A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) egyes rendelkezéseivel kapcsolatos jogértelmező felügyeleti állásfoglalás A Felügyelethez érkezett megkeresés a Bszt. 45. §-a (1) bekezdésével összefüggésben annak megerősítését kérte, hogy azon ügyfelek esetében, akik saját számlájukhoz más rendelkezésre jogosultat rendelnek, a számla felett meghatalmazott személy az ügyfél helyett és nevében megteheti a törvény szerint szükséges nyilatkozatokat, tesztet tölthet ki, átsorolást kérhet, stb. Az elvégzett egy teszt eredménye pedig valamennyi a számla felett rendelkezési joggal bíró személlyel szemben köti a szolgáltatót. Ezen álláspont indokolása szerint az ügyfél nyilatkozatának kérése nem lehetőségként, hanem a szolgáltatót terhelő kötelezettségként fogalmazódik meg a jogszabályban, és a nyilatkozatkérés hiányában a megbízás nem rögzíthető, nem hajtható végre. Az ügyfélnek több lehetősége van: nyilatkozik, és kitölti a tesztet, melynek megfelel; nyilatkozik, de a tesztnek nem felel meg; illetve hiányos nyilatkozatot tesz, vagy azt megtagadja. E lehetőségekhez eltérő jogkövetkezmények fűződnek. Első esetben az ügyfélmegbízás megkötés nélkül teljesíthető, a második esetben teljesíthető, de az ügyfelet a Bszt. 46. §-ának (1) bekezdése szerint figyelmeztetni kell, míg a harmadik esetben a megbízás szintén teljesíthető, de az ügyfél figyelmét fel kell hívni a Bszt. 46. §-ának (2) bekezdésében írtakra. Ennek alapján, amennyiben tehát a szolgáltató felkínálta a nyilatkozattétel (teszt) lehetőségét, az ügyfél vagy meghatalmazottja megbízást adhat, mely figyelmeztetéssel vagy anélkül, befogadható és végrehajtható. Amennyiben viszont a meghatalmazott nem adhatna nyilatkozatot, illetve megbízást, az pl. a súlyosan mozgáskorlátozott, tartósan külföldön tartózkodó vagy egyébként elérhetetlen ügyfél számára súlyos kárt okozhat, miután végső soron az ügyfél saját vagyona feletti rendelkezést kellene korlátoznia a szolgáltatónak. A fentiek helyességének megítélését megelőzően az állásfoglalás kérés ez irányú részletezettségének hiánya miatt arra indokolt utalni, hogy a vonatkozó rendelkezések alapján sem az alkalmazási körét, sem a jogkövetkezményeit tekintve nem azonos a Bszt. 44. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti alkalmassági teszt, és a Bszt. 45. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott megfelelési teszt. Ugyanis amíg a megfelelési teszt során az elvégzéséhez szükséges információk megadása elől az ügyfél elzárkózik, vagy az elvégzett tesztet a szolgáltató elégtelennek tartja, ez esetekben valóban a Bszt. 46. §-ának (1)-(2) bekezdései irányadóak, addig az alkalmassági teszthez szükséges információk hiánya, illetve az alkalmassági teszt eredménytelensége esetében a Bszt. 54. §-a (1) bekezdés d), illetve e) pontjának egyértelmű előírásai alapján a befektetési vállalkozás - valamint a Bszt. 3. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a befektetési szolgáltatási tevékenységet végző vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó hitelintézet (a továbbiakban együtt: szolgáltató) - a kapott ügyfélmegbízás végrehajtását megtagadja. A polgári jogi jogviszonyokban a képviseletre vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendezi. A Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése értelmében más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A (2) bekezdés szerint a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.
