A suttogó . I. A csecsemô gondozása és nevelése MELINDA BLAU

A suttogó titkai TRACY HOGG MELINDA

BLAU

.I.

A csecsemô gondozása és nevelése

EURÓPA KÖNYVKIADÓ B U D A P E S T,

2011

Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott

Szent isten, gyerekünk van! Egy felnôtt életében semmilyen esemény nem vált ki olyan boldogságot és rettegést, mint az elsô gyermek születése. Szerencsére az öröm bizonyul tartósabbnak. Az elsô idôkben azonban gyakran bizonytalanság és félelem lesz úrrá az emberen. Alan, a harmincegy éves grafikus például élénken emlékszik arra a napra, amikor feleségét, Susant hazavitte a kórházból. Történetesen akkor ünnepelték negyedik házassági évfordulójukat is. A huszonhét éves Susannek, aki író, elég könnyû szülése volt, gyönyörû kék szemû kisbabájuk, Aaron pedig ügyesen szopott és ritkán sírt. A második napon anyuka és apuka alig várta már, hogy maguk mögött hagyják a kórház ricsaját, és hármasban folytathassák életüket. „Fütyörészve mentem a folyosón Susan szobája felé – emlékszik vissza Alan. – Minden tökéletesnek látszott. Aaron közvetlenül a megérkezésem elôtt szopott, és Susan karjában aludt. Pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. Egy nôvér lekísért minket a liftben, és egy kerekes székben kitoltam Susant a napsütésbe. Amikor a kocsiajtóhoz rohantam, rájöttem, hogy elfelejtettem a helyére tenni a babaülést. Esküszöm, fél órába telt, mire sikerült. Végül gyengéden belefektettem Aaront. Egy angyal volt. Besegítettem Susant a kocsiba, a nôvérnek megköszöntem a türelmét, aztán én is beszálltam. Aaron a hátsó ülésen váratlanul nyöszörögni kezdett – igazából nem sírt, de olyan hangokat adott ki, amiket a kórházban nem hallottam tôle, vagy lehet, hogy csak nem emlékeztem rá. Susan rám nézett, én ôrá. »Szent ég«, kiáltottam fel, »most mit csináljunk?«” Minden szülônek akad egy ilyen pillanat az életében. Vannak, akik számára a kórházban jön el, másokat úton hazafelé, esetleg a második vagy harmadik napon lep meg. Annyi minden történik – a lábadozás, a lelki változások, a felismerés, hogy mennyire kiszolgáltatott az újszülött. A legtöbb nôt készületlenül éri a sokk. Némelyik anya beismeri: „Elolvastam az összes könyvet, de nem készítettek

29



föl.” Mások így emlékeznek vissza: „Annyi mindenre kellett figyelni. Sokat sírtam.” Rendszerint az elsô három-öt nap a legnehezebb, mert még minden új és ijesztô. Általában ilyen kérdésekkel bombáznak az aggódó szülôk: „Mennyi ideig etessem?” „Miért húzza föl így a lábát?” „Így kell tisztába tenni?” „Miért ilyen színû a popsija?” Az örök kérdés persze ez: „Miért sír?” A szülôk, kivált az anyák, gyakran bûntudatot éreznek, mert azt hiszik, hogy mindent tudniuk kellene. Egy egy hónapos baba édesanyja megvallotta nekem: „Úgy féltem, hogy rosszul csinálok valamit, mégsem akartam, hogy bárki segítsen vagy megmondja, mit csináljak.” Elôször is – aztán késôbb egyfolytában – azt tanácsolom a szülôknek, hogy csak la-a-a-a-assan. Idôbe telik, amíg megismerik a babát. Türelem és nyugodt környezet kell hozzá. Erô és kitartás. Tisztelet és szeretet. Felelôsségérzet és fegyelem. Figyelem és éles szem. Idô és gyakorlat – sokszor hibáznak, míg végre belejönnek. És kell hozzá az is, hogy hallgassanak a megérzéseikre. Láthatja, kedves Anyuka, mennyi mindent kell adnia. Kezdetben sokat ad, de csak nagyon keveset kap a babától. Az anyaság jutalma és örömei végtelenek, ezt megígérem. De ne várja ôket mindjárt az elsô napon, kedvesem; hónapok, évek során mutatkoznak meg. Mi több, nincs két egyforma történet. Ahogy egyik csoportomban egy anyuka az elsô néhány otthon töltött napra visszagondolva megjegyezte: „Nem tudtam, jó-e, amit csinálok – különben is, mindenkinek más fogalmai vannak arról, mi »jó«.” Aminthogy minden baba is más, ezért hangsúlyozom az anyukáknak, hogy azzal a babával kell együtt élniük, akit szültek, nem azzal, akirôl a várandósság kilenc hónapjában álmodoztak. Ez a fejezet segít megfejteni, mit várhat a gyermekétôl. Elôbb azonban tekintsük át gyorsan, mi a legfontosabb az elsô néhány napon.

