A SZIGETKÖZ- CSALLÓKÖZ DUNA ÁRTÉR REHABILITÁCIÓJÁNAK KÖZÖS MEGALAPOZÁSA. INTERREG III.A Project

A Szigetköz-Csallóközi Duna-ártér mellékágrendszere rehabilitációjának közös megalapozása Tájhasználati – természetvédelmi elemzés Végleges tanulmány

4. munkaszakasz

2007. április

-1-

A SZIGETKÖZ- CSALLÓKÖZ DUNA ÁRTÉR REHABILITÁCIÓJÁNAK KÖZÖS MEGALAPOZÁSA INTERREG III.A Project

Tájhasználati – természetvédelmi elemzés a szlovák – magyar mellékág rehabilitációs megoldások területi-tájhasználati vonzatainak meghatározásához Megbízó: Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány Készítette:

ÖKOPLAN GIS Kft. Ügyvezető: Dr. Rácz Tamás kandidátus

Rácz Dániel geográfus 2009 Pilisszentlászló, Vadrózsa u. 23.

www.okoplangis.hu

2008. február

Megbízó: Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány

Készítette: ÖKOPLAN GIS Kft


2007. április

4. munkaszakasz

-2TARTALOM: 1. Bevezetés, célok ....................................................................................................................... 7 2. Előzmények.............................................................................................................................. 9 3. A magyar rehabilitációs javaslat........................................................................................... 12 3.1. A magyar- és a szlovák oldali mellékágrendszer összekapcsolása folyamatos vízfelszín esésű (meanderező) fő mellékág kialakításával ...............................................................................12 3.2. A mai vízpótló rendszer minőségi javításának lehetőségei......................................................15 3.3. A magyar javaslat tájhasználati – természetvédelmi elemzése ...............................................17 3.3.1. Az élőhelyek vízellátottsága ................................................................................................................. 18 3.3.2. A természetvédelmi célállapot, a védett területek kiterjesztése:........................................................... 18

4. A szlovák rehabilitációs javaslat ........................................................................................... 19 4.1. A Lisický - Mucha tanulmány, mint előzmény elemzése.........................................................19 4.2. Az „Új eupotamal” megoldás (Kocinger-Lisický-Mucha javaslat) /5/ elemzése ...................26 4.2.1. A területi jellemzők összefoglaló értékelése......................................................................................... 26 4.2.2. A terület tájhasználati funkciói............................................................................................................. 27 4.2.3. A vízpótlásban eddig történtek összefoglalása ..................................................................................... 29 4.2.4. A szlovák javaslat célja ....................................................................................................................... 30 4.2.5. Az új eupotamal kialakítására vonatkozó javaslatok ............................................................................ 30 4.2.6. Az alap szcenárióra tett javaslatok........................................................................................................ 31

5. A tájhasználat változásainak elemzése (1990-2000), természetvédelmi következtetések .... 33 6. A javaslatok továbblépésre alkalmas, közös elemei – a kompromisszumos javaslat alapelvei, ezek természetvédelmi - tájhasználati értékelése ..................................................... 35 6.1. Közös elemek a tájrehabilitáció alapelveiben...........................................................................35 6.1.1. A magyar oldalon rögzített alapelvek................................................................................................... 35 6.1.2. Konkrét rehabilitációs igények a magyar oldalon (árasztások, vízsebességek, vízmennyiség)............ 36 6.1.3. Egybeesések a magyar 2001-es javaslatban és a szlovák 2004-es „Projektjavaslat”-ban megfogalmazott rehabilitációs javaslatok között............................................................................................ 37

6.2. Közös elemek a szlovák-magyar ágrendszert összekötő új vízpóló főág nyomvonalában...39 6.2.1 Az „Alsó mintaterület” (1613 – 1626 fkm) ........................................................................................... 39 6.2.2. A „Felső mintaterület” (1629 – 1638 fkm) ........................................................................................... 39

6.3. Természetvédelmi – tájhasználati értékelés a fő vízpótló ág betöltendő funkcióiról ............45 6.3.1. Az elsődleges funkció – a biológiai átjárhatóság biztosítása ................................................................ 45 6.3.2. A másodlagos funkció : a természetes mintázat szerinti vízszétosztás és vízjárás kialakítása (árasztások - árvízvédelem) ............................................................................................................................ 45 6.3.3. A harmadlagos funkció: vízi turizmus, és nemzetközi kishajózás........................................................ 45

6.4. A természetvédelem és a vízi turizmus, nemzetközi kishajózás követelményeinek összehangolhatósága ..........................................................................................................................46 6.4.1. A kishajózást biztosítására vonatkozó javaslatok méretezési elemei.................................................... 48 6.4.2. Természetvédelmi értékelés, javaslatok ............................................................................................... 49




2007. április

4. munkaszakasz

-37. A kisminta kísérletek és az ökológiai elemzések tájhasználati vonzatai (Alsó Szigetköz mintaterület) .............................................................................................................................. 52 7.1. Az Alsó szakasz kisminta kísérleteinek tájhasználati vonzatai...............................................53 7.2. Az Alsó szakasz ökológiai és erdészeti elemzéseinek tájhasználati vonzatai .........................55

8. Tájhasználati elemzés a Alsó és Felső szakaszokra ............................................................. 57 8.1. A Felső szakasz kisminta kísérleteinek tájhasználati vonzatai ...............................................57 8.1.1. A mellékág rendszer biológiai átjárhatóságának növekedése.............................................................. 59 8.1.2. A szükséges zátonysűlyesztések és zátonytisztítások........................................................................... 61

8.2. Ökológiai összegző értékelés a Felső szakaszra ........................................................................68 8.2.1. A SZITE -2 (Lisicky javaslat alapján képzett) javaslat ökológiai értékelése az 1840-1819 fkm közötti szakaszon végzett kisminta kísérlet alapján.................................................................................................... 68 8.2.2. A SZITE, továbbá a SZITE -3 ( a meanderező RÁCZ javaslat alapján képzett)- javaslatok vizsgálatának eredményei, ezek ökológiai szempontú értékelése az 1840-1919 fkm között ......................... 69 8.2.3. A botanikai rehabilitációs célrendszer.................................................................................................. 71

9. A kialakítandó Nemzeti Park kezelési tervéhez ajánlott tájhasználati területi kategóriák. 71 9.1. A „szentély jellegű” területek és az erdőgazdálkodás területi kategóriái .............................71 9.2. A botanikai rehabilitációs célterület..........................................................................................81 9.3. A természetvédelem és a javasolt turisztikai fejlesztések kapcsolata....................................89

10. Továbblépési lehetőségek és javaslatok. ............................................................................. 92 10.1. Tájhasználati összegzés az Alsó és Felső szakasz elemzett javaslataira ...............................92 10.1.1. A vízrendezési rehabilitációs cél -1: Az ágrendszer biológiai átjárhatóságának visszaállítása .......... 92 10.1.2. A vízrendezési rehabilitációs cél -2 : a természeteshez közelítő vízjárás kialakítása ......................... 92 10.1.3. A tájhasználati változások iránti igények ........................................................................................... 93 10.1.4. Zátonysüllyesztések és tisztítások ...................................................................................................... 94

10.2. A továbblépés lehetőségei – a gyakorlati rehabilitációs célrendszer ...................................94 10.3. Javaslatok a tájhasználati változások gyakorlati megvalósítására.......................................96

IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................................. 98 1.

sz. melléklet: Jegyzőkönyv a szlovák-magyar szakértői tanácskozásról........................ 101

2. sz. melléklet: Kiegészítő leírás a Duna főág zátonysüllyesztéseihez szükséges anyagkitermelés indokairól és volumenéről........................................................................... 106




4. munkaszakasz

2007. április

-4ÁBRÁK JEGYZÉKE : 1. ÁBRA: AZ ÚJ VÍZPÓTLÓ RENDSZER AZ ÖSSZEKAPCSOLT, EGYSÉGES MAGYAR-SZLOVÁK ÁGRENDSZERREL (DR. RÁCZ, 2004)............................................................................................................................................................... 13 2. ÁBRA: A VÍZPÓTLÁS MAI ÁLLAPOTA - ÖREG DUNA "CSATORNA" + VÍZLÉPCSŐZÖTT FONATOS ÁGAK (DR. RÁCZ, 2004) 16 3. ÁBRA: A JELENLEGI IGEN KORLÁTOZOTT ÁTJÁRHATÓSÁG (DR. RÁCZ - BARDÓCZI, 2004) ........................................... 17 4. ÁBRA: A MAGYAR-SZLOVÁK JAVASLAT MEGVALÓSÍTHATÓSÁGA SORÁN EGYARÁNT KIALAKULÓ "ÁTJÁRHATÓSÁG” (DR. RÁCZ - BARDÓCZI, 2004).................................................................................................................................. 17 6. ÁBRA: A TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSOK FÁZISAI A MELLÉKÁGRENDSZERBEN A XVIII. SZ-TÓL.............................................. 22 7. ÁBRA: AZ “ANABRANCH”, AZAZ FONATOS JAVASLAT SÉMAVÁZLATA (LISICKÝ, M.J.,2003) .......................................... 23 8. ÁBRA: AZ ÖREG-DUNA HOSSZ-SZELVÉNYE (LISICKÝ, M.J.,2003).............................................................................. 24 9. ÁBRA: AZ ÁRTÉRI TERÜLET AZ ÖREG-DUNA MELLÉKÁGAIVAL (KOCINGER-LISICKÝ-MUCHA, 2004) ........................... 28 10. ÁBRA: AZ ÚJ EUPOTAMAL KIALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JAVASLATOK (LISICKÝ, 2004) ............................................. 31 11. ÁBRA: A MAGYAR 1999-2001-ES (KERN-MIKOLICS-RÁCZ) JAVASLAT SZERINTI ÁGRENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁS AZ ALSÓ MINTATERÜLETEN..................................................................................................................................... 41 12. ÁBRA: A SZLOVÁK 2003-2004-ES (LISICKÝ-MUCHA-KOCINGER) JAVASLAT SZERINTI ÁGRENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁS AZ ALSÓ MINTATERÜLETEN ................................................................................................................................ 42 13. ÁBRA: A MAGYAR 1999-2001-ES (KERN-MIKOLICS-RÁCZ) JAVASLAT SZERINTI ÁGRENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁS A FELSŐ MINTATERÜLETEN................................................................................................................................... 43 14. ÁBRA: A SZLOVÁK 2003-2004-ES (KOCZINGER-LISICKÝ-MUCHA) JAVASLAT SZERINTI ÁGRENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁS A FELSŐ MINTATERÜLETEN ................................................................................................................................ 44 15. ÁBRA: A BIOLÓGIAI ÁTJÁRHATÓSÁG VISSZAÁLLÍTÁSA AZ ÁSVÁNYI ÁGRENDSZERBEN (MEANDEREZŐ MEGOLDÁS) ........................................................................................................................................................................ 54 16. ÁBRA: A SZLOVÁK OLDALI „ÚJ EUPOTAMON” KIALAKÍTÁSA AZ ÁGAK ÖSSZEKAPCSOLÁSÁVAL .......................... 55 17. ÁBRA : A SZITE-2 MEGOLDÁS („ANABRANCH MEGOLDÁS ALAPJÁN KÉPZETT”) VÁZLATA ................................. 57 18. ÁBRA : A SZITE-3 MEGOLDÁS („A MEANDEREZŐ MEGOLDÁS ALAPJÁN KÉPZETT”) VÁZLATA ........................... 58 19. ÁBRA : A SZITE-1 MEGOLDÁS VÁZLATA ........................................................................................................... 59 20. ÁBRA : A ZÁTONYLESŰLYESZTÉS ÉS TISZTÍTÁS JAVASOLT TERÜLETEI ................................................................ 61 21. ÁBRA : A ZÁTONYLESÜLLYESZTÉS FELÜLETEI MINDHÁROM VÁLTOZATNÁL ....................................................... 63 22. ÁBRA : A MELLÉKÁG MEDERKOTRÁS FELÜLETEI A SZITE-2 VÁLTOZATNÁL (ANABRANCH ALAP) ...................... 64 23. ÁBRA : A MEDERKOTRÁS FELÜLETEI A SZITE-3 VÁLTOZATNÁL (MEANDEREZŐ ALAP)....................................... 66 24. ÁBRA : A MEDERKOTRÁS FELÜLETEI A SZITE -1 MEGOLDÁSNÁL ....................................................................... 67 25. ÁBRA : : RÉSZLET A „6.2. ÖKOLÓGIAILAG ÉRTÉKES TERÜLETEK” C. TÉRKÉPBŐL /MKKA/ ................................. 72 26. ÁBRA : ERDŐK RENDELTETÉS SZERINTI BONTÁSBAN /LIMP: 22./......................................................................... 76 27. ÁBRA : AZ ÖKOLÓGIAILAG ÉRTÉKES - "SZENTÉLY JELLEGŰ" TERÜLETEK ........................................................... 80 28. ÁBRA : AZ ÖKOLÓGIAI REHABILITÁCIÓRA JAVASOLT TERÜLETEK ÉS AZ ERDÉSZETI RENDELTETÉS SZERINTI KATEGÓRIÁK ................................................................................................................................................... 82 29. ÁBRA : A BOTANIKAI REHABILITÁCIÓS CÉLTERÜLET AZ ÁSVÁNYI ÁGRENDSZER TERÜLETÉN ............................. 83 30. ÁBRA: A BOTANIKAI ÖKOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ (FAFAJCSERE) CÉLTERÜLETEI ................................................. 86 31. ÁBRA: PÉLDA AZ „ÁRVÍZVÉDELMI CÉLT SZOLGÁLÓ” KATEGÓRIÁRA (ERDÉSZETI RENDELTETÉS SZERINT) /LIMP:22./........................................................................................................................................................ 88

