VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7.
A NEMZETGAZDASÁGI SZINTŰ FENNTARTHATÓSÁG TERMELÉSI ÉS TÁRSADALMI VONZATAI Dr. Torma András egyetemi adjunktus, Dr. Nagy Géza nyugalmazott főiskolai tanár, Dr. Szalay Zoltán, főiskolai docens Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar Környezetmérnöki Tanszék, Győr 1. BEVEZETÉS
Az utóbbi időszakban megnövekedett gazdasági aktivitás jelentős mértékben terheli a földi ökoszisztémát. Ez a fajta terhelés mind input-, mind pedig output-oldalon jelentősen érzékelhető. A korábbi csak környezetorientált veszélyeztetettség célterülete kibővült és jelenleg már a gazdasági rendszerek fenntarthatóságát is veszélyezteti. Régóta ismert tény, hogy mindennek oka a gazdasági tevékenységek nyitott áramlása [Szlávik, 2005] szemben a környezeti rendszerek önmagukba záródó folyamataival. Az utóbbi időszakban megnőtt azon környezeti elemző eszközök száma, melyek próbálják a gazdasági, sőt társadalmi folyamatokat is a környezetiekhez hasonló módon, azaz a zárt rendszerek jellemzői alapján vizsgálni. Összefoglalóan a háttérben álló elméletet ipari metabolizmusnak, az elemzési módszert anyagáram-elemzésnek nevezik. Jelen cikk célja az anyagáram-elemzés módszereinek vizsgálata aszerint, hogy ezek a módszerek illeszthetők-e a DPSIR (Driving forces – Pressure – State – Impact – Response) modelljébe. További vizsgálat tárgyát képezi, hogy a környezeti teljesítményértékelés hatásbecslő módszereivel történő kombinálás révén lehetőség nyílik-e az átfedés körének bővítésére. Az anyagáram-elemzés módszereinek vizsgálati fókusza döntően vagy a nemzetgazdasági szint, vagy pedig a mikro-, azaz vállalati szint. Elméleti síkon – jelen tanulmányban – vizsgálat alá kerül, hogy a hivatkozott módszertan alkalmazható-e oktatási intézmények környezeti terheléseinek jellemzésére. 2. FENNTARTHATÓSÁG – IPARI METABOLIZMUS – ANYAGÁRAM-ELEMZÉS
A fenntarthatóságnak számos értelmezése ismeretes. A legelfogadottabb ezek közül mely szerint a fenntartható fejlődés „…olyan fejlődés, amely biztosítani tudja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére.” [Szlávik, 2005]. A gazdasági aktivitás jelenlegi szintje semmiképp sem tekinthető ezen elvnek megfelelőnek. Az ok nagyon egyszerű: a normál gazdasági tevékenység lineáris, azaz jól definiált input- és output-oldali áramokkal rendelkezik. Szemben a környezet folyamataival, melyek – néhány kivételtől eltekintve – önmagukba visszatérő rendszerek és ily módon nem terhelik pótlólagos anyagáramokkal a környezetet, a gazdasági tevékenységek – linearitásukból kifolyólag – mind a két oldalon terhelő módon lépnek fel. Ahhoz, hogy a fenntarthatóság fentebbi kívánalmai megvalósulhassanak egy lehetséges megoldás, ha a gazdasági folyamatok is ilyen elvek szerint épülnek fel. Erre példa az ipari ökológia megközelítése, melynek során egy adott ipari park egységeit úgy szervezik össze, hogy egymás outputjait inputként tudják használni [Frosch – Gallapoulos, 1989]. Nyilvánvaló azonban, hogy erre csak „szigetszerűen” van lehetőség, egész nemzetgazdaságot átfogó módon nem. Lehetőséget nyújt a fenntarthatóság szemléletének megteremtéséhez, továbbá az ebbe az irányba mutató tevékenységek
49
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. megtervezéséhez, ha az elemzési módszer támogatja a zártrendszerű megközelítést. Vagyis a fenntarthatóság szempontjából fontos, ha a gazdasági rendszer a földi lét többi rendszerétől (bioszféra, geoszféra, társadalom) nem különválasztva kerül elemzésre. Tehát a gazdasági rendszer szervesen beágyazódik a többi földi rendszer közé [Bringezu, 2003]. Ezt a megközelítést nevezik ipari metabolizmusnak1. Az ipari metabolizmus rendszere inputoldalon „szívó”-hatással (élő- és élettelen erőforrások kitermelése, stb.), output-oldalon pedig „toló”-hatással (emissziók kibocsátása) kapcsolódik a többi rendszerhez. A gazdasági rendszer ilyen megközelítése megteremti annak a lehetőségét, hogy a gazdaság rendszere a zártláncú környezeti rendszerekhez hasonlatos módon kerüljön elemzésre.
