A stresszkezelés és relaxáció helye a „Teljeskörű iskolai egészségfejlesztés”-ben Vitaülés a MPT XXIV. Országos Nagygyűlésén, Eger, 2015 május 28-30. A diszkussziót vezeti: Bagdy Emőke A vitaülés a magyar köz- és felsőoktatás-ügyben egyre sürgetőbbé váló feladattal: az iskolarendszerben részt vevők egészségének megőrzéséért és fejlesztéséért végzendő teendőkkel kíván foglalkozni. Fókuszba helyezzük a TIE /Teljes körű iskolai egészségfejlesztési/ rendszert, amelynek szerény része a stresszkezelés és relaxáció. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nagy rendszer megvalósításának legkompetensebb szakemberei, a pszichológusok nagyrészt kimaradtak a hatalmas projektből. Ahol jelen vagyunk, elsősorban a „mozgással az egészségért, a testnevelés TESI és TEIS programja”, amelyben szerepünk erősen korlátozott . A NAT rendszere okán magunk leginkább a közoktatás keretében dolgozunk, de a tárgy jelentősége ezen túlmutat, mivel az itt nyújtható szolgáltatások megalapozzák a felsőoktatásban lehetséges teendőket. Rávilágítunk arra, hogy szakmánk inasszertivitása, közösségi gyengesége hátrányos társadalmi szerepünket tovább rontja. Szükséges a szakmai közösségi fellépés annak érdekében, hogy kompetenciánknak megfelelő helyet kaphassunk a TIE rendszerében is. Megvitatásunk szűkebb témája: helyünk az iskolai stresszkezelés és relaxáció rendszerében. Előzmény: a 2012-13-ban megújított Nemzeti Alaptanterv /NAT/ a stresszkezelést és ennek egyik alapmódszerét a relaxációt szükségesnek tartotta és a NAT programba belefoglalta. Gyakorlatilag azonban ez mégsem képezhette a kerettanterv részét, nem válhatott a tanítási rendszeren belül mindenki számára kötelező egészségvédő elemmé. Az akadályt leginkább a relaxációval kapcsolatos társadalmi, főként egyházi visszhang képezte, miszerint a tudatbefolyásoló hatások veszélyt jelentenének, mert gyermekeink kedvezőtlen mentális manipulációjához képeznének alapot. A NAT új tartalmainak kidolgozásába bizottsági tagsági feladatkörrel bevont Bagdy Emőke az egészségügyi kormányzat „Teljes körű iskolai egészségfejlesztés” (TIE) koncepciójának megfelelően a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület képviselőivel /mint kompetens szakemberekkel/
együtt kidolgozta azt a komplex relaxációs rendszert, amely a gyermekek életkori sajátosságaihoz és pszichikai szintjéhez igazodó módon építkezett. A játékos, mese és mozgásalapú relaxációtól kezdve az önálló módszertani irányokat is beépítve olyan szemlélet- és életszokásokat formáló felépítményt dolgoztunk ki, amely a középiskolában már a pszichovegetativ szabályozás, önkontroll, asszertivitás, adaptáció és kreativitás self management eszköztárát is magába foglalta. Ennek megfelelően a mentális relaxációs lehetőségek, imaginatív munka és a meditációs eszközök is részét képezték a rendszernek. Ez utóbbiak kerültek a kritika kereszttüzébe, mivel sajnálatosan kevés információ áll manapság rendelkezésre a lakosság körében ezen eszközök hatékonyságáról, egészségvédő és –karbantartó hatásairól. Még kevésbé áll rendelkezésre egyelőre pedagógusaink körében az a saját relaxációs felkészültség, amellyel képesek volnának szakszerűen alkalmazni az egyes módszereket. A testnevelés heti öt órás rendszerének kötelező bevezetési feladata ugyanakkor szükségessé tette a stresszkezelés valamely módjának beépítését a rendelkezésre álló időkeretbe. A Magyar Diáksport Szövetség, amely kormányzati megbízással kialakította az új rendszerű testnevelés stratégiáját, igényt tartott olyan módszerek bevezetésére, amelyek döntően aktivitással, mozgásos úton érik el a relaxációs célkitűzést. Ennek nyomán a Diáksport Szövetség megbízása alapján készült el az a módszertani kézikönyv, amelyben a mozgásalapú gyakorlatokra helyezett hangsúllyal kifejezetten a testnevelés óra kereteiben alkalmazható gyakorlatokat összesítettük /Bagdy E. 2014/. A NAT megújítási folyamata során kezdetektől aktív részt vállalt a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület abban a munkában, amely végül lefékeződött, noha jelenleg is folyik. 