Acta Paedagogica
Kalányos Krisztina Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Fizika szak
Varga László Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Matematika – számítástechnika szak
A roma kisebbség és az állami gondozottak iskolai helyzete Annotáció Témamegjelölés, lényegkiemelés agyarországon a roma népesség iskolázottsága nagymértékben elmarad a nem roma népességéhez képest. Baranya megyében jelenleg az intézetben nevelkedõk között pedig a közép- és felsõfokú oktatási intézményben tanulók aránya rendkívül alacsony, megközelítõleg a cigányság országos mutatóinak felel meg. Ez azonban helyi szinten jelentõs elmaradásnak számít, hiszen a dél-dunántúli régióban a cigány lakosság iskolázottsági mutatói magasabbak az országos átlagnál. Bármilyen hátrányos helyzetbõl egyetlen tartós kitörési lehetõséget csakis a hosszabbtávú szellemi befektetés, vagyis a továbbtanulás jelent. Ez igaz mind a cigányságra, mind a mostani és egykori állami gondozottak körére, és különösen igaz az állami gondozott cigány fiatalokra. Dolgozatunkban a hátrány okait próbáljuk feltárni, illetve arra próbálunk választ találni, hogyan segíthetnek a probléma megoldásában, e hátrány leküzdésében a civil szervezõdések.
M
A dolgozat mûfaji besorolása Dolgozatunkat nem kíséreljük meg egyetlen mûfajként meghatározni, mivel több mûfaji elemet tartalmaz. Dolgozatunk elsõsorban tanulmány, de tartalmaz statisztikai elemzést és esettanulmányt is. Kulcsfogalmak Oktatás, továbbtanulás, érettségi, cigány fiatal, állami gondozottak, civil szervezet Érintett diszciplínák Pedagógia, szociológia, oktatáspolitika, statisztika, szociálpolitika Bevezetés Témaválasztás indoklása, munkamegosztás Témaválasztásunk hátterében a személyes indíttatás játszik szerepet. Mindketten egy civil szervezet (Faág Baráti Kör) önkéntes segítõi vagyunk, ahol állami gondozott fiatalok, többnyire roma származású fiatalok tanulmányi elõmeneteleit kísérjük figyelemmel, és vezetjük a tanulószobát. Munkánk során többször megfogalmazódott a kérdés vajon van-e értelme a munkánknak, van-e szükség ilyen és hasonló civil szervezetekre, van-e tanulmányi javulás azoknál, akikkel foglalkoznak, miért van, hogy az állami gondozott (roma) fiatalok iskolai mutatóik szinte azonosak a cigányság iskolai mutatóival és még hasonló kérdések. Dolgozatunkban sajnos nem tudunk minden egyes kérdésre választ adni, de igyekszünk egy általános képet adni a fent említettekrõl. Dolgozatunk egyértelmûen team-munka így a feladatokat is úgy osztottuk meg egymás között, hogy figyelembe
15
Acta Paedagogica
vettük egymás hozzáértését, tapasztalatait, tudását. Így a dolgozat technikai, szerkesztési munkája Varga László érdeme, továbbá a mellékletek elkészítése, Kalányos Krisztina munkája pedig a dolgozathoz szükséges forrásanyagok beszerzése és feldolgozása. A dolgozat tartalmi része közösen készült el. A vizsgált probléma felvetése és konkrét körülhatárolása A rendszerváltozással a munkaerõpiacon egyre nagyobb jelentõséget kap a munkavállalók emberi tõkéje. Az emberi tõke felhalmozásának egyik legfontosabb állomása az iskola. A roma népesség a többségi népességhez képest kevésbé iskolázott, bár manapság a munkaerõpiacon jelentõs szerepe van és egyre jelentõsebb szerepe lesz az iskolai végzettségnek. Ebbõl a szempontból a rendszerváltás legnagyobb vesztese a roma népesség. Az eddigi tapasztalatok alapján a különbözõ civil kezdeményezéseknek jelentõs szerepe lehet a statisztikák javításában. A kilencvenes évek eleje óta egyre több ilyen irányú civil szervezõdés indult. Ilyenek – a teljesség igénye nélkül – a Hétszínvirág Általános Iskola Marcaliban, a pécsi Gandhi Gimnázium, a Józsefvárosi Tanoda Budapesten, a nyírteleki Kedves-ház, a pécsi Amrita OBK Egyesület, a Collegium Martineum Mánfán, a