A NŐI SZEREPEK JANE AUSTEN HÁROM REGÉNYÉN KERESZTÜL

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR MAGYAR NYELV ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET

A NŐI SZEREPEK JANE AUSTEN HÁROM REGÉNYÉN KERESZTÜL

Nyikes Csilla Magyar nyelv és irodalom BA Kommunikáció és médiatudomány minor Konzulens: Dr. Somogyi Gyula, egyetemi adjunktus Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Intézeti Tanszék

MISKOLC 2014.

DOLGOZATOM FELÉPÍTÉSE

1.

BEVEZETÉS .................................................................................................... 3

2.

JANE AUSTEN HELYE AZ IRODALOMTÖRTÉNETBEN ÉS MEGÍTÉLÉSE .......... 4

2.1.

JANE AUSTEN ÉLETE ....................................................................................... 5

3.

NŐK NEVELÉSTÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL .................................................... 10

4.

A NŐI SZEREPLŐK ÁTTEKINTÉSE .................................................................. 13

4.1.

NŐK ÉS A MORÁL ............................................................................................ 13

4.2.

NŐK A TÁRSADALOMBAN ............................................................................... 15

4.2.1. NŐK AZ ARISZTOKRÁCIÁBAN .......................................................................... 16 4.2.2. NŐK A DZSENTRIK KÖZÖTT ............................................................................. 18 4.3.

NŐK ÉS BARÁTSÁGOK ..................................................................................... 20

4.4.

NŐK ÉS A HÁZASSÁG ....................................................................................... 25

5.

ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................... 34

6.

SUMMARY ...................................................................................................... 35

7.

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK ...................................................................................... 37

8.

INTERNETES FORRÁSOK ................................................................................ 38

2

1. Bevezetés Mindig is vonzódtam a XVIII-XIX. századi angol nőírók regényeihez. Az első olyan olvasásélményem, amely meghatározó lett számomra, Charlotte Brontë Jane Eyre című regénye volt. Ennek hatására választottam más korabeli szerzők regényeit később. Pár évvel ezelőtt egy angliai nyelvtanfolyam alkalmával Bathban jártam, ahol szinte minden Jane Austenről szólt, itt ismerkedtem meg az angol kultúrában emblematikussá vált írónő műveivel alaposabban. Akkoriban láttam Jane Austen Büszekeség és balítélet című regényének BBC feldolgozásait is. A filmeket követően olvastam el a Büszkeség és balítélet című regényt, ez volt az első mű, amely meghatározta az Austen iránti „elkötelezettségemet”. Az Értelem és érzelem valamint azt követően a Meggyőző érvek című regények is nagy hatást gyakoroltak rám. Mondanom sem kell, hogy rögtön rajongója lettem Jane Austen korának és regényeinek. Nem kizárólag a romantikus szerelmi

szálak,

bonyodalmak,

jellemfejlődések

kötnek

le,

hanem

a

rejtett

háttérinformációk, amelyeket megtudhatunk a XVIII-XIX. századi angol társadalmi szokásokról, emberi érintkezésekről, öltözködésről, viselkedési normákról, táncokról, morális elvárásokról, bálokról, érzelemébresztő sétákról, megszégyenülésekről és megbocsátásokról. És természetesen a nőkről – a női szereplők szemszögéből egy hiteles női szerző, Jane Austen tollából. Dolgozatom témája a nő Jane Austen három regényében, a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, és a Meggyőző érvek című művekben. A nő, aki a boldogságot keresi egy érzelmileg és értelmileg kiegyensúlyozott párkapcsolatban, de nem mindenáron. Austen hősnői többször kapnak lehetőséget, hogy férjhez menjenek, de sokszor utasítják el a kérőiket. A női szereplők jelleme – a férfiakéval együtt – fejlődik a regények során, és akkor teljesedik be a sorsuk, ha valóban készen állnak arra. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy miként is jelenik meg a nő Austen regényeiben bizonyos helyzetekben, és hogyan fejlődik, változik az adott szituációk hatására. Külön fejezetet szánok a házasság áttekintésére, hiszen az döntötte el, hogy a nő élete hogyan alakul, hiszen a nő ki volt szolgáltatva annak, hogy „jól” menjen férjhez: más anyagi biztonságot adó lehetősége nem volt.

3

2. Jane Austen helye az irodalomtörténetben és megítélése Nem meglepő, hogy Jane Austen az egyik leginkább kedvelt regényíró, de nemcsak saját korának tisztelt szerzője, hanem minden idők egyik legelismertebb regényírója. A regényeit nemcsak iskolai irodalomórákon, egyetemi szemináriumokon vitatják meg, de az olvasók és a klasszikus romantikus regényeket kedvelők világszerte. Filmadaptációk1 folyamatosan készülnek a regényeiből, újabb és újabb romantikus változatok nemcsak romantikusoknak. Jane Austen életét is „újra és újraírják” az irodalomtörténészek.2 Jane Austen mint „téma” jelenik meg magazinokban és folyóiratokban.3 Jane Austen annyira kedvelt, hogy arról is volt vita irodalomtörténészek körében,4 hogy a korszakot Austenről nevezzék el. Nem volt teljes egyetértés azonban ebben a kérdésben, hiszen annak ellenére, hogy Austen regényeiben a nőiség, a nő, a házasság előtt álló lányok, a vénlányság kérdése központi és folyamatosan megjelenő téma, amelyek általában mesébe illően zárulnak a konfliktusok. Azonban ő saját maga nem teljesen példaértékű a nőiességében, hiszen nem volt gyermeke, és annak ellenére, hogy többször megkérték a kezét, nem ment férjhez. Azonban azt nem vitatja a szakirodalom,5 hogy Jane Austen egyike minden idők legnagyszerűbb íróinak, és nemcsak a tiszta és ártatlan szerelmi szálaknak köszönhetően, amelyeket belesző a regényeibe, hanem ahogy felfedi az igazságot az emberi értékekről és az angol romantika korának társadalmáról. Ma Angliában Jane Austent mint a hagyományos regény egyik legnagyobb mesterét emlegetik, aki szintézist tudott teremteni a XVIII. századi regényírói kezdeményezései között.6 Jane Austen az angol romantika7 kiemelkedő alakja a realizmus8 úttörője, mai szemmel nézve az egyik leginkább kedvelt szerző, akinek a regényei igazi klasszikusok. A 1

Filmek körülbelül 1938-tól készülnek Jane Austen regényeire alapulva. 2015-ig kb. 70 filmet tart számon a Jane Austen Szövetség a hivatalos oldalán. http://janeausten.org/jane-austen-movies.asp 2 Legfrissebb angol nyelvű életrajzok a teljesség igénye nélkül: Paula Byrne: The Real Jane Austen, 2014 Deirdre Le Faye: Jane Austen's Country Life, 2014; Janet Todd: Jane Austen: Her Life, Her Times, Her Novels, 3 Lásd például a BBC History folyóirat cikkét, amely Jane Austen életének jelentős állomásait, helyszíneit mutatja be képekkel illusztrálva, úgy hogy az adott épületek, helyszínek mai formáját mutatja be. Ismervén az angol társadalomban a műemlékvédelmi törekvéseket, joggal mondhatjuk, hogy ezek az épületek, helyszínek őrzik az eredetiséget, Jane Austen korának jegyeit (ld. HODGMAN). 4 FAVRET 5 FAVRET, FIRKINS, SZOBOTKA. 6 PÉTER 1999, 48. 7 A romantika a XVIII-XIX. század fordulóján keletkezett és az egész 19. századon végigvonuló összetett, ellentmondásos művészeti irányzat. A romantika a roman ’regény’ szóból ered. A roman szóval a középkorban a latin nyelvű tudós irodalommal szemben a népnyelven írt elbeszélő műveket jelölték. A romantikus szót a XVII. század folyamán Angliában kezdik használni. A ’romantic’ festői tájat, regényes 4

hat befejezett regénye a következő: Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma, Meggyőző érvek , A klastrom titka. Austen regényeiben az angol vidék hétköznapisága elevenedik meg természetességével, és „ebből a szempontból a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat”.9 Austen elsődleges eszközei az illúziótlanság, az egyszerűség és őszinteség, amely okozhatna keserűséget is a történetekben, de a regények alapvetően humorosak. A „regényei középpontjába olyan alapvető emberi szituációkat és magatartásokat állít, amelyeket a város vagy nagyvilág körülményei csak bonyolítanának, de lényegileg nem módosítanának, így aztán ábrázolásának megbízhatósága csak gyarapodik, és mindvégig meggyőzően általános érvényű marad”.10

2.1. Jane Austen élete Hetedik gyermekként érkezett a kisnemesi családba, a tiszteletes és felesége már addig is igen népes családjába, 1775-ben második leánygyermekként. Néhány hónappal születése után már dajkaságba került, ami valószínűleg nyomot hagyott lelkivilágában, nem szeretett otthonától távol lenni. Egész fiatal korát nagy nyüzsgésben töltötte, mivel a szülők bentlakásos iskolát működtettek. Soha nem volt saját szobája, soha nem volt egyedül.11 Steventonban töltött évei akkor szakadtak meg, amikor őt és nővérét, Cassandrát, unokatestvérük miatt, hogy ne legyen egyedül Jane Cooper, bentlakásos iskolába küldték. Oxfordban, majd Southamptonban tanult. Ezeket az éveket a számkivetettség érzése kísérte

jellemet, eseményeket jelent. Legfontosabb előzménye a felvilágosodásban létrejött szentimentalizmus, amelyre jellemző az elfordulás a társadalmi kötöttségeket jelentő várostól, az elvágyódás az etikettet legfőbb mércének tekintő, legfeljebb frivolan szellemeskedő, de az érzelmeket mindenesetre elhallgattató társasági életből a szabad természetbe, a csendes erdők, fenséges hegyek világába, melyek némaságukkal megőrzik a sebzett szívű ember titkát. http://www.literatura.hu/lexikon/r.htm#ROMANTIKA 8 A realizmus a XIX. század egyik irodalmi és képzőművészeti stílusirányzata. Tágabb jelentése: valósághű ábárzolás. A szó a realis ’igazság’, ’valóságos dolog’ szóból származik. Nem korstílus, egyfelől nem jelentkezett minden művészeti ágban, másfelől hosszú ideig romantikával egy időben létezett. A realizmus a kritizált világot minél hitelesebben, „valóság hűbben” akarta bemutatni, eszmények nélkül. Elsődleges célkitűzése az volt, hogy létrehozza a hitelesség, átláthatóság és rend látszatát, s ezt az irodalmi konstrukciót mutassa be a valóság tulajdonképpeni lényegeként. További fontos sajátosságai a romantikától való fokozatos elszakadás, a különféle társadalomkritikai, pszichológiai és esztétizáló törekvések erőteljes érvényesülése, a részletek iránti fokozott érdeklődés, az alapos, körültekintő leírás, a tárgyak és a személyek jellemének összekapcsolása, a párbeszédek mesteri kezelése. http://old.ektf.hu/tanszek/irodalomtudomanyi/alapfogalmak.doc 9 SZOBOTKA 10 SZOBOTKA 11 SHIELDS 2007, 17. 5

