6/18/2013
11:18 AM
Page 1
s 1
T
1
e
2
6
0
D
1
.
e
3
u
z
m
á
m
lØpcso 13 te deum.qxd
C
I S Z T E R C I
S
Z E N T
I
P
M R E
L É B Á N I A
I
ne csak a félútig jutó egyház legyünk, a nagy sikerek egyháza, hanem alázatos egyház, amely határozottan halad elõre, mint Jézus. Elõre, mindig elõre! Nyitott szívvel az Úr akarata felé, mint Jézus. Kérjük ezt a mádkozzunk az Úrhoz, hogy
kegyelmet ( F E R E N C
PÁPA
)
Santiago de Compostela, a katedrális homlokzata
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
1
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
fõ
11:18 AM
Page 2
lépcsõ
Plébániai közösségünk részére a Hit éve nyitásakor hirdettük meg, hogy Európa legfontosabb kegyhelyeire zarándokutat indítunk. A XVI. Benedek által meghirdetett esztendõ erõs hívó szónak mutatkozott, sokan meghallották és jelentkeztek, hogy együtt járjuk és imádkozzuk végig e kilenc napot.
mus, és mennyire élettel teli. Legfontosabb állomásaink Arles, Lourdes, Loyola, Santiago de Compostela, Fatima, Alcobaca voltak. A legszentebb európai helyek, amelyek egy út alkalmával befogadhatók.
Együtt a Szûzanyával, közösségben az egyházzal Z
A R Á N D O K O K
A
S
katolikus keresztények közül sokan a zarándoklatokból, a szent helyekbõl merítenek erõt a mindennapi élethez. Vannak, akik gyalog indulnak el, hogy megtegyék az El Camino nyolcszáz kilométeres távját egyedül, imádkozva, eljutva belsõ határaik legszéléig, és megtapasztalva, hogy mennyit bír el a lélek. Vannak, akik kisebb távokat és országhatáron belüli szent helyeket keresnek fel, hogy önmagukra találjanak. A kegyhelyek, zarándokutak – bármilyen módon megtéve – hozzájárulnak ahhoz, hogy bensõnkben megtisztuljunk, megtaláljuk azt a harmóniát és erõt, ami csak Isten tud számunkra megadni. A lélek erejében egy-egy kegyhely olyan vonatkoztatási ponttá tud válni az életünkben, ahová az imádságban vagy a valóságban is visszatérhetünk, megerõsödhetünk. Ezért indultunk el a plébániáról egy busznyian mi is, hogy 2013. április 16–25. között ezeknek az élményeknek a részesei lehessünk, megújítsuk hitünket, elkötelelezõdésünket Isten és egyházunk iránt, lelki gondjainkra gyógyulást és örömeinkre megerõsítést találjunk. Megtapasztaljuk, hogy egy ilyen út és a kegyhelyek nyomán mennyire egyetemes a katoliciz-
A
Az Arles-i székesegyház belsõ tere és homlokzata
Z E N T I M R E V Á R O S B Ó L
ARLES (Franciaország) Arles-t a görög gyarmatosítók alapították a Kr. e. 6. században, Théliné néven. A települést Kr. e. 533-ban a kelta saluviusok csapatai foglalták el, akik hamar alkalmazkodtak a városi életformához. Ekkor kapta a település az Arelatum/Arelas nevet. A rómaiak Kr. e. 123-ban foglalták el a várost, és Gallia Narbonensis provincia székhelyévé tették. Kr. e. 104-re elkészült egy, a várost a Földközi-tengerrel összekötõ csatorna, amelynek köszönhetõen a település jelentõsége megnõtt, de még mindig Massilia (Marseille) mögött maradt. A Római Birodalom bukása után a vizigótok foglalták el, ezzel kezdetét vette hanyatlása. Késõbb, a Karoling-birodalmat felosztó verduni szerzõdést (843) követõen a város az önálló arles-i királyság, majd a provence-i grófok székhelye, egyszersmind érsekség is. A 12. században újjászületõ város fellendülése azonban nem tartott sokáig. 1182-ben a provence-i grófok Aix-en-Provence-ba helyezték át székhelyüket. Miután a pápaság a közeli Avignon-ba „költözött” (1309), Arles megszûnt érsekségi székhely lenni, lakossága pedig a háborúk, a Rajna áradásai és különösen a pusztító pestisjárványok (1348, 1398, 1450, 1481) hatására drámaian lecsökkent. LOURDES (Franciaország) Lourdes kis mezõváros Délnyugat-Franciaországban, a Pireneusok lábánál fekszik. A város ma jelentõs zarándokhely, amely azután alakult ki, hogy egy helyi lánynak, Bernadette Soubirousnak megjelent Szûz Mária. A város egyik látnivalója a várkastély. Nevét az arab Louerdaról kapta, ami rózsát jelent. Lourdes városába azok a betegek utaznak fõként, akik felépülésüket már nem bízzák gyógyszerekre. Úgy tartják, hogy a Szûz Mária-jelenés helyszínén a barlangból kifolyó forrásvíz gyógyító hatású. Elsõsorban paralízisben, tuberkulózisban, rákban és vakságban szenvedõk reményked-
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 3
hetnek. A csodával határos gyógyulásokat egy 1883ban alakult Orvostudományi Iroda (CMIL) vizsgálja ki, mely a városban mûködik. A római katolikus egyház összesen 68 esetet fogad el csodás gyógyulásnak –
kastély és bazilika volt. Ignác 1491-ben itt született, nevelkedett és élt, majd – miután a franciákkal folyatott harcban Pamplona közelében megsérült – ide vonult vissza és élte át élete nagy meghívását. Jelentõs
A Szentimrés zarándokok, a Lourdes-i „kórus” és felkészülés a misére Compostela-ban
A Lourdes-i barlang, a jelenések helye
mely nem fizikai vagy pszichológiai hatás alatt történt, hanem a víz gyógyító erejének tulajdonítható. A legutolsó ilyen beteg, aki 2002. április 12-én volt a barlangnál, Serge François, porckorongsérv miatt bénult meg, és tartósan meggyógyult. Ez a zarándokhely kellemes élmény marad számunkra. Kicsiny csoportunk két estén lehetett részese a fáklyás körmenetet énekkel és imával kísérõ lourdes-i kórusnak. Így a magyar ének és imádság sok nemzet elõtt tanúságtételként szólalhatott meg. LOYOLA (Spanyolország, Baszkföld) Következõ megállónk Szent Ignácnak, a jezsuiták alapítójának szülõvárosa és a városban található családi
templom épült a családi kastélyhoz tartozóan, amit 1921-ben emeltek bazilika minor rangra és kezdettõl fogva a jezsuiták kedves helye. Jó volt megérkezni a Bükk hegységre emlékeztetõ baszk hegyek közül a városba, amely tömör fellegekben mártózott éppen, és meglátni a méregzöld tájban, a platáncsonkok között Loyolát és a bazilika harmonikus egységét. SANTIAGO DE COMPOSTELA (Spanyolország, Galícia tartomány) Az El Caminot végigjárók hosszú várakozás után érkeznek meg ide, fáradságuk, lelki próbájuk végén, e földi mennyországába. Mi utunk egyik állomásaként éltük meg, és találkoztunk a soktornyú és a környékrõl min-
A loyolai székesegyház és Szt. Ignác emlékhelye
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
3
lØpcso 13 te deum.qxd
A compostelai katedrális részlete, mellette a Hospedería, a zarándokok gyógyításának helye valamint a templombelsõ látványa
A kereszt és II. János Pál szobra Fatimában
4
6/18/2013
11:18 AM
Page 4
denhonnan felfedezhetõ zarándokszentéllyel. Kora reggel indultunk a város agglomerációjában található kempinghotelbõl a városka felé. Az autóbusz ablakából már ekkor is láttuk a Szent Jakabhoz igyekvõ zarándokokat, s bár nem annyira fáradtan, de mi is több ezer kilométer után érkeztünk meg. Vasárnapi szentmisénket a bazilika egyik csendes kápolnájában éltük át, utána a több évszázados templom környékét fedeztük fel magunknak. FATIMA (Portugália) A legfiatalabb az elõbbi kegyhelyek között, de talán a legtöbb közös ponttal rendelkezik népünkkel. Európa e legtávolabbi vidéke a magyarok kedves zarándokhelye, hisz évtizedeken keresztül itt élt Kondor Lajos atya, aki erõs magyar érdekérvényesítõ erõvel bírt. Magyar emlékek sora várja az ide érkezõt, aki szívesen járja be az ‘56-osok adományából épült keresztutat, és imádkozik a magyar szentek képeivel ékesített kálvária kápolnában, ahogy tettük mi is, büszke magyarsággal. Meglepõ kedvessége volt a portugál sekrestyés úrnak, hogy bár nem beszélte nyelvünket, de annyi magyar fordult már meg ott, hogy a „Gyõzelemrõl énekeljen” és a „Boldogasszony anyánk” kezdetû dallamainkat – mindannyiunk meglepetésére – folyékonyan énekelte áldoztatás közben. Örömmel barangoltuk be a régi és új bazilika találkozásának ölelésében fekvõ hatalmas teret és a Szentre utaló helyeket. Jó volt felfedezni, hogy II. János Pál pápa emléke mennyire élõ ebben a térben, amelyet õ maga is többL
