A Nyugat-dunántúli régió munkaerő-piaci helyzete
Elemző tanulmány
Győr, 2009.
TARTALOM
1. FÖLDRAJZI JELLEMZŐK ........................................................................................................ 2 1.1. Földrajzi elhelyezkedés .................................................................................................... 2 1.2. Természetföldrajz ............................................................................................................. 2 1.3. Településszerkezet ............................................................................................................ 3 2. GAZDASÁGI HELYZET ............................................................................................................ 5 2.1. Gazdasági teljesítmény ..................................................................................................... 6 2.2. Ágazatok ........................................................................................................................... 8 2.3. Gazdasági szervezetek .................................................................................................... 12 3. NÉPESSÉG, FOGLALKOZTATOTTSÁG, MUNKANÉLKÜLISÉG ................................................ 15 3.1. Népesség, demográfiai folyamatok ................................................................................ 15 3.2. Foglalkoztatás ................................................................................................................. 17 3.3. A foglakoztatás árnyoldala, a munkanélküliség ............................................................. 20 3.3.1. Álláskeresők számának alakulása .......................................................................... 21 3.3.2. Az álláskeresők összetételének elemzése ................................................................ 23 3.3.3. A keresleti oldal elemzése ...................................................................................... 24 FELHASZNÁLT IRODALOM:...................................................................................................... 27
1
1. FÖLDRAJZI JELLEMZŐK 1.1. Földrajzi elhelyezkedés A Nyugat-Dunántúl tervezési-statisztikai régió az ország nyugati határszélének három megyéjét, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéket foglalja magában. Az észak-dél irányban hosszan elnyúló régió – egyedülálló módon – négy országgal határos: Szlovákiával, Ausztriával, Szlovéniával és Horvátországgal. Keleti, illetve Déli határán Dél-Dunántúl és Közép-Dunántúl régiók helyezkednek el. A Nyugat-Dunántúl területén három nagytáj található: a Kisalföld, az Alpokalja és a Dunántúli-dombság egy része, kiegészülve a Dunántúli Középhegység északi és nyugati peremvidékeivel. A változatos felszínű táj vízfolyásokban és természetes, illetve mesterséges állóvizekben gazdag. A régió 11 183 km2-es területével az ország területének a 12 %-át foglalja el, ennek 36%-át Győr-Moson-Sopron megye teszi ki, 30%-án Vas megye, 34%-án pedig Zala megye terül el. 1.2. Természetföldrajz Nyugat-Dunántúl földrajzi fekvéséből adódóan sokszínű tájegység, változatos felszínnel. Legmélyebben fekvő területe a gönyűi Duna-part (tszf 1085 m), legmagasabb pontja pedig a Kőszegi-hegységben található, a tengerszint fölé 884 méterrel magasodó Írottkő. A domborzati viszonyoknak megfelelően a jelentősebb vízfolyások iránya Ny→K, DNy→ÉK. Fő vízgyűjtői a Duna, és a Balaton. A régióban az országos jelentőségű védett területek 14%a fedezhető fel. A Nyugat-Dunántúlon két nemzeti park található, melyek területe teljes egészében a régióban fekszik. A Fertő-Hansági a régió északi részén, az Őrségi pedig Vas és Zala megye határán helyezkedik el. Az Észak-Balaton Nemzeti Park a régió keleti területeit érinti. Talaja nagytájanként eltérő szerkezetű és minőségű. A Kisalföld területén a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzőek, az Alpokalját az erőteljes kilúgozás uralja, ennek megfelelően alakultak ki területén a fejlődés különböző fokán álló barna erdőtalajok. A folyók völgyében öntéstalajok, a Cser és Kemeneshát vidékén kavicsteraszok terülnek el. A térség hagyományos energiahordozókban és ásványi anyagokban szegény. Kimerülőben vannak a zalai kőolajmezők, az őrségi földgáz-készlet nem hasznosítható. Jelentős viszont az alacsony fűtőértékű tőzeg (Hanság) és lignit (Szombathelytől nyugatra) kitermelhető mennyisége, valamint a természetes széndioxid-készlet. Fontos ásványi nyersanyag még a hordalékon lerakódott kavics és az agyag. A megújuló energiaforrások alapja lehet a szél, a geotermikus hő, amelyekben magyarországi viszonylatban a régió kedvező helyet foglal el. Gazdasági szempontból azonban minden kétséget kizárva legfontosabb természeti kincse a termál- és gyógyvíz-készlet, amely a régióban bőséges és viszonylag egyenletes területi eloszlásban található. A régió éghajlatát a kontinentális klíma jellemzi. Viszonylag ritka a zord tél és a száraz nyár, időjárási szélsőségek nem fordulnak elő. A kedvező környezeti adottságoknak köszönhetően a földterület 84 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, ami meghaladja az országos átlagot. Itt található az ország termőterületének 12 %-a, 939 ezer hektár. Az éghajlati és klimatikus viszonyok, a talajszerkezet befolyással vannak a művelés lehetséges módjára. A régióban mindezek alapján jóval magasabb az erdősültség foka, a szántóterületek aránya viszont alacsonyabb, mint országosan. A Kisalföld humuszos talaja kiváló alapot biztosít a kertészeti, szántóföldi kultúrák termesztéséhez. Az Alpokalján kiterjedt és minőségi 2
szőlőtermesztés, az Őrségben erdő- és vadgazdálkodás folyik. A Dunántúli-dombság területén a gyepgazdálkodásnak és a gyümölcstermesztésnek kedveznek az agroökológiai feltételek. 1.3. Településszerkezet Nyugat-Dunántúl az ország területének 12,2 százalékát foglalja el 11 329 km2 nagyságú területével. Az ország településeinek ötöde, népességének mintegy tizede él a régióban. A Kisalföld kivételével településhálózatára a törpe- és az aprófalvak kiugróan magas száma jellemző. A sűrű településhálózat eredményeként a 100 km2-re jutó településszám a régiók közül itt a legmagasabb (5,8). A településhálózatot Nyugat-Dunántúlon 27 város és 628 község alkotja. A települések háromnegyedén a népességszám nem haladja meg az 1000 főt. 1. táblázat: A régió településszerkezete, 2004. január 1. 500999
10004999
50009999
Terület km2
Települések száma
Városok száma
Lakosságszám (ezer fő)
-499
GyőrMosonSopron
4 208
182
9
440,1
29,7
25,8
41,8
0,5
2,7
Vas
3 337
216
9
226,3
60,2
24,5
12,5
0,5
2,3
Zala
3 784
257
9
296,7
59,9
22,2
16,0
0,8
1,1
NyugatDunántúl
11 329
655
27
1.003,1
51,6
24,0
21,7
0,7
2,0
Területi egység
10000-
fős települések aránya, %
Forrás: KSH Az urbanizációs szint, vagyis a városi térségekben élő lakosság aránya a Budapest és Pest megye nélkül számolt országos átlag közelében van (a régióban ez az arány 55,4%, míg a Budapest és Pest megye nélküli magyar átlag 57,3%). A városlakók aránya Vas megyében a legmagasabb és legalacsonyabb Zalában. Mindhárom megyében jelentős ezen túl a megyeszékhelyek népességkoncentrációja. A régió település szerkezete és az egyes települések is nagy múltra tekintenek vissza, hisz a legtöbb település a kőkortól az avarokon, rómaiakon át a honfoglaló magyarokig lakott hely volt, a tatár, török elnéptelenedést, osztrák majd szocialista nyomokat, mint történelmünket viseli magán a településszerkezet. A régió északi részén viszonylag magasabb népességszámú (2000 fő feletti) települések alakultak ki, középső és déli területein viszont zömmel kistelepülések fekszenek. A szétaprózódott településszerkezet kialakulásában a domborzati és topográfiai adottságoknak kiemelkedő szerepük volt. A Kisalföldön inkább az “alföldi típusú” településjellemzők figyelhetőek meg, itt a falvak népességszáma és alapterületük is nagyobb, mint a megye, sőt a régió más részein. A Kisalföld, győri és a mosonmagyaróvári kistérségek kivételével Győr-Moson-Sopron megyében is az 1.000 fő alatti településnagyság dominál. A városi agglomeráció növekedése Győr és Mosonmagyaróvár gyűrűje mellett Sopron környékén is tapasztalható. Bár az egész régióban inkább városhiányról beszélhetünk, és vannak kifejezetten városhiányos kistérségek (például Őrség-Göcsej), ami nehezíti a közfunkciók megfelelő színvonalú szervezését. Vas, Zala megyében és Győr-Moson-Sopron megye déli részén megfigyelhető a városi funkciók részleges hiánya, valamint az aprófalvak elnéptelenedése.
