A rekreáció elmélete és módszertana 1

Révész László, Müller Anetta, Herpainé Lakó Judit, Boda Eszter, Bíró Melinda

A rekreáció elmélete és módszertana 1. A REKREÁCIÓ KIALAKULÁSA, TÖRTÉNETE. A REKREÁCIÓ FELOSZTÁSA.

Eszterházy Károly Főiskola

REKREÁCIÓ

KÉSZÜLT AZ ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

Szerzők Dr.Révész László Dr. habil. Müller Anetta Herpainé Lakó Judit Boda Eszter Dr. Bíró Melinda Szerkesztő Dr. Révész László, Dr. Bíró Melinda

Szakmai lektor Dr. Benczenleitner Ottó

Anyanyelvi lektor Vasné Varga Judit Készült: a TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon projekt keretében

ISBN 978-615-5621-06-2 Az Eszterházy Károly Főiskola tankönyve A kiadványért felelős az Eszterházy Károly Főiskola rektora. Megjelent az EKF Líceum Kiadó gondozásában.

2015 1

A kötet szerzői Dr. Révész László PhD testnevelő tanár, főiskolai docens (EKF) A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF) szerzett testnevelő tanári, sportmenedzseri és úszás szakedzői diplomát. Tanulmányai folytatásaként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett pedagógia szakos bölcsészként, illetve neveléstudomány szakos bölcsészként. 2009-ben szerzett nevelés- és sporttudományi doktori fokozatot. 2004–2014 között a Testnevelési Egyetemen tanított, 2014-től az Eszterházy Károly Főiskola docense. Több akkreditált pedagógus-továbbképzés oktatója. Tantervfejlesztőként részt vett a kerettantervek kidolgozásában, fejlesztésében, valamint több akkreditált digitális tananyag kidolgozója. Tagja volt a pedagógus életpálya fokozataihoz kapcsolódó képzési és minősítési rendszer testnevelés és sport műveltségterület kialakításában. Számos Európai Uniós és hazai oktatási-kutatási projekt résztvevője, szakértője.

Dr. habil. Müller Anetta PhD testnevelő tanár, főiskolai tanár (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán 1995-ben földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, majd 1997-ben a Magyar Testnevelési Egyetemen testnevelés–gyógytestnevelés szakos tanári diplomát kapott. 2002-ben a Szolnoki Főiskolán közgazdász végzettséget szerzett külkereskedelmi szakon. 2004-ben PhD fokozatát megvédte a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán nevelés- és sporttudomány területen. 2009-ben a Debreceni Egyetemen (ATC/AVK) habilitált szervezés és gazdálkodás tudományok területén. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskolán tanszékvezető főiskolai tanárként a sportszervező szak szakfelelőse. Rendszeresen szervez országos és nemzetközi sportrendezvényeket. Sportágai: atlétika, zenés-táncos mozgásformák.

Herpainé Lakó Judit testnevelő tanár, okleveles művelődésszervező, adjunktus (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett testnevelő tanár és művelődésszervező diplomát. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta tovább, ahol okleveles művelődésszervezőként végzett. Emellett megtanulta a fazekas mesterséget, számos kulturális célú civil szervezet tagja, vezetője lett. Gyerekkora óta szervez kulturális, közművelődési és sportprogramokat, rendezvényeket. Tájfutás sportágban segédedzői végzettséggel rendelkezik, jelenleg is aktív szenior versenyző és versenybíró, versenyrendező. Főiskolai tanulmányai végeztével az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpontban művelődésszervezői, kultúraközvetítői munkát kapott. Ezután az Eszterházy Károly Főiskola Közművelődési Tanszékére került, ahol 14 éven keresztül tanított. 2015 óta a Sporttudományi Intézet adjunktusa. Több felsőoktatási szak akkreditációs munkáiban vett részt, akkreditált pedagógus-továbbképzések létrehozója és oktatója, Európai Uniós és hazai projektek megvalósítója, projektmenedzsere. A Testnevelési Egyetem Doktori Iskola Nevelés- és Sporttudományi Programjának doktorandusza.

2

Boda Eszter sportmenedzser, főiskolai tanársegéd (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett sportszervező diplomát 2009-ben, eseményszervező és rekreáció-turisztika specializációval kiegészítve. 2011-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar és a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának közös mesterképzésének keretében sportmenedzserként végzett. 2014-ben a Fitness Akadémián szerzett aerobik sportedzői végzettséget. Jelenleg doktoranduszhallgató a Debreceni Egyetem Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájában. 2015 februárjától dolgozik az Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézetében. Főbb kutatási területei közé tartozik a rekreáció, valamint a sport- és szabadidő gazdaság.

Dr. Bíró Melinda PhD Az Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézetének vezetője, testnevelő tanár (EKF) Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz–testnevelés szakos tanári diplomáját 1996-ban, majd rá két évre középiskolai testnevelő tanári oklevelet a Testnevelési Egyetemen (TF). Nevelés- és sporttudományi doktori fokozatát a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán szerezte 2007-ben. 1998-tól dolgozik az Eszterházy Károly Főiskolán, 2009-től a Sporttudományi és Módszertani Tanszék tanszékvezetője, 2014-től a Sporttudományi Intézet igazgatója. Az Egri Úszó Klub alelnöke (2012), Tehetséges Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke (2014-). Fő kutatási témái közé tartozik a sportági kiválasztás, beválás, tehetséggondozás pedagógiai aspektusainak elemzése az úszás sportágban, és az interakció sajátosságainak vizsgálata úszásoktatásban.

3

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés, fogalmi alapok (Révész László, Müller Anetta, Bíró Melinda) ........................................ 6 1.1. Bevezetés...................................................................................................................................... 6 1.2. A rekreáció fogalmának megközelítése........................................................................................ 7 1.3. A rekreációhoz kapcsolódó fogalmak ......................................................................................... 15 1.3.1. Rekreatív többlet ................................................................................................................. 16 1.3.2. Egészséges életmód............................................................................................................. 16 1.3.3. Prevenció ............................................................................................................................. 18 1.3.4. Rehabilitáció ........................................................................................................................ 19 1.4. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 20 2. A rekreáció kialakulása, története (Boda Eszter, Bíró Melinda, Révész László) ............................. 22 2.1. A rekreáció kialakulása ............................................................................................................... 22 2.2. Az őskori ember szabadideje (a rekreáció gyökerei) .................................................................. 23 2.3. Az ókori idők szabadidőszokásai................................................................................................. 25 2.4. A „sötét középkor”: differenciálódó szabadidő-kultúra ............................................................. 26 2.5. Az újkor: a minőségi szabadidő-eltöltés igényének születése.................................................... 28 2.6. A 19. század: „újratermelő” szabadidő jelleg, a modernkori rekreáció születése ..................... 29 2.7. A 20. század: szabadidő-kutatások, napjaink rekreációja .......................................................... 30 2.8. Napjaink rekreációja ................................................................................................................... 33 2.9. A rekreáció területei ................................................................................................................... 38 2.10. Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 40 3. A szellemi rekreáció (Herpainé Lakó Judit) ...................................................................................... 41 3.1. Bevezetés.................................................................................................................................... 41 3.2. A szellemi rekreáció felosztása................................................................................................... 44 3.3. A szellemi rekreáció tevékenységrendszere .............................................................................. 46 3.3.1.Passzív tevékenységek.......................................................................................................... 46 3.3.2. Aktív részvétellel járó tevékenységek ................................................................................. 51 3.3.3. A kreatív, létrehozó tevékenységek .................................................................................... 57 3.3.4. A hobby jellegű tevékenységek ........................................................................................... 59 3.4. A szervezett szellemi rekreációs tevékenységek színterei ......................................................... 61 3.5. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 62 4. A fizikai rekreáció (Révész László, Bíró Melinda) ............................................................................. 64 4

4.1. Bevezetés.................................................................................................................................... 64 4.2. A fizikai rekreáció felosztása ...................................................................................................... 65 4.2.1. A tánc és a tánc jellegű mozgások ....................................................................................... 65 4.2.2. A turisztika célú tevékenységek .......................................................................................... 67 4.2.3. A szabadidőben űzhető mozgásos játékok .......................................................................... 69 4.2.4. Rekreációs célú sportok....................................................................................................... 72 4.3. A fizikai rekreáció irányzatai ....................................................................................................... 74 4.3.1. Az outdoor irányzat ............................................................................................................. 75 4.3.2. A fizikai/fittségi irányzat ...................................................................................................... 76 4.3.3. Az élménykereső irányzat.................................................................................................... 78 4.3.4. A teljesítmény elvű irányzat ................................................................................................ 80 4.3.5. Az egészség célzatú irányzat................................................................................................ 81 4.6. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 84 5. Rekreáció és a minőségi élet: a tökéletes közérzet. A cooper-i egyensúlyi elv (Révész László, Bíró Melinda, Müller Anetta) ....................................................................................................................... 85 5.1. Az aerob testmozgás .................................................................................................................. 86 5.2. P.É.T. Pozitív Étkezési Terv ......................................................................................................... 88 5.3. Érzelmi egyensúly ....................................................................................................................... 89 5.4. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 90 6. A wellness és a rekreáció kapcsolata (Müller Anetta) .................................................................... 91 6.1. Bevezetés.................................................................................................................................... 91 6.2. Egészség-Rekreáció-Fitnesz-Wellness ........................................................................................ 95 6.3. Wellness modellek és koncepciók .............................................................................................. 99 6.3.1. Amerikai wellness modellek és koncepciók ........................................................................ 99 6.3.2. Wellness európai megközelítése ....................................................................................... 102 6.3.3. Müller-Lanz modell............................................................................................................ 102 6.4. Trendek a rekreáció és a wellnessz-fitnesz szolgálatában ....................................................... 104 6.5. Top wellness trendek 2015-ben ............................................................................................... 108 6.6. Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 116

5

Révész László, Müller Anetta, Bíró Melinda

1. BEVEZETÉS, FOGALMI ALAPOK 1.1. Bevezetés A rekreáció ma már nem új keletű fogalom, ezáltal nem is lehet rá úgy tekinteni, mint a 21. század modern tevékenységrendszerére, hiszen gyökerei messzire nyúlnak vissza. Kialakulásának kezdetét az őskorig szokták visszavezetni, azonban fontos tudni, hogy egyrészt akkortól beszélhetünk rekreációról, amikor megjelent a szabadidő az emberek életében, másrészt, amikor rendelkezünk annak szabad felhasználásával, azaz dönteni tudunk arról, hogy mit teszünk szabadidőnkben. A szabadon felhasználható és rendelkezésre álló szabadidő azonban nem jelenti még azt, hogy valóban megvalósul a rekreáció, hiszen az fogja eldönteni, hogy megfelelő, jövőorientált, konstruktív1 tevékenységekkel töltjük-e szabadidőnket vagy sem. Azaz azt mondhatjuk, hogy a rekreáció szabadidős tevékenység, de nem minden szabadidős tevékenység meríti ki a rekreáció fogalmát (Ábrahám, 2010). A szabadidős tevékenységekben benne rejlik a kötelező tevékenységektől és a kötelezettségektől való eltávolodás, mely helyett szabadon dönthetünk arról, hogy mivel foglalkozunk, azonban a rekreáció megvalósításának esetében egészségünkkel, közérzetünkkel és az életminőségünkkel is foglalkozunk. Amikor a rekreáció mint fogalom tartalmát szeretnénk meghatározni, számos aspektust kell figyelembe vennünk. A szakirodalomban található fogalmi meghatározások sokrétűek, ugyanakkor közös pontjuk a szabadidő helyes eltöltése, amely kapcsolódik az egészségmegőrzéshez, a kikapcsolódáshoz, a pihenéshez, a szórakozáshoz, a mozgásos cselekvésekhez, a játékhoz és a pozitív élményekhez, egyszóval a konstruktív életvezetéshez, hiszen ezen tevékenységek mind a társadalom, mind az egyén szempontjából értékesek, fontosak. A rekreációt életfilozófiának is szokták említeni (Kovács, 2004), hiszen a konstruktív életvezetés magába foglalja a tudatosságot és a tervszerűséget is, azaz amikor jövőorientáltan

Konstruktív életvezetés: Bábosik (2004) alapján: olyan életvitel, amely szociálisan értékes, és az egyén szempontjából is eredményes. 1

6

éljük az életünket. Ez fontos építőköve a szabadidő eltöltésének, hiszen a mai 21. században rendkívül felgyorsult az életvitelünk, így mindenképp tudatosan és tervszerűen kell élni mindennapjainkat, hogy abba a fent említett egészségmegőrzés, a sportolás, a fizikailag aktívan töltött idő, a kikapcsolódás és a pihenés is megfelelő mértékben és arányban legyen jelen, hogy egy kiegyensúlyozott, magas életminőségű életet tudjunk élni. Az életfilozófia része, hogy miként gondolunk életünkre, mennyire tudatosan éljük azt, és milyen értékeket tartunk fontosnak. A hedonista életmódot élők inkább a mának élnek, a szórakozás, az élménygazdag, felgyorsult élet jellemző rájuk. Kevéssé gondolnak a jövőre, a jelen életvitel esetleges egészségkárosító hatásaira, és arra, hogy milyen életet milyen életminőségben fognak élni a későbbiekben. Ezzel szemben, ha jövőorientáltan gondolkozunk, azaz fontosnak tarjuk, hogy mi lesz velünk a jövőben, és ennek a szemléletnek integráns részévé tesszük az egészségorientált életvezetést, eljutunk a rekreáció filozófiájához és annak tartalmához.

1.2. A rekreáció fogalmának megközelítése Ha gondolattérképet2 készítenénk azokról a fogalmakról, amelyek eszünkbe jutnak a rekreációról, nagy valószínűséggel megjelenne benne az egészség, a mozgás, a sport, a szabadidő, a testkultúra, az egészség, az egészségkultúra, a kikapcsolódás, a felüdülés, a turizmus, a wellness, a fitnesz, a jól-lét és a természet is. Ezek a fogalmak mindegyike kapcsolható a rekreáció fogalmához, azonban a helyes etimológiai értelmezés miatt szükséges szélesebb körben áttekinteni a kapcsolódó fogalmakat. A kultúra, testkultúra, egészségkultúra, szabadidő-kultúra szorosan egymáshoz kapcsolódó fogalmak, vannak határterületeik, azonban önálló értelmezése is szükséges.

2Gondolattérképnek

nevezzük azt, amikor egy adott fogalomhoz kapcsolódóan végig gondoljuk annak tartalmát, a kapcsolódó fogalmakat, és azt vizuálisan megjelenítjük.

7

Fitnesz

Jól-lét

Wellness

Rekreáció

Fittség

Pihenés

Egészség

Sport Kikapcsolódás

1. ábra: A rekreáció egy lehetséges gondolattérképe

Az áttekintés legcélszerűbb aspektusa, ha a legáltalánosabb, legszélesebb tartalmú fogalomkörből indulunk ki. Jelen esetben ez a kultúra fogalom, mely magában foglalja mindazon területeket, amelyek a mindennapi életünkhöz kapcsolódnak. Azt mondhatjuk, hogy a testés az egészségkultúra az egyetemes emberi kultúra része. A kultúra fogalmával gyakran, sok helyen számos értelmezésben találkozhatunk. Valamikor a latin nyelvben a „cultura/colere” szó „művelést/ápolást, gondozást” jelentett, melyet a föld megművelése (agrikultúra) kapcsán használtak. Kultúra fogalom alatt napjainkban mást értünk. Ide tartozik mindazon anyagi, viselkedésbeli, szellemi teljesítmények és társadalmi intézmények összessége, melyek megkülönböztetik az embert az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából kiemelkedett (Takács, 2005). Mindazon értékek (szellemi, anyagi, fizikai) összessége ide tartozik, amelyet az emberek az évezredek során felhalmoztak és a következő generációk számára átadtak. Ennek a folyamatnak a segítségével folyamatosan bővül a tudásunk, gyarapodik a társadalom. Mindaz, amit jelen korba ismerünk, tudunk, az elődeinktől származik, és ezeket az ismereteket, hagyományokat, szokásokat, értékeket adjuk tovább a következő generációk számára kiegészítve a jelen kor változásaival.

8

A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. Magába foglalja a natúr természeti környezetet, valamint az ember által átalakított környezetet (öltözet, lakás, település), melynek eredménye: a tárgyak sokasága, a termelési és fogyasztási szokások kialakulása, a társadalmi struktúrák (család, baráti csoportok, munkahelyi közösségek, stb.), a megváltozott életmód, az ismeretek (tudományok), az erkölcsi és vallási normák, a szimbólumok (művészetek). Napjainkra nagyot változott a világ, ám ezzel a fogalom jelentése is. Leszűkítve a fogalom jelentéstartalmát, ma a kultúra „műveltséget jelent, vagy más megközelítésben a művészetek egy részét foglalja magába”. Takács (1999, 51. o.). Azaz a korábbi holisztikus szemlélet egy szeletét jelenti. Ennek okán érdemes tovább menni a rekreáció fogalom gyökereinek feltárásához. A következő szinten már megjelenik a mozgásos cselekvés és az a személy (sportoló, rekreációs tevékenységet űző) is, aki ezt megvalósítja, nem elfelejtve a test kifejező erejét a mozgás által. Az új aspektus miatt a korábbi széleskörű, általános fogalomértelmezés szűkül, és így jutunk el a testkultúra fogalomhoz, melynek már szoros kapcsolata van a testmozgással és az egészséggel. A testkultúra a fentiekben definiált egyetemes emberi kultúra része, az ember testét, a testmozgás kifejező jellegét, annak állapotát jelenti és viszonyát a társadalmi környezethez. Szoros kapcsolatot mutat az egészséggel, a teljesítőképességgel, a testi-lelki képességek fejlesztésével és a versenyzéssel. Emellett tartalmazza a (sport és mozgásos) tevékenységek űzéséhez kapcsolódó eszközöket, a tevékenységek szellemi tükröződését a tudományokban (Takács, 2005, 2007), és a testkultúrával összefüggő értékeket. A testkultúra a kultúra egyik ága, társadalmi, tárgyi, anyagi és szellemi javak összessége, érték és normarendszer, amely céltevékenységként a testnevelés, a sport, a mozgásművészetek, a testi nevelési tevékenységeken keresztül hozzájárul a személyiség egészséges testi és szellemi önkibontakoztatásához (Takács, 2005). Ezek azok az értékek, melyek a testkultúra részeként a testnevelésben és sportban létrejöttek a történelem folyamán. Így ide sorolhatjuk a testgyakorlatokat, a természet erőit, a sportágakat, a versenyeket, a versenyeredményeket, a testkulturális eszközöket (sportszerek), a sportlétesítményeket (tornatermek, fitnesz centrumok, uszodák, pályák). A személyi és tár-

9

gyi feltételeken túl része még azok az ismeretek (sporttudományi ismeretek), amelyek szükségesek a test kedvező (optimális) fejlesztéséhez, valamint azon személyi feltételek (edzők, testnevelők, oktatók), akik ezeket az értékeket közvetítik. A testkultúra részeként érthetjük ez alapján azokat a feltételrendszereket (anyagi, szellemi, tárgyi), és testmozgással összefüggő tevékenységeket (testgyakorlatok, sport, rekreáció, testnevelés, stb.), amelyek képesek valamilyen értéket képezni a személy és a társadalom szempontjából. A testkultúra részekét megjelenő tevékenységek között ez alapján jelen vannak azok a tevékenységek is, amelyek már szorosan kapcsolódnak a rekreációhoz. A rekreáció fogalom egzakt – és ezáltal valószínűsíthetően leszűkült – meghatározása helyett annak tartalmát mutatjuk be, hiszen nem célunk egy szűk körű fogalom megalkotása. A továbbiakban látható lesz, hogy igen széleskörű tartalmú fogalom ugyanis a rekreáció. A rekreáció a latin „recreatio” szóból származik, melynek eredeti jelentése: üdülés, pihenés, felfrissülés (Bakos, 2002; Pusztai, 2003). A fogalom további elterjedésében az angol nyelvnek volt a legnagyobb szerepe, így a kifejezés közvetlen forrásának az angol „recreation” fogalmat tekinthetjük. Latin eredetét tekintve meg kell még említeni a „recreare” (helyreállít, felüdít) fogalmat is, mely kettős összetételű (Tófalusi, 2015). A „creare” fogalomalkotást, valaminek a létrehozását jelenti, míg a „re” az újra jelentéssel bír. A szóösszetétel direkt fordításából jön létre az „újraalkotás” fogalom. A szakirodalom a rekreáció fogalmat az ember egészségének, a munkaképesség újratermelésének eszközeként is meghatározza (ld. „újraalkotás”). Ez az értelmezés ma már kevésbé használatos, hiszen a rekreációt nem önjogú fogalomként, hanem a magasabb értékek (munka, egészség) megvalósítását segítő eszközként, attól függő fogalomként határozza meg. A definíció azt sugallja, hogy a rekreációnak csak „valamihez képest” van létjogosultsága. Ezzel szemben a rekreáció önállóan is értelmezhető fogalom, melynek létjogosultsága van. Nem pusztán a munka és a teherbíró képesség újratermelése a célja. A legelterjedtebb magyarázatok a rekreációt a szabadidő-eltöltés kultúrájával is azonosítják, de helyesebb a testi-lelki feltöltődést eredményező szabadidő-eltöltési módról is beszélni, és azzal kiegészíteni. A rekreáció a kikapcsolódásra szánt idő, illetve a szabadidő aktív és

10

élménydús eltöltési módja is egyben. Ez a meghatározás a leggyakoribb nemzetközi értelmezésekhez közelít, amelyek szerint: a rekreáció önkéntes részvétel olyan szabadidős tevékenységben, amely értelmes és élvezetes az egyén számára (Kovács, 2004). A fogalom eredetét a szabadidőhöz is kötnünk kell természetesen, hiszen korabeli értelmezése szerint rekreációnak nevezték az iskolai szünidőt (Kun, 1978), azaz amikor nem a tanulmányokkal, hanem valami mással lehetett foglalkozni a bentlakásos iskolákban. A kikapcsolódásról, a mással való foglalkozásról már Comenius is írt (1628-1638) egyik fő művében, a Didactica magna-ban (Nagy oktatástan). Minden héten volt egy nap (szabad nap), amikor játékos feladatokkal, kirándulásokkal tölthették a tanulók az időt. Érzékelhető, hogy ebben már megjelent a szabadidő, a mozgás, a játék és a kikapcsolódás, melyekre már a fentiekben utaltunk. Egy további korszerű értelmezés szerint: a rekreáció olyan szabadidős magatartásformák összessége, amelyek célja és eredménye a közérzet javítása. A szabadidős tevékenység azonban önmagában még nem rekreáció, csak annak potenciális lehetősége. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a rekreációs tevékenységek azok, melyeket az ember az egészségének és munkaképességének egészségének megőrzése, helyreállítása érdekében a szabadidejében önként vállalva teszi. A rekreáció tulajdonképpen a szabadidő eltöltés kultúrája. A „tökéletes” közérzet elérésének útja. A testi, lelki és intellektuális energiáink és teljesítő képességünk megtartása, visszanyerése vagy javítása a szabadidős tevékenységeink által. A rekreáció visszaalkotó, újrateremtő tevékenység is. A szellemileg, fizikailag fáradt ember energiáinak, egészségének és munkaképességének bővített újratermelését jelenti. Funkciója kettős: pihentető és fejlesztő szerepe van. Így tehát ügyelnünk kell arra, hogy az általunk végzett tevékenység ne csupán a pihenés igényes eltöltésére irányuljon, hanem fejlesztő feladatát (személyiségformálás), képzési célját is teljesítse. A passzív pihenés nem hozhatja ezt az eredményt, mert ingerszegény, és nem pótolja az emberek nagy többsége számára hiányzó mozgást, így nem teljes értékű pihenés. Összefoglalva tehát a fentieket a rekreáció legfőbb tartalmi elemei: – Az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája (ez a rekreáció feladata). – Eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését tekintették elsődleges feladatának (ez a rekreáció funkciója). 11

– A jó közérzet, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi (ez a rekreáció célja és eredménye). – A felfrissülés, a kikapcsolódás és a szórakozás, azaz a mással való foglalkozás színtere (ez a rekreáció motivációs összetevője). – A kikapcsolódásra szánt idő aktív és élménydús eltöltésének megvalósítója. – A testi és szellemi képességek fejlesztésének színtere. A rekreáció fogalmának körülírásakor többször említettük az egészség, az egészségkultúra, valamint a szabadidő-kultúra fogalmakat is. Érdemes ezek kapcsolódási pontjait is bemutatni. Az egészségkultúra azoknak az értékeknek az összességét jelenti, melyek az egészség megtartásával, a szervezetünk ellenállóbbá tételével, valamint az életre káros befolyások csökkentésével foglalkozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség: „testi, szellemi és szociális jólét állapota”, nem pusztán a betegség, a rokkantság, az elesettség hiánya. Az egészség nem pillanatnyi állapot, olyan dinamikusan változó egyensúlyi állapot, amely az emberi szervezetnek az állandóan változó környezeti feltételekhez való sikeres alkalmazkodását jelenti, lehetővé téve az egyén harmonikus testi és szellemi fejlődését. Az egészség és az egészségkultúra definíciójából kitűnik, hogy az egészségkultúrának a testkultúra egy része, ám az egészségkultúra tágabb, összetettebb a testkultúránál. A rekreáció direkt és indirekt módon is kapcsolódik az egészségkultúrához. Mivel a testkultúra részét képezi a rekreáció, természetesen kapcsolódik az egészségkultúrához is, ez az indirekt kapcsolat (pl. valaki rendszeresen jógázik szabadidejében). Fentebb említettük, hogy a rekreáció egyik kiemelt célja az egészség fenntartása, megőrzése, rosszabb esetben az egészség visszanyerése. Ezen célján keresztül direkt módon is kapcsolódik az egészségkultúrához (pl. valaki azért kezd el rekreációs tevékenységet folytatni, hogy visszanyerje egészségét). A szabadidő és a szabadidő-kultúra a rekreációhoz szorosan kapcsolódó fogalom, így részletes elemzése fontos részét képezi a tananyagnak. Minden történelmi korban szükségszerűen rendelkeztek az emberek olyan idővel, amelyet a szükségleteik kielégítésére, más emberekkel való érintkezésre fordítottak. Ez a munkán kívüli idő magában foglalt egy szűkebb kategóriát, a szabadidőt is, amely során az ember megújította saját erőforrásait, pihent és szórakozott. A szabadidő ugyanakkor az emberi faj fejlődésének, a kultúra gazdagodásának, 12

valamint a személyiség kibontakozásának alapvető feltételét is jelenti. A modern társadalmakban a szabadidő jelentősége egyre jobban felértékelődik, egyre több funkcióval gazdagodik. Mivel a szabadidő egyre kevesebb mértékben áll rendelkezésünkre, és annak egy részével nem is rendelkezünk szabadon, felértékelődik a jelentősége. Életkoronként változik, de elmondható, hogy egy bizonyos életkor után az emberek nem mondanak le szabadidejükről, nem cserélik el azt pl. anyagi javakra (azaz pl. nem vállal valaki munkát hétvégére). A szabadidő eltöltésének a módja és a szabadidőben végzett tevékenységek adják a szabadidő-kultúrát. A szabadidő-kultúra nem más, mint a szabadidő kulturált, konstruktív értékteremtő eltöltése. Emiatt nem mindegy, hogy mit csinálunk szabadidőnkben, hiszen akkor beszélhetünk szabadidő-kultúráról, ha az megfelelő értékek mentén valósul meg.

Kultúra Egészségkultúra Testkultúra

Szabadidőkultúra

Rekreáció 2. ábra: A kultúra, az egészségkultúra, a testkultúra, a szabadidő-kultúra és a rekreáció viszonyrendszere

A szabadidő konstruktív eltöltéséhez szükséges megismerni a szabadidő fogalmának tartalmát. Az egységnyi idő (pl. egy nap) alatt rendelkezésünkre álló időt három részre oszthatjuk fel (3. ábra). Az egyik – nélkülözhetetlen – része a fiziológiailag kötött idő. Ebbe a csoportba tartoznak mindazon tevékenységek összessége, amelyek az életben maradáshoz szükségesek. A létünk fenntartása miatt ez az időintervallum csak korlátozottan csökkenthető, hiszen e nélkül túlélésünk nem biztosított. Ide tartozik pl. az étkezésre, a pihenésre, a személyi higiéniára fordított idő. Érzékelhető, hogy pl. az alvásra, a pihenésre szánt idő átmenetileg valamelyest csökkenthető a napi ajánlott mennyiséghez képest, ugyanakkor nem redukálható nullára, illetve a nem megfelelő mennyiségű alvás hiánya egészségkárosító hatású. Az étkezés 13

esetében is hasonló a helyzet, azaz a napi tevékenységek közül nem hagyható ki, mivel nélküle nem biztosított a túlélés. Az idő másik csoportjába tartozik a társadalmilag kötött idő. A társadalmilag kötött időbe tartoznak azok a tevékenységek, amelyek a konstruktív életvitelhez tartoznak, és a társadalmi összetevőjét adják napi tevékenységeinknek. Ilyen pl. iskoláskorúak esetében az iskolában, illetve a tanulással töltött idő, vagy az aktív korúak esetében a munka, vagy a hivatalos ügyek intézésének ideje. A harmadik terület a szabadidő, amely a rekreáció szempontjából a legfontosabb. A szabadidő lényegében a társadalmilag és a fiziológiailag kötött időn túl fennmaradó időmennyiség. Ennek mértéke az előző két területre fordított idő mennyiségétől is függ. Ez az a része az időnek, amivel szabadon rendelkezünk, mennyisége azért változik dinamikusan, mivel befolyásolja pl. a munkával töltött idő. Ha az egységnyi idő alatt (pl. 24 óra) túlzott mértében jelenik meg a társadalmilag kötött idő, – pl. valaki 10-12 órát dolgozik– akkor 12-14 óra marad fent egy napból, de ebből az időmennyiségből még a fiziológiailag kötött tevékenységekre is időt kell fordítani. A példából látható, hogy ebben az esetben nem sok szabadidő marad. A szabadidő valódi értékét a szabad felhasználása adja, azaz, hogy arra tudja fordítani az egyén, amire szeretné, illetve amit fontosnak tart. A szabad és a rekreáció szempontjából is hasznos felhasználása azonban nem mindig tud megvalósulni. Ennek lehetnek külső és belső okai. Külső ok pl., amikor valakinek olyan sok munkája van, hogy kénytelen azt otthon is végezni. Ilyenkor szabadidejét lényegében társadalmilag kötött tevékenységekre fordítja az egyén, tehát szabadidejében is dolgozik. Belső ok lehet, ha a szabadidőben a rekreáció szemléletétől jelentősen eltérő, kevéssé hasznos tevékenységekre fordítja valaki szabadidejét. Ha pl. az egész hétvégét inaktív, passzív tevékenységekre fordítja (pl. tévénézés, számítógépezés, stb.). Ezek a tevékenységek mértékkel alkothatják a szabadidős tevékenységeink körét, azonban nagy mennyiségben mindenképp kerülendők.

14

3. ábra: Az idő felosztása

A szabadidő felhasználás esetében figyelembe kell venni, hogy mikor milyen mennyiségben áll rendelkezésünkre szabadidő. Ez megjelenhet napi, heti, havi, de akár éves ciklusban is. A szabadidő-kultúra tehát azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló szabadidő mennyiségét megpróbáljuk előre tervezni és hatékonyan felhasználni. Napi mennyiségét tekintve a hétköznapokban van a legkevesebb szabadidőnk, hiszen a társadalmilag kötött idő nagyjából 910 órát vesz igénybe (pl. munka, tanulás, közlekedés, családi programok), ez kiegészül a fiziológiailag kötött idővel, ami szintén 9-10 óra (pl. tisztálkodás, alvás, evés), mindemellett kb. 4-6 óra szabadidő marad fent. A hétvégi időszakban, a munkaszüneti napokon, az ünnepnapokon, valamint a szabadság alatt és az iskolai szünidőkben jelentősen megnő (akár a duplájára) a szabadidő mennyisége. Ezekben az időszakokban jóval több lehetőségünk van a rekreációra, a feltöltődésre, azonban látható, hogy a napi tevékenységeink közé is beilleszthető, hiszen, ha korlátozottan is, de minden napra jut szabadidő.

1.3. A rekreációhoz kapcsolódó fogalmak Az előző fejezetben részletesen tárgyalt fogalmakat célszerű kissé kiterjeszteni, hogy komplexebb képet kaphassunk a rekreációval kapcsolatban. Ebben a fejezetben röviden áttekintjük azokat a fogalmakat, amelyekkel érdemes a rekreációhoz kapcsolódó szemléletmódot kiterjeszteni. Ezek a fogalmak jól kiegészítik a rekreáció fogalomkörét, kapcsolódnak hozzá.

15

1.3.1.

