. Nyíregyházán végzett Kiss Csaba középiskolai énektanár, aki kórusaival számos nemzetközi kórusversenyen szerzett első díjat, karnagyi díjat és a Magyar Rádió Különdíját is elnyerte. Több olyan ének-zenetanári végzettségű hallgató vált országosan ismertté, akik nem énektanárként helyezkedtek el. A Szegeden végzettek közül pl. Banner Géza a Duna Televízió munkatársa lett. Beslin Anita a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársa. Zahorán Adrienne a Magyar Rádió bemondója.
3.4 Az énektanárképzésben résztvevő oktatók által írt főiskolai jegyzetek megoszlása a tanszékek között Az 1960-as évek elején a pedagógiai koncepciók kidolgozásának egyik fontos momentuma volt a főiskolai jegyzetek írása, amelyeket egy éves kipróbálás után neves szakmai bírálatok útra bocsátásával tankönyvként használhattak tovább. A tankönyvek és jegyzetek megírását az országban lévő ének-zene tanszékek felosztották egymás között. Szegeden Avasi Béla, Frank Oszkár, Gábor Éva és Kardos Pál tanárokat kérték
133
fel tankönyvek írására. Pécsett Hegyi Józsefet, Dobák Pált és Vági Istvánnét bízták meg tankönyvek, jegyzetek megírásával. Egerben Kelemen Imre írhatott zenetörténet-, Rezessy László pedig partitúraolvasás könyvet. A nagyhatású főiskolai reform keretében új tantervek, új programok és az említett új jegyzetek születtek. E reformok kitalálói, végrehajtói a megalakult minisztériumi szakbizottságok vezetői, vagyis a társfőiskolák ének-zene tanszékeinek tanszékvezetői voltak. A tantárgyak megvitatása nemcsak miniszteriális szinten, hanem a társfőiskolákon is történt. Ennek köszönhetően vezették be önálló tárgyként a népzenét, valamint a kötelező zongoraoktatáson túl az egyéb hangszerek tanítását is, ami a főiskolai zenekarok megalakulásának lehetőségét jelentette. Az alábbiakban ismertetem az ének-zene szakos hallgatók által gyakrabban használt főiskolai jegyzeteket és tankönyveket. 51. táblázat: A főiskolákon gyakorlatban is használt jegyzetek írásának megoszlása Szeged
Budapest 1947
Pécs
Eger
Nyíregyháza
Szombathely.
Avasi Béla (1973): Zeneelmélet I.
Rezessy László és Rossa Ernő (1952): Zeneelmélet
Dobák Pál (1998): A romantikus zene története
Rezessy László Partitúraolvasás (1974)
Barokk zenei szemelvénygyűjtemény. Főiskolai jegyzet Bessenyei György Könyvkiadó, 1994. További kiadások: 1995. 1996. 1999. 2003.
Nincs adat
Avasi Béla, Szőnyi Erzsébet, Rezessy László (1974): Ének I.
Rezessy László és Rossa Ernő (1953): Zeneelmélet II.
Dobák Pál (1973 és 1974): A XIX. és a XX. század zenéje. Hegyi József (1974): Az ének-zene tanítása
Kelemen Imre (2003): A zene története 1750ig.
Hangképzés az iskolában, Bessenyei György Könyvkiadó, 1997.
Rezessy László (1960): Hangszerismertetés
Zeneelméleti alapismeretek - távoktató tananyag E-learning változata Nyíregyházi Főiskola, 2002., 2004.
Hegyi József (1967): Az ének-zene tanításának módszertana
Rezessy László (1963) Zongoraiskola
Zeneelméleti alapismeretek (2005): Főiskolai jegyzet és feladattár Bessenyei György Könyvkiadó
Avasi Béla, Bárdos Lajos és Kardos Pál (1970): Karvezetés I.
Rezessy László, Gyárfás Győzőné és Kelemen Imre (1965): Zongoraiskola II.
Gyermekversek muzsikája – Weöres Sándor költemények a gyermekkari irodalomban. Bessenyei Könyvkiadó, 2010.
Frank Oszkár (1973, 1978): A funkciós zene harmóniaés formavilága. Frank Oszkár (1985): Zeneelmélet III. Frank Oszkár (1972 és 1992): Ének III.
Rezessy László (1966): Partitúraolvasás
Biró István (2011): A népi furulya tanításának módszertana, Nyíregyháza
Avasi Béla (1973): Zeneelmélet II.
Avasi Béla (1994): Zenetörténet II.
Rezessy László (1963) Zongoraiskola
Budapest 1984 Bárdos Lajos (1987): Karvezetés II.
134
3.5 Együttműködés az énektanárképzésben résztvevő tanárok között Szegeden 1928-tól még csak egyszemélyes oktatással indult el az énekzenetanárok képzése, de Szeghy Endre és Kodály Zoltán barátsága és szakmai együttműködése hozta létre a szegedi kamarakórust. Az 50-es évek közepétől kezdtek az oktatók tanári hangversenyeket szervezni. Szendrei Imre zongoraművész a magánének-tanárokat kísérte. Az 1960-as évektől kezdve rendszeressé váltak az oktatók kamarahangversenyei. Szeged reprezentatív épületeiben szerveztek tanári hangversenyeket, pl. a Tisza Szállóban, a Dugonics téri egyetem aulájában stb. Az 1980-as évektől kezdve Szegeden Bárdi Sándor szervezte meg az oktatók rendszeres kamarazenélését. Az 1990-es években több olyan koncertet szerveztek, ahol az oktatók nem csak egymással, hanem a hallgatókkal közösen is szerepeltek hangversenyen. Ilyen volt pl. Dohnányi Ernő: Missa in dedicatione Ecclesiae művének bemutatása az oktatók négykezes zongorakíséretével, szólistáival, a tanszék énekkarával Jancsovics Antal vezényletével. A Budapesti Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék oktatói együttműködése a talált dokumentumok szerint a kórusvezetésben volt felfedezhető. Rossa Ernő kórusműveket írt az énekkar számára, Rezessy László és dr. Faludi Béla felváltva vezényelték a kórust. Monoki Lajossal készített interjúban tudomást szerezhettünk arról, hogy a tanszékvezetők havi rendszerességgel találkoztak Budapesten, ahol egyeztették a főiskolások számára tervezett tananyagot, jegyzetek megjelenését és évenként szerveztek egy országos kórustalálkozót is.
3.6 Nézeteltérések, konfliktusok az énektanárképzésben résztvevő tanárok között Az interjúkban elhangzottak alapján gyakran előfordult a zeneoktatási koncepciók miatti nézeteltérések. Ezek közül néhányat kiemelek. A szegedi főiskolán a tanítási koncepciók terén nem hiányoztak a tanárok közötti konfliktusok sem. 1952-től 1954-ig Heintz Fülöpöt nevezték ki tanszékvezetőnek, de 1954-től 1961-ig ismét Szeghy Endre kapta meg a tanszékvezetői tisztséget. Kelemen Imre az interjúban elmondta, hogy „Szeghy Endre és Heintz Fülöp nem voltak jó kapcsolatban egymással. emlékezett Szeghy Endre egy szakmai hibájára, amikor azt állította, hogy Beethoven és Kodály egy napon születtek,50 viszont egyike volt a legkiválóbbaknak, akik a zeneelméletet tanítani tudták.” Szeghy Endre ezt kiválóan tudta és meg is tudta szerettetni a zeneelmélet tárgyat a hallgatókkal. Heintz Fülöp zenetörténetet tanított, ő nem egy történész alkat volt, de kiváló zeneirodalmi ismeretei voltak, és abban az időben, amikor még hanglemez felvételek nemigen voltak, ő
50
Elképzelhető, hogy Szeghy Endrének van igaza, mert Kodály 1881. december 16-án született, Beethovent pedig 1770. december 17-én keresztelték. Lehet, hogy egy nappal korábban született.
135
bizonyos részleteket be tudott mutatni zongorán, ha csak egy szakasz erejéig is. A zene mindig jelen volt az előadásain. Németh Olivérné is megemlíti ezt a konfliktust az interjúban: „Heintz Fülöpre is jól emlékszem, mert ott voltak nézeteltérések is sajnos a tanszéken a professzor úrral. Szeghy professzor úr következetes volt az ő irányvonalában.” Az 1953. július 25-én Budapesten megtartott tanévzáró tantestületi értekezletről írt jegyzőkönyv iratai bizonyítják, hogy a budapesti pedagógiai főiskolán a tanszékvezető Rezessy László, Soltész Elekné és Faludi Béla között volt egy ideig művészi féltékenység, rivalizálás az énekkari munka minőségének tekintetében. Faludi Béla magas színvonalú elvárásai nemcsak az énekkari munkára vonatkoztak, hanem a képzés színvonalára is, ezért vetette fel azt a javaslatot, hogy vezessék be az egyszakos képzést, hogy a hallgatóknak több ideje legyen az órákra való felkészülésre és az ének tárgyban való elmélyülésre. A történelem és orosz tanszékek mellett az ének-zene tanszék az, amelyik állandó gondot és problémát okoz a főiskola vezetőinek. A tanszékvezető nem volt ura a helyzetnek és ehhez nem segítették hozzá a tansegédszemélyzet tagjai sem. Belső villongások, pletykák, művészi féltékenység akadályozták a jó kollektíva kialakulását. Ebben különösen hibás Fa1udi elvtárs, de hibás Soltész elvtársnő is, aki most passzív rezisztenciával gondol a helyzeten javítani. Persze nem helyesen gondolja. Az évzáró értekezlet lefolyása sejtetni engedi a helyzet javulását. Annál is inkább figyelemmel kell kísérni ennek a tanszéknek munkáját és biztosítani a jó együttműködést, mert ez a tanszék a főiskola legreprezentatívabb tanszéke. A mindannyiunk által szeretett és kedvelt énekkar és népi együttes további sorsa és bizonyos fokig főiskolánk jó hírneve, nem kevéssé a tanszék egybeforrott, jó munkájától függ a jövőben. Legyen a tanszék elég erős ahhoz, hogy ezeket a hibákat kijavítsa és a nyugodt munka légkörét; a nyugodt munka feltételeit biztosítani tudja.51
3.7 Az ének-zene kifejezés jelentősége a tanárképzésben Az énektanárképzésben fontos szerepet játszó tanszékek 1928-tól leggyakrabban az ének tanszék kifejezést használták, de használták az ének-zene kifejezést is. Az énekzene összevont szó. Mint tantárgy, az 1960-62. évi közoktatási reform során került bevezetésre (Köves,1973. 257. o.). Használatát a következő meggondolások indokolják. Az általános iskolai énekórákon az 50-es években készült tantervek szerint kevés hangsúlyt fektettek a zenehallgatásra és a hangszerbemutatásra, bár volt az iskolákban alkalomszerűen zenehallgatás. A tapasztalat azt mutatta, hogy a tanulók szívesen hallgattak hangszeres zenét, zenekari muzsikát.
51
Csongrád Megyei Levéltárban, Szegeden talált iratok, 2012. június 25. A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai 1948–1955 9.96 fm.
136
Az 1962. évi tanterv rendszeressé és szervezetté tette, mennyiségileg és minőségileg módszeresen felépítette a zenei bemutatások, a zenehallgatás anyagát, a hangszerismertetést, a zenei műfajok és zenei stílusok, a legkiemelkedőbb alkotók és legjellemzőbb alkotásaik megismertetését. Mindezek mellett az ének-zene tárgy az általános iskolában megtartotta énekes jellegét, dalolásközpontúságát, a zenei ismeretek elsajátítása vonatkozásában a hangzó zene központi jelleget öltött. Az ének-zene név utal a tárgy énekes voltára, egyben a hangszeres zenével való szisztematikus foglalkozásra.
3.8 Az énektanárképzésben résztvevő tudományos minősítést szerzett oktatók 52. táblázat: Az énektanárképzésben résztvevő tudományos fokozatot elért oktatók doktori értekezései 1928-tól Sorszám Név Település A doktori értekezés címe Év Antal Laura DLA Szombathely Formák és kifejezésmódok Ligeti György vo2010 1. kális művészetében Asztalos Bence Szeged Esztétika, dramaturgia, innováció Richard 2011 2. DLA Strauss Intermezzo című operájában Avasi Béla KanSzeged A tonális és reális válasz a magyar népdalok3. didátus ban Batta András Budapest Az improvizációtól a szimfonikus költemé4. PhD nyig: A sajátos formavilág a karaktertípusok kialakulásának kevésbé figyelembe vett aspektusa Liszt Ferenc zenéjében Bodnár Gábor Budapest Schumann Heine dalai a dalciklusokban 2005 5. DLA Csanádi László Szeged Az itáliai orgona fejlődése és a Mascioni 2001 6. DLA család munkássága Csüllög Judit Eger „A népdal szerepe a kezdők zongoraoktatásá2008 7. PhD ban Magyarországon‖ Deákné Kecskés Nyíregyháza A négy időszaki Mária-antifóna (Alma 2002 8. Mónika DLA redemptoris mater, Ave Regina caelorum, Regina coeli és Salve Regina) 15-17. századi orgonás feldolgozásai a liturgikus gyakorlat tükrében Dobszay Ágnes Budapest Magyarországi zeneszerzők offertóriumai a 18. 2003 9. DLA század második és a 19. század első felében Dombi Józsefné Szeged A zenei képességvizsgálatok áttekintése 1883- 1994 10. Kemény Erzsébet 1993, a standard zenei tesztek bemutatása, öszszehasonlítása és szegedi alkalmazásának tapasztalatai. Kandidátusi disszertáció Dominkó István Pécs Emlékek Gyermekeimnek-Robert Schumann 2008 11. DLA Jugendalbuma Erdős Ákos DLA Budapest A szövegábrázolás példái a XX.század a 2008 12. cappella kóruszenéjében francia költők versei alapján Erős Istvánné Szeged A zenei képességek fejlődése (dallam és har1982 13. mónia) Bölcsészdoktori értekezés, József Attila Tudományegyetem, Faludi Béla Budapest, Nincs adat 14. Szeged
137
15.
Fehér Anikó DLA Ferencziné Ács Ildikó DLA Gábos Judit DLA
Pécs
Bátya népzenei monográfiája
2008
Nyíregyháza
Gyermekversek muzsikája
2006
Pécs
2002
Szombathely
Zenei témák-szimbólumok Sz. Rachmanyinov Prelődök zongoraciklusában A deklamáció szerepe Giovanni Pierluigi Da Palestrina motettáiban
2003
A Bach-korabeli Lipcse istentiszteleti élete és Johann Sebastian Bach korálkantáta évfolyama Zenetudományi doktorátus Lipcse
2002
23.
Horváth Barnabás DLA Ivanyickaja Irina DLA Jobbágy Valér DLA Joób Árpád Kamp Salamon DLA Káldor János
Dinu Lipatti: a XX. Század első felének zongoraművésze és zeneszerzője Claude Debussy zongoraprelűdjeinek elemzése
24.
Kelemen Imre dr.
25.
Keresztes Nóra DLA Kis Katalin PhD
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42.
Budapest Pécs Nyíregyháza Pécs Budapest, Szeged Eger (Szeged) Pécs
2011
2003
1931
Eger zenei élete a századforduló táján A funkciós tonalitás felbomlásának folyamata
2008 2009
Szeged
Kodály Zoltán olvasógyakorlatai az ének-zene tanárok képzésében A nagyhét tételei a 16-17. századi protestáns graduálokban és liturgikus énekeskönyvekben Melódia, avagy a második gyakorlat - a seconda pratica néhány jellemző aspektusa A Kodály utáni gyermekkari irodalom Magyarországon Zongorajáték és zongoratanítás / Bódás Péter művészete/ A német Lied-műfaj változatai Leonhard Lechner dalköteteiben A szegedi táj népzenéje
Budapest
Sugár Rezső karművészete
2003
Budapest
Mozart ünnepi miséi
2004
Eger
Hungarizmusok romantikus zeneszerzők műveiben Csodafiú-szarvas
2011
2011
Eger
Kissné Mogyorósi Pálma Kutnyánszky Csaba DLA Lakner Tamás DLA Maczelka Noémi DLA Magay Judit DLA Mihálka György dr. Mindszenty Zsuzsánna DLA Mohay Miklós DLA Nagy Zoltán PhD
Nyíregyháza
Ordasi Péter DLA Pintér-Keresztes Ildikó DLA Pukánszky Béla DSc
Szeged
Szabadyné dr. Békési Magdolna Szabó Orsolya Theodora DLA Tóth Péter DLA
Szeged
Kóruskezelés Händel ószövetségi témájú Oratóriumaiban Tizenkilencedik századi magyar neveléstani kézikönyvek gyermekszemlélete a gyermekkor történetére vonatkozó kutatások tükrében A szegedi énekoktatás története
Szeged
"A tested zene" A zene mozgásanalízise
2010
Budapest
2008
Várady Krisztina PhD
Eger
A magyar kóruszene stiláris változásai Kodálytól napjainkig „Dobszay László a Hangok Világa c. szolfézskönyv – sorozat alkalmazása a zeneiskolák-
Pécs Pécs Szeged Szeged-Pécs
Nyíregyháza Szeged
2004 2004 2004 2002 2011
2005
2004
2008
138
43.
Zombola Péter
Eger
ban‖ A tintinnabuli rendszer eredete, kialakulása és megjelenési formái Arvo Pärt műveiben
2010
A doktori disszertációk témaköreit elemezve megállapítható hogy a zenetörténettel kapcsolatos a legtöbb. Sorszám 1 2. 3. 4.
5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.
53. táblázat: Zenetörténeti témájú doktori értekezések Név Település A doktori értekezés címe Csanádi László DLA Szeged Az itáliai orgona fejlődése és a Mascioni család munkássága Deákné Kecskés Mónika Nyíregyháza A négy időszaki Mária-antifóna (Alma DLA Dobszay Ágnes DLA Budapest Magyarországi zeneszerzők offertóriumai a 18. század második és a 19. század első felében Dombi Józsefné Kemény ErSzeged A zenei képességvizsgálatok áttekintése zsébet CSc 1883-1993, a standard zenei tesztek bemutatása, összehasonlítása és szegedi alkalmazásának tapasztalatai. Kandidátusi disszertáció Fehér Anikó DLA Pécs Bátya népzenei monográfiája Kamp Salamon DLA Pécs A Bach-korabeli Lipcse istentiszteleti élete és Johann Sebastian Bach korálkantáta évfolyama Kelemen Imre dr. Eger (Szeged) Eger zenei élete a századforduló táján Kissné Mogyorósi Pálma Nyíregyháza A nagyhét tételei a 16-17. századi protestáns graduálokban és liturgikus énekeskönyvekben Lakner Tamás DLA Pécs A Kodály utáni gyermekkari irodalom Magyarországon Mihálka György dr. Szeged A szegedi táj népzenéje Mohay Miklós DLA Budapest Mozart ünnepi miséi Szabadyné dr. Békési MagSzeged A szegedi énekoktatás története dolna 54. táblázat: Zenepedagógiai témájú doktori értekezések Név Település A doktori értekezés címe Asztalos Bence DLA Szeged Esztétika, dramaturgia, innováció Richard Strauss Intermezzo című operájában Bodnár Gábor DLA Budapest Schumann Heine dalai a dalciklusokban Dominkó István DLA Pécs Emlékek Gyermekeimnek-Robert Schumann Jugendalbuma Ferencziné Ács Ildikó DLA Nyíregyháza Gyermekversek muzsikája Gábos Judit DLA Pécs Dinu Lipatti: a XX. Század első felének zongoraművésze és zeneszerzője Ivanyickaja Irina DLA Budapest Zenei témák-szimbólumok Sz. Rachmanyinov Prelődök zongoraciklusában Jobbágy Valér DLA Pécs A deklamáció szerepe Giovanni Pierluigi Da Palestrina motettáiban Kis Katalin PhD Eger Kodály Zoltán olvasógyakorlatai az énekzene tanárok képzésében Maczelka Noémi DLA Szeged Zongorajáték és zongoratanítás / Bódás Péter művészete/ Szabó Orsolya Theodora DLA Szeged "A tested zene" A zene mozgásanalízise Várady Krisztina PhD Eger „Dobszay László a Hangok Világa c. szol-
139
fézskönyv – sorozat alkalmazása a zeneiskolákban‖
Sorszám 1. 2. 3. 4.
Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6.
55. táblázat: Népzene témájú doktori értekezések Név Település A doktori értekezés címe Avasi Béla Kandidátus Szeged A tonális és reális válasz a magyar népdalokban Csüllög Judit PhD Eger „A népdal szerepe a kezdők zongoraoktatásában Magyarországon‖ Fehér Anikó DLA Pécs Bátya népzenei monográfiája Mihálka György dr. Szeged A szegedi táj népzenéje 56. táblázat: Zeneelmélet témájú doktori értekezések Név Település A doktori értekezés címe Horváth Barnabás DLA Szombathely Claude Debussy zongoraprelűdjeinek elemzése Ivanyickaja Irina DLA Budapest Zenei témák-szimbólumok Sz. Rachmanyinov Prelődök zongoraciklusában Jobbágy Valér DLA Pécs A deklamáció szerepe Giovanni Pierluigi Da Palestrina motettáiban Keresztes Nóra DLA Pécs A funkciós tonalitás felbomlásának folyamata Kutnyánszky Csaba DLA Pécs Melódia, avagy a második gyakorlat - a seconda pratica néhány jellemző aspektusa Zombola Péter Eger A tintinnabuli rendszer eredete, kialakulása, fejlődése és jellemzői Arvo Pärt műveiben
57. táblázat: A kórusirodalommal foglalkozó doktori értekezések Sorszám 1.
Név Antal Laura DLA
Település Szombathely
2.
Erdős Ákos DLA
Budapest
3.
Jobbágy Valér DLA
Pécs
4.
Lakner Tamás DLA
Pécs
5.
Mindszenty Zsuzsánna DLA Pintér-Keresztes Ildikó DLA Tóth Péter DLA
Budapest
A doktori értekezés címe Formák és kifejezésmódok Ligeti György vokális művészetében A szövegábrázolás példái a XX.század a cappella kóruszenéjében francia költők versei alapján A deklamáció szerepe Giovanni Pierluigi Da Palestrina motettáiban A Kodály utáni gyermekkari irodalom Magyarországon Sugár Rezső karművészete
Nyíregyháza
Kóruskezelés Händel ószövetségi témájú
Budapest
A magyar kóruszene stiláris változásai Kodálytól napjainkig
6. 7.
Sorszám 1. 2. 3. 4.
58. táblázat: Zongora és előadóművészet témájú doktori értekezések Név Település A doktori értekezés címe Csüllög Judit PhD Eger „A népdal szerepe a kezdők zongoraoktatásában Magyarországon‖ Dominkó István DLA Pécs Emlékek Gyermekeimnek-Robert Schumann Jugendalbuma Gábos Judit DLA Pécs Dinu Lipatti: a XX. Század első felének zongoraművésze és zeneszerzője Horváth Barnabás DLA Szombathely Claude Debussy zongoraprelűdjeinek elemzése
140
5.
Ivanyickaja Irina DLA
Budapest
Zenei témák-szimbólumok Sz. Rachmanyinov Prelűdök zongoraciklusában
3.9 Az interjúalanyok szóhasználatának összehasonlítása (számítógépes szövegelemzés) Az ATLAS.ti számítógépes szövegelemző programmal összehasonlítottam az interjúk pedagógiai kifejezéseinek és a zenével kapcsolatos szavak megjelenését és arányait. Az alábbi táblázatban két interjút mutatok be. 59. táblázat: számítógépes szövegelemzés eredménye Dr. Maczelka Noémivel készített interjú Monoki Lajossal készített interjú Pedagógiai kifejezézenével kapcsolaPedagógiai kifejezézenével kapcsolatos sek tos szavak sek szavak 1. főiskolán 6 1. zenekar 6 1. tanszék 1 1. zenei 1 2. föiskolai 6 2. Kodály 5 2. hallgatók 8 2. Dombi 3. főiskola 5 3. ének 4 3. tanszéken 7 3. Bárdi 4. tanszék 4 4. zenei 3 4. tanszékvezető 6 4. Monoki 5. tanár 4 5. zeneelmélet 3 5. főiskolai 6 5. Mihálka 6. hallgatók 4 6. összhangzat3 6. versenyeket 5 6. Liszt tan 7. tanultam 3 7. Kesztler 3 7. oktatási 5 7. kórusversenyen 8. tanárok 3 8. Kardos 3 8. képzés 5 8. Kovács 9. szakmai 3 9. hegedűn 3 9. főiskolán 5 9. együttes 10. oktatásnál 3 10. zongorán 2 10. tanárok 4 10. zongorát 11. könyvének 3 11. Avasi 3 11. szakirányt 4 11. zeneművészeti 12. iskola 3 12. zeneoktatást 2 12. konferenciát 4 12. Varjasi 13. zeneoktatást 2 13. zeneiskolai 2 13. interjú 4 13. művészeti 14. zeneiskolai 2 14. zeneakadémi- 2 14. hallgató 4 14. Maczelka át 15. tanulmányai 2 15. zene 2 15. főiskola 4 15. zongoristák 16. tanítottam 2 16. szolmizálni 2 16. doktori 4 16. zongoraverseny 17. tanította 2 17. Szeghy 2 17. DLA 4 17. zenekar 18. tanításhoz 2 18. népzenei 2 18. tanszékünk 3 18. Szabady 19. tanítása 2 19. művészeti 2 19. tanárképző 3 19. Mozart 20. tanítani 2 20. konzervatóri2 20. tanári 3 20. miséjét umba 21. tanári 2 21. komma 2 21. tanár 3 21. Kreuter 22. személyiség 2 22. játszani 2 22. szakmai 3 22. kortárs 23. szakpárosítás 2 23. hegedűs 2 23. szakképesítést 3 23. koncerteket 24. szakosok 2 24. hegedűből 2 24. szakirányok 3 24. karvezetés 25. szakon 2 25. hangszerokta- 2 25. szak 3 25. karnagya tás 26. szak 2 26. Frank 2 26. pedagógiai 3 26. Kardos 27. oktató 2 27. Bárdi 2 27. oktatáshoz 3 27. kar 28. műhelyek 2 28. zongorázásá1 28. képzést 3 28. hangszeres nál 29. metodikát 2 29. zongorát 1 29. jegyzetét 3 29. énektanításban 30. képzésnek 2 30. zongorára 1 30. intézet 3 30. Erkel
1 1 8 7 5 5 4 4 4 4 3 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
141
31. iskolán 32. intézet 33. hangszeroktatás 34. fakultatív 35. évfolyamban 36. diplomát 37. zongoratudományi 38. zeneinformatika 39. versenyt 40. tudósa 41. tudományegyetem 42. tehetségét 43. tárgyak 44. tanult 45. tanulók 46. tantárgyválasztás 47. tantárgyfelosztások 48. tantárgyat 49. tanszékvezetőnek 50. tanszékvezetőjével 51. tanszéktörténet 52. tanszékre 53. tanszékkel 54. tanszékére 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65.
tanszéken tanszékek tanszékei tankönyveket tanítványként tanítványaink tanítóképzőben tanítóképzőbe tanítottunk tanítottuk tanították
66. tanítok 67. tanításmódszertan 68. tanítási
2 31. zongorából 2 32. zongoratanulást 2 33. zongoratanulás 2 34. zongoratanítást 2 35. zongoraművész 2 36. zongoraművek 1 37. zongoradarabokat 1 38. zongora
1 1
2 2
31. egyházzenei 32. Csanádi
2 2
1
31. versenyek 32. tudományegyetem 33. tanszékvezetők
2
33. Bartók
2
1
34. tanszéknek
2
34. Avasi
2
1
35. tanszékei
2
35. zongorákat
2
1
36. tanítottam
2
36. zongorák
2
1
37. tanítási
2
2
1
38. tanítani
2
1 39. zenészeket 1 40. zongoratudományi 1 41. zenetörténetből 1 42. zenetanítás 1 43. zeneszerzés 1 44. zenekart 1 45. zenekarra 1 46. zenekarába
1 1
39. szakpárosítások 40. szakmailag
2 2
37. zongoraművész 38. zongorajegyzetét 39. zongora 40. zenetanítást
1
2
41. zenetanárt
2
1 1 1 1 1
41. pedagógusképző 42. oktatónak 43. oktatók 44. master 45. kurzusokat 46. konferenciák
2 2 2 2 2
42. 43. 44. 45. 46.
1 47. zeneiskola
1
47. karvezetés
2
47. Zawichowski
1
1 48. zeneinformatika 1 49. zeneakadémián 1 50. zeneakadémiai 1 51. zeneakadémia 1 52. versenyt 1 53. tenor 1 54. temperált
1
48. kandidátusi
2
48. Yamaha
1
1
49. iskolai
2
49. Volfgang
1
1
50. intézménnyel
2
50. vegyeskar
1
1 1 1 1
51. 52. 53. 54.
informatikus hallgatókat énektanításban coospace
2 2 2 2
51. 52. 53. 54.
szólószonátát szóló szólistára szolmizálni szolmizációt szolfézs színház szintonikus szimfónikus Rajeczky Ordasi
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65.
2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1
55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65.
1 1
66. Rezessy 67. pianinok
1 1
1
68. pedálos
1
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65.
1 66. operák 1 67. népzenén
1 1
bachelor zenetanítást zenetanárt zenetanárok zeneoktatással versenyt versenyekre versenyen verseny tudományos tudományegyetembe 66. teológiai 67. távoktatásra
1 68. népzenekuta-
1
68. távoktatási
zenetanárok zeneoktatással zenkart zeneelmélet zene
tánckutatásból tánc szólóban szofézsoktatás nál szolfézs szinpadi szerzői szerepléseken szerepelni szerepelnek szerepe Szabó Szabadyné Rozgonyi régi zene
2 2 2
2 2 1 1 1
1 1
1 1 1 1 1 1 1
142
69. tanításnál
tóként 1 69. néprajzi
1
69. tárgyra
1
1
70. tárgynak
1
1 1
71. tanulmányokat 72. tantervbe
1 1
73. tanévbe 74. tanárunk 75. tanárt
1 70. népművelődési 1 71. népdalokat 1 72. népdalelemzést 1 73. Monoki 1 74. magánének 1 75. Maczelka
1 1 1
73. tantárgyi 74. tantárgyak 75. tantárgy
1 1 1
76. tanársegéd
1 76. Lajtha
1
77. tanárságom
1 77. kórusnevelésről 1 78. kórushangzásról 1 79. kottáit 1 80. kisoperákat 1 81. kétszólamú
1 1
76. tanszékvezetősége 77. tanszékvezetőjével 78. tanszékünkre
1 1 1
kantátát játszotta hegedűtudását hegedűt harmóniumot hangzásának hangszer hangközök gyermekdal gyakorolnia
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91.
1 92. gyakorló 1 93. Franck
1 1
92. tanárnőt 93. tanárként
1 1
1 94. énekarra 1 95. énekkari
1 1
94. tanárai 95. tananyag
1 1
96. oktatási
1 96. énekiskola
1
96. szemináriumon
1
97. oktatására
1 97. egyházzene
1
98. növendékként 99. neveléstudományi 100. módszert
1 98. egyfelvonásos 1 99. Didümoszi
1 1
1 100. Didimoszi
1
101. módszer 102. közismeret
1 101. citerázás 1 102. citeraoktatás
1 1
97. szakpárosításokat 98. szakot 99. szakközépiskolában 100. szakkollégiumok 101. szakkollégiuma 102. szakkal
103. középiskolás 104. könyve 105. koncepciót
1 103. cickom 1 104. Chopin 1 105. Bódás
1 1 1
103. szakirányú 104. szakirányos 105. szakirány
1 1 1
70. tanítás 71. tanít 72. tanfolyamokat
78. tanárom 79. tanárokat 80. tanárnak 81. tanárképzőről 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95.
tanáraink szaktudását szakmaiság szakmailag szakbizottsági szakbizottság professzor pedagógusokat pedagógusok pedagógusképző pedagógus pedagógiatörténettel oktatók oktatásnak
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91.
69. partitúraolvasást 70. partitúraolvasás 71. összehangolták 72. orgonát
1
1 1 1
1
73. néprajzból 74. négykezes 75. művészképzésben 76. művész
1
77. művek
1
1
78. muzsikált
1
79. tanszékünknek 80. tanszékre 81. tanszékén
1 1 1
1 1 1
tanszéke tanított taníthattak tanítást tanításra tanításban tanításait tanítanak tanárunk tanársegédnek
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
79. musical 80. mesterkurzus 81. mesterképzésben 82. master 83. magánének 84. Kreuterné 85. kórustörténeti 86. kórus 87. kottákhoz 88. kottaképét 89. kottaíró 90. kotta 91. konzervatóriumban 92. koncertterem 93. koncertet
1 1
1
94. kétzongorás 95. karvezetőversenyt 96. karvezetőverseny 97. karvezető
1 1
98. játszott 99. Jancsovics
1 1
1
100. hangversenyt
1
1 1
101. hangszert 102. hangszeroktatásban 103. hangszerek 104. hangszereink 105. hangfelvételekhez
1 1
1 1 1
1
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
1 1
1 1 1
143
106. jegyzetgyártók 107. jegyzeteket 108. jegyzeteit 109. jegyzeteiket 110. jegyzeteiken 111. iskolásoknak 112. iskolák 113. iskolájába 114. hallgatóm 115. hallgatója
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
116. hallgatóit 117. hallgatóiknak 118. főiskolánkon 119. felvételiző 120. fakultatívvá 121. évkönyveiből 122. élettörténet 123. előadásokon 124. előadásokat 125. előadások 126. előadásait
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
127. előadásaira 128. elemző 129. elbeszélésének 130. elbeszélésében 131. elbeszéléseiről 132. egyetemi 133. dokumentumaiból 134. doktor 135. docens 136. diplomám 137. diplomáját 138. diáktárs 139. diáktársainak 140. diák 141. adjunktus
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
106. Bárdos 107. Bach 108. áthangoltak 109. akusztikusan 110. akusztikus
1 1 1 1 1
106. professzor 107. portfolioban 108. pályázatunk 109. pályázatról 110. pályázatot 111. pályázaton 112. pályázatokon 113. pályázatok 114. pályázatán 115. pályázat
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
106. hangfalakkal 107. Gregorián 108. fúvósötös 109. fuvolista 110. fuvola 111. furulya 112. Frank 113. felvételre 114. fagott 115. énektanárképzés 116. énekórai 117. énekkarral 118. énekkarok 119. énekkar 120. énekesek 121. énekelték 122. Erős 123. Erasmus 124. előadni 125. egyházzenész 126. egyházzene
116. órarend 117. óraütközéseket 118. órabeosztásait 119. óra 120. oktató 121. oktatott 122. oktatást 123. oktatásra 124. oktatásban 125. oktatás 126. neveléstudományi 127. művelődési 128. műhelynek 129. műhelymunka 130. műhelyeknek 131. műhelyek 132. módszerekkel 133. megtanultuk
1 1 1 1 1 1 1
127. Dombiné 128. dalokat 129. dalok 130. Cubase 131. Csehi 132. Ceepus 133. capella
1 1 1 1 1 1 1
134. megpályáztunk 135. kultúrájáért 136. kreditrendszerre 137. kreditpontot 138. közoktatási 139. könyvtáros 140. könyvtár 141. könyvét 142. könyve 143. konferenciára 144. konferenciákon 145. konferenciákat 146. koncepciók 147. koncepció 148. kétszakos 149. képzésben 150. képzésre 151. képzésként 152. képzésbe 153. karon 154. kandidátus 155. jegyzeteket 156. jegyzeteit
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
134. Bárdos 135. Bartolucci 136. Asztalos 137. Artisius 138. kisoperája
1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
144
157. jegyzet 158. iskola 159. intézményes 160. intézmény 161. internethasználat 162. internet 163. internetet 164. információ 165. informatikai 166. informatika 167. hallgatóinknál 168. hallgatóknak 169. hallgatókból 170. hallgatója 171. hallgatóinknak 172. hallgatóink 173. főiskoláé 174. felvételre 175. felvételizők 176. felvételiző 177. Erasmus 178. előadni 179. előadások 180. előadásért 181. egyszakos 182. dolgozatot 183. dolgozatírással 184. dokumentációk 185. diplomával 186. alkotói 187. akkreditációs 188. akkreditáció 189. adminisztrációval 190. adjunktus 191. felsőoktatásért
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
145
Az ATLAS.ti számítógépes szövegelemző programmal megvizsgáltam az interjúalanyok szókincsét. Az alábbi grafikonon ábrázolva látható, hogy általánosságban véve az idősebb (80 év körüli) interjúalanyok nagyobb szókinccsel beszéltek.
18. ábra: az interjúalanyok szóhasználatának összehasonlítása
4. A kutatás eredményei A dolgozatomban azt a feladatot tűztem magam elé, hogy pedagógiatörténeti szempontból átfogó képet adjak a magyar tanárképző főiskolai énekzenetanárképzésének oktatási sajátosságairól. A két polgári tanítóintézeti tanárképző főiskola a Paedagogium és az Erzsébet Nőiskola Szegedre helyezésétől kezdve megvizsgáltam, hogyan folyt az énekzenetanárképzés a polgári iskolai tanárképzőben és később annak jogutódjaiban.
4.1 Oktatási koncepciók változásai pedagógiatörténeti szempontból a magyar ének-zenetanárképzésben Az ének-zenetanárképzésében az oktatási koncepciók az oktatásüggyel megbízott minisztérium irányításától függően az alábbi módon változtak a tanárképző főiskolák 1928-as alapításától eltelt időszakban: Az első időszak 1928-tól 1947-ig tartott. Ebben a szakaszban polgári iskolai tanárokat képeztek. A végzett énektanárok polgári iskolákban taníthattak. Miután Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a Polgári Iskolai Tanárnőképző Főiskolát Szegedre helyezte, Szögi Endre kapott felkérést az ének-zene tanszék
146
megszervezésére. Feladata volt az énektanárképzés tantárgyi struktúrájának kialakítása, a tanári kar megszervezése. Az első műhelymunka is elindult a főiskolai kamarakórus sikereivel. Az oktatási koncepciók második szakasza, amely a korábbihoz képest nagyobb változást jelentett, 1947-től 1955-ig tartott. 1945 után a nyolcosztályos általános iskolai rendszer megjelenésével az énektanárképzésben hiány mutatkozott, ezért szükségessé vált Szegeden kívül is az ország más nagy városaiban is elindítani a tanárképzést, ahol énektanárokat is képeztek. 1947-ben Budapesten és Szegeden indították el az általános iskolai énektanárképzést, 1948-ban pedig Debrecenben (1949-ben Egerbe került) és Pécsett nyitotta meg kapuit a pedagógiai főiskola. Először úgy tervezték, hogy az általános iskola első osztályától a nyolcadik osztályos korig képeznek énektanárokat, de ez nem valósult meg. A hallgatók által szerzett diploma csak az általános iskola felső tagozatán történő tanításra jogosított. A harmadik időszak, amely nagyobb változásokat eredményezett, 1955-től 1964-ig tartott. 1955-ben a minisztérium döntése alapján a Budapesti Pedagógiai Főiskola (valószínűleg politikai döntés alapján) megszűnt, illetve az oktatás a szegedi tanárképző főiskolán folytatódott, és a tanárok többsége is Szegedre került. A negyedik időszak 1963/64. tanévtől az 1970-es évek végéig tart, amely időszakot a tanítóképző főiskolák bezárása és a tanárképző főiskolák felgyorsult fejlődése határozott meg. A művelődésügyi miniszter 1963 júliusában 157/1963. (M. K. 14.) M. M. számú utasításával (Művelődésügyi Közlöny, 1963. július 15.) megszüntette a Szegedi Tanítóképző Intézetet, s ennek épületét és vagyontárgyait főiskolánknak adományozta. Ebben az időszakban a felsőoktatás módszereinek korszerűsítése, ennek eredményeként számos, — főleg a levelező oktatás módszerének megjavítását célzó — dolgozat látott napvilágot. Jelentékenyen fejlődött az oktatói kar tudományos tevékenysége, az ének-zenetanárképzésben is számos főiskolai jegyzet és tankönyv jelent meg, ugyanakkor bővültek az ének-zene tanszékek hazai és külföldi kapcsolatai is, főleg a külföldi énekkari szereplések révén. (Kávássy, 1964. 27. o.). Erről tájékoztat a Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1963/64-es tanévről. 27. p. felelős kiadó, Csukás István a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatója. Az ötödik időszak – a felsőoktatás expanziója – az 1970-es évektől a bolognai rendszer bevezetéséig, az 1990-es évek közepéig tartott. Ebben az időszakban indult el Nyíregyházán, Szombathelyen és Budapesten is a tanárképző főiskolai énekzenetanárképzés. Ebben az időszakban érik el az ének-zenetanárképzésben résztvevő oktatók és hallgatók a legmagasabb létszámot. A hatodik időszak a bolognai rendszer bevezetésétől napjainkig tart. Az ország romló gazdasági helyzete az ének-zenetanárképzésre is negatív hatást gyakorolt. Az oktatók és hallgatók száma folyamatosan csökkent. Ennek ellenére a kor igényeihez alkalmazkodva új tantárgyak és szakirányok indultak (zeneinformatika, számítógépes zenei program, kottaszerkesztő program, zenei könyvtáros szakirány, egyházzenei szakirány stb.). Az Erasmus program kapcsán egyre több oktató folytat
147
vendégtanári tevékenységet külföldön, és a külföldről jövő oktatók létszáma is növekszik, akik egy hetet töltenek az ének-zenetanárképzés intézményeiben. Növekszik a tudományos fokozatot elérő oktatók létszáma is. A 2011. évi CCIV. minisztériumi törvény 28. §. szerint „(1) Ha a felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszere szigorúbb előírást nem tartalmaz a) a tanársegédi munkakörben történő alkalmazás feltétele a doktori képzés megkezdése, b) az adjunktusi munkakörben történő alkalmazás feltétele a doktorjelölti jogviszony létesítése, egyetemen betöltött adjunktusi munkakör esetén a doktori fokozat megszerzése. (2) A főiskolai docensi munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, továbbá rendelkezzék megfelelő szakmai gyakorlattal. (3) A főiskolai tanári és az egyetemi docensi munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson, továbbá rendelkezzék megfelelő, az oktatásban szerzett szakmai tapasztalattal. (4) Az alkalmazáshoz főiskolai tanár, egyetemi docens esetében legalább tíz éves felsőoktatási oktatói tapasztalat szükséges. Habilitált oktató esetén az oktatói tapasztalat időtartamára vonatkozó feltétel teljesítése nem szükséges.(5) Az egyetemi tanári munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, habilitációval - vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlattal -, továbbá az adott tudomány- vagy művészeti terület olyan nemzetközileg elismert képviselője legyen, aki kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki. Az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmas a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, idegen nyelven publikál, szemináriumot, előadást tart. Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára.”