pécsi Faág Baráti Kör Egyesület stb. Jelen munkánkban legfõképp a Faág Baráti Kör Egyesületet mutatjuk be, amelynek a munkájában a mai napig aktívan részt veszünk. A kilencvenes évek közepén civil kezdeményezésként jött létre Magyarország egyetlen cigány középiskolája a Gandhi Gimnázium. A gimnázium létrejötte után – mivel a Gandhi Gimnázium hatosztályos gimnáziumként indult, és a hetedik és nyolcadik osztályban tanuló cigány fiatalokra nem volt igazi odafigyelés – szintén civil szervezõdésként jött létre az Amrita OBK Egyesület. Az egyesület vállalta át azokat a feladatokat, amelyeket a Gandhi Gimnázium ekkor már nem tudott ellátni. Az Amrita Egyesület felkutatta azokat a dél-dunántúli régióban tanuló tehetséges hátrányos helyzetû fiatalokat, akik hetedik, nyolcadik osztályosak vagy már idõsebbek voltak, és érettségit adó intézményben akartak továbbtanulni, vagy már ott is tanultak. Ezekbõl a fiatalokból olyan self-help – önsegítõ – közösséget szerveztek, amelyben az idõsebb diákok mintaként szolgálhattak a többi fiatalnak a továbbtanulásban. Az Amrita Egyesület tevékenységének eredményeként egyre több roma származású fiatal került be Pécs különbözõ érettségit adó intézményeibe. Ezeknek a fiataloknak az anyagi háttere, hátrányos helyzetükbõl adódóan elég szûkös volt. A falvakban, aprófalvakban élõ roma fiatalok családjának jóval költségesebb volt a gyermeküket a városban mûködõ középiskolába járatni a kollégiumi hálózat, illetve a kollégiumi és albérleti ártámogatások leépülésével. Felmerült tehát az igény egy olyan kollégium létrehozására, amelyben ezek a fiatalok lakhatnak. Ezt az igényt próbálta meg kielégíteni a Collegium Martineum, amely olyan kollégium, amelyben a már említett helyzetben lévõ fiatalokat fogadják. Ezzel párhuzamosan, a kutatások során az Amrita Egyesület kapcsolatba került állami gondozott fiatalokkal. Ezek a fiatalok, a család hiánya miatt külön odafigyelést igényeltek, amelyet már az Amrita Egyesület nem tudott megvalósítani. Ezekre a fiatalokra való odafigyelés miatt, szintén civil kezdeményezésre jött létre 1998-ban a Faág Baráti Kör Egyesület. Az egyesület hasonló feladatokat vállalt, mint az Amrita Egyesület, de itt a hangsúlyt az állami gondozott fiatalokra fektetik leginkább. A követett gondolatmenet Elsõ lépésként a roma népesség iskolázottságának adatait mutatjuk be és elemezzük. Ezek után megpróbáljuk leírni, hogy mik lehetnek ezeknek a számadatoknak a hátterében, milyen okokra vezethetõ vissza az, hogy a cigányság iskolázottsága ennyire elmarad a nem roma népesség statisztikai mutatóitól. Itt külön kitérünk arra, hogy milyen öszszefüggés lehet a cigányság és az állami gondozottak hasonló adatai között. Erre azért
16
Acta Paedagogica
van szükség, mert mint már említettük, az állami gondozottak iskolázottsági adatai – tapasztalataink szerint – a cigányság adatainak felel meg, viszont – mivel errõl külön statisztika nem készült – csak ezen adatokra tudunk támaszkodni. Ezek után bemutatjuk a Faág Baráti Kör Egyesületet, illetve az egyesület 2001-2002ben zajlott Faodú programját. Összegzésként megpróbáljuk értékelni ezt a programot, illetve bemutatni az idei év programját, és felhívni a figyelmet ennek elõnyeire. A téma kifejtése Mint már említettük, a cigány lakosság iskolázottsági adatai erõsen eltérnek az országos átlagtól. Az 1993. évi KSH-vizsgálat megállapította, hogy bár jelentõsen emelkedett a cigány népesség iskolázottsági színvonala, azonban a távolság a többségi társadalométól tovább növekedett. (további vizsgálatok: 1. ábra) 1. táblázat Iskolai végzettség
Romák
0–7 általános 8 általános Szakiskola Szakmunkásképzõ Érettségi Felsõfok Összesen
43 41 2 12 2 0 100
Nem romák 19 25 1 21 24 10 100
