A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után

Bernát Anikó–Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban…

A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után Bernát Anikó – Páthy-Dencső Blanka

1. Bevezetés Gyakran hangoztatott állítás: a roma nők kétszeresen is hátrányban vannak a mindennapi élet számos területén, hiszen mind nőként, mind romaként háttérbe szorulnak. Nőként a gyereknevelés és a családi élet biztosítása megnehezíti az iskolák elvégzését, egy teljes értékű munkahely megszerzését és megtartását, s mindez fokozottan így van a romák1 körében a gyakran korábbi gyermekvállalás és magasabb gyerekszám miatt. Általában a romák hátrányait számtalan kutatás és elemzés mutatja be (UNDP, 2002; UNDP, 2005; Kemény–Janky–Lengyel, 2004; EC, 2004); hátrányos megkülönböztetésük az élet számos területén gyakori: a munkaerőpiacon vagy az iskolában, lakásbérlés esetén vagy szórakozóhelyeken egyaránt, a nők fokozott hátrányaira azonban ezek az elemzések ritkábban térnek csak ki. A roma nők többszörös hátrányának kérdésköre egyre inkább a közéleti diskurzus része: gyakran kiemelik tudományos konferenciák és politikai állásfoglalások, számos civilszervezet foglalkozik helyzetük javításával, áttörést azonban még nem sikerült elérniük. Hátrányaik komplexitása számos – egymástól független, illetve egymásra épülő – tényező összességéből adódik: az etnikai és nemi hátrányok mellett a romákat (nemtől függetlenül) jelentős részben érintő iskolai és munkaerő-piaci, valamint területi hátrányokat, a diszkriminációt kell kiemelni, de nem szabad megfeledkezni a munkaerőpiacon a nők esetében gyakran tetten érhető foglalkoztatási nehézségekről és jövedelemhátrányokról. A romák hátrányai először az iskolában válnak szembetűnővé, mind a fiúk, mind pedig a lányok esetében, ami iskolai lemorzsolódáshoz vagy alacsony arányú továbbtanuláshoz vezet, mindez pedig alacsony munkaerőpiaci részvételt eredményez – ami a romákra összességében igaz, de később a nemek szerint differenciáltabbá válik a kép: a lányok, majd nők egyre jobban elmaradnak a férfiak mögött. Mindez többféleképpen magyarázható: a korai gyermekvállalás a roma lányok egy részét már általános iskolai vagy 1

A tanulmányban a cigány és a roma kifejezést felváltva, egymás szinonimáiként használjuk, tudatosan nem preferálva egyik kifejezést sem, mivel nincs „közmegegyezés” az „alkalmasabb” vagy „elfogadottabb” terminusra vonatkozóan.

