Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
dr. Sárkány Péter okleveles közgazdász, egyetemi doktor, adó- és pénzügyi tanácsadó, jogi szakokleveles közgazdász
A prostitúció néhány jogi és gazdasági kérdése Doktori értekezés
Konzulens: Prof. Dr. habil. Losoncz Miklós DSc.
Gyır 2011. november
2 „Vannak emberek, akik a prostitúciót a társadalom rákfenéjének tekintik, míg mások olyan viszonylag ártalmatlan foglalkozásnak tartják, amelynek mőködése hasznos. Sok feminista azzal érvel, hogy a prostituáltakat igénybevevı férfiak lealacsonyítják a nıket, mások azonban (ideértve a prostituáltakat is) a prostitúciót foglalkozásnak tartják, amelyben a nık a férfiak „gyarlóságából” húznak hasznot, vagy egyszerően szükséges szolgáltatást nyújtanak.” Walker, R.: A szex és az emberi kapcsolatok (Akadémiai Kiadó, Bp., 1997., 310. old.)
3
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK .................................................................................................................................... 3 ÁBRAJEGYZÉK .......................................................................................................................................... 4 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ......................................................................................................................... 5 EGYENLETEK JEGYZÉKE .......................................................................................................................... 6 1. 1.1. 1.2. 1.3.
BEVEZETÉS ..................................................................................................................................... 8 BEVEZETŐ GONDOLATOK....................................................................................................................... 8 AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJA, CÉLJA, SZERKEZETE ÉS MÓDSZERTANA ....................................................................... 9 A KUTATÁS HIPOTÉZISEI ...................................................................................................................... 12
2.1. 2.2. 2.3.
A PROSTITÚCIÓ FOGALMÁNAK TISZTÁZÁSA ................................................................................ 14 A PROSTITÚCIÓ FOGALMA ................................................................................................................... 14 PROSTITUÁLT VS SZEXUÁLIS SZOLGÁLTATÓ .............................................................................................. 21 PROSTITÚCIÓ ÉS SZEXIPAR ................................................................................................................... 24
3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 3.5.
A NEMZETKÖZI PROSTITÚCIÓ JOGTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE ........................................................ 26 ÓKORI ÁLLAMOK – A REGLEMENTÁCIÓS SZABÁLYOZÁS ALAPJAINAK LÉTREJÖTTE .............................................. 26 EURÓPAI KÖZÉPKOR A XIX. SZÁZADIG – A REGLEMENTÁCIÓS RENDSZER KITELJESEDÉSE .................................... 30 EURÓPAI PROSTITÚCIÓ A XIX. SZÁZADBAN – AZ ABOLÍCIONISTA RENDSZER MEGJELENÉSE ................................. 35 A XX. SZÁZADI PROSTITÚCIÓ – SZERVEZETT BŰNÖZÉS URALMA ÉS ÁLLAMI KIUTAK KERESÉSE.............................. 39 A NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁSBÓL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK ................................................................ 47
4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5.
A PROSTITÚCIÓ HAZAI JOGTÖRTÉNETE ....................................................................................... 50 A KEZDETEKTŐL A XX. SZÁZADIG ........................................................................................................... 50 1900 ÉS 1950 KÖZÖTT ...................................................................................................................... 53 1950-TŐL A RENDSZERVÁLTÁSIG .......................................................................................................... 55 A 90-ES ÉVEK ................................................................................................................................... 57 1999-TŐL NAPJAINKIG ....................................................................................................................... 58
5.1. 5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 5.6. 5.7. 5.8. 5.9. 5.10. 5.11.
„MI MENNYI?” A PROSTITÚCIÓ NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ELEMZÉSE. ...................................... 66 BEVEZETÉS ....................................................................................................................................... 66 MIÉRT VAN KEVÉS ADAT A PROSTITÚCIÓRÓL? .......................................................................................... 66 ILLEGÁLIS TEVÉKENYSÉGEK STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSE ............................................................................. 70 PROSTITUÁLTAK ARÁNYA – EGY KUTATÁS EREDMÉNYEI .............................................................................. 72 PROSTITÚCIÓ ÉS PROSTITUÁLTAK STATISZTIKAI ELEMZÉSE ........................................................................... 75 PROSTITÚCIÓ SZABÁLYOZÁSA ÉS A PROSTITUÁLTAK ARÁNYA, SZÁMA KÖZÖTTI KAPCSOLAT ................................. 83 PROSTITÚCIÓ ÉS A FÖLDRÉSZEK KAPCSOLATA ........................................................................................... 84 PROSTITÚCIÓ ÉS A DOMINÁNS VALLÁSOK KAPCSOLATA .............................................................................. 88 A PROSTITUÁLTAK SZÁMÁRA HATÓ TÉNYEZŐK ÉS JELENTŐSÉGÜK ................................................................. 91 A PROSTITUÁLTAK SZÁMÁNAK BECSLÉSI LEHETŐSÉGEI................................................................................ 99 A PROSTITUÁLTAK ARÁNYÁRA HATÓ TÉNYEZŐK ÉS JELENTŐSÉGÜK .............................................................. 113
2.
3.
4.
5.
6. SVÉD SZIGOR, HOLLAND LIBERALIZMUS – MAGYAR MEGOLDÁS. A PROSTITÚCIÓ ÉS A DROG SZABÁLYOZÁSA. ...................................................................................................................................... 117 6.1. MIÉRT EZ A HÁROM ORSZÁG? ÉS HOGYAN KERÜL A PROSTITÚCIÓHOZ A DROG? ............................................ 117 6.2. PROSTITÚCIÓ SVÉDORSZÁGBAN .......................................................................................................... 121 6.3. KÁBÍTÓSZERFOGYASZTÁS SVÉDORSZÁGBAN........................................................................................... 133 6.4. PROSTITÚCIÓ HOLLANDIÁBAN ............................................................................................................ 140 6.5. KÁBÍTÓSZERFOGYASZTÁS HOLLANDIÁBAN............................................................................................. 147 6.6. PROSTITÚCIÓ MAGYARORSZÁGON ...................................................................................................... 151 6.7. KÁBÍTÓSZERFOGYASZTÁS MAGYARORSZÁGON ....................................................................................... 155 6.8. AZ ORSZÁG-TANULMÁNYOKBÓL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK................................................................ 161 7. 7.1. 7.2. 7.3.
ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................................ 163 A HIPOTÉZISEK ÉRTÉKELÉSE ................................................................................................................ 163 A KUTATÁS ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI............................................................................ 165 TOVÁBBI LEHETSÉGES KUTATÁSI IRÁNYOK ............................................................................................. 167
IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................. 169
4
Ábrajegyzék 1. ábra: A szexipar felosztása .............................................................................................. 25 2. ábra: Az állam prostitúciós szabályozására ható legfontosabb tényezık ........................ 48 3. ábra: A 62 ország megoszlása a nıi szexmunkások aránya alapján ................................ 74 4. ábra: Kontinensek és a prostitúció legalizációs típusa 198 országban ............................ 86 5. ábra: Prostitúció legalizáltsága és domináns vallás a föld országaiban........................... 89 7. ábra: Változók elhelyezkedése a faktortérben ................................................................. 98 8. ábra: Faktorok elnevezése és tartalma ............................................................................. 99 9. ábra: Népesség és prostituáltak száma a világ 72 országában ....................................... 101 10. ábra: Népesség és prostituáltak száma, valamint regressziós egyenletek a világ 69 országában ......................................................................................................................... 102 11. ábra: A prostitúció aránya (ezrelékben) a GDP-hez képest Svédországban ............... 128 12. ábra: A prostitúció becsült éves bevétele Svédországban, millió koronában .............. 129 13. ábra: A prostitúció becsült éves bevétele és részesedése a GDP-bıl Svédországban . 130 14. ábra: Prostituáltak száma három svéd városban .......................................................... 130 15. ábra: Egy prostituáltra jutó becsült éves bevétel ezer svéd koronában ....................... 131 16. ábra: A különbözı prostitúciós típusokra vonatkozó adatok 2003-ban ...................... 132 17. ábra: A drogból származó bevétel aránya (ezrelékben) a GDP-hez képest Svédországban ................................................................................................................... 135 18. ábra: A drog becsült éves bevétele Svédországban, millió koronában........................ 136 19. ábra: A drog becsült éves bevétele és részesedése a GDP-bıl Svédországban ........... 136 20. ábra: Illegális drogot kipróbálók aránya a kilencedik osztályos diákok körében (%-ban) ........................................................................................................................................... 137 21. ábra: Súlyos szenvedélybetegek száma Svédországban 1992-2006 között................. 138 22. ábra: Droggal kapcsolatos (közvetlen és közvetett) halálozások száma Svédországban ........................................................................................................................................... 138 23. ábra: Prostituáltak számának és a prostitúciós árbevételnek megoszlása a különbözı típusoknál .......................................................................................................................... 146 24. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció nagysága (MFt-ban) .. 152 25. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció részaránya (%-ban) ... 153 26. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció nagysága és részaránya ........................................................................................................................................... 153 27. ábra: A prostitúcióból származó fogyasztás megoszlása 2002-ben Magyarországon . 154 29. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog nagysága (MFt-ban) ............ 158 30. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog részaránya (%-ban) ............. 158 31. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog nagysága és részaránya ....... 159
5
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Prostituált vs szexmunkás fogalomrendszere ................................................... 22 2. táblázat: A prostitúció szabályozási modelljeinek lényege ............................................. 49 3. táblázat: Különbözı szexuális szolgáltató helyek jellemzıi ........................................... 54 4. táblázat: Bejegyzett kéjnık száma Budapesten ............................................................... 55 5. táblázat: Nıi szexmunkások aránya a 15-49 év közötti nık számához viszonyítva ....... 73 6. táblázat: Becsült adatok összevetése felmérések eredményeivel .................................... 74 7. táblázat: Prostitúcióval kapcsolatos elemzések fıbb jellemzıi ....................................... 76 8. táblázat: Az elemzésnél felhasznált tényezık jelentése és az adatok forrása .................. 82 9. táblázat: Prostitúció legalizáltsága és a prostituáltak száma, aránya 72 országban......... 83 10. táblázat: Prostitúció legalizáltsága és a 198 ország földrajzi elhelyezkedése ............... 87 11. táblázat: A prostituáltak számával kapcsolatos korrelációs együtthatók 65 ország és 6 változó tekintetében ............................................................................................................. 92 12. táblázat: Prostituáltak számához kapcsolódó korrelációs együtthatók 27 ország és 8 változó tekintetében ............................................................................................................. 95 13. táblázat: A faktorváltozók értékei.................................................................................. 98 14. táblázat: Prostituáltak száma és a népesség száma közötti kapcsolat .......................... 107 15. táblázat: Magyarországi prostituáltak számára vonatkozó becslések.......................... 112 16. táblázat: Prostituáltak arányához kapcsolódó korrelációs együtthatók 72 ország és 8 változó tekintetében ........................................................................................................... 114 17. táblázat: A faktorsúlyok értékei ................................................................................... 116 18. táblázat: Prostituáltak száma és a prostitúcióból származó bevétel 2003-ban ............ 132 19. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Svédországban . 134 20. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Hollandiában .... 149 21. táblázat: Kábítószer-fogyasztók száma Hollandiában ................................................. 150 22. táblázat: A prostitúció jelentısége hazánkban............................................................. 151 23. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Magyarországon156 24. táblázat: Kábítószer-jövedelmek és –fogyasztás becsült értékei 2002-ben (millió Ftban) .................................................................................................................................... 160
6
Egyenletek jegyzéke 1. egyenlet: Prostituáltak száma 13 európai ország adatai alapján ...................................... 99 2. egyenlet: Prostituáltak száma az USA 35 államának adatai alapján ............................. 100 3. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, lineáris).............. 102 4. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, hatványkitevıs) . 103 5. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, parabolikus)....... 103 6. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, harmadfokú polinomiális) ...................................................................................................................... 103 7. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (69 ország, lineáris).............. 103 8. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (69 ország, hatványkitevıs) . 103 9. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 36 országa, lineáris) 104 10. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 36 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 104 11. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, lineáris) ........................................................................................................................................... 104 12. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 104 13. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, parabolikus) ....................................................................................................................... 105 14. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, harmadfokú polinomiális).................................................................................................. 105 15. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Nyugat-Európa 13 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 105 16. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 105 17. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, lineáris) 105 18. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, parabolikus) ........................................................................................................................................... 106 19. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, harmadfokú polinomiális) ...................................................................................................................... 106 20. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 19 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 106 21. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 19 országa, lineáris) 106 22. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 16 országa, hatványkitevıs).................................................................................................................. 106 23. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 16 országa, lineáris) 107 24. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (USA 35 állam, hatványkitevıs).................................................................................................................. 107
7 25. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GDP függvényében (72 ország, lineáris) ........................................................................................................................................... 109 26. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GDP függvényében (72 ország, hatványkitevıs).................................................................................................................. 109 27. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (19 európai ország, lineáris) .............................................................................................................................. 110 28. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (61 ország, hatványkitevıs).................................................................................................................. 110 29. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (56 ország, hatványkitevıs).................................................................................................................. 110 30. egyenlet: Prostituáltak száma 5 változó függvényében (65 ország, lineáris) .............. 110 31. egyenlet: Prostituáltak száma 5 változó függvényében (65 ország, hatványkitevıs).. 111 32. egyenlet: Prostituáltak száma 7 változó függvényében (27 ország, lineáris) .............. 111 33. egyenlet: Prostituáltak száma 7 változó függvényében (27 ország, hatványkitevıs).. 111 34. egyenlet: Nıi szexmunkások arányára ható tényezık 77 ország tekintetében ............ 113 35. egyenlet: Prostituáltak aránya a GDP függvényében (lineáris) ................................... 115
8
1. BEVEZETÉS 1.1. Bevezetı gondolatok El kell fogadnunk és egyet kell értenünk Bethlen Anna megállapításával: „Magyarországon mindazonáltal nem folynak (és korábban sem folytak) tudományos igényő, a probléma méretének és súlyának feltárására egyaránt alkalmas kutatások, a prostitúció és az emberkereskedelem társadalmi hátterével nem foglalkoznak az egyetemek, a kutatóintézetek, a szakemberek (rendırök, orvosok, szociális munkások, pszichológusok stb.) képzésében pedig a prostitúció mint probléma nem szerepel.” (Betlen 2010: 7) Dolgozatomban kísérletet teszek e hiány enyhítésére, és megpróbálom a prostitúció néhány jogi és közgazdasági kérdésére választ keresni. Hangsúlyozni szeretném a „néhány” szót, hiszen reménytelen dolog arra vállalkozni, hogy a prostitúció minden területével, minden kapcsolódási pontjával, minden oldalával és minden megközelítésével egy dolgozatban foglalkozzon valaki. És reménytelen az is, hogy a prostitúció szakirodalmát feldolgozzuk munkánk során. Ezért csak néhány kérdésre szeretnék munkám során koncentrálni, olyanokra, amelyek még alig, vagy hazánkban egyáltalán nem dolgoztak fel. Szeretném a dolgozatot a prostitúció statisztikai vizsgálatára fókuszálni. Ezt a területet ugyanakkor szeretném körültekintıen körbejárni, sok szempontból és sokféle módszerrel megvizsgálni. Bár a felhasznált szakirodalmi források igen bıségesnek nevezhetık, mégis biztos vagyok benne, még számos más anyagot találhatunk a témában. Ám ha mindent megpróbálnánk feldolgozni, sohasem jutnánk a végére. Minden esetre igyekeztem minél több és minél többféle szakirodalmi anyagot felhasználni munkám során. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bíztattak és segítettek a munka elkészítésében, akik elfogadták és elviselték, hogy a dolgozat megírása érdekében egy sor dologról le kellett – velem együtt – mondaniuk, akik túllendítettek a nehézségeken és alkotói válságokon. Köszönettel tartozom Dr. Rechnitzer János professzor úrnak, a Széchenyi István Egyetem általános és tudományos rektorhelyettesének, aki befogadott a doktori iskolájába, és engedélyezte az egyéni képzésen való részvétel lehetıségét számomra. Legfıbb köszönettel – természetesen – konzulenseimnek, Dr. Solt Katalinnak és Dr. Losoncz Mik-
9 lós tartozom, akik bíztattak, segítettek mindenben, és akik legfıbb lektoraim voltak. A köszönet hangján kell szólnom azok felé, akik bármilyen módon segítették munkámat (például személyes beszélgetésekkel, tanácsadással, konferenciákon hozzászólásokkal, stb.). Köszönöm munkahelyem, a MÜTF vezetıinek támogatását a dolgozat létrejöttében, és megköszönöm közvetlen kollégáimnak a türelmüket, a nehézségeken való átlendüléshez való hozzájárulásukat. Ezen belül is külön köszönet illeti Dr. Némethné Gál Andrea és T. Nagy Judit kolléganıimet, akik a tanulmány statisztikai részéhez rengeteg ötlettel, tanáccsal és véleményadással segítették munkámat. Persze extra köszönet jár szőkebb és tágabb családomnak, hogy a háttérben álló biztos pontként nyugalmat árasztottak felém munkám során.
1.2. Az értekezés témája, célja, szerkezete és módszertana Kutatásom keretében a prostitúció néhány jogi és közgazdasági kérdéseit kívánom megvizsgálni. Témaválasztásomat több tényezı is indokolta: •
Egyrészt a téma aktualitása örök. Hiszen a prostitúció az ókortól kezdve – a különbözı szabályozási megoldások mellett vagy éppen ellenére – folyamatosan létezett, és semmi jel nem mutat arra, hogy a belátható idın belül megszőnne. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne kellene erre törekedni. Tudjuk, hogy a problémával mindenki szinte naponta találkozik és valamilyen véleménye biztosan kialakul a kérdésrıl.
•
Másrészt a téma hazánkban a rendszerváltás óta erıteljes és szinte állandó aktualitást kapott, és viták kereszttüzében állt és áll még ma is. A prostitúció hazai szabályozásában számos változás történt, de biztosak lehetünk abban, hogy még továbbiak várhatóak, mivel a jelenlegi megoldás nagyon sok nehézséggel terhelt. Különbözı társadalmi szervezetek, intézmények idınként intenzíven foglalkoznak a kérdéssel pro és kontra az eltérı nézıpontok, értelmezések, megközelítések alapján. Tüntetések és ellentüntetések, felvilágosító programok, egész napos rendezvények, konferenciák zajlottak, zajlanak le a témában.
•
Harmadrészt a prostitúciónak a jogrendszer szinte minden területével van kapcsolata. Így a büntetı-, a gazdasági- és egyéb jogi vonatkozásai mellett az alkotmánnyal is. Az 1949. évi alkotmány (1949. évi) több pontja (így a közrendhez, a közbiztonsághoz, ezen belül a közerkölcshöz, valamint a vállalkozás szabadságához való jog) is érintette
10 ezt a kérdést. De az új alaptörvényünk (Magyarország 2011) is tiltja az emberkereskedelmet, amely igen szorosan kapcsolódik a prostitúció témaköréhez. Emellett hazánk aláírta – a sokszor hivatkozott – New York-i Egyezményt (Convention 1950), amely az emberkereskedelem és mások prostitúciója kihasználásának visszaszorításáról szól, így nemzetközi, emberi jogi kérdések is természetszerőleg felvetıdnek. •
Negyedrészt a kérdéseknek a gazdasági vetületei is komoly érdeklıdésre tartanak számot. Különös jelentıséget ad ennek az, hogy a szexuális szolgáltatás már régóta megjelenik a KSH által összeállított Szolgáltatások Jegyzékében. Korábban Szexuális szolgáltatás néven (SZJ: 93.05.10.4), 2008-tól a Máshova nem sorolt egyéb személyi szolgáltatások (SZJ: 9609) között található.1 Ez azt jelenti, hogy a „lányok” legálisan mőködı egyéni vállalkozóként számlát is kibocsáthatnak, azaz az államnak – elvileg – közvetlen jövedelme lehetne a prostitúcióból.
•
Ötödrészt, de nem utolsó sorban, a prostitúció területén sokféle szabályozás figyelhetı meg az idıben haladva, illetve az országok gyakorlatát elemezve. A tiltás – tőrés – támogatás hármasában találhatjuk meg az állam mindennapi hozzáállását a témát illetıen.
Kutatásom három fı pilléren – a prostitúció fogalmának pontosításán, a prostitúció jogtörténeti áttekintésén és a prostitúciós adatok statisztikai elemzésén – és az ezekhez kapcsolódó célokon alapul. Kutatásom célja az alábbi kérdések megválaszolása volt: 1. Megfelelı-e a prostitúció jelenleg érvényes hazai definíciója? 2. Mely területeken érdemes pontosítani ezt a fogalmat? 3. Milyen szabályozási típusokat alkalmaztak, vagy érvényesítésére tettek javaslatot a prostitúció tekintetében a kezdetektıl napjainkig? 4. Hogyan alakultak a prostitúció szabályozási megoldásai hazánkban?
1
Ebbe a szakágazatba tartoznak: 1) az asztrológiai és spiritiszta tevékenységek; 2) a társas tevékenységek, mint például a személykísérı szolgálat, a partnerkeresı szolgálat, a házasságközvetítés; 3) a hobbiállatgondozás (pl. ellátás, elhelyezés, idomítás, edzés); 4) a családfakutatás (genealógia); 5) a tetoválás, a testékszer-behelyezés; 6) a cipıtisztítás, a portási, ajtónálló (étterem, szálloda elıtt álló személy, aki leparkolja a vendég autóját) szolgáltatás stb.; valamint 7) az érmével mőködı személyi szolgáltató gépek koncessziós üzemeltetése (fényképkészítı, testsúlymérı, vérnyomásmérı berendezések, érmével mőködı csomagmegırzık stb.).
11 5. Milyen következtetések levonására alkalmasak a prostitúcióval kapcsolatos adatok statisztikai vizsgálata? 6. Milyen tényezıkkel, jellemzıkkel mutat kapcsolatot a prostitúció? Mennyire szorosak ezek az összefüggések? 7. Milyen módon befolyásolják a különbözı társadalmi-gazdasági mutatók a prostituáltak számát, illetve arányát? 8. Milyen módszerekkel lehet becslést adni a prostituáltak létszámára, népességen belüli arányára? 9. Milyen módon jellemezhetjük a prostitúció kérdésének kezelésében eltérı utat választó három országot: Svédországot, Hollandiát és Magyarországot? 10. Milyen statisztikai elemzést készíthetünk ezen országok prostitúciós adatai tekintetében? A fenti célok megválaszolása érdekében dolgozatom 7 fejezetre oszlik. Az 1. fejezet valójában a bevezetı részeket öleli fel. A 2., viszonylag rövid, de mindenképpen szükséges fejezetben a prostitúció fogalmának tisztázásával, pontosításával foglalkozom. Ennek érdekében kiindulok a hazánkban jelenleg érvényes fogalomból, és annak minden részletére kitérve vizsgálom azt, majd javaslatot teszek a definíció precízebb használatára. Tehát e fejezetben a meglévı fogalom elméletikritikai elemzését végzem el. A 3. és 4. fejezet a prostitúció történeti áttekintésére irányul, annak érdekében, hogy a jogi szabályozásnál érvényesülı megoldások, modellek jellemzıit, elınyeit és problémáit bemutassam, mind a világ egészében, mind a hazai gyakorlatban. E két, szorosan összefüggı fejezet egyike a prostitúció jogi szabályozásának nemzetközi, a másik a hazai helyzetét mutatja be. Itt tehát a jogtörténeti vizsgálat segítségével kívánok eljutni a ma gyakorlatához. Az 5. és egyben legnagyobb rész a prostitúció eddig kevéssé vizsgált területére, a statisztikai elemzések világába vezet át. Ez a rész a prostitúciós adatok sokrétő tanulmányozását tőzi ki célul. Ennek érdekében számos forrásból, különbözı módokon igyekeztem (becsült) adatokkal jellemezni a prostitúciót. Közel 200 ország adatait térképeztem fel, és számos
12 elemzési technikával próbáltam a prostitúciót bemutatni, jellemezni és a kapcsolatokra rávilágítani. Ezek mellett különbözı módszerekkel megpróbáltam a prostituáltak számára, illetve arányára vonatkozóan regressziót számítani. A 6. fejezet három, nagyon különbözı gyakorlatot megvalósító ország (köztük hazánk) prostitúciós adatait, helyzetét mutatja be 1990-tıl napjainkig. Egyben ezen országok vonatkozásában az illegális tevékenységek másik nagy ágát jelentı, a prostitúcióhoz szorosan kapcsolódó, annak szabályozásához nagyon hasonló drogpolitikát, és ennek néhány statisztikai adata is elemzésre kerül. Tehát e fejezet a statisztika fényében ún. országtanulmányokat kíván bemutatni. Így az 5. és 6. fejezet részletes és sokoldalú, számos megközelítéső statisztikai feldolgozást, elemzést foglal magában. A 7. fejezet a felállított hipotézisek értékelését, a tanulmány tudományos eredményeit és a továbblépés lehetséges irányait tartalmazza. A dolgozatban a normál, dılt, félkövér és aláhúzott betőtípustól eltérı, alábbi fontosabb jelöléseket használtam: A legfontosabb gondolatok, megállapítások kiemelésére a beljebb kezdett, és piros téglalappal kiemelt bekezdéseket alkalmaztam. Az egyes hipotézisek megfogalmazását a szöveg keretezésével különítettem el a dolgozat többi részétıl.
1.3.A kutatás hipotézisei Valódi hipotézisek felállítására a PhD-dolgozat statisztikai részében láttam lehetıséget és egyben szükségességet. A témával kapcsolatban megfogalmazott hipotéziseim a következık: Elsı hipotézis: egy olyan országban, ahol szabadon gyakorolható a prostitúció, ott nagyobb számban és/vagy arányban van prostituált, mint azokban az államokban, ahol tiltás érvényesül.
13 Második hipotézis: a prostitúció és az országok földrajzi elhelyezkedése között van kapcsolat. Léteznek olyan földrészek, ahol megengedıbbek a prostitúció szabályozását illetıen, míg más földrészekre ez kevéssé igaz. Harmadik hipotézis: az országok domináns vallása és a prostitúció formája, mértéke között kimutatható kapcsolat van. Negyedik hipotézis: a prostituáltak száma azokban az országokban nagyobb, ahol nagyobb a népesség száma, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. Ötödik hipotézis: a prostituáltak aránya azokban az országokban nagyobb, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. A prostituáltak arányát a népesség száma nem befolyásolja. Hatodik hipotézis: Azt, hogy a prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának melyik típusát alkalmazhatjuk sikeresen egy országban, erıteljesen függ a probléma nagyságrendjétıl, a társadalmi támogatottságtól és a környezı országok gyakorlatától. Hetedik hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának akár tiltó, akár megengedı voltát alkalmazzuk, nem tudjuk a probléma gyökereit megoldani, és csak a társadalom számára „látható” területeken érünk el eredményeket. Nyolcadik hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozása akkor lehet igazán eredményes, ha a kereslet és a kínálat befolyásolásának eszközeit együttesen alkalmazzuk. A hipotézisek elfogadására vagy éppen elvetésére a prostitúció statisztikai elemzésével foglalkozó 5. és 6. fejezetében kerül sor!
14
2. A PROSTITÚCIÓ FOGALMÁNAK TISZTÁZÁSA A téma megfelelı elemzési lehetıségének megteremtése érdekében szükségesnek tartom a prostitúció fogalmának pontosítását. Emellett tisztázni szeretném, használhatunk-e más szinonimákat a prostitúció szó helyett.
2.1.A prostitúció fogalma A prostitúciónak nincs igazán pontos és korrekt meghatározása. Vagy rövidek, de túlzottan leegyszerősítik a valóságot, vagy sok bizonytalanságot, értelmezési problémát rejtenek magukban, vagy csak bizonyos vizsgálódás szemszögébıl próbálják megfogalmazni azt. Kr. u. 3. század elején élt Ulpianus, római jogtudós szerint a prostitúció: nyilvánosan, válogatás és lelki vonzódás nélkül, rendszeresen, ellenértékért (pénzért) vagy ingyen létesített nemi kapcsolat. (idézik: Schreiber 1917, Kránitz 1997, Földi 1998, Madarassy-Molnár 2008) A kánonjog a prostitúció alkotó elemét az erkölcstelenségben látta, és mindazon nıket prostituáltnak tartott, akik a testüket erkölcstelen célokra több férfinek átengedték. A régi germán jog szerint minden házasságon kívüli nem érintkezés prostitúció, és azt súlyos és megbecstelenítı büntetéssel kell sújtani. A néhai kiváló német büntetıjogász Frans von List szerint „keresetszerő prostitúciót őz az a nı, aki magát minden férfinak átengedi, aki a követelt összeget megfizeti”. (idézi: Schreiber 1917: 5) A XIX. század végén megjelent, angol forrásmővek átdolgozásával szerkesztett kiadványban ez szerepel: „a prostitutiót … úgy határozhatjuk meg, hogy az saját személyükkel való nyilvános, általános kereskedés, bizonyos nık által őzetve, nyereség szempontjából”. (Baráth 1872: 6) Alfred Blaschko, a szexuális bajok elleni küzdelem egyik korábbi vezéralakja „úgy definiálja, hogy a prostitúció az a formája a házasságon kívüli nemi érintkezésnek, amidın az egyik félnél, a nınél nem a személyes vonzalom és nem is – legalább túlnyomóan nem – az érzéki inger, hanem kizárólag, vagy fıképp a kereset képezi az indokot”. (idézi: Schreiber 1917: 5)
15 Egy 1931-ben kiadott könyv szerzıje szerint a prostitúciónak három ismérve van: a test (1) válogatás nélküli, (2) hivatásszerő (ez alatt értve: a megélhetés érdekében őzött) (3) áruba bocsátása. Ebbıl következıen „prostitúciónak tekintjük azt a társadalmi jelenséget, melynek következtében a nı testét üzletszerően eladja minden férfinak, aki ezt megkívánja”. (Áldor 1931: 20) A prostitúció elleni küzdelemmel foglalkozó, 1950-es években kelt ügyészségi jelentés így definiálja a fogalmat: „prostitúció alatt értendı az, amikor a nı minden szemérmet félretéve, minden erkölcsi gátlás nélkül, kizárólag pénzszerzés céljából bocsátja áruba a testét.” (Jelentés 1956: 1) Nézzük meg, hogyan határozza meg a prostitúció fogalmát néhány szótár! Az Idegen szavak szótára igen rövid meghatározást ad a prostitúció tekintetében: „a kéjelgés keresetszerő őzése”. (Bakos 1973: 690) Az Értelmezı kéziszótár ennél tartalmasabb magyarázatot ad, hiszen szerinte a prostitúció a „testüket áruba bocsátó nık foglalkozásszerő pénzkeresete mint társadalmi jelenség; üzletszerő kéjelgés”. (Magyar 1972: 1127) Az Új Magyar Lexikon még ezt a meghatározást is kibıvíti a következı módon: a prostitúció „a nemi kapcsolatnak az a módja, amelyet az üzletszerőség, az alkalmi jelleg és az érzelmi közömbösség jellemez. Az osztálytársadalmak állandó jelensége.” (idézi Pusztay 1988: 9) A Jewish Virtual Library (Zsidó Virtuális Könyvtár) szerint a prostitúció: válogatás nélküli nemi közösülés gyakorlata, fizetés ellenében vagy vallási okokból. A közel ötven éve született, és már említett New York-i Egyezmény nem fogalmazta meg pontosan sem a prostitúció, sem a leánykereskedelem fogalmát, ami az alkalmazás során számos problémát vet(ett) fel. Richard Walker szex-kalauznak tekinthetı mővében a prostitúciót „anyagi juttatásért végzett szexuális tevékenység”-ként definiálja. (Walker 1997: 314) A fentiek ismeretében mondhatnánk azt, hogy a „prostitúció az emberi test szexuális használata”. Ezek a meghatározások kétségkívül lényegre törıek és kellıen rövidek, de kissé
16 leegyszerősítettek, így pontatlanok. Hasonlóan vélekedhetünk arról a definícióról, amely szerint: „a prostitúció pénzért nyújtott szex”. Kétségtelenül nagyon szellemes és találó, bár kissé leegyszerősített és ezért pontatlan az a meghatározás, amely szerint „a szexmunkás arra kötelezi magát, hogy egy percre kiszámolt és kialkudott ideig tartó meghatározott mozgáskombinációban kifejezett kielégülést nyújt.” (Kelen 2004) Ha már ilyen közhelyszerő meghatározásoknál tartunk, akkor érdemes Kránitz Mariann (Kránitz 1997) által összegyőjtött meghatározásokat megemlíteni, amelyek szerint a prostitúció: − a nık oldaláról megközelítve: az egyik ısi foglakozás, − a férfiak szempontjából: a pénzért vásárolt szexuális gyönyör, − a társadalom tekintetében: a szükségszerően létezı „rossz”, az erkölcsi bukás, a deviancia egyik formája. A szexuális élettel foglalkozó könyvében Norman Hair ezt írta: „a prostitúció a test kihasználása, válogatást nem (vagy alig) ismerıen, pénzkereset céljára.” (idézi: Szilágyi 2005: 24) Szerinte különbséget kell tenni a prostitúció és a promiszkuitás, vagyis a szexuális partner(ek) gyakori váltogatása között, elismerve azt, hogy idınként nagyon nehéz a két fogalom közötti elhatárolás. Az elıbbinél kevés az eshetıség vagy egyáltalán nincs is lehetıség a partner megválasztására, hiszen válogatás nélkül jönnek létre a szexuális kapcsolatok, míg az utóbbinál szabad választás alapján zajlik a partner „cseréje”. Az elıbbinél a fı vezérelv a pénz megszerzése, az utóbbinál pedig az élvezet elérése. Erre jó példát szolgáltatnak a manapság olyan népszerő szwinger klubok. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológiával foglalkozó mővében a prostitúciót úgy definiálja, mint „kifizetett, vagy egyéb módon jutalmazott szexuális szolgáltatás, amely a cserekereskedelem megjelenése, vagyis évezredek óta különbözı mértékben és formában megtalálható minden társadalomban”. (Szilágyi 2005: 4) A magyar Büntetıtörvénykönyv még 1978-ban az alábbiakban határozta meg a prostitúció lényegét: „(1) Üzletszerő kéjelgést folytat az, aki rendszeresen haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik.
17 (2) E cím alkalmazásában fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.” (1978. évi 1978: 210/A §) A 90-es évek végén született, és ma is érvényben lévı törvény a prostituált fogalmát a következıképpen definiálta: „az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának idıpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybe vevıjétıl vagy – a szolgáltatásra tekintettel – más személytıl származik”. (1999. évi 1999: 4. §) Ugyanezen törvény szerint „szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevıvel való testi érintkezést is igénylı tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevı szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul”. (Uo.) A törvényalkotási munkálatokat összefogó szervezı is elismerte, nem könnyő a prostitúció fogalmának értelmezése, hiszen ezt írta: „Noha a prostituált tipikusan pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi jutatásban manifesztálódik. Az is elıfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának idıpontja is különbözik. Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására tekintettel egy harmadik személy.” (Borai 2003: 76) Mélyedjük egy kicsit el a fentebb idézett törvényi meghatározás egyes elemeibe egy kicsit részletesebben, hogy a kérdésekre adott válaszok, az értelmezések után a pontosításokat megtehessük! ?
Szexuális szolgáltatásnak számít-e, ha valakit bármilyen módon arra kényszerítenek, hogy testét kínálja fel másoknak? Természetesen prostitúciónak számít az is, ha valaki önként nyújt szexet, és az is, ha valaki kényszer hatására teszi ezt.2 A dolog megítélése az egyik vagy a másik esetben nem ugyanaz. Éppen ezért megkülönböztethetünk önkéntes, illetve kényszerprostitúciót, de a lényegen ez nem változtat.
2
Nem tekinthetı prostitúciónak, ha valakit megerıszakolnak. Az ilyen eseteket teljesen külön kell kezelni.
18 ?
Hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor valaki nem saját döntése alapján, de elfogadva egy társadalmi-vallási hagyományt, szexuális szolgáltatást nyújt más számára, akárcsak egyetlen alkalommal is? Itt három, nagyon érdekes esetrıl van szó: a vallási prostitúcióról3, a vendégbarátság intézményérıl4 és az elsı éjszakához való jogról5. Vannak, akik szerint (Norman Hair-re hivatkozik: Szilágyi 2005) ezekben az esetekben nem prostitúcióról, hanem promiszkuitásról jobb beszélnünk. Elfogadom ezt a megközelítést azzal, hogy az ún. vallási prostitúciót sem tekintem hagyományos értelemben vett prostitúciónak. Azaz, ezt az elnevezést zavarónak tartom, és jobb lenne vallási promiszkuitásról beszélni.
?
Elegendı-e a prostitúció meghatározásánál az anyagi ellenszolgáltatásra irányuló kitétel? Itt is sokféle esettel és megközelítéssel állunk szemben. Ha valaki úgy nyújt másoknak szexuális szolgáltatást, hogy sem ı, sem más nem kap semmilyen ellenszolgáltatást, azt nem tekinthetjük prostitúciónak. Ebben az esetben egyszerően két fél közötti szexuális kapcsolatról van szó. És a válasz akkor sem lesz más, ha ezt nem egy emberrel „teszi”. Ha valaki szívességért (egy dolog megszerzéséért, elintézéséért – például jobb állásért, enyhébb büntetésért, színházi fıszerep eljátszásáért) cserébe nyújt szexuális szolgáltatást, azt nem tekintem klasszikus értelemben vett prostitúciónak. Bár vannak olyan szerzık (Adler et al. 2000), akik ezeket az esteket „szívességekért cserébe nyújtott szexuális szolgáltatás”-nak tekintik, és a prostitúció körébe sorolják. Úgy érzem, ezzel túlságosan tágra nyitjuk a fogalom körébe sorolható dolgokat.
3
Minden nınek életében egyszer fel kellett ajánlkoznia egy férfinek a Vénusz templomában. Vagyis a szüzeket kötelezték arra, hogy istár templomában kéjhölgyi szolgálatokat lássanak el, és így férjhezmenetelük elıtt egy idegentıl veszítsék el a szüzességüket. 4
A prostitúció – késıbb részletesebben tárgyalandó – történelmébıl ismertek azok az esetek, amikor „szívességbıl”, vendégszeretetbıl osztották meg például a férjek feleségüket mások számára például Babilonban, vagy az ausztrál ıslakosoknál.
5
A középkorban a „right of the first night” szerint a feudális földesúrnak joga volt arra, hogy birtokának jobbágysorban lévı szüzeitıl maga vegye el a szüzességüket. De a XIX. századtól kezdve a történészek vitatják, hogy az efféle szokás valójában létezett-e vagy sem. A vélemények megoszlanak a témában. Sokan csak szóbeszédnek tartják az egészet. Azonban érdekes megemlíteni, hogy az ókori Mezopotámiából, illetve a 13. századi Tibetbıl is ismertek olyan rítusok, amelyek szerint az „elsı éjszaka joga” a rangban elıkelıbbeket illette meg. Számos irodalmi mő is utal az „úr jogá”-ra. (Árbócz 2011)
19 A kitartott szeretı6, vagy a vagyon megszerzése érdekében történı házasságkötı esetében sem beszélnék prostitúcióról, mert ezekben a példákban valamiféle érzelmi kötıdés mindenképpen megtalálható, ami viszont a prostitúció esetében nem lelhetı fel. Amennyiben valaki egy (nem anyagi) ellenszolgáltatásért nyújt szexet, azt prostitúciónak kell tekintenünk.7 Éppen ezért a büntetı jogi fogalmat „a haszonszerzés céljából, általában anyagi ellenszolgáltatás” kitétellel egészíteném ki. ?
Számít-e a prostitúció szempontjából, ha nem a szexuális szolgáltatója, hanem például a „kerítıje, futtatója, tulajdonosa” kapja az ellenszolgáltatást? Ez is prostitúciónak számít. Igaz a büntetıjogi definíció pontosan nem tér ki arra, ki kapja az ellenértéket, ám implicit módon azt sugalmazza, a szexuális szolgáltatást nyújtója jogosult erre. Így érdemes lenne az „anyagi ellenszolgáltatás” feltételt tovább bıvítenünk, és „a szexuális szolgáltatást nyújtó, és/vagy vele közvetlen kapcsolatban álló bármely személy haszonszerzése céljából, anyagi ellenszolgáltatásért” megfogalmazásra módosítanunk.
?
Van-e érdemleges különbség abban, ha a szexuális szolgáltatás (általában) anyagi ellenértékét elıre elkérik, vagy utólag követelik, esetleg ellenértékben nem is állapodnak meg, de annak nyújtója utólag kap valamilyen anyagi ellenértéket, amit elfogad? Valójában nincs különbség az egyes esetek között. Az elsı eset a prostitúciónál „megszokott”, bevett gyakorlat. A második eset valójában nem jellemzı. Vannak, akik (Jeffreys 2003, Nagy V. 2007, Vas 2007) a harmadik esetet nem tekintik prostitúciónak.8 Most is a szándék dönti el a megítélést. Ha a szándék (kimondvakimondatlanul) a szexuális szolgáltatás volt, az prostitúciónak tekintendı.
6
Már a római jog sem terjesztette ki a prostitúció fogalmát a concubinákra (ágyasokra) illetve a maitressekre (kitartott szeretıkre), vagyis nem tekintette prostituáltaknak a nem nyilvánosan és nem válogatás nélkül (azaz az egy vagy csak kevés férfival) viszonyt folytató nıket. És egy 1955-ben kelt Fıvárosi Ügyészségi jelentés is így fogalmaz: „Nem tekinthetı tehát prostitúciónak, habár anyagi érdekbıl, mégis állandóság jellegével, de csak egy férfivel folytat viszonyt. Nem változtat az a körülmény, hogy rövidebb-hosszabb idı után a férfi személyében változás történik.” (Jelentés 1956: 1) 7
Ennek tipikus esete az, amikor egy nevelı intézetbıl szökött gyerek úgy kap szállást, vagy úgy jut élelmiszerhez, ha cserébe „lefekszik jótevıjével”. 8
Ennek tipikus esete az ún. románc-turizmus, amikor hölgyek azért utaznak külföldre, hogy ott szexuális kaland(ok)ba bonyolódjanak, de kifejezetten nem üzleti alapon. Az ilyen vakáció elsısorban a középkorú, magányos vagy éppen boldogtalan nıkre jellemzı.
20 ?
Feltétlenül testi érintkezéssel jár a prostitúció? A jogi meghatározás a szexuális szolgáltatást olyan testi érintkezésként definiálja, amely a szexuális vágy felkeltésére, kielégítésére irányul. De a peep-showkban, a férfi illetve nıi magazinok képein szereplık, az interneten (például web-kamerás show-nál) vagy az erre szakosodott kereskedelmi televíziós csatornákon „mősort adók” esetében a cél a szexuális vágy felkeltése, de hiányzik a testi érintkezés és a kielégítés. Éppen ezért ezek nem is nevezhetık prostitúciónak. Ugyanez mondható el a Chip-and-Dale fiúk, az asztalon táncoló lányok, az éjszakai bárokban, vagy az erotikus kiállításokon, stb. fellépık, illetve egyéb erotikus mősor szereplıi esetében is. Ebbıl levonható (lenne) az a következtetés, hogy a vágy felkeltése, ha az nem folytatódik a kielégítéssel, akkor az nem prostitúció. Ám mi van azokban az esetekben, amikor valaki a szexuális szolgáltatóval testi érintkezésen keresztül kívánja a vágyfelkeltést, de az aktusban már nem akarja annak részvételét? És ha már a vágy felkeltésében sem kívánja a testi kontaktus létrejöttét (például csak nézni szeretné a „dolgot”)? A szexuális szolgáltató nyújtója ezekben az esetekben nem valósította meg a prostitúció tényállását? De igen. Talán úgy lehetne ezt a helyzetet az elızıektıl elkülöníteni, hogy azoknál fel sem merülhetett a kielégítés kérdése, ezért azok nem tekinthetık prostitúciónak, az utóbbi esetekben a szolgáltatás része lett volna a kielégítés, de a „vevı” ezt nem igényelte. Ezért ezek mégiscsak a prostitúció körébe tartoznak. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a definíciót pontosítsuk a „szexuális vágy felkeltésére és/vagy kielégítésére irányuló, általában testi érintkezés” kitétellel.
?
Prostituált-e aki csak egy alkalommal, vagy csak egy valakinek nyújt szexuális szolgáltatást anyagi ellenértékért cserébe? A válasz: igen. Ugyanis a prostitúciónak nem feltétele, hogy egy, vagy több alkalomról van-e szó, vagyis hányszor jön létre az „ügylet”. Bár Ulpianus, római jogtudós korábban említett definíciója azt sugallta, hogy a „nem rendszeres” nemi kapcsolat nem számít prostitúciónak. Hasonlóan vélekedést olvashatunk a közel száz éve megjelent nagyon érdekes, elméleti és gyakorlati megközelítést is tartalmazó, a prostitúció témáját jól körüljáró munkában. (Schreiber 1917) Azonban azt gondolom, a „gyakoriságot” nem szabad ismérvnek tekinteni, így egyet kell érteni a mai
21 büntetıjog álláspontjával, hogy nincs különbség az egy vagy több alkalom megítélésénél, mert az ebben való „engedékenység” csak parttalan vitákhoz vezet. Hasonló megközelítés miatt a prostitúció megvalósulásának az sem feltétele, hogy csak ugyanazzal az egy személlyel, vagy több emberrel – akár egyszerre – létesítenek szexuális kapcsolatot. Ezek szerint a magyar jogi szabályozásához kapcsolódó prostitúció fogalmának általam pontosabbnak tartott meghatározása az alábbiakban összegezhetı9: − a szexuális szolgáltatást nyújtó, és/vagy vele közvetlen kapcsolatban álló bármely személy haszonszerzése céljából, alapvetıen anyagi ellenszolgáltatás ellenében, − az igénybe vevı szexuális vágyának felkeltésére és/vagy kielégítésére irányuló, − általában testi érintkezés, − függetlenül annak idıpontjától és az ellenérték kifizetıjének személyétıl, − amely fogalom minden feltételénél a szándéknak van elsıdleges szerepe. Alapvetıen azt gondolom, hogy ma is igaz Schreiber Emilnek 1917-ben leírt véleménye, hogy „a moralista másképp állapítja meg a prostitúció fogalmát, mint a szociológus, az orvos más eredményre jut, mint a jogász és az elmélet másképp fogja fel a prostitúció lényegét és terjedelmét, mint a gyakorlat embere”. (Schreiber 1917: 3) Azzal együtt, hogy persze mindenki viszonylag jól körül tudja határolni a fogalmat, és megragadja a lényeget, azért nagyon sok vitatható helyzetet lehet találni, amelybıl néhányat felvillantottam.
2.2.Prostituált vs szexuális szolgáltató A fenti definícióból következik, hogy a prostituált az a személy, aki a szexuális szolgáltatást nyújtja. Van-e különbség a prostituált és a szexmunkás között? A „sex worker” elnevezést az 1970-es évek vége felé egy Carol Leigh nevő prostituált (mővésznevén: Scarlot Harlot) használta elıször. Léderer Pál egyik tanulmányában (Léderer 2006) nagyon finom és szellemesnek tőnı határvonalat tesz a két fogalom között. Véleménye szerint a prostituált szexuális munkát, míg a szexmunkás – az elnevezésének megfelelıen, azt teljesen kifejezıen – szexmunkát végez. Mindezzel egy nagy gond van,
9
Az eredeti definíció vastagított betőkkel, az általam javasolt pontosítások, kiegészítések dılt betőkkel szerepelnek.
22 mégpedig az, hogy véleményem szerint semmi különbség nincs a „szexuális munka” és a „szexmunka” között.10 A szexiparos, szexmunkás elnevezéssel két dolgot szerették volna elérni. Egyrészt azt, hogy a kényszerő és az önkéntes prostituáltakat minden szempontból megkülönböztessék egymástól. Az elıbbiekre továbbra is a prostituált kifejezést kellene használni, az utóbbiak viszont ugyanolyan munkavégzıkké válnak, mint bármely „tisztességes” foglalkozás esetén, ezért lesznek ık szexmunkások. És így a másik célt is elérnék, hiszen azt akarták, a szexuális szolgáltatást tekintsék munkának. A kétféle elnevezésben természetesen kifejezıdik a prostitúció megítélésbeli különbsége is, amit az alábbi táblázat tükröz. 1. táblázat: Prostituált vs szexmunkás fogalomrendszere Szabályozás eltörlése mellettiek fogalomrendszere Prostituált
Szabályozáspártiak fogalomrendszere Szexmunkás Szexuális szolgáltatás: munkaSzexuális erıszak: kényszerítés végzés, beleegyezés útján Szexrabszolga Gazdasági menekült Rabszolgaság: kényszerítés, Választott foglalkozás: önálló félrevezetés következménye döntés eredménye A szexmunkás mint tárgy A szexmunkás mint alany Kizsákmányoló (futtató, strici)
Vállalkozó
Prostitútor
Kliens, ügyfél Állam feladata: legális szabályozás kialakítása
Állam feladata: megszüntetés
Forrás: (Sárosi 2006) alapján saját kiegészítések
Az ENSZ támogatásával mőködı, és a HIV/AIDS megelızésében, felvilágosításokban szerepet játszó UNAIDS szervezet a 2011-ben közzétett anyagában (UNAIDS 2011) egyértelmően a szexmunkás használata mellett teszi le a voksát. A fogalmi elhatárolás érdekében a prostitúció alkalmazását kerülendınek ítéli meg, helyette elınyben részesíti a „szexmunka”, „szexkereskedelem”, vagy „szexuális szolgáltatás értékesítése” kifejezéseket. Úgy gondolják, a "szex munkavállaló" használatának az a célja, hogy ítélettıl mentes
10
A „szex” szó a fınevek szófajába tartozik, míg a „szexuális” szó az elıbbinek a melléknévi változata.
23 kifejezés legyen és azokra a munkafeltételekre összpontosítson, amelyek mellett a szexuális szolgáltatásokat értékesítik. Véleményük alapján szexmunkások lehetnek nık, férfiak és transzszexuális felnıttek vagy 18 évnél idısebb fiatalok, akik beleegyeztek abba, hogy rendszeres vagy alkalmankénti szexuális szolgáltatásokért cserébe pénzt vagy árut kapjanak. Elfogadható alternatív meghatározásnak tarják azt, hogy a „szexmunkások” olyan "nık/férfiak/személyek, akik szexet adnak el". A szexmunkások ügyfeleit úgy határozzák meg, hogy azok olyan "férfiak/nık/személyek, akik szexet vásárolnak". A „szexmunkakereskedelem” kifejezés használatát nem ajánlják, mert értelmezésük szerint ez ugyanazt a dolgot különbözı szavakkal kétszer írja le. Amikor 18 év alatti gyermekek szexuális szolgáltatást nyújtanak (függetlenül attól, hogy ezt önként teszik), akkor véleményük szerint a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásáról kell beszélni. Természetesen a hazai Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének honlapján – számos kormány, emberi jogi szervezet és szakszervezet, valamint az ENSZ terminológiai használatára hivatkozva – az alábbiakat olvashatjuk: „A szexmunkás kifejezés használatával Egyesületünk azért ért egyet, mert a szexmunkások, ha feltesszük nekik a kérdést, hogy mibıl élnek, tevékenységüket munkaként írják le. A szexmunkás kifejezés egyaránt vonatkozik nıkre és férfiakra, akik a szexuális szolgáltatást árulnak pénzért vagy egyéb ellenszolgáltatásért. A kifejezés Egyesületünk álláspontja szerint kevésbé degradáló és pejoratív, mint a prostituált megnevezés, illetve kifejezi, hogy a szexmunkások adózásukkal hozzájárulnak az ország gazdaságának bevételeihez. Emellett a szexmunkás kifejezés: –
nem esik negatív morális megítélés alá, történelmileg nincs megbélyegezve.
–
nem úgy utal rájuk, mint szociális problémára, valamint nincs bőnnel megbélyegezve.
–
bármilyen etnikumot és nemet lefedhetnek ezzel a szóval
–
a szó jelentése megmagyarázza, hogy akik ezzel foglalkoznak azok gyakorlatilag mit csinálnak (pénzkeresı tevékenység)
–
Szexuális jellegő munkák széles körét, valamint körülményeit is lefedi.
–
azáltal, hogy ezt munkának ismeri el, a szexmunkásoknak több eszközük van arra, hogy jobb, biztonságosabb és elfogadhatóbb munkakörülményekért küzdjenek.” (http://szexmunka.hu/)
24 Mindezek azt jelentik, hogy az Egyesület a „szexmunkás” – alatt bár elsısorban a szexet nyújtó személyeket érti, ugyanakkor a – kategóriát egy olyan győjtıfogalommá terjeszti ki, amelybe beletartozónak tekint mindenkit, aki iparszerően szexuális tevékenységet folytat, azaz a szex-iparban dolgozik. Értelmezésük szerint szexmunkások közé sorolhatók a go-go táncosok, az eszkort hölgyek, a peep-showk alkalmazottai éppen úgy, mint a telefonos szex-operátorok, az erotikus modellek, a sztriptíz táncosok, az erotikus masszırök, avagy a pornószínészek, az élı illetve a web kamerás szexshow szereplıi is. Ez egy kissé zavarossá teszi a fogalom értelmezését, kezelését. Ugyanis az eredeti szándék szerint a szexmunkások fogalma a prostituáltakon belül az önkénteseket takarta volna, vagyis a prostituáltak egy részét sorolták volna ide. De a fenti értelmezés alapján a prostituáltakon kívül számos más a szexiparon belül „dolgozót” is beleértenek a fogalomba. Azt gondolom, érdemes különválasztani a szexmunkás/prostituált kategóriát a többi szexipari tevékenységtıl.
2.3.Prostitúció és szexipar Az eddig elmondottakat figyelembe véve a szexipar – véleményem szerint – három nagy csoportra bontható: − vizuális szexipar (e körbe tartoznak a szex szórakoztató egységei, a peep-showk, az ilyen típusú mősort adó mulatóhelyek, az élı bemutatókat is tartó erotikus- és szexkiállítások, a szexshopok stb.); − virtuális szexipar, (interneten keresztüli vagy online szexipar, beleértve a szex- és pornófilmezést, illetve az ilyen típusú fotózást, valamint a szextelefon szolgáltatást is); − valóságos szexipar (azaz a prostitúció). Az elsı két csoportot nevezhetnénk a „mindent a szemnek-fülnek szexipar”-nak, vagy a pornó iparnak, míg az utolsót – sokféle értelemben véve – „kézzelfogható szexipar”-nak, vagy „tapintható szexipar”-nak, illetve a „szők értelemben vett szexipar”-nak.
25 1. ábra: A szexipar felosztása
Vizuális szexipar
Virtuális szexipar
Valóságos szexipar (prostitúció)
Forrás: saját szerkesztés
A továbbiakban a prostitúciót, vagyis az általam „valóságos szexipar”-nak nevezett területet kívánom vizsgálni. Ugyanakkor – elismerve azt, hogy a „szexmunkás” illetve a „prostituált” fogalmak megközelítésbeli különbséget hordoznak magukban – én a két fogalmat egymás szinonimájaként fogom használni. Hasonlóképpen gondolkodok az „örömlány”, vagy „szexuális szolgáltatást nyújtó” és sok más fogalom tekintetében. Teszem ezt alapvetıen azért, mert ez a fogalmazásban, az olvasásban változatosságot ad számunkra, és mert a téma kutatójaként azt tartom fontosnak, hogy ne kötelezzem el magam egyik vélemény mellett sem, próbáljak kívülálló (ha úgy tetszik: semleges”) maradni ezen a téren.
26
3. A NEMZETKÖZI PROSTITÚCIÓ JOGTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Ha végigkísérjük a prostitúció történetét, levonhatunk egy fontos és a mai napig érvényes következtetést: „Lehet, hogy a prostitúció szükséges rossz, látványnak azonban akkor is meglehetısen zavaró.” (Karras 1996: 36) Ebbıl következik, a jogi szabályozás mindvégig azt célozta meg, hogy a „látható” prostitúció legyen kevésbé szembeötlı az emberek számára. Ezért szorították a prostitúciót a városfalakon kívülre, erre létesített épületekbe, meghatározott zónákba, vagy éppen a felajánlkozás területét próbálták kordában tartani. A nem-látható prostitúcióval lényegesen kevésbé foglalkoztak: nem ítélték el, de szükség esetén nem is védelmezték az ebben részt vevıket. Részben azért, mert nehezen voltak tetten érhetık, részben azért, mert az a polgárok számára rejtve maradt az ügylet, és így nem is zavarta az embereket.