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
ször felkeresett, szeretett. A Szûzanya koronájába illesztve itt õrzik azt a golyót is, amely megsebesítette. Az új bazilika egyedülálló látványát még egyedibbé teszi az a gigantikus feszület, amit az épület mellé emeltek. Ennek tövében szeretett pápánknak jellegzetes, térdeplõ, imádkozó alakja emlékeztetett arra, hogy át kell lépnünk hitünkkel, egyházunkkal és Máriával együtt az új évezredbe, amelynek itt-ott mi magunk vagyunk tanúi. Félelmetesen nehezedik a zarándokra
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 5
Életünk során folyamatosan úton vagyunk. Sorsunk folytonos átértékelése és átelmélkedése mellett azonban néha a fizikai nekilendülés vágyát is érezzük. A Szent Imre Plébániáról mintegy harmincöten vettek részt a Lourdes–Santiago de Compostela–Fatima zarándoklaton Ipoly atya lelki vezetésével. Az alábbi beszélgetést ennek két résztvevõjével készítettük. Miért indultak útnak? B O R B É L Y Z I T A : A zarándok azért indul útnak, hogy megerõsödjék hitében és imádkozzon az otthon maradottakért. E R Õ D I - H A R R A C H A D R I E N N : Tulajdonképpen azért, mert nagyon vágytam Lourdes-ba. Fatimában és Santiagoban már jártam, de szerettem volna látni a barlang-jelenések helyszínét. Mi volt a legmaradandóbb élmény az utazás során? B Z : Nehéz ezt kiválasztani. Mindenhol más. Lourdes emberközelisége, a betegek valósága, Santiago de Compostela a maga középkori jelenével, Alcobaça a ciszterek egyik középkori monostora építészetével, egyszerû dísztelenségével, Fatima a méreteivel… E H A : Ipoly atya, lelki vezetõnk, hallatlan mélységekbe vitt bennünket. Az elsõ három nap igazi élmény volt, a továbbiak is megerõsítettek lélekben, és kulturális látnivalókban sem szûkölködtünk. Lourdes nagyon meghatott, mert én ugyan ismertem a lourdes-i Mária-jelenések történetét, mégis, amikor megláttam a barlangot, ahol szentmisén vettünk részt… ezt nem is lehet szavakban kifejezni, mert az a sok beteg, aki gyógyulni ment a barlanghoz, mind nagy bizalommal és szeretettel volt jelen, és ezt oly erõsen lehetett érezni. Természetesen az úton végig imádkoztunk, zsolozsmáztunk, énekeltünk és nagyon sokat nevettünk. B Z : Lordes-ban a Grotté-nál lévõ meghittség az ember szemébe akaratától függetlenül könnycseppeket csal, kezét imára kulcsolja. Tömegek mozognak, mégis csend van. Óriási közösségi, lelki élményben volt részünk, de napközben az egyéni elcsendesülésre, imádságra is adódott alkalom. Lourdes-ban állandóan emberközelben voltunk, hisz rengetegen jönnek el testi- lelki gyógyulást kérni. Délután a Grotté-nál a gyógyulni vágyók imádkozták a rózsafûzért. Este gyertyás körmenet indult a tér körül, élén a betegekkel, akiket fiatal önkéntesek és apácák toltak, mögöttük az egybegyûlt zarándokok. Mi is beálltunk egy gyertyával. Egyetlen hangos szó nem hangzott el, az emberek nem léptek egymás lábára, nem beszélgettek, mindenki a maga nyelvén mondta az imádságot. Lenyûgözõ az a rend, ahogyan a mindennap összegyûlõ, több ezer zarándokot igazgatták a szervezõk. Szavakkal nem lehet leírni, mit jelent számomra Lourdes, mert ezt csak átélni lehet! Santiago de Compostela-ban számomra a legemlékezetesebb, amikor a katedrális elé megérkezett egy négytagú család, két tizenéves gyermekkel és egymást átölelve, ugrálva örültek a ténynek. Útjukat végigjárták. Fatima meglátogatása izgalmas, sokféle érzést keltett. Lenyûgözõ méretû a zarándokhely fõtere. A két bazilika között – tán félúton – áll a Jelenési kápolna, amely a Szûzanya három pásztorgyermek elõtti megjelenésének színhelyén épült. Érdekes volt figyelni azokat a zarándokokat, akik vezeklésként a szentélyig vezetõ utolsó pár száz métert térden csúszva tették meg a tér fényes márványlapjain. Fatima magyar keresztútja, amely felidézi a jelenéskori tájat olajfáival, virágaival igazán magával ragadó. Nem hagyhattuk ki Alcobaça ciszterci monostorát, a Monasterio de Santa Maria de Alcobaça-t. Itt Ipoly atya vette át a vezetést, és osztotta meg velünk a ciszterci rend kialakulásának történetét, lelkiségét, a középkori ciszterci szerzetesek életének, mindennapjainak rendjét. Ebben a hatalmas templomban az ember oly kicsinek érezte magát. Mit hoztak magukkal mindennapi útravalóként? E H A : Rengeteg optimizmust. Sokkal könnyebben viselem a hétköznapok ügyeit, bosszúságait, mert ott megtapasztaltam, hogy nem ezekkel kell foglalkozni, hiszen a sokkal szebb és nagyobb dolgok számítanak igazán, ami felé az ember tart. A csoporttal nagyon jó volt együtt lenni, és öröm újra találkozni, itthon egymásra ismerni. B Z : Fizikailag fárasztó ez a kilenc nap, de a lelki élmény és a szeretet annyira átjárta az embert, hogy mégsem éreztem kimerítõnek. Azt gondolom, hogy utunk nekem és – remélem – társaimnak is egy életre szóló lelki tapasztalatot jelentett. Csak arra tudok biztatni mindenkit, ha lesz rá lehetõsége, induljon el. Lejegyezte Kulpinszky Eleonóra (2013. 05. 17.)
a feszület rusztikus, rozsdás magassága, melyre fel kell tekinteni és erõt meríteni a további úthoz. Természetesen több ismert városban is megálltunk, Portó és Lisszabon bizonyára mindannyiunknak emlékezetes marad. Köszönettel tartozunk a Makrovilág utazási iroda munkatársainak: Ildikónak, felkészült idegenvezetõnknek, László és Béla buszvezetõknek és mindazoknak, akik kedvességükkel enyhítették az út fáradalmait.
A fatimai új bazilika
URR IPOLY O. CIST.
A szerzõ felvételei
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
5
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
mozgó
11:18 AM
Page 6
lépcsõ Pünkösd napjának küszöbén beszélgetünk, egyben a tanév zárásának kapujában. A Szentlélek ünnepe ad bizonyos töprengenivalót a hívõ embernek, hiszen ennek jelképei, eszközei nem oly közeliek, személyesek, mint a karácsony vagy húsvét szimbólumai. Egy gyermek születése, a fiát szenvedni látó anya fájdalma vonz magához, mert emberközeli élményt képvisel, elhelyezhetõ a földi térben. Nem így a pünkösd, amely – tüzes lobogásával, a Lélek áradásával, a nyelveken szólás izgalmával – nehezen belátható, kevésbé kézzelfogható. Honnan indul ez az ünnep, s mit jelképez számunkra? A Szentlelket megragadnunk valóban nem egyszerû. Az Ószövetség alapvetõen az Atya mûködését mutatja be, kapcsolatát a választott néppel – az Atya személyérõl ez által tájékozódhatunk. Az Újszövetségi Szentírás pedig többnyire Jézus Krisztust hozza közel hozzánk.
apostolok is lényegükben változtak meg, és e Lélek fújása az, ami löki, megmozdítja az embert, a jó felé lendíti, a tûz pedig átalakít, átéget, megformál, ahogy a nemesfémet is magas hõfokon szabadítják meg a salaktól, és ez hozza létre a más, nemesebb minõséget. Ezt gondolom a pünkösd lényegének: a Szentlélek képes átalakítani minket, a gyávából hõst égetni. „Õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra” – mondta Jézus a Szentlélekrõl. A legfontosabb mondat ez, ugyanis ebben jelenik meg a Szentlélek mûködése, az, hogy Õ vezet, hogy nem teremt kész helyzetet, hanem kísér azon a rövidebb-hosszabb úton, amit járnunk kell. Vagyis az igazság útján. Az Isten nem megadja az igazságot, hanem rávezet. Szabadságunkban áll ellentmondani, nem vagyunk kötelezve az Istennel való együttmûködésre, arra, hogy ösztönzésére igent mondjunk. Nemcsak az örömök és élvezetek útjára
A Szentlélek képes a gyávából hõst égetni B
Noviciátusát Zircen végezte, majd tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán fejezte be. 2003ban szentelték pappá. A Szent Imre-templomban lát el lelkipásztori szolgálatot. 1998 óta tanít a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. 2011 augusztusától ezen intézmény spirituális vezetõje.
6
S
E S Z É L G E T É S
Z K A L I C Z K I
Ö
R S
O .
C
I S T
.