TÉRKÉPEK JEGYZÉKE : 1.

A MAGYAR 1999 - 2001-ES JAVASLAT

2.

A SZLOVÁK LISICKÝ – KOCINGER JAVASLAT (2003-2004)

3.

A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK REHABILITÁCIÓS JAVASLAT KÖZÖS ELEMEI




4. munkaszakasz

2007. április

-54.

A TÁJHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAI (1990-2000)

5.

TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK TÁJHASZNÁLATI ELEMZÉSE

6.

TERMÉSZETVÉDELEM

7.

A HULLÁMTÉR JELENLEGI ÁLLAPOTA

8.

A

9.

JAVASOLT ZÁTONY LESŰLYESZTÉSEK ÉS TISZTÍTÁSOK, MELLÉKÁG KOTRÁSOK

10.

A TURISZTIKAI FEJLESZTÉSEK ÉS A TERMÉSZETVÉDELEM KAPCSOLATAI

11.

A SZENTÉLY JELLEGŰ TERÜLETEK ÉS AZ ERDŐK RENDELTETÉSÉNEK EGYBEESÉSEI

12.

TÁJHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK (1990-2000) : VÍZFELÜLETEK, VIZENYŐSÖK, KOPÁROK, BOLYGATOTT TERÜLETEK

13.

TÁJHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK (1990-2000) : RÉTEK, LEGELŐK, CSERJÉS TERÜLETEK

14.

TÁJHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK (1990-2000) : FIATAL ERDŐK ÉS BEÁLLT ERDŐTERÜLETEK

TERMÉSZETVÉDELMI KAPCSOLATAI

ÉS

ERDÉSZETI


TÁJHASZNÁLAT

VÁLTÁSI

JAVASLATOK



2007. április

4. munkaszakasz

-6-

NYILATKOZAT

Alulírott felelős tervező nyilatkozom, hogy jelen tanulmány kizárólag jelen projekt keretében az MKK megbízására készült eredeti munka, saját szellemi termékünk, korábban sem publikációra sem más megbízásra készítésre/leszállításra nem került. A megbízásnak és a pályázati feladat meghatározásnak megfelelően feldolgozza, kiértékeli, térbelileg közös digitális alapra vetíti az eddig felmerült, közelállónak tekintett magyar és szlovák rendezési javaslatokat. E feldolgozott javaslatok forrásmunkáit az Irodalomjegyzék tartalmazza. A tanulmány „Végső jelentés”-ében (4. munkaszakasz) felhasználásra kerültek a Társadalmi igényfelmérés” , a „Hidrológia”, az „Ökológia” munkacsoportok project-jelentései is, az előírt együttes értékelés számára. Az elkészült tanulmányt a vonatkozó jogszabály értelmében szerzői jogi védelem illeti meg. Az elkészített tanulmány a Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány tulajdonát képezi, így további felhasználása, illetve publikálása a Közalapítvány előzetes írásbeli engedélyéhez kötött. A Közalapítvány a tanulmányt változatlan formában a szerző megjelölése mellett, saját céljaira korlátozás nélkül felhasználhatja, jogosult az Interneten nyilvánosságra hozni és felhasználásával kiadványokat, cikkeket, tájékoztató anyagokat, stb. készíteni. Ugyanakkor a Közalapítvány a felhasználói jogot csak a Vállalkozó hozzájárulása és megfelelő díjazása esetén jogosult harmadik személynek átadni. 2008. február 1.

/Dr.Rácz Tamás ügyvezető, ÖKOPLAN GIS Kft/ kandidátus az MTA Tájépítészeti Albizottságának tagja okl. Tájépítész Master of Landscape Architecture Okl. mg. vízgazd. szakmérnök




4. munkaszakasz

2007. április

-7-

1. Bevezetés, célok A Projekt alapvető célja , hogy a szlovák-magyar Duna mellékág rendszer közös rehabilitációjának előkészítésével megalapozza a természetvédelmi területek kiterjesztésének lehetőségét a Szigetköz – Csallóköz területén. Ezen belül jelen munkarész célja azoknak a jövőben javasolt tájhasználati formáknak a kidolgozása, amelyek a mellékág rehabilitációs megoldások területi-tájhasználati vonzatainak tekinthetők, olyan értelemben, hogy egyrészt meghatározzák azok paramétereit, másrészt azokból származtathatók. Ezeket a rehabilitációs megoldásokat a szlovák – magyar szakértők a projektbeli közös munkájuk során pontosítják. A természetvédelem területi kiterjesztése alapvetően azért indokolt, mert az utóbbi fél évszázad negatív változásai ellenére a szigetközi hullámtér ma még az eredetihez közel álló formájában őrzi azt a folyó–táj típust és az azon alapuló tájhasználat fenntartásának lehetőségét, amely a Duna mentén igen sok mellékág rendszerben jellemző volt, egészen a XIX. században megindult erőteljes folyószabályozás időszakáig. Ez az időszak a legdrasztikusabb hatásait az 1950-es évek végére hozta meg, amikor a főág átlagos vízszintje egyre inkább kezdett elválni a mellékágrendszer vízszintjétől. E jelenségben a mesterségesen kialakított Duna főág (Öreg Duna) a helyi szabályozásainak és az ausztriai Duna vízlépcsők hordalék visszatartásának hatásai összegződtek. A Duna mentén e jellegzetes folyó-táj elemei eltűnőben vannak, ezért itt az szlovák - magyar oldali szigetköz -csallóközi mellékágrendszer egységes rehabilitálása és megőrzése kiemelkedő természetvédelmi lehetőség. E lehetőség felhasználása mindkét oldalon nemzeti érdek. Ma az ökológiailag egységes ágrendszer védettsége a magyar és a szlovák oldalon eltérő, és a magyar oldal NATURA 2000 minősítése nem éri el azt a védettségi szintet, amely megilletné a területet egyedülálló mozaikos jellege és táji értékei alapján, a terület megilletné hazai természetvédelem rendszerében. A természetes vízjárás és biológiai átjárhatóság egyre inkább korlátozódott, amely a táj-jelleg, az ökoszisztémák és tájhasználat fokozatos átalakulását is maga után vonta. A vízhez kapcsolódó emberi tevékenységek (pl. halászat) gazdasági jelentőségének visszaszorulásával párhuzamosan a tájhasználat meghatározó elemévé az elmúlt fél évszázadban egyre inkább az erdőgazdálkodás vált. Ezeket a folyamatokat olyan rehabilitációs megoldások alkalmazásával szükséges módosítani, amelyek a jellegzetes magyar folyó – táj típus megőrizhetősége érdekében az „eredeti” – pl. 150 évvel korábbi – táj-jelleg visszaállítása felé mutatnak. A projectben pontosítandó, részletesen kidolgozandó rehabilitációs megoldások kereteit a jelen Projekt előzményeiből származó négy alap-dokumentum határozza meg. Ezek a következők: 1./ A Projekt előkészítése során felvett szlovák - magyar „Jegyzőkönyv” a közösen elfogadott alapelvekről (2004 november, Bratislava) /1.sz.melléklet/ 2./ Az 1999-es magyar javaslat 3./ A 2003-2004-es szlovák Kocinger – Lisický – Mucha javaslat 4./ A 2004 decemberi magyar Kormányrendelet a folyó- és tájrehabilitáció elveiről (a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer hatásterületén)




4. munkaszakasz

2007. április

-8Ezeknek az alapdokumentumoknak a részletes ismertetésére és elemzésére az Előzmények vázlatos felsorolását követő 3., 4., 6. fejezetekben kerül sor. Jelen munkarész konkrét feladata a 2004-es szlovák magyar Jegyzőkönyv (1. sz. melléklet) 11. pont a./ feladatának felel meg (az ökológiai javaslatok módszereire vonatkozóan) :

a./ A szlovák „mellékágas” és a magyar „meanderező” javaslat módszereinek és ökológiai / technikai hatásainak összehasonlítása. b./ Ezen értékelések alapján egy új „közös kompromisszumos megoldás / javaslat kidolgozása, melyet egy ökológiai, hidraulikai és árvízvédelmi elemzés egészít ki.

Az ökológiai „hatások” összehasonlítása az Ökológia Munkacsoportban történik meg, a technikai hatások összehasonlítása pedig a project „Hidrológia” és az „Árvízvédelem” Munkarészeinél. A b./ feladat elvégzése a project 3. és 4. munkaszakaszaiban történik meg.




