2. évfolyam 1. szám
2014. november 10.
A Nyíregyházi Főiskola KTI Európai Üzleti és Kommunikációs Szakközépiskolájának diáklapja
A tartalomból: Portrébeszélgetések Dr. Jeney Istvánnal és Tumpek Andrással Írások október 6-ról és október 23-ról Novella egy különös utazásról Számítógépes grafikák A verébavató “színei” Az egri kirándulásról Iskolánk egy kilencedikes szemével
Portré
Beszélgetés Dr. Jeney Istvánnal, iskolánk kuratóriumának elnökével
Az interjút Tóth Panna és Tarcsa Gergő készíte+e
Miért alapíto0a Tanár Úr iskolánkat?
Nem én alapíto?am, hanem az alapítók hoztak létre egy alapítványt. Az alapítvány vezetésével bíztak meg engem, illetve az alapítványi kuratórium tagságával és elnökségével. Az alapítvány határozo? úgy, hogy tehetséggondozás céljából létrehoz egy szakközépiskolát egyrészt olyan gyerekeknek, akik ére?ségi után szakmát szeretnének tanulni. Ez hosszabb ideig működö? is különböző felsőoktatási intézményekkel. Elsősorban a Nyíregyházi Főiskolával közösen indíto?unk felsőfokú szakképzést. Ez a forma most megszűnik, helye?e az emelt szintű szakképzéseket folytatjuk. Akiknek van ére?ségijük, ebben a képzésben szakmai végze?séget szerezhetnek. Olyasmit kínálunk, amit a jelentkezők más iskolákban nem nagyon találhatnak meg. A képzést bővítve indíto?uk el az első 9. osztályt is, speciális képzéssel informatikából (az idei évtől ügyvitelből is), valamint az angol melle? második idegen nyelvet is tanítunk, a spanyolt (amelyet közel 500 millió ember beszél a világon. (Az idei évtől az orosz is szerepel a taníto? nyelvek kínálatában.) Minden tanárnak vágya az, hogy iskolát alapítson. A mienk létrejö? és fokozatosan bővül, fejlődik. Mit gondol iskolánk működéséről?
Lehetne sokkal jobb is, természetesen, hiszen az ember mindig szeretne javítani azon, amihez érzelmileg is kapcsolódik (bár megpróbálom racionálisan is értékelni a folyamatokat). Törekedni kell az országos megmére?etésre, több versenyen részt venni, mert ezek visszajelzést adnak a munkátokról. A tanár mindig arra törekszik, hogy minél többet és jobban teljesítsen a diákja, másrészt, hogy szeressen iskolába járni, és o? hasznosan töltse az időt. Mi a véleménye iskolánk tanárairól?
Szerintem egy nagyon jó tanári gárdát sikerült összetoborozni, akik szívvel-lélekkel és szakmai felkészültséggel végzik azt a munkát, amit rájuk bíztunk: azaz foglalkoznak veletek, tanítanak benneteket. Vannak fiatal tanárok is, akik maguk is most tanulják, hogyan kell bánni a tanítványokkal, mikor kell elnézőnek lenni, és mikor kötelező a szigor. Mit érze0, amikor meglá0a az első középiskolai osztályt?
Örültem. Örültem, hogy ilyen létszámmal megjelentek i? fiatalok. Örültünk, de tudtuk ugyanakkor, hogy iszonyatos felelősséget ve?ünk a nyakunkba. Mert ti kiskorúak vagytok, titeket nevelni kell, nektek adni kell mindent a világból, ami a személyiségeteket építi. Ezért volt az, hogy együ? mentünk színházba, szerveztünk pedagógusnapot (ami mindannyiunkat elérzékenyül?é te?). Örülök, hogy elindultatok a felnő?é válás útján. Hogy tudnánk növelni iskolánk hírnevét, hogyan tudnánk ismertebbé tenni?
Van honlapunk, látom, hogy aktívak vagytok a Facebook-on, kihasználjátok az internet lehetőségeit. Ősszel négy diákot viszünk Spanyolországba, de tervezünk utat Romániába, Szicíliába egy nemzetközi pályázat segítségével. (Előadást is tarthatnak, elsősorban a takarékos energiafelhasználással kapcsolatban.)