3
Az egymás szomszédságában elhelyezkedő települések közti funkcionális kapcsolatokra irányuló vizsgálatok szerint a régióban Győr központtal alakult ki agglomeráció, a vonzáskörzetébe tartozó 28 településsel együtt. Szombathely, valamint Zalaegerszeg egy-egy agglomerálódó térség központja 30, illetve 28 vonzott településsel. Sopron közvetlen környezetében a települések közti kapcsolatok viszonylag laza rendszere mutatható ki, településegyüttest formálva. A 2004. áprilisától érvényes besorolás szerint a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségeket, illetve településeket három kategóriába sorolta a jogalkotó. A Nyugat-Dunántúlon „hátrányosabb helyzetű” a csornai, téti, celldömölki, vasvári, letenyei és zalaszentgróti kistérség, „leghátrányosabb helyzetű” az őriszentpéteri, kistérség. (NYDRFT, 2006)
4
2. GAZDASÁGI HELYZET A régió elmúlt évtizedben rendkívül dinamikusan fejlődő megyéi a XX. század történelme során többször is jelentős hátrányt szenvedtek. Az I. világháborút lezáró Trianoni Békeszerződés nyomán területük jelentős részét elveszítették. A II. világháború utáni évtizedekben fejlődésüknek a ma előnynek tekinthető határ menti fekvés vetett gátat. Az osztrák és a volt jugoszláv határvonal mentén, az eltérő politikai rendszerek miatt létrehozott határsávban lévő települések szigorú elzártsága együtt járt a fejlesztések elmaradásával. A rendszerváltozást követően, a határok megnyitása kedvező fordulatot eredményezett. Fellendült az idegenforgalom. A négy országhatár nemzetközi átmenő forgalma jelentős, az itt található átkelőkön bonyolódik hazánk határforgalmának mintegy fele. Erőteljes beruházási tevékenység indult meg, tőkeerős külföldi befektetők telepedtek le, amit a rendkívül kedvező földrajzi elhelyezkedés is segített. Győr-Moson-Sopron és Vas megye az Európai Unióval közvetlenül határos, ami fontos pozitív tényező volt a külföldi tőke régióba történő vonzásában. A három megye országos átlagot meghaladó fejlődésének eredményeképpen a Nyugat-Dunántúl, a fővárost is magába foglaló Közép-Magyarországot követően az ország második legfejlettebb régiójává vált. A gazdasági szerkezetátalakulás a régión belül eltérő módón zajlott. A legkedvezőbben GyőrMoson-Sopron megyében, a legkedvezőtlenebbül a zalai térségben alakult. Zala megye lemaradását részben magyarázza a természeti és gazdasági erőforrások kiaknázatlansága. A térséget több lábon álló gazdasági szerkezet jellemzi. Ebben meghatározó szerepe van a multinacionális cégeknek, a magas külföldi tőkearánynak és exporthányadnak. Az ezer lakosra jutó külföldi érdekeltségű vállalkozások száma és a jelen levő külföldi tőke fajlagos nagysága alapján országos szinten a közép-magyarországi régió után következik a sorban. A régióban a befektetések háromnegyede az iparba vándorolt. Ugyanakkor a külföldi tőke jelenléte igen differenciált a térségben, elsősorban az északi és középső területekre koncentrálódik. Mindegyik ágazatban jellemző, hogy a megtelepült külföldi érdekeltségű vállalkozások és a helyi vállalkozások közötti együttműködés, beszállítói kapcsolatok még gyengék. Elmondható, hogy a régióban működő ipar teljesítménye meghaladja az országos átlagot. A működő gazdasági szervezetek 9,7%-a a Nyugat-Dunántúlon található, állományuk az 1999. év kezdetétől 8,6%-kal bővült. Az itt működő gazdasági szervezetek 90%-a vállalkozás, ezek döntő többsége kis- és középvállalkozás, 60%-a egyéni vállalkozás, ami az országos adathoz mérten (53%) magasabb. Legdinamikusabban a termelés és értékesítés területei fejlődnek, a kivitel 40%-kal nőtt. Az ipari produktum egyötöde itt realizálódik, így országosan az ipari produktum vonatkozásában a harmadik helyen áll. A gépipari termelés országosan itt a legnagyobb (a régió 37%-át adja az ország kibocsátásának), a ruházati ipar termék-előállítás az országos termelésnek 27%-át biztosítja. A bányászati tevékenység is jelentős, az iparágon belüli 22%-át itt végzik. A régióban a gépipar szerepe meghatározó. Az építőipari termelés Vas megyében bővült leginkább (10%-kal). Győr-Moson-Sopron megye a legnagyobb termelési dinamikát érte el országosan, 1999. évben 138,1%-ot. (NYDRFT, 2006)
5
1. ábra: A gazdasági térszerkezet alakulása, 1998-2002
Forrás: OTK, 2005. A gazdasági térszerkezet egészét figyelembe véve az elmúlt másfél évtizedben alapvetően pozitívnak mondható folyamatok zajlottak a régióban. Természetesen azonban ezek a folyamatok nem egyenletesen jelentkeztek a térségen belül. A 90-es években - különösen a külföldi működő tőke beáramlásának köszönhetően - elsősorban a megyeszékhelyek, az osztrák határhoz közel eső területek, valamint az M1-es autópálya mentén fekvő települések és a Balaton környéke alkották a dinamikusan fejlődő térségek csoportját, melyhez a régió 20 kistérsége közül 10 tartozott. Mellettük a Nagykanizsai kistérség alapvetően fejlődőnek mondható, míg a többi a felzárkózó térségek csoportjába sorolható. A 90-es évek végétől kezdve az országban a dinamikus fejlődés középpontja elsősorban a budapesti agglomerációra és a Győr-Budapest közötti térségre tevődött át. A Nyugat-Dunántúlon a gazdasági fejlődés érezhetően lelassult, aminek következtében az 1998-2002 közötti időszakban a régió területének többségére a fejlett stagnálás volt a jellemző, míg a belső perifériákra és a déli határ menti térségekre a közepes fejlettség melletti stagnálás. Egyedül a Lenti kistérségben mutatkoztak meg leszakadásra utaló jelek. A megyeszékhelyek gazdasági szerkezetváltásban és dinamikus fejlődésben megfigyelhető vezető szerepét egyértelműen a humán erőforrások átlagosnál nagyobb iskolázottsági és képzettségi szintje, a stabil, relatív nagyméretű munkaerőpiac, a kedvezőbb infrastruktúra, valamint a térségközponti szerep biztosította. 2.1. Gazdasági teljesítmény A gazdasági tevékenységek mérésének, figyelemmel kísérésének egyik – nem túl szerencsés és reális, mégis – leggyakrabban alkalmazott módszere, a bruttó hozzáadott érték (GDP) nagyságának, illetve annak az egy főre vetített értékének vizsgálata. E mutatót bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, hiszen nem biztos, hogy figyelembe veszi a termelési technológia okozta károkat, a növekvő társadalmi költségeket, valamint, hogy növekedése reális képet tud mutatni egy adott területről abban az esetben is, ha nagysága ugyan növekszik, de azzal a lakosság reáljövedelme nem tart lépést, az életszínvonal nem nő, a profitot nem a termelés helyén fektetik be.
6
2. ábra: Az egy főre jutó GDP folyóáron és változása, milliárd Ft, 1994-2003
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés A Nyugat-dunántúli régió bruttó hozzáadott értéke folyóáron 2003-ban meghaladta az 1.700 milliárd forintot, ami a fővárost is magába foglaló Közép-magyarországi régiót leszámítva az országban a legmagasabb értéket képviselte. Ez 1994-hez képest azt jelenti, hogy a GDP hasonlóan a Közép-magyarországi és a Közép-dunántúli régióhoz - megnégyszereződött, az országos átlag növekedésénél 30 százalékponttal magasabb dinamikát tudott felmutatni. Az ország GDP-jéből a Nyugat-dunántúli régió a rendszerváltás óta eltelt időszakban növekvő tendencia mellett átlagosan 10,5%-ban részesedett. Az 1 főre jutó GDP értéke tekintetében, mely 2003-ben 1,7 millió Ft körül alakult, a régió minden évben az országos átlag felett teljesített. A dinamikus gazdasági szerkezetváltás nem volt azonos mértékű a régión belül, a már meglévő területi különbségek (a fejlettebb Győr-Moson-Sopron és a kevésbé fejlett Zala között) további növekedése figyelhető meg. Az országos átlaghoz képest Győr-Moson-Sopron megyében az 1994-ben produkált plusz 5,6 százalékpontos előny 2003-ra több mint 20 százalékpontosra emelkedett, míg 1999-2000-ben a 30 százalék-pontot is meghaladta. GyőrMoson-Sopron megye egy főre jutó GDP-je 2002-ben megközelítette a kibővített Európai Unió (EU-25) átlagának 69%-át, míg Vas 58%, Zala pedig 51% körül állt. A régió megyéi összességében Budapest nélkül az első, harmadik és ötödik helyen állnak a megyék rangsorában az egy főre jutó GDP tekintetében. A gazdasági térszerkezetet kistérségi szinten még ennél is heterogénebb képet mutat. A gazdasági teljesítményt tekintve a fejlődés motorját döntően a külföldi működő tőkét leginkább vonzani képes legfontosabb ipari központok képezték, így Győr, Szombathely, Sopron, Sárvár, Mosonmagyaróvár valamint Szentgotthárd és térsége. Valamivel alacsonyabb értékkel rendelkezik Zala megye két megyei jogú városa, akiket a belső perifériák követnek. A leggyengébb teljesítmény pedig két-két zalai és vasi kistérséghez köthető (Zalaszengrót, Letenye, Vasvár, Őriszentpéter).
