.INA MERKEL.
.Az „ostalgia”. .mint identitáspolitika. Észrevételek a keletnémet kultúra átalakulásáról Fordította: Gedeon Béla
ra és civil társadalomra való jelenlegi áttérés útjában, így a modernizáció gátjává válnak. Ennélfogva a keletnémeteket fejletlen, nyafogó „teher”-nek tekintik, akik csak visszatartják a hatékony és termelékeny nyugatnémeteket, illetve feneketlen tartályoknak, amelyekbe a nyugatiak hiába öntik az értékeiket. Amikor Kelet-Németországról beszélünk, a nyugatnémet norma(litás) adja az implicit hátteret. Ennek láttán a keletnémetek másodrend∫ állampolgároknak érzik magukat, minden el√ny ellenére, amelyet a Szövetségi Köztársaság állampolgáraiként élveznek. Az újraegyesítést megel√zte a folyamat el√rejelzése/prognosztizálása: végre összen√, ami összetartozik. Azt gondolták, a keletnémetek maguk is nyugatnémetekké akarnak válni, mivel különleges – els√sorban gazdasági – érdekük f∫z√dik ahhoz, hogy feladják régi szokásaikat, és újakat fogadjanak be; és ezt azonnal meg is teszik, mihelyt a nyugati intézményeket a keleti részen is felállítják. Úgy t∫nt, minden attól a képességt√l függ, hogy a keletiek hogyan tudják megragadni a parlamentáris demokrácia és a szociális piacgazdaság nyújtotta el√nyöket. Ám mindez nem így történt. Erre az ellentmondásra a
1. AZ ÁTALAKULÁS TENDENCIÁI ÉS ÉRTELMEZÉSEI
M
ostanában elöntenek bennünket azok a cikkek, képek és kommentárok, amelyek a kelet- és nyugatnémetek életstílusa és értékrendszere közötti ellentmondásokat elemzik. Tíz évvel a Fal leomlása után a közvéleményt a különbségek foglalkoztatják. Rendkívül unalmas sztereotípiák vannak általános forgalomban. Ezek szerint a keletnémetek pénzsóvár, konformista és örökké elégedetlen, ugyanakkor eléggé √szinte, barátságos és segít√kész emberek. Velük ellentétben a nyugatnémeteket hatalomittas, önhitt és egoista társaságnak tartják, elismerve azt, hogy képesek felel√sséget vállalni saját életükért. Az alacsony választási részvétel miatt az újságírók kijelentik, hogy a keletnémetek még mindig nem tanultak meg demokráciában élni. Az államra vonatkozó kritikákat azzal utasítják el, hogy azok az egyenl√ség eszméjében gyökereznek. Az ilyen beállítások és képek lényege az a feltételezés, hogy a keletnémetek olyan hajlamokkal rendelkeznek, amelyek akadályt jelentenek a szociális jólétre irányuló piacgazdaság-
„A szocializmus emlékezete” cím∫ konferencián elhangzott el√adás szövege. Potsdam, 2000. október 1-2.
163
Ina Merkel
Az az állítás, hogy a keletnémeteknek kevés hozzátársadalomtudósok kétféle magyarázattal szolgálnak: az egyik szerint a jelenség az aktuális szituáció- f∫znivalójuk van az újjászervezéshez, els√sorban koval magyarázható, a másik szerint egy sajátos szocia- rábbi történelmükb√l ered – és ezzel el is érkeztem a második interpretációs kerethez. Ez lényegében a lizációból adódik. Az els√ megközelítés alapos kritikával illeti az át- korábbi hatalmi és gazdasági rendszerrel magyaráz alakulás folyamatát. Azt állítja, hogy az átalakulási mindent: az elnyomó rendszer, a törvénytelen álfolyamat nem igazán a fejl√désre nyitott módon ha- lam, az állambiztonsági apparátus, a cs√dbe jutott ladt, hanem a nyugatnémet struktúrákat másolták, gazdaság, a hiányok társadalma szükségszer∫en ezt a célt rögzítették már az elején. Vagy ahogy Karl „legy√zött és megnyomorodott egyéneket” hozott Ulrich Mayer egyszer megfogalmazta: „A megcélzott létre (Arnulf Baring). Ez a megközelítés a német államon belüli két, vitársadalmi forma ténylegesen és normatív módon nem a »modern társadalom«, nem is a »kései kapita- lágosan körvonalazható társadalmat alapvet√en lizmus fejlett formája«, nem is a »civil társadalom«, történelmi perspektívából ábrázolja, magyarázza hanem inkább a jó öreg Szövetségi Köztársaság.” 