A nem roma népesség 34, a roma népesség mindössze 2 százaléka rendelkezik legalább érettségi végzettséggel. A nem roma népesség 10 százaléka rendelkezik fõiskolai vagy egyetemi diplomával, míg arányuk a roma népességen belül elhanyagolható, 0,5 százalék alatti. Ezek az adatok az országos adatokat tükrözik. Ugyanezen adatok az állami gondozásban élõkkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre, mivel ilyen statisztikák még nem készültek. Általában azt lehet mondani, hogy az állami gondozottak iskolázottsága a roma lakosság iskolázottságának felel meg, vagy inkább az alatt van egy kissé. Ezen hátrányok több okra vezethetõk vissza: – A szülõk különbözõképpen értékelik a megkezdett középiskola befejezésének valószínûségét (amire a jóval magasabb roma lemorzsolódás valós alapot szolgáltat), vagy általában is kevesebb jelentõséget tulajdonítanak az iskolának. Ez utóbbit nyilván jelentõs mértékben szubjektív – de legalábbis statisztikailag nem mérhetõ – tényezõk alakítják, befolyásolhatja azonban a családok közvetlen környezete is, vagyis az a közeg, ahonnan az információkat gyûjtik. Gettószerû környéken nyilván kevesebb olyan példa akad, ahol tanulással valaki sokra vitte, mint asszimilált környéken. Ugyanezek a tényezõk megfigyelhetõk az állami gondozottak körében is. Ráadásul a gyermekvédelmi gondoskodásban felnövekvõ fiatalok még alig pár évvel ezelõtt is mindannyian nagylétszámú gyermekotthonokban nõttek fel. Igaz, az itt felnövekvõ fiataloknak a családi minta is hiányzik. – A közvetlen költségek közül az iskolától való távolság leküzdése játszhat jelentõs szerepet. A cigányság átlagosan jóval messzebb él a középiskoláktól, mint a többiek. Ez az ok nem jelentkezhet az állami gondozottaknál élõ fiataloknál. A gyermekotthonok, lakásotthonok stb. a nagyvárosokban találhatók, tehát a cigány családoknál jelentkezõ költségekkel az állami gondozott fiataloknál nem kell számolni. Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy az állami gondoskodásban felnö-
17
Acta Paedagogica
vekvõ gyermeken kívül senkinek sem érdeke az, hogy a gyerek tanuljon. Itt utalnánk vissza az elõzõ pontra, ahol már említettük, hogy a fiatalok megfelelõ minták hiányában nem is tanulnak tovább. – A jóval rosszabb anyagi körülmények között élõ roma háztartások számára valószínûleg sokkal nagyobb áldozatot jelent egy tizenéves fiatal munkaerejének kiesése. Ehhez kapcsolódhat a költségek és a hasznok idõbeli eltérésének kezelése is: tapasztalatból tudjuk, hogy minél szegényebb valaki, annál nagyobb jelentõséget tulajdonít a jelennek, a jövõvel szemben. Ebbõl a szempontból az állami gondozásban élõ fiatalok hasonló helyzetben vannak, mint a rossz anyagi körülmények között élõ roma háztartások. Tapasztalataink alapján az állam érdeke az, hogy neveltjei minél elõbb munkába álljanak, s így magukat lássák el. Viszonylag kevés figyelem irányult mindeddig a „másik” oldalra: a nevelésükkel oktatásukkal foglalkozó pedagógusokra, aminek szintén jelentõs szerepe van. Ugyanez hatványozottan igaz az állami gondozottakkal foglalkozókkal kapcsolatban, mivel az állami gondozott gyermekek nagy része cigány származású, akik sajnálatos módon a saját kultúrájukat sem ismerik. Mint már említettük, a gyermekvédelmi gondoskodásban felnövekvõ fiatalok még alig pár évvel ezelõtt is mindannyian nagylétszámú gyermekotthonokban nõttek fel. Az ott dolgozók létszáma és képzettsége nem volt összhangban a rájuk háruló feladatokkal. Az intézmény mûködésére a következõk voltak jellemzõek: – a fiatalok iskoláztatásában az alacsonyabb presztízsû, de biztosabb iskoláztatás elõnyt élvez, – a pszichésen sérült fiatalok kvázi ellátatlansága, – nagykorúságig „infantilis” helyzetben tartás (teljes ellátás, de létfenntartásra nem szoktatás), – döntéshelyzetekben a hierarchia érvényesítése a törvényi kereteken belül, – teljes semlegesség