A Ptk. 222. §-ában rögzített meghatározás szerint képviseleti jogot - a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül - a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. A Ptk. 223. §-ának (1) bekezdése alapján a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes. A Ptk. vonatkozó előírásait összefoglalva, a jognyilatkozatok - eltérő rendelkezés hiányában személyesen és képviselő útján egyaránt megtehetők. Kivéve azon meghatározott esetekben, amikor a jogszabály a nyilatkozat jogszerűségét csak személyes eljárás esetében ismeri el. A képviselő eljárásának joghatása az, hogy az általa végzett jogcselekmény eredményeként a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté. A képviselet - egyebek mellett - alapulhat meghatalmazáson, megbízáson, melyre a törvény a tartalmi jellemzőktől függő alaki követelményeket támaszt. Továbbá képviselő - szemben a Pp. lényegesen szigorúbb elvárásaival - bárki (nem csak természetes személy) lehet, aki nem cselekvőképtelen. A fenti szabályozás ismertetését követően az állásfoglalás kérésben felvetettek megválaszolásához elsődlegesen az tisztázandó, hogy a Bszt. szerint szükséges ügyfélnyilatkozatok megtételét, alkalmassági-megfelelőségi tesztek kitöltését az ágazati jogszabály „személyesen megtehetőnek” tekinti-e, illetőleg a számla feletti rendelkezési joggal felruházott meghatalmazott jogosult-e azok megtételére? A Ptk. 219. §-a (1) bekezdése utal arra, hogy a jogszabályok kifejezetten rögzítik, amennyiben valamely nyilatkozat csak személyesen tehető meg. Így pl. a végrendelet vagy a házasságkötésre vonatkozó akarat-kijelentés vagy a teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozat megtételnél, a házasság érvénytelenítése iránt a perindításnál, vagy főszabályként a jogában megsértett személyes nyilatkozattételéhez kötött személyhez fűződő jogok érvényesítésekor. Miután azonban a Bszt. nem tartalmazza a szóban forgó nyilatkozatok és tesztek kapcsán a „személyesen lehet tenni” fordulatot, ezért a Felügyelet megítélése szerint annak meghatalmazott által történő benyújtása, illetőleg a tesztek kitöltése nem ütközik jogszabályi rendelkezésbe. Ugyanakkor a számla felett meghatalmazott, rendelkezésre jogosult automatikusan nem jogosult a szükséges nyilatkozatok megtételére és a tesztek kitöltésére. Továbbá a nyilatkozattétel és a tesztkitöltés fogalmilag nem azonosítható a számla feletti rendelkezési joggal, mert nem azzal függenek össze (nincs szó ügyleti megbízásról, utalásról, transzferről stb.), hanem a szolgáltatások (első esetben a számlanyitás, szerződéskötés, a megbízás végrehajtását megelőző eljárás) igénybevételéhez nyújtanak információkat a szolgáltató számára. Mindezek alapján a Bszt. szerinti nyilatkozatok megtétele és a tesztek kitöltése során kizárólag az egyértelműen ilyen tartalmú írásbeli meghatalmazás esetében elméletileg elfogadható az ügyfél helyett és nevében cselekvő meghatalmazott eljárása. Formális jogi szempontból nem kifogásolható tehát, hogy az ügyfél meghatalmazottja útján tegyen nyilatkozatot, illetve tesztet töltsön ki (ez a megbízási jogviszony lényege, a megbízott viseli minden ebből folyó kötelezettségét terhét és felelősségét, miközben a megbízó vállalja annak kockázatát, hogy megbízottja nem tesz eleget a megbízás gondos ellátására vonatkozó törvényi kötelezettségének). Ennek ellenére fontos hangsúlyozni az alábbiakat. A prudens működés követelményével összhangban mindenképpen elvárható az adott szolgáltatótól, hogy a felvetett esetekben a meghatalmazott figyelmét külön felhívja a megbízóra vonatkozó adatok megfelelő szolgáltatásával kapcsolatos Ptk.-n alapuló felelősségére. Egyidejűleg megfontolandó, hogy ilyenkor az ügyfél közvetlenül, írásban, külön tájékoztatást is kapjon a Bszt. 46. §-ában, illetve a Bszt. 54. §-a (1) bekezdésének d),
illetve e) pontjában foglalt körülményekről, az esetleges következményekről. Mindezeken túl, amennyiben a szolgáltató a Bszt. 44. §-ának (9) bekezdése és a 45. §-ának (7) bekezdése alapján felismeri, vagy kellő gondosság mellett fel kellene ismernie, hogy a meghatalmazott által adott információ elavult, hibás vagy hiányos, akkor nem támaszkodhat arra a teszt végrehajtása és kiértékelése során. E körülmények a szolgáltatókra többlet kötelezettségeket rónak abban a tekintetben, hogy meghatalmazott eljárása esetén különös gondot fordítsanak mind a meghatalmazott, mind közvetlenül a meghatalmazó megfelelő tájékoztatására. A prudenciális és egyúttal az ügyfél érdekvédelmi szempontokra figyelemmel, valamint a szolgáltató előzetes tájékozódási kötelezettségének megalapozottsága miatt azonban aggályos az ügyfél helyett meghatalmazottjának eljárása. Az ugyanis óhatatlanul megteremti annak lehetőségét, hogy a szolgáltató nem kap valós képet az ügyfél (a leendő szerződő ügyfél) megbízásának tárgyát képező ügylettel kapcsolatos ismereteiről, az ügyletben érintett pénzügyi eszközzel, ügylettel kapcsolatos tapasztalatairól, gyakorlatáról és az ügyfél kockázatviselő képességéről, valamint jövedelmi helyzetéről és befektetési céljairól, ezáltal véleményem szerint alapjaiban sérülhet mindezen információk és körülmények feltárására irányuló jogszabályi rendelkezés célja. Kapcsolódóan szükséges megjegyezni azt is, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott, tartósan külföldön tartózkodó, egyébként elérhetetlen ügyfél nyilatkozattétele, tesztelése - jogszabályi előírás hiányában - nem kötődik feltétlenül az ügyfél szolgáltatónál való személyes megjelenéséhez, és az a szükséges garanciák beiktatásával (az eljárási mód