Csőke Andrea -Juhász László
A pénzügyi lízingszerződésből eredő követelések érvényesítése a csőd- és felszámolási eljárásokban A lízingszerződés fogalma Meg kell különböztetni a lízingügylet és a lízingszerződés fogalmát. A lízingügylet több szerződést magában foglaló folyamat (előszerződés, adásvételi szerződés, lízingszerződés). A lízingszerződés hatályos jogunk, helyesebben a kialakult bírói gyakorlat szerint atipikus szerződés, amelyben megjelennek az adásvétel (részletvétel), a bérlet és a hitel ismérvei. A lízing alaptípusai •
Pénzügyi lízing
•
Operatív lízing
•
Visszlízing
A pénzügyi lízing olyan üzleti megállapodás, mely szerint a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő által kiválasztott jószágot, azaz a lízingtárgyat azért, hogy annak használatát a lízingbevevőnek díjfizetés ellenében átengedje. A pénzügyi lízing során a jószág végig a lízingbevevő könyveiben szerepel, így az értékcsökkenést is ő érvényesítheti az adózáskor, azonban a tulajdonos a lízingbeadó. A pénzügyi lízingnek két esetköre ismert: Zárt végű pénzügyi lízing esetén fő szabály szerint a lízingbe vevő a lízingdíj kifizetésével automatikusan tulajdont szerez a lízingtárgyon, míg a nyílt végű pénzügyi lízing esetében a lízingbe vevő a futamidő végén eldönti, hogy maradványértéken megszerzi a lízingtárgy tulajdonát vagy visszaadja a lízingtárgyat. A tulajdonjog megszerzéséhez külön nyilatkozat szükséges a lízingbe vevő részéről, ennek mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásokban jelentősége van. A pénzügyi lízingügylet megítélésénél a szerződés jellemzőiből kell kiindulni:
1) Valójában mi a célja egy ilyen lízingügyletnek? A pénzügyi lízing a hatályos Hpt. és a most hatályba lépő Ptk. szerint is pénzügyi szolgáltatás, illetve a hitel- és számlaszerződések közé tartozik.
2 Célja, hogy a lízingbe vevő számára biztosítson egy bizonyos összeget, hogy azon beszerezzék a kívánt vagyontárgyat, amelyet azután a lízingbe vevő használni tud egészen addig, amíg a futamidő végével az a tulajdonába is kerül. Ez tehát egy pénzügyi szolgáltatás. Nem vitásan tartós jogviszonyt hoz létre a felek között a megkötött szerződés.
Azonban tartós jogviszony a zálogjoggal biztosított kölcsön is. Mind a két esetben – a szolgáltató előzetes teljesítését követően - időszakosan egy bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát a szolgáltatást igénybe vevő: a kölcsönnél a tőkét és a kamatokat törleszti, a lízingnél a díjat fizeti, amely lízingdíj a hitel törlesztése, a használat díja és a tulajdonjog megszerzésének az értéke (BDT2007.1666. idézi Papp Tekla 284. oldal) •
A Hpt. szerint a lízingdíj a tõkerészéből - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû jog szerzõdés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészéből áll.
•
A felek közötti jogviszony tekintetében az a különbség a kölcsön és a lízing között, hogy a kölcsönnél a zálogjog biztosítja a hitelező kielégítését, a lízingnél pedig a tulajdonjog fenntartás.
A pénzügyi lízing esetén a lízingbeadó követelését az biztosítja, hogy a tulajdonjogot fenntartotta. A csődeljárásban ez nem jelent biztosított követelést, s a felszámolási eljárásban sem kerül a lízingbeadó a biztosított hitelezők közé (a felszámolási eljárás szabályai miatt ez számára kedvezőbb lehet, mint a zálogjog). A lízingszerződés megszűnése A lízingszerződés megszűnése több okból következhet be, ezek a következők lehetnek: A megszűnés történhet: - a futamidő lejárta; - a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése (ex nunc hatályú); - azonnali hatályú felmondás; - elállás, továbbá - egyéb ok (lehetetlenülés). Felszámolás, csőd esetén tipikusan a szerződés azonnali hatályú felmondása az adós nem fizetése miatt, illetve az elállás fordul elő általában, de nem kizárt a többi megszűnési ok sem. Így nem kizárt, hogy a lízingszerződés a csődmoratórium időszaka alatt szűnik meg a futamidő lejárta miatt, illetve a felszámolási eljárásban is előfordulhat ez az eset.
