A csúcson is sok a bizonytalanság

A lehetőségekkel és a szaktudással nincs gond a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinikáján, az intézet finanszírozásának meghatározásakor azonban olyan fontos szempontokat hagytak figyelmen kívül, mint az amortizáció pótlása vagy a minimális számú orvos munkabérének igénye. Nehéz így helytállni, dr. Szabó András, a Klinika igazgatója azonban a gondok mellett sikerekről is beszél interjúnkban.

A csúcson is sok a bizonytalanság – Melyek a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika főbb profiljai? – Ez a gyermekklinika látja el a magyarországi hemato-onkológiai betegkör felét, ami jelentős költséggel jár – költségeink több mint 80%-át fordítjuk erre a komplex ellátásra. Ez sebészeti, radiológiai, laboratóriumi, neurológiai, gasztroenterológiai, pulmonológiai ellátást is igényel – gyakorlatilag tehát a gyermekgyógyászat teljes palettáját lefedjük. Csak idegsebészettel, traumatológiával és bőrgyógyászattal nem foglalkozunk. Jelentős endokrinológiai ellátás is zajlik klinikánkon, és kiemelkedő az immunológia és a reumatológiai ellátásunk is – utóbbi két területen más gyermekkórház nem, vagy csak kis mennyiségben fogad pácienseket. Nagy betegszámmal működik gasztroenterológiánk és pulmonológiánk­ ,

Ugye, nem hideg?

neurológiai osztályunkon pedig a ritka betegségek neurológiai komplikációit is ellátjuk, alapvetően a neuromuszkuláris betegeket fogadjuk – szintén egyedüliként az országban. – Ezeken a területeken nyugat-európai színvonalon fogadják a betegeket?

24

– Sokféle irányból lehet megközelíteni a nyugat-európai színvonal fogalmát. Amennyiben kizárólag a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket nézzük, azt mondhatom, hogy tartjuk ezt a színvonalat, ha azonban a beteggel való törődést teszem meg a kérdéses szempontként, akkor messze elmaradunk a jobb nyugat-európai ellátástól. Németországban például már a portán foglalkoznak a beteggel, kisegítő személyzetet alkalmaznak a páciensek tájékoztatására, a berendezések gyermekbarátok, és egy osztályon fekvő beteg mellett háromszor annyi nővér tevékenykedik, mint nálunk. A hozzánk érkező szülő és gyermek az első pillanatban szembesülhet azzal, hogy ezt mi nem tudjuk biztosítani számukra, még szerencse, hogy a magyar betegek ritkán járnak Nyugat-Európában, így nem az ott tapasztalható viszonyokhoz hasonlítanak bennünket, hanem ahhoz a vidéki gyermekkórházhoz, ahonnan ideérkeznek, így örömmel tapasztalják, hogy nálunk a körülmények jobbak, mint más hazai intézetben. Az általunk nyújtott szolgáltatás azonban ebből a szempontból csak relatíve jó, nem biztos, hogy egy bécsi beteg is elégedett lenne velünk. – Miért van ez így? – Jelentős orvos- és nővérhiánnyal küzdünk. Az orvosi tevékenység abból is áll, hogy a gyógyító szaktudásán túl törődést, empátiát, együttérzést – további plusz energiát adjon magából. Ha azt ves�szük, hogy egy nyugat-európai orvosnak egy nap öt beteg bajával kell foglalkoznia, míg nálunk harminc ember problémájával szembesülnek a kollégák ugyanannyi óra leforgása alatt, akkor nagyjából képet kaphatunk arról, hogy egy magyar beteg miért kap kevesebbet a magyar orvosoktól. Ez nem a jóvagy a rosszindulaton múlik. Arról nem is beszélve, hogy nálunk a nyolc óra rende-

lés után az orvos rohan át a másik munkahelyére, hogy meg tudjon élni, míg a gazdaságilag fejlettebb országokban dolgozó kollégák mehetnek koncertre, moziba vagy étterembe, hogy aztán másnap frissen, pihenten fogadják a betegeket. A klinikai orvosaim, amikor másnap bejönnek dolgozni, még mindig azon törik a fejüket, hogy miből fogják finanszírozni a gyermek különóráját, vagy miből fogják megjavíttatni a tizenöt éves autót, ami lerobbant reggel a klinikára jövet. Mi is tudjuk, hogy milyen protokollok szerint gyógyítanak a bécsi orvosok, és ugyanazt a szaktudást nyújtjuk pácienseinknek, de az imént említettek miatt azért messze nem vagyunk azonos színvonalon. Eredményeink ehhez képest nem sokkal rosszabbak, pl. a tumoros betegek gyógyulási aránya megegyezik a bécsi eredményekkel, a neonatológiában ugyanolyan pici gyermekeket mentünk meg, mint a svédek vagy az amerikaiak, ám ez nekünk orvosi részről sokkal nagyobb erőfeszítéssel és lemondással jár. – Intézményvezetőként hogyan látja, mit lehet ez ellen tenni mégis, a pénz és az idő hiánya ellenére? – Jelenleg készül a gyermek-egészségügyi prog­ramtervezet, annak is köszönhetően, hogy az egészségügyi vezetés a gyermekgyó­ gyászatot végre önálló alrendszerként kezeli. Elismerik, hogy ez egy, a felnőtt ellátástól jelentősen eltérő szakterület. Tíz évvel ezelőtt még a „kisgyerek – kis probléma, felnőtt ember – nagy probléma” elve szerint tekintettek diszciplínánkra. Örülünk annak, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés legalább látja a problémákat. A programterv, melynek megalkotásában a szakma egységesen felsorakozott az egészségügyi vezetés mögött – megpróbál megoldási javaslatokat tenni, azzal azonban mindenki tisztában van, hogy a megvalósításhoz szükséges pénz nem áll rendelkezésünkre. Az is valami, hogy leírjuk, miként kellene az ellátást megszervezni. Bízunk benne, hogy ha egyszer a forrás is meglesz hozzá, akkor nem elölről kell majd kezdeni ezt a munkát.

AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/3.

– Melyek a Klinika legfontosabb társintézményei? – Alapvetően, amikor egy beteg gyermek a miénkhez hasonló, vagyis az ellátás progresszivitásának csúcsán dolgozó klinikára érkezik, onnan már nemigen küld­ hető tovább. A Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikájával evidens módon együtt­ működünk a betegellátásban, a kutatásban és az oktatásban. Az onkológia területén a csonttumorok ellátásában az Ortopédiai Klinikával állunk szoros együttműködésben, a szövettani vizsgálatokat pedig az Egyetem Patológiai Intézetében végzik számunkra. Az agydaganatokat az Idegsebészeti Klinikával együtt látjuk el, ahogyan a szívbeteg gyermekeket is a Szívsebészeti Központban operálják, mi kivizsgáljuk őket, ezután az említett intézetekben megkapják a szükséges ellátást, majd visszakerülnek hozzánk a további kezelésre. Számos orvosunk más munkahelyen is ellát készenléti, ügyeleti vagy gyógyító feladatokat, míg a máshol alkalmazásban dolgozó kollégák heti pár órában nálunk segítenek be az ellátásba, mert bérkeretünkbe nem fér bele an�nyi főállású munkatárs, ahány szakemberre szükségünk van. Sajnos a munkaidőt szabályozó törvény miatt kényszerű a (szabálytalan) keresztbe-foglakoztatás, mert a saját orvosaimat nem foglalkoztathatom többletmunkával. Azon kevés területen, amelyek hiányoznak az ellátási palettánkról – ilyen például a neonatológia, a traumatológia és a bőrgyógyászat – nem hozzánk érkeznek a betegek, az együttműködés leginkább a betegek irányításában valósul meg. – Hol okozza a legnagyobb problémát az intézmény életében a finanszírozás szűkössége? –  A forráshiány elsősorban humánerőforrás-problémát eredményez, hiszen ha nincs pénz, nem tudunk elegendő számú munkatársat foglalkoztatni. Egy hónap során minden napra kell ügyeletet kiállítani. Régebben még három ügyeletesre volt lehetőség naponta, hiszen kellett egy szakember az intenzíven, valamint egy szakorvosi vezető és egy rezidens orvos, aki egyrészt tanul, másrészt segít a munka elvégzésében. Ha kiszámoljuk, hogy egy hónap alatt napi három szakember jelenléte hány munkaórát jelent, akkor tudható, hogy hány emberre van szükség. Most an�nyi ember van, amennyi bérre elegendő a pénzünk, ezért csak két ember jut egy ügyeletre. A Munka törvénykönyve ráadásul ma már előírja, hogy ezeknek az embereknek ügyelet után haza kell menniük, ezért sem tudunk három ügyeletest alkalmazni, mert KÓRHÁZ 2013/3.

csak két szakember foglalkoztatása mellett oldható meg, hogy a következő napon is az osztályok működtetéséhez elegendő számú szakember maradjon a klinikán. Nincs lehetőségünk teljes létszámon működni, ezért munkatársainknak más emberek helyett is kell dolgozniuk. Joggal kérhetnek

meg a szükséges összeget. Az előbbi példánál maradva: annak ellenére, hogy egy klinika nem működhet ultrahang-készülék nélkül, ha nem kaptunk volna adományként egy ilyen műszert, akkor nem lenne ultrahang-berendezésünk. Egy másik példát említve: legalább kétszáz infúziós pumpa mű-

Dr. Szabó András

ezért pluszdíjazást, de ezt megadni megint csak nincs lehetőségünk. – Milyen további gazdasági gondokkal kell szembenézniük? – A másik óriási probléma az amortizáció. Állami források nem állnak rendelkezésünkre sem felújításra, sem műszerbeszerzésre. A műszerek egy idő után elavulnak, újra és újra be kell szerezni mindent, ám erre egy fillér költségvetési pénzt sem kapunk. Az egészségügyi ellátáshoz kell a nővér és az orvos bére valamint a rezsiköltség, továbbá a gyógyszer- plusz anyagköltség, de azt, hogy az ultrahangvizsgálathoz szükség van egy hatvanmillió forintos készülékre is, nem veszi figyelembe a betegellátást finanszírozó. Mit tehetünk? Vagy munkatársaink béréből, vagy a beteg gyógy­szeréből spóroljuk

ködik az intézetünkben, amelyből minden nap elromlik három-négy. Egy fillért sem kapunk a javítási költségekre. Az, hogy klinikánk úgy néz ki, ahogyan kinéz, annak köszönhető, hogy kollégáimmal együtt időnk nagy részét „koldulásra” fordítjuk. Hál’ Istennek a gyermekgyógyászat ebből a szempontból az átlagosnál jobb helyzetben van – mert még kaptunk adományt. Ez azonban esetleges bevétel. – Intézetvezetőként a lehetőségeken belül mi a legfontosabb célkitűzése 2013-ra? – Egyetlen célkitűzésem van minden nap, hogy másnap is működjön a klinika, aztán majd holnap gondolkodom azon, hogy mi legyen holnapután. Radnai Anna AKTUÁLIS

25

Egy tavalyi jogszabály alapján az ország számos kórházában új vezető került a fekvőbeteg-ellátó intézmények élére. Így történt ez az Uzsoki utcai Kórházban is: Golub Ivánt Ficzere Andrea váltotta. Ami ebben különleges, hogy a feladatátadás zökkenőmentesen, a két szakember legnagyobb egyetértésében történik. Az intézmény új főigazgatóját fogadtatásáról, első tapasztalatairól és elképzeléseiről kérdeztük.

Modern, IT-alapú kórház lesz az Uzsoki – Szeretnénk egy rövid szakmai bemutatkozást kérni. – Orvosként végeztem a DOTE-n 1992ben, majd a Neurológiai Klinikán dolgoztam 11 évig. 1997-ben szakvizsgáztam, itt szereztem PhD fokozatot 2002-ben. Ezt követően a Gyermekklinikán a gyermekneurológiái osztályt vezettem adjunktusként, majd az üzleti szféra megkeresett: a Vagyonkezelő Zrt. felkért, hogy legyek a Nagyerdei Gyógyászati Kft. vezetője. 2006-ban tettem reumatológiai szakvizsgát. Később több helyen voltam cégvezető. 2010-ben a Corvinus Egyetemen egészségügyi menedzserdiplomát szereztem. – A Kórház olvasóinak ismerősen csenghet az Ön neve a lapban tavaly megjelent telemedicina cikksorozatból is. Mikor kezdődött az informatika iránti érdeklődése? – Tíz éve – ismerve az egészségügyet és már korábban megszeretve az informatikát – úgy gondoltam, hogy ez olyan határterület, ahol jól lehet terveket kovácsolni, majd megvalósítani. Több cégben kértek fel szakértőnek, részben szoftverek, részben pedig rendszerek kialakításánál. Lassan bedolgoztam magam az informatikába, és sok évvel ezelőtt, Magyarországon az elsők között kezdtem foglalkozni a telemedicinával. Később e témában publikáltam – többek között – a Kórház szaklapban is. A Debreceni Egyetem Egészségügyi Centrumában IT-projekteket vezettem. – Milyen jellegű feladatok voltak ezek? –  Lassan kifutó, uniós fejlesztésekhez kapcsolódó NKTH-projektek, melyekben egészségügyi informatikai fejlesztéseket és folyamattervezéseket hajtottunk végre. Az egyik projektben például különböző sejtek, szövetek, illetve orvosi eszközök elektromágneses térben való vizsgálatával foglalkoztunk. A vizsgálatok segítségével azt kutattuk, hogy különböző sejtek és szövetek (a vizsgálat első fázisában), illetve a betegek által viselt mérőeszközök miként viselkednek elektromágneses térben. Azt kutattuk, hogy az RFID-kapuknak és egyéb

26

más elektromágneses sugárzásoknak van-e befolyása az említett eszközökre, változik-e az általuk mért eredmény. – Az elmondottakból inkább egyetemi karrier építése tűnik logikusnak. Miért pályázta meg egy nagykórház vezetését? – Valóban elkötelezett voltam az egyetemi tudományos munkában, emellett nagyon szerettem informatikát oktatni a nyíregyházi egészségügyi főiskolán. Mindezek ellenére úgy éreztem, hogy még nem vagyok a helyemen – szívesen vállaltam volna ös�szetettebb, nagyobb felelősséggel járó menedzseri feladatot. Debrecenben ez nem működött, ezért egyértelművé vált számomra, hogy ehhez Pestre kell jönnöm. – Sikeres pályázást követően kinevezték az Uzsoki kórház főigazgatójának. – Az első meghallgatásomon még senki nem hitt bennem, nem gondolták, hogy erre képes vagyok. A második körben azonban bizalmat szavaztak nekem. – Hogyan fogadták a munkatársak? – A kórházmenedzsment és főleg Golub Iván, az intézmény korábbi főigazgatója nagyon kedvesen fogadott. Megkértem, hogy maradjon, és tapasztalatával segítse a váltás folyamatosságát, zökkenőmentességét. Példa nélkülinek tartom az egészségügyben, hogy két vezető ennyire együttműködjön a feladatkörök átadásának folyamatában. Ez volt az (indító)kulcs, én pedig igyekszem megszolgálni a bizalmat – úgy látom, már beindult a gépezet. Páratlanul jó stáb dolgozik az Uzsokiban, és azt tapasztalom, hogy ritka intelligens módon kommunikálnak. Egyesek számára talán hihetetlen: nemcsak egymást és az Uzsokit szeretik, hanem a munkájukat is. Belülről ez evidencia. Érzik, hogy új lehetőség előtt állnak, most egy kicsit más történik, mint eddig, és partnerek a változtatásban. – A kórház – az utóbbi évtized fejlesztéseinek köszönhetően – remek műszaki állapotban van.

– Ez nagy adomány: az infrastruktúra valóban majdnem tökéletes. Természetesen lesz még mit fejleszteni, gondolok itt a II. belgyógyászati osztályra, a tüdőgyógyászatra és a központi laboratóriumra. Az onkológiai infrastruktúra pedig hamarosan – egy projekt kapcsán – rekonstrukcióval és egy épülettoldalékkal bővül, amelybe új, korszerű sugárforrást telepítenek. Az ambulancia felújítását viszont saját, vagy a GYEMSZI által biztosított forrásból kell, hogy fedezzük, mert az nem része az említett projektnek. A fejlesztés sürgető, mert rengeteg beteg érkezik hozzánk. – Milyen minőséget tapasztalt az egyes részlegek működésében? – Zászlóshajóink az ortopédia-traumatológia, az onkológia és a szemészet – de a többi részlegen is kiváló munkát végeznek, csak a szakmai profilból következően talán kisebb a népszerűségük. A három vezető szakma a bázis, azok – és természetesen az ott gyógyító nagy „nevek” – jó hírére külföldről is érkeznek hozzánk betegek. A jövőben az intézmény ezen erősségét szeretném még jobban kiaknázni: a kollégák képességei alapján muszáj nyitnunk a gyógyturizmus irányába. Ez ügyben már elkezdtünk szervezett módon dolgozni, és vannak biztató jelek, hogy működni fog akár nagyobb külföldi betegforgalom esetében is. Ennek érdekében például VIPrészleg kialakítását tervezzük. Ez azért fontos, mert kizárólag ezzel a tevékenységgel tudjuk kiegészíteni az OEP-bevételeinket. Egy másik tervem szerint szeretnénk elnyerni az oktatókórház címet, mely anyagi előnnyel ugyan nem jár, ám jelentős erkölcsi hozadékot nyújt. Már ez ügyben is tettem lépéseket. – Milyen szakmai célokat szeretne megvalósítani? – Vannak olyan osztályok, ahol fontos lenne a szakmai fejlesztés. Esetleg új profilok bevezetése is indokolt, hogy felzárkózzanak a vezető szakmák mellé. Ehhez szá-

MENEDZSMENT KÓRHÁZ 2013/3.

