A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája a Keleti-Gerecsében és a tatai Kálvária-dombon

Földtani

Közlöny

1 2 8 / 2 - 3 , 237-263 (1998) Budapest

A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája a Keleti-Gerecsében és a tatai Kálvária-dombon Hettangian and Early Sinemurian (Early Jurassic) brachiopod fauna of the Pisznice Limestone in the eastern Gerecse Mts. and in the Kálvária Hill at Tata DULAI Alfréd

1

(11 ábra, 2 táblázat)

Summary A surprisingly rich Early Sinemurian brachiopod fauna has been found during new bed-by-bed collections at 4 localities of the eastern Gerecse. The basal layers of the Pisznice Limestone yielded 45 brachiopod taxa from the area of the Pisznice Basin. The diversity of the fauna and the ratio of the order Spiriferida increase from the inside of the basin towards the horst. The brachiopods of the upper, thinner-bedded part of the Vöröshíd quarry are Early Sinemurian (Semicostatum Zone) in age, while the fauna of the lower, thick-bedded section probably belong to the Bucklandi Zone. The latter section can b e correlated with the basal layers of Lábatlan localities based on the large number of common brachiopod species. The taphonomical and palaeoecological features of the fauna suggest slow sedimentation, without any resedimentation or transportation at Tölgyhát quarry, and the Póckő and Kisgerecse localities. The diverse brachiopod fauna of these localities represent the composition of an Early Jurassic moderate to deep-water community. The resedimentation is more important in the Vöröshíd quarry, at the margin of the basin. The cyclicity of taphonomical features can be correlated with the cyclicity of resedimentation events. The relatively low ratio of isolated brachiopod valves confirms LANTOS' opinion (in press), that the slopes between the horst and the basin were less steep in the Gerecse than in the Bakony Mountains. T h e characteristic Mediterranean brachiopod taxa can b e found in larger numbers at the Lower Sinemurian localities of the Bakony than at the Gerecse Mountains. A small brachiopod faunula (9 taxa) has been found in the oncoidal basal layers in the Kálvária Hill at Tata. At the moment this is the only brachiopod fauna of Hungary which is Hettangian in age and established b y ammonites. The relatively high diversity is very important because this is an early example of the recovery of the brachiopod fauna after the end-Triassic mass extinctions. The brachiopods suggest a calm environment and slow sedimentation at Kálvária Hill. Manuscript received: 02. 06. 1998

1

M a g y a r Természettudományi Múzeum, Föld- és Őslénytár, 1431 Budapest, Pf. 137; E-mail: [email protected]

238

Földtani Közlöny

128/2-3

Összefoglalás Réteg szerint végzett új gyűjtések során gazdag alsó-sinemuri brachiopoda fauna került elő a Keleti-Gerecse 4 lelőhelyéről. A Pisznicei Mészkő bázisrétegeiből összesen 45 brachiopoda taxon vált ismertté a Pisznicei medence területén. A fauna gazdagsága és a Spiriferida rend részaránya a medence belsejétől a magaslat felé haladva növekszik. A Vöröshídi-kőfejtő felső, vékonyan rétegzett sorozatából előkerült brachiopodák a Semicostatum Zónába tartoznak, míg az alsó, vastag pados összlet faunája feltételesen a Bucklandi Zónába sorolható. Ez utóbbi rétegsor a közös brachiopoda fajok nagy száma alapján korrelálható a lábatlani lelőhelyek bázisrétegeivel. A medence belsejében fekvő lelőhelyeken (Tölgyhát, Póckő, Kisgerecse) a tafonómiai és paleoökológiai jellemzők áthalmozódásoktól mentes, nyugodt, lassú üledékképződést jeleznek. Itt kis példányszámú, de változatos, mélyebb-vízi brachiopoda együttesek találhatók. A medence pereménél lévő Vöröshídi-kőfejtőben jelentős szerepet játszik az áthalmozódás. A tafonómiai jellemzők ciklusossága az üledékáthalmozódási események ciklicitásával hozható összefüggésbe. Az izolált brachiopoda teknők viszonylag alacsony aránya megerősíti LANTOS (1997) véleményét, mely szerint itt kevésbé volt meredek a lejtő a medence és a hátság között, mint a Bakonyban. A jellemző Mediterrán brachiopoda taxonok gyakrabban fordulnak elő a bakonyi alsó-sinemuri lelőhelyeken, mint a Gerecsében. A tatai Kálvária-domb onkoidos bázisrétegeiből 9 taxonból álló faunula került elő. Jelenleg ez az egyetlen brachiopoda fauna Magyarországon, ami ammonitesekkel igazoltan hettangi korszak­ beli. A viszonylag nagy faunagazdagság azért jelentős, mivel a triász végi tömeges kihalást követő faunaújjáéledésnek ez az egyik legkorábbi dokumentált előfordulása. A brachiopodák nyugodt környezetre és lassú üledékképződésre utalnak.

Bevezetés A Gerecsére jellemző északias dőlés miatt a h e g y s é g déli részén csak triász k é p z ő d m é n y e k e t i s m e r ü n k a m e z o z o i k u m b ó l , m í g a h e g y s é g északi részén elő­ b u k k a n n a k a fiatalabb m e z o z o o s (jura és kréta) k é p z ő d m é n y e k is ( V É G H - N E U B R A N D T 1 9 6 0 ) . A felső-triász Dachsteini M é s z k ő Lofer-ciklusai n a g y távol­ s á g o k o n keresztül korrelálhatok ( H A A S 1988), a triászra ü l e d é k h é z a g g a l tele­ p ü l ő alsó-jura k é p z ő d m é n y e k viszont j ó v a l n a g y o b b változatosságot mutatnak. E n n e k oka, h o g y a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n a triász v é g é n kialakult kar­ b o n á t o s platform a j u r a elején differenciáltan süllyedni kezdett, így kiemelt h e l y z e t b e n lévő m a g a s l a t o k , k ö z ö t t ü k pedig mélyebb m e d e n c é k alakultak ki ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1972; V Ö R Ö S & G A L Á C Z 1998). A p l a t f o r m t e k t o n i k u s szét­

esése a B a k o n y b a n v a l ó s z í n ű l e g m á r a hettangi korszak során elkezdődött (DuL A I 1 9 9 3 ) . A j u r a k é p z ő d m é n y e k eltérő fácieskifejlődése alapján V l G H G. (1961b) két részre osztotta a Gerecse-hegységet: K ö z é p s ő - és Keleti-Gerecsére, valamint Nyugati-Gerecsére. A két terület közötti határ nagyjából egybeesik a Süttő és Tardos k ö z s é g e k között h ú z ó d ó m ű ú t t a l , illetve a Malom-völggyel. A N y u g a :i-Gerecse j u r a ü l e d é k e i egy kiemelt helyzetben lévő h á t s á g h o z kapcsolódnak, m í g a Keleti-Gerecse m e d e n c e ü l e d é k e k k e l jellemezhető a j u r a során ("Teke horst" és "Pisznice basin" V Ö R Ö S & G A L Á C Z (1998) munkájában). A területen alsó-jura b r a c h i o p o d á k a t eddig szinte kizárólag a Nyugati-Gere­ c s é b e n vizsgáltak, főleg a n a g y o n g a z d a g hierlatzi t í p u s ú mészkövekből. Ezen k í v ü l t ö b b e n t a n u l m á n y o z t á k a hátságtól n y u g a t r a fekvő tatai Kálvária-dombot. H O F M A N N (1884) publikálta az első faunalistát és leírt egy új fajt ("Rhynchonella"

DuLAi A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

239

securiformis). K O C H (1909) 19 liász brachiopodát sorolt fel a tatai K á l v á r i a - d o m b ­ ról. K U L C S Á R (1914) ábrázolt is n é h á n y példányt a Gerecséből. V I G H G. (1943) 61 b r a c h i o p o d a fajt írt le a Nyugati-Gerecse s i n e m u r i és p l i e n s b a c h i k é p z ő d ­ m é n y e i b ő l , e l s ő s o r b a n a hierlatzi típusú m é s z k ö v e k b ő l . V I G H G. (in F Ü L Ö P 1975) 41 alsó-jura b r a c h i o p o d a fajt sorolt fel a tatai K á l v á r i a - d o m b r ó l . M i n t a felsorolt i r o d a l o m b ó l is látható, a Keleti-Gerecse alsó-jura b r a c h i o p o d a faunája e d d i g szinte teljesen ismeretlen volt. A j e l e n t a n u l m á n y célja, h o g y a Keleti-Gerecse n é g y m e d e n c e fáciesű lelőhelyéről ismertesse a felső-triász kő­ zetekre ü l e d é k h é z a g g a l települő legidősebb j u r a k é p z ő d m é n y , a Pisznicei M é s z ­ k ő b á z i s r é t e g e i n e k a b r a c h i o p o d a faunáját. K ö z i s m e r t tény, h o g y m e z o z o o s k é p z ő d m é n y e k b e n az a m m o n i t e s e k alkal­ m a z h a t ó k l e g i n k á b b rétegtani szintezésre. A b r a c h i o p o d a fajoknak j ó v a l h o s s z a b b az időbeli elterjedésük, ezért kevésbé h a s z n á l h a t ó k biosztratigráfiai célokra. A P i s z n i c e i M é s z k ő bázisrétegeiben a z o n b a n a b r a c h i o p o d á k a leg­ g y a k o r i b b ő s m a r a d v á n y o k , sőt n e m ritka, a m i k o r egy-egy rétegből c s a k b r a c h i o p o d á k k e r ü l n e k elő. Ilyen esetekben felértékelődik a b r a c h i o p o d á k sze­ repe biosztratigráfiai és korrelációs s z e m p o n t o k b ó l is. N é h á n y esetben a m m o n i t e s e k e t is t a l á l u n k a b r a c h i o p o d á k társaságában, így lehetővé válik a vizsgált s z e l v é n y e k k o r á n a k p o n t o s meghatározása, v a l a m i n t a b r a c h i o p o d a fajok ré­ tegtani elterjedésének pontosítása. A bázisrétegek k o r a választ ad arra a kér­ désre, h o g y a l e g k é s ő b b i riász és a leg korábbi j u r a k é p z ő d m é n y e k között t a p a s z t a l h a t ó ü l e d é k h é z a g után m i k o r kezdődött ismét az ü l e d é k k é p z ő d é s a m e d e n c e területeken. A fauna tafonómiai és p a l e o ö k o l ó g i a i j e l l e m z ő i n e k vizs­ gálata alapján l e h e t ő s é g nyílik az egykori ő s k ö r n y e z e t rekonstrukciójára. A z előkerült b r a c h i o p o d á k n é h á n y esetben pontosítják, illetve kibővítik e g y - e g y taxon elterjedési területét, és e g y é r t e l m ű e n u t a l n a k a paleobiogeográfiai kap­ csolatokra.

