“Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése” PHARE program előkészítése
A Szálláshely szolgáltatás, vendéglátás, turizmus ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei - munkaadói részanyag -
Készítette: Kovács László
Budapest 2002. január
ÁGAZATI ÉRDEKEGYEZTETÉS A VENDÉGLÁTÁSBAN -MUNKAADÓI SZEMSZÖGBŐL (“Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. PHARE projekt megrendelésre készült tényfeltáró tanulmány) A “Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (H)” statisztikai ágazat az 55.10-55.52 közötti TEÁOR’99 kódnak megfelelő főtevékenységű cégeket foglalja magába. Az ágazat TEÁOR szerinti belső alágazati tagozódása: szállodai szolgáltatás (55.1), ifjúsági turistaszállásszolgáltatás, kempingszolgáltatás (55.2), éttermi, cukrászdai vendéglátás (55.3), egyéb, nyílt árusítású vendéglátás (55.4), munkahelyi és közétkeztetés (55.5). Az ágazat jellege, struktúrája: •
A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban működő vállalkozások száma gazdálkodási forma szerint
Tevékenység
Összesen
KFT
Részvénytárs aság 89 90 92 54
Szövetkezet
1998. dec. 31. 1999. dec. 31. 2000. dec. 31. Szállodai szolgáltatás étteremmel Szállodai szolgáltatás étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállás szolgáltatás Kempingszolg áltatás Egyéb kereskedelmi szálláshelyszolgáltatás Éttermi, cukrászdai vendéglátás Egyéb, nyílt árusítású vendéglátás Munkahelyi étkeztetés Közétkeztetés
44470 42790 41834 1268
5004 5301 5759 744
845
286
2
1
9
250
192
61
-
1
3
66
268
45
2
-
3
60
5735
478
9
5
9
364
17601
3228
17
5
293
4265
14479
741
2
4
148
2084
1250
131
6
1
11
278
196
45
-
-
9
62
21 22 21 4
Közkereseti társaság 242 278 497 12
Betéti társaság 6398 6854 7665 236
A táblázatból megállapítható, hogy az ágazatban működő vállalkozások döntő többsége egyéni vállalkozás (27800 db), ami az összes vállalkozások számának 66,5 %-a. Jellemző gazdálkodási forma még a korlátolt felelősségű társaság (KFT) (5759 db), ami 13,8 %-nak felel meg, illetve a betéti társaság (BT) (7665 db), ami 18,3 %-a az ágazatban működő összes vállalkozásnak. Nem jellemző vállalkozási forma a részvénytársaság (RT) (92 db), szövetkezet (21 db), illetve a közkereseti társaság (KKT) (497 db).
2
Alágazati bontáson belül legjellemzőbb vállalkozási tevékenység az éttermi, cukrászdai vendéglátás, amely az összes tevékenység 42,1 %-át adja, illetve az egyéb, nyílt árusítású vendéglátás szakágazat, melynek TEÁOR szerinti definíciója: az ital helyben fogyasztásra történő értékesítése azaz kocsma, bár, söröző, zenés éjszakai szórakozóhely. Az összes tevékenység 34,6 %-át adja. Ezek a vállalkozások gazdálkodási forma szerint döntően egyéni vállalkozásként, betéti társaságként, korlátolt felelősségű társaságként működnek. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók létszáma A foglalkoztatottak száma és százalékos megoszlása az ágazatban: 1999-es adat szerint 133,2(ezer) fő volt ez a nemzetgazdaságban foglalkoztatottaknak a 3,5 %-át jelentette. A “foglalkoztatottak” meghatározás felöleli mindazokat, akik fizetés ellenében dolgoznak. A foglalkozás jellege azonban jelentősen eltér attól függően, hogy valaki önálló (selfemployed), vagy pedig valaki másnak az alkalmazásában áll. Az önállókhoz egy további foglalkoztatási kategória is tartozik: a segítő családtagoké, akik formális fizetés nélkül vesznek részt a családi vállalkozásban (természetesen az önállóknak lehetnek fizetett alkalmazottaik is). Ebben az ágazatban elterjedt ez a foglalkoztatási kategória főleg azért, mert az 1989-es rendszerváltás után százezrek kényszerültek kiváltani a vállalkozói igazolványt és váltak “kényszervállalkozóvá” és vonták be családtagjaikat a vállalkozás menetébe. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók létszáma a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál Tevékenység
Fizikai (fő) 57322 59176 szolgáltatás 11837
1999. 2000. Szállodai étteremmel Szállodai szolgáltatás 838 étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállás 1845 szolgáltatás Kempingszolgáltatás 389 Egyéb kereskedelmi 712 szálláshely szolgáltatás Étterem, cukrászdai 22968 vendéglátás Egyéb, nyílt árusítású 3952 vendéglátás Munkahelyi étkeztetés 14956 Közétkeztetés 1679
foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Összesen (fő) (fő) 17612 74934 18333 77509 5460 17296 332
1170
5840
7685
262 284
651 995
3096
26065
393
4345
2362 305
17318 1984
Megállapítható, hogy amíg az alkalmazásban állók létszáma 2000-re csak 3,4 %-kal nőtt, addig a vállalkozások száma 11,8 %-kal. Feltűnő, hogy amíg a működő vállalkozásoknak a szállodai szolgáltatás étteremmel szakágazat 3,03 % adja, addig az alkalmazásban állók létszámánál ez az arány 20 % feletti. A legtöbb alkalmazottat az éttermi, cukrászdai vendéglátás szakágazat foglalkoztatja 26065 fővel, ami az összes foglalkoztatottnak 36,63 %a. .
3
A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban működő vállalkozások száma létszámkategória szerint Tevékenysé Egyéni g vállalkozáso k száma 1998.dec.31 32507 1999.dec.31 29849 2000.dec.31 27665 Szállodai 217 szolgáltatás étteremmel Szállodai 295 szolgáltatás étterem nélkül Ifjúsági, 61 turistaszállá s szolgáltatás Kempingszo 154 lgáltatás Egyéb 4853 kereskedelm i szálláshelyszolgáltatás Éttermi, 9727 cukrászdai vendéglátás Egyéb nyílt 11456 árusítású vendéglátás Munkahelyi 822 étkeztetés Közétkeztet 80 és
0 fő és ismeretlen létszámú 6071 4955 5422 351
1-4 fő
5-19 fő
20-49 fő
50 fő felett
Társas vállalkozáso k összesen 12233 12941 14169 1051
4240 5680 6240 321
1517 1857 2026 233
277 311 341 84
128 138 140 62
284
200
54
8
4
550
44
64
21
2
-
131
53
48
10
-
3
114
508
320
43
3
8
882
2845
3515
1281
187
46
7874
1153
1574
278
17
1
3023
134
164
90
27
13
428
50
34
16
13
3
116
Az ágazatban működő vállalkozások közül -csökkenő száma mellett- még mindig az egyéni vállalkozások vannak döntő többségben a társas vállalkozásokkal szemben, az arányuk majdnem a kétszerese a társas vállalkozásoknak. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Tevékenység
Fizikai (Ft) 37460 43185 szolgáltatás 62443
1999. 2000. Szállodai étteremmel Szállodai szolgáltatás 47828 étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállás 41371
foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Összesen (Ft) (Ft) 88168 50067 97173 56593 146650 89123
4
81820
57951
76912
68618
szolgáltatás Kempingszolgáltatás Egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás Éttermi, cukrászdai vendéglátás Egyéb, nyílt árusítású vendéglátás Munkahelyi étkeztetés Közétkezés
39727 43563
