A savoi tengeri csata

Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

A savoi tengeri csata Hozzáadta: Imi 2005. február 23. szerda 19:30

1942. augusztus 7-én egy addig ismeretlen földrajzi név bukkant fel a hadijelentésekben, hogy aztán fél évig, jószerével le se kerüljön az újságok címlapjairól.

A 6475 km2-es területq Guadalcanalon - mely a Salamon-szigetek egyik legnagyobb tagja - a partraszálló 1. Amerikai Tengerészgyalogos Hadosztály könnyedén foglalta el az épülQ repülQteret és az azt övezQ, 73 km2-es földsávot. A terület megtartásáért viszont annál kegyetlenebb küzdelem indult, mely hamarosan a csendes-óceáni háború kimenetelét döntQen befolyásoló anyagcsatává vált. Míg a sziget egén légi harcok százait vívták meg, addig odalent három komolyabb szárazföldi összecsapás, a környezQ vizeken pedig öt nagyszabású tengeri ütközet is lezajlott. Utóbbiak sora rögtön egy olyannal kezdQdött a Savó nevq sziget közelében, melynek végeredménye hidegzuhanyként hatott az amerikai vezérkarra: 1812-óta nem szenvedett el ilyen szégyenteljes vereséget az Egyesült Államok haditengerészete nyílt tengeri csatában.

A VÉRES SZIGETCSATÁK NYITÁNYA AZ "PRTORONY" HADMpVELET 1942. augusztus 8-án éjfélkor a tenger Guadalcanal körül tintafekete volt. A csillagok vastag felhQk mögé rejtQztek.. A távolodó zivatar utójátékaként a messzeségbQl mennydörgés morajlása hallatszott, mialatt súlyos esQcseppek kopogtak a fedélzetek lemezein. A járQrözQ cirkálókon és rombolókon a fáradt amerikai vagy ausztrál tengerészek hunyorogva bámultak a szuroksötét éjszakába. Akkor már második napja voltak teljes riadókészültségben. Ezalatt a kegyetlen trópusi nap hólyagosra égette bQrüket. A gépházakban a helyzet még pokolibb volt, hiszen odalent a hQség napközben elérte a 60 °C is. TQlük20-30 km-nyire, Guadalcanal szigetének Lunga Point nevq foka közelében, bajtársaik teljes erQbedobással rakodták ki a tengerészgyalogosok felszerelését és utánpótlását. Az elQzQ reggeltQl partra gázoló 16000 fQnyi erQ - ott és a tengerszoros túlpartján fekvQ Florida-szigeten - gyorsan felmorzsolta a maroknyi japánból álló védelmet. Az akció fQparancsnoka, Turner ellentengernagy szerint: A " Watchtower" hadmqvelet volt az elsQ lépés ahhoz, hogy kiseprqzzük a japánokat a meghódított területekrQl. P azonban, akárcsak a legfelsQbb hadvezetésben mindenki, tisztában volt vele, hogy az ellenség nem fogja harc nélkül feladni könnyen megszerzett szigetbirodalmát. Új-Guineában - néhány órás hajóútnyira onnan - több mint 100000 katonájuk állt ugrásra készen. Bomba- és torpedóvetQik pedig már kétszer csaptak le a Lunga Pointnál és a Florida-szigeti Tulaginál sürgölQdQ inváziós hajókra. Támadásaik során súlyosan megrongáltak két rombolót és felgyújtottak egy szállítóhajót. Utóbbi elsüllyesztésére végül maguk az amerikai rombolók kényszerültek. A hídfQ közvetlen biztosítására nyolc szövetséges cirkálót és 11 rombolót rendeltek, melyek három csoportra osztva Qrködtek. A legnagyobb hajóraj a kicsiny Savó-szigettQl délre, a szoros bejáratánál cirkált, míg a második onnan északra rótta útját. A harmadik pedig fel-alá hajózott Tulagi és Lunga Point között. Az elsQbe az amerikai Chicago cirkáló mellett még két ausztrál cirkáló - az Australia és a Canberra -, továbbá öt romboló tartozott. A másodikba a Vincennes, a Quincy és az Astoria amerikai cirkálókon kívül még négy romboló került. A harmadikban két könnyqcirkáló, az amerikai San Juan és az ausztrál Hobart, továbbá két romboló volt. A hajókötelék közvetlen parancsnokává az ausztrál Crutchley ellentengernagyot nevezték ki, akinek a hQsiességét az elsQ világháború jütlandi csatájában Victoria Kereszttel jutalmazták. Az admirális zászlóját az Australia árbocán lengette a szél. Sajnos az éjféli váltásnál sem Q, sem pedig hajója nem volt ott a Savótól délre hajózó kötelékben. 20.30-kor ugyanis Turner ellentengernagy sürgQs megbeszélésre magához rendelte. A Lunga Pointnál tartózkodó McCawIey szállítóhajó felé induló http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!