ANYAGÁRAM-ELEMZÉS (MFA) ÉLETTELEN ERŐFORRÁSOK
SZILÁRD HULLADÉK
VÍZ TÁRSADALMI – GAZDASÁGI RENDSZER
SZENNYVÍZ
LEVEGŐ
LÉGNEMŰ EMISSZIÓK
ÉLŐ ERŐFORRÁSOK
INPUT
OUTPUT
1. ÁBRA: AZ ANYAGÁRAM-ELEMZÉS ALAPMODELLJE
FORRÁS: [HINTERBERGER ET AL., 2003] Az ipari metabolizmus különböző lépcsői jól definiált folyamatokkal kapcsolódnak egymáshoz. Az egyes lépések közötti kapcsolat nem más, mint az anyag és energia áramlása. Az ipari metabolizmus vizsgálatának alapja egyértelműen ezen anyag- és energiaáramok elemzése2. Az anyagáramok útjának és jellegének, a kapcsolódási pontok és veszteségek feltárása támogatja a fenntarthatósági stratégiák pontos megtervezését [Herczeg, 2008]. Fontos kiemelni, hogy teljesen pontos kép csak akkor áll rendelkezésre, ha nemcsak az inputés output-oldali mennyiségek, hanem az anyagok rendszeren belüli áramlása is a vizsgálat tárgyát képezi. Az ezen áramok elemzésével foglalkozó módszertani területet összefoglalóan anyagáram-elemzésnek nevezik. Az anyagáram-elemzés módszertana viszonylag fiatal területnek tekinthető a környezetvédelem eszköztárában. Ennek ellenére napjainkban már egységesített elveken nyugszik. A vizsgált áramok köre felöleli mind a bemeneti-, mind a kimeneti-, mind pedig a rendszeren belüli áramokat, továbbá az anyag felhalmozódását a rendszerben. Ennek megfelelően az alábbi kategóriák definiálhatók [EUROSTAT, 2001]: • közvetlen és közvetett anyagáramok, • felhasznált, vagy pedig fel nem használt anyagáramok, 1 2
metabolizmus = anyagcsere, anyag-, energia- és információáramlás [Wikipedia, 2008] Mivel az anyagok és az energia áramlása eltérő modellekkel írható le, ezért a cikk további részében csak az anyagok áramlásáról lesz szó.
50
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. • hazai, vagy pedig külföldi anyagáramok, • anyagállomány. Az anyagáram-elemzések „klasszikus” területe a nemzetgazdasági szint, mikor is az ipari metabolizmusként vizsgált egység egy teljes nemzetgazdaság. Az erre vonatkozó elemzési módszertant az EUROSTAT szabványosította [EUROSTAT, 2001]. További elemzési területek a következők lehetnek: • kontinensek szintje, • régiók, közösségek (adott esetben városok) szintje, • ágazati elemzések, • vállalati szint és ipari parkok szintje, • termékek és szolgáltatások szintje. A fentebb említett szintek közül a termék és szolgáltatások szintje, az életciklus-értékelés módszertana révén szabványosított, az ipari parkok [Sendra et al., 2007] és a vállalatok szintjére [Torma, 2007] ajánlások állnak rendelkezésre. Az anyagáram-elemzés egyik legfontosabb alapelve az anyagmegmaradás törvényéhez kötődik, mely szerint a bemenő anyagok mennyisége megegyezik a kilépő anyagok mennyiségének és a nettó (rendszeren belüli) felhalmozódás mértékének összegével. Az anyagáram-elemzés módszerének megjelenését követő évek diverz megközelítésmódját megszüntette az EUROSTAT, mely szabványosította a nemzetgazdasági szintű anyagáramelemzés (EW-MFA = Economy-wide Material Flow Analysis) módszertanát. Az így kialakított robosztus megközelítés felöleli mind az input-, mind az output-, mind pedig a rendszeren belül felhalmozódó áramokat. Ezekhez az áramokhoz indikátorokat is definiál, melyek segítségével pontosan jellemezhető az adott nemzetgazdaság anyagáramlási rendszere. A kialakított modellt mutatja a 2. ábra: input
gazdaság
hazai kitermelés:
anyag-felhalmozódás
• fosszilis tüzelőanyagok • ásványi nyersanyagok • biomassza
(nettó állomány-gyarapodás)
természetbe:
anyag-átáramlás fel nem használt hazai kitermelés
• kibocsátás a levegőbe • hulladéklerakás • kibocsátás a vízbe • szétszóródó áramlások
