FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 4.2
Miért fenyeget sok dolgozót ma is a szilícium-dioxid veszélye? Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; káros hatás; egészségvédelem; szilikózis; megelőzés; védekezés; foglalkozási ártalom; szabályozás.
Szakértők becslése szerint az USA-ban jelenleg is 1–2 millióra tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akiket a szilícium-dioxid okozta ártalmak fenyegetnek. Mivel évente ezreket érint a szilikózis, s az e megbetegedéssel kapcsolatos peres ügyek száma nő, elképzelhető, hogy a közeljövőben a szilícium-dioxid az azbeszthez hasonló foglalkozásegészségügyi és munkavédelmi problémává válik. A sors különös iróniája, hogy miközben a szilikózis az egyik legrégebben ismert foglalkozási ártalom, a szakértők pontosan ma sem tudják, hogy napjainkban valójában hányan is szenvednek e betegségfajtában, s közülük mennyien halnak meg emiatt. Az amerikai George Washington Egyetem Orvostudományi Kara foglalkozás-egészségügyi és toxikológiai tanszékének vezetője elismerte, hogy személyes tapasztalata azt támasztja alá: a szilikózis eseteinek jelentős részét az orvosok tévesen diagnosztizálják, vagy egyszerűen nem ismerik fel. Sokan mások is egyetértenek abban: a szilikózis sokkal nagyobb probléma, mint a hivatalos statisztikai adatokból arra következtetni lehet. A szilícium-dioxid az amerikai munkahelyeken feltehetőleg azért maradt napjainkban is halálos veszélyforrás, mert túlságosan sokan vélik úgy, hogy ez ma már nem tekinthető súlyos problémának.
Hivatalos számadatok A szilikózist a kristályos szilícium-dioxid parányi részecskéinek belégzése okozza. Ezek az apró szemcsék a tüdőbe jutva mintegy csap-
dába esnek, ott irritációt okoznak, s ezáltal maguk körül duzzanatokat idéznek elő. Idővel a tüdő e duzzadt felületei mindinkább megnagyobbodnak, a légzés egyre nehezül, s végül a tüdő felmondja a szolgálatot, működésképtelenné válik, ami halált okozhat. Ráadásul a szilíciumdioxid veszélyének kitett dolgozókat a szilikózis mellett más, hasonlóan súlyos betegségek is fenyegetik, mint pl. a rák, a gümőkór vagy tuberkulózis, az immunrendszer működésének zavarai és egyes vesebetegségek. A belélegezhető méretű szilícium-dioxidnak tulajdonítható foglalkozási ártalmak egy sor munkakörre jellemzőek, beleértve a bányászatot, a külszíni fejtést, az olajfúrást és a különféle homokfúvásos eljárásokat. Mivel a szilícium-dioxid-tartalmú homok sok feldolgozó- és építőipari folyamat olcsó és – mivel sokirányú felhasználásra alkalmas – általánosnak tekinthető összetevője, világszerte munkások millióit veszélyezteti e betegség. A szilikózis három fajtája ismeretes: • Krónikus változata a betegség legáltalánosabb válfaja, ami általában a szilícium-dioxid okozta legalább 10 évnyi vagy annál hoszszabb ideig fennállt expozíció során alakul ki viszonylag alacsony porkoncentráció körülményei között. • Az egyre gyorsuló ütemben rosszabbodó, hirtelen súlyosbodó szilikózis magas szilícium-dioxid koncentrációnak kitett munkahelyen 5–10 év során fejlődik ki. • Az akut szilikózis ritkán előforduló, ám magas halálozási arányszámmal jellemezhető betegség, amelyet rövid ideig tartó, de igen magas kvarctartalmú és masszív porképződéssel járó tevékenység révén lehet szerezni. Az említett washingtoni egyetem foglalkozás-egészségügyi és toxikológiai tanszékének egyik kutatóprofesszora emlékeztetett rá: az akut szilikózis legsúlyosabb esetei az 1930-as években a Gauley vízerőmű alagútjának építési munkálatai során fordultak elő az USA NyugatVirginia államában. Megközelítőleg 2000 munkás mélyítette ott nagy szilícium-dioxidtartalmú sziklában az alagutat a légzésüket, illetve tüdejüket óvó bármilyen védőfelszerelés használata nélkül annak ellenére, hogy a szilíciumdioxid veszélyes egészségkárosító hatása akkor már évtizedek óta dokumentált volt. Közülük 1500-an haltak bele a szilícium-dioxid-tartalmú por belélegzésébe. E súlyos tragédia, amelyet az USA legborzasztóbb ipari katasztrófájának is szoktak nevezni, rádöbbentette az amerikaiakat a szilícium-dioxid-tartalmú por veszélyeire.
