A Nyitott Koordinációs Módszer, mint az EU oktatáspolitikai eszköze Előzmények •
a Római Szerződésben az oktatásügy kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ágazat
• ennek ellenére a 90-es években – elsősorban a foglalkoztatáspolitikából kinőve – elindulnak oktatásügyi együttműködések is: európai oktatási minőségpolitika bolognai folyamat e-tanulás „gördülő napirend” – oktatás a foglalkoztatáspolitikában, minőség, mobilitás és a végzettségek elismerése
• 1998 Prága, miniszteri találkozó: 16 minőségmutató (quality indicator) meghatározása – a későbbi indikátorfejlesztés előzménye, de nem az oktatáspolitika eredményességére vonatkozik • 2000 Lisszabon: az Európai Tanács közös oktatáspolitikai célkitűzéseket fogalmaz meg, melyek megvalósítása érdekében elfogadja az OMC módszert (ezt eddig olyan területeken alkalmazta, melyek nem irányíthatók kvantitatív, „kemény” módon)
• az Európai Bizottság vitára bocsát egy memorandumot, melynek egy éves vitájából születik meg 2001-ben „Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósítása” (MELLAR) című stratégiai dokumentum, melynek megfogalmazott célkitűzései: tanulás elismerése információ, orientáció és tanácsadás fejlesztése idő és pénz invesztálása az oktatásba a tanulók és a tanulási lehetőségek összehozása alapkészségek fejlesztése innovatív pedagógia fejlesztése
Jellemző új szemlélet: középpontban a tanuló egyén és az általa megszerzett készségek és tudás elismerése, szemben a szolgáltatást nyújtó intézményekkel, és megjelennek már a fejlesztendő alapkészségek is: olvasási, írási és matematikai készség (foundation skills) tanulás tanulása ICT idegen nyelvi készségek technológiai kultúra vállalkozási készségek szociális készségek
• 2001 Stockholmi Csúcson újabb dokumentum elfogadása, mely 2010-ig határozza meg a legfontosabb célkitűzéseket: „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni céljai” (concret objectives) minőség és eredményesség növelése hozzáférés és az esélyegyenlőség javítása a rendszer nyitottságának biztosítása
• 2002: az európai oktatási, képzési rendszerek konkrét számszerűsített céljait az Oktatás és Képzés 2010 elnevezésű 10 évre szóló munkaprogramban jelölték ki, valamint munkaprogramban fogadták el, hogy minden egyes célkitűzés megvalósítását 2004-ig meg kell kezdeni •
ezt követően szakértői munkacsoportokat (10) állítottak fel, melyek feladatai: a fő prioritások azonosítása szakpolitikai ajánlások megfogalmazása a jó gyakorlatok feltérképezése
•
a finanszírozásba bevonják a strukturális alapokat (ESZA)
• 2004-ben elkészül az első közös jelentés, melynek következtetése, hogy gyorsítani kell a folyamatokon EU-s munkaprogram kidolgozása Nemzeti Cselekvési Programok a közös célok megvalósításáról kétévente jelentéskészítés, melyből az Európai Bizottság közös jelentést készít
•
Az OMC munkamódszereinek korszerűsítése a szakértői munkacsoportok helyébe tematikus országcsoportok (klaszterek) lépnek a Bizottság által támogatott együtt tanulási tevékenységek (peer learning activities – PLA) 2005-től tartó szakaszában hangsúlyosabbá válik a nemzeti szintű megvalósítás
•
2007-től életbe lépett az Egész életen át tartó tanulás közösségi akcióprogram
•
2008: ismét jelentéskészítés éve az EU-ban és itthon is elindult az eddigi eredmények felmérése az OMC-ről, a klasztermunka eredményességéről (hozzáférhető kutatási eredmények) a 2008-as ország jelentés elkészítésének koordinációját már a TKA kapta feladatul
•
2009: megindul az egész folyamat felülvizsgálata és a 2010-2020 ciklus tervezése
Közösségi módszer • • • •
direktívák, célkitűzések szigorú meghatározása és betartatása Bizottság, a Parlament, valamint a Tanács vesz részt benne „kemény” szabályozás szupranacionális rendszer OMC - Nyitott Koordinációs Módszer
• a Tagállamok eltérő helyzetének, lehetőségeinek figyelembe vétele mellett ösztönözni őket a közös célkitűzések magvalósítására • a Tagállamoknak van kulcsszerepe (az Európai Tanács segíti, felügyeli) • „puhább” szabályozás • kormányközi működés Az új eszköz egymásra épülő, egymást kiegészítő négy meghatározott tevékenysége: • közös politikai célkitűzések megfogalmazása (útmutatók az Unió számára, a célok eléréséhez szükséges eszközök, időtervek, táblázatok) • ezekhez konkrét mérőszámok és mutatók hozzárendelése (indikátorok és benchmarkok) • a tagállamok által a közös célokat tükröző nemzeti cselekvési tervek megfogalmazása • e programok megvalósításának a közösség által való értékelése
MI TETTE SZÜKSÉGESSÉ EREDETILEG AZ OMC BEVEZETÉSÉT A hatályos alapszerződés értelmében az Unió kompetenciái az oktatás, képzés területén a tagállamok közötti „együttműködés ösztönzésére, bátorítására, szükség szerinti kiegészítésére” korlátozódnak, a tagállamok kizárólagosan döntenek a nemzeti oktatási és képzési rendszereiket érintő valamennyi kérdésről.
EREDETI CÉLOK • • • •
a nemzeti politikák harmonizációja a Tagállamok közötti kommunikáció fejlesztése a best practice (legjobb gyakorlatok) elterjesztése, ezzel a kölcsönös tanulás elősegítése közös gondolkodás és önként vállalt együttes cselekvés
MIÉRT NYITOTT? (Telo 2001) • • • • •
a tagállamok meglévő kompetenciáinak és létező gyakorlatának tiszteletben tartása társadalmi partnerek, civilek, regionális hatóságok bevonása a koordinációba a kormányzati szint mellett transzparencia, a társadalom számára való követhetőség szem előtt tartása „kapunyitás” az erőteljesebb integráció felé az egyes politikaterületeken eltérő módon lehet alkalmazni
MŰKÖDÉSI MECHANIZMUS Alapvetően kommunikációra épülő szabályozási technika, melyet a közösen elfogadott indikátorok és benchmarkok alkalmazása tesz alkalmassá arra, hogy segítségével közösségi politikát lehessen megvalósítani. Decentralizált környezetben is használható, mert a stratégiai célkitűzés felülről jön, de a megvalósítás helyi szintű kell legyen. A nyomásgyakorlás és alkalmazkodásra kényszerítés eszköze:
TANULÁS és KOMMUNIKÁCIÓ Néhány ténylegesen új elem: szakértői szerepek felértékelődése, egyes szereplők önszabályozó képességének erősítése, peer control, peer review