4. munkaszakasz

2007. április

-9-

2. Előzmények Az Előzmények fejezet annak a mintegy nyolc éves folyamatnak a vázlatos ismertetését tartalmazza, amely során kialakultak a Projekt alapjai, keretei. Eközben számos kérdésben közeledtek egymáshoz a magyar és a szlovák álláspontok, javaslatok. Ez ad reális esélyt arra, hogy a Projekt lezárultával a Projekt eredményei gyakorlatban is megvalósuló megoldáshoz vezessenek. A Projekt számára kiindulási alapként szolgáló magyar szigetközi rehabilitációs javaslat kidolgozására a Hágai Nemzetközi Bíróság Bős Nagymaros perben hozott ítélete után, arra alapozva került sor. Ez a mai magyar kormány-álláspontnak megfelel, mivel a Magyar Kormány ezt a szlovák félnek – egy komplex javaslat keretében - 1999-ben hivatalosan átadta, és azóta sem vonta vissza. A javaslat elkészítése, egyeztetése és szlovák – magyar NGO-k közreműködésével történő továbbvitele az alábbi folyamatban és időrend szerint történt: 1998: magyar értékelés A Miniszterelnöki Hivatal Dunai Kormánybiztos Titkársága megbízására áttekintő értékelés készült a Szigetköz rehabilitálására addig felmerült fő megoldási módozatokról. Az értékelés 5 változatot (változat-csoportot) vizsgált és értékelt szövegesen és egy szakértői pontozásos rendszer keretében. A változatok (csoportok) az alábbiak voltak: - 1977-es változat - duzzasztás 2-3 nagy méretű műtárggyal, - sűrű duzzasztás fenékbukókkal, - meanderező fő-mellékág kialakítása sűrű duzzasztással, - mederfeltöltéses (WWF) javaslat. Az értékelés a legkedvezőbbnek a „meanderező fő-mellékág kialakítása” illetve a „sűrű duzzasztásos” változatokat tartotta. 1999: magyar javaslat A magyar javaslat alapvető elemei ez évben kerültek konkrét formában, tanulmányterv szinten meghatározásra. A Dunai Kormánybiztos megbízására megindult munka kezdetén a korábbi WWF szigetközi rendezési javaslatot a szakértőként kidolgozó Alexander Zinke biológust (Ausztria) és Klaus Kern hidromorfológust (Németország) kérték fel arra, hogy egy új, a realitásokat jobban figyelembe vevő megoldási koncepció kidolgozásában vegyenek részt. A magyar szakemberekkel1 együtt dolgozó szakértői csoport 1999 közepére első változatában – koncepció szinten – elkészítette egy olyan megoldási változat leírását, amelynek alapvető eleme a szlovák és magyar mellékág rendszer összekapcsolása lett, és ezzel az újra egységessé váló ágrendszer közös áramlási rendszerének megvalósítása volt.

1

Mikolics Sándor, Dr. Mayer István, Dr. Rácz Tamás, Dr. Alexay Zoltán, Droppa György




2007. április

4. munkaszakasz

- 10 Az év végére kidolgozott rendezési javaslatot a Magyar Kormány 1999. ősze folyamán tárcaközi egyeztetésre küldte az érdekelt ágazati minisztériumoknak, majd azok egyetértő véleményezése után Kormányhatározat alapján magyar javaslatként 1999. decemberben hivatalosan átadta a szlovák félnek. 2000: szlovák javaslat A szlovák fél alapos tanulmányozás után, a fenti javaslatról 2000 decemberben adta át válaszát2 a magyar félnek. Ebben – ellenvetések sorát követően – az alábbi összefoglaló jellegű szlovák javaslatot tette: „ II.1.6. A szlovák fél javaslata (III.II.1.6.1) A szlovák fél a következőképpen javasolja a régi mederben zajló munkálatok irányát : a Dunakiliti alatti vízszint gyors, lehetőleg fölösleges időhúzás nélküli megemelését., alacsony befektetéssel, és a Duna és a magyar és szlovák oldalon elterülő mellékágak összekapcsolásának lehetőségének kialakításával. Első lépésben a Dunában és Dunakiliti alatt egy vagy két átfolyós torlasz kialakítását javasoljuk, hogy biztosítva legyen a Duna és a mellékágak összekapcsolódásának lehetősége. Javasoljuk ezen munkálatok eredményét tanulmányozni, és a tanulmányozás alapján kidolgozni a további lépések javaslatát. A torlaszoknak és a mellékágakkal való kapcsolatnak olyan helyen kell lenniük, hogy a magyar oldalon vizsgálni lehessen a Duna meanderizációjával kapcsolatos javaslatot, esetleg más javaslatokat, például a /3-B6.1.2.-E-IO/-ban definiáltakat. Az 1977-es szerződés értelmében ennek kivitelezése a magyar fél feladata.” (Bold kiemelések: RT) Ezt követően a szlovák és magyar NGO-k kezdeményezésére párbeszéd alakult ki szlovák és magyar szakemberek közt annak megvizsgálására, hogy a szlovák szakembereknél is felmerült, elsődlegesen ökológiai szempontokat tekintetbe vevő javaslatok (Dr. Lisický) mennyiben egyeztethetők össze a hasonló alapokon álló 1999-es magyar javaslatokkal. E folyamat jelentős állomása volt a szlovák Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterrel, Miklós Lászlóval szervezett 2003-as találkozó, majd az ennek eredményeképpen 2004. áprilisában megtartott Duna Konferencia. 2004. április 15.: Duna Konferencia A szlovák és a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterek részvételével megtartott nemzetközi Duna Konferencián bemutatásra és ismertetésre kerültek az egymáshoz legközelebb álló szlovák és magyar megoldási javaslatok (előadók: Dr.Lisický, Dr.Rácz). A Konferencia Ajánlást dolgozott ki egy olyan nemzetközi Projekt megszervezésére és indítására, amelynek a célja a közelálló javaslatokra alapozott közös megoldás kidolgozása.

2

A Szlovák Köztársaság küldöttségének álláspontja : 2000 dec.




4. munkaszakasz

2007. április

- 11 2004. október: hivatalos szlovák „Projektjavaslat” és magyar reagálás: Fenti Duna Konferenciára való hivatkozással Ing. Dominik Kocinger Úr, a Szlovák Köztársaság Bősi ügyekkel megbízott „Teljhatalmú Kormánymegbízottja” „Projektjavaslatot” ad át a magyar félnek a Doborgaz – Szap (Szigetköz) Duna ágrendszer vízgazdálkodásának közös optimalizálására. A Javaslat alapja Lisický, M.J. és Mucha, I. 2003-ban publikált tanulmánya. A Projektjavaslat az 1999-es magyar javaslat számos alapelvét és megoldási elemét tartalmazza. A magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Bősi tárgyalásokkal megbízott helyettes államtitkára, Dr. Erdey György levélben elvi támogatásáról biztosítja egy NGO alapokon szervezett közös szlovák – magyar kutató-tervező csoport megalakulását, amelynek célja a „szigetközi és csallóközi ágrendszer összekapcsolására született szlovák és magyar elképzelések összehangolása” illetve „közös koncepció kidolgozása”. 2004 november: közös Jegyzőkönyv A megalakult Szlovák- magyar szakértőcsoport közös Jegyzőkönyv-et állít össze azokról az alapelvekről, amelyeket az első megbeszélések során kölcsönösen elfogadtak a további közös munka alapjául és keretéül. 2005: Fentiekre alapozva a Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány (MKK) a Duna Településszövetséggel (DTSZ) és a PRO NATURA szlovák NGO-val partnerségben előkészíti és beadja első, majd javított változatában a közös INTERREG projekt javaslatot. 2006 december: Projekt szerződés Az INTERREG II/A program-irodája elfogadja „A Szigetköz – Csallóközi Duna ártér mellékágrendszere rehabilitációjának közös megalapozása” c. Projektet, és annak végrehajtására támogatási szerződést köt.




2007. április

4. munkaszakasz

- 12 -

3. A magyar rehabilitációs javaslat Az alapelvek Dr. Kern és Dr. Zinke javaslatain alapulnak, amelyek szerint egy új vízpóló főmellékág kialakítása lenne célszerű. Ezzel az ágrendszer működését az alábbi fő ökológiai célok felé lehetne az közelíteni: A meglévő szlovák és magyar ágak összekapcsolásával kialakított fő vízpótló mellékágban létrejövő folyamatos vízfelszín-esésű vízáramlás valósítaná meg a ma hiányzó „biológiai átjárhatóságot” a teljes szlovák – magyar hullámtéri ágrendszer területén. Ezzel megvalósulhat a vízi ökoszisztémák rehabilitációja és visszaállítható a Szigetköz jellegzetes halbősége is; A talajvízszint megemelkedhet a jelenlegi főág környezetében is, és visszaállhat az eredeti talajvíz áramlási irány és rendszer; A teljes ágrendszer vízdimanikája (árasztások) – bizonyos határok közt - a teljes területen biztosítható annak a szabályzórendszernek az üzemeltetésével. (Dunakiliti), amely jelenleg is rendelkezésre áll; A fő-mellékágban, és a mellékágak zömében biztosítható mind a feliszapolódás mind a kimosódás elkerülése, a főágban elhelyezett, minél kisebb magasságú bukók szintjének kedvező megválasztásával; A főágban biztosítható a halfauna igényeinek megfelelő vízsebesség kialakítása és az algásodás elkerülhetősége a bukók optimalizált kialakításával (sok kis lépcső) és megfelelő nyári vízhuzammal (400m3/sec). A fenti ökológiai célok elérésére 1999-ben elvi szinten született meg, 2001-ben pedig tanulmányterv szinten került rögzítésre az alább ismertetett magyar javaslat: 3.1. A magyar- és a szlovák oldali mellékágrendszer összekapcsolása folyamatos vízfelszín esésű (meanderező) fő mellékág kialakításával A javaslat új eleme az, hogy megszünteti a hullámtéri ágrendszer jelenleg lépcsős vízszintrendszerét, visszaállítva ezen a területen a folyamatos vízszintesésű áramlás feltételeit, a meglévő magyar és szlovák oldali mellékágak “meanderező” áramlású összekapcsolásával. Koncepcionális szinten ezt Klaus Kern (a magyar fél szakértője a hágai perben) és A. Zinke (a korábbi WWF javaslat szerzője) javasolta először a “Duna hatáselemzési feladatok” c. munka készítése során. (ÖKOPLAN - TÉRTERV konzorcium, 1999.) Ezzel egyidejűleg a vízszintemelés érdekében az Öreg Dunában fenékbukókat kell elhelyezni, ezért itt a vízfelszín esése a fenékbukók duzzasztó hatása miatt szükségszerűen lépcsőssé válik.




2007. április

4. munkaszakasz

- 13 -

1. ábra: Az új vízpótló rendszer az összekapcsolt, egységes magyar-szlovák ágrendszerrel (Dr. Rácz, 2004)

Fentiek alapján az alábbi eszközök alkalmazása javasolt: a./ az Öreg Duna vízszintjének megemelése fenékbukókkal3 olyan szelvényekben, ahol: b./ a megfelelő bukómagasságok megválasztásával az 1950-es évek referencia vízszintje az Öreg Duna mintegy 40,0 km-es szakaszán elérhető vagy megközelíthető, és amely szintek mellett : c./ a szlovák és a magyar oldali mellékágak az Öreg Dunán keresztül összekapcsolhatók, c./ a kiválasztott mellékágakban folyamatos vízfelszín-esés alakítható ki (Kern – Zinke elvi javaslata alapján), és ezzel ott d./ visszaállítódik a folyamatos vízáramlás, az Öreg Dunával való állandó kapcsolat és az azonos vízszint, valamint a teljes összekapcsolt mellékág rendszerben a szabályozott vízszint-ingadozás (dinamika) és a gyakori elárasztás lehetősége.. 3

Az EC Bizottság 1993-as Jelentésében az EC tagok által javasolt megoldásként két fenékbukó építését ajánlották.