végig, amiatt hogy rengeteget volt otthonától távol, úgy érezte, hogy nem ragaszkodnak eléggé hozzá otthon.12 Betegség miatt hazakerült, de nem töltött sok időt otthon, nem tölthetett, hisz szülei újra iskolába küldték, a readingi Abbey Schoolba13 Apja azonban nem találta megfelelőnek az iskolai tananyagot, Jane Austen már a tizenegyedik születésnapját otthon töltötte.14 Az otthoni élet számára maga volt a pörgés, tele volt élettel. Imádott környékükön testvéreivel csavarogni, minden zegzugot ismert, ismerte a közvetlen szomszédokat.15 Mivel fiúiskolában nőtt fel a kis Jane Austen, a fiúkkal fesztelenül, természetesen viselkedett. Érdeklődésköre, humora úgy alakult, ahogyan a fiúké annyi idős korukban. A tizenkét éves kora előttről fennmaradt írásaiból süt a fiú humor.16 Jane Austen kemény gyermek volt, nem érzelgős, gyenge kislány. Sajnos megbízható leírás vagy portré nem maradt fenn a szerzőről. Van, aki arról számol be, hogy tiszta kreol vonásai voltak, van aki úgy emlékezik rá, mint hatalmas sötét szemű, hullámos fekete hajú, csillogó szemű, gyönyörű nő. 1944-ben viszont előkerült egy árnykép – be volt rakva A mansfieldi kastély egy 1816-os példányának a lapjai közé –, amit egy Austenszakértő, Robert William Chapman17 hitelesnek fogadott el. Ezen egy nagy orrú és kicsi szájú valaki látható. Viszont Anna unokahúga kicsinek mondta Jane orrát. A hosszú keskeny orr családi vonás volt. Arról is biztosat tudunk, hogy Mr. Austennek mogyorószínű szeme volt, s hogy ezt örökölte Jane és Henry is.18 A divatot nem különösen követte, mint ahogy erről be is számol James-Edward unokaöccse: „ nagyon vonzó jelenség… barna hajú nő, pirospozsgás… telt orcák, kicsi száj és orr, és szép formájú, csillogó szem, a barna haj pedig természetes hullámokban keretezi az arcát… szépsége nem olyan nyilvánvaló, mint nővéréé. (...) … és még a szükségesnél is kevésbé vették fegyelembe, hogy mi a divatos és mi az, ami jól áll.”19 A leányiskolák, az ottani bánásmód, a tanárok hozzáállása megviselte Jane-t. Felnőtt korában gúnnyal és undorral, másrészről sajnálattal írt az iskolákról, igazgatónőkről, tanítónőkről. A kínzás helyét látta ezekben az iskolákban.20 12

TOMALIN 2010, 50-1, 72-3. A Reading Abbey School iskolát 1887-ben alapították. A 3 és 18 éves lányokat nevelő iskola honlapján olvasható, hogy Jane Austen az iskola tanulója volt. http://www.theabbey.co.uk/home/about-the-abbey/brief-history 14 TOMALIN 2010, 50-1, 74. 15 TOMALIN 2010, 50-9. 16 TOMALIN 2010, 50-9. 17 Robert William Chapman (1881 – 1960) brit tudós, könyvgyűjtő és Jane Austen regényeinek szerkesztője. 18 TOMALIN 2010, 191-2. 19 TOMALIN 2010 193. 20 TOMALIN 2010, 66-7. 13

6

Jane alig múlt tizenegy, amikor először találkozott a női emancipációval.21 A nők hatalma csak vonzáserejükben és szellemiségükben rejlett. Austennek hamar rá kellett jönnie, hogy korlátok közé van szorítva. Regényeiben a nőt és a férfit egyenlőként kezeli, mellyel paradox helyzetet teremtett a valóság és fikció között. Húsz évesen, társadalmi helyzetéből adódóan nevelőnő vagy tanárnő válhatott volna belőle, de egyik foglalkozást sem tartotta sokra.22 „Nem a házasság, hanem a művészet: és az ő művészete a fiatal nők életének ez a rövid időszakát olyan okosan és annyi megértéssel mutatta be, hogy ezt háromszor ilyen hosszú művekbe is kevés írónak sikerült megoldania.”23 Az 1796-os év volt Jane Austen számára egy fordulópont mind érzelmi téren mind a regényei megírásában. Szerelmes lett. Írországból rokonlátogatóba érkezett Tom Lefroy az ashe-i parókiára. Hasonló természetűek voltak, csak párszor találkoztak, de Cassandrának íródott leveleiből egyértelműen kivehető, hogy beleszeretett a férfiba. Reménykedett, hogy a következő bálon megkéri a férfi a kezét, képes lett volna mindent feladni Tom Lefroy miatt. Sajnos, nem így lett. A Lefroy családnak más szándékai voltak a fiukkal, gazdag lányt kerestek neki, így hát gyorsan elszakították Jane-től.24 Tom Lefroyt soha többé nem látta, pedig sokat gondolt rá. Ez az elszakított szerelemi epizód gyakran előfordult, újra meg újra feltűnt regényeiben.25 Az elszakított, elbátortalanított szerelmesek történetének motívuma folyamatosan átszövi Austen regényeit: „Anne Elliot, aki születése, szépsége és esze révén oly sokra hivatott, ha odadobná magát tizenkilenc évesen, ha tizenkilenc évesen eljegyzéssel kötné magát egy olyan fiatalemberhez, aki önmagán kívül semmit nem tud adni neki...”26 „Azon ellenérzéssel, melyet az efféle érzések diktáltak, Anne nem dacolhatott.”27 „…azonban Lady Russel, akit mindig szeretett, s akiben mindig megbízott… Meggyőzte Anne-t hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen…”28

21

Emancipáció: egyenjogúsítás, elnyomás alól való felszabadítás. BAKOS 2006, 124. TOMALIN 2010 73-5 23 TOMALIN 2010 205-6 24 SHIELDS 2007, 65-7. 25 SHIELDS 2007, 69. 26 AUSTEN 2010b, 29-31. 27 AUSTEN 2010b,, 29-31. 22

7

Regényeit olvasva gyakran feltűnhet nekünk, hogy sokszor ad második esélyt a szerelmeseknek. Akaratlanul gondolhatunk arra, hogy saját elképzelt életének ad ezzel egy újabb lehetőséget. „Ha két fiatal a fejébe veszi, hogy összeházasodnak, biztosak lehetnek abban, hogy kitartással elérik céljukat.”29 „Valójában talán sokkal több nehézséget is leküzdöttek volna, mint amennyivel szembesültek.”30 Austen megtanulta ebből a szomorú esetből, s regényeiben ezek szintén jelen vannak, hogy milyen kiszolgáltatottnak lenni, milyen, amikor egy idegen elvarázsolja, milyen reménykedni, majd csalódni, milyen összeroppanni és visszahúzódni. Ezek után fordult még jobban az írás felé. 1796 októberében kezdte el írni az Első benyomások című regényét, melyet kilenc hónap alatt be is fejezett, végleges címe a Büszkeség és balítélet lett. Aztán 1797 novemberében regény formát képzelt az „Elinor és Marianne”-nek. 1798ban fejezte be, a mű végleges címe az Értelem és érzelem lett.31 Tavasszal édesanyjával, testvérével, annak gyerekeivel és feleségével Bathba látogattak gyógyulás céljából. Bath az egyik legnevezetesebb fürdőváros volt Angliában.32 Bővelkedett programokban, színházi előadásokban, koncertekben. Voltak könyvtárak, báltermek, kaszinók. Bath a kifinomult nők és férfiak találkozóhelye volt.33 Ez a pezsgő élet rengeteg ihletet adott Jane-nek, sokszor utaztatta szereplőit ebbe a folyton nyüzsgő városba, pedig nem kedvelte igazán a fürdővárost.34 Huszonöt évesen három nagyszerű regénnyel büszkélkedhetett: Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A klastrom titka készen állt, hogy kiadót találjon és, hogy utána újabb könyvbe fogjon. Nem ez történt. Tíz éven keresztül nem írt semmit, aminek 28

AUSTEN 2010b,, 29-31. AUSTEN 2010b,, 267. 30 AUSTEN 2010b, 267. 31 TOMALIN 2010 266-78. 32 A XVIII. században a gazdagok előszeretettel utaztak fürdővárosokba. Nemcsak a fürdés, és az ivókúra, de a pezsgő társasági élet is vonzotta őket. http://www.localhistories.org/18thcent.html 33 Bath ma is elevenen őrzi Jane Austen emlékét, és ápolja a hagyományokat. A Jane Austen Centre múzeum található a városban, de minden évben fesztivált is szerveznek Jane Austen emlékére, ahol az egész város korhű jelmezekbe öltözik. 2013-ben pedig a Büszkeség és balítélet megjelenésének 200. évfordulójára bált szerveztek. http://www.janeausten.co.uk/ 34 TOMALIN 2010, 266-78. 29

8

sajnos nem tudjuk az okát. 1802-ben Harris – a Bigg nővérek öccse – megkérte Jane-t, hogy legyen a felesége aki, igen mondott Manydownban, s mindenki örült a jó hírnek. Nem tudni, hogy mi késztette erre a döntésre, a nyugodt, biztos háttér vagy már az a tudat, hogy nem fiatal lány és hogy egyre nehezebb lesz férjet találni, döntését semmi nem előzte meg.35Majd egészestés gondolkodás után, Manydownban minden Tom Lofryra emlékeztette, megtorpant. Ráeszmélt, hogy mi a különbség a valódi boldogság és a csalfa ábrándok között. Másnap közölte döntését Harris-szel: nem tud feleségül menni hozzá. Soha többé nem kérték meg a kezét, vénlány maradt.36 1809 nyarán tért vissza az íráshoz. Könyvei soha nem a környezetében történt dolgokról szóltak, csak bizonyos elemeket emelt át műveibe, mindig fejben alkotott, a lehetőségeket mérlegelve és felhasználva. Az 1816-os év az Austen család számára sok szörnyű dolgot hozott. Charles Jane fivére elveszítette minden vagyonát, a család többi tagjait pedig betegségek sújtották. Henry is tönkrement, majd a chantoni egyházközösség feje lett. Ebben az évben kezdődtek Jane rosszullétei, betegségével nem foglalkozott, okát senki sem tudta.37 Továbbra is dolgozott, írt. Ekkor született a még az Elliot család munkacímű38 regénye. Ekkortájt rengeteg dolga akadt, bátyja gyerekeire is felügyelt, rokonok sokasága jött látogatóba. Később fájni kezdett a háta is, egyre több vendég fordult meg náluk, a gyerekeket is nehéz volt lekötni, mégis befejezte Elliot család című regényt, de ekkor már a Meggyőző érvek címen.39 Betegsége azonban nem múlt el, április közepén már nem volt ereje tovább küzdeni, ágynak esett, éjszakánként láza volt. Április 27-én megírta a végrendeletét, de senki sem tudott róla. Rokonai mindent elkövettek, hogy betegségére gyógymódot találjanak, sajnos nem sikerült. Hosszas betegeskedés után, 1817. július 17-én eltávozott közülünk, hat kiváló regényt hagyva ránk, melyekkel örök időkre beírta magát az emberiség történetében.40

35

TOMALIN 2010, 266-78. TOMALIN 2010, 266-78. 37 TOMALIN 2010. 38 A regény később más címen jelent meg. Az Elliot család tagjai a főszereplői a Meggyőző érvek című regénynek, ez lehetett az ihletadó a címválasztásban. 39 SHIELDS 2007, 230-36. 40 SHIELDS 2007, 230-36. 36