2
Portré
Mit gondol arról, hogy 2014. elejétől új igazgatója van az iskolának?
Ez természetes folyamat. Békési Elemér igazgató úr 2008-tól 2014-ig veze?e az iskolát, nyugdíjasként jö? ide ellátni ezt a feladatot. Elvégezte a munkáját, és átadja a helyét egy fiatalabbnak. Mi az iskola jövője?
Ez múlik a tantestületen és múlik a diákokon. Az iskolából lehet egy nagyon jó szakközépiskola, egy híres iskola. A?ól függ, hogy mit csináltok, hogyan dolgoztok. A tantestület, a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező igazgató úr (Tumpek András) széles – európai – pályán tudják mozgatni az iskolát, de ehhez kellenek azok a diákok is, akiket tanulmányi eredményük, képességük, kreativitásuk és nyelvtudásuk alapján el lehet vinni külföldre is. Mi lesz az iskola új neve?
Ezt az igazgató úrtól kell megkérdezni, ebben az iskola és nem az iskolát fenntartó kuratórium fog dönteni.
Személyes kérdés: mi Tanár Úr hobbija?
Nagyon szeretek színházba járni. Pesten is lakom és i? is, mindkét helyen járok színházba. Nagyon szeretek olvasni. Ez lehet, hogy szakmai ártalom is… Szeretem a házam körül a kertet, a kaktuszokat, melyeket o? nevelek. Hobbim az unokámmal való foglalkozás, aki most juto? abba a korba (5 éves), hogy lehet vele sok mindent csinálni. Szeretek utazni is, a munkám, a pályázatok révén is sokat járok külföldre. A horgászat?
Nem szeretem. Olyan típusú ember vagyok, aki nem szeret sokáig egy helyben üldögélni. Nem tudnék olyan kirándulásra sem menni, ahol például öt napig kellene a tengerparton ülni. Amikor a gyermekeim kisebbek voltak, akkor elmentünk, de a gyerekek is jobban kívánták a látnivalókat, a mozgást. Elmentünk Riminibe, láttuk Ravennát, ahol Dante sírja van. Egyik nap strand, a másik nap kirándulás… A horgászat? Nem ad ennyi élményt. Esetleg a Tisza-parton, ha vadabb helyen horgászol, akkor a természet különböző mozgásai szépek lehetnek: hogy elmegy egy gyík például, vagy jön egy szitakötő. Ez mozgatja a fantáziát. A sok munka melle0 mikor van ideje a hobbijára?
Az én munkám a hobbim is. Az olvasás pedig hozzátartozik az emberhez, főleg, ha magyartanár civilben. A munkát el kell végezni, de az embernek mindig annyi ideje van, amennyit teremt magának. Mindig van időm, hogy foglalkozzak az unokámmal, mindig van időm, hogy elolvassam a legújabb könyvet, amit megkaptam. Most éppen Oleg Pavlov Orosz trilógiája. Egy barátom ajánlo?a, s én szerem megismerni azt, amit mások értéknek tartanak – s meggyőződni róla, hogy valóban az-e. Most, hogy elmentem nyugdíjba, még több időm van olvasni. Fiatalon, húszéves koromban napi kétszáz oldalt olvastam, ezt a penzumot tűztem ki magamnak. Meg kell tanulni olvasni. Meg kell tanulni emlékezni, észrevenni a szöveg szépségét. Mikor döntö0e el, hogy tanár lesz?
Kiskoromban, hetedikesként már elhatároztam, hogy tanár leszek, középiskolásként már azt is eldöntö?em, hogy milyen szakos. Ez a választás a tanártól és a tantárgytól is függ. Középiskolás koromtól van könyvtáram, amelyet máig bővítek, nagyon szeretek olvasni. Köszönjük a beszélgetést!
3
Portré
Beszélgetés Tumpek Andrással, iskolánk igazgatójával
Az interjút Szabó József készíte+e
Miyen megfontolásból pályázo0 iskolánk igazgatói posztjára?
Látok benne koncepciót, vannak elképzeléseim amelyeket meg akarok valósítani. 2007 óta dolgozom az iskolában, és azt hiszem, még többet tudnánk tenni az iskoláért mint amennyit eddig te?ünk. Kívánja formálni az iskola arculatát? Ha igen, milyen változásokat tervez?