7
3. ábra: A gazdasági teljesítmény területi szerkezete a bruttó hozzáadott érték egy főre jutó értéke alapján, 2002
Forrás: OTK, 2005. Viszonylag nagy területi különbségeket tapasztalhatunk a régióban akkor is, ha az egyes kistérségek versenyképességét vizsgáljuk. A gazdasági nyitottság, a globális hálózatok és gyorsforgalmi úthálózatok elérhetősége, az innovációs centrumok kapacitásai, valamint a humánerőforrás és az információs és kommunikációs technológiák jelenléte alapján a megyei jogú városok szűkebb vonzáskörzete; Sárvár, Szentgotthárd, valamint turisztikai adottságaik alapján a Keszthely-Hévízi kistérségek abszolút vagy viszonylag versenyképesnek tekinthetők. Ezzel szemben sajnos elég sok teljesen versenyképtelen kistérség is található a régióban, elsősorban a déli határ mentén, valamint a vasi-zalai belső periférián. 2.2. Ágazatok Az ágazati szerkezet sajátosságai között a mezőgazdaságra vonatkozóan fontos megemlíteni, hogy a strukturális változások ellenére a társas cégek maradtak a legfontosabb és legtöbb munkavállalót alkalmazó egységek. A vállalkozások között ugyanakkor szám szerint az egyéniek kerültek túlsúlyba, jórészt azért, mert a korábbi alkalmazottak munkahelyük elvesztése után – speciális ismeretük, képzettségük és szoros vidéki kötődésük miatt – magánvállalkozás keretei között kívánták biztosítani maguknak a megélhetést. Az elmúlt időszakban megkezdődött a termelők közti együttműködések, beszerzési, értékesítési szövetkezetek kialakulása. A tulajdonosi szerkezet átalakulása eredményeképpen módosult a földhasználatban az egyes gazdálkodási formák szerepe. A régióban a 939 ezer hektár kiterjedésű termőterület valamivel több, mint fele szántó, melyet 2003-ban közel azonos arányban vettek igénybe gazdálkodó szervezetek és egyéni gazdálkodók. A szántó aránya a régión belül – a humuszban gazdag öntéstalaj nagyarányú kiterjedtségéből fakadó kitűnő termőhelyi adottságok miatt – Győr8
Moson-Sopronban jóval magasabb (54%), Vas megyében csupán kissé (47%), ellenben Zalában (34%) számottevően alacsonyabb az országos átlagnál (49%). A szántóföldi növénytermesztés vázát a gabonafélék alkotják, közülük legnagyobb területen termelt növény a búza, amely kissé múlja felül a kukorica, jelentősebben az árpa területét. A régióra – különösen annak északi és középső területére – jellemző növény a cukorrépa és a tavaszi árpa, ami a feldolgozóüzemek (Petőházi Cukorgyár, Soproni Sörgyár, Győri Szeszipar) jelenlétével megyarázható. A zöldségtermelés szerepe csak néhány speciális termőhelyi adottságú térségben kiemelkedő (pl. uborka, gyökérzöldségek). A Vasi-Hegyháton és a Zalai-Dombságon a gyepgazdálkodás és a gyümölcstermesztés bír nagy jelentőséggel. Az ország legnagyobb egybefüggő körtése Zala megyében található, ahol az alma is egyre nagyobb területeket hódít meg. Értékesítési és jövedelmezőségi problémát jelent a gyümölcsfeldolgozók és hűtőház kapacitások csökkenése. Sopron, Pannonhalma és a Balaton melléke híres borvidékek, boraik egyre elismertebbek lesznek. A művelési ágak közül a legkevésbé az erdőbirtoklás aprózódott el, a 286 ezer hektár kiterjedésű erdő túlnyomó részét a korábbi állami erdő- és fafeldolgozó gazdaságok jogutódjai kezelik. Az állattenyésztés az 1990-es években sokat veszített szerepéből. Legnagyobb mértékben a szarvasmarhák száma esett vissza, de még így is a régió legfontosabb haszonállatfaja maradt. A sertéshízlalás más régiókkal ellentétben a Nyugat-Dunántúlon kevésbé jellemző, elsősorban nagyobb vágóhidak (Csorna, Győr, Zalaegerszeg) környékén összpontosul. A tyúkfélék tartása és a pulykahizlalás a feldolgozóüzemek sikeres magánosítása révén viszont meghatározó. A termelőtevékenységet folytató gazdasági ágak közül az ipar, ezen belül a feldolgozóipar szerepe kiemelkedő. A régió iparszerkezetében az elmúlt másfél évtizedben jelentős változások játszódtak le, az 1990-es évek elejétől elsősorban az olyan kínálat gazdaságfejlesztési politikai eszközök alkalmazásának köszönhetően, amelyek elsődleges célja a hatékony és gyors ipari és gazdasági szerkezetátalakítás, a foglalkoztatási problémák megelőzése és kezelése, egy dinamikus gazdasági fejlődés alapjainak a megteremtése. Ennek érdekében különös hangsúlyt kaptak a térségen kívüli erőforrások – kihasználva a régió kedvező földrajzi elhelyezkedését, és a nyugati határhoz való közelségét –, a külföldi működő tőke vonzása. Ennek letelepítése céljából egyfelől megindult az ipari és kereskedelmi tevékenységre alkalmas ipari telephelyek (ipari parkok) előkészítése, infrastruktúrával való ellátása és célzott értékesítése, másfelől pedig különböző helyi adókedvezményekkel és egyéb támogatásokkal próbálták megnyerni a beruházni szándékozókat. Az ipari termelésben ennek köszönhetően igen jelentős szerepet játszanak a megyében működő ipari parkok. 2005-re a Nyugat-dunántúli régióban található 24 ipari park összes alapterülete meghaladta az 1300 hektárt. A betelepült vállalkozások száma évről-évre dinamikusan növekszik, jelenleg megközelíti a 350 céget. Egyes parkok (pl. Győr, Sárvár) már szinte teljesen megteltek, aminek következtében újabb területeket kellett bevonni a fejlesztésekbe. A szentgotthárdi Opel beruházásainak köszönhetően – mely ugyancsak az egyik ipari parkban található – több mint 400 milliárd forintot fektettek be a régió ipari parkjaiban működő vállalkozások. A parkok foglalkoztatotti létszáma megközelíti a 40 ezer főt, ami azt jelenti, hogy átlagosan 1800 fő jut egy ipari parkra, illetve a régióban alkalmazottak 12,5 százaléka valamely ipari parkban működő vállalkozásnál talál korszerű munkakörülményeket. Ha csak az ipari foglalkoztatottak számához viszonyítunk – ami nyílván nem reális, hiszen sok ipari parkban kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet végző vállalat is működik – akkor ez az arány megközelíti a 32%-ot.
9
2. táblázat: Ipari Parkok a Nyugat-dunántúli régióban Ipari Park Győri Ipari Park Sárvári Ipari Park Soproni Ipari és Innovációs Park Szentgotthárdi Ipari Park Claudius Ipari és Innovációs Park Rédicsi Ipari Park Mura Ipari Park MILÜP Mosonmagyaróvári Ipari Logisztikai és Üzleti Park Ganz Ipari Park Zalaegerszegi Ipari Park Celldömölki Ipari Logisztikai Park Kapuvári Ipari Park Nagykanizsai Ipari Park és Logisztikai Központ Térségi Ipari Park Zalalövői Ipari Park Lébényi Ipari Övezet Türje Ipari Park Lenti Ipari Park Csornai Ipari és Logisztikai Park Rába Ipari Park Körmendi Ipari Park Répcelaki Ipari Park Soproni Dél-Keleti Ipari Park Összesen
Település Győr Sárvár Sopron Szentgotthárd Szombathely Rédics Letenye Mosonmagyaróvár Zalaegerszeg Zalaegerszeg Celldömölk Kapuvár
Ipari park cím, év 1997 1997 1997 1997 1997 1998 1999
Terüle Vállalkoz. Foglalkoz t (ha) száma, db száma, fő
Beruházás millió Ft
156 38 19 145 185 23 13
65 10 3 31 41 0 7
6000 3030 220 1600 8682 0 80
55300 3350 1400 253000 52656 0 121
1999
93
3
823
4908
1999 1999 2000 2000
10 28 29 67
6 8 10 27
248 5000 1329 1345
8 700 3173 1264
Nagykanizsa
2000
131
52
4091
426
Pacsa Zalalövő Lébény Türje Lenti Csorna Győr Körmend Répcelak Sopron
2000 2000 2001 2001 2002 2003 2005 2005 2005 2005
30 28 36 38 56 24 81 65 21 34 1349
12 10 3 8 15 6 13 1 5 7 343
240 388 395 554 120 2500
340 2819 1250 660 2452 855 32000
617 627 37889
6350 423032
Forrás: Ny-D RFT, 2006. Az ipari parkok között természetesen jelentős különbségek vannak, hiszen a közel másfél évtizede működő parkokban, a nagyobb ipari centrumokban a betelepült vállalkozások száma már meghaladja a 30-at (Győrben már 65 felett van számuk), míg a kisebb városok esetében jóval szerényebb, átlagosan egy tucat alatti a cégek száma, és nyílván a foglalkoztatásban játszott szerepük is csekélyebb. A régióban működő vállalatok kiszolgálására bővült a logisztikai, szállítmányozási tevékenységet végző vállalkozások száma. Előbbi jelentőségének növelése további fejlesztéseket igényel. A régióban – mint ahogy az a közlekedési fejezetben is olvasható – összhangban az országos területfejlesztési koncepcióban foglaltakkal három nemzeti szintű jelentőséggel bíró logisztikai központ kialakítása kezdődött meg a 90-es évek közepén. Ez a három logisztikai központ Győr, Sopron, valamint Nagykanizsa térsége. A Nyugat-dunántúli régióban egyértelmű az ipar meghatározó szerepe, az országban csak a Közép-dunántúli régió bír hasonló ipari teljesítménnyel a többi ágazathoz képest. A régión belül az ipar GDP-ből való részesedése 40%, amit Győr-Moson-Sopron megye és Vas megye kismértékben meghalad, de még a kevésbé iparosodott Zalában is 10 százalékponttal magasabb, mint az országos átlag. A szekunder szektor elsősorban a mezőgazdaság súlyának kárára a 90-es évek közepéhez képest 4 százalékponttal bővült. Az agrárszféra részaránya 8,3%-ról 3,8%-ra csökkent, így már majdnem az országos átlag szintjére ért. Ugyanakkor a szolgáltatások szerepe a GDP-ben az elmúlt évtizedben – ellent mondóan az országos
10
tendenciának - nem igazán változott. Középtávon mindenképpen a jelenlegi folyamatokkal ellentétben az ipar részesedésének enyhe, de tartós csökkenése prognosztizálható, a tercier szféra folyamatos bővülés mellett. A térség egyes korábban hagyományosnak számító iparágai – élelmiszer-, könnyűipar, textilipar – leértékelődtek, és folyamatosan veszítettek szerepükből, míg az ugyancsak évszázados hagyománnyal rendelkező gépipar a 90-es évtized elején, a keleti piacok összeomlása után megtorpant, majd elsősorban a multinacionális befektetők (Audi, Opel, Flextronics, General Electric stb.) megjelenésével fokozatosan megújult. A gépiparon belül egyértelműen az autóipar, valamint a villamos gép, műszer, híradástechnikai eszközök gyártása a domináns. Dinamikusan fejlődő iparág a vegyipar ipari gázgyártás ágazata, amely természeti adottságra épül. (Répcelak környékén található Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű természetes széndioxid lelőhelye.) 3. táblázat: A GDP megoszlása ágazatonként 1995 térség Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Magyarország