Hazaérkezés Mivel én nemcsak a baba, hanem az egész család tanácsadójának tekintem magam, a munkámhoz az is hozzátartozik, hogy távlatot nyissak a szülôk elôtt. Kezdettôl fogva azzal biztatom ôket, hogy nem tart örökké. Meg fognak nyugodni. Megjön az önbizalmuk. A lehetô legjobb szülôk lesznek. És bármilyen hihetetlennek hangzik is, egyFelkészülés a baba fogadására szer elérkezik az a nap is, amikor a baba már átalussza Az én kisbabáim részben azért viselik maguaz éjszakát. Egyelôre azonban kat jól, mert már egy hónappal várható szüalább kell adniuk az igényei- letésük elôtt mindent összekészítek a száket. Lesznek jó napok és ke- mukra. Minél alaposabban felkészül Ön is, vésbé jók; legyenek felkészül- annál nyugalmasabb lesz az elsô idôszak, ve mindkettôre. Ne töreked- annál több ideje jut megismerni a baba egyéniségét. jenek tökéletességre. TIPP: Ha a kórházba vonulása elôtt gondosan elôkészíti otthonát, késôbb könnyebb lesz mindenkinek. És ha elôre meglazítja az üvegek és tubusok kupakját, kinyitja a dobozokat, eltávolítja a csomagolást az új szerzeményekrôl, nem kell majd ilyesmivel töltenie az idejét, amikor már ott a baba is! (Lásd jobbra a „Felkészülés a baba fogadására” címû szalagot.)

Általában emlékeztetnem kell az anyukákat: „Ez az elsô napod otthon – nincs meg az a biztonság, amit a kórház nyújtott, ahol gombnyomásra érkezett segítség

✓ Tegyen lepedôt és takarókat a kiságyba vagy a mózeskosárba. ✓ Állítsa föl a pelenkázóasztalt. Készítsen oda mindent, amire szüksége lesz – törlôkendôket, pelenkákat, vattagombócokat, alkoholt. ✓ Válogassa össze az újszülött ruhatárát. Vegyen ki mindent a csomagolásából, távolítsa el a tájékoztató cédulákat, és klórmentes mosószerrel mossa ki a babaholmit. ✓ Töltse föl a hûtôszekrényt és a fagyasztót. Egy-két héttel a szülés várható idôpontja elôtt készítsen lasagnát, ragukat, leveseket és egyéb jól fagyasztható ételeket. Gyôzôdjön meg róla, hogy elegendôt vásárolte az alapvetô élelmiszerekbôl – tejbôl, margarinból, tojásból, gabonapehelybôl – és, ha vannak házi kedvencek, állateledelbôl. Egészségesebben és olcsóbban táplálkozhat, ráadásul a boltba való rohangálást is megspórolhatja. ✓ Ne vigyen túl sok holmit a kórházba. Ne feledje, hogy amikor hazaengedik, egy kisbaba is lesz Önnél.