(évente)
fel nem használt hazai kitermelés
import
az importhoz kapcsolódó közvetett áramlások
output
export újrahasznosítás
az exporthoz kapcsolódó közvetett áramlások
2. ÁBRA: A NEMZETGAZDASÁGI SZINTŰ ANYAGÁRAM-ELEMZÉS ÁLTALÁNOS MODELLJE (LEVEGŐ- ÉS VÍZÁRAMOK NÉLKÜL)
FORRÁS: [EUROSTAT, 2001]
51
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. A vállalati szintre kialakított modell a nemzetgazdasági modell alapjain nyugszik, annak bizonyos tekintetben szűkített, más vonatkozásban pedig bővített változatának tekinthető [Torma, 2007]. Az anyagáram-elemzés segítségével vizsgálható az egyes nemzetgazdaságok (illetve egyéb vizsgálati egységek) dematerializációja, azaz anyagmentesítése, továbbá a gazdasági jólét és az anyagintenzitás szétválása (decoupling). További alkalmazási lehetőség nyílik az egyes országok politikai döntéshozóinak támogatásában, illetve az országok fenntarthatósági politikájának megalapozásában [Herczeg, 2008]. Az anyagáram-elemzés egyértelműen a vizsgált rendszeren belüli anyagok mennyiségének fizikai alapokon történő feltárásával foglalkozik és nem tér ki az azok által okozott környezeti hatásokra. Ez egyben egyik gyengesége is, hiszen ily módon csak az áramló anyagok mennyiségét lehet megadni, de azt nem, hogy ez valójában mekkora környezeti hatást okoz (kis áram – nagy hatás vs. nagy áram – kis hatás). 3. AZ ANYAGÁRAM-ELEMZÉS MÓDSZERE ÉS A DPSIR-MODELL KÖZÖTTI KAPCSOLATOK
A környezet terhelése, de a környezet állapota is a leghatékonyabban indikátorok alkalmazásával írható le. Ezen mérőszámok célja, hogy transzparens módon aktuális, friss, témához csatolódó mélységi információkat nyújtsanak [Kósi – Valkó, 2006]. Az indikátorok alkalmazása esetén azonban – főképp az összehasonlíthatóság biztosítása végett – cél az, hogy használatuk egységes modell segítségével valósuljon meg. Ezt hivatott biztosítani korábban az OECD égisze alatt kifejlesztett PSR modell is [Szlávik, 2005]. A betűszó a Pressure, azaz terhelés, State, azaz állapot és Response, azaz válasz szavakat takarja. E három elem egymásra épülése modellezi az antropogén környezetterhelés hatásmechanizmusát. A modell hiányosságait – mint például a termelést kiváltó okok ábrázolása, vagy a terhelés és állapotváltozás közötti kapcsolat bemutatásának hiánya – eredményezte, hogy az Európai Unió Környezetvédelmi Szervezete (European Environmental Agency – EEA) jelentősen kibővítette a modellt és átalakította azt DPSIR modellé. A két új elem a Driving forces, azaz hajtóerők és az Impacts, azaz hatások kategória. Ennek megfelelően a modellben a következőképp kerül ábrázolásra a szennyezési lánc: a szektorális hajtóerők (Driving forces) jellemzik azokat a folyamatokat, amelyek a környezetterhelés kiváltásához vezetnek. Ilyen többek között a piac működése, a jogszabályalkotó folyamat, mint jelentős befolyásoló tényező. Az így kialakuló igények kielégítése terheléseket (Pressure) von maga után. A terhelések hatása csak akkor érthető meg pontosan, ha ismert a környezet mindenkori állapota (State), azaz többek között az, hogy mekkora a még rendelkezésre álló asszimiláló kapacitás, továbbá, hogy milyen terhelésekre előreláthatólag milyen folyamatokkal válaszol az adott környezeti elem. Ez tükröződik a hatások (Impacts) modellelemben, melynek megjelenésére azért volt szükség, mert sok esetben nem volt pontosan ismert, vagy éppen vizsgált a környezeti tényező és okozott hatás közötti összefüggés. A modell a válaszintézkedések elemzésével záródik, mely elsősorban a társadalom által az egyes környezeti problémák megjelenésére adott válaszokat vizsgálja.
