2009 nyári szám Felelõs kiadó: dr. Farkasfalvi József - az Együtt Soroksárért Egyesület elnöke • Lapnyilvántartási szám: 2.9.1/1181-1/2005
A SZÉGYENTELENEK Legutóbbi lapszámunkban SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT címmel a volt sváb temetõkkel kapcsolatban elkövetett gyalázat miatti szégyenrõl írtam. Arról, amit minden tisztességes soroksári érezhet, aki a település múltját, történelmét is magáénak érzi, aki az elhunytakat megilletõ kegyeletet erkölcsi kötelességnek tartja, aki elítéli és megveti a kegyeletsértõket. Adódott a kérdés, szégyellik-e magukat azok, akik a kisebbségi ombudsman vizsgálatának megállapításai szerint kegyeletés törvénysértõ módon jártak el, szégyelli-e magát Soroksár polgármestere, alpolgármesterei, jegyzõje, a lezárt temetõk eladását megszavazó képviselõk, a soroksári viszonyokra befolyással bíró politikusok, nem utolsó sorban, a temetõt törvénysértõ módon kiürítõ vállalkozó és a kiürítést/exhumálást ellenõrizni hivatott címzetes fõtanácsos. Nem ért csalódás, nem szégyellik magukat. SZÉGYENTELENEK. Ismert, hogy a kisebbségi ombudsman felszólította a Soroksári Önkormányzat Képviselõ-testületét, hogy kövesse meg a soroksári svábokat a volt temetõik kegyeletsértõ módon történõ felszámolása miatt. A Képviselõ-testület többsége az ombudsman javaslatát a 2009. április 30-i rendkívüli képviselõ-testületi ülésén elutasította, az ombudsman vizsgálatának megállapításait nem fogadta el, azt következetlennek, ellentmondásosnak minõsítette, és arra kérték az ombudsmant, hogy bírálja felül megállapításait. A határozatot megszavazó civil és szocialista képviselõk mindezt a „Hivatal” által rendelt és a László M. Jenõ Ügyvédi Iroda által készített „szakvéleményre” alapozták. A módszer persze ismert, egyszer már bevált. Talán emlékeznek még arra, amikor a polgármester és alpolgármesterek által éveken keresztül pénzben felvett természetbeni juttatások az Önkormányzat kaszszáját összesen 76 millió Ft-tal terhelték meg. Ekkor a segítségül hívott ismert alkotmányjogász rövid szakvéleménye 500.000 Ft-ba került, természetesen
Önöknek, az adófizetõknek. A szakvélemény lényege az volt, hogy „a természetbeni juttatások pénzbeli megváltását a jogszabályok kreatív alkalmazása tette lehetõvé”. Úgy tûnik, ha Geiger Ferenc polgármester fizetésének 100 %-át, Szrimácz Ferenc és Kivágó Ivánné alpolgármesterek fizetésük 70 %át természetbeni juttatásként veszik fel, akkor a
A kotrógép által kifordított emberi csontmaradványok a Lõrinci úti temetõ kiürítésekor
soroksári vezetõk fantasztikusan kreatívak tudnak lenni éveken keresztül a jogszabályok alkalmazásában. A soroksári vezetõk tehát „csak” azt a pénzt vették fel, ami törvényesen ugyan nem járt nekik, de mit lehet tenni, ha a Képviselõ-testület többsége másképp döntött. Az ügyvédi iroda elõbb említett 13 oldalnyi „szakvéleményéért” bizonyára jelentõs mértékû díjazás került kifizetésre. A „szakvélemény” aránytévesztõen, a terjedelméhez képest szerény mértékben, de annál zavarosabb jogi érvelés mellett, döntõen Geiger Ferenc polgármester és Szrimácz Ferenc alpolgármester ismert nézeteit rögzítette, kiegészítve azokat Schubert István vállalkozó szakmai képtelenségeket is tartalmazó állításaival. Gyöngyszemként említem, hogy Schubert István által mondottakkal megegyezõen, az ügyvédi iroda is szolgált nyelvészi bravúrokkal, miszerint a temetõ kiürítése fogalmilag nem azonos az exhumálással. Schubert István cége pedig - állítása szerint - a Szent Lõrinci úti temetõ kiürítésére és
nem exhumálására vállalkozott. Igen érdekes fejtegetés, mivel (urnák kihantolásától eltekintve) exhumálás nélkül nem kerülhet sor temetõ kiürítésére. Szakemberek egyszerûen zagyvaságnak nevezték az ügyvédi iroda „szakvéleményét”. Schubert Istvánnak természetesen elemi érdeke, hogy az exhumálással kapcsolatos szakmai és jogi követelmények megsértésének még a gyanúját is elhárítsa magától, hiszen temetõ kiürítésére sem szakértelemmel, sem gyakorlattal nem rendelkezett. Állításával ellentétben a közbeszerzés pályázati kiírása konkrétan is tartalmazta az elvégzendõ munka megnevezésénél az exhumálást. Az ügyvédi iroda „szakvéleménye” hûségesen visszhangozza a soroksári vezetõk ismert, minden kétes és tisztázatlan ügyben hangoztatott álláspontját: minden törvényes és csupán politikai támadásról és az Õ lejáratásukról van szó. Az ügyvédi „szakvélemény” tárgyilagosnak aligha nevezhetõ elemzésében is fontosnak tartja leírni Schubert István véleményét, miszerint a temetõk kiürítésérõl készített és nyilvánosságot kapott „felvételek kreált állapotot rögzítenek.” A gyalázatos kegyeletsértést, a törvénytelenségek sorát elkövetõk lám-lám eljutnak odáig, hogy az ombudsman sajtótájékoztatóján a közvélemény elé tárt horrorisztikus felvételek vélhetõen kreáltak. A tények ellenére van képûk azt feltételezni, hogy a szanaszét heverõ koponyákat, csontokat esetleg Zwick József és érdekcsoportja vitte a helyszínre. Példája ez annak az esetnek, mint amikor a rajtakapott zsebtolvaj állítja, hogy a meglopott helyezte a pénztárcáját a zsebébe azért, hogy õt rossz hírbe hozza és lebuktassa. A kérdés tulajdonképpen az, hogy mitõl mutat magabiztosságot Geiger Ferenc és „csapata”. Miért gondolják, hogy egy szakszerûtlen, a valótlanságok sokaságát, valamint nyilvánvalóan sugallt véleményt tartalmazó ügyvédi iromány
A Lõrinci úti temetõ kiürítésének (exhumálásának) feltételei Soroksáron: “... 2db forgó felsõvázas kotrógép, 4 db billenõs tehergépkocsi, 1 db 8 tonnás vibrohenger... 10 fõ földmunkában jártas fizikai dolgozó...” - Közbeszerzési értesítõ 2007/83.sz.
2
www.egyuttsoroksarert.hu
alapján az ombudsman megállapításait, javas- nistázott és burkoltan zsidózott is. Mindezt latait lényegében semmibe lehet venni. Lehet, rezzenéstelennek tûnõ arccal hallgatta Kivágó hogy Geiger Ferenc emlékezetében még élénken él Ivánné, MSZP-s alpolgármester asszony, akit e Hiller István nyilvánosan elhangzott ígérete, mi- napokban nyilvánosságra került III/II-es múltja szerint minden körülmények között megvédi a so- ugyancsak aggaszthatott. Atkári Gyõzõ képviselõ roksári vezetõket. Én ebben egyre kevésbé bíznék, vélhetõen „a témában való jártassága, jogi isés senkit nem bíztatnék arra, hogy erre nagy tét- meretei” alapján úgy vélekedett, hogy amiket az ben (még kicsiben sem), fogadást kössön. ombudsman írt, azt „hülyeségekre hagyatkozva A 2009. április 30-án megtartott rendkívüli tette”. Tüskés Józsefné képviselõ asszony a nyiltestületi ülésen Schubert István, a temetõügyletek- vánosság hiányát és a temetõ kiürítésével kapben már korábban is jeleskedõ, közismert sorok- csolatos közbeszerzési pályázat elõkészítését firtató sári vállalkozó védte a védhetetlent, támadott és kritikus hozzászólására a polgármester felhábovádolt. Szerinte azok a rodva, kioktatólag bûnösök, akik a temetõ közölte, hogy az ügyeket nyilvánosságabban költségvera hozták és ezáltal tésben szerepelt, botrányt keltettek. amit a képviselõ Schubert István, a asszony is megsza„köztudottan megkérvazott. Elképesztõ dõjelezhetetlenül tiszérvelés és stílus! takezû vállalkozó” úgy Talán érdemes gondolja, hogy csupán lenne azon elmélegy közbeszerzési pákedni, hogy a közlyázaton (egyedüli inpénzek felhasznádulóként) nyert el egy lásának, a közbemunkát (szerinte földszerzés tisztasága munkát), amit õ nagy garantálásának és lelkiismeretességgel, az ezzel összefügtisztességesen végzett gõ eljárásnak, a el. A tények Schubert lakosság tájékozIstvánt nem zavarják. tatásának milyen A kiûrítés fõ eszköze, Nem zavarja az, hogy a módját lehetett a forgó felsõvázas kotrógép a temetõben pályázat és pályáztatás volna választani. körülményei, a teljesítés megkérdõjelezése, az Nem lehet az véletlen, hogy Soroksáron nincs köz54 millió Ft idõ elõtti kifizetése, a temetkezéssel beszerzésekkel foglalkozó bizottság, az erre vokapcsolatos jogszabályok sérelme miatt az ombuds- natkozó kezdeményezés ugyanis süket fülekre man vizsgálatot kezdeményezett a Fõvárosi talált. Ugyanúgy, mint a Fidesz-Összefogás SorokFõügyészségnél. Úgy tûnik a létszámfölényben sárét frakció álláspontja is. A Fidesz részérõl a lévõ civilek és MSZP-s szövetségeseik, elsiették az képviselõ-testületi ülésen ismertetett és az ombudsombudsman vizsgálatának és javaslatainak eluta- mani vizsgálat megállapításaival lényegében sítását, hiszen a rendkívüli képviselõ-testületi ülést egyetértõ állásfoglalását Geiger Ferenc erélyesen megelõzõen, 2009. április 20-án a Budapesti Ren- visszautasította, emellett még jogi következdõr Fõkapitányság jelentõs vagyoni hátrányt okozó ményeket is kilátásba helyezett. hûtlen kezelés bûntette miatt nyomozást indított. Soroksáron a sváb temetõk ügye akár jelképes is A rendkívüli Képviselõ-testület ülés légköre, lehet. Soroksárnak olyan vezetõi vannak, akik sváb vitájának stílusa is „méltó” volt az elõzményekhez. identitásuk hangoztatása ellenére a település Tanulságos lehetett volna a Soroksáriaknak, ha történelmi múltját, gyökereit, az elûzött svábok mindez helyi tévé adásában is látható lett volna. sírban hagyott elõdeit, az itt élõ svábok érzéseit nem A fõvárosban valószínûleg Soroksár az egyetlen tisztelve, üzleti érdekek által vezérelve, gátlástakerület, ahol ezek az események nem a széles nyil- lanul cselekedhetnek. Felesleges szégyenérzetet vánosság elõtt zajlanak. Ha lenne helyi televízió, várni azoktól, akik SZÉGYENTELENEK ! akkor láthatták és hallhatták volna a Soroksáriak azt, ahogy polgármesterük esetenként magából kivetkezve vezette az ülést. Természetesen Geiger dr. Farkasfalvi József Ferenc nem volt egyedül a stílusgyakorlatban. Együtt Soroksárért Egyesület A civilek egyik vezérszónokaként Seres Béla képelnöke viselõ indíttatva érezte magát, hogy egy rövid gyûlöletbeszédet felolvasson, miközben kommu-
EGYÜTT