Rekreatív többlet

Az idő felosztása esetében említett részek nem mindig választhatóak el élesen egymástól, illetve dinamikusan változó rendszerként viszonyulnak egymáshoz. Ilyen pl., amikor a társadalmilag kötött időben a fiziológiailag kötött időhöz tartozó tevékenységeink is megjelennek (pl. a munkaidőhöz tartozó ebédidőben étkezéssel töltött idő). Vannak ugyanis olyan szükségszerű elfoglaltságaink, amelyeknél szabadabban választhatjuk meg a tevékenység formáját, időpontját és időtartamát, ezek kevésbé kötöttek. Erre az időkeretre került bevezetésre a félszabadidő fogalom (Ábrahám és Bárdos, 2014). A fél-szabadidőben végezhetőek olyan tevékenységek, amelyek elősegítik a szomatikus, a pszichés és a szociális jó közérzetének megteremtését, és egyben rekreatív hatásúak is. Ezen elfoglaltságok űzésével javul az ember közérzete, kikapcsoluk, örömmel végezzük, mégsem beszélhetünk teljes mértékben rekreációról. Azaz a rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeinkben keletkező rekreációs hatásokat jelenti (Bíróné, 2011). A többlet megjelenhet jelesül éppúgy a kedvvel végzett munka jelleggel végzett tevékenységekben (munkahely, főzés, takarítás, fűnyírás), akárcsak a fiziológiai szükségletek kielégítésében (étkezés). Ezek fel is tölthetnek, hozzásegíthetnek egészségi állapotunk fenntartásához, örömet, sikerélményt is adhatnak, de mégsem lehet ezekben az esetekben rekreációról beszélni. A rekreatív többlet kifejezés arra utal, hogy sok esetben a kötelező (vagy fél-szabad) elfoglaltságok során is javulhat az ember közérzete (Kovács, 2004).

1.3.2.

Egészséges életmód

Az egészséges életmód szorosan kapcsolódik a rekreációhoz. A rekreáció célrendszerében és filozófiájában is benne vannak az egészség megőrzésével, esetleges helyreállításával kapcsolatos tevékenységek. A fentiekben már részleteztük az egészség fogalmát, amely gyakran orvosi kérdésként merül fel. Ugyanakkor az egészséggel kapcsolatban egy átfogó, holisztikus szemléletet célszerű követni. Az egészség nem pusztán orvosi kérdés, és nem is merülhet ki abban, hogy ha majd megbetegszünk, orvoshoz megyünk. Az sem fedi az egészség fogalmát, hogy ha éppen nem vagyunk betegek, akkor egészségesek vagyunk. Az egészségmegőrzésfenntartás pedagógiai, szociológiai, gazdasági kérdés is. Egy a rekreációban dolgozó szakember sokat tud tenni a rekreációban részt vevők egészségéért, ugyanakkor legalább akkora szükség van arra, hogy maga az egyén is tegyen az egészségéért.

16

Hazai és nemzetközi kutatások is bizonyítják, hogy sokan nem tesznek eleget egészségükért, és csak akkor kezdenek el vele foglalkozni, ha már betegek, vagy egészségkárosodást szenvedtek. Emiatt is célszerű áttekinteni, hogy melyek azok az összetevők, amelyek leginkább meghatározzák az egészségi állapotot. Ezt több tényező és ezen tényezők egymásra gyakorolt hatása határozza meg. Ezek közül ki kell emelni a genetikát, a nemet, az életmódot, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést (pl. egészségügy, oktatás), a fizikai környezet. Ezen összetevők között találhatóak olyanok, amikre kevés ráhatásunk van, nem igen tudjuk befolyásolni (pl. genetika), és vannak olyan tényezők, amelyre komolyan oda kellene figyelnünk (pl. életmód), ráadásul ezek különböző mértékben hatnak egészségi állapotunkra is (4. ábra).

4. ábra: Az egészséget meghatározó tényezők

Az ábrából látható, hogy a legnagyobb részt az életmód teszi ki, illetve még a környezet is jelentős. E két faktornak nagy befolyása van, és szerepüket tekintve a leginkább befolyásoló tényezők. Az életmódunk, azaz az egészségmagatartásunk szintén egy több összetevőt magában foglaló terület, amelyet azok a kontextuális tényezők határozzák meg leginkább, amelyek a személyiség kialakulását és fejlődését okozzák. Ezek közül a legfontosabbak:  családi háttér  iskolai légkör  kortársak  társadalom  média, divat, trendek 17

Simon (2002) 12 területet említ, amely fontos szerepet tölt be az életmódban (5. ábra). Ezek azok a területek, amelyek miatt korábban hangsúlyoztuk, hogy az egészség nem lehet pusztán orvosi kérdés. A testi nevelést érintő területeken, így a rekreációban is minden korosztályt érintően eredményesen és hatékonyan lehet egészségnevelni, azaz a személyiséget oly módon fejleszteni, hogy az egészségmagatartásban pozitív hatásokat tudjunk elérni (Pál és mtsai, 2005).

Egészséges táplálkozás Személyi higiénia

Testmozgás

Környezettisztelet

Stresszkezelés

Egészséges életmód

Együttműködés az egészségüggyel

Időben orvoshoz fordulás

Balesetmegelőzés

Kiegyensúlyozott szexualitás

Mértékletes alkoholfogyasztás

Nem dohányzás Drogtagadás

5. ábra: Az egészségmegőrzés 12 pontja (Simon, 2002 alapján)

1.3.3.

Prevenció

Prevención elsősorban a megelőzést értjük, amikor is arra törekszünk, hogy az egészségi állapotunkat hosszan fenntartsuk, megőrizzük. Latin eredetű, a „praevenire” (megelőzni) fogalomból alakult ki. Ehhez szükséges már az egészségtudatos gondolkodás és a megfelelő életmód is. Prevención azon törekvések összességét értjük, amelyek az egészség fejlesztését, megőrzését, illetve egészségkárosodás esetén az egészség mielőbbi visszaállítását, valamint a károsodás további súlyosodásnak kivédését szolgálják.

18

A prevenciót három szintre szokták osztani. Az elsődleges (primer) megelőzés körébe tartozik minden olyan tevékenység, illetve gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a deformitások, azaz az egészségkárosodás kialakulásának veszélye, tehát az elsődleges prevenció a betegségek bekövetkezését, előfordulását védi ki. Célja az egészségkárosodás és a megbetegedések kialakulásának megelőzése. Ez a leghatékonyabb az egészségvédelem szempontjából, fókuszában az egészség általános védelme áll. Minden életkori szakaszban hatékony, de a fiatalok esetében (akár már óvodás korban is) a leghatékonyabb, amikor is a káros egészségmagatartási szokások még nem alakultak ki. A másodlagos prevención (szekunder) azokat a tevékenységeket értjük, amivel a betegségeket a korai stádiumukban lehet felfedni és a további romlást megállítani. Ebben az esetben már elkezdődött az egészségkárosodás, a megbetegedés, de olyan stádiumban van, amely jól kezelhető. Cél a betegség kialakulásának kezdetén, jó esetben még a tünetek megjelenése előtti felismerés és az azonnali kezelés. A harmadlagos (tercier) prevenció – amit kurációnak/gyógyításnak is szoktak nevezni –, emiatt élesen már nem elválasztható a megelőzés, illetve a gyógyítás. A már kialakult betegségek kezelését, gondozását jelenti. Gyógyítás útján kívánja az egészségkárosodást, a betegséget, illetve a romlást visszafordítani, és a rehabilitáció segítségével visszavezetni az egyént az egészséghez. A prevenció szempontjából ez a legkevésbé hatékony, célja az egészségkárosodás, a betegség rosszabbodásának megakadályozása, a szövődmények kialakulási esélyének csökkentése. Napjainkban azért kap nagy hangsúlyt a prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási), ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén (Kovács, 2004). Azaz az egészségünkért tevés fontos része a prevenciónak.

1.3.4.

Rehabilitáció

A rehabilitáció a munka- és teherbíró képesség, az eredeti funkciók, így a sportteljesítmény helyreállítását jelenti az arra alkalmas eljárásokkal. A rehabilitáció témakörébe tartoznak azok a módszerek és eljárások, amelyekkel a betegség, a sérülés, az egészségkárosodás előtti állapot visszanyerhető. A rekreáció fontos részét képezi a rehabilitációnak, hiszen a betegségek, a sérülések egy jelentős része a rekreáció tevékenységcsoportjába tartozó testmozgásokkal, 19

testgyakorlatokkal fejleszthető, javítható. A munkára és a mindennapi teendők ellátására való alkalmasság helyreállításában a sportok és sajátos fizikai aktivitások (gyógytestnevelés, speciális gyakorlatok), a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkulturális eszközei, ugyanakkor a mindennapi tevékenységek megvalósításához szükséges képességek újbóli elérése mellett a sporttal, a rekreációval kapcsolatos képességek visszanyerésében is van szerepe. Ezen a területen ráadásul a sérülés, a betegség előtti teljesítmény és a sérülés, a betegség utáni sportteljesítmény között lényegesen nagyobb különbség (romlás) figyelhető meg, mint az esetleg sporttevékenységet, rekreációs tevékenységet nem űzők esetében.

1.4. Felhasznált irodalom Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtitkárság, Budapest Ábrahám Júlia, Bárdos György (2014): Szabadidő és rekreáció. Kultúra és közösség, 5:(1). 2529. Bábosik István (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Bábosik István (2004): A neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest. Bakos Ferenc (2002): Idegen kifejezések és szavak szótára. Második, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bánhidi Miklós (2012): Leisure és rekreáció – szaknyelvi értelmezés a külföldi irodalom tükrében. Magyar Sporttudományi Füzetek. Rekreológia, 2:56-61. Chen, W. (2001): The relationship between health education and health promotion: A personal perspective. American Journal of Health Education, 32 (6), 369-370. Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics. Champaign, IL. Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to Practice by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ. Karla Henderson (eds.)(2010): Dimensions of leisure for life. Human Kinetics. Champaign, IL. Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education. Human Kinetics. Champaign, IL. 20

Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest. Kun László (1978): Egyetemes és magyar sporttörténet. Sport Kiadó, Budapest. Pál Katalin, Császár Judit, Huszár Anikó, Bognár József (2005): A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában. Új Pedagógiai Szemle, 55:6. 25-32. Pusztai Ferenc (2003): Magyar értelmező kéziszótár. Második, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. Simon Tamás (2002): Nem könnyű a kamaszt egészségnevelni. Egészségnevelés, 43:5. 208-211. Takács Ferenc (1999): A kultúra és a testkultúra távlatai. In: (szerk. Mónus A.) III. Országos Sporttudományi Kongresszus Kiadványkötet. I. kötet. 49-55. Takács Ferenc (2005): A kultúra történeti formái és a testkultúra. Kalokagathia, 1-2. 7-14. Takács Ferenc (2007): Szomaesztétika – egy új sport diszciplína körvonalai. Kalokagathia, 12. 59-67. Tótfalusi

István

(1015):

Magyar

etimológiai

nagyszótár.

http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=r&qsearch=&qdetail=9479 letöltés ideje: 2015.08.18. World Health Organization (1986): The Ottawa charter for health promotion. Ottawa: Canadian PublicHealth Association. World Health Organization (1997, July 21 – 25): Jakarta declaration on leading health promotion into the 21st century. Fourth International Conference on Health Promotion: New Players for a New Era -Leading Health Promotion into the 21st Century, Jakarta, Indonesia. World Health Organization. (1947): Constitution of the World Health Organization. Chronicle of the World Health Organization, 1:1-2. 29-43. World Health Organization. (1998). Health promotion glossary. Retrieved July 20, 2009, from http://www.who.int/hpr/NPH/docs/hp_glossary_en.pdf.

21

Boda Eszter, Bíró Melinda, Révész László

2. A REKREÁCIÓ KIALAKULÁSA, TÖRTÉNETE 2.1. A rekreáció kialakulása A rekreáció kialakulása és meglétének szükségessége teljesen más súllyal jelenik meg az egyes történelmi időkben. Fogalma a modernkor terméke, jóllehet a gyökerét egészen az őskorig visszavezethetjük, tehát mint pihenés az emberrel egyidős. A rekreáció, ahogyan azt már korábban is említettük, latin eredetű szó, ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett, azaz kikapcsolódást, pihenést, mással való foglalkozást (szabad felhasználású időt, mellyel az egyén maga rendelkezett). Az etimológiai meghatározás, miszerint vissza-alkotást, az eredeti állapot visszaállítását jelenti, nem túl szerencsés, mert beszűkíti a fogalom korlátait (Fritz, 2006). Az embernek mint társadalmi lénynek az a feladata, hogy munkájával el- és fenntartsa magát, illetve eltartsa (vállalt) családját. Ez a munkavégzés az emberi lét lényegi eleme, végigkíséri az emberiség történelmét, azonban koronként változott a jelentősége és mértéke (Fritz, 2006). A rekreációs mozgalom az iparosodás és az urbanizáció okozta ártalmak kivédésére koncentráltan kezdett kialakulni világszerte eltérő időben és ütemben. Míg az USA-ban már az 1930-as években szakemberek segítették a szabadidő megfelelő és minőségi szervezését, rekreációs létesítmények épültek, addig Európába később gyűrűzött be az „őrület”. Lássuk most részletesen fejlődésének ívét a különböző korokban, kezdetben szabadidőként definiálva a rekreáció fogalomkörét.

22

2.2. Az őskori ember szabadideje (a rekreáció gyökerei) Az első, amit mindenképpen meg kell említenünk, az az Australopithecus emberfélék csoportja. Nekik már sikerült olyan életritmust kialakítaniuk, amelyben helye volt némi szabadidőnek is. Ezt azáltal tudták elérni, hogy a vadászatban a csapatmunka primitív kezdeményeit alkalmazták, vagyis közösen nyomot olvastak, lesben álltak, vadászatot terveztek, bekerítették majd megölték a nagy vadakat. Az együttes vadászattal és különféle szerszámok készítésével illetve alkalmazásával hatékonyabban, rövidebb idő alatt el tudták végezni a létfenntartáshoz elengedhetetlen tevékenységeket, s az így fennmaradó időt a törzsi szokások gyakorlására fordították. Ezek a tevékenységek már a létfenntartáson túli időhöz tartoztak, így a kezdetleges szabadidő alapjaként jelenik meg. A következő fontos állomás a tűz felfedezése és használatának megtanulása volt. A Homo Erectus nevéhez köthető ez a fontos lépcsőfok. A tűz ismeretével az ember lakóhelye meleg és világos lett, a lobogó tűz biztonságot nyújtott a vadállatokkal szemben, és még több szabadidőt élvezhetett ősünk. Új feladatként ugyan őriznie kellett a tüzet (vagyis a tűz körül ültek, ezáltal kezdetleges társasági életet éltek), azonban új ismereteinek köszönhetően nem függött már olyan nagymértékben a nap mozgásától, világító és melegítő erejétől, ami azért volt nagyon fontos, mert így tervezhetett az esti, sötétedés utáni órákra is tevékenységeket. Ekkor terjedtek el a rituálék és a szertartások a törzsi élet szórakoztatására, kikapcsolódására. Margaret Mead könyvében leírja, hogy Samoa szigetén az egyszerű társadalmakban időben is jelentősen elkülönül a szabadidős tevékenység, mely leginkább az esti órákra korlátozódik. „Kora este a közösség gyülekezni kezd, a halászok visszatérnek a tengerről és mindenki hozzákezd az ilyenkor megszokott fő tevékenységtípusokhoz (evés, ivás), a gyerekek körjátékoznak, a közösség „vénei” tanácskoznak, a férfiak megbeszélik a másnapi terveket. Gyakori tevékenységforma még a zenélés és a táncolás is. Speciális alkalmakkor, ünnepeken és egyéb közösségi eseményeknél a rituális tevékenységeket viszont együtt végzik.” (Mead, 1928, idézi: Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A tűzfelfedező ősünk után a crô-magnoni ősemberről is ejtsünk néhány mondatot, aki külsőleg már nagyon hasonlított a mai kor emberéhez. Néhány jellemzője: csoportokban vadászott, rajzolt, barlangrajzokat festett, melyek feltételezni engedik, hogy elődeinél több sza-

23

badidővel rendelkezett. Életformája egy adott területhez kötötte a közösséget, ami falualapítást, közös lakókörnyezetet eredményezett (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Az újkori ember esetében beszélhetünk gyakorlatilag először kezdetleges rekreációról. Képes volt a primitív írásra, a művészetekre, a vallási szertartások tartására, megtanulta az együttműködést a tevékenységek tervezésében és koordinálásában, s ez még több pihenőidőt tett lehetővé számára, így pedig megjelentek a kikapcsolódódás és a szórakozás elemei is. Érdekesség, hogy jelenleg az egész világon kevesebb mint negyedmillió ember, a Föld lakosságának mindössze 0,001 százaléka él elsősorban vadászatból és gyűjtögetésből (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011), míg korábban a túlélés alapját lényegében ez adta. Összegezve tehát elmondható az őskorról, hogy az ősközösség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét, vagyis munkáját, napi tevékenységeit ez adta. Ahhoz, hogy egy férfi újra és újra tudjon halásznivadászni, védelmezni a törzsét és annak életterét, illetve egy nő gyűjtögethesse a növényeket, bogyókat és gombákat, nevelhesse a gyermekeket, újra és újra megfelelő munkavégzésre alkalmas állapotba kellett kerülnie. Ennek két alapvető feltétele volt. Első a megfelelő táplálékhoz jutás (vagyis az energiapótlás), második pedig a „megújulást” szolgáló alvás (vagyis a regeneráció) volt. Ebben a korban tehát elsősorban az életben maradásért, az egyed- és fajfenntartásért fáradozott az ember minden nap. A pihenés szolgálta a regenerációt, a helyreállítódást, az állandó munka feltételét. Ez a mai értelemben vett rekreáció egy részét jelentette. Felfedezhető benne tehát a mai klasszikus rekreáció-fogalom alapja (a munkavégző képesség (funkció) megteremtése, helyreállítása és növelése, valamint a pihenés). Az ősközösségben élők számára már ekkor megjelent az igény a kikapcsolódásra. A törzs fontos eseményeikor, például a nagyvadak elejtésekor vagy egy ellenséges törzs legyőzését ünnepségekkel, rítusokkal, valamint az avatási próbák, a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események – törzsi szokások, rituálék – megtartásával az őskor embere kikapcsolódott, szórakozott (Fritz, 2006). Így bővült tovább a rekreáció fogalma a funkció mellett immár a motivációs tényezővel.

24

2.3. Az ókori idők szabadidőszokásai Az időszak jeles filozófusai más-más szemszögből tekintettek a „szabad-időre”. Úgy vélték ez azt jelenti, mi magunk vagyunk szabadok, hiszen önmagunk idejével szabadon rendelkezünk. Arisztotelész azonnal megfogalmazta a lényeget. Szerinte ahhoz, hogy valaki elmélkedni, gondolkodni tudjon, szabadidő szükséges. Úgy vélte a „ráérő idő” foglalja magába az élvezetet, a gyönyört és a boldog életet. Mindez pedig nem az elfoglalt, hanem a ráérő idővel rendelkező emberek osztályrésze (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A kor másik jeles filozófusa, Platón különbözőképpen látta a szabadidő lényegét. Szigorú állami ellenőrzés alá vonta, és merev szabályok közé kényszerítette. Véleménye szerint az ember bábu, vagyis az istenek eszköze, játékszere, és ezért ráérő idejét saját rendeltetésének megfelelően kell eltöltenie, azaz arra kell törekednie, hogy kivívja az istenek jóindulatát. Ez a fő jellemzője az ideális platóni államnak. Innen eredeztethető a sok-sok vallási ünnep áldozati szertartásainak, dalainak, körtáncainak szükségessége (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Az egyik legfontosabb vallási szertartás az ókori görögök életében a három napos Dionüszosz-ünnep volt. Az ilyen jellegű jeles napok segítették például olyan kulturális értékek kibontakozását, mint a mitologikus témákat feldolgozó népi színjátékok, amelyek évszázadokon át döntő szerepet játszottak a színházművészet és a drámairodalom fejlődésében. A kulturális fejlődés mellett a hellenizmus és a római császárkor időszakára a harci játékoktól kezdve (gladiátor játékok, fogathajtó versenyek, cirkusz, stb.) a magas szintű szellemi képességeket igénylő feladványok megfejtésén át egészen a sportversenyekig, a különböző játékoknak, szabadidős tevékenységeknek egész tárháza alakult ki (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A szabadidős sporttevékenységek mellett természetesen az olimpiai eszme sem elhanyagolható. A bajnokok versenyének megtekintése (kizárólag a férfiak kiváltsága volt még ekkor) rekreációs elfoglaltságnak tekinthető a mai fogalom szerint. Huizinga holland történész (1944) úgy fogalmazott, hogy az ókori társadalmak kultúrájában a sportversenyek és a különböző szerencsejátékok/fogadások az uralkodó rétegek társas együttlétének és közösségi életének, szórakozásának sajátos területeként jelentek meg, mely virágkorát a Római Birodalom hanyatlásának időszakában élte. Nem véletlen, hogy a szellemi 25

és fizikai képességeket egyaránt megcélzó versengések és verseny jellegű játékformák szorosan kötődtek a görög és római társadalom ünnepeihez, amelyekben közvetlenül is érvényre jutottak a közösségi érzés erősítésére irányuló törekvések (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Homo ludens (1938) című művében található az alábbi idézet, mely érzékletesen szemlélteti az antik kultúra pusztulását: „Templomok hagyományokba dermedt, babonákkal telt kultuszok számára, csarnokok és bazilikák olyan állami és igazságszolgáltatás számára, amely a társadalom téves politikai és gazdasági berendezése közepette lassanként a kiszipolyozás és erőszak rendszerévé vált, cirkuszok és színházak véres és ledér játékok, felületes darabok számára, fürdők, inkább elpuhító, mint edző testkultúra számára, mindez együtt nem igazi jó kultúra. Mindez nagyobb részben a dicsekvésnek, hiúságnak, életélvezetnek és hírnévhajhászásnak szolgált csupán. A Római Birodalom belül üres, kivájt test volt” (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Itt már érzékelhető, hogy jönni fog valami új, jönnie kell valami újnak, valami változásnak. Összességében tehát az antik kultúrában (görögök és rómaiak) az őskorban szárnyait bontogató szórakozás, örömszerzés és kikapcsolódás került az előtérbe, vagyis a rekreáció motivációs tényezője vált fontossá a funkcióval szemben (Kovács, 2004). A szabadidős tevékenységek szorosan összefonódtak a vallási, művészeti és művelődési tevékenységekkel. Az extázis-, a mámorkeresés (hedonizmus), a művészetekről, valamint a tudományokról folytatott beszélgetések, akárcsak a cirkuszi, színházi és sportesemények látogatása, a nagy lakomák és mulatságok, a virágzó fürdőkultúra hozzá tartoztak kikapcsolódásukhoz, s ez boldoggá tette az ókor embereit (Kovács, 2004).

2.4. A „sötét középkor”: differenciálódó szabadidő-kultúra A középkorban elkezdődött a szabadidő-eltöltés módjának társadalmi rétegek, illetve osztályok szerinti differenciálódása, s míg az antik kultúrában ez nagyjából egységes volt, addig ebben a korban viszonylag jól elkülönült már egymástól a lovagi, az udvari-nemesi, a népi és a középkor vége felé kialakuló városi-polgári szabadidő-kultúra. A kikapcsolódásra, „rekreációra” fordított szabadidős tevékenységek is differenciálódtak (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A korra jellemző munkatevékenységeket elemezve kiderül, hogy például egy átlagos kézműves a középkori Párizsban körülbelül ugyanannyi órát dolgozott egy év alatt, mint amennyit egy nyugat-európai munkás 1955 és 1970 között. Ez 26

így első olvasatra igen érdekesnek tűnhet, a különbség azonban nem a ledolgozott órák menynyiségében van/volt, hanem az időbeosztás szerkezetében. Míg a középkori munkás akkor és annyit dolgozott, amennyit megköveteltek tőle, vagyis mikor kellett, látástól vakulásig, máskor pedig akár hosszabb ideig is pihent. A régi időkben csak a vásár- és ünnepnapok voltak szabályszerűen kiiktatva a munkából, de az ünnepnapok száma jóval több volt. A középkorban tehát mondhatni a szabadidőt egyre inkább a vallás, a vallási ünnepek és az egyház által közvetített világkép/értékek határozták meg (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Vagyis a hétköznapok, a szabadidő, az ünnepek, az emberi élet egészének legfőbb szervezőjévé maga az egyház vált. Az ókorban jellemző mámor- és extáziskeresést felváltotta a túlvilágra való készülés, konszolidáltabbá vált a szórakozás. A „dolgozzál és imádkozzál, imádkozzál és dolgozzál” eszme uralkodott a szabadidő értelmezésében is. Aquinói Szent Tamás szerint a szabadidő legfontosabb célja a bölcsesség megszerzése, melyet közösségben végezve nagyobb sikerrel érhetünk el (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Összefoglalva tehát a középkor emberének életébe a vallásnak köszönhetően beépült egy további pihenési lehetőség, egy rekreációs nap. Ez a 7. nap szentsége volt, ami minden jelentősebb vallásban megtalálható. Minden munkára fordított idő megmaradt a mintegy félnapos, napi 12-14 órás mennyiségnél. Az őskorban szokásos rituálés ünnepek sora bővült a vallás által (karácsony, újév, húsvét), emellett elterjedt a családi ünnepek, esküvők, keresztelők, halotti torok megtartása is. Az élet (a termelés) jelentősebb időszakait lezáró vásárok és bálok (farsangi, arató, szüreti stb.), a hozzájuk kötődő cirkuszi mutatványok mind-mind a szórakozást, a kikapcsolódást szolgálták. A rekreáció elsősorban funkcionális fogalma, mely szerint a munkavégző képesség helyreállítását szolgálja, kiegészült tehát egy motivációs hatású elmélettel: Felfrissülés, felüdülés, szórakozás (motiváció): – mindennaposan; – intervallumosan (7. nap, vásár- és ünnepnapok) A rekreáció mint a szabadidő része tehát azóta létezik, amióta az embernek szabadideje van, s azzal többé-kevésbé maga rendelkezik. Mint szórakozás, minden társadalomban jelen van, de a társadalmi rétegek sajátosan eltérő életlehetőségei és szokásai szerinti változatokban (Kovács, 2004). 27

2.5. Az újkor: a minőségi szabadidő-eltöltés igényének születése Nézzünk néhány fontos mérföldkövet erre a korra vonatkozóan. A humanizmus például nem csak a szabadidő fogalmának tartalmát változtatta meg, hanem a rá vonatkozó nézeteket is. Az ember jogait és érdekeit hangsúlyozták megalkotva ezzel a harmonikus személyiség ideálját. Ennek megvalósításához a „rekreációs” tevékenységeket összekapcsolták a szabadidővel. Ez az ideál azonban csak a társadalom kiválasztottjaira volt érvényes, nem akárkire. A humanista kultúra individualista jellege nagy hatást gyakorolt a későbbi burzsoá individualizmusra, amely a kapitalizmusban az életmódnak és a szabadidő felhasználásának alapjává vált (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A reneszánsz kori filozófusok közül Morus Tamás Utópia című művét kell kiemelni. Az Utópiában a szerző leírja, hogy szabad, sőt egyenesen következményektől mentesen „kell” a szabadidő jelentős részét a gyönyör „hajhászásával” tölteni, ugyanis a legfőbb cél a boldogság állapotának elérése. A mű egyfajta szabadságot engedélyez az embereknek. Dönthetnek arról, mit akarnak, és mit nem akarnak csinálni szabadidejükben. John Locke is hasonlóan gondolkodott. Szerinte az embert mindennapi tevékenységeiben, szabadidejének eltöltésében a saját gyönyörűsége és boldogsága utáni vágya motiválja. „Az igaz boldogság keresésének szükségszerűsége minden szabadság alapja, nincs más dolgunk tehát, mint keresni a boldogságot, mely által szabaddá válhatunk.” Érdekes, hogy azért nem mindenféle gyönyört engedélyez ő sem. Ennek határperemét úgy fogalmazta meg, hogy azok „a kikapcsolódási formák, melyekkel örömet akarunk szerezni magunknak, semmiképpen sem válhatnak szenvedélyünkké”. „A szenvedélyeinken való uralkodás a megfelelő mód szabadságunk nemesítésére.” (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Jelentős fordulópont volt a szabadidő/rekreáció fogalmának formálásában az ipari forradalom (1750-1780). De hogyan hatott a gépesítés az emberek mindennapjaira? Jellemzői és technikai vívmányai közé tartozik a gőzgép (Watt, 1769), a textilipar gépesítése és húzóágazattá válása (pl. mechanikus szövőgép), az acélipar virágzása, a gőzhajó (Fulton, 1807) vagy a gőzmozdony (Stephenson, 1814) megjelenése, melyek a közlekedés tömegesítését forradalmasították. Életmódbeli hatásai jelentősen érezhetők voltak, elindult az iparosodás. A gyárak létesítésével megnövekedett munkaerőigény maga után vonta a gyárak köré települést (urbanizáció). Ez alapozta meg a városiasodást. Zsúfolt életterek (városok) kezdtek kialakulni, ahol 28

a bérmunkások heti 6 napon keresztül napi 10-14 órát dolgozva élték mindennapjaikat. Civilizációs fejlődésünk egyik legjelentősebb előnye, hogy a korábbi időszakokhoz képest társadalmi mértékben megnőtt a szabadidő mennyisége. Hogyan lehetséges ez a 6 napos munkahét mellett? Az urbanizáció áldásos hatása következtében ugyanis az addig ingázásra fordított időt „megspórolták” a munkások, azaz az utazásból fennmaradó idő szabadidővé konvertálódott. A probléma ott kezdődött, hogy az emberek tömegei nem tudták, hogyan töltsék el ezt az időt, hiszen addig csupán egy szűk réteg, a „kiváltságosok” engedhették meg maguknak, hogy legyen szabad felhasználású idejük, és odafigyeljenek szabadidő-eltöltési szokásaikra (Kovács, 2004), éppen ezért nem nagyon átgondolt, tervezett módon töltötték szabadidejüket. A gyári munka monotonitása, az életkörülmények rohamos romlása (egyre fogyó zöld terület, koszos levegő, szűk terek, stb.) és a megnövekedett szabadidő rossz kihasználása kezdte felébreszteni az embereket, hogy változás kell! A változás igénye pedig a rekreáció fejlődésének kedvezett.

2.6. A 19. század: „újratermelő” szabadidő jelleg, a modernkori rekreáció születése A 19. század közepére az ipari forradalmak kiterjedtek egész Európára, a nehézipar mindenhol a gazdaság alappillérévé vált. A technikai fejlesztések, illetve a tudományos felfedezések gombamód szaporodtak Angliából indulva. Hívószavai az elektromosság, a távközlés és a motorizáció voltak. Jelentősebb találmányok például: robbanómotor, szénszálas izzó, fonográf, telefon/telefonközpont, motor-gépkocsi, rádióaktivitás, repülőgép, stb. Az életmódban az új találmányok következtében bekövetkező elkényelmesedés és csökkenő fizikai aktivitás volt a jellemző. A munkásság élete javult az első ipari forradalomhoz képest, mely a célzottabb és jobb táplálkozásnak volt köszönhető (az asszonyok megtanultak egészségesebben főzni). A városi életben a kávéházak és pubok/sörözők lettek a társas élet színterei. Mindezek megalkották a kényelmesen élő, egyre elhízó modern embertípust. A szabadidő a munka negatívjává vált, a szabadidős tevékenységek csupán származtatott, másodlagos, kiegészítő, kompenzáló, „újratermelő” jelleget öltöttek (Kovács, 2004). Az újabb fejlődésnek köszönhetően tovább halmozódtak az egészségkárosító hatások, melyek egyre romló életvitelt eredményeztek. Több oldalról igyekeztek visszafordítani az átlagember romló egészségügyi állapotát. A „Ki a városból, vissza természetbe!” hívószavak 29

egyértelműen az urbanizáció okozta ártalmakat próbálta ellensúlyozni. Szaporodni kezdtek az ipari és kereskedő városok polgárainak rekreációs jellegű sporttársulásai (főként alpinisztika, evezés, kerékpár, turisztika területen). A vallás is felkarolta az ügyet, és a tevékeny szabadidő (mondhatni rekreáció) biztosításával próbálta egyházához csábítani az embereket. Így jött létre például 1844-ben a YMCA nevet viselő protestáns ifjúsági szervezet (Young Ments Christian Association). Ők kezdetben a templom mellett alakítottak ki játszótereket, versenypályákat és üdülőparkokat, majd később a táboroztatásban találták meg a városi életmód ellensúlyozásának kiváló eszközét. A város „élhetővé” tétele mozgalom a másik jelentős kezdeményezés ebben az időszakban. Pihenő- és üdülőpark építési láz tombolt világszerte a nagyvárosokban. Ekkor épültek olyan neves parkok, mint például a Central Park New Yorkban, vagy a Hyde Park Londonban. Nem várat sokat magára a rekreáció elméleti megalapozása és irodalma sem. Hartwick Emil Woran wir leiden (vagyis „Miben szenvedünk”) című könyve (1881) ismerteti elsőként az ipari civilizáció ártalmait, s a rekreációt mint a megelőzés lehetőségét. Fontos lépésként meg kell említenünk, törvénybe foglalták, hogy a szövetségi államoknak kötelességük gondoskodni olyan társaságokról, amelyek szakszerűen felszerelt játszótereket létesítenek. Az első szervezet az American Association for Health Physical Education and Recreation (AAHPER) volt, de létrejöttek területi és nemzeti rekreációs szervezetek is Európa-szerte. Az 1800-as évek végére már az iskolába is kezdett begyűrűzni a rekreáció és annak fontossága, John Dewey „Iskola és társadalom” című könyvében például az iskolának a rekreációra felkészítő feladatait elemzi. Az amerikai származású orvos, Gulick megteremti a területi rendszerű rekreációs mozgalom elő modelljét (Kovács, 2004). Mozgalmas időszakon van túl a fogalom fejlődése, de a fejlődés szerencsére itt sem állt meg.