9

3. Nők neveléstörténeti szempontból A XVIII-XIX. században a nőket sem a közéletben sem a politikában nem tekintették egyenrangúnak. A Biblia szerint Isten és ember viszonylatában a nő és férfi egyenértékű, egymás teljessé egészítői41, hisz „Isten megteremtette az embert, saját képmásásra teremtett őt, férfinak és nőnek teremtette őket”42. A férfiak az oldalborda-motívumnak köszönhetően azonban másképp gondolkodtak erről, a borda görbe, ezért a nő jelleme ennél fogva nem is lehetett egyenes.43 Ez a hímsoviniszta44 elgondolás valószínűleg akkor mélyülhetett el az emberek felfogásában, amikor az egyház az ókorban és a középkorban is negatív véleménnyel volt a nőkről. Bibliai tanításokra hivatkozva tárgyalták a nő bűneit, legfontosabbat, az édenkerti ősbűnt, amit a nő okozott, megbontva ezáltal az ottani harmóniát, megbontva Isten és ember, ember és természet, férfi és nő között a tökéletes kapcsolatot.45 A középkorban nem lehettek más erényei a nőnek mint a munka, a tisztaság és az istenfélés. A XIV-XV. századig a lányok tudatlanságát tartották a legbiztosabb garanciának arra nézve, hogy a lélek megőrizze tisztaságát. Egyetlen fontos dolog volt, amire nevelték őket: a Szűz Mária tisztelete. Majd a XVI-XVII. században alakult ki a leánynevelés elképzelése a reneszánsz gondolkodásmód hatására. Itália és Franciaország szerte megjelentek a leányiskolák. A XVI. századi Angliában is fontos szerep jutott a nőnevelésnek, VIII. Henrik és I. Erzsébet korában, az arisztokrácia igyekezett színvonalas képzésben részesíteni lányait az uralkodó családban kialakult szokásokhoz híven.46 Ez sajnos a XVII. századtól kezdve megváltozott, mivel a puritánok, kik a nevelésért voltak hivatottak, a programjaikat csak a fiúk oktatására terjesztették ki. Majd a XVIII. századtól kezdve indultak meg újra olyan törekvések, melyek a lányok neveltetésével voltak kapcsolatban, de ezek is korlátozódtak a magasabb társadalmi osztályokra. Egy átlagos vagy szegényebb helyzetben lévő családban lévő nő számára még mindig az otthoni, a családon belüli tanulás adott arra lehetőséget, hogy valamicske tudásra szert tegyenek.47 41

NAGY–S. SÁRDI 1997, 18. KÁROLI. 43 KÉRI 1996, 6. 44 A nőkkel szemben előítéletekkel rendelkező, a nőket lenéző. http://idegenszavak.hu/h%C3%Admsoviniszta, 45 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 22. 46 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 25. 47 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 24. 42

10

Az akkori nőknek a művelődés egyéb lehetőségeit kellett megtalálniuk, színházba, operába jártak, olvastak, írtak, táncot és zenét tanultak, valamint a festészetbe is belekóstolhattak. Jómódúaknak bálok, fogadások, estélyek adtak még lehetőséget a társadalmi normák elsajátítására.48 Néhány XVIII. századi írónőt – köztük Jane Austent is – édesapjuk oktatott magasabb ismeretekre. A századvégi Angliában ekkor jelent meg egy nagyon fontos mű, mely képviselte a korabeli női írok ellenszenvét a megkülönböztetéssel szemben: ez a mű Mary Wollstonecraft49 írása volt.50 A kiadványa A nők egyenjogúságáról 1792-ben jelent meg, melyet Jane Austen olvasott és ihletett is merített belőle.51 A köztudatba feminista kiadványként került be, ezt tartják a következetes feminizmus52 első igazán fontos művének. A szakirodalom szerint Wollstonecraft erősen kritizálja az akkori társadalmi berendezkedést, úgy tartja, hogy a nőket a férfiak elnyomják, despotaként uralkodnak felettük és ez a kiszolgáltatottság a hiányos, színvonaltalan oktatásból eredeztethető. Ekkor még úgy gondolták a férfiak, hogy a nők tudatlansága az ártatlansággal egyezik meg, emiatt nem akarták, hogy önálló, gondolkodó lénnyé váljanak, hanem hogy elégedjenek meg azzal, hogy felszínes vonzerejükkel csábítsák el a férfiakat.

53

A szakirodalom szerint Wollstonecraft úgy

képzelte, hogy a koedukált iskolák révén a nők is önállósulnának, magasan kvalifikáltakká válnának, számos életpálya megnyílna előttük.54 Sajnos a korabeli Angliában elképzelései az erős patriarchális55 gondolkodás miatt nem válhattak valóra. Hiányzott a társadalmi háttér és az állami érdekeltség. Ami viszont még elborzasztóbb, olyan mélyen gyökerezett a torz nőkép, ami cicomakedvelő, kacér, ostobácska, felszínes teremtményként mutatja be a nőt, kinek értelmi adottságai nem

48

PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 24. A feminizmus egyik előfutáraként számon tartott írónő 1759. április 27-én született Londonban. 1792-ben publikálta a nemek egyenlőségét hirdető könyvét. A nők jogainak követelése című kötet mind a mai napig a feminizmus egyik alapművének számít. Nevetségessé tette azt az ósdi felfogást, mely szerint a nők pusztán csinos, ám önállótlan teremtések. Amellett érvelt, hogy megfelelő iskolázással a nők öntudatra ébrednek, és szellemi teljesítőképességük semmiben sem marad el a férfiaké mögött. http://hungarymatters.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/1595-kesz-mary-wollstonecraft-godwin-angol-ironofilozofus-es-feminista-215-eve-halt-meg 50 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 24. 51 TOMALIN 2010, 273. 52 A nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom. http://idegen-szavak.hu/feminizmus 53 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 25. 54 PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 27. 55 BAKOS 2006, 368. 49

11

elegendőek a magasabb műveltség megszerzéséhez,56 hogy egyhamar ezt nem lehetett megváltoztatni.57 A nemek kérdését hagyományos nézőpontból közelítették meg, a férfi a család feje, az erő, ész megtestesítője, a nő az otthon, a család megfelelője, gyengébb fizikai és szellemi képességek tekintetében is.58 Ez látszik az akkori családmodelleken is. A férjnek a feleség az alárendeltje, a férj a feleség oltalmazója, a feleség pedig engedelmességgel tartozott neki.59 A mai kor szemlélőjeként úgy értékelnénk, hogy a nő elnyomottként élt, de a korabeli többsége nem érzete annak. Ez abból adódott, hogy ekkoriban még elrendezett házasságok köttettek, szülői ráhatással, így a felek között kölcsönös tisztelet és elismerés volt a jellemző. Megtiszteltetésnek vették, ha egy nő, anyagi szempontból, jó házasságban élhetett, ezzel biztosítva saját és gyermekei jövőjét.

56

PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 31. PUKÁNSZKY–NÉMETH 1996, 35. 58 VAS. 59 VAS. 57

12

4. A női szereplők áttekintése A következők fejezetekben Jane Austen három regényének női szereplőit tekintem át. A Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, valamint a Meggyőző érvek című regényeket választottam ki az áttekintéshez. Tettem ezt azért, mert megítélésem szerint a Büszkeség és balítélet nemcsak emblematikus műve Jane Austennek, de az első publikált regénye is. Az Értelem és érzelem szintén kiemelkedő műve a női szereplők fejlődése szempontjából. Végül a Meggyőző érvek című regény az egyik utolsó munkája. Mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy a regények írása során nemcsak a főhősök jelleme változik, hanem a szerző is érezhetően tapasztaltabb, érettebb, hiszen ahogy az életrajzát bemutató fejezetben is olvasható, már túl volt több a szerelmi csalódáson. A szakirodalom szerint a Büszkeség és balítélet egy romantikus szerelmi történet, az Értelem és érzelem egy vita, a Meggyőző érvek pedig egy nyitás. A Meggyőző érvek című regényben mindazoknak a női szereplőknek, akik már túlkorosnak számítanak a házasságra,60 Jane Austen új esélyt adott, másfelől új hangvétel, új szemlélet jelenik meg, és egy olyan társadalom felé mutat, ahol az érdem karrierlehetőséget, személyes felemekedést hoz.61 A szakirodalom szerint a Meggyőző érvek a korábbi regényekben még nem bemutatott, új nőtípust szerepeltet, az erőteljes és jó humorú Mrs. Croft-ot. A Meggyőző érvek „a leginkább szívet melengető és a legridegebb Jane Austen művei közül, a leglágyabb és a legkeményebb egyszerre”.62

4.1. Nők és a morál Austen hősei nők, de nem kizárólag a nők világát ábrázolja. A hősnőkre jellemző a biztonság keresése, valamint a hétköznapi dolgok megfigyelése. A női szereplők nem szerelmes természetűek, ezért nem meglepő, hogy nehezen ismerik fel a maguk szerelmét, és a másokét is kimérten szemlélik. E magatartás mögött az áll, hogy „Austen világában az érzelmi kilengéseknek nincs helyük, hogy a szenvedély lerombolná e világ féltve őrzött biztonságát, megmutatná érzelmi ürességét, riasztó és nyugtalanító lenne, olyasvalamit tárna fel, amit jobb kerülni, így aztán a hősök csak érzékenyek, de aki elveszti önuralmát,

60

Anne, a Meggyőző érvek főhőse 27 éves volt. TOMALIN 2010, 439. 62 TOMALIN 2010, 440. 61

13

nevetségessé válik”.63 A Büszkeség és balítéletben Lydia Bennet, az Értelem és érzelemben pedig Marianne Dashwood az érzelmi kilengés megtestesítői. Azonban szenvedésre okot adó szerelmi kapcsolatok bőven akadnak Austen regényeiben. Nem feltétlenül a vagyon vagy származás áll a kapcsolatok kiteljesedésének az útjába, hanem az önismeret hiánya vagy a túlzott önbizalom. A megoldás pedig a házasság, ami egy állapot, amely lezárja a tévelygéseket, és a boldogság mellett az önismerethez is vezet. Attól kezdve, hogy a házasfelek megtalálják a helyüket egymás mellett, nem történik velük többé semmi lényeges. Általában a regények is itt fejeződnek be. A házasság azonban nemcsak felhőtlen boldogság Austen regényeiben, hiszen a házastársak lehetnek boldogtalanok is. Jó példa erre a Büszkeség és balítélet hősnője, Elizabeth Bennet szüleinek házassága: „Ha Elizabeth csak a saját családjában látottak alapján fogalmazta volna meg véleményét a házastársi boldogságról vagy az otthon kényelméről, nem nagyon alkothatott volna megnyerő képet. Apja – akit annak idején rabul ejtett az ifjúság, a szépség és a jó kedély látszata, melyet az ifjúság és a szépség kelteni szokott – olyan leányt vett feleségül, akinek gyönge értelmi képességei és kicsinyes, önző lelke már házasságuk kezdetén véget vetetett minden igazi szeretetnek. A tisztelet, a megbecsülés és a bizalom örökre elenyészett, s kilátásai a házi boldogságra megsemmisültek.”64 „A polgári morál szerint a házasság élethossziglan tartó, megmásíthatatlan állapot, amelybe kellő körültekintéssel, de egyben annak a tudatával lépnek a hősök, hogy világukban a házasság a nők egyetlen életlehetősége, s ha ezt bizonyos korban és körülmények között elmulasztják, ugyancsak beláthatatlan következményekkel jár. Ezért nem kicsinyes vagy jelentéktelen dolog az, hogy Austen regényeinek szövetét a házasság lehetőségének, meghiúsulásának, kilátásainak sokfelé ágazó szálai alkotják — nemcsak a regény, de a valóság szempontjából is igazoltan.”65 A Büszkeség és balítélet egyik szereplője, Charlotte, aki hozzámegy Collins lelkészhez, azt mondja barátnőjének:

63

SZOBOTKA. AUSTEN 2010a, 261. 65 SZOBOTKA. 64

14

„Tudod, én nem vagyok romantikus. Sohasem voltam. Csak kényelmes otthont kívánok. És tekintetbe véve Mr. Collins jellemét, kapcsolatait és helyzetét az életben, meg vagyok győződve róla, hogy van annyi esélyem mellette a boldogságra, mint a amennyivel a legtöbb ember dicsekedhet, amikor házasságra lép. […]„Azt mindig érezte, hogy Charlotte nem egészen úgy gondolkodik a házasságról, mint ő [Elizabeth], de azt sohasem feltételezte volna, hogy amikor tettekre kerül a sor, minden jobb érzést feláldoz hétköznapi előnyökért.”66 Következésképpen, amint lehetőséget láttak a nők a biztos jövőre nézve, azt azonnal megragadták bármi áron, legyen szó a boldogságuk félredobásáról, a lényeg az anyagi biztonság volt.

