FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 5.6
A szabadban dolgozókat fenyegető veszélyek Tárgyszavak: egészségvédelem; kockázatelemzés; veszélyfelmérés; káros hatások; hőterhelés; munkabiztonság.
Az alábbi összefoglaló azokat a tipikus kockázatelemzési lépéseket mutatja be, amelyekkel a szabadban dolgozókat fenyegető veszélyeket mérik fel. Ismerteti a főbb veszélyforrásokat és azokat a szükséges óvintézkedéseket, amelyekkel az egészségi és biztonsági kockázatok csökkenthetők.
Azonosított veszélyforrás: kellemetlen hőmérséklet • A kellemetlen hőmérsékleten végzett munka koncentrációzavarhoz, fokozott ingerlékenységhez, kimerültséghez, rossz közérzethez vezethet, és növeli a balesetek kockázatát. • Ha a vér hőmérséklete eléri, illetve meghaladja a 38,5°C-t, fennáll a hőguta kockázata. • A rendkívül hideg környezet fáradtságot, fagyási foltokat okozhat, fokozhatja a kéz remegését, és végül a szervezet kihűléséhez vezethet. • Amikor az ember keze hideg, könnyebben elejti a tárgyakat, és ezzel sérüléseket okozhat. Javasolt óvintézkedések • A legtöbb munka esetében az elfogadható hőmérséklet 16 és 24°C között van. A szabadban dolgozók azonban általában ennél jóval magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten dolgoznak. • Rendszeresen szünetet kell tartani, hogy a test hőmérséklete normalizálódjon. • A szabadban dolgozóknak a forró napokon sok nem dehidratáló folyadékot (legalább napi nyolc pohár vizet) kell fogyasztaniuk. A
•
•
• • •
kávé, a tea és az alkoholtartalmú italok erre a célra nem alkalmasak, mert a kiszáradást elősegítő hatásuk van. Azoknak, akik nagy hidegben dolgoznak, meleg védőruházatot kell biztosítani. Számukra a sapka viselése is kötelező. Olyan lábbelit, zoknit és kesztyűt kell hordaniuk, amely melegen tartja végtagjaikat. A melegben dolgozóknak rétegesen kell öltözködniük, vagy olyan ruházatot kell viseljenek, amelyen szellőzőnyílások biztosítják a hőfelesleg és a verejték eltávozását. Ez megelőzi a túlzott felmelegedést, amely hideg időben is komoly problémákat idézhet elő. A telephelyen dolgozóknak rendszeres időközönként szünetet kell tartaniuk, hogy átmelegedhessenek, a telephelyen kívül dolgozók pedig a szünetek idejére üljenek be járművükbe. A szabadban dolgozóknak a nap folyamán jó minőségű meleg ételt és italt kell fogyasztaniuk, hogy melegen tartsák testüket. Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: napsugárzás Ha a bőr napsugárzásnak van kitéve, az leégést okozhat, és a bőr korai öregedéséhez, végső soron pedig bőrrákhoz vezethet. A szabadban dolgozók közül a napsugárzás elsősorban azok a fehérbőrű munkásokat veszélyezteti, akik nem használnak megfelelő fényvédő krémet. Javasolt óvintézkedések • Laza, fehér pamutruha viselésével védeni kell a bőrt a napfénytől. • Napos időben nem szabad levenni a felsőtestről az inget vagy pólót. • Védeni kell az arcot és a nyakat a naptól. Az építkezéseken és más fokozottan veszélyes helyeken a dolgozók által viselt védősisakok a nap melegétől is védik a fejet. • A napsugárzásnak kitett testrészeket jó minőségű, magas (legalább 15-ös) faktorszámú fényvédő krémmel kell védeni. • A legérzékenyebb bőrfelületeket, az orrot, a fület és a vállat mindig be kell kenni fényvédő krémmel. • A fényvédő krémeket vagy naptejeket gyakran kell alkalmazni, mivel a ruha ledörzsölheti, az izzadság pedig lemoshatja azokat.
• Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: kézi tehermozgatás • Egyes szabadban dolgozóknak munkájuk során nehéz vagy idomtalan tárgyakat – berendezéseket és szerszámokat – kell kézzel emelniük, illetve szállítaniuk. • A főbb veszélyforrások az alábbiak: – nehéz, nagyméretű, nehezen kézbe fogható, illetve nem stabil tárgyak mozgatása; – emelés, kinyúlás és mozgatás szokatlan testhelyzetben; – húzás/tolás; – ismétlődő tehermozgatás, amely nem ad lehetőséget a feladatok közötti megpihenésre; – kicsavarodás és görnyedés. Javasolt óvintézkedések Amikor emelésre van szükség, megfelelő technikák alkalmazásával csökkenthetőek az azzal járó kockázatok: • emeléskor a terhet a törzshöz a lehető legközelebb kell tartani; • el kell kerülni a törzs kicsavarodását – inkább a lábat kell mozdítani; • el kell kerülni a nyújtózkodást – inkább fellépőt kell használni; • nem szabad kézben terhet messzire vinni, inkább talicskát kell használni; • kerülni kell az ismétlődő tehermozgatást, rendszeresen szünetet kell tartani, és lehetőség szerint változtatni a munka menetén, elkerülendő az ismétlődő terhelésből adódó sérüléseket; • kerülni kell a nehezen megfogható dobozok mozgatását, a dobozokat fogantyúval kell ellátni; • figyelembe kell venni az egyéni teljesítőképesség korlátait, különösen a férfiak és nők közötti fizikai különbségeket; • azok, akik a kerti munka során mozgatnak terheket, olvassák el a biztonságos tehermozgatási technikákról szóló tájékoztatót, mielőtt belekezdenének a feladat elvégzésébe. Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: szerszámok és munkagépek A szabadban dolgozók különféle szerszámokat és gépeket használnak, beleértve az általuk vezetett járműveket is. Javasolt óvintézkedések • A munkaadóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szabadban dolgozók számára rendelkezésre bocsátott minden szerszám és berendezés megfeleljen a jogszabályi előírásoknak. • A munkaadóknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden berendezés az elvégzendő feladatra alkalmas legyen. • A berendezéseknek rendelkezniük kell jól látható és hozzáférhető műszerfallal, amely lehetővé teszi a biztonságos működtetést. • A kockázatfelmérés során szükségesnek ítélt valamennyi személyes védőfelszerelést biztosítani kell. • A járműveket mindennap ellenőrizni kell, hogy nem hibásodtak-e meg. • Amennyiben egy járművet egynél több sofőr vezet, akkor mindegyik sofőrnek ellenőriznie kell a járművet a vezetés előtt. • A munkaadónak gondoskodnia kell arról, hogy mobil munkagépek esetén a gép felbillenése minél kisebb kockázatot jelentsen a rajta ülőknek. • Valamennyi szerszámot és gépet rendszeresen karban kell tartani és ellenőrizni kell, szükség esetén le kell őket cserélni. • Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről, és rendszeres ellenőrzéssel kell biztosítani, hogy a berendezések sem a szabadban dolgozók, sem más személyek testi épségét ne veszélyeztessék.
Azonosított veszélyforrás: elektromos áram A szabadban dolgozók – akár a telephelyen, akár azon kívül – munkájuk során elektromos berendezéseket is használhatnak. Javasolt óvintézkedések • Leltárt kell készíteni valamennyi hordozható elektromos berendezésről, és nyilvántartást kell vezetni azok ellenőrzéséről és teszteléséről.
• A használat előtt a szabadban dolgozóknak rendszeresen meg kell vizsgálniuk az elektromos berendezéseket, hogy észrevegyék, ha valamelyik kábel, villásdugó stb. megsérült. A hibákat hozzáértő villanyszerelőnek haladéktalanul ki kell javítania. • A használat gyakoriságának függvényében a vállalat által bérelt hordozható elektromos berendezéseket is rendszeresen ellenőriznie kell képzett villanyszerelőnek. • Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: mozgó járművek A szabadban végzett munkánál jelentős veszélyforrást jelent, hogy a mozgó közúti vagy vasúti járművek elüthetnek valakit. Javasolt óvintézkedések • A veszélyeztetett szabadban dolgozóknak jó láthatóságot biztosító ruházatot kell viselniük. • A munkaadóknak gondoskodniuk kell arról, hogy ahol arra szükség van (például, amikor vasúti pályákat tartanak karban), különösen éjszaka, csak ellenőrzött felhatalmazással végezzenek munkát. • A munkaadóknak gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő menynyiségű hordozható jelzőtábla álljon a szabadban dolgozók rendelkezésre, amelyeket nekik a munka megkezdése előtt ki kell helyezniük (pl. útkarbantartásnál, illetve elromlott járművek javításánál). • A munkavégzés helyén az utaknak és a parkolóknak fizikailag el kell különíteniük az embereket és a mozgó járműveket. • A közlekedési útvonalakat meg kell tervezni, és minden szabadban – például építkezéseken vagy repülőtéri kifutón – dolgozó munkást tájékoztatni kell ezekről. • A szabadban dolgozókra lehetőség szerint mindig felügyelni kell. • Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a munkavégzés közelében lévő járművek mozgásáról.
Azonosított veszélyforrás: megcsúszás, megbotlás, elesés A megcsúszás, megbotlás, elesés veszélye minden szabadban dolgozó számára kockázati tényezőt jelent.
