letek lehetnek, u g y a n a k k o r a beerdősítésük a már emiitett kockázatokkal jár hat, és v i s z o n y l a g ikis hozadékot ígér. Éppen ezért megfontolandó, és minden esetben mérlegelendő, hogy egy-egy adott, altalajában szikes termőhely befásítása célszerű-e. A csernozjom típusok esetében a válasz igen g y a k r a n n e m leges, míg a mélyebb fekvésű, időnként belvizekjárta i l y e n termőhelyek erdő sítése m á r inkább ígér kielégítő eredményt. A kérdés sokrétűsége és nehézsége feltétlenül megkívánja, h o g y mind ott, ahol az altalaj szikességével számolni kell, el kell végezni a fásítást megelőző termőhelyfeltárást is. JJ-p Tom £ > . : B 0 3 M 0 ) K H 0 C T H 3 < t » t > E K T H B H O r O J l E C 0 X 0 3 f l f l C T B E H H 0 r 0 C O J I O H M A K O B b l X H C K P b I T O 3 A C O J l E H H b I X I l O H B
HCnOJlb30BAHHÍl
C o J i o H w a K O B b i e n o M B b i H n o n a B j i H i o m a H w a c T b c o j r o i r q a K O B o - c o . n o H u e B b i x n o q B j\nn j i e c o B b i p a m H B a H H H x o 3HíiCTBeHHoro H a 3 H a M e H H H n e n p H T O A H b i . r i j i o m a A b T H n n i i H b i x 3 a c o A e H H b i x n o w B , y 3 H a B a e M b i x n o n o B e p x n o c T H , 5 0 0 — 6 0 0 T b i c . r a , a n j i o m a A b , aanmaa THnaiwH n o M B , H M e i o m H x 3 a c o n e H n y i o n o a n o M B y , T . e. jiBJiflioinHXCH C K p b r r o s a c o n e H H H M H — T p e x - q e T b i p e x K p a x H a H . J l e c o x o 3 B f l c T B e H H o e 3 H a M e n n e C K P U T O 3 a c o j i e H H b i x no»JBeHH M X K O M S n H a u H t t H e S o j i b i u o e , ÓHO aaBHCHT O TMOIHHOCTH n o K p o B H o r o e / i o n H O T K a y e c T B e H H b i x CBOÍÍCTB e r o . JXnn o 6 j i e c e H H H n p H T O A H b i n o M B b i , H M e i o m n e n O K p o B H b i f i C J I O H M o m i í o c T b i o n e M e H e e 4 0 C M , H O RJIH c o 3 A a H M H jrecOB xo3HÍlcTBeHHoro Ha3iiaweHHH H e o 5 x o A H M a M o u i H o c t b e r o H e MeHee 8 0 C M .
Dr. S O I L
Tóth, B.: P O S S I B I L I T I E S T O U S E S O L O N C H A K E C O N O M I C A L L Y I N F O R E S T K Y .
The solonchak a n d solonehak-solonetz soils íorestation. S o l o n c h a k soil c a n be recognised of areas. T h e solonehak-solonetz soil has a n un 2000 h e e t a r e s o f H u n g a r y . T h e suitability fo depends o n the thickness o f h u m u s layer. T h of s o d i c l e s s c o v e r i n g l a y e r s i s 40 c m , b u t f o r
A N D O T H E R
T Y P E S
O F
S O D I C
are generally n o t suitable for economical reb y its surface. It covers about 500—600 heetares visible sodic layer i n subsoil a n d it covers about r plantation of hidden sodic soil combinations e soil is suitable f o r plantation i f the thickness e c o n o m i c a l p l a n t a t i o n 80 c m . i s r e q u l r e d .
A gyertyán helye erdőművelésünkben I Í J .