4.2. Nők a társadalomban Az alábbiakban nem a regények szerint jellemzem a női szereplőket, hanem a társadalmi hovatartozásuk szerint. Jane Austen regényeiben nagyon fontos, hogy az adott szereplő milyen társadalmi osztályhoz tartozik: máshogy viselkedik, más a beszédmódja, más módon öltözködik, más gondolati vannak, más körülmények között él, más a tánckultúrája. Az angol regényhagyomány – sokan Austent tekintik az angol regényhagyomány megteremtőjének – teljesen egybeforrt a társadalmi szokásokat, jó modort bemutató etikettregény [novel of manners] műfajával. Austen etikettregényei a szakirodalom szerint az elfojtás-alapú erkölcsrendszert, a felsőközéposztály értékszemléletét, a sznobériáját, valamint a belterjes társadalmat, továbbá annak korlátozottságát, egyfajta vénkisasszonyi erkölcsiséget, finomkodó elitizmust mutat be és közvetít.67A szereplők társadalmilag meghatározottak, a legjelentéktelenebb szereplőig szinte mindenki a társadalmi konvenciók hálójában él.68 Ezek a konvenciók pedig nem feltétlenül progresszívek. A szakirodalom69 szerint a XVIII. század legtipikusabb bűne a képmutatás – mely a század nagy regényeinek motorja – és az ostobaság – mely a század legnagyobb szatíráinak témája –, de Austen regényeiben az arányok nem billennek el. Austen műveiben a gonosz nem nyer sátáni jellemzőket, hanem megmarad jó modorú fiatalembernek – például Wickham, Willoughby –, és a regények végén a XVIII. század legfőbb eszménye, a rend érvényesül. A szakirodalom70 azonban azt szemére veti Austennek, hogy mint az 66

AUSTEN 2010a, 142. BÉNYEI 2005, 101-5. 68 PÉTER 1999, 59. 69 PÉTER 1999, 62. 70 BÉNYEI 2005 67

15

etikettregény nagy mestere, egy szűk keresztmetszeten mutatja be a XVIII. századi angol társadalmat. Austen száműzte a transzcendenciát és a szexualitást a regényeiből, ezzel „megnyirbálta az angol regényhagyomány lehetőségeit”71. Az etikettregény „nem hagyva meg mást, csak a társadalmi szférát, sőt, annak is csak egy viszonylag szűk szeletét: Austen kanonizálásának hatására a középosztálybeli életszemlélet lett hivatott képviselni az alapvető erkölcsi kódot”.72

4.2.1. Nők az arisztokráciában A ’Lady’ megszólítás egy bizonyos társadalmi réteghez tartozó nőnek járt, jár ma is az angol társadalomban. A herceg, őrgróf, vagy gróf felesége – esetleg lánya – kaphatta ezt a megszólítást. A baronet felesége is használhatta a ’Lady’ címet a családneve előtt. Ezek a címek, megszólítások nemcsak az előbeszédben, hanem meghívókban, újságcikkekben is szerepeltek, szerepelnek. A baroneti cím örökletes méltóság, amelyet férfiak örököltek. A baronet cím viselője használhatta a ’Sir’ címet a családneve előtt.73 Austen lényegileg három réteget mutat be: az arisztokratát, a dzsentrit és a polgárt. A három réteg érintkezéséből olyan súrlódások származnak, amelyben az írónő az arisztokráciának ad igazat, ha a polgár hibája az ízléstelenség vagy a magatartásbeli fogyatékosság, de az arisztokráciát ítéli el, ha fölénye csupán üres előítéletekre támaszkodik.74 Az arisztokrácia fontos szereplője az angol társadalomnak, sokan azt mondják, hogy az angol társadalom erősen tagozódik társadalmi osztályokra, és az osztályok pedig a vagyonon alapulnak. A nemesség75, a nemesi cím a brit etikett része. Nemesi címet vagy vagyoni alapon, vagy pedig kiemelkedő tettek alapján lehet kapni76. A történelem folyamán, azok a nemesek, akik jelentős földbirtokkal rendelkeztek, politikai hatalommal is bírtak. Ezek a nemesi családok értékes képzőművészeti alkotásokkal rendelkeztek, és hatalmas elegáns házakban laktak.77

71

BÉNYEI 2005, 100. BÉNYEI 2005, 100. 73 http://www.debretts.com/forms-address/titles/baronet, 74 SZOBOTKA 75 Az arisztokrácia a szakirodalom szerint két részre oszlik, egyik része a királyi család, másik része pedig a nemesség. http://aristocracyuk.co.uk/ 76 Gondolok itt a lovaggá üttetés ceremóniájára. 77 Mai felmérések azt mutatják, hogy a brit arisztokrácia, körülbelül a társadalom 0,6 százaléka birtokolja a brit földtulajdon 70 százalékát. 72

16

A Büszkeség és balítéletben Elizabeth a rokonaival kirándulást tesz oda, ahol a nagynénje, Mrs. Gardiner fiatalkorát töltötte, és ez az északi vidék közel van Mr. Darcy birtokához, Pemberley-hez. Elizabeth a rokonaival úgy dönt, hogy meglátogatják a birtokot, és megnézik a házat is. A ház általában nyitva állt a látogatók előtt, és a házvezetőnő végigvezette az idegeneket a hatalmas házba: „Szép, nagy kőház volt [Pemberley-ház], jól állt az emelkedőn, magas, erdő borította dombok háttere előtt. (...) A park elrendezése mindenütt jó volt (...), ahogy tovább haladtak a többi szobába, a látnivalók más-más nézőpontból jelentek meg, de minden ablakból szépség köszöntötte. A szobák magasak és elegánsak voltak, bútoraik a tulajdonos vagyonának megfelelőek, akinek ízlését csodálva Elizabeth azt is észrevette, hogy egyik sem volt cifra, sem pedig fölöslegesen pompás.”78 A mai nemesség tagjainak jelentős többsége azoknak a családoknak a leszármazottja, akikről Jane Austen regényeiben is olvashatunk79. Lady Catherine de Bourgh a Büszkeség és balítélet főnemese. Mr. Collins patrónusa, és a férfi nemcsak tisztelettel, hanem imádattal beszél róla. Lady Catherine de Bourgh egy jelenség, aki öltözködésében is különbözik a többiektől, – még a hintója is, amely ha elhalad Mr. Collins háza előtt, akkor a vendégek kitekintenek az ablakon –, de modorában is uralkodó, lekezelő, és érezteti, hogy a többi szereplő tőle alacsonyabb szinten van a társadalmi hovatartozást tekintve. Ha Lady Catherine de Bourgh ott van valahol, akkor ő a központi szereplő: „Lady Catherine magas, nagydarab nő volt, markáns vonásokkal, amelyek egykor szépek lehettek. A fellépése nem volt megnyerő, és amikor fogadta őket, a modora sem volt olyan, hogy látogatói megfeledkezhessenek róla, mennyivel alacsonyabb rangúak.”80 A szakirodalom szerint a felső arisztokrácia Austen regényeiben – természetesen a regények szabta keretek között – negatívan jelenik meg. A Büszkeség és balítéletben „Lady

78

AUSTEN 2010a, 268-69. A mai angol társadalomban a nagy földbirtokosok nagytöbbsége azoknak a családoknak a leszármazottja, akik ezeket a földbirtokokat már a XIX. században is birtokolták. http://aristocracyuk.co.uk/ 80 AUSTEN 2010a, 180. 79

17

Catherine gőgjével, zsarnoki, talpnyalásra biztató természetével szinte az irrealitásig torzított figura”81. Az arisztokrácia közvetítette a legfontosabb viselkedési normákat is, amelyeket, ha az alacsonyabb rangúak nem is feltétlenül értettek velük egyet, vagy nem tudtak követni anyagi okok miatt, de mégis tiszteletben tartottak: „Ne feszélyezze magát, kedves cousine, az öltözete miatt. Lady Catherine nem kívánja tőlünk, hogy olyan eleganciával öltözködjünk, ahogyan ez hozzá és leányához illik. Azt tanácsolnám, egyszerűen vegye fel akármelyik ruháját, ami jobb, mint a többi. Lady Catherine-nek nem lesz rosszabb véleménye kegyedről, ha egyeszűen öltözködik. Szereti megőrizni a rangkülönbséget.”82 Az arisztokráciát Austen gyakran a külső jegyek – sokszor az üres, tartalom nélküli külsőségek – alapján jellemzi. A Meggyőző érvekben Sir Walter Elliot hiúsága hangsúlyos: „Sir Walter Elliot jellemének a hiúság volt a legfőbb vonása; a személyével és pozíciójával kapcsolatos hiúság. Ifjú korában figyelemre méltóan jóképű volt, és 54 évesen még mindig szép férfi. Kevés nő foglalkozik a megjelenésével annyit, mint ő tette, és egy újdonsült lord inasa sem örülhetett jobban társadalmi helyzetének. A szépség áldásánál csak a baroneti rang áldását értékelte többre; s állandó, mély tisztelettel és hódolattal viseltetett ama Sir Walter Elliot iránt, aki személyében egyesítette ezeket az áldásokat.”83 Összefoglalva tehát, ez nem egy általános nézőpont, csak Austen sajátos ábrázolásmódja alapján láthatjuk így a XVIII. századi főnemesi réteget. Ezzel a fajta hiúsággal, sznobériával, szűklátókörűséggel jellemzi Austen a kor arisztokráciáját.

4.2.2. Nők a dzsentrik között A dzsentrik – a földbirtokos nemesi réteg – meghatározó szereplői a XVIII. századi angol társadalomnak. Ez a réteg elsősorban abból élt, hogy a birtokait kiadta, vagy pedig a birtokokkal kapcsolatos ügyeket intézte. A dzsentri réteg hanyatlása 1870 után indult meg, amikor mezőgazdaság válságba került. A dzsentrikhez tartoztak a baronetek, akik 81

PÉTER 1999, 57 AUSTEN 2010a, 179. 83 AUSTEN 2010b, 6. 82

18

örökölték a rangjukat és jómódúak voltak, és a dzsentlemanek, akik szintén magas rangú nemesek voltak, biztos anyagi háttérrel. Az arisztokratákkal ellentétben a dzsentrik nem bírtak jelentős politikai hatalommal, és ha kisebb birtokuk volt, akkor megélhetésük sem volt teljesen biztos. Továbbá a külpolitikai helyzet – háborúk, amerikai kolóniák elvesztése – miatt kivetett adók is sújtották őket.84 Annak ellenére, egy kisebb közösségben a dzsentri helyzete nem volt bizonytalan, ugyanakkor a gazdagodó kereskedőréteg egyre jelentős társadalmi szerepet vett át tőlük. A dzsentri réteg tehát a földbirtokból élt. A birtok pedig férfiágon öröklődött, tehát ott, ahol csak lány utódok születtek, nem a lányok, hanem az elhunyt édesapa legközelebbi férfi rokona örökölt. Mrs. Bennet is megfogalmazza aggodalmait a Büszkeség és balítéletben: „Én soha nem lehetek hálás, Mr. Bennet, semmiért, ami az örökjogi korlátozással van kapcsolatban. Nem tudom megérteni, hogyan is lehet bárkinek lelke arra, hogy elkorlátozzon egy birtokot a saját leányaitól.”85 Az Értelem és érzelem című regényben a Dashwood lányoknak is azért kell elköltözniük, mert apjuk halála után az édesapjuk első házasságából származó fivérük örökli a birtokot és a házat. Mr. Dashwood halálos ágyán megígérteti elsőszülött fiával, hogy anyagilag támogassa a lánytestvéreit, de John Dashwood felesége nyomására megváltoztatja döntését. „Mr. Dashwood összeszedte minden erejét, amit a betegség még meghagyott neki, és sürgetőleg fia gondjaiba ajánlotta mostohaanyját és húgait.”86

Ahogy azt az idézetek is mutatják, az örökjogi korlátozás miatt még fontosabbá vált az anyagi biztonságot adó házasság a lányos családok számára, amit a későbbi fejezetekben részletesebben kifejtek.