165

Szerepváltozások

középiskolai tanulmányaik alatt érinti, és ennek következtében kimaradnak az iskolából, amit csak kis arányuk tud később folytatni. Így a cigány nők alacsony iskolai végzettségük révén és a gyermeknevelés feladatával együtt – az átlagosnál magasabb gyerekszám miatt is – igen nehéz munkavállalói pozícióba kerülnek, amit tovább súlyosbíthat a munkaerő-piaci diszkrimináció és az, hogy a romák nagy része eleve olyan hátrányos helyzetű területen lakik, ahol nagyon kevés a munkalehetőség. Erre rakódnak még rá a nőket általában érintő jövedelemhátrányok, az a jelenség tehát, hogy a nők azonos pozícióban és tapasztalat mellett ugyanazért a munkáért gyakran szignifikánsan kevesebb jövedelmet kapnak, mint a férfiak. A következőkben a fenti folyamatok legfontosabb indikátorait mutatjuk be kelet-közép-európai összehasonlításban, azaz az a családi élet néhány jellemzőjét és az iskolai, munkaerő-piaci és jövedelmi különbségeket mutatjuk be tizenkét kelet-közép- és dél-kelet-európai országban, Csehországtól Albániáig, Romániától Szlovéniáig néhány jól megragadható indikátor segítségével. Kevés szisztematikus és több ország összehasonlítására alkalmas kutatást végeztek eddig a romák helyzetével kapcsolatban; ezek közül azonban egy mindenképpen kiemelkedik a kutatásba bevont országok száma, a témák sokfélesége, mélysége és a módszertana alapján. A UNDP 2004-es Vulnerable Groups Survey elnevezésű vizsgálatában ugyanis a romák helyzetével kapcsolatos minden fontosabb témakör terítékre került, az adatfelvételt pedig tizenkét kelet-európai országban, köztük Magyarországon is azonos mintavétellel, kérdőívvel és módszertani háttérrel végezték. (UNDP, 2005) A kutatás alapelve szerint a romákkal és a romák szomszédságában élő többségi társadalom tagjaival (véletlen mintavétellel) ugyanazon kérdőív alapján készült interjú, így a romák helyzetét lakóhelyük lehetőségeihez mérten, a helyi többségi társadalom relációjában értelmezhetjük.2 A kelet-európai romák helyzetét vizsgáló UNDP-kutatás tanúsága szerint Magyarország elsősorban a romák és a szomszédságukban élő nem romák közti, a többi országhoz képest relatíve kis eltérés alapján emelhető ki. A roma lakosság helyzete minden dimenzióban rosszabb, mint a nem romáké, ugyanakkor több indikátor, mint pl. az aktivitás, a jövedelmi szegénység vagy egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés mentén a régióban nálunk tapasztalható a legkisebb különbség az egymás közelében élő cigányok és nem cigányok között. Mindez arra utal, hogy Magyarországon a többi keleteurópai országhoz képest jelentősebb hatása van a társadalmi helyzetet meghatározó egyes dimenziókra a regionalitásnak, és viszonylag kisebb szerepet játszanak más, strukturális tényezők, valamint a diszkrimináció. Azaz a roma lakosság hasonló társadalmi helyzetűnek tűnik, mint a környezetében élő nem roma társadalom. Az egyenlőtlenségek tehát e dimenziók alapján sokkal

2

Fontos tehát kiemelni, hogy a többségi társadalom mintája nem egy országos reprezentatív minta, hanem egy speciális mintavételi keretből kiinduló véletlen minta.

166


inkább szociális, semmint etnikai természetűek Magyarországon, legalábbis a régió többi országával összevetve. (Bernát, 2006)

2. Demográfia: házasság, család, termékenység Ahogy korábban már utaltunk rá, a korai gyermekvállalás és a magasabb gyerekszámmal járó nagyobb családi terhek is a roma nők társadalmi helyzetének fontos magyarázó tényezői lehetnek a korai iskolai lemorzsolódásnak és az alacsony munkaerő-piaci részvételnek. A UNDP 2002-es, öt keletközép-európai országot (Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát és Romániát) vizsgáló felmérése szerint első gyermekük születésénél a roma nők átlagosan 21-22 évesek (a régió átlaga 21,3 év volt 2002-ben, és nem voltak szignifikáns különbségek az országok között), ami kb. három évvel alacsonyabb, mint a teljes női népességre jellemző átlagos életkor volt 2000-ben. (UNDP, 2002) Magyarországon az ezredforduló éveiben a cigány nők átlagosan 20 évesen szülték első gyermeküket a 2003-as cigányvizsgálat adatai szerint, és a korábbi vizsgálatokkal összehasonlítva ez az életkor nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a magyarországi nők 27-28 éves korban szülik első gyermeküket és ez az életkor kissé emelkedett is az elmúlt másfél-két évtizedben. A magyarországi cigány nők közel egyharmada 18 éves koráig, körülbelül kétharmada pedig 20 éves koráig megszüli első gyermekét. (Janky, 2005; Spéder, 2004) 1. táblázat A házasságban élők aránya a 15–20 évesek körében a romák és a szomszédságukban élő nem romák között nemek szerint (%)

Ország Albánia BoszniaHercegovina Bulgária Csehország Horvátország Koszovó Macedónia Magyarország Montenegró Románia Szerbia Szlovákia

Többségi lakosság a romák szomszédságában Nők Férfiak Összesen 7 2 5

Roma népesség Nők 27

Férfiak 12

Összesen 21

7

0

4

33

11

22

4 0 6 8 3 4 0 13 2 6

0 0 0 1 2 5 0 2 2 0

2 0 3 5 3 5 0 7 2 3

37 – 41 35 40 39 35 34 35 15

17 – 22 15 12 17 30 13 18 9

27 21 32 26 25 27 33 24 27 12

Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás.