4.2 A központi irányítású felsőoktatási rendszer befolyása a magyarországi tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzésre Kutatásaimban kerestem a választ, hogy az ének-zenetanárok képzésében hogyan érvényesült a központi irányítású felsőoktatási rendszer. 1928-tól a polgári iskolai énektanárképzést Szeghy Endrére bízták. Két évig az ének-zene tanszéken egyedül csak ő tanított. A zenepedagógiájának fejlődésére kevésbé a központi irányítás hatott, jobban érvényesült Kodály Zoltán és Bárdos Lajos oktatási koncepcióinak hatása. Ezekben az években a hivatalos keresztény-nemzeti ideológia érvényesült az ének-zeneoktatásban. Az orgona mint templomi hangszer mind a négy év
148
tantárgyai között szerepelt. A tanszéken sípos orgona nem volt, ezért az orgona tantárgyat harmóniumon tanították. Kelemen Imrével készített interjúból kiderült, hogy a tehetségesebb hallgatók a szegedi alsóvárosi- rókusi- móravárosi- és a felsővárosi templomban orgonán is gyakorolhattak. 1929-ben pl. a kamarakórus nem a központi irányítás hatására alakult meg, hanem Szeghy Endre és a hallgatók közös akaratából valósult meg. Bárdos Lajos zeneszerző a Szeged felől kórusművét kifejezetten Szeghy Endrének és az ő kórusának írta. 1930-tól 1947-ig a központi irányítású felsőoktatási rendszer engedélyével bővült a tanári kar létszáma, és ezzel együtt az ének-zeneszakos hallgatók létszáma is. 1945 után az általános iskolai oktatási rendszer kialakításával a központi irányítás nagyon erősen érvényesítette a szovjet mintára kialakított gyakorlatot. Az 1947-ben létesített pedagógiai főiskoláknak havi rendszerességgel üléseznie kellett. Az üléseken elhangzottakról jegyzőkönyvet kellett írni és azokat megőrizni. Féléves munkatervet kellett készíteni, sokszor havonta is kellett beszámolót írni az oktatás fejlődéséről, a hallgatók tanulmányi eredményeiről és hiányzásairól. Félévente a tanulók átlageredményeiről is be kellett számolni. A kutatás szempontjából most ennek előnye is van, mert a levéltárban megmaradtak ezek a dokumentumok. 1947-től 1952-ig minden hallgatói csoportnak volt egy osztályfőnöke. Az osztályfőnökök szintén félévenként beszámolót írtak a csoportjukról. 1952-től az osztályfőnöki tisztséget a minisztérium megszüntette, de csoportfelelősök egészen az 1980-as évek közepéig működtek és beszámolót is írtak. Az 1990-es évektől kezdődően a központi irányítású felsőoktatási rendszer sokkal nagyobb szabadságot, de ezzel együtt sokkal nagyobb felelősséget adott az ének-zenetanárok képzésében.
4.3 A tanítási koncepciók változásai a tantárgyak vizsgálatán keresztül a) A magyar tanárképző főiskolák énektanárképző intézeteinek történetében a tantárgyak között voltak és vannak olyanok, melyeknek tanítási koncepciói – a központi irányítás által befolyásolt uniformizáló felfogása miatt – nem, vagy keveset változtak az ének-zene tanszékek megalakulásának kezdetétől: (szolfézs, zeneelmélet, hangképzés, partitúraolvasás). Vannak azonban olyan tantárgyak is, melyeknek tanítási módszerei eltértek egymástól az egyes oktatók művészi felfogásának és szakmai tudásuk különbözősége miatt: (hangszeroktatás, karvezetés, kargyakorlat, karének, magánének, népzene, zenekar). b) Az egyes ének-zene tanszékek oktatásában egyéb különbségek is léteztek és ma is léteznek, amelyek speciális módon fejlesztik a hallgatók képességeit. Nem csak az oktatók szakmai tudásától, hanem pedagógiai kompetenciájuktól és személyiségük kisugárzásától is függött és függ ma is a hallgatók sikere a tanulásban és a későbbi tanári pályafutásban. c) Változást jelentett az 1993-as felsőoktatási törvény, mely nagyobb önállóságot biztosított a felsőoktatási szférának, de a gazdasági autonómia elképzelhetetlen volt.
149
d) A tanárképző főiskolák integrálódása az egyetembe és a bolognai rendszer bevezetése következményeként kevesebb hallgató felvételizett és kevesebb hallgató végezte el az énekszakot. A végzett hallgatók több mint fele nem énektanárként helyezkedett el.
4.4 Egyéb kutatási eredmények összegzése
60. táblázat: A magyarországi főiskolai ének-zenetanárképzés sajátosságai az egyes intézményekben Intézmények Speciális jellemzők Egyedülálló volt Szegeden a Bárdi Sándor által kezdeményeTanárképző főiskola Szeged zett „Kisoperák‖ bemutatása, melynek folytatásaként bevezették a tanszéken a színpadi énekes képzést. A leghosszabb ideig működött iskolai zenekar, egyedül ezen a tanszéken vezették be a szolfézs szakirányt. A bolognai oktatási rendszer bevezetése előtt egyszakos képPedagógiai főiskola Budapest zést csak az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán vezettek be. Az ének-délszláv szakot egyedül Pécsett lehetett tanulni. LegeTanárképző főiskola Pécs lőször jelent meg a főiskola énekkarának lemezfelvétele külföldön. Csak az Egri Tanárképző Főiskolán tanították az intézmény Tanárképző főiskola Eger megalakulásától kezdve folyamatosan az orgona tárgyat, mivel sípos orgona a tanszéken is rendelkezésre állt. Népzene tanári szakot csak a Nyíregyházi Tanárképző FőiskoTanárképző főiskola Nyíregyháza lán lehetett elvégezni. Tanárképző főiskola Szombathely Főiskolai szinten egyedülálló az ökumenikus szellemiségű Ének-zene-egyházzene szak bevezetése a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán vezették be először az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara ének-karvezetés szakot, amely azóta folyamatosan tehetséges és jogutódja karvezetőket nevel, akik közül sokan tovább tanulnak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen .
Újszerű a kutatásomban a speciális tanszéki pedagógiai sajátosságok kiemelése, amely a felvételiző tanárjelöltek számára világosabb képet ad és segítséget nyújt az ének-zenetanárképzési intézmény kiválasztásában. 61. táblázat: Egyéb kutatási eredmények
Felszereltség
Szegedi Tanárképző Főiskola Ének –Zene Tanszék
Pécsi Tanárképző Főiskola ÉnekZene Tanszék
Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének –Zene Tanszék
Szombathelyi Tanárképző Főiskola Ének –Zene Tanszék
ELTE Tanárképző Főiskola Ének – Zene Tanszék
Eger Tanárképző Főiskola Ének – Zene Tanszék
Kiváló minőségű zongorák, digitális zongora és orgona
Az interjú alapján lehetne fejlettebb a szak felszereltsége
Népzenei hangszerek ellátottsága megfelelő
A tanszéknek jó minőségű hangszerek állnak rendelkezésére
A tanszék szinte csak a kiváló minőségű zongorák beszerzésére törekedett
2012-ben átadott két manuálos sípos orgonát építettek a tanszéken. Zongoragyakorlásra egy másik épület is a
150
hallgatók rendelkezésére áll. Művészeti díjas oktatók Sikerek
4
7
4
4
2
0
Kórusversenye-ken zongoraversenyeken és OTDK rendezvényeken
Kórusversenyeken, OTDK rendezvényeken
Népzenei és kórusversenyeken OTDK rendezvényeken
Liszt mise bemutatása Vatikánban, Orgonaversenyek OTDK rendezvényeken
Kórus és karvezetőversenyek OTDK rendezvényeken
Kórus és orgonaversenyek OTDK rendezvényeken
Kapcsolatok
Kiemelkedőek az ERASMUS kapcsolatok
Külföldi kórusszerep-lések
ArGeNord nemzetközi zenepedagógiai munkacsoport
Külföldi kórusszereplések
Külföldi kórusszerep-lések
ERASMUS
A tanárképző főiskolák integrálódása az egyetembe
igen
igen
nem
igen
igen
nem
4.5 Összegző megállapítások a mai ének-zenetanárképzés általános helyzetéről (A MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) 2009/6/XII/1-6. számú határozatai alapján) A NAT (Nemzeti Alaptanterv) megalkotásakor az iskolai énektanításra szánható órák száma jelentősen lecsökkent, általában heti egy órával számolhatunk az iskolák pedagógiai programjában. Tragikus az a változás, amelyet a zenei tagozatos iskolák számának csökkenése, illetve az azok tantervében lecsökkent ének-zene óraszám jelent. Ez a munkaerőpiacot érintő változás jelentékenyen és kedvezőtlenül hat vissza a tanárképzést folytató intézményekre. A bolognai típusú képzésre történő átállás, amely az egész képzés szerkezetét, időtartamát és tartalmát is érinti, mind oktatási, mind szervezési tekintetben új helyzetet jelent. Egyes nyugati felsőoktatási intézményekben tanári BA szintű képzések is működnek, ami Magyarországon nem került bevezetésre! A dilemma még nem dőlt el abban a kérdésben, hogy a zeneművészeti intézményekkel össze lehet-e vonni az ének-zenetanárképzés intézményeit. Erre már van példa a Pécsi Tudományegyetemen. Korlátként jelenik meg a finanszírozás szűkössége. Minden integrált egyetem vagy főiskola különböző mértékben, de küzd ezzel a problémával. Ennek egyik specifikus oka, hogy az órák nagy része – a képzési ág szakmai specifikumainak megfelelően - egyéni képességfejlesztéssel telik, amely ily módon „nem gazdaságos‖ azokhoz a területekhez képest, amelyek döntően ismeretközléssel és nem képességfejlesztéssel foglalkoznak. Az ének-zenetanár képzésben megfelelő számú és minőségű, tehetséges oktató vesz részt, akik a tanárképzési hagyományokat nagyon jól ismerik. Az ének-zene tanszékek fontos szerepet vállalnak az adott település
151
közművelődési életében, de magának az intézménynek belső közéletében, kulturális tevékenységében is. Olyan helyszíneken, ahol a felvett hallgatók között nagyszámú a hangszeres érdeklődés és előzetes tanulás zeneiskolában vagy zeneművészeti szakközépiskolában, a tanszék gondoskodik olyan oktatókról, akik e képességeket és tudást fejlesztik egyéni órákon. Ez azért kiemelkedő tevékenység, mert a hangszeres zenei gondolkodásban megélt és megvalósított zenei megoldások visszahatnak a teljes zenei személyiség fejlődésére. Erősségként értékelendő az is, hogy az esetek döntő hányadában vagy jelenleg, vagy a közeljövő infrastrukturális reformjai keretében olyan környezetben folyik az oktatás, amelyben adottak a lehetőségek a szükséges képzés minőségének fenntartásához, fejlesztéséhez. A fenntartó intézmények az elvárható informatikai, könyvtári infrastruktúrát jól biztosítják. Általánosnak mondható az a tapasztalat is, hogy a képzés mindennapi szervezettsége áttekinthető és normális rendet mutat. Infrastrukturális problémaként szinte mindegyik képző helyszínen kifogásolható a termek közötti áthallás ténye, mértéke. Erre a beruházásra vagy nem gondoltak a felújításkor, vagy éppen a pénzügyi háttér nem állt rendelkezésre. Az oktatás napi folyamatait ez a probléma jelentősen megnehezíti.52
5. Összegzés Összegezve doktori dolgozatomat, azokat az eredményeket mutattam be, amelyek a magyar tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzésének oktatási sajátosságairól pedagógia-történeti aspektusból megközelítve egy átfogó képet ad. Magyarországon hét helyszínen folyt tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés, és hat városban van hagyománya az általános iskolai ének-zenetanárképzésnek a főiskolai és egyetemi szintű felsőoktatásban. Ezek a tanárképző helyek az elmúlt évtizedekben részben nagy létszámú, részben pedig – döntő többségükben – megfelelő minőségű énektanárt adtak a közoktatásnak. A doktori dolgozatomban kiemelendő és újszerű, hogy az 1947-től 1955-ig működő Budapesti Pedagógiai Főiskola „Zene tanszékének‖53 pedagógiatörténetét a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában, Szegeden talált dokumentumok alapján elsőként dolgoztam fel. Feltártam az egyes ének-zenetanárképző intézmények pedagógiatörténetét,
52
A művészetközvetítés képzési terület, zenekultúra képzési ágában folyó alapképzések párhuzamos értékelése, akkreditációs jelentés. A MAB 2009/6/XII/1-6. számú határozatai 3-7. p. 53 Az 1947-től 1955-ig működő Budapesti Pedagógiai Főiskola bélyegzőjén írt helyesírást követve írtam.
152
amely további kutatásokat indít el, és feltártam az egyes ének-zenetanárképző intézményekben a speciális oktatási sajátosságokat, melyek csak az adott intézményre vonatkoztak. Összehasonlítottam az intézmények infrastruktúráját, az énekkarok tevékenységét, a kórusversenyeken elért eredményeket, az egyes intézmények külföldi kapcsolatait. Megközelítően 350 – az ének-zenetanárképzésben résztvevő – oktató pedagógiai munkásságát tanulmányoztam. Kutattam és a rendszerezés után táblázatokba foglalva mutattam be, milyen tanulmányokat folytattak, milyen végzettséget szereztek és milyen eredményeket értek el a művészi életben. Külön kitértem arra is, milyen eredményeket értek el azok a hallgatók, akiket tanítottak. Jelen dolgozatom egy átfogó pedagógiatörténeti irányokat kijelölő írás, amellyel további kutatásra inspirálom önmagamat és mindazokat, akik a témával behatóbban kívánnak foglalkozni.
153
6. Melléklet 6.1 Interjú Monoki Lajos nyugdíjas főiskolai docenssel, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék egykori tanszékvezetőjével Az interjú készítésének helye: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék 6725 Szeged, Hattyas u. 10. II. épület, 15. szoba, levélcím: 6701 Pf. 396. Időpontja: 2010. január 28. csütörtök 9 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: Monoki Lajos ny. főiskolai docens, egykori tanszékvezető (1974-1988) Születési éve: 1934 K/1. Hogyan került a tanszékre? Milyen kapcsolata volt az ének-zene tanszékkel tanulmányai alatt? Én innen a tanárképzőről kerültem ki tanárnak (akkor még szegedi Tanárképző Főiskola, még csak Juhász Gyula sem volt), azután egy-két, vagy három évvel változtatták meg négy évesre, miután végeztem, azelőtt három éves volt. Én itt végeztem, alap diplomám innen származik. Három évet tanítottam a tanítóképzőben. Később, akik 1956-ban voltunk katonák, 65-ben újra behívtak minket, de még akkor sem mertek fegyvert adni a kezünkbe. 1956-ban még lövészeknek hívtak minket, 65ben átkereszteltek minket műszaki alakulattá. A színház zenekarában dolgozó - a velem egykorú - zenészeket is mind behívták, A katonaságnál egy alhadnagy, aki továbbszolgáló volt, a pedagógusokat egy külön csoportba akarta tenni. „Maga csak tanársegéd, ne a pedagógusok csoportjába menjen, hanem a nehéz fiúkhoz!‖ A leszerelés után, az 1955/56-os tanévben kerültem először a tanárképző főiskola gyakorló iskolájába, ott már hegedűt is tanítottam az általános iskolásoknak. Nagyon örültem neki, itt kis surlókkal kellett foglalkozni. 1956-ban sok tanárt elkergettek, az iskola tájékára se engedték őket. Az első napok voltak a kegyetlenek. Még a tanítás is egy-két hétre leállt. Nekem az volt a szerencsém, hogy ezekben a napokban nem tartózkodtam Szegeden, mert akkor udvaroltam a későbbi nejemnek, így engem nem vádoltak meg semmivel. K/2. Mikor kapta a diplomáját? 59-ben vagy 60-ban. Azért keverem így, mert amikor végeztem, szegény jó Szeghy Bandi bácsi, aki nekem felvételiző tanárom is volt Békéstarhoson, tehát amikor én idekerültem, akkor ő már ismert engem és a tarhosiakat. Évek során ő volt a felvételiztető professzor, és amikor idekerültem, ő a tarhosiakat mindig szemmel tartotta. Kivételesek voltunk nála, kivételezettek, de volt szakmai alapja is. Hát mi öten
154
voltunk fiúk abban az évfolyamban ének szakosok, és abból az ötből én tudtam legjobban szolmizálni. Akkor már tanították a Kodály féle relatív szolmizációt. Erről voltak a tarhosiak híresek. Most kaptam az osztálytitkártól, Béres Karcsitól54 egy újságcikket, amit egy volt tanárunk írt. Nem ének szakos tanár, hanem közismeret tanár. Küldött nekem egy fénymásolatot a Karcsi, aki a ceglédi zeneiskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Az is jellemző egyébként a tarhosiakra, hogy nem mindenki végzett zeneakadémiai osztályt, de az is hasznos volt, mert a Kodály módszer elismertetésében vett részt. Kodály lejött és a tarhosiaknak külön rendezett szolfézs versenyt például. Összeeresztették őket a Zeneakadémia első éveseivel, és akkor kiderült, hogy a tarhosiak jobban tudtak szolmizálni. Ez egy jó iskola volt, azért is az volt a neve az elején, hogy Énekiskola. Aztán menetközben változtatták meg, szerették a múlt rendszerben változtatni a címkét. Amikor én a szegedi tanárképző főiskolán tanultam, akkor még három éves volt. Én a konzervatóriumba jártam, de zeneiskolai osztályt kezdtem végezni, mert hegedűből nagyon le voltam maradva. K/3. Milyen szakpárosítások lehetőségei voltak adottak az ének-zenével, a szakpárosítások lehetőségei hogyan befolyásolták az ének-zene szakos hallgatók felkészültségét? Ez sokat változott az idők folyamán. A közel 40 éves tanári pályafutásom folyamán zömmel a magyar szak volt az ének mellé párosítva. Ez volt a tanulók létszámában is a legtöbb. Azonkívül a matematikától kezdve a testnevelésig, most pedig gyakorlatilag szabad tantárgyválasztás van. K/4. Milyen oktatási specialitásokkal rendelkeztek az egyes tanszékek (népzene, hangszeroktatás, zenekar, egyházzene, zeneinformatika stb.)? Amikor én ide kerültem a Szegedre, Pécsen a tanárképző főiskolán működött szimfonikus zenekar, amit éppen egy egykori békéstarhosi diák vezetett. A pécsieknél volt egy nagyon jó színvonalú zenekar. Nekem példa is volt ez a zenekar, mert ilyen másutt nem nagyon volt. Egerben is volt ugyan, de az nem működött folyamatosan, csak időnként. Itt, amikor én elkezdtem a főiskolai zenekar vezetését, akkor nagyon sok plusz munkával tudtam fenntartani hosszabb időn keresztül, és a zenekar tíz évvel ezelőtt szűnt meg. Nyugdíjas koromban, mint óraadó tanár is csináltam egy darabig. Miután megszüntették a zongorán kívüli kötelező hangszer választását, már nem lehetett színvonalas zenekart működtetni. Előfordult, hogy aki Bach szólószonátát tudott
54
Béres Károly Mezősason született 1934. szeptember 23-án. Általános iskolai tanulmányait Cegléden kezdte, majd 7. osztálytól a Gulyás György által megálmodott, kiharcolt, létrehozott és vezetett Békéstarhosi zenei intézményben folytatta, itt érettségizett 1954-ben. Ezután a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, ahol 1957-ben ének-zene-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Cegléden a Táncsics Mihály Általános Iskola zenei tagozatának énektanára és gyermekkórusának karnagya lett. 1962-ben felkérték az Erkel Ferenc Zeneiskola vezetésével, melynek 38 évig (1962-2000), nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. Igazgatói teendői mellett másfél évig a Vasutas Énekkart, öt évig a Városi Vegyeskart vezette. Majd megalapította a Városi Pedagógus Énekkart, melynek 1972-1980-ig volt a karnagya. 1963-1979-ig a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium óraadó énektanára és Leánykarának vezetője is volt.
155
játszani hegedűn, mégis a zongorán kellett gyakorolnia a kezdőknek előírt zongoradarabokat. Még a szobák falán keresztül is lehetett hallani, hogy a kiváló hegedűs hallgatóm hogyan játszotta a Cickom gyermekdal zongorára írt kétszólamú változatát. A jelenlegi tanszékvezető Maczelka Noémi, aki az én közreműködésemmel került ide, éppen a mellettem lévő szobában tanította a zongorát. Azért visszaemlékezve mégis zongorából voltak a legkiválóbb tanáraink. Pl. Noémin kívül Szabó Orsolya, Mészáros Emma, aki itt kezdte a zongoratanítást, amikor elvégezte a Zeneakadémiát és innen is ment nyugdíjba. Nagyon kevés ember volt ilyen. A népzenén belül a citeraoktatás speciális volt, de azt is csak fakultatív lehetett tanítani. A Nyíregyházi főiskolán népzene szak is indult, tehát inkább ezt lehet említeni speciális oktatásnak. Ott adtak az országban először népzene szakos diplomát a Zeneakadémián kívül. A többi főiskolán máig sem adnak népzene szakos diplomát, de a citerázás ott sem volt kötelező. A mi főiskolánkon tanítottunk népdalokat és népdalelemzést, de népzene tantárgyat csak 1965 előtt tanított Szeghy Endre. 1965 után a tantárgyfelosztások módosítása következményeként a népzene tanítása megszűnt. A Tanárképző Főiskolán fakultatív hangszeroktatás volt, csak a zongoratanulás volt kötelező. 1965 körül úgynevezett modernizálás jött közbe. Korszerűsíteni akarták a zeneoktatást. Az én véleményem az, hogy ez a változtatás nem tett jót a főiskolai képzésnek, mert pl. a zeneelmélet oktatásánál visszatértek Kesztler Lőrinc összhangzattan könyvének tanításához, ami mégsem volt korszerű. A zeneelmélet tanítása megrekedt a Kesztler Lőrinc összhangzattan könyvének tanításánál, a mintapéldák zongorázásánál, azt is csak C-dúrban és c-mollban. A zongoratanulást pl. fakultatívvá akarták változtatni azzal az indokkal, hogy az általános iskolák 90%-ban nincs zongora. K/5. Milyen sikereket értek el a tanárok? Hány minősített, ill. művészeti díjjal kitüntetett oktató tanított és tanít az adott tanszéken? Avasi Béla volt Szegeden a népzene tudósa, hiszen mielőtt Szegedre jött volna, a Zeneakadémiát zeneszerzés szakon Farkas Ferenc tanítványaként kezdte, majd zenetudományi és népzene szakon folytatta Kodály és Bárdos növendékeként. 1953-tól 1961-ig a Néprajzi Múzeumban dolgozott népzenekutatóként Gábor Éva, Lajtha László, Rajeczky Benjámin és Vargyas Lajos munkatársaként. Neki volt népzene gyűjtési tapasztalata is. Ezenkívül azokat a kollégákat emelném ki, akik később kerültek ide. Volt tanítványaink közül pl. Ordasi Péter és Vass Irén, akik szakmailag komoly tartalékkal rendelkeztek. Vass Irén a tanításmódszertan területén volt kiemelkedő, Garamszegi József nyugdíjba kerülése után. Garamszegi Jóska bácsi mindenre kiterjedő igazi pedagógus volt. Én pl. tőle tanultam metodikát. Garamszegi József Kiskunfélegyházán tanult a tanítóképzőben, majd az Apponyi kollégiumot is elvégezte. Ő a metodikát nagyon precízen tanította középiskolás szinten. Vass Irén viszont egyetemi szinten is tudta tanítani, őt még Japánba is hívták a Kodály módszert megismertetni. Az oktatók minősítését tekintve voltak konfliktusok. Erről nem szeretnék sokat beszélni, de pl. volt egy oktató, aki nyíltan hangoztatta, hogy az egész tanárképző főiskolán egyedül ő érdemli meg a főiskolai tanári kinevezést. Hegedűs András, az
156
akkori főigazgató 1974-ben behívatott, - én nem tudtam, miért – és ekkor megbízott tanszékvezetőnek nevezett ki. Frank Oszkárt akarták egyébként megválasztani, hiszen a szakmai rangja jóval nagyobb volt nálam, de ő a kollegáival való konfliktus elkerülése miatt nem vállalta el. K/6. Hogyan becsülték meg a hallgatók a tanárokat és hogyan a tanárok a kollégákat? A hallgatók nagyon szerették pl. Kardos Pált. Én még nem voltam tanár, de bejártam az ő előadásaira, amit a Népművelési Intézet szervezett. Ő ott rendszeresen tartott előadást, ill. tanfolyamokat. Azok engem nagyon érdekeltek, ezért én azokon az előadásokon mindig ott voltam. Általában a kórusnevelésről és kórushangzásról beszélt, meg is jelent egy ilyen című könyve. Később az előadások előkészületében én is segítettem, amikor a hangközök akusztikus és temperált hangzásának különbségét hegedűn is bemutattuk. Pl. a szintonikus komma (didimoszi, didümoszi komma) fogalmát is itt tanultam. Kardos Pál zongoraművész barátjával Bódás Péterrel áthangoltak, kipreparáltak egy harmóniumot, melyen csak C-dúrban lehetett akusztikusan tisztán játszani. A hegedűn is tehát be kellett mutatnom a kis egész és nagy egész hangtávolság közötti hallható különbséget. Ilyet nem csináltak sehol. Ebbe a kísérletezésbe a hallgatók már nem kapcsolódtak be. Szabó Orsi is tartott pl. Chopin zongoraművek elemzéséről szóló előadásokat, de azt mi nem értettük. Frank Oszkár előadásait viszont nagyon jól tudtuk követni. Már akkor is tanulmányai, füzetei jelentek meg. K/7. Milyen jegyzeteket és tankönyveket használtak az egyes tárgyak oktatásánál? Avasi Béla, Frank Oszkár és Kardos Pál voltak a jegyzetgyártók. Tanárságom idején szinte végig az ő jegyzeteiket tanítottuk. Ők abban a szerencsés helyzetben lehettek, hogy a saját tudásukat adhatták át hallgatóiknak akár jegyzeteiken keresztül is. Zenetörténetből azonban Kelemen Imre jegyzeteit használtuk. Én annak örülök, hogy még ma is annyian keresnek meg népzenei kérdésekkel, hogy szinte iskolán kívül tanítok. K/8. Az ország ének-zene tanszékei milyen kapcsolatokat ápoltak egymással? Rendszeres országos szakbizottsági ülések voltak általában havonta egyszer, ha a szakbizottság vezetője is szükségesnek tartotta. Sokszor akkor is üléseztünk, ha nem adódtak problémák, valamit mindig megtárgyaltunk. Én 16 éven keresztül jártam ilyen ülésekre, amíg tanszékvezető voltam. K/9. Milyen eredményei lettek a zenei műhelyek létrejöttének? Zenei műhely elsősorban a tanárok összefogásából jött létre, szinte havonta volt koncertünk pl. október 1-jén, a zene világnapján, november 7-én - Avasi Béla erre az alkalomra még egy Lenin Kantátát is írt énekkarra, zenekarra és tenor szólistára. Bárdi Sándor úgynevezett kisoperákat rendezett. Ő nemcsak felkutatta az általában egyfelvonásos operák kottáit, hanem azokat magyar nyelvre is lefordította. Az országban egyedülálló volt az ő tevékenysége. Egy alkalommal az országos „Ki mit tud‖-ra is benevezte a főiskola hallgatóit és első helyezést értek el.
157
6.2 Interjú dr. hab. Maczelka Noémi DLA tanszékvezető főiskolai tanárral, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék tanszékvezetőjével Az interjú készítésének helye: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék, 6725 Szeged, Hattyas u. 10. II. épület, 13. szoba, Levélcím: 6701 Szeged, Pf. 396. Időpontja: 2010. június 8. kedd 13 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: Dr. Maczelka Noémi DLA tanszékvezető (1999-) főiskolai tanár Születési éve: 1954 K/1. Mikor és hogyan került az ének-zene tanszékre? Milyen pedagógiai élményei voltak a zeneoktatással kapcsolatban? 1982. szeptember 15-én jöttem a tanszékre Szabó Orsolya zongoraművész helyére, mert ő Kecskemétre ment tanítani. Először egy éves szerződéssel kerültem ide, majd utána neveztek ki tanársegédnek. Akkor Monoki Lajos volt a tanszékvezető. Mielőtt ide kerültem, a zeneművészeti szakközépiskolában tanítottam és a Zeneművészeti Főiskolán, felsőfokon. Új tanárként a legnehezebb feladat a beilleszkedés volt. Ezen a tanszéken újfajta tanítási szisztémát kellett alkalmazni. A konzervatóriumban nyílván némiképp más volt. Számomra újdonság volt, hogy el kellett járnom, látogatni a hallgatók énekórai tanításait, és értékelni kellett azokat. Egy darabig ez egy kicsit idegen volt, de aztán igyekeztem ennek a feladatnak is eleget tenni. Emlékeim szerint elég jó légkör volt a tanszéken akkor, amikor itt elkezdtem tanítani. (Bízom benne, hogy most is jó légkör van, én úgy érzem.) K/2. Milyen tanítási feladatai voltak? Elsősorban zongorát tanítottam, néha kellett partitúraolvasást is, és a legnagyobb feladatom volt az I. számú nőikar kísérete, melyet akkor Mihálka György vezetett. Abban az időben sokat mentünk külföldre, ami akkor még nagy szó volt, hiszen nem lehetett korlátlanul utazni. A gyerekeknek is nagyon fontos volt, hogy világot lássanak. Ezek nagyon érdekes utak voltak, sokat tanult mindenki, mi tanárok is. Én alig voltam idősebb a hallgatóknál, így tegeződtünk, jól éreztük magunkat. Sok érdekes élménnyel gazdagodtunk ezeken a külföldi szerepléseken. Legtöbbször versenyekre mentünk, és beiktattunk pár koncertet is. Voltunk pl. Jugoszláviában (Szlovéniában), Németországban többször, Belgiumban Neerpeltben, Olaszország déli részén három hétig. Ott a tengerpart közelében három hetes zenei táborban vettünk részt. Napközben persze fürödtünk is. A szállásunk egy kolostorban volt, ahol egyszemélyes cellákban aludtunk. Jól emlékszem, hogy a gyerekek elkezdték hurcolni az ágyakat, mert nem akartak egyedül lenni egy szobában. (Németországban pedig olyan is előfordult, hogy egy teremben több napon keresztül 40-en aludtunk. Az bizony kellemetlen volt.) A három hetes olasz zenei táborban megtanultuk Bartolucci egyik miséjét, aki a Sixtus-
158
kápolna (Capella Musicale Pontificia Sistina) karnagya volt. Az ő miséjét mutattuk be ott több városban is. K/3. Milyen periódusok voltak az ének-zene tanszék történetében? Milyen oktatási koncepciók érvényesültek az egyes periódusokban? Arra emlékszem, hogy mindig volt valamilyen kisebb változtatás. A legnagyobb változás akkor volt, amikor 1985 környékén elindult a karvezetés szak. Apróbb tantárgyi módosítások is követték egymást. Nagyobb szerkezeti váltásra azonban nem emlékszem. Nem gondolom, hogy lett volna nagyobb strukturális váltás. Ez csak akkor következett be, amikor áttértünk a kreditrendszerre. A legnagyobb változás a bachelor és a master képzés bevezetésével következett be. K/4. Mi változott meg a különböző tanszékvezetők irányítása alatt? Nem emlékszem arra, hogy lényeges dolgok megváltoztak volna. Monoki Lajos tanszékvezetősége alatt volt néhány konfliktus. Ő inkább politikai erényei miatt lett kinevezve, nem a szakmai felkészültsége volt a döntő. A konfliktusok főleg ebből adódhattak. Szakmai és politikai jellegű nézeteltérések is előfordultak az ő vezetése alatt, bár személy szerint nekem nem volt semmi összetűzésem vele. Ez az intézmény nem volt túlságosan átpolitizált, de a Zeneművészeti Főiskolán még kevésbé volt érezhető a politikai befolyásolás. A tanszékünk légköre azonban Monoki Lajos vezetése alatt is jónak volt mondható. Aztán Bárdi Sándor következett, őt mindenki szerette, mindenki sokkal jobban elfogadta, mert szakmailag sokkal többet tudott felmutatni. Bárdi Sándornak az élete volt a tanszék, ő ezért élt. Peches volt, mert egy évvel később terjesztették fel főiskolai tanári kinevezését, mint ahogy megkaphatta volna. Pl. a rajz tanszéken Papp Györgynek ilyen szempontból szerencséje volt, mert ő egy évvel korábban megkapta a főiskolai tanári kinevezést PhD megszerzése nélkül is. Bárdi Sándor felterjesztését egy évvel később már a miniszter elutasította, mert a rendelet attól az évtől kezdve csak a doktori cím megszerzésével tette lehetővé az ehhez hasonló felterjesztéseket. Sándornak ez nagyon rosszul esett, és a főiskola vezetésére volt megsértődve, mert egy, illetve két évvel korábban is felterjeszthették volna. A művészképzésben csak később indult el a doktori képzés. K/5. Milyen szakpárosítások voltak a tanárképző főiskolán amióta elkezdte a tanítást az ének-zene tanszéken? 1982-ben, amikor ideérkeztem, úgy emlékszem, hogy csak magyar-ének, történelem-ének, matematika-ének és talán orosz-ének párosítás volt. Akkor nagyon könnyű volt órarendet készíteni, mert figyelembe tudták venni a másik szak órabeosztásait és így nem voltak ütközések. A felvételiző hallgatók létszáma azonban évről évre csökkent, ezért amikor én lettem a tanszékvezető, első dolgom volt, hogy a szakpárosításokat kiterjesszem minél több tárgyra, és így a felvételizők számának a csökkenését megállítsam. Ezek után a szakpárosítások lehetősége egyre több lett, majdnem az összes szak párosítása lehetségessé vált. Ez a koncepció működött is egy darabig, de az óraütközéseket egyre nehezebb volt kikerülni. Most a változások miatt egyszakos képzést folytatunk minor szakkal. A mesterképzésben úgy néz ki, hogy visszajött a kétszakos képzés.
159
K/6. Milyen oktatási specialitások léteztek itt a tanszéken? Elsősorban Bárdi Sándornak a „Kisoperája”. Most ezt Szabady Józsefné eleveníti fel sok év után. Monoki Lajos iskolai zenekart vezetett, ami nem volt általános, nagyon jól működött. Nagyon szépek és hangulatosak voltak azok a ballagások, amikor ez a zenekar ott muzsikált. Volt egy olyan rövid periódus, amikor szakirányok működtek. Erős Istvánné akkor dolgozott ki egy kiváló szolfézs szakirányos programot, amely betétlapos képzésként is működött. Manapság a Szabady Józsefné által kidolgozott színpadi betétlapos képzés az olyan képzés, amely csak a szegedi énektanárképzés specialitása. K/7. Milyen jegyzeteket használtak Szegeden az énektanításban? Az oktatók milyen minősítéssel taníthattak? Milyen diplomával rendelkeztek? Milyen díjakat, kitüntetéseket kaptak? Avasi Béla jegyzetét: Zeneelmélet I., Frank Oszkár jegyzeteit, Kardos Pál könyvét, Mihálka György kórustörténeti jegyzetét. Rezessy partitúraolvasás jegyzetét és Heintz Fülöp zongorajegyzetét is használták, aki 1953-55-ben volt tanszékvezető, és ebben az időben. Dombi Józsefné kapott „Felsőoktatásért‖ emlékérmet, Bárdi Sándor „Szegedért‖ emlékérmet, de csak miután nyugdíjba ment. Szabadyné és Dombiné kandidátusi címet nyert el, Avasi Béla is kandidátus volt. A tanszék tanárai is jelen voltak az ő kandidátusi védésén. Mihálka György néprajzból doktorált. Kardos Pál Liszt díjat kapott, Rozgonyi Éva is kapott Liszt díjat. Jancsovics Antal is Liszt díjas tanárunk volt. Címzetes főiskolai tanári címet kapott, mert neki nem volt doktorátusa. Németh József Liszt díjas, Érdemes művész. Doktori címet kaptak: Maczelka Noémi DLA, Csanádi László DLA, Ordasi Péter DLA, Kovács Gábor PhD. Nemzetközi díjakat nyertek: Mihálka György kórusversenyen, Ordasi Péter kórusversenyen, Kovács Gábor kórusversenyen, Varjasi Gyula kórusversenyen, Maczelka Noémi zongoraversenyen, Dombi Józsefné zongoraversenyen. Artisjus díjat kaptam én és Dombi Józsefné (A Szerzői Jogvédő Hivatal díja a mai magyar művek előadásáért.). Kaposvárott, a Zenetanárok kamarazene-fesztiválján 2-szer kaptunk Művészeti díjat. Casale Monferratoban (Olaszország) kétzongorás versenyen első díjat kaptunk, szólóban pedig különdíjat kaptam. 1986-ban megkaptam a Csongrád Megyei Tanács alkotói díját, ugyanabban az évben Miniszteri dicséretet (A Közoktatási Miniszter díja pedagógiai munkáért). 1999-ben Pro Iuventute díjat, 2007-ben Szeged város kultúrájáért aranygyűrűt kaptam. A kitüntetések Márton Editnél55 fel vannak írva. A 821-es teremben a tanszék díjainak nagyobb része megtalálható. Kettő a 800-as teremben van. Lehet, hogy Kreuter Vilmosné otthon őrzi a vegyeskar akkori kitüntetéseit. Az énekkarral ők is sokat utaztak Olaszországba, Ausztriába, Finnországba, Spanyolországba. K/8. Milyen volt az ének-zene tanszék oktatáshoz szükséges felszereltsége?