3
1. Semmis az a kikötés, amely szerint rendkívüli megszűntetés esetén a lízingbeadó a teljes hátralékos lízingdíjra és a lízing tárgyára is igényt tarthat. 2. Vagy a teljes lízingdíjat követeli, s ha megkapja, a lízingtárgy tulajdonáról lemond, vagy a lízing tárgyát visszaveszi és a szerződés megszűnése miatti kárát érvényesíti. (Csongrád M. Koll. Vélemény) 3. A lízingtárgyat értékesíti, a befolyt vételár összegével a lízingbe vevő felé elszámol. (BH 1996.257. BDT 2000.200, BDT 2008.1907. BDT 2008.1799.) Pénzügyi lízingszerződés a fizetésképtelenségi eljárások találkozása esetén az alábbi esetkörökben merültek fel jogalkalmazási kérdések •
Felszámoló felmondási jogosultsága
•
Megszűnik-e a lízingszerződés a felszámolás elrendelésével?
•
Pénzügyi lízing esetén a felszámolási vagyon és a lízingtárgy tulajdonjoga
•
Milyen követelés jelentendő be a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban, ha:
•
a.) felmondták a szerződést
•
b.) nem mondták fel a szerződést
A felszámoló felmondási jogosultsága •
A Cstv. speciális szabályokat tartalmaz az elállásra és a felmondásra:
•
47. § (1) A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
•
A felszámoló egyéb magánjogi jogcímen is felmondhatja a szerződést
•
BH 1995/311 döntés elemzése
•
Értelmezési kérdések
•
- A lízingszerződés felmondása a Cstv. speciális szabályai alapján a felszámoló számára lehetőség, de nem kötelesség. Akár ki is futtathatja a szerződést és az adós maradványértéken megszerzi a tul.jogot.
•
Ha felmondja, akkor az „fa” nem szerez tulajdonjogot, el kell számolni.
•
Cstv. 47.§ (1a) A lízingszerződés felmondása esetén a lízingtárgy visszaadásakor a lízingbe adóval el kell számolni. A pénzügyi lízing szerződés felmondása esetén a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy visszaadáskori piaci értéke beszámításra
4 kerül az adós gazdálkodó szervezet még meg nem fizetett tőke- és kamatfizetési kötelezettségébe. •
Beiktatta: 2011. évi CXCVII. törvény 44. §. Hatályos: 2012. III. 1-től.
•
A fenti szabály mind a felszámoló, mind a lízingcég felmondása esetén alkalmazandó.
•
Kérdések: mit kell a visszaadáskori értéken érteni
•
A lízingszerződés nem szűnik meg a felszámolás elrendelésével. A követelés bejelentése nem akadálya annak, hogy az adós tovább fizesse a lízingdíjakat, ezzel természetesen csökken a követelés.
•
Ha nem fizeti a lízingdíjat az adós, a lízingcég követelése a késedelmi kamatok miatt megnőhet.
Pénzügyi lízing esetén tulajdonjog fenntartás, mint biztosíték lényeges. A Cstv. 3.§ (1) bek. e.) pontja és 4.§ (1) bek.,(3) bekezdés h) pontja alapján nem tartozik a vagyonba. •
BH 2000.365
•
KGD 2013.87
•
BDT 2008.1799. (vitatható-ld BH 1997.203 és BH 2008.178.)
•
BDT 2008.1907.
A csődeljárás és a lízingszerződés Kiindulási alap – Kúria felszámolási ügyben hozott döntése: •
“A pénzügyi lízing szerződés esetében a lízingbeadó a lízingbevevő rendelkezésére bocsátotta – a lízingbevevő által meghatározott vagyontárgy megvásárlásával és a lízingtárgy lízingbevevő használatába adásával – azt az összeget, melyet a lízingdíj időszakonkénti megfizetésével a lízingbevevő részletekben vállalt visszafizetni (kamattal és egyéb költségekkel növelten).
…mivel a felperesnek a pénzkövetelése az alperes felé a lízingszerződés alapján fennállt, a felperesnek a pénzkövetelését be kellett jelentenie a felszámolónak, ha az adóssal szemben érvényesíteni kívánt bármilyen kötelmi igényt.