1 Rá- és definiálja. Az NDK történelmének feldolgozásaadásul az egyesítés óriási különbségek közepette ját- kor egy módszertani dilemma elé kerültek: a keletszódik le: az állami hatalom, a gazdaság, egyéni for- német rendszert kárhoztató kritika a hidegháborús állásponthoz való visszarások és a társadalom m∫Bernd Leistner: Nyugat-keleti miniatúrák térést jelentette, és idejétködésében való jártasság terén egyaránt eltérések 1990. tavaszi félév: Meghívást kaptam az Oldenburgi Egyetemre, múlt történelmi megközemutatkoznak. A keletnémet hogy legyek náluk vendégprofesszor. Hétr√l hétre megtartot- lítések és módszerek megtársadalom az új államren- tam az el√adásokat, szemináriumokat és kollokviumokat. Mind- √rzéséhez köt√dött (a polipcsei kötelezettségeimet is teljesítenem kellett. Szálitikai ügyek dominanciája det és a vele járó értékeket emellett mos egyéb el√adást tartottam, és igyekeztem a kéziratok leaz államok és rendszerek nem egy vitán és konszen- adási határidejét is betartani. zuson alapuló folyamat so- Oldenburgi háziuram, nyugalmazott adótanácsadó, nagyon sze- történelmében, a diktatórán veszi át – a Nyugat fel- retett a keletnémetekkel beszélgetni. El√szeretettel mondo- rikus és totalitárius jellemajánlott valamit, és elfoga- gatta biztatásként: „De dolgozni meg kell tanulniuk! Meg kell z√k tanulmányozása, az eltanulniuk dolgozni!” dást, lelkesedést vár érte. Saarbrücken, 1992. december: Egy konferencián vettem részt, nyomás és ellenállás tör1989 rövid √szén azon- estére összejött egy kisebb asztaltársaság, barátságosan meg- ténelme, egy kis gazdaban a keletnémetek feltet- kérdezték, hogy rám, a keletnémetre, most mi vár. Beszámol- ságtörténet – els√sorban tek néhány lényeges kér- tam nekik a chemnitzi M∫szaki Egyetemt√l nemrégiben ka- mint a tervgazdaság vizsdést a „modern moderni- pott megbízásomról. Asztalszomszédom, egy régi német szö- gálata). A mércét, amellyel az NDK társadalmát mérik, zálásával” kapcsolatban, Rainer Land megfogalmazásában:2 „A kudarc mutatja meg számunkra azt, ami nem kérd√jelezik meg: sem a nyugatnémet társadanem m∫ködik, ám a teend√k listája ismét tartalmaz- lom heterogenitását, sem a történelmi hibákat nem za a modern társadalom jöv√jére vonatkozó összes veszik számításba; inkább a modern polgári társadakérdést. Pontosan mi is a demokratikus többség egy lom ideális portréját jelenítik meg mérceként. A közmodern tömegtársadalomban? Hogyan képes egy a véleményt azonban a múlt reprezentációja alakítja, t√ke öntörvény∫ felhasználásán alapuló gazdaság az amit viszont az az állam irányít, amelyik teljesen átemberiséget szolgálni, és a környezetet megvédeni? siklik a napi realitásokon és az egyének tapasztalaHogyan képesek a versenyen alapuló társadalmak tán. A kormányzati rendszer eltúlzott hangsúlyozátársadalmi egyenl√séget biztosítani? Milyen intéz- sa, valamint a mindennapos élet és a rendszerhez ményi feltételek biztosítják a biztonságos megélhe- való viszonyának elhanyagolása hozzájárult ahhoz, tést és az egyéni fejl√dést?” 3 hogy egy legalább ennyire problematikus „alsó inMindössze néhány hónap alatt a keletnémetek ki- terpretáció” született, melyet gyakran azonosítanak fejlesztették saját demokratikus struktúráikat és az „ostalgia” fogalommal. kommunikációs formáikat. Képesek voltak politikaiEzek szerint az egykori NDK polgárai kétféle mólag reflektálni saját helyzetükre, érdekeikre, a befo- don élhettek: ellenzékben vagy behódoltságban. lyásgyakorló képességükre, és legf√képpen a politi- De mi van akkor, ha történetesen egyetértettek a kai különbségekre. Ám nem sikerült nekik ezt az rendszerrel? Mi van, ha életük nagy részében bizoújonnan megszerzett közéleti fórumot politikai er√vé nyos pontokban egyetértettek a szocializmussal mint alakítaniuk. társadalmi modellel és a benne megtestesül√ társa-
164
Az „ostalgia” mint identitáspolitika