3.1. Ókori államok – a reglementációs szabályozás alapjainak létrejötte A prostitúció története és szabályozása gyakorlatilag az emberiség történelmével együtt alakult, fejlıdött, módosult. Valójában Babilon megalapításával vette kezdetét, amikor bevezették az ún. vendégbarátság intézményét. Ennek lényege, hogy a vendéglátó nemcsak ételét, italát és alvási lehetıségét osztotta meg vendégével, hanem a vele együtt élı nı (feleség, esetleg leánya) testét is. Babilonhoz főzıdik az ún. vallási (szakrális) prostitúció létrejötte is. A nık kötelesek voltak életükben egyszer Vénusz templomába elmenni, és ott addig várakozni, amíg egy férfi megváltja ıket a nekik juttatott pénzzel. Ez a pénz a templomé, a nı teste pedig a megváltó férfié lett. Késıbb a templom körül házakat és kunyhókat emeltek, ezek környékén és az elterülı ligetek, tavak mentén szabadon ajánlkozhattak fel a nık. A Melitta- vagy Vénusz-, avagy Aphrodité-kultusznál a szerelemistennı „papnıi” általában a rabszolgák körül kerültek ki. Az örömlányok futtatásával erre szakosodott vállalkozók foglalkoztak. Történeti források szerint Athénban Szolón (Kr. e. 594-ben) szabályozta elıször a prostituáltak tevékenyégét, adót kivetve rájuk. Az adók pedig lehetıséget teremtettek arra, hogy a magán örömtanyák mellett létrejöjjenek az állami bordélyházak. Szolón három célt kívánt megvalósítani a prostitúció legalizálásával, és a bordélyok létesítésével. Egyrészt szerette volna a korabeli szexuális kicsapongások körét szőkíteni. Másrészt a tisztességes nıket és leányokat akarta megvédelmezni a férfiak szexuális vágyának kielégítésével szem-
27 ben. Harmadrészt az állam részére bevételi lehetıséget kívánt teremteni. Az általa hozott törvény a kerítıket súlyosan büntette. A rendelet hatására megjelentek a szexuális szolgáltatók legfelsı csoportjába tartozó, önállóan tevékenykedı hetérák. Így a vallási prostitúció elterjedésével és formájának módosulásával kialakult a legális prostitúció intézménye, és ez nagyon gyorsan szétterjedt Európán kívül Ázsiában, Afrikában, Egyiptomban, Perzsiában. Bár Egyiptomban sem a vendégbarátság intézménye, sem a vallási célú prostitúció nem alakult ki, de a pénzszerzés érdekében nyújtott szexuális szolgáltatás ismert volt. A zsidóknál Mózes kegyetlen törvényekkel – tőzhalállal, megkövezéssel – küzdött a prostitúció ellen, ennek ellenére a prostitúció létezett, igaz a szexuális szolgáltatást nyújtók külföldrıl érkezett nık közül kerültek ki. Az ókori görög városállamokban a prostituáltak több11 nagy csoportját különböztették meg. Voltak a mennyiségében legnagyobb számú és legolcsóbbnak számító „utcalányok” (pornenák vagy dikteriadanák), akik a köznép számára nyújtották szexuális szolgáltatásaikat. İk a szentélyek közelében lévı házakban, kunyhókban (magán bordélyokban) szereztek az arra járóknak, az oda betérıknek örömöket. Általában rabszolganık, utcára kitett gyerekek vagy elszegényedett nık közül kerültek ki, és futtatók szervezték életüket. Megtalálhatók voltak az állami bordélyokban tevékenykedı prostituáltak (auletriádák, vagy államilag foglalkoztatott hetérák), akik az államnak adózták le indokolt költségeik feletti jövedelmüket. Különféle rendezvényeken és házi mulatságokon adtak mősort, táncoltak és énekeltek, emellett természetesen szexuális örömszerzést is nyújtottak a vendégek számára. A görög „örömlányok” elitje a (magán) hetérák (hetairák) voltak, akik a legszebb lányok közül kerültek ki, akik okosak, viselkedni tudók és mőveltek voltak, akik nem egy éjszakára, hanem hosszabb idıre ajánlkoztak fel, akik egyidıben csak kevés férfipartnert szolgáltak ki, akik megválogatták, hogy kinek nyújtsanak örömöket, és mindezek következtében nagyon drágán mérték szolgáltatásaikat. Tevékenységüket kerítık segítségével önálló otthonokban, palotákban folytatták írók, költık és politikusok kitartottjaként. A prostituáltak e három csoportja mellett léteztek (Madarassy-Molnár 2008) a szakrális prostitúció keretében foglalkoztatott örömlányok csoportja. Az erısen vitatható, hogy külön 11
A témával foglalkozó szerzık véleménye eltér abban a tekintetben, hogy hány csoportot kell, érdemes megkülönböztetni. A legtöbben (például: Áldor 1931, Kránitz 1989, Verıné 2010) három, mások (Madarassy-Molnár 2008) négy, vagy (Németh 1999) öt csoportról írnak.
28 csoportként kezelhetık-e (lásd Németh 1999) a prostituáltként, vagy prostitúcióra is „használt” rabszolgák csoportja. Demosthenes (i.e. 384–322) a híres görög szónok és államférfi szerint: „A házon kívüli érzéki gyönyörökre szolgálnak a hetärák, a házi kiszolgálásra tartjuk a concubinákat és törvényes nemzésre és nevelésre hitveseinket.” (Schreiber 1917: 14) A legális prostitúció mellett kialakult a „titkos prostitúció” is, abban az értelemben, hogy férjes, és egyébként tisztességesnek látszó életet folytató asszonyok alapvetıen azért bocsájtották testüket áruba, hogy az így szerzett pénzbıl szép ruhákat és ékszereket vásároljanak, azaz kiegészítsék elkölthetı jövedelmüket. Ugyanakkor ezek a szexuális találkozók arra is alkalmat adtak, hogy kielégíthessék vágyaikat, amelyeket a nık akkori közismerten egyhangú élete otthonukban nem tett lehetıvé. „Az elıkelıbb hölgyek egész életüket apjuk, késıbb pedig a felettük féltékenyen ırködı férjük házában töltötték rokonok és rabnık társaságában.” (Bán 1998: 30) Már a Kr. e. 2. századtól kezdve a rómaiak életének szerves része lett a prostitúció, amely a feljegyzések szerint a római birodalom terjeszkedése, a környezı államok leigázása után a munka és megélhetés nélkül maradt, illetve szerencsét próbáló idegen nemzetbeli, testüket áruba bocsátó nık révén terjedt el. Számos formája, típusa létezett. Őzték ezt a mesterséget – természetesen – bordélyokban. De emellett fürdıkben, vendéglıkben, ivóházakban, fogadókban, bérelt szobákban, malmok elıtt, parkok és ligetek környékén, mezıkön, és persze az utcákon is lehetett szexuális örömökhöz hozzájutni. Létezett még a nyilvános szórakoztató helyeken lévı prostitúció. Ilyennel találkozhattak egyrészt a cirkuszokban, ahol boltíveknél vagy cellákban zajlottak a rövid együttlétek, és másrészt a színházakban, amelyekben az erkölcstelenség minden fajtáját őzték. A kerítés már azokban az idıkben is nagyon jól jövedelmezı tevékenységnek számított. Kezdetben az ókorban a római bordélyokban rabszolgák, illetve kalózkodásban foglyul ejtett és eladott nık voltak. Késıbb a többség a szabadszületéső nık körébıl került ki. A gazdag férfiak számára a prostituáltak mellett/helyett ott volt lehetıségként a rabszolganı, az ágyas vagy a mővelt örömlány (hetéra) „tartása”. A császárok kéjlakokat tartottak fenn maguk és nıi vendégeik (elıkelı hölgyek és/vagy kéjnık) részére. Rómában vezették be elıször kötelezı módon a prostituáltak jegyzékbe vételét. A bár-
29 cás szexuális szolgáltatók adót fizettek az állam számára, és így szabadon végezhették munkájukat, reklámozhatták szolgáltatásaikat, például a bordélyokban elhelyezett hirdetésekkel. Az örömlányokat külön hivatalnokok ellenırizték, vajon bejegyzettként kínálják-e fel magukat. Így próbálták meg kiszőrni a titkos prostituáltakat. Caligula császár (i.e. 12-41) volt az elsı, aki a prostitúcióra (mind a kerítıkre, mind a prostituáltakra) állami adót vetett ki. A módosuló szabályozások következtében az ókori római birodalomban „a szabad szerelem gyakorlása sokszor akadályba ütközött … az örömlányok legalsó rétege sok szenvedésnek és üldöztetésnek volt kitéve, úgy a hatóságok, mint a bordélyosok és kiöregedett kéjnık részérıl. … A római kurtizán … soha nem ért el olyan politikai és mővészeti befolyást, mint sorstársnıje, a görög hetéra.” (Bán 1998: 52-53) Tehát a római birodalomban az állam megtőrte ezt a tevékenységet, mind egyéni módon, mind bordélyház keretein belül végezve, de szigorú felügyelet és engedélyezés alá helyezte, és több joghátránnyal sújtotta. A prostituáltaknak és a bordélyház üzemeltetıinek „mőködési” engedélyt kellett kérniük. A nyilvántartás alapján az örömlányokat és a bordélyházakat szigorúan ellenırizték. Az örömlányok nemcsak erkölcsi, hanem polgárjogi hátrányokat is kénytelenek voltak elviselni. Az idı elıre haladtával egyre több szigorító intézkedésre került sor. A római jog igen felemásan és ellentmondóan ítélte meg a prostitúció kérdéskörét. A prostitúciót kifejezetten tisztességtelen foglalkozásnak minısítette, ugyanakkor megtőrte, és elfogadta a szolgáltatás díjazása után befizetett adót. A római jog semmisnek tekintette a jó erkölcsbe ütközı szerzıdéseket, így a prostituált és az ügyfele közötti megállapodást. Ennek ellenére a szexuális szolgáltatásért járó pénz elfogadását már nem tartotta erkölcstelennek, mert ezt tekintette a prostituált jövedelmének egyetlen forrásának. Mind a prostitúciót, mind a kerítést, mind a bordélyház üzemeltetését nem tartotta bőncselekménynek. A prostitúció szélsıséges formáit – így a férfiprostitúciót – igyekeztek visszaszorítani. Bár Severus császár (uralkodott: 222-235) fontolgatta ennek betiltását, de nem tette, mert úgy ítélte meg, akkor az ellenırizhetetlenné vált volna, így külön bordélyok üzemelhettek a férfiprostituáltak számára. Tulajdonképpen az ókori államok prostitúciós szabályozása a reglementációs
30 rendszer alapjait, lényegét hordozta magában. Az engedélyezésre, ellenırzésre, nyilvántartásra épülı megoldás bár a prostitúciót erkölcstelennek, de egyben elkerülhetetlennek tartotta, ezért elfogadta létezését, és megpróbálta különbözı módokon korlátok közé szorítani azt. E szabályozási megoldást a késıbbi korokban is szívesen alkalmazták, és igazi kicsúcsosodása a XIX. századi Franciaországban következett be, és terjedt el a többi országban.
3.2. Európai középkor a XIX. századig – a reglementációs rendszer kiteljesedése A prostitúció a középkorban egyre inkább kiteljesedett és legalizálttá vált függetlenül az egyház által hirdetett kemény erkölcsi elvárások ellenére. Bordélyházakat – a magántulajdonosok mellett – az állam, a helyi hatóságok, sıt az egyház is alapított. Ezek átmeneti bezárására csak a nemi betegségek idınként fellángoló, járványszerő terjedése következtében került sor. Az erkölcs soha nem látott mélységbe zuhant: a királyi, császári (és a cári) udvarokban természetessé vált az ágyasok, szeretık sokaságának tartása. Mindez kihatott a polgárok hétköznapi életére is. A középkorban a vallás szigorú erkölcsi normákat állított fel az emberek felé. Ezt az uralkodók igyekeztek a nép számára közvetíteni. Így például I. Rekkared (uralkodott: 586 – 601) a nyugati gótok hispániai államának királya rendeletében eltiltotta a szabad nıket a prostitúciótól. Miután hamar egyértelmővé vált, hogy a prostitúció megszüntetésére nincs reális lehetıség, az egyház igyekezett felügyelete alá vonni annak mőködését, mind az erkölcs védelmezése, mind a saját hasznainak növelése érdekében. Az állam a tevékenyég adóztatásán keresztül kívánta – fényőzı, pazarló, és erkölcsi szempontból romlottnak tekinthetı – életmódját legalább részben finanszíroztatni. A XI. századtól maguk a pápák, illetve az egyház hozott létre bordélyházakat. De az uralkodók, a városok, és a közjogi méltóságok is alapítottak ilyen intézményeket.12 E mellett a hatóságok, magas rangú személyek tulajdonában voltak a fürdık, amelyekben a prostitúció tudott és elfogadott volt. Ugyanakkor léteztek a magántulajdonban lévı kisebb bordélyházak (kupik), ahol a kerítınık csak néhány lányt foglalkoztattak. A XII-XIII. században a keresztény egyház jogászai szerint bár a prostituált és ügyfele 12
Például a XV. században Franciaország dél-keleti városainak zömében mőködött bordélyház, amelyet a hercegi vagy városi önkormányzati hatóságok hoztak létre, tartottak fenn és irányítottak.
31 között az üzletkötés bőnös jelleget öltött, de ez nem jelentette, hogy ne kellett volna fizetni a szolgáltatásért. „… a középkor embere a prostituált tevékenységét alapvetıen nem üzletinek, hanem szexuálisnak tekintette. Keresetményét nem szolgáltatásért kapott törvényes fizetségnek, hanem bőnös haszonnak tartotta …” (Karras 1996: 35) IX. Lajos, a franciák királya (uralkodott: 1226-1270) hozta meg az elsı olyan királyi dekrétumot, amely a prostitúcióról hivatalosan tudomást vett és azt szabályozni kívánta. Az 1254. évben kihirdetett rendeletében szigorú rendszabályokat vezetett be a prostitúció ellen. Mivel ennek hatására a prostituált nık tevékenységüket titokban továbbfolytatták, így ugyanabban az évben egy másik rendelettel enyhítettek a szigoron, és megengedték, hogy a nyilvános prostituált nık a városban maradhassanak, és tevékenységüket egy kijelölt területen folytathassák. Egyébként általánosan megfigyelhetı volt ebben a korban, hogy piros lámpás negyedeket igyekeztek a városok határain kívülre szorítani. Már a XIII. századtól kezdve olyan országokban is megtőrték, elfogadták a bordélyházak intézményrendszerét, mint Belgium, Hollandia vagy éppen Svájc. A bordélyházak rendszerének engedélyezése minden országban két alapvetı okra vezethetı vissza. Egyrészt ezzel a megoldással kívánták az erkölcsöt védelmezni. Úgy vélték, legalizált prostitúció esetén a legények nemi vágyai kielégítésének tárgyai nem a tisztes asszonyok és leányaik lesznek. Másrészt a bordélyházaktól számottevı nagyságú adóbevétel érkezett, emellett a prostituáltak a „könnyen szerzett” pénzüket könnyen is költötték el, ami szintén gazdagította az államkincstárakat. Az „örömházak” mellett nagy népszerőségnek örvendtek a fürdık, ahol szintén hozzá lehetett jutni szexuális boldogsághoz. A bordélyházakon és a fürdıkön kívül az állandó hadjáratok miatt a katonaságot kiszolgáló prostituáltak száma nıtt meg jelentısen. Érdekes képet mutatott az egyes intézményi formákban az 1400-as években a francia „örömlányok” életkor és életút szerinti képe. „A titkos leányok 17 évesek, a fürdıbeli szobalányok három évvel idısebbek, a prostibulum (kiemelés a szerzıtıl – S.P.) lakóinak átlagos életkora pedig kis híján elérte a 28 évet. Szinte mindannyian alkalmi prostitúcióval kezdték, napszámos munkájuk kiegészítéseként lettek ideig-óráig egy vagy több férfi ágyasává és alázatos kiszolgálójává. … Elıbb vagy utóbb a Nagy Házban kötöttek ki, vagy mert már nem voltak olyan kapósak a fürdıkben, vagy pedig kitartóik, netán a városi hatóságok, illetve a nyilvános prostituáltak ösztönzése folytán.” (Rossiaud 1976: 70-71)
32 Nagyon fontos, és a prostitúció kérdésének megítélésében kiemelkedı szerepet játszott két tényezı a középkorban. Egyrészt, az örömlányok döntı mértékben saját elhatározásukból őzhették tevékenységüket. Persze ebben az anyagi kényszer játszott szerepet, mivel „a nıi proletariátus nem igen talál más megélhetési lehetıséget a teste áruba-bocsátásánál”. (Áldor 1931: 118). Így elmondható, hogy a szexuális piacra a kínálati oldal szereplıi viszonylag szabad be- és kilépés lehetıségével rendelkeztek. Ugyanis „a prostituáltak bármikor szolgálatba állhattak, illetve elhagyhatták a házat [értsd: piros lámpás házat – S.P.]. A bordélytulajdonos szándékukban nem akadályozhatta meg ıket.” (Pusztay 1988: 33) Legalábbis elméletileg így lehetett. A gyakorlatban persze számos eszközzel nehezíthették meg e lépés megtételét. Másrészt a kitartottak „még ha részesedtek is a bevételbıl, nem szervezıdtek bandákba, és jövedelmük nem kizárólag kerítésbıl származott”. (Rossiaud 1976: 70) Az itáliai uralkodók – elfogadva a keresztény császárok rendelkezéseit – törvényeikben szabályozták a prostituáltak és a bordélyházak kötelességeit és jogait. Egyfelıl megadóztatták tevékenységüket, másrészt az örömlányok térbeli korlátozását rendelték el, harmadrészt társadalmi besorolásukra és ruházatukra vonatkozó intézkedéseket hoztak. Az üzletszerő kéjelgésnek két csoportját – a titkos illetve a homoszexuális prostitúciót – és a kerítéssel foglalkozókat büntették. A XV. század végéig Európa országaiban a szexuális szolgáltatók munkáját törvényes, bár lenézett foglakozásnak tekintették. Amennyiben sor került a prostitúció korlátozására, a bordélyházak bezáratására, azt alapvetıen két ok motiválta. Egyrészt a társadalmi gondolkodásban elıtérbe került a kánonjogon alapuló álláspont, amely szerint minden társadalmi és természeti probléma – amelyek Istentıl származó büntetések – forrása a prostitúció. Ezt a vélekedést erıteljesen befolyásolta az a tény, hogy a XVI. századtól a prostitúció és bizonyos típusú bőnözés, illetve az erıszak egyes formái egybefonódtak. Másrészt a fertızı betegségek (szifilisz, pestis, himlı) járványszerő terjedése játszott szerepet a bordélyházak bezáratásában. Mivel az örömlányokon kívül leginkább a katonák terjesztették a nemi betegségeket, ezért az örömtanyák bezárása mellett a fertızött kurtizánokat elüldözték vagy elkülönítetten összezárták, a többieket pedig (nem szex-) munkára kényszerítették. A betegségek miatti bordélyház bezárásokra alapvetıen csak akkor került sor, amikor már a hadsereg is veszélyeztetve volt. A XVII. század közepén alig néhány európai városban létezett engedéllyel mőködı bor-
33 délyház, a többit bezárták. Ennek két következménye lett. Egyfelıl ugrásszerően megemelkedett a titkos prostituáltak száma, másfelıl egyértelmővé vált, hogy az örömlányokat rendszeres orvosi vizsgálatnak kell(ene) alávetni. Amikor enyhült a prostitúció negatív megítélése, illetve elfogadottá válik, hogy a prostitúció lényegesen könnyebben ellenırizhetı és kordában tartható, ha a bordélyházakat újból engedélyezik, akkor azok sorra alakultak újjá. A XIX. század elejére szinte minden városban mőködik bordélyház. Hamburgban 1834-ben jelent meg a bordélyrendszert szabályozó, ma már klasszikusnak nevezhetı rendelet, az ún. Kék könyv. Ennek lényege az volt, hogy a bordélyba önként belépı hölgyet kötelesek voltak a rendırségnek bejelenteni és rendszeres egészségügyi ellenırzésnek alávetni. A bordélytulajdonosnak és az örömlányoknak adót kellett fizetniük, amelynek alapján utóbbiak betegség esetén ingyenes orvosi ellátásban részesültek. Az 1870-es években elfogadott német büntetıtörvénykönyv „két cikkelye is közvetlenül a prostitúcióra irányult. A 361/6 cikkely felhatalmazta a rendırséget, hogy bárkit, aki prostitúcióval gyanúsítható, orvosi vizsgálatnak való alávetés céljából elıállíthasson. A 180. cikkely … kinyilvánította, hogy bárki, aki tevékenységén keresztül lehetıséget nyújt a prostitúció gyakorlására, vagyis hozzájárul és elısegíti azt, börtönbe vetendı.” (Evans 1976: 252) A XVIII-XIX. századra a prostitúció jogi szabályozása annak keretek között történı tartását (beleértve annak valamilyen szintő megszüntetését) célozta meg. Ennek érdekében idınként vétségnek, néha kihágásnak, máskor szabados magaviseletnek, és idıszakonként bőnnek tekintették azt. Elfogadottá vált az a felfogás, miszerint „a prostitúció olyan „szükséges rossz”, amelyre a férfiak nemi vágyainak levezetésére van szükség. … Az állam engedélyt adott a prostitúció gyakorlására, de az engedélyezett köteles volt magát alávetni némely rendészeti, egészségügyi intézkedésnek. … İk lettek a bárcás, vagy bejegyzett prostituáltak. Azokat a nıket, akik engedély nélkül „szórakoztatták” a férfiakat – szigorúan megbüntették.” (Pusztay 1988: 67) Létrehozták azokat a szervezeteket– vagyis az erkölcsrendészet intézményrendszerét – amelyeknek a feladata a kéjelgés korlátok közötti fenntartása volt. Úgy gondolták, hogy a legalizált, de ellenırzött (engedélyhez kötött, rendırségi bejelentkezésre kötelezett, orvosi vizsgálatnak alávetett) prostitúció sokkal jobb megoldás, mint a tiltott, titkos szexuális szolgáltatás. Mindez a klasszikus
34 reglementációs rendszer lényege, amelynek bevezetése Franciaországban kezdıdött, és megvalósítása Európa legtöbb országában az 1800-as évek közepén tetızött. A reglementáció valójában közrendészeti, rendırségi és egészségügyi nyilvántartásba vételt jelent. E rendszer a prostitúciót erkölcsileg elítéli, de társadalmilag szükséges rossznak tekintve megkísérli annak negatív következményeit különbözı szabályozási, korlátozási megoldásokkal csökkenteni. Ennél a megoldásnál a prostitúció megtőrt, legális, persze csak azok számára, akiket bejegyeznek. A szabályozás lényege, hogy azok a nık, akik bevallják („önkéntes bejegyzés”), vagy akikrıl bebizonyosodik („kényszerbejegyzés”), hogy prostitúcióból szerzett jövedelembıl élnek, azokat a rendırség nyilvántartásba veszi, rendszeres orvosi felügyelet alá kerülnek, és szexuális betegség esetén kényszergyógykezelésben részesülnek. A reglementációs ideológia szerint a prostituáltaknak zárt helyeken (például bordélyokban) kell végezniük tevékenységüket, hogy minél kevésbé legyenek a társadalom tagjainak szeme elıtt. Szükséges a nyilvánosházak állandó felügyeletére és a társadalmi ellenırzésre. Ebben a modellben csak akkor büntetnek, ha a kontroll elemeit túllépik a szereplık. Ez a korlátozó jellegő szabályozás a prostitúcióra mintegy társadalmilag elfogadott jelenségre tekint. Így a prostitúciós tevékenységet meghatározott feltételek fennállása mellett zónákba, vigalmi negyedekbe, erósz-centerekbe tereli. Adminisztratív kontroll alatt tartja és adóztatja a bordélyházak tulajdonosait, mivel mások prostitúciójának kihasználását nem tekinti bőncselekménynek.13 Tehát ennél a megoldásnál a prostituált csak akkor válik bőnelkövetıvé, ha nem tartja tiszteletben a szabályokat. A prostitúció korlátozott módon, de legális tevékenység. Közgazdaságilag ez azt jelenti, hogy csak a kínálati oldalt szabályozza, korlátozza. E modell elınyei a következıkben foglalhatók össze: − az állam képes ellenırzése alatt tartani a prostitúciót, vagy annak jelentıs részét; − a legális prostitúció korlátok között tartható és a magánszféra valamely formájába (nyilvánosházba, saját tulajdonú vagy bérleményő lakásba, garniszállóba, stb.) kényszeríthetı, ezzel egyben kevésbé lesz látható a társadalom számára; − könnyebb a nyilvántartott prostituáltakat úgy felügyelni és egészségüket ellenıriz-
13
A modern kori szabályozás szerint ez alól kivételt képez, ha az áldozat fiatalkorú, vagy felnıtt ugyan, de nem adta a dologhoz beleegyezését, illetve EU-s országokban, ha az érintett nem EU-tagországból származik. Ugyanis az ı esetükben feltételezik, hogy nem saját szabad döntése alapján dolgozik a szexiparban.
35 ni, illetve szükséges védelmüket biztosítani, ha csak adott helyen élhetnek és dolgozhatnak; − a szabályozás a közrend fenntartását is elısegíti; − a prostituáltak nyilvántartásán keresztül nagyobb lehetıség van a prostitúcióból élık figyelésére, tevékenységük nyomon követésére; − erıteljes harcot lehet indítani a prostitúcióra kényszerítés, a prostituáltak gazdasági kizsákmányolása és a kiskorúak prostitúciójának elısegítése terén. Ugyanakkor a rendszer mőködése során egyértelmővé vált, hogy a modell több probléma kezelését nem képes megvalósítani: − a kényszerbejegyzésnek némileg megtorlás, megbélyegzés jellege lett; − nem csökkent a közterületi prostitúció nagysága; − nem tudott leszámolni az illegális prostitúcióval (sokan a megbélyegzés, a szégyen elkerülése miatt az illegális prostitúciót választották); − nem volt képes megteremteni a prostituáltak érdekeltségét a legalizálás tekintetében; − gazdasági gondokat vetett fel (például alkalmat adott pénzek tisztára mosására, nehéz volt kiszőrni a tisztességtelen, illetve törvénytelen hasznot); − nem volt alkalmas a prostitúcióhoz kapcsolódó ún. „holdudvar-jelenség” visszaszorítására; − a társadalmi elfogadottság által nemcsak a prostituált, hanem a „futtatók” is legális szereplıkké váltak.
3.3. Európai prostitúció a XIX. században – az abolícionista rendszer megjelenése A reglementációs szabályozás elterjedése mellett, részben ennek következtében, a XVIII. század végén a prostituáltakkal szemben embertelen és méreteiben indokolatlan üldözés indult meg Európa csaknem valamennyi országában. „… nem szabad beérni azzal, hogy a vallás elítéli a prostitúciót, és azzal sem, hogy ez végeredményben kinek-kinek lelkiismereti ügye, hanem a törvény szigorával kell fellépni ellene. … Nem a kárhozattól való félelemtıl kell remélni a megoldást, de nem is a mennybéli jutalomtól, ahogyan az Egyház reméli, hanem a törvény szigorú alkalmazásától.” (Benabou 1987: 92) Ennek szellemében például Mária Terézia (osztrák uralkodó fıhercegnı, aki 1740–1780 között magyar és cseh királynı volt) kíméletlen, de valójában reménytelen, és kevés eredményt hozó harcot foly-
36 tatott a prostitúcióval szemben. Több rendeletet adott ki ebben a kérdésben, és ezek egy része érintette a magyarországi prostitúció helyzetét. Egyrészt Bécs városából hazánkba számőzte az örömlányokat. Másrészt megtiltotta „konzumnık” foglalkoztatását olyan kávéházakban, vendéglıkben, amelyek kapui az utcára nyíltak. Harmadrészt az erkölcs javítása érdekében szemérem-bizottságot hozott létre, amelynek feladata az erkölcsök feletti ırködés, az erkölcsök javítása volt. II. József uralkodó (1765-tıl német-római császár, 1780-tól magyar és cseh király) megszüntette e bizottság mőködését, de megtiltotta a bordélyházak létesítését. Ennek következtében 1850-ig nem mőködtek ilyen létesítmények Ausztriában. Mária Terézia, illetve II. József kemény lépéseinek igazi, a céllal összefüggı eredménye mégsem volt: a prostitúció egyre nıtt az osztrák honban. Nagy-Britanniában az 1860-as években három alkalommal is olyan törvényt hoztak, amelyek a prostituáltak nyilvántartásba vételét és felügyeletét, valamint fertızöttség esetén kötelezı kényszerkezelését (elkülönítését) tőzték ki célul. A XIX. század vége felé (1875-ben) egy angol fıpap felesége, Josepfine Elizabeth Butler támadást indított az engedélyezett prostitúció ellen. A mozgalom a nık kiszolgáltatottsága, a fertızı betegségek terjedése elleni küzdelmet tőzte ki zászlajára, és harcolt a prostitúció teljes felszámolása érdekében és a leánykereskedelem ellen. Ezt a mozgalmat abolícionista rendszernek nevezik. Élesen felléptek a Nagy-Britanniában a fertızı betegségekkel kapcsolatban hozott, és a prostituáltak megbélyegzését célzó törvényekkel szemben. Érveik három fı területre terjedtek ki: „egyrészt azt hangsúlyozták, hogy egyértelmő szexuális diszkrimináció, ha a meg nem engedett szexuális kapcsolatban részt vevı nıt megbüntetik, ám a férfi büntetlen marad (ez lenne – tömören – a szexuális erkölcs „kettıs mércéje”14); másrészt azt, hogy a törvények osztályszempontból részrehajlók, minthogy feltehetıleg csakis az alsóbb osztálybeli prostituáltakat és utcanıket zárják el; harmadrészt pedig azt, hogy példa nélküli hatalomra tesz szert az a rendıri erı, amely megteheti, hogy a prostitúció puszta gyanújával bármely nıt letartóztathat”. (Finnegan 1979: 134) A tiltakozások hatására a törvényeket az 1880-as évek elején felfüggesztették, majd az évtized végére hatályon kívül helyezték.
14
A „kettıs mérce” angol megfelelıje a „double standards”.
37 A reglementációs rendszer tagadására épülı abolícionista rendszer15 alapvetı célja a prostituált emberi jogainak megóvása, védelmezése. A rendszer hívei szerint a prostituált egy bordélyházban is csak rabszolga marad, és a prostitúcióval való kereskedés nem más, mint emberkereskedelem. Az abolicionista rendszer egyik alapelve, hogy tilos a prostituált áruba bocsátása és a kitartottság, a másik vezérelve, hogy bőntett az erıszakkal vagy megvesztegetéssel elkövetett szemérem elleni támadás. A modell lényege a prostitúció szabályozásának eltörlésében foglalható össze. Ebben a rendszerben a prostitúció hallgatólagosan megtőrt foglalkozás. Ez azonban nem jelentheti a korlátok nélküli szexuális piac létrejöttét. Tiltják a prostituáltak elkülönítését, de nem tartják megengedettnek törvényes elismerésüket sem. Véleményük szerint meg kell szüntetni a rendırségi kontrollt és a nyilvántartás minden formáját. A már emlegetett ún. New York-i Egyezmény is ezt a szellemet tükrözi. A prostitúciót magántevékenységnek tekinti, amely csak arra tartozik, aki magát prostituálja. Ezért szabadon gyakorolható mindaddig, amíg a közrendet és a közerkölcsöt nem sérti. Maga a prostitúció nem bőncselekmény, tehát a prostituált nem számit bőnelkövetınek, azonban akik hasznot húznak ebbıl, azok büntetendık, és ellenük kíméletlen harcot kell folytatni. E nézet hívei a prostitúciót elıidézı társadalmi-gazdasági okok felszámolásában látják a probléma kezelését. Szerintük nem fogadható el a megélhetési kényszer, illetve a munkavállalási lehetıség beszőkülése miatti prostitúció sem. Ebben a modellben a prostitúció nem legalizált, de nem is nevezhetı (klasszikus értelemben) illegálisnak. Mivel a rendszer alapelve a jogi szabályozás eltörlése, ez közgazdasági értelemben is igaz lesz, vagyis sem a keresleti, sem a kínálati oldalt nem befolyásolja a modell. Az abolícionista mozgalom fıbb irányelvei az alábbiakban foglalhatók össze (Schreiber 1917): − az erkölcs elvei és kötelességei mindenkire nézve érvényesek (nincs „kettıs mérce”), − a szexuális önmegtartóztatás fontos és elınyös, − a prostitúció bőn, − a törvényeknek mindkét nem személyes szabadságát védelmeznie kell, − a prostitúció reglementációs szabályozása törvénytelen, erkölcstelen és ered-
15
Az abolicionizmus szó jelentése: eltörlés, megszüntetés. Valójában a néger rabszolgaság megszüntetéséért küzdı mozgalom használta elıször. Ezzel a szóval jellemzik azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek valamilyen törvény, vagy intézmény eltörlését célozzák. A prostitúció esetében olyan erkölcsrendészeti eljárást értenek alatta, amely azt nem szabályozni kívánja, hanem tiltani és üldözni akarja.
38 ménytelen. Az abolicionista szemléletet valló feministák a fentieket kiegészítik azzal, hogy a prostitúció valójában a prostituálttal (alapvetıen nıkkel) szembeni erıszak, ezért a prostitúció elválaszthatatlan alapeleme az agresszió. Szerintük „olyan prostitúcióellenes törvényt kellene tehát alkotni, amely – a testi-lelki önrendelkezéshez főzıdı, minden embert egyenlıen megilletı jog alapján – egyértelmően elítéli a prostitúciót, és ezért annak elısegítését (emberkereskedelem, kerítés), a belıle való haszonszerzést (kitartottság, szobáztatás, bordélyfenntartás) és használatát (kliens) egyaránt tiltja. A törvény tiltó rendelkezéseinek azonban, áldozati mivoltára tekintettel, nem szabad a prostituált tevékenységére is vonatkozniuk.” (Betlen 1998: 118) Az abolicionista rendszer legfıbb hátránya, hogy a prostituált „láthatatlan” és ezáltal megvédelmezhetetlen lesz a társadalom számára. Teljesen kiszolgáltatott lesz az ıket kihasználók, a belılük élık számára. Így a társadalom kevésbé tud lépéseket tenni a társadalmi okok megszőntetése érdekében. A keresztény erkölcs a reglementarizmussal szemben egyértelmően az abolicionizmus mellé áll, nemcsak etika, hanem társadalmi és egészségügyi szempontok miatt is. Ám a XIX. század második fele nemcsak az abolícionista rendszer létrejöttét hozta magával, hanem a prostitúciós kereslet és kínálat mind mennyiségi, mind minıségi átalakulásával járt együtt. A kereslet annak következtében is nıtt, hogy a polgárság számbelileg és anyagi tekintetben is megerısödött. „A prostitúciós struktúrák megváltozásának egyik legdöntıbb tényezıje az egyedülálló férfiak számának megszaporodása a kispolgárság köreiben.” (Corbin 1982a: 220) Változás következett be a fogyasztási szokásokban, amelynek hatására a pénzen vásárolt szex éppen olyan áruvá vált, mint bármi más, és éppen olyan elérhetı is lett, mint akármilyen fogyasztási jószág. Azért is alakultak így a dolgok, mert a nık szerepe élesen kettévált a feleség−házastárs−gyermekek anyja és a szexuális élvezetet nyújtó személyre. Ebben a korban a feleség gyakran megtagadta a házastársi „kötelesség” teljesítését, és ha mégis együtt voltak, akkor abban általában kevés élvezet és erotika volt. (Igyekeztek viszonylag rövid idı alatt befejezni az együttlétet, a módozatokban a hagyományostól−elfogadottól nem kívántak eltérni, stb. Sok esetben elıfordult, hogy a férj nem is látta meztelenül feleségét.) Ennek oka az erkölcsi és vallási neveltetésekben keresendı. A kereslet mennyiségi megváltozása mellett a minıségben, az együttlét formájában is je-
39 lentıs módosulások következtek be. „A vendég – kivált, ha kényelemre vágyó polgár az illetı – gyakran megkívánja, hogy a leánnyal való kapcsolata a házastársi modell erotikával feldúsított utánzata legyen. Ha nıs, akkor „párhuzamos” házasságot óhajt, ha nıtlen, akkor kvázi-házasságot.” (Corbin 1982a: 224) A kereslet változásaihoz igazodott a kínálat is. Az örömlányok a korábbihoz képest sokkal felkínálóbban, magamutogatóbban kelleték magukat a férfiak számára. A prostitúció egyre inkább a városok szélei felıl, a külterületekrıl a központokba kerül át. Tért hódítottak az „elıkelı prostituáltak”, akik egyedül laknak apartmanjaikban, akik az ügyfeleiket maguk választották meg kizárólag gazdag emberek körébıl, és akik gyakorta több szeretıt tartottak. Megjelentek a luxusbordélyok, ahol „mindent lehetett látni és kipróbálni”. A megvásárolható szerelem a társadalom szinte minden rétege számára lehetıséggé vált, persze differenciált formában. Az ún. titkos prostituáltak „pénzért árulják bájaikat a körutakon, a kávéházakban, a sörözıkben, az éttermekben, a kabarékban, a bálokban, a városfalak tövében, két lebontott ház között.” (Adler 1990: 228) A kuplerájokat és a garniszállókat16 felváltják a találkahelyek, amelyek csak délután vannak nyitva, és amelyeket a nyilvántartott, illetve a titkos prostituáltakon kívül, a bujkáló szerelmespárok is igénybe vesznek.
3.4. A XX. századi prostitúció – szervezett bőnözés uralma és állami kiutak keresése A XX. században folytatódtak a prostitúció keresletében és kínálatában korábban megindult változások, átalakulások. A „mélységében és szélességében”17 rendkívül gyorsan terjedı prostitúció egyre átláthatatlanabbá vált, de egyre szervezettebbé lett, miközben egyre inkább koncentrálódott a felette való rendelkezés, egyre inkább iparszerőbbé vált, és egyre nagyobb haszonszerzési lehetıséget jelentett a prostitúció kihasználói számára. Az államok megpróbálták valamilyen módon kézben tartani a problémát, és különbözı megoldási lehetıségeket vezettek be a kérdés valamilyenszintő kezelése érdekében. Számos szabályozási forma alakult ki, mőködött hosszabb-rövidebb ideig, több-kevesebb sikerrel. Mindezek alapján azt mondhatnánk – ha nem lenne kicsit bántó a megállapítás, hogy – a
16
„A garniszálló francia eredető szó, annyit jelent, hogy szükséges kellékekkel vagy díszítményekkel ellátott szálló (hotel garni), ha szobáról van szó, akkor bútorozott szoba (chambre garni). Ezek a kis szállodák kifejezetten szerelmi légyottok lebonyolítására szolgáltak.” (Szécsényi 1998: 48)
17
Sokféle értelemben használom ezt a fogalmat: egyre több országban, egyre többféle formában, egyre változatosabb módon.
40 prostitúció mőködése és kezelése sokszínővé lett. Az 1900-as évek elején Németországban 200 ezer, 1910-ben csak Chicagóban 4.194, míg a 20-as évek elején Japánban több mint 50 ezer kéjnıt tartottak nyilván. Németországban „az elsı világháború kitörésekor a katonai hatóságok a csapatok „ellátása” érdekében a prostitúció szabályozásának szigorú rendszerét vezették be. A háború alatt ezt a rendszert kitágították és csiszolták, és drasztikus szabályokat alakítottak ki, melyek megengedték, hogy erıszakkal a mozgó tábori bordélyokba utalják mindazokat a nıket, akik azzal voltak gyanúsíthatók, hogy egynél több férfival tartanak fenn szexuális kapcsolatot (még akkor is, ha nem kértek érte pénzt), vagy akik nemi betegségben szenvedtek; és drákói szigorral büntettek mindenkit, férfit, nıt egyaránt, aki nemi betegsége felıl tudomással bírva fertızött meg mást.” (Evans 1976: 269) Az 1920-as években sorra zárták be a bordélyházakat, amelyeket azonban a 30-as években újra megnyitottak, és mőködnek akár a mai napig is. Az Amerikai Egyesült Államokba a prostitúciót az európai bevándorlók vitték be és terjesztették el. A rabszolga-kereskedelem tovább bıvítette a kínálatot, fıleg fekete lányok és nık „formájában”. Az utcán dolgozókat és a néhány fıt foglalkoztató nyilvánosházakat a maffia a XIX-XX. század fordulóján vonta felügyelete alá. Ugyanerre az idıre tehetı, bár más okok következtében, hogy Európában is a prostitúcióval való kereskedelem a férfiak kezébe került. A bordélyházak bezárásával az örömlányok „minden olyan kapcsolatukat elveszítették, mely létfenntartásukban segíthetett volna, egyre inkább csak egy-egy stricitıl várhattak érzelmi támogatást, illetve védelmet a hatóságokkal szemben … és ... egy olyan harmadik fél jelent meg, mely erısen érdekelt volt abban, hogy a nık minél tovább az utcán maradjanak.” (Walkowitz 1980: 187-188) Annak következtében, hogy a prostitúció a XX. századra a szervezett bőnözés érdekkörébe került, erıteljesen összefonódott számos más, alapvetıen illegális kereskedelmi tevékenységgel, így a kábítószer-, a fegyver-, a mőkincs- és az emberkereskedelemmel. Ezt a folyamatot önmaga is továbbgerjesztette, hiszen a szexuális szolgáltatás (legfıképpen a kényszerített formájában) jórészt alkohol- és kábítószer-fogyasztással viselhetı el, kényszeríthetı ki. Illetve az ügyfelek is sok esetben összekapcsolják e dolgok „fogyasztását”. Ne felejtsük el, a prostitúció – akár legális, akár tiltott – hatalmas üzlet, nagyon kevés olyan tevékenység létezik, amelyik nagyobb profitot tudna eredményezni.
41 A XIX. század végétıl több konferenciát tartottak, illetve két- és többoldalú nemzetközi megállapodásokat készítettek elı, és írtak alá a prostitúcióra kényszerítés és a leánykereskedelem elleni fellépés tekintetében. A legfontosabbnak tekintett, ún. New York-i Egyezmény az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában 1950. évi március hó 21. napján kelt18. Az Egyezmény19 a korábban uralkodó reglementációs rendszer helyébe az abolicionista modellt ülteti. A prostitúciót és a prostitúciós célú emberkereskedelmet az emberi méltósággal, az emberi értékekkel összeegyeztethetetlennek, és a család, a társadalom jóléte szempontjából veszélyeztetı tényezınek tekinti. Felhívja az Egyezményt aláíró országokat arra, hogy minden tılük telhetıt tegyenek meg a prostitúció megelızésére, a prostitúció áldozatainak rehabilitációjára és társadalmi beilleszkedésükre. Akár önkéntes döntés, akár kényszer hatására végzik tevékenységüket, a prostituáltat sértettnek, áldozatnak és ebbıl következıen nem büntethetınek tekinti. Tiltja a kerítést és a prostitúció infrastruktúrájának (például bordélyház) kiépítését, fenntartását. Ellenez minden olyan szabályozási megoldást, amely alapján a prostituáltak bármiféle regisztrálás, bejelentési kötelezettség alá esnének. Amely országok aláírták az egyezményt, ott bezárták a bordélyházakat. Ám az „Egyezményt a 160 ENSZ tagállam közül eddig mindössze 66 ország ratifikálta.” (Verıné 2010: 36) Azon országok egy része, akik aláírták az Egyezményt, nem tartják meg a benne foglaltakat. A prostitúció reglementációs (korlátok között tartás), és az abolicionista (szabályozás eltörlése mellett megtőrt) megoldási lehetıségei mellett léteznek ezek újragondolt változatai, illetve a szexuális szolgáltatást igénybe vevı büntetésére épülı, valamint a prostitúció tiltására, illetve teljes elutasítására vonatkozó rendszerek, elképzelések. Kezdjük az újraértelmezett változatokkal! Manapság a két alapelképzelés (a reglementációs és az abolicionista) továbbgondolt változatai mőködnek, illetve próbálnak utat törni a világban. (Borai (1996a, Borai 1996b, Borai 2003, Fehér 1997a, Fehér 1997b)
18 19
Hazánkban az 1955. évi 34. törvényerejő rendeletben került kihirdetésre.
Teljes mértékben igaza van Léderer Pálnak „… a hivatalos magyar fordításnak már a címe is félrevezetı. A "Convention for the Suppression of the Traffic of Persons and of the Exploitation of the Prostitution of Others" helyesen nem "Egyezmény az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról"-nak fordítandó, hanem (figyelembe véve, mekkora szamárság a "suppression = elnyomás") valahogy így: "Egyezmény az emberkereskedésnek és a prostitúcióba kényszerítettek kihasználásának visszaszorításáról".” (Léderer 2006: 17. lábjegyzet)
42 A neoreglementációs vagy korlátozott(an) reglementációs modell20 lényege, hogy tiltja a bordélyházak létesítését illetve mőködését, ugyanakkor engedi a hivatalosan regisztrált és orvosi ellenırzés alatt tartott egyéni (személyesen végzett) prostitúciót. A prostituált ebben a modellben nem számít bőnelkövetınek. Az egyénileg – alapvetıen az egyéni vállalkozás keretei között – „őzött” prostitúció engedélyezett, legális. Ennél a modellnél az egyéni vállalkozói engedélyek kiadása következtében a prostituáltak nyilvántartásba vételre kerülnek és kötelezı számukra a rendszeres orvosi vizsgálaton való megjelenés. A mőködési engedély meghatározott helyre szól. A megoldás elısegítheti a szexuális szolgáltatás adózó tevékenységgé válását, egészségügyi ellenırzését, és a szexmunkások önállóvá válását, leszakadási lehetıségüket a prostitutorról. Az egyéni vállalkozói tevékenységen, az adóbefizetéseken keresztül lehetıség kínálkozik a gazdaság fehérítésére. Ennél a szabályozásnál probléma lehet, hogy a legális mellett az illegális prostitúció megmarad. Valószínőleg a prostituáltak döntı többsége nem tud és/vagy nem akar élni azzal a lehetıséggel, hogy vállalkozók legyenek. Azért nem tudnak egyéni vállalkozóvá válni, mert ahhoz saját maguknak meg kellene teremteni az anyagi, infrastrukturális hátteret, amelyhez azonban a többségüknek kevés a lehetısége. Ugyanakkor azért nem akarnak vállalkozókká válni, mert nem kívánnak élni az ezzel járó nyilvánossággal. Gondot okozhat, hogy ez a rendszer szép lassan megnyithatja a lehetıséget a bordélyházak létesítésére. A jog tekintetében is számos kérdést merül fel, amelyet meg kell oldani. Így például meg kell teremteni a „mőködéshez” szükséges jogi kereteket, feltételeket, és a büntetıjogban újra kell értelmezni a „kitartottság”, az „üzletszerő kéjelgés elısegítése” fogalmát. Emellett a prostituált és az ügyfél közötti szexuális szolgáltatási „szerzıdés” kérdéseit (polgári jog tekintetében) is át kell gondolni. Közgazdasági értelemben a rendszer a kínálati oldal részleges szabályozását valósítja meg, mivel engedi a prostitúció kialakulását, de csak adott feltételek megléte esetén. A korlátozott abolícionista, más néven kvázi abolícionista, még másként „zónásítási modell” a New York-i Egyezmény alapelveire épül. Az állam eltőri az egyéni prostitúciót, nem kötve azt sem hatósági engedélyhez, sem egészségügyi
20
Ez volt az egyik elképzelés az 1995-ös munkálatok során a hazai szabályozás módosítására.
43 kontrollhoz. Ám tiltja a kiskorúak prostituálódást, és a (felnıtt) prostitúció gyakorlását bizonyos helyeken, idızónákban és módon, ugyanakkor lehetıvé teszi, hogy az önkormányzatok kijelöljenek zónákat a szexuális szolgáltatás felajánlkozására. Aki az elıírásokat megszegi, azok ellen szabálysértési eljárást lehet indítani. A rendszer problémája, hogy a prostitúció adóztatása és egészségügyi kontrollja megoldatlan. Emellett csak az utcai és a szállodai prostitúció ellen lép fel, ugyanakkor „elısegíti” az illegális utcai prostitúció bıvülését. Ezek következtében a prostitúció a feketegazdaság része maradhat. A következı megoldásokban, elképzelésekben a közös az, hogy prostitúció-mentes társadalom létrejöttét kívánják elérni. A különbség az ehhez vezetı utakban, a megvalósíthatóságban van. A neoabolícionista rendszer azért utasítja el a prostitúciót, mert az megítélése szerint nem elfogadható életstílus, és az egészséges életmódot is veszélyezteti. Éppen az utóbbi – és nem morális okok – miatt tiltja a szexuális szolgáltatások hirdetését is. A rendszer logikájából következik, hogy sem a prostituált, sem a prostitúció nem értelmezhetı. Közgazdasági értelemben sem a kínálati, sem a keresleti oldalt nem szabályozza, más oldalról pedig mégis megpróbál mindkét oldalra hatni, hiszen úgy véli, a prostitúcióra nincs szükség, és mindenki (a szolgáltatást nyújtó illetve adó) jobban érzi magát, ha feladja annak gyakorlását, illetve igénybe vételét. Ez az elképzelés jogi értelemben nem tekinthetı tényleges megoldásnak. A marxista (szocialista) és anarchista megoldások esetében valódi szabályozásról nem beszélhetünk, hiszen a prostitúció elutasítására vonatkozó elképzelések lényege mindkettınél az, hogy a fennálló társadalmi rendszer velejárója a prostitúció, és ha a rendszer megváltozik, akkor a prostitúció is „eltőnik”. Tehát a prostitúció kérdésében a válasz nem a meglévı társadalmi berendezkedésben, hanem annak átalakításában keresendı. Mind a marxisták (szocialisták), mind az anarchisták kiindulópontja azonos: a prostitúció a kapitalista társadalom létének szükséges következménye. Végkövetkeztetésük is azonos: a prostitúció intézményének megszőnése csak a kapitalizmus összeomlásával következhet be. Éppen ezért a prostitúció semmilyen szabályozá-
44 sát nem tekintik elfogadhatónak, megoldásnak. Azonban számos tekintetben eltérıen vélekednek. Marx és Engels a prostitúciót a kapitalista rendszer mőködésébıl következı törvényszerőségnek, az erkölcsi normák lezüllésének és legtaszítóbb vonásának tartott. Így írtak errıl a Kommunista Párt Kiáltványában: „… a mostani [értsd: tıkés – S.P.] termelési viszonyok megszőnésével a belılük fakadó hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltőnik majd.” (Marx − Engels 1848: II. fejezet) Marx szerint „a prostitúció csak a munkás általános prostitúciójának specifikus megnyilvánulási formája”. (Marx 1844: V) Hasonlóan gondolta ezt August Bebel is, aki úgy vélte a prostitúció „a társadalmi kizsákmányolás egyik formája, és a kizsákmányolás általános mértékének növekedésével a prostitúció mértéke is nı. A kereslet a burzsoázia részérıl jelentkezik, a kínálatot a proletariátus biztosítja.” (A. Bebel-t idézi Evans 1976: 265) A szocialisták szerint az örömlányok prostitúciós kínálatát döntıen három ok magyarázza: − a nıi munkavégzés rossz feltételei (a túl hosszú munkaidı, az éjszakai munka, a nehéz munkakörülmények); − a nıi munkaerı alulfizetése (a nık számára adott munkabérek olyan alacsonyak, hogy kénytelenek más megélhetési lehetıséget keresni); − a kapitalizmus nem teszi lehetıvé a proletárok házasságában a harmóniát, a szexuális örömök kiteljesedését (hiszen a magas lakbérek miatt rossz állapotú szükséglakásokba kell költözniük, a munka- és lakhatási feltételek miatt terjed az alkoholizmus a munkások körében, valamint a késın kötött házasságoknak, a fogamzásgátlás módszereinek, az önmegtartoztatásnak, a nem hagyományos szexuális együttléteknek a lélekölı hatásai is jelentkeznek). Amikor a szocialista eszmék hívei a prostitúció kezelésének megoldásait elemezték, arra jutottak, hogy csak egyetlen lehetıség jöhet szóba: a tıkés kizsákmányolás megszüntetése. Számukra nem jöhetett szóba az adott prostitúciós szabályozás fenntartása, mert akkor az „erkölcsrendészeti önkényt” védelmezték volna. Nem léphettek fel a prostitúció jogi szabályozása mellett sem, mert azzal a nık kiszolgáltatottságát törvényesítették volna. És nem érvelhettek a prostitúció liberalizálása mellett sem, mert ez összeegyeztethetetlen lett volna erkölcsi meggyızıdésükkel, amely szerint a „megvásárolható szerelem a kapitalizmus fekélye”.
45 „Akárcsak a többi szocialista, az anarchisták is a kapitalista társadalmat tekintik a prostitúció gerjesztıjének. İk azonban elsısorban annak kimutatására törekszenek, hogy a prostitúció viszont a kapitalista rendszerhez való alkalmazkodás egyik módja.” (Corbin 1982b: 279) Az anarchisták véleménye szerint a prostitúció három okból marad fenn a tıkés társadalmakban: − Egyrészt a polgári erkölcsök következtében, amely szerint a házasság elıtti kapcsolat a nık számára tiltott, így a fiatalembereket valakiknek (értsd: prostituáltaknak) be kell vezetniük a szexuális életbe. − Másrészt a prostitúció lehetıvé teszi, hogy a munkanélküli nık száma és ezzel a munkanélküliség fenyegetettsége a szabályozás következtében felügyelhetı módon lényegesen csökkenjen. − És harmadrészt a prostitúció a kispénző férfiak vágyának kielégítését is szolgálja, emellett hasznot hoz az örömlányok és „foglalkoztatóik” számára. Megközelítésük szerint a prostitúció is egyfajta munka, amelynek során az örömlány felkínálja testét, ugyanúgy, mint a többi munkavégzés során felkínálják az emberek a fizikai és szellemi képességeiket. Azonban az anarchisták e magállapításból még eggyel továbblépnek és megfordítva is igaznak tartják az összefüggést, azaz szerintük minden bérmunka prostitúció is egyben. Vagyis vélekedésük alapján: prostitúció = bérmunka egy fajtája, és minden bérmunka = prostitúció. Az anarchisták egyik képviselıje, Libertad szerint „a mai társadalomban nemcsak a nemi szervek prostitúciója létezik, hanem a karok, a test, az agy prostitúciója is. A munkaadója hasznára dolgozó munkásnı éppúgy prostituált, mint aki a testét adja el. Ezt a mindenre kiterjedı prostitúciót ítélem el, mely csak akkor szőnhet meg, ha összeomlik a rothadt társadalom, amelyben élünk.” (Libertad-ot idézi Corbin 1982b: 280) Amíg a marxista (szocialista), illetve az anarchista elképzelés a létezı társadalmi rendszeren kívül keresi a prostitúcióra vonatkozó megoldást, addig az alábbi elgondolások megmaradnak a fennálló társadalmi rendszeren belül.