FEHÉRENFEKETÉN Egyesületünkhöz folyamatosan érkeznek levelek, melyek a rendszeresebb megjelenést, a helyi ügyek történések, összefüggések mélyebb bemutatására bátorítanak bennünket. Mi ezt a bizalom jeleként értékeljük. Aki valaha is arra „vetemedett”, hogy ingyenes kiadványt, újságot szerkesszen, annak sok dolgot kellett mérlegelnie: milyen legyen a tartalom, kihez, kikrõl, mirõl és miért szóljon, milyen ügyeket szolgáljon, mennyire legyen tényszerû és bátor, kinek, kiknek és minek az érdekében készüljenek és jelenjenek meg az írások. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az eddigieknél még fontosabb az, hogy az EGYÜTT újsággal és a www.egyuttsoroksarert.hu honlap mûködtetésével szélesítsük azt a tényszerû információs bázist, melyek a helyi nemkívánatos történéseket - az érintettek nem nagy örömére - a maguk dokumentált, kendõzetlen valóságában bemutassuk és nyilvánosságra hozzuk. Az elmúlt évek során többen próbálták megkérdõjelezni ehhez való jogunkat. A Civil Kurázsi az „idegenektõl” akarta óvni Soroksár lakóit. Az érintettek egy része, sérelmezve írásainkat több alkalommal is bírósághoz fordult, a tényfeltáró írások szerzõit vádolva jogszerûtlenséggel. Ilyen például a soroksári Duna soron lévõ ingatlan jogosulatlan vásárlása ügyében, a vevõ /Szrimácz Ferenc alpolgármester élettársa/ lakáscímének interneten történõ nyilvánosságra hozatala. Az évek óta húzódó eljárások során a védelmet ígérõ kuponok értéke csökkeni látszik, mindezt a változó politikai széljárás is gyengíti. Az Együtt Soroksérért Egyesület céljai, felfogása és hitvallása változatlan, elkötelezett a köz érdekei védelmében és következetes képviseletében, továbbra is megõrzi függetlenségét és önállóságát. Az Egyesület elnökeként és e kiadvány szerkesztõjeként bízom abban, hogy a soroksáriak többségét legközelebb nem lehet megtéveszteni, félrevezetni. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a változtatni akaróknak egyre vadabb indulatokkal kell szembenézniük. Nem tántoríthatnak el. A közélet megtisztítása érdekében a visszásságokat továbbra is feltárjuk, megírjuk, fehéren-feketén. szerkesztõség
EGYÜTT
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
3
MIÉRT ÉS KIKNEK KELL BOCSÁNATOT KÉRNIÜK! Az elõzmények többnyire ismertek, az illetékesek elõbb agyonhallgató, titkolódzó, késõbb egymásnak ellentmondó, össze-vissza nyilatkozataiból egészen az év elejéig nem volt tudható, hogy mi lett a sorsa a Lõrinci úti temetõbõl 2007 végén kihantoltak földi maradványainak. Ismeretes, hogy Geiger Ferenc polgármester a Képviselõ-testület 2007. októberi ülésén a jegyzõkönyv tanúsága szerint arról beszélt, hogy a vállalkozó - Schubert István - megoldást talált arra, hogy a kihantoltak földi maradványait a Pesterzsébeti Temetõben helyezi el. Ezt a megoldást üdvözölte Szrimácz Ferenc alpolgármester, és a civil frakció nevében bejelentette, hogy ott emléktáblát helyeznek el. A Soroksári Svábok Független Egyesülete szerette volna a végtisztességet megadni elõdeiknek, ezért a Német Kisebbségi Önkormányzat közmeghallgatásán az Egyesület vezetõi azt tudakolták, hogy hol találják a sírokat. Az ülésen jelenlévõ Szrimácz alpolgármester kurtán-furcsán azt válaszolta, érdeklõdjenek a temetkezési vállalatnál. A polgármester és az alpolgármester információi alapján a kérdést feltevõk elõször az Pesterzsébeti Temetõben érdeklõdtek, a temetõ vezetõje nem tudott arról, hogy náluk került volna eltemetésre a soroksári Lõrinci úti temetõbõl kihantolt több mint 2000 ember földi maradványa. Ezt követõen a helyzetet tisztázása érdekében felhívták a fõvárosi temetõk mindegyikét, és a fõváros környéki temetõk egy részét is, eredmény nélkül. Hogy biztosak legyenek, levelet írtak a Fõvárosi Temetkezési Intézet vezérigazgatójának. A vezérigazgatói levélbõl is kiderült, hogy az Intézetet a Lõrinci úti temetõ kiürítésével, exhumálásával és az onnan kihantoltak elhelyezésével kapcsolatban nem keresték meg Soroksárról. A tájékoztatás szerint a földi maradványok elhelyezésére a fõvárosi temetõk egyikében sem került sor, arról sem tudott információval szolgálni hol lehetnek, hol keressék õket! Mindezekbõl a sánta kutyával kapcsolatos közmondás jut eszembe. Nem volt mit tenni, a Sváb függetlenek a nyilvánossághoz és az Országgyûlési Biztoshoz fordultak. A képtelennek és hihetetlennek tûnõ információkat a média kétkedve fogadta, majd azokat ellenõrizve, számtalan TV és internetes fórum, országos és helyi lap tudósított az egyre szövevényesebb és zavarosabb temetõügyekrõl. Egyidejûleg hat soroksári társadalmi szervezet a kerület jegyzõjéhez írt közös levelében a kihantoltak hollétével és a kihantolás körülményeivel kapcsolatos dokumentumok megküldését kérte. A válaszlevélbõl és mellékleteibõl furcsa tényekre derült fény. Beigazolódott, hogy az Önkormányzat közbeszerzési pályázatát „..a használaton kívüli
temetõ kiürítésére, exhumálására és tereprendezésére„ írta ki. A pályázat nyertesének, Scubert Istvánnak nem többet, nem kevesebbet és fõleg nem mást kellett elvégeznie. Elképesztõ Schubert Istvánnak azon túlfûtött, indulatoktól sem mentes érvelése és állítása, melyet a Képviselõ-testület ülésérõl készült jegyzõkönyv is tartalmaz, hogy csak a kiürítést kellett elvégeznie, az exhumálás nem képezte, nem képezhette a megbízás tárgyát.
A kortógép mûködésének eredménye: emberi csontmaradványok szanaszét
Temetkezési törvényeket ismerõ és évtizedes tapasztalatokkal rendelkezõ szakemberek elképedtek az abszurd és hozzáértés hiányáról tanúskodó zagyvaságon. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a Képviselõ-testület civil frakciója, élükön Soroksár polgármesterével, teljességgel egyetértett Schubert István „szakmai” érvelésével. Vélhetõen Õk sem a hozzáértésük miatt jutottak erre az álláspontra. Külön figyelmet érdemel, hogy Schubert István nyertes pályázatába nem jelölte meg alvállalkozó igénybevételét, ennek ellenére a jegyzõ által megküldött jegyzõkönyvbõl kiderül, hogy 2008. január elején Schubert István megbízta az Elmúlás 2004 Kft.-t a „...temetõ felszámolása során exhumált sírok csontjainak.... ....elhelyezésével”. A megbízás alapján az Elmúlás 2004 Kft. azt is vállalta, hogy az „...exhumaládákban lévõ csontmaradványokat alvállalkozókkal elhamvasztatja és a hamvakat Kaposvárott a köztemetõben elszóratja”. A fentiekbõl egyre világosabb, hogy valaki vagy nem jól emlékszik vagy nem mond igazat, ugyanis Schubert István az általa adott megbízásban - tisztázandó, hogy volt e joga hozzá - exhumált sírok csontjainak átadását rögzíti, továbbá a jegyzõ 2009. március 12-én kelt üggyel kapcsolatos levele is az „..exhumáltak földi maradványainak átadás-átvételét.„ említi.
Külön említésre érdemes a jegyzõ asszony levelének azon része, ahol értelmezése szerint a polgármester korábban idézett mondatát, - miszerint a Pesterzsébeti Temetõt jelölte meg a kihantoltak elhelyezéseként - a polgármester nem tényként, hanem lehetõségként vetette fel! A Hivatal által készített emlékeztetõben rögzítettekkel ellentétes jegyzõi állítás minimum megkérdõjelezhetõ. A jegyzõ asszony még ezt az állítását is felülmúlta, amikor arról írt, hogy „Ilyen mennyiségû kihantolt csont elhelyezésére Pesterzsébeten nincs lehetõség, befogadásától még a Fõvárosi Temetkezési Intézet is elzárkózott. Õk vetették fel a nagy menynyiségre való tekintettel az elhamvasztás gondolatát”. A Fõvárosi Temetkezési Intézet vezérigazgatójának korábban idézett levele ennek az ellenkezõjérõl szól. Mindez a jegyzõ állítását nem hitelesíti. Akkor most mit gondoljunk? A véleményalkotást és következtetés levonását az olvasóra bízom. Több, mint a vonatkozó jogszabályok megsértése, hogy Schubert István vállalkozó a munka elvégzését 2007. december 28-án készre jelentette és az önkormányzat címzetes fõmunkatársa a teljesítésigazolást részére kiállította, az önkormányzat a munka ellenértékét 53,964,000.-Ft-ot részére kifizette. Miközben a csontok elhamvasztására csak 2008. január 18. és február 8-a között került sor a Ságvári hamvasztóban. A hamvakat ezt követõen szállították Kaposvárra, ahol szórásukra 2008. március 28-án került sor. Bizonyított, hogy a szerzõdésben szereplõ összeg azt megelõzõen került kifizetésre, hogy Schubert István a szerzõdésben vállalt feladatát maradéktalanul elvégezte volna. Tény, hogy a munka elvégzését igazoló teljesítésigazolást Napholcz József címzetes fõtanácsos jogtalanul adta ki. Fel sem tételezhetõ, hogy Napholcz József, a helyi közbeszerzések kezelõje - aki az önkormányzat részérõl felelõs volt a szerzõdésben foglaltak betartásáért és a munkálatok folyamatos ellenõrzéséért - ne tudott volna arról, hogy a munka nincs befejezve, tekintettel arra hogy a kihantoltak földi maradványait még el sem hamvasztották, illetve hamvaikat el sem szórták. Vagy megfeledkezett arról, hogy a teljesítés igazolás kiállítását megelõzõen bekérje a vállalkozótól a Fõvárosi Temetkezési Intézet Rt. nyilatkozatát az exhumálás megtörténtérõl. Ugyanis az Önkormányzat és Schubert István vállalkozó közötti szerzõdés ennek meglétéhez és feltételéhez kötötte az elvégzett munka és Napholcz József által kiállítható teljesítésigazolás kiadhatóságát. Az olvasó mit gondol, miért volt szükség a teljesítésigazolás jogalap nélküli, azonnali és gyors kiadására? Zárójelben jegyzem meg, hogy a Fõvárosi Temetkezési Intézet Zrt. ugyan a legnagyobb temetkezési vállalkozás, de nem hatóság, más
4
www.egyuttsoroksarert.hu
temetkezési vállalkozó részére igazolást nem adhat ki, ugyanis ehhez nincs joga. Az pedig a megválaszolhatatlan kérdések sorát szaporítja, hogy miért volt szükség egy nem egyeztetett, elõkészítetlen, teljesíthetetlen szerzõdési pont szerzõdésbe foglalására. Vajon Napholcz József miért tette mindezt? Magától vagy esetleg megkérték, netán utasították erre? Egyáltalán miért érvelt a mundért védve olyan szenvedélyesen, indulatot mutatva a Képviselõ-testület ülésén Schubert István mellett állva. A jegyzõkönyv szerint visszautasította az ombudsman megállapításait és bocsánatot kérõ javaslatát, sõt szerinte azoknak kell bocsánatot kérniük a soroksári sváboktól, akik a jogtalanságokat nyilvánosságra hozták és panaszt tettek. A rendszerváltást megelõzõ idõkbõl ismert Napholcz József, akkor szótlanul szégyellte volna magát. De megváltozott, az érték és tisztességvesztett világunkban a sváb identitását szintén vállaló Napholcz József napjainkban a tények ellenére sem érzi szükségét a szégyenkezésnek és bocsánatkérésnek. Lelke rajta.