B I Í K Y
A L B E R T
50 évvel ezelőtt az „Erdészeti L a p o k " hasábjain először vetődött f e l a g y e r tyán nagymérvű terjeszkedésének kérdése. Néhány év alatt 12 dolgozat jelent meg neves s z a k e m b e r e i n k tollából, a m e l y e k b e n keresték a választ a „gyertyán veszedelem" okára és a megoldást a további térhódítás megakadályozására. A gyertyán terjeszkedésének okát a helytelenül alkalmazott, a gyertyánnak k e d vező felújítóvágásokban (Lippóczy B. 1919, 1921), a tarvágások következtében létrejövő sarj erdőgazdálkodásban (Kaán K. 1922), az igényesebb fafajok szá mára megromlott tenyészeti v i s z o n y o k b a n (id. Béky A. 1922) látták. A t a n u l mányok szerzői v a l a m e n n y i e n elismerték a gyertyán jelentős szerepét a talajárnyalásban, a második koronaszint képzésében, és egyikük sem helyeselte az elegyetlen gyertyánosok létrejöttét. Mégis volt köztük v i t a és lényeges szemlé letbeli különbség. Többségük a gyertyán erőteljes irtásában látta a már emlí tett hibák megszüntetésére a kivezető utat. [Majerszky I. (1921), Bund K. (1921), Pottere G. (1922), Kaán K. (1923)]. Eltérő véleményének adott kifejezést id. Béky A. (1922): „Ne azon legyen tehát az erdőgazda törekvésének a nyomatéka, h o g y a gyertyánt szorítsa vissza, h a n e m azon, hogy a bükk és a tölgy, m e g a többi nemesebb fafaj felújulása megtörténjék, a m i n e m zárja k i azt, hogy köz vetlen, a gyertyán ellen is meg ne tegyünk mindent, a m i terjeszkedésének gátat vet". E z a nézet m a is helytálló. A gyertyánt legjobban Scherg K. (1924) párt fogolta. Részletesen leírta a gyertyán tulajdonságait, értékes tölgyek nevelésé ben betöltött n a g y szerepét, jelentőségét. Majerszky I. (1921) már abban az időben sürgette a fafajok fa termőképességé nek összehasonlítása érdekében gyertyán fatermési tábla szerkesztését: „ . . . szükséges, hogy a gyertyánról sürgősen fatermési tábla állítassék össze".
Táblázat Kor T
Egész állomány
Főállomány HÍ
év 1
m 2
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 L10 120
N
G
25
V 2
db 3
m
8,6 15,1 19,3 22,1 24,0 25,5 26,7 27,7 28,5 29,0 29,5 29,8
— 1 730 1 046 747 576 467 401 363 335 312 297 290
6,0 14,1 21,1 24,1 25,6 26,6 27,2 27,6 27,9 28,1 28,3 28,4
I . fto. 56 121 188 250 304 349 383 409 429 445 458 467
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120
6,2 12,1 16,4 19,3 21,3 22,7 23,7 24,4 25,0 25,4 25,6 •25,8
