A poltavai csata jelentősége a svéd és az orosz történelemben Konferenciakötet szerkesztette: Miszler Tamás
—
Sashalmi Endre
A poltavai csata jelentősége az orosz és a svéd történelemben Konferenciakötet szerkesztette: Miszler Tamás
—
Sashalmi Endre
2010
A poltavai csata jelentősége az orosz és a svéd történelemben cimu 2009. november 10-én, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának konferenciatermében, a poltavai csata 300. évfordulójának alkalmából megtartott tudományos konferencia előadásainak tanulmányai Kötet szerzői: Filippov Szergej © Gőzsy Zoltán © Miszler Tamás © Nagy Gábor © Sashalmi Endre © Szvák Gyula © Varga Beáta © Szerkesztette: Miszler Tamás ©
—
Sashalmi Endre ©
A kötet megjelenésének támogatói: PTE rektora PTE-BTK dékánja PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola Középkori- és Koraújkori Történeti Program PAB Közép- és Kelet-Európa Története Munkabizottsága —
A kötet MTA-ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoport projektjének keretében készült (2006 TK 1194) ISBN: 978-963-642-333-9 ISSN: 1587-9887 A borítón David von Krafft „XII. Károly lovon” és Louis Karavak „Nagy Péter” c. festményei láthatók Borítóterv: Szabó Zsolt © Kiadó: Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kelet-Európa és a Balkán története és kultúrája Kutatási Központ Pécs, 2010
Tartalomjegyzék Előszó Nagy Gábor: efter sitt behag och som en kristiig konung Út a XVII. századi svéd királyságban
1
Az egyeduralomhoz vezető 3
Miszler Tamás: „Az utolsó felvonás” XII. Károly svéd király norvég hadjáratai (1716,1718)
31
Gőzsy Zoltán: Adalékok Voltaire XII. Károly király története című munkájának 18. századi hatásához és recepciójához
61
Szvák Gyula: I. Péter szupersztár
83
Filippov Szergej: A poltavai csata az orosz történeti tudatban: múlt és jelen
89
Varga Beáta: A poltavai csata hatása az ukrán történelemben
101
Sashalmi Endre: Azov (1696) után Poltava (1709) előtt: a hatalom új ikonográfiája Nagy Péter 1705-ős „Szimbólumok és jelképek” című könyvének címlapján 125
Miszler Tamás
„Az utolsó felvonás”: XII. Károly norvégiai hadjáratai (1716, 1718) XII. Károly norvégiai hadjáratai kevésbé ismertek a magyar történeti szakirodalomban. „Észak oroszlánjimnak” utolsó hadjáratai sorsdöntőek voltak nemcsak Svédország, hanem Norvégia számára is. A Norvégia elleni svéd agresszió nagy hatással volt a dán királyságon belüli norvég identitás fejlődésére. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a nagy északi háború perifériális, ám Észak-Európa történetében nagy jelentőséggel bíró eseményeit, XII. Károly (1697—1718) svéd király utolsó hadjáratait, az 1716-os és 1718-as Norvégia elleni támadás katonai eseményeit, valamint a svéd uralkodó halálának körülményeit és következményeit. Amikor XII. Károly svéd király 1700-ban elhagyta Stockholmot, megszakította az apja, XI. Károly (1660—1697) által 1679-ben tető alá hozott 1 békét. A király először Délnek és Keletnek fordult, hogy legyőzze az ellene feszülő koalíciót. A karolinus katonák 2 nem gondolták, hogy hosszú éveken át távol lesznek otthonuktól, s végig küzdik a Baltikumot, Lengyelországot és még Oroszország belsejébe is eljutnak. 1697—99 folyamán Svédország ellen olyan koalíció jött létre, amellyel szemben az ifjú, 18 éves uralkodó gyakorlatilag megelőző csapást hajtott végre, s a meglepetés erejével 3 győzelmet, győzelemre halmozott. Károly kilenc éven keresztül menetelt először Dániába, majd a Baltikumba, onnan pedig beavatkozva a lengyel belpolitikába, megtámadta II. Erős Agost (szász választó 1694—1733, lengyel király 1697—1706, 1709—1733) lengyel királyt és szász választót, még Keletebbre tekintve pedig csapataival bevonult Nagy Péter cár Oroszországába. Az iú
1
XI. Károly (1660—1697) 1674—1679 között háborút vívott többek között a dánokkal, Brandenburggal, és a hollandokkal 1674-1679-ig. 2 A svéd, kék-sárga zubbonyos XI. és XII. Károly professzionális hadseregének katonáit hívja a történetírás karolmus katonáknak, svédül „karoliner”. itt terjedelmi okokból nincs lehetőség részletezni a svéd király győzeimeit.
uralkodó 1700 és 1709 között félelmetes hadvezérré válva, már életében mítosszá lett. XII. Károly hadiszerencse a kelet-európai térségben a 4 vesztesként poltavai vereség után megfordult. 1709. Július 28-án hagyta el a poltavai csatateret és a török birodalom területén fekvő Benderbe menekült, buzdítva a török portát és szervezve a további háborút Nagy Péter (1682—1725) cár ellen. A poltavai csatavesztésről a hírek hamar megérkeztek Dániába és a koppenhágai hadigépezet belendült. IV. Frigyes dán király (1699-1730) nyolc évvel a traventali Svédországnak A békeszerződés után augusztus 8-án hadat üzent 5 venni Svédország revarisot az idő itt hogy vélte, úgy dán uralkodó elveszített évszázadban előző az visszaszerzi n rettenthetetle urán és Dáriiához 6 tartoztak fogva azon területeket, amelyek „ó’sidóktől” Frigyes terve nem volt alaptalan, Joggal számíthatott a helyi lakosság támogatására, hisz Skáne és Biekinge népének szíve még mindig a dán monarchia után dobogott, s szívesen látták volna Frigyes 7 A dán uralkodónak azonban csalatkozriia katonáit partra szállni. kellett, mert 1710 elején a svéd Magnus Stenbock (1665—1717) tábornok sikeresen visszaverte Jrgen Rantzau, dán tábornok inváziós seregét a helsinborgi csatában. A svéd király öt éven át próbálta meggyőzni a török portát, hogy indítsanak hadjáratot a cár ellen. A porta 1711-ben meg is indult Oroszország ellen, ahol svéd tisztek a szultán seregében tanácsadói szolgálatot teljesítettek. 1713—14-re az A tanulmányban a gregorián naptár által használt dátumokat adom meg, amelyet Svédország csak 1753. február 17-én vezetett be, ami után így rögtön március 1-je lett. A svéd nyelvű szakirodalom, általában a korábbi Juliánusz naptárt használja. SUBERG 1998,282. 5 SuNDBERG 1998, 282.; Dánia Célja a koppenhágai béke óta az volt, hogy megtöi]e 6 Svédország hatalmát Észak-Európában. A dán uralkodók gondolkodásában a revans vágy 1660 óta benn volt külpolitikai gondolkodásukban. (MYKLAND 1979); Dánia maga 1660-ban birtokainak legértékesebb részeit veszítette el. A svéd királyságé lett az Öresund másik oldalán fekvő Hafland, Skáne ős Biekinge. Az 1660-as béke értelmében a svédeké lett Bohuslan is, amit a norvég területekből hasított ki magának Svédország. JoHANEssoN 1971, 117.; A mai Dél-Svédország lakói hosszú ideig nem fogadták 7 el a svéd uralmat, s a 17. század második felében gerillamozgalom alakult ki, hogy lerázzák a karolinus uralmat. A gerillákat a helyi nyelv snapphane-nak hMa, aminek jelentése a svédben: fosztogató, martalóc.