Mezőgaz daság 8,7 7,6 8,2 8,3 6,7
2003
Ipar
Építőipar
32,0 42,5 33,4 35,3 26,3
5,7 4,0 4,6 5,0 4,6
Szolgál- Mezőgaz tatások daság 53,5 3,6 45,9 3,6 53,8 4,4 51,5 3,8 62,3 3,3
Ipar
Építőipar
41,0 41,5 34,8 39,6 25,5
4,7 4,7 5,1 4,8 4,9
Szolgáltatások 50,7 50,3 55,6 51,9 66,3
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés. Az ipar dinamikus növekedésének egyértelmű alapja az erőteljes exportorientáció, mely ma már nem csak a régióba települt külföldi vállalkozásokat, de részben a hazai cégeket is jellemzi. Sajnos a külföldi beruházások egy része esetén (pl. elektronikai ipar) megfigyelhető, hogy alacsonyabb hozzáadott értékű összeszerelő tevékenységet honosítottak meg, valamint nem voltak képesek hazai beszállító láncok kiépítésével integrálódni a megye gazdaságába. A textilipari tevékenységre jórészt a nemzetközi bérmunka a jellemző, a sajátkollekciós termékek előállítása csekély mértékű. Emiatt a nemzetközi folyamatok változására igen érzékeny ez az ágazat. Jelenleg válsággal küzd, amelynek legfőbb oka a korábbi alacsony bérszínvonal által kínált versenyelőny elvesztése, a kereslet csökkenése és az egyre erőteljesebb távol-keleti dömping. Már a 90-es évek közepén kezdtek körvonalazódni azok a figyelmezető jelek, amelyek e dinamika hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztethetik. Az elsősorban az új cégek (főleg nagyvállalkozások) vonzására, letelepítésére koncentráló kínálati, ipar és szolgáltatás telepítési politika alapjai (pl. olcsó szakképzett munkaerő, termelési költségelőnyök, pénzügyi támogatások, adókedvezmények stb.) a régióban fokozatosan kimerülnek. A meglévő exportorientált ágazatok többsége magas importigényű, ugyanakkor viszonylag alacsony hozzáadott értékű, elsősorban kevésbé kvalifikált munkaerőre építő egyszerűbb összeszerelés, valamint bérmunka. A 2000-es évek elejétől fogva főként a textiliparban és az elektronikai iparban már egyre gyakrabban tapasztalható ezen alacsony hozzáadott értékű tevékenység területén a tőkekivonás, ami egyes kistérségekben komoly foglalkoztatási problémákat is okozhat. A hosszú távú dinamikus fejlődés szempontjából további problémaként értékelhető, hogy nagyon enyhe a vállalkozások közötti együttműködési készség, kevés a közös projektek,
11
fejlesztések száma, és különösen gyenge a gazdasági szféra és a felsőoktatási és kutatási szféra közötti kapcsolatok intenzitása. A K+F kapacitások, mind a felsőoktatási, kutatási, mind a vállalati szférában egyébként is jelentős mértékben elmaradnak a régió gazdaságfejlesztési teljesítményétől. A régió legfontosabb ágazatai mentén 2000-től folyamatosan indultak útjára olyan klaszter kezdeményezések, amelyek célja a vállalati együttműködések, kölcsönhatások elősegítése, a térség gazdaságában meghatározó kulcságazatok és azok kapcsolódó és háttéripara számára speciális szolgáltatások, valamint infrastruktúra nyújtása. Az együttműködések alapját elsősorban a klaszterek elvárásainak megfelelő magasan képzett munkaerő, a technológia és műszaki infrastruktúra képezi, és főként a térségben már működő gazdaság mobilizálását, új vállalkozások indítását kívánja elősegíteni. 2000-ben az autóipar területén szerveződött meg az első (Győr központtal), aztán 2001-ben a fa- és bútoripar (Zalaegerszeg), a termálturizmus (Bük), valamint az elektronikai ipar (Szombathely) területén történt hasonló kezdeményezés. 2005-ben tovább bővült a kör a textilipar, a logisztika, valamint a helyi termékek fejlesztése érdekében, míg 2006 elején megkezdődött egy hasonló szerveződés előkészítése a megújuló illetve alternatív energiaforrások területén. Ezen a területen ugyancsak jelentős potenciállal rendelkezik a régió, illetve a megújuló energia fontos kapcsolódási pontokat találhat mind a faipar mind az autóipar felé (mint alternatív hajtástechnológiák). A térség gazdaságszerkezetében jól kitapintható néhány - széleskörű kapcsolatrendszere által az egész régió gazdasági-társadalmi fejlődésére hosszú távon jelentős hatást gyakorló kulcsszektor, vagy vezérágazat, melyek közül a legfontosabbak: •
a gépipar, elsősorban a járműipar, az elektronikai ipar, és az ezekhez kapcsolódó beszállítói háttéripar bázisán;
•
a turizmus, különösen a termálturizmus és az egészséges életmódra szerveződő széleskörű szolgáltatások szektora;
•
a környezettechnológiák, környezeti erőforrások és azok háttéripara, magába foglalva a faipart és az arra épülő bútoripart is, valamint a megújuló energiaforrásokat.
Ezek közül is a meglévő tőkebefektetéseket, a termelési értéket, illetve az exporttevékenységet figyelembe véve különösen hangsúlyos a járműipar, és az elektronika. Ezek az iparágak azonban még igen sérülékenyek a régióban, aminek oka az alacsony hozzáadott érték. A gazdasági szolgáltatásokkal való ellátottság területén a régió helyzete az országos összehasonlításban alapvetően átlagosnak nevezhető, bár megint csak jelentős különbségek tapasztalhatók. A Nyugat-dunántúli régióból Győr és környéke az egyetlen terület, amely fejlett üzleti szolgáltatásaival kiemelkedik és országos viszonylatban is képes átlag feletti szolgáltatási feltételeket biztosítani. Győr mellett a régió magasan urbanizált területeinek, a nagyobb városoknak és vonzáskörzeteiknek ellátottsága átlagosnak mondható, míg a belső és határ menti perifériák átlag alatti, vagy kifejezetten rossz üzleti feltételeket tudnak csak nyújtani (Lentii, Letenyei, Őriszentpéteri, Körmendi, vagy Csepregi kistérség). 2.3. Gazdasági szervezetek A nyugat-dunántúli régió gazdasági szervezeti struktúrája az 1990-es években az országos folyamatokkal összhangban gyökeresen átformálódott. A különböző vállalkozási formák elterjedésében döntő szerepet játszott a magánosítással együtt járó tulajdonszerzés, a termelési környezet változása, a piaci adottságok és lehetőségek kihasználása. Az alulról induló magánkezdeményezések élénkülése mellett a kedvező földrajzi fekvést kihasználva az ipari
12
termelés struktúráját átalakító multinacionális cégek települtek a térségbe. A folyamat egyik leglátványosabb jele a gazdasági szervezetek számának ugrásszerű emelkedése volt. A természetes fluktuáció ellenére többségük megőrizte működőképességét. A Nyugat-dunántúli régióban 2004 végén a regisztrált vállalkozások száma megközelítette az 117 ezret, ami 12,4%-kal magasabb, mint a 2000-es érték, és 21,6%-kal haladja meg a 8 évvel korábbi számot. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 117 (2000-ben még csak 83 volt), jóval magasabb, mint az országos átlag sőt, Budapesten kívül valamennyi régió hasonló mutatóját meghaladja. A regisztrált vállalkozások 80%-a működő vállalkozás, amely arány ugyancsak magasabb az országos viszonyszámnál. A gazdálkodási forma megválasztása általában szoros kapcsolatban áll az adott vállalkozás tőkeerejével, tevékenységével, lehetőségeivel. A régióban a működő vállalkozások közül az egyéniek aránya 61%, amely nem sokkal haladja meg az országos átlagot (54%). Megfigyelhető, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett kistérségekben jóval élénkebbek a magánkezdeményezések, egyéni vállalkozások, mint a megyei jogú városokban, akár 10-15 százalékpont is lehet a különbség. A megtelepült cégek közül, tehát több mint 32 ezer a társas vállalkozás, melyek száma az elmúlt 10 évben megduplázódott, ez szintén az erős vállalkozói háttérre utal. A működő vállalkozások közül 129 darab 250 fő feletti nagyvállalat, míg az 50250 fő közötti középvállalkozások száma 500, ami azt jelenti, hogy 98%-uk 50 fő alatti mikro, illetve kisvállalkozás. A gazdaság területi koncentrációjára utal, hogy a létrejött vállalkozások közel fele a három megyeszékhelyen (Győr, Szombathely, Zalaegerszeg) illetve a hozzájuk tatozó kistérségekben székel (ráadásul egynegyede Győri vagy annak szűk vonzáskörzetében található), de ha ehhez hozzávesszük még a Soproni, Nagykanizsai, Mosonmagyaróvári és Keszthelyi kistérséget is, már 80%-ra rúg az arányuk. A koncentráció egyértelmű oka, hogy a letelepedést, majd működést az ipari, építőipari vállalkozások esetében elősegítette a kiépített infrastruktúra, a helyi szakképzett munkaerő jelenléte, valamint a potenciális felvevőpiac közelsége, de a szolgáltató szektorban is a piac és a magas urbanizáltsági szint a megyeszékhelyek, illetve közepes méretű városok felé tereli a vállalkozásokat. 4. ábra: A működő vállalkozások megoszlása főbb gazdasági ágak szerint, 2003. december 31. Nyugat-dunántúli régió 6% 21%
Győr-M.-S. megye
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás Ipar
9% 7% 20% 22% 21%
Vas megye
Zala megye
26% 28%
25%
9%
7% 9%
5% 9% 10% 10% 10% 20%
30% 5% 6%
21% 21% 20%
7%
6%
Forrás: KSH 13
10%
Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Többi ág
A vállalkozások számát tekintve a Nyugat-dunántúli régióban megyénként hasonló gazdasági szerkezetnek lehetünk tanúi. A cégeknek kb. 5-7%-a tevékenykedik a mezőgazdaságban, 9%uk az iparban és 10%-uk az építőiparban, míg a tercier szférához kapcsolódik a működő vállalkozások háromnegyede. Ez utóbbi jóval magasabb részesedés, mint akár a bruttó hozzáadott értékhez, akár a foglalkoztatáshoz való hozzájárulása a szektornak. A szolgáltatásokon belül is igen hasonló a vállalatok ágazati megoszlása, akár a kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, vagy a gazdasági szolgáltatásokat és az igazgatási intézményműködtetési tevékenységeket vizsgáljuk. (NYDRFT, 2006)