15 000 2 400 1 346 949 731 598 512 457 416 384 360 344
4,0 11,6 18,1 21,0 22,6 23,5 24,1 24,5 24,7 24,9 25,0 25,0
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
4,4 9,7 13,9 16,8 18,8 20,2 21,0 21,6 21,9 22,1
— 3 740 1 732 1 206 928 765 654 575 517 • 472
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
3,2 7,7 11,8 14,7 16,7 17,9 18,7 19,0 19,2 19,3
.— 7 400 2 244 1 533 1 178 979 835 723 643 580
3
m 5
cm
G
Összes fatermés
F
z
V 3
t
m 7
m 8
m 9
m 10
2,8 10,2 16,0 20,3 23,8 26,9 29,4 31,1 32,6 33,9 34,8 35,3
7,6 18,7 25,4 28,6 30,3 30,8 30,8 30,6 30,4 30,3 30,2 29,9
66 152 223 291 353 398 430 448 462 477 487 488
66 173 290 398 396 582 647 695 734 767 792 810
6,6 10,7 11,7 10,8 9,8 8,6 6,5 4,8 3,9 3,3 2,5 1,8
I I . fto. 39 91 145 195 238 272 298 316 329 339 346 351
1,8 7,9 13,1 16,8 19,8 22,4 24,5 26,1 27,5 28,7 29,7 30,4
4,9 15,3 22,7 25,5 27,0 27,6 27,6 27,4 27,3 27,4 27,2 . 26,7
44 113 177 232 278 313 336 348 359 368 372 372
44 126 220 307 383 446 496 533 563 - 587 606 620
4,4 8.2 9,4 8,7 7.6 6.3 5,0 3.7 3,0 2.4 1,9 1,4
2,6 9,6 15,5 18,3 19,9 20,8 21,3 21,6 21,8 22,0
I I I . fto. 27 68 112 152 186 213 232 245 253 258
— 5,7 10,7 13,9 16,5 18,6 20,4 21,9 23,2 24,3
2,6 12,1 20,1 22,9 24,3 24,4 24,7 24,7 24,7 24,6
27 82 140 184 220 244 262 274 281 284
27 88 163 232 291 339 376 405 427 444
2,7 6,1 7,5 6,9 5,9 4,8 3,7 2,9 2,2 1,7
1,7 8,0 13,3 16,0 17,6 18,4 18,9 19,2 19,3 19,4
I V . fto. 19 51 87 119 145 166 181 189 194 196
— 3,7 8,7 11,5 13,8 15,5 17,0 18,4 19,6 20,6
1,7 9,9 17,7 20,8 22,1 22,0 22,1 22,2 22.3 22,0
19 61 113 150 175 193 208 215 219 218
19 64 124 179 224 261 290 312 329 341
1,9 4,5 6,0 5,5 4,5 3,7 2,9 2,2 1,7 1,2
4
6
2
3
3
Kor
Egész állomány
F ő á l l o m á n y
T
H
N •
év
m
db
m
1
2
3
4
10 20 30 40 50 60 70 80
2,3 6,2 10,0 12,8 14,8 10,0 16,6 16,8
—
1,2 6,6 11,4 13,9 15,5 16,3 16,7 17,0
10 20 30 40 50 60 70 80
1,6 4,9 8,5 11,2 13,1 14,2 14,7 14,8
f
G 2
V m
3
5
Z>
G
cm
2
m
F m
Összes fatermés
z
V 3
m
f
3
m
3
6
7
8
9
10
—
1,2 7,6 15,2 18,8 19,8 19,8 19,9 20,1
13 43 87 119 140 153 163 168
13 43 90 134 171 199 222 239
1,3 3,0 4,7 4,4 3,7 2,8 2,3 1,7
0,8 5,4 12,3 16,5 17,6 17,7 17,8 18,0
9 28 65 95 112 122 129 133
9 28 65 102 132 155 173 186
0,9 1,9 3,7 3,7 3,0 2,3 1,8 1,3
V . fto. 15 2 1 1 1 1
000 930 948 496 252 067 910
13 38 67 92 114 130 141 146
2,4 7,0 9,5 11,5 12,9 14,1 15,4
V I . fto.