Generálás: 5 July, 2016, 08:04


Crutchley 21.30-kor jelzést küldött a Chicago parancsnokának, Bode sorhajókapitánynak: Vegye át az Qrjáratot! Bode, aki a hajóoszlop legvégén haladt, hirtelen a megbízott kötelékparancsnok szerepében találta magát. A Savótól északra cirkáló hét hajóval viszont senki sem tudatta, hogy Crutchley elhagyta helyét. Az ellentenger-nagy nem tartotta szükségesnek tudatni velük távozását, mert feltételezte, hogy japán támadás esetén félfüggetlen erQként fognak önállóan cselekedni. Hogy ez alatt mit is értett, arra sosem adott kielégítQ magyarázatot. Crutchley - a rögtönzések híveként - különben sem hitt az elQre elkészített, aprólékosan kidolgozott haditervekben, mint ahogy arra sem vette a fáradtságot, hogy személyesen találkozzon a beosztott amerikai hajóparancsnokokkal. Pedig Fiji partjainál, mialatt inváziós erQk gyülekeztek négy napja is lett volna rá, hogy legalább egyszer kezet rázzon velük. A HAMIS BIZTONSÁGÉRZET MEGBOSSZULTA MAGÁT Egy hajóraj parancsnokságának átvételekor az új elöljárónak, a bevett szokások szerint a kötelék élére kellett állni. Bode sorhajókapitány viszont - különös tekintettel a sötétben történQ összeütközés kockázatára feleslegesnek tartotta, hogy ilyen módon azonnal elfoglalja az Australia helyét. A fel-alá cirkáló hajók ugyanis fél órával késQbb amúgy is visszafordultak volna, és így a Chicago egybQl az élre kerülhetett. Mivel senki sem várt japán vízfelszíni támadást, Crutchley elhajózását és helyének átvételét követQen Bode, jól megérdemelt pihenQre a kabinjába tért. Akárcsak kapitánytársai: Getting a Canberra, és Riefkhol - az északon haladó kötelék vezetQje - a Vincennes fedélzetén. Utóbbi egyébként az egész biztosító csoport parancsnokhelyettese is volt. Ám az ellentengernagy mégsem tudatta vele, hogy cirkálóstól elhagyja a déli hajórajt. Az északiba tartozó Quincy és Astoria kapitányai szintén aludni mentek. A hajóparancsnokok többsége, külön tengernagyi utasítás nélkül, másodfokúra mérsékelte a harckészültséget, így a legénységek egyik fele végre-valahára ágyba kerülhetett. Emiatt viszont egy 180 m hosszú cirkálón a megfogyatkozott QrszemekbQl egymástól jó, ha kQhajításnyi távolságra került egy-egy. REJTÉLYES REPÜLPGÉP FELTpNÉSEK Röviddel az éjféli Qrségváltást követQen az északon haladó csoport egyik rombolója riasztást adott le a hajók közti kommunikációs rendszeren: Riadó! Riadó! RepülQgép Savó felett. Keletnek tart. A délen haladó Blue romboló radarkezelQi is észleltek egy ismeretlen gépet. A Vincennes-en, a híd tövében lévQ parancsnoki kabinból kilépQ Riefkhol szintén látott egyet. Mivel valamennyi navigációs helyzetfénye égett, a sorhajókapitányt ez a tény arról gyQzte meg, hogy csak saját lehet. Mégpedig valószínqleg a légi fedezetet adó három amerikai anyahajó valamelyikérQl. Hiszen kizártnak tartotta, hogy létezik olyan épeszq pilóta, aki különben ellenséges hajók felett, karácsonyfaként kivilágított géppel merne repkedni! Ráadásul arról is meg volt gyQzQdve, hogy Turner és Crutchley ellentengernagyok, értesülvén a történtekrQl - amennyiben kell megteszik a szükséges lépéseket. A Quincy fedélzetén, melyrQl ugyancsak láttak egy titokzatos gépet, hasonló következtetésre jutottak. Turnerék rádiósai azonban nem fogták a riasztást. A flotta által használt készülékek akkoriban még annyira megbízhatatlanok voltak, hogy nem csak a 30 km-re lévQ McCawIey-n nem hallották az üzenetet, hanem a kötelék semelyik hajóján sem. Az admirálisok amúgy is egy másik, bár nem kevésbé fontos problémával birkóztak. Fletcher altengernagy ugyanis, féltvén három repülQgép-hordozóját, elhatározta, hogy sötétedés után haladéktalanul visszavonul velük a veszélyes vizekrQl. Az elQzQ napok légi csatáiban ugyanis húsz vadászgépet vesztett, ezért úgy ítélte meg, vadászrepülQi a továbbiakban már arra is képtelenek, hogy saját anyahajóikat megvédjék a japán torpedóvetQk elszánt rohamaitól. A partra került tengerészgyalogosok, valamint a kirakodással bajlódó szállítóhajók, egy csapásra magukra maradtak. A rájuk zúdult probléma megoldásán rágódó admirálisok e kavarodásban elmulasztották Qrjáratozó kötelékeiket arról értesíteni, hogy saját anyahajóik már messze járnak, így bármilyen a térségben felbukkanó repülQgép csak a japánoké lehet! ELLENSÉG A LÁTHATÁRON! Turner asztalán több jelentés is feküdt, melyek Guadalcanal irányába tartó japán hajókról számoltak be. Az elsQt rögtön az ellenséges flottabázisnál, Rabaulnál lesben álló S-38-as amerikai tengeralattjáró küldte, mikor 7-én délután fél 5-kor észlelte kifutásukat. Aztán 8-án délelQtt, ahogy Bougainville partjaihoz érkeztek, két ausztrál Lockheed Hudson járQrgép is felfedezte Qket. Utóbbi jelentés azonban csak alkonyatkor érkezett meg Turner és http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