L e l ó b e l y e k és faunájuk A l e l ő h e l y e k földrajzi helyzetét az 1. ábra mutatja. A Keleti-Gerecse n é g y le­ lőhelye k ö z ü l a Tölgyháti-kőfejtő és a p ó c k ő i feltárás Lábatlan h a t á r á b a n talál­ ható. A h a r m a d i k lelőhely a Kisgerecse oldalában fekszik, az o r s z á g o s k é k j e l z é s m e n t é n , a h o l szintén j ó l t a n u l m á n y o z h a t ó a D a c h s t e i n i M é s z k ő és a Pisznicei M é s z k ő ü l e d é k h é z a g o s e g y m á s r a települése. A n e g y e d i k lelőhely a Tardostól é s z a k r a fekvő Vöröshídi-kőfejtő, a m e l y m á r közel fekszik a m a g a s l a t és a m e ­ d e n c e h a t á r á h o z . A Tölgyháti-kőfejtőben és P ó c k ő n a Dachsteini M é s z k ő felett települő 3,5 m é t e r v a s t a g s á g ú összletből, míg a Kisgerecse oldalában m i n t e g y 80 c m v a s t a g s z e l v é n y b ő l gyűjtöttem. A Vöröshídi-kőfejtő esetében n a g y o b b v a s t a g s á g ú , k ö z e l 14 m - e s szelvényt gyűjtöttünk b e réteg szerint. A K e l e t i - G e ­ recse l e l ő h e l y e i n t ú l m e n ő e n a tatai Kálvária-domb kőfejtője n y u g a t i részének rekultivációs m u n k á i h o z k a p c s o l ó d v a b e g y ű j t ö t t e m a triász-jura h a t á r fölött települő, fosszíliákban g a z d a g a b b onkoidos réteg faunáját. Erre azért volt szük-

Földtani Közlöny

240

118/2-3

1. ábra. A vizsgált lelőhelyek földrajzi helyzete. 1. Lábatlan, Tölgyháti-kőfejtő; 2. Lábatlan, Póckő; 3. Kis-Gerecse; 4. Tardos, Vöröshídi-kőfejtő; 5. Tata, Kálvária-domb Fig. 1 Sketch map showing the location of the studied localities. 1. Lábatlan, Tólgyhát quarry; 2. Póckő; 3. Kis-Gerecse; 4. Tardos, Vöröshíd quarry; 5. Tata, Kálvária Hill

Lábatlan,

ség, m e r t a k o r á b b i gyűjtések n e m réteg szerint történtek, így a gyűjtemények­ b e n lévő p é l d á n y o k n a k a p o n t o s rétegtani h e l y z e t e bizonytalan.

Lábatlan,

Tölgyháti-kőfejtő

A k l a s s z i k u s j u r a lelőhelynek számító Tölgyháti-kőfejtő alján a felső-triász D a c h s t e i n i M é s z k ő b u k k a n elő, m i n t e g y 3 méter vastagságban. Erre a képződ­ m é n y r e ü l e d é k h é z a g g a l települ e g y többé-kevésbé folyamatos j u r a rétegsor, m e l y n e k l e g a l s ó tagja a m i n t e g y 20 méter vastag, p a d o s m e g j e l e n é s ű , b i o k l a s z t o s P i s z n i c e i M é s z k ő . A vöröses szürke, szilánkosan törő m é s z k ő alsó része r o s s z u l rétegzett és h e l y e n k é n t 1-2 cm-es intraklasztokat tartalmaz. V é k o n y c s i s z o l a t o k b a n és felületi csiszolatokban crinoidea töredékek, b e n t o s z foraminiferák, ostracodák, b r a c h i o p o d á k , gastropodák és juvenilis a m m o n i t e -

DuLAi A.: A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

241

sek láthatók a m é s z k ő b e n ( K O N D A 1988), de a makrofauna elemek közül csak a b r a c h i o p o d á k szabadíthatók ki a Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeiből. K O N D A (1988) szerint ezek a rétegek viszonylag magas hidrodinamikai energiájú környezetben rakódtak le. A k é p z ő d m é n y korát V l G H Gusztávra h i v a t k o z v a a középső-hettangitól a sinemuri korszakig tartó intervallum­ b a helyezi, de ő s m a r a d v á n y o k k a l ezt n e m támasztja alá. Dachsteini M é s z k ő A vizsgált b r a c h i o p o d á k a Pisznicei M é s z k ő legalsó 3,5 méteres szelvé­ 2. ábra. A Pisznicei Mészkő begyűjtött n y é b ő l származnak. A kőzetnek ez a szakaszának szelvénye a Tölgyháti-kőfejtőben része n a g y o n vastagon rétegzett, így Fig. 2 Studied section of the Pisznice Limestone in ezt a szakaszt csak két rétegre lehet the Tölgyhát quarry felosztani (2. ábra). A Tölgyháti-kőfej­ tő m i n d k é t rétegéből közel azonos m e n n y i s é g ű b r a c h i o p o d a került elő (60 il­ letve 56 példány). A z o n b a n az 1. rétegben a p é l d á n y o k n a k több m i n t a fele, a 2. rétegben pedig a példányok 3 / 4 része meghatározhatatlan töredék volt. En­ n e k ellenére változatos b r a c h i o p o d a fauna fordul elő ezen a lelőhelyen: a m e g ­ h a t á r o z h a t ó 24 és 15 példány m i n d k é t rétegben 5 nemzetséget képvisel 8 illetve 7 fajjal. A lelőhelyről meghatározott fajok az I. táblázat 1. oszlopában láthatók. A fauna taxonómiai összetétele A b r a c h i o p o d á k mellett m i n d ö s s z e egy meghatározhatatlan a m m o n i t e s ke­ resztmetszet került elő a gyűjtés során. A brachiopodákon belül a terebratulidák és a rhynchonellidák alkotják a d o m i n á n s csoportokat ( 4 6 - 4 6 % ) (3. ábra). A spiriferidák ( 8 % ) jelentéktelenek az 1. rétegben, viszont gyakoribbá v á l n a k a felső rétegben. Viszonylag kevés nemzetség fordul elő ezen a lelőhelyen, ennek megfelelően szinte m i n d e g y i k aránya igen m a g a s : Calcirhynchia ( 3 1 % ) , Zeilleria ( 2 6 % ) , Phymatothyris ( 2 0 % ) , Cuneirhynchia ( 1 5 % ) , Liospiriferina ( 8 % ) . Rétegtani elterjedés A Tölgyháti-kőfejtő vizsgált szelvény szakaszában meghatározható a m m o n i ­ tes n e m került elő. A b r a c h i o p o d á k eloszlását a két elkülönített rétegben a 4. ábra mutatja. A fajok egy része csak az alsó rétegben van m e g (Liospiriferina guembeli, Zeilleria alpina, Z. choffati), m í g m á s o k csak a felső rétegben (Z. batilla). A legyg y a k o r i b b fajok mindkét rétegben megtalálhatók (Calcirhynchia plicatissima, Cu­ neirhynchia cartieri, Liospiriferina alpina, Phymatothyris aff. cerasulum, Zeilleria mutabilis).

242

Földtani Közlöny

128/2-3

A vizsgált l e l ő h e l y e k brachiopoda faunája

The brachiopod fauna of the studied localities I. táblázat - Table I. Név Aprinzia paolii (CANAVARI) Pisirhynchia pisoides (ZITTEL) Pisirhimchia retroplicata (ZITTEL) Cirpa variabilis (SCHLOTHEIM) Cirpa subcostellata (GEMMELLARO) Cirva fronto (OUENSTEDT) Cirpa ? latifrons (STUR in GEYER) Cirva ? aff. planifrons (ORMÓS) Calcirhvnchia plicatissima (OUENSTEDT) Calcirhvnchia aff. plicatissima (OUENSTEDT) Calcirhvnchia laevicosta (STUR in GEYER) Calcirhvnchia fascicostata (UHLIG) Calcirhunchia zuzrmveri (GEMMELLARO) Salstirella alberti (OPPEL) Prionorhvnchia grepvini (OPPEL) Prionorhvnchia vohivtycha (OPPEL) Prionorhvnchia pseudopolvptvcha (Воскн) Prionorhvnchia sp. Cuneirhvnchia cartieri (OPPEL) Cuneirhvnchia fraasi (OPPEL) Piarorhmchia caroli (GEMMELLARO) Gibbirhvnchia orsinii (GEMMELLARO) "Rhvnchonella" triauetra (GEMMELLARO) Liospiriferina alpina (OPPEL) Liospiriferina guembeli (NEUMAYR) Liospiriferina aradasi (GEMMELLARO) Liospiriferina angulata (OPPEL) Liospiriferina aeauizlobata (UHUG) Liospiriferina obtusa (OPPEL) Liospiriferina moriconii (CANAVARI) Liospiriferina sp. Dispiriferina sexregata (Di STEFANO) Lobothvris andleri (OPPEL) Lobothvris cf. subgregaria (DAL PIAZ) Loboth/ris sp. Linguithyris aspasia (ZITTEL) Rhapidothvris ovimontana (BÖSE) Rhapidothvris cf. bevrichi (OPPEL) Phvmatothyris aff. cerasulum (ZITTEL) Phvmatothvris sp. Zeilleria cf. alpina (GEYER) Zeilleria mutabilis (OPPEL) Zálleria choffati (HAAS) Zeilleria cf. batilla (GEYER) Zeilleria perforata (PIETTE) Zeilleria venusta iuv. (UHUG) Zeilleria sp. Bakonvithvris cf. pedemontana (PARONA) Bakonvithvris sp. Antiptychina rothpletzi (Di STEFANO) Koninckodonta sp.

Lábatlan Tardos Tölgyháti Pockô Póckő új Kis-Gere- Vöröshídi kőfejtő (1) (МАИ) (2) gyűités (3) cse (4) kőfejtő (5)

Tata Kálvária­ domb (6)

13 17 1

1

5 1

1

1 1

2 1

12

1

12

4

29

3

1

1 1

1 2

1

1

7

1 2

1 2

1 4 6 1

6

6

2

2

8

2

8 2 2

1

1

1

5

13

11

2

8

14

1

2

1

4 3

4 1 7

2

3

1

3

5

7

1 1

3 1

1

47 1 8 26

8

4

12

10 2

3

1 1

2

1 2

3

1 1

2

1

3 11

1

1 2

2

2

4 1

1 2 1

5

3

1. Lábatlan, Tölgyhát quarry; 2. Lábatlan, Póckő (MÁFI collection); 3. Lábatlan, 4. Tardos, Kis-Gerecse; 5. Tardos, Vöröshíd quarry; 6. Tata, Kálvária Hill

3

Póckő (new

collection);

Dm AI A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

3. ábra. A brachiopoda fauna taxonómiai összetétele a vizsgált lelőhelyeken Fig. 3 The taxonomic

composition

of the brachiopod fauna of the studied

localities

243

Földtani Közlöny

244

128/2-3

E

4. ábra. A b r a c h i o p o d a fajok elterjedése a Tölgyháti-kőfejtőben (függőleges oszlopok szélessége: 1 m m = 1 példány) Fig. 4 Stratigraphie distribution of the determined (width of vertical bars: 1 mm = 1 specimen)

species within the studied layers of Tölgyhát

quarry

Tafonómiai és paleoökológiai jellemzők Az izolált teknők aránya A b r a c h i o p o d a héjak az erősebb zárszerkezetüknek k ö s z ö n h e t ő e n általában n e m e s n e k o l y a n k ö n n y e n szét az elpusztulásuk után, mint a kagylók. Ezért a z izolált b r a c h i o p o d a t e k n ő k m a g a s aránya rendszerint á t h a l m o z ó d á s r a , v a g y e r ő s e n m o z g a t o t t környezetre utal. A z izolált teknők a r á n y a n a g y o n alacsony a Tölgyháti-kőfejtő 1. rétegében ( 1 4 % ) , viszont eléggé m a g a s a 2. rétegben (60%). A brachiopodák pátitos kitöltése A b r a c h i o p o d á k részben finom szemcsés, mikrites m é s z i s z a p p a l , részben pe­ dig d u r v a s z e m c s é s , pátitos kalcittal töltődtek ki. Ezek a r á n y á n a k vizsgálatával b e c s l é s e k e t t e h e t ü n k az ü l e d é k k é p z ő d é s sebességére. L a s s ú ü l e d é k k é p z ő d é s e s e t é n v a n arra lehetőség, h o g y a f i n o m s z e m c s é s m é s z i s z a p teljesen kitöltse az e l p u s z t u l t b r a c h i o p o d a belsejét. A pátitos kalcit k é p z ő d é s e a két t e k n ő között a r r a utal, h o g y gyorsabb volt a b e t e m e t ő d é s , vagyis n a g y o b b volt az üledék­ k é p z ő d é s sebessége. A réteg szerint begyűjtött lelőhelyeken az egyes rétegekben h a s o n l í t o t t a m össze a pátitos kalcit m e n n y i s é g é t . A Tölgyháti-kőfejtő 1. rétegé­ b e n 5 6 % , m í g a 2. rétegben 2 5 % a pátitos kitöltés aránya, vagyis a pátitos kalcit m e n n y i s é g e a felére c s ö k k e n t a vizsgált szelvény m a g a s a b b részében.