32
európai hatalmi helyzet teljesen megváltozott, a törökök számára a svéd uralkodó meglehetősen kellemetlen személlyé vált, így érdekükben állt eltávolítása a birodalomból. Károly erre nem volt hajlandó, és végül a szultán katonái erőszakkal kényszerítették távozásra a svéd kompániát. XII. Károly 1714. október 27-én hagyta el a török 8 A két birodalmat és november ii-én már Stralsund előtt volt. a közliiedelemmel ellentétben nem hetes legendás utazást végig lóháton és postakocsival tette meg úgy, hogy útját egy darabig török katonák kísérték. Katonái pedig kicsit később, nagy 9 Károly az diplomáciai levelezésnek köszönhetően térhettek haza. észak-német városban közel egy évet tartózkodott, ahol találkozott a holsteini Georg Heiririch Von Görtz (1668—1719) báróval, aki grandiózus reformelképzeléseivel, megnyerő modorával a király bizalmasa lett és rendkívül fontos Szerepet 10 A király első miniszterré kapott az uralkodó utolsó éveiben. megoldására számos Új intézkedést ki, aki a gondok nevezte 11 ami a javasolt bevezetni, hogy tovább tudják folytatni a háborút, király számára mindennél előbbre való volt. 1715 folyamán a svédek elleni koalíció kibővült . A dán-szász—porosz 3 2 és Haiuoverrel’ Poroszországgal’ csapatok ostrom alá vették Stralsundöt, ahol az uralkodó kivette a részét a város védelmében. 14 XII. Károly körül a levegő kezdett elfogyni, és a város helyzete decemberre knitikussá vált az ellene 5 A király 1715. december felvonuló 50.000 fős sereggel szemben.’ —
—
Út során a királlyal volt Gustav Fredrik Von Rosen és Otto Fredrik von Düring is. XII. Karoly hazaterése során átutazott Magyarorszagon is. Az uralkodó és katonáinak magyarországi átvonulásáról hazánkban legrészletesebben Ballagi a svédek átvonulása Aladár (1853—1928) 1922-ben megjelent könyve, Xii. Károly Magyarországon címmel foglalkozott, ahol részletesen bemutatja az átvonulásról szóló dokumentumokat és térképen ábrázolta mind a király és kisérete, valamint az átvonuló svéd katonák útvonalát. 10 OREDSSON 1998 (a), 59. 1 HANSSON 2003, 20. 12 Poroszország 1715 juniusában deklaralta a háborút Svédország ellen, a dánszász csapatokkal együtt Stralsund alá vonult. 13 Hannover 1715 októberében üzent hadat XII. Károlynak. 14 OREDSSQN 1998 (a), 59. 15 SUNDBERG 1998,310. 9
-
..
-
33
, hogy pár 6 ii-én hagyta el a várost egy hatevezős hajó fedélzetén’ társával hazatérhessen és a dél—svédországi Tralleborgnái partra . Két nappal később, december i3-a délutánján Ystadba 17 szálljon lovagoljon, ahová két héttel később a hadvezetés is megérkezett a király távozása utáni napon kapitulált Stralsundből. A 18 kontinensen ekkor már csak Wismar volt svéd kézen. felmerült a korábban már A svéd arisztokrácia berkeiben nem uralkodó hisz az kérdés, hogy ki örökölje Károly trónját, utódja 9 s nem volt sem törvényes, de törvénytelen nősült meg,’ sem. Több alternatíva is felmerült a trónutódlás tekintetében. Kézenfekvő volt, hogy a király nővére Hedvig Szófia (i681-1708) tizenöt éves fia, Károly Frigyes (i702—1739) holstein-gottorpi herceg kövesse az abszolút hatalommal bíró Károlyt Svédország trónján, a másik alternatíva viszont Ulrika Eleonóra (1688-1741, 1718—1720 Svédország királynője) személye volt, aki egyben Hessen-kasseli Frigyes (1676—1751, i720—1751 Svédország királya, herceg feleségeként hercege) Hessen-Kassel 1730—i751 ° 2 örökölhette volna a svéd koronát. több már Stralsundben A király hazatérésekor diplomáciai Út között választhatott. Az egyik lehetséges Út az lett volna, hogy egy kongresszuson békét köt az ellene fennálló koalícióval, a másik választási lehetősége szerint pedig különbékét köthetett volna egy-egy hatalommal és folytatja a háborút a 21 A fennálló katonai helyzet azonban nem adott volna többivel. lehetőséget számára, hogy előnyös békét kössön eUenfeleive1.’ Ezért 1715-16 fordulóján a király egy harmadik megoldást választott: nem kötött békét senkivel, hanem folytatta a háborút.’ Ebben segítségére —
—
16 1944,81. My 17 BR0wNING 1899, 319—320. 18 LARSS0N 2009,297. 19 A király a legenda szerint nem is akart megnősülni, s mindig azt mondta, hogy majd ha véget ér a háború, akkor adja nősülésnek a fejét. 20 HANSSON 2003, 20. A herceg és Ulrika Eleonóra 1715 márciusában léptek házasságra. (MELIN 1997,127.) 21 MuRRAY 1944,82—83. 22 LAES5ON 2009,297. 23 MuR.RAY 1944, 82-83.
34
volt a nemzetközi helyzet alakulása is, hisz az ellene szövetkező koalíció tagjai nem voltak teljesen egységesek. A Károly ellen szervezkedő szövetséges hatalmak tagjai eltérő célokat fogalmaztak meg magukban Svédországgal szemben. A finnországi tartományokat 1713-14 folyamán orosz csapatok száliták meg, Nagy Péter cár készen állt arra, hogy partra szálljon Svédországban, és közvetlenül Stockholmra Délen szálltak ahogy 1709-ben is mérjen csapást. A dánok volna partra, hogy visszaszerezzék az 1660-ben elvesztett területeket. IV. Frigyes céljai világosak voltak, de a dán hadvezetés megrémült a legendás svéd király 1714-es hazatérésétől. Sj11and lakossága még emlékezett arra, amikor a félelmetes karolinus sereg 1700-ban partra szállt és közvetlenül a 24 Az 1709-es dán invázió dán fővárost, Koppenhágát fenyegette. és a helsinborgi csata annak ellenére végződött kudarccal, hogy a svédek fő erői a poltavai csatatéren elvéreztek, a svéd király pedig menekülőben volt a török birodalomba. közül A német fejedelemségek Brandenburg Poroszország célja Stettin és Svéd—Pomeránia elfoglalása volt, akinek uralkodója egyben az angol király is volt Hannover pedig Bréma és Verden hercegségére vetett szemet. Amellett, hogy Svédország gazdaságilag az összeroppanás szélén állt, fenyegetett az államcsőd, katonailag még elég erős volt ahhoz, 26 hogy visszaverjen egy nagyobb összehangolt támadást. De mi volt XII. Károly célja Norvégia megtámadásával és elfoglalásával? Kézenfekvőnek tűnik a megoldás, hogy a Baltitenger keleti partján elvesztett birtokait szerette volna Norvégiával kárpótolni, valamint, hogy Norvégián keresztül kívánta térdre kényszeríteni Dániát, hisz Norvégia gazdasága fontos volt déli szomszédja számára. Norvégiának gazdag kikötői, halászati és faexportja mellett voltak olyan, jó minőségű területei, amelyek a mezőgazdaság Számára fontosak voltak. —
—
—
—
24
H0LM 1881—82, 13. Az ország olyan gazdasági állapotban volt, hogy a diplomaták a napi működésükhöz szükséges irodaszereket sem tudták beszerezni. (MI.mRAY 1944,82.) 26 Amikor a király 1715-ben hazaérkezett Svédországba, közel 40.000 fős sereg állt még a rendelkezésére, hogy tovább folytassa a háborút. (BJERKE 2003, 32.) 25
35
A másik ok egy külpolitikai természetű, Károlytól nem idegen grandiózus terv volt. Norvégia elfoglalásával a svédek I. György (1714—1727) angol királyt is fenyegethették és elképzelhető lett volna, hogy karolinus katonák szállnak partra 27 az angol trónra Skóciában, hogy a trónkövetelő VIII. Jakabot ültessék. Így a svéd király egy olyan erős észak—atlanti koalíciót tudott volna tető alá hozni, ahol Dániának semmi szava sem lett volna egy egyesült svéd-norvég és angol katonai és kereskedelmi 28 A grandiózus terv mögött Görtz báró állt, flottával szemben. hiszen jó kapcsolatai voltak a jakobitákkal a brit szigeteken. A harmadik magyarázat pedig az lehet, hogy Károlynak nem volt már más választása, hisz Keleten olyan orosz túlerő állt, ami ellen nem tudta felvenni a harcot, Délen a kontinensről teljesen kiszorult, koalíciós gyűrű vette körül, így hát, ha folytatni kívánta a háborút, akkor csak Norvégia maradt neki. Az 1716-os hadjárat 1716 januárjában XII. Károly belekezdett életének utolsó nagy tervének előkészítésébe. Az uralkodó tisztában volt vele, hogy a cár és a dánok együttesen terveznek partra szállni Svédországban. 1716 telén és tavaszán Svédország teljesen visszaszorult a kontinensről, Finnországban már évek óta állomásoztak az orosz csapatok, és az februárjában. ° utolsó erőd, Kajaneborg is elesett 1716 3 31 már a stralsundi A Norvégia elleni hadjárat ötlete tartózkodás során felmerült a svéd hadvezetésben, amely 32 értelmében Dárúát Norvégián keresztül kívánták legyőzni, azonban azt Sajnos nem tudjuk, hogy személy szerint a király 27
Jakab (1688—1766) walesi herceg, angol trónkövetelő. Apja, II. Jakab (VII. Jakabként skót király) 1701-es halála után ő lett a jakobita restauráció vezére. 28 BJERKE 2003,32. 29 OREDSs0N 1998 (a), 60. LARs50N 2009,297. 31 Norvégia a nagy északi háborúból soha sem maradt ki, Dánia több alkalommal próbált Norvégia felől is támadást mérni Svédországra. 1709 őszén 7000 katonát vontak Össze, hogy a skánei invázióval párhuzamosan Norvégia felől is megtámadják Svédországot, de a sereg soha nem lépte át a határt. 1711 nyarán újabb 7000 fős sereget vontak össze, de ekkor már be is vonultak Bohuslanbe, azonban a flotta segítsége nélkül nem értek el sikereket. (MYKLAND 1979, 161-162.) 32 LARSS0N 2009, 297.