EGYÜTT Szrimácz alpolgármester az ATV- nek azt nyilatkozta, hogy szó sincs törvénytelenségrõl, minden a törvényekben rögzítetteknek megfelelõen történt és bízik abban, hogy nemcsak a törvényesség, hanem a kegyeleti részét is rendben fogja találni a vizsgálat. Soroksáron sokan bíznak abban, hogy a temetõ és egyéb ügyekkel kapcsolatos vizsgálatok tisztázzák az elmúlt évek során felszínre került történéseket. Az ombudsman kezdeményezésére a Fõügyészség utasítására a Budapesti Rendõrfõkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya, jelentõs vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés bûntett gyanúja miatt nyomozást folytat. Soroksáron egyre többen gondolják úgy, hogy a vizsgálattal elkezdõdött az elmúlt években elõbb csak szóbeszédben terjedõ, késõbb már dokumentumokkal is alátámasztott és nyilvánosságra került soroksári ügyek kivizsgálása. A köz értékeit károsító, a köz érdekeit figyelmen kívül hagyó történések elõidézõinek végre felelniük kell tetteikért. Távozni kell a közéletbõl azoknak, akikrõl bebizonyosodik, hogy törvényt, jogszabályt sértettek, közalkalmazott-
ként vagy választott testület tagjaként visszaéltek az õket választók, megbízók és eltartók, az Önök bizalmával. Napjainkban egyre koncentráltabb összefogás tapasztalható a külsõ támogatóikat elvesztett zavaros ügyeket elkövetõk táborában. Van mit veszíteniük, egyre több disznóságra derült és derül fény. Most az elévülésben bíznak és az idõhúzásra játszanak, mindent elkövetnek, hogy kritikusaikat befeketítsék és elhallgatassák. Tapasztalják, hogy pártfogóik által évekkel ezelõtt küldött mentõmellény elhasználódott, a zavaros folyóban új, akár veszélyesebb vizekre is tévedõ mentõcsónakra vágynak, várnak. Soroksáron a vezetõk szavahihetõségét egyre szélesebb körben megkérdõjelezik, elérkezett a vég kezdete, mondta napokkal ezelõtt egy, a belsõ viszonyokban jártassággal rendelkezõ ismersöm. Azt hiszem igaza van! Tóth Ákos
BÉKE PORAIKRA, KAPOSVÁRON Miután kiderült, hogy a Lõrinci Úti temetõbõl és sok olyan történés melyet figyelmesen hall- amikor a külsõ látogató által megismerhetõ épükihantoltak hamvait a kaposvári temetõ befogad- gattam. Annyira belemerültünk - én elsõsorban letrészbe lépve a berendezési tárgyak kivitelét, ta, kapcsolatot kerestünk és találtunk. Telefonon hallgatóként -, hogy pár km-rel túlfutottunk a minõségét, funkcióit és elhelyezésüket megszemtörtént érdeklõdésünkre teljes nyitottsággal állt célállomástól. Még jó, hogy rátartással indultunk léltük. A társaság igazgatója, Tóth István úr a rendelkezésünkre Puskás Béla a Sosajtóból értesült a temetõvel kapcsolamogy megyei Temetkezési Kft. ügytos helyzetrõl, sajnálta a történteket. vezetõ igazgatója, abban is segített, Örült annak, hogy jelentkeztünk és hogy a hamvasztást végzõ ságvári Bíró Imre üzemvezetõvel készséggel vállalkozóval is találkozzunk. Aki a adtak tájékoztatást az intézmény történéseket, valóságot meg akarja mûködésérõl. Megtudtuk, hogy a társaismerni annak idõt is kell áldoznia ság az ország különbözõ területén öt rá. Egy borús, esõs júniusi nap reghamvasztót üzemeltet, beavatást kapgelén a Soroksári Svábok Független tunk a hamvasztás elõírásaiba, szigorú Egyesületének vezetõivel, Zwick Jórendjébe és folyamatába. Elmondta, zseffel és Ott Sebõvel útra keltünk, hogy az Elmúlás 2004 Kft. megkereséhogy a Temetõbõl kihantoltak földi se alapján vállalták a hamvasztást, a maradványait akkortájt a Ságvári kihantoltak földi maradványait tartalhamvasztóba szállító teherautó felmazó exhumládákat - más forrásból tételezett útvonalán a Ságvári hamszármazó információk szerint 163 db vasztót felkeressük. Ismerjük egya megrendelõ szállította a hamvasztóA ságvári hamvasztó, ahol a Lõrinci úti temetõben feltárt 2334 sír csontmaradványai elhamvadtak mást, sok kérdésben azonosan gonba 2008. január 15-én. Az exhumládádolkodunk, fél szavakból is megértjük egymást. és így a megbeszélt idõben érkeztünk a Siófok kat a bennük lévõ csontokkal együtt január 16. és Õk mindketten a helyi viszonyok jó ismerõi. A (Balaton-kiliti) és Ságvár között található kívül- február 8-a között az elõírások szerint, szigorú kocsi halad, a közel 100 km távolság ideje alatt rõl is tiszteletet parancsoló Adytum Kft. tulajdo- nyilvántartás alapján hamvasztották el. A hamvak beszélgetünk. Felelevenedik a svábok Soroksári nába lévõ hamvasztó elõtti parkolóba. regisztrált urnazsákokba kerültek. Szólt arról is, betelepítése, a község mûködése, fejlõdésének A tömör kerítésfalból nyíló, belülrõl távirányított hogy az ÁNTSZ. Siófoki területi szervezete a Lõrinci szakaszai, a földmûvelés és iparosodás idõszakai, kovácsolt vaskapun belépve az igényesen kivitele- temetõbõl kihantoltak, exhumáltak elhamvasztáa svábok hagyományai, a szokások és búcsúk zett kert és épületegyüttes azt sugallta, hogy sának körülményeit vizsgálta és azt náluk rendemlékei, a kitelepítés, a soroksári Duna, a itt a kegyelet és végtisztesség feltételei megterem- ben lévõnek találta. Kérdésünkre elmondta, hogy Molnár-sziget, az egykoron mûködõ vízimalmok tõdtek. Mindezek tovább erõsödtek bennünk lehetõség lett volna végsõ búcsút venni a hamvasz-
EGYÜTT tást megelõzõen, ott helyben, akár egyházi szertartás keretében is, de ilyen igény nem érkezett. Ezentúl a zárt rendszerû TV. lehetõséget biztosított volna a hamvasztás folyamatának kegyelet teljes figyelemmel kisérésére is. Bennünket, akiket különbözõ érzelmi okokból érzékenyen érint az õsök iránti tisztelet, ott is felháborított a kihantoltak földi maradványával kapcsolatos lelketlen ügyintézés, emberhez nem méltó hozzáállás a soroksári illetékesek részérõl. Ebben is tetten érhetõ volt Schubert úr hamis állítása és õt harcosan támogatók véleménye, miszerint a kiürítés az kiürítés, és az nem jár együtt az exhumálással. Végül is örülnünk kell, hogy a csontok elhamvasztásra kerültek, járhattak volna rosszabbul is. Rettenet! Ezúton is köszönjük Tóth úr szakszerû információit és segítségét. Az érintetteknek csak ajánlhatjuk, legalább utólag kérdezzék meg Õt, hogy megismerjék hol hibáztak. A megbeszélés tapasztalata a majdan kiürítendõ/exhumálandó Déli temetõ esetében is hasznosíthatóvá válik. Megnyugtató információk birtokában Kaposvárnak vettük az irányt. Útközben összegeztük a hallottakat és látottakat, útitársaimon érzõdik, hogy az elmúlt idõszak feléjük irányuló jogtalan vádaskodásait a jövõben már jobban viselik. Hiszen mindennek utánajárnak, többet tudnak a temetõügyekrõl mint a velük szemben összeterelt, szerepkiosztásuk szerint eligazított és igaztalan híreket és állításokat hangoztatók, suttogók összesen. A hamvasztó és a következõ úti cél közötti idõ távolságot az új autópálya ugyancsak lerövidíti. A pályáról az idõ javulása miatt is jól látható a Balaton, az impozáns völgyhíd hangulatunkat jobbá teszi, pár mondat a családról, gyerekekrõl, unokákról és megérkeztünk. Puskás Béla a Somogy Megyei Temetkezési Szolgáltató Kft. katonás megjelenésû igazgatója fogad bennünket. Tizenegy temetõ igazgatása tartozik Puskás úr feladatkörébe, a szakmában széleskörû kapcsolatokat tart, írásai rendszeresen megjelennek az országos szakmai kiadványban, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület alelnöke, résztvevõje a temetkezéssel összefüggõ jogszabályokat elõkészítõ munkabizottságnak. Mint megtudtuk évente 300-400 sírhelyet ürítenek/exhumálnak. A lezárt temetõk többségénél nincs megbízható térkép, ezért elsõként kutatóárkot készítenek, majd maximum 40 cm mélységben a felsõ földréteget munkagéppel eltávolítják, ekkor ugyanis a megváltozott talajszerkezet jelzi a sír elhelyezkedését, innét kézi munkával, ásó segítségével folytatják a munkát. Egy sírhely kézimunkával történõ kiürítése egy dolgozó által egy órát vesz igénybe. Markolóval, földmunkagéppel történõ kiürítés törvény és kegyeletsértõ. A helyi ÁNTSZ-nek a kiürítés bejelentése után határozatot kell hoznia és a kiürítést folyamatosan ellenõriz-
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
nie kell, emellett jelen kell lennie a hamvak elszórásánál ill. a földi maradványok/csontok újratemetésén is. A Lõrinci úti Temetõ kiürítése és a hamvak elszórása során ezekbõl sok minden nem, vagy törvény- és kegyeletsértõ módon teljesült. Ezek egy részét Schubert úr által a testületi ülésen elmondottak, az errõl készült jegyzõkönyv is tanúsítja. A gyakorlat, tapasztalatok azt is igazolni látszanak, hogy a temetõ tömeges kiürítésekor elõkerült csontok további sorsáról nem rendelkez-
Végsõ nyughelyükön koszorút helyeztünk el Ott Sebõvel és Zwick Józseffel
het a kiürítést végzõ vállalkozó. Arról a jegyzõnek illetve a Képviselõ-testületnek kell határoznia, de a közmegegyezés érdekében a lakosság véleményét is célszerû megismerni. Soroksáron nem tudni ki döntött a több mint 2000 földi maradvány elhamvasztásáról illetve a hamvak Kaposváron történõ elszórhatóságáról. Tudtunkkal a Soroksári érintettek, a sváb szervezetek nem lettek megkérdezve, a Képviselõ-testület nem foglalkozott a témával, jegyzõi határozatról sincs tudomásunk. Csak nem Schubert és Napholcz urak megegyezése tette mindezt lehetõvé. Vagy valaki felhatalmazta Õket ezen döntés meghozatalára? Puskás úr elmondta, hogy az Elmúlás 2004 Kft. 2008. január 28-án rendelte meg tõlük az exhumládákba elhelyezett csontmaradványok hamvasztás utáni szórását. Az urnazsákokba lévõ mintegy két tonna összsúlyú hamvakat a megállapodás alapján 2008. február 13-án Ságvárról Kaposvárra szállították, a hamvak elszórására a Kaposvári Nyugati temetõben 2008. március 28-án került sor. Az Elmúlás 2004 Kft. a szóráshoz szertartást nem rendelt, azon a temetõ munkatársain kívül más, még az ÁNTSZ képviselõje sem
5
vett részt. Röviden ennyit az emberségrõl, becsületrõl, tiszteletrõl, az õsök és svábság megbecsülésérõl. Meggyõzõdésünk, hogy Ságváron a hamvasztás során valamint a Kaposvári Temetõben lévõ szórás mindenben megfeleltek a hatályos jogszabályok elõírásainak. Tudjuk, hogy munkájukat végezték, hozzáértõen és tisztességgel, mi mégis köszönjük Nekik. Mindez nem mondható el az ezen idõszakot megelõzõen a Soroksári történésekre, azokra és azokkal kapcsolatban akik különbözõ módon és formában hozzájárultak a törvények, jogszabályok és a kegyeleti elõírások megsértéséhez. Az igazgató kíséretében felkerestük a temetõ szóróparcelláját, amely végsõ nyughelyet ad az egykor Soroksáron elhunytak és eltemetettek, majd onnét kihantoltak és Ságváron elhamvasztottak számára. Többek megbízatását teljesítve fejet hajtottunk és koszorút helyeztünk el. A két helyszín tapasztalata, a tájékoztatások õszintesége és szakszerûsége megnyugtató volt számunkra. A Lõrinci úti temetõbõl kihantoltak/exhumáltak hamvainak Kaposvár Nyugati temetõjében történt elszórása tény, azt nem lehet megváltoztatni. A kényszerû tudomásulvétel azonban keserûséggel jár. Egyenlõre nem ismert, hogy ki vagy kik által hozott végiggondolatlan döntés idézte elõ azt, hogy a Lõrinci úti temetõben eltemetettek emlékét ápolni, a halottak napján virágot elhelyezni mintegy félnapos, közel 400 km autózást követõen lehetséges. A hamvak ugyanis a Pesterzsébeti temetõben is elhelyezhetõk lettek volna. A jogszabályok azt is megengednék, hogy a hamvakat visszahozva Soroksárra, a lezárt de kiürítésre nem került Déli temetõ azon részén helyezze el az önkormányzat, ahol késõbb az ott nyugvókat nem háborgatva emlékparkot kíván létrehozni. A döntést hozó(k) a hatályos jogszabályok ismeretének híján, vagy nem tudtak ezekrõl a lehetõségekrõl, vagy a hamvak visszaszállításának költségét nem tudták/akarták vállalni. Egy korrekt költségszámítás vélhetõen az utóbbi megoldások valamelyikének lehetõségét igazolná. A bekövetkezett hitel- és bizalomvesztéssel együttjáró következményekkel ezúttal nem is számoltunk! Az érintettek ne csodálkozzanak hát azon, hogy Soroksáron az õseikkel történteket egyre többen a svábok második kitelepítéseként élik meg. Hazafelé már arról beszéltünk, hogy miként éljünk azzal a lehetõséggel amit Puskás Béla Igazgató úr felajánlott, mely szerint szervezzünk közösen egyházi szertartást is magába foglaló végsõ elköszönést a Lõrinci úti temetõbõl hamvaikban Kaposvárra kerülteknek. A végsõ búcsú kötelesség, errõl idõben kell tájékoztatni a Soroksáron élõket, a Németországba kitelepítetteket és hozzátartozóikat. dr. Farkasfalvi József