dalmi utópiákkal? És ha mindezek ellenére kritizál- portok kifejlesztik saját elbeszéléseiket, ahogy a ták a központilag szervezett tervgazdaság merev- különböz√ történetek küzdenek a kulturális hegeségét és abszurditását? Ha a Politbüro gerontokra- mónia ellen. táival kapcsolatban csak cinikus vicceik voltak? Az átalakulás vagy változás nemcsak a politika és Az NDK társadalma számtalan különböz√ módon a gazdaság kérdése, hanem a kulturális szerkezeteknyilvánult meg. Ezt nem lehet feloldani szimpla el- nek, a jöv√ kitalálásának, és annak megteremtésének lentétek formájában. és megtalálásának kérdése is, hogy hogyan éljünk A múlt realitását mindig az aktuális gondolko- sikeresen és elégedetten. dás terminusaival és képeivel ragadhatjuk meg. Tíz évvel a Fordulat (Wende) után a társadalomA történetírás ellátja a társadalmat a múlt értelme- tudományok nyilvánvalóan elérték azt a pontot, ahol zéseivel annak érdekében, hogy biztosítsa helyét a elkerülhetetlenül új megközelítési módokat, új kérjelenben.4 De mi történik, ha ezek a kategóriák, ter- déseket, és különösen új fogalmi kereteket és kateminusok és képek a társadalomnak csak az egyik góriákat kell kitalálni. Mivel azonban alig van kritialszektorától származnak? Ilyen módon az isme- kai megközelítés a közbeszédben, a szükséges forráretelméleti kérdés nem az, hogy a nyugatnémetek sok és vitapontok szintén hiányoznak. alkalmazhatják-e a nyugat-európai kontextusban Eközben folyik a vita a valódi „átalakulási dilemgyökerez√ kérdéseiket és máról” 5 (Wolfgang Zapf), vetségi egyetem irodalomprofesszora, némi megbotránkozáskategóriáikat az NDK tör- sal a hangjában, így szólt: „Maga aztán nagyot kaszál a for- hogy megpróbálják leírni a ténelmének tanulmányo- dulaton!” nem belülr√l jöv√, hanem zásakor (ez nem politikai 1994. július, egy keletnémet egyetem: Egy kollokviumra sietve kívülr√l és felülr√l érkez√ korrektség kérdése), ha- egy folyosói beszélgetésnek lettem véletlen fültanúja. „Itt az társadalmi megújulás folyaáldatlan állapotokkal szembesül – mondta egy, a nyunem hogy használható ember matát. A puszta utánzás, gati tartományokból meghívott professzor –, számos nyugati eredményeket várha-tunk- oktatóval meger√sített tanszék visszafogásával találkozik. De mint tudjuk, általában nem e, ha más társadalmak in- mivel a szerz√dések is lejárnak egyszer, ezért szerencsére lehet elégséges, amikor intézmétellektuális és kulturális tervezni. Arra számítok, hogy 96 √szére már »ossi«-mentes lesz nyekre és viselkedésmófolyamatait ilyen módon az intézet.” dokra alkalmazzuk. Inkább 1995. november: Mint egy német szövetségi grémium tagja, részt közelítjük meg. vettem annak müncheni √szi ülésén. Számos kolléga feleségét az invenció és a reinvenció Ez mindenekel√tt önref- is magával hozta. Vacsoránál az egyik hölgy lett az asztalszom- a sorsdönt√ – bár ez a folexió kérdése. Mennyire tu- szédom. Megtudtam, hogy német irodalom és történelem ta- lyamat szintén id√igényes. datosult az, hogy a használt nárn√ egy gimnáziumban. A nemrég megjelent Thomas Mann- Mellesleg ez nem csak a kekategóriák egy másik kultú- bibliográfiára terelte a szót, és mivel hirtelen tudatosult benne letnémetekkel összefügg√ rából és értékrendszerb√l származnak, és nem fel- diszkrimináció kérdése. A lényeg az, hogy a Kelet tétlenül érthet√ egy más szerkezet∫ társadalom szá- fejl√dési potenciáljának tagadása visszahat a Nyumára (például a karrier vagy a család terminusait il- gat modernizációs problémáira is. „A Kelet problélet√en)? Az el√z√ magyarázat legnagyobb hátrányá- mái nem egyebek, mint a Nyugat modernizációs nak az t∫nik, hogy a konszenzus és az utópia elemeit problémái.” 