36
r fejében mikor született meg az ötlet, mivel a svéd uralkodó 33 kortársaitól eltérően nem vezetett naplót. Norvégia mind gazdaságilag, mind stratégiailag nagyon 34 A hosszú, fjordokkal tagolt ország fontos volt Dánia számára. gazdasága erősen exportorientált volt, termékei (főleg a hal és a fa) részei voltak a világkereskedelemnek, amelyből Dánia busás 35 A dánok számára Norvégia stratégiailag pedig hasznot realizált. azért volt fontos, mert kikötőinek birtoklásával ellenőrizni tudták az észak—atlanti térséget, fenntartva a kapcsolatot a többi 36 külbirtokkal: a Feröer—szigetekkel és Izlanddal. Svédország felől nézve Norvégiának stratégiailag két fontos területe volt: az Oslo-tjord, és az ott fekvő főváros, 37 valamint a Közép-Norvégiában fekvő Trndelag és Christiania, központja Trondheim. A svéd uralkodó a meglepetés erejével akart hatni Norvégia megtámadásával, de a svéd történész, Jan Lindegren szavaival élve az 1716-os hadjárat „egy óriási logisztikai 38 problémahalmaz” volt, ugyanis nem készítették elő kellőképpen. Amellett, hogy a felkészülés nem volt elégséges, a svédeknek számos más problémával is szembe kellett nézniük. Igaz, hogy Károlynak még potenciálisan nagy sereg állt a rendelkezésére, azonban az előző évek során a karolinus hadvezetés és a megmaradt katonák elsősorban kelet—európai és baltikumi, azaz síkvidéki terephez szoktak és nem a hegyekkel, tjordokkal tagolt szomszédos Norvégiához. A sereg zöme űjoncokból verbuválódott, akiknek semmilyen harci tapasztalata nem volt
BjERxE 2003,31. Daiiia a 17. szazad folyaman fokozatosan vesztette el Svédországgal szemben a számára mind stratégiailag, mind pedig gazdaságilag fontos területeket (lásd: 8. lálegyzet). Az 1645-ös brömsebroi békében Norvégia Svédország javára kénytelen volt átadni Háijedalent, Jamtlandot, Srnat ás Idret. HANssoN 2003, 17. 36 A dánok mindig is Jogot formáltak Gronlandra és 1721-ben mditottak egy expedíciót Hans Egede vezetésével, hogy Újra felfedezzék az egykori norvég izlandi kolónia területeit. 1624-1925 között a mai Oslot Cliristianiáriak hívták, miután 1624-ben leégett az egész város. Nevét W. Krisztián (1588-1648) dán király után kapta. 1924-ben döntött úgy a storting (norvég parlament), hogy visszaadják a régi nevét a városnak. 38 LINDEGREN 1997,209. 34
.
.
.
.
37
még. Emellett az utánpótlást sem tervezték meg kellőképpen, hisz rendkívül rövid idő alatt készültek fel a nyugati szomszéd elleni hadjáratra. Mirtdezeken felül volt egy másik tényező, amit nem tudtak befolyásolni: tél volt. XII. Károly 1715-1716 fordulóján még egy Koppenhága elleni támadást tervezett, mivel a tél olyan hideg volt, hogy befagyott az Öresund. Egy 10.000 fős inváziós sereget gyűjtöttek Landskronában, azonban január 9-én egy enyhe szelet ° össze 4 meghiúsultak. Károly így hozó vihar feltörte a jeget, így a tervek 41 42 tekintetét Norvégia felé lemondott a sjllandi invázióról, fordította és kiadta a hadjárat előkészületeire a parancsot. A terveket a király főhadiszállásán, Ystadban nagyon rövid idő alatt dolgozták ki. A svéd hadvezetés abban reménykedett, hogy a Koppenhágában telelő dán flotta nem tud Segítséget nyújtani az Oslo fjordban védekező norvég csapatoknak. A király abban bízott, hogy a meglepetésszerű támadással gyors sikereket érnek cl és hamar beveszik a fővárost, Christianiát és erődjét Akershust. A tervek azonban hamar kudarcba fulladtak és a sereg számos akadályba ütközött már a hadjárat elején. 1716. február 16-án a király Ystadból északra lovagolt a Vánern tó északi partján fekvő Karlstadba, hogy személyesen csatlakozzon a Norvégia elleni támadáshoz. Amíg a király 3.000 ember élén Karlstadból elindult, hogy Varmlandban átlépje a 45 addig Carl Gustaf Mörner tábornok délről svéd-norvég határt, 46 Ezzel egy időben Mikael Platning vonult fel Norvégia ellen. ezredes is parancsot kapott, hogy lépje át Jmtlandban a határt, és foglalja cl a közép—norvég területeket. A király sógora Hessen kasseli Frigyes herceg, generalissimus, levélben értesítette
LARssON 2009, 297-298.; HENRÍKSON 1975, 645. 40 2003, 17,; LARSSON 2009,298. HANSSoN 41 SUNDBERG 1998, 313. 42 Karoly a tervet apai nagyapjatól, X. Károlytol (1654-1660) kolcsonozte, aki 1658.
.
ban átkelt a befagyott szoroson és így juttatta át csapatait Dániába. Ystad a korban a svéd posta azon központja volt, ami tartotta a kapcsolatot a kontinenssel, információs központ volt. LAissoN 2009, 297. SuNDBERG 1998, 313. LAessoN 2009,298.
38
Alexander Stromberg vastnorrlandi. kormányzót, hogy a 47 Egy kisebb jamtiandi ezred hat hét alatt legyen kész a támadásra. sereg pedig délen Christian Ludvig Von Ascheberg altábornagy vezetésével a norvég-svéd határon fekvő Svinesimdben biztosította az utánpótlási vonalakat. A teljes svéd sereg, amely Norvégia felé 49 fordult, körülbelül 12.000 embert számlált. Aniikor a hadsereg készen állt az útra, a már említett nem megfelelő előkészítés következtében, felszerelésük sok hiányosságot mutatott. A nagy hó miatt szükség lett volna sílécekre, hogy gyorsabban tudjanak előrehaladni. ° A jamtlandi ezredek 5 gyakorlatilag alig jutottak előre, a hadjárat a közép-norvég fronton a nagy hó miatt azonnal kudarccal végződött, amit a király nem is ’ A közlekedést elősegítő sílécek mellett Pl. nem rendelkeztek 5 tudott. kellő számú ágyúval sem, hogy sikeresen be tudják venni Cbristiania erődjét, Akershust. Az ágyúk eljuttatására von Ascheberg altábornagyot bízták meg. A határon túl állomásozó norvég hadsereg a tél miatt egyelőre nem számíthatott segítségre Dániából, és gondot okozott számukra az is, hogy egy 4.500 fős norvég sereg dán zászlók alatt 52 A kb. 20.000 főt kitevő észak—német területeken állomásozott. reguláris csapatokból és önkéntesekből álló norvég sereg főparancsnoka, a német származású Barthold Henrik von 53 altábornagy volt, aki a dán királytól teljhatalmat kapott Lützow 54 Norvégia kormányzásában.
2003, 18. Christian Ludvig Von Ascheberg altábornagy baltikumi nemesi család leszármazottja Volt. Érdemes meegyezni, hogy a svéd nagyhatalom korára vonatkozóan a történetírás összesen 152 tábornokot számol, amelyek nemzetiségi összetétele a legkülönbözőbb lehetett, hisz Svédország összes tartományából küldték a nemesi családok katonai pályára fiaikat. Ebből 53 jött svéd, illetve finn területekről származott, 50 tábornok baltikumi nemesi család leszármazottja volt, 34 német felmenőkkel rendelkezett, s végül 15 tábornok büszkélkedhetett angol, skót vagy francia ősökkel. (SUNDBERG 2003) LARssQN 2009, 298. LAassoi’ 2009, 298. 51 HAN5S0N 2003, 18-19. 52 BJERKE 2003, 33. HAINTz 1958 III., 90. BJERs 2003, 81. HANSsoN
48
.
.
.