14
3. NÉPESSÉG, FOGLALKOZTATOTTSÁG, MUNKANÉLKÜLISÉG 3.1. Népesség, demográfiai folyamatok Az elmúlt évtizedekben Nyugat-Dunántúl népességszámát tekintve a hosszú távú trend fogyó lakosság képét mutatja. A legtöbben, mintegy 1 millió 36 ezren, az 1980-as népszámlálás idején éltek ebben a régióban. Bő két évtized múltán, 2001-ben a cenzus már alig 1 millió főt számlált. Az utóbbi néhány év enyhe növekményt mutatott, amely nem a természetes szaporulat eredménye, hanem a bevándorlási többleté. 2004. január 1-jén 1.003.185 fő, az ország lakosságának majd 10 százaléka élt a régióban. A népsűrűséget tekintve a régióban egységnyi területre 89 lakos jut, az országos átlagsűrűségnél tízzel, a megyék átlagánál kettővel kevesebb. A népesség száma megyénként eltérően alakult: 1990 óta csupán Győr-Moson-Sopronban növekedett, a másik két megyében nem. (A régió északi megyéje egyébként azon kevés megyék közé tartozik – Pesttel és Komárom-Esztergommal egy sorban -, ahol az utóbbi néhány év enyhe lélekszám-gyarapodást hozott.) A népességszám alakulására két tényező, a természetes szaporulat és a vándorlási egyenleg van befolyással. A nyolcvanas években kezdődött, majd a kilencvenes években felgyorsult természetes fogyás országos tendencia. Ennek üteme az új évezredben stagnál, Nyugat-Dunántúlon 4,5 ezrelék. A természetes fogyásból adódó népességcsökkenés ütemét az utóbbi években jelentkező pozitív belföldi vándorlási egyenleg mérsékelte. A régió lakosságszáma az ország lakosságának 9,7%-át adja. A közel 1 millió fő 43%-a GyőrMoson-Sopron megyében, 27%-a Vas megyében, 30%-a pedig Zala megyében él. A régió területén 646 település található, amelyből öt megyei jogú város. Településszerkezet szempontjából a régió igen változatosnak mondható. Az aprófalvak és törpefalvak leginkább a régió középső és déli területein helyezkednek el, a nagyobb népességű települések északon fekszenek. A Magyarországon található 500 fő alatti települések közel egyharmada a nyugatdunántúli régió térségéhez tartozik. A városi népesség aránya 55,3% a régióban. A népesség 27%-a él valamelyik megyeszékhelyen. A régió népességének egészségügyi állapota jónak mondható, az országosnál jóval kedvezőbb. Ez betudható annak, hogy a születéskor várható élettartam hosszabb, a csecsemőhalandóság alacsony. Ugyanakkor a népességszám erőteljesen csökken, ami a negatív természetes szaporodással, az élve születések számának fokozott visszaesésével és a mortalitás megemelkedésével magyarázható. Ez a természetes fogyás egyre növekvő tendenciát mutat. A kilencvenes évek óta megfigyelhető egy nagymértékű vándorlási többlet, ami egyrészt a régióba irányuló, másrészt a régión belüli, kifejezetten Győr-Moson-Sopron megyébe történő migrációt jelent. Ennek egyik oka a régión belül meglévő igen nagy gazdasági különbségek. (A már említett Győr-Moson-Sopron megye a legfejlettebb, Zala megye pedig a legfejletlenebb gazdasági szempontból.) Továbbá igen vonzó a térség a gazdasági fejlettség és fejlődés mutatói szempontjából. A régióba és régión belüli vándorlás, valamint az urbanizációs mozgások erősödése pozitívan hathat a régió és az aprófalvak gazdasági-társadalmi elöregedésével szemben. A régió tradicionális jellemzője az osztrák-magyar határ menti együttműködés, melyet 1998ban az úgynevezett Ingázó Egyezményben konkretizáltak. Ennek következtében lehetőség
15
nyílt a magyar munkavállalók külföldi, határ menti munkavállalására, ami nagyban növeli a régióba történő vándorlási kedvet. Nyugat-Dunántúl vonzza a hazán belül lakhelyet változtatók jelentős arányát. Pest megye – ahol jórészt a Budapestről kitelepülők eredményezik a vándorlási növekményt – és néhány, fejlett gazdasággal rendelkező megye (Fejér, Komárom-Esztergom) mellett csupán NyugatDunántúl megyéi mutatnak vándorlási többletet az országban. A betelepülésből adódó aktívum a régió városainak, illetve városkörnyékeinek lélekszámát gyarapította: elsősorban Győrét, de Keszthely, Hévíz, Sárvár és Zalaegerszeg is belföldi vándorlási célpontnak nevezhető. Összességében kimutatható népességfogyást a 2001. és 2004. közti időszakban a régióban Letenye (-3%), Lenti (-3,5%), Nagykanizsa (-2,2%), Zalaszentgrót (-1,7%), Csorna (-1,1%), Kapuvár (-1,7%), Pannonhalma (-1,7%), Celldömölk (-2,8%), Őriszentpéter (-3,6%), Vasvár (-3,6%), Sárvár (-1,6%), Szentgotthárd (-1,5%) és Körmend (-1,2%) kistérsége szenvedett el. Nyugat-Dunántúl népességében a nemek aránya nem azonos, 2003. január 1-jén ezer férfira 1077 nő jutott. Ez lényegében megegyezik a vidéki átlaggal, de alacsonyabb az országosnál. A hazai trendhez hasonlóan, a régióban is emelkedő a feminitási arány, vagyis évről évre nő a különbség a nők és a férfiak száma között. Zalában a legnagyobb a fajlagos nőtöbblet (1097 nő/ezer férfi), míg a régió északi megyéjében a legkisebb (1064 nő/ezer férfi). A nőtöbblet elsősorban az idősebb korosztályban erős, s a magas zalai érték éppen az ott élő időskorúak magas hányadából ered. A régió népességének kor szerinti megoszlását a gyermekkorúak /0-14 éves korig/ alacsony (15%), és az időskorúak /65 év felettiek/ viszonylag magas (15,5%) aránya jellemzi. Az öregedési index, mely az időskorú népességet viszonyítja a gyermeknépességhez, NyugatDunántúlon az országos átlagot meghaladja. Sőt, a fővárost figyelmen kívül hagyva, Zala megye öregedési indexe kiugróan magas (112,4). Ez egész praktikusan azt jelenti, hogy egy gyermekkorúra 1,12 fő időskorú jut, vagyis vészesen öregedő a megye társadalma. A 65 évnél korosabb népesség magas arányával találkozunk az őriszentpéteri, lenti, letenyei és vasvári kistérségekben. (A viszonylag megbízható népmozgalmi előrejelzések a népesség további öregedését – egyben a születéskor várható élettartam növekedését - vetítik előre, melynek társadalmi kezelése nem halogatható!) A népesség korstruktúrájából, illetve a népmozgalmi folyamatokból is levezethetően a munkaképes korúak aránya évtizedek óta jelenleg a legmagasabb (64%). A munkaerő-piacon többnyire aszerint értékelik a munkavállalókat, hogy milyen szakismeretekkel, iskolai végzetséggel és idegen nyelvtudással bírnak. Nyugat-Dunántúl lakosságának képzettsége az ország többi régiójával összehasonlítva komoly versenyelőnyt biztosíthat, hiszen – a főváros miatt domináns Közép-Magyarországot figyelmen kívül hagyva - itt a legmagasabb a 18 éven felüli érettségivel rendelkezők, és a 25 év feletti diplomások aránya is. Az életesélyek a régióban jobbak az országos átlagnál, sőt itt a legkedvezőbbek Magyarországon. Ezt az életminőséget is magában hordozó fogalmat a születéskor várható élettartammal szokás számszerűsíteni. Ny-Dunántúlon a 2003-ban született férfiak átlagosan 68,8 évet élhetnek, a nők pedig 77,4 évet. (NYDRFT, 2006)
16
3.2. Foglalkoztatás A Nyugat-dunántúli régió az egy főre jutó GDP, valamint a fejlődés dinamikája alapján a hazai régiók között Közép-Magyarország után közvetlenül a második helyet foglalja el, mely elsősorban a földrajzi fekvéséből származó előnyeinek köszönhető. A szomszédos országokkal kialakított gazdasági-társadalmi kapcsolatai nagymértékben hozzájárulnak fejlődéséhez, központi városa – Győr – pedig a Bécs-Budapest-Pozsony háromszögben helyezkedik el. A kifejezetten kedvező külföldi közlekedési kapcsolatok, az ipari hagyományok, ipari kultúra, a nyugatias gondolkodásmód mind a régió sikerét megalapozó, a külföldi tőke beáramlását elősegítő tényezők közé sorolható. A gazdasági, termelési hagyományai a szakképzettségben, a foglalkoztatási szerkezet alakításában játszanak kiemelt szerepet. A régió ezen kívül a gazdasági szféra igényeihez részben igazodó felsőoktatási intézményekkel rendelkezik. Az emberi tőkére irányuló összehasonlítás alapján a régió, jellemzően a közép-európai térség sajátosságait tükrözi. Magyarországi viszonylatban kiemelkedő foglalkoztatottsági mutatói alacsony munkanélküliséggel párosulnak. A fiatal munkanélküliek nagyobb eséllyel juthatnak munkához, mint hazánk egészében és az unióban. A régió gazdasági szerkezetet kitűnően mutatja az ipari szektor meghatározó jelenléte és az ipari foglalkoztatottak magas aranya. A gazdaság húzóereje, fejlődésének bázisa tehát az ipar. A szolgáltatási szektorban dolgozok aranya viszont kedvezőtlen, mind országos, mind európai uniós viszonylatban. (Egyetem a régióért, 2007)
4. táblázat: Foglalkoztatási adatok, 2008. III. negyedév Nyugat-Dunántúli
Magyarország
Régió 15-64 éves korú népesség (fő)
679 397
6 791 922
Foglalkoztatottak száma (fő)
425 893
3 891 179
Inaktívak száma
228 891
2 574 171
Foglalkoztatási ráta
62,69
57,29
Inaktívak aránya
33,69
37,90
Forrás: az ÁFSZ adatai alapján saját szerkesztés A társadalmi-gazdasági fordulat az 1990-es évek elején a Nyugat-Dunántúlon viszonylag kisebb mértékű átmeneti gazdasági visszaeséssel járt. A külpiaci irányváltás zökkenői következtében a versenyszféra, főként a termelőágak munkáltatói elbocsátásokra kényszerültek, hogy aztán a szerkezetváltással meginduljon az új munkahelyek létrehozása. A régióban a külföldi, főképpen a német és az osztrák működő tőke jelentős számú új munkahelyet teremtett, ezáltal mérsékelte a foglalkoztatási helyzet romlását. A foglalkoztatottság csekélyebb mértékű visszaeséséhez hozzájárult az is, hogy a régióban megfelelő kondíciók adódtak vállalkozások alapítására. A kedvező természeti, gazdaságföldrajzi adottság ugyanis jó lehetőséget biztosított az idegenforgalmi és gazdasági szolgáltatások megerősödésére.