6
www.egyuttsoroksarert.hu
EGYÜTT
Tisztelt Olvasóink! A Soroksári Önkormányzat Képviselõ-testületének 2009. április 30-i ülésének rendkívül gusztustalan és némileg morbid mozzanata volt Seres Béla képviselõ felszólalása. Seres Béla a soroksári sváb temetõkkel kapcsolatos ombudsmani vizsgálatról és körülményeirõl vallott nézeteit egy képzeletbeli levél felolvasásával hozta a testület és az ülésrõl készült jegyzõkönyv, valamint az önkormányzat honlapjának révén a köz tudomására. Figyelmet érdemlõ a képzelt levél, mert betekintést enged azon nézetekbe és stílusba, ami Seres Bélát és eszmetársait jellemzi. Talán nem sértõ Seres Bélára nézve, ha hangot adunk a szereplõket jól ismerõk azon véleményének is, miszerint Seres Béla nem írója, vélhetõen csak felolvasója volt „képzeletbeli nagynénje” által írt levelének. Kérem Tisztelt Olvasóinkat, nézzék el nekünk, hogy Seres Béla és eszmetársainak ötletét egyszeri alkalommal felhasználjuk. Mint ahogy a Seres Béla által felolvasott levélbõl kitûnik, a becsület, mint „fogalom nem szerepel szótárainkban, gondolatainkban”. Másként szólva, hogy mi is a becsület, arról a levélben aposztrofáltaknak halovány fogalmuk sincs. Szegény Seres Béla, sokan csodálkoznak azon, vajon mitõl érzi magát indíttatva, hogy becsületrõl szónokoljon? Seres Béla tehát egy, az idén bekövetkezett haláláig Németországban élt nagynénje képzeletben írt levelét olvasta fel. Trudi néninek a németországi Gaufeldenben postára adott válaszlevele a mi postaládánkba is megérkezett. Képzeletben írt levélrõl lévén szó, nem kértük sem a feladó, sem Seres Béla vagy esetleges házi beszédírójának engedélyét ahhoz, hogy lapunkban azt közreadjuk. Íme a képzeletben írt levél: Kedves Béla! Köszönettel megkaptam a soroksári újságot. Jó érzés járta át szívemet. Akkor meg különösen nagy volt az örömöm, amikor unokám tájékoztatott, hogy a képviselõk, sõt a polgármester és helyettesei a hozzád írt soraimat végighallgatták. De csoda dolog ez az internet is. Sohasem gondoltam volna, hogy a hozzád írtakat az egész világ olvashatja a soroksáriak honlapján. Tudod kedves Bélám, idõs asszony lévén már nemigen emlékeztem arra, hogy tulajdonképpen miket is írtam neked. De azt hittem, köztünk marad. Némileg elbizonytalanodtam, amikor unokám másodszor, majd harmadszor is visszaolvasta a neked szánt soraimat arról a fránya internetes honlapról. Talán, ha végiggondolod, miket is hordtam össze abban a levélben, akkor azt nem teszed közzé. Biztos azért olvastad fel a levelet, mert annak tartalmával egyetértettél és azt közönséged nagyobb része is szívesen hallgatta. Kedves Bélám! Engedd meg nekem, idõs nagynénédnek, hogy ráirányítsam figyelmed könnyelmûségedre. Ha tudom, hogy levelem nyilvánosságra hozod, nem írok le olyat, amit az unokáim is szégyelnének. Gondold el kedves Bélám, amit azokról a sehonnai idegenekrõl (Farkasfalvi, Fenyvesi, stb.) írtam. Azt, hogy szinte mindent magukba szívtak, megtanultak, hogy a Zwick Jóska olyan emberek hálójába került, akik tudásban, kapcsolati rendszerben, retorikában, elõregondolkodásban meszsze felülmúlják õt. Ejnye kedves Béci! Nem gondoltál arra, hogy ezzel inkább dicséred õket, vajon nem azt hallják ki belõle, hogy az általam találékonyan csak „kommunista pokoliskolákon” nevelõdötteket értelmes és mûvelt embereknek tartom. Kedves Bécikém, biztos vagyok benne, hogy soraim felidézésével nem ez volt a célod, de óhatatlanul felvetõdik, hogy köreitekben esetleg ezeknek híján vagytok. Mondják is, hogy érdemes
lenne egyszer elõvenni azokat a bizonyítványokat, amiket választási propagandaanyagokban bõven lehetet olvasni. Igazán megkérhetnéd a polgármestert is, hogy tegye ki a Képviselõ-testület asztalára a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzését tanúsító diplomáját. Esetleg megkérdezhetnéd Kolosi képviselõtársadat is, hogy mikor fejezi be a jogi egyetemet. Szó, mi szó, helyedben
Seres Béla volt munkahelye, a Materiál Szövetkezet
én elkerültem volna még a látszatát is annak, hogy a mûveltség, a képzettség, a retorika terén netán neked a „szamárpadon” jutott hely. Bécikém! Abban igazam lehet, hogy vajmi keveset ér a tudás, ha az nem párosul erénnyel. Azt találtam írni, hogy a becsület, mint fogalom ismeretlen ezeknek a „KISZ és kommunista pokoliskolákban nevelõdöttek” elõtt. Kedves Bélám! Ezzel a becsületproblémával síkos, emlékeim szerint szilikonos talajra tévedtél. A szilikonnal kapcsolatban eszembe jut, miért kellett nagy hirtelen otthagynod a Materiál Szövetkezet raktárosi állását. Bocsánat az elõbbi hasonlatért, mert a szilikon nem csak síkos, hanem mint tudod, ragadós is. Óvatosnak kellett volna legyél a becsület felemlegetésével azért is, mert lehet, hogy hallgatóságod közül többen is kínosan
érezték magukat. Ide, a távoli németországi Gaufeldenbe is eljutott annak híre, hogy polgármesteretek, Geiger Ferenc potom összegért, ahogy az már Soroksáron szokás, közbülsõ vevõn keresztül jutott hozzá a Táncsics Mihály utcai telekhez, a gyerekek korábbi játszóteréhez. Arról sem tudok, hogy beszámolt-e már Szrimácz Ferenc arról, miként szerezte meg családjával együtt a korábbi Vízisport-telepet. Kedves Bécikém! Remélem, nem érezte magát kellemetlenül az a színpatikus Kivágó Marika, amikor soraimat idézve azt hallja, hogy: „Ha csak az ország felsõ vezetését nézzük jelenleg, bõven megtalálhatóak a szefárdok, õk a volt kommunista ifjak.” Kivágó Marika alpolgármester asszony, az MSZP helyi vezére akár fel is állhatott volna, elhagyhatta volna az ülést szavaid hallatán. Micsoda szégyent hoztál volna szegény fejemre. Szerencsére maradt a helyén. Most sokan elmélkedhetnek azon, hogy vajon a Soroksári Önkormányzat testületi ülésén ezentúl nyíltan lehet-e kommunistázni, zsidózni. Mentségedül szolgálhat, ha arra gondoltál, hogy esetleg Kivágónénak fogalma sem volt arról, hogy kik a szefárdok. A kommunistázást biztosan értette, a III/II-es múltjának kiteregetése után erre már felkészülhetett, ennek ellenére bizonyára rosszul esett Neki amit mondtál, pláne, hogy a zsidó temetõkkel kapcsolatban írt, nem túl ízléses soraimat is képes voltál közzétenni. Bécikém, óvatosabb is lehettél volna levelem ismertetésével, mert hátha a Hiller is zokon veszi, hogy szövetségese és pártjának mindeddig védelmét élvezõ támogatottja, Geiger Ferenc polgármester nem vonta meg tõled a szót, nem utasította vissza azt, amit ugyebár egy képzeletbeli öregasszony írt. Lehet, hogy tudta, kinek a kezében volt a képzeletbeli levélíró tolla? Ölel Trudi nénéd, Gaufelden, 2009.
EGYÜTT
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
7
MOND, HOL AZ IGAZSÁG... Mond, hol az igazság. Így szól, vagy talán kérdez egy örökzöld sláger, melyet a napokban hallgattam a rádióban. Hát igen,életünk során kis és nagy dolgokban egyaránt sokszor tesszük fel a kérdést magunknak vagy másoknak. Évek óta kisérem figyelemmel a Soroksári Déli-, Közép-, és Lõrinci úti Temetõkkel kapcsolatos híradásokat, nyilatkozatokat és írásokat, melyek többnyire arra jók, hogy összezavarják az embert. A különbözõ érdekcsoporthoz tartozók ismereteiknek, felkészültségüknek megfelelõen tálalják a történeteket, sokszor ellentmondásosan, csúsztatással, ködösítéssel és mellébeszélõn. Alaposan átnéztem azokat a dokumentumokat, melyekhez az elmúlt évek során hozzájutottam. A tisztánlátás, tisztábban látás érdekében, a nyilatkozatokat, állításokat és ezeket igazoló vagy cáfoló tényeket idõrendbe raktam, mindenütt megjelölve azok forrását, a tényszerûségre törekedve. A hiteles adatközlésekbõl leszûrhetõ következtetések levonását, az összefüggések felismerését az olvasóra bízom. Geiger Ferenc polgármester - válasz Ott Sebõ úrnak a Déli temetõvel kapcsolatban ”...szeretnénk, ha a területen rendezett parkot tudnánk mielõbb kialakítani.”.
Az önkormányzat 2003 év végén haszonbérleti szerzõdést köt Schurina Tamással, Schubert István ismert vállalkozó alkalmazottjával, aki 2005-ben buldózerrel feldúlta a Déli temetõt.
Levél, 2000. január 18.
Szerzõdéskötés, 2003. december 19.
Budapesti Temetkezési Intézet levele Geiger Ferenc polgármesternek, „A Déli és Lõrinci úti lezárt temetõk teljes kiürítése nem történt meg.„
Szrimácz Ferenc alpolgármester, a Déli temetõi sírok „buldózeres” rendezése után - „Nem kegyeleti, nem hasznosítási, hanem politikai kérdésrõl van szó”.
Levél, 2004. január 7.
Index.hu, 2005. augusztus
Geiger Ferenc polgármester a Déli temetõ kegyeletsértõ dózerolását követõen - „Látványos politikai támadást akartak ismételten lefolytatni egy látszat projekttel...”
Kivágó Ivánné alpolgármester, a Déli temetõ buldózeres kegyeletsértését követõen - „A gyönyörû panorámás terület bérházak építésére lenne a legalkalmasabb”.
Soroksári Hírlap, 2005. szeptember 23.
Blikk, 2005. augusztus 18.
Geiger Ferenc polgármester - „Kötözködnek, úgy kerülnek elõtérbe, hogy bármit, ami a kerületben történik bírálnak. „Jó példa erre a temetõ ügye is. Az Önkormányzat minden jogszabályt betartott. 1985-ben, 20 évvel ezelõtt megszüntették a temetõt, exhumálták a területet, mégis támadnak minket miatta, és azt mondják kegyeletsértõk vagyunk”.
Fõvárosi Fõügyészség állásfoglalása - „A Déli temetõre kötött bérleti és a Lõrinci úti temetõre kötött adásvételi szerzõdés jogszabályba ütközik. A temetkezéssel és a kegyelettel kapcsolatos jogszabályok megsértése a közérdek sérelmével is jár”.
Soroksári Magazin, 2005. november
Fõvárosi Fõügyészség levele, 2007. június 21.
Dr. Homonnai Ildikó jegyzõ - „Schubert István 2002. április. 1-tõl bérli határozatlan idõtartamú szerzõdéssel a temetõingatlant. Elsõdlegesen azért, hogy a területet gondozza, másodlagosan, hogy ide deponálja az út és csatornaépítésekbõl kimaradó földet”.
Állami Számvevõszék vizsgálati megállapítása - „A Lõrinci úti temetõ Schubert Istvánnal 2005. május. 5-én megkötött adásvételi szerzõdés jogszabályba ütközik - semmis”.
Jegyzõi levél részlet, 2006. július 21.
Állami Számvevõszék vizsgálatából, 2006. 43. old.
Dr. Homonnai Ildikó jegyzõ - „...2005. május. 5-én az Önkormányzat adásvételi szerzõdést kötött Schubert Istvánnal a temetõ ingatlanra vonatkozóan. Jogi nonsense az adásvételi szerzõdést érvénytelennek titulálni. ...az adásvételi szerzõdés érvényességéhez semmilyen kétség nem férhet”.
Fõvárosi Fõügyészség levelébõl - „A Déli vagy Vágó utcai, valamint a Lõrinci úti temetõkre kötött haszonbérleti szerzõdések és adásvételi szerzõdés semmisségérõl tájékoztattuk Soroksár Önkormányzatának Polgármesterét”.
Jegyzõi levél részlet, 2006. július 18.
Fõvárosi Fõügyészség levele, 2007. június 21.