— 23 000 3 880 2 475 1 899 1 602 1 363 1 145
0,8 5,4 9,7 12,1 13,7 14,4 14,8 15,0
9 28 52 72 89 102 110 113
— 1,8 5,7 7,9 9,6 10,7 11,8 12,9
1968-ban elkészült az új, országos gyertyán fatermési tábla (táblázat). Üj adatok alapján ismerjük a gyertyánosokkal termőhelyi kapcsolatban levő tölgy (Fekete Z. 1945), erdeifenyő (Sólymos R. 1965), lucfenyő (Sólymos R. 1968), bükk (Birck O.—Mendlik G. 1968) fatermését. Segítségükkel eldönthető a g y e r tyán jövője. A fafajok jelentőségének, jövőbeni szerepének megítélésekor legfontosabb szempontok az alábbiak: M e k k o r a összfatermést ad, m e k k o r a a folyó- és átlagnövedéke. M i l y e n méreteket ér el a vágásérettségi koráig. Jelenlegi és várható i p a r i felhasználhatósága m i l y e n . A z általa elfoglalt termőhelyet más fafajok hogyan hasznosítják. A Greiner-féle fatermési tábla szerint a gyertyánosok folyónövedéke még a legjobb termőhelyen is 7 m alatt m a r a d . A z o n b a n ez a főállomány folyónö vedéke. Bizonyos termőhelyen álló állomány évi íatömeggyarapodását, vagyis a valódi folyónövedéket az összes fatermés folyónövedéke adja. Ennek értéke I. fatermési osztályú gyertyánosoknál meghaladja a 11 m -t. A z egyes fatermési osztályok folyónövedéke között jelentős különbség mutatkozik (1. ábra). A gyertyán ugyanis a termőhely romlására érzékenyen reagál. A levegő páratar talmával szemben is igényes, növekedésére azonban elsősorban a tenyészidőszakban lehulló csapadék, illetve a talaj felső rétegeiben tárolható víz v a n döntő befolyással. Ezért a nagyobb növedékű állományok általában félnedves termő helyen állnak, a I V — V I . osztályúak pedig félszáraz-szárazon. A gyertyánosok folyónövedéke 25—30 éves k o r b a n a legnagyobb. Ettől kezdve rohamosan csökken, 70—80 éves korban a m a x i m u m n a k csak 40%-át éri el. A viszonylag rövid életű gyertyánnal' ellentétben a magas életkort megérő f a fajok folyónövedéke csak lassan csökken: A bükk folyónövedéke például 120 3
:i
éves k o r b a n még 75%-a a kulminációs értéknek. (Birck O.—Mendlik G. 1968.) A gyertyán növedékének gyors csökkenése nemcsak az összfatermés nagysága szempontjából hátrányos, h a n e m azért is, mert a legnagyobb növedék a n a g y törzsszámú törzskiválasztó gyérítés idején rakódik a fákra, így a kisebb értékű, előhasználatok során kitermelendő fatömeget gyarapítja. A középkorú, értéke sebb egyedekből álló állományokban a folyónövedék már k i c s i . A z átlagnövedék csökkenése is természetesen gyorsabb a tetőzés után, m i n t a gyertyánnal termőhelyi kapcsolatban levő, jelentős fafajaink esetében. A z elegyetlen gyertyánosok a bükkösök és a gyertyános-tölgyesek helyén jöt tek létre. H a összehasonlítjuk összfatermésüket (2. ábra) az alábbi eredményt kapjuk: JL. A z I. fatermési osztályú bükkösök 30 év felett fokozatosan, jelentős mér tékben felülmúlják a gyertyánosok összfatermését. 2. A V I . fatermési osztályú bükkösök a III.. idős k o r b a n a II. osztályú g y e r tyánosokkal adnak közel egyenlő fatermést. 3. A tölgyesek csak 60 év felett adnak többet a gyertyánosoknál, a gyertyán lemaradása különösen a rosszabb termőhelyi osztályokban jelentős. A tölgy és a gyertyán összfatermésének összehasonlításakor n e m h a g y h a t j u k figyelmen kívül azt, hogy a Fekete-féle tölgy fatermési tábla felső határérté kénél jobb állományok is v a n n a k , különösen kocsányostölgyesekben. A gyertyá nosok n e m a tölgyesek, h a n e m a gyertyános-tölgyesek helyét foglalták el, a m e l y e k n e k összfatermése a két fafaj egymást kiegészítő tulajdonságai következté ben nagyobb, m i n t az elegyetlen tölgyeseké. A bükkösök és az üde, félnedves vízgazdálkodási fokú gyertyános-tölgyesek helyén álló gyertyánosok termőhelye kedvező a lucfenyőtermesztés számára. A száraz gyertyán termőhelyen az igénytelenebb erdeifenyő növekszik kiválóan. A két fenyő összfatermését a 3. ábrán hasonlítottuk össze a gyertyánéval. Lát ható, h o g y :