46 A prohibicionista modell abszolút módon tiltja és bünteti a prostitúciót, a „svéd megoldás” viszont csak az ügyfélre terheli a büntethetıséget. A prostitúció teljes tiltását, egyben büntetését a prohibicionista modell valósítja meg, amelynek alapjait a kánonjog – amely a prostitúciót istentelennek tartotta – teremtette meg. A prohibicionista21 rendszer teljes mértékben elutasítja a prostitúció valamennyi formáját. Ez a modell tiltja és bünteti a prostitúciót, csakúgy mint az azt kiegészítı, azzal járó egyéb bőncselekményeket (kerítés, kitartottság stb.). Mivel a prostituáltat bőnelkövetınek és nem áldozatnak tekinti, így az „illegalitásba” kényszerült prostituált teljesen kiszolgáltatott mind a futtatójának, mind a kliensének, azaz kettıs szorításba kerül. A rendszer ellenzi a nyilvánosházak létesítését, a prostituáltak regisztrálását és harmadik személy általi kihasználásukat. De tiltja a prostitúció gyakorlását is. A prostitúció csak illegális módon létezhet. Ennél a rendszernél az állam feladata a prostitúció tiltásának betartatása, felszámolása és a rendszerrel szemben „vétkezık” büntetése. Közgazdasági értelemben ez a modell csak a kínálati oldalt szabályozza, mégpedig egyértelmően tiltva annak kialakulását. A modell legfıbb problémája, hogy képtelen megbontani a prostituált és kizsákmányolója közötti érdekszövetséget. Ennek következtében nem lehetséges a prostitúciót befolyásolni, illetve a jelenség morális-egészségügyi kockázatát csökkenteni. Sıt, a prostituáltat könynyen és gyorsan megbélyegzik, amelynek számukra számos negatív következménnyel jár. Svédország 1999-ben egy teljesen új útra lépett a prostitúció szabályozása tekintetében. Amíg a korábbi elképzelések a kínálati oldalt kívánták befolyásolni, vagy mindennemő szabályozás eltörlésében, illetve egy új társadalmi rendszer eljövetelében látták a megoldást, addig az északi ország a szabályozást – egyedülálló módon – a keresleti oldalra helyezte át. Kiinduló elképzelésük egy „prostitúció-mentes társadalom” megvalósítása. A svéd modellnek nevezett, a keresleti oldalt befolyásoló megoldás az igénybevevık büntetésére épül. A prostituáltakat nem kívánja büntetni, mert azokat valójában áldozatnak és nem bőnelkövetıknek tekinti. Éppen ezért a társadalomba való visszavezetésüket kívánják elısegíteni. A prostitúció ebben a rendszerben illegális. 21
A prohibicionista szó jelentése: az alkoholtilalom híve. A 20-as évek Amerikáját és az alkoholtilalom idıszakát jellemezte. Azóta már a prostitúcióra és a kábítószerekre is használják, utalva a teljes vagy erıteljes tilalomra. Drogpolitikai modelleknél a radikális prohibicionista megoldásnál a drogmentes társadalom, míg a racionális prohibicionista esetben a kereslet- és kínálatcsökkentés az alapvetı cél.
47 Mint a rendszer lényege is mutatja, közgazdasági értelemben az eddigi szabályozási megoldásokkal ellentétben nem a kínálatot szeretné valamilyen módon „megfogni”, hanem a másik oldalt, a keresletet. A Svédországban bevezetett modell eddigi tapasztalatai22 alapján a kép kettıs. Legfontosabb elınyként említhetı az utcai prostitúció jelentıs csökkenése és az emberkereskedelem visszaesése. Ugyanakkor fontos hátrányként fogalmazható meg a prostitúció átrendezıdése a társadalom számára nem látható területre és a szexuális szolgáltatók kiszolgáltatottságának növekedése. Problémát jelent a „bőntett” bizonyítása, ezért eddig viszonylag kevés büntetés kiszabására került sor.
3.5. A nemzetközi szabályozásból levonható következtetések Áttekintve a prostitúció szabályozására vonatkozó elképzeléseket, tapasztalatainkat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A történelem során ugyan sokféle elképzelés volt, sokféle modell jött létre, de a problémát valójában egyik sem tudta megoldani, csak valamilyen szinten enyhíteni, kezelni. Látható – és az ország-tanulmányok ezt a késıbbiekben még egyértelmőbben alátámasztják – igazi, végleges megoldás körvonala nehezen rajzolódik ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a szabályozás valamilyen formájáról, és hagyni kellene a problémát úgy, ahogy van. És azt sem jelentheti, hogy ne kellene keresnünk más lehetıségeket. 2. Végignézve az állam szerepvállalását a prostitúció szabályozása tekintetében, megállapíthatjuk, az alábbi négy fı feladatot kell szem elıtt tartania: vallási elıírásoknak való megfeleltetés, erkölcsi követelmények, elvárások teljesítése, egészségügyi szabályok betartatása (járványok terjedésének megakadályozása), anyagi, pénzügyi érdekek érvényre juttatása (adóbevételeken keresztül).
22
Részletesen lásd az ország-tanulmánynál!
48 2. ábra: Az állam prostitúciós prostitúció szabályozására ható legfontosabb tényezık tényez
Egészségügy
Állami bevételek
Erkölcs
Vallás Prostitúció
Forrás: saját összeállítás
Az, hogy éppen melyik cél milyen jelentıséget kap,, számos dologtól, legfıképpen legf a társadalmi-gazdasági-politikai politikai helyzettıl helyzett és a különbözı megközelítések mindenkori erıviszonyától,, a megvalósítások támogatottságától függ. 3. Az eddigi elképzelések, szabályozások sza – igaz eltérı megközelítésben, gondolatmenetgondolatmene ben, de – három „elven” alapultak: nem szabad, vagy nem kell semmilyen szabályozás (vagy mert nincs erre szükség, a beavatkozás csak rontana a helyzeten, vagy mert az emberek maguktól belátják, hogy a prostitúció nem elfogadható, vagy mert a probléma eltőnik eltőnik egy új társadalmi berendezkedés létrejötte esetén), a kínálati oldalt, vagyis a prostituáltakat kell szabályozni, ellenırizni, ellen ellenı korlátok között tartani (akár feltételek betartatásával, akár teljes tiltással), ti a keresleti oldalt, azaz az igénybe vevıket vev ket kell szabályozni (büntetés, szankcionálás segítségével). 4. Ennek alapján a prostitúciót részben, vagy teljesen legálisnak, megtőrtnek, megt megtő illegálisnak, vagy éppen nem létezınek ınek tekintik. Foglaljuk össze egy táblázatba a különbözı különböz megoldások jogi és közgazdasági szabályozásának lényegét, jellemzıit!
49 2. táblázat: A prostitúció szabályozási modelljeinek lényege Szabályozási típus
Lényege
engedés nyilvántartás, kontroll mellett szabályozás Abolícionista eltörlése engedés az egyéni Neoreglementációs módnak engedés feltételek Korlátozott mellett abolícionista elutasítás nem elfogadható életstílus Neoabolícionista miatt ha nincs tıkés kiMarxista (szociazsákmányolás, nincs lista) elképzelés prostitúció új társadalmi rendszerben a tág értelAnarchista mezéső prostitúció álláspont „eltőnik” Reglementációs
Prostituált
Prostitúció
Közgazdasági „szabályozás”
nem bőnelkövetı
legális
kínálati oldal
nem bőnelkövetı
megtőrt
nincs
nem bőnelkövetı nem bőnelkövetı
egyénileg legális egyénileg legális
kínálati oldal kínálati oldal
nem létezik
nem létezik
nem kell
nem létezik
nem létezik
nem kell
nem létezik
nem létezik
nem kell
Prohibicionista
teljes tiltás
bőnelkövetı
illegális
kínálati oldal
„Svéd-modell”
igénybevevı büntetése
nem bőnelkövetı
vásárlása büntetendı
keresleti oldal
Forrás: (Borai 1996a, Borai 1996b, Fehér 1997a, Fehér 1997b) és saját kiegészítések.
50
4. A PROSTITÚCIÓ HAZAI JOGTÖRTÉNETE A prostitúció hazai történetérıl részletes és igen olvasmányos áttekintéseket kaphatunk az irodalomjegyzékben szereplı számos publikációból, könyvbıl, amelyek között 1800-as évek végén vagy az 1900-as évek elején megjelentek is találhatók.
4.1. A kezdetektıl a XX. századig „Árpádházi királyaink idejében a magyar törvény mindenféle szajhálkodást szigorúan büntetett. Ily irányú törvények különösen Szent István és Szent László királyaink idejébıl maradtak reánk.” (Áldor 1931: 112) A magyar jogrendszer a középkortól kezdve vallásetikai, erkölcsi szabályok betartási igénye miatt büntetıjogi eszközökkel is védelmezte az erkölcsöket. „A bírósági akták tanúsága szerint különbséget tettek paráználkodás, szajhálkodás és bujálkodás között. A pusztán félrelépı, egyébként tisztessége asszonyok, hajadonok vétkezése paráználkodás volt. Az minısült szajhálkodásnak, ha valaki egy idıben vagy egymást követıen több partnerrel is testi kapcsolatot létesített – az üzletszerőség bármiféle követelménye nélkül. A szabados élet, a hivatásos vagy üzletszerőséggel összekapcsolható tartós és eseti nemi kapcsolatok létesítése már a bujálkodás kategóriájába tartozott. … Kezdettıl fogva büntették a kerítést.” (Mezey 1998: 31) A középkorban Magyarországon német mintára szervezett és a városok által fenntartott bordélyházak voltak. A bordélyházak jelentették a prostitúció legfontosabb színterét hazánkban. Ezen intézmények a városok falain kívül mőködtek, így megtőrtként létezhettek, vagyis a hazai szabályozás a reglementációs rendszernek megfelelıen mőködött. „Az 1244-tıl 1422-ig hatályos Budaváros Jogkönyvében pl. a prostitúció kifejezetten hasznos, erkölcsi szempontból nélkülözhetetlen, a családot védı intézményként jelent meg.” (Borai 2003: 26) Azonban a XVI. században a nemi betegségek rohamos terjedése miatt a bordélyházak bezárásra kerültek. A prostitúció másik fontos színtereként a fürdık szolgáltak, amelyek száma igen gyorsan emelkedett. A szexuális örömök szolgáltatásának harmadik helyszínét a kiskocsmák, a vendégfogadók és a szállodák adták. Az ezekben foglalkoztatott hölgyek (kiszolgáló lányok, felszolgálónık, szobaasszonyok és szobalányok,
51 stb.) könnyen kaphatók voltak egy kis „kéjelgésre” is. Nem véletlen, hogy a fıváros prostituáltjainak fı mőködési területe a Duna part, ezen belül legfıképpen a Tabán volt. A reglementációs rendszert Mária Terézia királynı prohibíciós politikája követte. A királynı harca a szexuális szolgáltatókkal szemben jelentıs mértékben növelte magyarországi örömlányok számát. Ugyanis 1752-1769 között évente két alkalommal is az osztrák fıvárosban található összes prostituáltat hazánkba toloncoltatta. A XVIII. század végén II. József a rendészeti eljárásokkal a prostitúció szabályozása területén ismét a reglementáció útjára lépett, amelyek akkor még nem párosultak orvosi ellenırzéssel. Az 1800-as években sorra jelentek meg azok a rendeletek, amelyek célja a prostitúció megakadályozása volt. Ám a szigorodó kényszer-szabályozások ellenére a prostitúció és a szifilisz is egyre terjedt. (Cséri 1893) A XIX. század közepén rendelet írta elı, hogy a kéjhölgyek egészségügyi állapotát minden héten ellenırizze a tisztiorvos. A rendelet „a prostitúciót már nem csak közrendvédelmi kérdésként kezeli, hanem figyelembe veszi a prostitúció súlyos közegészségügyi vonatkozásait is.” (Verıné 2010: 37) A 48-as szabadságharc leverése után a prostitúció ugrásszerően megnıtt. Ezt az adott kor politikája is támogatta. A prostitúciót az állam rendeleti úton törvényi keretek között kívánta tartani. Egyfelıl sorra jöttek létre a nyilvánosházak. Másfelıl ezzel párhuzamosan elkezdték nyilvántartásba venni és kötelezı orvosi vizsgálat alá vonni a „hivatásos” lányokat. Az 1867-es szabályrendelet szerint a „kéjelgés” színtere csak a bordélyház lehetett. (Forrai 2007) Így 1867-tıl hivatalosan engedélyezték és egyben Pest város területén 40-ben maximalizálták az engedélyezett bordélyházak számát, és szabályozás alá vonták a „kéjelgésügyet”. (Léderer 1999 – Szabályok a kéjelgés …) Rendeletben állapították meg a nyilvánosházak számát, a prostituáltak bejegyzési módját, valamint elıírták a négy naponkénti kötelezı orvosi ellenırzést. Azonban a megalkotott rendelet nem foglalkozott egy sor dologgal, ami komoly problémákat vetett fel. Így nem tért ki: − a magánkéjnık, a titkos kéjnık és az alkalmi prostituáltak üldözésére (hiszen a szabályozás alá nem vont prostituáltak számát a bordélyokban dolgozók tízszeresére becsülték, és ıket tartották a szifilisz legfıbb terjesztıinek), − a kerítés szabályaira, a leánykereskedelemre (ami az egyik legvirágzóbb iparággá fejlıdött).
52 Az 1869-ben hozott BM rendelet a külföldre irányuló leánykereskedelmet sikertelenül próbálta befolyásolni. „A fıvárosban 1878-ban hivatalosan 43 bordélyház mőködött 281 kéjnıvel, s 104 kéjnıtelep mőködött engedély nélkül, a rendırség 850-900 utcán csavargó és 729 titkos bordélyházi és más bejegyzett kéjnıt fogott el és büntetett meg.” ((rákosi) 1999: 8) Az 1881. évi XXI. tc. a rendırorvosi feladatokat szabályozta, mely szerint kompetenciájukba tartozott a kéjelgés egészségügyi felügyelete. 1884-ben a bordélyügyrıl szabályrendeletet alkottak, amelyben a korábbiak módosításaként: − szabályozták és engedélyezték a magánkéjnık mőködési területét, − elıször fogalmazták meg a titkos kéjnık üldözését és büntetését. Az engedéllyel rendelkezı prostituáltak három csoportját különböztették meg: − a bordélyházi örömlányokat (egy bordélyházban minimum 5, maximum 15 hölgy élhetett); − a magánlakásokban üzletelı lányokat, akik lakásonként csak egyedül lakhattak; − a „futó bárcával” rendelkezıket, akik alkalmilag bérelt szobákban őzhették mesterségüket. Egy 1893-ban hozott BM körrendelet a szállodák és vendégfogadók rendszeres egészségügyi ellenırzését kötelezıvé tette a titkos kéjelgés ellenırzése érdekében. Az 1900-ban megszületett szabályrendelet a hangsúlyt nem a kéjelgés helyére, nem a rendıri ellenırzésre tette, hanem a nemi betegek orvosi kiszőrésére. Így az adminisztratív rendeletek nem rendıriek, hanem közegészségügyiek lettek. A századfordulóra nyilvánvalóra vált, hogy a bordélyházak rendszere elavult, ugyanis a kéjelgések színtere áttolódott a különbözı közés magánhelyekre. Így az említett rendelet inkább a prostitúciót mellékfoglalkozásként őzı, egészségügyi lappal bíró nık és találkahelyek ellenırzésérıl szólt. A szabályozás engedélyezte a garniszállók mőködését. A bordélyos kéjnık mellett „hivatalosan megjelentek” az engedéllyel rendelkezı magán-, igazolványos és futóbárcás kéjnık. A futóbárcával ellátott nık „helyhez nincsenek kötve, járhatnak-kelhetnek szabadon; csak tisztán arra kötelezettek, hogy rendszeres orvosi vizsgálatra jelentkezzenek”. (Molnár 1899: 17) Az elsı magyar büntetı törvénykönyvben a nemi bőncselekmények nem ideológiai alapokon, és nem a család (mint érték) védelmén, hanem– az erıszakos támadásokkal szemben – a nık erkölcsének megóvásán alapult.
53 4.2. 1900 és 1950 között 1900 elsı évtizedében a prostituáltak három nagy csoportját különböztették meg: − Léteztek az engedéllyel rendelkezı szexuális szolgáltatók, akiket nyilvántartásba vettek és orvosi ellenırzés alá vontak. A „nyilvános (bárcás) prostituáltak” körébe tartoztak a bordélyházi, a futóbárcával (igazolvánnyal) rendelkezı és a magánkéjnık. − A „diszkrét prostituáltak” az ún. könnyed életet élı nık közül kerültek ki, és bár hivatalos bejegyeztetésre kerültek, de ez nem járt együtt nyilvános megbélyegzéssel. Ezek a hölgyek egészségi lappal rendelkeztek, és a rendırorvos vette nyilvántartásba ıket. − A „titkos prostituáltakat” igyekeztek mindenféle módszerrel üldözni, és orvosi kényszervizsgálat alá vonni. Az 1909-ben kelt fıvárosi szabályrendelet (Léderer 1999 – Budapest 1999) a prostituáltak vizsgálatát, illetve a kizsákmányolásuk elleni védelmüket rendezte, és a titkos kéjelgés elnyomására irányuló intézkedéseket foglalta össze. A rendelet „visszavonta a prostituáltak egyes csoportjainak nyújtott kedvezményeket is, megszüntették az egészségi lappal rendelkezık kategóriáját. … Bevezették viszont a magánlakással bíró igazolványos nı fogalmát, ami gyakorlatilag megegyezett az ún. futóbárcás kéjnıvel. … Megalkotta a garniszálló antitézisét, az ún. kéjnıtelepet. … Itt kizárólag bejegyzett prostituáltak bérelhettek lakást. Ezek az épületek egyszobás kis bérlakásokból álltak, amelyek egyszerre szolgáltak lakás és munkahely céljára.” (Szécsényi 1998: 49) Talán érdemes egy kis összehasonlítást tenni a szexuális szolgáltatások lebonyolítására alkalmas helyek tekintetében.
54 3. táblázat: Különbözı szexuális szolgáltató helyek jellemzıi Bordélyház
Garniszálló
Magánlakás
Kéjnıtelep
Találkahely*
Tulajdonos
külsı személy
külsı személy
akár a prostituált is
külsı személy
külsı személy
Bérlı
külsı személy (aki mőködteti)
aki igénybe veszi
akár a prostituált is
a prostituált
a prostituált
itt lakik és itt dolgozik
itt dolgozik
itt dolgozik, de lakhat is benne
itt lakik és itt dolgozik
itt dolgozik
ügyfél számára
ügyfél számára
ügyfél számára
prostituált
prostituált
senki
nem jellemzı
nincs
nincs
Prostituált
Anonimitás
Lakó Szalon, vagy közös tér
ügyfél számára
prostituált van
ügyfél és prostituált számára bárki (de nem cél az ottlakás) nincs
* Magán-, illetve nyilvános találkahely Forrás: Saját összeállítás
Budapesten 1913-ban 2404, 1916-ban 2619 bejegyzett kéjnı volt, akiknek kb. 12-13 %-a volt bordélyházban dolgozó, 28-33 %-a ún. magánkéjnı, és közel 60%-a igazolvánnyal rendelkezı kéjnı. (Schreiber 1917: 97) Az 1926-ban alkotott BM rendelet kiterjesztette az orvosi vizsgálatok lehetıségét a prostitúciót igénybe vevı személyekre is, míg a prostituáltak bejegyzésének alsó korhatárát 18 évre emelte fel. A rendelet szabályozta a találkahelyek és kéjnıtelepek engedélyezését, vagyis meghatározott zónákban lehetıvé tette az utcai prostitúciót, egyben intézkedett a bordélyházak 1928. május 1-i bezárásáról. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a két világháború között a fıvárosban 30-40 titkos garniszálló „üzemelt”. A II. világháború és a megszállás után, majd a szovjet csapatok, a Vörös Hadsereg megjelenésével, illetve a nincstelenségi helyzettel összefüggésben sajnos – és a dolog természetébıl fakadóan nyilvánvalóan – jelentısen megnıtt a prostituáltak száma. „A harcok befejezése után már erıszakra sem volt mindig szükség, a kiszolgáltatottság, az éhezés, a túlélés kényszere is olyan helyzeteket szült, amibıl csak egy módon tudtak sokan szabadulni. Budapesten a háború után 35-40 ezer titkos prostituáltról tudott a rendırség, a közrendıri
55 felügyelet alattiakon kívül – ez a szám szintén több mint hússzorosa annak, ami 1945 elıtt volt, és a növekedés nem a laza erkölcsöknek volt köszönhetı.” (Ungváry 1997: 16) 4. táblázat: Bejegyzett kéjnık száma Budapesten Év
Számuk (fı)
18782)
281
18931)
823
19133)
2404
19151)
2445
3)
2619
19191)
1967
19201)
2015
19451)
4000
19501)
1500
1916
Forrás:
1)
Pusztay 1988: 111 és 114
2)
(rákosi) 1999: 8
3)
Schreiber 1917: 97
4.3. 1950-tıl a rendszerváltásig A szocializmus elveivel, erkölcsével nem összeegyeztethetı a prostitúció, hiszen az sérti az emberi méltóságot, az érzelmeket, az uralkodó értékrendet, és vonzza a hozzá kapcsolódó bőncselekményeket. Ezért a jog szempontjából káros, és üldözendı cselekménynek számított. Így 1949-ben a bordélyházakat bezáratták hazánkban. A korábban érvényesülı reglementációs szabályozást 1950-tıl egy más megközelítés váltotta fel, hiszen attól fogva jogrendszerünk tiltotta és büntette a prostitúció minden formáját, vagyis a prostitúció bőncselekmény lett. Tehát a hazai szabályozás gyakorlata a XVIII. századtól kisebb-nagyobb, de nem lényegi változásokon átmenı reglementációs rendszert felváltva, 1950-tıl 1993-ig a prohibicionista utat követte. Valójában 1950 és 1955 között (a New York-i Egyezmény magyarországi ratifikálásáig) volt teljes mértékben tiltott tevékenység a prostitúció, azaz e szakasz nevezhetı igazából
56 prohibicionista rendszerőnek. 1955-ben elméletben az abolicionista modell bevezetésére került sor, de a gyakorlatban 1993-ig a prohibicionista szabályozás mőködött. A prostitúció elleni „harcban” részben rendészeti intézkedéseket, részben büntetı jogi eszközöket alkalmaztak. A Fıvárosi Ügyészség 1956-ban készített, szigorúan titkosnak minısített anyagában ez olvasható: „ritkán jelentkezik önállóan az üzletszerő kéjelgés, mert az esetek legtöbbjében az ilyen életmódot folytató nı … közveszélyes munkakerülés bőntettét is elköveti”.
23
(Jelentés 1956: 2) A beszámoló a szabályozás hiányosságának tekintette,
hogy „1953-ban megszüntették azokat az átmeneti otthonokat, ahol az igazolványos kéjnıket visszatartották és munkára nevelték. Ugyanakkor a rendıri büntetı bíráskodás megszüntetésekor felszámolták azt a központi nyilvántartást is, amely a fıváros egész területén elıforduló titkos kéjelgı, csavargó, kolduló és közveszélyes munkakerülıket tartotta nyilván.” (Uo) Az 1955. évi 17. számú törvényerejő rendelet szabályozta a keresetszerő kéjelgés büntetését, illetve azt, ha valaki lakását a szexuális szolgáltatás idıtartamára rendelkezésre bocsátja. A 60-as évektıl már nyíltabban, vagy ha úgy tetszik nyilvánosabban is megjelentek az e mesterséget gyakorlók, köszönhetıen részben a „szabad szerelem” elvének világszerte bekövetkezı térhódításának, részben a szocialista rendszer bizonyos területein mutatkozó – tudatos vagy anélküli – engedékenységnek, lazulásnak. Ebben az idıben jelentek meg az egy alkalomra, nem pénzért (hanem például nylon harisnyáért) testüket áruló, a Váci utcában megtalálható, és igazi értelemben prostituáltnak nem nevezhetı fiatal lányok serege. A prostitúciós bőncselekményekkel 1962 óta mindig az aktuális Büntetı Törvénykönyv foglalkozott,24 amelyet azóta nyolc alkalommal módosítottak. Érdekességként megemlíthetı, hogy a Kitartottságot 1962 óta három évig terjedı szabadságvesztéssel büntethetik, amelynél mellékbüntetés is kiszabható. És a Kerítéssel kapcsolatos bőntett azóta is érvényben van, mindössze a büntetési tételek változtak, miközben 2002. április 1-tıl újra az 1979-es szabályozás él. Az Üzletszerő kéjelgésre rábírás fogalma 1979. július 1-tıl került ki a Btk.ból. 23
Egyébként, a közveszélyes munkakerülésrıl az egyik 1913. évi törvénycikk is rendelkezett. A fogalom az 1950-es évek közepétıl új értelmet nyert a magyar jogrendben. A k.m.k. egészen 1989-ig bőncselekménynek számított. 24
1962 közepétıl 1979 közepéig az „1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntetı Törvénykönyvérıl”, utána az „1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl” az érvényes büntetı jogszabály.
57 A nyolcvanas években film is készült a prostituáltakról. K1 címmel az utcán sétálókról, míg K2 címmel a szállodákban tevékenykedıkrıl. Mindezt még könyv alakban is közzétették. (Dobray 1989) (Megjegyzésként hozzátehetjük, igaz vagy sem, de állítólag lett volna K3 címmel folytatása a filmnek, mely a társadalmi-politikai elit számára mőködtetett prostitúcióról szólt volna. Az ezzel kapcsolatos forgatást nem engedélyezték, hiszen a rendszer logikájából következıen ez a fajta prostitúció nem is létezett.)
4.4. A 90-es évek A nyolcvanas évek vége és fıként az ún. rendszerváltás aztán teljességgel nyílttá tette a prostitúció kérdését, mivel az igények hihetetlen mértékben növekedtek meg, és egyben igen széles skálán differenciálódtak. A szabályozás változtatásának szükségessége egyre erıteljesebbé vált. Például a VIII. kerületi Önkormányzat a prostitúciós helyzet „megváltoztatása érdekében rendeletet hozott, ám azt a köztársasági megbízott törvénysértınek találta, és hatályon kívül helyezte. Nem javított a helyzeten a kerületi közlekedési rend megváltoztatása sem. A kerület vezetıi 1993–1994. folyamán eredménytelenül kérték (írásban) a helyzet javítását célzó intézkedést az akkori kormány vezetıitıl és több képviselıtıl. Válasz nélkül maradt a képviselı-testület felterjesztése. A rendırség fokozott ellenırzést vezetett be a kerületben. A Józsefvárosi Önkormányzat képviselı-testülete létrehozta a Józsefváros Közbiztonságáért Alapítványt, melynek célja a kerületi rendırkapitányság számára olyan technikai felszerelés biztosítása, amely javítja a rendırség munkaés életkörülményeit.” (Beszámoló 1997) 1993-ig a prostitúciót mind a büntetıjog, mind a szabálysértési jog büntette, annak függvényében, hogy a szexuális szolgáltatást üzletszerően, vagy eseti jelleggel nyújtották (pénzért cserében). A Btk. 1993. évi módosítása alapján nem magát a prostitúciót, hanem a részben hozzá kapcsolódó különbözı tevékenységeket (az üzletszerő kéjelgésre való rábírást, a kerítést, a kitartottságot), és részben mindenfajta helyiségnek prostitúció céljára történı rendelkezésre bocsátását büntették. Az ellenszolgáltatás fejében történı – akár egyszeri – közösülés és a fajtalankodás továbbra is szabálysértés maradt. Viszont az Üzletszerő kéjelgés kategóriáját 1993. május 15-tıl hatályon kívül helyezték. A leginkább érintett fıvárosi VIII. kerületi (Józsefvárosi) Önkormányzat kérésére 1995. áprilisában egy munkabizottságot hoztak létre a prostitúció kérdésének megvizsgálására és
58 valamilyen szinten történı megoldására vonatkozó javaslattételre. Ezzel a kérdéssel is foglalkozott az állampolgári jogok országgyőlési biztosa az 1995. július 1 – 1996. december 31. közötti idıszakot átfogó jelentésében is. (Beszámoló 1997) A kérdéssel kapcsolatos törvényjavaslat megalkotását a Kormány az 1997. II. félévi jogalkotási tervei közé beiktatta. (MEH 1997) Egy 1997. évi szeptemberi kormányhatározat (Korm. Határozat 1997) pedig felkérte az érdekelt tárcákat arra, hogy: − a prostitúció visszaszorítása érdekében a rendészeti intézkedések törvényességének megalapozására jogszabálytervezeteket dolgozzanak ki; − a prostitúció egészségügyi kockázatának csökkentése érdekében egészségügyi, gondozási és megelızési programot készítsenek elı; − a prostitúció távlati szabályozásával kapcsolatos további döntések megalapozása érdekében vizsgálják meg az európai államok jogi szabályozását és joggyakorlatát. A fıvárosban 1997-ben becslések szerint „... 500 gyermek prostituált ... mintegy 2500 utcai prostituált és további 4000-5000 masszázsszalonokban, bárokban foglalkoztatott személy” (Nagy 1997) volt. Az utcai „örömlányok” közel fele – a 2500 fıbıl kb. ezren – Józsefvárosban tevékenykedtek. Egyébként országosan több tízezerre tették a prostituáltak számát. ((szilágyi) 1999) A magyar jogi szabályozás 1993-1999 között az abolícionista megoldást alkalmazta, habár kissé felemás módon, hiszen az üzletszerő kéjelgés ugyan kikerült a büntetıtörvénykönyvbıl, de a cselekmény elkövetése szabálysértés maradt.
4.5. 1999-tıl napjainkig Az 1995-ben kezdıdött és az 1999-es törvény megszületéséig terjedı idıszakban folytatott munka során olyan jogi szabályozás kidolgozása zajlott, amely az alábbi elvek betartását tőzte ki célul:25 − a közterületeken és nyilvános helyeken történı prostitúciót (területi, idıbeli és módbeli szempontok alapján) korlátok között kell tartani, − a prostitúciót kizsákmányoló tevékenységeket a büntetıjog körébe kell utalni, − a kidolgozás fı iránya a feltételekhez kötött legalizáció legyen, 25
Alapvetıen támaszkodom a prostitúciós szabályozás kidolgozásában részt vett Borai Ákos, akkor a Belügyminisztérium Jogi Fıosztályának helyettes vezetıjeként megfogalmazott megállapításaira. Lásd: (Borai 2003)
59 − az érintett kiskorúak fokozott védelmét meg kell teremteni, − a szexuális szolgáltatást közvetítıkkel szemben fel kell lépni, − a szabályozás segítse elı a prostituált és a kitartottja közötti érdekszövetséget, − ne legyen szükség a New York-i Egyezmény felmondására, − az ún. türelmi zónák kijelölésének joga és kötelessége legyen a helyi önkormányzatok feladata. Hosszas elıkészületek és viták után megszületett a maffia-törvényként aposztrofált jogszabály (1999. évi LXXV. törvény), amelynek külön fejezete foglalkozott a prostitúció kezelésének szabályaival. A szervezett bőnözéssel kapcsolatos 1999. évi törvény „alapvetı célja, hogy – közigazgatási-jogi eszközök biztosításával – hatékonyabb védelmet nyújtson a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti, a bőnszervezet keretében elkövetett (Btk. 137. § 8. pont), illetve a bőnszervezet létrehozására (Btk. 263/C. §) irányuló bőncselekményekkel, valamint az e bőncselekményekkel összefüggı egyes jogsértı cselekményekkel szemben.” (1999. évi törvény 1. §) Az Emberkereskedelem kérdése 1999. március 1-tıl került be a Btk.-ba. Megjegyzem, azóta ez számos kiegészítésen ment keresztül, így egy ideje például büntetendı az a személy, aki az emberkereskedelem vagy éppen tiltott pornográf felvétel készítése céljából toborzást végez, mást személyt/személyeket szállít, elszállásol, illetve elrejt. „A jogalkotói szándék középpontjában a közterületen és a nyilvános helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll, ezért megszüntette az intézmény általános tilalmát. … A konstrukció további célja, hogy hatékonyabban lépjen fel az üzletszerő szexuális szolgáltatást közvetítıkkel szemben, ezért meg kell szüntetni a prostituált és a kitartott antibiózisát. Lehetıséget kell adni a prostituáltnak, hogy ebbıl a kényszerhelyzetbıl kiléphessen és a megélhetés más útját válassza.” (Monori 2011: 110) Az 1999-es törvény mintegy visszatérést jelentett a 90 évvel korábbi Budapest székesfıváros szabályrendeletéhez. A törvény keretében meghatározásra került a védett övezet és a türelmi zóna fogalma. Az elıbbinél tilos a prostituáltak felajánlkozása, illetve az ügyletek lebonyolítása. A törvény az önkormányzatok kompetenciájába utalta azon területek (türelmi zónák) kijelölésének lehetıségét, ahol közterületi prostitúcióra mód kínálkozhat. Ugyancsak lehetıvé tette a törvény az önkormányzatok számára azt, hogy a védett övezeteken kívül idıbeni korlátok
60 közé szorítsa az „örömlányok” tevékenységét. A felajánlkozás lehetıségét a jogszabály különbözı feltételekhez – így életkorhoz, nem zavaró, illetve nem zaklató módhoz, valamint orvosi igazolással való rendelkezéshez – kötötte. A törvény igyekezett továbbra is fellépni a prostituáltak tevékenységébıl hasznot húzok ellen. Így tiltást rendelt el a szexuális szolgáltatás hirdetésére és közvetítésére. Közigazgatási bírság szankcióját írta elı a védett övezetekben mőködı olyan nyilvános helyek üzemeltetıivel szemben, akik a prostitúciót eltőrik, azaz nem tesznek meg minden elvárható dolgot annak érdekében, hogy a prostituáltak a védett övezetben ne tudjanak felajánlkozni mások számára. A törvény büntetni szándékozott az igénybe vevıt is, ha „a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására hív fel, illetve ott más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja”. (Borai 2003: 49) Az említett 1999. évi LXXV. törvénnyel kapcsolatban a legtöbb és máig megoldatlan probléma a zónákkal kapcsolatban merült fel. A jogszabály szerint 2000. március 1.-éig ki kellett volna jelölni minden ötvenezer lakosnál nagyobb lélekszámú településen a türelmi zónákat, abban az esetben, ha a prostitúció jelenlétét tartósnak észlelik. Türelmi zóna kijelölésére eddig csak néhány esetben került sor. Ezek egy kivételtıl kezdve azóta már bezártak. A kivételt képezı türelmi zóna pedig csak idınként kerül „megnyitásra”. Ugyanis a mogyoródi önkormányzat a Forma 1-es futamok idıtartamára 2000-ben megengedte egy ideiglenes Erotik Camping felállítását, amely nagy vitákat váltott ki, és jogi problémákat is felvetett. (Gidró-Hernádi 2000, Gidró 2000a, Kolláth 2000) Azóta szinte minden évben a sportesemény idıtartamára Mogyoródon és/vagy környékén megjelennek az örömlányok, hogy a futam ideje alatt szolgáltatásaikat nyújtsák a kliensek részére. A miskolci önkormányzat a helyi rendıri vezetés kezdeményezésére (Fahidi 2001, Türelmetlenségi 2003) jelölt ki „vigalmi negyedet”, amelyet lakossági nyomásra rövid idın belül vissza is vont. Hasonló tapasztalatok voltak a Nyíregyházán, vagy a Kecskeméten kijelölt türelmi zónák fogadtatásánál is. (Monori 2011) Hosszú idı után 2011 januárjában a Jobbik által vezetett önkormányzattal rendelkezı Tiszavasváriban jelöltek ki türelmi zónát, amelynek helyszínérıl a rendırkapitányság vezetıivel igen, a prostituáltakkal viszont nem egyeztettek. (Így kaphatnak 2011, Türelmi 2011) Az örömlányok pedig inkább a belvárosban, és nem a kijelölt területen kínálják bájaikat. A törvény megszületése után hosszú idın keresztül arról szóltak a sajtóközlemények, hogy az önkormányzatok a türelmi zónával kapcsolatos koncepciók kidolgozásánál tartanak.
61 Voltak olyan vélekedések, amelyek szerint „a választópolgárok fogják követelni a türelmi zóna kijelölését akkor, ha a helyi önkormányzat elzárkózna ez elıl.” ((j-i) 1999: 8) Mások úgy vélték, „a polgármesterek azért állnak ellen a zónakijelölésnek, mert azt feltételezik, hogy ezzel elveszítik konzervatív választóik támogatását.” ((j.r.) 1999: 8) Aztán különbözı találgatások láttak napvilágot a lehetséges – fıleg a fıvárost érintı – területek esetében. A Fıvárosi Önkormányzat 2000. februárjára tervezte saját rendeletének megjelenését a türelmi zóna, illetve zónák tekintetében. Maguk a prostituáltak, az 1995-tıl mőködı és a prostituáltak segítését célul kitőzı Kiút Veled Egyesület, (Nagy 1997, Skrabski 1999, Pogonyi 1999) az „örömlányok” érdekvédelmi szervezete26 (Gidró 2000.b, Szántó 2000), valamint a maffia is sürgette a türelmi zónák kijelölését annak érdekében, hogy a prostituáltak a jogszabályban biztosított joguknál fogva megfelelı és rendezett feltételek mellett dolgozni tudjanak. Mivel a Fıvárosi Önkormányzat úgy találta, hogy nincs Budapesten türelmi zóna kijelölésére alkalmas közterület, ezért felhívással fordult a jogszabálynak „megfelelı” magánterület felajánlásáért. Ezután a Fıvárosi Közgyőlés visszavonta a türelmi zónák tekintetében meghozott addigi határozatait. A parlament elfogadta azt a törvényjavaslati elıterjesztését, amely a zóna kijelölésének hatáskörét a Belügyminisztériumnak adta át. Azonban az Alkotmánybíróság az 1999-es törvénnyel ellentétesnek minısítette azt a lépést, hogy a BM jelölje ki az önkormányzatok helyett a türelmi zónák helyét. Úgy tőnik, az önkormányzatok nem akarnak meglévı jogukkal élni, és nem tesznek semmit az ügyben. A prostituáltak érdekvédelmi szervezete idırıl idıre megpróbálja a fıváros vezetését rábírni arra, jelölje ki azokat a helyeket, ahol az örömlányok törvényesen dolgozhatnának. Legutóbb 2011. májusában keresték meg ezzel a kormányhivatalt, de ismételten nem jártak sikerrel. (V.J.Z. 2011) Még 2005-ben felmerült az ötlet, hogy hozzanak létre egy szexplázát Budapesten, így válhatott volna a fıváros Európa Bangkokjává. (Nagy–Izing 2005, Izing 2005) Az ötezer négyzetméteresre tervezett „kéjközpontról” – ahol a szexuális szolgáltatás lebonyolítására nem, de többek között a felajánlkozásra lett volna lehetıség – megoszlottak a vélemények. Ám a felháborodás nagyobb volt az elfogadásnál, így végül az ötletbıl nem lett semmi. A türelmi zóna kijelölésének kérdése biztosan erıteljesen fel fog vetıdni, amikor elkészül a Bezenyére tervezett két kaszinó és két luxusszálló, hiszen egy ilyen, nagyon jó helyen, az
26
A 2000 szeptemberében létrehozott Síva Egyesületrıl van szó, amely késıbb Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületére, azután pedig Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületére módosította nevét.
62 osztrák-szlovák-magyar határ közelében épülı, és sok külföldi (fıleg nyugat-európai), elsısorban szórakozni vágyó turistát vonzó beruházás mindig magával hozza a prostituáltak iránti kereslet növekedését is. 2008-ban arról szóltak a hírek, hogy két évvel késıbb már befejezıdik a beruházás. (Márciustól 2008) Három évvel késıbb még mindig csak azt lehetett olvasni (EuroVegas 2011), hogy a projekt elsı üteméhez szükséges hitel rendelkezésre állt. A közeljövıben várhatóan megépülnek a létesítmények, és szinte biztosak lehetünk benne, felmerül majd a türelmi zóna kijelölésének kérdése. Érdekességként megemlíthetem, hogy egy nem létezı nyilvánosház marketingtervét néhány éve elkészítette egy fıiskolai hallgató. (Hamburger 2007) A tervben a hallgató részletesen írt az elképzelt megnyitás elıtt álló nyilvánosház erısségeirıl, gyengeségeirıl, és az intézmény célpiacáról, illetve marketingmixérıl. A törvény a prostituáltak számára lehetıséget biztosít az egyéni vállalkozói formában való legalizált mőködésre. Ezzel a lehetıséggel 2000. augusztusáig mindössze hatan éltek. (Gidró-Hernádi 2000) Az APEH Sajtóosztályának helyettes vezetıje 2001-ben azt nyilatkozta, hogy addig még nem fizettek adót az örömlányok a szexuális szolgáltatás után. (Simon 2001) Egy 2001. februárjában megjelent cikk is csak néhány tízre tette „az egészségügyi könyvet kiváltó hivatalos hivatásosok” (Fahidi 2001: 85) számát. Érdekes, hogy a „Központi Statisztikai Hivatal által összeállított Szolgáltatások Jegyzékében 2003 óta szerepel a szexuális szolgáltatás. Ennek ellenére csak az adóhatóság 2006ban hozott állásfoglalása nyomán vált egyértelmővé, hogy a prostituáltak csak úgy tevékenykedhetnek törvényesen, ha egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, és megfizetik az adó- és járulékterheket.” (Így kaphatnak 2011) Ehhez természetesen meg kellene adniuk a vállalkozásuk telephelyét, ami az utcán „dolgozó” lányok esetében szinte lehetetlen kérés, és minden alkalom után számlát vagy nyugtát kellene kiállítaniuk, amit a kuncsaftok valószínőleg csak ritkán kérnek. Nagy vihart kavart 2006 nyarán az az eset, amikor Baranya megyében rendırök ellenıriztek prostituáltakat, és ennek alapján 17 örömlányt megbüntetett az adóhivatal, mert vállalkozói igazolvány nélkül végezték tevékenységüket. (Gergely 2006, Munka 2006, Péterfalvi 2006) Az ügyben a prostituáltak érdekvédelmi szervezete állásfoglalást kért az adatvédelmi biztostól többek között annak kiderítésére, a vállalkozói igazolvány megkövetelése nem jelenti-e a lányok valamilyen regisztrációját, és nem ellentétes-e a New York-i egyezmény-
63 nyel. Az állásfoglalásból (Péterfalvi 2006) egyértelmően kiderült, az örömlányok tevékenysége adóköteles tevékenység, ezért adószámmal kell rendelkezniük és be kell jelentkezniük az adóhatóságnál. Mivel a vállalkozói igazolványt „máshova nem sorolt egyéb szolgáltatás”-ra adják ki, így az adóhatóság nyilvántartásából a prostituáltak nem visszakereshetık. Nagyon fontos az a megállapítás, amely szerint „az az információ, hogy egy adott magánszemély prostituált, és szexuális szolgáltatást végez, személyes adat, de nem különleges adat”. (Péterfalvi 2006: 2) A prostituáltak, illetve érdekvédelmi szervezetük szerint hosszú idın keresztül az is tisztázatlan volt, hogy milyen költségeket szabad, és melyeket nem lehet elszámolniuk a prostituáltaknak az adóhatóság felé. Ez nem teljesen állja meg a helyét, mert amikor az elsı prostituált 2007-ben kiváltotta a vállalkozói igazolványát, akkor már lehetett a költségek elszámolásáról is olvasni. (Sümegi 2007, Számlás 2007, Tréfa 2007, Így kaphatnak 2011) A törvénnyel kapcsolatos gondokról mindent elárul az, hogy mindez a törvény életbelépése után 8 évvel késıbb történt. Pedig a törvény szelleme egyértelmő: szabad szexuális szolgáltatást nyújtani egyéni (nem társas) formában, ehhez pedig nyilvánvalóan a meg kell tenni a szükséges elıkészületeket és rendelkezni kell a megfelelı engedélyekkel is. A felajánlkozással kapcsolatos feltételeknél az orvosi ellenırzés, pontosabban az orvosi papírokkal való rendelkezés betartása tőnik a legnehezebbnek. Egy ilyen igazolás megszerzése a prostituáltak számára több hátránnyal jár. Az egyik, hogy ezáltal nyilvántartásba kerülnek, azaz megszőnik számukra az „anonimitás” lehetısége. Ez a New York-i Egyezmény szellemével ellentétes, hiszen az tiltja a prostituáltak bármiféle kontroll, nyilvántartás alá vételét. Az Alkotmánybíróság 2011. januárjában nemzetközi szerzıdésbe ütközınek találta az orvosi igazolást, mert abban az szerepelt, hogy birtokosa prostituált. (Ab 2011) A másik gond, hogy az egészségügyi igazolás kiváltása pénzbe kerül (az erre vonatkozó rendelet megalkotásakor 5000 Ft/hó, illetve 8500 Ft/hó volt, manapság 20-60 ezer Ft alkalmanként), amelyet nem minden „örömlány” hajlandó megfizetni, fıleg ha ennek ellenértékét az árban nem tudja elismertetni és a „futtatók” sem finanszírozzák meg számukra. A harmadik probléma, hogy egy orvosi papír mindig csak egy adott – a vizsgálati – idıpontra vonatkozó helyzetet tükröz, tehát részben kérdésessé válik a létjogosultsága, részben csak akkor van értelme, ha rendszeres ellenırzéseken vesznek részt. (Persze hozzátehetnénk, még ez is jobb helyzet az ügyfél szempontjából, mintha semmilyen papírral nem rendelkezne a prostituált.)
64 Eredetileg azt várták az említett törvény életbelépésével kapcsolatban, hogy a szexuális célzatú és a kilencvenes évek közepétıl rendkívüli mértékőre duzzadt hirdetésáradat megszőnik, vagy legalábbis jelentısen visszaszorul. Ez nem következett be, amelynek több oka is van. Részben a törvény csak a kizárólag prostitúciónak tekinthetı szexuális szolgáltatások reklámozását tiltotta, azaz például a telefonszex, az alkalmi viszonyok létesítésére irányuló hirdetések szabadon közzétehetık maradtak. Részben hiú ábrándnak bizonyult a tiltott reklámok megszüntetése, hiszen más megfogalmazásokkal, rejtett módokon, „kódolva” továbbra is lehetıség maradt szexhirdetésekre, fıként az internet esetében. A helyzet az eltelt idı alatt semmit sem változott, még annak ellenére sem, hogy 2008-ban az Európai Parlament határozatot hozott a szexista reklámok betiltása érdekében. (UGy 2008, Befellegezhet 2008) „Az EP bizottságának képviselınıi szerint különösen aggasztó, hogy a szexuális szolgáltatásokat hirdetı reklámok – melyek újraélesztik a „nık tárgyiasításának” sztereotípiáját – megjelenhetnek különbözı kiadványokban, helyi újságokban, melyek a gyermekek és fiatalok kezébe is belekerülnek.” (Befellegezhet 2008) Hazánkban túl sok pozitív lépésrıl nem számolhatunk be a témát illetıen. Önmagában az ilyen jellegő hirdetések betiltásától sem várható komoly eredmény akkor, amikor több mint 100-féle erotikus jellegő, rendszeres kiadvány jelenik meg hazánkban közel egy millió példányban. (Major 2007) A magyar szabályozás 1999-tıl a neoreglementációs és a korlátozott abolícionista rendszer vegyes modelljét alkalmazza, mert büntetıjogi elemek fennállása mellett szigorú feltételek betartása esetén liberális lehetıségek biztosít a szabályozás területén. Mindazok a területek, amelyek ma lényegi problémákat jelentenek, már az elıkészítési szakaszban is jól látszottak. (Borai 1997) Egyrészt nem látták tisztázottnak az ügyfél és a prostituált közötti ügylet jogi megítélését, a felmerülı viták törvényi kezelésének kérdését. Másrészt úgy vélték a prostituáltak jelentıs része nem felel(het) meg a vállalkozóvá válás jogi elıfeltételeinek (például büntetlen elıélet, rendezett körülmények) vagy éppen kiskorú. Harmadrészt az ellenérvek a különbözı felek, csoportok valódi érdekhiányára mutattak rá. Hiszen a prostituáltak nagy hányada és ”holdudvaruk” igazában nem akarná a szolgáltatást legális (vállalkozói) rendszerben mőködtetni, részben a névtelenség biztosításának megırzése miatt, részben gazdasági okok (például adó- és társadalombiztosítás fizetési kötelezettség) következtében. És mintegy „megelılegezték” a társadalmi érdek hiányát,
65 mivel úgy gondolták nincs komoly társadalmi-, illetve önkormányzati érdek a türelmi zónák kijelölésére sem.
66
5. „MI MENNYI?” A PROSTITÚCIÓ NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ELEMZÉSE. 5.1. Bevezetés Vajon mekkora is valójában a prostitúció nagysága? Tudunk-e bármit mondani a méretérıl? Természetesen jó lenne mérhetı információkkal rendelkezni a problémáról, hogy a megoldás lehetıségeit, útjait is ennek megfelelıen keressük meg és jelöljük ki. Az is sokat segítene a probléma kezelésében, ha ismernénk, milyen tényezıktıl és milyen módon, milyen mértékben függ a prostitúció! Lehet-e ezek között kapcsolódásokat, összefüggéseket találni? Vannak-e a birtokunkban módszerek és megoldások, amelyek segítségével a prostitúció mértéke meghatározható, elıre jelezhetı? Hogyan tudnánk a statisztika eszköztárát felhasználni a téma elemzésében? Mindezeket a kérdéseket nemcsak egy vagy néhány, hanem nagyon sok ország szintjén kell felvetnünk, azaz nemzetközi kitekintésre is szükségünk lenne.
5.2. Miért van kevés adat a prostitúcióról? El kell fogadnunk és egyet kell értenünk Bethlen Anna megállapításával: „Minthogy sem kutatás, sem adatgyőjtés (az elemezhetıség alapnormáit sem teljesítı – pl. nemek szerint sem bontott – bőnügyi statisztikát még jóindulattal sem lehet ennek nevezni) nincs, nem ismerjük a prostitúció méreteit: nem tudjuk, hányan élhetnek a prostitúcióban, hányan használhatják, hányan szervezhetik, milyen fokú a szervezett bőnözés jelenléte a hazai szexiparban, mekkora mértéket ölthet a – hazai és külföldi – emberkereskedelem a jelenségen belül. Tudjuk ugyan, hisz nap mint nap tudósít egyik vagy másik médium egy-egy esetrıl, hogy van gyermekprostitúció, de nem tudjuk, hány fiatalkorúval kell valójában számolnunk.” (Betlen 2010: 7) Kétségtelenül jogos, de valójában mégis kielégíthetetlen igényként merül fel az a vágy, amely szerint jó lenne ismerni a prostitúció (ezen belül a prostituáltak számának) pontos nagyságát. A probléma nem azzal van, hogy kellene-e adatokkal rendelkeznünk a
67 szexmunkások nagyságáról. A gond az, hogy – valójában – soha nem fogunk pontos adatok birtokában lenni. Ennek oka számos tényben ragadható meg! Az elsı gond a prostituált vagy szexmunkás27 fogalmának leegyszerősített értelmezésébıl fakad. Ugyanis szinte mindenki szexuális szolgáltató alatt csak a nıket érti. Miközben vannak – bár való igaz, hogy nem olyan nagy számban – férfiak is. És gyermekek is, bár kétségtelen, hogy a legtöbb országban szexuális kihasználásuk büntetendı cselekmény. De más az elmélet, és tudjuk, más a gyakorlat! A kérdésre pontos választ azért sem lehet kapni, mert ennek szükséges feltétele a prostituáltak regisztrálása lenne, amely ellentétben áll a New York-i Egyezménybıl következı szabályozással, amit hazánkban is alapelvnek tekintenek. Ám hiába választanánk olyan szabályozási megoldást, amelynél engedélyhez (és így nyilvántartáshoz) kötjük a szexmunkások tevékenységének folytatását, akkor sem ismernénk a prostituáltak pontos számát. Az ok az, hogy a prostituáltaknak mindig vannak olyan csoportjai, akiknek tagjai a nyilvántartás számára rejtve maradnak. Egy tanulmány (Vandepitte et. al 2006) szerzıi „közvetlen szexmunkásokról” és „közvetett szexmunkásokról” beszélnek. Közvetlen (nyílt, hivatalos) szexmunkások körébe (függetlenül azok regisztráltságától, vagy regisztrálhatóságától) azokat a nıket sorolják, akik magukat prostituáltnak vallják, és megélhetésüket szex értékesítésével fedezik. A közvetlen szexmunkások elérhetısége – amely nagyon nehéz feladat – függ többek között az adott ország prostitúciós szabályozásától, és a prostituáltak társadalmi megbélyegzésétıl is. Közvetett (rejtett, nem hivatalos) szexmunkások azok a nık, akik számára a fı bevételi forrás nem a szex eladása. Jövedelmüket csak alkalmanként, nem rendszeresen – mintegy mellékes jövedelmi forrásként – egészítik ki szexmunkával. Ezek a nık nem tekintik magukat prostituáltnak, és tisztességes foglalkozással rendelkeznek, mint például felszolgálók, fodrászok, szabók, masszırök, utcai árusok. A közvetett szexmunkásokat nem regisztrálnák magukat, és semmilyen statisztikában sem sorolják ıket a prostituáltak közé. Ezért is szinte lehetetlen az összes szexmunkás számának megállapítása. 27
A „prostituáltak” és a „szexmunkások” szavakat szinonimaként kezelem, miközben tudom, hogy a fogalmak nagyon eltérı megközelítéseket takarnak.
68 Az említett két csoporthoz még egy újabb csoportot tennék hozzá, amely továbbnehezíti, bonyolítja a helyzetet. Történelmi tapasztalatok alapján egyértelmő, hogy regisztrációhoz kötött prostitúciós megoldás mellett is mindig voltak (és lesznek) „nem nyilvántartott szexmunkások”, azaz olyan nık, akik szexuális szolgáltatást nyújtanak, de nem regisztráltatják magukat (titkos prostituáltak). Számuk akár többszöröse is lehet a bejegyzett prostituáltaknak. E szexmunkások egy része önként vállalja a tevékenységet fı megélhetési forrásként, csak éppen nem szeretné magát nyilvántartásba venni. Például, mert szégyelli, amit csinál, vagy mert nem szeretné, ha környezete tudná jelenét (vagy múltját), vagy nem akar negatív, hátrányos megítélést, esetleg az adózás alól szeretne kibúvót. Egy másik részük, viszont nem dönthet sorsukról. Ha szeretnék, sem regisztráltathatják magukat, ugyanis fenyegetettség alatt, kényszerbıl teszik azt, amit csinálnak, és „tulajdonosuk” nem akarja, hogy a hatóságok tudomást szerezzenek a dologról. Ezzel kapcsolatban nem véletlen, hogy Sárosi Péter a következıket írja: „A szexrabszolgaság, a nı- és gyermekkereskedelem kiterjedésérıl, a prostitúció egyértelmően kényszerített formáinak elterjedtségérıl … két okból rendkívül nehéz pontos adatokhoz jutni: 1) mivel érthetı okokból rejtızködı (vagy inkább rejtett) populációról van szó; 2) mivel a kutatók között is nézeteltérés van abban a kérdésben, hogy miként határozzuk meg, ki tekinthetı az emberkereskedelem áldozatának. A hatóságok által hivatalosan regisztrált esetek valószínőleg csupán egy kisebbségét teszik ki a valós esetszámnak …, amelyrıl még a terepen dolgozó civil szervezeteknek sincs teljes képe.” (Sárosi 2006) Egyébként azért is nehéz a szexmunkások számát megállapítani, mert a prostituáltak száma térben és idıben folyamatosan változó. Ez függ az irántuk való kereslet területi és szezonális alakulásától, valamint a szerezhetı profit nagyságától. Egy országon belül, de országok között is „vándorolhatnak” a szexmunkások. Példaként említhetı az az eset, amikor bizonyos körzetekben, városokban a legalizálás lehetısége változik, mert türelmi zónákat jelölnek ki, akár ideiglenesen. Gondoljunk hazánkban Mogyoród esetére. Közismert az is, hogy a nagy nemzetközi események – Forma 1-es futamok, labdarúgó Európa- vagy Világbajnokságok, Olimpiák – idıszakosan hatalmas vonzerıt jelentenek a szexturizmus (azaz a prostituáltak és a szexturisták) számára. Mindebbıl következik, ha a prostitúcióval kapcsolatos elemzéseket akarunk elvégezni, akkor kénytelenek vagyunk becsült adatokra támaszkodni, amelyeknél a bizonytalansági tényezı mindig jelen lesz.