Mindegyik kérdésre igen a válasz. Az iskola arculatát szeretném teljesen megváltoztatni, persze nem egyedül, a kollégák és a ti véleményetek is nagyon fontos nekem. Első lépés a név megváltoztatása, ez folyamatban van. De ez nem csak rajtunk áll. Bízom benne, hogy 2014-2015-ben összejön az új név, színpárosítás, új logó. Az egyenruha pedig már nem terv, hanem valóság.
Milyen látványos változásokon fog átmenni az intézmény a közeljövőben?
Sok változás van, csak ezek apróbbak, nem olyan látványosak. A 14’-15’-ös tanévben reálisnak tartom, hogy nagyobb változásokat hajtsunk végre.
Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik az iskolánk?
Tavaly februárban írtam egy pályázatot. Beszálltam egy nemzetközi pályázatba, ami a környeze?udatosság fejlesztésében játszik szerepet. Spanyol, olasz és román szakközépiskolák vannak benne. Terveinkben szerepel, hogy néhány diákunkat elutaztatnánk Romániába vagy Spanyolországba. Mik a tapasztalatai tanárként az iskolával kapcsolatban? Tanár szemmel milyen változások lennének indokoltak?
Többet kellene tanulnotok. Ez nem újdonság szerintem. Ezt minden tanár elmondja még akkor is, ha furcsán hangzik. Ha vannak álmaitok, akkor azokat így lehet elérni. A másik, amit még szeretnék, ha változna: nagyobb tisztelet. Kölcsönösen a diákok és a tanárok részéről egyaránt. Szeretném, ha az iskolában a kommunikáció normális emberi hangnemben zajlana. Mi a véleménye az iskolában zajló diákéletről?
Keveslem. És nem is teljesen értem. Kis iskola vagyunk, tehát ha van véleményetek, és el akarjátok mondani, akkor van, aki meghallgassa. Van DÖK minden osztályban, és ennek ellenére mégsem hallom a hangotokat. Pedig biztos van véleményetek. Mondjátok ki! Legyetek aktívabbak és segítsetek.
Próbálta visszaszorítani a dohányzást az intézményben, illetve tanítási időben. Tervez még lépeseket tenni ennek érdekében? Mik az eddigi tapasztalatok?
Elképzelhetőnek tartom, hogy az, aki rendszeresen megszegi a házirendet, tehát többször is rajtakapom dohányzáson, akkor akár az iskolából is el kell távolítani. Azt is meg kell értenetek, hogy a mi iskolánkat rajtatok keresztül ítélik meg, tehát ha ti dohányoztok valahol, akkor az jellemzi az iskolánkat, minket tanárokat, és persze titeket is. Nem akarok állást foglalni a dohányzásban, ezen legyen a szüleitek és ti dolgotok, de az iskolán belül ne!
4
Portré
Mi az a "hiba" a diákokban amit legkönnyebben tolerál?
Nem igazán értem a kérdést, de szerintem meg lehet adni a tisztelet, még ha egy kicsit szemtelen is vagy. Ha mindkét félnek van humorérzéke, és ha megadjuk egymásnak a tiszteletet, akkor némi óvatos „beszólás” még belefér. Az igazgatói poszt rengeteg kötelességgel jár. Van szabadideje ezen elfoglaltságai melle0? Mivel tölti szívesen ezt az időt? Nem sok. Nyilvánvalóan a családommal szeretem tölteni a szabadidőmet. A családon túl pedig, ha önző akarok lenni és csak magamra figyelek, akkor szeretek kocogni és a küzdősportokkal is szívesen foglalkozom. Ha más hivatást kellene választania mi lenne az?
Képzeld el, ez lenne! Az angolt szere?em, és mellé jö? ez a tanár dolog. Amikor i? a főiskolán tanultam, heti 10 órában a 107-es iskolában taníto?am. Hallgatóként valahogy megtetsze? ez az egész, aztán i? maradtam. Dolgoztam szabadúszó tolmácsként és fordítóként is, dolgoztam multinál is, de az nem tetsze? annyira. Szeretem ezt. Szeretek veletek együ? dolgozni. Akkor is, ha nem mindig látjátok így. Van a tanári pályának szépsége. Köszönöm a beszélgetést!