Fletcher hajóira. Ezért utóbbi már nem küldhetett ki felderítQgépeket, hogy utánajárjanak a hírnek. Helyette inkább - hogy mentse a csendes-óceáni anyahajó flotta 3/4-ét kitevQ különítményét - haladéktalanul biztonságos vizekre indult. Természetesen magával vitte a kíséretet alkotó egy csatahajót, hat nehézcirkálót és a 16 rombolót is. Turner mégsem aggódott a jelentésekben szereplQ, "mindössze" három cirkáló, három romboló, két ellátóhajó és egy ágyúnaszád megjelenése miatt, mert magában is elég erQsnek érezte magát ahhoz, hogy elqzze Qket. Tetejébe - ki tudja miért? - mélyen meg volt róla gyQzQdve, hogy azok nem is a partraszálló erQk ellen indultak, hanem a tQlük 250 km-re, északnyugatra fekvQ Santa Isabel-sziget jól védett, természetes kikötQjébe, Rekata Bay-be tartanak, hogy ott építsenek ki Guadalcanal ellen egy elQretolt légitámaszpontot. 8-án kora délután - mégis biztos ami biztos - azt a parancsot adta, hogy egy PBY Catalina hidroplán derítse fel a környéket. Továbbá arra, hogy az Új-Hebridákon állomásozó B-17-es nehézbombázók haladéktalanul támadják meg a közeibe merészkedett japán hajókat. A partraszállás körüli teendQk közben azonban Q és törzse szépen el is feledkezett a kiadott utasítások végrehajtásának ellenQrzésérQl. Emiatt nem értesültek sem arról, hogy a PBY felszállása motorhiba miatt meghiúsult, sem arról, hogy a négymotorosok nem találták meg a jelzett körzetben az ellenséget. Ráadásul a tenger-nagynak az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy a felderítQ-pilóták - a 3000 Kies magasságból és a párás levegQben - eleve rosszul számolták össze, és pontatlanul határozták meg a hajókat. A gyorsan haladó ellenséges kötelékben ugyanis valójában hét cirkáló és egy romboló volt. A kialakult helyzet téves megítéléséhez még nagyban hozzájárult a tengernagyok nyúzottsága is. A haditanácsba 23 órakor betoppanó Vandergrift vezérQrnagy, az 1. Tengerészgyalogos Hadosztály parancsnoka szerint: Mindketten olyan pocsékul néztek ki, mint akik rögtön beadják a kulcsot! A JAPÁN ERP Míg az amerikai vezetQk azon töprengtek, hogy mi tévQk is legyenek légi fedezet nélkül, addig az éj leple alatt 45 km/h-s sebességgel nyolc japán hadihajó nyomult be a savói szoros nyugati végébe. A Chokai, Aoba, Kinugasa, Furutaka és Kako nehéz-, valamint a Tenryu és Yubari könnyqcirkálókból továbbá egy rombolóból összeállított különítmény élén Mikawa altengernagy állt. P Rabaulban 7-én dél körül értesült a guadalcanali invázióról. Rögtön ellentámadást tervezett, de a 14. hadsereg parancsnoka az egészet a szövetségesek új-guineai offenzíváját leplezQ, megtévesztQ akciónak bélyegezte, és leállított minden kezdeményezést. Tokióban, a flotta fQparancsnokságán hasonlóan reagáltak. Mikawa végül egyenesen a "mindenható" Yamamoto tengernagyhoz fordult, aki bízva alárendeltje jó megérzésében - felülbírálva mindenkit -, parancsot adott neki a cselekvésre. A sebtében összekapart felszíni kötelék délután futott ki a 30 órás, közel 1000 km-es útra. Mint már tudjuk, mozgása nem maradt titokban. A napkeltekor Bougainville közelébe érkezQ csoport hajóinak Mikawa parancsot adott, hogy elkerülendQ a feltqnést, szóródjanak szét. Hiábavalóan, mert 11 óra tájban az ausztrál felderítQk mégis észlelték Qket. A japán parancsnokot ez nem tántorította el. Elhatározta, hogy mindent egy lapra feltéve világos nappal, teljes sebességgel tovább folytatja útját Guadalcanal felé. Úgy számolta, hogy éjfél körül ér oda és váratlanul le tud csapni az amerikaiakra. Mivel bátraké a szerencse, a légi fedezet nélkül, ellenséges terület felé merészkedQ, Mikawa-féle kötelék, minden további komplikáció nélkül meg is közelíthette célját. A cirkálókról katapultált felderítQ hidroplánok személyzete hamarosan jelentette, hogy a gyanútlan amerikai felszíni hajók három csoportra válva tevékenykednek. Mivel a térségben rádiósai ellenséges repülQgép-hordozók forgalmazását figyelték meg, mindenképpen Qt igazolta, hogy a támadást már elejétQl fogva éjszakára tervezte. Merész döntés volt, hiszen sebtében összekapart flottillájának hajói eddig még sosem harcoltak egy harci kötelékben. De bízott tengerészeiben, akik viszont mesterei voltak az ilyesféle akcióknak. A császári flottánál ugyanis már tíz éve - minden másnál jobban koncentráltak az éjszakai hadmqveletek tökéletes begyakorlására. Radarjuk ugyan egyáltalán nem volt, de különleges éjjellátókészülékeikkel (infra készülék 1942-ben!!!) az Qrszemek közel 9 km-rQl is képesek voltak az ellenség felfedezésére. Saját hajóik kéményeire vörös és fehér gyqrqket festettek, ennek segítségével meg tudták azokat különböztetni más hajóktól. A hadmozdulatok közben az egymásközti kommunikáció fényjelekkel történt, így nem fenyegette Qket sem a lehallgatás, sem a bemérés veszélye. A késQbb híressé vált keskeny átjárón, http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