84

http://www.countriesquest.com/europe/united_kingdom/history/18th-century_britain/18thcentury_british_society.htm 85 AUSTEN 2010a, 148. 86 AUSTEN 2007, 7. 19

4.3. Nők és barátságok Ezek a regények mind a fiatal női szereplőkről, mindennapi életük realitásáról, és a házasságköttetéseikről szólnak. A kor társadalmi rétegződés szintén jelentős téma a regényekben. Az imádott női szereplők pedig független nők, akik megosztják a közvéleményt a férfi-domináns társadalomban, ugyanakkor Austen hangsúlyozza a női egyenjogúság kérdését a saját korában. Austen regényeiben a főhősnők választják a házastársukat, ezért mindenképpen az értelem, a logikus gondolkodás mellett jelenik meg az érzelem, a szerelmi házasság. Austen női szereplői mind egyéniségek, akik próbálnak kiállni magukért, maguk mellett a férfi-domináns társadalomban.87 A női egyenjogúságokért küzdő női szereplő többször előfordul Austen regényeiben, ugyanakkor szatirikus ábrázolást is találunk. Marianne Dashwood az Értelem és Érzelem című regényben meglehetősen nevetségesen, gyerekesen, idegesítően és komikusan viselkedik. Austen nyilvánvalóan szenvedélyes feminista saját korában, de tükröt tart azok elé a viselkedési formák elé is, amelyek nevetséges formái annak, hogy a nőszereplő tetszése szerint választott férfihoz menjen végül hozzá.88 Sokan mondják89, hogy Austen regényeiben

Arisztotelész gondolatai is

90

tükröződnek amikor úgy jeleníti meg a házasságot, mint a társadalom alapja, leginkább a célja és az értelme az életnek, és társadalmi akadály, amely gyakran igazságtalanul jelenik meg egy-egy romantikus fellángolás kiteljesedésében. Austen azonban nemcsak a házasságot tiszteli, hanem a barátságot is91 és sokszor létesít kapcsolatot a szerelmi házasság és a barátság között. A barátság önmagában is fontos a regényekben. A Büszkeség és balítéletben Elizabeth barátnője Charlotte Lucas, akitől azonban Charlotte hideg párválasztása miatt elhidegül. „Elizabeth és Charlotte kapcsolata visszafogottabbá vált. A témát egyikük sem hozta szóba. Elizabeth meg volt győződve róla, hogy soha többé nem állhat helyre köztük a régi

87

FIRKINS. FIRKINS. 89 GARBITELLI. 90 Garbitelli azt is megemlíti cikkében, hogy nem valószínű, hogy Austen olvasta volna Arisztotelészt, de gondolatai bizonyosan átszűrődtek más filozófiai művek olvasása során. 91 Garbitelli ezt is visszavezeti arra, hogy Arisztotelész barátságról alkotott gondolatai más filozófusokon keresztül, ha nem is tiszta formájában, de lejutott Austenhez. 88

20

bizalmas viszony. Most, hogy Charlotte-ban csalódnia kellett, még szeretőbb figyelemmel fordult nővére felé...”92 A Meggyőző érvekben Lady Russell Anne barátnője. Lady Russell olyan bizalmi viszonyban van Anne-nel, hogy még a párválasztását is tudja befolyásolni, és lebeszélni Anne-t, hogy elfogadja Frederick Wentworth házassági ajánlatát. Évekkel később, amikor Anne és Wentworth újra egymásba szeretnek, akkor is számottevő Lady Russell véleménye Anne szemében. „Lady Russel volt az egyetlen, akinek az ellenérzései bármiféle komoly aggodalmat okozhattak. Anne tudta, hogy barátnője bizonyosan némi fájdalommal veszi majd tudomásul a hírt, miszerint le kell mondani Mr. Elliotról, és valamelyes vívódásba kerül, hogy igazán megismerje és igazságosan ítélje meg Wentworth kapitányt.”93 Arisztotelész Etika című művében94 ír arról, hogy a barátságban a barátok megosztják a jó nemesi értelmét, a jót gyakorolják egymás felé és egymás irányában, ezáltal nemesítik egymást, és vezetik egymás és saját magukat is a valódi erény világába. Ezek a barátok pedig egymáshoz közel élnek. Nagy jelentősége van Austen regényeiben is annak, hogy általában vidéki környezetben találjuk a nő főszereplőket, akik családjai gyakran tesznek látogatást egymásnál, mely az etikettregény cselekményének egyik legalapvetőbb és legfőbb mozgatórugója. A Büszkeség és balítéletben Elizabeth gyakran látogatja meg Charlotte Lucas barátnőjét, később is elutazik hozzá, amikor már férjhez megy Mr. Collinshoz. Mr. Collins családja, beleértve Elizabeth-et is, pedig gyakran látogatja meg Mr. Collins patrónusát, Lady Catherine de Bourgh-t Rosings-ban. Szintén a Büszkeség és balítéletben Jane meghívást kap Netherfieldbe, hogy látogassa meg Bingley-éket. „Ha nem esik meg a szíve rajtunk, és nem vacsorázik ma Louisával és velem, az a veszély fenyeget bennünket, hogy egész életre megutálhatjuk egymást (...) Jöjjön, mihelyt a levelemet megkapja.”95

92

AUSTEN 2010a, 145. AUSTEN 2010b, 268. 94 GARBITELLI - DOUGLAS. 95 AUSTEN 2010a, 35. 93

21

Ez a látogatás vezet végül ahhoz, hogy Jane megfázik, mert lóháton megy és elkapja az eső, és pár napon keresztül Jane a Bingley-család vendégszeretetét élvezi. Elizabeth pedig Jane ápolására érkezik Netherfieldbe, és szintén ott tölt pár napot. Elizabeth és Mr. Darcy lehetőséget kap arra, hogy egymás közelségében jobban megismerjék egymást. Mr. Darcy vonzalma Elizabeth felé erősödik, még ha nem is vallja be, de Elizabeth még nem érez vonzalmat a férfi iránt. A Büszkeség és balítéletben Elizabeth nagynéjével Mrs. Gardinerrel és nagybátyjával Mr. Gardinerrel tesz párnapos vidéki kirándulást arra a vidékre, ahol Elizabeth nagynénje a fiatalkorát töltötte. Ennek az útnak a során látogatják meg Mr. Darcy házát is Pemberleyben, ahol Elizabeth valójában megismerheti Mr. Darcy-t, és beleszeret. Mr. Darcy meglátogatja Elizabeth-et a fogadóban, ahol megszálltak, és bemutatja neki a húgát. Ezek a látogatások tehát alkalmak arra, hogy Austen hősei, hősnői társasági életet éljenek, és ismerettségekre tegyenek szert. „Elizabeth úgy gondolta, hogy Mr. Darcy elhozza hozzá a húgát látogatóba mindjárt az ifjú hölgy Pemberley-be érkezését követő első napon. (...) Következtetése azonban tévesnek bizonyult, mert pontosan aznap délelőtt, hogy ők maguk is megérkeztek Lambtonba, megjöttek a látogatók is. (...) Miss Darcy is fivére megjelentek, és a rettegett bemutatás megtörtént.”96 Az Értelem és érzelem című regényben a látogatásoknak még fontosabb szerepe van, hiszen a Dashwood-család az édesapa halála után új helyre költözik, ahol senkit sem ismernek. A látogatások tehát bevezetések a helyi társasági életbe. „Elfoglalatosságokban szakította meg őket háziuruk érkezése másnap, nem sokkal a reggeli után; azért jött, hogy üdvözölje őket Bartonban. (...) A Dashwood hölgyeknek hamarosan alkalmuk nyílt, hogy a többi gyermeket is megvitathassák, mivel Sir John addig nem volt hajlandó elhagyni a házat, míg szavukat nem vette, hogy másnap a Parkban [Barton Park] vacsoráznak.”97 A Meggyőző érvekben is nagy jelentősége van a látogatásoknak. Anna pár hetet tölt fiatalabb lánytestvére Mary férjének családjánál, Musgrove-éknál, miután apja Sir Eliot és 96 97

AUSTEN 2010a, 283-4. AUSTEN 2007, 36-8. 22

nővére Elisabeth Eliot Bathba költözik. Itt találkozik újra Frederick Wentworth-el. Később pedig Anne és a Musgrove-lányok is elkísérik Wentworth kapitányt Lyme-ba, hogy meglátogassa régen látott barátját, Harville kapitányt. „Végre kézhez kapta barátjának, Harville kapitánynak a levelét, melyből kiderült, hogy a kapitány a télre Lyme-ban telepszik le; minek folytán, anélkül, hogy tudták volna húsz mérföldre sincsenek egymástól. (...) A fiatalok valamennyien égtek a vágytól, hogy lássák Lyme-ot. (...) ... eldöntötték, hogy Lyme-ba mennek – Charles [Anne sógora, Mary férje], Mary, Anne, Henrietta [Charles húga], Louisa [Charles húga], valamint

Wentworth

kapitány.”98 Austen értelmezésében az emberi erények, különösen a barátságok, kisebb emberi közösségekben alakulnak ki, és fejlődnek. A szerző minden regényében az eseménytelen életű vidéki Anglia ábrázolása található, többnyire saját életéből ihletett példákat hoz, a „falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált”99. A nagyváros és a távolság az esetek többségében morális problémákat vet fel. A Büszkeség és balítéletben Lydia, Elizabeth második legfiatalabb lánytestvére megszökik Wickham kapitánnyal Brightonból, ahová szülei engedték el Mrs. Fosterrel, az ezredparancsnok feleségével. Az ezredet, ahol Wickham

is

szolgált,

Brightonba

helyezték.