mos orvosi eszközt is be kell szereznünk. Készült is egy lista a legfontosabbakról – mintegy tűzoltásszerűen –, melyet minden osztály megkap preferencia szerint, a szakmai vezető testület által meghatározott módon – a teljesítmény, és még számos egyéb tényező arányában. Különösen fontosnak tartom egy MR beszerzését az intézmény számára. – A kórház Zuglóban van, milyen kapcsolatot ápol a szűkebb környezetével? – A kerülettel való együttműködést kiemelten fontosnak tartom, hiszen a kórházat igénybe vevők nagy része zuglói lakos. Célszerű lenne innen, a kórházból szervezni és koordinálni a három szinten történő betegellátást. A kerületnek van két járóbeteg-ellátó rendelőintézete, melyek működését szükséges lenne racionalizálni, mivel onnan számos felesleges vizsgálati igény érkezik hozzánk – ezeket mindenképpen meg kellene szűrni. Cél, hogy legalább a labor TVK-ját „behozzuk”, hogy mi tudjunk diszponálni felette. Gondolkodom a háziorvosi ügyelet házon belüli kialakításán is. Racionális lépésnek tűnik, hiszen ezzel egybefonódna a kórház sürgősségi betegfelvételi osztálya és a kerület sürgősségi/ ügyeleti ellátása. A kórházi dolgozók levegőhöz jutnak, a betegek pedig nagyobb biztonságban, fekvőbeteg-háttér mellett kerülnek ellátásra. Igyekszem a kerületben egyfajta funkcionális integrációt létrehozni. – További dédelgetett tervei? – Tele vagyok elképzelésekkel! Először is szeretném gazdaságilag stabilabbá tenni a kórházat, s bár még rövid idő telt el az eredmények megítéléséhez, úgy néz ki, sikerül. Az ehhez vezető kulcsszavak: kontrollingrendszer, vezetői információs rendszer és a teljesítményfokozás. A 2013. január és a február hónapok teljesítménye úgy alakult a tavalyi év havi eredményeihez képest, hogy havonta több tízmillió forint többletet hozott az intézmény számára. Talán nem is elsősorban a kódolás megváltoztatása a legfontosabb – bár az is lényeges –, hanem inkább a betegek osztályokra való beérkezésének és ottani tartózkodásának, ill. a kezelésük átgondolt megtervezésében látom a megoldást. Egyes osztályokat át is alakítottunk a cél érdekében. Az egész finomhangolási folyamatot az osztályvezetőkkel közösen hajtottam végre. Anyagokat kértem tőlük, áttekintettük a szakmai preferenciákat, a betegforgalmi adatokat, illetve meghallgattam a véleményüket. Megtaláltuk a közös nevezőt, hiszen együttműködésünkben ők is érKÓRHÁZ 2013/3.

dekeltek, mind anyagi, mind pedig erkölcsi értelemben. Jelenleg az elkövetkező négyöt év stratégiájának kialakításán dolgozunk. Kölcsönösen egyeztetjük az elvárásainkat – az ugyanis nem vezet eredményre, hogy hektikusan, vezérelv hiányában hozunk döntéseket. – Valószínű, hogy már komoly informatikai fejlesztéseken is gondolkodik.

tegszintű költségkövetést. Távlati terveim között szerepel a géppark egységesítése, megbízhatóbb üzemeltetése. – Milyen küldetést fogalmaz meg az intézmény vezetőjeként? – Örülök, mert úgy érzem, hogy végre megtaláltam a helyem. Szeretném a kórházat egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolni, hogy az OEP-finanszírozta ellá-

Dr. Ficzere Andrea

– Aki jól ismer, tudja, hogy az IT a mindenem, de ez nem jelenti azt, hogy elvtelenül kívánom használni – csak azt szeretném bevezetni, ami valóban elősegíti a jobb működést. A medikai szoftvert tovább kell fejleszteni. Szeretném a telemedicinaszolgáltatást és a medikai szoftver mobil hozzáférési lehetőségét biztosítani – erről már tárgyalásokat folytattam az üzemeltető társasággal. Fontosnak tartom a műtőbeli tevékenység szoros kontrollját, a gyógyszermodul bevezetését, ill. a be-

tások mellett – amelyeket az elvárható legjobb minőségben kívánjuk ellátni – mi legyünk a gyógyturizmus egyik magyarországi központja. Azon fáradozom, hogy az Uzsoki olyan IT-alapú, – a kórházban zajló egészségügyi és nem egészségügyi folyamatokra is vonatkozó – folyamatmenedzsmenttel támogatott kórházzá váljon, amire Magyarországon talán még nincs még példa. Dr. Szepesi András, Bene Zsolt MENEDZSMENT

27

Nagyné Kántor Judittal, a Tiszaújváros Városi Rendelőintézet főigazgatójával beszélgettünk.

Ahol valóban a betegek állnak a középpontban – Nagy hatású szakember, Török Pál után vezeti a tiszaújvárosi rendelőintézetet. Szak­ dolgozói háttérrel milyen a főigazgatói szerep? – Nagyon szeretem ezt a feladatot. Az első nap óta úgy megyek be dolgozni, hogy azt várom, milyen megoldandó feladataim vannak, és nem a főigazgatói rangra koncentrálok. A munka és az intézet szeretete a fontos. Annak örülök, ha valaki jól végzi a feladatát. Nagyon sokat köszönhetek Török Pál főigazgató úrnak, kiváló gondolkodásmódja nagyon jó pályán indította el a rendelőintézetet, és az ő nyomdokaiba lépve, mivel több mint egy évtizedig dolgoztunk szoros együttműködésben, a csapat képes tartani a kitűzött fejlődési irányt. 2011 őszén nem volt nehéz átvenni az intézményt, csak a ritmust kellett felvenni. – Teljesen felújított intézményt vett át. Milyen feladatokkal látott maga előtt? – A tiszaújvárosi szakrendelő infrastruktúrája mindig képes volt a betegek kulturált fogadásához szükséges feltételeket biztosítani. Intézetünkre sosem volt jellemző az orvoshiány. A menedzsment-szemléletet tükröző fejlődés akkor kezdődött meg, amikor Török igazgató úr az intézet élére került, hiszen 1998-tól elkezdtük a minőségügyi rendszert kiépíteni és működtetni. Sokat vártunk tőle, de a minőségügy nagyon nehezen hozta meg gyümölcsét. Anyagi hasznunk ugyan nem volt belőle, viszont nálunk 15 éve kiválóan működik a megfelelő betegdokumentáció. Ennek komoly hasznát látjuk, hiszen a betegpanaszok vagy szakhatósági ellenőrzések során a tételes dokumentáció hitelt érdemlően bizonyítja állításunk igazát. A műszerek, eszközök hitelesítve vannak, folyamatosan karbantartjuk őket, rendszerűen működünk, nemcsak papíron, hanem be is tartjuk az előírásainkat, folyamatainkat. 2010 végén indult egy jelentősebb rekonstrukció, amelynek eredményeként XXI. századi szakrendelői környezet jött létre, kiváló egynapos sebészeti részleggel. Jelenleg ennek felfuttatása jelenti a legnagyobb feladatot.

28

– Milyen kihívásokat jelent egy modern szakrendelő számára az egynapos sebészet működtetése? – Szerencsére pályámat kórházi műtőben, aneszteziológiai asszisztensként kezdem, így tisztában vagyok a légkörrel, feladatokkal és szerepekkel. Jelenlegi pozíciómból úgy látom, hogy kórházak számára nincsen sok értelme az egynapos sebészetnek, viszont szakrendelői környezetben igazán hatékony lehet ez az ellátási forma, hiszen az a feladata, hogy a fekvőbeteg-ellátásról levegye a terheket, és a drágább ellátási forma helyett valami hatékonyabbat valósítson meg. Az egynapos sebészetnek járóbeteg-ellátási formában van értelme, viszont a tevékenységi kört át kell nézni. Meggyőződésem, hogy olyan műtéti típusokat nem szabadna engedélyezni, amelyeknek nagy szövődményes kockázata van, a valóban egynapos ellátásban elvégezhető műtéti típusokat szabadna benne hagyni. A kórházak pedig végezzék a komplexebb műtéteket, amelyekhez komplexebb műtéti teamre, nagyobb csapatra és háttérosztályokra van szükség. – Hogyan működik most a tiszaújvárosi egynapos sebészet? – Mivel a személyi és tárgyi feltételeket és a minőségi munka elismeréshez szükséges méltó finanszírozási struktúrát sikerült kialakítanunk, sőt azóta is fenntartanunk, intézetünk nem küzd az egészségügyre álta-

lában jellemző szakorvoshiánnyal. Nálunk minden szakmára megvannak a megfelelő végzettségű orvosok. Az egynapos ellátásban olyan orvosok dolgozhatnak, akik kórházi gyakorlattal és zömében aktív kórházi háttérrel rendelkeznek. Tiszaújváros és vonzáskörzetének populációjából nem könnyű összegyűjteni az egynapos ellátás számára megfelelő betegeket, ezért előnyös az, hogy a műtéteket végző orvosok számára lehetőséget biztosítsunk rendelőnkben a szakellátásra. A jelenleg még fellelhető szabad kapacitást így tudjuk majd teljes mértékben betölteni a következő egy-két évben. Egyébként szülészetnőgyógyászati, sebészeti, szemészeti, urológiai és ortopédiai műtéteket végzünk. – Több mint tíz évig vezette a szakrendelő gyógyfürdő részlegét. Sikeresen? – Balneoterápiánk európai színvonalú. Az országban nem nagyon van más gyógyfürdő, amelynek gyógyászati kezeléseit járóbetegszakrendelő szolgáltatná, ennek köszönhető, hogy országos jelentőségű besorolásunk mellett a teljes gyógyfürdő-ellátásra rendelkezünk finanszírozási szerződéssel, járóbeteg-szakrendelőként a gyógyfürdő-kezelések körébe nem tartozó kezeléseket, például elektroterápiát, magnetoterápiát, négyrekeszes galvánfürdőt) is tudunk nyújtani az ellátásra jelentkezőknek. Ha a betegeknek fizikoterápiás ellátást írnak fel, akkor azt mi járóbeteg szakellátóként tudjuk­

Pályakép Nagyné Kántor Judit 1991-95 között a tiszaújvárosi háziorvosi körzetben kezdett el dolgozni állandó helyettes körzeti ápolónőként. 1995-től a városi szakrendelő munkatársa. 1998-ban a DE EFK-n diplomás ápolói képesítést, 2001-ben a PTE humán szervező szakán egyetemi diplomát, majd 2012-ben a DE EK-n egyetemi okleveles ápolói végzettséget szerzett. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ hallgatója. 1998-tól az intézmény minőségügyi vezetője. 1999-től a rendelőintézet für­ dő­részlegének felépítését irányítja, majd 2009-ig vezeti. 2009-től az intézmény gyógyászati részlege és a szakrendelő vezető asszisztense. 2011 novemberétől, dr. Török Pál korábbi főigazgató nyugdíjba vonulását követően a szakrendelőt megbízott főigazgatóként, majd 2012 végétől kinevezett főigazgatóként irányítja.

INFORMATIKA KÓRHÁZ 2013/3.

szolgáltatni. Más gyógyfürdőben sok esetben ezekért a szolgáltatásokért külön fizetni kell. – A 2010-11-ben megvalósult rekonstrukció eredményeként fejlődött informatikai infrastruktúrájuk is? – Régi DOS-alapú informatikai rendszerünket akkor lecseréltük. A Béker-Soft Informatikával 1998-tól dolgozunk együtt, mi voltunk az egyik első szakrendelőjük.

tikai rendszert működtetnek. Hozzánk a laborba viszont nagyon sok beteget küldenek be, ők pedig vagy elhagyják a leletet, vagy nem viszik vissza azt az orvosnak. Ám mivel nem mindegyik program integrált a Főnix-PRO medikai informatikai rendszerhez, azt a megoldást választottuk, hogy a háziorvosok webes felületen keresztül nézhetik meg a labordiagnosztikai eredményeket. Ugyanezt a rendszert fejlesztettük olyan szintre a pályázattal párhuzamosan,

Nagyné Kántor Judit

Azóta szorosan együttműködünk egymással, és kölcsönösen sokat köszönhetünk a partnerségnek. 2010-ben már nehézkes volt a DOS-alapú rendszer működtetése, a fejlesztéshez kapcsolódóan közel száz gépet szereztünk be, bevezettük a Főnix-PRO medikai informatikai rendszert, amely már a webes hozzáférést lehetővé teszi. Azóta üvegszálas hálózat köti össze a városi intézményeket, a szakrendelőtől pár száz méterre lévő fiziko- és balneoterápiás részleg és a főépület teljes integráltságban működik. Csakúgy, mint a mai modern szakrendelőkben alkalmazott informatikai rendszerek, a fejlett BSI DIVAS PACS-rendszer, a betegbehívó rendszer és a betegelőjegyzés. – Milyen tapasztalatokat szereztek az elektronikus betegelőjegyzésről? – A háziorvosokkal való együttműködés kemény dió, hiszen ők a saját szakmai elvárásaiknak megfelelő háziorvosi informaKÓRHÁZ 2013/3.

hogy a sorszámos szakrendeléseink: a sebészet és a nőgyógyászat integrálódjon a betegelőjegyzésbe. A környékbeli háziorvosoknak lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy a webes elérésen keresztül, előjegyezhetik a betegeket, így levehetik a beteg válláról a terhet. Ám szomorú, hogy nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel, ami még országszerte nagyon kevés helyen áll rendelkezésre. – Vajon miért? – Mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy a háziorvosok aktívabbak legyenek ezen a területen. A környékbeli háziorvosok életkori eloszlása kedvező, vannak fiatalok, középkorúak is közöttük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a háziorvosoknak egyedül nagy nehézséget jelent a kapuőri funkció betöltése. Ha viszont együttműködnének szakrendelőkkel, és a beteg csak akkor kaphatná meg az ellátását társadalombiztosítási támoga-

tással, ha a háziorvos hozzánk küldi be, akkor az ellátás egységes rendszerben működne, és a betegutakat sokkal jobban kézben lehetne tartani. Ekkor valósulhatna meg hatékonyabban a betegközeli ellátás és a kórházakat védő kapuőri funkció. Ezért látok ebben a rendszerben nagy fantáziát. – A nagy februári feliratkozáskor a tiszaújvárosi önkormányzat hogyan döntött? – Tulajdonos önkormányzatunk az elsők között volt, amely úgy döntött, megtartja az intézményét, hiszen az elmúlt évtizedeket nagyon nagy hangsúlyt fordítottak arra, hogy a betegfogadási körülményekre a lehető legjobb feltételeket tudjuk biztosítani. Legutóbb a 2010-11-es felújításkor közel félmilliárd forint önrésszel járult hozzá az európai uniós projekt keretében megvalósuló rekonstrukciós munkálatokhoz. Tiszaújvárosban nagyon sok embernek adunk munkát, úgy, hogy nagymértékben hozzájárulunk a lakosság életminőségének fenntartásához, javításához. Az ÉMOP-pályázattal szinkronban a TÁMOP-pályá­zatokban szakdolgozókat képeztünk: onko­lógiai asszisztenst, műtéti szakasszisztens, felnőtt aneszteziológiai és intenzíves, kardiológia szakasszisztenst, radiográfust, 17 tiszaújvárosi szakdolgozó szerzett OKJ-képesítést – a képesíté­sek teljes mértékben összhangban voltak infrastrukturális fejlesztésünkkel. Az elmúlt 15 évben kulturált, jó körülményeket sikerült teremteni, így most, hogy az önkormányzat megtart bennünket, a dolgozóknak az egészségügyre jellemző bizonytalanságot nem kell átélnie, kiegyensúlyozott a hátterünk, munkahelyüket és a betegellátás megszokott feltételeit biztosítottnak érezhetik. – Miért ennyire elkötelezett az önkormányzat? – A városi önkormányzat fontosnak tartja a polgárok egészségbiztonságát, a kiegyensúlyozott betegellátást és a munkahelyek biztonságát, és ezzel természetesen a szakrendelő összes munkatársának munkáját is megköszönik, hiszen a tiszaújvárosi polgárok a visszajelzések alapján nagyon elégedettek a város egészségügyi ellátásával. Kulturált ellátás, minőségi gyógyító környezet, teljes mértékben klimatizált épület, kiváló műszerpark várja a tiszaújvárosiakat. Mindenen az látszik, hogy nálunk, a tulajdonos önkormányzat elkötelezettségének megfelelően valóban a betegek állnak a középpontban, és mi is eszközzel, szakorvosokkal, szakdolgozókkal, infrastruktúrával, informatikával ennek a célnak kívánunk megfelelni. Zöldi Péter INFORMATIKA

29

Egyre több és egyre költségesebb előírás betartására kötelezik a gyógyszergyártókat, miközben lefelé tartó árspirált okoz például a generikus program. Vannak azért pozitív jelek is a MAGYOSZ igazgatója szerint.