az úgynevezett "Résen" átviharzó japánok olyan kitqnQ fegyverrel is rendelkeztek, melynek 1942-ben nem akadt párja a szövetségesek arzenáljában. A "Long Lance" kódnevq, oxigénhajtású torpedót 610 kg-os robbanófejjel látták el. A hatalmas acélszivar hatótávolsága elérte a 13 km-t, sebessége pedig a 90 km/h-t. Szemben az amerikai cirkálókkal, a japánok hasonló osztályú hadihajói rendelkeztek torpedóvetQ-csövekkel (oldalanként 6-6 db-al), melyek - lévén ideálisak az éjszakai rajtaütésekhez - ebben a csatában alaposan megnövelték tqzerejüket. FÉNYÖZÖN ÉJFÉL UTÁN Augusztus 8-án 23.13-kor Mikawa újfent parancsot adott felderítQgépek indítására. A Chokai, az Aoba és a Kako nehézcirkálók katapultjai egy-egy Mitsubishi F1M "Pete" típusú biplánt repítettek a levegQbe. A kétüléses hidroplánok feladata az volt, hogy derítsék fel, majd pedig világítóbombákkal jelezzék az ellenséges hajók helyzetét. BQ egy órával késQbb, ezek a teljesen kivilágított kétfedelqek repültek el a szövetségesek hajói felett. Miután jelentették a látottakat, Mikawa tisztába került az ellenség elhelyezkedésével és kötelékének teljes harckészültséget rendelt el. A japánok olyan közel haladtak el a Savó-sziget mellett, hogy a távolban jól látták a Tulagi partjánál égQ G. F. Elliot szállítóhajót. 0 óra 27-kor az Qrszemek egy amerikai rombolót fedeztek fel, mely tQlük 8 km-nyire, mit sem sejtve húzott keresztül a száguldó hajók oszlopa elQtt. A tengernagy negyedére mérsékeltette a sebességet. Aztán parancsot adott rá, hogy vegyék célba a rombolót. Mivel az semmi jelét nem adta, hogy észlelte volna a japánokat, nem lQttek rá. A gyanútlan hajó egy percen belül 180 fokos fordulóba kezdett, majd 1 órakor Guadalcanal felé eltqnt a sötétben. KésQbb kiderült, hogy az amerikai Blue romboló volt az, mely ugyan rendelkezett radarral, kezelQi mégsem fedezték fel a közelben ólálkodó ellenséget. Néhány percre rá Savo-tól északra egy másik, távolodó rombolót láttak. Mikawa köteléke ezzel szerencsésen át is csúszott az QrködQ rombolók között, és újra teljes gQzzel száguldott a Savótól délre haladó cirkálók felé. Torpedókilövésre felkészülni! - adta ki a parancsot. Egy percre rá, 1.33-tól, lassan aláereszkedQ világító bombák kezdték nappali fénybe borítani az ausztrál és amerikai hajókat. A hidroplánok ezzel maradéktalanul teljesítették feladatukat. Az ejtQernyQn himbálózó szerkezetek nem csupán Lunga Pointnál veszteglQ szállítókötelék egy részét tették jól láthatóvá, hanem a Canberra és Chicago cirkálókat, valamint a Patterson és a Bagley amerikai rombolókat is. Minden hajónak! Támadás! - villogták a jelzQlámpák Mikawa újabb parancsát továbbítva. PERGPTpZBEN A DÉLI HAJÓRAJ A torpedók gyors egymásutánban csobbantak a tengerbe, mialatt a tüzértisztek lQelemeket számoltak és irányszögeket kiabáltak. A páncéltornyok sivítva fordultak a megadott irányba, a lövegcsövek fürgén emelkedtek a kívánt szögbe, közben pedig lövedékek siklottak és puskaporos zsákok huppantak az ágyúk hidegen csillogó závárzatába. 1.43-kor a Patterson egyik éles szemq matróza felfigyelt a vetQcsövek felvillanásaira. Hajók elQttünk! - rikoltotta. Az ügyeletes tiszt tüstént teljes riadót rendelt el. A rádiós sem késlekedett és azonnal szétkürtölte az éterbe: Riadó! Riadó! Idegen hajók az öböl bejáratánál! Az északon haladó csoport - balszerencséjére - éppen az irányváltoztatással volt elfoglalva. A Vincennes navigációs tisztjének erre vonatkozó rendelkezése viszont csupán 10 perc elteltével jutott el minden hajóra. A recsegQ-sípoló készülékekkel bajlódó rádiósok - nem értvén az eredeti közleményt - azalatt mindenhonnan a parancs megismétléséért rimánkodtak. Nem csoda, hogy abban a pokoli hangzavarban elveszett a riasztás. Fogalmuk sem lehetett a feléjük száguldó veszedelemrQl. A délen haladóknak még ennyi esélyük sem volt a cselekvésre. A megkésett figyelmeztetést követQ másodpercekben két torpedó csapódott jobbról a Canberra orrába. Velük egyidejqleg - az orról a tatig - 203 és 140 mm-es lövedékek halálos zápora pásztázta végig a 14 éves cirkálót. A várható gyors válasz helyett a Canberra ágyúi némák maradtak. Riadóztatott tüzéreinek többsége ugyanis még nem érkezett meg szolgálati helyére. A legszebb álmából felugrasztott Getting sorhajókapitány ólmos tagokkal botorkált fel a parancsnoki hídra, ahol a bentlévQkkel egyetemben, szinte azonnal megölték a következQ sortqz gránátjai. A bemérQtiszt távolságokat kiáltott a hangcsQbe, de addigra már a tqzvezetQ központban tartózkodók is valamennyien halottak voltak. Az újabb, fedélzeteket áttörQ lövedékek egyenesen a gépházban robbantak. A Canberra alig két perc alatt legalább 28 találatot kapott, és félredQlve http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