69 A kérdés persze az, kinek a becsléseire támaszkodhatunk, mivel a szexmunkások számára vonatkozó becslések nagyon eltérı eredményt mutatnak. Elmondhatjuk, hogy a prostitúció-ellenes szervezetek általában túlbecsülik számukat, hiszen a céljuk a jelenségre való figyelem-felkeltés, vagy a probléma kezelésére való felhívás. Hasonló okokból a szexmunkások érdekvédelmével foglalkozó egyesületek, a karitatív és szociális, illetve a civil szervezetek is hajlamosak lehetnek a prostituáltak számát a valóságosnál nagyobbnak vélni. A kormányok és ezek hivatalos intézményei (például statisztikai hivatalok) inkább alulbecsülik nagyságukat, mert nem veszik figyelembe a közvetett vagy „részmunkaidıs” prostituáltakat, és a biztosabbnak tőnı kisebb létszámmal számolnak. A bőnüldözı szervezetek viszont inkább a felülbecslésben érdekeltek, mivel költségvetésük függhet a probléma nagyságától. Azaz a prostitúció nagyobb mértéke nagyobb rendıri, csendıri fellépést és ezzel több költségvetési forrást igényel. A politikusok és a szakértık annak függvényében fogadnak el és tesznek magukévá becsléseket, hogy milyen álláspontot képviselnek a kérdésben: a legalizálás mellett vagy éppen azzal szemben kívánnak érvelni. Tehát a függetlennek tekinthetı kutatói becsléseket fogadhatjuk el leginkább. A hazai szexmunkások érdekvédelmi egyesületének vezetıje folyamatosan arról beszél, hogy a témáról véleményt alkotók alulbecsülik a prostituáltak számát. A MONA alapítvány által 2006-2007-ben lefolytatott kutatás során „rendıri vezetıktıl, a prostitúció és emberkereskedelem elleni fellépés szakembereitıl is kértünk becslést a prostitúcióban élı személyek számára vonatkozóan (senki nem tudott adatot errıl). Hozzávetıleg azonban tízezres nagyságrendet tartottak reálisnak, pontosabban 10 és 50 ezer közé becsülték a prostituáltak számát. Ezzel nagyjából összhangban a magát a prostituáltak érdekvédıjeként feltüntetı szervezet (MPÉE28) szerint – teljesen ellenırizetlen adat, jelenleg azonban ez van forgalomban – 15 000 prostituált mőködik ma Magyarországon”. (Bethlen 2010: 8) Van, aki szerint 80-100 ezer az összes szexszolgáltató lányok száma, amelybıl 20-30 ezer rendszeresen jelenik meg ezen a piacon. (Minkovics – Szabados 2004). Van, aki – igaz, még az ezredforduló elıtt – ennek felére-harmadára, azaz 10 ezer fıre tette a prostituáltak számát. (Törvényesítik 1998)
28
Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete, Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületére” változtatta.
amely
nevét
késıbb
„Magyarországi
70 Az országok döntı többségében azért sem állnak rendelkezésre prostitúcióval kapcsolatos adatok, mert ez a tevékenység az illegális szektor részét képezi. Ennek számbevétele viszont nagyon különbözı az egyes országokban.
5.3. Illegális tevékenységek statisztikai megfigyelése „Az árnyékgazdaság mérésére elsı alkalommal 1986-ban került sor, amikor egy nemzetközi tanácsadó testület ajánlása nyomán az olasz statisztikai hivatal munkaerı-alapon módosította a GDP-adatokat: ez az eljárás lett az ezt követı munkálatok referenciája. Az Európai Unió 1994-ben jogszabályt alkotott a GDP-számítások teljességérıl; a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2002-ben kézikönyvet adott ki „A meg nem figyelt gazdaság mérése” címmel. A tagállamok közötti harmonizáció elérése érdekében az EU statisztikai hivatala, az Eurostat „A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) leltára” címmel 400 oldalas módszertani leírásban foglalta össze a tennivalókat. Majd 2003-ban annak érdekében, hogy a becsléseket össze lehessen hasonlítani, az akkor csatlakozás elıtt álló tíz államra kiterjedıen önálló projektet indított útjára.” (Ho.L. 2005: oldalszám nélkül) Az illegális tevékenységek figyelembe vételére, és ezáltal a nemzeti számlák minél teljesebb körő megfigyelésére, így a GDP értékének korrigálására az Európai Unió 94/168. sz. bizottsági határozata kötelezi az unióba tartozó országok Statisztikai Hivatalait. (GDPtermelı 2005) Három nagy területre vonatkozó becslésre tettek javaslatot: a prostitúcióra, a kábítószerekre és a csempészetre. Vannak olyan országok (például éppen Svédország és Hollandia), amelyek már régebben is próbálkoztak az illegális tevékenység statisztikai adatgyőjtésével, vagy komolyan véve a javaslatokat lépéseket tettek erre vonatkozóan. Vannak olyan országok, ahol ez csak részben valósult meg. Például hazánkban a nemzeti számlákban 1995-ig visszavezetve megjelentek az illegális tevékenységek két legjelentısebb típusára, a kábítószer-fogyasztásra, illetve a prostitúcióra vonatkozó becsült adatok. Vannak olyan európai országok, ahol a munkálatokat még el sem kezdték, vagy a kísérleti számítások eredményeit még nem építették be a publikált adatokba. (GNI 2009) Az illegális tevékenység statisztikai megfigyelésével kapcsolatban számos nehézség merül fel:
71 A „legalitás” értelmezése nagyon különbözı. A tevékenységek legális vagy illegális volta az egyes országok jogszabályain alapul, amelyek nemcsak egymástól, hanem egy országon belül az idıben haladva is eltérıek lehetnek. Még ha az egyes fogalmak alatt ugyanazt értenék, akkor is nehézséget jelent az, hogy az országok nem az egész illegális szektort, hanem azon belül csak különbözı területeket vizsgálnak. Bár az Eurostat különbözı munkabizottságokat hozott létre az illegális tevékenységek számszerősítése érdekében részben ajánlások összeállítására, részben a becslési eljárások kidolgozására, részben modellek felállítására, ám nagy a bizonytalanság mind a szükséges adatok, mind a mérés tekintetében. Mindig problémát jelent az, hogy az illegális szektor adatai szerepelnek más, legális tevékenységek adatai között. Így például a számos országban illegálisnak számító prostitúciós értékeknek részét képezi a legálisan mőködı masszázsszalonok, ingatlan bérbeadások, éjszakai szórakozó helyek, stb. adatai. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az adatok becslése – akármilyen körültekintıen is végzik – számos egyéb problémát, pontatlanságot rejt magában. Tehát hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal nincs könnyő helyzetben, amikor a prostitúcióból származó bevételeket szeretné megbecsülni. A Bruttó Nemzeti Jövedelem felépítésével, összetételével kapcsolatos, nagyon részletes anyagukban ezt írják: „A szexuális szolgáltatások során megvásárolt alkalmak éves számát részben a szexuális vásárlásokat igénybevevık körének a vásárlási gyakoriságából határozhatjuk meg – amely gyakoriságra nézve támpontot nyújtanak magatartás-tudományi és szociológiai tanulmányok – részben pedig fogódzót jelent a becsléshez a nıszervezeteknél, érdekvédelmi szervezeteknél vélelmezett prostituáltak létszáma és összetétele. Jelenleg a civil szervezetek által vélelmezett prostituáltak létszáma lényegesen több annál, mint amekkora tényleges szolgáltatás-számot – létszámukhoz mérten – figyelembe vesz a statisztika. Szociológiai felvételek szerint viszont jelentıs azoknak az aránya a prostituáltnak tekintett nık között, akik csak ritkán, – például csak olyan idıszakban, amikor nagyobb anyagi gonddal küzd a családjuk – vállalnak szexuális szolgáltatást. Ez a réteg, mivel nem teljesen kiszolgáltatott – nem fogadja el a lányfuttatók „védnökségét” sem. A prostituáltak hazai összetételébıl fakadóan, jelesül a kedvezıtlen szociális állapotok miatt csak kényszerbıl és emiatt csak ritkábban foglalkoztatott prostituáltak nagyobb aránya miatt Magyarországon nem lehet pusztán a létszám
72 alapján következtetni a szexuális szolgáltatások mennyiségére és értékére.” (GNI 2009: 320-321) Bár az anyagban nincs konkrét említés a prostituáltak számáról, különbözı utalásokból az derül ki, a KSH elfogadja a szexmunkások érdekvédelmi szervezetének vezetıje által sokszor emlegetett 15 ezres létszámot. Egyébként a prostitúció becslésénél elıször a fogyasztók számát, a fogyasztói alkalmak számát és az átlagárakat felhasználva becsülték meg a keresletet, azaz a fogyasztás nagyságát. A folyó termelıfelhasználás becslésénél elsısorban rendırségi jelentésekre támaszkodtak. Más országok tekintetében – hazánkhoz hasonlóan – igen változatos adatokkal találkozhatunk. Nézzük például Csehország esetét. Amikor a cseh kormány egyik tagja a prostitúció legalizálása mellett áll ki, akkor hozzávetılegesen 25.000 prostituáltról írtak. (Somogyi 2005) Minisztériumi szakértık 10-12 ezerre becsülték a szexmunkások számát, ám a karitatív és szociális szervezetek 30 ezer prostitúcióból élı személyrıl beszéltek. (Nincs 2007) A cseh Statisztikai Hivatal szerint viszont évek óta 9-10 ezer prostituált van az országban. (Prostitúció 2009, Csehországban 2009)
5.4. Prostituáltak aránya – egy kutatás eredményei Nagyon kevés esetben találkozhatunk olyan kutatással, amely gyakorlati megfigyelésekbıl próbál megbízhatóbbnak tartható becslést adni. A már hivatkozott tanulmány (Vandepitte et. al 2006) 62 ország tekintetében a nıi szexmunkások arányát a 15-49 év közötti nıi lakossághoz viszonyítva határozta meg. Ennek érdekében nemzeti és önkormányzati becsléseket, releváns szakértıi anyagokat, számos egyéb forrásból származó információt, valamint felmérések alapján egyes városokban, régiókban végzett megfigyelések adatait használtak. Eredményeik összefoglalásáról a következı táblázat ad tájékoztatást.
73 5. táblázat: Nıi szexmunkások aránya a 15-49 év közötti nık számához viszonyítva Régió Nyugat-Afrika Kelet-Afrika Dél-Afrika Szubszaharai Afrika Ázsia FÁK országai* Balti államok Kaukázus országai Közép-Ázsia Volt szovjet köztársaságok Kelet-Európa Nyugat-Európa Európa Latin Amerika Mindösszesen
Figyelembe vett országok száma 6 2 1 9 7 3 3 3 5 14 12 13 25 7 62
Nıi szexmunkások aránya (%) 0,4-4,3 2,5-4,3 2,4 0,4-4,3 0,2-2,6 0,4-0,6 0,7-1,5 0,7-1,5 0,1-0,8 0,1-1,5 0,4-1,4 0,1-1,4 0,1-1,4 0,2-7,4 0,1-7,4
Megjegyzés: * FÁK: Független Államok Közössége Forrás: (Vandepitte et. al 2006) alapján saját szerkesztés
A legalacsonyabb, 0,1 %-os nıi szexmunkás arányt mindössze két országra becsülték: Svédország és a közép-ázsiai Türkmenisztán tekintetében. Ugyanakkor 1 %-ot meghaladó értéket 18 ország esetében (vagyis az elemzésbe bevont országok közel egyharmadában) becsültek. A 4 %-ot meghaladó arányt az afrikai Burkina Faso és Kenya, illetve a latinamerikai Belize országaira állapítottak meg. Az elıbbi két esetben az érték 4,3 %, míg az utóbbiban 7,4 % volt. Európa vizsgált 25 országából mindössze 3-nál érte el, vagy haladta meg az 1 %-ot az arány: Ausztriában volt éppen 1 %, míg Németországban és Szlovéniában 1,4 %-ot becsültek. Érdekességképpen megemlíthetı, hogy Svédországban 0,1, Franciaországban 0,2 és hazánkban 0,6 %-ra becsülték a nıi szexmunkások arányát. Amennyiben a 15-49 év közötti magyar nık számát 2,5 millióra becsüljük – a korösszetételre vonatkozó adatok alapján – akkor a 0,6 %-os érték (talán nem meglepı módon) 15.000 nıi szexmunkással egyenértékő. A vizsgált országok alapján Európában és Ázsiában voltak a legkisebb értékek, ezt követték Afrika országai, majd Latin-Amerika államai. E megállapításnál azt mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a vizsgálatba néhány olyan ország nem került bevonásra, ahol
74 más forrásokból becsült adatok alapján nagyon jelentıs jelent a szexmunkás-tömeg, szexmunkás illetve – arány. Így kimaradt például Brazília, Kína, Spanyolország, valamint Thaiföld is. Az egyes régiókban, és azok között is elmondható, hogy az adatok viszonylag kis mértékmérté ben szóródtak, amit a következı következ ábra jól bizonyít. 3. ábra: A 62 ország megoszlása a nıi n i szexmunkások aránya alapján 3% 2%
Női szexmunszexmun kások aránya %
11%
0,1-0,9 13%
1,0-1,9 2,0-2,9
71%
4,0-4,9 7,0-7,9
Forrás: (Vandepitte et. al 2006) alapján saját szerkesztés
Érdekes összevetést tesznek a szerzık szerz k az afrikai országokra, amikor a szexmunkások aráar nyának becsült adatait egy felmérésbıll nyert értékekkel hasonlították össze. A felmérés keretében a felnıtt nıknél knél arra kérdeztek rá, hogy a megelızı megel 12 hónapban hány százalészázal kuk fogadott el pénzt vagy ajándékot szexért cserébe. Az eredményeket az alábbi táblázat mutatja. 6. táblázat: Becsült adatok összevetése felmérések eredményeivel Ország Elefántcsontpart Guinea Niger Nigéria Sierra Leone Kenya Madagaszkár
Becsült nıi szexmunkások aránya (%) 0,7 0,4-4,3* 2,6 0,4-4,3* 0,4-4,3* 4,3 2,4**
Szexért pénzt vagy ajándékot elfogadó nık k aránya (%) 2,9 3,6 1,4 8,7 5,3 5,5 3,6
Megjegyzés: * Nyugat-Afrikára vonatkozó adat ** Dél-Afrikára vonatkozó adat Forrás: (Vandepitte et. al 2006) alapján saját szerkesztés
75 Látható, hogy a szerzık által becsült adatok – Niger kivételével – alacsonyabbak, mint a nık megkérdezése által nyert értékek. Mindez ismételten arra hívja fel a figyelmet, a szexmunkásokra vonatkozó becsléseknél nagy a bizonytalanság, és pontos vagy igazán megbízható számukkal nem lehetünk tisztában. Ez még akkor is igaz, ha olyan szabályozási megoldást választunk, amelynél engedélyhez (és így nyilvántartáshoz) kötjük tevékenységük folytatását.
5.5.Prostitúció és prostituáltak statisztikai elemzése Bizonyítani szeretném, hogy becsült adatokat elfogadása mellett is érdekes statisztikai elemzési lehetıségek kínálkoznak a prostitúció vizsgálatára, hazai és nemzetközi téren egyaránt. Tanulmányomban az elérhetı adatok segítségével megpróbálom a prostitúciót, illetve a nagyságát meghatározó tényezıket vizsgálni. Más, hasonló – de nem túl nagyszámban található – kutatásoktól eltérıen egyrészt igyekeztem olyan sok országra kiterjeszteni elemzésemet, amire nem ismerek más példát. Másrészt olyan sokféle módon szeretném vizsgálni a témát, amelyet ilyen módon szintén nem találtam egyetlen publikációban sem. Hangsúlyozni szeretném, hogy ilyen átfogó és ilyen kiterjedt vizsgálattal a szakirodalmat tanulmányozva sehol sem találkoztam. Hazánkban elsısorban történeti éttekintések olvashatók, vagy egy-egy terület, kérdés (például szexturizmus) körüljárása található, illetve alapvetıen indulatokkal, erıteljes érzelmi töltéssel született vélemények, álláspontok ismertek. Szociológiai jellegő vizsgálatból is kevés van. Ezt persze az érdekeltek hozzáállása erıteljesen befolyásolja. Riportkönyvekbıl rengeteg van, „visszaemlékezések” is olvashatók, de ezek gyakorlatilag a bulvár igényeknek és azok szintjének felelnek meg. A probléma tudományos elemzése valóban hiányzik. Mindezt jól szemlélteti a következı táblázat, amelyben összefoglalom a prostitúciós statisztikák elemzésével foglalkozó legfontosabbnak tekinthetı, legtöbbször hivatkozott kutatások és saját vizsgálódásaim jellemzıit, fıbb adatait.
76 7. táblázat: Prostitúcióval kapcsolatos elemzések fıbb jellemzıi Vizsgálat tárgya
Szerzı(k)
Publikálás éve
Moffatt, P. G.
2005
Vandepitte et al.
2006
Talbott, J. R.
2007
Jakobsson – Kotsadam
2010
Sárkány, P.
2011
Vizsgált országok
13 nyugat-európai A népesség és a prostituáltak számáország, USA 35 állanak kapcsolata. ma. A 15-49 év közötti nıi szexmunA világ 62 országa. kások arányának becslése. A HIV/AIDS fertızöttek, illetve szexiparban dolgozó nık arányára A világ 77 országa. ható tényezık vizsgálata. Az emberkereskedelem nagyságára 39 európai ország. ható tényezık vizsgálata. Prostitúció és a földrajzi besorolás, A világ 198 országa. illetve a vallás kapcsolata. A prostituáltak száma és a prostitúció legalizációs típusának, illetve a A világ 72 országa. vallásnak a kapcsolata. A prostituáltak számára, illetve aráA világ 72 országa. nyára ható tényezık vizsgálata. Forrás: Saját összeállítás
A vizsgálat elvégzése érdekében a legtöbb nehézséggel az adatok összegyőjtése során szembesültem. A minél jobb eredmények elérése érdekében igyekeztem sok, viszonylag megbízható forrást használni az adatok tekintetében. Ahol lehetett, ott Statisztikai Hivatalok adatbázisaiból merítettem. Ahol erre nem volt lehetıség, ott megpróbáltam a különbözı helyeken fellelhetı adatokat összehasonlítani, összevetni. Természetesen a téma jellegébıl adódóan számos esetben kénytelen voltam tanulmányokban, egyetemi kutatásokban, vagy éppen statisztikai forrásoknál található becsléseket használni. A statisztikai elemzés során az alábbi területekkel akartam foglalkozni: Milyen kapcsolat mutatható ki a prostitúció szabályozási megoldásai és a prostituáltak száma, aránya, illetve az országok földrajzi elhelyezkedése, valamint az országok domináns vallása között? Vizsgálni akartam azt is, hogy a prostituáltak nagyságára néhány kiemelt társadalmigazdasági tényezı milyen mértékben, milyen erısségben hat? Elemezni kívántam, vajon
77 található-e ezek között olyanok, amelyek kiemelkedı hatással rendelkeznek a szexmunkások száma tekintetében? A kutatás keretében azt is vizsgálni akartam különbözı statisztikai módszerekkel, vajon adható-e becslés a prostituáltak számára, illetve arányára vonatkozóan? A kérdések megválaszolása érdekében győjtöttem össze az adatokat, amelyeket három csoportba érdemes sorolni. Az elsı csoportot a prostitúcióval kapcsolatos ismérvek képezik. Legelsıként az egyes országoknál a prostitúció jogi megítélésére volt szükség. Itt külön kell választani magának a prostitúciónak a helyzetét, illetve a prostitúcióhoz kapcsolódó területek – bordélyház és futtatás – kérdését. Ugyanis abból, hogy valamelyik országban szabad a prostitúció, nem következik, hogy legális lenne a bordélyház mőködtetése, és a prostitúció kihasználása (futtatás, kerítés). Magyarországon például ez a helyzet érvényesül. Az egyes országok helyzetének megítéléséhez29 a prostitúcióval foglalkozó tematikus internetes oldalakat használtam fel.30 Végül 198 országra vonatkozóan sikerült megállapításokat összegyőjteni.31
29
Az országokat az elemzésnél 2-3-4 csoportba soroltam. Állandó csoportot a két szélsı eset – a legalizált és a tiltott prostitúciós szabályozást követı országok – képezte. A harmadik csoportba egyrészt azok az országok tartoztak, amelyeknél a prostitúció megengedett, de a futtatás és/vagy a bordélyház tiltott; másrészt azok az országok is ide kerültek, ahol a prostitúció korlátozott módon engedélyezett. A negyedik csoportba azon országokat soroltam, ahol nincs törvényi szabályozás a prostitúció tekintetében. Egyes esetekben – „részben legális prostitúciós” csoportként – a 3. és 4. csoportot egy egységként kezeltem. Más vizsgálatoknál a 2., 3. é 4. csoportot – mint „nem tiltott” vagy „legalább részben legális” országok körét – egynek tekintettem. 30
Az alábbi forrásokat használtam vizsgálatomhoz: − The Legal Status of Prostitution by Country (CharstBin honlap, 2009-es megállapítások 202 ország tekintetében) http://chartsbin.com/view/snb (letöltve: 2011-04-02) − 100 Countries and Their Prostitution Policies (ProCon.org honlap, 2009-es megállapítások 100 országra vonatkoztatva) http://prostitution.procon.org/view.resource.php?resourceID=000772 (letöltve: 2011-04-02) − Prostitution by Country (Super Directories honlap, amely 263 országra linkeket tesz közzé) http://www.superdirectories.com/?Branch_ID=2438010 (letöltve: 2011-04-02) − Prostitution in Europe (Spiritus Temporis honlap, a 46 európai ország Emberi Jogi Nyilatkozatai alapján) http://www.spiritus-temporis.com/prostitution-in-europe/ (letöltve: 2011-04-02) 31
Az USA esetében – mivel csak Nevada állam 11 megyéjében engedélyezett a prostitúció – tiltottnak tekintettük a szexmunkát. Azokban az esetekben, amikor az említett források nem szolgáltak adattal, vagy esetlegesen ellentmondás mutatkozott e források tekintetében, akkor számos egyéb forrást használtunk, és azok alapján próbáltuk besorolni az országokat. Ha ezek sem adtak elegendı eligazítást a legalizáció kérdésében, akkor inkább úgy tekintettünk a prostitúcióra, mintha az tiltott lett volna. Mivel az alapvetıként használt elsı két adatforrás 2009-es helyzetet mutatott, ezért – természetesen – az azóta történt változásokat figyelembe vettük (lásd például Izland esetét). Hongkong-ot és Makaót, mint a Kínai Népköztársaság két különleges igazgatású területeit – vizsgálatomban – önálló egységeknek tekintettem.
78 Ezután szerettem volna a közel 200 ország tekintetében a prostituáltak számára és/vagy arányára vonatkozó adatokat fellelni. A 15-49 év közötti nıi prostituáltak számára, arányára vonatkozó becsléshez több lépésben lehetett csak hozzájutni: A kiindulást egy szerzıtársak által készített, és már említett tanulmány (Vandepitte et al. 2006) képezte, amelyben a világ 62 országára becsülték meg a 15-49 év közötti nıi szexmunkások arányát. Az ismertetett tanulmány adatait más szerzık is felhasználták vizsgálatukban,32 így a prostitúció statisztikai elemzéséhez kiindulásképpen én is elfogadom ezeket az adatokat. Mivel a nıi prostituáltak számára voltam kíváncsi, ezért szükség lett volna a hasonló korosztályú nık számára. Ez nem állt rendelkezésre. Ezért felhasználtam a CIA adatbankban található, 15-64 év közötti nık számára vonatkozó és 2011-re szóló becsléseket. Durva megközelítésként feltételeztem, hogy e korosztályban a nık száma minden országban egyenletesen oszlik meg az egyes években, így a 15-64 év közötti nık számának (4915=34 / 64-15=49) 70 %-aként határoztam meg a 15-49 év közötti nık számát. Ezt az értéket a nıi szexmunkások arányával beszorozva egy közelítı értékét kaptam a 15-49 év közötti nıi szexmunkások számára. Az így kapott értékeket összevetettem egyéb, az interneten megtalálható forrás adataival, hogy megállapíthassam, elfogadhatók-e az értékek. Azokra az országokra, amelyekre a nıi prostituáltak arányára nem adott becslést a hivatkozott tanulmány, a témával foglalkozó más intézmények, illetve különbözı internetes honlapok adatait győjtöttem ki. Így többek között felhasználtam például University of Exeter, vagy The University of Rhode Island egyetemeken folyó kutatások adatait. Az e forrásokból nyert adatok – amennyiben eltérést mutattak – átlagát használtam a vizsgálathoz. Ilyen módon a prostituáltak számára, arányára vonatkozó elemzésbe sikerült 72 országot bevonni.33
32
Lásd például: (Talbott 2007)
33
A felhasznált adatforrások: − CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder /rankorderguide .html (letöltve: 2011-03-23) − Cockayne, Andrew: Prostitution and Sexual Exploitation in The European Union. Undergraduate research paper produced for POL 3037 The Politics of Policing Transnational Crime in Europe, under the guidance of W. A. Tupman. (Published online at www.ex.ac.uk/politics/pol_data/undergrad/aac, 20th April 2002) (letöltve: 2008-03-17)
79 Az adatok második csoportját a kiindulásul használt 198 ország két szempont – a földrajzi elhelyezkedés és a domináns vallás – alapján történı besorolása képezte. Az országok földrajzi besorolásánál a hagyományos és leginkább elterjedt osztályozási elveket követtem.34 Az országok vallási besorolásánál két fontos elvet tartottam be. Egyrészt csak a legfontosabbnak tekinthetı 5 világvallásba35 és egy egyéb36 kategóriába soroltam az országokat. Másrészt az egyes országoknál a relatíve legnagyobb arányt jelentı vallási csoportot tekintettem dominánsnak.37 Az adatok harmadik csoportját a statisztikák által közölt mutatók képezték. A megfigyelt 7 társadalmi-gazdasági változók értékeinek három fontosabb forrását a KSH, az EUROSTAT és a CIA adatbázisai képezték. A népesség számára vonatkozó adatoknál két adatforrást használtam fel. A legtöbb esetben az EUROSTAT (általában) 1999-2010 évek adatainak átlagát számítottam ki és vettem figyelembe. Egy országnál (Oroszország) a CIA
− Factbook on Global Sexual Exploitation (adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA) http://www.uri.edu/artsci/wms/hughes/ (letöltve: 2008-03-18)
− Vandepitte et. al: Estimates of the number of female sex workers in different regions of the world (Sex Transm Infect 2006;82(Suppl III):iii18–iii25. doi: 10.1136/sti.2006.020081) http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2576726/ (letöltve: 2011-03-01) 34
Sokféle besorolási megoldás adódhat. A hét kontinenst felsoroló modell (Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Antarktika, Európa, Ausztrália) leginkább az angolszász országokban, Kínában és Európa egy részén elterjedt. A volt Szovjetunió államaiban és Japánban gyakori, hogy Eurázsiát egynek tekintik. A latin-amerikai országokban és néhány európai országban Amerika egy kontinensként való kezelése is népszerő felfogás. Hat kontinensbe tettem az országokat. Afrika, Ázsia, Európa és Dél-Amerika mellett Közép-Amerika országait Észak-Amerikához, Óceánia államait pedig Ausztráliához soroltam. Antarktikával nem foglalkoztam, mivel ott nem található állandó emberi populáció. Lehetett volna egyéb földrajzi bontásokat is alkalmazni (például Európán belül Kelet-Európa, Dél-Európa, stb.), és lehetett volna politikai-történelmi csoportokat – például Közel-Kelet, szovjet utódállamok, Balti országok, stb. –, esetleg gazdasági tömörüléseket (például Európai Unió országai, OECD országok, stb.) is figyelembe venni, de ezektıl eltekintettem, részben a csoportosítások sokfélesége, részben az elhatárolások nem teljes egyértelmősége miatt.
35
Természetesen lehetett volna számos más besorolási megoldást alkalmazni, vagy az egyes világvallásokat továbbiakra bontani. Például katolikus, ortodox és protestáns keresztény országok megkülönböztetése, vagy az iszlám, illetve a buddhizmus különbözı ágainak megfelelı elkülönítések alapján. Úgy véltük, elemzésünkhöz elegendı az öt világvallás szerinti besorolás is.
36
Egyéb kategóriába kerültek a fenti öt csoportba nem sorolható, és túlzottan vegyes képet mutató országok. Azaz itt találhatók részben a bennszülöttek – törzsek – vallásait, ún. természeti vallásokat követı országok és részben a sokféle világvallást nagyjából hasonló arányban felmutató államok, vagyis azok az országok, ahol nincs igazán egyértelmően meghatározható domináns vallás.
37
Forrásul az alábbi tematikus oldalakat használtam: − World Facts and Figures. Religion Statistics by Country (CIA - The World Factbook 2001 adatai alapján 235 országra vonatkoztatva) http://www.worldfactsandfigures.com/religion.php (letöltve: 2011-03-21) − Religions by country as of 2007 (Wikipedia alapján 237 ország tekintetében) http://en.wikipedia.org/wiki/Religions_by_country (letöltve: 2011-03-30)
80 2011. évre vonatkozó becslését alkalmaztam a vizsgálatnál.38 A vásárlóerı paritáson mért egy fıre jutó GDP esetében két alapvetı adatforrásra támaszkodtam. Az országok nagyobb részénél az EUROSTAT 2000-2009 évek adatainak átlagával számoltam, a többinél a CIA 2010. évre vonatkozó becslését használtam.39 A jövedelmi különbségek bemutatására három változót alkalmaztam: a GINI-mutatót, a jövedelmi ötödöt és a szegénységi rést. Bár mindhárom mutató ugyanazon dolog – a jövedelemegyenlıtlenség – kifejezésére szolgál, mégis érdemesnek tőnt mindegyiket figyelembe venni. Egyrészt így lehetıség kínálkozhatott arra, hogy megállapíthassuk, melyik hatása erıteljesebb a prostituáltak számára nézve, így melyiket érdemes „kiemeltebben” kezelni. Másrészt az adatok az országok különbözı körére álltak rendelkezésre. A családi jövedelmek egyenlıtlenségét kifejezı ún. GINImutató adatainál a CIA adatbázisában található 2000-es évek valamelyikére meglévı értéket vettem figyelembe kutatásomnál.40 Az elızı mutatóhoz hasonlóan jövedelmi egyenlıtlenséget mutat a legmagasabb jövedelmő 20% (felsı jövedelmi ötöd) és a legalacsonyabb jövedelmő 20% (alsó jövedelmi ötöd) összjövedelmének aránya. Ezek az adatok az EUROSTAT adatbázisában találhatók meg 1995-2009 közötti évekre. (Igaz nem minden ország esetében vannak minden évre adatok). Az elemzésnél az értékek átlagával számoltam.41 Az európai országokra számítják ki az ún. relatív medián szegénységi rést. A mutató a szegénységi küszöb alatt élı személyek ekvivalens medián nettó összjövedelme és a szegénységi küszöb közötti különbség a szegénységi küszöb százalékában kifejezve (küszöbérték: az ekvivalens mediánjövedelem 60%-a). A szegénységi rátát az Európai Tanács határozataival összhangban országonként relatív módon számítják ki. Az 1995-2099 közötti
38
A felhasznált adatbázisok az alábbiak: − CIA – The World Factbook (https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder /rankorderguide .html (letöltve: 2011-03-27) − EUROSTAT http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language=en&pcod e=tps00001 (letöltve: 2011-03-27) http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/setupDownloads.do (letöltve: 2011-03-27)
39
A következı adatbázisokból számítottam ki az értékeket: − CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder /rankorderguide .html (letöltve: 2011-03-27) − EUROSTAT http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int024b.html (letöltve: 2011-03-31)
40
Adatforrás: CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ rankorder/rankorderguide.html (letöltve: 2011-03-27) 41
Az adatok forrása: EUROSTAT http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsisc010.html (letöltve: 2011-03-27)
81 évek adatainak átlagát vettem figyelembe a kutatásnál.42 A munkanélküliség mértékét két adatforrásból állítottam össze. A legtöbb esetben a KSH (általában) 2000-2009 évek adatainak átlagát számítottam ki és vettem figyelembe. Néhány ország esetében a CIA 2000-es évek valamelyikére vonatkozó becslését alkalmaztam az elemzésnél.43 Végül, a korrupció mértékét a Transparency International Magyarország honlapján megtalálható, 2007-2010 közötti évekre vonatkozó adatok átlagát számítottam ki a kutatás érdekében.44 A kutatásnál felhasznált mutatókról és adatokról a következı oldalon található táblázat ad rövid áttekintést. Az adatbázis összeállítása után különbözı statisztikai számítások segítségével igyekeztem összefüggéseket, kapcsolatokat vizsgálni, amelyek lehetıséget kínáltak kérdéseim, hipotéziseim megválaszolására. Az elemzéshez részben az Excel, részben az SPSS által kínált lehetıségeket használtam fel.45 A vizsgálatok során az Excel segítségével az alábbi statisztikai módszereket alkalmaztam: függetlenségvizsgálat, korrelációszámítás, varianciaanalízis, egy és többváltozós regresszió számítás. Az SPSS alkalmazása során is több számítási, elemzési megoldást használtam: egy- és többváltozós regresszió számítás, faktoranalízis fıkomponens módszerrel, klaszterelemzés.
42
Adatforrás: EUROSTAT http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc250.html (letöltve: 2011-03-27) 43
A felhasznált adatforrások: − CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder /rankorderguide .html (letöltve: 2011-03-27) − KSH http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int013.html (letöltve: 2011-03-27)
44
Adatok megtalálási helye: Transparency International Hungary http://www.transparency.hu/korrupcios _indexek (letöltve: 2011-03-27) 45
Ezúton is szeretném megköszönni az SPSS használata tekintetében T. Nagy Judit kolléganım rendkívül fontos és hasznos segítségét.
82 8. táblázat: Az elemzésnél felhasznált tényezık jelentése és az adatok forrása Név
Leírás
Adatforrás
CONTI
Országok földrajzi besorolása az 5 kontinens valamelyikébe.
RELIG
Országok besorolása az 5 világvallás valamelyikébe (az országban érvényesülı domináns vallás alapján).
World Facts and Figures. Religion Statistics by Country (CIA - The World Factbook 2001. évi adatai alapján 235 országra vonatkoztatva) Religions by country as of 2007 (Wikipedia alapján 237 ország tekintetében)
PROST
Országok besorolása a prostitúció szabályozási megoldásának valamelyikébe.
The Legal Status of Prostitution by Country (CharstBin honlap, 2009-es megállapítások 202 ország tekintetében) 100 Countries and Their Prostitution Policies (ProCon.org honlap, 2009-es megállapítások 100 országra vonatkoztatva) Prostitution by Country (Super Directories honlap, amely 263 országra linkeket tesz közzé) Prostitution in Europe (Spiritus Temporis honlap, a 46 európai ország Emberi Jogi Nyilatkozatai alapján)
PRO-No
15-49 év közötti nıi prostituáltak száma.
CIA – The World Factbook Cockayne, Andrew (2002) Factbook on Global Sexual Exploitation (adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA) Vandepitte et. al (2006)
PRO-Rate
Nıi prostituáltak aránya a 15-49 év közötti nık számához képest.
Vandepitte et. al (2006) CIA – The World Factbook
POP-No
Népesség száma.
CIA – The World Factbook EUROSTAT
GDP
Egy fıre jutó GDP vásárlóerı paritáson mérve.
CIA – The World Factbook EUROSTAT
GINI
Jövedelemegyenlıtlenséget GINI-mutató.
CIA – The World Factbook
5INC
Legfelsı és legalsó jövedelmi ötöd egymáshoz viszonyított aránya.
EUROSTAT
POOR
Relatív medián szegénységi rés, azaz a szegénységi küszöb alatt élık jövedelme és a szegénységi küszöb közötti különbség a szegénységi küszöb százalékában kifejezve.
EUROSTAT
UNEMP
Munkanélküliek aránya.
KSH CIA – The World Factbook
CORRU
Korrupció mértéke.
Transparency International Hungary
mérı
Forrás: saját összeállítás
83 A különbözı eszközökkel lefolytatott vizsgálatok eredményeit az egyes témák alapján csoportosított formában kívánom ismertetni.
5.6. Prostitúció szabályozása és a prostituáltak aránya, száma közötti kapcsolat Elsı hipotézis: egy olyan országban, ahol szabadon gyakorolható a prostitúció, ott nagyobb számban és/vagy arányban van prostituált, mint azokban az államokban, ahol tiltás érvényesül. A hipotézis igazolás vagy elvetése érdekében mindazokra az országokra, amelyekre a prostituáltak számára, arányára rendelkezésre álltak adatok, varianciaanalízis vizsgálatát alkalmaztam. Prostituáltak számára és arányára 72 ország tekintetében álltak rendelkezésre adatok. A prostitúció ezek közül 32 esetben tiltott, 5 országban korlátozott módon „őzhetı”, és 35 esetben szabad volt a végzése, vagyis 40 országban a legalitás valamilyen foka érvényesült. A vizsgálatok eredményeit az alábbi táblázatban foglaltam össze. 9. táblázat: Prostitúció legalizáltsága és a prostituáltak száma, aránya 72 országban Legalizációs típus és … prostituáltak száma prostituáltak aránya
Prostitúciós besorolás
F értéke
Tiltott, korlátozottan legális, szabad
0,6309
F kritikus értéke 3,1296
Tiltott és legalább részben szabad
1,2768
3,9778
Tiltott, korlátozottan legális, szabad
0,0564
3,1296
Forrás: saját számítások
Látható, hogy az F próbastatisztika értéke minden esetben – a prostituáltak arányánál pedig különösképpen – alatt marad az 5%-os szignifikanciaszinthez tartozó kritikus F értéknek, ami azt jelenti, hogy a próba nullhipotézisét, (mely szerint a különbözı legalizációs típusú országok között nincsenek lényeges különbségek a prostituáltak számában; arányában) minden esetben elfogadjuk. Azaz, érdekes és meglepı módon, a 72 országra kiterjedt vizsgálatunk nem erısítette meg várakozásunkat, nem igazolta hipotézisünket. Sem a prostituáltak száma, sem azok aránya és a prostitúció tiltott vagy szabad volta között valódi kapcsolat nem volt kimutatható.
84 Tehát a prostitúció legalizálásától vagy éppen megengedı szabályozásától nem függ a prostituáltak száma, aránya. Úgy tőnik tehát: ahol szabadon őzhetı a prostitúció, ott szignifikánsan nem több a prostituáltak száma, mint ahol tiltják. Illetve: ahol szigorúan fellépnek a prostituáltakkal szemben, ott szignifikánsan nem kevesebb a prostituáltak száma, mint ahol legális a tevékenység. Mindez azt jelenti, hogy az elsı hipotézisünket el kell vetnünk. Mivel a prostituáltak számáról mindig csak becsléseink lehetnek, és pontos nagyságuk nem ismerhetı meg, megállapításainkat kellı óvatossággal kell kezelni. Ennek tudatában, levont következtetéseink a prostitúció szabályozása tekintetében mégis két fontos tényre felhívják a figyelmet: A prostitúció kínálatának szabályozása (tiltása vagy legalizálása) kevéssé érinti a prostitúció nagyságrendjét, inkább csak látható vagy rejtett voltának arányát változtatja meg. Tehát – úgy tőnik – a szexmunkások számát tekintve a prostitúció legalizálása nem ront, tiltása pedig nem javít a helyzeten. A prostitúció keresleti szabályozása valódi megoldás lehet a jelenség visszaszorításában, mint ahogy ezt Svédország vagy Norvégia példája mutatja. (Ugyanis a kereslet szankcionálásának nem feltétele a kínálat szabályozási módjának változtatása.)
5.7. Prostitúció és a földrészek kapcsolata Felmerülhet az a kérdés, vajon van-e kapcsolat a prostitúció szabályozási formája és az országok földrajzi elhelyezkedése között? Megengedıbb vagy éppen tiltóbb a prostitúció tekintetében az egyik földrész a másikkal szemben? Joggal mondhatjuk-e például, hogy Ázsiában vagy éppen Afrikában másképpen ítélik meg a prostitúciót, mint az amerikai földrészen vagy Európában? Természetesen nem arról van szó, hogy maga a földrajzi elhelyezkedés a meghatározó a kérdésben. Ha találunk ilyen kapcsolatot a kérdést illetıen, akkor tovább kell vizsgálódnunk, megkeresni a háttérben érvényesülı okokat. Lehet, hogy a valódi okot a vallásban, a gazdasági helyzetben, a társadalmi hozzáállásban, stb. találjuk majd meg.
85 Második hipotézis: a prostitúció és az országok földrajzi elhelyezkedése között van kapcsolat. Léteznek olyan földrészek, ahol megengedıbbek a prostitúció szabályozását illetıen, míg más földrészekre ez kevéssé igaz. Ha a prostitúció, a bordélyház és a futtatás (kerítés) szabályozási megoldását együttes egészként vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a vizsgált 198 ország közül 118 országban (60 %-ban) tiltottak, 71 országban részben legalizáltak és csak 9 országban teljesen szabadon megvalósíthatók. A legálisan mővelhetı országok között afrikait nem találunk. Óceániában, illetve Észak- és Közép-Amerikában 1-1 országban (Új-Zélandon, ill. Nicaraguában), Ázsiában, valamint Dél-Amerikában 2-2 országban (Bangladesben és Indonéziában, illetve Ecuadorban és Venezuelában), míg Európában 3 országban (Görögország, Hollandia, Németország) őzhetı szabadon a prostitúció és mőködhetnek a bordélyházak, illetve nem büntetett a prostitúció kihasználása. Afrika és Óceánia országainak többségében a tiltás érvényesül, hiszen az 58 afrikai ország, illetve a 16 óceániai ország (beleértve Ausztráliát) háromnegyedében teljesen tiltott a prostitúció, illetve a bordélyházak mőködtetése. Ázsiai országokban inkább a tiltás jellemzı, mivel a 42 ázsiai ország 64 %-ában tiltott a szexmunka minden formája. Az amerikai földrészen (a déli országokat kivéve) és Európában fele-fele arányban szabad illetve tiltott a prostitúció. Ugyanis a 24 észak- és közép-amerikai országban 54 %-os, míg a 46 európai országban 48 %-os a teljes tiltású országok aránya. Dél-Amerikára a megengedı hozzáállás a jellemzı, mivel a 12 dél-amerikai ország mindössze 8 %-ában (csak Guyanában) tiltott a prostitúció. Ha csak a prostitúciót nézzük, akkor a vizsgált 198 ország közül (természetesen) 118 országban tiltott, 11 országban (az országok 5 %-ában) részben legalizált és 69 országban (azaz az országok 35 %-ában) szabad. Az egyes kontinensekrıl összefoglaló képet az alábbi ábra mutat!
86 4. ábra: Kontinensek és a prostitúció legalizációs típusa 198 országban Afrika 100% 80% 60%
Dél-Amerika
40%
Ausztrália és Óceánia Tiltott
20%
Részben legális
0%
Szabad
Észak- és KözépAmerika
Ázsia
Európa Forrás: saját számítások és szerkesztés
Az ábrából látható, hogy Afrika, Ausztrália és Óceánia, illetve Ázsia esetében a prostitúció tiltása jellemzı, Európában, valamint Észak- és Közép-Amerikában a megengedés és a tiltás közel azonos arányban fordul elı, míg Dél-Amerikában a prostitúció legális volta az uralkodó. Úgy tőnik tehát, van kapcsolat a földrészek és a prostitúció szabályozási gyakorlata között. A prostitúció legalizációs típusának különbözı csoportosítása mellett, statisztikai függetlenség-vizsgálatokkal (khi-négyzet próba, valamint Cramer- és Csuprov-együttható kiszámításával) kimutatható, hogy a vizsgált 198 állam tekintetében az országok földrajzi besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat van, amelyet az alábbi táblázat tükröz.
87 10. táblázat: Prostitúció legalizáltsága és a 198 ország földrajzi elhelyezkedése Számított
Kritikus
Cramer
Csuprov
Földrajzi besorolás és khí-négyzet
együttható
Felülreprezentált
5 alatti értékő
cellák aránya
tiltott, részben legális, szabad prostitúció, bordélyház és futtatás
26,14
18,3
0,2569
0,2043
56%
39%
tiltott, részben legális, nem szabályozott, szabad prostitúció
42,59
25,0
0,2678
0,2357
42%
54%
tiltott, korlátozottan legális, szabad prostitúció
33,31
18,3
0,2900
0,2306
50%
39%
tiltott és legalább részben szabad prostitúció
23,09
11,1
0,3415
0,2284
50%
8%
Forrás: saját számítások
Látható, hogy a számított khi-négyzet próbastatisztika értéke minden esetben meghaladja a khi-négyzet kritikus értékét, ami azt jelenti, hogy van kapcsolat az országok földrajzi besorolása és a prostitúció formája között. Igaz, hogy a vizsgálat elfogadható voltát némileg gyengíti (az utolsó esetet kivéve) az 5 alatti értékkel rendelkezı celláknak az elvárt 20 %nál magasabb aránya. A kiszámított kétféle együttható (Crames és Csuprov) is csak gyenge kapcsolatot jelez. A prostituáltak száma, illetve aránya és a kontinensek közötti kapcsolat elemzését 72 ország tekintetében lehetett végrehajtani. Hozzá kell tenni, ennél a vizsgálatnál már Óceánia és Ausztrália csoportját egyetlen ország sem képviselte. Egytényezıs varianciaanalízis módszerét alkalmazva kiderült, hogy a 15-49 év közötti nıi prostituáltak aránya és az országok földrajzi elhelyezkedés között kimutatható kapcsolatot van. (Míg F próbastatisztika értéke 10,4839 addig F-kritikus értéke 2,5087.) Amikor a földrészek és a prostituáltak száma közötti kapcsolatot ugyanarra a 72 országra elemeztem, mint amelyeknél a prostituáltak arányát vizsgáltam, kiderült, nincs igazi kapcsolat a két tényezı között. (Az F próbastatisztika 1,4187 értékét meghaladta F-kritikus értéke, ami 2,5087 volt. Ha az országokat csak 3 csoportba – Ázsia, Európa, Egyéb – sorolom, akkor a két érték közötti különbség jelentısen csökken, de az F próbastatisztika 2,9002 értékét F 3,1296 kritikus értéke még mindig meghaladja.)
88 Mindezen vizsgálatokból levonhatjuk azt a végkövetkeztetést, hogy a prostitúció és az országok földrajzi elhelyezkedése között valódi, erıteljes kapcsolat nem mutatható ki, vagyis második hipotézisünket sem fogadhatjuk el.
5.8. Prostitúció és a domináns vallások kapcsolata A prostitúció és a vallás kapcsolatát vizsgálva, emlékezhetünk arra, hogy létezett az ún. vallási (szakrális) prostitúció. Ennek keretében a nık kötelesek voltak életükben egyszer Vénusz templomába elmenni, és ott addig várakozni, amíg egy férfi megváltotta ıket a nekik juttatott pénzzel. A pénz a templomé, a nı teste pedig a megváltó férfié lett. Ma a vallások legfeljebb megtőrik, de semmiképpen sem ösztönzik a prostitúciót. Egy országban uralkodó vallás a társadalompolitikai döntéseket biztos, hogy befolyásolja, ám kérdés, hogy meghatározó módon tudja-e tenni ezt? Prostitúció szinte minden országban létezik, úgy tőnik, a domináns vallás sem tudja megszüntetni azt. De lehet, hogy a prostitúció megjelenési módját (rejtett vagy nyílt létét, formáját) meghatározza az országra jellemzı vallás? Éppen ezen kérdésekre adható válaszok megtalálásában bíztam, amikor a prostitúciót és az egyes országokban uralkodó domináns vallás kapcsolatát kívántam elemezni. Harmadik hipotézis: az országok domináns vallása és a prostitúció formája, mértéke között kimutatható kapcsolat van. Mielıtt vizsgálatom eredményeit ismertetném, tekintsük meg egymás alatt két térképet a föld országairól, amelynél az egyik a prostitúció legalizációs típusát, a másik a domináns vallást mutatja. Elsı ránézésre érzékelhetı összefüggés (átfedés) a két térkép között, igaz, a kapcsolat nem tőnik túl szorosnak.
89 5. ábra: Prostitúció legalizáltsága és domináns vallás a föld országaiban
Forrás: http://chartsbin.com/view/snb (letöltve: 2011-02-22) http://tucsongrowup.com/wp-content/uploads/2009/04/world_religions-map.png (letöltve: 2011-03-04)
Vizsgálatomban a 198 országot az ott érvényesülı domináns vallás alapján az 5 világvallás valamelyikébe soroltam. Amennyiben nem volt egyetlen domináns vallás, vagy nem volt
90 egyértelmő a helyzet, illetve nem az 5 kategória valamelyikébe volt besorolható a vallás, úgy az „egyéb” kategóriába került az ország. (Ez a csoport mindössze 13 országot tartalmazott.) Az iszlám vallású és a buddhista országok nagy többségében (81 illetve 67 %-ában) tiltott a prostitúció. A keresztény és „egyéb” vallású országok közel felében legális a szexmunka végzése. A vizsgált 3 hindu vallású ország egyikében szabad, a másikban részben megengedett, a harmadikban tiltott a prostitúció végzése. Az egyetlen izraelita országban szabadon őzhetı a szexmunka. Az elvégzett függetlenség vizsgálatnál a számított khi-négyzet próbastatisztika értéke (19,51) némileg meghaladta a kritikus khi-négyzet értékét (18,3). Ez tehát azt mutatta, hogy van kapcsolat a földrészek és a domináns vallások között. Hozzá kell tenni, az összes cella 56 %-ában az értékek 5 alatt voltak, ami némileg gyengíti a vizsgálat elfogadható voltát. Éppen ezért nem volt meglepı, amikor kiderült, hogy a kapcsolat szorosságát mérı mutatók 0,2 körüli értéket vettek fel. (A Cramer együttható 0,2219 és a Csuprov együttható 0,1765 volt.) Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a vizsgált országok vallási besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat létezik. A további vizsgálódást arra a 72 országra szőkítettem le, amelynél a prostituáltak számára vonatkozó becslések léteztek. Meg kell jegyeznem, sajnos adatok hiányában – többek között – el kellett tekintenem az egyetlen zsidó vallású ország elemzésétıl, vagyis így a világvallások közül csak négyet tudtam vizsgálni. Amikor a prostituáltak aránya és a vallás között kerestem kapcsolatot, a statisztikai elemzések szerint nem találtam ilyet. A 4 világvallás és a nıi prostituáltak arányát vizsgálva kiderült, hogy F kritikus értéke (2,5087) messze meghaladta az F próbastatisztika értékét (0,1197). A két érték közötti rés még nagyobb lett, amikor az országokat a domináns vallás alapján három csoportba (keresztény, iszlám és egyéb) soroltam. Amíg F kritikus értéke nıtt (3,1296 lett), addig az F próbastatisztika értéke közelített a nullához (0,1197). E megállapításokkal szemben, amikor a prostituáltak száma és a vallás tekintetében vizsgálódtam, egyértelmően kimutatható volt közöttük a kapcsolat. F próbastatisztika értéke (6,1863) jóval meghaladta F kritikus értékét (2,5087).
91 Kapott eredményeim pontosan azt a nem egyértelmő helyzetet tükrözik, amely elızetesen vélekedésben, a felvetıdı kérdésekben is fellelhetı volt. Gondolhatjuk azt is, hogy egy ország domináns vallása befolyást gyakorol a prostitúció legalizációs voltára. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyetlen vallás sem ösztönzi a prostitúciót, ilyen szempontból tehát mégis homogén a vallás és a szexmunka kapcsolata. Bármilyen vallású46 országban megtalálható a prostitúció megengedése éppen úgy, mint tiltása. Hipotézisünket részben elvetjük, részben elfogadjuk. Úgy tőnik, egy ország domináns vallása nem annyira a prostitúció létezésére, mint inkább annak formájára hat. Forma alatt értve akár az utcai prostitúciót vagy bordélyházakat, akár a látható vagy rejtett létét, de akár azt, hogy jellemzıen a prostituáltak megtalálhatók-e az országban, vagy az igénybevevıknek kell értük az országhatárt átlépni.47
5.9. A prostituáltak számára ható tényezık és jelentıségük Amikor azt a kérdést feszegetjük, melyek azok a legfontosabb tényezık, amelyek a prostitúció kialakulására és létezésére hatnak, akkor leggyakrabban a szegénységet, a jövedelmi egyenlıtlenséget, valamint a nık társadalmi és gazdasági kirekesztettségét említhetjük meg. Vizsgálatomba szerettem volna prostituáltak számára ható társadalmi-gazdasági tényezıket bevonni. Természetesen alapvetı követelmény volt, hogy elfogadható adatok is rendelkezésre álljanak. Két kiinduló változóm a népesség száma és az egy fıre jutó GDP volt. Azt feltételeztem, hogy a nagyobb népesség a prostituáltak számának nagyobb értékével jár, míg az egy fıre jutó GDP-nél a kapcsolat ellentétes lesz, hiszen egy gazdagabb országban – feltehetıleg – kevesebb a prostituáltak száma. Úgy gondoltam, a szegénység kérdéskörét érdemes lenne többféle mutatóval is megközelíteni. Így került be a vizsgálat körébe a jövedelemegyenlıtlenséget kifejezı (GINI) mutató,
46 47
Természetesen ez az izraelita vallásra nem igaz, hiszen abba csak egy ország sorolható be.
Összehasonlítva például az európai vagy észak-amerikai, illetve az arab országok állampolgárainak szexturizmusát, lényeges különbségek tapasztalhatók mind a célországokat, mind – az eltérı vallási elıírások miatt – a lebonyolítás módját, mind az igénybevevık nem szerinti megoszlását tekintve.
92 a legfelsı és legalsó jövedelmi ötöd egymáshoz mért aránya és a relatív szegénységi rés. Úgy véltem, minél nagyobbak ezek az értékek, annál nagyobb a prostituáltak száma. Bekerült a vizsgálati körbe a munkanélküliségi arány is. Elızetes várakozásaim szerint, ha nagy egy országban a munkanélküliség, akkor valószínőleg egyre többen kényszerülnek testük áruba bocsátásából megélni, azaz a magas munkanélküliség növeli a prostituáltak számát. És végül, úgy véltem, a korrupció mértéke is befolyásolhatja a prostituáltak számát, hiszen minél inkább korrupt egy ország, annál nagyobb lehetıségek kínálkozhatnak például arra, hogy a (tiltott) prostitúció felett a hatóságok, és a társadalom szemet hunyjon.48 Negyedik hipotézis: a prostituáltak száma azokban az országokban nagyobb, ahol nagyobb a népesség száma, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. Mivel a jövedelmi ötödök arányára, illetve a szegénységi résre vonatkozó adatok viszonylag kevés országra álltak rendelkezésre, így a lineáris korrelációszámítást két csoportra végeztem el. A csoportok az országok és a változók számában különböztek. Az elsı esetben azt a 65 országot vontam be az elemzésbe, amelyre az elıbb említett két mutatón kívül a többi változóra is elérhetık voltak az adatok. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. 11. táblázat: A prostituáltak számával kapcsolatos korrelációs együtthatók 65 ország és 6 változó tekintetében Megnevezés 1 Prostituáltak száma 2 Népesség száma 3 Egy fıre jutó GDP 4 GINI-mutató 5 Munkanélküliek aránya 6 Korrupció mértéke
1
2
3
4
5
6
1 0,811 -0,152 0,157 -0,084 -0,088
1 -0,191 0,135 -0,094 -0,115
1 -0,529 -0,326 0,867
1 0,195 -0,488
1 -0,281
1
Forrás: saját számítások
48
Az elemzés során figyelni kell arra, hogy minél nagyobbnak ítélik meg egy országban a korrupciót, a Transparency International által adott pontszám annál kisebb lesz!