52
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7.
3. ÁBRA: A DPSIR-MODELL
FORRÁS: WWW.EEA.EUROPE.EU Összegezve tehát a DPSIR-modell egy megfelelő részletezettségű leírását adja a környezeti problémák kialakulásának, kifejlődésének, továbbá az azokra adott környezetpolitikai / társadalmi válaszoknak. Ily módon elemzési keretet, módszertant nyújt a különféle környezetterhelések vizsgálatához, továbbá az ebből nyert tudáson alapuló fenntarthatósági politikák kidolgozásához. Felmerül a kérdés: vajon az anyagáram-elemzés módszere, mely szintén a szennyezési lánc vizsgálatára és a döntéshozás támogatására szolgál mennyire illeszthető ezen általános sémába. Mint korábban már kifejtésre került az anyagáram-elemzés csak fizikai mennyiségekkel, fizikai áramlásokkal foglalkozik és nem értékeli az azok által okozott környezeti hatásokat. Ily módon csak egy jóval szűkebb keresztmetszetet tud vizsgálni. Ebben a kontextusban vizsgálva a módszert megállapítható, hogy az MFA elsősorban a DPSIR-modell környezeti terhelésekre (P = Pressure) vonatkozó részét jellemzi leginkább, segítségével közvetlenül az erre az elemre vonatkozó információk szerezhető [Herczeg, 2008]. Kicsit továbbgondolva azonban mindezt megállapítható, hogy még egy kapcsolat definiálható a két modell között. Ez pedig az MFA és a DPSIR-modell hatótényezői része (R = Responses) között található. Ugyanis a terhelésekre vonatkozó információk segítségével pontosabban tervezhetők a környezetpolitika és adott esetben a társadalom válaszai. Az anyagáram-elemzés egyértelműen ezen folyamat támogatása. Természetesen mint az adandó válaszokat támogató módszer közvetve hat a hatótényezőkre (D = Driving forces) is, ez a hatás azonban többszörösen áttételes, közvetett hatásnak minősül. Összegezve tehát az MFA módszere a DPSIR-modell P, illetve R szakaszaihoz köthető leginkább logikailag. AZ ANYAGÁRAM-ELEMZÉS MÓDSZERÉNEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA A KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS AGGREGÁLÓ MÓDSZEREIVEL
Az anyagáram-elemzés abbéli hiányosságát, miszerint nem képez kapcsolatot a fizikai mennyiségek és az okozott környezeti hatások között, lehetőség nyílik kiküszöbölni oly módon, ha az MFA-elemzés összekapcsolásra kerül egy környezeti hatásértékelő módszerrel. Ezen módszerek közül a leginkább ajánlhatók a környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszerei, ezeken belül is azok, amelyek a DTT-modellen (DTT = Distance To Target, céltól való távolság) alapszanak [Torma, 2007]. A DTT-modell legfontosabb jellemzője, hogy a számításhoz szükséges faktorok megállapításához a pillanatnyi terhelés és valamilyen célérték közötti távolságot veszik alapul. A környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszerei alkalmazásának egyik legfontosabb eredménye pont az, hogy megteremtik a kapcsolatot a
53
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. ténylegesen mért, vagy számított fizikai anyagáramok és az általuk okozott környezeti hatások között, vagyis segítségükkel lehetőség nyílik a kvantitatív mennyiségek – bizonyos szempontok szerinti – kvalitatív elemzésére. Mint ilyen módszerek lehetőséget nyújtanak arra, hogy az MFA-elemzések eredményei továbbvihetőek legyenek és meg lehessen állapítani, hogy az adott anyagáram ténylegesen milyen környezeti hatásokat okoz. Természetesen az összekapcsolt módszer alkalmazásának számos akadályozó tényezője is lehet, a teljesség igénye nélkül: a térbeli függőség, vagy éppen a szükséges értékelő faktorok rendelkezésre állásának hiánya. Bizonyított tény azonban, hogy vállalati, azaz mikroszinten ez a módszertani összekapcsolás eredményesen