Lydia

szökése

az

egész

család

megszégyenülésével fenyeget, hiszen a lánytestvéreinek nem sok esélye lett volna, hogy tisztességes házból kérőt találjanak, ha ilyen szégyen esett az egyik testvérükön. A házasság nélküli együtt élés elfogadhatatlan az adott korban. Mary, Elizabeth és Lydia lánytestéve így nyilatkozik a történtek hallatán: „...mi levonhatjuk belőle a hasznos tanulságot, hogy a nő elvesztett erénye visszahozhatatlan, hogy egyetlen hibás lépés vég nélküli romlásba dönti, hogy a jó híre éppoly törékeny, mint amilyen szép, és hogy nem lehet eléggé óvatos a másik nem méltatlan tagjaival szemben.”100 Elizabeth is lesújtva érzi magát a hírtől: 98

AUSTEN 2010b, 102. SZOBOTKA. 100 AUSTEN 2010a, 317. 99

23

„Most kaptam levelet Jane-től szörnyű hírekkel. Nem lehet senki elől eltitkolni. A legfiatalabb húgom elhagyta minden barátját ... megszökött ... kényre-kedvre kiszolgáltatta magát ... Mr. Wickhamnek. Együtt mentek el Brightonból.”101 Korábban Elizabeth egy apjával folytatott párbeszédben szintén felveti a morális probléma lehetőségét jóval Lydia elutazása előtt: „Ha tudná, apám, mennyi hátrányunk származhat abból, ha Lydia óvatlan és meggondolatlan viselkedése közismertté válik, ha tudná, hogy máris mennyit ártott vele...102 A XVIII. század végére és XIX. század elejére egyébként sem jellemzőek azok a modern kori vívmányok, amelyeket ma előszeretettel használunk, és nélkülük már élni sem tudunk: telefon, internet. Még a fejlett Angliában is az adott korban a közlekedési- és hírközlési eszközök hiánya, illetve kezdetlegessége korlátozta az emberi érintkezés lehetőségeit. A kapcsolattartás szinte egyetlen módja a levelezés volt. A levelezések kifejtették hatásukat az irodalomra is, ennek bizonyítéka a levélregény103 mint a korszak kedvelt műfaja. Ennek következtében a társasági élet egy tájegységen belül a családi és baráti körre szorítkoztak. A kor nagy történelmi eseményei – hiszen Austen regényei a napóleoni háborúk idejében születtek – is kívül maradnak a regények világán. Hangsúlyozottan jelennek meg viszont azok az emberek, akik vagy akikért ezeket a háborúkat vívták, látjuk-halljuk, ahogy gondolkodnak, ahogy viselkednek, és milyen viszonyokat alakítanak ki az adott társadalomban. Ez a szűkebb-tágabb emberi közösségekben legalább annyit árulnak el a korról, mint véres csatái. A házasság a főhősnők esetében a barátság és a szerelem betetőzése. Az Austen által köttetett házasságokban az értelem és az érzelem együttesen jelenik meg. Még akkor is, amikor érzelmi vonzalom van a szereplők között, a barátság mint „logos”104 is meg kell, hogy jelenjék. A Büszkeség és balítéletben Elizabeth Bennett és Fitz William Darcy, az 101

AUSTEN 2010a, 303. AUSTEN 2010a 255. 103 A levélregény egy regényműfaj, mely fiktív levelekből áll. A levélforma e művekben belső formává, szövegszervező erővé válik. Szűk cselekmény, elmélyült lélekábrázolás, meghitt hangvétel, szubjektivitás jellemzi. http://www.antikregiseg.hu/fogalomtar/levelregeny.php 104 Logosz különböző jelentésű szó a görögben, jelenti az észt, de a szót, nyelvet, beszédet általában is; továbbá gondolkodást, bizonyítást, kutatást, rendszert, bölcsességet, logikát. 102

24

Értelem és érzelem regényben Elinor Dashwood and Edward Ferrars, a Meggyőző érvekben pedig Anne Elliot és Frederick Wentworth között egyensúlyozódik ki az értelem és az érzelem, amikor boldogsággal és házassággal zárul a kapcsolatuk a regények végén. Ugyanakkor Austen óvja olvasóit attól, hogy csak a romantikus lángolás alapozza meg a párkapcsolatot, hiszen az romboló lehet, nemcsak a főszereplőre, de az egész családra, és ezáltal az egész társadalomra is. Az Értelem és érzelem regényben Marianne Dashwood és Mr. Willoughby között lángol fel a szenvedély. Marianne felszabadult viselkedése a szenvedélyes érzelmek megélése kapcsán megbotránkoztatja szűkebb és tágabb környezetét, végül Marianne szerelme nem is teljesedik be.

4.4. Nők és a házasság Minden regény házassági bonyodalmakról szól. A szenvedély vagy annak ábrázolása helyett a boldogság ígérete és az olyan párválasztás, amelyben a felek társadalmilag, erkölcsileg és intellektuálisan egyaránt egymáshoz illenek, a központi téma. Nem is jellemző a szexualitás a regényekben, mert „a férfiak és nők közötti kapcsolat eleve aszexuális, s átadja a helyét egy olyan vonzásnak, amelyet nem az ellenkező neműek, hanem az egyforma gondolkodásúak éreznek”105. A házasság Austen regényeiben jellemzően az értelem és az érzelem kiegyensúlyozott szövetségét jelenti. Fontos azonban, hogy előbb van az ész, az okosság, a jó természet, az ízlés, és csak azután következnek az érzések.106A házasság családi, dinasztikus probléma, ezért a párkapcsolatok létrejöttébe, vagy elősegítésébe az érdekelt fiatalokon kívül beleszólása van az egész családnak. A fiatalok munkátlanul élnek: idejüket látogatásokkal, beszélgetésekkel, tánccal, szórakozással töltik. A táncnak nagyon fontos szerepe van az adott korban, hiszen alkalmat adott arra, hogy a fiatalok kettesben tudjanak beszélgetni, és fizikailag is meg tudják érinteni egymást. Az érintés ugyanis nem volt társasági életben elfogadott. Az egyetlen alkalom, amikor erre lehetőség volt, az a táncba kísérés, a tánctól való elvezetés, és maga a tánclépések. A tánc egyébként része volt a társasági életnek, a gazdagabbak magántanártól tanultak táncolni, a kevésbé tehetősek pedig a társasági összejövetelek során gyakorolhattak. Sir William Lucas szólítja meg Mr. Darcy-t egy társasági összejövetelen: http://www.kislexikon.hu/logosz.html#ixzz3H3TJsSsC SZOBOTKA. 106 PÉTER 1999, 60. 105

25

„Mit szól, milyen elbűvölően szórakozik az ifjúság, Mr. Dracy? A tánc páratlan a maga nemében. Véleményem szerint anélkül nem lehet meg egyetlen kiművelt társaság sem.”107 A Meggyőző érvekben pedig nemcsak a tánc, hanem a zene szeretete is megjelenik. Austen regényeiben a női szereplők egyébként is műveltek voltak zenei területen, szinte minden hősnő játszott valamilyen hangszeren.108 A Meggyőző érvekben a hősnő, Anne kimagasló zongorajátéka kíséri a táncokat: „A lányok odavoltak a táncért; s az esték időnként rögtönzött kis bállal végződtek. (...) ... Anne, aki a tevőlegesebb részvételnél sokkal inkább élvezte a muzsikus szerepét, órákon át játszott nekik környékbe táncokat...”109 A táncon kívül a séta is nagy jelentőséggel bír. A séták alkalmat adnak arra, hogy a fiatalok beszélgessenek, lemaradjanak a velük sétáló, őket kísérő – felügyelő – felnőttektől, és jobban megismerjék egymást. Austen a XVIII. századi angliai vidéki életet jeleníti meg regényeiben, a vidéki élet, a földbirtok pedig bővelkedett az olyan lehetőségekben, hogy a sétákra sor kerülhessen. „... Wickham és egy másik tiszt hazakísérte a kisasszonyokat Longbournba. Wickham egész úton különlegesen figyelmet szentelt Elizának. Kétszeresen is jól jött ez a közös séta: legyezgette Elizabeth hiúságát egyszersmind tökéletes alkalmat nyújtott, hogy bemutassa Wickhamet a szüleinek.”110 Fontos döntések is születnek egy-egy séta alkalmával: „... Bingley javasolta, tegyenek mindnyájan egy sétát, mert kettesben akart lenni Jane-nel. Ötlete helyeslésre talált. (...) Bingley meg Jane nemsokára előreengedték a többieket, s ahogy lemaradtak, Elizának, Kittynek és Darcy-nak egymást kellett szórakoztatnia. (...) Kitty magukra hagyta őket, [Elizabeth], bátran folytatta az utat kettesben Darcyval. 107

AUSTEN 2010a, 29. Elizabeth Bennet zongorán játszik, de saját bevallása szerint nem túl jól. Ennek kapcsán „oktatja ki” Lady de Bourgh Elizabeth-t, hogy csak a gyakorlással tudja tökéletesíteni a játékát. Miss Darcy is kiváló zongorista. Miss Bingley is kiemelkedően játszik. Marianne Dashwood is zongorát kap Brandon ezredestől. 109 AUSTEN 2010b, 52. 108

26

(...)Elizabeth átérezve Darcy szokatlanul kínos, nyugtalanító helyzetét, erőt vett magán, és tüstént beszélni kezdett. Bár nem gördülékenyen, de értésére adta, hogy a kérdéses időpont óta érzelmei jelentősen megváltoztak, most hálásan és örömmel fogadja előbbi szavait. Elizabeth válasza olyan boldogsággal töltötte el Darcy-t, amilyet feltehetően még sohasem érzett, s olyan érzékeny, meleg szavakat váltott ki belőle az alkalom, amilyenekre csak egy fülig szerelmes férfi képes.”111 A fiatalok a családi vagyonból élnek, és ez családi függőséget okoz a házasulandó generáció és az idősebb generáció között. Az ok pedig az, hogy a család hírneve fennmaradjon, vagy a családi vagyon gyarapodjék. A házasság mindenki számára az adott közösségben és családban is egy társadalmi, társasági esemény.112 „Egyetemesen elismert igazság, hogy egy dúsgazdag nőtlen férfinak okvetlenül szüksége van feleségre. És ez az igazság olymélyen belemarta magát a vidéki családok elméjébe, hogy ha történetesen egy ilyen férfi kerül a szomszédságukba, bármily keveset tudjanak is az érzéseit vagy nézeteit illetően, egyik vagy másik leányuk jogos tulajdonának tekintik őt.”113

A regények szerkezete szempontjából nézve is fontos a házasság, mert annak ellenére, hogy központi téma, a boldogság, és az egymásra találás szinten minden esetben az utolsó lapokon történik meg. Bonyodalmakon, félreértéseken keresztül vezet a kiválasztott fiatalok útja, és közben önmagukat és a leendő házastársukat is megismerik. A megismerés során pedig a jó modor és a jó erkölcsi fontos szerepet játszik.114 A Büszkeség és balítélet című regényben négy házasságra kerül sor – pontosabban két házassággal és két eljegyzéssel zárul a regény. Lydia Bennet és Mr. Wickham házasságára azt követően kerül sor, hogy Lydia megszökik Wickhammel, és hogy a Bennet-család jóhíre fennmaradjon, a két fiatalnak össze kell házasodnia. Wickham adóságait titokban rendezi Mr. Darcy, valamint társadalmi pozíciót és anyagi biztonságot biztosít neki, amire alapozva a házasság létrejöhet. Charlotte Lucas, Elizabeth barátnője 110

AUSTEN 2010a, 130. AUSTEN 2010a, 404. 112 Az Emma című regény ezt jól példázza. 113 AUSTEN 2010a, 5. 114 SZOBOTKA. 111