2007. április

4. munkaszakasz

- 14 A választott/javasolt műszaki megoldást ökológiai célok és az ökológiailag szükséges araméterek határozták meg, ezért rehabilitációnak minősíthető. Az e javaslat szerinti fenékbukók kis anyagmennyiséggel kialakíthatók, a szlovák és magyar mellékágak összekötése pedig kivitelezhető a “nyárosi” és “dunaremetei” átvágások nagyságrendjénél kisebb földmunkákkal. A részletes térképet ld.: 1. sz. térkép: Az 1999-es magyar javaslat. Mikolics (2001) az alábbiakban foglalta össze a legjobb („ideális”) változat keret-feltételeit követelményeit: a.) Az Öreg Duna vízszintje mindenhol az 1950-es évek Q=1000m3/sec és Q=2300m3/s vízhozamai esetén tapasztalt vízszintjei közé essen. b.) Az Öreg Dunában vezetett vízhozam megfelelő változtatásával a szükséges vízszintváltozási dinamikát lehessen előidézni, reálisan várható vízhozamokkal. c.) A meanderező sorba kapcsolt mellékágrendszer sport- és kishajókkal végig hajózható legyen a Dunacsúni Vízlépcső és a mellékágrendszer alsó vége között. d.) A meanderező mellékágban a közepes, átlagos vízsebességek az 1,0 m/sec értéket ne haladják meg a kimosódás és a berágódás elkerülése végett. e.) Az Öreg Duna vízszintszabályozó művei (fenékbukók) kőből-gabionból készíthető művek legyenek, ami alól kivétel csak a (meglévő) Dunakiliti műtárgy és a meanderező mellékág legalsó végén szükséges sport- és kishajózsilip lehet. f.) A megvalósításra kerülő meanderező mellékág a Jónási ágtól a Patkányosi (Pulai) mellékágrendszerig minden mellékágnak biztosítsa a megfelelő mennyiségű és szintű vízmennyiséget. g.) Az Öreg Duna vízszintlépcsői általában 1,5-2,0 m közé essenek a Dunakilitinél lévő vízszintkülönbség kivételével, ami lehet kissé nagyobb is, mivel a szintkülönbséget műtárgy biztosítja. Ennek gazdaságossági és ökológiai / tájesztétikai okai vannak. h.) Olyan megoldást célszerű kidolgozni, ami megfelel az 1810-1805 fkm szakaszon a jelenleg kialakult dunai kisvízi viszonyoknak, de alkalmas arra, hogy e szakaszon közép- és hosszútávon várható kisvízszint sűlyedés kialakulása esetén kiegészítő művek építésével a vízszintsűlyedés kompenzálható legyen. i.) Előnyös, ha az elsőnek megépülő két-három fenékbukó megépítése után is lehet még dönteni arról, hogy a meanderező mellékág csak magyar területen, vagy szlovák területen épüljön meg.




4. munkaszakasz

2007. április

- 15 3.2. A mai vízpótló rendszer minőségi javításának lehetőségei A mai vízpótló rendszer alapvető pozitív hatása volt, hogy az elterelés után lehetővé tette az ágrendszer kiszáradásának és helyenkénti teljes pusztulásának elkerülését. Működésének azonban szükségszerűen korlátai vannak, amelyek feloldására lehetőséget nyújthat az új magyar-szlovák közös javaslat megvalósítása. A folyamatos vízfelszínű mellékág-főág kapcsolat (meanderező fő-mellékág) kialakítása a következő, a vízpótló rendszer mai állapotában nem teljesíthető követelményeket tudja kielégíteni (a jelenlegi vízpótlás korlátainak áttekintése4 alapján): 1.- a mellékág-rendszer és főág állandó kapcsolatának visszaállítása 4-5 km-enként, ezzel: 2. - a hullámtéri vízrendszer biológiai átjárhatóvá tétele, 3.- az 1950-es évek referencia vízszintjének megközelítő visszaállítása a főágban és a mellékágakban, 4.- a folyamatos esésű vízfelszín visszaállítása a mellékág-rendszerben (a jelenlegi lépcsőzött vízszintekkel szemben) 5. - a többszöri és tartós elárasztás lehtőségének biztosítása, 6. - a feliszapolódási folyamat visszaszorítása, a kavicsos aljzatú meder fenntartása, 7.- a kolmatáció csökkentése, 8.- megfelelő áramlási sebességek biztosítása, 9.- vízdinamika biztosítása, 10.- mozgómeder biztosítása, 11.- az Öreg Duna melletti területek talajvízszínjének emelése, 12.- a hullámtéri vízkivétel folyamatos (természetes) bõvítése a jelenlegi maximum 134 m3/ sec-ról a fő meander mellékágankénti 100 - 200 m3/sec vízmennyiség szétosztásának lehetõségére. Az itt felsorolt 12 jelenleg ki nem elégíthető igény egyben azoknak az ökológiai céloknak a meghatározását is jelenti, amelyek elérése érdekében került kidolgozásra a javasolt magyar megoldási javaslat a vízpótlás területi és minőségi kiterjesztésére.

4

A Szigetközi hullámtéri vízpótló rendszer ideiglenes üzemelési utasítása, EDUVIZIG, Győr, 1999




2007. április

4. munkaszakasz

- 16 Ezek a célok megfogalmazódtak illetve szerepeltek a Duna elterelését követő számos, a megoldásokat tekintve teljesen eltérő szemléletű - tanulmányban is5, a különbség szinte kizárólag csak a vízszintemelés módjának megválasztásában volt. (pl. mederfeltöltéssel , azaz hatalmas anyagfelhasználással; EC: 2 fenékgát építésével, műszaki javaslatok különböző gátkombinációkkal.) A jelenlegi vízpótló főág nyomvonalának két fő korlátja van: -

az eddiginél több víz belevezetésével már károssá növekednének az így is igen sok esetben természetellenesen nagy vízsebességek az árasztások e nyomvonal igénybevételével nem biztosíthatók azért sem, mert a jelenleginél nagyobb vízsebességet és vízmennyiséget, valamint ezek dinamikus változásait a bukók és műtárgyak nem tudják elviselni.

A mai vízpóló rendszer területi elhelyezkedése által fennálló vízellátási korlátokat mutatja be az alábbi ábra, ahol látható, hogy a vízpótlás zöme ma a terület külső határán elhelyezkedő vízpóló fő mellékágban vonul le (kék nyilak):

2. ábra: a vízpótlás mai állapota - Öreg Duna "csatorna" + vízlépcsőzött fonatos ágak (Dr. Rácz, 2004)

A világos zölddel jelzett, a szlovák ágakkal összekötött “meanderező” nyomvonal több mellékág egyenletesebb vízellátását és dinamikus víszintváltoztatásai, azaz a többszöri elárasztásokat teszi lehetővé. (Bővebben ld: 3. sz. térkép: a magyar és a szlovák javaslat közös elemei)

5

Molnár, P.: A szigetközi Duna szakasz aktuálgeológiai felmérése, 1994; Az EU/EC szakértői javaslata a Hágai per során, 1993; Vituki Kht: Javaslat a szigetközi Duna szakasz helyreállítására (mederemeléses változat), 2005.




4. munkaszakasz

2007. április

- 17 3.3. A magyar javaslat tájhasználati – természetvédelmi elemzése A fentiekben ismertetett magyar javaslat hatására az alábbi, - a monitoring eredmények összegzése nyomán6 - észlelt negatív hatások esetében várható pozitív irányú változás: • • •

az élőhelyek uniformizálódási folyamata, a degradációs folyamatok (pl. invazív fajok betelepülése, elszegényedés) az Öreg Duna menti területek kedvezőtlen állapota.

Ezeken túlmenően a magyar és szlovák oldali mellékágrendszer biológiai átjárhatósága a 19992001-es magyar javaslat megvalósítása esetén az alábbi sémák szerint változhatna meg:

3. ábra: a jelenlegi igen korlátozott átjárhatóság (Dr. Rácz - Bardóczi, 2004)

4. ábra: a magyar-szlovák javaslat megvalósíthatósága során egyaránt kialakuló "átjárhatóság” (Dr. Rácz - Bardóczi, 2004)

6

Magyar Természettudományi Múzeum: “Tanulmány a Kormány vízmegosztási stratégiájának tanulmányozásához” Budapest, 2000; WWF megoldás, 1988; Report of the Temporary Water Management Regime, EC Comission, Bratislava, 1993.




4. munkaszakasz

2007. április

- 18 Megfogalmazható a természetvédelmi hatás az alábbi szempontok szerint is, területi bontásban, a területeket azonosító jellel ellátva: 3.3.1. Az élőhelyek vízellátottsága A mai vízpótló rendszer ökológiai hátrányainak kiváltása szükséges az alábbi területeken, ahol a ma – mesterséges hatásra – igen gyorsan áramló víz található, az eredetileg itt lassan folyó, álló és sekély vizű területeken, veszélyeztetve egyes élőhely típusok fennmaradását:

- a Dunaremete térségében lévő náddal borított terület -az Öntési tó területén lévő sekély vizű tórendszer és nádas (Itt az elterelés előtt hatalmas madártömegek táplálkoztak, tartózkodtak, a nádasban pedig fészkeltek. A fokozottan védett kiskócsag (Egretta garzetta) a 80-as évekig fészkelt itt. Ma a vízáramlás túlzottan gyors a tóban, így nem tölte be korábbi szerepét.) - a mai vízpótló főág mentén az iszapos partszakaszok iszapnövényzete visszaszorul (Nanocyperion társulások) - a csaknem állandó vízborítás miatt a fűzligetek pusztulnak (Leucojo aestivi-Salicetum albae) - az Ásványi szigetvilág alsó részén a Béka-érben, és az Árvai folyásban többnyire az elterelés előtti kisvízekre jellemző vízállások vannak

3.3.2. A természetvédelmi célállapot, a védett területek kiterjesztése: Mind a Lisický, mind az 1999-2001-es magyar javaslat szerint alapvető célként létrejön a Szigetköz – Csallóköz Duna ártéri mellékágak összekapcsolódása. Ezzel megvalósul az alapvető ökológiai rehabilitációs cél: - a teljes ágrendszer akadálytalan biológiai átjárhatósága. - mozaikos, változatos ökológiai élőhely típusok rendszerének helyreállása, - az ágrendszer hagyományos halbőségének helyreállása. A célállapot minimuma az 1950-es évekre jellemző ökológiai állapot, de esélye van annak is, hogy még korábbi célállapot ökológiai viszonyaihoz lehet közelíteni: az erős szabályozások előtti, azaz az 1860-as éveket megelőző állapotokhoz.




4. munkaszakasz

2007. április

- 19 A teljes rehabilitált ágrendszer magában foglalja a szlovák oldali ártéri mellékágakat is. Mivel ezekkel a rehabilitáció egy közös – ma nem létező – élő ökológiai egységes rendszert fog alkotni, ezért indokolt a mai természetvédelmi területet: -

kiterjeszteni a szlovák oldali ágrendszer területére (a megfelelő kétoldalú nemzetközi egyezmény kidolgozásával), egyes területrészek védettségi szintjét a mai védettről kiemelten védettre módosítani, végül a teljes kibővített területre a védelem szintjét megemelni, a jelenlegei „Tájvédelmi Körzet” szintről a (Nemzetközi) Nemzeti Park szintre,

A jelenlegi és a javasolt védett területek határait 6. sz. térkép: TERMÉSZETVÉDELEM mutatja.