39
A svéd hadvezetés nagyon bízott a norvégok átállásában, a király egyben propaganda háborút is indított. Norvégia lakossága azonban nem nézte jó szemmel a svéd betolakodókat, számos paraszt önkéntesként csatlakozott a norvég reguláris sereghez. A norvég nemzeti identitás fejlődésére komoly hatással voltak XII. Károly Norvégia elleni hadjáratai. Bő száz évvel korábban, a kalmari háborúban a norvégok nem voltak hajlandók részt venni azzal a felkiáltással, hogy „Ez nem a mi háborúnk!” (Det 55 Amikor azonban az eUenség közvetlenül a saját er ikke vár krig!). területeiket fenyegette, fegyvert ragattak, tudták, hogy saját magukat, saját városaikat, falvaikat és farmjaikat kell megvédeniük a keleti agresszortól. Egy anekdota szerint egy nap hogy altábornagyhoz, Lützow érkezett paraszt 300 a svéd hazafiságot norvég A 56 csatlakozhassanak a sereghez. adott proklamációt uralkodó megpróbálta megtörni, indulásakor ki, amelyben közölte, hogy a svédek barátként (,‚som vcinner”) érkeznek, Norvégiát fel kívánják szabadítani a dán iga alól, valamint felszólította a dán királyt, IV. Frigyest, hogy tiinkcz pá fred...”). Valószínű nem „gondolkodjon el ci békén” ( érzékelte, hogy Norvégia lakossága atyjukként („han far sjeil”) 57 tekintett a Koppenhágában székelő uralkodóra. A király vezette sereg 1716. február 25-én indult el Holmedalból és 3.000 emberével a határt átlépve Christiariia felé vonult. A csapatok az említett felszerelési hiányosságok miatt lassan haladtak előre, a nagy hó mellett a kemény hideg is nehezítette az előrenyomulást. A katonák nagy részének az éjszakákat kint kellett tölteniük a csillagok alatt. A lassan felvonuló svéd seregek jövetelére a norvégok fel tudtak készülni 58 XII. és a Cbristianiába Kelet felől vezető utakat megszállták. 55 Dánia 1611-ben megtámadta Svedorszagot és sikerult bevennie Kalmart, majd Álvsborgot. A dán támadáskor Svédország egy időben volt hadban Oroszországgal és Lengyelországgal is. Dánia végül sikerrel jött ki a háborúból, előnyös békét kötött Svédországgal Knáredben 1613. január 19-én. Önálló norvég hadsereg később, IV. Krisztián (1588—1648) 1628-as és 1641-es rendelkezései értelmében lett felállítva. (MAGNUSSEN 2007, 16.) 56 „Har da lyst til á brnke oss, cd ci hva vi ekal gjere...” (‘, Van kedved használni minket, mond, mit tegyünk ) (BJERKE 2003, 13.) BjRje 2003,34-35. 58 LssoN 2009, 299. .
40
Károly és serege erős ellenállásba ütközött, ugyanis a norvégok már az invázió előtti hetekben észlelték, hogy a határ másik oldalán erős csapatösszevonások történtek és a környék parasztjai hírül adták a karolinus hadsereg készülődését. A határ mentén a norvég csapatok 1.300 fős egységgel áUomásoztak Ulrich Christian Kruse ezredes vezetésével, feladatuk pedig egy kb. 70 km-es szakasz 59 A norvégok legfőbb védelme volt Aurskog és Radenes között. lassan haladt előre. A király sereg hisz svéd a volt, a hó segítsége és a norvég ellenállás miatt a hó fővárostól pár km-re a norvég a Délről érkező egyesüljön hogy kénytelen volt Délnek fordulni, sereg egyesült két Mörner által vezetett seregtesttel. Március 8-án a és így folytatták útjukat a norvég főváros felé, ahová két nappal 60 később be is vonultak. Igaz, a királynak és Mömernek sikerült a városba bevonuhiia, azonban Akershus erődjét nem tudták kézre keríteni és az ágyúk hiányában az ostromot is el kellett halasztaniuk. A városban állomásozó norvég katonák az erődbe húzódtak vissza, így az ott áUomásozó sereg létszáma kb. 3.000 főre duzzadt, akiknek a parancsnoka a német származású Jörgen Christian von Klenow ezredes volt. Az ezredes parancsba kapta, hogy minden áron védje 61 A lakosság egy része Nyugatra menekült, valamint meg az erődöt. a norvég sereg Gjellebek erődjénél, kb. 10 km-re Drammentől ÉszakKeletre állt meg, és Lützow tábornok ágyúkkal erősíttette meg az állásokat, hogy sikeresen fel tudják tartani a karolinus hadsereget. A svéd király a főhadiszállását a fővárosban egy német származású tímár mester házában ütötte fel, és a hadvezetéssel azonnal dolgozni 62 kezdtek az előrenyomulási terveken. után közvetlenül, a király parancsba elfoglalása A város adta Löwenstierna ezredesnek, hogy 600 emberével mérje fel Gjellebek támadhatóságát, azonban az ostromtervek az ágyúk hiányában csak elképzelések maradtak. A király ott állt a közben kitavaszodó városban, de a környező erődöket a norvégok tartották kezükben. Délen, a norvég-svéd határ mentén a Svinesundben állomásozó Aschebergnek lett volna a feladata az BjrnKE 2003,39. 60 2009, 299. LAESSON 61 BJERKE 2003,49. 62
BJERI 2003, 51.
41
ágyúk biztosítása. A Svinesundön át egy tutajhidat kellett Volna építeniük, amin keresztül át tudták Volna szállítani az ágyúkat az erődök ostromához és egyéb utánpótlást is. Ascheberg nem teljesítette feladatát, a király ennek következtében április elején letartóztatási parancsot adott M ellene, amit a király testvére, Ulrika Eleonóra megsemmisített! A norvég fővárosban a helyzet egyre elviselhetetlenebbé Vált, fogyóban volt az élelmiszer, a környező hegyekben ellenséges norvég katonák állomásoztak és az erőd bevétele nélkül mit sem ért a Város birtoklása. A tavasz közeledtével a dán flotta áprilisban már ellenőrizte a hajózható vizeket. A dánok erősítése április közepén megérkezett Drammenbe, az Oslo-fjordtól Nyugatra. A svéd király tudva az erősítés megérkezéséről úgy döntött, hogy feladja a várost és csapataival április 29-30-a éjjelén elindult Délnek.M Nem vonta ki a csapatokat azonnal az országból, hanem a következő hetekben birtokba vette Giomma és a határ közti területet. Délen a Svinesundnél 4.000 katona várta a visszavonuló svéd sereget, valamint Dynekilennél állomásozott egy svéd teherhajóflotta teli utánpótlással. A norvégok nem kezdték üldözni a Délnek vonuló svéd királyt, hanem megvárták, míg Károly elhagyja a fővárost, Lüztow tétlenül várt, míg az utolsó katona is elhagyja Christianiát. Ma is vitatott, hogy vajon Lützow miért nem kezdte üldözni a betolakodókat. 65 Az erőltetett menetben vonuló svéd többen különböző katonák éheztek, fáradtak voltak, betegségekben is szenvedtek. 66 Nem tett jó benyomást a norvég lakos.ságban, hogy a menetelő, „barátként érkező” karolinus 67 katonák számos alkalommal erőszakoskodtak a lakossággal. Lassan haladt előre a svéd sereg, amit a király ketté osztott. A cél a határ mentén, az Idde fjordban fekvő Fredrikshald és erődjének, Fredrikstennek a bevétele volt. Az Idde fjord északi LARssoN 2009,300.
A 17. század közepén erősítették meg a svéd-norvég határ mentén fekvő Halden városát, amit a 18. századra egy sokszögű modern erőddé építettek ki. (MAGNuSsEN 2007, 16-22.) 65 BJERKE 2003, 113-114. 66 LAES5oN 2009, 300. 67 BJERKE 203, 115.
42
és keleti oldala a norvégoké, míg déli és nyugati oldala a svédeké volt. A dánok már korábban erősítést küldtek az erődbe, amit 1709 óta Hans Jacob Brun alezredes irányított. A várost még annyi fal sem vette körül, mint Christianiát, így könnyedén megszállták a svéd katonák, a lakosság egy része elmenekült. Az erőd ostromát két oldalról kezdték meg, de kellő számú ágyú hiányában nem sok sikert várhattak. Maga az erőd egy belső és egy külső erődből állt. A király parancsba adta, hogy július 4-én éjjel Löwenstierna ezredes 600 emberével törje be a belső vár kapuit, hogy a kapun keresztül tudjanak bevonulni a belső várba. A norvégok meghiúsították a támadást és mind a 600 ember életét vesztette az ezredessel együtt az akció során. A dán flotta viszont már nem nézte tétlenül a svédek hajóit a Svinesundnél. A híres, fiatal norvég származású admirális, Peder Wessel Tordenskjold (1690_1720)68 július 8-án Dynekilennél, Strömstadtól északra tönkreverte a svédek utánpótlási flottáját, ami után XII. Károly megkezdte a visszavonulást Norvégiából. 69 A svéd hadvezetés a fiottára építette az utánpótlásainak nagy részét, a hajók szállították a katonákat, az élelmet és a lovakat a háborúhoz. Ennek hiányában ° 7 reménytelenné vált a hadjárat folytatása. Amíg a király Norvégiában tartózkodott, Svédország határai tovább zsugorodtak: márciusban kapitulált az utolsó finnországi svéd erősség Kajaneborg, április 19-án pedig Wismar adta fel magát az egyesült dán.-porosz—hannoveri seregeknek7’
68
Peder Wessel Tordenskiold 1690-ben látta meg a napvilágot a norvégiai Trondheimben, apa városi tanácsnok volt. Eredetileg Peder Japsen Wesselnek hívták, matrózként megjárta Afrikát és Kelet-Indiát. Fiatalon, 1714-ben lett kapitánya a Fehér Sas (Hvide Orn) nevű hadihajónak, amit maga zsákmányolt. Az uralkodó ezek után bátorságáért nemesi rangra emelte és a Tordenskiold nevet adományozta neki, ami „mennydörgő paJzsot” jelent. Tordenskiold neve a svéd kultúrába annyira mélyen beleivódott, hogy a gyerekeknek ma is gyakran mondják: „Ha nem nyugszotok, akkor Jön Tordenskiold!” 69 LussoN 2009, 301. BJERKE 2003, 127. 71 SUMDBERG 1998, 313.