17
Míg a 90-es években az aktivitási ráta emelkedésével folyamatosan bővült a foglalkoztatottak száma és csökkent a munkanélküliség, addig az elmúlt években a munkavállalói létszám növekedése megállt, enyhe csökkenést mutat. A Nyugat-dunántúli régióban az utóbbi évek negatív folyamatai ellenére is azonban jóval kedvezőbb a foglalkoztatási helyzet, mint az ország legtöbb régiójában, csak Budapesten jobb még valamivel. Az aktivitási ráta 3,5 százalékponttal haladja meg az országos átlagot, 2004-ben 57,2% volt, ami azonban 3 százalékponttal alacsonyabb, mint a 1996-os érték. Az egyes megyék között e tekintetben is különbségek tapasztalhatók. A legmagasabb az aktivitás Vas megyében, ahol 2004-ben, az utóbbi évek enyhe csökkenése ellenére is még közel 60%-os, míg Zalában 58% körüli a gazdasági aktivitás már majd 10 éve. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében a 90-es évek közepén még szintén 60%-os arány folyamatos csökkenés mellett 2004-re már csak 55%-ot mutatott, ami a régión belül a legalacsonyabb érték. 5. táblázat: A munkaerőpiac néhány jellemző adata Nyugat-Dunántúl 1996 Mezőgazdaság Ipar Ebből: Feldolgozóipar Építőipar Szolgáltatási szektor
8,6 39,8 36,3 4,3 47,3
2000
2004
5,7 42,3 40,2 4,5 47,5
4,0 39,4 37,3 4,4 52,2
GYMS 2004
Vas 2004
4,3 38,4 36,1 4,3 53,0
4,1 43,2 41,7 3,8 48,9
Zala 2004 3,6 37,3 34,8 5,1 54,0
Magyar ország 2004 3,7 28,2 25,8 4,7 63,4
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés. A foglalkoztatottak száma a 90-es évek közepétől folyamatosan csökken, bár a csökkenés mértéke elenyésző, másfél százalékos, az akkori 431 ezer főről 2000-re 427 ezerre, 2004-re pedig 424,6 ezer főre apadt. Jóval nagyobb ugyanakkor az aktív munkaerő számának csökkenése, amely elérte a 3,5%-ot. A munkanélküliek száma ezzel szemben egészen 2002-ig dinamikusan csökkent. Míg a rendszerváltást követően néhány évben megközelítette még az 50 ezer főt, addig 1998-ra már csak 26 ezer, 2002-re pedig már csak 18 ezer munkanélküli volt a három megyében. 2002-től a kedvezőtlen munkaerő-piaci folyamatok eredményeképpen újra 20 ezer fölé emelkedett az állástalanok száma, mely elsősorban Vas és Zala megyében érzékelhető. Ez a munkanélküliségi rátában a 90-es évekbeli kezdeti 9% körüli érték gyors 4%-osra való mérséklődését jelentette, amely az elmúlt években 4,6%-ra emelkedett, de ez még így is az országban Közép-Magyarországot követően a legjobbnak mondható, jóval az országos átlag alatti. A negatív irányú folyamatok hátterében elsősorban a régióba települt multinacionális vállalkozások létszámleépítései húzódtak meg. Az iparban elsősorban az élelmiszeriparban és a textiliparban szűntek meg munkahelyek. A munkanélküliek között kisebb arányú a fizikai foglalkozásúak, a férfiak, a szakképzetlenek és a pályakezdők aránya, mint országosan.
18
5. ábra: Kistérségek munkaerőpiaci helyzete, 2003
Forrás: OTK, 2005. A régión belül még a folyamatosan emelkedő szlovákiai munkaerő ellenére is Győr-MosonSopron megyében a legkedvezőbb a helyzet, a munkanélküliségi ráta nem éri el a 4%-ot sem. A gyárbezárások, és az elbocsátások inkább Vas és Zala megyét érintették. Az elmúlt években a munkaerő-piaci folyamatok tehát kedvezőtlen irányt vettek. Kistérségi szinten Győr-MosonSopron megyében a helyzet egyértelműen jó. Vas és Zala megyében a kistérségek többségében átlagos, míg a két megyeszékhely vonzáskörzetében, valamint a Csepregi, Celldömölki és Zalaszentgróti kistérségben inkább kedvező a helyzet. A régióban egyedül a Letenyei kistérségben nevezhető a munkanélküliség helyzete rossznak. Az 1990-es évek első felében gyökeresen átalakult foglalkoztatási szerkezetre ható folyamatok mérsékeltebb ütemben ma is érvényesülnek. A földhasználat koncentrációja és a termesztéstechnológia fejlődése eredményeként a földbirtok aprózódása, a nagyüzemek szétdarabolódása, a piaci válságok miatt a mezőgazdaság részesedése a foglalkoztatásból jelentős mértékben csökkent. 1996-ban már csak 8,6%-ot tett ki, míg ma csupán 4% körüli, ami alig magasabb az országos átlagnál. Győr-Moson-Sopron megyében a mezőgazdaság szerepe a foglalkoztatásban, még az erőteljes ipar mellett is relatív magasabb, míg a kedvezőtlenebb természeti adottságokkal rendelkező Zala megyében alacsonyabb a régiós átlagnál. Egyértelműen látszik, hogy a régióban a kevésbé urbanizált, inkább periférikusabb kistérségekben sokszor a 6-7%-ot is meghaladja még az agrárszektor foglalkoztatásban betöltött szerepe, míg a megyei jogú városokban és térségükben jóval a regionális átlag alatti. A legalacsonyabb a Győri, míg a legmagasabb a Csornai kistérségben. Az ipari foglalkoztatottak részaránya tartósan 40% körüli a régióban, amivel KözépDunántúllal együtt az ország legiparosodottabb térségének számít, az ipar szerepe 10 százalékponttal haladja meg az országos átlagot. További 4,5% körüli az építőipar szerepe. A
19
rendszerváltást követően az ipar foglalkoztatásban betöltött szerepe nem esett vissza az országos tendenciával, hiszen a térség iparszerkezetében a válság által leginkább érintett gazdasági ágak – bányászat, korábbi nehézipar – nem képviseltek számottevő arányt. Ezen kívül a nemzetközi érdekeltségű, illetve a hazai tőkével is működő feldolgozóipari vállalatok beruházásai új munkalehetőségeket teremtettek. A 90-es évekbeli enyhe emelkedést követően ma már az ipari foglalkoztatás súlyának mérséklődése tapasztalható a régióban. 2004-re négy év alatt 10 ezer fővel csökkent az ipari alkalmazottak száma, ami még így is 119 ezer fő volt. Az ipari foglalkozatás mértéke a régióban viszonylag egyenletes, bár Vas megyében néhány százalékponttal meghaladja a régiós átlagot. A diverzifikáltabb funkcióinak és a szolgáltatási, üzleti szféra koncentrációjának köszönhetően a régió gazdasági központjában, Győrben és környékén, valamint a határ közelsége miatt jóval speciálisabb helyzetben lévő Soproni kistérségben alacsonyabb az iparban foglalkoztattak száma, mint a régiós átlag, annak ellenére, hogy számszerűen még mindig e térségek számítanak az egyik legnagyobb ipari foglalkoztatónak. Emellett a Keszthely-Hévízi kistérségben az idegenforgalom dominanciája miatt az ipari foglalkoztatás messze elmarad a megyei értékektől. Az iparban foglalkoztatottak aránya a legmagasabb Vas megyében a Sárvári, a Celldömölki és a Körmendi kistérségben. A régió összes többi kistérségében 35-42% között volt 2002-ben ez az érték. A tercier szféra foglalkoztatásban betöltött szerepe 2004-ben már meghaladta az 52%-ot. Annak ellenére, hogy ezen értékek országos összehasonlításban még mindig 10 százalékponttal elmaradnak az átlagtól, mindenképpen a szolgáltatási szektor fejlettségére utalnak, hiszen az ipari koncentráció mértéke igen jelentős, ami mellett képes volt a tercier szféra bővülni. A tercier szférán belül a legnagyobb foglalkoztató a költségvetési szférához tartozó közigazgatás, oktatás és egészségügy, összesen körülbelül 67 ezer fővel, de igen fontos a kereskedelem és a szállítás, raktározás szerepe is 28 és 26 ezer fővel. Ugyanakkor a pénzügyi terület, valamint a speciális üzleti szolgáltatások jelentősége, mint azt korábban is láthattuk még továbbra is súlytalan a foglalkoztatásban. A jövőben minden valószínűség szerint a tercier szféra további erősödésére kell számítani, különösen a költségvetési szférán kívüli területeken, mint az idegenforgalom (szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás), kereskedelem és gazdasági, üzleti szolgáltatások. Míg ezen szektorok bővülő munkaerőfelvevő képessége a gazdasági-társadalmi fejlődéssel együtt járó tendencia, addig a mezőgazdaság, de inkább az ipar súlya várhatóan tovább fog csökkenni. (NYDRFT, 2006) 3.3. A foglakoztatás árnyoldala, a munkanélküliség A munkanélküliségi mutatókban a megyék, illetve a kistérségek szintjén a régión belül rendkívül nagy különbségek és ingadozások tapasztalhatók. Ugyanakkor a munkanélküliség száma országosan ebben a régióban a második legalacsonyabb. A felsőoktatási intézményekben tanulók aránya – a leginkább érintett korosztályon belül – épp, hogy eléri az országos szintet, a régióban 18,7%. A hallgatói létszám eloszlása az intézményegységek között egyenetlen. Győr-Moson-Sopron megyében a tanulók 60%-át képezik, míg Vas megyében 26%-át, Zala megyében pedig mindössze 14%-át. A régióba települt multinacionális cégek mutatkoznak a helyben képzett munkaerő felvevőpiacának. A munkaerőpiac viszonylag kiegyensúlyozott, viszont kimutatható feszültség van kereslet és kínálat között. A képzettek számára felkínált álláshely kevés, sokkal inkább az alacsony képzettségűek jutnak munkához. Ezt támasztja alá a betanított munkások magas részaránya is a foglalkoztatáson belül, továbbá a jellemző negatív irányú eltérés a betöltött munkakör és a végzettség között.