Geiger Ferenc polgármester - „A testület döntésének megfelelõen megkezdõdött a Szentlõrinci úti temetõ kiürítése. A pályázó megoldást talált arra, hogy a Pesterzsébeti temetõben fogja elhelyezni a hamvakat”.
Geiger Ferenc polgármester - „...a holttestmaradványokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temetõ fekvése szerint illetékes fõvárosi, kerületi Intézete jelenlétében közös sírhelybe kell elhelyezni”.
Képviselõ-testület ülése, 2007. október 9.
Képviselõ-testület ülése, 2007. november 23.
Dr. Homonnai Ildikó jegyzõ - „A polgármester a testületi ülésen estleges lehetõségként és nem tényként vetette fel a földi maradványok elhelyezésére az Erzsébeti temetõt. Ilyen mennyiségû kihantolt csont elhelyezésére Pesterzsébeten nincs lehetõség, befogadásától még a Fõvárosi Temetkezési Intézet is elzárkózott”.
Budapesti Temetkezési Intézet Simóka Kálmánné vezérigazgató - „Részvénytársaságunk az esetleges exhumálások egyikében sem vett részt - hozzánk ilyen megkeresés nem érkezett. Budapesten valamennyi temetõ az Intézet üzemeltetésében van, a Lõrinci úti temetõbõl földi maradványok elhelyezésére a temetõk egyikében sem került sor.„
Jegyzõi levél részlet, 2009. március 12.
Vezérigazgatói levél részlet, 2009. február 18.
8
www.egyuttsoroksarert.hu
EGYÜTT
Szrimácz Ferenc alpolgármester - „Szó sincs törvénytelenségrõl, minden a törvényeknek megfelelõen történt. Bízom benne, hogy nemcsak a törvényesség, hanem a kegyeleti részét is rendben fogja találni a vizsgálat.” ATV, 2009. március 8.
Szrimácz Ferenc alpolgármester - „Nem történt kegyeletsértés, amikor a Szent Lõrinci úti temetõt kiürítették, furcsának találja, hogy néhány civil szervezet most kéri számon az önkormányzaton a felszámolás módját, és ebbõl még etnikai kérdést is próbál kreálni.„ Helyi Téma, 2009. március 11.
Puskás Béla a Somogy Megyei Temetkezési Szolgáltató Kft. ügyvezetõ igazgatója - „A csont maradványokat az Elmúlás 2004 Kft. szállította a Ságvári hamvasztóba. A hamvakat Kaposvár nyugati temetõjébe szállítottuk, szétszórásukra 2008. március. 28-án került sor. A megrendelõ szertartást nem kért, a szóráson sem õ, sem az ÁNTSZ képviselõje sem vett részt. Puskás Béla igazgató közlése, 2009. április 15.
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi jogok országgyûlési biztosa - „A temetkezési jogszabályok értelmében a temetõ területét csak a sírhelyek kiürítése után lehet más célra használni. Ennek ellenére a Soroksári Önkormányzat ezeket bérbe adta,majd a Szentlõrinci úti temetõt elidegenítette. Fényképfelvételek bizonyítják, hogy a temetõ kiürítése kegyeletsértõ módon történt. Emiatt megállapítható az önkormányzat felelõssége is, mert nem ellenõrizte megfelelõen az exhumálás lefolytatását.„ Országgyûlési Biztos állásfoglalásából, 2009. március 27.
Soroksár Önkormányzat Képviselõ-testületének álláspontja - „Az Önkormányzat a temetõ kiürítése során a jogszabályi követelmények szerint járt el, az Önkormányzat és a Deponátor Kft. (Schubert István, - a szerk). A Temetõ kiürítése során méltó magatartást tanúsított, az elhunyt személyek emlékét tiszteletben tartotta, kegyelet teljesen járt el a csontok kiemelése és a szórás során. Képviselõ-testület ülése, 2009. április 30.
Fõvárosi Fõügyészség - „A Budapesti Rendõr - fõkapitányság Gazdaságvédelmi Fõosztálya 2009. április 20-tól jelentõs vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés büntette miatt nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen.„ Fõvárosi Fõügyészség levelébõl, 2009. június 8.
ÁKOS
A Lõrinci temetõbõl kihantolt csontmaradványok hamvasztását végzõ intézmény
KATONASÍROK Soroksár Önkormányzat Képviselõ-testülete rendkívüli ülésén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának a soroksári temetõk felszámolása ügyében lefolytatott vizsgálata alapján az elmúlt idõszak történéseinek áttekintésére kényszerült. Hogy ez miként sikerült, arról döntések és jegyzõkönyvek tanúskodnak. A testület álláspontjának idõtállóságát nem érdemes mérlegelni, jóslásokba sem kellene bocsátkozni. Mindenesetre a megkezdett és vélhetõen belátható idõn belül lefolytatandó Rendõrségi vizsgálat tisztázhatja a történteket és körülményeket. A Képviselõ-testület rendkívüli ülésérõl az önkormányzat honlapja teljes terjedelemben tudósít. A testülei döntés lényege, hogy Soroksáron a temetõügyekben minden a jogszabályoknak megfelelõen történt, a Lõrinci temetõ kiürítése kapcsán sem fordult elõ szabálytalanság. Szerintük ismert az is, hogy minden rendben lett volna, de Zwick József és érdekcsoportja nyilvánosságra hozta az ügyeket és ezáltal lejáratták Soroksárt. Az ezen véleményt megfogalmazók vélhetõen vészes feledékenységben szenvednek, a temetõügyeket évek óta azok tartják az érdeklõ-
dés középpontjába akik jogalap nélkül bérbe adták illetve eladták õket. Arról pedig, hogy ki és mivel járatta le Soroksárt korai beszélni, de ennek is eljön az ideje. A Lõrinci úti temetõ kiürítésével az Együtt jelenlegi lapszáma több cikkben is foglalkozik. Most és ezúttal a rendkívüli ülésen a temetõt kiürítõ Schubert István által mondottak azon részével kívánok foglalkozni ahol a jegyzõkönyv tanúsága szerint katonasírok kihantolását említette. Idézem: „találtak olyan katonasírokat, ahol kézigránát volt a katona mellé temetve. Ki kellett hívni a tûzszerészeket, és a Rendõrséget, errõl jegyzõkönyv készült. Találtak olyan katonasírokat, ahol kegyeletsértõ módon egymásra halmozva voltak a katonák„. Az elõbbiek tehát olyan tények, melyek bizonyítani látszanak, hogy a temetõt kiürítõ vállalkozó és vélhetõen munkáját ellenõrizni hivatott Önkormányzat címzetes fõmunkatársa sem volt tisztába azon jogszabályi elõírásokkal, melyek rögzítik a katonasírok kihantolhatóságának feltételeit. A temetõkrõl szóló törvény katonasírokra vonatkozó része elõírja a kihantolás módját, feltételét és lehetõségét, az elesetteket a Genfi egyezmény is védi, a katonasírokat csak a Hon-
védelmi Miniszter engedélyével lehet megszüntetni. Hadisírok észlelése esetén haladéktalanul értesíteni kell a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Irodáját, aki a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen kialakítja álláspontját és felügyeli a kihantolás folyamatát. A Lõrinci úti temetõben lévõ katonasírok megszüntetése, azonosíthatóságuk megsemmisítése, az elesettek csontjainak elhamvasztása vélhetõen a nemzetközi egyezmény és a temetõkkel kapcsolatos törvény megsértését is elõidézte. A katonasírok megszüntetésében eljárási jogosultsággal rendelkezõ Hadisírgondozó Iroda a Lõrinci úti temetõben megtalált katonasírokkal kapcsolatban mindez ideig sem a kiürítést végzõ vállalkozótól, sem Soroksár Önkormányzatától nem kapott hivatalos értesítést. Joggal következtethetünk arra, hogy Soroksár Önkormányzata a Lõrinci úti temetõ kiürítését olyan a temetkezéssel összefüggõ törvényi elõírásokat nem ismerõ vállalkozóra bízta, aki közbeszerzésen nyertes vállalkozóként gyakorlatlansága, ismerethiánya és felkészületlensége miatt törvényt sértett és szerzõdéses feladatának sem tudott maradéktalanul megfelelni. CAVINTUS
EGYÜTT
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
SZERKESZTÕSÉGI ÁLLÁSFOGLALÁS A Soroksári Svábok Független Egyesülete arra kérte a Soroksári Hírlap felelõs szerkesztõjét, Láng Imolát, hogy az alábbi közleménynek adjon helyt a közpénzbõl finanszírozott helyi lapban. Láng Imola a kérést elutasította. Véleménye szerint az alábbi „írás több pontban sértõ, félrevezetõ, személyeskedõ, sõt politikai állásfoglalást tartalmaz”. Megítélésünk és a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint ez inkább arra az eljárásra igaz, amit az önkormányzat folytat a sváb temetõk ügyében. Meglepõ érdekessége Láng Imola felelõs szerkesztõ által aláírt levélnek, hogy az a polgármester fejléces papírján jutott el a címzetthez. Kedves Láng Imola! Eddig is volt sejtésünk arról, hogy Ön több mint a Soroksári Hírlap felelõs szerkesztõje. Lehet, hogy a Polgármester távolléte esetén felhatalmazással rendelkezik arra, hogy véleményt formáljon és nyilatkozzon feladatkörét és információit meghaladó kérdésekben. De az is feltételezhetõ, hogy Ön csupán tolmácsolta fõnöke, más esetek kapcsán ismert véleményét. Esetleg új és magasabb tisztségre vágyik és pályázik? A Soroksári Svábok Független Egyesülete közleményének, annak tartalmát megismerve, lapunkban helye van. Tesszük ezt annak érdekében, hogy Láng Imola a Soroksári Hírlap felelõs szerkesztõje által gondozott lapban megjelent írás hátterét, a temetõkkel kapcsolatos történéseket Soroksár lakói más megvilágításból is megismerhessék. szerkesztõség
KÖZLEMÉNY A Soroksári Svábok Független Egyesülete sajnálkozását fejezi ki, hogy Soroksár Önkormányzatának Képviselõ-testülete a 2009. április 30-án megtartott rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának a soroksári temetõk felszámolásáról készített jelentésében foglaltakat nem fogadja el, a bocsánatkérésre, a német (sváb) közösség megkövetésére vonatkozó kezdeményezésnek nem tesz eleget. Nem vitatjuk a Képviselõ-testület jogát, hogy a kisebbségi ombudsman jelentésében foglaltaktól eltérõ álláspontra helyezkedjen, valamint, hogy más szervezetek, mint például a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetõinek álláspontjával azonosuljon. Magunk részérõl kinyilvánítjuk, hogy a kisebbségi ombudsman vizsgálatát alaposnak, tényfeltárónak, következtetéseit tekintve mértékadónak, javaslatait pedig megalapozottnak és elfogadásra méltónak tartjuk. Véleményünk szerint túlzott magabiztosságra vall, hogy a kisebbségi ombudsman véleményének elutasítására a Képviselõ-testület többsége (civil és az MSZP-frakció) által akkor került sor, amikor az arra felkért hatóságok (Fõvárosi Fõügyészség, Budapest Fõjegyzõje, ÁNTSZ) a vizsgálatot még el sem kezdték. A Fõvárosi Fõügyészség a Képviselõ-testület döntését röviddel megelõzõen hûtlen kezelés alapos gyanújával nyomozást rendelt el. Ezúton is megköszönjük a Fidesz Összefogás Soroksárért frakciónak, hogy nem azonosultak a Képviselõ-testület többsége által elfogadott határozattal. Méltányoljuk továbbá az SZDSZ képviselõjének kritikus hangvételû véleményét is. A Soroksári Svábok Független Egyesülete a Dr. László M. Jenõ Ügyvédi Iroda által készített szakvéleményt elfogadhatatlannak, a tények sokaságát figyelmen kívül hagyónak vagy azokat félremagyarázónak, egészében elfogultnak és tendenciózusnak, a Soroksári Önkormányzatot és a Schubert István tulajdonában lévõ Deponátor Kft.-t megvédõ irománynak tartja. Megítélésünk szerint a Képviselõ-testület súlyos hibát követett el, amikor alapvetõen a megrendelõk véleményét tükrözõ „szakvélemény”-re alapozta határozatát. A Soroksári Svábok Független Egyesülete visszautasítja a demokratikus légkört és vitakultúrát nélkülözõ stílust, ami a Képviselõ-testület rendkívüli ülését jellemezte. A Soroksári Svábok Független Egyesülete továbbra is vallja, hogy a soroksári sváb temetõkkel kapcsolatban törvénytelenségek sora volt jellemzõ, halottaink kihantolása kegyeletsértõ módon, egészében üzleti érdekek alá rendelten történt. Soroksár, 2009 május 8.