—
lúcf. erdeif. gyertyán
—
bükk tölgy
— gyertyán
400 Kor/év/ 2. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú bükkösök, tölgyesek, gyertyánosok öszszes faiermésének görbéi
400
Kor /év/
3. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú lucosok, erdeifenyvesek, gyertyánosok összes faiermésének görbéi
1. A legjobb l u c - és erdeifenyvesek 80—100 éves k o r r a 1,5—1,7-szer nagyobb összf atermést adnak, m i n t a gyertyán. 2. A V I . fatermési osztályú lucosok összfatermése 60 éves k o r felett nagyobb m i n t a II. osztályú gyertyánosoké. 3. A gyertyán nagyobb termőhelyigénye miatt a legrosszabb elegyetlen gyer tyánosok helyén legalább I V . fatermési osztályú erdeifenyvesek tenyészhetné nek, amelyek közel a n n y i fatömeget adnának, m i n t a legjobb gyertyánosok. A 4. ábrán a különböző fatermési osztályú gyertyánosok mellmagassági át mérőjének növekedési görbéit mutatjuk be. A fák vastagodását, az állományok növedék adatait figyelembevéve az I. fatermési osztályba tartozó állományokat 75 éves k o r u k i g , a V I . fatermési osztályúakat 55 éves k o r u k i g célszerű fenn tartani, h a egyéb ok n e m indokolja lecserélésüket. Véghasználati k o r u k i g csak az I. és II. osztályú gyertyánosok átlagos átmérője éri e l a rönkméretet. III. f a termési osztálytól lefelé alig számíthatunk vastagabb iparifa választékra. 50 évvel ezelőtt a gyertyán i p a r i értéke igen csekély volt, főleg tűzifának használták. Főképpen cellulóz- és papíripari felhasználása óta iparilag minősí tett fafaj lett. M a 50% körüli az iparifakihozatala, amely a papíripar fejlesztése következtében még jelentősen fog növekedni, az egyik legkeresettebb kemény lombos fafajunk lesz. De egyedül az i p a r i hasznosíthatóságára n e m alapozhat j u k a gyertyán jövőjét. A gyertyán értékes termőhelyeken, legjobb erdőtala j a i n k o n tenyészik elegyetlenül, amelyek egyedeiben méretesebb, lényegesen n a gyobb összfatermést adó, iparilag keresettebb és értékesebb fafajok számára is kedvező tenyészeti viszonyokat biztosítanak. A z ábrákkal bizonyítottuk, hogy akár a gyertyánostölgyeseket, akár a bük kösöket szorította k i •—• rendszerint emberi segédlettel — a gyertyán, jelentős fatömeg és értékveszteséggel k e l l számolnunk. M a a gyertyán által elfoglalt redukált terület több, m i n t 100 ezer hektár. H a az elegyetlen, közel elegyetlen gyertyánosok, v a l a m i n t a nagy, elegyes erdőrész letek 0,5 ha-nál nagyobb gyertyán foltjainak területét össze tudnánk adni, vé-
0 cm
20
4fl
60
60
100
4. ábra. Egészállomány mellmagassági átmérője fatermési
120
Kor év
osztályonként
leményünk szerint ez közel 50 ezer hektárt tenne k i . E k k o r a területet kellene fokozatosan, íafajcserével átalakítani az alábbiak szerint: A z új, országos gyertyán fatermési tábla alapján az I. és II., fatermési osz tályba sorolható gyertyánosok, v a l a m i n t az ezekkel területileg összefüggő III. ' osztályúak és a bükkösök helyén álló III. osztályúak g y o r s a n növő f e n y v e sekké (elsősorban lucosokká) alakíthatók át. A fennmaradó III. és a I V . fater mési osztályú gyertyánosok helyén gyertyános-tölgyes, h