Az Országos Foglalkozás-egészségügyi és Munkabiztonsági Intézet (NIOSH) a munkavégzéssel összefüggésben kialakult tüdőbetegségekről beszámoló egyik jelentésében olvasható: „Az utóbbi néhány évtizedben a szilikózis okozta halálesetek száma az 1960-as évek végének évi több mint 1000 fős veszteségéről az 1990-es évek végére évi nem egészen 200 főre csökkent.” Bár úgy tűnhet, hogy az USA megnyerte a szilícium-dioxiddal kapcsolatba hozható halálesetek ellen vívott háborúját, a kutatóprofesszor azokra a jelenlegi becslésekre hivatkozik, amelyek szerint napjainkban is 2 millió amerikait fenyegetnek a szilícium-dioxid okozta betegségek. Szerinte és más szakértők – a NIOSH kutatóit is beleértve – véleménye szerint a szilikózis tényleges elterjedtsége, gyakorisága mégis ismeretlen. „Úgy tűnik, mintha a szilikózis ma már nem lenne számottevő foglalkozás-egészségügyi probléma, az országos adatok azonban félrevezetők” – a NIOSH Morgantown-i (Nyugat-Virginia) kutatóközpontja légzési betegségeket tanulmányozó részlegének vezető orvosa szerint. A szilikózisban évente elhunytak számának alakulása nem ad megfelelő felvilágosítást arra nézve, hogy valójában hányan is szenvednek e betegségben. Először is: nem minden eset végzetes kimenetelű. Másodszor: még a halált okozó esetekben is gyakran tévesen diagnosztizálják, nem ismerik fel e betegséget. A Michigani Állami Egyetem orvosprofesszora egyik legutóbbi tanulmányában arra a meghökkentő eredményre jutott: a szilikózis okozta halálozásoknak az éves statisztikákban csak 4–8%-a szerepel helyes diagnózissal, vagyis a kimutatások nem veszik tekintetbe az USA-ban előforduló szilikózisesetek több mint 90%-át. E vélelem szerint tehát évente ma is mintegy 2500–5000 szilikóziseredetű haláleset fordulhat elő az Egyesült Államokban. Az említett tanulmány szerzője felfedte továbbá, hogy a Michiganben újonnan előforduló szilikózis megbetegedések 53–77%-át vagy nem diagnosztizálták, vagy ha fel is fedezték, akkor sem jelentették az állami nyilvántartó központnak.