31

Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott

és válasz a kérdéseidre. Most már magadra vagy utalva.” Persze az anyák többnyire örülnek, hogy hazamehetnek. Lehet, hogy a nôvérek ridegen bántak velük, vagy egymásnak ellentmondó tanácsokat adtak. Lehet, hogy a kórházi személyzet jövés-menése és a látogatók miatt nem tudtak pihenni. Akárhogy is, mire hazakerülnek, rendszerint félnek, összezavarodtak, kimerültek vagy fájdalmaik vannak – esetleg mindez egyszerre sújtja ôket. Ezért mondogatom, hogy nem hajt a tatár. Amikor belép az ajtón, vegyen egy mély lélegzetet. Ne bonyolítsa túl a dolgokat. (Ezt még sokszor el fogom mondani.) Képzelje azt, hogy egy új kaland veszi kezdetét, Ön és partnere pedig felfedezôk. És mindenképpen legyen realista: a szülést követô idôszak igen nehéz – rögös út. Meglehetôsen ritka az olyan anyuka, aki nem csetlik-botlik néha. (A felépülés idôszakáról lásd a Hetedik fejezetet.) Higgye el, tudom, hogy amint átlépi a küszöböt, úgy érzi, összecsapnak a hullámok a feje fölött. De ha követi az alábbi egyszerû hazaérkezési rituálét, valószínûleg összeszedettebbnek fogja érezni magát. (De ne feledje, hogy ez most csak amolyan gyorstalpaló tanfolyam. Mint jeleztem, a késôbbiekben részletesen foglalkozom a témával.) Kezdje azzal a párbeszédet, hogy bemutatja új otthonát a babának. Igen, gondolja azt, hogy Ön egy múzeum igazgatója, gyermeke pedig egy nagyra becsült látogató. Jusson eszébe, amit a tiszteletrôl mondtam: vegye úgy, hogy a baba mindent ért. Tény, hogy olyan nyelvet beszél, amelyet Ön egyelôre nem ért, mindazonáltal fontos, hogy a nevén szólítsa, és ha beszél hozzá, az párbeszéd legyen, ne elôadás. Tehát karjában a kicsivel járja körbe a lakást, és mutassa meg neki a helyet, ahol élni fog. Beszélgessen vele. Halk, kedves hangon ismertesse meg minden helyiséggel: „Ez a konyha. Itt fôzünk Apával. Ez a fürdôszoba, ahol zuhanyozni szoktunk.” És így tovább. Lehet, hogy ostobának érzi majd a helyzetet. Eleinte sok elsôgyermekes szülôt feszé-

lyez, hogy egy csecsemôvel beszélget. Nincs ebben semmi rendkívüli. Csak gyakorolja, és idôvel meglepetten tapasztalja majd, milyen magától értetôdôvé válik. Igyekezzen tudatosítani magában, hogy egy apró emberkét tart a karjában, egy olyan csöppséget, akinek mûködnek az érzékszervei, aki már ismeri az Ön hangját, sôt az illatát is. Kérje meg apukát vagy a nagyit, hogy amíg Ön idegenvezetést tart, készítsenek kamillateát vagy más nyugtató italt. Én természetesen a teát kedvelem. Ott, ahol én felnôttem, amint az anyuka hazaér, a szomszéd Nelly már szalad is át, hogy föltegye a teáskannát. Nagyon angol, nagyon civilizált szokás ez, amelyet itt is bevezettettem minden családnál. Egy jó csésze tea után Önben is föltámad a vágy, hogy alaposan szemügyre vegye a kis drágát, akit a világra hozott.