a nagyszámú cigány fiatal identitásának kialakításával szemben. Változást hozhat a gyermekotthonok lakásotthonokká alakításának folyamata, azonban ez csak a lehetõségét nyújtja a személyre szabottabb munkának. A problémamegoldáshoz elengedhetetlenül szükséges a szemléletváltás is, amely fókuszba helyezi a demokratikus önrendelkezéshez szükséges készségek elsajátítását és a cigány etnikai identitás kialakításának fontosságát. Mindez kitágítja a jelenleg meglehetõsen szûk nézõpontot, mely az állami neveltek kudarcainak hátterében kizárólag a pszichés sérüléseket látja. (Ezzel mintegy elhárítva a felelõsségét az el nem végzett munka, illetve az „egyszerûbb megoldások” következményeinek.) A gyermekvédelemre általánosságban jellemzõ, hogy a család szerepét addig sem tudja igazán betölteni, amíg a gyermek a „rendszerben” van, de a „rendszerbõl kikerült” gyerekek esetében teljes „magára hagyás” jellemzõ. Az intézmény, mint rendszer már nem számol a meghatározott életkort betöltött fiatalokkal semmilyen téren. Ez abban is megmutatkozik, hogy a volt állami gondozottak életének alakulását még semmilyen felmérés, tudományos kutatás nem tárta fel. Szórványadatokkal rendelkezünk egy-egy helyi felmérés eredményeképpen, de átfogó, tudományos megalapozottságú ismereteink nincsenek. A felzárkóztatás leginkább az állam oktatáspolitikai feladata lenne. „A kilencvenes években született magyarországi oktatáspolitikák többé-kevésbé általános és közös jellemzõ vonása, hogy a döntéshozók nem igazán voltak tisztában azzal, mivel is állnak szemben, s hogy a lépések milyen hatást váltanak ki az oktatási rendszerben.” – írja Radó Péter a Bevezetés az oktatáspolitikai elemzésbe: romák és az iskola címû cikkében. Az oktatáspolitikák tervezésének egyik legkritikusabb mozzanata a problémák azonosítása és azok okainak feltárása, mivel az elsõ lépéseknél elkövetett hibák rossz pályára terelhetik az egész tervezési folyamatot.
18
Acta Paedagogica
Civil szervezõdések, kezdeményezések Az oktatáspolitikának mind a mai napig különbözõ próbálkozásai voltak és vannak ezen probléma kezelésére. Ilyenek pl.: Amrita OBK Egyesület Az Amrita OBK Egyesület 1994-ben alakult Pécsett azzal a céllal, hogy azoknak a roma fiataloknak az önsegítõ szervezete legyen, amelyek középiskolába készülnek, vagy már oda járnak. Ezeknek a fiataloknak az Egyesület a folyamatos tanulmányi segítség mellett egy olyan kulturális, szociális hátteret biztosított, amelyet a nem roma társaik a családi környezetbõl hoztak magukkal. Faág Baráti Kör Egyesület Az alulról jövõ kezdeményezésként 1998-ban létrejött Faág Baráti Kör célja, hogy az állami gondoskodásban élõ cigány és nem cigány fiatalok oktatás segítségével történõ társadalmi beilleszkedését megkönnyítse. Tevékenységeink tartalmi területei közé mindazok tartoznak, melyeket anyagi és személyi feltételek hiányában az állami fenntartású gyermekotthonok és lakásotthonok nem képesek kezelni, szinte teljesen ellátatlanul hagynak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükségessé vált az egyesület mûködését földrajzilag kiterjeszteni partnerek bevonásával, az egyesület által szervezett pedagógusképzéssel már megalapozott hálózat kiépítésével. Az ennek eredményeként létrejött önsegítõ támogató hálózat az állami nevelt fiatalok számára családi jellegû segítséget jelent. A projekt 2001-2002-ben zajlott a Faág Baráti Körben. A Faodú program A projekt alapvetõ célja az volt, hogy minden tehetséges, Baranyában élõ, állami nevelt cigány és nem cigány fiatal önsegítõ közösségi háttérrel a tanulásban sikereket érjen el. Ennek érdekében tehetséggondozó hálózat kiépítését tûzte ki az Egyesület által létrehozott konzorcium célul. A hálózat építése a Faág Baráti Körben az elmúlt években sikerrel mûködõ tevékenységek széleskörû