Az adatokkal kapcsolatos problémák következményei Miért történhet meg, hogy a szilikózist vagy tévesen diagnosztizálják, vagy nem is ismerik fel? Az a tévhit, hogy a szilikózis okozta egészségügyi problémát már „megoldották”, vagyis egyszer s mindenkorra leküzdötték, megnehezíti e betegségfajta felismerését és a szilícium-
dioxid általi fenyegetettség változatlanul létező veszélyének tényleges kiküszöbölését. Az orvosok a képzésük során tanultak alapján általában nem vezetik vissza a betegségeket a munkavégzésre. Ha ugyanis arra oktatják őket, hogy a foglalkozási ártalmak nem minősíthetők általánosan elterjedtnek, akkor a betegségek előidézőinek listáján az utolsó helyekre rangsorolják azokat. A foglalkozás-egészségügy terén az orvostársadalom egyébként is igen gyorsan mutatkozik késznek arra, hogy olyan gondok megoldásával büszkélkedjen, amelyek egyáltalán nem rendezettek még. A félrevezető, helytelen következtetés alapjául szolgáló adatok pedig tovább nehezítik az amerikai kormány erőfeszítéseit abban a tekintetben, hogy felszámolja a szilícium-dioxid okozta veszélyforrásokat. A Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatal (OSHA) évek óta fáradozik azon, hogy a szilícium-dioxidra szabványt alkosson, távolról sem biztos azonban, hogy mikor léptetik azt életbe, illetve, hogy egyáltalán bevezetik-e. Az OSHA számára komoly kihívást jelent annak bizonyítása, hogy további ellenőrző vizsgálatok és szigorítások szükségesek egy új foglalkozás-egészségügyi szabvány megalkotásához, mert a szilikózis eseteinek tekintélyes részét az orvosok nem ismerik fel. Egy átfogó, általános érvényű foglalkozás-egészségügyi szabvány sokat javíthatna a helyzeten, mert arra késztetné a munkáltatókat, hogy további védőintézkedéseket vezessenek be. A már idézett orvosi kar foglalkozás-egészségügyi és toxikológiai tanszékvezető professzora szerint nem az okozza a gondot, hogy az OSHA által meghatározott, még megengedhetőnek tekinthető szilíciumdioxid határérték nem megfelelő, hanem az, hogy annak betartatása egyáltalán nem kielégítő. A legsúlyosabb problémák a bányászatban és az építőiparban mutatkoznak. Miközben a normák betartása az olajmezők homokfúvásos eljárással végzett kitermelésében javult, helyenként ott is előfordulnak – még napjainkban is – túlzott szilícium-dioxid-expozícióval járó esetek. A NIOSH jelentésében az áll, hogy a Bányabiztonsági és Egészségügyi Hivataltól (MSHA) származó adatok szerint a belélegezhető kvarc okozta fenyegetettség veszélyszintje a szénbányászatban 1979 és 1999 között lényegében továbbra is állandónak volt tekinthető. A NIOSH azt is hírül adta, hogy az 1990 és 1999 között szilikózisban elhunytak legalább harmada az építőiparban és a bányászatban dolgozott.
Egy környezethigiéniával foglalkozó tanácsadó cég – amelynek feladata a vállalatok hozzásegítése a szilícium-dioxid és egyéb ipari szenynyező anyagok okozta problémák leküzdéséhez – egyik vezetője szerint „a szilícium-dioxid veszélyének elhárításával kapcsolatban a cégek többségének még csak elképzelése sincs”. Az OSHA által a szilícium-dioxidra megállapított határértékek betartásának általános megszegésével kapcsolatban az említett cég vezetője rámutat a dolgozók megfelelő képzése, a gyártási folyamatba épített ellenőrzések, a légzésvédelmi felszerelések, a munkamódszerek, a levegő-mintavétel és az egyéni veszélyeztetettség mértéke állandó nyomon követésének fontosságára.
Hogyan védhetők meg a dolgozók a szilikózistól? A NIOSH szerint a szilikózis tünetei közé tartoznak: a légszomj, a köhögés és a fizikai terheléskor fellépő légzési nehézségek. Ezek általános jellegéből eredően a betegség gyakran félrediagnosztizált, illetve fel nem ismert marad. • A veszély felismerése a dolgozók egészségvédelmében az első lépés, ez a szilikózissal foglalkozó szakértők véleménye szerint gyakran hiányzik vagy elégtelen. A NIOSH azt ajánlja, hogy még a sziklák fúrása vagy felrobbantása előtt becsüljék meg az ott dolgozók kristályos szilícium-dioxid expozíciójának várható mértékét. Ügyelni kell minden olyan műveletre, amely finom por képződésével jár. • Műszaki ellenőrzések és óvintézkedések szükségesek ahhoz, hogy sikerüljön kordában tartani, csökkenteni a szilícium-dioxid okozta veszélyeket, és biztonságosabb alternatív megoldásokat lehessen találni. • Levegő-mintavétellel rendszeresen mérni kell a dolgozók veszélyeztetettségének fokát. • Rendszeres orvosi ellenőrző vizsgálatokat kell elvégeztetni minden olyan dolgozón, aki ki van téve a szilícium-dioxid okozta veszélynek. • Képezni kell a munkásokat az egészségügyi következményeket illetően, a védelmet jelentő munkamódszerekre és a szilíciumdioxid belégzését megakadályozó egyéni védőfelszerelések használatára.