43
A sikertelen 1716-os hadjárat után a király az 72 rendezkedett be és várta, hogy egyetemvárosban, Lundben 73 TLzenhat év után XII. Délen partra szálljon a dáii inváziós sereg. 74 A svédek Károly találkozott Újra testvérével, Ulrika Eleonórával. 1716—17 folyamán igyekeztek megerősíteni a déli erősségeket, hogy azok alkalmasak legyenek egy támadás hathatós kivédésére. Miközben az erődöket megerősítették, a király párhuzamosan készült az újabb Norvégia elleni támadásra. Az 1718-as hadjárat A király Lundből visszaküldte az államtanácsot Stockholmba, összpontosítva. Károlynak még minden hatalmat Saját kezében 75 lehet, hogy volt elegendő katonája egy újabb hadjárathoz, de pénze nem. Ezért a nagyhatalmú, diktatórikus módszereket alkalmazó Görtz báró, a háború folytatásához változásokat vezetett be a gazdaságpolitikában, amelynek értelmében a teljes exportot állami monopóliummá tették, a fizetőeszközt 76 elősegítve így az exportot. Emellett nagymértékben leértékelték, 77 A gazdaságban megemelték a lakosságra kivetett adókat is. mindent a háborúnak rendeltek alá. XII. Károly 1716-os sikertelen hadjárata nem jelentette azt, hogy mindent elveszített volna, hisz ellenségei nem voltak egységesek, képtelenek voltak kihasználni az erejükben rejlő potenciált, számos ponton nézeteltéréseik voltak és nem indítottak összehangolt támadást a karolinus állam ellen. A IV. Frigyes dán király elképzelése az volt, hogy az oroszokkal közösen egy közel 70.000 fős sereget szállítanak át 72 A svéd király választásában közrejátszhatott, hogy rendkívüli módon érdekelték a tudományok, elsősorban a természettudományok mint a matematika és a fizika foglalkoztatták, amelyek hasznosak voltak a hadászatban is. KUYLENSTIERNA 1912, 147.; A király a mai katedrális iskola egyik házában rendezte be rezidenciáját, amit ma csak „Hovet”-nek (királyi udvar) hív a köznyelv. A király ebben a házban fogadta a diplomatákat, találkozott tisztjeivel, innen irányította az ország ügyeit. (BJERKE 2003, 178.) LARSSON 2009,301. ORsissoN 1998 (a), 60. A ház, amelybe a király beköltözött ma a katedrális iskola része. 76 A svéd ezt a pénzt nödmyntnek, azaz „szükségpénznek” nevezi. BJERKF 2003, 143.; NILSSON 1993
Skáneba, amit a tervek szerint Segített volna egy közepes méretű brit flotta is. Nagy Péter cár viszont elégedetlen volt amiatt, hogy Wismar bevételénél nem voltak ott az orosz csapatok, s az sem tetszett neki, hogy a poroszok nem kívántak részt venni a svédek elleni invázióban. I. György király is vonakodott attól, hogy a brit 78 Az angol uralkodó nem flotta hajói segítsék az inváziós sereget. nézte jó szemmel, hogy az orosz cár egyre nagyobb befolyást szerez a német területeken. A dánok így egyedül intéztek támadásokat a dél-svéd területek ellen. 1717. május 2-án Tordenskiold sikertelen támadást hajtott végre Göteborg ellen, amit akkor Mörner tábornok védett. Tordenskiold nagy veszteségeket szenvedett akkor is, amikor július 8-án megtámadta a Johan Giertta által védelmezett 79 A dán admirális két sikertelen akciójából is jól Strörnstadot. látszik, hogy Svédország még elég erős volt ahhoz, hogy visszaverje a dán támadást, a király pedig joggal gondolhatta, hogy egy következő Norvégia elleni hadjárat még sikereket hozhat számára. Igy az 1717—18-as évet a király és a hadvezetés az újabb Norvégia elleni hadjárat terveinek előkészítésére ° és diplomáciai offenzívát indított, melynek 8 fordította, koordinátora természetesen Görtz volt. A svéd uralkodó Görtzöt a Botteni öbölben fekvő Aland szigetére küldte, hogy tárgyalásokat folytasson az oroszokkal a békéről, amíg Károly befejezi az előkészületeket az újabb norvégiai hadjárathoz. A svéd történész, Anders Hansson megjegyzi, hogy Károly valójában soha nem akart békét kötni 81 a tárgyalások ellenfeleivel, hanem inkább legyőzni akarta őket, csak taktikaiak voltak részéről. 1718 augusztusára felgyorsultak az események és készen állt a svéd sereg egy újabb Norvégia elleni háborúra. A király a logisztikai terveinek hadjárat előkészítésében, annak kidolgozásában személyesen is részt vett. 82 Ezúttal szintén két fő irányból kívánták megtámadni a szomszédos országot. Délen a fő 78
HANSS0N 2003, 19-20. SuNDBERG 1998, 314.
80 81 82
LssoN 2009,304. HANsS0N 2003, 21. LAJssoN 2009,304.
45
seregek az 1716-os fiaskó után Újra Fredriksten ellen vonultak fel, de a fő cél természetesen Christiarúa és Akershus bevétele volt. A másik támadási irány pedig Újra közép-Norvégia ellen irányult, a cél Újra Trondheim bevétele lett, az itteni csapatok főparancsnoka Cari Gustav Armfeldt (1666_1736) tábornok volt. A hadműveleteket a két fő irányban, időben eltolva indították el, először Északon, Armfeldt serege fordult arccal a norvég határnak. 1718-ban a svéd hadsereg a két évvel korábbihoz képest már jóval nagyobb volt, összesen kb. 60.000 főből állt. A hosszú, 1700 óta tartó háborúskodás miatt viszont voltak olyan katonák, akik nem érték el a 15 éves kort sem. Armfeldt a királyi parancs értelmében a déli csapatokkal párhuzamosan 1718. augusztusára felkészült a norvégiai Trondelag eflern támadásra. A tábornok még 1717-ben Lundben találkozott a királlyal, hogy a tervekről beszéljenek. A Közép86 Norvégia ellen felvonuló sereg kb. 10.000 embert számlált, 87 Az amelynek zöme a Finnországból kivont ezredekből állt. 1716-os hadjárat után Mikael Platning ezredest 1717 decemberében leváltották a jámtiandi dragonyos ezred éléről és helyére Reirihold Henrik Honi vezérőrnagyot nevezték ki. Kinevezése mögött egyértelműen az Új hadjáratra való felkészülést lehet látni, Horn is komoly szerepet kapott a hadjárat Cari Gustaf Armfeldt (1666-1736) svéd tábornok a finnországi bagermanlandban született 1666. november 9-én Gustaf Armfeldt vezérőrnagy fiaként. Nagyapja Erik Larssonként szolgált Finnországban, majd 1648-ban kapott nemesi rangot, s mellé az Armfelt nevet. Carl Gustaf Armfeldt karrieijét tizenhat évesen szintén Finnországban a nyiandi lovasságnál kezdte káplárként, majd 12 év francia szolgálat után kapitányi rangban tért haza. Pályája íve a nagy északi háborúban tovább emelkedett, 1713-ban kinevezték a finnországi csapatok főparancsnokává, majd 1718-ban az északi seregtest főparancsnoka lett. LARSsON 2009,304. 85 HAINTz 1958 UI., 260. 2003, 45. 87 Carl Gustaf Armfeldt személyesen a nylandi gyalogezred élén állt, ami 401 embert számlált. A közel 10.000 fős sereg legnagyobb részét a helsingi ezred alkotta 1524 emberrel, Lorentz von Nummers ezredessel az élén. Armfeldt seregében tíz vezető, 364 tiszt és 57 lelkipásztor volt. A nagy svéd arisztokrata családok közül Reinhold Johan de la Barre is jelen volt a nyland-tavastehus lovasezred élén. Az emberi erőforrást 6.800 ló és 2500 vágóállat segítette, aminek összegyűjtése és Duvedbe való szállítása meglehetősen nehéz volt. (HAN550N 2003,44-45.)