lefolytatható [Torma, 2007]. Kérdésként merül fel, hogy a két módszer összekapcsolása, vagy másképpen az anyagáramelemzés módszerének olyan jellegű átalakítása, mely lehetővé teszi a kapott adatok kvalitatív értékelését is, megváltoztatja-e az MFA-elemzések és a DPSIR-modell közötti kapcsolatokat. Ahogy korábban bemutatásra került a kizárólagosan a fizikai mennyiségek szintjén dolgozó anyagáram-elemzés elsősorban a P és R ciklusban kapcsolódik a DPSIR-modellhez. Abban az esetben azonban, ha mindezt kiegészül az okozott környezeti hatások elemzésével is, jelentősen bővül a modellek közötti átfedés köre. Első és legfontosabb változás, hogy ily módon lehetőség nyílik az I, azaz Impact, hatások körének „bekapcsolására” is, hiszen a csatolt aggregáló módszerek célja pont az, hogy megállapítsák, hogy melyek és mekkorák az anyagáramok által okozott környezeti hatások. További változás, hogy – igaz csak közvetve – de ily módon ismeretek nyerhetők a környezet állapotáról, azaz a State (S) ciklusról is. Hiszen az aggregáló módszerek mindegyikének alapja pont az, hogy a pillanatnyi terheléseket (anyagáram-elemzésből származó értékek) viszonyítják vagy a környezet állapotához, vagy pedig annak asszimiláló kapacitásához3, függetlenül attól, hogy a viszonyítás alapja tényleges természettudományos számítás, vagy a környezetpolitika prioritásrendszere. Vagyis az aggregáló módszerek rendszerbe kapcsolása révén ha nem is explicit, de implicit módon a környezet állapota is a modell részét képezi. Az így szerzett többletismeretek (mármint a normál anyagáram-elemzéshez képest) már lehetővé teszik, hogy sokkal pontosabban és hatékonyabban lehessen kialakítani az ezekre válaszként adandó fenntarthatósági politikákat, vagyis ily módon a korábbihoz képest erősebb kapcsolat definiálható Responses (R) szakasszal is. Feltételezhető, hogy a pontosabb ismeret és szabályozás kettőse lehetővé teszi, hogy pontosabban lehessen menedzselni a környezeti terhelések kialakulásához szükséges hatótényezőket, azaz a Drivers (D) szakaszt is, vagyis itt is egy erősebb kapcsolat definiálható. Összegezve tehát elmondható, hogy az anyagáram-elemzés módszere és a DPSIR-modell, mint egyrészt az ipari metabolizmus elemzésére szolgáló konkrét eszköz és az antropogén környezetterhelések (és ily módon természetesen az ipari metabolizmus) elemzési modellje között szignifikáns kapcsolatok találhatók. Ezen kapcsolatok döntően azt mutatják, hogy az anyagáram-elemzés segítségével információkat lehet szerezni a környezetterhelésekről (Pressure) és információkat lehet nyújtani az ezekre adandó válaszok (Responses) megtervezéséhez. További – igaz meglehetősen áttételes – kapcsolat definiálható az elemzés eredményei és a kiváltó tényezők (Driving forces) között. Abban az esetben, ha az anyagáram-elemzés módszere összekapcsolásra kerül a környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszereivel, az átfedés köre jelentősen bővül. A korábban említetteken túl szignifikáns kapcsolat definiálható a környezeti hatások jellemzése (Impact), továbbá közvetett kapcsolat a környezet állapota (State) között. Az aggregáló módszerek
3
Természetesen ebben az esetben is vizsgált elem a környezet állapota, hiszen csak annak ismeretében lehet megállapítani, hogy még mekkora az a mennyiség, amennyivel terhelni lehet adott környezeti elemet.
54
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. MFA-elemzésekhez való kapcsolása révén erősebb kapcsolat feltételezhető a hatótényezők (Driving forces) irányába is. 4. LEHETSÉGES-E AZ ANYAGÁRAM-ELEMZÉS MÓDSZERÉNEK ALKALMAZÁSA EGY FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY ESETÉBEN?