55
Márton Gáborné, személyügyi előadó
160
A zongorákat örököltük a 20-as 30-as évekből, a zongorák régiek voltak, de a pianínók viszonylag újak. Könnyű volt venni a keletnémetektől és a csehektől, így voltak hangszereink. A 80-as években vettük a Yamaha zongorát. Ez sokáig a legjobb zongora volt, majd 20 évig nem vettünk semmilyen zongorát. Most vettünk kettőt. Az oktatáshoz szükséges hangszeres felszereltség átlagos volt. Pályáztunk is hangszerek beszerzésére, FEFA pályázaton sikerült két elektromos pedálos orgonát beszerezni. A többi hangszert mind a főiskola vette. Én nem tudok más nyertes pályázatról, az volt a legnagyobb. Az oktatási termek a régi helyen (Szent Ferenc utca) is lefalazott kisebb termek voltak, de a magasságuk megfelelő volt. Amikor átkerültünk ide, az új helyünkre, a kisebb termekre azt mondtuk, hogy ezek ürgelyukak, és tanításra nem a legmegfelelőbbek. A magánének oktatásra is nagyon picik ezek a termek. Jobb lenne levegős, tágas, nagyobb terem. Ezért szerettem volna, hogy a Bartók Béla Művelődési Ház megszűnése után, azt az épületet az Ének-zene tanszék megkapja. Többször beszéltem a dékánnal ez ügyben, de nem találtam meghallgatásra. Mi tudtuk volna azt használni felújítás nélkül is, mert nem túl régen volt felújítva. A koncertterem nem csak az ének-zene tanszéké lehetett volna, hanem az egész főiskoláé. Most ezt az épületet senki nem használja. Próbálok mindent megmozgatni, de eddig még nem jártam eredménnyel. A tanszékünknek nagyon nagy kotta, lemez és CD gyűjteménye van, de miután beolvadtunk a Szegedi Tudományegyetembe, a könyvtár is közös lett, így egy kicsit nehezebb hozzáférni a kottákhoz és a hangfelvételekhez. Szerintem ennek ellenére az oktatáshoz szükséges feltételek megvannak. Ma, az internet használata korában már minden oktató használhat számítógépet, video-kivetítőt. Akinek még nincs laptopja, igényelhet. Az talán még nincs megoldva, hogy legyen valaki, aki beszereli a készülékeket és folyamatosan karbantartja. Minden oktatási termet föl lehetne szerelni kivetítővel, hangfalakkal, stb. pl. a 800-as teremben van egy mini hifi, de egy éve nincs beszerelve. K/9. Működtek-e zenei műhelyek a tanszéken, és volt-e eredménye ezeknek a műhelyeknek? A tanárok összefogásával gyakran tartunk koncerteket. Dombi Erzsivel négykezes koncerteket is tartunk. A zenekar, az énekkarok is mind zenei műhelynek tekinthetők. Több évig működött a hallgatókból szerveződő fúvósötös Soczó Gabinak köszönhetően, volt egy 4 tagú fagott együttes is. Egy darabig működött egy fuvola együttes is Pribelszky Dórának köszönhetően. Hat-nyolc fuvolista játszott egyszerre. Kreuter Ilona karvezető idejében működött egy gregorián együttes és egy 5 tagú furulya együttes is. K/10. A digitális és esetleg távoktatási rendszert milyen mértékben vezették be az oktatásban? A termeket folyamatosan felszereljük kivetítővel. Minden oktatónak rendelkezésére áll számítógép és internethasználat, amely az oktatást szolgálja. A zenei informatika tárgy bevezetése nagyon fontos volt, a most végzett hallgatók portfólióiban is kifejezésre jutott e tantárgy bevezetésének hasznossága. A levelezős hallgatók, de a nappalis hallgatók és az oktatók információ cseréjében, és az oktatás kiegészítéseként is
161
egyre gyakrabban használjuk az internetet (e-mail, Skype, Lyern, Coospace, stb.). Elindítottuk a zenei informatikai szakirányt is, ahol a hallgatók megismerik a Finale, Sound Forge, Cubase stb. programok használatát. Ezeket az általános iskolai tanításban is hasznosíthatják. Tananyag fejlesztési feladataink közt is szerepelnek ezek az új oktatási területek. A Skype és a CoosPace használatát a távoktatásra is fel lehet használni pl. a szolfézsoktatásnál, hangszeroktatásban, énektanításban. A hallgató elénekli a kapott feladatot és a tanár rögtön tudja korrigálni. Fejlődés ezekkel a módszerekkel csak akkor érhető el, ha a programok hibátlanok, és a használóik is kiválóan értenek a programokhoz. A Skype azért is praktikus, mert az oktatónak nem kell hosszú felkészülés. Az előre elkészített, kivetített előadások előkészületéhez sok időre van szükség. Már az is hosszú időbe telt, hogy a hallgatóink felvételre énekelték az oktatott dalokat. Kovács Gábor kollégánk a dalok kottaképét megszerkesztette a Finale kottaíró programmal, hogy egységes legyen a hallgatóknak összeállított jegyzet, de ez is rengeteg munka volt. K/11. Milyen rendezvényeket, versenyeket szerveznek a tanszéken? A mi tanszékünk nagyon elöl jár a rendezvények és versenyek szervezésében. TDK versenyeket minden évben szervezünk, országos versenyeket is rendeztünk. A többi Tanárképző Főiskola nem nagyon szervezett országos versenyeket. Régen még voltak Főiskolai Zenei Napok, mindig más-más főiskolán rendezték meg. Emlékszem, hogy 1984-ben Monoki Lajos tanszékvezető tavasszal engem küldött Kecskemétre, hogy én legyek a kísérő tanár. Erre a rendezvényre elment az énekkar, és több hangszeres hallgató is. Egyfajta zenei találkozó volt, nem emlékszem, hogy díjazták volna a hallgatókat. Ez a rendezvény egy vagy kétévente volt, de idővel abbamaradt. Bárdi Sándorral mi kezdtünk el versenyeket rendezni: először Bartók versenyt, amivel nagyon sokat dolgoztunk, és nagyon jó zongoristák vettek részt rajta. Azután volt Mozart verseny, melyen énekesek és zongoristák indultak, ill. dolgozatírással is be lehetett nevezni. A Mozart bicentenáriumra is sokan írtak dolgozatot. Úgy emlékszem, hogy kétszer szerveztünk karvezetőversenyt, egyik volt a Bárdos karvezetőverseny. A legnagyobb, amit szerveztünk, az az országos TDK volt 2005-ben. Nagy munka volt nagyon sok adminisztrációval. A versenyek szervezését anyagilag a főiskola, és pályázatok elnyerésével Szeged város is támogatta. 2000-től minden évben tudományos konferenciát tartunk. Ez a kezdeményezés Dombi Erzsi nevéhez fűződik. A konferenciák anyagának megjelentetéséhez az idei év kivételével minden évben nyertünk pénzt pályázatokon. Legtöbbször a Szegedért Alapítvány támogatott bennünket. K/12. Milyen kapcsolatot ápoltak egymással az ország ének-zene tanszékei? Régebben nagyon sokat utaztak a tanszékvezetők. Nyíregyházával, Egerrel szoros kapcsolatot ápolt a szegedi tanárképző ének-zene tanszéke is. Időnként most is találkozunk. A legutóbbi megbeszélések akkor voltak Budapesten, amikor előkészítettük a Bachelor és a Master képzésre való áttérést. Egyszer Nyíregyházán is összejöttünk. Régen voltak úgynevezett szakkollégiumok, ez azt jelentette, hogy minden zenei tárgynak volt egy szakkollégiuma és a tantárgyak követelményeit mindig
162
összehangolták. Tehát volt egy ilyen műhelymunka-szerű dolog, ami nagyon hasznos volt. Ez sajnos mára már megszűnt. Most nem tapasztalok ilyen együttműködést. K/13. Milyen külföldi kapcsolatai voltak a tanszéknek? Régen Nyitrával volt nagyon jó kapcsolatunk, többre nem emlékszem. Mihálka Györgynek voltak nyugatnémet kapcsolatai, Kreuter Ilonának olaszországi. Onnan egy felnőtt kórus jött Szegedre hangversenyt adni. Ez a kapcsolat Csanádi Lászlónak köszönhető elsősorban, mert ő közel tíz évet töltött Olaszországban. Ő nagyon segítőkész volt az ilyen együttműködések létrehozásában, ápolásában. Ezek a kapcsolatok mind egyes személyekhez kötődtek. Az intézményes külföldi kapcsolatok akkor kezdődtek, amikor tanszékvezető lettem. Már Bárdi Sándor vezetése alatt is próbálkoztam kapcsolatokat építeni, de őt ez akkor nem érdekelte, nem volt fogadóképes rá. Amikor lehetőséget kaptam, először Krems-szel kötöttünk Erasmusszerződést. Ez szerencsés kezdetnek bizonyult, mert az ottani professzor, Wolfgang Zawichowski olyan készséges volt, hogy miután meghívtuk, rögtön viszonozta a meghívást. Ezután a kapcsolatok egyre terebélyesedtek. Egyszer elmentem Budapestre egy norvég partnerkereső konferenciára, és ott lehetőség nyílt két vagy három intézménnyel is felvenni a kapcsolatot. Mi is mentünk, ők is jöttek hozzánk. Így alakult a finnországi kapcsolat is. Később is voltam ilyen szemináriumon, és meg is hívtak egykét helyre. Egyik kapcsolat hozta a másikat, és ahogy ezeket építgettem, egyre több külföldi zenetanárt ismertem meg, és én is összehoztam a külföldi embereket egymással is. Nagyon élveztem ezt a munkát, mert nekik is hasznuk lett abból, amit én már felépítettem. Pl. a törököket összehoztam Olaszországgal (Campobasso-val), nagyon boldogok voltak. Látom, hogy így, személyes kapcsolatokon keresztül lehet a külföldi zenetanítást megismerni. A szlovák és a cseh kapcsolat Dombi Erzsébeten keresztül jött létre. Ő volt Nyitrán, először Csehi Ágotával találkozott, aztán részt vettek egy CEEPUS program kivitelezésében, majd részt vettünk egy Visegrád programban és így épülgettek tovább, egyik hozta a másikat. Ma már 20 külföldi zenei intézménnyel van kapcsolatunk. Az ERASMUS kapcsolatokon keresztül az egész karon a mi tanszékünkre jönnek a legtöbben külföldi tanárok és hallgatók. Erre nem számítottam. Nálunk minden félévben három-négy külföldi hallgató folytat tanulmányokat. K/14. Szervez-e a tanszék konferenciákat vagy nemzetközi konferenciát? A konferenciák szervezése Dombi Erzsébet ötlete volt, és én ezt nagyon támogattam. Először nem nagyon jelentkeztek erre kollégák, talán kicsit lekezelték ezt a kezdeményezést, de miután látták, hogy milyen szakmai hírrel társul, elfogadták. Most már minden kolléga szeret szerepelni és előadni ezeken a konferenciákon, és mindenki komolyan veszi. Amikor elérkezett az akkreditáció ideje, akkor már a kollégáknak elég sok könyve és cikke jelent meg. Ez akkor nagyon fontos dolog volt, az akkreditációs bizottság ki is emelte. Szinte egyedülálló volt ez a fajta munka az ország ének-zene tanszékei között. Ezek a dokumentációk hasznosak az egyes tanárok számára is. Tisztelet illeti Dombi tanárnőt, hogy ezt elkezdte és felvállalta. Most már együtt folytatjuk. Ebben az évben megpályáztunk egy Erkel konferenciát, és a Balassi intézet pályázatán nyertünk. Novemberben így megtartjuk az Erkel konferenciát is, amit
163
Asztalos Bence fog szervezni. Február óta ő már megírt négy pályázatot, ebből egy már nyert és egy nemzetközi pályázat várólistán van. Elkészítettünk egy úgynevezett „Erasmus intenzív pályázatot‖, amit várólistára tettek, de részt veszünk egy másik intenzív programban is. K/15. A bolognai rendszer bevezetése után milyen szakirányok indultak? Milyen szerepe volt a tanszéknek a szakirányok indításában? A zenei informatikusképzést akartuk először bevezetni. Az egriekkel együtt mi ezt nagyon pártoltuk, de a minisztérium nem könnyen engedélyezte. A másik szakirány a könyvtáros informatikus, amiért szintén az egriekkel együtt lobbiztunk. Ezt a két szakirányt azzal a megfogalmazással engedélyezték, hogy nem ad újabb szakképesítést. Pedig ez adja igazából az új szakképesítést. Az egyházzene és a karvezetés szakirányt engedélyezték úgy, mint ami új szakképesítést is ad. Egyházzenét viszont tanítanak a teológiai főiskolán is. Ha túl sok szakirányt indítanánk, akkor túl kevés hallgató jutna egy-egy képzésbe. Ezért most egyházzenei szakirányú képzést nem indítunk. Az előbbi három úgy gondolom, beválik. K/16. Az új típusú MA képzésben milyen egyedi jellemzőket lehet fellelni? Ennek is van egy központi magja, amit az összes ének-zene tanszék közösen dolgozott ki. Tehát a kerete egyforma, ami csak nálunk van, az az úgynevezett mesterkurzus, amit bevettünk a tantervbe, mert úgy gondoljuk, hogy értékelni kell, ha a hallgatók elvégeznek valamit, valamiben szakmailag elmélyülnek. Így ezért kreditpontot is kaphatnak. Egy másik, talán egyedi kezdeményezés, hogy a hallgatókat elvisszük a kortárszenei rendezvényekre. A kortárszenei napokat Szeged minden évben megrendezi, és így a rendezvények sikeréhez és látogatottságához a mi tanszékünk is hozzájárul. Ez jó a városnak is, de jó a hallgatóinknak is, akik nálunk végzik a mester szakot. Kovács Gábor kollégánk, aki Angliában szerzett PhD címet a régi tánckutatásból, régizene és historikus tánc kurzusokat is tart. Varjasi Gyula kolléga, aki 1989 óta a szegedi székesegyház karnagya is, egyházzenei kurzusokat tartott.
164
6.3 Interjú Németh Olivérnével (Fekete Amália), a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének Tanszék egykori tanárával Készítésének helye: Szeged Kálvária sgt. 43. Időpontja: 2010. május 15. Készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: Németh Olivérné Fekete Amália Születési éve: 1929 K/1. Hol lakott gyermekkorában, hol végezte tanulmányait? Kislány korom óta itt lakom Szegeden. Ferencszállási születésű vagyok, de a szüleim beadtak a tanító javaslatára a Magyar Királyi Állami III. kerületi leány polgári iskolába. Akkor Margit utcának nevezték, most Gutenberg utca. Igyekeztem olyan eredménnyel tanulni, hogy ne hiába taníttassanak a szüleim, mert a szüleim paraszt emberek voltak, nagyon nehéz volt a munka és a megélhetés. Ennek ellenére engem albérletbe adtak be, de nem pénzben, hanem természetben fizettek az albérletért (zsír, liszt, búza, kukorica, tyúk, malac, tej, tojás, vagy tojással sütött sütemény). Tehát így kezdtem én az iskoláimat. Igyekeztem jól tanulni, sajnos nem vastag betűs voltam, de dőlt betűs tanuló voltam az év végi évkönyvben. Ez 1941-ben kezdődött, de 1944-ben a háború miatt megszakadt és akkor két iskola tanulóit gyűjtötték össze, akik itt maradtak Szegeden, hogy még a polgárit, akik akarják, tegyék le a négy osztályt, mert akkor a polgári iskola négy osztályos volt. A mai jogi kar épületébe gyűjtöttek össze bennünket. Ott tanítottak minket, és ott vizsgáztunk le negyedik polgáriból. Ezután fölvételiztem tanítóképzőbe a Szegény Iskolanővérekhez, ahol apácák tanítottak. Gonzága nővér volt az énektanár. Ő felfedezte a tehetségemet és igen sokszor szerepeltetett engem. Az alsóvárosi templomban is énekeltem szólót, Szent Ferenc himnuszának a szólóját, Gonzága nővér kérte, hogy hozzak egy nyers tojást és hátra kellett menni az orgona mögé és ott nyersen megenni, hogy fényesebbé tegye a hangomat. Abban az időben tandíjat kellett fizetni, de igyekeztem jól tanulni, mert a vastag és a dőlt betűsöknek nem kellett tandíjat fizetni. Itt is csak dőlt betűs tanuló voltam, mert a matematika nem volt az erősségem. Csodálkoztak is, amikor államosítottak bennünket, mert a zeneelmélet az kitűnő volt, de a matematika nem. Azért egészen más a matematika és a zeneelmélet. Emlékszem, hogy a fiú tanítóképzővel együtt előadtuk Kodály Székelyfonó című darabját. Ebben a műben is énekeltettek velem szólót. Az operettszerű Tatárjárás című műben is énekeltem szólóban a Juliska dalát. 1948-ban államosítottak bennünket, akkor Adalberta volt az igazgató, miután államosították az iskolát, akkor dr. Fodor János lett az igazgató. Később a Radnóti Gimnáziumban tanított franciát és magyart. Úgy tudom, hogy még él. Az államosítás után az ő felesége a mi osztályfőnökünk lett. Magyarból ő érettségiztetett bennünket. K/2. Ugyanott maradt az iskola az államosítás után? Ugyanott maradt az iskola és az államosítással líceumi érettségit kellett tennünk, és azok, akik ötödévesek voltak, még letehették a tanítóképzői szakvizsgát, tehát a
165
tanítói oklevelet megkapták az eggyel fölöttünk járók, mi már nem mehettünk tovább ötödikbe, mi csak líceumi érettségit kaptunk. A líceumi érettségi megszerzése után 1949-ben én úgy gondoltam, hogy főiskolára megyek, mert az énekléshez megvolt az adottságom. Magyar nyelv és irodalom–ének-zene szakot kezdtem tanulni. Nem is kellett különösebben felvételizni akkor, legalább is nem emlékszem, hogy felvételiztem volna. A főiskola akkor két éves volt, de úgy két év, hogy a harmadik év volt a gyakornoki év. Már tanítóképzős koromban én a Konzervatóriumban tanultam énekelni. Ocskainé tanított énekelni, aki egy idős énektanár volt. Pár hónapig tanított csak, aztán jött Réti Anna, aztán Szatmári Margit, Szatmári Géza bácsi felesége, de Szatmári Géza is tanított engem zeneelméletre és zenetörténetre. Mivel a magánéneket emelt óraszámban tanultam, hangversenyeken is fel kellett lépni a nagy teremben. Akkor még nem a mai Fricsay koncertterem volt, csak egy nagy terem. Először népdalokat kíséret nélkül énekeltem hangversenyeken, később Kodály feldolgozásában énekeltem az A csitári hegyek alatt és a Rossz feleség műveket is. A kísérőm és korrepetitorom Papp Románné volt. Papp Román hárfaművész, a felesége pedig zongoratanár volt. A hangversenyen mindig a saját korrepetitorunk kísért. A második félévben már az akadémiai tagozatra vettek fel, ahol már műdalokat tanultam. Schubert dalokkal kezdtünk, majd áriákat is tanultam Szatmári Margit operaénekesnél. Nagyon precízen, nagyon jó módszerrel tanított engem. Rendkívül sokat adott a szöveg kiejtésének pontosságára. A hangnak is szépnek kellett lenni, de a szöveget mindenképpen érteni kellett. Akkor Kollár Pálné volt az igazgató. Egy idősebb tanár, aki Budapestről jött le és meghallgatott engem és a hangszínemre azt mondta, hogy ifjú Gáti Anna, és olyan a hangom, hogy érdemes volna elvégezni a Zeneakadémiát Budapesten. Később Szőnyi Erzsébet is meghallgatott, és ő is mindenképen rá akart venni, hogy jelentkezzek a Zeneakadémiára. Akkor én főleg Puccini és Verdi operák áriáit énekeltem. Én lírai szoprán voltam, Wágnereket nem énekeltem. Néha, amikor a téma úgy kívánta, kellett a drámaiság is, mert az érzést ki kell fejezni hanggal is. K/3. A Pedagógiai Főiskolával párhuzamosan is tanult a Konzervatóriumban? Igen. Egyszerre volt a kettő. A gyakornoki évemet Szeghy professzor úr kérésére a tanszéken töltöttem. Akkor Ágoston György volt az igazgató, aki nagyon szeretett engem, mert a főiskolán szinte minden ünnepségen énekeltem, de énekeltem a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) rendezvényein is. Szeghy professzor úr engem kiküldött ilyen gyűlésre, hogy én énekeljek egy népdalcsokrot. Ezért kérte azt is, hogy a gyakornoki évem alatt magánéneket tanítsak. Én először mint gyakornok vettem részt a magánének tanításban. Általában két végzett fiatalt vettek fel gyakornoknak egyegy tanszékre. Szükség volt a tanerőre, mert egyre több hallgatót vettek fel. Főleg a munkás-paraszt származásúak bekerülését támogatták. Már három gimnáziumi osztállyal érettségi nélkül is bekerülhettek a főiskolára, sőt még négy polgárival is be lehetett jutni. Felvételi volt, és ha némi hangja volt nálunk az ének tanszakon, el tudott tisztán énekelni egy dalt, akkor felvételt nyert. K/4. Hány hallgatót lehetett felvenni akkor? A felvett hallgatók hány százaléka kapott diplomát?
166
Úgy tudom, hogy akkor még nem volt létszámhoz kötve, mert még mi is, akik együtt végeztünk, 13-an voltunk. Akik elkezdték a főiskolát, általában el is jutottak a befejezésig és a gyakornoki év után lehetett államvizsgázni. Az államvizsgán nemcsak a szakmai tárgyakból vizsgáztunk, hanem még marxizmusból is. Engem Siklósi elvtárs vizsgáztatott. Ő a pártbizottságnak volt az egyik vezetőségi tagja. Miután elmondtam a tételeket, azt kérdezte, hogy mi a véleményem a papokról? Én erre elkezdtem Mikszáth Kálmánnak a Különös házasság című regényét elemezgetni. Erre megállított és mondta, hogy nem arra vagyok kíváncsi, hogy Mikszáth Kálmán mit írt, hanem, hogy maga mit mond a papokról. Én visszakérdeztem, hogy mit mondjak róluk. Mondja azt, hogy büdös lacibetyárok. Erre azt válaszoltam, hogy nem tudtam, hogy ezt az erős kifejezést kell használnom. Így nem kaptam ötöst, csak négyest, pedig a feleleteim alapján ötöst érdemeltem volna. A diploma megszerzése után mindenki el tudott helyezkedni. K/5. Ön rögtön a főiskolán kapott állást? Szeghy professzor úr kérte, hogy a diploma megszerzése után a gyakornoki évemet az ének-zene tanszéken töltsem el. Budapesten is felajánlottak 900 Ft-ért egy állást, és még a Magyar Rádiónál is elhelyezkedhettem volna, de én inkább 700 Ft-ért a szegedi főiskolát választottam. Valószínűleg Ágoston György igazgató kereste számomra ezeket az elhelyezkedési lehetőségeket, azonban így bekerültem rögtön Szegeden a főiskolára és magánéneket taníthattam. Nagyon szerettem dolgozni ott az ének-zene tanszéken. A hallgatók énekhangja nem volt nagyon jó, mert ide nem azok jöttek, akik operaénekesi hanggal rendelkeztek. Így a helyes lélegzés tanításával kezdem és már én szédültem, mert néztem mindig a rekeszizmukat, hogy mozog? A mellkasukra és a hasukra rakattam a kezüket. Ellenőriztem, hogy a rekeszizom hol domborodik ki. A levegőt csak orron keresztül vehették és „sz‖ hangzóval engedtük ki a levegőt szép lassan. Így jó helyre kerül a rekeszizom munkája. Aztán zöngével kellett kiengedni az arc és orrcsontot megfogva. Ezzel kezdődött a magánének tanítása. Abban az időben volt ének-testnevelés párosítás is. Jött a szerencsétlen hallgató 5000 méteres futásról, és alig kapott levegőt, pedig a mély légzést kellett volna gyakorolni. Nekik a felső mellkasi légzést tanítottak, mi pedig az alsó mellkasi légzést tanítottuk. Így a tanítási stílusunk sem egyezett. Nálam az nem lehetett, hogy a váll megemelkedjék, mert akkor a gége is befeszül. Nekem ezzel a problémával is küzdeni kellett. A kézilabda és a röplabda után mentek pl. partitúraolvasás órára. Nem csoda, hogy nem tudtak eleget tenni a követelményeknek. Akkor Garamszeghy és Kézdi Elza is tanított magánéneket. Kézdi Elza zongorát is tanított, Madácsi Lászlóné is zongoratanár volt a tanszéken. Először Szeghy Endre, majd Kézdi Elza már főiskolás koromban is tanított nekem magánéneket. Még tanár koromban is bejártam hozzá. 1953-ban Budapesten, az Akadémián előadtuk Kodály: Molnár Anna művét. Kodály is ott volt, hallotta a hangversenyt. A mű előadása után a páholyból lejött a színpadra és megkérdezte, hogy ki énekelte a szólót? Ekkor Szeghy professzor úr rám mutatott, hogy én. Kodály azt mondta, hogy így képzeltem el. Nekem ez egy örök élmény, mert Kodály soha senkit nem dicsért meg. Számomra ez a mondat olyan, mint egy ékszer. K/6. Milyen módszerrel tanították a magánéneket abban az időben?
167
Volt akkor egy suta vékony jegyzet, melyet Kerényi György írt, és ez a könyv kötelező volt a magánének tanításban. Szeghy professzor úr is e könyv szerint tanított engem magánénekre. Ezekben olyan gyakorlatok voltak, hogy
19. ábra: Beéneklő gyakorlat
Amikor Szeghy professzor úr a közelben volt, akkor ezt használtam, de amikor tehettem, nem ezt a gyakorlatot használtam, mert ezzel a gyakorlattal nehéz volt a felső rezonáns üregeket is bekapcsolni. Nekem olyan hangkvalitásom volt, hogy így is be tudtam vonni a felső rezonáns üregeket, de a kezdő tanulók számára ez nem volt egy jó gyakorlat. Ekkor én elhatároztam, hogy ezt a módszert nem követem, mert ezzel nem megyünk semmire. Én elővettem az M-et, az N-et és az Ó hangzót:
20. ábra: Beéneklő gyakorlat
Ez már azért is jó, mert az M az ajakhangzó, és az Ó labiális magánhangzó, tehát elől szólal meg, és előrehozza a hangot, akár akarja a hallgató, akár nem. Az Ó hangzó megszólaltatásánál csücsöríteni kellett úgy, mintha valakinek puszit akarnánk adni. Aztán elővettem az Í magánhangzót, ami foghangzó.
21. ábra: Beéneklő gyakorlat
A hang előre jön akarva, akaratlanul. Példát lehet venni egykori híres tenorista énekesünkről, Simándi Józsefről, aki olyan gyönyörűen énekelte az Í hangzót, ha arra esett a szöveg, mégpedig magas hangon. Tudott bánni a hangjával és tudta, hogy hova kell tenni. Az ajkát is előre biggyesztette. Az állkapcsot is lefelé kell ejteni. Az E és É hangzót sem laposan énekeljük, nem mekegünk, hanem szépen kiejtjük. A magyar nyelv három fajta E hangzót különböztet meg, de mind a hármat olyan kereken kell kiejteni, mint bármelyik más hangzót. Régen azért nem szerették az operákat, mert az énekesek nagyra nyitották a szájukat, a hangra formáltak, de nem ügyeltek a mássalhangzók formálására, így a szöveget nem lehetett érteni. Aki az operettet szerette, elment volna
168
az operába is, csak akkor az operaénekeseket olyanoktól tanultak, akik a szövegre nem sokat adtak. Nálam Szatmári Margit nagyon sokat adott. Egyszer voltam zavarban, amikor énekeltem Liszt Ferenc: Ha álmom mély című dalát és kétszer van benne kétvonalas G fent. S ha keblemre hullsz és az ó égő tiszta lény szövegnél. Az egyik u, a másik ó magánhangzó volt fent a G hangon. Ezt zárt ajakkal el sem lehet képzelni. Erre rá kellett nyitni belső és külső nyitással. A lágy szájpad felemelkedik, a nyelv pedig lefelé mozdul. Mindig mutattam, hogy a nyelvnek a magas hangoknál kanálszerűnek kell lennie. Ezt a Liszt dalt amikor egy hangversenyen énekeltem eltévesztettem a szöveget, de az Ú-t át lehetett váltani Ó-ra és így rögtön átváltottam a jó szövegre. Egy fiatalemberrel nem tudtam ezt a kanalat megcsinálni. Gyuris Imrének hívják, aki a színházi kórusban énekelt nyugdíjas koráig. Neki akkora nyelve volt, hogy alig fért a szájába. Amikor tanítottam magánéneket, mindig azt kértem, hogy a homloknál, vagy az orrnyeregnél képzeljék el a hangrezgést. Először megpróbálták, de nem úgy szólt, csak sok-sok próbálkozás után. Kérdeztem, hogy az arcüregnél éreznek-e zsibogást? Közben ezt a gyakorlatot énekeltük, hogy
22. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata
Ezzel a gyakorlattal mentünk felfelé attól függően, hogy kinek milyen hangterjedelme volt. Nagyon sokszor be kellett mutatnom 23. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata és akkor tudta utánozni. Tehát az énektanításnál a bemutatás is nagyon fontos. Néha a rosszat is bemutattam, hogy érezze a különbséget. Aztán az Ú hangzót is elővettem:
24. ábra: A magánénekóra beéneklő gyakorlata
Ezeket kellett jól begyakorolni, mert az M és az N rezonáns mássalhangzó és így előre kerül a hang. Én nem voltam nagy zongorista, ezért a harmadik évfolyamosok már átkerültek máshoz, akik jól tudtak zongorázni. Én mindig a kezdőket tanítottam. A kezdet az nagyon fontos, tehát az énektechnika alapjait jól kell elsajátítani, aztán a tanítványaim jól is énekeltek később is. Ha már megvan az alap, akkor egy jó tanár
169
mehet tovább a repertoárban attól függően, hogy a tanítványnak milyen a hangterjedelme vagy hangjának karaktere. K/7. Kik voltak a kollégái a tanszéken? Kelemen Imre, aki gyakornoki állásban volt partitúraolvasást és talán még zongorát is tanított. Ez a gyakornoki év nem számított be a tanárságban eltöltött évek számába. Heintz Fülöpre is jól emlékszem, mert ott voltak nézeteltérések is sajnos a tanszéken a professzor úrral. Szeghy professzor úr következetes volt az ő irányvonalában. Mészáros Emmára is emlékszem, akit Szeghy professzor úr nagyra becsült. Mindketten 29-es születésűek vagyunk. Hallgató koromban nála is és Kézdi Elzánál is zongoráztam. Mészáros Emma mindennap átjárt Hódmezővásárhelyről. Akkor Erdős János volt a tanársegéd és Garamszeghy József már adjunktus volt. Káldor János Pestről járt le. K/8. Mettől meddig tanított a főiskolán? 1954-től 1957-ig tanítottam a főiskolán. Közben a tanszék helye változott. Először a mai gyakorló iskola épületének végében voltunk, a libalegelőre nézett a tanszékünk, ott volt a tanári szoba négy-öt asztallal, és ott volt Szeghy professzor úr szobája. Volt egy pici szoba a fordulóban és volt egy nagy előadó a sarokteremben, én a magánéneket ott tanítottam. Megmutatom azt a képet, ahol 1955-ben tanítottam magánéneket. A képen látható a tanításom módszere. Látható, hogy mekkora hangsúlyt fektettem a nagy szájnyitásra. A képet akkor nem miattam fényképezték, hanem azért, hogy látható legyen a magánénekórákon folyó munka. Tehát az, ahogy ott a hallgatók hogyan énekelnek, hogy kell kinyitni a szájukat. Itt a módszertani dolog volt a lényeg.
25. ábra: Fekete Amália magánénekórát tart 1955-ben Szegeden az Énekzene Tanszék egyik tantermében
170
Abban a teremben tartották a zenetörténetet és a zeneelméletet is. Erről eszembe jut egy történet, amely az jelzi, hogy egyes hallgatók milyen alacsony szintű tudással rendelkeztek. Mint gyakornok még bejártam Szeghy professzor úr zeneelméleti óráira is, mert ha kellett, én korrepetáltam azt a csoportot. Ezen az órán a C-dúrban lévő összetett autentikus zárlatot tanította és zongorázta Szeghy professzor úr. Ő úgy tanított, hogy emberileg meg nem sértett senkit. Nagyon tapintatos volt. Volt egy Ocskár András nevű testnevelés-ének szakos hallgató, aki miután professzor úr megkérdezte, hogy érti-e mindenki, van-e valakinek kérdése, azt mondta, hogy ő csak azt nem értem, hogy mért van ott az a C hang. Tehát ilyen szellemi képességű emberekkel kellett megküzdenünk, hogy kaphassanak oklevelet. Ezek után nekem kellett újból elmagyarázni a tananyagot, hogy fel tudják fogni. Professzor úr is már anekdotákat fűzött a magyarázatok mellé és humoros történeteket, vagy vicceket mesélt, hogy valamennyire megértsék a hallgatók a tananyagot. Szörnyű nehéz volt elérni, hogy megértsék és megtanulják az előírt tananyagot. Mészáros Emmának és a többi zongoratanárnak is küszködés volt azokkal a hallgatókkal, akik a zongoraóra előtt gyűrűn kapaszkodtak vagy röplabdáztak. A kezük lemerevedett és nehezen tudták így elsajátítani a helyes billentést. Azért voltak tehetséges hallgatók is. Volt egy-két szép hang, amit érdemes lett volna tovább képezni, de sokan utána rossz képzésben vettek részt és elrontották a hangjukat. Nekem sikerült megtartanom még 83 éves koromra is a hangomat. Nagyon tudni kell egy énektanárnak, hogy milyen intervallumig mehet el. Nagyon vigyázni kell a hangra. Később a tanszék átkerült az épület másik sarkába. Ott az akusztika más volt, az énekhangok másképpen szóltak, mert kisebb teremben folyt a magánének tanulás. Ott pici szobák voltak. Csak két lépés volt az ajtóig. Amikor bővült még a tanszék, professzor úr szobája és a könyvtár a helyén maradt, a zongora, magánének és más tantárgyak tanítása is a második emeletre került. 1957-ben azt híresztelték, hogy megszűnik a szegedi főiskola és átkerül Budapestre. Mindenki nagyot nézett, hogy ennek semmi előzménye nem volt. Minden tanszékvezető karakánul vezette a maga szakját. Én is nagyon szerettem tanítani és mindig kaptam jutalmat. Mindig megtartottam a kötelező 15 vagy 20 órát, már ezt nem is tudom. Akkor még nem volt szabad szombat. A levelező tagozat órái szombaton voltak. Idősebb asszonyok, tanárok jártak ide akkor. Ők általában már állásban voltak és szerettek volna egy fokkal magasabb lépcsőn tanítani és egy kicsit több pénzhez jutni. A levelező oktatás akkor két éves volt. Ugyanazokat a tárgyakat kellett nekik felvenni, mint a nappali tagozatosok. Magánéneket és partitúraolvasást is tanultak, mint a nappali tagozatosak. Így nekem túlórám is jutott. A levelezősöknek Elza és Garamszeghy is tanított magánéneket. Hárman voltunk akkor magánének-tanárok. A túlóráért akkor 15 forintot fizettek. Az 50es években az pénz volt. Mondhatni, hogy délelőttől estig tanítottunk. A zongora, a partitúraolvasás és a magánénekórák félórásak voltak. Csoportos órák szünetében is megtarthattuk ezeket az órákat. Egyszer átküld a professzor úr a földrajz tanszékre Aldobói Nagy Miklóshoz, hogy közöljek vele egy hírt. Feltűnt, hogy a földrajz tanszék folyosóján klarinét zene szól. Kiderült, hogy a tanszékvezető fia otthon gyakorolt és ő telefonon keresztül ellenőrizte a fia gyakorlását. Ezt ő spártai nevelésnek mondta.
171
Később a fia neves zeneszerző lett. Az 50-es években csak a munkáscsaládokból származó hallgatók kaptak ösztöndíjat. A jó tanulóknak pedig nem kellett tandíjat fizetni. Augusztus 15-én megkaptuk a fölmondásról szóló papírunkat és a munkakönyvünket, mert csökkentve a létszámot minden tanszékről két fiatalt kitettek. Ezen a tanszéken Erdős Jánosnak és nekem kellett elmenni a tanszékről. Erdős János ekkor átment a gyakorló általános iskolába tanítani, de én a rókusi általános iskolába akartam kerülni, de másnap reggel nyolc órakor új hírek jöttek arról, hogy megerősítették a szegedi főiskolát a pozíciójában. Éjszaka eszébe jutott Csukás Istvánnak, hogy ez nem jó lesz így, mert akkor a saját pozícióját is el fogja veszteni. Ha megszünteti a főiskolát Szegeden, akkor az ő íróasztala megszűnik. Így másnap reggel visszavonta korábbi döntését. Rövid idő múlva Csukás István lett a főiskola igazgatója. Ágoston György pedig az egyetem pedagógia szakára került tanszékvezetőnek. Néhány év múlva Csukás István is az egyetemre került át. Ezért engem visszahívtak tanítani a főiskolára. Garamszeghy volt a metodika tanárunk, de az órái mindig álmosítóak voltak. A vizsgán Dobák Pál évfolyamtársammal együtt vizsgáztunk és miután elmondtam az A és B tételeimet, Garamszeghy újra kérte, hogy mondjam el a kihúzott tételt. Erre Dobák Pál is megerősítette, hogy én azt már elmondtam. Kiderült, hogy a vizsgáztató elaludt és ezért csak négyes osztályzatot kaptam tőle. Nem adott ötöst azért, mert aludt. Tehát én a rókusi iskolába kerültem, de visszajártam a főiskolára magánének órákat tartani. 1964-ben aztán engem bíztak meg a városi szakfelügyelettel. Naszádi Józsefné Ilonka néni is tanított még magánéneket a főiskolán.
172
6.4 Interjú Sinkóné Hortobágyi Évával, a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének Tanszék egykori hallgatójával Az interjú készítésének helye: Szeged, Jósika utca 5 /b Időpontja: 2010. augusztus 9. 14 óra Készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjúalany neve: Sinkóné Hortobágyi Éva Születési éve: 1936 Társadalmi státusa az interjú készítése idején: Nyugdíjas énektanár K/1. Hogyan került Szegedre, az Ének-zene Tanszékre? Én korán kezdtem zenével foglalkozni. Apám és anyám is hegedültek mind a ketten. Már ilyen légkörben nőttem föl. Hatodikos koromtól kezdve foglalkoztam zenével. A békéscsabai zeneiskolában kezdtem zongorát tanulni, de aztán, mivel apám a MÁV-nál dolgozott, átkerültünk Szegedre. A hetedik és a nyolcadik osztályt Szegeden végeztem a mostani Karolina iskola épületében. Szegeden magántanárhoz jártam zongorázni. Apám jóvoltából visszakerültem Békéscsabára, de a gimnázium évei alatt is jártam magántanárhoz zongorára. A főiskolai felvételihez tudni kellett valamilyen hangszeren játszani. A zongora nagyon előnyös volt. 1955-ben érettségiztem Békéscsabán, és 1955. szeptember elején kerültem a tanszékre. Amikor a főiskolára kerültem Szeghy professzor úr volt a tanszékvezető. Mészáros Emma már ezen a tanszéken volt tanársegéd. A felvételi vizsga aranyos története az, hogy ahol a zenetanszék volt - a gyakorló iskolának a hátsó traktusában - ott volt a felvételi vizsga, és én a végzés után ott maradtam az épületben, és azokban az általános iskolai osztályokban tanítottam, ami az ének-tanszék helyén volt. Négy alsó zenei osztályban tanítottam és erről a munkahelyről mentem nyugdíjba is. Manapság ritka, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy ahol elkezdett dolgozni, onnan ment nyugdíjba is. 38 évet tanítottam ebben az általános iskolában. K/2. Voltak-e olyan évfolyamtársai, akikre szívesen emlékszik vissza? Monoki Lajos, aki főiskolai tanulmányai előtt Békés-Tarhoson is tanult, évfolyamtársam lett.56 Monoki Lajoson kívül még egy kolléganőnk volt, aki szintén Tarhosról jött, (a szentesi kórusvezető Nagy János felesége). Az Adrival én együtt is érettségiztem, mert amikor Tarhos megszűnt, akkor voltunk mi harmadikos gimnazisták, és akkor az Adri odakerült a békéscsabai gimnáziumba (Mi hívtuk Adrinak, egyébként
56
Békés-Tarhos egy sajátos új iskolai formáció, amely 1947. jan. 2-án kezdte működését a Békés község melletti Tarhos uradalmi kastélyában, mint Országos Állami Ének- és Zenelíceum.
173
Annának hívták), és aztán a főiskolán együtt voltunk, ő is itt végzett. Tulajdonképpen mi a Szokolay és Rozgonyi korosztály vagyunk. Egyébként engem is el akartak Tarhosra vinni, mert a tanító néni fölfedezte, hogy nagyon szép hangom van, jó ritmusérzékem van, és anyám azért nem engedett el, mert apám akkor hadifogságban volt (három és fél évig volt Szibériában). Anyám azt mondta, hogy én egyetlen gyerek vagyok, és ő nem enged magától távol, mert ő felelősséggel tartozik az apám felé, hogy teljes mértékben az ő keze alatt nőjek föl. Másképp én is Tarhoson végeztem volna. Lázár Eszter volt évfolyamtársam, még ma is a Magyar Rádió zenei osztályán dolgozik. Ő később Budapesten elvégezte a karvezetés szakot Vásárhelyi Zoltánnál. Beszámították neki a főiskolai éveket. Miután végzett, rögtön a Magyar Rádióhoz került. Eszternek az édesanyja is zongoratanárnő volt Budapesten, így neki is meg voltak a zenei előzményei. K/3. Kik voltak akkor a tanárai? Az énektanszéken kötelező volt a zongora, és nekem Szendrei Imre volt a tanárom. Akkor már Liszt díjas zongoraművész volt. Az első évesek közül ketten kerültünk hozzá, mert ő csak a legjobb képességű növendékeket kérte magához, a másik tanítvány Lázár Eszter volt. Szendrei Imrétől rengeteget tanultunk. Amellett, hogy nagy művész, végtelen türelmes volt. Ha arról volt szó, hogy apró pici részleteket is bemutasson, akár hatszor is bemutatta. Főleg technikai, de minden szempontból rengeteget tanultunk tőle. Én később is tartottam a kapcsolatot a testvérével, Valival, aki Huszka László történelem tanár felesége lett. Meg is van az a könyvem „A két Szendrei‖ címmel, amit dr. Dombi Józsefné Erzsike írt57. Amíg éltek tartottam velük a kapcsolatot. Elég sűrűn jártam hozzájuk. Valinak nagyon jól esett, hogy testvérét nagyra értékeltem. Előszedtem itt olyan fotót is, amely a tanári élettel kapcsolatos. Szendrei Imre is itt van a képen, itt ül a kép bal szélén. Grúber László Tanulmányi osztályvezető volt és népművelés szakon tanított bennünket. Szeghy professzor úr, Faludi Béla karvezetést tanított és egyházkarnagy képzőt végzett, Németországban is tanult, dupla Zeneakadémiát végzett. Hihetetlenül intelligens volt. Itt van Lázár Eszter Faludi Béla mögött. Faludy Béla mellett ott ül Mészáros Emma (Csibi) és mellette Erdős János. A tanárok mögött áll a főiskolai kórus. Ezt a képet azért vettem elő, hogy megmutassam magának az akkori tanárokat. Itt van Káldor János, zenetörténetet és karvezetést is tanított nekünk egy ideig Faludival együtt.
57
Dombiné Kemény Erzsébet (1999): A két Szendrei emlékkönyve, Szendrei Imre Alapítvány
Kuratóriuma Kiadó
174
26. ábra: Budapest, 1956. május 8. rádiófelvétel
Ez a másik fénykép pedig 1956. május 6. egy Országos Kórustalálkozón, ahol Erdős János vezényli a főiskola kórusát. Tehát ő tanársegéd volt.
27. ábra: 1956. május 6. Budapest, országos Kultúrverseny
175
Én voltam akkor a KISZ titkár és a Jóború Magdát köszöntöttem és itt a Lerner Károly, a főiskola akkori főigazgatója. Ez a leányzó pedig a Dobszay Judit, Dobszay Lászlónak a húga. Káldor János is hatalmas tudású ember volt. Volt olyan is, hogy összeállította a zeneelmélet tételeket - soha se felejtem el - és szigorlat volt és kihúztam a Níbelung gyűrűt. Elöntött a meleg, mondom most mi lesz? Nagyon nehéz volt. Az ember feje felett ilyenkor összecsap minden, de aztán rendszerezni tudja magában és akkor az a sok minden, amit ő megtanított és meghallgattatott velünk, az előjött. Gruber Laci bácsi nagyon szerette a szakunkat és sokat törődött velünk. Még elmondom, hogy az a tanár, aki ilyen osztályfőnökféle volt, aki patronálta a csoportot, az a Nagy Pista történész volt, aki akkor volt fiatal tanársegéd. Ő is jó tanárunk volt. Intézményen belül is kapcsolódtunk egymáshoz. Erdős Jánost akkor ismertem meg, amikor fölvételizni jöttem. Ő akkor tanársegéd volt a tanszéken Amálkával együtt. Amálka a magánéneket tanította, Erdős pedig szolfézst. Akkor ő fölvételiztetett bennünket szolfézsból. Első évben ő tanította az évfolyamunkat. 61-ben vagy 62-ben (56-57-ben) egy olyan rendeletet adott ki a minisztérium, hogy csak az maradhat az ének-tanszék tanára, akinek zeneakadémiai diplomája van. Mivel sem az Erdősnek nem volt, sem az Amálkának, ezért őket kirakták a tanszékről. Így került Erdős János a gyakorlóba, és Amálka pedig valamelyik általános iskolába. János is egészen a nyugdíjig ott maradt. Az az igazság, hogy nem felhőtlen volt a mi kapcsolatunk, mert amikor János megismerte az Erikát, aki Mihályteleken tanított, minden követ megmozgatott, hogy Erika bekerüljön a gyakorlóba. Erdősnek emberileg igaza volt, de pont az én helyemre akarta behozni, pedig Szeghy professzor úr vállalta értem a felelősséget. Amikor János elkerült a tanszékről, Szeghy professzor úr tanította egy ideig a szolfézst. Amikor mi végeztünk, nekem feltett szándékom volt, hogy a Konzervatóriumban folytassam a zongoratanulást, Monoki Lajos pedig a hegedűt. Föl is vettek mindkettőnket, úgyhogy párhuzamosan kezdtünk tanítani a gyakorló iskolában és a Konziban tanulni. Kezdetben én a gyakorló iskolában zongorát tanítottam. A Konzervatóriumban Gál Klára néni tanított. Ő tartotta a módszertan órákat. Földesné később lett módszertan tanár. Ők megbeszélték Szeghy tanár úrral, hogy én elkezdhetem a zongoratanítást és mellette párhuzamosan végzem a Konzit. De aztán a gyakorlóban úgy alakultak a dolgok, hogy egyre több lett az osztály és szükség volt arra, hogy éneket is tanítsak. 1955-ben alakult a zenetagozat, ott minden nap volt énekóra. Ez a legideálisabb volt. Így ér valamit egy zenetagozat, hogy heti hat órában tanultak a gyerekek éneket. Akkor még szombaton is tanítottunk. Ezen kívül pedig még volt két óra énekkar. Én heti nyolc órában találkoztam az azonos osztályokkal első osztálytól a negyedikesekig. 22 évig ott tanítottam az alsóban. Állítom, hogy az életem legszebb időszaka volt. Így volt utánpótlás a tanárképző főiskola énekszakára is. Akkor még ott tanított Baranyiné Szabolcs Irénke fő állásban, akinek nagy szerepe volt a zenetagozat elindításában. Ő a felső tagozatosakat én pedig egyre több alsó tagozatos gyereket tanítottam. Ő nekem nagyon sokat segített. Akinél én a gyakorlati tanítás csínját-bínját megtanultam, az a Vincze István tanár úr volt, egy fekete hajú, bottal járó ember volt. A műhely munkát, azt tőle tanultuk meg. Ezen kívül Irénkéhez jártam be állandóan órákra.