2.7. A 20. század: szabadidő-kutatások, napjaink rekreációja A 20. század elején a nagy ipari központok munkásai számára a szabadidő újra csupán álom volt. Mindeközben új és fontosabb szerepkörhöz jutott a szabadidő. Már nem csak hétköznapra és ünnepnapra tagolták az emberek idejét, hanem munka- és szabadidőre is. Az új tendenciák egyaránt kezdtek kiterjedni a társadalom alsó és felső szintjére. A felső rétegekben olyan új „osztály” jött létre, amely szinte korlátlan szabadidővel rendelkezett. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően a társadalom középső rétegeinek is egyre több szabadideje lett. A 30

munkásosztály életkörülményeit is igyekeztek javítani. Szabályozták a munkaidőt, és munkásjóléti intézkedéseket hoztak. A munkáltatók kezdték felismerni, hogy a jól képzett, stabil (és esetünkben legfontosabb, hogy) szabadidővel is rendelkező munkások eredményesebben termelnek (munkahelyi egészségfejlesztés alapjai). A munkások egészségi állapota és munkavégző képessége ekkor vált először fontossá. A 20. század második felére ennek köszönhetően a munkásság is egyre növekvő szabadidővel rendelkezett (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Ettől kezdve indult útjára a szabadidő-kutatás, és egymást követték az újabb és újabb vizsgálatok és megfogalmazások. Úgy vélték például, hogy szükségessé vált megkülönböztetni az addig csupán és egyszerűen „szabadnak” nevezett idő két fajtáját (vagyis a free time-ot és a leisure-t) (Kovács, 2005). A free time az egész időmennyiség, amely legalább olyan értelemben kötetlen, hogy nem köti a munka kötelezettsége, azaz a társadalmilag és a fiziológiailag kötött idő felett van. A leisure viszont minőségileg meghatározott, az önmegvalósulás és önmegvalósítás, a szabadság és a „flow” birodalma, vagyis az igazi mai értelemben vett szabadidő, melyben a rekreáció meg tud valósulni (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Sebastian de Grazia Pulitzer-díjas amerikai szerző „Of Time, Work and Leisure” című 1962-es művében a következőképpen írt erről: „Mindenkinek lehet szabadideje, de nem mindenkinek lehet leisure-je” (de Grazia, 1962). Ezzel is utalva arra, hogy a leisure sokkal több a puszta szabadidőnél, az embernek itt van lehetősége a rekreációs tevékenység megvalósítására, melyhez szükséges a motiváció és a belső igény. Az egyik leghíresebb szabadidő-kutató, a francia származású Dumazedier felfogásában számos ponton elkülönülnek a szabadidő típusai. Megkülönbözteti egymástól a passzív és az aktív pihenést, a szórakozással és hobbival, alkotással töltött szabadidőt, az otthon és „házon kívül”, továbbá az egyedül, a családdal és a különböző közösségekben végzett tevékenységre fordított időt. Használatba vezette az „igazán szabad” és a „félszabadidő” fogalmait. A „félszabadidő” az elkerülhetetlen járulékos tevékenységek meghatározására szolgál (felkelés, lefekvés, biológiai szükségletek, a munkahelyre és onnan való visszautazás, orvosi vizit, házimunka, kényszerű látogatások) (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Dumazedier három funkcióját különíti el a szabadidőnek, ezek (rekreáció alapjai tehát itt is fellelhetők): – a személyes fejlődés biztosítása, azaz a pihenés, 31

– a szórakozás, és – a felüdülés-felépülés, azaz az önfejlesztés, önfejlődés. A pihenés lényege az elfogyasztott energiák visszaszerzése, a fizikai és a mentális fáradtságtól való szabadulás. A munkafeszültség okozta megerőltetés után a szervezet normális állapota a pihenés által áll helyre, mely szintén funkciója. A pihenés szolgálja tehát a fiziológiai egyensúly megteremtését és az ellazulást, feszültségoldást. A szórakozás célja a munka és az életvitel egyhangúsága okozta unalom feloldása, a változatos tevékenységformák gyűjtőkategóriája. A szórakozás periodikus szakítást jelent a megszokott és rendszeres tevékenységekkel, melyek esetenként egysíkúvá teszik a mindennapokat. Napjainkban gyakran pejoratív értelmű is a fogalom, amelyhez az értéktelenség társul. A gond akkor keletkezik, amikor a szórakozás a szabadidő eltöltés kizárólagos formájává válik, ezáltal nem jut idő a többi funkcióra. Ez gyakran a féktelen bulizásban, az érték nélküli tevékenységekben jelenik meg. Természetesen a kulturált szórakozás, az egyén és a közösség fejlődését szolgáló tevékenységek fontosak a rekreáció szempontjából. Az önfejlődés, önfejlesztés során az ember szabadidejében bővítheti ismereteit, fejlesztheti képességeit. Ez lehetőséget teremt számára a rutinok és sztereotip viselkedésminták szűk kereteinek tágítására, a világ és önmaga megismerésére, adottságai kipróbálására érdeklődési körének megfelelően. A jelen kor kihívásainak megfelelően ide tartozik az élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning) megvalósítása. Erre azért van szükség, mert a körülöttünk lévő társadalmi és tudományos környezet rohamosan fejlődik, változik, bővül. Ezt a változást pedig ismeretszerzéssel tudjuk követni. A rekreáció területére kimondottan jellemző a gyors változás, emiatt mindenképp követni szükséges ezeket a tendenciákat. Újabb mérföldkőnek számított az információs forradalom (1975-), mely az addigi munkát központba állító nézetekkel szemben az „információs társadalom” modelljére épít. Az információ megállíthatatlan, nagy sebességű áramlása köszönhető volt elsősorban a számítógép, a mikroprocesszorok és chipek, később a mobil és az internet megjelenésének. Az információs társadalom „az intellektuális kreativitást virágoztatja fel”. A tudás és az információszerzés növekvő súlyával az anyagi és nem anyagi termelésben átalakult maga az emberi munka is. Nő a szellemi munka értéke és területe, ahol a „vegyes munkák” terjedésével még a maradék fizikai munkavégzést is kiegészíti az információfeldolgozás (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). 32

Ez alapozta meg gyakorlatilag a szabadidő új státusát és jegyeit, átalakította a munka és szabadidő kérdésköreit. A szabadidő innentől kezdve már nem a munka alól „felszabadított idővel” volt azonos, és ezzel párhuzamosan lehetetlenné vált az időnek munkaidőre és szabadidőre való felosztása is. Így nem lehetett olyan egyszerűen kijelenteni, hogy a hosszú munkaidő miatt valakinek kevesebb szabadideje volt nap mint nap. Ennek következtében a rekreációs tevékenységek egyre inkább réteg-specifikussá váltak. Ez az új értelmezés a szabadidőt három részre osztja, azonban Dumazediertől eltérően az alábbiakra: a pihenőidőre, vagyis a szó hagyományos értelmére. Ez foglalja magába a pihenés és a játék formáit, ezek azonban nem elégségesek még a szabadidő teljes értelmezéséhez és kitöltéséhez. A másik jelentős rész jelenti a tanulást. Az információ folyamatos és gyors áramlása és a technika rohamos fejlődése generálja, hogy egyre több ember tölti szabadidejét a modern technológiák eszközeinek megismerésével, használatuk megtanulásával. A szabadidő harmadik része a jobb társadalmi élet elérését hivatott szolgálni, a társadalmi tevékenységek megismerésére vonatkozó információgyűjtést és -elemzést, valamint a jövőre vonatkozó terveket és elképzeléseket (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

2.8. Napjaink rekreációja Stewart Seth, 1907-ben megindítja az első rekreációs folyóiratot, előbb Playground, majd Recreation címmel. Az I. világháború előtt elindult valami visszafordíthatatlan. A háborúk sajnos tovább emelték a rekreációra rászorulók számát. Az USA-ban 1935-ben létrehozták a Central Council of Physical Recreation-t, ami a világ első hivatalos rekreációs szervezete. Feladata a szabadidő-tevékenység szervezése, a létesítmények és a szakember-gondok orvoslása, valamint a rekreáció összehangolása az iskolai testneveléssel (Kovács, 2004). A II. világháborút követő tudományos és technikai forradalom káros hatásai elképesztő mértékű egészségromlást eredményeztek a népesség körében. Az ötvenes évek Amerikájában több áldozatot követelt az infarktus, mint ahányan a háborúban meghaltak (!). A koreai háború után nyilvánosságra hozott erőnléti vizsgálatok csapnivaló eredményei az egész amerikai közvéleményt megdöbbentették (például: a 6-16 éves korú iskolások edzettségi szintje 10%-kal maradt el az európai gyerekekétől). Eisenhower, az USA akkori elnöke 1956-ban fittségi konferenciát hívott össze, amelyen erőnléti offenzívát hirdettek meg elsősorban az ülő életmód, a

33

közlekedési elpuhultság és az akkor divatos ifjúsági pinceklubok egészségtelen szokásai ellen (Gáldi és Kovács, 1991). Az 1960-as évek rekreációs élharcosa J. F. Kennedy volt. Ő vezéralakja lett az USA fittségi mozgalmának az elnökjelöltsége alatt írt Pulitzer-díjas cikkével, melynek címe „Az elpuhult amerikai”, majd elnökként az államok fittségi mozgalmainak támogatásával példát mutatott a politikusok és az államfők számára. Ezt igazolja, hogy egy tévéműsorban élő adásában szívta el az utolsó szál cigarettáját, és akkor este több millióan cselekedtek hozzá hasonlóan (Dobozy és Jakabházy, 1992). Elnöki tanácsadó szervként létrehozták az Amerikai Fizikai Erőnlétkutató Bizottságot, és a rekreációs szervezeteket beléptették a Nemzeti Nevelési Szövetségbe. Kerékpáron a fittség felé akciót szervezett a lakosságnak. Nixon elnök az Erőnlétkutató Bizottságot országos hatáskörű tanácsadó és felügyelő szervezetté alakította, melynek egyik fő feladata az ifjúság erőnlétének fokozásával kapcsolatos intézkedések kidolgozása volt. A táplálkozás területén is próbálták felvenni a kesztyűt, először szénhidrát ellenes (60as évek), majd a húsmentes (70-es évek), végül koleszterin, dohányzás és alkoholellenes hadjárat indult (80-as évek). A táplálkozás központba állítása napjainkban is fontos, hiszen a beszámolók szerint az amerikaiak nagytöbbsége (10 emberből 8?) amorfan elhízott. Szerencsére nem csak elnökök álltak az egészségvédelem mellé, hanem kiváló szakemberek, hírességek és orvosok is fáradoztak a lakosság fittségi állapotának javításán. Ilyen jelentős személy volt például Kenneth H. Cooper orvosprofesszor, aki az aerob testedzés mindennapjainkba illesztésének szükségességét hangsúlyozta. Aerob edzésprogramját a légierő és a haditengerészet katonáit vizsgálva fejlesztette ki és tökéletesítette. A szervezet állóképességének javítására gimnasztikai gyakorlatokat alkalmazott magas ismétlésszámmal, pihenő idő nélkül, heti 3-4 alkalommal és alkalmanként 40-50 percen keresztül. Módszerét később a NASA űrhajósainak kiképzésében is használták. Nevéhez fűződik továbbá a „The Aerobics Program for Total Well-Being” című könyv („A tökéletes közérzet programja”, 1982), melyet a rekreáció bibliájaként is szoktak emlegetni. Ebben részletesen ír a testmozgás mellett a minőségi étkezés és az érzelmi egyensúly fontosságáról és szabályairól is (Katona, 2013). Napjainkban a legmeghatározóbb sport-rekreációs nemzetközi szervezet az International Sport for All Federation. A szervezet alapdokumentumát az Európa Tanács 1975-ben Brüsszelben tette közzé European Sport for All Charter címen, amiben a lakosság rendszeres fizikai aktivitásának, sportolásának fontosságát rögzítették (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, 34

Gáldi, 2011). 1977-ben a WHO (World Health Organisation) meghirdette az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot, mely főként az egészséget befolyásoló életmód, az egészségre ható rizikófaktorok és a környezet, az ellátórendszerek és a kormányok multiszektorális egészségpolitikájának területeit célozták meg (Kovács, 2004). Európában a skandináv országok jártak élen a rekreáció kialakulásában és továbbfejlesztésében. Norvégiában 1960–1966 között a lakosság 10%-át, 1967–1972 között a lakosság 30 %-át, 1973–1982 között pedig a teljes lakosság 62 %-át kapcsolták be a mozgásos rekreációba. Svédországban több mint 5000 rekreációs csoportot hoztak létre, amivel a felnőtt lakosság közel 50 %-ának a rendszeres sportfoglalkoztatását oldották meg. Finnország 1982-től négyévenként országos testnevelési és sportfesztivált rendezett, melyek hasonlítanak az egykori szocialista „szpartakiádokhoz”, azzal a megkötéssel, hogy itt nem a bajnokok kiválasztása és ünnepi demonstrálása a cél, hanem a tömegek rendszeres foglalkoztatása (Kovács, 2004). Összefoglalva tehát a fejlett világban egyaránt megnőtt az emberek szabadideje és vásárlóereje. A fő kérdés az lett, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni. A civilizációs fejlődés számos pozitív változást hozott az emberek életébe. A tudományos-technikai forradalom révén megvalósult nagyvárosi életforma kialakulásával kezelhetővé vált a demográfiai robbanás, vagyis többen és tovább élhetnek a földön (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A gépesítés miatt a munkásoknak kevesebb fizikai erőkifejtést kell tenniük munkájuk során. A közlekedés és a telekommunikáció fejlődése szinte lebontotta a távolsági és időkorlátokat. A mezőgazdaságban használt újításoknak köszönhetően soha nem látott termésátlagok produkálhatók. Az előnyök sajnos negatív hatásokat is generáltak, mondhatni átokká váltak, melyek nagyban károsították az emberek életminőségét. Ezek egyike a mozgásszegény életmód (Homo Sitting – Kovács, 2004) például éppen a gépesítés és az automatizálás következményeként jött létre. Nagy hiba lenne azonban kizárólag az urbanizációra fogni a probléma keletkezését. Nagyobb felelősség terheli a szabadidős eszközeivel nem jól gazdálkodó embert, hiszen mint arról korábban részletesen írtunk, a modern sport kialakításával az urbanizációban megteremtődött a mozgásszegény életmód kompenzálásának a lehetősége (játszóterek, sporttársulások, parkok, stb.). A következő ártalom a zsúfolt és rohanó mindennapok szülötte. Ez a teljesítménykényszer, vagyis az egyre többet, egyre jobban és egyre gyorsabban felfogás. Ez állandó distressz (negatív stressz) helyzetet teremt, mely 35

számos szenvedélybetegség kialakulásának alapját adhatja. A bőséges terménykészletek vezettek a következő negatív hatás kialakulásához. Ez a túlfogyasztás, mely nem csupán a bőséges energiabevitelt foglalja magába, hanem az árubőség miatti spájzolás jelenségét is. Érdekességként: az USA által elfogyasztott energia mennyisége annyi, mint Kína, Oroszország, Japán és Afrika együttes energiafogyasztása (Kovács, 2004). Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk azt az ártalmat is, melynek kivédése ellen az egyén egymaga nem tud mit tenni. Ez a környezeti ártalmak okozta károsodás. Az erdőirtás, a kemizálás, vagy a motorizáció egyre gyorsuló ütemben szennyezi vizeinket, a levegőt és a talajt. Jelentős szerep hárul az igényes szabadidő-eltöltésre, vagyis a rekreációra, mely ezáltal teljesedett ki a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmává. Ilyen értelemben nevezzük a rekreációt az életminőség tanának. Mivel a rekreációval foglakozó szakemberek feladata az egyén életvitelének (életvezetésének) pozitív irányt adni, a minőségi életet hátráltató, ellehetetlenítő elemek elkerüléséhez segíteni, ezért nevezik a rekreátorokat életmódászoknak is. Az életmódász hozzásegít az életstratégiák kitűzésétől, a megvalósítást segítő életvezetésen át a mindennapok kívánatos életmódjának kialakításáig. Ezért lett a rekreáció küldetése és/vagy funkciója a 20. század közepétől a szabadidő-eltöltés kultúrája (feladata). Így bővült a rekreáció fogalma napjainkra – az elfogadott nemzetközi értelmezésben – a szabadidő eltöltésének kultúrájává, pontosabban a kulturált szabadidő-eltöltés mesterségévé (Fritz, 2006). A legfontosabb üzenet talán, hogy a sport az urbanizált, civilizált, fejlett világban kevesek kedvteléséből sokak szabadidős tevékenységévé vált. Kitüntetett figyelmet az iskolai, az ifjúsági sport érdemel, hiszen ez a növekedés, az érés intenzív biológiai folyamatainak időszaka, amely kiemelten igényli a rendszeres testedzést. Megfelelő impulzusok, terhelés, fizikai aktivitás nélkül a gyermekek elmaradnak genetikailag meghatározott esélyeiktől, ami később nem pótolható. Azt tudjuk felnőtt korban regenerálni – az a teljesítőképesség határolja be a keringési, légzési teljesítményünket –, amivel a növekedés befejezésekor, 18-22 éves korban rendelkezünk (Frenkl, 1999). Ennek megfelelően a rekreációs céllal űzött sport a legfontosabb hatással rendelkező közeg a fiatalok szocializációjában. A helyesen értelmezett irányított sport, többek között a siker „viselésére” és kudarctűrésre, tehervállalásra, egymás megbecsülésére, szolidaritásra, felelősségre, konfliktuskezelésre, más szóval a nagybetűs életre nevel (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

36

Mindegy tehát, hogy mely történelmi korban, vagy mely életkorban járunk éppen, rekreációra és minőségi szabadidő-eltöltésre mindig szükség van. A testi-lelki-szellemi egyensúly minden ember számára elérhető. Életminőségünk alakítása a mi kezünkben van, próbáljunk élni és nem visszaélni ezzel a lehetőséggel. Foglaljuk össze táblázatos formában a fejezetben tanultakat. Időszak Őskor

Ókor

Kiváltó okok A tűz feltalálása, a beszéd, a primitív írás kialakulása, együttműködés a tervezésben, szervezésben. A rabszolgatartó társadalmak struktúrája lehetővé teszi a sokoldalú szabadidő-eltöltést a szabad polgárok számára.

Az alá- és fölérendeltségi viszoKözépkor; újkor nyok kialakulásával megindul a kezdete, feudatársadalmi rétegek szerinti tagozólizmus dás a szabadidő-eltöltésben is.

Az ipari társadal- Egyre inkább fontossá válik a mak megjelenése munkások egészségi állapota, (19-20. század) munkavégző képessége.

Az 1960–70-es A kulturális elit szabadideje csökévek ipari társa- ken, a közép- és alsó rétegeké dalmai megnövekedik. A jóléti államok kialakulása, a ci1970–2000-es vilizációs ártalmak felerősödése. évek információs Az ún. civilizációs betegségek tötársadalmai meges megjelenése, demográfiai változások. A 20. század vége, 21. század eleje, posztmodern társadalmak

A gazdasági verseny hátrányainak felismerése, a szabadidő megnövekedése mellett az életminőség romlása.

Jellemzői Összejövetelek a koraesti órákban, gyermekjátékok, zenélés, tánc, vallási szertartások. Viszonylag egységes a szabadidő. A munka elszakad a „ráérő idő”től, versenyek, szellemi, harci játékok a közösségi élet szinterei. Differenciálódás tapasztalható a szabadok-rabszolgák tekintetében. Különválik a lovagi, az udvari-nemesi, a népi és a középkor végétől a polgári szabadidő-eltöltés. Később a polgári is differenciálódik. Kezd a munkaidő és a szabadidő különválni, a munka fokozatosan elveszti korábbi meghatározó jellegét. Kialakulnak az első városi rekreációs parkok. A rekreációs tevékenységek rétegspecifikussá válnak, a „tömegízlés” lesz a meghatározó. A munkaparadigmát felváltja az információs társadalom. Kialakul az outdoor, az egészségmegőrző és az élménykereső rekreáció. Befolyásoló tényezők: kulturális tőke, településszerkezet, foglalkozás, anyagi helyzet stb. A szabadidő hasznos, aktív eltöltése. Felértékelődik a társadalmi környezet, a társas kapcsolatok, valamint a kulturált szórakozás jelentősége. 37

1. táblázat: A rekreáció fejlődéstörténete (Nádori – Gáspár – Rétsági – Szegnerné – Woth – Gáldi, 2011 alapján).

2.9. A rekreáció területei A rekreációval foglalkozó szakirodalom többsége két nagy területre osztja a rekreáció területeit, amely mellett egy harmadik terület is megjelenik (4. ábra). A két fő terület a fizikai (mozgásos) és a szellemi rekreáció (Kovács Tamás, 2004, Ábrahám, 2010)3. Az ezt kiegészítő terület a sportturizmus. Az éles elhatárolás nehézsége, hogy minden tevékenységnek van motoros (mozgásos) és mentális vonatkozása is, így a csoportosításnál a dominánsabb jelleget vesszük figyelembe. A turizmus (szabadidős turizmus) egy önálló, harmadik kategóriát képez, bár vitathatatlan, hogy egyes részei megjelennek a szellemi, illetve a fizikai rekreáció tevékenységkészletében is (pl. a múzeumlátogatás kulturális élményeket, a kalandturizmus intenzív fizikai aktivitást is jelent stb.).

Rekreáció

Fizikai rekreáció

Szellemi rekreáció

Turizmus/sportturizmus

6. ábra: A rekreáció felosztása

A fizikai rekreáció azokat a tevékenységeket foglalja magába, amelyekben a testmozgásnak kiemelt szerepe van. Aktív testmozgással nem járó tevékenységeket nem sorolhatjuk a fizikai rekreáció körébe. A fizikai aktivitás vagy közvetlen célként (pl. Nordic walking), vagy valamilyen más cél (pl. hobbikertészet) megvalósításához szükséges elsődleges eszközként jelenik meg. A fizikai rekreáció további alcsoportokra bontható: – tánc és tánc jellegű mozgások – turisztika (pl. vízi-, gyalog-, kerékpártúra)

3

A két fő területet a 3. és 4. fejezetben fejtjük ki részletesen.

38

– mozgásos játékok (pl. lábtenisz, asztalitenisz) – rekreációs célú sportok (pl. görkorcsolyázás, síelés) – fizikai igénybevétellel járó hobbi (pl. vadászat, kertészkedés). A szellemi rekreációt azok a tevékenységek alkotják, amelyekben az értelmi vagy érzelmi funkcióknak (esetleg a manuális ügyességnek) fontos szerepe van. Ide tartoznak a művelődéssel, kultúrával, szórakozással kapcsolatos időtöltések, az amatőr művészeti tevékenységek és a gyűjtéssel járó hobbik. A fizikai rekreációhoz hasonlóan a szellemi rekreáció is további kategóriákra bontható: – aktív részvétellel járó tevékenységek (rejtvényfejtés, kártya) – passzív tevékenységek (tévénézés, mozi, zenehallgatás) – kreatív tevékenységek (versírás, festés, amatőr színjátszás) – hobbi (különböző tárgyak gyűjtése, barkácsolás)

39

2.10. Felhasznált irodalom Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtitkárság, Budapest De Grazia, S. (1962): Of Time, Work, and Leisure. The Twentieth Century Fund. New York. LCCN 62-13331. Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics. Champaign, IL. Dobozy László, Jakabházy László (1992): Sportrekreáció. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to Practice by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ. Frenkl Róbert (1999): A XXI. század sportja – biológiai és társadalmi csapdák. III. Országos Sporttudományi Kongresszus I. Fritz Péter (2006): Rekreáció mindenkinek. Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged Gáldi Gábor, Kovács Tamás Attila (1991): Rekreáció I., ELTE TFK, Budapest Katona V., Borsodi B., Katona V., Kovács D., Lencsés R., Szollás E., Tóth M. (2013): Az aerobik alapjai. Fitness Kft., Budapest Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education. Human Kinetics. Champaign, IL. Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest Nádori László, Gáspár Mihály, Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Szegnerné Dancs Henriette, Woth Péter, Gáldi Gábor (2011): Sportelméleti ismeretek. Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

40

Herpainé Lakó Judit

3. A SZELLEMI REKREÁCIÓ 3.1. Bevezetés Az egyén beleszületik egy adott társadalom rendszerébe, mely meghatározott szerkezettel, értékekkel, normákkal, elvárt tevékenységekkel és viselkedésrendszerrel rendelkezik. A szocializáció és az enkulturalizáció során a mikro- és makrokörnyezet segít a fent említett értékrend elsajátításában. A szocializáció a társadalmilag releváns értékekkel és normákkal, értékrendekkel és viselkedési módokkal, szabályokkal és szerepekkel foglalkozik, valamint azzal, ahogyan azok a különböző intézményesült formákban megjelennek és a tanítás és tanulás tárgyát képezik. A szocializáció által válik a fiatal generáció szociális közegben, az értékek, normák, értékrendek, világnézetek, magatartási és viselkedésmódok területén társadalmilag cselekvőképessé a társadalom, vagy a társadalom azon csoportja szempontjából, melyhez tartozik. A szocializáció folyamata kettős, egyrészt hatással van az individuumra, és cselekvőképessé teszi, másrészt generációkon át biztosítja a szociális rendszer működésének és továbbélésének a képességét. A szocializáció elsődlegesen a nyelvben, a társadalmi cselekvésben, a vallásban és a művészetben, a tudományban és az államigazgatásban valósul meg, melyek olyan intézményesült formák segítségével alakulnak ki, mint a család, az óvoda, a közoktatás, a felsőoktatás, a szakmai képzés, a munkahely és a foglalkozás, valamint a házasság (Kron, 2000; Fend, 1977). Kron (2000) szerint az értékek olyan jelképesen értelmezhető javak, amelyek egy közösség és annak tagjai számára értékkel és jelentőséggel bírnak, minden tag számára érvényesek. Az érték „ideálként” jelenik meg az egyén személyiségében, konkrét formában pedig szabályok, normák felett elhelyezkedve társadalmi és cselekvési relevanciával rendelkezik. Meghatározó eleme az enkulturalizációs, szocializációs folyamatoknak és a nevelés, szociális tanulás folyamatainak is (Kron 2000). Tehát minden ember az enkulturalizáció folyamata során a saját környezete által közvetített kultúrát veszi át és teszi belső értékévé. Ez a kultúra többek

41

közt megjelenhet a tárgyakban, a szokásokban, az értékrendben, a szabadidős tevékenységekben, a magatartásmintákban, a nyelvhasználatban, a kommunikációs stílusban (Gelencsér, 2002). Az, hogy az egyén milyen kultúrakonstrukciót alakít ki magában, nagyban függ az élethelyzetétől, életstílusától, a környezet kulturális ingereitől és a hozzájutás lehetőségeitől. Az enkulturalizáció optimális eredménye az érett, kulturált személyiség ideáltípusa, (Gelencsér, 2002) aki szabadidejét is hasznosan, értékteremtő módon tölti el, ezáltal nem csak saját maga számára megteremtve a testi, szellemi és fizikai megújulást, felfrissülést, hanem áttételesen a társadalom számára is az értékes munkaerő biztosítását. A rekreációs tevékenységek, – különösen a szellemi – nagyban segítik a kulturált személyiség kialakulását és fejlesztését, mely élethosszig tartó folyamat. A rekreáció nemcsak kikapcsolódási és pihenési lehetőség, hanem a személyiség gazdagításának nélkülözhetetlen feltétele. A szabadidőben végzett tevékenységek fontos szerepet játszanak az ember társadalmi életében, viselkedésében, más emberekkel való kapcsolataiban, így közvetlenül összefüggésben vannak az egyén szociális fejlődésével. A szellemi rekreációhoz szorosan kapcsolódó fogalom a műveltség, amely az egyén, a csoport, a réteg vagy a társadalom kulturális színvonalát tükrözi. A műveltség normatív fogalom, ami azt jelenti, hogy koronként és társadalmanként eltérő tartalmú és irányultságú lehet. A társadalmak megosztottságából, rétegzettségéből következik, hogy a műveltségszintek is különbözőek, ezért a műveltség fogalma e különbségek értékelésére is szolgál. Ha egy társadalomban a műveltségszintek teljesen azonosak lennének, a műveltség fogalma is feleslegessé válna. A műveltségképnek négyféle irányzata alakult ki az évezredek folyamán, az enciklopédikus műveltség a szellemi kultúra teljességének igényével lép fel, de tagadja a műveltség gyakorlati szerepét. A humán műveltség a műveltség lényegének az irodalmat, a művészeteket és a történettudományt tartja, a természettudományokat inkább csak szakképzettségként ismeri el. Ezzel szemben a reál műveltség a természettudományok meghatározó szerepét hangsúlyozza, és mellőzhetőnek vagy legalábbis redukálhatónak véli az ún. humán műveltséget. A prakticista műveltség kizárólag a gyakorlatban hasznosítható tudást és képességet tartja szükségesnek, és az alapismereteken túljutó műveltséget a szakképzettségre korlátozza. Az általános műveltség feladata, hogy a világban való helyünket tegye érthetővé, tehát úgy rendszerezze a különböző területeken megszerzett tudást, hogy az világképpé álljon össze. Csak a rendszerezett tudásnak van műveltséget adó értéke. Az általános műveltségnek 42

egyrészt alapozó szerepe van, amit a gyerekeknek az iskola mellett a család, a minőségi szabadidő-eltöltés adhat meg, másrészt a rokonterületeken át a szakképzettség köré épülhet, és így megadhatja a szélesebb rálátás lehetőségét, tudatosítva az összefüggéseket (Maróti, 2005). Marx György (1980) szerint a műveltség nem állapot, hanem folyamat, így a művelődést nem szabad lezárni az iskolai oktatással. Azt úgy kell felfogni, mint alapot az egész életen át tartó tanuláshoz, művelődéshez. A műveltség gyarapításának folyamata a művelődés, ami történetileg számos, egymástól kisebb vagy nagyobb mértékben eltérő jelentést tartalmazó fogalom, mely a legátfogóbb, legáltalánosabb értelemben a kultúra fogalmának szinonimája, annak megfelelője. Sajátos jelentéstartalma az, hogy a cselekvő aktivitására, a cselekvés belülről fakadó voltára, annak a cselekvőre való visszahatására utal. A művelődés folyamatának fontos része a „fogyasztás”, azaz, hogy milyen kulturális terméket fogyasztunk. Napjainkban egyre nagyobb teret nyer a kevésbé értékes, alacsony szintű kultúra, amely egyre több esetben háttérbe szorítja a minőségi kulturális termékeket. A tömegkultúra általában a tömegközlési eszközök által, technikai berendezésekkel közvetített kultúra, jellemzője, hogy egységes formában jelenik meg nagy tömegek szórakozási és játéktevékenységében. Kis számú forrásból, a fogyasztók nagy tömegei felé, egyidejűleg áramló, azonos vagy hasonló tartalmak közlésének jelenségét értjük alatta. A tömegkultúra legfőbb ismérve a mennyiség és a szabványosítás. Friedman (1998) szerint a tömegkultúra a tömegkommunikációs eszközök segítségével, az ipari civilizáció keretében, a szó legtágabb értelmében vett közönség rendelkezésére bocsátott kulturális fogyasztási javak (újság, tévé- és rádióműsor, koncert, film stb.) összessége. Király (1992) szerint a tömegkultúra populáris kultúra, aminek megvan a maga létjogosultsága, értéke. A tömegkultúra általános jellemzője, hogy elválik a klasszikus művészettől, inkább szórakoztató iparágnak tekinthető, a termelés megjelenik benne (nagy szériában előállított termékek), a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével formálódik. A szabadidő megnövekedésével az emberek figyelme egyre inkább a televíziózás, az internetezés felé fordul, melyeken keresztül széles tömegekhez jutnak el az alkotások. Fontos célja ezen termékek előállítóinak a profitszerzés, valamint az eladhatóság, a mennyiségen van a hangsúly, kevésbé a minőségen. A tömegkultúra veszélyeit az igényes szabadidős kínálattal lehet ellensúlyozni, csökkenteni, valamint fontos, hogy megtanítsuk a különböző generációkat a tudatos kulturális fogyasztására. Ehhez a családi nevelés mellett az 43

oktatási, kulturális és rekreációs területen dolgozó szakemberek összehangolt munkájára van szükség. A szellemi rekreáció legfőbb célja tehát, hogy a kultúra, a művelődés, az önképzés, a szórakozás minőségi lehetőségeit megteremtse, és minél szélesebb rétegek számára elérhetővé váljanak.