adaptációja, és a megyét lefedõ kistérségi központok munkájának szakmai összehangolása, minõségbiztosítása. A 4 településén létrejövõ központok – személyre szabott pályaorientációs és tanulmányi szolgáltatást nyújtanak pedagógusok és önkéntes segítõk bevonásával (nyelvoktatás, felzárkóztatás, tehetséggondozás, számítástechnikai ismeretek stb.) – mûködését tekintve önsegítõ közösségek – szervezõi idõsebb és volt állami gondozottak, kortárs-segítõ képzésben résztvevõ jelenlegi állami gondozottak –, akik széleskörû kapcsolatok kiépítésével (self-help mûködés, cigány témájú szakkörök, cigány közösségek, roma oktatási kezdeményezések stb.) a családi háttér nélkül felnövekvõ fiatalok számára a cigány identitás indirekt módon való alakulásához járulnak hozzá. Napi tapasztalat, hogy az állami gondoskodás intézményeiben nevelkedõ fiatalok a családi háttér segítsége nélkül legtöbb esetben nem képesek megalapozott pályaválasztásra, sikeres iskolavégzésre, önálló életkezdésre, saját életvezetésre, valamint a tartós társadalmi beilleszkedésre. Egykori és jelenlegi „intézetis” fiatalok között nagyobb arányban találunk iskolából lemorzsolódottakat, enyhébb vagy súlyosabb személyiségzavarral küzdõket, szenvedélybetegeket. Gyakrabban sodródnak bûncselekménybe hasonló korú társaiknál úgy elkövetõként, mint áldozatként. Aluliskolázottságukból kifolyólag a munkaerõpiacon sem versenyképesek, valamint az egykori állami gondozottak körébõl kerül ki a hajléktalanok nagy hányada is. Cigány származású állami gondozottak esetében speciális problémát jelent a cigány identitás kérdésköre. Mind az intézmény, mind a fiatalok oldaláról nehezen megközelít-
19
Acta Paedagogica
hetõ kérdés: Ki cigány származású? Ha a szülõk, a család ismeretlen, ha a vezetéknév nem jellegzetesen cigány név, ha a cigány kultúra „idegen”, ha a cigány szó negatív sztereotípiaként él, ha csak a bõrszín utal a származásra – ezekben a helyzetekben rendkívül nehéz az etnikai identitás elfogadása, felvállalása. A cigány állami gondozott fiataloknak, intézetben nevelkedve nincs élõ kapcsolatuk, valós azonosulási pontjuk saját kultúrájukkal, tágabb környezetük azonban mégis cigányként tartja õket számon, alkalmazva rájuk a társadalomban széles körben elterjedt negatív elõítéleteket. Ez a helyzet gátja egy egészséges identitástudat kialakulásának, végsõ soron az egészséges személyiségfejlõdésnek. Mindennapos tapasztalat, hogy a roma származású állami gondozottak körében gyakoribbak a fent említett speciális problémák, devianciák, mint nem cigány állami gondozott társaiknál. A társadalmi beilleszkedést gátló problémák (aluliskolázottság, reális önértékelés hiánya, motiválatlanság, magány, bizalmatlanság, „pillanat-perspektíva”, identitászavar, súlyosabb esetben pszichés zavarok, szenvedélybetegség stb.) az adott célcsoportra nézve reális veszélyt jelentenek, komplex, speciális odafigyelést igényelnek. A sikeres életvezetést az arra hivatott intézmények sem képesek elsajátíttatni az állami nevelt fiatalokkal. A gyermekotthonok, lakásotthonok többsége „bura alatt tartva” gyakorlatilag kirekeszti az állami nevelteket a társadalmi folyamatokból. Ennek hátterében lehet többévtizedes intézményi megszokás vagy az anyagi erõforrások hiányában az egyszerûbbet választás elve. Ez a fajta szegregáció azonban különösen súlyos a családi szocializáció nélkül felnövekvõ gyerekek esetében. A létfenntartással küzdõ gyermekvédelmi intézmények legtöbb esetben még az alapvetõ problémák „lereagálását” sem képesek ellátni, a jelentkezõ speciális problémákkal szemben pedig végképp tehetetlenek. Az egyéb különbözõ érintett intézmények, szervezetek (oktatási intézmények, kollégiumok, lelkisegély-szolgálatok, vallási közösségek, ifjúsági- és sportkörök stb...) csak egyes részterületek