•
“A lízingbeadó részéről tehát az a megfontolt, előrelátó gazdálkodási magatartás, ha az Üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően eljárva a lízingbevevővel szemben fennálló teljes pénzkövetelését bejelenti, és a lízingtárgyak általa történt értékesítését követően a bejelentett hitelezői igényét a befolyt árbevétel összegével csökkenti. Ha ezt követően is marad követelése az adóssal szemben, azt
5 kényszeregyezség létrejötte esetén csak az egyezségben meghatározottak szerint részére fizetendő összeg erejéig érvényesítheti az adóssal szemben. Ha a lízingtárgyak értékesítéséből befolyt vételár több, mint a lízingbeadó követelése, úgy a különbözetet vissza kell adnia a lízingbevevő adós részére.” (Gfv. VII.30.220/2012/6 )
Csődeljárások esetén a helyzet más az eseti döntéshez képest, mert ott 1/ a szerződés nem mondható fel a csődeljárásra hivatkozással (Cstv.11.§ (2) bekezdés h) pont) /míg ez a felszámolási eljárásoknál nem kizárt/, 2/ ezért nem különíthető el a lízingbe adó tulajdona az adós tulajdonától, 3/ a csődeljárás célja az egyezségkötés, amelyben az adóssal szembeni követeléseket is csökkentheti az egyezség. A pénzügyi lízingszerződés alapvetően egy pénzügyi szolgáltatás, ahol a szolgáltató biztosítékát a tulajdonjog fenntartás jelenti. E két lényegi jellemzőből erednek azután a problémák a csőd- és felszámolási eljárásokban.
Csődeljárás Az ügylet kölcsön jellegéből következően a hitelező lízingbeadónak a csődeljárás megindulását követő 30 napon belül be kell jelentenie az igényét a vagyonfelügyelőhöz. Ha nyíltvégű lízingszerződésről van szó, akkor csak a már lejárt és ki nem fizetett, illetve a még le nem járt lízingdíjakból eredő igényét kell bejelentenie, a maradványérték összegét nem. Ennek az az oka, hogy a Cstv.10.§ (2) bekezdés f) pontja a hitelezőket a fennálló követeléseik bejelentésére szólítja fel. A nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a lízingszerződésben való megállapodás alapján fennáll a lízingbeadó lízingdíj iránti igénye – esetleg egy része még nem esedékes, de már akkor is létezik -, nem létezik viszont még a maradványértékre vonatkozó igénye, hiszen a lízingbevevő-adós döntésétől fog függni az, hogy egyáltalán él-e a jogával és a vagyontárgy megvásárlására irányuló igényét közli a lízingbe adóval - s ezzel a maradványérték kifizetésére való kötelezettséget létrehozza -, vagy nem. Zártvégű lízingszerződés esetén a helyzet csak a maradványérték tekintetében különbözik. A bejelentésnek azután több következménye is van. 1) A lízingbeadó nem veszíti el a követelés érvényesítési jogát (Cstv. 20.§ (3) bekezdés); 2) A követelést a nem biztosított hitelezői osztályba kell sorolni, mert a Cstv. 12.§ (3) bekezdése csak a zálogjogot (óvadékot, végrehajtási jogot és foglalást) ismeri el biztosítékként. 3) Kiterjed a követelésre az egyezségkötés: azaz a követelést is figyelembe kell venni a szavazatok számításánál, ugyanakkor a többségi határozat (csődegyezség) alapján a hitelezők kielégítendő követelésének összege csökkenhet; 4) A lízingbevevő az esedékes lízingdíjakat a csődeljárás tartama alatt nem fizetheti (Cstv.11.§ (2) bekezdés e) pont);
6
Ha a tulajdonjog fenntartás szempontjából vizsgáljuk a csődeljárásban a pénzügyi lízingbeadó jogosítványát és teendőit, akkor ezeket alapvetően az határozza meg, hogy egy megszüntetett szerződésről van-e szó, vagy egy folyamatban levőről. Foglalkozzunk először a dolog könnyebbik végével, mégpedig a már megszüntetett szerződésekből eredő igényekkel! a) Ha a csődeljárás kezdő időpontjában a pénzügyi lízingszerződés már megszűnt, de az adós birtokában van a lízingtárgy, akkor azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az adós a dolog tulajdonjogát nem szerezheti meg akkor sem, ha kifizeti a lízingdíjat (vagy az egyezségben megállapított arányát), mert a szerződés megszűnésével elvesztette azt a jogosultságát, hogy a tulajdonjogot megszerezze. Ilyen esetben az adósnak arra lehet igénye, hogy elszámoljon vele a lízingbeadó. Mit tehet a lízingbeadó egy megszűnt szerződés alapján? A moratórium nem akadályozza meg abban, hogy a tulajdonában álló vagyontárgyának a kiadását kérje (vagy akár kikényszerítse) az adóstól. Ha az adósnak szüksége van a vagyontárgyra a termeléshez, akkor a Cstv. 11.