6 Ami a mi speciális érdekl√dési körünket, a minkülönösen elhomályosítja. Összegzésül: az átalakulási folyamat vizsgálata dennapi kultúra változását illeti, egyre növekv√ polasorán a mindennapos élet rovására túlhangsúlyoz- rizáció figyelhet√ meg a kelet- és nyugatnémetek köták a hatalmi rendszer vizsgálatát, az ideálok fon- zött. A másság, az idegengy∫lölet, a növekv√ különbtossága és a követend√ példák irányultsága pedig ségek tendenciái az egyenl√södés/asszimiláció tenszinte semmi figyelmet nem kapott. Így végül a denciái ellen hatnak, pedig ez utóbbiak képezik az rendszer és az élet kapcsolatát/kölcsönös függését átalakulási folyamat alapját. Ezt az ellentmondást szem el√l vesztették. Vagy, ahogy Niedermüller Pé- gyakran negatív színben tüntetik fel. A nyugati értéter nemrég megjegyezte: „Az átalakulás vizsgálata keknek való ellenállást, a mentális tradíciókhoz való csak a szerkezeti és szervezeti változásokra korlá- ragaszkodást, a régi életminták folytatását rendszetozódott, és a kognitív, például a szimbolikus karak- rint „ostalgiaként” magyarázzák. De: egyben ez a másság és az egyéniség reakcióterét figyelmen kívül hagyta.” És úgy t∫nik, ez válik az etnológusok speciális néz√pontjává: a kultu- ja is, amellyel a keletnémetek védekeznek a nyugarális konstrukciók és eszmecserék vizsgálata, an- ti társadalomban. Az Ostalgia nem más, mint straténak kutatása, ahogy a különböz√ társadalmi cso- gia az ilyen tapasztalatok feldolgozásához.
165
Ina Merkel
NDK-ban létez√ különleges kapcsolatok m∫ködését mutatja be: „Hétéves voltam, amikor elkezdték gyártani a Schwalbé-t; 14 éves koromra már volt sajátom. Ezzel jártam iskolába, a strandra vagy a nyári munkahelyemre. Kés√bb gyakorlatilag minden id√ben ezzel keletnémetek aszimmetrikusnak tartják helyze- dolgoztam, még télvíz idején is. Legalábbis majdnem tüket a német társadalom egészében. Ez az aszim- mindenkor. Ha nem indult, megpróbáltam belökni; metria nincs legitimálva, és nem is fogadják el. Ke- ha ez sem segített, nekimentem csavarhúzóval és villetnémet szempontból az átalakulás egyfajta gyar- láskulccsal. A legfontosabb részeit semmi id√ alatt matosításnak t∫nik. Az erre adott reakció a keletné- szét lehetett szedni és általában meg is lehetett javímet identitás (ostalgia) újrafelfedezése, amely az tani… Volt azonban id√, amikor utáltam azt a kis moNDK-s id√kben sosem volt ilyen er√s. Luisa Passerini tort. A Schwalbe-tulajdonosok ismerik ezt az érzést. olasz kultúrtörténész az identitást egyszer az egész- Kitörölhetetlenül az emlékezetembe vés√dtek azok séghez hasonlította: az ember csak akkor figyel fel az id√k, amikor a zuhogó es√ben nem indult a gyújrá, ha elveszíti. „Amikor az emberek gyökértelenné tás, és vacogva kellett javítanom az útszélen. Szenválnak, akkor úgy keresnek vedélyesen imádtam a beszélget√partnerének származása, azt kérdezte: „Hozzáfértek menedéket, hogy ellensé- egyáltalán az NDK-ban Thomas Mann írásaihoz? Olvashattak Schwalbémat, amikor nyár get és veszélyt gyártanak t√le egyáltalán?” közepén nyitott inggel és maguknak, és lojalitásukat 1996. július, Cheb pályaudvari étterem: Két id√s úrral ültem (akkor még hosszan) lobohangsúlyozzák a kollektív egy asztalnál, akikkel beszédbe elegyedtünk. Elmesélték, hogy gó hajjal motoroztam vinyugalmazott, özvegy postások, magas közalkalmazotti nyugszervezetek iránt.” 7 Ezért az √k déken. Volt egy kis »NDK-s díjat kapnak, egy Marktredwitz nev∫ kis hegyi városkában lakEgyesülés után ehhez a kü- nak, és hetente kétszer-háromszor átutaznak az olcsó csehek- Szelíd Motoros« íze a dolönleges NDK-s vagy kelet- hez. Végül egyikük megkérdezte, honnan származom. Miután lognak.”8 német identitáshoz való ra- megmondtam, azt kérdezte: „Keleti?” Majd egy rövid szünet A tárgy, amelyre ez az után: „Milyen érzés, ha az ember be kell, hogy ismerje magaszkodás a bizonytalanérzelemteli leírás vonatkogának, hogy ingyenél√ volt?” Mire a másik rögtön kiegészítetság, nyugtalanság és zavar te: „…ingyenél√ és b∫nös?” zik, egészen közönséges: jelének t∫nik. A régi érté- 1998. tavasz: Meghívást kaptam Kielbe, hogy el√adást tartsak egy moped, amelyet kisebb kek és szokások meg√rzé- a keletnémet irodalom „fordulat” utáni alakulásáról. Beszéde- változtatásokkal