Javult a gyártók partneri viszonya a kormányzattal A

több mint harminc magyar tagvállalatot összefogó Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az idei gyógyszerkassza továbbra is nadrágszíjhúzásra kényszeríti a gyártókat. Dr. Ilku Líviával az idei várakozásokról, a generikus programról, az új és újabb gyógyszerbiztonsági előírásokról beszélgettünk. – Mi az, ami jó szívvel vállalható a múlt évből, és mi az, aminek a megismétlődésétől tartanak a MAGYOSZ-nál? – Pozitívumként értékeljük, amit főleg az év vége felé érzékeltünk: jobb partneri viszony alakult ki a kormányzattal, szakmai és finanszírozási témában többször is leültünk tárgyalni. Jó lenne ezt folytatni, méghozzá úgy, hogy ne csak kész tervezetekkel találkozzunk, hanem már a koncepcionális előkészítésbe is jobban bevonjanak minket. Jó lenne tehát, ha a partneri viszony megerősödne. Pozitív volt az is, hogy a k+f tevékenység elszámolhatóságát folyamatossá tették, ezzel megszűnt a gyártók számára kedvezőtlen bizonytalansági állapot. Szeretnénk viszont, ha idén nem ismétlődne meg a sávos befizetés veszélye. Egyelőre a törvényi szabályozást nem sikerült megfelelően rendezni, mondhatni, helyrebillenteni a rendszert, s valóban, nem csupán a nevében sávossá tenni a befizetést. – Említette a k+f tevékenység elszámolhatóságának rendezését. Mennyit fordítottak a tagvállalataik erre a célra? – Több mint hatvanmilliárd forintot fektettek a hazai gyártók tavaly kutatás-fejlesztésbe, ami óriási pénz, nyolcszorosa bármelyik szektor kutatás-fejlesztési tevékenységének. Ez elég nyomós érvnek bizonyult a megfelelő szabályozás megszületéséhez. Megjegyzem, hogy bár nem minden vállalat tud megfelelni a k+f-es szabályrendszernek, más úton, uniós pályázati forrásokból is fejlesztenek tagvállalataink, s itt leginkább a kkv-kra gondo-

30

lok. Szép példákat látok körükben, kezdik megtalálni és kiaknázni ők is a lehetőségeket. – Nem hozott ennyi sikert a generikus program módosítását szorgalmazó törekvésük, továbbra is folyamatosan a veszélyekre hívják fel a döntéshozók figyelmét. – Történt azért elmozdulás az ellátásbiztonság felé, ugyanis szélesítették a preferált ársávot, így valamivel biztonságosabb a rendszer. Nagyon szerettük volna azonban, hogy kimondja a jogszabály: a sávba minimum két gyógyszer tartozzon, hiszen így elkerülhető lenne a többször jelentkező ellátási gond, mivel nincs elegendő mennyiség a nyertes gyógyszerből. Szintén pozitív lépésként értékeljük, hogy megemelték a piaci részesedést öt százalékra a korábbi egy, majd három százalékról, vagyis erősebb bizonyíték kell az ellátás fenntarthatóságára. – Delistázás, lefelé tartó árspirál mutatja a vaklicit hatását. Milyen mértékű veszteségek érték a gyártókat? – A generikus programban a vaklicit során 2012-ben 2326 gyógyszernél történt árcsökkentés. A legmagasabb mértékű árcsökkentési licitajánlat több mint 75 százalékos volt az egyik, prosztatarák elleni hatóanyagnál. Vannak más hatóanyagok is, ahol hasonló nagyságrendű volt az árspirál, így például az idegrendszerre ható egyik csoportnál is. Ha átlagot számolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az átlagos árcsökkentés mértéke a vaklicit bevezetése, azaz 2011 ősze óta 18,76 százalékos volt. Azonos trenddel számolva a 2011. szeptemberi generikus átlagár ma 66 százalékon van, 2013 októberében 33 százalékon lenne, 2014-ben pedig egy abszurd, 20 százalékos árszinten. Könnyen belátható, hogy hasonló árcsökkentési trendet feltételezve igen rövid idő alatt bekövetkezik, hogy a hazai gyártók tömegesen fogják kivonni termékeiket a magyar piacról, mert már nem tudják azokat

gazdaságosan a piacon tartani az exportpiacok védelme érdekében. 2012-ben 640 terméket delistáztak különböző okokból, ami a támogatott gyógyszerek egytizedét érinti. Azt is mondhatjuk, hogy a támogatott nemzeti gyógyszerkincs egytizede elveszett, s ha ez a trend nem változik, előbb-utóbb ellátási problémát fog okozni. A jogalkotónak több lehetősége volt a folyamat által generált negatívumok, azaz például az ellátási problémák, valamint a nagykereskedőknél és a patikákban érzékelt árrésbevétel kiesésének kezelésére, de az ezzel kapcsolatos javaslatainkat nem fogadták el. Már a szabályozás bevezetése előtt látszott ezeknek a gondoknak a reális veszélye, s ezeket többször jeleztük is. Hiába. Mindennek az egészségügyi szakszemélyzetre, sőt az egészségügy legfontosabb szereplőjére, magára a betegre is napi hatása van: a beteg, a gyógyszert felíró orvos és a patikus olyan gyakran kényszerül a vaklicit miatt gyógyszerváltásra, hogy a helyettesíthető piacon gyakorlatilag nem beszélhetünk compliance-ről. Pedig a compliance, a beteg-együttműködés a terápia egyik kulcsa. Mármint lenne… – A generikus program után bármikor indulhat egy másik jelentős versengés: a kórházi gyógyszerközbeszerzés. Mennyire tudtak rá felkészülni? – Megvannak a hatóanyagok, amelyekre különböző közbeszerzési eljárásokkal hirdetik meg a versenyt. Izgalommal figyeljük, hogyan fog zajlani, hiszen több egyeztetés folyt, de mindkét oldal most tanulja, hogyan is kell csinálni az országos gyógyszerközbeszerzést. Amikor a pontos kiírások meglesznek, akkor látjuk majd világosan: valóban versenyt szeretnének-e, de olyat, hogy a piaci szereplők ne haljanak bele, és a betegellátás stabil maradjon. Nem tudom, hogy ezt az egyensúlyi helyzetet miként lehet megtartani. A koncepció megálmodásakor az egyik legfontosabb szempont a költség-

GYÓGYSZER KÓRHÁZ 2013/3.

csökkentés volt, azaz az, hogy mennyit fognak spórolni. Most azonban már inkább az egységes rendelési, nyilvántartási rendszert hangsúlyozzák, hiszen kiderült, nincs akkora tartalék a rendszerben, mint

a kezdeti költségvizsgálatoknál. Nagy kérdés az is, mi lesz a négy-hat hónapos előkészülettel előállítható gyógyszerekkel, valóban kapnak-e elegendő időt a gyártók az ellátáshoz való felkészülésre.

Dr. Ilku Lívia

Pályakép Dr. Ilku Lívia 1995-ben végzett a SOTE Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként. Pályafutását a Loreal Kft.-nél kezdte tudományos munkatársként, majd a Rhone Poulenc Kft.-nél folytatta. Közben elvégezte a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem felsőfokú marketing-, reklám-, PR-menedzser képzését. Két évig dolgozott az Aventis Pharmánál szintén tudományos munkatársként, majd 2002. és 2003. között az Országos Epidemiológiai Központ témafelelőse volt. 2003-ban állam- és jogtudományi doktorrá avatták az ELTE-n. Szintén ebben az esztendőben az Egészségügyi Minisztériumban helyezkedett el, ahol a Jogi, Közigazgatási és Koordinációs Főosztály vezető tanácsosa volt 2010 februárjáig. Innen került az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, ahogy több mint egy éven át jogi és közigazgatási főigazgató-helyettes volt. 2011. július elseje óta a MAGYOSZ igazgatója.

KÓRHÁZ 2013/3.

– A nehezebb gazdasági környezetben egyre több gyógyszerbiztonsági előírásnak megfelelniük a gyártóknak… –  Ehhez hozzátenném: nemcsak egyre több, de egyre költségesebb előírás betartására köteleznek minket. Az uniós farmakovigilancia-jogszabály tavaly lépett életbe. Ebben a gyártók és forgalmazók számára nagyon kemény szakmai szabályokat határoztak meg, amelyek átvezetése hihetetlen pénzt emésztett fel, hiszen van olyan forgalombahozatali engedéllyel rendelkező cég, amelynek több mint négyezer terméke van. A változást, azaz a minden termékre kiterjedő széles körű adatbevitelt az unió által fejlesztett rendszerbe minden terméknél át kellett vezetni. Például minden gyógyszer esetében be kellett vinni az uniós adatbázisba a gyógyszer összes adatát, amit folyamatosan naprakészen kell tartani, és ez komoly informatikai fejlesztést igényelt. Természetesen fontosnak tartjuk, hogy legyen egy naprakész adatbázis, de úgy érezzük, hogy bár ez rengeteg pénzbe és munkába került a gyártóknak, a változások nem voltak az unió részéről kellőképpen előkészítve, nem állt fel a határidőig az informatikai uniós rendszer, és nem voltak készek az adatok fogadására. Amolyan „nagyot akar a szarka” érzésünk volt. Aminek most nézünk elébe, az a hatóanyagokkal és segédanyagokkal kapcsolatos nagyon szigorú szabályrendszer, ez év július 2-ától fog hatályba lépni. Ez megint óriási költségeket fog okozni a gyártóknak a hatóanyagok behozatalára és a segédanyagokra vonatkozó új szabályrendszer adminisztratív szigorításával. Hangsúlyozom, az elkövetkező szabályozás nem szakmai szigorítás, hanem leginkább adminisztrációs törekvés, hiszen eddig is nagyon szigorú rezsim működött a gyógyszergyártás terén az OGYI szigorú szemléletének köszönhetően. Most plusz adminisztrációs akadályokat iktatnak a rendszerbe a hamisítás elleni küzdelem címszava alatt, ugyanakkor úgy érezzük, hogy ennek az új szabályozásnak igazából nincs köze a gyógyszerhamisításhoz. Ami további gondot okoz, hogy bár sok kérdésünk és sok megoldási javaslatunk van, a szabályozás végrehajtatója és ellenőrzője – bár régóta kérjük – nem egyeztetett velünk szóban arról, hogy mi is várható július 2-ától. Annak ellenére van ez így, hogy Magyarországon minden második doboz gyógyszer a hazai gyártóhelyekről kerül ki. Megoldásra váró feladat tehát van bőven. Sándor Judit GYÓGYSZER

31

Lassan hagyományosnak tekinthető, hogy február végén nem állnak rendelkezésünkre összefoglalóan a világ gyógyszerpiacának előző évi adatai. A különböző helyekről összegyűjthető piaci adatok és szakértői becslések azonban nagy valószínűséggel a korábbiaknak megfelelő pontosságú értékelésre adnak lehetőséget. Az előző évi előrejelzések a 2012. év során csökkenő növekedést jósoltak. Sőt, nem ritkán felröppentek a pangást, vagy egyenesen a visszaesést prognosztizáló szakértői vélemények is. A válság hatása valóban érintette az ágazatot.

A gyógyszerpiac alakulása 2012-ben A

világ gyógyszerpiacának növekedését 2012. évre a gyorsjelentések 3,5– 4 százalékban jelölték meg az előző évi várt 4,5–5 százalékos növekedéssel szemben. Ez ismételten jelzi, hogy a növekedés egy válságos időszakban sem maradhat el a természetes fejlődésből adódó növekedéstől. A megfigyelt kulcspiacokon a megelőző (2011.) évi 5 százalékos növekedés helyett azonban kisebb, bár azt megközelítő növekedést prognosztizáltak ismételten. Európában például a növekedés mértékét a restrikciós törekvések ellenére 1–4 százalékosra várták. Az amerikai forgalmat a biztosítottak körének további bővülése növelte. Európában a recesszió bizonyos mértékig érvényesült. Egyértelműen kimutatható az adatok szerint a gazdasági válság hatása ezen a területen is. Az értékek megítélésénél fontos tudni, hogy a nemzeti valutákban mért fogyasztási adatokat US dollárra számolják át, és annak árfolyamváltozásai is jelentősen befolyásolják az eredményt. Mértékegységet azonban kell választani. A mértékegység- és a mérőszám-választás, illetve annak változtatása persze igen torz következtetések levonásához is vezethet. Jó példa erre a hazai gyakorlat. Szinte mindig sikerül olyan mértékegységet találni, amely szerint a magyar gyógyszerfogyasztás az európai élvonalba tartozik. Mindezt előrebocsátva a világ gyógyszerpiacának 2012. évi növeke-

dését 4 százalék körülire becsülik a szakértők. A növekedés mértéke elmaradt a várt 4,5–5 százalék közötti értéktől. Az amerikai kismértékben, de az európai növekedés jelentős mértékben elmaradt ettől. A világ gyógyszerpiaca ennek megfelelően az előző évi 920 milliárd USD-ról 960 milliárd USD mértékűre növekedett. A legmagasabb növekedési ütemet 2012-ben is a feltörekvő piac országaiban (Kína, Brazília, India, Dél-Korea és Oroszország) érték el. Kína éves növekedési üteme úgy tűnik tartósan 20% körüli mértékű lehet továbbra is a következő években. Szakértői becslések szerint hamarosan Kína a harmadik legnagyobb gyógyszerpiac lesz, és akár már 2013-ban elérheti a 40 milliárd USD-t. Az öt vezető európai piacon az előző években mutatott 3 százalékos növekedés lassult, és a világátlagtól messze elmaradt. A restrikciós kormányzati törekvések hatása jól megfigyelhető a növekedési arányok alakulásán. Megállapítható ugyanakkor, hogy a kormányzati törekvések ellenére a természetes fejlődés, például az átlagos életkor növekedése, és az ezzel együtt járó növekvő gyógyszerfogyasztás érvényesül. A 2012. év jellemzője, hogy a vezető öt ország átlagának jelentős csökkenése mellett a belső arányok változtak. Jól látható, hogy az egyenlőtlen változások ellenére évről-évre a növekedési tendenciák

érvényesülnek. Megfigyelhető azonban az Észak-Amerika és Európa közötti olló további nyílása (1. ábra). Ez a tendencia nem kedvez az európai lakosságnak. A bemutatott növekedési mértékeket US dollár alapon számolták, ettől a nemzeti fizetőeszközben mért értékek eltérnek. Ebben jelentős szerepe van a dollárárfolyam alakulásának az összehasonlítás alapját képező nemzeti fizetőeszközökhöz képest. Az nyilvánvaló, hogy a növekedés az új készítmények piacra kerülése miatt elkerülhetetlen. Mértékét azonban más is befolyásolja. Példaként említhető az átlagos árszint, az árrések alakulása mellett a támogatási politika és a gyógyszerek fogyasztását nagy részben meghatározó orvosok tájékozottsága, gyógyszerfelírási gyakorlata. Összességében a piaci növekedésnek nincs reális alternatívája. A bemutatott ábrák és az azokon szereplő értékek a megfigyelt piacok alakulását mutatják. Ez a tényleges forgalom kb. 70– 75 százalékát teszi ki (2. ábra). A világ tényleges forgalma 2005. évben az akkor rendelkezésre álló információk szerint 602 milliárd USD volt. Ezt 2006 végére 640 milliárd USD, 2007 végére 685 milliárd USD értékűnek jelezték. 2008 végére a korábban jelzett 738 milliárd USD helyett ma már egyes források 781 milliárd USD-t, 2009 végére 785 milliárd USD helyett 808 milliárd USD-t, 2010 végére 826 milliárd USD helyett 875 milliárd

1. táblázat. Gyógyszerpiaci növekes a világon

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Növekedés % 8 7 7 6 4 3 6 5 5 4

2. táblázat. A gyógyszerpiac növekedése az európai gyógyszerpiacot meghatározó országokban az előző évhez viszonyítva, százalékban Ország 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 GER

5 10 8 6 4 7 3 4 5 4 3 7 n.a

FRA

9 7 2 5 6 5 4 5 2 3 1 6 n.a

ITA

11 12 3 2 4 1 4 -3 2 5 3 7 n.a

UK

9 7 10 9 8 3 3 3 2 1 4 6 n.a

ESP

9 11 9 12 7 3 6 8 6 6 3 2 n.a

Átlag 8 9 6 6 6 3 4 3 3 3 3 5 1

32

GYÓGYSZER KÓRHÁZ 2013/3.

USD-t, 2011 végére 920 milliárd USD-t, és 2012 végére 960 milliárd USD körüli értéket adnak meg. A tényleges éves forgalom a becslések és a nemzeti valuták átszámítási bizonytalanságai miatt csak tendenciájában értékelhető. A növekedés 2012-ben 4 százalékosnak felel meg. Az egyes adatsorok között időnként tapasztalható eltérések a piaci adatokban a gyógyszer eltérő értelmezéséből is adódnak. Sokszor nem tüntetik fel, de igen sok esetben gyógyszerpiaci adatként csak a vényköteles készítmények forgalmát jelenítik meg. Más esetekben a vény nélkül kapható készítmények forgalma is szerepel az adatok között. Eltérést adhat az is, hogy vannak olyan készítmények, amelyek az egyik ország piacán mint törzskönyvezett gyógyszerek, más ország piacán pedig mint étrendkiegészítők szerepelnek. Ha a forgalmi adatokat készítmény-összesítésből képezték, már adódik az eltérés. Indokolt megjegyezni, hogy az elmaradott térségek felzárkózása, az átlagos életkor növekedése és az orvosi-, gyógyszerészeti- és technológiai fejlődés eredményeként rendelkezésre álló korszerűbb, hatékonyabb, jobb életminőséget biztosító és általában drágább készítmények piacra kerülése valójában ennél nagyobb növekedést is indokolna. Az életkor növekedése ennek felét-háromnegyedét önmagában lefedi. Érzékelhető ugyanakkor az originális gyógyszerek egy része szabadalmi oltalmának elvesztése, és a helyükre lépő generikumok forgalmának hatása. Az elmúlt években a szabadalmi védettséget elvesztő készítmények piacra gyakorolt hatása jelentős volt. A korábbi években még százmilliárdos USD forgalmat adó termékek helyett megjelentek a generikus készítmények. A szakemberek azzal számolnak, hogy a generikus piac 2014re a teljes gyógyszerforgalom 27 százalékát fogja elérni. A generikumok részaránya jelentős mértékben eltér az egyes országokban. 2010-ben például Lengyelországban 56,4%, Hollandiában pedig 11,5% volt. Példaként bemutatjuk néhány országban a generikus készítmények forgalmának részarányát (3. táblázat). Indokolt megjegyezni, hogy a generikumok részarányát a világ összforgalmában 2011-re 23 százalék körülire várták. Ez akár teljesülhetett is. A magyar gyógyszerpiac A magyar gyógyszerpiac továbbra sem független a nemzetközi tendenciáktól.

250 Latin-Amerika A/A/A Japán

Európa Észak-Amerika

200

150

100

50

0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012*

1. ábra. Az egyes gyógyszerpiacok alakulása

Szereplői aktivitást mutatnak az európai piacokon és a világ gyógyszerpiacán is. A magyarországi gyógyszergyártók termékei is megjelennek az európai és a távolabbi piacokon is. A globalizáció hatásaként a magyar piac legfeljebb rövid, átmeneti ideig zárható el az új termékek elől. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy a történelem szempontjából rövid idő a beteg számára elviselhetetlenül hosszú. Több éve várnak a támogatotti körbe való befogadásra innovatív készítmények. Elsősorban onkológiai, szív- és érrendszeri betegségek terápiájáról van szó, olyan gyógyszerekről, amelyek egytől-egyig átestek korábban az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) bizottságainak szigorú szakmai és költséghatékonysági vizsgálatain, vagyis bizonyítottan egészségnyereséget produkálnak. A financiális problémákra hivatkozó törekvések rendre botrányokat, és végső soron a piacon zavarokat idéznek elő. A piaci zavarok természetes kísérő jelensége a forgalom növekedése. A szakértői előrejelzések szerint évrőlévre közeledik egymáshoz az európai piac és a volt szocialista országok piaca. A korábbi évek 16-17 százalékos magyar növekedése csökkentette a lemaradást, de a felzárkózás nem következett be. A közeledés azonban a kormányzati szándékok és intézkedések ellenére a korábbi években foly-

3. táblázat. A generikus készítmények forgalmának részaránya néhány országban Ország

Részarány %

Lengyelország 56,4 Szlovákia 48,0 Magyarország 36,2 Németország 30,2 Románia 29,0 Ausztria 22,4 Egyesült Királyság

21,7

Franciaország 13,1 Hollandia 11,5 Spanyolország 8,4

tatódott, mert a növekedés üteme mindig meghaladta az európai átlagot. A 2004. évet a durva kormányzati beavatkozások jellemezték, ami komoly feszültségeket szült. A 2005. év szinte zavartalanul telt el. A 2006. évet a reformok mezébe öltöztetett ijesztgetések fémjelezték, amely érdemi irányváltozás nélkül 12 százalékot meghaladó növekedést eredményezett. Új szakasz kezdetét jelentette a 2006 de­ cemberében elfogadott XCVIII. számú törvény a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól. Ez valójában a gyógyszerkasszát védte, kevéssé törődve a lakosság hosszabb távú érdekeivel. A törvényt kísé-

4. táblázat. Az előző években a magyar gyógyszerpiac növekedése

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Növekedés % 17,9 21,2 11,8 16,8 12,4 - 6,6 5,0 3,0 3,5 5,1 -4,5

KÓRHÁZ 2013/3.