lángoló, megbénult ronccsá változott. A Patterson rombolón, melyrQl a riasztás elhangzott, ugyan gyorsan elérték a teljes harckészültséget, ám keveset tehettek. 1.51-kor, nyolc perccel azután, hogy a Canberra "bekapta" az elsQ találatokat, a keresQreflektorok fénykévéibe került. A becsapódó 203 mm-es gránátok azonnal harcképtelenné tették két 127 mm-es ágyúját, és felgyújtották az elQkészített lQszeres-ládákat. A robbanásveszély ellenére a Patterson megmaradt lövegeivel bátran viszonozta a tüzet, de nem versenyezhetett az ellenség nagyobb qrméretq és lQtávolságú fegyvereivel. 60 lövésébQl egy sem érte el Qket. A Bagley romboló torpedóindítási helyzetbe manQverezett, ám hiába, mert a kezelQk csalódottan látták, hogy az acélszivarok gyújtószerkezetei nincsenek a helyükön. Bode sorhajókapitány a Chicagón, kitörölve az álmot szemeibQl, kabinjából rögtön parancsot adott, hogy lQjenek ki világítógránátokat. Okos ötlet volt. De fényárba borított, ellenséges hajók helyett a közben a hídra igyekvQ Bode csak azt láthatta, hogy az elsQ két sortqz nyolc lövedékébQl hét csütörtököt mondott. MielQtt még felérhetett volna, Mikawa."acélcápái" már csak karnyújtásnyira voltak. Torpedók jobbról! Két torpedó jobbról! - üvöltött fel valamelyik Qrszem. 1.47-kor az egyik, 4 m-es lyukat tépve a cirkáló orrába, becsapódott. A következQ minutumban pedig, gránátok süvítettek el a hajó felett. Az egyik telibe találta az elQárbocot. A tüzes repeszek és a roncsdarabok megöltek vagy megsebesítettek 25 tengerészt, de a robbanások korántsem tették harcképtelenné a Chicagót. A hajógépek és a páncéltornyok ugyanis sértetlenek maradtak. És a kárelhárítók is gyorsan megszqntették a vízbetörést. A hajó fQ lövegei azonban ennek ellenére sem tüzelhettek. Ugyanis úgy a tqzvezetQ radarok, mint a hagyományos optikai távolságmérQk, nem találtak célokat. Nagy sokára mégis megpillantottak egyet, mely keresQreflektorával a tengert pásztázta. A tüzérek nyomban irányzékba vették a fényforrást. A 127 mm-es ágyúk 25 lövést adtak le, mire végül a fény kihunyt és a hajó nyomtalanul eltqnt. Mikawa egyetlen rombolója volt az, mely hátulról biztosította a cirkálókat, nehogy az Qrjáratozó amerikai rombolók onnan meglepjék Qket. Bode újabb világító gránátokat lövetett ki. A megbízhatatlan szerkezetek elenyészQ része mqködött, ám azt megmutatták, hogy több ellenséges hajó nincs a közelben. Erre a parancsnok - nagy kockázatot vállalva - felkapcsoltatta a keresQfényszórókat. Körbepásztázva azok is csak a sötét vízfelületet találták. 2.05-kor a fedélzetmester mindössze annyit írt a hajónaplóba: A tüzelés teljesen megszqnt. Ellenséges hajók semerre sem láthatók. A Chicago tovább folytatta útját nyugat felé. Érthetetlen miért, mert a védtelen szállítóhajók éppen ellenkezQ irányban voltak. A többi cirkáló pedig - melyeknek szintén segítségre lett volna szükségük - tQlük északra tartózkodott. Zavarodottságból vagy pánikból - esetleg mindkettQtQl - Bode semmit sem tett azért, hogy utánajárjon annak, hogy a japánok mit mqvelnek arrafelé. Mi több, még csak figyelmeztetést sem küldetett a tQlük 16 km-re hajózó északi rajnak. Majdnem ugyanilyen zavarba ejtQ a Scott ellentengernagy vezette harmadik hajóraj tétlenkedése. Hajói fel és alá jártak a szorosban, miközben ügyet sem vetettek a tQlük 30 km-nyivel zajló csata tqzpárbajának felvillanásaira. Scott-tól utólagos magyarázatként elfogadták, hogy a távoli fényjátékot az elvonuló zivatar villámlásainak tulajdonította. A szövetséges hajókon különben is teljes volt a zqrzavar. A McCawIey fedélzetén Turnernek fogalma sem volt róla, hogy mi történik pontosan. Mindössze annyit tudott, hogy katasztrófa elQtt állnak. Ezért elsQsorban fedezet nélkül maradt csapat- és teherszállítói biztonsága járt a fejében. Crutchley és az Australia meg túl messze voltak attól, hogy idQben odaérve ténylegesen a segítségükre lehettek volna. Az ellentengernagy ezért útközben, rádión osztogatta parancsait, melyek viszont, a helyzet pontos ismerete nélkül, csak fokozták a fejetlenséget. MIKAWA CIRKÁLÓI TOVÁBB PUSZTÍTOTTAK A déli csoport megtizedelése és szétszórása alig hat percig tartott. Utána Mikawa teljes gQzzel, északnak fordította flottilláját, hogy az ott lavírozó, másik ellenséges rajjal is elbánjon. A manQver közben hajóoszlopa véletlenül ketté vált. Ám még ez is a malmára hajtotta a vizet, mert így éppen ollóba tudták fogni a - közelgQ végzetrQl mit sem sejtQ - három nehézcirkálót és a két rombolót. Világítást! - adta ki a parancsot az altengernagy. A Chokai reflektorai pengeként hasítottak a koromsötétbe. A fénykévékben rögtön láthatóvá vált az Astoria, a Quincy és a Vincennes, melyek teljesen gyanútlanul, csupán 25 km/h-s tempóval haladtak. Utóbbi hídján már ott volt Riefkhol sorhajókapitány, akit az ügyeletes tiszt már akkor riasztott, mikor a távolban meglátták a http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