DuLAi A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

245

A brachiopodák méreteloszlása A Tölgyháti-kőfejtő 1. rétegében 8,4 m m , a 2. rétegben p e d i g 10,1 m m az átlagméret, vagyis a szelvény m a g a s a b b részében kis m é r t é k b e n n ö v e k s z i k a p é l d á n y o k mérete. Vannak olyan fajok, amelyeknek a p é l d á n y a i az átlagméret körüli méretet m u t a t n a k (Calcirhynchia plicatissima és Cuneirhynchia cartieri). U g y a n a k k o r a Zeilleria és a Liospiriferina n e m z e t s é g e k p é l d á n y a i általában na­ g y o b b a k , míg a Phymatothyris aff. cerasulum és a meghatározhatatlan terebratulidák p é l d á n y a i kisebbek, m i n t az adott rétegekre j e l l e m z ő átlagos méretek. Lábatlan,

Póckő

Ez a lelőhely m i n d ö s s z e n é h á n y száz m é t e r távolságban fekszik a Tölgyháti-kőfejtőtől, ezért a Pisznicei M é s z k ő tulajdonságai n a g y o n hason­ lóak a két lelőhelyen. Jelentős különb­ ség azonban, h o g y itt a k é p z ő d m é n y vékonyabban rétegzett, ezért az u g y a n o l y a n vastagságban (3,5 m ) b e ­ gyűjtött szelvényben 4 réteget lehet elkülöníteni (5. ábra). A M Á F I gyűjteményében több mint 20 b r a c h i o p o d a található a p ó c k ő i le­ lőhelyről, a m e l y e k igen változatos fa­ u n á t képviselnek. E z e k e t a p é l d á n y o ­ kat

K U L C S Á R K . , V Í G H Gy.

és

Dachsteini M é s z k ő

5. ábra. A Pisznicei M é s z k ő begyűjtött szakaszának szelvénye a póckői lelőhelyen

VADÁSZ

Fig. 5 The studied section of the Pisznice E. gyűjtötte a század első felében. A Limestone at Póckő kis faunula revíziója alapján m e g h a ­ tározott t a x o n o k az I táblázat 2. oszlopában láthatók. Sajnos ezeknek a példá­ n y o k n a k a pontos rétegtani helyzete ismeretlen a póckői szelvényen belül. Ezért a további vizsgálatok során c s a k azokat a példányokat v e s z e m figyelembe, ame­ lyek a réteg szerinti gyűjtés során kerültek elő. A z új gyűjtés során meghatá­ rozott b r a c h i o p o d a t a x o n o k az I. táblázat 3. oszlopában láthatók. A begyűjtött p é l d á n y o k n a k körülbelül a fele a póckői lelőhelyen is m e g h a ­ tározhatatlan töredéknek bizonyult. A p é l d á n y s z á m k i e m e l k e d ő e n m a g a s a 4. rétegben (97), viszonylag m a g a s az 1. rétegben (41), alacsony a 3. rétegben (17), m í g a 2. rétegből alig került elő ő s m a r a d v á n y (3). A p é l d á n y s z á m egyenlőtlen eloszlása ellenére a diverzitás sokkal kiegyensúlyozottabb képet mutat. A fajok és a n e m z e t s é g e k s z á m a az 1., a 3. és a 4. rétegben majdnem ugyanakkora. Érdekesség, h o g y a fajok és a n e m z e t s é g e k s z á m a nagyobb az 1. rétegben, mint a 4. rétegben, pedig a p é l d á n y s z á m kétszer akkora a 4. rétegben. Szintén figye­ l e m r e m é l t ó , h o g y a 3. rétegben a 10 meghatározható példány 7 fajt képvisel, vagyis a diverzitás k i e m e l k e d ő e n m a g a s . Viszonylag sok faj fordul elő a lelő­ helyen, de csak n é h á n y példánnyal képviselve.

246

Földtani Közlöny

128/2-3

A fauna taxonómiai összetétele A p ó c k ő i lelőhelyen a b r a c h i o p o d a rendek eloszlása szinte teljesen m e g e g y e ­ zik a Tölgyháti-kőfejtőben észlelt arányokkal (3. ábra). Itt is a terebratulidák és a rh y n ch o nellidák uralkodnak, és itt is pontosan m e g e g y e z i k a két rend rész­ a r á n y a ( 4 4 - 4 4 % ) . N é m i különbség abban jelentkezik, h o g y a spiriferidák mellett a s t r o p h o m e n i d á k is jelen v a n n a k n é h á n y példánnyal ( 6 - 6 % ) . A n e m z e t s é g e k közül a Phymatothyris a leggyakoribb (33%), de viszonylag j e l e n t ő s m e n n y i s é g b e n v a n jelen a Calcirhynchia ( 1 8 % ) és a Cuneirhynchia ( 1 0 % ) is. A többi n e m z e t s é g j ó v a l kisebb arányban fordul elő (Salgirella, Prionorhynchia, Liospiriferina, Koninckodonta, Zeilleria, Lobothyris). Rétegtani elterjedés Sajnos ezen a lelőhelyen sem került elő a m m o n i t e s a vizsgált rétegsorban. A b r a c h i o p o d a fajok eloszlása itt változatosabb, mivel a 3,5 méter vastag réteg­ sorban n é g y réteget lehet elkülöníteni. N é h á n y faj csak a legalsó rétegekben fordul elő (Salgirella alberti, Calcirhynchia laevicosta, Koninckodonta sp., Zeilleria mutabilis, Prionorhynchia greppini) (6. ábra). A leggyakoribb fajok - m á s lelőhe­ l y e k h e z h a s o n l ó a n - a rétegsor alsó és felső részéről egyaránt ismertek (Cal­ cirhynchia plicatissima, Cuneirhynchia cartieri, Phymatothyris aff. cerasulum). E z utóbbi faj rendkívül m a g a s példányszáma s z e m b e t ű n ő a 4. rétegben. Vannak olyan fajok, a m e l y e k csak a vizsgált rétegsor középső részén fordulnak elő (Calcirhynchia fascicostata, Cuneirhynchia fraasi, "Rhynchonella " triquetra, Lobothy­ ris andieri). N é h á n y taxon c s a k a legfelső rétegből került elő (Zeilleria alpina, Z. choffati, Liospiriferina alpina, L. aradasi). Tafonómiai és paleoökológiai jellemzők Az izolált teknők aránya A p ó c k ő i szelvényben a szétesettség szintén növekszik a m a g a s a b b rétegek felé haladva. A n ö v e k e d é s folyamatos, de a két határérték közelebb van egy­ m á s h o z : n e m annyira alacsony az alsó rétegben és n e m olyan m a g a s a felső rétegben, m i n t a Tölgyháti-kőfejtőben (1. réteg: 2 1 % ; 2. réteg: 3 3 % ; 3. réteg: 3 5 % ; 4. réteg: 4 5 % ) . H a a vizsgált szelvényekben előkerült v a l a m e n n y i példányt fi­ g y e l e m b e vesszük, akkor a két lelőhelyen közel megegyezik a m a g á n y o s t e k n ő k a r á n y a ( 3 7 % illetve 3 8 , 5 % ) . A brachiopodák pátitos kitöltésének aránya A p á t i t - m i k r i t arány 50%-os a p ó c k ő i lelőhely 1. rétegében, vagyis h a s o n l ó a n m a g a s , m i n t a Tölgyháti-kőfejtő alsó rétegében. A mátrix teljesen mikrites a 2. rétegben, de itt m i n d ö s s z e 3 példány került elő. A pátitos kitöltés aránya csök­ ken a 3. és a 4 . rétegben, de n e m olyan jelentősen, mint Tölgyháton (37,5% illetve 3 5 % ) . M i n d k é t lelőhelyre j e l l e m z ő , h o g y a példányok t ú l n y o m ó többsége, v a g y teljesen mikrites mésziszappal, v a g y teljesen pátitos kalcittal töltődött ki. N a g y o n ritka az olyan példány, a m i csak részben töltődött ki pátitos kalcittal.

DULAi A.: A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

247

6. ábra. A brachiopoda fajok elterjedése a póckői lelőhelyen (függőleges oszlopok szélessége: 1 m m = 1 példány) Fig. 6 Stratigraphie distribution of the determined vertical bars: 1 mm = 1 specimen)

species within the studied layers of Póckő (width of

A brachiopodák méreteloszlása A p ó c k ő i lelőhelyen az átlagos méretek az 1. rétegtől felfelé h a l a d v a a kö­ v e t k e z ő k : 8Д m m ; 9,3 m m ; 10,4 m m ; 8,4 m m . A z átlagos méret itt is fokozatosan n ö v e k s z i k a s z e l v é n y m a g a s a b b rétegei felé, kivéve a 4. réteget, ahol a méret i s m é t lecsökken. E z a kis méretű fajok (Phymatothyris aff. cerasulum, "Rhynchonella" triquetra, Terebratulida indet.) k i e m e l k e d ő e n m a g a s s z á m á v a l h o z h a t ó összefüggésbe. A leggyakoribb fajoknál (Calcirhynchia plicatissima, P. aff. cerasu­ lum) k i m u t a t h a t ó , h o g y kis méretű juvenilis és n a g y méretű felnőtt p é l d á n y o k e g y a r á n t előfordulnak a faunában (DULAI, in press). Tardos,

Kis-Gerecse

A P u s z t a m a r ó t r a vezető utat keresztező k é k jelzésen Tardos község felé ha­ l a d v a a triász és j u r a kőzetek e g y m á s r a települése figyelhető m e g a turistaút mellett. A felső-triász Dachsteini M é s z k ő r e itt is üledékhézaggal települ az al­ só-jura Pisznicei M é s z k ő . Ezen a lelőhelyen szintén a j u r a k é p z ő d m é n y legalsó r é t e g e i b ő l gyűjtöttem a faunát (7. ábra). A z alsó öt rétegből előkerült fauna felsorolása az I. táblázat 4. oszlopában látható. A begyűjtött p é l d á n y o k n a k c s a k n e m a fele itt is meghatározhatatlan töredék. A p é l d á n y s z á m k i e m e l k e d ő e n m a g a s a 4. rétegben (72), viszonylag m a g a s az

248

Földtani Közlöny

Dachsteini M é s z k ő

7.

ábra.

A

szakaszának oldalában Fig.