S Z E R Z E T E S S E L
A harmadik isteni személyrõl viszont nincs ilyen bõ terjedelmû leírásunk. Fontos megjegyeznünk, hogy a Szentháromság személyeit idõben nem különíthetjük el, tehát nincs arról szó, hogy az ószövetség idejében csak az Atya tevékenykedett volna, illetve késõbb csak Jézus; mindhárman egy lényeget, egy természetet képeznek, hiszen a második isteni személy a teremtéskor is jelen volt. De valóban tény, hogy a Szentlélekkel kapcsolatban kevés a fogódzó pontunk. Pünkösd ünnepén mindenképp az elsõ pünkösdöt kell említenünk, a Szentlélek kiáradását, amelyet a Szentírás részletesen dokumentál. Azt a mozzanatot ragadnám meg, amikor az apostolok együtt vannak, némi félelemmel abban, hogy õk is járhatnak úgy, ahogy mesterük – ezért zárkóznak be Jeruzsálemben. A Szentlélek munkáját ott érhetjük tetten, hogy hatására milyen változás állt be a tanítványok életében. Amikor a Lélek kiárad rájuk, akkor e korábban gyáva, erõtlen emberek kimennek az utcára, és bátran hirdetni kezdik Jézus Krisztus halálát és feltámadását. Nem véletlen a tûz, a leereszkedõ, lobogó lángnyelvek leírása, amely a Szentlélek átalakító erejére utal, ahogy az L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
visz – ha ez így lenne, akkor mindenki ezt az utat járná – hanem tágas az ösvény, ami a kárhozatra húz és keskeny, ami az üdvösségre, vagyis nem könnyû az Isten irányítását elfogadni. A Szentlélek ezért próbálkozik velünk, ezt a lendületet, légáramot kínálja ahhoz, hogy az isteni kegyelemmel együttmûködni legyünk képesek. Nincs kényszer, csak hívás – aki ezt elfogadja, az megtapasztalja a Szentlélek vezetését saját sorsában, s érzi az Isten jelenlétét az életében. Az én hivatásomban pünkösd ünnepe a népszokásokban is helyet kap, amelynek részben a természet termékenysége, részben a leányok-legények vetélkedése ad muníciót. A pünkösdi király- és királynõ választás tétje, hogy az adott közösség tagjai kit látnak alkalmas vezetõnek, közkedvelt figurának, mégha csak rövid idõre is. Érdekes azonban, hogy – más katolikus ünnepektõl eltérõen – ezek egyáltalán nem emlékeztetnek az ünnep teológiai tartalmára. A betlehemes játék vagy a passió mímeli azt, ami valójában történt, a pünkösdi néphagyomány nem tud mit kezdeni ezen ünneppel a személyesség hiánya miatt. Egyetlen megfeleltetés a pünkös-
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 7
di rózsa és a miseruha színe lehet. A Te szülõhelyeden láttál még valamit e népi rétegbõl? Bizony nem vagyok járatos e tárgyban, de kérdésedre egyértelmû nemmel tudok válaszolni. Nyilván a kommunizmus sem adott alkalmas talajt a népi vallásossághoz, valamint az elvilágiasodás elõrehaladott állapota is gátolhatta ezt; a fiatalabb nemzedék már nem követte a nagyszülõk egykori mintáját. Egyetértek véleményeddel abban, hogy a karácsony és a húsvét az egyszerû ember számára sokkal jobban megragadható, elmesélhetõ, leképezhetõ – mind a gyermek születésének öröme, mind elvesztésének fájdalma személyes tapasztalat. Azt is láthatjuk, hogy e két ünnepre a fogyasztói társadalom is igényt tart, kereskedelmi szempontból bõséges forrásként használja ki. A pünkösddel nem tudnak mit kezdeni; talán ez is adja meg az értékét, szépségét. Nincs kisajátítva, lejáratva a kapzsiságtól hitünknek e magas és veretes üzenete, hanem megmaradt a hitigazságok szintjén. Az nyúl hozzá, aki belehelyezkedni képes. Feltétlenül érintsünk még egy réteget – a nyelveken szólás szimbólumára gondolok. Szeretem a Szentírás párhuzamos részeit: amikor az apostolok kimennek Jeruzsálem utcáira és elkezdenek beszélni, az akkori ország soknemzetiségû fõvárosa, a kereskedõk, zarándokok, római megszállók csoportjai mind a saját nyelvükön hallották õket szólni. Nyilván nem a tanítvány beszélt számos nyelven, hanem csak beszélt és azt mindenki értette, görögül, latinul, arámul... A történet valós és szimbolikus. Megfelelõje az Ószövetségben található, mégpedig azon szakasz, amely leírja, hogy amikor az ember szembefordul az Istennel, amikor a maga gõgjében úgy gondolja, hogy elérem én az Istent, ha akarom, olyan tornyot építek, amely az égig ér. Az Isten válasza hamar megérkezik: összezavarja a nyelveket, megmutatva a káoszt a bábeli történetben. A nyelveken szólás alkalmával pedig visszaáll a rend, az Isten ezt adja meg pünkösdkor: az emberek újra megértik egymást. Az egyházzenész számára pünkösd annyiból különleges, hogy az egyedüli nagy ünnep, amelynek énekeit egész évben lehet zengeni – a Szentlélek hívása minden idõben életszerû, ez az invokáció idõtlen. Teljesen igazad van, nekem fõleg a lelkigyakorlatok kezdetéhez kapcsolódik. Valamint a Szentlélek, mint társszerzõ, jelen volt a Szentírás rögzítésénél, s amikor – akár ha egy prédikációra készülök – a Bibliához nyúlok, szintén a Szentlélekhez fohászkodom, hogy Õ, aki sugalmazta e mûvet, segítsen és nyissa meg ennek tar-
talmát számomra és a mise közössége javára, táruljon fel a szöveg mindannyiunk felé. És igen, minden jelentõs esemény elõtt szentlelkes énekkel kérjük, hogy áldás legyen rajta. Ha megengeded, továbbgördíteném ezt a mondatot a Szent Imre Gimnázium irányába, mert – mint spirituális – egy igazán fontos tanév zárására készülsz. A tanévkezdõ Veni Sancte alkalmával is megszólal énekünk: Jöjj, Szentlélek Úristen... Érzed-e, hogy a fohász meghallgatásra talált, s az iskola nevelõi, tanulói el tudták fogadni a Lélek vezetését? Különleges évet zárunk. A teljes vezetõségváltás után mind a tanári kar, mind a szülõk, diákok várakozva néztek az út elé; vajon a megszokott formák mennyit változnak a hónapok haladtával. Azt hiszem, hogy a Szentlélek kegyelmével sikeres és eredményes idõszakot tudhatunk magunk mögött. Nem könnyen, mert friss kormányzati, törvényi elõírásoknak kellett megfelelnünk, újraírni több, az iskola mûködését szabályozó dokumentumot, betartani kemény határidõket, de mindezek ellenére e gazdag, színvonalas esztendõ, reméljük, nyilvánvalóan szolgálta a diákok javát s üdvét. Természetesen nem lehetek teljesen elégedett, de ez hajtóerõ is. Dekadens világban élünk, mállik szét a társadalmat összetartó szövet: Európa, értékrend, a fiatalok nehéz helyzete, elvándorlás, gazdaság, a társadalom állapota, közbiztonság.... Egy ilyen közegben nem mondhatjuk, hogy célunkat elértük, de talán sikerül enyhíteni azon károkat, amelyeket mindez okoz, és ha kicsit jobban tudjuk õrizni a ránkbízottakat, ha megmutathatjuk a fõcsapásiránytól eltérõ ösvényt is, az már nagy eredmény. De még messze nem a tökéletesség. Kössük össze ezt a két szálat: milyen összefüggésbe lehet helyezni a Lélek kiáradását és az európai civilizáció ütemes hanyatlását? Azt gondolnám hevesen, hogy amikor fúj a Lélek, akkor soha nem következhet olyan állapot, ami a teljes reménytelenség terhét mutatja. Hogyan láthatunk keserû mondataid mögött reményt minden és mindenek ellenére? A lángolás és a légmozgás szabadító erejét? Az Isten a görbe sorokon is egyenesen ír – fel sem merül bennem, hogy az üdvösségtörténet ne teljesedne be. Az Úr mûve bontakozik, de ez nem egyenes vonalú, folytonos felívelés, hanem számos görbe nyújtja. Nézzük a történelmet: a Római Birodalom például kereszténnyé vált, és a keresztények azontúl azt a Rómát tekintették fényforrásnak, amely õket 300 évig üldözte, õk lettek a legerõsebb támogatói. Róma kultúrája, fejlettsége nem mentette meg önmagát, a birodalom haL
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
7
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 8
tárát áttörõ barbár népek, akik ma részben Európát alkotják, lerombolták mindezt. Szent Ágoston írásából tudjuk, hogy amikor Róma elesett, számára az a világ végével lett egyenlõ. S lám ezek a népek – gótok, frankok, burgundok, szászok, germánok, angolok – letelepedtek, felvették a kereszténységet és hatalmas örökséggel rendelkezõ, virágzó államot alkottak. Majd megérkeztek a magyarok, akik végigjárták ugyanezt az utat – nyilaiktól ments meg, Uram minket – majd mi is felvettük a kereszténységet, és ennek védõbástyái lettünk Európában, több mint ezeréves hagyománnyal. Így érdemes nézni a jelen állapotot is, rövid távon nem, de odébb tekintve: az általunk belakott civilizáció szétesik, de jönnek majd olyan népek, akiket gondolhatunk barbárnak, de õk lesznek azok, akik új lendülettel, éltetõ erõvel valami jobbat fognak létrehozni, mint akár mi. Persze ez nem túl biztató ránk nézve, de az üdvösség mûve hosszú távra szól. Olyan pásztorokra van szükség, akik bírják a juhok szagát. Tudod-e ki e mondat forrása? Ahogy az elõbb Rómát említetted, hagy gombolyítsuk a beszélgetés fonalát ennek jegyében. Hiszen az egyház szempontjából meghatározó heteket éltünk meg ez évben, húsvét elõtt. Mindebbõl következik a fenti idézet forrása: Ferenc pápa, aki ezzel a mondattal – úgy tûnik – szokatlan irányt jelez. Kézenfekvõ ismét a Szentlélekhez visszatérnünk; egy nem különösen esélyes jelöltet „fújt ránk”, aki egy olyan földrész képviselõje, ahol a hitbéli megújulás sokkal lendületesebb. Vajon kaphatunk-e reményt ez által? A pápacsere mindenképpen rendkívüli esemény, ennek megvalósulása kapcsán meg kell emlékeznünk Benedek pápáról, akinek volt ereje és bátorsága lemondani. Igen nagy dolognak tartom e tényt. A Ferenc név már önmagában üzenet; egy püspök, aki nem költözött be a püspöki palotába, aki villamosra szállt... – vágyott már az egyház ezekre a jelekre, és ezek olyan értékek, amelyekre az egyházon kívül élõk is felfigyeltek. A kérdés persze, hogy mi, a magunk életvitelében tudjuk-e követni? Ha bennünk nem hagy nyomot e fordulat, akkor csak minta marad érték nélkül. Ez nem lesz rövid távú feladat, az egyház nehezen mozdul el megszokott kereteibõl, tehát nagy és elismerésre méltó kihívás ez a pápa részérõl. Nem maradhatunk versenyképesek, ha nem lépünk tovább. Ha nem adunk jó példát, ha a kényelmes fotelbõl nem állunk fel, ha nem próbálunk megújulni. Remek végszó lenne, de a megújulás kifejezés ismét továbbléptetett, mert nemrég a zirci apátság életében is megtörtént. Talán zárjuk térbeli körsétánkat ismét magyar földön...