a hatvasének vágyát mutatja. Ám met Heiner Müller Hadúri érzelmek cím∫ verséb√l vett idé- nas évek óta gyártanak és ez csak a múlt nyugati ér- zettel fejeztem be: a mai napig használnak. telmezésének szemszögéb√l látszik így. Ez a kulturá- Volt id√, amikor várni kellett rá, hogy megkaphassa lis diszkrimináció feldolgozásának egy formája. az ember, ám a kisvárosokban szinte mindenkinek Az ostalgia, amely fogalmat egy kabaréban alkot- volt sajátja. Valójában id√sebb embereknek találták tak meg, mostanában egyike azon hétköznapi kom- ki, akik ízületi problémákkal küszködtek, és ezért volt munikációs eszközöknek, amellyel a múlt feldolgoz- lábtartó és oldalsó lökhárító is rajta, ennek ellenére ható, s amellyel elkerülhet√, hogy azt hátrahagyják ez a tulajdonos mély érzelmekr√l számolt be, amevagy félretegyék. Olyan konstruktív feladat, amely lyek még fiatalkorában alakultak ki benne a tárggyal találékonyságot, kreatív modellezést, a legendák és kapcsolatban, egyfajta „se veled, se nélküled” típunosztalgikus h√stettek újrafogalmazását, ugyanak- sú kapcsolat. Csak a Fordulat után, amikor már nem kor retrospektív idealizációt igényel. Hadd világít- gyártották, vált a Schwalbe kultikus tárggyá és kasam meg ezt egy példával: pott kulturális-szimbolikus jelentést, ami messze túlA fogyasztói viselkedés kutatása során egy tanul- mutatott használati és csereértékén. (Pontosan mány keretében 50 interjút készítettem keletnéme- ebb√l a szempontból írja le a szerz√ is.) A Trabanttekkel személyes tulajdonukkal kapcsolatban. Rend- hoz hasonlóan a Schwalbe is egy elveszett világ minkívül ellentmondásos viselkedést fedeztem fel: egy- dennapi életét szimbolizálja. Ez az értéke els√sorszerre dobják ki és tartják meg dolgaikat. Mindkét ban a fiataloknak és a nyugatiaknak jelent valamit cselekvés szimbolikus az NDK-s múlt feldolgozásá- – más szóval azoknak, akiknek nem kellett az NDK-s ban, mindkét jelenség a kulturális értékek ugyanazon id√kben megkeresniük a mindennapi betev√t. Utóbátalakulási folyamatának a része. A példa kedvéért biak nyugodtan hagyják a Schwalbéjukat lassan szétidézek egy önéletrajzi megközelítésb√l, amely az esni a garázsban. A kulturális újraértékelés eme kü2. A KULTURÁLIS DISZKRIMINÁCIÓ FELDOLGOZÁSA: OSTALGIA MINT IDENTITÁSPOLITIKA
A
166
Az „ostalgia” mint identitáspolitika
lönleges esetén túlmen√en mi maradt a Schwalbe- dukte-Läden, vagyis a keletitermék-boltok. Olyan tulajdonos és a járm∫ve közötti személyes kapcso- elképeszt√ neveik vannak, mint például „Vissza a latból? jöv√be”. A valutaunió (Währungsunion) bevezetése A tulajdonos megmaradt bens√séges kapcsolata idején az NDK lakói nagyon várták a nyugati terméezzel a tárggyal hosszú távú használaton alapszik. keket. Rövid id√ alatt a keleti termékek szinte teljeSzemélyes élete és a tárgy élete összeolvadnak és sen elt∫ntek a polcokról. Egy id√ után, amikor beutalnak egymásra. A tárgynak emlékezetbeli értéke zárták az els√ vállalatokat, és az emberek tömegelesz azzal az id√szakkal kapcsolatban, amelyre amúgy sen váltak munkanélkülivé, a trend megváltozott. is a legélénkebben emlékszünk: a fiatalságra. Ráadá- Az emberek elkezdték hiányolni a régi termékeket sul ezeken a különleges emlékeken keresztül, ame- és ízlést. Eleinte a boltok csak az utolsó készleteket lyeket a céltárgy ereje és gyengesége tart össze, a kezdték árusítani, ám aztán kisebb cégek újra kezdték Schwalbe-tulajdonosok illusztris és kiterjedt társa- gyártani a korábbi márkákat, például kávét, csokoságában találja magát az ember. Mivel a formaterve- ládét, pezsg√bort és édességeket. Aztán kampányt zés hosszú id√n keresztül változatlan maradt, az indítottak, hogy a munkahelyek megmentése érdekéNDK-s fogyasztói cikkek szokatlan képességgel alakí- ben az öt új szövetségi tartományból vásároljanak tották azokat a csoportokat, amelyekre a jól ismert termékeket. De