Iskolai kirándulás. Az egri várban
5
Múltunk és jelenünk
Beszéd október 6. emlékezetére
Kedves Egybegyűltek! Emlékezzünk Aradra!
Mártírok elő? tisztelgünk, akik mostani szabadságunkért áldozták életüket. Az aradi foglyok még bíztak az életben, bíztak a jövőben, de minden remény szertefoszlo? egy napon, mert a kegyelem helye? Haynau végzése érkeze? meg. Másnap reggel 7 órakor a hadbíró felsorakozta?a a tábornokokat, és kihirde?e az ítéletet. Ezután megbilincselték az áldozatokat, majd visszakísérték őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy az utolsó napot együ? tölthessék, egymással, szere?eikkel. Az aradi tizenhármak emberek voltak. Ugyanolyanok, mint mi. Amiben mintát adnak nekünk, utódoknak, az a hősiességük. Életüket áldozták a hazáért. Értünk. Diáktársaim színdarabja megmutatja majd, hogy mit is éltek át az ítélet napja elő?. Egy-két tábornok elbúcsúzhato? a feleségétől. Látni és érezni fogjuk, hogy ez mennyire fájó. Látni fogjuk ezeket a tragikus pillanatokat. Ahogy készültünk a színdarabbal, mi is átéltük a vértanúk tragédiáját. Diákok vagyunk, fiatalok és felszabadultak. Nevetünk akkor is, ha nincs egyéb oka, mint a tudat, hogy miénk az élet. Gyakran elsiklunk lényeges dolgok fölö? is, de ennek a műsornak a próbája sokat segíte? abban, hogy átérezzük ezt a tragédiát, amit eddig csak a történelemkönyvek lapjairól ismertünk. Szerep és szereplő eggyé vált, élni kezdtük a történelmet, amiről eddig csak tanultunk. Voltak olyan tábornokok, akik még el sem tudtak búcsúzni feleségüktől. Féltek a haláltól, ragaszkodtak az élethez. Aradon emlékmű idézi e rendkívüli hűsök életét és halálát. A rózsák az emlékműnél tulajdonképpen a szabad jövőt, a hitet, a reményt jelképezik. Arad gyertyái napjainkig égnek, a hősök élete ma is példaértékű. Tehát emlékezzünk! Emlékezzünk szívből, hiszen utolsó te?ükkel azt bizonyíto?ák, hogy másokért éltek. Hegedűs Noémi
6
Múltunk és jelenünk
Hazánk Becsülete
Miközben az október 23-i műsort veze?em, eltűnődtem nagyszüleink múltján. Ahogy készíte?em a forgatókönyvet,kerestem és kuta?am a múltat, videókat tekinte?em meg, teljes mértékben elgondolkodtato?, hogy mi mindent köszönhetünk az akkori hősöknek. Az akkori időknek voltak csodálatos napjai, de sajnos volt olyan időszak is, ami lerombolt mindent. 1956 lassan távolodik a történelemben, de mégis október 23. az a nap, amikor megemlékezünk az elese? hősökről, akik küzdö?ek a hazánkért. Vajon a jövőben ugyanúgy fognak majd emlékezni? Az emberek szívében a jövőben is o? lesz az a bizonyos nap. Nagy megtiszteltetés volt számomra a műsort konferálni. Emlékszem a próbákra, ahogy közelede? a nap, egyre idegesebb le? mindenki, bár nem akartuk kimutatni, hogy izgulunk. Köszönetet mondhatok Komor Be?ina énekének is, és a többi résztvevőnek is. Aznap nem volt már idő teljes próbára, beözönlö? a hallgatóság, elkezdődö? az előadás. Be kell valljam, féltem, hogy valamit elrontok, de sikerült tartanom a tempót, és a többiek versmondását látva megható élményben volt részem. Következzen egy idézet: „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” John F. Kennedy (1960) Minden ember a szabadságra vágyik, de nem mindenki kaphatja meg. A tömeg fellázadt, csatatérré vált minden, az emberség eltűnt, és mindenki a haragot lá?a a másikban. Ártatlanok is elhunytak. Beleélni magunkat a szerepbe nem tudjuk tökéletesen, de szükséges a megemlékezés. Erre kérlek titeket is, hogy emlékezünk meg azokról, akik a hazánkért küzdö?ek! Künstler Dóra