8
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
Beszélhetünk részben külsõ megújulásról, ez mindenképp vonatkozik az apátság megjelenésére – jelentõs pályázati források tették lehetõvé az épületegyüttes tatarozását, a közterek újjáépítését, elkészült a látogatóközpont, és a kivitelezõk valóban szép munkát végeztek. Leginkább Pannonhalmához hasonlítanám, mely bizonyára sokak számára ismerõs. Zirc átmenõforgalma igen erõs, és ez a tény arra indít minket, hogy bízzunk a beruházás vonzásában. Belföldieknek, külföldieknek egyaránt szeretnénk láttatni azt, amit õseink az évszázadok során felhalmoztak, megéltek. Az Isten felé törekvõ élet, az imádságos lelkület a kiállított dokumentumokon keresztül tán eljut az odaérkezõhöz, mely nemcsak a kiállított tárgyak, hanem egy élõ közösség üzenete is. A megújulás másik része pedig az a folyamat, amelyet természetesnek kell elfogadnunk: a generációváltás szintén nem történhet egyik napról a másikra. Rendünkbõl kimaradt 40–50 év, ezek hiányzó rétegek, így – mondhatni – fiatalok kerültek vezetõ pozícióba, akik keresik helyüket a folyamatos átmenet híján, mind a rendben, mind a ránk bízott plébániákon. Nagyot kell ugrani a kisebb lépések helyett és ez óriási kihívás, hiszen kevesen vagyunk, a munkaképesek még kevesebben. Hatalmas intézményrendszert hordozunk, s viszünk tovább abból a múltból, amikor azt 200–230 rendtag mûködtette. Ezt 40 rendtag vette át az újrakezdéskor, akikbõl most 10–12 fiatal képes még vinni a terhet. Nagy kérdõjel áll elõttünk; hogyan s mit tudunk vállalni, mit kéne elengedjünk mások és a magunk érdekében – ezek igazán élõ kétségek. Dolgunk sokszor nem nyugalmas tehát, hanem odasietünk, ahol hamar kell tüzet oltani vagy ömlik a víz a résen. Azt gondolom, néhány esztendõ szükséges mindezek letisztulásához. Zárjuk e pillanatfelvételeket egy személyesebb kérdéssel; ha az iskolában bevésted az utolsó érdemjegyet is, milyen nyári szabadságot kívánsz magadnak? Nagyon szerettem világot látni, fiatalabb éveimben tudatosan kerestem ezeket az ösvényeket, s hála Istennek, igen sok helyre el is jutottam. Fontos, hogy megismerjünk különbözõ kultúrákat, találkozzunk érdekes helyzetekkel. Változtam ebben, s most – miután az íróasztalomon még hátramaradt ügyeket elintéztem – csendet és békés napokat kívánok magamnak, részint családomhoz haza-hazalátogatva, részint a rendházban kedves könyveim között. A beszélgetést és ennek írott változatát Csányi Tamás készítette.
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 9
eresztelõ Szent János legfõbb mondanivalója: „Tartsatok bûnbánatot, mert közel van a menynyek országa” (Mt.3,2). Amikor Jézus elkezdi nyilvános mûködését, õ is így szól: „ Az idõ betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk.1,15). Jézus egész mûködése és tanítása is e körül forog. „Isten országa” jelenti életének tartalmát. Mivel ilyen döntõ a jelentõsége, foglalkoznunk kell vele, mielõtt a szerzetesi és papi hivatásról gondolkodnánk. Isten országa ott van, ahol maradéktalanul elfogadják Isten uralmát (Mt.7,21). Amikor Saul megtér a damaszkuszi úton, ezt kérdi: „Uram mit akarsz tõlem, mit tegyek?” (Ap.Csel.9,5) Amikor Assisi Szent Ferenc radikálisan lemond az atyai örökségrõl, még a rajta lévõ ruhát is visszaadja atyjának, ezt mondja: „Halljátok
K
legtöbbször annyit jelent, mint megtanulni hazudni és alakoskodni. Jézus azt mondja: „Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van” (Mt.5,37). Egyértelmûvé teszi azt is: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába. Csak az jut be, aki menynyei Atyám akaratát teljesíti” (Mt.7,21). Isten országa újjászületés a Szentlélekben Ismerjük az Úr Jézus beszélgetését Nikodémussal. Azt mondja: „Aki nem születik újjá vízbõl és Szentlélekbõl, nem mehet be Isten országába” (Jn.3,5). Nagy csapás, hogy a keresztények zöme csak vízzel van megkeresztelve – a Szentlélek hiányzik. Már az ószövetségben Sámuel mondja az ifjú Saulnak: „Akkor az Úr lelke száll reád úgy, hogy prófétai révületbe esel és
A szerzetesi és papi hivatásról M
Á S
E M B E R R É
V Á L T O Z O L
és értsétek meg. Idáig Pietro Bernardonét neveztem atyámnak, de ezentúl az Úrnak akarok szolgálni. Ezentúl már nem ezt mondom: Atyám, Pietro Bernardone, hanem ezt: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. Könnyû szívvel és dalos ajakkal vágott neki az új életnek. Amikor valaki egészen átadja magát Isten akaratának, ott valami páratlanul új kezdõdik: ebbe a látható földi országba belép Isten országa. Isten országa az értékek átértékelése Természetes szemmel mik azok az értékek, amelyek az embereket mozgatják? Pénz, hatalom, érvényesülés, gyönyör. Ekkor Jézus meghirdeti a nyolc boldogságot. „Boldogok a lélekben szegények, boldogok a szomorkodók, boldogok a szelídek, boldogok az irgalmasok, a tisztaszívûek, a békességesek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek” (Mt.5,3–10). A megvetettek közelebb állnak Istenhez, mint a hatalmasok, a bûnösök közelebb, mint a gõgös bûntelenek, a szenvedõk közelebb, mint nevetõ jóllakottak. Ez valóban a „másvilág”, mert a világ õrültségnek tartja és kineveti. Jézus meg ezt mondja: „Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda” (Lk.18,17). Mit akar ezzel mondani? Azt, hogy a felnõtt nem õszinte és nem nyitott, folyton gyanakvó, mert fél, hogy kihasználják. A felnõtt mesterkélt, mást mond, mint amit gondol. Felnõtté válni
más emberré változol” (1.Sám. 10.6). Ez a „más emberré változol”, ez hiányzik sok kereszténybõl. Jézus az utolsó vacsora végén mondja, Atyjához imádkozva: „A mûvet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem” (Jn.17,4), pedig a mû kudarcot vallott: igéit nem fogadták be, küldetését nem értették meg, személyét elutasították – mert nem jött még el a Szentlélek. „Isten országa nem jön el szembetûnõ módon, nem lehet mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van” (Lk.17,21). Bennetek van. A Szentlélek rászáll a Szûzanyára s ezért, aki tõle születik, már nem csupán ember, hanem Isten-ember. És ha a Szentlélek reánk száll, ettõl kezdve életünk már nemcsak emberi, hanem isteni is. Természetes adottságaink ugyanazok maradnak, társadalmi helyzetünk és foglalkozásunk sem változik, de másként látunk, másként érzünk és másként cselekszünk, mint elõtte új életet élünk, mert Isten országa megszületett bennünk.
Cikkünk szerzõje piarista szerzetes, 1977–1991-ig mûködött templomunkban, majd 1993–2003-ig rendjének tartományfõnöke volt. Jelenleg Erdélyben, gyermekkorának színhelyén, Csíkszeredán végzi papi szolgálatát. Most, június 14-én, a Ciszterci Szent Imretemplomban tartja gyémántmiséjét.