167

Szerepváltozások

A korai gyermekvállalással párhuzamosan érdemes kitérni a korai házasodásra is. A korai házasodást a 15–20 év közöttiek körében a házasságban élők arányával vizsgálva azt találjuk minden itt vizsgált kelet-európai országban, hogy míg a nem roma lakosság körében elenyésző (0 és 7% közötti) a 20 év alatt házasságban élők aránya, addig minden harmadik-ötödik roma fiatalra igaz ez.3 A roma nők körében magasabb a 20 éves koruk előtt már házasságban élők aránya (Magyarországon, Horvátországban és Macedóniában már tízből négy lány), mint a férfiak körében, azaz a lányok hamarabb kezdenek „önálló” családi életet, mint fiú kortársaik (1. táblázat). A korai gyermekvállalás és házasság eltérő, azaz nagyobb háztartáslétszámhoz is vezet a romák körében a kelet-európai országokban. Montenegró és Koszovó kivételt jelent ez alól, ahol megegyezik a roma kisebbség és a többségi társadalom háztartásainak átlagos nagysága. (2. táblázat) Az országok többségében azonban a jellemzően a 2,5-3 fős nem roma háztartásokkal szemben átlagosan 3,5-5 fős roma háztartásokat találunk, általában 1,3-1,8-szor nagyobbakat, mint a nem roma háztartások. E tekintetben kiemelkedik Koszovó, ahol etnikumtól függetlenül átlagosan több, mint hatan élnek egy háztartásban. Hasonlóképpen magas az albániai és a magyarországi roma háztartások létszáma is, de ezekben az országokban a nem roma háztartásokban átlagosan kevesebben élnek, mint a roma háztartásokban. 2. táblázat Háztartásnagyság a romák és a szomszédságukban élő nem romák között – átlagos háztartáslétszám (fő)

Ország Albánia Bosznia-Hercegovina Bulgária Csehország Horvátország Koszovó Macedónia Magyarország Montenegró Románia Szerbia Szlovákia

Többségi lakosság a romák szomszédságában (fő) 4,17 3,07 2,60 2,44 2,81 6,43 3,71 4,01 3,54 2,95 3,18 2,72


3

Az alacsony elemszámok miatt az adatok óvatosan értelmezendők.

168

Roma népesség (fő) 5,51 4,85 4,35 3,61 4,97 6,28 4,84 6,11 3,51 4,83 4,41 3,79


2. A roma nők hátrányai az iskolában és a munkaerőpiacon a főbb indikátorok szerint A főbb indikátorokat a roma nők szempontjából vizsgálva azt találjuk, hogy a régió egészében mind az iskolai végzettség, mind az aktivitás, mind pedig a jövedelem terén elmaradnak a roma férfiaktól, és a nem roma férfiaktól és nőktől egyaránt. Az iskolai végzettséget a 15 évnél idősebb népességen belül a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében vizsgáltuk. Amint az a 3. táblázatból kitűnik, igen magas, összességében 90% körüli minden országban a romák körében a legfeljebb általános iskolával rendelkezők aránya, és ezen belül is a legrosszabb helyzetben a roma nők vannak. 3. táblázat A legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a romák és a szomszédságukban élő nem romák között – a 15 év feletti népesség körében nemek szerint (%)



Roma népesség Nők 96

Férfiak 95

Összesen 96

33

16

25

93

87

90

32 21 41 70 44 70 20 49 24 34

29 20 31 43 32 58 14 32 17 24

31 20 36 57 38 65 17 41 21 29

95 67 91 98 93 89 97 93 87 76

89 60 88 93 83 85 96 86 81 64

93 64 90 95 88 87 96 90 84 70


A 15 évesnél idősebb cigány nők iskolázottsági mutatóiból a legjobbnak számító rátát Csehországban figyelhetjük meg, de ott is a roma nők kétharmada legfeljebb csak általános iskolát végzett. A többi tizenegy ország többségében a roma nők legalább 90%-ának legfeljebb alapfokú végzettsége van, és ezzel minden országban a körükben a legalacsonyabb szintű az iskolázottság, őket a roma férfiak követik, majd a többségi társadalombeli férfiak következnek. A legjobb helyzetben pedig e tekintetben a nem roma nők vannak, azaz a többségi társadalomban tapasztalható női iskolázottsági előny a