46
előkészítésében. A svéd sereg a norvég-svéd határtól nem messze 88 fekvő Duved erődjében gyülekezett. A j1nitlandi Duved volt az egyetlen alkalmas bázis, ahonnan el lehetett indulni, mivel ez volt a legközelebb a norvég határhoz és magához a célhoz, Trondheimhez is. A terep és az útviszonyok miatt Armfeldt seregének sokkal nehezebb volt biztosítani az utánpótlásokat Svédországból, mint a déli seregnek, de tisztában voltak vele, hogy Trndelag mezőgazdaságilag egyik leggazdagabb vidéke 89 így a cél az volt, hogy a sereg idővel a helyben Norvégiának, ° 9 beszerzett élelemmel lássa el magát és lovait. Az 1716-os sikertelen svéd hadjárat után Közép Norvégiában is növelték a készültséget, hisz tudták, hogy a svéd uralkodó Újra támadni fog. A határ menti erődöket megerősítették és a svédekhez hasonióan a dán-norvég hadvezetés 1718 áprilisában Új főparancsnokot nevezett ki Vincents Budde (1660—1729) vezérőrnagy 91 Amikor személyében, aki június 15-én el is foglalta új hivatalát. Budde megérkezett, a „nordenjjeldske” (északi-hegyi) sereg 6.565 emberből állt.92 Armfeldtnek értelmében XII. parancsa Károly Trondheimet kellett volna bevennie. Az északi svéd ezredek szeptemberben lépték át a norvég határt és a Trondheimtől északra fekvő Stene erődje ellen vonultak fel. Stene bevétele stratégiailag azért volt fontos, hogy biztos háttérrel sikeresen tudják majd ostromolni Trondheimet. 88 2003, 25. HANN 89 Trendelag mellett még a Nyugaton fekvő Rogaland alkalmas arra, hogy viszonylag nagy területen, jó talajon növénytermesztéssel foglalkozzanak. 90 LIDEcREN 1997, 207-208. 91 Vincents Budde (1660-1729) vezérőrnagy egy régi katonacsaládba született a dél-norvégiai Fredrikshaldban, 1660-baii Budde ezredes fiaként, így egyértelmű volt, hogy maga is katona lesz. A fiatal Vincents Budde már 20 évesen kapitányi rangban szolgált, majd néhány év külföldi szolgálat után 1710-ben került a trondheimi ezredhez Északra. 1714-ben ott volt Stralsund ostrománál, majd az 1716-os svéd támadás idején Mossban védte hazáját. (HANSSON 2003, 65-66.) 92 A trondheimi sereg legnagyobb teste a 2.052 főből álló dél—trondheimi ezred volt Ckristian Ulrik von Storm ezredes vezénylete alatt. Az észak-tondheimi ezred létszámában alig marad el déli páiától (2.047 fő), amit Balthazar Meitzner ezredes irányított. A két seregtestet még számos más egység is segítette: 1926 dragonyos, 200 fős trondheimi polgárokból toborzott század, valamint a 40 fős városi tüzérség. (HANsS0N 2003, 67.)
47
Budde vezérőrnagy levelezéséből tudjuk, hogy szeptember elején, amikor a svédek elkezdték a támadást, milyen eloszlásban volt a norvég sereg a számára kijelölt hadműveleti területen. Budde amelyből jól látszik, hogy a csapatok szórtan levélben tájékoztatta a norvégiai erők főparancsnokát, helyezkedtek el Lützow tábornokot, hogy messze északon Snása erődjénél 320 ember áUomásozik Christian Huitfeldt alezredes irányítása alatt és Steneben pedig Balthazar Meitzner ezredes parancsnokolt 1.105 ember felett. A levélből kiderül továbbá, hogy Burannál és Restadnál 669 emberrel Caspar Fredrik Myhlenpfort ezredes védte Norvégiát, 530 emberrel Johan Heiririch Dieterichs alezredes Forbygdenben áUomásozott, Merákerben 320 ember élén ToUef Schönberg őrnagy, Tydalenben és Selbuben 320 katona parancsnokságát Mathias Schultz kapitány látta el. Von Storm ezredes személyesen 620 embert 93 kornmaridírozott a Délebbre fekvő Rrosban. Armfeldt késleltette az iridulást, amit eredetileg augusztus 15-ére terveztek, de csak augusztus 24-én kezdték meg a felvonulást 94 Szeptember elején lépték át a határt és az egész sereg Duvedből. Stene ellen vonult fel, amit szeptember 12-én sikerült is bevenniük. Stene után Skánes erődjét vették célba, amit ellenállás nélkül el is 95 A két erőd elfoglalásával a svédek eflenőrizésük alá foglaltak. vonták a Trondheim fjord északi részét, ami azonban nem jelentette azt, hogy magát Trondheim városát és az oda irányuló forgalmat is ellenőrizni tudták volna. A fjord délről nyitott a tenger felé, ahonnan könnyedén megközelíthető volt még, így a város nem veszítette el a kapcsolatot a külvilággal. A kezdeti sikerek után azonban Armfeldt több problémával nézett szembe: akadozott az élelemellátás, rosszabbá vált az időjárás. A norvégok helyzete sem időnként volt könnyű. Vincent Budde, a városba érkező tudta a ett létszámmal nehezen katonai megnöveked menekülő 97 növekvő élelemigényeket kielégíteni. Az elkövetkezendő hónapokban Armfeldt és serege több alkalommal próbált Trondheim ellen felvonulni, de az akciók —
—
—
—
HANSS0N 2003, 66. HAINTz 1958 III., 260. HANssoN 2003, 77-78.; HAINTz 1958 III., 263. 96 Norvégia közlekedésében alapvető fontosságú (volt) a tenger. HAssoN 2003, 98.
48
sikertelenül végződtek, mivel a norvégok elvágták a támadó svédek elől az utat azáltal, hogy a S1jrdal csatornán lévő hidat 98 így a karolinus katonák még a várost sem érték el. A felégették, király terve persze az volt, hogy a tél beállta előtt Armfeldt beveszi Tronciheimet, így Közép-Norvégia svéd kézre kerül, elvágva a sarkköri területeket, de a város elfoglalása egyre reménytelenebbé vált. November közepén Budde erősítést kapott délről: egy négy hajóból álló flotta hajózott be a kikötőbe, továbberősítve a 99 Armfeldt úgy döntött hogy november végén más védekezést. útvonalon, s nem a part mentén próbál felvonulni a város ellen, de 100 addigra a norvég erősítés már a városban volt. Armfeldt parancsot adott de la Barre tábornoknak, hogy lovasaival derítse fel a déli hegyvidéket, hogy Trondheim kaphat-e onnan is még segítséget, további feladata pedig utánpótlás szerzése volt De la Barre Délnek fordult és lovasaival ebben az évszakban 150 101 km-t tettek meg amíg találkoztak a már visszavonuló sereggel. A déli irányú támadás a trondelagi támadás elindulása után két és fél hónappal később 1718. november 9-én indult el, amikor Görtz már negyedik ízben és egyben utoljára utazott Áland szigetére, hogy tárgyalásokat folytasson az oroszokkal. A először király terve okulva az 1716-os hadjáratból Fredriksten erődjének bevétele volt, majd Christiania és Akershus következett volna. 102 Azonban már késő volt ahhoz, hogy sikeres hadjáratot indítson Dél-Norvégia ellen, ugyanis a tél közeledett, sokszor esett az eső, gyakran ködbe burkolózott a táj. Otto Hairitz ahogy Armfeldt is elindult szerint a késő nyár lett volna ideális egy hasonló hadjárat elindításához, de augusztusra az előkészületekkel nem végeztek és nem volt tiszta a nemzetközi 103 A déli hadsereg összesen 40.000 embert számlált. helyzet sem. A király mellett a hatalmas sereg irányításában részt vett Sógora, —
—
—
—
Hirrrz 1958 III., 265. HANssoN 2003, 110. 100 I-L’wrz 1958 III., 268. 101 HAwrz 1958 III., 268-269. 102 LARSs0N 2009,307. 103 HAUs4TZ 1958 III., 271.