3.2. A szellemi rekreáció felosztása A szellemi rekreációt azok a tevékenységek alkotják, amelyekben az értelmi vagy érzelmi funkcióknak, a manuális készségeknek kiemelt szerep jut. Ide tartoznak a művelődéssel, a kultúrával, a szórakozással kapcsolatos időtöltések, az amatőr művészeti tevékenységek, a gyűjtéssel, az alkotótevékenységgel, az aktív kikapcsolódással járó hobbik. A szellemi rekreációs tevékenységek körébe soroljuk az önművelést, az önképzést és a tanulást, a továbbtanulást is. Ebbe a körbe tartozik tehát minden olyan szabadidős tevékenység, amely főként nem a fizikumot veszi igénybe, vannak azonban olyan tevékenységek, melyek a szellemi és fizikai rekreáció kategóriájába is besorolhatóak. Ilyenkor a pontos kategorizáláshoz érdemes azt figyelembe venni, hogy az aktivitás közben a fizikai, vagy a szellemi vonatkozás a dominánsabb. A fizikai rekreációhoz hasonlóan a szellemi rekreáció is további kategóriákra bontható.

Szellemi rekreáció

Passzív tevékenységek

Aktív részvétellel járó tevékenységek

Kreatív tevékenységek

Hobby

tévénézés, mozi, zenehallgatás

rejtvényfejtés, kártyázás

versírás, festés, színjátszás

barkácsolás, tárgyak gyűjtése

7. ábra: A szellemi rekreáció felosztása

44

Egy másik felosztás szerint a szellemi rekreáció négy nagy területet foglal magába, az egyik a kulturális aktivitások köre, a másik a szórakozás, a játék jellegű tevékenységek sora, a harmadik csoportba a természetben zajló rekreációs alkalmak tartoznak, míg a negyedik kategóriába a kiegészítő és relaxációs eljárásokat soroljuk. A szabadidő-eltöltés jellege

A tevékenység fajtái

művészeti Kulturális tevékenység gyűjtő szellemi játékok összejövetelek Szórakozás, játék jellegű tevékenység szurkolás sporttevékenységek természet tanulmányozása, megfigyelése Természeti természeti érdekességek gyűjtése szolárium fizioterápia hőkamrák és fürdőtípusok masszázs progresszív izomlazítás Kiegészítő és relaxációs eljárások autogén tréning meditáció légzőgyakorlatok aromaterápia zenehallgatás 2. táblázat: A szellemi rekreáció felosztása (Fritz és mtsai, 2013)

A kulturális kategórián belül a művészeti (pl. színház, múzeum, koncert), a gyűjtő (pl. bélyegek, könyvek, érmék, képzőművészeti alkotások gyűjtése) és az egyéb szellemi tevékenységek (pl. olvasás, tanulás, tévénézés, rádiózás, internetezés, informatika, rejtvényfejtés és -készítés) csoportját különböztetjük meg. A szórakozás, játék jellegű aktivitás kategória a játékokat (pl. kártya, táblás, különböző számítógépes játékok), az összejöveteleket (pl. születésnap, névnap, keresztelő, esküvő, vallási ünnepek, borkóstoló, bál), a szurkolást (pl. mérkőzések, kupák, bajnokságok, versenyek látogatása) és a sporttevékenységeket (pl. sakk) foglalja magába. A természetben töltött szabadidő kategória (pl. botanikus kert látogatása, vadaspark megtekintése, nem védett természeti érdekességek gyűjtése, megfigyelése) a természet megfigyelését, tanulmányozását és a nem védett természeti értékek gyűjtését, a védett kincsek dokumentálását, megismerését rejti magában. 45

A kiegészítő és relaxációs eljárások kategóriájába tartoznak azok a módszerek, melyek segítik a testi, lelki, szellemi felfrissülést, rekreálódást. Ide sorolható a szolárium, a fizioterápia, a különböző hőkamrák és fürdőtípusok, a masszázs számos ága, a progresszív izomlazítás, az autogén tréning, a meditációs tevékenység, a légzőgyakorlatok, az aromaterápia és a zenehallgatás is (Fritz és mtsai., 2013). Ez a felosztás egyesíti a rendezvénytípusokat, a helyszíneket és a tevékenységi formákat, mely által árnyaltabb tagolás érhető el, azonban az egyes kategóriák közötti határvonal kevésbé markáns. A továbbiakban az elsőként bemutatott, klasszikus felosztást tárgyaljuk részletesen.

3.3. A szellemi rekreáció tevékenységrendszere 3.3.1.

Passzív tevékenységek

A passzív tevékenységek közös jellemzője, hogy a cselekvéshez, a szabadidős tevékenység végzéséhez nem szükséges az egyén „résztvevő” jelenléte. Ez nem jelenti azt, hogy az aktivitásban nem vesz részt a személy, hanem például a színházlátogatás alkalmával nézőként jelenik meg, s mint befogadó ül a nézőtéren. Ez a befogadási folyamat az emberi képességek olyan autonóm szférája, melyben egyszerre nyilvánul meg az egyéni, az individuális és a személyesen keresztül a társadalmi (S. Nagy, 1997). Amennyiben szereplőként vesz részt egy színdarab előadásában, akkor az már a kreatív tevékenységek kategóriájába sorolandó. A passzív tevékenységeken belül különböző típusú cselekvések jelennek meg, többek közt jellemzőek a kulturális és közművelődési, a szórakoztató, a turizmushoz kötődő és a szurkolói tevékenységek. A kulturális és közművelődési típusú passzív szellemi rekreációs tevékenységek igen sokfélék lehetnek. Az aktivitások feltárásához először tisztázni kell a kultúra fogalmát, melynek definíciói két nagy csoportba oszthatók. Az egyik szerint a kultúra szimbólumrendszer, ennek segítségével az emberek az őket körülvevő világot értelmezik és egymással kapcsolatba lépnek: értékek, normák, hiedelmek, társadalmi szabályok, a nyelv, a beszédmód, a viselkedési normák, de még a szimbolikus jelentéssel bíró tárgyak is ide tartoznak. A megközelítési módok másik típusa a kultúra fogalmát konkrét tevékenységekhez kapcsolja: olyanokhoz, amelyek során művészi, esztétikai érték, produktum jön létre. E definíciók többsége szerint az 46

alkotó- és előadó-művészet jelenti a kultúrát. Fogyasztási oldalról közelítve azon tevékenységek tekinthetők tehát kulturálisnak, amelyek során művészeti produktum befogadása, „fogyasztása” történik (Hunyadi, 2005).  színház, színdarabok megtekintése A színházművészet az a művészeti ág, amelyben az író, a rendező, a színészek és az egyéb közreműködők segítségével színpadra állítanak egy művet. Egy értékközvetítő produkció formálja az ember szemléletét, gondolkodásra késztet, véleményt formál. A közönség az alkotás folyamatának része, aktív eleme.  könyvtár, olvasás (könyvek, nyomtatványok, írott és elektronikus sajtó dokumentumai) A könyvtár a világról szerzett egyetemes ismeretek könyvekben, dokumentumokban, általában írott-nyomtatott szóban történő megőrzésére, illetve ezek olvasására, kutatására alakult gyűjtemény (Kormos, 1996). Az olvasás kitűnően fejleszti a fantáziát, az emlékező- és a problémamegoldó képességet, és nagyban hozzájárul a gondolkodás fejlődéséhez. A szereplőkkel való azonosulás gazdagítja az olvasónak a világról való elképzeléseit, és sok tekintetben hozzájárul a toleráns személyiség kialakulásához, fejleszti az empátiát.  múzeum, múzeum- és tárlatlátogatás A múzeum olyan kulturális, tudományos, közművelődési intézmény, mely muzeális értékeket, emlékeket gyűjt, gondoskodik azok őrzéséről, a tudományosan feldolgozott gyűjteményt közreadja, kiállítások keretein belül bemutatja és különböző módszerekkel (pl. múzeumpedagógia, kiállításvezető kiadvány, tárlatvezető) segíti a befogadást. A múzeumi komplex élménynek tartalmaznia kell a múzeum által keltett hangulatot, az eredetiségükben, közelről megszemlélhető tárgyak vonzerejét, valamint a múzeumi szakemberrel való találkozást. Ha mindez megvalósul, akkor a múzeum alkalmas a közönség különféle rétegeit kiszolgálni, és hasznos, élményt nyújtó kiállításokat létrehozni.  zene- és táncművészet, komoly-, nép- és könnyűzenei koncertek, zenehallgatás, táncművészeti előadások

47

A mozdulat és a hang az ember legősibb kifejezőeszköze, a zene és a tánc alapegysége. Közös bennük a ritmus és a dinamika, a táncművészetben ehhez még járul a térbeliség is. Minden kultúrkörnek megvannak a maga hagyományos és modern zenei jellemzői, táncai, amelyek jellemzőek az adott kultúrára. Klasszikus programhelyszínek, művészek: operaházak, filharmóniai hangversenyterek, hivatásos énekkarok, zenekarok, táncegyüttesek.  egyházi, liturgikus és liturgián kívüli tevékenységek Istentiszteleteken történő részvétel, körmenet, egyházi ünnepek, az egyházi szertartásrendhez tartozó összejövetelek, bibliakörök, otthoni vallásgyakorlás.  televízió nézés, televíziózás Az egyik legfontosabb tömegkommunikációs eszközünk a televízió, melynek célja a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a nevelés. Ellentmondásokkal teli eszköz, mivel a felhasználás módozatai szerint lehet „áldás” vagy „átok”, az ismeretek forrása, de a társadalom kábítószere is (Kormos, 1996). A televízió műsortípusai szerint megkülönböztetjük a tájékoztató, az oktató, az ismeretterjesztő, a kulturális, a szórakoztató, a vallási, a reklám, a hirdetés és az egyéb műsorformákat. Attól függően, hogy közszolgálati, illetve kereskedelmi televíziózásról beszélünk, különböző mértékben vannak jelen a fentebb említett típusok. Ezek arányait általában a médiát szabályozó törvények határozzák meg (Magyarországon jelenleg a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról van érvényben).  rádiózás, rádióhallgatás A rádiónak két alapvető tevékenysége van, egyrészt a kultúra terjesztése, másrészt a tájékoztatás és a hírközlés. A rádió kultúrát terjesztő funkciója az alábbiak szerint osztható fel: ismeretterjesztő tevékenység, oktató, művészeti, alkotó, kulturális tájékoztató, szervező, szórakoztató. A rádiók típusai szerepvállalásuk, illetve a működtetés módja szerint lehetnek közszolgálati jellegűek (ezek többnyire állami, illetve önkormányzati fenntartásúak),

48

kereskedelmi érdekeket szolgálók és közösségi működtetésűek, másképpen szabad rádiók, melynek jellemzője a nonprofit jelleg. Szerepvállalásuktól függ, hogy mennyire domináns működésükben a kultúraközvetítő, vagy éppen a szórakoztató jelleg.  számítógépezés, internethasználat Az internet egy világméretű hálózat, melyhez számítógépek milliói csatlakoznak, melyek általában úgynevezett helyi hálózatokba szerveződnek. Napjainkban a fejlett országokban az internetet használók száma eléri a lakosság 75%-át, sokan nem csak munkatevékenységekre, hanem a szabadidő eltöltésére is használják. Leggyakrabban a közösségi oldalakat és a játékokat keresik fel a felhasználók. A számítógép- és internethasználat területén minőségi és mennyiségi különbség figyelhető meg a különböző életkorú csoportok között. A szellemi rekreáció fontos és egyre erősödő területe a számítógép- és internethasználat, azonban egyelőre a felhasználók számára nem mindig a művelődés, a kulturálódás a prioritás, hanem sokszor a szórakozás.  mozi, mozgókép, film A 19. század végén létrejövő mozgófilm vagy mozgófénykép emberek millióinak vált felejthetetlen élményévé világszerte. Napjainkra a televízió térnyerésével a filmterjesztés súlypontja a vetítővászonról a képernyőre tolódott, azonban a klasszikus moziélményt nem adja meg a néző számára. Ezért maradhatott fenn és működik ma is a mozik sokasága, hiába az új audiovizuális eszközök nyújtotta filmkínálat. Pozíciója gyengült, hiszen a házimozi rendszerek, a műholdas televíziózás, a videó és az internet adta filmnézési lehetőségek a könnyű, kényelmes hozzájutást biztosítják.  kulturális turizmus Olyan utazást jelent, amelyben a motiváció kultúrák megismerése, kulturális eseményeken való részvétel, kulturális attrakciók látogatása. Magába foglalja a kulturális örökség elemeinek, az adott nemzet jelenkori kultúráját, művészetét bemutató programoknak, rendezvényeknek és az egyházi-vallási helyszíneknek a turisztikai célú hasznosítását. 49

A kulturális turizmus fajtái: – Városok és városlátogatás: a nemzetközi szintű turisztikai piac központi szereplői a fővárosok, a vidéki városok, települések elsősorban kulturális jellegű kínálatát a kisebb településeken megismerhető néphagyományok, népművészet és a falusi turizmus jól egészíti ki. – Fesztiválok: a fesztivál-piac megkülönbözteti a hagyományos népi, népművészeti jellegű, a kulturális (azon belül az összművészeti, évszakhoz kötődő, irodalmi és film, komolyzenei, könnyűzenei, színházi fesztiválok) tudományos és gasztronómiai rendezvényeket. – Kortárs kulturális turizmus: a kortárs kulturális élet megismerése, a művészeti ágakhoz kötődő alkotások, alkotók, programok látogatása az adott desztinációban. – Vallási turizmus: vallási, szakrális műemlékek (templomok, kolostorok, bemutatóhelyek) meglátogatása, vallási rendezvényeken (hitélethez kapcsolódó ünnepek, egyházi kulturális, zenei programok, egyházi személyek látogatása) való részvétel, zarándoklat, lelkigyakorlat (ifjúsági táborok, missziós táborok). – Örökségi helyszínek: a világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele. Ezekre a helyszínekre történő utazás során az értékek megismerése a cél. – Élő hagyományok: a helyi hagyományok megismerése, a szokások, a viselkedés, a cselekvések, a tárgyak, amelyeket az előző nemzedékek végeláthatatlan sora hagyott ránk.  szurkolás A lelkes rajongás többet nyújt puszta szórakozásnál. A legfontosabb dolog, amit az emberek a szurkolás révén elérhetnek, az egyfajta hovatartozás illetve kötődésérzés. A hasonló irányú ragaszkodás különös köteléket hoz létre az emberekben.

50

3.3.2.

Aktív részvétellel járó tevékenységek

A szellemi rekreáció második nagy csoportja az aktív részvétellel járó tevékenységek köre. Ide sorolhatók a különböző játéktevékenységek, azon belül is a szellemet megmozgató játékok. Mielőtt belekezdünk a terület részletes bemutatásába, tisztáznunk kell, hogy mit tekinthetünk játéknak. Az Értelmező Kéziszótár (1975) szerint 38 jelentésváltozata van a játék szónak, értelmezhetjük például cselekedetként, tevékenységként, de a színész, zenész játékát, a sportjátékokat is illetjük ezzel a szóval, sőt a konkrét tárgyakat is jelenti: pl. baba, autó stb. A játéktevékenység fő tulajdonságai közé tartozik, hogy nemcsak az emberre jellemző, hanem az állatok is játszanak. A játék az egész életünket végigkíséri. Míg a gyerekeknek (iskolás korig) elsődleges tevékenysége a játék, addig a felnőtteknek csak szabadidős tevékenysége. A játék olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért folyik, külső céltól függetlenül, önmagáért van, a tevékenységért, amit örömszerzés kísér, nem rutinjellegű tevékenység. A játék feszültségoldó hatású, örömforrás, önkéntes, szabadon választott tevékenység, szabadság jellemzi.

A felnőtt és a gyermek játékának összehasonlítása: Hasonlóságok: mindkét korosztálynál a játék célja által meghatározott a játéktevékenység. A játékban fontos szerep jut a felüdülésnek, a kikapcsolódásnak, a rekreációnak. Vannak mindkét korosztály számára élvezetes játéktípusok, pl. társasjátékok, versenyjátékok, labdajátékok, népi játékok stb. A játék hatására változik a résztvevők személyisége, új magatartásformák bontakozhatnak ki. Különbségek: a felnőtt életében a munkatevékenység, míg a gyerekében a játéktevékenység a meghatározó. A játék erőteljesebben formálja, alakítja a gyermeket, mint a felnőttet. A játékok bizonyos csoportja tipikusan az idősebb korosztály szórakozását szolgálja, amelybe a kicsik nem tudnak egyenrangú félként belekapcsolódni. A játék a felnőttnél a szabadidő eltöltésének egy formája. A játék legfontosabb tartalmi és formai jegyei: 1. a játék közvetlen célja a győzelem elérése 2. a játék érdek nélküli tevékenység 3. a játék szabad cselekvés 51

4. a játék idő- és térbeli határok között folyik 5. a játék egyik legfontosabb sajátossága, hogy kötelező szabályok szerint folyik (Maszler, 2002). A játékok felosztása többféle megközelítés szerint történhet. A pszichológia az érzéki, a motoros és a szellemi játékok csoportját különbözteti meg. A pedagógiai csoportosítás az alkotó, a szerepjátékok, a konstruktív játékok, a szabályjátékok, a didaktikus játékok, a mozgásos játékok és a sportjátékok kategóriáit különbözteti meg. Maszler (2002) szerint az alábbi felépítésben csoportosíthatóak a különböző játékok: 1. Képzeleti, alkotójátékok  művelethangsúlyos játékok  szerephangsúlyos játékok  szabályhangsúlyos játékok 2. Szabályjátékok  testnevelési játékok  sportjátékok  társasjátékok 3. Számítógépes játékok 1. Képzeleti, alkotójátékok

1.1. Művelethangsúlyos játékok  Gyakorlójáték: a gyermek a valóságos cselekvés egy-egy műveletét tudja elvégezni és ezeket ismételgeti, aminek hatására készségei fejlődnek. Fajtái: hang és a beszéd gyakorlására alkalmas játékok (mondóka), a mozgást gyakorló játékok (labdapattogtatás, ugrókötelezés), a különböző eszközökkel való játék (eszközök rakosgatása), az anyagokkal való játéktevékenység.  Konstruáló- és építőjáték: a gyermek különféle elemekből és félkész eszközökből építményeket és alakzatokat hoz létre.(építőjáték, Rubik kocka).  Barkácsolás: különböző generációk anyagok és szerszámok segítségével különféle tárgyakat készítenek. Fajtái: játékeszköz készítés (báb), ajándékkészítés, díszítés (hímzés), tárgyak készítése. 52

1.2. Szerephangsúlyos játékok  Szerepjáték: a gyermekek a felnőttek szerepét, tevékenységét, a felnőttek közötti társadalmi és munkakapcsolatokat sajátos játékkörülmények között képzeletük segítségével újraalkotják, kiegészítik. Felnőttek számára is léteznek speciális szerepjátékok, fantáziajátékok (virtuális és tényleges), a szereplők egy-egy karakter bőrébe bújnak, ezekhez a játékokhoz szabálykönyvek, leírások, akár jelmezek is készülnek.  Bábjáték: élettelen anyagból életre keltett lény – bábu – segítségével az ember (állat stb.) ábrázolása. Fajtái például a marionett, a pálcás bábu, a botbábuk, a kesztyűbáb, a síkbáb és a maszkosbáb.  Dramatizálás, drámajáték, színjátszás: a gyermek és a felnőtt is az eseményekben, az életszerű helyzetekben, a mesékben szereplő alakok személyébe éli bele magát, átéli az eseményeket és egyéni megformálásban színműszerű megjelenítésre törekszik.

1.3. Szabályhangsúlyos játékok  Népi játékok: írásbeli rögzítés nélkül, a korábbi évszázadokban keletkezett játékok. Szóbeli előadás és játék révén élnek és terjednek, és ennek köszönhetően variálódnak tájanként, helyenként. Fajtái pl.1-2-3 személyes játékok, körjátékok, szerepváltós fogyó-gyarapodó vagy párcserélő játékok.  Mozgásos játékok: amelyek során különféle természetes mozgásokat végzünk, és a szabályok betartásával biztosítjuk a gyermekek aktív mozgását. 2. Szabályjátékok Azokat a játékokat nevezzük szabályjátékoknak, amelyeket előre meghatározott szabályok pontos betartása szerint játszunk, és cselekménysorozata verseny formájában zajlik le.

2.1. Testnevelési játékok Típusai (játékfeladat alapján): üldöző játékok, átfutó, helykereső, helycserélő játék, futójáték, célbadobó, találat elől kitérő játékok, akadályleküzdő játékok.

2.2. Sportjátékok

53

Speciális technikai elemeket és bonyolult taktikai eljárásokat tartalmazó, küzdő jellegű játékok, melyeket világszerte versenyszerűen is űznek.

2.3. Társasjátékok Kettő vagy több személy együttesen, közösen játszik, és a játékosok kombinációs készségét fejleszti. Fajtái például a táblásjátékok, kirakójátékok, kártyajátékok, rejtvények, nyelvi játékok. 3. Számítógépes játékok Elektronikus eszközön játsszák (személyi számítógépen, tableten, konzolon, mobiltelefonon stb.). Fajtái például a hadi- és stratégiai játékok, kalandjátékok, szerepjátékok, akciójátékok, szimulációs játékok, oktatójátékok, sport, lexikális tudásalapú, kvíz, ügyességi (kártya, logikai és társasjátékok). Nyelvi játékok Grétsy (1998) alapján. Az aktív szellemi rekreációs tevékenységek körébe igen sok felsorolt játék beletartozik. A fizikai aktivitást igénylőkön kívül mindegyiket ide soroljuk (mozgásos játékok, testnevelési játékok, sportjátékok). Külön ki kell emelnünk azonban a nyelvi játékokat, mely logikai gondolkodásra ösztönző, kreativitást erősítő volta mellett fejleszti a memóriát, és hozzáárul a műveltségi szint növeléséhez. Amióta az ember kitalálta a betűvetés művészetét, szívesen játszik a leírható szavak parányi elemeivel. Az anyanyelv, a szókincs ismerete mindannyiunk kötelessége, ezért játszhat vele öreg, fiatal, felnőtt, kisiskolás, tanár és diák egyaránt. A csecsemőkorban hallott hangok, szavak, mondatok és történetek a nyelv alapvető építőelemei. Ezek a játékok segítséget nyújtanak a babának a nyelv alapjainak korai felfedezéséhez. Lerakják a tanulás alapjait, ahogy a hangok szavakká egyesülnek, a szavakból mondatok formálódnak, a mondatok pedig történeteket alkotnak. A nyelvi játékok olyan – általában társasági – játékok, ahol a játék témáját a szavak, a mondatok, vagy a nyelv egyéb elemei adják. Típusai közt megtaláljuk a figyelemfejlesztő, furfangos és fejtörő feladatokat, betűrejtvényeket, összetett szavakkal kapcsolatos feladványokat, képrejtvényeket, szóbarkácsolásokat, közmondások és szólások kitalálását. A nyelvi játékok főbb fajtái 54

 Anagrammák: a szójátékok egy típusa, melyben értelmes szavak vagy mondatok betűinek a sorrendjét úgy módosítjuk, hogy az eredmény szintén értelmes szó vagy mondat legyen. Sok anagramma esetén a kezdeti és a végeredmény között humoros vagy egyéb kapcsolat van, ez növeli az anagramma érdekességét, értékét.  Palindromok: szűkebb, eredeti értelemben olyan szavakkal vagy szókapcsolatokkal játszunk, amelyek visszafelé olvasva is ugyanazt jelentik, illetve, amelyek visszafelé olvasva is értelmes szavak, bár nem azonosak az eredetivel.  Scharade: versben megfogalmazott rejtvény, ami egy szót vagy nevet értelmes részekre bont, és a rész-szavakra utaló sorokat tartalmaz.  Szóintarzia: olyan értelmes szöveget – általában verset – ír valaki, amiben egy másik szöveg, vagy szavak vannak elrejtve.  Szóláncok: sok változata ismert, lényege, hogy mindenkinek egy szót kell mondania, írnia bizonyos szabály szerint. Kiválaszthatunk egy betűt és olyan szavakat kell gyűjteni, ami ezzel kezdődik. Másik változata, amilyen betűvel végződik a szó, a következő azzal kezdődjön.  Csacsi-pacsi: két olyan szövegrészt kell kitalálni, melyek csak az első betűjükben különböznek.  Képtalány-szóképek: találós feladványok, melyek képekben, néha egyes betűkkel vagy szavakkal keverve, de helyesírásra való tekintet nélkül, elmésen fejeznek ki valamely szót, mondatot vagy verset.  Nyelvtörők: olyan – általában tréfás – kifejezés, mondat, rövid szöveg vagy vers, amelynek célja, hogy minél nehezebben lehessen tisztán kiejteni, minél gyorsabban kimondani.  Keresztrejtvények-rejtvények (Endrei, 1986): a rejtvények története majdnem egyidős az emberiség történetével. Az ősember, miközben próbálta megismerni az őt körülvevő világot, nap nap után „rejtvényfejtéssel” igyekezett segíteni magán. Ősünket öntudatra ébredésének első pillanatától lenyűgözte a természeti erők hatalma, önmaga és a világ létezésének titka. Az ókor népszerű elfoglaltsága volt a rejtvénypróba és a rejtvénypárbaj. Ünnepnapokon nyilvános rejtvény-versenyeket, „szellemi tornákat” rendeztek. Rejtvényviadalok döntöttek peres ügyekben, sőt uralkodók és egyházfők közötti vitákban is. Fénypontja volt a rejtvény az ókori lakomáknak is. A 55

görög társaságokban versenyszerű játék folyt, és a győztest babérkoszorúval jutalmazták. Az egyik leghíresebb középkori képrejtvény az úgynevezett Fortuna-amulett. Megfejtése nem volt nehéz: minden kockát egyszer, és csak is egyszer érintve úgy kellett a betűket az ábrán belül egy vonallal összekötni, hogy a vonal mentén mindenütt a FORTUNA szó alakuljon ki összesen 17-szer.

1. kép: Fortuna-amulett

Az újkor és a legújabb kor rejtvényei nagyrészt klasszikus hagyományokra épülnek. Alig van olyan modern fejtörő, ami egyenesen, vagy áttételek útján vissza ne vezethetné származását az ókorig. A mai legnépszerűbb rejtvénytípus, melynek őse a ma bűvös négyzetként ismert típus. A legrégebbi – több mint 6000 éves – egy kínai emlékben maradt fenn. A monda szerint egy fokvárosi fogoly hozta létre az első keresztrejtvény-típusú fejtörőt. A fogda falán az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által megjelenő rácsozatot töltötte ki saját maga szórakoztatására. A börtönorvos javaslatára elküldte az ötletet az egyik fokvárosi angol újság szerkesztőjének, aki fantáziát látott benne és megjelentette a lapjában. Az első, mai értelemben vett keresztrejtvények a New York World 1913-as számában jelentek meg, amit Arthur Wynne újságíró készített. Olyan kristály alakú ábrát alkotott, amelyben már függőlegesen és vízszintesen is más-más szót lehetett kitalálni. A meghatározásokat nem csak egy számmal jelölte, hanem a megfejtendő szó első és utolsó négyzetének számát is kiírta.

56

2. kép: Az első keresztrejtvény

A mai keresztrejtvény játékok lényege az, hogy közölt kérdések, meghatározások válaszait egy négyzetrácsba kell beírni, amelynek minden mezőjére egy-egy betű kerül. A rejtvénynek sok változata ismeretes. A rejtvények másik típusát alkotják a logikai rejtvények, ilyen például a sudoku. Ez az egyszerű szabályokon alapuló játék egy 9 x 9 négyzetből álló négyzetben zajlik, ide kell beírni a számokat 1-től 9-ig úgy, hogy egy tetszőleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négyzetben mindegyik szám csak egyszer jelenjen meg. Segítségül bizonyos számokat előre megadnak. A szókihúzós rejtvényeknél általában a megmaradt betűkből kell egy új értelmes szót vagy mondatot összerakni. A skandináv rejtvények sikerüket annak köszönhetik, hogy fekete négyzet helyett skandináv négyzetet tartalmaznak, melybe beírják a szavak rövid, lényegretörő meghatározásait is. A rejtvények, keresztrejtvények a szabadidő-eltöltés és a rekreálódás fontos eszközei.

3.3.3.

A kreatív, létrehozó tevékenységek

A szellemi rekreáció harmadik nagy csoportja a kreatív, létrehozó tevékenységek területe, amelyeket sok esetben kreatív művészeti alkotótevékenységként, előadó-művészetként emlegetünk. Mindegyik aktivitás lényege valamilyen produktum (szellemi vagy tárgyi vonatkozású), a tevékenység végzése azonban nem rendszeres, hobbiszintű, hanem egy-egy alkalommal előforduló. Mivel a passzív szellemi rekreációs tevékenységeknél részleteztük a

57

lent felsorolt tevékenységek nagy részét, ezért itt már csak felsorolásszerűen jelentetjük meg azokat. Művészeti alkotótevékenységek:  előadóművészet  zeneművészet, hangszeres zene, ének, zeneszerzés  táncművészet (néptánc, modern tánc)  szín- és bábművészet, színjátszó köri tevékenység  irodalom, vers-, prózaírás, előadás  képző- és iparművészet  festés  plasztika  szobrászat  grafika  építészet  kerámiaművészet  textilművészet  ékszerművészet  bútorművészet  üvegművészet  plakátművészet  fotóművészet  filmművészet  digitális művészetek (számítógépes grafika, számítógépes animáció stb.)  tárgyalkotó népművészet, hagyományos kézműves tevékenységek  textilkultúra  kézimunka, hímzés, viseletkészítés  fazekasság  fafeldolgozás, famunkák, fafaragások  szálas anyagok használata, szövés, fonás, gyékény-, szalma- és csuhéfonás, csuhébaba-készítés 58

 vesszőfonás  nemezelés  mézeskalács készítés és díszítés  gyertyamártás  papírmerítés  szűcsmunkák, bőrözés  kékfestés  kovácsolás  játékkészítés – babakészítés  tojásírás  csipkeverés  modern kézműves, alkotótevékenységek  üvegfestés  matricafestés  decoupage  kötés  horgolás  hímzés  gyöngyfűzés  kerámia tárgyak készítése  gyurmázás  faragás  papírhajtogatás, origami stb. A művészeti alkotótevékenységen kívül például ide sorolhatjuk a nem hobbiszintű barkácsolást, a különböző járművek, gépek nem kötelezettségszerű javítását, felújítását, a folyamat megtervezését.

3.3.4.

A hobbi jellegű tevékenységek

A szellemi rekreáció negyedik nagy területe a hobbi jellegű tevékenységek köre, melyek lehetnek résztvevő, illetve létrehozó típusúak is. Az előző, kreatív tevékenységeknél

59

felsorolt aktivitások ebbe a kategóriába is átsorolhatóak, hiszen nagy valószínűséggel az ember a szabadidejében választott kreatív tevékenységeket nem csak egyszeri alkalommal, hanem rendszeresen, hobbiként műveli, ezért a fentebb tárgyalt elemeket itt már nem tárgyaljuk újra, azonban kiegészítjük azokat. 1. Gyűjtőtevékenység Szinte minden ember szabadidejében gyűjt valamit. A többség gyermekkorában, sokan felnőttként is erős vágyat éreznek arra, hogy bizonyos dolgokat felhalmozzanak maguknak. Nem akármiket, hanem a számukra értékesnek vélt tárgyakat, amik sok esetben különlegesek, ritkák, egyediek. Tulajdonlásuk örömet okoz, megszerzésük diadalt ér, megelégedettséget nyújt és mások számára is rokonszenves lehet. A gyűjtőtevékenység fajtái az alábbiak lehetnek: numizmatika, filatélia, képeslap, ólomkatona, kőzetek, ásványok, rovarok, növények, képzőművészeti alkotások, gyufásdoboz, régi tárgyak, tollak stb… 2. Modellezés Célja valamilyen jármű kicsinyített, működőképes másának megépítése és az alkotás használata. Vasút, repülő-, autó-, motor-, tengeralattjáró-, rakéta-, hajó-, helikopter és tankmodellezés stb. 3. Makettezés Célja az eredeti jármű vagy épület kicsinyített másának megépítése, viszont a nagyon pontos, élethű makettek nem mozognak. A legnépszerűbb téma a harci repülőgép és -jármű makettek elkészítése, de más tématerületről is elérhetőek makett-készletek, például mai vagy korabeli polgári közlekedési eszközök, versenyautók. 4. Barkácsolás Ezermester tevékenységek sokasága sorolható ide, lényege, hogy saját kétkezi munkánk eredményeként jön létre valamilyen új vagy felújított, megjavított tárgy, alkotás, lakókörnyezetünkbe illeszkedő elem.