93 Az adatokból látható, hogy a prostituáltak száma és a népesség száma közötti kapcsolat jelentıs, természetesen pozitív módon, azaz a nagyobb népességhez több prostituált tartozik. Az egy fıre jutó GDP magasabb értéke – a vártnak megfelelıen – csökkenti a prostituáltak számát, igaz nem meghatározó mértékben. Hasonló kapcsolati szorosságot, bár ellentétes irányban mutat a jövedelemegyenlıtlenség értéke. Az elızetes várakozásokkal ellentétben nagyon gyenge hatás gyakorol a prostituáltak számára a munkanélküliek aránya, illetve a korrupció mértéke. Bár nem tartozik szorosan a témánkhoz, de érdemes az egy fıre jutó GDP-re vonatkozó adatokat megvizsgálni. Látható a táblázatból, hogy a nemzetgazdasági teljesítmény egy kivétellel minden vizsgált tényezıvel negatív kapcsolatban van. Nézzük, mit jeleznek az egyes értékek! A népesség számával azonnal egy triviális összefüggés bizonyítható. Ha nı a népesség, csökken az egy fıre jutó GDP – ceteris paribus. Persze, ha a népesség növekedése a munkakínálatnál is jelentkezik (nemcsak a gyerekek számában), akkor valószínőleg nı majd a nemzetgazdaság teljesítménye is. A nagyobb egy fıre jutó GDP a jövedelemegyenlıtlenség csökkenésével jár együtt. Valószínősíthetı, hogy egy fejlettebb, gazdagabb országban kisebb a jövedelemkülönbség, mint egy kevésbé gazdag országban. Az utóbbiban – kivéve a nagyon elmaradott országokat – egy szők réteg nagy vagyonnal, jövedelemmel rendelkezik, míg a nagy tömeg viszonylag kicsivel. Egy magas egy fıre jutó GDP-t produkáló országban – általában – létezik egy elfogadható jövedelemszinttel rendelkezı középréteg, ami a szegény országokban szinte teljesen hiányzik. A munkanélküliség is – válsággal sújtott idıszakokat kivéve – kisebb egy tehetısebb országban, mint az alacsony egy fıre jutó GDP-vel rendelkezı országban. Egy gazdagabb ország a munkanélküliek seregének csökkentése érdekében könnyebben képes közmunkaprogramokat, állami foglalkoztatási lehetıségeket teremteni, mint egy kevésbé fejlett ország. Bár a korrupció pozitív kapcsolódást jelez, de ne feledjük el, minél nagyobb annak értéke, valójában annál kisebb a korrupció. Vagyis, ha nı a GDP, akkor a korrupciós mutató értéke is nı, márpedig ez a társadalom és a gazdaság kevésbé korrumpálható voltát mutatja. Az
94 mindenesetre meglepı, hogy milyen szoros kapcsolat mutatható ki a korrupció és az egy fıre jutó GDP között. Említettem, hogy a nagyobb egy fıre jutó GDP a prostituáltak kisebb számával jár együtt. Ez teljes mértékben megfelel várakozásunknak. Ami igazán érdekes, az az, hogy ezt az összefüggést többféle megközelítés szerint is értelmezhetjük: Egy gazdagabb ország állampolgárai kevéssé kényszerülnek rá, hogy testük eladásából éljenek. Könnyebben is találnak munkát, hiszen a munkanélküliség mértéke is kisebb más országokhoz viszonyítva. Egy gazdagabb társadalom valószínőleg könnyebben teheti meg, hogy a prostitúció létezése ellen következetesen és sikeresen fellépjen. Egy magasabb egy fıre jutó GDP-t felmutató országnak több a lehetısége arra, hogy a társadalmat a negatív megítélés alá esı tevékenységektıl (így a prostitúciótól) – ami a bőnözés és a korrupció növekedésével is együtt jár – megtisztítsa. Egy jobb módú ország lakosai „megengedhetik” maguknak, hogy más országba utazzanak, ha szexipari szolgáltatást akarnak igénybe venni. Pontosan tudjuk, hogy a szexturisták döntı többsége észak-amerikai, nyugat-európai és ausztrál, illetve japán állampolgárokból tevıdnek össze. Eddigi megállapításainkhoz alapjaiban hasonló következtetések vonhatók le akkor, amikor mindegyik változót figyelembe vettem a vizsgálódás során, igaz csak azokra az országokra, amelyekre minden adat rendelkezésre állt. Így 8 mutatót tudtam vizsgálni, viszont csak 27 ország tekintetében. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza.
95 12. táblázat: Prostituáltak számához kapcsolódó korrelációs együtthatók 27 ország és 8 változó tekintetében Megnevezés
1
2
3
4
5
6
7
8
1 Prostituáltak száma 2 Népesség száma 3 Egy fıre jutó GDP 4 GINI-mutató 5 Jövedelmi ötödök aránya 6 Szegénységi rés 7 Munkanélküliek aránya 8 Korrupció mértéke
1 0,696 0,022 0,082 0,166 0,232 0,193 0,037
1 0,038 0,180 0,119 0,140 0,120 0,015
1 -0,407 -0,414 -0,546 -0,668 0,750
1 0,847 0,664 0,273 -0,384
1 0,843 0,355 -0,503
1 0,469 -0,716
1 -0,68
1
Forrás: saját számítások
A prostituáltak száma legerısebb kapcsolatban a népesség számával van. Meglepı, hogy a nemzetgazdasági teljesítmény bár szinte elhanyagolható mértékben, de pozitív kapcsolatot mutat fel a szexmunkások számával. Hasonló nagyságrendő, de ellentétes elıjelő kapcsolatot jelez a korrupció a prostituáltak számával. Azokban az országokban, ahol nagyobb a szegénység és a jövedelmi egyenlıtlenség, ott több prostituált van. Ha az erre utaló három változót (jövedelmi ötöd, GINI-mutató, szegénységi rés) együtt kezeljük, akkor a prostituáltak számát illetıen hatásuk szorossága
megközelítené a népesség szerepét. (Termé-
szetesen nem teljesen korrekt az együttes szerepeltetés, hiszen e változók – ahogy a táblázat erre vonatkozó adatai is mutatják – szorosan összefüggnek, hatásukat tekintve némileg átfedik egymást.) Igazolva látszik feltételezésem, a szegénység nagyobb volta növeli a prostituáltak számát. Az a hipotézis is bizonyítást nyer, hogy a munkanélküliség aránya hat a prostituáltak számára, mégpedig a nagyobb munkanélküliség a prostituáltak számának növekedésével jár együtt. Az egy fıre jutó GDP és a szegénységet, a jövedelmi különbségeket kifejezı mutatók, valamint a munkanélküliség közötti negatív kapcsolat ténye nem meglepı, de a kapcsolatok szorossága igen. Hasonló mondható el az egy fıre jutó nemzetgazdasági teljesítmény és a korrupció tekintetében is. Természetes szoros kapcsolat tapasztalható a társadalom szegénységét, jövedelemviszonyában mutatkozó különbségeket kifejezı változók között. Ez felveti azt a kérdést, kell-e egy adott problémát kifejezı mutatókból egyszerre többet is szerepeltetni a vizsgálatokban? Úgy tőnik, elegendı lenne csak az egyik változó szerepeltetése.
96 A munkanélküliek aránya – nyilvánvalóan – szoros pozitív kapcsolatban van a szegénységgel, jövedelmi különbségekkel. Ahol nagyobb a munkanélküliség, ott nagyobb a szegénység is. Elsı ránézésre meglepınek tőnı kapcsolati szorosságok tapasztalhatók a korrupciót illetıen. Sem a prostituáltak száma, sem a népesség száma illetve a korrupció nagysága között nincs valódi kapcsolat – ez várható volt. Az már kevésbé volt elıre jelezhetı, hogy a korrupció az egy fıre jutó GDP-vel mutatja a legszorosabb kapcsolatot. Nyilvánvalóan pozitív a kapcsolat iránya, azaz a nagyobb egy fıre jutó GDP kisebb korrupcióval jár együtt (amit a mutató növekvı értéke fejez ki). A szegénységi, jövedelmi helyzeti és munkanélküliségi változókkal is szoros kapcsolat tapasztalható a korrupció esetén. Habár az elıjel negatív, de ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a nagyobb szegénység, a nagyobb jövedelmi differencia, a nagyobb munkanélküliség magával hozza a korrupció terjedését. Vizsgálataim egyértelmően igazolták, viszonylag szoros kapcsolat van a népesség száma és a prostituáltak száma között. Ugyanakkor gyenge pozitív kapcsolat mutatható ki a szexmunkások száma és a szegénységi rés, illetve a munkanélküliek aránya között. Ezeknél valamivel erıtlenebb, de mégis kimutatható kapcsolat van a prostituáltak száma és a jövedelemi ötödök aránya között. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a prostituáltak száma tekintetében fontos befolyásoló tényezı a tetten érhetı szegénység. Érdekes, hogy az egy fıre jutó GDP, valamint a GINImutató (amely szintén a szegénységre utal) csak kis szerepet tölt be a prostituáltak számára ható tényezık között. Ezekhez hasonlóan igencsak elhanyagolható jelentıséggel bír a korrupció mértéke a prostituáltak számára. Mindezek alapján negyedik hipotézisüket nyugodtan elfogadhatjuk. Eredményeimet az SPSS segítségével végzett számítások is alátámasztják. A többváltozós lineáris regresszió számítás során változószelektálási módszert (stepwise) alkalmaztam (0,05-ös belépési szignifikancia szinttel és 0,1-es kilépési szignifikancia határértékkel), amelynek során kiderült, hogy lineáris regresszió számítása esetén a prostituáltak számát a vizsgált változók közül egyetlen változó magyarázza megfelelı mértékben és az a népesség száma. Amikor a regresszió-elemzés elvégzése elıtt a kiugró (Q±1,5IQT-n kívüli) ill. az extrém (Q±3IQT-n kívüli) értékeket mutató országokat kivettem a vizsgálatból, akkor a
97 fennmaradt 19 ország49 esetében két változó – a népesség száma és a GINI-mutató – került be a modellbe. Amennyiben az SPSS keretében a prostituáltak száma és az összes többi vizsgált változó közötti nem lineáris kapcsolatot vizsgáltam, akkor nem volt kimutatható egyetlen olyan tényezı sem, amely igazán jelentıs befolyást jelentett volna a prostituáltak számértékére. Az SPSS alkalmazásával adataimra elvégeztem a faktorelemzést. Korábban már megállapítottam, hogy a prostituáltak számára kiugróan nagy mértékben a népesség száma hat, ami elég nyilvánvaló megállapítás. A faktorelemzés segítségével azonban arra is van lehetıség, hogy a változók közötti korrelációs struktúrát kevés számú mögöttes változó (faktor) segítségével írjuk le, majd e mögöttes változókat mint magyarázóváltozókat használva újra lefuttassuk a lineáris regressziót. Elızetes vizsgálatunk azt mutatta, hogy a fıkomponens módszerrel végzett faktorelemzés elvégezhetı, hiszen a Kaiser-Meyer-Olkin statisztika értéke 0,716 értéket ért el, ami 0,7-es megfelelı szintnél magasabb érték, és a Bartlett-teszt alapján a kiinduló változók lineáris függetlenségére vonatkozó nullhipotézis elutasítható (hiszen a szignifikancia 0,000 volt, ami kisebb a megengedett 0,05 értéknél). Azonban az anti-image korrelációs mátrix fıátlójában szereplı MSA értékek alapján a népességet (MSA=0,252), valamint a rotált faktorsúly mátrixban (az elemszámot is figyelembe véve) alacsonynak ítélt (<0,75) faktorsúlya miatt a szegénységi változót kizártuk az elemzésbıl. E két változó nélkül végzett faktorelemzéssel a Kaiser-kritérium alapján két meghatározó faktort azonosíthatunk, amelyekkel a teljes variancia 87,81%-át lehet megmagyarázni. Az elsı faktorban az egy fıre jutó GDP, a munkanélküliség és a korrupció szerepelt. Ezt a faktor elneveztem Gazdasági faktornak. A másik faktorba a GINI és 5INC változó került, így ezt a faktort Egyenlıtlenségi (pontosabban: Jövedelem-egyenlıtlenségi) faktornak neveztem el.
49
Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Portugália, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia.
98 13. táblázat: A faktorváltozók értékei Gazdasági faktor 0,903
Egyenlıtlenségi faktor -0,256 0,955
5INC
-0,131 -0,279
UNEMP
-0,889
0,082
CORRU
0,887
-0,265
GDP GINI
0,921
Megjegyzés: Az egyes faktoroknál a meghatározó tényezıket bekarikázással jeleztem. Forrás: saját számítások
A változók értékeit egy ábrában is szemléltethetjük. 6. ábra: Változók elhelyezkedése a faktortérben
Forrás: saját számítások alapján
E két faktorral, mint magyarázó változókkal újra lefuttattam a lineáris regressziót, a stepwise módszerrel. Mindezek alapján lineáris modellemben végül az Egyenlıtlenségi faktor maradt bent. Tehát, ha a prostituáltak számára ható változók együttes hatását vizsgáljuk, akkor a jövedelem-egyenlıtlenséggel kapcsolatos változókra kapunk értékelhetı (szignifikáns) modellt. Az Egyenlıtlenségi faktor 17,5 %-ban magyarázza a prostituáltak számának szóródását, ami közepes erısségő kapcsolatnak felel meg (r = 0,418). Mindez azt jelenti, hogy a prostituáltak számának alakulását az adott országokban a jövedelmekben mutatkozó különbségek szignifikánsan befolyásolják: minél na-
99 gyobb egy társadalomban a jövedelmekben mutatkozó eltérések, annál nagyobb lehet a prostitúciót jövedelemszerzı tevékenységként őzık száma. Mivel a faktorelemzési módszert a prostituáltak arányánál is szeretném alkalmazni, így a prostituáltak számánál szerzett tapasztalatok alapján érdemes az egyes tényezıket, változókat faktorokba sorolni, amelyet a következı ábra tartalmaz. 7. ábra: Faktorok elnevezése és tartalma
Forrás: saját szerkesztés
5.10. A prostituáltak számának becslési lehetıségei Mint láttuk, a prostituáltak számát alapvetıen a népesség száma határozza meg. Amikor tehát a prostituáltak számáról próbálunk valamiféle képet alkotni, érdemes elıször a népességgel való kapcsolatát vizsgálni. Egy néhány éve publikált tanulmány (Moffat 2005) egyrészt az USA 35 államára, másrészt Európa 13 országára próbált becslést adni a prostituáltak számát illetıen. A szerzı vizsgálata alapján Nyugat-Európa tekintetében az alábbi összefüggésre jutott. 1. egyenlet: Prostituáltak száma 13 európai ország adatai alapján log(PRO-No) = –9,37 + 1,15 log(POP-No) (standard hiba: 0,09) Forrás: (Moffat 2005), de saját jelöléseimet alkalmazva
100 Az egyenlet szerint, ha Európa50 népessége 1 %-kal növekedne, akkor a prostituáltak száma 1,15 %-kal növekedne. Moffat ehhez a vizsgálathoz a University of Exeter által közzétett és az interneten még 2011. májusában is megtalálható adatokat51 és Cockayne erre épülı tanulmányában (Cockayne 2002) szereplı 1998-as adatait használta fel. Nem kívánok szakmai vitákba belemenni, fıleg, hogy a másik félnek nincs lehetısége hozzászólni a dolgokhoz, de tényként szeretnék néhány megjegyzést tenni. Moffat számításához mellékelt táblázatban több hiba is szerepel az eredeti adatsorhoz képest. Ausztriánál 6000 prostituálttal számol. Ez az eredeti táblázatban is így szerepel, de késıbbi részletezésben kiderül, hogy ez csak a bécsi prostituáltak száma. Ezt a szerzınek észre kellett volna vennie. Franciaországra az eredeti táblázat nem közöl adatot, de Cockayne tanulmányából késıbb kiderül, hogy 15-20 ezerre becsülik a prostituáltak számát. Moffat a számításoknál mégis 40 ezer szexmunkást vesz figyelembe. Németország esetében 300 ezer prostituáltról írnak, amelybıl 150 ezer a külföldiek száma. Moffat ezt az utóbbi értéket veszi alapul, igaz megjegyzi, hogy itt más adatforrást használ. Görögországnál jó kiinduló adatokat használ, de az általa közölt táblázatban, a kiszámított adatoknál, az egy prostituáltra jutó népességnél 880 fıt vesz figyelembe, miközben az helyesen 917 lenne. Nem hiba, de meg kell jegyezni azt is, hogy például Spanyolország – ahol közismerten sok a prostituált – adatok hiányában kimaradt a vizsgálatból. Moffat az Amerikai Egyesül Államok 35 államára is elvégezte a számításokat, és a következı eredményre jutott. 2. egyenlet: Prostituáltak száma az USA 35 államának adatai alapján log(PRO-No) = –15,5 + 1,45 log(POP-No) (standard hiba: 0,19) Forrás: (Moffat 2005), de saját jelöléseimet alkalmazva
Az egyenlet szerint, ha az USA népessége 1 %-kal növekedne, akkor a prostituáltak száma 1,45 %-kal növekedne.
50
Természetesen most és a továbbiakban arról van szó, hogy a népesség növekedése nem az egész kontinensre, hanem azon belül csak a vizsgált országokra vonatkozik. 51
Lásd: Scale of Prostitution in Europe: How many Sex Workers?; jelenleg is megtalálható http://people.exeter.ac.uk/watupman/undergrad /aac/scale.htm; letöltve: 2011-05-24
101 Kutatásom keretében megpróbáltam a többféle módon csoportosított országokra különbözı típusú regressziós egyenleteket felállítani. Nézzük elıször az adatokból készített ábrát! 8. ábra: Népesség és prostituáltak száma a világ 72 országában Prostituáltak száma (fı)
Kína
Thaiföld India
Népesség száma (fı) Forrás: saját számítások
Az ábrából az is egyértelmően látható, hogy három ország adata – amelyek jele mellett a neve is szerepel – messze eltér a többitıl. Így érdemes azokat a vizsgálatból kihagyva ismételten elvégezni a regresszió elemzést. Az eredményeket és az egyenleteket az alábbi ábra tartalmazza!
102 9. ábra: Népesség és prostituáltak száma, valamint regressziós egyenletek a világ 69 országában
Prostituáltak száma (fő)
600 000 500 000
Lineáris regresszió y = 0,001x + 13661
400 000
R² = 0,451
300 000 200 000
Hatványkitevős regresszió y = 0,003x0,952
100 000
R² = 0,710
0 50 000 000
0
100 000 000 150 000 000 200 000 000 250 000 000
Népesség száma (fő) Forrás: saját számítások
Természetesen
a
vizsgálatot
továbbfolytathatjuk
olyan
módon,
hogy
újabb
országcsoportokat képezünk, és azokra is elvégezzük elvégezzük a regresszió számítást. Afrika esetéeset ben 9, Ázsiánál 19, míg Európában 36 országra tudunk ilyen vizsgálatot elvégezni. Elızı El ábránkból látható, hogy Ázsiánál három országot – Indiát, Kínát és Thaiföldöt – érdemes a többitıl eltérıen en kezelni, így a számítást a megmaradt 16 országra is meg kell csinálni. Hasonló okokból Európa esetén is érdemes három országot – Németországot, OroszorszáOroszorsz got és Spanyolországot – kiemelni a többiek közül. Eredményeim és Moffat adatai52 az alábbi egyenletekben foglalhatók össze. 3. egyenlet:: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország,, lineáris) PRO PRO-No = 0,003 * POP-No – 17.004 (R2: 0,658) Forrás: saját számítások
52
A könnyebb áttekinthetıség ség érdekében azonos jelölést alkalmaztam.
103 4. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –3 + 1,006 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,001 * (POP-No)1,006 (R2: 0,751) Forrás: saját számítások
5. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, parabolikus) PRO-No = 105.011 − 0,001 * POP-No + 3,503*10-12 * (POP-No)2 (R2: 0,704) Forrás: saját számítások
6. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (72 ország, harmadfokú polinomiális) PRO-No = − 55.675 + 0,008*POP-No − 3,574*10-11*(POP-No)2 + 2,535*10-20*(POP-No)3 (R2: 0,941) Forrás: saját számítások
7. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (69 ország53, lineáris) PRO-No = 0,003 * POP-No + 13.661 (R2: 0,451) Forrás: saját számítások
8. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (69 ország, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –2,52 + 0,952 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,003 * (POP-No)0,952 (R2: 0,710) Forrás: saját számítások
53
elızıhöz képest kimaradt: India, Kína, Thaiföld
104 9. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 36 országa, lineáris) PRO-No = 0,001* POP-No + 1.969 (R2: 0,518) Forrás: saját számítások
10. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 36 országa, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –2 + 0,972 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,01 * (POP-No)0,972 (R2: 0,820) Forrás: saját számítások
11. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa54, lineáris) PRO-No = 0,001 * POP-No + 3.908 (R2: 0,772) Forrás: saját számítások
12. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, hatványkitevıs) log(PRO-No) = − 1,921 + 0,861 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,012 * (POP-No)0,861 (R2: 0,796) Forrás: saját számítások
54
elızıhöz képest kimaradt: Németország, Oroszország, Spanyolország
105 13. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, parabolikus) PRO-No = −2.869 + 0,002 * POP-No – 2,041*10-11 * (POP-No)2 (R2: 0,841) Forrás: saját számítások
14. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Európa 33 országa, harmadfokú polinomiális) PRO-No = 891 + 0,001*POP-No + 3,208*10-11 * (POP-No)2 – 6,081*10-19 * (POP-No)3 (R2: 0,859) Forrás: saját számítások
15. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Nyugat-Európa 13 országa, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –9,37 + 1,15 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 10-9,37 * (POP-No)1,15 (standard hiba: 0,09) Forrás: (Moffat 2005), de saját jelöléseimet alkalmazva
16. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –0,991 + 0,789 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,102 * (POP-No)0,789 (R2: 0,307) Forrás: saját számítások
17. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, lineáris) PRO-No = 0,002 * POP-No + 42.143 (R2: 0,276) Forrás: saját számítások
106 18. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, parabolikus) PRO-No = −141.473 + 0,014 * POP-No – 1,099*10-10 * (POP-No)2 (R2: 0,416) Forrás: saját számítások
19. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Afrika 9 országa, harmadfokú polinomiális) PRO-No = 120.158 − 0,014*POP-No + 6,987*10-10 * (POP-No)2 – 5,827*10-18 * (POP-No)3 (R2: 0,478) Forrás: saját számítások
20. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 19 országa, hatványkitevıs) log(PRO-No) = 0 + 1,132 log(POP-No) más alakban: PRO-No = (POP-No)1,132 (R2: 0,737) Forrás: saját számítások
21. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 19 országa, lineáris) PRO-No = 0,003* POP-No – 9.754 (R2: 0,631) Forrás: saját számítások
22. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 16 országa55, hatványkitevıs) log(PRO-No) = −3 + 1,022 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 0,001 * (POP-No)1,022 (R2: 0,638) Forrás: saját számítások
55
elızıhöz képest kimaradt: India, Kína, Thaiföld
107 23. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (Ázsia 16 országa, lineáris) PRO-No = 0,001* POP-No + 26.667 (R2: 0,291) Forrás: saját számítások
24. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség függvényében (USA 35 állam, hatványkitevıs) log(PRO-No) = –15,5 + 1,45 log(POP-No) más alakban: PRO-No = 10-15,5 * (POP-No)1,45 (standard hiba: 0,19) Forrás: (Moffat 2005), de saját jelöléseimet alkalmazva
Az adatokat továbbelemezve még plasztikusabb és kézelfoghatóbb eredményekhez juthatunk. A kiszámított egyenletek adatait értelmezve választ kaphatunk arra a kérdésre, milyen mértékben befolyásolja a prostituáltak számát – az arra a legnagyobb hatással rendelkezı – népességszám. A következı táblázat megmutatja, ha a vizsgált országcsoportokban 1000 fıvel, illetve 1 %-kal nı a népesség, akkor mennyivel emelkedik a prostituáltak száma. 14. táblázat: Prostituáltak száma és a népesség száma közötti kapcsolat Vizsgált országok Világ Európa Afrika Ázsia USA
72 országa 69 országa* 36 országa 33 országa** 13 országa*** 9 országa 19 országa 16 országa* 35 állama***
Hány %-kal Hány fıvel nı a prostituáltak száma, ha a népesség száma 1 %-kal emelkedik? 1.000 fıvel emelkedik? 1,006 3 0,952 1 0,972 1 0,861 1 1,150 n.a. 0,789 2 1,132 3 1,022 1 1,450 n.a.
Megjegyzések: * India, Kína és Thaiföld nélkül. ** Németország, Oroszország és Spanyolország nélkül. *** Moffat 2005-ös vizsgálata, a többi esetben saját 2011-es kutatás. Forrás: saját számítások
108 A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy mialatt a népesség 1.000 fıvel gyarapodik, a prostituáltak száma nem egyforma mértékben emelkedik az egyes kontinenseken. Világátlagban és Ázsia országaiban 3 fıvel nı a prostituáltak száma. Ugyanakkor Afrikában 2 fı, Európában 1 fı a prostituáltaknál kimutatható növekedés.56 Moffat a kutatásában Európára magasabb értéket kapott, de ı csak 13 nyugat-európai országot vizsgált, és számításában pontatlanságok is elıfordulnak. Ha Ázsiánál a három legtöbb (millió feletti) prostituálttal rendelkezı országot (Indiát, Kínát és Thaiföldöt) kivesszük az országok közül, akkor az európai szintre csökken a prostituáltaknál található növekedés. Ha Európából a három, szintén legtöbb (százezret meghaladó) prostituáltat felmutató országot (Németország, Oroszország és Spanyolország) kiemeljük, akkor a prostituáltak számánál kimutatható növekedés mértéke csökken. Moffat-nak az Amerikai Egyesült Államokra elvégzett vizsgálata alapján úgy tőnik, az USA Afrikához hasonló értékeket mutat fel. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy csak 35 államra végezte el a számítást. Egyértelmő, hogy a prostituáltak számának növekedése koncentrálódást mutat. Egyrészt Ázsia említett három országa, másrészt az afrikai kontinens jelenti a prostituáltak utánpótlását. Abban az értelemben is, hogy ezekben az országokban egyre több szexmunkás található. És abban az értelemben is, hogy a világon található prostituáltak közül egyre nagyobb arányt képviselnek az ezekbıl az országokból származó szexmunkások. Ez a tény több fontos dologra hívja fel a figyelmet: Megerısíti azt a korábbi megállapítást, hogy a prostituálttá válás okai között kiemelkedı jelentıséggel bír a szegénység, a kilátástalanság és a munkanélküliség.57 A prostitúció globális visszaszorítása mindaddig nem valósítható meg, ameddig a társadalmi-gazdasági értelemben „leszakadó” országok helyzetén közös összefogással nem sikerül változtatni. (Svédország, Norvégia keresletcsökkentı politikája kétségtelenül fontos lépés, ám ha más országok nem követik ıket, akkor egyrészt ezek csak elszigetelt megoldások maradnak, másrészt a problémának csak országhatáron túlra való „áttolását” jelentik.) 56
Az amerikai földrész, illetve Óceánia országai azért nem kerültek külön elemezésre, mert a prostituáltak számát tekintve kevés államra álltak rendelkezésre adatok. 57
Nagyon jól ábrázolja ezt a helyzetet Chika Unigwe nigériai születéső, Belgiumban élı írónı „Fekete pillangók” (Nyitott Könyvmőhely, Bp., 2010.) címő könyve. A regényben négy afrikai lány sorsát követhetjük nyomon. Bár helyzetük, otthoni sorsuk teljesen különbözı, de a jobb élet reményében mindannyian felvállalják a kirakati prostitúció világát.
109 Afrika és Ázsia szerepe a prostituáltak utánpótlásában arra hívhatja fel a figyelmet, hogy mégis van kapcsolat a prostituáltak száma (pontosabban utánpótlása) és az egyes kontinensek között! Tudjuk, hogy a prostituáltak számára a népesség száma hat a legnagyobb mértékben. Ennek ellenére nem érdektelen, ha a népességen kívül újabb tényezıket is bevonunk a vizsgálatba. Nézzük meg, hogyan alakulnak a prostituáltak számára vonatkozó egyenleteink! „Emeljük be” elıször az egy fıre jutó GDP értékét az elemzésbe. A világ 72 országát vizsgálva az alábbi egyenletekhez jutunk. 25. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GDP függvényében (72 ország, lineáris) PRO-No = 0,0033*POP-No + 0,1406*GDP – 19.040 (R2: 0,658) Forrás: saját számítások
26. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GDP függvényében (72 ország, hatványkitevıs) log(PRO-No) = −1,942 + 0,973 log(POP-No) – 0,165 log(GDP) más alakban: PRO-No = 0,0114 * (POP-No)1,132 * GDP-0,165 (R2: 0,761) Forrás: saját számítások
Már a lineáris egyenletnél is viszonylag magas, azaz elfogadható szintő az R-négyzet értéke, de a hatványkitevıs formánál ennél jobb értéket kapunk. Az elsı esetben az derül ki, hogy a népesség és a GDP nagyobb értéke növeli a prostituáltak számát, míg a második egyenlet arra utal, hogy a nagyobb népesség növeli, míg a több GDP csökkenti a prostituáltak számát. Lépjünk egy másik irányba a vizsgálatoknál! Bıvítsük ki (a népesség számát meghagyva, de a GDP-értékét kihagyva) modellünket a GINI tényezıvel, amely ugyan közepes erısségő befolyásoló tényezınek számít a prostituáltak száma tekintetében, de láttuk, hogy a jövedelemkülönbségek szerepe mégis nagy fontossággal bír. Elsıként lineáris kapcsolatot kerestem a prostituáltak száma, valamint a népesség száma és a GINI-mutató között. Mivel, korábban már említettem, a nagyon magas értékeket mutató
110 országokat ki kellett emelni a vizsgálatból, így csak 19 országra lehetett az egyenletet felállítani. 27. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (19 európai ország, lineáris) PRO-No = 0,01*POP-No + 712,441*GINI –20.462 (R2: 0,628) Forrás: saját számítások
A következı lépésben hatványkitevıs regresszió-számítást végeztem Ebben az esetben egyrészt javult az egyenleteknél az R-négyzet értéke, vagyis javult a modellünk, másrészt a kiugró értékek miatt csak néhány országot kellett kiemelni a vizsgáltak körébıl. 28. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (61 ország, hatványkitevıs) PRO-No = 8,905*10-15 * (POP-No)1,518 * GINI4,303 (R2: 0,834) Forrás: saját számítások
29. egyenlet: Prostituáltak száma a népesség és a GINI függvényében (56 ország, hatványkitevıs) PRO-No = 5,290*10-7 * (POP-No)0,907 * GINI2,627 (R2: 0,977) Forrás: saját számítások
Látható, hogy utóbbi egyenletünk már nagyon jó modellként használható, hiszen az Rnégyzet értéke közel 1. Amennyiben a vizsgálatot újabb változókra – így az elıbbiek mellett a munkanélküliségre és a korrupcióra – terjesztettem ki, kénytelen voltam az országok számát csökkenteni, mivel nem mindegyikre állt rendelkezésre minden tényezıre adat. Az eredmény az alábbi egyenletekben tükrözıdik. 30. egyenlet: Prostituáltak száma 5 változó függvényében (65 ország, lineáris) PRO-No = 0,0033*POP-No + 1,2739*GDP + 7.445,7619*GINI – 668,8434*UNEMP + 7.620,5347*CORRU – 327.292 (R2: 0,661) Forrás: saját számítások
111 31. egyenlet: Prostituáltak száma 5 változó függvényében (65 ország, hatványkitevıs) log(PRO-No) = −4,347 +log(POP-No) – 0,141log(GDP) + 1,219log(GINI) + 0,018log(UNEMP) + 0,360log(CORRU) más alakban: PRO-No = 0,00005 * (POP-No)1,0 * GDP-0,141 * GINI1,219 * UNEMP0,018 * CORRU0,360 (R2: 0,806) Forrás: saját számítások
Látható, hogy a lineáris egyenletnél az egy fıre jutó GDP szerepe felerısödött a korábbi egyenlethez képest. A hatványkitevıs egyenletnél azt tapasztalhatjuk, hogy a népesség és a gazdasági teljesítmény befolyásoló hatása némileg csökkent. Lehetıség van az egyenletet – a szegénységre utaló – újabb változókkal bıvíteni, amellyel persze egyre bonyolultabb képleteket kapunk. 32. egyenlet: Prostituáltak száma 7 változó függvényében (27 ország, lineáris) PRO-No = 0,0020*POP-No – 0,1857*GDP – 6.237,6247*GINI + 6.880,3475*5INC + 11.098,8034*POOR + 5.768,5240*UNEMP + 20.093,4082*CORRU – 254.812 (R2: 0,622) Forrás: saját számítások
33. egyenlet: Prostituáltak száma 7 változó függvényében (27 ország, hatványkitevıs) log(PRO-No) = −5,152 + 0,935log(POP-No) – 0,483log(GDP) + 0,956 log(GINI) + 0,025log(5INC) + 1,982log(POOR) – 0,030log(UNEMP) + 1,050log(CORRU) más alakban: PRO-No = 0,0000007 * (POP-No)0,935 * GDP-0,483 * GINI0,956 * 5INC0,025 * POOR1,982 * UNEMP-0,030 * CORRU1,050 (R2: 0,828) Forrás: saját számítások
A kapott egyenletek egyértelmően jelzik, minél több, a prostituáltak számára ható tényezıt vonunk be a vizsgálatba, az összefüggést bemutató exponenciális eredményeink megbízha-
112 tósága egyre nı, bár nem érik el a népesség számát és a GINI-mutató értékét figyelembe vevı modell értékét. Egy országban a prostituáltak számára legerıteljesebben a népesség száma és a szegénység hat (ezek növekedése emeli a szexuális szolgáltatók számát). Emellett fontos szerep jut a korrupció mértékének is (minél nagyobb annak mértéke, annál több lesz a prostituáltak száma). Az egy- és többváltozós regresszió számítással kapott eredményeimet érdemes összevetni a prostituáltak hazai számára vonatkozó becsléssel. A témával foglalkozó szakemberek, alapítványok, szervezetek többsége – mint arról már volt szó – kb. 15 ezerre teszi a magyarországi örömlányok számát. Kérdés, hogy a vizsgálatokból következı eredményeink vajon az említett nagyság környékén ingadoznak, vagy sem! Legjobb megoldásnak az tőnik, ha a számítások eredményeit egy táblázatba foglaljuk öszsze, ahol feltüntetjük az elemzésbe vont országok körét és mindazokat a (függetlennek tekintett) tényezıket, amelyek a prostituáltak számára hatnak! Az eredményeket a következı táblázat tartalmazza! 15. táblázat: Magyarországi prostituáltak számára vonatkozó becslések Vizsgált földrész és országok száma Világ 72 Világ 69 Európa 36 Európa 33 Világ 72 Világ 61 Világ 56 Európa 19 Világ 65 Európa 27
HatványEgyéb* kitevıs egyenlet alapján a prostituáltak száma 13.356 11.148 21.651 44.021 13.998 --12.089 64.422 --14.028 12.902 13.666 16.727 194.678 --377 n.a. n.a. 5.442 n.a. n.a. 98.336 n.a. n.a. – 54.318 11.906 --Lineáris
Vizsgált tényezık POP-No POP-No POP-No POP-No POP-No, GDP POP-No, GINI POP-No, GINI POP-No, GINI POP-No, GDP, GINI, UNEMP, CORRU POP-No, GDP, GINI, 5INC, POOR, UNEMP, CORRU
2.956
1.029
---
Megjegyzés: A legnagyobb R2-értéket mutató egyenlet, ha az nem a hatványkitevıs. Forrás: saját számítások
A kapott adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a hazai szexmunkások számát mutató tartomány két szélsı értéke: – 54 ezer és 195 ezer. A legtöbb adat 11-17.000 fı közé esik, és
113 ezek átlaga alapján kb. 12.500 fıs prostituált számról beszélhetünk. Ez a szám némileg alatta marad a szakértıi becslés alapján leginkább elterjedt 15.000 fıs létszámhoz képest.
5.11. A prostituáltak arányára ható tényezık és jelentıségük Egy tanulmány (Talbott 2007) a világ 77 országára kiterjedıen vizsgálta a prostituáltak és a HIV/AIDS fertızöttek közötti kapcsolatot. A szexiparban dolgozó nık arányát 4 tényezı segítségével elemezve megállapította, hogy a nıi szexmunkások arányára meghatározó módon csak a muszlimok aránya hat, mégpedig olyan módon, hogy a muszlimok arányának növekedése csökkenti a szexiparban dolgozó nık arányát.58 A vizsgált többi tényezı (jövedelemegyenlıtlenség, írástudatlanság és némiképpen meglepı módon az egy fıre jutó GDP) növekvı módon hatnak a prostituáltak arányára, igaz hatásuk nem túlzottan jelentıs. Az összefüggés a következı módon írható fel (saját jelöléseimmel). 34. egyenlet: Nıi szexmunkások arányára ható tényezık 77 ország tekintetében ln SZEX = – 0,897*MUSZL + 0,012*GINI + 0,016*ANALF + 0,0000005*GDP – 0,486 (R2: 0,1699) Forrás: (Talbott 2007) alapján saját jelöléssel
ahol: SZEX: Szexiparban dolgozó nık aránya MUSZL: Muszlimok aránya GINI: Jövedelemegyenlıtlenségi (GINI) mutató ANALF: Írástudatlanok aránya GDP: Egy fıre jutó GDP értéke Úgy vélem, érdemes a prostituáltak aránya tekintetében is megcsinálni azokat az elemzéseket, amelyeket a prostituáltak számánál megtettem. Ezért bevontam ugyanazokat a változókat a kutatásba, amelyeket a prostituáltak számánál tettem. A felállított hipotézisem is közel hasonló volt a korábbihoz képest.
58
A muszlimok aránya azért került be a vizsgálatba, mert a muszlimok többsége körülmetélt, és ez csökkenti a HIV/AIDS vírus átviteli sebességét a heteroszexuális nemi kapcsolatokban.
114 Ötödik hipotézis: a prostituáltak aránya azokban az országokban nagyobb, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. A prostituáltak arányát a népesség száma nem befolyásolja. Elıször 72 országra és 8 változóra terjesztettem ki a vizsgálatot, függetlenül attól, hogy nem állt minden változót tekintve minden országra adat. Ezután azt a 65 országot elemeztem, amelyre ugyan kevesebb változót figyelembe véve, de rendelkezésre álltak az adatok. Az elvégzett korrelációszámítások az egyes változóknál mindkét esetben hasonló nagyságrendet és hasonló kapcsolati elıjelet mutattak a prostituáltak arányához viszonyítva. Így elegendı csak az egyik táblázatot vizsgálnunk. 16. táblázat: Prostituáltak arányához kapcsolódó korrelációs együtthatók 72 ország és 8 változó tekintetében Megnevezés 1 Prostituáltak aránya 2 Népesség száma 3 Egy fıre jutó GDP 4 GINI-mutató 5 Jövedelmi ötödök aránya 6 Szegénységi rés 7 Munkanélküliek aránya 8 Korrupció mértéke
1 1 -0,045 -0,263 0,332 0,313 0,319 0,309 -0,223
2
3
4
5
6
7
8
1 -0,167 0,103 0,119 0,140 -0,094 -0,094
1 -0,534 -0,414 -0,546 -0,315 0,876
1 0,847 0,664 0,195 -0,503
1 0,843 0,355 -0,503
1 0,469 -0,716
1 -0,267
1
Megjegyzés: Szürkével jelöltem egy korábbi korrelációs táblázat adataival megegyezıket. Forrás: saját számítások
A korrelációkat mutató táblázat több érdekességgel szolgáltat számunkra. Amíg a prostituáltak száma és a népesség száma között találtuk a legszorosabb kapcsolatot, addig a prostituáltak arányánál már nem ez volt a jellemzı. Viszont a többi változó közel hasonló kapcsolatot mutatott a prostituáltak aránya tekintetében. Vagyis, kissé leegyszerősítve mondhatjuk azt, hogy itt megszőnt a népesség számának egyeduralkodó szerepe. Minden tényezı a várt elıjelnek megfelelıen mutatja a kapcsolatát a prostituáltak aránya szempontjából. A nagyobb népesség igen elhanyagolható mértékben, de csökkentı kapcsolatot mutat a prostituáltak arányára. A magasabb nemzetgazdasági teljesítményt felmutató országokban kisebb a prostituáltak aránya. A jövedelemi egyenlıtlenségeket kifejezı változók és a szegénységi mutató, valamint a munkanélküliségi ráta nagyobb értékei – szinte teljesen megegyezı mértékben – növelik a szexmunkások arányát. A korrupció hatása is
115 jelentıs, mégpedig nagyobb korrupció nagyobb prostituált aránnyal jár együtt. (Ne feledjük, hogy a korrupciós mutató nagyobb értéke kisebb megvalósuló korrupciót jelez.) Egyértelmően igazolódtak vizsgálataim során, hogy közepes erısségő kapcsolat van a prostituáltak aránya valamint az egy fıre jutó GDP, a szegénységi változók, a munkanélküliség és a korrupció között. Ugyanakkor elhanyagolható jelentıséggel bír a népesség száma a prostituáltak arányára. Mindezek alapján ötödik hipotézisük elfogadást nyert. A táblázatból az is leolvasható, hogy a magas egy fıre jutó GDP csökkenti a jövedelmi különbségeket, a szegénységet, valamint a munkanélküliek arányát. Viszonylag szoros kapcsolatot mutat a korrupcióval – ellentétes hatást gyakorolva. Ezek is alátámasztják korábbi megállapításainkat. Néhány korrelációs adat – érdekes módon – megegyezett azokkal az értékekkel, amelyeket a prostituáltak számánál tapasztaltunk, ugyanúgy 8 változó, de akkor csak 27 ország esetében. Ezeket az adatokkal szürkével jelöltük a táblázatban. A prostituáltak arányának elemzésére is felhasználtam az SPSS kínálta lehetıségeket. A regresszió számításnál az R2-értéke nagyon hasonló volt mind a lineáris, mind a különbözı exponenciális, mind néhány hatványkitevıs modell esetében. Ezekbıl a legegyszerőbbnek tekinthetı lineáris modellt választottam. 35. egyenlet: Prostituáltak aránya a GDP függvényében (lineáris) PRO-Rate = 1,388 – 2,483*10-5 *GDP (R2: 0,069) Forrás: saját számítás
Elvégeztem a faktoranalízist a prostituáltak aránya tekintetében. Mivel a Kaiser-MeyerOlkin statisztika értéke nem érte el a szükséges szintet, MSA értéke alapján a népesség száma tényezıt kizártam a vizsgálódás körébıl. Ezután ismételten elvégeztem a szükséges alkalmazhatósági számításokat. Ennek alapján a fıkomponens módszerrel végzett faktorelemzés elfogadható eredményt mutatott, hiszen a Kaiser-Meyer-Olkin kritérium értéke 0,679 volt, ami a 0,7-es megfelelı szinthez közeli érték, miközben a Bartlett-teszt eredmé-
116 nye 0,000 volt. Mindez azt jelentette, hogy a szignifikanciaszint kisebb 0,05-nél, azaz a változók alkalmasak a faktorelemzésre. A számítások alapján az SPSS két meghatározó faktort mutatott. Az elsı faktorba a jövedelemegyenlıtlenségi tényezık és a szegénységet jelzı mutató került. Így ezt a faktort Szegénységi faktornak neveztem el. A másik faktorban az egy fıre jutó GDP és a munkanélküliség szerepelt, így ezt a faktort Makro faktorként definiáltam. 17. táblázat: A faktorsúlyok értékei
GDP
Szegénységi faktor -0,261
Makro faktor -0,861
GINI
0,906
0,141
5INC
0,943
0,228
POOR
0,798
0,429
UNEMP
0,120
0,892
PRO-Rate
0,281
0,365
Megjegyzés: Az egyes faktoroknál a meghatározó tényezıket bekarikázással jeleztem. Forrás: saját számítások
Érdekességként megemlíthetjük, hogy a faktoranalízis fıkomponens módszerrel végzett vizsgálata során egyrészt a népesség száma már eleve kiesett az elemzett tényezık közül, másrészt a korrupció nem szerepelt egyik faktorban sem, miközben ez a változó a prostituáltak számára vonatkozó elemzésnél megtalálható volt. A prostitúció kérdéskörének statisztikai elemzése sok érdekes következtetés levonására adott lehetıséget. Ezek által megerısíteni vagy éppen elvetni lehetett a prostitúció és néhány tényezı közötti összefüggés létét. A számítások arra is rávilágítottak, nehéz, de nem lehetetlen feladat a prostituáltak számát, arányát megbecsülni a társadalmi-gazdasági tényezık segítségével.
117
6. SVÉD SZIGOR, HOLLAND LIBERALIZMUS – MAGYAR MEGOLDÁS. A PROSTITÚCIÓ ÉS A DROG SZABÁLYOZÁSA.
6.1. Miért ez a három ország? És hogyan kerül a prostitúcióhoz a drog? Több oka van annak, hogy miért Svédország, illetve Hollandia esetét szeretném bemutatni, és összevetni a hazai megoldással. Akár a prostitúció, akár a drog szabályozásáról esik szó, gyakran hallhatjuk az alábbi mondatokat: „Lépjünk fel a teljes szigor eszközeivel!”, vagy „Legyünk engedékenyek!”. A témával foglalkozó szakemberek szívesen hivatkoznak vagy Svédországra, vagy Hollandiára, mint követendı példára. Elıbbire akkor, ha a tiltó, elutasító szabályozást tartják elfogadhatónak. Utóbbira pedig abban az esetben, ha éppen az engedélyezéssel, a liberális szemlélettel értenek egyet. Valójában a két ország a szabályozás két szélsı megoldási módjára szolgáltatnak például. Amíg Svédország a kereslet büntetését helyezi kilátásba, addig Hollandia a kínálat oldalának szabályozásával próbál eredményeket elérni. Sajnos, a szakérık, szakírók, témával foglalkozók a legtöbb esetben csak úgy hivatkoznak a svéd illetve holland megoldásokra, és úgy tesznek megállapításokat, hogy mindezt nem támasztják alá megfelelı mélységő és korrektségő adatokkal, vagy csak olyan módon teszik ezt, hogy állításaikat igazolni tudják. Ezzel a statisztikai elemzéssel szeretném, ha tisztábban látnánk ebben a témában. Az a tény is ösztönzött az országok összehasonlítására, hogy nemzetközi szinten Svédország és Hollandia statisztikai hivatala közölt becsléseket, tanulmányokat a témával kapcsolatban. Ugyanakkor hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) 2005ben öt évre visszamenıleg módosította a GDP értékét, figyelembe véve abban a prostitúcióból és a drogból származó becsült bevételeket. Késıbb egészen 1995-ig visszanyúltak az adatok kiszámításában. Nagyon fontosnak és érdekesnek nevezhetı, hogy mindhárom ország a 90-es évek végén szinte egyidıben, ugyanakkor különbözı irányokban módosította prostitúciós szabályozását.
118 Az 1990-es években két nagyon eltérı reformot hajtott végre a szexipar kérdésében Svédország és Hollandia. Elıbbiben a szexuális szolgáltatások iránti kereslet vált bőncselekménnyé. Utóbbiban a prostituáltak teljes körő munkavállalási jogokat kaptak. Az intézkedések eredménye az lett, hogy Svédországban csökkent az utcai prostitúció, miközben a részt vevı ügyfelek száma nem változott. Hollandiában a prostitúciós ipar minden formája a munkaügyi törvények hatálya alá tartozóvá vált, amely azonban megfelelı engedély, vízum nélkül tiltja a külföldiek foglalkoztatását ebben a szektorban is. A lépések hatására mindkét országban közös eredmény lett az, hogy a szexuális szolgáltatások területén „dolgozó” illegális bevándorlók helyzete lényegesen nehezebbé és kiszolgáltatottá vált. Hazánkban 1999-ben fogadták el a maffia-törvényként is ismert 1999. évi LXXV. törvényt, amelynek egyik fejezete a prostitúció szabályozásával foglalkozott. Ennek keretében lehetıvé vált az egyéni (vállalkozás) formájában szexuális szolgáltatás nyújtása, természetesen meghatározott feltételek betartása mellett. Különbözı a három ország drogpolitikája is. Amíg Svédország ebben is a teljes tiltás talaján áll, addig Hollandia itt is liberális hozzáállást mutat. Magyarország tiltó drogpolitikát folytat, annak ellenére, hogy nagyon sokszor kerül elıtérbe a könnyő drogok engedélyezésének kérdése. Felmerül a kérdés, miért foglalkozik egy prostitúciót vizsgáló tanulmány drogszabályozási kérdésekkel. A válasz több oldalról is megragadható. A szexuális szolgáltatás és a drogfogyasztás piaci megközelítése, piaci vizsgálata tekintetében több hasonlóság, párhuzam fedezhetı fel. Az elmúlt években több konferencián is együttes vizsgálat alá vettem mindkettıt, közös elnevezéssel speciális javaknak59 titulálva ıket. A speciális piacok termékeinek, szolgáltatásainak fogalma alatt részben a tág értelemben vett kábítószereket (drog, alkohol, kávé, dohány), vagy úgy is mondhatnánk: a pszichoaktív anyagokat, vagy szóhasználatomban a DACC-termékeket60, és részben a prostitúciót értem.
59
Elemzéseimnél csak néhány speciális piaccal foglalkoztam. Az általam használt fogalom értelmezése alapján nem vizsgáltam többek között olyan speciálisnak tekinthetı piacokat, mint a mőtárgyakét, vagy a fegyverkereskedelemét. 60
A rövidítés az angol szavak kezdıbetőibıl tevıdik össze: D=drug A=alcohol C=coffee C=cigarette.
119 „Próbáljuk összeszedni – témánk szempontjából – a speciális közös jellemzıket: − mindegyikük magánjószág, azaz nem a közösség érdekében merülnek fel, és „fogyasztásuk” – legális vagy illegális módon – a piacon keresztül valósul meg, − a társadalmi igények kielégítése szempontjából nem tekinthetık szokványosaknak, − használatukat alapvetıen pótcselekvésnek, feszültség-levezetési eszköznek is tekinthetjük, − éppen ezért az igénybe vevıknél nagyon könnyen kialakulhat valamilyen függıség is, − káros hatással járhatnak mind a részt vevı személyekre (fogyasztójukra, szolgáltatást nyújtókra), mind a környezetükre, − fogyasztásuk igen erıteljesen kapcsolódhat egymáshoz (sok esetben „kvázi” kiegészítik, vagy éppen helyettesítik egymást), − társadalmi szabályozásuk hol megengedı, hol éppen tiltó, esetleg megtőrı jegyeket viseli magán, − ennek hatására az illegális piac mindegyiküknél létezik, és jelentıs nagyságrendet képez, − így sok esetben erıteljes szálakkal kötıdnek a bőnözéshez is. Lényeges különbség éppen a társadalmi elfogadottságukban rejlik. Vannak olyan speciális jószágok, amelyeket a társadalom elfogad, sıt az állam a fogyasztásukból – alapvetıen adókon keresztül – részesedik is. Vannak olyan speciális termékek, amelyek társadalmi megítélése erıteljes viták tárgyát képezi, és az állam bevételeit nem növelik. Végül, vannak olyan speciális áruk, amelyek fogyasztását a társadalom tiltja, és bevételeit sem szeretné ezek használatán keresztül növelni. Azt is hozzá kell tenni, hogy a speciális piacok termékeinek társadalmi elfogadottsága országonként igen eltérı képet mutat, amelyben nagyon sok tényezı játszik szerepet.” (Sárkány 2008: 596) Közismert tény, hogy a prostitúció és a drogfogyasztás szorosan kötıdhet egymáshoz. A prostitúcióba való sodródás, vagy kényszerítés okai között elıkelı helyet foglal el a droggal való érintettség. Sok esetben a szükséges napi kábítószeradag elıteremtése csak a test áruba bocsátása révén valósítható meg. És a prostitúció terheit is sok esetben csak drogfogyasztással viselhetik el az abban résztvevık.
120 A prostitúció és a drogfogyasztás jogi szabályozásának fıbb irányai azonosak. Az utóbbinál is megtalálható (volt)61 a teljes tiltás, a prohibíció, a depönalizáció62, a dekriminalizáció63 vagy éppen a legalizáció.64 Ráadásul a vizsgált három országban megfigyelhetı, amilyen elvet alkalmaznak a prostitúció szabályozásánál, nagyon hasonlót mőködtetnek a drogfogyasztás jogi elveinél is. Amíg Hollandia mindkettıben liberális politikát valósít meg, addig Svédország egyértelmően a tiltás oldalán áll, hazánk pedig az egyén szintjén – felemás módon, de – némileg megengedıbb elveket próbál alkalmazni, miközben társadalmi szinten inkább a tiltást akarja érvényesíteni. Elsı hipotézis: Azt, hogy a prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának melyik típusát alkalmazhatjuk sikeresen egy országban, erıteljesen függ a probléma nagyságrendjétıl, a társadalmi támogatottságtól és a környezı országok gyakorlatától. Második hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának akár tiltó, akár megengedı voltát alkalmazzuk, nem tudjuk a probléma gyökereit megoldani, és csak a társadalom számára „látható” területeken érünk el eredményeket. Harmadik hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozása akkor lehet igazán eredményes, ha a kereslet és a kínálat befolyásolásának eszközeit együttesen alkalmazzuk.
61
Lásd Sárosi Péter (Sárosi 2009b) drogpolitikákról tartott elıadásának ppt anyagát!
62
A droghasználókkal szembeni büntetıjogi szankciók enyhítése.
63
Egy bizonyos cselekmény vagy magatartás kivonása a büntetıjog szférájából.
64
Sárosi Péter a hivatkozott elıadás ppt-jében Ethan Nadelmann (Are you a libertarian legaliser or a progressive prohibitionist?) tanulmányára hivatkozva a drogpolitika négy jelentıs mai irányzatát különbözteti meg: 1. a libertariánus legalizálást (amely a teljes szabadpiaci szabályozást, az állami beavatkozások minimalizálását jelenti), 2. a progresszív legalizálást (ami a szigorú kontroll melletti limitált legális hozzáférhetıséggel a normalizációval és az ártalomcsökkentéssel azonos), 3. a progresszív prohibicionizmust (amely a drogok hozzáférését csak gyógyászati csatornákon keresztül engedi meg és az ártalomcsökkentés kiegészítı elemként szerepel), és végül 4. a radikális prohibicionizmust (amely zéró-toleranciát hirdet, a büntetıjog szigorával lép fel a drogmentes társadalom elérése érdekében).
121 6.2. Prostitúció Svédországban Svédországban a XIX. században léteztek türelmi zónák, amelyeket a XX. század elején felszámoltak. A prostitúciót 1907-ben legalizálták. A 60-as években a pornográfia erıteljesen terjedt az országban, mivel abban a szexuális felszabadítást vélték felfedezni. Ám Svédország 1999 óta azon kevés országok egyike közé tartozik, ahol a szexuális szolgáltatás nyújtása nem, de megvásárlása bőncselekmény, bárhol történjék az, akár utcán, akár bordélyházban, akár masszázsszalonban, akár az interneten keresztül. Az országban a prostitúciót korlátozottan legálisnak minısítik, míg a bordélyházak mőködtetése és a futtatás (kerítés) illegális.65 A prostitúciót nem kívánatos társadalmi jelenségnek tekintik.66 Több tanulmány (Factbook … Sweden, év nélkül, Cockayne 2002) szerint a kilencvenes évek végén kb. 2.500 nıi prostituált dolgozott masszázs szalonokban, escort ügynökségeknél, magán apartmanokban, vagy éppen az utcán. Utóbbiak számát 650 fıre becsülték. Az összes prostituáltból kb. 700 fı volt a bevándorló. A svéd adatnál kevesebb prostituált – nyugat-európában – csak Luxemburgban található, igaz ott a lakosság száma is lényegesen alacsonyabb. A lakosság számához viszonyítva a prostituáltak aránya 0,29 % volt Svédországban, ami a nyugat-európai országokban a legalacsonyabbnak számít (Franciaországhoz hasonlóan), és például kb. tizede a holland értéknek, vagy alig 8 %-a a német adatnak. A bevándorlók aránya 28 %-ot tesz ki a svéd prostituáltak körében, ami a nyugat-európai országokban viszonylag alacsonynak számít. Svédországban úgy vélik, a prostitúció elismerésével törvényesítenék a nık és gyermekek ellenei erıszakot, a szexuális kizsákmányolást és az emberkereskedelmet.67 Mindezeket egy demokratikus társadalom, amely például az emberek egyenlıségét alapvetıen fontos65
A svéd modellnek követıi is lettek, hiszen ilyen – vagy ennél szigorúbb szabályozást – vezetett be 2009ben Norvégia és Izland. Egyébként Nagy-Britanniában vagy Finnországban is adott körülmények fennállása (például kiskorú prostituált, vagy bizonyíthatóan prostitúcióra kényszerített személy) esetén büntetendı a szex vásárlása.
66
Felmérések szerint a svéd társadalom döntı hányada (több mint 80 %-a) elítéli a pénzért vásárolt szexet. Lásd például: (Gergely 2004, Kunstár 2004).
67
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom egyik tagja örömmel és teljesen jogosan állapítja meg, hogy a svéd modell „végre nem (ember)kereskedelmi, hanem emberjogi szempontokat helyez elıtérbe a prostitúció kezelésében”. Lásd: (Szil 2005).