• Mosható védőruha, vagy a munkavégzés helyszínén rendelkezésre álló speciális munkaruha viselése is igen hatásos védelmet nyújthat. A munka befejezését követően szükséges a zuhanyozó használata és a munkaruha tiszta öltözékre cserélése még a munkahely elhagyása előtt, nehogy megfertőzzék a személygépkocsikat, a lakásokat, illetve más munkaterületeket. • Légzőkészülék használata a szilícium-dioxid okozta veszély elleni védekezés legvégső eszközeként minden olyan esetben, amikor semmiképpen nem tartható be a NIOSH ajánlásában szereplő 0,05 mg/m³ határérték. Az OSHA 1910.134 számú légzésvédelmi szabványa ad pontos útmutatást a további részleteket, illetve azok betartását illetően. A következő azbeszt? A szilícium-dioxiddal kapcsolatos jogi követelések és perek száma folyamatosan nő – állapította meg a témában rendszeresen publikált jelentés szerkesztője. E kiadvány több mint 50 területen követi nyomon az USA-ban a szövetségi és az egyes államokban folyó pereket, beleértve az azbeszt és a szilícium-dioxid okozta egészségkárosodás vagy halálozás miatt indított bírósági kártérítési ügyeket is. Figyelme mindenre kiterjed, ami kapcsolatban állhat az ilyen perekkel, így pl. az orvosi jelentések és tanulmányok, más országok e kérdésekre adott válaszai és a vonatkozó amerikai szövetségi, illetve állami törvénykezés. Egyelőre a szilícium-dioxiddal összefüggésben indított perek száma nem növekszik olyan ütemben, mint az azbeszt miatti bírósági eljárásoké, ám feltételezhető: a kétféle foglalkozási ártalom miatti kártérítési igények jogi útra terelése között van összefüggés. Azért is nőhet a szilícium-dioxid okozta betegségek okán kezdeményezett perek száma, mert a felperesek ügyvédjeinek jelentős része már „a következő azbeszt” után néz, mivel hamarosan lezárulnak az azbeszt miatt elszenvedett súlyos, illetve végzetes betegségek miatti kártérítési ügyek. Fennáll annak lehetősége, hogy a szövetségi állam véget vet az azbesztózissal kapcsolatos pereknek. Sok amerikai állam máris olyan törvényeket fogadott el, amelyek korlátozzák az ilyen keresetek számát. A szilícium-dioxid az ügyvédek számára logikus újabb veszélyforrás, mivel az azbeszt és a szilícium-dioxid okozta fenyegetettség jelentős része azonos időben és azonos munkahelyeken következett be.
Sok az olyan jogi kereset, amelyet mind a szilícium-dioxid, mind az azbeszt okozta egészségkárosodás miatti kártérítés megítélése érdekében nyújtanak be a bíróságokhoz a megbetegedettek, illetve az elhunytak családtagjai. Ráadásul létezik egy szakorvosokból és más szakértőkből álló „kártérítési infrastruktúra”, amely kész tanúskodni mindkét veszélyforrást illetően.