4. A szlovák rehabilitációs javaslat A szlovák rehabilitációs javaslat – hasonlatosan a magyarhoz – a terület ökológiai rehabilitációjának szükségességéből indul ki, és ebből vezeti le a hidrológiai lehetőségeket. A rehabilitációs javaslat magját az a 2001-ben keletkezett tanulmány tartalmazta, amelynek következtetéseit Magyarországon nyilvánosan először a 2004. április 14-én Budapesten megrendezett Dunával foglalkozó szlovák-magyar konferencián adta elő RNDr. Mikuláš Lisický professzor. Ezt nevezi a szerző Anastomose, vagy Anabranch megoldásnak./18/ Az eredeti Lisicky (2001), majd a Lisicky – Mucha javaslaton (2003) alapuló hivatalos szlovák kormányközi Project-javaslat /5./ 7(2004) átadásra került 2004 októberében a magyar fél számára. Ebben a hangsúly némileg eltolódott a magyar javaslathoz közelítő megfogalmazás felé : „..a legelfogadhatóbb utat egy új eupotamal kialakítása jelenti, amely úgy valósítható meg, hogy átmenetileg bukógátakat alkalmazunk azokon a helyeken, ahol az új eupotamal keresztezné az Öreg Dunát.” (V.4. Az alapszcenárió) . Az Új eupotamal kialakítására vonatkozó javaslat” (V.1.)-ban a szlovák fél kifejti, hogy „LISICKY (2001) a korábbi oldalágak használatát javasolja a meanderező folyó-mintázat visszaállítására és a fonatos rendszer erős támogatására.” A szlovák Projectjavaslat visszaigazolja a 2004-es szlovák-magyar Duna konferencián elhangzott magyar javaslatot a közös tervezést tartalmazó project indításra, és kifejti, hogy: „A project során az alternatívák értékelésének eredményei alapján a kormánymegbízottak tájékoztatják kormányukat erről és javaslatot tesznek a végleges megoldásra. A kormányok jóváhagyják, a parlamentek pedig ratifikálják a végleges megoldást” (VII. Feladatmeghatározás) 4.1. A Lisický - Mucha tanulmány, mint előzmény8 elemzése

7

„PROJECT PROPOSAL - Optimalisation of the water regime int he Danube river branch system in the strech Dobrohost – Sap from the viewpoint of natural environment” . Ing. Kocinger, Plenipotentiary of the Slovak Republic for construction and operation of Gabcikovo-Nagymaros Hydropower scheme, 2004.okt.256. Bratislava 8 Lisický, M.J (2004).: Slovak ecologists´proposal for the restoration of Danube in the river section between Dobrohošť and Sap. – presentation, Danube Conference, Budapest




4. munkaszakasz

2007. április

- 20 2001-ben, 9 évvel a radikálisan megváltoztatott környezeti állapotok (Duna elterelés) után a szlovák szakértők összegezték azokat a monitoring tapasztalatokat, amelyeket ebben a periódusban a Dunával és az ártéri erdőkkel kapcsolatban összegyűjtöttek. Az összegzés egy több mint 30 szlovák (botanikus, zoológus, ökológus, ökozológus, hidrológus) szakértő segítségével kidolgozott 2003-as tanulmányban történt meg. /4/ A tanulmány szerzői egyrészt azokat a trendeket rögzítették, amelyek az elmúlt időszak ökoszisztéma – és ezen belül a biodiverzitás – változásait jellemezték, másrészt azokat a lehetséges fejlesztési javaslatokat határozták meg, amelyek szükséges a jelenlegi ökológiai állapot javításához. A tanulmány 10 lehetséges forgatókönyvet határozott meg, amelyek prioritás sorrendje a végleges politikai döntések eredménytől függ. Habár a tanulmány elsősorban az ökológiai funkciók javítására és részleges rehabilitálására fókuszált, érintette az árvízvédelmi problémákat is. A munkacsoport által javasolt ideális forgatókönyv magába foglalta a meglévő mellékágak természetes viszonyokhoz igazodó helyreállítását (főként az ún. eupotamon9 főágak és parapotamon10 típusú mellékágak összekapcsolását egy fonatos-meanderező mintázatba). A tanulmány kifejti, hogy a mellékágak összekapcsolása elméleti síkon a legideálisabban az Öreg-Dunánál alacsonyabb mederszintekkel (500-600 m3/s közti vízhozam mellett) lenne célszerű (bár később rámutat, hogy az alacsonyabb mederszintek elérése érdekében foganatosított óriási kotrásigény miatt ez az ideális állapot nem kivitelezhető). A javaslat más, kívülről érkező megoldások számára nyitva hagyja a végső változat lehetőségét, függően egy megvalósítandó fizikai modell (kisminta kísérlet) eredményétől. Láng I. a Szigetköz Területfejlesztési koncepció elő-tanulmányában (VízgazdálkodásSzigetköz) a mellékágaknak a szlovák értelmezéshez hasonló felosztását közölte :

Eupotamon

Parapotamon

Plesiopotamon

Paleopotamon

5. ábra: A potamonális biotópok csoportosítása (Láng, 2004)

9

Eupotamon = olyan főág, amely állandó kap frissvíz átöblítést, így kiegyenlített vízjárása miatt feliszapolódása nincs, vagy kismértékű. 10 Parapotamon = olyan mellékág, amely állandó kap frissvíz átöblítést, de kisebb vízhozama miatt vízminősége rosszabb paraméterekkel rendelkezik.




2007. április

4. munkaszakasz

- 21 A szlovák javaslatban - a fenti idealizált forgatókönyv felállítása után – a prioritásaik felsorolásánál a következő három fő prioritást említik meg (amelyek az ideális forgatókönyvet egyszersmind optimalizálják): I. II. III.

az ökoszisztéma sérthetetlensége, funkciói és természetközeli önfenntartó képessége lépcsőzetes rehabilitáció túlságosan mesterséges technikai megoldások nélkül az árvízvédelem figyelembe vétele.

A szakértők véleménye bizonytalanságot tükrözött annak megítélésében, hogy mit nevezhetnek természetes állapotnak (ennélfogva eredetinek, amely az antropogén hatásoktól független) miként abban is, hogy, hogy hol van a határ a természetes és az antropogén folyamatok között (hisz az ember maga is csak egy biológiai faj), így a válaszok szükségszerűen a pragmatikus és konvencionális szintek között mozogtak. Amennyiben az eredeti állapotot az emberi hatástól teljesen függetleníthető állapotnak fogjuk fel, úgy kijelenthető, hogy eredeti ökoszisztéma ma már nem létezik. Ha azonban az antropogén hatásokat nem ilyen fundamentalista módon fogjuk fel, úgy beszélhetünk megmaradt (reliktum) természetes ökoszisztémákról a Föld néhány régiójában – mutat rá a tanulmány. Európában pusztán néhány őserdő tartozik ebbe a csoportba, ahol a fejlődés spontaneitását a kezdeti emberi beavatkozás után már csak a természet felügyelte. Így a prioritások között szereplő természetközeliség jelen esetben azt jelentheti, hogy az ökoszisztéma elemi funkcióinak megőrződését a spontán megújuló, önfenntartó képesség jellemzi, miután a kezdeti antropogén beavatkozás (rehabilitáció) megtörtént. Egy folyó és árterének vízjárását alapvetően meghatározza az, hogy környezete gazdaságilag mennyire hasznosított. Az ártereknek ugyanúgy meghatározható egy származtatott ökológiai értéke, ahogyan a hidrológiai vagy a talajgenetikai paraméterei. A gazdasági értelemben használt folyónak az árvizek által érintett területe (vagyis a folyó eredeti árterületének) a gazdasági érdekek miatt foganatosított szabályozás során lecsökkent, azonban a víztömeg változatlan maradt. Ezen okok együttesen azt eredményezték, hogy a vízdinamika sokkal intenzívebbé vált (6. ábra). Ez a megváltozott természetes viszony egy, az eredetitől különböző, származtatott ökoszisztémához vezetett. Ha a rehabilitáció lehetősége nem adott, akkor az ökoszisztéma nem állítható vissza az eredeti minőségében, csak egy ahhoz hasonlatos minőségben, mivel a a rehabilitációt eleve befolyásolja az, hogy a szomszédos területek árvízvédelme már megvalósult.




2007. április

4. munkaszakasz

- 22 -

6. ábra: A történeti változások fázisai a mellékágrendszerben a XVIII. sz-tól.

A kezdeti természetes állapotot a bal felső ábra mutatja. A XIX. sz. Végén történt meg a Lanfranconi-féle szabályozás (jobb felső ábra). Az 1950-es évek végén az elzárások már plesiopotamon állapotba juttatták a mellékágakat (bal alsó ábra). Az 1990-es években a Duna elterelése után az ökoszisztéma teljesen átalakult és széttagolódott 4 autonóm alrendszerre (bal alsó ábra). Lisický, M.J.,2003 A tanulmányban szerzők kijelentik, hogy a legtöbb amit tehetünk az eredeti állapotok visszaállítása érdekében az az, hogy a természetesség egy magasabb fokát célozzuk meg, a most tapasztalható állapotokhoz képest. Ebben a törekvésben azonban nem térhetünk vissza sem egy árvízvédelmi gátak előtti időszak alapjaihoz, sem pedig egy olyan előző ökoszisztéma alapjaihoz, amelyről nem tudjuk pontosan, hogy milyen biológiai diverzitással rendelkezett, valamint azt sem, hogy abban az időben milyen volt a teljes ökoszisztéma működése. Éppen ezért az ökoszisztéma-rehabilitáció szempontjából a tanulmány szerzői az 1950-es évek állapotait tekintik a dunai ökoszisztéma esetében a kezdeti, eredeti állapotoknak. A társulások potenciális helyzete statikus állapotként nem értelmezhető, mert az idealizált természetes állapotok között is léteznek ingadozások (extrém nedves periódusok ismételt zavarásokkal, relatíve szárazabb periódusok, stabil periódusok). Ugyanúgy a potenciális állapot nem jellemezhető egy konkrét hely változatlan karakterével sem, inkább pusztán bizonyos limitáló tényezőkkel, amelyeket a konkrét társulás hosszú időn át nem képes átlépni. Mindezek az jelentik, hogy a rendszerek nem csak időben változnak dinamikusan, hanem térben is. Ez az állapot nem jelenti automatikusan azt, hogy minden faj megőrződik amely a jelenlegi ökoszisztémát alkotja, ennélfogva ez a teljes ökoszisztéma diverzitására sem igaz, tekintettel arra, hogy a széles tűrőképességű betelepülő fajok megváltoztathatják a jelenlegi kondíciókat.




2007. április

4. munkaszakasz

- 23 A rehabilitáció folyamatának mederben tartása érdekében elkerülhetetlen a betelepülő fajok mennyiségének csökkentése mindaddig, amíg ezt a folyamatot át nem veszik a természetes automatizmusok. Ez azonban célzott monitoring vizsgálatokat, és speciális módszereket igényel. A vizsgált háttéridőszak (1990-1992) bióta11 monitoringja – amelynek változása követte a hidrológiai változásokat és alkalmazkodásra késztette a növények és állatok csoportjait – kimutatta, hogy számos nem kívánatos esemény következett be: változott az ún. alfa-diverzitás, csökkent a kívánatos sokféleség az ártéri erdőkben és az elöntéses terület, csökkent a higrofil12 fajok száma, elszaporodtak az igénytelenebb fajok, az árvizeket intoleráló fajok behatoltak a területre, változott a fajok összetétele, változott a különböző életformák megjelenése, ahogyan csökkent lombozat vastagsága, és nőtt a lombvesztés mértéke is a szárazabb területeken. A szerzők véleménye szerint a jelenlegi helyzetben még mindig lehetőség van arra, hogy az eredeti folyóágak felhasználásával szimuláljuk a Duna eupotamon állapotát. A múltban, amikor a folyó vizeinek döntő részét még nem egy fő ágra koncentrálták a szabályozással, a folyó ezen a területen rengeteg mellékágra oszlott, ahogyan a vízhozam is. A javasolt megoldás hidrobiológiai értelemben változtat a jelenlegi helyzeten: parapotamon jellegűvé teszi a jelenlegi eupotamon jelleggel működő főágat (7. ábra; 8. ábra).

7.

ábra: Az “anabranch”, azaz fonatos javaslat sémavázlata (Lisický, M.J.,2003)

Az összekapcsolt ágrendszerek külön vízrendszer részeként keresztezik az Öreg-Dunát. Az átvágások állóvizes szakaszokra bontják a korábbi főmedret, miközben az azt keresztező mellékágakat ismét folyóvízzé alakítják.