176
Erdős Jánosnál is voltam bent, de ő normál tagozatott tanított, ezért többet tudtam profitálni abból, amit Irénke csinált. Én pedig segítettem Irénkének a kórusba is. Így fokozatosan belejöttem az énektanításba, azután férjhez mentem és megszületett Szabolcs fiam. K/4. Mikor kapta a diplomát? Monoki Lajossal egy évfolyamba jártunk és ugyanazon a szakon tanultunk. 1958. július 31-én kaptuk az oklevelet. Milyen szakpárosítások lehetőségei voltak adottak az ének-zenével? Amikor odakerültem, akkor még csak magyar-ének szakpárosítás létezett, de nem sokkal később bővült történelemmel, stb. Mi még a három éves képzésben részesültünk 1955-től 1958-ig. K/5. Milyen volt a tanszék felszereltsége? Már akkor is nagy könyvtára volt a tanszéknek, és a kottatára is elég bőséges volt, rengeteg lemez is a rendelkezésünkre állt. Eszterrel ketten a lemeztárat rendben tartottuk. Könyvszekrény nagyságú négy polcból álló lemeztár volt. Kottaanyag szempontjából sem érzem azt, hogy hiány lett volna. Ott a tanszéken minden megvolt, amire szükségünk lehetett. Első évben szolfézs jegyzetünk biztos, hogy nem volt, mert még ma is megvan a szolfézs füzetem. Zenetörténetből három vagy négy kötetből álló stencilezett anyagból tanultunk. Karvezetéshez meg nem kellett, mert Faludi Béla nekünk mindent bemutatott, az ember kezét vezette, apró kis nüánszbeli dolgokat úgy dolgozott ki velünk, hogy nem volt szükség jegyzetre. Péter Józsefné, Klári néni, Faludi Béla és Káldor János valamivel később került ide, mint Szendrei Imre, mert az első félévben már szerepel az aláírása az indexemben. Én úgy emlékszem, hogy ők 56ban kerültek ide. Itt van Szendrei aláírása, meg tudom mutatni. Pesten megszűnt a főiskola és akkor az ottani tanárok egy részét Szegedre, másokat Egerbe vagy Pécsre küldték. Szalai Miklós nevével biztosan találkozott már. A Miklósék Pesten kezdtek, majd az egész csoportot lehozták ide, és akkor jöttek Szegedre a tanáraik is velük együtt. Első évben engem Naszádiné Ilonka néni tanított magánénekre. Amálka akkor várta a fiát, Zolikát, aki később autóbalestben meghalt, és ő nem tudta ellátni az összes óráját. Naszádiné Mikes Ilonka operaénekesnőt kérte meg Szeghy professzor úr, hogy Amálka helyett tanítson, aki Szegednek egykor nagy énekese volt. Én így kerültem hozzá. Később pedig Káldor tanított másod és harmadévben. Garamszeghy is tanított magánéneket, általában a fiúk hozzá jártak. K/6. Milyen oktatási specialitásokkal rendelkezett az ének-zene tanszék? A népzenét a professzor úr tartotta, ő is foglalkozott népdalgyűjtéssel. Az volt a benyomásom, hogy ő ad hoc órákat tartott, de ott annyi mindent elmondott és rengeteg gyakorlatot mutatott be a saját agyából, és akkor leült a zongorához, vagy magnóról játszott le valamilyen zenei részletet. Tehát rendkívül színes és sokoldalú volt a népzeneóránk. Bekapcsolt bennünket is, nem volt rest másolni kottaanyagot, olyan népdalokat, ami számunkra teljesen ismeretlen volt. Azokat rögtön blattoltuk is és ott hozzákezdett a népdalok elemzéséhez is. Meg tudta szerettetni az éneklést, nagyszerűen tanított. Saját maga által komponált művet is hozott nagy ritkán, mert nagyon szerény
177
ember volt. Nem akart kérkedni ezzel, de Faludi Bélának sikerült néhány kompozícióját elkérni és a hallgatókkal megszólaltatni. Bárdos Lajos és Szeghy professzor úr nagyon jó barátságban voltak. Két alkalommal jött be órára, hogy hallgasson minket. 56-ban, amikor fent voltunk azon a pesti szereplésen, akkor ott Faludi Béla, ott a Könnyűipari Minisztérium kórusát vezette már évek óta, és annak volt valahol egy próbaterme. Mondta, hogy majd ott tudunk beénekelni és átvenni a műveket mielőtt a szereplésre sor kerül. Miközben dolgoztunk, egyszerre nyílik az ajtó, Bárdos tanár úr megjelenik. Ez nagyon előttem van, ez tényleg olyan élmény volt mindenkinek. Éppen egy Bárdos művet énekeltünk, és ekkor Bárdos csak azt mondta, hogy csak csináljátok-csináljátok. Ő leült és hallgatta, utána azt amit mondott az előadott műről az apróságnak tűnt, de aztán jöttünk rá, hogy olyan lényeges jó tanács volt, amit nagyon finoman mondott, hogy véletlenül se úgy tűnjön, hogy azt nem Faludi mondta nekünk. Faludi meg megköszönte, hogy a szerző segít bennünket. Bárdos tanár úrral az első személyes találkozás ez volt. K/7. Voltak-e a hallgatók számára rendezett versenyek, szereplések? A tanszéken belül voltak kisebb koncertek és a hallgatók szerveztek klubdélután szerű hangversenyeket, amit a Dugonics téren tartottak, ahol régebben volt az egyetemi óvoda. Oda elég sűrűn járogathattunk. Ott rendeztünk akár zártkörű vagy akár évfolyam szerepléseket, de a főiskolások részére nyilvános koncertet is tarthattunk. Tehát ott több rendezvényünk volt. Országos versenyre csak az énekkarral jártunk. Volt olyan, hogy egy évben kétszer is mentünk. Voltunk országos versenyen Debrecenben is Pesten is, énekeltünk rádiófelvételeken. Professzor úr beiktatta, hogy mi szerepeljünk a főiskolai rendezvényeken is. Legyen az Mikulás est vagy pedagógus nap. Faludi Béla törekedett arra, hogy Szegeden is olyan műveket mutassunk be, ami még nem hangzott el pl. ilyen volt Liszt Ferenc munkahimnusza. A szólistánk nem volt más, mint a Bende Zsolt. Faludi odafordult a szólistához és azt mondta. „Zsolt kérlek, mielőtt elkezdjük a próbát, fordulj meg és mutasd meg magadat a hölgyeknek, hogy aztán ne rád figyeljenek, hanem én rám‖. Jóképű szép férfi volt a Zsolt. Liszt Ferenc munkahimnusza is egy csodálatos mű. Részt vettünk olyan szereplésen, ahol a Zenebarátok kórusával és a MÁV Hazánk énekkarral együtt Beethoven IX. szimfóniáját Vaszy Viktor58 dirigálta. Ekkor szólót énekelt Moldován Stefánia, Varga Róbert, Sinkó György és Túrján Vilma. K/8. Ismerték a hallgatók a társintézmények ének-zene tanszékeit? (Pécs, Eger) Pécsett Agócsy bácsi, (mert mindenki így emlegette a kisöreget) indította el az énektanárképzést is, meg az ének-zene tagozat létrehozásában is nagyon sokat tett.
58
Vaszy Viktor (Bp., 1903. júl. 25. – Szeged, 1979. márc. 12.): zeneszerző, karmester, zeneigazgató, érdemes művész (1960), kiváló művész (1972)
178
Magyar Ildikó, aki Egerben módszertanos volt, sokáig a játszópajtásom volt Békéscsabán. K/9. Milyen sikereket értek el tanulmányai alatt a hallgatók és a tanárok? Nagy élmény volt számomra, amikor a Szegedi Nemzeti Színházban a Szeghy Endre dirigálásával előadtuk Kodály Intermezzoját és ezen a koncerten Kodály személyesen is ott volt. Ez nekünk nagy élmény volt. K/10. Hány minősített, ill. művészeti díjjal kitüntetett oktató tanított és tanít az adott tanszéken? Nem tudom, mond-e önnek valamit dr. Káldor János neve? Zenetörténész volt, nekem zenetörténet tanárom volt. 1936-ban jelent meg a Zenetörténet kistükre című könyve, én abban az évben születtem. Akit még nagyon szerettünk és nagyon jól megtanított minket kottát olvasni az a Péterné Klári néni. Nem tudom, hogy él-e, mert már biztos túl van a 90-en. Tőle is rengeteget kaptunk. Határtalan türelemmel és olyan pedagógiai szakmai biztonsággal foglalkozott velünk, hogy ennyi évtized után is nagyon emlékszem rá, nála is államvizsgáztunk. K/11. Hogyan becsülték meg a hallgatók a tanárokat és hogyan a tanárok a kollégákat? A professzor úr volt a családfő, vagy a tyúkanyóhoz hasonlíthatom, maga köré gyűjtötte a hallgatókat. Olyan családias, olyan bensőséges kapcsolat volt, hogy bármi problémával mehettünk bárkihez. Senkit nem dorongoltak le azért, ha valamit megkérdezett, mindig a segítőkészség volt a jellemző, azt tartották a legfontosabbnak, és tényleg ez minden tanárra vonatkozott. Szakmailag és emberileg annyira jó volt a kapcsolatunk, hogy senki nem érezte a vizsgán sem, hogy jaj, mit fog szólni a Káldor János, vagy a professzor úr, tehát ilyen nem volt. Ha bármi probléma adódott, akkor úgy kisegítették az embert a bajból, hogy visszaterelték arra az útra, ahol az embernek járnia kellett. Mint egy család, olyanok voltunk. Soha sem történt olyan, hogy ha valamelyik tanártól segítséget kértünk, akkor elutasított volna. Ha nem ért rá, akkor is adott egy terminust, tehát elutasítást soha sem tapasztaltunk. Szívügyüknek tekintették nyilván azt, hogy velünk hallgatókkal a három év alatt bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki. Ki is tudtak szedni belőlünk mindent: szakmai tudást. Itt visszautalok arra, hogy a professzor úr felelősséget vállalt értünk, mert hiszen az nem volt elég, hogy hárman vörös diplomával végeztünk, Monoki Lajos volt a második, és Lázár Eszter volt a harmadik, hanem az volt óriási dolog, hogy professzor úr és a többi tanár is vállalta értünk a felelősséget. Ha ezt egy ember vállalja, akkor a világ legboldogabb emberei mi vagyunk. Aztán nyilván úgy is tanultunk és úgy is dolgoztunk, hogy ne hozzunk szégyent. Amíg volt hangszerem otthon, egészen 82-ig rendszeresen gyakoroltam a zongorát. Mi nagyon jól jártunk a pesti tanári gárdával. Jól kiegészítették a szegediek, meg ők egymást. Nagyon jó légkör volt. Nagyon szépek voltak a főiskolai évek. Olyan mély nyomott hagyott, hogy az ember tényleg, csak felfokozott érzelmekkel tud rá gondolni erre a három évre. Nekem óriási dolog volt az, hogy ott tudtam maradni a gyakorlóban. Mondtam is, amikor a nyugdíjazásom volt és elbúcsúztam tőlük, mondtam, hogy köztetek sok ember van olyan, aki nem tudja, hogy én 1955-ben az
179
iskola hátsó részében fölvételiztem és nem találtam a kifele utat ebben a labirintusban a főkapuhoz. Nagyot néztek egy páran a fiatalabbak közül. Azóta koptatom ennek az iskolának a lépcsőjét, mert az ének tanszék 1963-ban elkerült a tanítóképző helyére. 1961-be került ide az Avasi Béla és a Kardos Pali meg a Kardosné, és akkor a tanszék még itt volt a gyakorlóban itt hátul. Amikor én elkezdtem tanítani, akkor állandóan professzor úrral tartottuk a kapcsolatot, és én mindig mentem neki beszámolni, hogy van-e gondom, problémám. Mondta is, hogy bármikor az ajtaja nyitva áll és csak jöjjön és mondja a problémákat, minden élményéről számoljon be. K/12. A csoportos órákon főleg frontális munka folyt, vagy lehetett már akkor is párbeszédes formában tanulni? Professzor úr már kezdte ezeket a csoportos foglalkozásokat bevezetni, 4-5 embernek adott ki különféle feladatokat. A karvezetés órán is lehetőség nyílt arra, hogy az ember egyénileg is gyakoroljon. A nagy csoportnál is részeire lehetett osztani az óra anyagát és csoportbontással végeztük az elemzést. K/13. Hányan voltak egy csoportban az órán? A magyar-ének szakon voltunk tizenhárman, a tizenharmadik 1956-ban kiment külföldre, Amerikába, kint él azóta is, és tizenketten végeztünk: nyolc lány és négy fiú. Kezdetben, első félévben velünk volt még Békési Imre is, aki szintén ének-magyar szakon indult, csak fölfedezett valamilyen problémát a hangszalagjainál. Az orvosa nem tanácsolta, hogy folytassa az ének szakot, mert a hajszálerei annyira a felszínen vannak, hogy ez okozza azt, hogy hamar be fog gyulladni.
180
6.5 Interjú dr. Bohus Mihálynéval, Az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék egykori hallgatójával Az interjú készítésének helye: Szeged, Dóm tér 15. Levélcím: 6725 Szeged, Dóm tér 15. Időpontja: 2010. 09. 17. péntek 17 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: dr. Bohus Mihályné egykori történelem-ének szakos főiskolai hallgató Születési éve: 1952 K/1. Mikor került az Ének-zene Tanszékre mint főiskolai hallgató? 1968-ban felvételiztem a főiskolára. Én már akkor énekeltem a Bartók kórusban, melynek tagja volt Kószó Mari is és Juray Miki is, és így már Kardos tanár úr ismert engem. Kardos tanár úr és Kószó Mari (ülnök a KISZ részéről) a felvételi után egyértelműen kiálltak mellettem és azt mondták, hogy bennem van tehetség és engem fel kell venni. A főiskolát 1968-ban kezdtem és 1972-ig tanultam ott. A Zeneművészeti Főiskola zongoraszakára is jelentkeztem (Kerek Ferivel59 együtt fölvételiztem), de oda nem vettek föl. K/2. Kik voltak még benn a felvételi vizsgán? Kardos tanár úr hallgatott meg egyedül, akkor nekem is mondta, hogy velem is nagyon meg van elégedve. Volt még ezenkívül egy politikai beszélgetés is, ahol ott volt Kószó Mari is, de a többiekre már nem emlékszem. Végül is így bekerültem a főiskolára. K/3. Kik voltak a tanárai? Szerencsés vagyok, mert Kardos Pál is a tanárom volt. Talán egy évvel korábban került ide tanárnak, mint ahogy engem felvettek az ének-magyar szakra. Ő volt számomra a legmeghatározóbb személy. Akkora főnyeremény volt, hogy azóta is abból élünk mindannyian, akik nála tanultunk. Az egész Szeged és a főiskola Kardos Pálról szólt nekünk. Számunkra ez azt jelentette, hogy senki nem rúghatott labdába mellette. Fürtökbe lógtunk rajta tényleg. Az egy olyan világ volt eleve, hogy csak az tudja, aki benne volt, zárt világ volt, lélekben is mindenkitől és mindentől zárt világ volt és a zene az egy eszköz is volt, hogy ezt az érzetet feloldja. Amit ő átadott, és amit ő tolmácsolt, ahogyan ő hozzányúlt a zenéhez, az különleges volt. A fele próba úgy telt el, hogy ő beszélt is a zenéről. Beszélt arról, hogy mit és hogyan formálunk meg. Olyan szuggesztivitása volt, hogy tényleg kinőtt egy komoly kóruséletet élő és kórusvezető
59
Dr. Kerek Ferenc DLA a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar dékánja
181
generáció. Akit még nagyon sokra értékeltem, az Frank Oszkár (Oszi bácsi). Kiváló volt, mint összhangzattan tanár. Oszi bácsinak volt egy nagyon nagy kisugárzása és nagyon tiszteltük, ahogyan feleségével bánt. Feleségének mentálisan vagy szellemileg valamilyen betegsége volt. Ennek ellenére feleségét gondozta, tisztelte és szerette. Erről a hallgatóknak soha sem beszélt, de abban az időben egyik tanár sem beszélt magáról vagy magánéletéről. Az a világ nem a személyes beszélgetések kora volt. Hála Istennek, ott volt a zene, és mindig lehetett erről beszélni. A kórussal mentünk egy alkalommal Kardos tanár úr vezetésével Angliába egy hagyományos kórusversenyre. Természetesen jött velünk a politikai megfigyelő is, Vidács Ferenc tanár úr a marxista tanszékről. Repülőre ültünk és 1970-ben kimentünk Angliába, ez óriási dolog volt. Ezen a versenyen a női kari kategóriában elhoztuk az első díjat. Tehát nagyon jó eredménnyel végeztünk és a politikai megfigyelő sem tudott rólunk semmi rosszat elmondani. A főiskola kórusának Vaszy Viktor is írt Shakespeare szonettekre nagyon nehéz, de jó kórusműveket (Az vagy nekem, mint testnek a kenyér). Tehát nem voltak könnyűek ezek a Vaszy művek, de szerettük énekelni. A női karral sokszor énekeltünk a Bartók Művelődési Központban és a Tisza szállóban. A legrangosabb koncerteket a Tisza szálló dísztermében tartották. Emlékszem, hogy zongoratanárom Szendrei Imre is tartott ott koncertet. Akkor Avasi Béla volt a tanszékvezető. Monoki Lajos csak utána lett tanszékvezető, mikor én már nem voltam ott. Nekem ő szolfézst tanított. Kardosné is tanított szolfézst, Avasi Béla zeneelméletet, ő is jól tanított, de a személye eléggé titokzatos volt. Eléggé keveset ismertünk meg belőle. Érdekes fojtott és zárt személyiségnek tűnt. A diákokkal órán kívül ő soha sem beszélgetett. Joó Ete is tanított a főiskolán. Róla is kiderült, hogy rendkívül sokoldalú zenész. Már akkor foglalkozott elektronikus zenével, amikor még nem is voltak elterjedve az elektromos eszközök. Jó Dzsessz zenész is volt, zongorázott és gordonkázott is, többen magán úton jártak hozzá tanulni gordonkázni. Magánéleti zűrök miatt került el Szombathelyre a tanárképző főiskolára, de talán az ottani szimfonikus zenekarban is játszott. Zongorára Szendrei Imre és Mészáros Emma tanított engem. Szendrei akkor egy varsói Chopin versenyt is megnyert. Mészáros Emma nem járt versenyekre, de arra emlékszem, hogy nagyon jól tudott Beethoven szonátákat játszani. A tanári szobák úgy voltak elosztva, hogy ő mindig Avasi Béla szobatársa volt. Többen Budapestről jártak le tanítani: Szendrei Imre, Gábor Éva néni, Veszely Gabi, akinek testvére Veszely Bea, Gregor József első felesége volt. Nagy István is aki gyomor beteg és egy kicsit zilált személyiség volt, de nagyszerűen tudott zongorázni. Pestről járt le, ő sem volt állandó szegedi lakos. K/4. Volt-e kapcsolata Kardos Pálnak Bárdos Lajossal és Kodály Zoltánnal? Kardos nagyon tisztelte Bárdos tanár urat és Vásárhelyi Zoltánt is. Amikor Bárdos Lajos 80 éves volt, a Tisza szállóban rendeztek egy énekkari koncertet az ő tiszteletére, ahol Bárdos tanár úr is jelen volt. K/5. Voltak-e a tanszéken délutáni összejövetelek? A diákélet nagyon le volt fokozva. Szabad összejöveteleket nem tartottunk.
182
Csoportokra voltunk osztva, minden csoportnak megvolt a csoportvezetője. Csak azt engedték meg, hogy a tanszékre bejárjunk gyakorolni. Szerencsére nekünk nem volt hiányérzetünk, mert a főiskolai és a Bartók Kórus minden igényünket kielégítette. A történelem szakot nem szerettem, azóta is borsódzik a hátam tőle. Akkor kétszakos képzés folyt. A Collegium Artium rendezvényeire is eljárhattunk, ahol Bódás Péter, Delley József zongoraművészek adtak koncerteket. K/6. Voltak-e konfliktusok a tanárok között? Persze, Avasi Béla és Kardos Pál közötti konfliktusról tudtunk. Azt nem tudtuk, hogy mi volt, csak tudtuk, hogy volt. Mihálka és Kardos sem voltak túl jó kapcsolatban, ezt is tudtuk. Mihálka György később került oda a tanszékre, de már a láthatáron volt. K/7. Milyen kapcsolat volt a tanszék tanárai és a hallgatók között? Kifejezetten minden tanár segítőkész volt. Emberileg senkire sem tudok panaszt mondani. Se az osztályzás - sem a vizsgáztatás módja miatt, a társaim sem panaszkodtak senkire. Lehet, hogy a tanárok között voltak ellentétek, de mindenütt jó volt az óráknak a légköre akkor is, amikor Monoki vagy akár Kardosné tanította a szolfézst. Számomra a vizsgák nem voltak nehezek. Én élveztem ezeket a vizsgákat. Nekem szórakoztató volt, nem szenvedtem. Egyedül Avasi Bélával, a tanszékvezetővel volt nehezebb. Ő csak megtartotta az órákat és azután rögtön a tanszékvezetés ügyeit intézte. Ő száraz ember volt. Nagyon jól megtanított mindent, de a tanítási módszere is száraznak tűnt akkor. Ugyanakkor Oszi bácsinak a mosolya és a kedvessége szimpatikusabb volt számomra. Én a szakdolgozatomat is nála írtam. A szakdolgozatomat Bartók Mikrokozmosz zongoradarabjainak elemzéséből írtam. Az aranymetszéseket kerestem meg a művekben. Kardos tanár úr rendkívül érdekes előadásokat tudott tartani az intonációról, a didimoszi kommáról, a lá vonatkozású re problémájáról és ezeket mind beleszőtte kóruspróbáiba és mi ezeket áhítattal hallgattuk. A kórusnevelés-kórushangzás könyvéből csináltuk meg az ő gyakorlatait. Időnként még a kombinációs hangot is meghallottuk, arra utaztunk, hogy az megszólaljon. A szólamarányokat is nagyon komolyan vette. Pontosan ki volt számolva, hogy hányan énekeljék pl. az alt szólamot. Nála nem a szoprán volt a vezérszólam, ő mindig az altra épített. Mindig klasszikus kórusfelállással énekeltünk. Noha az egyéni hangképzés nem volt az erős oldala, de az angliai versenyt az intonáció tökéletességével nyertük meg, és azzal a miliővel, amit ő tudott teremteni. Amit bennünk létre tudott hozni, az hatott.
183
6.6 Interjú Tillai Aurél Liszt díjas egyetemi tanárral, a pécsi tanárképző főiskola oktatójával Az interjú Helye: Pécs, Damjanich u. 30. Az interjú időpontja: 2011. március 23. szerda 10 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula Az interjú alanya: Tillai Aurél nyugdíjas egyetemi tanár Születési éve: 1930 K/1. Tanár úr ma is tanít még a tanszéken? Tartok még néhány órát. Tiszteletdíjat kaptam az előző évig, pillanatnyilag ingyen tanítok. K/2. Vezet-e még kórust? A pécsi kamarakórust vezetem most is, és velem együtt öregedett meg a kórustagok egy része, de van szerencsére néhány fiatal is. Van olyan, aki 50 év óta énekel velem. Tehát 70-en fölül vagy 70 körül van az illető. Kettő is van ilyen, és hát többen vannak olyanok, akik 40, 30, 20 és 10 év óta énekelnek ebben a kórusban. Így nagy az életkorbeli különbség, 20-21 évestől fölfelé. 80-as már csak én vagyok. Sajnos idősebb koromra tönkrementek a hangszalagjaim, és legfeljebb csak azon a hangszeren tudok valamit bemutatni, ami előttem van, vagy olyan kórustagot kérek meg, akiről tudom, hogy meg tudja oldani. Azt hallgatják, és azután mennek. Sajnos ez csak áttételes dolog. K/3. Mikor szerezte a diplomáját? 1952-ben szereztem a diplomámat itt Pécsett, akkor még Pedagógiai Főiskolának nevezték és később lett Tanárképző Főiskola. Akkor még 3 éves volt, aztán később tanultam zeneszerzést és vezénylést, énekkari és zenekari vezénylést, de ez már ráadásképpen volt. Én tulajdonképpen, mint növendék, mint hallgató fél évvel később jöttem, mint ahogy alakult a Pedagógiai főiskola. Így mindenen keresztülmentem, csak följegyzéseim nincsenek. Majd egy lemezt adok, amiben röviden összefoglaltam a vegyeskarnak az odáig tartó életét. Ez valószínűleg hasznos lesz, majd ne felejtsük el, hogy odaadjam a lemezt. K/4. Mikor kezdődött az ének-zenetanárképzés Pécsett, és mikor kezdte meg tanulmányait ebben az intézményben? Ez a második évfolyam volt. 1949-ben érettségiztem, 49 őszén kerültem ide. Magyar-francia szakosnak jelentkeztem az ELTE elődje, a Pázmány Péter Egyetemre, és ide beadtam még másodiknak a jelentkezésemet. Mind a mai napig nem kaptam értesítést a Pázmányról, hogy most felvettek, vagy nem vettek fel, aztán az idő haladt közben és akkor ide kerültem. Ez egy kicsit a sors keze volt, mondjuk így, hogy az Isten akarata, hogy én a zenei pályát szinte véletlenül tudtam folytatni, és ebben valamit elérni. Én magyar-ének szakot végeztem, azután meghívtak a nyelvi tanszékre tanársegédnek és a zenei tanszékre is. A nyelvi tanszék nem kapott státuszt, hanem az ének tanszék kapott, így kerültem ide.
184
K/5. Volt önnek zenei előképzettsége mielőtt a Pedagógiai Főiskolán kezdett tanulni? Én elsősorban zongorázni tanultam. Úgy, mint cserkész, tudták, hogy én zongorázom. Akkor nóta tanítás és tábortűzi ének vezetésére kértek föl, így bekerültem abba a helyzetbe, hogy nekem úgy kellett vezetnem egy éneklést, esetleg kánonokat vagy többszólamú énekeket, hogy erről semmi hivatalos előzetes ismeretem nem volt. Ilyen módon az emberekkel való bánásmód akaratomon kívül is kialakult, így hát nekem ez könnyebb volt, mint azoknak, akik karvezetés órán találkoztak először azzal, hogy a társakat énekeltetni kell. K/6. Hol tudott elhelyezkedni a diploma megszerzése után? 1952-ben a végzés után én benn maradtam a tanszéken először, mint gyakornok egy évig, és akkor utána lettem tanársegéd. Az idők elteltével mindig léptem egyet előre: adjunktus, docens, tanár, és később, amikor már egyetemmé vált a tanszék, akkor egyetemi tanár lettem. Abban a rendszerben én mindig a vége felé léptem a következő fokozatba, tehát nem lévén párttag, a prémiumosztásból kimaradtam, vagy az előléptetések elmaradtak, és amikor tanszékvezetővé kértek föl, akkor is olyan körülmények játszottak szerepet, hogy rendőrségi beavatkozás révén nem lehettem tanszékvezető. K/7. Kik tanították a Pedagógiai Főiskolán? Ki volt akkor a tanszékvezető? Hegyi József volt a tanszékvezető, aki korábban tanítóképzőben tanított. Zeneelméletet, módszertant és népzenét tanított. Van is egy zenei jegyzete, ami akkor használatba került és a módszertani jegyzetet is ő írta. Még a kék könyv sorozatot megelőzően írta. Szolfézst és karvezetést Antal György tanított, ő alig, hogy nálunk kezdett működni, rögtön a Konzervatóriumnak lett az igazgatója Pécsett. Székelyföldi származású fiatalember volt – ahogy mondani szokták – igazán góbés, nagyon agyafúrt, csavaros eszű valaki volt abban a nagyon vörös időszakban. Elképesztően szörnyű időszak volt, amikor én is elkezdtem a működésemet. Az volt a furcsa, hogy a gimnáziumi neveltetésem még a Horthy korszakbeli világnézetet sugallta, utána pedig ennek teljesen az ellenkezőjét, annak is egy nagyon primitív változatát próbálták belénk önteni, ami nem nagyon sikerült, de a tanároknak általában meg kellett játszani, hogy ilyenek vagy olyanok. Volt is konfliktusa a csoportnak, és akkor ennek eltüntetésére külön néhány ideológiai órát használtak föl, és szinte minden második héten volt egy kivonulás vagy röpgyűlés, ahol tüntetni kellett a főiskolán. Tehát ilyenek, mint a Mindszenty perben. (Lehet, hogy az még korábban volt: 1949. febr. 3.-febr. 5.), de ehhez hasonló tüntetések voltak. A diákságnak táviratot kellett küldenie, hogy az illetőt végezzék ki vagy zárják börtönbe. Ezek miatt ez nagyon nyomasztó korszak volt. Ilyen volt, pl. amikor Rákosi beszédet mondott a rádióban, és nekünk be kellett menni délután, hogy együtt hallgassuk meg a rádióadást. Ekkor felállva kellett tapsolni mindig és kiabálni, hogy éljen Rákosi és a párt. Akkor, mikor a rádióban ezt hallani lehetett, akkor nekünk is fel kellett állni és ott tapsolni. Az ember ott körülnézett és látta, hogy körülötte mindenki tapsolt és fölmerült bennem az, hogy Istenem, én vagyok az egyetlen ilyen reakciós, aki másképp gondolkodik? Ezek mind kommunisták? De akkor
185
láttam ilyen nagy bajuszú embert (később megtudtam, hogy az is székely legény volt), aki így tapsolt, mint ahogy a borbélyok szokták fenni a borotvát (kézmozdulattal utánozza), és láttam, hogy vigyorog hozzá. Így kezdtem fölfedezni, és később az évfolyamtársaknál is kiderült, hogy mi a helyzet. Visszatérve Antal Györgyre, ő az a tanár volt, aki apróbb megjegyzésekkel, szemvillanással mutatta azt, hogy az ilyen dolgokba ő nem hisz, sőt ellenkezőleg ilyet mondott, hogy Arany Jánost is bezúzták és nem tartozhatott a három kiemelkedőbb költőnk közé: Petőfi, Ady és József Attila. Ezeket kisajátították. Később Antal György hozzátette, hogy most meg azokat zúzzák be, akik Aranyt félre rakták. Ezekből lehetett tudni, hogy ő egy sokkal másabb gondolkodású. Az nagyon érdekes, hogy a tanszéken Kodály mindvégig ragyogó csillag volt, tehát őrá mindig hivatkoztak és ez nagyon jó volt. Így volt egy fogódzópont. Őt külföld felé lehetett reklámozni, hogy lám őt megbecsülik. A tanszéken voltak zongora és magánének-tanárok. A zongoratanárok akkor a Konzervatóriumból jártak át. Volt egy Horvát Mihály nevezetű – akinek a fia Salzburgba került a Mozarteumba) – , aki egy kevés zeneszerzéssel is foglalkozott, és zenetörténetben is elmélyült. Megemlíthetem még Vadas Gábort60 és Sass Dezsőt61, aki Edwin Fischer tanítványa, kiváló zongoraművész, egy igazi pécsi nagyság volt. Egy kevés kamarazenét én is tanultam Sass Dezsőnél. A magánének-tanár később jött ugyan, Vági Istvánné Gödel Hilda, akinek van egy jegyzete, meg könyve is, ami a közelmúltban jelent meg annak ellenére, hogy lassan 100 éves lesz, és szellemileg még teljesen friss. Érdemes lenne őt is megkeresi. Győrben működik, és a Tomkins Énekegyüttes karnagya rendszeresen lejárt hozzá, hogy az ő módszerét tanulja. Én nagyon sokat tanultam tőle, bejártam az óráira és ezt az énekkarban tudtam hasznosítani. A másik, aki hatással volt az én tevékenységemre, Kardos Pál volt. Kardos Pál a tiszta intonálás iskoláját építette föl. A piano tartományban nagyon szép kórushangzást sikerült kinevelnie a karének órán. Pécsre ugyan csak egyszer-kétszer jött át konferenciákra, de én is átjárogattam olykor Szegedre, és akkor az egész karvezetés órája, ami két óra, mind ilyen intonálási gyakorlatokkal folyt le, és egyáltalán egyetlen hallgató felelt az órán csak, és az is ilyenekkel foglalkozott. Részt vettem karénekóráján és koncertjén is, ami nagyon tanulságos volt. Biztos hallott arról a harmóniumról, amit akusztikusan hangolt be és ezt én is meghallgattam. Akkor személyesen is tapasztalhattam Kardos és Avasi közti roppant ellentétet, ami egészen elfajult akkoriban. Avasi óráira is egy kettőre bementem, és ott pl. folyton Ordasi Pétert feleltették, mert ő tulajdonképpen egy nagyon kiváló
60
Vadas Gábor (Pécs1893–Pécs, 1969): orgonaművész, zenetanár. – A pécsi Belvárosi templom karnagya, a pécsi székesegyház kisegítő orgonistája. A pécsi Zeneiskolában zongorát, a polgári fiúiskolában éneket tanított. 1938-től 1949-ig és 1952-től 1967-ig a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. 61 Sass Dezső (Szederkény, 1903. jan. 31. Pécs, 1993. jún. 23.): zongoraművész, zenetanár. - Budapesten a Fodor Zeneiskolában Braun Paula növendéke. Siklós Albertnél zeneszerzést tanult. 1926-27: Kölnben tanult. 1932: visszatért Pécsre, állást nem vállalt. 1952: Pécsett a Zeneművészeti Főiskola tanára, majd korrepetitora. – Fő műve: Naphimnusz, Szent Mór kantáta.
186
diák volt. Őt én innen ismerem, azóta aztán összetalálkoztunk egy párszor. A Tanárképző Főiskolákon az énekkarok működése volt a legszámottevőbb, mert a hangszeres képzettség a hallgatóknál általában nem volt magas, ebben a Konzervatórium jóval előbb járt. Viszont az énekkar sokkal jobban összefogott, és meglehetősen magas szintű volt. A Tanárképző Főiskolák kórusai az ország legjobb kórusai közé tartoztak. K/8. Korlátozták-e az énekkar által bemutatható művek repertóriumát? Ez valóban így volt, és előfordult olyasmi, hogy Bach kantáta tételeket világiasított szövegekkel kellett énekelni. Ebben és más műveknek a lefordításában Dr. Varga Károly volt az együttműködő, aki a német tanszéknek volt a vezetője, korábban pedig a történelem tanszéken munkálkodott. Nagyon jó szövegei voltak, talán ismert az, hogy Kodálynak az „Éneklő ifjúsághoz‖ című műve is az ő szövegére készült, Aztán ő írt magyar szöveget a „Cohors generosa‖-hoz, (Fények ragyogása…) a „Horatii Carmen‖-hez (Szép szavú múzsa…), így kezdődött a magyar fordítás. Abban az időben a latin már eleve gyanús volt. Tehát az ilyen világi műveknél is inkább fogadták el, ha magyarul szól valami. Dr. Varga Károly írt Kodály hozzájárulásával szöveget az „Intermezzohoz‖ is valamint - többek között - Bárdos: „Régi táncdal” és a „Napfényes utakon” című kórusműveknek is ő alkotta meg a szövegét, de számos madrigálnak és romantikus kórusnak is ő volt magyar nyelvű átültetője. Tudós polihisztor volt, mi is dolgoztunk együtt és sokat tanultam tőle. Népdalfeldolgozásokat lehetett énekelni, mert az a parasztság előtérbe helyezését jelentette. Kodálynak is nagy pozitívumnak tudták be, hogy a Kállai kettőst akkoriban írta valamikor 1950-51 tájékán – már nem emlékszem pontosan –, és az egyik Kossuth díjat akkor arra kapta. Ráadásul egy olyan feldolgozás, ami nagyon népi hangszerelésű (cimbalom meg egyebek), tehát ezzel is büszkélkedni lehetett. Aztán Bárdos műveket lehetett énekelni, főleg a népdalfeldolgozásait. Bárdost meg is hívták akkor a tanszékre. Két alkalommal is eljött, egyszer egy hangversenyen ő maga is dirigált, egy másik alkalommal pusztán eljött bemutatni, hogy lehet egy műnek a világába belejutni, és akkor a Magos a rutafát, mint saját művét és a Mátrai képeket, mint Kodály művet tanította, amit mi azért előzőleg megtanultunk, és ő ezeknek a műveknek az előadását igen rövid idő alatt nagyon magas szintre tudta helyezni. A csodálatos szavaira még visszaemlékszik az ember. Később mi a Pécsi Kamarakórusnál létrehoztunk egy baráti kört, amelyiknek 130 tagja volt, és azoknak minden évben olyan tíz előadást szerveztünk kiváló előadókkal. Rendszerint ők ingyen jöttek előadást tartani. Akkor még nem volt televízió, úgyhogy főleg a diákréteg, főleg egyetemista réteg jött el ezekre az előadásokra, és ott Bárdos tanár úr minden évben előadást tartott. Így nekem is vele elég komoly kapcsolatom lett. Később aztán az első Bárdos lemezt mi adtuk ki, illetve mi énekeltük lemezre a felvételeket nagyrészt az ő intenciói alapján. Jellemző, hogy nem idehaza, hanem Franciaországban jelent meg az első Bárdos CD. Köszönhetően Marcel Corneloup-nak, az Europa Cantat elnökének, akinek javallatára a burgundiai Saint Léger-ben készítette velünk a lemezt a BNL cég. Bárdos Lajos több művet is velünk közösen próbált. Nekem kellett dirigálnom a próbán, és ő ott ült és mindenbe
187
beleszólt. Akkor bosszantott is, hogy mért nem ő dirigál, mert akkor sok mindent látna az ember, hogy hogyan csinálja. Aztán később rájöttem, hogy ő arra gondolt, hogy az én kezem alatt a művek ugyanúgy éljenek tovább. Mert ugye, ha ő dirigálja, és aztán elmegy, akkor egy másik kéz áll eléjük, és nem pontosan azt adja vissza, amit ő kíván. Amikor ezt a lemezt Franciaországban készítettük, akkor nagyon sok minden bennünk volt Bárdos elképzeléseiből. Mondta is, hogy nagyon drukkolt, hogy jól sikerüljön, mert mindenki majd ezt fogja utánozni. Legalább is ez lesz a mérvadó: ilyen tempó, ilyen felfogás. Aztán amikor megjelent a lemez, sajnos meg is halt a tanár úr 1986-ban. Visszatérve az akkori főiskolára, én akkor már tanársegéd voltam, amikor a Székelyfonót adtuk elő Hegyi József vezényletével, és Péczely, Kodályné Péczely Sára édesapja volt a rendezője. Ők már Dombóváron előadták négykezes kísérettel, itt pedig a valahányadik gyalogezred zenekarának a közreműködésével. Akkor még voltak ilyenek, hogy a bizonyos ezredeknek zenekaruk volt. Ezt kiegészítették néhány vonós tanárral, lényeg az, hogy szimfonikus zenei előadásban hangozhatott el a Székelyfonó. Az akkori tanárképző főiskola épülete, amely a volt Piusz gimnázium helyére került, azt csodálatosan építették föl az atyák, mert most csak elsorolom, hogy korcsolyapálya, teniszpálya, futballpálya, fürdőmedence is épült. A színpad előtt egy úgynevezett orkeszter volt, amibe a zenészek be tudtak ülni. Ez egy olyan komplex iskola volt, hogy tényleg akkoriban egy gimnáziumnak ilyen felszereltsége nem volt. A papok elűzése után a tanárképző főiskola vette birtokába, és ezt a művet ott adtuk elő. Én voltam a súgó. Elég kellemetlen szerep volt, mert huzatos volt. Alatta egy terem volt, és huzatban kellett ülni. A városnak az öntevékeny magas színvonalon éneklő tagjai voltak a szereplők. Olyan is volt, hogy Sosztakovics művet kellett énekelni. Ez nem is volt baj, csak a szöveg volt olyan, amit nem szívesen énekeltünk. Egyházi művet egyáltalán nem lehetett előadni. Pl. Bárdos Szeged felől művében az van, hogy „Szakítsa rád babám a jó Isten az eget!‖ Mivel az Isten neve benne volt, ezt nekünk így kellett énekelni, hogy „Szakítsa rád babám gonoszságod az eget!‖ Lehet, hogy ma se tudják sokan, hogy a Gábor Áron rézágyújában az van, hogy nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet. Édes rózsám Isten véled el kell válnom tőled! Helyette azt énekelték, hogy édes rózsám a hazáért el kell válnom tőled! Ez is egy példa arra, hogy meg kellett változtatni a dal szövegét. A zeneelmélet jegyzetben is a Lassus: Domine Deus, magyar szöveggel, Te vagy az áldás kezdetű motettája más fordításban, vagy a Hajnal szárnyas hírnöke. Tehát ezeket a műveket ilyen semleges finom és kulturált, de semleges szöveggel kellett énekelni. Vagy pl. Josquin-nek az a kis részlete, az Ave vera virginitas, Tengernek fényes csillaga, azt is úgy fordították, hogy Üdvözlünk téged tarka nyár. Ilyen változtatásokkal lehetett ezeket előadni. Azt hiszem, hogy a mi tanáraink is úgy gondolkodtak, hogy inkább ilyen nemes anyagot megváltoztatott szöveggel tanítanak, minthogy még erre sem legyen lehetőség. Engem, aki az „Ezer év kórusában‖, vagy máshol gyakran találkoztam az eredeti szövegekkel, nagyon bosszantott. Fel is háborított, hogy lehet így megszentségteleníteni valamit, de utólag rá kellett jönnöm, hogy ez még mindig jobb volt, mint helyette mozgalmi dalokat énekelni. Mozgalmi dalokból mérsékelten vettünk. Igyekeztek mindig ugyanazt énekelni, hogy ne
188
kelljen újakat tanulni. Volt még egy másik kórusom is, a Mecsek kórus, összesen egy mozgalmi dalt tanítottam, és annak is elveszett a zongorakísérete. Bárhol szerepelnünk kellett, akkor mindig azt az egyet adtuk elő. Én zongoráztam hozzá fejből. Tehát igyekeztem, hogy ne tanítsak sok mozgalmi dalt. K/9. Hány hallgatóval indult a tanszék? Milyen szakpárosítások voltak? Volt egy fölöttünk levő évfolyam, amiben Jandó Jenő papája is részt vett. Aztán Pécsi Géza, aki a Kulcs a muzsikához könyvet írta. Gruber Márta, aki az ifjú Jandó Jenőnek az anyja, Ligeti Andor, a Ligeti András karmesternek az édesapja volt a kezdő évfolyam tagja. Magyar- ének szakosak voltak. Amibe én jártam, az is magyar-énekes csoport volt. Pár évvel később jött a matematika-ének párosítás is. Olyan is volt, hogy ének-testnevelés, történelem-ének, orosz-ének, német-ének. A német-ének általában csekély létszámmal működött, tehát öt-hat hallgatóval. Általában egy évfolyam létszáma 20-24 körül lehetett, tehát 25 körüli létszámú volt egy-egy évfolyam. A hallgatók létszámának emelkedésével a későbbiekben az énekkart ketté is választották vegyeskarra és egy női karra. Mind a kettőben bőven voltak hallgatók, sőt egy időben még egy női kamarakórust is csináltak. Sinkovics Georgette és Dobák Pál vezették a női kart, a vegyeskart hosszú ideig én vezettem. Később jött Várdai István és Jobbágy Valér, akik egy-egy kórust vezettek. Később ének-népművelés szakpárosítás is volt. Az is elég nagy létszámú társaság volt, olyan linkebb hallgatókból tevődött össze. Nagyon jók voltak a német-énekesek, ők egészen más szintet jelentettek, elsősorban intelligencia szempontjából. A matematika-ének is nagyon jó volt a mi oldalunkon, mert ráértek gyakorolni. Matematikából nem nagyon kellett mást csinálni, mint odafigyelni az órán, mert ott nincsenek kötelező olvasmányok. A magyar szakosokat agyon nyomták ezekkel. A matematika tanszék mindig mosolygott ezeken, mert nem voltak olyan jó matematikusok, de szerették őket emberileg. Egyébként is az ének szakosokról általában elmondható volt, hogy mind a hazulról hozott kultúrájuk magasabb szintű volt, mind pedig sokkal kedélyesebb, vidámabb társaság volt. Tehát ők bizonyították a Kodály módszernek a lelkületre való pozitív hatását. Szerettek karénekre járni, általában szerették az énekes tárgyakat, főleg azt, ami gyakorlati jellegű. A magánéneket, zongorát és a karvezetést, tehát szívesen jártak ezekre az órákra. Idejük is volt gyakorolni, viszont az előképzettségük nem volt általában magas. Az énektestnevelés szakon volt egy kovácsinas, aki, amikor egy billentyűt akart leütni a zongorán, akkor kettő szólalt meg, mert olyan vaskos ujjai voltak. K/10. Milyen volt a kollégákkal való kapcsolat? Azt is szívesen megemlítem, hogy milyen volt a hangulat a kollégák között. Amíg én hallgató voltam, addig nem fedeztem fel semmilyen disszonáns elemet. A későbbiek folyamán sem nagyon alakult ilyesmi ki. Amikor Heintz Fülöp Pécsre került, akkor vele kapcsolatban voltak nehézségek. Ő ilyen áthelyezett valaki volt, és aztán később is valahogy úgy hagyta itt a tanszéket, hogy egyszer csak nem volt itt. Ő ugyanis egy meggyőződéses kommunista volt, vagy legalább is ennek mutatta magát. Mindenki félt is tőle, mert belebeszélt mindenbe. Jóllehet ő maga elhúzódott attól, hogy aktívan csináljon valamit, ami túlmegy az óráin. Ez 56-ban volt és én 56-ban vettem át a
189
karének vezetését egy idősebb kollégámmal, Privler Gyulával,62 akivel nagyon kellemes viszonyban voltam. Majdnem ilyen atya, fiú kapcsolat volt közöttünk. Ő zongorát és orgonát végzett. Aztán mondta is magáról, hogy a zongoratanárai azt mondták, hogy te orgonista vagy, az orgonatanára pedig azt mondta, hogy te zongorista vagy. Nem volt igazából nagyon magas szinten az ő tudása, de ő hadifogoly is volt közben. Visszatérve Heintz Fülöpre, ő nem szívesen vette Privler Gyula bácsinak a tevékenységét, inkább úgy rám testálta volna a dolgokat. Akkor én még fiatalember voltam és úgy tűnt, hogy engem támogat, hogy inkább én egyedül csináljam. Hogy ennek volt-e köszönhető, vagy sem, de a következő évben én már tényleg egyedül vezettem a kórust, és egészen 2000-ig. Tehát 44 éven keresztül. Én nagyon szerettem ezt csinálni. K/11. Kik tanítottak még itt a tanszéken? Ugyanúgy került hozzánk Rezessy László, mint Heintz Fülöp, aki a zeneelmélet könyvek közül a II. kötetet írta, ővele is nagyon jó viszonyban voltam, kellemes kolléga volt. Kicsit lassú mozgású és a vizsgáztatási módja is lassú volt, de nagyon kulturált személyiség. Alaposan tanított. Általában emberileg csak a legjobbat lehetett róla mondani. Amikor együtt vizsgáztattunk, én a jegyzőkönyveket írtam, így az ő tanári munkájába is beleláttam. Mindig dolgozott valamin: vagy kórusművet írt, egy vagy valamilyen gyűjteményt szerkesztett, a partitúraolvasás jegyzetet is ő írta, vagy az „Adventtől adventig‖ című kottasorozat evangélikus kiadványát szerkesztette. Egy kicsit félreállított ember volt, mert vallásos és igen korrekt valaki volt. Nyílván ezért kellett eljönnie Egerből, és nem maradhatott tanszékvezető. Nem is lehetett neki kellemes, hogy mint hajdani tanszékvezetőnek beosztottként kell működnie. Aztán tanított itt Nyakas József. Ő Kaposvárról került ide, engem a gimnáziumban egy évig tanított. Így emlékezett rám, mert jó viszonyban voltam vele. Ő is zeneelméletet tanított, talán szolfézst is. Neki is valamilyen problémája lehetett az igazgatósággal vagy Hegyi Józseffel, mert mesélte, hogy mikor már el kellett mennie, akkor már beszélt az akkori főigazgatóval, és az ő szavait próbálom idézni, hogy „Vigyázz, mert akik nagyon sietnek előre a csúcsra, visszafelé találkoznak azokkal, akiket elhagytak‖. Erre a mondatára emlékszem, hogy akkor is ezt keserűségében mondta. De hogy ő betöltötte-e az időt és azért ment el, erre nem tudok visszaemlékezni. Sajnos nem tájékoztattak bennünket erről, pedig tanszéki értekezlet elég sűrűn volt. Aztán volt egy másik idősebb kolléga, akivel szintén nagyon jó viszonyban voltam. Könczöl Ferenc, aki elsősorban magánéneket tanított meg partitúraolvasást. Valahonnan vidékről jött, és később az Ágoston téri templomnak volt a kántora. Lehet, hogy csak akkor lett kántor, miután innen elment. A zongoratanárok között volt olyan, aki komoly művészi pályán indult el. A nevére nem emlékszem, de öngyilkos lett. Az énekkart előttem egy vagy két évig
62
Privler Gyula András zenetanár, zeneszerző és orgonista is volt, még jogi végzettséget is szerzett. A pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének adjunktusaként ment nyugdíjba.