Chicago cirkáló által fellQtt világítógránátokat. Feltételezve, hogy a déli csoport, holmi kordonon átcsúszni igyekvQ, japán rombolóra vadászik, a keresQreflektorok a legkevésbé sem nyugtalanították. Ezért csupán arra utasította rádiósát, hogy adja le: Kapcsolják ki a fényeket! Barátok vagyunk. 1.48-kor az Astoria Qrszemei cirkálójuk közvetlen közelében elszáguldó torpedókat fedeztek fel. A parancsnoki állásába berobogó Greenman sorhajókapitány megdöbbenve látta és hallotta, hogy lövegei már a 2. sortüzet adják le. Tüzértisztje, Truesdell korvettkapitány, aki egész éjjel a makacskodó tqzvezetQ radarral veszQdött, ugyanis a helyén volt, mikor az ellenség reflektorai befogták a hajót. Hallván a torpedókról és látván, hogy az elsQ gránátok az Astoria elQtt csobbantak, tüstént parancsot adott a tqz viszonzására. Utána rögtön elrendelte a teljes harckészültséget is. Greenman, akárcsak a Chicago hídján Bode, persze semmit sem értett. Ki rendelte el a riadót!? Ki a fene adott tqzparancsot!? Prültek, nem látják, hogy saját hajóinkra lQdöznek!? Tüzet szüntess! De azonnal! - ordibálta. Truesdell-nek közben megfigyelQje izgatottan jelentette: Uram, ezek Nachi-osztályú cirkálók! Semmi kétség, hogy japán cirkálók! A tüzértiszt azonnal a hídra telefonált. Az ottani híradós így adta át üzenetét: Mr. Truesdell azt kéri uram, hogy az ég szerelmére, adjon végre tqzparancsot! Egy szemhunyásnyival késQbb az újabb ellenséges sortqz gránátjai közvetlenül a hajóorr elQtt csapódtak be. A gejzírként magasba szökQ, hatalmas víztölcsérek végre meggyQzték a parancsnokot. Tüzelést folytatni! Teljes gQzzel elQre! De már késQ volt. Az 5. sortqz lövedékei az Astoria közepét találták telibe. Az ott felgyújtott hidroplán elsQrendqen kivilágított célponttá tette. A gránátok robbanásaitól rázkódó cirkálón egymás után némultak el a páncéltornyok lövegei, aztán a hajógépek is leálltak. A fedélzeten felrobbanó lQszerkészlettQl tüzes pokollá változott az egész mindenség. A személyzet mégsem adta fel a harcot. Az ágyúk elnémulásáig kilenc sortüzet adtak le. A lövedékekbQl három is eltalálta Mikawa zászlóshajóját, a Chokait. A gránátok közül egy a térképszobában robbanva megölte az összes navigációs tisztet és megsemmisítette a térképeket. Az Astoria nem tarthatott ki sokáig. A tüzérek a tomboló tüzek, a gépészek a betóduló tengervíz miatt voltak kénytelenek elhagyni szolgálati helyeiket. A parancsnoki hídon sem volt életben már senki. A hajó egyre lassulva hamarosan mozdulatlan "hullává" dermedt. A Quincy fedélzetén Moore sorhajókapitányt az elsQ sortüzek ugrasztották ki ágyából. A hídra berontva Qt és valamennyi ott tartózkodót elvakítottak a Chokai reflektorai. LQjék már ki azokat a rohadt fényszórókat! - adta ki elsQ parancsát. Aztán, hirtelen meggondolva magát, vissza is vonta: Hátha a fényforrások saját hajón vannak! Inkább kapcsolják fel a mi reflektorainkat, hogy Qk is észrevegyék, baráti hajó vagyunk. A válasz nem is késett. Az ellenséges hajóoszlopok lövegei villába fogták a Quincy-t. A halálosan pontos gránátzuhatag közben Moore már csak egy parancsot tudott kiadni: Két tqz közé kerültünk! Minden lövegnek tqz! Küldjék Qket a pokolba! Aztán a következQ gránátok tqzhatása egyszerqen elsöpörte a hidat. Egy torpedó a 4-es kazánházban robbant és valósággal kibelezte a hajót. A lángtengerben szinte azonnal krematóriummá változott az egész gépház. A léken betörQ víz pedig megölte azokat, akik túlélve a tqzvihart, oltani igyekeztek. A talpon maradottak közül a rangidQs - egy tüzértiszt - parancsot adott a hajó elhagyására. A cirkáló 2.35-kor elsüllyedt. Az északi csoport élén haladó Vincennes volt az utolsó hajó, melyre az ellenség lecsapott. A japán tüzérek addigra már tökéletesen belQtték magukat. Ami a továbbiakban következett az nem csata, hanem közönséges mészárlás volt. Három torpedó és - a kisebb qrméretq lövedékeket nem is számolva - legalább 56 db 203 mm-es gránát csapódott a szerencsétlen cirkáló testébe. A közelbe merészkedQ ellenség még géppuskatqzzel is elárasztotta felépítményét. A páncéltornyok felrobbantak, miközben az alsóbb fedélzeteken megfékezhetetlenül pusztítottak a lángok. A dühöngQ Riefkohl sorhajókapitány még akkor is tqzparancsokat osztogatott, mikor hajóján már nem akadt egyetlen egy, tüzelésre képes ágyú sem. Végül minderrQl tüzértisztje világosította fel, aki a cirkáló orrában lévQ bemérQállásból, tüzeken és roncsokon átverekedve jutott el hozzá. A japán lövedékek még további öt percen keresztül záporoztak a kiszolgáltatott Vincennes-re. Mikawa parancsára a japán csapásmérQk 2.15-kor szüntették be a tüzelést, aztán felszívódtak az éjszakában. Riefkohl ekkor adhatott parancsot a menthetetlen cirkáló elhagyására, melyet negyed órával késQbb el is nyeltek a habok. http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