11 12

Bióta = egy adott helyen található fajok halmaza Hygrofil = vízkedvelő




4. munkaszakasz

2007. április

- 24 -

A megoldás részben abban tér el a meanderező javaslattól, hogy nem egy kiemelt meanderező ágat javasolt, inkább a több, egymással helyettesíthető fonatos-meanderező ágak rendszerében látja a rehabilitáció végcélját. Ugyanakkor, amíg a meanderező megoldás az Öreg-Duna szintjeit fenékküszöbökkel emelné meg annak érdekében, hogy a fő-mellékágakba a víz be tudjon áramolni, addig az “anabranch” megoldás ugyanezt az Öreg-Duna medrébe építendő új keresztező irányú függő medrekkel, átvezetésekkel oldaná meg. Ugyanakkor kiemeli, hogy a konkrét megoldás függ a modellezési kísérletek tapasztalataitól.

8. ábra: Az Öreg-Duna hossz-szelvénye (Lisický, M.J.,2003)

Az Öreg Dunát a javaslatban szereplő új átvágások egy mesterséges folyóágy kialakításával keresztezik. Ez a megemelt, és az Öreg-Dunától elválasztott átkötés vezeti át az átfrissítést szolgáló folyóvizet egyik oldali mellékágrendszerből a másik oldaliba, újra megteremtve ezzel az ökológiai kapcsolatot a jobb és bal part között. A tanulmány a következőképpen foglalja össze a véleménye szerint lehetséges megoldásokat: Lehetséges megoldások Távolíts el mindent! Lesz ami lesz! Összekapcsolás/ zárások! A folyóágy feltöltése!

„Hagyj fel minden reménnyel!“ ☺ Szerencse ☺ , Árvízvédelem ☺ Rehabilitáció, de hogyan: Természetellenes: sok a pangó víz! ? Természetes ☺ de sok anyagmozgatással jár

13

Megjegyzendő, hogy a folyóágy feltöltése kapcsán a szlovák tanulmány bizonytalansága elsősorban abból eredeztethető, hogy a készítés idejében még nem volt igazolt, feltérképezett az esetleges anyagmozgatás volumene, ennek költség-hasznai, ökológiai hatásai. 2005-ben VITUKI közelebbről megvizsgálta az ún. mederemeléses változat megvalósíthatóságát. Ebben az ökológiai szakértők jelezték, hogy az Öreg-Duna




Csináljunk meandereket! Csináljunk fonatos ágrendszert!

4. munkaszakasz

2007. április

- 25 ? Nagy földmunka és kotrás ☺ Vezérelt természetes rehabilitáció ☺

mederemelése több évtizedes bolygatást jelentene éppen abban a parti sávban, ahová a legértékesebb ökoszisztéma elemek koncentrálódnak, illetőleg olyan óriási mértékű anyagmozgatással járna, amelyek környezeti terhelése elfogadhatatlan védett természeti területen. 14

A meanderező változattal kapcsolatos kérdőjel - ahogyan a kritika indoklása is mutatja - téves információkon alapul. A meanderező fő mellékág kialakítása ugyanis ténylegesen ugyanazon elvek alapján történik, mint a szlovák javaslat esetében: azaz a meglévő mellékágak összekapcsolásán alapul. Itt tehát nem új medrek kiásása történik, tehát földmunka és kotrás tekintetében ez a magyar javaslat az “anabranch” megoldás földmunkáival, és kotrási szükségleteivel egyezik meg. A mederemeléshez képest pedig nagyságrendileg kisebb volumenű beavatkozást igényel.




2007. április

4. munkaszakasz

- 26 Természetvédelmi szempontból a Lisický-Mucha tanulmány egy kezdeti erősebb beavatkozás után a természetes folyamatokra bízná az ökoszisztémák „kezelését”. Ez a megközelítés jelentős mértékben eltér a magyar természetvédelmi gyakorlatban még mindig legerősebb irányvonalként meglévő defenzív, konzerváló szemlélettől. A szlovák javaslat szerint nem a jelenleg legértékesebb, eddig kialakult területek védelme az elsődleges, hanem a potenciálisan a rehabilitációval kialakítható, a mostaninál kedvezőbb, a beavatkozás után „spontán” kialakuló, származtatott ökológiai élőhelyek kialakítása (dinamikusan változó, de regenerálódását tekintve nagyobb védekező képességgel rendelkező ökoszisztéma). Tájhasználati szempontból a javaslat feltétele, hogy az árvízvédelmi gátak közötti területen nagyobb szabadságot adna a természet alakító folyamatainak. Ezzel egyidejűleg jelentősen korlátozná az antropogén hatásokat, különös tekintettel a gazdasági célú erdészeti tevékenységre. Ugyanakkor a rehabilitációs javaslat nem zárja ki, sőt szélesíti a rekreáció (ökoturizmus, evezés, horgászat, vadászat stb.) lehetőségeit. Prioritásrendszeréből kiolvasható, hogy az árvízvédelmi tevékenységet kiemelt feladatnak látja, a vízkészlet-gazdálkodást pedig minőségében javítandónak. 4.2. Az „Új eupotamal” megoldás (Kocinger-Lisický-Mucha javaslat15) /5/ elemzése

Az „Új eupotamal” javaslat az „Anabranch” (vagy Anastomose) javaslatokból eredeztethető. (A javaslatot a 2. sz. térkép: 2003-as szlovák javaslat mutatja be) A megoldásra tett javaslatot Dominik Kocinger, a Szlovák Köztársaság Kormányának a Gabčíkovo –Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével és üzemeltetésével megbízott meghatalmazottja adta át a magyar kormányküldöttség vezetőjének 2004 október 26-i leveléhez mellékelt „Projekt javaslat” keretében egy szlovák-magyar közös project tervezetét küldte meg, amely tanulmány főbb megállapításait a következőkben foglaljuk össze. 4.2.1. A területi jellemzők összefoglaló értékelése A folyó a 2000/60/EK irányelv (Víz Keretirányelv) szerint erősen módosított és részben mesterséges víztestnek minősíthető. A Duna oldalágai 1960-tól 1993-ig folyamatosan megváltoztak, teljesen átfolyó ágakból olyan ágakká alakultak, amelyekbe évente csak mintegy 17 napon keresztül kerül friss víz (1980). 1993, illetve 1995 óta a szlovák fél értékelése szerint a vízpótló rendszer beüzemelésével ez az ágrendszer újra teljesen átfolyó jellegű lett, a vízhozamot a vízkivételi művek biztosítják, amelyek alkalmasak az árterek szimulációs elöntésére is. Az ún. Öreg-Duna átlagos vízhozama 400 m3/sec. A hajózást a vízlépcső bősi részén és az üzemvíz csatornájában történik. A javaslat kiemeli, hogy az Öreg-Dunában – mivel egy 40 kmes szakaszon már nem használják hajózási célra a főmedret - egyedi szituáció alakult ki. A 15

A projekt javaslat alapja: Lisický, M.J., Mucha, I., 2003: Optimalization of the water regime in the Danube river branch system in the stretch Dobrohošť – Sap from the viewpoint of natural environment. Faculty of Natural Sciences, Comenius University, Bratislava, 206 pp.




4. munkaszakasz

2007. április

- 27 szlovák fél értékelése szerint további műszaki intézkedésekkel megnyílhat a lehetősége annak, hogy a folyó és az árterek természetesebb úton fejlődhetnek a jövőben. A terület a talajvízadó réteggel együtt betöltheti a természetes polder (ármentesítő belvizes terület) szerepet is, amelyet dokumentálni lehetett a 2002-es árvizek idején. A javaslat értékelése szerint a hullámtér talajvízadó rétege többé-kevésbé természetes állapotú, amelyek utánpótlása a Duna medréből, az oldalágakból és a bősi (dunacsúni) tározóból történik. A talajvíz szintjét szabályozzák a szivárgócsatornák és az oldalágakban lévő bukók és zárások, valamint az egyéb mederben történt intézkedések, továbbá az Öreg-Dunába és az oldalágakba engedett vízhozam. A talajvíz minőségét főleg az oldalágak vízutánpótlása befolyásolja. A Projektjavaslat kitér a terület ökológiai viszonyaira is. A Duna természetes, vagy természeteshez közeli ártereit egy specifikusan és dinamikusan változó, vízi, félvizi és szárazföldi ökotópokból16 álló rendszerként jellemzi, amelyeket erre specializálódott fajok népesítenek be. A főmeder esetében eupotamon, a mellékágakban parapotamon és plesipotamon17 jelleg az uralkodó. Ezek mentén elöntött és nem elöntött szárazföldi ökoszisztémák alakultak ki a mocsaraktól az ártéri réteken keresztül, a puha- és keményfa ligeterdőkig, egyes területeken az erdős sztyeppig. Az ilyen ökoszisztémák meghatározó mechanizmusa a vízjárás, amelyet egy ökológiai rehabilitáció érdekében a javaslat módosítani kíván annak érdekében, hogy a területen egy természeteshez jobban közelítő állapot alakuljon ki. A Projektjavaslat a Duna Doborgaz - Szap közötti szakaszának árvízvédelmi gátakkal határolt területére terjed ki. Az anyag szerint ez az a szakasz, ahol várható, hogy egy harmadik fél segítségével, illetőleg tanácsadói szakvélemények nyomán egy az ökológiai célokat hangsúlyosan figyelembe vevő vízpótlási megoldást lehetséges kidolgozni. 4.2.2. A terület tájhasználati funkciói A terület funkcióit a javaslat két csoportban kezeli. Az egyik funkcióként a hidrológiai funkciót emeli ki, amely szerint a terület szerepe, hogy felvegye az árvízi csúcshozamok egy részét, és ezzel védje a töltések mögötti szlovák és magyar területeket az elöntéstől. E funkció megvalósulásaként természetes polderhatást (árapasztó hatást) említ, amelynek szerepe, hogy a maximális árvízi csúcshozam csökkentése érdekében tárolja a maximális árvízi hozam egy részét a legkritikusabb időszakokban. A Projektjavaslat rögzíti, hogy ezek az árvízvédelmi funkciók abszolút prioritást élveznek, és kiemeli, hogy ez volt a fő oka annak, hogy a Bősi projekt kapcsán megőrizték az ártéri zónát, és az elkerülő csatornát az ártéren kívül alakították ki a baloldali régi árvízvédelmi töltések mögött. (9. ábra) Az elsődlegességet élvező hidrológiai prioritás mellett a másik fő prioritást élvező funkcionális csoportot az ökológiai funkciókjelentik. A javaslat kijelenti, hogy meg kell őrizni az árvízvédelmi töltések közti árterek specifikus hidrológiai jellemzőit, az árterek működésére jellemző vízi és szárazföldi ökoszisztémákat, valamint annak számos jellegzetes biotópját és ökotópját. Az ártéri ökoszisztéma jellemzői kapcsán az anyag kiemeli annak 16 17

Ökotóp = élőhely Plesipotamon = frissvíz átöblítés ritkán kapó, részlegesen már feltöltődött mellékág




2007. április

4. munkaszakasz

- 28 dinamikus és adaptív voltát, mivel még a vízjárás rövid távú változásai is változásokat idéznek elő a vegetáció szerkezetében. Ezek a változások nagyon gyorsak, és egy évtől (éves litorális társulások) több évig (mocsári vegetáció) is eltarthatnak. Ugyanakkor a tanulmány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a változások nem lépik túl az ártéri erdők általános változékonyságának tartományát, hanem azon belül folynak.