49
Hessen-kasseli Frigyes herceg, aki generalissiumusi rangban a 104 király közvetlen helyettese is volt. A svédek elszántságát az is mutatja, hogy a király egy gigantikus tervvel kívánta megoldani azt a logisztikai problémát, hogy az Idde fjordba hajókat juttasson úgy, hogy kikerülje a Svinesund bejáratánál állomásozó dán flottát.’° 5 A fjord déli része a oldalra esett, így svéd a Strömstadig felhajózó svéd flottát a szárazföldön áthiizva juttatták be a mélyen benyúló fjordba. A terv végrehajtására közel 800 embert rendeltek, akik több száz ló segítségével húzták át a több 10 tonnás hajókat a fjordba. A legnagyobb hajó a Luren volt a maga negyven méteres hosszával, aminek átszál]ítása két hónapot vett igénybe. 6 Az embert próbáló ° 1 terv végrehajtására azért volt szükség, mert a király tudta, hogy hathatós flotta nélkül nem tudja bevenni Fredrikstent. A meginduló svéd sereg hamar elérte a várost. A király főhadiszállása Tistedalban, pár kilométerrel Fredrikshaldtól volt, a király sógora, Hessen-kasseli Frigyes pedig hét kilométerre a főhadiszállástól rendezkedett be. 107 A svédek elkezdték az ostromot, amely heteken át tartott, sziszifuszi munkával lépésről lépésre kerültek közelebb a falakhoz. Nappal ágyúkkal lőtték a várat és próbáltak minél közelebbi pozíciókat felvenni. Éjszaka pedig az előrenyomult csapatok lövészárkok mögé ásták be magukat, hogy másnap onnan folytassák az ostromot. A védekező norvég csapatok az éjszakai földmunkákat nem hagyták annyiban és folyamatos golyózáporral zavarták a svéd sereget. Egy ilyen éjszakán érte az a lövés a svéd uralkodó halántékát, amely kioltotta életét. XII. Károly halála
XII. Károly halála tán az egyik legvitatottabb kérdés a svéd 108 Az az alapvető probléma merül fel, hogy nem történelemben. lehet biztosan tudni, hogy kinek a golyója oltotta ki az uralkodó 104
A király sógorát meg 1715 szeptemberében nevezte ki a svéd hadsereg generalissimuszává, így megtéve Őt helyettesévé. (LARss0N 2009, 303.) 105 A sved norvég határ ma 15 a fjordban huzódik. GERG 1960, 459-460. 106 107 HANsSON 2003, 140. 1994,47-48. .
-
50
életét. Amikor a királyt este fél tíz körül a halálos lövés érte, 109 senki sem tartózkodott a közelében, az azonnal meghalt, ° Az uralkodó halálának 11 időjárás ködös volt, szállingózott a hó. utoljára találkozott, akik az tisztjeivel volt szemtanúja, nem Halála után azonnal irányították. éjszakai munkálatokat norvég puskája katona felröppentek a pletykák, hogy nem is egy végzett vele, hanem összeesküvés és merénylet áldozata lett. A „merénylet-pártiak” számos tényre felhívják a figyelmet. Állításuk szerint a király nagy valószínűséggel lőtávolon kívül helyezkedett el, így a norvég állásokból kilőtt golyózápor nem érhette el. ÁM Henriksson svéd történész frappánsan fogalmaz, amikor azt Írja, hogy a király olyan messze volt a norvég áilásoktól, mint XII. Károly és XIII. Károly szobra a királyi udvarban; azaz túl messze abhoz, hogy a norvég fegyverek 111 Henrikson idézi a nagy svéd hatósugarában lett volna. történészt, Lauritz Weibullt, aki szerint az uralkodót azok ölték vagy ölették meg, akik nem értettek egyet azzal, hogy Görtz és a 112 király egyezkedik az oroszokkal. A király halála után a legmagasabb rangú katona Hessen kasseli Frigyes herceg generalissimus volt, aki azonnal kézbe vette az irányítást, nála volt a haditanács összehívásának és a 113 Érdekes tény, hogy a béketárgyalások megindításának joga. svédek nagyon gyorsan kivonták a norvég területekről csapataikat, a király halála után nyolc nappal már svéd földön jártak. A herceg pedig szétosztotta a hadikasszát a tisztek között, hogy növelje személyes népszerűségét és támogatást szerezzen 114 Felesége, Ulrika Eleonóra a trón politikai céljaihoz. várományosának számított. Ezenfelül Frigyes herceg azonnal 115 e]rendelte a király legfőbb liívének, Görtz bárónak létartóztatását. A király halála után hat nappal deklarálták Ulrika Eleonóra királynővé választását és az országban kihirdették a király halálát. 109
HENFJKs0N 1975, 647. MAGNu5SEN 2007, 62. 111 HENRIXS0N 1975, 647. 112 HENRIKSON 1975, 647. 110
113 114
HANsS0N 2003, 141. SUNDBERG 1998,314.
HN 115
2003,140.
51
Három nappal később, december 20-án döntés született, hogy a Közép-Norvégiában állomásozó svéd csapatokat hazahlvják. Armfeldt seregének halálmenete Az 1718-as hadjárat során a király halála mellett még egy Óriási csapás érte Svédországot. A király halála utáni pár hétben rendkívüli körülmények között jutott haza az északi seregtest, ahol több ezer ember vesztette életét. Armfeldt tábornok hadseregének pusztulása, a svéd történelem egyik legnagyobb katonai katasztrófája és csak „karolinernas dödsmarsch”-ként, a karolinus katonák halálmeneteként ismert a svéd történetírásbán. Amikor Armfeldt értesült a király haláláról, kiadta a parancsot a csapatok kivonásáról. A tél tombolt. A visszavonulás, az erőltetett menet a nagy hidegben a hegyek között, óriási veszteségeket okozott a svéd ezredek számára. A sereg élelmezése nem volt megoldott, az ellátmányok már a korábbi hónapokban is gyakran akadoztak. Decemberben a katonák jó része csak 3—4 naponta tudott enni, rablások és fosztogatások már a korábbi hónapokban is előfordultak, szemtanúk leírása szerint gyakran egy-egy csirkéért felakasztották az útjukba eső norvég 16 farmok parasztjait.’ Az év utolsó napján érték el az utolsó norvég 7 Szilveszter éjjelén csak a településeket, Osterbyt és Ast. jmtlandi ezrednél 120-art haltak meg a kimerültségtől és a hidegtől, elveszítették az egyetlen norvég vezetőjüket is, aki ismerte az utat. A fagyhalál nem csak a sorkatonák között pusztított, hanem a tisztek is áldozatául estek, így veszítették el 118 az év utolsó napján Carl Oxenstierna (1694—1719) bárót is. ami Handölt, katonák első az el érték 1719. január 14-én farmból három gyakorlatilag már svéd felségterület volt. Handöl állt, így nem jutott minden katonának fedél a feje fölé. Szemtanúk leírása szerint az odaérkező katonák minden bútort kivittek az udvarra és felgyújtották azokat, jelt adva az érkező katonáknak és hogy megmelegedjenek azok, akik nem fértek el a házakban. A
1976,168. 117
ÁBERG 1976,168.
ÁBERC 1976,170. 118
52
farm lakóitól kaptak élelmet, de az természetesen kevés volt egy sereg ellátására. Több száz katona a kimerültségtől és a fagyási sérülések következtében még ezen az éjjelen meghalt. A következő napokban sorra értek át a kimerült és éhező katonák a svéd oldalra. Január 31-én 600 katonát temettek 19 A Handölben tömegsírba, akik emlékét egy tábla őrizte meg.’ a nagymisét, tartotta lelkész tábori ° 12 temetés napján Nils Idman amelybe belefoglalta az egész trndelagi hadjáratot. A prédikáció egy évvel később könyvben is megjelent, ami a hadjárat első összefoglalása és egyben egyik legfontosabb forrásunk.’ Armfeldt seregének veszteségeit, ha összeadjuk, akkor a hegyekben a menetelés közben 2.300-an haltak meg, a következő hónapokban 1.4)0 katona vesztette életét a fagyási sérülések okán, 450 katona pedig férfiak számára fenntartott rokkant házakba került és ott tengette további é1etét. XII. Károly megítélése Nemcsak Károly halála vet fel sok kérdést, hanem egész élete és személyisége is rejtélyes. Keveset tudunk róla, hisz nem a szavak, 123 Kevés írásos hanem inkább a tettek embere volt. dokumentumunk maradt fenn tőle, így elgondolásait nem 324 Nem csak az utókor nem ismerheti igazán, nagyon ismerhetjük. de kortársai közül is kevesen értették a zárkózott személyiségű uralkodót. A modern orvostudomány feltételezése szerint az autizmus egy ritka és enyhe típusában, az Asperger 1 XII. Károly igazi katonaember szindrómábart szenvedhetett. volt, de általában nem díszes, hanem egyszerű közkatona egyenruhát viselt, így tábornokai társaságában úgy tűnt mint egy egyszerű szárnysegéd. 119
„Anno 1719 den 20 Jan. begrovs hiir 600 Münniskor” (ÁBERG 1976,172.) Niis vagy Nicolao Idman a finnországi ábo-i ezred tábori lelkésze volt az 1718as hadjáratban. Katonai pályáját 22 évesen kezdte 1702-ben. 1704-ben ott volt Narva orosz bevételénél. 121 H.NssoN 2003, 186. 122 ÁBERG 1976, 173. , 1991 l23 226. 124 SCOBBIE 1995, 108. 125 LILJEGREN 2004,87. 120
53
L
Károly megítélése a történettudományban rendkívül ambivalens: szívós, kitartó, sokszor a lehetetlent is vállaló személyisége sok mindenkit megigézett a későbbi korokban. Első életrajzírója Voltaire volt, aki 1734-ben, mindössze 16 évvel a király halála után jelentette meg biográfiáját. Voltaire életrajza történetírásra. A Károlyról a mai napig hatással van a 126 romantika korában a király megítélését tekintve polarizálódtak a velemenyek, egyesek a host, a legendas dicso hadvezert a végzet emberet, mások a brutahs despotát lattak benne aki tonkretette Svedorszagot A király hadjaratat soran, amelyek sok esetben 127 vitatottak, hogy szukseg volt-e rájuk vagy sem, tobb tizezren haltak meg, az ország gazdasagilag teljesen torikrement es az áUandó háboruskodas kovetkezteben, hatalmas teruleteket vesztettek el, az orszag mind anyagi, mind pedig human ervelnek azok, akik Karolyt eroforrasai teljesen kimerultek negativ hóskent látjak A masik oldalon viszont eppen a kiraly hódításait hozzák fel érvként, aki tovább növelte Svédország hatalmát és a bukás okát a körülötte állókban látják, akik rossz tanácsokkal látták el. Napóleon és Hitler előtt Ő volt az első, aki a legmesszebb jutott a nyugati hatalmak közül Oroszország földjén, nem hiába vált az oroszellenes háborúk szimbólumává)- A 19. századi nemzeti romantika nyomán pedig Svédország legnagyobb 129 királyát látták benne. —
A svéd nagyhatalom bukása ° A 13 XII. Károly halálával a svéd nagyhatalom maga is sírba szállt. Svédország tett naggyá által utódai ) és Gusztáv Adolí (1611—1632 visszaszorult Eszak—Európán belül és át kellett adnia helyét Oroszországnak. 126
TARLE 1951,8.