Pisznicei

7 The studied

Limestone

Meszko

szelvénye

at Kis-Gerecse

section

a

128/2-3

1. rétegben (49) és a 3. rétegben (43), alacsony a 2. rétegben (2) és az 5. ré­ tegben (11). A b r a c h i o p o d á k diverzitását vizsgálva megállapítható, h o g y a fauna igen változatos, hiszen a meg­ határozott p é l d á n y o k s z á m á h o z viszo­ nyítva igen m a g a s a fajszám és a nem­ zetségek száma. Szintén m a g a s diverzitásra utal az a tény, h o g y a nemzet­ ségek száma n a g y o n közel áll a fajbegyuitött

Kis-Gerecse

of the Pisznice

,

,

.

számhoz. K ü l ö n ö s e n igaz ez az also két rétegre, ahol a fajszám és a nem­ zetségek s z á m a megegyezik, vagyis i n n y i meghatározott faj m á s

v a

a m e

. , ,

.

,

..

_

. ., ,„

.

nemzetséghez tartozik. Erre a lelőhely­ re is érvényes tehát, h o g y sok faj fordul elő, de a többségük csak n é h á n y pél­ dányban. A fauna taxonómiai összetétele A z előkerült b r a c h i o p o d a faunában a rhynchonellidák a leggyakoribbak ( 4 3 % ) , de a terebratulidák (36%) és a spiriferidák (19%) m e n n y i s é g e is jelentős (3. ábra). A strophomenidák aránya elhanyagolható. A n e m z e t s é g e k közül csak­ n e m azonos m e n n y i s é g b e n fordul elő n é h á n y taxon: Liospiriferina (19%), Phymatothyris ( 1 6 % ) , Zeilleria ( 1 4 % ) és a "Rhynchonella" triquetra (13%). Viszonylag gyakori m é g a Calcirhynchia ( 9 % ) és a Piarorhynchia ( 8 % ) , m í g a többiek csak kis s z á m b a n fordulnak elő (Cirpa, Prionorhynchia, Gibbirhynchia, Cuneirhynchia, Lobothyris, Koninckodonta). Rétegtani elterjedés A lábatlani lelőhelyekhez h a s o n l ó a n itt sem kerültek elő ammonitesek. A b r a c h i o p o d á k rétegsorbeli elterjedésének érdekessége (8. ábra), h o g y a 2 5 taxon között egyetlen sincs, amelyik v a l a m e n n y i rétegben előfordulna. S z á m o s faj c s a k a legalsó rétegből került elő (Cirpa variabilis, Calcirhynchia aff. plícatissima, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina sp., Lobothyris andieri). Szintén n a g y o n gya­ kori a legalsó rétegben a Piarorhynchia caroli és a Phymatothyris sp., amelyek feljebb is előfordulnak a rétegsorban (a 3. és a 4. rétegben). A Koninckodonta sp. rendelkezik a leghosszabb elterjedési intervallummal a rétegsorban, hiszen a legalsó és a legfelső rétegben egyaránt előfordul 1-2 példányban. A Calcirhynchia laevicosta csak a 2. rétegből ismert. N a g y o n sok taxon csak a 3. rétegben van j e l e n (Calcirhynchia zugmayeri, Cuneirhynchia fraasi, Cirpa subcostellata, Liospirife­ rina aequiglobata, L. angulata, L. aradasi, Zeilleria sp.). N é h á n y faj a vizsgált ré­ tegsor felső rétegeiben fordul elő (Phymatothyris aff. cerasulum, Liospiriferina alpina, Calcirhynchia fascicostata, C. plicatissima). Viszonylag sok faj a 4 . rétegre korlátozódik (Prionorhynchia polyptycha, "Rhynchonella" triquetra, Lobothyris cf. subgregaria, Zeilleria mutabilis, Z. perforata).

D u u i A.: A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

249

5 A

3 2

I III 8. ábra. A brachiopoda fajok elterjedése a kis-gerecsei lelőhelyen (függőleges szélessége: 1 m m = 1 példány) Fig. 8 Stratigraphie distribution of the determined of vertical bars: 1 mm = 1 specimen)

oszlopok

species within the studied layers of Kis-Gerecse

(width

Tafonómiai és paleoökológiai jellemzők Az izolált teknők aránya A z izolált b r a c h i o p o d a h é j a k aránya az 1. rétegben n a g y o n a l a c s o n y (17%). A 2. rétegben "valamennyi" p é l d á n y kétteknős, de m i v e l csak k é t p é l d á n y került elő, ez az e r e d m é n y félrevezető lehet. A 3. rétegben kiugróan m a g a s a szét­ esettség ( 6 7 , 5 % ) , ami azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y e b b e n a rétegben s o k k a l na­ g y o b b a spiriferidák aránya m i n t a többi rétegben (a spiriferidák a g y e n g é b b z á r s z e r k e z e t ü k m i a t t k ö n n y e b b e n szétesnek, m i n t a rhynchonellidák, v a g y a terebratulidák). A 4. és az 5. rétegben ismét erősen lecsökken az izolált teknők aránya. A brachiopodák pátitos kitöltése A pátitos kitöltés igen m a g a s az 1. rétegben és a 2. rétegben ( 5 0 % fölött), bár a 2. réteg a kis p é l d á n y s z á m miatt bizonytalan. A 3. rétegben a pátitos kitöltés a r á n y a n a g y o n erősen lecsökken ( 5 % ) , majd a begyűjtött rétegsor felső részén, a 4. és 5. rétegben a pátitos kitöltés ismét m a g a s a b b értékeket mutat, de n e m haladja m e g a 25%-ot. A brachiopodák méreteloszlása A p é l d á n y o k átlagmérete n a g y o n kicsi az 1. rétegben (8,5 m m ) , m a j d j ó v a l n a g y o b b a 2. és a 3. rétegben, ahol meghaladja a 13 mm-t. A s z e l v é n y felső

250

Földtani Közlöny

128/2-3

részében ismét csökken az átlagméret, mivel a 4. és az 5. rétegben egyaránt 10 m m körül v a n a b r a c h i o p o d á k m a x i m á l i s átmérőjének az átlaga. Tardos,

Vöröshtdi-kőfejtő

A Süttő és Tardos községek között h ú z ó d ó m ű ú t mentén, Tardostól mintegy 5 km-re északra található a Vöröshídi-kőfejtő. A bányászattal feltárt vastag szel­ v é n y alsó részét Dachsteini M é s z k ő építi fel, amelyre éles határral települ a Pisznicei M é s z k ő . A j u r a rétegsor alsó részén lévő m é s z k ö v e t VÍGH G . (1961a) a liász b é t a aljára, az Arietites stellaris szintbe helyezte. E z az elnevezés a m a i értelmezés szerint a felső-sinemuri aljának (Obtusum Z ó n a ) felel meg. A z alap­ s z e l v é n y n e k tekintett rétegsor szedimentológiai vizsgálatát K O N D A (1987) vé­ gezte el, aki a faunáról mindössze annyi megjegyzést tett, h o g y brachiopoda m e t s z e t e k láthatók a falban, amelyek kiszabadíthatatlanok a kőzetből. A z utóbbi é v e k b e n L A N T O S (in press) végzett szedimentológiai és tektonikai megfigyelé­ seket a területen. A z 1993-as L a c z k ó D e z s ő Kövületvadász Tábor során m i n t e g y 14 m vastag szelvényt gyűjtöttünk b e rétegről rétegre (9. ábra). Ez a szelvény szakasz kőzettanilag két részre osztható: a Dachsteini Mészkőre üledékhézaggal vastagon rétegzett, vöröses, e n y h é n crinoideás m é s z k ő települ m i n t e g y 8 m vastagságban. Efölött v é k o n y a b b a n rétegzett, barnásszürke mikrites m é s z k ő található. M i n t k é s ő b b látni fogjuk, a litológiai váltásnál a b r a c h i o p o d á k elterjedésében is mar­ k á n s változás figyelhető meg. A Vöröshídi-kőfejtőből előkerült 29 taxon felso­ rolása az I táblázat 5. oszlopában látható. A fauna taxonómiai összetétele A Vöröshídi-kőf ej tőben a rhynchonellidák alkotják a legjelentősebb rendet ( 4 6 % ) , de gyakoriak a terebratulidák ( 3 7 % ) és a spiriferidák ( 1 6 % ) is (3. ábra). A s t r o p h o m e n i d á k m e n n y i s é g e elhanyagolható. A leggyakoribb nemzetség a Linguithyris (22%), a Calcirhynchia ( 1 8 % ) és a Liospiriferina ( 1 6 % ) . Viszonylag g y a k o r i m é g a Pisirhynchia (10%), az Apringia ( 6 % ) és a Phymatothyris ( 6 % ) . E z e n kívül sok n e m z e t s é g fordul elő n é h á n y példánnyal (Cirpa, Prionorhynchia, Cuneirhynchia, Gibbirhynchia, "Rhynchonella", Dispiriferina, Lobothyris, Rhapidothyris, Zeilleria, Antiptychina, Koninckodonta). Rétegtani elterjedés A vizsgált rétegsor m e n t é n a m m o n i t e s e k szinte kizárólag a felső, vékonyab­ b a n rétegzett összletben fordultak elő. A lelőhelyről előkerült ammoniteseket P Á L F Y J . vizsgálta. A 3. rétegben talált rossz megtartású példány a kormegha­ tározás szempontjából keveset m o n d (Arietitidae gen. et sp. indet.). A 39. réteg a n y a g a (Adnethiceras sp., Sulciferites sp., Agassiceras sp., Phylloceras sp., Lytoceras sp.) az alsó-sinemuri k ö z é p s ő részét jelzi (Semicostatum Z ó n a ) ( P Á L F Y , szóbeli közlés). A törmelékből előkerült e g y Adnethiceras sp. példány, ami a kőzet anya­ ga alapján az alsó, vastagpados rétegekből származik. E z a lelet azért fontos, m e r t az Adnethiceras n e m z e t s é g a hettangi emeletben m é g n e m jelentkezik, a m i