Korlátozza a látogatók számát Néhány egészen közeli rokon és barát kivételével kérjen meg mindenkit, hogy egykét napig még ne tegyék tiszteletüket. Ha a távol élô nagyszülôk odautaznak, a legnagyobb szolgálatot azzal tehetik, ha fôznek, takarítanak, ezt-azt elintéznek. Tapintatosan tudassa velük, hogy szólni fog, ha segítséget igényel a baba körüli teendôkben, egyelôre azonban Ön szeretne foglalkozni vele.

Törölje át nedves szivaccsal a baba testét, és etesse meg. (Az etetéssel kapcsolatos tudnivalókat és tanácsokat a Negyedik fejezetben találja, a „száraz” fürdetésrôl a 179–181. oldalon olvashat.) Ne felejtse el, hogy nem csak Önt érte megrázkódtatás. Képzelje magát a baba helyébe, amint egyszer csak egy élesen megvilágított szülôszobában találja magát. Váratlanul ismeretlen hangok veszik körül, parányi testét idegenek fogdossák, dörzsölik és szurkálják. Aztán néhány nap után, amelyet más apróságoktól körülvéve az újszülöttosztályon töltött, haza kell utaznia a kórházból. Ha örökbe fogadták, útja alighanem még hosszabbra nyúlt.

33 32


TIPP: Az újszülöttosztályon csaknem olyan meleg van, mint az anyaméhben, ezért ügyeljen rá, hogy a baba szobájában körülbelül 22 fok legyen.

Ez kitûnô alkalom arra, hogy szemügyre vegye a természet e parányi csodáját. Talán most látja elôször meztelenül gyermekét. Ismerkedjen meg minden apró testrészével. Fedezze fel picurka ujjait a kezén és a lábán. Közben beszélgessen vele. Szoptassa meg vagy kínálja neki oda a cumisüveget. Figyelje, amint elálmosodik. Lényeges a jó kezdet, ezért tegye be a kiságyába vagy a mózeskosarába, hogy ott aludjon el. (Az altatással kapcsolatban a Hatodik fejezetben talál rengeteg ötletet.) „De nyitva van a szeme”, tiltakozott Gail, egy fodrásznô, akinek kétnapos lánya elégedetten nézegette egy csecsemô fényképét, melyet a kiságy védôpárnájának támasztottak. Amikor azt javasoltam Gailnek, hogy menjen a maga szobájába és pihenjen egy kicsit ô is, megint csak tiltakozott: „De hát még nem alszik.” Számtalanszor hallottam ugyanezt elsôgyermekes anyukáktól. Úgyhogy most rögtön kijelenthetem, hogy nem csak akkor lehet a kiságyába tenni a babát és kisettenkedni a szobájából, amikor már alszik. „Nézd – mondtam –, Lily a barátjával ismerkedik. Most te aludj.”

Nem hajt a tatár Elég teher nyomja a vállát, ne vegyen magára még többet. Ahelyett, hogy mérgelôdne, mert nem címezte meg az értesítôket vagy nem küldte el a köszönôkártyákat, teljesíthetô célt tûzzön ki magának: mondjuk, megteszi napi öt levél negyven helyett. Rangsorolja a teendôit, mert van, ami „sürgôs”, ami „ráér késôbb”, és ami „várhat, amíg jobban nem leszek”. Ha higgadtan és ôszintén mérlegeli az Ön elôtt álló feladatokat, csodálkozva látja majd, mennyi minden kerül az utolsó kategóriába.

Szundítson egyet. Ne csomagoljon ki, ne kezdjen telefonálgatni, ne gondoljon rá, mennyi tennivaló vár Önre. Most kime-

34


rült. Ha alszik a baba, használja ki. Ami azt illeti, ebben a természet egyik legnagyobb csodája is Önt támogatja. Beletelik néhány napba, amíg a baba magához tér abból a megrázkódtatásból, amit megszületése jelentett. Nem ritka, hogy az egykét napos baba hat órát alszik egyvégtében, ami megkönnyíti Önnek, hogy kiheverje a maga traumáját. De vigyázzon: ha gyermeke látszólag olyan, mint egy kisangyal, ez lehet vihar elôtti csend is! Elôfordulhat, hogy valamilyen gyógyszer került a szervezetébe az Ön vérébôl, vagy legjobb esetben is kifáradt, miközben keresztülpréselôdött a szülôcsatornán. Még nem egészen önmaga, de ahogy a következô oldalakon kiderül, hamarosan megmutatkozik majd igazi természete.