76340 80021
55699 54771
37263
84415
43361
32713
48600
34329
38853 39343
62755 106031
42111 50179
Megállapítható, hogy a havi bruttó átlagkeresetek nagysága 13 százalékkal nőtt egy év alatt, azonban nemzetgazdasági szinten ez 16 százalék volt. A szállodai szolgáltatás szakágazatban az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 89123 forint volt, ami 57,5 %-kal haladta meg az ágazatban található átlagbéreket. A legnagyobb alkalmazotti létszámmal rendelkező szakágazatban az éttermi, cukrászdai vendéglátásnál a bruttó átlagkereset mindössze 43.361 forint volt, ami az ágazatban található átlagbérnek a 77 %-a volt. Ágazat gazdasági helyzete A Magyar Nemzeti Bank nemzetközi fizetési mérleg adatai alapján 2000-ben az idegenforgalomból származó bevétel 3722 millió euro volt. A kiadások összege 1190 millió, az aktív egyenleg 2533 millió euro. A bevételek 16, a kiadások 6 és az egyenleg 22 %-kal nőtt a megelőző évhez képest. Az egy érkezőre jutó bevétel 8 %-kal nőtt egy év alatt, és megközelítette a 120 eurot, az egy kiutazóra jutó kiadás 2 %-kal növekedett 108 euro volt. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ág teljesítményértéke 1999-ben folyó áron 367 milliárd volt. A bruttó hozzáadott értéke pedig 178 milliárd forintot tett ki, ami az összes gdp 1,8 %-a. A bruttó hazai termék (GDP) alakulása az ágazatban 2001. I. félévében 6,2 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát, ami erős prosperitást jelez, ugyanis az összes GDP csak 4,2 százalékkal nőtt. A nemzetgazdaság által előállított GDP-nek az ágazat 1,8 százalékát adta. Az ágazatba 32,3 milliárd forintot ruháztak be 2000-ben, ami volumenében kevesebb, mint az előző időszakban beruházott összeg nagysága. A vendéglátás összes bevételének egytizede keletkezett a kereskedelmi szálláshelyeken, nyolctizede a többi kereskedelmi vendéglátóhelyen, egytizede pedig a munkahelyi vendéglátásban. A teljes vendéglátói forgalom folyó áron 13 %-kal, volumenben 21 %-kal kisebb volt 2000-ben, mint egy évvel korábban. Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban: •
Szakszervezetek
Az ágazat legjelentősebb szakszervezete a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet (VISZ). A szakszervezet 1998. november 16-27. között üzemi tanácsi választásokat tartott, melynek alapján a VISZ-re 43455-en szavaztak, ami az összes megválasztott üzemi tanácstagoknak és megbízottaknak a számához viszonyított Visz képviselők aránya: 93,17 % volt. Magyarországi kapcsolata: az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének tagja.
5
Nemzetközi kapcsolataik az Európai Szakmai Szakszervezeti Szövetséggel (EFFAT) illetve a Nemzetközi Szakmai Szövetséggel (IUL) vannak. Mindkét szövetség jellemzője, hogy a turizmusban és az élelmiszeriparban foglalkoztatott munkavállalókkal foglalkozik. •
Munkaadói szövetségek
Az ágazatban négy munkaadói szervezet működik, melyek közül a KISOSZ az ÉT alapító tagja volt, és jelenleg is közvetlenül képviseli tagságát az OMT-ben és szakbizottságaiban, valamint a makroszintű konzultációs fórumokon. Az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (IMOSZ) az MGYOSZ tagja, így érdekeiket az országos tárgyalásokon ez a munkaadói szerv jeleníti meg. Az ágazat jelentősebb munkaadói szervezetei a következők: 1. 2. 3. 4.
Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége Falusi Turizmus Országos Szövetsége Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége Magyar Vendéglátók Ipartestülete
Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) A Szövetség közel 100 éve végzi érdekképviseleti tevékenységét a vállalkozók érdekében. A KISOSZ 1904-ben alakult országos hatáskörű érdekképviseleti szervezetként, majd a történelmi korszakváltásokhoz igazodva szervezeti és névbeli változások után 1947-ben vette fel a KISOSZ elnevezést, amelyet a vállalkozók, a társadalmi és gazdasági közélet a mai napig ismer. A szövetségnek országos hálózata van: a 19 megyében működtetnek irodát a megyei szervezetek, megyénként változó sűrűségben, alapvetően a településszerkezettől függően terülnek el. Budapesten található a budapesti szervezet központja illetve a “piacosok” érdekképviseleti testülete. A szövetség képviseleti körébe a kereskedelem és vendéglátás területén működő egyéni és társas vállalkozások tartoznak, amelyeknek érdekében a KISOSZ részt vesz az országos szintű érdekegyeztetési fórumokon, véleményezi a kormányzat által készített új jogszabály tervezeteket, vagy módosításokat és saját koncepciókat készít. Ennek körében megalakulásától a tagja volt az 1999-ben megszűnt Érdekegyeztető Tanácsnak és szakbizottságainak majd a társadalmi párbeszéd átalakulását követően tagja a Gazdasági Tanácsnak, az Országos Munkaügyi Tanácsnak és bizottságainak, a Nemzeti ILO Tanácsnak, az Európai Integrációs Tanácsnak és az Országos Szakképzési Tanácsnak. A KISOSZ folyamatosan részt vesz a Gazdasági Minisztérium által működtetett Vállalkozásfejlesztési Tanács ülésein, és a nemzetközi szervezetekben történő hatékony érdekképviselet érdekében tagja megalakulásától a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetségének CEHIC-nek. Országos szinten a KISOSZ-nak minden megyében és Budapesten önálló tagegyesülete van, amelynek vezetői tagjai a helyi munkaügyi és szakképzési tanácsoknak, ahol működik, a helyi érdekképviseleti fórumoknak és szoros együttműködési kapcsolatot tartanak fenn a megyei és a helyi önkormányzatokkal is. A KISOSZ érdekképviseleti céljai egyrészről a kormányzat jogalkotási tevékenységéhez kapcsolódnak, másrészről önálló kezdeményezésekben testesülnek meg. Az érdekképviselet legfontosabb tevékenységei:
6
•
Kiemelkedően fontos feladatnak tekintik az Európai Unióhoz történő csatlakozás során a kisvállalkozások felkészítését. • A kisvállalkozásokat terhelő elvonások csökkentését. • A vállalkozói adminisztráció csökkentését. • A minimálbér emelésének kompenzációjába az egyéni vállalkozók bevonását. • A vendéglátó vállalkozások érdekében átfogó programot kezdeményeztek a vidéki vendéglátás technológiai fejlesztésének és beruházásainak támogatására. • Az érdekképviselet a vállalkozók felé szolgáltatásokat is biztosít, ilyenek: 1. Adó, társadalombiztosítási és munkajogi tanácsadás 2. Szakképzés, oktatás, HACCP képzés 3. A Kereskedelmi Élet című újság megjelentetése és megyei hírlevelek kiadása. Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FTOSZ): A falun élő és szoba kiadással foglalkozó jellemzően a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó vállalkozók érdekében jött létre 1994-ben. Országos hatáskörű szerv, 19 megyében és Budapesten vannak szervezetei. Jelenleg a 19 megyében kb. 120 civil szervezet csatlakozott a szövetséghez, ezek között találhatunk, civil szervezeteket, iskolákat, önkormányzatokat stb. Tagságának nagysága 1200-1300 fő, de mivel általában családi vállalkozásokként működnek az ebben az ágazatban tevékenykedők, így ez a létszám kb. 3000-4000 főt jelenthet. Hazai kapcsolataik: Biokultúra Egyesület, Lovasturisztikai Szövetség stb. 2000. szeptemberben együttműködési megállapodást kötöttek a Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetségével és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel. Nemzetközi kapcsolataik: tagja az Eurogitesnek, amely a Nemzetközi Szállásadók Szövetsége. Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ): Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségeként alakult 1968-ban. Jellemző tagsága a cukrász és szakács szakmunkát végző egyéni vállalkozókból állt. 1997-ben az integrációs törekvéseknek megfelelően a felszolgálókat, üzletvezetőket, tulajdonosokat, magánvendéglátósokat, mixereket is integrálták a szövetségbe. Ezáltal új nevet vettek fel: Magyar Gasztronómiai Szövetség néven. Taglétszámuk kb. 3000 fő. Regionális szervezeteik száma 13. Jellemzője a szövetségnek az alulról való önkéntes szerveződés. Legfőbb fóruma a Közgyűlés, melyet évente tartanak, a tisztségviselőket 4 évre választják. Hazai kapcsolataik: Együttműködési megállapodás az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetségével, a Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségével és a Falusi Turizmus Országos Szövetségével. Nemzetközi kapcsolataik: Tagja a Szakácsegyesületek Világszövetségének (WACH), és az Európai Vendéglátósok Szövetségének (ECA). Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (IMOSZ): Ezen a néven a bíróság 1999-ben jegyezte be a szervezetet. “Történelme” azonban több mint egy évtizedre tekint vissza. Az 1980-as évek végén a Kereskedelmi és Iparkamara a szakmai tevékenységet tagozati rendszerben végezte. 1987-ben a Kereskedelmi Tagozaton belül alakult meg az Idegenforgalmi Szekció, majd az Idegenforgalmi Tagozat. Az alapítók között valamennyi szakmai terület, legaktívabban a szállodaipar képviseltette magát. A gazdasági kamara önálló szervezeteként 1991. január 31-én alapítják az Idegenforgalmi, Szálloda- és 7
Vendéglátóipari Szakmai Kamarai Szövetséget. Az elnevezés 1992. március 2-i hatállyal Idegenforgalmi és Vendéglátó Kamarává egyszerűsödik. Az 1994. évi XVI. Törvény ezt az elnevezést kizárólag a közjogi kamaráknak engedélyezi. Ennek figyelembevételével a Kamara, az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége, a Magyar Falusi és Tanyai Vendégfogadók Országos Szövetsége, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége, a Magyar Szállodaszövetség, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Turisztikai Tagozata megalakította az Országos Idegenforgalmi Szövetséget 1995. január 1-i hatállyal, amely 1997. január 31-i hatállyal alakul át Országos Idegenforgalmi Munkaadók Szövetségévé, 1999. június 8-tól elnevezése Idegenforgalmi Munkaadók Szövetsége lett. A Szövetség alapítása óta egyesület jogi formájában működő magánjogi szervezet, tehát azt alapítói hozták létre önkéntes belépéssel. 1990-1994. között kettős feladata volt, egyrészt szakmai- gazdasági érdekképviseletből, másrészt a kamarai tevékenységből adódó feladatok ellátásából állt. Az 1995. évi átalakulással a kamarai feladatok elhagyásra kerültek, megmaradtak viszont a vállalkozások és a vállalkozók érdekképviselete. Ez alakult át fokozatosan a mértékadó munkaadók érdekeinek érvényesítésévé. A szervezet tagjainak tevékenységi köre átfogja a turizmus alapvető területeit: utazásszervezés- és közvetítés, szállásipar, vendéglátóipar és a turizmus számára végzett speciális szolgáltatások. (pl. szakképzés, auditálás, stb.). Taglétszáma közel negyven nagyobb cég: Danubius Rt, Eravis Rt, Gastorg Rt, Eurest KFT stb. Az IMOSZ tagja a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének. Magyar Vendéglátók Ipartestülete: Összefoglalva: Az ágazatban működő négy érdekképviselet - a fent leírtak alapján- különböző gazdasági szervezetek képviseletére vállalkozott: az egyéni vállalkozók, a családi tulajdonú kisvállalkozások, a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó falusi vendéglátók, és a nagyszervezetek igen jól elkülöníthető körének védelmére vállalkoztak. Az eltérő képviseleti kör egyrészt szerencsésnek mondható, mert a jól elkülöníthető tagsággal rendelkező szervezetek nem csábítják el egymás tagságát, másrészt ellentétek