GYÓGYSZER

33

700 650 600 550 500

Észak-Amerika Európa Japán A/A/A Latin-Amerika

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012*

2. ábra. Gyógyszerpiac alakulása

rő jogszabályok jelentős változásokat eredményeztek 2007-ban a gyógyszerpiacon. Ma már megegyeznek a szakértői vélemények abban, hogy ezek a változások hos�szabb távon kifejtik kedvezőtlen hatásukat. Szakértői véleményeltérés abban van, hogy a biztonságos gyógyszerpiaci működés visszaépítése milyen időtávban lehetséges. Négy évvel ezelőtt a szokásos éves becslésünk elkészítésénél már nem számoltunk az addig ismerteken túli, további radikális finanszírozói, esetleg kormányzati beavatkozás lehetőségével. Három éve azt kellett megállapítani, hogy ebben tévedtünk. Az előző években meghozott döntések, változtatások áthúzódó hatása tovább növelte a feszültséget. Tovább csökkent a gyógyszerek támogatása, a támogatásra fordított forrás. Két évvel ezelőtti becslésünk elkészítésénél sem számoltunk radikális évközi kormányzati beavatkozással. Számoltunk azonban azzal, hogy tovább csökken a lakosság teherbíró képessége. Korlátosabbá válik az egyénre szabott gyógyszerelés lehetősége az orvosok séma szerinti megítélésével, és tevékenységük esetleges szankcionálásával. Ebben nem tévedtünk. Év közben olyan változtatásokra került sor, amelyek közvetlenül a gyártókat érintették, és hatásuk a piacra csak elhúzódva, a későbbiek során jelentkezik. Egy évvel ezelőtt számoltunk a közforgalomból 30 milliárd forint értékű kórházi felhasználásra átvezényelt onkológiai készítmény forgalomcsökkentő hatásával, és a referenciaárak gyakoribb változásából adódó forgalom csökkenésével, 5 milliárd forint értékben. Ezzel a közforgalom 5,6 százalékos csökkenését szerepeltettük

34

a becslésben. A csökkenés ennél nagyobb lett és 9,3 százalékot ért el. Ha nincs az onkológiai készítmények átterelése más csatornába, akkor a közforgalmú piac csökkenése 4,5% lett volna. A táblázatban ezért szerepel a két szám. A forgalom-átterelés meglátszik az átlagos dobozárak alakulásában is. A kórházi gyógyszerforgalom értelemszerűen nagyobb lett, igaz ott csak termelői áron kell vele számolni, ami ös�szességében 3 milliárd forint körüli megtakarítást eredményezett az egészségbiztosítási alapnak. A piaci folyamatok – a természetes fejlődés miatt – jelentős részben függetlenül alakulnak a kormányzati szándékoktól. Átmeneti ideig azonban képes érvényesülni a restrikciós törekvés. Érdemes elgondolkodni azon a tapasztalaton, hogy a természetes fejlődés sokkal meghatározóbb, mint az egyes piaci szereplők (legyenek azok akár a gyártók, akár a forgalmazók, vagy a finanszírozó, esetleg a szabályokat meghatározó kormányzat) érdekérvényesítő képessége. Okkal feltételezhető, hogy a magyarországi növekedés az európai növekedést meghaladó mértékű kell, hogy legyen mindaddig, amíg a teljes felzárkózás be nem következik. Végső soron a lakosságnak kell eldöntenie, hogy a közös kiadásokból mire mennyit fordít, mit milyen fontosságúnak ítél. Nagy valószínűséggel a saját egészsége – különösen, ha érzékeli a más országok lakosságához mért hátrányait – fel fog értékelődni. Itt van jelentősége a lakosság számára adott információknak, a kommunikáció közérthetőségének. Ma egyértelműen megállapítható, hogy sikeres tud lenni az a kommunikáció, amely

képes megjeleníteni hihetőnek feltüntethető bűnösöket, sajnos közöttük igen sokszor a gyógyszerek gyártóit és forgalmazóit. Megtehető mindez anélkül, hogy a közölt információknak, vagy – talán így pontosabb – a közölt érzeteknek lenne valós alapja. Az elkövetkező években – annak ellenére, hogy a kormányzat 2007. év óta folyamatosan a növekedés megállítását célzó szabályokat vezet be – a piac növekedése nem megállítható folyamat. Ha a megállítás sikeres lesz, akkor európai lemaradásunk tovább növekszik. Tudomásul kell venni, hogy a lakossági terhek és a gyógyszergyártók, forgalmazók terhei egy határon túl biztosan nem növelhetők. A korábbi évek már sejteni engedték, az utóbbi évek pedig még határozottabban jelezték ezeket a pontosan nem definiálható határokat. Elég talán csak utalni a ki nem váltott vények köztudatban is keringő nagyságára (4. táblázat). A növekedés tíz éves átlaga meghaladja a 4,7 százalékot. Ugyanezen időszak európai átlaga 4,0%. Az európai egy főre jutó átlagot 2012. évben ismételten el nem érő magyar gyógyszerpiac fogyasztói áron meghaladta az 566 milliárd forintot, amihez még hozzá kell számolni a patikán kívüli 5-6 milliárd forint fogyasztói áron számolt gyógyszereket, és a 130–132 milliárd forint termelői áron számított kórházi gyógyszerforgalmat. Ez utóbbi 27-28 milliárd forinttal nagyobb, mint az előző évi kórházi gyógyszerforgalom. A kórházak valódi gyógyszerfogyasztása feltehetően ennél is nagyobb, a betegek által bevitt és az esetenként kapott nem jelentéktelen mennyiségű rabatt miatt, de a

GYÓGYSZER KÓRHÁZ 2013/3.

600 500

OTC Beteg TB-támogatás

400 300 200

100 0

1993

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

terv várható tény

terv várható

2011

2012

3. ábra. Gyógyszerpiac Magyarországon

pontos nagyságot nem lehet megállapítani. Az előző években a növekedés és a csökkenés mértéke eltérő volt, törvényszerűség nem figyelhető meg. Ez a hektikusság ös�szefügg a kórházak finanszírozási problémáival. A patikán kívüli gyógyszerforgalmazás mértéke az előző évhez képest nem változott, megközelítően 5-6 milliárd forint értékű, stagnáló. Ezek számbavételével a közforgalom valójában 571-572 milliárd forint közötti értékre tehető. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy csak az átlagos életkor növekedéséből adódó többletfogyasztás 3,0–3,5% körüli növekedést eredményezne. Az ennél kisebb növekedés arra utal, hogy kevesebb gyógyszert használ a lakosság, mert egészségesebb lett, vagy beteg ugyan, de csak kevesebb gyógyszert szed (3. ábra). Egy évvel ezelőtt nem feltételeztük, hogy a gyógyszerpiaci növekedés meghaladja az európai növekedés mértékét. Túlzottan hihetőnek tűnt a korlátozások eredményességének kormányzati hangoztatása. Ez a feltételezés helytálló volt.

Ennek eredményeként lemaradásunk az európai szinttől kismértékben tovább növekedett. Az egy évvel ezelőtti becslésünk az összes forgalmat illetően 3,9% pontossággal vált be, azaz ennyivel lett kisebb a forgalom, mint az általunk becsült. A kormányzati törekvésekkel (tervvel) szemben nem csökkent az elvárt mértékben a forgalom. A tervhez képest az eltérés 7,2 százalék, azaz ennyivel lett több a forgalom, mint a tervezett. A tb-támogatás az előző évhez képest jelentős mértékben csökkent, de a tervezettet jelentősen meghaladta. A csökkenés az előző évhez képest 12,7%. Az eredeti kormányzati elképzelésekhez képest, amit év közben korrigáltak, 13,3% a növekedés, a becslésünkhöz képest pedig 1,9% a csökkenés. A lakossági teher az előző évhez képest csökkent 4,6 százalékkal. A vényköteles szektorban a csökkenés 9,4% (5., 6. és 7. táblázat). Indokolt megjegyezni, hogy ezeket a terheket a fogyasztók alapvetően önszántukból vállalják. 2008-ban és 2009-ben a lakossági terhek változásának megítélése a két nagy

szektorban nem összehasonlítható az előző évekével. A 2007. év adatait az Algopyrin vénykötelessé válása átrendezte. Az OTCszektorból kikerült megközelítően 6 milliárd forint. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor az OTC-szektorban valójában folyamatos és dinamikus növekedés van. A 2008. évi OTC-fogyasztás megugrását a vényfelírási és támogatási rendszer változása is elősegítette. Az OTC szektor részaránya 2008 óta folyamatosan növekszik a szakértői prognózisoknak megfelelően. A lakossági tehernövekedést jelentősen befolyásolja a gyógyszerkassza nagysága. A tb-támogatás az előző évhez képest 12,7 százalékkal csökkent, miközben a lakosság vényköteles körben befizetett hozzájárulása (térítési díj befizetése) csak 9,4 százalékkal lett kisebb. Ez a betegek számára végső soron kedvező irányú elmozdulás. A lakossági összes teher, azaz a vényköteles­és a vénynélküli készítmények összes fogyasztásáért fizetett hozzájárulás 4,6 százalékkal csökkent 2012-ben. Az OTC-készítmények fogyasztásának növeke-

5. táblázat. A lakossági terhek növekedése a vényköteles gyógyszereknél az előző évhez viszonyítva

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Növekedés % 32,7 -8,2 7,5 4,1 9,3 17,1 14,6 30,9 -3,5 2,2 14,8 -9,4 6. táblázat. Lakossági terhek növekedése az OTC-szektorban az előző évhez viszonyítva

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Növekedés % 8,1 25,0 18,0 8,5 9,4 11,4 -7,7 20,8 4,6 4,4 5,3 2,0 7. táblázat. A lakossági összes teher növekedése az előző évhez viszonyítva a teljes gyógyszerforgalomban

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Növekedés % 22,8 3,5 12,0 6,1 9,3 14,5 4,6 26,9 -0,4 3,0 11,0 -4,6

KÓRHÁZ 2013/3.

GYÓGYSZER

35

36

Becslésünknek megfelelően 2012-ben tovább romlott az arány, de a becslésünk szerinti 50,8 százalékot nem ért el. A tényleges arány 47,6%. Mindezt a nyugdíjasok helyzetével is indokolt összevetni, hiszen a

gyógyszerfogyasztás arányait tekintve körükben nagyobb, mint a fiatalabb korosztály körében. Becslésünk szerint 2013-ben az arány tovább fog romlani (4. ábra). Fel kell tenni a kérdést: törvényszerűen

500 Rx magán Rx állami

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 1993

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012 2013*

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011 2012

2006

2007

2008

2009

2010

2011

4. ábra. Ráfordítás vényköteles körben

60 50

40 ezer Ft/fő

dése 2,0% mértékű, részaránya 18,0 százalék, ami nagyobb, mint az előző évi arány. Az egy évvel ezelőtti becslésünk az ös�szes forgalmat tekintve 3,9, ezen belül az OTC forgalmat tekintve 2,8, a vényköteles forgalmat tekintve pedig 2,3 százalékos pontosságú lett. Nem tévedtünk ugyanakkor a lakossági terhek és a tb-támogatás megoszlásában. A lakosság terhei kicsit kedvezőbben alakultak a támogatás mértékéhez képest. A lakosság a vényköteles gyógyszerek körében a terhek 32,1 százalékát viselte az általunk prognosztizált 33,7 százalékkal szemben. A támogatás aránya a forgalomhoz képest a becslés szerint 54,5%, míg a tényleges adatok szerint 55,6%. A becslés pontossága 1,1%. A lakossági teherviselés változása a vényköteles szektorban a politika által ígért 0 százalékkal és az általunk becsült 1,8 százalékos növekedéssel szemben 4,5% csökkenés lett. Érdemes egy kis összehasonlítást végezni az eddigi évek becslési pontosságáról. A tényleges és az általunk becsült eltérést százalékban adjuk meg. Becsléseinket minden év elején (legkésőbb február végéig) 2000. év óta közzétesszük (8. táblázat). A „–” a túlbecslés jele, vagyis, amikor a becsültnél kisebb lett a tényleges összeg. Az összes forgalmat (piaci növekedés) 10 év távlatában a 2007. évet leszámítva elég pontosan sikerült megbecsülni. A pontosság különösen jó, ha a közzétett tervezett értékektől való eltérést is figyelembe vesszük. Igaz, a közzétett tervezett adatok a visszafogást, a restrikciós intézkedéseket alapozták meg. A lakossági tehernövekedésnél voltunk a legpesszimistábbak. A lakosság szinte minden évben kevesebbet költött, mint azt vártuk. A tb-támogatás és a lakossági költés között közvetlen összefüggés van. Amit nem fizet a tb, azt a lakosság kénytelen felvállalni. 2012-ben a teljes fogyasztás csökkenése az európai átlagtól egyértelműen ellentétes irányú volt. A csökkenés helyett nagyobb arányú növekedést indokolna a lakosság egészségi állapota, és talán az átlagos életkor alakulása is. Félő, hogy utóbbi alakulása összefüggést fog mutatni az indokoltnál kisebb gyógyszerfogyasztással. A gyógyszerköltségek közösségi (állami) és magánfinanszírozási aránya a vényköteles körben hektikusan változott az elmúlt években. A korábbi évek javulása után néhány éve romlik az arány a lakosság szempontjából. 2008-ban már a lakossági terhek az állami ráfordítás 44 százalékát érték el. Ez az arány 2009-ben javult 40 százalékra. 2010-ben már 40% alá is került, 2011-ben az arány ismételten romlott, és 42% körüli szintet érte el.

30

20 10 0

1993

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2013*

5. ábra. Egy fõre jutó gyógyszerfogyasztás (Ft/fő)

600 Magán Állami

500 400 300 200 100 0

1993

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2012 2013*

6. ábra. A lakossági terhek megoszlása

GYÓGYSZER KÓRHÁZ 2013/3.

8. táblázat. A patikai átlagos dobozár alakulása Magyarországon (Ft)

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Piaci növekedés -1,2 0,5 1,9 4,4 0,8 -15,1 -0,9 -3,5 3,3 2,0 -3,9 Tb-támogatás 1,9 8,7 4,8 7,4 -0,2 -19,6 8,2 -1,7 3,5 0,3 -1,9 Lakossági terhek -6,4 -13,2 -7,3 -1,9 2,3 -1,8 17,2 -4,7 3,0 4,4 -6,3 9. táblázat. A patikai átlagos dobozár alakulása Magyarországon (Ft) 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 1 169

1 275

1 420

1 669

növekszik-e a gyógyszerfogyasztás? Van-e reális remény a gyógyszerfogyasztás csökkenésére? A gyógyszerpiac növekedését meghatározó tényezők számbavétele választ is ad a feltett kérdésekre. A felhasznált gyógyszer forgalma növekszik: – A népesség életkorának növekedésével (ez mennyiségi növekedés is) – A növekvő gazdagsággal arányosan (ez minőségi változás) – Az újonnan piacra kerülő innovatív gyógyszerek értékével (ez mennyiségi és minőségi növekedést is eredményezhet) – A már régebben piacon lévő termékek új alkalmazásával – A megelőző szűrések számának növekedésével, a kiszűrt betegek kezelésbe vételével. A piaci növekedés mértékét évekkel ezelőtt a közép-kelet-európai országokban az elemzők az európai átlagot meghaladó mértékűre tették. Indoklásul az egy főre jutó fogyasztás alacsony szintjét és az európai felzárkózáshoz szükséges kiegyenlítődést hozták fel. Ezzel szemben nálunk a 2007. évi 6,6 százalékos csökkenés megtört egy folya-

1 842

1 839

1 901

1 981

matot, de a növekedés ezt követően folytatódott (5. ábra). Az egy főre jutó fogyasztás 2008-ban és 2009-ben is 205 euró körül alakult, szemben a korábbi évek 204–223 eurójával. Az egy főre jutó fogyasztás euróban kifejezve 2010-ben az árfolyamváltozást és a népesség csökkenését is figyelembe

2 079

2 187

2 014

véve 212 euróra változott. A csak vényköteles fogyasztás az előző évekhez hasonlóan 178-179 euró maradt. 2011-ben­az egy főre jutó­fogyasztás 225 euró, a csak vényköteles fogyasztás pedig 189 euró. 2012-ben az egy főre jutó fogyasztás (295 forintos euróárfolyam mellett) 197 euró, a csak vényköte-

250 Rx OTC 200

150

100

50

0 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013*

7. ábra. Betegterhek megoszlása

400 350 300 250 200 150 100 50 0 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013*

8. ábra. Gyógyszerkassza alakulása

KÓRHÁZ 2013/3.