9. ábra: Az ártéri terület az Öreg-Duna mellékágaival (Kocinger-Lisický-Mucha, 2004)

Az ártéri vegetáció különleges dinamikája és nagyfokú alkalmazkodó képessége miatt nem könnyű meghatározni az ideális-optimális vízjárást. A szakértői vélemények az 1950-1960-as évek elejére jellemző hidropedológiai18 viszonyokat tekintik optimálisnak, amikor az árvízvédelmi töltések között a terület vegetációjának kb. 70%-a természetes, vagy kvázitermészetes növényi társulásokból állt (9. ábra). Az erdészet szempontjából ugyanakkor beszélhetnénk azokról az ökoszisztéma változásokról is, ami a fás növényállományok tekintetében bekövetkezett. Az erdészeti kritériumok között azonban elsősorban a faproduktum az elsődleges, vagy a fák egészségi állapota (Varga, 1997). Egy szignifikánsan jellemző indikátora a fák egészségi állapotának a levélfelület index (Oszlányi, 1995, 1996, 1999.) A terület további funkciói között említi a Projektjavaslat azt, hogy a gátak közötti területhasználat nem pusztán erdészeti célú: a tájhasználat a vadászat, halászat, turizmus (gyalogtúrázó, kerékpáros, vízi túrázó), és egyéb (fürdés, vízi sportok) területeire is kiterjed. 1999-től kezdődően a szlovák oldalon számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy értelmes egyensúlyt találjon a terület unikális természeti értékei és a rekreációs infrastruktúrák

18

Hidropedológia = felszín alatti vizekkel foglalkozó tudományág




2007. április

4. munkaszakasz

- 29 használata közt, bővítse a turisztikai és a rekreációs kínálat lehetőségeit, a mesterséges létesítmények és a természeti környezetet többcélú módon történő hasznosítása keretében. Ez a törekvés a magyar természetvédelmi célú javaslatok során is hasonló módon került megfogalmazásra (17), ezért e téren a célrendszerek közös megfelelését állapíthatjuk meg a szlovák és a magyar oldali kezdeményezések között.. 4.2.3. A vízpótlásban eddig történtek összefoglalása A töltések közötti területen az ártéri rendezés alapkoncepciója az volt, hogy bizonyos intézkedések alkalmazásával olyan talajvízszintet biztosítsanak, ami a vízlépcső megépítése előtt (1985 és 1989 között) közelítőleg a Duna 1300-1500 m3/sec vízhozamának felel meg. Ilyen vízszint mellett biztosított volt az ártéri erdők gyökérzónájának vízellátása. Az alapkoncepció emellett megkívánta, hogy a Duna oldalágrendszerébe mindkét oldalon annyi vizet juttassanak, ami biztosította a folyamatos áramlást a fő mellékágakban. A korábbi változások és a vízhozam nagy részének az üzemvízcsatornába történő elterelése után a Dunacsún és Szap közötti hullámtéri ökoszisztémában olyan ideiglenes állapotok keletkeztek, amelyek nem megfelelőek a mellékágrendszer ökológiai értékeinek megőrzéséhez. Az élővilág olyan adaptív változásokon megy át, amely fokozatos degradációhoz vezet (Lisický, 1997). Ennek az állapotnak a javítására tett erőfeszítések a töltések közötti zónában történő vízkormányzásra korlátozódtak. Az ebben rejlő lehetőségeket azonban nem aknázták ki teljesen. A szimulált árvizek javítják ugyan az ökoszisztéma állapotát, de nem képesek megszüntetni a dunai ártéri erdőkre és egyéb tipikus közösségekre jellemző zavartságból származó hiányosságokat, mivel jelentős mértékben eltérnek a természetes árvizektől. A szimulált árvizeknek rosszabb a dinamikája és hatékonysága (az erősen lezúduló vízhozam, az elöntött terület nagysága miatt), valamint a vízminősége (a lebegtetett hordalékok, és tápanyagok jelentős része a dunacsúni tározóban marad). Az elöntés a folyó és oldalágainak valódi összekapcsolódása nélkül történik (Lisický, 2001). A magyar oldalon az ágrendszert már 1992 előtt adaptálták a tervezett vízellátás max. 80%ához, műszaki eszközök segítségével, a Dunakiliti gát vízkivételi műveinek alkalmazásával. A vízmegosztási rendszert úgy tervezték, hogy, a régi meder mentén megépített csatorna képes legyen vizet juttatni a mellékágakba a régi gátak közti területen. A vízpótló csatorna és a mellékágak vízszintjét bukógátak és túlfolyók rendszere szabályozza. A magyar oldalon az ágrendszer ellátását jelenleg három átereszen át az 1995-ben megépített Dunakiliti fenékküszöb által megemelt Öreg-Duna fenékküszöb feletti szakaszán biztosítják. A magyar adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy az 1995-ös megállapodásban elfogadott intézkedések hatására a talajvízszint az egész Szigetközben megemelkedett a mellékágrendszertől kezdve a Mosoni-Dunáig. A Duna alacsony és közepes vízhozamainál a talajvízszintek magasabbak, mint 1991-ben, illetve átlagos vízhozamok esetén sokkal magasabbak, mint közvetlenül a Duna elterelése után. Ez azt jelenti, hogy a talajvízszint a Szigetköz nagy részén magasabb, mint a vízlépcső megépítése előtti átlagos vízhozamok idején. A töltések közötti zóna természetesebb vízjárásának és talajvízszintjének kialakítása érdekében tett erőfeszítések, foganatosított intézkedések (jelenlegi vízpótló rendszer) ellenére a természeti Megbízó: Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány



2007. április

4. munkaszakasz

- 30 környezet monitoringja bizonyos fokú degradációt, nem kívánatos folyamatokat jelez, éppen ezért a vízpótlás szabályozására szolgáló jelenlegi eszközök jobb alkalmazására, hiányosságainak kiküszöbölésére van szükség. A környezet monitorozása ugyanis olyan új tényeket adott a hullámtér időbeli változásának leírására, amely segít pontosabban eldönteni, hogy mit lehet, és mit kellene elérni egy gazdasági, társadalmi, biológiai és ökológiai célrendszer megvalósításához. A javaslat a fenti tényezőket jelöli meg annak okaként, hogy a vízpótlás továbbfejlesztése tekintetében szcenáriókat (forgatókönyveket) kell javasolni és szimulálni. A szimulált forgatókönyvek összehasonlítása révén javasolja kiválasztani azt a megoldást, amelynek elemei a több szempontú prioritási rendszernek megfelelnek. 4.2.4. A szlovák javaslat célja A terület jövőbeli vízgazdálkodási célja, hogy helyreállítsa az ökoszisztéma integritását az eredeti árvízvédelmi töltések közötti ártereken. Ebből a szempontból a meghatározó ökológiai folyamatok elősegítésére kell törekedni. Ez magába foglalja a természetes biodiverzitás megőrzését, a változások amplitúdójának és gyakoriságának fenntartását (dinamikus egyensúly), a javító és regeneráló folyamatok megőrzését. Az optimalizálás célja a természetesség (és nem az eredetiség) fokozása, a teljes ökoszisztéma önszabályozási pályára állítása. Összességében tehát olyan mesterségesen kialakított viszonyok létrehozását kell elérni, amelyek utat nyitnak a későbbi önszabályozó működésnek. Ennek feltétele azonban az, hogy a társulások potenciális állapotát nem szabad statikus állapotként értékelni, hanem két idealizált természetes (erőteljes zavarásnak kitett nedves, és viszonylag szárazabb) állapot közti dinamikus oszcillációként kell felfogni. Az ilyen potenciális állapot éppen ezért nem értékelhető konkrét helyekre jellemző paraméterként, csak egy korlátrendszerként, amelyet a társulás csak hosszabb idő elteltével léphet át. Ez a rendszer nem csak időben, de térben is dinamikusan változik, átalakul. Éppen ezért ez az állapot nem jelenti automatikusan az e területen előforduló összes faj megőrzését (a jelenlegi fajtadiverzitás megőrzését, amelyet számos széles ökológiai toleranciával rendelkező és ezért ökológiailag invazív faj alakított ki). Egyes agresszív invazív fajok elnyomására van szükség a renaturalizáció érdekében mindaddig, amíg a kedvezőbb vízpótlási alternatíva nyomán beálló önszabályozás át nem veszi a feladatot. Ez a célrendszer jelentős elmozdulást jelent az 1977-es Közös Egyezményes Terv Szigetközre vonatkoztatott célrendszerétől, ahol kizárólag hidrológiai célok jelentek meg. A Víz Keretirányelv és a NATURA 2000 rendszer követelményeinek hatására a terület természetvédelmi – ökológiai szerepe szlovák oldalon is jelentős mértékben felértékelődött. 4.2.5. Az új eupotamal kialakítására vonatkozó javaslatok Az új eupotamal kialakítására, a régi meder részbeni vagy teljes felhagyására és az eupotamal funkció egy vagy több meglévő mellékágba történő áthelyezésére vonatkozó egyes szlovák javaslatok már a bősi projekt befejezése előtt napvilágot láttak (Lisický, 1992). A bősi erőmű üzemeltetésének első két éve után a bióta monitorozása igazolta, hogy a javasolt járulékos intézkedések alacsony ökológiai hatékonyságára vonatkozó félelmek megalapozottak voltak. Ezek a körülmények tovább erősítették egy lényegi alternatíva szükségességét. (Lisický, 1994, Megbízó: Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány



2007. április

4. munkaszakasz

- 31 Lisický, 1995). A jelenlegi helyzet a területen alkalmas arra, hogy a szabályozás előtti eredeti fő folyó ágakat szimuláljuk rajta. A hidrobiológiai szakvélemények szerint egy nagyságrenddel nagyobb pozitív minőségi eltolódást eredményezne, ha a jelenlegi parapotamal típusú mellékágak válnának a fő vízfolyássá (eupotamal). Ezek megvalósulásával ugyanis a kvalitatív eltolódás megjelenhetne a kisebb, feltöltődő mellékágakban is. Az így létrehozott rendszerben fontos tényező olyan hidrológiai viszonyok megteremtése, amely biztosítja, hogy az új eupotamal egy ember által az árvízvédelmi gátak között alig befolyásolt rendszert építsen fel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eupotamal vízfelszín görbéjét új „vízkivételi művekkel” szükséges szabályozni. A kezdeti szakaszban a hidrológiai állapot eléréséhez szükségeltetik az egyes felhasznált oldalágak feliszapolódott torkolati szelvényeinek kotrása is, hogy az átnyitást elősegíthető legyen. Lisický (2001) a korábbi mellékágak használatát javasolja a meanderező folyóállapot és a fonatos rendszer helyreállítására. A javaslat szerinti új eupotamal 4-10 helyen keresztezné az Öreg-Dunát. A javaslat lehetővé teszi, hogy a nagyobb vízhozamokat a régi főmederben lehessen levezetni. A jövőre vonatkozó nyitott megoldás melletti legerősebb érv, hogy a jelenlegi lokális antropogén hatások miatt nem tudjuk minden kétséget kizáróan modellezni a folyó majdani mederalakító tevékenységét. Éppen ezért nem kívánatos előre meghatározni, hogy hogyan és hol kell az új eupotamalnak létrejönnie, és pontosan milyen paraméterekkel kell rendelkeznie. Valószínű forgatókönyv, hogy a víz kezdetben a meglévő nagyobb átbocsátó képességű ágakat használná elsősorban, de az árvízi vízhozamok idején később elkezdené átalakítani az árteret.