mi maradt igazán ebb√l a korábbi márkák utalnak. ipari országból? Legfeljebb „Scipio, Amikor az egyes NDK-s az élelmiszeripar. tapasztalatokat éppen leér- míg katonái sóval hintették be A keletnémet termékek Karthago romjait és hullahegyeit, tékelik és diszfunkcionális- Homéroszt olvasta: reklámját nézve hasonló nak nevezik a nyugati fo- »S eljön a nap…« stratégiákat fedezhetünk gyasztói társadalmakhoz És sírt. fel. A reklámok egészen Polybios, a történetíró feljegyezte, képest – az árucikkek egyémesszire visszamennek a sírni látta a gy√ztest.” ni felhalmozásának semmi mikor történelemben: a szász és Az el√adás után egy id√sebb házaspár jött oda hozzám. A férfi értelme a kapitalizmusban er√sködött, hogy el kell nekem mondania valamit, √ sírt 1989. porosz királyságra emlékez–, az NDK-s márkákkal kap- november 9-ér√l 10-ére virradó éjjel. „Mi sírtunk!” – hangsú- ve igyekeznek feléleszteni csolatos közbeszéd alkal- lyozta az asszony. a regionális hagyományt és mas terep elég az identitás A Chemnitzi Egyetem germanisztika professzora identitást. Reklámok utalFordította: Szabó Adrienne újraértelmezéséhez. A kenak az érintetlen táj szépletnémet termékek identitásalkotó értékén folya- ségeire: a képek egy elhagyott vidéki tájat mutatnak, matosan próbáltak meggazdagodni a reklámcégek. amely megérett arra, hogy a nyugatiak felfedezzék Azonban csak néhányuknak sikerült, hogy egy kicsit és iparosítsák. Fényképek is felt∫nnek, amelyeken is megragadják a keletnémet életérzést. egy csoport fiatal ül félmeztelenül, együtt töltve szaEgy egész világnyi tárgy t∫nt el a mindennapi badidejüket. Teljesen hétköznapi, megkülönböztetéletb√l rendkívüli hirtelenséggel. Az a kevés árucikk, hetetlen ruhában vannak, teljesen átlagosak, nagyon ami megmaradt, szükségszer∫en kiemelt figyelmet egyszer∫ek, nagyon szimpatikusak. Mindent összevon magára. Még a jó öreg „porfogók” is kultikus ér- vetve a hagyományosság, a természetesség és az értékre tesznek szert. Valaki készíthetne egy kutatási zelmesség képe sugárzik ezekb√l. Az emberek úgy viprogramot arról, hogy mely NDK-s tárgyak léteznek selkednek, mint a nép fiai, akiket még nem érintett még a keletnémet háztartásokban, melyekre van meg a fogyasztói társadalom ördöge, a státusz, a pénz szükség és melyeket használnak is, és mely tárgyak és a hatalom társadalma. Így a végén a keletnémetaláltak új helyet a nyugatnémet polcokon mint szu- tek valahogy ártatlannak és gyerekesnek t∫nnek. venír elemek. Egy ilyen kutatás sokat elárulna a ke- Semmilyen utalást nem találunk a korábbi szocialet–nyugati párbeszédben használatos szimbólumok- lista társadalomra. Ez a dimenzió úgy elt∫nt, mintról és jelekr√l, valamint ezek jelentésér√l. ha vezényszóra elfelejtették volna. A múltra való személyes emlékezésen túl az ostalgia Az ostalgia egy másik formája figyelhet√ meg az kifejezés egy nyilvános jelenség leírására is alkalmas: új szórakoztató m∫fajokban, mint amilyet a kocsa múlt muzealizációjára és kommercializációjára. mákban és partikon találni, amelyek közvetlenül a Kelet-Berlinben lépten-nyomon belebotlunk a szocialista politikai rezsim szimbólumait használják. különleges boltok szellemiségébe, amelyek csak ke- Tényleg létezik Kelet-Berlinben egy kocsmahálózat, letnémet termékeket árulnak: ezek az ún. Ostpro- amely zászlókból, jelképekb√l, Ulbrichtról és Ho-
167
Ina Merkel
sem praktikus, sem morális-jelképes értelemben. Az NDK-sok ezt tömegesen m∫velték a Fordulat idején, a szemétkonténerek tele voltak, az utcákat ellepték az autók, a TV-készülékek, bútorok, és így tovább, emlékszünk a képekre. Az NDK-sok nem egyszer∫en részt vettek ebben a leértékelésben, hanem √k voltak a kezdeményez√k. Az NDK-s termékeket szinte semmiért adták el, a közvélemény szerint a dolgok elvesztették az értéküket – bár a magánéletben nem annyira, amint azt láthattuk az életrajz és a tárgyak kapcsolatánál.