AZ ELSÖPRP JAPÁN GYPZELEM MÉRLEGE Abban a pillanatban a diadalmas japán cirkálók és a tQlük éppen 32 km-re kirakodó szállítóhajók között már csak három harcképes szövetséges cirkáló, az Australia, a Hobart és a San Juan, valamint egy maréknyi romboló állt. A fiatalabb tisztek arra unszolták Mikawa tengernagyot, hogy söpörje el az ellenséges hídfQt. A kárjelentésekbQl megtudhatta, hogy összesen három hajóját érték találatok, melyek 58 tengerész halálát és 53 sebesülését okozták. Az általuk okozott pusztításhoz képest mindez eltörpült. Ám Q mégis, inkább józan eszére hallgatott és a visszavonulás mellett döntött. EgyfelQl azért, mert hajói már lQszerkészletük zömét - több mint 1000 db 203 mm-es lövedéket és szinte valamennyi torpedójukat - ellQtték. MásfelQl meg, mert a közelgQ napkelte a bosszúálló amerikaiak légitámadásaival fenyegette. Ne feledjük, Mikawa nem tudott róla, hogy Fletcher altengernagy, három repülQgép-hordozójával elQzQ este elhajózott. A japán parancsnok, elégedetten köteléke 32 perc alatt aratott villámgyors éjszakai gyQzelmével Rabaul felé vette az irányt. Cirkálói útközben csak azért lassítottak egyszer, hogy tqz alá vegyék, és súlyosan megrongálják a Talbot amerikai rombolót. Visszafelé a támaszpontig meg is úsztak a bombatámadásokat, de hajói közül 10-én a Kako cirkálót elsüllyesztette egy amerikai tengeralattjáró. 9-én hajnaltájt a súlyosan megrongált Canberra is "csatlakozott" az immár 730 m-es mélységben nyugvó Quincy és Vincennes cirkálókhoz. Az Astoria megmentésére tett kísérletek szintén kudarcba fulladtak, ezért 10-én dél körül azt is el kellett süllyeszteni. Az ausztrál veszteséglistára 84 halott, az amerikaira 1024 került. A szövetséges hajókon összesen 709-en sebesültek meg. 16 órakor - a csapásoktól sokkolva - Turner szállítóhajóinak visszavonulást parancsolt. Néhányuk gyomrában még ott volt a kirakásra váró felszerelés több mint 3/4-e. Az újabb rajtaütéstQl rettegQ tengernagy azonban, sehogy sem mert tovább ott szobrozni. Inkább felszedte a horgonyt és - a fedélzeteken még mintegy 1600 - tengerészgyalogossal egyetemben - az 1700 km-re fekvQ Új-Kaledónia biztonságos kikötQi felé vette az irányt. A Guadalcanalon hagyott bQrnyakúak csak négy napra elegendQ lQszerrel és olyan kevés élelemmel rendelkeztek, hogy a következQ hetekben zsákmányolt rizsen éltek. A japán rombolók pedig eközben, éjszakánként szabadon hajókáztak fel-alá a sziget partjainál és lQtték állásaikat.' BpNBAKOK KERESTETNEK! Az amerikai flotta-fQparancsnokságot a Savó-szigetnél elszenvedett vereség bizonyos tekintetben nagyobb megrázkódtatásként érte, mint a Pearl Harbor-i. Ám utóbbinál legalább a súlyos veszteségekre mentségként szolgált, hogy az a támadás hadüzenet nélküli volt. Savó esetében viszont ez nem lehetett kifogás. A vezénylQ parancsnokok ostoba elbizakodottságára nem is lehetett mentség. MelytQl elvakulva, még akkor sem látták be, hogy Amerika egy olyan ellenséggel harcol, melynek elsQrendq a hadiflottája és aminek tengerészeit arra képezték ki, hogy tökéletességre vigyék a támadó harcmodort. King admirális, flotta-fQparancsnok hat hétig egy szót sem ejtett a nyilvánosság elQtt a savói megalázó vereségrQl. Csak miután október 11-én éjjel Guadalcanal partjainál lezajlott az elsQ, vitathatatlanul amerikai gyQzelemmel végzQdött tengeri csata, akkor adatott ki egy szqkszavú hivatalos közleményt a történtekrQl. A jó hírek közé besuvasztva - mint a cukormázzal bevont keserq pirula - fel sem tqnt az a pár sor, melyben futólag említés történt holmi korábbi csatában elvesztett négy cirkálóról. King azonban addig sem vesztegette az idejét. Hepburn tengernaggyal az élén vizsgálóbizottságot állított fel, hogy az derítse ki a katasztrófa okait. A túlélQk kikérdezése hónapokig eltartott. A feltáró jelentés végül 1943 májusában került King asztalára, aki kapásból 30 évre titkosította tartalmát. Szeptemberben kelt levelében, az ausztrál és az amerikai flotta legmagasabb rangú, illetékes parancsnokainak a következQket írta: A Hepburn-jelentés alapján arra a megállapításra jutottam, hogy senki sem vonható felelQsségre vétkes szakszerqtlenségért. A vereség fQ okainak a meglepetés és az a tény tekinthetQ, hogy ez volt a legelsQ csatája a parancsnokoló tisztek legtöbbjének. Bár akadtak köztük olyan személyek, akiknek harctéri teljesítménye még ezt figyelembe véve sem ütötte meg a kívánt mércét. Ezért meg^ fogom tenni a szükséges adminisztratív intézkedéseket. Bürokratikus zsargonban elQadva így festett számos ígéretes pályafutás derékba törésére és egy személyes tragédia elQidézése. CSAK BIZONYOS FEJEK HULLOTTAK LE Fletcher altengernagy, aki "megszökött" anyahajóival, hamarosan a parton találta magát és többet sosem bíztak rá flottaköteléket. Riefkohl és http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!