7
A tepertős néni
Testvérmúzsák
Mivel mostanában sokat utazom vonaton, volt alkalmam találkozni egy-két érdekes emberrel. O? volt például egy férfi, aki végigaludta a három órás utat, miközben hangosan horkolt. Ez így, önmagában elég volt. De a legjobb dolog az volt, hogy melle?em ült. És amikor félálomban pozíciót válto?, ráhajto?a a fejét a vállamra. Akkor abban a pillanatban erősen elgondolkodtam. Mégis mit csináljak? Rázzam le a fejét a vállamról? Mi van, ha ideges lesz, amiért felkelte?em? Persze a többi utas, röhögőgörccsel jutalmazta a jelenetet. Szépen lassan visszacsúszta?am a férfi fejét a szék há?ámlájára, és hagytam, hogy tovább hortyogjon. Most nemrég, utaztam haza Budapestről. Debrecennél felszállt egy idős néni, és a melle?em ülő széken foglalt helyet. Pár perc múlva előve?e vadonatúj Samsung táblagépét, és rácsatlakozo? a wifire. Én csak bámultam meredten, még a szám is tátva maradt. Nem kell mondanom, a körülö?ünk lévő emberek is elcsodálkoztak a modern nagymamin. Ekkor a néni felém fordíto?a a fejét és mosolyogva így szólt: - Most meglepődtél, igaz? – felhúztam a szemöldököm, és elkezdtem mosolyogni. - Nem minden nap látok ilyet. – válaszoltam. - Haladni kell a korral! És hova utazol? - Nyíregyházára. És a néni? - A férjem József, i? Debrecenben van korházban, meglátoga?am. Várj, mutatok róla képet! – a néni megnyito?a a galériát a tabon, és mutato? egy képet a férjéről. A kijelzőről egy ősz hajú, vidám szemű, mosolygó férfi néze? vissza rám. - Nagyon kedves embernek tűnik. – mondtam. - Az is volt! Tudod, hogy kérte meg a kezem? Az is egy elég jópofa történet. – Érdeklődve meresztetem a szemem. - Amikor még 18 éves voltam, a nővéremmel állandóan ismerkedtünk a fiúkkal. Én akkor ismertem meg a férjemet, aki hentes volt. A nővérem is talált magának egy jóképű, cipész fiút, akivel nagyon egymásba szere?ek. Már a leánykérés elő?i napokban sejte?em, hogy az én Józsikám meg fogja kérni a kezem, de nem akartam elkiabálni semmit. Egyik este a vacsora után, egy levelet találtam becsúsztatva az ajtó ala?. A levélben ez állt: „Drága szerelmem! Tudom, hogy már régóta udvarolok neked, ezért elérkeze? az alkalom hogy megkérjem a kezed. Hozzám jössz feleségül? Várom válaszod holnap délutánig!” Mondanom sem kell, majd ki ugro?am a bőrömből. Egyenesen szaladtam az én Józsikámhoz, hogy már ma megmondjam neki: Igen! Amikor bekopogtam a házuk ajtaján, ő nyito? ajtót. Egyből a nyakába ugro?am és kiabáltam, hogy igen, igen, igen! Látnod kelle? volna szegény embernek, az arcát! Azt sem tudta mi történik! Aztán amikor lá?am, hogy nem tudja már tényleg hova tenni a nagy igenezésemet, elmondtam neki taglaltabban, hogy miért is örülök. (Abban a pár percben elgondolkodtam, hogy vajon épelméjű emberhez megyeke hozzá.) - Tudod Józsi! Megkérted a kezem! Levélben. Az előbb… Most találtam meg a levelet. – még mindig úgy néze? rám, mint akinek elment az esze. – És igent mondok! – még mindig semmi. Baljósan megvakarta a fejét és ezt mondta: - Akkor most, te hozzám jössz feleségül? - Igen ezt magyarázom! - Akkor jó… - mondta és hagyta, hogy agyonölelgessem. Mint később kiderült, a levél nem nekem, hanem a nővéremnek készült. Több utassal együ? jót neve?