A PANNONHALMI APÁTSÁG TÖRTÉNETE ÉS JELENE
Készítette: Feczkó Regina Szilágyi Máté Zellei Richárd Czeglédy Kristóf
PANNONHALMI BENCÉS GIMNÁZIUM, EGYHÁZZENEI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE A pannonhalmi gimnáziumot és kollégiumot 1939-ben kezdték építeni. Teleki Pál miniszterelnök és az akkori főapát, Kelemen Krizosztom "olasz" gimnáziumot szeretett volna itt indítani, amelyben nagy hangsúlyt kap az olasz nyelv és kultúra oktatása. A kezdet kezdetén tízéves korukban kerültek ide a fiúk, egy osztályban huszonöten voltak, az iskolát pedig nyolcosztályosra tervezték. A magyar és a hazai bencés iskolák történetében teljesen új megoldásnak számított, hogy a gimnázium és a kollégium egybeépült. Az osztályközösség a diákotthonban is együtt maradt, egy hálóban lakott, az osztályfőnök pedig többnyire diákotthoni nevelő (prefektus) is volt. A pannonhalmi iskolát 1948 júniusában államosították, a monostorral összekötő folyosókat lefalazták. Az iskola mint bencés gimnázium 1950-ben indulhatott újra és egyike volt annak a nyolc katolikus gimnáziumnak, amely a kommunizmus éveiben is fennmaradhatott Magyarországon. A pannonhalmi olasz gimnázium létrejöttéről Pelles Tamás, volt győri bencés diák írt részletes tanulmányt, amely az Iskolakultúra c. pécsi folyóiratban jelent meg 2000-ben. FORRÁS: HTTP://PHBENCES.HU/HU/NODE/71
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
AZ ISKOLA ÉRTÉKRENDJE Szent Benedek Regulája nem tartalmaz sem teológiai, sem antropológiai vagy pedagógiai elméletet. Leírja, rendezi és szabályozza "az élet folyamatait". Tanításának első címzettjei a szerzetesek, akiket arra biztat, hogy testvéri közösségben élve építsék és mélyítsék Krisztussal való kapcsolatukat. A mód azonban, ahogyan az Újszövetség üzenetét a konkrét életfolyamatokra, az élettel való küzdelemre és az emberi együttélésre átülteti, nemcsak a szerzeteseknek szólhat, hanem mindenkinek, akik ma egy keresztény alapon álló nevelési koncepció megvalósításán fáradoznak. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium, bár nagyon fontosnak tekinti bencés pedagógia eddigi eredményeit, nem akar múzeumi intézmény lenni. Feladatát sem pusztán abban látja, hogy egy tiszteletreméltó örökséget kezeljen, hanem kész szembenézni mindazzal, ami világunkat mozgatja, nyugtalanítja és fenyegeti.
Az iskola tanárai és nevelői tudatában vannak, hogy az ott felnövekvő fiatalok már nem egy zárt keresztény társadalomba, hanem a szekularizált világba kerülnek vissza. Emiatt talán még inkább fontosnak tartják, hogy az iskola ne szűküljön egyoldalúan ismereteket közlő "oktatási intézménnyé". Az eredményes oktatómunka mellett a nevelés helye is szeretnének maradni. Pannonhalma monostorának iskolájában szerzetesek és világiak egyenrangú munkatársakként dolgoznak együtt. FORRÁS: HTTP://PHBENCES.HU/HU/NODE/71
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
A BENCÉS REND Három évszázad alatt Szent Benedek 529 táján íródott Regulája a nyugati monostorok életének, spiritualitásának egyetlen irányadója lett, s ezt 817-ben az aacheni zsinaton határozatba is foglalták. A bencések azonban hosszú ideig nem törekedtek arra, hogy centralizált szervezetet hozzanak létre. A XIII. század hivatalos pápai irataiban gyakran előfordul ugyan a "Szent Benedek Rendje" ("Ordo Sancti Benedicti") kifejezés, ez azonban nem egységes szerzetesrendet jelöl, hanem egész egyszerűen azokra a monostorokra vonatkozik, amelyek Szent Benedek Regulája szerint élnek. Az "ordo" jelentése tehát nem szervezet, hanem "ordo vivendi", vagyis: életmód. A "bencés" ("benedictinus") elnevezés csak a 17. században jelenik meg, de még mindig nem egy meghatározott "rend" ("ordo") jelentésben. A 19. század végén XIII. Leó pápa hozza létre a Bencés Konföderációt, amely összefoglalja a különféle bencés kongregációkat (monostor-csoportokat), de nem valamennyit. A pápai döntés annak ellenére sem hoz létre mai értelemben vett, egységes szerzetesrendet, hogy felállítja a bencések római nemzetközi tanulmányi házát, a Szent Anzelm Kollégiumot, s kinevezi az "abbas primas"-t (prímás apátot). Azt mondhatjuk tehát egész egyszerűen, hogy a középkorban egy bencés ihletésű szerzetesség létezett, a 15. századtól pedig kongregációk és monostorok léteznek, mindmegannyi "bencés szerzetesrend". És bár a benedeki hagyomány nagyra értékeli a szervezettséget, ez a szervezettség azonban itt sokkal inkább a Lélek szabadságságban megélt sokféle egyensúlyából születik, mint bármiféle szigorú, szervezeti centralizmusból.