és a feltételek üzletszabályzatban, számlaszerződésben, külön megállapodásban történő rögzítése, a küldemény továbbításának módja, igazolhatósága) írásban postai úton, vagy távközlési eszközön, vagy elektronikus adatátviteli kapcsolaton keresztül is teljesíthető. Az állásfoglalás kérésben feltett további kérdések úgyszintén a Bszt. szerint szükséges nyilatkozatok benyújtásához és tesztek kitöltéséhez kapcsolódnak, nevesítve a vállalati ügyfél, kiskorú és - átfedésben az előzőekben vizsgált kérdéskörrel - a meghatalmazott tekintetében. Vállalati ügyfél esetében - a megkeresés részletezettségének hiányában értve ez alatt: minden devizabelföldi és devizakülföldi, jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot, illetve gazdálkodó szervezetet (alapítvány, egyház, szövetség, egyesület, önkormányzat, stb.) - figyelemmel a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet, valamint a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla, központi értékpapírszámla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól szóló 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet idevonatkozóan egyaránt alkalmazandó rendelkezéseire, a Bszt. szerint szükséges nyilatkozatok megtétele, tesztek kitöltése a cégjegyzési joggal rendelkező (az ügyfélként szerződést kötő) személyhez, illetve a számla feletti rendelkezésre jogosultként bejelentett személyhez vagy személyekhez kötődik (akik az ügyfél létesítő okiratában, ennek hiányában a számlaszerződésben meghatározott módon rendelkezhetnek a számla felett). A megkeresés azon felvetésére, miszerint nem lehet vizsgálni azt, hogy az adott ügyfél belső szabályzatai alapján feljogosított megfelelő személy jár-e el, nem lehet figyelmen kívül hagyni az említett jogszabály irányadó előírásait. A szolgáltató a tőle elvárható gondossággal köteles biztosítani, hogy a rendelkezési jogosultságot csak a számlatulajdonos és az általa feljogosított gyakorolhassa. Ennek során a szolgáltató a tőle elvárható gondossággal köteles ellenőrizni, hogy a megbízáson feltüntetett aláírás megegyezik-e a rendelkezésre jogosult bejelentett aláírásával. Azt azonban már nem kell vizsgálnia, hogy a számlatulajdonos ügyfél, illetve a számla feletti rendelkezésre bejelentett más személy az egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel-e. Továbbá a szolgáltató az aláírások bejelentésének, nyilvántartásának és vizsgálatának belső eljárási rendjét köteles szabályozni is.
Amennyiben vállalati ügyfél esetében együttes képviseleti és aláírási joggal rendelkezők írják alá a szerződést, úgy ezt az eljárást kell követni az egyéb nyilatkozatoknál, teszteknél is, azaz a szükséges nyilatkozatokat csak együttesen tehetik meg, a teszteket csak együttesen tölthetik ki. A képviseleti joggal felruházott személyek körénél jellemzően bővebb lehet a számla feletti (esetenként korlátozott ügylettípus, tranzakciós lehetőség) rendelkezési joggal felruházottak (meghatalmazottak) köre, amely személyek esetében az 1. pontban vázolt eljárás követése indokolt (kifejezetten az ezen eljárási cselekményekre vonatkozóan kiállított meghatalmazás alkalmazása). Kiskorú számlája esetében a rendelkezni jogosultként bejelentett személy, személyek (pl. a két szülő) nyilatkozattételének megítélésénél differenciáltan, a Ptk. 11-12/D. §-aiban foglalt cselekvőképességre vonatkozó szabályrendszerére figyelemmel kell eljárni, és az alábbi törvényi előírásokat szükséges számba venni. A Ptk. 12. §-a értelmében kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha gyámhatósági engedéllyel érvényes házasságot kötött. A Ptk. 12/A. §-ának (1) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. A (2) bekezdés alapján korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről. A (3) bekezdés c) és d) pontja értelmében a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is rendelkezik munkával szerzett keresményével, és keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat, valamint megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. Az (5) bekezdés szerint a törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve amelyek a munkával szerzett keresményre vonatkoznak. A hivatkozott előírásokból és abból következően, hogy a Bszt. nem kívánja meg kifejezetten az ügyfél személyes nyilatkozatát, illetőleg amennyiben nincs szó munkával szerzett keresményhez kapcsolódó kötelezettségvállalásról sem, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú esetében a szükséges nyilatkozatok és tesztek elvégzésére mind az ügyfélként szereplő kiskorú a bármelyik törvényes képviselőjének beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával, mind amennyiben nincs erre vonatkozóan korlátozó, kizáró (gyámhatósági vagy bírósági) rendelkezés, döntés, bármelyik - törvényes képviselője jogosult. A Ptk. 12/B. §-ának (1) bekezdése szerint cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A (2) bekezdés szerint cselekvőképtelen az a tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A Ptk. 12/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el. A (2) bekezdés alapján nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.
A Ptk. utóbbi rendelkezéseinek alapulvételével, miután a Bszt. szerint szükséges nyilatkozatok, tesztek nem tekinthetők a Ptk. 12/C. §-a (2) bekezdésének hatálya alá esőeknek, ezért a cselekvőképtelen kiskorú ügyfél esetében a törvényes képviselő (ez esetben is, ha ez a jog nincs korlátozva, kizárva, úgy bármelyik) eljárhat, és az ennek során tett nyilatkozatokat, teszteredményeket kell a szolgáltatónak figyelembe venni a továbbiakban.