190
Vöneczki Endre vezette, aki orgonaművész volt és zenetörténetet is tanított. Egész évben Bachot tanított. Azt mondta, hogy Bach műveiben minden benne van. Az orgonaműveit úgy szólaltatta meg, hogy engem behívott, hogy a pedált játsszam az alsó billentyűkön. K/12. Voltak-e olyan tanítványok, akik híresek lettek, vagy zenei pályán eredményeket értek el? Kamp Salamon is Bach szakértő lett. Ő nekem tanítványom volt. Itt tanult Pécsett. A tanszéknek a hallgatókkal való kapcsolata olyasmire is kiterjedt, hogy pl. kirándulások. Ez a bizonyos Hegyi József, akit említettem mint első tanszékvezetőt, pl. a Mecseken futóversenyt tartott lányokkal. Pocakos kövér ember volt, és csak kis távon tudott futni, de meglehetősen barátságos gesztust folytatott. Később, amikor én lettem a kórusvezető, akkor a külföldi utak mellett ilyen mecseki kirándulásokat is tartottunk, és minden évben megrendeztük a kórusban a hipp-hopp farsangot (ez egy ormánsági ének), ami gyanúsan csengett bizonyos fülekben, mert összekeverték a „Hippi farsanggal‖. Hívattak engem, hogy mi az a „Hipp-hopp‖ farsang. Voltak nekem más konfliktusaim is a megjegyzéseket illetően. Egyszer az egyik hallgató, aki KISZ vezér volt, odajött hozzám és mondta, hogy szeretne velem beszélni. Idézett egy-két tőlem származó mondatot és nagyon jóindulatúan figyelmeztetett, hogy erre felfigyeltek, és jó lenne, ha tartózkodnék ilyenektől. Vagy volt ilyen, hogy 1957-ben előadtuk Kodály a „Székelyekhez‖ című művét, aminek a szövege: „Közös az ellenségünk az vert vasra minket, aki titeket.” 1957-ben még a levegőben is benne volt a forradalomnak a hevülete és az az érzés, hogy itt óriási disznóság történt. A koncert után odajött hozzám a Művelődési Osztály egy tisztségviselője, egy hölgy és azt mondta, hogy én szívesen viszek magának levest a börtönbe, de ilyeneket nem szabad csinálni. Két nap múlva hívatott a tanszékvezető, mert őt is értesítették róla, de nekem az volt a szerencsém, hogy ugye így kezdődik a mű: „Köröskörül sötét felhő az égen, Egy magányos csillag ragyog középen. Az a csillag ott a magyar nép képe, Kit idegen népek vettek középre.‖ Az 56 utáni eseményekkel kapcsolatban összehívtak egy tanári értekezletet, és szóba került ez a dolog is. Nem pontosan fogalmazva, tehát nem úgy, hogy a Tillai Aurél, hanem általánosságban. Az volt a szerencsém, hogy pont akkor itt járt Magyarországon Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára és egyik beszédében pontosan ezt a Petőfi verset idézte, – és ezzel folytatta, hogy – de a magyar nép nem magányos, mert a béketábornak egy tagja, és a nagy Szovjetuniónak a barátja, mert a szocializmus barátai veszik körül. A marxista tanszék vezetője ilyen módon védett meg, hogy ezt fölemlegette. Ezt akkor megúsztam. Aztán volt ilyen, hogy templomba járás. Egy tanszékvezetőt bíztak meg, hogy velem beszéljen, A kémia tanszék vezetője volt megbízva ennek az ügynek a kivizsgálására, aki ugyan Péczely László barátja volt, de párttag is volt. Arra kért meg, hogy legalább ne arra az Istentiszteletre menjél, amire szoktál menni, vagy hagyd ki most egy pár hétig. Ő eleget tett annak a feladatnak, és úgy kommentálta a templomba járásomat a párt felé, hogy
191
engem a zene érdekel, de megígértem, hogy most már nem járok. Így ez a konfliktus is megoldódott. Azért mindenütt voltak nagyon rendes emberek, néha még a jelentős párttagok körében is. K/13. Kik voltak a tanszékvezetők Hegyi József után? Hegyi Józsefről a könyvtáros azt mesélte, hogy egy Krisztus jelvény volt a gomblyukában. Emlékszem a könyvtáros szavaira – ő is egy nagyon rendes keresztény ember volt, aki 3000 verset tudott elmondani kívülről –, aki idézte Hegyit: „Idefigyelj papa! Ezt a jelvényt innen soha senki nem fogja levenni‖. Ezzel folytatta a könyvtáros, hogy a jelvény két hét múlva lent volt és Hegyi József belépett a pártba. Most ilyen módon – a felesége roppant vallásos valaki volt –, konfliktusos családi helyzet alakult ki, mert Hegyinek a hivatalos vonalat kellett mindenütt fújnia, emellett azért emberséges volt a hallgatók felé. Sok esetben talán meg is védett hallgatókat, de sajnos vezető nem lehetett volna, ha nem ilyen. Egy idő múlva azonban valamiért már nem volt jó a pártnak. Vagy gyönge volt, vagy nem volt elég aktív, és akkor a velem egykorú Jakab Zoltán lett a tanszékvezető, aki természetesen szintén párttag volt, de lehet, hogy más is. Ő lett négy éven keresztül a tanszékvezető. Őt Hegyi István váltotta föl, – csak névrokonságban voltak Hegyi Józseffel – ő is egy rendes református valaki volt, de a tanszékvezetést nem bírta sokáig. Kérték, hogy nevezzen meg valakit, akit tanszékvezetéssel lehet megbízni, és akkor megnevezett engem. Akkor hivatott a főigazgató, elmondta, hogy nagyon szeretné, ha én ezt elvállalnám. Én őrlődtem két malom között, mert én gyakorlati zenész vagyok, akinek egyáltalán nem a hivatalos dolgok azok, amit folytatni kellene, és kértem három-négy nap gondolkodási időt. Néhányan ezt megtudták a kollégáim közül és azok is bíztattak, hogy vállaljam el, mert ha valaki kívülről jön, az nem lenne jó. Így a megbeszélt időbe visszamentem a főigazgatóhoz. Barátságosan belekezdett a mondókájába, de még odáig nem jutottunk, hogy én válaszoljak a felkérésére, amikor telefonhoz hívták. Kiment a titkárnőjéhez, majd rendkívül sötét arccal jött be, – egész biztosra veszem, hogy vagy a pártbizottságtól, vagy a rendőrségről hívhatták őt, – és közölte, hogy sajnálja, de úgy alakult a helyzet, hogy mégsem engem kérnek föl a tanszékvezetésre. Részben örültem, részben pedig átéreztem, hogy itt nagy baj van. Akkor meg az történt, hogy a tanszék tanárai közül néhányan – mondjuk így idéző jelben – fellázadtak, és azt mondták, hogy adjanak nekik magyarázatot, hogy miért nem lehet Tillai a tanszékvezető. Ez már a 80as években volt valamikor. Feljött a párttitkár meg a szakszervezeti vezető és az akkori főigazgató. Azt kezdték mondani, hogy engem szakmailag nagyon sokra tartanak, és úgy gondolják, hogy meg is tudnám oldani a vezetést, de sajnos a világnézet az problémás. A főigazgató azt mondta, hogy ha én nyilatkozatot tennék, hogy nem vagyok vallásos, akkor nem volna akadálya a tanszékvezetői kinevezésnek. Akkor a kollégáim böködtek hátulról, hogy mondjad. Mit számít az? De természetesen nem akartam megalkudni ezzel és azt mondtam, hogy egyáltalán nagyon furcsának tartom, mert ez a dolog pont olyan, hogy azt kérdeznék, hogy szeretem-e az édesanyámat? Ha az édesanyámat nem tagadom meg, akkor ezt sem fogom megtagadni. Így aztán ők a dolga végzés nélkül eltávoztak, és helyettem kívülről jött Vidovszki László, aki egy tudós
192
ember. Nagy tudású, de roppantul nehezen fejezi ki magát. Azzal kezdődött, hogy nekünk egy bemutatkozó értekezletet tart, körbe vettük a nagy teremben és ő elkezdett gondolkodni, és nem szólal meg. Látszott, hogy küzd a mondanivalójával, talán egy percig is eltartott, amíg meg tudott szólalni. Iszonyúan kínos volt ez a helyzet, hogy küszködik magában és nem tudja elkezdeni. Aztán megkedveltük, mert mindenki megtudta, hogy nagyon jó muzsikus és nagy tudású. Később, amikor a hallgatóknak órákat tartott, akkor a hallgatók türelmesen megvárták, mert tudták, hogy okos dolgot fog mondani. Ő egy darabig volt tanszékvezető, de aztán Isten tudja miért, de lemondott. Akkor jött Kircsi László, aki a Konzervatóriumból jött át, és ő vezette át a tanszéket az egyetemi átállásba, és ő a konzervatóriumi szellemet próbálta átplántálni. Az azzal kapcsolatos tevékenységek az ő nevéhez fűződtek. Akkor JPTE-nek hívták, tehát Janus Pannonius Tudományegyetem lettünk. Általában a tanárképző főiskola és a konzervatórium között főleg az ő részükről egy lebecsülő tendencia mutatkozott meg. Tehát mindenképpen ők, akik igazából nem tudtak a nyilvánosság előtt komoly színvonalat felmutatni, mert ugye az énekkarok minden évben megrendezték év végén az énekkari hangversenyüket, ahol Kodály is több ízben megjelent, de bennük egy féltékenység volt. Ez abban mutatkozott meg, hogy igyekeztek állandóan leszólni a tanárképző főiskolát, jóllehet, ezek a kék könyvek, szinte első összefoglalásai voltak az akkori zenetudománynak iskolai vagy oktatási szinten. Ezek ma is olyan gyűjteményeket adnak kézbe, melyeket jól lehet használni. Vannak olyan fiatal kollégák, akik ezeket a könyveket elő sem veszik. Lehet, hogy nem is tudják, hogy van ilyen, és inkább a hallgatókkal másoltatnak köteteket, pedig teljesen mindegy, hogy én egy Purcell: Dido és Aeneas részletet ebből a könyvből nézetek meg, vagy valahonnan könyvtárból ezt kikeresem, és ezt odaadom a hallgatók kezébe. Tehát nem muszáj azt a szöveget elővetetni a hallgatókkal, amelyek magukban a tankönyvekben vannak, mint pl. Avasi szövegét vagy Rezessy-ét vagy Frank Oszkárét, aki nagyon jó pedagógus. Nagyon érti a szakmáját. Vele is nagyon jó kapcsolatom volt akkoriban. Kétségtelen, hogy ezt az átállást Kircsi László ügyesen oldotta meg. Gyűjtögetett is új kollégákat. Ő az a típus, mint Kolumbusz, hogy fölfedezni és újat létrehozni, de utána a megtartásban és a folyamatos ügyintézésben már nem az volt, akinek kellett volna lennie. Később létrejött a Zeneművészeti Intézet és így mondják, hogy ott már nagy rendetlenségek alakultak ki. Aztán őt szélütés is érte és ez a kimaradását hozta magával. Ezután jött Jobbágy Valér. Ő a tanszék adminisztrációjával nem sokat törődött. Értekezleteket ritkán hirdetett meg. Év elején volt valami, meg esetleg év végén. Az énekkari vonalat tekintve, Várdai István nagyon tehetséges kollégám, utánam vette át a kórust, és utána pedig Jobbágy Valér. Sokfelé jártunk: Olaszország, Németország, Svájc, Belgium, Lengyelország, Ausztria és így tovább. Franciaországban vettük föl először Kodály vegyeskarainak egy nagy részét, de ebből csak néhány tiszteletpéldányt kaptunk. Ez indította végre a Zenemű Kiadót, hogy kétszer két lemezünk készült, és így készült el egy Kodály lemez. Majd utána egy Kodály orgonás zenéjét vettük fel lemezre. Volt még Franciaországban egy olyan lemezünk, ahol Kodály, Bartók és Bárdos bizonyos válogatásai egy lemezen szerepeltek. Szinte minden
193
évben Budapesten a hatos stúdióban önálló koncertet adtunk, vagy pedig BBC versenyen vettünk részt. Itt pedig részt vettünk az Éneklő Ifjúság rendezvényein, városi szerepléseken is énekeltünk. Ezek a szereplések mára már megszűntek, évente csak egykét szereplése van az énekkarnak. Jelenleg nemzetközi versenyekre nem jár a kórus. Kamp Salamon is ezt csinálja: két tétel a Bach Karácsonyi oratóriumból, tavasszal pedig pl. a Magnificat, és most azt hiszem, hogy a Máté passiót tanulják. Tehát nincs olyan, hogy a kórus életbe bekapcsolódás, pedig ezek az események kialakították a hallgatók körében azt, hogy ez vonzó, és érdekes dolog énekkart vezetni. Tehát nemcsak mint énekes vagyok ott, hanem mint jelentőssé váló későbbi karvezető. Ezek azonban teljesen megszűntek. Az esti órák is délutáni órákká változtak. Jobbágy Valér után Jött Kamp Salamon, de múltkor kérdeztem, hogy most ki a tanszékvezető? Ő is egy kicsit gondolkodott rajta, mert most vannak szolfézszeneelmélet meg karvezetés-szolfézs szakosok, és még van egy harmadik szakpárosítás is, tehát Kamp Salamon annyira kívül áll, hogy én, aki a szemközti szobában lakom, nem tudom biztosan, hogy ő tanszékvezető-e? Ha a folyosón összetalálkozunk, akkor a zenéről beszélünk, de a kollégákról, vagy ilyesmiről nem. Tehát itt Lakner Tamástól többet tudok a kollégákról, mint Salamontól. Ö egy utazó tanár és egy ilyen típus. Lakner Tamás az én tanítványom volt, és ő roppant ambiciózus fiatalember. A férfi kara nagyon jó, legjobb az országban és a külföldi kapcsolatai is jelentősek. K/14. A főiskolai énekkarok milyen repertoárral rendelkeztek? Milyen díjakat szereztek a múltban? Eddig Hegyi Józsefet és Antal Györgyöt emlegettem. Az én hallgató koromban ők ketten vezették a vegyeskart. Mi Antalt sokkal jobban szerettük. Sokkal dinamikusabb volt. Én Antal habitusából meríthettem sokat. Sokszor észreveszem magamon, hogy ezt ő is mondhatta volna. Miután ő a Konzervatórium igazgatója lett, később a Pécsi Filharmonikusok létrejöttében komoly szerepe van, és a hajdani díszterem kialakításában, mert ez Budai Katolikus Külvárosi Kör volt korábban. Tehát ő Pécs zenei életéért nagyon sokat tett, sajnos nem hálálják meg eléggé. Meghalt közben és még csak egy emlékhangversenyt sem sikerült összehozni. Az intézet falán Agócsy László táblája kint van, de Antal György táblája nincsen. Amíg élek, szóvá teszem még valahol. Tudom, hogy akkor ő ilyen konfliktusos helyzetben volt. Ő pap gyerekeket is fölvett, akiket pedig sehová nem vettek volna fel. Ő kiállt mellettük. Az ötvenes évek voltak a legborzalmasabbak, 1953-ban megszervezte Kodály: Psalmus Hungaricus előadását azzal, hogy a pártbizottságot rávette, hogy nekünk az nagyon jó, ha Kodály elvtárs itt van, és ő ennek fejében egy Sosztakovics művet eldirigál. Elég buta emberek voltak, és ő annyit beszélt, hogy meggyőzte őket. Az olyan Psalmus volt, hogy amíg élek, nem felejtem el. Mindenki zokogott a végén. Rősler Endre volt a szólista. Szegény olyan vörös volt az éneklésben, de szívét lelkét beleadta, és Melles Károly dirigált, aki rosszul lett a szállodában, mert annyira beleélte magát. Az az előadás egy fantasztikus élmény volt. Szóval Antalnál szívesebben énekeltünk. Ugyancsak 53-ban volt Kodály jelenlétében a már említett Székelyfonó előadása is a főiskola dísztermében, és ezen kívül, egy olyan hangverseny, ahol hárman vezényelhettünk, engem mint fiatal
194
tanársegédet bevettek, és akkor négy madrigált és egy Bárdos művet vezényelhettem. Tulajdonképpen az győzött meg engem is és a tanszékvezetőt is, hogy én ezt tudnám csinálni. Közben az a bizonyos orgonista Vönöczki Endre lett a kórusvezető, aki szintén öngyilkos lett egy gimnazista lány miatt. Őt innen világnézeti okokból kirakták, mert orgonahangversenyeket tartott templomokban és ezt felrótták neki. Utána úgy emlékszem, hogy a Leőwey Klára gimnáziumban tanított és beleszeretett egy lányba. Sajnos családos ember volt, és egyszer csak megjelentek a lány szülei és azonnal elvitték tőle. Ezt annyira nem bírta elviselni, hogy vonat alá vetette magát. Tehát ő egy, vagy két évig vezette a kórust, és akkor 1956-ban az említett Privler Gyula András tanár úr meg én kerültem oda, és a következő évtől egyedül vezettem a vegyeskart. Később került ide egy Sinkovics Georgette nevű hölgy és Dobák Pál. Akkor szó volt arról, hogy mi hárman vezessük, és ez egy évig így volt. Pont akkor mentünk Debrecenbe először 1961-ben. Akkor én vittem oda a társaságot. Előzőleg Vásárhelyi tanár úr végigjárta az országot, hogy olyanok jussanak el Debrecenbe az első nemzetközi versenyre, akik megérdemlik. Akkor mi voltunk a második, akiket Vásárhelyi a legmagasabbra értékelt annak ellenére, hogy én nem voltam neki tanítványa. A pechem az volt, hogy miután hárman készültünk az év folyamán, nekem viszonylag kevés repertoár darabom volt. Sajnos nem valami jól sikerült az a szereplés. Akkor én csalódást okoztam. Akkor konfliktus helyzet alakult ki köztünk, mert hárman vezényelünk egy kórust, és ez nem igazán jó. A hallgatók is engem már megszerettek, mozgalmat indítottak, hogy én maradjak ott. Így akkor hozták létre a női kart. Azt a kart Dobák Pál és Sinkovics Georgette ketten vezették. Dobák Pállal egyébként jó viszonyban voltam és Sinkovics Georgettel is, bár ő 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a szülei, mint kommunisták kerültek Belgiumba, és ő úgy jött ide, mint kommunista szülők neveltje és mindketten, Dobák Pál is és Sinkovics Georgette is párttagok voltak, és nem lehetett együttműködni hárman igazából. Engem ez azért érintett nagyon rosszul, mert mindenem volt az énekkar. Életemnek ez volt a célja akkor. Én nőtlen voltam akkor, és az egész életemnek ez volt a központja, és számomra ez nagyon szerencsésen alakult így, hogy ők is kaptak egy kórust, meg én is maradhattam a kórusnak az élén. Később, amikor jött Jobbágy és Várdai, akkor ők kapták meg a női kart, de ők sem bírtak megmaradni egynek az élén, és akkor az egyiket úgy hívták, hogy női kamarakórus, de létszámban nem volt nagy különbség. Mind a két tanár tehetséges ember, tehát jól csinálták a dolgokat, csak éppen nem szerepeltek soha. Kicsit öncélúvá vált az egész dolog. Évente föllépni valahol, az nem igazán szerencsés. Nekem 2000-ben kellett megválnom a vegyeskartól, akkor Várdai lett a vegyeskar karnagya. Akkor már meglehetősen kevés hallgató volt, tehát két női kart nem lehetett fönntartani, egyesítették a kettőt, és Jobbágy Valér maradt a női kar élén. Ő állandóan elégedetlen volt magával is meg a kórussal is. Akkor voltak Marktberdorf-ba, összesen három női kar szerepelt és ők lettek a másodikak. Ez tulajdonképpen nagyon tiszteletreméltó volt, mert akik elsők lettek, az egy kaukázusi orosz, vagy akkor még szovjet női kar, akik minden támogatást megkaptak, csodálatos hangok voltak, tehát a pécsi női karnak semmi szégyellnivalója nem volt, de ahelyett, hogy a lányokat megdicsérte volna, leszidta a társaságot és mindenkinek elvette a
195
maradék kedvét is, és ezután abba is hagyta a kórusvezetést. Ő egy ilyen maximalista volt. Később Jobbágy Valér elment a Zeneakadémiára tanítani, és akkor jött Kamp Salamon. Salamon hamar megkedveltette magát, mert tehetséges is meg színes egyéniség, így lett aztán a Bach kultusz itt Pécsett. Ő állandóan ezt műveli, négy-öt éve lehet itt. Az jó, hogy a hallgatók egy Máté passió előadásában részt vesznek, csak az nem jó, hogy senki mással nem találkoznak. Hiányzik a kórusélet, a városi szereplések, rádiófelvételek és az Éneklő Ifjúság rendezvényein nem vesznek részt, pedig mindig mi voltunk a zárás, színvonalban is a legtöbbet jelentettünk. Korábban ez a rendezvény két napig tartott délelőtt, délután. Most már egy délután lemegy, mert csak általános iskolai kórusok és középiskolai kórusok lépnek fel. A két zenei általános iskolán kívül normál iskola nem megy. Nincs miből. A gimnáziumok sem mindannyian vesznek részt. Pécs tényleg a zene városa volt 200 év óta, és ez most lecsökkent. A múltból él mindenki, és ez most már csak romlani fog. Hadd említsek meg néhány állomáshelyet. Kezdődött Debrecenben, ott aztán később is szerepelt a kórus és lényegesen jobban, mint először. Kodály legjobb előadásáért különdíjat is kaptunk, ami nem helyezés, de komoly eredmény. Ilyen volt többször is Arezzo, Gorizia, Hannover, Belgiumban Nerpelt, Franciaországban fesztiválon, Lengyelországban Czestochowa, hajdani Jugoszláviában Újvidéken, meg Krakkó, akkor voltunk Pilsenben. A legelső alkalommal pedig Lipcsében voltunk az ottani tanárképző főiskolán, és így jutottunk el Weimarba, Erfurtba. Abban az idézőjelbe tett demokratikus időkben ez nagydolog volt, és egészen kiemelkedő volt az ottani megjelenésünk. Emlékszem, hogy a vezetőnk az orosz tanszéknek a vezetője volt, aki osztrák anyától származott, tehát tökéletesen beszélt németül is meg oroszul is, mivel orosz katonák is jelen voltak azon az ünnepségen. Ott volt egy nyolc-tíz perces ünnepi beszéd, amelyet németül mondott és utána elmondta oroszul. Teljesen odáig volt mindenki, hogy a magyarok így beszélnek németül is meg oroszul is. Ez már nagy sikert jelentett önmagában is. A repertoárunk a magyar művek közül Bartókot, Bárdos műveket, Kodályokat, úgyhogy ez akkor ott tényleg nagy feltűnést keltett. Lipcse azért nem akármilyen hely volt. Később a BBC versenyen kétszer nyertünk első díjat. Akkor volt egy olyan Kodály verseny, ami szalagon beküldendő Kodály műveket jelentett, azt is megnyertük. Akkor Helikonon vettünk részt Keszthelyen, a főiskolások Helikon díján több ízben. Egy érdekességet mondok még el, hogy mennyire hatott a hallgatókra egy énekkari esemény. Énekeltünk Pécsett a Fegyveres Erők klubjában 1958-ban, és én nem tanultam abból a bizonyos Kodály Székelyekhez című mű esetén, hogy szinte botrány lett belőle, és megtanítottam Bárdos: „Az nem lehet‖ című kórusművet. … Bárdos kifejezetten 56 emlékére írta, de a dátumban és az aláírásban észrevétlen, hogy ez miről szól. Ezt ott előadtuk – mondanom se kell, hogy – nagy sikerrel, és ahogy lejövünk, körül álltak a hallgatók mind, ahogy általában szokás és mondják, hogy ez jó volt tanár úr, akkor odajött egy fiú, aki történelem szakos volt és az éneket nem nagyon kedvelte, viszont jeles történész volt. Mindig olyan borzas természetűnek tartottam őt, félig könnyezve mondta, hogy tanár úr én még életemben ilyen boldog nem voltam. Később ő Balatonfüredre került, és az első dolga volt, hogy létrehozza a zenei általános iskolát,
196
amit Kodályról neveztek el, meghirdette a Kodály napokat az igazgatónőjével, aki egy nagyon magyar érzelmű hölgy volt, Keresztúri Dezső és más írók, költők is odajártak rendszeresen. Később ő a pünkösdi gyermekfesztivált hozta létre. Tehát az a fiú, aki történésznek indult, és utálta az éneket, egy ilyen eseménynek a hatására így megváltozott. Kérdezte, hogy voltak-e olyanok, akik vitték valamire az életben? Az Állami Népi Együttesbe került kettő. A Rádiókórusba ugyancsak kettő, a debreceni Kodály kórusba egy házaspár, ezek mind énekesek. Akik nálam karvezetést tanultak, kezdjük Kamp Salamonnal, akit már ismer, akkor Lakner Tamás, Kertész Attila, Szabó Szabolcs, aki a komoly Pedagógus Kórusnak a vezetője és a Leővey gimnáziumnak az énektanára, sok külföldi sikerrel, Nagy Ernő, aki a Nagy Lajos gimnáziumnak énektanára volt, most a Szeráfi kórust vezeti, ő is sok díjat elnyerő valaki. Kutnyánszky Csaba, aki most a Zeneakadémián tanít, Dobos László, aki zenei felvételeket csinál, és előzetesen a Bach Énekegyüttest hozta létre, és most Kutnyánszkyval közösen csinálják az Unicum Laudét. Dobos László édesapjával közösen – aki ugyancsak Dobos László és nekem jó barátom volt – indítottuk el a Pécsi Kamarakórust. Auth Ágnes, aki Székesfehérváron működik, mindig nagydíjas a Helikonon. Elég szép számmal vannak olyanok, akik viszik tovább ezt a vonalat. Főleg az, hogy megszállottak. Nem elég az, hogy megtanítom, hogy a nyolcad felütés milyen, hanem, hogy neki teszik az, hogy izgulni lehet. Fellépni és ott a másik kórus, amelyik előttünk volt, vagy utánunk jön, és mi milyenek vagyunk azokhoz képest. Szóval ezt anélkül nem lehet csinálni, mert akkor az iskola csak tanóra. Szabó Szabolcs mondta egyszer, hogy jár a kórusomba magyar tanár, matematikatanár, földrajztanár stb. és nekem ezeknek kell nyújtani valamit. Tehát aki nekem kollégám az iskolában, és ugyanakkor, amikor eljön hozzám, akkor nekem valami többletet kell neki adnom. Ez nem könnyű dolog. K/15. Milyen volt a tantermek felszereltsége a tanításhoz? Eleinte nagyon szerény mértékben, meg elég romlott zongorákkal kezdték a munkát, de ezek folyamatosan fejlődtek. A nagyon jól felszerelt Piusz gimnázium helyén létrejött a Pedagógiai Főiskola, nagyon jó helye lett ott mindennek, és később ez egyre bővült a melléje épült épületekkel egyetemben. Ahol most vagyunk, az nagyon leromlott épületrész, a Művészeti Kar, fölöttünk vannak a hajdani képzőművészek, amibe beletartoznak festők, szobrászok, grafikusok. Itt tulajdonképpen a karvezetősök és a szolfézsszakosak vannak, és a Mátyás Király utcában lévő volt Konzervatóriumban vannak a hangszeresek. Az maradt ugyanaz az épület. Ez itt pártiskola volt korábban, azelőtt pedig árvaház. A Konzervatórium épülete pedig polgári iskola volt. Mi akkor kerültünk ide, amikor a Janus Pannonius egyetemhez csatlakoztunk. Az a főépület akkor otthont adott minden tanszéknek, amikor még karokra nem vált szét. Az orvosi egyetem mindig is külön volt és most is külön van. Annak is nagyon sok épülete van. A történelem tanszék most valamelyik hajdani laktanyában van jelenleg. Tehát a mai egyetem a város különböző pontjain helyezkedik el. Ami a felszereltséget illeti, a hangszigetelés soha nem volt megoldva. A vegyeskar is a főépületben kapott helyet korábban, de már én is tartottam próbákat a mostani helyen, és Kamp Salamon is itt
197
próbál az énekkarral. Egy kápolnát, ami a Piusz gimnáziumhoz tartozott, derékban kettévágták, a felette levő rész, ami egy boltíves kiképzésű, lett a nagy ének előadó és abban volt a kórus. A boltívek miatt kellemes volt az akusztikája, jóllehet jóval szerényebb, mintha a teljes kápolna maradt volna meg, de ez a hely is a kényelmes elhelyezkedésre alkalmas volt. A karvezető később két lépcsős pódiumon állhatott, és így jól látta mindenki. Fémkorláttal is el volt látva, így háttal is lehetett támaszkodni. Egy jó zongora, amely hangversenyre is alkalmas volt. Most van egy-két olyan terem, ahol két zongora is van. De olyan nagy ellátottsága nem volt a tanszéknek, pl. felvevő berendezése a tanszéknek nem volt. K/16. Milyen jegyzeteket használtak? A tanárképző főiskolai jegyzetek voltak. Az én időmben a hallgatóknak meg kellett venni ezeket a jegyzeteket. Karvezetésből is volt jegyzet, de azt nem lehetett igazából használni, mert nem volt idő rá. Ebből csak valamilyen részletet tudtunk megmutatni vagy felolvastuk. Esetleg kértük, hogy a hallgató nézze meg.
198
6.7 Interjú Dr. Lakner Tamás DLA egyetemi docens tanszékvezetővel az 1948-ban alapított pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék - jelenleg a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet tanárával Az interjú készítésének helye: Internetes levélforma Időpontja: 2011. június 19. Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: Dr. Lakner Tamás egyetemi docens, tanszékvezető K/1. Volt-e kapcsolata a tanszékkel tanulmányai ideje alatt, (esetleg egykori hallgatója volt a tanszéknek?) Igen. 1974-78 között ének-zene - magyar szakon tanultam. K/2. Hogyan került a tanszékre tanárként, milyen élményei voltak a zeneoktatással kapcsolatban? 1979-től 1990-ig szakvezető voltam a Gyakorló Iskolában, és 90 szeptemberében kerültem át a tanszékre. K/3. Milyen periódusai voltak a tanszék történetének, milyen oktatási koncepciók váltották egymást amióta a tanszéken dolgozik? A legnagyobb változást az egyetemmé válás hozta. Az ének-zene–karvezetés szak lehetővé tette az igényesebb zenei képzést, hiszen csak egy szakterületre kellet így koncentrálni. K/4. Milyen szakpárosítások lehetőségei voltak adottak az ének-zenével, a szakpárosítások lehetőségei hogyan befolyásolták az ének-zene szakos hallgatók felkészültségét? Matematika, magyar, népművelés, német szakokkal párosult a zene. A hallgatók általános intelligenciája magasabb volt, mint a csak zenei képzésben résztvevőknél. K/5. Milyen oktatási specialitásokkal rendelkezett a tanszék (népzene, hangszeroktatás, karvezetés szak, zenekar, egyházzene, zeneinformatika stb.)? Karvezetés, hangszer K/6. Hány minősített, ill. művészeti díjjal kitüntetett oktató tanított és tanít az adott tanszéken, milyen sikereket értek el a tanárok? Az ének-zene szakon tanítók közül kettőnek van Liszt-díja. K/7. Milyen volt az egyes tanszékek oktatáshoz szükséges felszereltsége? Ezt mindenképpen csak közepes minősítéssel illetném. K/8. A tanszéken oktatók milyen sikerekhez juttatták hallgatóikat? A kórusok nemzetközi versenyeken szerepeltek nagy sikerrel. K/9. Milyen rendezvényeket, versenyeket szerveztek a tanszéken? A tanszéki koncertek mellett a Nemzetközi Bartók-Kodály Műhely évenkénti
199
megrendezése jelentős szakmai eredménnyel járt. K/10. Az ország különböző ének-zene tanszékeivel milyen kapcsolatokat ápoltak a tanszék oktatói? Szakmai kapcsolat inkább csak a konferenciákon, különböző szakmai szervezetekben való találkozásokkor létesült. K/11. Milyen külföldi kapcsolatai voltak és vannak a tanszéknek? Az Eszéki Egyetemmel több területen is vannak szakmai kapcsolataink (pl. karvezetés, kórusok cseréje stb.). K/12. Milyen szakirányok bevezetését hozta magával a BA és az MA típusú képzésben a bolognai rendszer bevezetése utáni átalakulás? Karvezetés és zeneismeret szakirány. K/14. Milyen mértékben vezették be az oktatásban a digitális és esetleg a távoktatási rendszert? Nem vezettük be. K/15. Milyen könyvek, felvételek, dokumentumok, folyóiratban megjelent történeti források jelentek meg a tanszék oktatóiról és a tanszék eseményeiről? Ez több időt igénylő feladat, sajnos erre most nincs lehetőségem válaszolni.