Ahogy korábban kifejtésre került az anyagáram-elemzést az ipari metabolizmus eltérő szintjein lehet alkalmazni. Kitekintő jellegű kérdésként felmerül, hogy lehet-e és ha igen milyen megszorításokkal alkalmazni ezt a módszert az ipari metabolizmus „határterületén” elhelyezkedő egyetemi működés esetében. A következő részben kifejezetten áttekintő jelleggel megvizsgálásra kerül, hogy az EUROSTAT által kifejlesztett modell vizsgált áramai közül melyek értelmezhetők egy egyetem működésére. A nemzetgazdasági szinten elemzésbe bevonható egyes áramok körét mutatta a 2. ábra. Ezen áramokat egyesével megvizsgálva az egyetemi működés kapcsán az alábbi megállapítások tehetők: Input oldalról egy egyetem esetében nem jellemző a felhasználásra kerülő belföldi kitermelés számszerűsítése, hiszen a legritkább esetben fordul elő, hogy egy egyetem saját maga termeli ki a működéséhez szükséges nyers- és alapanyagokat. Ennek megfelelően szintén nem számszerűsíthető a belföldi kitermeléshez kötődő fel nem használt hazai kitermelés áramlása. Ez a kategória (ökológiai hátizsák) azokat az áramokat számszerűsítené, melyek a nyersanyagok extrakciójával összefüggő közvetlenül fel nem használt, úgymond rejtett áramlások. Sokkal jellemzőbbek és ebből kifolyólag számszerűsítésük szükséges az importtal összefüggő anyagáramoknak. Egy egyetem döntően minden nyersanyag- és erőforrás-szükségét importálja, így ez a kategória képezi a bemenő anyagáramok zömét. Az importált anyagáramokhoz kötődő indirekt áramlások köre igen jelentős lehet. Ezek számszerűsítése meglehetősen nehézkes, de egy egyetem esetében – a meglévő tudományos bázis révén – nem lehetetlen. A rendszeren belüli áramok esetében egyértelműen számszerűsítendőek az átáramló anyagáramok, illetve a belőlük származó veszteségek, továbbá a nettó állománygyarapodás, mely például az infrastruktúrában, illetve állóeszközökben megjelenő anyagmennyiségeket jelenti. Az újrahasznosítás nem kifejezetten jellemző az egyetemek esetében, hiszen konkrét termelő tevékenységet nem folytatnak, így nehéz a megjelenő hulladékok, illetve esetleges melléktermékek rendszerbe történő visszavezetése. Természetesen vannak olyan intézmények, illetve olyan tevékenység, melyek esetében ez megvalósulhat. Ebből következőleg ezen áramlások számszerűsítése mindig az adott keretfeltételek függvénye. Output oldalon teljesen egyértelműen számszerűsítendő áramlások a környezetbe történő kibocsátások. Ezen áramok jelentős méretet ölthetnek egy felsőoktatási intézmény esetében, köszönhetően a hallgatók magas számának, illetve adott esetben a felhasznált veszélyes anyagoknak köszönhetően (vegyipari, orvosi egyetemek, stb.). Mivel input oldalon sem kerültek számszerűsítésre a fel nem használt hazai kitermelés áramai, így ez output oldalon sem tekinthető releváns területnek. Érdekes terület az export kérdése. Normál esetben az egyetemek által gyártott termék a tudás, mely megjelenik a hallgatókban, illetve a konkrét tudományos kutatásokban. Ennek megfelelően konkrét exportált anyagmennyiségről nem lehet beszélni. Nem kizárható azonban, hogy vannak olyan egyetemek, amelyek esetében ezek az áramlások értelmezhetők, így ennek számszerűsítése hasonlóképp a visszaforgatáshoz köthető anyagáramokhoz, opcionális. Ennek megfelelően az exporthoz kötődő közvetett áramok számszerűsítése – főképp nehéz számszerűsítésük miatt – sem indokolt.