122 nak tekinti, nem engedheti meg magának. A kormány szerint nem azt a személyt kell büntetni, aki eladja a szexuális szolgáltatást, hiszen ı teljes mértékben kiszolgáltatott mind a vásárlók, mind a „futtatók” felé. A svéd rendszer a szexuális szolgáltatás eladóját a bőncselekmény áldozatának, míg a vevıt az elkövetınek tekinti. Éppen ezért a bevezetett megoldás az igénybevevıt bünteti, azaz a keresletet kívánja szabályozni. A büntetés pénzbírság lehet, vagy (az eredeti szabályozás szerint) legfeljebb hat havi börtön. Különbözı tanulmányokból, cikkekbıl kiderül, hogy az eddigi ítéletekbıl még kevés végzıdött elzárással, inkább a pénzbüntetés volt a jellemzı. 68 Az esetek nem túl nagy száma részben annak a következménye, hogy eleve kicsi a svéd prostitúció mértéke, részben pedig nehéz a bizonyítás. Hiszen egyértelmően alá kell támasztani azt, hogy az ügyfél a szexuális szolgáltatásért ellenértéket ajánlott fel. Amennyiben ez nem az utcán, illetve nem a gépkocsinál, hanem például magánlakásokban történik, akkor a bizonyítás szinte lehetetlen. Eddig a börtönbüntetést, mint eszközt valószínőleg azért nem alkalmazták, mert ezt inkább csak fenyegetettségként, illetve a sokszoros visszaesıknél kívánják felhasználni. A svéd parlament 2011. májusában elfogadta azt a 2011. július 1-tıl hatályba lépett törvényt, amely szerint „kirívó esetekben” a korábbi 6 hónap helyett akár egy évi szabadságvesztést kaphat a fizetett szexet vásárló. "Kirívó eset" például egy szellemi fogyatékossal vagy egy nagyon fiatal prostituálttal folytatott szex, illetve egy kábítószer hatása alatt lévıvel létesített szexuális kapcsolat. (Egyre többet 2011) A szabályozással azt is szeretnék elérni, hogy a prostituált kérjen segítséget annak érdekében, hogy kilépjen ebbıl az életformából, átképezze magát más területre, és így visszatérjen a társadalomba. Svédországot hosszú idın keresztül használták tranzit országként azon latin-amerikai nık számára, akiket Dánia, Németország és Hollandia bordélyházainak adtak el az embercsempészek. A törvénnyel részben ennek is gátat kívántak szabni, részben annak a folyamatnak, hogy a 90-es évek eleje (a rendszerváltások) óta a balti államokból, Oroszországból és Kelet-Európából jelentısen nıtt a beérkezı prostituáltak száma. A svéd rendırség becslése szerint évente 400-600 nı volt az emberkereskedık áldozata, akiket elsısorban a balti or-
68
Az elsı 4 évben 200 ítéletrıl tettek említést (Gergely 2004). Egy 2004-es interjúban 700 eljárásról beszélnek, melynek 2/3-ánál született elmarasztaló ítélet (Kunstár 2004). Egy internetes lexikon 500 esetet említ (Prostitution in Sweden, év nélkül). 1999 és 2009 között a 660 bírói ítélet 85 %-a pénzbírsággal zárult. (Egyre többet, 2011)
123 szágokból, Kelet-Európából, Oroszországból, sıt Thaiföldrıl hoztak a bordélyokba, szexklubokba „dolgozni”. Teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, mivel nem beszélték a nyelvet, és semmilyen engedéllyel nem rendelkeztek. Részben e helyzet visszaszorítása érdekében, részben a prostitúciós törvénnyel összhangban 2002. július 1-tıl a szexuális célú emberkereskedelmet büntetik. Ennek hatályát az országon belülre, és a kizsákmányolás egyéb területeire (például kényszermunka, szervkivétel miatti emberkereskedelem) is kiterjesztették 2004. július 1-tıl. A szexuális szolgáltatások vásárlását tiltó törvényt kibıvítették azon estekre is, amikor a prostituáltnak nem a szexet vásárló, hanem egy harmadik személy fizet vagy tesz ígéretet fizetésre. (Betlen 2007) Az ország a prostituáltak, illetve az emberkereskedıknek kiszolgáltatottak védelme érdekében nemzetközi lépéseket is tett. Így például a 2006-os Labdarúgó világbajnokság kapcsán diplomáciai panaszt nyújtott be Németország ellen, ahol legális a szexuális szolgáltatás. Becslések szerint az emberkereskedık áldozatává évente 4 millió ember válik, akiknek 87 %-át szexuális kizsákmányolás céljából juttatják el egyik országból a másikba (JakobssonKotsadam 2010). Az Egyesült Nemzetek Szervezetének becslése alapján az emberkereskedelemmel69 foglalkozó bőnözıi csoportok éves jövedelme 7 millió $ körül mozog. Egy tanulmány (Danailova-Trainor – Besler 2006) megállapítása szerint azok az országok, amelyek nagyobb prostitúciós aránnyal rendelkeznek és nyitottabbak a globalizáció irányába, nagyobb valószínőséggel lesznek a szexuális célzatú emberkereskedelem célállomásai. A szexuális célú nıkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás azokban az országokban a ritkább, ahol a prostitúció illegális, és ott fordul elı nagyobb arányban, ahol a prostitúció szabályozása „lazább”, vagyis ahol legális az ilyen tevékenység. Egy 2010-ben készített tanulmány (Jakobsson – Kotsadam 2010) éppen azt kívánta megvizsgálni, igaz-e az a feltételezés, hogy a szexipar szigorúbb szabályozása csökkenti az ilyen célú emberkereskedelem nagyságát. 69
Fontos elkülöníteni egymástól az embercsempészet és az emberkereskedelem fogalmát. Az elıbbi valójában illegális határon túlra szállítást jelent, közvetlenül vagy közvetve pénzbeli vagy más anyagi haszonszerzés érdekében. Az emberkereskedelem célja a kizsákmányolás, így nem szükségszerő eleme a sértett határon túlra juttatása, mivel e bőncselekmény az adott ország határain belül is elkövethetı.
124 A szerzık 39 európai ország tekintetében 8 változót vizsgáltak: 1. az emberkereskedelem mértékét (az országokat öt csoportba sorolva, ahol az 1-es
csoportba azok az országok kerültek, ahol nagyon alacsony az emberkereskedelem mértéke); 2. az emberkereskedelem áldozatainak számát (különbözı becsléseket felhasználva); 3. a prostitúció legalitásának mértékét (az országokat három csoportba sorolva, ahol
az 1-es csoportba azok az országok kerültek, ahol illegális volt a prostitúció minden formája, a 2-es csoport országaira a prostitúció legális, de a futtatás és a bordélyház mőködtetésének tilos volta a jellemzı, a harmadik csoportot azok az országok alkották, ahol teljesen legális volt a prostitúció minden formája); 4. a népesség számát (1996-2003 közötti átlagokkal számolva); 5. az egy fıre jutó GDP-t (1996-2003 közötti átlagokat figyelembe véve); 6. a jogállamiságot (az országokat – 2,5 és + 2,5 közötti ponttal értékelve, úgy hogy a
magasabb pontszám jobb értékelést jelent); 7. bevándorlók arányát (2005-ben a népességhez viszonyítva); 8. heroin lefoglalásokat kg-ban (2000-2005 között évi átlagban).
A változók közötti páros korrelációs értékekbıl megállapítható volt, hogy: − azokban az országokban, ahol részben vagy teljesen legális volt a prostitúció, ott szorosabb kapcsolat mutatható ki az emberkereskedelemmel és azok áldozatinak számával; − a nagyobb népességő országokban nagyobb az emberkereskedelem, és ez igaz (bár statisztikailag nem szignifikánsan) a nagyobb egy fıre jutó GDP esetén is; − meglepı módon a jobb értékelést felmutató jogállamiság is pozitív korrelációban van az emberkereskedelemmel; − viszont a bevándorlók aránya negatív kapcsolatot mutatott az emberkereskedelemmel; − a vártnak megfelelıen a heroin-csempészet és az emberkereskedelem között is szoros korreláció tapasztalható; − azokban az országokban, ahol a prostitúció részben vagy teljesen legális, ott nagyobb az egy fıre jutó jövedelem, több a heroin-csempészet és jobb értéket mutat a jogállamiság; − magas korrelációt mutatott az egy fıre jutó GDP és a jogállamiság mértéke is.
125 A szerzık végsı megállapítása az volt, hogy a szexuális célú emberkereskedelem kisebb mértékben fordul elı azokban az országokban, ahol a prostitúció illegális, és nagyobb mértékben, ahol nem tiltott. Megállapításuk érvényességén nem változtat az a tény, hogy az emberkereskedelem törvényi meghatározása országonként változhat. Mindez igaz annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én aláírt jegyzıkönyve meghatározta az emberkereskedelem fogalmát. Ennek alapján az emberkereskedelem: személyek toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy átvétele fenyegetéssel, vagy erıszak alkalmazása útján, vagy más kényszer alkalmazásával, elrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaéléssel, továbbá anyagi ellenszolgáltatás vagy elınyök nyújtása vagy elfogadása, abból a célból, hogy egy másik személy felett felügyeletet gyakorló személy beleegyezését elnyerjék kizsákmányolás céljából. (A kizsákmányolás fogalmába tartozik különösen mások prostituálásának kihasználása vagy a szexuális rabszolgaság más formái, a kényszermunka vagy kikényszerített szolgáltatás, a rabszolgaság vagy az ahhoz hasonló gyakorlat, a szolgaság vagy szervek eltávolítása.)70 (Ehhez kapcsolódva csak zárójelben jegyzem meg, hogy a MONA szervezésében 2009ben lebonyolított tanácskozáson71 Fehér Lenke felszólalásában bírálta, hogy a Palermói Jegyzıkönyv szövegét nem pontosan fordították le magyarra. Ezt ı nem az ügyetlen fordításnak, hanem a magyar jogi terminológiához való alkalmazkodásnak tudja be. „Emiatt például a már régóta ismert „a sértett védekezésre képtelen állapota” kifejezés került be a törvénybe, holott a pontosabb és sokkal szélesebb értelmő „a sértett kiszolgáltatott helyzete” a valódi terminológia (angolul: ’vulnerable position of the victim’). Ez a kimaradt kifejezés érzékelhetı hiányossága a magyar törvénynek, hiszen sok általuk vizsgált emberkereskedelem-esetben szükség lett volna arra, hogy a „sértett kiszolgáltatott helyzete” mérlegelésre kerüljön a minısítı körülmények sorában, de a jelenlegi terminológia miatt csak a súlyosbító körülmények között lehetett értékelni, ami a büntetési tétel szempontjából nem mindegy.”72)
70
Forrás: Az Egyesült Nemzetek határokon átnyúló szervezett bőnözés elleni Egyezményének kiegészítı Jegyzıkönyve az emberkereskedelem, különösen a nık és gyermekek kereskedelme megelızésérıl, visszaszorításáról és büntetésérıl, 3. (a) cikk.
71
Lásd: A nıkereskedelem, a prostitúció, valamint a nıkkel szembeni erıszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttmőködés lehetıségei (Szakmai fórumok, I–II.; Budapest, 2009. április-május)
72
Lásd: Uo. 25. old.
126 A svéd megoldás elınyének tekintik (Brown 2010), hogy a szexuális szolgáltatás eladója és vevıje is hajlandó együttmőködni a rendırséggel, és információkat szolgáltatni számukra. Hiszen a prostituált, mint „áldozat” érdekelt lehet a cselekménnyel összefüggésben feltáró vallomást tenni, míg a vásárló – a büntetés eltörlése vagy csökkentése érdekében – mőködik együtt a hatóságokkal. Ezzel szemben áll az a vélekedés, amely szerint a kliensek – éppen a büntetéstıl félve – nem segítik a bőnüldözı szervek munkáját. Van, aki73 felveti, nem reális azt várni egy szexuális szolgáltatást igénybe vevı személytıl, hogy segítı módon álljon hozzá az emberkereskedelem és a kényszer-prostitúció felderítéséhez. A kormány kérésére készített különbözı tanulmányokból kiderül, hogy a törvény miatt a szexuális szolgáltatások az utcáról jórészt eltőntek. Azonban ennek számos negatív következménye lett.74 Egyrészt átalakult a prostituált és az ügyfél közötti kapcsolatteremtés formája: a prostitúció reklámozása, és a felajánlkozás tekintetében az internet, a közösségi oldalak, a blogok és a mobil telefonok használata jelentısen megnövekedett.75 Emellett megnıtt néhány étteremben, szállodában, szórakozóhelyeken, konferenciák kapcsán, valamint a Svédország és Finnország között közlekedı kompokon a pénzért adott-vett szexuális együttlétek száma. Másrészt felerısödött a prostituáltak „vándorlásának folyamata” más országok felé, ahol maguk vagy futtatóik kedvezıbbnek ítélték meg megélhetési lehetıségüket.76 Harmadrészt az ügyfelek is máshol kezdtek szexuális szolgáltatást vásárolni77 (vagyis erısödött a szexturizmus jelensége).78 És negyedrészt a prostitúció a látható területrıl a „nem látható” irányokba (magánlakásokba, álcázott bordélyokba, stb.) költözött. Ennek két ellentétes következménye van: emelkedett a szexuális szolgáltatások ára, ami az emberkereskedık, futtatók számára profitcsökkenést jelent, és ezáltal tevékenységüket, 73
Lásd Szil Péter (Stop-Férfierıszak Projekt szakmai vezetıje) véleményét egy szakmai fórumon. [Uo. 22. old.] 74
A problémák már elıre láthatóak voltak, hiszen egy 1999. februári cikkben – természetesen svéd források alapján – már olvashattunk ezekrıl ((t.i.) 1999).
75
Olvashatunk olyan megállapítást is (Jakobbson-Kotsadam 2010), amely szerint Svédországban az interneten kínált szex a korábbi szinten maradt, miközben a környezı országokban ugyanezen a területen növekedést tapasztaltak. 76
Igaz, ez a folyamat meg is fordulhat. Jó példa erre az, amikor a prostituáltak ügyfeleire vonatkozó – a svédnél szigorúbb – szabályozás miatt Norvégiából viszont Svédországba (!) helyezték át „munkahelyüket” a többségében Afrika nyugati országaiból, valamint Romániából érkezett prostituáltak. (Perger 2009) 77
„… az orosz lányokat futtatók nyaranta „portékájukkal” együtt, turistavízummal Finnországba költöznek, ahova átmennek a svéd és norvég férfiak, s egy hétvégére „kikölcsönzik” a nekik tetszı lányt.” (Gergely 2004) 78
Éppen ezért a svéd szakemberek azért tesznek erıfeszítéseket, hogy szabályozási megoldásukat a környezı országokban is bevezessék. Teljesen egyet kell érteni azzal a megállapítással, hogy „a szexmunka szabályozása határokon átnyúló globális probléma, ezért nem korlátozódhat a célországokra.” (Sárosi 2006)
127 vagy annak egy részét olyan országokba tették át, ahol nagyobb haszon várható. Ugyanakkor a prostitúció áthelyezıdése a társadalom számára a kevésbé látható területre azt is eredményezte, hogy a prostituáltak jó részének helyzete kiszolgáltatottabbá, nehezebbé vált, és még inkább a szervezett bőnözés ellenırzése alá kerül a prostitúció.79 A legtöbbször éppen ezt a gondot említik a svéd modell kritikájánál. Igaz, a svéd és magyar szakértık80 egy része nem tekinti ezt komoly problémának, sıt azt hangsúlyozzák, hogy a bőnüldözı szervek felderítési és bizonyítási lehetısége növekedett ennek hatására,81 és az illegális prostitúció nagyságrendje nem éri el a korábbi szintet. Egy néhány éve Stockholmban tartott konferencián (Holmström – Skilbrei 2009) a részt vevık megállapították, hogy Észak Európa országaiban és az Észak Atlanti államokban82 a prostitúció szabályozási formájától függetlenül a prostitúció egyre inkább a nem látható területre tevıdött át, vagyis az ún. „indoor prostitution” lett jellemzı, és részben ennek hatására az Internet szerepe megnövekedett az eladó és vevı közötti kapcsolatfelvételben, a hirdetésekben. Hasonló megállapításra, és így a szexipar társadalmi szabályozásának és ellenırzésének nehezebbé válásának következtetésre jutott a svéd és a holland prostitúciós szabályozás gyakorlatát összehasonlító tanulmány is. (Klivington et. al 2001) Vannak, akik azt a véleményt hangoztatják (Brown 2010, Sárosi 2006), hogy a svéd szabályozás valójában nem ad igazi választ a prostitúció kérdésére. Lehet, hogy a látható, utcai örömlányok száma csökkent, de ez nem jelenti a prostitúció problémájának megoldását. Joggal vetik fel a svéd modellel szemben azt az ellenérvet, hogy ez a szabályozás „társadalmi egyenlıtlenségeket” (vagy legalábbis ellentéteket) szülhet, mivel csak az utcán mőködı örömlányok klienseit riasztja el, a luxusprostikét nem. (Büntetnék 2011)
79
Egy svéd szexmunkás, aktivista szerint a prostituáltak számára kis veszélyt jelentı, szóhasználatában „jó kliensek” félve attól, hogy az utcán elkaphatják ıket, inkább a lakásokban dolgozó szexmunkásokat választják. Ebbıl pedig az következik, hogy az utcán dolgozó prostituáltak ügyfelei között növekszik a veszélyes, agresszív, ún. „rossz kliensek” aránya, akiket nem is utasíthatnak vissza, mert az utcai prostituáltak ügyfeleinek száma csökken. Tehát ezen prostituáltak kiszolgáltatottsága megnı. (A svéd 2010)
80
Lásd például a MONA Alapítvány által rendezett 2009. április-május folyamán tartott szakmai fórumokon, illetve a 2010. március 9.-i konferencián elhangzott elıadásokat, hozzászólásokat. 81
E meglepı kijelentés magyarázata egyszerő. Amikor utcai prostitúció zajlik, akkor a felek szóban kötnek meg minden megállapodást, amely a külsı felek számára ismeretlen marad. Amikor rejtızıvé válik a prostitúció, akkor a felek írásban (interneten keresztül), vagy könnyen lehallgatható eszközökön (mobil, skype) társalognak, így nyoma marad a kapcsolatnak.
82
E két terület országait együttesen „Nordic countries”-ként szokták emlegetni, ami nem teljesen azonos a Skandináv országok fogalmával.
128 Az illegális szektor83, és ezen belül a prostitúció, valamint a drog helyzetrıl legutóbb 2008 februárjában készített részletes tanulmányt (Illegal 2008) a svéd statisztikai hivatal. Az elemzésbıl kiderül, hogy a prostitúció aránya akár az illegális szektor egészéhez, akár a GDP-hez viszonyítjuk, nem jelentıs az országban. Az illegális szektorhoz képest a prostitúció aránya kisebb ingadozásokkal, és az 1999-es szabályozás miatti nagy visszaeséstıl eltekintve 9-11 % között mozgott. Természetesen erıteljesen befolyásolja ezt az adatsort az, hogy milyen területeket vizsgálnak az illegális szektorban, és azok értéke hogyan alakul. A svéd statisztikai hivatal az illegális tevékenységek körében a prostitúciót, a kábítószer-fogyasztást, a dohány- és alkoholcsempészetet, a házi szesz-fızést és a tiltott szerencsejátékokat vizsgálta. Ezek között a legnagyobb tételt a kábítószerek forgalma tette ki, a prostitúció a 4. helyre szorult, hiszen megelızte a tiltott (illegális) szerencsejáték és házi készítéső szesz-fızés is. A prostitúció aránya a svéd GDP-bıl elhanyagolható részt tett ki már a törvényi változtatás elıtt (0,3 ‰), és ennek mértéke nagyjából folyamatosan csökkenve a 2000-es évek közepére 0,2 ‰ alá csökkent. Ezt az alábbi grafikon szemlélteti. 10. ábra: A prostitúció aránya (ezrelékben) a GDP-hez képest Svédországban
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
A kereslet becslése érdekében az 1996-ban készített és ötéves idıszakot átfogó felmérésbıl indultak ki, amely szerint minden 8. férfi (azaz a férfiak közel 14 %-a, amely 430 ezer 18 évnél idısebb svéd férfit jelent) fizetett életében legalább egy alkalommal a szexért. Egy-
83
Ne felejtsük el, hogy az illegális szektor nem azonos a feketegazdasággal. Az illegális szektorba olyan tevékenységek tartoznak, amelyeket a törvény elvileg tilt. A feketegazdaságba beletartoznak azok a legális tevékenységek is, amelyeknél adó- és járulékeltitkolás mutatható ki.
129 harmaduk mindössze egy alkalommal, egynegyedük 2-3 alkalommal, és 30 %-uk 4-10 esetben, a többiek ennél többször. Az esetek 80 %-ában prostituált szolgáltatásait vették igénybe külföldön. Összességében 5,6 milliárd svéd koronát költöttek szexre, ebbıl „csak” 1,1 milliárd SEK-et Svédországban. Mivel az adatok 5 évre vonatkoznak, így évente kb. 225 millió svéd koronára rúgott a svéd férfiak által az országban a prostituáltakra elköltött összeg. A prostitúciónál 1999-ben, az új törvényi szabályozás hatására látványos csökkenés volt tapasztalható, ami az utcai prostitúciónál volt igazán érzékelhetı. A visszaesést követıen a 2000-es évek elejére egy kisebb növekedés után a prostitúcióból származó bevétel meghaladta az eddig mért legnagyobb értéket (ami 1998-ban történt). Azóta némi hullámzás után a törvényi szabályozást megelızı idıszak értékére állt vissza a prostitúcióból származó bevétel. Mindezt az alábbi grafikon mutatja. 11. ábra: A prostitúció becsült éves bevétele Svédországban, millió koronában
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
Még plasztikusabban mutatja a változásokat az alábbi ábra, amelynél e két korábbi ábrát „másoltuk” össze. Látható, hogy a prostitúcióból származó bevétel pénzben kifejezett értéke, és a prostitúció GDP-hez mért aránya nagyjából együtt mozgott a 90-es évek végétıl kezdve. Az 1999-es – szabályozásváltás miatti – jelentıs csökkenést követıen némi emelkedés után csökkenés mutatható ki.
130 12. ábra: A prostitúció becsült éves bevétele és részesedése a GDP-bıl Svédországban
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
A svéd statisztikai hivatal tanulmányában a prostitúciónak három típusát84 különböztették meg: az utcait, az interneten kínáltat és a szex klubokban zajlót. Az utcai prostitúciót az arra legjellemzıbb három városban, Stockholmban, Göteborgban és Malmıben vizsgálták. Megállapították, hogy a törvény hatására mindhárom városban lényegesen csökkent a prostituáltak száma, amelyet az alábbi ábra mutat. 13. ábra: Prostituáltak száma három svéd városban
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
84
A statisztikai hivatal jelentésében is elismerik, hogy léteznek a prostitúciónak egyéb formái is (például éttermekben, konferenciákon, stb.), de ezek nagyságrendjét a három vizsgálthoz képest lényegesen kisebbnek tekintik. Ugyanakkor megállapítják, hogy utóbbiak becslése sok nehézségbe ütközik.
131 Az ábrából kiderül, amíg 1998-ban éves szinten 726-ra becsülték az utcai prostituáltak számát a három városban, addig 2003-ra ez a szám 425-re (60 %-ra) csökkent. Ez azt jelenti, hogy esténként 65-80 prostituált kínálta szolgáltatásait az utcákon. Sajnos, döntı többségük kábítószer- (leginkább heroin-) függı. Az utcai szexmunkások átlagos életkora egyre magasabb volt a vizsgált idıszakban, és kevés volt az „új belépık” száma erre a piacra. Az interneten kínált prostitúció becslése az utcainál is nehezebb feladat. Egyrészt az ilyen módon felkínáló szexuális szolgáltatók egy része gyakran változtatja helyét az országban, részben azért, hogy névtelenségüket jobban biztosíthassák, részben, hogy újabb ügyfelekre tegyenek szert. Azonban sokan állandó lakhellyel rendelkeznek, rendezett körülmények között élnek, akár családjuk is van, amelynek tagjai sok esetben nem is tudnak a tevékenységükrıl. Számukat 2000-ben 100 körülire becsülték. A kábítószer függıség nem olyan nagy számban fordul elı náluk, mint az utcai prostituáltaknál, de sokan használnak gyógyszereket, illetve sokan rabjai az alkoholnak. Az egy prostituáltra jutó bevétel messze ebben a csoportban a legnagyobb: az utcaihoz képest több mint 6-szoros, és a szórakozóhelyeken dolgozókhoz viszonyítva is közel 1,7-szeres, amit az alábbi ábra mutat. 14. ábra: Egy prostituáltra jutó becsült éves bevétel ezer svéd koronában
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
A 90-es években Svédországban 13 szex klub mőködött, összesen 8 városban. (Ebbıl 4 Stockholmban, 3 Göteborgban, 2 Karlstadban, és 1-1 Eskilstunában, Borasban, Jönköpingben és Strömstadban.) Rendırségi becslések szerint összesen kb. 500 nı dolgozott ezen klubokban, ahol megtalálható volt a sztriptíz, table dancing és egyéb erotikus, pornográf mősorok, illetve masszázs helyiségek, pezsgıfürdık és magánszobák. Általános vélekedés, hogy a szex klubok a prostitúció „elıszobáját” jelentik.
132 A svéd statisztika által becsült adatokat az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze. 18. táblázat: Prostituáltak száma és a prostitúcióból származó bevétel 2003-ban Prostitúció formája
Prostituáltak száma (fı)
Éves bevétel (millió SEK)
Utcai
425
85
Internetes
100
125
Szex klub
500
375
Összesen
1 025
585
Forrás: [Illegal, 2008] alapján saját szerkesztés
A prostitúció három típusát összehasonlítva megállapítható, hogy a prostituáltak közel fele szex klubokban dolgozott, 40 %-uk az utcán és alig egytizedük internetes kapcsolatok formájában. Ugyanakkor a bevételeket tekintve a szex klubok adták a 2/3 részt, egyötödét az internetes és csak 15 %-át az utcai prostituáltak. Ennek egyértelmő oka a különbözı típusú prostitúciók eltérı „árhelyzete”, ami a prostitúciós hierarchiában elfoglalt helybıl és a lebonyolítás különbözı formájából következik. Tehát a szex klubokban „dolgozik” a prostituáltak többsége, és ık adják a bevételek nagy részét is. Azaz ez a típus – amelynek szabályozása gyakorlatilag nem lehetséges – adja a svéd prostitúció legfontosabb részét. Az adatokat az alábbi ábra szemlélteti. 15. ábra: A különbözı prostitúciós típusokra vonatkozó adatok 2003-ban
Forrás: (Illegal 2008) alapján saját szerkesztés
133 Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Bár korábban Svédországban a prostitúció legális volt, de 1999 óta annak keresletét büntetik, mivel a prostitúciót nem tartják kívánatos jelenségnek. A prostitúció mértéke (akár a prostituáltak számát, akár a lakossághoz mért arányát vizsgáljuk, akár a prostitúcióból származó bevételt, akár ennek az illegális szektoron vagy éppen a GDP-n belüli arányát nézzük) a törvényi változások elıtt sem volt igazán komoly. Azóta az 1999-es látványos, de csak egy évben mutatkozó csökkenést kivéve, nem változott jelentısen a helyzet. A szabályozás hatására az utcai prostitúció igen nagymértékben esett vissza. Gyakorlatilag eltőnt az emberek szeme elıl a prostitúció. (Ez azonban nem egyenértékő azzal, hogy teljesen megszőnt volna!) Ezzel egyidejőleg és ebbıl következıen lényegesen lecsökkent az emberkereskedelem Svédországban. Részben a törvényi változásoknak, részben a „technikai fejlıdésnek” köszönhetıen átalakult a prostituáltakkal való kapcsolatteremetés, mondjuk úgy: a prostitúciós kereslet és kínálat. A látható prostitúció csökkenése mellett megnıtt a „láthatatlan” rész, ahol a kiszolgáltatottság még erıteljesebbé vált. Az interneten kínált prostitúció értéke egy „szolgáltatóra” vetítve a legnagyobb, de a szex klubokban „nyújtott” szexuális szolgáltatás a legjelentısebb prostitúciós típus az országban. Az 1999-es szabályozás csak továbberısítette azt a társadalmi igényt, hogy minél inkább „prostitúció-mentes” társadalom jöjjön létre Svédországban.
6.3. Kábítószerfogyasztás Svédországban Svédország a 60-as évek végéig liberális drogpolitikát folytatott. Jellemzıen a marihuána és az amfetamin-származékok terjedtek el az országban. Azonban a 60-as évek végére úgy ítélték meg, hogy a megengedı drogpolitika kudarcot vallott, így 1968-ban „megszületett a Drogtörvény, amely nem tett különbséget szertípusonként, és a kisebb kábítószerrel való visszaélésért pénzbírságot szabott ki (a súlyosabbakért börtönt). Csekély mennyiség esetén viszont … ejtették a vádat.” (Takács 2005) Tehát a törvény minden illegális anyag használatát és tartását szigorúan büntetendınek tekinti. (Kábítószer-használat 2005, Svédország év nélkül)
134 1977-ben célul tőzték ki a „drogmentes Svédország” elérését, ennek érdekében egyre szigorúbbá vált a drogtörvény. A kínálat csökkentése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a keresleti oldal (vagyis a fogyasztók) „szabályozása”. 1985-tıl már csekély mennyiség birtoklása esetén is lehetett börtönbüntetést kiszabni, 1988-tól pedig kriminalizálták magát a fogyasztást, bevezették az „elterelés” (kényszergyógykezelés) intézményét, sıt 1993-tól újabb szigorításokat vezettek be, és a rendırség figyelme egyre inkább az utcai droghasználók felé fordult. A tiltás mellett a megelızésre és a terápiára is igyekeztek hangsúlyt fektetni. A droggal kapcsolatos bőncselekményeknek három fajtáját különbözteti meg a törvény. 19. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Svédországban Csekély jelentıségő kábítószer mennyiség
Közönséges kábítószer mennyiség
Jelentıs kábítószer mennyiség
Kannabisz
< 60 gr
60 – 2000 gr
> 2000 gr
Amfetamin
< 5 gr
5 – 250 gr
> 250 gr
Kokain
< 0,6 gr
0,6 – 50 gr
> 50 gr
Heroin
< 0,05 gr
0,05 – 25 gr
> 25 gr
LSD bélyeg
< 3 db
3 – 160 db
> 160 db
Ecstasy tabletta Kiszabható büntetés
< 3 db
3 – 160 db
> 160 db
max. 6 hónap
max. 3 év
2-10 év között
Megnevezés
Forrás: (Svédország, év nélkül) alapján saját szerkesztés
A svéd hatóságok szigorúan fellépnek a drogfogyasztókkal szemben, és ritkán alkalmazzák a próbára bocsátást. A csekélyebb jelentıségő esetekben kényszerkezelésnek is alávethetik az elkövetıt, de elıfordulhat a pénzbüntetés, illetve kannabisznál az eljárás felfüggesztése, más kábítószer esetén a büntetés felfüggesztése. A drogkereskedıket az elkobzott kábítószer mennyiségétıl függıen, kizárólag a 2. vagy 3. kategóriának megfelelıen büntetik. A kábítószerekbıl származó bevétel – alapvetıen a tiltó drogpolitikának köszönhetıen – a GDP-hez képest elhanyagolható és egyre csökkenı arányú.
135 Ez természetesen annak ellenére is igaz, hogy a drog a svéd illegális szektor legnagyobb tételét jelenti. (Illegal 2008) Aránya a csoporton belül nagyjából 40-50 % között mozog, mindössze egyszer, 1999-ben haladta meg az 50 %-ot (közel 57 %-os csúccsal), de ennek oka a drogok árának nagymértékő emelkedése volt. Azóta folyamatosan csökken a részaránya, és 1993 óta a legalacsonyabb értéket (42,4 %) 2006-ban érte el. Hasonló, bár 1999 óta látványosabb csökkenést mutat a drogok aránya a GDP-hez viszonyítva. Míg 1993-ban 1,2 ‰-ét jelentette a Bruttó hazai terméknek a drogból származó bevétel, addig 1999-re ez meghaladta a másfél ezreléket. Azóta a látványos és folyamatos csökkenés hatására 2006-ban ennek felére, alig 0,7 ‰-re esett vissza. Ezt szemlélteti az alábbi ábra. 16. ábra: A drogból származó bevétel aránya (ezrelékben) a GDP-hez képest Svédországban
Forrás: (Illegal 2008) alapján saját szerkesztés
A drogból származó bevétel arányának ilyen látványos csökkenése döntıen a GDP növekedésének, és nem a drogbevétel csökkenésének tudható be. Amíg a drogból származó becsült bevétel 1996-ban majdnem 2000 millió svéd korona volt, addig a 3000 millió koronát csak egyetlen évben, 1999-ben haladta meg. Ezt a kiugróan magas adatot a svéd statisztikai hivatal az extra áremelkedéssel magyarázta. Azóta hullámzások mellett 2000 és 2500 millió SEK nagyságot – nagyjából a 90-es évek elején lévı szintnek megfelelı értéket – tesz ki a drogból származó bevétel. A következı ábra híven tükrözi ezt.
136 17. ábra: A drog becsült éves bevétele Svédországban, millió koronában
Forrás: (Illegal 2008) alapján saját szerkesztés
Amennyiben a drogokból származó bevétel svéd koronában számított becsült értékét és annak GDP-hez mért arányát egy közös ábrába illesztjük össze, látható, hogy teljesen azonos módon alakulnak: hullámzások után 1999-tıl gyakorlatilag folyamatosan csökkennek. 18. ábra: A drog becsült éves bevétele és részesedése a GDP-bıl Svédországban
Forrás: (Illegal 2008) alapján saját szerkesztés
Az így kialakult képet némileg rontja az a tény, hogy 1993 és 2006 között a legtöbb drog85 ára csökkent, így a legjellemzıbbek közül a heroin ára közel 40 %-kal, az amfetaminé 30 %-kal, a kokainé 20 %-kal esett vissza. Igaz, a kevés árnövekedést mutató kábítószer közül a népszerőnek számító marihuána ára 14 %-kal nıtt. Mindez azt jelenti, hogy a drogbevétel
85
A svéd statisztikai hivatal által készített, és már többször hivatkozott tanulmány a kábítószerek hat típusát különbözteti meg: amfetamin, heroin, kokain, kannabisz, extasy és kábító hatású gyógyszerek.
137 csökkenése csak részben tudható be a fogyasztás apadásának, részben viszont az áraknál tapasztalható esésnek. Kétségtelenül igaz az, hogy egész Európát tekintve Svédországban a legalacsonyabb a kannabiszt kipróbáló fiatalok aránya. A svéd tiltó drogpolitikáról kialakított pozitív képet néhány tanulmány86 megkérdıjelezi. A Stockholm-i Egyetemen készített kutatás87 szerint a Drogtörvény bevezetése (1968) után a 80-as évek végéig csökkent a drogot kipróbálók aránya a 15 éves diákok, és a 18 éves katonák körében. Ám a kilencvenes évek elejétıl lassú, de folyamatos emelkedés tapasztalható mindkét csoportnál. Ezt az alábbi ábra mutatja. 19. ábra: Illegális drogot kipróbálók aránya a kilencedik osztályos diákok körében (%-ban)
Forrás: (Takács 2005) idézete alapján
AZ EMCDDA88 statisztikai adatai alapján megállapítható, hogy az ún. „problémás droghasználók”89 száma a 70-es évek vége óta folyamatosan nıtt (1979-ben 12.000, 1992-ben 17.000 és 1998-ban 25.000 fıre becsülték számukat), és 1998-ban arányuk a népességhez viszonyítva magasabb (4,5/1000 fı) volt, mint Hollandiában (2,4-3,2/1000 fı). A svéd statisztikai hivatal adatai is hasonló képet mutatnak, hiszen megállapítják, hogy a „súlyos
86
Különbözı tanulmányok felhasználásával érdekes statisztikákat, megállapításokat olvashatunk (Takács 2005) anyagában, vagy láthatunk-hallhatunk (Sárosi 2009) riportfilmjében.
87
Tham, Henrik (Review of Swedish Drug Policy Department of Criminology; Stockholm University; 2003) által szerkesztett könyv tanulmányaira hivatkozik [Takács, 2005] cikkében. 88 89
Kábítószer és Kábítószerfüggıség Európai Megfigyelıközpontja.
Azon fogyasztók száma, akik fecskendıt, vagy hosszú idın át/rendszeresen ópium tartalmú készítményt, kokaint és/vagy amfetamint használnak.
138 szenvedélybetegek”90 száma 1979-ben 15.000, 1992-ben 19.000 fıre becsülhetı. Az állandó növekedés mellett a csúcsot a 2001-es 28.000 fı jelentette. Számuk azóta folyamatosan csökkent és 2006-ra 26.000 fıre esett vissza. Gyakorlatilag az elmúlt 10 évben 25.00028.000 fı között mozgott a számuk. Mindezt a következı ábra mutatja. 20. ábra: Súlyos szenvedélybetegek száma Svédországban 1992-2006 között
Forrás: (Illegal 2008: 42)
A már hivatkozott egyetemi tanulmány szerint a drogok miatt bekövetkezett halálozások száma a 70-es évek óta folyamatos emelkedést mutat (korcsoportonként és együttesen is). Ezt tükrözi az alábbi ábra. 21. ábra: Droggal kapcsolatos (közvetlen és közvetett) halálozások száma Svédországban
Forrás: (Takács 2005) idézete alapján
90
Azon fogyasztók száma, akik (függetlenül a kábítószer-fajtájától vagy a gyakoriságtól) fecskendıt használnak, illetve (közel) naponta élnek kábítószerrel (függetlenül a bevitel módjától).
139 A Svéd Drogfogyasztók Egyesülete (SDUU) által készített jelentés szerint „az ártalomcsökkentés és a tőcsere programok hiányával a svéd kormány megsérti a droghasználók egészséghez való jogát és szükségtelenül teszi ki ıket a HIV és HCV fertızések veszélyeinek.” (Sárosi 2009a) Az országban csak Malmıben és Lundban van tőcsere program, amelyet a 2006-os szabályozásban szeretettek volna kiterjeszteni. Az SDUU jelentése (Briefing 2007) szerint ez a szabályozás felesleges és túlzottan szigorú feltételeket határozott meg a tőcsere program tekintetében. A jelentés negatívumként említette, hogy Svédország nem egészségügyi, hanem szigorú bőnüldözési alapon közelít a kábítószer-kérdéshez. Ennek következtében például az intravénás kábítószer-használók kevésbé vesznek részt a HIVmegelızési programokon, félve az azonosításuk miatti büntetıjogi szankcióktól. Bírálja a jelentés azt is, hogy a svéd kormány nem rendelkezik hatékony (tőcsere-, illetve metadon-) programokkal a börtönben lévıknél, miközben 1996-2006 között a börtönbe kerülık legalább fele (csaknem) naponta intravénás kábítószert használt a börtönbe kerülést megelızı 12 hónapban. Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Svédország – a korábbi évtizedek liberális drogpolitikája után – 1977-ben tőzte zászlajára a „drogmentes társadalom” jelszavát. Ennek tudható be, hogy bár a drogból származó bevétel az illegális szektor legnagyobb, igaz egyre csökkenı tételét teszi ki, de mértéke – más országokkal összevetve – nem annyira jelentıs. A GDP-hez képest is folyamatos csökkenés mutatható ki, részesedése a 90-es évektıl 1 ‰ alá esett vissza. Ennek oka részben a GDP többi tételének növekedése, és részben a drogok árának csökkenése. A fentiek miatt, és a fogyasztás emelkedése következtében a drogból származó bevétel gyakorlatilag nem változik. Kábítószerrel foglalkozó szakemberek szerint a svéd „drogmentes társadalom”-ról kialakított képet rontja részben az ártalomcsökkentés- és a tőcsere-programok nem elegendı száma, részben a drogfogyasztás és drogproblémák kimutatható növekedése, valamint a drogkérdés kriminalisztikai megközelítése.
140 6.4. Prostitúció Hollandiában Több tanulmány és híradás (Simon 2001, Minıségi 2004, Factbook … Netherlands, év nélkül, Cockayne 2002) szerint Hollandiában 30.000-37.500 prostituált dolgozik, ez a lakosság 2,34 ‰-e, amely Nyugat-Európában Németország után a 2. legnagyobb érték. A 3. helyezett Ausztria után következı országokban már két ezrelék alatt van ez az érték. Becslések alapján Hollandiában a prostituáltak fele külföldi állampolgár. A prostitúcióból származó bevétel a GDP 5 %-ára teszik. Hollandiában már az 1200-as évek óta léteztek „örömlány-tanyák”, ahova akkor a matrózok jártak. A középkorban a városi fıkapitány és emberei mőködtették a kuplerájokat. Az ún. kirakati prostitúció, amely holland „találmány”, a XVII. században jelent meg az országban. (Nagy, 20009) Hollandia nem írta alá az ún. New York-i Egyezményt91, hiszen az országban 1911 óta legális tevékenység a prostitúció, és annak valamennyi formája megengedett. „Hivatalosan elismert szakmának csak 1988-tól számít a szexuális szolgáltatások nyújtása … Adót 1996-tól kell fizetniük az örömlányoknak, 1999-tıl pedig a prostitúció megszervezése vagy elısegítése nem bőncselekmény, ha az a prostituált beleegyezésével történik.” (Simon 2001) 2000 ıszéig az „örömlányok” egyéni vállalkozóként, mőködési engedélyhez kötött és orvosi kontroll alatt álló módon, a helyi önkormányzat és a rendırhatóság által ellenırzött keretek között végezhették munkájukat. Büntették a futtatást, az emberkereskedelem haszonélvezését és a gyermekprostitúciót. A bordélyházak legálissá 2000. október 1.-tıl váltak, annak érdekében, hogy az önkéntes prostitúciót szabályozni és ellenırizni lehessen, amely a helyi önkormányzatok feladata. A bordélyházak azonban bezárásra kerülhetnek, amennyiben a szervezett bőnözéssel kapcsolatot tartanak fenn. Megemelték a prostitúcióra való kényszerítésért kiszabható börtönbüntetés idıtartamát. A prostitúció holland szabályozásának hat alapelve (Borai 2003) az alábbi: — a prostitúció szabályok közé szorítása és ellenırzése, — fellépés a kényszerprostitúció ellen, — kiskorúak védelme a szexuális zaklatásokkal szemben, 91
A New York-i Egyezmény, amely 1950. évi március hó 21. napján kelt, az emberkereskedésnek és a prostitúcióba kényszerítettek kihasználásának visszaszorításáról szól.
141 — a prostituáltak helyzetének javítása, — a prostitúció elválasztása a bőnözéstıl, — az illegális migráns prostituáltak számának csökkentése. A módosítások során az alapvetı megközelítés az volt, hogy a prostituáltak két csoportba sorolhatók: a szexuális szolgáltatást önkéntesen, illetve kényszerítés hatására eladók. Úgy gondolták, ez az elkülönítés a gyakorlatban is jól megvalósítható. A törvényalkotástól azt várták, hogy a futtatók szerepe háttérbe szorul, az illegális prostitúció elveszti jelentıségét, az örömlányok szabad munkavállalóként (annak minden elınyével együtt) „őzik az ipart”. Annak eldöntése, hogy valaki önként vagy kényszerítés hatására végzi tevékenységét nagyon nehéz. Az egyes szervezetek ezekre vonatkozó becslései is komoly eltérést mutatnak. Például a londoni rendırség a Nagy-Britanniában dolgozó 88 ezer szexmunkás kétharmadáról feltételezi, hogy embercsempészek áldozata. A brit prostituáltak szervezete ezt az állítást hamisnak nevezte. A svédhez hasonló szabályozás angliai bevezetését ellenzık már a javaslat napvilágra kerülésénél egyik legfıbb ellenérvként azt hangoztatták, hogy nem lehet megmondani egy örömlányról, hogy ıt illegálisan csempészték az országba vagy sem, stricik futtatják vagy sem. (Szvetlik 2008) A munkavállalói státusz azt jelenti, hogy ugyanolyan egészségügyi és biztonsági elıírásokat vezettek be a prostituáltaknál, illetve ugyanolyan társadalmi, jogi és munkával kapcsolatos jogosítványokat kaptak a szexmunkások, mint bármely más munka esetén. Azaz jogosultak társadalombiztosításra, nyugdíjra a szexmunkásként eltöltött éveket is beleszámítva, és egyéni vállalkozóként költségeiket leírhatják az adóalapjukból. A jogok mellett kötelezettségeket is kaptak a prostituáltak. Így például, ha valamelyikük nem kíván szexmunkásként dolgozni, akkor önkéntes munkanélkülivé válik, nem kap munkanélküli segélyt, de köteles munkát keresni, és az állásközvetítı által felajánlott (nem szexipari) munkát el kell vállalnia. (Szilágyi 2005) Hosszú idın keresztül a kereskedelmi bankok elzárkóztak attól, hogy a prostituáltak vállalkozói számlát nyithassanak. Elsıként ezt az ING bank engedélyezte 2001 ıszétıl. A „munkavégzésben” való szabadságot úgy értelmezik, hogy önként lépnek a prostitúciós piac kínálati oldalára, sıt „jogukban áll visszautasítani a számukra nem kívánatos ügyfelet. A bordélyvezetés meghatározott idın túl nem kényszerítheti ki a munkát …” (Házszabályozás 2000: 53 és 55) A bordélyok csak Európai Unióból érkezı és 18 évet betöltött sze-
142 mélyeket foglalkoztathatnak. Az önkormányzatok feladatává tették a vöröslámpás negyed kijelölését, a mőködési engedélyek megadását, és az ellenırzés jogát. Mindezzel azt kívánták elérni, hogy a szexmunkások láthatóak legyenek a társadalom számára, és a közélet részévé váljanak. A szakértık (Brown 2010) az ilyen típusú szabályozás92 elınyeként említik, hogy a rendırség, a bevándorlási hivatal és az egészségügyi szakemberek szorosan együtt tudnak mőködni a „lányokkal” a kölcsönös elınyök miatt. Fontos dolog, hogy pontosan tudható, hol dolgoznak a szexmunkások, így e rendszer segíti a legális prostituáltak mőködésének biztonságát. Mivel az örömlányok a bőnüldözı szervek számára is egyértelmően láthatók, ennek segítségével a szervezett bőnözés mőködése is jobban érzékelhetı. Nem elhanyagolható szempont, hogy prostituáltakat foglalkoztató társaságok adót fizetnek a kormányzat számára. Amíg egyik oldalról a prostitúciót önkéntesen vállalók jogait erıteljesen közelítették a többi munkavállalóhoz, addig más oldalról növelték a nem önkéntesen (erıszak útján, kényszerrel vagy csalással létesített) prostitúciót szervezık büntethetıségét, különösen, ha az áldozat kiskorú. Természetesen nehéz pontos adatokhoz jutni abban a tekintetben, hogy a Hollandiában dolgozó prostituáltak hány %-a végzi szabad akaratából a tevékenységet, de a legalizálással úgy gondolták, a többség ide sorolható majd. Ehhez képest számos publikáció (Simon 2001, Minıségi 2004, Lukács 2009, Németh 2011) arról számolt be, hogy „rengetegen”, „közel felük”, „jórészt”, „jelentıs részük” akaratuk ellenére váltak/válnak szexmunkássá. 2004-ben azt tervezte a holland kormány, hogy „oklevelet adományozna a megfelelıen mőködtetett bordélyházaknak, szerzıdést kötne a prostituáltakkal, valamint támogatná azokat a lányokat, akik ott akarják hagyni a világ eme ısi szakmáját.” (Minıségi 2004) Mindezek után váratlanul és hatalmas meglepetést okozva adták hírül 2007-ben, hogy Amszterdam híres és hírhedt piroslámpás negyedét leszőkíteni és áthelyezni szeretnék. (Megtisztítanák 2007, Felszámolják 2007) Ennek oka, hogy a teljes körő liberalizálás nem
92
Ez a megoldás érvényesül például Németországban, Új-Zélandon, (némi eltéréssel) Törökországban, és az USA Nevada államában.
143 váltotta be a hozzá főzött reményeket,93 és a szervezett bőnözés túlságosan rátelepedett a prostitúcióra. Arról nincs szó, hogy felszámolnák a prostitúciót Hollandiában. És arról sincs szó, hogy eltőnne a piroslámpás negyed, vagy kirakati prostitúció. A tervek szerint néhány utcára korlátoznák a prostituáltak negyedét, csökkentenék a szexkirakatok számát94, szigorú szabályokhoz kötnék az engedélyek kiadását, és felemelnék a prostitúcióhoz szükséges életkor alsó határát 21 vagy 23 évre, és (holland) nyelvvizsga meglétét írnák elı. Sokan vélekedtek már a bevezetés során úgy, hogy a bőnözés nem választható le a szexipar legalizálása által. A prostitúció legális szereplıinél nem vártak változást, viszont az illegalitásba kerülı, egyébként is az emberkereskedık áldozatainak tekinthetı külföldi örömlányoknál kiszolgáltatottságuk növekedése miatt a helyzet rosszabbra fordulását jelezték elıre. "Becslések szerint a negyed bordélyházainak éves jövedelme megközelíti a százmillió dollárt, és ez csak a legális része a dolognak, hiszen virágzik az illegális prostitúció is." (Lukács 2009: 21) Érdekes módon a holland szabályozás is a prostituáltak egy részének „láthatatlanná” válását idézte elı, ugyanúgy, mint a svéd megoldásnál, miközben a kétféle megközelítés gyökeresen különbözik egymástól. Hollandiában nem emelkedett a regisztrált prostituáltak száma, mivel egy részük nem kívánja regisztráltatni magát, egy másik részük pedig nem tudja, mert nem jogosult arra (például az elıírt életkornál fiatalabb, rendszeres kábítószer használó, illegális bevándorló, stb.). Mivel a szexmunkások igyekeznek elkerülni a büntetést, és valamilyen nyilvántartásba vételt, így még nehezebbé válik a velük való kapcsolattartás a segítık számára. A világgazdaságban jelentkezı válság elérte a szexipart, és Hollandiát is. Amszterdam piros lámpás negyedében a forgalom 2008-ban – a híradások szerint (Akciós 2009, A holland 2009, Lukács 2009) – 30-40 %-kal esett vissza. Emiatt egyre többen kínálták szolgáltatásaikat akciós áron, és mindazok, akik nem tudták fizetni a kirakatok bérleti díját, az adót, stb., kénytelenek voltak az utcán folytatni tevékenységüket. A válság következményeként tehát megnıtt az utcai prostituáltak száma.
93
A holland hatóságok becslése szerint Amszterdamban 7500 prostituált van, ebbıl 2000 a kirakati prostituált száma, az éves forgalom 600 millió euróra tehetı. Ebbıl azonban nagyon kevés forgalmi és személyi jövedelemadó kerül a város büdzséjébe. (Németh 2011)
94
2008 elsı negyedévében az Amszterdam piros lámpás negyedében található 900 szexkirakatból 350-et bezárattak a hatóságok. (Se cannabis 2008)
144 Nem állítható azonban az, hogy az utcai prostitúció növekedésével csökkent volna a kirakati prostitúció. Utánpótlás bıven akad. Jórészt nem önszántukból érkeznek ide jórészt illegálisan a lányok és nık, akiknek a fele magyar, szabolcsi roma. (Lukács 2009, Juhász 2010, Marie-Rose 2010) Nem véletlen, hogy Amszterdam vigalmi negyedének egyik utcáját „átkeresztelték” Nyíregyháza utcára, hiszen az ott dolgozó prostituáltak 20-25 %-a magyar. (WikiLeaks 2011) Természetes következmény, hogy a magyar futtatók egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek ebben a negyedben. A városi rendırségen az emberkereskedelemmel foglalkozó osztály ügyeinek 80-90 %-a magyar vonatkozású. Amíg 2006-ban 13 magyar nı fordult az amszterdami rendırséghez, hogy emberrablók tartják ıket fogva (és ezzel a számmal a „nemzetbeliek listáján” a 9. helyen álltunk), addig 2008-ban már 45 magyar nı tette ezt (és ezzel az országok közötti listán a 4. helyre kerültünk).95 Az illegális gazdaság alakulásáról, helyzetérıl 2005-ben tett közzé egy tanulmányt a svéd statisztikai hivatal. (The Illegal 2005) A tanulmány a 2001-es évre vonatkozó becsült adatokat tartalmazza, hangsúlyozva, hogy nagyon nehéz megfelelı adatokhoz jutni. Idınként az 1997-ben közzétett (valójában 1995-ös) adatokra is utalást tesz a tanulmány.96 Az illegális tevékenységek között vizsgálták a kábítószereket, a prostitúciót és emberkereskedelmet, a munkaközvetítı ügynökségek illegális tevékenységét, a lopást és orgazdaságot, valamint az egyéb tevékenységeket. A teljes illegális szektor becsült bevétele 5 milliárd holland forint volt 1995-ben, ami a GDP kevesebb mint egy százalékát tette ki. Ez az arány lényegében 2001-re sem változott. Abban az évben az illegális tevékenységek összes bevételét 3,3 milliárd euróra becsülték, ami a 429 milliárd eurós teljes GDP-nek 0,8 %-a. Az illegális szektor legnagyobb részét a kábítószerek teszik ki, a maguk közel 2 milliárd eurós, azaz 59 %-os részesedésükkel. A prostitúció részaránya „csak” 14 %, de nagyságban megelızi ıt a munkaerı-közvetítı szektor illegális tevékenysége a maga majdnem 15 %-os értékével. Jogos lehet a kérdés: miért vizsgálták az illegális gazdaságnál a prostitúciót, miközben ez a tevékenység legális Hollandiában? Az anyag három okot említ meg. Egyrészt nehéz a gya95
Az USA budapesti nagykövetsége 2010-ben jelentést készített a magyarországi emberkereskedelemrıl. Ebben megállapították, hogy az országunkban zajló emberkereskedelmet kis családi vállalkozások mőködtetik, és a legfontosabb célországok között Svédország is szerepel. (WikiLeaks 2010) 96
Sajnos olyan adatsorok nem állnak rendelkezésre, mint Svédország, vagy éppen hazánk esetében.
145 korlatban elkülöníteni a legális és illegális prostitúciót. Ezzel is egyértelmően látszik, hogy a prostitúció legalizálása nem szünteti meg annak illegális formáját. Másrészt nem tartják egyértelmőnek, hogy mennyire figyelhetı meg a prostitúció a statisztika számára. És végül, szeretnék a nemzetközi összehasonlíthatóságot is biztosítani, mivel a legtöbb európai országban a prostitúció nem legális. A tanulmány szerint a prostitúció legalizálása, a bordélyok létesítési tilalmának feloldása következtében a prostitúció két részre szakadt. Egyfelıl léteznek a regisztrált klubok és bordélyok, amelyek többé-kevésbé betartják a törvényi szabályozást. Másfelıl pedig vannak az illegális prostituáltak: az utcán, a lakásokban dolgozó prostituáltak, az escort és a „telefonos” (call girls) prostituáltak. A nem legálisan „dolgozó szexmunkások” még inkább ki vannak téve a bőnözıi körnek, mint a többiek. A prostituáltak számát 20-30 ezerre teszik. A 2000-ben érvénybe lépett változások hatását az idı rövidsége miatt még nem tudta a tanulmány felmérni. A statisztikai hivatal a szexipari munkakörülményeket vizsgáló alapítvány tanulmányát használta fel. E szerint 11.000 prostituált dolgozik naponta97, és az éves náluk maradó becsült bevételük 240-410 milliárd eurót tett ki 2001-ben. Hasonló mértékő volt az az összeg, amely a lányok „managereinek” jutott. A különbözı területekre vonatkozó megoszlásukat az alábbi ábra szemlélteti.
97
Különbözı tanulmányok alapján a kiinduló feltételezés az volt, hogy a prostituáltak összlétszáma 25 ezer fı, amelybıl 8.500 fıt jelentenek a kirakati, az utcai, a klubokban és a magánlakásokban „dolgozó” prostituáltak. Így 18.500 „örömlány”, mint escort és call girls-ként tevékenykedne. Mivel ez a szám – a statisztikai hivatal szerint – a realitásokhoz képest magas, ezért kisebb értékkel való figyelembe vételét látják indokoltnak, és csak 20 ezer prostituálttal számolnak. E mellett úgy vélik, hogy az escort és call girl csoportba tartozók csak 4 napot dolgoznak egy héten, így náluk napi 6.600 fıt, a többi csoportban pedig összesen kb. 6.000 fıt vesznek figyelembe.