27

hozzámegy Mr. Collinshoz, de ez a házasság pusztán gyakorlatias szempontok miatt jön létre: Mr. Collins vidéki lelkész társadalmi helyzetéből adódóan érzi úgy, hogy itt az ideje, hogy megházasodjék, Charlotte Lucas pedig a házasságban a biztonságot tekinti elsődlegesnek. Jane Bennet és Mr. Bingley között romantikus szálak szövődnek már a regény első lapjain, és mindenki azt reméli, hogy rövid ismeretséget követően összeházasodnak. De Mr. Bingley barátja, Mr. Darcy és nővere Miss Bingley hatására – a két ellenző nincs meggyőződve róla, hogy Jane szerelemből menne hozzá Mr. Bingley-hez, és nemcsak a vagyon miatt – nem kéri meg Jane kezét. A lánykérésre csak a regény végén kerül sor. Ennek fontos szerepe van, hiszen a boldogság alapja a jellemek fejlődése és egymás megismerése Austen szerint. A megismerés szükségtelenségével kapcsolatban Charlotte Lucas a társadalmi közhelyeket fogalmazza meg: „Véleménye szerint, ha holnap nőül menne Bingley-hez, legalább olyan jó esélye lenne a boldogságra, mintha álló esztendeig tanulmányozná a jellemét. A boldog házasság pusztán szerencse műve. (...) Minél kevesebbet tudsz a jövendőbelid hibáiról, akivel leéled az életedet, annál jobb.”115 A főhősnő Elizabeth Bennet azonban Austen véleményét sugallja: „Azt mindig érezte, hogy Charlotte nem egészen úgy gondolkodik a házasságról, mint ő, de azt sohasem feltételezte volna, hogy amikor a tettekre kerül a sor, minden jobb érzést feláldoz hétköznapi előnyökért. (...) ... kétségbeejtő meggyőződés, hogy maga választotta sorsában ez a barátnő még csak mérsékelt boldogságra sem számíthat.”116 A Büszkeség és balítélet legfontosabb párkapcsolata az Elizabeth és Mr. Darcy között kialakuló viszony. Ahogy a regény címe is sugallja, az egyik hős túl büszke, a másik pedig rosszul ítél a kezdetekben. Mindkét szereplőnek fejlődnie kell az Austen által szövött cselekmények szerint, hogy végül erényeik, értékeik alapján ítéljék meg egymást. Amikor Mr. Darcy először megkéri Elizabeth kezét, elutasításra talál, mert egyikük sem áll készen még a boldogságra:

115 116

AUSTEN 2010a, 26. AUSTEN 2010a, 142. 28

„Szépen beszélt, de a szív érzései mellett más érzelmekről is szót ejtett, és a gyöngédség éppoly ékesszólásra késztette, mint a büszkeség. Hogy Elizabeth alacsonyabb rangú, ami lealázó, hogy vannak családi akadályok, melyeket a józan ész mindig szembe állított a szív hajlandóságával... (...) Mélyen gyökerező ellenszenve ellenére Elizabeth nem tudott érzéketlen maradni a bók iránt, amit egy ilyen férfi szerelme jelent, s bár érzelmei egy pillanatig sem változtak, kezdetben sajnálta, hogy fájdalmat kell okoznia neki, ám Darcy ezt követi szavai annyira felpaprikázták, hogy minden együttérzését elsöpörte a harag.”117 Fontos jellemfejlődés során változik Mr. Darcy és Elizabeth. Elizabeth látogatása Mr. Darcy pemberley-i birtokán, később pedig, amikor megtudja, hogy Lydia házasságában milyen áldozatokat hozott Mr. Darcy kizárólag azért, hogy a Bennet-család jóhírét megőrizze és Elizabethre nézve ne jelentsen hátrányt Lydia szertelensége, már Elizabeth is le tudja küzdeni a megalapozatlan előítéleteit: „Most kezdte megérteni, hogy természetében és képességeiben pontosan ő [Mr. Darcy], az az ember, aki a legjobban illene hozzá. (...)Az ő könnyedsége, elevensége meglágyíthatta volna a férfi lelkét, javíthatott volna a modorán, Darcy ítélőképessége, tájékozottsága, ismeretei a világról pedig még fontosabb épülést jelenthettek volna az ő [Elizabeth] számára.”118 „Nyolcesztendős koromtól ilyen voltam egészen huszonnyolcéves koromig. És még most is ilyen volnék, ha nem találkozom önnel, drága, gyönyörű, Elizabeth. Hiszen mindent önnek köszönhetek! Megleckéztetett, először kemény lecke volt, de nagyon is hasznomra vált. Alaposan megszégyenített. Amikor elmentem önhöz, cseppnyi kétségem sem volt afelől, hogy elfogad engem. De megmutatta nekem, milyen szánalmasan kevés volt minden elbizakodottságom ahhoz, hogy egy olyan nőnek tessek, akinek érdemes tetszeni.”119 Mr. Darcy végül megkéri Elizabeth kezét és Elizabeth igent mond: „Elizabeth őszintén kívánta, bárcsak ne lett volna ezelőtt olyan rossz véleménnyel Darcyról, bárcsak józanabb szavakkal illette volna. (...) ... biztosította apját, hogy a férfi

117

AUSTEN 2010a, 210. AUSTEN 2010a, 342. 119 AUSTEN 2010a, 408. 118

29

szerelem nem szalmaláng, hosszú hónapok próbáját kiállta már. Lelkesen sorolva Darcy jó tulajdonságait végül legyőzte apja kétségeit, és megbékítette ők a házassága gondolatával.”120 A jellemfejlődés a Meggyőző érvekben is fontos. Az Anne Elliot és Wentworth kapitány közötti párkapcsolatnak is érettebbé kell válnia, hogy végül a boldogság beteljesüljék. A regényből csak utalásszerűen derül ki, hogy Anne korábban visszautasította Frederick Wentworth házassági ajánlatát, mert Anne-t családja és barátnője Lady Russell arról győzte meg, hogy Frederick Wentworth sem rangban, sem vagyonban nem hozzá való. „Sir Walter, amikor jóváhagyását kérték, anélkül, hogy ténylegesen megtagadta volna beleegyezését, vagy hangot adott volna rosszallásának, nagy-nagy elképedéssel, hűvösséggel és hallgatással jutatta kifejezésre nemtetszését, és eltökélten kijelentette, hogy semmit leányáért. Úgy gondolta, hogy ez nagyon szégyellni való házasság lenne, Lady Russel pedig, noha mérsékeltebb és bocsánatosabb büszkeséggel, igen szerencsétlennek minősítette a kapcsolatot.”121 Anne, amikor Sir Eliott anyagi gondjai miatt kiadja a vidéki birtokát és Bathban bérel egy házat, újra találkozik Frederick Wentworth-tal, aki immáron Wentworth kapitány. Wentworth kapitány a fivére Mrs. Croftnak, aki férjével kibéreli Anne családjának a vidéki birtokát. Anne marad a házban, amíg a bérlők megérkeznek, majd a húgához költözik egy rövid időre a közeli Uppercrossba. Anne és Wentworth kapitány találkozása elkerülhetetlen. Hidegen és hűvösen fogadják egymást, de Anne tudja, hogy rosszul döntött, amikor évekkel korábban visszautasította a férfit. „... amikor Anne, aki az ablak mellett ült, megpillantott az utcán egy sétáló férfit, s határozottan és kétségbevonhatatlanul felismerte benne Wentworth kapitányt. Csak ő vette észre, hogy összerezzen; s emiatt azonnal úgy érezte, hogy nincs a világon senki, aki nála oktondibb, kiszámíthatatlanabb, nevetségesebb lenne!”122

120

AUSTEN 2010a, 415-7. AUSTEN 2010b, 30. 122 AUSTEN 2010b, 187. 121

30

Személyiségfejlődés szempontjából hosszú úton halad végig a pár, amíg végül újra egymásra találnak. Anne, ha nem is vallja be, de féltékenység lesz Louisa Musgrove-ra, aki hevesen rajong Wentworth iránt, de akit a férfi nem utasít vissza annak ellenére, hogy nincsenek vele házassági tervei. Wentworth pedig Mr. Elliotra lesz féltékeny, aki azért közeledik Anne felé komoly szándékkal, hogy az Elliot-birtok mellett Sir Elliot baroneti rangját is megszerezze.123 „... viszonylag csendes és félreeső kavicsos sétány felé veszik az irányt, ahol a beszélgetésük igazán áldással ért fel, s örökké való emlékké teljesedett ki, melyet eljövendő életük legboldogabb óráiban idézhetnek majd fel.”124 A házasság Austen regényeiben egy olyan egyensúlyi állapot, ahol az értelem és az érzelem kiegyensúlyozza egymást. Az Értelem és az érzelem című regény két női szereplője más-más értékeket testesít meg. Elinor Dashwood sokkal inkább értelmi szempontból választ, míg Marianne érzelmeit követi. Elinor magába fojtva tűri a szerelmi bánatot, Marianne pedig akár megbotránkoztatja a környezetét a szerelmi lángolásának megélésével. „Marianne nem tudta volna megbocsátani magának, ha képes akár egy szemhunyásnyit aludni a Willoughby távozását követő első éjszakán.”125 „ [Elinor] Csupán azt szerette volna, ha kevésbé teszik [Marianne és Willoughby] közszemlére, ezért egyszer-kétszer megkockáztatta, hogy felhívja húga figyelmét az illendő önmérsékletre. Mariann azonban irtózott minden alakoskodástól ott, ahol a nyíltság nem járt megszégyensüléssel...”126 Marianne egy baleset kapcsán találkozik Mr. Willoughbyval, aki jómódú, „férfias szépsége és átlagon felül kelleme nyomban általános csodálat tárgya lett”127, aki „kellemes, jókedélyű fickó”128. De a két fiatal szerelme nem teljesedhet be, mert Marianne 123

Anne és a leánytestvérei nem jogosultak az öröklésre apjuk halála után, ezért tehát az Elliot-család is az örökjogi korlátozás hatálya alá esik. 124 AUSTEN 2010b, 187. 125 AUSTEN 2007, 98. 126 AUSTEN 2007, 64. 127 AUSTEN 2007, 52. 128 AUSTEN 2007, 52. 31

vagyonban és rangba nem illik a férfihoz, és Willoughby-családja egy gazdag arisztokrata lányt választ a férfinak. Marianne ebbe a csalódásba majdnem belerokkan. „Kimondhatatlanul szenved. Csupán abban reménykedem [Elinor], hogy szenvedése nagysága megrövidíti a hosszát. Ez volt a ... ez a legkegyetlenebb csapás.”129 Marianne szégyenét, amely abból fakadt, hogy kiszolgáltatta az érzéseit és nyíltan vállalta a Willoughby iránti szerelmét, Brandon ezredes házassági ajánlata mossa tisztára. Marianne-nek egyáltalán nem tetszik Brandon ezredes, de beletörődve a sorsába vállalja a házasságot mintegy büntetést a korábbi viselkedéséért. „A jövő lesz bizonyítékom. Felvázoltam tervemet, s ha képes leszek végigvinni... érzelmeim irányíthatóvá válnak, s jellemem megjavul. Nem leszek mások terhére, s nem fognak kínozni engem. Ezentúl kizárólag a családomnak fogok élni.”130 A szakirodalom szerint Austen büntetni Marianne-t, és a büntetés nem múlik el, azért mert nem mehet feleségül ahhoz, akik szeret. Austen szavai arról, hogy Marianne majd megtanulja szeretni Brandon ezredest, nem tesznek valami nagy hatást az olvasóra, és Austen meg sem próbálkozik azzal, hogy akár egyetlen beszélgetésüket bemutassa; ez pedig nála minden esetben annak a jele, hogy a cselekménynek ez a része nem érdekli.”131 Elinor Dashwood az Értelem és az érzelem másik hőse, aki kimért és már-már hűvös érzelmeket mutat Edward Ferrars felé. Elinor maga számára sem vallja be, hogy mit érez, csalódása azonban nyilvánvaló. Edward és Elinor között teljes megértés alakul ki szinte az első percben, amikor találkoznak, amiből Austen értékeit figyelembe véve egy biztos párkapcsolaton alapuló házasságot tudna bemutatni, de bonyodalmak itt is vannak: Edwardnak jegyese van, akit még tizenéves korában jegyzett el. Feloldozást Edward kap, amikor a jegyese beleszeret Edward öccsébe, aki tehetősebbnek és nagyra vágyóbbnak tűnik. „Hogy meddig sétált [Edward], míg rászánta magát a kellő elhatározásra, mikor adódott alkalom, hogy meg is valósítsa, s hogyan fogadták, tán nem szükséges részletesen