60

3.4. A szervezett szellemi rekreációs tevékenységek színterei Ezek az intézmények a művelődésnek, a kulturális, szellemi élet egészének vagy meghatározott részének irányítását, fejlesztését, valamely művelődési feladat végzését ellátó szervezetek. Klasszikusan a kulturális intézményrendszerben dolgozó szakalkalmazottak szervezik és biztosítják a szellemi rekreációs alkalmakat, melyek az alábbi intézményekben jöhetnek létre: Kulturális intézmények:  közművelődési intézmények: művelődési otthon, ház, központ, szabadidőközpont, közösségi ház, ifjúsági, illetve gyermekház, faluház; általános művelődési központ; kulturális és sportlétesítmény; egyéb közművelődési szolgáltatást ellátó intézmény  tudományos intézetek, intézmények: akadémiák, kutatóhelyek, közgyűjtemények (múzeumok, levéltárak, műemlékvédelmi intézmények)  oktatási intézmények: köznevelési és felsőoktatási intézmények  művészeti, szórakoztató intézmények: irodalmi társaságok, írószövetségek, színházak, színházi jellegű intézmények, operaházak, filharmóniai társaságok, hivatásos énekkarok és zenekarok, balett- és táncszínházak, képző- és iparművészeti kiállítóhelyek, galériák  tömegkommunikációs eszközök és intézmények: könyvkiadók, könyvterjesztő cégek, sajtószerkesztőségek, kiadók, közszolgálati és kereskedelmi tévé- és rádióadók, közösségi rádiózás, filmszínházak, multiplex mozik, filmstúdiók Kulturális egyesületek, civil szervezetek:  tudományos egyesületek: ismeretterjesztő társulatok, népfőiskolák  művészeti egyesületek: népművészeti, film, zenei stb. egyesületek  közművelődési egyesületek Szórakoztató intézmények:  könnyűzenei szórakoztatás intézményei: zenei szervező központok, koncertszervezők  vendéglátó-ipari szórakoztatás intézményei: diszkók, szabadidős komplexumok  cirkuszművészet intézményei: cirkuszművészeti műsorok szervezői és megvalósító vállalkozásai 61

 vidámparkok  állat- és növénykertek  arborétumok (Kormos, 1996)

3.5. Felhasznált irodalom Fend, H. (1977): Gesellschaftliche Bedingungen schulischer Sozialisation. Soziologie der Schule I. 4. Aufl. Weinheim-Basel, 15. Friedman, M.(1998): Választhatsz szabadon. Akadémiai Kiadó, Budapest Fritz P., Szatmári Z., Plachy J. (2013): A szellemi rekreáció fogalma és rendszertana. Rekreacio.eu. letöltés ideje: 2013.09.10. Gelencsér K. (2002): Alapvető művelődési igények meghatározói. In Eszenyi M. – Utry A. (szerk.): Segédkönyv a kulturális menedzsment tanulmányozásához. TEMI Rónai Művelődési Központja, Miskolc, 131–152. Grétsy L. (1998): Anyanyelvünk játékai. Rittler-Jajczay Bt. Endrei Walter (1986): Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Corvina Kiadó, Budapest Hunyadi Zs. (2005): A kulturális fogyasztás és a szabadidő eltöltésének néhány jellemzője. In: Enyedi Gy., Keresztély K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. Magyarország az ezredfordulón Stratégiai tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémián - műhelytanulmányok. ÖKOEK Szerkesztőség, Budapest Király J. (1992): A tömegkultúra esztétikája. I–II. kötet. ELTE BTK – Tankönyvkiadó, Budapest Kormos S. (1996): Közművelődési intézmények és szervezetek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Kron, F. W. (2000): Pedagógia. Osiris Kiadó, Budapest, 72–82., 268. Maróti A. (2005): Sokszemszögből a kultúráról. Irányzatok a kultúra elméletében és filozófiájában. Trefort Kiadó, Budapest Marx Gy. (1980): Természettudományos műveltség. In: Rét Rózsa (szerk.): Tanulmányok az akadémiai távlati műveltségkoncepció alapján. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 91–136. 62

Maszler I. (2002): Játékpedagógia. Comenius Bt., Pécs O. Nagy G., Juhász J., Szőke I. (szerk.) (1975): Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 617. Pásztory A., Rákos E. (1990): Iskolai és népi játékok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 9– 11. S. Nagy K.(1997): Mű-művészek-befogadás. Gondolat Kiadó, Budapest Sáskáné Nádas Á. (2005): Rendezvényszervezési alapismeretek I. ZSKF, Budapest

63

Révész László, Bíró Melinda

4. A FIZIKAI REKREÁCIÓ 4.1. Bevezetés A rekreáció egyik fő csoportjába tartozik a fizikai (mozgásos) rekreáció. Jellemezője, hogy a tevékenységben dominánsan vannak jelen a mozgásos cselekvések, azaz döntően fizikailag aktív tevékenységekről van szó. Élesen nem lehet elválasztani a szellemi rekreációtól, hiszen minden egyes mozgásforma részét képezik a pszichés mentális tevékenységek. Bármilyen mozgást űzünk, az kapcsolódik valamilyen szellemi tevékenységhez is, a szellemi képességeinket is igénybe veszi, illetve a fizikailag aktív tevékenységek segítik a kikapcsolódást, a mentális újra feltöltődést is. A fizikai rekreáció űzésének sokféle célja lehet: maga a mozgás szeretete és az igény a rendszeres fizikailag aktív tevékenységek iránt, ugyanakkor az esetenként végzett tevékenységek is a fizikai rekreációhoz tartozhatnak. Lehet emellett a kikapcsolódás, a szórakozás, a szabadidő hasznos eltöltése, a társas kapcsolatok építése, a természetbe vágyódás, vagy épp a sportjellegű tevékenységek űzése. Fontos azonban itt megemlíteni, hogy a rekreáció bizonyos területeken kapcsolódik a sporttevékenységhez, azonban attól el kell különíteni. Jelen fejezetben részletezzük a különbségeket, itt most csak annyit említünk, hogy a tevékenység űzésének a célja dönti el, hogy az inkább a rekreációhoz vagy a sporthoz kapcsolódik-e inkább. A fizikai rekreáció jellemzője, hogy szabadidőnkben végezzük, szabad akarat-elhatározásunkból. A meglévő motiváció mellett a rekreációs tevékenység űzéséhez szükséges anyagi, tárgyi és szükség szerint a személyi feltételrendszerrel is rendelkezünk vagy rendelkezésünkre fog állni. A feltételrendszer biztosítja a rekreációs tevékenység megvalósulását. Érzékelhető, hogy hiába szeretnénk rekreációs jelleggel sítúrán részt venni, ha nem rendelkezünk sífelszereléssel, illetve anyagi javakkal, amely a felszerelés megvásárlásához, bérléséhez, a sítúra költségeinek fedezéséhez szükséges. Az anyagi és tárgyi feltételek mellett a személyi feltételek is

64

szükségesek. Az említett példánál maradva hiába tudjuk az anyagi és a tárgyi feltételeket biztosítani, ha nem rendelkezünk megfelelő tudással a síelés kapcsán, illetve nem is áll rendelkezésre síoktató. Ma már nem javasolt autodidakta módon elkezdeni a síelés megtanulását, hiszen az nem lehet olyan hatékony és eredményes, mintha azt oktató segítségével tennénk.

4.2. A fizikai rekreáció felosztása A fizikai rekreáció általánosan alkalmazott alcsoportjaiba tartozik a tánc és tánc jellegű mozgások, a turisztika (pl. vízi-, gyalog-, kerékpártúra) célú tevékenységek, a szabadidőben űzhető mozgásos játékok (pl. lábtenisz, asztalitenisz), a rekreációs célú sportok (pl. görkorcsolyázás, síelés), illetve a fizikai igénybevétellel járó hobbik (pl. vadászat, kertészkedés) (Kovács, 2004; Ábrahám, 2010).

Fizikai rekreáció

Tánc és tánc jellegű mozgások

Turisztikai célú tevékenységek

Mozgásos játékok

Rekreációs célú sportok

8. ábra: A fizikai rekreáció felosztása

4.2.1.

A tánc és a tánc jellegű mozgások

A tánc és tánc jellegű mozgások kedvelt mozgásformái a rekreációnak. A rekreáció területeit tekintve sok helyen jelen vannak. Lehet rendszeresen, rekreációs jelleggel űzött tevékenység is (pl. társastánc órák), de lehetnek animációs és szórakoztató programok elemei is (pl. ismerkedési est programja) eseti jelleggel. A táncok, kiegészülve a zenével, fontos alkotóelemei a rekreációnak. A zene és a tánc kapcsolódása egy sajátos területe a rekreációnak, amely kapcsolódik a művelődéshez, a szórakozáshoz és a kikapcsolódáshoz is. A tánc és a tánc jellegű mozgások a mozgás-, az érzelmi és a műveltségi fejlődésében, gyarapodásában, valamint a szociális és kulturális tevékenységekben is fontos szerepet tölt be. Más mozgáshoz, sporttevékenységhez nem hasonlítható módon fejleszti a koordinációt, 65

egyes motoros képességeket és a mozgás általi kifejezőképességet. Ez a terület adja a művészi jellegét és a kiemelt sajátosságait a táncnak. A táncok során fejlesztett mozgásalapok már a korai életkorai szakaszokban hatással vannak a későbbi sporttevékenységekre is, számos képességet fejleszt játékosan, élménygazdagon, szórakoztató módon (Pigniczkyné, Lévai, 2015). Az elmúlt időszakban a tánc oktatása kissé háttérbe szorult, de a rekreációnak és a fokozódó igényeknek köszönhetően újra reneszánszát kezdi élni. Korábban a nomád törzseknél, de a lovagkorban is fontos szerepe volt. Meg kell említeni emellett az ősi közösséget is, ahol a rituálék fontos eszköze volt a tánc és a tánc jellegű mozgások. A falusi és a városi kultúrákban a korabeli „táncházak” szintén segítették a tánc fejlődését. A városi táncmesterek esetenként szemérmes rejtettségben, lakások mélyén vagy magániskolák társas légkörében készítették fel az arisztokrata fiatalokat a bálokra, teadélutánokra. A falusi felnőttek nem szerveztek ugyan tánciskolát, szervezett táncalkalmat gyerekeknek, akik a táncolási kedvet és ezzel együtt a tánctudást állandóan bővítve automatikusan átvették, „ellesték”, s a maguknak megrendezett eseményeken eljátszották a felnőttek mulatságait (Pigniczkyné, Lévai 2015). Napjainkra sem veszítették el a tánc és a táncos programok, valamint a tánc jellegű mozgások varázsukat, számos új formával bővült ugyanis a táncok köre. A rekreációban jelen van a társastánc, a modern tánc, a divattánc, a néptánc, a standard táncok (angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow-fox, quick-step), illetve a klasszikus latin-amerikai táncok (samba, rumba, mambo, cha-cha-cha, paso doble, jive), vagy azok napjainkra népszerű modernebb változatai (pl. zumba). A tánc és a tánc jellegű mozgások célja A tánc és tánc jellegű mozgások célja eltérő. Célszerű az alapján csoportosítani, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen végezzük ezt a mozgásformát. A rendszeresen űzött tánc céljai megegyeznek a rekreáció általános céljaival. Ide tartozik:  kikapcsolódás  stressz levezetése  jó közérzet biztosítása  társasági élmény  fizikai fittség növelése 66

 külalakkal, megjelenéssel kapcsolatos szempontok  mozgáskultúra, koordináció fejlesztése  rendszeres fizikai aktivitás megvalósítása Az alkalmi jelleggel űzött tánc céljai között megjelenhet:  szórakozás  pozitív élmények  új mozgásforma (táncok) kipróbálása  közösségfejlesztés  hasznos időtöltés  mozgásos rekreációban részvétel (animációkban, szállodai szolgáltatásokban, rekreációs programokban való részvétel) A fizikai rekreáció megvalósítása érdekében űzött táncos mozgásformákat meg kell különböztetni a versenytánctól és annak céljaitól. A versenytánchoz kapcsolódó célok rendszere és tartalma egészen más, mint a rekreációs táncé, ezért ezt nem is taglaljuk bővebben.

4.2.2.

A turisztikai célú tevékenységek

A fizikai rekreáción belül önálló csoportot képeznek a turisztikai célú tevékenységek és annak különböző válfajai. Ide tartozik a kirándulás, a túrázás (vízi, szárazföldi), a sportmászás, a magas- és alacsonyhegyi túrázás és a hegymászás is. Ezek a tevékenységek a rekreáció kialakulásának kezdeti szakaszát megelőzően is jelen voltak, nagy tömegeket mozgattak meg. Ezek az egyik legklasszikusabb és legkedveltebb rekreációs tevékenységek, hiszen az év bármely szakában a világ bármely pontján űzhetőek. Számos kihívást tartogatnak előképzettségtől és tudásszinttől függetlenül, hiszen mindenki találhat magának olyan turisztikai célú tevékenységet, amely felkészültségének megfelelő (pl. ugyanaz a túraútvonal az év négy évszakában mind látványban, mind teljesíthetőségben képes mást nyújtani). A legkedveltebb tevékenységek közé tartozik a gyalogtúra, a vízitúra, a kerékpártúra és a lovas túra. A turisztikai célú tevékenységek egyik legfőbb előnye, hogy természetközeliek, a szabad levegőn valósulnak meg. Általában a lakóhely elhagyásával járnak, így jelentősen támogatják a kikapcsolódást, a pihenést és a relaxációt. A rekreációs célú turizmus, a turisztikai célból

67

űzött tevékenység korábbi kedveltsége mellett az elmúlt évtizedekben is az egyik legfontosabb szolgáltató szektor volt, és napjainkban is az maradt. Számos lehetőség nyílik ma már akár szervezett túrákon való részvételre, akár önállóan kijelölt útvonalakra is. A turisztikai célú rekreációs tevékenységeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy űzésükhöz szükséges-e valamilyen sporteszköz. Ennek megfelelően lehetnek eszközzel és eszköz nélkül megvalósított turisztikai célú tevékenységek. Az eszközzel megvalósított tevékenységek azok a rekreációs tevékenységek, amelyek megvalósításához valamilyen eszköz, jármű, vagy esetleg állat szükséges. Ilyenek lehetnek például a vízi- a kerékpáros- vagy a lovas túra. Az eszköz nélküli túrák csoportjába tartozik a gyalogtúra, az alacsony hegyi túra. Ezek a legkönnyebben űzhető tevékenységek, hiszen nem szükséges eszköz hozzá, így bárki kipróbálhatja. A turisztikai célú rekreációs tevékenységek megvalósítása általában nagyobb előkészületeket igényelnek, adhoc jelleggel ritkán megvalósíthatók. Fontos, hogy minden esetben készítsünk túratervet, és rendelkezzünk friss, pontos túratérképpel is. Tervezzük meg az adott idő alatt megtehető távot. A tervezésnél vegyük figyelembe a túrán részt vevők felkészültségét, sportági előképzettségét is. Jelöljük ki a pihenők konkrét helyét és időtartamát. Mindenképp tájékozódjunk az időjárási viszonyokról és a tervezett túraútvonal megközelíthetőségéről, használhatóságáról. Ha lehetőségünk van rá, egyeztessünk a túraútvonalat jól ismerő szakemberekkel, illetve lehetőség szerint a helyiekkel is, hiszen ők rendelkeznek a legfrissebb és a legtöbb információval a környékről. Mindenképp gondoljunk a balesetvédelemre, illetve készüljünk fel kisebb-nagyobb balesetek kezelésére, megoldására. Minden turisztikai célú rekreációs tevékenységre igaz, hogy kezdőknek, a túrázásban kevésbé gyakorlott személyeknek érdemesebb szervezett túrákon részt venni, illetve megfelelő szaktudással és helyismerettel rendelkező rekreációs szakember segítségét igénybe venni. A túravezető (rekreátor) rendelkezik azokkal az alapvető fontosságú ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztonságos legyen a túra. A túravezető instrukcióit érdemes betartani, illetve az élet- és balesetvédelemmel kapcsolatos szabályokat semmiképpen ne szegjük meg! A turisztikai célú tevékenységek célja:

68

Mindét csoport esetében jellemző, hogy a rekreációs tevékenység célja sokszínű, és függ az azt űző egyén személyes céljaitól. A rendszeresen űzött turisztikai célú tevékenységek céljai lehetnek:  kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása  kikapcsolódás  természetbe vágyódás  rekreációs szervezetek által szervezett rendszeres programokon részvétel  teljesített kilométerek „gyűjtése”  egyéni rekordok, teljesítmények megdöntése Az alkalmi jelleggel űzött turisztikai célú tevékenységek célja lehet:  új élmények keresése  új mozgásforma kipróbálása  teljesítőképesség felmérése  hasznos időtöltés  mozgásos rekreációban részvétel

4.2.3.

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok eredete messzire nyúlik vissza, hiszen a játék és a szórakozás régóta kedvelt tevékenységek. Már a kultúrát és a közösségi életet is megelőzte, hiszen ezek kialakulása az emberi társadalmak kialakulása előtt is létezett. A felhőtlen, szabad játékot a gyermekkornak tulajdonítjuk, azonban az kortól független. Igaz, vannak életkori specifikumok, ilyen például, hogy gyermekkorban nagy jelentőséget tulajdonítunk a játszva tanulásnak, mégis egyre inkább háttérbe szorul ez mind az iskolában, mind a szabadidőben. Felnőtt korban és idős korban is pozitív, rekreációs hatása van a játéknak, azonban ezen életkori szakaszokban még inkább eltűnőben van, mint a gyermekek esetében. Ezen jelenségek ellenére a rekreáció fontos elemének tekinthetjük a játékokat, és bátran buzdíthatunk minden korosztályt a játékban való aktív részvételre. A fizikai rekreáció céljainak szem előtt tartása végett elsősorban a mozgásos játékokra helyezzük a hangsúlyt, azonban vannak olyan célcsoportok (idősek, mozgásszervi, érzékszervi fogyatékosok), ahol ez

69

korlátozottan megvalósítható. Ezekben az esetekben a kevés mozgással járó, illetve a mentális képességeket igénylő játékokkal pótolható a játék öröme, illetve a különböző videojátékok lehetővé teszik a valós mozgás pótlásának lehetőségét. A játék a tanulási folyamat része, hiszen az ember már csecsemőkortól így sajátítja el az egyszerű mozgásokat is biológiai mozgásszükséglete révén. Minden ember életének jelentős részét játéktevékenység tölti ki, s ennek fontosságát ki kell hangsúlyoznunk, s erre hagyatkoznunk kell a sportszakemberi munka során. A játékra való igényt kihasználva nagyon sok célt valósíthatunk meg, ezért a játékot nem szabad hasztalan tevékenységnek tekinteni (nevelői hatások, motoros képességek fejlesztése, technika-taktika oktatásának előkészítése, pszichológiai problémák megoldása) (Morvay-Sey, 2011). A szabadidőben űzhető mozgásos játékok egyik megjelenési formája a csapatjátékokon (labdarúgás, kézilabda, röplabda, kosárlabda) alapul, azonban célrendszere és megjelenése eltér attól. A bajnokságban részt vevő labdarúgó nem sorolható ide, azonban a szabadidejében focizó személy a rekreációnak ezen változatát űzi. A klasszikus sportjátékok fejlődésével számos sportág rekreációban jobban megvalósítható változata is jelen van ma már a rekreációban (pl. strandfoci, strandkézilabda, strandröplabda, street ball, futsal, stb.). Ezek a sportágak a klasszikus sportjátékokra épülnek, azonban könnyen űzhetőek szabadidőben, illetve a szabályrendszere jobban alkalmazkodik a rekreációhoz. Ezen mozgásformák űzését támogathatja, hogy a tanulók az iskolai testnevelésben tanulják a sportjátékokat, ezáltal megismerik azokat, így megfelelő ismeretekkel és tudással rendelkeznek. A csapatjátékok népszerűsége vitathatatlan, ugyanakkor kezd háttérbe szorulni a lakosság által leggyakrabban űzött sportágak listáján. Ennek egyik oka az, hogy a sportjátékokhoz megfelelő infrastruktúra, létesítmény szükséges (pálya, asztal, kosárpalánk, háló stb.). Emellett a sportjáték űzéséhez alkalmas felszerelés (ütő, bot, labda stb.) is rendelkezésre kell, hogy álljon, és természetesen, mint minden csapatjátékhoz, csapatra, azaz a sportágat ismerőkre és szeretőkre is szükség van. Megfelelő szervezést igényel ezen személyek adott helyre, adott időpontra való koordinálása. Ez amiatt is nehéz, mivel előfordulhat, hogy az adott sportágat űzők szabadideje nem, vagy csak részben fedi egymást. A csapatjátékok mellett számos más sportjáték is bevonható a rekreációs tevékenységek közé. Ilyen például az asztalitenisz, az amerikai football, a bandy, a lábtenisz, a lábtoll labda, a heki, a különböző ütős sportágak (teniszbaseball, softball, floorball, golf, gyeplabda, 70

speedminton, korfball, tollaslabda, stb.). Elérése kissé korlátozott, de mint új mozgásforma kipróbálásra érdekes lehet a jégkorong, a krikett, a lovaspóló, a curling vagy a vízilabda. Kedveltek még a frizbi, a petanque, a biliárd, a bocsa, a bowling, a darts, a teke stb. A felsorolt sportágakat tovább bonthatjuk aszerint, hogy hányan játszhatják, így megkülönböztetünk csapat, páros illetve egyéni sportjátékokat. A szabadidőben űzhető mozgásos játékok között érdemes megemlíteni a népi játékokat is. Ezek tradicionális jellegűek, nagyban meghatározták a kultúra és a testkultúra fejlődését. Kulturális jellemzőket, értékeket hordoznak, a hagyományok ápolásában nagy szerepük van. A világ teljes játék-tárházát nehéz lenne összeállítani, hiszen az mérhetetlenül gazdag, szinte áttekinthetetlen. A globalizáció hatása miatt, illetve a fizikai határok szűkülése hatására egyre több népi játék lépi át az országhatárokat, és kerül be távolabbi országok népeinek kedvelt játékai közé, így megismerhetjük és kipróbálhatjuk azokat. A különböző tradicionális játékok terjedésének és térhódításának köszönhetően az adott játékok nemzeti és nemzetközi szövetségekkel és saját versenyrendszerrel is rendelkeznek, rendelkezhetnek. Ismert tradicionális játék például a korfball (Hollandia), petanque (francia), frizbi (amerikai), krikett, lovaspóló (Anglia) (Lukácsy, 1964). A szabadidőben űzhető mozgásos játékok célja A szabadidőben rendszeresen űzött mozgásos játékok céljai lehetnek:  kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása  kikapcsolódás, szórakozás  játékélmény rendszeres átélése  csapategység, közösség kialakítása  közösségi élmény  kreativitás fejlesztése  stratégiai gondolkodás fejlesztése  taktika megvalósítása Az alkalmi jelleggel szabadidőben űzhető mozgásos játékok célja lehet:  új élmények keresése  új játékok kipróbálása 71

 mozgásos rekreációban részvétel  csapategység, közösség kialakítása  közösségi élmény  kikapcsolódás, szórakozás  játékélmény rendszeres átélése

4.2.4.

Rekreációs célú sportok

A rekreációs célú sportok a fizikai rekreáció fontos részét adják, hiszen a rekreáció egyik fontos építőkövére, a mozgásos tevékenységekre épülnek, melyek száma szinte korlátlan, így a mozgásformák tárháza igen széleskörű. A rekreációs célú sportok között egyaránt megjelennek a teremben és a szabadban űzhető, valamint a téli és nyári mozgásformák. A teremben űzhető mozgásformák között jelen vannak a rekreációs célzattal űzött erősportok (testépítés, erőemelés, súlyemelés), a küzdő- és önvédelmi jellegű sportok (judo, birkózás, karate, ökölvívás, önvédelem, stb.), illetve a sportjátékok4. Ezen mozgásformák előnyei között jelennek meg, hogy az időjárástól függetlenek, bármely napszakban (akár kora reggel vagy késő este) és évszakban űzhetőek. A teremsportok konstans körülmények között, külső környezeti hatásoktól mentesen valósulnak meg. Ezen jellemzők miatt népszerűek is, azonban figyelembe kell venni, hogy a természetben űzött tevékenységek esetében a természet és az időjárás körülményei pozitívan hatnak az egészségre és a terhelésre. Emiatt ha lehetőségünk van, inkább szabadban űzzük az adott mozgásformákat. Nyugaton, de északi országok esetében gyakorta találkozhatunk parkokban, játszótereken alapvetően teremsportokat a természetben űzőkkel, például zumbázó, jógázó, capoeira-zókkal. A szabadban űzhető mozgásformák előnyei közé tartozik a fentiekben említett, a természet erőinek pozitív hatása (oxigéndús levegő, hőmérséklet, páratartalom, természeti környezet stb.). A szabadban űzhető rekreációs célú sportok lehetnek ciklikus, állóképességi jellegűek (pl. kerékpározás, gyaloglás, kocogás), technikai jellegűek (motorsportok, quad-ozás, bmx), természeti sportok (barlangi túrázás, tájfutás), vízi sportok (úszás, vízilabda, vitorlázás, jetski). Rekreációs célú sport továbbá pl. a gördülő sportok (görkorcsolyázás, gördeszkázás, rollerezés), a nordic walking, a vadászat, a sporthorgászás, illetve a téli rekreációs sportok is. A sportjátékok rekreációs aspektusát a „A szabadidőben űzhető mozgásos játékok” című fejezetben fejtettük ki részletesen. 4

72

A téli rekreációs célú sportok közül az egyik legnépszerűbb a síelés, de természetesen az egyéb téli sportok is ide tartoznak (pl. snowboard, telemark, hóroller /snowscott/ snowbike, hófánkozás /snow-tubing/ hókajak, szánkózás, stb.). A téli mozgásformák kedveltégét biztosítja a természeti környezet, ahol megvalósul, a tiszta levegő, a jól szabályozható intenzitás és terhelés, valamint a téli sportok varázsa. A rekreációs célú sportok célja A rekreációs célú sportok célrendszere igen széleskörű. Ez adódik egyrészt a rekreációs célú sportok igen széles köréből, másrészt ezen tevékenységek kedvező egészségre gyakorolt hatásából. A rekreációs célú sportok űzése szintén lehet eseti jellegű, illetve rendszeres. A rendszeresen végzett tevékenység céljai lehetnek:  kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása  koordinációs képességek fejlesztése, szinten tartása  kikapcsolódás  jó közérzet biztosítása  egészségmegőrzés  külalakkal, megjelenéssel kapcsolatos szempontok  rendszeres fizikai aktivitás megvalósítása  társasági élmények átélése Az alkalmi jelleggel űzött rekreációs célú sportok űzésének célja lehet:  új élmények keresése  új sportágak kipróbálása  szabadidő hasznos eltöltése  mozgásos rekreációban részvétel  mozgáskultúra fejlesztése A kapcsolódó tevékenységek között megjelennek azok a mozgásformák, amelyek leginkább a kardiorespiratórikus rendszerre hatnak kedvezően. Ide az alapvetően állképesség fejlesztését segítő mozgásformák tartoznak, pl. a túrázás, a görkorcsolyázás, a sírollerezés.

73

4.3. A fizikai rekreáció irányzatai A fizikai rekreáció céljai a fentiekben tárgyaltak szerint sokfélék lehetnek. Azonban, ha a kialakulásakor megjelenő egyik alapvető célját vesszük figyelembe, akkor mindenképp meg kell említeni a civilizációval együtt járó hátrányok, valamint a civilizációs fejlődés negatívumainak ellensúlyozását. A fizikailag inaktív, civilizált életünk egyik legnagyobb problémája a mozgásszegény életmód és ennek káros hatásai. A különböző rekreációs tevékenységek űzésének célja határozza meg, hogy az adott tevékenység, mely fizikai rekreációs irányzathoz tartozik (például a vadvízi evezés tartozhat az outdoor irányzathoz éppúgy, mint az élménykeresőhöz, továbbá lehet hangsúlyosan rekreatív, vagy éppen teljesítményelvű a végzése). A fizikai rekreációs irányzatokat a céljuk alapján célszerű csoportosítani. Így az alábbi irányzatok lehetségesek:  outdoor  fizikai/fittségi  élménykereső  teljesítményelvű  egészség célzatú A különböző irányzatokat nem érdemes szűk kategóriának tekinteni, hiszen az irányzatok választását több tényező befolyásolja. Ilyen például a rekreációs tevékenységet űző életkora, illetve a környezeti tényezők, lehetőségek is. Az irányzat megválasztását befolyásoló tényezők még a „divat”, a kor szükségletei, a civilizációs kihívások, illetve a szakemberek felkészültsége. A fiatalabb korosztály inkább a teljesítményelvű és az élménykereső irányzatokat kedveli, de sokan választják a fittségi irányzatokat is. Az idősek körében is megjelenhet az élménykereső irányzat, de azok életkornak megfelelő változatai. Míg a fiatalabbak nagyobb arányban próbálják ki az extrém sportokat élménykeresés céljából (pl. bungie-jumping, tandemugrás, vízi-élményparkok), addig az idősebbek kevésbé megerőltető, nagy intenzitású élményeket keresnek (pl. vízi túra, idősek játszótere). Az idősek körében ugyanakkor népszerű még az outdoor irányzat is.

74

Időről időre a piacra kerülnek népszerű, divatos rekreációs szolgáltatások. Ilyenek például a kalandparkok, a vízi- és vidámparkok, amelyek a kor szükségleteit, az elvárásokat igyekeznek kiszolgálni. Összességében tehát elmondható, hogy az irányzatok megválasztásának számos oka lehet, azokat életkortól, nemtől függetlenül lehet választani, a rekreációs tevékenységet űző célja határozza meg, hogy melyik irányzathoz tartozik inkább.

A fizikai rekreáció

Természetbe vágyódás/ Outdoor

Fizikai/fittségi

Élménykereső

Teljesítményelvű

Egészség célzatú

Extrém

Fitnesz

Fun

Wellness

Kaland

9. ábra: A fizikai rekreáció irányzatai

4.3.1.

Az outdoor irányzat

Az outdoor irányzat minden életkori szakaszban keresett, kiváló rekreációs tevékenység űzésére ad lehetőséget. A természetbe vágyódás ősi életformánkban gyökerezik, emiatt minden természet-közeli sporttevékenység hordozza magában azokat a jegyeket, amelyektől kedveltek. Kialakulását az egykoron természethez, majd természet-közelséghez kötött életmódunk iránti nosztalgia, valamint az egyre inkább urbanizálódó lakóhelyünkből menekülés egyaránt késztette. Az urbanizáció és a városok fejlődésének egyenes arányú következménye, hogy a természetes élettér, az eredeti érintetlen természet, illetve a zöld területek aránya csök-

75

ken. Ez főleg a nagyvárosokat érinti, ahol komoly időt vehet igénybe az utazás, ha természetbe szeretnénk kimenni. A természetes közeg pozitív élettani és relaxációs hatása miatt ez az irányzat rendkívül népszerű. Az outdoor irányzat a természethez, a szabadlevegőhöz kapcsolt irányzat. A friss levegő, illetve a természetben űzött rekreációs tevékenységek élettani, illetve edzéshatása kedvezőbbek, mint a teremben űzött tevékenységeké. A természethez, szabadlevegőhöz kapcsolt irányzat tevékenységei megvalósulhatnak hegyen, vízben (álló és folyó), erdőkben, mezőkön, szabadidős parkokban, illetve minden olyan területen, ahol a természetes környezet erre lehetőséget biztosít. Az outdoor irányzat célközönsége a tevékenység jellegének megfelelően változik. Eszközei között lehetnek:  hegyi-erdei: séta, túra, kirándulás, MTB túrák  kerekes: kerékpározás, görkorcsolya  téli:  havas sportok: sízés, snowboard, egyéb havas sportok (pl. kutyaszán, havas túrák, motoros szántúrák)  jeges sportok: korcsolyázás, jégkorong, fakutya, jégmászás  vízi:  „saját erős”: evezés, kajakozás, kenuzás  „szeles”: vitorlázás, kite, szörfözés  „technikai”: vízisí, jetski  „extrém”: búvárkodás, rafting  légi: ejtőernyőzés, siklóerenyőzés, hőlégballon  nem rekreációs sport-típusú: vadászat, horgászás, kertészkedés, bográcsozás, grillezés

4.3.2.