146 22. ábra: Prostituáltak számának és a prostitúciós árbevételnek megoszlása a különbözı típusoknál
Forrás: (The Illegal 2005) alapján saját szerkesztés
A grafikonokból három fontos következtetés vonható le: − Amíg a prostituáltak számát vizsgálva az escort és call girls csoport a legnagyobb, addig a bevételnél megelızi ıket a „szolgáltatásukat” klubokban és magán lakásokban kínálóké. − A kirakati prostitúció aránya – mindkét szempont szerint – nem olyan jelentıs (a többihez viszonyítva), miközben az emberek Hollandia szexiparát Amszterdam piros lámpás negyedében az ablakok mögött testüket áruló lányokkal azonosítják. − Az utcai prostitúció aránya – az egyéb típusokhoz képest – elhanyagolható, annak ellenére is, hogy az általános gazdasági válság hatására számuk megnıtt. A holland statisztika tehát kb. 240-410 (átlagosan 330) milliárd euróra teszi a GDP-bıl a prostitúció „bruttó forgalmát” mind az „örömlányoknál”, mind a „managereiknél”, vagyis összesen 660 milliárd euróval számolnak. Figyelembe véve az export, az import, a kibocsátás, a közbeesı fogyasztás értékeit, végül is a prostitúció 460 milliárd euróval járul hozzá évente a GDP értékéhez. Így 2001-ben részesedése a GDP-bıl 0,1 % volt. Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Hollandiában a prostitúció a XX. század elsı évtizedétıl legális, míg a bordélyházak 2000 óta mőködhetnek engedéllyel. A szektor „hivatalos” (statisztikában szereplı) mértéke (akár a prostituáltak számát, akár a lakossághoz mért arányát vizsgáljuk, akár a prostitúcióból származó bevételt, akár ennek az illegális szektoron vagy éppen a GDP-n belüli arányát nézzük) nem akkora, mint amekkorára a különbözı tanulmányok becsülik.
147 A kirakati és fıleg az utcai prostitúció mértéke, aránya a többi típushoz képest nem olyan jelentıs. A prostitúció teljes legalizálása nem váltotta be a hozzá főzött reményeket: nem lett könnyebben kezelhetıvé, nem tőnt el az illegális rész, nem lett önként vállalt munka és nem sikerült a szervezett bőnözéstıl megszabadítani. A prostitúció „láthatatlan” szegmense megnıtt, amely nagyobb kiszolgáltatottsággal is jár együtt.
6.5. Kábítószerfogyasztás Hollandiában A holland drogpolitika alapelve az, hogy a „drogmentes társadalom” létrejötte illúzió, ezért az államnak ún. ártalomcsökkentı drogpolitikát kell folytatnia. A droghasználatot inkább egészségügyi, mint büntetıjogi kérdésként kell kezelni. Az ún. Ópium-törvényt 1919-ben fogadták el Hollandiában.98 A szabályozás keretében betiltották az ópium nem gyógyászati célra történı használatát. A kender 1953-ig legális szer volt, akkor került a tiltott anyagok listájára. A 60-as évek társadalmi-kulturális mozgalmai következtében az országban is terjedt a marihuána-fogyasztás, miközben új drogok (amfetamin, LSD, heroin) jelentek meg a fiatalok körében. Az 1969-ben állami illetve civil kezdeményezésre létrehozott bizottságok egyaránt azt javasolták, hogy különítsék el a könnyő és a kemény drogokat, valamint a droghasználatot a drogkereskedelemtıl. Ezek az 1976-os Módosított Ópium Törvénybe kerültek be. A kemény drogot fogyasztók ellátási rendszere nagyon kiterjedt és igen fejlett. Beletartoznak a felvilágosítással és tájékoztatással kapcsolatos konzultációs központok, a metadon programok, a társadalomba való visszailleszkedést segítı szolgáltatások, valamint a bentlakásos rehabilitációs intézetek. A könnyő drogok közé a vadkender (kannabisz) származékai, a hasis és a marihuána tartozik. Az ún. coffee shopok (speciális kávéházak) a 70-es évektıl kisebb mennyiségben áru98
A történeti áttekintéshez felhasználtam egy holland weblapon, illetve a Kendermag Egyesület honlapján megjelent cikket (Tiltás, év nélkül), amely Leuw, E. – Marshall, H.: Between Prohibition and Legalization. The Dutch Experiment in Drug Policy (Kugler Publications, Amsterdam-New York, 1994.) tanulmányát jelöli meg forrásként. Ez a tanulmány a http://books.google.hu/books?id=2mAVkStNG5EC& printsec=frontcover&dq=Edward+Leuw+and+Haen+Marshall&source=bl&ots=846-VjkOE8&sig=q4N8z WhgOogFbYCkejcgrwho3 Hk&hl=hu&ei= GOfRS56wOeSdONWpodwO&sa=X&oi=book_result&ct= result&resnum=1&ved= 0CAgQ6AEwAA#v=onepage&q&f=false cím alatt megtalálható.
148 síthatták az utóbbit. 1994 októberében bevezették az ún. AHOJ-G kritérium-rendszert a kávéházak könnyő drogok forgalmazására vonatkozó szabályozására. Az egyes betők jelentése az alábbi: A = No Advertising (Tilos a reklámozás) H = No Harddrugs (Tilos a kemény drogok behozatala) O = No Overlast (Tilos a környék lakosságának zavarása) J = No Youth (Tilos a 18 éven aluliak kiszolgálása) G = No Big Quantities (Tilos nagyobb – 5 gr-nál több – mennyiség eladása egy személynek és tilos napi 500 gr-nál nagyobb mennyiség tárolása) „Hollandiában a büntetıjogot, ügyészi eljárást és rendırségi eljárást az ún. célszerőségi elv irányítja, a kábítószer-használattal kapcsolatos jogi megközelítést pedig az Ügyészi Testület Általános Irányelvei tartalmazzák. A közhiedelemmel ellentétben az Ópium Törvény szerint mindenfajta kábítószer birtoklása büntetendı. A törvény 11. cikkének (5) bekezdése, amelyet az Ügyészi Testület 1996-ban kelt magyarázó Általános Irányelvei értelmeztek, azt írja elı, hogy semmilyen büntetési tételt ne szabjanak ki abban az esetben, ha az elkövetı birtokában lévı marihuána vagy hasis mennyisége nem haladta meg az 5 grammot. … A kormány jelenleg egy olyan terv elfogadásáról tárgyal, amely visszatartja az embereket a kannabisz fogyasztásáról Hollandiában.” (Kábítószer-használat 2005: 25) Az elmúlt években több, igazán jelentıs változást vezettek be a kábítószerhasználat területén. 2008 március elején az igazságügy-miniszter bejelentette, hogy betiltják a kannabiszmag, illetve ennek otthoni termesztéséhez szükséges kellékek árusítását. (Se cannabis 2008) A kormány 2010-ben azzal a tervvel állt elı, hogy a marihuánát árusító kávézókat (a coffee shop-okat) zártkörő, legfeljebb 1500 tagot számláló klubokká alakítják át, ahová csak a helyieket (azaz holland állampolgárokat) engedhetnének be. A rendszert elıbb az ország déli részében (ahol a határok közelsége miatt német, belga és francia drogfogyasztóktól szenvednek a helyi lakosok) vezetnék be, majd kiterjesztenék Amszterdamra is. (İsztıl 2011) „A kormány szeretné, ha a coffee shopok megint ugyanazt a funkciót töltenék be az emberek életében, mint régen: a környéken élık szívhassanak marihuánát ezeken a helyeken, ne a turizmusról, a bőnözésrıl és a drogkereskedelemrıl szóljanak.” (Vass 2010: oldalszám nélkül)
149 20. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Hollandiában Megnevezés
Személyes használatra vagy kereskedelmi célra való birtoklás < 5 gr
Kannabisz
Heroin és Kokain
5 – 30 gr
30 – l000 gr
1000 – 5000 gr
5000 – 25000 gr
2200-4500 € 6 hónapig terjeNincs 2,30-4,60 € pénzbüntetés, dı szabadság23-68 € bőnvápénzbüntetés vagy 2 hét sza- vesztés és 11300 pénzbüntedi eljágrammonbadságvesztés €-ig terjedı tés rás ként kilogrammonpénzbüntetés ként A rendırség nem nyomoz a személyes használat céljából történı birtoklás eseteiben, amelyet bizonyos körülmények között „tolerál” a coffee shopokban. < 2 gr
15 – 300 gr
a rendırség felfüggeszti az eljárást, de a priusz megtartása mellett lefoglalja a kábítószert.
6-18 hónapig terjedı szabadságvesztés
< 300 gr 18 hónaptól 4 évig terjedı szabadságvesztés
Forrás: (Kábítószer-használat 2005: 39 és 43) alapján saját szerkesztés
A csekély mennyiséget meghaladó, de a 30 grammot el nem érı kannabisz árusítása esetén a dealer 1 hónap szabadságvesztésre és/vagy 2300 Eurós pénzbüntetésre ítélhetı. Keménydrogok esetén 1 évig terjedı szabadságvesztés és/vagy 4500 Eurós pénzbüntetés, jelentıs mennyiség esetében 8 évig terjedı szabadságvesztés szabható ki. Visszaesı bőnelkövetı esetén a büntetés egyharmaddal súlyosbítható. Keménydrogok kereskedelme esetén a törvény 12-16 évig terjedı szabadságvesztéssel való büntetést helyez kilátásba. A drogkereskedelem vádjában bőnösnek talált drogfüggıket nem börtönökben, hanem speciális kezelıintézetekben (Strafrechtelijke Opvang Verslaafden) helyezik el. Kannabisz kereskedelme esetén a maximális büntetés 4 év szabadságvesztés és/vagy 45000 Eurós pénzbírság.99 A holland statisztikai hivatal szerint az illegális szektor legnagyobb tételét a kábítószerek teszik ki. Ezen belül is kiemelt szerep jut a heroinnak és a kokainnak, az ecstasy-nak, valamint a kannabisznak. A rendszeresen fogyasztók száma minden kábítószer esetében jelentıs – közel kétszeres – növekedést mutat 1997 és 2001 között. Egyedül a problémás
99
A Drogriporter.hu weboldalon közzétettek alapján.
150 kábítószer-használók számában nincs változás. Mindez az alábbi táblázatban is jól megfigyelhetı. 21. táblázat: Kábítószer-fogyasztók száma Hollandiában Rendszeres kábítószer-használók száma (fı)
1997
2001
Problémás kábítószer-használók száma
28.000
28.000
Kokainfogyasztók száma
26.000
54.000
Ecstasyfogyasztók száma
34.000
67.000
Amfetamint használók száma
18.000
30.000
Megjegyzés: Az ecstasy-fogyasztók és az amfetamint használók valamilyen mértékben átfedik egymást. Forrás: (The Illegal 2005) adatai alapján saját szerkesztés
2001-ben a kábítószerek hozzáadott értékét 1960 millió euróra becsülték. Ennek közel 45 %-át a heroin és a kokain, míg majdnem 40 %-át a kannabisz tette ki. A fennmaradt 15 % körüli arány az ecstasy-ra és az amfetaminra (azaz a szintetikus úton elıállított drogokra) jutott. A drogokból származó részesedés a GDP majdnem fél százalékát jelentette 2001ben. Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Hollandiában is az illegális szektor legnagyobb részét a drogból származó bevétel teszi ki, de mértéke – a hivatalos statisztikai adatok alapján – nem annyira jelentıs (0,5 % alatt marad). Bár az országot úgy tartják nyilván, mint ahol legális a könnyő drogok (a marihuána és a hasis) fogyasztása, ez valójában nem így van. Mindenfajta kábítószer birtoklása büntetendı, csak éppen e két drog-fajta esetében a személyes használatú mennyiségnél eltekintenek a büntetéstıl. A drogfogyasztás emelkedett 1997-2001 között, hiszen minden kábítószernél a rendszeres fogyasztók száma megkétszerezıdött. A kormány az engedékeny drogpolitika meghagyása és a droghoz kapcsolódó egészségügyi rendszer fejlesztése mellett megpróbál lépéseket tenni a kábítószerfogyasztás visszaszorítása érdekében.
151 6.6. Prostitúció Magyarországon Mivel a prostitúció hazai szabályozásáról külön fejezet szólt, ezért ebben a részben csak emlékeztetünk arra, hogy az 1999. évi törvényi változás azt jelentette, hogy számos feltétel megtartása mellett, lényegében megengedetté vált az egyéni keretek között őzött prostitúció. Ám azt is tudjuk az azóta eltelt több mint 10 év tapasztalatai alapján, hogy a prostitúció szabályozása hazánkban egyáltalán nem megoldott. Ebben a fejezetben – az országtanulmányok felépítésének megfelelıen – a Központi Statisztikai Hivatalnál fellelhetı adatok alapján – a hazai helyzetet a hivatalos statisztikai tükrében szeretnénk bemutatni. A KSH által a prostitúcióra közzétett adatoknál két adatsort használhatunk. Egyrészt van egy részletes, de csak 5 évet átfogó adattáblázat. Másrészt van egy, csak a háztartások fogyasztására vonatkozó, de 1995-ig visszavezetett hosszú idısor. Ugyanakkor létezik egyetlen évre, 2002-re számított nagyon részletes adattábla is. A 2000-2004. közötti idıszakot átfogó táblázat részben a KSH egyik tanulmányában [KSH, 2006 36. old.] és részben, jobban kibontva a KSH által (az akkor még) Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének küldött válaszlevélben (KSH válaszlevél 2006) található. 22. táblázat: A prostitúció jelentısége hazánkban
Megnevezés 2000. év 2001. év 2002. év 2003. év 2004. év
Bruttó kibocsátás értékébıl az illegális tea prostitúvékenység érció értéke téke (mFt) (mFt) 164 668 108 211 205 674 126 055 246 147 131 698 267 211 131 626 303 840 150 684
Bruttó hozzáadott értékbıl az illegális tea prostitúvékenység értéció értéke ke (mFt) (mFt) 107 456 82 647 133 178 97 290 161 533 99 459 178 508 94 220 199 232 106 139
Forrás: (KSH 2006) és (KSH válaszlevél 2006)
A táblázatból látható, hogy az öt évet átfogó periódus alatt a bruttó kibocsátást vizsgálva a prostitúció nagysága 108 milliárd Ft-ról 150 MdFt fölé, azaz közel másfélszeresére nıtt. A bruttó hozzáadott értéket elemezve, a növekedés ennél kisebb mértékő, hiszen a 2000-ben mért 83 MdFt-os nagyság 2004-ben „csak” 106 milliárd forintra, azaz alig 30 %-kal emel-
152 kedett. Az eltérı növekedés oka, hogy a prostitúció értéke a folyó termelı felhasználásnál nagyon gyorsan, 15 MdFt-ról 31 MdFt-ra nıtt. Ezen idıszak alatt a prostitúcióból származó export 28 MdFt-ról 47 MdFt-ra, az import 10 MdFt-ról majdnem 14 MdFt-ra bıvült. Ez azt jelentette, hogy a 2000-es ével elején a prostitúció nettó exportja végig jelentıs pozitívumot mutatott. A bruttó kibocsátásnál az illegális tevékenységek aránya 0,56 %-ról 0,72 %-ra nıtt, miközben a prostitúció részesedése gyakorlatilag végig változatlanul 0,37 % maradt. Vagyis az illegális szféra arányának növekedése a kábítószereknek (a prostitúció és a vizsgált nemzetgazdasági mutatók bıvülésénél gyorsabb ütemő emelkedésének) tudható be, amelyek részaránya 0,19 %-ról megkétszerezıdött, és 2003-ban, illetve 2004-ben meghaladta a prostitúció arányát. A bruttó hozzáadott termékbıl az illegális szektor részesedése 2000 és 2004 között növekedést mutatott. Részarányuk 0,94 %-ról 1,12 %-ra nıtt. Ezen belül a prostitúció értéke 0,72 %-ról 0,60 %-ra csökkent, miközben a kábítószereknél a részarány 0,22 %-ról 0,52 %-ra emelkedett. A háztartások fogyasztási kiadásait vizsgálva egy hosszabb idısor is összeállítható, amely megerısíti a prostitúció nagyságának növekedésére vonatkozó megállapításunkat, ugyanis annak értéke – a 2003-as és 2009-es évek kivételével – folyamatos növekedést mutat. Ezt a következı ábra szemlélteti. 23. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció nagysága (MFt-ban)
Forrás: KSH adatsoraiból saját szerkesztés
Látható, hogy a fogyasztási kiadásokból a szexuális szolgáltatásokra költött összeg 14 év alatt több mint 2-szeresére, az 1995-ös 70 milliárd forintról 2009-re közel 160 milliárdra emelkedett.
153 A háztartások fogyasztásából a prostitúció részarányát vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy annak értéke az 1995. évi 2,15 %-ról 2009-re 1,14 %-ra esett viszsza. Ez azzal magyarázható, hogy ugyanezen idıszak alatt a fogyasztási kiadások értéke a statisztikai adatok szerint 4,1-szeresére nıtt, szemben a prostitúció nagyságának megkétszerezıdésével. 24. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció részaránya (%-ban)
Forrás: KSH adatsoriból saját szerkesztés
Amennyiben a pénzben mért értékeket és a %-os részesedéseket egy közös ábrába helyezzük el, nagyon szépen kirajzolódik a két ellentétes tendencia: a prostitúció Ft-ban mért nagyságának növekedése, és részarányának gyors visszaesése. 25. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a prostitúció nagysága és részaránya
Forrás: KSH adatsoriból saját szerkesztés
A KSH 2002-re vonatkozóan részletes adatokkal (GNI 2009) szolgált a szexuális szolgáltatások tekintetében. Ebbıl kiderült, hogy a prostitúcióból származó becsült fogyasztásból a legnagyobb részt – 29 %-ot – a „nem szokványos” szolgáltatások tettek ki. Sajnos, a KSH
154 nem magyarázta meg, hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe. Hasonlóképpen nem tudható, mit takar az „üzletkötés” kategóriája sem. Az is kiderült az adatokból, hogy a KSH „prostitúció” címszó alá sorolt mindenféle szexuális munkát, olyanokat is, amelyeknél nincs testi érintkezés (például szex- és pornófilmek, -fényképek, stb.), vagy amelyeknél a testi kapcsolat nem feltétlenül jön létre (például társas ünnepségekre hívott „hölgyek”, vagy peep-show esetében.) A statisztikusok védelmében azonban el kell mondani, hogy az Eurostat az összehasonlíthatóság érdekében ajánlásában 10 kategóriát állított fel a prostitúciónál. (A szexmunkások 2009) Két probléma van ezzel. Egyrészt a KSH nem adta meg ezek pontos definícióját. Másrészt a többi ország, akik becsülnek ilyen adatokat, még nem követik ezt a tipizálási gyakorlatot. 26. ábra: A prostitúcióból származó fogyasztás megoszlása 2002-ben Magyarországon
Forrás: (GNI 2009) alapján saját szerkesztés
Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Hazánkban az egyéni prostitúció 1999 óta legális. Ám a tényleges mőködéshez szükséges feltételek (türelmi zóna kijelölése, egyéni vállalkozói igazolvány, egészségügyi könyv) hiányoznak. Az illegális szektoron belül a nagyobb részt a prostitúció teszi ki, szemben Svédországgal és Hollandiával, amely országokban a drogból származó bevételek meghaladják a prostitúció mértékét.
155 Amíg a prostitúcióra költött összeg, vagy annak hozzájárulása a gazdaság egészéhez gyorsan nıtt 1995 óta, addig részesedése szinte minden tekintetben csökkenı, és a háztartások fogyasztásánál 1 % körüli értékre tehetı. A prostitúció problémaköre minden fél szerint megoldatlan és sürgıs változtatásra szorul.
6.7. Kábítószerfogyasztás Magyarországon Hazánkban a 90-es évekre tehetı a kábítószer-fogyasztás növekedésének beindulása, amikor megjelentek a klasszikusnak számítható drogok az országban. (Frech 2009) A kábítószerek szabályozásával kapcsolatos alapelv – a svéd megoldáshoz hasonlóan – a „drogmentes társadalom” kitőzése volt és maradt is. A Büntetı Törvénykönyv (továbbiakban: Btk.) 1993-ban elkülönítette a kábítószer-kereskedıket és a drog-használókat. Öt évvel késıbb jelentıs szigorítás következett be a szabályozásban. Mivel az azt követı években sem csökkent az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztók száma, viszont tovább nıtt a kábítószeres bőnözés, így 2003-ban újabb változásokat vezettek be a Btk.-ban. A módosítások következtében a Btk. négy különálló tényállást alkalmaz: a beszerzıkre, a forgalmazókra, a kábítószerfüggıkre és a kiskorúakra vonatkozóan. Azonban nem tesz különbséget a kábítószerek egészségkárosító hatása szerint. A kábítószer fogalmát nem határozza meg önállóan a magyar szabályozás, részben az 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény, részben az 1971-ben aláírt egyezmény hivatalos fordítására utalva. A csekély és jelentıs mennyiség fogalmát a kábítószerek tiszta hatóanyagtartalmának tömegében határozza meg a törvény. A kábítószer-függıség megállapításának szakértıi állásfoglaláson kell alapulnia. A magyar kábítószer-ellenes politika fı pilléreit a megelızés, a kezelés és a társadalomba való visszailleszkedés elısegítése, a kockázat csökkentése és a kínálat visszafogása, valamint a nemzetközi együttmőködés jelenti.
156 23. táblázat: Kábítószer mennyisége és a kapcsolódó büntetés mértéke Magyarországon
Kábítószer Amfetamin
Személyes használat céljából történı birtoklásnál Csekély mennyi- Jelentıs menység esetén nyiség esetén < 0,5 gr
Kereskedelemnél, eladásnál, birtoklásnál Csekély menyJelentıs menynyiség esetén nyiség esetén < 0,5 gr
Heroin
< 0,6 gr
< 0,6 gr
Kokain
< 2 gr
< 2 gr
LSD Extasy hatóanyagú tabletták Marihuána, hasis Metadon
< 1 mg
Kábítószerek
A csekély mennyiség 20-szorosa
< 1 gr < 1 gr
< 1 mg
A csekély mennyiség 20-szorosa
< 1 gr < 1 gr
< 1 gr < 1 gr 2 évig terjedı 5-15 évig terjeszabadságvesz5-10 évig terje2 évig terjedı dı vagy élettés, de az elkövedı szabadságszabadságveszfogytig tartó tı nem büntethevesztés tés szabadságvesztı, ha az elteretés lésben részt vesz. Függıkre kisebb büntetési tételek vonatkoznak. Forrás: (Kábítószer-használat 2005: 40) alapján saját szerkesztés
A Nemzeti Drogmegelızési Intézet 2009-ben egy vaskos tanulmánykötetet (Felvinczi – Nyírády 2009) adott ki, amely a magyarországi drogfogyasztással kapcsolatos, különbözı oldalról és vizsgálati szempontból megközelített kutatási anyagok eredményeit tartalmazta. A különbözı megkérdezések, vizsgálatok egyértelmően mutatják (Paksi 2009), hogy a kétezres
években
növekedett
a
társadalom
drogérintettsége.
A
tiltott
drogok
életprevalencia-értéke100 a 18-53 éves népesség körében 2001-ben 7,5 % volt, 2003-ban már 11,1 % és 2007-ben 11,2 %. E növekedés elsısorban a hazánkban legnépszerőbb marihuána fogyasztásának folyamatos emelkedésébıl adódott. 2001-2003 között a népszerőségi lista 2. és 3. helyén álló ecstasy és amfetamin esetében is növekedés mutatható ki. 100
A drogfogyasztás életprevalencia-értéke azok arányát mutatja, akik életük során fogyasztottak már valaha valamilyen drogot.
157 Igaz, 2003-2007 között mindkét kábítószer esetében némileg csökkent az életprevalenciaérték. A 4. legnépszerőbb LSD-nél, 2001 és 2007 között csökkent ez az érték, míg az 5. helyen álló kokainnál semmi változás nem történt. A felnıtt népességnél az elsı droghasználat idıpontjában az idıszak egészében nem mutatható ki lényegi eltérés, maradt a 20 év körüli érték. A középiskolások körében egyrészt az elsı kipróbálás éve csökkent a 2000-es években, másrészt a kannabisz-származékok fogyasztása meghatározó és növekvı maradt. A kábítószer visszaéléssel kapcsolatos bőncselekmények 2007-ben az ezredforduló adataihoz képest növekedést mutatnak, akár az ismertté vált bőncselekmények számát, akár az ismertté vált elkövetık számát vizsgáljuk. (Frech 2009) A problémás kábítószer-használók száma 2005-ben meghaladta a 24 ezer fıt, vagyis 3,48 fı volt az ezer fıre vetített érték. 2007-ben több mint 4 ezer kábítószeres jelent meg kezelésen, akik 65 %-a elıször vett részt ilyen vizsgálaton. A kábítószerrel kapcsolatos halálozások száma az elmúlt években stagnált.(EMCDDA honlap 2010) A KSH adatsorait elemezve megállapíthatjuk, hogy a kábítószerek nagysága és részaránya minden elemet vizsgálva növekedést mutat. 2000 és 2004 között, alig öt év alatt a bruttó kibocsátáshoz való hozzájárulás mértéke 56,5 MdFt-ról közel megháromszorozódott (153,2 milliárd forintra nıtt). Részesedése pedig megkétszerezıdött (0,19 %-ról 0,36 %-ig emelkedett). Ugyanezen idıszak alatt a bruttó hozzáadott érték tekintetében még nagyobb növekedést tapasztalhatunk, hiszen a kábítószerek értéke 24,8 MdFt-ról 93,1 milliárd Ft-ra bıvült. Részaránya 0,2 %-ról fél százalék fölé nıtt. A hosszabb idıszakra, 1995-2009 közötti évekre rendelkezésre álló adatok szerint a háztartások fogyasztási kiadásaiban a drogok nagyságrendje kirívóan magas, több, mint hét és félszeres növekedést mutat, mivel 21 milliárd forintról közel 160 MdFt-ra nıtt, amelyet az alábbi ábra tükröz.
158 27. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog nagysága (MFt-ban)
Forrás: KSH adatsoraiból saját szerkesztés
2009 volt az elsı év, amikor a háztartások drogokra fordított kiadásai meghaladták a prostitúcióra fordított kiadásokat. A kábítószerek részesedése a háztartások fogyasztásából az 1995. évi 0,65 %-ról kisebb – az ezredfordulóra esı – visszaesések mellett 2009-re „szép csendesen” több, mint 1 %-ra (pontosabban 1,15 %-ra) nıtt. 28. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog részaránya (%-ban)
Forrás: KSH adatsoraiból saját szerkesztés
Ha a háztartások fogyasztási kiadásaiból a drogokra fordított értékének, illetve annak részesedésének alakulását közös ábrán mutatjuk be, láthatjuk, hogy a két adatsor párhuzamosan alakult 1995-tıl napjainkig.
159 29. ábra: Háztartások végsı fogyasztási kiadásaiból a drog nagysága és részaránya
Forrás: KSH adatsoraiból saját szerkesztés
A KSH a 2002-es évre vonatkozóan részletes adatokat közölt (GNI 2009) a magyar drogpiacról. Megállapította, hogy kb. 200 ezer fıre tehetı a kábítószer-fogyasztók száma, amelybıl 10 %-ot tesznek ki azok, akik ragasztókból, festékhígítókból és gyógyszerekbıl keverik ki maguknak a narkotikumot. Mivel ezen termékek a nemzetgazdasági mutatóknál már elszámolásra kerültek, így a kábítószer-piac elemzésénél nem veszik figyelembe. A fennmaradt „mintegy 180 ezres kábítószer-fogyasztó közel fele tablettákat fogyaszt (LSD, SPEED, Ecstasy, Amphetamin), egyötöde marihuánát és egyötöde heroint. Viszonylag csekély a hasist, meszkalint és kokaint fogyasztók köre.” (GNI 2009: 318) A kábítószer-fogyasztásból illetve az ebbıl származó jövedelmekbıl is ezek narkotikumok jelentik a legnagyobb részt, amit a következı táblázat mutat.
160 24. táblázat: Kábítószer-jövedelmek és –fogyasztás becsült értékei 2002-ben (millió Ftban) Fogyasztás
Hozzáadott érték
Kibocsátás
LSD
1 519
1 354
1 739
SPEED
2 866
2 253
3706
Amphetamin
11 825
6 203
17 446
Ecstasy
19 377
16 215
22 539
Tabletták összesen
35 587
26 025
45 430
Marihuána
14 035
28 296
44 388
645
321
969
Heroin
8 666
3 287
14 762
Egyéb drogok
6 328
4 145
8 901
Mindösszesen
65 261
62 074
114 450
Kábítószerfajta
Hasis
Forrás: (GNI 2009: 319-320) alapján saját összeállítás
Az adatok és anyagok elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetık: Hazánkban a kábítószer-probléma az1990-es évek óta erısödött fel. A Btk. szabályozása részben a szigorítás, részben a tényállások elkülönítése irányába ment, megtartva azt az alapelvet, hogy a drogtól minél inkább mentes legyen a társadalom. Ennek ellenére a 2000-es években az életprevalencia-értéket, az elsı kipróbálás évét, a drogfogyasztók számát, a droggal kapcsolatos bőncselekményeket vizsgálva rosszabb lett a droghelyzet az országban. A kábítószerrel kapcsolatos jövedelmek folyamatos növekedést mutatnak, és ma már a háztartási kiadásokból 1 % körüli értéket tesznek ki. Mégis a droggal kapcsolatos jövedelmek, kiadások 2009-ig elmaradtak a prostitúcióhoz köthetı értékekhez. A legnépszerőbb kábítószerek hazánkban: a marihuána, az ecstasy, az amphetamin és a heroin.
161 6.8. Az ország-tanulmányokból levonható következtetések A svéd, holland és magyar adatok, tapasztalatok elemzése alapján több következtetés is levonható, illetve hipotéziseink elfogadásra kerülhetnek, vagy éppen el kell vetnünk azokat. Nézzük Svédország helyzetét! Az országban az elmúlt tizenegynéhány évben mind a prostitúció, mind a kábítószer területén a bevételek gyakorlatilag változatlanok maradtak. Ezt lehet kudarcként értékelni: nem sikerült még jobban visszaszorítani a prostitúciót és a drogfogyasztást. De lehet eredményként is értékelni: míg számos országban mindkét terület növekedést mutatott, addig a svédországi helyzet legalább nem rosszabbodott. Nem állítható, hogy a prostitúció problémája megoldódott volna, illetve a prostitúció eltőnt volna, de a társadalom számára a látható területen (az utcai prostitúciónál) látványos eredmény mutatható ki. Igaz, a láthatatlan prostitúciónál növekedés érzékelhetı, amely a kiszolgáltatottság emelkedésével is együtt járt. (Ám ugyanez a helyzet Hollandia esetében is, azzal a különbséggel, hogy a látható prostitúció is nıtt.) A svéd megoldást – mint említettem – több ország is (különbözı módon ugyan, de) a gyakorlatában alkalmazza, és újabb országok gondolkodnak a bevezetésén. Ezt mindenképpen sikernek kell elkönyvelni. Az biztos, hogy prostitúció- és drogmentes társadalom állapotának elérése könnyebben megvalósítható cél egy olyan országban, amelyben az ilyen irányú szabályozás bevezetése elıtt sem volt jelentıs e két szektor aránya. Kétségtelenül el kell fogadnunk, hogy sem a prostitúciót, sem a drogfogyasztást megszüntetni nem lehet, ám kezelhetıvé és a társadalom számára kevéssé érzékelhetı lehet tenni, egyben elérhetı, hogy az elınyök meghaladják a hátrányokat. Mindehhez az szükséges, hogy a társadalom többsége elfogadja és támogassa a „prostitúció és drog nélküli társadalom” alapelvét, és sem a politika, sem a média ne kérdıjelezze meg ennek szükségességét. Hollandiát értékelve megállapítható, a prostitúció, illetve a kábítószer liberális szabályozása azon az elven alapul, hogy ha már megszüntetni nem lehet ezeket, akkor meg kell próbálni láthatóbbá és ezáltal kezelhetıbbé tenni, így talán az illegális rész eltőnik, és a
162 szervezett bőnözés befolyásától megszabadul. Az elvek jók, de a gyakorlatban ezekbıl alig valósult meg valami, miközben a problémák sokasodnak. Úgy tőnik tehát, Hollandiában nem voltak sikeresek ezek a próbálkozások. Nem véletlen, hogy mindkét területen változásokat, korlátozásokat terveznek a szabályozásban, habár a tiltás lehetısége nem merül fel. A szexuális szolgáltatások nagysága nı, és a kábítószerek tekintetében is emelkedik a fogyasztás. Ezért az utóbbinál – a megengedı politika folytatása mellett – a könnyő drogok fogyasztásától való visszatartásra próbálnak ösztönözni, keresve a lehetıséget a drogturizmus visszaszorítására. Úgy értékelhetı, hogy a két terület szabályozásából fakadó elınyöket a hátrányok „eltüntetik”, sıt talán meg is haladják. Azt is figyelembe kell venni, hogy Hollandiában a liberális megközelítés és a növekvı értékek mellett sem olyan jelentıs a prostitúció illetve a drogfogyasztás, mint ahogy sok szakértı, vagy tanulmány azt beállítja. Magyarországon a prostitúció szabályozásra került: egyéni keretek között legálisan „őzhetı”. De a meglévı rendszer valójában nem mőködik. A helyzet sem a társadalom, sem a prostituáltak, sem az igénybe vevık szempontjából nem rendezett, nem átlátható, és tele van problémával. Hosszabb ideje fennáll a változtatásának igénye, szükségessége. A kábítószerek tekintetében a tiltó politika érvényesül. Ennek ellenére a helyzet nem javul, a kábítószerek egyre nagyobb gondot okoznak a társadalom számára
és a szakemberek számos javításra, korrigálásra szoruló
dologra hívják fel a figyelmet. Nem véletlen, hogy idınként Büntetı jogegységi határozat megjelentetése válik szükségessé. Az ország-tanulmányok, a statisztikai elemzések, és a mindezek alapján levont megállapítások alapján a fejezet elején felállított hipotéziseinket el kell fogadnunk. A sikeres szabályozás erıteljesen függ a probléma nagyságrendjétıl, a társadalmi támogatottságtól és a környezı országok gyakorlatától. De bármilyen megoldást alkalmazzunk is, csak ennek segítségével nem tudjuk a problémák gyökereit megoldani, és csak a társadalom számára „látható” területeken érhetünk el eredményeket. Éppen ezért a siker nagyobb esélyével számolhatunk, ha a szabályozási módszerek többféle tárházát alkalmazzuk együtt, azaz akkor lehet igazán eredményesek, ha mind a keresletre, mind a kínálatra ható eszközöket egyszerre alkalmazzuk, ezzel erısítve a pozitív és csökkentve a negatív hatásokat.
163
7. ÖSSZEFOGLALÁS 7.1.A hipotézisek értékelése Elsı hipotézis: egy olyan országban, ahol szabadon gyakorolható a prostitúció, ott nagyobb számban és/vagy arányban van prostituált, mint azokban az államokban, ahol tiltás érvényesül. A hipotézis igazolás vagy elvetése érdekében 72 országra alkalmaztam varianciaanalízis vizsgálatát. Az F próbastatisztika nem igazolta hipotézisemet. Azaz, sem a prostituáltak száma, sem azok aránya és a prostitúció tiltott vagy szabad volta között valódi kapcsolat nem volt kimutatható. A hipotézist el kellett vetni. Második hipotézis: a prostitúció és az országok földrajzi elhelyezkedése között van kapcsolat. Léteznek olyan földrészek, ahol megengedıbbek a prostitúció szabályozását illetıen, míg más földrészekre ez kevéssé igaz. Amíg a 198 országra a prostitúció legalizálására elkészített ábra valamiféle kapcsolatot mutatott a tényezık között, addig a különbözı statisztikai függetlenség-vizsgálatok egyértelmővé tették, hogy az országok földrajzi besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat van. Hasonló eredményre jutottam, amikor 72 ország viszonylatában (egytényezıs varianciaanalízis módszerét alkalmazva) a nıi prostituáltak aránya, illetve a prostituáltak száma és az országok földrajzi elhelyezkedése közötti kapcsolatot elemeztem. Mindezek alapján második hipotézisünket nem lehetett elfogadni. Harmadik hipotézis: az országok domináns vallása és a prostitúció formája, mértéke között kimutatható kapcsolat van. A közel kétszáz országra végzett függetlenségvizsgálat eredményei azt tükrözték, hogy a vizsgált országok vallási besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat létezett. A 72 országra elvégzett statisztikai elemzések szerint a prostituáltak száma és a vallás között egyértelmően kimutatható kapcsolatot volt, míg a prostituáltak aránya és a vallás tekintetében nem találtam ilyet. Ennek alapján a hipotézist részben elvetettem, részben elfogadtam.
164 Negyedik hipotézis: a prostituáltak száma azokban az országokban nagyobb, ahol nagyobb a népesség száma, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. Különbözı statisztikai vizsgálataim (korreláció- és regressziószámítás, valamint a faktorelemzés) egyértelmően igazolták, viszonylag szoros kapcsolat van a népesség száma és a prostituáltak száma között. Ugyanakkor az eredmények arra is felhívták a figyelmet, hogy a prostituáltak száma tekintetében fontos befolyásoló tényezı a tetten érhetı szegénység, illetve a jövedelemegyenlıtlenség. Mindezek alapján negyedik hipotézisüket nyugodtan elfogadhatjuk. Ötödik hipotézis: a prostituáltak aránya azokban az országokban nagyobb, ahol kisebb az egy fıre jutó GDP, ahol nagyobbak a társadalomban a jövedelmi különbségek, ahol magasabb a munkanélküliségi arány és ahol a korrupció nagyobb foka tapasztalható. A prostituáltak arányát a népesség száma nem befolyásolja. Vizsgálataim során korreláció- és regressziószámításokkal egyértelmően igazolódott, hogy közepes erısségő kapcsolat van a prostituáltak aránya valamint az egy fıre jutó GDP, a szegénységi változók, a munkanélküliség és a korrupció között. Ugyanakkor elhanyagolható jelentıséggel bír a népesség száma a prostituáltak arányára. Mindezek alapján ötödik hipotézisem elfogadást nyert. Hatodik hipotézis: Azt, hogy a prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának melyik típusát alkalmazhatjuk sikeresen egy országban, erıteljesen függ a probléma nagyságrendjétıl, a társadalmi támogatottságtól és a környezı országok gyakorlatától. Svédország gyakorlatát, a drog- és prostitúciómentes társadalom megvalósítása érdekében tett lépéseket sikeresnek minısíthetjük. Ebben kiemelkedı szerepet játszik, hogy egyrészt a társadalom elfogadja és támogatja ezt, és másrészt a probléma nagysága alatta marad sok más ország adataihoz képest. A svéd modellt egyre több és már nemcsak környezı ország kívánja átvenni. A holland – liberális – gyakorlat egyre inkább átalakításra szorul, és hazánk nagyon problémás szabályozásában is fellelhetı a környezı országok felemás megoldásai.
165 Az országtanulmányok, az országok statisztikai elemzései alapján ezt a hipotézist elfogadottnak tekintem. Hetedik hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozásának akár tiltó, akár megengedı voltát alkalmazzuk, nem tudjuk a probléma gyökereit megoldani, és csak a társadalom számára „látható” területeken érünk el eredményeket. A három országra vonatkozó elemzés rávilágított arra, hogy egyik megoldási út sem adja a végleges kezelését a problémának. A különbözı szabályozási típusok alapvetıen a „látható” területeket érintik. Mind emellett tudomásul kell vennünk és fel kell készülnünk arra, hogy például az internet térhódításával más eszközökre, más eljárásokra van szükség. A tanulmányok egyértelmővé tették, hogy hipotézisem elfogadható. Nyolcadik hipotézis: A prostitúció és/vagy a drogfogyasztás szabályozása akkor lehet igazán eredményes, ha a kereslet és a kínálat befolyásolásának eszközeit együttesen alkalmazzuk. Áttekintve egyrészt a prostitúció jogtörténetét, másrészt a különbözı szabályozásokat megvalósító országok gyakorlatát, azt mondhatjuk az eddigi megoldások enyhítettek a gondokon, de igazi áttörést nem jelentettek. Az eddigi szabályozások – egy kivételtıl eltekintve – a kínálat oldaláról közelítették meg a kérdést. Az ún. svéd modell esetében beszélhetünk a kereslet oldaláról történı szankcionálásról. Amennyiben egyszerre sikerülne mindkét oldalt befolyásolni, úgy – várhatóan – komolyabb elırelépésre számíthatnánk. Ezek alapján hipotézisem elfogadása jogosnak mondható.
7.2.A kutatás új és újszerő tudományos eredményei A kutatás újszerő eredményeinek néhány meghatározás egyértelmősítése, másfajta megközelítése tekinthetı. Ilyen a prostitúció fogalmának pontosítása. Itt részben a definíció kibıvítésérıl, részben pedig az értelmezési problémák tisztázásáról van szó.
166 Ugyancsak ilyen eredményként értékelhetı a szexipar fogalmának három részre bontása, a 3V alapján történı megközelítés, a vizuális, a virtuális és a valóságos szexipar meghatározása, és a szexiparon belül a prostitúció elkülönítése. Hasonlóként tekinthetünk a DACC-fogalom (D=drug A=alcohol C=coffee C=cigarette) megalkotására, amelyek a speciális piacok egyik fontos csoportját képezik, és amelyek számos közös tulajdonsággal és jellemzıvel rendelkeznek. A dolgozat új eredményének tekintem a prostitúció statisztikai elemzését. Ezzel az elemzéssel négy különbözı célnak sikerült egyszerre megfelelnem: Egyfelıl ilyen sok országra és számos mutatóra összeállított adatsorral nem találkoztam kutatásom során. Másrészt ezen adatok alapján ilyen sokrétő és átfogó vizsgálat sem található a szakirodalomban. Harmadrészt a statisztikai elemzések alapján lehetıségem volt elfogadott, de eddig nem bizonyított kapcsolatok, hatások számszerő alátámasztására. Ugyanakkor lehetıség mutatkozott arra is, hogy a prostituáltak számára, illetve arányára különbözı, egy- és soktényezıs regressziós egyenleteket állítsak fel, amelyek segítségével a prostitúcióval kapcsolatos adatok becslésére kínálkozhat lehetıség. PhD-dolgozatom statisztikai részében önmagában a regressziószámítás alkalmazásával: •
a prostituáltak száma tekintetében 7 különbözı országcsoportra 20 egyenletet állítottam fel a népesség számának függvényében,
•
amikor ezen felül más befolyásoló tényezıket is figyelembe vettem, akkor újabb 6 ország- és tényezıcsoportra még 9 egyenletet szerkesztettem, és
•
a népesség arányára vonatkozó elemzés elvégzésekor 1 csoportra vonatkozólag 1 egyenletet írhattam fel.
Mindezek a hazai kutatásokban eddig teljesen ismeretlenek voltak, semmilyen intézmény, szervezet, kutatóegység sem vállalkozott ilyen statisztikák összeállítására, vagy ilyen típusú adatelemzésre, és ehhez hasonló vizsgálatra. Úgy gondolom, ez jelentıs hiánypótlást jelent ezen a téren.
167 Nemzetközi szakirodalmakban is inkább csak szők területekre, kevesebb országra és/vagy kevesebb tényezıre állnak rendelkezésre tanulmányok.
7.3.További lehetséges kutatási irányok A kutatás folytatásának négy nagyon fontos, lehetséges iránya vázolható fel. Az elsı irány a meglévı statisztikai adatok kibıvítésével újabb vizsgálatok, elemzési utak választhatók. Így például érdemes lenne a prostitúció szabályozása és a prostituáltak száma, aránya közötti elemzésnél az országok körébıl a három kiugró értékeket mutató országot (Indiát, Kínát, Thaiföldet) kivenni, vagy csak az európai országokra koncentrálni. Lehet, hogy a prostitúció és a domináns vallásnál az öt világvallást érdemes lenne kibıvíteni, további bontásokat végrehajtva. Meg lehetne vizsgálni a jövedelemi egyenlıtlenséget kifejezı GINI-, illetve a jövedelmi ötödök aránya mutatók eltérı szerepét. Így választ találhatnánk arra, vajon miért van az utóbbi nagyobb hatással a prostituáltak számára? Talán az adatokkal, azok szóródásában mutatkozó különbséggel, vagy a mutatók eltérı voltával magyarázható mindez? A másik folytatási irány a prostitúcióról alkotott társadalmi vélemények felmérését és elemzését jelenti. Korábbi megállapításunknak megfelelıen egy szabályozás sikere a társadalmi támogatottságon is múlik, ezért mindenképpen jó lenne pontosabb képet kapni errıl. A megkérdezések két szegmens és azoknak megfelelı módszer alapján folyhatna. Lehetne a témát illetıen lakossági megkérdezéseket végezni, és/vagy szükség lehetne szakértıi mélyinterjúk segítségéhez folyamodni. A harmadik továbblépési lehetıség a téma egy érdekes és manapság egyre elterjedtebbnek tőnı, de valójában kevéssé vizsgált területére, az ún. fıiskolás prostitúció területére vinne át. Sokszor olvashatunk arról, felsıoktatásban tanuló lányok (esetenként fiúk) jövedelemkiegészítés céljából, idınként testüket áruba bocsátják. Ám valódi vizsgálatok nem lelhetık fel ezen a téren. Azért is vonz ez a téma, mivel fıiskolán oktatok, így számomra különösen érdekes lehet ez a terület, és talán könnyebben is juthatnék használható információkhoz. A folytatás negyedik útja – az elızıhöz hasonlóan – a prostitúció egy szegmense felé vezet. Valójában egy régóta fennálló, manapság egyre nagyobb jelentıséget kapó, és hazánk
168 számára is egyre fontosabbá váló területérıl, a szexturizmusról van szó. A vizsgálatok körének ebbe az irányba való kiterjesztése rámutathat arra, milyen különbségek vannak a férfi és nıi ügyfelek, illetve a különbözı nemő szexuális szolgáltatók között. A kutatásból kiderülhet, milyen eltérés mutatkozhat az ún. románc-turizmus és a szexturizmus között. És megtudhatnánk, jogosak-e ezek a megkülönböztetések. Végül, de valóban nem utolsó sorban, nagyon izgalmas továbblépési területként szolgálhatnak a prostitúció közgazdasági modelljeinek bemutatása, kritikája, és továbbfejlesztése. A szakemberek különbözı modellek megalkotásával, és azok számszerősítésével is próbálkoztak. A kapott eredmények nagyon érdekesek, tanulságosak, ám sokszor vitathatók is. És mindvégig ott lebeghet szemünk elıtt a fı kérdés, vajon szabad-e közgazdasági modelleket alkotni a prostitúció területén vagy sem, vajon mennyire modellezhetı ez a speciális piac? Bármelyik irányt választjuk, biztosak lehetünk abban, hogy nagyon izgalmas területekre kerülünk át, és talán annak megválaszolásához is közelebb juthatunk, hogyan érdemes szabályozni a prostitúciót?
169
Irodalomjegyzék AB (2011): Ab: nemzetközi szerzıdésbe ütközı a prostituáltak részére adható orvosi igazolás. MTI, január 11., http://hir3.hu/index.php?hir=magazin&hirid=53793&kat=1, letöltve: 2011-01-11 ADLER, FREDA – MUELLER, GERHARD O. W. – LAUFER, WILLIAM S. (2000): Kriminológia. Osiris Kiadó, Budapest, 588 old. ADLER, LAURE (1990): L’amour dans la rue. In: La Vie quotidienne dans les maisons closes. 1830-1930. Hachette, p. 145-178. Magyarul: Szerelem az utcán. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 228-247. old. AKCIÓS (2009): Akciós árak Amszterdam prosti negyedében, origo, május 30., http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090530-prostituciogazdasageletmodhollandia. html, letöltve: 2009-06-03 AMI IGAZ (2004): Ami igaz, elmondható. Egy volt prostituált vallomása. In: Mi a baj a prostitúcióval? Szöveggyőjtemény, 8-10. old. ÁGOSTON GÁBOR (1998): A régi Konstantinápoly erkölcse. Rubicon, 6. szám, 24-27. old. ÁLDOR VIKTOR (1931): A prostitúció. Budapest, Sándor József és Társa Kiadása, 223. old. ÁRBÓCZ LILLA (2011): Minden szőz lányhoz joguk van. Femina.hu, http://www.femina.hu/ terasz/minden_szuz_lányhoz_joguk_van, letöltve: 2011-02-11 ÁRVAY J. – VÉRTES A. (1994): A magánszektor és a rejtett gazdaság súlya Magyarországon (1980-1992). GKI Gazdaságkutató Rt. B. GY.
(1999): Most is megjelennek a szexreklámok. Hiábavalónak bizonyult a tiltás. Magyar Nemzet, november 12., 6. old. B. K. (1999): Harc a placcért. Magyar Demokrata, 40. szám, október 7., 8-10. old.
BABOS KRISZTINA (2002): Tabumentes övezetek. Cash-Flow, 98-99. old. BAKOS FERENC (szerk.) (1973): Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest BARÁTH FERENCZ (1872): A prostitutió s befolyása egészségi állapotra. Athenaeum Nyomda, Pest, 148 old. BÁN ANDREA (1998): A Budapest, 227 old.
VILÁG LEGNAGYOBB KURTIZÁNJAI.
Android Lap- és Könyvkiadó,
BECKER, G. (1968) Crime and Punishment: An Economic Approach. Journal of Political Economy, Vol. 78. March/April, pp. 169-217. BEFELLEGEZHET (2008): Befellegezhet a szexista reklámoknak az EU-ban? Bruxinfo, szeptember 8., http://www.bruxinfo.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id= 24373, letöltve: 2008-09-29
170 BELYÓ P. (szerk.) (1995): A rejtett gazdaság nemzetgazdasági szerepe, integrációjának (legalizálásának) lehetséges útjai és módjai, összefüggései az adórendszerrel és a foglalkoztatottsággal. GKI Gazdaságkutató Rt. BENABOU, ERICA-MARIE (1987): Les attitudes envers la prostitution. In: La prostitution et la police des moeurs au XVIIIe siécle. Librairie Académique Perrin, p. 446-481. Magyarul: A prostitúcióval kapcsolatos attitődök. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 84-101. old. BESZÁMOLÓ (1997): Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának és általános helyettesének tevékenységérıl (1995. július 1. - 1996. december 31.). Magyar Közlöny, 61/II. szám BETLEN ANNA (1998): Törvény és prostitúció. Vitairat. Szociológiai figyelı, 1-2. szám, 111-123.old. BETLEN ANNA (2004) Csillogó közhelyek – kellemetlen valóság. Válasz Papp László cikkére. HVG online, február 1., http://hvg.hu/nonbase/000000000052D6A0, letöltve: 2004-1030 BETLEN ANNA (szerk.) (2007): A társadalmi nemi egyenlıség alapelveinek érvényesítése az emberkereskedelem, valamint a nık és gyermekek szexuális kizsákmányolásának megakadályozása érdekében. MONA, Nemzetközi kutatási összefoglaló, 38 old., www.monahungary.hu//kepek/upload/2008-09/ARETUSA_kutatasi_jelentes.pdf, letöltve: 2010-06-20 BETLEN ANNA (2010): Jog, jogvédelem, ellátás. MONA - Magyarországi Nıi Alapítvány, Budapest, 102 old. BORAI ÁKOS (1996a): A prostitúció szabályozásának koncepciójáról. I. rész. Belügyi Szemle, 11. szám, 3-11. old. BORAI ÁKOS (1996b): A prostitúció szabályozásának koncepciójáról. II. rész. Belügyi Szemle, 12. szám, 3-12. old. BORAI ÁKOS (1997): A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái, a jelenség hazai kezelésének alternatívái. Kriminológiai Közlemények, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 43-93. old. BORAI ÁKOS (2003): Prostitúció. Kecskemét, 172 old. BORDÁS G. (2008): Foci-Eb Bécsben egy pesti örömlány szemével. origo, http://www.origo.hu/euro2008/20080624-interju-egy-becsben-egy-dolgozo-magyarprostitualttal.html, letöltve: 2008-06-24 BRICHTA KÁLMÁN (1891): Budapestnek vesznie kell! In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 9-18. old. BRIEFING (2007): Briefing to the Committee on Economic, Social and Cultural Rights on the fifth report of Sweden on the implementation of the International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights. Svenska Brukarföreningen/Swedish Drug Users
171 Union (SDUU) and International Harm Reduction Association (IHRA), October, http://www.ihra.net/Assets/525/1/IHRASDUUSubmission2007.pdf, letöltve: 2010-03-20 BROWN, DAVID (2010): Finland’s prostitution laws strike delicate balance. Finland’s hidden sex economy. Helsinki Times, 18-24 March, p. 1-6, http://www.bayswan. org/swed/Prost-Finland-Sweden.pdf, letöltve: 2011-02-18 BUCHHOLZ, T. G. (1998): Új ötletek halott közgazdászoktól. Európa Könyvkiadó, Budapest 396 old. BUDAPEST (1909): Budapest Székesfıváros szabályrendelete a prostitúcióról. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 385-400. old. BULLOCK, KEVIN (2001): Örömlányok. Élmények, tapasztalatok, riportok a szexpiacról. Arzenál Kft., 384 old. BÜNTETNÉK (2011): Büntetnék a prostituáltak szolgáltatásait igénybevevıket. DRINFO, április 25., http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/98/14747-buntetnek-a-prostitualtakszolgaltatasait-igenybevevoket, letöltve: 2011-05-03 CIA (2011): CIA – The World Factbook. https://www.cia.gov/library/publications/theworld-factbook/rankorder/rankorderguide.html, letöltve: 2011-03-23 COCKBURN, A. (2003): Századunk rabszolgái. National Geographic Magyarország, szeptember, 16-39. old. COCKAYNE, ANDREW (2002): Prostitution and Sexual Exploitation in The European Union. Undergraduate research paper produced for POL 3037 The Politics of Policing Transnational Crime in Europe, under the guidance of W. A. Tupman, http://www.people.ex.ac.uk/ watupman/undergrad/aac/index.htm, letöltve: 2008-03-17 CONNER, SUSAN P. (1989): Politics prostitution and the pox in revolutionary Paris, 17891799. In: Journal of Social History, 22 (4), p. 713-734. Magyarul: Politika prostitúció és szifilisz a forradalmi Párizsban, 1789-1799. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 102-125. old. CONVENTION (1950): Convention for the Suppression of the Traffic in Persons and of the Exploitation of the Prostitution of Others. New York, 1950 http://www2.ohchr.org/english/law/trafficpersons.htm, letöltve: 2000-04-10 COOTER, R. – ULEN, T. (2005) Jog és közgazdaságtan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest CORBIN, ALAIN (1982a): Misére sexuelle et offre prostitutionnelle. In: Les Filles de noces. Misére sexuelle et prostitution. Flammarion, p. 275-198, 301-303. Magyarul: Szexuális nyomor és prostitúciós kínálat. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 209-227. old. CORBIN, ALAIN (1982b): »Haren du capitaliste« et »dégorgeoir des virilités peuvres«. In: Les Filles de noces. Misére sexuelle et prostitution. Flammarion, p. 344-360. Magyarul: A „tıkés háreme” és a „kispénző férfi-vágy csillapítója”. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A
172 nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 272-284. old. CSEHORSZÁGBAN (2009): Csehországban százmilliárdos üzlet a prostitúció. Átalakulóban a szolgáltatás; Fejér Megyei Hírlap; 02. 24., http://www.fmh.hu/hetvege/20090224_cseh_ prostitucio?s=rel; letöltve: 2010-07-26 CSÉFALVAY ATTILA (2011): Visszatértek a Hard Rock vezetıi. Kisalföld, szeptember 23., http://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovari_hirek/eurovegas_8211_visszatertek_a_hard _rock_vezetoi/2241548/, letöltve: 2011-10-04 CSÉRI JÁNos (1893): Budapest fı- és székváros prostitutió-ügye. Budapest, Grill Károly Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedése, 26 old. (CSONTOS) (1998): „Áldott” kerület. Magyar Nemzet, március 5., 6. old. D’CUNHA, J. (2002): A prostitúció törvényesítése: Alternatíva keresése a társadalmi nemek és emberi jogok perspektívájából. In: Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól, Stockholm, 2002. DANAILOVA-TRAINOR GERGANA – BELSER, PATRICK (2006): Globalization and the illicit market for human trafficking: an empirical analysis of supply and demand. International Labour Office; Geneva; December; http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@ed_norm/ @declaration/documents/publication/wcms_081931.pdf; letöltve: 2011-02-28 DAVIDOFF, L. – SUTTON, K. – TOUTAIN, G-Y. – SÁNCHEZ, F. – KRIBS-ZALETA, C. – CASTILLO-CHÁVEZ, C. (2006): Mathematical Modeling of the Sex Worker Industry as a Supply and Demand System. http://mtbi.asu.edu/downloads/Document15.pdf, letöltve: 2008-04-23 DÉSI ANDRÁS (2002): Utcára vonultak a párizsi örömlányok. Népszabadság, november 6., 22. old. DOBRAY GYÖRGY (1989): Éjszakák és nappalok prostituáltakkal. Szabad Tér Kiadó, 240 old. EGYRE TÖBBET (2011): Egyre többet kell fizetni a prostituáltak ügyfeleinek Svédországban. MTI, május 13.; http://hirszerzo.hu/shake/20110513_svedorszag_prostitualtak_ ugyfelei; letöltve: 2011-06-23 EMCDDA (2010): EMCDDA = The European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction honlapja. http://www.emcdda.europa.eu/publications/annual-report/2010, letöltve: 2011-02-04 1949. ÉVI (1949): 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya. 1961. ÉVI (1961): 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntetı Törvénykönyvérıl 1974. ÉVI (1974): 1974. évi törvényerejő rendelet az állam- és közbiztonságról. 1978. ÉVI (1978): 1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl.