neckerr√l készült fényképekb√l, kitüntetésekb√l, diplomákból, dokumentumokból és hasonlókból nyújt ízelít√t. A kocsmák nevei: „Gy∫lés” (Tagung), „Borostyán”, „Csendes forgalmú Keleti Zóna” (verkehrsberuhigt, VEB), és így tovább. Vannak aztán ún. „keleti rockpartik”, ahol NDK-s zenét játszanak és olyan el√adások zajlanak, amelyeken az NDK-s politikai bizottság képvisel√i lépnek fel, úttör√k táncolnak, a Szabad Német Ifjúsági Szervezet tagjai zászlós felvonulást tartanak stb. Ezek is olyan kommercializált kulturális és tömegmegmozdulások, amelyek NDK-s tárgyakat és termékeket használnak, s el√szeretettel játszanak ironikus, néha önironikus módon a politikai rezsim jelképeivel. Ezek teljesen eltérnek az NDK-s történelem feldolgozásának (Aufarbeitung) azon komoly, visszafogott formáitól, amelyeket az állami múzeumokban és intézményekben végeznek. Ez az ironikus stílus rendkívül népszer∫, és nem csak az NDK-sok körében, hanem els√sorban a fiatal nyugatnémetek között, akik sosem tapasztalták meg a létez√ szocializmust – ez a megközelítés lehet√vé teszi, hogy távolságot tartsanak a múlttól anélkül, hogy megtagadnák azt, és ugyanakkor új összetartó er√t (csapatszellemet) is teremt. Az irónia nemcsak távolságtartásra szolgál, hanem önvédelemre is, hogy egy biztonsági zónát jelentsen a negatív képekkel és sztereotípiákkal szemben. Ezek tehát a múlttal való elszámolás legf√bb kommerciális formái, amelyet Ostalgiának nevezünk – és eziránt valóban nagy a kereslet. Privát körökben ugyancsak népszer∫ még az NDK-s termékek vagy jelképek ironikus bemutatása. A zarándokhelyekhez hasonló, különleges „kultuszsarkokat” alakítanak ki a lakásokban. Ezenkívül er√s a nosztalgia az NDK-s autók és motorkerékpárok iránt is, amelyeket szintén jól megkülönböztethet√ módon vezetnek. Mindazonáltal a tárgyaknak át kell menniük egyfajta metamorfózison, hogy ilyen ironikus kontextusban is értelmezhet√ek legyenek. Ez a metamorfózis, a tárgyak létezésének különböz√ állomásai, a kulturális értékek többszörös átalakulását illusztrálják:
MUZEALIZÁLÓDÁS
M
ivel a különböz√ tárgyakat nagy tömegben dobták a szemétbe és teljes mérték∫ volt a leértékel√dés, id√vel újra fel lehetett √ket fedezni – rövid id√n belül az emberek elkezdték hiányolni korábbi tárgyaikat. A valutaunió váratlanul, egy éjszaka alatt lépett életbe, és az éjszaka folyamán a régi termékek szinte teljesen elt∫ntek a polcokról, a bevásárló központok nyugati termékekkel teltek meg, még a tejet és a kenyeret is Nyugat-Németországból hozták – ez igazi kulturális sokk volt. Bár maguk az NDK lakói er√ltették a dolgot, csak egy id√ után vették észre, hogy saját életüket, saját életrajzukat értékelték le. S pontosan emiatt, hogy a dolgokat teljes mértékben kidobták a szemétbe, lehetett √ket újra felfedezni. Guberálók jöttek, és tárgyakat gy∫jtögettek a szemétb√l. A guberálók számára a tárgyak szintén különleges értékkel bírnak – mivel annyira megritkultak, hogy már csak néhány ember tulajdonában léteznek, a korábbi tömegtermékek csupán néhány példányban maradtak fenn. A következ√ lépésben múzeumba viszik √ket – ekkor már történelmi és kulturális kontextusba kerülnek. A dolgok olyan jelent√séget nyernek, amelyben sosem volt részük használatuk során. A megmaradt néhány példány ezzel új szimbolikus dimenzióba kerül – mint a Trabant vagy más fogyasztói cikkek. A probléma csak az, hogy közben szemétnek látszanak: régi, koszos, furcsa hulladéknak. Ahhoz, hogy ilyen tárgyakat bemutassanak egy kiállításon például az NDK hétköznapjairól, ahhoz értelmezést kell adni nekik. Bemutathatók szemétként, ami az NDK társadalmának furcsaságát jelképezi. Bemutathatók a termelés és használat értelmezésében. Tehát bemutathatók a szocialista rendszer bukásaként vagy teljesítményeként is. Az értelmezés min-