DuLAi A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

251

252

Földtani Közlöny

128/2-3

arra utal, h o g y a vastag pados liász összlet is a kora-sinemuri során keletkez­ hetett (Bucklandi Z ó n a ? ) . A brachiopodák elterjedésében jelentős változás kö­ v e t k e z i k b e az alsó, vastag p a d o s és a felső, v é k o n y réteges összlet határánál (20. ábra). S z á m o s faj csak a j u r a rétegsor alsó részén (főleg a 2. és a 3. rétegben) fordul elő (Gibbirhynchia orsinii, Rhapidothyris beyrichi, Calcirhynchia zugmayeri, C. fascicostata, Lobothyris ? cf. subgregaria, Zeilleria mutabilis, Dispiriferina segregata, Cuneirhynchia cartieri). ALiospiriferina alpina és a Calcirhynchia plicatissima szintén g y a k o r i az alsó rétegekben, de ezek a rétegsor felső részén is sok rétegben előfordulnak. A Koninckodonta sp. a rétegsor alsó és középső részén fordul elő n é h á n y p é l d á n y b a n . A "Rhynchonella " triquetra átmeneti helyzetben van, hiszen csak a litológiai változás környékén található m e g a vastag p a d o s összlet tetején és a v é k o n y réteges sorozat alsó részén. A Liospiriferina moriconii és a Phyma­ tothyris aff. cerasulum a vékonyan rétegzett szelvény szakaszra j e l l e m z ő , csakúgy m i n t a Linguithyris aspasia, amely n é h á n y rétegben igen n a g y s z á m b a n fordul elő. A rétegsor felső részére j e l l e m z ő tax ónok között van olyan ami j ó l ismert m á s s i n e m u r i rétegsorokból is (Liospiriferina obtusa, Prionorhynchia greppini, Antiptychina rothpletzi, Zeilleria alpina), de u g y a n a k k o r számos olyan faj is előkerült i n n e n (alsó-sinemuri, S e m i c o s t a t u m Z ó n a ) , amit korábban a B a k o n y b a n ( V Ö R Ö S 1982) c s a k pliensbachi rétegekből ismertünk (Apringia paolii, Pisirhynchía retroplicata, Rhapidothyris ovimontana, Pisirhynchía pisoides, Bakonyithyris pedemontana). Tafonómiai és paleoökológiai jellemzők Az izolált teknők aránya A z izolált t e k n ő k m e n n y i s é g e jelentős változásokat mutat a vizsgált rétegsor m e n t é n (11. ábra, A). A vastag pados összlet alsó részén egyenletes, 50%-os értékeket láthatunk. Felfelé haladva, kisebb i n g a d o z á s o k után a vastag p a d o s összlet felső részén egyre nagyobb szétesettség tapasztalható, és a 1 3 - 1 4 . ré­ t e g b e n az izolált teknők aránya eléri a 100%-ot. A z efölött települő v é k o n y a b b a n rétegzett sorozatban az izolált teknők aránya szintén jelentős ingadozást mutat, de j ó v a l k i s e b b különbségek v a n n a k az egyes rétegek esetében. Itt m á r sehol n e m t a p a s z t a l u n k 100%-os szétesettséget. A legmagasabb érték 80%-os, de a rétegek t ö b b s é g é b e n inkább 5 0 % közelében m o z o g az izolált teknők aránya. A brachiopodák pátitos kitöltése A pátitos kitöltés aránya szintén n a g y o n változó a rétegsor m e n t é n (11. ábra, B). S o k rétegnél látható 0 % a diagramon. Ezek e g y részénél n e m volt értékelhető példány, m í g m á s rétegeknél teljesen mikrites az összes példány kitöltése. A z alsó, vastag p a d o s összlet alsó rétegeiben alig v a n pátitos kalcit. í g y például az e g y i k l e g g a z d a g a b b faunát tartalmazó 3. rétegben a m a g a s p é l d á n y s z á m ellenére s e m találtam pátitos kalcitra utaló nyomokat. A z 5. rétegben viszont k i e m e l k e d ő e n m a g a s a pátit aránya (közel 6 0 % ) . Szintén gyakori a pátit a 8 9 - 1 0 . rétegekben. A vastag p a d o s összlet felső részén egyáltalán n e m észlelhető pátitos kitöltés.

Dut Al A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

253

10. ábra. A brachiopoda fajok elterjedése a Vöröshídi-kőfejtőben (függőleges oszlopok szélessége: 1 m m = 1 példány) Fig. 10 Stratigraphie distribution of the determined (width of vertical bars: 1 mm = 1 specimen)

species within the studied layers ofVöröshíd

quarry

254

Földtani Közlöny

128/2-3

A felső, v é k o n y a n rétegzett összletb e n általában csak n é h á n y rétegben van pátitos kitöltés. E z e k n é l viszont h e l y e n k é n t k ö z e l 40%-os értékek m u ­ tatkoznak (25. réteg; 42. réteg; 48. réteg; 5 8 - 5 9 . réteg). A brachiopodák méreteloszlása Az összes vizsgált lelőhely közül itt a legkisebb a b r a c h i o p o d á k átlagos m é ­ rete. A l e g m a g a s a b b értékek is alig ha­ ladják m e g a 10 mm-t, de n e m ritka, h o g y egy-egy rétegben 5 - 6 m m a pél­ d á n y o k átlagos n a g y s á g a (11. ábra, C ) . A vastag p a d o s összlet alsó részén a l e g n a g y o b b a k a méretek, felfelé halad­ v a viszont jelentősen c s ö k k e n a példá­ n y o k n a g y s á g a . A v é k o n y a n rétegzett összletben szinte végig kicsik az átlag­ méretek, csak n é h á n y rétegben tapasz­ talható m a g a s a b b érték. A rétegsor leg­ felső részén ismét n ö v e k e d n i k e z d e n e k a méretek.

Tata,

11. ábra. A tafonómiai és paleoökológiai vizsgálatok eredményei a Vöröshídikőfejtőben. A) A z izolált teknők aránya; В) A brachiopodák pátitos kitöltése; С) A brachiopodák méreteloszlása Fig. 11 Taphonomical and palaeoecological features at Vöröshíd quarry. A) ratio of disarticulated valves; B) sparitic infilling of brachiopod shells; C) mean size of brachiopods gé a l a c s o n y volt. A n n a k ellenére s e m

Kálvária-domb

A tatai K á l v á r i a - d o m b a h a z a i j u r a kutatás egyik klasszikus lelőhelye. A Dachsteini M é s z k ő és a Pisznicei M é s z ­ kő közötti ü l e d é k h é z a g o s településnek talán ez a legismertebb példája. A lelő­ helyről többen is említettek alsó-jura b r a c h i o p o d á k a t ( K O C H N . 1 9 0 9 ; SZABÓ 1961; V I G H G . in F Ü L Ö P 1975), a z o n b a n ezek a korábbi gyűjtések n e m réteg sze­ rint történtek, ezért az egyes t a x o n o k rétegtani helyzete n e m ismert. A kőfej­ tő kerítésen kívüli részének rekultivá­ ciójához k a p c s o l ó d v a gyűjtöttem a bra­ c h i o p o d á k a t a triász-jura határ fölött települő onkoidos rétegből (a rétegsort lásd H A A S 1995 cikkében). A begyűjtött p é l d á n y o k s z á m a az előzetes v á r a k o z á s o k k a l s z e m b e n elég­ került elő sok példány, h o g y az erodáló-

DuLAl A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

255

dott kőzetfelszíneken gyakoriak a brachiopoda metszetek, és a rekultiváció so­ rán igen n a g y m e n n y i s é g ű kőzetanyag megvizsgálására volt lehetőség. A gyen­ ge m e g t a r t á s i állapotot mutatja, h o g y a p é l d á n y o k n a k csak az 1 / 3 részét lehetett m e g h a t á r o z n i . A diverzitás m a g a s , a meghatározott fajok m i n d e g y i k e csak 1-2 p é l d á n y b a n ismert. A faunagazdagság k ü l ö n ö s e n fontos, h a figyelembe v e s s z ü k , h o g y a triász végi tömeges kihalást követő faunaújjáéledés e g y i k igen korai m e g n y i l v á n u l á s á r ó l v a n szó. A Kálvária-dombról előkerült b r a c h i o p o d á k listája az I. táblázat 6. oszlopában látható. A fauna taxonómiai összetétele E z e n a lelőhelyen a brachiopodák 60%-a rhynchonellida, 3 0 % - a terebratulida és 1 0 % - a spiriferida (3. ábra). A kis p é l d á n y s z á m ú faunula m i n d ö s s z e 20 pél­ d á n y b ó l áll, a m e l y azonban 9 nemzetséget képvisel, tehát a diverzitás nagy. A g y a k o r i b b n e m z e t s é g e k közé tartozik a Calcirhynchia ( 2 0 % ) , a Cuneirhynchia ( 2 0 % ) , a Cirpa ( 1 5 % ) és a Zeilleria ( 1 5 % ) , m í g a többi n e m z e t s é g 5 - 1 0 % - b a n fordul e l ő (Salgirella, Liospiriferina, Lobothyris, Phymatothyris, Bakonyithyris). Rétegtani elterjedés A K á l v á r i a - d o m b alsó-jura rétegsorából m á r G É C Z Y (in FÜLÖP 1975) jelezte, h o g y a felső-hettangi és a sinemuri a m m o n i t e s e k mellett n e m kizárt a középső-hettangi f o r m á k jelenléte sem. A z 1997-es rekultivációhoz k a p c s o l ó d v a P Á L F Y J. v é g z e t t gyűjtést az onkoidos pad faunájából, és a rossz megtartású fauna alapján megállapította, h o g y az Alsatites és a Paracaloceras ? n e m z e t s é g e k együtt fordulnak elő ( P Á L F Y et al. 1998). Ez az együttes előfordulás az alpi M e g a s t o m a Z ó n a felső részére és a M a r m o r e a Z ó n a alsó részére jellemző, tehát az üledék­ k é p z ő d é s a középső-hettangi során, vagy legkésőbb a késő-hettangiban elkez­ d ő d ö t t a K á l v á r i a - d o m b területén. Tafonómiai és paleoökológiai jellemzők A z o n k o i d o s réteg b r a c h i o p o d á i n a k túlnyomó többsége kettős teknővel őr­ ződött m e g , és a p é l d á n y o k n a k alig több, mint 1 0 % - a fosszilizálódott izolált t e k n ő k k e l . A szétesett p é l d á n y o k szinte kivétel nélkül a spiriferidákhoz tartoz­ nak, a m e l y e k sokkal k ö n n y e b b e n szétesnek, mint a többi b r a c h i o p o d a . A pátitos kitöltés aránya is alig haladja m e g a 10%-ot és a példányok t ú l n y o m ó többsége teljes e g é s z é b e n mikrites mésziszappal van kitöltve. A z egyes fajok méretei v á l t o z ó a k , az átlagos méret azonban meglehetősen alacsony, n e m éri el a 11 m m - t . A t ö b b s é g é b e n kettős teknővel megőrződött, szinte teljes egészében mikrites m é s z i s z a p p a l kitöltött b r a c h i o p o d a p é l d á n y o k n y u g o d t , áramlásoktól mentes k ö r n y e z e t e t j e l e z n e k , ahol lassú volt az üledékképződés, így a b r a c h i o p o d á k teknői közötti tér is teljes egészében kitöltődhetett a f i n o m s z e m ű üledékkel.