A fizikai/fittségi irányzat

A fizikai rekreációs irányzatban dominánsan vannak jelen a testi, motoros képességek fejlesztésére irányuló tevékenységek. Ebben az irányzatban szempontként jelenik meg a külalakra, jól-kinézésre irányuló szemlélet, amely gyakran a környezet elvárásaiból, trendjeiből fakadnak. A fittség értelmezésében itt elsősorban a kondicionális képességek jelennek meg. 76

Fittnek az tekinthető, aki megfelelő kondicionális képességekkel rendelkezik. Az egészség összetevői esetében annak testi vonatkozása dominál. A fittségi irányzat megjelenési formái: 1. Munkahelyi irányzat A munkahelyi irányzat több évszázados múltra tekint vissza. Az ipari forradalom időszakára tehető ennek az irányzatnak az erősödése, de már az azt megelőző korokban (céhek családi napjai) is megtalálhatóak az alapjai. A munkahelyi irányzat esetében a munkaadó oldaláról is megjelenik a rekreációval kapcsolatos igény a munkavállalók irányába. Komolyabb megjelenése és fejlődése az 1970-es, ’80-as évekre tehető. Ebben az időszakban jelenik meg, hogy a munkaadók nagyobb hangsúlyt fektetnek munkavállalóik egészségére. Ez az egészség-megőrzési irány egyrészt fakad az adott munkakör egyoldalú terhelésének a feloldására, másrészt a kikapcsolódásról, szórakozásról is szól. Napjainkban számos formája ismert a munkahelyi irányzatnak. A legkorszerűbb változata (általában multi cégek biztosítják) amikor a munkavállalók a munkahelyükön, vagy ahhoz közeli sportlétesítményekben tudnak rekreálódni, felfrissülni, kikapcsolódni (pl. szauna, masszázs, fitneszterem, wellness szolgáltatások stb.). Hasonlóan eredményes változata, amikor a munkaadó rendszeres sportszolgáltatásokat vásárol vagy biztosít a munkavállalók részére (uszodabérlet, táncbérlet, aerobicbérlet, masszázsjegy stb.), vagy béren kívüli juttatások keretében meghatározott öszszegig minden hónapban juttatást kap a munkavállaló. Harmadik típusa, amikor eseti jelleggel szervez programokat vagy vásárol rekreációs szolgáltatásokat a munkaadó munkavállalói részére (pl. családi napok, sportnap, csapatépítő tréning, kirándulás, stb.). 2. Fitnesz irányzat A fitnesz irányzat szintén a ’70-es években kezdett felerősödni, amikor is az inaktív életmóddal kapcsolatos kutatások száma felerősödött, és bizonyítást nyert annak egészségkárosító hatása is. Ekkor jelent meg a fitnesz, mintegy az inaktív életmód ellensúlyozója. Az „újra divatba jött testkultúra” a „kulturált test” üzenetet hordozza magában. Itt jelenik meg a külalakkal, a megjelenéssel kapcsolatos igényesség, azaz amikor valaki tudatosan éli az életét, és fontos szempont számára a megjelenés. A 77

fitnesz irányzat rekreációs aspektusánál fontos megemlíteni, hogy ez az irányzat meszsze nem támogatja a testképzavarosságból eredő problémák kibontakozását, sem a túlzottan (kórósan) sovány (anorexiás esetek) megjelenést, sem a mértéktelen izomtömeg gyarapítás (inverz anorexia) miatti túlzottan izmos testalkatot. A rekreációs fittségi irányzat a többi rekreációs tevékenységhez hasonlóan egészségközpontú és mértékletesen végezendő. Ez az irányzat kezdetben a test- és alakformálást tűzte ki célul, majd ezen cél elérése érdekében további területekkel is kiegészült (pl. táplálkozás, diéta, edzéselmélet, eszközhasználati ismeretek, stb.)5.

4.3.3.

Az élménykereső irányzat

Az élménykereső rekreációs tevékenységek is életkor függetlenek, hiszen a mozgással, a sporttevékenységekkel kapcsolatos pozitív élmények nem függnek az életkortól. Már maga a rekreációs céllal végzett mozgásos tevékenységek is pozitív élményt biztosítanak, örömforrások. A tevékenységben résztvevők számára kisebb-nagyobb kihívást jelent a rekreációs tevékenység, valódi vagy vélt veszélyeket is kínálhat az azt keresők számára. Az élménykereső rekreációban részt vevők habitusuknak, céljaiknak megfelelő rekreációs tevékenységet keresnek maguknak. Pl. egy időskorú számára, aki még nem vett részt vízi túrán, maga a síkvízi túrakenuzás is pozitív élményt biztosít, míg egy, a veszélyt jobban kereső személy egy komolyabb rafting túrán tudja ezt átélni. Az élménykereső rekreációban részt vevőket élmény-habzsolónak is nevezhetnénk, hiszen keresik a kihívásokat, keresik az adrenalinnal fűzött szituációkat. Az élmény és a fokozott distressz mellett az élménykereső irányzat stresszoldó, élménynyújtó hatású is egyben. Népszerűségét, tömegesedését a teljesítménykényszerből, a munkamániából, a monoton munka és a gépiesen élés világából szabadulni igyekvők sokasága adja. Az élménykereső rekreációs tevékenységben részt vevő a korábban megszokott élethelyzetekből, a napi körforgásból kiszakadva újszerű tevékenységeket űz, amely már önmagában is megvalósíthatja a rekreáció egyes céljait. Az élménykereső rekreációs tevékenység eszközei: a játék, a fun-, kaland- és extrémportok. 1. Játék 5

A fitnesz irányzatról részleteiben szólunk még az egészség célzatú irányzatok fejezetben.

78

A játék az egyik legősibb szórakoztató, rekreatív tevékenység, amelyet széles körben lehet űzni. A játék tipikusan az a rekreációs tevékenység, mely mind a fizikai, mind a szellemi rekreációban fontos szerepet tölt be. A játékban való részvétel szintén kortól független, hiszen minden korosztály számára fontos a játékos tevékenység, illetve az életkor-specifikus játék. A játékokról általánosan elmondható, hogy élményhordozók, magas érzelmi töltetűek, ezáltal a rekreáció céljai közül leginkább a szórakozást, a kikapcsolódást, az érzelmi feltöltődést valósítják meg. 2. Fun-rekreációs sportok A fun-sportok még inkább hangsúlyozzák a rekreációs tevékenység szórakozással, élménnyel kapcsolatos oldalát. Ezt a tevékenységet űzők tudatosan választják a jó közérzet biztosítása miatt. A fun-sportoknak lehet aktív és passzív oldala is, de mindkettő élménygazdag. A fun clubok tipikusan a passzív oldalát jelenítik meg ennek a tevékenységnek. Ilyenek például a szurkolói klubok (amikor valaki kedvenc csapatának szurkolva belföldön és külföldön egyaránt elkíséri a csapatot szurkolás céljából). Az aktív élménykeresők „fanatikus” sportrajongók. Szabadidejük egy részét arra áldozzák, hogy felkészüljenek komoly kihívást jelentő eseményekre (pl. Spartan race, brutálfutás, teljesítménytúrák). 3. Kalandsportok A kalandsportok fókuszában dominánsan olyan tevékenységek keresése áll, amely nem tartozik az ember hétköznapi életéhez, de sportolási, rekreációs tevékenységeihez sem. Emiatt az adott rekreációs tevékenység megítélése szubjektív, egyénfüggő. Csak az egyén megszokott, hétköznapi életviteléhez mérten ítélhető meg, ahhoz viszonyítva kap értelmet (pl. egy nagyvárosi gyermeknek kaland, ha sátorban, esetleg nomád körülmények között tölt el néhány napot, ugyanez a tevékenység egy magashegyi túrázónak már nem meríti ki a kaland fogalmát). A kalandsportok megvalósulhatnak természetes környezetben (pl. vízi túra), de épített környezetben is (pl. kalandpark), nem igényelnek alapesetben luxuslétesítményeket, de kiváló, biztonságos felszerelést igen. Ezeket a felszereléseket általában a szolgáltatást biztosító cégek biztosítják (pl. kalandpark, bob pálya üzemeltetője). Magunk által szervezett kalandsportok esetében kiemelten figyeljünk a felszerelés megfelelőségére és a biztonságra (pl. ne induljunk el vízi túrára védőfelszerelés, mentőmellény, mentőkötél stb. nélkül). 79

4. Extrém sportok Az extrém sportok a fizikai rekreációs és a hétköznapi sporttevékenységektől jelentősen eltérő sportokat foglalja magában. Célja lehet a képességek határának megkeresése, a teljesítmény maximalizálása, a teljesíthetetlen teljesítése. Az extrémitást több tényező önmagában vagy együttesen megjelenő formája adhatja: – a kiemelt időtartam, energiafelhasználás (Ironman, 5x-ös, 10x-es maraton, sivatagi futás) – veszély: tandemugrás, base jumping Együttesen megjelenő formája lehet a föld körüli túrák (kerékpár, futás, kajak), ahol az emberi teljesítőképességek határát feszegeti a túra teljesítése.

Játék: mindenki

Fun: serdülőtől a fiatal felnőttig Élménykereső rekreációs tevékenységek

Kaland: mindenki

Extrém: fiatal felnőttek

10. ábra: Az élménykereső rekreációs tevékenységek célközönsége

4.3.4.

A teljesítményelvű irányzat

A teljesítményelvű rekreációs irányzat, más néven a teljesítményközpontú rekreáció a teljesítményről és a teljesítményfokozásról szól a rekreáció eszközeivel és mozgásformáival. A teljesítményelvű, teljesítményközpontú rekreációs tevékenységeket esetenként rosszul értelmezik, és csak a teljesítmény oldaláról közelítik meg. Ezen szemlélet már súrolja a versenysport és az élsport határát, azonban itt is meg kell említeni, hogy a kettő között lényeges különbség a cél, ami miatt valaki versenysportol, vagy teljesítményközpontú rekreációban vesz részt. A teljesítményközpontú rekreációs tevékenységek megvalósulhatnak önálló tevé-

80

kenységként is, de gyakoribb, és a széles körben való elterjedését is jobban támogatja a teljesítményközpontú szabadidősport események (pl. Balaton átúszás, Mountain bike-maraton). Ezek az események alapfeltételei a teljesítményközpontú rekreáció megvalósulásának, kipróbálásának. A teljesítményközpontú rekreáció eszközei a tömegversenyek, a teljesítménytúrák, az extrémitás területéhez is tartozó rendkívüli távolságok leküzdése. Célcsoportját tekintve a fiatalabb korosztályok számára alap esetben nem javasolt (kisgyermek, gyermek, serdülő, ifjúsági). A fiatal felnőtt korosztálytól javasolt, igaz, szívesen űzik az idősebb korosztály tagjai is, illetve vesznek részt teljesítményalapú kihívásokban, mégis ellenjavalt minden olyan tevékenység, amely meghaladja a résztvevő korából, egészségi állapotából, felkészültségéből fakadó szintet, azaz hiába van általában minden ilyen teljesítménypróbát megelőzően általános orvosi vizsgálat, azzal a fokozott terhelés hatására adott válaszreakciók egy része nem szűrhető ki. Minden korosztály számára fontos üzenet, hogy csak abban az esetben szabad részt venni ilyen jellegű teljesítménypróbákon, ha arra edzettségileg megfelelően felkészültünk. Ezért sem javasolt a fiatal korosztály számára. Ezen rekreációs tevékenységnél figyelembe kell venni, hogy célcsoportja jóval szűkebb, mint a többi fizikai rekreációs tevékenységnek. A teljesítmény-orientáció miatt egyes formái szinte csak a fiatal felnőtt korosztály számára elérhetőek illetve javasoltak. Promóciós jelleggel népszerűek a komoly embert próbáló kihívások mellett a fiatalabb korosztályok számára is versenyek kiírása ugyanazon teljesítményversenyeken. Ilyen például az ultramaraton, maraton versenyeken a „maratonka” versenyszámok kiírása lényegesen rövidebb távokon (pl. 1, 2, 4 km), vagy épp a triatlon Ironman versenyeken az IronKid’s versenyek.

4.3.5.

Az egészség célzatú irányzat

Az egészség célzatú irányzat a rekreációnak az az irányzata, mely a rekreáció egyik alapvető építőkövét tartja leginkább szem előtt. Kifejezetten az egészség megóvása, fenntartása a célja preventív jelleggel, azaz a betegségek kialakulásának megelőzésében van szerepe. A primer prevenció mellett a secunder prevencióban és a rehabilitációban is rendkívül fontos, azaz a regeneratív, kompenzációs és rehabilitációs szempontok is jelen vannak. Fontosságát a civilizációs ártalmak térhódítása, a betegségek kialakulásának felerősödése, a lakosság egészségi 81

állapotának romlása minden korosztályban, valamint a népesség fogyása egyaránt indokolja, felerősíti. Az egészség célzatú rekreáció eszközeinek felhasználásával jelentős hatás érhető el a civilizációs betegségek kialakulásának megelőzésében, az egészség fenntartásában és a minőségi élet megteremtésében. Az egészség célzatú rekreációs tevékenységek pozitív hatásai megjelennek6:  a szív, az érrendszeri és a keringési betegségek megelőzésében  a belgyógyászati megbetegedések esetében  a civilizációs betegségek kompenzálásában pl.: magas vérnyomás, diabétesz, pszichés eredetű betegségek, pszichoszomatikus betegségek, magas koleszterin, túlsúly, elhízás  csont-, ízület-, gerincbetegségek esetén Az egészség célzatú rekreációs tevékenységek alrendszereihez tartozik a fittségi, a sportági és a wellness irányzat. 1. Fittségi irányzat A fittségi irányzat rekreációs irányzatként az 1970-es évek közepétől, az USA-ból indulva terjedt el a kényelmesedő élet (fizikai inaktivitás) ellentételezésére kibontakozó választevékenység. Célcsoportja elsősorban a fiatal felnőtt és részben a középkorú felnőtt korosztály. Az egészségközpontú szemlélet mellett célja a fittség kialakítása. Kapcsolódik a fizikai/fittségi irányzathoz, hiszen céljaik között hasonlóságok is megjelennek. A fittség a fitnesz fogalmából alakult ki, korábbi értelmezésében az állapotot és a célt is jelentette. Ebből fakadóan sokan a kondicionális képességek fejlesztését értették, értik alatta. Célja között a teherbíró képesség növelése is megjelenik, azonban nem szűkíthető le a kondicionáló, a fitneszterembe járásra, nem csupán az izmok fejlesztésére irányul. A kondicionálás mellett természetesen egyéb szempontok is megjelennek (pl. cardio-edzések, nyújtás-lazítás). 2. Wellness A wellness fogalma és a jelenség is a fitnesszel egyidejűleg a ’80-as évek elején az USAban alakult ki, formálódott. Két fogalomból, a well-being és fitness fogalmából jött

6

a teljesség igénye nélkül

82

létre egy szóösszetételként. Magában hordozza a jól-létet, a jól-érzést és a fittséget is. A wellness maga az életminőség javítására irányuló tevékenység. Szemben a fitnesz test-irányultságával, a wellness az egészséget a totális értelmezésnek megfelelően kezeli. A fittség mellett fókuszba helyezi a kikapcsolódást, a szórakozást is. Fontos szempont ugyanakkor, hogy a mozgásos tevékenységek és a mozgásos rekreáció is alkotóeleme legyen a wellnessnek. Ennek hiányában nem beszélhetünk wellnessről, hiszen a mozgásos tevékenység éppúgy alkotóeleme kell hogy legyen, mint a passzív rekreációs tevékenységek. Napjainkra ugyanakkor egyfajta sikerkoncepcióvá vált, keresett szolgáltatás lett, amely az egészség szempontjából fontos tudományos felismeréseket, eredményeket is összekapcsolja, valamint kikapcsolódást, szórakozást is kínál. Ez a komplexitás (fizikai rekreáció, pihenés, kikapcsolódás, egészségfejlesztés, egészség-tanácsadás) adja a wellness kiváló ismérveit. Eszközei között jelen van az egészséges életmód megvalósítása, a mozgásos tevékenységek, a kényeztető és szépészeti programok, a kikapcsolódás, a szórakozás, a harmonikus társas és társasági kapcsolatok. Ezeket a szolgáltatásokat komplex módon kínálják a wellness szállodák, amelyek gyakorlatilag minden igényt kielégítően az egészség megőrzésére és fejlesztésére alkalmas eszközökkel és létesítményekkel is felszereltek. A modern wellness szolgáltatók rendelkeznek vizes létesítményekkel (élmény-, termál-, gyermek-, úszómedence, csúszdapark, kneipp-medece, stb.) fitneszteremmel, szauna világgal (finn-, infraszauna, gőzfürdő), masszázs szolgáltatások széles körével, fitt-bárral, szépítészeti és gyógykezelésekkel, valamint célcsoport-specifikus animációs programokkal. Célcsoportját tekintve elsősorban a közép- és érett felnőtt, valamint az idős korosztály alkotja. Ennek egyik oka, hogy ezek a szolgáltatások komplexitásuk és magas színvonaluk miatt költségigényesek. Azok tudnak wellness szolgáltatásokat vásárolni, akik rendelkeznek fizetőképes kereslettel. A másik oka pedig, hogy olyan szolgáltatásokat (is) tartalmaz, melyre ezek a korosztályok fogékonyabbak (szépítészet, relaxáció, gyógykezelések).

83

4.4. Felhasznált irodalom Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtitkárság, Budapest Bartha Csaba (2010): Rekreáció elmélet és módszertan. Oktatási segédanyag. SE-TSK. www.tf.hu Charles Corbin, Guy Le Masurier, Dolly Lambdin, Meg Greiner (2010): Fitness for Life: Elementary School Wellness Sign Pack. Human Kinetics. Champaign, IL. Claude Bouchard, Steven N. Blair, William Haskell (2012): Physical Activity and Health-2nd Edition. Human Kinetics. Champaign, IL. Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics. Chamaign, IL. Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to Practice by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ. Karla Henderson (eds.) (2010): Dimensions of leisure for life. Human Kinetics. Champaign, IL. Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education. Human Kinetics. Champaign, IL. Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest. Liesbet Delport, Paula Volschenk (2015): Eat Smart for Sport. Tafelberg Publishers Ltd, Cape Town Mary Ellen Clancy (2006): Active Bodies, Active Brains. Human Kinetics. Champaign, IL. Rhonda Clements, Amy Meltzer-Rad (2012): Urban Physical Education. Instructional Practices and Cultural Activities. Human Kinetics. Champaign, IL. Richard F. Mull, Brent Beggs, Mick Renneisen (2015): Recreation Facility Management eBook With Web Resource Design, Development, Operations and Utilization. Human Kinetics. Champaign, IL.

84

Révész László, Bíró Melinda, Müller Anetta

5. REKREÁCIÓ ÉS A MINŐSÉGI ÉLET: A TÖKÉLETES KÖZÉRZET. A COOPER-I EGYENSÚLYI ELV Az egészséges életmód népszerűsítésére íródott a sokak által ismert Kenneth Cooper „A tökéletes közérzet programja” című könyve (1990). A szerző írása szerint a tökéletes közérzet megvalósításához szükséges az egészség alapvető összetevőinek rögzítése és beépítése az életvitelünkbe. Könyvében Cooper részletesen tárgyalja a minőségi élet megvalósításához szükséges feltételeket, a tökéletes közérzet elérésének útját. Az alábbi összetevőket jelöli meg, melyek az egészséges élet (tökéletes közérzet) kialakításához szükségesek:  mozgásos aktivitás, különös tekintettel az aerob testgyakorlatokra,  egészséges táplálkozás, érzelmi egyensúly,  a munka – terhelés – pihenés megfelelő aránya,  szórakozás, hobbik, játékok, rekreatív és lazító gyakorlatok a stresszhelyzetek oldására,  életviteli szokások kialakítása,  a család és a társas kapcsolatok rendszeréhez való igazodás,  szervezetünk egyensúlyának ellenőrzése (orvosi vizsgálatok, fittség-vizsgáló eljárások),  különféle testgyakorlatok előnye, jelentősége. Az egészség fenntartásához és a jó közérzet megtartásához szükség van tehát az egyensúly megtalálására. Az egészség fogalmára visszatekintve látható, hogy a fogalomértelmezésben is jelen volt az egyensúly, a testi, lelki, szociális, a jól-lét (wellbeing) állapota. Életvitelünk alkotóelemeit egyensúlyban szükséges tartani mind a három területen, azaz szükséges mind a testi, mind a lelki és szociális összetevőkre is megfelelő mennyiségű időt fordítani. Pl. a munka és a pihenés arányát, vagy épp a szórakozás, művelődés arányát is meg kell találni. Ha valaki 85

nem törekszik az egyensúly megtalálására, pl. túl sokat edz és nem pihen eleget, túledzettséghez, rosszabb esetben egészségromláshoz vezethet annak ellenére, hogy az edzés természetesen fontos az egészség szempontjából. Ennek ellentétpárja is igaz, ha valaki nem mozog eleget, az is az egészsége rovására mehet. Mind a szervezet, mind a körülöttünk lévő környezet és a világ működéséhez is szükség van az egyensúlyi állapotra. Ha sikerül az egyensúlyi állapotot biztosítani, akkor alakul ki Cooper (1990) szerint a tökéletes közérzet. Összegezve a tökéletes közérzet állapota három alapvető emberi szükséglet kielégítésével érhető el, mellyel biztosítható az általános egyensúly, amely szükséges a minőségi élethez, a tökéletes közérzethez. A Cooper által meghatározott három alapvető terület a testmozgás (aerob testgyakorlás), a táplálkozás (PÉT: pozitív étkezési terv) és az érzelmi egyensúly7.

Aerob testmozgás

P.É.T.

Érzelmi egyensúly

11. ábra: A tökéletes közérzet alapvető szükségletei (Cooper, 1990 alapján)

5.1. Az aerob testmozgás Az aerob jellegű testmozgás fontos összetevője az egészség megőrzésének, fenntartásának. Az aerob jelleg arra utal, hogy hosszabb időintervallumban, de alacsonyabb intenzitással

A Kenneth H. Cooper által meghatározott területekhez kapcsolódó ismeretek olyan mértékűvé fejlődtek az elmúlt időszakban, hogy azok részletes bemutatása meghaladja a fejezet kereteit, így azokat csak röviden mutatjuk be. 7

86

végez valaki testmozgást, így az energianyerési folyamatok nagyobb részben oxigén jelenlétével valósul meg a mitokondriumban. Elkerülhető a tejsav nagy mennyiségű termelődése is. Tipikus ilyen mozgásforma az úszás, a kerékpározás, a sétálás, a futás, a nordic-walking, az aerobik, a túrázás, a síelés, stb. Az aerob testmozgásnak számos pozitív hatása van, ezért is javasolt minden életkori szakaszban aerob jellegű testmozgást is végezni. Az edzésösszetevők, az intenzitás, az ismétlésszám és a terjedelem is jól szabályozható. Az aerob testmozgás jótékony hatásai:  a szív és a keringési rendszert fejleszti  javítja a tüdőkapacitást  segít a vérnyomás optimális szinten tartásában  fokozza a szervezet ellenállóképességét és az anyagcserét  jótékonyan hat a koleszterinszintre  fokozza a csontrendszer stabilitását  stressz-levezető hatású  jó közérzetet biztosít Az aerob testmozgás optimális mennyisége függ az életkortól, a nemtől, az egészségi állapottól, az edzettségi állapottól és céljainktól is, hogy mit szeretnénk elérni az aerob testmozgással. Különböző ajánlások léteznek mind a mennyiségét (időtartam és ismétlésszám), mind az intenzitást tekintve. Az egyik legfontosabb korosztály az iskolás korúak korosztálya. A gyermekek a nemzetközi HBSC (Health Behaviour in School-aged Children) tanulmánya szerint kevesebb, mint kétharmada éri el a korának megfelelő fizikai aktivitási szintet, vagy éri el a nemzetközi ajánlásnak megfelelő aktivitási szintet (CDC, 2008, 2011). Az érintett korosztály esetében meg kell említeni az iskolai testnevelést, mint az egyik lehetséges helyszínt az aerob jellegű testmozgás megvalósítására, ugyanakkor az iskolai testnevelés célja lényegesen szerteágazóbb ennél. A nemzetközi ajánlások kismértékben térnek el csak egymástól a javasolt mozgásmennyiség tekintetében. Konzekvensen a gyermekeknek és a fiataloknak, tehát az óvodáskortól a középiskola befejezéséig tett javaslat a minimum 60 perc napi mérsékelt-magas

87

(MVPA) intenzitású fizikai aktivitás, amely nagy része aerob jellegű. Egyes ajánlások ugyanakkor napi 100-120 percet javasolnak! Emellett ajánlatos a heti két vagy három alkalommal végzett csontrendszert és izomerőt fejlesztő gyakorlatok végzése is. A felnőttek esetében az egészség megőrzéshez és fenntartáshoz minimum heti 2-3 alkalom javasolt, ahol az aerob testmozgás aránya legalább 30 perc. Az állóképesség, a keringés fejlesztéséhez ez az időmennyiség kb. 45-60 percre emelkedik. Az aktív, munkaképes korú lakosság a napi tevékenységek mellett sajnos nem fordít elegendő mennyiségű időt testmozgásra. Az idősek estében még rosszabb a helyzet a testmozgás mennyiségének tekintetében. Az időskorúak elenyésző arány sportol, de a fizikai aktivitás is csak 10% arányban jelenik meg (Toldy, 2009). Az életkor előrehaladtával az egészségi állapot jelentősen korlátozó tényező is lehet a fizikai aktivitásban, mégis ugyanúgy, mint a felnőttek esetében itt is javasolt a kéthárom alkalom. Amiben az idősek aerob tevékenységei eltérnek a fiatalabb korosztályokétól, az a terhelés intenzitása, az ismétlésszám és a terjedelem. Ezeket egyénre szabottan kell meghatározni, de az alkalmanként 20-40 perc általános ajánlásnak mondható.

5.2. P.É.T. Pozitív Étkezési Terv A táplálkozással kapcsolatos szakirodalom az elmúlt időszakban szignifikánsan növekedett ugyanúgy, mint a területtel foglalkozó szakemberek száma is. Egy dietetikus bevonása a rekreációs tevékenység megvalósításába ma már javasolt. A táplálkozás egyik legfontosabb összetevője a táplálkozási szokások kialakítása, melynek legérzékenyebb időszaka az óvodás korszakra tehető. A jól kialakított táplálkozási szokások egy egész életre meg tudják alapozni az egészség táplálkozással összefüggő részeit. Sok általánosan ismert tanács fogalmazódik meg a táplálkozással kapcsolatban, ugyanakkor itt is célszerű szem előtt tartani, hogy ahogy az optimális testmozgás is személyfüggő, így az optimális táplálkozás is az. A táplálkozással kapcsolatos legfontosabb általános ismérvek:  a főétkezések megtartása  főétkezések közötti táplálkozás  a napi kalóriamennyiség bevitelének optimális elosztása  ne a vacsora legyen a főétkezés 88

 megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás  kalória-bevitel kontrollálása  megfelelő mennyiségű tápanyag biztosítása  a szénhidrát, fehérje, zsír optimális beviteli arányának megtartása  a szükséges napi zöldség és gyümölcs mennyiségének elfogyasztása  rostbevitel  egyoldalú, szélsőséges táplálkozás kerülése  nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok fogyasztása A P.É.T. néhány alapvető tétele (Fritz, 2011 alapján):  a táplálkozás legyen kiegyensúlyozott és minden étkezéskor többféle ételt fogyaszszunk  alakítsunk ki következetes étkezési rendet  csökkentsük az energia-bevitelt és növeljük az energiafelhasználást  fogyasszunk kevesebb magas zsírtartalmú ételt  fogyasszunk kevesebb cukrot  együnk több rostot tartalmazó élelmiszert  együnk kisebb húsadagokat  korlátozzuk az alkohol fogyasztását  igyunk naponta 2-2,5 liter folyadékot  együnk lassan és nyugodt környezetben  tervezzük meg előre étkezésünket  korlátozzuk a nátriumfogyasztást

5.3. Érzelmi egyensúly A harmadik szükséglet, amelyet Cooper (1990) említett, az az érzelmi egyensúly a tökéletes közérzet kialakításában. Az érzelmek fontos szerepet töltenek be az ember életében, és alapvetően meghatározzák az egészséget. Átmeneti érzelmi bizonytalanság általában nem okoz gondot (pl. a stressz rövid távon), azonban hosszú távon megbontja az egyensúlyt és az egészségi állapotot. Sok betegség lelki, érzelmi eredetű. A pszichomatikus betegségek is alapvetően 89

lelki eredetűek, de valamely szervben, szervrendszerben okoznak problémákat. A leggyakoribb ilyen típusú megbetegedések az emésztő szervrendszerben jelentkeznek (pl. emésztési problémák, gyomorfekély, gyomorvérzés stb.). Az érzelmi egyensúly kialakításában számos tevékenység segíteni tud. Az adott személy szükségleteitől, elvárásaitól, igényeitől függően választhat ezek közül. Az érzelmi egyensúly fenntartásában segíthet:  a sporttevékenység  a rekreációs tevékenység  szauna  masszázs  jóga  relaxáció  hang-, fényterápia  állatasszisztált terápia Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy tökéletes közérzetünkért sok mindent tehetünk és tennünk is kell, hiszen ennek kialakítása jórészt saját magunkon múlik.

5.4. Felhasznált irodalom Kenneth H. Cooper (1990): A tökéletes közérzet programja. Sport Kiadó, Budapest. Toldy Anna (2009): Idősek sportja. In: Szatmári Zoltán (szerk): Sport-Életmód-Egészség. Akadémia Kiadó, Budapest. Centers for Disease Control and Prevention (CDC) (2008): Healthy youth! Cordinated school health program. Atlanta, GA: US Department of Health and human Services. http://www.cdc.gov/healthyyouth/cshp. Centers for Disease Control and Prevention (CDC) (2011): School Health Guidelines to Promote Healthy Eating and Physical Activity. Morbidity and Mortality Weekly Report, 60:5. 74-75. Fritz Péter (2011): Rekreáció mindenkinek 1. Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged.