GYÓGYSZER

37

% 120

TB tám Terv Hiány

450 400

100 350 80

250

MILLIÁRD FT

300

60

200

40

150 20 100 0

50

-20

0 1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013*

9. ábra. Tb-támogatás

les fogyasztás pedig 159 euró fejenként. Ez messze elmarad az EU-országok átlagos egy főre jutó fogyasztásától (2002-ben is már közel 250 euró), miközben az átlagos egészségügyi állapot nálunk messze rosszabb, mint az EU-s átlag. A Magyarországon forgalmazott gyógyszerek átlagos tényleges fogyasztói ára 2012-ben 2014 forint volt dobozonként. A termékpaletta bővülése mellett a dobozár 7,9 százalékkal csökkent ebben az évben. Ha ehhez még hozzátesszük a fogyasztás összetételének változását, azaz új, drágább készítmények megjelenését és az 5,7 százalékos átlagos inflációt, akkor látszik a gyártók önmegtartóztató viselkedése. A csökkenést alapvetően az határozta meg, hogy a drága onkológiai készítmények forgalma átkerült a közforgalomból a kórházi forgalomba. Ez meglátszik többek között az átlagos dobozárak alakulásában is. A közforgalomban csökkenést, a kórházi forgalomban pedig jelentős emelkedést eredményez (4681 forintról 6390 forintra, 9. táblázat). Az OTC-készítmények piaci erősödése folytatódott 2012-ben, piaci részesedése 2 százalékkal (a korábbi évekhez képest jelentős mértékben) nőtt. Az OTC-forgalom piaci részaránya 2011-ben 16,0 százalékot, 2012-ben 18,0 százalékot ért el. A vény nélkül kapható gyógyszerek a dobozban kifejezett teljes fogyasztás 28,4 százalékát érték el. Ez a mutató az elmúlt években 27,2 és 33,2 százalék között változott. A vény nélkül vásárolt gyógyszerekért átlagosan dobozonként 1262 forintot kellett fizetni, az előző évi 1227 forinttal, illetve az azt megelőző

38

évek béli 1162 és 1093 forinttal szemben. Dobozszámban az OTC készítmények forgalma csökkent 2 százalékkal. A lakossági terhek aránya összességében 2001 és 2005 között évenként kismértékben csökkent (6. ábra). A 2005től kezdetben csekély mértékű, 2007-től azonban jelentős növekedés mutatkozik. A folyamat 2009-ben megállt, és a lakosság összes terhe a gyógyszerforgalom 40 százalékát érte el. 2010-ben a csökkenés folytatódott. A tendenciát előre jeleztük. 2011-ben a magánráfordítások aránya ismét nőtt. 2012-ben a magánráfordítások összege ugyan jelentősen csökkent (4,5%), de annak aránya 42 százalékról 44 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a közforgalomban az összes gyógyszerfogyasztás 56 százalékát teszi ki a gyógyszertámogatás. A 7. ábra szemléletesen mutatja, hogy a lakosság gyógyszerekre fordított kiadásai 1998-ban közel fele-fele arányban oszlottak meg a vényköteles és az OTC készítmények között. Az arány fokozatosan a vényköteles irányba tolódott el. Az utolsó előtti évben már 38:62 volt az OTC:Rx megoszlás. Ez a folyamat jelentősen megváltozott 2012-ben, és 41:59 OTC:Rx megoszlás alakult ki. A folyamat várhatóan nem folytatódik. A 2013. év várható változásai A világ gyógyszerfogyasztása az előrejelzések szerint tovább nő. A szakértői becslések 2013. évre 1040 milliárd USD körüli forgalmat prognosztizálnak. Ez 6% körüli növekedést jelent. Európa vezető piacain a növekedést – a kormányzati restrikci-

ós törekvések miatt – 1–3 százalékban lehet megjelölni, az idei várható 1–4 százalékkal szemben. (Kimutatásunkban az alsó határt szerepeltettük!) A korábbi évek stagnálása után Japán gyógyszerpiaca az előrejelzésnek megfelelően két-három éve növekedésnek indult, és ez várhatóan folytatódik, maximum 1–1,5 százalékos mértékkel. Az előző évhez hasonlóan 20% feletti növekedés várható Kínában, 13% feletti növekedés várható Indiában, Brazíliában, Dél-Koreában, Törökországban és Oroszországban. A következő évek várható változásait azzal összegezhetjük, hogy a világ gyógyszerfogyasztása 2015-ben várhatóan meghaladja az 1100 milliárd USD-t. Ehhez évenként 6–6,5 százalékos növekedésre van szükség. A 2020-ra készített szakértői becslések 1300 milliárd dolláros gyógyszerpiacot prognosztizálnak. Várhatóan dinamikusan növekszik a generikus gyógyszerpiac, és ellensúlyozni fogja a szabadalomvédettséget elvesztett készítmények piacvesztését. A 2013. év tervezése Magyarországon különösen nehéz helyzet elé állítja a szakembereket. A növekedés tényét nem lehetne megkérdőjelezni. A kormányzati elképzelésekről elhangzott nyilatkozatok ezzel ellentétesek. Az egyértelműen látszik, hogy az előző év ténylegesen felhasznált gyógyszerkasszájához képest idén ismét kisebb összeg áll rendelkezésre (8. ábra). A gyógyszerkas�sza közel negyedét érintő, korábban tervezett csökkentés betartása elképzelhetetlen, de ez már a konkrét, éves tervekben sem szerepel. Az eredetileg tervezett (Széll Kálmánterv 2.0) csökkentést lakossági forrásokból

GYÓGYSZER KÓRHÁZ 2013/3.

aligha lehetne kompenzálni. Az átterelésekkel tisztított forgalom nagy valószínűséggel fokozatosan nőni fog, amihez a tervezett gyógyszerkassza nem lesz elegendő. A változás dinamikáját jól szemlélteti a tb-támogatás alakulását bemutató 9. ábra. A lakossági terhek meghirdetett szinten tartása mellett – ha év közben nem történik radikális kormányzati beavatkozás – 315 milliárd forint kell 2013. év során a gyógyszertámogatáshoz. Ebben az esetben a forgalom gyakorlatilag változatlan maradna. Ezzel szemben a tervben 280 milliárd szerepel. A hiány 35 milliárd forint. Ha figyelembe vesszük a szerves fejlődés hatását (átlagéletkor növekedése, a szűrővizsgálatokon részt vevők számának emelkedése, a védőoltásokat igénybevevők számának növekedése, a korszerű készít-

mények iránti igény növekedése, az orvostudomány fejlődése, stb.) akkor minimum 3–4 százalékos növekedésre kell számítani a közforgalomnál. Ez egyértelműen 17– 20 milliárd forint nagyságú lakossági tehernövekedést eredményez. A kasszahiány lakossági pótlása és a természetes növekedés hatása 2012-ben együttesen minimum 12 százalék körüli lakossági tehernövekedést eredményez a vényköteles szektorban. Indokolt megjegyezni, hogy az átlagos inflációt 3,5–4,5% körüli értékre várják a szakértők. Az ábra a tervezett és ténylegesen realizált tb-támogatást, valamint a tervhez képest mutatkozó hiányt mutatja. Jól látszik rajta, hogy a korábbi években az alacsonyan, a korábbi év tényleges felhasználásánál kisebbre tervezett gyógyszerkassza volt a jellemző. A 2007. évi draszti-

kus piaci beavatkozás a gyógyszerkasszával szembeni igényt is csökkentette. Rövid távon biztosan nem derül ki, hogy ennek a lakosság egészségi állapotának változására volt-e és, ha igen milyen hatása. Azt nehéz eldönteni, hogy a gyógyszerkassza elegendő-e (a lakossági terhek elviselhető szinten tartása mellett) a legfontosabb igények kielégítésére. Ezen a területen is jelentős a lemaradásunk Európához viszonyítva. 2012-ben például az egy dobozra jutó tb-támogatás alig haladta meg az 5 eurót (295 Ft/Euro árfolyamon), ha azt a vényköteles gyógyszerekre számítjuk. Ez alig ötödrésze a csatlakozás előtti EU-országok átlagának, amely már tíz-tizenegy évvel ezelőtt is meghaladta a 25 eurót. Fekete Tibor

Megújult a Péterfy gyógyszertára A Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Intézeti Gyógyszertára a 2012. novembertől 2013. januárig terjedő időszakban nagyszabású megújuláson esett át. Az ünnepélyes megnyitóra 2013. február 21-én került sor, ahol a kórház vezetése részéről dr. Sásdi Antal főigazgató, dr. Szokoly Miklós orvosigazgató és Zsarnay István gazdasági igazgató formálisan is átadta az elkészült beruházást. Az intézeti gyógyszertár képviseletében dr. Süle András főgyógyszerész köszöntötte a meghívottak több mint harmincfős táborát, és elmondta, hogy a munkálatok során az építészeti-energetikai fejlesztéseken túl a gyógyszertár alapvető infrastruktúrája, berendezése és speciális felszereltsége is teljes egészében megújult. Kiemelendő az újonnan kialakított aszeptikus helyiség és a magisztrális laboratórium. Ennek eredményeként a két telephelyen működő gyógyszertár a jövőben még magasabb színvonalon és szélesebb szakmai palettán szolgálhatja a közel 1600 ágyas intézmény betegeinek gyógyulását. A 8 szakgyógyszerészt, 6 szakasszisztenst, 2 asszisztenst, 1 informatikust és 3 kisegítő munkatársat számláló csapat távlati tervei között szerepel többek között a közvetlen lakossági gyógyszerellátás fejlesztése, a centralizált, betegre szóló gyógyszerelés és a betegágy melletti gyógyszerészi tanácsadás kialakítása is.

Zsarnay István, dr. Süle András és dr. Sásdi Antal

KÓRHÁZ 2013/3.

GYÓGYSZER

39

Az utóbbi időben több olyan jogszabály látott napvilágot, amely részben korlátozza a nyugdíjasok közszférában való foglalkoztatását, részben kiterjeszti a nyugdíj folyósításának a szüneteltetésére vonatkozó szabályok alkalmazását a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasokra és korhatár előtti ellátásban részesülőkre. Jelen cikkünk keretében ezen szabályokat kívánjuk áttekinteni, segítve a munkáltató, illetve a közalkalmazott eligazodását a szerteágazó jogi szabályozás között.

Nyugdíjas foglalkoztatás a közszférában Közalkalmazotti jogviszony – nyugdíjfolyósítás szüneteltetése A társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályok a nyugdíj melletti biztosítási jogviszonyban elért kereset összegétől függően előírják a nyugdíj folyósításának a szüneteltetését. Azaz, ha a nyugdíjasnak 2013. január 1-jén érvényes kötelező legkisebb munkabér, azaz a 98 000 Ft összegének a tizennyolcszorosát eléri a biztosítási jogviszonyból származó jövedelme, az év hátralévő részében nem kap nyugdíjat. Ez a szabály azonban csak az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött nyugdíjasokra vonatkozik, illetőleg ide tartoznak azok is, akik korhatár előtti öregségi nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban részesülnek. Ugyanakkor 2013. január 1-jétől az általános biztosítási jogviszonyból származó jövedelem mértékéhez igazodó szüneteltetési szabályt a közalkalmazottak vonatkozásában kiegészítette a jogalkotó, és önmagában a közalkalmazotti jogviszony fennállása maga után vonja a nyugdíjfolyósítás szüneteltetését. Azaz függetlenül attól, hogy az adott személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy sem, illetve függetlenül attól, hogy a közalkalmazotti jogviszonyból milyen mértékű jövedelmet szerzett az érintett személy, a közalkalmazotti jogviszony létesítését követő hónaptól részére a nyugdíj nem folyósítható. Nagyon fontos, hogy az öregségi nyugdíj alatt a 40 éves keresőtevékenységhez kapcsolódó teljes öregségi nyugdíjat is érteni kell. Így annak a női dolgozónak, aki 40 éves keresőtevékenységére megigényelte az öregségi nyugdíjat, majd ezt követően 2013-ban közalkalmazotti jogviszonyt létesít, számolnia kell nyugdíja folyósításának a szüneteltetésével. Önmagában a nyugdíjas státuszt nem érinti ez a szabály, azaz a nyugdíjas státusza megmarad, csak a nyugdíj folyósítása szünetel a közalkalmazotti jogviszony időtartama alatt. A jogalkotó azonban egy átmeneti szabályt fogalmazott meg azon személyek te-

40

kintetében, akik 2013. január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban álltak. Ugyanis azon öregségi nyugdíjasnak, aki 2013. január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban állt, nyugdíj szüneteltetésére 2013. július 1-jétől kerül sor. 2013. április 30-áig nyilatkozni kell, hogy fenntartja-e a közalkalmazotti jogviszonyát vagy sem. Ha fenntartja, akkor 2013. július 1-je után szünetel az öregségi nyugdíj folyósítása. Ezzel szemben, aki 2013. január 1-jét követően létesít közalkalmazotti jogviszonyt, az ő esetében már a jogviszony létesítését követő hónaptól kezdődően szünetel a nyugdíj folyósítása. Így, ha az öregségi nyugdíjassal úgy kötnek közalkalmazotti jogviszonyt, hogy a jogviszony létesítésének dátuma 2013. január 2-a, az ő esetében már 2013. februártól nyugdíj folyósítására nem kerülhet sor. Ezzel szemben, akivel úgy létesítettek jogviszonyt 2012 decemberében, hogy a jogviszony létesítésének kezdő dátuma január 1-je, az ő esetében csak 2013. július 1-jétől fog szünetelni a nyugdíj, hiszen január 1-jén már jogviszonyban állt. Ha az érintett öregségi nyugdíjas megszünteti a közalkalmazotti jogviszonyát, akkor a megszüntetést követő hónaptól ismételten a nyugdíja folyósítására kerül. Fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag a közalkalmazotti jogviszonyhoz kapcsolódik a fentiekben ismertetett szabály. Azaz az egészségügyi közszolgáltatást végző gazdasági társaságoknál munkaviszonyban álló dolgozókra ez a szabály nem vonatkozik. Úgyszintén, aki szabadfoglalkozású jogviszonyban vagy egyéb megbízási, vállalkozási jogviszonyban végez nyugdíjasként munkát: esetében az általános minimálbér tizennyolcszorosához kapcsolódó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy amen�nyiben a reá irányadó öregségi korhatárt eléri, akkor már ezek a szabályok sem kerülnek alkalmazásra. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a közalkalmazotti jogviszony fennállásához kapcsolt nyugdíj-szüneteltetési szabály mellett változatlanul él a biztosítási

jogviszonyból származó jövedelem nagyságához kötött nyugdíj folyósításának szüneteltetési szabálya is. Azaz, ha a 2013. január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban álló öregségi nyugdíjas 2013. június 30a előtt eléri keresetével a minimálbér tizennyolcszorosának az összegét, ebben az esetben ezen szabályt figyelembe véve július 1-je előtt szüneteltetésre kerül a nyugdíj folyósítása. Jól látható tehát a 2013. január 1-jén hatályba lépő társadalombiztosítási nyugellátási szabályok módosításánál, hogy a jogalkotó elsősorban a közszférában foglalkoztatott öregségi nyugdíjban részesülők vonatkozásában fogalmazott meg szigorú szabályokat. Közalkalmazotti jogviszony – korhatár előtti ellátás szüneteltetése Természetesen sok munkáltatónál kérdésként merül fel, hogy a korhatár előtti ellátásban részesülők esetében alkalmazni kell-e ezen szabályokat. A korhatár előtti öregségi nyugdíjakra vonatkozó 2011. évi CLXVII. tv. ugyanezeket a szabályokat rendeli el alkalmazni ezen ellátásban részesülőkre is. Azaz, aki korhatár előtti ellátásban részesül, és közalkalmazotti jogviszonyt létesít, az ellátásának szüneteltetése attól függ, hogy a jogviszony létesítésére mikor került sor. Ha 2013. január 1-jén már közalkalmazotti jogviszonyban állt, akkor a 2013. június 30-áig kaphatja a korhatár előtti ellátást, és az július 1-jétől fog szünetelni. Ha 2013. január 1-je után létesít közalkalmazotti jogviszonyt, akkor a létesítést követő hónaptól szünetel a korhatár előtti ellátása. Azaz, ugyanazon szabályokat kell alkalmazni a korhatár előtti ellátásokban részesülőknél, mint az öregségi nyugdíjban részesülőknél, ha közalkalmazotti jogviszonyt részesít. Ha nem közalkalmazotti jogviszonyt létesít, azaz egy egészségügyi dolgozóval az egészségügyi közszolgáltatást végző létesít szabadfoglalkozású jogviszonyt, vagy gazdasági társasági formában egészségügyi szolgáltatást ellátó munkaviszonyt,

PARAGRAFUS KÓRHÁZ 2013/3.

akkor értelemszerűen ezek a szabályok rájuk sem vonatkoznak, kizárólag csak a minimálbér tizennyolcszorosához kapcsolódó nyugdíj-szüneteltetési szabályok. Fontos ezért a munkáltatónak mindig vizsgálnia közalkalmazotti jogviszonyt létesítésekor, hogy mely szabályok kerülnek alkalmazásra az érintett személy vonatkozásában. Célszerű a dolgozó figyelmét ezekre a szabályokra felhívni, hogy annak tudatában döntsön a közalkalmazotti jogviszony vagy egyéb jogviszony létesítéséről, hogy ez esetlegesen a nyugdíj folyósításának a szüneteltetését is maga után vonhatja. Ezzel összefüggésben szükséges megjegyezni, hogy nincs előírás a tekintetben, hogyan kellene a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntetnie az érintett személynek. Közalkalmazotti jogviszony megszüntetési formái Természetesen egyoldalúan, lemondással megszüntethető a közalkalmazotti jogviszony, a munkáltató és a dolgozó közös megegyezéssel is megszüntetheti azt, de ugyanakkor a dolgozó tekintetében élhet a munkáltató a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja szerinti felmentéssel is. Azonban csak a nyugdíjasok esetében lehet ezzel a megszüntetési móddal élni, a korhatár előtti ellátásban részesülők csak egyoldalúan vagy közös megegyezéssel szüntethetik meg a jogviszonyukat, annak érdekében, hogy a korhatár előtti ellátás folyósításának szüneteltetésére ne kerüljön sor. Fontos azonban már itt is megjegyezni, hogy amennyiben a munkáltató felmenti az érintett közalkalmazottat, és a felmentési idő túlnyúlik 2012. június 30án, akkor a közalkalmazott már 2013. július 1-jétől nem fogja megkapni a nyugdíját, hiszen a törvényi rendelkezés szerint, akinek közalkalmazotti jogviszonya fennáll, annak július 1-étől nyugdíja folyósítását szüneteltetni kell. Ha a felmentési idő közalkalmazotti jogviszonynak minősül, ennek az időtartamát sem a felek, sem kollektív szerződés nem rövidíthetik le. Ha a közalkalmazott el kívánja kerülni a nyugdíja folyósításának a szüneteltetését, akkor oly módon kell a jogviszonyát megszüntetni, hogy ennek időpontja 2013. június 30ára, vagy az előttre essék. Nyugdíjjogosult és nyugdíjas foglalkoztatási tilalma A költségvetési szerveknél, közalkalmazotti jogviszonyban állóknál további korlátozó szabály az 1700/2012. (XII.29.) Korm. határozatban jelent meg. Ez a határozat a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt KÓRHÁZ 2013/3.