Javasolt óvintézkedések • A munkaterületeket rendben kell tartani, és ha az akadályokat nem lehet eltávolítani, akkor jelzésekkel és terelőkorlátokkal kell figyelmeztetni az embereket a veszélyre. • Minden víz- vagy olajfoltot haladéktalanul fel kell takarítani, mielőtt valaki elcsúszna rajtuk. Ahol erre nincs lehetőség, figyelmeztető jelekkel kell felhívni az emberek figyelmét a veszélyre. • A szabadban dolgozóknak a munka jellegének megfelelő lábbelit kell viselniük. A lábbelik talpának minden esetben megfelelő tapadást kell biztosítania. • Figyelni kell az időjárásra: fagy és hó esetén szórással kell a terepet síkosságtól mentesíteni. • A munkaterületen lehetőség szerint ne legyenek alacsony falak és korlátok, mert a munkások áteshetnek rajtuk. Ha ez nem lehetséges, akkor jelzésekkel kell figyelmeztetni az embereket a veszélyre. • A szabadban dolgozóknak ügyelniük kell arra, hogy a munkaterületen lévő kábelek és csövek ne jelentsenek balesetveszélyt. • A magas munkagépekre csak képzett dolgozók másszanak fel, ez csökkenti a leesés kockázatát. • A nagy magasságban dolgozók, pl. ablaktisztítók és tetőfedők számára biztosítani kell a feladatnak megfelelő munkaeszközöket, létrákat, állványokat és személyi védőfelszereléseket, amelyek csökkentik a leesés veszélyét. • A létrákat és hasonló munkaeszközöket rendszeresen ellenőrizni kell, hogy megállapítható legyen, biztonságos-e a használatuk. • A létrákat használat előtt megfelelően biztosítani kell. • Azokat a munkaterületen lévő gödröket és építményeket, amelyekbe a dolgozók beleeshetnek, biztonságosan le kell fedni, illetve el kell keríteni. • Azokat a személyeket, akiket lezuhanó tárgyak/emberek veszélyeztethetnek, a helyzetnek megfelelő személyi védőfelszereléssel (pl. sisakkal) kell ellátni. • Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: fizikai sérülés A szabadban dolgozók különféle fizikai sérüléseket szenvedhetnek el.
Javasolt óvintézkedések • A telephelyen a központtól távol dolgozók számára is elégséges elsősegélynyújtó felszerelést kell tárolni. • Amennyiben a szabadban dolgozók a mentők által nehezen megközelíthető, elszigetelt helyen végzik a munkájukat, vagy ha veszélyes szerszámokkal és gépekkel dolgoznak, akkor úti elsősegélycsomaggal is el kell látni őket. • Rendszeres telefonkapcsolat révén ellenőrizni lehet a szabadban dolgozók állapotát. Ez a módszer minden, a szabadban egyedül dolgozó munkás esetében alkalmazható a kockázatok csökkentésére. • Minden sérülést fel kell jegyezni egy központi helyen (ideális esetben az elsősegélydoboz mellett) tárolt baleseti naplóba. • A dolgozókat tájékoztatni kell arról, hogy jogszabály kötelezi őket arra, hogy a sérüléseket feljegyezzék a baleseti naplóba. • Az elsősegélynyújtóknak rendelkezniük kell a hivatalos elsősegély-tanfolyam elvégzését igazoló oklevéllel. • Az elsősegélynyújtók csak olyan kezelésben részesíthetik a sérülteket, amelyre kifejezetten kiképezték őket. • Minden érintett dolgozónak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell kapnia a fenti megelőző intézkedésekről.
Azonosított veszélyforrás: külső személyek A munkaadóknak törvényben előírt kötelességük minden olyan személy egészségét és testi épségét óvniuk, akik a munkaterületre belépnek. Ezért ajánlatos a kockázatelemzés eredménye alapján kidolgozott óvintézkedéseket minden olyan személyre alkalmazni, akik a szabadban dolgozókkal kapcsolatba kerülnek. Összeállította: Csépán Lilla Ellis, P.: Working outdoors. = The RoSPA Occupational Safety & Health Journal, 34. k. 6. sz. 2004. p. 24–28. Abeysekera, J.; Gao, C.: The identification of factors in the systematic evaluation of slip prevention on icy surfaces. = International Journal of Industrial Ergonomics, 28. k. 5. sz. 2001. nov. p. 303–313. Haslam, R. A.; Bentley, T. A.: Identification of risk factors and countermeasures for slip, trip and fall accidents during the delivery of mail. = Applied Ergonomics, 32. k. 2. sz. 2001. ápr. p. 127–134.