Néhány szó a házi kedvencekrôl Az állatok féltékenyek lehetnek az új jövevényre – végtére is, olyan ez, mint amikor kistestvért hozunk haza. KUTYA: Egy kutyával nem lehet megbeszélni az új helyzetet, de haza lehet hozni a kórházból egy takarót vagy pelenkát, hogy az állat megszokja a baba szagát. Amikor a kicsi hazaérkezik, Blöki az udvaron lássa elôször, mielôtt belépnek a házba. A kutya védi a birodalmát, és aligha fogad szívesen egy idegent. Segít, ha elôbb megismeri a baba illatát. Mindenesetre azt tanácsolom a szülôknek, hogy soha ne hagyják egyedül a gyermeket semmilyen állattal. MACSKA: Ôsrégi hiedelem, hogy a macska szeret ráfeküdni a csecsemôre, az viszont tény, hogy vonzza az a meleg csomagocska. Legjobb, ha be sem engedjük a gyerekszobába, mert így biztosan elejét vehetjük annak, hogy beugorjon a kiságyba és odakucorodjék a babához. A csecsemô tüdeje igen érzékeny. A macskaszôr és a finom kutyaszôr, mint amilyen a Jack Russell terrieré, allergiás reakciót okozhat, sôt akár asztma kialakulásához is vezethet.

Ki az Ön gyermeke? „A kórházban valóságos angyal volt – mesélte Lisa a háromnapos Robbie-ról. – Akkor most miért sír ilyen sokat?” Ha kaptam volna egy fontot, valahányszor egy anyuka vagy

35


apuka kimondta ezeket a szavakat, most gazdag lennék. Ilyenkor emlékeztetnem kell Anyut, hogy gyermeke, akirôl azt hitte, hogy már ismeri, a kórházból hazatérve gyakran úgy viselkedik, mint akit kicseréltek. Az igazság az, hogy minden baba – akárcsak minden felnôtt – másképpen eszik, alszik, reagál az ingerekre, és mástól nyugszik meg. Nevezhetjük ezt vérmérsékletnek, személyiségnek, beállítottságnak, természetnek, ami valamikor a harmadik-ötödik nap tájékán kezd megmutatkozni; ekkor derül ki, melyik típushoz tartozik az Ön gyermeke. Ezt tapasztalatból tudom, mivel sok „kisbabámmal” tartom a kapcsolatot. Figyelemmel kísérem ôket, amint a gyermek-, majd a serdülôkorba lépnek, és abban, ahogyan az idegeneket fogadják, az új helyzeteket kezelik, sôt ahogyan a szüleikhez és kortársaikhoz viszonyulnak, mindig látok valamit újszülöttkori önmagukból. A vörös arcú, cingár Davyt, aki a vártnál két héttel korábban született, megrémítették a zajok és a fény, és az átlagosnál többet kellett babusgatni ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Most, kisgyerekként, még mindig félénk egy kicsit. A derûs Anna már tizenegy naposan átaludta az éjszakát, és olyan jó kislány volt, hogy egyedülálló anyja, aki donor révén, mesterséges megtermékenyítéssel fogant meg, az elsô hét után nélkülem is boldogult. Tizenkét éves korában Anna továbbra is tárt karokkal fogadja a világot. Aztán ott vannak az ikrek, akik jobban nem is különbözhettek volna egymástól – Sean rögtön tudta, mit kezdjen az anyamellel, és folyvást mosolygott, míg Kevinnek az elsô hónapban gondot jelentett a szopás, és mintha állandóan haragban állt volna a világgal. Ezzel a családdal aztán megszakadt a kapcsolatom, amikor az olajiparban vezetô beosztást betöltô papát áthelyezték a tengerentúlra, de fogadni mernék, hogy Sean azóta is jobb kedélyû gyerek, mint Kevin. De nemcsak én jutottam erre a megállapításra; számos pszichológus bizonyította a személyiség állandóságát, és leírta az egyes típusokat. Jerome Kagan a Harvard Egyetemrôl