90

Müller Anetta

6. A WELLNESS ÉS A REKREÁCIÓ KAPCSOLATA 6.1. Bevezetés A civilizációval napjainkra kibontakozott technikai csodák, vívmányok sokunk számára irigyelt kényelmet hozott, ám életmód-befolyásoló hatásaként jelentkezett az emberek egyre romló egészségi állapota. Napjaink modern ülő-életmódja olyan súlyos egészségügyi problémákat vet fel, melyekre megoldást kell találni. Az ülve töltött foglalkozások növekvő száma miatt a szervezet nem kapja meg a szükséges ingereket, ezért nem fejlődik a kívánt mértékben a váz- és az izomrendszer, továbbá a szívés keringési-, valamint a légzőrendszer. A civilizációs ártalom oda vezet, hogy a tartás aktív részese, az izomzat gyengén fejlődik, és a tartásban főleg a passzív tényezők, a szalagok és a csontok játsszák a fő szerepet. A gyermekorvosi és ortopédiai szűrővizsgálatok nagyon magas arányban mutatnak ki mozgásszervi elváltozásokat: már óvodáskorban megjelenik a hanyagtartás (a gyenge izomzat következtében kialakuló tartási elégtelenség), a lúdtalp, és ugyancsak növekvő tendenciát mutat a belgyógyászati és egyéb betegségek megjelenése (asztma, szív- és érrendszeri megbetegedések, anyagcserezavarok, elhízás stb.). A szabadidős tevékenységek között jelentős mértékben megnőtt a tévénézéssel, számítógép előtt töltött foglalatosságokkal eltöltött idő, mint az „ülő életmód” kitűnő konzerválói. A probléma, hogy a képernyő előtt ülés eluralja a gyerek életét, elveszi az időt, a teret például az olvasástól vagy a sportos és az aktív szabadidő-eltöltési formáktól, ami létszükséglet: az emberi mozgás. Ennek egyik következménye a rossz tartás, a torzuló gerinc. Hazánkban az óvodások 62 százalékának beteg a gerince. Megdöbbentő adat. Ennél csak a középiskolások gerincállapota megdöbbentőbb: ott 80 százalékos ez az arány. Az adatokat dr. Ferenc Máriától, az Országos Gerincgyógyászati Központ főorvosától tudjuk, aki szerint a sok ülés, a mozgásszegény életmód, a testtartás szempontjából kifogásolható bútorok és a nehéz iskolatáska mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy baj legyen 91

a fiatalok fejlődő gerincével. Nem elhanyagolható még a belgyógyászati betegségek kategóriája, melyekből talán az asztmás és az allergiás tünetekkel rendelkezők magas aránya kiemelkedik. Az Európai Unió 2002-ben az asztmát és az allergiát felvette a népbetegségek sorába, mert Európában, így hazánkban is minden 2-3. ember rendelkezik valamilyen asztmás és allergiás tünettel. De az elhízott (obesitas) gyermekek aránya is egyre nő, vagy a vegetatív hipertrófia, vegetatív disztónia, stb. is egyre nagyobb orvoslásra váró problémaként jelentkezik már az óvodákban, iskolákban. Egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a nézettel, hogy a sportolás mindannyiunk életének teljesebbé tételét kell, hogy jelentse, életünk tartozéka kell, hogy legyen. Így napjainkban egyre több ember döbben rá arra, hogy nem csak az elérhető földi javaknak van ára. A legdrágábban megszerezhető és még drágábban megtartható érték az egészség. Azt mondhatjuk, hogy napjainkra a sport kevesek kedvteléséből sokak szükségletévé vált. Elődeink mindennapi élettevékenységei, munkája igen sok fizikai aktivitást, mozgásos cselekvést igényelt, addig ma ezt a fizikai erőkifejtést, mozgást a szabadidőben kell „pótolni”. A szabadidővel, a szabadidős tevékenységekkel foglalkozó szakirodalmaknak igen széles hazai és nemzetközi szakirodalma ismeretes. „Az életmód olyan kerete életünknek, amely mindennapi tevékenységeinket foglalja egybe, szorosan összefügg identitásunkkal, és meghatározza a társadalomban és a kisebb csoportokban kijelölt helyünket.” (Pikó, 2005). Az életmód tehát meghatározza személyiségünk alapjait, ugyanakkor különböző formában és módon beilleszt minket a társadalomba. Az életmód igen összetett fogalom, de egyben a lehetőségek tárháza is, amely döntés meghozatalára kényszerít minket. A választék pedig igen széles. Sokszor éppen ez okozza a gondot, különösen a mai fiatalok számára. Jó döntést hozni nem egyszerű. A sok alternatíva mérlegelése közben pedig akaratlanul is belebonyolódhat az ember a döntéshozásba. Az ember életét, életmódját nagyban befolyásolja a lakóhelye, lakó környezete, az adott ország életfelfogása, mentalitása, kultúrája (Barabás, 2006). Az életmódhoz szorosan hozzátartozik a szabadidő-eltöltés illetve ennek különböző formája, hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. A szabadidő mibenlétét számos kutató meghatározta már. Egyik korai szabadidő-értelmezés fogalmazódott meg Szántó (1967) munkájában, miszerint a szabadidő fogalma „A szabadidő, mint időkeret a munkán kívüli időnek az a része, amely az anyagi – tehát gazdasági, társadalmi, fiziológiai – kényszer alapján feltétlenül szükséges elfoglaltságok idején felül, e kényszeren kívül eső tevékenységekre fennmarad.” A 92

definícióban a munkán túli időt érti és az önként vállalt vagy választott tevékenységeket nevesíti szabadidős tevékenységeknek. Reichlin (2007) definíciójában a szabadidős tevékenységek céljait határozza meg: „A szabadidő mindazon foglalatosságok összessége, amelyekben az egyén önként vesz részt, akár azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzék, vagy társadalmi kapcsolatait ápolja, esetleg tovább képezze magát.” Báthori szerint: „Azokat az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő pozitív magatartásformákat, amelyek az ember jó fizikai, szellemi és szociális közérzetének megteremtésére, a hatékony cselekvőképesség optimális teljesítményképesség újratermelésére, illetve felújítására irányulnak, rekreációnak nevezzük.” Azt is mondhatjuk tehát, hogy a rekreációs tevékenységek azok, melyeket az ember az egészségének és munkaképességének megőrzése, helyreállítása érdekében a szabadidejében, önként vállalva teszi. A rekreáció, mint ahogy azt már a korábbiakban is jeleztük, tulajdonképpen a szabadidőeltöltés kultúrája is (Kovács, 1999). A „tökéletes” közérzet elérésének útja. A testi, lelki és intellektuális energiáink és teljesítő képességünk megtartása, visszanyerése vagy javítása a szabadidős tevékenységeink által. A rekreáció visszaalkotó, újrateremtő tevékenység. A szellemileg, fizikailag fáradt ember energiáinak, egészségének és munkaképességének bővített újratermelését jelenti. Funkciója kettős: pihentető és fejlesztő szerepe van, így tehát ügyelnünk kell arra, hogy az általunk végzett tevékenység ne csupán a pihenés igényes eltöltésére irányuljon, hanem fejlesztő feladatát (személyiségformálás), képzési célját is teljesítse. A passzív pihenés nem hozhatja ezt az eredményt, mert ingerszegény, és nem pótolja az emberek nagy többsége számára hiányzó mozgást, így nem teljes értékű pihenés. A rekreáció tehát a szabadidő-eltöltés kultúrája, vagyis magában foglalja a szabadidős tevékenységek széles tárházát, melyeket a munkánkon és kötelezettségeinken túli szabadidőnkben önként vállalva űzünk. Így ebben az értelmezésben egyben a testi, lelki és szellemi jó közérzetet helyezi középpontba, mely szorosan kapcsolódik az egészségközpontú megközelítéshez, mely egyben a wellness koncepcionális alapját is képezi. Az egészségtudatos magatartás terjedésével egyre fokozottabb szerep hárul az ún. egészségvédő és életőrző sportok iránt is (Nemessurri, 1994). Ezek azok, melyek a kardio-

93

respiratorikus állóképességet, a szív és a tüdő állapotát, valamint az általános erőnlétünket fokozzák. A wellness, a fitnesz és az aerobik típusú foglalkozások keresletének növekedése egyrészt magyarázható az egészségtudatos fogyasztói magatartással, másrészt a trendekhez való alkalmazkodással. Az egészségtudatosság terjedésével nő a kereslet az egészségturisztikai szolgáltatások iránt, melyen belül is egyre inkább a wellness kerül az érdeklődés középpontjába. A keresleti trend változásához alkalmazkodott az egészségturisztikai kínálat. Napjainkra egyre több wellness szálloda nyitotta meg kapuit, illetve a gyógyszállodák is egyre többször kínálnak wellness szolgáltatásokat. Mielőtt rátérnénk a wellness fogalmi értelmezésére, egészítsük ki az 1. fejezetben taglalt egészségdefiníciót néhány més aspektusú értelmezéssel. Hogyan értelmezzük és mit értünk az egészség fogalma alatt? Az egészség fogalmával és tartalmi aspektusaival is számos értelmezés ismeretes. Nézzünk meg a teljesség igénye nélkül néhányat! A Révai Nagy Lexikona (1991) szerint: „az egészség a betegségekkel ellentétes fogalom. Jelzi valamely élőlénynek azt az állapotát, melyben minden szerv teljes működési képességű.” A szervek működését biztosító állapotként definiálja az egészséget. Ezt a definíciót csupán a biológiai lények (növények, állatok) esetében fogadhatjuk el. Az ember „természeti” lényből „társadalmi” lénnyé fejlődött, így esetében a biológiai jellegű egészségértelmezés korántsem tekinthető teljes értékűnek. Az ember szociális lény is, fontos a kiegyensúlyozott élethez a baráti, családi, munkahelyi kapcsolatok rendszere. Mi több, az ember pszichikus lény is, vagyis fontos a lelki egészség megőrzése és fejlesztése a pszichikus ártalmak és betegségek megelőzése, melyet a mentálhigiéné (Buda, 1998) fogalmával fejezhetünk ki. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation WHO) egészség definíciója már komplexen értelmezi az egészséget: nem csupán a betegségektől mentes állapot, hanem a „teljes fizikai, mentális és szociális jólét” állapotaként jelöli. Cooper (1990) az egészséget „tökéletes közérzetnek” nevezi, arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy egyensúlyi állapot, amiért mindig a „megfelelőt” (sportmozgás, pihenés, alvás, evés stb.) kell tennünk, se többet, se kevesebbet, azaz a mértékletesség és az aranyközépút elvi megfontolását helyezi középpontba. 94

Maslow (1968) is foglalkozott már a mentális egészség kérdésével. Szerinte az alapvető pszichoszociális szükségletek kielégítése, másrészt bizonyos megterhelő körülmények kiküszöbölése egyaránt feltételei a mentális egészségnek. A stressz és stressz eredetű betegségek kutatásával igaz ugyan, hogy az 1930-as évek óta foglalkoztak a kutatók, köztük Selye János, de a stressz eredetű betegségek elterjedése és tömeges megjelenése az 1970-es évek után kezdett el meredeken ívelni.

6.2. Egészség-Rekreáció-Fitnesz-Wellness Az egészség egy másfajta lehetséges megközelítése a fitnesz (Borbély és Müller, 2008). A fit (angol eredetű szó): alkalmas, kész, tökéletes. Valamely versenyre készülő ember vagy ló fit akkor, ha az előző tréning révén eljutott versenyzőképességének tetőpontjára. Fit and well amerikai szavak, jelentésük: kész és egészséges. A fitnesz általánosságban jelzi az ember életképességét, mint aktuális állapotot a cselekvés elvégzéséhez. A sportban a motoros fitnesznek van jelentősége, mely azt az egészséges embert jelöli, aki jó teljesítményre kész állapotban van. A fizikai fitnesz meghatározott mértékének elérése nemcsak a sportban fontos, hanem az egészségügy, az egészségre nevelés, valamint az általános jólét szempontjából is szükséges. (A fizikai fitnesz-szint a legegyszerűbb módon az egészséges testsúllyal, az aerob kapacitással és az izomerővel fejezhető ki. Hebbelinck, 1993.) A fitnesz mint fogalom nem szinonimája az egészségnek, de jelentős szerepet játszik annak minden vonatkozásában mint aktuális fizikai, tettre kész állapot az egészség legfontosabb faktoraként. A fizikai fittség definíciója: a fizikai munkára való, kielégítő szintű alkalmasságot jelöli. A fittség két fajtája ismert: az egészségszempontú és a teljesítményorientált. Míg az utóbbi elsősorban a rendszeresen sportoló ember fizikai állapotát méri, addig az egészségközpontú fittség a jó egészséget eredményező képességek állapotát jelenti.

A fitnesz cél- és eszközrendszere Eszközrendszer

Célrendszer

Egészségközpontú fitnesz céljai: – testi, lelki és szociális jó közérzet kialakítása,

Teljesítményközpontú (verseny)fitnesz céljai: – teljesítményfokozás,

A fitnesz alkalmazott eszközei: – saját testtömeggel való edzés

95

11. ábra: A fitnesz cél- és eszközrendszere (Müller, 2015)

Bár az egészségközpontú és teljesítményorientált fitnesznek hasonló eszközrendszere van, az általa megfogalmazott célok eltérőek, így ennek megfelelően használják fel az eszközöket a célok elérésére. Az egészségközpontú fitnesz kapcsolódik leginkább a wellness koncepcióhoz, hiszen az egészség megőrzése, megtartása, a testi, lelki és szociális dimenziók mentén az elsődleges cél. Az egészségturizmus az egészség fogalmára épít. Összefoglaló néven tartalmaz minden, az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Az egészségturizmusban a látogatók alapvető motivációja az egészségi állapot megőrzése és megtartása, a deformitások és betegségek megelőzése (wellness turizmus), valamint az egészségi állapot javítása, a kialakult betegségek gyógyítása (gyógyturizmus), illetve a képességek fejlesztése és a fizikai teljesítőképesség növelése

96

(fitnesz turizmus). Azt mondhatjuk, hogy az egészség megőrzése vagy helyreállítása érdekében tett utazások összességét tekintjük egészségturizmusnak (Müller és Könyves 2006). A wellness, amely egy, a well-being és a wholeness egyesítéséből létrehozott műszó, az átfogóan értelmezett (mentális, fizikai, biológiai) egészség összhangjának megteremtését célozza, és inkább kapcsolatos az életstílus megváltozásával, mint egy-egy konkrét betegség gyógyításával. Az egészségtudatos ember ugyanis életformájával, egészséges táplálkozásával, rendszeres testmozgásával járulhat hozzá egészsége megőrzéséhez, a betegségek megelőzéséhez. A Magyar Wellness Társaság szerint (www.spahungary.hu) „A wellness olyan életforma, amelynek gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, lélek, szellem együttes kényeztetésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelőzni.” A KPMG nemzetközi tanácsadó cég szerint:„A wellness lényege az egészség megőrzése: a mentális, fizikai és biológiai egészség összhangjának megteremtése; a hangsúly a megelőzésen van, a részvétel önkéntes a kezeléseken.” Az egészséges életmód elterjedésével az egészségturisztikai szolgáltatások körében az elmúlt években mindinkább a wellness került a figyelem középpontjába. A wellness egy olyan lehetőség, amely számos eszközt kínál az egészség megőrzésére. A wellness szinte mindent magába foglal, amivel közérzetünket javíthatjuk. Egyfajta egészséges életmódra próbál nevelni, amelynek egyik fontos alapelve, hogy törődjünk többet az egészségünkkel, előzzük meg a betegségeket. Eme célra rengeteg kezelést, kúrát fejlesztettek ki, melyek a wellness szállodák kínálati elemeinek tárházát gazdagítva a termék-diverzifikáció eszközeivé váltak. Az egészségturizmus meghatározása régóta és hosszan vitatott kérdés mind szakmai, mind pedig kutatói körökben8. Abban egyetértés mutatkozik, hogy az egészségturizmushoz többféle termék is tartozik, de ezek pontos köréről, illetve az egyes más kapcsolódó termékekkel, például a sporttal való kapcsolat mértékéről azonban nincs egyetértés. A termék specialitása ugyanis az, hogy egyszerre minősülhet klasszikus turisztikai terméknek, emellett pedig az egészségüggyel is szoros kapcsolatban áll, azaz mind saját akaratból, mind pedig orvosi előírásra egy utazás alkalmával, valamint a lakóhelyen is igénybe lehet venni egészségturisztikai szolgáltatásokat. (Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia 9-11.p. In: http://www.oib.gov.hu/docs/egeszsegturizmus_strategia.pdf). 8

97

Mindemellett az egészségturizmus termékkínálatának diverzifikációja miatt fejlődik, újabb és újabb szolgáltatások jelennek meg a piacon. Ezért is nehéz meghatározni, hogy pontosan mi is tartozik ebbe a fogalomkörbe. Az egészségturizmus tartalma tehát igen széles lehet. Az egészségturizmus összefoglaló néven tartalmaz minden, az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Itt a látogatók alapvető motivációja az egészségi állapot javítása (azaz gyógyítása), illetve annak megőrzése (betegségek megelőzése). Amennyiben tovább bontjuk az egészségturizmus fogalmát, a gyógyturizmus és wellness turizmus két fő irányvonala körvonalazódik. A Magyar Turizmus Zrt. (2003) meghatározása szerint a gyógyturizmus „olyan turizmusforma, ami gyógyászati szolgáltatóhelyen, illetve gyógyüdülőhelyen, általában meghatározott minimális tartózkodási idő mellett rendelkezésre álló szolgáltatások igénybevételét jelenti, jellemzően konkrét betegségek gyógyítása érdekében” (www.itthon.hu). A gyógyturizmus alapját minden esetben valamilyen gyógytényező (minősített) gyógyvíz, gyógyhely, gyógyklíma szolgáltatja, amelyekhez a kínálati oldalról gyógykezelésekkel foglalkozó intézmények társulnak. A termálturizmus az adott földrajzi terület évi középhőmérsékleténél magasabb hőfokú vízre alapozott, a turisták igényeinek kielégítését biztosító szolgáltatásokat takar. A termálturizmus esetében a vonzerő a melegvíz, amihez a kínálat oldaláról a kikapcsolódást és a pihenést megcélzó intézményrendszer társul (Hegedűs, 2004). A gyógy- és termálturizmus a gyakorlati életben gyakran kevert formában jelenik meg annak ellenére, hogy a gyógy- és a termálturizmus vonzerői egyértelműen elkülönülnek egymástól. (Bár a motiváció oldalán találunk hasonló elemeket.) Az egészségturizmus alapja a WHO által meghatározott egészség definíció, mely szerint az egészség többet jelent mintsem betegségektől való mentesség. Az egészség „testi”, „lelki” és „szociális” jó közérzet állapota. Ezt a definíciót alapul véve dolgozták ki az osztrákok és a németek a wellness szállodák kritériumrendszerét, melyet hazánk is átvett. Az 54/2003-as GKM rendelet (módosított IKIM rendelet), ami a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szól, meghatározza a wellness szállodák kínálati elemeinek csoportját (fürdők világa; szaunák és gőzfürdők; masszázs és relaxációs terápiák; beauty programok; reformgasztronómia; sport és aktivitás; közösségi programok). 98

A nyugati irodalomban egyre használatosabb az élet minőségének jelölésére a wellness kifejezés, melyet a „jól létezés” állapotával azonosítanak.

6.3. Wellness modellek és koncepciók 6.3.1.

Amerikai wellness modellek és koncepciók

Dunn gondolkodásának alakulására nagy hatással volt a WHO alapító okirata (1947), amely a pozitív egészséget propagálta, ami tulajdonképpen megegyezett a wellnessel, mivel alapja az egészség holisztikus szemléletben történő értelmezése volt. 1961-ben megszületett a „High Level Wellness” című könyve, melyben ismertette wellness koncepcióját. Ebben a könyvben a szerző úgy definiálta a wellness magas szintjét, mint „a működés integrált módszere, amely arra irányul, hogy maximalizálja azt az erőt, amire az egyén képes. Ez igényli és megköveteli a folyamatos egyensúlyi állapot megtartását, és céltudatos irányultságot a környezetével, amelyben működik.” (Dunn, 1959). Az embert teljes lénynek látja, ami testből, lélekből és szellemből áll. A High Level Wellness harmóniát követel a 3 terület között, és a felismerést, hogy mindegyik visszatükröződik a másikban. Dunn szerint tehát a wellness:  Inkább egy folyamat, mint egy specifikusan rögzült állapot. Ez jelzi azt, hogy az egészség megőrzéséért a jó közérzet megvalósításáért folyamatosan tennünk kell, tehát nem egy befejezett vagy lezárt tevékenység.  Minden egyén, körülményeitől függően elhelyezkedik valahol ennek a folyamatnak a mentén a halál és a wellness között.  Az egészség holisztikus megközelítése, amely fizikai, mentális, társadalmi, kulturális és spirituális dimenziókból áll. Komplexitásában létezik csupán a wellness.  A potenciálokról szól, magába foglalva az egyén mozgásának elősegítését a jóllét legmagasabb foka felé, amire képes.  Az önismeret nélkülözhetetlen a magas szintű wellness eléréséhez.

99

Travis Dunn művére alapozva továbbgondolta és bővítette a wellness fogalmát, hiszen 12 dimenziót határozott meg. Travis kifejlesztett egy ún. Wellness leltárt, az egyén wellness állapotának felmérésére a 12 dimenzión át (saját felelősség és szeretet, légzés, érzékelés, étkezés, mozgás, érzés, gondolkodás, játék és munka, kommunikáció, intim szféra, életcél, spiritualitás). Donald Ardell művei eszközei voltak ezen gondolatok széles körű elterjesztésének. Ő csinált a wellnessből hétköznapi fogalmat. Az USA-ban wellness guruként ismert. Ellentétben Dunn-nal és Travissal, nem orvos volt. Karrierjét szociológusként kezdte, majd 1977-ben megjelent első nagy sikerű könyve a wellnessről „High Level Wellness; An Altenative to Doctors, Drugs and Disease” címmel. Ezután további 16 könyvet írt a wellnessről, nagyon sikeres wellness-hírlevél sorozatot indított (Ardell Wellnes Report), népszerű weboldala van (www.seekwellness.com) és wellness központot alapított.

13. ábra: Ardell wellness modellje

Az ábra is igazolja Ardell holisztikus értelmezését, melyben középpontba a saját felelősséget helyezi. Saját egészségünk, jó közérzetünk kulcsa saját kezünkben van. 1. A wellness mai amerikai értelmezése Az NWI által elfogadott definíció szerint: „A wellness aktív folyamat, amely által az emberek tudatossá válnak és egy sokkal boldogabb létezés mellett döntenek.” A wellnessnek 6 dimenzióját írják le, amelyek a fizikai, spirituális, intellektuális, szociális, érzelmi, foglalkozási dimenziók. 100

 A fizikai dimenzió magában foglalja a helyes táplálkozást, a rendszeres testmozgást, a káros magatartásmódok kerülését. „Jobb olyan ételeket fogyasztani, ami fokozza a jó egészségünket, mint olyanokat, amik károsítják azt. Jobb fizikailag fittnek lenni, mint formán kívül.” (NWI).  A spirituális dimenzió a magunkkal és másokkal való harmónia állapotára vonatkozik, vagyis: „Jobb mérlegelni magunknak életünk értelmét és tolerálni mások hitét, mintha bezárnánk szellemünket, intoleránssá válnánk. Jobb minden nap az értékeink és hitünk szerint élni, mintha hűtlenek lennénk magunkhoz.” (NWI).  Az intellektuális dimenzió az új tapasztalatok, ismeretek, kihívások keresését, a nyitottságot jelenti. „Jobb csiszolni és kihívni a szellemünket intellektuális és kreatív elfoglaltsággal, mint önelégültté és terméketlenné válni. Jobb azonosítani a potenciális problémákat, és megfelelően cselekedni, ami elérhető információkon alapszik, mint várni, idegeskedni vagy később nagyobb bajba kerülni.” (NWI).  A szociális dimenzió a pozitív kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képességét és a szociális szerepek hatékony betöltését helyezi előtérbe. „Jobb hozzájárulni közösségünk közügyeihez, mint csak magunkra gondolni. Jobb harmóniában élni másokkal és környezetünkkel, mint konfliktusban.” (NWI).  Az érzelmi dimenzió akkor működik helyesen, ha képesek vagyunk érzelmeinket megérteni, kifejezni, kontrollálni, értük felelősséget vállalni. „Jobb érzelmeink tudatában lenni és elfogadni azokat, mint tagadni őket. Jobb optimistán megközelíteni az életet, mint pesszimistán.” (NWI).  A foglalkozási dimenzió saját munkánkban, tevékenységünkben való kiteljesedés, örömlelés képessége, a kreativitás általi elégedettség elérése. „Jobb olyan szakmát, karriert választani, amely megfelel a személyes értékeinknek, érdeklődésünknek és hitünknek, mint olyant, ami nem kielégít számunkra.” (NWI). 2. Az amerikai wellness koncepciók összefoglalása Ahogy azt az eddig leírtakban láthatjuk, minden definícióban, modellben megtalálhatjuk a teljes vagy a totális egészség definícióval való azonosulást. A wellness a teljes életminőségre vonatkozik (fizikai, érzelmi, szociális, intellektuális, spirituális, foglalkozási aspektusok), ahogy az egyén specifikus helyzetéhez viszonyítva lehetséges. 101

Ugyanakkor a koncepciók megalkotói tematizálják az ezen életminőséghez vezető utat. Egyrészt egy életstílusról, gyakorlati magatartásmódokról van szó, mint egészséges táplálkozás, mozgás, stresszmenedzsment stb.), másrészt az egyéni fejlődést és önmegvalósítást emelik ki, ezáltal a wellness életfilozófiává válik. Az alap és a középpont minden esetben a felelősség felvállalása saját helyzetünk iránt, a személyes alap beállítottság.

6.3.2.

Wellness európai megközelítése

Ezzel szemben a szűkebb értelmezési terület inkább a turizmus és szabadidő területére szorítkozó jólléttel és élménnyel jellemezhető európai wellness koncepciót és felfogást mutatják be a Német Wellness Szövetség és Illing definíciói, melyek szerint a wellness: „A teljes jóllét folyamata, amely egészségfejlesztő tényezőkkel függ össze. Laikus módon kifejezve: élvezettel egészségesen élni.” (Német Wellness Szövetség). Napjainkban a hazai szakirodalomban a wellness kifejezés többféle értelmezésével találkozunk. Rátz (2004) megfogalmazásában a wellness „egészséget jelent a szó holisztikus értelmében, a fizikai, szellemi és értelmi képességek harmonikus egyensúlyát.” A Magyar Wellness Társaság (2006) meghatározásában a wellness életforma, „amelynek gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, a lélek, szellem együttes kényeztetésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelőzni”.

6.3.3.

Müller-Lanz modell

Ardell felfogása ismerhető fel Müller/Lanz modelljén is. A wellnesst a test, lélek és szellem harmóniáját magában hordozó egészségi állapotként írják le. Részben azonban más fogalmakat használnak, mint Ardell, és kiegészítik a szellemi aktivitás fogalmával, ami ott mentális wellnessként nyer említést. A tudatos táplálkozás helyett kiegyensúlyozott táplálkozást használnak, a stresszmenedzsmentet pedig a lazítás szóval helyettesítik. A környezeti tudatosságot környezeti érzékenységre cserélik, azonban a saját felelősség náluk is a koncepció magját alkotja. Korunk megváltozott testideálja, a test fetisizálása azt eredményezte, hogy az újkor jelszava – a nőknél és férfiaknál egyaránt – az egészség, a fittség, a karcsúság, a fiatalosság, a feszesség, az izmosság lett, vagyis a szemmel látható jó egészség, minden hiba nélkül. 102

A wellness értelmezések közül érdekes Wolfgang Nahrstedt (2000) kibővített wellness-modellje. A wellness legfontosabb összetevőjeként, kiindulópontként az egyéni felelősségtudatot helyezi, vagyis saját kezünkben van egészségünk kulcsa. Wellness elemekből kiemeli a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás (ételek és italok megválogatása), a káros szenvedélyek (élvezeti cikkek, függőséget okozó szerek) kerülése, óvatosság a gyógyszerek szedésében, rendszeres ellazulás és stresszkezelés, környezetbarát szemléletmód (környezettudatosság), testápolás (beauty programok) meghatározó szerepét.

14. ábra: Wolfgang Nahrstedt wellness modellje

A wellness tehát olyan életforma, amely hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy egészségesebbek, karcsúbbak, boldogabbak legyenek, vagy csak egész egyszerűen jól érezzék magukat a bőrükben. Mivel a többi egészségmegőrző programmal ellentétben a wellness az embert holisztikusan, azaz egységként szemléli, így lettek fő ismérvei: a tudatos egészségmegőrzés, a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás, a káros szerek kerülése, a rendszeres ellazulás, a relaxáció, a stresszkezelés és a környezetbarát szemléletmód. A megjelenő új, selfness életforma alapvetően önmagunk megismerésére helyezi a hangsúlyt. A selfness követői a test és a lélek tökéletes összhangjára, és egy egészséges énkép kialakítására törekszenek. A selfness-t ugyanakkor az önmegváltoztatás trendjeként is emlegetik, lévén, hogy saját képességeink felmérése gyakran a változtatás igényét is magával hozza. Az irányzat célja, hogy magabiztosabbak, optimistábbak és legfőképpen kiegyensúlyozottabbak legyünk (pl. work-life balance). 103

6.4. Trendek a rekreáció és a wellnessz-fitnesz szolgálatában Az egészség mint metaiparág termékei és szolgáltatásai iránti kereslet növekedését támasztja alá a Nefiodow (www.kondratieffzyklen.de) által ismertetett 6. Kondratyev-ciklus. Szerinte az elkövetkező időkben a fejlődés szűk keresztmetszete a testileg-lelkileg egészséges ember lesz. Az eddigi Kondratyev-ciklusok a technikáról, a műszaki megoldásokról (1. gőzgép, 2. vasút, acél, 3. elektronika, 4. kőolaj, autó, 5. információ-technológia) szóltak, amelyek számos környezet- és egészségkárosító hatással jártak. Ezzel ellentétben a 6. ciklus fő hajtóereje az egészség, mint metaiparág, az egészséges ember lesz. A ciklus fontos tényezőiként, fontos gazdasági szegmenseiként említi a sportot, a szabadidősportot, a turizmust, a gyógyturizmust, a biotechnológiát és a gyógyszeripart. Persze sokan vitatják a Kondratyevciklusok létét, de az nem vitatható, hogy az egészség egyre fontosabb tényezővé válik a társadalomban. Gazdasági súlya is egyre szignifikánsabban jelentkezik, és egyre több az egészségtudatos fogyasztóra specializált sport-, fitnesz- és wellness szolgáltató. A trendek, mint ahogy azt fent említettem, befolyásolják szabadidős tevékenységeinket. A trend jelentése irány, irányvonal, és az éppen aktuális divatra utal. A rekreáció és szabadidős tevékenységeink területén is a jelen lévő aktuális fogyasztói szokásokat mutatja. A trendkutatás (prognosztika, futurológia) céljai:  a jövő tendenciáinak bemutatása a jelen új jelenségei alapján,  elsősorban a profitorientált közegben van kiemelt jelentősége  marketing alkalmazása a fogyasztói magatartás új jegyei szerint. A sport-, fitnesz-, wellness-szolgáltatások keresletét befolyásoló és alátámasztó trendek és az ezekhez viszonyuló fogyasztói magatartások:  Öregedő népesség Európában. Sajnos hazánk és még sok más európai ország, mint Ausztria, Németország, a Benelux államok népessége fogy, így növekszik az időskorúak aránya. Mivel az átlagéletkor is növekvő tendenciát mutat, ezért nő a minőség, a kényelem, a biztonság iránti igény. A lakosság elöregedése és a mozgásszegény életmód miatt nő a túlsúlyos emberek száma, az elhízás problémája, tehát a súlykontroll fontosságát támasztja alá, mely a fitnesztermek, aerobikórák egyik központi momentumává válik. Megnő az igény a life-time jellegű sportok iránt is, melyeket az idősebb generáció is űzhet. Az aerobik típusú 104

foglalkozások esetében azok az órák kerülnek előtérbe az idősebbek esetében, melyek keringésfokozóak, nyújtó-lazító és relaxáló, valamint erősítő jellegű gyakorlatokat tartalmaznak. A keringésfokozást esetükben nem a szökdelő gyakorlatokkal, hanem a széles és a váll síkja fölötti karmunkával érjük el. A spinning, a callanetics, a jóga és az aerobik bizonyos válfajai (aquafitnesz, alakformáló óra stb.) iránt támasztanak keresletet az idősebbek. A „forever young” kultúra terjedésével az idősebbek is szeretnék megtartani fiatalos, esztétikus külsejüket, melyben ezeknek a mozgásformáknak jelentős a szerepük.  Az egyre magasabb iskolai végzettség és a tapasztaltabbá váló fogyasztók ismerik a jogaikat, egyre inkább tisztában vannak vele, emiatt a kommunikációban szereplő elemeknek sokkal kreatívabb és magasabb színvonalúaknak kell lenniük. Így a profizmus elengedhetetlen egy magára adó edzőteremben dolgozó oktatónak. Már nem elég, ha ilyen helyen csak súlyokat, gépeket, futópadot találunk, vagy csak a hagyományos aerobikórák közül választhatunk. A legújabb trendeket kell ajánlani ahhoz, hogy sikeres és népszerű legyen egy-egy fitneszklub. Ilyen „őrületek” voltak egy-két éve Amerikában, Olaszországban a kardforgatásra épülő óra, valamint az indiai eredetű néptánc, a Masala Bhangra is, vagy napjainkban a táncos zumba.  Minőség. A termékek és szolgáltatások minősége egyre inkább jelentősen befolyásolja a „vevőket” a vásárlói döntés meghozatalában. A piaci, fogyasztói minőség „kifejezi azt, hogy valamely meghatározott termék vagy szolgáltatás milyen mértékben elégíti ki egy bizonyos felhasználó, fogyasztó igényeit.” (Chikán és Demeter, 1999, 504. old.) A versenyben maradás feltétele: a minőség a fitneszkínálatban, méghozzá a fitnesz-szolgáltatásokat és terméket alkotó minden láncszem tekintetében, vagyis egyfajta „holisztikus” megközelítése az egészségnek (reális árak, átgondolt marketing). A vendégek a szolgáltató kiválasztásával markánsan kifejezik viszonyulásukat és elégedettségüket a fitnesz kínálati elemekkel és annak szolgáltatási minőségével szemben. Az aerobikfoglalkozás helyszíne, az órán alkalmazott eszközök, az aerobikoktatók tekintetében a minőség meghatározó.  Egyediség és stílus (Kenesei 2007). Egyre keresettebbek lesznek a személyre szabott és speciális termékek és szolgáltatások. A fitnesztermek vendégei mind 105

más jellegű egyének, más és más egészségi és fittségi állapottal, különböző célokkal és elvárásokkal, így a szolgáltatásokban az egyén állapotához igazított tréningek, órák és edzésmódszerek, vagy a személyre szabott terhelésadagolás nélkülözhetetlenek. Megnőtt az igény a személyre szabott programok iránt, ezért nélkülözhetetlenek a jól képzett személyi trénerek (personnel trainer). Az edzők specializálódnak különféle területeken, mint amilyen a rehabilitáció vagy a terhesség alatti torna. Azok az emberek, akik törődnek egészségükkel, egyre több ismerettel rendelkeznek a helyes életmód, a táplálkozás, a mozgás témaköréből is. Sokat jelent az egyéni foglalkozás, a motiváció, a tudás, a figyelem.  Internet és új innovatív eredmények fokozódó használata. A 21. század az információ és a kommunikáció százada. A versenyképesség egyik legfontosabb eleme, hogy üzeneteink napra készen eljussanak a fogyasztókhoz, melynek egyik leghatékonyabb eszköze az internet. Az interneten történő vásárlás (ecommerce) napjainkban növekszik. A tanárok, edzők, előadók jól képzett szakemberek, akik felhasználják a tudomány, a technológia eredményeit. Új edzésmódszerek (zsírégető, alakformáló stb.) és sporteszközök jelennek meg az aerobikórákon is (pl. fitt-ball, body-ball, X-co rúd stb.). A sportruházatban megjelent az intelligens viselet, amely a test hőelvezetési képességét feltérképezve, az űrtechnológiából átvett elemek segítségével tetőtől talpig, folyamatosan optimális értéken tartja a testhőmérsékletet, hogy viselője bármilyen időjárási körülmények között a legjobb teljesítményt nyújthassa. A sportcipőknél pl. 1979-ben egy korábbi NASA alkalmazott segítségével született meg egy újabb jelentős innováció: a légtalp, a Nike Air Sole. Ennél a technológiánál a talp belsejébe épített műanyag membránokat gázzal töltik fel, melyek a becsapódáskor összenyomódnak majd kirugóznak. Az aerobikórákra is speciális teremcipőt fejlesztettek ki, mely leginkább igazodik az aerobik jellegű tréningek terheléséhez.  Élménykeresés. Rohanó világunkban minimális idő alatt maximális élményt szeretnénk biztosítani magunknak, ezért megnőtt a wellness-szállodák kereslete, ahol az aerobikfoglalkozások széles tárházával szintén találkozhatunk. Az aerobikban felhasznált új eszközök és mozgásformák szintén az élményszerűbb órák