20
A képzés és a gazdaság szereplői között ugyan van párbeszéd, de ez az együttműködés szempontjából nem nevezhető hatékonynak. Nincs a régióban széles körű felsőoktatási képzést adó universitas. A K+F kapacitás minden területen alacsony a régióban. A szakképzés tekintetében nem valósul meg a megfelelően összehangolt munka a képző intézmények körében, és ez nemcsak regionális, hanem megyei szinten is kiütközik. Ha a régió nem fordít többet K+F kapacitásra, ha nem képes idecsalogatni és megtartani a minőségi, tudásalapú tevékenységet, akkor a munkaerőpiac fokozódó egyenlőtlenségei kihatnak majd a régió gazdasági teljesítményére és következésképpen a munkaerőpiac alakulására is. 3.3.1. Álláskeresők számának alakulása A nemzetgazdaságok működése – a hatékonyság, termelékenység fokozására való törekvés, az ezt kikényszerítő verseny hatására – óhatatlanul terhelt foglalkoztatási problémákkal. Ezek közül a társadalom a munkanélküli lét terjedésére a legérzékenyebb. Jelenleg a munkanélküliség számszerűsítésére két elfogadott megközelítés létezik. Az egyik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlása szerint a gazdaságilag aktív népesség arányában határozza meg a legalább heti egy óra, jövedelmet eredményező munkavégzéssel sem rendelkezők arányát; a másik pedig a hazai munkaügyi szervezethez álláskeresőként bejelentkezettek számát veszi alapul. Közös hiányosságuk, hogy nem számolnak azzal a passzív réteggel, akik kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, eleve meg sem kísérlik az álláskeresést. Ebben a fejezetben – a területi összevethetőség érdekében – általában az ILO ajánlása alapján számított rátát használjuk. A munkanélküliség volumene viszonylag alacsony azokban a régiókban, ahol a foglalkoztatottság szintje az átlagot meghaladja. Ezen általános összefüggés alapján NyugatDunántúl foglalkoztatási helyzete az elmúlt évtizedben hazai viszonylatban kedvező képet mutatott: csak Közép-Magyarország rendelkezett jobb foglalkoztatottsági-munkanélküliségi mutatókkal. Ennek oka – túl a Nyugat-Dunántúlt alkotó három megye gazdasági potenciálján – elsősorban a kedvező földrajzi fekvés, a képzett munkaerő és a jó innováció-fogadási feltételek. Az ezredfordulóra a foglalkoztatottak száma stabilizálódott, a munkanélküliség kezelhető szinten maradt. A Nyugat-dunántúli régióban 2008-ban havonta átlagosan 29 215 álláskeresőt tartottunk nyilván, közel ugyanannyit, mint 2007-ben illetve 2006-ban. A megyék szerinti változást az alábbi táblázat mutatja. 6. táblázat: Regisztrált álláskeresők havi átlagos száma Vas
Zala
2006.
Győr-MosonSopron 9 131
7 492
12 667
Nyugatdunántúli régió 29 290
2007.
8 251
7 761
13 362
29 374
2008. Index 2008/2007.év
8 296
7 488
13 431
29 215
100,5%
96,5%
100,5%
99,5%
Év
Forrás: ÁFSZ, 2009.
21
Éven belül februártól októberig a létszámok minden hónapban alacsonyabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az év utolsó két hónapjában azonban jelentős (novemberben 5%-os, decemberben 10,4%-os) növekedés következett be az előző évhez képest. 6. ábra: Regisztrált álláskeresők száma a Nyugat-Dunántúlon 45000 40000 35000
fő
30000
2007.
25000
2008.
2008.évi átlag: 29215 fő
20000
2009.
15000 10000 5000 dec
nov
okt
szept
aug
júl
jún
máj
ápr
márc
febr
jan
0
Forrás: ÁFSZ, 2009. A növekedés üteme 2009 első három hónapjában tovább fokozódott, aminek következtében március végén az álláskeresők száma a Nyugat-dunántúli régióban megközelítette a 45.000 főt, amely az előző hónaphoz képest 4,3 %-os, az előző év azonos időszakához viszonyítva pedig 44,8 %-os emelkedést jelentett. Mindhárom megyében jelentősen növekedett a munkanélküliség, a mértéket tekintve azonban eltérően. Kiemelkedik Győr-Moson-Sopron megye, ahol a gazdasági recesszió hatására már hónapok óta az országos átlagot is meghaladó a munkanélküliek számának a bővülése. Még jelentősebbek a megyék közötti különbségek, ha az álláskeresők számát az előző év azonos időszakához viszonyítjuk. 7. táblázat: A regisztrált álláskeresők számának változása
Megye
2009.január havi
2009.február havi
2009.március havi
az előző
az előző
az előző
év januári havi százalékában
év februári havi százalékában
év márciusi havi százalékában
Győr-M.-Sopron
125,1
120,1
147,0
115,0
166,2
102,3
Vas
113,7
118,6
129,9
111,1
149,4
106,1
Zala Nyugatdunántúli régió
110,5
111,7
117,8
107,2
129,0
104,8
115,7
116,0
129,5
110,7
144,8
104,3
Forrás: ÁFSZ, 2009.
22
A jelenlegi recesszió tehát azoknak a megyéknek a munkaerőpiacán okoz nagyobb negatív változásokat, amelyekben magas az exportorientált feldolgozóiparban dolgozók száma és aránya, régiónkban Győr-Moson-Sopron és Vas megyében. 3.3.2. Az álláskeresők összetételének elemzése A régión belül nem csak területi eloszlásban fordulnak elő jelentős különbségek, hanem az álláskeresők összetételében is. Tartós munkanélküliek Egy éve, vagy annál régebben megszakítás nélkül regisztrált álláskeresők száma és aránya évről évre emelkedett. 2008-ban a regisztrált munkanélkülieknek havonta átlagosan 21,9 %-a, összesen 6.384 fő volt tartósan állás nélkül. Ez az arány megyénként jelentősen eltérő. Elsősorban a magasabb munkanélküliségi rátájú Zala megyében (28,9 %) haladja meg a régiós átlagot nagyobb mértékben, Vas megyében a régiós átlag szintjén alakult a mutató, míg Győr-Moson-Sopron megyében minden tizedik álláskereső legalább 1 éve munkanélküli. 2009 első hónapjaiban az intenzív beáramlás következtében mérséklődött a tartós munkanélküliek aránya előbb 16,6 %-ra, majd 15,6 %-ra, végül márciusban 15,4 %-ra. Nemek szerinti megoszlás A regisztrált munkanélküliek között a férfiak túlsúlya érvényesült az elmúlt években. A szezonális foglalkoztatás negatív hatásai is elsősorban a férfiakat érintik. Az építőipar év végi átmeneti létszámleépítése, a közhasznú foglalkoztatás téli szüneteltetése döntően őket sújtja. 2009. első két hónapjának adatai alapján a gazdasági válság által indukált elbocsátások is a férfiak által betöltött munkaköröket érintik erőteljesebben. Míg az elmúlt években havonta átlagosan 14.500-15.000 férfi szerepelt a nyilvántartási rendszerben, márciusban számuk már megközelítette a 25.000 főt, amely 55,6 %-os részarányt eredményezett. 8. táblázat: A nyilvántartott álláskeresők összetételének alakulása Győr-MosonSopron
Vas
Zala
Régió
2007. 2008. Változás* 2007. 2008. Változás* 2007. 2008. Változás* 2007. 2008. Változás* okt. okt. (%) okt. okt. (%) okt. okt. (%) okt. okt. (%)
Nemek szerint 1319 6 1324
100,4
27521 26440
96,1
1314 6 1437
Férfi
3191
3286
103
3505
3490
99,6
6450
6420
99,5
Nő
4206
3995
95
3948
3307
83,8
6221
5942
95,5
Összesen
7397
7281
98,4
7453
6797
91,2
12671 12362
97,6
Fizikai
5421
5241
96,7
6066
5526
91,1
1049
1018
97,1
2198
2095
95,3
Szellemi
1976
2040
103,2
1387
1271
91,6
2177
2176
99,9
5540
5487
99
7397
7281
98,4
7453
6797
91,2
12671 12362
97,6
92,1
Állománycsoport szerint
Összesen
*A 2008. október havi a 2007. október havi százalékában
Forrás: ÁFSZ, 2008.