200
6.8 Interjú Kondéné Angyal Margit kántorral, a Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék egykori hallgatójával Az interjú készítésének helye: Szeged, Harangláb u. 19. Időpontja: 2011. április 9. Készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjúalany neve: Kondéné Angyal Margit Lakhelye (város): Szeged Születési éve: 1963 Társadalmi státusa események idején, azokban játszott szerepe: A tanszék egykori hallgatója Foglalkozása az interjú készítése idején: Kántor K/1. Mikor került hallgatóként a Pécsi Tanárképző Főiskolára? 1981-ben kezdtem főiskolai tanulmányaimat matematika-ének-zene szakon. Akkor még úgy indult, hogy Pécsi Tanárképző Főiskola, később Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara. Én tanárképző szakot végeztem, de már akkor az egyetemhez tartoztunk. A pecséten látszik, hogy 1982. januártól már egyetem. Az épület az Ifjúság útja 6. szám alatt volt. Ugyanabban az épületben volt a matematika tanszék is. K/2. Milyen szakpárosítások voltak abban az időben? Volt magyar-ének, matematika-ének, népművelés-ének, német-ének és talán nemzetiségi-ének, amely ott szerbhorvát szakpárosítás volt. A magyar-ének szak volt a legnagyobb létszámú. A matematika-ének csoportban csak négyen voltunk abban az évfolyamban. A csoportos óráink együtt voltak a más szakosokkal. Összesen kb. harmincan lehettünk ének szakosok az évfolyamban. A magyarosok lehettek kb. 15-en, de már nem emlékszem pontosan. Népművelő is kevesebb volt, de több mint matekos. A németesek és a nemzetiségi szakosok is csak páran voltak. Összességében sem lehettünk többen, mint 30 fő. Zenetörténet órákon együtt volt az egész évfolyam. A szolfézs és zeneelmélet órákon kisebb blokkokban voltunk. Magánénekből pedig természetesen egyesével. A karvezetés órák létszáma attól függött, hogy melyik énekkarba jártunk. Akkoriban három kórus működött. Karvezetésre Jobbágy Valér tanított. A női karba jártam, de ebben a kórusban természetesen nemcsak az évfolyamom volt, hanem a négy évfolyam együtt. A vegyeskart Tillai Aurél vezette. És volt egy harmadik kórus is, egy nagyobb létszámú "Női Kar", amelyet Várdai István vezetett. Dobák Pál zenetörténetet tanított. A zenetörténet tanár volt még Hegyi István is. Ő szolfézst és zeneelméletet is tanított. Szigorú volt, de fantasztikus jó tanár. Meghatározó egyéniség volt számomra. Nagyon szerettük és tiszteltük, mert nagyon jól meg tudta tanítani a szolfézst és a zeneelméletet. Másik ilyen tanár Jobbágy Valér volt, akit nagyon kedveltünk. Kinézetre különös figura volt a szakállával. Nagyon jó zenész
201
volt, sokszor vitt minket kórusversenyekre. Mindig alaposan számon kérte a tanított anyagot, versenyek előtt egyenként fel kellett mondani kívülről a kórusműveket, magas szintű elvárásai voltak. A tanításban is elég szigorú volt. Egyik személyes tapasztalatom vele kapcsolatban, amikor az utolsó évben kismamaként nagy pocakkal mentem hozzá vizsgázni. Ő annyira emberséges volt, hogy nem okozott semmi különös stresszt a vizsga. Miután a kislányom megszületett, még akkor is visszahívott a kórusába. Olaszországba mentünk akkor kórusversenyre. Nagyon szerettem ebben az együttesben énekelni. A tanár úr különleges darabokat választott, nem közismerteket, mint Bartók vagy Kodály művei. Már akkor tanultunk Kocsár Miklós és Szokolay Sándor kórusműveket, de Palestrinát is énekeltünk. Francia zeneszerzőktől is énekeltünk francia nyelven érdekes műveket. Emlékszem, hogy nagy nehézséget jelentett, amíg franciául megtanultuk. A mai napig megvan szinte az összes kórusmű kottája, amit Jobbágy Valér dirigálásával énekeltünk. Nemcsak az énekkari kottákat, hanem a többi tankönyvemet is elraktam. Megvan pl. a szolfézskönyvem és a jegyzeteim is, amiket használtunk. K/3. Kik voltak a tanárai? Kedvenc tanáraim Jobbágy Valér és Hegyi István voltak. Hegyi István egy nagyon csöndes, magába zárkózó, látszólag megközelíthetetlen, morózus embernek tűnt először, de később megismertük, és nagyon megszerettük őt. Rengeteg népdalt kellett nála megtanulni. Emlékszem, hogy a Kodály –Vargyas: „A magyar népzene‖ kötetből özönszámra tanultuk az ismeretlen új népdalokat, és minden órán volt dallamdiktálás. Én úgy kerültem oda, hogy előtte nem jártam zeneiskolába, ezért számomra nehéz volt a tanulás, de igyekeztem, és az év végén jól teljesítettem. Nem tartottam könnyebbnek az ének szakot a matematikánál. Sokat kellett gyakorolnom, de nagyon szerettem a szakot. A dallamdiktálás ment a legnehezebben, mert nagyon komoly volt. Pl. Bach h-moll miséből kellett kétszólamú, később háromszólamú részleteket hallás után leírni. Még a kottáját is megvettük, hogy ismerkedjünk ezzel a művel. A diktálási sorozatok után szinte meg is tanultuk az egész misét, mert minden órán egy másik tétel fő dallamait kellett leírnunk. Mi a Kesztler Lőrinc: Összhangzattan könyvet tanultuk, és azt szinte végig is vettük. A zongoránál is kellett játszani az összhangzattani példákat és sok írásbeli feladatot is kaptunk. A zongoratanáromhoz fűz még kedves emlék. Ő Kanizsai Lászlóné Melinda néni, egy nagyon kedves tanárnő volt. Vele kapcsolatosan is van egy érdekes emlékem. A debreceni egyházi gimnáziumban, a Svetitsben érettségiztem, ez a múlt rendszerben nem számított előnynek, és ezért volt bennem félelem, hogy fölvesznek-e? A felvételiztetők között ott volt Melinda néni is. Amikor túl voltam a felvételin, még nem tudtam az eredményét, de ott rákérdeztek, hogy milyen iskolából jöttem. Bátran elmondtam, hogy honnan jöttem, és hogy mi a világnézeti meggyőződésem. Gondoltam, hogy ezzel nem szereztem jó pontot. Melinda néni mondta el később, hogy amikor kijöttem a felvételiről, akkor ő meg akarta mondani nekem, hogy a pontszámok alapján már fel vagyok véve, ne aggódjak. Tehát ő nagyon jóindulatú és kedves volt hozzám. Aztán ő tanított végig zongorázni. Negyedikben már fakultatív volt a zongora, de én még az első félévben akkor is jártam hozzá zongorára és
202
zongora módszertanra. A szolfézst nemcsak Hegyi István tanította, hanem harmadiktól már Horváth Béláné tanárnő. Őrá nem annyira emlékszem már. Szigorlatot zenetörténetből Dobák Pálnál tettem, szolfézsból pedig Horváth Bélánénál. A zeneelméletnél Hegyi István volt a vizsgáztató tanár. Jól emlékszem a magánének tanáromra, dr. Pillári Endrénére. Ő mindjárt az első év elején megbőgetett. Amikor megénekeltetett, megkérdezte, hogy ilyen hanggal hogy gondoltam, hogy énekszakra jövök? Ez nekem nagyon rosszul esett, mert korábban már sokat énekeltem és kántorkodtam is a szülőfalumban. A hangterjedelmem viszont szűk volt. Sokat énekeltem kisgyerekként, de az nem kívánt tőlem nagy hangterjedelmet. Olyan terveim nem voltak, hogy énekes legyek, csak énektanár szerettem volna lenni, de ez a kritika arra ösztönzött, hogy igyekezzek fejlődni. A tanárnőm ezek után ért is el eredményeket velem. Utána nagyon kedves volt hozzám, mert arra is emlékszem, hogy az ötödik osztályos fiát matematikából korrepetáltam. Jó tanárnő volt ő is. Az énekmódszertant dr. Rizner Dezsőné Mária néni tanította. Nála írtam a módszertani szakdolgozatomat: Csoportfoglalkozások az énekzene órákon. Második évben a zenetörténetet Miskolczi Katalin tanította. Horváth Béláné még partitúraolvasást is tanított nekem. Iskolai gyakorlatra is jártunk, ennek vezetője Füzesi Kornélné szakvezető volt. Jobbágy Valér kórusával külföldi versenyeken többször is nyertünk. Miután befejeztem a főiskolát, még ezzel a kórussal voltunk Arezzo-ban, erre jól emlékszem. Van fényképem is az arezzoi kórusversenyről. Minden évben mentünk valamilyen kórusversenyre. Eleinte szerettem volna vegyeskarban énekelni, mert az nekem különösen tetszett. A felvételi után a karvezetők meghallgattak minket, és aztán maguk között osztották szét a hallgatókat a kórusokba. Így kerültem Jobbágy 28. ábra: Arezzo 1986 Valérhoz. A négy matematika szakos lány közül ketten voltak Tillai Aurél kórusába és ketten Jobbágy Valér kórusába kerültünk. Nagyon örülök, hogy végül is így alakult, nagyon szerettem abban a kórusban énekelni. K/4. Milyen jegyzeteket használtak? Dobák Pál: A romantikus zene története (Tankönyvkiadó, Bp. 1983.)
203
C. Nagy Béla: Magyar népzene (Tankönyvkiadó, Bp. 1974.) Dr. Hegyi József: Az ének-zene tanítása (Tankönyvkiadó, Bp. 1974.) Rezessy László: Partitúraolvasás (Tankönyvkiadó, Bp. 1974.) Hegyi József: Népzene és magyar zenetörténet (Tankönyvkiadó, Bp. 1981.) Kovács Sándor: A XX. század zenéje (Tankönyvkiadó, Bp. 1981.) Vági Istvánné: Hangképzéselmélet (Tankönyvkiadó, Bp. 1980.) Bárdos Lajos: Karvezetés (Tankönyvkiadó, Bp. 1981.) Avasi Béla: Ének I. (Tankönyvkiadó, Bp. 1974.) Gábor Éva: Ének II/A (Tankönyvkiadó, Bp. 1978.) Kardos Pálné: Ének II/B. (Tankönyvkiadó, Bp. 1981.) Frank Oszkár: Ének III. (Tankönyvkiadó, Bp. 1982.) Frank Oszkár-Monoki Lajos: Ének IV. (Tankönyvkiadó,1978.) Avasi Béla: Zeneelmélet I. (Tankönyvkiadó, Bp. 1973.) Rezessy László: Zeneelmélet II. (Tankönyvkiadó, Bp. 1973.) Frank Oszkár: Zeneelmélet III. (Tankönyvkiadó, Bp. 1973.) Hegyi József-Vági Istvánné: Dalgyűjtemény I-II. (Tankönyvkiadó, Bp. 1980.) K/5. Milyen pedagógiai értékeket tud még a tanárairól elmondani? Az egyik furcsa stílusú csoporttársam nagyon „laza‖ lány volt, szétszórt, gyakran késett. Példaértékű, ahogy Hegyi István tanár úr ezt elviselte, és ahogyan ezt tolerálta. Természetesen ezt a viselkedést szóvá tette, helytelenítette, de nem vaskalapos szigorral állt a problémához, hanem mindig kedvesen, szerényen. Állítom, hogy a nevelésben így több eredményt ért el. Nekem nagyon tetszett ez a szelídség. Az évek során rájöttünk, hogy ő belül nagyon érző és nagyon emberszerető. Kicsit úgy éreztem, mintha álarcot viselt volna. Ő nagyon szerette a tanítást is, nagyon sajnáltuk, hogy később nem ő tanította a szolfézst. Ezzel a szelíd, csöndes egyéniségével rám nagy hatással volt. Sokkal inkább, mint ha valaki nagyon lehengerlő. A többiekre már nem annyira tudok visszaemlékezni. Még Kanizsai Lászlóné Melinda néni volt nagyon emberi: közvetlen, ugyanakkor tisztelettel bánt velünk. Egyik csoporttársam sem jött túl nagy zenei előképzettséggel, de mindenkiből próbálta kihozni azt, ami kihozható. Úgy gondolom, hogy a szigor jól alkalmazva sok mindent ki tud hozni. Rendet tud tartani, lehet haladni. Jobbágy Valér is szigorú volt, de akkora szíve volt, azt is megéreztük benne. Azt gondolom, hogy nemzetközi versenyen első helyezést elérni szigor nélkül nem lehetséges. Eszméletlen teherbírása volt, hiszen nemcsak velünk foglalkozott, hanem rajtunk kívül több kórust is vezetett. Tudom, hogy azokkal is szép eredményeket ért el. Hálás vagyok azért, hogy jó tanáraim voltak. K/6. Milyen volt a tanszék felszereltsége? Kaptak-e lehetőséget a gyakorlásra? A termek nyitva voltak-e? Mindnyájan a csoporttársaimmal kollégiumban laktunk. Ezért egy kicsit kényelmetlen volt, mert a kollégiumból vissza kellett járni a tanszékre gyakorolni. A kollégiumban nem volt gyakorlási lehetőség. Emlékszem ennek a nehézségeire, főleg
204
télen. Be volt osztva, hogy hánytól hányig gyakorolhatok én, és mikor más. A termek meghatározott ideig voltak nyitva. Talán este tízig lehetett gyakorolni. Így sokszor sötétben jártunk haza. Ha voltak délutáni óráink, akkor próbáltuk jól kiválasztani a gyakorlási időpontot, hogy megfelelő legyen számunkra. Nem emlékszem, hány zongora volt, de elég sok (szinte minden teremben), így ebből azért nagy gond nem volt, de alkalmazkodni kellett a másikhoz. A gyakorlás így biztosítva volt. Délelőtt nyílván minden teremben tanítás folyt, akkor nem lehetett gyakorolni. Arra nem emlékszem, hogy könyvtárunk volt-e, mert én minden jegyzetet megvettem, ezért nem kellett könyvtárból könyvet vagy kottát kölcsönözni. A mai napig megvannak a jegyzeteim minden tárgyból. A zenehallgatáshoz viszont fonetékába jártunk el. Szükség volt erre, mert pl. én a szigorlaton Verdi Aidáját és az Otellóját választottam, amit úgy kellett tudni, hogy bármelyik részét fel kellett ismerni. Ezért nagyon sokszor meghallgattam ezeket a műveket. K/7. Volt-e zajártalom? Az egyik teremből a másikba volt-e áthallás? Nem hiszem, hogy túl nagy áthallás lett volna, mert akkor emlékeznék rá. K/8. Emlékszik-e arra, hogy hány tanár tanított ott akkor a tanszéken? Nagyon sok tanárra nem emlékszem, maximum a duplája lehetett, mint akik engem tanítottak. K/9. Milyen volt a tanárok közötti kapcsolat? A kórusvezetők között mintha lett volna olykor nézeteltérés, de nagy feszültségekre nem emlékszem, vagy nem láttunk bele ezekbe a dolgokba. Leginkább a zárkózottságot Hegyi Istvánon láttuk, róla igazából semmit nem tudtunk, a többiekről néhány dolgot igen. Rizner Dezsőné volt a csoportunknak a vezetője, módszertant tanított, ő kicsit anyáskodó volt velünk, és közel kerültünk hozzá emiatt. K/10. Ismer-e a végzett évfolyamtársai közül olyat, aki a zenei pályán megmaradt és olyat, aki szép sikereket ért el a tanításban? A csoporttársaim közül az egyiket, aki Tamásiból való volt, sajnos az évek során szem elől vesztettem. Zille, akiről már beszéltem, tanított éneket és matematikát is, és úgy tudom, a mai napig tanít továbbra is. A negyedik csoporttársam először nem tanári állásban helyezkedett el, hanem a férjének a vállalkozásában, de évek múlva elkezdett tanítani. Én tanári állásban csak a Hittudományi Főiskolán tanítottam hat évig óraadóként egyházi éneket levelező tagozaton. Viszont mégiscsak sokat foglalkozom a zenével, mint kántor. Domaszéken tanítom a gyerekeket a mai napig is. Hittanórákon, karácsonyi és húsvéti misztériumi játék alkalmával, vagy különféle ünnepekkel kapcsolatban sok-sok éneket tanítottam már nekik. Most legutóbb pl. Volly István gyűjtéseiből Mária sirató énekeket tanultunk. Nem úgy lettem énektanár, mint annak idején szándékoztam, úgy tűnik, hogy a Jóistennek más volt a szándéka. De örülök ennek a lehetőségnek, és úgy érzem, a helyemen vagyok.
205
6.9 Interjú Rezessy László nyugdíjas főiskolai tanárral 1994. augusztus 22én Lengyel Anna riportja, elhangzott 1994. augusztus 22-én a Kossuth rádió evangélikus egyházi félórájában: Erős vár a mi Istenünk! Rezessy László szakmai élete L. A.: Műsorunk vendége a magyar zenei élet és az evangélikus egyházzene jelentős személyisége, Rezessy László. R. L.: A szüleim a bátyámat és a nővéremet taníttatták zongorázni, engem nem. Az apám vett egy feles kis hegedűt, azt a kezembe nyomta, aztán azt mondta, próbálgasd. Ennyi volt az egész. De mikor Sárospatakra kerültem a tanítóképzőbe, és ott egy Kovács Dezső nevű zenetanár volt az igazgató, aki Kodálynak volt az évfolyamtársa zeneszerzés szakon, és Kodály sokra becsülte. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a Kovács Dezsőnek; emlékszem azokra az ének-zene órákra, amiket tartott, hát felejthetetlenek, és valahogy úgy érzem, hogy az is indított el. L. A.: Sárospatakon végezte a tanítóképzőt? R. L.: Sárospatakon végeztem a tanítóképzőt; és Kodály egy helyen írja azt, hogy Magyarországon az elmúlt században két helyen tanítottak relatív szolmizációt, Kolozsvárott és Sárospatakon. Hát gondolom, Kodály és Kovács Dezső évfolyamtársi barátsága alapján történhetett ez. Úgyhogy olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy öt évig ott relatív szolmizációt tanulhattam. L. A.: Sárospatakon nagyon jó alapot tetszett kapni. R. L.: Igen, igen. L. A.: Mikor végezte el a Zeneművészeti Főiskolát? És ott kik voltak a mesterei? R. L.: Hát első sorban is, ugye Bárdos. ’34-ben kezdtem el az énekszak-tanítói tanfolyamot, aztán kerültem be a fővároshoz. A főváros legkülönbözőbb iskoláiban tanítottam. Nagyon jó lecke volt. Hát Bárdos Lajosról kell megemlékeznem. L. A.: Ő igazán a mestere volt? R. L.: Annál is több. Talán onnan kezdeném el, hogy az énekszak-tanítói tanfolyamon összhangzattant, zeneelméletet tanított, hát azok is élmény dús órák voltak. De volt egy egész érdekes mellékkörülmény, az, hogy én akkor elkezdtem kántorizálni a Buda-hegyvidéken. Amelyik akkor a Várhoz, a Bécsi-kapu térhez tartozott, annak csak egy ilyen kis filiája volt, és ’37-ben elkezdtem megbízásból az énekkar szervezését. Ez elég szép eredménnyel járt, már 1937 őszén be tudtunk mutatkozni, és az istentiszteleteken énekeltünk elég gyakran, és legtöbbször Bárdosnak a könnyebb kétszólamú orgonakíséretes műveit énekelgettük. És egy idős hölgy jött hozzám és megköszönte, hogy Deák-Bárdosné vagyok, Bárdos Lajosnak édesanyja. L. A.: Tehát ő is evangélikus volt? R. L.: Evangélikus volt, igen. L. A.: Ez inkább kereset-kiegészítés volt, ez a Buda-hegyvidéki énekkar, vagy pedig a főiskola mellett egy jó gyakorlati lehetőség? R. L.: Hát a mi életünk akkoriban úgy volt, hogy hétköznapokon az iskolában dolgoztunk, vasárnap a templomban kántorizáltunk. A kántorizálás bizonyos vajat
206
jelentett a kenyérre, és hát csak egy példát mondok. Cinkotai éveimben, Gödöllőn kántorizáltam, és egy istentiszteletért öt pengőt kaptam. Hát az olyan komoly szép összeg volt, hogy egy svájci órát lehetett megvenni öt pengőből. Egy úgynevezett Mystéria órát, amit máig is emlegetek, mert nagyon jó volt. Hát szóval így nézett ez ki, és ezért jelentett ’49-ben az államosítás óriási csapást, ami a mi életünket egész megváltoztatta. Lehúzták előttünk a redőnyt és nem volt tovább. L. A.: Ezt kifejezetten csak a kántorizálásra tetszik érteni, vagy pedig más egyebekre is? R. L.: Hát más egyebekre nem. Mert 1946-ban megbíztak a Zeneakadémián tiszteletdíjas tanársággal, az énektanítás módszertanát és a gyakorlati tanítást kellett csinálni, amit nagyon szívesen csináltam, mert ugyanakkor a Horváth Mihály téri bemutató iskolának voltam az énektanára. És úgy a ’46-os, ’47-es években, a ’48-as és még a ’49-es években is úgy láttuk, hogy csodálatos világ nyílik meg, miden kinyílt előttem, gyönyörűen mentek a dolgaim. Bárdos Lajos magához fogadott munkatársként a „Magyar Kórusban‖, rám bízta a protestáns hírek rovatvezetését és az iskolai énektanítás és iskolai hangszertanítás ügyét, amit hát szintén nagyon-nagy örömmel csináltam. L.A.: És ennek is véget vetett, a főiskolai tanárságnak a ’49-es esztendő? R.L.: Igen, igen. A Magyar Kórus államosításával együtt. Harmincunkat bocsájtottak el akkor, helyet kellett adni a pártembereknek a Zeneakadémián. Köztük nagy nevek, hát én elég fiatal voltam még akkor, úgyhogy – na és akkor engem kárpótoltak is. Meg volt ígérve a Zeneakadémiára ’49 őszére a kinevezés, ki is neveztek, de nem a Zeneakadémiára, hanem a Pedagógiai Főiskolára, még a Cukor utcában volt, és annak a Zenetanszékén nekem bőséges munkaterület jutott. L. A.: És meddig tetszett ott tanítani? R. L.: A fennállásáig, ’56-ig. ’55-ben szüntették meg, de engem még egy évre megbíztak, hogy lássam el a levelező hallgatóknak a további ellátását. L. A.: És ’56 után mi következett? R. L.: ’56 után, ’56 őszén: az volt talán anyagilag a legnehezebb, akkor született a harmadik (helyesen: a negyedik) fiunk, legnehezebb időszak – Pécsre helyeztek. L. A.: És ’56-tól a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanított? R. L.: A Pécsi Tanárképző Főiskolán beosztott tanárként dolgoztam. Amikor odamentem, a tanszékvezető felvitt az igazgatóhoz, és felajánlották a tanszékvezetést. Hát egy kicsit szemükbe nevettem, hát hogy gondoljátok; ezt a tanszéket a Hegyi Jóska csinálta, én örülök, ha befogadtok, addig, míg valami történik velem. És hát ebben maradtunk. Nem volt az rossz. Aranyos jó tanítványaim, jó kollégáim voltak, megbecsültek a Pécsi Főiskolán, de idegennek éreztem magam. A család, a lakás itt volt, a gyerekeim itt jártak iskolába, nem lehetett gondolni se költözésre, nem is akartam. L. A.: És meddig volt ez a pécsi időszak. R. L.: Úgyhogy örültem már, amikor a minisztériumba behívtak és közölték velem, hogy az egri főiskolán újra meg kell szervezni a Zenetanszéket és rám gondoltak.
207
L. A.: és ez mikor volt? R. L.: Ez ’59-ben volt. L.A.: És ’59-től aztán a nyugdíjig… R.L.: ’59-től ’75-ig, nyugdíjig ott voltam. L. A.: Az Egri Tanárképző Főiskola Énektanszékét tetszett vezetni. Tehát akkor, hogy milyenek a mai énektanárok, az Laci bácsin is múlott. R. L.: Igen, igen, és ez egy nagyon nagy probléma és nagy fájdalom és szomorúság nekünk; mert hogy őszinte legyek, csak rosszat hallok. Nem volt a mi munkánkban hiba, mi azt csináltuk, amit csinálnunk kellett. Színvonal is volt, de volt egy nagyon-nagy baj: a kétszakosság. A zene az egész embert kíván. Hát volt egy olyan szakpárosítás, hogy testnevelés-zene. Az a fiatalember futott három kilométert, és utána jött partitúra-olvasás órára. Lerogyott a zongora mellé, azzal nem lehetett csinálni semmit. Szóval az lett az eredménye, hogy a hallgatóink egy része átment a másik szakra és ott tanított, egy részük megmaradt. Ezekből sok esetben kiváló énektanár lett, akik a zenének adták magukat és abban képezték magukat. Mert hiszen mi, pláne a kétéves képzés alatt, közben marxizmus, pedagógia, hát egyéb, eléggé meg voltak terhelve a hallgatóink, úgyhogy zenében sem tudtuk azt az eredményt elérni, tehát állandóan szükség volt arra, hogy a továbbképzést, amíg él az ember, azt addig csinálni kell. Én ma 82 évesen is tanulok, gyakorlok, komponálok, elméleti problémákon töröm a fejem, írom a zeneelmélet jegyzeteket. Hát ez is olyan dolog, látom, hogy a zeneiskolában még mindig a Kesztler összhangzattant tanítják, nem győzöm a kifejezéseket javítani, mert a zeneelmélet szókincse annyira megváltozott ez alatt az idő alatt, hogy ma már a Kesztler összhangzattan nagyon-nagyon porosnak látszik. Úgyhogy szükség volna, hát én hozzá is kezdtem már, és valószínű, ha sikerül, meg is fogom csinálni, ha élek. L. A.: Felhozta Laci bácsi, hogy Buda-hegyvidéken kórust szervezett. Na most, ’49 után, amikor tanárképző főiskolán tanított, akkor meg tudott maradni a kapcsolat az egyházzal? R. L.: 1949-ben feljelentettek – én ismerem az illetőt, nevét nem akarom mondani – az egyházzenei működésem miatt. Ugyanakkor én már második éve vezettem a Pesti Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékét, és akkor köteleztek arra, hogy fejezzem be az egyházi munkámat. Ez hivatalosan meg is történt, ’49. december 31-vel hivatalosan befejeztem a kántor-karnagyi munkámat a Buda-hegyvidéki gyülekezetnél, de az énekkart tovább vezettem ’56-ig. Addig, amíg Pécsre nem mentem, mert addig tudtam csinálni. De ott is elég zűrös állapotok alakultak ki, úgyhogy azt is be kellett fejeznem. És így ’56-tól ’75-ig mások vezették az énekkaromat. ’75-ben jöttek hozzám – éppen tegnap láttam a TV-ben Kardos Ernő szép műsorát, negyven évig énekelt az énekkaromban és ő volt az énekkar elnöke. L. A.: Kardos Ernő, ha már fel tetszett hozni a nevét, kémia-természetrajz tanár, és most Széchenyi-díjat kapott. Ugyancsak az evangélikus egyház tagja, és hát többek között valóban erről is beszélt, amit most Laci bácsi említett. Most azt hagy kérdezzem meg, két olyan fontos egyházzenei művet is meg tetszett jelentetni, ami azokban az
208
időkben, amikor megjelentek, nagyon sokat segítettek a magyarországi evangélikus egyházzenének. R. L.: Nemcsak az evangélikus egyházzenének. L.A.: Megmondom, mire gondolok Laci bácsi. Az „Ádventtől ádventig‖, ez volt az első nagy olyan áttörés, ami megpróbálta összegyűjteni, sikerrel egyébként, azokat a kórusműveket, amelyeket érdemes énekelni, mert zeneileg értékesek. Kérem, hogy erről tessék beszélni. R. L.: Bárdos Lajos volt a szellemi indítója. Ő úgy tervezte, hogy Ádám Jenő ír egy előszót hozzá, Gárdonyi Zoltán egy zenetörténeti bevezetőt. Mivel a „Magyar Kórus‖ is akkor, ’46, ’47-ben kezdte összeszedni magát, a régi kapcsolatait igyekezett a nyomdával stb. stb. újra élővé tenni, hát így nem vártuk ki a kötetet, hanem 16 oldalanként, ívenként jelent meg. Hát erről el kell mondanom, hogy egész életemben kutattam a jó zene után, a jó kórusműveket összegyűjtögettem, és nem tudom, hogy miért és hogyan, de azonnal írtam hozzá magyar szöveget. Szerencsére Bárdos megtanított a helyes prozódiára, úgyhogy ez volt az „Ádventtől ádventig‖ lényege azon felül, hogy jó műveket, barokk előtti, reneszánsz kórusműveket gyűjtöttem össze. L.A.: És ezáltal hozzáférhetővé tette Laci bácsi. Hát ez nagyon lényeges. Mert lefordította, összegyűjtötte és megkínálta vele a kórusokat. Tessék, jó műveket lehet énekelni. R. L.: Sajnos, nem lett belőle kötet. A hetedik füzet a nyomdában volt, amikor államosították a „Magyar Kórust‖, így csak hat ív jelent meg belőle. Hát mi ugyan összekötögettük, de hát szóval nem lett kötet belőle. De akinek megvan, nagyon sok embertől hallom, katolikusoktól, más vallásúaktól, hogy féltve őrzik azokat a példányokat. Igen, mert zúzdába akarták adni ’49 után a meglevő készletet, mert elég nagy készlet volt belőle. Aztán nem tudom, hogy ki mondhatta, hogy inkább el kéne adni, minthogy zúzdába küldjék. Így aztán az Eklézsia kiárusította. L. A.: Más karénekeskönyvet is tetszett kiadni, például a Karénekeskönyv 2-t. R. L.: A Karénekeskönyv 2, az már mostani. Lényegében az Ádventtől ádventig javát hozza, és közben, amit csináltam 40 esztendő alatt, azokból a javát összegyűjtögettük, és Karénekeskönyv 2, mert Csorba István szerkesztett egy Karénekeskönyv 1-t, ezért lett ebből a 2. Azokban könnyebb, bár sok jelentős mű is van benne. Az enyém viszont tisztán négyszólamú vegyeskarok, nagy részben orgonakísérettel. L. A.: Használják ezt? R.L.: állítólag hat utánnyomás volt belőle. Mondjam azt, hogy a Koronázó templom énekkara is használja? L. A.: A Mátyás templomra tetszik gondolni. Na, most számos kéziratban levő munkája van. Kérem, hogy beszéljen ezekről! Mik foglalkoztatják, milyen témák, és mi az, amit feltétlenül, a magyar zenei élet javítása érdekében meg kellene jelentetni? R. L.: Hát talán a legfontosabb volna az ökumenikus kancionálé, amelyik kb. száz éneket tartalmaz vegyes kari feldolgozásban, amelyek nagy részben katolikus, református, evangélikus, esetleg baptista énekeket tartalmaznak. Most jelent meg az
209
egyik evangélikus folyóiratban, a Lelkipásztorban, egy nagy kimutatás az ökumenikus énekekről, úgyhogy nekem azt még át kell nézni, és ennek alapján még tovább bővíteni a lehetőségeket. Temetési énekeket írtam férfikarra, ebből is van vagy 40 darab. Talán a leglényegesebb, hogy 22 éve tanítok orgonát az István Gimnázium zeneiskolájában, nagyjából készen áll a két kötetes orgonaiskola. Ami egy kicsit az utóbbi 20 esztendőnek a munkája. L. A.: Laci bácsi a mai napig tanít. R. L.: Tanítok, igen, de most már úgy van, hogy gondolkozom azon, hogy befejezem. Én már egy évvel ezelőtt is gondolkoztam, azt mondtam magamban, hogy én már szégyellem magam, hogy még most is tanítok. De a tanítványaim szeretnek, és szépen vizsgáznak, és nem volt lelkem, hogy ott hagyjam őket, de ezek a kéziratok aggasztanak, hogy ezeknek a sorsát valahogy el kéne intézni. Mert ugye, ha valami közbejön, halálom után nem remélhetek semmit, hogy ebből valami is megjelenik. A gyakorlati példák azt mutatják, hogy a kottatárak az antikváriumba kerülnek, gyerekeket nem érdekli, eladják. De hát én ezt kivédtem, mert 10-20 kilós csomagot vittünk feleségemmel a postára. A kottáim jórészét a Sárospataki Főiskola könyvtárának küldtem, de elég nagy anyagot kapott a Fasori Gimnázium, és most készülök egy kis könyvtárnyi anyaggal a Sárospataki Tanítóképző részére. L. A.: Ez tisztelet a volt iskolának? R. L.: Igen, igen, sokat kaptam tőlük. Talán többet, mint amit vártam, és ez a legkevesebb. Ezek most már a legféltettebb kottáim, amelyeket most már csak oda küldhetek, máshová nem. Mert nagyon lényeges az, hogy Északkelet-magyarországon Sárospatak, az szellemi központja volt a Kárpátaljának, a Felvidék, Kassa környékének; és most ott van Sátoraljaújhely mellett a Ronyva folyó, amelyik nyaranként kiszáradó patakocska, erecske, ez az országhatár. Elvágták Sárospatakot. Most már talán, Kárpátalja felé már nyílnak a kapuk. L. A.: Most már csak észak felé kellene, hogy kaput nyissunk. Milyennek találja a magyar egyházzene állapotát, ezen belül az evangélikus egyházét? Meglátszik rajta az elmúlt évtizedek bezártsága? R. L.: Biztos meglátszik, de azt hiszem, csak a felületes szemlélőnek, mert azért a munka mindenütt folyt, ha szerényebb eszközökkel is. Elkezdtem már azt mondani, hogy ’75-ben, amikor nyugdíjba mentem, Kardos Ernő látogatott meg, egy régi öreg barátommal együtt és azt mondták, most már nyugdíjban vagy, gyere vissza, foglald el az énekkar vezető helyét. Te csináltad az énekkart, vedd vissza újra. Azt mondtam nekik, hagyjatok békét nekem most már, nyugdíjba megyek. Hát két hét múlva megint eljöttek, mondván, hogyha pedig el nem vállalod, és az énekkar szétoszlik, az a te lelkeden szárad. Ezek után nem lehetett mást csinálni, persze hogy elvállaltam, és sok örömet okozott azóta is. Hát ugye megöregedtünk, az énekesek is megöregedtek; de ha kiosztok egy kottát, akkor a négy szólam szól egykettőre. L. A.: A mai napig tetszik vezetni a Buda hegyvidéki énekkart? R. L.: Ma is, ma is. Sőt, ’91-ben kezdtünk el egy zenés áhítatot, ahol az egyházzene történetét – nem mondok evangélikust, mert benne van Palestrina, benne
210
van Lassus és benne van Sveelinck, a Kálvini reformáció is, tehát úgy mondhatnám, a keresztény egyházzene történetét – zenés áhítatok formájában csináljuk. Két havonként ’91-től, most már ’94 van, végigmentünk, a zenetörténet minden jelentősebb mesterétől néhány művet bemutattunk. Énekkari és orgona műveket, már most eljutottunk a magyar szerzőkig. Szóval már itt is a vége felé járunk. Egyedül Bach kapott két estét, meg Liszt két estét, és most Gárdonyi. Ő annyi mindent komponált, hogy két estére való műsor telt ki. Most Sulyok Imre, Fasang Árpád kerül sorra. L. A.: Gárdonyi Zoltán egyébként református egyházzenész volt. R. L.: Igen, de amikor Kodálynál végzett, Akkor kiment Németországba. Tíz esztendőt töltött Sopronban, és az alatt főként evangélikus témákra írta műveit, úgyhogy tiszteletbeli lutheránus Gárdonyi Zoltán. Nagyon tisztelem. Németországból is visszajött. Tudtuk azt, hogy milyen elbánásban részesül ő itt, magyar részről; és miért kellett annak az embernek, aki doktori disszertációját Liszt Ferenc magyarságáról írta, miért kellett annak az embernek öregségére Németországba távoznia? Nem ment szívesen. És a Debreceni Kollégiumra, Kántusra bízta összes kéziratát. L. A.: Ahol azt hiszem, nagyon jó helyen van. Berkesi Sándor kiváló letéteményes. R. L.: Még talán azt elmondanám, hogy amikor a kántori vizsgára készültem Miskolcon, akkor ismertem meg a Kapikorál könyvet, és ott ismertem meg az evangélikus egyházi énekeket, amik nagyon-nagyon belém vésődtek. Kapi Béla püspök édesapjáról van szó, aki a Soproni Tanítóképző igazgatója volt. Öt bízták meg az 19089-es években, hogy a sokféle korál könyv közül szedje ki a legjobbakat, és csináljon egy új korál könyvet. 1911-ben jelent meg a Kapi Béla féle korál könyv, amit 1982-ig használtak, amíg megjelent ez a korál könyv, amit mi csináltunk Sulyok Imrével, Fasang Árpáddal, Treutler Gáborral. Az evangélikus egyházban mindenütt éppen ennek az énekes könyvnek és korál könyvnek a hatására mindenütt a ritmikus ének vált uralkodóvá. L. A.: Tehát a ma használatos evangélikus énekes könyv elkészítésében is részt tetszett venni. R. L.: Hogyne, erősen. Több évig csináltuk. ’75-től ’82-ig. Az egész országban egymás után alakulnak a kis énekkarok, amelyek nagyon sokat segítenek a gyülekezeti ének megjavításában. L. A.: Képzett kántorok nem kellenének? R. L.: Nagyon kellenének. L. A.: Említettük már, hogy számos műve kéziratban van. 12-t sorol fel itt Laci bácsi nekem, segítségképpen. Többek között Liszt Ferenc templomi kórusai magyar szöveggel, hogy egy egész más korba ugorjak, Frescobaldi válogatott művei orgonára, aztán: orgonaiskola két kötetben, zeneelmélet zeneiskolák részére – azért említettem ennyifélét a 12-ből, hogy olyan széles körben mozognak ezek, hogy nem is tudom, miért nem adják ki? Tehát, hogyan lehet ezek nélkül zenei élet? R. L.: Szóval, ezeket összeköti a pedagógia. Hogy miért nem adják ki? Hát ugye, ez a pénztelenség, a szegénység. Én bízom benne, hogy eljön az idő, amikor talán. És
211
hálásan köszönöm ezt a beszélgetést, mert itt legalább elmondhattam, kitárhattam a gondolataimat, elmondhattam az életem. Ez vagyok.
212
6.10 Interjú Dr. Kelemen Imre nyugdíjas főiskolai tanárral, az egri tanárképző főiskola oktatójával Az interjú készítésének helye:3300 Eger, Csákány utca 35. II. 2. Időpontja: 2011. 02. 26. szombat 13 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: Dr. Kelemen Imre főiskolai tanár K/1. Hogyan emlékszik vissza főiskolai hallgató korára? A szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola első tanszékvezetőjének neve Szögi Endre (később dr. Szeghy Endre) volt. Ő volt a tanszék alapításának szervezője. Meglehetősen jól működő kamarakórusa is volt neki, ami viszonylag hosszú ideig megmaradt. Hogy akkor milyen elrendezés szerint folyt a tanítás, azt nem nagyon tudom. Az egész országban Szegeden folyt a tanítás folyamatosan. Én már akkor kerültem oda, amikor Heintz Fülöp volt a tanszékvezető, illetőleg akkor dolgoztam ott, amikor újra visszakerült tanszékvezetőnek Szeghy bácsi. Heintz Fülöp két és fél évig, vagy három évig volt Szegeden, mint tanszékvezető. Elmondom, hogy kik mit tanítottak. El tudom mondani, hogy milyen volt az énekkar repertóriuma. Amikor odakerültem, nem nagyon volt más választásom, mert esetleg katonai munkaszolgálatra mehettem volna el. Az orgonatanulási lehetőséget teljesen leépítették, a sikeres felvételiről még megvan a leckekönyvem Zathureczky Ede aláírásával, de egy tollvonással megszüntették ezt a szakot. A Dómban akkor Csomák Elemér volt a kántor, 1945-ig ott volt orgonista Antos Kálmán. Játszott ott az orgonán egy Demény nevezetű ügyvéd és egy Vígand nevezetű illető is, aki állítólag korábban katonatiszt volt. Ők nem állandóan játszottak a Dómban, mert játszottak a Móravárosi és a felsővárosi templomban is és így váltogatták egymást. Az alsóvárosi templomban egy rettentő rossz pneumatikus orgona volt. Kőhalmi Imre volt ott a kántor. Móravárosban pedig Inczédi Kálmán. Az ottani orgona jobb volt valamivel. Inczédinek volt három lánya, ha jól emlékszem. Én is orgonálgattam ezekben a templomokban, de szerencsére nem bántottak, mert közben népi együtteseket kísértem, akik mozgalmi nótákat énekeltek, így aztán csinálhattam azt, amit akartam. K/2. Kik voltak Szegeden a zenei élet meghatározó személyiségei? A konzervatóriumban az igazgató akkor Kollár Pálné volt. Belle Ferenc hegedű tanár volt, vele kamaráztunk is, ő nagyon jól tudott blattolni. Végig játszottuk a Bach hegedű-csembaló szonátákat persze zongorával. Meghatározó személyiség volt aztán Várnagy Lajos, Elfer Vera zongoratanár, Höchtl Margit (Budapest, 1894. – Debrecen, 1969.) zongoraművész és tanár, aki Szendy Árpádnak volt tanítványa, Varjas Anna, volt egy Bátory nevezetű, az csellós volt. Operaénekesek közül Papp Júlia, Olgyai Magda. Paulusz Elemér volt akkor a karnagy, és Simon Albert tenorista volt. A színházban
213
vasárnap délelőttönként volt hangverseny. Amikor Fischer Anni ott volt, Liszt h moll szonátát és a Schumann Karnevált játszotta. Emlékszem egy zenekari hangversenyre is. Ott előadták Bach parasztkantátáját, és Benedik Klára zongoristával Bach f moll zongoraversenyét. A kontinuót zongorán Új József játszotta. Az operaelőadások közül Mozart: Figaro házasságára, és Csajkovszkij: Pikk dámára emlékszem. Jó kísérő volt itt Hajdú István, aki 1956-ban elhagyta hazánkat. Zathureczky is ismert név volt. Később már nem szerettem járni hangversenyekre, mert mindig kérdezték, hogy mi a véleményem. Nem voltam zenekritikus akkor sem. Ami az énekkart illeti, egy ideig az egész műsort mozgalmi dalok tették ki (Leninről, Rákosiról szóló dalokat kellett énekelni). Amikor odakerültem, az első évben még olyanok sem lehettek műsoron, mint pl. a reneszánsz canzonetták. A második évben valamelyest enyhült a dolog, és már olyan darabok is előkerülhettek, mint Friderici: Ladilom, meg Jakob Regnart: Babonás. Kodály: Mátrai képek volt a fő szám a magyar művek közül vagy Gárdonyi: Sárgul már a fügefa levele (ami egy nagyon rossz mű). Második éve tehát ez volt a repertórium. A Mátrai képek megtanulása egyáltalán nem ment könnyen. Nagyon jó hanganyag volt. Rendes arányban voltak férfiak. Azt nem tudom, hogy pontosan hányan voltak a kórusban, mert engem úgy vettek, hogy én egy kicsit külön vagyok, mert engem elengedtek könyvtárba olvasni meg kutatni, így elnézték, hogy nem jártam be minden órára. Az első év végén is volt egy hetes hangversenykörút (Miskolc, Pécs). Ezek az utazások a Főiskolai Napok keretében szerveződtek. Második évben is ez volt a záró aktusa az egész évi munkának. Második évben, amikor már tervezték, hogy kineveznek tanársegédnek, akkor már tervbe vették, hogy Kodály Psalmus Hungaricus művét adják elő. Mint tanársegéd már részt vettem a szólambetanításban is. Rám bízta Heintz Fülöp a zenetörténetet meg a zongoratanítást. A szólambetanításban illett mindenkinek részt venni. Akkor tanulta a kórus a Kállai kettőst is. Kodály nagyon örült, amikor a műveit tervezték megtanulni. Már csak az volt a kérdés, hogy ki vezényeljen. Abban az időben a szegedi színháznak két karmestere volt, az egyik Paulusz Elemér és Simon Albert, aki később Budapesten, a Zeneakadémián karmesterképzést vezetett. A végén Ferencsik Jánost kérték meg a Kodály művek dirigálására. Végül a jó hanganyaggal rendelkező kórus nagyon jól megtanulta a művet zongorapartitúra segítségével. Ekkor Simon Albert kapcsolódott be, vagyis a koncertet ő készítette elő és maga Kodály is ott volt. A tanársegédi tevékenységem második évében Bárdos Lajos állt a központban és Bárdos jött el dirigálni a „Szeged felől‖ és a régi magyar táncokból készült feldolgozását. Ezeket a kórusműveket a koncerten is ő maga dirigálta. Erdős Jánosról annyit tudok mondani, hogy ő átment tanítani a gyakorló iskolába. Garamszegi pedig módszertant tanított, de ugyanakkor a gyakorló iskolában is tanított. Csinált egy teljes Bartók műsort. Az egész koncert Bartók műveiből állt jelenetek formájában. A színpadon szereplők is voltak és valamilyen módon jelképezték a tartalmat. Egy másik szép vállalkozása volt a Bach parasztkantátának egy gyerek együttesre való adaptálása bizonyos tételek kihagyásával, megfelelő hangfekvésre hozásával és egy kis zenekar alakításával szabályszerűen előadták a kantátát gyerekkórus előadásában.