Nemtörődömség vagy bűnös magatartás? A szilikózis nem gyógyítható, ám szakértők szerint megelőzhető. „Valahányszor olyan fiatallal találkozom, akinek súlyos hegesedések vannak a tüdején, felháborodom” – nyilatkozta a NIOSH-nál végzett tevékenysége során tanulmányozott nagyszámú röntgenfelvétel ismeretében az egyik, már idézett orvosprofesszor. „Nem indokolt, hogy ez bekövetkezzen, mert vagy nemtörődömség vagy bűnös magatartás következménye.” A fizikai dolgozók szilícium-dioxid portól megóvásának hatásos stratégiái a munkahely sajátosságaitól függnek. • A legjobb választás, ha egyáltalán nem használják a szilíciumdioxidot: gyakran lehet ugyanis olyan helyettesítő anyagokat találni, amelyek költséghatékonyak és alkalmazásuk sokkal biztonságosabb. E vonatkozásban azonban az USA messze lemaradt más országok mögött. Sok európai országban pl. betiltották a homokfúvásos eljárásokat. Sokkal kevésbé veszélyes alternatív megoldások használhatók tisztítási műveletek céljára. • Aktívan alkalmazhatóak műszaki óvintézkedések is. A kőműves-, illetve a kőfaragó- vagy a kőfejtőmunka, és a betonnal végzett építőipari tevékenység során veszélyes szilícium-dioxid porfelhő keletkezhet, ám ún. „nedves módszerekkel” korlátozható e veszélyforrás. Vákuumos elszívóberendezés csatlakoztatható az őrlő-, illetve porlasztógépekhez, és ezek igen hatékonyak lehetnek a levegő pormentesítésében, a por kiszívásában. Ha az expozíció zárt körülmények között áll fenn, akkor alapvetően fontos, sőt egyenesen nélkülözhetetlen jól működő szellőzőrendszer alkalmazása. • Egyéni védőfelszerelés viselése: a légzőkészülék használata csak akkor jöhet szóba, ha valóban nincs más megoldás a védekezésre. Azoknak a cégeknek azonban, amelyek légzőkészülék használatát írják elő, meg kell felelniük az OSHA légzésvédelmi szabványának (1910.134). Ennek követelményei közé tartoznak:
az írásos formában rendelkezésre álló légzésvédelmi program, illetve a rendszeres orvosi ellenőrzés, az illeszkedési teszt, illetve a készülék tisztítására és karbantartására szolgáló előírások megtartása. A légzőkészülékek bizonyítottan hatékonyan alkalmazhatóak, ha előírásszerűen viselik azokat, és ha méretüket tekintve pontosan illenek az adott egyénekre. A problémát többnyire az okozza, hogy a fejtést végzők nem igazán törődnek azzal, hogy hordják, magukra vegyék e készülékeket, vagy vigyázzanak azokra. Más szakértők arra a veszélyre is felhívják a figyelmet, amelynek azok a munkások vannak kitéve, akik a fejtési művelet közelében tevékenykednek, és akiknek szintén szükségük lehet a légzőkészülék hordására, ám erre gyakran nem fordítanak kellő figyelmet. A légzőkészülékek a munkáltatók veszélyes önelégültségét is kiválthatják, mert univerzális megoldásnak gondolják azokat. „A légzőkészülékeknek a sorban a legutolsó védelmi vonalat kell képezniük. Túlságosan sokan gondolják azonban úgy, hogy e készülékek használata esetén már nem is szükséges a műszaki óvintézkedésekről, pl. a nedves technológiai megoldásokról gondoskodniuk” – jegyezte meg egy környezethigiéniával foglalkozó vezető szakértő. Amikor a NIOSH közzétette legutóbbi, országos figyelmeztető felhívását a szilikózissal kapcsolatban, a szervezet akkori igazgatója a betegséget foglalkozási „obszcenitásnak” nevezte, mert makacs fennmaradását semmi nem indokolja. Ez a kijelentés14 éve hangzott el. Összeállította: Nagy Károlyné Nash, J. L.: Why are so many workers still exposed to silica? = Occupational Hazards, 66. k. 11. sz. 2004. p. 30–34. Nash, J. L.: Silica tops the list of OSHA challenges. = Occupational Hazards, 66. k. 1. sz. 2004. Hofer, K.: Die Entstaubung in der Zementindustrie. = Aufbereitungs Technik, 45. k. 12. sz. 2004. p. 42–50.