forrása is lehet, hiszen az ágazatban az erős konkurencia harc kihatással van az érdekképviseleti szervezet működésére is. Ilyen a hazai kisvállalkozások és a jellemzően nagy multinacionális cégek közötti ellentét. Az ágazat szereplői felismerték, hogy egyik sem képes legyőzni a másikat, sőt kvázi kiegészíthetik egymást, így együttműködési megállapodásokat kötöttek. Lásd KISOSZ-FTOSZ-NGSZ, vagy IMOSZ-NGSZ stb. A megkötött szerződéseknek köszönhetően azonos érdekek mentén szövetkeznek és a felmerülő konfliktusokat ezáltal kezelni tudják. Egyéb szervezetek: Az ágazatban 1998-ban megalakult az ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, OKISZ, közreműködésével a Kis- és középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetséget (KÉSZ). Legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a Gazdasági Minisztérium közreműködésével megalapították a Regionális Garancia Szövetkezeteket, amely a szervezet tagjainak nyújt viszont-garanciát a Hitelgarancia RT bevonásával. A Szövetség érdekeltsége kiterjed még többek között- a kisvállalkozókat érintő szabályozórendszert érintő bármely változás megvitatására, javaslatok megfogalmazására és a különböző fórumokon való képviseletére. Az együttműködés eredményeként módosították számos ponton a Széchenyi-terv kis- és
8
középvállalkozásokat érintő pályázatait. Jellemző, hogy a tagok minden kérdésben közösen lépnek fel, előre egyeztetett álláspontokat képviselve. Az Ipari és Kereskedelmi kamarákkal való együttműködés az IMOSZ történetében megtalálható. Gondot okozott a kötelező kamarai tagság, ugyanis komoly konkurenciát jelentett a munkaadói érdekképviseletek szervezeteinek, létszámcsökkenéshez vezetett, mert a vállalkozók nem akarták kétfelé fizetni a tagdíjat. Az elmúlt évben bevezetett önkéntes kamarai tagság megállította a létszám zuhanását, illetve pozitív hatással volt a tagság növekedési ütemére. Kollektív alku jellemzői: Egy munkáltatóra kiterjedő hatályú szerződések az 55. Szálláshely szolgáltatás ágazatban: A kollektív szerződések és a foglalkoztatottak száma: összes 10 fő 11-20 alatt 27 db, 2 db, 8 8454 fő fő
21-50
51-300 301500 3 db, 12 db, 5 db, 130 fő 1999 1704 fő fő
5011000 3 db, 2196 fő
1001- 2001 2000 felett 2 db, 2417 fő
Egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződések ágazatonként, versenyszféra A kollektív szerződések és a foglalkoztatottak száma: összes 10 fő alatt 26 db, 2 db, 8 fő 8390 fő
11-20 -
21-50 51-300 301-500 501-1000 1001-2000 2001 felett 3 db, 130 11 db, 5 db, 1704 3 db, 2196 2 db, 2147 fő 1935 fő fő fő fő
A kollektív szerződéssel lefedett létszám: Átlag létszám Szálláshely szolgáltatás
77161
Bejelentett létszám 8454
Összesen érintett Lefedettség (%) Teljes létszám egy munkáltatós lefedettség (%) 24286 10,96 31,47
A lefedettség a bejelentett és az átlag létszám aránya. A teljes lefedettség az összesen érintett és az átlaglétszám aránya. A gazdasági tevékenységek egységes osztályozási rendjéről szóló TEÁOR’98. szerinti 55.1. Szállodai szolgáltatás, 55.3 Éttermi, cukrászdai vendéglátás, 55.5. Munkahelyi és közétkeztetés alágazatokban 1997. május 21-én kötöttek Ágazati Kollektív Szerződést, melyet 1998-ban és 2001-ben is módosítottak. A szerződő felek az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége valamint a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet voltak. A gazdasági miniszter áttekintette a kiterjesztési kérelemhez csatolt dokumentumokat. Megállapította, hogy a kiterjesztés iránti kérelmet előterjesztő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek a reprezentativitást illetően megfelelnek a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 34 §-a (2)-(4) bekezdésében előírt követelményeknek. A hatály kiterjesztésére vonatkozó kérelmet az Országos Munkaügyi Tanács Bér- és Kollektív megállapodások Bizottsága megtárgyalta. A kiterjesztést a munkáltatói oldal jelentős többséggel, a munkavállalói oldal egységesen támogatta.