256

Földtani Közlöny

128/2-3

A lábatlani lelőhelyek és a Vöröshídi-kó'fejtó' korrelációja a b r a c h i o p o d á k elterjedése alapján M i v e l a Tölgyháti-kőfejtőben és P ó c k ő n a m m o n i t e s e k n e m kerültek elő a vizs­ gált rétegsorokban, érdemes megpróbálni a szelvények korrelációját a brachio­ p o d á k alapján. A Keleti-Gerecse területén a Vöröshídi-kőfejtővel célszerű az összehasonlítást elvégezni, ahol a m m o n i t e s e k is előfordulnak, igaz csak a ré­ t e g s o r felsőbb részén. S z á m o s olyan b r a c h i o p o d a faj van a lábatlani anyagban, a m e l y e k előfor­ d u l n a k a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag pados rétegeiben is. A vöröshídi lelőhely alsó 10 rétegéből 10 fajt sikerült elkülöníteni, a m e l y e k közül 6 előfordul a lá­ b a t l a n i lelőhelyeken is. A Calcirhynchia •plicatissima m i n d k é t területen gyakori a v i z s g á l t rétegsorokban. A Cuneirhynchia cartieri és a Zeilleria mutabilis vala­ m e n n y i rétegben jelen v a n a lábatlani lelőhelyeken, viszont a Vöröshídi-kőfejt ő b e n c s a k a vastag p a d o s rétegekben található. A Liospiriferina alpina és a Koninckodonta sp. a Vöröshídi-kőfejtőben a vastag p a d o s k é p z ő d m é n y b e n és a v é k o n y réteges sorozat alsó részén fordul elő. A "Rhynchonella " triquetra Vörösh í d o n a 10. és a 20. rétegek között került elő, tehát átmeneti h e l y z e t b e n van a két, kőzettanilag eltérő k é p z ő d m é n y között. A Phymatothyris aff. cerasulum kissé e l t é r ő e n viselkedik a két területen, m i v e l ez a faj n a g y o n gyakori a lábatlani lelőhelyeken, viszont a Vöröshídi-kőfejtőben csak a felső, v é k o n y a n rétegzett s z a k a s z b ó l ismert. U g y a n a k k o r a Vöröshídi-kőfejtő felső részéből s z á m o s olyan b r a c h i o p o d a faj került elő, a m e l y e k h i á n y o z n a k a lábatlani lelőhelyeken (Linguithyris aspasia, Apringia paolii, Pisirhynchia pisoides, P. retroplicata, Liospiriferina aequiglobata). M i n d e z e k alapján a Tölgyháti-kőfejtő és P ó c k ő vizsgált rétegei a b r a c h i o p o d á k elterjedése alapján feltehetően korrelálhatok a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag p a d o s liász rétegeivel. Természetesen a m m o n i t e s e k h i á n y á b a n ez a korreláció k i s s é bizonytalan. A lábatlani lelőhelyeken előforduló összes faj ismert a sinemuri k é p z ő d m é ­ n y e k b ő l , de s z á m o s faj a hettangi emeletben is gyakori. U g y a n a k k o r azt is f i g y e l e m b e kell venni, h o g y a Vöröshídi-kőfejtő törmelékéből előkerült Adnethiceras sp. kora-sinemuri alkorszakra utal. M i v e l ott a v é k o n y a n rétegzett összl e t b ő l a S e m i c o s t a t u m Z ó n á r a utaló a m m o n i t e s e k kerültek elő, az alsó vastag p a d o s összlet korát esetleg a Bucklandi Z ó n á b a n feltételezhetjük. így a Pisznicei M é s z k ő legalsó 3,5 méteres szakasza a lábatlani feltárásokban is feltehetően a l e g k o r á b b i sinemuri során rakódott le, de a b r a c h i o p o d á k alapján azt sem lehet kizárni, h o g y m á r a hettangi legvégén elkezdődött az üledékképződés. Ez a k o r a d a t j ó ö s s z h a n g b a n van REZESSY (1996) eredményeivel, aki a Pisznicei M é s z ­ k ő ciklussztratigráfiai vizsgálatát végezte el a Gerecse h á r o m szelvényében (lá­ b a t l a n i Tölgyháti-kőfejtő, tardosi B á n y a - h e g y tatai K á l v á r i a - d o m b ) . A z üledé­ kes c i k l u s o k korrelációja alapján a j u r a üledékképződés l e g k o r á b b a n a Kálvá­ r i a - d o m b o n kezdődött, majd a Tölgyháti-kőfejtőben, és legvégül a Bánya-he­ g y e n . M i v e l a legutóbbi biosztratigráfiai vizsgálatok a K á l v á r i a - d o m b o n a középső-hettangira teszik a bázisrétegek korát ( P Á L F Y et al. 1998), a Tölgyháti-kő-

DuLAi A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

257

fejtő b á z i s r é t e g e i n e k (késő-hettangi)-kora-sinemuri k o r a j ó egyezést m u t a t a ciklussztratigráfiai e r e d m é n y e k k e l .

Lerakodási környezet a Keleti-Gerecsében A N y u g a t i - és a Keleti-Gerecse j u r a k é p z ő d m é n y e i b e n m u t a t k o z ó különbsé­ gek m á r régóta i s m e r t e k ( V l G H Gy. 1935; V l G H G. 1961b). A z is közismert, h o g y a N y u g a t i - G e r e c s e ü l e d é k h é z a g o s j u r a rétegsorai e g y h á t s á g h o z kapcsolódtak, a K e l e t i - G e r e c s é b e n v i s z o n t m e d e n c e fáciesü, közel folyamatos rétegsorok ta­ lálhatók. A k ö z e l m ú l t b a n L A N T O S (in press) végzett részletes szedimentológiai és m i k r o t e k t o n i k a i vizsgálatokat a két terület határán. Szerinte a M a l o m - v ö l g y ­ b e n h ú z ó d ó , É - D - i lefutású fácieshatár e g y aktív jura tektonikai v o n a l h o z kö­ tődik, a m e l y b a l o s o l d a l e l m o z d u l á s k é n t értelmezhető. Vizsgálatai szerint a G e ­ r e c s é b e n sokkal k e v é s b é volt m e r e d e k a lejtő a hátság és a m e d e n c e között, m i n t a lisztrikus n o r m á l v e t ő k h ö z k a p c s o l ó d ó b a k o n y i h á t s á g o k esetében. A z általam vizsgált lelőhelyek k ö z ü l a Tölgyháti-kőfejtő, P ó c k ő és a K i s G e r e c s e a m e d e n c e területére esik, m í g a Vöröshídi-kőfejtő v i s z o n y l a g k ö z e l volt a hátság és a m e d e n c e h a t á r á h o z . A z első h á r o m lelőhelyen a b r a c h i o p o d á k t ö b b n y i r e kétteknősen fosszilizálódtak a Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeiben. M i n ­ d e n k é p p e n m e g kell említeni, h o g y az izolált héjak aránya s o k s z o r azért m u t a t v i s z o n y l a g m a g a s értékeket, m e r t n a g y o n n e h é z a k ő z e t b ő l k i s z a b a d í t a n i a pél­ d á n y o k a t és emiatt sok a m e g h a t á r o z h a t a t l a n töredék. U g y a n a k k o r az izolált spiriferidák arra utalnak, h o g y n é m i v í z á r a m l á s és m o z g a t o t t s á g a m e d e n c e területén is létezett. A spiriferidák a z o n b a n a gyengébb zárszerkezetük miatt s o k k a l k ö n n y e b b e n szétesnek, m i n t a rhynchonellidák, v a g y a terebratulidák. A p é l d á n y o k t ö b b s é g e mikrites m é s z i s z a p p a l töltődött ki, ami arra utal, h o g y lassú volt az ü l e d é k k é p z ő d é s és a p é l d á n y o k h o s s z ú idő alatt t e m e t ő d t e k b e . Pátitos kalcittal általában c s a k a n a g y o n kis m é r e t ű p é l d á n y o k töltődtek ki, a m e l y e k n é l a mikrites m é s z i s z a p s e m a b ú b n á l , sem a m e l l s ő p e r e m n é l n e m t u d o t t bejutni a zárt állapotban fosszilizálódott t e k n ő k közé. A p é l d á n y o k több­ s é g e kis-közepes m é r e t ű (a kis-gerecsei lelőhelyen v a l a m i v e l n a g y o b b a k , mint L á b a t l a n n á l ) . A lábatlani lelőhelyek két l e g g y a k o r i b b fajának (Calcirhynchia plicatissima, Phymatothyris aff. cerasulum) méreteloszlása azt mutatja ( D U L A L in press), h o g y a gyakori t a x o n o k n á l a j u v e n i l i s p é l d á n y o k t ó l a felnőtt p é l d á n y o k i g f o l y a m a t o s átmenet tapasztalható. E z arra utal, h o g y n a g y o b b m é r t é k ű szállít ó d á s v a g y á t h a l m o z ó d á s n e m érte a faunát, mert abban az esetben a p é l d á n y o k méret szerint elkülönültek volna. Tehát ennél a három lelőhelynél áthalmozódásoktól mentes, n y u g o d t és lassú üledékképződést tételezhetünk fel, ahol kis pél­ dányszámú, de változatos, mélyebbvízi brachiopoda együttesek őrződtek meg. A Vöröshídi-kőfejtőben L A N T O S (in press) szerint a j u r a tengeralatti m a g a s l a t lejtőlábi üledékei t á r u l n a k fel. S z e d i m e n t o l ó g i a i vizsgálatai alapján a liász ré­ t e g s o r legalsó részén sekély és m o z g a t o t t vízi ü l e d é k e k v a n n a k , m i n t azt a b e k é r g e z e t t s z e m c s é k is mutatják. A rétegsorban felfelé h a l a d v a a z egyre m é ­ lyebbre süllyedő aljzaton egyre n ö v e k s z i k a m a g a s a b b térszínről a m e d e n c é b e

258

Földtani Közlöny

128/2-3

b e á r a m l ó crinoideás törmelékanyag mennyisége. Ezeket az eredményeket a bra­ c h i o p o d á k vizsgálata is megerősíti. A z alsó, v a s t a g p a d o s összletben a legna­ g y o b b az izolált teknők aránya, ami a mozgatott víznek illetve az akkor k e z d ő d ő á t h a l m o z ó d á s o k n a k tudható be. A rétegsor felső, v é k o n y a n rétegzett részén végig k ö z e p e s és m a g a s szétesettségi értékek tapasztalhatók az egyre gyakoribb üledékbeszállítódással összhangban. N é m i ciklusosság is felismerhető a grafi­ k o n o n , csakúgy, m i n t a pátitos kitöltődés grafikonján, ahol a m a g a s pátitos a r á n y o k ciklikus megjelenést m u t a t n a k a rétegsor felső részén (11 ábra, А, В oszlop). Feltehetően ott n ö v e k s z i k meg a pátitos kitöltés aránya, ahol egy-egy ü l e d é k á t h a l m o z ó d á s i e s e m é n y miatt gyorsabb a betemetődés. A b r a c h i o p o d á k tafonómiai j e l l e m z ő i szintén alátámasztják L A N T O S (in press) véleményét, m e l y szerint itt k e v é s b é m e r e d e k és szélesebb lehetett a lejtő, mint a B a k o n y b a n . U g y a n i s a b a k o n y i m e d e n c e p e r e m i (Márkó) és m e d e n c e belseji (Lókúti-domb) l e l ő h e l y e k e n sokkal jelentősebb az izolált b r a c h i o p o d a teknők aránya, mint amit a Vöröshídi-kőfejtőben tapasztalhatunk.

Paleobiogeográfia A b r a c h i o p o d á k nagyon rövid planktonikus lárvaállapot után szesszilis életmó­ dot folytatnak, ezért a fajok térbeli elterjedése behatárolt. A z óceán barriert jelent a számukra, így az egyes taxonok elterjedése egy-egy selfterületet jelölhet ki. A j u r a b r a c h i o p o d a provinciák első kidolgozása A G E R (1967, 1 9 7 1 , 1973) ne­ v é h e z fűződik, aki h á r o m provinciát (ÉNy-európai, Mediterrán és Etiópiai) jelölt ki a Tethys nyugati részén. A Mediterrán b r a c h i o p o d á k paleobiogeográfiai kap­ csolataival részletesen foglalkozott V Ö R Ö S (1977, 1980, 1984a, 1984b), aki a bra­ c h i o p o d á k elterjedése alapján bevezette a Mediterrán mikro kontinens fogalmát, és a Mediterrán provinciát tovább bontotta Kárpáto-szicíliai és A p p e n n i n o - d u n á n t ú l i szubprovinciákra. M i v e l a k ü l ö n b ö z ő lelőhelyeket n a g y o n eltérő m ó d o n gyűjtötték b e és dol­ g o z t á k fel, a n u m e r i k u s koefficiensek alkalmazása félrevezető e r e d m é n y e k e t szolgáltathat. Ezért V Ö R Ö S (1980, 1984a) j e l l e m z ő taxonok kijelölésével dolgo­ zott. A sinemuri e m e l e t b e n 9 j e l l e m z ő taxont jelölt ki: az É N y - e u r ó p a i jelleget mutatja a Cincta numismalis, a Zeilleria perforata, valamint a Spiriferina walcotti jelenléte. M e d i t e r r á n faunajellegre utal a Linguithyris aspasia, a Zeilleria venusta, a Liospiriferina angulata, a Liospiriferina obtusa, a Cuneirhynchia cartieri és a Rhynchonellina n e m z e t s é g . A z általam vizsgált b a k o n y i és gerecsei alsó-sinemuri lelőhelyeken a V Ö R Ö S (1980, 1984a) által kijelölt j e l l e m z ő taxonok előfordulása a k ö v e t k e z ő k é p p e n j e l l e m e z h e t ő . A L ó k ú t i - d o m b alsó-sinemuri faunájában a hat j e l l e m z ő Mediter­ rán taxon közül öt m e g t a l á l h a t ó , a hatodik pedig közeli rokon formával kép­ viselteti m a g á t (Zeilleria aff. venusta). A m á r k ó i Som-hegyen m i n d a hat j e l l e m z ő M e d i t e r r á n taxon előfordul, sőt a Rhynchonellina nemzetség alkotja a fauna n a g y részét.