betöltött, és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezőkre fogalmaz meg foglalkoztatási, alkalmazási tilalmat. Továbbá ezen szabályokat kiterjeszti a megbízási, vállalkozási jogviszony kereteiben történő foglalkoztatásra is. A kormányhatározat hatálya kizárólag a központi költségvetési szerveknél közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozik, így az önkormányzati irányítás alatt lévő költségvetési szervekre, illetve az egészségügyi közszolgáltatást ellátó gazdasági társaság munkáltatóra nem. A kormányhatározat alkalmazását illetően szükséges kiemelni, hogy azon személyek tekintetében kell alkalmazni, akik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték, függetlenül attól, hogy részesülnek-e öregségi nyugdíjban vagy sem. Erre figyelemmel a 40 éves keresőtevékenység kapcsán öregségi nyugdíjban részesülő közalkalmazotti jogviszonyban álló nők esetében ezek a szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha már elérték a rájuk irányadó öregségi korhatárt, önmagában az öregségi nyugdíj folyósítása nem jelenti azt, hogy automatikusan a kormányhatározat hatálya alá kerülnek. A kormányhatározat a jogviszonyban állók vonatkozásában továbbfoglalkoztatási tilalmat ír elő, a megszüntetett státuszok vonatkozásában státuszbefagyasztást, a határozat hatálya alá tartozó személyek vonatkozásában pedig újrafoglalkoztatási tilalmat fogalmaz meg, illetve sajátos módon ezen költségvetési szerveknél az érintett személyeknek a megbízási, vállalkozási jogviszonyban való alkalmazását is megtiltja. Foglalkoztatási tilalom A határozat hatálya alá tartozó közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát fő szabály szerint a munkáltatónak felmentéssel meg kell szüntetnie. A felmentés jogcíme a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja, azaz, hogy nyugdíjasnak minősül. A nyugdíjas minősítését a Munka törvénykönyvének a 294. § 1/g. pontja határozza meg, amely részben nyugdíjfolyósítás, részben pedig nyugdíjjogosultság megszerzéséhez köti a nyugdíjas fogalmát. A foglalkoztatási tilalom vonatkozásában fontos, hogy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerző szabadfoglalkozású jogviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban álló személyre nem ír elő jogviszony-megszüntetési tilalmat a kor-

mányhatározat. Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatóval szabadfoglalkozású jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó, illetve egyéb megbízott, vállalkozó szerződését nem kell megszüntetni, hiszen a kormányhatározat e körben kizárólag új jogviszony létesítésének a tilalmát fogalmazza meg Újrafoglalkoztatási tilalom A kormányhatározat a reá irányadó öregségi korhatárt elért, és a teljes öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerzők vonatkozásában főszabály szerint tiltja az új közalkalmazotti, polgári vagy vállalkozási jogviszony létesítését is. Felvetődik a kérdés, hogy az egészségügyben közreműködői szerződés köthető-e olyan vállalkozásokkal, amelyek a feladat ellátásába bevonnak a kormányhatározat hatálya alá tatozó személyeket. Álláspontom szerint a közreműködői szerződésnél nem természetes személlyel, hanem egy egészségügyi szolgáltatóval történik a szerződéskötés, a kormányhatározat pedig kifejezetten természetes személlyel való jogviszony létesítését tiltja. Erre figyelemmel a kormányhatározati tilalom a közreműködői szerződésekre nem alkalmazható, függetlenül attól, hogy esetleg ezen vállalkozásban olyan személyek is munkát végeznek, akik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték, és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték. Mentesítési lehetőség A jogalkotó a foglalkoztatási, újrafoglalkoztatási tilalom és a státuszbefagyasztási szabály kapcsán azonban egy mentesítési szabályt is megfogalmazott. Az érintett személy kezdeményezheti, hogy fennmaradjon a közalkalmazotti jogviszonya, illetve, hogy a létesítési tilalom ellenére vele közalkalmazotti, illetve szabadfoglalkozású, megbízási vagy vállalkozói jogviszonyt létesítsenek. Lehetősége van a munkáltatónak is arra, hogy ne kerüljön sor a státusz befagyasztására, az erre irányuló kérelme alapján. Az egyedi dolgozói kérelmet a munkáltatónak saját véleményével együtt kell továbbítania, és az ágazati miniszter javaslata alapján a kormány dönt az adott személy továbbfoglalkoztatása, vagy új jogviszony létesítése kérdésében. Mindaddig, ameddig az egyedi kérelem alapján nem születik meg a döntés, a közalkalmazotti jogviszonyt nem kell megszüntetni. Ha a benyújtott kérelem kedvező elbírálást nyer, azaz támogatja a kormány a továbbfoglalkoztatást, akkor a közalkalmazotti jogviszony PARAGRAFUS

41

megmaradhat­, ha nem támogatja, akkor a munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszonyt meg kell szüntetnie. A megszüntetés vonatkozásában azonban szükséges utalni arra, hogy a munkáltatónak kell a közalkalmazott jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntetni. Ugyanakkor a közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében alkalmazásra kerül azon szabály, hogy 2013. július 1-jétől már a jogviszony fennállása mellett szünetel a nyugdíj folyósítása. Azaz, ha a kormányhatározat alapján felmentett dolgozó közalkalmazotti jogviszonya 2013. június 30-át meghaladóan szűnik meg a hosszú felmentési időre tekintettel, akkor az ezt meghaladó időtartamra nyugdíj folyósítására nem kerülhet sor. A munkáltató számára egy felmentés-jogcímen történő megszüntetési kötelezettséget ír elő a kormányhatározat, ugyanakkor álláspontom szerint ez nem zárja ki, hogy a dolgozó saját maga kezdeményezze közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését, akár lemondással, akár közös megegyezés kezdeményezésével. Ebben az esetben elkerülhetővé válik az, hogy a közalkalmazottnak 2013. július 1-jétől szüneteltetésre kerüljön a nyugdíjfolyósítása. Természetesen itt felmerülhet, hogy megkaphatja-e a dolgozó valamilyen jogcímen a felmentési mentesítési időtartamra járó pénzösszeget. A munkáltató, ha nem felmentéssel szünteti meg a közalkalmazott jogviszonyát, akkor a „munkavégzés alóli mentesítésre járó díjazás” jogcímén nem tud fizetni, de közös megegyezés esetén jutalmat tud fizetni, illetőleg ha a dolgozó saját maga kezdeményezi jogviszonyának a megszüntetését lemondással, a hatályos közalkalmazotti törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató a lemondási idő akár teljes tartama alatt mentesítse a dolgozót a munkavégzés alól. Azaz így két hónapos időtartamra megkaphatja úgy az illetményét, hogy már munkavégzési kötelezettség nem terheli. Mivel a foglalkoztatási tilalom a szabadfoglalkozású megbízási vállalkozási szerződésben állók esetében nem áll fenn, az ő jogviszonyuk fenntartható. Ugyanakkor már új jogviszony csak akkor létesíthető, ha az érintett személy kérelme alapján úgymond a mentesítést megkapja. Nagyon fontos előírás, hogy a kormány döntése köti a munkáltatót, azaz hiába támogatja az adott személy továbbfoglalkoztatását: ha a kormány a továbbfoglalkoztatását nem támogatja, akkor a közalkalmazotti jogviszonyát meg kell szüntetni. Szabadfoglalkozású jog-

42

viszony úgyszintén csak akkor létesíthető, ha az erre irányuló kérelmet a kormány támogatja. A mentesítési kérelmek tekintetében a tulajdonos GYEMSZI több feladatot is adott a munkáltatóknak. Részben tájékoztatási kötelezettséget fogalmazott meg, hogy az érintett közalkalmazottak ismerjék meg a rájuk vonatkozó szabályokat, illetőleg egy eljárási rendet, hogy hogyan kell a mentesítési kérelmeket összegezni és elküldeni. Kötelező felmentési szabály – nyugdíjas esetében A nyugdíjas foglalkoztatáshoz kapcsolódóan 2013. január 1-jével módosult a közalkalmazotti törvénynek a felmentésre vonatkozó szabálya a 40 éves keresőtevékenység alapján szolgálati időt szerzők vonatkozásában. Annak a női dolgozónak, aki a nyugdíjbiztosítási szerv igazolása alapján rendelkezik 40 éves keresőtevékenységgel, és kezdeményezi közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését, a munkáltatónak azt felmentéssel a Kjt. 30. § (4) bekezdése alapján meg kell szüntetnie. Először került a közalkalmazotti törvényben megfogalmazásra egy kötelező felmentési szabály, azaz a munkáltató nem mérlegelhet, hanem az érintett személy kezdeményezése alapján a közalkalmazotti jogviszonyt meg kell, hogy szüntesse. Természetesen itt is fontos előírás, hogy a dolgozónak kell kezdeményezni jogviszonya megszüntetését; a munkáltató arra hivatkozva, hogy a 40 éves szolgálati időt a dolgozó nő megszerezte, nem élhet a felmentés jogintézményével. Változatlan a szabály, hogy a kérelem benyújtásakor még nem kell rendelkezni 40 éves keresőtevékenységgel, elegendő, ha a felmentési idő végére szerzi meg a szükséges szolgálati időt a dolgozó. Fontos e körben még utalni arra, hogy az új megszüntetési jogcím, azaz a Kjt. 30. § (4) bekezdése alapján történő felmentés esetén a dolgozó nem kap végkielégítést. A jogalkotó az előző évi szabályok dilemmáját próbálta feloldani, hiszen ha korábban a dolgozó a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozva kezdeményezte a felmentését, s a munkáltató ennek 2012. december 31-éig eleget tett, a felmentéshez végkielégítés összege is kapcsolódott. A kötelező felmentéshez kapcsolódóan a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok is módosultak: ha a közalkalmazott jogviszonya a Kjt. 30. §. (4) bekezdése alapján szűnik meg és 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, részére meg kell adni a 40 éves jubileumi jutalmat. Azaz, ha a dolgozó részéről egy ilyen kezdeményezés érkezik a munkáltatóhoz, akkor a munkálta-

tónak a felmentési időhöz kapcsolódó mentesítési összeggel is számolnia kell, illetőleg ha a dolgozó rendelkezik 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, akkor az 5 hónapos jubileumi jutalom összegének a kifizetését is biztosítani kell számára. Érdekes, hogy a jogalkotó kizárólag a 40 éves jubileumi jutalom vonatkozásában szabályozta a 40 éves keresőtevékenységre tekintettel a jogviszonyt megszüntető dolgozóknak a jubileumi jutalmát, a jogviszony megszűnésének évében esedékes jubileumi jutalom vonatkozásában nem. Azaz, ha a női dolgozó kezdeményezi a felmentését, és a felmentési idő adott évben megszűnik, és ezt követően jubileumi jutalomra, azaz a 25 vagy a 30 éves jubileumi jutalomra válna jogosulttá, nem kaphatja meg azt, hiszen nem minősül még nyugdíjasnak az Mt. 294. §-ában foglalt szabályok szerint. Ehhez szükséges volna, hogy részére megállapítsák a nyugdíjat, ennek pedig az a feltétele, hogy először a közalkalmazotti jogviszonyát meg kell szüntetni. Természetesen a kötelező felmentés csak a 40 éves keresőtevékenység vonatkozásában élő szabály a korhatár előtti ellátás tekintetében ilyen szabály nem nyert megfogalmazást, azaz ebben az esetben nincs felmentési kötelezettség, sőt a nyugdíjas felmentési jogcím sem alkalmazható, hiszen az ilyen ellátást igénybe venni szándékozó nem minősül nyugdíjasnak. Így a közalkalmazott csak saját maga, egyoldalúan, lemondással vagy közös megegyezés kezdeményezésével kérheti a közalkalmazotti jogviszonyának a megszüntetését. Ebből adódóan pedig értelemszerűen nem fog jubileumi jutalomban részesülni, kivéve, ha annak általános feltételeit megszerzi. Összességében jól látható, hogy a közszférában a közalkalmazotti jogviszonyhoz kapcsolódóan egyrészt egy szigorú nyugdíj-szüneteltetési szabályt vezetett be a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó törvény, a kormányhatározat foglalkoztatási, újrafoglalkoztatási tilalmat határozott meg, és a minimálbér összegéhez igazodó nyugdíj-szünetelési szabályok is változatlanul hatályban maradnak. Szükséges ezért a munkáltatónak mind a társadalombiztosítási nyugellátási szabályokat, mind a kormányhatározatban előírt szabályokat figyelemmel kísérni, és ennek függvényében dönteni a továbbfoglalkoztatásról, újrafoglalkoztatásról, illetőleg az érintett közalkalmazottnak is mérlegelnie kell, hogy a közalkalmazotti jogviszony fenntartásával vállalja-e a nyugdíj folyósítás szüneteltetését vagy sem. Dr. Kőszegfalvi Edit

PARAGRAFUS KÓRHÁZ 2013/3.

Az elhízás jelentős egészségügyi probléma az egész világon. 2015-re a túlsúlyosok száma 2,3 milliárd lesz.

Az elhízás és a túlsúly élethosszig tartó feladatokat ró az orvoslásra A

z elhízottak számát 700 millióra becsülik. Korábbi felmérések szerint Magyarországon a lakosság 40%-a túlsúlyos, 20%-a pedig elhízott. A drámai adatok különös aktualitást adnak a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) konferenciájának. A kétnapos rendezvény fővédnökségét Áder János köztársasági elnök vállalta. A MOMOT X. Jubileumi Kongresszu­ sának védnöke Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkára volt. A rendezvényen sok egyéb között elmondta, hogy az egészség megőrzéséhez óriási szükség van a mozgásra, amit nemcsak felnőttkorban kell rendszeres programmá tenni, hanem már a gyermekeket úgy kell nevelni, hogy mindennapjaik része legyen a naponkénti aktív torna. Miként hangsúlyozta, a kövér gyerekből valószínűleg túlsúlyos felnőtt lesz, tehát a prevenció elengedhetetlen. Régen elképzelhetetlen volt a társadalmi méreteket öltő túlsúly, ma viszont úgy az egészségügy, mint más tárcák megoldandó problémájává vált – hangoztatta az államtitkár. Legyőzéséhez az egyes területek közötti konszenzus szükséges – ezzel egyben Áder János gondolatait is tolmácsolta. Szólt továbbá a káros élelmiszerek mellőzésének fontosságáról, így a cukros üdítőitalok kerüléséről, amik helyett a vízfogyasztást ajánlotta. Dr. Cserhalmi Péter az EMMI helyettes államtitkára a kongresszus részvevőinek köszöntőjében elmondta, hogy az egészségügyi ágazat a lakosság egészségének mindös�sze 20-25 százalékáért felelős. Nem kerülhető meg az egyén felelőssége, vagyis az, hogy mindenki elsősorban saját sorsa kovácsa. Tehát hiába az ágazatban meghozott különböző pozitív lépés, ha az emberek az egészségük megóvását másoktól várják, s nem önmaguktól. Mindenesetre „az ágazati összefogás sok helyen működik, ha nem így lenne, saját sírunkat ásnánk meg”. Felidézte a legendás Manninger Jenő orvosprofesszorral való találkozását. A XX. századi magyar orvoslás emblematikus alakja, 90 esztendősen, az intenzív osztályon feküdt, haldoklott – két KÓRHÁZ 2013/3.

nap múlva elhunyt –, de még azon merengett, hogy „Nekem még maradnom kell, nekem még dolgom van.” Igen, igen, mindenkinek dolga van, csak nem mindegy, azt milyen egészségben, életminőségben, fizikai és lelki állapotban teszi meg… Dr. Török Krisztina a GYEMSZI vezetője hozzászólásában a stresszmentes életmódot tartotta az egészségmegőrzésben a legfontosabb feladatnak. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is a hazai tudományos élet rangos képviselői tartottak előadást. Pro és kontra érvek hangzottak el a túlsúlyos és elhízott emberek lehetséges megbetegedéseinek, kockázatainak okaira, kezelésük mikéntjére. A MOMOT elnöke, prof. dr. Bedros J. Róbert egyedi kivitelezésű, exkluzív emléktárgyat adományoz azon szakembernek, szervezetnek, illetve vállalatnak, akik saját területükön kiemelkedő tevékenységet végeznek

Prof. dr. Bedros J. Róbert

az egészség népszerűsítéséért, annak megőrzéséért, az egészségre nevelésért, illetve kimagasló tudományos eredményeket értek el az elhízás kezelésének, kutatásának terén. Az „Egészséges Életért” nevű díjat évente egyszer a MOMOT kongresszus megnyitóján adják át. A díjról és a díjazottakról a

www.momot.hu oldalon olvasható bővebb információ. Prof. dr. Bedros J. Róbert és prof. dr. Parragh György arról beszélt, hogy az elhízás kialakulásában – az élet során számos (örökletes és szerzett) tényező játszik szerepet. A hasi (intraabdominalis) zsírmen�nyiség gyarapodása – a testtömeg-indextől függetlenül is – jelentős metabolikus eltéréseket eredményezhet: a túlsúly és az elhízás számos betegség bizonyított kockázati tényezője. Az elhízás hosszú távú kezelése gyakran sikertelen. Az elhízás és túlsúly kezelésének alapja a megfelelő diéta, és a MOMOT ajánlása szerint az alacsony szénhidrát tartalmú diéta kedvező hatású. Az elhízás kezelése során a testmozgás fokozása is prioritás, továbbá alapvető az életmódváltoztatás és indokolt esetben a gyógyszeres kezelés. Mindenesetre az elhízás kezelése élethosszig tartó összetett feladat! Dr. Parragh György professzor mondandója több újdonsággal is szolgált. Egyebek között elmondta ugyanis, hogy az elhízott szívelégtelen betegek körében a szív- érrendszeri események és a szívinfarktus gyakorisága a legalacsonyabb BMI kvartilisben volt a legnagyobb. Ennek hátterében több patomechanizmus is állhat. Így például a szívelégtelenséget katabolikus állapotként felfogva, az elhízottak nagyobb metabolikus tartaléka javíthatja a túlélést. Korábbi tanulmányok azt támasztják alá, hogy az obezitás-paradoxon ellenére a testsúlycsökkenés javítja a balkamra-tömeget, valamint a szisztolés funkciót. A megfelelő diétával és életmóddal megelőzhetőek azok az állapotok, amik a kardiovaszkuláris szövődményeket előidéző szívelégtelenség kialakulását és kóros anyagcsere eltéréseket segítik elő. Dr. Pados Gyula lipidológus szerint a gyerekkel is nagyon fontos foglalkozni, hiszen 15%-uk túlsúlyos, illetve elhízott. A felnőtteknél még rosszabb a helyzet. Majdnem elértük az Egyesült Államok lakosságánál tapasztalt drámai túlsúlyt (30%), nálunk az elhízottak aránya 20%-ról 28,5%-ra nőtt. Az elhízás elleni megfelelően hatékony gyógyszerek hiányában be kell érni a csatlakozó KONFERENCIA

