A sas és az ember Írta: Aranyosi Ervin Bodnár Katalin Horváth Márton
Az ember a természettel együtt él és dolgozik. Évezredek óta műveli a földet, alakítja, formálja a környezetét. Magyarországon szinte nincs egy talpalatnyi hely, mely ne viselné magán az ember keze (vagy lába) nyomát.
A parlagi sas egyike kiemelkedő természeti értékeinknek. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Európai állományának jelentős része Magyarországon fészkel.
Verses mesénk bemutatja milyen tényezők veszélyeztetik a fajt, és mit tehetünk a megóvása érdekében.
A sas és az ember barátságot kötött, egyszerű gondolat volt a szándék mögött. Azt is kigondolták, közel fognak lakni, egymás közelsége barátin fog hatni.
A sas felköltözött egy jó magas fára, az embernek alatta vályogház a vára. A sas fenn a fészken fiókákat nevelt, az ember szántott-vetett, nyája pedig legelt.
Növény, állat, ember megtalálta helyét, tisztelték a puszta évezredes rendjét. Jutott ott hely, s étek mindenféle lénynek, s a táplálék láncát senki sem töré meg.
Történt pedig egyszer – mohó lett az ember –, s rendelkezni akart minden élelemmel. Nem nézték jó szemmel az önjelölt urak, hogy sasé legyenek apró vadak, s nyulak.
Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon, földre csalná a sast, hogy végre leszálljon. Orvvadásznak fegyver a méreg, s csalétek... Pedig bűncselekmény ez, s hatalmas vétek!
Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes, ki barátságot szeg, annak esedékes. Méreg-űző kopó lett a sas barátja, elkapta a tettest és tömlöcbe zárta.
Történt pedig másszor – mert az ember fázott – tűzifának híján sok-sok fát kivágott, köztük volt a sasnak magas fészkes fája, hiszen messze földön nem volt annak párja.
Lám, visszatért a sas, látja a gaztettet, mit régi barátja, a (gaz)ember tett meg. Nincs fészek, s fióka - szörnyű a fájdalom - hajléktalanná vált igen fiatalon.
Az ember azonban ennél többre vágyott, minden kicsi földet traktorral felszántott, az állatcsordákat akolba terelte, s megmaradt mezőit gépekkel kezelte.
Nem maradt búvóhely nyúlnak és túzoknak, gyepek, mezsgyék helyett mélyszántások voltak. Amerre a szem lát a puszta egyféle, s már csak embert szolgál a természet véle.
Látja pár jó ember, hogy ez mégsem járja, nem lehet a világ csak ember tanyája. meg kell tanulnia élni, s együtt élni! Ne kelljen növénynek és állatnak félni.
Ettől függ az ember teljes földi léte, s vizsgálja jövőjét, vajon nem sötét-e? Pusztítás megálljon, így döntött az elme, legyen végre fontos a természet védelme.
Állatok-növények legszentebb helyeit, - védett területként - eztán így kezelik, traktor is vigyázhat az apróvadakra, kiserdő, s legelő legyen megmaradva.
Közben a madarak hatalmas királya új fészket keresve szálldos fáról fára. Ismeri az utak forgalmát, veszélyét. nem féli az áram gyilkos vezetékét.
Ám a nagyfeszültség érintése vészes, villámként juthat el a madár szívéhez, s mintha meggyulladna a tolla, a szárnya, megérinti lelkét a végzetnek árnya.
Leesett a földre, le a szegény pára, égetten, dermedten a végére várva. A végzet azonban csak nem érkezett meg, kiutat egy kedves négylábú jelentett.
A kutya, s gazdája dobozba helyezte, s száguldott is vele, be az Állatkertbe. Ott az állatorvos kezelésbe vette, égett, törött szárnyát rögvest sínbe tette.
Mikor már elmúlt az élete veszélye a természet őre vitte a helyére. A Sasközpont várta, olyan kórház féle, ahol mint királlyal, pont úgy bántak véle.
Sebeit ellátták, szárnyát bekötötték, vendégül is látták, itatták, etették. Hetek elmúltával meggyógyult a pára, s szabadon szállhatott a jászsági tájba.
Sasunk fent szárnyalva hosszan eltöprengett, kicsit szomorkodott, és persze örvendett, de az emberekről furcsa képet látott, nagyon nem értette az emberi világot.
Az egyik megmérgez, másik kilakoltat, a harmadik megment, amikor félholt vagy. Nem értette, miért gondolkoznak másképp, Aki adni nem tud, mért veszi el másét?
Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg, akkor se, ha nem tud bántani a sértett. A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat, mert, majd igazságot a Sors szolgáltat.
Színezz ki!
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1121 Budapest, Költô u. 21. e-mail:
[email protected] telefon: 06 1 275 6247 www.mme.hu Hazánk madárvédelmét támogathatja adományával és adójának 1%-ával! Bankszámlaszámunk: 11712004-20011215 Adószámunk: 19001243-2-43
HELICON - A parlagi sas védelme Magyarországon www.parlagisas.hu
Grafika, kiadványszerkesztés: Endrődi Kata