169

Szerepváltozások

romák körében nemhogy eltűnik, de kifejezetten ellentétes irányt vesz. A roma nőket a nem roma nőkkel összehasonlítva tehát kifejezetten jelentős különbségekkel szembesülünk: a cigány nők körében kétszer-ötször magasabb a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, mint a nem cigány nők között. A legkisebb különbséget, – de még így is jelentős eltérést – Magyarországon találjuk, a legnagyobb különbséget pedig Montenegróban figyelhetjük meg a roma és nem roma nők iskolázottsága terén (3. táblázat). Az elmúlt évtizedekben a romák iskolázottsági hátrányai Magyarországon csökkentek ugyan a társadalom egészéhez képest az alapfokú végzettség tekintetében, de az iskolai lemorzsolódás továbbra is jóval jellemzőbb körükben: a nyolcadik osztály után a cigány tanulók 8%-a nem tanul tovább, szemben a nem cigányok 1%-ával. A rendszerváltást megelőző évekbenévtizedekben a romák az általános iskolai végzettség tekintetében szinte teljesen felzárkóztak a többségi társadalomhoz, és a középfokú oktatás alsóbb szintjein, jellemzően azonban az érettségit nem adó szakmunkásképzésben, is egyre nagyobb arányban fordulnak elő. Ám amíg a cigány tanulók 58%-a tanul tovább szakiskolában, és a nem cigány diákoknak csak 23%-a, addig a romák alig több mint egyharmada tanul tovább érettségit adó középiskolában szemben a nem romák háromnegyedével (4. táblázat). A romák hátrányai ma tehát az iskolai pályafutás ezen szakaszában, az érettségi megszerzésében jelentkeznek, hiszen a cigány diákok aránya az érettségit adó középiskolákban továbbra is rendkívül alacsony, aminek egyenes következménye az is, hogy a felsőoktatásban is igen-igen alacsony részvételük. (Kertesi–Kézdi, 2008) 4. táblázat Továbbtanulási arányok a nyolcadik évfolyamot sikerrel elvégzők körében Magyarországon, 2006-ban (%)

Nem tanult tovább Szakiskola Szakközépiskola Gimnázium Összesen

Roma tanulók 8 58 26 8 100

Nem roma tanulók 1 23 42 34 100

Eltérés +7 +35 –16 –26 0

Forrás: Kertesi–Kézdi (2008: 351)

A rendkívül alacsony iskolázottsági szint a cigány nők körében az etnikai hátrány mellett a korai gyermekvállalás és a gyermekneveléssel járó feladatok miatt extrémen alacsony aktivitási rátát okoz. A 15 évnél idősebbek körében már eleve nagyon alacsony aktivitási szintet találunk a régió összes országában a romák szomszédságában élő többségi társadalom körében is, az csak Csehországban haladja meg az 50%-ot, míg az e tekintetben „kedve170


zőbb” mutatókkal rendelkező országokban is 35–47% közötti az aktívak aránya. Egyes országokban a nem roma lakosság körében is rendkívül alacsony a foglalkoztatottsági szint, ezen belül pedig a többségi férfiak körében rendre magasabb, mint a nők esetében. A legalacsonyabb aktivitási rátát a többségi társadalom körében épp Magyarországon találjuk, míg a romák körében is a sereghajtók közé tartozunk. A régió összes országában igen alacsony a roma lakosság aktivitása (6 és 38% közötti), a nők körében pedig szinte hihetetlenül alacsony. Míg Bosznia-Hercegovinában például 1%, Koszovóban és Montenegróban 3–3%, Szlovákiában 4%, Magyarországon 5%, Szerbiában pedig 6% a nők aktivitási aránya, addig ugyanezekben az országokban a férfiak körében kétszer–tízszer magasabb az aktívak aránya, ám összességben így is igen alacsony mindössze 10–23% között alakul. (5. táblázat) 5. táblázat Az aktívak aránya a 15 éves és idősebb romák és a szomszédságukban élő nem romák körében nemek szerint (%)