43

rizikófaktorok­– szív-érrendszeri betegségek, pszichés ártalmak, bizonyos fokig a diabétesz – befolyásolásával. Dr. Simonyi Gábor, dr. Medvegy Mihály, dr. Pados Gyula, és prof. dr. Bedros J. Róbert közös munkában állapították meg, hogy a hipertónia és az elhízás gyakorisága fokozatosan nő hazánkban. Magyarországon a magas vérnyomásban szenvedő férfiak 68,52%-a, a nők 78%-a elhízott. A magas vérnyomás és az elhízás külön-külön is a kar­dio­vaszkuláris megbetegedés és az emiatti halálozás fontos rizikótényezői. Dr. Jermendy György diabetológus pro­­ fesszor elmondta, hogy napjainkban a dia­ beto­ lógiai gyakorlatban egyre inkább az érdeklődés előterébe kerülnek az inkre­­tin-­ tengelyen ható készítmények. Merőben új hatástani csoportba sorolható anti­dia­be­ti­ kumokról van szó, a kutatás rendkívül intenzív, a gyógyszeripar érdeklődése igen élénk, mindezek eredményeképpen a hatás­ tani csoporton belül ma már két alcsoportot különítenek el. Az eddigi hazai tapasztalatok igazolták a liraglutid gliké­ miás ha­té­konyságát, testsúlycsökkentő tulaj­ don­­­ságát és jól tolerálható voltát. A szív-ér­ rend­­szeri eseményekre gyakorolt hatásról a jelenleg kutatások folynak. Dr. Karádi István professzor előadásából megtudható volt, hogy az elmúlt években élénk szakmai vita folyt annak eldöntésére, hogy az úgynevezett metabolikus szindróma – anyagcserével kapcsolatos szindróma (tünetegyüttes) – több, egymással ös�szefüggő anyagcserezavar együttes önálló fennállását jelenti-e, vagy tünetek összességeként fogható fel, melyek mögött változatos etiológiai és patogenetikai tényezők állnak. A legújabb ismeretek megerősítik, hogy akár mindkettő lehet. Dr. Winkler Gábor professzor „A 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelése az új szakmai ajánlások tükrében” című előadásában kiemelte, hogy a kezelés alapvető irányelvei nem változtak, hangsúlyai azonban esetenként módosultak. Betegközpontú szemléletet igényel a kezelésválasztás, a szájon át szedhető, a mono-, illetve kombinált terápia, inzulin bevezetése. Ellenjavallat vagy intolerancia hiányában továbbra is a met­formin az elsőként választandó anti­dia­betikum, megoszlik azonban az álláspont, hogy előzze-e meg csak életmódkezelés alkalmazása vagy sem, s ha igen, melyek lehetnek ennek a feltételei. Dr. Bálint Géza reumatológus professzor szerint a hazai népesség az EU adatai alapján a leginkább elhízott népesség Európában. A 15 éves fiatalok 20%-a elhízott, s ez a szám az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt. Az elhízás az egyik legégetőbb népegészségügyi probléma, hiszen szignifikánsan növeli a szív-érrendsze-

44

ri betegségek, a 2. típusú cukorbaj, a vastagbélrák, az arthrózis előfordulását. Ha így folytatódik, akkor például az USA-ban 2030-ra a népesség 86%-a lesz túlsúlyos. A mozgásszervi betegek száma az elmúlt 20 esztendőben 45%-kal emelkedett világszerte, köztük legnagyobb arányban a térdarthrózisban szenvedőké. A betegség nemcsak a súlyfelesleg és túlterhelés, de a hasi zsírszövetben ter-

Prof. dr. Préda István

melődő gyulladásos citokinek és adipokinek következtében generálódik. Az inaktivitás pedig azt eredményezi, hogy a gyulladásgátló citokinek nem termelődnek megfelelő mértékben. A fogyás és a mozgás sokat segít a különböző mozgásszervi betegségben szenvedőkön. Ördögi kör, hiszen ha fáj a térdünk, nem járunk, ha nem járunk, fáj a térdünk… Antal Emese az Európai Hidratációs In­ tézet képviseletében szólalt fel. Elmondta, hogy az energia-egyensúly az energiafelvétel és az energialeadás egyensúlyából áll. Ha az egyensúly zavart szenved, akkor testtömegnövekedés, vagy testtömeg-csökkenés alakul ki. A megfelelő hidratáltság fontos az egészség és a jó közérzet fenntartásához, de a teljesítményünk is múlhat azon, iszunk-e eleget. Azt kevesen tudják, hogy a változatosság elve a folyadékpótlásban is alkalmazható. A kutatási eredmények alátámasztják, hogy aki naponta többféle italt fogyaszt, az nagyobb valószínűséggel teljesíti a javasolt napi 2-2,5 liter folyadékbevitelt. A széles italválasztékot és az édes ízt napjainkban kalória-bevitel nélkül is élvezhetjük, hiszen számos édesítőszer, azzal ízesített üdítő áll a rendelkezésünkre, amelyek biztonságosságát az Európai Uniós és hazai jogszabályok szavatolják. Dr. Farkas Katalin előadásában egyebek között arról beszélt, hogy amikor kardiovaszkuláris halálozásról van szó, a szak-

emberek hajlamosak arra, hogy elsősorban az artériás rendszer betegségeire gondoljanak, holott a vénás rendszer trombotikus megbetegedése miatt kialakuló vénás tromboembólia (VTE) a három leggyakoribb szív-érrendszeri halálok között van. Az obezitás gyakoriságának az utóbbi húsz évben világszerte megfigyelt növekedése alapján valószínűsíthető, hogy az obezitás a VTE az egyik ismert rizikótényezője. A testsúly növekedésével a vénás trombózis kockázata nő. Dr. Simonyi Gábor és dr. Bedros J. Róbert professzor előadásában elhangzott, hogy a 2-es típusú cukorbetegek kezelése során törekedni kell a célértékek elérésére, azonban a nagyon szoros glikémiás kontroll – miként azt az ACCORD vizsgálat is igazolta – a hipoglikémiás epizódok gyakori előfordulása miatt fokozhatja a kardiovaszkuláris halálozást. Fontos, hogy a kezelés során olyan készítményeket alkalmazzanak, amelyekkel a megfelelő glikémiás kontroll a hipoglikémia veszélye nélkül megoldható. A hipoglikémia számos kedvezőtlen kardio­ vaszkuláris hatással járhat. Hipoglikémia alatt iszkémiás szívbetegségben szenvedőkben gyakoribbak az iszkémiás epizódok is. A diabétesz nagy kockázatú állapot, ha koronária-betegséggel társul, akkor már az igen nagy kockázati kategóriába tartozik. Dr. Alföldi Sándor előadásában elmondta, az epidemiológiai vizsgálatok szerint a hiperurikémia szorosan összefügg számos kardiovaszkuláris kórképpel, így a hipertóniával, a metabolikus szindrómával, a koszorúér- és a cerebrovaszkuláris betegséggel, a szívelégtelenséggel, a krónikus vesebetegséggel és a vaszkuláris demenciával. A hiperurikémia jelentőségének újraértékelését számos újabb tanulmány megjelenése indokolta, amelyek egyfelől azt találták, hogy a szérum-húgysavszint megemelkedése megelőző és kóroki tényezője a hipertónia, az obezitás, a diabétesz vagy a nefropátia kialakulásának, másfelől több olyan mechanizmust is feltártak, amelyek a hiperurikémia károsító hatásait megmagyarázhatják. Dr. Préda István professzor elmondta, hogy populációs adatok igazolják, az obezitás csökkenti az életkilátásokat, illetve kövérekben a kardiovaszkuláris rizikótényezők is gyakrabban észlelhetők. A testsúlycsökkentés javítja a rizikóprofilt, ezért a túlsúlyos, valamint a kövér embereknek az irányelvek is súlycsökkentést javasolnak. Bár kevés evidencia igazolja, az irányelvek egy része koronária-betegségben és szívelégtelenségben is testsúlycsökkentést ajánl. Dr. Járai Zoltán professzor több előtte felszólaló mondandóját azzal erősítette meg, hogy kijelentette, az obezitás világszer-

KONFERENCIA KÓRHÁZ 2013/3.

te megfigyelhető járványszerű terjedésének jelentős hatása van a kardiovaszkuláris betegségek előfordulására. Ugyanakkor ismertek olyan epidemiológiai kutatási adatok is, amelyek azt mutatják, hogy a szívelégtelenség prognózisa jobb kövérebb egyénekben, mint soványakban. Az obezitásparadoxon hátterében álló mechanizmusok és tényezők sokfélék lehetnek. Így a jelenség hátterében állhat a BMI-meghatározás problematikus volta (különösen közepes BMI-kategóriákban, férfiakban és idősebbekben), valamint a nem akaratlagos fogyás lehetősége mellett az, hogy a szívelégtelenség egy katabolikus állapot, aminél az obezitás metabolikus rezervet jelent. Dr. Alföldi Sándor, dr. Pongrácz Endre, prof. dr. Farsang Csaba közös munkájából megtudható volt: az újabb vizsgálatok azt találták, hogy az obezitás bizonyos emberekben – idősekben, kardiovaszkuláris, vese- és egyéb „sorvasztó” betegségekben – szenvedőkben paradox módon nem fokozta, hanem csökkentette a mortalitás kockázatát. Noha az irányelvek szerint a túlsúly a stroke rizikófaktora, és stroke után túlsúly esetén ajánlott a testsúly csökkentése, a klinikai vizsgálatok metaanalízise nem igazolta azt, hogy a testsúly csökkentése mérsékelné akár a stroke kockázatát, akár javítaná annak kimenetelét. Ezzel szemben egyre több adat utal arra, hogy a túlsúlyos vagy elhízott betegek túlélése kedvezőbb a stroke elszenvedése után. A vizsgálatok szerint a stroke-ot követő túlélés és a szövődmény, illetve a szövődmények kockázata az alultáplált betegekben rosszabb volt, mind a normális testsúlyú, mind a túlsúlyos betegekben és a legkedvezőbb eredményt az elhízott betegekben észlelték. Dr. Sahin Péter, dr. Futó Judit és Topa Lajos közös munkájából kiderült, hogy az elmúlt 20 évben a világ népességében 50%-kal nőtt a súlyosan elhízottak száma (BMI>30). Az extrém elhízottak száma (BMI>40) pedig a lakosság körében megduplázódott. És az intenzív osztályokon is nőtt az elhízottak aránya. Egyes tanulmányok alapján az elhízottság gyakorisága intenzív osztályon 31,1%-ot is eléri. Több megjelent tanulmány azt mutatta, hogy az elhízott, súlyos, akut betegek mortalitása alacsony a nem elhízottakéhoz viszonyítva. Az ezzel kapcsolatos meta-analízisek eredménye a józan ész megállapításaiba ütközött. Mindenesetre arra a kérdésre, hogy mikor szerencsés, ha kövérek vagyunk, még nincs egyértelmű válasz. Az elvégzett irodalom-elemzés nem igazolja, hogy abdominális obezitás esetén akut, súlyos állapotokban lenne obezitás-paradoxon, bár a magasabb BMI önmagában nem fokozza a KÓRHÁZ 2013/3.

halálozás kockázatát. Ennek alapján súlyos állapotú betegeknél javasolták a szagittális hasméret rögzítését a kórházi tápláltsági állapot felmérésénél. Dr. Medvegy Mihály, dr. Simonyi Gábor, dr. Medvegy Nóra, prof. dr. Bedros J. Róbert tanulmányából elhangzott az a nagy studyk által alátámasztott tény, hogy a női szív kardiológiai szempontból sok tekintetben különbözik a férfiakétól. Ilyen például, hogy nőknél gyakoribb tünet a tachycardia, a hos�szú QT, később jelentkezik a szívinfarktus, több a tüdőembólia és a szívelégtelenség, de például azonos korú férfiakkal összehasonlítva ritkább a pitvarfibrilláció. Néhány, a nőkben gyakoribb ok: az obezitás, hipertónia, kardiális dekompenzáció a miokardiális feszességet, a „stiffnesst” fokozza; a diabétesz mikroangiopátiát, intersticiális fibrózist okoz; az emelkedett vérzsírszint a vér viszkozitását rontja; tahikardiában rövidebb a di-

Dr. Futó Judit

asztolés időtartam; anémiában csökken az oxigéntranszport – valamennyi esetben romlik a szívizom vérellátása. Dr. Meskó Éva elmondta, hogy az egészséges szervezetben kialakuló szervi károsodások számos tényező közreműködésével jönnek létre. Az utóbbi évtized talán legérdekesebb kutatási területe a zsírszövet, amely aktív endokrin funkcióval önálló, sokirányú rizikószervként működik. Más egyéb mellett arról is beszámolt, hogy egy nemzetközi kutatás a BMI alapján csoportosította a vizsgáltakat, s a kutatók összefüggést kerestek a BMI értéke, s a kapcsolódó mortalitás között. A számadatok tükrében nem hanyagolható el a fokozatosan növekvő testsúly, mint a háttérben alattomosan rejtőzködő figyelmeztető jel. Az obezitással járó testsúlynövekedés felismerése, gondos

nyomon követése számos kezdeti stádiumban lévő betegség felismerését vagy megelőzését teszi lehetővé. Dr. Csíki Judittól hallható volt, hogy a világszerte egyre elterjedtebb, súlyos fogyatékosságot, jelentős egyéni és társadalmi terhet jelentő ízületi kopás legismertebb rizikófaktorai közé tartozik az elhízás. Az arthrózis kialakulása során a kóros folyamat először a porcban és a vele szoros egységet alkotó szubkondriális csontban indul meg, és a porcréteg – ezáltal az ízületi rés – elvékonyodásában, a szubkondriális csont elmeszesedésében, az ízület peremén oszteofiták növekedésében, esetenként a szinoviális folyadék felszaporodásában, az ízületi tok és a környező lágyszövetek degeneratív jellegű átépülésében mutatkozik meg. E folyamatokra jelentős hatást gyakorol a túlsúly okozta kóros mechanotranszdukció, melynek részletei a közelmúlt kutatásainak köszönhetően válnak egyre ismertebbé. Ugyancsak nagy szerepet kapnak az arthrózis kialakulásában az adipokinek és a zsírszövetből származó proinflammatorikus citokinek. Egyre elfogadottabb az a nézet, mely szerint az obezitás és a vele szorosan kapcsolódó metabolikus szindróma egy alacsony aktivitású krónikus gyulladásnak tekinthető. Ez a gyulladásos folyamat jelentős mértékben felelős az elhízáshoz társuló arthrózisért. Kubányi Jolán a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége elnöke is megkongatta a vészharangot. Elmondta, hogy hazánkban minden 5. ember túlsúlyos. Az OTÁP 2009es felmérése szerint a nők 61%-ka elhízott, a férfiak 63%-ka pedig túlsúlyos. A mért eredmények alapján a BMI átlaga a hazai felnőtt lakosságnál 27,3 kg/m2 volt. A helyzetet tovább súlyosbítja a gyerekkövérség hazai terjedése, amely követi a nemzetközi trendeket. A magyar gyerekek nincsenek jobban elhízva az európai átlagnál, ugyanakkor sokkal több a kövér fiú, mint a lány. Ez nem pusztán esztétikai probléma, mivel egészen fiatal életkorban kialakulhatnak olyan kóros folyamatok a túlsúly következtében, amelyek később krónikus betegséghez vezetnek. A probléma mielőbbi megoldása nyilvánvalóan nem tűr halasztást. További jobbnál jobb előadások hangoztak el a kongresszuson. Terjedelmi okokból valamennyit nem tudjuk bemutatni. Mindent összevéve leírható, hogy a szakembereknek úgy a megelőzésben, mint a gyógyításban és a „karbantartásban” jelentős a szerepük, nélkülözhetetlen a feladatuk a túlsúlyos, elhízottak gondozásában. Hatékony eredményhez azonban széleskörű társadalmi és szakmai összefogás szükséges. Krasznai Éva KONFERENCIA

45

A Törökbálinti Tüdőgyógyintézet magas kompetenciaszinten látja el a tüdő- és légzőszervi betegek széles körét: a gyermekektől az időskorúakig. Az intézmény által nyújtott komplex ellátás a pulmonológia határterületeit is magában foglalja. A szakkórház új vezetője, Antal Gabriella főigazgató főorvos kész fejlesztési tervekkel várja a kedvezőbb uniós pályázati feltételeket.