Soroksári Svábok Független Egyesületének vezetõsége
9
BOTRÁNY A TEMPLOM KÖRÜL Az Együtt Soroksárért Egyesület a közélet tisztasága érdekében számos, a soroksári vezetõket érintõ, illetve a közállapotokat jellemzõ ügyet tárt Soroksár lakossága elé. Ennek az EGYÜTT újság és az egyesület honlapja, a www.egyuttsorksarert.hu, legfõbb eszköze volt és marad is. Ugyanakkor a legkevésbé sem volt szándékunk, hogy az általunk is nagyra becsült egyházak és a hívõk belsõ életével foglalkozzunk. Most sem ez a célunk, amikor lapunk helyt ad Czeitler Márton, ismert soroksári zenemûvész írásának. Sajnálattal, de megütközéssel tapasztaltuk, hogy Soroksár vezetõinek egy része, élén Geiger Ferenc polgármesterrel, egyenlõre sikeresen vernek éket a Nagyboldogasszony Plébániát látogató, ehhez a templomhoz kötõdõ hívõk közé. A Zwick-család kötõdése, aktív szerepvállalása és anyagi áldozatvállalása a plébániával kapcsolatban Soroksáron széles körben ismert. Ennek ellenére, vagy éppen ezért egyre nyíltabban támadják az egyházon belül is. A soroksári vezetõk és az egyház berkein belüli hûséges támogatóik nem a bocsánatos bûnök közé sorolják azt, hogy Zwick József, a volt sváb temetõk kegyeletsértõ és törvénytelen felszámolása miatt szembe került velük. Azokkal, akik körömszakadtáig védik a védhetetlent. Támadják és becsmérlik Zwick Józsefet, ugyanúgy, mint Czeitler Mártont, az idõs harsona mûvészt is. Czeitler Márton szintén konfliktusba került Soroksár nagyhatalmú uraival, közülük különösen Szrimácz Ferenc alpolgármesterrel. A sokak által csak Marci bácsinak nevezett Czeitler Márton „bûne”, hogy a Soroksári Zenei Egyesületet - finoman fogalmazva is zavaros - pénzügyeit összefüggésbe hozta Szrimácz Ferenccel. Az elõbbiek maradhattak volna csupán a soroksári közéletet beárnyékoló események sorában, de nem maradtak. A hívõk megosztásán, az elõbb említettek bemocskolásán kívül a Soroksári Hírlap 2009. július 17-i száma a szélesebb nyilvánosság, a soroksári közvélemény elé tárta azt, ami inkább szégyellni való. A Soroksári Hírlapban megjelent cikk az Úrnapi Körmenettel kapcsolatban kicsinyes sértettséggel, szabotálással, a keresztényi viselkedéstõl idegennek titulálja a zenekart és annak vezetõjét, aki nem más, mint Czeitler Márton. Marci bácsi Soroksáron sok zenei eseményt szervezõ és azokat sokszor finanszírozó idõs mûvész. Szrimácz Ferenc és körei elõtt „nagy az õ bûne”. Szóvá merte tenni azt, ami értékrendje szerint tisztességtelen. Meggyõzõdésünk, hogy a Nagyboldogasszony Plébániához tartozó hívõknek, ugyanúgy, mint a soroksári lakosok többségének az a hitvallása,
10
www.egyuttsoroksarert.hu
EGYÜTT
Tisztelt Szerencsés Zsolt Kanonok Úr! Korábbi beszélgetésünkön abban állapodtunk meg, hogy segítséget kapok a körmenetek körüli rendezetlen állapotok tisztázásához. Az aktuális Úrnapi körmenet közelsége miatt vártam az értesítését, a konzultációt. Továbbra is fontosnak tartom azt a párbeszédet, ami tisztázhatná a körmenetekkel szembeni zavarkeltés hátterét, a körmenetek finanszírozásának lehetõségét. A Soroksári Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke, 2009. március 31-én kelt levelében, félrevezette Önt. Ullmann Mihály olyan megvilágításba helyezte, kényszeríttette a hívõi munkát, azon belül a mûvészeti tevékenységek gazdasági hátterét, ami nem felel meg a valóságnak. Az eljárás, az intézkedés méltatlan egyházunkhoz, a több évtizede fennálló templomi légkörhöz, emberi kapcsolatainkhoz. Az SNKÖ elnöke tudatosan tájékoztatta félre Önt. Tudatosan gerjeszt feszültséget a hívõk és Ön között. Az idõs hívõk ilyen irányú zaklatása, lejáratása nemcsak személyemet, hanem sokakat felháborít. Ullmann Mihály nemcsak a hívõk között, hanem az egyházi hagyományaink között is szelektál. Hátrányos, ellehetetlenítõ helyzetbe kényszerít olyan õsi egyházi hagyományunk megrendezését, mint a templomi körmenetek. Az eljárásával olyan feszültséget provokál, ami bomlasztja a hívõk és a templomunk közötti jó kapcsolatot. Elmondtam a megbeszélésünkön Önnek, hogy több mint 50 éve szolgálom templomunk körmeneteit. Szolgálatomat nemcsak Soroksáron, hanem a pesterzsébeti Szent Lajos templom és a Vécsei-lakótelepi kápolna körmeneteinél is ellátom. A körmeneteket több évtizede saját költségemen fizetem. Elmondtam Önnek, hogy a zenészek fellépésének költségeit nem az egyháztól várom. Azért sem, mert a nemzetiségünk, a magyar államtól évente 8-9 millió Ft-ot kap hagyományaink ápolására. Az Ullmann Mihály vezette német kisebbség minden évben 2.5 millió Ft-ot különít el hagyományaink ápolására. Az elmúlt 10 év alatt, amióta Ullmann úr az elnök, egyetlenegy évben, 2007-ben, kaptam támogatást a körmenetek megrendezéséhez.
Elfogadhatatlannak és hátrányos megkülönböztetésnek tartom azt az elnöki magatartást, ami különbséget tesz hagyományaik ápolása között. Az SNKÖ minden évben támogatja a templomunk kórusát. Ennek oka, hogy a kórusban énekel Ullmann Mihály úr és az elnökség több tagja, többek között a Schilling-házaspár. A kórusban énekelnek olyanok, mint Fuchs Gyula és Atkári Gyõzõ, akik az önkormányzat képviselõi. Az SNKÖ támogatja a kórus reprezentációját is (hidegtálak, italok, stb.) Tehát van pénz. Az SNKÖ támogatja a Plébánia Kerti fúvószenekari hangversenyt. Azt a zenekari mûsort, ami soha nem volt egyházunk hagyománya. Erre a hangversenyre közpénzekbõl 240 000.- Ft-ot fizetnek ki. De nem ez a baj. Legyen minél színesebb a templomunk és Soroksár élete. De az már baj, és szégyenteljes, hogy az évi három körmenet közül még egyetlen körmenet támogatására sem jut pénz. Említettem Önnek, hogy Ullmann Mihály úgy kezeli a kisebbség pénzét, mintha az a sajátja lenne. A magyar államtól kapott pénz minden polgáré. Azzal nem lehet tetszõlegesen bánni. Kisebbségünk vezetõi kellemetlen helyzetet alakítottak ki. Olyan feszültséget generáltak, amik károsan hatnak egyházunk életére. Ha nem tudunk megállapodni, ha nem keressük a megbékélés, az együttmûködés, a terhek megosztásának lehetõségét, akkor a feszültség, az ellentét tovább erõsödik. Nekem kellemetlen, hogy több évtizedes szolgálatomat ilyen szituációk és olyan személyek szégyenítik meg. Egyes személyeknek az az érdekük, hogy nemcsak Soroksár lakosságát, hanem a hívõket is megosszák. Törekvéseiknek már eredményei is vannak: Példa erre Zwick úr esete. Végezetül, meg kívánom említeni, hogy 2008-ban három körmenetet tartottam. A korábbi gyakorlatnak megfelelõen, kérem a hangszerszállítási költségek (7000 Ft/alkalom) kifizetését. Állásfoglalását várom.
BOTRÁNY A TEMPLOM KÖRÜL (folytatás a 9. oldalról)
Szent Pál apostol intését (1 KOR 6, 1- 9 ) a peres ügyekkel kapcsolatban. A Szentírás elõbb hivatkozott soraiban olvasható: „Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot?”. Mi úgy véljük, hogy a demokratikus közélet normái ettõl eltérõek. Szerencsés Zsolt kanonok úr sokat tehetett volna azért is, hogy az Úrnapi Körmeneten szóljanak a harsonák, és ne némuljanak el. Kanonok úr kitért a Czeitler Mártonnal való találkozás, egy tisztázó beszélgetés elõl, ugyanúgy, mint az Úrnapi Körmenet elõl is. Kanonok úr a Körmeneten más fontosabb „elfoglaltsága” miatt nem vett részt.
hogy a keresztényi erkölcs és a tisztességes közélet kéz a kézben jár. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Szerencsés Zsolt kanonok úr, mintha ennek felismeréséig nem jutott volna el. A pártatlanság és a sváb temetõk ügyében a meggyalázottakkal való szolidaritás inkább illet volna hivatásához. Vélhetõen rossz informátorai és rossz tanácsadói voltak, amikor Zwick József ellen fordult, õt hibáztatva a botrány miatt. Szerkesztõségünk által megismert levelében azt marasztalta el, aki fellépett a gyalázat ellen, és mintha azok pártján állna, akik azt elkövették. Erre utal a plébános úr Zwick Józsefhez írt levelének egyik részlete is, melyben Zwick József figyelmébe ajánlja
Soroksár, 2009. június 11.
Tisztelettel: Czeitler Márton
szerkesztõség
“Megvan a családfám” Vannak a kerületben szerencsés polgárok is. Például olyanok, akik április 30-án, a soroksári önkormányzat nagytermében látták, hallották, sõt kezét szorongathatták Soroksár elsõ és vélhetõen utolsó nemesi gyökerekbe kapaszkodó polgármesterének, Geiger Ferencnek. E szenzációs hír hallatán, ne tessenek a könyvszekrényeket, polcokat, fiókokat feldúlni! Ne keressék, ne lapozgassák Soroksár több száz éves múltját. Nincs semmi értelme. Abban nyoma sincs a szenzációs hírnek. Inkább örüljünk, hogy Soroksárnak olyan polgármestere van, aki nemesi õsökkel is meg van áldva. Köszönhetjük ezt elsõsorban Mária Teréziának, a Habsburg-Lotharingiai ház nagy asszonyának, aki 1740-tõl 1780-ig uralkodott. Mária Terézia zselléreket, (parasztokat) telepített be Magyarországra. A német földekrõl érkezett szorgos sváb parasztok letelepedtek Soroksáron. Az akkori nemesi garnitúrából senki nem ismert, csupán a fõnemesi házból való Grassalkovich Antal. Szó mi szó, évszázadokon át, nemesi kastélyok nem voltak Soroksáron. Soroksár, a krumpli földek és a vízimalmok települése volt. És most, több száz évnyi csend után, jött a szenzációs hír. Geiger Ferenc, a népes publikum elõtt felfedte múltját: „...mint soroksári születésût, mint soroksári svábot, akinek a déd, meg az ük szüleit telepítették be ide még Mária Terézia idejében - mert megvan a családfám, és tudom bizonyítani, hogy honnan, mikor és milyen nemesi származással telepíttek ide be minket...” Ebben a mondatban minden geigeri benne van. Fogadjuk el Geiger Ferenc szívet szorongató szavait. Mondjuk ki, ha kérdezik, ha nem, hogy Geiger Ferenc õsei nem betelepített sváb parasztok, hanem betelepített sváb nemesek voltak. Bizonyos mértékig azonban elbizonytalanító az újonnan elõkerült információ és nehéz lesz megmagyaráznia, amit a választások alkalmával Geiger Ferenc Soroksáron már annyiszor közhírré tett: „Õseim svábok, az 1700-as években lettek betelepítve, szüleim is itt látták meg a napvilágot. Apám szövõmesterként, majd mûvezetõként közel ötven, anyám szövõnõként mintegy negyven éven át dolgozott a legendás SORTEX-ben.” A leírtak szerint, a nemesi származású Geigerék Soroksáron 1994-ig nem sokra vitték, sváb munkások voltak. Nincs azon semmi röstelkedni való, hogy Geiger Ferenc szülei sváb munkások voltak. A Geiger papa szövõgyári munkásként, a Geiger mama szövõnõként élte le nehéz életét. Hogy a dédik meg az ükök az elsõ világháború elõtti, sokak számára nyomorúságos idõkben hol paroláztak, hol élték nemesi világukat, azt ma (a cikk folytatása a 11. oldalon)
EGYÜTT
A TANÚ A tanú tanúsít, tehát tud valamit, polgári és jogi értelemben fontos szerep az övé. Alapfeltételezés, hogy a tanú valaki, valakik vagy valami mellett tanúskodva elmondja, leírja amit tud, látott, vagy hallott. Bonyolult és felelõsségteljes dolog ennek alapján véleményt formálni, „ítélkezni”. Számomra az etalon, a legmaradandóbb Bacsó Péter legendás Tanú címû filmjének története. A film egy kor történetét mutatja be, lényegét sûríti pár órába. Aki mindedig nem látta, sajnálhatja. A közelmúlt tanúját a Képviselõ-testület temetõvel foglalkozó rendkívüli ülésén láttam és hallgattam, valamint késõbb olvastam a Táncsics Mûvelõdési Házban a megelõzõ napon általa elmondottakat, az Önkormányzat honlapján. A közelmúlt tanúja Kolosi Ferenc önkormányzati képviselõ, aki mondanivalója nagy részében vélhetõen eltévedt. Az ombudsmani álláspont és megállapítások tényekkel történõ cáfolata helyett személyemmel és az Együtt Soroksárért Egyesület tisztségviselõivel foglalkozott. A témaválasztással úgy járt, mint Ábel a rengetegben. Kolosi Ferenc képviselõ vagy nem értette meg az ombudsmani jelentésben foglaltakat, vagy a mundért védve, a civil frakció ukázának megfelelõen nem érthette meg a tényeken alapuló állításokat, kéréseket. Vélhetõen megdícsérték érte. Kolosi képviselõt felháborította az Együtt újság bocsánatra felszólító sorai, ingerültsége fokozódott „van pofája ezt leírni...gusztustalan” továbbá, “Megvan a családfám” (folytatás a 10. oldalról)
sem lehet tudni. De bizakodjunk, hogy erre a rejtélyre is elõbb vagy utóbb, az információkat birtokló Geiger Ferenc újabb tényközlése után fény derülhet. Tény, hogy a szegénységben élõ Geiger család legkisebb fia, a magyar népmesék hõseihez hasonlóan sokra vitte. Soroksár lakóit az egyik média a közelmúltban arról tájékoztatta, hogy a nemesi gyökérbõl kisarjadt fiúcska 15 év alatt az ország egyik leggazdagabb polgármestere lett. Mondhatjuk, Õ felülmúlta õseit. Geiger Ferencnek a hírforrás szerint nemcsak temérdek pénze, aranya, valutája, hanem rengeteg birtoka is van. Ezek között tudhatja a korábban köztulajdont képezõ, egykoron játszótérként szolgáló Táncsics Mihály - Tárcsás utcák által határolt saroktelket is. A tények makacs dolgok, ne irigykedjünk, elégedjünk meg azzal, hogy közöttünk él, kicsattanó egészségben, elégedett mosollyal Soroksár sváb származású, elsõ nemesi õsökkel rendelkezõ polgármestere.