173 1999. ÉVI (1999): 1999. évi LXXV. törvény a szervezett bőnözés, valamint az azzal összefüggı egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról. EDLUND, L. – KORN, E. (2001): A Theory of Prostitution. www.iies.su.se/seminars/ papers/Edlund.pdf, letöltve: 2008-03-27 EDLUND, L. – KORN, E. (2002): A Theory of Prostitution. Journal of Political Economy, vol. 110, no. 1., p. 181-214., http://the-idea-shop.com/papers/prostitution.pdf, letöltve: 2008-03-27 E. N.–S. T. (2000): Felhívással keresnek türelmi zónát. A közgyőlés márciusban foglal állást arról, hogy mit tartanak alkalmas területnek. Népszabadság, március 21., 29. old. ELİ ANITA (1999): Annemarie Schwarz titkos élete. Magyar parfümtolvajok és kéjrabszolgák Németországban. Magyar Nemzet, október 16., 12. old. EMBER, Z. (2005.) Magyar pornó a neten: articleprint.asp?nID=253892, letöltve: 2008-06-08
nagy
biznisz?
www.napi.hu/
ERKI EDIT (1999.) Türelmi zónák a régi városban. Mindenkinek tudtul adták, hogy mi a foglalkozásuk. Népszabadság, szeptember 22., 30. old. EUROSTAT (2011a): http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1& plugin=0&language=en&pcode=tps00001, letöltve: 2011-03-27 EUROSTAT (2011b): http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/setupDownloads.do, letöltve: 2011-03-27 EUROSTAT/KSH (2011a): http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/ i_int024b.html, letöltve: 2011-03-31 EUROSTAT/KSH (2011b): http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsisc 010.html, letöltve: 2011-03-27 EUROSTAT/KSH (2011c): http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc 250.html, letöltve: 2011-03-27 EVANS, RICHARD J. (1976): Prostitution, State and Society in Imperial Germany. Past and Present, p. 106-129. Magyarul: Prostitúció, állam és társadalom a birodalmi Németországban. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 248-271. old. ÉKES I. (1993.) Rejtett gazdaság – láthatatlan jövedelmek. Tegnap és ma, Budapest F.O. (2002): Fantomhajó a kéj és tenger hullámain. Népszabadság, július 12. FACTBOOK … SWEDEN (év nélkül): Factbook on Global Sexual Exploitation. Sweden, adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA http://www.uri. edu/artsci/wms/hughes/sweden.htm, letöltve: 2008-03-18
174 FACTBOOK ... NETHERLANDS (év nélkül): Factbook on Global Sexual Exploitation. Netherlands, adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA http://www.uri.edu/artsci/wms/hughes/netherl.htm, letöltve: 2008-03-18 FAHIDI GERGELY (2001.) Fonodai lányok. Türelmi zóna Miskolcon? HVG, február 3., 8386. old. FAHIDI GERGELY (2003.) Türelmetlenségi zónák. HVG, augusztus 9., 83-86. old. FAZEKAS ISTVÁN (2003): A börcsi Jessica. HVG, 1. szám, 83. old. FEHÉR LENKE (1997a): Nemzetközi törekvések az emberkereskedelem ellen. Kriminológiai Közlemények, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 26-42. old. FEHÉR LENKE (1997b): A prostitúció valósága és a szabályozási modellek. Belügyi Szemle, 4. sz., 14-27. old. FEHÉRI, GY. (2006): A nı kerek. Világbajnokság és prostitúció. Magyar Narancs, július 6., 25. old. FEKETE GY. ATTILA (2000): B terv a prostitúció szabályozására. Népszabadság, augusztus 22., 1. és 19. old. FEKETE GY. ATTILA (2001): A prostik provokálták a rendırt. Lakossági bejelentés alapján indult eljárás a bordély ellen. Népszabadság, augusztus 18., 19. old. FELHÍVÁS (2004): Felhívás a zónatörvény eltörlésére, az illegális bordélyok felszámolására. Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom, http://www.prostitucio.hu/ felhivas.zonatorveny.eltorlesere.htm, letöltve: 2008-10-31 FELMONDJUK (1999): Felmondjuk a New York-i egyezményt? Az örömlányok felkészültek, az önkormányzatok a jogértelmezéssel küszködnek. Magyar Hírlap, szeptember 13., 6. old. FELSZÁMOLJÁK (2007): Felszámolják az amszterdami piroslámpás negyedet. METRO, december 20., 7. old. FELVINCZI KATALIN – NYÍRÁDY ADRIENN (szerk.) (2009): Drogpolitika számokban. Nemzeti Drogmegelızési Intézet és L’Harmattan, 438 old., http://www.drogstrategia.hu/attachments/ Drogpolitika_szamokban.pdf, letöltve: 2009-1116 FINNEGAN, FRANCES (1979): Drink, destitution and disease. In: Poverty and prostitution. A Study of Victorian prostitutes in York. Cambridge University Press, p. 136-147, 155-163. Magyarul: Ital, nyomor és betegség. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): Szegénység és prostitúció: York város prostituáltjai a viktoriánus idıszakban. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 190-208. old. FINNEGAN, FRANCES (1979): Poverty and prostitution: A Study of Victorian prostitutes in York. Cambridge University Press, p. 1-15. Magyarul: A pr. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): Szegénység és prostitúció: York város prostituáltjai a viktoriánus idıszakban. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 126-137. old. FORRAI JUDIT (1997): Visszatekintés a budapesti prostitúció múltjára. Belügyi Szemle, 5. sz., 105-119. old.
175 FORRAI JUDIT (1998): A bujakór története. Rubicon, 6. szám, 21-23. old. FORRAI JUDIT (2007): Történetek az utcai prostitúció szabályozásáról. Szocháló, február, www.szochalo.hu/uploads/folyoirat/.../2007/2007febru_r_Dr.Forrai_Judit.doc, letöltve: 2010-07-26 FÖLDI TAMÁS (1998): Prostitúció és a római jog. Rubicon, 6. szám, 15-17. old. FRECH ÁGNES (2009): Jogalkotás és jogalkalmazás. In: Felvinczi, Katalin – Nyírády, Adrienn (szerk.): Drogpolitika számokban, Nemzeti Drogmegelızési Intézet és L’Harmattan, 279-306. old., http://www.drogstrategia.hu/attachments/Drogpolitika_szamokban.pdf, letöltve: 2009-11-16 G. A. (1998): Korlátozzák a prostitúciót. A kormány elfogadta a büntetı jogszabályok szigorításának tervezetét. Magyar Hírlap, október 2., 3. old. GÁSPÁR (2004): Magyar lányok árasztják el Európát. Blikk, február 2., 2. old. GÁSPÁR M. (2004): Exportlányok. Blikk, február 2., 2. old. GÁTI J. (2006): A számok nem hazudnak. HVG, január 21., 8-11. old. (g. l.) (2000): Örömlányok számlakönyvvel. Szolgáltatássá minısült a legledérebb mesterség. Magyar Nemzet, február 5., 22. old. g. n.–k. j. (2002): Bordélyok az élvonalban. Vasárnapi Blikk, január 20. 10. old. GÁLOSI EMESE (200): Rabszolganık megmentıi. Nagy veszélyben vannak a gyanútlan magyar lányok. Mai Nap, március 17., 7. old. GDP-TERMELİ (2005): GDP-termelı prostituáltak és kábítószer-kereskedık. Világgazdaság, március 31., 1. és 3. old. (gergely) (1999): Jöhet a bárca. Sarkon állni csak papírral szabad. Mai Nap, szeptember 16., 11. old. GERGELY MÁRTON (2004): Ne a prostikat büntessék, hanem kucsaftjaikat! Népszabadság, július 17., http://nol.hu/archivum/archiv-143362, letöltve: 2010-05-03 GERGELY ZSÓFIA (2006): Rászállt az APEH a pécsi prostituáltakra. origo, június 28., http://www.origo.hu/itthon/20060628prosti.html, letöltve: 2006-06-29 GESZTELYI TAMÁS (1998a): Örömtanyák az antik Rómában. Rubicon, 6. szám, 12-14. old. GESZTELYI TAMÁS (1998b): A gyönyörök forrása. Pompeji erotikus emlékei. Rubicon, második különszám, 12-15. old. GIDRÓ–HERNÁDI (2000): Botrány várható Mogyoródon. Zőrök az ország elsı türelmi zónája körül. Az APEH nem adott utasítást az örömlányok ellenırzésére. Magyar Nemzet, augusztus 11., 1. és 2. old. GIDRÓ KRISZTA (2000a): Kétes sikert aratott az Erotic Camping. Fél liter tokaji furmint tízezer forintért – Bóvliárusok két tarifával. Magyar Nemzet, augusztus 14., 5. old.
176 GIDRÓ KRISZTA (2000b): Prostituáltegyesület alakul. Magyar Nemzet, szeptember 8., 5. old. GIUSTA, M. D. – DI TOMMASO, M. L. – STRØM, S. (2004): Another theory of prostitution. Henley Busimess School, University of Reading, pp 26., http://www.henley.reading.ac.uk/web/FILES/management/013.pdf, letöltve: 2011-03-07 GNI (2009): GNI Inventory 2.1 Magyar nyelvő változat. KSH, 472 old., http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/modsz/gni_inventory_ver2.1hun.pdf, letöltve: 2010-02-24 GYÖKÖS M. (2009): Tematikus szeminárium az emberkereskedelem megelızésérıl és leküzdésérıl a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás csökkentése céljából. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Országos Bőnmegelızési Bizottság; 06. 09.; http://www.bunmegelozes .hu/index.html?pid=1737&PHPSESSID=dda8473bf658b4ddb68026da17de8925; letöltve: 2010-07-26 (h. l. l.) (1999): Új erkölcsrendészeti csapat. Erkölcsrendészeti kételyek. Magyar Nemzet, január 5., 1. és 4. old. HAMBURGER, B. (2007): Egy legális nyilvánosház marketingterve. BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fıiskolai Kar, Budapest, 41 old. HAVAS HENRIK (2002): Kurvaélet. Alexandra Kiadó, Pécs HÁMORI BALÁZS (1985): Politikai gazdaságtan 3. A szocialista gazdaság elmélete. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó HÁMORI BALÁZS (2003): Érzelem-gazdaságtan. A közgazdasági elemzés kiterjesztése. Kossuth Kiadó, Budapest HÁZSZABÁLYOZÁS (2000): Házszabályozás. Új prostitúciós törvény Hollandiában. HVG, 41. szám, október 14., 53. és 55-56. old. HEROLD, EDWARD – GRACIA, RAFAEL – DEMOYA, TONY (2001): Female Tourists and Beach Boys. Romance or Sex Tourism? Annals of Tourism Research, vol. 28, no. 4, p. 978997. Magyarul: Turistanık és strandkandúrok: románc-turizmus vagy szexturizmus? Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 93-114.old. Ho. L.(2005): A rejtett gazdaság átvilágítása és a GDP. Budapest, http://portal.ksh.hu/pls/ ksh/docs/hun/hirlevel/0507/hirl0507_nyom_cikk_fokus.html, letöltve: 2006-02-08 HOL (1999): Hol lesznek a vigalmi negyedek? Népszabadság, szeptember 3., 7. old. A HOLLAND (2009): A holland szexipart is elérte a válság. Népszabadság online, május 30., http://nol.hu/gazdasag/a_holland_szexipart_is_elerte_a_valsag, letöltve: 2009-05-31 HOLMSTRÖM, CHARLOTTA – SKILBREI, MAY-LEN (2009): Prostitution in the Nordic Countries. Conference report, Stockholm, 16-17 October, 2008; Norden, 43 old., http://www.norden.org/en/publications/publications/2009-756, letöltve: 2011-02-15 IDEGEN (1973): Idegen Szavak Szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest
177 ÍGY KAPHATNAK (2011): Így kaphatnak nyugdíjat a magyar szexmunkások. Pénzcentrum, szeptember 3., http://penzcentrum.hu/ongondoskodas/igy_kaphatnak_nyugdijat_a_magyar _szexmunkasok.1029637.html#hs, letöltve: 2011-09-03 ILLEGAL (2008): Illegal activities in the Swedish National Accounts. http://www.scb.se/ statistik/NR/NR0102/Illegal%20activities.pdf, letöltve: 2010-02-24 THE ILLEGAL (2009): The Illegal economy in the Netherlands. Statistics Netherlands, Voorburg/Heerlen, August, pp 28., http://www.cbs.nl/NR/rdonlyres/3C62D796-A06D4DBC-9F18-C2045CD41BB/0/200505X10pub .pdf, letöltve: 2010-02-24 IZING, A. (2005): Legyen-e Budapest Európa Bangkokja? Reggel, április 14., 2. old. (j.i.) (1999): Jönnek a szóvirágok? Szeptembertıl bírság a szexhirdetésekért. Magyar Nemzet, augusztus 28., 6. old. (j-i) (1999): Türelem és tilalom. Magyar Nemzet, november 5., 8. old. (j.r.) (1999): A polgármesterek vonakodnak a döntéstıl. Nem vették figyelembe a szakemberek véleményét? Magyar Nemzet, november 5., 8. old. JAKOBSSON, NIKLAS – KOTSADAM, ANDREAS (2010): The Law and Economics of international Sex Slavery: Prostitution laws and trafficking for sexual exploitation. University of Gothenburg, School of Business, Economics and Law; Working Papers in Economics No. 458.; ISSN 1403-2465 (online); June; http://andreaskotsadam.files.wordpress.com/ 2010/06/trafficking.pdf, letöltve: 2011-02-25 JELENTÉS (1956): Jelentés a prostitúció és alkoholizmus elleni küzdelemmel kapcsolatosan. BFL. XXV. 60. 00905/90/1955. Budapest Fıváros Levéltára - Fıvárosi Ügyészség igazgatási TÜK-iratai, http://www.natarch.hu/archivnet/old/rovat/forras.phtml?forras_kod=514, letöltve: 2011-10-05 JEFFREYS, SHEILA (2003): Sex Tourism: Do Women Do It Too? Leisure Studies, July, p. 223-238. Magyarul: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nık is?” Budapesti Negyed 14.évf. 51.sz./2006. 73-92.old. JEWISH (2010): Jewish Virtual Library. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource /judaica/ejud_0002_0016_0_16127.html, letöltve: 2010-11-10 A JOGHÉZAG (2000): A joghézag és a „kéjnıtelepek”. Türelmi zónák perpatvara helyett szövetkezeti alapokra fektetve … Üzleti 7, április 3., 10. old. JOÓB SÁNDOR – VÉG OLGA NOÉMI (1999): Keresik a vigalmi negyedek határait a nagyvárosokban. Türelmi zónák: még csak koncepciók vannak. Magyar Hírlap, július 12., 6. old. JUHÁSZ BORBÁLA (2010): Prostituáltakkal dolgozó holland szociális munkás Budapesten. MONA Alapítvány, február 27., 2 old. JUHÁSZ G (1999): Áru-e a szex? vitairat, október 13., www.hc.netstudio.hu/hc/jogok/ prostitucio/aru-e.a.szex.htm, letöltve: 2006-03-13 JUHÁSZ G. (2003): Feljelentés a 2003-as mogyoródi bordély http://www.prostitucio.hu/feljelentes.2003.08.24.htm, letöltve: 2008-10-30
ügyében.
178 K.J. és (kecskeméti) (2002): Bandaháborúhoz is vezethet a prostikérdés megoldatlansága. Vasárnapi Blikk, január 20., 8-9. old. KARÁCSONY GERGELY (2001): Zöld lámpát a pirosnak? HVG, 5. szám, 85. old. KARRAS, RUTH MAZO (1996): Sexuality, Money and the Whore. In: Common Women, Prostitution and Sexuality in Medieval England. Oxford University Press, p. 131-142. Magyarul: A szex, a pénz és a szajha. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 33-48. old. KATUS LÁSZLÓ (1998): Megvan az ideje az ölelésnek. A házasélet egyházi elıírásai a kora középkorban. Rubicon, második különszám, 20-24. old. KÁBÍTÓSZER-HASZNÁLAT (2005): Kábítószer-használat az Európai Unióban: jogalkotási megközelítések. Nemzeti Drog Fókuszpont, 73 old., http://www.drogfokuszpont.hu/ ?lang=18pid=148, letöltve: 2010-04-10 KELEN ANDRÁS (2004): Szociográfikus bestiárium a prostitúció emancipáltabb határterületeirıl; XXI. század ÁVF Tudományos Közlemények, 11. szám, szeptember, 83-110. old. KERTÉSZ ÁKOS (1999): Polgári háború a prostitúció ellen. Népszabadság, október 25., 10. old. KÉNYSZERPROSTITÚCIÓ (2008): Kényszerprostitúció és szexturizmus http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=104609, letöltve: 2008-06-07
Etiópiában.
KILVINGTON, JUDITH – DAY, SOPHIE – WARD, HELEN (2001): Prostitution Policy in Europe: A Time of Change?; Feminist Review No. 67, Spring, 78-93. old., http://www.hawaii.edu/hivandaids/Prostitution_Policy_in_Europe__A_Time_of_Change. pdf, letöltve: 2011-02-16 KÍSÉRLETEK (év nélkül): Kísérletek a rejtett gazdaság nagyságának meghatározására. ECOSTAT, Budapest, http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/modszertan/modszertan03.html, letöltve: 2005-10-27 (kiss) (1998): Piros lámpás évszázadok. A folytonos útszéli razziák alig-alig segítenek. Magyar Nemzet, május 15. KLANICZAY GÁBOR (1998): Az égi szerelem. Misztika és erotika a középkorban. Rubicon, második különszám, 16-19. old. KOLLÁTH GYÖRGY (2000): Kompetencia és impotencia. Népszabadság, augusztus 17., 10. old. KOLLÁTH GYÖRGY (2003): New York, New York. Interneten megjelent esszé. http://www.kollath.com/storage/2003-0530.pdf, letöltve: 2004-04-06 KORM. HATÁROZAT (1997): 2271/1997. (IX. 11.) Korm. Határozat a prostitúció visszaszorítására irányuló intézkedésekrıl. KORMOS VALÉRIA (1998): A szürkezóna – ahol a lányok eltőnhetnek. Erotikus munkások és rabszolgák. Magyar Nemzet, szeptember 12., 13. old.
179 KRÁNITZ MARIANN (1997): Prostitúció – múlt és jelen. Kriminológiai Közlemények, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 5-25. old. KRÁNITZ MARIANN (1998a): A prostitúció és a szervezett bőnözés. A magyarországi prostitúció tablója a 20. század végén. Rubicon, 6. szám, 4-7. old. KRÁNITZ MARIANN (1998b): A prostitúció megjelenési formái. In: Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 26., Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó KSH (2011): http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int013.html, letöltve: 2011-03-27 KSH (2006): KSH: Bruttó hazai termék 2005. (Elızetes adatok II.) KSH kiadványa; Budapest, október; 41 old. KSH VÁLASZLEVÉL (2006): KSH válaszlevele a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének az illegális tevékenységekrıl. november 20., 3 old. Földi Ágnestól rendelkezésre bocsátott levél KUNSTÁR CSABA (2004): A svédeknél nincs prostitúció. Népszabadság Online, 06. 12., http://www.nol.hu/cikk_print/321815/, letöltve: 2004-10-21 L.K. (1998): A törvény csak lehetıség a prostitúció visszaszorítására. Magyar Hírlap, február 4., 14. old. LACKÓ M. (1992): Az illegális gazdaság aránya Magyarországon 1970 és 1989 között. Egy monetáris modell. Közgazdasági Szemle, XXXIX. évfolyam, 9.szám, 861-882. old. LACKÓ M. (1995): Rejtett gazdaság nemzetközi összehasonlításban. Közgazdasági Szemle, XLII. évfolyam, 5.szám, 486-510. old. LAFFERTON EMESE (1998): A bukott nı a viktoriánus képzeletvilágban. Rubicon, 6. szám, 37-43. old. LÁNYOS (2000): Lányos zavarok. HVG, 41. szám, október 14., 55. old. LÉDERER PÁL (1999): Kik hát ezek… In: Léderer Pál (szerk.): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 19-29. old. LÉDERER PÁL (2006a): Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén. Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 3-30.old. LÉDERER PÁL (2006b): Prostitúció, turizmus, migráció: szociológiai háttérelemek. Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 134-148.old. THE LEGAL (2009): The Legal Status of Prostitution by Country. CharstBin honlap, 2009es megállapítások 202 ország tekintetében. http://chartsbin.com/view/snb, letöltve: 201104-02 LENCSÉS KÁROLY (1998): Korlátozott szexipar. Magyar Hírlap, február 4., 14. old. LEVITT, S.D. – DUBNER, S.J. (2007): Lökonómia. Egy kóbor közgazdász a dolgok mögé néz. Európa Könyvkiadó, Budapest
180 LONDONBA (2005): Londonba mennek a kelet-európai prostituáltak. MTI, február 11., http://index.hu/velvet/onleany/london02116?print, letöltve: 2005-06-09 LUKÁCS CSABA (2009): Nyíregyháza utca. Magyar futtatók telepedtek rá Amszterdam szexiparára. Magyar Nemzet, szeptember 12., 21. és 25. old. LUXUSBORDÉLY (1999): Luxusbordély a Rózsadombon. Magyar Hírlap, április 2., 15. old. MADARASSY-MOLNÁR MÁTÉ (2008): A nemi erkölcs és büntetıjogi megítélése az ókorban. Iustum Aequum Salutare, IV. évf., 1. szám, 123-136. old. MAGYAR (1972): Magyar Értelmezı Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS (1998): Bordélyélet a reneszánsz Itáliában. Rubicon, 6. szám, 18-20. old. MAGYARORSZÁG (2011): Magyarország alaptörvénye., Magyar Közlöny, 43. szám, 1065610681. old. MAJOR ANDRÁS (2007): A zsebükbe nyúlnak a magyarok a szexért. Origo, október 2., http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20070927-tobb-szazmilliard-forintosuzlet-a-szex-magyarorszagon.html, letöltve: 2007-10-04 MAKKI, MARIE-ROSE (2010): A magyarok adják a holland prostitúció legalját. Vészjelzések Amszterdamból. Hetek, 06.04. (XIV/22), http://www.hetek.hu/hatter/201006/a_magyarok_ adjak_a_holland_prostitucio_legaljat, letöltve: 2010-06-25 MARX (1844): Marx széljegyzete a Gazdasági-filozófia kéziratok 1844-bıl c. munkájának, Marx–Engels válogatott mővei 1. kötet, Kossuth, 1977, V. oldalán. MARX – ENGELS (1848): A Kommunista Párt kiáltványa. Marx–Engels válogatott mővei, Kossuth, 1977. MATALIN, D. (2008): Kényszerprostitúció a foci-Eb-n. Népszabadság, június 19., http://www.nol.hu/cikk/496117/, letöltve: 2008-06-24 MÁRCIUSTÓL (2008): Márciustól épül Bezenyén az Eurovegas. Világgazdaság, február 14., http://index.hu/gazdasag/magyar/eurove080214/, letöltve: 2008-10-29 MÁRFI ATTILA (2004): A legısibb mesterség? www.lajfsztajl.hu, letöltve: 2004-06-25 MEGTISZTÍTANÁK (2007): Megtisztítanák Amszterdam hírhedt piroslámpás negyedét. InfoRádió/Reuters, december 19., http://inforadio.hu/hír/eletmod/bulvar/hír-169197, letöltve: 2007-12-19 MEH (1997): MEH közlemény a Kormány 1997. II. félévi jogalkotási tervérıl. Magyar Közlöny, 70. sz. MEZEY BARNA (1998): Büntetıjog és szexualitás Magyarországon. A nemi bőncselekmények megítélésének változásai (16-19. század). Rubicon, 6. szám, 31-32. old.
181 MÉGSEM (2002): Mégsem lesz türelmi zóna Mogyoródon. Origo, augusztus 2., http://www.origo.hu/itthon/20020802nemlesz.html, letöltve: 2008-10-30 MIKLÓS GÁBOR (2002): Csıdöt mondott a prostitúciós törvény. Népszabadság, szeptember 21. MINDENKI (2002): Mindenki másképp csinálja. Vasárnapi Blikk, január 20., 10. old. MINKOVICS I. – SZABADOS B. (2004): Örömlánypiac – adómentes övezet. http://www.fn.hu/ cikk.php?action=nyomtat&id=13&cid=38456&layout=no&id13, letöltve: 2006-05-10 MINİSÉGI (2004): Minıségi szolgáltatás a holland bordélyokban. július 5, velvet, http://index.hu/velvet/szex/prosti0705/, letöltve: 2006-04-29 MOFFATT, PETER G. (2005): Economics of prostitution. In: Economics Uncut. A Complete Guide to Life, Death and Misadventure. Ed. by Simon W. Bowmaker, Edward Elgar Publishing, UK-USA, p. 193-228. MOHAI V. LAJOS (2000): A nem tisztelt ház. Prostitúciós illemtan. HVG, 9. szám, március 4., 81., 83-84. old. MOLNÁR LAJOS (1899): Az erkölcsök, a közegészségügy és a prostitutió. Budapest, Neumayer Ede Könyvnyomda, 98 old. MONORI GÁBOR (2011): Esélyegyenlıség és feminista jog – a nıi jogok pragmatikus érvényesülése. Doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskolája, Pécs, 220 old., http://doktoriiskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Monori/ monori_ertekezes_nyilv.pdf, letöltve: 2011-06-25 MR (2001): Belügyi döntéssel nem lesz zóna. METRO, január 17., 1. old. MUNKA (2006): Munka prostituáltként: ki kell váltani a vállalkozói igazolványt. origo, június 28., http://www.origo.hu/allas/aktualis/20060628munka.html, letöltve: 2006-06-29 MUNKAKÖNYVET (2002): Munkakönyvet kapnak a prostik. METRO, március 19., I. old. A MŐVÉSZEK (2002): A mővészek a nyilvánosházra szavaznának. Vasárnapi Blikk, január 20., 9. old. NAGY E. D. – IZING A. (2005): İsszel nyílik a szexpláza. Reggel, április 13., 1. és 5. old. NAGY ILDIKÓ EMESE (1997): A fıvárosban 500 gyermek szexuális rabszolga. Önként vállalt prostitúció nem létezik. Magyar Hírlap, december 1., 5. old. NAGY TÜNDE (2000): Könnyő lányok a kirakatban. Az útikönyvekben nincs piroslámpás negyed. Kiskegyed, 21. szám, május 23., 6-8. old. NAGY V. (2007): Szexturizmus: a nık csak a „nagy bambuszt” akarják? STOP, július 3., http://www.stop.hu/articles/article.php?id=158969, letöltve: 2007-07-03
182 NAGY V.R. (2005): „A prostitúció egyik oka a szegénység”. Magyar Hírlap, március 23. www.magyarhirlap.hu/Popup_index.php?type=nyomtat&id=92165, letöltve: 2007-07-01 NÁNÁSI LÁSZLÓ (1998): A gyermekprostitúció az élısködık pénzforrása. Jogászok a futtatókról, a megerıszakolt hatévesekrıl és a család fontosságáról. Magyar Nemzet, szeptember 28., 5. old. NEM (2001): Nem alkotmánysértı, ha késik a türelmi zóna. Népszabadság, június 21., 4. old. NÉMETH ANDRÁS (2011): Tiltottabb gyümölcs. Prostitúció Európában. HVG, június 8., http://hvg.hu/hvgfriss/2011.23/201123_a_prostitucio_europaban_tiltottabb_gyumolcs, letöltve: 2011-10-05 NÉMETH ERA (2000): Hogyan születtek türelmi zónák Frankfurtban? Népszabadság, március 30., 35. old. NÉMETH ERA (2001): Egyeztetés a türelmi zónákról. Ingatlanvásárlásba kezdtek az örömlányok. Népszabadság, augusztus 29., 21. old. NÉMETH GYÖRGY (1998a): A hetairák szabadsága. Prostitúció Hellaszban. Rubicon, 6. szám, 8-11. old. NÉMETH GYÖRGY (1998b): Ganümédész nyomában. Fiúszerelem, homoszexualitás az ókori Athénban. Rubicon, második különszám, 8-11. old. NÉMETH GYÖRGY (1999): A polisok világa. 347 old., Budapest, Korona Kiadó NIETO MERCEDES (2002): Türelmi játék. Cash-Flow, 10. szám, 34-35. old. NINCS (2007): Nincs jelentkezı a cseh prostituáltak megszámolására. http://www.origo.hu/nagyvilag/20070726-nincs-jelentkezo-a-cseh-prostitualtakmegszamola sara.html, letöltve: 2010-07-26
MTI,
NORVÉGIÁBAN (2008): Norvégiában szigorúan fellépnek a fizetıs szexuális szolgáltatások ellen. MTI, 04. 18., http://www.hirszerzo.hu/cikk.norvegiaban_szigoruan_fellepnek_ a_fizetos_szexualis_szolgaltatasok_ellen.63687.html, letöltve: 2008-04-18 A NİKERESKEDELEM (2009): A nıkereskedelem, a prostitúció, valamint a nıkkel szembeni erıszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttmőködés lehetıségei. Szakmai fórumok, I–II.; MONA, Budapest, április-május, 43 old.; http://www.monahungary.hu//kepek/upload/2009-11/MONA%20Szakmai%20forum ok%20I-II.pdf, letöltve: 2010-07-15 O’CONNELL DAVIDSON, JULIA (2001): The Sex Tourist, the Expatriate, His Ex-wife and Her „Other”: The Politics of Loss, Difference and Desire. Sexualities (4) no. 1, p. 5-24. Magyarul: A szexturista az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az ıt kiváltó „Másik”: a veszteség, a különbségtevés és a vágyak „politikája”. Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 31-51.old. O’CONNELL DAVIDSON, JULIA – SANCHES-TAYLOR, JACQUELINE (1999): Fantasy Islands. Exploring tfe Demand for Sex Tourism. In: Kamala Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Gold.
183 Tourism and Sex Work in the Caribbean. Roman & Littlefield, Oxford, p. 37-54. Magyarul: A fantázia szigetei: a szexturizmus iránti kereslet megértéséhez. Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 52-72.old. OLÁH TAMÁS (szerk.) (1986): A szexualitás történetébıl. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 265 old. OLIMPIAI (2000): Olimpiai prostik. Metro, szeptember 1., 25. old. AZ ONLINE (2002): Az online pornóipar helyzete, kilátásai. www.ittk.hu/infinit/2002/ 1017/3.html, letöltve: 2004-10-30 ORE, TRISTAN (2002): Prosti vagyok. D&B Group, Budapest ı.-t. g. (1998): Kijelölhetik a védett zónákat. Újabb feladat a magyar önkormányzatoknak. Magyar Nemzet, március 5., 6. old. İSZTİL (2011): İsztıl már csak a helyiek füvezhetnek majd a holland kávézókban. MTI, május 27., http://www.origo.hu/nagyvilag/20110527-marihuanaigazolvanyt-vezetnek-behollandiaban.html, letöltve: 2011-05-28 PAKSI BORBÁLA (2009): Populációs adatok alakulása. In: Felvinczi, Katalin – Nyírády, Adrienn (szerk.): Drogpolitika számokban, Nemzeti Drogmegelızési Intézet és L’Harmattan, 189-232. old., http://www.drogstrategia.hu/attachments/Drogpolitika_szamokban.pdf, letöltve: 2009-1116 PELLE JÁNOS (2003): Drog igen, prostitúció nem? Magyar Hírlap, november 25. PERGER, STAFFAN (2009): Az örömlányok Göteborgba mennek. Népszabadság, szeptember 12., http://nol.hu/lap/mozaik/20090912-goteborgba_mentek_az_oromlanyok, letöltve: 2009-09-14 PETNEKI ÁRON (1998a): Vénusz játéka, ördög kísértése. Régi magyar források szexuális praktikákról. Rubicon, 6. szám, 28-30. old. PETNEKI ÁRON (1998b): A királyné szüzessége. Rubicon, második különszám, 33-34. old. PÉTERFALVI ATTILA (2006): Állásfoglalás 2330/A/2005 ügyszámmal kapcsolatban. június 8., http://abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=14&iid=11444, letöltve: 2006-06-29 POGONYI LAJOS (1999): Türelmi zónák a VIII. kerületben? Beszélgetés Fehér Lenkével, a Kiút Veled Egyesület elnökével. Népszabadság, szeptember 17., 30. old. PÓCS BALÁZS (1999): Az örömlányok könyvelni tanulnak. Hollandiában a prostituáltak érdekvédelmi szövetségét a kormány finanszírozza. Népszabadság, július 20., 6. old. PÓSÁN LÁSZLÓ (1998): A középkori lovagi szerelem. Rubicon, második különszám, 25-26. old. PROSTITUÁLTAK (1999): Prostituáltak kórházi közmunkán. Tiltakoznak az ápolónık. Magyar Nemzet, november 16., 6. old.
184 A PROSTITUÁLTAK (2001): A prostituáltak a védett övezeten kívül állítják fel bódéikat Mogyoródon. Origo, július 26., http://mindenkinet.hu/itthon/20010726aprostitualtak.html, letöltve: 2008-10-30 PROSTITUTION (2008): Prostitution in Sweden. http://en.wikipedia.org/wiki/Prostitution_ in_ Sweden, letöltve: 2008-03-17 PROSTITUTION BY COUNTRY (2011): Prostitution by Country. Super Directories honlap, amely 263 országra linkeket tesz közzé, http://www.superdirectories.com/?Branch_ID= 2438010, letöltve: 2011-04-02 PROSTITUTION IN EUROPE (2011): Prostitution in Europe. Spiritus Temporis honlap, a 46 európai ország Emberi Jogi Nyilatkozatai alapján, http://www.spiritustemporis.com/prostitution-in-europe, letöltve: 2011-04-02 A PROSTITÚCIÓ (1998): A prostitúció ellen. Magyar Nemzet, december 31., 15. old. PROSTITÚCIÓ (2002): Prostitúció a társadalomban. /internetes anyag/ PROSTITÚCIÓ (2003): Prostitúció és kezelése Európában. Népszava, július 29., www.nepszava.hu/articleprint.asp?nID=606487, letöltve: 2005-05-23 PROSTITÚCIÓ (2004): Prostitúció - ısi, de nem mesterség. http://www.tv2.hu/Tv2Popup_ index.php?type=nyomtat&id=100000077425, letöltve: 2006-02-06 A PROSTITÚCIÓ (2011): „A prostitúció a nık ellen irányuló erıszak”; HVG; szeptember 23.; http://hvg.hu/itthon/20110923_prostitucio_konferencia; letöltve: 2011-10-05 PROSTITÚCIÓ: KÍVÁNCSI (2009): Prostitúció: kíváncsi, mennyit költenek rá külföldön?, MTI; 02. 24., http://www.hirszerzo.hu/cikk.prostitucio_kivancsi_mennyit_koltenek_ra _kulfoldon .99007.html; letöltve: 2010-07-26 PUSZTAY SÁNDOR (1988): Kurtizánok, kerítık, kalandorok. Erkölcstelen történetek. Editorg Kiadó, Budapest, 239 old. (r. h.) (2000a): Késnek a türelmi zónák. A fıváros nem dönthet a kerületekkel szemben. Magyar Nemzet, február 24., 4. old. (r. h.) (2000b): Magán türelmi zónák? Június 30-ig ismét halaszt a fıváros. Magyar Nemzet, március 22., 4. old. (r. h.) (2000c): Csökkent a köztéri prostitúció. Az Üllıi út IX. kerületi szakaszán még több az utcalány. Magyar Nemzet, március 27., 4. old. RAGÓ ALEXANDRA (2000): Pestszentlırinc nem kér a lányokból. Eredményesnek bizonyult a határozott hatósági fellépés. Gyorsított bírósági eljárás. Üzleti 7, április 3., 6. old. RAYMOND, J. G. (2003): Tíz érv a prostitúció legalizálása ellen. Coalition Against Trafficking in Women International (CATW)
185 (rákosi) (1999): Átfogó rendezés a húszas években született. Konzervatív és liberális felfogások csatározása a szabályozásban. Magyar Nemzet, november 5., 8. old. RÁCZ BÉLA (2000): Az örömlányok bánatosak. Újabb fordulatot vett a vita a türelmi zónák kijelölése ügyében. Metro, január 31., 8-9. old. RELIGIONS (2007): Religions by country as of 2007. Wikipedia alapján 237 ország tekintetében, http://en.wikipedia.org/wiki/Religions_by_country, letöltve: 2011-03-30 ROBERT (1999): Robert De Niro is ügyfél volt. Öt év luxusszajha-hálózat fınökének. Magyar Hírlap, január 7., 13. old. ROSSIAUD, JACQUES (1976): Prostitution, jeunesse et société dans les villes du Sud-Est au XVe siécle. Annales ESC, p. 289-325. Magyarul: Prostitúció, ifjúság és társadalom a XV. században. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 49-83. old. ROSSZLÁNY (2006): Rosszlány az össztermékben. HVG, 40. szám, 105-107. old. S.G. (2003): Pert nyertek az örömlányok. Népszabadság, július 17., 1. és 6. old. S.T. (1999): Petíció a türelmi zónáért. Prostituáltak küldöttsége Józsefváros vezetıjénél. Népszabadság, szeptember 21., 26. old. SANCHEZ-TAYLOR, JACQUELINE (2001): Dollars Are a Girl’s Best Friend? Female Tourists’ Sexual Behaviour in the Caribbean. Sociology, p. 749-764. Magyarul: A legjobb barátod a nagy köteg dollárod…: a Karib térséget látogató turistanık szexuális magatartása. Budapesti Negyed 14. évf. 51.sz./2006. 115-133.old. SÁNDOR TÜNDE (2002): Türelmi zóna helyett bordélyház? Népszabadság, június 13. SÁROSI PÉTER (2003): Drogok és prostitúció. Magyar Hírlap, december 19. Sárosi Péter (2006): Szexmunka. Beszélı, április–május, 11. évfolyam, 4. szám http://beszelo.c3.hu/cikkek/szexmunka, letöltve: 2007-11-21 SÁROSI PÉTER (2009): Drogmentes Svédország: Minden áron?, http://drogriporter.hu/ node/1295, letöltve: 2010-03-12 SÁRKÁNY PÉTER (2001): Közgazdaságtani alapok. DR. T.O.P. Kft., Budapest SÁRKÁNY PÉTER (2003): A prostitúció jogi és közgazdasági szabályozása. ELTE JTI Jogi szakokleveles képzés diplomamunkája, 48 old. SÁRKÁNY PÉTER (2004): Egy legálissá tett piac szabályozásának csapdái. Acta Periodica MÜTF (ISBN 963 8445 23 8), 4. kötet, (elıadás anyaga megjelent: 2008.), 119-131. old. SÁRKÁNY PÉTER (2005): Változó értékrend és legalizáció. Konferenciára készített tanulmány, 1-12. old.
186 SÁRKÁNY PÉTER (2006): Néhány speciális piac gazdasági jelentısége hazánkban. “Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban” c. I. KHEOPS Tudományos konferencia, Mór, CD-n megjelent, ISBN 963 2298 497 SÁRKÁNY PÉTER (2008): Társadalmi értékrend és speciális piacok. In: Értékek és normák interdiszciplináris megközelítésben, S. Nagy Katalin és Orbán Annamária (szerk.); Gondolat Kiadó, Budapest, 595-601. old. SÁROSI PÉTER (2006): Szexmunka. Beszélı, április–május, 11. Évfolyam, 4. Szám, http://beszelo.c3.hu/cikkek/szexmunka; letöltve: 2007-11-21 SÁROSI PÉTER (2009a): Drogmentes Svédország: Minden áron?; http://drogriporter.hu/ node/1295; letöltve: 2010-03-12 SÁROSI PÉTER (2009b): Nemzetközi drogpolitikai trendek a XX. században; elıadás ppt anyaga; http://www.ndiint.hu/REND/kepz090604/S%C3%A1rosi%20P%C3%A9ter%20el%C5% 91ad%C3%A1sa%20-%20Nemzetk%C3%B6zi%20drogpolitikai%20tre ndek.pdf; letöltve: 2010-10-04 SCALE (2011): Scale of Prostitution in Europe: How many Sex Workers?, http://people.exeter.ac.uk/watupman/undergrad /aac/scale.htm, letöltve: 2011-05-24 SCHILLER ZSOLT (2000): Lányok placc nélkül. Vasárnapi Reggel, március 19., 4. old. SCHREIBER EMIL (1917): A prostitúció. A Magyar királyi Belügyminisztérium felügyelete alatt Rendırségi Szaktanfolyamok Kiadmányai, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest, 212 old., http://mtdaportal.extra.hu/books/a_prostitucio.pdf, letöltve: 2009-0830 SE CANNABIS (2008): Se cannabis, se prostik. Kultúrpart, április 22.; http://www.kulturpart. hu/index.php?menu=2&rov=9&alrov=91&cikk=2930; letöltve: 2008-04-22 SIGSWORTH, E. M. – WYKE, T. J. (1972): A Study of Victorian Prostitution and Venereal disease. In: Martha Vicinus (szerk): Suffer and still. Women int he Victorian Age. Indiana University Press, p. 77-99. Magyarul: Prostitúció és nemi betegségek a Viktória-korban. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 138-162. old. SIMON ANDRÁS (2001): Ellenırzött bordélyok. FigyelıNet, http://www.fn.hu/ cikk.php?cid=9099, letöltve: 2004-10-08
augusztus
27.,
SÍK E. – TÓTH I. J. (1998): A rejtett gazdaság néhány eleme a mai Magyarországon. Budapest, TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 7. SKRABSKI FRUZSINA (1999): A Kiút esélyei. Áldozat vagy fizikai munkás a prostituált?. Magyar Nemzet, május 21., 6. old. SOLT KATALIN (2004): Jog és közgazdaságtan. Széchényi István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Tudományos Füzetek, VI. kötet, Gyır. 53-66. o. SOMOGYI MÁTYÁS (2005): Vállalkozók lesznek a cseh örömlányok. Magyar Nemzet Online, július 25., http://www.mno.hu/portal/297766, letöltve: 2010-07-26
187 (stier) (1998): Mindenhol másképp csinálják. Az Egyesült Államok bünteti, Oroszország tehetetlen. Magyar Nemzet, március 5., 6. old. SÜMEGI NOÉMI (2007): Az óvszert nem számolhatnék el költségként a vállalkozó prostituáltak. Heti válasz, 7. évf., 45. szám, november 8., http://www.hetivalasz.hu/index. php?cikk_id=17097, letöltve: 2007-11-13 A SVÉD (2010): A svéd modell. HETERAK II. évf. 1. szám, febr.-márc. – Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének lapja, http://szexmunka.hu/wordpress/wp-content/uploads/ 2011/06/Heterak_II_1.pdf, letöltve: 2011-07-28 SVÉDORSZÁG (év nélkül): Svédország – drogriporter, http://drogriporter.hu/eurodrog/ svedorszag, letöltve: 2010-03-10 SZATHMÁRY B. – KOTEK P. – GÁL P. (2007): Zöld utat a piroslámpás negyedeknek? Avagy a prostitúció közgazdasági elemzése. Budapesti Corvinus Egyetem, TDK-dolgozat, Budapest, 40 old. SZÁMLÁS (2007): Számlás szex: prostitúció nyugtázva. Az adóhatóság leírta, mit számolhatnak el az örömlányok. Népszabadság, május 30., http://nol.hu/cikk/448346/, letöltve: 2007-09-26 SZÁMLÁT (2001): Számlát nyithatnak a prostituáltak. METRO, szeptember 7., 16. old. SZÁNTÓ GÁBOR (2000): Tétova türelem. Mai Nap, szeptember 27., 16-17. old. SZÁSZI JÚLIA (2000): Pártszámlán a bordélyházban? Rendıri vezetık könyvei politikusokról. Népszabadság, szeptember 30., 17. old. 100 COUNTRIES (2009): 100 Countries and Their Prostitution Policies. 2009-es megállapítások 100 országra vonatkoztatva, ProCon.org honlap, http://prostitution.procon.org/ view.resource.php?resourceID=000772, letöltve: 2011-04-02 100 + 1 (2001): 100 + 1 kérdés a prostitúcióról. internetes anyag SZEMÁN L. (2005): Magyar lányok a német focivébén. Reggel, június 13., 7. old. Szervezett (2008): Szervezett ázsiai szextúrák – További „izgalmas” célpontok. Világgazdaság Online, január 18., http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=204644, letöltve: 200809-04 SZEXHIRDETÉS (1999): Szexhirdetés mától csak kódolva. A rendırség szerint értelmetlen a törvény. Népszabadság, szeptember 1., 21. old. A SZEXMUNKÁSOK (2009): A szexmunkások feljebb húzták a GDP-t. origo, október 3., http://www.klikkbank.hu/bankihirek/20091001-a-gdp-statisztikaban-szerepel-a-prostitucioes-a-drogkereskedelem.html, letöltve: 2010-03-21 SZÉCSÉNYI MIHÁLY (1998): Garniszállók és kéjnıtelepek. Rubicon, 6. szám, 48-50. old. SZIL PÉTER (2005): A svéd modell mőködik!, Népszabadság, április 13., http://www.nol.hu/ archivum/archiv-358560, letöltve: 2010-05-03
188 (szilágyi) (1999): Az üzlet haszna. Magyar Nemzet, november 5., 8. old. SZILÁGYI BÉLA (1999): Örömlányok örömtelen napjai. Van, aki még adózna is jövedelme után. Magyar Nemzet, november 5., 8. old. SZILÁGYI VILMOS (2005): Szexuálpszichológia (részletek), http://www.szexualpszichologia .hu, letöltve: 2009-08-15 SZIGETI P. (2005): Benne lettek a tévében. www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/ 02_benne_lettek/01.html SZİCS LÁSZLÓ (2000): Gyermekpornográfia és gondolatbőn. A felnıtt szabadságról is szól a kanadai nyugdíjas pere. Népszabadság, április 11., 6. old. (szınyi) (1998): A megszüntetés a cél. Az egyház elítéli a strukturális bőnt. Magyar Nemzet, március 5., 6. old. SZVETNIK ENDRE (2008): Életfogytiglani büntetést kaphat, aki prostituálthoz jár. InfoRádió, november 19., http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-239857, letöltve: 2008-11-20 (t. i.) (1999): Több lehet a kár, mint a haszon. Törvény a svédországi prostitúció ellen. Magyar Nemzet, február 1., 16. old. TAKÁCS ISTVÁN GÁBOR (2005): Sikeres-e a svéd drogpolitika?, http://drogriporter.hu/ node/250, letöltve: 2010-03-13 TALBOTT, JOHN R. (2007): Size Matters: The Number of Prostitutes and the Global HIV/AIDS Pandemic, PLoS ONE, June, Issue 6, 2(6): e543, ppp. 8., doi: 10.1371/journal.pone.0000543, http://www.plosone.org/article/info:doi%2F10.1371% 2Fjournal.pone.0000543, letöltve: 2011 -02-16 TANÁCSTALANOK (2000): Tanácstalanok a zónáról vitázók. METRO, január 31., 1. old. TANULMÁNY (2004): Tanulmány a lappföldi prostitúcióról. Tızsdefórum, www.tozsdeforum.hu, letöltve: 2004-06-17 TÁRKÁNYI Ákos (1999): Tiltás, tőrés, támogatás. A vigalmi negyedek és a New York-i egyezmény. november 30., 7. old. TEGYEY IMRE (1998): Aphrodité játékai. Rubicon, második különszám, 4-7. old. TH. B. (1998): Zónába szorulnak az utcalányok. Magyar Hírlap, október 5., 5. old. THÜRINGER BARBARA (1998): Megtévedt lányok ırangyala. Magyar Hírlap, február 4., 14. old. (t.i.) (1999): Több lehet a kár, mint a haszon. Magyar Nemzet, február 1., 16. old. TILTÁS (év nélkül): Tiltás és legalizáció között: a holland drogpolitika. http://www.sababa. nl/hu/650/, letöltve: 2010-03-12 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY (1998): Gáláns kalandok. Királyi szeretık a francia udvarban. Rubicon, második különszám, 27-32. old.
189 TÓTH SÁNDOR (2003): Heidi a globális prosti. Értéktızsdén a luxusbordély. Zsaru Magazin, 31. szám, július 30., 4-5. old. TÓTH, T. (2005): A hálózat megbukott, de a lányok nem. Reggel, április 12., 7. old. TÓTH TAMÁS (2003): Szolgáltatások és termékek nemzetközi marketingje. BKÁE, jegyzet. TÖBB MINT (2005): Több mint 12 millió kényszermunkás világszerte. Népszabadság Online, május 12. www.nol.hu/cikk/361984 TÖMÖRY ÁKOS (2000): Zónavédekezés. Megbukott prostitúciótörvény? HVG, 2000. 35. szám, szeptember 2., 117-118. old. TÖRVÉNYESÍTIK (1998): Törvényesítik a prostitúciót. Az ILO a tevékenység megadóztatását javasolja. Világgazdaság, szeptember 22., 1. és 8. old. TİZSDÉRE (2002): Tızsdére kerülnek a „rosszlányok”. METRO, július 24., 11. old. TRANSPARENCY (2011): Transparency International Hungary. http://www.transparency.hu/korrupcios_indexek, letöltve: 2011-03-27 TRÉFA NIKOLETTA (2007): Szex, számlára. Vállalkozó lett az elsı prosti. Napi Ász, július 12., 3. old. TÜRELMI (2010): Türelmi zónát jelöltek ki a jobbikos vezetéső Tiszavasváriban. Origo, november 19., http://www.origo.hu/itthon/20101119-turelmi-zonat-jeloltek-ki-a-jobbikosvezetesu-tiszavasvariban.html, letöltve: 2011-11-19 TÜRELMETLENSÉGI (2003): Türelmetlenségi zóna. Áthelyezett vigalmi negyed Miskolcon. HVG, 2003. 1. szám, 81. és 83. old. (tyápay-putsay) (1998): A flasztertıl az orvosi rendelıig. Péntek esti körséta. Magyar Nemzet, március 5., 6. old. UGY (2008): Reklám szex(izmus) nélkül. Az Európai Parlament eltávolítaná a nemi elıítéleteket a hirdetésekbıl. Világgazdaság, szeptember 9. UNAIDS (2011): UNAIDS_Terminology_Guidelines_2011_final_20110124.doc UNGVÁRY KRISZTIÁN (1997): Szovjet jogsértések Magyarországon 1945-ben. Magyar Nemzet, november 29., 16. old. UNIGWE, CHIKA (2010): Fekete pillangók. Nyitott Könyvmőhely, Budapest, 342 old. AZ UNIÓBAN (2001): Az unióban keleti kéjnıknek is szabad a pálya. Népszabadság, november 22., http://www.bruxinfo.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=19903, letöltve: 2007-04-17 VADÁSZ SÁNDOR (1998): Párizs örömlányai. Rubicon, 6. szám, 33-36. old. VAJTA ZOLTÁN (1999): Üzent az önkormányzatnak az alvilág. Magyar Hírlap, szeptember 15., 15. old.
190 VANDEPITTE, J. – LYERLA, R. . DALLABETTA, G. – CRABBÉ, F. – ALARY, M. – BUVÉ A. (2006): Estimates of the number of female sex workers in different regions of the world. Sex Transm Infect;82(Suppl III):iii18–iii25. doi: 10.1136/sti.2006.020081, www.stijournal.com, letöltve: 2011-02-19 VAS K. (2007): Olcsó húsnak … Dominikai szexpiac. Cash-Flow, május, 78-80. old. VASS L. (2008): Virágzó szexturizmus a legnagyobb muzulmán országban. http://www.origo.hu/utazas/20080510-szexturizmus-utazas-indonezia-jakarta.html, letöltve: 2008-09-14 VASS LÁSZLÓ (2010): Csak a helyieket engedné füvezni a holland kormány. Origo, november 23., http://www.origo.hu/utazas/20101123-csak-helyiek-latogathatnak-a-hollandiaicoffee-shopokat.html, letöltve: 2011-05-28 VÁG BERNADETT (2000): Háromszáz lépés a „mennyország”. Hölgyvilág, 44. szám, 4849. old. VERİNÉ JÁMBOR NOÉMI (2010): Az intézményes nevelés és oktatás szerepe a prostitúció és emberkereskedelem megelızésében. Doktori disszertáció, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola, március, http://ppk.elte.hu/old/images/stories/ _UPLOAD/DOKUMENTUMOK/Nevelestudomany_Phd/tervezett/jambor_noemi_disszert acio.pdf, letöltve: 2011-07-20 VÉGE (2009): Vége a fizetıs szexnek Norvégiában. Index, január 1.; http://index.hu/kulfold/ norv090101/; letöltve: 2009-03-20 A VILÁG (1998): A világ legnagyobb kurtizánjai. Android Lap- és Könyvkiadó, Budapest. VÍZUMKÉNYSZERREL (2006): Vízumkényszerrel a szexturizmus ellen. Világgazdaság, március 10., 5. old. V.J.Z. (2011): Felkarolja a prostikat a kormány. Blikk, május 29., http://www.blikk.hu/ blikk_aktualis/felkarolja-a-prostikat-a-kormany-2053716/, letöltve: 2011-05-30 (w. b.) (1999): Egységes türelmi zóna lesz. Kerületi javaslatok a prostitúció kezelésére. Magyar Nemzet, július 19., 5. old. (w. b.) (2000): Halasztott türelmi zónák. Dráguló díjak a szociális intézményekben. Magyar Nemzet, február 25., 5. old. WALKER, RICHARD. (1997): A szex és az emberi kapcsolatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 320 old. WALKOWITZ, JUDITH R. (1980): The Making of an Outcast Group: Prostitutes and Working Women in Plymouth and Southampton. In: Prostitution and Victorian Society. Woman, Class, and State. Cambridge University Press, p. 192-213. Magyarul: Egy kirekesztett csoport születése: prostituáltak és munkásnık Plymouth-ban és Southamptonban. In: Léderer Pál (szerk.) (1999): A nyilvánvaló nık. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 163-189. old.
191 WARREN, L. (2003): Embertelen profit. National Geographic, Magyarország, szeptember, 40-43. old. WIKILEAKS (2010): Bejárják Európát a magyar emberkereskedık. origo, augusztus 29., http://origo.hu/itthon/20110829-wikileaksiratok-jelentes-a-magyarorszagiemberkereskedelemrol.html, letöltve: 2011-08-30 WORLD (2001): World Facts and Figures. Religion Statistics by Country. CIA - The World Factbook 2001 adatai alapján 235 országra vonatkoztatva, http://www.worldfactsandfigures.com/religion.php, letöltve: 2011-03-21 ZIMMERMANN, SUSAN (1998): Nemiség, tisztesség és szegénység. A nıkkel és a prostitúcióval kapcsolatos vita és politika Bécsben és Budapesten a századfordulón. Rubicon, 6. szám, 45-47. old. ZS. CS. (1999): Takaréklángon és fél áron. Magyar Demokrata, 40. szám, október 7., 11. old.