ünk ezen. Aztán a néni előve? egy ételhordót, néhány szalvétát, pár szelet kenyeret. Az egyik szalvétát az ölembe teríte?e, a másikat a saját ölébe. Most én jártam úgy, mint a férje. Vakartam a fejem, és néztem, hogy mi lesz ebből. Amikor a néni egy kést nyomo? a kezembe… mondanom sem kell, azért eléggé eltűnődtem, hogy mihez is készülünk. Aztán amikor felnyito?a az ételhordó tetejét, meglá?am, hogy temérdek tepertő van benne. Aztán szépen kipakolt az ölembe, vagy öt darabot, és állíto?a, hogy ezt nekem meg kell kóstolni, mert én még ilyen finomat nem e?em! Mit is mondhatnék? Nem rajongok a tepertőért, de a néni kedvéért, elfogyaszto?am az adagomat. Biztos érdekes, és egyben aranyos látvány lehettünk, amint épp tepertőt majszolunk egy vonaton, miközben a néni a jó krémes receptjét ecseteli nekem. Szűcs Zsolt
8
Testvérmúzsák
Minya Zoltán: Robotikus szem
Minya Zoltán: Gyűrűk
9
Diákélet
Verébavató
2014.október 17-én a Nagyelőadő színpadán tarto?uk a 9. A verébavatóját. A programot a 10. A tanulói állíto?ák össze, a feladatok hősies végrehajtói pedig az igen aktív “verebek” voltak. Nagy sikert arato? például a fiúk visszafogo?an erotikus hastánca, s a lányok vitathatatlanul életigenlő koreográfiája. Az egyes csoportok pedig zeneszámok, klipek paródiáit adták elő. Az eskütétel emelkede? pillanatát mellékelt fotónk is megörökíti. A vetélkedő feladatai mind a szellem, mind a test számára üdítő kikapcsolódást kínáltak, a fahéjpor-nyeléstől a tejszínhabos almán keresztül a főzőműsorok profizmusát megszégyenítő tojáshab-verésig.
10
Diákélet
Iskolai kirándulás Egerbe
2014. október 7-én iskolánk Egerbe utazo?. Kirándulásunk első állomása Eger vára volt, melynek alagútrendszerét is megtekinte?ük. Színes, már-már showszerű elemekkelfűszereze? idegenvezetésben volt részünk. Várnéző túránkat fönn a falakon fejeztük be, ahonnan egy kis tétova bolyongás után ereszkedtünk vissza a városba, hogy megismerhessük az Egri csillagok írójának lakóházát, legendás könyvtárát és kéziratos kódexét. Sokak számára különleges élmény volt a barokk belváros megtekintése is, amelynek meghi? utcácskáival, apró üzleteivel, egzotikus boltjaival sétánk során meghi? viszonyba kerültünk.
11
Iskolánk egy kilencedikes szemével
Nézőpont
Azért jelentkeztem ebbe az iskolába, az ügyviteli szakra, mert vonzó számomra ez a szakirány. Szeretnék ebben a szakmában dolgozni, ezen a területen megvalósítani a terveimet, melyek biztonságot és boldog életet biztosítanak. Ez az az iskola , ahol több területen kipróbálhatom magam, melyeket az intézmény biztosít számunkra. Az iskolában eddig eltöltö? néhány hét ala? jól érzem magam, hiszen nagyszerű tanároktól tanulhatok, illetve jó barátokat szereztem az osztályban. A jövőben szeretném az iskolát a legjobb tudásom szerint befejezni, aminek révén azt a munkát végezhetem majd, amit célként kitűztem magam elé. Eddig szabadidőmben a kedvenc elfoglaltságom a football minden formája, amire az iskolában is lehetőség van. Ez jelenti magát mint spor?evékenységet, de videojátékot, a sportesemények nyomon követését, annak minden részletének alapos megismerését is. Komlósi György
12
Impresszum Készült a Nyíregyházi Főiskola KTI Európai Üzleti és Kommunikációs Szakközépiskolája tanulóinak, Újságíró szakkörének közreműködésével. Felelős kiadó: Tumpek András igazgató Felelős szerkesztő: Gerliczki András tanár Fotók: Agárdi Béla tanár A címlap Bodoni betűtípusból készült [Giamba?ista Bodoni (1740-1813) klasszicista betűcsaládja alapján] A szövegtörzs fontkészlete Palatino Linotype, Herman Zapf 1948-as alkotása, mely a reneszánsz antikva hagyományára támaszkodik.