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
11
“neki kellett volna bocsánatot kérnie a kitelepített svábokért”. Mindezek a szavak jól mutatják Kolosi képviselõ elmélyült, alapos gondolkodóképességét, szókincsét és kultúráját. Amit a temetõügyek kapcsán az elmúlt években leírtunk, megjelentettünk azok a tényeken alapulnak. Tudjuk nem tetszik. Kolosi Ferenc vélhetõen fogalmazás és idõpont zavara miatt kéri tõlem számon a svábok kitelepítését. Tudtommal ekkor még meg sem születtem. Emlékeztetem arra, hogy a soroksári svábok kitelepítésének 60. évfordulójára megjelentettük az Együtt különszámát, tartalmáért a svábok közül többen is köszönetet mondtak. Állásfoglalá-
séget talál, az nem a véletlen mûve. Kolosi Ferenc a Képviselõ-testület rendkívüli ülésén még az elõzõ napi mondanivalóját is túlszárnyalta. Mint megtudtuk 1967-tõl a Középtemetõ utcában lakott és édesapja részese volt az ottani katonasírok kiürítésének. Kolosi képviselõ, tehát tanú, aki vélhetõen tanúja volt a temetõ katonasírokat tartalmazó része kiürítésének, de az ottani lakópark építésének is. Tanú, aki elfelejtette, hogy az egy kiürítetlen temetõn történt, törvény és kegyeletsértõ módon. Kolosi Ferenc temetõügyekkel kapcsolatos ismerete és tevékenysége több mint elgondolkodtató. Kolosi képviselõ, vélhetõen kiosztott szerepe szerint amúgy gusztusosan, fogadatlan prókátorként közzétette, hogy doktori képesítésemet a múlt rendszerben szereztem, megtanultam, hogyan kell írni és hozzászólni, hozzátéve mindehhez, hogy törvényismerõ vagyok. A mondottakkal nem vitatkozom, sajnálom, hogy ennél alaposabb, tényszerûbb és kritikusabb mondanivaló összegyûjtésére nem futotta. A múlt rendszerre történõ - vélhetõen elmarasztaló - hivatkozását, az azóta eltelt idõszak történései és tapasztalatai egyre inkább más megvilágításba helyezik. Javaslom gondolja végig, - vélhetõen fájni fog - mit ígértek a rendszert váltók és mi valósult meg belõlük. A helyi történések résztvevõjeként nekem/nekünk nincs A kiürítetlen temetõre épített lakópark a Középtemetõ utcában min szégyenkeznünk. Akik Soroksáron résztvevõi sunk a törvénysértõ kitelepítésekrõl tiszta és vilá- voltak a köz érdekeit sértõ döntéseknek, szégyengos, honlapunkon olvasható. Ha ideje engedi kezzenek. Önnek is önvizsgálatot javaslok. javaslom hasonlítsa össze cikkünket a Soroksári dr. Farkasfalvi József Hírlapban megjelent írással. Ha tartalmi különbDe megosztott további titkokat is Geiger Ferenc a jelenlévõkkel 2009. április 30-án, az Önkormányzat rendkívüli ülésén: „...megvan a családfám, tudom bizonyítani, hogy, honnan, mikor és milyen nemesi származással telepítettek ide be minket...” Az Önkormányzati honlapon is olvasható hír alapján Soroksár népe tisztelettel kéri és várja, hogy a családfa színes másolatát ajánlja fel a Helytörténeti Múzeum részére. Szeretnénk ezen kordokumentumot elhelyezni, fõiskolai és egyetemi végzettségét tanúsító diplomáinak másolatával együtt. Vélhetõen, nemesi õsein túl mások is büszkék lennének arra, hogy Soroksár polgármestere, mint ahogy azt elsõ megválasztását megelõzõ szórólapjain közzé tette, 1984-ben a Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Fõiskolát, 1991-ben pedig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet is elvégezte. A Múzeum az a hely ahol a dokumentumok méltó módon mutathatnák be Geiger Ferenc polgármester múltjának, jelenének meghatározó idõszakait. Kérésünk teljesíthetõségében õszintén reménykedve, üdvözli: GALLUS
A bejelentõ idõben kereket oldott! A képtelennek tûnõ történet Soroksáron történt ez év áprilisában. Egyesületünk megalakulása óta minden évben a Föld Napjához - április 22 - igazítva szervezi az éves környezettisztítási napokat. Több alkalommal javasoltuk az önkormányzatnak, hogy a világ legtöbb országához, és egyre inkább hazánk több településéhez hasonlóan, ebben az idõpontban kerüljenek évenként meghirdetésre a tavaszi tisztítási akciónapok. Ennek érdekében éveken keresztül írásban tájékoztattuk a jegyzõt azokról a hulladékkal szennyezett területekrõl, melyek szervezett akció keretében kitakaríthatók lettek volna. Javaslataink azonban nem kerültek meghallgatásra. Egyesületünk úgy gondolja, hogy a takarítási akciókat oda kell szervezni, ahol a munkavégzés érdemi, ahol az illegálisan elhelyezett hulladék összegyûjtése valóban a természetes környezet megtisztítását és újjáéledését szolgálja. A Molnár-sziget déli csücskére szervezett önkormányzati takarítás, inkább látvány projekt, (a cikk folytatása a 13. oldalon)
12
www.egyuttsoroksarert.hu
EGYÜTT
VÉDÕOLTÁS
SOROKSÁRON A HELYZET VÁLTOZATLAN
A Soroksári Hírlap XV. évfolyam 5. számában olvastam Schubert István soroksári vállalkozó nyilatkozatát. Orvosként tennék észrevételt az alábbi állítással kapcsolatban: „...és beoltatta õket minden olyan betegség elleni védõoltással, ami az elmúlt közel 300 évben elõfordulhatott, hogy az esetleges fertõzéseket elkerülje.” Elég nehéz értelmezni egy ilyen kijelentést a következõ okból: Magyarországon mindössze 133 éve beszélhetünk az elsõ védõoltásról, a himlõ elleni immunizálás megjelenésérõl. Többes számban csak az utóbbi 50 évben lehet beszélni. Schubert István, olyan fertõzõ betegségekrõl beszél, amelyek „az elmúlt 300 évben elõfordulhattak.” Ezekkel kapcsolatban, még rosszabb a mérleg. Valójában az elmúlt 300 évben nagyon sok betegségrõl kiderült, hogy fertõzés eredete van, de sajnos csak nagyon kicsi töredékére sikerült megelõzõ védõoltást kidolgozni. Például TBC legújabb komoly veszélyeket rejtõ, ún. XDR.-TB-re. De Schubert István bizonyára nem erre gondolt… Hanem mire? Pontosan nem tudom. Talán õ sem. Dr. Jelenik Zsuzsanna (Országos Epidemiológiai Központ) szakmai könyvében egy tucatnyi oltást sorol fel, mint Magyarországon bevezetett védõoltásokat. Ezek zömét minden gyerek megfelelõ ütemben megkapja. Egy életre szólnak. Csak néhány olyan marad el, - mint a veszettség elleni oltás - ami csak speciális helyzetekben, veszélyeztetett személyek részére adnak be. Remélem, hogy a temetõ kiürítése kapcsán a veszettség nem állt fenn és a Schubert István által említett védõoltásokat feltehetõen hozzáértõ szakember határozta meg, a munkások egészségét védve. Dr. G.A. belgyógyász
A szerkesztõ megjegyzése: A Deponátor Kft., mint fõvállalkozó és az Elmúlás 2004 Kft., mint alvállalkozó kérelmére az ÁNTSZ X-XVII. ker. Intézete szakvéleményt adott ki: “...az utolsó temetéstõl számított idõ is jelentõs mértékben meghaladja a porladási idõtartamot, a holttest maradványok exhumálása, illetve hamvasztása közegészségügyi, járványügyi szempontból akadályokba nem ütközik.”
Az élet velejárója, hogy hasznosítható területek ne heverjenek parlagon, ez igaz a magán és a közösségi területekre egyaránt. A hasznosítatlan terület gazosodik, hasznot nem hoz, és még mûvelési kötelezettség illetve annak költsége is terheli a tulajdonost. Az elhanyagolt, gondozatlan ingatlanok látványa gazdátlanságról, az esetek többségében jogszabálysértésrõl tanúskodnak. A magánemberek tulajdonukkal szabadon gazdálkodnak, bármikor eladhatják, nem kell hozzájárulást, egyetértést beszerezniük, sem a rokonoktól, sem a szomszédoktól, ugyanis nincs közük hozzá. Más azonban a helyzet, ha közvagyonról van szó, annak értékesítését törvények és jogszabályok írják elõ, és a helyi rendeleteknek ezekkel összhangban kell lenniük. Az önkormányzatoknál az értékesítés jogosultsága értékhatártól függõen a Képviselõ-testület vagy az illetékes bizottság hatásköre. A közvagyon értékesítése mindenkor a kényes kérdések egyike, ha nem a legfontosabbika. Indokait, hatását, következményeit ajánlatos körültekintõen megvizsgálni, elemezni és az ezekkel kapcsolatos felelõs döntést alapos mérlegelést követõen meghozni. A közvagyonnak Soroksáron is voltak és vannak olyan elemei, melyek értékesítését megelõzõen a választópolgárok véleményét meg kellett volna ismerni, a „közegyetértést” be kellett volna szerezni. A közmeghallgatás keretei között ez nem végezhetõ el, az sem elégséges, ha errõl az önkormányzat belsõ hirdetménye értesít. A „közegyetértés” az igazi tulajdonosok véleményének kikérése, az illetékes testület hatáskörét sem csorbítaná. Sõt! Az önállóságra és az önkormányzásra közel tizenöt éve lehetõséget kapott Soroksáron az elmúlt években a közvagyon értékesítésének több olyan esete került nyilvánosságra, melyeknél a törvények és jogszabályok megsértése beigazolódott. Felsorolásuk helyett a mostani lapszámunkban lévõ ügyeken túl ajánlom figyelmükbe a www.egyuttsoroksarert.hu honlapunkra az elmúlt évek során felhelyezett dokumentumokkal alátámasztott írásokat. Közel egy éve a Soroksári Hírlap városházi napló rovata arról tudósított, hogy a Képviselõ-testület a Molnár-sziget déli csücskét pályázat útján értékesíti. A pályázati kiírást elõkészítõ munkacsoport a megbízott képviselõkbõl állt. A lakópark építését lehetõvé tevõ pályázati kiírás miatt több soroksári társadalmi szervezet egyetértésével levélben fordultunk a polgármesterhez, a helyi frakciók vezetõihez, a fõvárosi és országgyûlési képviselõkhöz. Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a kerület legértékesebb területével kapcsolatos
döntés a Soroksáriak érdekeivel ellentétes, egyúttal választási ígéreteiknek is ellentmond és szavahihetõségüket is megkérdõjelezi. Jeleztük azt is, hogy a Fõvárosi Közgyûlés ide vonatkozó rendelete lakópark építését a szigeten nem teszi lehetõvé. Megkeresõ levelünket, a választók bizalmából funkcióba kerültek, válasz nélkül hagyták.