Milyen a szerzetes, papi hivatás? Mi a lényege? „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn.15,16) – mondta Jézus az apostoloknak. Ez vonatkozik ma is azokra, akiket arra hív meg az Úr, hogy „Szentlélekben újjá szülessenek”, és új életet élve tegyenek tanúságot az örömhírrõl. Amint az Úr Jézusnak – aki meghívta õket – nekik is alapjában véve L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
9
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:18 AM
Page 10
egyetlen egy dolog kell, hogy fontos legyen: Istennek elközelgett és már meg is kezdõdõ uralma. A szerzetes és a pap is azt éli meg, hogy Jézus a kezdeményezõ, õ maga jön szembe velem és arra hívott meg, hogy vele azonosuljak gondolkodásomban, érzéseimben, tevékenységemben. Jézus mûködése teljesen teocentrikus (istenközpontú) volt, azaz egészen Istenre és az õ jóságának e világba való érkezésére irányult. Õ azt élte meg, hogy általa Isten eljött a mi világunkba, és mindvégig velünk marad. Hallgatóinak elképzelhetetlen magabiztossággal azonosította Isten jóságos cselekvését a saját cselekvésével. Ennek a magabiztosságnak az alapja Jézus istentapasztalata volt. Mélyen és bensõleg összefügg egymással Jézus istenkapcsolata és az Isten jóságos uralmának beköszöntésérõl szóló örömhíre; ezekhez kötõdik saját mûködése, tehát küldetéstudata. Jézusnak imádságos istenkapcsolatában (az „Atyához” való „fiúi” viszonyában)
megtapasztalta Istennek mélységesen jóságos hozzáhajlását és közelségét; mindezt úgy élte meg, hogy nem csak reá érvényes ez, hanem minden emberre. Így önmagát teljesen ezek szolgálatába állította és megtanulta azt, hogy magát, mint Isten közelségének hordozóját és közvetítõjét fogja fel. A szerzetesi és papi hívatás is az imádságos istenkapcsolatból alakul ki, és folytatódik a Názáreti Jézus radikális követésével. Amint már megfogalmaztuk: amikor valaki egészen átadja magát Isten akaratának, ott valami páratlanul új kezdõdik: ebbe a látható földi országba belép Isten országa. A szerzetes, a pap „Alter Christus”szá, „Krisztus másává” lesz. KÁLLAY EMIL GYÉMÁNTMISÉS
PIARISTA
SZERZETES
Mindennapi kenyerünket… O
L Y A N
P Á S Z T O R O K
,
L E G Y E N E K
A K I K
B Í R J Á K
mondhatnánk évezredes dilemma, de ma is sokakat érdeklõ, sõt húsba vágóan érintõ kérdés, hogy a mezõgazdaság képes-e lépést tartani a létszámában növekvõ emberiség bõvülõ élelmiszerszükségletével. Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi élelmiszersegély programok évi mintegy százmilliárd dollárt megmozgatva, sok százmillió éhezõ számára tették elérhetõvé a napi betevõt. A szegénység, a nélkülözés azonban újratermelõdik. Feneketlen zsák? Igen, mert az élelmiszerszükséglet egyrészt nem létszámarányosan, hanem annál gyorsabban bõvül, másrészt az emberiség szûkében van a két legfontosabb termelési tényezõnek, a termõföldnek és az öntözési célokat szolgáló édesvíznek, sõt sokhelyütt az egészséges ivóvíznek is. A Föld teljes vízkészletének mindössze fél százaléka édesvíz, éppen annyi, mint a Római Birodalom idejében, amikor mindössze 350–400 milliós lakosság osztozott ezen a kincsen. Mindemellett a klímaváltozás okozta szélsõséges idõjárási viszonyok, valamint az egyre súlyosabbá váló növényvédelmi problémák miatt a várható termést egyre gyakrabban tizedeli ár- és belvíz, aszály, vagy növényi kártevõ. Hozzá kell azonban tenni, hogy szükséglet és fizetõképes kereslet nem ugyanazon fogalomkörbe tartozik az élelem biztosítása terén sem.
M
10
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
A
J U H O K
S Z A G Á T
/
1 .
R É S Z
A nélkülözõk túlnyomó többségét ugyanis fizetésképtelen, fejlõdésben elmaradott, korrupciótól nem éppen mentes vezetésû országok vidéki, tehát mezõgazdasághoz kötõdõ lakossága teszi ki. Éppen ezért nehezedik egyre nagyobb nyomás a fejlett világra, hogy „ne csak halat adjon, hanem halászni is megtanítsa” a rászorulókat. Mi is részt veszünk a fejlõdésben elmaradott országok mezõgazdasági infrastruktúrájának kiépítésében. Mini öntözõrendszerek, komplett vágóhidak, állategészségügyi állomások, termesztési rendszerek sora jelzi Vietnamban, Laoszban, Sri Lankán, vagy Albániában a magyar hozzájárulást. Napjaink feszítõ kérdése tehát, hogy képes-e, vagy képessé válhat-e a mezõgazdaság a gyarapodó emberiség élelmiszerszükségletének a biztosítására? Ha az alultáplált, éhezõ emberek elfogadhatatlanul magas, a Föld lakosságának közel 15 %-át érintõ nagyságrendjét nézzük, akkor könnyen felelhetnénk. A kérdés eldõlt, hiszen a mezõgazdaság már most sem képes megfelelni ennek a kihívásnak. A válasz azonban nem ilyen egyszerû. Élelmiszerhiány és élelmiszerbõség, sõt – ez utóbbi kísérõ jelenségeként – élelmiszerpazarlás ugyanis egyaránt elõfordul ma a Földön. Ferences lelkületû, mély empátiával ren-
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:19 AM
Page 11
delkezõ, a szegénység felszámolásáért tenni is képes lelki és politikai vezetõkre lenne szüksége ma a világnak ahhoz, hogy az egészséges ivóvíz és a napi betevõ minden nélkülözõ számára elérhetõvé váljon. Az új római pápa, megválasztás elõtt arra bíztatta paptestvéreit, hogy „olyan pásztorok legyenek, akik bírják a juhok szagát”. Földünk, mezõgazdasági adottságok és élelmiszerellátottság tekintetében távolról sem tekinthetõ ideális bolygónak. A sivatagosodás, a talaj degradációja, szikesedés, a szél- és vízerózió, a kopár, terméketlen hegyvidékek, az örök hó birodalma, a tundravidék kiterjedtsége, a csapadék és az öntözõ víz hiánya, az energia célú növénytermesztés terjedése és nem utolsó sorban az ún. „vonalas infrastruktúra”, valamint a városiasodás egyre nagyobb területeket von el az élelmezési célú növénytermesztés és állattenyésztés elõl. Nem különleges tehát, hogy a mezõgazdaság a szárazföld alig 40 %-án képes csak – úgymond – háborgatni a természetet. Mindezeken túl a legfontosabb probléma az, hogy már évtizedek óta nem a termékek, hanem a támogatások versenye zajlik a világban. A mi égövünk és benne Európa, szerencsénkre, jó helyzetben van. Itt az élelemhez jutás, viszonylag szûk réteget leszámítva nem lehetetlen, még ha egyre nehezebb is elõteremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat. A fejlett világ markáns rétege nem az élelmiszerhiánytól, hanem groteszk módon az élelmiszerbõségtõl szenved. Éhezés és kilátástalan, a mélyszegénységbõl fakadó katasztrofális alultápláltság, az alapvetõ élelmiszerek tartós hiánya az egyik oldalon, és – legalább ekkora, ha nem nagyobb tömeget érintõ – élelmiszerbõség, túlfogyasztás és az ebbõl adódó egészségügyi problémák sokasága, szív- és érrendszeri betegségek, krónikus cukorbetegség és szövõdményei a másik oldalon. Az élelmiszerbõség talaján kialakult, drasztikus méreteket öltõ élelmiszerpazarlásból, az élelmiszerlánc, a termelés, feldolgozás és forgalmazás során keletkezõ technológiai veszteségekbõl fedezhetõ lenne az alultáplált emberek százmillióinak, milliárdot közelítõ tömegének élelmiszerszükséglete. A termelés környezeti feltételei azonban változóban vannak. A klímaváltozás, árvizek, vagy aszály és sivatagosodás képében ölt testet. Egyre égetõbb a termõtalaj és az éltetõ édesvíz hiánya, vagy éppenséggel az idõjárási szélsõségek gyakoribbá válása. Szerencsésnek mondhatja magát az az ország, ahol e két alapvetõ termelési tényezõ, termõtalaj és öntözõvíz bõségesen rendelkezésre áll. Magyarország ilyen, hiszen a zömében jó minõségû termõtalajhoz bõ vizû folyók és viszonylag még átlagosan megfelelõ mennyiségû éves csapadék is társul. Míg nálunk az ország területének közel 62 %-a alkalmas mezõgazdasági mûvelésre, addig példának okáért
Kínában a megmûvelhetõ földterület a domborzati és éghajlati viszonyok miatt meglehetõsen szûkre szabott, alig éri el a 9,6 millió négyzetkilométer területû ország 14,9 %-át. A demográfusok elõrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re, a mostani helyzethez képest közel egyharmaddal növekszik, de az élelmiszerek iránti kereslet ennél lényegesen gyorsabban, mintegy 70 %-kal bõvül. Mi adja a különbséget? A feltörekvõ gazdaságú országok extra, minõségi élelmiszerek iránti élelmiszerszükséglete jelenik meg ebben a többletigényben. A nagyobb gond tehát nem a lépéstartás, hanem a kereslet szerkezetének igényesebbé válása. Az élelmiszerkeresleten belül ugyanis a hús iránti érdeklõdés megduplázódásával kell számolni, ami drasztikus takarmány-szükségletbõvüléssel, következésképp extra termõterület lekötéssel jár. Tudatában kell azonban lennünk annak is, hogy számottevõ szabad, eddig mezõgazdasági termelés alá nem vont területtel már nem, illetve csak az erdõterületek sérelmére számolhat az emberiség. Azt sem árt szem elõtt tartani, hogy a városiasodás és a vonalas infrastruktúra kiépítése rendkívül jelentõs mezõgazdasági területkieséssel jár (mi a rendszerváltás óta több mint fél millió hektár mezõgazdasági területet vesztettünk), de az öntözésre fordítható édesvíz készlet is egyre szûkösebb. Túltápláltság, élelmiszerpazarlás Az élelmezésbiztonság hosszú távú megteremtéséhez a termelés fokozása nélkülözhetetlen, de nem elégséges feltétel. Tervbe kellene venni éppen ezért, egyrészt az elõállított élelmiszerek elérhetõségének, az élelemhez való jutás feltételeinek javítását, a szegénységbõl fakadó alultápláltság valóságos és nem álságos enyhítésének és felszámolásának átfogó rendezését, másrészt tudatosítani kellene a fogyasztóban, hogy az általa (is) gerjesztett, fokozódó környezetvédelmi, állatjóléti elvárások teljesítése költségnövekedéssel jár, amit neki (tetszik, vagy nem tetszik) kell megfizetnie. A receptúrák módosításával, a feldolgozási veszteségek minimalizálásával, tehát az élelmiszerpazarlás visszaszorításával, másrészt a túlfogyasztás redukálásával javítani kellene az élelmiszermérlegen. Gondolva itt elsõsorban a kevesebb hús felhasználását eredményezõ készítményekre, az alacsonyabb húsbevitelt biztosító biotechnológiai és konyhatechnikai eljárások széles körû elterjesztésére. A keresleti oldal speciális szegmense az energia célú növénytermesztés. Politikamentes újragondolásra várna ez a kérdés is, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátása terén távolról sincs akkora nyeresége ennek a tevékenységnek, mint amennyit rombol az élelmiszerárak tekintetében. (folytatjuk) DR
Cikkünk szerzõje a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen 1974-ben végzett üzemszervezõ agrármérnökként, ahol a mezõgazdaság-tudományi doktori címet is elnyerte. Másoddiplomáját az akkori Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, majd a franciaországi, Angers-i Mezõgazdasági Akadémián tanult tovább. Mérnök-közgazdász. A Földmûvelésügyi Minisztériumban tevékenykedett 34 évet, ahol több nemzetközi szervezet tagjaként kiváló franciatudását is hasznosíthatta. Három évig dolgozott Algériában. Publikációs tevékenysége kiterjedt. Felesége szintén agrármérnök, két felnõtt leánygyermekük van. Foci, cselgáncs, lovaglás, evezés, síelés, úszás, biciklizés tartották és tartják karban. A család évtizedek óta kötõdik a Szent Imretemplomhoz, de elsõsorban gyermekeik révén váltak a közösség aktív tagjaivá.