§ (2) bekezdés f)-g) pontja szerint eljárva - a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével – megállapodhat a lízingbeadóval a lízingtárgy használatában, vagy a részére történő értékesítésében (akár még egy új pénzügyi lízingszerződést is köthetnek, amely aztán az adós gazdasági tevékenységének folytatása körében fizethető), azonban ez már nem az eredeti pénzügyi lízingszerződés alapján történik, mert az megszűnt. Ha a megszűnt lízingszerződést követően a lízingbeadó – akár a moratórium tartama alatt - elvitte a lízingtárgyat, akkor a piaci értékkel (vételár) való elszámolás során csökkentenie kell az adóssal szembeni követelését, tehát csak a fennmaradó különbségre vonatkozóan marad hitelező és csak erre terjed ki az egyezség hatálya is. (Ezt a levezetést tartalmazza a Kúria Gfv. VII.30.220/2012/6. számú ítélete a felszámolási eljárások esetére.) A csődeljárásban általában nincs idő arra, hogy megvárják az értékesítést, mert a minél gyorsabb elszámolás mind a két fél érdeke. A lízingbeadó hitelező szavazati joga attól függ, hogy mekkora a követelése – ezért az adós feltehetően minél kisebbre akarja lenyomni ezt -, illetve a lízingbeadó sem akar “bennragadni” a teljes követeléssel az egyezségkötésben – hiszen akkor a teljes követelésének a tört részét kaphatja meg az egyezség alapján. Mind a két fél érdekében áll tehát a gyors megállapodás arról, hogy – akár szakértői véleményt követően – megállapítsák, hogy mekkora a vagyontárgy értéke, amellyel – miután a lízingbeadó a vagyontárgyat elvitte – csökkenteni kell a hitelezői igényét. A pénzügyi lízing során történő elszámolásra vonatkozóan a csődeljárással kapcsolatban nincs rendelkezés a Cstv-ben, a felszámolási eljárásoknál a Cstv. 47.§ (1a) bekezdése azt mondja ki, hogy a “visszaadáskor” kell elszámolni. A “visszaadás” kifejezés nyilvánvalóan nem azt a pillanatot jelenti az elszámolás technikai része (tehát a számszaki elszámolás elkészítése) szempontjából, amikor elviszik a vagyontárgyat, hiszen a bekezdés szerint a visszaadáskori piaci érték kerül beszámításra az adós tartozásába. A piaci érték adott időpontra való megállapítását azonban csak utólag lehet elvégezni.
7
Álláspontunk szerint a “visszaadáskor” kell elszámolni kifejezés azt jelenti, hogy a visszaadás időpontjára kell elszámolni, s nyilvánvalóan ezt minél gyorsabban kell megtenni. A visszaadáskori értéknek ott van jelentősége, hogy ha az akkori időpontban fennálló értékhez képest a lízingbeadó késlekedése miatt – piaci, vagy egyéb okokból – az utólag elért érték alacsonyabb volt, a késlekedés miatt a visszadáskori értéket kell számolni, még akkor is, ha a lízingbeadó ennél kevesebb vételárat kapott az értékesítéskor. Mindezek alapján tehát a csődeljárásban a felmondott pénzügyi lízingszerződés esetén a lízingtárgy elvitelének időpontjára kell megállapítani a lízingtárgy értékét – ha nem tudnak megállapodni, akkor célszerűen a felek által közösen megbízott szakértő véleménye alapján -, s ezzel a lízingbeadó által bejelentett hitelezői igényt csökkenteni kell. A fennmaradó követelésével a lízingbeadó nem biztosított hitelezői osztályban szavazhat, és erre az összegre viseli az egyezség következményeit.