127
SCOBBIE 1995, 108. A Svéd—Német Egyesület és a Manhem Társaság („a svéd férjiak és nó’k, akik a némat vezérben és kancellárban, Adolf Hitlerben látják Európa megmentőjét”) 1939. április 20-án XII. Károly szobrát adományozták Adolf Hitlernek születésnapjára. 128
(OREDSsON 1998 (b), 295.) 129
130
Scan 1991,225. LIJREGREN 2004, 87.; SCOBBIE 1995, 108.
54
A svéd történetírásban vita van arról, hogy a nagyhatalom tényleg Véget ért-e Károly halálával azon az 1718. december ii-i napon, vagy már az 1709-es poltavai Vereség
következtében szűnt meg. Az új svéd rezsim abban volt érdekelt, hogy minél előbb előnyös békét kössön az ország ellenségeivel. 1719-21 folyamán békét kötöttek az összes nagyhatalommal. Hannovernek átadták Brémát és Verdent, 1720-ban DániaNorvégiával kötöttek békét, amelynek értelmében Svédország visszakapta Svéd-Pomeránia egy részét, a dán hajók szabadon hajózhattak az Öresundön és a svédek 600.000 riksdalert fizettek jóvátételként. Svédországnak továbbá fel kellett mondani a szövetséget Holsteinnel, valamint a Porszországgal kötött béke 131 értelmében a svédek lemondtak Pomeránia déli részéről. A nagy északi háborút végleg az 1721-es nystadi béke zárta le a király halála után három évvel, amikor az új svéd rezsim békét 132 A kötött Oroszországgal. A béke feltételeit Nagy Péter cár diktálta. Baltikumról és Ingriáról, de svédek Oroszország javára lemondtak a cserébe megtarthatták a többi, firinek lakta területet. A 70 éven át fennálló katonai rendszer összeomlott, nem volt svéd család, ahol egy—egy férfi családtag nem maradt volna ott valamelyik csatatéren. Az ország elitje számára nyilvánvalóvá vált, hogy az abszolutizmus rendszere, ami az előző évtizedekben kiépült és Károly uralkodása alatt csúcsosodott ki, nem folytatható tovább. Egyedül a parasztság láthatott biztosítékot az 133 abszolutizmusban a nemesség túlkapásaival szemben. rendszer, a politikai fennálló Az 1719-1772 között „frihetstiden vagyis „a szabadság kora” az angol parlamentarizmushoz volt hasonlatos, ahol két nagy „párt” a „Hattarna”, „kalaposok” és a „Mössorna”, a „sapkások” vitatkozott az ország jövőjén. “,
131 132 133
SUNDBERG 1998,315-316. TARLE 1951, 20. OAKLEY 1966, 134.
55
Chi
Idd jd
Dél-Skandiávia
56
4teue
Duwd Trondbeim
• Handöl
a
Cbdstlania
Közép-Skandinávia
57
BIBLIOGRÁFIA Det glömda
BJEE 2003
BJERKE, AH E.: Karl XII i Norge 1716 fölttáget. Oslo, 2003
BR0wNING 1899
BR0wNING, Oscar: Charles XIL London, 1899
GmMBERC 1960
GRIMBERG, Cari: Svenska folkets unclerbara öden.
—
Stockholm, 1960 HAJNTz 1958 III.
HAIrrrz, Otto: König Karl XII von Schweden. III. kötet Berlin, 1958
HANSSON 2003
HATaN, Anders: Armfeldts karoliner. Stockholm, 2003
HENIuKsoN 1975
HENuWS0N, Alf: Svensk historia II. Stockholm, 1975
JOHANESSON 1971
JOHANEESON, Gősta: Skdnes histaria. Stockholm, 1971
KuYLENSrIERNA 1912
KUyLEN5TmRNA, Oswald: Karl XIL Stockholm, 1912
LA.RssoN 2009
LssssoN, Olle: Starrnaktens siste krig, Sverige och stora nordiska kriget 1700—1721. Lund, 2009
LILJEGREN 2000
LILJEGREN, Bengt: Karl XIL En biograJl. Lund, 2000
LRJECREN 2004
LRJEGREN, Bengt: Rulers of Sweden. Lund, 2004
LINDEGREN 1997
LINDEGREN, Jan: Karl XIL in: FL0RÉN, Anders DAHLGREN, Stellan LINDEGREN, Jan: Kungar och krigare, Tre essRer om Karl X Gustav, Karl Xl, Karl XII. Stockholm, 1997,149-226. —
—
LINTON 1994
LINTON, Michael: Svensk historie. Árhus, 1994
MAGNUSSEN 2007
MAGNUSSEN, Kjeld Th.: Veti Karl XIIs dad, Fredrlkstens beleiringi 1718- mytercJlzkta. Rakkestad, 2007
MELIN 1997
MaIN, Jan-JalAI’SJN, AH
MURRAY 1944
MuR1t4y, John J.: Scania anti tlie End ofthe Nortizeni Alliance (1716). iii The Jounial of Modern History, 1944(XVI)/2,
W.-Ha,sx’sc*, Susanna SmigeshishÉz, kontnztmvd uppslagslvlc Stocidit, 1997
81—92. MYKLAND 1979
MyIc.AND, Knut—Fcf\I, Anders Bjame—HERSTAD,
John—UTNE, Bjom: Norge under eneveldet 1660—1 720 (Handbok i Norges historie Bind 3 del 2). Bergen—OIso— Tromse, 1979
58
NILsSON 1993
NnoN, Sven A.: De stora krigens Sverige. in M.akt och vardag, Hur man styrde, levde och tnkte under svensk stormaktstid, red.: Steflan DLGREN—Anders FLORÉN—Asa KARLSON, Stockholm, 1993,23-67.
QREDSSON 1998 (a)
OREDssoN, Sverker: Karl XII och det svenska stvnnaktsvüldets jSll i historieskrivning och lniditiun i: Tsar Peter och Karl Xli, Tvá hirskare och deras fol1 red.: SverkerOREDoN,Stockholrr1998, 275-306.
Q1{EDSSON 1998(b)
ORFEON, Sverk Karl XII. i: Tsar Peter och Karl Xli, Tvá hrskare och deras folk, red.: Sverker OREDaON, Stockholm, 1998,35-75.
SCUBBIE 1995
SwBBi Irene: HistoricvJ Díctionary of Sweden. Metuchen
N.J., 1995 Sccrrr 1991
Scorr, Frauldin D.: Sweden, ‘Ihe Nations Hisicny. Il]inois, 1991
SuNDBERG 1998
ST.JNDBERG, UIf Svenska krig 1521-1814. Stockho]m, 1998
SUNDBERG2(Xt3
STJNDBERG, lilE Generaler i Karl XII:s tjiinst. i: Populr
Kistona 2003/1 http:/ /www.yopularhistoria.se/o.o.i.s?id=43kvid=839 TARLE 1951
TARLE, Eugen: Karl XII och Poltava. Stockholm, 1951
ÁBERG 1976
ÁBERG, Alf—CÖRANJN, GÖtu Kamlinei khdás helye nincs, 1976
59