Nők 23

Roma népesség Férfiak Összesen 54 38

28

43

35

1

10

6

40 54 41 8 21 11 36 31 38 30

46 58 53 38 36 22 52 43 49 44

42 56 47 22 28 16 44 37 44 37

17 18 10 3 6 5 3 9 6 4

27 35 23 20 12 10 23 20 23 10

22 26 16 11 9 8 13 14 14 7


Az alábbiakban a nemek közötti jövedelmi különbségeket a személyes jövedelemmel vizsgáljuk, ezen belül pedig azt nézzük meg, hogy a mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemmel rendelkezők körében mennyi a nők és a férfiak aránya. (Ebben az esetben ezt a mutatót, tehát nem szegénységi rátaként, hanem jövedelemkülönbségeket vizsgáló indikátorként alkalmazzuk). (6. táblázat) Mind a romák szomszédságában élő többségi társadalomban, mind pedig a romák körében a férfiak rendre alacsonyabb arányban kerülnek a mediánjövedelem 60%-a alatti szinten keresők közé, mint a nők 171

Szerepváltozások

(ez alól csak Koszovó jelent kivételt a vizsgált országok közül). E szerint a mutató szerint a nők jövedelemhátránya látványosan tetten érhető. Különösen így van ez a romák esetében, akik között eleve is jóval magasabb az alacsonyabb keresetűek aránya, a roma nők körében pedig kiemelkedően magas arányokat találunk – néhány kivételtől eltekintve. A leginkább kivételes ország éppen Magyarország, ahol a mediánjövedelem 60%-a alatt a roma nőknek csak 5%-a, a roma férfiaknak pedig csak mindössze 3%-a található, ami gyakorlatilag megegyezik a szomszédságukban élő nem roma lakosság mutatóival (nők: 4%, férfiak 3%). Szintén nem tapasztalunk kereseti különbséget e mutató szerint Csehországban se etnikai, se nemi szempontból. Magyarországot tekintve ennek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a jövedelemtermelő tevékenységet folytató aktívak aránya rendkívül alacsony a roma lakosság körében. Ezzel szemben Csehországban a régió egyik legmagasabb aktivitási rátáját találtuk mind a romák, mind pedig a környezetükben élő nem romák körében. 6. táblázat Jövedelemkülönbségek a romák és a szomszédságukban élő nem romák körében – az egyéni mediánjövedelem 60%-a alatt élők százalékos aránya nemek szerint (%)

Ország Albánia BoszniaHercegovina Bulgária Csehország Horvátország Koszovó Macedónia Magyarország Montenegró Románia Szerbia Szlovákia*


Nők 66

Férfiak 47

Összesen 54

15

8

11

66

39

48

39 2 4 9 19 4 1 75 10 –

18 2 3 3 16 3 1 49 7 –

29 2 3 4 17 4 1 62 9 –

60 2 22 18 47 5 61 87 61 –

48 2 12 27 44 3 18 67 40 –

54 2 16 27 45 4 29 75 46 –

Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. Megjegyzés: *Szlovákia esetében nem áll rendelkezésre adat.