Greenman sorhajókapitányok nem kaptak új hajót. Bode sorhajókapitányt leváltották a Chicago cirkáló élérQl és Qt is parti beosztásba "számqzték". Bode késQbb a kihallgatások során a kérdések tendenciájából arra következtetett, hogy az Q nyakába akarják varrni a csúfos vereséget. Mivel nem kívánt ebben a színjátékban elsQszámú bqnbak lenni, golyót repített a fejébe. Csupán Crutchley és Turner ellentengernagyok úsztak meg simán. Mivel mindkettQjüket King admirális jelölte ki a "Watchtower" hadmqvelet parancsnoki posztjaira, gyorsan felmentést kaptak mindenféle vád alól. Pedig ha valakik felelQssé tehetQk a történtekért, akkor azok mindenképpen Qk voltak. LegfQképp Crutchley, aki ostoba döntésével - szinte Mikawa kezére játszva - három csoportra forgácsolta szét erQit. Ezzel a döntéssel ráadásul megsértette a hadviselés legelemibb szabályát, ami az erQk mindenkori összpontosítását írja elQ. Még ennél is bqnösebbnek mondható Turner, aki jóváhagyta ezt az elhibázott lépést. Tetejébe az ellentengernagy túlzott magabiztosságában még arra is képesnek érezte magát, hogy megjósolja, mit fog tenni az ellenség. Igen súlyos volt az a mulasztása is, hogy nem tudatta a szétszórtan hajókázó, biztosító kötelékekkel a repülQgép-hordozók visszavonulását. A sors fintora, hogy míg a vereségért felelQs szövetséges admirálisoknak a hajuk szála sem görbült meg, addig a gyQztes Mikawa altengernagyot a császári flotta fQparancsnoksága súlyosan elmarasztalta, amiért nem semmisítette meg a kirakodással elfoglalt, jóformán védtelen hajókat is. A savói események pozitívuma, hogy az amerikaiak tanultak belQle. Többé nem fordult elQ, hogy kapitányaik, akármilyen fáradtak is voltak ellenséges vizeken - pihenQre tértek volna, illetve engedélyezték volna, hogy má- sodfokúra mérsékeljenek teljes harckészültséget. Az október 11-ei és a november 13-ai éjszakai csatákban aztán az amerikaiak lepték meg a Guadalcanal ágyúzására érkezQ japánokat. Habár mindkét esetben több ember és hajó pusztult el a "Vasfenekq" tengerszorosba merülve, a veszteségek kiegyenlítettek voltak. Miután pedig 1943. november 2-án éjjel, Bougainville partjainál a sokkal erQsebb japán köteléken rajtaütQ amerikaiak, saját veszteség nélkül arattak fényes gyQzelmet, a tengerészeknek többé már nem kellett szégyenkezve lehajtani fejüket, ha szóba hozták elQttük a '42 augusztusi, Savó-sziget melletti éjszakai csatát. Forrás: (Aranysas, 2003. júniusi szám)

http://hajomakett.hu

Támogató: Joomla!


A savoi tengeri csata

Recommend Documents