. SZABÓ JENÕ L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
11
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
csiga
11:19 AM
Page 12
lépcsõ Francis Fukuyama amerikai-japán filozófus könyvet írt ezzel a címmel: „A történelem vége és az utolsó ember.” Meghökkentõ cím. Elképzelhetõ, hogy az a technikai, szellemi zûrzavar, ami mai világunkat jellemzi, valami közeli vég jele? Vagy, hogy rövidesen elpusztítjuk magunk alatt a Földet, és ezzel befejezõdik az emberiség történelme? Egyik kedvenc filozófusom, Teilhard de Chardin történelemszemlélete ennek pontosan az ellenkezõje. Õ mint paleontológus és antropológus az emberiség történelmét még százezer évekre, vagy évmilliókra képzeli el.
A szellemi energiák pedig a vallás, a tudomány, a különbözõ nemzeti kultúrák. A kétféle energia szintézisének hatására megkezdõdik a szellem evolúciója, a „Noogenezis”. Az ember megjelenése a Földön tehát nem más, mint a gondolat evolúciója. Az emberi lélek képes önmaga tökéletesítésére, „önmagára burkolva” (Chardin) átveszi saját maga fejlesztését. A „globalizáció” és a Chardin-féle Noogenezis között tehát szakadéknyi szemléletbeli különbség van. Igaz, mindkét fogalom ill. törekvés az emberiség egységesítését kívánja elõmozdítani, de míg a globalizáció az
Noogenezis, a szellem evolúciója T
E I L H A R D
C
D E
H A R D I N
M A I
S Z E M M E L
Különös víziója a jövõrõl bennünket – minden gondunk és bajunk ellenére – reménnyel és bizalommal tölthet el, hiszen Krisztus szavaival harmonizál: „Ne féljetek, én veletek leszek a világ végezetéig.” Ki tudhatja, talán már elkezdõdött az apokalipszis, amely még évszázadokig vagy akár évmilliókig tarthat. Amint azt már jól tudjuk, a technikai és szellemi haladás szorosan összefonódik az evolúció folyamán. Ezért talán érdemes felidézni a világ kezdeti szakaszára érvényes anyagi fejlõdés néhány mozzanatát. A világ kezdetén fotonok ütközésébõl elemi részek, az elemi részekbõl atomok, az atomok kötésébõl molekulák, a molekulák kapcsolatából egyre bonyolultabb vegyületek, majd sejtek keletkeztek. Minden újabb kapcsolat többletet jelent, valami újat, amit az elõzõ még nem tudott. A sejtek szervezésébõl kezdetleges, majd egyre bonyolultabb szervezetek, azaz maga az élet fejlõdött ki. Az élet, amely viharos gyorsasággal terjedt szét a földön, elfoglalva annak minden zegét-zugát. Élõlények, fílumok (egy faj törzse), szinte végtelen változatossága, melyek mint egy legyezõ, szétterülnek a föld minden irányában. A fílumok története nem más, mint a tudat fokozatos növekedése, egészen az emberig, ahol a tudat hirtelen „minõségi változáson” esik át. Az emberrel a lélek, a gondolat jelenik meg, amely mintegy összefüggõ háló, fokozatosan beborítja a Földet. Ezt az egész Földre érvényes összefüggõ hálót Chardin „Nooszférának” nevezte el. A tudat fejlõdése itt elér egy küszöbértéket, és ettõl kezdve végleg a gondolat irányítja a fejlõdést. A gondolat, azaz az isteni eredetû emberi lélek. Most már mindent a szellemi (radiális) energia irányít, még az anyagi (tangenciális), energia növekedését is. Az anyagi és szellemi energia egyfajta szintézist alkot egymással. Ebben a tangenciális energia a technikai és gazdasági civilizáció, mai elnevezéssel a globalizáció. 12
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
anyagi, tehát a tangenciális energiákat mozgósítja, a Noogenezis a szellemieket. Jelenleg úgy látszik, mintha a gazdasági, technikai civilizáció elnyomná a szellemi oldalt, de – ezt nagyon remélem –, bármikor jöhet egy fordulat. A Noogenezis jellemzésére különös hasonlatot használ Chardin. Képzeljük el, hogy elindulunk pl. az Északi sarkról, ahol a hosszúsági körök összefutnak egy pontban. Utunk folyamán ezek a körök legyezõszerûen távolodnak, és legmesszebbre az egyenlítõnél kerülnek egymástól. Ez lényegében földünk gömb alakjából következik. Ha pedig az egyenlítõ után továbbmegyünk a hosszúsági körök mentén a Déli sark felé, ezek a körök újra összetartanak. Az emberi gondolat is egy gömbfelülethez hasonlóan terjed, csak itt a pólusok mások. A pólusok itt az egyes kontinenseken kialakult kultúrközpontok, Európában a kereszténység, az arab világban az iszlám, Kínában a taoizmus, stb. A különbözõ kultúrákat képviselõ „Gondolat” ezekbõl a pólusokból szétterjed, és megtörténik a kultúrák találkozása. Ez a találkozás pedig megfelel a földgömb hasonlat egyenlítõ vonalának. Ettõl kezdve – és ez történik napjainkban – a különbözõ kultúrák behatolnak egymás felségterületére, és ütköznek egymással. Az egyes nemzetek életfelfogásai egyre jobban összeszorulnak, fizikailag és szellemileg is szembekerülnek egymással – akárcsak a déli sark felé közeledõ hosszúsági körök. Konfliktusok és összecsapások keletkeznek, miközben úgy tûnik, az emberi fílum biológiailag egységes marad. Az egyes ágak, verticíliumok képesek összeolvadni egymással, ami alatt azt kell értenünk, hogy pl. egy fehér-kínai vagy fehér-néger házaspár egyenrangúan értékes utódokat képes nemzeni. Itt válik magától értetõdõvé az „Egységes Emberiség” gondolata, bár nem tudhatjuk, fiziológiailag milyen lesz a jövõ embere? Mégis, a különbözõ alfajok szelle-
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:19 AM
Page 13
mi és fizikai összefonódása ma már könnyen elképzelhetõ. Amíg a fejletlen tudattal rendelkezõ állatok harcolnak egymással, addig az egyébként kegyetlen emberi alfajok képesek megegyezni, szerzõdéseket kötni egymással, szellemi kompromisszumokat teremteni egymás között. Így kezdõdik az „Egységes Emberiség”. Ez kezd fölsejleni, és ma már evidens, hogy a különbözõ kulturális centrumok, életfelfogások egymásba történõ „behatolását” tevékenyen szolgálják a médiák, a televízió, az internet, rádiók stb. Az „Egységes Emberiséget” azonban veszélyek fenyegetik. Fontos tudatosítanunk a legnagyobb veszélyt, amelytõl Chardin óv bennünket. Ez a veszély az „elszigetelõdés” veszélye, amely egyéni és csoportos változatban egyaránt fennáll. Valójában egy alapvetõ emberi jog, az emberi méltóság eltorzult változatáról van szó. Valamennyien érezzük, hogy lelkünk egy olyan szellemi pólus, amelyen keresztül speciális, egyéni módon szemléljük a világot. Adva van az én, az „EGO” és ezzel szemben az egész világ, amellyel együtt kell élnünk, és amellyel adott esetben harcolnunk is kell. Érezzük, hogy személyiségünk mindenki mástól különbözik, és egyedi módon biztosítja életünk harmonikus vitelét. Legjobb tehát, ha elvonulunk a világtól, lehetõség szerint „elszigeteljük” magunkat a profán tömegtõl. Csakhogy ez az okoskodás alapvetõen téves. A világban társak, közösségek, társadalmak nélkül sohasem lehet teljes az életünk. Még veszélyesebb az „elszigetelõdés” másik formája, a „faji alapon” történõ elszigetelõdés. Ideológiája Nietzsche filozófiájára támaszkodik, azaz az „Übermensch”, a „felsõbbrendû ember” elméletére, amely az egyes emberi ágak, ill. nemzetek szellemi különbségére utal. Megkülönböztet alkotó és csorda embereket, vagyis hatalomra és irányításra alkalmas nemzeteket, valamint alacsonyabb rendû népeket, akik el kell fogadják az elõbbiek uralmát. Ez az ideológia sokmillió ember értelmetlen halálát okozta. Természetesen az elszigetelõdés kategóriájába tartozik minden egypártrendszer, amely egy csoportnak különleges elõjogokat biztosít. Napjainkban pedig tanúja vagyunk egy új, és talán még az eddigieknél is veszélyesebb, szeparált tömbnek. Ez a pénzgazdaság. Különleges veszélyességét az is jelzi, hogy szervezõdésük megfoghatatlan, pontosan azt sem ismerjük, egyáltalán léteznek-e, de ha léteznek, mik a céljaik? Ezek a csoportok a világ urainak képzelik magukat, fölötte állva az utca emberének, akit természetesen lenéznek. Ideológiájuk különös módon kétértelmû. Elveik, azaz a szabad tõkeáramlás, a szabad munkaerõ áramlás, a technika világméretû terjesztése nem utal elszigetelõdési törekvéseikre. Csakhogy a tõketulajdonosok az emberiség vékony rétegét alkotják, amely kisajátítja és birtokolja a fejlett technikát. Az elhatárolódás tehát tény!