36


(lásd oldalt a szalagot) és más kutatópszichológusok megfigyelték, hogy némely újszülöttek valóban érzékenyebbek a többieknél, vannak, akik nehezebben kezelhetôk, mások mogorvábbak, kedvesebbek vagy éppen kiszámíthatóbbak. Részben a vérmérséklet határozza meg azt, ahogyan a baba megítéli és manipulálja a környezetét, valamint azt is – és az elsôgyermekes szülôk szemszögébôl alighanem ez a Adottság vagy nevelés kérdése? legfontosabb –, hogy mitôl érzi jól magát. A dolog nyit- Jerome Kagan, aki a csecsemôk és kisgyermekek személyiségét tanulmányozza a Harja abban áll, hogy tisztában vard Egyetemen, megjegyzi, hogy sok huszalegyünk gyermekünk jel- dik századi tudóshoz hasonlóan ô is azt talemvonásaival, hogy megis- nulta, hogy a társadalmi környezet hatása merjük és elfogadjuk olyan- erôsebb lehet az ember biológiai adottságainál. Az elmúlt két évtizedben végzett kutatának, amilyen. sai azonban mást mutatnak: Hadd tegyem hozzá gyor„Bevallom, néha szomorúsággal tölt el a san, hogy nem vagyunk a felismerés – írja Galenus jövendölése címû személyiségünk börtönébe mûvében (a második században élt orvosra zárva. Senki nem állítja, utalva, aki elsôként osztályozta a vérmérsékhogy gyermeke felnôtt korá- lettípusokat) –, hogy egyes újszülöttek, akik egyébként egészségesek, aranyosak és bizban is leköpi Önt tejjel, tos anyagi helyzetben élô, szeretetteljes csavagy hogy látszólag töré- ládokba születnek, élettani adottságaik miatt keny kislánya elsô bálozó valamivel nehezebben tudnak majd olyan korában petrezselymet fog felszabadult, könnyed és örömteli életet élni, árulni. Az adottságokat nem mint szeretnének. Néhányan közülük hajlamosak lesznek a búskomorságra és az aggomerjük semmibe venni – az dalomra a jövô miatt.” agy kémiája és az anatómia nagyon is sokat számít –, ám a fejlôdésben mégis lényeges szerephez jut a nevelés. Gyermeke testi-lelki jólétéhez mindazonáltal világosan látnia kell, milyen adottságokkal jött a világra. Tapasztalataimból azt szûrtem le, hogy a csecsemôk általában azon öt, tágan értelmezett vérmérséklettípus valamelyikébe tartoznak, amelyeket én a következôképpen neveztem el: Kisangyal, Mintababa, Mimóza, Talpraesett és Morcos. A késôbbiekben mindegyikük jellemzését megtalálja. A baba típusának kiválasztásában egy húsz kérdésbôl álló