2010-ben indította az Egyesület a Nemzetközi Relaxációs Kongresszus döntése alapján az iskolai prevenció és egészségpromóció szolgálatára, az önsegítő stresszkezelés és relaxáció bevezetésére felkészülést. Az Egyesület elgondolása szerint először a pedagógusok saját relaxációs tudásának, élményének elérését tartottuk szükségesnek, hogy azután a tanítók, tanárok továbbképzéssel szerezzenek jogosultságot az iskolai relaxáció alkalmazására növendékeiknél. 2010-ben több olyan harminc órás képzést akkreditáltattunk, amely ezt a célt szolgálta. Az Oktatásügy által meghatározott módon /az új képzési elemek bevezetéséhez
való felkészülés céljából elrendelten/ hatvan órás időkeretben „Diákrelax” néven is akkreditáltattunk továbbképzést, elsősorban azoknak, akik a saját képzési szakaszt már korábban abszolválták. Összeállítottuk az országszerte képzett pedagógusok és relaxációra felkészült /korábbi képzésekben részt vett/ pedagógusok, pszichológusok és mentálhigiénikusok hazai hálózati térképét, hogy átlátható legyen, milyen felkészültségi szinttel ki kompetens a módszerek tanítására. Időközben e folyamat során történt a mentális típusú relaxációs módszerek bevezetése elleni intervenció, ill. a kötelező relaxáció tanulás megvétózása. Kérdésként maradt nyitva, vajon a testnevelés órák keretében alkalmazható elemek elegendőek-e, avagy jogos elképzelés, hogy a relaxáció meghatározott módszerében jártas, arra felkészült pedagógus a szakirányától függetlenül taníthatja-e a relaxációt. Az iskolavezetés hozzájárulásával és a szülők kérelmére ugyanis jogszerű és lehetséges a gyermekeink felkészítése, kompetens szakemberek vezetésével. Ehhez az Egyesületünk a képzettségre vonatkozó tájékoztatást megadja. Jelen helyzetet azonban meghatározzák az elmúlt évek történései. A relaxáció körüli vita megakadályozta az egységes relaxációs tanárképzés bevezetését is. Eldöntetlen kérdés maradt , ki- mit taníthat ebben a témakörben az iskolában. Evidens, hogy a stresszkezelés messze tágasabb terület, ennek egysége és része a relaxáció. Az a munka, amely ma az iskolarendszeren belül a növendékek egészségét szolgálja, összefoglaló néven az egészségügyi kormányzat „Teljeskörű iskolai egészségfejlesztés” (TIE) koncepciójába integrálható. Hová tartozik a stresszkezelés és relaxáció témáköre a TIE rendszerben? 2014-ben az egészségügyi kormányzat középpontba emelte a TIE megvalósítását. A 20/2012 EMMI rendelet 128. par.(9) bek. rendelkezés értelmében a programnak az Egészségfejlesztési Intézet koordinációjában kell megvalósulnia, egységesítve a hazánkban jelentős, hasonló célkitűzésű TÁMOP pályázatok tevékenységét. Így pl. a TÁMOP 6.1.2.A -14 és a TÁMOP 6.1.1.-12/1 köznevelési alprojekt egyes részeket „szállít” a TIE rendszerbe. A Diáksport Szövetség a koncepció egyik pillérét, a mozgással történő egészségvédelem elősegítését szolgálja (Somhegyi, A.2015). Mi a TIE tartalma?
A TIE négy egészségfejlesztési alaptevékenység rendszeres végzését kívánja meg az iskola mindennapjaiba épülve, minden tanulóval, a teljes tantestület együttműködésével, a szülők és az iskola környezetének bevonásával, szakmai nyomonkövetés és segítés mellett. Ezek: 1/ Egészséges táplálkozás 2/ Mindennapi testnevelés 3/ Lelki egészséget szolgáló pedagógiai/pszichológiai módszerek alkalmazása és a művészetek bevonása 4/Egészséget elősegítő, megőrző és fejlesztő ismeretek, készségek hatékony átadása. Jelenleg még nincsenek pontosan kidolgozva a teljeskörűség kritériumai, hiányzik a lelki egészséget elősegítő pedagógiai/pszichológiai módszerek beépítési terve és tematikája, hiányoznak az egészséget elősegítő és fejlesztő ismeretek és azok a készségek, amelyek átadására szükség volna. Hiányzik a hatások nyomonkövetési rendszerének kialakítása is. LEGFŐKÉPPEN AZONBAN HIÁNYOZNAK A PSZICHOLÓGUS SZAKEMBEREK A RENDSZERBŐL. TUDOMÁSOM SZERINT A NAGY TÁMOP PROJEKTEKBEN MÉG A BEDOLGOZÓ PSZICHOLÓGUS IS KEVÉS. MEGÍTÉLÉSEM SZERINT A SZAKMA