Nyilvánvaló az is, hogy a közösség és a természetvédelem érdekeit nem tekintõ profitszemlélet az elszigetelõdés botrányos tünete. Ezt a veszélyt Chardin még nem érzékelhette. Arra nem gondolhatott, hogy az elszigetelõdésnek további változatai is lehetségesek. A fejlett technika, a gazdasági élet törvényszerûségei kettõs természetûek: egyrészrõl a tulajdonon alapuló tangenciális tartalmuk visszarántja az emberiséget az anyag szintjére, másrészrõl szellemi, radiális tartalmuk az evolúció motorja lehetne. Az emberi lélek megjelenése a Földön kristálytisztán igazolja, hogy a fejlõdést ma már lényegében a szellemi energia generálja, azonban ez az energia rosszra is használható. A napjainkban oly sokat hallott globalizáció tehát nem más, mint egy magasabb rendû szellemi egység technikai elõkészítése. A Noogenezis elengedhetetlen föltétele a technikai civilizáció világméretû elterjesztése, hogy az alapvetõ emberi szükségletek minden nép számára biztosítva legyenek. Az Omega út víziója A Noogenezis célja egy pszichológiailag, szellemileg egységes emberiség megvalósulása. Döntõ fontosságú, hogy a jövõ embere megtartsa speciális, mindenkitõl különbözõ autonóm személyiségét! Hiszen Isten az embert saját hasonlatosságára teremtette, és nem tett különbséget pl. cigányok, hutuk vagy tuszik stb. között! Hogy ez az elképzelt szintézis hogyan lehetséges, gondoljunk pl. az emberi sejtek szintézisére. Bennünk is sokmilliárd emberi sejt alkotja fizikumunkat, amelyben minden sejtnek más és más a szerepe. Más szerepe van pl. szívünk, vagy tüdõnk sejtjeinek, és ezek csodálatos szintézise, együttmunkálkodása képezi életünk „tangenciális energiáját”. Hasonlóan kell elképzelnünk az egységes emberiséget is. Az Omega központ felé közeledve sokmilliárd ember, sokmilliárd gondolatközpont, közös szellemiséggel alkotja majd a végsõ emberiséget, de úgy, hogy az egyéni perszonalitás, az egyes személyiségek nem sérülhetnek. A közös szellemiség pedig Krisztus követése, a Krisztus szellemiségével való egyesülés. Egy ateista – talán istenkeresõ – fizikus, Stephen Hawking könyvének utolsó mondatai így hangzanak: „Ha végül sikerül megtalálnunk a Világmindenség teljes, egyesített elméletét, ez az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, mert akkor megismerjük Isten gondolatait.” Chardin viszont nem az anyagi világ törvényeiben keresi az emberiség végsõ célját, hanem az ellenkezõ póluson, a szellemi tökéletesedés végpontján. Mint igazi papfilozófus, valahol fönt az Isten közelében, az Istennel való misztikus találkozásban.
Írásunk szerzõje 1931ben, régi szegedi polgárcsaládban született. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte, de az államosítás miatt állami iskolában érettségizett. A BME Mérnök Karán, 1953-ban, mint hídépítô mérnök diplomázott. 1990-tôl, nyugdíjazása után kedves érdeklôdési területe, a természetbölcselet irányába fordult.
VÉKES BERTALAN
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
13
lØpcso 13 te deum.qxd
páros
6/18/2013
11:19 AM
Page 14
oldal
Szentlélek, az Atya szeretetének lelke, Jöjj és tölts el engem ma újra a te szereteteddel. Melegíts és izzíts át engem. Engedd, hogy fény és erõ legyek mások számára! Világosíts meg és mutasd meg, mit kell tennem! Adj nekem ehhez örömöt és erõt! Ámen. P. Ernst Sievers
Köszönöm, hogy Te vagy B
E M U T A T K O Z I K
A Z
E
R D Õ S
H Á Z A S P Á R
Zita Hitüket gyakorló családban nõttem fel. Az általános iskola alsó tagozatában iskolai hittanra jártam. Az igazgató behívatta Édesapámat és közölte: ha nem változtat ezen, nem lehet ötös a magatartásom! Így lett negyedikben a kitûnõ bizonyítványban egy négyes. Sajnos a hitben való kitartás ellenére szüleim házassága nem volt jó példa. Emiatt gyerekkoromban sok sérülés ért, ezeket az Úr mégis javamra fordította. Késõbb tanári munkámban segített növendékeim gondjait jobban átérezni, lelki támogatást adni. Mindennel együtt Édesapámtól nagy hitet, Édesanyámtól meleg emberszeretetet és segítõkészséget tanulhattam. Tíz éves koromban felvételt nyertem a Rádió Gyermekkórusába és a felsõ tagozatot már a rádiós iskolában végeztem. Ezek az évek az átlagosnál nagyobb szorgalmat és kitartást követeltek (sok kóruspróba, szol-
fézs, rádiófelvételek, koncertek, hegedûgyakorlás, utazások), megalapozták további életemet. Nagy ajándékot kaptam 16 éves koromban; kis termetem fiatalabbat mutatott, ezért 1965-ben részt vehettem egy tízhetes Japán hangversenykörúton. (38 városban 46 koncert!) Ekkor már középiskolás voltam a József Attila Gimnáziumban, ahol Perczel Vera néni osztályfõnökünk szeretete sokat jelentett számomra, jó példája vonzott engem a tanári pálya felé. Érettségi után elvégeztem az ELTE matematika-fizika szakát, és már ötödéves koromban tanítottam egy közgazdasági szakközépiskolában. Amikor a ciszterek visszakapták az iskolájukat, Ákos atya meghívott a Szent Imre Gimnáziumba. A matematika és a fizika tanítás mellett mindkét iskolában több évig kórust vezettem (ahol a Csányi Laci bácsiéktól ellesetteket hasznosíthattam) és az éneklés végigkísérte életemet.
Levente Szüleim viszonylag késõn házasodtak. A háborúban Apuka kétszer egy év frontszolgálatra került, 1945 májusában lakásról vitték el málenkij robotra, két és fél évre Szibériába. Édesapám életben maradt és hazakerült. A hét éves nõvérem mellé születtem Ha öreg fejjel udvarol- meg az év legsötétebb napján, december 21-én. Anyuni akarok Zitának, ka mindig azt mondta, ennek azért kellett így történaz õ kedvenc köny- nie, hogy valami fény is legyen a sötétben. Még egy öcsém született; Anyuka 45 éves korában… vébõl szeretnék idézni; ez az Arany- Nehezen éltünk, Apukának nagyon kellett vigyáznia, hogy el ne veszítse az állását. Mikor nyugdíjba ment, koporsó. De mivel mindig nagyon ne- õ volt az egyetlen tanácsvezetõ bíró a Legfelsõbb Bíróhezen tanultam ver- ságon, aki nem lépett be a pártba… Minden héten „elküldtek” minket templomba. Szüleink csak nagyobb seket, csak arra ünnepeken vagy vidéki nyaralásokon mertek velünk szoktam kérni: most mondd el ma- jönni. Én 1956 fellélegzésekor lettem elsõáldozó. Nem voltak közösségek, nem jártam hittanra, az egyetlen gadnak!
fontos hely a gimnáziumi osztály lett. Vera néni, osztályfõnökként szeretetet, hitet, magyarságot, erkölcsöt nevelt belénk. Amolyan búvópatakként ciszterci szellemiséget közvetített felénk az állami József Attila Gimnáziumban. Ebben az osztályban láttam elõször lányokat, az elõtte lévõ nyolc évet fiúk között töltöttem. Kezdetben Zitát „kis mitugrász csajnak” tartottam… Anyuka az esküvõnkkor vallotta be, hogy ez a „kis csaj” neki már akkor gyanús volt! Barátok lettünk, sokat beszélgettünk, szerettünk táncolni, közösek voltak az értékeink. Amikor elõfelvételisként katona lettem, a beszélgetéseket heti többszöri levélírás váltotta fel. Ekkor döntöttünk egymás mellett! Villamosmérnök vagyok és idestova negyven éve villamosmérnök hallgatókat tanítok a Kandóban.