55
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. Összegezve elmondható, hogy – kifejezetten csak az áramlások irányából vizsgálva – az anyagáramlás módszere – bizonyos megszorításokkal – alkalmazható az egyetemek szintjére. Annak vizsgálata, hogy ez milyen előnyökkel jár egy felsőoktatási intézmény számára, nem képezi jelen tanulmány tárgyát. 5. IPARI METABOLIZMUS – TÁRSADALMI METABOLIZMUS
Az ipari metabolizmus – mint bemutatásra került – az antropogén gazdasági rendszer és a környezet közötti szerves kapcsolatokat vizsgálja. Ettől elkülönítve kell kezelni a társadalmi metabolizmus fogalmát, melynek alapja egy adott társadalmi egység, emberközösség és a környezet közötti kapcsolatok elemzése [Giampietro et al., 2000]. Ezen vizsgálatok egyik kulcseleme a társadalmi egységek (Pl.: városok) szintjén megjelenő fenntarthatósági törekvések elemzése, mely egy nagyváros stratégiai programjának megalkotásával kapcsolatban került vizsgálatra. Összegzésképpen megállapítható, hogy a tárgyalt elemző módszerek alkalmazása a városok esetében is jól szolgálhatja a fenntarthatóságot. A városok működésére – legalábbis ma még – döntően a normál gazdasági tevékenységek modellje szerint történik. Mesterséges rendszerként, ellentétben a természeti környezet, a természetes ökológiai rendszerek folyamataival működésük során mind a két oldalon terhelik környezetüket. A szigorú értelembe vett fenntarthatósági kritériumok érvényesítéséről, érvényesülésről a városok esetében tehát akkor beszélhetnénk, ha működésük közelítene a természeti környezet folyamataihoz. Ennek megvalósulásától ma még meglehetősen távol vagyunk, de azoknak az új elemző eszközöknek az alkalmazására, amelyeket a gazdasági tevékenységek során egyre gyakrabban használunk a városok esetében is gyümölcsözőek lehetnének. Jól látható ez a probléma, ha a városok – esetünkben Győr – stratégiai jellegű programjait vizsgáljuk. A 2008-ban elkészült „Győr Megyei Jogú Város Középtávú Integrált Városfejlesztési Stratégiája” jó színvonalú, korrekt munka. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy itt egy olyan tradicionális megközelítésről van szó, amely a fenntarthatósági kritériumok hosszú távú érvényesülést nem biztosítja. A változtatás első lépése az lehet, ha változtatunk a stratégia és programalkotási koncepciók módszertanában. Miként azt többször említettük ma már vannak olyan környezetelemző eszközök, amelyek igyekeznek a gazdasági, esetenként társadalmi folyamatokat is a zárt rendszerek alapján vizsgálni. Különösen az anyagáram-elemzések lehetnek hasznosak a települések stratégiai programjainak a megalkotásakor. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az anyagáram-elemzés alkalmazása egy felsőoktatási intézmény esetén nagyon óvatos válasz született. Természetesen a még bonyolultabb rendszerek, mint a városok esetén még körültekintőbben kell eljárnunk. Az említett módszert szerintünk módosításokkal, bizonyos átalakításokkal feltétlen érdemes lenne alkalmazni tervek, programok kidolgozásakor. Győr esetében pl. megfontolandó, hogy a város új környezetvédelmi programjának készítése ezen elemző módszer alapján készüljön. Ez esetleg példaadó lehetne más fontos tervek, programok elkészítésénél is.