felvállalására képesek, amely sok esetben nem elegendõ az állami neveltek összetett problémáinak megoldására. Így próbálkozásaik gyakorta a legnagyobb „befektetés” esetén is kudarcba fulladnak. A sikeres életvezetés egyik alapfeltétele az egészséges identitástudat, melynek szerves része az etnikai identitás. Ennek alakításában a gyermekotthonok, nevelõintézetek eleddig semlegességet mutattak. A „minden ember (gyermek) egyenlõ” elvet alkalmazva nem tesznek különbséget a cigány és nem cigány állami gondozottak között. Ez önmagában helyes elv, de így a roma származású fiatalok az intézeten belül nem sajátítják el azokat a konfliktusmegoldó stratégiákat – ellentétben családban nevelkedõ társaikkal -, melyek alkalmazására alapvetõ szükségük lenne az intézeten kívüli világban, ahol a diszkrimináció enyhébb-súlyosabb formája mindennapos gyakorlat. Szemléletváltás a gyermekvédelemben: alulról szervezõdõ civil kezdeményezések fontossága Az állami neveltek életébõl hiányzik a család. Ez nemcsak az indirekt szocializáció hiányának valamennyi hátrányát jelenti számukra, hanem az érdekeik képviseletének hiányát is. Minden esetben, amikor az intézményi érdek szembekerül az egyéni érdekkel – függetlenül a jószándéktól, a gyermekvédelmi törvénytõl – az intézményi érdek érvényesül, háttérbe szorítva az egyéni esetkezelés más megoldásait. Gyakorlati tapasztalat, hogy az állami neveltek aktív részvételével szervezõdõ közösségek hatékonyan el tudják látni az egyén érdekérvényesítésének feladatát, valamint a mintaadást. Az állami nevelt fiatalok helyzetében döntõ változást csak az hozhat, ha olyan program indul el, amely nem az intézmény oldaláról közelít az egyén felé, hanem az egyéni érdekeket mindenek elõtt tartva biztosít hátteret.
20
Acta Paedagogica
Elsõdleges cél egy olyan diákközösség szervezése, tevékenységének biztosítása, amely demokratikus mûködésével a saját sors alakításának lehetõségét és felelõsségét nyújtja. Idõsebb, már sikereket elért fiatalok bevonása valódi mintákat, elérhetõ távlatokat jelent az állami neveltek számára. Felnõttek, elkötelezett segítõk pedig az egyéni segítség személyes módjának garanciái. Az így kialakult közösség jelenti a hátterét a fent vázolt, rendkívül összetett, hatásában össztársadalmi probléma kezelésének, melyet egyszerre két irányból kell megközelíteni. Társadalmi integráció az oktatási rendszeren keresztül A megyében jelenleg az intézetben nevelkedõk között a továbbtanulási arány rendkívül alacsony, nagyjából a cigányság országos mutatóinak felel meg. Ez azonban helyi szinten jelentõs elmaradásnak számít, hiszen a dél-dunántúli régióban a cigány lakosság iskolázottsági mutatói magasabbak az országos átlagnál. Bármely hátrányos helyzetbõl egyetlen tartós kitörési lehetõséget csakis a hosszabbtávú szellemi befektetés, azaz a továbbtanulás jelenthet. Ez igaz mind a cigányságra, mind a jelenlegi és az egykori állami gondozottak körére, különösen igaz az állami gondozott cigány fiatalokra. Cigány/roma identitás ápolása Rendkívül fontos általában a továbbtanuló roma fiatalok esetében, hogy ne veszítsék el gyökereiket, társadalmi integrációjuk ne csússzon át egyfajta látszat-asszimilációba, mikor is saját eredeti közegüktõl mintegy szegregálódnak, azonban a megcélzott új társadalmi közeg sem képes õket teljesen befogadni. Állami gondozott cigány fiataloknál ez a kérdéskör kiemelten fontos jelentõséggel bír – egyfelõl saját egészséges személyiségfejlõdésük, identitásuk alakulása szempontjából – másrészt a cigány közösség szempontjából, mely számára személyes példájukkal és majdani munkásságukkal inspirálólag hatnak – és nem utolsó sorban a társadalom egészében elõsegíthetik a széles körben elterjedt sztereotípiák, elõítéletek átértékelését. Összegzés A legutóbbi néhány évben javulni