b) Más a helyzet akkor, ha a csődeljárás kezdő időpontjában a pénzügyi lízingszerződés még élő. A kölcsönoldalból eredő kötelezettségek itt is fennállnak – tehát a követelést be kell jelenteni, stb -, a tulajdonjog fenntartással kapcsolatos jogkövetkezmények azonban mások. Az adós ugyanis a Cstv.11.§ (2) bekezdés h) pontja alapján nem tudja felmondani a lízingszerződést. Ha korábban esedékes lízingdíjakat nem fizetett ki az adós, akkor erre hivatkozva nem lehet felmondani, míg a csődeljárás tartama alatt esedékessé váló lízingdíjakat az adós a Cstv. 11. § (2) bekezdés e) pontja alapján nem fizetheti ki, ezért erre hivatkozással sem lehet felmondani. Ha a követelés a csődeljárás alatt keletkezne, amelyet az adósnak ki kellene fizetnie, akkor erre hivatkozással a szerződést fel lehetne mondani. A lízingdíjak azonban már léteznek – ahogyan arra az előzőekben utaltunk -, csak az esedékessé válásuk következik be a csődeljárás tartama alatt. Ezeknek a kifizetését azonban tiltja a Cstv. Miután a szerződés fennáll, a lízingbeadó a lízingtárgyat nem tudja elvinni, s amennyiben az adós a bejelentett követelésnek a csődegyezségben megállapított részét kifizeti, jogosult lesz arra, hogy nyilatkozzon nyíltvégű pénzügyi lízingszerződés esetén, hogy a maradványérték megfizetésével a tulajdonjogot is meg akarja-e szerezni. Ebből következően ilyen esetben 1) A lízingbeadó teljes követelése a nem biztosított hitelezői osztályba kerül besorolásra az adós lízingbevevő csődeljárásában, s ennek alapján a teljes követelése után kell számítani a szavazati jogot; 2) Ha a bíróság jogerősen jóváhagyja az egyezséget és az adós kifizeti az ott megállapított összeget, akkor jogosulttá válik a maradványérték megfizetésével a tulajdonjog megszerzésére. 3) Ha az adós nem fizeti ki a csődegyezségben megállapított összeget, a lízingbeadó felmondhatja a lízingszerződést és elviheti a vagyontárgyat, valamint kérheti a felszámolási eljárás megindítását. (Ha a felszámolási eljárás megindítását nem kéri, illetve nem rendelik el a felszámolást, akkor a lízingbeadó csak a csődegyezség mértékéig számolhatja el a követelését a vételárból, a többit át kell adnia az adósnak.)
8 4) A felszámolás megindítását követően a csődegyezség hatályát veszti, tehát a Cstv. 28.§ (3) bekezdése alapján a hitelező a teljes, ki nem egyenlített követelését érvényesítheti a felszámolási eljárásban.
Különleges eset csődeljárásban, ha nem a lízingbeadó, hanem az adós lízingbevevő mondja fel a csődeljárás kezdő időpontjában még élő lízingszerződést (amennyiben erre a szerződés számára lehetőséget biztosít, vagy a felek ebben közösen megállapodnak). Ilyenkor ugyanis az a) pontban írt lehetőségei nyílnak meg a lízingbeadónak (elvitel, elszámolás). Felszámolási eljárás A megoldás tulajdonképpen ugyanaz, mint a csődeljárásnál azzal a különbséggel, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a rendes eljárásokban a pénzügyi lízingbeadó is felmondhatja a szerződést, ha erre a szerződés lehetőséget biztosított, illetve felmondhatja a felszámoló is, részben a szerződésben biztosított jogok, részben pedig a Cstv. 47.§-a alapján. A felmondott szerződések esetében a Kúria a Gfv. VII.30.220/2012/6. számú ítéletéből kell kiindulni (www.lb.hu/fizetésképtelenségi ugyek). A Kúria határozatát a hatályos Cstv. rendelkezések értelmében most annyiban kell pontosítani, hogy a visszaadáskori értékkel kell csökkenteni a bejelentett követelést, ahogyan azt korábban kifejtettük, ugyanakkor a piaci érték kifejezésbe az értékesítés folytán befolyt vételár is beletartozik. A rendes felszámolási eljárásoknál nincs felmondási tilalom, ezért nem értelmezhető a folyamatban levő lízingszerződés problémája. Ha az adós meg akarja tartani a lízingtárgyat, mert egyezséggel helyre akarja állítani a gazdálkodását, akkor a lízingbeadóval kötött újabb szerződéssel a felszámolás során történő használatot tudja biztosítani, illetve a tulajdonjogot is meg tudja szerezni. Kicsit más a helyzet a 68-70.§ szerinti stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezeteknél („különleges 2” szervezetek), mert a 69.§ (3) bekezdése kizárja a rendkívüli moratórium alatt az adóssal szerződő fél által történő szerződés felmondást, s a csődmoratórium szabályait is alkalmazni kell. Miután a rendkívüli moratórium a felszámolás kezdő időpontját követő 90 napig még tart (Cstv.69.§ (10) bekezdés), ez alatt az időtartam alatt a felszámolás kezdő időpontjában még fennálló pénzügyi lízingszerződéseket nem lehet felmondani. Milyen követelést kell bejelenteni a felszámolás során? • Ha felmondták a lízingszerződést kezdő időpont előtt, az elszámolásnak megfelelő összeget. (Cstv.47.§ (1a) bekezdés) • Ha nem mondták fel a lízingszerződést: Cstv. 35.§ (1) bek: A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. • Tehát be kell jelenteni a teljes követelést. • Az új Ptk szabályozása
9 • •
• •
• • • •
Ptk. 6:409. § [Pénzügyi lízingszerződés] Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét. 2013. évi CCXXXVII.tv.(Hpt.) 6.§ (1) bek. 89. pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését;