56
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. 6. ÖSSZEGZÉS
Jelen publikáció célja annak feltárása volt, hogy az ipari metabolizmus elmélete, illetve az ennek elemzésére szolgáló anyagáram-elemzés módszere mennyire képezheti a fenntarthatósági politikák tervezésének alapját. Az elemzés fő iránya annak megvizsgálása volt, hogy az anyagáram-elemzés, mint viszonylag fiatal fenntarthatósági elemző eszköz mennyire illeszthető bele a DPSIR-modell logikájába önmagában, illetve a későbbiekben a környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszereivel összekapcsolva. Kitekintés jelleggel megvizsgálásra került, hogy az anyagáram-elemzés alkalmazható-e felsőoktatási intézmények szintjén, továbbá, hogy mit jelent a társadalmi metabolizmus egy nagyváros esetében. Összegezve elmondható, hogy az anyagáram-elemzés módszere megfelelően kidolgozott, kellően erős alapokkal rendelkező elemző eszköznek minősül, mely jelentős mértékben támogathatja a fenntarthatósághoz kötődő döntések meghozatalát. Az MFA-elemzések logikailag illeszthetők a DPSIR-modelljébe, közvetlenül annak terhelés (Pressure) részébe, illetve információt nyújthatnak a válaszok (Responses) megtervezéséhez is, ily módon pedig közvetve befolyásolhatja a hatótényezők (Driving forces) alakulását is. Megállapításra került, hogy a környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszereinek anyagáram-elemzéshez való kapcsolása révén jelentős módon bővíthető a DPSIR-modellel való átfedés köre. Ebben az esetben szignifikáns kapcsolatok definiálhatók a hatások (Impact), illetve közvetett módon a környezet állapota (State) irányába. A szélesebb körű tudásbázis, az okozott környezeti hatások pontos ismerete lehetővé teszi, hogy még pontosabban kerüljenek a társadalmi válaszok megtervezésre és ily módon a hatótényezők kiterjedtebben menedzselhetővé váljanak. További következtetésképp levonható, hogy az anyagáram-elemzés módszere sikerrel alkalmazható a felsőoktatási intézmények szintjén. Mind az input-, mind a rendszeren belüli, mind pedig az output-oldali áramok esetében megtalálhatók az EUROSTAT nemzetgazdasági szintre kifejlesztett modelljében azok az áramok, melyek egy egyetem esetében is nagy valószínűséggel alkalmazhatók. A téma mélyebb alábontása azonban további kutatásokat igényel. Az ipari metabolizmus analógiájára analóg módon értelmezhető a társadalmi metabolizmus fogalma is, melynek elemei, illetve az ehhez kapcsolható konkrét fenntarthatósági intézkedések egy nagyváros esetében kerültek vizsgálatra. Összegzésképpen megállapítható, hogy városok esetében a módszer alkalmazása mindenképp hozzájárulhatna a stratégiák fenntarthatóbb megfogalmazásához. 7. IRODALOMJEGYZÉK
[1]
[BRINGEZU, S., 2003]: Industrial ecology and material flow analysis, basic concepts, policy relevance and some case studies, in: Perspectives on industrial ecology, Greenleaf Publishing, 2003. pp.: 21-34.
[2]
[EUROSTAT, 2001]: Economy-wide material flow accounts and derived indicators, A methodological guide, European Communities, Luxembourg, 2001, ISBN 92-8940459-0
[3]
[FROSCH, R. – GALLAPOULOS, N., 1989]: Industrial ecology, in. Scientific American 261., 1989
[4]
[GIAMPIETRO M. – MAYUMI, K. – MARTINEZ-ALIER, J., 2000]: Introduction to the Special Issues on Societal Metabolism - Blending New Insights from Complex 57
VIII. Környezettudományi Tanácskozás, Győr 2008. november 7. System Thinking with Old Insights from Biophysical Analyses of the Economic Process, in: Population and Environment 22 (2), pp. 97-108. [5]
[HERCZEG M., 2008]: Anyagáramok elemzése a társadalmi és ipari metabolizmus különböző szintjein, doktori értekezés, Budapest, 2008
[6]
[HHP Contact Tanácsadó Kft.]: Győr Megyei Jogú Város középtávú integrált városfejlesztési stratégiája, Győr, 2008
[7]
[HINTERBERGER, F. – GILJUM, S. – HAMMER, M., 2003]: Material Flow Accounting and Analysis (MFA), A Valuable Tool for Analyses of Society-Nature Interrelationships, SERI Background Paper Nr. 2., Vienna, ISSN 1729-3545
[8]
[KÓSI, K. – VALKÓ, L. (szerk.), 2006]: Környezetmenedzsment, Typotex, Budapest, 2006, ISBN 963 9664 07 3, ISSN 1787-9655
[9]
[SENDRA, C. – GABARELL, X. – VICENT, T., 2007]: Material flow analysis adapted to an industrial area, in: Journal of Cleaner Production 15 (2007) 1706-1715.
[10]
[SZLÁVIK, J., 2005]: Fenntartható környezet- és erőforrás-gazdálkodás, Környezetvédelmi Kiskönyvtár 14., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005, ISSN 1219-3208, ISBN 963 224 7701
[11]
[TORMA A., 2007]: A környezeti teljesítményértékelés aggregáló módszerei és az anyagáram-elemzés kapcsolatrendszere; Egy integrált vállalati modell megalapozása, doktori értekezés, Budapest, 2007
[12]
www.eea.europe.eu
58