kezdtek a cigány lakosság továbbtanulási esélyei. Az egész népesség viszonylatában a középiskolai továbbtanulási esélyeket elsõsorban az befolyásolja, hogy a tizenöt év alatti évfolyamok létszámai folyamatosan csökkennek. Egy másik probléma, hogy a beás anyanyelvû beás gyerekek 42%-a és a cigány anyanyelvû gyerekek 48%-a nem végzi el az általános iskolát. Náluk az a fõ akadály, hogy hat-hét éves korban a gyerekek nagy része igen rosszul tud magyarul. Ezzel kapcsolatban Solt Ottilia már húsz évvel ezelõtt javasolta, hogy a cigány nyelvet – és persze a beás nyelvet is – be kell fogadni az iskolába. Nem azt javasolta, hogy a cigány nyelv legyen a tanítás nyelve, hanem csupán az elfogadást. „Nincs szükség a tanítók tökéletes cigány nyelvtudására. A gyerekek félelme és idegessége cigány nyelvû köszönés és néhány cigány nyelvû formula hallatán is oldódik.” A közelmúltban hozott döntés értelmében 1998. január 1-tõl „cigány tanulók felzárkóztató oktatásában részt vevõk” címen tanulóként 24 ezer forint támogatási összeg vehetõ igénybe az általános iskolákban, a szakiskolákban, a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a speciális iskolákban. Az etnikai kiegészítõ támogatásról szóló jogszabály az önkormányzatokhoz és oktatási intézményekhez köti a normatív támogatások megadásának lehetõségét. A probléma a támogatással egyrészt az, hogy a megigényelt és megkapott támogatásokat az iskolában nem mindig erre a célra fordítják. A másik probléma, hogy vannak az országban olyan intézmények – többek között a dolgozatban fo-
21
Acta Paedagogica
lyamatosan emlegetett civil szervezetek –, amelyek nem általános iskolák vagy óvodák vagy középiskolák, de sikeresen foglalkoznak cigány gyerekek oktatásával. E pillanatban ezek az intézmények nem kaphatnak etnikai kiegészítõ támogatást. Biztosítani kell a normatív támogatások folyósítását az ilyen intézmények számára. Fontos probléma még, hogy ezek a civil szervezetek pályázatokból tartják fenn magukat. A pályáztató intézmények leginkább csak a programok költségeit vállalják. A nehézséget tehát a napi mûködés költségeinek elõteremtése jelenti. Az említett problémák mellett szóljunk az elért eredményekrõl és a pozitívumokról is. A mûködõ programokon részt vevõ fiatalok azokat a tudásokat, amit társaik a családból már eleve hoznak, megszerezhetik. A Faág Egyesületben most elindított patrónusi programban részt vevõknél pedig a patronáltak olyan kapcsolatban vannak, vagy olyan kapcsolatba kerülnek a patronálójukkal, hogy akár a családot is helyettesíthetik egy bizonyos szinten. A kilencvenes évek közepétõl folyamatosan egyre több roma fiatal került be az ország különbözõ érettségit adó intézményeibe a különbözõ ilyen programoknak köszönhetõen. Most a cél az lenne, hogy a jövõben ezek a fiatalok – akik lassan végeznek, vagy akár már végeztek is a középiskolákban – a felsõoktatásban folytassák a tanulmányaikat. Az állami gondozottaknál pedig a kilencvenes években lezajlott programot megpróbálni megvalósítani, ugyanis enélkül a fiatalok nagy részének nincsenek nagy kilátásaik. Irodalom Család nélkül. (2002) Faág Baráti Kör. Faodú program. (2001) Faág Baráti Kör. Liskó Ilona (2001): A cigány tanulók és a pedagógusok. Iskolakultúra, 12. Radó Péter (2001): Bevezetés az oktatáspolitikai elemzésbe: a romák és az iskola. Iskolakultúra, 12. Polónyi István (2002): A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete. Iskolakultúra, 8. Kézdi Gábor (2001): A roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. In: A cigányok Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Kemény István (2001): Tennivalók a cigányok/romák ügyében. In: A cigányok Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
Melléklet
1. ábra. A 20 évesnél idõsebb cigány lakosság iskolai végzettsége
22