DuLAl A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

259

U g y a n a k k o r a Gerecse területén a Tölgyháti-kőfejtőben a j e l l e m z ő Mediterrán t a x o n o k k ö z ü l csak a Cuneirhynchia cartieri fajt sikerült megtalálni. A p ó c k ő i l e l ő h e l y r ő l a M A F I gyűjteményében előfordul a Linguithyris aspasia és a Zeilleria venusta, m í g az általam gyűjtött új anyagban a Cuneirhynchia cartieri vált is­ m e r t t é . A Kis-Gerecse oldalából gyűjtött anyagban а C. cartieri és a Liospiriferina angulata p é l d á n y a i kerültek elő. A z előzőeknél gazdagabb vöröshídi faunában a j e l l e m z ő t a x o n o k fele fordul elő (Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina obtusa, Linguithyris aspasia), m e l y e k közül a L. aspasia a lelőhely leggyakoribb brachiopodája. Tehát m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y a jellemző Mediterrán b r a c h i o p o d á k n a k tekintett t a x o n o k kisebb-nagyobb m e n n y i s é g b e n előfordulnak a vizsgált lelőhelyeken. F e l t ű n ő k ü l ö n b s é g van azonban a B a k o n y és a Gerecse között. A b a k o n y i lelő­ h e l y e k e n (Lókút, M á r k ó ) valamennyi kijelölt jellemző Mediterrán taxon m e g ­ található, m í g a gerecsei lelőhelyeken egy, kettő, v a g y h á r o m fordul elő, tehát a legjobb esetben is csak a jellemző t a x o n o k fele. Vagyis a vizsgált b a k o n y i alsó-sinemuri lelőhelyek látszólag erősebben mutatják a M e d i t e r r á n jellegeket, m i n t a gerecsei lelőhelyek. Természetesen ebben az is szerepet játszik, h o g y a b a k o n y i lelőhelyeken j ó v a l nagyobb a m e g h a t á r o z h a t ó p é l d á n y o k száma, mint a Gerecsében. A z előforduló n e m z e t s é g e k elterjedését és gyakoriságát az egyes lelőhelyeken a II. táblázat foglalja össze. M i n t a táblázatból is szembetűnik, n é h á n y n e m z e t s é g v a l a m e n n y i lelőhelyen, v a g y majdnem v a l a m e n n y i lelőhelyen előfordul. A z ö s s z e s vizsgált gerecsei alsó-jura lelőhelyen megtalálható a Calcirhynchia, a Cuneirhynchia, a Liospiriferina, a Lobothyris és a Zeilleria. F i g y e l e m r e m é l t ó , h o g y az alsó-sinemuri k é p z ő d m é n y e k b e n a Cuneirhynchia kivételével azok a t a x o n o k fordulnak elő m i n d e n lelőhelyen, a m e l y e k m á r a Kardosréti M é s z k ő b e n is m e g ­ találhatók. A Cuneirhynchia viszont az egyik leggyakoribb n e m z e t s é g a tatai K á l v á r i a - d o m b o n , tehát ennek is ismerjük a hettangi gyökereit. Szintén érdemes megfigyelni, h o g y n é h á n y nemzetség a vizsgált alsó-sinemuri szelvényekben csak a G e r e c s é b e n fordul elő. A Piarorhynchia eddig csak a G e r e c s é b e n került elő, ott is csak e g y lelőhelyen. A b i z o n y t a l a n generikus b e s o r o l á s ú "Rhynchonella " iriquetra szintén csak a Gerecséből ismert, de ott a Keleti-Gerecse c s a k n e m v a l a m e n n y i vizsgált lelőhelyén megtalálható kisebb-nagyobb m e n n y i s é g b e n .

E r e d m é n y e k , következtetések A d o l g o z a t részletes adatokat közöl a Keleti-Gerecse alsó-jura b r a c h i o p o d a faunájáról. A Pisznicei M é s z k ő n é g y lelőhelyéről gazdag fauna került elő. A Tölgyháti-kőfejtőben 10 taxon, P ó c k ő n 18 taxon, a Kis-Gerecse oldalában 25 taxon, a Vöröshídi-kőfejtőben 29 b r a c h i o p o d a taxon került elő a réteg szerint v é g z e t t új gyűjtések során. A faunalistákat összesítve, jelenleg 45 b r a c h i o p o d a t a x o n i s m e r t a Pisznicei M é s z k ő b ő l a Keleti-Gerecse területén. A z előző felso­ rolásból is j ó l látható, h o g y a fauna gazdagsága fokozatosan n ö v e k s z i k a me­ d e n c e belsejétől a m a g a s l a t irányába haladva. Ez m i n d e n b i z o n n y a l azzal van

Földtani Közlöny

260

128/2-3

Az előforduló nemzetségek elterjedése és gyakorisága (%) Distribution and frequency (%) of the occurring genera II. táblázat - Table II. Lábatlan

Név

Póckő (2)

Kis-Gerecse (3)

15,4

2 15,2 7,1 9,1

7,7

5 1 10,1

3 9,3 2 6,2 1,1 8,2 13,4

Tölgyháti kőfejtő (1) Aprinxia Pisirhynchia Cirpa Calcirhynchia Prionorhynchia Cuneirhynchia Gibbirhynchia Piarorhynchia "Rhynchonella" Salgirella Liospiriferina Dispiriferina Lobothyris Linguithyris Rhaviiothyris Phymatothyris Zeilleria Bakonyithyris Antiptychina Koninckodonta

Tardos

30,7

20,5 25,7

18,7

Vöröshidi kőfejtő (4) 6,2 10,5 0,9 17,6 0,6 3,9 1,0

Tata Kálvária-domb (5)

15 20 20

5,3

3 1

6,2

26,3 13,1 1

15,5 14,4

15,7 0,6 1,5 22,4 4,3 5,8 1,4

6,1

2

0,9 1,4

5 10 5

5 15 5

1 - Lábatlan, Tölgyhát quarry; 2 - Lábatlan, Póckő; 3 - Tardos, Kis-Gerecse; 4 - Tardos, Vöröshíd quarry; 5 - Tata, Kálvária Hill összefüggésben, h o g y a m e d e n c e p e r e m i területein a hátságról átülepített pél­ d á n y o k m e g n ö v e l i k a fajszámot. A fauna t a x o n ó m i a i összetételében a m e d e n c e belsejében (Tölgyháti-kőfejtő, P ó c k ő ) a terebratulidák és a rhynchonellidák u r a l k o d n a k és a két csoport aránya m e g e g y e z i k . A spiriferidák e l h a n y a g o l h a t ó m e n n y i s é g b e n v a n n a k jelen. A hát­ s á g i r á n y á b a h a l a d v a a rhynchonellidák m e n n y i s é g e gyakorlatilag változatlan m a r a d , v i s z o n t a spiriferidák aránya j e l e n t ő s e n m e g n ö v e k s z i k a terebratulidák r o v á s á r a . E z n e m támasztja alá S A N D Y (1995) feltételezését, m e l y szerint a plie n s b a c h i b ó l vett p é l d á k alapján a spiriferidák a m é l y e b b vízi self környezetek­ b e n v o l t a k gyakoribbak. A vizsgált lelőhelyek k ö z ü l c s a k a Vöröshídi-kőfejtőben kerültek elő a m m o ­ n i t e s e k , a felső, v é k o n y a n rétegzett sorozatból ( S e m i c o s t a t u m Z ó n a ) . A z alsó, v a s t a g p a d o s összlet t ö r m e l é k é b ő l előkerült Adnethiceras sp. alapján feltételez­ h e t ő , h o g y ez a k é p z ő d m é n y is a kora-sinemuriban rakódott le (Bucklandi Z ó n a ?). A k ö z ö s fajok n a g y s z á m a alapján a Vöröshídi-kőfejtő v a s t a g p a d o s összlete k o r r e l á l h a t ó a lábatlani lelőhelyek bázisrétegeivel ( D U L A I , in press). A bázisré­ t e g e k e s e t é b e n a z o n b a n m i n d h á r o m lelőhelyen elképzelhető, h o g y m á r a ké-