Komplex kezelés Törökbálinton – A közelmúltban országosan végrehajtott legújabb strukturális átalakítási törekvések mennyiben érintették a törökbálinti kórházat? Szolgáltatásában megmaradtak a korábban is gyakorolt szakmák, vagy közülük néhány megszűnt, esetleg újabbakkal bővült az ellátás? – A mostani struktúraátalakítási hullám kórházunkat kevésbé érintette. Ennek egyik oka minden bizonnyal az volt, hogy intézményünk a gyógyítás szűkebb területére, a tüdőgyógyászatra specializálódott, a másik pedig elődöm, dr. Fülöp Rudolf főigazgató korábbi céltudatos tevékenysége. Ő hos�szú évek munkájával a kórházban megvalósította azokat a strukturális változtatásokat, amelyek megteremtették az alapjait az intézmény „önjáró” működtetésének. Kitartó szervező munkával elérte, hogy az elmúlt évek során a kórház működésében optimálisan illeszkedjenek egymáshoz a rendelkezésre álló kapacitások és az azt felhasználó betegigények. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem merült fel az ellátórendszer jelenlegi átszervezése kapcsán a változtatás szükségessége. Tüdőgyógyászati szakkórházként az a célunk, hogy a szakma csúcsát képviseljük, ami részben már megvalósult. Jelenleg II-III. kompetenciaszintű fekvőbeteg-ellátást nyújtunk, azaz bizonyos területeken intézményünk a tüdőgyógyászati betegségek legmagasabb szintű ellátására is jogosult. Ezen kívül célunk a kórházban már ma is működő interdiszciplináris gyógyítási területek fejlesztése. Ilyen például az intenzív ellátás, a tüdőgyógyászati rehabilitáció, az alvás-medicina, a gyermekpulmonológia, illetve a tüdőgyógyászati onkológia. A gyermek-tüdőgyógyászati ellátásunk országos jelentőségű, hiszen szinte a teljes szakmát felöleli: a gyermek-bronchológiától, allergológiától, alvásdiagnosztikától a tbc-s esetek ellátásáig. Úgy vélem, egy jó struktúrájú, magas szakmai színvonalon működő kórház vezetését volt szerencsém a pályázaton elnyerni, ami ugyanakkor nagy kihívást is jelent számomra. Korábban olyan kórházak vezetői teendőit láttam el, amelyek működtetésében a szűkös anyagi források és a szakemberhiány volt

46

a meghatározó, a válságmenedzselésre kellett koncentrálnom. Itt, Törökbálinton pedig a szakmai kihívásokra, a fejlesztések tervezésére és teljesítésére. – Részletesebben is kifejtené, milyen szakmai fejlesztésekre gondol? – Szeretnék „egyediséget” szerezni az egyes osztályoknak, a kórháznak, vagyis olyan szakmai sajátosságokat kifejleszteni, olyan új szolgáltatásokat nyújtani, amelyek – kihasználva jó adottságainkat – csak intézményünkre jellemzőek. Ezzel – úgy vélem – magasabb minőségű ellátást nyújthatnánk, amely elsősorban a betegek számára bír jelentőséggel, de – nem titkolt szándékkal – a szakembereinknek is szép feladatot, karrierlehetőséget, az intézethez való nagyobb kötődést biztosítana. A gyerekpulmonológiában például tervezzük a neuromuszkuláris betegcsoport felkarolását, mivel az ő esetükben a tüdőfunkció romlása a domináló tünet, így – sajnos – előbb vagy utóbb tüdőgyógyászati szakellátásra szorulnak. De talán az életminőség javításával is hozzájárulhatunk e gyerekek szenvedésének mérsékléséhez. Terveink között szerepel a kapcsolatfelvétel az ellátásukban résztvevő szolgáltatókkal és az őket összegyűjtő betegszervezetekkel. Általánosságban elmondható tehát, hogy a betegek ellátásához intézményünkben rendelkezésre áll a megfelelő szintű szakmai felkészültség, a korszerű eszközpark, a felszereltség pedig tükrözi a korábbi gazdálkodás pozitív jegyeit. A fekvőbeteg-osztályok mellett nagy hangsúlyt fektetünk a kórház járóbeteg-ellátására is: tizenhárom szakmában nyújtunk jó szakorvosokkal szolgáltatást. Ennek köszönhetően tüdőbetegeink komplex ellátást kapnak az intézmény falain belül. Nemcsak a konzíliumok vannak támogatva általa, hanem a nálunk rendszeresen megforduló betegek a szükséges, egyéb ellátást is helyben megkaphatják. Az alváslaborhoz kapcsolódik a neurológia, a szív-tüdőbetegségekhez kardiológia, a mozgásszervi betegekhez reumatológus áll rendelkezésre, de van fül-orrgége, szemészeti és fogászati rendelés is.

Szakkórházként természetesen nem önmagunk jelöljük ki a főbb fejlesztési irányokat, szorosan együttműködünk a szakma más szereplőivel. Tradicionálisan jó kapcsolatot ápolunk az Országos Korányi Intézettel, továbbá a SE Tüdőklinikával, az Országos Onkológiai Intézettel, a Szent Imre és az Uzsoki utcai kórházzal. E kapcsolatok ápolására és fejlesztésére a jövőben is rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk. Az említett intézményeken kívül fontosnak tartjuk a tüdőgondozó hálózat tagjaival való együttműködést is. – A nyugdíjkorhatárt elért, illetve a nyugdíj mellett dolgozó egészségügyi alkalmazottakra vonatkozó legújabb kormányintézkedések mennyiben érintik az önök intézményét? – Jelenlegi számításaink szerint nálunk 18 dolgozót érinthet az említett intézkedés. Elképzelésünk szerint ebből nyolc-tíz munkahely munkaképes dolgozóval azonnal betölthető. Tény, hogy a kórház egyetlen megüresedő álláshelyet sem nélkülözhet, hiszen az elmúlt évek során már olyan mértékű létszám-racionalizálást hajtottak végre, amivel elértük teljesítőképességünk határát. Már az előző kórházvezetés idején kialakult az a költséghatékonyság szempontjából optimális létszámkeret, amely minimális, de még éppen elegendő a feladatok megfelelő színvonalon való ellátásához. További csökkentés a minőség, a hatékony gyógyító munka rovására menne. Bár a tervezett nyugdíjaztatás mértéke kórházunk létszámához képest nem tűnik jelentősnek, annak erkölcsi, érzelmi vonzata annál erőteljesebb. Az intézkedéssel olyan kollégáinktól leszünk kénytelenek megválni, akik hosszú évek, évtizedek óta itt dolgoznak, többségük pályája döntő hányadát nálunk töltötte, és most kissé fájó szívvel hagyják el az intézményt. Annak ellenére, hogy erejük, kitartásuk, szakmai tapasztalatuk megvan a gyógyító, és a csöppet sem kevésbé fontos kiszolgáló tevékenység továbbfolytatásához. Ők kórházunk tekintélyes, köztiszteletben álló dolgozói, akiknek szakmai tapasztalatára számítanak a fiatalabb kollégák, ezért

KÓRHÁZI VIZIT KÓRHÁZ 2013/3.

nehéz lesz megválnunk tőlük. Közismert tény az egészségügyi kiszolgáló személyzet alacsony bérezése, ezért azt gondoljuk, hogy a nyugdíjba küldöttek helyére nehezen találunk majd a fiatalok közül megfelelő utánpótlást. – A kényszernyugdíjba küldendők munkából való kiesése a járóbeteg-rendelőkben, illetve a helyettesítéseknél sem okoz majd nagyobb fennakadást? – Kórházunkban szerencsére nincs (nem is volt) orvoshiány, ráadásul az orvosgárda korfája is rendkívül kedvező. Ebből következik, hogy a nyugdíjaztatás kérdése mindös�sze három orvost érint, így nemcsak a fekvő-, de a járóbeteg-ellátás működtetése sem kerülhet veszélybe. Intézményünkben, éppen a magas színvonalú ellátás, a kedvező munkakörülmények miatt nagyon sok fiatal orvos dolgozik, akik nemcsak anyagi, de erkölcsi és szakmai megbecsülésben is részesülnek. Éppen ezért kórházunkba nemcsak szívesen jöttek munkát vállalni a fiatal orvosok, hanem meg is maradtak nálunk, nem szerződtek más kórházhoz, nem mentek külföldre. – Ebből az következik, hogy az ország sok más kórházával ellentétben, önöknél maradéktalanul teljesülnek a szakemberlétszámra vonatkozó, szigorú szakmai minimumfeltételek? – A szakmai feltételeknek megfelelő orvos­ létszám teljesítése nálunk ma sem jelent gondot, és a szakdolgozók esetében sem beszélhetünk jelentős létszámhiányról. Bár utóbbiaknál a dolgozók magánéletével kapcsolatba hozható természetes fluktuáció nálunk sem ismeretlen, és az is előfordul, hogy a távozók helyére azonnal nem sikerül új munkaerőt felvennünk, de ez eddig még nem okozott problémát az ellátásban. A kórház a személyi feltételek mellett eszközfelszereltségével is megfelel az aktuális szakmai minimumfeltételeknek. Köszönhető ez a korábbi években következetesen végrehajtott gazdálkodási elveknek, amelyek folyamatosan lehetőséget kínáltak a szükséges új berendezések, felszerelések, eszközök beszerzésére. A szakmai minimumfeltételek teljesítése terén nálunk szinte egyetlen, bár nagyon fontos egyeztetésre váró tényező akad, a szakmaspecifikus őrző kialakításának szükségessége. A III. szint feltételrendszere magában foglalja az intenzív ellátás megteremtésének a követelményét is. Ezért tavaly februárban, saját beruházásban egy hat ágyas, II. szintű, modern intenzív osztályt hoztak létre, a 3-as szintű tüdőgyógyászati kompetencia miatt. A korszerű, minden szakmai követelménynek megfelelő részlegünk tavaly február óta áll a KÓRHÁZ 2013/3.

betegellátás szolgálatában. Nehezen érthető és magyarázható, hogy egy egyszakmás kórházban az intenzív osztály mellé miért kellene egy szakmaspecifikus őrzőt is kialakítanunk, bár most ez a minimumfeltételekben rögzítve van. Ha a hatóság valóban elvárja a szóban forgó új őrző létesítését, azt természetesen tudomásul vesszük és teljesítjük. A tavaly birtokba vett intenzív osztály mind az orvosok szakmai munkája, mind a betegek ellátásának minősége szempontjából rendkívül hasznos. Üröm az örömben, hogy az eltelt egy év alatt még mindig nem sikerült a többletteljesítményt az OEP által befogadtatni,

a korábbi súlyszámból kell az igen költséges intenzív ellátást biztosítani. Eddig ezt a kórház a saját forrásaiból finanszírozta. Tavaly a kórház tartalékainak volt köszönhető, hogy zökkenőmentesen működtethették az intenzív osztályt. Az még kérdéses, hogy a kórház idei költségvetésében honnan sikerül majd forrást találnunk hozzá. Pillanatnyilag még ígéretünk sincs a finanszírozótól a pluszteljesítmény honorálására. – Az új rendszerben, mint országos intézményműködtető, megjelent a GYEMSZI. Létrehozásának céljaként a döntéshozók a

Dr. Antal Gabriella

Pályakép Dr. Antal Gabriella 1978-ban végzett általános orvosként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. 1984-ben tesz szakvizsgát klinikai laboratóriumi vizsgálatokból. Munkahelyei: Edelényi Tüdőgyógyintézet, majd Felső-Szabolcsi Kórház, Kisvárda, ahol laboratóriumvezetőként, majd minőségbiztosítással foglalkozó igazgatóként dolgozik. 1999-ben egészségügyi menedzseri, 2004-ben jogi szakokleveles orvosi, 2007-ben egészségbiztosítási szakértői képesítést szerez. 2002-től a sátoraljaújhelyi, 2010-től a marcali kórház főigazgatója. 2010-től a Magyar Kórházszövetség elnökségének tagja. 2012 óta a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet főigazgató főorvosa.

KÓRHÁZI VIZIT

47

kórházak egységes, költséghatékony, a korábbinál takarékosabb és átláthatóbb üzemeltetését jelölték meg. Mit mutat a napi gyakorlat? Olcsóbb, szervezettebb, hatékonyabb lett a kórházfenntartás, javult a betegellátás minősége? – A kórházak állami tulajdonba kerülése révén alapvető követelmény a központi koncepció érvényesülése, az annak megfelelő gazdálkodás. Jelenleg úgy tűnik, hogy az eddigi gyakorlathoz képest kevésbé gördülékeny a rendszer. Amiről korábban a kórház menedzsmentje önállóan, gyorsan dönthetett, ma csak egy hosszabb döntési mechanizmus végeredménye lehet, vagyis tolódik a döntés, tovább tart a várt megvalósulás. Törökbálinton a dolgozók ösztönzésére részben saját bevételekből 19 éven át sikeresen működtettek egy belső érdekeltségi rendszert, mely év közben akár többször is bér vagy bérjellegű juttatás kifizetéséhez kapcsolódott. Ez azt jelentette, hogy az átlagosnál jobban teljesítőket – saját hatáskörében hozott döntés alapján – honorálta az intézmény vezetősége, és ezzel sokat tett a dolgozók helyben maradásáért. Mindez a betegek érdekét is szolgálta. Az új, központi költségvetési rendszer előre meghatározott fix keretei között erre szinte nincs lehetőség. Természetesen nagyon szeretném, és arra törekszem, hogy az említett érdekeltségi rendszert valamilyen módon mégis fenntarthassuk. A GYEMSZI-nek mi is, valamennyi kórházhoz hasonlóan, rengeteg adatot szolgáltatunk. Jó lenne tudnunk, hogy ezek összesítéséből milyen hasznos információk nyerhetők. Elismerésre méltó az a törekvés, amit a GYEMSZI a kórházi közbeszerzések egységesítése területén mutat, hogy ezzel a költségeiket csökkentse. A gáz központi közbeszerzésének folyamata már lezárult, az áram közbeszerzésére vonatkozó szerződés április elején indul. Várjuk a 60 hatóanyagot tartalmazó gyógyszerlistára vonatkozó közbeszerzés elindítását. Utóbbitól megtakarítást remélünk. – Az egészségügyi államtitkárság munkatársa a napokban arról tájékoztatta a sajtót, hogy terveik szerint idén március végétől megszűnik a kötelező tüdőszűrés intézménye. A jövőben csupán egy szűk, fokozott kockázatú csoport számára lesz kötelező a vizsgálat. Mi indokolhatja a döntést? Elképzelhető, hogy az országos szűrőhálózat matuzsálemi korú készülékeinek a cseréjén, illetve az ott dolgozók bérén szeretnének takarékoskodni? – A döntés szakmai alapja a tbc-s esetek gyakoriságának a csökkenése. A statisztikák szerint az új fertőzöttek létszáma Magyarországon nem éri el azt a küszöbértéket, amin felül el kellene rendelni a kötele-

48

ző szűrést. Eddig is csupán három megyében és a fővárosban volt magasabb a fertőzöttek létszáma, tehát szinte csak „ott működött” a kötelező szűrés. Emiatt országos szinten az új jogszabály nem jelent különösebb változást a korábbi helyzethez képest. Az viszont vitathatatlan, hogy a tüdőszűrő vizsgálatra való invitálás hasznos dolog volt, s talán ez is hozzájárult a mai kedvező helyzethez, amit semmiképp se lenne jó elveszíteni. Köszönhetően az intézmények szakembereinek és a települési önkormányzatok jó hozzáállásának, a lakosság széles köreiben fenntartotta az egészség megőrzése iránti érdeklődést, tudatosította a szűrővizsgálatokon való megjelenés szükségességét. A mozgó szolgálat azokat is segítette ezen igény kielégítésben, akik elkerülték az orvosi rendelőt, mert panaszmentesek voltak. A kötelező tüdőszűrés eltörlésével megszűnik ez a lehetőség, így fennáll az egészségtudatos magatartástól való visszalépés veszélye. Az országban jelenleg tizenkettő mozgó tüdőszűrő állomás működik, amelyből hat Törökbálinton van, így a változás jelentős befolyással lehet a munkánkra. Bízunk abban, hogy a kötelezővé tétel megszüntetése után is felkeresnek minket azok a páciensek, akik valamilyen kockázattal élnek, és szeretnék megőrizni az egészségüket. Magyarországon évente jelentős számú új tüdőrákos esetet regisztrálnak. Bár közismert az a szakmai érv, miszerint a daganat „szűrésére” nem az ernyőkép-szűrés a standard eljárás, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az új tüdőrákos esetek felfedezése és az ernyőképpel történő „átszűrtség” között statisztikailag szignifikáns összefüggés van. Budapesten például az új daganatos eseteknek a 42 százaléka tüdőszűrés során lett felfedezve 2011-ben. Ezek a „betegek” még panaszmentesek, így sokkal nagyobbak a gyógyulási lehetőségeik, ami tüdőrák esetében egy fantasztikusan nagy előny. Így továbbra is ajánljuk a tüdőszűrést mindazoknak, akik az életkoruk miatt érintettek, hiszen erre az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokról rendelkező jogszabály is lehetőséget nyújt. – Az egészségügyi kormányzat tervei szerint a jövőben mobil CT-berendezéseket állítanak majd hadrendbe. Mennyi ennek a realitása a berendezések beszerzési és működtetési költségeinek, illetve annak ismeretében, hogy a kórházi CT-vizsgálatokra is olykor heteket kell várnia a betegnek? – Hinnünk kell az egészségügyi kormányzat ígéretének, reménykednünk kell abban, hogy rendszerbe állítja azt a gépparkot, amely a jelenleginél lényegesen biztosabb találati aránnyal szűri ki a tüdőrákos eseteket. Reméljük, hogy a kötelező ernyőszűrés visszavonásával párhuzamosan sikerül majd

egy, a korábbinál hatékonyabb, szakmailag megalapozottabb és korszerűbb gondozást rendszerbe állítani, amely korai stádiumában felfedezheti a tüdőrákos eseteket is. – Feltételezem, hogy a két szűrési módszer finanszírozása között nagyságrendi különbségek lehetnek: a tb valószínűleg nem an�nyit térít egy ernyőkép-szűrésért, mint egy CT-vizsgálatért. Ki fogja a különbséget megfizetni? – Az ernyőkép-szűrés bizonyára lényegesen olcsóbb, a tüdőszűrésre majdan alkalmazandó CT-vizsgálat költségéről még nincsenek információim. Valószínű, hogy széles kör helyett csak rizikócsoportonkénti alkalmazást tesz majd lehetővé. – Vitathatatlan tény, hogy az új tbc-fertő­ zöttek száma folyamatosan csökken Magyar­ országon. Azzal viszont számolni kell, hogy a környező országokban egyre nő a multi­ rezisztens baktériummal fertőzöttek aránya, vagyis a betegek nálunk is előbb utóbb nagyobb tömegben jelenhetnek meg. Velük mi lesz, ha elmarad a rendszeres hagyományos szűrés? Csendben és tartósan fertőzik majd a környezetüket? – Azt gondolom, erre a kérdésre a tüdőgyógyászati szakma elismert képviselőinek megvan a korrekt szakmai válasza, valamint elképzelése a helyzet kezelésére. – A hazai kórházak jelentős részének fejlődését nagymértékben elősegítették a különféle uniós pályázatok. A törökbálinti szakkórház milyen lehetőségeket tudott kihasználni? – Az uniós szabályok a közép-magyarországi régió intézményeit, így minket is sajnos kizártak a pályázati rendszerből. Egyetlen, pár millió forint értékű TÁMOP-pályázaton sikerült részt vennünk, ami 2009-ben indult, és befejezés előtt áll. Jelenleg abban bízunk, hogy az Unió új, 2014–2020 évekre szóló pályázati ciklusában megváltoznak a régi szabályok. Kevésbé szigorú területi korlátozások mellett mi is aktívan részt vehetnénk a pályázatokban, hiszen terveink vannak, abban nincs hiány. Fejlesztési terveink, amelyek a betegellátás minőségének további javítását célozzák, már készen állnak, ám ehhez a saját forráson kívül szükségünk volna külső forrásra is. Elsősorban a járóbetegellátást, ezen belül kiemelten a daganatos betegek kúraszerű ellátását, a diagnosztikát szeretnénk tovább fejleszteni, korszerűsíteni, továbbá időskorúak emelt szintű elhelyezését, ellátását is terveznénk kórházi háttérrel, melyre, úgy ítéljük meg, környezetünkben nagy az igény. Lóránth Ida

KÓRHÁZI VIZIT KÓRHÁZ 2013/3.