172

Roma népesség


4. Szegregáció, identitás és nyelvhasználat A területi elkülönülés a romák társadalmi kirekesztettségének egyik leginkább látható indikátora; a lakóhelyi szegregációt a településen élők domináns etnikai csoportja felől, tehát a települések közötti szegregáció szerint vizsgálva változatos képet kapunk a kelet-európai régióra vonatkozóan. Míg az adatok szerint Szerbiában és Romániában élnek a legkevésbé (3-4%) elkülönülten a cigány lakosok, addig Montenegróban, Horvátországban és nálunk, Magyarországon jellemző leginkább a szegregáció, hiszen ezekben az országokban élnek a legnagyobb arányban szegregált településen a romák (35–46%). Bár a régió egészét tekintve – Montenegró kivételével – a balkáni országok többségére valamivel kevésbé jellemző a települési szintű lakóhelyi elkülönülés, mint Magyarországon, de ettől még összességében az itt vizsgált országok többségében magasnak tekinthető azoknak a romáknak az aránya, akik dominánsan romák lakta, azaz szegregált településen élnek (7. táblázat). Egyes dél-kelet-európai országokban viszont meglepően magas szegregációs arányokat kapunk, így Macedóniában tízből hat, Horvátországban pedig négy-öt roma háztartás él többségében romák által lakott településen, azaz szegregáltan. 7. táblázat A roma többségű településen található roma háztartások aránya (%) Ország Albánia Bosznia-Hercegovina Bulgária Csehország Horvátország Macedónia Magyarország Montenegró Románia Szerbia

Roma népesség 11 24 19 7 46 20 35 62 16 16

Forrás: UNDP 2005, saját számítás

A kelet-európai romák országonként igencsak különböznek a nyelvhasználat terén is. A balkáni államok többségében a cigányok otthon jellemzően valamilyen roma nyelvet használnak, Közép-Európában azonban inkább a többségi lakosság nyelvén beszélnek otthon, azaz a Balkántól északra haladva csökken a cigány nyelv használatának elterjedtsége a cigány családokon belül (8. táblázat). Az előbbit példázza Albánia és a volt Jugoszlávia több 173

Szerepváltozások

tagállama, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Horvátország, és kisebb mértékben, de ugyanez igaz Bulgáriára is. Az előző országoknál kevésbé erőteljes különbséget találunk Bosznia-Hercegovinában és Romániában a nyelvhasználat kérdésében, de ebben a két országban is a romák többsége valamilyen cigány nyelven beszél otthoni környezetben. Abszolút értelemben is számottevően alacsonyabb azonban az otthon cigány nyelven beszélők aránya Közép-Európában: Csehországban a romák egyharmada beszél családja körében jellemzően valamilyen cigány nyelven, míg Magyarországon csupán a romák 7%-a, azaz Kelet-Közép-Európában nálunk használják a legkevésbé a romák valamelyik cigány nyelvet otthoni környezetben. A fenti besorolás alól egyedül Koszovó jelent kivételt, ahol szinte minden roma otthon is albánul beszél, és csak egy szűk kisebbség (5%) használja a roma nyelvet. 8. táblázat A leggyakrabban használt nyelv* otthoni környezetben a roma háztartások körében nemek szerint (%) Ország Albánia BoszniaHercegovina Bulgária Csehország Horvátország Macedónia Koszovó Magyarország Montenegró Románia Szerbia Szlovákia

Nyelv albán valamilyen cigány nyelv bosnyák valamilyen cigány nyelv bolgár valamilyen cigány nyelv cseh valamilyen cigány nyelv horvát valamilyen cigány nyelv macedón valamilyen cigány nyelv albán valamilyen cigány nyelv magyar valamilyen cigány nyelv szerb valamilyen cigány nyelv román valamilyen cigány nyelv szerb valamilyen cigány nyelv Szlovák valamilyen cigány nyelv

Roma nők 0 100 43 43 15 57 70 26 17 75 24 69 96 4 95 5 5 78 50 45 28 71 41 44

Roma férfiak 0 100 37 46 24 55 59 35 19 74 20 63 94 5 94 6 1 70 38 57 22 73 41 46

Roma népesség összesen 0 100 39 46 21 55 62 32 19 74 21 64 95 5 94 6 2 72 41 54 23 73 41 45

Forrás: UNDP (2005), saját számítás Megjegyzés: *A valamely cigány nyelv mellett az államnyelvet vagy a többségi lakosság által az adott országban a leggyakrabban használt nyelvet tüntettük fel.