129

AUSTEN 2007, 224. AUSTEN 2007, 388. 131 TOMALIN 2010, 272. 130

32

taglalnunk. Elég, ha annyit mondunk, hogy amidőn négykor, mintegy három órával Edward érkezése után mind asztalhoz ültek, ő már biztosította magának hölgyét, elnyerte anyja beleegyezését, s nem csak a szerelmes férfi elragadtatott vallomásában, hanem az ész és igazság valóságában is ő volt a legboldogabb férfi a világon.”132 A házasság, mint az a fentiekből is látszik, fontos családi és társasági esemény. Olyan döntések alapozzák meg, amelyek mind az ész, mind az értelem szempontjából kiegyensúlyozottan fontosak. Azok a házasságok azonban, amelyek csak vagy az egyik, vagy a másik komponenset tartalmazzák, vagy nem lesznek boldogok, vagy létre sem jönnek. Charlotte Lucas házassága – Büszkeség és balítélet – boldogtalanságra ítéltetett, hiszen Charlotte tiszta fejjel csak materiális szempontok szerint dönt. Marianne Dashwood – Értelem és érzelem – házassága pedig létre sem jön Willoughbyval, mert ő pedig csak az érzelmeit követi, amikor viszont elfogadja a Brandon ezredes házassági ajánlatát, akkor viszont tudja, hogy boldogtalansága van ítélve.

132

AUSTEN 2007, 404. 33

5. Összefoglalás Dolgozatom témája a nő volt, a diplomamunkám írása során pedig az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy női szereplő egy komplex jelenség Austen regényeiben. Egyrészt Austen női szereplői egyrészt társadalmilag meghatározottak, és ez az oka annak, hogy a házasság fontos mozgatóerő a cselekményekben, már-már kényszeredetten minden a férjhez menés, a jó parti kiválasztása körül forog. Másrészt a női szereplő nem létezik férfi szereplő nélkül. A házasság is csak a nő és a férfi párkapcsolatának kiteljesedésében értelmezhető. Jane Austen három regényében, a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, és a Meggyőző érvek című művekben, a nő a boldogságot keresi, a nő egy érzelmileg és értelmileg kiegyensúlyozott párkapcsolatot keres, és a női szereplők a férfi szereplőkkel együtt változnak. A boldogság csak és kizárólag akkor teljesedik be, ha mind a nő, mind a férfi személyisége fejlődik, és egymáshoz csiszolódnak. Harmadrészt, Austen hősnői függetlenül gondolkodó emberi lények. Független gondolkodásukban némely esetekben befolyásolhatóak, de alapvetően határozott elképzelésük van a körülöttük lévő világról. Ezek az elképzelések mindképpen egy koherens renddé, rendszerré állnak össze, és ez a rendszerszerűség a XVIII. század regényeire általánosan jellemző, beleértve Jane Austent is. Dolgozatomban külön fejezetet szántam a házasság áttekintésére, hiszen az döntötte el az adott korban, hogy a nő élete hogyan alakul. A házasságot is több árnyalatában mutatja be Austen. Vannak boldogtalan házasságok, és vannak ígéretesnek tűnő boldog párkapcsolatok, amelyek leánykéréssel végződnek. Érdekes jelenség azonban, hogy nem tudjuk meg, hogy tényleg boldogok lesznek-e a hősök a többszörös megpróbáltatás után, hiszen a boldog házasság nem ábrázolódik a regényekben. Annyit tudunk, hogy vélhetően „boldogan fognak élni, míg meg nem halnak”, sorsuk szerencsésen alakul, de itt általában a regények véget is érnek. Ha Jane Austen életére gondolunk, ő maga nem ment férjhez, családja nem volt, elképzelhető, hogy nem tudta vállalni a boldog házasság hiteles elbeszélőjének szerepét. Jane Austen regényei évszázadok óta lebilincselik az olvasókat. Talán éppen azért, mert örök érvényű történetek a XXI. században is. Bridget Jones naplóját is vitathatatlanul Austen Büszkeség és balítélet című regénye ihlette. Mindenképpen érdekes lehet, hogy milyen egyéb „átvételek” jelennek meg a modern korban, de ez a kutatás ezen dolgozat kereteit, sajnos, meghaladja.

34

6. Summary The subject of this thesis is the female characters in Jane Austen’s novels but, during the period of writing this essay, I had to realize that the woman as a heroine in Austen’s novel is a sophisticated and complex phenomenon. Firstly, the heroines in Austen’s novels are always determined by their social status, therefore the marriage is a very important accelerator in the plots. The stories of the novels are about how the young ladies can find their future husbands, how they can get married. What is more, how they can find an eligible and good match in the person of a wealthy gentleman. Secondly, the woman is not a whole ’body’ without a/the man, marriage can be interpreted only in the context of a relationship between a woman and a man. In the novels Pride and Prejudice, Sense and Sensibility, and Persuasion the heroines pursue happines, which is a balanced state of mind of sense and sensibility in a relationship, in which the couple must be improving together. Finally, happiness comes if and only if the personality and the attitude of the characters have developed, and the woman and the man came to a mutual ground of understanding. Thirdly, Austen’s heroines are independently thinking women. In some cases, which are rare occasions, they can be persuaded but, in general, they have a very firm and solid interpretation of the world around them. These approaches are part of a complex and coherent system which is based on a certain social order. This ordered system is typical in the novels in the 18th century, including Jane Austen’s novel. In my thesis there is a separate chapter dealing with the problem of marriage because the life and the existence of the woman were based on the marriage, which was an important matter in the 18th century. Jane Austen has multiple views on marriage, according to the novels. Unhappy marriages are exposed many times to the readers along with promising relationships leading to the proposal of marriage. Interestingly, it is not revealed in Austen’s novels whether a promising relationship will be end up as a happy marriage. Consequently, there is no happy marriage depicted in any of the novels. All that is

35

suggested is that the hero and the heroine have a good chance to live happily ever after, to be fortunate to find one another after a long development in their personalities. But the novels usually end with a proposal of marriage. Considering the fact that Jane Austen never got married, she did not have husband, or any children, consequently, she could not have been able to be a creditable narrator of a happy marriage and family life. Jane Austen’s novels have fascinated many generations for almost two centuries. The stories and the plots are valid even in the 21st century. There is a strong reference in the famous book Bridget Jones’s Dairy to Jane Austen’s Pride and Prejudice. Regarding some possible further research, it would be very interesting to analyze what situations and elements of the plot appear in the modern novel, whether there is any intertextuality between them. Unfortunately, this would outgrow the frames of this thesis.

36

7. Rövidítésjegyzék


AUSTEN 2010a – Jane AUSTEN, Büszkeség és balítélet, Bp., Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010.




AUSTEN 2010b – Jane AUSTEN, Meggyőző érvek, Bp., Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010.




AUSTEN 2007 – Jane AUSTEN, Értelem és érzelem, Bp, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007.




BAKOS 2006 – BAKOS Ferenc, Idegen szavak és kifejezések diákszótár, Bp., Akadémiai Kiadó, 2006.




BÉNYEI 2005 – BÉNYEI Tamás, Az angol etikettregény „neme”: Etikettregény és az érzékenységregény = B. T., Az ártatlan ország. Az angol regény 1945 után, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005. 100-31.




KÉRI 1996 – DR. KÉRI Katalin, Érdekességek a nők történetéből, Pécs, IQDEPO, 1996.




NAGY–S. SÁRDI – NAGY Beáta – S. SÁRDI Margit, Szerep és alkotás, Debrecen, Csokonai Kiadó, 1997.




PUKÁNSZKY–NÉMETH – PUKÁNSZKY Béla – NÉMETH András, Neveléstörténet, Bp., Nemzeti tankönyvkiadó Rt. 1996.




PÉTER 1999 – PÉTER Ágnes, Jane Austen Büszkeség és Balítélet Pride and Prejudice, 1813 = Huszonöt fontos angol regény, szerk. KADA Júlia, Bp., Pannonica Rt., 1999, 47 – 62.




SHIELD 2006 – Carrol SHIELD, Jane Austen, Bp., Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006.




SZENCZI–SZOBOTKAI–KATONA 1972 – SZENCZI Miklós, SZOBOTKAI Tibor, KATONA Anna, Az angol irodalom története, Bp., Gondolat, 1972.




TOMALIN 2010 – Claire TOMALIN, Jane Austen élete, Bp., Európa Könyvkiadó, 2010.




HODGMAN – Charlotte HODGMAN, Out and About, Where History Happened: Jane Austen, BBC History, 2013. január, 14. évf. 1. szám.

37

8. Internetes források


SZOBOTKA – SZOBOTKA Tibor, Jane Austen, http://www.literatura.hu/irok/real/jane_austen.htm, (2014. október 24).




Paul VERDON, UK Aristocrats, http://aristocracyuk.co.uk/ (2014. október 29).




Renee WARREN, http://janeausten.org/jane-austen-movies.asp (2014. október 22).




László Zoltán, http://www.literatura.hu/lexikon/r.htm#ROMANTIKA (2014. október 22).




VASNÉ VARGA Judit, Alapfogalmak, http://old.ektf.hu/tanszek/irodalomtudomanyi/alapfogalmak.doc (2014. október 22).




VAS – VAS Réka, Női sorsok 2, http://eletmod.transindex.ro/?cikk=12636 (2014. október 22).




Barbara M. LAVERACK–Barbara C L SHELDON, A History of The Abbey School, Reading, http://www.theabbey.co.uk/home/about-the-abbey/brief-history (2014. október 29).




Mary Beth GARBITELLi–Kries DOUGLAS, Virtue and Romance, Allan Bloom on Jane Austen and Aristotelian Ethics, http://www.mmisi.org/ma/52_01/garbitelliandkries.pdf, (2014. október 24).




Mary A FAVRET, Jane Austen’s periods, http://novel.dukejournals.org/content/42/3/373.abstract, (2014. október 24).




Oscar William FIRKINS, Jane Austen, http://www.mollands.net/etexts/firkins/index.html, 2014. (október 23).




Tim LAMBERT, Daily Life in 18th Century Britain, http://www.localhistories.org/18thcent.html (2014. november 3).




G. E. MITTON, Jane Austin and her time, http://www.mollands.net/etexts/mitton/index.html, (2014. október 23).




http://hungarymatters.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/1595-kesz-mary-wollstonecraftgodwin-angol-irono-filozofus-es-feminista-215-eve-halt-meg (2014. október 25).




http://idegen-szavak.hu/h%C3%Admsoviniszta (2014. október 24).




http://idegen-szavak.hu/feminizmus (2014. október 24).




JANE AUSTEN SZÖVETSÉG, http://janeausten.org/jane-austen-movies.asp, 2014. október 24.




http://www.janeausten.co.uk/, (2014. október 29).

38




http://www.debretts.com/forms-address/titles/baronet, (2014. október 29).




http://www.kislexikon.hu/logosz.html#ixzz3H3TJsSsC (2014. október 24).




http://www.countriesquest.com/europe/united_kingdom/history/18thcentury_britain/18th-century_british_society.htm (2014. november 3).

39