106

hátterét adják. Az aerobik olyan mozgásforma, mely mindenki számára élményeket tartogat: az aktívan részt vevők számára a mozgás nyújtotta örömökkel szolgál, a külső szemlélőt pedig vizuális élményekkel kápráztatja el.  Szépségkultusz. Az idősek körében az ún. „forever young” kultúrát megtestesítők körében társadalmi paranccsá vált a fiatalság látszatának fenntartása. Ők azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek majd az egészség megőrzésére, a fitnesz-, wellness- és sportszolgáltatások iránt érdeklődnek. A magyar középgeneráció küzd ezekkel a kihívásokkal, hiszen a trendekkel való együtthaladás a munkaképességet és megbecsülést jelenti számukra. A fiatalság, a szépség mint érték, a „tökéletes” test mint piacképes jellemző, a kényeztetés (wellness) és az egyéni kezelések elvárásai, és az ún. életstílus gyógyszerek (stressz-csökkentők, elhízás elleni szerek, mentális képességnövelők stb.) alkalmazása jellemző rájuk (Young 2003). A fitnesz-szolgáltatók is azt tapasztalják, hogy egyre igényesebb „kinézetre” a vendég. Egyre több sportfelszerelést, ruházatot és sporteszközt, valamint táplálkozáskiegészítő készítményeket, vitamin- és egyéb gyógyhatású készítményeket használnak. Ezen vendégek edzésprogramjának a levezetéséhez egyre több empátia szükséges az aerobikoktatók részéről. Az izomerősítés, a kondicionálás mindig divatban marad a szakemberek szerint, mert az erősebb izomzat már önmagában is jobb egészséget, hatékonyabb anyagcserét, lassúbb öregedési folyamatot jelent. Mindezek mellett nem hanyagolható el a rendszeres izomerősítéssel együtt járó esztétikus megjelenés és az önbizalom sem.  Boldogság iránti igény. Mára már nem elég a tünetmentesség, az egészség, az emberek boldogok akarnak lenni. Az egészséghez egyre inkább hozzátartozik az aktivitás, a jó kedély, a boldogság megélése, melyek az élményorientált sportok keresletét dinamizálják, mint pl. az aerobikon belül az új zumba irányzat. Az edzők azt tanácsolják, hogy ne ragaszkodjunk csak egyfajta mozgáshoz, próbáljunk ki új dolgokat is, leljük örömünket a testedzésben.  Erősödő egészségtudatosság. Ez a sporttermékek és szolgáltatások kiválasztására és a vakáció alatt tanúsított viselkedésre egyaránt hatni fog. Népszerűek lesznek az ún. egészségvédő és életőrző sportok, a természeti sportok és lifetime jellegű fizikai aktivitások. Az utazásoknál is a passzív vízparti turizmus helyett előtérbe kerülnek az aktív turisztikai típusok, valamint az egészségesnek 107

tartott desztinációk is preferáltabbak lesznek. Nő a gyógyfürdők, a wellnessszállodák és a fitneszcentrumok iránti kereslet. Egyre inkább előtérbe kerül az életmód-tanácsadás, mert a betegek használható információkat szeretnének a betegségükkel, a szükséges életmód változtatással kapcsolatban, melyet az alábbi nemzetközi kutatások is igazolnak. Egy Svájcban végzett egészségturisztikai kutatás (Müller és Kaufmann, 2001) beszámol arról, hogy a vendégeknek fontos az információ az egészségügyi kérdésekről és az otthon is használható egészségügyi tanácsokról. Ausztriában a víz gyógyító hatásaira vonatkozó adatokat (Bassler 2003) és a szükséges információkat a „kúra-szállodák” előadások formájában biztosítják a gyógyászati kezeléseket, gyógyfürdőt igénybe vevő vendégei számára.  Rohanó világunkban a teljesítménykényszerből és időnyomásból fakadóan a fitnesz-szolgáltatók gyakran munkaidőn túli „nyitvatartási” időrenddel alkalmazkodnak a vendégkörhöz. Igen gyakori a vendégekkel való előre történő időpontegyeztetés az edzővel (personnel trainer). Népszerűek azok az edzésmódszerek és aerobikfoglalkozások, melyek viszonylag „rövid” idő alatt magas hatásfokkal járulnak hozzá az egyén különböző céljainak (alakformálás, lokális zsírégetés, kondicionálás, stb.) megvalósításához. Egyre több tényleges vásárló esetében – akik megjelennek az egészségpiacon – felmerül az élményvásárlás iránti igény. Mivel a vásárló napjainkban a látványos, csillogó bevásárlóközpontokban szocializálódik, így elvárásai a fitneszpiacon is hasonlóképp alakul.

6.5. Top wellness trendek 2015-ben Az American College of Sports Medicine (ACSM) közzétette a 2015-ös fitnesz trendeket egy világméretű kérdőíves felmérés alapján9. A kutatás igazolja, hogy a saját testsúlyedzés került a Top 20 trend dobogójának az első helyére, mely így megelőzte a korábbi 2014-es évben első helyet elfoglaló magas intenzitású intervallumedzést. A 2013-as évek divatos trendjei, (Müller, 2015) mint a zumba, a Pilates és az egyensúlyedzés nem tudtak feltörni a Top 20-ba.

9

In: http://www.outsideonline.com/1806651/acsm-names-2015s-top-fitness-trends

108

Nézzük meg a Top 20 legnépszerűbb trendeket. 1. Testtömeg edzés Az emberek évszázadokon át saját testsúlyukat használták állóképességük kialakításához. A saját testtömeggel végrehajtott gyakorlatok, mint a mellső fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás, a felülések vagy lebegőfelülések, hasprések, hasonfekvésben törzsemelések, guggolások, húzódzkodások és tolóckodások nagyon jól fejlesztik a relatív erőt. A relatív erő a testsúlykilogrammra vonatkoztatott izomerő, mely jelzi nekünk, hogy a sportoló mennyire képes saját testét vagy testtömegét mozgatni. Minimális a költségvonzata, hiszen különösebb felszerelés nélkül, kis helyen, akár otthon szobai körülmények között is alkalmazhatók ezek a gyakorlatok vagy egy részük. Sok ember azt gondolja, hogy ez csupán a húzódzkodásokat vagy tolóckodásokat jelenti. Sokkal több annál. Nincs szerigénye, így a költséghatékony edzésmódszerek egyike. Minden olyan gyakorlat, amelyet szer nélkül a saját testünk mozgatásával érünk el, erősítő hatást fejt ki. 2. Magas intenzitású intervallumos edzés Nagy intenzitású intervallumedzés szerepelt tavaly (2014) az első helyen, mely jellemzően magában foglalja a rövid, de magas intenzitású terhelési periódusokat, melyeket aztán rövid pihenőidő követ. Általában a foglalkozások vagy az edzés időtartama kevesebb mint 30 perc, mivel eléggé megterheli a szervezetet, de nem ritka, hogy ezeket a programokat akár sokkal hosszabb ideig is végzik. 3. Fitnesz szakemberek alkalmazása Művelt, hiteles és tapasztalt fitnesz szakemberek alkalmazása elvárás a fitnesziparban. Növekvő tendencia, hogy a fitnesz területét érintő képzésekkel sok főiskolán, egyetemen találkozhatunk, ahol akkreditált programokon képzik ki a szakembereket. 4. Erősítő edzések, erőfejlesztés Az erősítő edzés továbbra is népszerű az összes ágazatban: az egészségügyben és a fitnesziparban egyaránt a különböző célcsoportok között. Az erősítő edzés népszerűsége szinte töretlen, hiszen a korábbi években is egy igen erős trend volt. Mára nem csak erőemelők,

109

erőfejlesztésre szakosodott klubok használják, hiszen a felhasználók köre bővült. Azok a férfiak és nők, fiatalok és idősek, gyermekek és betegek, stabil, krónikus betegséggel rendelkezők is alkalmazzák a súlyzós erősítő gyakorlatokat, akiknek a célja nem a maximális erő fejlesztése, hanem a fittségi szint növelése és az egészségi állapot javítása. Sok kortárs egészség- és fitneszszakember kínál valamilyen formában erősítő edzést, átfogó edzésprogramot ügyfeleik számára, és a betegeiknek adaptált kínálatot biztosítanak. Nem ritka, hogy a kardiovaszkuláris és légzőszervi rehabilitáció vagy anyagcsere-betegség kezelések programjai közé súlyzós edzést, edzésprogramot illesztenek a betegek számára. 5. Személyi edzők Egyre keresettebbek lesznek a személyre szabott és speciális termékek és szolgáltatások. A fitnesz területét érinti ez a trend egyrészt úgy, hogy a személyi edzők iránt egyre nagyobb igény mutatkozik. Nem csak a fitnesz területén alkalmazott gépek, de az azokon végzett edzésmunka módszerei is folyamatos változáson mennek keresztül. Az általános programok mellett egyre fontosabbá válnak a személyre szabott önálló edzéstervek, amikben persze az egyre elismertebb személyi edzőknek is hatalmas szerep jut. A személyi edző biztosítja a vendégnek azt, hogy az életkorának, nemének, előképzettségének, a fizikai és egészségi állapotának megfelelően és az elérendő céljaihoz, elvárásához igazítva egy olyan személyre szabott speciális programot dolgoz ki és segít a megvalósításában, mely a vendég egyéni igényeinek kielégítésére hivatott. 6. Testmozgás és fogyás A testmozgás és a fogyás kombinációja egy igen keresett fitneszkínálati elem, amely magába foglalja a fogyókúrás programokat, amelyek hangsúlyos szerepet szánnak a kalóriaégető edzésprogramokkal. A testmozgás, a fogyókúrás programok mindig is népszerű trendek voltak már a kezdetek óta, azonban a fogyás eléréséhez, a testsúly megtartásához nélkülözhetetlen a testmozgás és a diéta, valamint a súlykontroll kombinációja. A tartós eredmény nélkülözhetetlen eleme a kalóriabevitel csökkentése, a diétás étrend betartása. A fogyókúrás programokban népszerű elem, hogy a szolgáltatók a diéta és a mozgásprogram mellett készételeket is biztosítanak az ügyfeleknek, melyek alacsony kalóriaértékűek, így az adott személy a napi rutin mellett kis odafigyeléssel tudja tartani a diétás étrendet. 7. Jóga 110

A jóga erősen tartja kiemelt helyét a fitneszben, egyre többen jönnek rá, milyen eredményes a lelki, szellemi, testi egészség megtartásában. Sok változata ismert: Iyengar, Ashtanga, Vinyasa, ezeket sokat halljuk, s aztán egyre többet a Bikram jógát, melynek hódolói felfűtött teremben dolgoznak. Ismeretes még a Power, Kripalu, Anaura, Kundalini, Sivananda, Yogalates. Bikram Choudhury a megalkotója, aki speciálisan állította össze az ászanákat azzal a céllal, hogy a test minden részébe oxigéndús vér jusson, így biztosítja a Bikram jóga az egészséget, jó közérzetet. 8. Fitneszprogram az időseknek A fitneszprogramok az idősebb felnőtteknek is fontos, ezért növekvő kereslet mutatkozik iránta. Az egészségiparban nagyon népszerű, így a fitnesz területén dolgozó szakemberek is kihasználják ezt a növekvő piacot azáltal, hogy az életkornak megfelelő és biztonságos edzésés programot állítanak össze az életkornak, az edzettségi vagy a fittségi állapotnak megfelelően. A rendkívül aktív életet élő és jól terhelhető idősebb felnőtteket lehet elsősorban megcélozni olyan rekreációs és fitneszprogramokkal, melyekben a szigorúbb edzésprogram érvényesül (pl. erősítő edzés és csapatsportok). Az alacsonyabb fizikai fittségi szinttel rendelkező, vagy akár még a legyengült idősek is javíthatják egyensúlyukat, és képessé válhatnak ellátni a mindennapi tevékenységeket, ha biztosítjuk a megfelelő funkcionális fitneszprogramot a számukra. Azt feltételezik, hogy a magasabb diszkrecionális jövedelemmel rendelkező nyugdíjas fogyasztók tudatosan vásárolnak, ezért felértékelődik az egészség, így többet költenek a minőségi fitneszszolgáltatásokra, mozgásprogramokra is. Az exponenciálisan növekvő piac kihasználásának érdeke a szabadidőszolgáltatóknak is, hiszen a nyugdíjasok akkor tudják megtölteni a kondicionáló vagy fitnesztermeket, amikor azok leginkább üresek (jellemzően 9:00–11:00 és 14:00–16:00) vagy kevésbé látogatottak a dolgozó vendégek körében. Sajnos hazánk és még sok más európai ország, mint Ausztria, Németország, a Beneluxországok népessége is fogy, így növekszik az időskorúak aránya, mivel az átlag életkor is növekvő tendenciát mutat. Ennek következményeként nő a minőség, a kényelem, a biztonság iránti igény. Ez a tény úgy hat a fitneszszolgáltatókra, hogy az idősek, akik viszonylag magas

111

diszkrecionális jövedelemmel rendelkeznek, keresletet támasztanak az idősek számára kifejlesztett fitneszprogramok iránt. Számukra a személyi edzés, a nyújtó gimnasztikai gyakorlatok, az aerobic lépő koreográfiás órái, a keringésfokozó edzésprogramok, a természeti sportok (nordic walking), a life-time sportok ajánlhatók. Egyre több fitneszszolgáltató kínál az idősek számára súlyzós edzést is, mely az időskorral járó izomvesztés prevenciójában igen nagy szerepet játszhat. 9. Funkcionális fitnesz A funkcionális fitnesz egyfajta gyűjtőfogalom, ennek hívunk minden olyan koncepciót, mely a mindennapi életvitel minőségét javítja, az állóképesség, az erő az egyensúlyérzék és a koordináció fejlesztése által. A funkcionális fitnesz fogalma részben átfedi az időseknek szánt tréningeket, hiszen eszköztárában nagyon hasonlítanak. 10. Csoportos személyi edzés Új trendként jelent meg a fitneszszolgáltatók kínálatában az ún. csoportos személyi edzés, ami költséghatékony változata a személyi edzésnek, amikor az edző 2-4 fő tréneri feladatait látja el egyszerre. Vannak, akik gond nélkül képesek egyszerre több vendéggel differenciáltan foglalkozni, akik eltérő képességűek, edzettségi állapotúak és más az elérendő céljuk. A nagy dilemma, hogy marad-e a személyi edzés e típusa, vagyis az edző képes-e elég figyelmet fordítani egy-egy sportolóra, illetve az edzés a „személyi” jellege háttérbe kerül-e. A gazdasági válság azonban mindenképp indokolja a költséghatékony szolgáltatáskínálatot a fitnesz területén is. 11. Átfogó egészségfejlesztő programok a munkahelyeken Egyre több cég és munkaadó gondolkodik úgy, hogy a humánerőforrás érték, így odafigyel dolgozói egészségére. A fitnesz eszköze kiválóan alkalmazható egy ilyen egészségfejlesztési programban, hiszen sokszínűségével, diverzifikált termék- és mozgáskínálatával szinte mindenki talál az érdeklődési körének megfelelő programot, ami motiválja az életmódváltásra. 2011-ben hazánkban a NOSZA Fitt program zárult, melyet a NOSZA Egyesület és a Fitline Events közösen valósított meg 20 budapesti illetve pest megyei cég dolgozóin részére. A mozgás, a táplálkozás és a tudatosság fontosságát népszerűsítő program az irodai és ülőfoglalkozást végzőknek nyújtott segítséget a kiegyensúlyozottabb élet megteremtésében

112

egy táplálkozással kapcsolatos (Metabolic Typing) és a pozitív gondolkodást hangsúlyozó agykontroll előadással, valamint egy 8 alkalomból álló bodyART kurzussal. A body & mind típusú tréning a jóga alapgyakorlataira épül. Gyógytornászok fejlesztették ki olyan mozgáselemekkel, mely egy rendkívül erőt próbáló edzést jelent. Az óra fő célja az erő és hajlékonyság fejlesztése, ezáltal egy funkcionálisan egészséges test elérése. Az egyes gyakorlatok egyszerre kívánnak erőt bizonyos izmoktól, míg másokat ugyanazon időben erőteljesen nyújtanak. Ez a kettős hatás jellemzi a teljes tréninget: erősítés és nyújtás. A BodyART a testet komplex egészként kezelő mozgásforma, az intelligens alakformálás új módszere. A tréning fontos része a megfelelő légzéstechnika, ami a helyes kivitelezés mellett a mentális ellazulást is segíti, csakúgy, mint a kellemes, meditatív zene. 12. Outdoor aktivitások, természetes mozgásprogramok – avagy természeti sportok Nagyon népszerűek a szabadtéri sporttevékenységek. A természeti sportok értékét elsősorban az adja, hogy itt a természet erőivel való edzést jelent, valamint a friss levegőn való tartózkodás idejét növeli. Másrészt az emberek legtöbb hányada városlakó. Eltávolodott természetes közegétől, a természettől, és él benne a vágy, hogy legalább szabadidejének egy részét az érintetlen, tiszta természetben töltse. Szabadtéri tevékenységek közül a legnépszerűbbek a túrázás, a kajak-kenu és a különböző játékok, illetve a sportaktivitások. A szabadtéri tevékenységek is lehetnek kalandos programok, mint például az éjszakai kempingezés. 13. Wellness Coaching. Életmód tanácsadóként definiálhatjuk. Az életmód tanácsadó személyesen foglalkozik egy-egy emberrel, az egyén céljait, szükségleteit, értékeit és álmait tartja szem előtt. A személyre szabott tanáccsal és az életmód megvalósításával hozzájárul az egyén egészségének és munkaképességének megőrzéséhez, megtartásához, miközben testi képességeit fejleszti. Egyre inkább nő az igény az életmód tanácsadás iránt, illetve a sportolók, vendégek, vagy akár a betegek is használható információkat szeretnének az életmódjukról, egészségi állapotukról, betegségükről, a szükséges életmód-változtatásukkal kapcsolatban, melyet az alábbi nemzetközi kutatások is igazolnak.

113

A Svájcban végzett egészségturisztikai kutatás (Müller, Kaufmann 2001) beszámol arról, hogy a vendégeknek fontos az információ az egészségügyi kérdésekről és az otthon is használható egészségügyi tanácsokról. Ausztriában a víz gyógyító hatásaira vonatkozó adatokat, információkat (Bassler 2003) a „kúra-szállodák” előadások formájában biztosítják a gyógyászati kezeléseket, a gyógyfürdőt igénybe vevő vendégek számára. 14. Köredzés (cirkuit) A főbb izomcsoportok erejének fejlesztését érhetjük el. Erőállóképességet fejleszt. Különböző állomásokon más-más feladattal más-más izomcsoportot dolgoztat meg az ember (pl. hasizom, farizom, kar, hát, láb stb.). Az egyes állomásokon kb. 30-45 percig tart a gyakorlat, az állomások között 30 perc pihenőidőt tartva megy körbe az ember. Ha körbeért, ismételheti 2x, 3x is. Ez az állóképesség fejlesztésének egyik kiváló eszköze. Előnye, hogy kevesebb szer esetén is nagyobb elemszámú csoport edzése megoldható az állomások miatt. 15. Core training (gerinctorna) Törzs-edzésnek fordíthatjuk. Ez egy gyűjtőfogalom, vagyis ide soroljuk mindazokat a fitneszben divatos edzésmódszereket, melynek a legfőbb célja a törzs stabilizációjának fejlesztése, ezáltal a testtartás javítása, valamint az egyensúlyérzék, a koordinációs képesség és a mozgáskészség fejlesztése. Nem csak a teljesítmény növelésében van szerepe, de a sérülések kockázatának csökkentésében betöltött szerepe is meghatározó. Eszközkészlete nagyon változatos, mivel olyan felszereléseket használ, mint az egyensúly labda vagy az ún. wobble board, amelyen a lábakkal kell egyensúlyozni. Cél a feszes, szálkás izmok kialakítása, fejleszti a tartóizmokat is. A csípő, a derék és a has izmainak edzése általános stabilitást ad, nemcsak a sporthoz, hanem a mindennapi tevékenységekhez is. 16. Sportág-specifikus edzés A különböző sportágakat, annak edzéseit és módszereit használja fel a képességfejlesztésre. A baseball és a tenisz kifejezetten népszerűek. A sportágak népszerűsége természetesen függ az ország vagy terület hagyományaitól, lehetőségeitől, és más sportágválasztást befolyásoló faktoroktól is. 17. Programok elhízott gyerekeknek Az elhízás korunk egyik népbetegsége, a civilizációs ártalmak egyike. 21. századunk sokak számára eddig talán soha nem remélt kényelmet, irigyelt életminőséget hozott. Az ember 114

ugyanis valamennyi technikai vívmányát az irányba fejlesztette, hogy élete könnyebb, kényelmesebb legyen. Az elhízás már nem csupán a felnőtt korosztályt érintő generális probléma, de a gyermekek egyre nagyobb százalékát is utolérte, így a gyermekek túlsúlya is általános egészségügyi kérdéssé vált. A gyermek- és serdülőkori elhízás továbbra is komoly egészségügyi probléma a legtöbb fejlett és fejlődő országban egyaránt. A fitnesz- és rekreációs szolgáltatók ehhez a trendhez igazodva egyre több gyerekekre specializált fitnesz- és mozgásprogramot dolgoztak ki, és a gyermekek súlykontrolljával foglalkozó „termékeket” is kifejlesztettek. A prevenció, a preventív programok az elhízás ellen szintén népszerűek már a gyerek célcsoport esetében. 18. Eredmények mérése A programok sikerességének mérése központi problematika. Egyre fokozottabb igény fogalmazódik meg az iránt, hogy a fitneszprogramoknak, wellness- vagy mozgásterápiáknak igazolni tudjuk a szervezetre gyakorolt jótékony hatását, a fejlődés és a változás számszerűen kimutatható legyen. 19. Munkavállalói ösztönző programok Munkavállaló ösztönző programokhoz kapcsolódó tendencia, hogy a munkahelyi egészségfejlesztő programok arra törekednek, hogy csökkentsék az egészségügyi ellátás költségeit. 20. Boot Camp Egy igazi kihívást takar, napjaink legnépszerűbb és leghatékonyabb edzésmódja a tengerentúlon. A US Army újoncokat kiképző tematikájában alkalmazott fizikai módszerek adaptációját alkalmazták, a hétköznapi ember számára is elérhetővé tették a szabadban végzett edzésmódszert, mely a fittségi állapotot és a résztvevők mindennapi életük során szükséges teljesítőképességet javítja. A Boot Camp sikerének kulcsa a csapatmunka adta motiváció és az alkalmazott módszerek. A katonák edzettségi szintjére alapozva a Boot Camp edzéseket arra tervezték, hogy a lehető legtöbb eredményt érjük el a lehető legrövidebb idő alatt. Az edzések hosszúak és fárasztóak, ezért kihozzák a résztvevőket a komfortzónájukból. A klasszikus Boot Camp indoor jellegű, vagyis szabadtéren, parkokban, erdőkben, sportpályákon tartják 8-20 fős csoportokban. A 70-80 perces edzéseket általában két edző vezeti, akik a helyes végrehajtást folyamatosan kontrollálják és lelkesítik a résztvevőket. A gyakorlatok a katonai kiképzésben 115

használt, a harci gyakorló tevékenységre felkészítő jellegű alakzatokban zajlanak, megtűzdelve sprintfutással, sorversennyel, utánzójárásokkal, páros gyakorlatokkal, köredzéssel, core tréninggel. Ezek a speciális gyakorlatok a fizikai erőt és az állóképességet egyaránt fejlesztik, ezért egyszerre izomtömeg-növelő és zsírégető hatásuk is van.

6.6. Felhasznált irodalom Barabás Katalin (szerk.) [2006]: Egészségfejlesztés. Budapest, Medicina Könyvkiadó Rt., 269– 272. o. Az idézett mű a továbbiakban: Barabás Katalin (szerk.) [2006] Borbély Attila, Müller Anetta: A testi-lelki harmónia összefüggései és módszertana. ValóságTérkép-6. PEM tanulmányok (Kiadja: a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület, Bp. szerkeszti: dr. Koncz István) 211.p. 2008. Buda Béla (1998): Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Bp. TÁMASZ, 25. p. Chikán Attila–Demeter Krisztina (1999): Az értékteremtő folyamatok menedzsmentje – termelés, szolgáltatás, logisztika. Aula Kiadó, Budapest Der

Gesundheitsmarkt

–

Die

Wachstumlokomotive

für

das

21.

Jahrhundert:

http://www.kondratieffzyklen.de/6.Kondratieff1.htm Der RDA Marktforschungsbericht 2009, Reyseanalyse 2009 Der RDA Marktforschungsbericht 2009. 13. p. Derzsy Béla (2006): A gimnasztika alapjai. PIREMON Nyomda, Debrecen. Kiadja: FitForma Welness Kft., Budapest 2006. Erdős I.: Gimnasztika. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1992. Farmosi I. (1999): Mozgásfejlődés. Dialóg Campus Kiadó. Budapest–Pécs. 14–42. p. Gedő Dolóresz, Rigler Endre (1998): Labdás gyakorlatok a mozgásterápiában. Present Bt., Kecskemét. 5–15. p. Hansruedi Muller és Eveline Lanz Kaufmann (2001): Az egészségturizmus különleges szegmensének piaci elemzése és összefüggései a szállodaiparral. In: Journal of Vacation Marketing, Vol. 7, No. 1, 1–17. p

116

Hegedűs Veronika (2004): Egy regionális termál- és gyógyfürdő fejlesztések és azok hatása a keresletre és kínálatra. In. Tóth J-baranyai G. (szerk.). Földrajzi Tanulmányok a Pécsi Doktoriskolából. V. Rotari Nyomda, Komló. 60-75.p. Hegedűs Veronika (2006): az egészségturizmus fogalmi rendszerének és keresletének változásai Magyarországon. In. Földrajzi értesítő. 2006. LV.évf. 3-4. füzetek. 355–373.p. Istvánfi Csaba (1999): Összefogás az ifjúság egészségéért, edzettségéért. In.: Összefogás az Ifjúság egészségéért, edzettségéért, A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének Országos Szakmai Konferenciájának kiadványkötete 1990. 03. 10. (szerk. Istvánfy Cs.) 15– 34. p. Kenesei Zsófia, Kolos Krisztina: Szolgáltatásmarketing és -menedzsment, Alinea Kiadó, 2007 Kenneth H. Cooper (1990): A tökéletes közérzet programja. Sport, Bp. 19–26. p. Kerényi Erika, Müller Anetta, Szabó Róbert, Mosonyi Attila (2009): Analysis of Agárd, Komárom and Pápa's Thermal and Experiences Bath, according the guest's satisfaction. Egészségügyi marketing és telekommunikáció című konferencia kiadványkötete (CD). ISBN: 978963-06-8473-6., 11. o. Kovács Tamás Attila: Rekreáció irányzatai. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, Bp. 1999. március 5-6. (előadás) Kristonné Bakos Magdolna (2006): Új szemléletű iskolai testnevelés az ezredfordulón. In: Acta Academiae Pedagogicae Agriensis- Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei. XXXIII. Kötet. Eger. 153–158. p. Makszin Imre (2002): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó, Budapest– Pécs Marc Cohen, Gerard Bodeker (2008): Understanding the global spa industry: Spa management, Oxford, Butterworth-Heinemann, Chapter 5, 66 p. (Forrás: saját fordítás) Maslow, A. H. (1968): Toward a psychology of being. Van Nostrand Reinhold Company Incorporation, N. Y. Mészáros János, Farmosi István, Frenkl Róbert, Mohácsi István (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Bp. 29. p.

117

Metzing Miklós: Gimnasztika. Segédjegyzet a gimnasztika vizsgához. TFTI, Budapest, 2004. Mosonyi Attila, Könyves Erika, Kerényi Erika, Müller Anetta (2010): Miskolctapolca egészségturizmusa egy vizsgálat tükrében. International Conference of Tourism, Recreation and Sports Management. 27–28th May 2010. kiadványkötete (CD) 8. o. Müller Anetta (2009): A szabadidős tevékenységek kínálati elemeinek vizsgálata az egészségtudatos magatartás kialakításában (Debreceni Egyetem ATCAVK, szervezés és gazdálkodás tudományok területe) habilitáció. 28. p. Müller Anetta (2015): Fitnesz alapismeretek. In: Melczer Csaba (szerk.) Fitnesz-wellness és táplálkozásterápia elmélete és gyakorlata. 2015. Pécs, (Isbn: 97896364278 94) 9-30.p. http://www.etk.pte.hu/files/tiny_mce/File/oktatas/OktatasiAnyagok/!Palyazati/Fit neszWellness_elektronikus_K.pdf Müller Anetta, Könyves (2006): A testnevelő tanárok kapcsolódási pontjai az egészségturizmushoz. In: Acta Academiae Pedagogicae Agriensis – Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei. XXXIII. Kötet. Eger. 119–132. p. Müller Anetta, Szabó Róbert, Kerényi Erika, Mosonyi Attila (2009): Fürdőkutatás a Középdunántúli régióban. In. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. XXXVI. Sectio Sport. Sport, életmód, egészség. Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei. Szerkesztő: Honfi László. 65–77. p. Müller Anetta: Mozgásvizsgálatok a mozgásegyenletesség és a teljesítménykonstancia példáján. Doktori (PhD) Értekezés tézisei. Budapest, 2004. Nemessuri Mihály (1994): Egészségvédő-életőrző sportok. Mozgás és Viselkedésbiológiai Szakosztály 25 éves jubileumi konferenciája, Tihany, 130-131.p. Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia http://www.oib.gov.hu/docs/egeszsegturizmus_strategia.pdf

9-11p.

In:

Pikó Bettina (szerk.) (2005): Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 30. o. Az idézett mű a továbbiakban: Pikó Bettina (szerk.) Rácz Tamara (2004): Zenis és Lomi Lomi, avagy új trendek az egészségturizmusban. In. Aubert A.-Csapó J. (szerk.) Egészségturizmus. Pte. Földrajzi intézet, Pécs. 46-65.p. Reichlin Krisztina (2007): Szabadidő ismeretek. Budapest, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar, 6. o.

BGF

Kereskedelmi,

Révai Nagy Lexikona (1989): Az ismeretek Enciklopédiája. I. kötet. Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó. 658. p. Révai Nagy Lexikona (1991): VI. kötet. Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó, Bp. 163. p. Révai Új Lexikona (1996): I. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd. 497. p. Roland Bassler (2003): Minőség és egészségkompetencia az osztrák kúra- és wellness-turizmusban. In: Tourismus Journal (Lucius&Lucius, Stuttgart), 7 Jg. Heft 2. 187-2002. p.

118

Szántó Miklós (1967): Életmód, művelődés, szabadidő. Budapest, Akadémiai Kiadó, 13. o. Az idézett mű a továbbiakban: Szántó Miklós (1967) Törőcsik M. (2003): Fogyasztói magatartási trendek hatása az egészségügyi szolgáltatókra. Egészségügyi gazdasági Szemle. 28. p. Vajda R. Vadas V. (1990): Magyarország gyógy-idegenforgalma. Alfaprint Nyomdaipari Kisszövetkezet. Budapest, 167.p. Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171-173.p.

Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171-173.p. Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171–173. p. Young SN Lifestile drugs, mood, behaviour and cognition. Journal of Phychiatry Neuroscience 2003. 28 (2): 87–89. p. Internetes források: www.kondratieffzyklen.de NAT 2003 (http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfda/0/15797/1) NAT 2007 (http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf) http://www.gyogygond.hu/hu/otc http://www.outsideonline.com/1806651/acsm-names-2015s-top-fitness-trends http://www.spahungary.hu/lap.php?id=17 KSH 2009, www.itthon.hu Marketingterv 2004. Magyar Turizmus Rt. 2003. okt. 7. 1–119. p. (www.itthon.hu)

119