214
Partitúra tárgyat majdnem minden tanár tanított. Nem a legszerencsésebb dolog volt ez. Itt is így volt ez Egerben. A szolfézs tárgynak akkoriban a hivatalos elnevezése ének volt. Erdős is tanította és Garamszegi is. Szeghy bácsi zeneelméletet, Heintz Fülöp zenetörténetet tanított. Nála azt tudnám megjegyezni, hogy nem egy történész alkat volt, de jó zeneirodalmi ismeretei voltak, és abban az időben, amikor még hanglemez felvételek nemigen voltak, ő bizonyos részleteket be tudott mutatni zongorán, ha csak egy szakasz erejéig is, de a zene mindig jelen volt. A magánéneket Fekete Amália tanította. Ha él még, akkor szeretettel köszöntöm. Aztán később a zenekonzervatóriumból is jártak át tanárok zongorát tanítani. Egy nagyon jó zongoratanárnőre tudok emlékezni, akivel sokat tudtam beszélgetni és sokat tanultam tőle, Rácz Lili néni Bartók tanítványa volt. Annál olyan volt a tanulás, hogy inkább beszélgetés. A zongoraműveket átbeszéltük és a kíséreteknél pedig elmondta, hogy általában mi az első szabály: amikor a szólistának forte van kiírva, a zongoristának mindig csak mezzoforte lehet. Tehát ilyen egyszerű dolgokon kezdte. Mészáros Emmára is emlékszem, aki Vásárhelyről járt át tanítani. Más hangszert akkor még nem tanítottak, csak zongora volt, de ez is nagyon szerény szinten volt (Kelemen Imre felesége Farkas Éva is közbe szólt). Engem felvettek a Zeneakadémiára, de édesanyám féltve egészségemet nem engedett el Budapestre. Így kerültem én a főiskolára és itt ismertem meg Kelemen Imrét. A doktori disszertáció megírásánál arra nagyon oda kell figyelni, hogy a forrásokat felkutassa, a forrásokat fontossági sorrendbe kell állítani. A szóbeli források is lényegesek. Ha nincs adat, bizonyos esetben az is fontos adatnak számíthat. Az interjúknál arra kell figyelni, hogy az alanyok már sok dologra nem emlékeznek, és a maguk szerepét olykor felnagyítják. Én már 70 éves koromban nyugdíjba mentem, így elkerültem az osztott képzés „bolognai képzés‖ problémáit, csak annyit tudok róla, hogy eddig nem különösebben vált be a dolog. K/3 Miért került Heintz Fülöp Egerbe? Azért, mert Szeghy bácsit visszahelyezték tanszékvezetőnek. Hogy milyen úton, erről sok mindent mondtak, de azt tudom, hogy nagyon nem voltak jó kapcsolatban egymással, és ez általában mindig veszedelmes lehet. Szeghy törekedett arra, hogy a diákok véleményével vagy pártfogásával megerősítse magát. A diákok segítségét használta fel, amikor kérvényt írt, hogy visszakerülhessen a posztjára. Megjegyzem, hogy egy tanárnak soha sem szabad a diáknak a szimpátiájára alapozni, ettől függetlenül nagyon jó kapcsolat lehet a tanár és a diák közt, de erre nem szabad alapozni. Nekem szemet szúrt kezdetben olyan dolog, hogy Szeghy azt mondta, hogy Beethoven ugyanazon a napon született, mint Kodály. Viszont egyike volt a legkiválóbbaknak, akik a zeneelméletet tanítani tudták. Szeghy bácsi ezt kiválóan tudta és meg is tudta
215
szerettetni. K/4 Milyen módszert választott a zeneelmélet tanítására? A leghagyományosabbat a Rieschbietert63. A Rieschbieter a mai napig is a legjobb. Kodály is abból tanított. Már megvolt a Kesztler összhangzattan könyve is, de Kodály a Rieschbieterből írt basszust a táblára. A Palestrina stílusból csak a kétszólamú volt, és ami nem volt helyes dolog (mondtam is neki, mert jó viszonyban voltam vele), nem ragaszkodott a C kulcsokhoz, pedig az fontos lett volna, de úgy sokkal nehezebb lett volna. K/5 használtak-e ezenkívül jegyzeteket a tanításhoz? Nem voltak jegyzetek. Amikor Heintz Fülöp bácsi innen Egerből Pécsre került, akkor csinált egy házi jegyzetet, ami a kornak a szellemében volt. Akkoriban az is jelentett valamit. A 60-as reform után keletkeztek az olyan jegyzetek, amelyek már igen színvonalasak voltak. A tanszékek elosztották egymás között a jegyzetek írását. A zenetörténet három részre volt osztva. Avasi Béla Szegedről, Dobák Pál Pécsről, én pedig innen Egerből. Akkor még csak egy rövidebb jegyzetecske volt az. Annak idején jó szolgálatot tett, de maga a könyv, amit később írtam, az egész más. A jegyzetemnek 14 kiadása volt, a könyvemnek négy, és most rátették az internetre, már onnan is letölthető. Nekem sokat segített, hogy itt sok minden megvan nekem, én nemcsak az általános elméletet, hanem a gyakorlatot is tanulmányoztam. Az a fontos a zenetörténeti munkáknál, hogy általános történeti tanulmányokat is kell végezni. Csak az elmélet önmagában nem elég. Ismerni kell a darabokat is, amiről az ember ír. Azért én nem voltam nehéz helyzetben, mert sok mindent meg is hozattam. Annakidején a Rózsavölgyinél csak kevés valutát adtak külföldi könyvek beszerzésére, mégis mindent meghozattak, amire szükségem volt. Dél Amerikából is jött tavalyelőtt nyolc füzet. Persze nem volt olcsó dolog. Ezt a mai napig folytatom. Ezt csak családi kasszából lehetett kifizetni. Úgyhogy mint nyugdíjas én egyáltalán nem unatkozom, mert ha kell, akkor leülök a harmóniumhoz vagy a zongorához, és szórakozásból még középkori hangjegyátírásával is foglalkozom. Itt mutatok egy partitúraolvasás könyvemet, amely 2005-ben jelent meg 600 példányban. Ezt én odaadom magának. Minden egyes darabról van benne szó, aztán elméleti részek és tanácsok a transzponáló hangszerekre stb. Egerben már ebből tanítanak a tanárképző főiskolán, amely 17. századi spanyol orgonaműveket tartalmaz. K/6. Hogyan került ön Egerbe a főiskolára? 1955-ben a pesti Pedagógiai Főiskolát megszüntették, és ott voltak nálam nagyobb urak, akiknek kellett a hely Szegeden. Faludi Béla és Káldor János távoztak
63
Wilhelm Albert Rieschbieter, német zenepedagógus, szül. Braunschweigban 1834. július 20-án, Drezdában halt meg 1910. február 11-én. Hauptmann Moritz tanítványa volt. 1862-1900-ig a drezdai konzervatórium ellenpont tanára volt. Zeneelméleti tankönyvei elterjedtek az egész világon. Forrás: Révai Lexikon
216
később. Talán, hogy miért, azt nem kell beírni a disszertációba. (Még a részleteket is tudom) Káldor túlságosan szerette a levelezős hallgatókat, és az egyik levelező hallgató túl őszinte volt a férjével az első alkalomkor. Ebből botrány bontakozott ki. Faludi Béla egyházi karnagy is volt a budapesti Jézus szíve templomban. Ő már korábban elkezdett tanítani Szegeden. Ő utazó tanár volt. Vasárnap Pestre ment és a misén vezényelt a templomban. Ekkor a szegedi személyzeti előadó a mise végén odament hozzá és gratulált neki. Ez persze akkor illegális dolog volt és ezért került el. Rezessy László Pécsre került. Ő nagyon rendes ember volt és Fülöp bácsi is Pécsre került. Akkor Hegyi József volt ott a tanszékvezető. Több lábon kellett állni. Két évig dolgoztam könyvtárban. A zenetudományi szakra mentem a Zeneakadémiára és érvényes felvételi vizsgát tettem orgonából is. Nekem nem engedték, hogy az orgonaszakot végezzem. Volt egy Bach szeminárium, amit Gárdonyi tartott. Nekem nem mondott semmi újat, mert én azt régebben már megtanultam. Én ilyenbe beleszóltam és ez nem tetszett neki. Viszont voltak ott olyanok, akiktől sokat lehetett tanulni pl. Harmat Artúrtól. Ő értett a tanításhoz. Megemlítem még Ferenczi Györgyöt, aki Cziffra Györgynek volt a tanára. Az is nagyon jó tanár volt. Világ látott ember volt és nagyon érdekes történeteket mesélt. Nagyon jó volt még a partitúra tanár Maros Rudolf, és nagyon jó előadásokat tartott Szabolcsi. Monteverdiről olyan gyönyörű előadást tartott, mint ha csak ma lenne, úgy emlékszem rá. Mivel az orgona szakot nem végezhettem, ezért a zenetudományi szakot sem folytattam. Ezután jött 56, ki tudja, hogy lett volna, ha orgonaszakon tanultam volna. 56-ban a lányunk is megszületett és aztán én elvégeztem a történelem-könyvtár szakot az egyetemen, és azután művelődéstörténetből doktoráltam zenei témával. „Eger zenei élete a századforduló táján.” Ez megtalálható a debreceni egyetem könyvtárában. Az egri egyházi zenéről nem írok valami nagyon szépen, az igazat írtam.
217
6.11 Dr. Dombi Józsefné 2008 októberében tartott konferencia előadása „Szeretném felvázolni a tanszéktörténet különböző periódusait, neves oktatóit, zenei műhelyeit és azok eredményeit és ezeken belül is, hogy milyen szerepet játszott a kortárszene a tanszék életében. A Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán, Budapesten 1874-75-ben az első tanszékek között jelent meg az ének-zene tanszék, és ennek utat mutatott Bartalus István, aki sokszínű egyéniség volt, sok mindennel foglalkozott. Többek között ének tankönyveket is írt és a népzenét is kutatta.1928-ban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a pesti két polgári tanárképző főiskolát (a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát, mely a Paedagogium keretében működött és a Polgári Iskolai Tanárnőképző Főiskolát, mely az Erzsébet Nőiskola keretében működött) egyesítette és Szegedre helyezte. Tehát 1928-ban kapott felkérést Szögi Endre (a későbbiekben 1943tól Szeghy Endre) az ének-zene tanszék megszervezésére. Igen sokféle feladata volt, tantárgyak megszervezése, a tanári kar megszervezése, és már az első műhelymunka is elindult a főiskolai kamarakórus sikereivel. A tanári kar neves emberekből állt, pl. dr. Faludy Béla, Káldor János, Szendrei Imre zongoraművész, Péterné Frank Klára zongoraművész, Erdős János tanár úr, Mészáros Emma tanárnő, Kovács Gabriella, Varga Ferenc. A második periódus Avasi Béla nevéhez fűződik. Mivel Avasi tanár úr az zeneelmélettel foglalkozott elsősorban, ezért erre a periódusra jellemzők voltak a zeneelméleti kutatások, számos új jegyzet, tankönyv készült el. Ebben az időben került a népzene a tantárgyak kötelező sorába, és lehetőség volt egyéb hangszer tanítására is, amely a későbbiekben egy zenekar felállítását is jelentette. Zenei műhelyként a Kardos Pál vezette női kar elsőként ért el nagy nemzetközi sikereket, és ebben az időben a TDK munka is igen jelentős volt Avasi és Frank tanár úr vezetésével. A tanári kar neves tanárokból állt: Avasi Béla, Frank Oszkár, akinek számos nívódíjas tankönyve jelent meg, Kardos Pál Liszt díjas karnagy, Monoki Lajos. A tanítóképző megszűnte után átjöttek a tanszékre Bánhidi Ödön, Garamszegi József és Gyarmati Sándorné. Láthatjuk, hogy Mészáros Emma nagyon hosszú ideig tanított a tanszéken. Joó Ete és Rozgonyi Éva is itt dolgozott. A harmadik periódus Monoki Lajos tanszékvezetéséhez kapcsolódik. Ebben az időben újabb tantervváltozás következett be. Az 1984/85-ös tanévben került az énekkar a kötelező tantárgyak sorába, addig az úgynevezett vonal alatt helyezkedett el, és a zenei műhelyeket a női kar és a vegyeskar nemzetközi sikerei aratták. Emellett a kisopera is országos elismertségre tett szert, és a főiskolai zenekar is jelentős szerepléseket mondhat magáénak. Ebben az időben került a tanszékre Mihálka György, Kreuter Vilmosné, dr. Erős Istvánné, Vass Irén tanárnő, Ordasi tanár úr, Szabady tanárnő, Maczelka tanárnő. Kiemelném Berényi Bogáta nevét, aki sajnos már nincs az élők sorában. Rendkívül színes egyéniség volt, aki a módszertant tanította és a II. számú női kart vezette. Egri László és Varsányi Mária operaénekesek voltak, és itt tanítottak az ének-zene tanszéken. A negyedik periódus Bárdi Sándor főiskolai docens nevéhez fűződik. Ebben az
218
időben nyílt meg egy új szak, a karvezetés szak 1989-ben. 1991-től az óraszámok jelentősen csökkentek, viszont ettől az évtől kezdve került bevezetésre az államvizsga előkészítő tantárgy, és 1994-től a zongora fő tantárgyként működött. Ez azt jelentette, hogy aki addig hegedülni, vagy akármilyen másik tantárgyat tanult, ezután főtárgyas zongoristává vált. A zenei műhelyeket a kisopera jelentette, és a Mihálka György vezette női kar újabb nemzetközi elismertséget szerzett. Még ebben az időben került sorra a kreditrendszer bevezetésének a terve, Bárdi tanár úr ideje alatt 1999 májusában és szeptemberben már bevezetésre került. A tanári kar szintén változott, kiemelném, hogy Jancsovics Antal Liszt díjas karnagy is tanított az iskolánkban. Az ötödik periódus dr. Maczelka Noémi tanszékvezető zongoraművész nevéhez fűződik. Ebben az időben volt a legtöbb változás, hiszen egy óriási struktúraváltozás történt. Megszűnt a régi típusú tanárképzés, és a tanszék a képzés teljes vertikumában oktat, tehát a csecsemő és kisgyermek nevelő felsőfokú szakképzéstől kezdve egészen a mester szakig. A zenei műhelyek továbbra is az énekkarok, azután a színpadi énekes képzés, fontos zenei műfaj a művészeti diákkör, a kortárszene, és külön kiemelném a hallgatók öntevékeny zenei műhelyét. Elsősorban Soczó Gabriella vezetésével indult ez el és számos önálló fellépést szerveznek. Új oktatóink között ismét találunk egy Lisztdíjas operaénekest. A tanszék tehát öt nagy periódusra osztható 1928-tól kezdve. Liszt-díjas karnagyaink: Kardos Pál karnagy, Rozgonyi Éva karnagy, Jancsovics Antal karmester, Németh József operaénekes és a legnagyobb örömünk, hogy tanszékünk egykori hallgatója, aki csak nálunk végzett és máshol nem kapott diplomát, Vajda Júlia operaénekes is szintén Liszt-díjas művész lett. Most pedig Szeghy Endre az első tanszékvezető életéről beszélnék röviden, hiszen 1898. november 16-án született, tehát most volt születésének 110 éves évfordulója. Ő a szegedi nagyon híres katona karmestertől, Figedy - Fichtner Sándortól tanult először, majd a Zeneakadémiát és az Apponyi kollégiumot is elvégezte. Több munkahelye is volt, nagyon sokrétű volt a tevékenysége: zenepedagógus, karnagy, népzenekutató, tudományos kutató, zeneszerző és társadalmi tevékenységei is híresek. Elsősorban a Szegeden is elinduló Éneklő Ifjúság mozgalom fűződik nevéhez, és a rókusi énekzene tagozatos iskola elindítását segítette és felügyelte is a kezdetekben. Sok kórust vezetett. Még mielőtt a tanszékre került volna, akkor is voltak gyári kórusai, amelyekkel komoly műveket is elénekelt, pl. 1933-ban a Nagyszalontai köszöntőt. A főiskolai műhelyek közé tartozik, hogy először egy egyházi énekkar működött, majd utána egy népdal együttes, és az igazi zenei műhelyt a főiskolai kamarakórus jelentette, amely önkéntes jelentkezőkből állt, és Bárdos Lajos jelenlétében volt az első bemutatkozásuk. Kodály látogatása ösztönözte a Kodály kórus megszervezését. Ez már önkéntes egyesület volt. Nagyon sok főiskolás énekelt benne. Mai viszonylatban párhuzamba tudnám állítani a Bartók kórussal, amit Ordasi tanár úr vezet. A városunkban sok zenét szerető énekel benne, és ugyanakkor néhány főiskolás is csatlakozik a kórushoz. A karnagy munkájának célja, hogy a zeneirodalom gyöngyszemeit megszólaltassa, tehát reneszánsz kórusműveket épp úgy énekeltek, mint Bartók, Kodály és kortárs műveket. Nevéhez fűződik Kodály: Jézus és a kufárok,
219
Öregek, Mátrai képek szegedi bemutatója, sőt a Psalmus Hungaricust is előadták 1954 májusában. Szeghynek ajánlotta Kodály az Intermezzo vegyeskari változatát és Bárdos Lajos a Szeged felől c. kórusművet. A kórus emlékezetes szereplései Szegeden kívül a Zeneakadémián hallhatók voltak, volt egy csomó rádiószereplésük, emellett mindössze Magyarkanizsáig és Szabadkáig jutottak el. Szeghy Endrét a kritikusok messzemenően méltatták. Mindenkinek figyelmébe ajánlom Péter László: Kodály Szegeden c. könyvét. Ebben nagyon sok kritikát lehet olvasni a kamarakórusról és érdemes tanulmányozni. 1998-ban Szeghy Endre tanítványa, Mihálka György hatására a pedagógus női kar felvette Szeghy Endre nevét, és megjelent Szeghy Endre népdalgyűjteménye, Repülj madár címmel. Másik kollégánk, akiről megemlékeznék, Szendrei Imre zongoraművész, akinek szintén szomorú évfordulója van. 1983. december 5-én hunyt el, tehát most van halálának 25. évfordulója. Számos zenei díjat nyert, és Kodály írt ajánló levelet külföldi szerepléseihez. Szendrei Imre nagyon sok Bartók művet megtanult, és nevéhez fűződött a II. zongoraverseny bemutatása Szabolcsi Bence, Molnár Antal és Szabó Ferenc jelenlétében. Két zongorán mutatták be és ezután került a zenedarab revideálásra, és ez után mutatták be többször is. Diploma hangversenyén Bach, Beethoven, Liszt művek mellett számos Bartók mű is található. Számos kortárs zeneművet is játszott. Itt a főiskolai éveiről szeretnék röviden beszélni. A zenés műhelyeket a zenés szerdák jelentették, ez azt jelentette, hogy minden valahányadik szerdán volt egy tanári hangverseny ismertetéssel egybekötve a hallgatók számára. Így a tanárok is be tudtak mutatkozni mindig önálló műsorral. Nagyon sok Bartók művet játszott, Bozay-tól Lendvai-ig nagyon sok kortárs művet, és Kodály halálának emlékére elhangzott egy koncerten belül a hét zongoradarab, a meditáció és a Marosszéki táncok. Ezenkívül külföldi kortársművet is játszott pl. Franz Ludvignak a műveit. Emlékezetét megőrizzük, ugyanis Barta András domborművet készített Szendrei Imréről, amely dr. Huszka László főiskolai tanár ajándéka, és az én termemben található. Emellett van a két Szendrei emlékkönyve című kis, rövid könyv. A kalocsai zeneiskola és a Szendrei Imre alapítvány minden évben Bács megyei zongoristák számára találkozót szervez. Mihálka György tanár úrra azért emlékeznék, mert 2008. augusztus 6-án halt meg. Ő is nagyon sokrétű tevékenységet folytatott. Tanárai közt Szeghy Endrét, Párkai Istvánt, Bárdos Lajost és Vaszy Viktort találhatjuk. Ő volt az egyedüli, aki az ének-zene tanszék tanárai közül Magyar Köztársasági érdemrendet kapott, és karvezetői díjak is fémjelzik munkásságát. Számos kórust vezetett Mihálka György is. Kiemelném ezek közül a Tanárképző Főiskola egyes számú női karát, amely közreműködött a Mihálka György által bemutatott Bartók 27 egynemű kari koncerten a négy szlovák népdallal együtt, tehát ő egyedül vezényelte és mutatta be kórusaival Bartók kórusműveit, más karvezető nem szerepelt ezen a műsoron. Bárdos kórusműveit is rendszeresen bemutatatta. Mihálka Györgynek ajánlott művek: Karai Virágsirató, Hajdú Két leánykar és Petrovics Emil Nem jön senki. Harminc nemzetközi versenyből öt Grammy-díjat, két első díjat nyertek. Kiemelném a Kölnben tartott egy órás rádiófelvételt a Tanárképző Főiskola hallgatóival, és még egy eseményt, hogy a tanár úr karvezető szakos
220
hallgatókat tanított nyugdíj előtti utolsó évben, és az összes hallgatónak lehetőséget biztosított Németországban koncertfellépésre, tehát mindenki önállóan is bemutatkozhatott. Erről nagyon jó sajtókritikák jelentek meg Németországban. A tanszék zeneszerzői is nevezetesek, természetesen nem ez volt a fő foglalkozásuk, de kiemelném, hogy Szabady Józsefné, aki körünkben ül, ő is tartott szerzői estet. Itt közreműködött a főiskolai kórus és fúvósok. A főiskolai zenekar 1965től 1995-ig működött és működése során ezüst fokozatot ért el. Ilyen komoly versenydarabokat játszottak, mint pl. Bach f-moll zongoraverseny, Bach c-moll kettős verseny Maczelka Noémi és jómagam előadásában a Tisza szállóban, aztán a Bach Magnificat vagy a h-moll mise, karácsonyi concerto, és minden ballagás alkalmával zenekar játszott. Sajnos a mostani hallgatók már ebben az élményben nem részesülhetnek. A kisopera nagyon sokáig működött. Ebben az időben kilenc operát mutattak be 80 előadásban. Járták a környéket, és egy alkalommal a Ki Mit Tud-ban is felfigyeltek rájuk. Bárdi tanár úr nyugdíjba menetele után ezt a tevékenységet Laczi Júlia, Szabady Józsefné és Sándor János vették át színpadi énekes képzés során. Itt is hallhattunk kisoperákat pl. Mozart Bastien és Bastienne. Zenei versenyeket rendeztünk a főiskolán 1991-ben, 1995-ben zongoraversenyt, 1996-ban karvezetőversenyt, 1999-ben Bárdos karvezetőversenyt és 2006-ban Bartók, Mozart főiskolai verseny volt. Tudjuk, hogy nemcsak a főiskolai tanárok és hallgatók működtek közre, hanem pl. a rókusi iskolának is köszönetet mondhatunk, hogy őket is vezényelhették a hallgatók. Nagy zenei eredmény volt a Dohnányi mise bemutatása Jancsovics Antal vezényletével, Bartók 27 egynemű kar immáron Ordasi Péter szervezésével, melyen a tanszék összes kórusa részt vett. Országosan és talán a világon is egyedülálló, hogy Maczelka Noémi a Bartók Maratoni rendezvényen, egy koncerten előadta Bartók Mikrokozmosz és Bartók Gyermekeknek összes darabját. Ez motiválta, hogy ezután a következő Bartók évfordulón, szeptember 26-án a főiskola összes zongoratanára és hallgatója részt vett. Ekkor jött a Polgármesteri Hivatalból az alpolgármester úr és Bartók emlékplakettet adott a tanszéknek. Ilyen nagy ünnepségsorozat volt Kodály valamennyi kórusművének bemutatása, amely szintén egyedülálló, szerintem nem csak Szegeden, hanem Magyarországon is. Ebben Ordasi Péter jelentős szervezési munkát végzett. Kiemelkedő OTDK, OMDK eredmények voltak, főleg 2005-ben és 2007-ben. Számos ősbemutató volt a kórusokban pl. Gyöngyösi Levente kórusműve. A zenepedagógiai délelőtt során a zongora tanszak és az énektanszak közreműködésével számos új mű hangzott. A Kardos Pál Női kar a IV. Kodály versenyen első helyezést ét el. A Gyöngyösi Levente kórusmű kiváló bemutatásáért a Hungaroton különdíját kapták, és a Csemiczky mise bemutatóján maga a szerző is jelen volt. Összefoglalva a tudományos műhelyeket, elmondhatom, hogy azok a kollégák, akik hangversenyeken nem lépnek fel, nagyon komoly zeneelméleti, zenetörténeti kutatásokat folytatnak, mint Erős Istvánné vagy Sziklavári Károly tanár úr. Kottakiadásban vett részt Szabady Józsefné és Jancsovics Antal. Pedagógiai
221
módszertani kutatásokat folytat szintén Erős Istvánné, Részt veszünk az ICT új kutatásába, amely a számítógép alkalmazását jelenti a zeneoktatásban. Tanszéktörténettel Szabady tanárnő és én foglalkozunk, a zenei interpretáció és a XX. századi zene témával főleg Maczelka Noémi foglalkozik az összes kolléga bevonásával. Szeghy fontosnak tartotta Kodály és Bárdos műveinek tanítását, az új iránti érdeklődést. Ma is nagy szerepet kapnak ezek a művek az oktatásunkban, és az utókor hálás elődeinek a hagyományok tiszteletjeléül tovább viszi az értékeket.
222
6.12 Interjú Ferencziné dr. Ács Ildikóval, a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezetőjével Az interjúkészítés rögzítendő adatai: Készítésének helye: Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszék Időpontja: 2011. augusztus 9. Készítője: Kondás Sándor műsorszerkesztő, Kölcsey Televízió, Nyíregyháza Az interjúalany adatai: Ferencziné dr. Ács Ildikó tanszékvezető főiskolai tanár Lakhelye (város): Nyíregyháza Társadalmi státusa az események idején, azokban játszott szerepe: tanszékvezető főiskolai tanár K/1. Volt-e valamilyen kapcsolata a tanszékkel a tanulmányi ideje alatt? Nem volt kapcsolatom. Nyíregyházához nem fűzött szakmai kötődés, nem is jártam korábban Nyíregyházán. Én debreceni diák voltam középiskolai tanulmányaim alatt. Utána Budapesten, a Zeneakadémián végeztem. K/2. Hogyan került a tanszékre? Amikor ötödéves végzős voltam, Párkai István tanszékvezető úr szólt, hogy a nyíregyházi főiskoláról, akkor még Bessenyei György Tanárképző Főiskoláról, Tarczai Zoltán tanszékvezető jelezte neki, hogy lenne egy tanársegédi állás. És mivel abban a végzős évfolyamban ketten voltunk, akik Kelet-Magyarországról jöttünk, az egyik kolléganőm debreceni származású volt, én meg Debrecenben végeztem, ezért kettőnknek szólt, hogy érdekelne-e ez a lehetőség? Felvettem a kapcsolatot Tarczai Zoli bácsival. Telefonon jelentkeztem nála, elhívott személyes beszélgetésre, és 1989. augusztus elsejétől felvettek a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. Azóta itt dolgozom. K/3. Milyen élményei voltak az oktatással kapcsolatban? 1989-ben paradicsomi állapotok közé kerültem. Nagy létszámú évfolyamokkal kétszakos képzésben működött a tanszék, tehát az ének-zene-matematika, ének-zenetörténelem, ének-zene-magyar voltak a legnépszerűbb szakok, és ez volt az az időszak, amikor új szakindítási kérelmeket adhatott be a főiskola. 1989-ben ének-zenetanár, karvezetés szakkal bővültünk, majd 1991-ben indult el az ének-zene, - népzene tanár szak, a minisztérium nekünk adta ki a működési engedélyt. 1992-ben megkaptuk az engedélyt, hogy ugyanezt az ének-zene-népzene tanári szakot levelezőképzésben is meghirdethessük. Ez a mi képzésünk volt és az országban egyedül mi indítottuk. 20 éven keresztül csak itt volt az országban ének-zene-népzene tanárképzés, és a mi diplománkkal tanítanak országszerte népzenét. Durva becslés szerint 20 év alatt 300 nappali és ugyanennyi levelezős végzett ezen a szakon. Népszerű népzenei együttesek vezetői, az Állami Népi Együttes prímása, az Óbudai Népzenei Iskola vezetője és így tovább, mind a mi növendékeink voltak. 1991-től elindult egy virágzó, fellendülő szakasz, illetve ezzel egyidőben megjelent az ének-zenetanár-karvezető képzés is a főiskolán. Egy-egy évfolyamban 30-40-en is voltak nappali tagozaton, volt olyan, hogy a tanszék hallgatói létszáma a 100-120 főt érte el és még voltak a levelezők, akik időnként 60-an, 80-an is lehettek, attól függően, hogy hány évfolyam tanult
223
párhuzamosan. Mondhatjuk, hogy a 90-es évek volt a virágkor a tanszék életében. K/4. Milyen periódusai voltak a tanszék történetének? Milyen oktatási koncepciók váltották egymást amióta ön itt dolgozik? Amikor kezdőként idejöttem, akkor még ezeket a változásokat nem észleltem, csak kaptam ilyen órát, kaptam olyan órát, jöttek népzenészek és még nem tudtam felmérni azt, hogy ez mit is jelent. Kaptam karvezetős órákat, de akkor fiatal kezdőként ezek nem mondtak semmit az előzményhez képest. Miután idekerültem, úgy még félévig volt tanszékvezető Tarczai Zoltán, és utána került a tanszék élére Fehérné Székely Ildikó. Csak fél évet voltam Zoli bácsi keze alatt, és utána Ildikó volt a tanszékvezető hosszú évekig. Az ő munkája vezetett ezekhez a szakokhoz, ezeknek a szakoknak a felemelkedéséhez, gyarapodásához. Ezt nevezném a tanszék életében a második korszaknak, ha korszakolni kell, és a 90-es évek elejétől a bolognáig, tehát 2006-ig, 2007-ig jelölném meg az újabb periódust, amikor rengeteg hallgatónk volt és a képzési paletta is színes volt. 2007-től nagyarányú visszaesés következett be, aminek az egész tanszék szenvedi a következményeket hallgatói létszám tekintetében. A bolognai rendszer úgy változtatta meg a szakszerkezetet, a képzési szerkezetet és a kimeneti követelményeket, hogy gyakorlatilag piacképtelen diplomát ad egy BA szakos hallgatónak a végzése. Nem nagyon tud elhelyezkedni a jelenlegi munkaerőpiacon. Az a meglátásom, hogy hamarabb vezették be a BA-t, mint ahogy egyáltalán a munkaerőpiaci lehetőségek kialakultak volna. Ha az volt cél, hogy kövessük Európát, akkor korai volt a váltás. Azt tudni kell, hogy Európában a kulturális piacnak van azért olyan felvevő közege, ahol egy karvezetőt esetleg alkalmaznak egy városban, egy kulturális intézményben, azért, hogy a városi énekkart ő vezesse, esetleg a templom is alkalmaz valakit, hogy a templomi énekkart vezesse. Tehát adnak fizetést a munkáért. Itt Magyarországon egy karvezető vagy ingyen, önként, dalolva munkálkodik vagy sehogy. Az a néhány hivatásos kórus, ami az országban van, a Magyar Rádió Kórusa, a Nemzeti Énekkar, a Kodály kórus stb. elenyésző. A többi kórus egyesületi formában, esetleg alapítványi támogatással működik, de nem jellemző, hogy ez megélhetést ad a karvezetőnek. Ugyanígy a másik oldalon a népzenei területen (bár a népzenész ellátja magát, mert ha muzsikál, keres), ha valaki népzene szakiránnyal megy ki az életbe, nem biztos, hogy tudják alkalmazni. Tehát vagy muzsikálnak és koncerteznek, vagy nincs állása, mert nincsenek olyan Művelődési Házak, önkormányzatok, testületek, akik kulturális szakreferensként alkalmaznának olyan ének-zene alapszakos (BA) végzettségűeket, hogy megszervezzék a falunak, a község, vagy város zenei kulturális életét. Ilyen státuszok nincsenek. Tehát nem alakult ki Magyarországon a munkaerőpiac, hogy három éves BA diploma bárkinek is megélhetést biztosítson. Innen vagy elmegy az ember a pályáról, vagy továbbmegy a mesterképzés irányába, ahol megint nincs más út, csak a tanárképzés. A tanárképzésnek is két ága van, ha valaki hangszeres vagy énekes tanár, művésztanár szeretne lenni, illetve ének-zene tanár. Az előbbi hivatalosan nem működik. A vonatkozó rendeletek nem adnak lehetőséget a bolognai rendszer óta átjárásra, átjárhatóságra a két terület között. Szétvált a művészeti képzés művészetközvetítő területre, és művészeti képzési területre. Számunkra a baj itt
224
következett be, hogy azok a szakok, amelyek a tanárképzés oldalán álltak - lásd karvezetés, lásd népzene, egyházzene, ami nálunk nincs, de az országban máshol volt, gyakorlatilag leváltak a művészetközvetítő területről, vagy visszaminősültek szakiránnyá. Bizonyos képzések átkerültek a művészeti területre, de a kialakított rendeleteket olyan módon szövegezték meg, hogy ez az átjárás nem működik. A művészeti részről van átjárás hozzánk, de tőlünk nincs átjárás a művészeti területekre. Visszatérve az eredeti kérdésre: első nagy fejezet a Tarczai Zoli bácsi korszaka, tehát mondjuk 1990-ig tehető, utána azt gondolom, hogy nem a tanszékvezetők mentén érdemes gondolkodni, hanem a bolognai rendszer bevezetéséig, mert tényleg volt egy nagyon szép szakasz és egy nagyon jó folyamat, 2006 óta azonban visszafejlődés és stagnálás jellemzi nemcsak a Nyíregyházi főiskolát, hanem talán mondhatom azt is, hogy az egész ország ének-zenetanári képzést folytató művészetközvetítő képzési területben érintett egységeit. K/5. Milyen szakpárosítások lehetőségei voltak adottak az ének-zenével, és ez hogyan befolyásolta az ének-zene szakos hallgatók felkészültségét? A kezdetekben a magyar-ének, történelem-ének, matematika-ének szakpárok voltak, de a felfutó időszakban emlékszem, hogy volt angol-ének, hittanár-ének, földrajz-ének, olasz-ének, és tanító-ének szakos hallgatóm is. Mint már említettem, ez a képzés folyt egészen 2006-ig, mert ettől az évtől kezdve kétszakos párosítást nem indíthattunk. Az ének-népzene tanár szak és az ének-zenetanár - karvezetés szak 2007-ig működött, mert népzene tanár és karvezetés szakképzés még egy évig tovább folyhatott. K/6. Hogyan befolyásolják az ének-zene szakos hallgatók felkészültségét? Érdekes, de én általában elégedettebb voltam a kétszakosok munkájával. Nagyon értékes zenészeket neveltünk a népzene területén, a karvezetősök pedig jellemzően jobb felkészültségűek voltak, mint kortársaik, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal jobban vizsgáztak és sokkal jobban felkészültek és jobb teljesítményt nyújtottak a kétszakosok azért, mert egy másik szakterületen is terhelve voltak. Jóval több terhelésnek tette ki a másik szak őket, akár az írásbeli munka területén, akár a szóbeli vizsgák letétele kapcsán, gyorsabban, ügyesebben tanultak, vagy egyszerűen csak leültek gyakorolni, ők valóban felkészültek egy-egy tantárgy anyagából. A karvezetősök és népzenészek sokkal felületesebbek voltak ilyen tekintetben, mert csak az ének tanszéken voltak terhelve több zenei és gyakorlati dologgal és ezért az elméleti oldaluk kevésbé erősödött meg. Tehát én azt gondolom, hogy elméleti szempontból, hozzáállás tekintetében, a precizitás, pontosság terén egy kétszakos többet tudott nyújtani, mint mondjuk egy népzenész vagy karvezetős hallgató. Ők azonban gyakorlati területen tudtak felülemelkedni. K/7. Milyen oktatási specialitásokkal rendelkezett a tanszék? Itt a népzenét, a népi hangszer oktatását és a karvezetés tanulmányokat lehetne kiemelni. Ez utóbbi területen 6-10 fős csoportjaink voltak. A kórusmuzsikába való bekapcsolódás gyermekkari, nőikari, vegyeskari szinten zajlott. Nekünk nincs zenekarunk, mint ahogy pl. Egernek, és egyházzenei képzésünk sincs. A zenei informatika azonban most már elkezdődött és remélem, hogy a jövőben tovább fejlődik,
225
mert várjuk a szaktantermet, ami a jövő évben pályázati forrásból feltehetően kiépül. K/8. Milyen jegyzeteket, tankönyveket használtak az egyes tárgyak oktatásánál? A 90-es évek idején még voltak akár könyvtárban, akár könyvesboltban, zeneműboltban olyan kiadványok, melyek a zeneelmélet-oktatásában, vagy zenetörténethez használhatóak voltak. A hallgatók akkor meg is tudták venni, mert olcsó volt. Nem nagyon kellett akkor még házon belül jegyzeteket készíteni, mert volt mihez nyúlni. Ennek ellenére születtek szemelvénygyűjtemények, jegyzetek. Akkoriban én is készítettem olyan főiskolai jegyzetet, könyvet, amit a mai napig tudok használni a tantárgyaim, pl. zeneelmélet, kórushangképzés során. Elsősorban olyan területeken születtek segédanyagok, könyvek, jegyzetek, amiből nem volt kapható, vagy könyvtárban fellelhető anyag. Most más a helyzet, most nem adnak ki túl sok könyvet, ha kiadják, az olyan drága, hogy a hallgatók megélhetési problémákból adódóan egyszerűen nem tudják megvenni. Igyekszünk a könyvtárunk állományát bővíteni, és folyamatosan készülnek jegyzetek belső használatra. K/9. Hány minősített, illetve művészeti díjjal kitüntetett oktató tanított és tanít a tanszéken? Milyen sikereket értek el a tanárok? Hát akkoriban minősített oktató nem volt. Mióta a MAB követelmények előírják, azóta figyelünk a minősítésekre. Amikor a személyi frissítések ideje elérkezik, egy-egy nyugdíjazás után már csak olyan kollégát veszünk fel, akinek vagy folyamatban van, vagy már megvan a tudományos fokozata. Ez nálunk ugye nem csak a PhD-t, hanem a DLA-t, a Zeneakadémián szerezhető doktori fokozatot is jelenti. Az első olyan kolléga, akinek PhD fokozata volt, dr. Joób Árpád, korábbi tanszékvezetőnk volt a tanszéken. A második én lettem, DLA-fokozattal. Korábban a fokozat nem volt követelmény. A jó szakmai munka elegendő volt ahhoz, hogy valaki felsőoktatásban dolgozzon. Most már szinte csak „papír‖ kell. Az, hogy valaki jó szakember, az sajnos nem mindig számít. A sikerek területén szintén a népzenei produkciókat említhetném elsőként. Hallgatóink számos versenyen vettek részt, kezdetben pl. a „Ki, mit tud?‖-on is sikerrel szerepeltek. A Boróka, illetve kezdetben a Galagonya Énekegyüttes 1992-ben alakult Juhász Erika vezetésével. Az együttes 6-8-10 lányból álló énekcsoport. A ’93-as „Ki, mit tud?‖ -on kategóriájukban második helyezést értek el. 1994-ben Népművészet Ifjú Mestere címet nyert el az együttes, ’98-ban egy nagyon szép CD-t állítottak össze, Este a fonóban címmel. 1998-ban átalakultak, mivel a kezdő csapat már kirepült, innentől Boróka Énekegyüttes néven ismerhetjük őket. ’98-ban a Magyar Rádió első népzenei versenyén csoportos ének kategóriában elsők lettek, 2006-ban és 2007-ben Bor népe dalai versenyen indultak, első ízben elsők lettek, második ízben második helyezést értek el. Az országban egyedülálló, népi énekesekből, népdalénekkel foglalkozó főiskolai csoport a legszebb sikereket tudhatta magáénak az elmúlt években. Kár, hogy mostanában nincs sok népzenészünk, ha pedig valaki népzene szakirányt választ, nem nyolc, hanem csak négy féléven át tud népzenét tanulni. Csoportjaink, hangszeres szólistáink az Országos Művészeti Diákköri Konferencián több alkalommal is helyezést értek el. Első és második díjaink voltak, és külön díjat is kaptak a hallgatóink magánénekesi és népzenei előadói kategóriában.