FORRÁS: HTTP://PHBENCES.HU/HU/NODE/71
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
A BAZILIKA A Pannonhalmi Szent Márton Bazilika ma látható épületének nagy része a XIII. század elején épült kora gótikus stílusban, ám az újabb régészeti kutatások szerint korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Felszentelése valószínűleg 1224-ben volt. Az ötven méter hosszú, háromhajós bazilika, négy jól elkülönülő részre tagolódik. A templomot Mátyás király uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedekkápolnagyönyörű cseppkőboltozatával. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Az épület mai formáját, díszítését, berendezése nagy részét a XIX. század második felében végzett restaurálásnak, személy szerint ifj. Storno Ferencnek köszönheti. A templom homlokzatát Róth Miksa műhelyében készült mozaikkép díszíti a monostor két alapítója, Szent István és I. Ferenc alakjával. A legutóbbi renoválás 2012-ben fejeződött be, a bazilika újra régi fényében ragyog, egyszerű, de egyben nemes belseje a szerzetesi mindennapokra fókuszál. FORRÁS: HTTP://KIRANDULASTIPPEK.HU/BAKONY-VESZPREM/PANNONHALMA-BENCES-FOAPATSAG
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
Az altemplom A román stílusú altemplomban a fő látnivaló egy XIII. századi ülőfülke, amelyet Szent István székének is neveznek, mivel a legenda szerint azon a helyen áll, ahol hajdanán az államalapító fatrónja lehetett. A hagyomány szerint, ha valaki úgy tud beleülni a trónba, hogy háta hozzáér a háttámlához, miközben lábai leérnek a földig, abból egyszer még király lesz. A kerengő A XV. század második felében épült kerengőt a templommal egy különlegesen díszes, XIII. századi kapu, az ún. Porta Speciosa köti össze. A vörös márványból és fehér mészkőből épült kaput a templom védőszentje, Szent Márton képe díszíti. A kerengőfolyosó által körülölelt kis belső kertet gyakran Paradicsomkertnek is nevezték, a középkorban elsősorban gyógynövényeket termesztettek itt. A folyosó végén lévő Szent István-kápolnában a két, Róth Miksa által készített üvegablak Benczúr Gyula egyegy híres festménye alapján készült.
FORRÁS: HTTP://KIRANDULASTIPPEK.HU/BAKONY-VESZPREM/PANNONHALMA-BENCES-FOAPATSAG
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
A MONOSTOR 996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is. Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1514-ben főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Ezt követően indulhatott el a megrongálódott épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban. Ezzel párhuzamosan a szerzetesélet ismét felvirágzott.
A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését. Ez az időszak nem tartott sokáig. I. Ferenc 1802-ben visszaállította a rend öt apátságát, s a közösség elsődleges munkaterületéül a középiskolai oktatást szabta meg. Ennek megfelelően a bencés közösségek a Dunántúl városaiban megkezdték a tanítást, valamint folytatták szerzeteséletüket Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Zalaapáti és Celldömölk apátságaiban. 1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is államosították. 1950-től csak két közösségben engedték meg a szerzeteséletet, Pannonhalmán és Győrött, azzal, hogy e két házban újra engedélyezték a gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte munkáját, helytállt az istenszolgálatban, és a II. Vatikáni Zsinatot követő évektől sokat fáradozott liturgiájának megújításán és a zsolozsma magyar szövegeinek és dallamainak elkészítésén. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség — az iskolai munka folytatása mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban. A III. évezred kezdete így Pannonhalma számára a szerzetesélet újradefiniálásának, a monasztikus alapokhoz való visszatérésnek és a közösség építésének időszaka.
FORRÁS: HTTP://BENCES.HU/CIKK/A_MONOSTOR_TORTENETE.HTML
FORRÁS: HTTP://BENCES.HU/CIKK/A_MONOSTOR_TORTENETE.HTML
FŐAPÁTSÁGI KÖNYVTÁR A főapátság épületegyüttesének a torony és a gimnázium mellett egyik leghangsúlyosabb része a könyvtár. Bár maga az építmény csak a XIX. század első harmadában készült el, az általa megtestesített eszme ezerötszáz éves. Szent Benedek olyan nagy szerepet adott az olvasásnak a monostor életében, hogy a szerzetesek munkája őrizte meg számunkra nemcsak az első századok keresztény irodalmát, hanem a görög-római kultúra alkotásait is, ugyanakkor megteremtette Európa és benne hazánk kultúráját is. A könyvtár épületének hosszanti részét az 1820-as években Engel Ferenc tervezte és építette. Ezt követően Packh Jánost bízták meg az épület bővítésével. Az ő munkája az ovális teremrész. Az épület belső díszítésére egy bécsi mestert, Josef Kliebert kérték fel. Az ovális terem mennyezetének négy oldalán a négy középkori egyetemi fakultás jelképe látható (jog-, hit-, orvos- és bölcselettudomány). Az ő munkái a napjainkban eredeti helyükre visszakerült gipsz királyszobrok is (az alapító Szent István, és a visszaállító I. Ferenc). A hosszanti terem központi freskója Pallas Athéné (Minerva) alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi láthatók. Az ábrázolt személyek kiválasztása a kor szellemiségét tükrözi. A névvel meg nem jelölt magyar személyek a magyar reformkor nagyjai. Egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanúsága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak nyilván. 1786-ban a feloszlatáskor már több mint 4.000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába. A könyvek elhelyezésére elegendő volt néhány terem. A könyvek száma azonban a 19. század elején ugrásszerűen megnőtt. Ekkor határozták el az új könyvtárépület építését. A könyvtár állománya mind a mai napig gyarapszik. Napjainkban körülbelül 400.000 kötetet őriznek a gyűjteményben.
FORRÁS: HTTP://BENCES.HU/CIKK/FOKONYVTAR.HTML
FORRÁS: KOMÁROMI ANNAMÁRIA ÉS TÓTH CSABA FOTÓI
Köszönjük figyelmüket!