23
27521 26440
96,1
Iskolai végzettség szerinti megoszlás Az elmúlt 2 évben 1-3 %-kal növekedett a legfeljebb 8 általánost végzett álláskeresők száma, részarányuk pedig 35-36 % körül mozgott. A szakmunkások száma 1,5-2 %-kal fogyott, arányuk 33-35 % között ingadozott. Középiskolai végzettsége minden ötödik álláskeresőnek volt, míg diplomája 6 %-nak. A kedvezőtlen munkaerő-piaci folyamatok legerőteljesebben a szakmunkásokat érintették. Számuk az év harmadik hónapjában meghaladta a 16.000 főt, amely 56,2 %-kal volt több mint egy évvel korábban. Szakközépiskolai, technikusi végzettséggel közel 7.300-an rendelkeznek, amely 48,1 %-kal magasabb, mint az előző év azonos hónapjában. A legfeljebb 8 általánossal rendelkezők száma 37,5 %-nőtt és megközelítette a 16.000 főt. A válság legkevésbé a diplomások körében éreztette a hatását: számuk 24,3 %-kal bővült, így 2.170-an szerepelnek a nyilvántartási rendszerben. Korcsoport szerinti megoszlás Az elmúlt években 4.800-5.000 fő között alakult a 25 éves és fiatalabb korosztály létszáma, amely 16-17 %-os részarányt eredményezett az álláskeresőkön belül. 2009 első három hónapjának adata alapján ezt a korcsoportot a gazdasági válság az átlagosnál erőteljesebben érinti, hiszen számuk márciusban megközelítette a 8.000 főt, amely 59,5 %-kal volt több az egy évvel korábbinál. A 25 évnél idősebb és 50 éves vagy annál fiatalabb álláskeresők körében 46,3 %-os emelkedés történt ugyanebben az időszakban, míg az 50 évnél idősebb korosztály tekintetében 30,9 %-os bővülést mutatnak az adatok. A Nyugat-dunántúli régiót a Közép-magyarországi után a második legkedvezőbb munkaerőpiaci helyzetű régióként tartják nyilván. A régión belül azonban vannak olyan térségek, amelyek az országos átlagnál rosszabb helyzetben vannak és a körzet munkanélküliségi rátája csaknem kétszerese az adott megye átlagának, s nyilván egyes településeken ennél még rosszabb értékek is előfordulnak. A régiós sajátosságok közé tartozik az észak-déli lejtés, a munkahelyhiányos kistelepülések (aprófalvas településszerkezet), amelyek foglalkozatási problémáját tovább fokozza, hogy a rossz közlekedési lehetőségek miatt ezekből a falvakból a foglalkoztatási körzetközpontok is nehezen közelíthetőek meg. (NYD RMK, 2009.) 3.3.3. A keresleti oldal elemzése A társadalmi-gazdasági rendszerváltást követően a külföldi tőkebefektetések tekintetében előnyt jelentett a nyugati határ közelsége, aminek eredményeként napjainkban a külföldi érdekeltségű vállalkozások tizede működik a régióban. A külföldi befektetők elsősorban az ipar területén ruháztak be. A befektetések eloszlása azonban nem történt egyenletesen, elsősorban az erősebb ipari háttérrel rendelkező északi és középső területeket részesítették előnyben. Részben a külföldi tőke domináns jelenlétének köszönhetően a gazdasági fejlettségi mutató (az egy főre jutó GDP) alapján a második legfejlettebb területté vált a Nyugat-dunántúli régió. A bruttó hozzáadott érték döntő részét az országos arányoktól eltérően az ipar adja, melynek részesedése 2006-ban 40,1 % volt. A foglalkoztatásban való magas részesedés is az ipar jelentőségét igazolja. A feldolgozóiparon belül a legnagyobb foglalkoztató a gépipar, amely a különösen magas exportorientáltsága miatt érzékenyen reagál a világgazdaságban zajló folyamatokra.
24
7. ábra: A feldolgozóiparbagn alkalmazásban állók megoszlása, 2007 , 33 038 fő
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
egyéb fémalapanyag, fémfeldolg.term.gyárt . fa- papírtermékek gyárt., nyomdai tev.
8 472 8 142 12 354 11 001
vegyipar
45 976
élelmiszer, ital, dohányterm textília, ruházati és bőrtermék
Ny-Dunántúl
gépipar
Forrás: ÁFSZ, 2009. A régió munkáltatói körében az év elején zajlott felmérés alapján a munkaerő iránti kereslet mérséklődése várható, ugyanis a megkérdezett cégek 2009. I. negyedévében a foglalkoztatottak számában régiós szinten 1 % körüli visszaesést prognosztizáltak. Az elmúlt 2 évben a januári megkérdezésekkor 2 %-os emelkedést terveztek az I. negyedévre a felmérésbe bevont vállalkozások. A mostani szűkülés azért is figyelemre méltó, mert a szezonális hatások miatt az I. negyedévekre eddig egyértelműen a foglalkoztatás bővülése volt jellemző. A munkáltatók egy évre szóló előrejelzése szerint 2,0 ezer fővel, 2 %-kal csökkenhet a munkavállalók létszáma. A korábbi megkérdezésekkor kivétel nélkül mindig növelést jeleztek egy évre előrevetítve. A pénzügyi és gazdasági válság foglalkoztatást érintő negatív hatásai tehát egyértelműen érződnek már a megkérdezett cégeknél. Régión belül – az eddigi felmérésekkel ellentétben – valamennyi megyében visszaesik várhatóan a létszám az I. negyedévben, illetve a 2009 végéig terjedő időszakban is. Az I. negyedév végéig szóló előrejelzés alapján Győr-Moson-Sopron és Vas megyében mérsékelten, míg Zalában az átlagot meghaladóan csökkenhet a foglalkoztatottak száma 2009 első három hónapjában. Az egy évre szóló előrejelzések alapján 2009 végéig a létszámfogyás Vasban és Zalában 2-3 % körüli lesz, ugyanakkor Győr-Moson-Sopronban gyakorlatilag szinten marad a foglalkoztatottak száma. 2008 év egészében a munkáltatók által bejelentett létszámleépítési szándékok száma (34db) és létszámtartalma (2270 fő) elmaradt a 2007. évitől. Mindez annak is volt köszönhető, hogy a recesszió által érintett cégek többsége igyekezett a rendelkezésükre álló eszközökkel kezelni a kialakult helyzetet: • A munkaerőt átcsoportosították a termelésnek arra a területére, ahol nem csökkent a megrendelés. • Csökkentették a heti munkaidőt. • Karbantartási munkálatokat végeztek • A határozott munkaidejű szerződéseket nem hosszabbították meg • Nem hosszabbították meg a szerződéseket a munkaerő-kölcsönző cégekkel.
25
Az év utolsó hónapjaiban azonban több munkáltató is kimerítette a válság kezelésére rendelkezésére álló eszközrendszerét és jelezte az elbocsátási szándékát. Márciusban GyőrMoson-Sopron megyében nem jelentettek be a munkáltatók leépítési szándékot, Vas megyében 3 cég 457 főre, Zala megyében pedig 6 cég 736 főre vonatkozóan jelzett elbocsátási szándékot. A munkáltatóknak a munkaerővel szembeni elvárásai nagyon különbözőek. Szellemi munkára jelentkezők esetében szinte alapkövetelmény a számítástechnikai ismeret, amellyel sok esetben társul idegennyelv(ek) tudásának az elvárása. Fizikai dolgozók esetében, amennyiben a felvétel szakmunkára irányul, megfelelő szakképzettség, szakmai tapasztalat, betanított munkások esetében néhány alapkészség valamint a munkáltatók által összeállított tesztek megfelelő szintű kitöltése szükséges a felvételhez, amit a munkaerő betanítása követ. 2008-ban a munkaügyi központ tudomására 4 munkahelyteremtés jutott, ahol az induló létszám elérte a 139 főt (2 db Vas megyében 84 fővel, 2 db Zala megyéből 55 fővel). 10 fő feletti létszámfelvételi szándékot 238 cég jelzett, ez több mint 6000 főt érint (43%-ban a feldolgozóipar területére). Ennek a munkaerő-állomány bővítésnek 37 %-át Győr-MosonSopron, 1/3 részét Zala, 29%-át pedig Vas megyei munkáltatók jelentették be. 2009 első két hónapjában új munkahelyteremtést nem jeleztek a régióból. A munkaerő iránti kereslet csökkenését jól mutatja az a tény is, hogy míg az elmúlt év azonos hónapjaiban a Nyugat-dunántúli régióban 52 cég jelezte 1031 főt érintő létszámfelvételi szándékát, addig az idei év első két hónapjában a munkaerő felvételi szándék az előző évinek mindössze a 19,9%ára (205 fő) redukálódott. (NYD RMK, 2009.)
26
FELHASZNÁLT IRODALOM: A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács: Nyugat-dunántúli Régió - Regionális helyzetelemzés, 2006. Lados Mihály – Rechnitzer János Szerk.: Egyetem a régióért, Magyar Tudományos Akadémia, Regionális Kutatások Központja, Pécs–Győr, 2007. Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ: Munkaerőpiaci helyzetkép, Szombathely, 2009. Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ: Negyedéves munkaerő-gazdálkodási felmérés 2009. I. negyedév, Szombathely, 2009. Országos Területfejlesztési Koncepció, 2005. Rechnitzer János szerk.: Nyugat-Dunántúl - A Kárpát-medence régiói 5. Dialóg Campus, 2007
27