226
Együtteseinkről: volt, amikor még 3, a tanítósokat is beleszámítva 4 kórus is működött a tanszéken. Annak megfelelően, hogy milyen szakterületen vagy szakpárban voltak a hallgatók, különböző kórusok működtek. A Népzenész Kórust Ördögh Mária vezette. Az országban egyedülállóan állították párba az autentikus népdalokat. A karvezető szakos hallgatókból és a fiúkból szervezte meg Fehérné Székely Ildikó az Anonymus Kórust, a tanszék vegyeskarát. A „maradék‖, a leánykórus kezdetben úgy 80-90 fős hallgatói létszámmal működött. 1993-tól vettem át őket, mint a főiskola leánykarát. Ahogy csökkent, apadt a hallgatói létszám, ezek az együttesek folyamatosan átszerveződtek. Most egyetlen kórusunk van, kb. 30-35 fővel. A kórusok nemzetközi versenyeken, fesztiválokon, országos rendezvényeken, a megye felnőttkórus életében láttak el művészi tevékenységet. K/10. Milyen volt az egyes tanszékek oktatáshoz szükséges felszereltsége? Itt ugye egyetlen tanszékről beszélünk folyamatosan. Régen és most is ÉnekZene Tanszék volt az elnevezésünk. Tulajdonképpen mindig megvolt az a minimális eszközigény, amivel lehetett dolgozni, de most is azt mondanám, hogy amikor én idejöttem, minden szükséges eszköz rendelkezésre állt. Akkor még összkiadásokat is meg tudott venni a tanszék. Nem tudom milyen keretből rendelte azokat Zoli bácsi. Rengeteg hanglemez, rengeteg partitúra volt, ami a zenetörténethez kellett, és rengeteg szolfézs kotta. Tehát Tarczai Zoli bácsi nagyon szépen felszerelte a tanszéket. Azóta az anyagi feltételek nem javultak, hanem inkább gyengülnek. Az elmúlt években azonban sok mindent próbáltunk frissíteni, új kiadványokat venni, beszerezni. Van-van, de hát lehetne több. Ugyan ezt kell elmondanom a DVD-re is. A hangszerállományunk tulajdonképpen jó, az rendben van, elektronikus, billentyűs hangszereink is megfelelő számban szaporodtak, a kor igényeihez megfelelően jövőre várjuk azt az informatikai termet, labort, ami a számítógép közoktatásban történő használatának előkészítését majd lehetővé teszi. Digitális táblát is tudtunk felszerelni az előadó teremben, és az új informatikai laborban is lesz még egy, tehát próbáljuk elérni azt a követelményszintet, amit a közoktatásban a tanároktól elvárnak, vagyis az új eszközök használatának ismeretét. Disszonánsnak tűnhet, hogy amíg a közoktatásban volt pénz a tanárok továbbképzésére és új programok kidolgozására, addig a felsőoktatásban dolgozó tanárok továbbképzésével soha senki nem foglalkozott. Mi önerőből kezdtük el tanulni a digitális tábla használatát. Elég furcsának tartom, hogy míg a közoktatás tankönyv- és eszközállományát fejlesztik, a képző intézményeket nem igyekeznek a tanításba bevonható anyagokkal felszerelni. K/11. Milyen sikerekhez juttatták el a hallgatókat az oktatók? Ilyesmiről már beszéltem, talán még egyet említenék, ami szerintem fontos lehet Ha világszerte nem is, Európa szerte talán, de Magyarországon egészen biztos, hogy egyedül a Nyíregyházi Főiskola része egy olyan programnak, ami az Európai Uniótól pályázható, az Erasmus programok keretében. Egy zenepedagógiai munkacsoport tagjai vagyunk, melyben 5 európai felsőoktatási intézmény dolgozik együtt: Svédországból az Umea Egyetem Zenei Tanszékének kollégái, Angliából a liverpooli Hope University oktatója, a Belgiumból a leuveni Lemmensinstituut, Németországból a Hochschule für
227
Musik und Theater Rostock zenepedagógiai egysége, valamint a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszéke. Évente más-más helyszínen rendezzük meg a két hetes intenzív programot. Minden egyetem maximum 8 hallgatót vihet, 8-10 hallgató és két oktató képviseli az adott intézményt. Kb. 60-an vagyunk együtt két hétig. Az intenzív program reggeltől estig, előadásokkal, workshopokkal, tanítási gyakorlatokkal, hospitálásokkal, együtténekléssel, közös muzsikálással működik. Mindez angol nyelven történik. Mint tudjuk, problémát jelent a nyelvvizsgához jutás manapság. Ezek a hallgatók két hétig csak angolul gondolkodnak, beszélnek, énekelnek. Voltak, akik a kurzus hatására anglisztikai szakirányt választottak, mert megerősödtek a nyelvhasználatban. Mindig élményt jelent a hallgatókkal a programban együttdolgozni. Jó látni, ahogy a kezdeti egy-két napos elfogódottság után kinyílnak, amint egy teljesen más dimenzió tárul ki előttük. Egy-egy intenzív program után nyolc-tíz élettel teli vidám hallgatóval leszünk gazdagabbak, akik nyitottá válnak a világra és ezután bátrabban jelentkeznek külföldi programokra és ösztöndíjakra. Tehát én azt gondolom, hogy ebben egyedülállóak vagyunk, ezt szinte minden évben tudjuk a hallgatóknak biztosítani. 2006-ban Liverpool rendezte a kurzust, két év kimaradt, mert nem nyert a pályázat, 2009-ben Svédországban voltunk, 2010-ben Nyíregyháza volt a házigazda, 2011-ben Leuvenben, Belgiumban voltunk a hallgatókkal, 2012-ben pedig Rostock következik. K/12. Milyen eredményei lettek a zenei műhelyek létrejöttének? Erről már korábban beszélgettünk. Zenei műhelyeknek tekinthetjük, a Galagonya, illetve Boróka együttest, az énekkarokat, valamint a tudományos diákköri munkát. K/13. Milyen rendezvényeket, versenyeket szerveztek a tanszéken? A Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszékének Bartók terme az elmúlt évtizedek alatt sok emlékezetes előadás, konferencia, találkozó helyszíne volt. A ’90-es években Kortárs zenei konferenciát rendeztünk. Zeneszerzőket hívtunk meg, kortárs magyar komponistákat. Kórusmuzsikával foglalkoztunk elsősorban. A műhelymunka során gyermek- és nőikari, művekkel foglalkoztunk, de megszólaltak vegyeskari anyagok is. A Gaudemus Egyesület, amíg működött Gaudemus Zenei Műhelyeket indított, melyek hallgatóknak, tanároknak nyújtott továbbképzési lehetőséget. A nagyobb, országos súlyú rendezvények közül két jelentős eseményt emelhetünk ki: 2006. április 7-8-án Zenepedagógiai Tanácskozást rendezett az Ének-Zene Tanszék, ahol a társintézmények vezetői számoltak be a felsőoktatás átszervezése kapcsán vállalt terveikről (Bodnár Gábor – ELTE, dr. Maczelka Noémi – Szeged, dr. Gábos Judit – Eger). Dr. Bakos Károly az Oktatási Minisztérium főtanácsosa az országos célkitűzéseket vázolta. A zenepedagógiai konferencia nem feledkezett meg a kodályi örökségről sem, erről dr. Ittzés Mihály, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet tanára tartott előadást. A kétnapos tanácskozást zenei programok, a tanszék volt hallgatóinak találkozója egészítette ki. 2007. március 5-8-án Zene és Neveléstudományi Konferenciának adott otthont a tanszék, Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója tiszteletére. A konferencia kodályi életmű három területét mutatta fel. Az előadások, koncertek, a
228
zeneszerző, a népzenekutató, és a pedagógus Kodályról szóltak. Előadók voltak: dr. Jánosi Zoltán, Tarczai Zoltán, dr. Eősze László, dr. Barsi Ernő, dr. Halmos Béla, Ág Tibor, Bodor Anikó, dr. János István és tanszékünk tanárai, Tamási László, Arany János, Ferencziné dr. Ács Ildikó. Nagysikerű hangverseny zárta a konferenciát. A tanszék hallgatóiból álló zenekar és kórus Kodály Zoltán Kállai kettősét adta elő. K/14. Milyen kapcsolatot ápoltak a tanszék oktatói az ország különböző énekzene tanszékeivel? Az elmúlt éveket tekintve néhány szakterületi verseny kivételével viszonylag kevés érintkezési területről beszélhetünk. A tanszékek közötti munka a bolognai folyamat kezdetén erősödött fel és most, a tanárképzés átalakításának munkálatai során újra együtt dolgozik a tanszékvezetők/egységvezetők konzorciuma. Megalakítottuk az MRK Művészetközvetítési Bizottságát, közös véleményformálással veszünk részt a felsőoktatás átszervezésének törvényelőkészítő, rendeletalkotó folyamatban. K/15. Milyen külföldi kapcsolatai voltak és vannak a tanszéknek? Korábban már elhangzottak az Erasmus intenzív programok. Tulajdonképpen 2005 óta veszünk részt a munkafolyamatban. Először még megfigyelőként voltam jelen a rostocki kurzuson, 2006-ban azonban már résztvevői voltunk a kurzusoknak. Talán még ennyivel egészíteném ki az előzőeket. Örömmel mondom továbbá, hogy a Nyíregyházi Főiskola koordinálásában saját intenzív programra adtunk be pályázatot. Tehát most mint konzorciumi vezető, három partnerrel indítottunk el egy önálló Erasmus intenzív programot, a litván Siauliai Egyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem közreműködésével. Ebbe az anyagba már nem csak zene, hanem a képzőművészet, illetve az audio- vizuális kultúra területét is bekapcsoltuk. Próbálunk a hallgatóknak a külföldi kapcsolatok terén is minél szélesebb kínálatot biztosítani. K/16. Milyen szakirányok bevezetését hozta magával a BA és az MA típusú képzés? Mint önálló szak, a népzene tanár és a karvezetés 2007-ben eltűnt. A művészetközvetítés területén ezek egész egyszerűen visszaminősültek, tehát átalakultak szakiránnyá. Mivel a karvezetés szakirány önmagában meglehetősen életképtelennek bizonyult, mindig valamivel együtt érdemes felvenni, mert csak akkor fog tudni második tanári szakot is megalapozni a hallgató. Karvezetés szakirányra nálunk mindig olyan kevés volt az érdeklődő, 2-3 fő, hogy sajnos azt nem indítottuk be. Ellenben a népzene szakirányt folyamatosan indítjuk. Önmagában a népzene szakiránnyal sincs esély kétszakos tanárképzésre történő belépésre, mert nekik is csak ének-zene tanári szakjuk van. Választható olyan második tanári szak, mint pl. az inkluzív nevelés tanára, vagy egyéb ilyen megalapozást nem igénylő tanári szak, csak hát ugye az nem tantárgy. Iskolában tantárgyként csak az ének-zenét taníthatná, amivel az óraszáma nem lenne biztosított. Nem könnyű tehát az új rendszer szerinti szakirányválasztás. K/17. Milyen egyedi jellemzőket lehet fellelni a bolognai típusú képzésben a tantárgyak sorában ebben az intézményben? Ez az, amire azt mondanám, a népzene fontosságát újra kihangsúlyozva, hogy próbáltuk azért a múltat átcsempészni a jövőbe. Egyedül az országban a mi ének-zene
229
tanári szakképzettségünk az, ahol biztosított a népi hangszeres képzés. Minden olyan tanár, aki nálunk végez, legalább egy fél évig tanul népi hangszert, ami a leggyorsabban tanulható, és az iskolai gyakorlatban is leginkább használható, a népi furulya és a citera. A hallgatók megalapozástól függően különböző szinteket érhetnek el, de mindannyian lehetőséget kapnak arra, hogy kinyíljon előttük a hangszerhasználat lehetősége és a hangszeres zene repertoárja. Ez máshol nincs, a magyar népzene minden ének-zene minta tantervben benne van, jellemzően mint elméleti óra, ami nálunk tehát egyedi, hogy emellett mi népi hangszeres gyakorlati oktatást is tudunk biztosítani. K/18. Bevezették-e a digitális és esetleges távoktatási rendszert az oktatásban? A távoktatási rendszerhez egyetlen egy modult tudnék mondani, ami az oktatáshoz kapcsolódik. Néhány éve egy távoktatási kurzust keretében távoktatói tananyag fejlesztői munkát végeztünk. Ekkor készítettem az alapozó zeneelmélet kurzusra egy féléves távoktatói anyagot. Most is fent van a főiskola Virtuális Campusán, fut a távoktatói anyagok között. Szeptembertől C-típusú, tehát szabadon választható tantárgyként is fel lehet venni, illetve ezt a levelezős hallgatóimnak szoktam elsősorban ajánlani. Otthon a hallgató önállóan tud tanulni, gyakorolni, témazárásképpen ellenőrző teszteket tölt ki. K/19. Milyen könyvek, felvételek, dokumentumok, folyóiratok jelentek meg a tanszék oktatóiról és a tanszék eseményeiről? Ez a legnehezebb, mert az oktatókról nem igazán készültek ilyen jellegű dokumentumok. Talán egy olyan könyvet említenék meg, amit még Tarczai Zoli bácsi a halála előtt jelentetett meg. Ez az Emlékeim c. könyv, ami 50 év zeneszolgálatban töltött időt ölel át, ez az, ami átfogó képet adhat a tanszék, és általában Nyíregyháza és az ő zenei múltjáról, munkásságáról. A tanszék eseményeiről korábban a Zeneszó, a KÓTA folyóirata adott hírt, mostanában a főiskola, a város, a megye médiumai, hírcsatornái szolgálnak információval.
230
6.13 Interjú dr. Bodnár Gáborral, az Az ELTE BTK Zenei Tanszék vezetőjével Az interjú készítésének helye: ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F, Fsz. 10/c Időpontja: 2011. május 11. szerda, 16 óra Az interjú készítője: Varjasi Gyula főiskolai adjunktus (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója) Az interjú alanya: dr. Bodnár Gábor egyetemi docens, tanszékvezető K/1. Volt-e kapcsolata a tanszékkel tanulmányai ideje alatt (esetleg egykori hallgatója volt-e a tanszéknek)? Hogyan került a tanszékre tanárként? Még zeneakadémista voltam, amikor elkezdtem a tanítást. Abban az évben, vagyis az 1984/85-ös tanévben alapították meg a tanszéket, tehát a kezdetektől figyelemmel tudtam kísérni az oktatómunka fejlődését. Dr. Ujfalussyné Pap Enikő vezetésével indult meg az oktatás, majd Kollár Éva következett – ő 1998-ban a Zeneakadémiára került, így Zongorné Juhász Irén lett a tanszék vezetője, aki addig helyettes volt. Én mellette voltam tanszékvezető-helyettes 2007-ig, ezután vettem át a vezetést. Oktatói munkám során először partitúraolvasást tanítottam, aztán zeneelméletet, szolfézst, később zenetörténetet, hangszerismeretet, kamarazenét és continuo-játékot, de korrepetitorként is dolgoztam. K/2. Milyen szakot végzett a Zeneakadémián? A Zeneakadémián zeneszerzés szakot végeztem. K/3. Volt zongorakísérője is az ELTE kórusainak? Igen, de már ezt is megosztom, az adminisztratív kötelezettségeim miatt. Jelenleg elsősorban előadásokon kísérem a kórusokat. K/4. Hogyan alakult meg a tanszék? Ez a tanszék az 1955-ben megszűnt Pedagógiai Főiskolának vajon egy folytatása, vagy ettől függetlenül alapították meg? Először, nagyon romantikus keretek között, a negyedik emeleten meg a pincében volt két-két termünk, de amikor a Tanárképző megkapta a Markó utcai épületet a bírósággal és a mentőkkel szemben, mi is kaptunk termeket a második, harmadik és negyedik emeleten (az új hozzáépített szárnyban). Amikor megszűnt a Tanárképző Főiskolai Kar, akkor kerültünk – már a Bölcsészettudományi Kar részeként – ide, a Múzeum körúti Trefort kertbe, ahonnan viszont a Természettudomány Kar költözött el Lágymányosra. Leválasztottunk termeket és összeépítettünk különálló szobákat az F épület földszintjén, és egy dísztermet is kialakítottunk. Jelenleg önálló tanszék vagyunk, mert a Tanárképző Főiskolai Kar megszűntével a Zenei Tanszék a Bölcsészettudományi Karhoz csatlakozott, ahol viszont intézetbe nem igazán lehetett minket besorolni. K/5. Hány oktató van jelenleg? A tanároknak van-e terme, illetve szobája? Jelenleg tizenhatan oktatnak, közülük néhányan óraadók. Oktatóinknak törekedniük kell a megfelelő minősítések elérésére: az ELTE-n 2009 óta úgy vesznek fel tanársegédeket, ha doktori iskolába járnak, adjunktus már csak doktor lehet, míg a
231
kinevezendő egyetemi docensnek habilitációval kell rendelkeznie. A tanároknak van közös szobája, egy tanár lehetőség szerint csak egy teremben tanít. A kórushoz nagyobb terem kell, a zongorához elég egy kisebb, a szolfézsnak pedig egy közepes nagyságú: ezeket a szempontokat már az átalakításkor szem előtt tartottuk, így kis, közepes és nagyobb termeket alakítottunk ki. K/6. Milyen periódusai voltak a tanszék történetének, milyen oktatási koncepciók váltották egymást amióta a tanszéken dolgozik? Mindig az előző tanszékvezető-helyettes vette át a stafétabotot, úgyhogy a vezetői módszer legfeljebb az adott személy egyénisége miatt változott, de a koncepciót közösen alakítottuk ki. A szakok azért változtak, mert változniuk kellett, a szolfézs kiegészítő oktatás, például a BA-ban már nem valósulhatott meg. Az oktatási koncepciót is azért változtattuk, mert erre volt szükség, de az alapelv mindig ugyanaz maradt. Jelenleg az alapképzés mellett szakirányokat indítunk, például a karvezetést és az egyházzenét, a zenei informatikát pedig beépítjük a tantervbe. K/7. A zeneinformatikán belül mit tanítanak főleg? Kifejezetten a kottaíró programot tanítjuk, méghozzá főleg az újdonságnak számító nyílt forrású szoftvereket. K/8. Vannak-e tehetséges hallgatók, akik kiemelkedő eredményeket érnek el? A tanszéken oktatók milyen sikerekhez juttatták hallgatóikat? A karvezetés versenyeken a hallgatóink mindig jó eredménnyel szerepeltek, legutóbb Debrecenben szereztünk díjakat. Az OTDK-n is igyekszünk mindig a maximumot nyújtani, két éve például „Pro Arte‖ aranyérmesünk volt. A tehetséggondozás témakörében nemrég rendeztünk konferenciát: igyekszünk segíteni a kreativitás- és tehetséggondozó mozgalmakat. Próbálunk a kórusaink részére is minél több külföldi kapcsolatot szerezni, de fontosnak tartjuk a magyar kortárs zeneszerzők kórusműveinek bemutatását is. K/9. Mennyire tudja a tanszék követni a végzett hallgatók munkáját? Sok végzett hallgatónk rendelkezik kiemelkedő tehetséggel a szakmai élet különböző területein: akad közöttük operaénekes, színházi rendező, énekes, népzenész, stb. A Musica Nostra énekegyüttes vagy az Óbudai Kamarakórus tagjainak nagy része a mi régi hallgatónk. Érettségi elnök is vagyok, és az iskolákban majdnem mindig olyan énektanárral találkozom, aki nálunk végzett. Tehát így is követni tudjuk a végzett hallgatók munkáját. K/10. Szűkíti-e a végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségeit az, hogy kevés az énekórák száma az általános iskolákban? Mi is nagyon szeretnénk, ha az iskolákban visszaállítanák az énekórák korábbi gyakoriságát. Olyan szervezetekkel próbáljuk felvenni a kapcsolatot, akik általában a művészetoktatást helyezik előtérbe, mivel ez nagyban segíti a kreativitást, a más tantárgyak tanulását, a nyelvtanulást, stb., tehát így lehetne elősegíteni azt, hogy újra felfedezzék a művészeteket, ezen belül a zenét. A dolog elméleti szinten már rendben van, mert a kérdést egyre többen vizsgálják tudományosan, gyakorlati eredmény viszont még nincs.
232
K/11. Milyen tankönyveket, jegyzeteket használtak az alapítástól mostanáig? A könyvek közül kezdetben ugyanazokat használtuk, mint a Zeneakadémia Középiskola Énektanár- és Karvezetőképző szakán, például: Nagy Olivér: Partitúraolvasás, Kesztler Lőrinc: Összhangzattan, stb. Később próbáltunk mi is változtatni, de az tűnt a legjobbnak, ha a meglévő tankönyvek alapján órai jegyzeteket állítanak össze a tanárok. Az 50-es 60-as és 70-es években kiadott könyvek egyre nehezebben beszerezhetők, erre a szakra is egységes könyveket és jegyzeteket kellene megjelentetni, akár összefogással is. Minderre azért is szükség lenne, mert a jegyzeteket elkészítő tanárok kapacitása sem kimeríthetetlen: a tanítás mellett doktori iskolát végeznek, idegen nyelvű tanulmányokat folytatnak, hangversenyeken szerepelnek, hiszen mindegyikük oktató művész – aki hangképzést tanít, az énekművész, a zongoratanár zongoraművész, a karvezető tanár kórusokat vezet. K/12. Milyen hangszerek vannak a tanszéken? Minden teremben van zongora, más hangszert nem tanítunk. Van két elektromos zongoránk is, egyikük hordozható, ezt főleg kisebb rendezvényeken vesszük igénybe. A nehezebben mozgatható hangszert a nagyobb szabású eseményeken használjuk pl. a Gólyavárban vagy a Kari Tanácsteremben. Az ELTE ünnepségeinek zenei részét mi biztosítjuk, ott vagyunk a tanévnyitókon, évzárókon, diplomaosztókon, díszdoktori kinevezéseken és a Pázmány-napokon. K/13. A karvezető tanárok milyen kórusokat vezetnek? Említettem a Musica Nostra Énekegyüttest és az Óbudai Kamarakórust, melyeket oktatóink vezetik. K/14. A bolognai rendszer bevezetése utáni átalakulás milyen szakirányok bevezetését hozta magával a BA és az MA típusú képzésben? Időben akkreditáltattuk az MA és BA szakokat, de valószínűleg újabb akkreditációra lesz szükség, ha, mint hírlik, visszaállítják az egylépcsős rendszerű kétszakos képzést. K/15. A digitális és esetleg távoktatási rendszert milyen mértékben vezették be az oktatásban? Amennyiben az ELTE bevezeti, ennek függvényében alkalmazzuk mi is. Videokonferenciát lehet már tartani a Kar tanácstermében, de ez még nem vált intézményessé. Mivel nem vagyunk önálló gazdasági egység, esetünkben mindez attól függ, hogy merrefelé mozdul el a digitális és a távoktatás.
233
6.14 Az énektanárképzésben résztvevő oktatók által írt főiskolai jegyzetek Avasi Béla főskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Avasi Béla (1973): Zeneelmélet I. Tankönyvkiadó, Bp. 2. Avasi Béla, Szőnyi Erzsébet, Rezessy László (1974): Ének I. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 3. Avasi Béla (1973): Zeneelmélet II. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 4. Avasi Béla (1973): Melléklet a Zeneelmélet I. kötetéhez Tankönyvkiadó, Bp. 5. Avasi Béla (1973): Melléklet a Zeneelmélet II. kötetéhez Tankönyvkiadó, Bp. 6. Avasi Béla (1994): Zenetörténet II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 7. Avasi Béla, Bárdos Lajos és Kardos Pál (1970): Karvezetés I. (Életet az énekbe!/ Adalékok az elemi formatanhoz a népdal és a periódus köréből), - Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 8. Rezessy László, Avasi Béla, Fasang Árpád (1974): Partitúraolvasás (Tanárképző főiskola tankönyve) - Tankönyvkiadó – Ádám Jenő főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Ádám Jenő (1962-2010): A dal mesterei 1-8 kötet Zeneműkiadó Vállalat, Bp. Bárdos Lajos főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Bárdos Lajos (1987): Karvezetés II. Zenei prozódia Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. Dobák Pál főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Dobák Pál (1998): A romantikus zene története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2. Dobák Pál (1973 és 1974): A XIX. és a XX. század zenéje. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. Erős Istvánné főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Erős Istvánné (1999): Alapműveltségi vizsga. Kiadó: Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged. 2. Erős Istvánné (1999): Ének-zene. Kiadó: Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged.
Ferencziné dr. Ács Ildikó DLA főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Ferencziné dr. Ács Ildikó (1994): Barokk zenei szemelvénygyűjtemény. Főiskolai jegyzet Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza. További kiadások: 1995. 1996. 1999. 2003. 2. Ferencziné dr. Ács Ildikó (1997): Hangképzés az iskolában, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza. 3. Ferencziné dr. Ács Ildikó (2002 és 2004): Zeneelméleti alapismeretek - távoktató tananyag E-learning változata, Nyíregyházi Főiskola. 4. Ferencziné dr. Ács Ildikó (2005): Zeneelméleti alapismeretek Főiskolai jegyzet és
234
feladattár Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza. 5. Ferencziné dr. Ács Ildikó (2010): Gyermekversek muzsikája – Weöres Sándor költemények a gyermekkari irodalomban. Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza.
Frank Oszkár főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Frank Oszkár (1973 és 1978): A funkciós zene harmónia-és formavilága. Zeneműkiadó, Bp. 2. Frank Oszkár (1990): Hangzó zeneelmélet Tankönyvkiadó, Bp. 3. Frank Oszkár (1996): Formák, műfajok a barokk és klasszikus zenében, a szerző magánkiadása, Bp. 4. Frank Oszkár (1970): A klasszikus moduláció, Zeneműkiadó, Bp. 5. Frank Oszkár (1985): Zeneelmélet III. Tankönyvkiadó, Bp. 6. Frank Oszkár (1994): A romantikus zene műhelytitkai - Schubert-dalok. Akkord Zenei Kiadó, Bp. 7. Frank Oszkár (1994): Bartók és a gyermekek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus, Bp. 8. Frank Oszkár (1977 és 1994): Bevezető Bartók Mikrokozmoszának világába. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Bp. 9. Frank Oszkár (1996): Hangzó zeneelmélet II-IV. 11 o. Óvónőképző Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus, Bp. 10. Frank Oszkár (1995): Zeneelmélet 3. és melléklet, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus, Bp. 11. Frank Oszkár (1972 és 1992): Ének III. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 12. Frank Oszkár, Kiss Ferenc, Fehér István, Kiss István és Pálmai Kálmán (1970): Korszerűség és nevelés a tanárképzésben. Kiadó: Szegedi Tanárképző Főiskola. 13. Frank Oszkár, Meszlényi László, Pukánszky Béla, Szabó Tibor, Gyémánt Csilla, Kiss Ernő, Frank Oszkár, Köpeczi Béla, Kádár Zoltán és Elekfi László (2001): A barokk kor interdiszciplináris megközelítése a Bach évforduló jegyében (A Szegeden 2000. november 16-án elhangzott előadások szerkesztett változata/Tanulmánykötet). Kiadó: SZTE JGYTF Kar Ének-zene Tanszék. 14. Frank Oszkár (1995): Alapfokú zeneelmélet. Kiadó: Music Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 15. Frank Oszkár (1981): Bartók és a gyermekek I. A "Gyermekeknek" című zongoradarab-sorozat magyar népdalfeldolgozásainak elemzése. Tankönyvkiadó, Bp. 16. Frank Oszkár (1986): Bartók és a gyermekek II. A "Gyermekeknek" című zongoradarab-sorozat magyar népdalfeldolgozásainak elemzése. Tankönyvkiadó, Bp. 17. Frank Oszkár (2008): Hangzó zeneelmélet - 2 CD-vel. Kiadó: Rózsavölgyi és Társa, Bp. 18. Frank Oszkár (1973) Zeneelmélet III. Tanárképző főiskolai tankönyvek sorozat. Tankönyvkiadó, Bp.
235
19. Frank Oszkár (1972) Zeneelmélet IV. A bécsi klasszicizmus /Kézirat. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 20. Frank Oszkár (1968): Zeneelmélet V. A romantikus és modern zene. (Kézirat). Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. 21. Frank Oszkár (1986): Zeneesztétika /Zeneirodalom. Tanárképző Főiskolák Egységes jegyzet. (Kézirat). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Gábor Éva főiskolai jegyzetei és tankönyvei: Gábor Éva (1968 és 1974): Ének II/a. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp.
Hegyi József főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Hegyi József (1974): Az ének-zene tanítása. Tankönyvkiadó, Bp. 2. Hegyi József (1967): Az ének-zene tanításának módszertana. Tankönyvkiadó, Bp. 3. Hegyi József (1969): Népzene és magyar zenetörténet. Tankönyvkiadó, Bp. 4. Hegyi József (1961): Magyar népzene, Tankönyvkiadó, Bp. 5. Kovács Lajos és Hegyi József (1970): Ének-zene kézikönyv. Tankönyvkiadó, Bp. 6. Hegyi József, Vági Istvánné (1971): Dalgyűjtemény I. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 7. Hegyi József, Vági Istvánné (1969): Dalgyűjtemény II. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 8. Hegyi József, Vági Istvánné (1970): Dalgyűjtemény II. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 9. Hegyi József (1960): Karvezetés. Kiadó: Állami Pedagógiai Főiskola, Pécs. 10. Hegyi József (1961): Az énektanítás módszertana. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. Kardos Pál főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Kardos Pál (1969): Kórusnevelés-kórushangzás. Zeneműkiadó, Budapest. 2. Kardos Pál (1983): Karvezetés III. (Intonálás) Tankönyvkiadó, Budapest. 3. Kardos Pál Párkai István, Tillai Aurél, Sinkovics Georgette, Kardos Pál (1971): Karvezetés IV. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest
Kelemen Imre főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Kelemen Imre (2003): A zene története 1750-ig. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2. Kelemen Imre (2005): Partitúrajáték I. kötet. Líceum Kiadó, Eger. 3. Kelemen Imre (2005): Partitúrajáték II. kötet. Líceum Kiadó, Eger. Monoki Lajos főiskolai jegyzetei és tankönyvei 1. Monoki Lajos (1976): Ének IV. (társszerző) Tankönyvkiadó, Budapest. 2. Monoki Lajos (1983): A citerajátékról CBK 3. Monoki Lajos (1984): A citerajáték és kottaolvasás CBK
236
Rezessy László főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Rezessy László és Rossa Ernő (1952): Zeneelmélet. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. 2. Rezessy László és Rossa Ernő (1953): Zeneelmélet II. félév. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. 3. Rezessy László (1960): Hangszerismertetés. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Bp. 4. Rezessy László (1963) Zongoraiskola (Gyárfás Győzőnével és Kelemen Imrével). Tankönyvkiadó, Budapest. 5. Rezessy László, Gyárfás Győzőné és Kelemen Imre (1965): Zongoraiskola II. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-489. 6. Rezessy László Gyárfás Győzőné és Kelemen Imre (1966): Zongoraiskola III. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-490. 7. Rezessy László (1966): Partitúraolvasás. Tankönyvkiadó, Budapest. 8. Rezessy László (1967): Zeneelmélet III. A barokk zene. Tankönyvkiadó, Budapest. 9. Rezessy László (1971): Úttörőzene. Anyagközlő és módszertani útmutató. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-115. 10. Rezessy László és Frank Oszkár (1968): A tanárképzés módszertani problémái. A Szegedi Tanárképző Főiskola 1967. október 25-28. között rendezett nemzetközi tudományos ülésszakának anyaga Sinkovics Georgette főiskolai jegyzetei 1. Sinkovics Georgette és Tillai Aurél (1970): Karvezetés IV. Főiskolai Jegyzet, Budapest. 129-148. 2. Párkai István, Tillai Aurél, Sinkovics Georgette, és Kardos Pál (1971): Karvezetés IV. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest Tillai Aurél főiskolai jegyzetei és tankönyvei: 1. Tillai Aurél (1974): Karvezetés II. Kariskola. Tankönyvkiadó, Bp. 2. Párkai István, Tillai Aurél, Sinkovics Georgette, és Kardos Pál (1971): Karvezetés IV. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest Vági Istvánné főiskolai jegyzetei és tankönyvei: Vági Istvánné (1966 és 1989) Hangképzéselmélet. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.
6.15 Az interjúk hangfelvételei mp3 fájlokban, DVD mellékletben
237
7. Köszönetnyilvánítások Köszönetemet fejezem ki elsősorban Prof. dr. Pukánszky Béla konzulensemnek a doktori disszertáció megírása során nyújtott rendkívüli segítőkészségéért és az építő jellegű információkért! Megköszönöm dr. Dombi Józsefné kolléganőmnek a szakmai segítséget! Köszönet illeti azokat az oktatókat és egykori főiskolai hallgatókat, akik interjút adtak az ének-zenetanárképzés történetének témájában!
238
8. Irodalomjegyzék Könyvek Apróné Laczó Katalin, Bereczki Sándor, Csillik László, Galgóczi Anna és Monok István (1998, szerk.): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadó: dr. Békési Imre, Szeged. 357. Békési Imre, Laczó Katalin, Csillik László, Bereczki Sándor, Galgóczi Anna és Monok István (1999): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadja: Dr. Galambos Gábor főigazgató, Szeged. Benkóczy Emil (1928): Pyrker első magyar tanítóképzője. Kiadó: Egri Érseki Liceumi Könyvnyomda, Eger. 38-39. Bereczki Sándor (1992, szerk.): A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola évkönyve (1990/91 és 1991/92 tanév. Kiadó: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged. 75. Budai László (1982): Acta Academiae Paedagogicae Agriensis Nova Series Tom XVI. Kiadó: Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger. Cservenyák László (1984, szerk.): A tanárképző főiskolák tanterve az 1984-85. tanévtől. Kiadó: Művelődési Minisztérium, Budapest. Dombiné Kemény Erzsébet (2003): Az ének-zene tanszék szerepe az oktatásban és a kulturális életben, szemelvények a 75 év történetéből. SZTE Nyomda Kiadó, Szeged. 10. Estefánné Varga Magdolna, Kaló Ferenc, Kis-Tóth Lajos, Nagy Andor, Orbán Sándor, Palcsóné Zám Éva, Szűcs László és Vargáné Raisz Rózsa (1998): 50 éves a tanárképzés Egerben. Líceum Kiadó, Eger. 9-12. Ivasivka Mátyás és Kovács Attila (2011): Pécsi Concerto CD-melléklettel. Fejezetek Pécs zenetörténetéből - Világhírű külföldi, magyar és helyi zeneszerzők kapcsolata Péccsel és Baranyával, Alexandra kiadó, Pécs. 350. Kardos Pál (1969): Kórusnevelés-kórushangzás. Zeneműkiadó, Bp. Kávássy Sándor (1964, szerk.): A Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1963/64es tanévről. Felelős kiadó: Csukás István a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatója, Szeged. Kiss Róbert Károly és Vajda Tamás (2010): Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola története (1928-1947). Kiadó: Belvedere Meridionale, Szeged 96. Köves József (1973. szerk.): 25 éves az általános iskolai tanárképzés. A kiadásért felelős Miklósvári Sándor, a Művelődési Minisztérium Pedagógusképző Osztályának vezetője. Budapest 257.
239
Megyeri János és Moholi Károly (1973 szerk.) Tanárképző Főiskola Szeged 1873 – 1973 Almanach Németh A. Pukánszky B. (2004): A pedagógia problématörténete 446. Nóbik Attila (2010): A polgári iskola és a polgári iskolai tanárképzés 1928 előtt. 13-14. Péter László (1982): Kodály Szegeden. A Somogyi-könyvtár kiadványa, Szeged, 101. Takács József (1973): 25 év a pedagógusképzés szolgálatában. A Pécsi Tanárképző Főiskola oktatóinak szakirodalmi munkássága (Bibliográfia). Kiadó: a Pécsi Tanárképző Főiskola. Felelős kiadó: dr. Kálmánchey Zoltán főigazgató 30-36. Tóth Bertalan, dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán (1964): Az Egri Tanárképző Főiskola Évkönyve 1963-64. Kiadó: dr. Szántó Imre igazgató, Eger 73-74. 52. Doktori disszertációk Zsigmondné Pap Éva (2008): Doktori értekezés (Szeged zenei élete 1945 és 1960 között). 30. o. Tankönyvek, jegyzetek Avasi Béla (1973): Melléklet a Zeneelmélet I. kötetéhez. Tankönyvkiadó, Budapest. Avasi Béla (1973): Melléklet a Zeneelmélet II. kötetéhez. Tankönyvkiadó, Budapest. Avasi Béla (1973): Zeneelmélet I. Tankönyvkiadó, Budapest. Avasi Béla (1973): Zeneelmélet II. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Avasi Béla (1994): Zenetörténet II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Avasi Béla, Bárdos Lajos és Kardos Pál (1970): Karvezetés I. (Életet az énekbe!/ Adalékok az elemi formatanhoz a népdal és a periódus köréből), - Tan-könyvkiadó Vállalat Budapest. Avasi Béla, Szőnyi Erzsébet, Rezessy László (1974): Ének I.- Tankönyvkiadó Vállalat Budapest. Bárdos Lajos (1987): Karvezetés II. Zenei prozódia. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Dobák Pál (1998): A romantikus zene története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Dobák Pál (1973 és 1974): A XIX. és a XX. század zenéje. Tankönyvkiadó Vállalat Budapest. Frank Oszkár (1968): Zeneelmélet V. A romantikus és modern zene/Kézirat. Tankönyvkiadó Vállalat Frank Oszkár (1970): A klasszikus moduláció, Zeneműkiadó, Bp. Frank Oszkár (1972: és 1992): Ének III. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp.
240
Frank Oszkár (1972): Zeneelmélet IV. A bécsi klasszicizmus/Kézirat. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Frank Oszkár (1973 és 1978): A funkciós zene harmónia-és formavilága. Zeneműkiadó, Budapest. Frank Oszkár (1973): Zeneelmélet III. Tanárképző főiskolai tankönyvek sorozat. Tankönyvkiadó, Budapest. Frank Oszkár (1977 és 1994): Bevezető Bartók Mikrokozmoszának világába. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Budapest. Frank Oszkár (1981): Bartók és a gyermekek I. A "Gyermekeknek" című zongoradarabsorozat magyar népdalfeldolgozásainak elemzése. Tankönyvkiadó, Budapest. Frank Oszkár (1985): Zeneelmélet III. (Főiskolai tankönyv; Tankönyvkiadó Budapest. Frank Oszkár (1986): Bartók és a gyermekek II. A "Gyermekeknek" című zongoradarab-sorozat
magyar népdalfeldolgozásainak elemzése. Tankönyvkiadó,
Budapest. Frank Oszkár (1986): Zeneesztétika/Zeneirodalom. Tanárképző Főiskolák - Egységes jegyzet /Kézirat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Frank Oszkár (1990): Hangzó zeneelmélet. Tankönyvkiadó, Budapest. Frank Oszkár (1994): A romantikus zene műhelytitkai - Schubert-dalok. Akkord Zenei Kiadó, Budapest. Frank Oszkár (1994): Bartók és a gyermekek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus, Budapest. Frank Oszkár (1995): Alapfokú zeneelmélet. Music Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Frank Oszkár (1995): Zeneelmélet 3. + Melléklet Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus, Budapest. Frank Oszkár (1996): Formák, műfajok a barokk és klasszikus zenében a szerző magánkiadása Budapest. Frank Oszkár (1996): Hangzó zeneelmélet II-IV. 11. o. Óvónőképző Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsőoktatási Lektorátus Budapest. Frank Oszkár (2008): Hangzó zeneelmélet - 2 CD-vel. Rózsavölgyi és Társa Frank Oszkár, Kiss Ferenc, Fehér István, Kiss István és Pálmai Kálmán (1970): Korszerűség és nevelés a tanárképzésben,. Kiadó: Szegedi Tanárképző Főiskola Frank Oszkár, Meszlényi László, Pukánszky Béla, Szabó Tibor, Gyémánt Csilla, Kiss
241
Ernő, Frank Oszkár, Köpeczi Béla, Kádár Zoltán és Elekfi László (2001): A barokk kor interdiszciplináris megközelítése a Bach évforduló jegyében (A Szegeden 2000. november 16-án elhangzott előadások szerkesztett változata/Tanulmánykötet). Kiadó: SZTE JGYTF Kar Ének-zene Tanszék Gábor Éva (1968 és 1974): Ének II/A. Tankönyvkiadó vállalat, Budapest. Hegyi József (1974): Az ének-zene tanítása. Tankönyvkiadó, Budapest. Hegyi József (1967): Az ének-zene tanításának módszertana. Tankönyvkiadó, Budapest. Hegyi József (1969): Népzene és magyar zenetörténet. Tankönyvkiadó, Budapest. Kovács Lajos és Hegyi József (1970): Ének-zene kézikönyv. Tankönyvkiadó, Budapest. Hegyi József, Vági Istvánné (1971): Dalgyűjtemény I. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Hegyi József, Vági Istvánné (1969): Dalgyűjtemény II. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Hegyi József, Vági Istvánné (1970): Dalgyűjtemény II. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Kardos Pál (1983): Karvezetés III. (Intonálás). Tankönyvkiadó, Budapest. Kardos Pál Párkai István, Tillai Aurél, Sinkovics Gergette, Kardos Pál (1971): Karvezetés IV. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Kelemen Imre (2003): A zene története 1750-ig. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Kiss Róbert Károly és Vajda Tamás (2010): Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola története (1928-1947). Kiadó: Belvedere Meridionale, Szeged 96. Párkai István, Tillai Aurél, Sinkovics Georgette és Kardos Pál (1971): Karvezetés IV. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Pukánszky Béla, Németh András (1994): Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Rezessy László (1960): Hangszerismertetés. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. Rezessy László (1963): Zongoraiskola (Gyárfás Győzőnével és Kelemen Imrével). Tankönyvkiadó, Budapest. Rezessy László (1966): Partitúraolvasás. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-297. Rezessy László (1967): Zeneelmélet III. A barokk zene. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11461.
242
Rezessy
László
(1971):
Úttörőzene.
Anyagközlő
és
módszertani
útmutató.
Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-115. Rezessy László és Frank Oszkár (1968): A tanárképzés módszertani problémái. A Szegedi Tanárképző Főiskola 1967. okbóber 25-28. között rendezett nemzetközi tudományos ülésszakának anyaga Rezessy László és Rossa Ernő (1952): Zeneelmélet. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. Rezessy László és Rossa Ernő (1953): Zeneelmélet II. félév. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. Rezessy László Gyárfás Győzőné és Kelemen Imre (1966): Zongoraiskola III. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-490. Rezessy László, Avasi Béla, Fasang Árpád (1974): Partitúraolvasás (Tanárképző főiskola tankönyve) – Tankönyvkiadó, Budapest. Rezessy László, Gyárfás Győzőné és Kelemen Imre (1965): Zongoraiskola II. Tankönyvkiadó, Budapest. J 11-489. Sinkovics Georgette és Tillai Aurél (1970): Karvezetés IV. Főiskolai Jegyzet, Budapest. Vági Istvánné (1966 és 1989) Hangképzéselmélet. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. Folyóiratok, újságcikkek, tanulmányok Gyáni Gábor (2003): Magyar Tudomány 1 5. sz. 136.p. Kelemen Imre (1982): Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis I. Tanulmányok a társadalomtudományok köréből: Zenetanítás az Egri Tanítóképzőben. Kelemen Imre (1982): Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XVI. 367-373. Németh András és Pukánszky Béla, (1999): Magyar reformpedagógiai törekvések a XX. század első felében. Magyar Pedagógia, 99. 3. sz. 255 Tóth Gábor (1994): A tanítóképző-intézeti zenetanárok képzése (1908–1948). Magyar pedagógia 94-110. Tóth Gábor (1992): Az Apponyi Kollégium hallgatói (1906–1949). Magyar Pedagógia 92. évf. 285. Vértesi Lázár (2004): Aetas Történettudományi folyóirat 19. évf. 1. sz.162.p.
243
Dr. Ujfalussy József akadémikus köszöntője az 1995. június 16-án megtartott záróünnepségen Parlando 1996.1. Délmagyarország 1947, november 4. sz. 2. p. Internetes források http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5360, a letöltés időpontja: 2012. július 13.
http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/ftv_20051101.pdf , a letöltés ideje: 2011.06.25.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/C SMEE/Magyar/html/Szeged2.html a letöltés ideje: 2011.07.02.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_ 4/pages/, a letöltés ideje: 2011.07.02.
http://www.020_zenei_elet.htm, a letöltés ideje:2010. okt. 10.
http://www.borsonline.hu/cikk.php? id=45200, a letöltés ideje: 2012. július 11.
http://www.parlando.hu/2012/2012-2/2012-2-19.htm, a letöltés ideje: 2012. június 23.
http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC14240/14733.htm, a letöltés ideje: 2012. 06. 07.
http://www.nyf.hu/node/1263, a letöltés ideje: 2012. július 28.
http://www.bdtf.hu/Events/Attachments/653/Megh%C3%ADv%C3%B3%2020%20 %C3%A9ves%20az%20egyh%C3%A1zzen%C3%A9szk%C3%A9pz%C3%A9s% 20-%20szerkeszt%C3%A9s%20n%C3%A9lk%C3%BCl.pdf, a letöltés ideje: 2012.06.10.
Levéltári források Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, A Budapesti Pedagógiai Főiskola iratai, 1948–1955 9.96 fm. Egyéb kiadványok
A MAB 2009/6/XII/1-6. számú határozatai. (A művészetközvetítés képzési terület, zenekultúra képzési ágában folyó alapképzések párhuzamos értékelése, akkreditációs jelentés).