37


teszt segít, amelyet ötnapos és nyolc hónapos kor közötti egészséges babák szülei számára állítottam össze. Tartsa szem elôtt, hogy az elsô két hét során jelentkezhetnek átmeneti változások a kicsi viselkedésében. Ezek oka lehet például a körülmetélés (amelyet többnyire nyolcnapos korban végeznek el), vagy a szülés során fellépô bármilyen rendellenesség, mint amilyen az aluszékonyságot okozó sárgaság. Javaslom, hogy Ön is és partnere is válaszoljanak a kérdésekre – külön-külön. Ha Ön egyedülálló anyuka vagy apuka, töltesse ki valamelyik nagyszülôvel, a testvérével vagy más rokonnal, egy barátnôjével, a dadával – vagyis bárkivel, aki sokat van a kicsivel. Hogy miért kell hozzá két ember? Elôször is azért – kivált akkor, ha Ön és partnere vállalkozik a feladatra –, mert garantálhatom, hogy mindketten másként látják a dolgokat. Végtére is, nincs két ember, aki bármirôl egyformán vélekedne. Másodszor, mert a baba mindenkivel máshogy viselkedik. Ez egyszerûen tény. Harmadszor, mert hajlamosak vagyunk kivetíteni önmagunkat a gyermekre, és idônként nagyon is azonosulunk a viselkedésével – magyarán: csak azt látjuk, amit látni akarunk. Lehet, hogy Ön akaratlanul is felnagyítja a baba bizonyos jellemvonásait, vagy éppenséggel nem veszi észre ôket. Például ha Ön félszeg gyermek volt, ha társai sokat ugratták, talán túlzott jelentôséget tulajdonít annak, hogy idegenek jelenlétében a kicsi sírva fakad. Attól fél, hogy gyermekének ugyanazokkal a szorongásokkal és gúnyos megjegyzésekkel kell megküzdenie, mint egykor Önnek, igaz? Hát igen, ezt már jóval azelôtt elképzeljük, mint hogy bekövetkezhetne. És magyarázunk. Amikor a kislegény elôször emeli föl önállóan a fejét, Apu alighanem kijelenti: „Na nézd csak a kis focistát.” Ha megnyugtatja a zene, Anyu, aki ötéves kora óta zongorázik, biztosan megjegyzi: „Már most látni, hogy az én jó hallásomat örökölte!” Nagyon kérem, ne vitatkozzanak össze, ha a válaszaik nem egyeznek. Nem verseny ez, ahol azt próbáljuk kiderí-

38


teni, melyikük okosabb, vagy melyikük ismeri jobban a babát. Abban szeretnék segíteni, hogy megérthessék azt a kis embert, aki életük része lett. Ha az útmutató alapján összegezték az eredményt, megtudják, melyik jellemzés illik leginkább a gyermekükre. Természetesen néhány csecsemô egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan. Nem az a lényeg, hogy beskatulyázzuk – az borzasztóan személytelen –, hanem hogy megvilágosodjanak Ön elôtt azok a jellegzetességek, amelyeket a többi között én is figyelni szoktam egy babánál, például a sírását, a reakcióit, az alvási szokásait, a természetét, mert ezek ismeretében tudom eldönteni, mire van szüksége.

Babaismereti teszt Jelölje meg a legtalálóbb választ az alábbi kérdések mindegyikénél – másképpen fogalmazva, azt az állítást, amely az esetek többségében illik gyermekére. 1. Gyermekem A. ritkán sír. B. csak akkor sír, ha éhes, fáradt vagy túl sok inger érte. C. látszólag ok nélkül sír. D. nagyon hangosan sír, és ha nem megyek oda hozzá, kisvártatva dühödten bömböl. E. sokat sír. 2. Amikor eljön az alvás ideje, A. békésen fekszik a kiságyában, és álomba merül. B. rendszerint húsz percen belül gond nélkül elalszik. C. mocorog egy kicsit, látszólag elszenderül, de aztán minduntalan felébred. D. nagyon nyugtalan, gyakran kell bebugyolálni vagy fölvenni. E. sokat sír, és szemlátomást zokon veszi, ha leteszem. 3. Amikor gyermekem reggel fölébred, A. ritkán sír – eljátszik a kiságyában, amíg bemegyek hozzá. B. gügyögve nézelôdik. C. rögtön oda kell mennem hozzá, különben sírni kezd. D. ordít. E. nyafog.

39

A suttogó . I. A csecsemô gondozása és nevelése MELINDA BLAU

Recommend Documents