9
A szerződést kötő felek kiemelten kezelték az ágazat munkavállalóinak színvonalas megélhetését biztosító, jogszerű foglalkoztatási kérdéseit. A szerződés fontosabb tartalmi elemei: Az általános rendelkezések között megtaláljuk a szerződés elsődleges célját és személyi kiterjedésének hatályát. A II. rész a felek együttműködése a foglalkoztatási kérdésekben illetve a foglalkoztatás szabályaival foglalkozik. Ezen belül a munkaviszonyra vonatkozó jognyilatkozatokkal, a munkaviszony keletkezésére és megszüntetésére vonatkozó szabályokkal, a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályokkal, illetve a munka díjazásának szabályaival foglalkozik. A munkaidőre, pihenőidőre és a szabadságra vonatkozó szabályok rugalmas, ugyanakkor (mindkét oldal tekintetében). A mellékletek tartalmazzák az ágazaton belüli munkaerőközvetítést elősegítő iroda címét, illetve egyes ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítéseket. A KISOSZ az ágazati színtű kollektív szerződés létrehozását nem támogatta, és egyben kinyilvánította, hogy “mint a kisvállalkozói körben legnagyobb vendéglátó vállalkozói tagságot reprezentáló szövetség, a KISOSZ nélkül ágazati szintű megállapodás nem köthető. Az OMT Bér- és Kollektív megállapodások bizottságában az alábbi indokkal támasztották alá érveiket: • Az ágazati KSZ a szakma egészére kiterjedne, amely sérti az ágazatban működő vállalkozások szerződési szabadságát. • A munkáltató személyében bekövetkezett változás, üzemeltetésre történő átadás vagy bérlet esetén változatlan feltételekkel tovább foglalkoztatási kötelezettség állna fenn, amelyet nem támogattak. A legsúlyosabb problémának az alábbi kitételt tartották: • Az alkalmazandó bértarifában a bérmegállapítás elveire és a kiegészítő díjazás rendszerére vonatkozó kötelező előírás, amelytől csak a dolgozó javára lehetne eltérni, ez sértené a szabad megállapodások elvét. Ennek egyik eleme lett volna, hogy meghatározott vendéglátásban dolgozó szakmunkások esetén (szakács, cukrász, pincér, eladó stb.) a minimálbér + 10 % mértékű legkisebb bért kellene megállapítani. Illetve elfogadhatatlannak tartották, hogy a Munka Törvénykönyve szabályain túlmenően további bérpótlékok bevezetését is elő akarták irányozni. Végül is az elfogadott és kiterjesztett KSZ 2. számú melléklete tartalmazta volna a vendéglátó és idegenforgalom területén alkalmazandó besorolási feltételeket és szakmai minimálbért, de ezt nem terjesztették ki az ágazatra. Középszintű szociális párbeszéd fórumai: Az ágazatban jelenleg nincs olyan intézmény, amely a munkaadói érdekképviselet/munkáltatók és a szakszervezetek közötti folyamatos együttműködésnek formalizált keretet nyújtana. A kapcsolat esetlegesnek mondható, a szövetségek vezetői között ad-hoc jelleggel zajlik. A PHARE programot előkészítő Operatív Bizottságban részt vesznek a munkaadói és munkáltatói szervezetek, így nem lehet kétséges, hogy támogatják egy ilyen jellegű fórum létrehozását, hisz így részt tudnak venni az érdemi konzultációban és irányítani tudják a kialakítani kívánt struktúrákat. Problémaként fogalmazódik azonban meg, hogy a létrehozandó bizottságok csak bipartit jellegűek, ami gátja lehet bizonyos ügyek megoldásának, mert a kormányzat részvétele nélkül lehetetlennek tűnik (pl. szabályozórendszer változások, pénzügy- és adópolitika stb.) ügyekben az előrelépés, hiszen hiába alakul ki bipartit megoldás a végső döntéseket az aktuális kormány fogja meghozni. A minisztérium részéről létre kellene hozni egy olyan szervezetet vagy csoportot, amely garantálni tudja, hogy a bipartit bizottságokban folyó munkáról tudomást szerez és, ha kell
10
érdemben észrevételeket is tesz. A kiírás szerint az infrastruktúrát és a bizottságok titkárságát a kormány biztosítja, ami felveti a létrehozandó bipartit bizottságok autonómiájának a kérdését is. Az OMT tagjai számára gondot okoz, ha úgy érzékelik, hogy a középszintű párbeszéd váltja fel a makroszintűt, tehát az itt jelen lévő szervezetek igénylik a középszintű párbeszédben való részvételt is.
11