DuLAi A.: A Pisznicei

Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

261

ső-hettangiban elkezdődött az üledékképződés. E z e k a k o r a d a t o k j ó összhang­ b a n v a n n a k R E Z E S S Y (1996) ciklussztratigráfiai eredményeivel. A b r a c h i o p o d á k tafonómiai és paleoökológiai jellegei alapján n é h á n y követ­ keztetést v o n h a t u n k le a Keleti-Gerecsében u r a l k o d ó lerakodási környezetről a kora-jura során. A z egykori m e d e n c e területére eső Tölgyháti-kőfejtő, P ó c k ő és a Kis-Gerecse faunájára jellemző, h o g y a b r a c h i o p o d á k többnyire kétteknősen fosszilizálódtak és a p é l d á n y o k többsége mikrites m é s z i s z a p p a l töltődött ki. A gyakori fajoknál juvenilis és felnőtt példányok egyaránt előfordulnak. Tehát ezen a h á r o m lelőhelyen áthalmozódásoktól m e n t e s , n y u g o d t és lassú üledék­ k é p z ő d é s valószínűsíthető, ahol kis példányszámú, de változatos, m é l y e b b v í z i b r a c h i o p o d a együttesek őrződtek meg. A Vöröshídi-kőfejtő viszonylag közel volt a hátság és a m e d e n c e határához és itt a j u r a tengeralatti magaslat lejtőlábi üledékei tárulnak fel (LANTOS, in press). A z idézett szerző alul sekély, mozgatott vízi üledékeket, majd a réteg­ sorban felfelé h a l a d v a egyre n ö v e k v ő m e n n y i s é g ű átülepített crinoideás tör­ m e l é k anyagot m u t a t o t t ki. Ezeket az eredményeket alátámasztják a b r a c h i o ­ p o d á k tafonómiai és paleoökológiai bélyegei is. Alul a l e g n a g y o b b az izolált teknők aránya, de a rétegsor felső részén is végig közepes-magas szétesettségi értékek tapasztalhatók. Ezeknél a rétegeknél ciklusosság is megfigyelhető az izolált t e k n ő k és a pátitos kitöltés grafikonján, a m i az ü l e d é k á t h a l m o z ó d á s i e s e m é n y e k ciklusosságával h o z h a t ó összefüggésbe. A b r a c h i o p o d a vizsgálatok szintén m e g e r ő s í t i k L A N T O S (in press) véleményét, m e l y szerint itt kevésbé m e ­ redek és szélesebb lehetett a lejtő a m e d e n c e és a hátság között, m i n t a B a k o n y ­ ban. A b a k o n y i m e d e n c e peremi (Márkó) és m e d e n c e belseji (Lókúti-domb) lelőhelyeken sokkal jelentősebb az izolált b r a c h i o p o d a t e k n ő k aránya, m i n t amit a Vöröshídi-kőfejtőben tapasztalunk, tehát ott nagyobb m é r t é k ű volt az áthalmozódás. A V Ö R Ö S ( 1 9 8 0 , 1 9 8 4 a ) által kijelölt 6 jellemző Mediterrán sinemuri taxon közül a Tölgyháti-kőfejtőben 1 faj, a póckői lelőhelyen 3 faj, a Kis-Gerecse oldalában 2 faj, míg a Vöröshídi-kőfejtőben 3 faj vált ismertté. Ugyanakkor a hasonló korú bakonyi m e d e n c e peremi (Márkó, Som-hegy) és medence belseji (Lókúti-domb) lelőhelye­ ken valamennyi jellemző Mediterrán sinemuri taxon előfordul. E z a különbség utalhat a két terület közötti faunaeltérésekre, de adódhat a vizsgált faunák példány­ s z á m á n a k jelentős különbségéből is, hiszen a bakonyi lelőhelyeken jóval gazda­ gabb és nagyobb példányszámú brachiopoda faunák kerültek elő. A nemzetségek lelőhelyenként! eloszlását vizsgálva megállapítható, h o g y azok a nemzetségek fordulnak elő az összes vizsgált lelőhelyen (Calcirhynchia, Cune­ irhynchia, Liospiriferina, Lobothyris, Zeilleria), amelyek már a hettangi képződmé­ nyekből is ismertek (Kardosréti Mészkő, illetve tatai Kálvária-domb). N é h á n y ne m­ zetség eddig csak a Gerecséből ismert az alsó-sinemuri szelvényekben (Piarorhyn­ chia és a bizonytalan generikus besorolású "Rhynchonella" triquetra). A Keleti-Gerecsében található 4 lelőhelyen kívül a magaslat túloldalán is tör­ tént új gyűjtés ("Tata Basin", V Ö R Ö S & G A L Á C Z 1998). A tatai Kál vári a-dombon található Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeiből egy kis p é l d á n y s z á m ú , de n a g y o n változatos (9 t a x o n ) b r a c h i o p o d a fauna került elő. A kísérő a m m o n i t e s e k azt

Földtani Közlöny

262

128/2-3

mutatják, h o g y ezen a területen m á r a középső-hettangiban, v a g y l e g k é s ő b b a k é s ő - h e t t a n g i b a n elkezdődött az ü l e d é k k é p z ő d é s ( P Á L F Y et al. 1998). Ez egyúttal azt is jelenti, h o g y az onkoidos p a d b ó l gyűjtött fauna j e l e n l e g az egyetlen M a ­ g y a r o r s z á g o n , a m i a m m o n i t e s e k k e l igazoltan hettangi korszakbeli, hiszen a ba­ k o n y i K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l m é g soha n e m került elő a m m o n i t e s . Ez a fauna­ g a z d a g s á g k ü l ö n ö s e n fontos, h a figyelembe vesszük, h o g y a triász végi t ö m e g e s kihalást k ö v e t ő faunaújjáéledés egyik igen korai m e g n y i l v á n u l á s á r ó l v a n szó. A K á l v á r i a - d o m b o n a rhynchonellidák alkotják a d o m i n á n s rendet ( 6 0 % ) és a t e r e b r a t u l i d á k c s a k 30%-ban v a n n a k jelen. Ez alapvetően k ü l ö n b ö z i k a Kar­ dosréti M é s z k ő fauna összetételétől, ahol szinte kizárólag terebratulidák for­ d u l n a k elő ( 9 6 % ) . A k ü l ö n b s é g valószínűleg környezeti okokra vezethető vissza: az e r ő s e n m o z g a t o t t sekélyvízi k ö r n y e z e t h e z a rövid k a r v á z ú terebratulidák t u d t a k a l e g j o b b a n alkalmazkodni. A tatai o n k o i d o s réteg b r a c h i o p o d á i n a k túl­ n y o m ó t ö b b s é g e kettős teknővel őrződött m e g és az izolált héjak szinte kivétel n é l k ü l a spiriferidákhoz tartoznak. A pátitos kitöltődés aránya szintén n a g y o n alacsony. E z e k alapján a Tatai-medence területén n y u g o d t , lassú ü l e d é k k é p z ő ­ déssel j e l l e m e z h e t ő környezetet tételezhetünk fel a hettangi idején.

Köszönetnyilvánítás H á l á s k ö s z ö n e t t e l tartozom dr. V Ö R Ö S Attilának, aki m u n k á m a t m i n d v é g i g h a s z n o s t a n á c s o k k a l segítette. A Vöröshídi-kőfejtő és a K á l v á r i a - d o m b a m m o ­ nites v i z s g á l a t a i n a k publikálatlan eredményeit dr. P Á L F Y J ó z s e f b o c s á t o t t a ön­ zetlenül a r e n d e l k e z é s e m r e . Szintén köszönettel tartozom dr. C S Á S Z Á R G é z a t á m o g a t á s á é r t ( O T K A T 16785). K ö s z ö n ö m dr. V Ö R Ö S Attila és dr. P Á L F Y József g o n d o s és s e g í t ő k é s z lektori észrevételeit. A p ó c k ő i a n y a g gyűjtésében B E N K O V I C S L á s z l ó , D U L A I Teréz, G E R N E R Péter és ROSTA É v a volt segítségemre. A Vöröshídi-kőf ej tőben végzett gyűjtésben s z á m o s k ö z é p i s k o l á s és e g y e t e m i h a l l g a t ó v e t t részt.

Irodalom-References AGER, D . V . 1967: Some Mesozoic brachiopods in the Tethys region. - In: ADAMS, C.G., AGER, D.V. (Eds.): Aspects of Tethyan Biogeography. The Systematics Association Publication, 7, 135-151. AGER, D . V . 1971: Space and time in brachiopod history. - In: MIDDLEMISS, F.A., RAWSON, R E , NEWALL, G. (Eds.): Faunal Provinces in Space and Time. Geological Journal Special Issue 4, 95-110. AGER, D . V . 1973: Mesozoic Brachiopoda. - In: HALLAM, A. (Ed.): Atlas ofpalaeobiogeography. Elsevier, 431-436. DULAI, A. 1993: Hettangian (Early Jurassic) megafauna and paleogeography of the Bakony Mts.. (Hungary). - In: PALFY, J., VÖRÖS, A. (Eds.): Mesozoic Brachiopods of Alpine Europe, Hungarian Geological Society, Budapest, 31.-37. DULAI, A. (in press): Early Jurassic brachiopod fauna from the basal layers of the Pisznice Limestone of Lábatlan, eastern Gerecse, Hungary. - Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 90.

FÜLÖP, J. 1975: Tatai mezozóos alaphegységrögök. - Geologica Hungarica Series Geologica 16, 1-225.

DULAÍ A.: A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri

brachiopoda

faunája

263

GALÁCZ A., VÖRÖS A. 1972: A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiértékelése alapján. - Földtani Közlöny 102/2, 122-135. H A A S J. 1988: Felsőtriász szelvények korrelációja a lofer-ciklusok alapján (Gerecse hegység). Földtani Közlöny 117, 375-383. H A A S J . 1995: Az Északi Gerecse felsőtriász karbonát platform képződményei. - Földtani Közlöny, 125/3-4, 259-293. HOFMANN K. 1884: Jelentés az 1883 év nyarán a Duna jobb partján Szőny és Piszke között foganatosított földtani részletes felvételekről. - Földtani Közlöny 14, 174-190. K O C H N . 1909: A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai. - Földtani Közlöny 39, 255-275. K O N D A J. 1987: Gerecse, Süttő, Vöröshídi-kőfejtő. - Magyarország geológiai alapszelvényei, Magyar Állami Földtani Intézet, 1-6. K O N D A J. 1988: Gerecse, Lábatlan, Tölgyháti kőfejtő. - Magyarország geológiai alapszelvényeí, Magyar Állami Földtani Intézet, 1-6. KULCSÁR К . 1914: A Gerecsehegység középső liászkorú képződményei. - Földtani Közlöny 44, 54-80. LANTOS Z . 1997: Karbonátos lejtó'-üledékképződés egy oldalelmozdulással szabályozott liász sea­ mount oldalában (Gerecse). - Földtani Közlöny 127/3-4, 291-320. PÁLFY ]., DULAI A., SZENTÉ I. 1998: Tata, Kálvária-domb. Rhaeti (felső triász) Dachsteini Mészkő és hettangi (alsó jura) Pisznicei Mészkő. - Program, Előadáskivonatok, Kirándulásvezető, 1. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, 1998. május 8-9., Tata, 16-18. REZESSY A. 1996: A Pisznicei Mészkő ciklussztratigráfiai vizsgálata gerecsei szelvényeken. - Szak­ dolgozat, ELTE TTK, Budapest, 84 p. SANDY, M.R. 1995: Early Mesozoic (Late Triassic - Early Jurassic) Tethyan brachiopod biofacies: possible evolutionary intra-phylum niche replacement within the Brachiopoda. - Paleobiology 21/4, 4 7 9 - 4 9 5 . SZABÓ I. 1961: A tatai mezozoós rög jura kifejlődései. - Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 49/2, 469-474. VÉGH-NEUBRANDT E. 1960: A Gerecse-hegység felső-triász képződményeinek üledékföldtani vizs­ gálata. - Geologica Hungarica Series Geologica 12, 1-74. VIGH, G. 1943: A Gerecse hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai. - Földtani Közlöny 73, 301-369. V I G H G. 1961a: A Gerecse-hegység nyugati felének földtani vázlata. - Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 49/2, 4 4 5 ^ 6 2 . VIGH, G. 1961b: A Gerecsei jura üledékek fácieskérdései. - Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 49/2, 4 6 3 ^ 6 8 . V I G H Gy. 1935: Adatok a Gerecse hegység nyugati részének földtani ismeretéhez. - Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1925-28-го/, 87-100. VÖRÖS, A. 1977: Provinciality of the Mediterranean Lower Jurassic brachiopod fauna: causes and plate tectonic implications. - Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 21/1, 1-16. V Ö R Ö S A. 1980: Liász és dogger brachiopoda provinciák a nyugati Tethysben. - Földtani Közlöny 110/3-4, 395-416. V Ö R Ö S A. 1982: A bakonyi pliensbachi brachiopoda fauna rétegtani értékelése. - Földtani Közlöny 112/4, 3 5 1 - 3 6 1 . VÖRÖS, A. 1984a: Lower and Middle Jurassic brachiopod provinces in the western Tethys. - Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis, Sectio Geologica 24, 207-233. VÖRÖS, A. 1984b: Pliensbachian brachiopod zones in the Bakony Mts.. (Hungary) and their correlation with other European areas. - Int. Symp. Jur. Stratigr. (Erlangen), Vol. 1, 2 9 5 - 3 0 1 . VÖRÖS, A., GALÁCZ, A. 1998: Jurassic palaeogeography of the Transdanubian Central Range (Hungary). - Rivista Italiana di Paleontológia e Siraiigrafia 104/1, 69-84. A kézirat beérkezett:

1998. 06. 02.