a lehet, gyertyános bükkös-tölgyes létesíthető. A z V . és V I . osztályú gyertyánosok helyett g y e r tyán második szintes, v a g y elegyetlen eredifenyveseket célszerű n e v e l n i . A sarjcsokros, rosszalakú, készletszegény, rontott gyertyánosok átalakítása a legsürgősebb feladat. Leváltásuk időpontja ne az állomány korától, h a n e m az erdőgazdaság teherbírásától függjön. A szép, mageredetű gyertyánosokat v é g használati k o r u k i g érdemes f e n n t a r t a n i . A gyertyán, bár elegyetlen előfordulása n e m kívánatos, az egyik legfonto sabb fafajunk. Fényigényes fafajaink, a tölgyek és erdeifenyő alatt, h a a termő h e l y vízgazdálkodása megengedi, értékes második szintet ad, a m e l y megakadá lyozza a gyomosodást, javítja a talajt, árnyalja a főfafaj törzsét, lehetővé teszi a n n a k szabadabb állású koronanevelését, elősegíti a termőhely jobb hasznosítá sát és nagyobb fatermést biztosít. A gyertyán sok, számára rendszerint n e m optimális termőhelyről visszaszo r u l t a gyertyánt irtó, helytelen szemléletű nevelővágások következtében. Szük ségesnek tartjuk, elegyfafajként további elszaporítását. E r r e hívta f e l Keresz tesi B. (1959) a figyelmet, a m i k o r levéltári, üzemtervi, i r o d a l m i a d a t o k alapján részletesen feldolgozta, értékelte a sárvári erdők történetét, kiemelte az egy k o r tönkretett állományok és talajok rendbehozásában, feljavításában a g y e r tyán rendkívül nagy szerepét.
A gyertyánelegyes állomány, a g y e r t y á n f i a t a l k o r i erőteljes, a főfafajnál g y o r s a b b n ö v e k e d é s e m i a t t e g g y e l t ö b b tisztítást i g é n y e l . E z a z o n b a n k a m a t o s tól m e g t é r ü l a k é s ő b b i e k s o r á n , n e m c s a k a n a g y o b b t ö m e g ű és é r t é k e s e b b f a termésből, h a n e m egyéb munkaráfordításokból i s . (Például: a vízfelesleggel r e n d e l k e z ő e r d e i f e n y v e s e k e l s z e d r e s e d n e k , a m i a fahasználati m u n k á t a k a d á l y o z z a , drágítja.) Irodalom: id. Béky A. (1922): A gyertyán terjeszkedéséről. E . L . 01. 160—168. — B i r c k O . — M e n d l i k G. (1968): Bükköseink fatermési vizsgálata. E r d . K u t . 64. 1—3: 31—49. — Bund K. (1921): A gyertyán térfoglalásának kérdéséhez. E . L . 60. 341—346. — Fekete Z. (945): Fatermési és faállományszerkezeti vizsgálatok a h a z a i tölgyesek ben. S o p r o n . — Kaán K. (1922): Sarjerdő-veszedelem. E . L . 61. 55—63. — Kaán K. (1923): Erdőgazdasági problémák és azok megoldása. Stádium sajtóvállalat R . T . B u dapest. — Keresztesi B. (1959): A sárvári erdők története. E r d . k u t . 6. 1—2:3—55. — Lippóczy B. (1919): Megfigyeléseim a z elgyertyánosodásról. E . L . 58. 40—43. — Lippóczy B. (1921): E r d e i n k elgyertyánosodásáról. E . L . 60. 281—284. — Majerszky I. (1921): A gyertyán térfoglalása, m i n t égető erdőgazdasági probléma. E . L . 00. 167— 177. — Pottere G. (1922): Még néhány szó a gyertyán terjeszkedéséről. E . L . 61. 230— 231. — Scherg K. (1924): A gyertyánról. E . L . 63. 22—34. — Sólymos R. (1965): F a termési táblák h e g y - és d o m b v i d é k i e r d e i f e n y v e s e i n k r e . A z Erdő 14. 8:337—347. — Sólymos R. (1968): Üj fatermési táblák a magyarországi lucfenyvesekre. E r d . k u t . 64. 1—3:7—30. EeKU
A . : M E C T O
U l H p o K o e CTaBji6HHoíí
pa3Mep
npeBecHbix pacHan
Béky,
F o r
t h e
the
a r e a
nopOA-
n o s T O M y
y i e l d ,
sizes t r e e a
ejviy
b y
t h e
t a b l e
of
trees,
s p e c i e s
significant
HaAO
TaöjíHUbi
oak,
i n
s t a n d s .