10. ábra: Az új eupotamal kialakítására vonatkozó javaslatok (Lisický, 2004)

4.2.6. Az alap szcenárióra tett javaslatok A Kocinger – Lisický – Mucha javaslat a további politikai forgatókönyvek részletesebb tárgyalásához az új eupotamal csoportba tartozó javaslatokat ajánlja. Kijelenti, hogy a Megbízó: Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány



2007. április

4. munkaszakasz

- 32 természetes folyamatok illetve az árvízvédelem önszabályozása szempontjából ezek a legígéretesebb javaslatok. Éppen ezért az ebbe a csoportba tartozó szcenáriók (forgatókönyvek) egyedi változatainak (a magyar fél meanderező javaslata illetőleg a szlovák fél anabranch javaslata) kiegészítésére, elmélyítésére szükséges koncentrálni. Megvalósításukhoz első lépésben bukógátak vagy duzzasztóművek kiépítése szükséges az Öreg-Duna medrében.19. A javaslat leszögezi, hogy az lehet a legelőnyösebb megoldás, amely a magyar és a szlovák javaslatokat ötvözve helyreállít egy egyedülálló rendszert a Dunának ezen szakaszán. Az árvízi vízhozamok levezetésének gyakorlati szempontjából úgy tűnik, hogy a legelfogadhatóbb út az új eupotamal kialakítása, amely úgy valósítható meg, hogy átmenetileg bukógátakat alkalmazunk azokon a helyeken, ahol az új eupotamal keresztezné az Öreg-Dunát – írja a szlovák javaslat20.

19

A szlovák javaslat e helyen megjegyzi, hogy ugyan ebbe a javaslatcsoportba tartozik a magyar fél meanderező javaslata is. A két javaslat a mederátvágások és a felhasznált medrek számában, javasolt helyében, és a vízszintemelés módjaiban különbözik, kezdeti kotrási és későbbi fenntartási volumeneiben azonos nagyságrendet képvisel. A szlovák fél tévesen feltételezi, hogy a magyar javaslat egy új mellékág meder kiásását tartalmazná. 20

Ez a szlovák javaslat gyakorlatilag a Klaus Kern által kidolgozott, és a gyakorlatba átültetett meanderező sémával teljesen megegyezik.




4. munkaszakasz

2007. április

- 33 -

5. A tájhasználat változásainak elemzése (1990-2000), természetvédelmi következtetések A tájhasználat változására a magyar oldali hullámtéri területen van összehasonlítható adat. Adatforrásként a VITUKI ARGOS Stúdió topográfiai térképek alapján a teljes Szigetközre elkészített területhasználati térképeit használtuk két időpontban (1990 és 2000). A tájhasználat hullámtérben történt változásait a 4. sz. térkép mutatja be. A közbenső jelentésben a tájhasználat változás összesített tendenciáit mutattuk be (1.-6fejezetek). A részletes, művelési ágankénti területi összehasonlító elemzést a végleges tanulmány készítésekor (8-10. fejezetek) csatoltuk a 12., 13., 14. sz térképekkel. Ezek a térképek tájékoztató jelzéseket adnak a tájváltozási folyamatokról. Ahhoz, hogy a projectben javasolt fafajváltás /26./ programjának részletes kidolgozásában jól használható alapként legyenek felhasználhatók, szükség lesz egy 2007-2008-as állapotokat tükröző légifelvétel sorozat feldolgozására az ARGOS Stúdió módszertanát alkalmazva. Ez a tevékenység része lehet a 10. fejezetben javasolt programoknak /projecteknek.

3126,80

1947,02

38,59

18,66

6,77

5,46

301,61 17,38

131,48

23,73

0,00

81,06

40,01

500,00

41,69

465,56

1000,00

76,56

1500,00

750,32

1113,47

2000,00

2000 állapot [ha]

1682,60

hektár

2386,88

3000,00

2500,00

1990-es állapot [ha] 2600,05

3110,90

3500,00

TÁJHASZNÁLAT VÁLTOZÁS A MAGYAR OLDALI HULLÁMTÉRBEN 1990-2000 KÖZÖTT



beépített terület

vízépítészeti műtárgy területe

tereprendezéssel igénybe vett terület

kopár terület

szántó terület

beállt erdőterület

fiatal erdő

ligetes, bokros terület

rét, legelő

nádas, vizenyős terület

vízfelület

0,00


2007. április

4. munkaszakasz

- 34 antropogén hatás természetközeli hasznosítás (gyengén módosított terület) gazdasági hasznosítás (erősen módosított terület)

jelmagyarázat:

tájhasználati kategória vízfelület nádas, vizenyős terület rét, legelő ligetes, bokros terület fiatal erdő beállt erdőterület szántó terület kopár terület tereprendezéssel igénybe vett vízépítészeti műtárgy területe beépített terület

1990-es állapot 2000 állapot változás 1990-2000 tendencia [ha] [ha] [ha] 3110,90 2386,88 -724,02 csökkent 81,06 40,01 -41,05 erősen csökkent 1947,02 1682,60 -264,42 csökkent 41,69 1113,47 1071,78 erősen nőtt 465,56 750,32 284,76 nőtt 3126,80 2600,05 -526,75 csökkent 0,00 76,56 76,56 erősen nőtt 131,48 23,73 -107,75 erősen csökkent 301,61 17,38 -284,23 erősen csökkent 5,46 6,77 1,31 nőtt 18,66 38,59 19,93 erősen nőtt

nagyon pozitív változás pozitív változás negatív változás nagyon negatív változás

A tájhasználat tágabb értelmezésébe tartozik az „ökológiai – természetvédelmi” tájhasználat területi, vízgazdálkodási igényeinek feltérképezése illetve jövőbeli célállapotának meghatározása, továbbá e célállapot eléréséhez szükséges pl. vízhozam paraméterek rögzítése. Az e tevékenységekhez szükséges egyetlen tudományos adatforrás és alap a Monitoring rendszerből származhatna. A Monitoring folyamatban részvevő mértékadó szerzők állásfoglalása szerint azonban, „ Ezek az eredmények viszont nem alkalmasak közvetlen formában az egyes fajok, fajegyüttesek, társulások „vízigényének” meghatározására.”21 Kijelentik azt is, hogy „A biomonitoring vizsgálatok valamilyen konkrét változások lefolyására, eredményére utalnak, és nem – vagy nem feltétlenül – az oksági kapcsolatokra.”. Igen fontos információ lenne a rehabilitáció térbeli tervezéséhez az egyes előhelyek ökológiai szempontok szerint indokolható vízigénye, és főleg ezek területi eloszlása, azaz, hogy valamelyik konkrét mellékág milyen vízmennyiség áramoltatása esetén járulna hozzá a a legkedvezőbb ökológiai állapot kialakításához. E tekintetben a mértékadó tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, mi szerint „A szigetközben tehát, a biomonitoring vizsgálatok nem arra a kérdésre adnak választ, hogy pótlólagosan hová, mikor, mennyi és milyen (pl.minőségű) vizet kell(-ene) juttani, hanem arra, hogy milyen sebességgel, hol és milyen módon változott meg az élővilág a vízviszonyoknak az elmúlt években végbement átalakulása során.” /kiemelések: RT/ A rendelkezésre álló éves biomonitoring jelentések /16/ tehát – tudományos értékeik mellett – jelen projectben közvetlenül, nem használhatók fel a javaslatok tájhasználati – természetvédelmi területi vonzatainak értékeléséhez. Várhatóan az „Ökológiai hatások” project munkacsoport jelentése szolgáltatja az összevont területi értékelésnél felhasználható ökológiaiterületi információkat a 4. munkaszakaszban elkészülő „Végső jelentés”-hez.

21

/12/ : Mészáros et.al.




2007. április

4. munkaszakasz

- 35 -

6. A javaslatok továbblépésre alkalmas, közös elemei – a kompromisszumos javaslat alapelvei, ezek természetvédelmi - tájhasználati értékelése 6.1. Közös elemek a tájrehabilitáció alapelveiben 6.1.1. A magyar oldalon rögzített alapelvek A szigetközi hullámtér tájrehabilitációjára is érvényes és alkalmazandó alapelveket 2004-es Kormányhatározat22 tartalmazza . Ez a Kormányhatározat rendelkezik a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervének hatáskörzetébe tartozó: folyó- és tájrehabilitáció elveiről és ezzel összefüggésben a magyar-szlovák tárgyalásokon képviselendő álláspontról. A jelen Projekt Tájhasználati – természetvédelmi munkarészében kidolgozandó javaslatok megfogalmazásához kereteket nyújtanak e Kormányhatározat következő tartalmi elemei: -

1./ „a Kormány úgy határoz, hogy a Duna bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervének hatásterületén kiemelt fontosságot tulajdonít a folyó-, táj- és élőhely rehabilitációnak az alábbi szempontok figyelembevételével:”

-

2./ „a Duna folyó és mellékágainak rehabilitációja - elismerve a műszaki beavatkozások nélkülözhetetlenségét - a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással járjon,

- 3./ a rehabilitáció eredményeképpen a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapotok jöjjenek létre, amelyek hosszú távon csak minimális emberi beavatkozást igényelnek. -

22

4./ “…különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy a Duna főága és a mellékágai közötti élő kapcsolat biztosított legyen, 5./ “…a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön, 6./ “..továbbá a bősi vízlépcső üzemelése miatti csökkentett vízhozamú térségekben is a fenntartható környezeti állapotot biztosító elegendő mennyiségű víz rendelkezésre álljon;

1139/2004.(XII.11.) Korm. határozat




4. munkaszakasz

2007. április

- 36 -

7./ “ a Duna folyó és mellékágainak rehabilitációja során olyan élőhelyek kialakítására (kialakulására) kell törekedni, amelyek - összhangban a vonatkozó európai közösségi szabályokkal - képesek a jó ökológiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál elérésére, majd fenntartására, - a biológiai sokféleség megőrzésére és - -lehetővé teszik a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, - a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást, ideértve a mezőgazdaságot, a halászatot, az erdő- és vadgazdálkodást, valamint a turizmust; “

-

8./ “ a térség rehabilitációja során arra kell törekedni, hogy az ökológiai vagy tájvédelmi szempontból értékes vagy ilyen állapotukat a rehabilitáció során visszanyerő területek természetvédelmi oltalom alá kerüljenek.”

6.1.2. Konkrét rehabilitációs igények a magyar oldalon (árasztások, vízsebességek, vízmennyiség)

A 2001-es magyar javaslat ökológiai elemzésében /3./ találhatók a magyar ökológusok (Dr. Alexay Z.-Dr. Kevey B.) rehabilitációs alapelvekből következő, az ökológia oldaláról megfogalmazott igényei. E szerint a csigolya bokorfűzesek megmaradt állományainak megőrzéséhez, illetve új állományok keletkezéséhez: - 1./ szükség van újra és újra lerakódó kavicshordalékokra, - 2./ szükség van viszonylag gyors vízzel történő elárasztásokra - 3./ a mandulalevelű bokorfűzesek évente 4-5 hónapnyi lassan mozgó vízzel történő elárasztást igényelnek - 4./ a fűzligetek fennmaradása érdekében fűzligetekké szükséges vissza alakítani az alsó szigetközi nemes nyár kultúrák iszapos, mélyfekvésű állományait (állománycserével, rekonsrtrukcióval ) - 5./ szükséges az Öntési tó megmentése lassan mozgó mesterséges árvízek biztosításával (jelenleg erősen mozgó víz ad vízutánpótlást, ami a tájjeleg változását fogja okozni) - 6./ szükséges az Alsó Szigetközben kialakult új kavicszátonyok megvédése.



A SZIGETKÖZ- CSALLÓKÖZ DUNA ÁRTÉR REHABILITÁCIÓJÁNAK KÖZÖS MEGALAPOZÁSA. INTERREG III.A Project

Recommend Documents