INASSZERTIVITÁSA RÉVÉN EGYETLEN SAJÁT TERÜLETEN SEM SZEREZTÜK MEG A NEKÜNK KIJÁRÓ BELESZÓLÁST, A TERVEZÉS JOGÁT. Amikor a stresszkezelés és relaxáció témájáról beszélünk, a TIE második pontjában való részvételünkkel foglalkozunk. Ez fontos, de túl kevés ahhoz, amilyen részünknek kellene lennie a nagy programban, amelyet más kompetenciájú /pedagógus, átképzett védőnő, inkompetens/ szakemberek sora fog megvalósítani. Kérdésünk lehet tehát: ki fogja a pedagógusok hivatás személyiségét gondozni, a pedagógus közösséget harmonizálni, a tanulók társas kapcsolatait gondozni, a szülőkkel való kapcsolatot rendezni, a konfliktuskezelési képességet fejleszteni, a szülő és gyermek kapcsolatot kezelni, azokat a pszichológiai készségeket fejleszteni, amelyekre a mi szakmánknak van kompetenciája, felkészültsége,
jogosítványa? Hogyan interveniál a pszichológus társadalom ebben a helyzetben, hogyan lép asszertíven a hivatásunk védelmében? Az iskolai stresszkezelés és relaxáció helyzete 2015-ben A Magyar Diáksport Szövetség 2013/14-ben Európában elsőként dolgozta ki és vezette be az öt órás testnevelés olyan rendszerét, amelyet elméletileg megalapozott, a TESI /Testnevelés az iskolában/ és a TEIS / az egész életen át tartó mozgás megszerettetése és kiterjesztése a felnőtt populációra/ stratégiájával. Ennek keretében merült fel ismét az igény a mozgásalapú stresszkezelési módszerek és technikák kimunkálására, valamint a mentális /kognitív módszerrel folyó/, Evidence Based hatékonyságú módszerek beépítésére az iskolai stresszkezelés repertoárjába. 2014-ben készítettük el azt a módszertani kézikönyvet, amely a korosztályi pszichológiai fejlődés jellemzőivel összhangban a három iskolai tanítási szint /alsó, felső tagozat és középiskola/ számára feldolgozta a döntően mozgásalapú relaxációkat, az imaginatív elemek felhasználását és a tudatos jelenlétet kiművelő meditációk alapjainak megismertetését. A könyv 2015 tavaszán minden magyar testnevelő számára elérhetővé válik, és a több mint száz gyakorlat részét képezheti a testnevelő tanárok munkájának. Problémák, vitapontok, megvitatandó kérdések 1/Hol van a pszichológia helye a TIE rendszerben és hol vannak az ezt képviselő kompetens pszichológusok? 2/ Kötelezővé tehető-e az iskolai relaxáció valamely formájának és/vagy módszerének tanítása, avagy magát a lehetőséget kellene kötelezővé tenni, hogy tanulhasson a diák relaxációt, ha igényli? Továbbá: *Ki kompetens a stresszkezelés és relaxáció tanítására? *Mi a testnevelő tanár stresszkezelési kompetenciája? *Milyen képzettséggel válik egy tanító, tanár jogosulttá a stresszkezelés és relaxáció tanítására? Milyen módszereket taníthat? Ki kontrollálja szakmailag a munkáját? *Kinek az illetékességi területe az iskolában a stresszkezelés koordinációja?
*Mettől meddig gondolkodnunk?
lehetséges
az
egészségfejlesztési
lehetőségekben
*Lehetséges-e, hogy az országos védőnői hálózat legyen bekapcsolva felelős szakszemélyként az egészségfejlesztés iskolai munkájába? *Milyen szerepet kap az egészségfejlesztésben a pszichológus, az iskolapszichológus, az egészségfejlesztő szakpszichológus, a klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, az egészségpszichológus, a szociálpedagógus, a pszichopedagógus, a relaxációs képzettségű pedagógus, az egészségfejlesztő szakember, a mentálhigiénikus szakember, a gyógytornász, valamint a kormányzati tervekben preferált védőnői hálózat? *Szoros értelemben képzettségének függvényeként ki illetékes meghatározott relaxációs, imaginációs és meditációs módszerek /pl. Mindfulness/ tanítására? A kérdések megvitatása a pszichológusi kompetencia védelmét és a pszichológusok iskolai tevékenységi lehetőségeinek tágabb szemléletű megközelítését szolgálhatja. Állásfoglalásunk felterjesztése az egészségügyi kormányzat felé lehetővé tenné, hogy szakmánk a sokféle segítő szakma versengésének piacán ne szoruljon ismét indokolatlanul háttérbe és érvényt szerezhessünk szakmánk presztízsének, bizonyítva hozzáértésünket és vállalókészségünket.