S o
t h e
as
H COCHW oőbiKHOBeHHofí rpaöa
HaMHoro
conocTaBjieHMe
c naHHbiMH
; [ a m 11.1 x c o -
HeflaBHo
cocTaB-
n o K a 3 b m a e T , MTO n p o A y K T H B -
HeöjiaronpHBTHee,
APCBecHOH
nopoAOfí.
q e M y n o M f m y T w x H o rpaö —
npei<-
p o A b , i
S Y L V I C U L T U R E .
b e e n
f i g u r e s a n d
u n m i x e d
s t a n d s
I N
h a v e
•of
jiecoBOAOB. M
H a c a w a e H H H rpaöa
3aMeHHTb Apyroíí
B a w n y i o
T h e
s p r u c e
u s e f u l n e s s
m i x e d
BenrepcKHX pocTa
emi
naAO
efforts
b e e c h ,
i n d u s t r i a l
m e n t i o n e d . roll
öyKa,
O F H O R N B E A M
h o r n b e a m o f
xoAa
noTpeö-nenHe
yAenHTb
c o n s i d e r a b l e
B E H T P M H
3annMaeT
HHCTbie rpaöoBHMKH
>iero
b e i n g ,
c o v e r e d
w i t h
o t h e r
AaBHo
H npoiwbiujjieHHoe
A . :T H E R O L E tirne
p a r e d
p l a y
rpaöa
pocTa HacawAeHHH nyöa,
AepeBbeB
npHMecb, BBHAy
r>r.
B J I E C O B O I I C T B E
B H a c T O H i u e e BpejwH o ö m e n
j i e H H b i x TaöjTHU, x o A a HocTb,
T P A B A
pacnpocTpaneHne
o f
Scots
m a d e t h e
h o r n b e a m h o r b e a m
b y n e w
pine.
H u n g á r i á n h o r n b e a m
í o r e s t e r s
a r e
m u c h
s t a n d s
h a v e
m o r e to
to
y i e l d - t a b l e
T h e i n v e s t i g a t i o n s b e
h a v e
d e c r e a s e
w e r e
c o m -
s h o w e d
that
d i s a d v a n t a g e o u s
t h a n
c h a n g e d ,
b u t
it
c a n
b y - s p e c i e s .
Nyár fiatalosok xylophag rovarkárositói elleni preventív vegyszeres védekezés D E .
S Z O N T Á G H
P Á L
H a z a i nemesnyár fiatalosaink legveszélyesebb kultúrarontó rovarkártevői a bögölyszitkár (Paranthrene tabaniformis Rott.) és a k i s nyáríacincér (Saperda populnea L . ) . Károsításuk következtében gubacsok, rágáshelyek keletkeznek a törzsön és a vezérhajtásokon. A gombafertőzésnek utat n y i t n a k . G y a k o r i a g u bacsok helyén a vezérhajtás v a g y a teljes törzs letörése is. Mindkét károsító ter jedése, fertőzése általában gócszerű, több egymás mellett álló fán lépnek f e l . így különösen tág hálózatú, ültetvényszerű telepítésekben több egymás melletti fertőzött fa kipusztulásával nagyobb üres foltok keletkeznek. A k i t e r m e l t beteg fák pedig műszaki szempontból csak részben hasznosítható választékot adnak. Hazánkban a két károsító ellen nyárállományokban vegyszeres védekezési kí sérlet eddig n e m történt. A külföldi védekezési kísérletek általában n e m a p r e ventív védekezés lehetőségeire irányultak, h a n e m a már megjelent károsító fejlődési alakjának elpusztítására. E z e k az okok tették szükségessé a két ká rosító életmódjának részletes ismerete alapján a vegyszeres megelőző védekezési eljárás kidolgozását. A kísérletekhez p a r a t h i o n hatóanyagú inszekticidek, W o -