Ilyen is lehetne a Molnár - sziget Déli csúcsa, Szabadidõ-pihenõ park a Lágymányosi híd melletti Kopaszi gáton
Ezért kényszerültünk arra, hogy a címzettek által nem szeretett nyilvánossághoz forduljunk. Több újság foglalkozott az elvárható nyilvánosságot, jogismeretet és szakszerûséget nélkülözõ üggyel. A Soroksáriakat tájékoztattuk, véleményüket és állásfoglalásukat kértük abban, hogy az értékes szigetcsúcs területén lakópark, vagy inkább közcélú pihenõ és szabadidõpark létesüljön. A Közigazgatási Hivatal és a Fõpolgármesteri Hivatal levelünkre válaszolva a Képviselõ-testület határozatának jogszerûtlenségét és jogsértését állapította meg. A Képviselõ-testület arra kényszerült, hogy a törvénysértõ rendeletét hatályon kívül helyezze. Nagy baj van ott a törvények ismeretével, betartásával és betartatásával, ahol annak ellenére hozott törvénysértõ határozatot a laikus testület, hogy 2005 decembere óta ismert volt a polgármester és jegyzõ elõtt a Fõpolgármesteri Hivatal lakóparkot elutasító álláspontja. Soroksáron a helyzet, változatlan? Bakos József
EGYÜTT A bejelentõ idõben ... (folytatás a 10. oldalról)
mint a természetes környezet megvédése. Ezen többnyire a nyugdíjas szervezet, és idõnként a horgászegyesület néhány tagja vesz részt. A civil szervezetek nagy részét karanténba tartó Civil Egyesületbe tömörített mintegy ötven szervezet tagjai többnyire ezen nem vesznek részt. Egyesületünk az utóbbi hat évben több száz köbméter szeméttõl szabadította meg Soroksárt.
EGYÜTT SOROKSÁRÉRT - 1238 Budapest, Házhajó u. 63.
rendõri intézkedést. A kukkoló fényképen történõ megörökítése elmaradt, mivel lebukástól tartva indított és kereket oldott. Megdöbbentünk, ezen a jellemtelen és pitiáner magatartáson. Hasonló fogáskeresés 2005-ben már ért bennünket. Akkor Egyesületünk vezetõit a helyszínre irányított mezõõr bejelentése alapján a jegyzõ, indoklásában a „Soroksáron különösen üldözendõ cselekmény”, miatt határozatában 80-80 ezer forint pénzbüntetésre, ennek elmaradása esetén közmunkára kötelezte. Korábban megírtuk, a bíróság az érintetteket felmentette. Sokunknak úgy tûnik, Soroksáron azoknak nem tetszik a közterületi szemét öntevékeny összegyûjtése és elszállítása akiknek feladatát képezné az illegális szemét-
13
lerakók felszámolása és kialakulásuk megakadályozása. Vélhetõen másutt kell keresni az igazi okokat, és nem csupán ezen “szemét ügyek” nyilvánosságra kerülésének körülményei aggasztják igazában a kukkolónkat és társait. Az intézkedés befejeztével megtudtuk, nincs közöttünk körözött bûnözõ, gépjármûveink sem lopottak, folytathattuk a megkezdett munkát. Pár óra közérdekû munkavégzés után mintegy 6 - 8 m3 illegális hulladéktól szabadítottuk meg az erdõ területét. Bizakodunk abban, hogy emiatt nem kerültünk be valamilyen nyilvántartásba. Más okok miatt pedig úgyis nyilvántartanak bennünket. Szer Ferenc
KÖSZÖNJÜK MARCI BÁCSI! Soroksár ismert és elismert mûvésze, Czeitler Márton a Magyar Rádió nyugdíjas harsonamûvésze, ebben az évben a 15. jubileumi ajándék mûsorát állította össze. Ez alkalommal újabb parádés szereposztással lepi meg a Soroksáriakat. A 20 tagú fúvószenekar kíséretében a zenei világ legismertebb operett és filmdalai csendülnek fel ezen alkalommal. A mûvész úr tisztelettel hívja és várja a zene, a dal szerelmeseit. A kiserdõi szemét a zsákokba került
Idén április 17-én a Molnár-sziget Északi csúcsára, 18-án szombaton, az Alsóhatár út - Vágóhíd út - Bolyai J.-u. által határolt kiserdõ területére hirdettünk a korábbi évekhez hasonló környezettisztítási akciót. Egyesületünk tagjai és aktivistái reggel 9.00-kor találkoztak a Bolyai János utcai parkolóban. Rövid eligazítás után kiosztásra kerültek a hulladékgyûjtõ zsákok és a munkavédelmi kesztyûk, melyeket évek óta a Pilisi Parkerdõ Budapesti Erdészete biztosít egyesületünk részére, akik az összegyûjtött szemét elszállítását is rendszeresen vállalják. Az Erdészettel lévõ együttmûködést a kényszer hozta létre, mivel az önkormányzattal nem sikerült korrekt együttmûködést kialakítanunk. Alig, hogy elkezdtük a munkát, egy rendõrautó jelent meg két rendõrrel, akik a munka felfüggesztését kérték. Határozottan láttak hozzá a munkát végzõk igazoltatásához és a gépjármû okmányok ellenõrzéséhez, miközben azt tudakolták, hogy mit csinálunk és kinek az engedélyével. A feladatukat teljesítõk elbizonytalanodását tapasztaltunk, amikor elõadtuk, hogy évek óta a mások által a kiserdõbe hordott szemetet takartjuk és szállítatjuk el az Erdészettel. Ezt elõzõen a polgármesternek is bejelentettük. Az elmondottak hatására az intézkedõk - némi csalódottságot mutatva - megenyhültek, mivel elmondásuk szerint õk lakossági bejelentés alapján érkeztek, hulladék illegális elhelyezése miatt. A „félreértés” tisztázása közben, többen észlelték, hogy a mintegy 50 méterre lévõ utca sarkáról egy Mitsubishi Pick-up terepjáróból (rendszám a szerkesztõségben) egy szõrös képû ismerõsnek tûnõ személy „felügyeli, ellenõrzi” a
szerkesztõség
14
www.egyuttsoroksarert.hu
EGYÜTT
KÉZFOGÓ, avagy egy “szent szövetség” vége? Szokatlan, meghökkentõ látvány tárult azok elé, akik részt vettek ez év március 13-án délelõtt Soroksár Hõsök terén megtartott március 15-i ünnepségen. Az ünnepi esemény amúgy a hagyományos keretek között került megrendezésre. Geiger Ferenc polgármester ünnepi beszédét követõen volt ünnepi mûsor, zenekar, koszorúzás,
azt, amint a Hiller Istvánnal választási szövetséget kötõ, az MSZP folyamatos támogatásával polgármesterré választott Geiger Ferenc árpádsávos zászló alatt koszorúz. Legitimálta politikailag az ünnepség ilyetén való megtartását Kivágó Ivánné alpolgármester, az MSZP soroksári szervezetének elnöke is. Nem tudható, Hiller István hogyan
Geiger Ferenc polgármester, Kivágó Ivánné és Szrimácz Ferenc alpolgármesterek, Dr. Homonnai Ildikó jegyzõ árpádsávos zászló alatt koszorúzott
himnusz. Ami eltért a korábbi évek hasonló rendezvényeitõl, annak különös politikai pikantériája volt. Az ünnepség ideje alatt, a koszorúzó helyként is funkcionáló emlékmû két oldalán fekete egyenruhában, díszõrséget állt a Magyar Gárda négy tagja. A díszõrség elõtt állók egyike kezében nagyméretû árpádsávos zászlót tartott, vele szemben a díszõrség parancsnoka tisztelgett. Kinek-kinek politikai ízlésére van bízva, amit ez a jelenet sugallt. Következésképpen lehet annak üzenete, hogy a soroksári önkormányzat által rendezett ünnepségen, a rendezvény koreográfiájába belefért a Magyar Gárda díszõrsége, árpádsávos zászlóval együtt. Ennél is meglepõbb, hogy - mintha mi sem történt volna - a kerület vezetõi (Geiger Ferenc polgármester, Szrimácz Ferenc és Kivágó Ivánné alpolgármesterek, Dr. Homonnai Ildikó jegyzõ), a politikai pártok, továbbá a kerület társadalmi életét reprezentáló szervezetek, intézmények és a lakosság képviselõi mind-mind elhelyezték koszorúikat és virágcsokraikat. Tudom, többen voltak olyanok, akik feszengve, csak a kényszer szülte helyzetnek engedelmeskedve tették ezt. Ha lenne helyi televízió és korrekt nyilvánosság, akkor lett volna csak igazán tanulságos a soroksári lakosoknak is végignézni
egységet kifejezõ legnagyobb nemzeti ünnepünkön? Vélhetõen az ünnepség ezen kérdésekben megfogalmazódó üzenete nem jutott el Hiller Istvánhoz, Soroksár MSZP-s országgyûlési képviselõjéhez, valamint az MSZP budapesti Elnökségéhez sem, melynek a hírek szerint Kivágó Ivánné oszlopos tagja. Ellenkezõ esetben való-
Díszõrséget állt a Magyar Gárda négy tagja. A díszõrség elõtt állók egyike kezében nagyméretû árpádsávos zászlót tartott.
reagált volna, hiszen koszorúját távollétében és nevében helyezték el. Az MSZP soroksári szervezetének képviselõi külön is koszorúztak, mindannyian büszkék lehetnek magukra. Félreértés ne essék, az akkor még be nem tiltott szervezet szíve-joga legnagyobb nemzeti ünnepünkön megemlékezést tartani. A probléma az, hogy demonstratív módon, egy politikai alakzat szimbólumával és díszõrségével látványosan lehetett „dekorálni” az Önkormányzat március 15-i ünnepségét, lehetetett március 15-ének nemzeti egységet jelképezõ lényegét felülírni. Ez nem értelmezhetõ másként, mint a rendezõ(k), a Geiger Ferenc által irányított önkormányzat politikai szándékának megjelenítését, esetleg elképesztõ érzéketlenségét azokkal szemben, akiket sért a nemzeti ünnep elõbbiek szerinti „soroksári újraértelmezése”. A résztvevõk között voltak, akik egy új kézfogóról tettek említést. Netán Hiller a múlt, a Jobbik a jövõ? Vége van esetleg a Hiller-Geiger választási szövetségnek? Geiger és csapata csupán csak tesztelte a közvéleményt? Miként fogadják, esetleg szóvá teszik-e, hogy MSZP-s szövetségeseivel árpádsávos zászló alatt koszorúz a nemzeti
színûleg nem jelölték volna a III/II-es múltját is büszkén vállaló Kivágó Ivánnét a Fõvárosi Közgyûlés MSZP frakciójába, talán még egy-két órára sem. Végezetül engedjenek meg egy ironikus megjegyzést. Így jár az, aki mindent alárendel a szavazatok maximalizálásának, a hatalom mindenáron való megtartásának. Ma már nem tudható biztosan, hogy kinek kellemetlenebb az a „szent szövetség”, amely Hiller és Geiger között korábban kötetett. Hillernek nagyobb teher a Geiger, vagy fordítva? MÁRCIUS
Az Együtt Soroksárért Egyesület Idõszakos Kiadványa Bejegyzési szám: 2.9.1/1181-1/2005 Fõszerkesztõ: dr. Farkasfalvi József Szerkeszti: A szerkesztõ bizottság A szerkesztõség címe: 1238 Budapest, Házhajó u. 63. Tel./fax: 350-0374
[email protected] www.egyuttsoroksarert.hu DTP: Stemma Design Kft. - www.stemma.hu Nyomdai kivitelezés: Lakkozó Kft. - www.lakkozo.hu A szerkesztõség a névvel és címmel ellátott leveleket szerkesztve és rövidítve közli. Lapzárta: 2009. augusztus 15.
“A soroksári temetõkkel kapcsolatban, jelentõs vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés miatt a Budapesti Rendõrfõkapitányság Gazdaságvédelmi Fõosztálya nyomozása folyamatban van”. - Fõvárosi Fõügyészség levelébõl, 2009 június 8.