174


Vegyes képet kapunk akkor is, ha nemek szerinti bontásban vizsgáljuk a valamilyen cigány nyelvet használók arányát. Bár az otthoni nyelvhasználat elsősorban családi, háztartási szinten valósul meg és ebből a szempontból elvileg nem lehet szignifikáns különbség nők és férfiak között. Ugyanakkor az eltérő háztartástípusokból fakadóan a nők és férfiak különböző aránya, valamint a nők – gyermekneveléshez kapcsolódó – kultúra- (és ezen belül: nyelv-) átörökítő szerepe szempontjából érdekes kérdés, hogy valóban miként működik ez a szerep, ha egyáltalán van különbség nemek szerint a nyelvhasználat terén. Amennyiben van, inkább beszélik-e (és ezáltal adják tovább) a nők a roma nyelvet a férfiakhoz képest, vagy inkább asszimilálódnak a helyi többségi nyelv által. A fenti kérdésre keresve a választ számos országban (így például Albánia, Koszovó, Szerbia, Horvátország, Szlovákia, Magyarország vagy Bulgária esetében) nem találunk különbséget a nyelvhasználat terén nemek szerint. Kisebb, de már érzékelhető eltérést találunk Montenegróban és Macedóniában, ahol a cigány nők valamivel nagyobb arányban beszélik otthon leggyakrabban valamelyik roma nyelvet, mint a férfiak, valamint Csehországban és Romániában is, ahol viszont a férfiak körében magasabb szignifikáns mértékben a roma nyelvet leggyakoribb nyelvként használók aránya. (8. táblázat)

5. Összegzés A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt. A korai gyerekvállalás és házasság a kelet-európai cigányság egészére jellemző: a többségi társadalomhoz viszonyítva, harmaduk-ötödük 20 éves korára már házasságban él. A cigány háztartásokban a régió országainak legtöbbjében többen élnek, amely háztartások nagy arányban szegregált, azaz többségében romák lakta településen található. A roma nők többszintű hátrányai néhány beszédes szocioökonómiai dimenzióban jól tetten érhető. A roma lányok, nők hátrányai már az iskolában egyértelműen kimutathatóak: míg a többségi diákok körében a nők iskolázottabbak a férfiaknál, addig a romák összességében is alacsonyabban iskolázottak a nem romákhoz viszonyítva, és a roma nők még a roma férfiaknál is nagyobb arányban rendelkeznek legfeljebb általános iskolai végzettséggel. Ezek a különbségek még jelentősebbé válnak a munkaerőpiacon, ahol eleve is megdöbbentően alacsony arányban találunk romákat, roma nőket pedig a kelet-európai országok jelentős részében szinte alig: a kelet-európai régió országainak felében a roma nők tizede sincs jelen a munkaerőpiacon. Akinek mégis van munkája, annak a jövedelemhátránya egyértelműen kirajzolódik a régió egészében. 175

Szerepváltozások

Irodalom Bernát A. 2006: A magyarországi cigányság helyzete közép-kelet-európai összehasonlításban. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2006. Budapest: TÁRKI, pp. 118–137. EC, 2004: European Commission DG for Employment and Social Affairs: The situation of Roma in an enlarged European Union. European Commission Directorate-General for Employment and Social Affairs Unit D3. (http://ec.europa.eu/employment_social/ publications/2005/ke6204389_en.pdf, (Letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) Janky B., 2005: A cigány nők társadalmi helyzete és termékenysége. In: Nagy I.–Pongrácz T.-né–Tóth I. Gy. szerk.: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. Budapest: TÁRKI – ICSSZEM, pp. 136–149. Kertesi G.–Kézdi G., 2008: A roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. Első eredmények a TÁRKI-Educatio Életpálya-felmérése alapján. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.– Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2008. Budapest: TÁRKI, pp. 344–362. Kemény I.–Janky B.–Lengyel G., 2004: A magyarországi cigányság 1971–2003. Budapest: Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Spéder Zs., 2004: Gyermekvállalás és párkapcsolatok alakulása. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.– Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2004. Budapest: TÁRKI, pp. 137–151. UNDP, 2002: Avoiding the dependency trap. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adatok és a tanulmány letölthető: http://roma.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) UNDP, 2005: Faces of poverty, faces of hope. Vulnerability profiles for decade of Roma inclusion countries. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adattáblák és a tanulmány letölthető: http://vulnerability.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.)

176

A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után

Recommend Documents