SZEMÉTÁLLAPOT
A
z els√ állomás a hosszú ideig tartó használat után: a tárgyakat a szemétbe dobják, ami azt jelenti, hogy a dolgok teljesen elvesztették korábbi értéküket tulajdonosuk szemében, többé már nem hasznosak –
168
Az „ostalgia” mint identitáspolitika
ténelemnek. Az ostalgia a válasz az átalakulási folyamat során fellép√ leértékelésre. Ez a kulturális gyakorlat az egyén védelmét, személyes orientációjának és életrajzának megtartását szolgálja. Ebben az értelemben az ostalgia a kulturális függetlenség iránti elkötelezettséget jelenti. Egyfajta identitáspolitika ez, a társadalom meghatározásának és felépítésének a folyamata. „Jellegzetes szimbolikus visszatérés ez a tárgyakhoz, kódokhoz és jelekhez, amelyet az emberek összekapcsolásában, a közös életrajz kialakításában, a keletnémet kisebbséggel kapcsolatos kizárólagos tudás kialakításában hasznosítanak. Olyan gyakorlat ez, amelynek során a strukturális alsóbbrend∫ségb√l virtuális fels√bbrend∫ség lesz.” 9 Mindazonáltal a keletnémet identitás felépítése nem egyenl√ az egykori NDK formáinak és mintáinak a reprodukciójával. Vagy ahogyan Laurence McFalls értelmezte: „A keletnémetek olyan társadalommal kísérleteznek, amelyet még a nyugatnémetek sem ismernek. Ezért a nyugatnémetek nemcsak azért nem értik a keletnémeteket, mert nem ismerik a korábbi NDK-t, hanem mert nem ismerik ezt a most kialakuló társadalmat sem.” 10
dig a kontextustól függ. Az utóbbi évek tendenciája az, hogy a szocializmust patriarchális, autoritárius, elavult rendszerként mutassák be. Ám a keletnémeteknek nem nagyon tetszik ez az értelmezés: ismét úgy érzik, leértékelték √ket, átgázoltak az életükön és emlékeiken.
KULTIVÁCIÓ-FETISIZÁLÁS
A
z emberek különös érdekl√dést mutatnak olyan dolgok iránt, amelyek új értelmezést nyernek, kultusztárgyakká válnak, és imádhatják √ket. Így tartanak távolságot az eseményekt√l – így bizonyítják személyes távolságukat. De természetesen ez csak olyan tárgyakkal m∫ködik, amelyek nem szerepelnek az egyén életében.
A
múlt feldolgozásának ezen módszerei mellett megfigyelhet√ a nosztalgia valódi megjelenése is, azaz a régi id√kbe való visszavágyódás. Ez azokat jellemzi, akik részesei voltak az adott tárgyakat létrehozó tör-
Jegyzetek
1. Karl Ulrich Mayer, „Vereinigung soziologisch: die soziale Ordnung der DDR und ihre Folgen”, in: Berl. J. Soziol., vol. 3, 1994, 307–320, 308. o. 2. Rainer Land, „Der Herbst 1989 und die Modernisierung der Moderne”, in: Berliner Debatte/Initial 11(2000) 2, 31–38. o. 3. Land, „Modernisierung”, 38. o. 4. Cf. Michel de Certeau, Das Schreiben der Geschichte, Frankfurt/Main 1991. 5. Wolfgang Zapf, „Die Transformation in der ehemaligen DDR und die siziologische Theorie der Modernisierung”, in: Berl. J. Soziol., vol. 3/1994. 295–305. o.
6. Land, „Modernisierung”, 38. o. 7. Luisa Passerini in: Bevezetés, Ives Mény (szerk.): Identitá culturale europea. Idee, sentimenti, relazioni, Firenze, 1998. 8. Jörg Engelhardt, Schwalbe, Duo, Kultmobil. Vom Acker auf den Boulevard, Berlin, Brandenburg, 1995, 7 skk. 9. Woderich, Identitäten, 10. o. 10. Idézi Woderich, 20. o.
169
