TARTALOMJEGYZÉK Prológus 7 Honnan ered az etikánk? 9 A szív = értékrendünk centruma 13 A lelkiismeret tisztasága 17 A beszéd tisztasága 25 A gondolatok tisztasága 37 Az indítékok és a tettek tisztasága 51 A kapcsolatok tisztasága 57 A társkapcsolatok anomáliái 69 A szingli-jelenség 69 A „majdnem-házasság” (élettársi kapcsolat) 72 A homoszexualitás 76 Az elárult szövetség (Gondolatok a válásról) 80 Megtévesztő táblák 89 Jézus etikája 93 Ítélet és evangélium 105 Epilógus 111
HONNAN ERED AZ ETIKÁNK? Szívembe zártam beszédedet. (Zsolt 119,11) Azt mondják: az ember erkölcsi lény. Bizonyára egyetlen más földi teremtménynek sincsenek erkölcsi problémái. Az ember akkor is erkölcsi lény, amikor erkölcstelen. Ha elaltatja a lelkiismeretét, ezt is azért teszi, mert zavarja az, hogy tettei vagy szándékai nem felelnek meg a lelkében őrzött erkölcsi mértéknek. Igen, az embert zavarja az, hogy erkölcsi mérték van benne, nem szeret tudomást venni róla, eltagadja a létezését is, de ezzel embermivoltát is tagadja. Végül elfelejti, hogy kicsoda ő, és elhiszi magának, hogy ő is az állatvilág tagja. Az állatot – az ösztönlényt – csak az érdekli igazán, hogy a szükségleteit kielégítse. „Az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás” – halljuk egy operett-dalban, és természetesen még más ösztönös vágyak kielégítése is szerepel a célok között: birtoklás, hatalom, szex. De ezzel az életszemlélettel az ember nem állatiassá válik (ne sértegessük az állatokat!), hanem embertelenné. Nem tudunk állattá válni, mert a Teremtő embernek teremtett minket, hanem csak megtagadni tudjuk ember-mivoltunkat, és ezzel megtagadjuk Istent is. Embernek lenni – erkölcsi felelősség. Isten felelősséget ruházott ránk, amikor azt parancsolta, hogy Uralkodjatok a földön mozgó minden élőlényen. (1Móz 1,28) A Biblia szemléletében ugyanis az uralkodás szolgálatot jelent (Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon… Mt 20,28); más szóval a vezető szerep: munkálkodás azok érdekében, akik ránk vannak bízva. Továbbá ez az uralkodás nem önkényuralom, hanem megbízatás. A valódi hatalom nem a megbízotté, hanem a megbízóé; vagyis Isten 9
Őrjárat az etika körül
képét hordozva, Isten kép-viseletében kell uralkodnia az embernek. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha az ember folyamatosan kapcsolatot tart Istennel, hiszen megbízatásában a megbízó akaratához kell igazodnia. Az istenképűség és igaz emberség ezt jelenti: Istent képviselve mások érdekében élek és cselekszem. Az istentelenség és embertelenség jelentése pedig ez: a magam nevében és a magam érdekében élek és cselekszem. A bűn lényege az Istentől függetlenített élet, ami szükségszerűen egymástól is eltávolít minket. Ősszüleink fügefalevelekből összefűzött köténye azt jelenti, hogy megrendült a bizalmuk egymás iránt. Korunk fogyasztói életszemlélete és értékrendje az „én is állat vagyok”, „én is ösztönlény vagyok” önámítás megnyilvánulása. Nem akarunk hinni a Megbízóban, de el akarjuk hitetni magunkkal, hogy a magunk ura, a magunk istene vagyunk (ezt sugalmazta a Kígyó: Olyanok lesztek, mint az Isten – 1Móz 3,5); ezért jogunk van a természetet a magunk szolgálatába állítani, ahelyett hogy mi szolgálnánk neki. Őriznünk és művelnünk kellene a Kertet, ehelyett kifosztjuk és tönkretesszük. Gondolatmenetünket az alábbi sémában foglalhatjuk össze: emberkép értékrend erkölcs Kissé bővebben: a válaszunk arra a kérdésre, hogy kik vagyunk mi emberek (ösztönlények vagy Isten megbízottai) meghatározza az értékrendünket, vagyis azt, hogy mit részesítünk előnyben: közvetlen szükségleteink kielégítését vagy Teremtőnk és társaink szolgálatát. Erkölcsi magatartásunk pedig értékrendünkből fakad. Jézus ezt így fogalmazza meg: A jó ember jó kincséből hoz elő jót. A gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. (Mt 12,35) Értékrendünk centrumát a Biblia egy jól ismert, de sokszor rosszul értett szóval jelöli. Ez a szó: szív. A szív nem érzelmeink központja, hanem értékrendünkké. Ahol a kincsetek, ott lesz a ti szívetek is. (Lk 12,34) 10
Honnan ered az etikánk?
A szívben „gyökerezik” erkölcsi magatartásunk – életünk különböző területein. Lelkiismeret Énképem és magatartásom disszonanciája Önkifejezés Külső megjelenés, társas magatartás, beszéd Gondolatok Magunkról, másokról, céljainkról stb. Indítékok Tettek Kapcsolatok: Önzés, szeretet
A szív = az értékrend centruma
Az 1. ábra kijelöli e könyvecske következő fejezeteit. Szó lesz – – – – –
a lelkiismeret, a beszéd, a gondolatok, az indítékok, a tettek, és a kapcsolatok tisztaságáról.
Előbb azonban tisztáznunk kell az érték – vagy inkább a szív – fogalmát, hogy jól értsük azt is: mit jelent a tisztaság lelki értelemben. 11