14
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
11:19 AM
Page 15
Együtt 1974-ben kötöttünk házasságot a Szent Imre-templomban, de tanárokként nem mertünk nászmisés esküvõt kérni. Szentmisére aznap reggel, titokban mentünk el. Ajándékként éltük meg késõbb a 25 éves házassági évfordulón tartott ezüstmisénket, amit már családjainkkal, közösségeinkkel, barátainkkal együtt ünnepeltünk. Három-négy gyermeket szerettünk volna, de hét évig hiába vártuk a gyermekáldást. Zita többször kezdett egyedül nagy kilencedet, Szûzanyánk közbenjárását kérve, de valami nehézség miatt ezek rendre megszakadtak. Amikor Leventével együtt, közösen végeztük a kilencedet, Zita megfogant és – talán nem véletlenül – Bence fiúnk Nagyboldogasszony ünnepnapján született! Hét év alatt négy gyermeket kaptunk: Bence, Csenge, Botond, Csanád – 7 szûk és 7 bõ esztendõ! Kevés pénzbõl éltünk, mert 11 évig a pedagógusfizetés és GYED, késõbb pedig másfél tanári kereset volt a bevételünk. Próbáltunk mindent magunk megcsinálni: Levente szekrényeket, gyerekeknek ágyakat, galériát épített, Zita sokat varrt, kabáttól a síruháig, gyerekruhától a kiskosztümig. Megtapasztaltuk az Úr gondoskodását ezekben az években, még az anyagiakban is; mindig sikerült annyit tartalékolnunk, hogy nyáron barátainkkal nyaralni, késõbb biciklitúrákra, télen síelni tudtunk menni. Az egyházközségben fiaink ministráltak, mi képviselõtestületi tagok lettünk, Zita leányszkólát vezetett 18 éven keresztül, Levente a családi miséket közvetítette 20 éven át, minden vasárnap a hittanterembe. Több esztendeje már, hogy – amolyan videókrónikásként – különféle közösségeknek szolgál vetítéssel, útifilm készítéssel vagy egy-egy zarándoklat megörökítésével. Ezen a területen hasznosítja fotós-filmezõs hobbiját, ez szeptembertõl decemberig leköti szabadidejét. Nagy hatást gyakorolt ránk az 1991-es pápalátogatás. II. János Pál pápa személyén keresztül az Úr „megragadott” minket. Levente ekkor pótolta elmaradt bérmálkozását, és ebben az évben Házas Hétvégére is eljutottunk. Ettõl kezdve újabb és újabb, a hitélettel kapcsolatos feladatokat kaptunk. Három évre a Házas Hétvége Dél-Budai Régiója felelõseivé választottak. Sok örömet adott ez a közösséget szolgáló meghívás. Amikor mandátumunk lejárt, Zita osztályt kapott: a Szent Margit osztály „anyja” lett. Elballagásuk után rögtön megérkezett a következõ feladat: Zita 87 éves Édesanyját vettük magunkhoz. Nehéz négy és fél évet jelentett ez családunk számára, hiszen a leépülés miatt Gabimama állandó felügyeletet igényelt. Sosem tudom meghálálni Leventének és a gyerekeknek az Anyukám ápolásában nyújtott segítségüket! Zita három éve nyugdíjban van. Szerencsére több kedves ismerõs gyerekét korrepetálja, így nem szakadt el teljesen a tanítástól, ami nagy örömet ad neki. A felszabaduló idõt kitöltendõ, tanfolyamot végzett, és már két éve önkéntes kórházi beteglátogató. Mély lelki töltõdést ad a betegek meghallgatása. Levente még dolgozik, de ebben az évben már õ is nyugdíjas lesz. Gyerekeink kiröpültek. A megszületett unokánk mellé már jelentkezett egy második, és reméljük, lesznek még többen is! Szeretnénk jó anyósok-apósok lenni és szolgálni, segíteni gyerekeink családjait. Ebben az évben újból meghívtak minket az ujjászervezett jegyes felkészítésben való segítésre. Megtiszteltetésnek érezzük, hiszen már 21 éve – kis megszakítással – elláttuk ezt. Szeretünk fiatalokkal lenni, mert tanuljuk tõlük a mai életet. A Szentlélek indítására több közösségben éljük meg hitünket. Mécs csoport, Házas Hétvége, karizmatikus lelkiség, Antiochia. Hétfõ esténként imakörben adunk hálát Istennek, immár 16 éve egymás gondjaiért, családjainkért, papjainkért, hazánkért. Örömünk az Erdélyjáró csapattal való nyári utazás, ahol Levente útifilm-készítõ, Zita nótafa. Életünk gyöngyszemei a zarándoklatok; a csíksomlyói búcsúra öt napig gyalogoltunk a hegyeken keresztül, már három alkalommal. Viszsza-vissza járunk Medjugorjéba Kemenes Gábor atyával. Mindketten valljuk, hogy a másokért végzett munka és áldozat az, ami boldoggá teszi életünket. Ehhez kérjük az Úristen segítségét!
Köszönöm, hogy te vagy. / Az órát köszönöm, / Amelyben fényül nyert e / Világtalan világ, Köszönöm, hogy kezed / Kinyújtottad felém, / S árnyául elfogadtál sugárzó életednek. MÓRA FERENC: ARANYKOPORSÓ
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
T e
D e u m
15
lØpcso 13 te deum.qxd
6/18/2013
hátsó
11:19 AM
Page 16
lépcsõ
lérkezett a tanév (régi szép kifejezéssel: a szorgalmi idõszak) vége, a számvetés ideje. Katolikus körökben ilyenkor szokás Te Deumot tartani, vagyis az Isten dicséretével zárni ezt az idõszakot. Istent dicsérni bármikor lehet és helyes, hiszen õ önmagában is dicséretre méltó, de a dicséret szava általában mégiscsak akkor hangzik fel, ha az ember hálás valamiért. Valóban, a diákoknak és hallgatóknak van miért hálát adniuk a tanév végén. Nemcsak arra gondolok, hogy végre vége a kemény munkával (tanulással) töltött szorgalmi idõszaknak, és elkezdõdik a nyári szünet, a pihenés, a feltöltõdés és szórakozás ideje, bár kétségkívül ez is okot ad a hálára. (Ki ne lenne há-
E
megadja nekünk a fejlõdés képességét. Kinek-kinek megvan az a kedvenc tudásterülete, amellyel szívesen foglalkozik, és amelyet azért mûvel, mert szereti. Ugyanakkor sok minden olyan ismeretet, készséget is elsajátítunk, amely most nem tûnik fontosnak vagy érdekesnek számunkra, késõbb azonban igen hasznosnak bizonyulhat, sõt még nagy örömünket is lelhetjük benne: ez is Isten ajándéka. Ugyancsak hálát adhatunk Istennek emberi kapcsolataink elmélyüléséért. Néhány kevésbé szerencsés növendéktõl eltekintve, aki magántanulóként kénytelen elvégezni tanulmányait, általában emberi közösségben töltjük a szorgalmi idõszakot is. Jóllehet a tanórák
Hálaadás Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsõítse az Istent? (Lk 17,17–18)
lás azért, hogy Isten véget vet – ha csak ideiglenesen is – az õt ért megpróbáltatásoknak?) Sokkal inkább az elmúlt tanévben kapott ajándékokért és kegyelmekért illõ hálát adnunk. Közhelyesen a tanulmányi eredményeket és a jó jegyeket emelhetnénk ki elsõként. Kétségtelen, hogy az elért sikerek – noha feltételezik a mi kemény munkánkat – Isten ajándékai. Tegyük szívünkre a kezünket: ki ne emlékezne vissza akár csak az elmúlt tanévben olyan pillanatra, amikor a jobb vagy rosszabb jegy csak egy hajszálon múlt? Amikor az ember azon drukkolt, hogy csak ne szólítsák fel, csak ne azt a bizonyos kérdést tegyék fel neki? Vagy éppen ellenkezõleg, amikor az ember jól felkészült és azért izgult, hogy bizonyíthassa felkészültségét? Ugyanakkor van igazság abban a másik közhelyszerû megállapításban is, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Önmagában a tudásunk bõvülése, képességeink kibontakozása is Isten ajándéka, aki
(elõadások) alatt kevesebb közvetlen kapcsolatfelvételre van lehetõségünk (a tanárok és oktatók szerint így is túl sokra), de a szünetekben, a napi munka végeztével bõven nyílt lehetõségünk emberi-, baráti- és társkapcsolataink ápolására. Ez igen fontos és jó dolog, hiszen amint Isten is megállapította, „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). Ne felejtkezzünk el azokról a kegyelmekrõl sem, amelyeket Istentõl lelki fejlõdésünkhöz, hitünk és Istennel való szeretetkapcsolatunk elmélyüléséhez kaptunk, különösen a szentségekrõl, amelyekben részesültünk. Jézus világosan megmondta: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” (Jn 6,44). A kezdeményezés mindig Istentõl ered, de rajtunk áll, hogyan felelünk hívására. Isten jelenlétét, segítõ kegyelmét megtapasztalni azonban mindig öröm, így – azt hiszem – könnyû szívvel adunk hálát érte. Végül azok, akik már igen elõrehaladtak az életszentség útján, õszinte szívvel tudnak hálát adni a megpróbáltatásokért és a szenvedésekért is, miként Jób (Jób 1,21). Ez nem könnyû, hiszen bölcs belátást és nagy lelkierõt igényel; nem szívesen köszönünk meg valamit, ami ha hasznos volt is, mégsem volt kellemes, nehogy még többet kapjunk belõle. Adja Isten, hogy örömmel tudjunk hálát adni mindenért! SARTOGRILU
Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás
16
